SEMIGRA Szelektív vándorlás és kiegyensúlyozatlan nemi arányok a rurális térségekben
Esettanulmány Vezetői összefoglaló
Észak-alföldi régió
2012. május 15. Dr. Timár Judit – Dr. Velkey Gábor – Dr. Nagy Terézia Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Regionális Kutatások Intézete Alföldi Tudományos Osztály, Békéscsaba együttműködve az Észak-Alföldi Regionális Fejlesztési Ügynökséggel
ESPON 2013
1
A kutatás célja Európa periférikus, többnyire gazdaságilag elmaradott rurális régióiban a társadalmi nemek szelektív elvándorlása „nőhiányt” eredményez a fiatalabb korcsoportokban. Az ESPON SEMIGRA projekt1 célja, hogy betekintést nyerjen a nők egyoldalú elvándorlásának okairól, hatásairól Európa vidéki térségeiben; felmérje a vidéken élő fiatal nők és férfiak elvárásait, szükségleteit. Az eredmények alkalmasak lehetnek a területfejlesztés kor és nem szerinti szempontok iránti érzékenységének erősítésére is. A négy ország öt régiójában folytatott empirikus kutatás egyik terepe az Észak-alföldi régió2. Az itt folyó, három módszerrel (statisztikai analízis, kérdőíves vizsgálat, mélyinterjúk) végzett vizsgálatok eredményeiről ad vázlatos összegzést e jelentés.
1. Regionális statisztikai analízis A statisztikai analízis megerősítette, hogy az Észak-Alföld Magyarország egyik leghátrányosabb helyzetű régiója – területének 80%-a rurális tér. Az országos átlagot felülmúló a népességfogyás, negatív a vándorlási egyenleg. Az ötezer főnél kisebb települések körében a lakosságszám és az elvándorlások száma között logaritmusos összefüggés van, ugyanakkor a tartósan munka nélkül lévők szociális támogatásában részesítettek arányának növekedése exponenciálisan jelenik meg az elvándorlásban. A vándorlási veszteség összefoglalóan a 2700–7000 fős településeknél a legsúlyosabb. Az Észak-Alföld a legfiatalabb korstruktúrával rendelkező régió. A 100 férfira jutó állandó lakos nők száma a 20−29 éves korcsoportban kissé kevesebb (95.61 2010ben), mint az országos átlag (96.18). A 30−39 évesek korosztályában azonban ez a „nőhiány” hangsúlyosabb (93.59) mind a fiatalabb korosztályhoz, mind az országos átlaghoz (96.37) viszonyítva. A város−falu különbségek nemcsak a Középmagyarországi régióhoz (102.04) képest fejeződnek ki, hanem az Észak-Alföldön belül is: az egyetlen olyan településkategória, amely a 30−39 éves korcsoportban nőtöbblettel jellemezhető, az az 50 ezer fősnél nagyobb településeké. Ezzel szemben a legkirívóbb nőhiány (78.16) az 500 fősnél kisebb Hajdú-Bihar megyei falvakban jelentkezik. Az általunk elvégzett főkomponens analízis a társadalmi nem kicsiny magyarázó erejére világított rá. Az ennek ismeretében végrehajtott klaszterelemzés öt klasztert eredményezett (Térkép 8). Mindegyik változó régión belüli percentilisértékekkel került az elemzésbe, tehát a régión belüli státuszuk a következőképpen jellemezhető. 1. Kelet-magyarországi nagytelepülések. Olyan nagyobb települések, ahol viszonylag magas a nők aránya (50,72% körüli3), a régió kontextusában magas a regisztrált munkanélküliek száma, de az öregedési mutató is (83 ilyen települést találtunk). 2. Elöregedett községek, viszonylag kevés szociális gonddal. Olyan községek, melyekben az öregedési mutató 1,17–1,4 (nőknél: 1,38-nál nagyobb); magas a
1
www.semigra.eu
2
A projekt támogatója az ESPON 2013 European Union Programme. A projekt partnerei a Leibniz Institute for Regional Geography, a Royal Institute of Technology, Stockholm, a Miskolci Egyetem, Gazdaságtudományi Kar, a Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont és a University of Oulu, Kajaani University Consortion, AIKOPA szoros együttműködésben dolgozva a Ministerium für Landesentwicklung und Verkehr Sachsen-Anhalt, a County Administrative Board of Västernorrland, az Észak-Magyarországi Regionális Fejlesztési Ügynökség, az Észak-Alföldi Regionális Fejlesztési Ügynökség és a Joint Authority of Kainuu Region – vizsgált régiókban működő − területfejlesztő szervezetekkel. 3 Cluster-központot tekintve ESPON 2013
1
nők aránya (51,33%), alacsony a regisztrált munkanélküliek aránya, a segélyezettek, a RÁT-osok száma (82 település). 3. Relatíve jobban élő öregedő községek. A régiós átlagnál magasabb az egy főre jutó jövedelem (469–498ezer Ft/év), alacsony a regisztrált munkanélküliek száma, a RÁT-osok és segélyezettek száma, magas a munkaképes korúak aránya (66–68%), de magasabb az öregedési mutató is (0,8–0,95). (63 település) 4. Nagyobb község, kevesebb nővel, több szociális gonddal. Alacsony a nők aránya (50,3%), a munkaképes korúak aránya, magas a regisztrált munkanélküliek, a RÁT-osok, a segélyezettek száma, s a régiós átlagnál alacsonyabb az egy főre jutó jövedelem (335–400ezer Ft) (83 település). 5. Aprófalvak demográfiai, gazdasági gondokkal. Alacsonyabb a támogatottak száma, de a munkaképes korúak aránya is (kevesebb, mint 0,65), miközben az öregedési mutató (0,66) is. Alacsony az egy főre jutó jövedelem szintje is (kevesebb, mint 350ezer Ft) (55 település).
2. A kérdőíves vizsgálat legfontosabb eredményei A végzős középiskolai tanulók véleményének felmérését nem online módon, hanem iskolán keresztül történő közvetlen megkereséssel végeztük. A vizsgálatba vont iskolák kiválasztásakor arra törekedtünk, hogy a képzés szintje és – szakképzés esetén – a képzés iránya a lehető legszélesebb kört öleljen fel, továbbá az iskolák térbeli elhelyezkedése és a képzésnek helyet adó városok nagyságrendje kövesse a vidéki tanulók középfokú képzésének regionális szerkezetét. A megkeresett intézmények között volt a régió központi településén található, megyei jogú városban lévő, közép és kisvárosi elhelyezkedésű, illetve megyei önkormányzati, megyei jogú városi, települési önkormányzati és egyházi fenntartású, vagyis a földrajzi elhelyezkedés, az iskola településének nagysága és az iskola fenntartójának típusa esetében is biztosított volt a reprezentativitás. A mindösszesen kitöltött 740 kérdőív közül a tanulók lakóhelye alapján 61% élt tízezer főnél kisebb településen, illetve 51% (a vidékiek között 52,5%) a lányok aránya. A családok anyagi életviszonyai, a szülők iskolai végzettsége sem a nemek, sem az állandó lakóhely szerint nem mutat belső arányeltolódást. A legfontosabb társadalmi kapcsolatokban sem a nemek, sem a lakóhely szerint nem jellemző érdemi belső arányeltolódás, mindössze a „haveroknál” mutatnak a vidékiek esetében kisebb arányt azok, akik számára ez a kapcsolattípus nem igazán fontos (15, illetve 21%), ami a vidékiek kortárs csoportba történő integrációjának kissé nehezebb voltára utalhat. Az iskolai közösség fontosságát a fiúk közül alig 12, a lányoknál azonban már több mint 20% tartja teljesen mellékesnek, amit leegyszerűsítve úgy foglalhatnánk össze, hogy a lányok baráti kapcsolatai könnyebben válnak szorosabbá. A kérdőív adatai egyértelműen cáfolják azt a gyakorta megfogalmazódó feltételezést, miszerint a bejáró, vagy kollégiumban lakó fiatalok esetében a lakóhelyhez kötődő kapcsolatrendszer szerepét átveszi, helyettesíti az iskola városában kialakuló új kapcsolatrendszer. A vidéki tanulók válaszainak megoszlása alapján az otthoni kapcsolatrendszer fontossága bizonyosan megmarad a középiskola befejezéséig. Ezt erősíti az a válaszokból szintén kiolvasható jellemző, miszerint sem a társadalmi kapcsolatok, sem a szabadidő eltöltése nem kötődik olyan terekhez, melyek csupán a nagyobb városokban érhetők el. Sőt a speciális tereket vagy szolgáltatásokat igénylő szabadidő-eltöltés gyakorisága a havi rendszeresség irányába tolódik a városban élőknél is. Az adatok a fiúk lakókörnyezethez (település, térség) történő erőteljesebb ragaszkodását mutatják: a helyben maradást a lányok 18%-ával szemben a fiúk közel 35 %-a ESPON 2013
2
tervezi. Sőt, a régiót elhagyni szándékozók között is 5%-kal nagyobb arányban vannak a lányok. Ez a fiúkra jellemzőbb kötődés jelenik meg abban is, hogy az elköltözést tervezők közül a fiúknál több mint 40, a lányoknál pedig kevesebb, mint 25% valószínűsíti későbbi visszatérését. A középiskola befejezése után a kérdezettek közel kétharmada folytatni szeretné tanulmányait. E tekintetben nincs különbség a vidéken és a városban lakók között. A továbbtanulási szándék azonban érzékelhetően erőteljesebb a lányok esetében (72, illetve 65%). Ezzel szemben a fiúk kissé nagyobb arányban kezdenének vállalkozásba (64, illetve 55%), a konkrét vállalkozási elképzelésekkel rendelkezők esetében még nagyobb a különbség (28, illetve 17%). A költözési szándékok nemek szerinti lényeges különbsége így azzal is magyarázható, hogy a lányok jövőképében legfontosabb karrierlehetőségek és a család számára nélkülözhetetlen szolgáltatásokban teljesítenek a vidéki térségek a legalacsonyabb szinten. A fiatalok kimondottan kritikusan tekintenek mind az országos politikai, mind a helyi önkormányzati döntéshozókra, nem érzik, hogy fontosak lennének, hogy figyelnének rájuk és problémáikra, ami tovább erősíti kiszolgáltatottság-érzetüket, gyengíti kötődésüket.
3. Szakértői interjúk Lévén, hogy a migrációs döntések Magyarországon a településen maradás, onnan való elköltözés viszonylatában fogalmazódnak meg, a fiatal nők hiányát pedig alapvetően a vidékies terekhez kötötten vizsgáltuk, ezért az interjúalanyokat 4 rurális településből választottuk ki (Abádszalók, Hortobágy, Körösszegapáti, Tiszaszentmárton). Így láttuk biztosítva a döntések társadalmi-gazdasági kontextusának lehető legalaposabb megismerhetőségét. Az interjúra felkért szakértők a települési-kistérségi problémákat legjobban átlátó helyi politikusok, települési és megyei/regionális szinten dolgozó szakemberek, gazdasági szereplők, civil szervezeti vezetők; összesen 15 fő. Az egyéni interjúk tapasztalatait két rendezvényéié egészítették ki. Az egyik a Mobilitás Északalföldi Regionális Ifjúsági Szolgáltató Iroda és a Hajdúsági Hallgatókért és Civilekért Egyesület által szervezett, „Helyzetek” c., a régió fiataljainak elvándorlásáról, önkéntes munkájáról és a jövőjével foglalkozó fejlesztési stratégiáról vitázó rendezvény volt (46 civil szervezet képviseletében 72 szakember). A másik egy regionális kerekasztalbeszélgetés volt, melyet az Észak-alföldi Regionális Fejlesztési Ügynökséggel együtt szerveztünk, s melyen 12 szakértővel vitattuk meg a SEMIGRA projekt kérdéseit. A migrációs viszonyokat legjobban ismerő önkormányzati alkalmazottak egyetértenek a hipotézisünkkel, miszerint a 30−39 éves korosztály 18−29 éves korosztályénál is markánsabb nőhiánya részben „adminisztrációs hiba”: a lakás ki- és bejelentkezések posztszocialista politikai változásokat követő liberalizálása feltehetően a fiatal elköltözők szülői házból való kijelentkezésének késleltetését hozta magával. A „papíron” szülőknél maradásnak egyrészt vannak bizonyos előnyei (pl. számlák kifizetésének „szülőkre hagyása”), miközben az új lakóhelyre való bejelentkezést inkább csak a későbbi gyerekszülés, gyerekvállalás, saját jogú ingatlan szerzése, hiteligény, esetleges saját jogú szociális támogatások igénybevételi szándéka ösztönzik. A szakértők véleménye összecseng az Észak-alföldi Régió Ifjúsági Stratégiájában a fiatalok helyzetét az alábbi 3 problémába sűrítő jellemzéssel : „munkahiány, pénztelenség, céltalanság”. Az elvándorlás szempontjából legfontosabbnak ítélt gazdaság-, illetve foglalkoztatáspolitika (s az ifjúságpolitika) mint kormányzati ágazati politikák (az ezekkel kapcsolatos javaslatokat lásd a 7. fejezetben) mellett a (vidéki) település-, illetve közösségfejlesztésnek tulajdonítanak kiemelt szerepet:
ESPON 2013
3
Meggyőződésük szerint az elmaradott Észak-alföldi régióban a – különösen a kistelepüléseken nehéz helyzetben lévő – fiatalok bevonásával fel kell tárni a helyi „értékeket” (erőforrásokat) s az ő érdekeik megjelenítésével jövőképet és stratégiát kell kialakítani a falvak számára.
Rendkívül fontosnak tartják a közösségépítést, amiben kiemelt szerepet tulajdonítanak a nőknek. Ezt többek között közösségi terek kialakításával, növelésével, a fiatalok hálózatainak támogatásával kell segíteni.
Megtartó erőt tulajdonítanak a lokális közösségekben kiépített óvodának éppúgy, mint a szakképzést előkészítő/segítő iskolarendszerű oktatásnak.
A gazdasági tevékenységek helyi feltételrendszerének megteremtését (az adókedvezményektől az infrastruktúra kiépítéséig) kulcskérdésnek tartják.
Olyan országos szabályozásokat s – az ágazatiak mellett – vidékpolitikát várnak el, amely figyelemmel van a falusi fiatalok sajátos igényeire, de például az észak-alföldi településszerkezeti sajátosságokra is.
4. Mélyinterjúk fiatal nőkkel Kutatásunk fontos célja, hogy megismerjük a vizsgálat tárgyát képező fiatal nők saját és ismerőseik/rokonaik eddigi migrációjával kapcsolatos élettapasztalatait, terveit, véleményét. Magyarországi körülmények között ennek a célnak különös jelentőséget ad, hogy sem a területi kutatások, sem a területi politika nem ad igazán hangot fiataloknak, pláne nem a nőknek. A 4 esettanulmány-helyszínen összesen 23 személyt, elköltözni szándékozót, már visszaköltözőt, bevándorlót, helyben maradót, sőt kétlaki nőt is felkerestünk. Az interjúk legfontosabb tapasztalatai a következőkben összegezhetők:
Településeik kiegyenlítetlen nemi arányáról a megkérdezetteknek nincs tudomásuk, azonban többen azzal próbálják magyarázni a szelektív migrációt, hogy „a nők jobban hajszolják a jobb élet lehetőségét”, önállóbbak, míg a fiatal férfiak inkább maradnak a szüleikkel. Ez alátámasztja a SEMIGRA projekt alapkérdése tudatosításának szükségességét.
Végiggondolandó a költözések hivatalos bejelentésének elmaradása, ill. elhúzódása nemcsak a pontosabb statisztikai adatbázis kialakítása érdekében, hanem a településekhez kötődést segítő/hátráltató szabályok, adminisztratív gyakorlatok miatt is.
A városi középiskolába járás még nem készteti interjúalanyainkat elköltözésre, az inkább a felsőfokú tanulmányokhoz kapcsolódik. Számos megkérdezett fiatal nő próbálja magát folyamatosan képezni, a munkaerőpiacon „eladhatóbbá” tenni. Mivel azonban a tandíj jelentős anyagi megterhelést jelenthet, elterjedőben van az a fajta – különösen külföldre irányuló –, eredetileg ideiglenesre tervezett migráció, ami gyors pénzgyűjtési lehetőségekkel kecsegtet.
Az elköltözések alapvető okát a megkérdezettek egyértelműen a falusi munkalehetőségek hiányában látják, ami néhol különösen a nők, másutt mindkét nem számára hasonló elvándorlási kényszert jelent. A kisgyermekes falusi nők hátrányos helyzetbe kerülnek az ingázással elérhető munkákért folyó versenyben. Ráadásul interjúpartnereink sorozatosan számoltak be arról, hogy a gyes után elvesztették munkájukat.
A családalapítás szempontját háttérbe szorító, ill. azt késleltető „munkakereső migráció” a népesség- és családpolitika számára (is) kihívást jelent.
ESPON 2013
4
Az interjúalanyok szeretik a falujukat, ami lényeges helyben tartó erő akkor is, ha vonzás és taszítás eredőjeként alakul ki. A nyugodt, barátságos légkört, „szabad levegőt”, kertet s a „mindenki ismer mindenkit” társadalmi közeg előnyeit gyakran sorolják, még akkor is, ha például az utóbbinak – különösen a beköltözők – a hátrányait is látják. Több családanya rendkívül fontosnak tartja e természeti-társadalmi előnyöket gyermeke fejlődése szempontjából, s alapvetően ezért nem akar elköltözni falujából. Szinte mindenkit biztonságérzettel tölt el, hogy van helyben – ha nem is saját, hanem szülői tulajdonban – lakásuk. Sokan azonban épp házuk városi áraktól nagyságrenddel elmaradó értékében látják a „röghöz kötés” okát: a költözés csak a ma megfizethetetlen hitellel lenne biztosítható. A falvakban olcsóbbnak tartják az életet, viszont a város távolsága megdrágítja bizonyos közellátások elérhetőségét. Lévén, hogy a vizsgált, ezer fősnél valamivel nagyobb településeken óvoda, iskola, egészségügyi, kereskedelmi alapellátás is megtalálható, így ezek hiányára, színvonalára általában nem panaszkodnak. Aki megteszi, az gyermeke megfelelő ellátásának veszélyeztetettségére hivatkozva tervezi az elköltözést.
Aki munka miatt megy el, az interjúpartnereik szerint „nem állhat meg Budapest alatt”, ezen kívül csak a Dunántúlban és néhány nyugati országban látnak lehetőséget – az Észak-alföldi régióban még Debrecen sem valós alternatíva. Részben, mert a vizsgált észak-alföldi falvak kisvárosi központjai nem képesek valós munkaerő-piaci központként funkcionálni, saját lakosságuk számára sem tudnak elegendő munkahelyet biztosítani, részben pedig, mert ha a régióban van is foglalkoztató, az olcsó munkát kínál. Az elvándorlás kényszerítő elemeit erősíti, hogy a legtöbbeket kifejezetten taszítja a nagyvárosi, lakótelepi élet, a „tér" hiánya.
A többek – de különösen a városból beköltözők – által jól működőnek értékelt falusi emberi kapcsolatok, hálózatok segítik a nők számára a helyben való boldogulást (pl. gyerekfelügyelet vállalása idénymunka alatt). Ugyanakkor szaporodnak a személyes ismerősök, akiket szervezetten visznek Budapestre, Dunántúlra dolgozni. Ők, miután el is költöznek oda, megteremtik azokat a kapaszkodópontokat, melyek segítségével a hátramaradóknak is könnyebb útra kelni. Ez a folyamat pedig felgyorsíthatja az elvándorlást.
A be-, visszaköltözők motivációi, ösztönzői nem feltétlen adhatnak alapot egy megfelelő migrációs politikához: –
a családi okokból való visszaköltözések egyedi jellegük miatt nem igazán kezelhetők „jó gyakorlatokként”, viszont megerősítik a nők és a férfiak migrációs döntései befolyásolása összehangolásának szükségességét;
–
az olcsó lakás nem feltétlen előny, illetve megfelelő migrációs politikai eszköz, hiszen az gyakran a szegénységet mélyíti el, a szegregációt erősíti.
5. SWOT-analízis A többféle módszerrel elvégzett elemzés ismeretében elkészített összefoglaló értékelés az egész Észak-alföldi régióra vonatkozik, de az ugyanezen térség területfejlesztéséhez készült több SWOT-tal szemben az a sajátossága, hogy egy konkrét kérdésre, problématerületre koncentrál. Nevezetesen, azokat az adottságokat, trendeket veszi számba, amelyek a régió fiatal korosztályának kiegyensúlyozatlan nemi aránya kialakulásáért/fenntartásáért „felelősek”. Olyan gyengeségeket és veszélyeket emel ki, amelyeket meg kellene változtatni ahhoz, hogy ez az arány ne romoljon tovább, hogy a fiatalok, s különösen a nők elvándorlása ne növelje tovább a rurális kistérségekben ESPON 2013
5
a nők hiányát. Végül olyan erősségeket és lehetőségeket sorakoztat fel, amelyeket a jövőben ki lehetne és kellene használni e negatív demográfiai trendek megváltoztatásához: az elvándorlás csökkentéséhez és a bevándorlás növeléséhez. A SWOT-analízis elkészítést a regionális kerekasztal-beszélgetés résztvevőivel értékeltettük, megvitattuk s az elhangzottakat figyelembe véve véglegesítettük. Táblázat 1
SWOT-analízis Gyengeségek
Erősségek A belföldi elvándorlás többsége megyén belüli Az ország legfiatalabb korösszetételű régiója A középiskolás lányokra nagyobb arányban jellemző továbbtanulási szándék – jelentős számú rugalmas, átképezhető munkaerő A K+F-ráfordítások, -ágazatban dolgozók magas aránya Debrecenben Sokszínű, fejlett szakképzési, felnőttképzési és felsőoktatási intézményrendszer Országos és nemzetközi hatókörű turisztikai vonzerők; természeti és kulturális értékek a rurális térségekben is Belső erőforrásokra alapozó helyi önkormányzati foglalkoztatási programok, helyi piacra építő közösségi, szociális szövetkezeti követhető kezdeményezések Hasznosítható, olcsó ingatlanok a községekben Az alapszintű helyi közellátás kiépültségével jellemezhető nagyfalvak magas aránya A települési kötődést segítő, emberléptékű, egészséges környezet és táji, kulturális értékek A középiskolai tanulók ragaszkodása lakóhelyükhöz. A középiskolás lányok értékrendjében a szakmai siker és a családszeretet összekapcsolódása az egészséges környezet fontosságával
Lehetőségek EU KAP-reform: a komplex vidékfejlesztést segítő támogatási formák bővülése (a közvetlen támogatások rovására) A határon átnyúló gazdasági kapcsolatok kiterjedése, a határ túloldalán lévő jelentősebb centrumok fejlődésének dinamizálódása A külföldiek növekvő igénye a falusi ingatlanok iránt A környezeti és kulturális értékekre épülő turisztikai kereslet élénkülése – tájjellegű, egyedi, magas minőségű termékek és a biotermékek iránti kereslet növekedése, az ökológiai gazdálkodás felértékelődése Az információs társadalom kiteljesedésével a nőknek különösen kedvező tele-munka, atipikus foglalkoztatás, vállalkozási sémák terjedése Az esélyegyenlőség melletti, a kirekesztés elleni politika erősödése A társadalmi nemek eltérő igényeire érzékeny közgondolkodás A fiatalok elhelyezkedésére, életkezdésére irányuló célzott társadalompolitika erősödése
ESPON 2013
Jelentős és növekvő vándorlási veszteség, a községekben kiugró mérvű népességcsökkenés Rendkívül alacsony GDP A működő vállalkozások aránya csekély Az alacsonyabb iskolai végzettségűek és a nők foglalkoztatását lehetővé tevő ágazatok fejletlensége A munkanélküli férfiak és a gazdaságilag inaktívak nők magas aránya Az álláskeresők között a legfeljebb 8 osztályt végzettek kiugróan magas aránya Különösen a fiatal nőknek hátrányos ingázási feltételek Az aprófalvakból, külterületekről nehezen elérhető közellátás – számos gyenge térszervező erejű központ A nők migrációs stratégiáiban a családalapítás igényét háttérbe szorító gazdasági kényszerek Az országostól leszakadó alacsony, nemileg egyenlőtlen jövedelmek A konzervatív nemi szerepeket és családmodellt közvetítő/elváró falusi környezet Fokozódó szociális feszültségek, mélyülő szegénység, gettósodó falusi térségek, külterületi lakott helyek A bűncselekmények igen magas aránya (különösen a személy-, család-, ifjúságellenes)
Veszélyek
A tartós gazdasági válság következtében fokozódó regionális egyenlőtlenségek miatt növekvő elvándorlási kényszer A működő (külföldi) tőke folyamatos távolmaradása a térségtől Fiataloknál növekvő „agyelszívás” A regionális egyenlőtlenségeket kompenzáló területi politika gyengesége, az elszegényedő rurális térségek magukra hagyása A közigazgatás és közszolgáltatás – nők falusi foglalkoztatási esélyeit tovább rontó, az elérhető szolgáltatásokat tovább szűkítő – fokozódó centralizációja A gyereknevelés melletti rugalmasabb munkavállaláshoz szükséges lehetőségek megteremtésének hiánya A közfoglalkoztatás feltételeinek további romlása, a „bűnös szegény” szemlélet erősödése A civil szervezetek, az önkéntes munka állami támogatásának csökkenése Szélsőségek erősödése, a társadalmi előítéletek növekedése – tolerancia- szolidaritáshiány
6
6. A jövőre vonatkozó lehetséges forgatókönyvek Az Észak-alföldi régió lehetséges jövőjére vonatkozó forgatókönyveket és azok kutatási témánk szempontjából releváns hatásait a SWOT-analízis során feltárt legfontosabb jellemzőkre és összefüggésekre alapoztuk. A három vázolt forgatókönyv közül az elsőt a külső tényezők értelmezésekor megfogalmazott lehetőségek korlátozott érvényesüléseként és a reális veszélyek erősödéseként értelmezzük. A második forgatókönyv azt a lehetséges jövőt értelmezi, melyben a külső feltételek a mai kedvezőtlen irányból fokozatosan elmozdulnak, aminek eredményeként a belső erőforrások mozgósítása képes lehet a negatív folyamatok korlátozására és az előrelépés fokozatos megvalósítására. A harmadik forgatókönyv a külső feltételek kedvező irányba fordulásával számol, ami nemcsak megteremti a lehetőségét a kiegyensúlyozott fejlődésnek, hanem olyan új irányokat is felkínál, melyek a belső erőforrások gyorsabb mozgósítása révén a kedvezőtlen folyamatok korlátozásán túl új érdemi fejlődési perspektívát kínálnak. Tovább romló külső feltételek: A tartóssá váló európai gazdasági, pénzügyi válság és a hazai költségvetési egyensúly hiánya miatti forráskivonási kényszerek, a hektikus devizaárfolyamok és a kiszámítható gazdaságpolitika hiánya nemcsak elemészti a gazdasági növekedés belső (hazai) erőforrásait, hanem tőkekivonásra kényszerítve a bel- és külföldi befektetőket, tovább fokozza az amúgy is kritikus hazai foglalkoztatási helyzetet. Az alacsony iskolai végzettségűek foglalkoztatásának egyetlen útjaként megmaradó közfoglalkoztatási programok az állami források szűkülése és a létfenntartáshoz elengedhetetlenül szükségesnél is alacsonyabb kereseti lehetőségek miatt a legszegényebbek számára sem kínálnak életesélyeket. Mindez a rurális térségek legtöbbjében kritikus szociális helyzetet teremt tovább gyorsítva mindazok migrációját, akik még képesek elhagyni e perspektívátlan térségeket (fiatalabbak, magasabb státuszú, magasabb iskolai végzettségű, mobilabb társadalmi csoportok), ami egy öngerjesztő folyamat eredményeként tovább szűkíti a piaci és a közszolgáltatásokat. A szűkülő állami források – a közigazgatás és a humán szolgáltatások centralizációját eredményezve – a közszférában is szűkíthetik a foglalkoztatást, tovább nehezítve ezzel az elhelyezkedési esélyeket, különösen a nőkét. Pozitív fordulat: A gazdasági, pénzügyi válság fokozatos oldódása mind pénzügyi, mind befektetési szempontból felértékelheti Közép-Európa keleti felének fejlődési tartalékokkal rendelkező térségeit. Ezt az Észak-Alföld esetében erősíthetik a kedvező közlekedési kapcsolatok, a kiépített infrastruktúra és információs hálózatok, az európai és térségi összevetésben is alacsony adószint, és a nagy tömegben rendelkezésre álló olcsó, képezhető munkaerő. Mindez egy növekedésorientált, munkahelyteremtő befektetéseket, beruházásokat kiemelten támogató, a bürokratikus akadályokat lebontó gazdaságpolitikával nemcsak munkahelyeket, jövedelmet és fogyasztást gerjeszt, hanem egyúttal lehetővé teszi az évtizedes állami költségvetési egyensúlyhiány kinövését további állami forrásokat szabadítva fel a foglalkoztatást bővítő, gazdaságot élénkítő politika számára. A rurális térségek munkaerőpiacára e folyamatok két irányból is hatást gyakorolhatnak. Egyrészt a piaci konjunktúra erősítve a helyi vállalkozásokat önmagában is növelheti a foglalkoztatást, amit a helyi szolgáltatások iránti igény lassú növekedése is követhet. Másrészről azonban a gyorsabban dinamizálódó centrumok munkaerővonzó szerepe növelheti a hátrányos térségekre jellemző migrációs nyomást. A rurális térségek közül tehát azok kerülhetnek kedvezőbb helyzetbe, melyek központi települése megtalálja a kapcsolódást a dinamizálódó területekhez. Kisebb mértékű előrelépés következhet be a jó közlekedési kapcsolatokkal rendelkező településeken, ugyanakkor további stagnálás, visszaesés várható a távolabbi, többnyire halmozottan hátrányos helyzetű térségek elöregedő vagy „elcigányosodó” települéESPON 2013
7
seire.4 A továbbra is stagnáló mikrotérségek lehetőségeit a helyi összefogás, a sikeres helyi kezdeményezések, közfoglalkoztatási programok, szociális szövetkezetek, szociális gazdaság bővíthetik. Új hajtóerők, új szemlélet: A pozitív fordulat új célzott politikák, tudatos beavatkozások és új szemlélet nélkül tehát a rurális térségek érdemi differenciálódását eredményezi. Ha azonban ehhez az európai politikák szintjén már megfogalmazott, a hazai valóságban azonban nem, vagy csak formálisan érvényesülő, a vidék gazdaságát, szolgáltatásait, infrastruktúráját kiemelten, hatékonyan és fenntarthatóan fejleszteni képes politika társul, a pozitív folyamatirányok területi határa lényegesen bővíthető. Az alacsony iskolai végzettségű, nehezen képezhető emberek, és különösen a nők számára csak az agrárgazdaság foglalkoztatási szerepét lényegesen növelő szerkezetváltás, a gépi erőre alapozott alapanyag- előállítást felváltó munkaigényes kultúrák előtérbe állítása és a feldolgozás, a kapcsolódó gazdasági (raktározás, szállítás), pénzügyi és szervezési (szövetkezés, információ) szolgáltatások erősíthetik. Amennyiben az infrastruktúra fejlesztésében, a közlekedési és információs szolgáltatások kiépítésében nem jelenik meg a vidék lakosságának hátrányait csökkenteni próbáló, akár a hatékonyság szempontjait is zárójelbe tevő szemlélete, e térségek nem értékelődhetnek fel természetközelségük, egészséges környezetük, emberléptékű közösségeik ellenére sem a jelen kor családjai, emberei számára. Ez egyúttal nagyban segítheti a turizmus fejlődését is újabb megélhetési lehetőséget adva falusi fiatalok és nők számára.
7. Konklúzió és fejlesztési javaslatok Kutatásunk során egyértelművé vált, hogy sem a szakértők, sem a fiatal nők nem érzékelik még az észak-alföldi falvakban, kisvárosokban, rurális kistérségekben a fiatal korosztályokban statisztikailag kimutatható „nőhiányt”, annak káros következményeit. Amit problémaként fogalmaznak meg, az a fiatalok elvándorlása. Egyelőre megválaszolatlan maradt, hogy a megkérdezettek tapasztalatai mit tükröznek inkább vissza: azt, hogy e régióban egyelőre kisebb mérvű a nőhiány, mint a SEMIGRA projekt több más térségében, vagy azt, hogy – mint Magyarországon általában – itt is jellemző a társadalmi nemekre érzéketlen gondolkodás. Mivel abban teljes egyetértés mutatkozik, hogy olyan körülményeket kell biztosítani a fiatalok számára, amelyek lehetővé teszik, hogy a régiójukban maradjanak, illetve ha elköltöznek, később hazatérhessenek, ezért meggyőződésünk szerint azokra, akik nagyobb arányban hagyják el a térséget – vagyis a nőkre – különösen oda kell figyelni a regionális stratégiák megfogalmazásánál. Ennek a célnak a megvalósítási lehetőségeit keresve, áttekintve a különböző fejlesztési dokumentumokat, melyek közül hármat tartottunk kiemelten fontosnak: i) az Észak-alföldi Régió Stratégiai, valamint Operatív Programját (2007-2013-ra); ii) az Észak-alföldi Regionális Ifjúsági Stratégiát (készült 2010-ben); és az egyelőre a Kormány által elfogadott s a következő tervezési időszakra irányt mutató Nemzeti Vidékstratégiát (2012–2020). Míg a legutóbbi „a vidéken élő, illetve vidékre visszamenni szándékozó, vagy odaköltözést tervező, vállaló fiatalokat, fiatal családokat” tekinti az egyik célcsoportjának, a férfiak és nők eltérő igényeivel, céljaival egyáltalán nem számol. Az Ifjúsági Stratégia, bár a helyzetértékelésében elég következetesen összeveti a férfiakra és nőkre vonatkozó adatokat, a célok között már nem találjuk meg a társadalmi nemekre vonatkozó szempontokat. Leginkább az Operatív Program látszik számolni a nő-férfi viszonnyal, egyfajta általános esélyegyenlőségi elv érvényesítésének fontosságát – legalábbis a terv szintjén – rögzítve. 4
Amennyiben egy térség központi települése nem, vagy csak korlátozottan képes e dinamizáló hatás közvetítésére, a stagnálás, viszszaesés szélesebb körben érvényesülhet.
ESPON 2013
8
Részben e tapasztalatokból kiindulva, a regionális kerekasztal-beszélgetésen nagy teret szenteltünk a fiatalok, s különösen a fiatal nők régióban tartását, illetve őket a rurális településekbe vonzását segítő fejlesztési stratégiák, intézkedések lehetőségeinek közös számbavételének. Meghívott szakértőink legfontosabb javaslatai a következőkben összegezhetőek: 1. Munkahelyteremtés. Ehhez szükségesnek látják az agrárgazdaság szerkezetváltását, a feldolgozóipar újbóli kiépítését, továbbá az idegenforgalom/turizmus fejlesztését. Hangsúlyozták a vállalkozóvá válás segítésének szerepét, s – szinte csak ezen az egy területen – kiemelték, hogy különösen a nők vállalkozói ambícióit, önbizalmát kellene javítani. Véleményük szerint a fiatalok jól szervezett önkéntes munkája javíthatja a későbbi munkaerő-piaci pozíciójukat. 2. Képzés. Már óvodás kortól fontosnak tartják szakértőink a képességfejlesztést. Kiemelték, hogy az iskolarendszerű szakképzésben is oldani kellene a foglalkozások nemi szegregációját, így maszkulinizálódott szakmákat is tanítani kellene a lányoknak. Ezen túl, meg kellene szüntetni az oktatáspolitika intézményrendszerének bürokratizáltságát, a helyi igények felmérésére kellene alapozni a középiskolákban indítható szakok tervezését. 3. Ifjúságpolitika. A Regionális Ifjúsági Stratégiát követve kiemelték a demokratikus állampolgári szocializáció és állampolgári részvétel elősegítésének fontosságát a fiatalok körében. Ehhez a jövőképük kialakítását, szerveződéseik és önkéntes munkájuk támogatását és közösségi tereik növelését tartják kulcskérdéseknek. 4. Falu- és vidékfejlesztés. Szakértőink – a 3. fejezetben részletezettek szerint – hangsúlyozták a közösségfejlesztés és abban különösen a nők szerepének fontosságát, a helyi erőforrások – fiatalokkal együtt végzett –közös feltárását, jövőkép megfogalmazását. További lehetőségeket látnak a gazdaságfejlesztés helyi feltételeinek javításában (infrastruktúra, szolgáltatások, adópolitika), továbbá az – Operatív Programban is kiemelt – óvodafejlesztésben. Végül kiemelték a településközi, kistérségi összefogások jelentőségét. Ami a SEMIGRA projekt célirányos kérdésfeltevése ellenére meglehetősen kis szerepet kapott az egyébként hasznos felvetésekben, az a társadalmi nemi szempontok integrálása a fejlesztésekbe. Mindezek miatt a legfontosabb javaslatunk az, hogy bár a célzottan az ifjúság és a férfi–nő egyenlőség, vagy kifejezetten a nők helyzetét segítő célzott fejlesztési programokra is szükség van a régióban, valamennyi regionális és kistérségi, települési fejlesztési politika, beavatkozás tervezésekor számba kell venni az ifjúság és azon belül a nők és a férfiak sajátos igényeit, az egyes politikák, programok/projektek nemekre gyakorolt hatásait. Ezért olyan rendszer/tervezés működtetését javasoljuk, ami valamennyi ágazati fejlesztést a vidékpolitika metszetében gondolja végig s minden egyes cél megfogalmazásában, program és projekt kialakításában és konkrét intézkedésben horizontális elvként érvényesíti az ifjúság-, a nők és a férfiak esélyegyenlőségének biztosítását (mely a pozitív diszkriminációt is magában foglalhatja). Itt közölt összefoglaló táblázatunk nem egy komplett javaslatcsomag, hanem példa egy tervezési gondolkodásmódra, a meglévő stratégiák és intézkedések újragondolására. Bár ezek a javaslatok a regionális (azon belül megyei, kistérségi, települési) léptékben jelen levő/működő ágensek számára szólnak, a nemzeti és EU-s szinttel való kapcsolattartás, a külső hatások áttekintése minden egyes intézkedés esetén elengedhetetlen. Nyilvánvaló, hogy a jelenleg negatív hatású migráció megváltoztatásához magát a népesedéspolitikát kell újragondolni, amihez például a gyes/gyed/gyet rendszerét átalakító jogszabályi változtatásokra, azaz országos szintű intézkedésekre van szükség, de ez túlmutat e projekt felvállalt feladatain. ESPON 2013
9
Táblázat 2
Az aktorok fejlesztési, szabályozási tevékenységeinek léptékei
VIDÉKFEJLESZTÉS VIDÉKFEJLESZTÉS VIDÉKFEJLESZTÉS
GAZDASÁGFEJLESZTÉS FOGLALKOZTATÁSPOLITIKA
AZ ÉLETMINŐSÉG JAVÍTÁSA
Stratégiai területek
KÖRNYEZETFEJLESZTÉS
Javaslatok a fiatalok és a társadalmi nemek igényeire érzékeny fejlesztési politikákra az Észak-alföldi régióban
Országos (Magyarország)
Nemzetközi (EU)
Aktív fiatal polgárok (a társadalmi nemek érde- Társadalmi nemekre érzékeinek közvetítése a helyi, a makrotársadalom keny regionális ifjúsági és a döntéshozók felé a társadalmi tervezésben) stratégia; programok; társa-dalmi tervezés; jó gyakorlatok a médiában Közösségfejlesztés (köz- /sport-/terek fiatal Programok; regionális nőknek és férfiaknak, „nyitott iskolák”; közös identitás építése; a helyi önkéntes munka; roma-, nem roma kultúrák, közösségek regionális hálóhagyományos, modern nemi szerepek tanulása zatainak építése; jó gyakoregymástól; pozitív lokális/regionális identitás latok a médiában építése) Házi betegellátás, közétkeztetés (főleg fiatal Programok; képzés; nőknek fizetett munkát adva, az önkormányzat- jó gyakorlatok a médiában ok és/vagy kertészetre, marketingre szerveződő szociális szövetkezet által szervezve) Olcsó telkek, lakások, bérlemények (fiatal Programok; pároknak, foglalkoztatott fiatal, gyermekes közös lakáspolitika kistérsénőknek kis lakások kisvárosokban, üres felújígek számára; tott házak városok közeli falvakban) jó gyakorlatok a médiában
Társadalmi nemekre érzékeny nemzeti ifjúságpolitika; a társadalmi tervezés támogatása Civilszervezetek támogatása törvényi szabályozással, programokkal; nemi egyenlőségről a médiában Programok
A társadalmi tervezés támogatása
Programok; pénzügyi támogatási formák
Programok
Kompetencia alapú oktatás és gyakorlati képzés (a tanulók kompetenciáinak feltárása gyermekkortól; gyakorlati képzés a helyi vállalkozók által a lakókörnyezetben a szakképzés alatt; maszkulinizált szakmák tanítása lányoknak is)
A megyei szintű oktatásirányítás átszervezése; város– falu kapcsolatok a szakképzés szervezésében
Az alap- és középfokú oktatás decentralizációja; médiakampány a foglalkozások nemi szegregációja ellen
Programok
A fiatal nők életét és vidéki kötődését segítő közszolgáltatások és munkalehetőségek biztosítása számukra (magas színvonalú és elérhető bölcsőde, óvoda, családi napközi; gyermekgyógyászati ellátás; fogyatékosok nappali ellátása kisvárosokban, „ír autista farm” modell)
Programok; szolgáltatások szervezése kistérségi szinten
Programok
Programok
Fenntartható, strukturálisan megújult helyi gazdaság (a fiatal nőknek és férfiaknak fizetett munkát adó munkaigényes tevékenységek, biotermékek termelése, ökológiai gazdálkodás, rugalmas feldolgozóüzemek, üzleti szolgáltatások, turizmus) Új gazdasági szereplők, versenyképes, innovatív KKV-k (főleg fiatal nők által működtetve és/vagy tele-munkát, atipikus munkát alkalmazva)
Programok; A társadalmi nemekre új típusú város–falu kapcso- érzékeny Nemzeti latok Vidékfejlesztési Stratégia; megfelelő adópolitika
KAP-reform: komplex vidékfejlesztést segítő támogatási formák
Programok; képzések, főleg fiatal nők számára; jó gyakorlatok a médiában
Megfelelő adópolitika; programok
Programok
Szociális vállalkozások és szövetkezetek (különösen a fiatal nők számára munkahelyet teremtő közösségi szolgáltatásokban, közösségfejlesztésben, falumegújításban)
Programok; képzések, főleg fiatal nők számára; hálózatépítés kistérségi szinten is; jó gyakorlatok a médiában
Adópolitika; közszolgáltatások és közfoglalkoztatási programok összekapcsolását segítő szabályozás
Programok
A természeti és a kulturális értékek védelme (a vidéki területeket vonzóbbá tevő értékek feltárása; hulladékgazdálkodás, „zöld falvak”; biobrikett-termelés közfoglalkozási programokban, amelyek fizetett munkát adnak fiatal nőknek és férfiaknak és olcsóbbá teszik az életet)
Programok; jó gyakorlatok a médiában
Programok
Programok
Az elzártság megszüntetése (gyenge tömegközlekedési ellátottságú falvakban, rurális perifériákon és tanyákban élő fiatal nőket és férfiakat segítve; közszolgáltatások fejlesztése szegregáltan, szegénységben élők számára)
Közlekedés, kommunikáció, integrált régiók fejlesztése
Közlekedés- és kommunikáció-fejlesztés
Közlekedés- és kommunikációfejlesztés
Lokális (LAU 2)
Regionális NUTS 2,3,4)
Civilszervezetek támogatása fejlesztési programokkal
Programok
IFJÚSÁGPOLITIKA NŐK ÉS FÉRFIAK ESÉLYEGYENLŐSÉGE
ESPON 2013
10
Mellékletek Táblázat 3
A kérdőíves vizsgálat során megkeresett intézmények Intézmény
Település
Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Hámori András Szakközép- és Szakiskola Verseghy Ferenc Gimnázium Arany János Gimnázium, Egészségügyi Szakképző, Közgazdasági Szakközépiskola és Szabó Pál Kollégium Diószegi Sámuel Közép- és Szakképző Iskola Lónyay Menyhért Szakközép- és Szakképző Iskola Szent László Katolikus Szakközépiskola, Általános Isk., Kollégium és Óvoda
Táblázat 4
Létszám
Tiszafüred
82
Szolnok.
121
Berettyóújfalu
154
Debrecen
148
Vásárosnamény
76
Kisvárda
159
Szakértői interjúk
Szakértő
Intézmény
Kor
Település
Bánfi Zsuzsa
Gyermekvédelmi előadó
35
Abádszalók
Gyöngyi Józsefné
Népességnyilvántartási előadó
50
Körösszegapáti
Kovács Mihály
Polgármester
36
Abádszalók
Mikola Károly
Vezérigazgató helyettes
53
Hortobágy
Nagy József
Agrárvállalkozó
63
Abádszalók
Nemes Béla
Tanyagondnok
53
Hortobágy
Papp Imre
Cigány Kisebbségi Önkormányzat Elnöke
45
Tiszaszentmárton
Szabó Sándorné
Népességnyilvántartási előadó
53
Hortobágy
Szűcs Dezső
Polgármester
58
Tiszaszentmárton
Tarsoly Attila
Polgármester
32
Körösszegapáti
Tóth Henrietta
Közfoglalkoztatási előadó, Teleház vezető
27
Tiszaszentmárton
Vad Erzsébet
Általános iskolai igazgató
53
Körösszegapáti
Varga András
Középiskolai igazgató
58
Tiszafüred
Vincze Andrásné
Polgármester
52
Hortobágy
39
Nyíregyháza
Szakképzési előadó, Kereskedelmi és Iparkamara, Sza-
Vincze Emese
Táblázat 5
bolcs-Szatmár-Bereg megye
A regionális kerekasztal-beszélgetésen résztvevő szakértők
Szakértő
Intézmény
Település
Fényes Hajnalka
Szociológus, Debreceni Egyetem
Debrecen
Katonáné Kovács Judit
Mezőgazdasági mérnök, Debreceni Egyetem
Debrecen
Katona Mária Grecula Enikő Vince Emese
Hivatalvezető, Mobilitás Észak-Alföldi Ifjúsági Szolgáltató Központ Hallgató, Debreceni Egyetem Szakképzési előadó, Kereskedelmi és iparkamara, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye
Debrecen Debrecen Nyíregyháza
Bogdándiné Zsiros Márta
INTERIM-CARE KFT.
Dányi Olga
Jászság Kistérségi Szervezet
Szűcs Dezső
Polgármester
Tiszaszentmárton
Papp Imre
Cigány Kisebbségi Önkormányzat Elnöke
Tiszaszentmárton
Balázsy Eszter
Észak-Alföldi Regionális Fejlesztési Ügynökség
Debrecen
Dorogi Zoltán
Észak-Alföldi Regionális Fejlesztési Ügynökség
Debrecen
Balogh Zoltán
Észak-Alföldi Regionális Fejlesztési Ügynökség
Debrecen
ESPON 2013
Debrecen Jászberény
11
Térkép 1
Városias és rurális kistérségek Magyarországon, 2007
Térkép 2
Nemi arányok a 20-29 és a 30-39 éves korosztályok esetén Magyarország kistérségeiben, 2010
ESPON 2013
12
Térkép 3
Nemi arányok a 30-39 éves korosztály esetében az Észak-alföldi régió településein, 2010
Térkép 4
Nemi arányok különböző korcsoportok szerint az Észak-alföldi régió településein, 2010
ESPON 2013
13
Térkép 5
Egy főre jutó GDP Magyarország megyéiben, 2010
Térkép 6
A vidéki kistérségek fejlettségi szintje Magyarországon (Csatári, 2005)
ESPON 2013
14
Térkép 7
Az aktivitási ráta Európa régióiban (NUTS 2)
Térkép 8
Klaszterek az Észak-alföldi régióban
ESPON 2013
15
Diagramm 1
„Mit tanácsolnak a szüleid, a barátaid vagy a tanáraid, mit csinálj azután, ha befejezted az iskolát?”
Szülők
Barátok
Tanárok
… hogy maradjak a térségben … hogy hagyjuk el a térséget Nem adtak tanácsot … Nem beszéltünk erről … 0 Diagramm 2
200
400
600
800
1000
„Mit gondolsz, mennyire nehéz vagy könnyű a következő néhány dolog azoknak a fiataloknak, akik ezen a helyen élnek?” Munkát találni Sikeresnek lenni Megélni
Kulturális rendezvényeken részt venni Közösségi életet élni Családot alapítani To reach leisure facilities Barátokat találni 0% nagyon könnyű
ESPON 2013
20% könnyű
40% nehéz
60%
80%
100%
nagyon nehéz
16
The ESPON 2013 Programme is part-financed by the European Regional Development Fund, the EU Member States and the Partner States Iceland, Liechtenstein, Norway and Switzerland. It shall support policy development in relation to the aim of territorial cohesion and a harmonious development of the European territory.
ISBN
ESPON 2013
17
