A tájékoztató füzet a MAGYAR AGORA 2005, ROMÁK ÉS NEM ROMÁK, ROMÁKRÓL ÉS NEM ROMÁKRÓL projekt megrendelésére készült. A szerkesztésében Munk Veronika, Máder Miklós és Csákó Gabriella vett részt.
Készült az ELTE TáTK ELTE-UNESCO Kisebbségszociológiai Tanszék kiadásában 2005-ben
Nyomta: Passzer nyomda Design: Lôrincz Anna Korrektúra: Lukács Annabella
ROMÁK ÉS NEM ROMÁK, R O M Á K R Ó L É S N E M R O M Á K R Ó L
FÔ PARTNER ÉS TÁMOGATÓ:
PARTNEREK:
TOVÁBBI TÁMOGATÓK:
Készült az Európai Unió és az Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlôségi Minisztérium megbízásából, a 2002-es Phare „Összetartó Társadalom megteremtése" c. program keretében
American Embassy, Budapest
Ma Magyarországon öt-hatszázezer roma él: ôk alkotják hazánk legnagyobb létszámú etnikai kisebbségét. A cigány kisebbség és a nem cigány többség együttélése korántsem problémamentes, a viszályok története évszázadokra nyúlik vissza. Az alábbiakban tények, kutatási adatok, elemzések és különbözô álláspontok ismertetésével mutatjuk be, hogy milyen problémák kísérik a cigányok és nem cigányok együttélését, milyen tényezôk állnak a problémák hátterében, hogyan oszlik meg a felelôsség az együttélés nehézségeiért a nem cigány többség és a cigány kisebbség között, illetve milyen szerepet játszanak azokban olyan külsô körülmények, amelyek alakítására egyik csoportnak sincs módja. Tájékoztató füzetünk négy fejezetében a cigány kisebbséggel kapcsolatos legfontosabb kérdéseket vesszük sorra. Elsôként a magyarországi roma társadalom felépítését, jellemzôit foglaljuk össze. A második fejezetben a szegénységrôl és azon belül a cigányok helyzetérôl lesz szó, a harmadikban pedig arról, hogy Magyarországon miért laknak elkülönülve a cigányok, és miért járnak külön iskolákba vagy osztályokba a roma gyerekek. Végezetül a mindennapi élet különbözô területein megnyilvánuló, származási alapon történô megkülönböztetésrôl írunk.
• „CIGÁNY” VAGY „ROMA”: Az elmúlt évek során a cigány kisebbséggel foglalkozó emberi jogi szervezetek és számos cigány értelmiségi erôfeszítései nyomán a közbeszédben egyre inkább elterjedt a „roma” szó használata a sokak szerint elítélô hangulatú „cigány” kifejezés helyett. A „rom” szó jelentése: ember. A „roma” megjelölést ugyanakkor nem minden cigány csoport tartja magára érvényesnek. Tájékoztató füzetünkben a két kifejezést egyenértékû, azonos értelmû kifejezésként használjuk. • ETNIKUM, ETNIKAI CSOPORT: Olyan emberek csoportja, akik származásuk alapján közös kulturális vonásokkal rendelkeznek, tudatában vannak egységüknek, valamint más hasonló csoportoktól való különbözôségüknek. Ilyen a cigány etnikai csoport is. • ETNIKAI ELÔÍTÉLET: Mint minden elôítélet, az etnikai elôítélet is a csoporttagok összességére általánosított ellenszenv; ez esetben az általánosított vonások magához az etnikai hovatartozáshoz kapcsolódnak. • DISZKRIMINÁCIÓ: A kifejezés megkülönböztetést jelent; ha nem szerepel elôtte a „pozitív” jelzô, akkor hátrányos megkülönböztetést jelöl. A bôrszín szerinti, a származáson alapuló hátrányos megkülönböztetés („etnikai diszkrimináció”) célja és/vagy eredménye a közélet bármely területén az emberi jogok, az alapvetô szabadságjogok elismerésének és gyakorlásának korlátozása, megakadályozása. Az ilyen típusú diszkrimináció a civilizált világban, így Magyarországon is csak elvétve fordul elô. Van azonban a diszkriminációnak számos áttételes formája, amely abban nyilvánul meg, hogy etnikai vagy más csoportokat a többiektôl elkülönítve, eltérô, hátrányos módon kezelnek, ügyeiket külön szabályok szerint intézik, sôt sokszor elkülönülô intézményi pályákra terelik. Mindennek eredményeképpen sérülnek az alapvetô emberi jogok. • SZEGREGÁCIÓ: Elkülönítést jelent. A romákkal kapcsolatban leggyakrabban oktatási és lakóhelyi szegregációról beszélhetünk. Elôbbi a roma és nem roma gyerekek iskolai elkülönítését jelenti, vagyis azokat az eseteket jelöli, amikor – ma már jogellenesen – külön cigány és nem cigány iskolákat és/vagy osztályokat hoznak létre az oktatási intézményekben. Az oktatási szegregáció különleges esete az eredetileg a fogyatékosok számára szervezett speciális oktatási formák kitöltése cigány gyerekekkel. A lakóhelyi szegregáció pedig arra a jelenségre utal, amikor bármely megkülönböztetô eljárás révén a cigányokat arra ösztönzik/kényszerítik, hogy „maguk között”, a nem cigányoktól elkülönülten telepedjenek le. • INTEGRÁCIÓ: A szegregáció, vagyis az elkülönítés ellentéte. A romák és nem romák egyenrangú és együttes élethelyzeteinek tudatos kialakítását jelenti. Oktatási színtéren például a vegyes iskolák és azokon belül vegyes osztályok létrehozatalát jelentheti, a lakóhelyek szempontjából például az elkülönült városi slumok, falusi cigánysorok és a cigánytelepek felszámolását oly módon, hogy az elköltözôk a nem cigányokkal azonos jogok szerint és velük elvegyülve választhassák meg új lakóhelyüket.
1
AZ ISMERTETÔBEN HASZNÁLT FONTOSABB FOGALMAK
a M A G Y A R O R S Z Á G I CIGÁNYSÁG A történeti feljegyzések szerint a XV. századtól élnek cigányok a Kárpát-medencében. E helyütt nincs módunk a cigányság társadalomtörténetének bemutatására. Rövid ismertetésünket a mai helyzetet közvetlenül befolyásoló elôzményeknél, a késô szocializmus éveinél kezdjük. A 60-as évektôl kezdve az MSZMP kiemelt politikai feladatnak tekintette a magyarországi cigányság gyors ütemû beillesztését és „elmaradottságának felszámolását”. E politika jegyében indult meg a cigányfoglalkoztatás kiterjesztése és a harmadik világbeli viszonyokat idézô cigánytelepek felszámolása is. Miközben a cigányok iskolázottsága és életszínvonala ténylegesen emelkedett, a felülrôl vezényelt kényszerasszimilációs program nem vezetett tényleges integrációhoz. A cigányok kirekesztôdése mind a munkahelyek, mind a lakóhelyek, mind a társadalmi viszonylatok tekintetében fennmaradt, sôt részben elmélyült. Az 1990-es rendszerváltás után a kényszerasszimiláció bumeránghatásaként maguk a cigányok váltak a sikertelen asszimiláció bûnbakjaivá, és a hajdani rejtett kiszorítottságuk nyilvánvalóvá lett. A cigány munkavállalók többnyire az iskolázatlanabb, képzetlenebb réteghez tartoznak, a szocializmusban a nekik munkát adó, gyakran mesterségesen fenntartott gyáripar a rendszerváltás után gyakorlatilag megszûnt. Ezzel elképzelhetetlen mértékû munkanélküliség és szegénység alakult ki a cigányság körében. Ugyanakkor a roma közösség egy kisebb része elindult a társadalmi felemelkedés útján. Egyre nagyobb és nagyobb különbségek tapasztalhatók a roma társadalmon belül: egy szûk réteg – többnyire vállalkozóként – jelentôs anyagi sikereket ért el; egyre növekszik a cigány értelmiség létszáma és erôsödik politikai szerepvállalásuk is; a helyi cigány önkormányzatok egyre több olyan politikust nevelnek ki, akik aztán országos szintû vezetôkké válnak; ám a többség számára a munkavállalási lehetôségek és az életszínvonal tekintetében drámai hanyatlás következett be.
HÁNYAN VANNAK A CIGÁNYOK?
A magyarországi cigányság nem egységes népcsoport, hanem történetük, nyelvük, hagyományaik szerint markánsan elkülönülô csoportokra tagolódik. A romungrók a hazai cigány népesség mintegy 77 százalékát teszik ki, elsôsorban az ország északkeleti vidékein élnek. Viszonylag nagy arányban városokban laknak. Magukat muzsikus cigánynak mondják. A roma nyelven és magyarul beszélô oláh cigányok aránya a roma lakosságon belül megközelítôleg 11 százalék. Magukat romnak vagy romának nevezik. Hagyományosan lovakkal kereskedtek. Ma is elsôsorban kereskedô foglalkozást ûznek. A román nyelven beszélô beások zöme a dél-dunántúli falvakban él. Zömmel hagyományos foglalkozásokat ûznek, kosárfonásból, vándorköszörûsségbôl, fémmûvességbôl élnek.
HOL ÉLNEK A CIGÁNYOK? A magyarországi cigányok ma is elsôsorban vidéken, fôleg az ország elmaradott régióiban – Borsod-Abaúj-Zemplén megye, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye, Baranya megye – élnek, és leginkább községekben laknak. Az elvándorlás leginkább a keleti, fejletlenebb régiókból a nyugati országrészekbe, valamint a vidéki városokba és Budapestre történik. A romák lakáshelyzetét a hatvanas években kezdôdött cigánytelep-felszámolási intézkedések nagymértékben megváltoztatták. A fôvárosban teljesen megszûntek a hagyományos romatelepek, de minden településtípusra jellemzô a cigánytelepek számának csökkenése. Általános tendencia az is, hogy a romák között csökkent a települések külterületén és nôtt a belterületen élôk aránya. A következô térkép a cigányok létszámarányát mutatja országosan. Cigányok létszáma Magyarországon
1970-ben a roma népességet 320 000 fôre becsülték, számuk a 90-es évek elején megközelítette a félmilliót, ma a magyar népesség 6–8 százalékát teszik ki. Egyes nézetek szerint a roma lakosság létszáma erôteljesen növekszik, becslések szerint 2010-re 700 000, 2050-ra pedig már 1 200 000 körül is lehet, ennek megfelelôen az egyébként csökkenôben levô magyarországi népesség mind nagyobb arányát a roma lakosság teszi majd ki. Amennyiben nem sikerül a cigányság társadalmi helyzetén javítani, sokuk számára életstratégia lehet a sok gyerek vállalása. A népességkutatók egy része szerint azonban, ha javulni fog a cigányság anyagi helyzete, foglalkoztatottsága, lakáskörülményei, akkor a náluk jellemzô magas gyerekszám csökken majd. Emellett egy másik tendencia is érvényesülhet: a roma nôk elôtt megnyíló oktatási és munkapiaci lehetôségek az elsô gyerek vállalásának az idejét kitolják, ahogy ez a nem roma nôk esetében már korábban lezajlott. Emiatt a roma lakosság létszámának növekedése lassul.
2
MILYEN CSOPORTJAI VANNAK A CIGÁNYSÁGNAK?
3
S Z E G É N Y S É G , ROMA SZEGÉNYSÉG KI A SZEGÉNY?
A szegénység fogalma többféleképpen meghatározható, de mindig és mindenütt politikai küzdelmek kérdése, hogy hol húzzák meg azt a határvonalat, ami alatt szegénységrôl beszélnek. A szegénységi határ lehet egy konkrét jövedelmi összeg, de meghatározható az országos átlagjövedelem valamilyen százalékában is. A létminimum az az összeg, amely biztosítja az életvitellel kapcsolatos igen szerény szükségletek kielégítését, miközben nem tesz lehetôvé megtakarításokat, beruházásokat. A létminimum 2004-ben személyenként 53 300 forint havonta.
HÁNY SZEGÉNY EMBER ÉL MAGYARORSZÁGON? A legfrissebb létminimum-számítási adatok szerint a magyar népesség harmada 53 ezer forintos létminimumérték alatt él. Ugyanakkor a hazai jövedelmi viszonyok sajátosságai miatt a létminimum viszonylag közel esik az átlagos egy fôre jutó jövedelemhez. Ezért szokás a tényleges szegénység szintjét az átlagos fejenkénti havi jövedelem 50 százalékánál meghúzni. Így számítva a mai Magyarországon a szegények aránya 13–15 százalék, és körülbelül a felük mélyszegénységben él. Utóbbiak azok, akiknek nemcsak a jövedelme igen alacsony, hanem súlyosan hátrányos lakáskörülmények, magas munkanélküliség, magas betegségi arányok stb. közepette élnek.
jövedelmi helyzete a rendszerváltás óta folyamatosan romlik. A TÁRKI adatai szerint 1991-ben a romák 31,9 százaléka volt szegény, 2001-ben már 61,5 százaléka. Ha az átlagjövedelem felét tekintjük küszöbértéknek, akkor 1991-ben a romák 48,9 százaléka, míg 2001-ben már 68 százaléka volt szegény. A szegények egészségi állapota jellemzôen az átlagosnál rosszabb, megjelenésük elhanyagoltnak tûnik, gyakran jellemzi ôket dühös, csalódott alapállás az egész társadalommal szemben, sötéten látják jövôjüket, s ezért könnyen fordulnak a káros szenvedélyek, elsôsorban az alkohol felé.
KIK A SZEGÉNY ROMÁK? A szegénység akkor válik tartóssá és fenyegetôvé, ha több területen – lakáshelyzet, alacsony iskolázottság, munkanélküliség – is érint egy-egy családot, és a romák legnagyobb hányadára ez igaz. Közöttük nagyon sok a munkanélküli, az iskolázatlan, és ráadásul a többségük az ország elmaradottabb régióiban lakik. A 19 éves kor feletti roma népesség negyede aktív dolgozó, mindössze 5 százalékuk tanul, a felnôttek további háromnegyedének azonban sem munkája, sem tanulmányi kötelmei: mintegy 70 százalékuk munkanélküli vagy más okból inaktív. Az inaktívak három legnagyobb csoportja a munkanélküliek, a segítô családtagok és a rokkantnyugdíjasok. Dolgozik 25%
A roma népesség aktivitása
KIK A SZEGÉNYEK?
Munkanélküli 50% Tanul 5%
• Az alacsonyan iskolázottak. Minden, a szegénységgel kapcsolatos vizsgálat azt mutatja, hogy az iskolai végzettség döntôen befolyásolja a jövedelmi helyzetet: minél alacsonyabb az iskolai végzettség, annál nagyobb a szegénység valószínûsége. • A kistelepülésen élôk. A munkalehetôség és a megfelelô infrastruktúra hiánya miatt nagyobb valószínûséggel szegények. • Az ország elmaradott régióiban élôk. • A munkanélküliek. Különösen a tartós munkanélküliség válik súlyos anyagi lemaradás, utóbb teljes társadalmi kirekesztettség forrásává. • A fogyatékosok és a betegek. A WHO egészségügyi világszervezet nemzetközi statisztikái szerint az összlakosság 10 százaléka fogyatékos valamilyen mértékben. A fogyatékosság, illetve a tartós betegség szegénységre hajlamosító tényezô. • A hajléktalanok. Egyes becslések szerint az országban 20–50 ezer, a fôvárosban 10–20 ezer hajléktalan ember él. • A kisnyugdíjasok, nyugdíjszerû ellátásban részesülôk. • A nagycsaládosok. A kétgyerekes családok 35 százaléka él létminimum alatt, a három- és többgyerekes családoknak pedig a 60 százaléka. • A pályakezdô fiatalok. A pályakezdôk aránya a munkanélküliek között országosan 4–10 százalék között van, s ugyanakkor ma minden ötödik pályakezdô munkanélküliként indítja el felnôtt karrierjét.
Inaktív 20%
A 19 éves kor feletti magyarországi roma népesség közel harminc százaléka nem végezte el az általános iskolát. Több mint egyharmaduknak csak általános iskolai végzettsége van. Alig egyötödük végezte el a szakmunkásképzôt, és csupán minden kilencedik romának van érettségije. szakmunkásA diplomások aránya 1,3 százalék, képzőt végzett miközben országosan 21% a diplomások aránya 20 százalék.
diplomás 1.3%
nem végezte el az általános iskolát 30%
19 éves kor feletti roma népesség iskolai végzettsége
A felmérések szerint Magyarországon négy tényezô határozza meg leginkább a szegénységi kockázatot: a képzettség és munkaerô-piaci helyzet; a demográfiai mutatók; a földrajzi helyzet és lakóhelytípus; illetve a roma származás. A magyarországi romák
4
általános iskolai végzettsége van 12%
csak általános iskolai végzettsége van 35.7%
5
A cigányság körében az aktív keresôk alacsony és az eltartottak magas aránya jellemzô. Az eltartottak aránya a romák csoportjában majdnem kétszerese az országos szintnek. A cigányság körében a rendszerváltozással együtt járó piacgazdaságra történô átállás miatt 1990-ben a munkanélküliségi ráta értéke meghaladta a 20 százalékot, 1993-ban pedig már 36 százalék volt. A mai cigány munkanélküliséget 50 százalékosra becsülik. A teljes magyar lakossághoz viszonyítva ez lényegesen nagyobb arány, ugyanis a teljes lakosság körében a munkanélküliség aránya csupán 7 százalék körüli.
g 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0% 1993
A ROMA SZEGÉNYSÉG KEZELÉSÉNEK SÚLYPONTJAI A roma közösség nagy részét sújtó szegénység ún. mélyszegénység. Ez nem egyszerûen anyagi kérdés, hanem számos negatív folyamat egymásra hatásából áll elô és válik tartóssá. A cigányok társadalmi kirekesztettséggé mélyülô leszakadása egyszerre iskolázottsági, foglalkoztatási, lakóhelyi, a lakás- és életfeltételekkel összefüggô, egészségügyi, életviteli és az ôket övezô etnikai diszkriminációból fakadó probléma. Ugyanakkor a tényezôk mégsem egyforma súlyúak. Kutatások sora bizonyítja, hogy a mélyszegénység fenntartásában a legfontosabb szerepet az iskolázás és a romák körében különösen magas munkanélküliség játssza. Az oktatással kapcsolatban felmerülô gyakorlati dilemmákra késôbb részletesen visszatérünk. Itt most a munkanélküliség, mindenekelôtt a tartós munkanélküliség és a szegénység közötti bûvös kör felszámolására megfogalmazódott fôbb elgondolásokat tekintjük át. A politikai elképzelésekben a legfontosabb különbségtétel, hogy az egyes elképzelések általában célozzák-e meg a munkanélküliség mérséklését, vagy a romáknak szóló speciális programokban gondolkodnak-e.
A roma munkanélküliség alakulása
1990
Minden ötödik roma gyereket fogyatékossá minôsítenek, többségüket még az iskolába kerülés elôtt. A cigány gyerekek egy része már az általános iskolában lemorzsolódik, így a hátrányos élethelyzet újratermelôdik.
2005
HÁNY SZEGÉNY ROMA ÉL MAGYARORSZÁGON? A magyarországi romák túlnyomó többsége szegény, öt roma gyerek közül négy a létminimum alatti jövedelmi szinten él. Legrosszabb helyzetben a keresô nélküli háztartásokban élô gyerekek vannak, 95 százalékuk él a létminimum alatt. A tartós szegénységben élôk között minden harmadik ember roma. A roma háztartások több mint fele él tartós szegénységben, míg a teljes lakosság esetében ez az arány kevesebb 8 százaléknál.
MIT LEHET TENNI A CIGÁNYOK SZEGÉNYSÉGÉNEK MÉRSÉKLÉSÉRE? Az elgondolások csokorba köthetôk aszerint, hogy a tartós munkanélküliség csökkentését elsôsorban • az államtól várjuk-e • vagy a munkaadók és munkavállalók közötti viszony újraszabályozásában látjuk-e a megoldást, • a társadalom felelôsségében • vagy az érintett egyén felelôsségében bízunk.
MIT JELENT AZ, HA VALAKI SZEGÉNY ROMA? Sarkított megfogalmazással élve, ha valaki szegény roma, akkor éhezik, rendkívül rossz körülmények között lakik, tébécés és nem roma társainál mintegy tíz évvel elôbb hal meg. Pedagógusok és szociális munkások beszámolóiból tudjuk, hogy Magyarországon a cigányok egy része állandóan éhezik, sokan pedig havonta egy-két napon nem jutnak élelemhez. A legutóbbi népszámlálás adatai szerint a romák majdnem 60 százaléka él komfort nélküli lakásokban (ezzel szemben a teljes népességnek csak a 16 százaléka). A 19 és 34 év közötti roma népesség közel fele szenved valamilyen betegségben, körükben tizenegyszer több a tébécé, tizenötször több a szívbetegség, a nôknél tízszer több a vashiányos vérszegénység a teljes lakossághoz viszonyítva. Rossz munkaerô-piaci helyzetükbôl fakadóan sokuk egészségtelen munkahelyen dolgozik, ami miatt súlyos betegségek léphetnek fel. A leszázalékolt romák rendkívül rossz szociális körülmények közé kerülnek. A fentiek döntô szerepet játszanak abban a már említett tényben, hogy több mint tíz évvel alacsonyabb a romák születéskor várható élettartama, mint a magyar lakosság átlagáé. A szegénységi küszöb alatt élô gyerekeket nemcsak az alapvetô szükségletek hiánya fenyegeti, hanem a lelki egészség sérülése is. A hátrányos családi hátterû roma gyerekek iskolai beilleszkedése gyakran kudarcos. Egy nemzetközi felmérés azt mutatta, hogy az európai országok közül a magyar oktatási rendszer biztosít legkevésbé egyenlô esélyeket az alacsonyabb iskolai végzettségû és a szegényebb családokból származó gyerekeknek.
6
ÜTKÖZÔ VÉLEMÉNYEK a) AZ ÁLLAMI FELELÔSSÉG. Az állam felelôsségét hangsúlyozó elgondolások középpontjában az áll, hogy a tartóssá vált munkanélküliség a rendszerváltás során bekövetkezett gazdasági átalakítás következménye. Az átalakításra ugyan szükség volt, ám azért egyes társadalmi csoportok nem kerülhetnek különösen hátrányos helyzetbe. Ha márpedig ez mindannyiunk ügye, akkor demokratikus viszonyok között elsôsorban az állam dolga, hogy adófizetôinek pénzébôl a hátrányba került társadalmi csoportokat kompenzálja. Kiemelt politikai és költségvetési prioritássá kell tehát tenni a tartós munkanélküliség felszámolását. Ehhez olyan gazdaságpolitikára van szükség, amely a munkanélküliségtôl különösen sújtott területeken koncentrált állami beruházások révén teremt új munkahelyeket (mégpedig versenyképes ágazatokban és foglalkozásokkal);
7
a)
a tartós roma munkanélküliség kérdését tisztán politikai kérdésként is kezeljék, hiszen nem választható el a nem romák és romák súlyosan egyenlôtlen hatalmi viszonyaitól.
olyan átképzési programokra és hozzájuk kapcsolódó (egy ideig államilag szavatolt) foglalkoztatáspolitikára van szükség, amelyek segítik a munkanélküliek munkaerôpiacra való visszavezetését; olyan munkanélküli-segélyezési ellátásra és olyan járadékokra van szükség, amelyek legalább jövedelmi tekintetben megakadályozzák, hogy a munkanélkülivé válás egyúttal csaknem automatikusan súlyos elszegényedést is jelentsen; az adózási és járulékfizetési rendszer olyan átalakítására van szükség, amely segíti, hogy az informális gazdaságba szorult tartós munkanélküliek ténylegesen végzett munkái elismert munkavégzésnek, azaz munkaviszonynak számítsanak.
E NÉZET KRITIKUSAI SZERINT a társadalmi részvétel és vita nem oldja meg a romák rossz gazdasági helyzetét. A roma munkanélküli-tömegeknek többre van szüksége, mint szavakra.
AZ ÜTKÖZÔ VÉLEMÉNY SZERINT a romák hátrányos helyzete nem a rendszerváltás következménye, hanem már a piacgazdaságra való áttérés elôtt is így éltek a romák Magyarországon. Ezért a mai államnak ebben nincs különleges felelôssége. A kritikusok szerint a romák munkaerô-piaci integrációját a gazdaságnak kell megoldania, és minden külön, speciális, romáknak szóló állami program csak növelni fogja a romák elkülönülését a többségi társadalomtól.
b)
b) A GAZDASÁGI SZEREPLÔK FELELÔSSÉGE. A gazdasági szereplôk felelôsségét hangsúlyozó elgondolások abból indulnak ki, hogy Magyarországon immár magángazdaság van, az állam közvetlenül keveset tehet a munka világában. Közvetlen lehetôségei mint tulajdonosnak legfeljebb a saját szûk munkaadói területén vannak. A munkanélküliség csökkentésének ügye ezért a munkaadók kezében van. Az állam dolga, hogy szabályozókkal ösztönözze ôket arra, hogy munkahelyi humánpolitikájukban prioritást adjanak a tartós munkanélküliek foglalkoztatásának. Ahhoz, hogy ez megtörténhessen, mindenekelôtt a foglalkoztatást terhelô, ma igen magas munkaadói adók és járulékok mérséklésére van szükség; külön ösztönzô kedvezményekre, munkahelyteremtô kedvezményes beruházási hitelekre van szükség; a részmunkaidôs foglalkoztatás munkaadói kedvezményekkel való támogatására, valamint jogi egyenjogúsítására van szükség. AZ ÜTKÖZÔ NÉZET SZERINT a piaci szféra képtelen megbirkózni ezzel a problémával, mivel a roma munkanélküliség óriási tömegeket érint, és tartóssá vált. A gazdaság szereplôinek nincs befolyása a munkaerô képzettségi szintjére és alkalmasságára. Ehhez célirányos támogatások kellenek, amelynek a forrása csak az állam lehet.
c)
c) A TÁRSADALMI FELELÔSSÉG. A közösségi szolidaritást a középpontba állító elképzelések abból indulnak ki, hogy a munkanélküliség nem tisztán gazdasági kérdés, hanem a társadalmi környezet is tehet valamit a kialakult helyzet javítására. Ebben az összefüggésben szokás hivatkozni a munkák önkéntes megosztásának nyugati példáira, valamint azokra a helyi kezdeményezésekre, amikor a munkanélküliek és a munkaadók egy kerekasztalhoz ülnek, hogy közös megoldást találjanak, vagy amikor hivatásos civil közvetítôk bevonásával igyekeznek elômozdítani a foglalkoztatás kiterjesztését. Azok az elgondolások, amelyek a civil tudatosság és fellépés kiszélesítésétôl remélik a munkanélküliség mérséklôdését, javasolják, hogy a tartós munkanélküliség problémája legyen a nyilvános közbeszéd meghatározó kérdése; roma és nem roma civil szervezetek tárgyalópartnerekként vegyenek részt az állami foglalkoztatáspolitika kialakításában;
8
d) AZ EGYÉN FELELÔSSÉGE. Az egyén felelôsségére építô elgondolások abból indulnak ki, hogy a munkák és az ôket elvégzôk egymásra találása nem egyszerûen az éppen elérhetô munkalehetôségek számától függ. Tapasztalatból tudható, hogy az ügyesek, a rátermettek, a tûz közelében lévôk a munkaerôpiacon megtalálják a szerencséjüket, sôt sokszor több munkahelyük is van egyszerre. A szegények körében különösen magas munkanélküliség egyik legfôbb oka, hogy az érintettek komoly hátrányban vannak az eredményes fellépéshez szükséges információk, kapcsolatok, valamint hatékony viselkedési jegyek dolgában. A tartós munkanélküliek körében ez a tendencia még tovább romlik. Ezért a tartós munkanélküliség felszámolásában különös jelentôsége van az attitûdöt javító, a jó és magabiztos fellépést elômozdító mentálhigiénés tréningeknek; a tanácsadó szolgáltatásoknak; az olyan közösségi programoknak, amelyek javítják a munkanélkülieknek a helyi társadalomba való beilleszkedését, és biztosítják közösségi részvételüket a munkavégzésen kívüli különbözô területeken; a munkavállalói jogok megismerésének és az érdekérvényesítési képességek erôsítését szolgáló programoknak és az ezeket segítô intézményeknek. E MEGKÖZELÍTÉS KRITIKUSAI SZERINT ez egy fontos szempont, de túl kevés a dolgok megoldásához. A munkanélküliség olyan tömeges a romák körében, hogy az egyéni felkészítés hatásfoka nagyon alacsony. A kritika további forrása, hogy a romák és nem romák munkakultúrája és hagyományai radikálisan eltérnek egymástól. Ebben a megközelítésben a cigányok azért kerülnek hátrányos helyzetbe a munkaerôpiacon és válnak olyan gyakran tartósan munkanélkülivé, mert nincs tapasztalatuk a rendszeres munkavégzésben, nem tudnak megfelelni a munkaadók elvárásainak, életmódjuk eltér a nem romákétól és a problémáik megoldására kizárólag a társadalomtól várnak gyógyírt. Az így kialakuló égetô szociális problémákat csak az mérsékelheti, ha rendszeres közmunkákkal elfoglaltsághoz és megélhetéshez jutnak a cigány családok, ami enyhíti a szegénységet és rendszeres munkára neveli a romákat; a növekvô pénzbeli szociális támogatások helyett – ami bár közvetlenül mérsékli a szegénységet, de a talpra álláshoz, a társadalomban való érvényesüléshez már nem elegendô, és a legszegényebbek legtöbbször nem is a legégetôbb problémák megoldására fordítják a támogatásokat – a közmunka végzéséhez kötjük a segélyek és járadékok kifizetését, ez ugyanis erôsíti, hogy a romák maguk is akarják a helyzetük megváltozását.
9
d)
E L K Ü L Ö N Í T É S AZ ISKOLÁKBAN, ELKÜLÖNÍTÉS A L A K Ó H E L Y E K E N MI A HÁTTERE A CIGÁNYOK ÉS NEM CIGÁNYOK ISKOLAI ELKÜLÖNÍTÉSÉNEK?
A lakóhelyi elkülönülés az iskolai elkülönülés erôsödésére is hatással van. Egyes iskolákban a környéken zajló el- és beköltözések következtében növekedni kezd a cigány tanulók aránya, amire a nem cigány családok sokszor úgy reagálnak, hogy igyekeznek más iskolába íratni a gyerekeiket. Leginkább Budapesten és a megyeszékhelyeken vannak könnyû helyzetben azok a szülôk, akik nem akarják, hogy gyerekeik olyan iskolába járjanak, ahol a cigányok aránya meghaladja az általuk elfogadott mértéket, hiszen a ma teljes iskolaválasztási szabadság mellett bôséges kínálatból szemezhetnek. A gyerekek átíratása azonban azokon a településeken is mindennapos gyakorlat, ahol helyben csak egy iskola van, és ahol ezért az iskolaváltoztatás azt jelenti, hogy a gyereknek az ezzel járó idôráfordítást, többletköltséget is vállalva egy másik településre kell járnia. Magyarországon a rendszerváltás óta tovább erôsödtek a társadalmi különbségek. Az egyenlôtlenség növekedésének egyik fontos oka az iskolarendszer, ezen belül is az általános iskolai rendszer egyenlôtlensége: egész életre meghatározó különbségeket hoz létre az a tény, hogy egyes tanulók gyengébb általános iskolai képzésben részesülnek, mint mások. Vannak olyan tanárok, akik nem szívesen tanítanak olyan iskolában, ahol többségben vannak a cigány gyerekek. Miközben a gyerekszám általános csökkenése miatt ma már sok helyen munkanélküliség fenyegeti a pedagógusokat, a sok roma tanulóval mûködô iskolákban még mindig sok képesítés nélküli tanár tanít.
HOGYAN JÖNNEK LÉTRE AZ ELKÜLÖNÍTETT OSZTÁLYOK? Azokban a fôként nagyobb létszámú iskolákban, ahol a cigány gyerekek aránya már jelentôs, de még nem elkerülhetetlen, hogy az iskola hosszabb távon tiszta cigány iskolává váljék, a nem cigány családok részérôl általában komoly nyomás nehezedik az iskolavezetésre. A nem cigány szülôk azt akarják elérni, hogy gyerekeiknek legalább ne kelljen egy osztályba járniuk a cigány és fôként a szegényebb, különösen a rossz családi körülmények közül érkezô cigány gyerekekkel. A nyomásgyakorlás legfôbb eszköze a nem cigány gyerekek átíratása más iskolába. Sok igazgató és pedagógus elismeri, hogy az iskoláján belül azért kellett az elkülönítés különféle technikáit alkalmazni, párhuzamos osztályokat létrehozni, mert megindult a nem cigány gyerekek elvándorlása, s ha nem akarták, hogy ez a folyamat felgyorsuljon, „lépniük kellett”. Bár már egy 1985-ös minisztertanácsi határozat kimondta, hogy meg kell szüntetni a cigány osztályokat, a cigány tanulók elkülönítése azóta sem szûnt meg. 2000 augusztusában például az akkori kormány kisebbségi biztosa a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Bogács polgármesterénél az ellen emelt szót, hogy a helyi iskolában • a roma gyerekeknek külön vécét kellett használniuk (egyazon épületben), • a nem roma diákoktól eltérôen, viaszosvászonnal borított asztalnál kellett étkezniük. A Szabolcs-Szatmár megyei tiszavasvári általános iskolájában • a roma tanulókat egészségügyi okokra hivatkozva eltiltották az iskola tornatermének és büféjének használatától, és • külön tartották meg számukra a ballagást.
10
2005 júliusában egy vizsgálat miatt került nyilvánosságra, hogy egy kerepesi általános iskolában jogellenesen listázták a roma tanulókat. A névsorokat minden év elején az igazgató kérésére készítették el, a tanároknak „ránézésre” kellett megállapítaniuk, kik romák. A gyerekek és szüleik nem is tudtak errôl. Ugyanebben a hónapban elsô ízben indult Magyarországon olyan per az iskolai szegregáció miatt, amelyet nem az érintettek kezdeményeztek. Az Esély a Hátrányos Helyzetû Gyermekeknek Alapítvány a miskolci önkormányzatot perelte be, mert állításuk szerint a városban úgy vontak össze papíron egy módosabb és egy szegényebb környéken lévô iskolát, hogy a gyakorlatban minden maradt a régiben: a gyerekek külön ünneplik az évnyitót és nem mennek együtt kirándulni. A cigány gyerekek iskolán belüli elkülönítését tiltó jogszabály kijátszására évtizedek óta bevált gyakorlat alakult ki. Például: • létrejönnek az elkülönülni vágyó családok gyerekeinek magasabb színvonalú oktatását szolgáló tagozatos osztályok, ahova – kivételképpen – bekerülhet néhány módosabb cigány család gyereke; • az iskolázatlan, alacsony jövedelmû nem cigány családokból is kerülnek gyerekek azokba az osztályokba, amelyeket elsôsorban a cigány gyerekek elkülönítése érdekében hoznak létre.
Sok helyen azért hoznak létre felzárkóztató vagy speciális tantervû osztályokat, hogy a cigány tanulókat el lehessen különíteni. A felzárkóztatás elvileg azt jelentené, hogy speciális készségfejlesztô pedagógiai módszerekkel igyekeznek csökkenteni azokat a hátrányokat, amelyek miatt a szegény, rossz társadalmi helyzetû családokból érkezô gyerekek már az iskolai pályafutásuk kezdetén sem tudnak lépést tartani a többiekkel. A felzárkóztató osztályokat mûködtetô iskolák többségében azonban nincsenek speciális programok, nem alkalmaznak a problémákat valóban enyhítô, a hátrányokat érzékelhetôen csökkentô módszereket. Még súlyosabb a helyzet a speciális tantervû osztályokban, amelyeket a csökkent értelmi képességû gyerekek oktatására hoztak létre. A kutatások egyértelmûen bizonyították, hogy a roma gyerekek közül sokkal többet minôsítenek fogyatékosnak és küldenek speciális osztályokba, mint ahogy az indokolt lenne. A gyerekek minôsítését az Áthelyezô Bizottságok végzik, a speciális osztályba kerülés egy olyan bélyeg, amelyet soha az iskolai pályafutás során nem lehet letörölni. Az iskolaköteles roma gyerekek 20 százalékát küldi a bizottság a speciális osztályokba, holott a valóban értelmi fogyatékos gyerekek aránya a romák között semmivel nem magasabb, mint a nem roma népességben, azaz körülbelül 5 százalékos.
Az 1999/2000-es tanévben a cigány általános iskolások bô egyharmada cigány többségû osztályban tanult. Az általános iskolás cigány gyerekek 15 százaléka olyan osztályba jár, ahol a gyerekek több mint fele, 11 százalékuk olyan osztályba, ahol több mint háromnegyede és 10 százalékuk olyan osztályba jár, ahol az összes gyerek cigány.
11
CIGÁNY GYEREKEK A SPECIÁLIS TANTERVÛ OSZTÁLYOKBAN
HÁNY CIGÁNY GYEREK TANUL ELKÜLÖNÍTVE A CIGÁNYOKTÓL?
HOGY TANUL A CIGÁNY GYEREK?
Több kutatás bizonyította, hogy a cigány gyerekek tanulási motivációja nem kisebb, mint a nem cigányoké, de az elkülönülés lerontja ezt a tanulási kedvet. A hátrányok további okozója a szociális helyzet, a cigány családok és a nem cigány családok kulturális különbözôsége, valamint sok esetben a nyelvi hátrányok (elsôsorban a beás és oláh cigányok nem kizárólag magyar anyanyelve). Ma a cigány gyerekek nagy többsége (80 százaléka) elvégzi az általános iskolát, igaz, sokan csak túlkorosan. Az általános iskola után a cigány diák továbbtanulásának leggyakoribb terepe a szakmunkásképzô iskola. 2003-ban a cigányok 5-6 százaléka végzett középiskolát, ennél alacsonyabb az egyetemre vagy fôiskolára járók aránya. A 20–24 éves korcsoport tagjainak 1,2 százaléka jár felsôoktatási intézménybe, ami jelentôsen kevesebb, mint a nem cigány fiataloknál, akiknek 40 százaléka jár egyetemre vagy fôiskolára. Ugyanakkor folyamatosan növekszik a tovább tanuló és a középiskolába beíratkozó cigányok száma; a témával foglalkozó kutatók valószínûnek tartják, hogy a roma felnôtt lakosságban a középiskolát végzettek aránya néhány év múlva eléri vagy meg is haladja a 20 százalékot. (Országos átlagban ez az arány 30 százalék fölött van.)
EGY PÉLDA JÁSZLADÁNYBAN FALLAL VÁLASZTOTTÁK EL A GYEREKEKET 2000 novemberében Jászladány nagyközség polgármestere javaslatot tett egy alapítványi iskola létrehozására. A község tehetségesebb gyerekeinek megfelelô színvonalú oktatást kívántak biztosítani, és el akarták érni, hogy a szülôk ne vigyék el a gyerekeiket a településen kívülre. A javaslat szerint az önkormányzati iskola egy részét egy pedagógusi csoport rendelkezésére bocsátják magániskola létesítésére, míg az önkormányzati iskolában tovább folyik azoknak az oktatása, akik a polgármester szerint nem képesek lépést tartani a többiekkel. A lemaradásra ítélt tanulók jelentôs része roma volt. A kezdeményezés etnikai konfliktussá terebélyesedett. A roma közösség a cigány gyerekek iskolai elkülönítésére irányuló kísérletként értékelte a tervet, és fellépett ellene. Az iskola igazgatója azzal érvelt, hogy a felvételikor senkit nem kérdeztek meg származásáról, és mindenkit felvettek, aki vállalta az alapítványi iskola feltételeit, többek között a havi 3000 forintos tandíj befizetését. Az iskola ellenzôi szerint az összeg kifizetésére a legtöbb cigány családnak nincs módja. Az elkülönített oktatás 2002 szeptemberében el is indult, egy pozdorjafallal választották el az alapítványi és az önkormányzati osztályokba járó gyerekeket az iskolán belül. Azonban csupán egyetlen napig létezett a fallal kettészelt iskola: a megyei közigazgatási hivatal ugyanis bevonta az iskola mûködési engedélyét, és az oktatási tárca megtagadta az állami támogatás igényléséhez elengedhetetlen iskolai regisztrációs szám kiadását. A község képviselô-testülete újra egybenyitotta az iskolaépületet. Novemberben kiderült, hogy hivatalosan mégsem jogszerûtlen az iskola, így 2003 ôszén törvényesen megkezdhette mûködését. Ekkor ismét fellángoltak az indulatok a településen, ugyanis a roma jogvédôk szerint az alapítványi iskolába nem engedték beíratkozni azokat a cigány gyerekeket, akiket szüleik oda akartak járatni. 101 roma szülô jelezte írásban, hogy a magániskolába kívánja járatni a gyerekét, de mindössze öten kaptak jelentkezôlapot az iskola munkatársaitól. A jászladányi eset azt mutatja, hogy az oktatási kormányzat szegregációellenes politikája esetenként megtörik az érdekeltek erôs elkülönítési törekvésein. A faluban megvalósult a cigány és a nem cigány gyerekek külön-külön iskolája. Ez akkor is igaz, ha néhány cigány gyerek helyet kapott az alapítványi iskolában.
12
A cigányok társadalmi kirekesztettséggé mélyülô leszakadásában kiemelt szerepet játszik növekvô társadalmi szegregációjuk. A szegregációt kiválthatja maga a szegénység, felerôsítik a helyi közösségek cigány és nem cigány lakosainak részben eltérô kulturális hagyományai és elmélyíti a cigánysággal szemben megnyilvánuló diszkrimináció. Ha a szegénység és a diszkrimináció mértéke csökken, akkor a szegregáció is mérséklôdhet, de ez fordítva is igaz: a szegregáció mérséklésével csökkenhet a cigányság megkülönböztetése és szociális leszakadása. Ma Magyarországon a szegregáció egyik legjellemzôbb színtere az iskola.
MIT LEHET TENNI AZ ISKOLAI SZEGREGÁCIÓ CSÖKKENTÉSE ÉRDEKÉBEN?
ÜTKÖZÔ VÉLEMÉNYEK a) AZ ISKOLAI SZEGREGÁCIÓ MEGAKADÁLYOZÁSA. Az iskoláknak nem szabad megengedni külön cigány osztályok szervezését, mert a származás szerinti elkülönítés sérti az emberi méltóságot. Az államnak minden eszközzel tiltania kell az iskolai szegregációt, mert ez a hátrányos szociális körülmények között élô cigány gyerekek tanulási esélyeit rontja. A külön cigány osztályokban rendre rosszabbak az oktatás körülményei, gyengébb a pedagógusok képzettsége és felkészültsége. Az oktatás rosszabb épületekben folyik, alacsonyabbak a tanulókkal szemben támasztott követelmények, kisebb a gyerekek tudása. Mindez hátrányos az ide járó gyerekekre nézve, hiszen rendkívül károsan befolyásolja továbbtanulási esélyeiket. Az állam egyrészt a törvény betartatásának szigorával lépjen fel minden iskolai szegregáció ellen, másrészt integrációs programja keretében külön normatívával támogassa azokat az iskolákat, amelyek csökkentik az iskolákon belüli, illetve a települések iskolái között tapasztalható esélyegyenlôtlenséget. AZ ELLENKEZÔ NÉZÔPONT SZERINT viszont a központi akarat következtében lehet, hogy formálisan megszûnik a cigány gyerekek és a többiek iskolai elkülönítése, de azok a nehézségek, amelyek a cigány és nem cigány gyerekek együttes tanulásából fakadnak, fennmaradnak. A cigány gyerekek lemaradása visszahúzza a többi diák tanulmányi elômenetelét, és arra sincs mód az integrált iskolai rendszerben, hogy a hátrányokkal küzdô roma fiatalok külön figyelmet és speciális lehetôségeket kapjanak, amelyre egy külön, a hátrányos helyzetbôl induló cigány tanulóknak szervezett képzésben lehetôség nyílna. b) A KÜLÖN FEJLESZTÉS ÚTJA AZ ISKOLARENDSZERBEN. A hátrányos helyzetbôl induló cigány tanulók iskolai sikerességét jobban szolgálja az, ha külön osztályokban tanulnak. A külön cigány osztályokban a cigány gyerekeknek több a sikerélményük, kevesebb iskolai kudarcot élnek meg és a magukhoz hasonlók közegében gyorsabban haladnak. A roma gyerekek iskolai felzárkóztatását speciális képzési intézmények, a cigányság kulturális különbözôségére és hagyományaira építô tantervek és módszerek segítik leginkább. Ezek a programok hozzájárulnak ahhoz, hogy késôbb a roma tanulók hátrányok nélkül vegyék fel a versenyt az integrált oktatási intézményekben a nem roma diákokkal. AZ ELLENKEZÔ NÉZÔPONT SZERINT a szervezett elkülönítés a kultúrák elválasztásához, a másság elmélyüléséhez vezet, és utat nyit a szegregáció véglegessé válásának. Mindez lehetetlenné teszi a fiatal roma generációk társadalmi integrációját. A helyes út az integrált képzés, amelyen belül a hátrányos helyzetû gyerekek tehetséggondozását egyéni odafigyeléssel és foglalkozással, speciális támogatásokkal lehet a legjobban szolgálni. c) A SZABAD ISKOLAVÁLASZTÁS JOGA. Az iskolaválasztás szabadsága olyan jog, amelyet még az esélyegyenlôség nevében sem lehet korlátozni. A szülôk szabadon választhatják meg, hogy gyerekeik hol és kikkel tanuljanak együtt. AZ ÜTKÖZÔ NÉZÔPONT SZERINT ez a jog tetszetôs az állampolgároknak, viszont az iskoláknak azt is garantálniuk kell, hogy egyenlô esélyeket biztosítsanak mindenkinek, beleértve a roma gyerekeket is. Ezért a szabad iskolaválasztás joga korlátozható, akár a területi jogosultság elve alapján, akár olyan, az iskolák számára elôírt kvótákkal, amelyek biztosítják, hogy a roma gyerekeknek is esélyük legyen bekerülni a magasabb színvonalú, jobb képzést nyújtó iskolákba.
13
a)
b)
c)
LAKÓHELYI SZEGREGÁCIÓ ÉS CIGÁNYTELEPEK
Egy 1971-es országos kutatás szerint akkor Magyarországon a cigányok kétharmada cigánytelepen élt. A cigánytelepek rendszerint egy-egy település szélén, például a falu utolsó utcájában, nagyobb városokban pedig meghatározott kerületekben voltak. A telepek nagy része vályog- vagy sárfalú házakból állt, a higiéniás viszonyok rendkívül rosszak voltak. Az 1971-es felmérés szerint a cigányok lakásviszonyai sokkal rosszabbak voltak a nem cigányokénál, a lakások közel felében nem volt villany, vezetékes víz csupán 8, WC csupán 3 százaléknál volt a lakáson belül. A cigánytelepek felszámolására már 1965-ben kormányprogram indult, melynek keretében az állandó keresettel rendelkezô cigányok kedvezményes kamatú kölcsönt vehettek fel úgynevezett „CS” (csökkentett értékû) új házak építtetésére vagy megüresedô régi parasztházak megvásárlására. A lakásszínvonal ezzel valamelyest javult, de a csökkent értékû házak legtöbbje ugyanúgy rossz életkörülményeket jelentett, telepszerûen épült. A régi parasztházak vásárlására pedig leginkább a rossz gazdasági helyzetben lévô falvakban volt lehetôség. A 90-es évek közepére nagymértékben csökkent a telepen élô romák száma. Míg a 70-es években a romák kétharmada lakott telepen, addig 1993-ban már csak 14 százalékuk. Ugyanakkor a romák kétharmada olyan környéken lakott, ahol a szomszédságban is csak vagy zömmel cigányok laktak. A 90-es évekre a romák még mindig olyan minôségû lakásokban éltek, mint a nem cigány lakosság húsz évvel korábban. 2003-ban a 4-5 fôs roma családok harmada egyszobás lakásban lakott.
NAPJAINKBAN LÉTEZIK-E MÉG A LAKÓHELYI ELKÜLÖNÜLÉS? Ma a cigányok hat százaléka lakik telepeken, ám a telepek nagy többségének felszámolása nem szüntette meg a cigányok elkülönülését, sôt megnôtt a lakóhelyi elkülönülés aránya. A legfrissebb kutatás szerint 2003-ra visszaálltak a 70-es évekbeli arányok, miközben az elkülönülés formája megváltozott. Nincsenek már telepek, de a településen belül ugyanúgy egy területre, egy utcába vagy kerületbe koncentrálódnak a roma lakosok. A cigányok több mint fele olyan helyen lakik, ahol kizárólag vagy túlnyomórészt cigányok vannak a környezetükben, szomszédságukban. Ha be is költöztek a település szélérôl vagy külterületérôl a központba, ott is egymáshoz közel, egymás szomszédságában laknak. Összességében ma a cigány családok megint közel kétharmada lakik a nem cigányoktól elkülönülve. Cigányok lakásai és lakóhelyi elkülönülés napjainkban (1993-as és 2003-as adatok, százalékban) (1993-as és 2003-as adatok százalékban)
Cigányok lakásai és lakóhelyi elkülönülés napjainkban
56
60
1993-ban
50 40
30
30
29
2003-ban
29 22
20
17 9
10
5
0 csak cigányok laknak a közvetlen környezetben
vegyesen laknak cigányok és nem cigányok
többségében nem cigányok laknak a közvetlen környezetben
nem laknak a közelben cigányok
14
Az, hogy a cigányok többsége ismét a nem cigányoktól elkülönülve él, több dologgal magyarázható. A cigányok 1990 elôtt is azokra a településekre vagy városrészekbe költöztek, amelyekbôl a romló viszonyok miatt a nem cigányok fokozatosan elköltöztek. A 60-as években a kollektivizálás, késôbb az aprófalvak elsorvasztása miatt tömeges volt a falvakból való elvándorlás. A megüresedett házakba szegény családok, köztük többségében cigányok költöztek. A 90-es évektôl új jelenségek léptek fel. Nôtt a különbség a gazdagok és a szegények között: a tehetôsebbek elköltöztek korábbi lakhelyeikrôl, és helyükbe szegényebb vagy szegény családok költöztek. A kialakuló piacgazdaság körülményei között felerôsödtek a régiók közötti különbségek, a munkanélküliség és a nyomában járó szegénység sokkal kevésbé sújtotta az ország fejlettebb, középsô és nyugati részét, mint a fejletlenebb északi, keleti, alföldi és dél-dunántúli területeket. A rossz helyzetben lévô helyekrôl elmennek azok, akik mozdulni tudnak, és maradnak azok, akik erre nem képesek. A hátrányos helyzetû településekre beköltözôk elapadhatatlan forrását jelentik ma azok a szegény városi családok, akik olyan magas lakbér- és közüzemidíj-hátralékot halmoztak fel, hogy kénytelenek a városi lakásukat eladni. A roma családok elkülönülését fokozza, hogy egyes önkormányzatok mindent elkövetnek annak érdekében, hogy a roma családok száma ne növekedjen a településen. Egy 1998-as kutatásban a válaszoló helyhatósági vezetôk közel fele foglalt úgy állást, hogy nem szeretne több romát a településén. Ha nem történik tudatos beavatkozás a folyamatokba, akkor a cigányok és a nem cigányok elkülönülése és a szegregáció minden bizonnyal erôsödni fog.
MI A LAKÓHELYI ELKÜLÖNÜLÉS OKA?
EGY PÉLDA LEROMBOLTÁK A HÁZAT, HOGY NE KÖLTÖZZÖN BE ROMA CSALÁD 2002 szeptemberében a Tolna megyei Németkéren a paksi önkormányzat egy házat szeretett volna megvásárolni egy olyan roma családnak, akinek a paksi háza életveszélyessé vált. Németkér szinte teljes lakosságának részvételével lerombolták a megvételre kiszemelt házat azért, hogy megakadályozzák a roma család beköltözését. Németkéren a rendôröknek kellett rendet teremteni, kiérkezésükkor ugyanis a helybeliek már lebontották a tetôt, majd az ablakokat és ajtókat kezdték szétzúzni. A németkéri házrombolás után tiltakozó akciót indított hat Tolna megyei település néhány száz lakója, pusztán azért, mert úgy tudták, a paksi hajléktalan romák a közelükbe költöznének. Ezért a paksi önkormányzat elé vonultak, és azt követelték a várostól: oldják meg a jelenleg hajléktalan roma családok sorsát a paksiak, és ne engedjék ôket a környezô településeken házakat venni. A demonstrálók azért tiltakoztak, mert a beköltözni akaró romákat bûnözôknek tartották. A tüntetés fôszervezôje, egy faddi önkormányzati képviselô közleményében Paks önkormányzatát okolta a helyzet elmérgesedése miatt: szerinte a városi önkormányzat a környezô településekre akarja hárítani a „közismerten bûnözô, munka és szakma nélküli családok” okozta problémát. Kaltenbach Jenô kisebbségi ombudsman vizsgálatot indított az esettel kapcsolatban, ami megállapította, hogy diszkrimináció történt. Az ombudsman szerint a paksi önkormányzatnak idôben segítséget kellett volna nyújtania az életveszélyes állapotba került épületben lakó romáknak, ezt azonban nem tette meg. Az ombudsman szerint az is egyértelmû, hogy Németkéren bûncselekmény történt, ugyanakkor furcsának tartja, hogy a rendôrség ismeretlen tettes ellen folytat nyomozást.
15
MIT LEHET TENNI A LAKÓHELYI SZEGREGÁCIÓ CSÖKKENTÉSE ÉRDEKÉBEN?
Ma Magyarországon a lakóhelyi szegregáció legdurvább eseteit a cigánytelepek jelentik, de idesorolhatók a városrehabilitációk során kialakuló városi cigánygettók, illetve azok az aprófalvak, ahol mára már szinte kizárólag cigányok laknak. A gettók elviselhetetlen életkörülményeinek megítélésében a közvélemény viszonylag egységes, de a jelenség magyarázatára felhozott okok, illetve a szegregáció mérséklésére szolgáló lehetséges lépések tekintetében egymással élesen vitázó álláspontokkal lehet találkozni.
ÜTKÖZÔ VÉLEMÉNYEK a)
b)
c)
d)
a) A CIGÁNYGETTÓK TELJES ÉS RADIKÁLIS FELSZÁMOLÁSA KÖZPÉNZEKEN. A társadalom közös felelôssége, hogy minél elôbb megszûnjön az összes cigánytelep Magyarországon. Ehhez jelentôs kormányzati pénzt és segítséget kell biztosítani. Az államnak vissza nem térítendô lakásvásárlási támogatást kell nyújtania a cigánytelepen élôknek, hogy ott vásároljanak házat, lakást maguknak, ahol szeretnének, vagy fel kell vásárolnia az ország területén álló üres lakásokat, és kedvezménnyel eladnia a telepen élôknek, hogy elköltözhessenek. Céltámogatásra van szüksége a helyi önkormányzatoknak, hogy belterületi lakásokat építsenek a cigánytelepen élôknek, és oda átköltöztessék ôket. AZ ÁLLAMI ERÔFORRÁSOKON NYUGVÓ TELEPFELSZÁMOLÁS ELLENZÔI viszont úgy érvelnek, hogy ezek a támogatások túl költségesek, egy ilyen program túl nagy terhet ró a többségi társadalomra, miközben a nem romák is komoly nehézségekkel küszködnek, és semmi garancia sincs arra, hogy a támogatások végül valóban a telepek megszûnéséhez vezetnek, nem pedig újabb gettók megszületését eredményezik. b) TÁMOGATOTT LAKÁSPROGRAMOK. Az államnak az elnéptelenedô településeken kell lakást, házat vásárolnia a cigánytelepeken élôk részére, majd azt kiutalni számukra, vagy külterületeken kell lakótelepet létrehozni a telepi cigányok számára. Jobb, ha a cigányok külön élnek és nem zavarják a rendes életmódú nem cigány lakosokat. ENNEK ELLENZÔI SZERINT túl nagyok a költségek, miközben a megoldás diszkriminatív a cigányokkal szemben, és a végeredmény a lakóhelyi szegregáció újratermelése, csak más formában. c) AZ EGYÉN FELELÔSSÉGE. A cigányoknak maguknak kell megoldani a helyzetüket. Kell állami vagy önkormányzati támogatás, de ez csak annak jár, aki maga is hajlandó valamit tenni, hogy javítson lakáshelyzetén. AZ ÜTKÖZÔ NÉZÔPONT SZERINT ma a cigányok nincsenek abban a helyzetben, hogy képesek legyenek megváltoztatni az elfogadhatatlan lakáskörülményeiket. Hiányoznak az ehhez szükséges anyagi erôforrásaik, és biztos munkahely nélkül a piaci erôforrásokhoz (például bankhitel) sem férhetnek hozzá. d) A KÖZÖSSÉG ÉRDEKE. Ha egy falu úgy gondolja, hogy a teleprôl beköltözôk vagy más telepekrôl átköltözôk miatt túl sok cigány lakik a településen, illetve hogy a betelepülôk veszélyeztetik az ott lakók biztonságát, jogukban áll megakadályozni azt. Ha pedig ebbôl konfliktus támad, a hatóságoknak is jogukban áll beavatkozni, és megakadályozni az idegenek beköltözését. AZ ELLENKEZÔ NÉZÔPONT SZERINT viszont mindenkinek joga van hozzá, hogy ott éljen, ahol akar. Ha egy cigány család lakást vásárol valahol magának, és ezt a település vagy a környék lakói nem nézik jó szemmel, és meg akarják akadályozni a család beköltözését, a beköltözôket a hatóságoknak minden eszközzel meg kell védeni.
16
MEGKÜLÖNBÖZTETÉS A Magyar Köztársaság Alkotmánya, jogrendszerünk alaptörvénye bármilyen társadalmi csoport hátrányos megkülönböztetését tiltja, és szigorúan bünteti. Az Alkotmánynak a megkülönböztetéssel foglalkozó paragrafusai: 70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül. (2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti. (3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlôség megvalósulását az esélyegyenlôtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti. 70/B. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a munkához, a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához. (2) Az egyenlô munkáért mindenkinek, bármilyen megkülönböztetés nélkül, egyenlô bérhez van joga. (3) Minden dolgozónak joga van olyan jövedelemhez, amely megfelel végzett munkája mennyiségének és minôségének. A mindennapok gyakorlatában azonban a jogban meghatározott elvek gyakran csorbát szenvednek. Az utóbbi években – nem kis részben az Európai Uniótól érkezô ismételt bírálatok hatására – a cigányokkal szembeni diszkrimináció a politikai viták fontos témája lett. Egyre több területrôl érkeztek jelzések arra, hogy a romák lényegében fogantatásuk pillanatától hátrányos megkülönböztetés áldozatai. Gyakori diszkrimináció éri ôket a terhesgondozás és a szülészeti ellátás során, majd a gyermek megszületésétôl fogva a többségi társadalommal való érintkezés minden területén: a játszótereken, az óvodákban, az iskolákban, késôbb a munkavállalásban, a lakókörnyezetben, de még a szabadidô eltöltésének színteréül szolgáló szórakozóhelyeken is. A nem romák részérôl elszenvedett hátrányos megkülönböztetés a romák tartósan rossz társadalmi helyzetének egyik fontos forrása. A diszkrimináció önmagában véve is súlyos társadalmi kérdés, hiszen emberek folyamatos megalázásához és jogaik folyamatos csorbításához vezet. Ráadásul azonban az élet kemény tényeivel – az alacsony iskolázottsággal, a magas arányú munkanélküliséggel, a szegénységgel, a rossz lakásviszonyokkal, a veszélyeztetett egészségi állapottal – állandó kölcsönhatásban érvényesül, és ezzel erôteljesen hozzájárul a romák társadalmi kirekesztôdésének tartós fennmaradásához. Tájékoztató füzetünk korábbi fejezeteiben a hátrányos megkülönböztetés két fontos területérôl, az iskolai és a lakóhelyi elkülönítésrôl már volt szó. Itt három további kérdéskört érintünk: a romákkal szembeni nyílt és rejtett diszkrimináció megnyilvánulási formáit a foglalkoztatásban, a rendôrségi eljárásokban, illetve az igazságszolgáltatásban, valamint a mindennapi kikapcsolódások színterein, a szórakozóhelyeken.
17
MIT MOND A MAGYAR JOG A HÁTRÁNYOS MEGKÜLÖNBÖZTETÉSRÔL?
MI A HÁTRÁNYOS MEGKÜLÖNBÖZTETÉS KÖVETKEZMÉNYE?
A magyarországi cigányok túlnyomó többsége a társadalom leghátrányosabb helyzetû rétegeihez tartozik: az etnikai csoport jövedelmi, foglalkoztatottsági, lakóhelyi és iskolázottsági helyzete egyaránt jelentôs mértékben az országos átlag alatti. A statisztikákból kivilágló hátrányos helyzetnek részben oka, részben következménye is a cigányságot a többségi társadalom részérôl érô hátrányos megkülönböztetés. Az alacsony iskolázottság, a szegénység, a munkanélküliség, az elmaradott lakóhely és a hátrányos megkülönböztetés egymással kölcsönhatásban határozzák meg a cigányság társadalmi helyzetét: a diszkrimináció következtében a cigányok iskolázatlanok, nehezebben kapnak munkát; aki munkanélküli, az szegény lesz, aki szegény, az csak elmaradott vidéken tud megélni és így tovább. A rossz társadalmi helyzet tényezôi folyamatosan termelik újra egymást.
hátrányos megkülönböztetés
Munkaerô-piaci kutatások eredményeibôl tudjuk, hogy ha azonos iskolai végzettséggel rendelkezô romák és nem romák csoportjait hasonlítjuk össze – akik tehát képzettségük alapján elvileg hasonló lehetôségekkel indulnak a munkaerôpiacon –, nyilvánvalóvá válnak a különbségek: a nyolc osztályt végzett cigányok között háromszor annyi a munkanélküli, mint a nyolc általánost végzett nem cigányok között.
Munkanélküliség a 8 osztályt végzettek között
Munkanélküliség a 8 osztályt végzettek között
90% 80%
munkanélküliség
70% 60%
van munkájuk
50% 40%
munkanélküliek
30% iskolázatlanság
20%
szegénység
10% 0% nem cigányok
MEGKÜLÖNBÖZTETÉS A MUNKAERÔPIACON
cigányok
elmaradott lakóhely Számos kutatás és egyre sokasodó mindennapi tapasztalatok jelzik, hogy a roma munkanélküliség nagy arányához az eddigiekben felsorolt tényezôkön túl hozzájárulnak a többségi társadalom elôítéletei és az ezekbôl táplálkozó hátrányos megkülönböztetés.
PÉLDÁK MIÉRT SOK A ROMÁK KÖRÉBEN A MUNKANÉLKÜLI?
A MUNKAHELYI DISZKRIMINÁCIÓRA A Csongrád Megyei Munkaügyi Központ 2000. decemberi beszámolója szerint a munkaadók még akkor sem vesznek fel cigányokat, ha az állam komoly adókedvezményt ad minden roma munkás után. A cigány származású munkakeresôk részére jóformán csak a közhasznú munka jelent lehetôséget az elhelyezkedésre. A foglalkoztatási diszkrimináció, bár szinte mindenhol jelen van, különösen erôs az ország azon régióiban, ahol sok jelentkezô közül választhatnak az alkalmazók.
A romák között azért nagyon sok a munkanélküli, mert: • a cigányság iskolázottsága jóval alacsonyabb az országos átlagnál, • a roma népesség zömmel az ország legszegényebb és a modernizációban leginkább hátramaradott régióiban él, • a rendszerváltás elôtt fôképp olyan ágazatokban és/vagy foglalkozásokban dolgoztak, melyek a rendszerváltás után szinte teljesen megszûntek.
A munkaerô-piaci diszkrimináció leginkább a felvételnél és az elbocsátásoknál jellemzô, vagyis a cigány dolgozót eleve, már ránézésre nem veszik fel, vagy ha mégis, akkor hamar elbocsátják.
18
19
Az emberi jogok védelmével foglalkozó Magyar Helsinki Bizottság 1996-os kiadványában beszámol arról, hogy egyes munkaügyi központok eleget tesznek a munkáltatók kérésének, miszerint ne közvetítsenek számukra cigány munkanélkülit, illetve a cigány munkanélkülieket a nyilvántartásokban jelekkel (pl. *, C betû) megkülönböztetik a nem cigányoktól.
A lopás vétsége, illetve rablás esetén a romák az átlagnál jóval hosszabb ideig várnak az iratismertetéstôl az elsô tárgyalásig, és a kiszabott büntetések nemében és súlyában is különbözik a roma és nem roma elkövetôk kezelése.
EGY PÉLDA CIGÁNYOKAT BÁNTANI SZABAD?
A munkaadókkal kapcsolatban hasonló tapasztalatokról számolt be 2002ben a Fôvárosi Munkaügyi Központ egyik ügyintézôje. Elmondta, hogy a központban ugyan nem tartják számon a munkanélküliek származását (ami jogszabálysértô is lenne), de ennek ellenére gyakori, hogy a központhoz forduló munkaadók szeretnék kizárni a roma jelentkezôket. Legtöbbször telefonon jelzik, hogy „barna egyént nem kívánnak foglalkoztatni”. Véleménye szerint a központ csak akkor tudna fellépni az ilyen diszkrimináció ellen, ha a munkaadó nyíltan elismerné: azért utasított el egy kiküldött jelentkezôt, mert az roma. Ezt azonban senki nem írja le az igénylôlapon. A Nemzeti Etnikai Kisebbségi Jogvédô Iroda 2001-ben kutatást végzett a Fôvárosi Munkaügyi Központok kirendeltségein. A kutatás célja az volt, hogy megvizsgálják, érvényesül-e a hátrányos megkülönböztetés a napi gyakorlatban. A kirendeltségek dolgozóinak egyharmada azt tapasztalta, hogy a munkaadók gyakran kérik, hogy roma származásút ne közvetítsenek számukra. A munkanélküliek gyakrabban próbálnak újsághirdetés vagy ismerôsök által munkát keresni, mint a munkaügyi központokon keresztül. A Nemzeti Etnikai Kisebbségi Jogvédô Irodába érkezô panaszokból az derült ki, hogy a roma munkanélküliek közül sokan úgy vélik: a hátrányos megkülönböztetés leggyakrabban a munkára való jelentkezés közben valósul meg. A cigány munkavállaló még az esélyét sem kapja meg annak, hogy bizonyítsa, rátermett a meghirdetett állásra.
MEGKÜLÖNBÖZTETÉS AZ IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁSBAN
A Magyar Helsinki Bizottság 1998 és 2002 között 1200 lopási és rablási ügyet elemzett. Azt vizsgálták, hogy a büntetôeljárásban és a bíróság ítéletében szerepet játszik-e az etnikai hovatartozás. Az elemzés eredménye szerint a felnôtt roma vádlottakat azonos vádpontokért a nem romáknál nagyobb arányban ítélték szabadságvesztésre. A vizsgálat azt is kimutatta, hogy a romákat sokkal gyakrabban igazoltatják, és még a priuszosoknál és a társas elkövetôknél is gyakrabban állítják elô a cigány gyanúsítottakat. Egy 1996-os kutatás, amely magyar rendôrök körében készült a cigányokkal kapcsolatos véleményekrôl, kimutatta, hogy a rendôrök fokozott bûnözési hajlandósággal jellemzik a cigányokat. • A megkérdezett rendôrök 54 százaléka a cigány kisebbséget összekapcsolja a bûnözô életmóddal. • A rendôrök többsége (78 százalék) kétségét fejezte ki az iránt, hogy a romákhoz hasonló szociális helyzetû nem roma népességen belül ugyanakkora volna a bûnözôk aránya, mint a roma kisebbségen belül. A tényleges adatok ugyanakkor azt jelzik, hogy a két csoport bûnözési rátája között nincs különbség. • A rendôrök 71 százaléka szerint, ahol nincsenek cigányok, ott jóval könnyebb a rendôri munka. 53 százalékuk szerint a cigánytelepek felszámolása, a romák „szétszóródása” nehezíti a rendôri munkát.
20
2005 februárjában került fel az internetre az a számítógépes játék, aminek a célja a magyar cigányság kiirtása. Az Oláh Action címû játékban a játékos többféle lôfegyver közül választhat, és amikor sikerül az etnikai kisebbség teljes kiirtása egy megyében, a terület fehérré válik. A játék akkor ér véget, ha a játékos Magyarország minden köziga zgatási egységébôl likvidálta a romákat. A játék mottója is a kiirtásra buzdított: „Cél, hogy Magyarország megyéin végighaladva megtisztítsd az országot a cigányoktól!” A Nemzeti Etnikai Kisebbségi Jogvédô Iroda uszítónak és felháborítónak ítélte a játékot, ezért feljelentést tett a játék készítôi ellen, és az internetszolgáltató levette a játékot a világhálóról. Három hónappal késôbb aztán újra elérhetôvé vált az interneten a játék. Akkor a RomNet roma internetes portál tett büntetôfeljelentést. A játék internetes elérhetôségét és a gyûlöletkeltô írások másolatát eljuttatta a Budapesti Rendôr-fôkapitánysághoz (BRFK). A BRFK vizsgálati osztálya közösség elleni izgatás gyanúja miatt ismeretlen tettes ellen indított nyomozást, aztán meglehetôsen hamar, egy hónappal késôbb meg is szüntette az eljárást, mivel úgy ítélte meg, hogy a cigányok kiirtásával kapcsolatos játék nem uszító. A BRFK július eleji közleményében úgy fogalmazott, hogy „bûncselekmény hiányában szüntették meg az Oláh Action játékkal kapcsolatban indított nyomozást, mivel az a játék tartalma alapján az uszítás fogalomkörébe nem illeszthetô. Kétségtelen, hogy a hangvétele, illetve a játék módja a cigány közösséggel szemben megvetést tükröz, illetve a játék közben megjelenô feliratok használják a gúnyolódást, mint a lejáratás eszközét, azonban mindez az uszítás fogalomkörébe nem illeszthetô.” A rendôrség indoklása szerint a játék azért nem uszító, mert nem vált ki erôszakos cselekvést a játékosból. Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa és a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok ombudsmanja szerint igenis uszító a játék és súlyosan sérti az emberi méltóságot. „Az a játék, amely a romákat céltáblának tekinti, és amelyben a játékosok végsô célja e népcsoport virtuális kiirtása, rendkívül sértô, megalázó a roma kisebbség tagjaira nézve, és mind jogilag, mind erkölcsileg elfogadhatatlan” – írta a két ombudsman.
Számos személyes beszámolóból, televíziós riportból és újságcikkbôl tudjuk, hogy ma Magyarországon gyakran elôfordul: roma vagy romának vélt személyeket nem engednek be egy-egy étterembe, diszkóba, panzióba. A Nemzeti Etnikai Kisebbségi Jogvédô Iroda a hozzájuk beérkezô észrevételeket követôen teszteli a bepanaszolt vendéglátóhelyeket, naplót vezet a történtekrôl, majd ha beigazolódni látszik a hátrányos megkülönböztetés gyakorlata, a Fogyasztóvédelmi Fôfelügyelôségnek jelzi a tapasztaltakat. A felügyelôség, amennyiben megalapozottnak látja az esetet, büntetést ró ki az érintett vendéglátóhelyre.
21
MEGKÜLÖNBÖZTETÉS A SZÓRAKOZÓ- ÉS VENDÉGLÁTÓHELYEKEN
EGY PÉLDA A DEBRECENI PANZIÓBAN CIGÁNYOKNAK NINCS HELY
MIT LEHET TENNI A ROMÁKKAL SZEMBENI DISZKRIMINÁCIÓ VISSZASZORÍTÁSA ÉRDEKÉBEN?
2004-ben egy roma lap képzést szervezett munkatársainak Debrecenben, s a hivatal egyik munkatársa szervezôként telefonon megkereste a debreceni N. Panzió tulajdonosát, hogy árajánlatot kérjen a képzés résztvevôinek elszállásolására. A telefonbeszélgetés során az újság munkatársa arra kérte a tulajdonost, hogy faxon küldjön számára árajánlatot a RomaWeb Szerkesztôség címére. Miután a panzió tulajdonosa meghallotta a címet, megkérdezte, hogy „kisebbséghez tartozók is lesznek-e a társaságban”, majd amikor megtudta, hogy a résztvevôk több mint fele roma, határozottan közölte, hogy ebben az esetben sajnos nem tudnak szállást biztosítani. Ezután döntött úgy a Nemzeti Etnikai Kisebbségi Jogvédô Iroda, hogy tesztelik a panziót: a tulajdonos valóban hátrányos megkülönböztetést alkalmaz-e a romákkal szemben. A teszt keretében az iroda megbízott két roma és két nem roma tesztelôt, hogy keressék fel a panziót és kérjenek szállást egy éjszakára. A szállást kérôket mindkét esetben a panzió tulajdonosa fogadta, aki a romákkal azt közölte, hogy nincsen szabad szobája, míg az utánuk tíz perccel érkezô nem roma vendégeknek többféle szobát is ajánlott. A megyei Fogyasztóvédelmi Felügyelôség ezután vizsgálta a panzió tulajdonosának tevékenységét, s határozatában kifejtette, hogy a panzió vezetôje hátrányos megkülönböztetést alkalmazott, amikor nem fogadta a roma vendégeket.
Az Alkotmány Magyarországon tiltja a diszkrimináció minden formáját, másrészt a törvény keretei között biztosítja az embereknek a legkülönfélébb szabadságjogokat. Viták nem arról vannak, hogy elfogadható-e a diszkrimináció vagy sem, hanem arról, hogy a különféle szabadságjogok hogyan egyeztethetôk össze egymással úgy, hogy ne sérüljenek közben másoknak az emberi jogai.
DISZKRIMINÁCIÓ AZ IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁSBAN a)
b)
ÜTKÖZÔ VÉLEMÉNYEK a) A JOGEGYENLÔSÉG ELVÉNEK BIZTOSÍTÁSA. Sérti az Alkotmány jogegyenlôségi elveit az, ha egy kisebbség az átlagnál nagyobb rendôri kontrollnak van kitéve. Mindenkit, vallási, nemi, etnikai hovatartozásra való tekintet nélkül egyforma jogok illetnek meg, és hatóságok sem járhatnak el másképpen valakivel szemben csak azért, mert más nyelvet beszél, más a bôrszíne és mások a kulturális hagyományai. A rendôri és belügyi vezetés feladata lenne fellépni e jelenség ellen. A cigányokat hátrányosan megkülönböztetô intézményeket és személyeket szigorúan meg kell büntetni. E MEGKÖZELÍTÉS KRITIKUSAI SZERINT a jogegyenlôség biztosítása önmagában nem oldja meg azokat a problémákat, amelyekkel a cigányoknak szembe kell nézniük. Ameddig a cigányság elfogadhatatlan társadalmi hátrányokkal küzd, addig a törvény ereje nem elégséges a diszkrimináció megszüntetéséhez.
máit, kulturális hátterét, nem várható el, hogy igazságosan járjanak el velük szemben. A közhivatalok elôítéletes hozzáállását csak a cigányok jobb megismerésén keresztül lehet csökkenteni. Nem a törvény szigorára, hanem széles körû felvilágosításra volna szükség, hogy a cigányokkal szembeni diszkrimináció csökkenjen. Képzéssel és továbbképzéssel kell a hivatalos személyek jogtiszteletét erôsíteni, és azt, hogy az eljárásokban fegyelmezetten járjanak el. E MEGKÖZELÍTÉS KRITIKUSAI SZERINT a közhivatalnokok képzése nem vezet a diszkrimináció csökkentéséhez. Csak a törvény visszatartó erejében lehet bízni. c) A KÖZREND FELTÉTLEN VÉDELME. Nem csoda, hogy nagyobb büntetéseket kapnak a romák, mint a nem romák, hiszen többet is bûnöznek. A romák életmódja, viselkedése kényszeríti ki, hogy a rendôrök többet foglalkozzanak velük. A társadalom érdeke azt diktálja, hogy minél hosszabb ideig maradjanak börtönben, hiszen addig sem követnek el újabb bûncselekményt. A cigányoknak pedig törekedniük kell arra, hogy jobban beilleszkedjenek. Akik pedig nem viselkednek megfelelôen, azokat a cigányoknak ki kell közösíteniük maguk közül. E MEGKÖZELÍTÉS KRITIKUSAI SZERINT a cigányság és a bûnözés összekapcsolása elôítéletes nézôpont, és könnyen diszkriminatív hatósági viselkedést eredményezhet. Közös érdekünk, hogy azokkal szemben, akik megsértik a törvényeket, a hatóságok jogszerûen járjanak el, de ennek nem lehet köze az érintettek etnikai, vallási vagy nemi hovatartozásához.
DISZKRIMINÁCIÓ A MUNKAERÔPIACON a) A MUNKAERÔ-PIACI DISZKRIMINÁCIÓ MEGSZÜNTETÉSE. Törvényellenes az etnikai alapon történô megkülönböztetés a munkaerôpiacon is, függetlenül attól, hogy magán- vagy állami tulajdonban van a munkahely. Ennek megfelelôen büntetni kell azokat a munkaadókat, akik csak azért nem vesznek fel valakit, mert az illetô cigány. A törvény teljes szigorával kell fellépni azokkal a vállalatokkal és munkaadókkal szemben, akik a származás vagy a bôrszín alapján bárkit megkülönböztetnek. Folyamatosan ellenôrizni kell a cégeket, és a szabálysértôkre súlyos büntetést kell kiszabni. Jogsegély és jogvédelem jár minden cigánynak, akit a munkavállalásnál megkülönböztetés ér. E NÉZET KRITIKUSAI SZERINT hiába védené a jog a cigány munkavállalókat, ha a hátrányos helyzetük nem biztosít számukra esélyegyenlôséget.
a)
b) A PIACI SZEREPLÔK SZABADSÁGÁNAK A VÉDELME. Piaci viszonyok között a munkaadónak teljes joga van eldönteni, hogy kit vesz fel egy adott feladatra. A válogatás nem jelent diszkriminációt. Ha egy cigányt nem vesznek fel, maga tehet róla, hogy kevésbé iskolázott, kevésbé képzett és nem olyan versenyképes, mint a másik, aki esetleg nem roma. AZ ÜTKÖZÔ NÉZET SZERINT a piaci szereplôk szándéka és akarata nélkül a cigányok hátrányos foglalkoztatási helyzete nem fog javulni. Az állam feladata, hogy a piacon olyan feltételeket teremtsen, amely a piac minden szereplôjét érintetté teszi a helyzet javításában. Ennek elérése érdekében az állam beavatkozhat a piac mûködésébe, és pozitív megkülönböztetéssel segítheti a roma munkavállalók elhelyezkedését.
b)
b) A HIVATALOS SZEMÉLYEK KÉPZÉSE. Mindaddig, ameddig a cigányokkal szemben hivatalosan eljáró személyek nem ismerik a cigányság sajátos körülményeit és problé-
22
c)
23
DISZKRIMINÁCIÓ A KÖZNAPI ÉLETBEN a)
b)
c)
a) A DISZKRIMINÁCIÓ TILALMA. Ha a szórakozóhelyre nem engednek be egy cigányt, a tulajdonos eljárása nemcsak jogilag, hanem erkölcsileg is elfogadhatatlan, ezért helyes, ha büntetést kell fizetnie, sôt a hatóságoknak jogukban áll a szórakozóhelyet átmenetileg vagy végleg bezáratni is. AZ ÜTKÖZÔ NÉZÔPONT SZERINT, ha a cigányok elfogadhatatlanul viselkednek, elvesztik a jogukat arra, hogy szabadon igénybe vegyenek szolgáltatásokat. b) A KÖZÖSSÉGI AKARAT ÉRVÉNYESÍTÉSE. Ha a szórakozóhely vagy vendéglátóhely tulajdonosa úgy látja, hogy üzleti érdekei azt diktálják, ne engedjen be egy cigány személyt, mert a szórakozóhely közönsége ezt akarja, az eljárása érthetô és elfogadható. AZ ÜTKÖZÔ ÁLLÁSPONT SZERINT semmilyen körülmény nem igazolhatja a diszkriminatív eljárás jogosságát. c) A SZABAD VÁLASZTÁS JOGA. A vendéglátóhely tulajdonosának jogában áll eldönteni, hogy kit enged be és kit nem. AZ ELLENKEZÔ NÉZÔPONT SZERINT a vendéglátóhely tulajdonosának nincs joga, hogy bárkit megkülönböztessen etnikai, vallási vagy nemi alapon. Aki megsérti az együttélés szabályait, azokkal szemben lehetôsége van a törvények szerint eljárni, de a törvénytisztelô állampolgárokkal szemben nincs joga megkülönböztetôen fellépni.
24
