Sasvári Sándor Dobó István szerepében

268 Ft, határon túl:

Minden olvasónknak és nézônknek áldott karácsonyt és boldog új évet kívánunk!

1 €uro

I. évfolyam, 4. szám • 2009. december

A Magyar Teátrumi Társaság havilapja

w w w.m a g ya r te at r u m.hu Friss hírek a magyarteatrum ONLINE oldalán!

Tekintsetek ránk Egri csillagok Sasvári Sándor

Dobó Kata az elmúlt évadban játszott először a Békés Megyei Jókai Színházban, akkor a Lüzisztraté címszerepét. Most pedig Werner Schwab: Elnöknők című drasztikus komédiájának bemutatójára készül, Kara Tündével és Bede-Fazekas Annával, Dorotty Szalma rendezésében. A polgárpukkasztó, felnőtteknek szóló darab egyik próbája előtt beszélgettünk a művésznővel. – Egy-két éve a televízióban láttam egy reggeli beszélgetést, amely arról szólt, hogy a Pinceszínházban Szervét Tiborral, Verebes István rendezésében William Gibson: Libikóka című darabjának bemutatójára készültök. Én akkor figyeltem föl arra, hogy a filmek után színpadon is játszol. Hányadik színpadi szereped volt az? – Miután hazaköltöztem az Egyesült Államokból, a második. Nagyon hálás is vagyok Verebes Istvánnak, hogy akkor gondolkodott bennem, amikor mások még nem. Az én pályám a megszokotthoz képpest furcsán alakult, többszörösen is renitens vagyok. Egyrészt, mert a színművészeti főiskolát kétszer is „otthagytam”, bár én nem így értelmezem, hanem, hogy más utat választottam. Először az első félévi vizsgáim után mentem ki Amerikába a férjemmel, ami elsősorban magánéleti döntés volt. Aztán, mivel nem találtam a helyem három-négy hónap után hazajöttem, és évhalasztás után visszamentem a főiskolára. Aztán

Dobó István szerepében

úgy gondoltam, hogy ne futamodjak már meg, csak meg kellene még egyszer próbálni, és megint abbahagytam, és megint kimentem Amerikába. A cikk folytatódik a 3. oldalon

A magyar történelem váratlan fordulatai, nemzetünk viszontagságai összekovácsolták és kettészakították a magyarokat határon innen, és határon túl. A hőstettek, a csaták emlékei évszázado-kon át megénekelt szép históriákként tartották emlékezetünkben őseink tüzét. Ha nem hagyjuk, nem merülnek feledésbe a régmúlt idők csodái. Ápolnunk kell mindazt az értéket, mely erősebbé és nemesebbé teszi hitünket, nemzetünket. A Győri Nemzeti Színház társulata az egyik legismertebb magyar történelmi regény musical változatával december 19-ei bemutatóján időutazásra hívja kedves közönségét. Várkonyi Mátyás – Béres Attila szerzőpáros Gárdonyi Géza Egri csillagok című regényét dolgozta fel. A darab kerettörténete a Miksa császár parancsára börtönbe vetett Dobó István és az őt meglátogató Bornemissza Gergely visszaemlékezésein alapul. A cikk folytatódik a 3. oldalon

a

Kedves Jézuska! Jó voltam! Emlékszel, tavaly azt ígértem Neked, hogy mindig megírom a házi feladatokat, időben leadom a munkaterveket és beszámolókat. Nos, én mindent teljesítettem. A tesóimmal sosem veszekszem, és anyuéknak is igyekszem szót fogadni, bár nem könnyű, mert én nem mindig tudok éjfél előtt ágyba bújni, anyu pedig hetente hétszer elmondja: össze fogsz esni fiam, ha sosem pihensz. Játékaimat rendben tartom, igyekszem csak olyat kitalálni, amit a társaim is szívesen játszanak. Most meg itt rágom az ágyban a tollat, hogy mit kérjek Tőled Idén, szemlesütésellenítőt kérek. Abban segíts, kérlek, hogy ne kelljen a színházba betérő nézőnek zavartan félrenéznie, ha a jegyszedő feléje nyújtja azt a 150 Ft-os műsorfüzetet, amit évek óta mindig megvásárolt az előadás előtt, mely része volt a belső ceremóniának, az ünnepnek, a színházba lépésnek, járásnak. Ne kelljen elkerülnie a büfét, ne keljen csapvízzel feltöltött ásványvizes palackot a ridikülből előcsempészni a hátsó sor mögötti homályban, a szünetben. Ne kelljen gondolkoznia, mérlegelnie, számolnia, hogy összejön-e még egy színházjegyre való a következő hónapban. Tudod, ők tudják, a színház az egyik utolsónak megmaradt kulturális menedékhelyünk. Tudják, ha feladják tradícióikat, apró ünnepeiket, akkor elveszítik gyökereiket, és belül összecsuklanak. Már lemondták az újság-előfizetéseket, lejjebb csavarták a fűtésszabályzót. Segíts, hogy a színházbérletről ne kelljen lemondaniuk! Hogy nekünk se kelljen róluk lemondanunk! Mi idén is jók leszünk! Egymásnak vetjük a vállakat és hisszük, hogy itt mindig meleg lesz, hogy ide kell betérni egy gyógy gerinckiegyenesítő feltöltődésre. Kérlek, ne feledkezz meg a magyar teátrumok nézőiről és a Magyar Teátrum olvasóiról!

Fekete Péter főszerkesztő

l e v e g ô

Balázs Péter szolnoki színháza Az 1912. április 20-án felavatott színházépületet Spiegel és Englerth budapesti építészek tervezték, nem egészen egy év alatt építették fel a szolnoki és rákóczifalvai kőművesek. Szolnok 1919-ben frontváros volt. A román tüzérség 80 napig - a Tisza balpartjáról - csaknem szüntelenül ágyúzta a várost. Az épület - a szolnoki templomok-

hoz és más középületekhez hasonlóan – több belövést kapott. 1927-ben "avatták" másodszor a színházépületet. Bevezették az épületbe a Tisza Szálló és Gyógyfürdő 58 C-os vizét, ezzel fűtötték a nézőteret és a kicsinyke öltözőket. A második világháború alatt is komoly sérülések érték az épületet. Az 1960-as évek elejére már annyira leromlott az épület általános műszaki állaga, hogy újbóli rekonstrukció

vált szükségessé. Ez 1963-ban fejeződött be, Szigligeti Liliomfi-jával nyitották meg a részben újjáépített színházat. 1989-ben életveszélyessé nyilvánították az 1963-ban "újjáépített" épületet. A mostani színházépület tervezése, építése szűk két évig tartott. Az építésztervező Siklós Mária, a belsőépítész Schinagl Gábor volt. Az új s z í n h á z é pü l e t e t 1991. április 11-én adták át rendeltetésének. A cikk folytatódik a 2. oldalon

2.

Magyar Teátrum . A Magyar Teátrumi Társaság havilapja . 2009. december

3.

Magyar Teátrum . A Magyar Teátrumi Társaság havilapja . 2009. december

Balázs Péter szolnoki színháza

(folytatás az 1. oldalról) A Szigligeti színház igazgatóját, Balázs Pétert arról kérdeztük, hogy milyen a színház kapcsolata közönségével? – A közönséggel soha nem volt rossz, hiszen én itt még vendégként is játszottam, egy operettben és a magam által rendezett Delilában is, és már ott úgy éreztem, hogy a közönség már nagyon vár egy ilyenfajta találkozást, és ez nemcsak a Molnár darabra vonatkozik. Vártak egy olyanfajta színházi attitűdre, amely később, miután elnyertem ezt a pozíciót, a színház vezérfonala lett. Eklektikus, klasszikus értelemben vett színházi élményekre volt már akkor kíváncsi a közönség. Természetesen akkor szokott ez megtörténni, amikor túl rövid pórázon tartják, amikor egyféle „kosztot” kap. Erre

ráun az ember. Mi megpróbáltunk eklektikus műsortervet csinálni, és azt hiszem, így megnyertük a közönség abszolút szeretetét. Számomra ez nemcsak a bérletek 100%-os eladásában realizálódik, hanem abban is, hogy a közönség minden alkalmat megragad arra, hogy a szeretetét kimutassa. Mert látják, hogy a színház is jó gazda módjára bánik a színészeivel, munkatársaival, akiket tisztel, szeret, és jövőképet akar nekik adni. Ugyanakkor fejlődik, építkezik, a színházzal szembeni színészstúdiókat, stúdiószínházat épít, rendbehozza a háziszínpadot, kiállítást szervez a termeiben, az ifjúságnak önképző programot talál ki, tehát tág értelemben nyúl a színházhoz. Többet akar a színház, nagyobbra néz. Keresi azokat az utakat, hogyan lehetne itt Rost Andrea főszereplésével új színdarabot bemutatni, ugyanakkor Szikora

A Liliomfi stábja

Robi könnyűzenei tehetségét is felmutatni. Nem vagyunk egyformák, természetesen a munka során derül ki az, hogy ki milyen képességekkel rendelkezik, hogy tud előrébb lépni, és figyelembe véve adottságait, biztosítani kell a karrierjének és színészi fejlődésének lehetőségét, és most olyan nagymúltú rendezőket tudunk foglalkoztatni, akiknek egy-egy rendezése valóságos egyetemi kurzust jelent a színészeknek. – Mi lehet a titok? Mi lehet a legfontosabb feladata egy színigazgatónak? – Eszembe jut egy pár mondat, ami megmaradt az emlékezetemben. Nem tegnap volt, amikor hallottam. Darvas Iván Salzburgban játszotta Beaumarchais Figaró házasságában Almaviva grófot. Én megnéztem a főpróbát, és előadás után sétáltunk egyet a folyóparton. Várkonyi Zoltán volt akkor az igazgatója a Vígszính á znak, é s hatalmi szóva l választás elé állították, h o g y igazgató lesz-e, vagy rektor a Főiskolán, mert a kettő nem megy, mondták az akkori vezetők. És

(folytatás az 1. oldalról)

– Van. A hat bérletes bemutatónkból kivettünk hármat, az ifjúság jobbulására. Liliomfi, Bánk bán, Vízkereszt. Olyan három ez, amit egy érettségire készülő kultúrembernek ismernie kell. Várjuk a fiatalokat, a helyfoglalások szépen haladnak. Mellette szeretném megemlíteni az Ádámok és Évák Ünnepét, melyhez önképzőköri tartalmat, érzésvilágot, hangulatot szeretnék kapcsolni. Együtt vagyunk, nevetünk egymáson, drukkolunk egymásnak, tanulunk egymástól, egymás hibáiból. Nem művészi előadást akarunk létrehozni, hanem olyan fiatalos, sokszínű művet, amit egy mai fiatalember befogad, hiszen az ő nyelvén szól. A régi alkotmány ott kezdődik, hogy szereted-e istenedet? Ez az első kőlapra van írva, ám utóbb csak az utolsó hatot engedték az ifjúság elé, hogy tiszteld szüleidet, és a többit. Az Ige, a Hit, a Biblia felé való fordulást elmismásolták, pedig az egész nemzetnek, az ifjúságnak igenis erkölcsileg kell megújulnia. Vissza kell térni a jó törvényekhez, amik nem zavarják meg az emberek életét, tisztává, könnyűvé teszik azt, vissza kell térni az alapértékekhez. A rossz törvények mellett bukdácsolunk, az életünk megkeseredik, elfogy a levegő. M. T.

Igazgatóválasztás előtt Zalaegerszeg Új direktor irányítja 2010-től a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színházat. A jelöltek megvannak, csak a döntés maradt hátra.

Ez év végén lejár a jelenlegi megbízott igazgató, Szabó József direktori mandátuma – aki Stefán Gábor márciusi lemondása után töltötte, illetve tölti be ezt a pozíciót – így természetesen a fenntartó, a Zalaeger-

szegi Közgyűlés Kulturális és Idegenforgalmi Bizottsága pályázatot hirdetett a Hevesi Sándor Színház igazgatói állásának betöltésére. A pályázat benyújtásának határideje november 5-e volt. A bírálóbizottság kilenc tagja közé négyet delegál az Előadóművészeti Tanács. Az értékelő munkában Balikó Tamás, a pécsi Nemzeti Színház igazgatója, Szikora János rendező, Vajda Márta, a Magyar Színházi Társaság ügyvezető titkára és a debreceni színház művésze, Csikos Sándor is részt vesz. Egy-egy fő a színház Közalkalmazotti Tanácsát és a Színházi Dolgozók Szakszervezetét, Nagyné Varga Melinda a minisztériumot, dr. Gyimesi Endre, illetve Gyutai Csaba kulturális ügyekért felelős alpolgármester a

Impresszum:

Sasvári Sándor az egyik próba szünetében nyilatkozott lapunknak: – A történetet jól ismerem, többször olvastam. Gyerekeimmel, – akik most tizenegy és hét évesek – három éve legalább tízszer megnéztük a filmet. A nagyobbik fiam nemsokára abba a korba kerül, hogy a könyvet is el fogja olvasni. A musical zenéjét Várkonyi Mátyás barátom, egykori igazgatóm, a Rock Színház alapítója írta, Béres Attila pedig a szövegét, akikkel az elmúlt 30 évben sokszor dolgoztam már együtt. Olyan ismert darabokban, mint a Sztárcsinálók, A bábjátékos vagy a Dorien Gray. 1997-ben, amikor az ősbemutatóra készültek, felkértek erre a szerepre, de engem egy németországi szerződés elszólított. Így nem tagadom, régi vágyam valósult meg, 1552. szeptember 09-én, II. Szolimán szultán seregei bekerítették Eger várát. hogy elA várfalakról mindössze 2 ezer védő nézett farkasszemet 70 ezer támadóval. játszhatom Minden egyes magyar védőre 35 török harcos jutott. 38 napon át tartott Dobó Istaz öldöklő ostrom, az évszázad legvéresebb tűzijátéka. 38 nap szakadatlan vánt. Szeküzdelem. Szerelem, halál, hűség, és árulás. Dobó kapitány a maroknyi marepeimet gyarral diadalra fordítja a reménytelen küzdelmet. 38 nap után Európa megtek int ve tanulja Eger nevét. Lesz-e még jövendő, amelyben büszkék lesznek ránk maá lt a lába n gyar századok? Terülj fölénk oltalmazó ég, tekintsetek ránk Egri Csillagok!

pozitív figurát alakítok, ebben az évben különösen szerencsés helyzetben vagyok, hiszen szeptemberben Szigetváron színpadra került a Zrínyi 1566 című musical, melyben Zrínyi Miklóst alakíthattam. Hálás feladat, egyenes és tiszta karaktert, történelmi személyiséget, magyar hőst megformálni, a közönség mindig jól fogadja, remélem most is így lesz Dobó Istvánként. A dicsőséges egri kapitánynak a musicalben közvetített hozzáállását a történelemhez: „A haza nem eladó” – darabbeli mondásával lehet a legjobban jellemezni. Az egri várvédők csodát tettek, amit emlegetett egész Európa. Olykor úgy érzem, ha a parlamentben 200 ilyen ember ülne, mint Dobó István, talán más volna sok minden hazánkban. Bevallom először, amikor a zenét hallottam, picit idegennek éreztem, de amint belemélyedtem, elkezdtem tanulni már a második hallásra szenzációs érzéseket keltett bennem. Azt kell, hogy mondjam, Várkonyi Mátyás nagyon tehetségesen nyúlt ehhez a darabhoz. Két zenei réteget használ az Egri csillagok kompozíciójában, a korabeli európai reneszánsz dallamos világát, valamint a vad, keleti, török zenei nyelvet. E két stílust fogja össze a musical rockos, modern alaphangja. Külön öröm számomra, hogy Nagy Viktor magyar musicalt tűzött műsorra. Bízom abban, hogy a darab a győri premierrel méltó helyére kerül. Az előadásban Sasvári Sándor

mellett láthatjuk játszani Fejszés Attilát, Kovács Lottit, Tóth Sándort, Forgács Pétert, Egyházi Gézát, Nagy Lórántot, Vincze Gábor Pétert, Györgyfi Józsefet, Bartha Alexandrát, Nagy Balázst, Szűcs Kingát, Meződi Józsefet, Rupnik Károlyt, Venczel-Kovács Zoltánt, Klinga Pétert, Fehér Ákost, Timkó Jánost, Sík Fridát. Az előadás koreográfusa: Gyenes Ildikó, koreográfus asszisztens: Fekete Miklós, színpadi mozgás: Pintér Tamás, Zenei vezető: Várkonyi Mátyás, karigazgató: Gál Anikó, korrepetítor: Kertes Anna, Vezényel: Várkonyi Mátyás és Kaposi Gergely, rendezőasszisztens: Horváth Márta. Rendező: Nagy Viktor. T.A.

– Azt hallottam, hogy most Te állítottad választás elé az igazgatót, miszerint akkor vállalsz szerepet a Jókai Sínházban, ha nem szép nőt kell játszanod, hanem a mélységeidet is megmutathatod? – Nem a szépség ellen tiltakoztam én, csak azt akartam, hogy ne a külsőm legyen a mérvadó, hanem olyan szerepet kapjak, amiben a drámai vénámat is megmutathatom a Békés megyei közönségnek is. Aztán az én elképzelésem és a Fekete Péter által felkínált lehetőség nagyon szerencsésen találkozott. – Ebben a darabban aztán vannak mélységek, van mit megmutatni… – Majdnem, hogy csak mélységeket lehet benne megmutatni. Amikor először elolvastam, akkor minden porcikám tiltakozott ellene, aztán rájöttem, hogy – és ez nem csak a színészekre vonatkozik – nagyon szeretünk a komfortzónánkon belül maradni. Viszont ha az ember nem bátor, akkor nem fejlődik, nem halad előre, nem kerülnek új dolgok az életébe. Ebben a darabban és szerepben mindentől meg kell válnom, ami számomra biztonságot jelent. Pőrén, pucéran kell kiállni, ami nagyon jó lehetőség. – Mit lehet elmondani a figuráról, akit alakítassz? – Ez egy vécés néni, jobban

mondva egy vécés nő, hiszen kortalan, annál is inkább, mert megrekedt a gyermeki naivitásnak egy olyan szintjén, ahol csak jó és rossz, fekete és fehér létezik. A három szereplő közül talán mégis ő látja a legrealistábban a világot maga körül. – Három nő szerepel a darabban, három barátnő? – Ez egy látszatbarátság. Ők hárman megtalálták ugyan a közös hangot, de rettenetesen távol vannak egymástól. Ott van köztük a felszínesség, a féltékenység, nem igazi barátság ez. – Három nő tehát nehezen jön ki egymással, ebben a próbafolyamatban viszont Dorotty Szalma rendezővel együtt négy nő vesz részt, és akkor még Kiss Katalin rendezőasszisztensről nem is beszéltünk. Hogy jöttök ki egymással? – Én pontosan ezért nagyon vártam ezt a próbafolyamatot, mert ilyenben még nem volt részem, hogy nincs férfienergia a próbákon. Szerintem ez jót tesz a produkciónak. Dorotty az én szempontomból egy ideális rendező, mert ügyesen tud megközelíteni bennünket, mindig érthető, és többnyire rögtön végrehajtható instrukciókat ad. Szépen lassan, lépcsőről lépcsőre együtt építettük fel a szituációkat, a karaktereket. Így is vannak olyan pillanataim,

amikor azt érzem, hogy: na most elkaptam a fonalat, máskor meg azt, hogy: nem tudom ez meg lesz-e? De most már azt is tudom, hogy ez így normális. Az elkeseredés is benne van a pakliban, az is normális. Csak a feladás nincs benne. Az elmúlt munkáim, és éveim során tapasztaltam meg azt, hogy amit nehéz megcsinálni, végigcsinálni, annak van a legtöbb hozadéka. És ez igaz a magánéletre, egy betegségre, egy veszekedésre, egy válásra is, hogy igen nagyon rossz lent lenni, de annál több leszel tőle. – A filmvászonhoz képest – ahol a színész egyáltalán nem találkozik személyesen a nézővel – ebben a kamaraszínházi előadásban egész közel kerülsz hozzájuk. Mennyivel nehezebb ez, mint a film? – Egyrészt hasonló, mert a filmbeli közelikhez hasonlóan csak egészen finom mozdulatokkal, arcjátékkal lehet játszani, hiszen közel van a közönség. Persze igazából a néző csak akkor látja a figurát, ha benned belül megszületik. A nézőt nem lehet becsapni. Lehet, hogy nem tudja megfogalmazni, mitől sántít egy alakítás, de azt érzi, hogy: hát, ez most nem jutott el hozzám. Én nagyon szeretem az ilyen intim kis színházi tereket, ahol nem lehet hazudni. Ez szerintem jó, nekünk színészeknek. Józsa Mihály

Balázs Péter az Ádámok és Évák színeinek sorsolásán, a fiatalokkal beszélget

Darvas akkor azt mondta, - bár Várkonyi nem engedte rendezni a József Attila Színházban, pedig szeretett volna, mondta neki, Ivánkám, nem vagy te rendező, ne hülyéskedj -, azt mondta a Darvas, hogy ha Várkonyi elmegy a színházból, akkor én is elmegyek. Kérdeztem, miért? Mert a levegő hiányát csak akkor érzi az ember, ha megvonják tőle, válaszolta Darvas Iván. Néha nehezen vett levegőt az ember, de volt. Várkonyi olyan levegőt sugárzott, függetlenül az ő rendezői, színészi képességeitől, attitűdjétől, hogy kiteljesedhettünk tőle mi, fiatal színészek, és nagy színészekké válhattak Darvasék. Ez az ő levegője volt. Szabadság volt a Vígszínházban, pedig diktatúra uralkodott az egész országban. De ott olyan közhangulat uralkodott, amit nem lehet elfelejteni. Ha nincs olyan légkör, akkor az megbénítja a tehetséget, ha uralkodás van, akkor megbénulnak a színészek, a tehetségtelenség felé megy el a dolog. Olyan légkört kell teremteni, ahol burjánzik, szárnyal a tehetség. Ez nem pénzkérdés, vagy van valakinek, vagy nincs. Ezt tudta Várkonyi. Erre emlékezve dolgozunk mi is. Ugyanolyat mégegyszer úgysem lehet csinálni. – „A múltban gyökerezik a jövő” jelszóval ifjúsági bérlet indul. Van rá igény?

fenntartót képviseli. A pályázatok között található budapesti és zalai kandidáló is. A bíráló bizottság tagjai már megismerték a névsort, így a közvélemény előtt is nyilvános, kik azok, akik megmérettetik magukat e posztért. Összesen négyen nyújtották be írásos anyagukat a teátrum vezetésére vonatkozóan. A végső győztes az alábbiak közül kerül ki: Besenczi Árpád a budapesti József Attila Színház Jászai-díjas színművésze, Falussy Lilla dramaturg, aki 2003 és 2005 között dolgozott az egerszegi teátrumban, Tóth Gergely, a Budapest Balett ügyvezető igazgatója, valamint Tucsni András, a színház jelenlegi irodalmi vezetője. A pályázók meghallgatására december 2-án kerül sor, a végső döntést a közgyűlés hozza meg. December 17-ei ülésén határoz majd a testület. Az új igazgató 2010. február 1-jétől foglalhatja el posztját, a kine-

vezés 5 évre szól, vagyis 2015. január 31-éig látja el a direktori feladatokat. Ami a színház jelenét illeti, ebben a naptári évben még két premier szerepel a műsortervben. November végén kerül bemutatásra Füst Milán: Boldogtalanok című kamaraszínházi előadása, amit Koltai M. Gábor rendezésében láthat a nagyérdemű, majd ezt követi december elején Gogol: A revizor című darabja, amelyet Bagó Bertalan állít színpadra. Ferencz András

Régi-új igazgató a Kvártélyházban Zalaegerszeg Megyei Jogú Város Önkormányzati képviselő-testülete, novemberi közgyűlésén Tompa Gábor (Tompagábor Kornél) ügyvezetőigazgatói megbízatását a Kvártélyház Szabadtéri Színház élén 2014. december 31-éig meghosszabbította. (-)

A lapban író szerzők:

Sasvári Sándor Dobó István szerepében

A díszletet Götz Béla tervezte, akinek a győri színházi tér különleges élmény, ugyanis a publikum számára kivételesen jó rálátás nyílik a színpadra. A tervezői munkát meghatározta, hogy a musical alaptörténete valóságos helyszínen játszódik. A díszlet hatalmas térképen „fekszik”, a három részre szakadt Magyarország középső szeletén. A kis makettként ábrázolt várak, amelyek körbe veszik a játékteret, a csaták sor á n s or b a

(folytatás az 1. oldalról)

– Ott jártál valamilyen színházi iskolába? – Többe is jártam, de ott annyi színházi iskola van, hogy nagyon nehéz megtalálni a neked megfelelőt, és olyat, amelyik nem csak arról szól, hogy elszedjék a pénzedet. Európából és máshonnan is sokan mennek az Egyesült Államokba úgy, hogy befizetik valahová a tandíjat, és ezért kapnak tanuló-vízumot, aztán az iskola nem érdekli őket, és az iskolát se érdeklik ők. Csak a vízum a lényeg. – Ezek a rossz példák, de az amerikai színészképzésre az is jellemző, hogy a jó színészek „holtukig tanulnak”, nem elégszenek meg azzal, hogy megvan a diploma, és kész. Találkoztál ilyenekkel? – Hogyne. Sok iskolába jártam, de köztük Larry Moss iskolája volt a legjobb, amit, két-három évvel azelőtt találtam meg, hogy hazajöttem, de még így is mázlistának érzem magam. Ott számtalanszor előfordult, hogy egy-egy órán olyan befutott filmsztárok ültek a sorok között, mint Tobey Maguire, vagy mások. Kint egyáltalán nem derogál a színészeknek tovább képezni, karbantartani, vagy szintentartani magukat.

dőlnek el, lobbannak lángra. Egyetlen helyszín magasodik ki végül: a megénekelt egri vár. A veszedelmes sereggel folytatott harc nemcsak a díszlet segítségével válik megélhetővé, ezt az élményt fokozzák Rátkai Erzsébet különleges jelmeztervei is. A tervezőnő a föld színeiben hatalmas szürke masszaként képzelte el a török sereget, mellyel szemben a magyar védők uniformizálatlan színgazdagsága; az egyéniség győzedelmeskedhet csak. Mind a díszlet, mind a jelmez egysége azt a rendezői elképzelést támasztja alá, mely szerint Eger hőseire hús-vér emberként kell emlékeznünk. Nagy Viktor igazgató régi vágya a musical megrendezése. Magával ragad a zene lelkesítő hatalma, és a történelmi nagyszerűség, hogy egy maroknyi csapat győzedelmeskedhet a megállíthatatlan erővel szemben. A produkcióban mozgatott tömeg és a művészek szakmai odaadása biztosítja a nézőt arról, hogy a győri színházban új nézőpontból

Larry Moss azért zseniális, mert úgy áll hozzá a színészekhez, hogy nem akarja mindenkire ráhúzni ugyanazt a sablont, a saját elképzeléseit, hanem tiszteletben tartja azt, hogy a te személyiségedből, a lelkedből jön a te szakmád, ezért mindenkihez külön módszerrel kell közelíteni. Ha nekem emberileg van valamilyen problémám, vagy valamilyen gát van bennem, akkor azokat továbbviszem a színpadra is. Ezért ő elsősorban ezekkel kezdett el foglalkozni, volt is sírás-rívás az óráin. Percek alatt megfejtett és szem­besített önmagával mindenkit, többek között engem is. Félelmetes volt, ugyanakkor azonnal megértettem, hogy mivel kell foglalkoznom, és gyakran már azon az órán megtörtént az áttörés, és az az adott dolog már nem okozott problémát a színpadon sem. – Ott tartottunk, hogy többszörösen is renitensnek számítasz a pályán… – Igen, nekem a filmezéssel indult a pályám, és Magyarországon nem ez a normális. Talán mert jobban elhatárolódik a színház és a film, mint másutt. Amikor hazajöttem, sokan úgy tekintettek rám, hogy: „hát ő egy filmszínésznő”, amit nem is értettem igazán.

idézhetjük fel a gyermekkorunkból jól ismert olvasmányt. A címszerepre meghívott népszerű vendégművész, Sasvári Sándor nem először játszik a győri színpadon, a nagysikerű Grand Hotel előadás Galambos Erzsivel, valamint a Nyomorultak című musical Jean-Valjean alakja felejthetetlen pillanatokat hozott.

A lapban író szerzők:

Magyar Teátrum – színházi havilap, Online: www.magyarteatrum.hu – Alapította, és kiadja a Magyar Teátrumi Társaság Egyesület, Levelezési cím: 1054 Budapest Aulich u. 8.II/4. Telefon: 06 (20) 500-2714 – Felelős kiadó az egyesület elnöke. – Szerkeszti a szerkesztőbizottság. Szerkesztőség: 5600 Békéscsaba Andrássy út 1. Telefon: 06 (20) 390-5566, Olvasói e-mail: [email protected] – Főszerkesztő: Fekete Péter – Lapszerkesztő: Józsa Mihály – Főmunkatársak: Elek Tibor, Zalán Tibor – Munkatárs: Mészáros Csilla – Korrektor: Komlósi Katalin – Színházi adatbázis/hirdetési e-mail: adat@ magyarteatrum.hu – Előfizetés-megrendelés e-mail: [email protected] – Terjeszti a Lapker Rt. Előfizetéses terjesztés: Magyar Posta Zrt. Terjesztéssel kapcsolatos e-mail: [email protected] – Grafika: Lengyel Tibor, Logomotív Kreatív Műhely, 9701 Szombathely, Dózsa György u. 11. Pf.: 455, Tel: 06 (94) 511-350, e-mail: [email protected] – DTP: Horváth Krisztina – Nyomtatás: LAPCOM Lapkiadó és Nyomdaipari Kft., 6729 Szeged, Szabadkai út 20. Ügyvezető igazgató: Szammer István – Online szerkesztés: Aradszki Zoltán – Online: www.magyarteatrum.hu – ISSN 2061-1501

Balogh Tibor

Tompagábor Kornél

Bera Linda

Elek Tibor

Csicsely Zoltán

Fekete Péter

Trombola Anita

Vidnyánszky Attila

Kulcsár Edit

Zalán Tibor

Tömöry Márta

Magyar Teátrum . A Magyar Teátrumi Társaság havilapja . 2009. december

Mikó István nem először játszik Kecskeméten – a város művelődési központjában ugyanis már többször láthatta őt a közönség a fővárosi vagy vidéki színházakból meghívott előadásokban. Ám ez az első alkalom, hogy a kecskeméti Katona József Színház társulatával dolgozik együtt a neves művész, akit arról faggattunk hányféle változatát ismeri a bakterház történetének? – Először olvastam Rideg Sándor Indul a bakterház című regényét, amely teljesen magával ragadott. Most, hogy játszom is benne, még jobban megszerettem ezt a történetet. Több színházi adaptációt is láttam, s úgy gondolom, a kecskeméti változat két fontos dologban különbözik a többitől. Cseke Péter rendező irányításával sajátos zenei világot alkottunk a darabhoz, ebben Rusz Milán kollégám van segítségünkre, aki nem csak a Vőfélyt játssza, hanem muzsikál is. Néhány apró zenei szösszenetet mi magunk írtunk, ettől nagyon egyedivé vált az előadás hangulata. A másik lényeges különbség,

Mikó István bakter-szerepben

hogy itt egy fiatal színész, és nem egy gyermek játssza Bendegúz szerepét. – Úgy tudom, Bendegúz megformálóját Ön ajánlotta Cseke Péter figyelmébe. Hol figyelt fel rá? – A tavalyi évadban Székesfehérváron játszottam Gogol Revizorában, s az előadásban Kántor Zoltánnak is volt egy rövidke jelenete. Úgy láttam, hogy ő egy nyílt tekintetű, érdeklődő fiatalember, akit érdekel a színészi pálya. Így, amikor Cseke Péter Bendegúz szerepére színészt keresett, őt ajánlottam. Most már biztosan mondhatom: bevált. – Ön a baktert alakítja az előadásban. Milyennek látja-láttatja ezt a figurát?

– A bakternek a saját kis világában hatalma van, hiszen ott van a kezében a zászló, a tárcsa, a szájában a síp. Azon a területen, ahol él, ő irányít, ő a

főnök. Ez a hatalom azonban igen gyengécske lábakon áll – ez rögtön kiderül, amikor Bendegúz megérkezik, és fenekestül felforgat mindent – teszi hozzá Mikó István. – Bakterünk szereti az élet örömeit: az ételt és az italt is bőven fogyasztja, és nagy

Mikó István és Nemcsák Károly

rajongója a női nemnek, ennek köszönheti, hogy konfliktusokba keveredik. Igazi kisember ő, aki néha komolyabban veszi saját magát, mint kellene, de éppen ettől mulatságos. – Az utóbbi években számos vidéki színházban játszott vendégként, többek között Szolnokon, Sopronban és Székesfehérváron. A változatosság gyönyörködtet? – Ma már nagyon sok színész van, aki nem kötődik egyetlen színházhoz, hanem egyes előadásokra szerződik le, és egy évad alatt több város színházában is játszik. Én magam is örülök annak, ha más-más város teátrumában kapok lehetőséget, és olyan közegben dolgozhatok, ami még új számomra, de otthonosan érzem magam. Ilyen színház számomra a kecskeméti is. Szeretem az itteni légkört, s emellett sok színész barátom van a hírös városban. Bera Linda

4.

5.

Magyar Teátrum . A Magyar Teátrumi Társaság havilapja . 2009. december

Sárközy Zoltán jutalomjátéka Sárközy Zoltán színművész 75. születésnapját Vincent van Gogh szerepével ünnepelte Debrecenben november 23-án. A monodráma első változatát Kocsis István három évtizede írta, és erre az alkalomra átdolgozta a művész-prédikátor monológját. Sárközy Zoltánt Bényei József, a debreceni költő-újságíró köszönti, aki direktora is volt a teátrumnak.

Beszélgetés Iglódi Istvánnal a szolnoki Vízkereszt, vagy amit akartok című darab rendezéséről – Látható, hogy nem ragaszkodsz olyan megoldásokhoz, melyeket már kipróbáltál korábban a színpadon. Új színész, új inspiráció? – Ez egy jó produkciót meghatároz. Egy új színésznek nyilvánvalóan nem adhatom ugyanazt az instrukciót, mint annak, aki annakidején játszotta. A színházrendezés nem lenne így művészet, hanem valami olyasmi, mint a keresztrejtvényfejtés. Van egy megoldás, az egyszer kijött, és mindig érvényes. A színházban az az izgalmas, hogy egy megoldás sose érvényes örökké. – Pláne egy ilyen darabnál, mely a titkokról, a változásról szól. – Igen. Ezt élvezi az ember. Változik az idő. A Vízkereszt ezekre az előadókra másképp hat. Hogy ki, hogyan éli át Viola kínjait? Itt egy egészen ifjú színésznő – Molnár Nikolett - csinálja, akivel sokat beszélgetek erről, és nagyon érdekes, hogy a Viola problémái neki nem jelentettek problémát.

Ez az életkora eredménye. Számomra nagyon izgalmas volt, hogy a mai fiatalság számára bizonyos problémák már nem problémák. Ez a dolga a színháznak, hogy bizonyos magatartás elé tart tükröt, amiről azt hiszed, hogy nem bűn, az mégis bűn. Amiről te azt hiszed, hogy nem erény, az lehet, hogy erény? Hogy máshonnan is nézd a világot. – Mi a különleges itt Szolnokon? Állandó ez, vagy változó? – Nehéz erre válaszolni, mert én itt mindig jól éreztem magam. Két nap alatt megéreztem - mostanában több vidé-

ki színházban is dolgoztam -, hogy itt nyugalom van, miközben nagyon erős a munkatempó. És mégis nyugalom van. Ami manapság a színházi életben elég ritka. Megbecsülendő. – Rendezés közben foglalkoztat, hogy a színházban, ahol igazgató vagy, változások lesznek? – Nem zavar. Én ezeket a változásokat várom. Talán én várom leginkább. Az én megbízatásom a múlt év novemberében lejárt. Azóta a helyzetem rébuszokban nyilvánul meg, hogy amíg az új igazgató jön, addig csináljam. De nem lehet műsort csinálni négy hónapra, még egy évadra sem. Műsort öt évre lehet csinálni. Az új igazgató kinevezése ezt a bizonytalanságot szüntetné meg, amennyiben ez a kinevezés jó lesz. Ez a kinevezés lehet rossz is. De ez engem nem zavar az itteni munkámban.

– Mi a legfőbb ered­mény, amit elértél a Pesti Magyar Színházban? – Talán kettőt. Az egyik szomorú dolog, de becsülettel tudtuk eltemetni azokat az idős kollégáinkat, akik eltávoztak közülünk, és nyugodt lélekkel elmondhatom, hogy az utolsó pillanatig, amíg színpadra bírtak menni, megadtuk nekik a lehetőséget arra, hogy a színpadi létükben boldogok legyenek. A másik eredménynek azt érzem, hogy csendesen, mondhatnám, majdnem fű alatt felépült egy nagyon erős, fiatal együttes, akik között kiemelkedő emberek is vannak. Azért mondom, hogy fű alatt, mert ezekről az emberekről csak azok tudnak, akik eljönnek, és megnézik a mi előadásainkat. A színháznak megszűnt a bojkottja, ami egykor kőkeményen fennállt. A sajtó talán még ma is mostohán bánik a színházzal. Az a fiatal színész, aki vállalja, hogy nálunk dolgozik, boldog az előadásokon, de nem boldog attól, hogy a munkája, s az eredményei nem kapnak olyan visszhangot, melyet megérdemelne. (Shakespeare: Vízkereszt, vagy amit akartok, Szigligeti Színház Szolnok. Főbb szerepekben: Huszárik Kata, Molnár Nikolett, Barabás Botond, ifj. Jászai László, Molnár László, Mészáros István, Karczag Ferenc, Gombos Judit, Dósa Mátyás)

A Vízkereszt próbáján - Bolba Tamás zeneszerző, Iglódi István rendező és Huszárik Kata színművésznő

A lapban író szerzők:

Kiss József

Sárközy Zoltán Jászai-díjas, Érdemes Művész teátrista úrnak Debrecen, Csokonai Színház Hallom, domine spectabilis, hogy ünnep készül. Téged ünnepelnek, mert hogy elért téged is a 75. esztendő, meg aztán tán éppen mostanában lesz ötven esztendeje, hogy folyamatosan, megszakítás nélkül tagja vagy a debreceni teátrumnak. Igaz, már Téri Árpád, színházunk egyik legnagyobb direktora szerződtetett a fénykorban, gondolom, színházi sihedernek. Azt hiszem, te vagy az egyetlen a mai debreceni prózai társulatban, akit még „Öcsi” segített a pályára. Aztán következett négy vándorév (Eger, Kaposvár, Békéscsaba, Szolnok), de visszajöttél, immár örökös tagnak. És csatlakoztál ahhoz a kiváló férfiakból álló színészcsoporthoz, akik sokáig meghatározták ennek a színháznak az arculatát. Pár év eltéréssel, kisebb-nagyobb kihagyásokkal, de ezt a prózai férfigárdát olyan nevek fémjelezték, mint Novák István, Simor Ottó, Bángyörgyi Károly, Gerbár Tibor, Oláh György, Sárosdy Rezső, vagy a még ma is aktív Kóti Árpád, az ifjabbak közé tartozó Csikos Sándor. Máig nem ismertük fel igazán, mit jelentett a debreceni színházművészetnek ez a veled kiegészülő, nélküled igen hiányos névsor. Miben vettelek észre először? Tán Molnár Ferenc elnyűhetetlen A doktor úr című komédiájában, mint Bertalan ügyvédbojtárt a 60-as évek elején. A fiatalság és a játék öröme áradt alakításodból, a kicsit naiv ártatlanság fura bája. Aztán kerested te is szerepköröd, a színház is. Voltál te operettbonviván (Edvin), sőt táncos komikus is (Brissard), de egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a te szerepköröd nem egyik vagy másik szakreszort (bonviván, buffó, rezonőr, drámai hős, komikus stb.), a te szerepköröd: SZÍNÉSZ. Mondhatnám, hogy jellemszínész vagy karakterszínész, de ezeknél is többet jelent a szó magában. Igazi „all round” színész voltál, számon tartandó minden szerepkörben. Én néző vagyok, élményeimmel tartalak számon. Hevenyészett feljegyzéseim szerint kb. 1960 és 2000 között 150-nél is több szerepet játszottál el itt. Talán Németh László Erzsébet-nap című darabja okozta számomra a revelációt, Varga Jani szerepe. Bár már Sarkadi Szeptemberében is feltűnt, ami itt bebizonyosodott, hogy az érzékeny, nagy lelket is hordozó figurák a te játékte-

A színházrendezés nem keresztrejtvényfejtés – Hányadszor vágtál neki a Vízkereszt, vagy amit akartok című darab rendezésének? – Sokadik alkalommal. De mindig másképp. Nem számoltam össze, de azt tudom, hogy az első Vízkeresztet a szentendrei szabadtéri játékokon rendeztem 1972-ben. Ez volt az az előadás, melyben Béres Ilona, Lukács Sándor, Reviczky Gábor, Őze Lajos, Zala Márk játszottak. Fantasztikus élmény volt, ezek a művészek a Vígből, a Madáchból a 25. színházig, mind máshonnan jöttek. Ez egy „népfrontos” előadás volt. – Igazán tehetséges emberek hamar megtalálják a közös stílust. – A társulati lét a színház egyik alapja, és ahol a társulat megszűnik, ott előbb-utóbb elkezd meghalni egy bizonyos típusú színészet. Nagyon jó társulatban lenni, különösen, ha azt még irányítják is. Nyáron nagyon jó olyan emberekkel együtt dolgozni, akik amúgy máshol vannak szerződésben. Frissítő injekciót kap az ember. A kettő nem zárja ki egymást. – Ez a felfrissülés számodra a színművészeti egyetemen is megadatott? – Most bocsátottak el az egyetemről ezelőtt egy évvel. Az utolsó néhány évben már nem élveztem. – Más idők járnak mostanában… Hogy érzed magad itt Szolnokon? – Jól érzem magam, nagyon. Lelkes együttes, ifjú együttes. Nagyon akarnak és akartak.

Egy kortars levele

red. Ezért adhattál újat más nagy színészek után is pl., mint Ill A milliomosnő látogatásában, Az ötödik pecsét Civilruhás, a Tóték Őrnagy, Az a szép fényes nap Bönge, a Kiálts, város! Kalmár Sztavriász figurájában. És ez az érzékenység segített abban, hogy megérdemelt sikereket arass mai szerzők mai hős alakjaiban, még az olyan, már-már abszurd alkotásokban is, mint pl. a Kartoték, a Pisti a vérzivatarban, az Imoga. Nem is szólva Keresztes tanárról vagy Vígh Gusztáv asztalosról. És a negatív figurák? A Civilruhást már említettem, de említhetem Kocsis István Megszámláltatott fák című drámájában az őrnagy figuráját és sok mást is. Voltál gonosz török basa, ördögherceg, de a kicsi feladatot is oly alázattal, odaadással valósítottad meg, mintha a csillagokat ostromolnád. A sokoldalúság és a megbízható pontosság, a pálya iránt érzett alázat kísért végig utadon, és ezek jó segítőtársak voltak, bizonyítják szakmai elismeréseid. És még adósod vagyok valamivel ebben a köszöntőben, domine spectabilis. Meg kell köszönnöm, hogy egyike voltál azoknak a debreceni színészeknek, akik vállalták és magas művészi színvonalra emelték errefelé a versmondást. Fiatalon kezdted, máig gyakorlod. Voltak szívedhez nagyon közel álló költők, pl. Illyés Gyula, Gulyás Pál, Ratkó József. És ilyen Váci Mihály. Élő tanúja vagyok, mert nekem mondta egyszer saját verseit hallgatva tőled, hogy az ő költészetét a versmondó színészek közül te érted a legjobban. És méltó megszólaltatóra találtak benned a mai debreceni poéták is. Megbecsülted, tisztelted, tanítottad az amatőr versmondókat is, szereped volt abban, hogy Debrecen a költészet befogadásának városa is lehetett. Hallom, most Van Gogh szerepére készülsz Kocsis István monodrámájában. Embert-színészt próbáló feladat. Adjon erőt hozzá a hűséged, sokoldalúságod, emberséged, hited a művészet érvényességében és örökkévalóságában. Éltessen az Isten, domine spectabilis, alkotóerőben és további emberi tisztességben. Régi barátod és kortársad Bényei József

Trokán Nóra Aldonzát játszana Annak ellenére, hogy édesanyja és édesapja elismert színművészek, Trokán Nóra fejében sokáig meg sem fordult, hogy szülei pályáját kövesse. Aztán a frissen végzett színésznő az Eszter hagyatéka című darabban mutatkozott be először a kecskeméti teátrum színpadán – akkor még, mint színművészeti egyetemi hallgató. – Gyerekkori álmom volt, hogy egyszer majd állatorvos leszek. Aztán mikor másodikos gimnazistaként elkísértem a testvéremet Földessy Margit drámastúdiójába, rájöttem, hogy mit is akarok igazán. Onnantól kezdve egyre jobban érlelődött bennem, hogy színésznő szeretnék lenni. Úgy alakult, hogy a testvéremmel egyszerre vettek fel bennünket a Színművészeti Egyetemre. Amint azt Nórától megtudtuk, nagyon szeretett az egyetemre járni. Osztályával sikeres vizsgákat tud-

hattak maguk mögött. Az egyikkel még fesztiválokat is nyertek, és a mai napig játsszák. Az egykori osztálytársak mindig megnézik egymás bemutatóit, és szeretnek egy kis időre visszatérni a fészekbe. Nóra az egyetemi évek után boldogan vállalta el a kecskeméti teátrum felkérését. – Szívesen jöttem Kecskemétre. Fontos volt számomra, hogy sokat dolgozhassak – hiszen ez egy gyakorlati szakma –, és ez itt megadatott. Cseke Péter igazgató olyan szerepeket ajánlott, amelyek mindegyike fajsúlyos feladat. Az évadot a Három nővér Irinájával kezdtem. Nagy érzelmi skálát kell bejárnom ebben az előadásban. A legjobban ezt a szerepemet szeretem, mert ebben nagyon megtaláltam önmagamat, ugyanakkor nincs olyan karakter, amit ne játszanék szívesen. A fiatal színésznő a Gogol Utó-

Ha egy színész szabad, akkor tud igazán jó lenni

irat című előadásban is játszik. Ez a darab különleges kihívást jelentett a szereplőknek, mivel nagyrészt improvizációra épül. – Ez az előadás bizonyos tekintetben eltér a hagyományos színháztól, de a lényeg ugyanaz: mégpedig a szabadság. Vlad Troickij, a darab ukrán rendezője mindig azt mondta nekünk, hogy ez egy szabadjáték. Ha egy színész szabad, akkor tud igazán jó lenni. Nehéz jól improvizálni, de nagyon szeretem, és mindig nagy izgalommal várom, mi fog aznap este történni. Trokán Nóra sokféle szerepálmot dédelget, többek között zenés darabokban is szívesen játszana. – Például a La Mancha lovagjá-

Trokán Nóra és Danyi Judit a Három nővérben

ban Aldonza szerepét szeretném eljátszani egyszer. Anyukámnak, Papadimitriu Athinának pedig az az álma, hogy egy olyan előadásban játszhassa el a dajkát, ahol a lánya alakítja Júliát. Ezzel én is egyetértek – tette hozzá a fiatal tehetség. Gál Orsolya

A lap tervező grafikusai:

A lapban író szerzők:

Friss hírek a magyar teátrum ONLINE oldalán!

www.magyarteatrum.hu Józsa Mihály

Kiss József

Varga Róbert

Komlósi Katalin

Réczei Tamás

Mészáros Csilla

Ferencz András

Eichner Andras

Köles István Junior

Szász Zsolt

Tarics Péter

Horváth Krisztina

Schütz Péter

Lengyel Tibor

Gáspár Tibor Jászai Mari-díjas színművész lesz Arthur Miller: Pillantás a hídról című drámájának egyik főszereplője a Veszprémi Petőfi Színházban. Az előadást Guelmino Sándor állítja színpadra, a bemutató december 18-án lesz. A darabban az előzetes tervek és hírek szerint Eperjes Károly játszotta volna Eddie Carbone-t, ám a Kossuth-díjas művész megnövekedett színházi feladatai, a sok utazással járó feszített tempó miatt úgy érezte, nem tud a saját mércéje és a rendező által várt szín-

vonalon felkészülni erre a feladatra, ezért kérte azt, hogy a produkcióban egy kisebb, de mégis jelentős szerepet játszhasson el. Alfieri ügyvédet formálja meg, ezt a karaktert az eredeti elgondolás szerint Szalma Tamás alakította volna. – Az Indul a bakterház novemberi győri vendégszereplése - ez a csereelőadásunk a Csárdáskirálynőért -, a Budapesten játszott főszerepeim és a veszprémi színházi teendőim miatt nem tudnék annyit és olyan minőségben próbálni Guelmino Sándor-

ral, a többi szereplővel, amely elég lenne ahhoz, hogy egy újabb jelentős szerepre megfelelő módon felkészüljek. A rendezővel egyetértésben ezért is kértük fel Gáspár Tibort erre a szerepre, ő már játszotta Carbone-t. A nyíregyházi színháztól kikértük erre a darabra, folyamatosan itt tud lenni Veszprémben a délelőtti, valamint az esti próbákon is. A Veszprémi Petőfi Színházra váró, és valószínűsíthetően jelentős kormányzati elvonás miatt több olyan feladatom van most művészeti tanácsadóként, amely szintén komoly energiákat emészt fel, ez is hozzájárult a döntésemhez – mondta Eperjes Károly. Gáspár Tibor nem először formálja meg Eddie szerepét, sőt ismerősként üdvözölték a veszprémi teátrumban, mert jó néhány évvel ezelőtt Monár Ferenc: A testőr című darabjában már vendégszerepelt a Petőfi Színházban. – Szolnokon és Szegeden is eljátszhattam a Pillantás a hídról főszerepét, s most azért vállaltam el mégegyszer Veszprémben, mert más a rendező, más a társulat, a környezet, és mindez biztosíték arra, hogy

nekem is tud még újat adni ez a szerep. Tíz éve formáltam meg először Eddiet-t, s azóta bennem is változott sok minden, így biztos, hogy másképp alakítom majd Veszprémben, mint Szolnokon vagy Szegeden, és remélem el tudom nyerni a nézők bizalmát itt is – nyilatkozta Gáspár Tibor. Guelmino Sándor a darab rendezője sem először találkozik a művel, néhány esztendeje Sopronban már színpadra állította a darabot. – Nem szívesen nyúlok olyan műhöz, amit egyszer már megrendeztem, ám nagyon örülök, hogy elvállaltam a veszprémi felkérést, mert sok újat tud adni nekem is ez a munka. Olyan ez, mint amikor az ember meg akar fejteni egy olasz módra kitalált rejtvényt. Ott az üres kockás feladvány, aztán az ember nekiáll megfejteni, eleinte nem tudja, hol is lesz a fekete és fehér négyzet, hová is írja a szavakat. A soproni

Indul a k ec sk e meti Rideg Sándor legelső regénye, a Népszavában folytatásokban megjelent Indul a bakterház kitűnt a kor alkotásai közül. A bakterház lakóit, no meg az égetnivaló Bendegúzt az olvasóközönség és a szakma egyaránt a szívébe zárta. A történet népszerűségét jól mutatja, hogy filmes feldolgozása máig óriási siker, sőt, több színpadi változata is született már a regénynek. A kecskeméti Katona József Színházban november 27-én mutatták be az Indul a bakterház című darabot, olyan neves vendégművészek közreműködésével, mint Mikó István és Nemcsák Károly. A premier előtti napokban Cseke Péter rendezővel beszélgettünk. - Ezt a történetet a filmvászonról ismerik a legtöbben: Koltai Róberttel és Haumann Péterrel. Mennyiben fog hasonlítani ahhoz, vagy eltérni tőle a kecskeméti előadás? – Véleményem szerint az olvasásnál nincs nagyobb élmény, ezért az én kiindulási alapom mindenképpen a kultuszfilmnek is alapot adó regény volt – nyilatkozta a Magyar Teátrumnak Cseke Péter, a darab rendezője, a kecskeméti Katona József Színház igazgatója. – Úgy vélem, a mi színpadi adaptációnk megközelíti a regény

bakter h az!

képi világát, stílusát és nyelvi leleményeit. Engem ebben a történetben a fiúcska, Bendegúz sorsa ragadott meg, már csak azért is, mert hasonló helyzeteket éltem át. Tizenegy évesen egy vidéki városból a fővárosba költöztünk a családommal. Teljesen új világba kerültem, és sok nehézséggel kellett megbirkóznom. Ugyanolyan lázadó voltam én is, mint a kamasz Bendegúz, akit azért küld édesanyja a bakterhez, hogy embert faragjanak belőle. De nem csak azért kedvelem az Indul a bakterház című regényt, mert a főhősében sokszor magamra ismerek, hanem azért is, mert csodálom azt a szívmelegséget, amivel a szerző bemutatja olvasóinak a kecöli iszákos, hazudozó, buta embereket, akiket azonban minden rossz tulajdonságuk ellenére is szeretni kell. – Az előadás érdekessége az lesz, hogy nem egy gyermek, hanem

egy fiatal tehetség játssza majd Bendegúz szerepét. Hogyan hidalják át a korkülönbséget? – Kitaláltam egy kerettörténetet, mely szerint a huszon-egynéhány éves Bendegúz visszalátogat gyermekkora fontos helyszínére. Kapcsolatot teremt a nézőkkel, és elmondja, hogy író szeretne lenni, s szeretné

megírni mindazt, ami itt vele történt. S ha már ilyen szépen összegyűlt a közönség, felelevenít néhány jelenetet. Ott a színpadon öltözik át, így lesz újra kisfiúvá. Az előadás végén pedig visszabújik fiatalkori ruháiba, majd elbúcsúzik a közönségtől. – Vendégművészeket is hívott az előadáshoz. Azt is tudta akkor, melyik szerepet osztja rájuk?

Magyar Teátrum . A Magyar Teátrumi Társaság havilapja . 2009. december

Akkor is vidéki lány Kara Tünde a Békés Megyei Jókai Színház művésze tősgyökeres…. budapesti. Mostanra azonban a csabai társulat nélkülözhetetlen tagja. Forog, pörög, szervez, megálmodik, rendez, tanít és nem utolsó sorban:

játszik. Fiatal színésznő, mégis hihetetlenül finom, érett alakításokra képes. Tavaly a színházi szakma Gálfy László Gyűrű-díjjal jutalmazta, idén Szolnokon a Vádorfesztiváldíjat nyerte el – és nem pókeren.

produkció után úgy gondoltam, én már ezt a művet megfejtettem, ám itt Veszprémben a színészeknek köszönhetően bennem is újraértékelődött a megfejtés, s új megoldásokat, hangsúlyokat találtunk, amelyek mássá tehetik ezt az előadást. Így aztán egy új rejtvényt töltünk ki együtt a színészekkel és ez pedig már hozza magával azt, hogy megszülethessen egy igazi veszprémi Pillantás a hídról produkció – mondta Guelmino Sándor. Az előadásban Dobra Máriát, Máté P. Gábort, Csarnóy Zsuzsannát, Gere Dénes Ákost, Gula Pétert, Nyirkó Istvánt és Keresztes Gábort láthatják a nézők. Az előadás rendezőasszisztense Pápes Mónika, díszlettervezője Bagossy Levente, a jelmez Kárpáti Enikő munkája, a zene Döme Zsolt nevéhez fűződik, a szcenikus pedig Perlaki Róbert. V.R.

– Azt tudtam, hogy Mikó Istvánt és Nemcsák Károlyt is szívesen látnám a darabban, de először még más szerepekben gondolkodtam. Sokáig azt terveztem például, hogy Mikó játszaná a banyát, ami minden bizonnyal érdekes lett volna. Végül a baktert alakítja, és kiváló. Azok közé a rendezők közé tartozom, akik alaposan felkészülnek egy darabra. Tele van jegyzetekkel és rajzokkal a szövegkönyvem, mielőtt még elkezdődne a próbafolyamat. Gyakorlatilag az egész előadásnak a „filmjét” látom magamban már jóval a próbák előtt. Persze mindez csak azért van, hogy a próbák alatt a színészekkel közös munka során teljesen megváltozzon. Úgy vélem, fontos, hogy a rendező irányt tudjon mutatni a kollégáknak, hogy legyen egy konkrét elképzelése arról, amit látni szeretne a színpadon. – Van néhány nagyon emlékezetes jelenet a történetben, amit biztosan vár a közönség. Lesz például szilvásgombóc-dobálás? – Természetesen, hiszen ez elmaradhatatlan. Még azt is elárulom, hogy igazi gombócok is lesznek, amit elfogyasztanak a szereplők, a dobálózást viszont preparátumokkal oldjuk meg. Ez egyébként egy nagyon kellékigényes darab, hihetetlenül sok apróságra kellett odafigyelnünk. Hosszú, de nagyon emlékezetes volt a próbafolyamat, és úgy érzem a közönség is szeretni fogja ezt az előadást. Bera Linda

Kara Tünde Marlene szerepében

Két nap: két bemutató Szolnokon. A Vízkereszt… pénteki bemutatója után, december 5-én, szombaton este újabb premier lesz. A Szigligeti Színházban Szépségszalon címmel mutatják be a hölgyek Robert Harling Acélmagnóliákként híressé vált színdarabját, Radó Denise rendezésében, akit először arról kérdeztünk, mi fogta meg ebben a darabban? – Az anyaság, a gyermekvállalás, ami mindennél fontosabb, ami min­dent fö­lülír. Még az ember élete sem annyira fontos, mint az, hogy a nő egy gyermeknek életet tud adni. Továbbviszi az a gyermek az életedet. Ebben a darabban egy cukorbeteg lány gyermekvállalásáról van szó, illetve az őt körülvevő hölgyek melléállásáról, szeretetéről, az édesanyja hozzá fűződő kapcsolatáról. Hiszen az édesanyjának Shelby a gyereke, így neki Shelby egészsége a legfontosabb. De be kell látnia, hogy a gyereke felRadó Denise

Veszprémben

Gáspár T ibor újr a Eddie Car bone szer epében

7.

– Eszményi Viktória egykori slágere jut rólad eszembe… – Ezt most megfordítod ugye? – Mert kellett egy pont, ahol azt mondtad, most már vidéki lány vagy… – Idén van az évfordulója, hogy pontosan annyit éltem Békéscsabán, mint Budapesten. Ha kérdik azt szoktam mondani, hogy Budapesten születtem, de ha visszagondolok, hát én szabályosan rettegve költöztem vidékre. Azt gondoltam, hogy úristen ott milyen élet van, biztosan dögunalom lesz. Mostanra azt tartom, hogy sokkal élhetőbb, és kifejezetten szeretek ebben a városban létezni. – A budapesti színházi élet nem hat rád mágnesként? – Mondjuk, én szerencsés vagyok ebben a tekintetben. Játszottam Szegeden és Budapesten is. Nagyon hiányérzetem nincs. Persze vidéken nagyon sok mindent el kell játszani, viszont szerencsére e miatt az embert nehezen skatulyázzák be. Az ember sok mindenben kipróbáltatik, szerintem ez jobb és főleg változatosabb mintha a több mint harminc fővárosi színház valamelyikében ráállítanának egy szerepkörre. Habár döntően prózai színésznek gondolom magam olyan jó néha énekes darabban bizonyítani. – Inkább társulati tagként vagy színész individuumként (különálló személyiségként – a szerk.) szeretsz magadra gondolni? – A társulatnak én több előnyét látom. Amikor máshol próbálok, ahol nem érzem a közösséget, kicsit mindig gyökértelennek érzem ma-

gam. A társulatban az a jó, hogy habár a magot tekintve mondjuk, tizenkét emberrel dolgozol együtt folyamatosan, mégis van egy v e t é s f o rgó. Nem mindig ugyanaz a partnered a színpadon és újabb-újabb oldalait ismerheted meg a társaidnak, ez nagyon izgalmassá tudja tenni a munkát. – Az Edith és Marlene nagyon sikeres, a közönség imádja, a szakma elismeri. Mit éreztél meg annyira Marlene Dietrich-ből, hogy díjat kaptál érte? – Uh, erről félve nyilatkozom. Nekem soha semmi közöm nem volt Marlene Dietrich-hez. Nem került hozzám soha közel ez a nő, nem is vagyok az az alkat. Amikor elkezdtünk a darabbal foglalkozni, beleástam magam az önéletrajzába, lemezeibe, és borzasztóan tisztelni kezdtem benne azt az arisztokratikus tartást, ami egy belenevelt dolog volt. Én nem szégyellek sírni mások előtt – Marlene inkább meghalt volna, semhogy gyengének lássák. Hihetetlen a lenyomottság- visszafogottság ebben a karakterben, aki a mások számára már robbanó feszültségeket is leke-

életet a dni nőtt, és neki is szüksége van arra, hogy életet adjon. Ez az én életemben is roppant fontos. Elég későn adatott meg nekem, hogy gyermekem lehessen, de nem is tudtam volna elképzelni az életemet másképpen. Egy nőnek e-nélkül nem lehet teljes életet élnie. Számomra úgy adta a Jóisten, hogy meg kellett várnom azt az időt, amikor ő jónak látta, hogy megajándékozzon a k i s l á nyom m a l . Erről szól a darab, ezért fogott meg engem ennyire. – A nők kezdik a szerepüket elfelejteni… – A nőknek rengeteg új feladatuk lett. Kellett nekünk a nagy büdös emancipáció. Mindent nem lehet egyszerre teljesíteni, valamit fel kell adni, valami sérül. A férfiak sem tudják eltartani a családjukat, a nőknek is dolgozniuk kell, így aztán sok esetben az anyagi helyzet mondatja ki a nőkkel, hogy nem merik vállalni. Az én szemléletem más, de meg-

értem ezt az érvelést, ám elfogadni nem tudom. Ha csak önszeretet van, és nem áldozzák be a karrierjüket, a hírességüket… az régen rossz. – Hogy tudsz dolgozni a színésznőkkel? – Mint mindenben, a szeretet itt is nagyon fontos. Én is színész vagyok, nagyon jól tudom, hogy szere-

tet, figyelem nélküli légkörben nem lehet dolgozni. Igyekszem ezt a légkört megteremteni a csajoknak, hogy a legjobbat tudják magukból megmutatni. Van egy közös nyelvünk, értenek engem, hogy mit szeretnék, az ízlésemet is ismerik.

Kertész Marcellát arra kértük meséljen valamit Truvy-ról, a fodrásznőről. – Már a neve is különleges, ahogy ő maga is. Családanya, aki a kisvárosban a hölgyeket széppé varázsolja. Fontos munkája van. A hölgyek problémáin segít, egy lelki szemetesláda. Én is hajlamos vagyok erre, mint minden nő. Minden igazi nő. Egyszerű lélek, de pont ez adja a mérhetetlen jóságát. – Mi ennek a sok jóságnak az értelme? – Mi a férfiaknak élünk, és reméljük, hogy a férfiak értünk. Ez a közös játék visz előre minket. A magunk kis drámái. Ez a darab egyszerű kis emberi életekről szól, de mégis, itt minden nagyon különleges. Jankovics Anna

Pillantás a hídról

6.

Kertész Marcella

Magyar Teátrum . A Magyar Teátrumi Társaság havilapja . 2009. december

Jankovics Annától azt kérdeztük, mi a hasonlóság a mostani és a fél évvel ezelőtti Országúton próbái között? – Nem érzek különbséget. Az

zeli, ugyanakkor mélyen érző ember. Remélem ebből sikerült valamit megcsillantani, nekem legalábbis ez volt benne izgalmas. – Szerepálmok? – Én úgy szemlélem, hogy minden szerep, amelyet eljátszhattam valamilyen üzenettel bírt számomra. Néha magánéleti, de természetesen szakmai értelemben is. Mindegyik egy kis kavics, amiből összeáll az utam. Szóval „nagy” szerepálmom eddig legalábbis nem volt, de mostanában háromszor is előfordult, hogy egy-egy ember azt mondta, hogy Lady Macbeth-et kellene játszanom. Magamtól még sosem jutott eszembe… de miért is ne? Junior Országúton számomra nagy lépcsőfokot jelentett. Színész lettem. Pont jókor jött. Önbizalmat szereztem. Ez az önbizalom segít most a színészi kifejezésben. – Visszatérve a Szépségszalon világába. Miről tanúskodik a kis Shelby? – Látszólag egy rózsaszín világban él, ám ez egy súlyosan beteg lány, aki lehetne egy befordult, agresszív lény, de ő az, aki annyira szeretetre méltó és mindenre nyitott, hogy ez az üzenete: igenis, lehet boldognak lenni a nehéz körülmények ellenére is. Shelby egy kis hős. Bejár egy utat, felnő, és úgy megy el, hogy neki akkor is sikerül. Ő egy áldozat, meghal, de kiderül, hogy a többi nő életében él tovább, és a kisfiában is. Megérte. Már megint ez a „mégis megérte”. Ez volt Gelsomina is. Ezek nagyon szép szerepek. Örülök nekik. (Robert Harling: Szépségszalon, Szereplők: Jankovics Anna, Kertész Marcella, Császár Gyöngyi, Lugosi Claudia, Sárvári Diána, Radó Denise) (-s j-)

8.

Magyar Teátrum . A Magyar Teátrumi Társaság havilapja . 2009. december

„Nem szabad ezt a pályát választani csak azért, hogy reflektorfénybe állhassunk, a legfontosabb, hogy a darabok üzenetét a lehető legtökéletesebben közvetítsük.”

Pápai Erika és Quintus Konrád

Ranyevszkaja, A. P. Csehov: Cseresznyéskert, Vörösmarty Színház, Székesfehérvár – Gyerekként különleges bánásmódot igényeltem, és szerencsére többnyire meg is kaptam. Édesanyám a túlzott érzékenységemet óvó figyelemmel burkolta be, szerető családi légkörben nőttem föl. Sosem maradt észrevétlen, óhatatlanul magára vonta a figyelmet. Fényképét rendre lelopták a gimnázium dicsőségtáblájáról. – Nővérem egyszer a fejemre olvasta, hogy ’könnyű a szemétdombon kiskakasnak lenni.’ Szörnyen rosszul esett, de igaza volt.

Kovács Zsuzsa Veszprémben

Gyerek-játék

Örkény Színház, Budapest Rendező: Ascher Tamás Ha azt a színházi tételmondatot vesszük, hogy azért (is) jó színésznek lenni, mert a sajátjától szélsőségesen távoli karaktereket is eljátszhat a színész, akkor a Jógyerekek képeskönyve című előadás egytől-egyig pazar játéklehetőséget kínál a színpadra lépőknek. Szemlátomást élvezetes játszani az előadásban, a zsöllyéből pedig öröm ezt nézni. Groteszk a darab műfaja, a csavart logika feltételezi: minden gyerek velejéig megátalkodott rossztevő és minden szülő nyakán lerázhatatlan teherként lógnak a porontyok. Pontos, ötletes, társulati szellemben létrehozott előadás fut az Örkény Színház műsorán. Szórakoztató, fekete humor. Csicsely Zoltán

A kedvelt színművésznő nagyra értékeli azt a magas színvonalú munkát, melyet a Bujtor-Eperjes páros végzett az elmúlt másfél évben. Veszprémben, és amikor csak tehette megnézte a Petőfi Színház előadásait, s azokról, illetve a társulat erejéről mindig elismerő szavakkal szólt. Nagy élményt jelentettek számára a Kakukkfészek és a Hyppolit, a lakáj című előadások. A Magyar Teátrumnak azt is elárulta, idén is igyekszik rendszeresen ott lenni majd a néző-

Magyar Teátrum . A Magyar Teátrumi Társaság havilapja . 2009. december

A felvidéki magyar hivatásos színjátszás két kőszínháza közül az egyik, a kassai Thália Színház, a napokban ünnepelte negyvenedik születésnapját. Novemberben az egyhónapos Thália Fesztivál záróakkordjaként a kassai társulat a jubileumra ünnepi gálaműsorral emlékezett, melyben vendégszerepelt Koncz Gábor, Verebes István, Kelemen Csaba, Rák Viktória, Boráros Imre, Petrécs Anna, Abaházi Lívia, Thirring Viola, Zetyák György, ifj. Bocsárszky At­ti­la, Kassai Csongor. A Thália Színház megalakulását az 1968-as cseh-

RendhagyÓra a MÜPA-ban RendhagyÓra címmel tartott bemutatót Budapesten a Művészetek Palotájában a Békés Megyei Jókai Színház a közelmúltban. A nagy érdeklődés mellett zajlott eseményen Greifeinstein János rendező, Csikós Ildikó dramaturg, Fehér Tímea, Tege Antal, Bartus Gyula és Gulyás Attila színészek A Pál utcai fiúk című regényből mutattak be részletek, abban a koncepcióban, melyet a teátrum ajánl rendhagyó irodalomóraként a városi és megyei oktatási intézményeknek. Fekete Péter, a Jókai Színház igazgatója elmondta: a felmérések szerint a diákok szövegértési- és értelmezési képessége drámai módon romlott az elmúlt években és mindeközben egyre kevesebbet olvasnak. Ezért is találták ki azt, hogy a színház úgynevezett „betűéhség” fokozó rendhagyó irodalmi órákat tart. Ennek keretében a színház művészei az irodalmi tananyaghoz kapcsolódva játékos és interaktív módon adnak vázlatos képet a kötelező olvasmányokról, versekről, úgy, hogy élményszerűen találkozzanak a diákok az adott művekkel. A sorozat fő célja, hogy a fiatal generáció megszeresse az olvasás örömét, és így nyitott legyen a színházi élmények befogadására is, amely jó alapot nyújt arra, hogy a diákok a jövőben a színház nézőivé váljanak. (-a Ró-)

A Turay Ida Színház vendégjátéka Eddig csak nézőként láthatta a veszprémi közönség Kovács Zsuzsa színművésznőt a Veszprémi Petőfi Színházban, hiszen az elmúlt évad szinte minden előadását megtekintette a teátrumban, most azonban egy vendégelőadásban, a Mágnás Miskában játszani is fog a színpadon december 28-án. A Turay Ida Színház produkciójában Marcsa szerepét formálja meg Kovács Zsuzsa, – aki egyben az előadás rendezője – Miska pedig Nemcsák Károly lesz.

De nem is az a fontos, hogy milyen műfajban játszom. A színész eleven A főiskolára negyedszerre vették fel. – Akkor éreztem először igazán, képzőművészeti alkotás, amikor jelhogy valamiért küzdenem kell. El- mezt visel és díszletben mozog. Kükezdtem megdolgozni az elismert- lönleges hangszer. Szabadidejének minden percét ségért. Bár prózai szakon végzett a kisfiának szenteli. – Márk-Iván a Cseresznyéskert színművészetin, hamar megtalálták a premierje után két nappal tölti be a zenés feladatok is. – Még főiskolásként játszottam 10. életévét. Szinte összeér a két ünBrecht Mahagonny-jában, a Taps cí- nepi alkalom. Méhes Mónika mű musicalben és a CsárdáskirálynőFotó: Wagner Csapó József ben. Így érthető, hogy a Vígszínházban a Csókos asszony című operett címszerepével kezdett. Amit soha nem adna fel: Az ötvenes évek óta ez volt – Az élet. az első operett, amit műsoAmiről szívesen lemondana: rára tűzött a teátrum. A – A pénz utáni hajsza. West Side Story, az Óz és a Történelmi alak, akivel szívesen találkozna: Padlás után komoly prózai – Toldi Miklós feladatokat más színházakAhová el szeretne jutni még: ban, filmekben kapott. – Azokra a helyekre, ahová a kisfiam vágyik. – Igazán csak az elIllat, ami melegséggel tölti el múlt években éreztem – Az édesanyámé. úgy, hogy a zene és próza Ami eszébe jut a magasság szóról: kezd szerencsésen ’ös�– A férjem. szecsúszni’ az életemben.

9.

Nagy érdeklödés kísérte a Jókai Színház tájékoztatóját

téren, decemberben a Régimódi történet című előadást szeretné megtekinteni. Varga Róbert

Vargabetűk Geszti Péterrel Sok meglepetéssel, új, zenés, szórakoztató irodalmi műsor indul Veszprémben a Latinovits Zoltán Játékszínben december 8-án este hat órakor egy régi színházi hagyományra, a felolvasószínpadra építve. A Vargabetűk első produkciójában Romhányi József, a legnagyobb magyar rímhányó szellemiségét idézik meg a Veszprémi Petőfi Színház művészei: Terescsik Eszter, Módri Györgyi, Baranyi Péter, Tóth Loon és Szeles József, illetve a gyulafirátóti rap- és rímkirály, Máté Szabolcs azaz Sub Bass Monster. Aki tehát szeretné hallani a legendás Romhányi írásokat a Szamárfül című kötetből, szívesen idézné fel a Mézga család, Dr. Bubó, Frédi és Béni, Mekk Mester nagy mondásait, annak ott a helye ezen az esten, amelynek meghívott díszvendége: Geszti Péter. A műsor házigazdája: Varga Róbert újságíró. (-)

December 18-án lesz az egyik legsikeresebb magyar musical, a Valahol Európában bemutatója a Csokonai Színházban, sok tehetséges debreceni fiatal közreműködésével, Horváth Patrícia rendezésében. A híres karmester, Simon Péter szerepét Varga József, „Papó” játssza. A Vidnyánszky-időszámítás kezdetén, 2006-ban érkezett Beregszászból Debrecenbe Varga József színművész – Papó. Egész ifjan tapadt rá a becenév, s nem feltétlenül csak azért, mert a hosszú sorkatonáskodás miatt, a társainál idősebben állt színésznek. A megfontoltsága, a telített baritonja is tekintélyt sugároz: jelenlétében nyugalom szállja meg az embereket. Szinte a természetét provokálva, rendre fegyveres erőként küldik színpadra. „Kiosztják a szerepet, annak mindig oka van, hogy miért” – mondja, amikor firtatom, hogyan éli meg a sorozatos „harci feladatokat”. Rögtön bemutatkozásképpen forradalomtipró háborús veterán volt Szőcs-Vidnyánszky Libertéjében, majd a Földes-Hobo alkotta Csattanuga Csucsuban Pettenkoffer elvtárs, az ávós bácsi. Jó szimatú, hivatásos spicli, eleven társasági-térfigyelő kamera, pisztollyal. A sasfiókban Flambeau Séraphin. – Azt nagyon szerettem, pedig iszonyatosan megszenvedtem vele – vág közbe Varga József. – Az öreg obsitos katona. Mint Madách

éves a kassai Thália Színház

szlovákiai politikai eseményekben kell keresni. Ehhez kapcsolódott az a társadalmi igény, hogy a több mint félmilliós felvidéki magyarságnak két színházra van szüksége. A Thália Színház nem a kommunista pártállam kezdeményezéséből, hanem közakaratból és közadakozásból jött létre.

Így tehát 1969-ben megalakult a Thália Színpad, amely Carlo Goldoni Két úr szolgája című művének bemutatójával nyitotta meg kapuit Gömörhorkán, 1969. november 29én. Az 1969 utáni társadalmi és politikai légkör azonban megakadályozta, hogy a kassai társulat önálló színházként dolgozha sson. Így csupán a komáromi Magyar Területi Színház kihelyezett Thália Színpadaként, működhetett. Beke Sándor rendező és Gál Sándor író, költő, dramaturg jelentős szerepet játszott művészi arculatának kialakításában, és abban, hogy az 1989-es politikai fordulat után 1990. július 1-jétől önálló magyar Jelenet a Két úr szolgájábol

színházzá alakuljon. A Thália az önállósodást követően fokozottan törekedett arra, hogy igényes feladatok megoldásával, színvonalas művészi munkával a világirodalom alkotásai mellett az egyetemes magyar irodalom legkiválóbb műveit vigye színpadra. A jubileumi évadot a Fekete Péter című zenés vígjátékkal kezdték, majd Goldoni Két úr szolgája című darabjának bemutatójával folytatták. A negyvenedik évforduló tiszteletére a társulat bemutatja Mc Donald Leenes szépe című művét, a Valahol Európában musical változatát, a Kassai Orfeum című összeállítást, valamint Márai Sándor A gyertyák csonkig égnek című darabját. Negyven évvel ezelőtt a felvidéki magyarság anyagi támogatásának köszönhetően alakult meg a Thália. Most, négy évtized múltán a színház léte veszélybe került, tekintettel arra, hogy az állami szervek távolról sem adják meg azt az anyagi támoga-

tást, ami az alapvető működéséhez szükséges. „A Thália Színházi Társulás gyűjtést hirdetett a Thália Színház javára. Amennyiben Kolár Péter igazgató megnyerjük a köz támogatását, úgy az intézmény a 2009/2010es színházi évad terveit mindannyiunk örömére megvalósíthatja. Az eddigiekhez hasonlóan pedig nem csak a kassai nézők láthatják produkcióit, hanem egész Szlovákiában és a határokon túl is vendégszerepelhet. Ha nem, akkor bemutató előadások és nézők hiányában ürügyet szolgáltathatunk a megszüntetési törekvéseknek.“ – nyilatkozta a születésnapi ünnepségen Kolár Péter igazgató. Segítsünk hát, hogy a Thália Színház megérje az 50. születésnapját is! Tarics Péter

Az ember rögtön látja, amint leül dolgozni valakivel, hogy mire számíthat. A ráhangoló beszélgetésből le tudod szűrni a számodra szükséges lényeget. Ha azt érzékeled, hogy félreismernek, félrekezelnek, nem hallgatnak direktben a szavadra; következik a tettetés. Úgy cselekszel, mintha az instrukció mentén haladnál, valójában azonban a saját elképzelésedet csempészed fel a színpadra. Ha beválik, úgy fogadják el, mintha éppen ezt akarták volna javasolni. Régi trükk, de mindig bejön. – A sokoldalúságnak bizonyára fortélya van… – Mondjam azt, hogy vasgyári esztergályosként megtanultam idomra alakítani saját magamat? Elvégezve a középiskolát, a beregszászi vasgyárban helyezkedtem el ugyanis, esztergá lyosként. A kétéves kötelező katonai szolgálat után ide tértem vissza, ezt a munkát végeztem 1989-ig. Ekkor vettek fel a Kijevi Színművészeti Főiskolára. – Miből állt az

oktatás, hogyan építettek színésszé Benneteket? – Kijevben, a főiskolán magyarul nem beszélt senki. Tizenhatan voltunk az osztályban, ki jobban, ki gyengébben, de mindnyájan beszéltük az oroszt, s azt kértük, ne ukránul oktassanak. Elértük. A színészmesterség tanulása viszont úgy folyt, hogy először mindent (a verset, a jelenetet, a darabot) kidolgoztunk oroszul, aztán a készet áttettük magyarra. A magyarításban csak önmagunkra hagyatkozhattunk, mi találtuk meg az orosz instrukció magyar megfelelőjét. Lélekben is, szellemileg is egyező

megoldást kellett találnunk, mert alapos munkát követeltek a tanáraink. A hamisságot azonnal kiszűrték, dacára annak, hogy egyáltalán nem beszélték a nyelvet. – A pályádon most tartalmi fordulat következik: a Valahol Európában című musicalben a jámbor Simon Péter karmester szerepét osztották Rád: a békehozó-igazságtevő vagy egy puskaportól bűzlő, förtelmes világban. Mit vársz magadtól? – Hitelességet. Ne érződjék hazugnak, amit teszek. Balogh Tibor

Papó Ádámját eljátszani, annyira sokszólamú szerep. – A dokumentumtárhoz kell fordulnunk, ha pontos kimutatást kérnek a Debrecenben eljátszott szerepeidről. Nyolcra emlékszem vissza. Hogyan készülsz? Le lehet nullázni egyik pillanatról a másikra az agyat? Minden feladat más. Olyan ugyanakkor, mint az előadások naponkénti váltakozása. Egyik napon ez, a másikon az. Átvált magától az agy. Önjáróan. Az új darabot körbejárom természetesen, keresem azokat a pontokat, amelyeken eltéríthetem magamat a megelőző karaktertől. – Élesen két szakaszra osztható az eddigi színházi pályád: a beregszászi nagy-közösségi, egyrendezős játékra egy struktúrakövető, játszóintézményi élet következett. – Ez csakugyan virtigli „kőszínházas” világ, de csapatjáték. Ha külön-külön próbálkozol, magánszemélyként akarsz kiragyogni, és nem figyelsz a partnerre, abból nem színház keletkezik. – Nem csak a szerep sok, cserélődnek a rendezők is. Minden rendezőhöz külön szűrőt alkalmaz az agyad, vagy általánosan szabatos rájuk az a filter, amelyet otthonról hoztál? – A kijevi főiskolai szűrőrendszer. Ahogyan neveltek a tanár urak.

Varga József a Boldogult úrfikoromban című előadásban Fotó: Máthé András

10.

Magyar Teátrum . A Magyar Teátrumi Társaság havilapja . 2009. december

Megnyílt

a veszprémi játékszín Bujtor István neve is odakerülhet Latinovits Zoltáné mellé Megnyílt a felújított játékszín novemberben Veszprémben, az eseményen Eperjes Károly művészeti tanácsadó bejelentette: kezdeményezték a megyegyűlésnél, hogy a kamaraszínházat Bujtor-Latinovits Játékszínre kereszteljék át. A másfél éve zárva tartó Latinovits Zoltán Játékszín felújítása mintegy 7 millió forintba került. A munkálatok júliustól augusztusig tartottak. Ennek keretében belső építészeti átalakításokat végeztek az épületben, tágasabb lett az előtér, a ruhatárat áthelyezték egy másik helyiségbe és a büfé felől lehet majd bemenni a kamaraszínházba. Kicserélték a székeket, az intézmény a Balaton Bútorgyártól 80 Rotonda típusú széket vásárolt és új emelvény

készült a műhelyházban, valamint hangosítástechnikai fejlesztéseket is végeztek. – Büszkék vagyunk arra, hogy ha csak rövid ideig is, de magunkénak tudhattuk Latinovits Zoltánt, akinek az itteni színházi szerepei és rendezései egyaránt országos hírűek voltak. Ugyanilyen büszkék vagyunk arra is, hogy tesvére Bujtor István szűk két esztendőre velünk volt és a színház jó gazdájaként meg tudta teremteni az anyagi feltételeket, hogy a játékszín újra megnyílhasson. Nélküle ma biztosan nem állnánk itt, hiszen szívügye volt ez a hely; szakmai okok és testvére emléke miatt is – többek között ezt mondta Talabér Márta, a Veszprém megyei közgyűlés alelnöke a játékszín megnyitóján. Az ün-

nepségen Eperjes Károly művészeti tanácsadó bejelentette, kezdeményezik a megyegyűlésnél, hogy a játszóhelyet a jövőben Bujtor-Latinovits Játékszínnek hívják és később a két névadó emlékére közös kiállítás is nyílna az előtérben, valamint az épület falára a Latinovits emléktábla mellé Bujtor István bronzplakettjét is szeretnék elhelyezni. A játékszín avatószalagját Eperjes Károly, Frenreisz Károly zenész, Bujtor István özvegye, Judit asszony, valamint az elhunyt színművész gyermekei Bujtor Anna és Balázs vágták át. A megnyitón Kőrösi Csaba, a Veszprémi Petőfi Színház művésze Latinovits Zoltán Ködszurkáló című művéből olvasott fel részleteket. Varga Róbert

Latinovits filmszerepei

Latinovits Zoltán filmes szerepeit felidéző fotókiállítás nyílt a Veszprémi Petőfi Színház előcsarnokában november elején. Az eseményen megjelent a színészkirály testvére, Frenreisz Károly zenész és Bujtor István özvegye, Judit asszony is. A tárlat december közepéig látható. A kiállításmegnyitón Horváth Lászlóné, a színház gazdasági vezetője köszöntötte a vendégeket, majd felvételről Latinovits Zoltán jellegzetes, karakteres és karizmatikus hangja töltötte be a teátrum előcsarnokát. A Magyar Filmtörténeti Fotógyűjtemény Alapítvány anyagából rendezett bemutatót Talabér Márta, a megyei közgyűlés alelnöke nyitotta meg. Megemlékezett Latinovits veszprémi éveiről és Bujtor Istvánról, a színház közelmúltban elhunyt igazgatójáról. Idézett Latinovits Ködszúrkáló című kötetéből: „A színház azért örök, mert titka az együttlélegzésben van. Az előadással együtt lélegzik, együtt lüktet a közönség. Az emberteremtésben részt vesz az előadás összes szereplője és a közönség is.” B. Müller Magda fotóművész, a kiállítás rendezője felidézte a közös filmgyári forgatások emlékét. Első alkalommal 1969-ben az Utazás a koponyám körül című filmben dolgoztak együtt, majd a Szindbád című Huszárik filmben fél éven át tartott a közös munka. V.R.

„Kényszerpályának indult szerelem lett belôle”

Pár éve, amikor a Soproni Petőfi Színházhoz szerződtem, mint minden új ember, szépen sorban bemutatkoztam mindenkinek, aki szembe jött, sőt azoknak is, akik nem. Próbáltam összetalálkozni a színház ös�szes dolgozójával már az első napon. És, mint az emberek többsége ilyenkor, annyira igyekeztem értelmesen elmondani a nevemet, hogy alig maradtak meg az új kollégák nevei a fejemben. Volt azonban egy ember, aki már a kézfogáskor felhívta magára figyelmemet. Kemény volt, magabiztos, és kicsit talán távolságtartóbb, mint a többiek. Ő a jelmeztár vezetője, Kaszab Zsuzsanna volt. Lassan, hosszú hónapok alatt (tán volt egy év is) jutottunk el odáig, hogy már nemcsak szakmáról, színházról, hanem más dolgokról is beszélgettünk. (Ez a mi színházunkban, ahol a művészeti tit-

kárság nem a színházban, sőt nem is a városban van, és átlagosan egy hónapban 2-3 napot töltök csak Sopronban, nem is olyan hosszú idő!?) Egy ilyen 2-3 napos ott tartózkodásomkor odafordultam Zsuzsihoz és félve, mert sejtettem, hogy mit fog válaszolni, megkérdeztem Tőle: – Zsuzsiiiiiiiiiiiii, tudom, mit válaszolnál szíved szerint, de ugye az én kedvemért, hajlandó vagy velem kicsit magadról beszélgetni, a Magyar Teátrum újság számára készülő cikkhez? – Szó sem lehet róla! Miért pont én? – majd felnevetett, látva kétségbeesett arcomat és hozzátette – Persze, de csak a te kedvedért! Oké – mondtam - vágjunk bele. Nem sokat tudtam az életéről, így őszinte kíváncsisággal tudtam feltenni a kérdéseimet.

– Milyen sulit végeztél? – gondoltam, ez a legkézenfekvőbb első kérdés. Számítottam egy ruhaipari szakközépiskola, vagy gimnázium tartalmú válaszra. Helyette: – Vendéglátóiparit. – Micsoda? És akkor hogy kerültél a színházba? Nincs is semmiféle úgynevezett szakirányú végzettséged? – kérdeztem én hitetlenkedve, aki viszont vendéglátóiparit végzett és már vagy 6 éve dolgozott színházban, mire valamiféle papírt szerezett magának. – Nincs. Az úgy volt, hogy amikor reggel öttől újságot hordtam és kilenctől délután ötig virágboltban dolgoztam, és a szükség megkívánta, hogy csináljak még valamit, jött szembe velem az éppen alakuló színház, ami ebbe az időbeosztásba még pont belefért. Tehát elvállaltam.

Akkor kisegítőnek vettek fel, úgy egy-két hónappal a színház megnyitása után. Később lettem csak állandó tag. Kényszerpályának indult és szerelem lett belőle. Soha nem tanultam, hogy mit és hogyan kell egy öltöztetőnek csinálnia. Úgy csináltuk, ahogy elképzeltük, hogy csinálni kellene. A színésznők, a színészek, a tervezők segítettek, tanítgattak minket. – Nagyon jó tanulónak bizonyult. Pontos, kedves, türelmes, lelkiismeretes. A színészek nagyon szeretnek Vele dolgozni, mert nem csak a ruhákra, a művészek lelkére is odafigyel. Tipikusan olyan, mintha a színház lenne az élete. Mégis, nagyon jól szétválasztja a munkát és a magánéletét. Addig tart színházi élete, amíg bent van, amíg munka

11.

Magyar Teátrum . A Magyar Teátrumi Társaság havilapja . 2009. december

Szegény Dzsoni és Árnika A színház hátsó traktusában, a Deszka és a Jel Fesztivál jóvoltából színessé lett büfében, az oszlop körül felhalmozva az asztalok étellel, itallal. Egymás után érkeznek a színészek, műszakiak, a színház vezetése, a rendező, meg a barátok – ismerősök. Talán a szokottnál is hamarabb összegyűlik a népes társaság, mint általában, lévén délutáni bemutató. A Vidnyánszky-korszak három éve alatt először létrehozott nagyszínpadi gyerekdarab a Szegény Dzsoni és Árnika premierbulija zajlik éppen. Alig múlt egy napja, amikor is ugyanitt a főpróba előtt, Bakota Árpáddal (alias író - Östör király) beszélgettünk saját pályafutásáról, gyerekekről, színházról, mit is, hogyan kellene csinálni az iskolában és a színházban. A legfontosabb szakmailag is érdekes fogalom, amit használt, az a modulációra vonatkozott. De kapcsoljunk vissza, mert direktorunk pohárköszöntőjére elcsendesedik a siker friss élményében fürdőző, zajongó kompánia. „Ugye mégis az bizonyosodik be, hogy ellene lehet menni az árnak, nem kell fölvenni az őrült tempót, azt az erőszakos, poénra játszó klip-technikát, amivel a kicsiket naponta bombázzák a képernyőről, filmvászonról, vagy akár a színpadról. A mai bemutatót látva én is kedvet kaptam és megígérem, hogy jövőre rendezek egy gyerekdarabot.” Jól artikulálva, tisztán megszólalni a

(Békés-Várkonyi: Félőlény, Szereplők: Dósa Mátyás, Horváth Gábor, Tárnai Attila, Deme Gábor, Harna Péter, Ónodi Gábor)

Ónodi Gábor, Horváth Gábor, Dósa Mátyás, Tárnai Attila

sz.e.

Ősbemutató a Csokonai Színházban hetni fel, amit már régen kikezdett a pszichológiai realizmus, meg az

só oldalára. Színesnek és túlzónak lenni, modulálni a kiejtett hangig, a

Mercs János és Szűcs Kata

abszurd. A régi iskolából még talán többet őriznek keleten, a szerb vagy a román színjátszásban. Nálunk ez már nem működik olyan tisztán, pedig itt – a Dzsoniban – a karakterformálás során tudatosan át kell esni a ló túl-

rövid – hosszú magánhangzóig eljutni, ezeken az elemi nyelvi szinteken is alakítani. Lázár Ervin ebben is sokat segít, mert ha reális gyermek-felnőtt szituációból is indít, a meseszövés és a szöveg fordulópontjain mindig

Ne féljetek, gyerekek!

A Félőlény - Dósa Mátyás

v a n . De ahogy kilép az épületből, Ő már „csak” egy családanya, aki siet haza a férjéhez és a gyermekeihez. Nem viszi haza a benti problémákat. Ezt ő nem tanulta, hozta magával. Irigylésre méltó.

gyerekek előtt lehet, Lázár Ervinnel bizonyosan. A három éve karácsony tájt elhunyt „Rácpácegresi Berzsián”, a lázadó „jobblada-költő”, Isten szerette pogány, még jól tudta, hogy hol húzódik írásban és mentalitásban a jól járható keskeny ösvény gyermek és felnőtt között. Az általa megírt számtalan színpadot, filmet is megjárt történet már bizonyított. A mostani debreceni előadás az azonos című mesenovella drámai, kőszínházi formájú ősbemutatója. Mi, 40-50 éves gyerekek persze még emlékszünk Sólyom András filmjéből Bujtor Istvánra, Törőcsik Marira, Puskás Tamásra, de mától Mercs János Dzsonija, Szűcs Kata Árnikája, Újhelyi Kinga Százarcú boszorkája, Garay Nagy Tamás Ipiapacsa, Kristán Attila Rézbányai Győzője a hiteles hősei a mesének, Árkosi Árpád értő, kön�nyed rendezésében. Mi a titka? Mi a titkuk? Bakota Árpád, aki a másik oldallal, tudniillik a felnövekvő ifjúsággal – az Ady Gimnázium színésztanáraként is – naponta találkozik, több oldalról közelít. Színészként arról beszél, hogy mesét játszani nehéz, mert a felnőtt, felnőtt módon, felnőtteknek akar játszani. Nagy feladat, nem könnyű eltalálni azt a hangnemet, ami a gyerekeknek megfelelő egy színpadon előadott meséhez. Az alapokat a karakterszínjátszásban lel-

A szolnoki Szigligeti Színház novemberben mutatta be a Félőlény c. gyermekeknek szóló produkcióját, melynek szövegét Békés Pál, dalait pedig Várkonyi Mátyás írta. Az előadást Karczag Ferenc rendezte. A bemutatón jelen volt a zeneszerző, aki gyerekpezsgővel koccintott a színészekkel, hiszen utána autóba kellett ülnie, és a színészekre is várt egy esti

A Félőlény Szolnokon előadás. Így maradt – stílszerűen – a gyerekpezsgő. Boldogan és sietve számolok be erről az előadásról, mely az egész napomat megédesítette. Olyan élményben volt részem, mely ritkán adatik meg, hogy örömmámorba boruljon a színház. Ugyanis a nézőteret olyanok töltötték meg ezúttal színültig, - gyermekek -, akiket előítéletek nem gátolnak, szabadon adják át magukat teljesen a játéknak, s ezt látni: mámorító. A Békés

Pál írta mesejáték, mely a színpadról is oly tisztán és művészien áradt, a „rémes” volta ellenére is magával tudott ragadni. Magam is kitűnően mulattam, végig lekötött a cselekmény, az együttes pergett… (…) Győz itt is a jó, akár csak a mesékben, még ha szokatlan módon jutunk is el odáig. És zenghet a dal is, a győzedelmes a fináléban: „Ó, ti mesék! Segítsetek! Nélkületek az élet mit

elhelyez egy-egy fontos tanulságot, ami a színész számára is eleve kijelöli a hangsúlyokat. A színészi – rendezői technikákon túl, amit ez a darab is fölvet a próbák folyamán, a háttérben sokkal súlyosabb és általánosabb problémák vetődnek fel. Ha belegondolunk, hétköznapjainkból jószerint teljesen hiányzik az a meghittség, ami a meséléshez szükséges természetes emberi helyzeteket létrehozhatná nagyszülő és unoka vagy szülő és gyermek között. A szerepminták és a szerepkényszer a gyerekeket is idő előtt megrontja. Ezt tapasztalni még egy olyan gimnáziumban is, ahol szakmai előképzés gyanánt színházzal foglalkozunk. Mit és hogyan lehetne tenni azért, hogy ez a helyzet megváltozzon? Talán azt, és úgy, ahogyan azt Bakotáék tették a ’80-as években, az Újvidéki Rádió drámaegyüttesével, amikor a délvidéki kortárs magyar szerzők gyerekeknek szánt műveit rendszeresen dolgozták fel hangjátékban vagy azzal a modellel és gyakorlattal, amit pl. a szabadkai gyerekszínház képviselt európai, sőt világsikerrel, vagy azt, amit most a Csokonai Színház megcselekedett, hogy a félmúlt magyar irodalmának olyan nagyságait állítja színpadra, mint Lázár Ervin. Mispál Attila kollegánk a bemutató után százas szériát jósolt. Úgy legyen! Szász Zsolt

sem ér!” És rá egyszerre ötszáz torokból robban ki a kiáltás a nézőtéren, az öröm hangja: igen! Kipirult arcok, csillogó tekintetek körös-körül. Különben zenés játék ez, Várkonyi Mátyás írta dalait, idilli hangulatúakat épp úgy, mint kemény hangzású rockot, hatásosan. (…) Dósa Mátyás Félőlénye nagyszerű, predesztinálja rá gyermeki lelkének tisztasága, humánumot sugárzó mosolya, megejtő énekhangja. Magához ragad, ahogy a csupa félsz alakból bátor Élőlényt formál, s aratja magából a derűt, az örömöt,

Karczag Ferenc rendező, Várkonyi Mátyás zeneszerző és Kiss József művészeti vezető

az erőt és a bátorságot is. Alighanem a nézők is legszívesebben hazavinnék őt magukkal. Gyerekelőadás ez, de igen komoly tanulságokkal, nem homlokráncolván, hanem mulatságosan, melyek bölcsek, időszerűek is, és nem csak gyermekeknek, felnőtteknek is szólhatna. Mert, ahogy mondani szokás: nem mese ez, gyermek! No, meg ki ne tudná, hogy a világ körülöttünk is bármikor elrémesedhet... (Valkó Mihály, Új Néplap 2009. november 16.) Ónodi Gábor, Horváth Gábor, Dósa Mátyás, Tárnai Attila

12.

Magyar Teátrum . A Magyar Teátrumi Társaság havilapja . 2009. december Szereplok: Mesélo/Östör király

Árnika/Kislány

Színpadra alkalmazta Árkosi Árpád

Bakota Árpád

Szucs Kata

Dzsoni

Mercs János

Százarcú Boszorkány

Újhelyi Kinga

Rézbányai Gyozo (Udvaronc, Testvér, Rabló, Elvarázsolt ember) Kristán Attila

Kuturbani király (Foudvarmester, Testvér, Rabló, Elvarázsolt ember) Tóth László Ipi-apacs (Udvaronc,Testvér, Elvarázsolt ember) Garay Nagy Tamás Fopandúr (Udvaronc, Testvér, Rabló, Elvarázsolt ember) O. Szabó Soma

Foszámolnok (Testvér, Rabló, Elvarázsolt ember) Vranyecz Artúr Alpandúr (Pásztor, Udvaronc, Testvér, Rabló, Elvarázsolt ember) Kiss Gergely Máté Testvér (Udvaronc, Rabló, Elvarázsolt ember) Nagy László Zsolt Udvaroncok, Testvérek, Rablók, Elvarázsolt emberek: Edelényi Vivien, Szanyi Sarolta, Cservenka Ferenc, Kókai Tamás, Endi András

Lázár Ervin:

SZEGÉNY DZSONI ÉS ÁRNIKA

Közönségszervezés: (52) 413 - 565 Jegypénztár: (52) 455 - 075

[email protected]

Mesejáték

Díszlet:Ondraschek Péter Jelmez: Szucs Edit Zeneszerzo: Horváth Károly Koreográfus: Vida Gábor Bábtervezo és tanácsadó: Szász Zsolt Ügyelo: Kató Anikó Súgó: Nánási Andrea Asszisztens: Jóvér Csaba

13.

Magyar Teátrum . A Magyar Teátrumi Társaság havilapja . 2009. december Szerződtethető színészek, színházi művészek adatbázisa, rendezők, színházigazgatók figyelmébe

Bemutató eloadás: 2009. november 19. 14 óra Csokonai Színház Debrecen w w w .csok onaisz inhaz .hu Jegyek bérletes elõadásainkra is válthatók!

színész (31)

Fontosabb korábbi szerep, vagy végzettség megszerzésének helye: 2006 SZKI színész II. Szerepek: 2006 Rómeó és Júlia (Paris) Békés Megyei Jókai Színház r.: Kállóy Molnár Péter, 2007 Lear (Frank, hírnök, szolga) r.: Zsótér Sándor, Film: 2006 56 csepp vér (Dini) r.: Bokor Attila Rövid ajánló leírás: Tomcsa Sándor Színház Székelyudvarhely 2009-2010 évad társulati tag. 2010 tavaszától vállalnék filmezést és szín­házi szerepeket magasfokú énektudással.

Győrffy Anikó jelmeztervező

Rendezo:

Árkosi Árpád

Dénes Gergely,

✆ +36 30 9912 725 E-mail: [email protected]

✆+36 70 415 8582 · [email protected] Honlapom: www.denesgergely.mlap.hu Demo dvd: www.youtube.com/denesgergely

Színházak, ügynökségek, szinkronstú­di­ók, munkaajánlatai, fel­ hívá­­sai, szín­házfenntartók pályázati kiírásai

Felhívás szereplõválogatásra

A Békés Megyei Jókai Színház szereplõválogatást hirdet a Trenk, avagy a vad báró címû nagyszínpadi produkció címszerepére. Karakter leírás: 25-35 év közötti vékony testalkatú, alacsony „nemecsek”-karakter, intellektuális lúzer, férfi naiva. A darab rendezõje: Soós Péter Jelentkezési határidõ: 2009. december 10. Békés Megyei Jókai Színház titkársága 5600 Békéscsaba, Andrássy út 1. • Tel.: 66/519-569 • E-mail: [email protected]

A Gyõri Nemzeti Színház pályázatot hirdet FÉRFISZABÓ munkakör betöltésére. Pályázati feltételek olvashatók a www.gyoriszinhaz.hu, www.gyor.hu honlapokon, illetve a Színház portáján.

Pályázati felhívás

a Veszprémi Petõfi Színház igazgatói munkakörének betöltésére w w w . l o g o m o t i v . h u

A Veszprém Megyei Önkormányzat Közgyûlésének Kulturális, Kisebbségi és Vallásügyi Bizottsága az elõadó-mûvészeti szervezetek támogatásáról és sajátos foglalkoztatási szabályairól szóló 2008. évi XCIX. törvény alapján pályázatot hirdet a Veszprémi Petõfi Színház (8200 Veszprém, Óváry Ferenc u. 2.) igazgatói munkakörének betöltésére. Képesítési és egyéb feltételek: szakirányú felsõfokú végzettség; legalább 5 éves szakmai gyakorlat büntetlen elõélet; vagyonnyilatkozat-tételi eljárás lefolytatása. Kérjük csatolni: a pályázó szakmai önéletrajzát, 3 hónapnál nem régebbi hatósági erkölcsi bizonyítványt, az iskolai végzettséget, szakképesítést igazoló okiratok másolatait, az intézmény vezetésére vonatkozó, szakmai vezetõi elképzeléseket. A pályázat benyújtásának határideje: Az Oktatási és Kulturális Minisztérium honlapján való közzétételtõl számított 30 nap. A pályázatot a Veszprém Megyei Önkormányzat Közgyûlésének Elnökéhez (8200 Veszprém, Megyeház tér 1.) kell írásban benyújtani.

Művészek, színtársulatok, művé­sze­­ti csoportok utaztatható elő­a­dásainak, műsorainak kiaján­lá­sa

Fizessen elő a Magyar Teátrum című színházi havilapra!

TOLNAY 1930. Pozsgai Zsolt színdarabja Tolnay Klári életéről. EGY élet, EGY este, KÉT színész, SOK játék.

Akik játsszák: Kara Tünde és Kautzky Armand Akitől érdeklődni lehet: Kocsis Csaba (ZORA Bt.): 06 30 758 8103 Az előadásról bővebben: www.jokaiszinhaz.hu/tolnay-klari-1930

Amennyiben 2000 forintért 10 hó­napra előfizet lapunkra (július, augusztus nyári szünet), akkor Ön 200 forintért juthat hozzá egy-egy lapszámhoz, és a postaköltséget mi fizetjük. A megrendelőlapot internetről letöltheti online oldalunkról: www.magyarteatrum.hu, vagy kérheti e-mailben a: [email protected] címen, vagy levelezőlapon, a következő címen: Magyar Teátrum szerkesztősége, 5600 Békéscsaba, Andrássy út 1. Számoljon, hogy olvashasson! Csak 2000 forint. Megéri!

Ez itt az Ön műsorajánlatának a helye!

Megrendelheti: www.magyarteatrum.hu

Színházi háttérműhelyek, kiszolgáló, szolgáltató cégek adatbázisa

Coppélius

Színházi Jelmez és Tánccipô készítô Kft.

Színpadi és jelmezcipôkészítés • artista cipô • kötél cipô • bohóc cipôk • tánc cipôk az igényeknek megfelelôen méretben készítjük. Tel.: +36-1-331-8347 • fax: +36-1-301-0655 www.coppelius.mlap.hu • e-mail: [email protected]

14.

Magyar Teátrum . A Magyar Teátrumi Társaság havilapja . 2009. december

KÖZ

R A! T A ÁN KÍV

Soproni Petőfi Színház 2009. december 27. 19.00

!!

Marica grófnô Kálmán-Kardos:

Szereplők: Marica grófnő: Vásári Mónika, Tasziló gróf: Urbán Nagy Róbert, Liebenberg István: Bozsó József, Liza: Teremi Trixi, Lotti néni: Medgyesi Mária, Cecília néni: Halász Aranka, Dragomír: Benkóczy Zoltán, Kudelka: Kokas László, Inas: Magasházy István, Manja cigányasszony: Budai Beatrix. Közreműködik a „nota-bene” énekegyüttes, az Operettszív tánckar és a Szemiramisz Kamarazenekar. Vezényel: Félix Györgyi. Díszlet: Sais, jelmez: Sais. Koreográfus: Szamosi Judit. Rendezte: Bozsó József A Decsényiek ősi birtokán gazdatiszti állást vállal egy Török Béla néven bemutatkozó fiatalember, aki addigi életét gróf EndrődyWittenberg Tasziló néven élte. Minderről mit sem tudva, egy szerelmi csalódástól

feldúltan érkezik haza Bécsből a birtok szépséges úrnője, Marica grófnő. Hogy csélcsap kérőit távol tartsa, elhíreszteli, hogy jegyese lett egy Zsupán Kálmán nevű – valójában nem létező – bárónak. Marica és Török Béla gazdatiszt azonban olthatatlan szenvedéllyel egymásba szeretnek.

Anthony Marriott – Alistair Foot

CSAK SEMMI SZEXET, KÉREM, ANGOLOK VAGYUNK! (No Sex Please, We’re British) Fordította: Prekop Gabriella, Komédia két részben

Peter Hunter Frances Hunter Eleanor Hunter Brian Runnicles Arnold Needham Leslie Bromhead Paul Főfelügyelő Susan Barbara

Boros Zoltán Rárósi Anita Hűvösvölgyi Ildikó Győri Péter Mikó István Jászai Mari-díjas Benkő Péter Jászai Mari-díjas Rusz Milán Szabó Anikó Szamosi Judit

Maugham- Nádas-Szenes:

Imádok férjhez menni Soproni Petőfi Színház 2009. december 30. és 31. 19 óra Szereplők: Victoria: Nyírő Bea, William Cardew: Nemcsák Károly, Frederick Lawndes: Bozsó József, Mr. Paton: Mikó István, Mrs. Shuttleworth: Tóth Judit, Montmorency kisasszony: Pásztor Erzsi, Raham ügyvéd: Boros Zoltán, Dennise: Szabó Anikó, Taylor: Benkő Péter, Clerence: Nemes Richárd. Közreműködik a Szemiramisz Kamarazenekar. Díszlettervező: Krsztovics Sándor. Koreográfus: Szamosi Judit. Zenei vezető: Félix Györgyi. Rendező: Mikó István Victoria imád férjhez menni. Férje, Bill, hősi halált hal az I. világháborúban. A fiatalon megözvegyült Viktória újra férjhez megy, mégpedig elhunyt férje barátjához, Freddiehez. Idáig szokványos a történet. De mi történik akkor, ha az „elhunyt” első férj egyszer csak hazaállít? Mi történik akkor, amikor kiderül, Victoria már Freddie felesége? Kié legyen Victoria? Hogyan oldják meg ezt a nem mindennapi problémát? Ezekre a kérdésekre kapunk választ Maugham humorban, bájban, fordulatokban gazdag zenés vígjátékában.

Rendező Mikó István Jászai Mari-Díjas

„Az előadás a The Sharland Organisation Ltd. és Prekop Gabriella engedélyével, a Hofra Kft. közvetítésével jött létre.”

komát, miközben nyersen elzavarja a hidegben könyörgő szegényeket. Mikor a kilenc pásztor egyszerre térdre hullva köszönti a Kisdedet - erős színházi pillanat - mint nyársra húzott állatok. Áldáshozó táncuk bravúros. A vén Untyiás puliszkakeverő, őstenger köpülő játéka a paródia szakra mesterműve. A bukovinai eredetű maszkos csobánjátékok pásztorai is elindulnak az angyal szavára. Ébredésük a színpadon mókás, álom nyűgözi őket, eldőlnek, mint a bálványok, hosszú botjaikon ugrálnak - sasorrú csudalények. Végül a kis betlehembe teszik szerény ajándékaikat. A két világ irdatlan távolságát e dimenzióváltások jelzik. Botjaikra felugrálva, mintegy a túlnanból vizsgálnak minket. A dunántúli pásztorok mítoszi méretű kolbászokról, borkutakról álmodnak, az alföldi, pásztorjátékok vaskos humora az Öreg körül forog a paródia-szakra eszközeivel. E néhány alapforma röpke felidézésével jelezni próbáltam, hogy a magyar betlehemes játékok hány verzióban adják népünk üdvtörténetének sűrítményét. Jó tudni, hogy az úgynevezett "magas kultúra" és az egyházi liturgia formái mellett, párhuzamosan létezik nálunk a népi szakrális színjátszás élő gyakorlata. A tiltások korszakai után, újra meg újra feltámad a megidézés igénye: az ősök népi vallási hagyományának

operaénekes a Győri Nemzeti Színház Örökös tagja A karácsony mostanában sajnos sok helyen másról sem szól, mint a rohanásról, a kötelező ajándékokról, az ingázásról egyik rokontól a másikig a névre szóló ajándékokkal, amit gyorsan a fa alá rakunk, majd besöpörve a sajátunkat rohanunk tovább. Közben észre sem vesszük, hogy a szeretet másodlagos lett, az ajándék és a gyors ebéd vagy vacsora lett a fő szempont. Pedig rajtunk múlik, hogy hogyan ünnepelünk. Nekem a karácsony a szeretet ünnepe, a legszebb és a legfontosabb. Mindig nagyon várom. Az ajándékokat nálunk is a Jézuska hozta, amikor a gyerekek kicsik voltak. A csoda mindig megtörtént és ez így volt rendjén. Most, hogy már nagyok, hiszem, hogy az évek alatt beléjük ivódott karácsonyi csoda várása, ami a csengettyűszó után átjárja a szívünket és a lelkünket, a díszbe öltözött lakás látványa, a szépen becsomagolt meglepetések a fa alatt, az ünnepi asztalnál elköltött hagyományos vacsora, a beszélgetések a családdal, mind-mind a Karácsonyt jelentik. Megnyugtat, hogy a mi szokásainkat viszik tovább, ugyanúgy ünnepelnek majd Ők is, amikor gyerekeik lesznek. Ezért kell sugallnunk és erősíteni mindnyájunkban, hogy nyugodjunk meg, figyeljünk egymásra és becsüljük meg, amink van.

Bede Fazekas Csaba

Díszlet Krsztovics Sándor Jelmez Tiara Rendezőasszisztens Szabó Anikó

Minden adott lehetne, hogy egy ifjú pár konszolidáltan és nyugodtan kezdje közös életét - kivéve talán, hogy véletlenül, kereskedelmi mennyiségű pornókazetta kerül a lakásukba, amit már a rendőrség is keres, és kivéve, hogy a barátjuk, aki a pornográf cuccok eltűntetésében segít nekik, tökéletesen balfácán... Eközben anyósok, bankigazgatók, revizorok és örömlányok felvonulása segíti elő a teljes káosz létrejöttét.

Betlehemes Találkozó Debrecenben

Bellai Eszter

Teremi Trixi és Bozsó József

Soproni Petőfi Színház 2009. december 28. és 29. 19 óra

Magyar Teátrum . A Magyar Teátrumi Társaság havilapja . 2009. december

Eme új színházi lapban, nagy szeretettel ajánlom a szakma figyelmébe a téli ünnepkör legismertebb magyar szent színházi formáját – melynek művelői egy falusi konyhába is elférnek - de hatóköre mégis befoglalja az egész Kárpát-medencét. Ennek a különös színháznak a főhőse nem színész – hanem báb, eredeti istenképmás funkcióban. Jószerint nem is látható, csak sejtjük a papírfalú tornyos építmény gyertyával megvilágított belső terében – mégis minden Róla, Neki szól. Meg se szólal, de az egész cselekmény szó szerint körötte forog, őt szolgálja mindenki. Érte indulnak útra 1991 óta minden decemberben a magyar betlehemesek, a határon túlról is, megküzdve vízumért, járműért a hatóságokkal, hogy együtt lehessenek a kis Jézusnál, az ünneplő magyarok körében. Vonulnak a kárpátaljai, papír-mágus süvegű kis csillagozók, a forgatható csillagtól vezetve. A kasmírkendő palástos Háromkirályok, s a fehér Pásztorok is eljönnek, hogy rafinált tánckörökön forogva hitet tegyenek Jézus hármas áldozatáról az úgynevezett heródesjátékokban. A székely angyalbetlehemes játékban Mária és József szálláskeresése élőkkel adatik, tiszta énekük szárnyal. Az 1. és 2. nemes ember – az iskoladrámákból beépült jelenetben, Balassi nyelvén rendel reneszánsz la-

a Turay Ida Színház előadása

nagyoperett 3 felvonásban, 1 szünettel

15.

SZÍNHÁZI PREMIEREK UTÁNI KOCCINTÁSHOZ AJÁNLJUK!

operaénekes, Érdemes Művész a Győri Nemzeti Színház Örökös tagja Nekem a karácsony bűvös szó: az öröm, a szeretet és az ígéret szinonimája. A jelzők jelentősége, súlya idővel változik. A gyermek karácsonya az öröm (iskolai szünet, ajándékok). Jó vis�szagondolni gyermekkori, falusi karácsonyokra. Mennyi áhítat, békesség és csend volt azokban az ünnepekben. Mindent elborított a hó, elfedve a felszín rútságát, s mintha az emberek lelke is fehérebb, tisztább lett volna. Érdekes, nem is emlékszem fekete karácsonyra. Úgy tűnik az elmúlt 60-70 év alatt nem csak mi emberek, de a természet is megváltozott. Aztán felnőtt korban, mintha a szeretet dominálna, a gyermekkori, inkább csak ösztönös szeretet tudatossá válik, már nem csak szülei, nagyszülei vannak, hanem saját családja is, családfő lesz, szeretete kitágul, s öröme főként szeretteinek öröme lesz. Az ígéret az idős, öreg emberek karácsonyi ajándéka. Ígéret, melyet Krisztustól kaptunk az üdvösségre, az örök életre, mert karácsony szülötte megígérte: Aki hisz bennem, ha meghal is él!

évenkénti ismétléssel megőrzése, továbbvitele. A változások után – 1991-ben, a Magyar Művelődési Intézet bábreferenseként felvetettem, s a Bábjátékos Egyesülettel összefogva meghirdettük az első Országos Betlehemes Találkozót. Közel 700 fő jelentkezett. Ezt az első kecskeméti találkozót követően megszakítás nélkül, 19 alkalommal sikerült, váltott partnerekkel megrendeznünk. Kezdettől jelentkeztek határon túliak is - s így lett nemzetközi a találkozónk. (Ha összejövünk – bizony Trianon óta – hét országra szóló az ünnep!) A betlehemjárás ilyen, idegeneknek is feltűnő, szívós fennmaradását nálunk, mag yaroknál, talán éppen drámai helyzetünk, Trianon feldolgoz(hat) atlan sokkja élteti. És épp ezért, nekünk nagyobb szükségünk van az egymással találkozásra, a tájegységekkel s a nemzedékekkel való kapcsolatra, mint másoknak. A betlehemes forma üdvtörténetünk megtett szellemi

Olasz Valéria a Győri Nemzeti Színház énekkari tagja

útját jelzi, és egyúttal a legkomplexebb önismereti utat járatja be a résztvevőkkel. A betlehemes játékok, töredékes formáikban is a létezés misztériumát, hitünk titkát őrzik, szavakon túli módon, szerkezetükben. Olyan vázat hordoznak, melyet az adott közösség érzelemmel, élettel újra képes feltölteni. Az átadó ősökhöz való hűség mellett kreatív lelki hozzáállás, szív kell a továbbadáshoz. Kedves Kutatók! Szálljanak le közénk, ne csak levéltárakban, könyvtárakban, múzeumokban, s idegeneknél keressék a magyar színház múltját, jelleg-

adó vonásait! Hirdetem tehát: legközelebb 2009. december 11-13. között, Debrecenben kerül sor a XIX. Nemzetközi Betlehemes Találkozóra, a Városi Művelődési Központban, s számos külső színhelyen! Negyven együttes jelentkezett, Kárpátalja, Felvidék, Erdély, Délvidék küldöttei a húsz hazai csoport mellett. Jöjjenek el, kukkantsanak be a fényességes betlehembe, vegyenek részt a magyarok közös örömében! Tömöry Márta a találkozó művészeti vezetője

Csarnóy Zsuzsanna a Veszprémi Petőfi Színház Jászai Mari-díjas színművésze

Nagyon várom a decembert és a karácsonyt, mert ekkor jön haza Amerikából a fiam, aki nyelvet tanul a tengerentúlon és hosszú idő után végre láthatom. Nekünk az lesz a legszebb ajándék, ha együtt lehetünk a fenyőfa mellett.

Szűzi tél ölén December van, porzik a hó. Ablakon jégvirág nyílik. Pazar fényfüzéreken kúszik lelkünk fel az égig. Csillagok játszanak pásztorosdit, szalmafelhőn Hold vajúdik. Angyalok bújnak hópihékbe, menetelnek Betlehembe. Nézik-nézik az emberek, tekintetük beleremeg. Vajh, mi ez a fény, fehér varázs? Tán belülről fakad virág-parázs? Lángja mosoly, szirma lelkiismeret, mit olykor-olykor a tél hava betemet! December, december, ne légy hozzánk kemény, a játék oly komoly, színpad a Föld, az ember földi lény! S ha felsír egy kisded, homályos minden tekintet. Lám újra megfogant valami MEGFOGHATATLAN e szűzi tél ölén.

A színészárvákért Sokszor a kellemesen eltöltött edzések, illetve mérkőzések után, amikor vidáman indulunk haza, eszembe jut az „égi” csapatunk. A hosszú évek során elveszítettünk barátokat és csodálatos társakat. Minden évben két alkalommal különleges tornát rendezünk – Rájuk emlékezve. Valahányszor ezekre a mérkőzésekre indulok, az jut eszembe: lehetetlen, hogy Ők már nincsenek itt. Mindannyiunk számára elfogadhatatlan az Ő hiányuk. Tudom, hiszem – Ők már egy másik Színészválogatottban játszanak, szurkolnak. Bubik István, Selmeczi Roland, Kaszás Attila, Sípos András, Lesznek Tibor, Kocsis György – ki pótolhatná Őket? Tudjuk, nagyon jól tudjuk, hogy senki! Akármilyen kegyetlen az élet (nagy közhely), de megy tovább. Ezeket az emléktornákat nem csak az eltávozott barátaink emlékére rendezzük, hanem akaratlanul is gondolunk a jelenre és a jövőre. Ízlelgetve ezt a szót, hogy színész-árvák, rettenetesen szomorú vagyok, de érzem, tudom, kötelességünk segíteni őket. Azt a formáját választottuk a segítségnek, hogy ezeket az emléktornákat kibővítettük: vendégcsapatokat hívtunk meg és várjuk a nézőket. Kezdetben volt a Bubik István Emléktorna szentpétervári barátaink részvételével. De az élet olyan kegyetlen, hogy most már Kaszás Attila és Selmeczi Roland Emléktornát is rendeznünk kell. Csak az hal meg, akit elfelejtenek! SZÍNÉSZÁRVÁKÉRT ALAPÍTVÁNY 14100419-96183649-01000009 Eichner András

16.

Magyar Teátrum . A Magyar Teátrumi Társaság havilapja . 2009. december

Szilveszteri Gála Szolnokról A készülő rendezvényről Balázs Péter, a Szigligeti Színház igazgatója tájékoztatta lapunkat: – Harmadszor indulunk neki, hiszen három a magyar igazság. Nem akarjuk felülmúlni az eddigi esteket, inkább megpróbálunk ahhoz hasonlóak lenni, amilyenek eddig voltunk. Koncepcionálisan nem sokat változik a műsor, a műfajnak törvényei vannak. Most hangsúlyozottan az összmagyarság felé fordulunk, Erdélyből, a Felvidékről, Bácskából is hívunk művészeket. Ezen kívül olyan jelentős művészeket próbálunk megnyerni, mint Rost Andrea. Reméljük, el tud jönni. Emelkedett szilveszteri gálaestet készítünk, nem annyira a habkönnyű, inkább a tartalmas, értékes, építő szórakoztatás a célunk. Gyönyörű verssorok is helyet kapnak a hungarikumnak számító operettmelódiák, kuplék mellett. Nagy sodrást adunk a gálának, tapstól tapsig repülünk végig a muzsika szárnyán. Én, mint házigazda veszek részt ebben, ami nagyobb feladatot jelent számomra, mint az előző két alkalommal. (-)

a Duna TV-ben

Tahi Tóth László és Balázs Péter

Csikos Sándor

Piros Ildikó

Jászai Mari-díjas, Csokonai- díjas és Kazinczy-díjas színművész (Csokonai Színház, Debrecen)

Jászai Mari- és Déryné-díjas Érdemes művész

Gyermekkorom karácsonyai voltak a legszebbek. Nagyapa játszott velem, amíg vártuk a Jézuskát. A nagyszobából csengettyűszó hallatszott. Azonnal felugrottam: „Nagyapa, megjött!” Az ajtóban meglibbent egy fehér lepedő, éppen most hozta meg a karácsonyfát. Valódi gyertyák égtek rajta. A fenyő illata, a gyertyák szívmelengető fénye: ez volt a megmásíthatatlan karácsonyi hangulat! Kívánom ezt a kis belső csendességet, áhítatot sikerüljön átélni mindenkinek karácsony szent estéjén.

Játék színházlátogatási nyereménnyel

Nyerjen egy éjszakát partnerével a Villa Hotel és Krúdy Étteremben, Debrecenben! Nézzen meg egy fergeteges színházi előadást a Csokonai Színházban! Kérdések: 1. Hányadik születésnapját ünnepelte novemberben Sárközy Zoltán színművész? a. 70. b. 75. c. 80. 2. Mi a beceneve Varga József színművésznek? a. Papó b. Apó

c. Papa

3. Ki írta a Szegény Dzsoni és Árnika című mesét? a. Csukás István b. Lázár Ervin

c. Békés Pál

Küldje be a válaszokat a www.magyarteatrum.hu online-on található űrlap segítségével, az adott hónap utolsó napján 24 óráig! Előző játékunk nyertese: Patkós Beáta, Szarvas

– Mit jelent Neked a Karácsony? – Születésnap (szül.: dec. 23-án 21.00), ajándékcsomagolás a padlón ülve, CSALÁD, készülődés a Szent estére. – Ez a Karácsony más lesz, mint a többi? – Igen. 2009 életem legboldogabb éve. Idén 2 unokám született, akik együtt fognak gőgicsélni a Karácsonyfa alatt, a 8 évest se felejtsük ki, persze. – Menü? – Marinált hal, majonézes- és hagymás burgonyasaláta, óriási töltött pulykacomb. sz. e.

Pillantás a hídról Kovács Zsuzsa Veszprémben Vargabetûk Geszti Péterrel Megnyílt a veszprémi játékszín

8. oldal

6. oldal 8. oldal 8. oldal 10. oldal

Veszprémi Petôfi Színház

Gyôri Nemzeti Színház

Reflektorfényben Pápai Erika

Tekintsetek ránk Egri csillagok! 1-3. oldal Mûvészek a karácsonyról 15-16. oldal

„Kényszerpályának indult, szerelem lett belôle” 10. oldal Marica grófnô 14. oldal Csak semmi szexet kérem… 14. oldal

Vörösmarty Színház Székesfehérvár

Katona József Színház Kecskemét

Szigligeti Színház Szolnok

4. oldal 5. oldal 6. oldal

Soproni Petôfi Színház

Sárközy Zoltán jutalomjátéka 5. o. Papó 9. oldal Szegény Dzsoni és Árnika 11. oldal Betlehemes találkozó Debrecenben 15. o.

Mikó István bakter-szerepben Trokán Nóra Aldonzát játszana Indul a kecskeméti bakterház

Csokonai Színház Debrecen

Beszélgetés Iglódi Istvánnal… 4. oldal Életet adni 7. oldal Ne féljetek gyerekek 11. oldal Szilveszteri gála Szolnokról… 16. oldal