SCHATTENJAEGER Bevezető
A Schattenjaeger játékvilág régóta formálódik már a gondolataim között, de igazából eddig még nem öltött kézzelfogható formát. Volt egy korábbi változatom, amely jobban „földközeli” volt, a II. világháború eseményeire kihegyezve, de mint kiderült, túlságosan is hasonlít a Weird Wars c. játékra. Milyen meglepő, hogy ugyanazok az ötletek jutnak az eszembe nekem is, mivel ugyanígy jártam a Ködúszók c. játékommal is, amely a Sundered Skies szinte kiköpött másolatának tűnt – pedig esküszöm, hogy nem olvastam korábban és a kiadvány is később jelent meg, mint az én első gondolatcsíráim a weboldalamon. Szóval le kellett ülnöm újból átgondolni a koncepciót és felépíteni egy másikat, hasonlót, de mégis teljesen eltérőt, amely tartalmazza az alapelemeket az előző változatból is. Így született meg egy délután alatt a világ új háttértörténete, amelyet az elkövetkező lapokon olvashatsz. Az idő múltával a világ is bővült, ez a dokumentum is változott, formálódott, ahogy az új ötletek beépültek, vagy a meglévők átalakultak. Nem mondom, hogy rettenetesen egyedi, amit írtam, figyelmesebb szemlélők felfedezhetnek benne olyan vonásokat, amelyek más világokból, filmekből, könyvekből származnak, de ezek csupán azt jelzik, milyen források voltak rám nagy hatással. A munka még nem ért véget, sok a fehér folt, befejezetlen bekezdés és fejezet, de már kezd formálódni, azt hiszem, hogy mit is akarok kihozni ebből az egészből. Ha bármi ötleted, véleményed van, ne habozz, megtalálsz az lfg.hu portálról kiindulva ugyanezen név alatt, onnan pedig már gyerekjáték lesz felvenni velem a kapcsolatot. A játékhoz szükséged lesz a Savage Worlds Deluxe Edition (SWDX) alapkönyvre, amely a világhoz tartozó rendszert írja le. Azért erre a rendszerre esett a választásom, mert egyszerű, gyors és szórakoztató, ugyanakkor elbírja a komplexebb témákat is. Emellett persze kedvelem azért is, mert mesélői szemmel nézve nagyon sok terhet levesz az ember válláról. :) Petrus Schattenjaeger v110203/draft, © Petrus
This work is licensed under a Creative Commons Attribution – NonCommercial – ShareAlike 3.0 Unported License
This game references the Savage Worlds game system, available from Pinnacle Entertainment Group at www.peginc.com. Savage Worlds and all associated logos and trademarks are copyrights of Pinnacle Entertainment Group. Used with permission. Pinnacle makes no representation or warranty as to the quality, viability, or suitability for purpose of this product.
A múlt
Ezt a helyet úgy hívják, hogy: az Árnyék.
Valaha nem ez volt a neve, de már senki sem él, aki emlékezne rá. Egy gyönyörű világ volt, ahol hosszú és véres háborúkat lezáró béke és nyugalom honolt a népek között már évszázadok óta. Egy világ, ami duzzadt az élettől és a harmóniától, és lakói – legyenek bármilyen fajhoz is tartozók – már nem ismerték az irigység, a kapzsiság, a hatalomvágy és az árulás fogalmát. Ez a világ nem létezik többé. Végtelen sivatag húzódik a helyén, vörösre perzselt homok- és szikla, amelyet izzó lávával teli kráterek és éles szélű árkok szabdalnak. A füst örökös félhományba borít mindent és megtelepszik azon durva és masszív várkastélyok falain, csúcsos tornyain, amelyek szétszórtan pettyezik a kihalt vidékeket. Élet nem mozdul már e falak között, hang nem hallattszik a szélhordta homok folyamatos susogásán kívül. A gonoszság megtestesítői, az iszonytató démonok lakják ezeket a helyeket élőholt szolgáikkal körülvéve, örök árnyékba burkolózva szövögetve terveiket egymás és a világ elveszejtésére. De már nem csak itt laknak, már nem csak ezt a kihalt horizontot fürkészik sárgán izzó szemeik, hanem egy másik, egy új, még élő hely is felkeltette az érdeklődésüket… Volt valaha egy másik világ is, ahol a hosszú és véres háborúkat nem kísérte évszázados béke; amelynek lakói nemzedékeken át szenvedtek a szöges bakancsok és kemény puskatusok ütlegei alatt. Az univerzum időskáláján mérve röpke történelmük során nem volt olyan év, amikor ne sújtottak volna le az éles kardok, szekercék, vagy nem dördült volna puska és ágyú. Lakói mégis élnek, túlélnek, növekednek, szaporodnak, mint egy járvány, mely elborítja a bolygójukat, és harcolnak tovább, foggal-körömmel, az utolsó lakható élőhelyekért, az utolsó morzsákért. El vannak átkozva, nem hagyhatják el szülőplanétájuk felszínét, bárhogyan is próbálták a legkiválóbb tudósaik és mérnökeik megoldani ezt a rejtélyt. Így a nagyhatalmú Birodalom sem tudja kiterjeszteni határait a csillagok közé, és a bújkáló, utolsó tartalékait felélő Szövetség sem tud elmenekülni, hogy távolabb e helytől kifújja magát és újból erőt gyűjtsön. Halálos ölelésben bírkóznak már évtizedek óta. A Birodalom acél-ökle minduntalan lesújt, torkon ragadja ellenfelét és kipréseli belőle a szuszt, de a Szövetség homokként pereg ki az ujjai közül és a szél újra összefújja egy halomba, ahol újult erővel emelkedik a magasba a szabadság tépett, csillagossávos zászlaja. A Jó és a Rossz az emberiség lelkének két oldala. Ahol felerősödik a Rossz, annak ellenszegül a Jó. Ahol hatalomra jutna a Jó, azt előbbutóbb elnyomja a Rossz. Soha nincs egyetértés, soha nincs béke, míg egyetlen ember marad életben, hogy könnyezve felnézzen az égre és megkérdezze: miért? Nem fog választ kapni. Ezt a helyet már elhagyták az istenek, amikor a halhatatlan Császár eladta a lelkét az árnyékban rejtőző démonoknak… Kellett a segítségük a végső órákban, amikor a Szövetség seregei már az utolsó város kapuit ostromolták; a Titkos Terv, a Csodafegyver megszületett és alapjaiban változtatta meg a világot. A démonok és csatlósaik érkeztével olyan külső erők szabadultak el, amelyek felborították a belső egyensúlyt. A Jó és a Rossz mellett felbukkant az üres, jéghideg, értelem és logika nélküli Káosz, amely gyilkos forgószélként söpört végig a felszínen. Halhatatlan, démonszállta harcosok és boszorkánymesterek, szinte elpusztíthatatlan élőholt hadseregek és vérszívó tábornokok özönlötték el a lánctalpak tiporta csatatereket és a
Szövetség megroppant, vereséget szenvedett. A visszavonulásból fejvesztett menekülés lett, majd pánik és kétségbeesett küzdelem a tengerek, óceánok túlpartján, a saját hazájukban, a saját földjeik védelmében – mindhiába. A szennyes áradat mindent elöntött és letarolta a városokat, elpusztította lakóit. Csak egy faj maradhatott életben, egy nemes, igazi nép, mely fakószőke hajjal és jégkék szemmel azonosította önmagát a letűnt korok hősei egyenesági leszármazottjaiként. Csatlósaik, másodlagos érdekeltségű államaik, akik szövetségesei – vagy inkább vazallusai – maradtak, részesülhettek még a kegyben, hogy megtarthatták ocsmány ábrázatukat és szolgálhatták az egész bolygót uraló Birodalmat. A többieknek viszont, főként azok, akik színes bőrrel, vagy testi, szellemi deformitásokkal születtek, nem volt helyük az emberiség történelmének immár egyeduralkodó, leghatalmasabb államában. A Szövetség a saját földjén is vereséget szenvedett és el kellett hagynia örökségét, ősei emlékeit, hogy a hegyek közé és az áthatolhatatlan esőerdők mélyére meneküljenek – vagy éppen a metropoliszok csatornáiba, a Falakon túli roncstemetők mélyére, ahol démonszállottak és élőholtak vadásznak rájuk állandóan. De nem adták fel. Legyőzhették és szétszórhatták őket, de a szívükben még mindig ott lobogott a bosszú és a remény lángja. Sokan feladták, a lelkük megtört és önként vállalták a halált, vagy az annál nem sokkal jobb kényszermunkát, de akik megmaradtak,. utolsó lehelletükig küzdenek tovább. Bár a puszta életben maradáson kívül a közéjük furakodott árulókkal, a vadászokkal, és az Árnyék egyéb förtelmeivel is meg kell küzdeniük, vannak, akik reményt adnak a számukra. Nem csak közönséges halandók, hanem egy másik világról érkezett mesterek, egy letűnt világ utolsó emlékei. Az Árnyék múltjából, a végső pusztulás előtti időkből érkeztek erre a helyre, egy maroknyi nagyszerű harcos és nagytudású varázslómester, az utolsó túlélők, akik a legvégsőkig kitartottak a démoni áradattal szemben. Az életüket áldozták fel azért, hogy a tér-idő szövedékét feltépve szellemüket egy másik világba juttassák, megőrizve mindazt a tudást és emléket, amit birtokoltak, hogy szükség esetén, ha ismét felbukkannak a Káosz szülöttei, annak a világnak a tudomására hozzák és segítsék a harcukat. Elborzadva látták, milyen helyre kerültek. Az örökös háborúk sorában alig akadt idő, amikor béke honolt a bolygó egy sarkában. Ez a hely megtanította nekik, hogy van az az emberi gonoszság, ami felér a démonok szurokfekete lelkének legsötétebb sarkaival. De látták azt is, hogy az a béke, amit még ősi hazájukban erőltettek magukra, nem készíthette fel őket arra, ami utána következett. Az emberiség viszont önpusztító hajlamai ellenére sem képes kiírtani önmagát, és az erőszak és a tombolás véres orgiájából mindig új és új nemzedékek sarjadnak elő, akik egy kicsit jobbak, egy kicsit erősebbek lettek az elődeiknél. Igába hajtották a természet erőit és felhabzsolták kimeríthetelennek tűnő kincseit, de mindig képesek voltak megállni a szakadék szélén és új utat választottak maguknak, amely erősebbé, ügyesebbé tette őket. A szellem-mesterek úgy gondolták, az emberek hibáik ellenére alkalmasak lesznek arra, hogy megállítsák a Káoszt, ha megérkezne erre a helyre is, hogy eleméssze és magába olvassza. Szétszóródtak hát a világon s tanítgatni kezdték az arra érdemeseket. Volt, amikor jó alanyt találtak és a Rendről vallott nézeteik megfelelő táptalajra leltek, hogy kiteljesedjenek a bolygó egy-egy területén, nekik tetsző formára alakítva a valóságot, de volt, amikor tévedtek és az emberek, új hatalmuktól megrészegülve, csak a saját előrejutásukra használták fel a tudást, amit megszereztek. A mesterek idővel kénytelenek voltak belátni, túl sokszor tévednek, az emberi természet megzabolázhatatlan és túlságosan is kiszámíthatatlan. Visszavonultak hát, újra a saját sorsára bízták a világ lakóit. Elvonultan, magányosan léteztek tovább a sötét erdők, az eget ostromló hegyek, a vizek fénytelen mélyén. Vártak, elmélkedtek, figyeltek, és bíztak valami új reményben, valami változásban, ami mégiscsak megmentheti ezt a helyet. Nem volt több életük, amit felajánlhattak volna egy újabb varázslatért cserébe, mindörökre itt ragadtak ők is, ennek a bolygónak a csapdájában.
De nem mindegyikük várt tétlenül, egyre jobban megkeseredve, hitét vesztve. Voltak, akik titokban továbbra is látogatták a felszínt és beavatkoztak az események forrásába. Új eszméjük lett, a megújulás és a változás ideája, amely új nézőpontokat kívánt tőlük is. „Melyik a rosszabb: a démonok, vagy a félisteni hatalommal bíró emberek, akik felvehetik a harcot velük?”, tették fel a kérdést maguknak és a szívük mélyén tudták a választ, akármennyire is fájdalmas volt azt beismerni. Az ember végső soron halandó, ezt nem lehet megváltoztatni. Az emberi élet olyan röpke időtartam, hogy nincs értelme azon aggódni, mekkora hatalomhoz juthat. Ezután tudatosan keresték azokat az illetőket, karizmatikus alakokat, akik döntő befolyással lehettek volna a világ történelmére még úgy is, hogy nem avatkoznak bele a sorsukba. De megtették, és megtették újra, bízva abban, hogy az állandó készültség, a harcok folyamatos éberséget garantálnak a számukra. Eddig nem tették, de most már szabadon beszéltek nekik a letűnt világukról, az Árnyék múltjáról, a démonokról és azok rettenetes hatalmáról, a pusztításról, amit okozni képesek, és hogy milyen technikákkal lehet ellenük harcolni. Egyik tanítványuk egy olyan férfi lett, aki egy világégést a vesztes oldalon végigharcolva megfogadta: a népét, nemzetét felemeli és olyan hatalommá teszi, amely soha többé nem hajt térdet senki előtt és a világ négy sarkáig fognak terjedni a határai. A becsvágy, gyűlölet és hatalomvágy tüzelte elméje szivacsként szívta fel szellem-mestere tanításait, amelyet aztán saját politikai karrierje érdekében használt fel. Volt, amikor rosszul sült el egy-egy terve és bújdokolnia kellett, vagy börtönbe zárták, de tanult a tapasztalatokból és mestere útmutatásaival végül ő lett népe legyőzött, kifosztott, megalázott államának vezetője. Gyújtó beszédei, karizmatikus tekintélye milliókat toborzott a zászlaja alá és csakhamar kezdetét vette az újabb és egyben legutolsó világégés, amely minden eddiginél szörnyűségesebbnek bizonyult… Mestere elborzadva látta, mit szabadított a világra és társai segítségét kérte. Csak néhányan válaszoltak a hívására, a többség csendes, szomorú melankóliába burkolózva hárított el minden közeledést. A szellem-mesterek ott voltak láthatatlanul, amikor a végtelen sztyeppék elnyelték a vasalt bakancsokat és lánctalpakat, ott bábáskodtak a Szövetség megszületésénél, ott voltak a sós tengervízben és megkönnyezték a tízezrek halálát, akik leszegett fejjel rohamozták meg a szögesdróttal és aknákkal övezett erődöket. Ott voltak az előrenyomuló ékek mögött, amelyek az új Birodalom szíve felé irányultak, és letűnt, elfeledett isteneikhez fohászkodtak, hogy minél kevesebb áldozattal ússzák meg a várható borzalmas mészárlást. Eközben tanítványuk sem tétlenkedett. El-elboruló elméje látta a visszavonulhatatlan pusztulást, de nem tudta elfogadni a sorsát és egyre erősebben próbálkozott áttörni azokat a gátakon, amelyek elválasztották a végső tudástól, mestere utolsó ismereteitől. Eközben harcosait az égiek beavatkozásával, a hamarosan működésbe lépő Titkos Terv, az új, mindent legyőző Csodafegyver ígéretével fanatizálta, és még mindig hittek neki. Igaz, egyre kevesebben. Voltak, akik elárulták, tőrbe csalták, megpróbálták megölni. Mindegyikük kudarcot vallott. Titkos praktikákhoz folyamodott, obskurus ősi legendák és elfeledett mesék nyomait kutatta, és oly nagy volt a hatalomvágya és a bukástól való félelme, hogy a démonok meghallották a hangját és válaszoltak neki. De amit a tiltott tudásért cserébe kértek, visszariasztotta. Nem akarta így befejezni. Amikor a mesterek elég közel értek hozzá, összefogtak és az általuk felkészített Árnyékvadászok segítségével megpróbálták elpusztítani. Izzó csapást mértek az elméjére, hogy kitöröljék mindazt a tudást, amit botor módon átadtak neki. A tanítvány elméje meghasadt és immár több szempontból is tökéletesen tisztán látta, miben tévedett: nincs Isten. Nincs semmilyen természetfeletti entitás, vagy felsőbb hatalom, ami megmenthetne bárkit is. Minden tökéletesen magyarázható a hideg materializmussal. A démonok pedig…, nos, a démonok például halhatatlanná tudnak tenni, nem igaz? Csak egy lelket kérnek érte cserébe. Egy lelket, ami nem más, mint tisztán pszichomorf jelenség. Fizikai létezés. Kimutatható. Mérhető. És neki immár több is
van belőle. A mesterei tették ezt lehetővé. A mesterei, akik most el árulták és elpusztítanák őt. Már nem voltak előtte gátak, mindent tisztán látott egyszerre, egyidőben. Tudta, mit akar tenni. Kiválasztotta lelkének azt a darabját, amely a leghangosabban tiltakozott ellene, és felkínálta a túloldalon éhesen várakozóknak. A halhatatlanságot és egy egész világot kapott érte cserébe. Tisztes ár a lelkiismeretünkért cserébe, nem igaz? Ezt a helyet úgy hívják, hogy: a Föld…
Ezután A Birodalom az egész világon rajta hagyta a keze nyomát. Komor, csipkézett tornyokkal borított metropoliszai borítják Európa jelentős részét, Dél-Indiát és Észak-Amerika keleti felét. Észak-Ázsia és Afrika füstölgő romhalmaz, ahol koldus-települések lapulnak a cirkáló ritter-rajok és démonfertőzött, élőhalott hordák állandó fenyegetése alatt. Dél-Amerika és Ausztrália csendben kushadó semlegességet fogadott és mivel semmi veszélyt nem jelent a halhatatlan Császár, a Kaiser terveire, megőrizhette függetlenségét – még, hiszen kereskedelmileg a Birodalomtól függenek. Délkelet Ázsia jelentős része és az amerikai nyugati part felett a vörös napkorong fehér zászlaja csapkod; a Sárkány Daimiók névleg szövetségesei a Birodalomnak és értékes technológiákat szállítanak nekik, de a szintén halhatatlan Fekete Sógun a valódi uruk. India északi része és a Kaukázustól a keleti Himalájáig húzódó roppant hegyvidék és a közép-amerikai járhatatlan dzsungel a Szövetség utolsó bástyája, amelyet minden irányból egyre jobban szorongatnak a birodalmi erők és szövetségeseik. A szellem-mesterek mindent elveszítettek, amiért küzdöttek. Nem rejtőzködhetnek többé, hiszen a démonok már eme világ földjét tapossák, és előbb-utóbb úgy is megtalálják őket. Többségük magányosan küzdött, míg tudott, aztán elpusztult, szertefoszlott. Néhányan kellően opportunista módon átálltak a Birodalom oldalára és hűséget fogadtak a Kaiser-nek. Alig tucatnyian a Szövetséget választották és a hegyek között megbújva, titkos kolostorokban képzik a démonok ellen küldött Árnyékvadászok következő generációját. Az idő… az idő már nem fontos. Főleg azoknak, akik napról-napra élnek a romok, roncshalmok között. A Birodalomban új időszámítás kezdődött azokban a napokban és ahhoz képest már sok évtized telt el. Hogy mi volt korábban, az lassan kifakul az emlékek közül, csak a Szövetségen belül igyekeznek mantra-szerűen megtanítani minden emléket, amit még őriznek a múltból. Az új generációk már csak hallomásból ismerik meg a világ elpusztult fantasztikus csodáit, esetleg szemcsés filmeken, elsárgult fotókon látják azokat. Számukra a röplapokon, propaganda hologömbökön közvetített hamis birodalmi történelem sokkal kézzelfoghatóbb, valóságosabb. A Birodalom üldöztetése elől menekülő egyházak a hegyek közt megbújva leltek új otthonra, ahol keresztény, zsidó, muzulmán, buddhista és minden más vallás kénytelen megférni egymás mellett az új, minden korábbi vallást és tudományt magába foglaló Kardinalitás alatt. A Kardinalitás papjai a tudományok egyedüli letéteményesei, akik miszticizmussal fedik el a természet törvényeit és továbbra is vallják egy mindent átható természetfeletti entitás, az Isten-erő létezését. Az Isten-erő hatalma mozdítja meg az élettelen dolgokat, áthatja őket szellemével és létrehozza a lehetetlent. Ettől működnek a gépek és a berendezések, amelyek az embereket segítik. A Birodalomban persze mindezt agyatlan sületlenségnek tartják. Minden vallás tiltott és üldözött, még a Kaiser túlzott imádatát is keményen megtorolják. A személyi kultusz csak a teljesítmény elismerésének szintjén honorálható és megbocsájtható, azon túl nem. A világon minden mérhető és pontosan kiszámolható, rendszerbe illeszthető. Másképpen miként volnának lehetségesek azok a technikai eredmények, amelyek a fél kilométeres karcsú felhőkarcolókat, az égen cikázó szárnyas ritter-erőpáncélokat, vagy a mikro-atomreaktorokat létrehozták? A Birodalom területének nagy részén már nincsenek füstöt okádó gyárak, hatalmas robajjal működő, bűzös motorok, roppant betonkémények alatt megbúvó, bizonytalanul és roppant szennyezően működő reaktorok. Helyettük elektromágneses mezőkön suhannak
hangtalanul a járművek és a mikro-reaktorok bármely háztartásban megtalálhatók, ingyen szolgáltatva csaknem végtelen mennyiségű energiát. Egy birodalmi átlagpolgárnak nem kell izzadva robotolnia egy gyártósor mellett látástól-vakulásig, hogy elegendő pénzt keressen a családjának. Ehelyett klimatizált irodákban, kényelmes és nyugodt körülmények között dolgozhat, irányíthatja a robotizált gyárakat, tervezheti az eljövendő generációk még fejlettebb eszközeit. Ez csakis színtiszta elmélettel és gyakorlattal, csak az emberi elme és izomzat erejére építve volt elérhető, semmint bármiféle természetfeletti entitás hagymázas őrültségbe, vagy gyerekmesébe illő segítségére. A mágia szintén a tudományok körébe tartozik. Bárki elsajátíthatja, aki rendelkezik a megfelelő képességekkel, az erők – amelyek pedig semmiképpen sem természetfelettiek, vagy megmagyarázhatatlanok – uralása pedig színtisztán akarat kérdése. A potenciálja mindenkinek megmérhető a Braun-műszerekkel és a tudósok csak olyanokat engednek tanítani, akik megfelelőnek bizonyulnak. De alapvetően bárkiből lehet birodalmi mágus, ha eleget tanul és elég kirató. Ennek megint nincs köze a természetfelettihez, csakis a tudományokhoz. A Kardinalitás papjai ekkor csak egy kérdést tesznek fel szerényen: „miért nem tudjuk elhagyni a Földet?” Ezt senki sem tudja. Legalábbis a papokon kívül, akik állítják, hogy az Isten-erő tart minket ezen a bolygón. A tudósok szerint csupán valamilyen ismeretlen gravitációs törvényszerűség, esetleg felsőbb légköri anomália játszhat közbe ebben a témában, de csak idő kérdése, hogy megfejtsék a titkait. A számítások pontosak, a szökési sebesség ismert, a szükséges tolóerő többszöröse áll rendelkezésre, úgy 800 km után mégis minden visszahullik. Vannak műholdak, vannak űrállomások, földi és alacsony magasságon keringő űrtávcsövek, de ennyi az egész, amit az ember kézzelfoghatóan meg tudott tapasztalni a világegyetemről. A papok ezen csak mosolyognak… A démonok és az élőholtak persze valóságos teremtmények. A papok szerint a Káosz és az ördög abominációi, a birodalmi tudósok azonban csak kacagnak ezen a misztikus ködösítésen. A démonok ugyanolyan faj, mint az ember, ők lakják az Árnyéknak nevezett dimenziójukat. Van saját nevük is, de az emberi hangképző szervekkel kiejthetetlen, leírására pedig nem létezik megfelelő értelmű jelkészlet. A „démon” szó teljesen megfelel nekik is, már egymás között is szokták használni, főleg mióta megismerkedtek a szó az emberi történelemben használt múltbeli jelentéseivel. Mindenki tudja, hogy a démonok a Birodalom szövetségesei, akik legyőzhetetlen erőt adnak a legfőbb vezetőknek, elsősorban persze a halhatatlan Császárnak és a Fekete Sógunnak. Az Árnyékból csak megfelelően képzett varázslók képesek utat nyitni a számukra, ahol testet öltenek egy kiválasztott személyben, átadva neki hatalmuk egy részét. Nincsenek sokan és nem törnek a Birodalom lakosaira, csak az ellenségeit pusztítják el. Az élőholtak pedig emlékek és értelem nélküli lélek-mezők által hajtott halott testek a legegyszerűbb parancsok elvégzésére képes ösztön-tudattal. Akár a birodalmi robotok, csak mikro-telepek helyett lélekenergiával hajtva, míg a test épen marad. Olcsó, biztonságos, egyszerű munkákra alkalmas eszközök, semmi több. Egy birodalmi polgár a halála után is tartozik annyi hűséggel a Kaiser iránt, hogy holtában is szolgálja még egy ideig a világ legerősebb és legbiztonságosabb államának megteremtőjét. A Szövetség számára teljesen elfogadhatatlan ez a metódus, és megkímélendő szeretteik, bajtársaik újbóli felbukkanását élőholtként a csatamezőkön, vagy a föld alatti gyárakban, a Kardinalitás szigorú ediktumának megfelelően minden halottat máglyán égetnek el.
A jelen A Birodalom, a Reich a Kaiser minden erőfeszítése ellenére belső feszültségektől terhes. Az annyira áhított hatalom érdekében egyre több vezető személyiség fogadja el a démonok alkuját és adja el a lelkét. A belső cívódás, az árnyékokban zajló Geheimkrieg miatt recsegropog a hatalmi piramis. Suttognak egy új, egyre merészebb vallásról is, ami a démonlelkűek imádatára épül, papjait Schattengeistliche
(SaGe) titulussal nevezik és titkos szertartásokon gyakorolják praktikáikat. Akármennyire is a Birodalom érdekében cselekednek, a Kaiser nem tűrheti ezeket az elfajzásokat, így a saját maga által kiképzett fekete lovagokat, a Sötétség Kardjait forgató Albtraumeinrichtung (AE) harcosait küldi a felkutatásukra és levadászásukra. A Szövetség decentralizált, szétszórt erői nem jelentenek már túlzott fenyegetést, de a határokon átszivárgó egységeik állandó fejfájást okoznak a szabotázs- és propaganda akcióikkal, amelyeknek a nyomait el kell tünteni, a szemtanúkat megfélemlíteni, vagy deportálni. A felszínen békés, mosolygós, nyugodt, békés birodalmi kép inkább csak az európai – főként a nyugat európai – térségekre, a nyugat indiai partvidékre és az amerikai keleti partra igaz. A hírekben nem szerepelnek a magas falakkal övezett városokon kívül elterülő szeméttemetők és roncstelepek, ahol menekültek húzzák meg magukat és illegális csempész-kereskedelmet folytatnak a városokban élő lecsúszott, bűnöző réteggel. Ha felszámolnak egy alagutat, hamarosan valahol máshol egy újabb terem helyette. Az Árnyékban már rég kihalt fertőzések új táptalajra leltek a Földön, ami új járványokat, új mutációkat okozott és ezekkel nap mint nap meg kell küzdeniük a tudósoknak, a nyilvánosság kizárásával izolálva az eseteket. A falakon túl élőkkel nem is nagyon tudnak mit kezdeni, ott kontrollálatlanul terjed minden, ami a szövetséges és semleges területeken is elég bajt okoz. A titkosrendőrség, a Geistpolizei (GP) minden várost az ellenőrzése alatt tart a láthatatlan megfigyelő- és besúgóhálózatán keresztül, de működésük már a legalitás és a publicitás határán egyensúlyozik, és a GP sem tud ott lenni a külső területeken. Az utolsó háborúban ugyan kiírtották mindazokat, akik nem fogadtak hűséget a Császárnak, de szövetségi területekről kezdenek megint felbukkanni a hírek a még élő mesterek képezte Árnyékvadászokról (Schattenjaeger), akik a Fény Kardjait forgatják és az egyedüli valós veszélyt jelentik a démonokra és kísérőikre. A Birodalom már nem tudja kontrollálni a beáramló árnylényeket és a koncentráltabb, urbánusabb környékek (pl. Nyugat-Európa, DélAnglia, Moszkva környéke, Harkov – Donyeck medence, Észak-Itália, India nyugati és déli része, Amerika keleti és nyugati partja, stb.) kivételével a vidék mind fertőzött és nem biztonságos. Az árnylények jó része nem is engedelmeskedik a démonoknak, mert valamilyen okból a Földön megszűnik az a szoros elme-kötelék, ami az Árnyékban létezik. A városok közötti közlekedést ezért masszív, páncélozott vasutakkal (főleg teherszállítás), vagy nagy, szivarszerű ufókkal (személyszállítás) oldják meg. A tengeren a teherhajók konvojokban utaznak, katonai kíséret alatt. A Dél-Amerikai Föderáció (South American Confederation, SAC) kínosan próbál semleges maradni és ezért kénytelen üldözni a területén tevékenykedő szövetségi sejteket, akik az Andokból és a közép-amerikai dzsungelekből szivárognak át. Gazdasági, politikai fennmaradásuk függ a Birodalomtól, amely nagy kegyesen megengedte, hogy függetlenek maradjanak. Az itt élők általában nagyon szegények, a Birodalom levetett holmijait használják és éhbérért dolgoznak korrupt vezetők, birodalmi vállakozók, és a senkitől sem félő és senkit nem szolgáló bűnbandák, kábítószer- és gyógyszer-kartellek létesítményeiben. A vallásgyakorlás általában véve szabad, de az itt működő, jellemzően erősen katolikus keresztény hagyományú egyházaknak nincs köze Kardinalitáshoz, elutasítanak minden kapcsolatot velük. Nem csak a birodalmi megtorlástól való félelem miatt, hanem mert kevés kivételtől eltekintve maguk is korruptak és megvásárolhatók. Ausztrália korábbi központi irányítása összeomlott a menekülthullám alatt. Csak a délkeleti nagyvárosaik maradtak egy kézben, semleges formában (Victoria névvel), az északi és nyugati sziklás sivatagok és partmenti vidékek, valamint a Timor-tenger apró szigetei viszont független, egymással marakodó banditák és önjelölt kiskirályok prédájává vált. A Skulls & Swords kalózflottái bele-belecsípnek a sógunátus oldalába, de időben kereket oldanak, ha feltűnnek a rettegett Vörös Sza-
murájok sugárhajtású erőpáncéljai a horizonton. A Skulls nem ország, nem állam, még csak nem is szövetség, hanem egyfajta laza kapcsolat, amelyet többnyire a legerősebb kalózvezér akarata tart össze ideig-óráig. Három alaptörvényük: a Skulls & Swords nem viselhet hadat a kimaradó kalózvárosok ellen (hacsak ők nem támadnak); aki elkötelezte magát a zöld zászló alatt, nem támadhat senkire a vezér beleegyezése nélkül; és a Skulls & Swords egy tagjának megtámadása az egész társaság megtámadását jelenti. A kalózok egészen Japánig, az amerikai partokig, illetve Afrikáig elmerészkednek. A Wa Sógunátus uralja névleg egész Délkelet Ázsiát és a szigetvilágot, egészen az észak-amerikai partvidékig, és még onnan is befelé úgy 50-100 kilométeres sávban. A provinciákat irányító Sárkány Daimiók bár elismerik a Császár erejét, hűséggel csakis az Ó-Japánt uraló Fekete Sógun iránt tartoztak. Fehér-vörös páncélos elit szamurájaik mindenütt félt és gyűlölt szimbólumai az elnyomásnak, de senki sem meri ezt nyíltan szóvá tenni, nehogy lerepüljön a feje. A Fekete Sógunról azt tartják, hogy valaha ő is a Császár tanítványa volt, de mestere engedélyével hazatért, elűzte az elnyomókat, felszabadította az országot és újra kitűzte a napsugaras zászlót az ősi földeken. Kegyetlensége legendás, a vele szembeforduló egyetlen fiát is megölte, a bátyja életéért könyörgő lányát pedig utolsó ágyasává tette. Tizenöt éve egy szövetségi kommandó szabadította ki a lányt és vitte el a Himalája hegyei közé, sorsa azóta ismeretlen. A Sógun minduntalan képzett bérgyilkos-drónokat küld a felkutatására, de a hegyek között mindnek nyoma veszett. Nemrég polgárháború tört ki egy Daimió igazságtalan és méltatlan megölése miatt, ezért több Daimió indulatosan felmondta a hűséget és átpártolt a Császárhoz, vagy függetlenítette magát. A Fekete Sógun névleg már csak Japánt és Koreát bírja és most ádáz harcot folytat a pártütőkkel. A daimiók uralta területeken a meghódított lakosság éhbérért robotol a gyárakban, bányákban és kénytelenek elviselni a nihonjin katonák kegyetlenkedéseit. Sokan próbáltak északra, szövetségi területre, vagy a déli kalózpartokra jutni, de nagyon kevesen jutottak el élve odáig. Akiket elkaptak, azokat a családjaikkal, rokonaikkal együtt nyilvánosan végezték ki az összeterelt tízezrek szeme láttára, intő például. A Szövetségiek (Allied Nations, AN) erői szétszóródtak a Földön, legerősebb bástyájuk az Ázsia közepén húzódó roppant hegylánc, névleges fennhatóságuk a Kaszpi-tengertől a Tibeti fennsík keleti oldaláig terjed. Két legfontosabb városuk Dusanbe és Lhásza. Az ellenőrzésük alatt álló hegyvidéki és sivatagos területek szegényes utánpótlását a környező miniállamok és független szövetségek védelmi adói egészítik ki, de nekik is meggyűlik a bajuk a csökönyös hegyi népekkel és a kommunista Vöröshadsereg északra elterülő területeivel. A Kardinalitás (Cardinality in All, CIA) központja Lhásza, az ottani templom-komplexumok és erődök gyűrűje, amit a kínaiak feladtak a nihonjin invázió legsúlyosabb óráiban. A Szövetségiek és a Kardinalitás szorosan együttműködik a két nagyhatalom elleni harcukban. Észak-Szibéria a szovjet – kínai – mongol menekültekből szervezett, erősen kommunista elveket valló Vöröshadsereg (Grand Red Army, GRA) részleges uralma alatt áll, ahol szigetszerűen létezik néhány birodalmi város-erőd (pl. Yakutsk, Krasnoyarsk, Anadyr). Észak-Amerika keleti és nyugati partjai idegen uralom alatt állnak, a megszállt területeken mindennaposak a rendőrségi akciók, elhurcolások. Ennek ellenére működnek egymással laza kapcsolatban álló ellenálló sejtek, akik még a Szövetséggel is kommunikálnak időnként, de jórészt függetlenül, összehangolatlanul működnek. A középső területen a senkiföldje található, ahol a csaknem minden erőforrásától és gazdasági hatalmától megfosztott Amerikai Államszövetség (Union of American States, UAS) tengődik a Birodalom és a Sógunátus láncra
vert kutyájaként. Névleg függetlenek, de mindenki tisztában van vele, hogy létezésük csak legyőzőik jóindulatától függ. Farmgazdaságaik, szegényes bányáik és olajkútjaik éppen elegendő erőforrást biztosítanak robbanómotoros és széntüzeléses technológiáik fenntartására és a lakosság élelmezésére, de a kevéske felesleget csak a két győztesnek adhatják el, mással nem kereskedhetnek. A déli határokon azért vannak illegális csempész alagutak a közép-amerikai régió felé, a feketepiac egészen a Föderáció belsejéig kiépült hálózatot tart fent. Az UAS székhelye Dallas, amely a partvidékek elvesztése után körbeépült a menekülők szegényes viskóival és mérföldekre nyúló, zsúfolásig telt autó- és lakókocsi parkjaival, amelyek eltorlaszolták a városba vezető összes főbb utat. Néhány utat nyitottak csak meg, de a Dal las környéki települések közbiztonsága és egészségügyi állapota katasztrofális. Az UAS katonai erővel és betonfalakkal óvja a város érintetlen belső vidékeit és Fort Worth repülőterét, több más kisebb reptérrel együtt. A városba jóformán csak légi úton lehet biztonságosan bejutni. A Yucatántól délre elterülő közép-amerikai régió néhány birodalmi és sógunátusi katonai bázison kívül járhatatlan dzsungel, amelynek mélyén fákkal benőtt elhagyatott városokat lehet találni a régi települések helyén. Egységes kormányzat nincs, a romvárosoktól távol eső falvak, kisebb települések csendben lapulnak a lombok alatt, hogy ne hívják fel magukra a figyelmet. A Szövetség fontos háttérbázisa ez a hely, bár a helyiek nem kifejezetten támogatják őket, inkább csak eltűrik a jelenlétüket. A legfontosabb kémközpontjuk, a Delta Csatorna is valahol itt működik az északra elterülő Államszövetséget és a déli Föderációt összekötő „Zöld Út” közepén, ismeretlen helyen. A két nagyhatalom folyamatosan vadászik rá, de eddig még nem bukkantak a nyomára. A birodalmi időszámítás (NZ – Neue Zeitrechnung) szerinti 60. évet írjuk és az Árnyék láthatatlan csápjai egyre fojtogatóbban fonódnak a bolygó köré, hogy bekebelezzék, a maguk képére alakítsák azt is...
Karakterek
A játékos karakterek a Schattenjaeger alap irányvonala szerint a Szövetségesek ügyéért tevékenykednek a Birodalom és a Sógunátus ellen, de megfelelő felkészüléssel és tapasztalt mesélővel másfajta jellegű játékstílusok is elképzelhetők: A kezdő (Novice) karaktereknek ideális terep egész Amerika és Ázsia nagy része, vagy akár Afrika. Dolgozhatnak a Szövetségnek, vagy a Kardinalitásnak és harcolhatnak a két nagyhatalom ellen. Egyszerű intrikákban vesznek részt, birodalmi kirendeltségeket szabotálnak, kémekre vadásznak, vagy fontos személyeket, szállítmányokat kísérnek. A kicsit tapasztaltabb (Seasoned) karaktereknek ajánlott az önálló zsoldoscsapatok működtetése, ahol már egy-két erőpáncél is feltűnhet. Független csapatként elsősorban a saját érdekeik mentén tevékenykedhetnek, de csakhamar összetűzésbe kerülnek a nagyhatalmakkal, akik nem szívlelik a saját kézbe került másodvonalas erővértek létét és azon lesznek, hogy elpusztítsák őket – miközben a Szövetség és a Kardinalitás pont ezért lát bennük potenciális szövetségeseket. A nagyobb kaliberű játék a hősi (Heroic) szinten kezdődik, ahol a karakterek már árnyvadászok, vagy a kísérőik, akik fekete lovagokkal, démonokkal és más árnylényekkel küzdenek, hogy visszaszorítsák a Föld ellen irányuló láthatatlan inváziót. Ez a szint már túlmutat az alapvető mindenki versus nagyhatalmak koncepción, és a karaktereknek már néha a Kardinalitás, vagy a Szövetség ellen, a nagyhatalmak mellett kell cselekedniük, hogy ráébresszenek mindenkit, ki is az igazi ellenség valójában.
Koncepció
Számos karakterkoncepció létezhet ezen a világon. Az alábbi lista csak a legjellemzőket sorolja fel, de korántsem ad teljes áttekintést, és a játékosok számára nem is kötelező ezek közül választani, teljesen szabadon – a világ keretein belül és a mesélő engedélyével – alakíthatják a karaktereiket. (…) - diplomata, mérnök, kalandor, kém, szerencsevadász, felfedező, kutató, menekült, kalóz, kincsvadász, zsoldos
Faj
A világon nincsenek egzotikus játszható fajok, csak emberi karakterek. Alapvetően a rendszer nem tesz különbséget az emberek között, mindenki a szokásos jellemzőkkel indul, de opcionálisan használhatók a következő fejezetben leírt származási hátterek, amelyek egyaránt tartalmaznak előnyöket és hátrányokat.
Attribútumok és képzettségek
A szokásos alapszabályok, azaz minden karakter d4-el kezd és 5 növelés megengedett és egyetlen kezdő attribútum sem növelhető d12 fölé. A képzettségek között 15 pont osztható el, a szokásos szabályok szerint. A világon használatos képzettségekről a következő fejezetben olvashatsz.
Másodlagos jellemzők
Az alapszabályokban leírt általános másodlagos jellemzők ugyanúgy léteznek itt is. Kivétel a Pace, amely nem fix 6-os kezdőértékű, hanem az Agility érték fele + 2.
Nyelvismeret
A világon nincs kialakult „közös” nyelv, bár a korábbi nagy gyarmatbirodalmak és az oktatás elvárt szintje miatt az angol és a francia szinte mindenütt ismert, ezekhez nőtt fel még a német, a japán, és a spanyol. A kezdő karakterek ismerik a származásuk szerinti anyanyelvüket és még annyi nyelvet, amennyit akarnak, de ezek száma (az anyanyel-
vet is beleértve) nem lehet több, mint a Smarts tulajdonság fele. További nyelveket a karakter fejlesztése során lehet tanulni.
Előnyök és hátrányok Az alapszabályok szerinti módon, azaz egy nagyobb (major, 2 pontot ér), vagy két kisebb (minor, 1 pontot ér) Hátrány választható, és a kapott pontokból vagy extra képzettségpontot, vagy +500 RM kezdőpénzt, vagy két pontért egy attribútum növelést, vagy egy Előnyt lehet vásárolni. Az emberi karaktereknek egy Előny szabadon jár.
Felszerelés Az alapkönyves árlista nagyrészt használható, a módosításokról a következő fejezetben olvashatsz. Az általános pénznem a birodalmi márka (Reichsmark, RM), ami egy az egyben váltható sógunátusi mon-ra. Ez a két pénznem bárhol értékálló, még a szövetségi és föderalista területeken is. A Föderáció saját pénzneme a peso 1:100 arányban váltódik márkára (1 RM = 100 peso), az Államszövetségi régi dollár még ennél is rosszabb 1:250 arányban (1 RM = 250 $). A kezdő karaktereknek 500 RM áll a rendelkezésére, amelyet módosíthatnak különféle Előnyök és Hátrányok, illetve a származás (ha használva van).
Háttér Minden karakter rendelkezik valamilyen háttérrel, előtörténettel, mielőtt az események színpadára lépne. Mi a karakter neve? Ez a valódi neve, vagy csak felvett név? Miért? Hol született, kik voltak a szülei, milyen körülmények között élt? Milyen fontosabb események történtek vele? Hogyan került oda, ahol a kalandjai kezdetét veszik majd? Egyáltalán hogyan néz ki a karakter, milyen ruhákat visel, milyen jellemző tulajdonságai vannak? Hogyan beszél, vagy viselkedik bizonyos helyzetekben és általában? Mi a nézőpontja a Birodalomról, a Sógunátusról, a Szövetségről, más nemzetekről? Mi a véleménye a rasszok közötti megkülönböztetésről, vagy a rabszolgaságról, az uralkodási hierarchiáról? Ismeri-e az Árnyék lényeit, esetleg találkozott-e már velük, vagy megtapasztalta-e a mágia erőit? Csupa olyan kérdés, amelynek megválaszolása segítheti a karakterről kialakított kép árnyalását, hogy ne csak csupasz statisztika legyen.
Rendszer (…)
Származás (...)
Képzettségek (…)
Előnyök, hátrányok
A SWDX előnyök és hátrányok mindegyike használható, kivéve a következőket: Arcane Background (összes), Arcane Resistance + Improved, Adept, Champion, Gadgeeter, Holy/Unholy Warrior, McGyver, Mentalist, Mr. Fix It, Wizard. A továbbiakban a világra jellemző új előnyöket és hátrányokat találhatod, a szokásos kategóriák szerint csoportosítva.
Social (…)
Weird Shadow Immunity Előfeltételek: Novice, Vig d6 A karakter szervezete valamilyen ismeretlen okból ellenállóbb az Árnyék erőinek (képességek, fertőzések, és mágia), a mentődobásaira +1 bónuszt kap.
Improved Shadow Immunity Előfeltételek: Seasoned, Shadow Immunity A karakter természetes ellenállása az idővel, vagy az Árnyékkal való gyakoribb találkozása folytán tovább erősödik, +2-re nő. (…)
Wild Card (…)
Background
Legendary
(…)
(…)
Combat
Hátrányok
(…)
(…)
Leadership
Technológia
(…)
Power Arcane Background (Shadow) Előfeltételek: Seasoned, Sp d6, Sma d6, Knowledge (Shadow) d4, special Képzettség: Árnymágia (Spirit) Kezdő PP: 3 Kezdő erők: 2 Ez az előny a szövetségi kiképzésen átesett „varázslók” részére áll rendelkezésre. A birodalmi nem-játékos karakterek hasonló képessége erősebb, de az nem itt kapott helyet, hanem a leírás végén, a Szörnyek és ellenfelek c. fejezetben. A képesség részletes leírását l. a Mágia fejezetben, a Szövetségi árnymágia pont alatt. (…)
Professional Árnyvadász Előfeltételek: Heroic, Ag d6, Knowledge (Shadow) d6, Fighting d8, Shadow Immunity, (…) Az árnyvadászok a láthatatlan mesterek által kiképzett különleges harcosok, a démonszállta emberek és az árnylények elleni harc igazi bajnokai, az AE fekete lovagjainak méltó ellenfelei. Ők jogosultak viselni a Fény Kardját, ezt a különleges energiafegyvert, amelyet a mesterek útmutatása alapján készítenek el hosszas eljárások és különleges anyagok felhasználásával. A kard közönséges emberek kezében egy esetlen, önmagára is veszedelmes eszköz, de az árnyvadászok megtanulják a forgatásának minden titkát (l. a Light Sword fegyvernél írtakat). Minden árnyvadász, ha a Fény Kardjával támad egy démonszállott lény, lélek-mező mozgatta élőhalott, az Árnyékból származó egyéb szörny, vagy bármilyen árnymágiát használó karakter ellen, +2-t adhat a Fighting dobásaihoz és az árnymágia, vagy az árnyék képességek elleni mentődobásokhoz. Ez utóbbi bónusz nem adódik össze a(z Improved) Shadow Immunity bónusszal, hanem a magasabb érték számít. (…)
Általánosságban a technológiai szint a mai XXI. század elejei szintnek felel meg. Vannak számítógépek, okostelefonok, műholdas televízió, internet, és minden hasonló dolog. Minden mai modern holmit fel lehet használni a játékban, legfeljebb eltérő származással, gyártási módszerrel. Akár a márkaneveket is felhasználhatod játék közben, ha szükségét érzed. Azért van, amiben több ez a világ, mint a miénk: A birodalmi tudósok az atomtechnológiában jóval előrébb járnak és sikerült miniatürizálniuk a folyamatot, ami ökölnyi méretű mikroreaktorokat eredményezett. Ezek az apró holmik hordozhatók, biztonságosak és elegendő energiát termelnek egy átlagos birodalmi lakás szükségleteinek ellátásához. A Wa Sógunátusban a személyi erőpáncélok és a fókuszált energiák témaköre jár nagyon elől. Ők az egyedüliek, akik sugárhajtású, röpképes erőpáncélokat tudnak tervezni és gyártani, ami a birodalmi atomtechnológiával egyesítve tankokkal felérő erőt képvisel, de sokkal mozgékonyabb és mobilisabb annál. A gyártási folyamat titka egy évtizede néhány menekült – vagy éppen elrabolt – tudósnak köszönhetően kiszivárgott és elterjedt a világban, de a költségek és a szükséges nyersanyagok csak néhány helyen teszik lehetővé az erőpáncélok gyártását, ezek is sokkal gyengébb minőségűek, mint az eredetiek. Az energiák fókuszálásának technikája az extra nagyméretű lézerés plazmapuskák megjelenésében testesült meg, ezeket csak az erőpáncélok képesek megmozdítani és használni. Persze szerelhető lánctalpra, vagy egyéb nagy teherbírású hordfelületre is, de ezt ritkán alkalmazzák. A Birodalom az elektromágneses terek kutatásában is élen jár, ennek bizonyítéka az erőtérpajzs és a mágneses hajtómű. Előbbi mágneses fluktuációja és pólusváltásai eltérítik a hagyományos fémmagvas lövedékeket, utóbbi pedig hangtalan, a Föld mágneses erővonalai szintjén lebegő, vagy sebesen sikló platformokat, járműveket, illetve lehetetlen építészeti csodákat eredményezett. A fentiek persze szinte csak a két nagyhatalom területén fordulnak elő. Az illegálisan kikerült, használt példányok szervízelése, utántöltése problémás, használatuk törvénysértő és üldözött, de pl. a Szövetséget kevéssé zavarják az ilyesféle problémák, hiszen maguk is törvényen kívüliek és üldözöttek a legtöbb helyen…
Telekommunikáció és internet (…)
Űrkutatás (…)
Mágia Az Árnyék erőinek felbukkanásával a természetfeletti erők is megjelentek a világon. Korábban csak démoni segítséggel lehetett elsajátítani a szükséges képességeket, de a birodalmi tudósok felmérték és rendszerbe foglalták a működésének alapjait, így elvileg bárki által tanulhatóvá vált. Ehhez persze megbízható birodalmi polgárnak kell lenni és szigorú előzetes procedúrákon kell átesni. Az árnymágia a Birodalom polgárai között félelemmel kísért jelenség, ugyanakkor nincs titokban tartva és elméleti alapjait a komolyabb egyetemeken is oktatják. Az információk innen szivárogtak ki a határon túlra, ahol jórészt a Szövetség és a Kardinalitás tudósai vették górcső alá a könyveket, jegyzeteket és végül a láthatatlan mesterek hasonló tudásának ötvözésével előálltak a maguk verziójával is. A nem birodalmi árnymágia korántsem olyan erős, mint születése helyén, de jó szolgálatot tesz a Szövetség ügynökei számára. Játékos karakterek csak ez utóbbit sajátíthatják el, a birodalmi mágiaiskolák túl zártak, az itttanulók túl megbízhatóak ahhoz, hogy előtörténetként egy menekült tanulóról egyáltalán szó lehessen.
Szövetségi árnymágia
Csak korlátozottan elsajátítható, elsősorban a Szövetség területén, a Himalája mélyén lehet ilyen helyeket találni. Az oktatás a Kardinalitás kezében van, az ő egyik templomukat kell felkeresni és megfelelő ajánlólevéllel kell rendelkezni a tanítvánnyá váláshoz. Az általános felmérésen kiszórják mindazokat, akik nem felelnek meg az előfeltételeknek, a többiek utána elkezdhetik az összességében fél évig tartó tanulásukat. Ez alatt a templomban kell tartózkodniuk, nem hagyhatják el azt, nem fogadhatnak külső vendégeket, üzeneteket, csomagokat sem. A fél év alatt különféle szellemi és ritkán fizikai teszteknek is meg kell felelniük, de aki átmegy ezeken, fél év elteltével már szövetségi árnymágusként hagyhatja el a templom falait. A képzés nem csak az árnymágia elsajátítására, hanem a szabadságharc eszméinek erősítésére is szolgál. A tanítványokat alaposan megdolgozza néhány szövetségi propagandista, akik a Birodalom és a Sógunátus ellen uszítják őket. A Szövetség szempontjából semmi probléma nincs abban, ha árnymágusokat szabadítanak a világ többi részére: tanítani úgy sem tudnak és míg le nem vadásszák őket, elegendő kár tudnak okozni a két nagyhatalomnak és muszáj, hogy szétforgácsolják az erőiket rájuk. Az AE lovagjai amúgy is egyre nagyobb számban bukkannak fel, és velük jóformán csak az árnymágusok és az árnyvadászok tudják felvenni a versenyt.
Más árnymágia
A birodalmi és a démoni árnymágiáról, mivel játékos karakterek számára nem elérhető, bővebben a Szörnyek és ellenfelek fejezetben olvashatsz. (…)
Felszerelés Mint a Technológia fejezet elején már említve volt, az általános szint megfelel a mai XXI. századinak. Ami ma létezik, az ezen a világon is megtalálható valamilyen formában. Lehet, hogy nem annyira elterjedt, vagy nem túl népszerű, de az egyszerűség kedvéért a SWDX alapkönyves felszerelések mindegyike használható, az általános megkötésekkel. Az ott megadott árak RM-ben értendők, de egyéb konverzióra nincs szükség. Ami látványos eltérés lehet, az a földi viszonyok megváltozása miatti változások. Pl. nem az Államszövetség gyártja a modern Abrams és Bradley tankokat, hanem a keleti partot megszálló Birodalom, nekik csak az utolsó háborúból megmaradt Sherman-jaik maradhattak. A T-72 és a T-80 nem szovjet gyártmány (hiszen már nem is léteznek
ilyen formában), hanem a Szövetség gyártja, főként az afgán hegyek közötti rejtett csarnokokban. Egyébként viszont minden tárgy létezik és úgy működik, ahogy le van írva. Ez megkíván némi fantáziát és képzelőerőt a mesélő és a játékosok részéről, de minden beilleszthető a világ keretei közé. Ebben a fejezetben azokat a dolgokat találod, amelyek nem szerepelnek az általános alapkönyvi listában, vagy megváltozott a működésük.
Fegyverek
A futurisztikus kézifegyverek közül a molecular knife és sword létezik, jellemzően a sógunátusban gyártják őket, de máshol is előfordulnak. A két nagyhatalom területén katonainak számítanak, máshol javarész illegálisak. Áruk duplája a megadottnak. A laser sword egyedi eszköz, ez felel meg tipikus sémaként a Fény és a Sötétség Kardjainak. Áruk nincs, feketepiacon akár tízszer annyit is megadnak érte a gyűjtők, de egy-egy gazdátlan Kard felbukkanása azonnal felhívja magára a Kardinalitás és az AE figyelmét, akik ezután minden erejükkel azon lesznek, hogy megszerezzék azt. Vagyis egy Kard birtoklása – ha nem kiképzett lovag, vagy árnyvadász az illető – gyakorlatilag azonnal célponttá teszi őt a világ szinte legjobban képzett harcosai szemében. Ha valaki képzettlenül próbálja használni (Árnyvadász, vagy AE előny felvétele nélkül), akkor bármilyen Fighting-teszt során ha a képzettség kocka, vagy a Wild Die 1-re, vagy 2-re fordul, a karakter saját magát találja el (és önmaga ellen nincs semmilyen Parry bónusz sem). Az egyéb lézerfegyverek (laser pistol, rifle, MG) csak extrém nagy méretben, csak az erőpáncélok kezében fordulnak elő, hétköznapi fegyverként nem léteznek. Az ilyen nagyméretű fegyverek egységesen lézerágyú néven használatosak és jármű fegyverzetnek minősülnek. Hatótávjuk 250/500/1000, fókuszáltságtól függően AP (5d10 sebzés, AP 100, RoF 1), vagy HE üzemmódban (4d8 sebzés, AP 25, MBT, RoF 2) képesek működni, az átváltás egy akció. A sebzés természetesen Heavy Weapon tulajdonságú is, mindkét esetben. A SWDX könyvben lévő két jármű lézerágyú nem létezik ezen a világon. Az erővértek nem csak lézerágyút használnak, hanem két nagyméretű kézifegyvert is, amely az alkarokban kapott helyet és szabad akcióként kioldhatók, visszahúzhatók. Játéktechnikailag great swordnek minősülnek, de a Parry levonás és a kétkezes megkötés nélkül, valamint 4-es AP-vel is rendelkeznek és Heavy Weapon-nek minősülnek. Csak az erővértekben léteznek, külön nem használhatók. Fleo: A Kardinalitás nem csak az árnyvadászok csekély és lassan növekvő számában bízik, hanem a Szövetség hétköznapi katonáit, ügynökeit is felkészíti az Árnyék elleni küzdelemre. A fleo, ez a sötétkék, sűrű folyadék, amit mesterségesen és mágikus segédlettel állítanak elő, többféle célra is hasznosítható. Leggyakrabban lőszerbe töltik, vagy kézifegyverek anyagát ötvözik vele, mivel semlegesíti az árnylények bizonyos képességeit. Létezik spray formában is, illetve amulettként, szent szimbólumként is viselik. A fleo, ha nincs külön máshogy írva, minden esetben megkétszerezi az árat. • Lőszer: Hagyományos lőszer, vagy nyílvessző, stb. formában egyaránt létezik. • Kézifegyver: Kardok, kések, lándzsák, szinte bármi, ami fémből készül és ötvözhető a fleo-val. A fa és egyéb természetes tárgyak (pl. pattintott kő) nem alkalmasak ilyesmire. • Spray: Csak közelre, 1” távolságra hat, a használatához sikeres Fighting-tesztet kell dobni. Siker esetén 1d6 körre a lénynek okozott minden hagyományos (nem fleo) sebzés ellen nem működik sem a Regeneration, sem a Toughness (de a seb a regeneráció szempontjából nem minősül fleo-okozottnak). Egy flakonban jellemzően 10 használatra elegendő adag van, egy flakon ára 75 RM. Nem újratölthető.
Amulett: Testen viselve a Shadow Immunity előnynek megfelelően viselkedik összesen 10 alkalommal, utána kimerül. Nem újratölthető. Ára a kidolgozottságtól, díszítéstől függően változhat, de általában 100 RM körüli. A Kardinalitás sem tud végtelen mennyiségben előállítani fleo-t, ezért nem is várható el, hogy bárhol beszerezhetők az ezzel felkészített tárgyak. Általános irányelvként a mesélő dobasson összemért Streetwise-tesztet egy d10 dobással szemben (ahol a d10 jelöli a beszerezhetőség nehézségét), és a karakter csak siker esetén jusson hasznos információ birtokába: alapesetben 1d4 nap, raise esetén 1d4 órán belül elérhető forrásról kap hírt. A forrás 1d10 x200 RM-nyi fleofelkészített árukészlettel rendelkezik. A Birodalom sem hülye, bár ebben az egy dologban a Kardinalitás megelőzte őket: a birodalmi teufelblut ugyanígy működik, mint a fleo, de titkolniuk kell a létezését az árnybéli szövetségeseik előtt. Ezért a beszerezhetősége legendásan nehéz (d10 helyett d12+2). A kétféle szer csak saját területen belül hozzáférhető ilyen módon, az ellenséges területeken az ár még duplázódik és a beszerezhe tőség is +2-vel nő. Azaz például a közép-amerikai dzsungelek mélyén a fleo a fenti szabályokkal beszerezhető, de a teufelblut kétszer olyan drága és d12+4 a beszerezhetősége. A Birodalom területén ugyanez igaz, csak fordított előjellel (fleo-t beszerezni d10+2 nehézségű és dupla ár). A Sógunátus területén mindkét szer egyforma alapnehézséggel szerezhető be. •
Vértek
A SWDX-ben leírt középkori és modern vértek mindegyike változatlanul elérhető és létezik. A futurisztikus vértek nem léteznek, helyettük csak a személyi erőpáncélok beszerezhetők. Mint a Technológia fejezetben említve volt, a gyártást a Sógunátus mérnökei dolgozták ki, csak a saját, illetve a Birodalom számára, de nemrég kikerült a közforgalomba is, így megjelentek a másodkézi gyártású darabok is. Egy-egy erőpáncél még nem eredetiben is félelmetes harci erőt képvisel, így a két nagyhatalom igyekszik a minimálisra szorítani a szabadpiacon lévő példányok számát, akár azzal, hogy kereskedelmi blokáddal fenyegetnek, akár azzal, hogy precíziós légicsapással, vagy specialista osztagokkal megsemmisíti azokat. A Föderációban mintegy 30 másodvonalas modell létezését hagyták jóvá, az Államszövetségben 6 darab van a déli határok őrzésére és a csempészet felszámolására, szerte a világban meg még úgy 50 létezik szétszórva kisebb alakulatoknál, zsoldoscsapatoknál, vagy éppen a távol-keleti kalózoknál. A Sógunátus Vörös Szamurájai becslések szerint kb. 350 elsőrangú erőpáncéllal rendelkeznek, a Birodalom hasonló kategóriájú Ritterpáncélosai pedig kb. 200-an vannak. Ezekből gyakorlatilag nem létezik szabad példány, a két hatalom azonnal és kíméletlenül levadászna minden darabot, ha lenne ilyen. A másodvonalas (Class B) erővértek +10 Armor értékűek, önhordó kialakításúak (nincs terheltségük), a viselőjük erejét (Str) egy fokozattal, az alapsebességet (Pace) +2-vel emelik és 2d4” horizontális, vagy 1d4” vertikális ugrást tesznek lehetővé. A belső célkövető berendezések és a radartechnológia mintegy 20 mérföld sugáron belül működik, és távolsági harcban +1 bónuszt adnak a Shooting tesztekre (csak erővért fegyverzettel). Az elsővonalas (Class A) erővértek +18 Armor értékűek, hasonlóan önhordóak, de az erőt két fokozattal emelik, az ugráskocka d4-ről d6-ra nő, a radar 50 mérföldig működik és a célkövető +2-vel javítja a Shooting teszteket. Ezen kívül egy extra, változtatható irányszögű sugárhajtóművel is rendelkeznek, ami 30/450-es Acc/Top Speed értékkel rendelkezik és mintegy 3 órán keresztül képes a levegőben tartani az erőpáncélt, akár 100 km magasságig is. Ez a hajtómű nem leszerelhető, a páncél része. Beszerezhetősége és ára egyik típusnak sincs, de a másodvonalasokból időnként felbukkannak példányok a feketepiacon csillagászati, állapottól függően 500K – 1M RM áron. A kihalt szovjet csatamezőkről egyszer felbukkant egy elfeledett Ritter-vért, amit ügyes kezek titokban kipofoztak és helyreraktak, majd ötmillióért próbáltak eladni, de a Birodalom amint hírt kapott róla, egy különleges drón-komman-
dóval visszaszerezte, az illegális műhelycsarnokot pedig egy kisebb taktikai atomtöltettel megsemmisítette...
Egyéb
PolyGal: A birodalmi katonai kutatások során kikísérletezett speciális anyag, amely tabletta, vagy injekció formájában kell beadni és rövid ideig felpörgeti a szervezet véralvadásképződését. Elsősorban harctéren és tábori kórházakban használatos, ahol a nagyobb roncsolásos és amputációs sebzések okozta gyors vérveszteség lassítására szolgál. Játéktechnikailag Vigor érték + 1d4 percig meggátol minden elvérzéses sebződést, akár még a halál bekövetkeztét is kitolhatja ennyi idővel, lehetőséget adva a beavatkozásra. A technológia már kikerült a piacra, ezért világszerte elterjedt, bár közforgalomban nem kapható, katonai felszerelésnek számít. (Cost: 50 RM / tabletta vagy ampulla, ritka) Serum-85: Az Árnyék okozta virulens fertőzések meggátolására kikísérletezett széles spektrumú gyógyszer. Csak az árnyékfertőzések és árnylények közelében szolgálók számára kötelező a szedése, mások számára csak ajánlott. Megvéd a fertőzések többségétől (+4 a Vigortesztre), beleértve az influenzát, náthát, és még egy tucatnyi hagyományos megbetegedést is. Heti egyszeri beszedése javasolt, gyakoribb használata erős szédüléssel, hányással jár. Három hónap után három hónap szünet javasolt, mert komoly vérképződési és vese-, májbetegségeket okoz. (Cost: 100 RM / tabletta, ritka) (…)
A világ (…)
Az Antarktisz jégpáncélja alatt a Birodalom Új Svábföld (Neuschwabenland) nevű területe található, ahol egy bázis épült ki, amit elsősorban tengeralattjárók feltöltésére, illetve a déli óceánok és tengerek ellenőrzésére alakítottak ki. Mélyen a jégpáncél alatt, a szárazföldbe vájva kapott helyet és csak a vízszint alól, egy jéghideg vízzel teli alagúton keresztül lehet megközelíteni. Fentről, a felszínről is elérhető, de annyira rejtett a létezése, hogy átlagos szemlélő sosem fog rátalálni, a szövetségi kémrepülőgépeket pedig a szétszórt helyeken lévő, automatizált rakétabázisok tartják távol. (…) Az Amerikai Államszövetségen belül működik egy, a nagyhatalmak, de még a saját kormánya elől is rejtett titkosügynökség, ez a Black Suits. A Suits a korábbi ügynökségek hagyományain épült, de teljesen független szervezet, amely a keleti és nyugati parti szövetséges sejteket is támogatja információval, államszövetségi menekülőutakkal, felszereléssel, stb.. Az UAS területén sokan tudnak a létezésükről, de senki sem beszél róluk, mert nem tudják, ki lehet kém, vagy besúgó. A Suits titkos támogatottsága igen nagy, de senki nem tudja, ki tartozhat közéjük. Ha felbukkan egy-két Öltönyös, az arcukat mindig eltakarják egy sállal és fekete napszemüveggel, és legtöbbször éjszaka, rejtve tevékenykednek. A Dallasban működő Immigration Office Branch 347 egy kisebb, nyílt kormányhivatal, amely a bevándorlók szociális ügyeit (támogatások, lehetőségek) intézi. Hogy valójában ez a Suits fedőszervezete, azt csak a hivatal vezetője és helyettese tudja, még az alkalmazottak sem. A kormányon belül csak az elnök és a titkosszolgálat vezetője tud velük kapcsolatot teremteni. A Suits tagok valódi kiléte mindenki számára ismeretlen, létszámuk 200 főre becsült. (…) A Big Black Book (BBB, vagy inkább B3) egy világszerte ismert, Európa és Észak-Ázsia kivételével jó eséllyel bárhol megtalálható laza szerveződés, amely független zsoldoscsapatokat fog össze szívességek, információk, szabadkereskedelmi kikötők halmazában. Titkos kódnyelve és megbízható ajánlások biztosítják a rejtettségét; nem lehet csak úgy kérdezősködni róluk, majd ha érdekli őket a dolog, maguk keresik fel az érdeklődőket. Tagjaik között fontos a semlegesség és a felesleges vérontást kerülése. Hozzájuk bekerülni nagyon nehéz, kikerülni nagyon könnyű, és a fecsegőkkel gyorsan és alaposan elbánnak. Nincs könyvelésük, vagy központi irányításuk sem, titkos üzenetekkel, ritkábban személyes találkozókkal tartják egymással a kapcsolatot. Számuk emiatt megbecsülhetetlen, nincs olyan tag, aki ismerne mindenkit. (…) Az Új Hajnal (New Dawn) egy olyan szervezet, amely se a két nagyhatalmat, se a Szövetségeseket nem támogatja, céljuk a Föld „felszabadítása” mindenféle elnyomás alól (legfőképp a démonoktól), hogy egy új korba léphessen át. Ki nem állhatják a Kardinalitást, de többször férkőznek a tagjaik közé, hogy védelmet és információkat szerezzenek. Jelképük: világoskék tengerből fehér háttér előtt a horizont bal szélén felbukkanó vörös nap, melynek sugarai metszik a fehér felső félt. Az Új Hajnal főhadiszállása, vezetői – néhány kivétellel – ismeretlen, de bizonyos jelek arra utalnak, hogy Dél-Amerikában, az Andok hegyláncai között bújik meg a központjuk.
Az Árnyék
Mindenki tudja, hogy létezik. Egy Másik Hely, másik dimenzió, egy féregjáraton elérhető ismeretlen exoplanéta, a Pokol – mind létező és valós magyarázat egyszerre és egyik sem az. Az Árnyékról csak a dé-
monok és a rejtőző mesterek tudnának többet mondani, de az előbbiek csak elintézik egy „kihalt és unalmas” legyintéssel, az utóbbiak pedig nem szívesen beszélnek róla. Bár a felszíne szilaj és rideg, tulajdonképpen emberi életre alkalmas, igaz, senkinek sincs kedve átköltözni oda. A démonok féltékenyen őrzik birodalmuk területét, de néhány birodalmi és sógunátusi kiválasztott tudósnak már alkalma volt meglátogatni a helyet, az ismeretek főleg az ő jelentéseiken alapulnak. Maga a hely olyasmi, mint a Mars a távcsöveinken át: kihalt, élettelen, hideg, szeles. A vörös sziklafelszínt mély szakadékok és kráterek szabdalják, amelyek mélyén izzóvörös láva kavarog. A szél állandóan kavarja az érdes, vörös port, ami lecsiszolja a kiszögeléseket és az éleket. Az időnek nincs jelentősége itt, ugyanis sem napszakok, sem évszakok nincsenek, a szél által am agasba felkapott por miatt állandó vöröses árnyék borul a tájra, mintha örök alkonyat lenne. Csupán egy látható fényforrás, feltehetően egy távoli, hideg nap gyengécske sárgás fénye szűrődik át a porfelhőkön. A démonok a felszínen található, de nagyrészt a föld alá épített kastélyaikban laknak. Az építmények eredete ismeretlen, a démonok szerint a szolgáik építették fel ezeket, de ennek ellentmond a falak zöldes-szürke anyaga, amely élesen elüt a hely többi geológiai jellemzőjétől. Az erődök masszívak, zömökek, falaik több ember magasak, alaprajzuk kaotikus, tornyaik összevissza merednek az égnek. Alattuk, a vörös sziklába vájva mesterséges járatok és csarnokok húzódnak, amelyek egészen mélyre nyúlnak, a kőzet alatti lávarétegekig, ahol a démonok a legszívesebben időznek saját tróntermeikben. Minden démon egy ilyen építményt és a környező néhány tíz mérföldes sugarú területet uralja. Észlelhető hierarchia nincs közöttük, kommunikációjuk, kapcsolataik bonyolultsága meghaladja az emberi felfogóképességet. A szolgáik mind alantasabb szintűek. Egy démon mintegy ezer kisebb-nagyobb rangú szolgának parancsol, ezek jó kétharmada lélektelen élőhalott, akik a manuális feladatokat végzik. Különálló csoportot alkotnak a harcosok, akik valamiféle alsóbb rangú démonoknak számítanak, bár a valódi uraik ezt tagadják. A harcosok sokféle variációt felvehetnek, többségük torzult, mutálódott humanoid, vagy vámpírszerű jegyeket mutat, de akadak köztük varázstudók is, akiket boszorkányoknak, -mestereknek hívnak. Csak a harcosoknak és a démonoknak van valamiféle nevük, ami megkülönbözteti őket egymástól. Bőrükön, szőrzetükben, testnedveikben olyan vírusok és baktériumok lapulnak, amelyekre már rég immúnisak, de a Földön ezek mind potenciális világjárványokat okozhatnak, mint ahogy erre már volt is példa többször. Az ilyen fertőzéseket származásuk miatt árnyékfertőzésnek hívják, gyakorlatilag méregként hatnak az emberi szervezetre. A démonok száma ismeretlen, becslések szerint több ezer lehet belőlük, ha feltételezzük, hogy az Árnyék nem végtelen kiterjedésű. A tudósok szerint biztosnak tűnik, hogy a hely nem sík, hanem gömbfelszín, tehát egy bolygóról lehet szó, de pontosabb megfigyelésre nem volt alkalmuk.
Szörnyek és ellenfelek
A SWDX Bestiary fejezetében lévő lények mindegyike használható, de vannak, amelyeknél kisebb-nagyobb megkötések léteznek: • Az elementálok (elemental) csak árnymágia hatására öltenek testet, nem valós lények. • A kísértetek (ghost) korábban élőholtként használt, de a test elpusztulása után megmaradt és manifesztálódott lélek-mezők. • A mech (sentinel) lénytípus ebben a formában nem létezik. • A csontvázak (skeleton) és a zombik (zombie) lélek-mezők mozgatta élőholtak és csak árnymágia keltheti őket életre.
Árnylények
Az árnylények kivétel nélkül gonoszak és kaotikusak, kiszámíthatatlanok. A démonok szolgái csak saját uruknak engedelmeskednek, másoknak nem – hacsak az uruk erre nem utasítja őket. Minden árnylény ellenálló a földi fegyverek ellen (Toughness +4 (Hardy); kivéve a fleo/teufelblut típusúakat és a Kardokat, amelyek ellen ez a képesség nem érvényes) és a hideget is kiválóan tűrik ( Immunity (Cold)), emellett jól látnak a félhományban (Low Light Vision), és hatástalan ellenük bármilyen félelemkeltés (Fearless). Ezeken kívül mindegyikük rendelkezik a regeneráció képességével (Regeneration (Slow)) is, de minden begyógyítatlan wound, amit fleo/teufelblut fegyver okozott, megakadályozza a működését. Az egyes lényeknek ezeken túl további különleges képességeik is lehetnek. A démonharcosok fizikai testtel is rendelkeznek, amely kivétel nélkül sötét árnyalatú (jellemzően mélyvörös, fekete, sötétszürke, vagy indigókék) és szórzet helyett inkább hosszú tüskék és bőrkeményedések borítják a testüket. A SWDX Bestiary fejezete alatt lévő lények közül árnylénynek számít (azaz más formában nem léteznek és a fenti speciális képességeket még megkapják): dire wolf, drake, dragon, giant worm, goblin, lich, minotaur, ogre, orc (and chieftain), giant spider, troll, vampire, werewolf.
Megszállottak
Az átjárás az Árnyék és a Föld között csak mágikus kapukon lehetséges. A démonok ezt megkerülve is képesek utazni a két világ között, ha a testüket a kastélyuk mélyén hagyják, biztos őrizet alatt. Egy démon képes megszállni egy földi embert, ha az akarattal beleegyezik a dologba és eladja a lelkét a hatalomért cserébe. Ez a játékban azt jelenti, hogy az illetőnek saját akaratából kell így döntenie (félelemből, vagy más külső ráhatással nem lehet ezt kiváltani). Ha a démon elfogadja az alkut (mert számára nem kötelező), akkor a szelleme átlép a Földre és megszállja a kérelmező testét. Ettől fogva az illető lelke soha többé nem térhet vissza a testébe. Ha a démon távozik, mert a test megsemmisül, vagy mert kiűzték, a test élőhalottá válik. Ha játékos karakter teszi ezt, a megszállás pillanatában megszűnik karakter lenni és a mesélő irányította nem-játékos karakter lesz belőle! (…)
Démonok (…)
Drónok
A drónok olyan félig robotizált, félig emberi lények, akik valaha teljes emberek voltak, de valamilyen harctéri sérülés, vagy agyi betegség miatt már alkalmatlanná váltak a lélek-mező általi mozgatásra is, viszont testi adottságaik kárba vesztek volna a pusztulásukkal. A Birodalom és a Sógunátus egyaránt állít elő drónokat, rajtuk kívül más nem rendelkezik a szükséges szuperfejlett technológiával, amelynek eredete még a Kardinalitás számára is ismeretlen. Számos drón került
már a kezükre részben, vagy egészben, de csak szétégett áramköröket, ismeretlen – és működésképtelen – modulokat találtak bennük. A drónok pokolian ügyesek és gyorsak, csak a feladatra koncentrálnak, érzelmek, vagy vágyak már nem léteznek a számukra, beszélni sem tudnak, így ideális orvgyilkosok a két nagyhatalom titkos játszmáiban. Mivel tervezésben, taktikában nem túl okosak és a biztonsági berendezésekkel is meggyűlik a bajuk, a drónokat általában egy emberi specialista is irányítja a távolból, aki a baj első jelére meglép.
Drón orvgyilkos Attributes: Agility d10, Smarts d6, Spirit d4, Strength d6, Vigor d8 Skills: Fighting d10, Notice d10, Shooting d8, Stealth d10, Throwing d6, Swimming d6 Edges: Ambidextrous, Fleet-Footed, First Strike, Hard to Kill, Quick Draw Pace: 9; Parry: 7; Toughness: 7 (1) Gear: daggers or short swords, Glock (with silencer), earplug receiver Special Abilities: • Armor +1 • Drone: +2 to recover from being Shaken; does not suffer from disease or poison • Fearless: immune to fear and intimidation, but may be smart enough to react to fear-causing situations appropriately • Low Light Vision: Drones ignore penalties from Dim and Dark lightning
Élőholtak Csak a Reich területén dívik még az a szokás, hogy háborúban, rajtaütésekben, vagy csak betegségben, középkorúan elhunyt birodalmiak épen maradt testét feltámasztják. Korábban, a háborúk idején sokkal gyakrabban alkalmazták ezt, ma már ritka, de minden birodalmi polgár tisztában van azzal, hogy a teste a halála után is a Birodalmat szolgálja, ha az érdekek úgy kívánják. Az erős, ép testeket ezért nem is temetik el a szokások szerint, hanem karbonizálva lefagyasztják. A Birodalom csekély kompenzációt is fizet a hátramaradt családtagoknak. A testeket az abba költözött lélek.mezők irányítják. Amíg a bomlási folyamat nem előrehaladott, a birodalmi tudósok képesek olyan félautonóm, alapvető logikai képességekkel és az elhunyt korlátozott emlékeivel rendelkező mezőket felállítani, amelyek újból mozgásra tudják bírni a testet. Ehhez szükséges néhány pszichotechnológiai berendezés beépítése a testbe, de ezek olcsók és az ingyen használható, szívós, elképesztő munkabírású élőholtak alkalmazásával bőven megtérül az áruk. Az így feltámasztott testek minden szokásos élőholt (undead) jellemzővel rendelkeznek, de megőriznek néhányat a korábbi ejllemzőikből is: • Az eredeti képességeik közül az Agility egy kockával gyengül, a Vigor eggyel erősödik, a Smarts és a Spirit d4-re esik, a Strength nem változik. A Pace és Toughness értékeik ennek megfelelően módosulnak. • Képzettségeik közül a Fighting, Intimidation, Notice, Shooting, Swimming és Throwing változatlanul megmarad, a többit elfelejti. • Az előnyök és hátrányok közül csak azok maradnak meg, amelyek fizikai jellegűek (azaz elsősorban a Combat csoportba tartozók). Minden olyan jellemző is elvész, amelynek képzettség, vagy képesség előfeltétele megváltozik, vagy megszűnik, kivéve a Rank-ból adódó feltételt (ami élőholtnál nem számít). Az élőholtak teste nem konzerválódik a beavatkozásoktól, a bomlási folyamat tovább zajlik, de vannak olyan vegyszerek, amelyek lelassítják ezt. A külső húsréteg nagyjából 3-6 hónapig tartósítható, utána az élőholt csontvázként működik tovább. Ilyen formában szinte bármeddig fennmaradhat, csupán a lélek.mező energiatelepeit kell rendszeresen feltölteni. A testekbe költöztetett lelkek 1-2 év után ma-
guktól is felismerik ennek szükségességét és igyekeznek önmaguktól is elvégezni ezeket a műveleteket. Az emlék-töredékek nem teszik lehetővé, hogy visszaemlékezzenek a korábbi életükre, bár történhetnek felvillanások ismerős helyzetek, vagy személyek láttán. Az élőholtakat kevéssé zavarja össze ez a dolog, képességeiket semmiben sem befolyásolja. Képesek kezelni az egszerűbb eszközöket, fegyvereket, akár a tűzfegyvereket is, de pl. íjakkal, dobófegyverekkel nagyon rosszul bánnak, nem tudják jól felmérni a röppályát. Elboldogulnak a páncélokkal is, kivéve az elektronikai segédberendezéseket, ezek semmi segítséget nem nyújtanak a számukra. Járműveket nem tudnak vezetni, de az összetettebb, feltételes utasításokat is megértik és képesek követni (egy bizonyos határig). Meg tudják jegyezni az új nevüket, számukat (a régiekre nem emlékeznek), hívásra reagálnak, az egyszerűbb rádiókat tudják kezelni (de egy telefon már túl bonyolult a számukra). Beszédük lassú, egyszerű tőmondatokra épül, de érthető.
Emberek Általánosságban a legegyszerűbb a SWDX alapkönyv elején lévő archetípusok használata a nem-játékos karakterek esetén, ha gyorsan szükség van mondjuk egy tipikus taxisofőrre, vagy egy rendőrnyomozóra. Az alábbiakban inkább a világra jellemző ikonikusabb alakokkal ismerkedhetsz meg, akikkel a karakterek konfrontálódhatnak, vagy szövetségesként jelenthetnek meg a kalandok során. (…) (+AE Fekete Lovag, +árnyvadász, +Vörös Szamuráj, +Ritter, birodalmi kém, szövetségi ügynök, Kardinalitás papja, birodalmi árnymágus, +kalózvezér, csempész, +tiszt, informátor, nihonjin katona, bennszülött, Feuerkatzen (démonvadász, Bloodrayne-klón), ...)
Kalandok
A következő kalandok igyekeznek követni a SWDX „One Sheet” formátumát. A későbbiekben egy plot-point kampány is elképzelhető, hogy megírásra kerül, de ez egyelőre csak távlati terv. (…)
