Sankara: Kérdések és válaszok ékköveinek füzére praśnottara-ratna-mālikā Jól kérdezni legalább akkora feladat, mint jól válaszolni. A jó kérdés inspirálja a válaszadót, s ilyen inspirált helyzetben a válasz több, mint a válaszadó gondolatainak kombinációja. Sankarácsárja művében 181 látszólag egyszerű kérdést olvashatunk: életről-halálról, erényről és bűnről. Láthatjuk, ezerkétszáz éve is hasonló kérdések foglalkoztatták az embereket, mint ma: mi a jólét, ki a vagyonos, hogyan éljünk helyesen, mi az erény… a válaszok persze olykor másként hangzanak. Bár a kérdések és válaszok füzéréből kirajzolódik Sankara korának életeszménye, s olvasható a szöveg így is, ám nem ilyen tanulmánynak szánom. A szöveget kis dózisban javallott olvasni… nem fogyasztani, inkább egy-egy kérdést alaposan végiggondolva kialakítani a saját álláspontunkat, ezután egyeztetni Sankara válaszával: olykor vitázva, akár ellentmondva, máskor rácsodálkozva válasza örök igazságára. A védánta filozófia kedvelt műfaja a vitairat… ezért meggyőződésem, hogy ez a módszer Sankarácsárjának sem lenne ellenére. Ráhangolódásképpen álljon itt egy részlet a Taittiríja-upanisadból, melyben a mester végső útravalóval látja el tanítványát: „Növendékét a védákra megtanítva a mester így inti őt: – Mondj igazat! Gyakorold az erényt! Napi tanulmányaidat el ne hanyagold! Ha mesterednek kedves ajándékot hoztál, ügyelj arra, ne szakadjon meg nemzetséged fonala. Az igazságot el ne hanyagold! Az erényt el ne hanyagold! A boldogulást el ne hanyagold! A gyarapodást el ne hanyagold! A tanulást és tanítást el ne hanyagold! Az istenek és ősök szolgálatát el ne hanyagold! Istenként tekints anyádra! Istenként tekints atyádra! Istenként tekints mesteredre! Istenként tekints vendégedre! A makulátlan cselekedet gyakorlandó, nem más! Amely gyakorlat helyes, azt kövesd, ne mást! A náladnál kiválóbb bráhmanákat ülőhellyel kínáld. Hittel adakozzál, s ne hitetlenül! Bőkezűen adakozzál, szerényen adakozzál, félve és együttérzéssel adakozzál. Ha pedig kétséged támad egy cselekedet, avagy esemény felől, úgy viselkedj te is, ahogyan a jó ítélőkészségű bráhmanák viselkednének, akik (a jónak) szentelik magukat, nem függenek másoktól, nyájasak s az erény elkötelezettjei. A hitványak között pedig úgy viselkedj te is, ahogyan a jó ítélőkészségű bráhmanák viselkednének, akik (a jónak) szentelik magukat, nem függenek másoktól, nyájasak s az erény elkötelezettjei. Ez a parancsolat. Ez a tanítás. Ez a védák titkos tanítása. Ez az útmutatás. Ez az imádat módja, bizony, ez az imádat módja!” (Taittiríja-upanisad 1.11.)
ka khalu nāla kriyate d ād ārthasādhanapa īyān | amuyā ka ha-sthitayā praśnottara-ratna-mālikayā || 1|| ka – ki; khalu – bizony; na – ne; ala kriyate – ékesíti; d a-ad a-artha-sādhana-pa īyān – látott és láthatatlan beteljesülésének módjaiban jártasoké [pa u]; amuyā – azzal; ka ha-sthitayā – nyakban viseléssel; praśna-uttara – kérdés és válasz; -ratna-mālikayā – ékkőfüzérrel
Akad-e a látható és nemlátható dolgok beteljesítésének módjaiban jártas személy, ki ne ékesítené nyakát (örömmel) a kérdések és válaszok ékköveinek e füzérével? A kérdések egy része az evilági léttel kapcsolatos, más részük a létforgatag elhagyásáról tudakozódik – ezt jelenti a „látható és nemlátható”. A nyak szimbóluma kettős: a füzérrel az ember a nyakát ékesíti, a kérdések és válaszok elzengésével, pedig a torkát, a hangképző szerveit. A címben az uttara szó a jelenthet választ is, a szó későbbi, rákövetkező, azaz a kérdés (praśna) után következő jelentése miatt, ám az uttara kiválóra, jelentősre is utalhat, így már a szóválasztás is rávilágít a soron következő kérdések fontosságára.
bhagavan kim upādeya! guru-vacana! heyam api kim akārya! | ko guru adhigata-tattva śi ya-hitāyodyata satata! || 2|| bhagavan – uram!; kim – mi?; upādeyam – megfogadandó; guru-vacanam – a mester szava; heyam – elhagyandó; api – bizony; kim – mi?; akāryam – helytelen tetteket; ka – ki; guru – mester; adhigata-tattva – tudója a valóságnak; śi yahitāya – tanítvány hasznára; udyata – törekvő; satatam – mindig
Uram! (1.) Mit kell megfogadni? A mester szavát. (2.) S mit kell elhagyni? A rossz tetteket. (3.) Ki a mester? Az igazság tudója s a tanítvány örök jóakarója. 2. Az elhagyandó, akāryam rossz tetteket jelent, de akārya-kārī lehet olyan személy is, aki a kötelességét elhanyagolja. 3. A mester természetesen nem csupán tudója az igazságnak, hanem e szerint is él (a vers az adhi-gam – „odamegy”, elér, azaz elnyer, megért igével fejezi ki a tudást).
tvarita! ki! kartavya! vidu ā! sa!sāra-santati-ccheda | ki! mok a-taror bīja! samyakjñāna! kriyāsiddha! || 3|| tvaritam – gyorsan; kim – mi; kartavyam – teendő; vidu ām – bölcseké; sa sāra-santati-cheda – létforgatag folytonosságának elvágása; kim – mi?; mok a-taro – üdvösség fájáé; bījam – mag; samyac-jñānam – helyes tudás; kriyāsiddham – cselekvés tökéletessége
(4.) A tudás birtokában mi legyen az azonnali teendő? A létforgatag láncolatának elvágása. (5.) Mi a megszabadulás fájának magja? A helyes tudás és a cselekvés tökéletessége. 5. A megszabadulás fájának magja: a kiindulópont, melyből majdan kisarjad a móksa. A megszabadulás, az üdvösség nem csupán ismeret, hanem ismeret és az abból fakadó tökéletes cselekvés. Más helyütt Sankara azt mondja, hogy az ismeret maga helyes cselekvésre ösztönöz, miként ha az újdonsült apának azt mondják: megszületett a fiad!, rögtön az újszülöttel kapcsolatos tevékenységekbe fog: fát ültet, megvendégeli a falu népét, elvégzi az ilyenkor szükséges rítusokat.
ka pathyataro dharma ka śucir iha yasya mānasa! śuddha! | ka pa 'ito vivekī ki! vi am avadhīra ā guru u || 4|| ka – mi; pathyatara – kedvezőbb; dharma – dharma; ka – ki; śuci – erényes; iha – itt; yasya – akié; mānasam – gondolata, elméje, szíve; śuddham – tiszta; ka – ki; pa $ita – tudós; vivekī – megkülönböztető képességgel bíró; kim – mi?; vi am – méreg; avadhīra ā – megvetés; guru u – a tiszteletreméltók iránt
(6.) Mi a legkedvezőbb? A dharma. (7.) Ki az erényes? Akinek a gondolatai tiszták. (8.) Ki a tudós? Aki birtokában van a megkülönböztetés képességének. (9.) Mi a méreg? A tiszteletre méltók megvetése. 6. A dharma egyaránt jelent vallást, törvényt, jóságot és jogot, továbbá erényt. 7. A kérdésben eredetileg: ki itt az erénye? Az itt (iha) több egyszerű töltelékszónál –az anyagvilágra tett utalás: ki lehet egyáltalán tiszta, erényes ebben a világban? A śuci szó szerint tisztát, de átvitt értelemben erényes, jámbor, őszinte, egyenes embert is jelenthet. A válaszban a mānasa jelentése gondolati, elme vagy akár szív… erényes tehát az, akinek szíve, elméje és gondolatai egyaránt tiszták. 8. A valódi tudós az, aki képes az anyag és a lélek, az illúzió és a valós valóság megkülönbözetésére. 9. Az életet kioltó méreg a tiszteletre méltók (a guru jelent tanítót, de többes számban gyakran tiszteletre méltó, tekintélyes vénekre vonatkozik) megvetése, hiszen így az ember képtelenné válik a mester szavának megfogadására (lásd 1. vers) éppúgy, mint bármi más megtanulására.
ki! sa!sāre sāra! bahuśo'pi vicintyamānam idam eva | ki! manuje vi atama! sva-para-hitāyodyata! janma || 5|| kim – mi; sa sāre – létforgatagban; sāram – lényeg; bahuśa – gyakorta; api – bizony; vicintyamānam – megfontolandó; idam – ez; eva – bizony; kim – mi; manuje u – emberek közt; i atamam – legkívánatosabb; sva-para-hitāya-udyatam – maga és mások hasznára törekvés; janma – születés
(10.) Mi a legfontosabb a létforgatagban? Ennek gyakori végiggondolása. (11.) Mi a legkívánatosabb tulajdonság az emberek közt? Önmaga és mások hasznára váló születés. 10. A válasz jelentése: újra és újra végiggondolni, eltöprengeni azon, hogy mi is a szanszára, mit keresünk itt, s hogyan tovább? Nem elég feltenni a kérdést, és megadni a sablonválaszt, aztán megfeledkezni róla. Az állandó vizsgálat (és önvizsgálat) komoly hajtóerőt jelent.
madir eva moha-janaka ka sneha ke ca dasyavo vi ayā | kā bhava-valli t ā ko vairī yas tv anudyoga || 6|| madirā – szesz; iva – mint; moha-janaka – illúziót okozó; ka – mi?; sneha – ragaszkodás; ke – mi?; ca – és; dasyava – útonállók; vi ayā – az értéktárgyak; kā – mi; bhava-valli – lét liánja; t ā – szomj; ka – ki; vairī – ellenség; ya – ami; tu – de; anudyoga – tétlenség
(12.) Mi okoz bódulatot, akár a szesz? A ragaszkodás. (13.) Kik az útonállók? Az érzéktárgyak. (14.) Mi a világi lét liánja? A létszomj. (15.) Ki az ellenség? A tétlenség. 12. A szesz (madirā) szó a lerészegedik, elbódít (mad) igéből ered, a moha jelentése pedig eszméletvesztés, tompaság, bódulat és illúzió, mellyel a valótlant valósnak véli az ember. 13. Az érzéktárgyak akár az útonállók ragadják el az ember figyelmét. A Bhagavad-gítá így szól erről: dhyāyato vi ayān pu sa sa gas te ūpajāyate | sa gāt sa jāyate kāma kāmāt krodho’bhijāyate ||62|| krodhād bhavati sa moha sa mohāt sm ti-vibhrama | sm ti-bhra śād buddhi-nāśo buddhi-nāśāt pra aśyati ||63|| „Az érzéktárgyakat felidéző emberben ragaszkodás ébred az érzéktárgyak iránt, a ragaszkodásból vágy születik, a vágyból pedig düh.
A dühből elvakultság lesz, az elvakultságból emlékezetzavar, az emlékezetvesztés miatt elvész az értelem, s így elbukik az ember.” (Bg. 2.62-63.) 14. A liánok a talajban gyökereznek, s gyors növekedéssel magasra felkapaszkodnak a fákra, sziklákra tapadva – a világi lét gyorsan felkúszó, s fojtogató liánja a létszomj. 15. Lásd még a 87.-es kérdést.
kasmād bhayam iha mara ād andhād iha ko viśi yate rāgī | ka śūro yo lalanā-locana-bā air na ca vyadhita || 7|| kasmā – mitől?; bhayam – félelem; iha – itt; mara āt – haláltól; andhāt – vaknál; iha – itt; ka – ki?; viśi yate – felülmúl; rāgī – ragaszkodó; ka – ki?; śūra – hős; ya – aki; lalanā-locana-bā ai – asszonyok szemeinek nyílvesszője; na – nem; ca – és; vyadhita – sebzett
(16.) Mitől félnek az emberek? A haláltól. (17.) Ki világtalanabb a vaknál is? A ragaszkodó. (18.) Ki a hős? Kit nem sebzett meg az asszonyok szemeinek szerelmes pillantása. 18. A költők a szemöldököt íjnak, a szerelmes oldalpillantásokat kiröppenő nyílvesszőnek látják, hős az, aki sértetlen kerül ki e nyílzáporból.
pāntu! kar āñjalibhi kim am tam iha yujyate sad-upadeśa | ki! gurutāyā mūla! yad etad aprārthana! nāma || 8|| pāntum – inni; kar a-añjalibhi – fül-marokkal; kim – mi?; am tam – nektár; iha – itt; yujyate – illik valamihez; satupadeśa – a szentek tanítását; kim – mi?; gurutāyā – tekintélyé, tiszteleté („súlyosságé”); mūlam – gyökér; yad – ami; etad – ez; aprārthanam – nem kérlelés; nāma – bizonnyal
(19.) Milyen nektárt kortyoljon az ember a füleivel? A szentek tanítását. (20.) Mi a tisztelet forrása? Ha valaki nem kéri azt. 19. Az añjali marokba fogott kezeket jelent, az ivással kapcsolatban azt idézi, mikor az ember a markába merített forrásvizet kortyolja. Hasonlóképpen kortyolja a szentek tanításának nektárját füleivel, ez a kar ānjali („fülmarok”). 20. A gurutā szó szerint súlyosságot jelent (guru – nehéz, súlyos), átvitt értelemben tiszteletet, tekintélyt.
ki! gahana! strī-carita! kaś caturo yo na kha 'itas tena | ki! du kha! asanto a ki! lāghavam adhamato yācñā || 9|| kim – mi?; gahanam – sűrű, titokzatos, kifürkészhetetlen; strī-caritam – nők természete; ka – ki?; catura – eszes; ya – ; na – nem; kha $ita – legyőzetett; tena – általuk (nőnemben); kim – mi?; du kham – szenvedés; a-santo a – elégedetlenség; kim – mi?; lāghavam – felelőtlenség, könnyelműség; adhamata – hitványé; yācñā – kérlelés
(21.) Mi a kifürkészhetetlen? A női természet. (22.) Ki a furfangos? Akit nem győztek le az asszonyok. (23.) Mi a szenvedés? Az elégedetlenség. (24.) Mi a könnyelműség? Hitványakhoz fordulni segítségért. 22, A válasz eredetiben: aki általuk (az előző válaszban említett női természetűek) által nem legyőzetett: furfangos az, akit a kifürkészhetetlen természetű asszonyok nem győznek le. A kha $ita jelent legyőzöttet, de szerelemben csalódottat, kiábrándultat vagy kikosarazottat is, így a huszonkettedik kérdésre a válasz akár ellenkező értelemben, így is fordítható: akit nem kosaraztak ki a széplányok. 24. Az előző vers utolsó kérdése a tisztelet, a súlyosság okára kérdezett, ezzel szemben most könnyelműség (lāghavam, a laghu – könnyű melléknévből) mibenlétéről tudakozódik a kérdező. A segítségkérés (yācñā szó szerint kérlelést, esedezést jelent) elkötelezettséghez vezet, s az ember ne keveredjen rossz adósságba, ne köteleződjön el érdemtelen személyeknek.
ki! jīvitam anavadya! ki! jā'ya! pā hato'py anabhyāsa | ko jāgarti vivekī ko nidrā mū'hatā janto || 10|| kim – milyen?; jīvitam – élet; an-avadyam – feddhetetlenség; kim – mi?; jā$yam – tompaság, ostobaság, lustaság; pā hata – olvasottaké; api – bizony; an-abhyāsa – nem gyakorlás; ka – ki?; jāgarti – éber?; vivekī – megkülönböztető képességgel bíró; ka – ki?; nidrā – alvó; mū$hatā – elámítottság; janto – teremtményé, élőlényé
(25.) Milyen az ideális élet? A feddhetetlen. (26.) Mi a tompaság? A megtanultak gyakorlásának elmulasztása. (27.) Ki éber? Aki képes a megkülönböztetésre. (28.) Ki az alvó? Az élőlény elámítottsága. 26. A „megtanultak gyakorlásának elmulasztása” kicsit kiterjeszti a választ. Az „olvasottak nem-gyakorlása” Sankara fogalomkörében a megtanult véda-versek recitálásának elmulasztását jelenti, azaz a szent gyakorlatok elmulasztását. 27. A megkülönböztető képesség az anyag és a lélek, az illúzió és a valós valóság szétválasztása – éppúgy, mint a nyolcadik kérdésben. 28. Figyelemreméltó, hogy az alvó nem a teremtmény maga, hanem a pillanatnyi (tehát múlandó) zavart állapota.
nalinī-dala-gata-jalavat-tarala! ki! yauvana! dhana! cāyu | kathaya puna ke śaśina kira a-samā saj-janā eva || 11|| nalinī-dala-gata-jala-vat – lótusz-levélen lefutó víz-ként; taralam – múlandó; kim – mi?; yauvanam – fiatalság; dhanam – vagyon; ca – és; āyu – élet; kathaya – mondd el!; puna – ismét; ke – kik?; śaśina – Holdé; kira a-samā – sugárhoz hasonlatosak; sat-janā – jó emberek; eva – bizony
(29.) Mi múlandó, akár a lótuszlevélen lepergő vízcsepp? Az ifjúság, a vagyon és az élet. (30.) És mondd, kik olyanok, akár a holdsugár? Csak a jó emberek. 30. A Hold a kedvesség, nyájasság szimbóluma, egyben a nektár forrása.
ko naraka para-vaśatā ki! saukhya! sarva-sa ga-viratir yā | ki! satya! bhūta-hita! priya! ca ki! prā inām asava || 12|| ka – mi?; naraka – pokol; para-vaśatā – másnak való alárendeltség; kim – mi?; saukhyam – elégedettség; sarva-sa gavirati – minden ragaszkodás megszüntetése; yā – ami; kim – mi?; satyam – igazság; bhūta-hitam – a teremtmények iránti jóakarat; priyam – kedves; ca – és; kim – mi?; prā inām – élőlényeké; asava – életek
(31.) Milyen a pokoli lét? Az alárendeltség. (32.) Mi az elégedettség? Mikor megszűnt minden ragaszkodás. (33.) Mi az igazság? Jóakarat minden lény iránt. (34.) És mi kedves minden élőlénynek? Az élete. 33. A kérdés kétféle szövegváltozata ismeretes: mi az igazság (satyam)? vagy mi a tökéletesség (sādhyam – elvégzendő, beteljesítendő)? Az igazsággal kapcsolatban lásd még a 48.-as kérdést.
ko'nartha-phalo māna kā sukha-dā sādhu-jana-maitrī | sarva-vyasana-vināśe ko dak a sarvathā tyāgī || 13|| ka – mi?; anartha-phala – ártalmas-gyümölcs; māna – büszkeség, önteltség; kā – mi?; sukha-dā – öröm-adó; sādhu-janamaitrī – a jó emberek barátsága; sarva-vyasana-vināśe – minden nyomorúság (hiányosság, szerencsétlenség, bűn) megsemmisítésében; ka – ki?; dak a – rátermett; sarvathā – mindenhogyan; tyāgī – lemondó
(35.) Mi terem rossz gyümölcsöt? Az önteltség. (36.) Mi hoz boldogságot? A jó emberek barátsága. (37.) Ki képes minden nyomorúságot felszámolni? Aki mindenben elengedő. 36, A válasz: „ jó emberek barátsága” (sādhu-jana-maitrī) értelmezhető így is: a szádhuk, a szent emberek barátsága. 37. A tyāga szó szerint lemondást, elhagyást, elengedést jelent, ám valójában többről van szó, mint fáradt sóhajjal, keserű szájízzel elengedni valamit. A szó szinonimája pontosabban fejezi ki a mögötte húzódó gondolatot: vairāgya, azaz ragaszkodásmentesség, függetlenség. Ez az attitűd több kérdésre adott válaszban is feltűnik: a ragaszkodás elbódít, akár a szesz (12.), a ragaszkodó világtalanabb a vaknál (17.), a szenvedés oka az elégedetlenség (23.), ellenben az elégedettség a ragaszkodás megszűnéséből fakad (32.). Ebbe a sorba illeszkedik e kérdés is: minden nyomorúságot felszámol az, aki ragaszkodásmentesen él.
ki! mara a! mūrkhatva! ki! cānargha! yad avasare datta! | āmara āt ki! śalya! pracchanna! yat k ta! pāpa! || 14|| kim – mi?; mara am – halál; mūrkhatvam – az ostobaság; kim – mi?; ca – és; anargham – felbecsülhetetlen; yat – ami; avasare – megfelelő pillanatban; dattam – adott; āmara āt – halálnál; kim – mi?; śalyam – tüske; pracchannam – titkolt; yat – ami; k tam – megtett; pāpam – bűn
(38.) Mi a halál? Az ostobaság. (39.) Mi a felbecsülhetetlen? A megfelelő pillanatban adott adomány. (40.) Mi fájdalmasabb a halálnál is? Az eltitkolt bűn. 40. A „fájdalmasabb a halálnál is” szó szerint: ami nagyobb „tüske a halálnál”. A śalya jelentése tüske, átvitt értelemben azonban az, ami a szívszaggató fájdalom oka. Az eltitkolt bűn nem nyert megbocsátást.
kutra vidheyo yatno vidyābhyāse sad-au adhe dāne | avadhīra ā kva kāryā khala-parayo it-paradhane u || 15|| kutra – hol?; vidheya – elvégzendő; yatna – erőfeszítés; vidyā-abhyāse – tudás gyakorlásában; sat-au adhe – jó orvoslásban; dāne – adományozásban; avadhīra ā – megvetés, közömbösség; kva – hol?; kāryā – gyakorlandó?; khala – a züllött; -para-yo it – más felesége; -para-dhane u – és más vagyona iránt
(41.) Miben legyen erőfeszítésünk állhatatos? A tudás gyakorlásában, a gyógyításban és az adományozásban. (42.) Mi iránt legyen közömbösek? A gonosztevők, más felesége és más vagyona iránt. kāharniśam anucintyā sa!sārāsāratā na tu pramadā |
kā preyasī vidheyā karu ā dīne u saj-jane maitrī || 16|| kā – mi?; ahar-niśam – nappal és éjjel; anucintyā – emlékezetben tartandó; sa sāra-asāratā – létforgatag jelentéktelensége; na – nem; tu – és; pramadā – szépasszony; kā – mi?; preyasī – legkedvesebb; vidheyā – kötelesség; karu ā – könyörület; dīne u – elesettek iránt; sat-jane – jó-emberek iránt; maitrī – barátság
(43.) Mire emlékezzünk éjt nappallá téve? A létforgatag ideiglenes jelentéktelenségére, nem pedig a szépasszonyokra. (44.) Mi legyen a legkedvesebb kötelesség? Könyörület az elesettek iránt, és barátságosság a jó emberek iránt. 43. A válasz ironikus felhangját a kérdőszó (kā) nőnemű alakja indukálja. Az asāratā egyaránt jelent ideiglenest és jelentéktelent is, ezért indokolt a sa sāra-asāratā szóösszetételt a létforgatag ideiglenes jelentéktelenségeként fordítani.
ka hagatair apy-asubhi kasya hy-ātmā na śakyate jetu! | mūrkhasya śa kitasya ca vi ādino vā k ta-ghnasya || 17|| ka ha-gatai – torkon elszállókkal; api – még; asubhi – lélegzetekkel; kasya – kié; hi – bizony; ātmā – elme, természet; na – nem; śakyate – lehetővé válik; jetum – megfékezni, győzedelmeskedni; mūrkhasya – ostobáé; śa kitasya – bizalmatlané, kételkedőé; ca – és; vi ādina – kiábrándultat, csüggedtet; vā – vagy; k ta-ghnasya – hálátlané;
(45.) Ki nem tudja megfékezni az elméjét még a halál küszöbén sem? Az ostoba, a bizalmatlan kételkedő, a kiábrándult csüggedő és a hálátlan. 45. A közelgő halált a vers a ka ha-gatair apy asubhi – a torokból elszálló lélegzet szófordulattal írja le. A Mahábhárata egy történetében1 Judhisthir királynak feltesznek egy kérdést: mi a legcsodálatosabb? A király válasza: „E világban nap mint nap lények sokasága távozik a Halál birodalmába, ám a többiek mégis változatlanságra vágynak – mi lehetne ennél csodálatosabb?” A pillanat, mikor az ember valóban szembenéz a mulandósággal sorsfordító – erről szól a kérdés. Ennél talán csak az a fontosabb pillanat, amikor a halhatatlanságra ébred rá. A vi ādin jelenthet vigasztalhatatlanul bánkódót, kiábrándultat és csüggedőt is. A mély bánat sem foszt meg a továbblépés lehetőségétől, ám a kiábrándult csüggedés apátiához, így tompult tehetetlenséghez vezet. A k ta-ghna (az elvégzettet elpusztító) jelenthet hálátlant, illetve olyan embert, aki rendszeresen felülbírálja korábbi döntéseit.
ka sādhu sad-v tta kam adhamam ācak ate tv asad-v tta! | kena jita! jagad etat satya-titik āvatā pu!sā || 18|| ka – ki?; sādhu – jó (szent) ember; sat – jó; v tta – viselkedésű; kam – kit?; adhamam – alantasnak; ācak ate – nevez; tu – bizony; asat-v ttam – becstelen viselkedésűt; kena – ki által?; jitam – legyőzött; jagat – világ; etat – ezt; satya-titik āvatā – az igaz és türelmes által; pu sā – ember által
(46.) Ki a jó ember? Az erényes. (47.) Kit tartanak alantasnak? A becstelen viselkedésűt. (48.) Ki győzte le ezt a világot? Az igaz és türelmes ember. 48. A jita (legyőzött) befejezett melléknévi igenévként nem jövőbeni lehetőségre, hanem befejezett tényre utal. Az igaz ember már úrrá lett a világ felett – jóllehet ez talán még nem nyilvánvaló, talán még néhány váratlan fordulatot tartogat útja – ezért szükséges a türelem is –, ám az igazság kétségkívül mindig győzedelmeskedik. Erről szól a Mundaka-upanisad verse is: satyameva jayate nān ta satyena panthā vitato devayāna | yenā kramanty ayo hyāptakāmā yatra tat satyasya parama nidhānam || Egyedül az igazság győzedelmeskedik, nem más. Igazság által tárul fel az isteni ösvény, mit járva a bölcsek vágya beteljesül, s ahol az igazság legfőbb hajléka. (Mund. 3.1.6.) „Egyedül az igazság győzedelmeskedik” (satyameva jayate) a modern India jelmondata is lett.
kasmai namā!si devā kurvanti dayā-pradhānāya | kasmād udvega syāt sa!sārāra yata sudhiya || 19|| kasmai – kinek?; namā si – hódolatokat; devā – istenek; kurvanti – tesznek; dayā-pradhānāya – könyörületnek szentelődőknek ; kasmāt – mitől?; udvega – remegés, zaklatottság, aggodalom; syāt – lesz; sa sāra-āra yata – létforgatag erdő; su-dhiya – értelmes emberé
(49.) Kinek hódolnak még az istenek is? Azoknak, akik a könyörületnek szentelik magukat. (50.) Mi az aggodalom oka? Az értelmes ember (egyedül) a létforgatag dzsungelétől tart. kasya vaśe prā i-ga a satya-priya-bhā i o vinītasya | kva sthātavya! nyāyye pathi d ād a-lābhā'hye || 20||
1
http://slokamala.blogspot.hu/2009/02/mi-legcsodalatosabb.html
kasya – kié?; vaśe – irányításban; prā i-ga a – élőlények csoportja; satya-priya-bhā i a – az igaz- és kedves-beszédűé; vinītasya – alázatosé (udvariasé); kva – hol?; sthātavyam – megállandó; nyāyye – igazságos, méltó, megfelelő; pathi – ösvényen; d a-ad a-lābhā$hye – látható és nemlátható (dolgok) elnyerésében bővelkedőn
(51.) Kire hallgat mindenki? Aki alázatos, igaz és kedvesen beszél. (52.) Hol állapodjon meg az ember? A helyes ösvényen, mely bővelkedik a látható és nemlátható eredményekben. 51. A kérdés eredeti formájában: kinek a befolyása (vaśe) alatt állnak az élőlények? Ám vaśa szónak nincs negatív felhangja, nem manipulatív ráhatásról van szó, pusztán a függő viszony létéről. Olykor talán rosszkedvünk mást mondat velünk, mert úgy látszik, inkább az erőszakos, hazug rábeszélők irányítják élőlénytársainkat. De ne feledjük az előbbi verseket: az igazság, és egyedül az igazság győzedelmeskedik, ki más lehetne akkor a végső irányító?
ko'ndho yo'kārya-rata ko badhiro yo hitāni na ś oti | ko mūko ya kāle priyā i vaktu! na jānāti || 21|| ka – ki?; andha – vak; ya – aki; akārya-rata – bűnhöz ragaszkodó; ka – ki?; badhira – süket; ya – aki; hitāni – jótanácsokat; na – nem; ś oti – hall; ka – ki?; mūka – néma; ya – aki; kāle – időben; priyā i – kedveseket; vaktum – mondani; na – nem; jānāti – ismer
(53.) Ki a vak? A bűnhöz ragaszkodó. (54.) Ki a süket? Aki nem hallgatja meg a jótanácsokat. (55.) Ki a néma? Aki a kellő időben nem tud kedves szavakat mondani. 53. Az akārya („nemteendő”) jelenthet bűnt, de méltatlan tettet, akár a kötelesség elhanyagolását is.
ki! dānam anākā k a! ki! mitra! yo nivārayati pāpāt | ko'la kāra śīla! ki! vācā! ma 'ana! satya! || 22|| kim – mi?; dānam – adomány; an-ākā k am – a nem visszavágyott; kim – ki?; mitram – barát; ya – aki; nivārayati – visszafordít; pāpāt – bűntől; ka – mi; ala kāra – ékesség; śīlam – az erős jellem; kim – mi; vācām – beszéd; ma $anam – ékessége; satyam – az igazság
(56.) Mi az ajándék? Amit nem vágynak vissza. (57.) Ki a barát? Aki visszafordít a rossztettektől. (58.) Mi ékesíti az embert? Az erős jellem. (59.) Mi ékesíti a szavakat? Az igazság. 56. Az an-ākā k am szó szerint nem visszavágyottat jelent, de nem csupán az adomány visszakerüléséről van szó: amiért nem várnak semmit cserébe.
vidyud vilasita capala! ki! durjana-sa gatir yuvatayaś ca | kula-śīla-ni prakampā ke kali-kāle'pi saj-janā eva || 23|| vidyut – villám; vilasita-capalam – megjelent pillanatnyi; kim – mi?; durjana-sa gati – rossz társaság; yuvataya – ifjú hölgyek; ca – és; kula-śīla – a család erénye; -ni prakampā – nem megrendítők ; ke – kik; kali-kāle – kali-korban; api – még; sat-janā – szent emberek; eva – bizony
(60.) Mi az, ami villámként tűnik fel, csupán egy pillanatra? A rossz társaság, és az ifjú hölgyek. (61.) Kik nem rendítik meg a család jó hírét, még a kali-korban sem? A jó emberek. 60. A kérdés talányos. A vilasita tündöklőt, megnyilvánultat jelent, de játékost vagy szerelmes enyelgést is. Így a villám átmeneti jellege mellett a kívánatos tündöklése is a kérdésbe foglaltatik, sőt, a szerelmes hangulatok röpke öröme is megjelenik a kérdésben. 61. A „család jó híre” (kula-śīla) szó szerint a család erénye, erkölcsi tartása, nemes jelleme.
cintāma ir iva durlabham iha ki! kathayāmi tac-catur-bhadra! | ki! tad vadanti bhūyo vidhūta-tamasā viśe e a || 24|| cintā-ma i – „érintő-kő”, a bölcsek köve; iva – mint; durlabham – nehezen elérhető; iha – itt; kim – mi?; kathayāmi – elmondom; tad – az; catu -bhadram – négy áldás; kim – mi?; tad – az; vadanti – mondanak; bhūya – ismét; vidhūta-tamasā – lerázott sötétséggel; viśe e a – sajátosságaival
(62.) Mi elérhetetlen, akár a bölcsek köve? Elárulom neked: a négy áldás az. (63.) Gyakorta emlegetik, hogy nagyszerűségével eloszlatja a sötétséget, melyek volnának azok? dāna! priyavāksahita! jñānamagarva! k amānvita! śaurya! | vitta! tyāgasameta! durlabhametaccaturbhadra! || 25|| dānam – adományozás; priya-vāk-sahitam – kedves szavakkal kísért; jñānam – tudás; a-garvam – önteltség nélkül; k amaanvitam – türelemmel kísért; śauryam – bátorság; vittam – vagyon; tyāga-sametam – lemondással kísért; dur-labham – nehezen elérhető; etad – ez; catur-bhadram – négy áldás
A kedves szavakkal kísért adományozás, az alázatos és türelmes tudás, a bátorság,
és a lemondással kísért vagyon – ez a négy áldás, mely ritka, mint a fehér holló. Dur-labham („nehezen elérhető”) szófordulat jelentése ritka, elérhetetlen.
ki! śocya! kārpa ya! sati vibhave ki! praśastam audārya! | ka pūjyo vidvadbhi svabhāvata sarvadā vinīto ya || 26|| kim – mi?; śocyam – sajnálatra méltó; kārpa yam – nincstelenség, vagy fösvénység; sati – lévőben; vibhave – vagyonban; kim – mi?; praśastam – ajánlatos; audāryam – nagylelkűség; ka – ki?; pūjya – imádandó; vidvadbhi – műveltek által; svabhāvata – saját természete folytán; sarvadā – mindig; vinīta – alázatos, szerény; ya – aki
(64.) Ki a szánalomra méltó? A fösvény vagy a nincstelen. (65.) Mit tegyen a vagyonos? Legyen nagylelkű. (66.) Kit magasztaljanak a műveltek? Aki önnön természetéből fakadóan alázatos, szerény. 64. A kā panya szó gyöke a k p – megkönyörül, gyöngélkedő, erőtlen, maga a szó pedig jelenthet szegényt, de szegényként viselkedő gazdagot, azaz fösvényt is.
ka kula-kamala-dineśa sati gu a-vibhave'pi yo namra | kasya vaśe jagad etat priya-hita-vacanasya dharma-niratasya || 27|| ka – ki?; kula-kamala-dineśa – család-lótusz-Napja; sati – lévőben; gu a-vibhave – jó tulajdonságokban bővelkedő; api – még…is; ya – aki; namra – tisztelettudó; kasya – kié; vaśe – alárendeltségben; jagat – világ; etat – ez; priya-hitavacanasya – kedves és jóakarón beszélőé; dharma-niratasya – dharmához ragaszkodóé
(67.) Ki a család lótuszvirágának fénylő Napja? Aki bár bővelkedik a jótulajdonságokban, mégis szerény, tisztelettudó. (68.) Kire hallgat ez az egész világ? Aki kedvesen és jóakaróan beszél, s aki a dharma hű követője. 67. A kamala nappal nyíló lótuszvirág: este összezárja a szirmait, és a napfény hatására bontja ki újra őket – ekkor mutatkozik meg valódi pompájában. 68. A kérdés az ötvenegyediket idézi, s erősíti meg újra.
vidvan manoharā kā sat-kavitā bodha-vanitā ca | ka! na sp śati vipatti prav ddha-vacanānuvartina! dānta! || 28|| vidvat – művelt; manoharā – elméjének elrablója; kā – ki? (nőnemben); sat-kavitā – a nemes költészet; bodha-vanitā – tudás úrnője; ca – és; kam – kit?; na – nem; sp śati – érint; vipatti – balszerencse, szerencsétlenség; prav ddha-vacanaanuvartinam – a vének beszédét követő; dāntam – higgadt, önfegyelmezett
(69.) Ki ragadja el a bölcsek elméjét? A nemes költészet és tudás úrnői. (70.) Kit nem ér szerencsétlenség? Az önfegyelmezettet, aki követi a vének jó tanácsait. 69. A kérdőszó nőnemű.
kasmai sp hayati kamalā tv analasa-cittāya nīti-v ttāya | tyajati ca ka! sahasā dvija-guru-sura-nindā-kara! ca sālasya! || 29|| kasmai – kinek? [a részeseset az ige vonzata]; sp hayati – sóvárog; kamalā – a szerencseistennő; tu – bizony; analasa-cittāya – szorgos-szándékúnak; nīti-v ttāya – erkölcsös viselkedésűnek; tyajati – elhagy; ca – és; kam – kit?; sahasā – azonnal, hirtelen („kényszerrel, erővel”); dvija-guru-sura-nindā-karam – bráhmanákat, a tanítókat (feljebbvalókat) és az isteneket megvetőket; ca – és; sālasyam – lustát
(71.) Kit kedvel a szerencseistennő? Ki szorgosan igyekszik célja felé, és viselkedése is erkölcsös. (72.) S kit hagy el azonnal? Aki megveti a bráhmanákat, a tanítókat, és az isteneket, továbbá a lustákat. kutra vidheyo vāsa saj-jana-nika e'thavā kāśyā! | ka parihāryo deśa piśuna-yuto lubdha-bhūpaś ca || 30|| kutra – hol; vidheya – ajánlatos; vāsa – lakhely; sat-jana-nika e – jó (szent) emberek szomszédságában; athavā – vagy; kāśyām – Kásiban; ka – mi; parihārya – elkerülendő; deśa – hely; piśuna-yuta – gonoszokkal teli; lubdha-bhūpa – kapzsi király; ca – és
(73.) Hol ajánlatos élni? Jóemberek szomszédságában, vagy Kásiban. (74.) S milyen helyeket kerüljön el az ember? Gonoszok lakhelyét, s ahol kapzsi az uralkodó. 73. Kási (Benáresz) a hét szent város egyike, sokan India spirituális fővárosának tekintik.
kenāśocya puru a pra ata-kalatre a dhīra-vibhavena | iha bhuvane ka śocya saty api vibhave na yo dātā || 31||
kena – ki által; aśocya – nem siratandó; puru a – ember; pra ata-kalatre a – szerény feleség által; dhīra-vibhavena – tartós vagyon; iha – itt; bhuvane – földön; ka – ki?; śocya – siratandó; sati – létezőben; api – bizony; vibhave – vagyonban; na – nem; ya – aki; dātā – adakozó
(75.) Kit nem lesz okunk sohasem siratni? Kinek felesége szerény és jóléte tartós. (76.) És kit sirassunk e világban? Akinek van ugyan vagyona, ám nem adakozó. 75. Jóléte tartós: dhīra-vibhava. A vibhava nemességet, nagylelkűséget, de üdvösséget is jelent, míg a dhīra jelentései: tartós, józan, állhatatos, nyugodt, bölcs… így a szóösszetétel akár bölcs nemességet is jelenthetne, ám a rákövetkező kérdés fényében nyilvánvalóan anyagi javakról van szó.
ki! laghutāyā mūla! prāk tapuru e u yā yācñā | rāmādapi ka śūra smaraśaranihato na yaścalati || 32|| kim – mi?; laghutāyā – könnyelműség; mūlam – gyökere; prāk ta-puru e u – alantas emberek iránt; yā – ami; yācñā – kérlelés; rāmāt – Rámánál; api – még…is; ka – ki?; śūra – hős; smara-śara-nihata – szerelem nyila eltalálta; na – nem; ya – aki; calati – inog meg
(77.) Mi a könnyelműség forrása? Alantas embereket kérlelni. (78.) Ki nagyobb hős még Rámánál is? Aki nem inog meg akkor sem, ha eltalálta a szerelemisten nyila. 77. A kérdés azonos a huszonnegyedikkel. 78. E kérdés a tizennyolcadikkal állítható párhuzamba.
kim aharniśam anucintya! bhagavac-cara a! na sa!sāra | cak u manto'py andhā ke syu ye nāstikā manujā || 33|| kim – mi?; ahar-niśam – nappal és éjjel; anucintyam – meditálandó; bhagavat-cara am – az Úr lába; na – nem; sa sāra – létforgatag; cak u manta – szemmel rendelkezők; api – még…is; andhā – világtalanok; ke – kik?; syu – lehetnek; ye – akik; nāstikā – istentagadók; manujā – emberek
(79.) Mire emlékezzék az ember éjjel s nappal? Az Úr lábaira, ne a világi létre. (80.) Bár szemeik vannak, mégis világtalanok – kik ők? Az istentagadók. ka pa gur iha prathito vrajati ca yo vārddhake tīrtha! | ki! tīrtham api ca mukhya! citta-mala! yan nivartayati || 34|| ka – ki?; pa gu – béna; iha – itt; prathita – nevezett; vrajati – megy; ca – és; ya – aki; vārddhake – öregkorban; tīrtham – zarándokhelyet; kim – melyik?; tīrtham – zarándokhely; api – bizony; ca – és; mukhyam – elsődleges; citta-malam – elmetisztátalanságát; yad – ami; nivartayati – megszünteti
(81.) Kit tartanak sántának e világban? Aki csak vénségére keresi fel a zarándokhelyeket. (82.) Melyik a legfontosabb zarándokhely? Ami lemossa az elme tisztátalanságait. ki! smartavya! puru ai hari-nāma sadā na yāvanī bhā ā | ko hi na vācya sudhiyā parado aś cān ta! tadvat || 35|| kim – mi?; smartavyam – emlékezendő; puru ai – emberek által; hari-nāma – Hari neve; sadā – mindig; na – nem; yāvanī – idegen; bhā ā – beszéd; ka – mi?; hi – bizony; na – nem; vācya – mondandó; su-dhiyā – jó eszű által; para-do a – más hibáját; ca – és; an tam – hamisat; tadvat – éppúgy
(83.) Mire emlékezzünk mindig? Hari nevére, s ne az idegen beszédre. (84.) Miről ne beszéljen a bölcs? Ne emlegesse mások hibáit, és ne szóljon hamisan. ki! sa!pādya! manujai vidyā vitta! bala! yaśa pu ya! | ka sarva-gu a-vināśī lobha śatruś ca ka kāma || 36|| kim – mit?; sa pādyam – beteljesítendő; manujai – emberek által; vidyā – tudás; vittam – vagyont; balam – erőt; yaśa – hírnevet; pu yam – jámborságot; ka – mi?; sarva-gu a-vināśī – minden jó tulajdonság elpusztítója; lobha – kapzsiság; śatru – ellenség; ca – és; ka – mi?; kāma – vágy
(85.) Mire tegyen szert az ember? Tudásra, vagyonra, erőre, hírnévre és jámborságra. (86.) Mi pusztít el minden jó tulajdonságot? A kapzsiság. (87.) Mi az ellenség? A vágy. kā ca sabhā parihāryā hīnā yā v ddha-sacivena | iha kutrāvahita syān manuja kila rāja-sevāyā! || 37||
kā – milyen?; ca – és; sabhā – gyülekezet; parihāryā – kerülendő; hīnā – nélkül; yā – ami; v ddha-sacivena – idősebbek tanácsa nélküli; iha – itt; kutra – hol?; avahita – figyelmes, óvatos; syāt – lehet; manuja – emberé; kila – bizony; rājasevāyām – uralkodó szolgálatában
(88.) Mely gyülekezetet kerülje el az ember? Ahol figyelmen kívül hagyják a vének tanácsait. (89.) Hol legyen különösen óvatos? Az uralkodó szolgálatában. 88. A sabhā (gyülekezet, társaság) jelentheti az uralkodó audienciáját, tudósok tanácskozó testületét, bíróságot… ne baráti társaságra gondoljunk a szó hallatán. A válasz nem jelöli meg pontosan, a gyülekezet miért van jó tanácsok híján: nem fogadják meg őket, vagy nincsenek bölcs elöljáróik.
prā ād api ko ramya kula-dharma sādhu-sa gaś ca | kā sa!rak yā kīrti pativratā naijabuddhiśca || 38|| prā āt – életénél; api – még…is; ka – mi?; ramya – örömtelibb; kula-dharma – a családi dharma; sādhu-sa ga – szentek társasága; ca – és; kā – mi?; sa rak yā – teljesen oltalmazandó; kīrti – hírnév; pati-vratā – férj-fogadalmú (a feleség); naija-buddhi – saját értelem; ca – és
(90.) Mi legyen az embernek az életénél is kedvesebb? A családi kötelességek és a szentek társasága. (91.) Mire vigyázzon gondosan? A jó hírére, hűséges feleségére, és értelmére. 90.A kula-dharma (családi dharma, családi kötelességek) mellett érvel Ardzsuna Bhagavad-gítá első fejezetében: „úgy mondják, a családi hagyományok lerombolóinak a pokolban a helyük.” (Bg. 1.43.) A bevezető versben Sankara látható és nemlátható, evilági és transzcendens tanulságokat ígért: a családi kötelesség az első, míg a szentek társasága a második csoportba tartozik.
kā kalpa-latā loke sac-chi yāyārpitā vidyā | ko'k aya-va a-v k a syāt vidhivat-satpātra-datta-dāna! yat || 39|| kā – mi?; kalpa-latā – csoda-lián; loke – világban; sat-śi yāya – jó tanítványnak ; arpitā – átadott; vidyā – tudás; ka – mi?; ak aya-va a-v k a – múlhatatlan banjan-fa; syāt – legyen; vidhi-vat – előírások szerint; -sat-pātra – méltó személynek; datta-dānam – adott adomány; yat – ami
(92.) Mi a vágyakat valóra váltó csoda-lián e világban? A jó tanítványnak átadott tudás. (93.) Mi a múlhatatlan banjan-fa? Méltó személynek az előírások szerint adott adomány. 92. Míg a létszomj, a világi lét liánja fojtogat (lásd a 14. kérdést), az alkalmas tanítványnak átadott tudás vágyteljesítő kúszónövényként tör a magasba. 93. A léggyökereivel a földre támaszkodó, majd így szétterjedő banjan-fa az élet megújhodásának szimbóluma. Gajában áll egy ilyen szent fügefa, ahol a hívek felajánlják szent adományaikat.
ki! śastra! sarve ā! yukti mātā ca kā dhenu | ki! nu bala! yad dhairya! ko m tyu yad avadhāna-rahitatva! || 40|| kim – mi?; śastram – fegyver; sarve ām – mindenkié; yukti – társulás, érvelés; mātā – anya; ca – és; kā – ki?; dhenu – tehén; kim – mi; nu – és hát; balam – erő; yat – ami; dhairyam – állhatatosság; ka – mi?; m tyu – halál; yad – ami; avadhāna-rahitatvam – gondosságot nélkülözőség
(94.) Mindenki fegyvere – mi az? A társulás. (95.) Mindenki anyja – ki az? A tehén. (96.) S mi az erő? Az állhatatosság. (97.) Mi a halál? Minden, ami nélkülözi a gondosságot. 94.: A yukti sokjelentésű szó: egyesülés, társulás, alkalmasság, érvelés – a válasz tehát lehet az összefogás ereje éppúgy, mint az érvelés ereje. 96.: A dhairyam jelenthet állhatatosságot, bátorságot, fegyelmezettséget.
kutra vi a! du a-jane kim ihāśauca! bhavet a! n ā! | kim abhayam iha vairāgya! bhayam api ki! vittam eva sarve ā! || 41|| kutra – hol?; vi am – méreg; du a-jane – gonosz emberben; kim – mi?; iha – itt; aśaucam – tisztátalan; bhavet – lehet; – adósság; n ām – embereké; kim – mi?; abhayam – rettenthetetlenség; iha – itt; vairāgyam – ragaszkodásmentesség, függetlenség; bhayam – félelem; api – bizony; kim – mi?; vittam – vagyon; eva – bizony; sarve ām – mindenkié
am
(98.) Hol van a méreg? A gonoszok szívében. (99.) Miből fakad a tisztátalanság? Az emberek adósságából. (100.) Mi a rettenthetetlenség forrása? A függetlenség. (101.) És a félelemé? Mindenkinek a saját vagyonkája. 101. A félelem forrása a sok vagy kevés „nekem van” elvesztéséből fakad, legyen az bármi: pénz, biztonság, élet.
kā durlabhā narā ā! hari-bhakti pātaka! ca ki! hi!sā | ko hi bhagavat-priya syāt yo'nya! nodvejayed anudvigna || 42||
kā – mi?; durlabhā – nehezen elérhető; narā ām – embereké; hari-bhakti – Hari iránti szerető odaadás; pātakam – bűn; ca – és; kim – mi?; hi sā – erőszak; ka – ki?; hi – bizony; bhagavat-priya – az Úrnak kedves; syāt – lesz; ya – aki; anyam – mást; na – nem; udvejayet – zavar; an-udvigna – nem zaklatott
(102.) Mi oly ritka az emberek közt? Hari iránti szerető odaadás. (103.) Mi a bűn? Az erőszak. (104.) Ki válik az Úrnak kedvessé? Aki nem bántalmaz másokat, s maga sem aggodalmaskodó. kasmāt siddhi tapasa buddhi kva nu bhūsure kuto buddhi | v ddhopasevayā ke v ddhā ye dharma-tattva-jñā || 43|| kasmāt – miből?; siddhi – tökéletesség; tapasa – önfegyelemből; buddhi – értelem; kva – hol; nu – bizony; bhū-sure – a földi istenben (bráhmana, szent ember); kuta – honnan?; buddhi – értelem; v ddha-upasevayā – a vének szolgálatából; ke – kik?; v ddhā – vének; ye – akik; dharma-tattva-jñā – a dharmáról szóló igazság ismerői
(105.) Miből fakad a tökéletesség? Az önfegyelemből. (106.) Hol az értelem? A szent emberekben. (107.) Honnan származik az értelem? A vének szolgálatából. (108.) Kik a vének? Akik jól ismerik a dharma igazságát. 108. A v $$ a szó a v $ növekedik, gyarapodik, fejlődik igéből képzett befejezett melléknévi igenév – így jelentése öreg, vén, de nem csupán az életkort, hanem a tapasztalatot, a bölcsességet tekintve „vén”. A szövegben többször fordul elő ebben az értelemben (70., 88. kérdések, illetve a guru szó is a 9. kérdésben).
sa!bhāvitasya mara ād adhika! ki! duryaśo bhavati | loke sukhī bhavet ko dhanavān dhanam api ca ki! yataś ce am || 44|| sa bhāvitasya – tekintélyesé; mara āt – halálnál; adhikam – több; kim – mi?; dur-yaśa – megvetés, rossz hír; bhavati – lesz; loke – világban; sukhī – boldog; bhavet – lesz; ka – ki?; dhanavān – vagyonos; dhanam – vagyon; api – bizony; ca – és; kim – mi?; yata – amitől; ce am – elvégzett
(109.) Mi rosszabb a halálnál is a tekintélyes embernek? Ha rossz hírbe kerül. (110.) Ki lesz boldog ebben a világban? A vagyonos. (111.) És mi a vagyon? Ami beteljesíti a törekvéseit. 111. A vagyon nem mérhető pénzben, tárgyakban… csupán annak, akinek törekvése nem irányul másra.
sarva-sukhānā! bīja! ki! pu ya! du kham api kuta pāpāt | kasyaiśvarya! ya kila śa karam ārādhayedb haktyā || 45|| sarva-sukhānām – minden örömé; bījam – mag; kim – mi?; pu yam – jámborság, érdem; du kham – szenvedés; api – bizony; kuta – honnan?; pāpāt – bűnből; kasya – kié?; aiśvaryam – nagyság; ya – aki; kila – bizony; śa karam – Sankarát (Siva neve); ārādhayet – magasztalja; bhaktyā – odaadással
(112.) Mi minden öröm magja? A jámborság. (113.) S miből fakad a szenvedés? A bűnből. (114.) S kié a fenséges nagyság? Aki Sivát magasztalja nagy odaadással. 114. Siva az anyagvilág áldásosztó (Sankara) nagyura. A hindu tradíciót rendszerbe foglalók a hinduizmus számos irányzatát három nagy irányzatba sorolják: a Siva-követő saivák, a Visnu-hívő vaisnavák, és az istenanyát imádó sákták csoportjába. A kérdésre adott válasz nem e logikát követő szektás gondolkodásra vall: azt teszi nyilvánvalóvá, hogy a hatalom, a fenség Sankara-Siván keresztül száll alá.
ko vardhate vinīta ko vā hīyeta yo d pta | ko na pratyetavyo brūte yaś cān ta! śaśvat || 46|| ka – ki?; vardhate – gyarapodik; vinīta – alázatos, jól képzett, fegyelmezett; ka – ki?; vā – és; hīyeta – lemarad, elhagyódik; ya – aki; d pta – öntelt; ka – ki?; na – nem; pratyetavya – elfogadott; brūte – beszél ; ya – aki; ca – és; an tam – valótlant; śaśvat – gyakran
(115.) Ki gyarapodik a dharmában? Aki alázatos, önfegyelmezett és jól képzett. (116.) És ki marad le? Az öntelt. (117.) Ki a megbízhatatlan? Aki gyakran állít valótlant. 115. A kérdés talányos. A kérdésben csupán a gyarapodik (vardhate) ige szerepel, melynek gyöke (v dh) növekedést, felvirágzást jelent. Ám a 108. válaszból kiderült, hogy a vének (a felnövekedettek v ddha) a dharma ismerői, a kérdés egyértelműen nem életkorra, magasságra, testsúlyra vagy vagyonra vonatkozik, hanem arra, hogy ki halad előre, ki növekedik a dharmában. A válasz egy szó: vinīta , ám e szó egyszerre jelent alázatost, önfegyelmezettet és jól képzettet.
kutrān te'py apāpa! yac-cokta! dharma-rak ārtha! | ko dharmo'bhimato ya śi ānā! nija-kulīnānā! || 47||
kutra – mikor; an te – valótlanságban; api – még; apāpam – bűntelen; yad – ami; ca – és; uktam – mondott; dharma-rak aartham – dharma megoltalmazásának érdekében; ka – mi?; dharma – dharma; abhimata – jóváhagyott; ya – ami; śi ānām – kiválóságoké; nija-kulīnānām – saját családhoz tartozóké
(118.) Mikor lehet bűntelen a hazugság? Ha a dharma megoltalmazásának érdekében hangzik el. (119.) Mi a dharma? Amit a családod kiválóságai jóváhagynak. 119. A kula szó családot, de általában közösséget is jelent. A Bhágavata-purána jelenkorra vonatkozó komor jóslata szerint: „A kali-korszakban a tekintély, erkölcs és erény egyetlen ismérve a vagyon lesz, míg az igazság és becsület dolgában egyedül az erő dönt majd.” (Bhág. 12.2.2.) S mert a kor alkonyán a család és a közösség is hanyatlásnak indul, a fenti praktikus válasz helyett azt javasolják, az ember a szentek, a szentírás, és tanítómestere (sādhu-śāstraguru) tanácsait kövesse.
sādhu-bala! ki! daiva! ka sādhu sarvadā tu a | daiva! ki! yat suk ta! ka suk tī ślāghyate ca ya sadbhi || 48|| sādhu-balam – szentek ereje; kim – mi?; daivam – sors, isteni erő; ka – ki?; sādhu – szent; sarvadā – mindig; tu a – elégedett; daivam – sors, isteni erő; kim – mi?; yat su-k tam – jótett; ka – ki?; su-k tī – jó-tevő; ślāghyate – magasztalva van; ca – és; ya – aki; sadbhi – szentek által
(120.) Mi a szentek ereje? Az isteni erő. (121.) Ki a szent? Aki mindenkor elégedett. (122.) Mi az isteni erő? A jótett. (123.) Ki végez jótetteket? Akit a szentek magasztalnak. 120. A daiva szó szerinti jelentése isteni. Főnévként sorsot, végzetet jelent, ellenállhatatlan isteni erőt – ugyanakkor a segíts magadon, Isten is megsegít szólás szanszkrt megfelelőjében: vinā puru akāre a daivam atra na sidhyate – az ember munkája nélkül a sors (daivam) sem visz sikerre. Ez magyarázza a százhuszonkettedik kérdésre adott választ: a daivam a jótettekben gyökerezik. Ugyanakkor nem juthatunk arra a végkövetkeztetésre, hogy egyedül a tetteinkben rejlik a sors, inkább arról van szó, hogy ami rajunk áll a jövőnk alakításában, azok a tetteink.
g ha-medhinaś ca mitra! ki! bhāryā ko g hī ca yo yajate | ko yajño ya śrutyā vihita śreyas-karo n ā! || 49|| g ha-medhina – házasemberé; ca – és; mitram – barát; kim – ki?; bhāryā – feleség;; ka – ki?; g hī – házas; ca – és; ya – aki; yajate – áldoz; ka – mi?; yajña – áldozat; ya – ami; śrutyā – kinyilatkoztatás által; vihita – elrendelt; śreyas-kara – legjobbat tevő; n ām – embereké
(124.) Ki a házasember legjobb barátja? A felesége. (125.) És ki tekinthető házasembernek? Aki áldoz. (126.) Mi az áldozat? Amit a szentírások jóváhagynak, és ami az emberek jólétét szolgálja. 124-125. A Bhágavata-purána egy versében Sukadév arról beszél Paríksit királynak, hogy sokan vannak az „otthonaikban élő grha-médhík, kik vakok a Lélek igazságára” (apaśyatām ātma-tattva g he u g ha-medhinām, Bhág. 2.1.2.). Srídhar Szvámí, és más kommentátorok a medhin szót a meth szógyökből származtatják, minek jelentése: megsebez, megöl, s így a methi jelentése az az oszlop, amihez a leölendő jószágot kötik. Ugyanakkor a medha jelentése áldozat (talán éppen az állatáldozatból eredeztetve, de később általánosabb értelemben), ezért szövegünkben a g ha-medhi nem az állatáldozatra, hanem az otthon végzett szent áldozatra utal – így a következő kérdésben tulajdonképpen a válasz is benne foglaltatik.
kasya kriyā hi saphalā ya punar ācāravā! śi a | ka śi o yo veda-pramā avā! ko hata kriyā-bhra a || 50|| kasya – kié?; kriyā – cselekedet, rítus, áldozat; hi – bizony; saphalā – gyümölcsöző; ya – aki; punar – ismét; ācāravān – nemes, helyesen viselkedő; śi a – erényes, bölcs; ka – ki?; śi o ya – aki; veda-pramā avān – védának szentelődő; ka – ki?; hata – elveszett, elpusztított; kriyā-bhra a – az előírt tetteket elmulasztó
(127.) Kinek a tettei lesznek gyümölcsözők? Aki nemes jellemű és kiváló személy. (128.) Ki a kiváló személy? Aki a védának szenteli magát. (129.) És ki az elveszett? Aki elhanyagolja az előírt tettek végzését. 129. A k yā szó tettet, de rítust és áldozatot is jelent. A vers utolsó kérdésének fényében általában a szentírásokban előírt kötelességekre gondolhatunk.
ko dhanya sa!nyāsī ko mānya pa 'ita sādhu | ka sevyo yo dātā ko dātā yo'rthi-t ptim ātanute || 51|| ka – ki?; dhanya – vagyonos, áldott, sikeres; sa nyāsī – lemondott; ka – ki?; mānya – tisztelendő; pa $ita – tudós; sādhu – szent; ka – ki?; sevyah – szolgálandó; ya – aki; dātā – nagylelkű, bőkezű, ajándékozó; ka – ki?; dātā – bőkezű; ya – aki; arthi-t ptim – vágyakozónak elégedettséget; ātanute –okoz
(130.) Ki a vagyonos? A lemondott szerzetes. (131.) Kit tiszteljünk? A tudóst és a szentet. (132.) Kit szolgáljunk? A bőkezűt. (133.) Ki a bőkezű? Aki megelégedést nyújt a vágyakozónak.
130., 133. A vers első kérdésére meglepő a válasz: tekintsük vagyonosnak a nincstelen koldust, az élet lemondott rendjében élő szerzetest? Miért? mert ő valóban bőkezű: betölti a lelki vágyakat.
ki! bhāgya! dehavatām ārogya! ka phalī k i-k t | kasya na pāpa! japata ka pūr o ya prajāvā! syāt || 52|| kim – mi?; bhāgyam – jószerencse; dehavatām – testetöltötteké; ārogyam – egészség; ka – ki?; phalī – „gyümölcsöző”, sikeres; k i-k t – szántást-végző; kasya – kié?; na – nem; pāpam – bűn; japata – mantrazengőé; ka – ki?; pūr a – teljes; ya – aki; prajāvān – utóddal rendelkező; syāt – van
(134.) Mi a testetöltöttek jószerencséje? Az egészség. (135.) Ki lesz sikeres? A szántó-vető (azaz a munkálkodó). (136.) Kit kerül el a bűn? A mantrazengőt. (137.) Ki teljes? Akinek utódai vannak. 137. Az utódra ne csupán biológiai értelemben gondoljunk.
ki! du kara! narā ā! yan manaso nigraha satata! | ko brahmacaryavā! syāt yaś cāskhalitordhva-retaska || 53|| kim – mi?; du karam – nehezen megtehető; narā ām – embereké; yad – ami; manasa – elméé; nigraha – uralás, lefogás; satatam – mindig; ka – ki?; brahmacaryavān – brahmacsárí; syāt – lehet?; ya – aki; ca – és; askhalita-ūrdhva-retaska – szilárd felemelésében magjuknak
(138.) Mi okoz nehézséget az embereknek? Az elme uralása. (139.) Ki a brahmacsárí (cölibátusban élő tanítvány)? Aki állhatatos magja felemelésében. kā ca para-devatoktā cic-chakti ko jagat-bhartā | sūrya sarve ā! ko jīvana-hetu sa parjanya || 54|| kā – ki? (nőnemben); ca – és; para-devatā – Legfőbb Istenség; uktā – nevezett?; cit-śakti – tudat-energia; ka – ki?; jagatbhartā – világ ura (oltalmazója); sūrya – Nap (Visnu); sarve ām – mindenkié; ka – ki?; jīvana-hetu – az élet oka; sa – az; parjanya – eső (a másokat gyarapító)
(140.) Kit neveznek a Legfőbb Istenségnek? A tudat-energiát. (141.) Ki a világ oltalmazó ura? A Nap. (142.) Ki mindenki életének forrása? A másokat gyarapító eső. 140. A cit-śakti, a tudat-energia vonatkozhat az intelligenciára, az intellektuális erőre, de a lélek megnevezése is lehet. A vaisnava felfogásban2 a tudat-energia, a cit-śakti Vászudév-Kṛṣṇa, az erő, mire támaszkodik Balarám, míg a gyönyöradó energia (hlādinī-śakti) Rádhá. 142. A parjanya szó esőt jelent, ám szokásos etimológiája: másokat gyarapító (anyat p c).
ka śuro yo bhītatrātā trātā ca ka sadguru | ko hi jagadgururukta śa!bhu jñāna! kuta śivādeva || 55|| ka – ki?; śura – bátor hős; ya – aki; bhīta-trātā – félelemtől megoltalmazó; trātā – megoltalmazó; ca – és; ka – ki; sadguru – a lelki tanítómester; ka – ki; hi – bizony; jagad-guru – világ tanítója; ukta – mondott; śa bhu – Sambhu; jñānam – tudás; kuta – honnan?; śivāt – Sivától; eva – bizony
(143.) Ki a bátor hős? Aki megoltalmaz a félelemtől. (144.) Ki az oltalmazó? A lelki tanítómester. (145.) És ki az egész világ tanítója? Sambhu (Siva). (146.) Ki a tudás forrása? Siva. 145-146. A 114. kérdés kapcsán már szóltunk Siva különleges helyzetéről. A vaisnavák is nagyra tartják Sivát, a Bhágavata-puránában természetes tényként közli, hogy Sambhu, vagyis Siva a legkiválóbb vaisnava: nimnagānā yathā ga gā devānām acyuto yathā | vai avānā yathā śambhu purā ānām idam tathā || A folyók közül, mint a Gangá, az istenek közül, mint Acsjuta, a vaisnavák közül, mint Sambhu éppoly (kiváló) e purána. (Bhág. 12.13.16.)
mukti! labheta kasmānmukundabhakte mukunda ka | yastārayedavidyā! kā cāvidyā yadātmano'sphūrti || 56|| muktim – üdvösséget; labheta – elér; kasmāt – mitől?; mukunda-bhakte – Mukunda iránti odaadástól; mukunda – Mukunda; ka – ki?; ya – aki; tārayet – megszabadít; avidyām – tudatlanságtól; kā – mi?; ca – és; avidyā – tudatlanság; yad – ami; ātmana – léleké; a-sphūrti – nem-megnyilvánulás
(147.) Miből fakad a megszabadulás (üdvösség, a mukti)? A Mukunda iránti szerető odaadásból. (148.) Ki Mukunda? Aki megszabadít a tudatlanságtól. (149.) És mi a tudatlanság? A lélek elrejtezése. 147-148. Mukunda: Krsna neve, szokásos értelmezése az üdvösség adományozója (mukum dāti). 2
http://slokamala.blogspot.hu/2008/10/hrmassgok.html
149.A lélek elrejtezése: szó szerint a „lélek nem-megnyilvánulása”.
kasya na śoko ya syād akrodha ki! sukha! tu i | ko rājā rañjana-k t kaś ca śvā nīca-sevako ya syāt || 57|| kasya – kié?; na – nem; śoka – bánat; ya – aki; syāt – lesz; akrodha – harag; kim – ki?; sukham – örvendező; tu i – az elégedett; ka – ki?; rājā – király; rañjana-k t – örömöt tevő; ka –ki? ; ca – és; śvā – kutya; nīca-sevaka – hitványakszolgája; ya – aki; syāt – lesz
(150.) Kit kerül el a bánat? Aki mentes a haragtól. (151.) Ki örvend? Az elégedett. (152.) Ki a király? Aki gondoskodik mások megörvendeztetéséről. (153.) És ki az eb? Aki alantasak szolgálatába szegődik. 152-153. A két kérdés a társadalmi ranglétra csúcsán és alján álló személyeket azonosítja.
ko māyī parameśa ka indrajālāyate prapañco'ya! | ka svapna-nibho jāgrad-vyavahāra satyam api ca ki! brahma || 58|| ka – ki; māyī – mágus; parama-īśa – a Legfelsőbb Úr; ka – ki?; indra-jālāyate – „Indra hálóját” csinál; prapañca – megnyilvánulás; ayam – ez; ka – ; svapna-nibha – álomhoz hasonlatos; jāgrat-vyavahāra – éber viselkedés; satyam – valós; api – bizony; ca – és; kim – mi?; brahma – brahman
(153.) Ki a Mágus? Isten. (154.) Mi a ő nagy varázslata? Ez a megnyilvánult világ. (155.) Mi álomszerű? Az éber viselkedés. (156.) És mi valós? Brahman. 155. Az upanisadok négy tudatállapotról beszélnek3: a külvilágban csapongó tudatállapot a mindennapi működésünk világa, ezért ennek ébrenlét (jāgrat) a neve, bár a valós éberséghez semmi köze.
ki! mithyā yad vidyā-nāśya! tuccha! tu śaśa-vi ā ādi | kā cānirvācyā māyā ki! kalpita! dvaita! || 59|| kim – mi?; mithyā – valótlanság, illúzió; yad – ami; vidyā-nāśyam – tudás-pusztító; tuccham – jelentéktelen; tu – és; śaśavi ā a-ādi – a nyúl szarva, s a többi; kā – mi?; ca – és; anirvācyā – kimondhatatlan, leírhatatlan; māyā – illúzió; kim – mi?; kalpitam – elrendezett; dvaitam – kettősség
(157.) Mi az illúzió? Ami lerombolja a tudást. (158.) És mi jelentéktelen? A nyúl szarva, s más hasonlók. (159.) És mi a meghatározhatatlan? Az illúzió. (160.) Mi az elrendezett? A (világi) kettősségek. 156-157. E két kérdés és válasz Sankara advaita tanításának összegzése. A Brahman tudásának imafüzére (brahmajñānāvalī-mālā) című versében így fogalmazza meg: Brahman a valóság, a világ (csupán) illúzió. Az élőlény nem más, mint brahman (brahma satya jaganmithyā jīvo brahmaiva nāpara , Bm, 20.) 158. Nyúl szarva: szólás a képtelenség kifejezésére, további hasonlók: gho ā-$imba – ló tojása, kha-pu pa – égi virág.
ki! pāramārthika! syād advaita! cājñatā kuto'nādi | vapu aś ca po aka! ki! prārabdha! cānna-dāyi ki! cāyu || 60|| kim – mi?; pāramārthikam – legfőbb céllal kapcsolatos; syāt – lesz; advaitam – nem-kettősség; ca – és; ajñatā – tudatlanság; kuta – honnan?; an-ādi – kezdetnélküli; vapu a – testé; ca – és; po akam – fenntartó; kim – mi?; prārabdham – az elkezdett (karma) ; ca – és; annadāyi – étel-adó; kim – mi?; ca – és; āyu – élet, életerő, táplálék, élettartam
(161.) Mi a legfőbb cél? A kettősség megszüntetése (advaitam). (162.) Miből fakad a tudatlanság? Kezdetnélküli az. (163.) S mi tartja fenn ezt a testet? Az elkezdett (tettek). (164.) S mi ad hozzá ételt? A hosszú élet. 161. Az advaita kifejezést általában az egyén és Brahman azonosságaként (a-dvaita, nem-kettősség) értelmezik, Sankara itt más definíciót ad: a világi kettősségek megszüntetése. A védákban az élet négy célját említik, erény (dharma), gyarapodás (artha), a szenvedély megélése (káma) és a megszabadulás, az üdvösség (móksa). Csaitanja Maháprabhu másban jelöli meg a legfőbb célt: Rámánanda Rájjal folytatott nevezetes beszélgetésében a fenti életcélokat csupán külsődlegesnek minősítette, s a rajongó szeretet (préma) különféle formáit tekintette a legfőbbnek. 162. Az advaita-tan kezdetnélkülinek, kiváltó ok nélkülinek tekinti az illúziót (májá), míg más védánta iskolák a Bhagavad-gítá versével összhangban isteni eredetűnek tartják: „mert isteni ez, a kötőerőkből álló illúziókeltő energiám, s nehezen legyőzhető” (daivī hye ā gu a-mayī mama māyā duratyayā, Bg. 7.14.). 163. A prárabdha-karma4 olyan tett, melynek következményei most kezdenek beérni.
ko brahma air upāsyo gāyatryarkāgni-gocara śa!bhu | 3 4
http://slokamala.blogspot.hu/2009/07/negy-tudatallapot.html http://slokamala.blogspot.hu/2014/01/minden-karmat-elhamvaszt.html
gāyatryām āditye cāgnau śa!bhau ca ki! nu tat-tattva! || 61|| ka – ki?; brahma ai – brahmanokkal, bráhmanákkal; upāsya – imádandó; gāyatrī – Gájatrí; arka-agni-gocara – Nap tűz-égenjáró; śa bhu – Sambhu (Siva); gāyatryām – Gájatríban; āditye – Napban; ca – és; agnau – tűzben; śa bhau – Sivában; ca – és; kim – mit?; nu – vajon; tat-tattvam – azt a valóságot
(165.) Kit imádnak a bráhmanák? Gájatrít, az égbe repítő tüzet, a Napot5, és Sambhut (Sivát). (166.) És mit imádnak a Gájatríban, a Napban, a tűzben és Sambhuban? Azt (a végső) valóságot. 165. A go-cara szóösszetételben a go jelentései tehén vagy ég, a cara menés, így az összetétel jelenthet égen-járót, de tehén-legelőnyit is, ami átvitt értelemben valaminek a kiterjedése, hatóköre, befolyása.
prātyak a-devatā kā mātā pūjyo guruś ca ka tāta | ka sarva-devatātmā vidyā-karmānvito vipra || 62|| prātyak a-devatā – szemmel látható istenség; kā – ki?; mātā – anya; pūjya – imádandó; guru – mester; ca – és; ka – ki?; tāta – apa; ka – ki?; sarva-devatā-ātmā – minden istenség leglényege; vidyā-karma-anvita – tudással és tettel ellátott; vipra – tudós bráhmana
(167.) Ki a szemmel látható istennő? Az anya. (168.) És ki az imádandó mester? Az apa. (170.) Ki minden istenség leglényege? A tudós és bölcsen cselekvő bráhmana. kaś ca kula-k aya-hetu santāpa saj-jane u yo'kāri | ke ām amogha vacana! ye ca puna satya-mauna-śama-śīlā || 63|| ka – ki?; ca – és; kula-k aya-hetu – család pusztulásának oka; santāpa – szenvedés, bánat; sat-jane u – jó-emberek iránt; ya – aki; akāri – tett; ke ām – kiké?; amogha-vacanam – csalhatatlan beszédű; ye – akik; ca – és; puna – újra; satyamauna-śama-śīlā – igaz, csendes, higgadt, és erős jelleműek
(171.) Ki a család pusztulásának oka? Aki bánatot okozott a jó embereknek. (172.) Kinek a szavai csalhatatlanok? Aki igaz, csendes, higgadt és erős jellemű. 171. A sat-jana jó, igaz, szent embert is jelenthet. A szentek köre szűkebb, a jó embereké tágabb – a szövegben többször is előforduló kifejezést mindenütt jó emberként fordítottam. A szövegben többször esik szó családról: a hagyományban a család sokkal erősebb összetartó kapocs, mint napjainkban. Ám nem csupán vérségi értelemben gondolhatunk a családra: beszélhetünk spirituális családról (mint a mester körül összegyűlt tanítványok közösségéről), vagy bármely más érték mentén szerveződő közösségről is.
ki! janma vi aya-sa ga kim uttara! janma putra syāt | ko'parihāryo m tyu kutra pada! vinyasec ca d k-pūte || 64|| kim – mi?; janma – születés; vi aya-sa ga – érzéktárgyakhoz ragaszkodás; kim – mi?; uttaram – későbbi, rákövetkező; janma – születés; putra – fiú; syāt – lesz; ka – mi; aparihārya – elkerülhetetlen; m tyu – halál; kutra – hol; padam – lábat; vinyaset – letegye; ca – és; d k-pūte – szem (észlel) -tisztaságban
(173.) Mi a születés? Ragaszkodás az érzékek tárgyaihoz. (174.) Mi a rákövetkező születés? Az ember fia. (175.) Mi elkerülhetetlen? A halál. (176.) És hova tegye az ember a lábát? Ahol tisztaságot lát. 174. A fiúgyermekben apja él tovább – ebben az értelemben következő születésnek tekinthető. 176. Hova tegye az ember a lábát: a kérdés és a válasz több mint higiéniai kérdés: átvitt értelemben a makulátlanul tiszta ösvényt válassza az ember.
pātra! kim annadāne k udhita! ko'rcyo hi bhagavad-avatāra | kaśca bhagavān maheśa śa!kara-nārāya ātmaka || 65|| pātram – méltó; kim – ki?; anna-dāne – étel-adásban; k udhitam – az éhes; ka – ki?; arcya – imádandó; hi – bizony; bhagavat-avatāra – az Úr avatárja; ka – ki?; ca – és; bhagavān – az Úr; maha-īśa – nagy Isten (Siva neve); śa karanārāya a-ātmaka – Sankara és Nárájan természetű
(177.) Ki méltó az étel-adományra? Aki éhes. (178.) Ki imádandó? Az Úr avatárja. (178.) És ki a magasztos Úr? A Nagy Isten Siva és Nárájan természetű. 177. A pātra jelentése ivóedény, áldozati edény, átvitt értelemben az a személy, aki méltó az adományra. Az óind tradícióban fontos elem az adományozás, s ugyanilyen fontos, hogy a megfelelő módon, a méltó személynek adjunk. Ki méltó az étel-adományra? Aki éhes – nincs más megfontolás, nem számít, hogy nemes vagy alantas születésű, hogy miként él… egyetlen szempont: ha éhes, adj neki táplálékot. 178. A brahmavád iskola istenkoncepciójának és általában filozófiájának kritikája nem ezen írás témája… erről más alkalommal szólunk. 5
http://slokamala.blogspot.hu/2011/08/krsna-transzcendens-nap.html
phalam api bhagavad-bhakte ki! tal-loka-svarūpa-sāk āttva! | mok aś ca ko hyavidyāstamaya ka sarva-veda-bhū atha ca om || 66|| phalam – gyümölcs; api – bizony; bhagavad-bhakte – az Úr iránti odaadásé; kim – mi?; tad-loka-svarūpa-sāk āttvam – az ő hajléka, formája közvetlen; mok a – megszabadulás; ca – és; ka – mi?; hi – bizony; avidyā-astamaya – a tudatlanság elmúlása; ka – mi; sarva-veda-bhū – minden véda forrása; atha – bizony; ca – és; om – az ÓM mantra
(179.) Mi a gyümölcse az Úr iránti szerető odaadásnak? Az Ő hajlékának, természetének közvetlen elérése. (180.) Mi a megszabadulás? A tudatlanság elmúlása, nem más. (181.) Mi minden véda forrása? Az ÓM mantra. 180. A megszabadulás, az üdvösség alábbi formái ismeretesek6: szalókatám – az isteni hajlékra jutás; szamípatám – Isten közelsége; szarúpatám – isteni forma elnyerése, más értelmezés szerint beolvadás Isten testébe; szájudzsjatám – eggyéválás az istenséggel, más értelmezésben meghitt együttlét. Azonban a bhakti, a szerető odaadás eredményéről másként szól a Bhágavata-purána. A kilencedik szkandhában olvasható történet szerint Durvászá Muni rárontott Ambarísa királyra, akit azonban megoltalmazott Nárájan fegyvere, a Szudarsan csakra. Durvászá oltalmat keresett e fegyver elől, ám sehol sem lelt menedékre. Végül Nárájanhoz fordult. Ő többek közt így szólt: „Szolgálatom által elérik ők az üdvösség négy formáját, ám nem kívánják (ezeket), mit sem szólva más (érdemekről), melyek csupán az enyészet martalékai. Szolgálataik által lesznek ők teljessé.” (mat-sevayā pratīta te sālokyādi-catu ayam | necchanti sevayā pūr ā kuto'nyat kālaviplutam ||, Bhág. 9.4.67.) Sríla Prabhupád e vershez írt kommentárjában Bilvamangal versét idézi: „Az üdvösség maga imára kulcsolt kézzel szolgál bennünket” (mukti svaya mukulitāñjali sevate 'smān, Srí Krsna-karnámrta 107.) Krsna így beszél Uddhavához: jñāninas tv aham eve a svārtho hetuś ca sammata | svargaś caivāpavargaś ca nānyo’rtho mad- te priya || „Ám a bölcsnek egyedül én vagyok kedves, én vagyok a cél és az odavezető út is, s a végső tekintély. Én vagyok számára a menny (az öröm) és az üdvösség (a szenvedés megszűnte) is. Rajtam kívül senki sem kedves néki.” (Bhág. 11.19.2.)
itye ā ka ha-sthā praśnottara-ratna-mālikā ye ā! | te muktā-bhara ā iva vimalāś cābhānti sat-samāje u || 67|| iti – ím; e ā – ez; ka ha-sthā – nyakban (torokban) viselt; praśnottararatnamālikā – Kérdések és válaszok ékkövének füzére; ye ām – akiké; te – ők; muktā-bhara ā – gyöngyöt-viselők; iva – mint; vimalā – makulátlanok; ca – és; ābhānti – tündökölnek; sat-samāje u – szentek gyülekezetében
Mindazok, akik nyakukban a Kérdések és válaszok ékkövének füzérét igazgyöngysorként viselik kristálytisztává válnak, s úgy tündökölnek majd az igazak gyülekezetében. Az utolsó vers a mű tanulmányozásának eredményét csillantja meg. A „nyakukban viseli” nem csupán a külsőleg hordott ékességre utal: a „torkában hordja”, azaz rendszeresen idézi, a nyelve hegyén van.
iti śrīmad śa karācārya viracitā praśnottara-ratna-mālikā samāptā Ím, a Srímad Sankarácsárja műve, a „Kérdések és válaszok ékkövének füzére”, teljes egészében.
6
http://slokamala.blogspot.hu/2013/07/kaliszantarana-upanisad.html
