Kedves Anyuka/Apuka/Nagyszülő! Nagyon örülök, hogy érdeklődsz az otthonDALOLÓ e-bookja iránt! Ezzel bebizonyítottad, hogy nyitott, tudatos és felelős szülő vagy, amihez szívből gratulálok! Kezdhetném azzal az „okosítást”, hogy: Amerikai kutatók megállapították, hogy... Kodály szerint… Vekerdy úgy gondolja, hogy… Bagdy Emőke azt állítja, hogy… Müller Péter azt javasolja, hogy… Coelho megmondta, hogy… Emőke, a nyugdíjas óvónéni hisz abban, hogy… – de nem kezdem, mert szerintem ez sem Téged, sem engem nem érdekel momentán. Talán kicsit unjuk is már, hiszen sok ilyesmit hallottunk, amióta szülők vagyunk… Ugyanakkor, mindketten tisztában vagyunk azzal, hogy a mai, elgépiesedett világban – ebben az eszeveszett tempóban – muszáj „a legjobbnak” lennünk, miközben az a legnagyobb kihívás, hogy közben meg is kell maradnunk „embernek”… Jogos igényed és érthető elvárásod magad felé, hogy megadd a gyermekednek mindazt a jót, ami neked megvolt – vagy ami épp hiányzott a gyermekkorodból… Teljesen természetes, hogy azt szeretnéd, ha okos, ügyes, életrevaló, mi több: hibátlan, tehát TÖKÉLETES lenne az a gyerek, akit a mai magvacska-állapotából terebélyes fává növesztesz. Sajnos azonban nem tudunk mindent megadni, bármennyire is törekszünk rá. Akkor hát mi az, ami a miénk, és amit bármikor továbbadhatunk?
A mosolyunk. A szeretetünk. Az ölelésünk. A dalunk. 1
Van egy nagyon fontos üzenetem számodra: Az érintés, az ölelés, a kézben-ölben tartás, a ringatás, dúdolás, éneklés, és a ritmikusmozgás-alapú ölbeli játék az anya-gyermek (apa-gyermek, nagyszülő-gyermek) kapcsolatára egyértelműen pozitív hatást gyakorol. A megfelelő ingerek hatására kialakul – és idővel egyre erősebbé válik – az anya-gyermek kötődés, ami biztonságot ad a picinek, és meghatározza személyiségének fejlődését. Most tehát az a legfontosabb tanácsom számodra, hogy vedd kézbe a gyermeked, ringasd, és énekelj neki! MOST! Egy kicsit az én kedvemért is! ☺ Ha nem tudod, mit énekelj, vagy bővítenéd a repertoárod, akkor az otthonDALOLÓ online alaptanfolyamot (http://otthondalolo.hu/otthonvagy-a-kicsiddel/) és a Gyerekzenei Túlélőkészletet (http://otthondalolo.hu/gyerekzenei-tulelokeszlet-a-rossz-pillanatokfelulirasara/) ajánlom szíves figyelmedbe!
*** Most pedig szeretnék bepillantást engedni a legbensőbb világomba, hogy megérezd, mi motivál, amikor még több testi kontaktusra buzdítalak. Életem mindenkori legszebb és legmélyebb élménye az ölelésben mutatkozik meg. Abban a pillanatban, amikor eggyé olvadok a szeretetben azzal a személlyel, akivel vágyom az összekapcsolódásra. Az ölelés legtisztább, valóban legönzetlenebb fajtája a kisfiam magamhoz szorítása, a kisfiammal való összebújás – és képzeld, hamarosan megérkezik közénk a második kisfiam is, akit már úgy várunk! Végre újra lesz babaillat-szimatolós ölelgetés! ☺
2
Nekem az ilyen összekapcsolódás jelenti annak a tökéletes állapotnak a földi elérését, amit mennyországnak nevezek. Egy-egy ilyen ölelésben nyoma sincs az „én”-nek, csakis a saját odaadásomnak. Olyankor úgy adok magamból, úgy adom át a megszámlálhatatlan mennyiségű, megfoghatatlan alakzatú, kimondhatatlan mértékű szeretetemet, hogy egyúttal mégiscsak én kapom a legtöbbet… Amikor még nagyon kicsi a gyermek, nincs meg az eszköztára ahhoz, hogy az ilyen pillanatoknak aktív részese legyen. Voltaképp csak passzívan fogadja az érintést, a simogatást, az ölelést. Aztán, ahogy telnek-múlnak a napok és a hetek, mosollyal, gurgulázó nevetéssel, gőgicséléssel jutalmaz érte. Később, ahogy egyre inkább tisztába kerül a testhatáraival, és egyre összerendezettebbé válik a mozgása, képes lesz a simogatásra és a bújásra is. Ahogy nő, nemcsak, hogy egyre ügyesebben nyilvánítja ki a mi gesztusainkra válaszként az övéit, hanem kezdeményezővé is válik. Nos, ez az a pillanat, amikor magától bújik hozzánk, amikor magától ölel át, amikor nyalogatva-harapdálva adja az első „puszikat”. Ez az a pillanat, amiért a várandósság, a szülés, a gyermekágy és a babás-kisgyerekes hétköznapok minden terhét, nyűgét, nehézségét és fájdalmát elfelejtjük: egyszerűen felülírja ezeket az a cselekedet, amivel a kicsi gyermekünk megjutalmazza az erőfeszítéseinket. Ezek a gesztusok, ezek a pillantások, ezek a mosolyok, ölelések és puszik jelentik a mi anyai mennyországunkat: ezek a mi hétköznapi csodáink.
3
Mindketten jól tudjuk, hogy az érintésnek, az ölelésnek, az összebújásnak végtelen ereje, megfoghatatlanul nagy hatalma van. Nemcsak arra az emberre gyakorol hatást, aki kapja, hanem arra is, aki adja. Az otthonDALOLÓ létrehozásával az volt a célom, hogy segítsek e pillanatok megteremtésében, a hétköznapi mennyország idevarázslásában!
Hogyan? Az érintgető, simogató, ölelgető ölbeli játékok bemutatásával és megtanításával, az andalító, elringató melódiákkal, amelyeket mindig anya karjaiban és anya hangján igazi meghallgatni, vagy éppen a mozgalmas, lendületes játékokkal és dalokkal, amelyek örömet és vidámságot okoznak babának-mamának, és amik után olyan jólesik összeölelkezni egymással. Lihegve, nevetve, boldogan… Azt javaslom, amikor csak lehet, öleld meg a gyermeked, és mondd el neki, mennyire fontos neked!
***
A minap ezt a mondatot szegezte nekem egy anyuka, aki a segítségemet kérte: „Nekem az Anyám nem énekelt, de én jobb anya akarok lenni...”
Elgondolkodtatott, bár nem először találkozom ezzel a jelenséggel. Ezt mondtam neki, és most neked is ezt tartom fontosnak leírni:
4
Hinned kell az énekszó, az érintés és a ritmikus mozgás erejében – a gyermeked egészséges lelki és mentális fejlődése szempontjából! A régiségben, amikor tudás, ismeret, szokás és rítus magától értetődően hagyományozódott át apáról fiúra, anyáról leányra, öregről fiatalra, a zenei anyanyelv is köznyelv volt. A szokásdalok, népdalok, gyermekjátékdalok hangkészlete, felépítése, ritmikája, a játékok módja és minden egyéb jellemzője automatikusan a felcseperedő gyermek sajátjává vált, az elsajátítás természetes és magától értetődő volt, nem pedig művi – ellentétben a mai urbanizált korszak adta lelhetőségekkel. A családokban, faluközösségekben akkoriban még megvolt az emberi élet fordulóihoz kapcsolódó szöveges és zenei kincstár, amelyből az alkalmaknak megfelelően lehetett – és tudtak! – válogatni a játszó vagy ünneplő események során a felnőttek, de a gyermekek is. Ma már ez nincs így. Az a sokéves tapasztalatom, hogy az édesanyákat, édesapákat, nagyszülőket meg kell tanítani a dúdolókra, altatókra, ringatókra, ölbeli játékokra, és a gyermekeknek énekelhető népi és komponált gyermekdalokra. Ezt teszem az otthonDALOLÓ online énektanfolyamon (http://otthondalolo.hu/otthon-vagy-a-kicsiddel/).
Téged még ölbe vettek a szüleid, a nagyszüleid? Ringattak? Dúdoltak neked? Vannak saját élményeid, emlékeid, ahogy énekel neked az édesanyád? Emlékszel a régi, óvodáskori dalaidra? Látsz jó, zenei nevelésre ösztönző példát a családodban, a rokonságodban?
Egy kisgyermeknek a biztonságot – elsősorban – az ANYA adja. A jót az ANYA adja. A szépet, a nemeset, az erkölcsöset az ANYA mutatja meg. A törődést, az ölelést, a stabil szeretetkapcsolatot az ANYA ajándékozza oda. Az élményt legelőször az ANYA teremti meg – ha tudja, hogyan kell. 5
AJÁNDÉK: Ha ide kattintasz: http://goo.gl/EIRc1N, meghallgathatod az egyik kedvenc altatómat. Játszd le néhányszor, tanuld meg gyorsan, aztán vedd ölbe a babádat, és énekeld el neki, miközben lágyan elringatod. Gyönyörködj az arcocskájában, amíg ő gyönyörködik az érzelemdús hangodban! (Nem számít, ha „nincs hangod”, a kicsikédnek, hidd el, akkor is az a legszebb muzsika!)
Egy újabb fontos üzenetem van számodra: Becsüld meg önmagad, legyen önbizalmad és lelkesedésed a gyerekneveléshez – különösen is az énekléshez!
Íme, az ajándék linkje, még egyszer: http://goo.gl/EIRc1N
*** A kötődés témájáról most pedig térjünk át a beszédfejlődésre. Minden a hallással kezdődik! Ugye, te is megtapasztaltad, hogy a kisbabád már néhány naposan képes volt felismerni a beszédhangodat, és megkülönböztetni másokétól?
6
Neked is feltűnt, hogy a felnőttek mindig gügyögni kezdenek, ha kisgyerekhez szólnak? Lehet, hogy már te is hallottál arról, hogy a mozgásnak köze van a beszédfejlődéshez?
Ezek a jelenségek nem a véletlen művei, hanem szorosan hozzátartoznak a beszédfejlődéshez, ami nemcsak a szóbeli kommunikáció, hanem az írás-olvasás elsajátításának is az alapja.
Minden a hallással kezdődik: ez a csodálatos képességünk, ami a világrajövetelkor a hangadás képességével párosul, az első olyan fontos kapocs, ami képes összekötni bennünket a külvilággal. Hacsak nem történik valami természetellenes esemény (betegség vagy baleset miatti hallás- és gégekárosodás), egész életünkben képesek vagyunk meghallani és megszólaltatni a különféle hangokat. A sokéves foglalkozásvezetői tapasztalatom, valamint a fejlődéstudósok és agykutatók vizsgálati eredményei szerint, de még a saját, tudományos mini-kutatásom hipotézise és végeredménye alapján is mondhatom: a korai zenei élmények átlagosnál fejlettebb beszédkészséget mutatnak a zenével „megfertőzött” gyermekeknél. Ez tehát egy újabb érvem amellett, hogy foglalkozz „zenei szempontból” is a gyermekeddel! Mit is jelent ez? Azt, hogy azok a kisgyermekek, akik rendszeresen hallanak ritmikus szövegeket, vagyis mondókákat és rímekbe szedett gyermekverseket, ill. akikkel rendszeresen játszanak ölbeli játékokat, és akik nap, mint nap hallanak énekszót az édesanyjuktól (édesapjuktól, nagyszüleiktől), azok hamarabb kezdenek mondatokban beszélni.
7
A magzati képességvizsgálatok során arra jutottak a kutatók, hogy már a 4. hónaptól képes a pirinyó pocaklakó a hallásra! Nemcsak a különféle biológiai hangokat képes megkülönböztetni egymástól (gondoljunk itt az anyai szívverésre, a légzésre és az emésztés hangjaira), hanem a külvilágból átszűrődő ingereket is. Zajokat, zörejeket, beszédet és zenét is. És ami megdöbbentő: ezekre emlékezni is fog majd idekinn! Bizonyára te is sokat hallottál már arról, hogy bizonyos zenék jó hatással vannak a magzatra. Én Bachra, Mozartra és a magyar népzenére esküszöm, de ha visszagondolok arra, hogy e két szerzőn (és más régizenéken) kívül miket hallhatott a saját kis magvacskám, nem csodálkozom, hogy a mai napig odavan mindazért, amit a Daloló foglalkozásaimon (http://www.dalolo.hu) és az otthonDALOLÓ online énektanfolyamon (http://otthondalolo.hu/otthon-vagy-a-kicsiddel/) megtanítok a mamáknak, hiszen 9 hónapon át, mondhatni, napi szinten jutott neki ezekből a javakból.
(Zalán pocakbaba)
Már akkor nagyon komolyan össze voltunk „drótozva”, emiatt oda-vissza tudtunk reagálni egymás testi-lelki állapotára. A 38. hétig tartottam a foglalkozásaimat, és tudtam, fizikailag ÉREZTEM, hogy mi az, amit különösen szeret, mi az, ami megnyugtatja, és mi az, amitől „táncra perdül” odabenn (már, amennyire a szűkös hely megengedte). A születése után pedig minden ismerős volt számára, amit korábban odabentről hallhatott, ezért tudtam könnyűszerrel megnyugtatni egy elringató dalocskával, vagy épp szopizásra serkenteni, ha elbóbiskolt, de – ez magam számára is meglepő – még manapság is elég jól ki tudom zökkenteni a hisztiből egy-egy játékkal, pedig már 6 éves is elmúlt… ☺
8
Domi pocakbabám (az új fiókánk) – mivel kissé hosszúra nyúlt nyári szünetet tartottam a Dalolóval (http://www.dalolo.hu) – igazából most kap csak a tudományomból, viszont egészen nagy dózisban! Eddig még nem rúgta ki a ház oldalát, úgyhogy biztosan tetszik neki is! ☺
***
Olyan érdekes, hogy már a pár hónapos kiscsecsemő is képes felfogni, milyen érzelmeket közvetít felé a beszélő, holott még nem érti a beszéd tartalmi és szerkezeti elemeit!
Pusztán azáltal, AHOGY beszél hozzá az anyuka, tehát a hangszín és a hanglejtés alapján, rájön, hogy az, amit mondanak neki, jó-e, vagy rossz. Már ilyen korán érdemes mondókákat mondani a babának, sőt, bizonyos ölbeli játékokat játszani – alkalmasint más mozdulatsorral, mint egy tipegővel. Nagyon figyeltem arra, hogy az otthonDALOLÓ online énektanfolyamon a kisbabásokat is meg tudjam szólítani, ezért minden játékhoz adok olyan tippeket, amik eljátszhatóvá teszik számukra is az ölbeli játékokat és mondókákat! (http://otthondalolo.hu/otthon-vagy-a-kicsiddel/)
9
Itt van például ez a mondóka, amit nagyobb, karonülő gyerekekkel máshogy szoktam játszani: Áspis-kerekes, Útifüves, leveles, Bíbola, bíbola, Paccs, paccs, paccs!
Hogyan játszd, ha egészen kicsi (pár hetes/hónapos) a babád? Például így: A baba fekszik a hátán, te fölé hajolsz, és kedves, lágy hangon (tehát nem túl hangosan) mondod a mondókát, közben pedig ezt csinálod: Áspis-kerekes, Útifüves, leveles, Bíbola, bíbola,
Paccs, paccs, paccs!
– az ujjaddal cirógatod a fejecskéjét, körbe-körbe (4x) – a tenyereddel simogatod a pocakját, körbe-körbe (4x) – végigsimítod az egyik lábikóját (bíbola), majd a másikat is (bíbola), föntről lefelé – óvatosan megpaskolod (vagy csak megérintgeted) a talpacskáit, felváltva hol az egyiket, hol a másikat
Az alaptanfolyamon „élő gyereken” is ☺ megmutatom – VIDEÓVAL! –, hogyan játszom ezt az ölbeli játékot a nagyobbakkal – és még jó sok másikat is megtanítok ott… Ráadásul DVD+CD-szetteket is adok a tanfolyamhoz!
*** Nos, még elidőzünk egy kicsit a beszédfejlődés, az anya-gyermek kommunikáció témakörénél, mert fontosnak tartom, hogy elmondjam neked, hogyan tanul beszélni a kisgyermek, és mi köze a zenei élményeknek a beszédfejlődéshez. Voltaképp az újszülött felsírása már kommunikáció. Ahogy telnek-múlnak a napok, az anyuka egyre többféle sírást képes megkülönböztetni. Tudni szoktuk, milyen az „éhes vagyok”-sírás, milyen a „csípi a pisi a popsimat”10
sírás, milyen a „jaj, de fáj a hasam”-sírás, és milyen a „boldogtalan vagyok, mert nem ölelsz magadhoz”-sírás. A második-harmadik hónap környékén kezdődik a gőgicsélés korszaka, ami a beszédfejlődés előfutáraként tekinthető. Ezt a hangképző-játékot funkcióöröm és „ismételgetési kényszer” kíséri: „jaj, de ügyes vagyok, hogy ilyen vicces hangot csináltam!”. Tudtad, hogy kicsit később, amikor már gagyog a baba, kétszáz különböző hangot is képes kiadni? Ez az az időpont, amikor BÁRMELYIK idegen nyelvet képes lenne elsajátítani, de csak azt fogja, amely nyelv hangkészletét folyamatosan hallja. Az anyukájától. Tőled. Tudod: „anyanyelv”… Ezért kell neked sokat, jót és jól beszélned a kicsikédhez! Az utánzás és a megerősítés révén tanul a kisgyermek! Bár a „suszternak is lyukas a cipője”- mondás nálunk is működik (folyamatosan komoly időhiányban szenvedek évtizedek óta…), azért azt elmondhatom, hogy – fiú létére – elképesztő korán kezdett értelmesen – és tisztán! – beszélni elsőszülött gyermekem. (Ma meg már egyenesen „dumagép” – és nem csak magyar nyelven!)
(Zazikám, itt még 2,5 évesen)
Mondjuk, csodálkoztam volna, ha ez nem így történik, hiszen koragyermekkori zenepedagógusként a gyakorlatban is ezt láttam, és hát olvastam is róla a különféle szakirodalmakban. Az is igaz, hogy soha nem hagytam, hogy valamit hibásan ejtsen, mert az ilyesmi nagyon zavart, úgyhogy mindig elismételtem neki kétszer-háromszor is az adott kifejezést – lassan, jól artikulálva, és leguggolva elé, hogy jól lássa a számat. No meg, folyamatosan hallotta tőlem a dalokat, mondókákat…
11
Tudtad, hogy a logopédusok is mondókázással gyógyítanak? És az feltűnt, hogy AUTOMATIKUSAN lassabban, tagoltabban és magasabb hangon beszélünk egy kisbabához, mint egy nagyobb gyerekhez?
Minden népnél megfigyelték ezt, úgyhogy, ez a bölcsesség, úgy látszik, belénk van kódolva… A beszédfejlődés első szakasza az ún. szituatív beszéd, amit csak az anya ért meg, csakis számára van információértéke a baba szövegelésének. ☺ Ez a „maa…, Pee.. esz… aaj..!” időszaka. Várj, lefordítom: „Mama, Petike eszik almát!” – azaz Petike megkívánta, Petike éhes. Ez a legédesebb szakasz, ilyenkor beszélünk dajkanyelven: sétike, fürcsi, pápá, pipi, csüccs stb. szavakkal. Sokan allergiásak erre, én viszont nem. Nemcsak az embereket, de a szavakat is szeretem becézni – persze, mértékkel. ☺ A logikai összefüggésekben történő beszédet már kontextusos beszédnek nevezzük: ez az igazi párbeszédek időszaka. Itt már van alany és állítmány. „Baba segít.” Ez az az időszak, amikor nélkülözhetetlenek a jó ölbeli játékok! Ebben a periódusban ugyanis cselekvésekbe ágyazottan jelenik meg legtöbbször a beszéd, és nemcsak, hogy nagyon szeretik ekkor a gyerekek a mondókákat és ölbeli játékokat, de határozottan igénylik is!
12
Az absztrakt beszéd időszaka úgy a 3. életév környékén jön el: ekkor már a beszédnek információszerző és -közlő szándéka van. Igen, ez a boldogító, ám néha rendkívül fárasztó „mi ez?”- és „miért?”-korszak. Ekkor már képes a gyermek a múltban megtörtént eseményre is szavakkal reflektálni. Beszél. Igazából. „Rendesen”. És elkezd valóban énekelni…! Egyre ügyesebben képes a zene lüktetését megérezni és reprodukálni. Egyre közelebb van az éneklése a valódi dallamhoz. Ekkorra már tudnod kell jó pár gyermekdalt, hogy együtt énekelgessetek! Végezetül, hadd hívjam fel a figyelmed a manapság egyre többet hallható, különféle „disz-es” gondokra: diszlexia, diszgráfia, diszkalkulia… Az írás, az olvasás és a számolás zavara visszavezethető az első életévek bizonyos hiányállapotaira. Az biztos, hogy a nyelvi fejlődést pozitívan befolyásoló zenei neveléssel gyakorlatilag kiküszöbölhető a diszlexia, a diszgráfia és a diszkalkulia, ezért lenne fontos minél több gyermeknek zenei nevelésben részesülnie, méghozzá a lehető legkorábbi időponttól. Ebben tudok segíteni neked és a gyermekednek, méghozzá az otthonDALOLÓ online énektanfolyamon, ami egy 24 leckés, elévülhetetlen gyerekzenei tudáskincs – összesen 100 szépség! – a számotokra. Részleteket itt találsz, ha érdekel: http://otthondalolo.hu/otthon-vagy-akicsiddel/.
13
A kisgyermek az első, a második és a sokadik mondatot – elsősorban – az ANYÁTÓL hallja. A szavak szép kiejtését az ANYÁTÓL tanulja meg. A vidám mondókákat és kedves gyermekverseket elsősorban az ANYÁNAK kell a gyermekének mondogatnia. Az élményt legelőször az ANYA teremti meg – ha tudja, hogyan kell.
*** Eddig az anya-gyermek kötődést és a beszédfejlődést vizsgáltuk, most pedig a mozgásfejlődésre térünk át: az egyik leglátványosabb csecsemőkori jelenséget járjuk körbe a következőkben. Abban máris megállapodhatunk, hogy nagyszerű érzés megtapasztalnunk, ahogy a babánk hétről hétre egyre ügyesebben mozog, igaz? A mozgásfejlődés elválaszthatatlan az észleléstől. Ahogy a kicsi körülnéz, ahogy élesedik a látása, erősödik a térészlelése, úgy lesz egyre ügyesebb is a mozgásban. A kettő nemcsak kiegészíti, de húzza is egymást. Minél többet lát-tapasztal a kicsi, annál erősebb késztetést érez arra, hogy azt a bizonyos valamit elérje. Minél több mindent ér el, annál több az információja a környezetéről. Minden egyes nappal egyre ügyesebb a kis „kém”! :) Az észlelés és a cselekvés tehát párban járnak. Már az egészen picuri baba is utánanyúl a mozgó tárgynak. Bár meg akarja ragadni, egyelőre nem képes rá, hiszen nem tudja még összezárni a kezecskéit a tárgy körül. Úgy 2-3 hónapos kor környékén történik meg először az, hogy a baba tudatosan, akaratlagosan nyúl egy tárgy után, és végre meg is tudja fogni azt. Mekkora örömöt jelent ez számára! Igazi sikerélmény, hogy végre ura – még ha csak piciben is – a saját testének! Bár ez a feladat komoly szem-kéz koordinációt igényel, a baba fáradhatatlan a gyakorlásban. Mire 5 hónapos lesz, már olyan ügyes ebben a tevékenységben, hogy el tudja dönteni, fel tudja mérni, egyáltalán eléri-e az adott tárgyat, és ha úgy találja, hogy nem, nem is próbálkozik a megragadásával. Hihetetlen, nem? Egy kis pirinyó észlény!
14
Ebben az időszakban nagyon hasznos, ha kis méretű, könnyű, jól fogható, csörgő-börgő-zörgő „hangszereket” adunk a kicsi kezébe! Ne igazi hangszerekre gondolj, hiszen azokat még nagyon sokáig nem fogja tudni rendeltetésszerűen használni a babád. Kedves, színes, KÖNNYŰ, műanyag, CSÓCSÁLHATÓ csörgőt ajánlok. És persze énekelj neki, hogy legyen mire ráznia! ☺
Most pedig megnézzük, mi történik akkor, amikor a baba a 7-12 hónapos életszakaszba lép – azon belül is a kéz és az ujjak mozgásánál maradunk egyelőre. Ebben az időszakban látványos, ahogy egyre koordináltabbá válik a baba karjának akaratlagos mozgása, egyúttal minden egyes nappal egyre kifinomultabbá válik az ujjak ún. finommotoros mozgása is. 7 hónaposan még nem képes a baba arra, hogy a hüvelykujját szembefordítsa a többi ujjával, ezért a tárgyfogása is kicsit bumfordinak tűnik. Gyakorlással azonban olyan ügyesen fejlődik a szem-kéz koordinációja, hogy pár hét kell csak neki ahhoz, hogy a kiszemelt tárgy méretének megfelelően rendezze az ujjait a tárgy megragadásához. 9 hónapos korára már reflexszerűen, automatikusan megy neki ez a mutatvány. Akkor kezdődik a haddelhadd… ;) Ilyenkor kell már valóban bababiztossá tenned a lakást, mert amit képes elérni, hidd el, azt valahogy meg is szerzi magának ez a kis felfedező! Főleg, ha elkezd majd járni is…
15
10-12 hónapos kora környékén a legtöbb baba képes már olyan bonyolult cselekvéssorozatok végrehajtására, mint a kanállal evés, a pohárból ivás, vagy épp az étel – pl. mazsola – csipegetése a tányérból, vagy az apró tárgyak: golyók, gyöngyök, legódarabkák stb. felcsippentése – és bizony, erősen esélyes, hogy azokat azonnal a szájába/orrába is dugja! Innentől fogva tényleg nagyon résen kell lenned, nehogy baleset érje a picidet! Szerencsére, ezt a „mazsolázgatós”, csipegetős tulajdonságot játékhelyzetbe is tudjuk illeszteni, úgyhogy van jó oldala is a fejlődés ezen szakaszának. :) Te is bizonyára ismered a Csip, csip, csóka-játékot – aminek 4 változatát szoktam tanítani (kettőt a Gyerekzenei Túlélőkészletben (http://otthondalolo.hu/gyerekzenei-tulelokeszlet-arossz-pillanatok-felulirasara/) is megmutatok. Ebből itt az első, fogadd szeretettel: http://otthondalolo.hu/csipetke-csipeget/. A 7-12 hónapos életszakasz mozgásfejlődésének kétségkívül a leglátványosabb területe a nagymozgás: vagyis a baba helyváltoztatása. Az önálló közlekedés az 1. életév körül veszi kezdetét. Teljesen normális jelenség, ha a „tankönyvihez” képest esetleg több hónapos eltérést tapasztalsz a kicsidnél, hiszen nincs két egyforma ember – így két egyforma csecsemő sem. Az én első kisfiam 10 hónapos + 1 hetes korában kezdett járni (önállóan) – ez nagyon korainak tekinthető –, ugyanakkor 8 hónapos koráig egyszerűen nem volt hajlandó mászni, és már kezdtem aggódni, hogy esetleg valami gond van. Ha kimarad ugyanis a mozgásfejlődés ezen szakasza, vagy éppen túl rövid, esélyes, hogy különféle „disz”-es gondok – úgymint diszlexia, diszkalkulia, diszgráfia – jelentkeznek az iskolás években. Érdekes, hogy az ilyen problémával küzdő gyerekeket „mászatással” is orvosolják. A járás rendkívül összetett mozgásszervezés révén valósul meg, de ne gondoljuk, hogy sokkal kisebb erőfeszítésre van szüksége a kicsinek, amíg a csúszásból a mászásig eljut! Maga a mászás is több hónapos fejlődés eredménye. Legelőször is azt figyelhetjük meg, hogy az újszülött a térde és a lábujjai segítségével képes tolómozgást kifejteni, így tud fölfelé kúszni. Nemrégiben láttam egy megható videót a youtube-on, amikor a kb. egyperces újszülött – a mama mellkasára fektetve – rendkívül ügyesen feltornázta magát a mellbimbóig. Senki sem forszírozta, hagyták, hadd tegyen, amit akar, és íme, megtalálta a célt, és persze jól rá is cuppant. :) Elképesztő az az ösztön, ami az emberben van! 16
A baba 2 hónapos kora körül már képes felemelni a fejét, de mivel még nem elég erős a karja, és nem is tudja összehangoltan mozgatni, jó ideig még képtelen a mászásra. Ekkor már az újszülöttkori tolómozgás reflexe elhalványul. Újabb lépés a folyamatban, amikor a törzsét próbálja mozgatni – de akkor meg a buksija konyul le. A későbbiekben aztán, amikor azt látjuk, hogy a baba ide-oda ringatózik (előre-hátra), akkor már fenn tudja tartani a törzsét és a fejét, de még képtelen összeegyeztetni a kar- és lábmozgást. Az utolsó fázis az, amikor sikerül ez az összehangolódás kar és láb között, és a baba elkezd mászni. Nagyon hasznosak ebben az időszakban a hintáztató játékok, mint amilyen a mindenki által ismert Zsipp-zsupp is. Ha szeretnél több ilyet tanulni, gyere az otthonDALOLÓ alaptanfolyamra (http://otthondalolo.hu/otthon-vagy-a-kicsiddel/)!
***
Most pedig beszéljünk a járásról, leglátványosabb mutatványáról!
mint
a
csecsemő
életének
Az első életév körül a csecsemők ülni, állni, mászni és többnyire már járni is tudnak. Ennek a rendkívül összetett mozgássornak a kivitelezéséhez összehangolt funkciókra, jó izmokra, stabil vázrendszerre van szüksége a babának. Jó, ha döcögtető, dülöngéltető, húzogató, billegtető, lovagoltató játékokkal elősegítjük ezt az összehangolódást. Az ölbeli játékok nagy része, amiket megtanítok a mamáknak, pont ilyenek!
17
A járáshoz kezdetben szükségük van a babáknak a kapaszkodásra, majd ahogy kitapasztalják ennek a rendkívül összetett mozgássornak a milyenségét, napról napra egyre bátrabbak és ügyesebbek lesznek. A mászás utáni fejlődési szakaszok ebben a sorrendben következnek: először lépegető mozgásokat végez a baba egy helyben, majd a bútorokba megkapaszkodva lép néhány lépést előre, aztán villámgyorsan rájön, hogy segítséggel egész hosszú távot képes megtenni, és kisvártatva bekövetkezik a csoda: egyedül jár! Ebben a fázisban hasznosak a „Jár a baba, jár”-variációk, mondókázva és énekelve, amikkel magunkhoz tudjuk hívni a totyogót. Mondókával, énekkel ugyanis még izgalmasabb számára a mutatvány!
A következő szakaszban már ügyesen, stabilan, magabiztosan jár – és futni kezd(het)! – a baba. Vicces látvány az is, ahogy oldalazva és hátrafelé próbál helyet változtatni. De nem kell sokat aludnod, amíg elkezd érdeklődni a lépcsőjárás iránt is: izgalmas kihívás a kicsiknek föl-le lépegetniük, amihez eleinte – természetesen – segítségre van még szükségük. Nagyon aranyos az is, ahogy a járda, padka szélén billegve közlekednek. Nagyon szeretik ilyenkor, ha énekelünk-mondókázunk nekik. Ha szeretnél komplex mozgásfejlesztő – egyúttal boldogító – ölbeli játékokat tanulni, jelentkezz az otthonDALOLÓ alaptanfolyamra (http://otthondalolo.hu/otthon-vagy-a-kicsiddel/)!
***
18
A következőkben az érzelmi és szociális kompetencia és a koragyermekkori zenei nevelés kapcsolatának kérdéskörét szeretném kicsit körbejárni. Nem könnyű téma, de nagyon érdekes! (Legalábbis szerintem.) Ez volt a doktori kutatási témám, úgyhogy elég jól beleástam magam a szakirodalomba, főleg, amikor az ún. szakirodalmi tanulmányomat írtam. Természetesen megpróbálom közérthetően tálalni a gondolataimat, és a gyakorlatba ágyazni az ismereteket. Mindazonáltal kissé nehezen emészthető, magam is beismerem… ☺ Az érzelmi és szociális készségek kora gyermekkorban, zenei nevelés révén történő, tudatos fejlesztésére a hazai szakirodalomban nem találunk példát. Az én szakirodalmi tanulmányom célja az volt, hogy áttekintse a szociális és érzelmi kompetencia koragyermekkorban történő kutatásával, valamint a koragyermekkori zenei neveléssel kapcsolatos legfontosabb hazai és nemzetközi tapasztalatokat, megteremtve ezzel a doktori kutatási program elméleti hátterét. Noha a terület fontosságának megítélésében egyetértés mutatkozik a hazai és nemzetközi pedagógiai-pszichológiai szakirodalomban, mégis viszonylag kevés kutatás irányul az érzelmi és szociális készségek kisgyermekkorban történő vizsgálatára: elsősorban az újszülöttkor, az óvodás kor és a kisiskolás kor tekintetében találunk kutatásokat; feltételezhetően azért, mert az 1-3 éves kisgyermekek megfigyelése mérési problémákat vet fel, ill. nem jutott eddig elegendő figyelem ennek a korosztálynak a vizsgálatára. A szociális készségek 1-3 éves korban történő beazonosításához elengedhetetlen az érzelmi összetevők fejlettségének vizsgálata. A szociális és érzelmi kompetencia néhány, az agresszivitást és proszocialitást meghatározó készségének és óvodáskori fejlettségének vizsgálatát 2007-ben hazánkban már elvégezték, így ennek a keresztmetszeti vizsgálatnak az eredményei alapot adhatnak az óvodás és a bölcsődés korosztály bizonyos érzelmi és szociális készségeinek összehasonlítására. A nemzetközi és a hazai kutatások eredményei szerint a 21. században már nem elegendő a spontán szocializáció a szociális kompetencia kialakulásához és eredményes működéséhez. Ezt támasztja alá a 2004-ben, 4-8 éves gyermekek körében végzett DIFER-mérés is, amely rávilágított, hogy iskolakezdéskor a gyermekek 4%-a csak a háromévesek szintjének megfelelő szocialitással rendelkezik.
19
A DIFER (Diagnosztikus fejlődésvizsgáló és kritériumorientált fejlesztő rendszer) a szociális kompetencia komponensei közül az óvodai és iskolai együttlét elemi feltételeit, úgymint a kapcsolatfelvételt, a társakhoz és pedagógusokhoz való viszonyulás készségét, továbbá a feladatvállalás és feladattartás készségét, valamint az elemi szintű erkölcsi érzék fejlettségét teszteli. A modern pedagógiai törekvéseknek megfelelően, magam is azt tapasztalom, hogy a szociális és érzelmi komponensek kisgyermekkorban történő megfigyelése és fejlesztése nélkülözhetetlen a kisgyermekek első nevelési intézményeibe (bölcsőde, óvoda) történő beilleszkedéséhez. Ha a testi és kognitív fejlődés mellett a szociális és érzelmi fejlődés is fókuszba kerül, elérhetővé válik e készségek lehető legnagyobb hatásfokú, tudatos működtetése, amely megteremti a gyermek mindennapos boldogulásának feltételeit a családban, majd a nevelésioktatási intézményben, később a munkahelyen, és végső soron a társadalomban. A szocializáció a gyermek különféle személyes érintkezései során formálódik, és a felnőtt aktív részvételét igényli a folyamatban, de a társas fejlődésnek ugyanilyen fontos aspektusa a kortársakkal való interakciók minősége is.
20
A zenei nevelés – jellegéből adódóan – rendkívül alkalmas a fenti célok megvalósításának elősegítésére; az emocionális kapcsolat, amely a zenei játékok résztvevői között jön létre, a gyermek nevelésének egyik alapfeltétele. A szülő-gyermek interakcióban és a tágabb közösségben megélt, érzelemdús zenei élmény – a különböző zenei képességek fejlődése mellett – a társas kapcsolatok pozitív alakulását is eredményezi. A családban és a különféle szabadidős, baba-mama zenefoglalkozásokon, valamint a bölcsődében és óvodában megtapasztalt zenei élmények óhatatlanul beépülnek a gyermek személyiségébe, pozitív változásokat idézve elő az érzelmek beazonosításában és kifejezésben, az érzelmek szabályozásában és komplex működtetésében, és általában a viselkedésben.
(Pillanatkép az egyik DALOLÓ foglalkozásomról: http://www.dalolo.hu)
Egyetértek Kodállyal, aki azt vallotta: „A zene lelki táplálék és semmi mással nem pótolható. Aki nem él vele: lelki vérszegénységben él és hal. Teljes lelki élet zene nélkül nincs. Vannak a léleknek régiói, melyekbe csak a zene világít be.” (Kodály, 1944)
21
A szociális és emocionális fejlődés témakörét folytatva, a következőkben a késő-csecsemőkori és a kisgyermekkori komplex fejlődés jellemzőit boncolgatjuk, majd pedig rátérünk a kisgyermekkori társas fejlődés alakulására. Ezzel pedig le is zárjuk a témakört – elvégre ez nem gyermekpszichológiai gyorstalpaló... ☺
Mi történik a kisgyermekkel, amíg óvodába kerül? Az első életévben a gyermek megháromszorozza a születési súlyát, egyúttal elkezdenek megváltozni a testarányai, amely előfeltétele a járásnak. A csontrendszer egyre masszívabbá válik, az izomtömeg növekszik, amely a mozgásfejlődéshez (kúszás, mászás, járás, összerendezett kar- és lábmozgás) nélkülözhetetlen. A prefrontális agykéreg 3-12. hónap közötti változása lehetővé teszi az akaratlagos irányítást. A kognitív (értelmi) fejlődés Piaget szerint 4 nagyobb szakaszra osztható, amelyből az első kettőt fontos megemlítenünk a témánk szempontjából: a) születéstől 2 éves korig: szenzomotoros szakasz, amely 6 alszakaszra bontható (ez kicsit meredek lesz, bocsánat: reflexsémák gyakorlása, elsődleges cirkuláris reakciók, másodlagos cirkuláris reakciók, a másodlagos cirkuláris reakciók koordinációja, harmadlagos cirkuláris reakciók, és a szimbolikus reprezentáció kezdetei). Az érzékelés és az egyszerű mozgás koordinációja jellemzi ekkor a csecsemők fejlődését. b) 2-6 év: műveletek előtti szakasz. Szimbólumok, képek, szavak és gesztusok útján képezik le a világot a kisgyermekek; ekkor még problémás számukra az oksági viszonyok értelmezése. A gyermekek már három hónapos koruktól képesek a kategorizálásra és az emlékezésre. Ezek együttes jelenléte előidézi az ismeretlen helyzetekkel szembeni óvatosságot. A szeparációs szorongás időszaka ez, amely félelemmel és az idegenekkel szembeni bizalmatlansággal jár együtt.
22
A helyváltoztatás (kúszás-mászás) képessége mellett a beszédfejlődés (gügyögés, gagyogás, halandzsa) is megindul, de egy új kommunikatív jelenséggel is találkozunk: a szülők és gondozók reakcióinak megfigyelésével (szociális referencia), amely segíti a gyermeket a különféle helyzetek értelmezésében. Az első életév végére hat alapérzelmet képesek a kiscsecsemők kinyilvánítani: az örömet, a félelmet, a haragot, a meglepetést, a szomorúságot és az undort. Mi pedig nagyon ügyesen elő tudjuk idézni számukra a kellemes érzéseket: az örömet és a meglepetést, mégpedig azzal, hogy ölbeli játékokat játszunk velük, és azokat JÓL játsszuk…
23
A második életévben kiegyenlítődik az agyi területek fejlődése, és nő az agykérgi és agytörzsi összeköttetések száma, a mielinizáció. Minél több ilyen összekapcsolódás van az agyban, annál okosabb a gyermek! Mivel lehet ezt előidézni? Például zenei neveléssel, korai idegennyelvtanulással, sok-sok játékkal és mozgással: ÖLBELI JÁTÉKKAL!
Ha korábban nem történt volna meg, a 2. életévben mindenképpen elkezdődik, ill. fokozatosan stabilabbá válik a járás, valamint összehangoltabbá válnak a nagymozgások, amelyek a futás és az ugrás képességét alapozzák meg, de a finommotorika is fejlődik, amely lehetővé teszi a kisebb tárgyak felemelését és a kanálhasználatot. A kisgyermek egyre inkább képes a húgyhólyag és a végbél izmainak szabályozására, így fokozatosan kialakul(hat) a szobatisztaság. Képes a módszeres problémamegoldásra (nem próba-szerencse alapon), és a szimbolikus (mintha-, fantázia-) játékra, valamint a fogalmi reprezentációkra és a magas szintű kategorizációra. A beszédfejlődés rohamos fejlődésnek indul: növekszik a szókincs, és a csecsemő értelmes, kétszavas mondatokban nyilvánítja ki gondolatait. Mi segít ilyenkor? Mondóka, mondóka, mondóka!! A kötődések száma is gyarapszik, sőt, a kötődések mélyebbé válnak. A második életév végére növekszik a gyermek autonómiája és változik az énképe: felismeri és megnevezi önmagát a tükörben. Csökken a szeparációs szorongás és a félelem mértéke is. Fokozódik a felnőttek normái iránti érzékenysége, és megjelennek a másodlagos, „társas érzelmek”, más néven „én-tudatos érzelmek”: a zavar, a büszkeség, a bűntudat és az irigység. A szocializáció fontos mérföldkövei ezek az érzelmek, amelyek elindítják a kisgyermeket a felnőtté válás útján.
24
A harmadik életévben tökéletesedik a beszéd, növekszik a társas interakciók száma és az egocentrizmus. A „kompetens 3 éves” gyermekre az alábbi intellektuális tulajdonságok és szociális képességek jellemzőek: érti, amit hall, és maga is képes a hatékony kommunikációra; összetett problémákat old meg (pl. tárgykészítés); képes az önkontroll gyakorlására; megtervezi a cselekvéseit és felkészül azokra; módszeresen deríti fel az új tárgyakat és helyzeteket. Továbbá képes a felnőtt figyelmét – a szociális normák szerint – magára vonni és fenntartani; tud segítséget kérni; kifejezi a pozitív és negatív érzelmeit egyaránt; és szerepjátékokat játszik. Ilyenkor már javában eljátssza a babájával vagy a kismackójával azokat az ölbeli játékokat, amiket Te játszottáljátszol vele! Mondd csak, ismersz ilyen játékokat? Ha igen, vajon a legjobbakat? Ha a legjobbakat, vajon elegendőt? Segíthetek? http://otthondalolo.hu/otthon-vagy-a-kicsiddel/
*** Most pedig a kisgyermekkori társas fejlődés alakulását követjük figyelemmel, és ezzel a „szociális kompetenciázást” be is fejezzük. Ha ezt túléled, akkor... (majd a végén kiderül! ☺) Mit jelent az, hogy „társas fejlődés”? A társas fejlődés olyan kétoldalú folyamat, amelyben a gyermek integrálódik a nagyobb társadalmi közösségbe, egyúttal elkülönül mint egyén. A társas fejlődés két pillére: (1) a szocializáció (a társadalom normáinak, értékeinek és ismereteinek elsajátítása) és a (2) személyiség kibontakoztatása (temperamentum, érzelmek, szellemi képességek). A szocializáció a gyermek különféle személyes érintkezései során formálódik, és a felnőtt aktív részvételét igényli a folyamatban.
25
A családdal, rokonokkal, gondozókkal történő kapcsolatok során a veleszületett hajlamok és képességek változáson mennek keresztül, amelyek a gyermek viselkedésében nyilvánulnak meg. A szocializációhoz identifikációra (azonosulásra) van szükség: a folyamat során a gyermek arra törekszik, hogy olyannak látszódjon, úgy viselkedjen, mint a közvetlen, társas környezetének fontos tagjai. „Az identifikáció, a saját viselkedésnek a csodált személyhez való idomítása hozzájárul a gyerekek saját megkülönböztető énképének kialakulásához, és ezzel egy időben olyan szembeötlő szociális kategóriákban helyezi el őket, mint a nemek kategóriái.” (Cole és Cole, 2003) Az internalizáció során a külvilágból szerzett tapasztalatok belső pszichológiai folyamatokká válnak, amelyek az emberi viselkedés alapjául szolgálnak – ezek a folyamatok a gyermek viselkedésének és személyiségének megítélésével járnak. A „jó”, normák szerinti, erkölcsös viselkedés kívánatos a kisgyermek számára, ellenkező esetben rossznak fogják tartani, és valamiféle büntetésben részesül. A bűntudattal párhuzamosan kialakul a lelkiismeret is. „A lelkiismeret örök megosztottságot teremt a gyerekben azzal, hogy megteremi az önmegfigyelés, az önvezérlés és az önbüntetés belső hangját.” (Erikson, 1968) Erikson (1968) így határozza meg a gyermeki fejlődés pszichoszociális stádiumait a kisgyermekkorban: első életév: bizalom vs. bizalmatlanság, második életév: autonómia vs. szégyen és kétely, 3-6. életév: kezdeményezés vs. bűntudat. A kognitív képességek fejlődésével a kisgyermeknek egyre világosabb képe van önmagáról és a társas környezetről, egyúttal fokozatosan képes (önmagától) megfelelni a kulturális normáknak. A társas fejlődés másik fontos aspektusa – a felnőttekkel való kapcsolat mellett – a kortársakkal való interakciók minősége. A bölcsődei, óvodai csoportba történő beilleszkedés képességének nélkülözhetetlen eleme az akarat szabályozása, a düh (agresszió) kontrollja, vagyis az önkontroll, valamint a proszociális viselkedés (önzetlenség, együttműködés, mások megsegítése és vigasztalása, részvét) elsajátítása. Valódi agresszió akkor történik, amikor a gyermek már képes megérteni, hogy ő okoz fájdalmat másoknak – ez, legkorábban, a 2. életévre jellemző. Az instrumentális agresszió valamilyen kívánatos tárgy elérésére irányul, az ellenséges, „személyre irányuló” agresszió a dominanciahierarchiáról szól.
26
Nemi különbség van az agresszív viselkedésben: a lányok főleg kapcsolati agressziót okoznak („nem vagy többé a barátom”), míg a fiúk instrumentálisan agresszívak, és fizikai fájdalmat okoznak. Az agresszió evolúciós eredetű, egyúttal tanult viselkedésforma. A bántás és fájdalomokozás kölcsönhatásban áll a segítségnyújtással és más proszociális képességekkel.
A proszociális, segítő magatartás (törődés, vigasztalás, adakozás, segítségnyújtás, megosztás, együttműködés, támogatás, védelem) már az első három életévben is megfigyelhető. Alapja: az empátia, vagyis a mások érzelmeiben való osztozás. Minél nagyobb a gyermek, annál inkább képes az együttérzésre. Hoffman szerint az empátia fejlődésének 4 szakasza van: első életév: „érzelmi fertőzés”, azaz együttsírás a másik csecsemővel („szolidaritás”); második életév: az érzelmek megkülönböztetésének képessége, harmadik-negyedik életév: ismeretlen személyek és elvont karakterek iránti empátia, 6-9. életév: az érzelmi tapasztalatok tágabb halmazt alkotnak, a gyermek képes egész embercsoportokkal együtt érezni. Az érzelmek beazonosításában és előidézésében eszköznek bizonyulnak az ölbeli (http://otthondalolo.hu/otthon-vagy-a-kicsiddel/)
nagyon jó játékok!
A másodlagos érzelmek (büszkeség, szégyen, zavar, bűntudat, lelkiismeret-furdalás) kialakulása nélkülözhetetlen az összetett társas kapcsolatok, viszonyok működtetéséhez.
27
„Ahhoz, hogy társas csoportjuk szociálisan kompetens tagjaivá váljanak, a kisgyerekeknek meg kell tanulniuk értelmezni a körülöttük élők érzelmi állapotait, el kell sajátítaniuk saját érzelmeik módosításának módszereit, és meg kell tanulniuk, hogyan kendőzzék valódi érzelmeiket, ha a helyzet úgy kívánja.” (Cole és Cole, 2003) A kisgyermekkori érzelmi fejlődés alapja a saját érzelmek megértése, valamint mások érzelmeinek megértése, és a saját érzelemmegnyilvánulások kontrollálásának képessége. Az érzelemszabályozás képessége megkönnyíti a társas kapcsolatokban való eligazodást, vagyis a kisgyermek ügyesebben alakítja a kortársakkal és a felnőttekkel való kapcsolatait, tehát fejlettebb a szociális kompetenciája. A különféle két- és többszemélyes interakciókból formálódnak a kötődések és a barátságok, de ugyanezek állnak egy-egy személy kirekesztése és elutasítása mögött is. A társas közegbe került gyermekek élénken érdeklődnek egymás iránt. A kapcsolatfelvétel nyitottságát a versengés időszaka váltja fel, majd a kölcsönös közeledés jellemzi a viszonyt. Az életkor előrehaladtával, a kognitív funkciók – elsősorban a beszéd – fejlődésének köszönhetően, a társas interakciókat a másikra figyelés, a figyelem fenntartása, a kezdeményezés és a válaszreakció jellemzi. A kezdeti „barátságok” a közös játék- és tárgyhasználaton alapulnak. Már ekkor megfigyelhető, hogy vannak népszerűbb gyerekek a csoportban, akik köré szívesen összegyűlnek a többiek. A szocio-emocionális kompetenciák (pl. utánzás és játékviselkedés, empátia, segítés, proszociális interakciók a kortársakkal) előrejelzik a gyermek viselkedését.
A társas viselkedés fejlődésének elősegítése a különféle szociális összetevők (motívumok, képességek, készségek, szokások, ismeretek, minták, rutinok) irányított, tudatos fejlesztésével válhat eredményessé.
28
A szociális kompetencia-összetevők életkori alakulásának elmúlt évtizedbeli intenzív kutatása rávilágított az érzelmi kompetencia vizsgálatának fontosságára is, az érzelmi kompetencia fejlettsége ugyanis nagymértékben befolyásolja a szociális összetevők fejlődését, de a szociális komponensek fejlettsége is hatással van az érzelmi kompetencia alakulására. Ezt a fejlesztést már az óvodában el kell kezdeni a gyermekek közötti egyéni fejlődésbeli eltérések miatt. A korai életévekben elsajátított érzelmi és szociális készségek, szokások és minták nagyban befolyásolják az iskolakezdést és a tanulmányi előmenetelt, de a felnőttkori munkavégzés sikerességére is hatással vannak. Nemcsak a tanulmányi teljesítményt illetően, hanem az iskolai és szabadidős viselkedéssel kapcsolatban is fontos, hogy az interperszonális kapcsolatok megfelelő szinten működjenek. A gyermekek szociális és érzelmi jóléte szerves része az általános egészségi állapotuknak, az intellektuális és testi fejlődésüknek, összességében a jó közérzetüknek. Ha a gyermekek magas szintű szociális és érzelmi jóléttel rendelkeznek, nagy valószínűséggel sikeresebben teljesítik a fizikai, szellemi és társadalmi kihívásokat a serdülőkorban és felnőttkorban. Az érzékeny szülő-gyermek kapcsolat és a szeretetteljes családi légkör hozzájárul a gyermek érzelmi kompetenciájának fejlődéséhez, ezért e téren is fontos a tudatos szülői magatartás.
A szeretetteljes családi légkör megteremtésében az otthonDALOLÓ alaptanfolyammal tudok segíteni neked! http://otthondalolo.hu/otthon-vagy-a-kicsiddel/
***
29
Van még 2 téma, amiről még ebben az e-bookban szeretnék szót ejteni, bár látszólag nem áll szoros logikai kapcsolatban az eddigiekkel (persze, majd meglátod, hogy mégis!): az egyik a kétnyelvűséggel, a másik pedig a betegségekkel kapcsolatos.
Ősz-tél: tipikusan járványos időszakok – legalábbis hazánkban. Ilyenkor az is sokkal könnyebben megbetegszik, aki amúgy egészségesen él, sokat mozog, minőségi ételt-italt fogyaszt. Határozottan érvényes ez a kisgyerekekre, akik a bölcsődei–óvodai közösségben óhatatlanul elkapják az éppen aktuális fertőzést. Persze, egy baba-mama foglalkozáson is, vagy a buszon, boltban, tehát voltaképp bárhol megbetegedhet a szemünk fénye, akkor is, ha alaphelyzetben nem jár rendszeresen közösségbe. Gondolom, te is mindent megteszel a betegségek megelőzéséért, de van, amikor ez sem segít. Amikor beteg a baba (kisgyermek, nagy gyermek), akkor elesett, nyűgös, kedvetlen, fájdalmai vannak. Ilyenkor nem különösebben szeret még csak zenét sem hallgatni, nem hogy énekelni vagy mondókázni. Nem is kell! Ha pl. fáj a feje, akkor zavarják a hangok, ha szédül, hányingere van, akkor meg zavarja a mozgás. Még véletlenül sem kell ilyenkor erőltetned a játékot, mondván, „legyen jobb kedve a kicsinek!” Amint jobban érzi magát, tehát már a lábadozás időszakában van, óvatosan, nagyon figyelve a reakcióit, újra elkezdheted a korábbi kedvencek – vagy éppen új játékok – bevetését. A beteg baba tehát sokkal kevesebb ingert képes elviselni, van viszont valami, amire ilyenkor hatványozottan szüksége van: a kézben-ölben tartásra, érintésre-simogatásra, babusgatásra. Ilyenkor jók a simogató, érintgető játékok: amikor a baba fején-arcán játszunk, vagy épp a karját, lábát simogatjuk. Ezek is ölbeli játékok ám, de csak kevés mozgással járnak. Alapszabály tehát, hogy a kicsi minden akcióját és reakcióját „lekövetve” érjünk hozzá, hogy jólessen neki, ami történik vele. 30
*** Végül a kétnyelvűségről írok. Mivel ez alapvetően nyelvészeti kérdés, tehát nem az én asztalom, ezért a tudományos megközelítést hadd hagyjam a téma szakértőire. Anyaként, „hétköznapi” szinten azonban mégis hozzá tudok szólni a kérdéshez, mivel a nagyobbik kisfiam is kétnyelvű: az édesapja flamand. Soha nem éltünk egy háztartásban, de viszonylag közel (30 kmre) lakik hozzánk, így a kezdetektől legalább kétszer látta a fiát hetente, és viszi el magához manapság is. Apuka a konyhanyelvnél is kevesebbet beszél magyarul, azt viszont büszkén gyakorolja – bár ne tenné! Noha gondos szülő, sajnos nem sikerült megértetnem vele az elmúlt hat évben, hogy azzal tenné a legnagyobb szívességet a kisfiának, ha KIZÁRÓLAG flamandul („belgiumi holland” nyelven) beszélne hozzá. Az a meglátásom, hogy ha így tett volna, a kisfiam most mindkét nyelven tökéletesen kommunikálna. A kiejtése így is elképesztően jó, meg is ért mindent, és gördülékenyen kommunikál, de ahogy én hallom, nem ragoz rendesen, és persze magyar szavakat kever – „flamandosan” ejtve – az apanyelvbe. Nem örülök ennek, de erről nem a kicsi fiam tehet. Remélem azért, hogy felnőttként, vagy legalábbis középiskolásként, lesz majd kedve megismerni az apanyelve logikáját, szerkezetét, nyelvtanát is. Majd kiderül. Azok a szülők, akik külföldön élnek, legyenek bár mindketten magyar anyanyelvűek, nincsenek könnyű helyzetben, hiszen az az elsődleges céljuk, hogy a gyermeküket megtanítsák a célország nyelvére, mert anélkül nem történhet meg a beilleszkedés, pláne az iskoláztatás. Az elmúlt hónapokban sajnos többször szembesültem azzal, hogy a külföldön dolgozó, színtiszta magyar szülők azért nem tartottak igényt az otthonDALOLÓ-ra (http://otthondalolo.hu/kulfoldon-vagy-kismama/), mert nekik NEM céljuk a gyermekük magyar identitásának kialakítása és megerősítése!!
31
Ők többé nem akarnak hazajönni, nekik mindegy, hogy tud-e a gyermekük „rendesen” magyarul, vagy sem. Arra büszkék, ha mielőbb megtanul a csemete németül vagy angolul, és osztrákként/németként/britként vagy amerikaiként elboldogul az új hazában. Vannak persze más hozzáállású szülők is, méghozzá szép számmal, akik felismerték annak szükségességét, hogy megtartsák a magyar identitásukat, ezért áldoznak arra, hogy a gyermekük – a hétköznapi kommunikáción túl – mondókákon, ölbeli játékokon, gyermekdalokon és népdalokon keresztül megismerkedjen a magyar kultúrával, végső soron a gyökereivel. Azok a szülők pedig, akik eleve „szeretnek” magyarok lenni, még vegyes házasságban élőként is nagy gondot fordítanak a gyermekük magyarrá nevelésére. Én ezeknek a szülőknek tudok segíteni! http://otthondalolo.hu/kulfoldon-vagy-kismama/ Ha te is külhoni magyar szülő vagy, és fontos a magyar identitástudat kialakítása a gyermekednél, akkor azt javaslom, tudatosan tanítsd magyarul! Az anyanyelv az alap, utána jön a ZENEI ANYANYELV a rangsorban. Csakhogy a kettőt nem érdemes szétválasztani, hiszen egyik a másikat „húzza”! Írtam már korábban, talán emlékszel még, hogy azok a gyerekek, akikkel sokat mondókáznak, akikkel játsszák a tündéri ölbeli játékokat, akiknek énekelnek gyermekdalokat és népdalokat, sokkal hamarabb és magasabb színvonalon sajátítják el az anyanyelvüket. És örömmel tanulnak meg tőled magyarul akkor is, ha te épp egy magyar apuka vagy, külföldi feleséggel, távol a hazádtól.
32
Különösen fontos „idegenben”, amikor a kicsi valóban csak otthon, a szűkebb családban, akár csak az egyik szülőtől hall magyar beszédet, hogy RÖVID, RITMIKUS szövegeket halljon és tanuljon meg, amelyek kedvet csinálnak neki a „nyelvtanuláshoz”, és amelyek révén AUTOMATIKUSAN megtanulnak magyarul. A kulcsszó: MONDÓKA! Minél több mondókát tud valaki, annál nagyobb esélye van arra, hogy megnyerje a gyerekét a magyar nyelv „megtanulására”. Az ölbeli játékok játszása rátesz erre még egy lapáttal! Nincs is annál jobb érzés, amikor azt hallom a foglalkozásaimon (vagy épp a saját gyerekemtől ☺): Még! MÉG! – a kicsi ugyanis boldog ezektől a játékoktól, a füle és a szíve pedig nyitva van a hallásra... Ezek a mondókák, játékok, pláne a népdalok!, tele vannak olyan kifejezésekkel, amelyek már kikoptak a hétköznapi nyelvből, ezért kiválóan alkalmasak arra, hogy a magyar nép hagyományairól, a régiek életéről, a régi használati tárgyakról, a foglalkozásokról – és összességében a magyar nép történelméről – beszéljünk a gyerekeknek (nyilván nem a legkisebbeknek...). A népdalok pedig sűrítik a magyar néplélek rezdüléseit, a magyar életérzést... Én azt javaslom tehát, hogy akinek fontos, hogy magyar érzelművé IS nevelje a gyermekét, énekeljen neki sokat, mondókázzon, játssza az ölbeli játékokat, és így nemcsak kellemes, de hasznos, MINŐSÉGI IDŐT is eltölthet a kicsivel, aki a magyarságáért – felnőttként – biztosan nagyon hálás lesz! (Ez a belföldi szülőkre is érvényes!)
33
Rengeteg jó mondókát, ölbeli játékot, gyermekdalt és népdalt ismerek, és szeretném mindezt átadni az értő füleknek, az értő szíveknek. Itt vagyok tehát neked, és itt vannak a tanfolyamaim is – földrajzi és időbeli korlátok nélkül! –, hogy ha akarsz, te is élhess a lehetőséggel! Addig is, kattints ide egy vidám mondókáért, ami eddig minden korosztálynál tetszést aratott: http://otthondalolo.hu/mondokazz-a-kicsiddel/
És egy fontos gondolat útravaló gyanánt:
„Addig leszünk magyarok, amíg magyarul énekelünk és magyarul táncolunk.” (Kallós Zoltán)
*** Nos, ezzel végére is értünk a babazene áldásos hatásairól szóló témakörnek. Te egy hős vagy, hogy idáig kibírtad! :)
Okos, hűséges és „túlélő” olvasónak pedig ajándék jár!
34
Csak ma, csak neked ez az ajánlatom: rendeld meg az otthonDALOLÓ alaptanfolyamot (VIP-, Nap- vagy Hold-csomagban!), vagy az otthonDALOLÓ alaptanfolyamot AKTÍVMAMI-verzióban, írd be ezt a kuponkódot a kedvezménykód rovatba: e-book, és 2.000 Ft-tal olcsóbban megkapod a tananyagot! Itt tudod megrendelni a 4+4 hetes tanfolyamot, ami kéthavonta indul: http://otthondalolo.hu/otthon-vagy-a-kicsiddel/#megrendeles, itt pedig az AKTÍVMAMI-s, pörgős verziót, ami akkor indul, amikor TE akarod: http://otthondalolo.hu/aktivmami-alaptanfolyam/.
Köszönöm a megtisztelő figyelmedet, és nagyon boldog otthonDALOLÓperceket kívánok a babádnak és neked! Sok szeretettel:
Daloló Gábor Ada okl. koragyermekkori zenepedagógus http://www.otthondalolo.hu és http://www.dalolo.hu
[email protected] +36 30 5700 414
otthonDALOLÓ – ÉLMÉNYZENE a családodban, Daloló Gábor Adával http://www.otthondalolo.hu
(Képek: saját felvételek és Freedigitalphotos)
35
