SEMMELWEIS ÉS A B É C S I F O R R A D A L O M írta: F E K E T E
SÁNDOR
(Budapest)
emmelweis emberi nagyságának, tudományos értékének nem lehet ugyan meghatározója az 1848-as bécsi forradalomban játszott szerepe, mégis a maga realitásában, az igazságnak megfelelően kell megjelölnünk helyét kora nagy eseményeiben. Annál inkább, m i v e l a Semmelweis-irodalomnak, ha nem is vitatott fő kérdése, de ellentétes álláspontokat kiváltó problémája Semmelweis magatartása a forradalomban.
S
Semmelweis
forradalmi
alakja az
irodalomban
A korai Semmelweis-irodalom még alig vagy csak közvetve érinti ezt a kérdést. Fleischer [1] Bécs elhagyásának egyik indokaként említi a Rosas vezetése alatt álló klikket, akik elüldöztek m i n d e n k i t , akiben a legkisebb szabadságérzetet gyanították. Lényegében ebben a szellemben foglalkozik vele Bruck Jakab [2] is. Semmelweis f o r r a d a l m i szereplését tulajdonképpen Schürer von W a l d h e i m [3] — hibái ellenére — máig forrásértékű alapvető életrajza emelte k i először, és rög zítette a ténylegesnél talán j o b b a n felnagyított képben. Felsorolja Hebrát, Semmelweist, L a u t n e r t , Fischofot, akik az Akadémiai Légió egyenruháját hordták. Semmelweist a leglelkesebb „szabadságharcosok" közé sorolja, aki — Hebra özvegyének visszaemlékezése szerint — fia születéséhez is az Akadémiai Légió tollas kalapjában érkezett. Másik adatunk A m s l e r svájci orvostól ered (1906): levelet írt a szobor lelep lezése alkalmából a rendező bizottságnak. D i r n e r az Emlékkönyvben [4] ennek a levélnek csak egy részletét közölte, amelyben nincsen megemlítve Semmelweis forradalmi szereplése. A z Újság 1906. október 2 - i számában közli az egész levelet. Amsler A a r a u kantonból, Wildeggből írt, s a cikk előrebocsátja, hogy írója nyolcvannégy éves, s emiatt nem jöhetett el az ünnepélyre, majd idézi: „1848-ban, a márciusi napokban ismerkedtem meg Semmelweis úrral. Több fiatal németországi, németalföldi, svéd és angol orvossal együtt szülészeti operációból végeztünk nála tanfolyamot, s ama izgalmas napokban megesett akárhányszor, hogy Semmelweis a bécsi nemzeti gárda egyenruhájában jött előadásra. Az előadást rend szerint fesztelen beszélgetés követte. Már akkor is, mint Klein dr. professzor segéde,
foglalkozott a gyermekágyi láz okainak és az ellene való védekezés módjának kutatásával és szent haragra lobbant, látva, hogy az irányadó korifeusok nem akar ják magukévá tenni az ő eszméit. Vigasztalódására szolgált, hogy hívő hallgatóságra tett szert tanítványaiban, akik azután minden országban elterjesztették hírét áldásos felfedezésének." [5]. Amsler tehát n e m az Akadémiai L é g i ó , hanem a N e m z e t i Gárda tagjaként említi Semmelweist. D e ez az állítás is csak 58 év múlva hangzott el. Schürer v o n W a l d h e i m után még inkább exponálta 1848 szerepét Semmelweis életében W . J. Sinclair, a kitűnő angol Semmelweis-monográfia [6] szerzője. Nemcsak részletesen ismertette az 1848-as európai forradalmak eseményeit, Semmelweis szerepét a bécsi forradalomban, az Akadémiai Légióhoz történt csatlakozását, hanem egyenesen az a d d i g i életrajzok hibájául rója fel a forradalom hatásának elhanyagolását Semmelweis pályájának megítélésénél. így n e m csodál kozhatunk azon, hogy a két alapvető külföldi Semmelweis-biográfia alapján az újabb magyar Semmelweis-irodalom is egyre élénkebb színekkel ecsetelte forradalmi szereplését, ennek hatását bécsi karrierjére. Lényegében e műveken [7] alapszik Kertész R ó b e r t (1941), D o m á n y I m r e (1958), Hídvégi J e n ő (1950), Száva István (1960) Semmelweis-életrajza, sőt számos kiváló cikk és nagyobb tanulmány ítélete, közöttük Réti E n d r e tanul mányáé [8], valamint a legnagyobb tudományos igényű összefoglalás, G o r t v a y György és Zoltán I m r e alapvető Semmelweis-könyvének (1966) [9] értékelése is. A nemzetközi Semmelweis-irodalomban Erna Lesky [10] vetette f e l , hogy Semmelweis forradalmi szereplése n e m lehetett olyan jelentős, m e r t ez eleve kizárta volna lehetőségét a docentúra megszerzésére. Rosasnak és K l e i n n e k elég l e t t volna ez Semmelweis előmenetelének megakadályozására. A z újabb hazai irodalomban A n t a l l József hívta fel először arra a figyelmet, hogy ne túlozzuk el Semmelweis forradalmi szerepét. N e m vonta kétségbe a márciusi napokban érzett lelkesedését, illetve kizáró adatok híján az Akadémiai Légióhoz történt csatlakozását, de jelezte, hogy a L é g i ó szervezéséhez hozzá járult a császár is, végleges feloszlatására csak a második forradalom időszakában részt (1848 októbere) került sor. „Ha Semmelweis ebben a szakaszban aktívabban vett volna az eseményekben, Rosasnak és Kleinnek, a reakció megtestesítőinek könnyű dolga lett volna a reformerekkel, köztük elsősorban Semmelweisszel elbánni. Foly tatta azonban orvosi hivatását, küzdött igazsága érvényesítéséért. Egyaránt hely telen lenne, ha megalapozatlanul — nem kételkedve rokonszenvében — a forradalmi helytállás bajnokának, vagy ellenkezőleg, hűtlennek tartanánk nemzetéhez az élet halálharc napjaiban." [11]. Erna Lesky állásfoglalása Semmelweis és a második bécsi iskola reformer szárnyának kapcsolatáról, a forradalomban játszott szerepéről, val ami nt Antall József értékelése Semmelweis 1848-as magatartásáról már egyértelműen érvé nyesül Benedek István munkáiban [12] is. Első Semmelweis-tanulmánya után, a tanulmánykötetben megjelent Semmelweis-esszéjében és a monográfiájában már világosan állást foglal ebben a kérdésben : „ha tagja lett volna, reakciós ellen felei könnyűszerrel elbántak volna vele — mint ahogy elbántak mindazokkal, akik kompromittálták magukat a forradalmi időkben . . . De sem Kleinnek, sem 1
.Rosasnak nyilvános avagy bizalmas felterjesztéseiben sohasem történik a leg halványabb célzás sem Semmelweis magyarságára vagy forradalmi érzel meire." [ 1 3 ] . Éppen a kérdés jelentősége miatt, tekintsük át a bécsi forradalom főbb ese ményeit, a Nemzeti Gárda és az Akadémiai Légió szervezetét a kortársak és az utókor feljegyzései és leírásai alapján.
Bécs
és a „népek
tavasza"
A z 1848. március 12—18. között eltelt napok leírását Siegfried Becher [14] pontosan megadja. A müncheni megmozdulások után szervezkedni kezdett a bécsi egyetem hallgatósága. Becher neveket is említ, köztük a magyar Fischofét, de Semmelweisről nem esik szó. Feliratot szerkesztettek a szabad sajtó, a szólásés vallásszabadság érdekében. Ezt átadták a császárnak, felvonultak a Rathaus elé. A rend fenntartására katonaságot vezényeltek k i . A z egyik tisztet bántal mazták, erre a katonák sortüzet nyitottak. Ez a kedélyeket még jobban fel izgatta. A diákok fegyvert követeltek. Ezt azonban csak huza-vona után enge délyezték, miután tanáraik, H y e és Endlicher kezességet vállaltak, hogy a fegyvert a rend fenntartására használják. Közben március 12-én M e t t e r n i c h lemondott és elmenekült. Március 14-én felvetették a N a t i o n a l Garde megalakulását, és ezt a császár helybenhagyta. Megalakult az Akademische L e g i o n . A Nemzeti Gárda parancsnoka gr. Ernest Hoyos lett. Március 15-én Kossuth Lajos és Batthyány Bécsbe utaztak, hogy átadják a magyar országgyűlés kívánságait. Kossuth beszé det tartott az egyetemen, ahol nagy ovációval fogadták. K ö z b e n folyt az egyetemi hallgatók felfegyverkezése a Zeughausból. Március 17-én a császár teljesítette a sajtó-, vallás- és szólásszabadságra vonat kozó kívánságokat, és új alkotmányt ígért. Nagy volt a lelkesedés. A császár k i kocsizott és az egyetemre is elhajtatott. T e D e u m o t tartottak, és amnesztiát adott a császár. Helfert két kötetben írja le [15] a március—májusi eseményeket, munkájának harmadik kötete már n e m jelenhetett meg a szerző szembaja m i a t t . M e g t u d j u k , hogy a N e m z e t i Gárda és Akadémiai Légió megalakulása olyan nagy r o k o n szenvvel találkozott, hogy március 16-án Ferenc Károly főherceg Hoyos gróffal szemlét tartott az alakulat fölött. K é s ő b b , amikor sikereket értek el, már a köz társaság eszménye is felvetődött [16], Ez azonban kiváltotta a feloszlatási rende letet, amelyet azonban kénytelen volt a kormányzat visszavonni [17], Semmel weisre vagy közelebbi környezetére vonatkozólag Helfert n e m közöl adatokat. H a képet akarunk alkotni a bécsi egyetemi ifjúság tevékenységéről, Semmelweis tevékenységéről, ismernünk kell a N e m z e t i Gárda és az Akadémiai Légió szerepét. Paul M o l i s c h [18] tanulmánya alapján összegezzük a főbb esemé nyeket. A rend fenntartására a Nemzeti Gárda és az Akadémiai Légió vállalkozott. A császár hozzájárult ahhoz, hogy a Légió a Zeughausból fegyverezze fel magát. A légió jelentősége csakhamar túlterjedt az egyetem falain, s M o l i s c h szerint
túlzás nélkül lehet állítani, hogy — hacsak rövid időre is — Ausztria kormány zását a bécsi A u l a irányította. A Légió alaptervezete szerint a Nemzeti Gárda alá tartozott. A Légió első sorban a tanítási és tanulási szabadság érdekében emelte fel a szavát. A m i niszter, báró Sommaruga március 30-án ezt megadta, s az egyetemen k i is hirdette. Hamarosan újabb alkotmányjogi követelésekkel lépett fel a Légió az ú n . Sturmpetitióban, s ezáltal működése a politikai élet központjába került (május 5.). A császár és a kormányzat közben Innsbruckba menekült, o t t a konzervatív aulikusok kerültek túlsúlyba, s az alsó-ausztriai kormányzó, A l b r e c h t Montecuccoli kiadta a rendelkezést a Légió feloszlatására (május 25—20.), és a Nemzeti Gárdába történő beolvasztására. A rendelkezésnek azonban nem v o l t hatása. A L é g i ó felettese, gróf Hoyos kiadta a rendelkezést, hogy a politikai tevé kenység n e m egyeztethető össze a Légió feladatával. A Légió megszüntetése erős ellenállással találkozott, s n e m v o l t keresztülvihető. Később L a t o u r gróf, a hadügyminiszter a b i r o d a l m i gyűlésen (Reichstag) f e l olvasott egy névtelen levelet, amely a kormányzat felborításával vádolta meg a Légiót. A vádak valódiságát n e m vizsgálta k i , és a Légió vezetője még aznap tiltakozott a birodalmi gyűlésen a vádaskodás ellen.
A második
bécsi
forradalom
A Légió Pulszky Ferenc útján kapcsolatot tartott fenn a magyar szabadság harc vezetőivel. A második bécsi forradalom idején, 1848. o k t . 6-án a bécsi polgárság megakadályozta, hogy a gránátos bataillon a magyarok ellen vonuljon. Ezután történt a hadügyminiszter, L a t o u r gróf meggyilkolása. Windischgrätz csapatai megszállták Bécset. Windischgrätz egyik fő követelése az volt, hogy az Akadémiai Légió adja le a fegyvereit, és oszoljék fel. A Légió vezetősége október 23-án k i m o n d o t t a feloszlását. A vezetőket meg vádolták azzal, hogy részük v o l t Latour gróf meggyilkolásában, illetve a tömeg felbuzdításában. Bár ezt n e m tudták bizonyítani, többeket a vezetőségből el ítéltek. Csak 1850-ben jött m e g a császári kegyelem azok számára, akik még e l érhetők voltak. Az egyetem működését csak 1849 februárjától engedélyezték. A z ostromállapot 1851 szeptemberéig volt érvényben. Az októberi forradalom leveretése után az Akadémiai Légió tagjai közül sokan Magyarországra menekültek, csatlakoztak a magyar szabadságharc alakulataihoz. A Honvédelmi Bizottmány ezeket Bem tábornok erdélyi seregébe osztotta be, s a december második felében már részt vettek a Puchner ellen vívott csatákban. Ezek a csapatok halálfejes légió néven küzdöttek [ 1 9 ] . M o l i s c h n e m közöl Semmelweisre vagy szűkebb környezetére vonatkozó adatokat. Hasonlóképpen n e m találjuk Semmelweis nevét felemlítve I . Fischer kitűnő könyvében [20], noha Fischer név szerint felsorolja az Akadémiai Légió tagjait, megadja azok rövid életrajzi adatait. D e Semmelweis nevét,
hiába keressük! Pedig Fischer Semmelweis életének is kitűnő leírója v o l t , s nem lehet, hogy Semmelweis véletlenül maradt volna k i a felsoro lásból. A bécsi októberi forradalomról igen részletes ismertetést ad A l b e r t Rosenfeld két könyvében [ 2 1 ] , E b b e n a két kötetben ismerteti Rosenfeld az Akadémiai Légió megalakulására és működésére vonatkozó iratokat, kiáltványokat, fal ragaszokat, átiratokat és kronologikus sorrendben leírja az eseményeket. Rosenfeld a Studenten-Comitee tagja v o l t , s a szemtanú közvetlenségével ismer teti az eseményeket. A z ismertetés hitelét fokozza, hogy azok nem évek múlva, hanem az események bekövetkezése után íródtak. J ó párhuzamba állíthatók Rosenfeld feljegyzései és Sonderegger levelei, m e r t mindkettő elkerüli a múló idő módosító hatását, és a közvetlenség erejével hatnak. Rosenfeld sem tesz emlí tést Semmelweisről. A N e m z e t i Gárda felszólította az orvosokat a sebesültek ellátására, sárga kar szalaggal jelölték meg az orvosokat, és sárga zászlóval a kórházakat. Rosenfeld és Sonderegger adatai alapján is úgy tűnik: Semmelweis nem vett részt az októberi megmozdulásokban. Sonderegger, a későbbi neves svájci orvos, az októberi forradalom idején vett kurzust Semmelweistől. Apjához, valamint barátjához, Pestalozzihoz írt levelei ben [22] közvetlenül és a szemlélő tanúságával ír az akkori eseményekről és Semmelweisről. „Jelentékeny és figyelemreméltó" embernek tartja, aki nekik nagyon tetszenék. A z októberi forradalom eseményeiről az Allgemeines K r a n k e n hausban csak akkor értesültek, amikor a sebesültek bejöttek a kórházba, és L a t o u r holttestét oda beszállították. Ez megegyezik az Akadémiai Légió ülésén az elnök által mondottaknak, amely szerint az októberi forradalom megszervezésében és irányításában a diákságnak nem volt része. Semmelweis forradalmi szereplésé ről Sonderegger n e m ír semmit. Éppen ezért tűnik valószínűtlennek, hogy Semmelweisnek az októberi ese ményekben, a második bécsi forradalomban bármilyen szerepe lett volna. S e m m i bizonyíték sincs arra, amit Hídvégi különben olyan megragadóan ír le az Akadémiai Légió utcai harcaival kapcsolatban: „Egy törzs élén ott magasodik Semmelweis alakja . . . Semmelweis ott vonul diákjaival, kollégáival, harcostársaival a vissza vonuló csapatok nyomában. Széles karimájú kalapja lobog a szélben, amint a kato nákhoz beszél." [ 7 ] . Végül említsük meg, hogy a bécsi egyetemi élet kitűnő leírója, K u s s m a u l 1847 decemberében elhagyta Bécset, és így semmit sem említ a forradalmi hangu latról és Semmelweis beállítottságáról.
Semmelweis
magatartásának
megítélése
Semmelweis kétségtelenül lelkesen fogadta a Metternich-éra bukását, a már ciusi forradalom eredményeit. Hebráné és Amsler visszaemlékezése ezt kétség telenné teszi. A tények és a következmények alapján azonban bizonyosra vehető, hogy a magyar szeptemberi válságot követő októberi második bécsi forradalom-
ban már semmiféle szerepet sem játszott. Ennek a megítélése már sokkal szigo rúbb volt a forradalom leverése után, m i n t a márciusi részvételé. Semmelweis politikai magatartása ellen 1851-ben sem emeltek kifogást, ajánlói szerint „kizárólag orvosi tudományos hivatásának él", és tartózkodik a politikai tevékenységtől [23], Hasonlóan nem merült fel ellene p o l i t i k a i kifogás a pesti egyetemi tanárságra benyújtott pályázata alkalmával (1855) sem, P r o t t m a n n , a hírhedt rendőrfőnök sem tett említést forradalmi szerepléséről. Amsler levele alapján bizonyosnak tűnik, hogy tagja volt a N e m z e t i Gárdá nak, ami bizonyos szervezeti egységet is alkotott az Akadémiai Légióval, így nem csoda, hogy Hebráné ennyi év távlatából összekeverte emlékeiben. Fischer könyve viszont, amelyben a L é g i ó felsorolt tagjai között nem szerepel Semmel weis, kizáró bizonyíték arra, h o g y annak nem v o l t a tagja. Kétség n e m fér hozzá, hogy Semmelweis rokonszenve a márciusi napokban részvételt is jelentett a bécsi mozgalmakban, ha n e m is olyan r o m a n t i k u s körül mények között, ahogy életrajzírói megjelenítik. A következő hónapokban, külö nösen a második bécsi forradalom időszakában azonban tényleges forradalmi tevékenysége n e m lehetett. Tevékenysége ekkor teljesen az orvosi területre kor látozódott, legföljebb a konzervatív és progresszív orvosi körök között folyó egyetemi küzdelemben vehetett részt, ez azonban messze volt a forradalmi tevé kenységtől, és ebben is alárendelt szerepe lehetett csak Rokitansky és Skoda mögött. Számára 1848/49 nemcsak a forradalom és szabadságharc időszaka, hanem az egyetemi állásáért, tudományos elismertetéséért és — a m i mindennél fontosabb — tanai elfogadtatásáért folyó küzdelmének esztendeje. Semmelweis tudományos teljesítménye, életművének sugárzó etikája, haladó gondolkodása feleslegessé teszi, hogy a valóságosnál többet ruházzunk rá, másnak mutassuk be alakját, m i n t a m i l y e n volt . . .
J E G Y Z E T E K [1] Fleischer József: Emlékbeszéd Semmelweis Ignácz fölött. Orvosi Hetilap. 1872. 778. 1. [2] Bruck Jakab : Semmelweis Ignácz Fülöp. Bp., 1885. 38.1. [3] Schürer von Waldheim, Fritz : Ignaz Philipp Semmelweis. W i e n u n d Leipzig, 1905. 39. 1. [4] Dirner Gusztáv : A Nemzetközi Semmelweis-emlék Budapesten. B p . , 1909. [5] Újság. 1906. október 2. [6] Sinclair, W. J. : Semmelweis. Manchaster, 1909. 6 9 - 7 0 . 1. [7] Kertész Róbert: Az anyák megmentője. Semmelweis Ignác életregénye. Bp., 1941. 85 — 98. 1. — Domány Imre: Semmelweis küzdelmes élete. Bp., 1958. 35 — 40.1. — Hídvégi Jenő : Semmelweis. Bp., 1950. 82 — 98.1. — Száva István : Egyedül a halál ellen. 2. kiad. Bp., 1966. 8 9 - 9 6 . 1. [8] Réti Endre: Semmelweis Ignác. Nagy magyar orvosok. Bp., 1954. 72 — 89. 1. [9] Gortvay György—Zoltán Imre : Semmelweis élete és munkássága. Bp., A k a démiai Kiadó, 1966. 6 1 - 0 2 . 1. [10] Lesky, Erna : Ignaz Philipp Semmelweis und die Wiener Medizinische Schule. Wien, 1964. 93. 1. {11] Antall József : Semmelweis Ignác. Természettudományi Közlöny. 1965. 7. sz. 291-292. 1.
[ i 2 ] Benedek István korábbi Semmelveis-tanulmányában még követi a szokásos Semelweis-ábrázolást (Semmelweis. Új írás 1965. 1-2 sz.), majd módosítja újabb munkáiban: Bolond világ. B p . Magvető, 1967. 438-44.1. —Semmelweis és kora Bp. Gondolat, 1967. [13] Benedek i. m. (Bolond világ) 440. 1. [14] Becher, Siegfrid : Album der glorreichen Ereignisse der Woche von 12. bis 18. März 1848. Wien 1848. Braunmüller u. Seidel. [15] Helfert, Joseph Alexander Freiherr von : Geschichte der österreichischen Revolution. 1907. Herdersche Verlagsbuchhandlung Freiburg i . B . und Wien. [16] Uo. I . 317. 1. [17] Uo. I I . 221. 1. [18] Molisch, Paul : Die Wiener akademische Legion und ihr Anteil an den Ver fassungskämpfen des Jahres 1848 nebst einer Besprechung der übrigen 1848-er Studentlegionen. Arch, f. oesterreichische Geschichte. 110. 1. 1924. Akademie der Wissenschaften in Wien. [19] Spira György : A magyar forradalom 1848-49-ben. A Magyar T u d . Aka démia Történettudományi Intézetének kiadványa. 1959. 416. 1. [20] Fischer, Isidor : Wiens Mediziner und die Freiheitsbewegung des Jahres 1848. Wien, 1935. Ars Medici. [21] Rosenfeld, Albert : Die Aula. Wien. 1848. Alex. Enrich és Das Studenten-Comitee in Wien im Jahre 1848. Bern, 1849. Fischer Verl. [22] Haffter: L . Sonderegger. J . Huber. Frauenfels, 1898. [23] Darvas István : Adalékok Semmelweis hazai első orvosi működésének történe téhez. Magyar Nőorvosok Lapja, 1966. március. 87. 1.
Zusammenfassung I n der Frage des Verhältnisses v o n Semmelweis z u r Wiener R e v o l u t i o n von 1848 macht der V f . folgende Feststellungen: Semmelweis nahm ohne Zweifel begeistert das Aufhören der Ä r a M e t t e r n i c h u n d die Ereignisse der MärzR e v o l u t i o n zur K e n n t n i s , ja er begrüsste ihre Errungenschaften. A u f G r u n d der Tatsachen u n d der Konsequenzen kann man jedoch für sicher halten, dass er i n der zweiten Wiener R e v o l u t i o n , die i m Oktober der September-Krise i n U n g a r n folgte, keine Rolle spielte. Nach der Niederwerfung der Revolution war die V e r u r t e i l u n g der letzteren eine viel schärfere, als einer A n t e i l n a h m e an der März-Revolution. A n h a n d des Briefes v o n A m s l e r scheint es sicher z u sein, dass Semmelweis M i t g l i e d der Nationalgarde war. Diese bildete eine gewisse Organisationseinheit m i t der Akademischen L e g i o n , u n d so ist es n i c h t z u verwundern, dass Frau H e b r a die beiden i n ihrer E r i n n e r u n g e n aus einer Perspektive v o n soviel Jahren miteinander verwechselt hat. Das B u c h von Fischer, das die M i t g l i e d e r der L e g i o n aufzählt, Semmelweis jedoch nicht erwähnt, ist ein ausscheidender Be weis dafür, dass er nicht i h r M i t g l i e d war. Es ist nicht z u bezweifeln, dass Semmelweis' Sympathie i n den Märztagen auch eine Teilnahme an der W i e n e r Bewegung bedeutete, w e n n auch nicht u n t e r solch romantischen Umständen, wie dies einige seiner Biographen schil d e r n . I n den nächsten Monaten aber, besonders i n der Periode der zweiten Wiener Revolution konnte er schon keine praktische revolutionäre Tätigkeit
entfaltet haben. E r betätigte sich damals ganz u n d gar auf medizinischem Gebiete, höchstens konnte er am K a m p f zwischen den konservativen und progressiven ärztlichen Kreisen der Universität teilgenommen haben, dies war jedoch w e i t entfernt v o n einer Revolutionstätigkeit, u n d sogar da konnte er hinter Rokitansky u n d Skoda n u r eine untergeordnete Rolle gespielt haben. F ü r i h n gilt 1848/49 n i c h t nur als Periode der R e v o l u t i o n u n d des Freiheits kampfes, sondern auch als ein Jahr seines Kampfes u m die Anstellung an der Universität, u m die wissenschaftliche Anerkennung u n d — i n der Hauptsache — u m die A n e r k e n n u n g seiner L e h r e n .
