3fejezet.qxd
2007.10.20.
15:57
Page 1
Schleicher Nóra Kommunikációs stratégiák a munkahelyi alkalmazkodásban Másképp beszélnek-e a nõk és a férfiak? Egy empirikus kutatás néhány eredménye
1. A téma háttere1 A kutatás, melynek néhány eredményérõl szeretnék most beszámolni, a társadalmi nem (gender) és a nyelvhasználat összefüggéseinek problémájával foglakozik. Azon sokat vitatott kérdésekre szerettem volna választ kapni, hogy vajon másképp beszélnek-e a férfiak és a nõk; ha igen, miben ragadhatóak meg a különbségek, milyen hatása lehet a feltételezett különbségeknek a munkahelyi életre, a munkára, a nõk elõmenetelére? Okozója lehet-e a nõkre esetlegesen jellemzõ nyelvhasználat az úgynevezett üvegplafon jelenségnek, vagyis annak, hogy az intézményi hierarchiában felfele haladva egyre kevesebb nõt találunk, felsõvezetõi pozíciót pedig csak elvétve töltenek be nõk (vö. például Nagy 2002). Mielõtt azonban rátérnék a kutatás módszereinek és elsõ eredményeinek ismertetésére, szeretnék néhány szót szólni a társadalmi nem és nyelvhasználat kutatásának tudománytörténeti hátterérõl, különös tekintettel arra, hogy miközben elsõsorban angolszász nyelvterületeken a téma igen nagy és egyre bõvülõ szakirodalommal, a témára specializálódott szervezetekkel2 bír, számos egyetemen önálló tárgyként oktatják és rendszeresek a témában szervezett konferenciák is, addig Magyarországon ez a kutatási terület egykét kivételtõl3 eltekintve alig van jelen a (tudományos) köztudatban.
1
2 3
Az alábbi munka egyes részletei elhangzottak az Eszterházy Károly Fõiskola Kommunikáció: elmélet és gyakorlat címmel rendezett konferenciáján (Eger, 2002 április) illetve a Nõ és férfi, férfi és nõ címû konferencián a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen (Budapest, 2002 november) Például IGALA, International Gender and Language Association. Ilyen kivétel a Replika 2001/45–46, novemberi számának a témával foglakozó tematikus blokkja.
31
3fejezet.qxd
2007.10.20.
15:57
Page 2
2. Tudománytörténeti háttér A fent említett rész-diszciplína fejlõdését két irányból lehet megközelíteni, egyrészt a nyelvhasználatra vonatkozó kutatások, másrészt a társadalmi nem szerepére vonatkozó kutatások felõl. Az alábbiakban mi is ezt a sorrendet követjük.
2.1 A „nyelvi fordulat” Körülbelül az 1970-es évektõl kezdõdõen a társadalomtudományok számos területén végbement egy úgynevezett nyelvi fordulat (linguistic turn, discoursive turn), nyelv felé fordulás, mely bizonyos megközelítésmódok, tudományágak, módszertanok felvirágzásához, reneszánszához, illetve új megközelítésmódok létrejöttéhez vezetett. Ilyen terület volt többek között a szimbolikus interakcionizmus (G. H. Mead), a beszédaktus elmélet (J. Austin), a Goffman-féle mikroelemzés, az etnometodológia (H. Garfinkel) és az ebbõl leágazó konverzáció elemzés (H. Sacks), a szociolingvisztika, azon belül is elsõsorban az interakciós szociolingvisztika (J. Gumperz), a beszéd etnográfiája (D. Hymes) és a kritikai diskurzus elemzés (van Dijk, N. Fairchlough, R. Wodak). A fent említett elméletek, megközelítésmódok, módszertanok számos szempontból különböznek egymástól, közös sajátosságuk azonban, hogy az elemzés középpontjába az interakciót, a kommunikációt, a diskurzust, közvetett módon tehát elsõsorban – bár nem kizárólagosan – a nyelvet, pontosabban a nyelvnek a használatban megnyilvánuló sajátosságait, a nyelvhasználatot helyezik. Szintén közös sajátosság a mikroszint elõtérbe helyezése a makroszinttel szemben (ez alól kivételt képez a kritikai diskurzus elemzés irányzata, mely egyértelmûen a két szint összekapcsolására törekszik). E megközelítés hívei szerint az olyan absztrakt fogalmak, mint 'társadalmi struktúra', 'osztály', 'rend', 'etnicitás', 'társadalmi nem' önmagukban nem létezõ, közvetlenül nem megragadható reifikációk, tárgyiasult formák, melyeket az egymással interakcióba lépõ egyének folyamatosan, újra meg újra kommunikatív aktusok sorában hoznak létre (Ellis 1999: 32; Wieder 1999: 166). Ugyanakkor sokak szerint a kommunikáció-központú megközelítésmód mégiscsak segíthet meghaladni az úgynevezett mikro–makro dilemmát, hiszen – érvelnek – az egyén motivációi, céljai, attitûdjei, személyisége, 32
3fejezet.qxd
2007.10.20.
15:57
Page 3
kognitív állapota közvetlenül szintén nem megragadhatók, mindezekre szintén csak az éppen zajló interakcióból következtethetünk, illetve ezek is az interakció folyamatában jönnek létre (lásd Iedema Wodak 1999: 7). Az interakció, a társas nyelvi gyakorlatok világa ily módon közvetítõ szerepet tölthet be az egyén mikro- és a társadalom makro–világa között.
2.2 Az intézményi beszéd kutatása A kommunikáció, interakció kutatásának népszerû terepe az intézmény vagy szervezet, mely Giddens meghatározása szerint „emberek személytelen kapcsolatokra épülõ nagyobb csoportja, amelyet konkrét célok megvalósítása érdekében hoznak létre” (Giddens 1995: 287). Egyrészt az interakció szabályszerûségeit kutatók érdeklõdése fordul az intézményi beszéd felé, illetve a hétköznapi interakció és az intézményi kényszerek által korlátozott interakció különbségei felé, másrészt a „nyelvi fordulat” következményeképpen az intézményeket korábban más szempontokból vizsgálók is egyre nagyobb érdeklõdést mutatnak az ott zajló kommunikáció iránt. Tanulmányok sora (például Drew–Heritage 1992) született a témában. Vizsgálták az orvos–beteg, a bírósági, a tantermi interakciót, felvételi beszélgetéseket, rádiós és televíziós beszélgetõs mûsorokat stb. A munkahelyi beszéd különbözõ formális (értekezletek stb.) és kevésbé formális formáit is sokan tanulmányozzák. Janet Holmes (Holmes 2000) és munkatársai például az új-zélandi Victoria Egyetemen (Wellington) létrehozták a munkahelyi interakciók egy olyan adatbázisát, mely 500 különbözõ típusú munkahelyekrõl származó, különbözõ hosszúságú spontán interakció átírását tartalmazza. Kendall és Tannen szerint „a munkahelyi interakció különleges kötöttségek mintázatával jellemezhetõ: egy olyan intézményi struktúrával, melyben az egyének hierarchiába rendezõdnek; olyan történelmi múlttal, melynek során a legtöbb munkahelyen és különösen a magasabb szinteken nagyobb arányú volt a férfiak részvétele; nemi (gender) különbségek mentén megvalósuló, jelenleg is létezõ, bár újabban áthatolható részvételi mintázattal; fizetésemelések, elõléptetések, feladat kijelölések és teljesítmény mérések formájában megvalósuló rendszeres külsõ értékeléssel és egy olyan helyzettel, melyben a résztvevõktõl megkövetelik, hogy rendszeres interakciót folytassanak a mások egy olyan csoportjával, melyet se nem rokonok, se nem választott kapcsolatok alkotnak” (Kendall–Tannen 1997: 81, saját fordítás). 33
3fejezet.qxd
2007.10.20.
15:57
Page 4
Az alapvetõen férfiak által létrehozott és jelenleg is férfiak által dominált intézményekben a férfiak normája, s így a férfiak nyelvhasználata az uralkodó norma, a meghatározó nyelvhasználat. Susan Gal szerint a férfiak diszkurzív stílusa így intézményesül (Gal 2001).
2.3 A társadalmi nem kutatása és kapcsolata a nyelvhasználattal A feminizmus érdeklõdése az 1970-es években fordult a nyelvészet felé. A feminista nyelvészet érdeklõdésének középpontjában természetszerûleg a társadalmi nem és a nyelvhasználat viszonya állt. A terület tanulmányozása során bekövetkezett paradigma váltások és a feminizmus különbözõ irányzatainak elõretörése között szoros kapcsolat fedezhetõ fel. Ennek a párhuzamnak a kibontására teszek kísérletet a következõ részben. 2.3.1 Liberális feminizmus és a férfi – nõi nyelvhasználat Robin Lakoff 1975-ös nagyhatású, mára már klasszikus írásában elõször hívja fel hatásosan a figyelmet arra, hogy a nõk és a férfiak eltérõ szocializációjuk révén eltérõ módon beszélnek. A kislányokat kis hölgyekké nevelõ társadalom olyan nyelvhasználatot ír elõ a nõk számára, mely finomkodó, erõtlen, bizonytalan, habozó, túlzottan udvarias.4 Mindez a késõbbiekben megakadályozza, hogy az így beszélõ, most már felnõtt, nõket erõs, a hatalommal élni tudó, önálló döntéseket meghozni, a felelõsséget vállalni képes, teljes, felnõtt embernek tekintsék. Ettõl a pillanattól fogva ördögi körbe, kettõs kötés szorításába kerül a nõ: ha változtat nõies nyelvhasználatán, akkor nõietlennek, agresszívnak, s kevéssé szeretetreméltónak fogják tekinteni, ha azonban megtartja azt, akkor a hatalommal való élésre képtelennek. (vö. Kendall–Tannen 1997 és az általuk idézett kutatások: Crawford 1988, Carli 1990) A feminizmus elsõ irányzata5, a liberális feminizmus a nõk számára a férfiakéval azonos jogokat, egyenlõ esélyeket követel. Helyet követel a nõk 4
5
Lakoff többek között a következõket tartja a nõk nyelvhasználatára jellemzõnek: a nõk több ún. üres melléknevet (isteni, édes), több udvariassági formulát, több kérdést és „ugye” kérdést, több habozást kifejezõ töltelékszót, pontosabb szín megnevezéseket, kevesebb erõteljes kifejezést, kevesebb káromkodást használnak. A feminizmus különbözõ irányzatairól, melyeknek a jelen dolgozat keretében nem adhatjuk kimerítõ tárgyalását, jó összefoglalást; ehhez lásd: Scott 1988: 28-50.
34
3fejezet.qxd
2007.10.20.
15:57
Page 5
számára a férfiak világában, mely világot azonban, ezen túl, nem akarja megváltoztatni. A nõk hatalmi pozícióban való megjelenése feltételezi a nõknek a férfiak világához, értékrendjéhez, normáihoz s így nyelvhasználatához való alkalmazkodását is. A férfias nyelvhasználat átvétele, természetessé válása így megoldja a problémát. Megszûnik a nõk férfiaktól való negatív megkülönböztetése, nincs nõ és férfi, csak ember van. Mivel azonban a világ alapvetõen a férfiak által uralt világ az Ember is a férfi mintájára képzelõdik el. 2.3.2 A radikális feminizmus és a férfi – nõi nyelvhasználat A radikális vagy standpoint feminista irányzatok ezzel szemben nõk és férfiak gyakran biológiai okokra visszavezetett különbözõségét hangsúlyozzák. A speciálisan nõi értékeket: a szolidaritást, a gondoskodást, a törõdést, az empátiát, az érzelmekre, kapcsolatokra való figyelést ünneplik, s követelnek ezen értékek számára nagyobb helyet és megbecsülést a társadalomban. Az egyértelmûen negatívan megítélt és radikálisan elutasított férfi-világgal szemben egy alternatív, nõi értékekre alapozott világot mutatnak fel. Ennek megfelelõen a társadalmi nem és nyelvhasználat egyes kutatói a férfi és nõi nyelvhasználat különbségeit hangsúlyozva a nõi nyelvhasználat sajátosságaiban rejlõ elõnyökre hívják fel a figyelmet. Szemben a Lakoff által fémjelzett deficit-modellel, mely a nõies nyelvhasználat hátrányait hangsúlyozza, a differencia-modell ezen képviselõi a státusz-orientált férfi beszédmóddal szemben a szolidaritás-orientált nõi beszédmódot tartják a követendõ példának (lásd például Coates 1996). 2.3.3 Nemek közötti kommunikáció mint kultúraközi kommunikáció Meg kell említeni, hogy van a társadalmi nem és nyelvhasználat kutatásának egy a feminista irányultságú kutatók által általában elvetett irányzata is. Ez az elsõsorban Deborah Tannen (1986, 1990) által népszerûsített elgondolás szintén a férfi és nõi nyelvhasznált különbségeit hangsúlyozza, ezeket a különbségeket a kultúrák közötti kommunikációs különbségekhez hasonlítja, s úgy véli, hogy ez, akárcsak a kultúrák közötti, a nemek közötti kommunikációban is, számos félreértés forrása lehet. Az okokat az 5–15 év közötti kortárscsoportokban zajló szocializációban keresik. A kutatások szerint a gyakran homogén fiú, illetve lány csoportok eltérõ értékek mentén 35
3fejezet.qxd
2007.10.20.
15:57
Page 6
szervezõdnek. A kisebb, tiszta lány csoportokban a szolidaritás, az egyenlõség, a legjobb barátnõ szerepért folyó versengés, a titok megosztása, az intimitás a jellemzõ, a nagyobb, tiszta fiú csoportok ezzel szemben hierarchia mentén szervezõdnek, a státusz megszerzésért és megtartásáért folyik a versengés (errõl lásd Maltz–Borker 1982). Ezek az eltérések azután a nyelvhasználat különbségeiben is kifejezõdnek. Feminista szerzõk azért támadják a differenciamodell ezen képviselõit, mert úgy vélik, hogy ez az elmélet nem tulajdonít megfelelõ szerepet a hatalom egyenlõtlen eloszlása kérdésének. Tannen szerint a félreértések mindkét fél alapvetõ jó szándéka ellenére is bekövetkeznek. Elmélete tehát a helyzet megváltoztathatatlanságáról, a status quóba való beletörõdésrõl is szól. 2.3.4 Posztmodern feminizmus és a férfi – nõi nyelvhasználat A legújabb, posztmodernnek nevezett feminista irányzatok elvetik a nõ és férfi esszencialista, univerzalisztikus felfogását. A férfiasságot és a nõiességet társadalmi konstrukciónak, így kor- és társadalom-függõnek tekintik. Az identitások, így a nemi identitások sem állandóak és rögzítettek; a társadalmi nemet, sõt egyes vélemények szerint a biológiai nemet sem lehet dichotóm, különálló kategóriaként felfogni. A posztmodern feminista szerzõ, Judith Butler (1999, [1990]) a társadalmi nemekkel való játékot, a határok átlépésének lehetõségét vizsgálva a társadalmi nem kialakításának aktív, performatív jellegérõl beszél és a szabadságot adó ágencia elsõbbségét (vagy legalább is jelenlétét) hangsúlyozza a kényszerítõ struktúrával szemben (mellett). õ is és mások is a csoporton belüli, azaz a különbözõ korú, osztály hovatartozású, nemzetiségû, etnikumú, szexuális irányultságú, családi állapotú stb. nõk közötti különbséget és a csoportok, azaz nõk és férfiak közötti hasonlóságot hangsúlyozva igyekeznek megkérdõjelezni a nõ-férfi szembenálláson alapuló, leegyszerûsítõ dichotómiát. Az identitások, e felfogás szerint, részben éppen a nyelvhasználat során, a nyelvi választások segítségével, viszonylagos szabadsággal alakíthatók. A legújabb kutatások a társas nyelvi interakciókat konkrét közösségek konkrét gyakorlataiban vizsgálják. A társadalmi nem és nyelvhasználat kapcsolatának kutatásában egyre nagyobb teret nyer az erre a módszerre alapozott gyakorlat közösségek modellje.6 Ezen megközelítés hívei szerint nem 6
„A gyakorlat közösségeket emberek olyan csoportjai alkotják, melyek kölcsönös elkötelezettségek, közös törekvések mentén szervezõdnek” (Eckert – McConnell-Ginet 1998: 490, saját fordítás).
36
3fejezet.qxd
2007.10.20.
15:57
Page 7
beszélhetünk általában férfirõl és nõrõl, így általában férfi és nõi nyelvhasználatról sem. A nyelvhasználat egyes jellemzõi az adott gyakorlat közösség identitásteremtõ gyakorlatában tesznek szert jelentésre.
3. A kutatás A bevezetõben említett kérdések megválaszolása érdekében 2002. január 15-e és április 15-e között három hónapot töltöttem egy közepes méretû magyar (a tulajdonosok között magyarok és külföldiek egyaránt vannak, a munkavállalók azonban kivétel nélkül mind magyarok) vállalatnál, egészen pontosan a vállalat két ún. igazgatóságán, a marketing igazgatóságon és a termelés irányításával, szervezésével foglalkozó operációs igazgatóságon.
3.1 A kutatás módszerei A két általam vizsgált igazgatóság a fenti értelemben vett gyakorlat közösségnek tekinthetõ. A gyakorlat közösségek jelentésteremtõ gyakorlatának vizsgálatára az egyetlen megfelelõ módszer a megfigyelés, ezen belül is az az antropológiai jellegû megfigyelés, amely a kutatónak és a kutatás alanyainak (viszonylag) hosszú távú együttélését írja elõ, hiszen csak ez teszi lehetõvé a közösségben zajló különféle tevékenységek (így a nyelvi tevékenységek) jelentésének pontos, azaz a közösség tagjainak értelmezésével egybeesõ megértését. A kutatás elsõdleges módszerének tehát én is a megfigyelést választottam, azaz három hónapon keresztül idõm jelentõs részét a fent említett munkahelyen töltöttem, együtt voltam az ott dolgozókkal a formális értekezleteken, külsõ partnerekkel való tárgyalásokon, a magányos és kiscsoportos munkavégzés óráiban, de eljártam velük ebédelni, igyekeztem jelen lenni a folyosói beszélgetéseken, részt vettem velük több napos kihelyezett konferencián és néhány napon keresztül árnyékként kísértem (shadowing) a két igazgatóság elsõ számú emberét. A megfigyelés (részben etikai, részben pragmatikus megfontolásokból) nyílt volt, azaz a kutatás alanyai tisztában voltak ottlétem hozzávetõleges céljával (tudták, hogy a munkahelyi kommunikációt tanulmányozom, de nem tudták, hogy figyelmem fókuszában a férfi-nõi nyelvhasználat sajátos-
37
3fejezet.qxd
2007.10.20.
15:57
Page 8
ságai állnak). Megfigyelõi státuszomat a perifériális tag kifejezés7 írja le legjobban. A megfigyelés során terepnaplót vezettem és a megfigyelés második szakaszában magnófelvételeket készítettem. A megfigyelés módszerét a társadalomtudományi kutatás háromszögelési kívánalmának megfelelõen egyéb módszerekkel egészítettem ki. A magnófelvételek készítésére azért volt szükség, hogy a késõbbiekben az így rögzített interakciókat konverzációelemzésnek vethessem alá, s ezáltal a megfigyelés bizonyos fokig szubjektív benyomásait objektív ellenõrzésnek tehessem ki. Ugyanakkor az interakció számos jelensége elsõ hallásra a beszéd temporális jellegébõl adódóan nem megragadható, ezen jelenségek elemzését csak az ismételt meghallgatás és az ezt követõ konverzációelemzés teszi lehetõvé. Másrészt, a megfigyelés lehetõvé teszi az interakció kontextusának pontos ismeretét, s ezáltal segít a konverzációelemzésben feltárt jelenségek pontos értelmezésében. Kiegészítõ módszerként alkalmaztam ezen kívül kérdõívet, melynek segítségével elsõsorban a két igazgatóság dolgozóinak demográfiai adatait gyûjtöttem össze; interjút, a személyes vélemények megismerésére8; s szociometriai felvételt a kapcsolathálók, szimpátia viszonyok feltérképezésére mindkét igazgatóságon.
3.2 A kutatás alanyai Mint említettem, a kutatás egy magyar iparvállalat két igazgatóságán zajlott. A kvalitatív kutatásoknak nem célja a reprezentatív mintavétel, mivel nem általánosítható eredmények megfogalmazására, hanem egy-egy jelenség pontosabb megértésére törekednek. A pontosabb megértést ugyanakkor elõsegíti, ha a kutatás fókuszában álló jelenséget eltérõ kontextusokban vizsgáljuk. Ezt a célt szolgálta, hogy a megfigyelés két, számos dimenzióban egymástól jelentõsen eltérõ színtéren zajlott.
7
8
A periferiális tag „elég közelrõl figyeli meg a tagokat és lép velük interakcióba ahhoz, hogy bennfentes identitást hozzon létre anélkül, hogy részt venne azokban a tevékenységekben, melyek a csoporttagság lényegét alkotják” (Adler – Adler 1994: 380, saját fordítás). A két igazgatóság minden tagjával átlagosan egy óra hosszú, lazán strukturált interjút készítettem.
38
3fejezet.qxd
2007.10.20.
15:57
Page 9
3.2.1 A kutatás két színtere A marketing igazgatóságon a megfigyelés idõszakában 17–19 ember dolgozott, 4 férfi és 13–15 nõ. A marketing igazgató pozícióját egy 34 éves nõ töltötte be. Az operációs igazgatóságon 18-19 alkalmazott dolgozott, közülük 8 volt férfi és 10–11 nõ. Az operációs igazgató posztját ebben az idõszakban egy 47 éves férfi töltötte be. Az 1. táblázat a két igazgatóság közötti néhány további megfigyelt különbséget foglalja rendszerbe. 3.2.2 A nõk helyzete A fentiekbõl látszik, hogy mindkét igazgatóságon, de elsõsorban a marketingen a foglalkoztatottak között többségben vannak a nõk. Ezen kívül a marketing igazgatóságon az elsõ számú vezetõi pozíciót is nõ, ráadásul igen fiatal nõ tölti be. Általában elmondható, hogy a marketing igazgatóságon dolgozó fiatal, több nyelvet beszélõ, magas végzettségû nõk pozíciójukat, fizetésüket, vállalati támogatottságukat figyelembe véve nagy elismertségnek örvendnek, kiugróan jó feltételek között végezhetik a munkájukat. Ez tükrözõdik az alapvetõ megelégedettséget, jövõ-orientáltságot, pozitív karrier-képet mutató attitûdjeikben, véleményeikben is.9 Ugyanez nem mondható el az erõsen férfi-központú, a hagyományos munkahelyekre jobban emlékeztetõ operációs igazgatóságon elsõsorban beosztottként dolgozó nõkrõl, akik gyakran frusztráltak, elégedetlenek, a jövõre nézve inkább borúlátóak, elõmenetelben általában nem reménykedõk. Ennek a helyzetnek természetesen számos történelmi, ágazati, intézményi, családi, személyes stb. itt most bõvebben nem részletezhetõ oka lehet. A szituáció mindenesetre alátámasztani látszik Pierre Bourdieu-nek azt a megfigyelését, miszerint a nõk, hagyományos szerepeik okán, elsõsorban azokon a területeken lehetnek sikeresek, ahol szimbolikus javakkal történõ „bánás” folyik (Bourdieu 2000: 107).
9
A véleményekben és attitûdökben megmutatkozó különbségek szempontjából a nem dimenziójánál fontosabbnak tûnik a kor dimenziója. Az idõsebbek általában lényegesen kevésbé elégedettek a helyzetükkel. Mindez feltehetõleg összefüggésbe hozható a cég életében a rendszerváltást követõen végbement változásokkal.
39
3fejezet.qxd
2007.10.20.
15:57
Page 10
1. táblázat. A marketing és az operációs igazgatóság közötti különbségek
M A R K ETIN G
O PER ` C I
Fı tevØkenysØg Szim b lum m anipulÆci A datm anipulÆci M unkaidı Rugalm as,kØsıikezdØs K t tt,koraikezdØs M unka helysz ne Egy nagy,œjonnan felœjtott, tkicsi,s tØt,rossz Ællapotœ, vilÆgos, am erikaistlusœ szoba szocialista stlusœ szoba ` tlag Øletkor 34 (fiatalok) 42 (idısebbek) J vedelem M agas fizetØsek,vÆllalatiaut , A lacsonyabb fizetØsek,nincs m obiltelefon vÆllalatiaut Øs m obiltelefon V ØgzettsØg Csak a dolgoz k felØnek van Felsıfokœ vØgzettsØg felsıfokœ,a t bbieknek k zØpfokœ vØgzettsØge C salÆd FıkØntegyed lÆll k FıkØntcsalÆdosok A m unka ritm usa D inam ikus Statikus K apcsolatm Æs igazgat sÆgokkalØs k lsı partnerekkel Sok,nyitott K evØs,zÆrt IdıbeliorientÆci J vı;hatÆrozott, M œltvagy jelen; optim ista karrier-tervek nincsenek hatÆrozotttervek A rculat-vØdØs Fontosabb a felettesek felØ Fontosabb a beosztottak felØ Interakci k szÆm a Sok;sßrß kom m unikÆci , K evØs;ritka kom m unikÆci , hangos csendes H angulat Laza,vidÆm G yakran frusztrÆlt,levert V ezetØsistlus InkÆbb egalitariÆnus InkÆbb autoriter
40
3fejezet.qxd
2007.10.20.
15:57
Page 11
4. A kutatás néhány eredménye Az alábbiakban, egy az esettanulmányból kiemelt mini esettanulmány keretei között, a kutatás alanyai közül kiemelnék két személyt és az õ példájukkal illusztrálnám, milyen lehetséges válaszokat kaphatunk a bevezetõben megfogalmazott kérdéseinkre. A kiválasztott személyek bemutatására felhasználom a megfigyelés során kialakult benyomásaimat, a velük készített interjúkat és a többiekkel készített interjúk rájuk vonatkozó részeit, elemzem szociometriai pozíciójukat s végül nyelvhasználatuk, kommunikációs stratégiáik jellemzésére két magnószalagra rögzített majd átírt szöveg részletes elemzését végzem el.
4.1 A szereplõk A két bemutatni kívánt személyt a megfigyelés két különbözõ helyszínérõl választottam: N a marketing igazgatóságon, T az operációs igazgatóságon dolgozik. Mindketten nõk, mindketten felsõfokú végzettségû középvezetõk, három-három szintén nõi beosztottal. N 28, T 43 éves, mindketten gyermektelenek, N élettársával, T egyedül él és özvegy. Mindkettõjüknek a jelenlegi a negyedik munkahelye, ahol N két és fél, T hat és fél éve dolgozik. 4.1.1 Megfigyelés, interjúk Az alábbiakban a két fent említett személyt mutatom be, illetve a velük készített interjúkat elemzem. „A fiúkat megeszem kilóra” N csinos, hangsúlyozottan nõiesen öltözködõ fiatal nõ. A marketing igazgatóság leghangosabb munkatársa, hangja, gyakori nevetése csakúgy, mint gyakori káromkodásai messzire hallatszanak. Az összes megfigyelt közül, úgy tûnik, õt zavarja legkevésbé a kutató-megfigyelõ jelenléte. Vidám, felszabadult, önbizalommal teli, a bõrében önmagát jól érzõ ember benyomását kelti. Látszólag spontán, cenzúrázatlan viselkedésének egyik fõ üzenete: nem érdekel, mit gondoltok rólam, ilyen vagyok és kész. A vele készült interjúból azonban egy jóval tudatosabb ember képe bontakozik ki. Munkahely változtatásaiból, melyeket mindig a jobb lehetõ-
41
3fejezet.qxd
2007.10.20.
15:57
Page 12
ségek – magasabb fizetés, nagyobb kihívás és felelõsség, a továbblépési lehetõség megléte – motiváltak, tudatos és ambiciózus karrierépítésre következtethetünk. Erre utalnak a jövõre vonatkozó tervei is. Öt év múlva már egy másik cégnél szeretne marketing igazgatói pozíciót betölteni. Egy gyereket szeretne, akivel jelenlegi elképzelései szerint csak rövid ideig maradna otthon, helyette még fiatal édesanyja menne gyesre és vállalkozó, esténként dolgozó élettársa segítségére is számít. Munkatársairól azt mondja, „elméletileg szívesebben dolgozna fiúkkal”, akikkel könnyen megtalálja a hangot, s könnyen képes az irányításukra is: „A fiúkat megeszem kilóra”. Úgy véli, „a lányokat ugyan úgy kordában kell tartani”. Beosztottairól azt mondja, mindegyik más egyéniség, így mindegyikkel másképp kell bánni, s õ ezt a taktikát is követi. „Tudom, hogyan kell õket meggyõzni” – mondja, és „A humor beválik mindenkinél” – teszi hozzá. A többiek szerinte olyan embernek tartják, aki „barátságos, nyitott, ki mondja, amit gondol, jó kedvû”. Önmagáról így vélekedik: „Fair vagyok, munkaorientált, nyitott. Megbízom bennük [a beosztottaiban] és túl engedékeny vagyok velük”. A nõk és férfiak közötti különbségrõl az a véleménye, hogy „a nõk sokkal emocionálisabbak, más reakcióik vannak, inkább az érzelmekre hallgatnak. A férfiak kevésbé árulják el az érzelmeiket, kevésbé érdeklik õket a szociális dolgok a döntés mögött.” „Én voltam az igahúzó barom” T-rõl az elsõ benyomások már a személyes találkozás elõtt létrejöttek. A férfi kollégák cinkos összepillantásai, a megjátszott félelem és húzódozás, mikor be kellett volna kopogni az általa egyedül birtokolt szobába, hogy bemutassanak neki, arra utalt, hogy ezen kollégák körében nem örvend túl nagy népszerûségnek. T bár abba beleegyezett, hogy beosztottjait megfigyeljem, saját megfigyelése ellen egy ideig tiltakozott. Egy hosszú és igen õszintének tûnõ interjú után azonban már szívesen vette, sõt bátorította jelenlétemet. T szigorú vonalú kiskosztümjeiben igen határozott, véleményének erõteljesen hangot adó, gyakran konfrontatív, kissé „férfias” nõnek tûnt, aki kollégáiból, egyes beosztottaiból negatív érzelmeket, tartózkodást, félelmet, ellenszenvet is kivált. T pályafutása tanárként indult, de „nem volt elég szent” ehhez a pályához, csak tanítani szeretett, nevelni nem és csak az „okos, érdeklõdõ” diákokkal foglakozott szívesen. Ráadásul a férje is keveset keresett és a családban „mindig én voltam az igahúzó barom” – mondja. Így tizenkét évvel 42
3fejezet.qxd
2007.10.20.
15:57
Page 13
ezelõtt állást módosított, vidékrõl Pestre jött és némileg véletlenszerûen, nyelvtudását felhasználva „jobb híján” egy külkereskedelmi cégnél lett üzletkötõ. Közben szakirányú diplomát szerzett. A rendszerváltást követõen a cég megszûnt s így õ ismét munkaváltoztatásra kényszerült, egy multinacionális vállalatnál helyezkedett el, a kereskedelem másik oldalán, beszerzõként. Innen jött el hat és fél éve, mivel úgy érezte, hogy „már túl öreg és nem elég hülye ahhoz”, hogy egy multinál dolgozzon. Taszítja a multi cégre jellemzõ „embertelen, törtetõ, förtelmes stílus”, „a gyilkos harc, a fröcsögõ gyûlölet”. „Nem vagyok szolgalelkû, idomítható bohóc” – mondja. A multi cég odaadást, behódolást kívánt, s neki ehhez már „túl kialakult volt a személyisége”. Jelenlegi munkahelyén alapvetõen jól érzi magát, szereti a nyugodtabb, emberibb légkört, de szakmai szempontból hiányolja a továbblépés lehetõségét. Jelenlegi munkája „olyan gatya, amit már rég kinõttem”. S rögtön értékeli is az állítást: „karriervágynak tûnhet, túlzottan ambiciózusnak, de ez már nem jelent kihívást.” Úgy gondolja, hogy a terület, amit választott zsákutcának bizonyult, „mai ésszel sales-es [eladással foglalkozó] lennék”, mert a logisztika csak kiszolgáló és nem alkotó terület, itt „csak megtûrt csinovnyik lehetsz, ott zseniális, szárnyaló”. Úgy véli itt „a büdös életben nem fogok sokat keresni, megdicsõülni.” Stílusának változását, megkeményedését új, kereskedõi szakmájához köti. A pedagógus „lágy, megértõ, érzelem-gazdag, százötven százalék korrektség, õszinteség”. A kereskedõre a „felületesség, lezserség, kompromiszszumkészség” jellemzõ. Az, hogy „nincsenek végleges megoldások, a korrektséget egy határig el kell felejteni, a becsület az ostobaság szinonimája, kell a ravaszság, a számítás.” Arra a kérdésre, hogy a kollégái vajon hogy vélekednek róla, azt válaszolja: „nem biztos, hogy szeretnek”. Legfontosabbnak a „szakmai kompetenciát, a hitelességet” tartja. „Ilyen szempontból férfias vagyok” – mondja. Úgy véli, szakmai szempontból elfogadják, de azt gondolják, hogy hiányzik belõle a „lágyság, kedvesség, a demokratikus irányítás képessége”. A saját magáról vallott véleménye is hasonló. „Robbanékony, erõszakos, parancsoló és nem mindig udvarias” – jellemzi önmagát. „Adott helyzetben van szerepe a hidegségnek, a kiabálásnak, a durvaságnak is.” Úgy véli, hogy munkahelye, pozíciója megköveteli a „férfias” stílust, s e szereppel õ is tud azonosulni. „Miért vár valaki lágyságot? Ebben a pozícióban nem lágynak kell lenni, ha ilyen turbékolós, csupa kedvesség, csupa mosoly nõ lennék, abból lehet, hogy elõnyöm lenne, de megváltak 43
3fejezet.qxd
2007.10.20.
15:57
Page 14
volna tõlem, ha nem ilyen vagyok.” Úgy véli, hogy alkalmazása feltétele, hogy „érdekérvényesítõ, kemény és agresszív” legyen, s hozzáteszi „magam is tudok evvel a szereppel azonosulni”. Hangsúlyozza azonban, hogy ez egy szerep és a magánélet az más. Ugyanakkor azt is látja, hogy stílusa akadályozza is az elõmenetelben: „eddigi elõmenetelem akadálya volt a kompromisszumkészség hiánya, a túlzott õszinteség, a megalkuvás hiánya”, illetve az, hogy „nõ létemre túlzottan férfias vagyok.” Úgy véli, saját területe kimondottan „férfias”, szemben a „nõies” marketinggel, ahol „a szubjektumával és nem az objektív valósággal” dolgozik az ember. Ott „jól mûködik a nõ, lehet ösztönös, impulzív”. A vágyott „sales”-es területre ugyanakkor szerinte a kettõ, a „nõies” és „férfias” jelleg integrációja a jellemzõ. N-hez hasonlóan õ is könnyebben kommunikál és szívesebben dolgozik férfiakkal, mint nõkkel. „Többre értékelem a nemes férfi tulajdonságokat, mint a nõieket” – mondja. Nõk és férfiak különbségérõl így nyilatkozik: „a nõk inkább az érzelmeikkel, ösztöneikkel akarnak dolgozni”, „fel akarják térképezni az ellenfelet, nem csak a téma, a háttér is érdekli õket”. A férfiakban szerinte kevesebb az empátia, egy adott célra koncentrálnak, inkább racionálisak, szárazabban és ridegebben viselkednek. 4.1.2 A szociometriai felmérés eredményei A megfigyelési idõszak vége felé mindkét közösségben többszempontú szociometriai felmérést készítettem, melynek során a Moreno által létrehozott és Mérei Ferenc (1996) által módosított módszert használtam, azaz egy kérdõív segítségével részben a csoporton belüli szimpátia viszonyokat, rokonszenvi választásokat tártam fel, részben a közösségnek bizonyos funkciókra és jellemvonásokra irányuló véleményét igyekeztem megragadni. A két közösségben az eltérõ szituációhoz igazodva két egymástól némileg eltérõ kérdõívet használtam. A 12 kérdésbõl 5 a rokonszenvi választásokat mérte, néhány további kérdésben keveredett a rokonszenvi és a funkcióra vonatkozó elem („Kivel dolgoznál legszívesebben együtt?”), ismét más kérdések funkciókra („Ha elakadnál a feladattal, amin dolgozol, kitõl kérnél segítséget?”), illetve jellemvonásokra („Kit tisztelsz a legjobban?”) vonatkoztak. Végül a kérdések egy csoportja a vezetõi képességeket és az ezzel feltételezhetõen összefüggõ prognosztizált munkahelyi sikert, karriert próbálta mérni („Kibõl válna jó közép-vezetõ, elsõ számú vezetõ, ki fog a legmagasabb pozícióba jutni?”). A felmérés célja nem elsõsorban a két cso44
3fejezet.qxd
2007.10.20.
15:57
Page 15
port jellemzése volt (a csoport-mutatók elemzésétõl így itt el is tekintünk), hanem az egyes emberek csoportbeli helyzetének, megítélésének feltárása, illetve a megfigyelés nyújtotta tapasztalatok ellenõrzése e módszer segítségével. Mivel a nõk nyelvhasználatával foglakozó szakirodalom egyik visszatérõ állítása (vö. például Lakoff idézett cikke [1975]), hogy a nõk nyelvhasználata akadálya lehet a sikerességnek, elismerésnek, ha azonban a férfiak nyelvhasználatához közelítenek, akkor ellenszenvet váltanak ki, a szociometriai felméréssel a célom e két dimenzió, azaz rokonszenvesség és munkahelyi sikeresség mérése is volt. Az alábbiakban e két dimenzió mentén mutatom be a vizsgált személyek szociometriai megítélését. Rokonszenvi választások: A marketing igazgatóságon 19 ember töltötte ki a kérdõívet. A 19 ember összesen 249 rokonszenvi választást regisztrált. A csoportból N kapta a legtöbb rokonszenvi szavazatot, összesen 35-öt. A második legtöbb szavazatot kapó ember tõle jóval lemaradva mindössze 25 szavazatot kapott. A 19 emberbõl 15 legalább egyszer N-re szavazott, ez azt jelenti, hogy csak három olyan ember volt, aki egyszer sem szavazott rá, ezek közül azonban az egyik a beosztottja. õ maga viszonylag kevés emberre (5 fõ) viszonylag kevés szavazatot (8 szavazat) adott le, az általa leadott szavazatokból mindössze egy nem volt kölcsönös. (A már említett beosztottra adott szavazat). A felmérésbõl az derül ki, hogy N egyértelmûen a csoport legnépszerûbb tagja, nem csak saját kis csoportjához, hanem az összes többi csoporthoz is fûzik kapcsolatok, ezek azonban javarészt felé irányuló, egyirányú kapcsolatok, õt magát, mintha bizonyos tartózkodás jellemezné munkatársai többségének irányában. Az operációs igazgatóságon 18 ember töltötte ki a kérdõívet. T a 218 regisztrált szavazatból összesen 13 szavazatot kapott 5 különbözõ embertõl, a 13-ból 11 kölcsönös választásnak bizonyult. õ maga 4 emberre szavazott összesen 17-szer, ebbõl 6-szor viszonzatlanul. Ezzel a szavazati aránnyal a középmezõnyben helyezkedik el, 8-an kaptak nála több, 9-en kevesebb szavazatot. Kicsit rosszabb a helyzet, ha a rá szavazó emberek számából indulunk ki, ekkor 10-en elõzik õt meg a listán. T-t kapcsolatainak többsége saját csoportjának két tagjához, illetve egy másik csoport egy férfi tagjához fûzi, kapcsolatrendszere kevéssé szerteágazó. N-nel összehasonlítva T sokkal kevésbé népszerû, az általa leadott szavazatok száma meghaladja a kapott szavazatokat, ez azonban nem jelent teljesen viszonzatlan kapcsolatokat, csak azt, hogy bizonyos emberekre többször szavazott, mint azok õrá. 45
3fejezet.qxd
2007.10.20.
15:57
Page 16
Úgy tûnik, viszonylag kevés emberrel viszonylag szoros kapcsolatot tart fenn. Munkahelyi sikeresség A sikerességet mérõ kérdések a következõk voltak: „A jelenlevõk közül jelenlegi pozíciójuktól függetlenül kibõl válna jó csoportvezetõ?” „Kibõl válna jó operációs igazgató?” (csak az operációs igazgatóságon lekérdezett kérdõívben szereplõ kérdés) „Kibõl válna jó elsõ számú vezetõ (vezérigazgató)?” „Szerinted ki fog/kik fognak a legmagasabb pozícióba jutni, a legnagyobb karriert befutni?” Az alábbi táblázat a prognosztizált munkahelyi sikert mérõ kérdésekre adott válaszokat foglalja össze. 2. táblázat: N és T prognosztizált munkahelyi sikere
N T
K arrier
V ezØrigazgat
O perÆci sigazgat
C soportvezetı
0 1
5 1
x* 2
12 3
Jelenleg mind N, mind T csoportvezetõi pozíciót tölt be. A saját csoportján belül N kapta a legtöbb szavazatot a csoportvezetõre és a második legtöbb szavazatot a vezérigazgatóra vonatkozó kérdésre. Meglepõ módon a karrierre vonatkozó kérdésre nem kapott szavazatot. T saját csoportjában a csoportvezetõi kérdésre a harmadik, az operációs igazgató kérdésre a második legtöbb szavazatot kapta, vezérigazgatói szavazatot rajta kívül egyetlen másik ember kapott, szintén egyet. A karrier kérdés alapján az élmezõnytõl lemaradva a negyedik helyen áll holtversenyben három másik társával. Bár N a sikerességet mérõ kérdések dimenziójában is megelõzi T-t, a különbség itt lényegesen kisebb. Saját csoportjukon belül mindkét nõt jó vezetõnek tartják. Ehhez képest meglepõ, ugyanakkor az üvegplafon jelenség erejét alátámasztó eredmény, hogy társaik egyikõjük számára sem jósolnak igazán nagy karriert. Erre a kérdésre az operációs igazgatóságon kizárólag férfiak kaptak jelentõsebb számú (azaz 1-nél több: 7, 6 illetve 3) szavazatot, az erõs nõi többséggel bíró marketing igazgatóságon pedig a jelenlegi (nõi) igazgatón kívül két férfi és két nõ. * Az x adathiányt jelöl, a marketing igazgatóságon ez a kérdés nem szerepelt.
46
3fejezet.qxd
2007.10.20.
15:57
Page 17
A szociometriai elemzés eredményeibõl tehát az – a megfigyelés és az interjúk által is megerõsített – következtetés vonható le, hogy N nagyon népszerû, ugyanakkor sikeres, jó vezetõnek tartott tagja a marketing igazgatóságnak. T ezzel szemben lényegesen kevésbé népszerû tagja az operációs igazgatóságnak, ugyanakkor a többiek viszonylag sikeres, elég jó vezetõnek ítélik meg õt. Ha elfogadjuk, az elméleti bevezetõben tárgyalt nézeteket az interakció, kommunikáció szerepének fontosságáról mások tulajdonságainak megítélésében és saját identitásunk alakításában, akkor feltehetõ a kérdés: milyen viszonyban van a két vizsgált személy nyelvhasználata, kommunikációs stílusa és munkahelyi (szociometriai) pozíciója, megítélése. Azaz 1) hogyan befolyásolja helyzetük a nyelvhasználatukat és 2) nyelvhasználatukkal hogyan befolyásolják, alakítják helyzetüket?
4.2 Kommunikációs stratégiák Az alábbiakban Harvey Sacks (1992) valamint munkatársai és tanítványai által kifejlesztett konverzációelemzés módszerét10 felhasználva igyekszünk többet megtudni T és N nyelvhasználati szokásairól, kommunikációs stratégiáiról. Két azonos hosszúságú11, magnószalagra rögzített, majd a konverzáció-elemzés szabályainak megfelelõen átírt beszédeseményt hasonlítunk össze. Az elsõ – az alábbiakban A-val jelzett – beszédesemény12 szereplõi: N valamint egy N-nel nagyjából azonos korú férfi (ff1) és egy nõ (nn). A férfi és a nõ nem a vizsgált cég alkalmazottai, hanem egy reklám cég munkatársai, akik megbízást kaptak a vizsgált cég egyes termékeinek reklámozására. A beszédesemény során a férfi és a nõ beszámolnak N-nek az N felelõsségi körébe tartozó márkák reklámjaival kapcsolatos fejleményekrõl. A megbízó – tehát feltehetõen az erõsebb hatalmi pozícióban lévõ személy – N. 10
11
12
A konverzációelemzés elméleti hátterérõl és gyakorlati alkalmazásáról jó összefoglalást ad Hutchby–Wooffitt (1998). Az elsõ beszédeseményt teljes egészében átírtuk, a második beszédeseménybõl az összehasonlítást elõsegítendõ az elsõvel megegyezõ hosszúságú (a magnószalagon elfoglalt hely ugyanannyi) részt használtunk fel. A két átírt szöveg terjedelme ugyanakkor némileg eltér (10 926 karakter szemben 12 164 karakterrel), mivel a második beszédeseményben több az együtt elhangzó beszéd. A beszédesemény (speech event) kifejezést a Dell Hymes (1972) által definiált értelemben használom.
47
3fejezet.qxd
2007.10.20.
15:57
Page 18
A második – B-vel jelzett – beszédesemény résztvevõi: T, valamint D, T férfi kollégája, szintén az operációs igazgatóságról, aki a vállalati hierarchiában T-vel megegyezõ pozíciót foglal el, de más területért felelõs, valamint a teljes beszédesemény során összesen kétszer megszólaló Z13, D nõi beosztottja. A negyedik résztvevõ egy 30 és 40 közötti férfi (ff2), egy takarító cég képviselõje. A férfi által képviselt cég jelenleg is takarít a vizsgált cég egyik épületében, de pályázik a cég másik épületének jelenleg mások által végzett takarítására is. A beszélgetés célja a pályázat megbeszélése. Ebben az esetben is az általam vizsgált cég a megrendelõ, így ff2-vel szemben T és D itt is feltételezhetõen hatalmi pozícióban vannak. Az elemzés fókuszában N és T interakcióbeli megnyilvánulásai, s az ebbõl kirajzolódó kommunikációs stratégiájuk áll, ez azonban természetesen nem függetleníthetõ a beszédesemény többi résztvevõjének megnyilvánulásaitól. Mindkét beszédesemény feladat-orientált, a téma kötöttsége megkülönbözteti õket a konverzációelemzésben kiindulási alapnak tekintett hétköznapi interakciótól, az intézményi beszédre jellemzõ interakció típusok közül azonban az informálisabb, kevesebb kötöttséggel14 bíró interakciók közé tartozik mindkettõ. Az intézményi beszéd kiemelt célja egy adott feladat elvégzése, de a feladat interakciós elvégzése során hatalmi viszonyok is konstruálódnak. Az elemzés során azt vizsgáljuk, milyen összefüggések figyelhetõk meg a társadalmi nem és e két aspektus viszonyában. Hogy erre választ kaphassunk, az alábbiakban három kiemelt jelenséget veszünk górcsõ alá: ezek az ún. minimális visszajelzések (ühm, aha, igen stb.), az egyetértés és egyet nem értés beszédaktusai és az utasítások, kérések. 4.2.1 Minimális visszajelzések A minimális visszajelzésekkel kapcsolatban két, egymásnak részben ellentmondó álláspont rajzolódik ki. Fishman (1978) házaspárok hétköznapi beszélgetéseit elemezve azt találta, hogy a nõk jóval több minimális visszajelzést adnak folyamatosan és nem csak az egyes megnyilvánulások végén, a férfiakra ezzel szemben a visszajelzések hiánya, illetve a lassú, késleltetett, lelkesedés nélküli visszajelzések a jellemzõk. Mindezt a dominancia 13
14
Mivel egyik megszólalása sem esik az általunk vizsgált részre Z szerepével a továbbiakban nem foglakozunk. Összehasonlítva az intézményi beszéd más típusaival, így például a bírósági vagy tantermi interakciókkal, itt például kevésbé kötött a kérdések és válaszok résztvevõk szerinti megoszlása, a szóátadás, szóátvétel módja stb.
48
3fejezet.qxd
2007.10.20.
15:57
Page 19
elmélet értelmében a nõknek a beszélgetésben is megnyilvánuló alávetett helyzetével magyarázza. Ezzel szemben Maltz és Borker (1982), akik Gumperz nyomán az interkulturális kommunikáció mintájára képzelik el a nemek közötti kommunikációt, a minimális visszajelzések egyenlõtlen eloszlására más magyarázatot adnak. Szerintük az eltérõ szubkulturális közegben történõ szocializáció következtében a minimális visszajelzések értelmezése eltérõ a nõknél és a férfiaknál. A nõk ezzel az eszközzel azt jelzik, hogy figyelnek a másikra, értik, amit az mond, a férfiak ezzel szemben az egyetértés kifejezésére használják az eszközt. Mivel az elõbbi eset – hogy tehát figyelünk –, gyakoribb, mint az utóbbi – hogy egyet is értünk a másikkal –, nem véletlen, hogy a nõk nagyobb arányban használják a minimális visszajelzéseket. Ennek azonban nem a dominanciához, mindössze a differenciához van köze. Az eltérõ értelmezés azonban konfliktusokhoz vezethet, mondja Maltz és Borker, mivel a nõk úgy érzik, a férfiak nem figyelnek rájuk, a férfiak viszont azt tartják érthetetlennek és idegesítõnek, hogy a nõk folytonosan egyetértenek velük. A következõkben a két beszédeseményben elõforduló minimális visszajelzéseket elemezzük. A 3. táblázat a minimális visszajelzések különféle eseteinek15 az egyes szereplõk közötti eloszlását foglalja össze. 3. táblázat: a minimális visszajelzések összesítése hm A ha J Igen O kØ sszesen 15
T
D
ff1
N
ff2
nn
6 0 0 1 0
1 0 0 0 0
6 1 4 3 0
25 3 12 3 4
15 9 0 0 0
5 0 1 0 0
7
1
14
47
24
6
A minimális visszajelzések összes említett típusa más funkcióban, kérdésre adott válaszként is megjelenhet. Az ebben a funkcióban történõ használatukat nem számítjuk a minimális visszajelzések közé, mert míg válasz funkcióban ezek a nyelvi jelek egy párszekvencia (szomszédsági pár) tagjaként jelennek meg, hiányuk tehát érzékelt hiány lenne, addig az általunk vizsgált funkcióban a minimális visszajelzés esetleges hiánya ilyen értelemben nem érzékelt. Elõfordul, hogy a minimális visszajelzés közvetlenül egymás után, kétszer, háromszor vagy négyszer ismételve, ill. ismételve és variálva jelenik meg (például ühm oké ühm ühm), ezeket az eseteket egy elõfordulásnak számoljuk.
49
3fejezet.qxd
2007.10.20.
15:57
Page 20
A minimális visszajelzések számában éles különbség mutatkozik egyrészt a két beszédesemény (77 visszajelzés az A, 22 a B esetében) másrészt az egyes szereplõk között. N és T a skála két végpontján helyezkedik el N a legtöbb, 47, T az egyik legkevesebb, 7, visszajelzéssel. Nézzünk néhány példát arra, hogyan használják a visszajelzéseket a szereplõk. 116. (A.) ff: jó (5)köszönöm szépen
na most annyi van még, hogy mielõtt a stratégiát el elmondjuk, hogy beszéltünk az Ágiékkal (1. igen N)és nem minden féle képpen, fogunk hozni különbözõ javaslatokat (2. ühm, N)teljesen új filmre, csak átvágásra (3. ühm N)minden fajta ötletek lesznek (4. ühm N)de alapvetõen abba gondolkodtunk, hogy nem mindenáron kéne eltérni a jelen [legi film szereplõitõl, tehát a szereplõtõl, a saját (...)] N: [nem nem, egyetértek,(1.5) így van (1.5) így van] ff: illetve magától a történettõl öö viszont viszont az hogy a kutatásból is kijött és abból láttuk, hogy nem elég aktivizáló a film (5. igen N), tehát mindenki nagyon szereti (6. ühm N) de nincs meg benne az az [indíttatás, hogy valamit (...)]
Az 1. visszajelzés jelentése egyértelmûen a figyelem jelzése, a 2., 3., 4., esetekben nem dönthetõ el biztosan, hogy a figyelem mellett megjelenik-e az egyetértés árnyalata is. Az 5., 6., esetben az egyetértés funkciója erõteljesebben van jelen. Nézzünk egy további példát ugyanebbõl a beszédeseménybõl. 2. (A.) ff: szóval a annyiban öö van gyökeres eltérés az elõzõ str és nem is gyökeres öö de annyiban van eltérés, hogy az elõzõ stratégia nagyon erre a misztikumra épült (ühm N), tehát ott abban nagyon erõs volt és ki is jött a kutatásból is, hogy hogy ott iszonyú tehát iszonyatosan az emberekbe ez él és és nem tudják igazából hova
16
Átírási konvenciók: [xxxx] együtt elhangzó beszéd = rácsatlakozás (.) megszokottnál hosszabb, de 1 másodpercnél rövidebb szünet (2) szünet másodpercben mérve xxxx megszokottnál hangosabb vagy nagyobb nyomaték (...) nem érthetõ rész <xxx> az átíró megjegyzése a megelõzõ szövegrészre vonatkozóan xxx az adatszolgáltatók anonimitása védelmében szándékoltan nem átírt szövegrész
50
3fejezet.qxd
2007.10.20.
15:57
Page 21
tenni ezt az egészet (ühm N)és itt ebbe a stratégiában meg meg majd a kampányban is azt szeretnénk elérni hogy kicsit földhöz ha ragadtabb lenne (ühm N)tehát jobban kö közelítene az (ühm N) emberekhez és nem lenne annyira távoli (ühm N) és misztikus (ühm OK ühm ühm N) és távoli mint az elsõ volt. Ez által jobban aktivizálva az embereket a a (OK N) fogyasztásra is (5) jó ö és a fõ üzenet az pedig úgy hangzik, hogy xxx. Ami nem feltétlenül azt jelzi vagy nem azt mondja ö amit a xxx is jelzett, hogy mindenképpen jól sikerül. Tehát ez ez ez [egyáltalán nem biztos]
Ebbõl a példából jól látszik, hogy a minimális visszajelzésekrõl egyik esetben sem dönthetõ el egyértelmûen, vajon pusztán az odafigyelést jelzik, vagy az egyetértésének kíván velük hangot adni a beszélõ. Végül lássunk egy példát a B beszédeseménybõl is, melyben egy férfi szájából hangzanak el a visszajelzések: 3. (B.) T:[természetesen,] mert mi tudjuk, hogy ha azt havi átalányosítjuk, azokat a feladatokat tarifával (1. ühm ff)beszorozzuk, akkor össze tudjuk vetni azt az összeget, annak mi a tartalma, meg mi ennek az összegnek a tartalma. (1.5) tehát azonos alapú az összevetés. (2. ühm ff) (2) A söpörgetés, a pince meg a labor meg egyéb az az külön tarifán szerepel, az külön tevékenység. Azt itt nem kérdeztük meg.
Ebben a példában a férfi mindkét visszajelzése azt jelenti, hallja, érti, amit a másik mond. Ahogy azt a példák illusztrálják, az esetek egy jelentõs részében nem különíthetõ el élesen a minimális visszajelzések két lehetséges funkciója, – az egyetértés, illetve a figyelem jelzése –, másrészt azt sem állíthatjuk, hogy a férfiak kizárólag az egyik, míg a nõk csak a másik funkcióra használnák ezt az eszközt. Értelmezésünk szerint a minimális visszajelzések magas számából az A beszédeseményben a beszélgetés kooperatív jellegére, barátságos légkörére következtethetünk, a minimális visszajelzések relatív hiánya pedig ennek az ellenkezõjét jelzi B beszédeseményben. ff1 és ff2 esetében a visszajelzések viszonylag magas száma adódhat alárendelt helyzetükbõl, N esetében a kiugróan magas szám a nyitottságot, együttmûködési készséget jelzi, T esetében a nagyon alacsony szám ezek hiányát. Értelmezésünk helyességét a két beszédesemény más interakciós jelenségeinek elemzésével kívánjuk az alábbiakban alátámasztani.
51
3fejezet.qxd
2007.10.20.
15:57
Page 22
4.2.2 Egyetértés, egyet nem értés Mint említettük, a minimális visszajelzések egyik lehetséges funkciója az egyetértés kifejezése. Az egyetértés kifejezésének vannak ennél explicitebb módjai is, az alábbiakban ezeket elemezzük néhány példa segítségével. 4. (A.) N: teljesen jó, (...) ff: aha, az szuper ö egyébként a az alapvetõ dolog volt, arról beszéltünk is fönt a a az Ágiékkal, hogy végül is ez nem kulcs [(...)] N: [nem] nem nem nem és azt szeretnénk is tehát ö most van egy olyan tervünk, hogy júniusba csinálunk egy ilyen kisebb hozzáadott értékes promóciót 5.(A.) ff: [Na szóval (.) ühm, ühm] N: [jó ez így teljesen jó ötlet], így egyet értek vele, az irányú 6.(A.) N: OK nekem teljesen jó 7. (A.) N: nem, semmi. Jó én ezzel egyetértek nekem ez így rendbe van. ff: szuper, oké N: jó? ff: akkor jövõ héten jelentkezünk, (ühm N)jó (okés N)Mi meg köszönjük szépen. N: köszönöm
Az egyetértés ilyen és ehhez hasonló kifejezései végigkísérik az A. beszédeseményt. Az egyetértés kooperatív, szolidaritás orientált beszédaktusnak tekinthetõ, ugyanakkor a szituációból következõen hatalmi dimenziója is van, amennyiben az egyetértés és az attól nem mindig elkülöníthetõ dicséret ff (és nn) N számára végzett munkájára vonatkozik. Hogy bizonyos beszédaktusok egy adott helyzetben kinek engedélyezettek és kinek nem, az egyértelmûen az adott hatalmi viszonyok függvénye (lásd például a kérdésfeltevésre vonatkozó eltérõ jogokat egy bírósági tárgyaláson). Ebben az esetben N megbízóként és így hatalmi helyzetben lévõként jeleníti meg önmagát akkor, amikor egyetértésének ad hangot, mivel ezzel azt is jelzi,
52
3fejezet.qxd
2007.10.20.
15:57
Page 23
hogy joga lenne nem egyetérteni is, ami az adott szituációban az ff (és nn) által javasoltak elutasítását jelentené. N tehát betölti a pozíciójából adódó feladatot, (megfelel a pozícióból adódó elvárásoknak, önmagát mint kompetens, a hatalommal élni tudó személyt konstruálja) ugyanakkor a gyakori egyetértéssel, dicsérettel kooperatív, szolidaritás orientált légkört teremt. A B beszédeseménybõl T részérõl hiányoznak az egyetértés ilyen típusú jelzései, többször felbukkan ugyanakkor az egyet nem értés jelzése. Lássunk néhány példát. 8. (B.) T: [nem nem (...)] nem biztos, hogy az a jó megközelítés szerintem, hanem az a jó megközelítés, hogy van egy feladat, azt ö milyen, azt önök milyen struktúrában, hogyan szeretnék vagy tudnák, akarják ellátni. Tehát nem muszáj azt a sémát, ami most [mûködik] öö magukra ráhúzni, illetve a magukét ráerõltetni arra. ff: [nem is nem én]
9.(B.) ff: Tehát ö végül is akkor én most csináltam valamit, amire per pillanat nincs szükség. Ami nem jelenti azt, hogy késõbb [még nem lesz (...)] T: [Miért ne lenne ] szükség? (...) ebbõl vezetnénk le a folytatást. Öö miért gondolja, hogy erre nincs szükség? ff: azér mert eddig errõl nem beszéltünk...
T a szituációban N-hez hasonlóan hatalmi pozícióban van, ezt azonban nem enyhíti az egyetértés beszédaktusának alkalmazásával, sõt, az egyet nem értés alkalmazásával, védekezésre készteti a másikat, saját hatalmi pozícióját hangsúlyozza és konfrontatív jelleget ad a beszélgetésnek. Az egyet nem értésre egyébként találhatunk példát A beszédeseményben is, a megfogalmazás módja azonban igen különbözõ: 10.(A.) N:[most ez a: ] egy dolog jutott eszembe (ühm? ff)ez a xxx
ff ötletérõl N-nek egy másik márka szlogenje (xxx) jut eszébe, ezt nehezményezi. A problémára azonban csak indirekt módon utal és hagyja, 53
3fejezet.qxd
2007.10.20.
15:57
Page 24
hogy azt ff mondja ki explicit módon, aki egyben magyarázattal is szolgál a problémára. 4.2.3 Utasítás, kérés A két beszédesemény folyamán néhány alkalommal mind N, mind T azt akarja, hogy tárgyaló partnere tegyen meg valamit neki. Nézzük, hogyan érik ezt el. 11. (A.) ff: =akár egy hétre vagy másfél hétre (ühm N)és utána amikor kész van a film, akkor akkor le lehet cserélni ö a jegeshez pedig [az (...) kezdõdik el a másikkal] N: [jó, de annyi volt hogy az a (1.5)] ugye március harmincegyedike az már húsvét és ez azon a március huszonötödikei héten tehát azon az utolsó hét tehát elõtte egy héttel már azért szeretnénk (ühm, ühm ühm, ühm ff) hogy mindenképpen meglennénk (1.5) 12. (A.) N: ez mikorra lesz meg körülbelül? ff: javaslat? N: aha ff: hát ma van péntek, jövõ hét második felére legkésõbb N: jó 13. (A.) N: Na jól van akkor. Na ff: [jó?] N: [jó], tehát én az iránnyal alapvetõen egyetértek és akkor jövõ héten jöttök vissza valamivel (ühm nn)és akkor ezeknek így neki ugrotok és mikor találkozunk legközelebb? ff: öö erre (.)(vagy majd? N) hagy térjek vissza (jó N)szerdán (jó N)mer kedden elmegyünk.
Akaratának N tehát indirekt formában ad kifejezést. Kéréseit óhajtásként: „szeretnénk” (11), illetve kérdés (12, 13) vagy állítás (13) formájában fogalmazza meg. Tekintettel van a másik arculatvédõ igényeire. Ez különösen jól látszik a 13. példából, ahol N azonnal és kompromisszumkészen reagál ff még ki nem mondott, csak szünettel jelzett problémájára, hogy most még nem tudja megmondani, melyik idõpont lenne neki megfelelõ
54
3fejezet.qxd
2007.10.20.
15:57
Page 25
(„vagy majd?”). A megfogalmazás módjával N csökkenti a hatalmi távolságot a beszélõ felek között. T stratégiája más. 14. (B) ff: jó, jó végül is nem is volt más a szándékom ezzel, csak az hogy öö legyen egy ár, ami amivel el lehet indulni. A a egyébként a struktúrája más. [Mi itt a] T: [Most akar]tam kérni, hogy mesélje el (jó ff) legyen kedves, hogy mi a a a megközelítés? mi a tartalom, most nem fogjuk hárman, négyen végignézegetni, öö [csak mondja el,] csak mondja el ff: [gyorsan el tudom mondani] T: nagyvonalakba (jó ff) hogy hogy építette föl 15.(B.) T: tehát ezeket a havi számlákat szeretném látni ff: Azokat a számlákat, amiket önöknek küldtünk? T: ühm (.) [pontosan] ff: [az nincsen] meg? T: öö, üm megkérhetném arra, hogy maga szedje ki, a maguk könyvelésébõl? ff: én biztos, hogy nem fogom kiszedni, [de: de továbbítom annak aki, akire tartozik] T: [nem maga személy szerint, hanem (.) a cége] ff:jó (1) jó, hát gondolom, hogy ez nem probléma.
A kérések, bár udvariasak, itt jóval direktebbek. Különösen erõteljesnek hatnak akkor, ha tudjuk, hogy bizonyos értelemben indokolatlanok, mivel az elsõ esetben a kérés arra irányul, hogy ff. ismertesse szóban már korábban megküldött pályázatának tartalmát, mert „most nem fogjuk hármannégyen végignézegetni”, a második kérésben pedig kifejezetten szívességet kér T, egy olyan munka elvégzését ff-tõl, melyre a vizsgált cégnek van szüksége és cégen belül is el lehetne végezni. A második esetben egyértelmûen kiderül, hogy ff a kérést saját arculatára nézve sérelmesnek érzi, s ezt jelzi is („én biztos, hogy nem fogom kiszedni”), magyarázkodásra késztetve ezzel T-t. A két beszédesemény – a cikk terjedelmi korlátaira tekintettel csak a fenti néhány szempontra kiterjedõ – elemzése két igen eltérõ kommunikációs stratégia használatára utal. Bár hangsúlyozni kívánjuk a nyelvhasználati sajátosságok kontextus-függõségét, a megfigyelés tapasztalatai alapján 55
3fejezet.qxd
2007.10.20.
15:57
Page 26
úgy véljük, a két beszédesemény elemzett jelenségei N és T munkahelyi nyelvhasználatára vonatkozóan tipikusnak tekinthetõk, így a két beszédesemény elemzése eltérõ kommunikációs stratégiáik illusztrációjaként használható.
5. Összegzés A fentiekben egy esettanulmány keretei között két, azonos munkahelyen dolgozó, és sok szempontból hasonló helyzetben levõ nõ önmagáról, saját munkavállalói szerepérõl alkotott képét, a munkatársak róluk alkotott véleményét, hozzájuk való viszonyát, valamint egy adott szituációban alkalmazott kommunikációs stratégiáját ismerhettük meg. Két, eltérõ nyelvhasználati sajátosságokkal rendelkezõ, egymástól nagyon különbözõ kommunikációs stratégiára láthattunk példát. Ez a tény már önmagában is cáfolja azt a feltételezést, hogy beszélhetünk általában véve a nõk nyelvérõl, vagy nõi nyelvrõl mint valamely egységesen jellemezhetõ genderlektusról, nyelvhasználati stílusról. Az eredmények mind a biológiai, mind a társadalmi – a nõkre nézve egységes szocializációra alapozott – esszencializmust cáfolják. A két bemutatott stratégia különbözõségére és eltérõ következményeire ugyanakkor korántsem egyszerû magyarázatot adni. N nyelvhasználatában a kooperatív, szolidaritás orientált, a hatalmi viszonyokkal szemben az egyenlõségi viszonyokat hangsúlyozó elemek – gyakori minimális válaszok, egyetértés, indirekt kérés – keverednek az erõteljes kifejezésekkel, a gyakori káromkodással17, melyek funkciója egyrészt a nyíltság, õszinteség hangsúlyozása (az indirekt fogalmazás kapcsán a nõkkel szemben gyakran megfogalmazott vád a manipuláció, az õszintétlenség) másrészt az energikus, asszertív én megjelenítése. N önmagáról alkotott pozitív képe összhangban van mások, közeli és távolabbi kollégái róla alkotott képével. Egyszerre a legnépszerûbb, legkedveltebb és ugyanakkor sikeresnek, eredményesnek tartott tagja a marketing igazgatóságnak. A vele készített interjúból kiderül, hogy N a társadalmi nem kérdését nem problematizálja. Ambiciózus, munkahelyi sikerességre, karrierre törekvõ ember, ugyanakkor nem érez ellentmondást vágyai és a nemi szerepekkel kapcsolatos elvárások között. T a szociometriai felmérés és a megfigyelés tapasztalatai alapján sokak számára ellenszenves, elutasított tagja a munkahelyi közösségnek. A vele készült interjúból kiderül, hogy problémát jelent számára a társadalmi nem56
3fejezet.qxd
2007.10.20.
15:57
Page 27
mel kapcsolatos és a munkahelyi (vezetõi, kereskedõi) szerepével kapcsolatos feltételezett elvárások ütközése. T tudatosan dönt a „férfias” szerep és ennek kommunikációs megjelenítése mellett, mert úgy érzi, az adott munkahelyi környezetben erre van szükség. Annak ellenére teszi mindezt, hogy hangsúlyozza averzióját a multinacionális cégekre jellemzõ „embertelen, törtetõ, förtelmes stílussal” szemben. N-nel ellentétben, aki egy támogatóbb környezetben (lásd a marketing igazgatóságról leírtakat) nem érzi a szerepelvárásoknak ezt az ellentmondását, a döntéskényszert, T úgy gondolja, választania kell. A társadalmi nemével kapcsolatos elvárások helyett, azoknak ellentmondva, a férfi normájúnak feltételezett munkahelye vezetõvel szemben támasztott elvárásainak felel meg (mely a tárgyalt okokból igen nagy hasonlóságot mutat a „férfias” viselkedéssel szembeni elvárásokkal). Ezt a szerepet tükrözik és hozzák létre nyelvhasználati sajátosságai. E nyelvhasználatából hiányoznak az N-re jellemzõ kooperatív elemek. Feltételezhetõ, hogy asszertív, versengõ, hatalom-orientált stílusát, ha férfi lenne, jobban elfogadnák, nõ létére azonban minduntalan elutasításba ütközik. Stratégiája részben sikeres, amennyiben a szociometriai felmérés eredményei szerint viszonylag sikeres vezetõnek tekintik, részben azonban sikertelen, amennyiben, – éppen mivel ellentmond a „nõiesnek” tartott nyelvhasználattal kapcsolatos elvárásoknak –, népszerûtlen, s ez a népszerûtlenség, ahogy arra az interjúban õ is utal, éppen további sikereinek, karrierjének akadálya lehet. Mindkét személy tudatosan, a munkahelyi kívánalmaknak megfelelõen használja kommunikációs eszközeit (lásd „A humor mindenkinél beválik” vagy „A magánélet az más”), a körülmények, a feltételek azonban nem azonosak számukra. A tudatosságra utaló mondatok megerõsítik azt a feltételezésünket, hogy nyelvhasználatunk nem csupán tükrözi identitásunkat, illetve annak egyes elemeit (például nõ vagy férfi voltunkat), hanem segítségével alakítjuk, létre is hozzuk identitásunkat, illetve annak különbözõ aspektusait (például „férfiasságunkat”, illetve „nõiességünket”). A kettõ: tükrözés és alakítás egyszerre, együtt van jelen nyelvhasználatunkban, a szabadság azonban, mellyel identitásunkat formálhatjuk, számos körülménytõl függõen, eltérõ mennyiségben áll rendelkezésre az egyes emberek számára.
17
Erõteljesebb kifejezések használatára az elemzett interakcióban is akad példa: „hát mit tudom én még hogy fog kinézni!” „szar ez a papír!”, a káromkodások gyakori használatára vonatkozó állítás a megfigyelés tapasztalataira alapozódik.
57
3fejezet.qxd
2007.10.20.
15:57
Page 28
A kommunikációs stratégiákban megnyilvánuló különbségek részben a két munkahelyi környezet eltérõ elvárásaival (a „nõvel”, a „sikeres vezetõvel” és ezzel összefüggésben a nyelvhasználattal kapcsolatos elvárásokkal) magyarázhatók. A nyelvhasználat alakulásában, alakításában tehát értelmezésünk szerint a „nõvel”, „nõiességgel”, „nõies nyelvhasználattal” kapcsolatos (változó, helyzettõl függõ) elvárások játszanak döntõ szerepet, és így lényegtelenné válik, hogy milyen a „valódi” nõ, a „valódi” nõi nyelvhasználat, illetve, hogy beszélhetünk-e egyáltalán ilyenrõl. A nyelvi-kommunikációs repertoárból való válogatás lehetõségét, – N és T identitásának ezek általi alakítását – azonban ezen túl befolyásolják koruk, személyiségjegyeik, múltjuk, családi hátterük stb. E befolyásoló tényezõk sorában egyik a társadalmi nem, illetve a társadalmi nemekre vonatkozó tágabb kulturális elvárások és a szûkebb mikrokörnyezet elvárásai. A társadalmi nem hatása nem különíthetõ el a többi tényezõ hatásától, független változóként hatása nem vizsgálható. Értelmezhetõ eredményekre éppen ezért tehát csak a kontextus minél pontosabb ismerete birtokában, konkrét személyek konkrét szituációkban történõ viselkedését elemezve juthatunk.
Irodalom ADLER, P. A. – ADLER, P. 1994: Observational Techniques. In N. K. Denzin et al (eds): Handbook of Qualitative Research. London: Sage. BOURDIEU, P. (1998) 2000: Férfiuralom. Budapest: Napvilág. BUTLER, J. (1990) 1999: Gender Trouble. Feminism and the Subversion of Identity. New York: Routledge COATES, J. 1996: Women Talk: Conversation Between Women Friends. Oxford: Blackwell. DREW, P. – JOHN H. (eds) 1992: Talk at Work. Interaction in Institutional Settings. Cambridge: Cambridge University Press ECKERT, P. – MCCONNELL-GINET, S. (1992) 1998: Communities of Practice: Where Language, Gender, and Power All Live. In J. Coates (ed.) Language and Gender. A Reader. Oxford: Blackwell, 484–494. ELLIS, D. G. 1999. Research on Social Interaction and the Micro–Macro Issue. In Research on Language and Social Interaction (32/1–2), 31–40. FISHMAN, P. 1978. Interaction: the Work Women Do. Social Problems (25/4), 397–406. GAL, S. 2001. Beszéd és hallgatás között. Replika (45–46), 163–189.
58
3fejezet.qxd
2007.10.20.
15:57
Page 29
GIDDENS, A. 1995: Szociológia. Budapest: Osiris. HOLMES, J. (ed.) 2000: Gendered Speech in Social Context. Perspectives from Gown and Town. Wellington: Victoria University Press. HUTCHBY, I. – WOOFFITT, R. 1998: Conversation Analysis. Cambridge: Polity Press.
59
3fejezet.qxd
2007.10.20.
15:57
Page 30
HYMES, D. 1972: Models of the Interaction of Language and Social Life. In J. Gumperz – D. Hymes (eds): Directions in Sociolinguistics. New York: Holt, Rinehart and Winston, 35–71. IEDEMA, R. – WODAK, R. 1999: Introduction: Organisational Discourses and Practices. Discourse and Society (10/1). KENDALL, S. – TANNEN, D. 1997: Gender and Language in the Workplace. In R. Wodak (ed.): Gender and Discourse. London: Sage, 81–105. LAKOFF, R. 1975: Language and Woman's Place. New York: Harper and Row. MALTZ, D. N. – BORKER, R. A. 1982: A Cultural Approach to Male-Female Miscommunication. In J. Gumperz (ed.): Language and Identity. Cambridge: Cambridge University Press, 195–216. MÉREI, F. 1996: Közösségek rejtett hálózata. Budapest: Osiris. NAGY BEÁTA 2001: Nõi menedzserek. Budapest: Aula. SACKS, H. 1992: Lectures on Conversation. (ed. G. Jefferson. 2. vols), Oxford: Blackwell. SCOTT, J. W. 1988: Gender and the Politics of History. New York: Columbia University Press. TANNEN, D. 1986: That's Not what I Meant. How Conversational Style Makes or Breaks your Relationship with Others. New York: Ballantine (Magyarul: Miért értjük félre egymást? Ford. Reményi A. Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2001.) TANNEN, D. 1990: You Just Don't Understand! New York: Ballantine. WIEDER, D. LAWRENCE 1999: Ethnomethodology, Conversation Analysis, Microanalysis and the Ethnography of Speaking (EM-CA-MA-ES): Resonances and Basic Issues. Research on Language and Social Interaction (32/1–2), 163–171.
60
