Tusor Péter
RIMAY ÉS GYÖNGYÖSI LEVELESTÁRCZÁJÁBÓL
A ’90-es években, Eötvös-collegistaként a kora újkori magyar egyházi elit proszopográfiáját szerettem volna megírni. A szóba jöhető levéltárak átfésülése során nagy kedvteléssel gyűjtögettem a régi magyar irodalom – számomra is – kedves alakjainak, Pázmánynak, Zrínyinek, Balassinak ismeretlen, vagy ismeretlennek vélt szövegeit is.1 E „vadászgatások”-ra kétségkívül az Irodalomtudományi Intézet légköre csábított. KLANICZAY Tibor öröksége, a reneszánsz–barokk kutatócsoport nyitott, pezsgő szellemisége, és persze az Eötvös-könyvtár kincsei, melyeket dézsmálgathattam. Most visszatérek e régebbi publikációim módszeréhez. A felsoroltak mellett más, a 16–17. századi magyar irodalmi kánonban szereplő költőre, Rimay Jánosra vonatkozó ismereteket szintén megpróbálom forrásszinten gazdagítani. Komoly okom van erre: az ünnepelt személye. Kezdeti szövegolvasási, -értelmezési kísérleteim paleográfiai buktatóin többször az ő tapasztalata segített át. Neki köszönhettem, hogy első kézirataim rövid úton nyomdafestéket láthattak az Irodalomtörténeti Közlemények hasábjain. Az irodalmi rangjára újonnan visszalépő Gyöngyösi István esetében távlatosabb cél ösztönöz. Mivel abban a szerencsében van részem, hogy Jankovics József oldalán bekapcsolódhatok levelezésének kiadási munkálataiba, bővíteni szeretném a kutatásba bevonandó források körét. * 1
Például: Ismeretlen levelek, iratok, feljegyzések Pázmány Pétertől, Irodalomtörténeti Közlemények100 (1996), 318–344; Kiadatlan részletek gróf Zrínyi Miklós levelezéséből, Irodalomtörténeti Közlemények, 100(1996), 710–728; Balassi Bálint ismeretlen levele Krakkó város ügyészéhez, Irodalomtörténeti Közlemények, 101(1997), 664–667.; Zrínyi a pálosok történetében, in R. Várkonyi Ágnes Emlékkönyv, szerk. TUSOR Péter, RIMMER Zoltán, THOROCZKAY Gábor, Budapest, 1998, 333–345.; Nemesi és polgári érdekérvényesítési törekvések a katolikusok és reformátusok kassai recepta religióvá válásában (A Magyar Tanács és a vallásügy 1648-ban), Magyar Egyháztörténeti Vázlatok–Regnum, 10(1998), 1–2. sz., 5–26.; Zrínyi Miklós ismeretlen levele egy gyilkosság ügyében. Gregoróczy György szredicskói várkapitány élete és halála. Hadtörténelmi Közlemények, 112(1999), 582–601.; Néhány észrevétel a költő Zrínyi levelezésének legújabb kiadása kapcsán, Magyar Könyvszemle, 115(1999), 116–120.
458
Rimay ránk maradt – alig százhuszonegynéhány iratot számláló – levelezését annak idején már megpróbáltam kiegészíteni, 1612-ből. Mérsékelt sikerrel.2 Alább ugyanazon évből, egy hónappal későbbről származó, szintén autográf levelet hozok az esztergomi főkáptalani levéltárból.3 Az írás (1. sz.) a költő anyagi viszonyainak és egyházi kapcsolatainak mozaikdarabját tárja elénk, saját tollából. Megjegyzem, hogy Ipolyi Arnold és Eckhardt Sándor kutatásainak alapos volta,4 illetve az előkelőbb származás, magasabb közjogi pozíció hiánya miatt Rimaytól elvétve várható már csak újabb szöveg felbukkanása. Mutatis mutandis ugyanez mondható el Gyöngyösi Istvánról is. Úgy tűnik, hogy Thaly Kálmán és Badics Ferenc közleményeinek lelőhelyei – kiváltképpen az Andrássyak archívuma – mellett5 a magyar Ovidius legterjedelmesebb levél-
2
3
4
5
KOLTAI András, Rimay János leveléről, Irodalomtörténeti Közlemények, 101(1997), 676. – Koltai hozzászólása első bekezdésében helyesen észrevételezi, hogy egy szóval sem állítottam Rimay leveléről, hogy kiadatlan lenne. Szintén nem téved abban, hogy – visszakereshető levéltári jelzettel történő – újraközlésének oka az általam is használt vonatkozó szakbibliográfia hiányosságában keresendő. A filológiai pontosság kedvéért jegyzem meg, hogy a második bekezdésben viszont kissé csúsztatni látszik, hiszen óvatos fogalmazással csupán a Tibay család Ung megyei eredetére teszek utalást. Azt egy szóval sem állítom, hogy a címzett Tibay Ferenc ungi nemes lett volna, és így állt a dunántúli Batthyányak szolgálatában. A hozzászólása harmadik bekezdésében Koltai barátom olyan cikk alapján helyesbíti – helyesen – az általam használt régebbi genealógiai irodalom tévedéseit, amely kéziratom leadásakor még nem jelent meg. – Vö. még KECSKEMÉTI Gábor, Megemlékezés Jenei Ferencről, újratemetésekor (Győr, 1998. június 20.), Irodalomtörténeti Közlemények, 102(1997), 611–613. Rimay levelezésére: STOLL Béka, VARGA Imre, V. KOVÁCS Sándor, A magyar irodalomtörténet bibliográfiája 1772-ig, Budapest, 1972, 457–458.; BENDA Kálmán, Adalékok Rimay János életéhez és levelezéséhez, Irodalomtörténeti Közlemények, 75(1971), 617–621.; JENEI Ferenc, Ismeretlen irodalmi levelek a Batthyány-levéltárból, Irodalomtörténeti Közlemények, 74(1960), 687– 692., 689.; JANKOVICS József, Rimay János ismeretlen levele Révay Péterhez, Irodalomtörténeti Közlemények, 88(1984), 337–338.; Rimay János írásai, kiad. ÁCS Pál, Budapest, 1992 (Régi Magyar Könyvtár. Források, 1.); JANKOVICS József, Thurzó Miklós levele Rimay Jánoshoz, Irodalomtörténeti Közlemények, 98(1994),758–759. Alsó sztregovai és rimai Rimay János államiratai és levelezése, kiad. IPOLYI Arnold, Budapest, 1887.; Rimay János összes művei, kiad. ECKHARDT Sándor, Budapest, 1955. THALY Kálmán, Három ismeretlen levél Gyöngyösi Istvántól, Századok, 4(1870), 123–127.; Még egy levél Gyöngyösi Istvántól, Századok, 5(1871), 281–284.; Adalékok a Thököly- és Rákóczikor irodalomtörténetéhez I, Budapest, 1872, 297–336.; Három újabb levél Gyöngyösi Istvántól, Századok, 7(1873), 506–510.; Gyöngyösi István, a költő életéhez, Századok, 32(1898), 15–19.; BADICS Ferenc, Gyöngyösi István ismeretlen levelei, Irodalomtörténeti Közlemények, 23(1913), 65–98. Ezeket és a további, részleges közléseket lásd Gyöngyösi István (1629–1704). Bibliográfia, szerk. NYERGES Judit, Budapest, 2006 (Levelek). http://mek.oszk.hu/03800/03890/03890/htm
459
korpuszát a Szepesi Kamara levéltára őrizte meg számunkra.6 E tűnődés keletkezése egybeesik 2008. június elején Jankovics Józseffel közösen tett rozsnyói kutatóutunkkal. Ekkor a rozsnyói városi levéltárban a vártnál kevesebbet, mindössze két Gyöngyösi-szöveget és néhány vonatkozó adatot találtunk. A Kamarához, illetve annak adminisztrátorához, báró Fischer Mihályhoz 1685–1698 között írt több tucatnyi latin (38 db) és magyar nyelvű (21 db) Gyöngyösi-levél a mindennapokat: a gömöri alispánként végzett hivatali munkát, a birtokszerző tevékenységet tárja elénk. Nincsenek híján eddig rejtőzködő vallási, családi, kapcsolati és más személyes vonatkozásoknak sem.7 Nyilvánvaló, hogy a költő életrajza e dokumentumok nélkül nem írható meg. Kiaknázásukkal viszont egészen más kontextusban mondható el a Gyöngyösi-biográfia.8 A Kassán működő intézmény iratanyagának hiánypótló jellege Gyöngyösi István megismerésében aligha teszi hát lehetővé, hogy leveleinek tervezett összkiadása során elmellőzzük majd a kamarai adminisztrátor és tanácsosok költőhöz írott válaszainak, kéréseinek, utasításainak közlését.9 Az alább olvasható 2–6. sz. iratok ennek a gyűjtőmunkát igénylő feladatnak várható eredményeit előlegzik meg.
6
7
8
9
Magyar Országos Levéltár (MOL), Magyar Kincstári Levéltárak (MKL), Szepesi Kamarai Levéltár (A Szepesi Kamara Regisztratúrája), Repraesentationes, informationes et instantiae (E 254). A levéltár történetére és felépítésére lásd SZŰCS Jenő, A szepesi kamarai levéltár 1567– 1813, szerk. VARGA János, Budapest, 1990 (A Magyar Országos Levéltár Kiadványai I: Levéltári leltárak. Kincstári levéltárak 7.), különösen 212–216., 174–189., 216–221. – A Magyar Kamara Archívuma (MKA) meglepő módon sokkal kevésbé jelentős a Gyöngyösi-kutatás szempontjából. Ugyannakkor itt található a költő in Arce Balog 1669. május 4-én Széchy Máriához írt híres levelének autográfja (Missiles [E 204]. Betűhív közlését R. Várkonyi Ágnessel régóta tervezzük. Az anyag magyar nyelvű leveleiből ízelítőt ad a jubiláns: JANKOVICS József, Gyöngyösi István Szepesi Kamarához írott leveleiből, Irodalomtörténeti Közlemények, 108(2004), 692–696.; Adalékok Gyöngyösi István és Thököly Imre kapcsolatához, in A Stollwerk. Stoll Béla 80. születésnapjára, szerk. ÁCS Pál, SZÉKELY Júlia, Budapest, 2008, 42–45., 44–45. A rendelkezésre álló cédulamutató ellenére összetett munkát igénylő kigyűjtésükben Fábiánné Kis Erzsébet, a kamarai levéltárak akkori referense és Varga János levéltáros voltak segítségemre. A Gyöngyösihez írott kamarai levelek feltárása alispánsága időszakából, 1686–1704 között a kamarai kiadmányokat őrző Minutae avagy Expeditiones Camerales (E 244) állagban majd 60 csomó (58–114.) átvizsgálását igényli. Nagyságrendileg ugyanez a helyzet a Kamarához írott és fennmaradt Gyöngyösi-levelek évköre, az alispánsággal nagyjából – és aligha véletlenül – egybevágó 1685–1698 időszak esetében is. Megfontolandó még a Minutae neoregestratae (E 243) és a Negotia miscellanea (E 256) kutatása.
460
1. H. n., 1612. május 19. Rimay János Telegdy Jánoshoz és Dubovszky Györgyhöz Megkeresésük nyomán ajánlja magát adóssága megfizetésére. Már tárgyalt az ügyben üzlettársaival és beszélni fog intézőjével is. (Esztergomi Főszékeskáptalan Magánlevéltára, Capsae ecclesiasticorum, caps. 17, fasc. 9, n. 23 [fol. 49rv] – s. k.)10 Reverendissime ac Reverende, patrone et fautor, domini mihi confidentissimi, Post seruitiorum meorum addictissimam mei commendationem11 Az Vr Istenteől Nagisagodnak es kegyelmednek kiwansaga szerint walo sok ioo szerencheket s- egesseges életet kíwanok adatnÿ, Az Nagysagod es kegyelmed írásara egiebet nem felelhetek, hanem erről walo irasáát [!] ez előttis böchúlettel wettem es az en reeszemről minden iooual waló aianlasommal walasztotis tettem,12 Conferaluaan13 azert Viobban az interessatus Vraimmal14 ezen dologh felől, Nagysagodnak es kegyelmednek örömest resolualom15 magamot, Mert minthogi ennek ez dologhnak forgásába Teörök orszaagba woltam magam szemelliebe,16 magamnak nem tulaidonÿthatom ennek ez dologhnak az culpaiaat,17 böchúluennis penigh az Nagysagod es kegyelmed szemellienek allapattiaat, es hozzaam walo fauoraat,18 mennel hamarab walo alkolmatossaggal, talam magam szemelliebennis requiralom19 az Nagysagod es az kegyelmed szemelliet, hozzaam hiwatuaan azt a ki akkor factorom20 wolt ebbe ez dologhba, Az Nagysagod es kegyelmed ioo akarattiaert penigh, kinek aianlását nem homalliosson mutattia ez írasábannis hozzam, szeretettel igiekezem böchúletemben tartanom, Eltesse ioo egessegbe az Nagi Isten Nagysagodot es kegyelmedet sok idökig, Jrtam .19. Maj. 1612. Reuerendissimae ac Reverendae dominationum Vestrarum
10 11
12
13 14
15 16 17 18 19 20
E magyar nyelvű levél közlése betűhív. „Főtisztelendő pártfogóm és tisztelendő jóakaróm, nekem bizodalmas uraim. Szolgálataim odaadó ajánlása [után]”. Az említett korábbi levélváltás nem ismert. Rimaynak erre a levelére Telegdy püspök válaszolt Garamszentbenedekről, 1612. május 28-án. Innen tudjuk, hogy az [ipoly]sági prépost dézsmája 1607. és 1608. évi árendájának pótlólagos megfizetéséről van szó, amely 280 forinttal terhelte meg a költő pénztárcáját. IPOLYI, Rimay János államiratai és levelezése, 194., 76. sz. – Rimay Ipolyságon földbirtokos volt. ECKHARDT, Rimay János összes művei, 461., 121. sz. „Értekezvén”. Az üzleti ügyben „érdekelt” urak Bakos János és Kovács Boldizsár voltak. IPOLYI, Rimay János államiratai és levelezése, i. h. „Elszánom”. 1608–1609. „Vétkét”. „Jóindulatát”. „Felkeresem”. „Intézőm”. Személye ismeretlen.
461
Servitor addictissimus21 J. Rimaj [Kívül] Reuerendissimo Domino, domino Joanni Theleghdi, Episcopo Bosznensi, Praeposito Maiori Ecclesiae Strigoniensis, ac Sacrae Regiae Maiestati Consiliario,22 nec non Reuerendo Domino Georgio Dubooszky Custodi et Canonico eiusdem Ecclesiae Strigoniensis etc.23 Dominis patrono et fautori mihi confidentisismis24 [P.H.]25
2. Kassa, 1686. július 29. A Szepesi Kamara Gyöngyösi Istvánhoz Utasítják, hogy tüsténkedjék a rábízott tizedek behajtásában. (MOL MKL Szep. Kam. Lt., Minutae [Exp. cam.] [E 244], fasc. Iul. 1686, fol. 97 [59. cs.] – fogalm.)26
21 22
23
24
25 26
„Főtisztelendő és tisztelendő uraságaitok odaadó szolgája”. Telegdy János (1571–1647) 1608-tól volt esztergomi nagyprépost és boszniai püspök. 1611-ben szentelte Roberto Bellarmino Rómában. Mint kalocsai érsek és nyitrai adminisztátor halt meg. BUNYITAY Vince, MÁLNÁSI Ödön, A váradi püspökök a száműzetés s az újraalapítás korában (1566–1780), Debrecen, 1935, 98–99.; KOLLÁNYI Ferenc, Esztergomi kanonokok 1100–1900, Esztergom, 1900, 199.; MOL MKA Libri dignitariorum (E 683), vol. 3. fol. 67.; Collationes ecclesiasticae, vol. 1, fol. 278–279; Magyar Kancelláriai Levéltár, Magyar Királyi Kancellária, Conceptus expeditionum (A 35), n. 295/1620., n. 94/1623. Dubovszky György (1570–1637), 1598-tól volt esztergomi kanonok, az őrkanonokságot 1610ben nyerte el. Nagyprépostként és felszentelt csanádi püspökként fejezte be pályáját. KOLLÁNYI, Esztergomi kanonokok, 202; JUHÁSZ Kálmán: A csanádi püspökség története (1608–1699), Makó, 1936, 23–26. (Csanádvármegyei könyvtár 29); MOL MKA Coll. Eccl. (E 229), vol. 1. fol. 299.; Archivio Segreto Vaticano, Archivio della Nunziatura in Vienna, Processi dei Vescovi e degli Abbati, n. 45. „A főtisztelendő úrnak, Telegdy János boszniai püspök úrnak, az esztergomi [székes]egyház nagyprépostjának és a szent királyi felség tanácsosának; nemkülönben a tisztelendő úrnak, Dubovszky Györgynek, ugyanazon esztergomi [székes]egyház őrkanonokjának, nékem bizodalmas pártfogó és jóakaró uraimnak.” Gyűrűs kispecsét. Válasz Gyöngyösinek Krasznahorkaváraljról, 1686. július 27-én a kamarai tanácsosokhoz a vármegyei jobbágyság terheiről („Amely miatt éppen éhhel halva lészen a szegénység”) írt magyar nyelvű levelére. Vö. a költő Michael Angelo Jaquemod murányi adminisztrátorhoz ugyanonnan hasonló tárgyban július 28-án írt misszilisét is. (Utóbbi már kiadva THALY, Három újabb levél Gyöngyösi Istvántól, 507–508.)
462
Stephano Gyöngyössy 29 Iulii 1686 Generose etc. Litteras Dominationis Vestrae miserabilem statum rusticitatis in meditullio concreditorum sibi processuum decimalium declarantes accepimus, ad id reponentes: Dominationem Vestram praeprimis in eo adlaborare debere, quatenus decima regia exigatur, neque in eo ullae morae praestolentur. Nam quantum ad miseram plebem, dum conformis praenarratae27 ad nos delata fuerit fiscalium subditorum querela, pro remedio eius debitis in locis nosmet insinuare non omittemus. In reliquo etc. Exp. Reg.28 Gyöngyösi Istvánnak, 1686. július 29. Nemzetes stb. Megkaptuk Uraságtok levelét, mely a tizedbeszedésre reá bízott járásokban élő parasztság nyomorult helyzetét hangoztatja. Azt feleljük rá, hogy Uraságtok elsősorban abban fáradozzék, hogy a királyi tizedet behajtsa, miben semmi haladék ne essék. Ami pedig a szerencsétlen népet illeti, mihelyst eljut hozzánk a kincstári jobbágyoknak az előadottal egybevágó panasza, nem mulasztjuk el, hogy a kellő helyeken mi magunk keressünk orvoslást. Végezetül stb.
3. Krasznahorkaváralja, 1687. április 30. Gyöngyösi István a Szepesi Kamarához Gömöri alispáni kötelmei miatt nem tudott még elszámolni a csetneki tizedekkel. Behajtásuk már befejeződött. Menti magát, ugyanakkor biztos benne, hogy a mulasztása nem okoz kárt. (MOL MKL Szep. Kam. Lt., Repr., inform. et inst. [E 254], fasc. Apr. 1687, n. 144 – s. k.) Illustrissime ac Generosi Domini, Domini Colendissimi! Obligatissimam servitiorum meorum commendationem. Quemadmodum in administratione proventuum decimalium ex processu Csetnekiensi mihi concredito ad loca debita inter alios condecimatores primus ferme exstiti, ita in praesentandis rationibus etiam sperabam me non fore postremum. Intervenientibus nihilominus medio tempore occasione officii Vice-Comitis in restauratione officiorum istius Comitatus Gőmőriensis mihi praeter omnem meam opinionem obvenire contingen27 28
Tudniillik „rei”. A kamarai ügykezelésre vonatkozó rövidítések.
463
tis in moderno rerum statu circa publica eiusdem Comitatus negotia continuis curis et laboribus easdem rationes ne ad hoc usque quidem tempus praesentare potui, quod, fateor, me non parum angit, vereor enim, ne in aliquem disgustum Illustrissimae ac Generosarum Dominationum Vestrarum eapropter deveniam. Consolor nihilominus in eo per hoc, quod praefatis proventibus omnibus iam ad sua loca administratis etiam si exhibendae rationes restarent, inde tamen nullum iam Suae Maiestati proveniret damnum, daboque operam, quamprimum a praenominatis curis aliquod respirium habere potero, easdem etiam rationes suo modo praesentandi rogando praetitulatas Dominationes Vestras id temporis sine displicentia praestolari non ut graverentur, verum dignentur me ulteriori etiam suo favori recommendatum habere, quarum maneo et ego Datum Varallyan [!] die 30 Aprilis 1687. Servus obligatissimus Stepahnus Győngyősi m.p. Méltóságos és Nemezetes Uraim! Amiként a rám bízott csetneki járás tizedjövedelmeinek a kellő helyekre történő begyűjtésében szinte az első voltam a többi tizedbeszedő közül, ugyanúgy azt reméltem, hogy a számadások bemutatásában sem én leszek az utolsó. Mindazonáltal úgy esett, hogy időközben eme Gömör vármegye tisztújításakor várakozásom ellenére rám jutott az alispánság hivatala, és közbejöttek a megyei közügyek körül a dolgok jelen állása szerint szünet nélkül jelentkező gondok és fáradozások. Ezért a mondott számadásokat még mostanáig sem tudtam bemutatni, mely dolog, megvallom, nem kevéssé nyomaszt. Félek ugyanis, hogy Méltóságos és Nemzetes Uraságaitok emiatt némi ellenérzést táplálnak majd irányomban. Ugyanakkor azzal vigasztalódom, hogy még ha a számadások bemutatása hátra van is, az említett összes [tized]bevétel már saját beszállítási helyére került, ennélfogva mégsem érte semmilyen kár Őfelségét. Igyekezni fogok, hogy mihelyt a felsorolt gondok némi lélegzetvételhez engednek jutni, e számadásokat a megfelelő módon bemutassam, és kérem fenncímzett Uraságaitokat, hogy nemhogy ne nehezteljenek azt az időt berzenkedés nélkül kivárni, hanem engemet továbbra is tartsanak meg jóakaratukba ajánlva, Kiknek maradok én is köteles szolgája Gyöngyösi István s. k. Kelt Váralján,1687. április 30-án.
4. Kassa, 1687. május 2. A Szepesi Kamara Gyöngyösi Istvánhoz Felszólítják, hogy haladéktalanul számoljon el a rábízott tizedekkel, mert a jelentést továbbítani kell a Pozsonyi Kamarához.
464
(MOL MKL Szep. Kam. Lt., Minutae [Exp. cam.] [E 244], fasc. Maii, „G”, fol. 2 [62. cs.] – fogalm.)29 Stephano Gyöngyössi die 2 Maii 1687 Qualiternam excuset se Dominatio Vestra ob non administrationem [?!] rationum decimalium ex litteris eiusdem sub dato 30 mensis proxime emanati intelleximus. Siquidem autem tales rationes decimales hucusque etiam ad Inclytam Cameram Hungaricam exmitti debuissent, quod negotium nonnisi propter intermissionem et negligentiam30 nonullorum decimatorum effectuari nequivisset. Ideo Dominationi Vestrae serio et ex superabundanti31 committitur, quatenus sine omni procrastinatione praedictas rationes decimales nobis transmittendas omnimodo allaboret et haud intermittat. His valeat bene etc. Exp. Reg. Gyöngyössi Istvánnak, 1687. május 2. Miképpen mentegeti magát Uraságtok a tizedekkel való számadás el nem végzése miatt, múlt hónap 30. napján kelt leveléből megértettük. Minthogy pedig az ilyesfajta tizedszámadásokat már fel kellett volna küldeni a Nemes Magyar Kamarához, mely feladat némely tizedszedő restsége és hanyagsága miatt nem teljesülhetett, Uraságodat komolyan és utoljára felszólítjuk, hogy a mondott tizedszámadásokat semmilyen fáradságot nem kímélve és mindenféle halogatás nélkül nekünk átküldeni el ne mulassza.
5. Kassa, 1687. június 4. A Szepesi Kamara Gyöngyösi Istvánhoz Tudomásukra jutott, hogy a gonosztevő Rétey Ferencet elfogták és Krasznahorkán őrzik. Meghagyják, hogy a Kamara tudta nélkül rokonai közbenjárására se engedje szabadon, tárgyalására pedig hívják majd meg a Kamara képviselőjét, lévén hogy Rétey postarablóként felségsértés vétkébe is esett. (MOL MKL Szep. Kam. Lt., Minutae [Exp. cam.] [E 244], fasc. Iunii, „G”, fol. 2 [62. cs.], – fogalm.)32
29
30 31
32
Válasz Gyöngyösi 3. sz. alatt közölt, Krasznahorkaváraljáról, 1687. április 30-án a kamarai tanácsosokhoz írott levelére. Lapszéli beszúrás. A szövegből kihúzott szót nem tudtam elolvasni („incontientiam” [?]). Sorközi beszúrás. Alatta kihúzva: „sub gravi animadversione”, vagyis „súlyos figyelmeztetés terhe alatt”. Ez és a 6. sz. levél ezúttal – szándékosan vagy véletlenül – csak közvetetten korrespondeálnak, mindenesetre jól kiegészítik egymást.
465
Domino Stephano Gyöngyösi Vicecomiti Comitatus Gömöriensis 4 Iunii 1687. Siquidem intellexissemus Franciscum Retey ob certum maleficium captum et in arce Kraszna hurka [!] ad detentionem perductum esse, proque eliberatione eiusdem parentem et consanguineos eiusdem ferventer laborare, idem vero incaptivatus Retey non ita pridem elapsis temporibus postam violasse et certos equos cum sibi similibus asseclis ademisse perhiberetur, nosque circa inquisitionem eatenus peragendam actu versaremur, ideo Generosam Dominationem Vestram diligenter requirendam voluimus, quatenus antelatum in detentione existentem malefactorem absque praescitu nostro nullatenus ex detentione dimittere, verum33 ubi causa eiusdem per Inclytum Comitatum iure verticanda decernertur, de termino nos quoque certiores reddere velit, ut ex parte Camerae huius certum hominem eo deputare valeamus, cum actus praenotatus violationis postae notam infidelitatis sapere [!] dignosceretur. Exp. Reg. Gyöngyösi István Gömör vármegyei alispán úrnak 1687. június 4. Értesültünk arról, hogy Rétey Ferencet bizonyos gonosztett miatt elfogták és Krasznahorka várában fogságba vetették, és hogy szülője, valamint rokonai lázasan ügyködnek kiszabadításán. Ez a foglyul ejtett Rétey a nem is olyan rég múlt időkben megtámadta a postát és hozzá hasonlatos cimboráival néhány lovat elragadott, mi pedig emiatt ténylegesen nyomozást folytatunk ellene. Ezért Nemzetes Uraságtokat szorgalmatosan kérlelni kívántuk, hogy eme elfogott gonosztevőt előzetes tudtunk nélkül fogságából el ne engedje. Hanem amikor ügyét a Nemes Vármegye törvény szerint meg fogja ítélni, annak időpontjáról minket is értesíteni szíveskedjék, hogy e Kamara részéről bizonyos emberünket odaküldhessük. A postrablás említett cselekménye tudniillik nyilvánvalóan kimeríti a felségsértés bűntettét.
6. Krasznahorkaváralja, 1687. június 5. Gyöngyösi István a Szepesi Kamarához Jelenti, hogy Igló közelében Rétey Ferenc tizedmagával kifosztott néhány Gömörből a Szepességbe igyekvő embert. Erőfeszítései ellenére nem tudta elfogni őket. (MOL MKL Szep. Kam. Lt., Repr., inform. et inst. [E 254], fasc. Iun. 1687, n. 175 – s. k.)
33
Innentől lapszéli beszúrás.
466
Illustrissime ac Generose Domine, mihi Observandissime!34 Obligatissimam servitiorum meorum commendationem. Franciscus Rétej proximis diebus in territerio [!] oppidi Iglo nonnullos homines harum partium in Comitatum Sepusiensem proficiscentes decimo circiter semet invadendo eosdem rebus penes se habitis et tribus etiam equis expilavit. Cuius rumore ad me delato hajdones Incliti Comitatus immisi [?] quidem statim ad persequendos illos, sed alia vÿa sibi consulentes offendere non potuerunt. Licet vero mihi postmodum delatum fuisset eosdem hinc non procul in pratis possessionis Jolész35 consedisse, postque illos certos iterum equites et pedites expedivissem, nec illi tamen eosdem inde citius emersos assequi potuerunt. Alioquin si in potestatem Incliti Comitatus huius devenire potuissent, tam illius latrocinii, quam aliorum criminum suorum condignas luissent poenas. Caeterum me favori recommendans maneo Earundem Illustrissimae ac Generosarum Dominationi [!] Vestrarum Servus obligatissimus Stephanus Győngyősi m. p. Krasznahorka Varallya Die 5 Iunii 1687. Méltóságos és Nemzetes Uraim! Szolgálataim köteles ajánlása [után]. Rétey Ferenc Igló város külterületén néhány idevalósi és éppen Szepes vármegyébe utazó embert a minap mintegy tizedmagával megtámadott és elrabolta a náluk lévő ingóságot, valamint három lovat. Ezt hírül véve ugyan tüstént üldözésükre indítottam a Nemes Vármegye hajdúit, ám a más úton menekülő rablókon nem tudtak rajtaütni. Jóllehet pedig később jelentették nekem, hogy ugyanők innen nem messze, a jólészi birtok mezőin bujkálnak, és ismételten bizonyos lovasokat és gyalogosokat indítottam utánuk, ezek sem tudták beérni az onnét is gyorsan kereket oldó gonosztevőket. Máskülönben ha a Nemes Vármegye hatalmába kerülnek, úgy e mostani gonosztettük, mint más vétkeik miatt méltó bünetéssel fognak bűnhődni. Egyébként jóindulatukba ajánlván magamat, maradok Méltóságos és Nemezetes Uraságtok köteles szolgája Gyöngyösi István s. k. Krasznahorkaváralja, 1687. június 5.
34 35
Sic!, egyes számban. Jólész (Jovice), magyar falu Rozsnyótól délre, ma a trianoni határ közelében, attól északra található.
467
