Örökség Az örökség elŐdeinktŐl kapott érték. Ebbe kapaszkodik a jelen. Erre épül a jövŐ.
25
9. Magyarok Kiev előtt (Vágó Pál festménye)
26
Fehérló Emlékezzünk egy különleges fehérlóra, melynek legendáját a Képes Krónika és Anonymus lúdtollának betűsor folyama mellett az ezeréves szájhagyomány is őrzi, s színesíti. Történhetett úgy 1111 évvel ezelőtt, Kr.u. 894 táján, hogy a keletről szorongatott magyar törzsek a Kárpátok bércein áthatolva, a Felső-Tisza mentén megpihenve, a helybéli szlávokkal elegyedve, bő vizet és jó füvű legelőket leltek maguk és vándorállataik részére. Fürkész-fülesek hírére, a még dúsabb lehetőségek reményében, Kürd vezér fiát, Kusidot a pannóniai földek kikémlelésére nyugatra, az akkori morva fejedelemség területére küldték. A kedvező hírekkel érkező vitézt - most már követként - a magyarok ajándékával, egy dúsan felszerszámozott fehér lóval visszaküldték Szvatopluk morva fejedelemhez. Szvatopluk az ajándékot örömmel elfogadta és cserébe pannóniai földet, füvet és vizet ajándékozott Kusidnak. Ezt a gesztust a magyarok jelképes cserének értékelték és tulajdonukba foglalták az aranykertet, Pannóniát. Lovat adtak a Honért!
10. A magyarok követe a Fehér lóval Szvatopluk előtt (Képes Krónika)
És! Mellesleg, első lovunk patanyomán az ősebb-honosok helyi tapaszt alatát is hasznosítva rájöttünk, hogy letelepedve, a zimankósabb telekre is tartalékolni kell takarmányt az állatoknak. Magyarítottuk a pázsit, a széna, a kazal, a petrence, a kasza, a gereblye, a villa, a jászol, az abrak szavakat. Államot alapítottunk és a vitézlő portyák mellett - majd helyett - földet műveltünk és állatokat tenyésztettünk. Ló-mítosz közegében lovasnemzetté váltunk. E mítoszhoz hozzájárult az örök időkre világelső, 54 versenyben veretlen Kincsem. Kisbér, az epsomi derby büszke nyerője. Imperiál, az utóbbi évtizedek aranyszőrű csodája. Telivértenyésztésünk rangsorolt értékei. 27
Napjaink világverő lovai közül is kiemelendők a háromszoros európai- és kétszeres világbajnoki aranyérmes fogatlovak: a szilvásváradi lipicai 631 Conversano XX-11 (Konvi), és a 73 Favory XX-12 (Hetvenhármas), valamint a Mezőhegyesen tenyésztett ügető, Újságíró. Az 1111 éves Fehérló legenda óta a világszerte elismert magyar lovak száma sokszorosan meghaladja az 1111-et! Budapest, 2005. október 23.
Huszár Huszáros emlékképek: A csúszó-mászó, totyogó gyermekévek idején, a vásárfiaként kapott báb-huszár falidíszként évekig figyelte mozdulataimat. Mindent látó fegyelmezőként óvott a csínytevésektől, őrzőként védett a tűz-víz veszélytől, a kés-villa-olló sérülésektől. Lelkembe szuggerálódott a huszár védőangyal! A csatangoló kamaszkor cipősározta időszakában, a hanyagul lerúgott lábbeli láttán jött a szülői intelem: a huszár legelőször a lovát teszi rendbe! Áttételesen: a segítő-kisegítő barátok, eszközök, szerszámok karbantartó elsőd legessége huszár reglama, - tudatalattimba égetve félévszázados hagyomány.
11. Bábhuszár
Aztán a huszárromantikus olvasmányélmények újraálmodott továbbélése, pozitív jellemformáló erővé szilárdult. Majd a személyes érintések. A huszár egyetlen lova miatt, húsz gyalogértékű. A nagyalásonyigyulás helyreigazítás: a huszár nem kardot, 28
hanem szablyát visel! A szalontailukácsos szemtanú-hitelesítés a PrypeĆ-i mocsárba süllyedt lovashuszár utolsó ujjgörbítéséről. A gencsytiboros rohamhuszár szakasz golowanewski harcálláspontra rugtatása - harc nélkül. A bolzaantalos véres emlék a kedves huszárlóról, mikor tátogó sebbel oldalán, halálvágtával mentette meg lovasát az aknazáporban. És - non omnis moriar - főhajtás a Komáromi Katonai Lovas-emlékműnél: Tisztelet a földgolyó valamennyi csatalovának, és megkülönböztetett tisztelet a magyar huszárlónak, mely hűséges hittel vitte, védte, óvta, vérezte honfitársainkat a Balkántól Párizsig, a PrypeĆ-i mocsaraktól a Don-kanyarig. A felidézett emlékgondolatok - aktuálisan - előtörtek, mikor a huszárhagyományt őrzők évvégi közgyűlésén bársonyos, bizsergő, borzongással hallgattam dr. Zachar József hadtörténész alliterációját a huszár fogalmára: Becsület, bátorság, bajtársiasság. Budapest, 2003. december
Kocsiposta 260 éve, 1748-ban kelt királyi rendeletével Mária Terézia a közi gazgatás rendjébe sorolta a kocsiposta intézményét, mely rendszeresített útvonalon,1749-ben,felügyelettel beindult,és 1750-től hivatalos bélyegzővel hitelesítve szállította a leveleket, a csomagokat és a pénzküldeményeket. Személyfuvarokkal kiegészülve gyorsan népszerűsödött, sokszorozódott a kocsiposta útvonalhálózata, és másfél évszázadon át szolgálták a kettes-, a négyes- és a hatosfogatok acéllovai az állampostát. A Dunántúl, az Alföld, a Felvidék, a Délvidék és Erdély útjain szolgálták a magyar embert. Megkülönböztetett és védett postakürt használata, felsőb-brendű ranggal, útvonalelőnyt adott a postafogatnak. A történelmileg kialakult és szaporodó postaállomások biztosították a váltólovakat az olajozott rendszer működéséhez. Ismert a - mindig lóval összefüggő - megelőző ezredév üzenetvitelének fejlődő rendszere. Lovasküldönc fürkészek vitték a füleseket az ősmagyar korban, majd szerepüket a királyi lovasfutárok vették át az államalapítás után. A lóváltásokat királyi jogosítvánnyal, kényszerrel alkal mazták. Mátyás király idejétől, az írásismeret terjedésével, futárközpontok, lóváltó állomások alakultak, és a postalegények, lovasküldöncök fővesztéssel feleltek a kiváltságos, bizalmi szolgálat teljesítéséért. A küldöncszolgálat hálózatának bővültével az uraságok, a városi hatóságok iratküldeményeit is a faluhírmondó lován nyargaló stafétások kézbesítették - a mai távlovagló bajnokaink elődeiként. Erre épült a postafogat rendszere, majd a vasút, a motorizáció, a távirat, a telefon, a rádió - és millió egyéb csoda a mai internetig és tovább. 29
12. Kocsiposta, bélyegen
A magyar kocsiposta alkonypillanatának kezdete egy 1903-as nem zetközi pályázat meghirdetéséhez köthető, melyet a budapesti lófogatú postakocsi kiváltására, a Magyar Királyi Posta- és Távirdaigazgatóság írt ki. A pályázat nyertese: Csonka János gépészmérnök. 1905. május 31-én útjára indult a Doxa postaautó, hogy további 25 évig szolgálja a magyar fővárost. De! A gyorsuló időben se feledkezzünk meg hű társunk, a ló évezredes embert szolgáló szerepéről! Budapest, 2008. május 1.
Ferenc-kocsis - Tudod-e, hogy Petőfi Sándort ki tanította meg négyes-fogatot hajtani? - vizsgáztatott Pap Sándor, évtizedes újra-találkozásunkkor, Örkénytábor homokján kocsikázva. Bevallottam, hogy nem feltételeztem Petőfiről, hogy érdekelte egyáltalán ez a tudomány. S most eredetiben kaptam - gróf Teleki Sándor írásos emlékezéséből - a hiteles igazolást, hogy két akaratos ember kezdeti, nyakas szóváltásából hogyan alakult a kölcsönös tisztelet és sírig tartó barátság. Hogyan lett szenvedélyes négyesfogat hajtó a cingár koszorús költőnk, és hogyan tűnt a feledés homályába egy sírvers kézirat, veszendőbe porlasztva egy cigánykocsis - Cigány Ferenc - emlékét, akit hajtószárbarátság fűzött Petőfi Sándorhoz. Következzen néhány tallózott - és kiegészített - epizód egy sajátos történetsorból, Nagykároly, Erdőd, Petri, Koltó vidékéről, 165-162 évvel ezelőttről - amiről nem regélnek a történészek. 30
Közelítően 60 ezer nappal ezelőtt 1846. szeptember 8-án - találkozott a gróf és a költő Nagykárolyban, a megyegyűlés szünetében, a Szarvas vendéglő nagytermében. A kölcsönös ellenszenvből itt indult a barát ságuk. Teleki így emlékszik vissza: Haray Viktor végezte a bemutatást. Első szava, melyet hozzám intézett, ez volt: - Ön az első eleven gróf, akivel beszélek. - Hát döglöttel beszéltél-e? - kérdez- tem némi savanyúsággal. - Az magam is voltam komédiás ko- 13. Petőfi Sándor romban. - Na cimborám, velem ugyan nem sokat nyertél, mert magam is csak olyan vad gróf vagyok. Rám nézett. Szeméből láttam, hogy ezt a feleletet nem várta. Kezet nyújtott, s a jég meg volt törve. Asztalunkhoz ült, s hosszasan kvaterkáztunk együtt. Ezek szerint, itt és ez volt a cövekverés pillanata, melyből irodalomtörténetünk bársonyos, máskor karcos 28 koltói-vers rímfaragványai faragódtak - a tájleíró Erdélyben-től, a vérforraló Bilincs-en és a legismertebb szerelmes Szeptember végén át az elveszett, ismeretlen Négyes kocsisig. A négyes kocsist Ferenc úrnak titulálták. Előnevét származásából képezték, s teljes nevén Cigány Ferencnek hívták. Első találkozásukkor ellenszenvesen gőgösnek ítélte meg az akaratos költő, pedig az összkép látványa lenyűgöző lehetett. Teleki Sándor emlékképe szerint: A négy ló egyformán kurtára fogva, jól kantározva és gyeplőzve, sebes ügetésben haladt. A gyeplős egy fél fejjel előbbre, fejét felülről lefelé rázta és prüszkölt, a késefás nyakát megszegve követé, s nem bírván haladni a gyeplőssel, néha-néha felvágott, a két rudas belefeküdt a hámba, úgy haladt. A kocsit a négy ló gyeplőn vitte, hatalmas karok tartották azt, kormányozták, minden parlamentarizmus nélkül. Mikor hozzánk ért, egy fogásra megállt, mintha odaszegezték volna. - Ha én így tudnék hajtani! - rácsodálkozásra vérig sértette Petőfit a - Születni köll arra! - szisszenés Ferenc kocsis fogai közül. Ez volt a második cövekverés karcos ütése, mely hatalmas fordulattal mély barátsággá alakult a koszorús költő és a cigány kocsis között. Megismerve élettörténetét, megtanulva szárkezelő tudományát, pallérozott fogathajtóvá érett az együtt töltött koltói évek hetei alatt a Petrovics fiú. Ferenc kocsissal naponta gyakorolták a négyesfogat szerszámillesztését, az - akkor még - belső szemzőkhöz csatolt szárvezető karikák hasznosítását, a szárkezelés mozzanatait, és a hegyre föl - völgybe le ló-bátorítás ösztön zését, a zöld rétek tölgyfacsoportjainak kerülgetését, a Lápos patakba gázolást, a tizennyolc fehértornyú falu közelítését, a kőrögös fennsík 31
áfonyabokros íveinek jobbra-balra hajlítgatását - és a szabadszáras visszaléptetés ballagásának kitöltését önzetlen baráti beszélgetéssel a kocsi bakján.
14. Illusztráció (Wesselényi Miklós korabeli négyesfogata)
Mindezek két ember regenerált boldogságának órái voltak, a négy ló mögött, a természet ölelésében. Így csordul Petőfi vallomása: Idejöttünk Koltóra. Ez egy kis falu Kővár vidékén, a Lápos-völgyben, Nagybányától egy órányira, délre. A táj olyan szép, mintha az én képzeletem után alkotta volna a természet. S egyszer ebbe az idilli képbe bevillantott a villám, megdörrent az ég. Korábbi gazdája, Kristóf Adolf védelmében szerzett, behegedt lőtt sebe kifakadt és nagy kínok között elhunyt Ferenc, a kocsis. Egyik utazásuk során rablók támadtak rájuk, és Ferenc a golyó elé lépett. Hosszú lábadozás után a gazda kiadta az útját, mondván elgyengült, már nem veszi hasznát. Gróf Teleki Sándor így emlékezik: Fekete posztóval bevont szekérre helyeztük a koporsót. Az általa gondozott négy ló vonta a gyászszekeret. Petőfi, Haray és én kísértük a testet, s a sír fölött Haray mondott egy pár szomorú részvevő szót. A temetésről hazajövet, Petőfi bezárkózott szobájába, s még vacsorálni sem jött ki. Másnap reggel bejött hálószobámba, leült ágyamra, kezében tartott egy iratcsomagot, és szomorúan mondá: - Druszám! Megénekeltem szegény Ferencet és vele együtt téged is, meg a nagy Harayt. - Olvasd, kérlek! - S olvasá: - Cigány Ferenc a négyes kocsis. Kezdte a temetésnél. Elmondta, ki volt Cigány Ferenc, hogyan nőtt fel kutyakölyök módjára, s mint lett hűséges cseléd, kutyahűséggel. Kristóf Adolf gyalázatos tettét kíméletlen szavakkal bélyegezte, milyen a rossz gazda és milyen a jó. Haraynak rövid beszédét versekbe foglalá, s azzal végezte, hogy a cseléd is 32
lehet úr, nemes érzelemben egyenlő gazdájához. - Jaj de szép! - mondom. - Örvendek, hogy tetszik, neked adom, csinálj vele, amit akarsz. - Nyomasd ki. - Azt nem. Ha gróf nem lennél, megtenném, s ha valaha kinyomatod, tedd oda: kéziratom után. A nagy viharban, mely a hazát érte, e kéziratot is elfújta a pusztító szélvész. Elrejtett irományaim közt nem találtam meg többé e gyönyörű költeményt, mely János vitéz modorában volt írva. Egy remekmű elveszett, mint ahogy elveszett annyi vágy, remény és honfitörekvés. Budapest, 2011. június 29.
Húsz-pont 150 évvel ezelőtt indította útjára Bérczy Károly a Vadász és Versenylap című szaklapot, melyről Szaksajtó címmel már zsurmálódtam. Lapozgatva az évfolyamköteteket, a számos érdekes írás között ráakadtam egy különlegesre. A kiemelés igényét indokolja a másfél évszázados aktualitása, az elmélyült szakmai humora, a történelmi nyelvezete. Angolból magyarítva közölte le a laptulajdonos szerkesztő - utószóval - honfitársaink okulására. Tallózásként én is közreadom. „Húsz rosz tulajdonsága egy rosz kocsisnak vagy rosz lovásznak. 1. Urának megvételül azt a lovat ajánlja, mellynek tulajdonosától leg több borravalót vár, akár czélszerű aztán a ló, akár nem. 2. A lókereskedőtől, hintó- és nyereggyártótól s a takarmányárustól borravaló képében többet követel, mint a mennyire maguknak e kereskedőknek nyeresége rúg. 3. A helyett, hogy rendes munkában nem lévő lovait be-befogná gyakorlat és mozgás végett, ott hagyja őket állni az istállóban, míg ő maga pipára gyújt, alszik egyet vagy kocsmába megy. 4. Ha pedig eszébe jut befogni a lo15. Bérczy Károly vakat, kemény kövezeten a népes utczákon hajtja alá s fel, bármilly iramban, a mint épen kedve tartja, bánja is ő, ha ezzel romlik a ló. 5. A szénarácsot jó szénával tömi meg, míg aztán a ló arra szokik, hogy a szénát összevissza maga elé ráncigálja ki, összezagyválja az alommal 33
s elpocsékolja. Reggel az almot összehányja a rosz kocsis, a zabló alá gyűri s ott hagyja a ló orra alatt egész napon át, a helyett, hogy kitakarítaná az istállóból, jól felrázná s friss szalmával vegyítené. 6. Ha lovai izzadva érkeznek meg, hideg vízzel mossa meg végtől végig s lábaikat is, aztán ott hagyja, hadd száradjanak meg, míg ő hasát és pipáját tölti meg, a helyett hogy rögtön levetné kabátját, mellényét, a lovakat először vizelésre kecsegtetné, aztán szalmacsutakkal tetőtől talpig ledörzsölné míg megszáradnak. Kimosná szájukat, a legjobb szénából vetne nékik s kis vártatva azután bevégezné teendőit, az-az megitatná, megetetné, alájuk almozna és így átadná a megérdemlett pihenésnek. 7. Ha gazdája hátas lovát nyargalja mozgás végett, azonnal ostorhoz és sarkantyúhoz nyúl s rángatja a kantárszárakat, mintha csak vasból volna a ló szája. S ez aztán legbiztosabb módja annak, hogy a ló csökönössé és meg nem bízhatóvá váljék, midőn gazdája ül rá. 8. Sarkantyúzza egyremásra, rángatja a ló száját s káromolja lovaglás alkalmával minden kis gyarlóságért, különösen ha bokros a ló, akár természetes félénkség - mint az emberben - legyen az ok, akár látási hiba, akár pedig túlcsapongó kedv, következménye a hosszú istállózásnak. 9. Ollóval nyírkálja lova bokaszőrét, a helyett, hogy a fölösleg szőrt egyenként tépné ki gyantaporba mártott ujjakkal. Farkát is saját ízlése szerint s ura parancsa nélkül kurtítja a lónak. Kitépegeti a fül belsejét védő szőröket, lepörköli a torokalját s így hurutot okoz neki. 10. Néha kutyát is tart s ezt a szénában heverteti, melly szénát aztán nem eszi a ló jó ízűen, ha az összecsunyítottat általában megeszi.
16. A lovász néha ma is megfeledkezik…?
11. Ha almot hány a ló alá, ennek lábait az almozó villával üti, csak azért, mert a ló nem mozdul elég gyorsan egyik oldalról a másikra. Midőn pedig tisztogatja a lovat, mennél érzékenyebb és csiklandósabb ennek bőre, 34
annál jobban fogja kínozni, kivált, ha valaki nézi ezen reánézve érdekes műveletet. Kefével vagy vakaróval időnként nagyokat vág a ló csánkjaira s a sebdaganat okául aztán azt adja urának, hogy a lovak rugdossák egymást, vagy ha imént vett a ló, hogy meg volt bíz az már rajta, de nem vették észre. 12. Ha a ló, nehéz és rángató kéz hatása alatt és szorosra vont álladzó láncz s beszorúló zabla miatt fejét és előlábait emeli, mert az okozott kínokat nem tűrheti: a rosz lovász ráfogja, hogy ágaskodó s felállva kengyelében fülei közé vagdal, hogy - mint ő mondja - „meggyógyítsa a kutyát” s ezzel fejdaganatnak teszi le alapját. 13. Ingerli, üti, veri a bátor szivű lovat, csak hogy megmutassa milly jeles lovas ő, habár a ló járása és szökdelése olly könnyűded is, hogy egy legyet sem vetne le hátáról. 14. Különös gondot fordít arra, hogy az istállóból minden friss léget kizárjon, nehogy a ló szőrét durvábbá tegye s az ő dolgát szaporítsa. 15. Hámos lovak szerszámozásakor a feszítőzabla szárait olly szorosra húzza, hogy a lovak e miatt a talaj egyenetlenségét vagy köveket nem láthatják s el nem kerülhetik. Ha megbotlanak, okvetlen el kell esniők, mert fejüket nem használhatják szabadon a súlyegyen fenntartására.
17. Ló-sorsok ma is vannak…!
Ha pedig elestek, nagy üggyelbajjal bírnak feltápászkodni, mert fejüket és nyakukat nem mozgathatván szabadon, nem nyújthatják ki előlábaikat, mint emeltyűt a hátsó rész felemelésére. Nincs hibásabb - s elbízott kocsisok közt erősebben hitt vélemény, mint hogy a feszítőzabla a lovat eleséstől mentesítheti. 16. Alig hagy egy hetet elmúlni a nélkül, hogy lova torkán valami kotyvalékot ne tömne le, mellyet valamelly kuruzsló kocsispajtásától tanult s ha komolyabb baja van a lónak, nem állatorvoshoz, hanem a helység kovácsához fordul tanácsért. 35
17. Ha keményszájú lova talál lenni, mindig új módú zablán s egyéb kínzó szeren töri a fejét, nem tudva azt, hogy mentül több illy szájgépet alkalmaz, annál kevésbé fog a ló törődni vele - s nem is álmodik arról, hogy egyszerű itató zabla, könnyű szilárd kéz s ütésveréstől tartózkodás végre is legjobb mód a keményszájú lovon segíteni. 18. Ha a rosz kocsis lovai szokottnál ingerlékenyebbek és hanya kolóbbak, a világért sem száll le a bakról megnézni a szerszámot vagy az álladzó lánczokat, valjon ez utóbbi nincs-e nagyon szorosra vonva, vagy a szerszám nem dörzsöli-e valahol a lovat. Ha pedig szokottnál lustábban s nehézkesebben mennek lovai, azonnal irgalmatlanúl üti, veri, szidja, káromolja, nem vevén tekintetbe, hogy - mint önmaga - úgy a ló is lehet ollykor kedvetlen vagy nem egészen jól. 19. Miután lovai friss lég nélküli istállóban melegen betakarva sokáig állottak, félóráig is elbeszélget az utczán valamelly pajtásával ködös hideg időben s bizonyosan összehűti a lovakat.
18. Szabályos kocsis-ülés
20. Tapasztalt embertől soha sem fogad el tanácsot, mert azt hiszi, hogy ő mindent jobban tud. Sőt ha saját urától vesz is olly parancsot, melly az ő bölcs belátásával nem egyező, nevetség tárgyaként beszéli azt el pajtásainak, kik véle egyetértve határozzák el, hogy a gazda egytől egyig mind dőre s legjobb úgy bánni a lovakkal a mint ők maguk bánnak - és ez addig tart, míg a gazda rajta kapja őket s túl ád rajtuk.” 36
S mindezekhez Bérczy Károly - százötven év előtti - zárómondata: Nem kételkedünk, hogy ezen (angolból fordított) húsz szép tulajdonságnál a mi rosz kocsisaink vagy lovászaink még többel is bírnak, miről az angolok nem is álmodnak. És! Mit mondhatunk erre, mi, mai szekerészek? Ma már ilyesmik nem történhetnek! Vagy mégis? Budapest, 2007. szeptember 21.
Örökség Eleven örökség címen, a régi magyar háziállatokról dr. Bodó Imre által szerkesztett (és társszerzőként írott) míves könyv után nyúltam könyvespolcomon, miután érzelmi hatása alá kerültem egy aktuális írásdolgozatnak - Greguss Ferenc tollából. Kapott örökségünk, a kitenyésztett állatfajták vészesebb iramban pusztulnak glóbuszunkon, mint gondolnánk. Az illetékes nemzetközi szervezet mintegy 6800 tenyészfajtát regisztrált a századvégen. Felmérésük szerint - a rekordhajhászás következtében - havonta egy-egy régi fajta, genetikai értékével együtt eltűnik a világ állattenyésztéséből. (Szerencse, de nem vigasz, hogy a tudós zsenik munkája nyomán új, korszerű fajták is születnek, a kor emberének igényét kielégítendő.) Sajátos jelenség, hogy a társadalom védelmi igénye jobban pezseg a vadfajok óvásában, mint a háziasított állatok és kultúrnövények tekintetében. Hírlik, hogy 300 millió fajta gyommagot, majdani újra-csíráztathatóság reményében már őriznek a génbankok. A jelenség nálunk, magyaroknál is jellemző. Írott törvények, szakmai programok, elkötelezett társadalmi aktívák és költségvetési források őrködnek az erdei hóvirágok, a fertőbozi békák, a szuszliki ürgék túléléséért, de mintha kevesebb rajongót vonzana a bánkúti búza, a bonyhádi pirostarka marha, vagy a mezőhegyesi nóniusz ló génmegőrzése. Érthető kortünet a gyorsan, kevesebből többet szemlélet. Rekordbúza, rekordtej és rekordmagasság a díjugrató stadionban, az olimpiai aranyért. Méltán tobzódik az igény a világfajták iránt. De jöhet kutyára dér! Beszűkülés, genetikai leromlás, betegség, újabb extraigény, környezetkár, stb. Jövőt riogató szükségszerűség a talajgyökeres, helyi konstans fajták megőrzése nemzeti kincsként, idegenforgalmi látványként, gasztronómiai terápiaként szaporítva, vagy sperma-, pete-, embrióalakban mélyhűtve - hogy szükség esetén hasznosulhassanak. A magyar állattenyésztés (még!) öt-tucatot meghaladó ősi fajtavagyonával - közte nyolc lófajtájával - előkelő helyezett az európai rangsorban. A majdani igények kielégítése persze nem a tenyésztő, hanem a társadalom általános igénye, jogos tehát, hogy az állami, vagy társadalmi 37
támogatást azok élvezzék, akik ezt az esetenként gazdaságtalan feladatot vállalják - írja Bodó Imre, a fentebb említett könyvében. * Ide csintalankodik egy negyedszázad előtti, lótenyésztési vitanapot követő, négyszemközti baráti koccintgatás emléke, az akkor 60 éves, s új sportló fajtát alkotó dr. Várady Jenővel. Paradox helyzet, amikor egy idős reformer vitatkozik egy ifjú konzervatívval - utalt a gidránt védő kollégával folytatott eszmecseréjére. Budapest, 2008. április 4.
Tehetség Nézem a képernyőt. A gyerekkori búcsúk similabda varázslatát juttatja eszembe a szitakötő mozgású labdarúgó játéka, amint ide-oda döntve védőit és a labdát méteres aurájából nem kiengedve cikázik az ellenfél kapuja felé. Maradona egy tehetség! A tehetség bizonyos diszpozíció, természetes hajlam, mely öröklésből, és a környező világ különböző tehetségrészeiből tevődik össze. Megtévesztésig hasonlít az intelligenciához, de azzal nem keverendő össze. - rögzíti a Tolnai Világlexikon. Sorsadta szerencsém számos tehetség-birtokos környezetébe sodort a fogathajtás világában. Naponta érzékeltem, hogy a különleges képességű versenyzők akarata a megmarkolt hajtószáron hogyan sistereg végig a zablakarikáig, és a lehetetlennek tűnő feladatot a hegytetőig rúgtatva hogyan oldják meg a lótársak - a győzelem reményével. A különleges személyiségek gyakran öntörvényű alkatrendszere, mágikus akaratátvitellel, az átlagból kiemelkedve garantálták a világbajnoki sikereket. A szupertehetség bizonyos területeken, - néhány esetben mindenütt kilóg (kirí) a tisztes tömegből. Ütközik és sért. Szakítja a korlátokat, kérdő jelezi a fizika törvényeit. A világ csúcsszínpadán hasonló ellenfelekkel mérkőzik. Ha győz, az - előbb még esetleg személyében megsértett - tisztes átlagpolgár könnyezve hallgatja a nemzeti himnuszt és magáénak érzi a sikert. Az ilyen őstehetségek szélsőséges tulajdonságait a hétköznapok átlagtörvényei közé szelídítve megkérdőjeleződhet az extra teljesítmény. Egy riasztó emlékem gyakran visszatér. Világbajnoksági edzőtábor Tápiószentmártonban. Jelenlétet igénylő rendezvény Bugacon. Reggeli munka után megkésett indulás gépkocsival. Őstehetség a volánnál. (Megjegyzem, hogy a tehetséges fogathajtók szinte kivétel nélkül kitűnően vezetnek autót.) Túlzsúfolt 4-es út, mint rendesen. Ígérem, hogy nem késünk el. A gyávák majd kitérnek - fennhéjázott a volánkezelő és a reflektort 38
bekapcsolva, a szembe-sávon a megengedett sebesség kétszeresét némileg túllépve száguldottunk a ceglédi leágazóig. A szembejövők kivétel nélkül letértek. Ha akad köztük egy hasonló tehetség, akkor nem maradunk nyomorékok. A feladat az átlagszabályoktól eltérően más dimenzióban lett végrehajtva.
19. Magyar tehetségek a német csapatkapitány társaságában (Aachen, 1984) ( Fülöp Sándor, Helmut Hahn, Juhász László, Bozsik József, Bárdos György)
Személyes dilemmáimat gyakran tetézték a felülről, oldalról és alulról jövő jobbító szándékú tanácsok, hogy felkent hatalmammal bátrabban nyesegessem az egyes tehetségek torzult kinövéseit. Homogenizáljam a válogatott tagjait. Az egységes edzésterv minden részletét mindenkire érvényesítsem. A részletes munkanaplók naprakész vezetését egységesen követeljem meg. Ilyen, vagy más tisztes átlagba nevelő rendelkezéseket foganatosítsak. Néha megtettem, máskor együtt lázadtam én is. Közben jöttek, majd néha halványodtak a világbajnoki sikerek a tehetségek keréknyomában. Banánhéj csúszásos időkben érthetően erősödik a tisztes átlagtömeg haragvó moraja, miközben a folyamatosan csúcsra járatott tehetség korosodva, inát szakítva, torzult arcvigyorral lassan magára marad. Talán a folyamatot bővebben kellene intelligencia-cseppek- kel olajozni, hogy a tehetséges ember a törvényszerű átnyergelés után is megelégedett, büszkén-boldog maradjon. De a mérce igazol. Kiválasztott szekerészeink messze a világátlag feletti tehetséggel 29 év alatt - 2001-ig - 48 Európa- és világbajnoki érmet, közte 23 aranyat nyertek, megelőzve valamennyi nemzetet - az 54 versenyben veretlen, magyar földön nevelt abszolút világelső, szupertehetség Kincsem humánutódaiként. Budapest, 2001. április 39
Lóbizalom Nagykátyúban elakadt a szekér, - dübörög dobhártyámon a mohácsi tamburások húrrezegtetése - ami Deme János Farkas-csizmája nyomán gyorscsárdásba vált. Kint vagyunk a kátyúból - érzékelem. Más. Évezredes éhség első falatreményei 1945-ben. Földosztás utáni se asszonyt, se gyereket, se lovat nem kímélő paraszti reménysugarak. Mert nincs az a szekér, amire több ne férne. Majd adj neki a lőccsel, ha elakad. Így a népi bölcseletek sugallma, gyerekkori élményeimben. Magasan vendégoldalazott búzakévék tetejéről ostorozza méretes sodrott lovát a kocsolai horhosban a gazda. Se tüled, se hozzád. A reményt vesztett ló teljesen kimerülve, zablát-dobva, csak toporog. Állja már az ostornyelet is. Körülötte csődület, jótanácsok özöne. Mi gyerekek a löszfal tetejéről lenézve izguljuk a tortúrát. Végül előkerül Csókás Pista bácsi, cingár félvért vezetve.
20. Lóbizalom
- Fogja ki szomszéd! - Fogja mellé! - Nem, csak egyesben - szóváltások után, a 200 kilóval véznább, hókás félvér /nyakveregetés, szemboltsimítás és fülmarkolás bizalmával/ száron vezetve nekifeszül, és sokszorozott erővel kihúzza a szekeret a 100 méterre lévő kövesútig. A soktanulságos eseten révedeztem a lukácsházai maratonnapon, amikor egyik tehetséges fiatal versenyző az utolsó akadályban elakadt. 40
Segédhajtójával a damokleszi öt percben mindent megpróbáltak /szárkezelés, ostorhasználat, hanghatás, küllőzés, kocsifar-emelgetés/, a kifulladt lovak zablát-dobva, szemfehéret villantva, kivárták az öt perces sípszót. Elmaradt az akadályok közti praktikus rápihentetés, a felkészülés során gyakorlandó bizalmi kontaktus vonzereje, a nyakveregető, száronvezetés szimbionta deleje - a feladat megoldhatóság lóbizalma. Budapest, 2001. augusztus
Muhelyszag Gyerekkori tudat-építmények pozitív maradványi között őrzöm a bognárműhely forgácsának gyantás illatát, a kovácsműhely pataszaru égetményének szagát, a vonókés metszéslapjának látványát, a kis- és nagykalapács ritmusverő hangját és a vidéki bölcselet filozófiáját, hogy: meg kell járni a műhelyszagnak! Mármint a készterméket, vagy a javítandó eszközt. Sajátos gondolattársítás - és fanyar humorú emlék - hogy büszke gödöllői gazdász-lovasokként Farkas-csizmáról álmodoztunk. A vagonkirakások szénpor-izzadmánya néhányunknak megadta ezt a kasztba-emelő érzést. Hadd korogjon, csak csillogjon! - tartja a matyó reglama. Azaz a gyomor és a látszat. Én Farkas-, a társult szőke lovas-lány örökölt Stefanics-csizmában - a konkur számok szüneteiben - gyakran megjártuk a Tattersall - Baross-pince - Rákóczi úti sarokház útvonalat, ahol megcsodáltuk az üvegkirakatban hivalkodó sárga lovaglócsizmát, Marosán mester remekművét. A csizma-fetisiszta gyanús vágyálom mágnesén, a jegygyűrű mellé - nászajándékként - rendeltem feleségem részére egy lovagló csizmát Marosánnál. Így a precíz méretfelvétel, a barátságos szövegelés és a hosszúnyakú üvegek alkalmi ürítésének folyamatában kiteljesedett egy sajátos műhelyszag legenda. A ballagó hónapok zaklató sürgetése belevegyült a barátságos kifogások özönébe. Mígnem kiderült, hogy bőrhiány van. Dacos büszkeségem mentéseként, a lehetetlent is megoldva, sikerült kitűnő bőranyaghoz jutnom és a műhelyszag folyamatot újra indítanom. Keresztes Erzsébet vérszívó erőszakosságát is kihasználva, végre - két év elteltével - jött a hír Bábolnára, hogy próbára kész a csizma. Utazás, próbálás, ittott krétajel, remény, öröm, boldogság. Megkésett, de már közeli nászajándék átadásának hite. Majd halkuló csend! Keresztes Muci újra-aktivált sürgetésére jött a mester üzenete, hogy találkozzunk a galopp-derbyn, ahol ünnepélyes hírrel fog szolgálni. Hízelgő, szép gesztus! Iglói diák - melyet ifjú házasokként személye sen, szerencsésen segítettünk a világra, Apátipusztán - megnyerte a derbyt. 41
Úsztunk a tenyésztői boldogságban és csigáztuk barátaink érdeklődését, a jeles napra időzített csizma-sztorival. A ring mellől előkerült Marosán mester és kezet nyújtva, ünnepélyes arccal mondta: a csizmát személyesen fogom leszállítani Bábolnára, de ígérje meg, hogy addig nem sürget. Megígérem - mondtam, és máig tartom szavamat. Azóta az égi lovasokkal próbáltatja feleségem műhelyszagú csizmáját a mester, mi pedig az idén ünnepeljük 40. házassági évfordulónkat. Budapest, 2003. június
Remeteségi gyakornok Gyakornok úr! Hivatja az Igazgató. Hozza el tőle a tejtükröt! - hangzik a klasszikus tehenész brigádvezetői mondat április 1-jén. S az ambíciózus gyakornok megkapja az élettől a baráti-nevelő pofont, mely végigkíséri agrárpályáján - tarsolyában a realitás marsallbotjával, hogy a papírtudomány igazi mércéje a gyakorlatba ágyazott élet és az elméleti tudás gyakorlati hasznosítása. Előttem megszürkült fotó. Naptárra tekintve látom, hogy bolondok napja van. Szándékolt témámtól eltérít ennek egybeeső gondolatrendszere. Az egyik képen a Gerecse hegység előterében - a vértesszőlősi Samu sírrejtelmének távlatával - a legelő telivér ménes.
21. Remeteségi ménes (1963)
Közelebb, karórágós torokszíjjal Medúza II, a szürke fias kanca, tűzött sárga, szopós csikójával, mely érdeklődő huncutsággal szagol, a gödöllői lovaslány tenyeréből kínált kockacukor felé. Április volt, a múlt század hatvanas éveinek elején. Gyakornok voltam Remeteségen. Elöljáróm - néhai Bartha Miklós, Rádiháza egykori tulajdonosa - már túl a hatvanon. Szelektív jogosítványával, a lovakról mindent tudó, naprakészsége tudást átadó kényszerével, 42
az üzemvitel egyéb területeinek eleve áthárított felelősségével, napi 24 órás terhet rakott a ménes beosztott értelmiségiére, a gyakornokra. Későn fekvő, későn kelő életvitelének humoros indokoltságával -aki korán kel, annak paraszt volt az öregapja - minden este kivártuk az éjfélt, az ellés várható (vagy nem) táblájú kanca bokszánál és kőbe vésendő mondatok szakmai intelmeivel töltötte csordultig tudatomat. Majd éjfél után: - Ma már nem lesz ellés. Még járd körül a telepet - a szérűskertet is -, hogy minden rendben van-e, majd ötkor nyisd ki a zaboslakatot és vezesd le a reggeli műszakot. Közben hajnal felé, ha van kedved és nem vagy lusta, nézz rá az éjjeli őrökre is, nehogy elaludjanak. S a gyakornoknak legyen kedve és ne legyen lusta, tanuljon meg röviden, gyorsan aludni. Mindezek felett érezzen felelősséget és büszke öntudatot, hogy joga van intézkedni, haszna van ménesi gyakorlatának. Eszközei: csörgőóra és zseblámpa. Visszagondolva, a zingeres hónapok félálmos bódulatában is mélyen rögződő tudás-tudástapasztalatára, mindez életgazdagító lett. A próbáltatások, a sárlásintenzitások megítélése, a ciklust követő egyedi grafikonok napi vezetése, a lemagzás tényének trükkös eldöntése, a hüvelyváladék fertőzöttségének, a lecsepegő ondó sűrűségének mikroszkópos vizsgálata, az ellés levezetés mozzanatsorának személyes begyakorlása, az orrnyelőcső szonda bevezetése kétességének eldöntése, a szénakazal szarvhajtásainak tartós biztosítása, az ellésbejelentések, a részletes szín- és jegyleírások pontossága és fontossága, a derby nyerő reménységek naponkénti megfigyelésének személyes öröme, a tisztességes és jellemhibás emberi tulajdonságok megtapasztalása, mind-mind aranybiztosítéka a gyakornoki terhek jövőreményének. Budapest, 2005. április 1.
Igen - de... Elnagyoltan ellentétpárként is használjuk, pedig - talán - csak fékező párként értelmezhetjük, amely újragondolásra késztet. Így versenyidény végén újragondolásra késztet a megélt élmények rendszerezési kényszere is, a szakmai cizellációk változásának szükségessége, a hagyománytisztelet és a sikerkötelem igen - de-je. Érthetőbben! A fejlődés általában változásokat követel. Hagyománytisztelő lovaséletünk is korszerűsödik, új szemlélettel, új utakat próbálva közelíti az új évezred közelebbi és távolabbi céljait. A távolságleküzdő, szablyaforgató, szántó-vető feladatokat átvette a sportigény, és a velekisebbmértékben - társítható hobby-, szabadidő-, egészséggondozó-, stb. örömködés jövőreménye. 43
A büszkén vállalt nemzeti hagyományainkat is gyorsuló ütemben alakítja, szabdalja, tépdesi a korszerű kortünet. Amely szekér korábban századokig haladt azonos keréknyomon, az manapság egy versenyidény alatt is új nyomvonalra kényszerülhet. Izsákon, az esőverte hajtóbajnoki döntőn is - észköszörülő közegben - a melegítőpályán, a szíjgyártók sátránál, pallérozott hajtók, lovászok, mesterek és szubjektív szemléletű családtagok, valamint öntörvényű véleményalkotó szurkolók között szemlélődtem, és szippantottam véleményformáló gondolatokat. Igen - de! A bigott pettkó-szendtneri hagyománytisztelet is engedni kénytelen a célirányos szükségszerűségnek, a korszerű műszaki újításoknak a szerszámozástól, a kocsi-patenteken és szárkezelésen át a hajtó-személyzetig. Ha leszúrunk egy gondolat-cöveket 1971-re (Budapest), egy másikat 1984-re (Szilvásvárad), a harmadikat 2004-re (Kecskemét), a negyediket - mondjuk - 2010-re (Izsák), és végigtekintünk az idő-egységek szekerész korszerűsítésein, a változások számszerű gyorsulását tapasztalhatjuk. Igen! A gyorsuló időben gyors reakcióval kell idomulni a világhoz, hogy le ne maradjunk. De! a világelsőségi - magyar - karakterünk őrzésével, a mindenevő - globális - cumiztatás kontrolljának jogával is élnünk kell! A FEI nemzetközi szabályok kényszere is amorfizál, úgy egységesít, hogy összemos, a nemzeti sajátosságok radírozásával. Az Aranykönyvbe jegyzett eredményeink jogán is törekednünk kell, hogy a jövőt-formáló döntéshozataloknál, a tárgyaló asztalnál is legyen karosszékünk. Igen! A hagyományainktól eltérő, a versenyzés sajátos törvényszerűségeivel igazolt korszerűsítések százai - maraton-kocsi, nyomtáv, lábfék, golyóscsapágy, rúdméret, istráng-patent, vállszíj karika, húzólap, orrszíj, szemző-tartó, hajtóöltözék stb. - hasznosak, befogadhatók, alkalmazandók. De! Őrizni kell a magyaros értékeket. Korlátozandók a hanyag, vagy hamis, ügetős szárkezelések, a haszontalan, stílustalan manírok, a gyöngyösbokrétás, marcipános giccs-örömködések, a hivalkodó ápolatlanságok, a kulturálatlan handa-bandázások, a fejbúbra nyomott, gyűrött kocsis- kalapok, a meztelen testre öltött, zsinóros baklegény ruhák, s a hozzátársított gumicsizmák, a l’art-pour-l’art fülvédő giccselések, a spade-mouth feszítők és kényszerváltozataik, a kivágott sallangok veretékei, a lenyírt sörényű fogatlovak, a fogat-manöken bakleányok, a piros küllős kerekek stb. Mennyire nem tartoznak ezek a hagyományőrző, pettkó-szantdneri kategóriába! Igen, módosítsunk célszerűen, de alkalmazzuk, őrizzük a hasznos hagyományokat, és hittel adjuk át azokat a feltörekvő, tehetséges utánpótlás versenyzőknek, a világszínvonalú magyar fogatkultúránk továbbvivőinek. Izsák, 2010. szeptember 26.
44
