Sajtóvilág. Az évforduló jegyében A húszéves Sajtószakszervezet március 15-i ünnepsége a Múzeum Kávéházban Átadtuk a Vasvári-kitüntetéseket

Sajtóvilág „Az igazság tisztelete, a nyilvánosság igazsághoz való jogának biztosítása az újságíró legfőbb kötelezettsége.” (IFJ etikai kódex) az újságírók, szerkesztŐségi alkalmazottak, kiadói dolgozók érdekvédelmi szervezetének lapja  XXi. évfolyam, 2. szám, 2009. április

Május 22-23., Balatonszemes

V. kongresszus  Soros tisztújító kongresszusára készül május második felében a Sajtószakszervezet. A kétnapos tanácskozás alkalmat ad egyúttal arra, hogy megemlékezzünk szakmai érdekvédelmi szervezetünk születésnapjáról is: húsz évvel ezelőtt, 1989. május 31én tartottuk alakuló kongresszusunkat. Az V. kongresszuson beszámolunk az előző fél évtizedben végzett munkáról, s az eddigi eredmények és tapasztalatok alapján meg kívánjuk határozni a jelen követelményeihez igazodó új feladatainkat. Mindehhez korszerűsíteni kell Alapszabályunkat, Szervezeti és Működési Szabályzatunkat is. Reményeink szerint a tisztújítás eredményeként a régi, tapasztalt kollégák mellett új, friss erők is bekapcsolódnak majd a Sajtószakszervezet vezetésébe. Kongresszusunkon jelen lesz a brüsszeli székhelyű Nemzetközi Újságíró Szövetség (IFJ) dán alelnöke, és természetesen meghívást kapnak a hazai társszervezetek vezető képviselői is. A kongresszus helyszíne: Balatonszemes, Szemes Hotel; időpontja: 2009. május 22–23.

Az évforduló jegyében A húszéves Sajtószakszervezet március 15-i ünnepsége a Múzeum Kávéházban – Átadtuk a Vasvári-kitüntetéseket

Tisztújítás PHDSZSZ-ben A Postai és Hírközlési Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége – amelynek a Sajtószakszervezet is tagja – 2009. április 6-án tartotta rendes kongresszusát. A küldöttek meghallgatták, majd rövid vita után elfogadták az elnök beszámolóját az elmúlt négy év munkájáról. A számvizsgáló bizottság időszaki jelentésének meghallgatása után tisztújításra került sor. Az elnöki posztra a küldöttek további négy évre az egyedül jelölt eddigi elnököt, Lázár Andrást választották meg titkos szavazással. Ugyancsak titkosan megválasztották a küldöttek a számvizsgáló bizottság tagjait is; a bizottságba egy új tag került a két régi mellé. A szövetség munkaprogramját a következő időszakra az őszre tervezett rendkívüli kongresszus tárgyalja és fogadja el.



Sajtófotó 2008 A

tavalyi év legjobb sajtófotóiból válogatott tárlatot az idén is tízezrek keresték fel március közepétől április végéig a Nemzeti Múzeumban, s a kiállítás azóta országos vándorútra indult. Összeállításunkban a főbb díjazottak alkotásaiból adunk ízelítőt. 6-7. oldal.

Mosoly az arcokon, díjak a kézben: dr. Lepies György, Palásti Péter, Szerdahelyi Csaba, Barcsi Szabolcs és Berényi János Fotó: Darnay Katalin (Europressz)  A modern hatalom a legteljesebb mértékig rá van

utalva a sajtóra. Annyira, hogy itt már nem is lehet igazán eldönteni, kinek is van igazán kire szüksége. Ezért a sajtót nem is tekinthetjük csupán a befolyásoló eszközök egyikének. Olyan pozitív csatornaként kell tekintenünk, mely nélkül nincs köznyilvánosság, és nincs értelmes közbeszéd – mondotta egyebek között ünnepi beszédében Szili Ka-

talin, az Országgyűlés elnöke a hazai sajtó meghívott képviselői előtt 2009. március 13-án a Sajtószakszervezet sajtónapi ünnepségén a Múzeum Kávéházban. Szervezetünk elnöke, F. Kováts Éva arra szólította fel ugyanitt a munkáltatókat, hogy az országunkra szakadt nehéz helyzetben „az általános emberi szolidaritás és a kölcsönös érdekek alapján, a

szakszervezettel, a munkavállalókkal együttműködve keressék mindenkor a válságból kivezető megoldásokat”. A nagy sajtóérdeklődés mellett megtartott ünnepségen átadtuk szakszervezetünk kitüntetéseit: a Vasvári Pál-díjat és a Vasvári Pál Emlékplaketteket. Tudósítás a 2-3. oldalon

Kicsi a bors, de erős-e?  Tolna

megyei alapszervezetünk bemutatkozásakor a címben feltett kérdésre igennel (is) válaszolhatunk. Kicsi a megye, kicsi a szekszárdi szerkesztőség és kiadó, de a taglétszámmal mért szervezettség országosan itt a legjobb. Hja, könnyű nekik, hiszen ők adják a Sajtószakszervezet elnökét – mondhatnánk. Pedig ez önmagában még édeskevés lenne a sikerhez. De miért a kérdőjel, amely kétségbe vonja a bors erejét? Például a bérek miatt, amelyek még most sem igazán versenyképesek Szekszárdon. A szekszárdiak alapszervezeti életét bemutató összeállításból a további igen–nem érvek is kiderülnek. Részletek a 9. oldalon

A szekszárdi tisztújító, küldöttválasztó szakszervezeti taggyűlésen F. Kováts Éva leköszönt alapszervezeti titkári tisztségéről, a stafétabotot Venter Marianna újságírónak adta át Fotó: Kiss Albert

2

Sajtóvilág

„Az újságírónak mindenkor védenie, őriznie kell a szabadság alapjait, a pártatlan kommentár és kritika jogát.”

„Az újságíró csak olyan tényeket közölhet, melyeknek pontosan ismeri az eredetét.”

2009. április

2009. április

Két lábon

tettamanti Béla rajza

 magánÜgy. valamikori rovatvezetőmtől tanultam meg, hogy senkire nem tartozik, milyen körülmények közepette születik meg a cikk. könnyedén, avagy kínos vajúdással, lakásfestéskor vagy másnapos hajnalon, az utolsó pillanatban. a szerkesztő leadni akarja az írást, az olvasó meg kézhez kapni a lapját. időben. most mégis kivételt teszek, de csak azért, hogy veres pétert idézhessem. tehát: fölmondta a szolgálatot a számítógépem, amikor pedig már el is mentettem soros„két lábon” jegyzetem

megírt passzusait. elővarázsolni nem tudtam, s a sebesen érkező rendszergazda elvitte a gépet újratelepíteni (talán ezt a szakkifejezést mormolta), mert ahogy mondta, felrobbant a szerkezet. (a külső eszközre mentésről kölcsönösen megfeledkeztünk.) ami ezért alább lesz olvasható, az igyekvő emlékezetem terméke. no de az idézet! jeles írónk a hatvanas évek közepe táján előadást tartott az elte bölcsészkarán. zsúfolásig megtelt az egyik nagyterem, s péter bácsi éppen a„fridzsiderszocializmus” veszélyeitől óvta hallgatóságát, amikor az egész épületben kialudt a villany. a teremre boruló sötétben felharsant az író hangja:„édes hugaim és ecséim! lám, erről beszélek: nem szabad megbíznunk azokban a fránya gépekben!” Hatalmas nevetés volt a hallgatói válasz az író szavára, persze mindenki tudta, hogy az íróból nem valamiféle árnyalatlan fejlődésellenesség beszél. az újságírónál sem helyes, ha kizárólag a fejlett technikára hagyatkozik. gyakorolja a kézírást, és tornáztassa az emlékezetét – mondom magamnak késői bánat gyanánt.  elŐnyBen a HÖlgyek. a női egyen-

jogúság hazánkban egyébként döcögő folyamata egy helyen, legalábbis tapasztalatom szerint, fölényesen megvalósult. a sajtótájékoztatókon. aki a televíziós hírműsorok vágóképeire is figyel, bizonyára igazat ad nekem. pulpitusnál beszél, érvel az éppen soros nyilatkozó politikus, közben a kamera a teremben pásztáz. Csupa fiatal férfi és nő, de az arány egyre inkább a hölgyek javára billen. figyelő tekintetek és unott arcok. tágra nyílt, mosolygós szemek egyfelől („milyen igazad van, értelek, sőt egyetértek!”), elutasító, rideg pillantások másfelől („ezt már sokadszor adod elő, megint hazudsz!”), továbbá mindezek keveréke. Hol vannak a legalább középkorúak? az időseket már nem is kérdezem. előbbiek eltűntek, utóbbiak meg nyilván nyugdíjba mentek, vagy ha nem is, nekik már nem való a mai újságírás hajszája. mert hajszás lett a hírtudósítói munka. rohanni kell a hír után, naponta többször is, szó szerint futni a nyilatkozó politikus után – aki viszont egyre gyakrabban az újságíró elől futamodik meg. Hol vannak ma az olyan figurák, mint a kulturális„mindenevő” rádiós B. gábor, vagy a rádióban és televízióban egyaránt otthon volt külpolitikus k. istván, akik éveik számát meghazudtolóan frissek, rohanók, érdeklődők, és a tekintetük sem árult el általában sem ellen-, sem rokonszenvet? elnézhető talán, hogy a korukra utalok, hisz jómagam is ingyenesen utazom egy

Sajtóvilág

Szolidaritást igényelve ideje a közjárműveken (vajon meddig lesz érvényben eme kedvezmény?). mire akarok kilyukadni mindebből? Örülök, hogy sok a fiatal pályatárs, és hogy nagy teher hárul rájuk. (a pálma is, ugye, ahogy mondják...) de sajnálom is őket, mert gyakorlottá válásukhoz, erejük okos beosztásához, a helyes magatartásformák kialakításához, hosszú távú futásukhoz nagy segítségükre lehetnének némely mintaadó öreg kollégák. vannak a pályán olyan fogások, amelyek csak a munka során, folyamatosan gyakorolva sajátíthatók el. együtt azonban könnyebben, mint saját erőből csupán. és még egyszer a hölgyekről. a gazdasági témájú tájékoztatókon vannak a legtöbben: igazi matriarchátus. lehet, azért, mert a pénzügyekhez, miként a családban, ők értenek jobban? Ha így van – és miért ne lenne így? –, a jelenlegi világgazdasági válság is arra inthet minket, hogy ne csak a sajtótájékoztatókon legyenek többségben, hanem a nemzetközi és hazai pénzügyek felelős intézői körében is.  egy négysorosra. lehet-e egy országos közéleti napilapot megírni, megszerkeszteni akkora alapterületű helyen, mint amekkora két közepes méretű panellakás? az Ungváron kiadott kárpáti igaz szó a bizonyíték rá, hogy lehet. egyszersmind a méret árulkodik azon szerény lehetőségekről, amelyek közepette a kárpátaljai magyar kollégák naponta élnek és dolgoznak. a tartalom nem adekvát a szerény és – ne féljünk kimondani – a magyarországiakéhoz szegényes anyagi körülményekkel: nagyszerű gárda, a szakma minden értékét felvonultató újságírók fémjelzik és jegyzik az ottani világban irigylésre méltóan magas, tizenötezer példányban kiadott és eladott újságot. a kárpátaljai magyarságnak voltaképpen a kárpáti igaz szó az egyetlen napilapja. ráadásul olyan orgánum, amely ápolja és gyakorolja a magyar újságírás sajnálatos módon elhagyott legnemesebb hagyományait: a riportot, az irodalmi tárcát, a tartalmas jegyzetet és a többit. (sok hazai megyei napilapunk példát vehetne az ungváriról! igaz, ami igaz, a színes nyomás még előttük van, ha egyáltalán érdemes lesz náluk is bevezetni…) a külhoni magyar újságírók egyesületei konvenciójának soros közgyűlését tartották április utolsó napjaiban Ungváron, s a magyarországi meghívott szervezetek sorában a sajtószakszervezet is jelen volt. (a konvenció nyilatkozatából részletek olvashatók a 8. oldalon.) kárpátaljai élményeinkről következő lapszámunkban bővebben is beszámolok majd. addig is ideidézem a kárpáti igaz szó főszerkesztőjének, kőszeghy elemérnek egy versét. felér egy újságírói vallomással, többet mond bármely terjedelmes helyzetjelentésnél: egyetlen hazám van: anyanyelvem. benne kell halálig kitelelnem.  álHír. a parlament előtti ünnepség résztvevői közül két fiatalt előállított a rendőrség. a nemzeti zászló felvonása előtti pillanatokban váratlanul egy molinót bontottak ki és tartottak a magasba a következő felirattal:„éljen a kormány!” eközben hangos bekiabálással is biztatták a végrehajtó hatalom megjelent képviselőit:„szeretünk benneteket, veletek vagyunk!” az orfk sajtószóvivője később azzal indokolta az újságíróknak az előállítást, hogy a fiatalok akciója akadályozta a közönséget a látásban, azonfelül hangerejük is túllépte az ilyenkor megengedett mértéket. a rendzavarók ellen a rendőrség illetékes helyen feljelentést tesz. TriPolSZKy láSZló [email protected]

Március 15. a Múzeum Kávéházban - Aranyérmet kaptunk A Sajtószakszervezet az idén március 13-án új helyszínen, a Múzeum Kávéházban rendezte meg hagyományos ünnepségét a magyar sajtó napja alkalmából.  A megjelenteket üdvözlő F. Kováts Éva elnök megnyitójában köszöntötte Szili Katalint, a Magyar Köztársaság Országgyűlésének elnökét, aki negyedik alkalommal fogadta el a szakszervezet meghívását és vett részt az ünnepségen. Köszöntötte a szakszervezet tagjait, a hazai média és azon belül a nyomtatott sajtó képviselőit, a szakmai és érdek-képviseleti társszervezetek vezetőit, a kiadóvállalatok, médiacégek irányítóit. Utalt arra, hogy a szabad sajtó születése évfordulójának köszöntése a szakszervezet számára alkalmat teremt

arra, hogy két másik évfordulóról is megemlékezzünk. Az idén lesz húsz éve, hogy megalakult a magyar sajtó önálló, független, demokratikus érdekvédelmi szervezete, a Sajtószakszervezet. Külön megbecsüléssel köszöntötte ebből az alkalomból azokat az alapító tagokat, akik részt vettek az ünnepségen. Röviden méltatta a húsz év során elért eredményeinket, közte a kollektív szerződéseket, az alapszervezetek áldozatos érdekvédelmi munkáját, a szakszervezet üdültetési és segélyezési munkáját, majd elsősorban a munkáltatókhoz fordulva így folytatta: – Napjainkban nehéz idők járnak hazánkra, s azon belül is a magyarországi nyomtatott sajtó világára. Szakszervezetünk ebben a helyzetben arra hívja fel a munkáltatókat, akik közül sokan újságíró munkatársi pozícióból emelkedtek mun-

kahelyi közösségek vezetőivé vagy éppen érdekvédelmi képviselői múlttal a hátuk mögött kerültek az idők során a munkaadói oldalra, hogy az általános emberi szolidaritás és a kölcsönös érdekek alapján, a szakszervezettel, a munkavállalókkal együttműködve keressék mindenkor a válságból kivezető megoldásokat. A másik kerek évfordulóval kapcsolatban – 160 éve, hogy a Sajtószakszervezet díjainak és önsegélyező alapítványának névadója, Vasvári Pál hősi halált halt a szabadságharcban – F. Kováts Éva köszöntötte a szülőfalu, Tiszavasvári és a hősi halál színhelye, az erdélyi Kalotaszeg-vidék megjelent képviselőit: Tiszavasváriból Ráduly Sándornét, a Vasvári Pál Társaság titkárát, Körösfőről Péntek László alpolgármestert, az ottani Vasvári Pál Emlékmúzeum létrehozóját. Ezt kö-

Tetszik az Országgyűlés Aranyérme!

Berényi János volt elnök átveszi az Vasvári Pál Emlékplakettet

Nagy volt a sajtóérdeklődés: a körösfői Albert Éva Beáta 1848-as katonaéneket adott elő Fotók: Szabó Bernadett (Népszabadság)

A sajtószabadság fantomja Részletek Szilágyi Ákos beszédéből a MÚOSZ ünnepségén Hölgyeim és Uraim! Kedves Kollégák! Polgártársak! Temetni jöttem a sajtószabadságot, nem dicsérni. A sajtolt szabadságról, pontosabban a sajtolt, vagyis kinyomott szó, a „press/presse” vagy „pressza” szabadságáról beszélek. A nyomdai présből kikerülő szó szabadságáról, amely minden jel szerint a múlté. A tipografikus univerzum szédítő ütemben, most már nem évtizedről évtizedre, de évről évre, sőt hónapról hónapra zsugorodik. Az új, poszttipografikus médiumok, mindenekelőtt az elektronikus média, az on-line sajtó, az on-line nyilvánosság a szólásszabadság puszta fogalmát is kérdésessé teszik. A cenzúramentesség, a szó cenzúrázhatatlansága önmagában csak előfeltétele a sajtószabadságnak, de még nem az. A cenzúra eltörlése, a szólás – sem előzetesen, sem utólagosan, sem államérdekre, sem vallási vagy erkölcsi értékekre hivatkozva – nem korlátozható szabadsága korántsem az erkölcsi normák és szellemi értékek eltörlését, a beszéd- és íráskultúra megformált világának semmibevételét, a kimondott szótól egykor elválaszthatatlan személyes – erkölcsi, szakmai – felelősség vállalása előli kitérést, a szerzői arc csuklyák mögé rejtését, az erkölcsi, politikai, pszichológiai terror elszabadulását jelentette. Azt jelentette, hogy bárki bármiről cenzúrázatlanul közzé teheti véleményét, de – bármi is ez a vélemény, meggondolt vagy meggondolatlan, érvekkel alátámasztott vagy indulatok szülte –, személyes erkölcsi és jogi felelősséggel tartozik érte: a sajtó kialakult műfajaiban megfogalmazott és különféle orgánumaiban nyilvánosságra hozott vélemény nem névtelen vagy arctalan alakok bekiabálása volt

a futballpályára vagy átkiabálása az ellentábornak, és nem is verbális molotov-koktélok behajigálása a semmiből kipécézett egyének hálózati vagy lelki házának ablakán és azután elhúzás a semmibe; nem megfélemlítő célzatú névtelen feljelentés, zsaroló levél, hanem szerzői névvel jegyzett szöveg, amelynek közreadásáért a személy vállalta az esetleges erkölcsi vagy politikai konzekvenciákat. (…) A „bárki-bármit-bárkiről-bárhol” – mértéket, határt, szabályt, normát, törvényt – nem ismerő sajtószabadsága, amelyben láthatatlanná válik, „csuklyát ölt” a „véleményét megfogalmazó” személy és amelyben a szerző és a szerkesztőség azonosíthatóságával együtt megszűnik a minden nyilvánosan közölt véleményért viselendő állampolgári, emberi és szakmai felelősség – nem a szabadság, hanem a vadság új állapota, amely káoszként, lélektani hadviselésként, hétköznapi médiaterrorként ölt sokszínű alakot. Ezen nem változtat, hogy ezt a terrort nem valamely rendőrállam vagy diktátor, hanem a magánember gyakorolja, aki – morális infantilizmusból vagy feltett politikai szándékkal – úgy viselkedik a világhálón, mint egykoron a névtelen levelek írói és a névtelen telefonálók, azzal az igen nagy különbséggel, hogy ezek a „levelek” és „telefonok” ma már nem maradnak meg az izolált magáncsínyek, magánbosszúk határai között, hanem a legteljesebb nyilvánosságot élvezik, egész társadalmi csoportok mindennapi jó közérzetét rontva el, a társadalom atmoszféráját mérgezve meg, félelmet, gyűlöletet keltve, agressziót és ellenagressziót váltva ki az érintettekből.

vetően Bácskai János Kazinczy-díjas színművész tolmácsolásában hallgatták meg a jelenlévők Petőfi Sándor Nemzeti dalát. Dr. Szili Katalin mondott ez után ünnepi köszöntőt. Beszéde végén méltatta szakszervezetünk húszévi eredményes munkásságát, s a jubileum alkalmából a Magyar Országgyűlés Aranyérmét adományozta a Sajtószakszervezetnek. (Szili Katalin beszédét rövidített, szerkesztett formá-

ban a 3. oldalon, a vezércikk szokásos helyén adjuk közre.) Az Országgyűlés elnökének köszöntője után a Körösfőről érkezett Albert Éva Beáta és Mihály Lenke Hajnalka előadásában hangzott el egy 1848-as katonaének és egy kalotaszegi népdal, majd a Sajtószakszervezet vezetői adtak át kitüntetéseket. A Vasvári Pál-díjat az idén az Axel Springer Magyarország Kft.

A névtelen és megfoghatatlan magánember a hálón olyan – írott és íratlan törvények által nem korlátozott – szabadsággal tehet meg bármit, akár egy önkényuralkodó. Bármi legyen is ezzel a célja – a nárcisztikus magamutogatás, a mások megalázásából és félelméből származó infantilis öröm vagy szadisztikus kéj, netán a nyílt terrorisztikus fenyegetés és zsarolás – nemcsak senki és semmi nem akadályozhatja meg őt bármely kulturális norma, szakmai szabály, ízlésbeli határ átlépésében, bármely írott vagy íratlan törvény megszegésében, de még csak annak megfogalmazására sem kerülhet sor,hogy itt valamilyen erkölcsi alaptörvény vagy bevett szabály megsértésére került sor, mert nincs kivel vitatkozni erről, mert eleve nem képezi megbeszélés tárgyát semmi: akarom, átlépem, akarom, nem – kinek, mi köze hozzá? Ilyen értelemben beszélek itt és most a magyar sajtószabadság megszületésének ünnepén – ünneprontón – a sajtó szabadságának haláláról. De hát a sajtószabadság nem kegyeleti érték, és ha egyszer a nyomtatott sajtóval együtt sírba szállni látjuk, nem tehetünk úgy, mintha még itt lenne közöttünk és a legjobb egészségnek örvendene. A szólás és a sajtó szabadsága eredeti megfogalmazásakor a cenzúrázatlan szó szabadságát jelentette, de – ama letűnt tipografikus korszak jellegzetes fordulatával élve – nem a nyomdafestéket nem tűrő beszéd, nem a másik embert – a polgártársat és embertársat – emberi és személyes méltóságában megalázó és meggyalázó, nem a megfélemlítő, terrorisztikus beszéd szabadságát. Ilyen beszéd is volt abban a korszakban, de csak a diktatúrákban. Most azonban nem diktatúrában élünk és a sajtószabadság mégis haldoklik. Persze, az internet a hálózati demokrácia, a soha nem látott mértékű és intenzitású állampolgári és embertársi érintkezés, egyszóval a szabadság új dimenzióját is megnyithatná előttünk. Egy ilyen nyitás jelei azonban jelenleg elhalványulnak a barbarizálódás, a hálózati rémuralom, a magán-önkényuralmak, a neotribalizmus színrelépésének tendenciái mellett. Abban a nyilvánosságban, amelyben a szerzői szöveg semmiféle kritériumnak nem kell eleget te-

lapcsaládjához tartozó tatabányai 24 Óra szerkesztőségének és kiadójának, az AS-M. Komárom-Esztergom megyei irodájának kollektívája, szakszervezeti bizottsága nyerte el a munkavállalók és a munkaadó közötti korrekt, szerződéses kapcsolatért, a dolgozók szociális biztonságának garantálásáért, valamint a tartalmas közösségi életért, amelyeknek alapja a Springer-cégnél évek óta élő kollektív szerződés és annak megyei kiegészítése. A díjat Palásti Péter alapszervezeti titkár – a Sajtószakszervezet alapító tagjainak egyike –, Barcsi Szabolcs kiadóvezető-helyettes és Szerdahelyi Csaba főszerkesztő vette át. Vasvári Pál Emlékplakett kitüntetésben a Sajtószakszervezet a huszadik évfordulóra is emlékezve két örökös tag alapítóját, dr. Lepies György korábbi főtitkárt és Berényi János korábbi elnököt részesítette. Dr. Lepies Györgyöt az 1989. május 31-én megtartott alakuló kongresszus választotta meg főtitkárnak. Előtte hosszú hónapokon át irányította az önálló szakszervezet szervezését. Vezetésével vált ismertté és megbecsültté szakszervezetünk, jött létre a szakmai kollektív szerződés. Lepies György főtitkársága időszakában születtek meg az első jelentős eredmények az érdekvédelem számos területén. Berényi Jánost szintén az alakuló kongresszuson választották meg elnökké. Posztján különösen sokat tett a Sajtószakszervezet külföldi elismertetéséért. Azt követően, hogy a brüsszeli székhelyű Nemzetközi Újságíró Szövetség felvette rendes tagjai sorába a Sajtószakszervezetet, Berényi Jánost az IFJ végrehajtó tanácsának tagjává választották, s itt két ciklusban képviselte a volt szocialista tábor újságíróit.

AZ ünnePSég TáMogATói: alisca Bau épító kft., axel springer magyarország, Heti világgazdaság, magyar közlöny lap- és könyvkiadó, magyar rádió zrt., magyar távirati iroda, múzeum kávéház és étterem, népszabadság zrt., pannon lapok társasága, tesco global áruházak zrt.

gyen ahhoz, hogy nyilvánosságra kerüljön, ahol nincs azonosítható szerző, sőt, azonosítható, megfogható szöveg sincsen, ahol semmiért senki nem tartozik senkinek és semminek semmiféle felelősséggel, ott talán mégsem anynyira a hálózati szabadság új dimenziója van születőben, mint inkább a magánember rémuralma. (…) A poszttipografikus médiumok előretörése egyelőre tehát – és korántsem csak a nyilvános szólás terein – nem a szabadság rendjének születését, a szabadság újraartikulálását, hanem a szabadság visszaszorulását jelenti, a soha nem látott mértékű türannizálódást és barbarizálódást hozta magával. És alighanem ez még csak a kezdet. Nem állítom, hogy az új technika teremtette eszközök soha nem lesznek elsajátíthatók, hogy az on-line nyilvánosság terei soha nem lesznek belakhatók, hogy nem formálható újjá bennük a sajtó szabadsága, de hogy mikor és mi módon, azt – bevallom – nem tudom megmondani. Nem vagyok sem romantikus, sem konzervatív. Nem a tekintélyelvű vagy ideokratikus államért, nem új cenzorért kiáltok, amely erőnek erejével betapasztja az eszelősen üvöltöző magánzsarnokok száját, letöri a verbális terrort, megfékezi a magáncsőcselék telekratikus rémuralmát. Csupán azt a tévképzetet szeretném tőlem telhetően eloszlatni, amely a szabadságot összekeveri a korlátozatlan önkény uralmával, a szólás- és véleménykifejtés szabadságát pedig összekeveri a semmiféle belső és külső törvény által nem korlátozott, normát és formát nem ismerő, artikulálatlan indulatkiáradással. A zsarnokság akkor is zsarnokság, ha magánemberek – magántürannoszok – gyakorolják egymással (vagy akár az állammal, az egész politikai közösséggel) szemben. Ezért is – és nemcsak a 161 évvel ezelőtti eseményekre emlékezve – zárom most ezt az ünneprontó beszédet a régi kiáltással: Vesszen a zsarnokság! Éljen a szabadság! A sajtó szabadsága! (Elhangzott a Magyar Újságírók Országos Szövetsége sajtónapi ünnepségén Budapesten, a Ráday utcai FilmesHázban 2009. március 13-án.)



„Megtartani egy nemzetet” Szili Katalin beszéde a Múzeum Kávéházban 2009. március 13-án Tisztelt Ünneplő Honfitársaim, Kedves Barátaim! minden nemzet történelmének vannak jeles pillanatai, amelyek nemcsak az ünnepelésre és a megemlékezésre adnak alkalmat, hanem egyúttal történelmi fogódzók keresésére is. keresni kell azt az erkölcsi értéket, amely segít átvezetni bennünket a jelen sokszor kilátástalannak tűnő gondjain, s ezért az ünnep szónokának az is kötelezettsége, hogy a mának szóló intelmeket, üzeneteket mutasson fel. kevés fontosabb közös vívmánya van 1848. március 15-ének – és magának a rendszerváltásnak is –, mint a szólás és a sajtó szabadsága. egy szabad, összetartó társadalomban a sajtó szabadsága már nem előjog, hanem természetes szükséglet. 1848-ban – ezt mindannyian tudjuk – március 15-én nyomtatták ki a szabad magyar sajtó első termékeit, a 12 pontot s a nemzeti dalt. „kívánjuk a sajtó szabadságát” – hangzott el akkor. 1989-ben ez a fontos alapjog része lett alkotmányunknak, mely deklarálta a szabad véleménynyilvánítás jogát. még az egykori szamizdatosok is úgy gondolták, elég biztosítani a szólás szabadságát, aztán a többit rá lehet bízni az értelemre és a jó ízlésre. naponta tapasztaljuk, hogy a társadalmi közbeszédet mégsem ez a bizalom mozgatja. a valódi okot nehéz volna itt és most frappánsan néven nevezni, de az biztos, hogy sok köze van a politikához. a politika nagyrészt kommunikáción alapuló folyamat. az akaratformálás, a hatalomgyakorlás, a meggyőzés folyamata mind-mind kommunikációt feltételez, amelynek legkézenfekvőbb eszköze a média. nem véletlen, hogy az információ korában a negyedik hatalmi ágnak is nevezik, bár ezzel vitatkozhatunk, hiszen a média inkább érdeket közvetítő, befolyásoló erő, mint hatalmi ág. nem maga hozza meg az alapvető döntéseket, bár befolyással bírhat a döntéshozókra. felelőssége tehát nem politikai, hanem elsősorban erkölcsi. ennek ellenére tény, hogy a modern hatalom a legteljesebb mértékig rá van utalva a sajtóra. annyira, hogy itt már nem is lehet igazán eldönteni, kinek is van igazán kire szüksége. ezért a sajtót nem is tekinthetjük csupán a befolyásoló eszközök egyikének. olyan pozitív csatornaként kell tekintenünk, mely nélkül nincs köznyilvánosság, és nincs értelmes közbeszéd. ma a sajtó informál a politika életéről is. a demokrácia mindig tájékozott polgárokat feltételez, akik az információkhoz minden körülmények között szabadon hozzáférnek, hiszen csak általa képesek a közhatalmat ellenőrizni. a politikának pedig szüksége van a visszajelzésre, hisz ezáltal kap értékelést, tulajdonképpen mindennapos legitimációt. Kedves Barátaim! az egyén, az öntudatos ember igenis foglalkozik politikával, véleményt formál. eldönti, hogy a közélet mely tényezőjének engedi meg, hogy hatást gyakoroljon rá, és melyiknek nem. mert tisztában van vele, hogy ezáltal befolyásolhatja saját sorsát is. a tájékozott, öntudatos emberekre ma nagyobb szükség van, mint valaha. akik nem csupán ismereteket szereznek közös ügyeinkről, de hallatják is hangjukat, részt vesznek országuk, településük jövőjének alakításában. a szabad sajtónak tehát óriási szerepe van abban, hogy a polgárok tájékozódhassanak a közösséget ért kihívásokról, mert ez teremti meg számukra az informáltságon alapuló civil véleményformálás alapjait és saját egyéni döntéseik hátterét. Tisztelt Ünneplők, Kedves Barátaim! meggyőződésem azonban: ahhoz, hogy civil kurázsi nyomán civil társadalom és valódi politika formálódjék, független nyilvánosságra is szükség van. ezt óhajtja és ezt kívánja 1848 óta minden demokrata. Hogy meggyőző lehessen, hihetőnek kell lennie, s hogy hihető legyen, hitelt érdemlőnek kell bizonyulnia. tehát a sajtó feladata, hogy csak az bizonyulhasson hitelt érdemlőnek, aki igazat ír, igazat mond. számomra ma az egyik legfontosabb kérdés az, hogy képes-e a mai társadalmi és politikai elit szembenézni azzal a könyörtelen ténnyel, hogy a világ megváltozott, a régi módon már nem működtethető tovább. képes-e tudomásul venni, hogy egy új értékeken, új szemléleten alapuló világrend kezdetén vagyunk. sorstársai egy olyan folyamatnak, amelyben aktuálisak mind széchenyi szavai:„az emberiségnek megtartani egy nemzetet”, mind kossuth intelmei:„a magyar európaias legyen és az, amit európainak nevezünk, e honban mindig magyar legyen.” igen, ahhoz, hogy kis és nagy közösségeink a közjót szolgálják, újra és újra meg kell fogalmaznunk nemzeti érdekeinket. a globális kihívások, a globális világ is ezt kívánja tőlünk, s ez a feltétele annak, hogy az új világrend számunkra is jól működjön. ehhez kell számunkra a szabad és független sajtó. ezért, engedjék meg, hogy köszöntsem mindannyiukat, akik ma ebben a honban a média bármelyik területén – legyen az írott vagy elektronikus médium – tevékenykednek. köszöntök mindenkit, aki annak a közösségnek, amelyet úgy hívunk, hogy magyar nemzet, a sajtó részéről a szolgálatába szegődött.

4

„Az újságíró nem hallgathat el fontos információt, nem hamisíthat meg tényeket, dokumentumokat.”

Sajtóvilág 2009. április

Sport igazgató főszerkesztője, Rózsa Ferenc-díjas újságíró

lAnT éS Toll-DÍJ (a MÚK díja) Fodor István Ferenc – Szabad Jász Polgár Krakkó Ákos – Hír Tv Losonczi Kata – Hír Tv Zsíros Sándor – Örökség (a Felsőzsolca Alapítvány kiadványa)

A MAgyAr KÖZTárSASági érDeMrenD loVAgKereSZTJe (polgári tagozat) Árok Antal – a Pedagógusok Lapja főszerkesztője

VASVári Pál-DÍJ (a Sajtószakszervezet kitüntetése) A 24 Óra szerkesztősége és az AS-M Komárom-Esztergom Megyei Irodája (Tatabánya)

A MAgyAr KÖZTárSASági ArAny érDeMKereSZT (polgári tagozat) Kaiser Ottó – fotóművész Törő István – író, költő, újságíró

VASVári Pál eMléKPlAKeTT (a Sajtószakszervezet kitüntetése) Berényi János – szakszervezetünk volt elnöke, alapító tagja Dr. Lepies György – szakszervezetünk volt főtitkára, alapító tagja

nemzeti ünnepünk, március 15-e, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc évfordulója, valamint a magyar sajtó napja alkalmából a magyar újságírás, a média számos képviselője részesült magas állami kitüntetésekben, különböző díjakban, elismerésekben is. Kitüntetett kollégáinknak gratulálunk! KoSSUTH-DÍJ Schmidt Egon író – a természetvédelemben végzett népszerűsítő publicisztikai tevékenységéért Várady Szabolcs – József Attila-díjas író, költő, a Holmi szerkesztőségének versrovatszerkesztője Végel László – író, újságíró, szerkesztő A MAgyAr KÖZTárSASág BABérKoSZorÚJA DÍJ Darvasi László – József Attila-díjas író, költő, újságíró A MAgyAr KÖZTárSASági érDeMrenD KÖZéPKereSZTJe A CSillAggAl (polgári tagozat) Méray Tibor – Kossuth-díjas újságíró, író A MAgyAr KÖZTárSASági érDeMrenD KÖZéPKereSZTJe (polgári tagozat) Ráday Mihály – Kossuth-díjas operatőr, rendező, szerkesztő, a Magyar Televízió Zrt. főmunkatársa A MAgyAr KÖZTárSASági érDeMrenD TiSZTiKereSZTJe (polgári tagozat) Borbély Pál – volt válogatott kosárlabda-játékos, a Népsport, Nemzeti

Sajtóvilág 2009. április

Kitüntetések, díjak a sajtóban – 2009

HirDEtéS

„Az újságíró csak becsületes, tisztességes módszereket használhat az információk, fényképek, dokumentumok megszerzéséhez.”

TánCSiCS MiHály-DÍJ Dr. Árpási Zoltán, a Somogyi Hírlap főszerkesztője Bodor Pál újságíró Gera Mihály újságíró, szerkesztő, fotótörténész Mélykúti Ilona, a Klub Rádió szerkesztő-riportere Szerdahelyi Csongor újságíró, szerkesztő Takács István újságíró ArAnyToll KiTünTeTéS (a MÚoSZ kitüntetése) Ajtai Andor újságíró Bodor Ferenc sportújságíró Kaán Zsuzsa újságíró Martin József újságíró

Kaán Zsuzsa átveszi az Aranytoll kitüntetést Szepesi Györgytől, az Aranytollasok Társasága elnökétől és Eötvös Páltól, a MÚOSZ elnökétől Fotó: e-Masa Moldován Tamás újságíró Paulovits Ágoston újságíró Rédei Ferenc fotóriporter Sebes Tibor újságíró Serény Péter újságíró Dr. Wisinger István televíziós újságíró Makkai János marosvásárhelyi újságíró, szerkesztő Yehuda Lahav (Weiszlovits István) Izraelben élő magyar újságíró

PeTŐFi SánDor SAJTóSZABADSág-DÍJ (a Magyar Újságírók Közösségének kitüntetése) Bartalis Imre – az állatorvosi kamarai újság megalapításáért Németh Miklós Attila – több évtizedes rádiós, televíziós újságírói munkásságáért Szűcs Béla Albert – az Ácsi Hírek két évtizedes szerkesztéséért Tóth-Máthé Miklós – újságírói-írói életművéért

A Magyar Köztársaság elnöke A Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje (polgári tagozat) kitüntetést adományozta kiemelkedő munkásságuk elismeréseként Elek T. István címzetes konzulnak, az Elek Tiszteletbeli Konzuli Alapítvány elnökének, aki egyben a Sajtószakszervezet által létrehozott Vasvári Pál Önsegélyező Sajtóalapítvány elnöke, valamint dr. Fodros Istvánnak, a Diplomata Magazin igazgató-főszerkesztőjének, tiszteletbeli konzulnak, aki a Sajtószakszervezet alapító tagjai közé tartozik. A kitüntetéseket Kiss Péter kancelláriaminiszer adta át.

5

Húsz év – kongresszusokban elbeszélve

Az első, már megfakult csoportképtől az országgyűlés aranyérméig 1989. május 31-én a gutenberg Művelődési Ház színháztermében kongresszust tartottak az újságírók képviselői. Kilépve a gutenberg Szövetségből – új szakszervezetet alakítottak: Sajtószakszervezetet. Kerek húsz év telt el azóta. Tempora mutantur… változnak az idők, s változ(t)unk mi is bennük. nem mindenben. Abban biztosan nem, hogy ma is, mint akkor, ugyanaz a gondolat vezérel minket: a kollégákért akarunk tenni. érdekeik védelmében igyekszünk következetesen egyre többet tenni. Többet és jobban. ebben biztosan nem változtunk. A huszadik évfordulóhoz közeledve önként adja magát a feladat: az összegzés, a ma is történelmünket idéző, s a jövőbe mutató tapasztalatok gyűjteménye. ezeket a tapasztalatokat a mérföldkő gyanánt „elhelyezett” kongresszusokon igyekeztünk összegyűjteni. Most a két évtizedet – kongresszusokban beszéljük el.

i. kongresszus 1989: Elindultunk a rögös úton Idézzük most elsőként a vezetőség írásbeli beszámolóját a Sajtószakszervezet alakuló, I. kongresszusán az 1988 novemberétől 1989 májusáig végzett tevékenységről. „1988. november 11–12-én a Nyomda-, a Papíripar, a Sajtó és a Könyvkiadás Dolgozóinak Szakszervezete országos értekezleten fogalmazták meg a sajtó és lapkiadás dolgozóinak képviseletében jelen lévő küldöttek és szb-titkárok szándéknyilatkozatukat a sajtó dolgozói szakszervezetének megalakulásáról. A Sajtószakszervezet titkári tanácsa 1988. november 24-én tartotta alakuló ülését, amelyen megválasztotta a különböző munkabizottságokat, illetve a vezetőséget…” Mit csináltak elődeink ? – állást foglaltak az ÁBMH újságírói átlagbértervezetéről, – felvették a kapcsolatot a szellemi szabadfoglalkozású újságírókkal, – február 24-én nyílt napot tartottak, amelyre az alternatív szervezetek képviselőit is meghívták, – előkészítették az I. kongresszust, hozzáláttak a tisztújításhoz, – elkészítették az ideiglenes alapszabályt, – felosztották az 1989. évre szóló szakszervezeti beutalókat, – kezdeményezték és sürgették a 40 órás munkahét általánossá tételét, – elérték, hogy a Tájékoztatáspolitikai Kabinetben helyet kapjon a szakszervezet, és a testületbe Tripolszky Lászlót, a Hírlapkiadó Vállalat szb-titkárát delegálta, – részt vettek a MÚOSZ küldöttértekezletén, „A Sajtószakszervezet novemberi megalakulása óta eltelt fél év alatt az önállósodás útját járva a korábbiaknál jóval több értekezletet tartottunk – folytatódott a beszámoló. – Kiemelkedő fontosságú volt a Vasas Szakszervezet római-parti oktatási központjában 1989. április 11–12-én megtartott kétnapos értekezleten

jelen lévő szb-titkárok elmondták tagságuk véleményét a Sajtószakszervezet eddigi tevékenységéről, s ismertették álláspontjukat, mely szerint önálló Sajtószakszervezetet szeretnének. Jóllehet ez a vélemény egyhangú volt, a titkárok tanácsa úgy döntött, hogy – összhangban a korábbi nyilatkozatokkal – a szövetség, illetőleg az önállóság kérdéséről a kongresszusnak kell határozni.” A Sajtószakszervezet vezetősége nevében a beszámolót beterjesztő Berényi János, a Sajtószakszervezet titkára ezt követően négy elképzelést vázolt fel a kongresszuson: a Gutenberg Szakszervezeti Szövetségben maradást, a Művészeti Dolgozók Szakszervezetéhez csatlakozást, esetleg egy Tájékoztatási Dolgozók Szövetségének megalkotását, s végül a vitákban győztes elképzelést: a nyomtatott sajtó dolgozóit tömörítő, önálló jogi személyiségű Sajtószakszervezet megteremtését. Ez történt. És ahogy dr. Lepies György, az akkori elnök fogalmazott a Sajtószakszervezet című, akkor megindult lap első számában: „a Sajtószakszervezet kongresszusa májusban ellenszavazat nélkül, néhány tartózkodással amellett döntött, hogy kiválik a Gutenberg Szövetségből…” Megalakult a tizenegy tagú vezetőség¸ a Sajtószakszervezet – mármint a lap – első oldalára pedig kitették a csoportképet azzal a blikkfangos címmel: „Elindultunk a rögös úton.”

ii. kongresszus 1994: A függetlenség mellett döntöttünk Öt évvel később, 1994. február 4–5én a balatonszéplaki Hotel Ezüstpart akkor még látványosan szép épületében tanácskozott a II. kongresszus. Sok mindent lehetne felsorolni erről a tanácskozásról, de leglényegesebb momentumát a Sajtóvilág (akkor már így hívták lapunkat) főcíméből megtudhatta az olvasó: „függetlenül” léptünk tovább a megkezdett úton, az

MSZOSZ-hez fűződő kapcsolatok megszakításáról döntöttünk, azzal, hogy nem kívánunk konföderációhoz tartozni. Egy-egy mondatot idézünk most a kongresszus elé terjesztett írásos beszámolóból. „Az alakuló kongresszust követő első feladatunk volt, hogy az akkor induló sajtóátalakulás és privatizáció során a munkavállalók biztonságát őrizzük. Részünk volt abban is, hogy a megyei lapok nem kerültek önkormányzati hatáskörbe. Az MSZP által értékesített lapoknál sikerült szerződésben rögzítenünk, hogy az új tulajdonos azonnal meg fogja kötni a kollektív szerződést…” „…A munkavállalók szerződéses viszonyainak rendezése kezdettől programként szerepelt. Első lépésként kollektív szerződéseket segítettünk életre a Népszabadságnál és az MTI-nél, egy évvel később a 11 Springer érdekeltségű lapnál. 1992 végén pedig szakmai kollektív szerződést írtunk alá a Magyar Lapkiadók Egyesületével.”… „…Az üzemi tanácsi választások sikerének segítésére tájékoztató tanácskozásokat szerveztünk, a Sajtóvilág című lapban részletes információkat közöltünk. Az üzemi tanácsi választásokon a Sajtószakszervezet 100 százalékos eredményt ért el, kiadóinkban, szerkesztőségeinkben más szakszervezet, konföderáció nem nyert szavazatot.” „Tisztelt kongresszus! Hadd köszönjem meg minden szakszervezeti tagnak, tisztségviselőknek, hogy odaadó munkálkodásaik révén a szakszervezet visszanyerte a tagság bizalmát, és partnereinkkel szemben tekintélyt harcolt ki. És ez azt hiszem, talán több is, mint amikor önállóvá válásunkkor, a kezdetek kezdetén reméltünk.” Nem lenne teljes a kép, ha nem idéznénk Jens Lindétől, a Nemzetközi Újságíró Szövetség elnökétől, aki kétszer is felszólalt a tanácskozáson: „Köszönetet mondok a magyar Sajtószakszervezetnek azért a munkáért, amit az utóbbi években a nemzetközi szervezetben végzett. 1990-ben találkoztunk először az önök képviselőjével, Berényi Jánossal szardíniai konferenciánkon. Az önök szervezete akkor is, azóta is nagyon aktív szerepet vállalt az IFJ munkájában… Tanácskozásainkon Berényi János és dr. Lepies György urak nagy megértést tanúsítottak a nemzetközi törekvések iránt… Büszke vagyok arra, hogy nemcsak jó munkakapcsolat alakult ki közöttünk, hanem ha idejövök, úgy éreztem: barátok közé jövök…” És egy másik helyen: „…Bár önök ezt belülről nyilván nem veszik így észre, meg kell mondanom, hogy a korábbi szocialista világ területén járva az a véleményem alakult ki: itt folyik a legdinamikusabb, legelőremutatóbb munka.” A fontos szervezeti döntés mellett több jelentős személyi döntés is született: új tisztségeket is létrehoztunk, s alelnökké Jánosi Jánost, vidéki titkárrá F. Kováts Évát választottuk. A vezetők persze maradtak, s a vezetőség tagjai is. Csak a Sajtóvilág címlapján öt esztendővel idősebben (bocsánat, akkor még inkább azt mondhatjuk: érettebben) indultak tovább a megkezdett úton…

iii. kongresszus 1999: Jubileumi köszöntő a megújulás szándékával A tizedik évfordulóról a jubileum után néhány nappal emlékeztünk meg, június 4-én Budapesten került sor a III. kongresszusra. Dr. Lepies György főtitkár ünnepi hangú beszámolóban idézte fel az egy évtized sikereit, foglalta össze törekvéseinket, gondjainkat. Három fő gondolat köré csoportosította mondanivalóját. „A szakmai kollektív szerződést – mondta az érdekvédelemről – nem sikerült kiterjeszteni a teljes szakmára, s nem is tudtuk évről évre felfrissítve megújítani, mégis alapot nyújt ma is bizonyos együttműködésre. Az azóta létrehozott megállapodás az Axel Springer Magyarországgal a megyei lapok nagy részénél dolgozó kollégák biztonságát szolgálja.” „…A szakszervezet hagyományőrző és hagyománytisztelő gondolkodásának eredményeként a magyar sajtó napját sikerült minden évben úgy köszönteni, hogy ünnepségünk – amelyen szónoknak mindig sikerült megnyernünk Göncz Árpád köztársasági elnök urat – ma már a sajtónap hivatalos ünnepévé vált.” „A harmadik kulcsterületünk: az üdültetés. A jászszentandrási üdülőtelep évek óta teltházas, rendkívül kedvezményes pihenésben részesülhetnek a beutaltak, és két éven át a Hírlapkiadó balatonszéplaki Hotel Press üdülőjében sikerült több száz családot üdültetünk.” Ezen a kongresszuson külön volt nemzetközi beszámoló (Berényi János), alapítványi tájékoztató (Baktai György), az érdekvédelmi kihívásokról pedig két alapszervezeti titkár szólt (Tripolszky László – Népszabadság és F. Kováts Éva – Szekszárd).

hogy a munkáltató akarjon tárgyalni vele, érezze, hogy neki is érdeke a tárgyalás.” Felhívta utódainak figyelmét a hagyományok ápolására, amelyek a Pilvax-beli sajtónapi ünnepségektől a jubilánsok évenkénti köszöntéséig oly sokat jelentettek a Sajtószakszervezet életében, majd így fejezte be beszámolóját: „Megköszönöm mindazt a segítséget, amelyet munkásságom alatt tőletek kaptam. Nagyon boldoggá tettetek, és ez számomra sikerélmény volt. Köszönöm.” Tizenöt év után ezekkel a szavakkal köszönt le tisztségéről. F. Kováts Éva alelnök „nem tervezett” felszólalásában a hagyománykövetéshez fűzte mondandóját: „Bejelentem, hogy a vezetőség ismét odaítélt két »örökös tag« címet. Azoknak adományozta, akik mandátumuk lejártával most nem jelöltették magukat: Lepies György főtitkárnak és Berényi János elnöknek.” Ezen a kongresszuson Lázár András, a Postai és Hírközlési Dolgozók Szakszervezeti Szövetségének elnöke azt hangsúlyozta felszólalásban: „Ha sikerül az együttműködést a gyakorlatban is tovább erősíteni, ezzel nyerni fog a szövetség és a Sajtószakszervezet is.” Megtörtént a váltás, a kongresszus új vezető szerveket választott, és az elnök-főtitkár a „felállást” is módosította. F. Kováts Éva lett az elnök, Baktai György (ügyvezetőként) és Tripolszky László pedig a társelnökök.

iV. kongresszus 2004: Tovább az érdekvédelemért A tihanyi újságíró-üdülőben – akkor az üdülő haszonélvezeti joga országgyűlési határozattal a MÚK-é és a Sajtószakszervezeté volt – egynapos tanácskozáson tárgyalt a múltról és vázolta fel a jövő feladatait a Sajtószakszervezet. A IV. kongresszuson is dr. Lepies György főtitkár fűzött szóbeli kiegészítést a Sajtóvilágban előzőleg közölt vezetőségi beszámolóhoz. „A legfontosabb kérdés, hogy a szakszervezetnek tekintélyt kell szereznie a munkahelyeken – mondta. – El kell érni, hogy a szakszervezeti tag ne legyen illegalitásban, hanem büszkén merje vállalni tagságát. És hogy érezzék a többiek: az, aki nem tagja a szakszervezetnek, kívül marad a közösségen. Tudom, ehhez szemléletváltásra van szükség. Mint ahogy ahhoz is, hogy a kollégák megértsék: csak az egységes fellépés készteti a munkáltatókat arra, hogy tárgyaljanak. A szakszervezetnek el kell érnie,

* 2009: elismerés Hogy azóta mi történt? Erről most mi adunk számot, de ez már az V. kongresszus beszámolójában hangzik el. Egy bejelentést idézünk belőle: „A Pilvax-beli ünnepségek új szónoka, dr. Szili Katalin, a Magyar Országgyűlés elnöke az idei sajtónapon a Magyar Országgyűlés aranyérmével tüntette ki a húszéves Sajtószakszervezet.” A rögös úton eljutottunk eddig az aranyéremig. Összeállította: BAKTAi gyÖrgy



Sajtóvilág

„Az újságíró tegyen meg minden tőle telhetőt, hogy helyreigazítson minden pontatlanul, hibásan vagy félrevezetően megjelent információt.”

„Az újságírónak kötelessége a neki bizalommal kiszolgáltatott, átadott információ eredetét szakmai titokként kezelni.”

2009. április

2009. április

Képben vagyunk! A Magyar Újságírók országos Szövetsége 2009. március 20. és április 26. között ismételten a Magyar nemzeti Múzeumban rendezte meg a XXVii. Magyar Sajtófotó Kiállítást a hagyományos Képben vagyunk! szlogennel. A 2008-as pályázatra 592 szerző pályázott 11 939 felvétellel. Az öttagú zsűri – elnöke Szigeti Tamás, tagjai: Kincses Károly, Koncz Zsuzsa, Pintér Márta és Simon Márk – tizenhárom kategóriában ítélte oda a díjakat. A kiállítás rendezője Szalay Zoltán volt, társrendezője Túry Gergely, a Prés kommunikációs tevékenységet László Ágnes irányította. Az idei seregszemle kísérő tárlata a Határnyitás 20 éve című kiállítás volt, amely a vasfüggöny 1989-es lebontásának pillanatait örökítette meg. A kiállításra jelent meg Az év fotói című könyv, amely a pályázatra beérkezett képekből ad áttekintést Bánkuti András szerkesztésében, valamint a kísérő kiállítás katalógusa. Összeállításunkban a díjazottak képeiből válogattunk.

 nagydíjak, kÜlÖndíjak. a múosz nagydíja a legkiemelkedőbb telje-

sítményért: takáts péter (Bors); andré kertész-nagydíj a legjobb emberközpontú dokumentarista fotográfiáért: dezső t. tamás (szabadúszó); escher károly-különdíj a legjobb hírképért: schmidt jános (szabadúszó); munkácsi márton-díj a legjobb kollekcióért: móricz simon (népszabadság); a megyékben dolgozó, legjobb teljesítményt nyújtó fotóriporter: mudra lászló (mezőföldi élet); 0 év alatti, legjobb teljesítményt nyújtó fotóriporter: móricz simon (népszabadság); a sajtószakszervezet különdíja: sopronyi gyula (szabadúszó – sodródók című vietnami sorozatát a sajtóvilág előző számában bemutattuk).  kategóriadíjak. Hír-eseményfotó (egyedi): mudra lászló (mezőföldi

élet); képriport (sorozat): szandelszky Béla (associated press); emberábrázolás-portré (egyedi): Balogh zoltán (szabadúszó); emberábrázolás-portré (sorozat): kapolka gábor (szabadúszó); művészet (egyedi): schild tamás (szabadúszó); művészet (sorozat): kömöz gergely (szabadúszó); sport (egyedi): Cseh dániel (Blikk, külsős); sport (sorozat): schmidt jános (szabadúszó); természet és tudomány (egyedi): kudich zsolt (neXon); természet és tudomány (sorozat): Hajdu andrás (szabadúszó); társadalomábrázolás - dokumentarista fotográfia (egyedi): stiller ákos (Hvg.hu); társadalomábrázolás - dokumentarista fotográfia (sorozat): móricz simon (népszabadság); Bulvár-humor-zsáner (egyedi vagy sorozat): földi imre (magyar távirati iroda).

Kömöz Gergely: tűzraktár (kép a sorozatból)

Cseh Dániel: rajzás

Móricz Simon: Birkanyírás (kép a sorozatból)

Kapolka Gábor: Halászó ember (kép a sorozatból)

Stiller Ákos: Újraélt félelem

Mudra László: Lobogj!

Sajtóvilág

Balogh Zoltán: Pásztorfiú

Takáts Péter: Dunaszerdahelyi pokol (kép a sorozatból)

Földi Imre: Szolgálunk és félünk

Dezső T. Tamás: Panel (képek a sorozatból)

Schild Tamás: Hommage à Van Gogh

Schmidt János: „Le a magyargyűlölettel!”



8

„Az újságíró kerülje el a faji, szexuális, nyelvi, vallási vagy politikai diszkrimináció megjelenésének elősegítését.”

Sajtóvilág

„Az újságíró kezelje szakmai veszélyként a plagizálás, a tudatos elferdítés, a rágalmazás minden formáját.”

Sajtóvilág

2009. április

2009. április

MÉDIAhírEK − röVIDEN berek a tényfeltárás legfőbb akadályának annak magas költségét tekintik.

 Idén

a Szalézi Szent Ferenc sajtóösztöndíjat az elektronikus média kategóriában Diós Judit, az MR1 Kossuth Rádió munkatársa, az írott sajtó kategóriában pedig Kacsoh Dániel, a Magyar Hírlap újságírója kapta.

születésnapját ünnepelte a Blikk, amelynek ma már száz százalékban tulajdonosa a Ringier Kiadó Magyarország. Az újság legjobb esztendeje 2005 volt, ekkor átlagosan napi 350 ezer példányt nyomtattak. Azóta kissé esett a példányszám, de 2008 első fél évében is naponta 305 ezer Blikk hagyta el a nyomdát.

kitüntetettjei: Veiszer Alinda, az MTV műsorvezetője (televíziós riportjaiért), Tamás Ervin, a Népszabadság főszerkesztő-helyettese (publicisztikai tevékenységéért), Kocsis Györgyi, a HVG főszerkesztő-helyettese (gazdasági elemző írásaiért). pápai gáBor rajza – népszava

A

 A világgazdasági válsággal kapcsolatban reklámszakemberek a hirdetési kiadások 15-20 százalékos visszaesését sem tartják kizártnak 2009-ben. A nyomtatott sajtó, különösen a napilapok, már a tavalyi esztendő utolsó negyedévében megérezte a válság piaccsökkentő hatását. Mindazonáltal 2008-ban, „az utolsó békeévben” – ahogy dr. Skriba Judit, a nettó reklámköltésekre 2000 óta becslést készítő Magyar Rek-

A nyelvi távolodás ellen is tenni kívánnak a határon túli magyar sajtó munkatársai – egyebek között ez szerepel a Külhoni Magyar Újságírók Egyesületei Konvenciójának (KMÚEK) nyilatkozatában, amelyet április végén Kárpátalján rendezett közgyűlésükön fogadtak el. A Magyar Újságírók Kárpátaljai Szövetsége és a Kárpáti Igaz Szó című napilap által Ungváron szervezett tanácskozáson a Romániából, Szerbiából, Szlovákiából és Szlovéniából érkezett magyar nyelvű lapok, rádiók és televíziók képviselői a Kárpát-medencei magyar kisebbségi média szerepéről, lehetőségeiről cserélték ki tapasztalataikat. A négy éve Szegeden megalakult újságíró-konvenció közgyűlésén a magyarországi sajtó érdekvédelmi és szakmai szervezetei, köztük szakszervezetünk is, képviseltették magukat. A tanácskozáson megjelentek örömmel nyugtázták, hogy Szili Katalinnak, az Országgyűlés elnökének támogatásával hamarosan létrejön az erdélyi, felvidéki, vajdasági, kárpátaljai, Mura-vidéki és horvátországi magyar újságíró-egyesületek és kisebbségi társadalmak híreiből válogató internetes gyűjtőportál. A KMÚEK véleménye szerint a kisebbségi magyar társadalmak fejlődésében, a magyar értékek megtartásában és teremtésében, az egységes magyar nyelv megőrzésében hatalmas szerep hárul a sajtóra és a média minden munkatársára. 

 Tizenötéves

 A Bossányi Katalin Emlékdíj idei

Magyar Olimpiai Bizottság Média-díját kapta meg a Magyar Távirati Iroda Fotószerkesztősége. Az olimpián három munkatársuk dolgozott, Földi Imre, Ilyés Tibor és Koszticsák Szilárd. Pekingi teljesítménye elismeréseként MOB Média-díjban részesült még Kiss László, a Magyar Hírlap lapszerkesztője, Kocsis L. Mihály és Szalay Péter újságírók, s a Reálszisztéma Dabasi Nyomda Zrt.

Ungvári nyilatkozat

lámszövetség elnökségének tagja elmondta – még így is 2,39 százalékos növekedést és 69,27 milliárd forintnyi reklámbevételt ért el a print szegmens.  Az

AGB Nielsen adatai szerint ma 82 magyar nyelvű tévécsatorna fogható Magyarországon. Ebbe nem tartoznak bele az önkormányzati és a városi televíziók vagy a nagyvárosok kerületi kábeltévéi. Vezetékes televíziós műsorszolgáltatókból (helyi tévék, több települést kiszolgáló kisebb-nagyobb regionális szolgáltatók, helyi képújság-szolgáltatók) 532-t tartott nyilván márciusban az ORTT.

A

megszűnés fenyegeti az egyetlen hazai román hetilapot, a Foaia Romaneascát, mert a Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbsé-

gekért Közalapítvány kuratóriuma munkacsoportjának javaslata szerint a tavalyi 27,4 millió forintos támogatásával szemben az idén 13,8 milliót javasolnak a lapnak. Az idén általában is szűkülnek a nemzetiségi lapokra fordítható összegek, a 2008-as 253 millió forinttal szemben csak 200 millió forint áll rendelkezésre. A

tényfeltáró újságírásról rendezett szakmai beszélgetést az ORTT Alkalmazott Kommunikációtudományi Intézete, amelyen részt vett Brigitte Alfter dán-német újságíró, az Oknyomozó Újságírás Európai Alapjának igazgatója. Szerinte a tényfeltáráshoz nincs feltétlenül szükség sok pénzre és a törvények áthágására sem, inkább türelemre, nemzetközi összefogásra. A tanácskozáson részt vevő hazai szakem-

 A Magyar Rádió az ősszel bezárja berlini és washingtoni tudósítói irodáját. A jövőben stringerekkel kívánja megoldani a tudósítást Németországból és az USA-ból.  A MÚOSZ Érdekvédelmi Bizott-

sága egyeztetést kezdeményezett vezető hazai kiadók (MTI, Népszabadság, Pannon Lapok Társasága, Ringier Kiadó, Sanoma Budapest ) hrvezetői és a médiában működő érdekvédelmi szervezetek képviselői között. A jelenlévők egyetértettek abban, hogy a cégeknek, a Magyar Lapkiadók Egyesületének, a Sajtószakszervezetnek és a MÚOSZ-nak továbbra is együtt kell működniük az írott sajtó piaci pozícióinak védelmében. A MÚOSZ elnöksége különnyilatkozatban foglalkozott az újságírók helyzetével, s megállapította: a válság terhein a munkáltatóknak és a munkavállalóknak osztozniuk kell. Felhívja a médiában dolgozók figyelmét a szolidarizáló magatartás erényére és szükségességére.

HirDEtéS

Folyamatosság és stabilitás a Felsőzsolcai Takarékszövetkezetnél ÜgyfélKözponTú, színvonalas pénzÜgyi szolgálTaTásoK A több mint fél évszázados múltra visszatekintő Felsőzsolca és Vidéke Takarékszövetkezet igényes pénzügyi szolgáltatásaival, tudatosan felépített ügyfélközpontú munkastílusával olyan tekintélyre tett szert, amely a válság időszakában önálló tőkét képvisel, amit egyszerűen bizalomnak is nevezhetünk. Ennek pedig napjainkban igencsak megnőtt az értéke, hiszen a felsőzsolcai központban és a tíz kirendeltségen a takarékszövetkezet Alakszainé dr. Oláh Annamária első ügyfeleinek már a mai utódai, gyakran elnök-ügyvezető az unokái jelennek meg pénzügyeik intézése végett. Amikor Alakszainé dr. Oláh Annamária átvette a cég vezetését, áttekintve a szövetkezet fél évszázados tevékenységét, azon fáradozott, hogy a megszerzett elismertséget megőrizve tovább erősítse pénzügyi pozíciójukat a térségben. A folytatás azonban egybeesik a válság megkerülhetetlen hatásainak, felszíni és mélyebb jegyeinek megjelenésével. Ilyenkor mutatkozik meg igazán, mennyire fontos a folyamatosság, az állandóság a szolgáltatásokban. Erről beszélgettünk a Felsőzsolca és Vidéke Takarékszövetkezet elnök-ügyvezetőjével. A beszélgetés lényegét az alábbiakban adjuk közre. – A pénzügyi világban tapasztalható növekvő verseny kihívásainak csak oly módon lehet megfelelni, ha ezzel lépést tart szakmai felkészültségünk, ha ezt folyamatosan karbantartja a mi közösségünk, a háttérben pedig ott van a mindig megújuló, korszerűsödő számítástechnika. Elöljáróban azonban hadd mondjam el, hogy jelenleg 127 integrált takarékszövetkezetet fog össze az Országostakarékszövetkezeti Szövetség, köztük a mi takarékszövetkezetünket is, önálló tagsággal, négyezer taggal és önálló gazdálkodással, önálló szervezeti keretek között. – Megítélésükben bizonyára számít az is, hogy teljes egészében magyar tulajdonú pénzintézetként működnek, minden tevékenységük az itt élők érdekét szolgálja. – A 127 takarékszövetkezet között gazdasági, üzleti mutatóink tekintetében a középmezőnyben helyezkedünk el évek óta, de növekedésünk, amelyet a mérlegfőösszeg növekedésével szoktak jellemezni, az átlagot meghaladja: e tekintetben sorrendben az előkelő 30. helyen található a felsőzsolcai takarékszövet-

kezet 2008-ban. Hitelállományunk közel 3 millárd forint, betétállományunk 6 milliárd forint , ami igen egészséges arányt – 50 százalékot – mutat. Ha minden magyarországi hitelintézet ilyen szinten tartotta volna a hitelezési aktivitását, nem lenne ekkora gond ma a pénzügyekkel. – A stabilitás záloga tehát az óvatos üzletpolitika, ami válságos időkben különösen hasznosnak és célravezetőnek tűnik. – Betéteseink bizalma továbbra is töretlen. Betétállományunk növekedése tavaly szeptember óta kissé lelassult ugyan, de számos új ügyfelet is szereztünk – mintha jobban bíznának a mi kis vidéki pénzintézetünkben az emberek. Klasszikus betéteink vannak többségében, hiszen a vidéki magyar lakosság szerencsére elég konzervatív „befektető”. Azt szereti szolgáltatásainkban, hogy könnyen átláthatók, megérthetők, gyorsak és ellenőrizhetők és – nem utolsósorban – helyben intézhetők. Ezek az előnyök most valóban érezhetően növelik ügyfeleink bizalmát. Ugyanakkor persze nő az igény az otthonról végezhető pénzügyi szolgáltatások iránt is. Az elfoglalt embereknek komoly segítség az otthoni „bankolás”. Ennek érdekében interneten is intézhetik nálunk banki ügyeiket, és honlapunk is ügyfeleink rendelkezésére áll: www.felsozsolcatksz.hu – A magyar emberek pénzügyi konzervativizmusa másban is megnyilvánul: nehezen váltanak például banki szolgáltatót, számlavezetőt, bankkártyát. – Ebben korábban hátrányt szenvedtünk a nagy bankokkal szemben. Pedig komoly előnyök rejlenek a mi takarékszövetkezeti számlavezetésünkben. érdemes kirendeltségeinken érdeklődni, még az idősebb korosztálynak is olcsó és gyors szolgáltatásunk iránt. A hitelezés területén az idén az átlagosnál nagyobb növekedésre számítunk. érezhető, hogy egyes pénzintézetek visszavonulót fújtak a hitelezés területén. Különösen igaz ez kis- és középvállalkozások esetében, amelyek ügyfélként lassan kiszorulnak a külföldi tulajdonú bankokból. Sokan megkerestek már bennünket a válság kialakulása óta, jó üzleti kapcsolat reményében. S bár óvatosak vagyunk a hitelkihelyezésben, a rugalmas, helyi döntések és a szokásosnál gyorsabb ügyintézés miatt úgy látom, valóban nyerhetünk jó néhány életképes ügyfelet. Nehéz gazdasági helyzetben van csak igazán szükség arra, hogy személyes legyen a kapcsolat az ügyfél és a hitelintézet között! Mi erre és a nehézségek ellenére is eredményes kapcsolatra szövetkezünk ügyfeleinkkel, régiekkel és újakkal egyaránt. – A 2009-es év minden pénzintézet számára nehéz év lesz, akárcsak az egész ország számára.

– Mi osztozunk ügyfeleink sorsában. Optimista ember lévén, mindezek ellenére bízom abban, hogy helyt tudunk állni, ügyfeleink bizalmát meg tudjuk őrizni. rajtunk ez nem múlhat, az előre menekülést, a szolgáltatások színvonalának és kínálatának bővítését választottuk stratégiánknak. Munkatársaimról is ejtenék néhány szót. A tíz kirendeltségen és központunkban mindössze 56-an dolgozunk. Sok településen az iskolán és a polgármesteri hivatalon kívül mi vagyunk a legkomolyabb vállalkozás és munkáltató is egyben. Ez tehát egy kis közösség – dolgozóink zöme tíz évnél régebben szegődött hozzánk –, így a munka harmóniája már kialakult. Nálunk kicsi az elvándorlás, a legnagyobb kihívás, hogy a gyorsan változó követelményekhez mi is gyorsan tudjunk alkalmazkodni. Oktatást, tréninget, szakmai továbbképzések egész sorát vállalják a kollégáim, gyakran hétvégéjüket is feláldozva ennek érdekében. Mindannyiuknak fontos a munkahely, ezt tapasztalom a fiataloknál is. Ezt vezetőként nagyon érzem és értékelem is. Szeretek ebben a csapatban dolgozni és érzem, hogy a kollégáim is büszkék takarékszövetkezetünkre.

A takarékszövetkezet felsőzsolcai központi épülete

9

ALAPSZErVEZETI ÉLET: TOLNA MEGyE

A népújságnál a munkavállalók hatvan százaléka szakszervezeti tag

Bátán jártunk, és visszamennénk

Fontos, hogy a tagok érezzék: egy valódi közösséghez tartoznak

a

 Több mint két évtizede múlt, hogy hosszas rábeszélés után közfelkiáltással megválasztottak az akkor még Tolna Megyei Népújság – ma Tolnai Népújság – szakszervezeti bizottsága elnökének, majd, nem sokkal később, a titkárának. Ne aggódj, nem jár sok feladattal, csak a szakszervezeti gyűléseken meg a sajtónapon kell pár szót mondani. Az meg úgysem okoz gondot neked, hiszen a MÚOSZ választmányi tagja is vagy, győzködött az akkor posztjáról leköszönő Fekete László kollégám, a sportrovat vezetője. Fiatal voltam, naiv, elhittem. Nem kellett volna. Alig telt el ugyanis pár hónap, máris a rendszerváltás, a médiapiac átalakulása, a laptulajdonos-váltás kellős közepén találtuk magunkat. Springeresek lettünk. Korábbi védett, kényelmes pozícióink helyett az addig csak a marxista–leninista tankönyvekből „megismert” kapitalizmus körülményei közé csöppentünk. Nem volt könnyű a váltás, aki átélte, tudja. Nem volt mihez igazodni, nem volt kitől tanácsot kérni. Egyébként meg azt sem tudtuk, mi zajlik körülöttünk. Nem voltunk ott a kerekasztal-megbeszéléseken, nem hívtak meg minket Lakitelekre. Nem ismertük a háttérmegállapodásokat, az írásos és hallgatólagos megegyezéseket. Csak azt tudtuk, hogy egyszerre nagyon magunkra maradtunk. Hamar felismertük, hogyha nem védjük meg elért pozícióinkat, azt senki nem teszi meg helyettünk, az érdekeinket megfelelően képviselő szervezetet kell keresnünk, kollektív szerződést kell kötnünk. Első teendőként kiléptünk a Nyomdász Szakszervezetből, és megalakítottuk a Sajtószakszervezetet Lepies Gyurival, Berényi Jancsival, Tripolszky Lacival és a többi alapító taggal közösen Budapesten 1989. május 31-én. Ezt követően a Sajtószakszervezet, élén dr. Lepies György főtitkárral, a legfontosabb feladatai közé sorolta egy szakmai kollektív szerződés létrehozását a magyarországi lapkiadókkal. Hosszas tárgyalások, egyeztetések után 1992-ben írtuk alá az első országos szakmai kollektív szerződést. Majd – minthogy ezt négy év múlva különböző okok miatt nem sikerült meghosszabbítani – a Sajtószakszervezet 1996ban nyolc megyei napilap tulajdonosával, az Axel Springer médiakonszern magyarországi vezetőivel, dr. Bayer Józseffel és Nemes Péterrel közösen megalkotta és aláírta a cég megyei napilapjaira érvényes első springeres kollektív szerződést. Az azóta eltelt tizenhárom évben folyamatosan működött ez a megállapodás, amely több ponton is jobb lehetőségeket biztosít a dolgozóknak a Munka Törvénykönyvében rögzítetteknél. Azoknak is, akik nem szakszervezeti tagok. Szerencsére ők vannak kisebbségben, a Tolnai Népújságnál a munkavállalók 60 százaléka szakszervezeti tag. Jelentős eredményként tartjuk számon a kollektív szerződésbe beépített béren kívüli és szociális juttatások rendszerét, ami jelentős, bár

A bátai tájház meglátogatása mindenkinek hatalmas élmény volt. A Szekszárdtól harminc kilométerre fekvő településen egy egész napot töltött a szakszervezeti csapat. Fotók: Kiss Albert még mindig elmarad attól, amit a szakszervezet ideálisnak tekintene. Az évenkénti bértárgyalásokon megpróbáljuk érvényre juttatni azt az elvet és gyakorlatot, hogy a mindenkori bérek kövessék a mindenkori inflációt – ez a törekvésünk többé-kevésbé eredményes is. Sajnos Tolnában a kezdeti alacsonyabb bérek miatt a jövedelmek még most sem igazán versenyképesek, ami évek óta problémát jelent. Az érdekvédelmen kívül alapszervezetünk széles körű szociális tevékenységet végez, részben saját erőből, részben a helyi kollektív szerződésben rögzítettek szerint, a kiadó vezetésével együttműködve. Igény esetén a legrászorulóbbaknak, a tartósan táppénzen lévőknek anyagi szociális támogatást nyújtunk, házasságkötés, gyermek születése esetén ajándékkal lepjük meg tagjainkat. Fontosnak tartjuk, hogy szakszervezeti tagjaink érezzék, közösséghez tartoznak. Hogy azok a kollégák, akik ritkábban találkoznak, illetve nincs lehetőségük a munkahelyen jobban megismerni egymást, azoknak módjuk nyíljon erre közös szakszervezeti programok keretében. A legutóbbiakat említve: két éve decemberben autóbuszos kirándulást tettünk Bécsbe, ahol városnézésen vettünk részt és elvegyültünk az adventi vásár forgatagában. Tavaly Luca-napkor a Sárköz jellegzetes, ám kevésbé ismert településére, Bátára látogattunk el, itt több helyi kiállítást néztünk meg. Majd Huszárné Lukács Rozália, a Tolna Megyei Falusi Turizmus Egyesület elnöke és férje, Huszár Tibor vendégei voltunk négynapraforgós vendégházukban: megízlelhettük a jellegzetes, kemencében készített sárközi ételeket, megkóstoltuk a finom borokat. Szóval próbálkozunk a közösségépítéssel, nem adjuk fel. F. KoVáTS éVA alapszervezeti titkár

A bátai kiránduláson a kulturális élményeken kívül kulináris élvezetekben is bőven volt részük a szakszervezeti tagoknak

Czencz János tárlatán. A festőművész a második világháború idején költözött Bátára, ezen a tolnai településen élte le további életét.

Egy szakszervezeti kirándulás margójára z immár hagyományosnak mondható 2008-as év végi szakszervezeti kirándulás most nem vitte kis csapatunkat olyan messzire, mint előző évben, amikor a karácsonyra készülődő Bécset céloztuk meg. a változatosság kedvéért a megyén belül töltöttünk el egy felejthetetlen napot, mégpedig a természeti szépségéről és hagyományairól híres Bátán. a szekszárdtól 0 kilométerre fekvő településen számos látnivaló akad, s bár az egész napos eső megakadályozta a csapatot, hogy a természeti szépségekben hosszasan gyönyörködjön vagy megmássza a hegyet és megtekintse a középkori apátság helyére épült szent vér templomot, mégsem maradtunk néznivaló nélkül. a bátai tájház tükrözi az egykor itt élő emberek mindennapjait, használati tárgyaiktól a viseletükig. nagy élményt jelentett a Hímestojás múzeum, a bátai népművészek között ugyanis híres tojásfestők is akadnak szép számmal. a hagyományos módon – méhviasszal, „írókával” – rajzolt, hagymahéj levével színezett tojások mellett újmódi minták is akadnak, és tojások a legkülönfélébb méretben: jércétől a struccig. a Halászház egy sajátos életformával ismertetett meg bennünket; a csapat hangulatára és profán látásmódjára mi sem jellemzőbb, hogy leginkább a csónakból kialakított udvari árnyékszék – a toalettpapír gyanánt kitett kukoricacsutkákkal – érdemelte ki a legtöbb borzongó-csodálkozó pillantást. Czencz jános festőművész a második világháború idején költözött Bátára, és itt élte le további életét. festményein megelevenednek a falu mindennapjai. művei a világ sok gyűjteményében megtalálhatók, a nemzeti galériában 11 alkotását őrzik. miután kellőképpen kiművelődtünk, jöhetett egy kis lazítás. erre az ispánkerti vendégházban kerítettünk sort. vendéglátóink, rózsa és tibor, minden elismerést megérdemelnek. Hogy megmozgassam az olvasók fantáziáját, íme a menü: húsleves, méghozzá olyan, hogy még krúdy gyula is elégedett lett volna vele! Utána jöttek a kemencében sült ínyencségek: csülök, tarja, egy kis csirkecomb, no meg némi sült máj. még a krumpli is a kemencében készült, és persze helyben készült savanyúság segítette a gyomorsavat az elpusztított étel megfelelő feldolgozásában. desszertnek házi rétest ehetett, aki még képes volt rá. valójában mindenki az volt, de hogy hová fért ennyi ennivaló, az rejtély… a hangulatot a finom étkek mellett a helyi borok alapozták meg, mi bizony megkóstoltunk fehéret, vöröset, rozét, elvégre egy szakszervezeti tag nem futamodhat meg a kihívások elől. késő délután ért véget a kirándulásunk, amely mind kulturális, mind kulináris, mind közösségi szempontból igazán kiemelkedőnek volt mondható. Ha az idén nem is, de az biztos, hogy egyszer még visszatérünk Bátára! lejegyezte: VenTer MAriAnnA

10

Sajtóvilág

„A legsúlyosabb etikai vétség a csúszópénz elfogadása, akár a megjelentetés, akár az elhallgatás érdekében.”

Sajtóvilág

2009. április

2009. április

Ahol nem teher a hagyomány: Centrál  „A Siena kávéház meghomályozott tükreivel, ké-

nyelmes, kopott fekete bőr karosszékeivel s nagy kerek márványasztalaival a régi Pest egy épen maradt darabja volt, míg … a modern igényeknek megfelelően át nem alakították” – írja Babits a Halálfiaiban az „álnevet” viselő Centrálról. A sötétbe fordult délutánon abban reménykedem, hogy a vérzivataros idők után, amelyeket Budapest egyik legpatinásabb kávéházának át kellett vészelnie, itt nem lesz több átalakítás. A Nyugatról elnevezett teremben ülök, a szék nem túl puha, mégis kényelmes, a lámpafény éppen kellemes – kicsit tompított, igazi teremvilágítás. Talán igaz se volt, hogy a régi bútorokat a háború után széthordták vagy eltüzelték, a régi csillárokat összetörték, hogy el tudják adni ócskavasnak. Az ablakon túl egy kis üzlet portáljára látni – száz éve is ilyen lehetett a kilátás. Éppen akkoriban vette át apósától a kávéházat Mészáros Győző (eredetileg banktisztviselő), hogy a kibicek hitetlenkedése ellenére a kor egyik legmegbecsültebb kávésa váljék belőle, a Centrál pedig alatta élje meg fénykorát. Közeledik felém a mai üzletvezető, Blaskó Mihály, meg-megáll az útjába eső asztaloknál. Mindenkihez van egy-két mosollyal kísért mondata. A berendezésről kérdezem: régi képek, leírások alapján próbálták rekonstruálni. Hamar kiderül, hogy az üzletvezető úrnak nem pusztán e hely szellemének visszaidézése szívügye; fiatal kora ellenére a kávésszakma fellendülésének egyik úttörője is: tavalyelőtt hatodmagával ő alapította a Kávéházak Egyesületét, amely azon munkálkodik, hogy a kávéházi kultúra hazánkban újra méltó lehessen a II. világháború előtti hagyományokhoz. Ehhez elsősorban jól képzett szakemberekre van szükség – mondja. De az újságíró szakmának is üzen, amikor a jó éttermi HirDEtéS

„Az újságírónak szakmai ügyekben csak kollégái ítélkezésére kell hallgatnia, a mindenkori kormány minden beavatkozását kizárva.”

OLVASóSZErKESZTőI NAPLó

BÉLyEGSArOK

Potemkin a négyzeten

Önkorlátozásra intő ünnep

A tanárnő tudta, hogy a számnév már nem önálló szófaj, hanem a melléknévbe tartozik? – izgatott diákok várták ezzel a kérdéssel a folyósón fáradt gimnáziumi oktatójukat. – Az új tanárjelölt állítja, hogy a nyelvtudomány legfrissebb eredményei alapján megváltozott a tudósok álláspontja. Hallottam róla én is, de még meggondolom, hogy törődöm-e vele. Nekem jó volt úgy is. A nyelv folyton alakul, miért éppen a nyelvtan maradna a régi? Igaz, nehéz elfogadni, ha amit rendszerszerűen elsajátítottunk, megértettünk és elraktároztunk, hirtelen egészen más megvilágításba kerül. De ez még a természettudományokban is előfordul, a nyelvtani rendszer meg eleve csak konstrukció, megpróbál leképezni egy követhetetlenül bonyolult rendszert, amelyben éppen az a legszebb, hogy két-hároméves korára minden gyermek tökéletesen érti és használja anélkül, hogy bármit is tudna a struktúra elképesztő összetettségéről. Nagyon messziről kezdtem, pedig nem történt más, csak megláttam egy nemrég kiadott matematikakönyvben Püthagorasz tételét. Tessék még egyszer megnézni, hogy van írva. Ü-vel meg h-val. Én meg így írnám: Pitagorasz-tétel. S ha magáról a görög matematikusról és filozófusról volna szó? Akkor Püthagoraszt írnék. Mert hagyomány ez a kétféleség. Csakhogy a könyvet – nagyon helyesen – matematikához értő fordítóval magyaríttatták, és neki ez nyilván nem fért a racionális rendszerekhez szokott fejébe. Ha egyszer a kitaláló nevét úgy kell írni, miért kellene másként, amikor a róla elnevezett kitalációt nevezed meg? Csak. Ahogy Patyomkin a herceg (és Patyomkin a róla elnevezett cirkáló), de Potemkin-falu. És Oidipusz király, de Ödipusz-komplexus. Van azért mindig valamiféle logikus magyarázat is. Például, hogy amikor az adott fogalom meghonosodott nálunk, még aképpen használták a nevet. Patyomkinnál valószínűleg egyszerűen tévedésből (ki tudott II. Katalin korában nálunk jól oroszul?), a görög neveknél meg később változott az átírási szabály. Másrészt állíthatok itt, ami tetszik, a nyelvhasználat úgyis a maga útját követi. Kijev nyilván Kijev marad, de Lvov (Lemberg) hamarosan Lviv lesz, Harkov már talán most is Harkiv (a független ukrán állam nagyobb dicsőségére). Ott van azután a hatalmas indiai város: Mumbai, amelyet mostanáig Bombaynek hívtunk. És még mondjuk-írjuk, hogy Peking, de fogadnék, hogy az unokám már Beijingnek (Bejdzsingnek vagy ilyesminek) fogja nevezni. Mert ki mond már – Spiró György regényhősein kívül (Ikszek) – magyarul Vilnát Vilnius helyett?!

 A művészet akkor hat igazán, ha valamit pótol abból, ami hiányzik az adott korból. Szent Ferenc üzenete ma azért igazán aktuális, mert az ember, ez a csúcsragadozó nem képes az önkorlátozásra. Én éppen a letisztultságot, a szerénységet szerettem volna üzenni ezzel a grafikámmal – nyilatkozta Domé Eszter. Ő tervezte az egyik legszebb és legtartalmasabb idei magyar bélyeget, a ferences rend megalakulásának nyolcszázadik évfordulóját köszöntő százforintos címletet. Hajlamosak vagyunk talán azt hinni, hogy egy bélyeg megtervezése rutinfeladat az iparművész számára; egy pályázat, ahová ezerféle postai és egyéb szabálynak megfelelő rajzát beadja, pályadíjat remélve. Akad ilyen eset is, de Domé Eszter mostani találkozása jóval sokrétűbb a hétköznapian csak madárbarátnak tartott szenttel. No nem tagja ő a női tagozatnak, a klarisszák rendjének, de legfőbb hitének a természetet tartja. Ahogy mások korábbi évszázadok hőseit formálják a maguk képére, ő, mióta az eszét tudja, a természetből olvassa ki a tanításokat: „elementárisan aggódom a természet rendjéért”. Diplomamunkáját mestere, Zsótér László örömére még a rendszerváltás előtt, amikor nem volt ez divat, a környezetvédelemnek szentelte. Hiszi, hogy minden benne van a természetben, ami az élethez kell, s a bennünket körülvevő világ legfőbb eleme az önszabályozás, amelyet még nem sikerült igazán el-



Irodalmi Centrifuga a galérián: Bódi renáta, Bódis Kriszta, Danis Lídia és Balogh rodrigó kritika szerepét ecseteli, hiszen ez elengedhetetlen az értékrend kialakulásához: a bloggerek, botcsinálta gasztronómiai cikkírók jobban teszik, ha nem tetszelegnek a szakértő szerepében – az éttermi kritikus munkája komoly szakmai felkészültséget igényel! „Eszmék, ismeretek, nézetek, gondolatok úgy keveredtek ebben a füstös, ódon, ócska kávéházban, mint népvándorlás idején a legkülönfélébb fajták.” Beszélgetés közben nem tudok nem ide-oda tekintgetni, annyira sokszínű a vendégkör. Szerelmespár, tanuló diáklány, idősebb házaspár szatyrokkal, fiatal anyuka gyerekkocsival, kávénénikék, üzletemberek; ki gőzölgő kávéscsésze fölött sugdosva, ki evőeszközt csörgetve, ki egy pohár narancslé mellett – zsong a terem. De vajon találkoznak-e az eszmék, gondolatok, mint Kolozsvári Grandpierre Emil visszaemlékezése mondja? Úgy tűnik, e házra nem sikerült ráragasztani a pártállásra vonatkozó bélyeget. Állításomat Blaskó Mihály is megerősíti: a tulajdonos, Somogyi Imre első perctől igyekszik az egyenlő bánásmód elvét érvényesíteni. A

A mai berendezést régi képek, leírások alapján rekonstuálták Fotók: Várai Mihály klasszikus kávéház elengedhetetlen kellékeiben, az újságokban is egyenlőségre törekednek: mindenféle irányultságú napilap, hetilap elolvasható itt, és a legjelentősebb irodalmi periodikák is, de még határon túli magyar újságokat is beszereztek. Egyetlen sajtóterméktípust nem hajlandók megrendelni: a bulvárlapokat. Olyat hozzon magával az, aki ezt igényli. „ A Central, modern Akadémia, pezsgett, forrt. A költők törzsasztala rég befogadott. Zsiga bácsi, Tóth, Schöpflin, Király György, Trostler s aki volt tudós és író, öt és nyolc között mind odagyűlt. Vers-börze működött, és lexikongyár; Mikes sakkozott, Babits korrigált…” Szabó Lőrinc így festette le a Centrált; így látta törzsasztalától, amely egyenesen a konyha bejáratára nézett. De vajon ma otthonra találnak-e itt az írók, az újságírók? Az üzletvezető úr megnyugtat: a Hét, a Nyugat, a népi írók, az Újhold öröksége él, a szellemi sokszínűség mára is átöröklődött. Dolgoztak itt többször a Polisz alkotói, tartott szerkesztőségi összejövetelt az Élet és irodalom. Indultak innen írói pályák, például ide hozta be valamelyik nagy öreghez megmutatni a zsengéit a ma már méltán népszerű Szálinger Balázs. Blaskó Mihály nagy szeretettel beszél azokról a törzsvendégekről, akik mindennap itt vannak: Szilágyi Gyuri bácsi mindig tele van anekdotákkal, körülötte nagy a vidámság. Ő aztán hazamegy délután, de Kopányi György néha estig itt dolgozik, és Csemer Géza is itt tölti a laptopjával az egész napot, itt írta a színdarabjait, könyveit. Nekik saját asztaluk van. A galérián most is készülődnek: hamarosan kezdődik Bódis Kriszta Irodalmi Centrifugája. Az üzletvezető úr felmutat: függönyt húztak ki erre az alkalomra a korlát mentén, hogy elkerüljék a meglehetősen avantgárd előadással kapcsolatos esetleges értetlenséget, miután a múltkor egy gyerek élénken érdeklődött, hogy miért akarják a vörös hajú kislányt kettévágni. A kávéház boldogan biztosít helyet érdekes kulturális eseményeknek: legyen az felolvasóest, hírességek főzőcskéje, zenés összejövetel. Bérleti díjat sem kell fizetni. „Valószínűleg az Eötvös-klub volt az első hely, ahová farmerben is el lehetett járni, ahová beengedték a nem előírásszerűen kinéző fiatalokat is. Ez azt jelentette, hogy ott volt a legnagyobb szabadság, emellett pedig olyan információs központ volt, amilyen mai szemmel talán az internet.” A Hordóra, az egykori Eötvös-klub pincéjére nemcsak Bródy János emlékezik ilyen nagy tisztelettel. A hatvanas években magam is megfordultam itt időnként, hogy az Omega

zenéjére rázzak. Érdekel hát, mi is van most ott lenn. Blaskó úr a klub előtti időszakra is emlékeztet: itt volt az ötvenes években – a hatvanas évek első felében a metróépítők étkezdéje. A boldog ELTÉ-s időszak után egy darabig játékterem működött benne. Ma a szükséges raktárhelyiségeken kívül egy rész ismét klubhelyiséggé avanzsált: alkalmanként színészek üldögélnek itt egymás között, kávézgatnak és eszmecserét folytatnak, kizárva a bámészkodó közönséget. „Ernő, az öreg főpincér … a vendégeket inkább a fogyasztásukról, és nem az arcukról ismeri… – Ma egy hordár kereste a cukornélküli szűrt világost! – Vigyen egy Budapesti Hírlapot a citromos-teás nagyságának!” Szabó Dezső soraira gondolok, miközben arról érdeklődöm, vajon nem nézik-e ki azt, aki órák óta ül egyetlen presszókávé mellett. Blaskó Mihály szinte nem is érti, hogy gondolhatok ilyesmit. A kávéház köztér, nem pénznyelő hely. Hozzák a kávémat, amelyet a régi receptúra szerint készítettek. Már a látvány is gyönyörű: alul aranysárga méz, fölötte hosszú kávé, rajta hófehér tejszínhab a tetejére szórt fahéjjal. A hosszú kanalat belemerítem, és felséges ízkompozíció születik. Az Árkádia kávé titka: óvatosan kell kezelni a rétegeket, hogy a felszolgálás előtt ne keveredjenek a színek – tudom meg. Blaskó Mihály felhívja a figyelmemet, hogy nem véletlenül egészítették ki a kávéház nevét az és étterem meghatározással: szeretnék, ha a konyha vonzására is jönnének a vendégek, hiszen azért valamiből fenn kell tartaniuk magukat. Az áraik a belvárosi átlagon vannak, a választékukról elmondható, hogy van benne magyaros és nemzetközi, de igen sok a speciális kávéházi fogás is: zónaételek, olyasmik, mint a fiákergulyás, de van itt főzelék is meg kispörkölt, és lehet reggelizni mangalicakolbászt, hideg libamájat zsírjában és hagymát, paradicsomot, paprikát. A séf fiatal és lelkes, sokat tanul és olvas, keresi a történelmit, és ötvözi az újdonsággal. Az üzletvezető munkája pedig „pusztán” annyi, hogy biztosítsa: legyen mindig minden – mondja Blaskó. „Ahol a hely szelleme, ott a szellem helye” Aki a neten keresgél, ráakad egy finom rajzokkal és bejárható képekkel illusztrált, minden lényeges információt tartalmazó, jól kezelhető profi honlapra: a Centrálé. A nyitólapon a fenti jelmondat olvasható.

11

Domé Eszter grafikus

tanulnunk. Szent Ferenc persze abszolútum, véglet, így számunkra utolérhetetlen – vallja a művész –, de a szerénységet, az átélést, ami tartalmassá teszi az életet, tanulnunk kell tőle. Alázatnak is nevezhetjük a tananyagot, ha nem a szolgalelkűségre gondolunk, hanem a tiszteletre a másik ember, a fa, a madár, a táj iránt. Feladatunk a feloldódás, az értő és figyelmes megélés. Domé Eszter épp ezért a másnak mutatkozás, a sznobság elleni üzenetnek is tekinti bélyegét, amelynek kilenc szelete közül a bal felsőn ábrá-

zolta a világi javak megtagadását, a pillanatot, amikor Ferenc a ruhákat visszaadta kereskedő apjának. Az ugyancsak sárga-arany tónusú jobb felső szeleten a természetközeliség, a bal alsón a jóság másik jele, a tövistelen rózsa (a szeplőtelen fogantatás) látható, míg a jobb alsón egy magyar vonatkozású szerzetesrendi kézirat szimbolikus utalás a ferencesek írásba foglalt intelmeire. Belső perforáció tagolja – kék színnel is kiemelt – kereszt formára a bélyegképet, melynek közepén Ferenc alakja és a rend jelvénye látható, oldalt pedig az assisi

kápolna és a rendalapító követője, Szent Klára. A grafikusművész szerint átélhető üzenetet kell hordoznia az ünnepnek, ennek az évfordulónak is, ami nem más, mint a boldogság elsikkasztásának tilalma és egyúttal a mértéktartás szüksége. Domé Eszter örül, hogy köze lehetett ehhez a témához, átérezte, és boldogan azonosult a feladattal. Inspiráló volt számára ennél a bélyegtervezésnél is az a kreatív és intelligens közeg, amelyik a posta bélyegüzletágának munkatársai körében fogadta. Az Ordo Fratrum Minorum felirathoz illő betűtípust választott a bélyegre: kicsit archaizáló, de mégis modern változatot, keresztet formázó t betűvel, ötször négy centiméteres kisgrafikai remekbe. SoóS KálMán

HirDEtéS

Kelen Károly

KATonA TeréZiA

(Az idézetek Gundel Imre–Harmath Judit: A vendéglátás emlékei c. kötetéből valók)

a sajtószakszervezet 1989. május 1-én alakult, független, demokratikus szakmai szakszervezet. tagjai újságírók, szerkesztőségi alkalmazottak, kiadói dolgozók, akik elfogadva az alapszabályt, kérik felvételüket és vállalják a tagdíj (a jövedelem 1 százaléka) befizetését. legfőbb testülete a titkári tanács, amelynek munkájában az alapszervezetek titkárai közvetlenül vesznek részt. munkanélkülivé válásuk, illetőleg szociális helyzetük romlása esetén a szakszervezet által alapított vasvári pál Önsegélyező sajtóalapítvány nyújt támogatást tagjainknak, s mint közhasznú alapítvány részt vállal a sajtó minden dolgozójának szociális támogatásában. a sajtószakszervezet 1991 óta teljes jogú tagja az ifj-nek, a brüsszeli székhelyű nemzetközi újságíró szövetségnek.

Centrál kávéház és étterem · 105 Budapest, károlyi mihály u. 9. asztalfoglalás: 1/ 2 2110 www.centralkavehaz.hu

a szakszervezet elnöke: f. kováts éva, társelnökök: Baktai györgy (ügyvezető) és tripolszky lászló. gazdasági titkár: merza zsuzsa. a szakszervezet székhelye: 1085 Bp., kölcsey u. 2., irodája: 101 Bp., naphegy tér 8., tel.: 2–00, fax: 1–15, e-mail: [email protected].

a SAJTóVilág a sajtószakszervezet lapja. megjelenik kéthavonta. e-mail: [email protected] KiaDÓ: a sajtószakszervezet. felelős kiadó: f. kováts éva. főszerkesztő: Baktai györgy. szerkesztő: tripolszky lászló. Tipográfia: dolinszki réka. nyomdai előkészítés: dolart Bt. nyomás: passzer nyomda kft. felelős vezető: Bagaméri imre ügyvezető. issn 158-9814

12

Sajtóvilág

„Nem beszélhetünk sajtószabadságról, ha az újságírók megfélemlítés, szegénység és korrupció közepette dolgoznak.”

2009. április

hírKöZLÉSI ÁGAZATI PÁrBESZÉD

Kétnapos munkamegbeszélés A Hírközlési áPB kétnapos visegrádi munkaértekezletének fő célja volt a közös pontok keresése a HáPB-t alkotó szervezetek eredményes együttműködéséhez. A bizottsági tagok tisztázták a közös munkában való részvétel jelenlegi gyakorlatát, jövőbeni szándékát és céljait, valamint az alapgondolatokat a HáPB keretében készítendő ajánlásokkal, megkötendő megállapodásokkal kapcsolatban.  Első előadóként „A HÁPB és az azt al-

kotó szervezetek aktuális helyzete, az ágazati szintű megjelenés, aktivitás saját és együttes tervei” napirendi pontnak megfelelően Kéry Ferenc, a Magyar Kábelkommunikációs Szövetség elnöke ismertette a szervezetét érintő változásokat és aktuális teendőket. Mint elmondta, a kábelkommunikációs cégek szerepe nő a vezetékes piacon belül, jelentős átalakulások mennek végbe. Kérdés: hogyan reagál a hazai kábelpiac az új versenytársakra? Illetve hogy milyen stratégiai és marketingeszközökkel próbálják a szolgáltatók megőrizni pozícióikat? Az előfizetők megtartásáért folytatott küzdelem kiszélesedni látszik, ráadásul számos szakmapolitikai kérdés is foglalkoztatja napjainkban a kábeloperátorokat. A Nemzeti Digitális Közmű fontosságáról elmondta, hogy a mostanában lezajló gyors informatikai és infokommunikációs technológiai fejlődés során a közigazgatás, az egészségügy, az oktatás, a kutatás-fejlesztés, a média nagy mennyiségű digitális adatot hozott létre és tett hozzáférhetővé az állampolgárok, intézmények és vállalkozások számára. Hazánk versenyképességének fenntartásához és az esélyegyenlőség megteremtéséhez ezért elengedhetetlen egy olyan infrastruktúra létrehozása, amely mindenki számára elérhető, interaktív, teljes körű kommunikációs hozzáférést biztosít. A szolgáltatók szakmai szervezete mielőbbi szakmai és társadalmi párbeszédet sürget a Nemzeti Digitális Közmű tervéről. A digitális írástudás fejlesztése az állam és a piac közös felelőssége, ezen a területen szoros együttműködésre van szükség. Pörneczi Zoltán, az Informatikai Munkavállalók Érdekvédelmi Szervezete alelnöke elmondta, hogy az IMÉSZ jelenlegi tevékenységét egyrészt a szakszervezeti tagok aktivitásának a serkentésére, másrészt a tagtoborzásra fókuszálja. Az országban mintegy százezres nagyságrendben fellelhetők az informatikusok. A szakszervezet megcélozza a más ágazathoz kötődő, de számítógép előtt dolgozó munkavállalókat is. Lázár András, a Postai és Hírközlési Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége elnöke egyetért az előzőekkel, miszerint az ágazatot érintő szakmai kérdésekben valóban bizottsági fellépésre lenne szükség. A médiatörvény vonatkozásában a Hírközlési ÁPBnek is részt kellene vennie az érdemi párbeszédben. A kormányzat részéről jól látható az erős szándék, hogy a törvény rövid időn belül megszülessen, de az új Médiatörvény előkészítő munkáiban egyelőre statisztaszerepet kapott a szakma és az érdekképviseletek. Bóday Csaba, a Magyar Elektronikai és Infokommunikációs Szövetség elnöke úgy véli, hogy nehézséget jelent a Hírközlési ÁPB tagjainak sokrétű, heterogén tevékenysége. Nagyon eltérő a tagszervezetek helyzete, problémái, a gyártó és szolgáltató cégek tevékenysége nagymértékben különbözik, ezért az ágazati kollektív szerződés megkötésének rövid távon reális alapja nincs, de az ágazati szakmapolitikát a bizottság sikeresen alakíthatja.

Dr. Mlinarics József, a Magyar Tartalomipari Szövetség elnöke szólt arról, hogy a MATISZ az elmúlt években számos európai és hazai pályázatban vett részt partnerszervezetként, esetenként pedig projekt-koordinátorként. A Tartalom jelenleg is piacképes terület, a MATISZ más platformokon is együttműködik a HÁPB tagszervezeteivel. Véleménye szerint a bizottsági munkában részfolyamatokat kellene meghatározni, például ágazati kollektív szerződés irányába mutató – szerződésmintákat. A piac élénkítése megoldható lenne az alap-, közép- és felsőoktatás teljes átrendezésével. Tarsoly Imréné, a VASAS Szakszervezeti Szövetség Elektronika, Híradás, Műszeripari, Villamos-gép és Készülékgyártó Szakmai Szövetség szakmai titkára elmondta, hogy gazdasági– pénzügyi válság következtében mintegy 25-30 ezer elbocsátott közel egy-

harmada az elektronikai iparban, másik közel egyharmada az autóiparhoz kötődő vállalatoknál dolgozott. A szakszervezetben naponta tapasztalják, hogy a létszámleépítéssel, állásidővel, szabadságolással stb. való törvényes megoldások sok kérdést vetnek fel. Tarsoly Imréné meglátása szerint tanácsadó szolgáltatást lehetne nyújtani a HÁPB szerveződési területén dolgozó munkáltatók és munkavállalók számára, vagy a tagszervezetek képviselőinek információs vonalként lehetne működni (hasonlóan a jogpont hálózathoz). Javasolta az elmondottak kapcsán egy szolidaritási nyilatkozat kiadását és a szakmai segítségnyújtás kiterjesztését az elektronikai ipart sújtó válság következményeként fellépő foglalkoztatási nehézségek vonatkozásában. G. Tóth Károly, a Stratégiai és Közszolgáltató Társaságok Országos Szövetsége szakértője beszámolt arról, hogy ma kb. 35 ezer vállalat tartozik a közszolgáltatásokhoz. A Stratosz az OÉT tagjaként munkáltatói oldalon álláspontjával hozzájárul a makroszinten hozott ajánlásokhoz. A Stratosz szervezeti szinten jelenleg a struktúraváltásra fókuszál, régió sze-

nyilatkozat a Hírközlési ágazati párbeszéd Bizottság munkavállalói és munkáltatói érdekképviseletek kinyilvánítják, hogy szolidárisak a gazdasági – pénzügyi helyzet miatt nehéz helyzetbe került vállalkozásokkal és azok munkavállalóival. felkérik a vállalkozások vezetőit, hogy tegyenek meg minden tőlük telhetőt a velük munkaviszonyban állók foglalkoztatásáért, a munkahelyek megőrzésért! a válság hatásait csökkentő – a munkahelymegőrzést szolgáló – intézkedéseket a munkavállalói érdekképviseletek bevonásával, együttesen alakítsák ki és az érintett munkavállalókat tájékoztassák a tervezett intézkedések hátteréről és esetleges negatív következményeiről is! így az állásidő, a szabadság elrendelése, a csökkentett munkaidő, a műszakszám csökkentése, a létszámleépítéssel járó törvényi kötelezettségek – a bejelentés, a konzultáció, az előzetes értesítés a leépítések ütemezése – és a munkaviszony megszűnésével járó járandóságok kifizetésének feltételeiről stb. valamint a konzultáció során az érdekképviseletekkel kötött megállapodás tartalmáról. a Hírközlési ágazati párbeszéd Bizottság javasolja, hogy azokon a munkahelyeken, ahol állásidő vagy csökkentett munkaidő következtében a munkavállalók egy munkanapja szabaddá vált, használják fel szakmai munkavédelmi vagy egyéb, a gazdasági versenyképességet növelő képzésre. továbbá a munkahelymegőrző pályázati források megpályázásával segítsék elő, hogy a csökkentett munkaidő miatti kiesett időre munkavállalóik részére a forrásokból kiegészítést nyerjenek. a Hírközlési ágazati párbeszéd Bizottságot alkotó szervezetek felhívják az ágazatban – a szakmai szerveződési területükön – működő munkáltatók és munkavállalók figyelmét, hogy a szervezeteikhez fordulók számára segítséget nyújtanak az új munkahelyeket létrehozó, a munkahelymegőrző pályázatokkal, a munkaviszonnyal kapcsolatos kérdésekben, illetve megküldik a jelzett témakörökben kért információkat. levélben, telefonon keressék meg kérdéseikkel a következő szervezeteket és képviselőjüket! MUnKálTATói olDAl informatikai Vállalkozások Szövetsége www.ivsz.hu Klotz Tamás főtitkár: [email protected] telefon: 00 9241 0 Balogh istván szakértő: [email protected] telefon: 00 80 0051 Magyar elektronikai és infokommunikációs Szövetség www.meisz.hu Bóday Csaba elnök: [email protected] telefon: 020 94 29 Magyar Tartalomipari Szövetség www.matisz.hu dr. Mlinarics József elnök: [email protected] telefon: 020 951 494 Magyar Kábelkommunikációs Szövetség www.mksz.hu Kéry ferenc elnök: [email protected] telefon: 01 200 Stratégiai és Közszolgáltató Társaságok országos Szövetsége www.stratosz.hu g. Tóth Károly szakértő: [email protected] telefon: 020 94 42 Vállalkozók és Munkáltatók országos Szövetsége www.vosz.hu MUnKAVállAlói olDAl Postai és Hírközlési Dolgozók Szakszervezetei Szövetsége www.phdszsz.eu lázár andrás elnök: [email protected] telefon: 00 4449295 VASAS Szakszervezeti Szövetség elektronika, Híradás, Műszeripari, Villamos-gép és Készülékgyártó Szakmai Szövetség www.vasasszakszervezet.hu Tarsoly imréné: [email protected] telefon: 00 4555 84 informatikai Szakszervezet www.informatikai.uw.hu dr. scheiling ágoston elnök: [email protected] telefon: 00  0102 BóDAy CSABA S.K. a munkáltatói oldal társelnöke

láZár AnDráS S.K. a munkavállalói oldal társelnöke

A két társelnök: Lázár András (munkavállalói) és Bóday Csaba (munkaadói), illetve Tarsoly Imréné, a Vasas Szakszervezeti Szövetség képviselője. rinti tagozódásban három szakágazatot hoznának létre: a nagyvállalatit, a KKV-t és az egyedi vállalkozók szakágazatát. Véleménye szerint a Hírközlési ÁPB egy ún. „Hírközlési Magatartási Kódex” létrehozását is megcélozhatná, melyben a HÁPB a zászlóvivő szerepet tölthetné be és komoly fegyvertárs lehetne a projektben a Nemzeti Hírközlési Hatóság. Balogh István, az Informatikai Vállalkozások Szövetsége szakértője egyetértett azzal, hogy a bizottságnak érdemi szakmai munkát kell végeznie. A bizottság ún. elosztó központ funkcióját is elláthatná. Dr. Scheiling Ágoston, az Informatikai Szakszervezet elnöke hangsúlyozta, hogy szervezete a munkavállalók egészségvédelmére és ezen keresztül az egészségi állapot felmérésére fókuszál. Dr. Hajdú László, a HÁPB szakértője beszámolt korábbi vállalása teljesítéséről és ennek produktumáról, az elkészült CD-ről, amely konzultációs munkaanyagot és rendezett információtárat tartalmaz a HÁPB szociális partneri információiból. A belső használatú munkaanyag a konzultációs munkamegbeszélésekre való felkészülésben a tematikus tartalomcsoportosítások, illetve konkrét témakörmegjelöléssel a dokumentumokat egybefogó CD-n elhelyezett keresővel – illetve bármely elektronikus keresővel – kiegészítést nyújthat. A módszerek, javaslatok, eszközök a közös munkában való együttgondolkodás, együttműködés hatásosabbá tételére a napirendi pontnak megfelelően a bizottság tagjai módszereket, javaslatokat gyűjtöttek össze a közös munkában való együttgondolkodás, együttműködés hatásosabbá tételére. A bizottság 2009-ben elfogadott három fő iránya szakmai területen: 1. E-skills, E-befogadás – szakmai témafelelős: Mlinarics József (MATISZ), Hajdú László (HÁPB szakértő). 2. Médiatörvény szabályozása – szakmai témafelelős: Lázár András (PHDSZSZ), Mlinarics József (MATISZ), G.Tóth Károly (STRATOSZ). A munkáltatói oldal képviselőinek részvételével támogatott médiafórum megszervezése javasolt. 3. Digitális Közmű – szakmai témafelelős: Kéry Ferenc (MKSZ). A következő napirend a 2009. I. félévi munkaterv pontosítása, programok kidolgozása, megvalósítás előkészületeinek megkezdése. Dr. Mlinarics József beszámolt a februári háromnapos hajdúszoboszlói szakképzési konferenciáról és az idén szerzett egyéb tapasztalatairól. Az elmúlt három évben már a HÁPB képviselői részt vettek a rendezvényen, így jó lehetőség kínálkozott az összehasonlításra, a fejlődési irányvonalak felmérésére. Véleménye szerint

meg kellene a HÁPB-nak vizsgálni az informatikai szak-/felsőfokú/felnőttképzés átjárhatóságát, illetve, hogy a szakképzés vonzereje milyen eszközökkel növelhető (tehetséggondozás, jó gyakorlat bemutatása, stb.). A HÁPB képviselői az MGYOSZ megbízásából részt vettek a 2008-as felmérésben, véleményünk az MKIK szakképzési igényfelméréssel kapcsolatban, az alábbi volt: – A gazdasági és társadalmi szükséglettel szemben az iskolai rendszerű informatikai szakképzésbe belépők száma és minősége drasztikusan csökken. – Az új OKJ szakmastruktúra sajnálatos módon nem ismert az érintettek körében. – Alapvetően az informatikai szakképzés területén túlképzésről nem lehet beszélni. – Ahol foglalkoztatási problémák észlelhetők, ott ez a bemeneti minőségi hiányosságok megmaradásának és a gyakorlat orientált képzés és a foglalkoztatók információ hiányának tudható be. – Az informatikai szakképzésben a korábbi felmérések által megalapozott, a globális kihívásoknak és az EU-irányelveknek (i2010, eSkills, eInclusion) is megfelelő fejlesztéseket javasoltunk. – Sajnálatos módon a fórumokat „megalapozó” felmérés módszertani, szervezési és súlyos tárgyi hiányosságai miatt nem alkalmas a döntések előkészítésre. A második nap első témája a Szervezeti és Működési Szabályzat módosítása az SZMSZ munkacsoport javaslatai alapján. Dr. Hajdú László ismertette a Hírközlési ÁPB SZMSZ-ét meghatározó dokumentumok lényegi elemeit. A Bizottság képviselői úgy döntöttek, hogy az SZMSZ-tervezet alkalmas arra, hogy véleményezés, észrevételezés céljából a HÁPB-tagoknak megküldjék, és a tagszervezetek javaslatai alapján az SZMSZ-t elfogadják a következő ülésen. Dr. Mlinarics József véleménye szerint a megújított szervezeti és működési szabályzat alapján – a jogfolytonosság biztosítása érdekében – időszerű oldalülések megtartása a működési tapasztalatok megvitatása, oldalstratégia felállítása céljából. A szervezési, technikai teendők, akciók a munkáltatók és a munkahelyi szakszervezetek további csatlakozása érdekében című napirendi pontnak megfelelően a bizottság röviden megvitatta a szervezési, technikai teendőket a munkáltatók és a munkahelyi szakszervezetek további csatlakozása érdekében. A január 1-jén bevezetett törvényi változások részletes bemutatója után, néhány kérdést és választ követően a levezető elnök értékelte a két napon elhangzottak hasznosságát.