SEMMELWEIS IGNÁC FÜLÖP ÉS A N É M E T G Y N A E C O L O G I A * írta: Gustaw D Ö D E R L E I N (München)
I. A FÉLREISMERÉS emmelweis Ignác F ü l ö p , amíg élt, nemcsak tanának keletkezési helyén, Ausztriában talált megérdemelt elismerés helyett élénk ellenállásra, hanem Németországban sem fogadták el tanait a szakemberek. Elkeseredett ellenfelei között ott találjuk a német tudomány vezető embereit, m i n t R. V i r c h o w o t , V . Scanzonit, Seyfertet, Sieboldot, Kiliánnal az élükön. H . F e h l i n g az okot a kö vetkezőkben keresi: „Azt lehetett volna várni, hogy az új tant minden ország vezető szakemberei örömmel fogadják és védik. Különösképpen nem így történt. A meg szokásból eredő hanyagság akadályozta-e a szakembereket az új tan követésében, vagy a felelősség érzete, amely az új tan szerint a szülészeti klinikák vezetőit ter helte? Az idő még nem érett meg ilyen elgondolásokra." A híradás nehézkességét is felelőssé tették azért, hogy éveket vett igénybe, amíg Semmelweis forradalmi cselekedete ismertté lett, még ha nem is fogadták el. Ez magyarázza meg azt is, miért maradt ismeretlen és m i n d e n visszhang nélküli az a levél, amit H e r m a n n Schwartz dr., a bécsi szülészeti k l i n i k a szülészeti k u r zusainak egyik részvevője 1847. dec. 21-én — tehát a korai Semmelweis-időszakban — tanárának, G . A . Michaelisnek küldött Kiéibe. Benne ez olvasható: „Az itteni szülészeti klinikának, amelyben évente kb. 6000 szülés folyik le, két megközelítően egyforma osztálya van. Ezek közül az egyikben a bábanövendékeket tanítják, a másik a jövendő orvosok oktatására szolgál. A bábaosztályon nem sokat szenvednek a gyermekágyi láz miatt, anélkül, hogy ennek elfogadható magyarázatát megtalálták volna a helyiségek berendezésében vagy más okokban. Mutatja ezt az évenkénti alacsony halálozási szám, amely 3000 szülésnél 50—60 haláleset. Ez a szám magában foglalja a súlyos eclampsiákat és egyéb megbetegedéseket is. Ezzel szemben az orvosok osztályán sohasem szűnt meg a gyermekágyi láz dühöngése, úgyhogy itt kb. 3000 szülő nő közül évente 400—500 hal meg. Ennek következté ben gyászos hírnévre tett szert ez a klinika. Nem kíméltek sem költséget, sem fáradt-
S
* Prof. D r . Gustaw Döderlein a Zentralblatt für Gynäkologie 1965, Heft 33. 1147 — 1155 lapjain megjelent dolgozata magyar változatának közlését átengedte Fekete Sándornak, aki „Semmelweis a kortársak és az utókor szemléletében" c. kötetében (kézirat) kívánja azt megjelentetni. A cikk előzetes közléséhez Döderlein és Fekete Sándor egyaránt hozzájárult. Azokkal a kérdésekkel, amelyeket Döderlein csak érint a közleményében, Fekete részletesen foglalkozik a kötet többi fejezetében.
ságot, hogy helyi változtatások, tisztaság, szellőztetés és az ágynemű dezinficiálása stb. útján jobb eredményeket érjenek el. De minden ilyen fáradozás hiábavaló volt. Ezután arra a gondolatra jutottak, hogy a vizsgálatok alkalmával elkövetett traumatikus behatás lenne a kiváltó ok, amire ügyelni kellene. Ennek következtében eltiltották az idegen orvosok felvételét, és az ottani honosok számára tartott kurzu sokat is annyira megszorították, hogy csak nyolcnak adtak engedélyt arra, hogy 2—3 hónap alatt a hatalmas szülészeti anyagon a vizsgálatokat elvégezzék. Annak dacára, hogy ugyanabban az időben a másik osztály 30—40 bábanövendék tanításával foglalkozott, az orvosi osztályon a halálozási szám változatlan maradt, így fel kellett adni azt a feltevést, hogy a vizsgálatok alkalmával történt mechanikus insultus lényeges okot képezne. 1847 első három hónapjában havonta, mint rendesen, 3000 szülő nő közül 30—40 halálesetet mutattak ki. A gyermekágyi láz lefolyása akár a könnyű, akár a nehéz szülések után oly gyors volt, hogy a halál a szülés után 12 órával már be következett; a terheseket gyakran már a szülés lefolyása előtt meglepte a kór — küzdjenek ez ellen. már arra is gondoltak, hogy bizonyos esetekben császármetszéssel Ekkor történt, hogy Semmelweis dr., a másodorvos arra a gondolatra jutott, hogy miután a betegség kiindulási helye mindig a méh, és boncolások alkalmával is mindig az endometritis és lymphangoitis mutatkozik először, s ehhez csatlakozik a perito nitis — nem lehet-e valami olyan anyagot találni, amelyet a vizsgálatok alkalmával, vagy más módon a szülő nőre átvisznek, s hogy nem segíti-e elő ennek az anyagnak a hatását a méhnek a szülés alatt felfokozott felszívóképessége. Az orvostanhallgatók nak a boncolásokon való rendszeres részvétele keltette fel benne a feltevést, hogy a gyermekágyi lázat rendesen a hullaanyaggal történő fertőzés hozza létre. Ezt a fel tevését alátámasztotta bizonyos mértékben a hullaanyag által okozott sebfertőzés esetén mutatkozó heves lymphangoitis, másrészt pedig az a körülmény, hogy a rendes mosakodás nem elegendő a boncolok kezeinek megtisztítására, úgyannyira, hogy azok még a mosakodás után is jó ideig megtartják a hullaszagot. Ezért híg kénsavval vagy chlorvízzel történő mosakodást rendeltek el a gyakorlatot végzők számára a boncolás után és a szülő nők vizsgálata előtt. Bárha még nem merik a ((propter hoo> megállapítását biztonsággál kimondani, mégis a «post hoa> az intézet egészségügyi viszonyaiban a következőképpen nyilvá nult meg : Az év első négy hónapjában havonta 30—40 halálozással kellett számolni. Május végén bevezették a chloros mosdásokat, s ettől az időtől kezdve megszűntek a mindennapos megbetegedések. Júniusban három halt meg, júliusban ugyanannyi, augusztus közepéig két gyermekágyas halt meg. Ebben az időben a hallgatók új cso és augusztus portja került felvételre, ezek némelyike elmulasztotta a mosakodást végéig 12 beteg halt meg. Az ellenőrzés megszigorítása után a megbetegedések száma csökkent, szeptember végéig mindössze három haláleset fordult elő. Október közepén megint gyakoribbak lettek a megbetegedések. Ezt annak lehetett tulajdonítani, hogy egy méhrákban és bűzös folyásban szenvedő szülő nőt vettek fel. Megvizsgálásuk után ugyanis többen elhanyagolták a chloros mosakodást, s így vizsgáltak másokat. Ebben a hónapban megint 12 gyermekágyas halt meg. Novemberben 8 lázas eset mutatkozott, ezek közül 3 halt meg. Nem bizonyos, vajon ez egy chronikus, ichorosus és gennyes ulcus crurisban szenvedő beteg felvételével kapcsolatban állt-e, de az
bizonyos, hogy az összes esetek abban a szobában mutatkoztak, ahol ez a beteg feküdt. December hónapban mostanáig (dec. 21.) mindössze három beteg hált meg, közülük egyik súlyos eclampsia következtében, a másik erős vérzés miatt, a har madik szűk medencés szülés kapcsán végzett súlyos fogóműtét után. Jelenleg egyetlen beteg fekszik a gyermekágyas osztályon, endometritis septica miatt, akinél ez placenta praevia miatt végzett fordítás és lepényleválasztás után következett be. Ha meggondoljuk, hogy május vége óta 1700 szülő nő közül mindössze 40 gyermek ágyas hált meg, míg régebben ugyanannyi idő alatt csaknem 300 pusztult el, továbbá, hogy a tisztán bábaképzéssel foglalkozó osztályokon az orvosok tanításával foglal kozó osztályokkal szemben rendesen csak kevés számú eset fordult elő ; mivel nincs más magyarázatunk arra, hogy az itteni szülőintézetben mi az oka a gyermekágyi lázas megbetegedések említett feltűnő csökkenésének, aligha tagadható, hogy az em lített elővigyázatossági rendszabályok nagymértékben ..." H . Schwartz d r . levelét G . B . Gruber göttingeni patológus és orvostörténész találta meg újra, és azt neki köszönhetjük. A z eredeti levél elveszett. A levelei K . E . M . L e v y (Koppenhága) dán nyelven közölte („Hospitals Meddelsers", I . kötet, 1848). N e k i G . A . Michaelis küldte el tanítványának, Schwartz dr.-nak levelét. Ezt C. H e i j l (Stockholm) fordította vissza németre. Michaelis ( K i e l ) azonnal (1848) levonta a következtetéseket, s a Semmelweisféle előírás szerint bevezette a chloros mosakodást. Kedvező tapasztalatai alapján 1848, márc. 18-án ezt írta tanítványának, Schwartz dr.-nak: „1847 dec. 21-én írt levele a legnagyobb mértékben felkeltette érdeklődésemet. Megint a legnagyobb bajban voltam . . . Közlése újból bátorságot adott nekem. A chloros mosakodás hatásossága, úgy mint azt Bécsben végzik, már a nagy számok alapján is jelentőségteljes . . . A mosakodások bevezetése óta sem az én, sem a tanít ványaim szülő női között nem fordult elő még enyhén lázas eset sem. Köszönöm ezért értesítését egész szívemből. Talán apusztulástól mentette meg intézetünket.., Kérem adja át üdvözletemet Semmelweis dr.-nak, és köszönje meg oly értelemben, hogy tálán nagy felfedezést tett ..." Ismeretes az a tragikus lelkiállapot, amely G . A . Michaelist hatalmába kerí tette, amikor tisztán felismerte, hogy 1847 nyarán egy közeli rokonának a halálá ban ő a vétkes. A gyermekágyban lázas esetek boncolása után inficiált kézzel vizsgálta. A derék embert a kínzó önmarcangolás mély depressióba sodorta. Norderney-i üdüléséből visszajövet 1848. aug. 8-án Lehrte állomáson kétségbe esésében a robogó vonat elé vetette magát. H a nem kerültek is szélesebb körben nyilvánosságra az olyan levelek, m i n t Schwartz dr.-nak Semmelweis felfedezéséről írott levele, mégis azt kellene gon dolnunk, hogy G . A . Michaelis öngyilkossága felrázta a német szülészeket. O k azonban megmaradtak merev tagadó álláspontjukon a fiatal magyar orvossal szemben. N e m keltette fel a figyelmet Németországban Skoda előadása sem a Bécsi Akadémián 1849. okt. 10-én, sem C. Halleré (Bécs, 1848), de még Semmelweis előadása sem a bécsi Orvosegyesületben (1850. m á j . 15.). M a , a soknyelvű, világszerte elterjedt orvosi publicisztika idején már alig értjük meg, hogy 12 évvel Semmelweis felfedezése után, 1859-ben Silberschmidt tollából terjedelmes munka jelenhetett meg, amely a gyermekágyi lázzal foglal-
kozott. A címe : A gyermekágyi láz patológiájának történelmi k r i t i k a i ismertetése a legrégibb időktől napjainkig (Erlangen, 1859). A könyv teljesen Scanzoninak, Semmelweis ellenfelének szellemében íródott: Semmelweist csak mellékesen említi, és egyáltalában n e m foglalkozik azzal, hogy a fertőző anyagot az orvos és bába keze közvetíti. Scanzoni indítványára a würzburgi tanári kar ezt a munkát még jutalomdíjjal tüntette k i ! Németországban nemcsak a híradás volt hiányos, de még a tudományos köz lések elhallgatása is előfordult, sőt bizonyos maradandó ellenségeskedés is ész lelhető v o l t . Semmelweis tanával Németországban magára maradt. A szeren csétlen végű Michaelis után csak a heidelbergi Lange és a hannoveri K u g e l m a n n adóztak elismeréssel Semmelweisnek. K u g e l m a n n 1861-ben így írt Semmelweisigazán nagy és nek: „Nagyon kevés embernek adatott meg, hogy az emberiségnek maradandó szolgálatot tegyen, és a világ kevés kivétellel keresztre feszítette és el égette az ő jótevőit," 1861-ben megjelent Semmelweis monográfiája: „ A gyermekágyi láz aetiologiája, fogalma és prophylaxisa" címen. A z t lehetett volna g o n d o l n i , hogy a könyv felrázza a német szülészeket. D e nem így történt. Néhány szülészeti intézmény átvette ugyan a kézmosást és a desinfectiós eljárást, az előírások azonban annyira tökéletlenek, azok kivitele annyira hiányos volt, hogy a gyermekágyi láz igazi prophylaxisáról szó sem lehetett. A fordulat Németországban és a többi orszá gokban is csak akkor következett be, a m i k o r Pasteur és az angol Lister munkái alapján a sebészetben bevezették az antiseptikus eljárást. M i n d e n k i ennek a nagy szerű eredményéről beszélt, különösen az 1870/7l-es háború kedvező hadisebé szeti tapasztalatai után. Ennek dacára Németországban alig küzdöttek a gyermek ágyi láz fojtogató angyalával szemben, m e r t a levegőben és a kézen levő csíráknak teljesen más a jellegük és virulentiájuk. Semmelweis tanai érdekében az első határozott lépést a b e r l i n i Gesellschaft für Geburtshilfe u n d Gynaekologie tette, amikor Gyermekágyi-láz Bizottságot jelölt k i . C. Schröder, a szülészeti intézet vezetője, Boehr körorvos, Fassbender, A . M a r t i n és Löhlein magántanárok feladata lett, hogy kidolgozzák a gyermek ágyi lázas esetek korlátozására szolgáló szabályzatot. Feladatuknak abban az emlékiratban tettek eleget, amelyet 1877. I V . 12-én felterjesztettek a porosz kultuszminisztériumhoz. Imponáló az emlékiratban feldolgozott hatalmas sta tisztikai adatgyűjtemény és a határozott következtetések. Összehasonlítják a gyermekágyi láz miatt évente elhaltak számát a legfélelmetesebb járványok, a cholera és himlő áldozataival. Amíg ez a két nagy járvány m i n d e n korosztálybeli férfiakat, nőket és gyermekeket öl meg, a gyermekágyi láz miatt csupán fiatal anyák halnak meg. Poroszországban akkor 17 év alatt 133 841 anya halt meg a gyermekágyi láz következtében, a m i évente 8872-nek felel meg. A bizottság az 1875. évben 12,09% gyermekágyi halálozást állapított meg, a legértékesebb 25—30 éves korosztályra 18,58% esik. É s ez a halálozási hekatomba harminc év vel azután mutatkozott, hogy Semmelweis a gyermekágyi láz okát felfedezte, és elhárításának legegyszerűbb módját megadta! 15 év múlt el híres könyvének meg jelenése óta. A z emlékirat így szól: „Nem akarunk belemenni annak a vázolásába, milyen nyomorúságot jelent a családra, ha az egészsége teljes virágjában levő anyát
és feleséget elragadja a gyilkos kór, éppen akkor, amikor a család az anyai ápolásra rászoruló új taggal gyarapodik — azt sem tárgyaljuk, hogy nemzetgazdasági szem pontból milyen veszteséget szenved az állam akkor, amikor a családok ezreinek jóléte megrendül az anyák ezreinek pusztulása miatt. A gyermekágyi láz által a személyek egy bizonyos kategóriájában okozott veszteség csak a nagy háborúkéval hasonlítható össze megfelelően. Amint itt a veszteség kizárólag az egészséges férfi fiatalságot sújtja, a gyermekágyi láz a női fiatalság legértékesebbjeit ragadja el ..." A gyermekágyi láz ügyében kiküldött bizottság javaslatát lényegében a követ kező három pontban terjesztette fel d r . Falk vallás-, közoktatás- és orvosi ügyek kel foglalkozó miniszterhez: 1. A szülések ésszerű levezetése. M i n d e n elhúzódó szülés esetén a bomlást okozó anyagok távoltartása dezinficiáló öblítésekkel. 2. M i n d e n olyan orvosi személy alapos kioktatása, akinek kötelessége az anyák ellátása és ápolása, különös tekintettel az orvosok és bábák kezének, továbbá az eszközöknek a dezinfekciójára. 3. Bejelentési kötelezettség „minden súlyos gyermekágyi megbetegedés esetén, kivéve, ha kétségtelenül megállapítható, hogy az n e m kapcsolatos a gyermekágyi folyamattal". M . Boehr 1878-ban saját kiterjedt vizsgálatai alapján csatlakozott a Puerperalis Commissio jelentéséhez. Dolgozatainak c í m e : „ A gyermekágyi halálozások gya korisága Poroszországban" és „Az egészségügyi rendőrség számára levonható következtetések' '.
I I . AZ ELISMERÉS ÚTJÁN A Puerperalis Commissio Emlékirata Németországban új korszak kezdetét jelenti. Nemcsak a gyakorlati és tudományos szülészet megújulását számítjuk i n n e n , hanem a gyermekágyi láz ellen Semmelweis értelmében vett célszerű küz delem megindulását is. Ehhez meg kellett előbb teremteni a tudományos közlések lehetőségét és a tudományos megbeszélések fórumát. Láttuk, hogy Schwartz dr.nak G . A . Michaelishez intézett levele visszhang nélkül maradt, mert n e m v o l t mód arra, hogy a nyilvánosság tudomást szerezzen róla. K e r e k negyven évvel később, 1885-ben megalakult Németországban a „ D e u t s c h e Gesellschaft für Gynaekologie". Körülbelül ugyanebben az időben i n d u l t a k meg szaktudomá n y u n k b a n a közlési lehetőséget biztosító folyóiratok : az A r c h i v für Gynaekologie 1870-ben, a Zentralblatt für Gynaekologie 1877-ben, a Zeitschrift für G e b u r t s hilfe u n d Gynaekologie 1877-ben, a Monatsschrift für Geburtshilfe u n d Gynaekologie 1895-ben, ezek ma lehetővé teszik a tudományos ismeretek gyors elterjedését és gyakorlati alkalmazását. Emlékezzünk csak vissza a bacteriologiának R . K o c h által vezetett diadalútjára, s akkor megértjük: Németországban is elérkezett Semmelweis tanai megértésének és felhasználásának a korszaka. A X I X . század végén alig lehetett Németországban o l y a n szülészeti intézet, amely ne vett volna részt a szülészeti asepsis versenyében. A Semmelweis tanának érdekében küzdők sorából kiemelkedik A l f r e d Hegar Freiburgban. 1882-ben
monográfiában ismertette Semmelweis életét és tanát, s annak befejezése a zse niális felfedező apoteózisa. 1880-ban L e i p z i g - b e n C. Credé megteremti a „Gesunde u n d kranke W ö c h n e r i n " c. könyvében a gyermekágy klinikumát. 1892-ben követi ezt A . Döderlein munkája a gyermekágy bacteriologiájáról. A kéz asepsisének továbbfejlesztését döntő módon vitte előre 1898-ban A . Döderlein ( T ü b i n g e n ) azzal, hogy bevezette a szülészetben a gumikesztyű hasz nálatát. 1897-ben P. Zweifel, a Deutsche Gesellschaft für Gynaekologie akkori elnöke elnöki megnyitójában a lipcsei Kongresszuson megfelelőképpen méltatta Semmelweis érdemeit. Semmelweis felfedezésének ötvenéves évfordulója nem csak arra adott alkalmat, hogy Semmelweis életét és küzdelmét ismertesse, hanem arra is, hogy Semmelweis vitathatatlan prioritását megállapítsa, s azt a Deutsche Gesellschaft für Gynaekologie egész tekintélyével alátámassza. Megismételte ezt P. Zweifel 1920-ban, az A . Döderlein: Handbuch der Geburtshilfe I I I . kötetében megjelent közleményében. Semmelweisnek késői méltatását adja 1925-ben H . Fehling. „ D i e Entwick l u n g der Geburtshilfe u n d Gynaekologie i m 19. Jahrhundert" c. könyvének élén külön fejezetet szentel Semmelweisnek. Méltatja ebben nemcsak a felfede zés történetét, hanem azoknak a körülményeknek egész tragikumát, amelyek azt eredményezték, hogy akkoriban vezető szaktársak félreismerték és elferdítették a tényeket. F e h l i n g ezt írja: „Ellentétben a tudomány azon hőseivel, akik tanaikat az íróasztal mellett gondolták ki, Semmelweist illeti meg az az érdem, hogy első ízben fejtette ki elméletét az élő szervezeten szerzett tapasztalatok, valamint a két szülőosztály eredményeinek összehasonlítása álapján. Igaz, hogy akkor nem volt meg a szaklapokban, folyóiratokban való közlésnek az a lehetősége, mint ma. Úgy látszik, Semmelweisnek bizonyos nehézségei is voltak a tudományos irodalom művelése terén, így az új tan csak lassan nyerhetett tért és terjedhetett el. Egészen feltűnő és sajnálatos, hogy milyen nehézségekkel és súlyos akadályokkal találkozott az új tan, és hogy csaknem húsz évre és a sebészeten át vezető kerülő útra volt szükség, hogy Németországban diadalt arathasson." Fehling történetkritikai tanulmánya, val ami nt P. Zweifelnek említett kong resszusi felszólalása (1897) m i n d e n kétséget elhárított, és biztosította Semmelweis prioritását és egyedüli érdemét a gyermekágyi láz okának felfedezése körül. „Csak az a felismerés, hogy a gyermekágyi láz hordozója és kiváltó tényezője fix kontagium, kézzelfogható fertőző anyag, eredményezte azt, hogy olyan eljárásokat alkalmazzanak, amelyek ezeket a hordozókat tönkreteszik." Fehling szemléltető képet ad a fejlődés menetéről, amelyet a szülészeti asepsis Semmelweis óta megtett. Hosszú út vezet a chlor-vizes kézmosástól az AhlfeldFürbinger által ajánlott és intenzíven védelmezett meleg víz-alkohol-desinfectiós eljáráson és a szublimát, k r e o l i n , lysol, lysoform és egyéb chemiai szereken át a ma használatos ideális összetételű és bőrkímélő mosdószerekig. Követte ezt az eszközök, a fehérneműk és a szülőszoba használati tárgyainak sterilizálására szolgáló szigorú előírás (Schimmelbusch). M i n t kuriózumot felemlítjük, hogy Koppenhágában (Stadtfeld) a „bábák egész testét kéngőzös zárt térben dezinficiálták, csak a fej kapott egy nyíláson át friss levegőt". Tárgyalja ezután Fehling a szülészetben elérhető asepsist, a kezek non-infectióját, a szülő utak desinfectió-
ját, a belső vizsgálat lehetőség szerinti elkerülését a külső vizsgálat útján és a per r e c t u m végzett vizsgálattal. Hosszú utat kellett még megtenni, míg a szülő nők valamennyi infectió-forrását kiküszöbölő mai eljárásunkat kigondolták és megteremtették. A kezdet kezdetén azonban ott van Semmelweis alapvető tette. A német irodalomban érdemes elolvasni G . Sticker (Würzburg) Semmelweisre vonatkozó munkáját, mindenekelőtt azért, m e r t bő i r o d a l m i adatokat tartalmaz.
I I I . HÍRNÉV É S DICSŐSÉG H a figyelemmel kísérjük a gyermekágyi láz elleni küzdelmet Semmelweis fellépése óta, kereken egy évszázadot v e t t igénybe, amíg az diadalmaskodott. Egyes szórványos esetek ma is adódnak, de járványok már nincsenek. A h o l i l y e n egyes esetek mutatkoznak, a chemotherapeuticumokban és az antibiotikumokban kitűnő gyógyszerek állanak rendelkezésünkre. A non-infectio és asepsis, amely nemcsak a kezekre és eszközökre terjed k i , hanem a széles alapokon nyugvó hospitalizmus elleni küzdelmet is magában foglalja ( B . Bickenbach), diadalmas kodott a szülészetben. M i t mondana Semmelweis, ha látná m i lett az ő müvéből, amelyet annak idején olyan szívósan kellett védelmeznie. M é g m i n t haldokló sem pillanthatott meg semmi fénysugarat. Miután Németországban A . Hegar és P. Zweifel megtörték a jeget, és kikü szöböltek m i n d e n téves magyarázatot, a késői elismerés hullámai Semmelweis tana körül egyre magasabbra csaptak, és megindították a megérdemelt elismerés áradatát. Egész klinikák és osztályok viselik nevét, nagy városok neveztek el utakat és tereket Semmelweisről, a német klinikákon képek és szobrok figyelmez tetik a fiatal orvosokat és bábákat, hogy Semmelweisre emlékezzenek. E m l é k előadások őrzik tanát, és a körülötte lefolyt harc emlékét. Semmelweis képe, M a n f r e d Prager művész alkotása kimagasló helyen ott függ Berlinben a L a n b e c k - V i r c h o w Házban L i s t e r képe m e l l e t t . 1930. okt. 2 2 - é n Franz B r u c k a m i kor a B e r l i n e r Medizinische Gesellschaft nevében átvette a képet, a következő beszédet m o n d o t t a : „1928. máj. 16-án ugyanezen a helyen kimerítően foglalkoztam azzal a férfiú val, akinek a 19. század legnagyobb és legáldásosabb orvosi felfedezését köszönjük, és akit a szülőházán elhelyezett emléktábla joggal nevez az „Anyák megmentőjé nek". Ma az a feladatom, hogy néhány szóban megemlékezzem az Ó jelentőségéről. Semmelweis 1847-ben nemcsak a gyermekágyi láz okát és elhárításának módját fedezte fel, hanem ezen túlmenőleg a contact-infectio felfedezése révén a sebészeti anti- és asepsis megalapítója lett, mégpedig húsz évvel Lister előtt. Elsőnek mondotta ki a ma is érvényben levő klasszikus mondást, amely szerint „biztosabb eljárás az ujjakat nem beszennyezni, mint a beszennyezett ujjakat újból megtisztítani". Ezzel bámulatos éleslátással megjelölte az egész asepsis lényegét. Belátta, hogy lehetetlen az emberi kéz bőrét csíramentessé t e n n i . Semmelweis már kö vetelte a non-infectiót, azaz a kezek fertőző anyaggal való érintkezésének elke rülését. E g y más helyen, ahol nőgyógyászati betegeiről szól, azt mondja: „Mi lyen gyakran halnak meg az ilyen betegek pyaemiában..... Nálam egyetlen ilyen
haláleset sem fordult elő, s ezt a kedvező eredményt annak tulajdonítom, hogy tiszta kézzel operálok". Lister, aki húsz évvel később hozta nyilvánosságra az ő antiseptikus sebkeze lését, első munkáiban alig fektetett súlyt a kéz desinfectiójára, m e r t ő a levegő ben levő csírák ellen küzdött. Lister eredeti eljárásból úgyszólván semmi sem maradt fenn. A m i kifejlődött belőle, német kutatók munkásságából fakadt, akik lassan áttértek az asepsisre, tehát arra az eljárásra, amelyet Semmelweis 1847-ben zseniálisan felismert. Lister jelentőségét a következőkben foglaltam össze: „Semmelweis mellett neki van a legnagyobb érdeme a septikus fertőzés elhárításában. Ezzel megadom Listernek, ami neki jár. Az anti- és asepsis megalapítója azonban nem ő, hanem Semmelweis." De még m i n d i g igyekeznek a babért Semmelweisről Listerre átruházni, — Semmelweisről, aki elsőnek ismerte fel teljes jelentőségében a kézhez tapadó csírákat, és aki e rendkívül termékeny gondolat érdekében szünet nélkül har colt, és kimondhatatlan szenvedéseken ment át. M é g ma is igyekeznünk kell le róni azt a tartozást, amely m i n d e n idők egyik legnagyobb orvosával szemben fennáll. A B e r l i n e r Medizinische Gesellschaft tudatában volt ennek. „Az igaz ság beteljesülőben van, és semmi sem fogja feltartóztatni az útját." Jóval Németország előtt, már 1906-ban megkapta Semmelweis a nemzeti hősnek járó megtiszteltetést magyar hazájában. Négy évtizeddel halála után felállították magasba emelkedő szobrát, S t r ó b l Alajos alkotását Budapesten, abban a városban, ahol született, és utoljára munkálkodott. A német gynaecologia sem maradhatott el, a m i k o r az egész világ tiszteletét és megbecsülését fejezte k i a későn ünnepelt férfi előtt. A német gynaecologusok seniorja, a jénai B . S. Schultze a szobor leleplezése alkalmából a következő beszedett mondotta: „Az emberiséget veszedelmes tévedéstől megszabadítani nagyszerű, boldogító és dicső cselekedet. Időbe, sőt küzdelmekbe kerül a jobb meggyőződést a meggyöke rezett tévedéssel szemben diadalra segíteni. Mindez ráillik ama férfiúra, akit ma ünnepelünk, ünnepelünk bánatos hangulatban, mert hisz a diadalt ő maga már meg nem érhette. A gyermekágyi lázat a legrégibb időktől fogva kozmikus és légköri behatásoknak tulajdonították, amelyeknek elhárítása nem áll hatalmunkban. Semmelweis felismerte, hogy az időnként pusztító kór oka elkerülhető fertőzés, olyan behatás tehát, mely nek urai vagyunk, s megjelölte az eszközöket is, melyekkel a betegség távoltartható. Évtizedekkel későbbi munkálatokra, Pasteur, Lister és Koch felfedezéseire volt szükség, hogy Semmelweis tanai általános elismerésben részesüljenek. Semmelweis felfedezése annál nagyobb jelentőségű, mert megtalálta a streptococcusok s egyéb bacteriumok ismerete előtt a gyermekágyi láz okát, s eredményesen le tudta azt küzdeni. Távolról sem értük el még a célt, mely Semmelweis emberszerető lelke előtt lebe gett, amelyet maga, s mindnyájunk elé tűzött. De közelebb jutottunk a magasztos célhoz, aminek fényes bizonyítékai a legnagyobb szülészeti klinikák legújabb tudó sításai. Semmelweis tanításának áldásos hatása immár világszerte ismeretes. Biztosan haladunk a cél felé, amelyet Semmelweis kitűzött elénk, s minden orvos szívében és ajkán élni fog annak a férfinak a neve, aki megmutatta a helyes utat, Selsőnek járta meg sikerrel.
Elsősorban mi orvosok vagyunk hivatva terjeszteni azt az áldásos jótéteményt, amelyben Semmelweis az anyákat, s az egész világot részesítette. Ezért hálás hó dolattal áldozunk ma a nagy férfiú szellemének. A jenai egyetem orvosi kara engem bízott meg, hogy itt nyilvánosan is kifejezést adjak hálájának és elismerésének azokért az érdemekért, amelyeket Semmelweis az orvosi tudomány és művészet terén szerzett. Megbízott a „Német Gynaecologiai Társaság" elnöke, hogy nevében tolmácsoljam a társaságnak Semmelweis iránti tiszteletét, az emlékszobor felállításán érzett örö mét, s gratulációját. Kötelességem továbbá a nagyrabecsülés és hála adóját leróni az „Egyetemes Thüringiai Orvosegyesület" nevében. Végül pedig kötelességem tolmácsolni a „Német tisztelet- és hálaszózatát, több mint 20 ezer német orvos együttes Orvosszövetség" szavát. í Ha magamról is szabad szólanom, hadd mondhassam el, hogy azon — ma már ismerték. ritka — szerencsés emberek közé tartozom, akik Semmelweist személyesen Midőn a 60-as évek elején Bécsben időztem, átjöttem Budapestre csak azért, hogy tiszteletemet fejezzem ki az iránt a férfiú iránt, akinek érdemeit kiválóan nagyrabecsültem. Nagy elégtétel, s megtiszteltetés számomra az, hogy ezen érzelmemnek kiváló testületek és sok ezer kartárs nevében a mai napon itt ünnepélyesen kifejezést adhat tam' . M é g egy másik alkalommal is elzarándokoltak a német gynaecologusok Buda pestre, hogy az egész világ szeme előtt hódoljanak ott Semmelweis Ignác Fülöp előtt. A Deutsche Gesellschaft für Gynaekologie 1925-ben megtartott bécsi kongresszusa után a társaság számos tagja eleget tett a magyar szaktársak meg hívásának. A dunai hajóútról és a lelkes baráti fogadtatásról sok résztvevőnek a legszebb emlékei vannak. A Semmelweis-szobor talapzatánál W . Stoeckel, a Német Szülészeti Társaság képviseletében a következő beszédet tartotta: „Megszentelt helyen állunk itt annak a férfiúnak a szobra előtt, aki a tudomány fáklyavivője volt, — aki korának sötétségéből látnoki szemmel tekintett a derűsebb jövőbe, és aki büszke nemzetének teljes látnoki hevével hitt abban, hogy ő az igaz ságnak a prófétája. Ne menjen el a szobor előtt egy nő sem, aki gyermeket szült vagy gyermeket hord a szíve alatt anélkül, hogy egy hálás pillantást ne vessen annak a férfiúnak az emlékére, akinél senki többet nem tett, hogy távol tartsa a halált a fájdalommal teljes szülőágytól. És senki közülünk, akiknek az élethivatása, hogy segítsen a szülő nőnek, nem áll hat itt meg anélkül, hogy meg ne hajtsa fejét azelőtt a géniusz előtt, aki munkánk felett tartja oltalmazó kezét. Semmelweis kora erkölcsi tartozást halmozott magára — nem kímélte meg őt a legnehezebbtől: a látnokok tragikumától, attól, hogy értetlenül, elkeseredetten és annak reménye nélkül kell a sírba hanyatlaniok, hogy müvük túl fogja élni őket. tiszteli Ezért a bűnért elégtételt adtunk. Az utókor az emberiség olyan jótevőjét benne, aki századokon át élni fog. Mi azonban, tanának apostolai, ebben az órában is bemutatjuk neki lelkes hódolatunkat, és szívből jövő, hálás tisztelettel köszöntjük őt !" f
A bün kiengesztelést nyert — de n e m csupán beismerő szavakkal, hanem az orvostudomány tetteivel. A gyermekágyi láz és a sebfertőzés ma már elveszí tette félelmes jelentőségét, legyőzte azt a kutatók eredményes munkája, akiknek élén Semmelweis Ignác Fülöp állott.
I R O D A L O M Ahlfeld, F. : Zbl. Gynäk. 12 (1888) 745. Bickenbach, W. : Münch. Med. Wschr. 106 (1964) 1825. Boehr, M.t Z.f. Geburtsh. 3 (1878) 17. Bruck, F.: Münch. Med. Wschr. 67 (1920) 755. Bruck, F. : Med. K l i n . 1930. Heft 45. v. Brunn, W. : Münch. Med. Wschr. 70 (1923) 22. Crédé, C. : Gesunde und kranke Wöchnerinnen. Leipzig 1886. Denkschrift der Puerperalfieber-Kommission, Berlin, Z . Geburtsh. 3 (1878) 1. Döderlein, G . ; Semmelweis-Vortrag, Jena 23. 11. 1949. Döderlein, G.t Semmelweis-Vorlesung, Bern 1962. Fehling, H.: Entwicklung der Geburtshilfe und Gynäkologie im 19. Jahrhundert. Berlin 1925. Springer. Hegar, A. : Ignaz Philipp Semmelweis. Sein Leben und seine Lehre. Freiburg u. Tübingen 1882. Philipp, E. und Hör mann G.t Die Kieler Universität — Frauenklinik und Hebam menlehranstalt 1805-1955. Stuttgart 1955. Schultze, B. S. : Rede bei der Enthüllung des Semmelweis-Denkmals in Budapest 1906. Sticker, G. : Z . Geburtsh. 87 (1924) 314. Stoeckel, W. : Ansprache am Semmelweisdenkmal, Budapest 1925. Zweifel, P. : V I I . Versammlung der Deutschen Ges. f. G y n . Leipzig 1897. Zweifel, P.: Das Kindbettfieber, i n : Handbuch d. Geburtsh. von A . Döderlein, I I I . Band. München und Wiesbaden 1920.
