Simsik Zsuzsanna: Egyszer volt, úgy mondják

Neveléstörténet

2. témakör:

Az ókori Kelet nevelési kultúrája

Háttéranyag

Simsik Zsuzsanna: Egyszer volt, úgy mondják… Az irodalom kezdetei

Tartalomjegyzék Simsik Zsuzsanna: Egyszer volt, úgy mondják…..........................................................................................................................................1

Tartalomjegyzék...............................................................................................................1 Bevezetés..........................................................................................................................3 Történeti visszatekintés.............................................................................................................................................3 Az Óbirodalom irodalma...........................................................................................................................................4

Ptahhotep intelmei (I.sz melléklet.).........................................................................................4 A paraszt panaszai (II.sz melléklet)..........................................................................................5 Életunt beszélgetése lelkével (III. sz. melléklet).....................................................................5 A Középbirodalom irodalma (III. sz. melléklet).......................................................................................................6

Szinuhe történetéből.................................................................................................................6 A hajótörött története (IV. sz. melléklet)..................................................................................6 Az Újbirodalom irodalma..........................................................................................................................................7

Himnusz Aton Napisten tiszteletére (V. sz. melléklet)...........................................................7 A két testvér története (VI. sz. melléklet)................................................................................8 Összegzés..................................................................................................................................................................8 1

Neveléstörténet

2. témakör:

Az ókori Kelet nevelési kultúrája

Háttéranyag

Irodalomjegyzék.............................................................................................................10

2

Neveléstörténet

2. témakör:

Az ókori Kelet nevelési kultúrája

Háttéranyag

„Világos lesz a föld Ha kélsz a láthatáron Ki nappal Aton képében ragyogsz, Elűzöd a setétet, sugaraid ontod. A két Föld ünnepel, Felébrednek az emberek, lábra állnak, Te serkented fel őket.” (Ehnaton fáraó: Naphimnusz)

Bevezetés Egyiptom több ezer éves kultúráját csak azóta tudjuk a maga teljességében értékelni, mióta sajátos, olykor képekből álló jelírását, a hieroglifákat sikerült megfejteni (1822). Addig kizárólag a görög-római ókort tekintették az európai kultúra bölcsőjének. Pedig a fáraók uralma alatti Nílus-völgyi rabszolgatartó társadalom igen magas színvonalú kultúrával rendelkezett: öntözéses földművelést folytatott, 365 napra osztotta fel az évet, gazdasági és csillagászati számításaihoz fejlett matematikát dolgozott ki (10-es számrendszer), s a művészet csaknem minden ágában kimagasló alkotásokat hozott létre. A világ keletkezéséről a természet és a társadalom működéséről kialakult egyiptomi képzeteket többistenhit hatotta át. Maga a fáraó is az istenek közé tartozott, az ő túlvilági életével és a halotti kultusszal függött össze a művészet. A piramisok sokrétű szimbolikájának legjellemzőbb eleme a felemelkedés mozzanata: az apadó Ősvízből kiemelkedő szárazföld, az Őshegy jelképe; a Nap felemelkedése az égboltra, és főként az a hely, ahonnan a fáraó lelke felszállt az égbe. A piramisok és a hozzájuk kapcsolódó templomok halotti emlékhelyek voltak; a sírkamrák falát kőből faragott domborművek és festmények borították – gyakran a napi életből vett jelenetekkel és munkaábrázolásokkal –, hiszen az egyiptomiak hite szerint az élet nem szűnt meg a halál pillanatával. Festményekkel díszítették a múmiákat magukba záró fakoporsókat is éppúgy, mint a feljegyzésekre szolgáló papirusztekercseket. A síkban történő ábrázolás elve volt az ún. „legnagyobb felületek törvénye”, vagyis az alakoknál a szembe – és az oldal- (tájaknál a felül-) nézetek váltogatása egy kompozíción belül. Az általában egy tömbből kifaragott szobroknál viszont a szigorúan szimmetrikus elölnézet uralkodott (frontális).

Történeti visszatekintés A Nílus vidékén már i.e. a IV. évezredben kialakuló nagy öntözéses – föld – művelő civilizáció irodalmi emlékei a XIX. századig teljesen ismeretlenek voltak. Az ókori Egyiptom szellemi életéről, főleg mítoszairól legfeljebb az aránylag késői görög és Latin nyelvű források közvetítésével lehetett valamennyire képet alkotni mindaddig, amíg a XIX. sz. elején a tudomány, főleg a Francia Champollion érdeméből az egyiptomiak un. képírását, a hieroglifákat, majd az ebből alakult hieratikus és démotikus folyóírásokat megfejtve, a kőbevésett, feliratos emlékek és a nagyszámban felszínre került papirusz-leletek tanulmányozásához látott. Az első írásos emlékeket és az irodalmi alkotások megjelenítését Egyiptomban több száz év választotta el egymástól. Az állam kialakulása korából csak a gazdasági, kormányzati és történeti jellegű feljegyzések maradtak fenn. Az első író, akinek nevét ismerjük a III. dinasztia korában (i. e. 2700 k.) élő Imhotep. Az irodalom fő feladata a régebbi időszakokban az uralkodó világnézet hirdetése és terjesztése volt. Története során szoros összefüggésben állt a vallással, s a költészet egyik fő témája az istenek dicsőségének magasztalása (himnuszok). Az elbeszélő irodalom és a szerelmi líra csak később jött létre. A próza és a költői művek határozott elkülönítése nehéz. Az egyiptomi írásrendszerek (hieroglif, hieratikus, démotikus) ugyanis nem jelölték a magánhangzókat, s így a metrika elemeinek felderítése szinte lehetetlen. Nem valószínű, hogy az időmértékes verselést alkalmazták volna, sokkal inkább a hangsúlyos, tagoló ritmust, melynek fontos alkotóeleme a cezúra. A vers felismerését segítik a stiláris jegyek: választékos szóhasználat, metaforák gyakori alkalmazása, refrén, gondolatritmus és néha a sorok fölé írt pontok. Az írót megbecsülték, ennek ellenére az irodalmi alkotások túlnyomó többsége névtelen. Az irodalmi emlékek legnagyobb részét papiruszok őrizték meg. Az irodalom fénykorában a legtöbb mű hieratikus írású, i. e. I. évezred közepe óta viszont a démotikus írást használták. Fennmaradtak azonban hieroglifírással kőbe vésett irodalmi művek is, egyesek pedig osztrakonokon (cserép- vagy kődarabokon) találhatók. A különböző korszakok egyes irodalmi alkotásait később is tisztelték, az írnokok gondos tanulmányozásuk révén sajátították el a klasszikus nyelvet és az elegáns irodalmi stílust. Az egyiptomi irodalom, hatást gyakorolt más népek kultúrájára is.

3

Neveléstörténet

2. témakör:

Az ókori Kelet nevelési kultúrája

Háttéranyag

Az Óbirodalom irodalma Az egyiptomi irodalom legrégebbi alkotásai az Óbirodalom előkelőinek sírfeliratai. Ez időben az istenként tisztelt korlátlan hatalmú király mellett egy kisszámú kizsákmányoló osztály uralkodott a rabszolgasorban élő tömegek felett ezek az előkelő urak a fáraó nagyszabású sírépületei, a piramisok körül temetkeztek, így elképzelésük szerint megosztották vele a túlvilági életet, amelyet az uralkodó osztály kiváltságának tekintettek. Sírfelirataik a király szolgálatában szerzett érdemeikről számolnak be, részvételükről a nagyszabású rabszolgaszerző hadjáratokban, valamint az ország kormányzásáról és az előkelőek mindennapi életéről. A feliratok mellett a halott egykori életét, környezetét és hivatali ténykedését bemutató domborműveket is találtak; az ábrázolt rabszolgák szájában a feliratok helyenként dalokat is tartalmaznak. Az ilyen munkadalok az egyiptomi líra első megnyilvánulásai. Néhány tartósan élt tovább, még az Újbirodalom idején is, mint például a következő, amelyet akkor énekeltek, amikor az ökrökkel a gabonát tapostatták: „Csépeljetek magatoknak, csépeljetek magatoknak, ökrök, csépeljetek magatoknak, a szalmát, hogy megegyétek, az árpát meg uratoknak, ne fáradjon el a szívetek” Már az Óbirodalomban is megjelenik a bölcs mondásokat tartalmazó ”Intelem”-Irodalom, amely arról tanúskodik, hogy az uralkodó osztálynak egyre inkább számolnia kellett az elnyomottak elégedetlenségével, fokozódó osztályöntudatával. Az V. VI. dinasztia idején bizonyos folklorisztikus érdeklődés is jelentkezett a nép élete, költészete. Ezt bizonyítják Ptahhotep intelmei, és az arisztokrata, a masztabák feliratai. Ezek ugyanis népdalokat örökítettek meg. Kheopsznak a legnagyobb piramis építtetőjének fia Dzsedefhor az első író, akinek művéből néhány töredék fennmaradt. Ptahhotep és Dzsedefhor azonos világnézetet vallottak. Ptahhotep alázatot hirdetett a feljebbvalók iránt, és az elődök útmutatásainak követését. Aki ezt nem teszi elveszett ember. A magas állások betöltői számára az emberség követelményét hirdeti.

Ptahhotep intelmei

(I.sz melléklet.)

Az intelmek ránkmaradt formájukban már a Középbirodalom idején kerültek lejegyzésre, de a bennük ábrázolt társadalmi rend az Óbirodalom idejére utal: Ptahhotep i.e. 2450 körül élt. E bölcs mondások legnagyobb része a hivatali érvényesülés útját, a társasági jómodor szabályait tanítja, az uralkodó osztály szellemében. De a tanítások között olyanokat is találunk, amelyek már az embereknek tudásuk, belső értékük szerint való megbecsülésére, származásuktól független értékelésére, szegény és gazdag ügyének igazságos intézésére intenek, s ezáltal egyrészt az uralkodó osztályon belüli egyenetlenségtől, másrészt az elnyomottak elégedetlenségének kirobbanásától akarják megóvni az egykorú társadalmat. Ptahhotep rangját jelezve kinyilatkoztatásképpen megszólítja urát, a fáraót, és az öregkor jellemzőit vázolja fel számára, anatómiailag meglepő pontossággal. A túlélés az utódban történik, akit a szolga nevel példabeszédekkel, elődök tanácsaival erős rátermett uralkodóvá. Majd megszólal egy mitikus személy is az isten: az utódnak példaképnek kell lenni, de csak a Nagyok gyermekei számára. Fontos, hogy „senki sem született bölcsnek” tehát tanulni és tapasztalni kell a bölcsességért. Az első intelem a leggyarlóbb emberi tulajdonság, a gőg és beképzeltség rossz hatásától óv. Ne bízd el magad, hisz mindent nem tudhatsz, és a tudatlan is láthat jól dolgokat. Ne ítélj első látásra. A példa amit szemléltetésképpen használ egy gyönyörű metaforikus ellentét: „Elrejtettebb a szép beszéd a smaragdnál, ám megtalálható a szolgálólánynál a malomkő mellett.” Fontosabb a szép művelt beszéd és a műveltség, bölcsesség a kincsnél, mert ez maga az egyik legnagyobb kincs. A hetedik rész az irigységtől és elégedetlenségtől véd. Fogadd el, amit feljebbvalódtól kapsz, és ne gondold, hogy még mást is adhatna, mert ez a Ka-nak (léleknek) nem használ, ne beszélj feleslegesen, csak arra válaszolj, amit kérdeznek. A nyolcadik szakasz az őszinteség és igazság fontosságára és a szavak elferdítésének veszélyére utal. Majd a következő jó tanács az előítéletek, elkerülését javasolja, hiszen feljebbvalód előélete veszélyes is lehet rád, mert az isten tette naggyá, és így az ő haragját is magadra vonhatod. Újra előkerül a gőg is, ami szintén rosszá teszi az embert. A tizenegyedik rész nagyon szépen írja le a már megszokott költői képekkel a kapzsiság és nagy vagyon veszélybe sodrását. A szív hasonlata már-már előbukkan mindenhol: „…vagyonná lesz szíved követése.” Ne harácsolj többet, mint amire szükséged van. A későbbi korok népmeséiben is találkozhatunk ezekkel az elemekkel, ahol mindig a becsületes győz, és a kapzsi elnyeri méltó büntetését. A vezetőnek türelmesnek körültekintőnek és józanul gondolkodónak kell lennie. Ne szóljon bele alattvalója panaszába. Ezek az etikai szabályok manapság is megállják a helyüket. Add meg a kellő tiszteletet mindenkinek. A barátság csak akkor maradhat meg, ha ismerősöd házában óvakodsz az asszonyoktól, sőt az erre kijelölt helyektől is. Már ekkor tudták, hogy minden konfliktus okozója a nő. Azok a nők akik árulják magukat halált hoznak, és egy pillanatnyi öröm nem éri meg mindezt. Harag vagy halál! A barátság megszűnik. 4

Neveléstörténet

2. témakör:

Az ókori Kelet nevelési kultúrája

Háttéranyag

A feleség tisztelete és szeretete nagyon pozitív, de jövedelmező üzlet ízét érezhetjük a szövegben. Valamit valamiért: halmozd el, etesd, ruházd, akkor dinasztiát tudsz alapítani és jó szolgálatodra lesz, hiszen hasznos urának. Ettől függetlenül megbecsülésre buzdítja férfitársait feleségeikkel szemben. Aki jobb körülmények közé került hírtelen, ne veszítse el önmagát, ne legyen keményszívű azokhoz, akikkel eddig azonos szinten élt. Ne fukarkodj, segíts társaidnak. Az utolsó intelem a feljebbvalók tiszteletét hangsúlyozza, mert csak akkor maradhat meg a pozíciód és helyzeted, ha jóban vagy a főnököddel. A XXI. század emberének is írhatta volna ezt a művet Ptahhotep, mert a teljes, sikeres és beteljesült élethez mindezt meg kell fogadnunk, és be kell tartanunk. Az intelmek olvasása során eszembe jutott a Tíz parancsolat néhány pontja és a Katolikus egyház valamint a biblia törvényei: - Ne paráználkodj! Felebarátod házastársát ne kívánd! Mások tulajdonát ne kívánd! Fő bűnök: irigység, Kevélység, Kapzsiság. Az Óbirodalom központi hatalmának összeomlása nem jelentette az elnyomott dolgozók felszabadulását, hanem a régi, központilag irányított kizsákmányolást a kerületi fejedelmek uralma és a kis zsarnokok szabadrablása váltotta fel. A paraszt panaszai már az újra megerősödő központi hatalmat propanálja, a helyi fejedelmektől, hatalmaskodó földesuraktól és tisztviselőktől sanyargatott tömegek között a rendek biztosító királyságot igyekszik népszerűsíteni.

A paraszt panaszai

(II.sz melléklet)

Az átmeneti korszak végének anarchisztikus viszonyai közül kiemelkedő új központi hatalom előnyeiről igyekszik olvasóit meggyőzni a világirodalom legrégibb prózai elbeszélése. A paraszt terményeivel megrakott szamarát vásárra hajtja, de egy útfelügyelő tilosba csalja, majd elkobozza, és a tiltakozó parasztot elveri. A sértett a királyhoz megy panaszra, és olyan ékes szólóan követeli igazát, hogy a király nem csak, hogy megbünteti a hatalmaskodó tisztviselőt, hanem meg is jutalmazza a parasztot és bölcs szavait írásba, foglaltatja. A paraszt ékesszólása és ez az elbeszélés jelzi még mindig helytállóak, Ptahhotep intelmei, hiszen az ékesszólás fontosabb, mint a smaragd és nehezebben is található meg. Valóban ott van a szolgálólánynál-parasztnál, a malomkőmegrakott szekér mellett. Érdemes attól is tanulni, aki tudatlanabb nálunk. Az az uralkodó, aki mindezért jutalmat is ad magasra emelkedik alattvalói szemében. Éppen erre van szükség, mert a központi hatalom összeomlása rengeteg ember számára önkényeskedő többszörös kizsákmányolást hoz. A paraszt panaszai, mint már az előző műben is tapasztaltuk, költői képekben íródott. Rendkívül érdekes és elgondolkodtató hasonlatok, ellentétek és példázatok sorát olvashatjuk. Aki nem ismeri az ékesszólás művészetét nem valószínű, hogy teljesen megérti az anekdota lényegét. A panaszos alkalmazkodik urához, annak nyelvi eszközeihez, hogy elérje célját.

Életunt beszélgetése lelkével (III. sz. melléklet) Az Óbirodalom bukása és a Középbirodalom megalakulása közé eső átmeneti kor (i. e. 2200-2000) reménytelen közhangulatának jellegzetes terméke. Az embertársaiban csalódott, az élet értelmét tagadó öngyilkosságra akarja rávenni saját lelkét, ám a lélek az élet folytatása mellett foglal állást. Végül az életunt diadalmaskodik, lelke követi az öngyilkosságba. Az átmeneti korszakok nem nyújtanak az embereknek erős kapaszkodót, csak reménytelen kilátástalan jövőt. Ezt érzékelhetjük a műben miként hasonlatok, és metaforák kavalkádja szinesíti képzeletünket. Sok jó és kellemes dologhoz hasonlítja a halált, ami végül megédesedik, és vonzóvá válik számára. Szinte érezhetjük a lélek és tudat harcát. A sok hasonlat után egy végső meggyőző érv következik, ami győzedelmeskedik az élet felett. „Olyan előttem ma a halál, mintha vágyik újra látni házát az ember, ki fogságban töltött el sok-sok évet.” A lélek végre megszabadul a test fogságából, ahol sok-sok évet töltött. Útja során eljut a Holtak Birodalmába, Osiris trónusa mellett szolgálhat, és végre boldog lehet.

5

Neveléstörténet

2. témakör:

Az ókori Kelet nevelési kultúrája

Háttéranyag

Az első Átmeneti Kor és a Középbirodalom az elbeszélő szépirodalom születésének kora a Hajótörött történetében és a Szinuhe történetében viszont már döntő a cselekmény. Az új műfaj Egyiptomban a sírok életrajzaiból fejlődött ki a kisebb-nagyobb töredékek azt bizonyítják, hogy az elbeszélések gyorsan népszerűvé lettek az országban.

A Középbirodalom irodalma (III. sz. melléklet) A Középbirodalom idején (i. e. 2000-1780) prózai novellák keletkeztek. Továbbfejl ődött az intelem-irodalom, amelyben fokozott mértékben jut kifejezésre az embertársak hibái kötelességek hangsúlyozása, még a király felé is: az Óbirodalom összeomlásának tanulságai bizonyos óvatosságra intették a hatalom birtokosait. Kialakul a király kegyét ől független túlvilági igazságszolgáltatás elképzelése. Ez természetesen nem annyira az erkölcsi gondolkodás fejlődésének következménye, mint inkább annak, hogy az uralkodó osztály az elnyomott tömegek elégedetlenségét akarja leszerelni s ezért reményeiket a túlvilág felé, irányította. Ennek érdekében a papság misztérium-játékok formájában is terjesztette a Szét által megölt s halála után a túlvilágon igazságot osztó Ozirisz isten felesége, Ízisz, s fiuk, a hosszas küzdelmek után apja örökébe visszahelyezett Hórusz mítoszait.

Szinuhe történetéből A Középbirodalom novella irodalmának legkiemelkedőbb alkotása. Egy egyiptomi katonatiszt véletlenül súlyos államtitokról értesül, megijed, és Szíriába szökik, a Beduinok között tekintélyt és vagyont szerez, majd megöregedve ráeszmél magányosságára az idegenek között, elfogja a honvágy, kieszközli a fáraónál az engedélyt a hazatérésre, és odahaza a királyi udvarban hal meg. A mű első része „egykor és ma” ellentétek sorozata, amik a múltat állítják szembe a jelennel a vágyakozás szálaival átszőve. A főhős a szülőföldjén nem volt gazdag csak boldog ember, de otthon biztonságban érezte magát. Idegen földön úrként élt, mégsem érezte magát jól. Az istenekhez könyörög segítségér, hogy az udvar újra fogadja be. Haza szeretete az „Ország” Nagy betűvel való írásával is megnyilvánul. Ebben a műben is megjelennek Phtahotep intelmei, de nem közlésképpen, hanem példaszerűen könyörög az istenekhez sorsa jobbrafordulásáért. Szép példázata ez az alattvalói hűségnek és a hazaszeretetnek. Ekkor már a papok által kialakított többistenhit uralkodik, és ők segítenek a nyugodt halál megadásában. Ez az első honvágyat megszólaltató irodalmi alkotás. Ennek a kornak igen nagy szüksége volt az ilyen hazafias eszmék hirdetésére, hogy a központi hatalom újra megerősödhessen.

A hajótörött története (IV. sz. melléklet) A Középbirodalom novellairodalmának másik kiemelkedő alkotása. A történetek egy öreg hajós mondja el azért, hogy megvigasztalja vele egy célját nem ért tengeri expedíció vezetőjét. A hajós egyszer a Vörös-tengeren járt szerencsétlenül csodálatos bőségű szigetre vetődött, amelynek ura, egy jóságos kígyó megvigasztalta, és megjósolta szerencsés hazatérését. A novella a világirodalom számos hajóstörténetének legkorábbi őse. Az elkeseredés és önbizalomvesztés még mindig érezhető. A fiatalokat buzdítani, vigasztalni kell, hogy kiléphessenek értékvesztett hangulatukból. Evvel próbálkozik egy veterán hajós is aki elmeséli szerencsés kimenetelű balesetét. Miután a tengeri viharban csak ő maradt egyedül életben, és valami csoda folytán egy lakatlan szigetre került, ahol először csak a szíve volt a társa. A szív a hite a társa az értékvesztettségben és magányban mellette volt. Ha jó ügyért dobog a szív és bízol a jobb jövőben, akkor nem fog csalódás érni. Nagyon fontos, hogy: „Cselekedj szíved szerint!”. Mindnyájan tudjuk, hogy a történet nem tartalmaz igazságot, de mégis jólesik hallgatni, megerősít, és arra buzdít, hogy higgy az álmaidban, légy optimista és nem szabad rögtön mindentől kétségbe esni és lemondani a fényesebb jövőről. Feloldja a szorongásokat, bár a herceg sem hiszi el minden sorát. A beszélő kígyó segít. Éhséget csillapít és kincseket ad. Nem véletlenül történnek a dolgok. Minden isten akaratától függ, mégis megjövendöli, hogy négy hónap múlva újra hazatérhet a hajótörött. Megígéri neki, hogy szülővárosában fog meghalni, ami szintén nagyon lényeges motívum ebben a korban. A hazaszeretet, hovatartozás és nemzeti identitás megerősítését szolgálja e pár sor. A kígyó elmeséli életét családjának elvesztését. Megtudhatjuk, hogy a legfontosabb dolog a család a szeretet a megbecsülés és összetartás. Aki szűkebb környezetével jóba van, az megerősödik és biztonságban él népe között. „Ha erős vagy és szíved szilárd megfogod ölelni gyermekeidet csókolod feleségedet, meglátod házadat, Szebb ez mindennél!” Ha végig tudod járni az utat nem hagy el az erőd és akaratod, akkor eléred célodat. A herceg végighallgatta a történetet és kis gondolkodás után így válaszolt: „Vajjon adnak-e vizet a madárnak lemészároltatása reggelének hajnalán?”. 6

Neveléstörténet

2. témakör:

Az ókori Kelet nevelési kultúrája

Háttéranyag

A madár azonosítható az emberi lélekkel, ami szárnyal, álmodozik, tervez, és mielőtt meghal biztatják-e? A lelki táplálék használ-e az elkeseredés a vég ellen? Diplomatikus választ kap: „Készen van, kezdetétől a végéig, ahogy találtatott az írásban, élet, boldogság, egészség neki!”. A válasz nem vigasztaló, de talán az előző rész meggyőzte kétségbeesett emberünket. Párhuzamot vonhatunk az Óbirodalom bukása után keletkezett Életunt, beszélget lelkével c. művel, ami szintén egy kétségbeesett ember gondolatait írja le, de neki, nincs aki tanácsot, adna bátorítaná, biztatná életének kilátástalan pillanatában. A magyarázat az is lehet, hogy az értékvesztés általánosabb, míg a hajótörött történetében már szilárdult a hatalom és megszülettek azok a társadalmat központilag befolyásoló írások, amik megváltoztatják a nép szemléletét, és sötétté vált kilátástalan világnézetét színesítik. A Középbirodalom társadalmi ellentéteit nem sikerült feloldani, a dolgozók felkelése és a hixoszok betörése vetett véget a kilátástalan helyzetnek.

Az Újbirodalom irodalma A hixoszok kiűzése után megszilárduló Újbirodalom (i.e. 1580-1080) a Földközi-tenger vidékének vezető hatalma lett. A zsákmányoló-rabszolgaszerző háborúk és a világkereskedelem mérhetetlen gazdagságot hozott. Különösen a papság gazdagodott, s a tébai Ámon isten papsága az erősen centralizált, bürokratikus állam fejének, a fáraónak, valósággal versenytársává vált. Ezért, meg azért is, hogy sokféle népre kiterjedő birodalmát az egységes vallással is megerősítse, i. e. 1400 körül IV. Amenhotep király eltörölte a sokistenhitet, különösen Ámon tiszteletét üldözte, és bevezette a monotheizmust, Átont a Napkorongot nyilvánítva egyetlen istennek.

Himnusz Aton Napisten tiszteletére

(V. sz. melléklet)

Az a monoteisztikus jellegű Nap-vallás, amelyet hirdetett, bizonyos mértékig felvilágosodott természet-filozófia jellegével bírt. Magát Áton, a Napkorong prófétájának jelentette ki, s ezért nevét is Echn-atonra változtatta. Nap-himnuszában Átont, mint az egész világ teremtőjét és származásra való tekintet nélkül minden ember jótevő urát ünnepelte. A mű megszólítással, tegező bensőséges hangulattal indul, ami pontosan meghatározza számunkra az istenség létét és elhelyezkedését. A dicséretek mellett magasztaló himnikus sorokkal is találkozhatunk. A magas szintű tudás is tükröződik az első szakaszban, mind csillagászati, mind földrajzi téren. A második versszak ellentéttel indul, ami a megszólított nagyságát fokozza. Ott van mindenhol, bár őt senki sem látja. Megjelenik a Kelet-Nyugat ellentéte is mely a halál, és élet állapotával van párhuzamban. Az éjszaka és a sötétség veszélyei is növelik az újonnan bevezetett isten hatalmát és erősítik befolyását. Ha nincs fény, amit ő ad, akkor meghalnak az emberek, hiszen a költő szerint az alvás megegyezik a halál állapotával, és az élők sorába akkor térhetnek vissza, ha istenük újra a horizont fölé emelkedik és ő is felkel. Ő kelti fel az embert, és a természetet is. Már ekkor tudták, hogy fény és meleg nélkül nem nőnek a növények, kipusztulnak az állatok, és végső esetben meghalnak az emberek is. Megszemélyesítések és hasonlatok segítségével életre kel számunkra a megfestett kép-és gondolatsor. Az ötödik szakasz, burkoltan, de mégis egyértelműen írja le a fogantatást és a magzat fejlődését, az élet legfontosabb dolgait, amit szintén az ég ura gondoz, irányít és teremt meg. Hatalma oly nagy, hogy kedvére alkotta változatossá és titokzatossá a Földet és élőlényeit. Az életükkel is ő rendelkezik, ami meg van írva az bekövetkezik. Nemcsak az egyiptomiak ura, másoké is, de mégis előnyöket élveznek vele szemben, mert ők áldoznak neki. A mű vége felé minden istenük kedvére és tiszteletére nő, virágzik árad és dolgozik. A világegyetem és az alvilág is az ő teremtménye. Mindig láthatjuk a szemünkkel, érezhetjük a jelenlétét, de a szívünkben él. Már ekkor használták a képes helyhatározót, ami azonosítja a költőt a himnusz és a Napisten megalkotóját az imádott „lénnyel”. Érdekes módon megjelent a teremtő földi helytartója is, aki másodsorban még a fia is volt. Ez a személy nem is lehetett más, mint maga a fáraó és leszármazottjai. Nem csoda, hogy ezek után még két főt magasztal és éltet, aki természetesen a felesége és saját maga. A vers végéig nem mondja ki a misztikus lény nevét csak utalásokat, tesz rá és ettől is, fokozódik bennünk a katarzis érzése. Negyedik Amenhotep reformja rövid életű volt, a halála után bekövetkező reakció még jobban megerősítette a papság hatalmát, s a régi vallás felújításának keretében a különböző mágikus cselekmények, a varázslás hitelét is megnövelte. Ebben az időben a novella-irodalom is, amely az Újbirodalom felemelkedése idején a hixoszok ellen folytatott küzdelmekből merítette tárgyát, elfordult a valóságtól, a mesék csodálatos világa felé. Ennek legjellemzőbb példája a Két testvér története.

7

Neveléstörténet

2. témakör:

Az ókori Kelet nevelési kultúrája

Háttéranyag

A két testvér története (VI. sz. melléklet) Meseszerű mágikus szemlélete nem a vallási miszticizmust hatalma megerősítése érdekében terjesztő papság törekvéseit tükrözi, hanem a népmese világát. A történet egyszerű báján a népmesékre emlékeztető szerkezetén és nyelvén túl azért is érdekes számunkra, mert számos olyan motívumokat tartalmaz, amely más irodalmi alkotásokból s főleg a népmesékből, a magyar népköltészetből is (a jávorfácska vagy a gonosz mostoha meséje) ismeretes. Meglepő volt számomra az a hasonlóság, amit az általam ismert népmesék és az ókor első ismert népköltészeti alkotása között találtam. A testvéri gondoskodás, szeretet, majd a gonosz feleségek hazugsága és megbűnhődése a mai napig jellemzi ezt a műfajt. Úgy érzem közelebb áll a népballada világához, bár csodás mesébe illő elemek és átalakulások is fokozzák a katartikus élményt. Végül többszörös megpróbáltatások után a jó elnyerte jutalmát és a gonosz megbűnhődött tetteiért. Ez a műfaj elengedhetetlenül fontos minden kor számára, hiszen ebben tud a hallgató, olvasó pszichikailag is feloldódni, kapaszkodni, reménykedni a jóra forduló világban. Igaz, hogy ebben a mesében nem élőként fordul jóra Bata sorsa, hanem az utódja fogja learatni annak gyümölcsét, amiért ő megszenvedett életében és halála után. Természetesen segítője is volt ebben a munkában, mégpedig Ré-Harachti a még vallásukban jelenlévő Nap-isten.

Összegzés A Kairói Múzeum legtöbb látogatójának szembe tűnik az óbirodalmi részlegben egy érdekes szoborcsoport, mely egy több mint nényezer éve élt családot mutat be a mai kor emberének. A kőpadon „törökülésben” elhelyezkedő férjet gyengéden karolja mellette ülő szelíd mosolyú felesége s előttük állnak kis kövér, testtel ábrázolt gyermekeik, egy fiú és egy kislány, akik az egyiptomiak által annyira kedvelt és oly sokszor megjelenített mozdulattal emelik szájukhoz mutatóujjukat. A darab művészi értéke még világosabbá válik, ha észrevesszük a művész által tapintatosan leplezett tényt, hogy a férj törpe. A szobor szemléletesen mutatja, milyen nagyra értékelik az V. és VI. dinasztia fordulóján (i. e. 2400 körül) élő egyiptomiak a harmonikus családi életet, ahol a hitves nem kisemmizett rabszolga vagy a külvilágtól elzárt fogoly, hanem megbecsült egyenrangú élettársa a házban férjének. Egyébként akármelyik korszakát nézzük is a háromezer évet felölelő óegyiptomi történelemnek, mindig nagyjából hasonló kép tárul elénk. Egymás mellett mutatják be a házastársakat a sírok domborművei, festményei is: ahogyan közösen élvezték a földi javakat életükben, úgy maradnak az egyiptomiak hite szerint együtt az örök életben is, s fogadják a szerető gyermekeik és a halotti papok által részükre juttatott áldozatokat. Az ekkori képzőművészet természetesen idealizál, a családi élet sötét oldalait, válságos pillanatait nem örökíti meg. Az irodalom sokkal nagyobb mértékben nyújtja az élet teljességét, bepillantást enged olyan részletekbe, melyeket a művész vésője nem faraghat kőbe. Az egyiptomi papiruszokon ránk maradt irodalmi művekből vegyesebb kép tárul elénk, mint a múzeumok üvegtárlóiból. A Westcar papirusz (i. e. XVII. Század) egyik tragikomikus meséje szerint egy főpap úgy végzett felesége csábítójával, hogy egy viaszkrokodilust dobatott abba a tóba melyben a csábító fürdött s a megelevenedett krokodilus a tóban, tartotta fogva áldozatát, majd miután a király megengedte, ismeretlen mélységbe hurcolta; sokkal több szenvedésen kellett átmennie a Két fivér történet hősének, Batának. Első szerencsétlensége nem szorul részletezésre. Bátyjának felesége el akarja csábítani, majd miután nem áll kötélnek, őt vádolja erőszakkal. A helyzet József és Putifárné történetéből, Bellerophón mítoszából Euripidész Hippolütoszából egyaránt jól ismerjük. A bűnös asszonyt később megölik ugyan, de a boldogtalan Bata megpróbáltatásai nem érnek véget. Az istenek feleséget teremtenek részére, ez azonban a fáraók kincseinek kedvéért elárulja, sőt meg is gyilkoltatja. A mese végül is igazságot szolgáltat a hősnek új életre kelti, és a hűtlen nő elnyeri megérdemelt sorsát. A késői egyiptomi irodalom lélektani remekművének, a Szenta-regénynek egyik legemberibb szereplője nőalak: Ahure, a természetfeletti hatalmat adó varázskönyv megszerzéséért küzdő hősnek, Nanoferkaptahnak felesége. Tisztán látja, hogy férje végzetét nem lehet elhárítani, pusztulása elkerülhetetlen, mégis vele tart a végzetes úton, és gyermekükkel együtt követi a halálba. (Ugyanennek a papirusznak van nem éppen rokonszenves női szereplője is a kurtizán Tabubu, aki szerelmesét még gyermekeinek meggyilkolására is rá tudja beszélni.) Az egyiptomi kultúrában a babonákba vetett hitnek igen nagy szerepe volt, így például egy ránk maradt levélben a férj, akinek, úgy látszik, a lelkiismerete nem volt teljesen rendben, azt bizonyítja halott feleségének, hogy milyen jól bánt vele. Így akar megszabadulni a rontástól, amit az ő szelleme befolyásának tulajdonított. Az egyiptomiak többsége egynejűségben élt, a feleség a „ház úrnője” címet viselte. A törvényes feleség mellett a királynak és az előkelőknek háremük is volt melyben néha több száz nő is élt. III. Amenhotem fáraó Mitanni állam királyától a királylánnyal együtt 317 háremhölgyet is kapott. Az egyiptomiak családi élete nagyvonalakban feltárul előttünk a különböző szövegekből, sőt nemcsak a tisztes vagy boldogtalan házaspárok viszonyába, hanem az ősi korszak fiataljainak boldogságába vagy könnyes szerelmi epekedésébe is bepillanthatunk. Az Újbirodalom lírai emlékei Kis pecsétgyűrűje csillan az ujján Kis pecsétgyűrűje csillan az úján, 8

Neveléstörténet

2. témakör:

Az ókori Kelet nevelési kultúrája

Háttéranyag

Lotuszvirága leng a kezében. Megcsókolom őt mindenki előtt, Ország-világ had tudja szerelmem. Bizony ő az, aki elorozta szívem, Ki ha rámpillant, nyugalom száll reám. Az i. e. 1400 és 1100 közötti időkből származnak az egyiptomi irodalomnak azok a sajátos alkotásai melyeket szerelmi költeményeknek, nevez az egyiptológia. Lejegyzésükre a mindennapi életben alkalmazott hieratikus írást használták. Mai olvasó számára inkább a sajátos szóhasználat a szöveget tagoló pontozás a címek, az érdekes költői képek a belső gondolatritmus, a hangulati elemek, helyenként fellelhető alliterációk különböztetik meg őket a prózai irodalmi művektől. Nagyrészük papiruszokon néhány pedig kő-és cserépdarabokon (osztrakon) maradt fenn. Egyrészük csonka eleje vagy vége hiányzik, vannak azonban teljes terjedelmükben olvasható darabok is. Míg az ókori Egyiptomból származó egyéb irodalmi művek első pillanatra idegenszerűen hatnak, gyakran teljes kommentárokat igényelnek, addig ezek a költemények a szerelem örökké változatlan érzelmi hangulatával azonnal megragadják az olvasót. Nyelvük egyszerű közvetlen, kerülik az egyiptomi költészet más területeire annyira jellemző barokkos pompát, a mitológiai elemek széles körű alkalmazását. Hangvételük változatos a viszonzott szerelem boldog ujjongásától, a várakozás sejtelmes édes-keserű izgalmain át a megcsalt kedves bánatáig terjed a skálájuk. A költemények hangulatukban, szóképeikben közel állnak az ókori héber irodalom egyik gyöngyszemének az Énekek Énekéhez. Salamon és Sulamit szerelme is hasonlóan idillikus természeti környezetben játszódik. Természetesen a nagy időbeli távolság miatt nem gondolhatunk közvetlen genetikai kapcsolatra, csupán arról van szó, hogy az ókori kelet különböző területein hosszú ideig ragaszkodott az irodalom a megszokott kifejezési formákhoz. Nem véletlenül beszélünk ezekkel a költeményekkel kapcsolatban hangsúlyozottan irodalomról. Az olvasónak első benyomása talán az, hogy a szerelmi versek a népköltészet alkotásai, a figyelmesebb vizsgálat azonban e feltevés ellen szól. Az egyiptomi népi verselés néhány alkotását ismerjük a sírok falképeiről, szókincsükben, felépítésükben művészi színvonalukban, kifejezési formáikban semmi hasonlóságot sem mutatnak a szerelmi költészettel. Végső soron nyilván a nép ajkán megszülető alkotásokból merített az egyiptomi szerelmi líra is, akárcsak az Énekek Éneke, mindkettőn látszik azonban a tudatos költői átdolgozás. Az egyiptomi fiú és leány fivérnek és nővérnek szólítják egymást. Ezt könnyű lenne félre érteni, hiszen tudjuk, hogy az ókori Egyiptomban, bizonyos korszakokban nem volt ismeretlen és megvetendő dolog a testvérházasság. A Ptolemaioszok királyi családjában például rendszeres gyakorlat volt, hogy az uralkodó a nővérét vette feleségül nyilván elsősorban azért, hogy a királyi vért tisztán tartsák. E megszólítás itt egyszerűen annyit jelent, mint „kedvesem”, „szerelmem”. Az egyiptomi irodalmi és történelmi szövegeket a kényesnek tekintett témáknál bizonyos tartózkodás jelzi, kerülik a valóság nyers, szókimondó bemutatását, inkább az általánosságok, célzások talaján maradnak. A görög-római hasonló tárgyú művektől eltérően azonban az egyiptomi szerelmi verselés legfeljebb érzéki de sohasem pornográf. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy az egyiptomi költők versében a testi vonatkozásokat eltitkoló lelki szerelmet énekelték meg. Nem találkozunk tragikus, nagy konfliktusokkal sem. A költő mindig szelíd iróniával beszél a szerelemről, még akkor is, mikor az elhagyott kedves búsulásáról szól, érezteti, hogy minden jóra fordulhat. A testi valósághoz nem kapcsolódó rajongás mely hiányzik az egyiptomi szerelmi költészetben, Ehnaton fáraó nagy naphimnuszában található meg, amelyben feleségét is megemlíti. A spirituális imádat a napnak szolt, Feleségéhez, Nofretetéhez, Egyiptom egyik legismertebb szépasszonyához szeretetteljes, bensőséges érzelem fűzte. A Tell el Amarnában talált domborművek a hagyományos ábrázolásoktól teljesen eltérő módon mutatják be a királyi családot. Az uralkodó itt nem a földi élettől távol álló megközelíthetetlen istenként jelenik meg, mint az egyéb korszakokban, hanem alattvalóihoz hasonlóan jóságos családapaként, felesége társaságában, gyermekeit dédelgetve. A családi együttes felett ott tündököl korong alakjában Aton napisten, és sugárkezeivel az élet jelét nyújtja feléjük. Élete vége felé azonban Ehnaton szakított feleségével, s egyre inkább csak a napimádat töltötte be szívét. A testileg-lelkileg beteg, de nagy költői tehetséggel rendelkező fáraó valóságos szerelmet érzett a nap iránt, mely Egyiptomban, teljes pompájában mutatja meg szépségét. Egyiptom az emberiség egyik bölcsője. Az ókori Egyiptom kulturális hatása máig is vitathatatlan. Ma az arab világ oszlopos része, az iszlám az államvallás, hivatalos nyelve az arab. Az igen erős szaporodás óriási nyomást jelent a gazdaságra. A termő területek kiterjesztését még az asszuáni gát felépítése sem oldotta meg. Az idegenforgalomból az ókori Egyiptom emlékeinek „népszerűségéből” profitál a legtöbbet az ország.

9

Neveléstörténet

2. témakör:

Az ókori Kelet nevelési kultúrája

Háttéranyag

Irodalomjegyzék − − − − − − − −

A gyönyörűség dalainak kezdete: Kákosi László, Helikon 1973. A történelem atlasza: Hevér-Kőmíves-Sipos, Szalai 1998. Az antik világ irodalmai: Falus Róbert Gondolat 1976. Az ókori Egyiptom: Giorgo Agnese Maurizio Re, Gabo 2001. Kilépés a fénybe: Bánfalvi András, Gondolat 1994. Műalkotások elemzése: Beke László, Műszaki 1986. Világirodalmi antológia: Szilágyi J. György, Budapest 1952. Világirodalmi kisenciklopédia: Köpeczi Béla Pók Lajos, Gondolat 1976.

MELLÉKLETEK

I. sz. melléklet

Ptahotepp intelmeiből A város előljárója és nagyvezír Ptahhotep így szól: „Királyom, uram! Beáll az öregkor és leszáll az aggság, az aggkori gyengeség eljön, és a vénség jelenti az újat. Aki lefeküdt, mélyen alszik egész nap. A szem gyenge, a fül beteg, az erő tűnik, a szív elfárad, a száj hallgat, és nem beszél, a szív sorvad és nem emlékszik a tegnapra, a csont egészében fáj. Ami jó volt, rosszá változik, minden íz elmegy: az öregség minden dologban rosszat tesz az embernek, az orr eldugul és nem érez. Állsz vagy ülsz: rossz. De parancsoltassék meg a szolgának, hogy csináljon öregsége számára botot. Hadd mondja el neki a meghallgatni való beszédet, az elődök tanácsait, melyeket az istenektől hallottak. Ó, tétessék számodra is hasonló, hogy elháríttassék a néptől a baj, és neked szolgáljon a Két Part! Így szólt őfelsége, ez az isten: „Tanítsd hát őt az ősök szavaira, hogy példakép legyen a nagyok gyermekei számára, hogy meghallgatás szálljon belé és minden szívbéli egyenessé. Mond neki, hogy senki sem született bölcsnek.” 1.

Ne légy gőgös tudásodra, ne légy elbizakodott, amiatt, hogy tudós vagy, kérj tanácsot tudatlantól éppúgy mint tudóstól, mert nem lehet elérni a művészet határát, és egy művész sincs varázserővel felruházva. Elrejtettebb a szép beszéd a smaragdnál, ám megtalálható a szolgálóleánynál a malomkő mellett. 7. Ha nálad nagyobbnak asztala mellett ülők közül való vagy, fogadd el adományát, amit orrod elé tett, és nézd azt, ami előtted van, ne bámészkodj rá számtalan pillantással, mert a Ka utálata a tolakodás. Ne beszélj hozzá, amíg meg nem szólít, mert nem ismeretes, hogy mi rossz a szív számára: ha akkor beszélsz, amikor kérdez, akkor amit mondasz, kellemes lesz szívének … 8. Ha bejáratos (bizalmas) vagy, akit egy nagy egy másik nagyhoz küld, helyesen járj el, amikor küld téged, végezd a megbízatást, amiként mondotta. Óvakodj attól, hogy súlyosbítsad a szavakat azért, hogy egyik nagyot a másik előtt gyűlöletessé tedd, de ragaszkodj az igazsághoz, és át ne hágd, még ha nem is hozol hírül kellemeset minden ember „egy nagy, egy kicsi” beszédmódja szerint, mert a Ka utálata ez. 10. Ha csekély vagy, egy kiváló ember kíséretében legyen magaviseleted jó isten előtt, ne tudj korábbi csekély voltáról, és ne legyen szíved gőgös ellene amiatt, amit tudsz róla azelőttről, mert amiatt félelmes, amivé lett, nem magától jön a vagyon … és isten tette őt jelessé. 11. Kövesd szívedet létezésed idején. Ne csinálj többet, mint amit mondanak. Ne csökkentsd a szíved követésére szánt időt, mert a Ka utálata az ő idejének elpazarlása, ne térj el attól, ami a mindennapi szükségletre való, ne lépd túl háztartásod szükségleteit: vagyonná lesz szíved követése. Nem a vagyon tesz tökéletessé, hanem annak megvetése. 17. Ha vezető vagy, légy türelmes, amikor hallgatod a könyörgő beszédét, ne utasítsd el, amíg szívét ki nem öntötte, ne mond neki: „ezt már mondottad.” Óhajtja a szorongattatott a barátságosságot, amíg el nem végezte, ami miatt jött. 18. Ha azt akarod, hogy a barátság tartós legyen egy házban, amelybe bejáratos vagy, mint úr, mint fivér vagy mint barát, minden helyen ahová belépsz, óvakodj az asszonyokhoz közeledni, nem jó az a hely, ahol ezt csinálják, nem jelent okosságot kinyitni azt. Ezer férfi eltéríttetett attól, ami hasznára volt. Egy kis pillanat, hasonló az álomhoz és az ember a halálát éri el, mert megismerte. 21. Ha kiváló vagy, alapíts házat, szeresd feleségedet házadban mindenek előtt, töltsd meg testét, ruházd fel hátát, tagjai számára orvosság a balzsam, örvendeztesd meg szívét, amíg élsz, szántóföld ez, mely hasznos urának. 10

Neveléstörténet

2. témakör:

Az ókori Kelet nevelési kultúrája

Háttéranyag

30. Ha naggyá lettél, miután csekély voltál, vagyont szereztél, miután szűkölködtél, élenálló vagy a városban, mely ismert téged, ne változz meg amiatt, ami veled történt előbb, ne légy fukarszívű kincseid miatt, melyek isten adományaként keletkeztek számodra. Nem vagy-e más hozzád hasonló mögött, akivel ugyanez történt? 31. Hajlítsd meg hátadat följebbvalóid előtt, a királyi udvarból való főnököd előtt, akkor tartós lesz házad vagyonával együtt, fizetésed pedig rendbenlévő. Rossz dolog az ellenségeskedés a följebbvalóval, addig él az ember, amíg ő szelíd …. II. sz. melléklet

A paraszt panaszai … A nagy úr elvesz attól, akinek nincs ura, és az egyedülállótól rabol … nem gonosz-e ez a dolog? Mérleg ez, ferdén áll és melynek nyelve téved … Gonoszat tesznek a nagyok: kinek számba kellene venni, oldalra tesz, kinek a kihallgatást kellene vezetni, rabol! Kinek a levegőt adni kellene, a lélekzetet is elveszi … Nézd a Te fejed egy mérleggel: ha az ferdén áll, Te is ferdén állsz! Ne fuss zátonyra, ha nálad van kormány! … Nyelved a mérleg nyelve, szíved a súly, ajkaid a mérleg gerendáid. Ha eltakarod arcodat az erőszaktevő elől, ki fogja elűzni a kártevőt?

III. sz melléklet

Életunt beszélgetése lelkével Olyan előttem ma a halál, mint midőn meggyógyul egy beteg, mint kimenni újra baleset után. Olyan előttem ma a halál, mint a balzsam illata, mint vitorla alatt ülni szeles napon Olyan előttem ma a halál, mint a lótusz illata, mint ülni a részegség partjain. Olyan előttem ma a halál, mint az út esőben, mint midőn katonáskodásból házába tér meg meg az ember. Olyan előttem ma a halál, „mintha vágyik újra látni házát az ember, ki fogságban öltött el sok-sok évet.”

IV. sz melléklet

A hajótörött története Így szól a kítűnő kísérő: „Örvendjen a szíved, herceg, mert íme elértük a Palotát! Veszik a sulykot, és a kikötőcöveket beverik, a hajókötél partot ér. Örvendezés van és hálaadás, mindegyik ember megöleli a másikat. Legénységünk épen jött meg, nincs veszteség katonáink közt. Elértük Nubia legtávolabbi széleit, elhaladtunk Szenmut előtt és ime békében jöttünk meg, a mi földünket, azt értük el! Hallgass hát rám, herceg! Én túlzás nélkül való vagyok! Mosd meg magadat, önts vizet ujjaidra! Ó válaszolj, ha kérdeznek, beszélj a királynak, s szíved veled legyen! Válaszolj fennakadás nélkül: az embert szája menti meg, és ha beszél, elrejti arcát. Cselekedj szíved szerint! Fáraszt az amit mondok neked? Elmondok hát neked valami hasonlót, ami velem, magammal történt, amikor a király ércbányáihoz mentem és tengerre szálltam egy százötven rőf hosszú és negyven rőf széles hajóval, százötven főnyi legénység volt benne, Egyiptom válogatottjai közül. Az eget nézik, a földet nézik, szívük éberebb az oroszlánénál. Megjósolják a vihart, mielőtt jönne az orkánt, mielőtt kitörne. A vihar jött. A tengeren voltunk, mielőtt partot értünk volna, amikor szél emelkedett újra meg újra, nyolcrőfnyi hullám volt benne. Egy fadarabot sodort felém. A hajó? – Meghaltak mind, akik benne voltak, egy sem maradt belőlük. 11

Neveléstörténet

2. témakör:

Az ókori Kelet nevelési kultúrája

Háttéranyag

A tenger hullámverésével egy szigetre jutottam. Három napot töltöttem el egyedül, a szívem volt csak társam. Fa rejtekében aludtam, és az árnyékot öleltem át. Kinyújtottam lábaimat, hogy megtudjam, mit adhatok számnak. Találtam ott fügét, szőlőt, mindenféle pompás hagymát, kaut, nekutot és uborkát, mintha ültetve lett volna, halakat és madarakat, nincsen semmi, ami ne lett volna ott. Teleettem magamat, a földön is hagytam, mert sok volt karjaimnak, akkor vettem tűzszerszámot és tüzet élesztettem, fát aprítottam az égő áldozathoz az istenek számára. Dörgő hangot hallottam, azt gondoltam, ez a tenger hullámverése. A fák összeroppantak, a föld megmozdult, felfedtem arcomat és észrevettem, hogy egy kígyó közeledik, harmincrőfnyi, szakálla hosszabb két rőfnél, a teste arannyal volt bevonva, szakálla valódi lazúrkőből volt. Előregörnyedt. Felém, nyitotta a száját – hason feküdtem előtte – és így szólt hozzám: Ki hozott téged, Kicsiny? Ha vonakodsz megmondani nekem, hogy ki hozott erre a szigetre, tudtodra adom, hogy hamuvá válsz és láthatatlanná lész. Te beszélsz hozzám, de én nem hallom az, előtted vagyok, hát nem ismersz engem?” Szájába vett és nyugvóhelyére vitt engem, lefektetett anélkül, hogy érintett volna, ép voltam, nem tett kárt bennem. Száját felém, nyitotta – hason feküdtem előtte – és így szólt hozzám: „Ki hozott téged, ki hozott téged Kicsiny, a tengernek erre a szigetére, melynek oldalai a hullámokban vannak?” Válaszoltam neki, karomat meghajlítva előtte és így szóltam hozzá: „Én az ércbányához utaztam a király megbízásából egy százötven rőf hosszú és egy negyven rőf széles hajón, százötven evezős volt benne Egyiptom válogatottjai közül. Az eget nézik, a földet nézik, éberebb szívük az oroszlánénál. Megjósolják a vihart, mielőtt jönne, az orkánt mielőtt kitörne. Mindegyikük szíve éberebb, karja erősebb a másikénál, nincs közöttük tudatlan. S a vihar jött. A tengeren voltunk, mielőtt partot értünk volna, amikor szél emelkedett, újra meg újra, nyolcrőfnyi hullám volt benne. Egy fadarabot sodort felém. A hajó? – maghaltak mind, akik benne voltak, egy sem maradt rajtam kívül. És íme, én nálad vagyok, a tenger hullámverése hozott engem erre a szigetre”. Ő pedig így szólt hozzám: „Ne félj, ne félj Kicsiny! Ne aggódj magad miatt miután hozzám, jutottál! Lásd, az isten tartott téged életben, ő hozott téged a Kának erre a szigetére. Semmi nincsen, ami nem volna benne. Telve van mindenféle gyönyörűséggel. Ime, hónapot hónapra töltesz el, amíg betöltesz négy hónapot ennek a szigetnek a belsejében. Hajó fog jönni az udvarból, hajósokkal, akiket ismersz. Elmégy velük az udvarba, és városodba fogsz meghalni. Milyen öröm beszélni a próbáltakról annak, aki átélt gonosz dolgokat! Valami hasonlót fogok elmondani hát neked, ami ezen a szigeten történt. Testvéreimmel együtt éltem itt – közöttük gyermekek – összesen 75-en voltunk kígyók, gyermekeim és testvéreim, nem említem neked azt a kislányt, akit hozzám hozott a sors. Egy csillag hullott alá, ettől tüzet fogtak ők - akkor nem voltam velük, elégtek, nem voltam közöttük. Meghaltam miattuk, mikor megtaláltam őket egy halom holttest gyanánt. Ha erős vagy és szíved szilárd, meg fogod ölelni gyermekeidet, megcsókolod feleségedet, meglátod házadat. Szebb ez mindennél! Eléred az udvart, és testvéreiddel együtt leszel ott”. Akkor én arcra borultam és megérintettem a földet előtte. „Én pedig mondom neked! Beszélek hatalmadról a királynak, és hírt adok neki a te nagyságodról. – hozatok neked ibi-olajat, nekenu-olajat, judneb illatszert, füstölőszereket, a templomok tömjénét, amelyben minden isten gyönyörűségét leli. Beszélni fogok arról, ami velem történt, és amit az Ő hatalma által láttam. Dicsérni fognak téged a városban, az egész ország hivatalnoksága előtt. Birkákat mészárolok neked égő áldozat gyanánt és szárnyasokat ölök. Hozatok neked hajókat, Egyiptom minden ékességével megrakva, ahogy ezt egy isten számára tenni kell, aki az embereket szereti egy távoli országban, és akit nem ismernek az emberek.” Ő nevetett rajtam és azon, amit mondtam neki, mint valami helytelen dolgon szíve számára, és így szólt hozzám: „Nincs neked sok myrrhád. A tömjén urává lettél? De hát én a Punt királya vagyok és a myrrha az enyém! A hekenuolaj, amelyről azt mondottad, hogy hozni fogják az ennek a szigetnek legfőbb terménye. És ha elválsz ettől a helytől, sohasem látod többé ezt a szigetet, hullámmá változik.” A hajó pedig jött, ahogy megjósolta előre. Elmentem és egy magas fára másztam. Felismertem azokat, akik benne voltak. Elmentem, hogy jelentsem ezt, és azt találtam, hogy már tudja. Azt mondta nekem: „Egészségesen, egészségesen, Kicsiny, házadig, lásd meg gyermekeidet! Tedd nevedet széppé a városban, íme ez az én kívánságom tőled!” Arcra borultam, karjaimat meghajlítva előtte. Adott nekem egy hajórakományra való myrrhát, hekenu-olajat, judneb balzsamot, saasz balzsamot, fekete szemfestéket, zsiráf-farkakat, tömjént nagy tömbökben, elefánt - agyarakat, agarakat, cerkóf-majmokat és más majmokat és mindenféle szép drágaságot. Én mindezt felraktam a hajóra. Akkor arcra borultam, hogy dicsőítsem őt. Ő pedig szólt hozzám: „Íme két hónapon belül megérkezel az udvarba, megöleled gyermekeidet, és sírodban újulsz meg.” Lementem a kikötőben, melynek közelében az a hajó volt, és hívtam a katonákat, akik a hajón voltak. Dicsőítettem a Sziget Urát a kikötőben, és akik ott voltak, hasonlóképpen cselekedtek. Északnak hajóztunk a király udvara felé. Elérkeztünk az udvarba két hónap alatt, egészen, ahogy megmondta. A király elé léptem és bemutattam neki az ajándékokat, melyeket annak a szigetnek a belsejéből hoztam. Ő megköszönte nekem az egész ország hivatalnoksága előtt, kísérővé tett és megajándékozott embereivel. Láss engem, miután partot értem, miután láttam mindazt, amit tapasztaltam. Hallgass hát rám! Lásd, jó hallgatni az emberekre. Ő pedig így szólt hozzám: „ Ne légy oly kiváló, barátom! Vajjon adnak-e vizet a madárnak, lemészároltatása reggelének hajnalán?” Készen van kezdetétől a végéig, ahogy találtatott az írásban, írta az ügyesujjú írnok, Ameni-Amon-aá, élet, boldogság, egészség neki! 12

Neveléstörténet

2. témakör:

Az ókori Kelet nevelési kultúrája

Háttéranyag

V. sz melléklet

Himnusz Aton Napisten tiszteletére

Tündökletesen ragyogsz fel az ég horizontján, eleven, tiszta korong! Amikor megkezded az életedet, feltűnve az ég keleti széle felől, gyönyörűséged betölti mindenhol a földet. Szép vagy te, hatalmas vagy, ragyogó vagy, minden földek fölött fenn állsz a magasban. Sugarad országok hosszú sorát foglalja magába s mindazt a határt, mi tőled kapta a létet, mert te magad vagy Ré, te elérsz a világ pereméig, s azt leigázod egyetlen drága fiadnak. S bárha te távol vagy, sugarad itt lobban a földön. Ott vagy az arcokon is, bár lebegésed senki se látja. Hogyha lehullasz az ég nyugati horizontján, éjbe sötétül a föld, a halál bús állapotába. Kamaráiban alszik az ember, betakarva fejét, s az egyik szemről nem tud a másik, kirabolhatják vagyonából, lapuljon bár a fejének alatta, nem veszi észre. Barlangüregét odahagyja a gyilkos oroszlán, mindenhol mar a féreg. Egy ami fénylik az éji sötét, hallgat a föld szakadatlan, mert a teremtő nyugszik az éj horizontja alatt. Világos lesz a világ, amikor fölkelsz az egek horizontján, s izzol egész napon át, tűz fényű korong. Tovaűzöd az éjt, sugarad mindenfele árad. A két föld ünnepet ül, ami él, eleven lesz újra feléled; te költöd fel az embert. Megfürdeti testét, felölti ruháját, s a te felragyogásodat üdvözli a karja. Az egész ország munkálja a dolgát, abraktól megelégül az állat, zöldelnek a fák, a palánták, fészkeiken szökdösnek a kismadarak, a te lelkedet dicsőíti szárnyuk. Mindenik állat szökdécsel a lábán, minden, mi röpül, mi leszáll, mind-mind eleven, mert rájuk ömöl sugarad. A hajók a folyón úszhatnak felfelé vagy szemben az árral, mindenhova elvisz az út, 13

Neveléstörténet

2. témakör:

Az ókori Kelet nevelési kultúrája

Háttéranyag

ha fölragyog orcád. Kipattan eléd a folyóból a hal, fényed a tenger mélyeit is tisztán beragyogja. Te vagy az, ki a férfiú-nedvet meghízlalod asszonyi testben, ki az emberi magzatokat alakítod, táplálod a kisfiút az anya-méhben, s megcsendesíted zokogását. Dajka vagy immár az asszonyi méhben, te adasz levegőt mindennek s életete is te minden születettnek. Kibuggyan a magzat a méhből, megszületik s beszívja a jó levegőt: légzésre te tárod a száját. Szükségleteit te szabod meg. Tojásban a csirke csipog, te látod el ott levegővel, te élteted ott is. Te duzzasztod egészre, tanítod, hogy feltörje tojását, s a tojás héját odahagyja, s erejétől telve, csipogjon, lépkedjen a lábán, burkától megszabadultan. Alakzataid: csupa változatosság, s megannyi titok! Párja-nincs, egyetlenegy isten! Kedvedre megalkottad a földet, egyes-egyedül te, a nyájat, a barmot, az embereket, mindent, ami él csak a földön, ami lábon jár, ami szárnyával fölszáll a magasba, a távoli földeket is, Sziriát, Kust, s az egyiptomi földet. Te rendelsz minden embert a helyére, szükségletüket te szabod meg. Tápláléka vagyon minden elevennek, s kiszabott az élete-útját. Más-más a beszédben a nyelvük, ugyanígy más-más az alakjuk, bőrük színe is más az idegent mássá te avattad. Te teremtetted meg a Nílust az alvilág üregében, szavadra buzog fel a földből, hogy életet adjon a népnek: olyat, aminőre alkottad a népet. Te vagy mindnyájuknak ura, aki értük fáradozott. Ó, országoknak ura, ki javukra kelsz föl az égen, méltóságteljes, nappali fényű korong! Te éltetsz távoli földeket is, te küldted az égből a Nílust, hogy alápatakozzon a földre, hogy hullámát a hegyek közt hányja magasra, akárcsak a tenger, s öntözze a falvak földjeit és legelőit. A te terveid oly ragyogók, 14

Neveléstörténet

2. témakör:

Az ókori Kelet nevelési kultúrája

Háttéranyag

örökéletnek fejedelme! Az égbeli Nílust idegen földek örömére te adtad, s minden föld lábasjószágainak. Egyiptom az alvilágból jön a Nílus. A te sugaraid dajkálják mindenhol a földet, a mező számodra terem, neked él, életre te hívtad az évszakokat, hogy mindennek ami lett, élete védve legyen. A telet hűs enyhületükre, s a nyarat, hogy téged ízleljen az ajkuk. Megalkottad a messzi eget, hogy benne ragyogjál, hogy mindazt láthassa szemed, aminek te adtad a létet, egyes-egyedül te, kúszva zenitre törő eleven-fényű korong, te tündöklő, ragyogó, távoli s oly közeli. Millió alakot hoztál életre magadból, szántóföldeket, városokat, falukat, folyókat és utakat. Téged szemtől szembe lát a tekintet, mert a világ felett te vagy a nappali-fényü korong …

A szívem mélyében lakozol te, énrajtam kívül más nem is ismer, csak Noferheperu Ré Uaen Ré, a fiad. Értelmet néki te adtál, hatalmad, okos tanácsaid által. Karodban született meg a föld, ahogy megalkottad te magad. Amikor felkelsz, eleven, ha te elnyugszol, belehal. Te magad vagy az élet-idő, s a halandók általad élnek. A szemek ragyogók, ha te fénylesz, s ha lehullsz nyugaton, megtorpan a munka … Azóta lakoznak lábakban a mozdulatok, mióta te adtál földet alájuk, s felajánlottad a fiadnak, a testedből születettnek, Felső és Alsó Egyiptom urának, az Igazságból fakadónak, Noferheperu Ré Uaen Rének, két ország urának, a Nap szülöttjének, az Igazságból fakadónak, Ehnatonnak, a diadémok urának, kinek élete hosszú legyen; s a királyi szép feleségének, két ország úrnőjének, az Ő jegyesének, Nofernofruaton Nofretetének, aki éljen és legyen ifjú örökkön örökké!

15

Neveléstörténet

2. témakör:

Az ókori Kelet nevelési kultúrája

Háttéranyag

VI. sz melléklet

Szinuhe története Ma tanuskodnak mellettem az udvarban. Egykor roskadozott a roskadó az éhség miatt, Ma én adok kenyeret a szomszédaimnak. Elhagyta egy férfi az ő országát, mert mezítelen volt, Ma tündöklök én finom, fehér vászonban. Futott egy ember, mert nem volt, akit küldjön, Ma sok-sok alattvalóm van, házam szép, birtokom tágas. És megemlékeznek rólam a Palotában is.

Ó ti istenek mind! Te, aki elhatároztad ezt a menekülést, légy hozzám kegyes és adj engem vissza az udvarnak! Vajjon megengeded-e, hogy meglássam azt a földet, ahol a szívem időz? Van –e nagyobb dolog, mint abba a földbe temetkezni, amelyen születtünk? Jöjj segítségül! Történjék valami jó esemény! Adjon az isten nekem békét! Tegye a dolgok végét kitűnőekké annak számára, aki megszomorította szívét! Legyen részvéttel az iránt, akit kényszerített arra, hogy idegen országban éljen! Vajjon ő kegyes e ma már? Hallgassa meg azt, aki a távolból könyörög hozzá! Nyújtsa ki a karját a felé, akit a földre sújtott vele, hogy az Országba mehessen, arra a helyre, ahonnan elhozatott! Legyen hozzám kegyes Egyiptom királya, hogy az ő békéjében élhessek! Üdvözölhessem az ország úrnőjét, aki a király palotájában lakik, és halljam az ő gyermekeinek a megbizatásait. Ó, bár ifjúlnának meg tagjaim, mert jön az öregség, a gyengeség reámrohan, szemem nehéz, karom bágyadt, lábam megszünt követni engem, szívem fáradt, mert közel van hozzám az elmúlás. Kísérjenek engem az örökkévalóság városába, kövessem a Mindenség úrnőjét, beszéljen nekem gyermekei jólétéről! Követhessem őt az örökkévalóságon át!…

16