SHAKESPEARE:
Vízkereszt" vagy amit akartok
Nyíregy háza, 1984. szeptember 29.
Shakespeare:
Vízkereszt, vagy amit akartok Fordí·totta:
Radnóti
Miklós és Rónay György
Szereposztás
ORSINO, Illyria SEBASTlAN, ANTONIO,
hercege
Vi~
-
bátyja
Sebastlan
-
-
-
-
-
-
-
-
Vajda János
-
-
-
Gados Béla
barátja
VALENTIN mes urak CURIO ne
Vitai András
-
-
-
-
-
Balogh Béla Katona Zoltán
NEMES BÖFFEN TOBI AS, Olívía nagybátyja -
-
-
-
-
Szígetí András
NEMES KESZEG
-
-
-
-
Schlanger
-
-
Bárány Frigyes J ászaí -díjas
AND RAS
MAL VOLl O, Olívia udvarmestere
András
FESTE, a bohóc
-
-
-
-
-
-
-
-
Holl Isíván Jászaí-díjas
FABIAN
-
-
-
-
-
-
-
-
Mátrai Tamás
-
-
-
-
-
-
Hartmann
VIOLA, a herceg szerelmese
OLfVIA, gazdag grófnő
-
-
-
-
-
Varjú Olga
MARIA, Olivia komornája
-
-
-
-
Petenyi Ilona
DARABONT, PAP, TENGERÉSZKAPITANY, SZOLGA - - - - -
-
-
-
-
Rudas István
~
Díszlet: Menczel Róbert m. v.
JelJmez: Kénya Andrés
ZeI1le: MaLis Lászl6 és Szemző Tibor Rendezőasseísztens
: V árIllaJ. Ildikó
RENDEZO: SALAMON SUBA LASZLO
Teréz
f. h.
Shakespeare: Vízkereszt Mindenki álruhát visel. Mindenki alakoskodik. Mindenki másnak látszik mint ami. És mindenki másnak is látja a másikat. Viola fiúnak öltözik, Olívia gyászruhát hord, de Cesario- Viola-Sebastian egyetlen intésére levetne magáról minden ruhát. Malvolio sárga harisnyát és térdszalagot visel, ha úgy kívánja a képzelt szerelem. Antonio elveti tengerészsapkáját, hogy felismerhetetlen legyen. De vajon nem így van-e a jellemekkel is? Orsino túlfinomult, dekadens főnemes, ürességét mézízű zenével bódít ja és esigázza tettre. De az utolsó jelenetben gondolkodás nélkül kivégeztetné Cesario- Violát. Olívia mély gyásza miatt tudni sem akar a férfiakról, de egyetlen találkozás Cesario- Violával elég, hogy a vágy testét a szerelemnek feszítse. Malvolio egyetlen átlátszó csel miatt elhiszi a képtelenséget, hogy szerelemre gyújtotta egy fiatal, gyönyörű nő képzeletét. Sebastian egyetlen perc alatt elhiszi, hogy a sosem látott nő szerelmes belé. Antonio, az elvadult tengeri kalóz, rokokkóbabaként szaval Sebastiannak. Keszeg, ez a gyáva kreatúra, néhány mondat után elhiszi magáról, hogy rettenthetetlen párbaj hős. Ismerik-e hát magukat Illyria lakói? Úgy tűnik, nem. És .smerik-e a másik embert Illyra lakói? Úgy tűnik, nem. Jago azt mondta: "Nem az vagyok, ami." De Jago tudta ezt magáról. Illyria földjén az emberek semmit sem tudnak. üresek. Szájuk T. S. Eliot versére mozog: "Mi vagyunk az üresek A kitömött emberek. Jaj! összehajlunk Összehajlik szalmabélű kobakunk."
Mégis van kivétel: Feste, a bohóc. Ű is ~lakoskodik eljátsza, hogy még fiatal, éneke, tréfái nélkülözhetetlen~k egy valamire való udvar számára. Feste is hazudik. De Feste bohóc. Ez az állása, ezzel keresi a kenyerét. Feste hivatalból alakoskodik. De pontosan tudJa, hogy milyen világban él: "Furcsa idők. Akinek van egy kis sütnivalója, annak olyan a beszéd akár egy ~e~.skebőr~e~~,tyű:egykettőre fonákjára fordítja." A "klzokkent Ido mondata ez: a Vízkereszt közvetlenül a Hamlett előtt íródott. Illyriában a legnagyobb látszat a szerelem és a nem. A"fiún,a~ öltözöt~ Viola Orsinóba szerelmes, de őt egy no, Olívía szereti, mert azt hiszi, hogy valóban fiú. ~ha~,espear~ k~rában azonban a női szerepeket is fiuk. játszottak, Igy a zavar még nagyobb volt. Ez ismet az alakoskodás színházi és egyben emberi motívum~. Egy f~ú oly~n lányt játszik, aki fiúnak adja ki magat. Ez mar a kaosz, a szerelmi káosz világállapota. Utált szerelmükkel űzik itt egymást az emberek. Viola Orsinót üldözi, Orsino Olíviát, Olívia Cesario- Violát, Malvolio Olíviát, Antonio Sebastiant. A szerelmi vadászat, a lihegő hajsza a dráma egyik meghatározó metafórája Orsino: "És vágyaim, mint bősz kopók
(Vas István fordítása) -3-2
Ben Joosoo:
ÁDÁ TOK Feltételezések szerint a Vízkereszt 1601 körül keletkezett és bemutatója 1601. január 6-án, vagyis Vízkereszt napján volt Erzsébet királynő londoni rezidenciáján, a Whitelhallban. De arról már írás os emlék maradt fenn, hogy a darabot 1602 februárjában [átszották Londonban.
+ + + A Vízkereszt első számottevő fordítása Lévay József munkája (1871). Modern fordítását Radnóti kezdte el, félbemaradt munkáját Rónay György fejezte be.
+
+
+
A mű magyarországí bemutatója 1879-ben volt. Emlékezetesek Hevesi Sándor rendezései 1911-ben, illetve 1923-ban. A felszabadulás után elsőként a Nemzeti Színház mutatta be, Major Tamás rendezésében.
+
+ + - 4'-
SZERETETT MESTEREMNEK, WILLIAM SHAKESPEARE-NEK ÉS ANNAK EMLÉKEZETÉRE, AMIT RÁNK HAGYOTT Shakespeare, nem azért magasztallak így, hogy uszuljon nevedre az irígy: bár, hirdetem, Múzsa és Múzsafi könyved eléggé nem dicsérheti. Ez így van, ezt mind valljuk; de ezen az úton járni nem kedves nekem; mert így tenni a butaság szokott, mely ha zeng is, csak szajkózza a jót; s a vak szeretet, mely az igazat nem segíti, csak ide-oda kap; sőt, a kajánság is e móddal él: ártani tör s csak látszatra dicsér. Olyan ez, mintha hű nőt becstelen ringyó magasztal: főfő sérelem! De te védve vagy, balfogásaik nem érík el a magasságaid. Kezdem hát: Korunk lelke! tapsa!, te, színpadunk csodája! és gyönyöre! ébredj, Shakespeare-em! Tested sírba nem Chaucer vagy Spenser mellé fektetem, Beaumontra se szólok, hogy "helyet adj": te sír nélkül is magad szobra vagy, s élsz, míg könyved él, s míg olvasni és magasztalni lesz bennünk igaz ész. Hogy különveszlek, így véd az agy am: az ő nagy múzsájuk idomtalan; és ha múlónak hinném kritikám, kortársaiddal mérnélek csupán, selmondanám, Lylyt hogy túlragyogtad, s Kyd pompáját, s Marlowe-t, a még nagyobbat. S bár kevés latint tudtál s görögöt még kevesebbet, nemcsak innen keresnék hódolókat: hívnám Euripidészt, mennydörgő Aiszkhüloszt, és Szophoklészt, Pacuviust, Acciust, s Gordova fiát: hadd hallják csizmád rengő robaját a színen, s hogy ha víg koturnuson
-5-
lépkedsz, túlemeljelek mindazon, amit pökhendi Athén s büszke Róma termett, s ami porukból kelt azóta. Újjongj, Angliám! Van fiad, ki már Európa minden színpadán király. Minden időké Ő, nem egy koré! S a Múzsa, mind, tavaszként gyűlt köré, mi.kor mint Phoebus, kápráztatni, s mint Mercur, ő jött bájolni füleink! Rajzai: a nagy Természet maga, ki büszkén öltözött szavaiba, s ruhája oly dús volt és oly remek, hogy most nem is szívlel más szellemet. Arisztophanész fanyar-víg tüze, Terentius csínja, Plautus esze nem tetszik: úgy avulnak, mint akik - óh Természet! - már nem a fiaid! De nemcsak Természet van; többleted, édes Shakespeare-em: a Művészeted ! Mert bár a Lét a költő anyaga, a művészete formál: s aki ma egyetlen élő sort ír (amilyet te), beleizzad : verje a tüzet a Múzsák üllőjén: forgassa csak saját magát is, ahogy a vasat; másképp babérját a gúny leszedi. A jó költőt munkája is szüli. Ahogy tégedet! miként az apa arcát a fiú, úgy éltetik a jól megmunkált és gondosan csiszolt sorok Shakespeare-t, a lelket samodort: mindben szinte lándzsáját rengeti s a butaság szemének szegezi. Édes avoni hatt ú! míly csoda volt feltűnésed s büszke röptöd a vizeinken s a Temze-part felett: megnyerted Jakabot, Erzsébetet! Oh maradj itt! Látom, zenitre érsz: csillagképpé válva egünkön élsz! Ragyogj, költők Csillaga, és ne und szidni s emelni romló színpadunk, mely tüntöd óta éj-nap gyászkomor: homálya csak műveidtől oszol. 1623. Szabó Lőrinc fordítása
MAS SZAZADOK, MAs SHAKESPEARE
JOHN DRYDEN: SHAKESPBARE, A TERMÉSZET KÖLTÖJE Kezdjük tehát Shakespeare-rel. Valamennyi modern s talán klasszikus költő közül is neki volt a leghatalmasabb, legátfogóbb szelleme. Minden természeti kép rendelkezésére állott még, s képeit nem vesződséggel, hanem könnyedén alkotta. Ha ő leír valamit, azt nemcsak látni lehet, hanem érezni is. Akik azzal vádolják, hogy híjával volt a műveltségnek, valójában csak még jobban dicsérik: műveltsége a természetből eredt. Nem volt szüksége a könyvek pápaszemére, hogy annak segítségével tudjon meg valamit a természetről. Önmagába pillantott, s ott rátalált a természetre. Nem mondhatom, hogy mindenütt egyenletes. Ha az lenne, igazságtalanság volna az emberi nem legjobbjaihoz hasonlítanom. Nemegyszer lapos és íz nélkül való. Komikai géniusza olykor szófacsarássá fajul, komoly stílusa bombasztikussá válik. De mindig nagy, ha nagy alkalom kínálkozik. Senki sem állíthatja, hogy Shakespeare szelleme megfelelő tárgyra lelve, ne emelkedett volna magasan a többi poéta fölé. 1668
6-7-
VOLTAIRE:
Samuel Taylor Coleridge:
LEVÉL HORACE WALPOLE-NAK
Részletek a Lectures-ből
Csaknem elhitette nemzetévei, hogy én megvetem Shakespeare-t. Holott Shakespeare-t én ismertettem meg először a franciákkal ; néhány. részletét negyven évvel ezelőtt le is fordítottam, Miltonnal, Wallerrel, Rochesterrel, Drydennel, Popepal eg~etemben. Biztosithatom, hogy énelőttern senki sem Ismerte az angol költészetet Franciaországban ... Azt mondtam, valamikor nagyon régen, hogy ha Shakespeare Addison századában születik - XVIII. sz. -, az a választékosság és tisztas~g is párosult :',01na lángelméjével, amely éppen AddIs~~t ma..ol?, aJ.ar;~ latossá teszi. Azt mondtam: "lángelmeJe az ove, hibái viszont százada hibái". Véleményem szerint ő is éppolyan, mint Lope de Vega a spanyolo~ná:, vagy pedi~ akár Calderon. Szép természet, csak kissé vad; se:nm1 mérték, semmi illendőség, semmi művészet, ocsmanyság igaz nagysággal, bohóckodás rett,ene~tel ke~erv~; a tragédia zűrzavara, amelyben szaz fenysugar VIlágít. , Az olaszok, akik egy századdal az a!lgolok es a spanyolok előtt felújították a tragédiát, nem ..e~t~.k ugyanebbe a hibába; ők jobban utánozta~.~ goro~oket. Szophoklész Oidipuszában vagy Elektrájában runcsen bohóc. Azt gyanítom, hogy udvari bolondjainkbar; kell keresnünk e durvaság' eredetét. Az Alpokon mnen, mindnyájan kis&t barbárok voltunk. Minden ura~k~dónak volt egy hivatásos bolondja. A tudatlan kir alyok, akiket tudatlanok neveltek, nem isme:-hették a szellem magasabb rendű örömeit: olyannyira lealacsonyították az emberi termés~etet, hogy ~gyeseket megfizettek, csakhogy ostobasagokat mondjanak nekik ... Önök szabad britek, nem veszik figyelembe sem az idő, se~ a hely, sem a cselekmény egységét. De t';1lajdonképpen nem járnak el jobbar:; valah~g~ a va,loszerűséget is számításba kell venm. A muvesz~t Igy nehezebbé válik, s a legyőzött nehézségek mmden műfajban élvezetet és dicsőséget hoznak.
-8-
ítélőképes elme, nemcsak lángelme A Venus és Adonis s a Lucretia önmagában, a többi nagy mű nélkül is azt bizonyítja, hogy Shakespeare-ben megvolt a vérbeli költő minden jellegzetes vonása. Most pedig hadd próbáljam meg szétfoszlatni, már amennyire erőmtől telik, azt a közhiedelmet, hogy csupán ösztönösen volt nagy drámaíró, hogy önkéntelenüllett halhatatlan, selmaradt másod- és harmadrendű szellemek mögött, ha a drámán kívül mással is megpróbálkozott - mint ahogya méhek bámulatra méltó tökéllyel építik sejtjeiket és gyártják a mézet de fészekrakással már hasztalanul kísérleteznének. Már most a kényszerű alacsonyabbrendűségi érzésnek s a büszkeségnek ilyenfajta összeegyeztetése legelőször néhány tudákos emberben fogant meg: ezek olvasták hogy Szophoklész a tragédia nagy példaképe, Arisztot~lész pedig a szabályainak csalhatatlan diktátora, s miután (egy-két kivétellel) nem volt bátorságuk bevallani, hogy az a gyönyörűség, melyben hazájuk a körülmények és szokások minden változása e~lenére is nemzedékről nemzedékre részesült, semmilyen tekintélyre sem támaszkodhatik, ügyes kibúvót és menedéket keresve úgy kezdtek beszélni Shakespeare-ről, mint valamiféle szép lusus naturaeról, c?odás szörnyetegről - aki vad ugyan, és se ízlése runcsen, se józan ítélőképessége, de azért a Keleten olyannyira tisztelt, ihletett gyengeelméjűekhez hasonlóan a legfurcsább zagyvaságok között olykor a legfenségesebb igazságokra is ráhibázik.
-9-
ARNOLD KETTLE: SHAKESPEARE (Részlet) Nemcsak Shakespeare-é és nemcsak a miénk változó világ, hanem az övé is és a mienk é is az. Nem kell különösebb fogékonyság ahhoz, hogy felismerjük: az ő XVI. századi világának, s a mai XX. századi világunknak van egy mélyen közös vonása. A változás gyorsasága és tömörsége rendkívül erőteljes mindkettőben, s bármilyen következtetések et vonhatunk is le belőlük, az emberek rendkívüli módon tudatában vannak a változások nak és szükségszerűségüknek. Thomas Wyatt, már két nemzedékkel Shakespeare előtt, finom metafórával ragadta meg a dolog lényegét: Útjában az idő csudákat tészen, Mivel a víz, mely sima s lágy elem Márvány követ is elmálaszt egészen Ha csöppenként fentről aláesen. (András T. László fordítása) Kétségtelenvhogy Shakespeare legmélyebb lényébe szívta fel azt, amit Wyatt kifejezett. Senki sem mond nála többet az időről és mindarról a szenvedésről és csodáról, ami benne van. A változó világ feszültségei fölött építi költői színműveit. Megérti e feszültségeket, s így fedi fel: mi a dráma; így leplezi le az embert, bonyolult életviszonyai között; így idézi meg a természet külvilágát; ebből ered a nyelv forrásainak és lehetőségeinek kimeríthetetlen ismerete.
VIOLA
- 10-11-
.í
1
\
;
\\ }
/
f
;/
l SEBASTlAN
-12-
/
ORSI NO
-
13-
OLtVIA
-
14-
Nemes Böffen Tóbiás
-15-
Nemes Keszegh András
16 -
BOHÚC
-
17-
BOHÓC Mikor én még gyerek voltam, Zúg a zápor, hujjahaj. A mókáért majd megholtam. Zúgja-búgja, fallala.
Mikor legénysorba nőttem, Zúg a zápor, hujjahaj. Egy ablak se nyílt előttem, Zúgja-búgja, fallala.
Jelenetek a próbáról Mikor aztán Zúg a zápor, Soha többet Zúgja-búgja,
házasodtam, hujjahaj, nem mulattam, fallala.
Hej, mióta ágynak estem, Zúg a zápor, hujjahaj, Bort se kíván már a testem, Zúgja-búgja, fallala.
A világnak sosincs vége, Zúg a zápor: fJujjahaj! Itt a vége, fuss el véle, Hogyha tetszett, semmi baj.
-
19-
18 -
\
-
20-
-
21-
-
22.-
23-
Kiadja a Móricz Z~igmond Színház Felelős kiadó: Léner Péter igazgató Nyírségí Nyomda, Nyíregyháza Felelős vezető: Jáger Zoltán igazgató 84. - R. - 10692 - NY. NY.
