Révay Edit Lelkipásztori munkatársak szerepe a plébániák életében

Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola HEFOP-3.3.1-P.-2004-06-0019/1.0 A katekéta – lelkipásztori munkatárs képzés alapképzési rendszerének kidolgozása és bevezetése három főiskolán

Révay Edit Lelkipásztori munkatársak szerepe a plébániák életében

A kutatás háttere A rendszerváltást követően a magyar felsőoktatás gyökeres változások színterévé vált. Az azóta is zajló folyamatok leginkább három főbb területen ragadhatók meg. A radikális változás egyik színtere a hallgatói létszám erőteljes növekedése, a másik a képzési formák kínálatának nagymérvű gazdagodása, a harmadik színtér pedig, a nem állami fenntartású felsőoktatási intézmények megjelenése. /18/ Míg az 1990/1991-es tanévtől a 2003/2004-es tanévig az állami felsőoktatási intézmények száma 66-ról 31-re csökkent, addig az egyháziak száma 10-ről 26-ra emelkedett, s az egyházi intézmények hallgatóinak száma 550 főről 21.626 főre nőtt. /21/ Mind az intézmények számának, mind a hallgatói létszámnak ilyen mérvű növekedése az egyházi felsőoktatási intézmények irányában erősödő társadalmi igényre enged következtetni, még akkor is, ha a hallgatók jelentős többsége ma, Magyarországon az állami felsőoktatási intézményekben tanul. Egy sereg kérdés merül fel ezen erősödő igény kapcsán. Az elmúlt évtized változásaihoz sikeresen alkalmazkodó magyar egyetemek és főiskolák (köztük egyháziak) esetében is megfigyelhető, hogy egyre inkább szolgáltató intézményekké váltak. Az intézmények igyekeznek mindinkább olyan szakokat kínálni, melyekkel régiójukban, szakterületükön, valamint az országos vagy ágazati szintű képzési és innovációs szinten felmerülő igényekre választ adhatnak. Ezzel a felsőoktatási intézmények ráálltak a sajátos expanziós utat bejáró magyar értelmiségképzésre, mely egyszerre mutat a szellemi értékteremtés és a tömegesedő oktatásipar irányába. Ehhez a finanszírozás jelentős részét olyan partnerek biztosítják, akik a számos kínálatból azt választják, melyek hatékonyabbnak tűnnek. E „befektetők” az állami források elosztói, a továbbtanulásba (és egyre nagyobb arányban az át- és továbbképzésbe) beruházó hallgatók, akik konkrét képzési és fejlesztési igényekkel lépnek fel. Az igényt támasztók másik szereplői köre a munkaerőpiac, amelyen gyorsan megmutatkozik, ha változnak az igények. A Felsőoktatási Intézmények hosszú távú érdeke, hogy rugalmasan reagáljanak a változó igényekre, hogy megtalálják azt a területet, ahol tartósan szükséges az általuk kínált képzés, és az ott szerzett diplomával a fiatal szakembereket képesítésüknek megfelelő munkához tudják segíteni.

1


A Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola elsőként dolgozta ki a hittanár és a katekétalelkipásztori munkatárs kétciklusú képzési rendszerét, vagyis az alap- és a mesterképzést. Ennek hátterében a differenciált társadalmi szükségletek felismerése áll. A Magyar Katolikus Egyház papsága erősen elöregedőben, egyre több plébánia marad üresen, ellátatlanul. Ugyanakkor a rendszerváltás óta bár egyenetlen mértékben, de folyamatosan emelkedik a vallásosak

száma.

A

számbeli

növekedés

mellett

látható

a

társadalomban

egy

dinamikusabb, és személyesebb egyházi jelenlét iránti igény is, melynek az erősen idősödő papság egyre kevésbé tud eleget tenni. Ez arra ösztönzi az egyházat, hogy megújulva, új módokon, a hívek aktívabb bevonásával válaszoljon a jelentkező igényekre. Az ösztönzés mellett, ugyanakkor jelen van az egyházban a hagyományokhoz, a megszokotthoz ragaszkodás, így az idegenkedés sok falát kell még lebontani addig, míg eljuthatunk oda, hogy a világi katekéta-lelkipásztori munkatársak – anyagilag és erkölcsileg is - megbecsült helyet kapnak az egyházban. A számokban rejlő realitás, azonban erősen meggyőző érvekkel szolgál. Noha a világi munkatársak elfogadtatása sok helyen még időt igényel, mégis – éppen a papság számának várhatóan drasztikus csökkenése, a feladatok számának növekedése, a feladatok differenciáltsága, valamint a képzések iránti érdeklődés erősödése azt mutatja, hogy a Sapientia által felkínált képzési rendszer elébe megy az eseményeknek és a küszöbön álló változásokra már jó előre reagál. Noha minden jel arra mutat, hogy e megállapítások megállják helyüket, nem állhatunk meg ezen a szinten, hanem egzakt módon meg kell vizsgálnunk, hogy mennyiben valósak az igények, ami nagyban függ a szolgáltatás elfogadottságától. Egy szociológiai felmérés kerestében keressük a válaszokat. A kutatás főbb kérdései: - A papság elöregedése, az ellátatlan plébániák számának folyamatos emelkedése mennyiben jelenti új munkahelyek teremtődésének lehetőségét a végzettek számára, létezike „munkaerő elszívás”? - Milyen a végzettek társadalmi-demográfiai jellemzői, feladatorientáltságuk? - Milyen elvárásokkal találkoznak a friss diplomások a munkaadó klérus és a hívek körében? - Milyen arányban találnak munkát diplomaszerzés után, mennyire elfogadott jelenlétük és munkájuk a papság és a hívek körében, különös tekintettel arra, hogy a végzettek között sok a nő? - A bevezetésre került kétciklusú, erősen gyakorlatorientált képzéssel valóban sikerül-e felkészíteni a hallgatókat, a rájuk váró feladatra?

2


A kutatás célcsoportja: A kutatás során megkérdezzük a már végzett, illetve most végző hittanár, katekéta, lelkipásztori munkatársszakosokat, valamint azokat, akik képesítés nélkül töltenek be katekéta, vagy lelkipásztori munkatársi állást eddigi tapasztalataikról, elhelyezkedési esélyeikről, fogadtatásukról. Továbbá a végzettek alkalmazásáról döntést hozó papokat, az érintett plébániákhoz tartozó híveket. A kutatás kezdete: Jelen beszámoló elején, a „kutatás hátterében” már említésre került, hogy az egyházi munkahelyek – jelen esetben elsősorban a plébániák - sajátos kihívások elé állítják azokat a munkavállalókat, akik civilként szeretnének a plébánia munkájába bekapcsolódni. Az egyház mint intézmény szociológiai sajátosságaiból, valamint előzetes – egyházzal, felsőoktatással és munkaerőpiac működésével kapcsolatos ismeretek és tapasztalatok alapján megszülettek az első kérdőívek. A kutatás első szakaszában a felsőoktatási rendszer átalakulásával kapcsolatos egyre bővülő irodalom feldolgozása mellett a Felsőoktatási Kutatóintézet számos szakmai konferenciájának vitái továbbérlelték a felmérés kérdéseit. A kutatás három hullámban zajlik. Az első adatfelvétel során kérdőíves felmérést végeztünk a potenciális, illetve már tényleges munkaadók, illetve lelkipásztori munkatársként elhelyezkedett, vagy elhelyezkedni készülők körében. Kutatásunk első szakaszának legfontosabb eredményei: Kutatásunk főbb kérdései közül az első adatgyűjtésünk adatai alapján kettő kiemelése tűnik különösen is indokoltnak. - Milyen arányban nyitottak a munkaadók, azaz a papság világi lelkipásztori munkatársak alkalmazására, mennyire elfogadott jelenlétük és munkájuk a papság körében, különös tekintettel arra, hogy a végzettek között sok a nő? - Milyen elvárásokkal találkoznak a friss diplomások a munkaadó klérus és a hívek körében? Első, nagyobb akadálynak mutatkozott, hogy – noha a kutatás elején teljes körű papi, már állásban lévő lelkipásztori munkatársi megkérdezést terveztünk – mindkét oldal véleménye megjelenjen a felmérésben. Ám hamar kiderült, hogy ez irreális, részben a papság leterheltsége,

részben

korösszetétele,

részben

egyéb

objektív

okok

miatt.

Ezért

kiválasztottunk a 14 katolikus egyházmegyéből nyolcat, melyekből azokat a lelkipásztorokat

3


kerestük meg kérdőívünkkel, akiknél remélhető volt, hogy leterheltségük ellenére vállalni tudják a válaszadást. (1.ábra) 1. ábra:

kérdőívet kitöltő lelkipásztorok számának megoszlása egyházmegyék szerint

DebrecenNyíregyháza Hajdudorog KalocsaKecskemét Kaposvár SzegedCsanád Szombathely Vác Veszprém adathiány

Megkeresésünk nyomán 141 kérdőív érkezett vissza a papság köréből. A lelkipásztori munkatársaktól azonban mindössze kilenc kérdőív érkezett vissza eddig. További kérdőívek visszaküldése remélhető. Jelen kutatási részjelentés alapjául tehát a 70 kitöltött papi kérdőív eredményei szolgálnak. 71 további kérdőív adatainak rögzítése még folyamatban van, mert a papság köréből is csak lassan csordogálnak vissza a kérdőívek. A válaszadó 70 lelkipásztor mindegyike plébános, tehát olyan lelkipásztor, akinek vezetése alá tartozik plébániája minden területileg odatartozó hívővel. Magyarországon a papság elöregedése és fogyása okán már régen gyakorlat, hogy egy plébánoshoz több plébánia is tartozhat, melyeket oldallagosan lát el „anyaplébániája” mellett, valamint misézőhelyek is tartozhatnak még hozzájuk. A válaszadók átlagosan 4,2 plébániát és hozzájuk tartozó misézőhelyet látnak el Ez a tény mindenképpen az erők megosztásának kényszerét jelenti. A válaszadók kormegoszlása messze nem reprenzentálja a papság korösszetételét, mert a valóságban

erősen

elöregedő

korfája

van

a

papságnak

Európa

szerte

és

így

Magyarországon is. Inkább azt mutatja válaszadóink kormegoszlása, hogy az amúgy is sok feladatuk mellett, inkább a fiatalabbak vállalkoztak a viszonylag hosszú kérdőív kitöltésére. (2. ábra) Feltételezhető, hogy a legfiatalabb még, a két legidősebb korcsoport pedig már

4


kevéssé érzi feladatának, hogy a lelkipásztori munka világiakkal való megosztásának kérdésében véleményével állást foglaljon. 2. ábra:

Válaszadó lelkipásztorok korcsopotronkénti megoszlása 22-31 év 32-41 év 42-51 év 52-61 év 62-71 év 72-81 év 0

5

10

15

20

fő

Abban a kérdésben, hogy van-e, illetve legyen-e világi lelkipásztori munkatársuk, némileg megmutatkozik a legfiatalabbak és a legidősebbek idegenkedése. (3.-4.ábra) Ennek ellenére közel azonos számú válaszadó mondta, hogy van is és szeretné is, hogy legyen lelkipásztori munkatársa. Sokkal kevesebben mondták, hogy ne legyen lelkipásztori munkatárs, mint ahánynak nincs. Azonban abban a kérdésben, hogy legyen-e, igen sokan nem foglaltak állást, többen mint akik igennel válaszoltak erre a kérdésre. E mögött mindenképpen a több évszázados gyakorlat hatása sejthető. Legkevésbé a két legidősebb, leginkább pedig a 3040, illetve az 50-60 év közötti korcsoport helyeselte a világi lelkipásztori munkatársak bevonását. Valójában ez a három, támogató korcsoport az, akik a lelkipásztori feladatok oroszlánrészét viszik, továbbá már komoly tapasztalatuk van részben abban, hogy milyen lehetőségeket rejt magában, ha nem a lelkipásztornak kell mindent magára vállalnia. A legfiatalabbak még nem érzik annyira a súlyát, részben, mert még kevesebb teher van rajtuk. A legidősebb generációkhoz tartozók, pedig korábban kevéssé élték meg a paphiány okozta nehézséget, másrészt a hagyományosabb papi életet élve kevéssé tapasztalták meg, hogy a papokra háruló feladatok megoszthatók.

5


3. ábra:

Lelkipásztorok véleményének megoszlása abban a kérdésben, hogy van-e, vagy legyen-e világi lelkipásztori munkatársa 70 60 50 40 30 20 10 0 igen

nincs/nem van

adathiány legyen

4. ábra: lelkipásztorok véleményének korcsoponkénti megoszlása abban a kérdésben, hogy legyen-e lelkipásztori munkatárs

9 8 7 6 5 4 3 2 1 0 72-81 év

62-71 év

52-61 év igen

nem

42-51 év

32-41 év

22-31 év

adathiány

Már önmagában az a kérdés, hogy a papság által hagyományosan ellátott feladatokba világiakat is be lehessen-e vonni, némileg megosztotta a válaszadó papságot. Egy további szintre visz annak a kérdésnek felvetése, hogy lehet-e lelkipásztori munkatárs egy nő is. Nos, ez, ha lehet, még tovább differenciálja a válaszok megoszlását. (5.-6. ábra) Éppen a hagyományosabb gondolkodásba inkább beleillő női szerepről vélekedés alapján azt várhatnánk, hogy, ha általában a lelkipásztori munkatársak bevonásával kapcsolatosan nem volt osztatlanul pozitív a vélemény, akkor egy hagyományosan férfijogú egyházban nem sok

6


keresnivalója lehet egy nőnek mint lelkipásztori munkatársnak. Ezzel a várakozással ellentétben igen nagy hányada a válaszadóknak hajlandó lenne női lelkipásztori munkatársakat alkalmazni, méghozzá a legfiatalabb korcsoportot leszámítva mindegyikben jóval többen, mint ahányan nem. A rejtély megoldásának kulcsa sokkal inkább ott keresendő, hogy mit is

értenek lelkipásztori munkatárs alatt a megkérdezettek és milyen típusú

feladatokkal bíznák ,illetve, bízzák meg, ha alkalmaznák, vagy ha már alkalmazzák őket. 5. ábra:

lelkipásztorok véleményének megoszlása abban a kérdésben, hogy alkalmaznának-e női lelkipásztori munkatársat

igen nem adathiány

6. ábra:

Lelkipásztorok véleményének korcsopontonkénti meogszlása abban a kérdésben, hogy alkalmazna-e nőt lelkipásztori munkatársként 12 10 8 6 4 2 0 72-81 év

62-71 év igen

52-61 év nem

42-51 év

32-41 év

22-31 év

adathiány

7


Arra vonatkozólag, hogy nagyjából mi mindennel kell rendelkeznie egy lelkipásztori munkatársnak négy csokorba sorolható kérdéstömbök különíthetőek el a kérdőív kérdéseiből. Ezek felölelik a szükséges ismeretek, képességek, készségek, vallási magatartás kérdéskörét. Úgy tűnik, hogy mind az egyházi tudományokban való jártasság, mind a profán tudományok ismerete, mind a készségek és vallási elköteleződés terén is komoly

elvárásokat

fogalmaznak

meg

a

munkaadók

a

jelenlegi,

illetve

leendő

munkavállalókkal szemben. A kapott válaszok tükrében nyilvánvaló, hogy komplex, sok területet

magába

ölelő

tudást,

készséget,

felkészültséget

várnak

a

lelkipásztori

munkatársaktól. A teológiai tudományokban való jártasság meglehetősen hangsúlyos követelménynek tűnik. (7. ábra) 7. ábra:

lelkipásztori vélemények megoszlása abban a kérdésben, hogy mennyire fontos a lelkipásztori munkatársak egyházi tudományokban való jártassága

90 80 70 60 50 40 30 20 10 0 nem nagyon fontos

mérsékelten fontos

egyházi törvény ism

meglehetősen fontos

kateketika

adathiány

teológiai ismeretek

A profán tudományokban való jártasság sokkal inkább a praktikus, mint az elméleti tudást preferálja. Valójában azok a profán diszciplínák kapnak nagyobb hangsúlyt, melyek általában a segítő foglalkozásoknál fontosak. Igaz, a műveltség, mint a papsággal szembeni általános és hagyományos elvárás itt is a legnagyobb súllyal van jelen, de ezt rögtön a családgondozás és a szociális munka követi fontosságban. Érdekes, elgondolkodtató, hogy a nyelvtudásnál a zenei műveltség is jóval nagyobb jelentőséggel bír a válaszadók véleménye szerint. Elgondolkodtató, mert éppen Magyarországon, ahol bár gyönyörű, ám kevesek által beszélt nyelv az anyanyelv, és ahol az egyház évtizedeken keresztül nem fejlődhetett a maga természetes ütemében és módján, ahol alig van hagyománya, például éppen a világiak lelkipásztori feladatvállalásának, tehát lehetne és kellene is külföldi

8


szakirodalomra támaszkodni a magyar modell kidolgozásához, ott az ehhez a feladathoz szükséges idegen nyelv ismerete a legutolsó a megkövetelt profán tudások közt. (8. ábra) 8. ábra: lelkipásztori vélemények megoszlása abban a kérdésben, hogy mennyire fontos a lelkipásztori munkatársak profán tudása 100 90 80 70 60 50 40 30 20 10

nem nagyon fontos


ps zi ch ol óg ia sz oc iá lis m un ka ze ne ii sm er et ek

ny el vt ud ás

m űv el ts ég

sz ám ító gé pe s is m cs al ád go nd oz ás

0


adathiány

A megkívánt képességek viszonylag kiegyenlített képet mutatnak. Legkevésbé hangsúlyos a mobilizálhatóság, azaz, hogy könnyen áthelyezhető legyen egyik helyről a másikra a munkatárs, illetve a másik, szintén kevéssé preferált képessége a lelkipásztori munkatársnak a kívülállók megszólításának képessége. Ez azt is jelentheti, hogy az egyház most inkább önmagával van elfoglalva, önmagát akarja sejtjeiből újraépíteni. Ezért is olyan jelentőségűek a válaszadók véleménye szerint az emberismeret, szervezőkészség, közösségteremtő képesség, önismeret, kommunikációs készség és az önállóság. (9. ábra)

9


9. ábra: lelkipásztori vélemények megoszlása abban a kérdésben, hogy menniyre fontos a lelkipásztori munkatársaknak bizonyos képességekkel rendelkezniük

em be ko ri s m m m er un et ik ác ko ió rc s so ké po ... rto k kö ho zö z é. ss .. ég te re m tő m ... ob i li zá ne lh m at hí ós vő ág k m eg sz ól ... ön ál ló sá g ön is sz m er er et ve ző ké sz sé g

100 90 80 70 60 50 40 30 20 10 0

nem nagyon fontos



adathiány

Ugyancsak fontos pillér a vallási életben, az egyházban, az egyház iránti elköteleződés. A rendszeres szentségi élet, valamint a rendszeres imaélet, az egyházban való elköteleződés kapta a legpozitívabb megítélést, bár a többi, egyházba integrálódást mutató kérdés is közel akkora súllyal van jelen a fontossági sorrendben. Nagyon plasztikusan rajzolódik ki itt az a tény, hogy a kereszténység közösségi vallás és nem egy individualizmusba burkolózó hitrendszer, noha nagyon is személyes istenkapcsolatra épül. (10. ábra) 10. ábra: lelkipásztori vélemények megoszlása abban a kérdésben, hogy lelkipásztori munkatársaknak mennyire kell elkötelezett vallási életet élniük

nem nagyon fontos meglehetős en fontos

sz en t.. . re nd sz

le lk iv ez et és rő ...

kö zö ss ég it a. ..

... re nd sz er es

eg yh áz ba n

e. ..

100 90 80 70 60 50 40 30 20 10 0

mérs ékelten fontos adathiány

10


Felhasznált irodalom: 1. Madarász G. Imre: Tesszük a dolgunkat, Magyar Felsőoktatás 1998/1 pp.6-8. 2. -ász: Az értékekről és a tudományról… A Károli Gáspár Református Egyetem diákjai, Magyar felsőoktatás 1998/1, pp.44-45. 3. Antal János: Merre tovább, magánfőiskolák? 1999/1-2, pp. 49-51 4. Endreffy Zoltán: Az európai egyetem funkcióváltozásai VIII. – A katolikus egyetemekről, Magyar Felsőoktatás, 1999/5-6. pp. 36-38. 5. Kissné Papp Margit: Egyházi kollégiumok a felsőoktatás peremén, Magyar Felsőoktatás 2000/7. 6. Kiss Ullrich: Az egyházi kollégiumok első szakmai konferenciája, Magyar Felsőoktatás 2000/8. 7. Fábri György: Felsőoktatási kínálat, Oktatás és munkaerőpiac, Magyar felsőoktatás 2001/1-2. 8. Galasi Péter - Tímár János – Varga Júlia: Pályakezdő diplomások a munkaerőpiacon, Magyar Felsőoktatás 2001/1-2. 9. Hrubos Ildikó: Felsőoktatás-kutatás a 21.században, Magyar Felsőoktatás 2001/5-6. 10. Lukács Péter: Túlfejlesztett magyar felsőoktatás?, Magyar Felsőoktatás 2001/8. 11. Lukács Péter: Tömeges felsőoktatás globális versenyben, Magyar Felsőoktatás 2001/10., 2002/1. 12. Mellár Tamás: A demográfiai változások hatása a felsőoktatási intézmények versenyhelyzetére, Magyar Felsőoktatás 2002/1-2-3. 13. Fábri György: A felsőoktatási teljesítmény értékelése, Magyar Felsőoktatás 2002/3. 14. Lakner Zoltán - Vizvári Béla - Hajdu Istvánné - Kocsondi József - Lőrincz Sándor: Hogyan gondolkodnak, tanulnak, élnek napjaink egyetemi, főiskolai hallgatói? Egy közvetlen megkérdezésen alapuló vizsgálatsorozat eredményei, Magyar Felsőoktatás, 2002/8-9-10. 15. Kerékgyártó Györgyné - Sugár András - Szarvas Beatrix - Varga István :Az elmúlt években végzett hallgatók véleménye az egyetemi oktatásról, az ott szerzett tudás felhasználhatóságáról, Magyar Felsőoktatás 2002/9-10. 16. Szabó Péter: 10 éves a hazai magán-felsőoktatás Egy kutatás tanulságai. Magyar Felsőoktatás 2003/1-2-3-4-5-6. 17. Csapóné Riskó Tünde: Karrierkövetés, intézmény-megítélés és rangsorolás, Agrártudományi Közlemények, 2004/14. 18. Polónyi István – Tímár János: Tudásgyár vagy papírgyár, Új mandátum Kiadó, Budapest, 2001. pp. 1-165. 19. Nagy Beáta (1999): „Tűzoltó leszel s katona!” – a budapesti közgazdászhallgatók társadalmi összetételének és motivációjának változásai a kilencvenes évek közepén. Közgazdasági Szemle, 1999. 46/1. pp. 91-97. 20. Ambrózy Áron – Katona Krisztián: Harminc kilométer, avagy mekkora a távolság az ELTE és a PPKE Bölcsészkara között? OTDK dolgozat, Budapest, 2003. 21. Csécsiné Máriás Emőke – Besenyei Roland: Statisztikai tájékoztató Felsőoktatás 2003/2004, Oktatási Minisztérium Közgazdasági Főosztálya Statisztikai Osztálya, Budapest 2004. 22. Tomka Miklós - Révay Edit : Papok, férfi szerzetesek, apácák. In: Kolosi Tamás - Tóth István György - Vukovich György (szerk.): Társadalmi Riport 1998. pp. 216-234.

11

Révay Edit Lelkipásztori munkatársak szerepe a plébániák életében

Recommend Documents