Kézirat gyanánt.
II. évfolyam.
Rend
Tartományi Közlöny A KAP. SZ. JÁNOSRÓL NEVEZETT FERENCRENDI TARTOMÁNY
HIVATALOS KÖZLÖNYE 1913. JANUÁR.
A FÖTISZTELENDÖ
P. P R O V 1N C i A L I S M E G B Í Z Á S Á B Ó L
SZERKESZTI:
P. PESTI EMMANUEL GYÖNGYÖSI HÁZFÖNÖK, THEOLOGIAI TANÁR.
A tartományfőnökség közleményei. Kedves Testvérek! Az új év alkalmával sokan kifejezték előttem a testvérek közül szíves jó kívánságai kat. Minthogy nem rendelkezem annyi idővel, hogy mindegyiknek külön megköszönhetném figyelmes jóságát, ez úton mondok köszönetét a jó kívánságokért. És nekik, valamint a többi összes testvéreimnek szívből minden jót kívá nok az új esztendőben. Legyen ez új év mind nyájunk számára boldog és kegyelmekkel tel jes, és ad'ja az egek Ura, hogy ez évben sok érdemet szerezhessünk az Ö szolgálatában. Ezenkívül még valam it ó'hajtanék az én Kedves Testvéreimmel közölni. Észrevettem, hogy sok zárdánkba semmiféle theologiai lap sem jár, és így a testvéreknek nem igen van módjukban a theologiában, különösen az egy házjogban és liturgiában, fölmerülő újabb dol gokkal megismerkedni és így ismereteiket k i bővíteni. Pedig ez fölötte szükséges, 'ha szent kötelességeinknek minden tekintetben meg
akarunk felelni. — Azért nagyon kérem az elöljárókat, hogy ha a zárda körülményei meg engedik, járassanak legalább egy ilyen theo logiai lapot. Különösen ajánlom a most meg újult „R eligio“ -t, melyet Dr. Hanuy Ferenc egyetemi ny. r. tanár ú r oly szakavatottan és praktikusan szerkeszt. Ez a lap pontos fölvílágosítással fog mindig szolgálni az újabb theo logiai dolgokról és útmutatást ad a régebbi is meretek bővítésére. Kértem az illusztris szer kesztő urat, küldjön zárdánkba mutatványszá mokat, hogy így az elöljárók, ha jónak vélik, megrendelhessék a lapot. Gyöngyös, 1913. jan. 8-án. fr. U nghváry Antal min. provincialis. A P. Provincialis megbízásából: fr. Virág Venánc secret. Provinc.
Provinciánk jövendő kilátásairól. Az új év hajnalán, m ikor mindenki szeret visszagondolni a múlt küzdelmeire, örömeire és fájdalmaira és szívesen elmereng a jövendő reménységein, a mi szerzetesi lelkűnknek is jól esik visszatekinteni a mi édes anyánk P ro vinciánk közelmúlt küzdelmeire és latolgatni, ugyan m ilyen kilátásai vannak a jövendőben? A tizenhat év előtt kiadott „Felicitate quadam“ bulla, mely hivatva volt az idők v i szontagságai folytán becsúszott rendellenes ségeket megszüntetni, azt mondhatnánk gyász ba borította a mi szerzetes tartományunkat. Nem azért, mintha az talán valami rosszat akart volna, hiszen mindenki belátta annak szüksé
gességét és időszerűségét, hanem azért, m ert legtölDben azt hitték, hogy többet kíván az tő lünk, m int a mennyire a mi gyengeségünk ké pes. Ezek a jövőt nagyon feketének látták és lemondva a reménységről, hogy azokat vala ha megvalósíthassuk és csak a végpusztulást látva, megadással várták, m ikor üt a halálunk órája. Ezek gyengék voltak, de voltak ezeknél gyengébbek is, és ez vo lt az önzők csapata, akik szerették ugyan élvezni Provincia anyánk szeretetét és gondoskodását, de m ikor azt látták, hogy ez az édes anya tőlük viszont szolgálatot követel és eljött a küzdelem órája; az ő kicsinyes érdekeiket a legszentebb köz
érdek fölé helyezve, szereteienül, részvétlenül elhagyták az édes anyát vigasztalanul az ő megpróbáltatásainak idejében. Ez a körülmény még jobban növelte a visszamaradottak két ségbeesését és ha a jó Isten nem siet segítsé günkre, talán már ki is volnánk törülve az élők könyvéből. M ikor azonban legjobban tornyo sultak fölöttünk a vészteljes fellegek, m ikor már alig vo lt remény, sz. Ferenc atyánk imád ságára akkor sietett segítségünkre az isteni gondviselés. Küldött nekünk egy férfiút, a k i nek neve fényes betűkkel lesz beirva a metgújhodó rendtartomány évkönyveibe, aki az ö bcicsesége, kitartása, türelme és kifogyhatlan atyai szeretete által új reményt öntött a csüggeteg keblekbe, lábra állította a gyengéket és tizenkét évi fáradhatlan munkával második megalapítójává lett a Provinciának. Tamás Alajos, volt Provinciális atyánk, ez az érde mes férfiú, akinek midőn most letesszük lábai hoz elismerésünk és hálánk adóját, egyben azon reménységünknek adunk kifejezést, hogy a Provincia jövendőjében is még nagyokat fog alkotni az ő atyai keze. — Hosszadalmas volna elbeszélni, m it és mennyit tett ő a Provincia újrateremtésére, de erre nincs is szükség, sze mléink előtt folytak le az ő müvei, elég. ha összehasonlítjuk a Provincia tizenkét év előtti állapotát a maival és önkénytelenül fog kitörni belőlünk a csodálat „A Domino factum est istud et est m irabile in oculis nostris.“ Igaz, a Provincia ma is még két táborra van osztva. Az egyik azoké, akik a régi ob servantia alapján állanak és állhatatosan k i ta rtva teljesitik kötelességeiket; a másik a megújúlt ifjúságé, amely úttörőként működik és beiileszkedni iparkodik a m i nem épen ked vező hazai viszonyainkba. Ez a két tábor nem ellenséges tábor, hanem egymást támogató testvérek tábora, akik egymást mindinkább megértik és egymásnak mindjobban segítsé gére vannak. M indkettőt megilleti a múlt küz delmeiért az elismerés és dicséret. Az elsőt, mert állhatatosan megmaradt, megőrizte a Provincia őrhelyeit és önzetlenül fáradozott nem a maga, hanem a jövendő nemzedék szá mára. A másodikat pedig, mert alázattal és C 'n niegtagadóan meghajolt a nehéz parancsok előtt és a kezdet összes sanyaruságait és nehézsé geit viselte. Együttesen mentették meg a P ro vinciát és egyik sem- tudta volna a másik nél kül a jelen sikereit elérni, és ez a tudat kell, hogy a jövőben is mind szorosabban összekös se a két testvérületet. A mi a jövőt illeti, arra már mindnyájan bizalommal tekintünk. Olyan alapjai vannak ma a Provinciának, melyekre már bízvást építhetünk. Az óriási egyénhiány, ha teljesen ne.m is szűnt meg, de tetemesen enyhült. A Provincia rendelkezik annyi erővel, mely az eddigi pozíciók megtartására elégséges. Csu pán a felvidéki zárdák állapota kétes még
többé-kevésbbé. Az ott levő testvérek ugyanis kevesen is vannak és a korban is elöhaladottak, a Provincia pedig számottevő tót ifjúsággal nem rendelkezik. Itt még fenyegethet bennünket veszély, ha csak a jó Isten segélyünkre nem siet. Lehetne ugyan a bajon segíteni egy fe lv i déki új Provincia felállításával, mely a tót ajkuakat egyesítné, vo lt is már többször szó er ről, de a dolognak nemzetiségi akadályai van nak, ép azért nehezen keresztülvihető. Bíz zunk azonban az elöljáróság prudentiájában és az isteni gondviselésben, m ely bizonyára mel lettünk lesz az alkalmas időben. Ezt leszámítva, ha a Provincia erői az eddigi mértékben növekednek, reményeink nyílnak nemcsak a status quo fentartására, ha nem még a fejlődésre is. És ez lesz a jelenlegi Provinciális atyánk feladata fejleszteni a P ro vinciát, miután nagy nevű előde azt megala pozta. Provincialis atyánk tudatában is van ezen feladatának, és m int eddigi kormánya mu tatja teljes erejéből dolgozik a Provincia fej lesztésén és megerősítésén. Mindenekelőtt szé lesíti a Provincia munkakörét. A legutóbbi időkben egyre gyakrabban ta rto tta k P ro vin ciánk tagjai különböző helyeken le lkigyakor latokat, sőt legújabban egy kiváló sikerű m is siót is. Ezek míg egyrészt a hitélet fejleszté sére szolgáltak, másrészt nagyban emelték k i felé a Provincia tekintélyét is. — A fejlődés je le az új szalmára zárda is, melynek az átvétele Boromissza Tibor püspök úr jóvoltából, m ár csak hónapok kérdése. Szó van itt egy nagyon szép működési térről, egy kedves kis zárdá ról és egy kiváló szépségű templomról, me lyek az anyagiakkal is el vannak látva. Itt lesz alkalmas helye a seraphicum collcgiumnak is. — Nemkülönben a külsőleg is megnyilvánuló erő jele az új szabadkai plébánia, melyet a kalo csai érsek úr most ajánlott föl rendünknek és a melynek ügye ép most van folyam.atban. Nem kis bizonysága ez a rend külső aestimátiójának. És ha hozzávesszük, hogy zárdáinkban majd mindenhol pezsgő hitélet indúlt meg, önkénytelenűl felbuzdúl bennünk a remény és lelki szemeink előtt kibontakozik egy szebb, egy dicsőbb jövő, amely méltó folytatása lesz a dicső múltaknak. Azonban itt is beigazolódik, hogy az ifjú ságé a jövő. A milyen a mi szerzetesi ifjúsá gunk, olyan jövőt várhatunk a Provinciának. A legfőbb gondnak tehát a szeráfi ifjúság ne vetésére kell irányúlnia és ebben a tekintetben semmi áldozattól sem szabad visszariadnunk, annál is inkább, mert ifjúságunk jelen nevelé sében még van sok kívánni való, melyeket da cára elöljáróink legjobb törekvéseinek még ed dig nem sikerült kielégíteni. — Nekünk aszketikusan nevelt, szentéletű és heroikus lelkületü ifjúságra van szükségünk, amely ifjúságnak tu domány tekintetében is a kor színvonalán kell állania. — Am i az aszketikus nevelést illeti, az
élet szentség olyan szilárd alapjait nyerték ifjaink az utóbbi évtizedben a noviciatban és er re az alapra oly szépen építettek a stádiumok magiszterei, hogy igazán példás lelkületü if júságot nyertünk. Ezen állítás igazságából semmit sem von le az a körülmény, hogy né melyekben a Provincia csalódott, némelyek nem emelkedtek föl hivatásuk magaslatára, mert hisz a világon sehol sincs a lelki életnek olyan iskolája, ahonnan csupa példányképek kerülnek ki. Ilyet produkálni emberi erő nem ké pes. Általában pedig igaz, hogy ifjúságunk lelkülete megnyugtató és bizalmat keltő, a m iért is méltó elismerés ille ti a noviciusmestereket és a többi magisztereket. Ami azonban ifjúságunk tudományos ne velését illeti, itt még hiányokat találunk. T a más Alajos atyánk hosszú, áldásos kormánya alatt emberfeletti erővel iparkodott a stúdiu mokat megalapozni és magasabb nivóre emel ni. Sikerült is néki olyan theologiai studiumot alkotni, amely bátran fölvöheti a versenyt bár mely theologiai intézettel és a mely igazán alapos theologiai ismereteket ad ifjainknak. — A philosophiai stúdiumban is a^ utóbbi évek ben nagy haladást láttunk, mindazonáltal ez a studium sehogy sem felel meg a követelmé nyeknek. Nem a tanerőkben van a hiba, mert ezek igazán példás szorgalommal és ügybuzgósággal iparkodnak eleget tenni kötelessé geiknek, hanem a studium szerkezetében, tan tervében. Itt ugyanis a philosophiából kell k i képezni olyan ifjakat, akik a gimnázium fel sőbb osztályait még el sem végezték és követ kezőleg a philosophia fölértésére még kellő alapokkal nem bírnak, és ugyanez, a studium hivatva van a felsőbb gimnázium tantárgyait is előadni. Az eredmény persze az, hogy az if júság ekkora anyaggal nem tud megbirkózni, pláne ha hozzá vesszük, hogy a philosophia tanulásánál az előképzettség hiánya is fenforog. És így dacára annak, hogy az utóbbi idő ben a philosophiai studium egy évvel meghoszszabíttatott, még sem tud kellő eredményeket fölmutatni, és philosophus ifjaink nem tudnak a gimnáziumok növendékeivel lépést tartani. — Ezen a bajon persze segíteni kellene részint, hogy ifjaink kiképzése teljes legyen, részint pedig, hogy a rend tekintélye csorbát ne szen vedjen. Rómában is már észrevették a hiányt, és mivel ez meg van a szerzetesrendek tú l nyomó részénél, különösen a külföldön, a S. Congregatio Regularium már két év óta dol gozik egy új studium szabályzaton, melyet kötelezőleg fog előírni az összes szerzetes ren deknek és amely hivatva lesz az említett ba jon segíteni. Ezen új studiumszabályzatot va lószínűleg meg fogjuk kapni az új Constitutiókkal kapcsolatban, és ez minden bizonnyal olyan középiskolai képzettséget fog követelni a szerzetes növendékektől, amilyen az egyes országokban és a világrészekben a m űveltek
nél szokásos és a milyennel általában a világi papság rendelkezik. Részletesebb tantervbe aligiha fog belemenni, m ert ilye t az egész világ ra egyöntetűen előírni, majdnem lehetetlen. — Tegyük föl, hogy nálunk ennek alapján a nyolc gimnázium válik kötelezővé. Hogyan fogja azt a rend megvalósítani? A megvalósítást bizo nyára senki sem képzeli úgy, hogy ezentúl a Provincia csak érettségizett ifjakat vegyen föl a noviciátba, mert ma m ikor a hivatás hiá nyában a püspökök alig kapnak ilyeneket a szemináriumokba, hogyan remélhetnénk, hogy kellő számú vállalkozók akadnának az önmeg tagadó szerzetesi életre? Ilyeneket bizony a Provinciának kell nevelni a maga számára. A Provinciának ezentúl is a gimnázium alsó osz tályaiból kell az ifjakat a noviciátba fölvenni és a gimnázium magasabb ' osztályait a noviciát után kell velük elvégeztetni. Nagy bök kenő azonban a dologban az, hogy hát ezt ho gyan lehetne a szerzetesi szellem megőrzésé vel keresztülvinni. Bizonyára veszélyes volna az egyszerű fogadalmas növendékeket a gim náziumba járatni, mert ott a pajzán, legtöbb ször más vallásu világi ifjúság közepette bizo nyára elveszítenék szerzetesi hivatásukat és vagy visszamennének a világba, vagy haszna vehetetlen tagjaivá válnának a szerzetnek. Egy módot kellene tehát keresni, a mely ezt a ve szélyt kizárja és e mellett a gimnáziumi kiképeztetést lehetővé teszi. Szerény véleményem szerint legjobb volna a rendi növendékeket egy gimnáziumba magántanulók gyanánt be íratni és a lectorok által az illető gimnázium tantervét szem előtt tartva, csupán a közép iskolai tárgLvakban gyakorolni, a melyekből azután az év végén a gimnáziumban levizs gáznának. A philosophiát pedig a theologiába kellene beosztani. Ezt a módot ilyenformán gyakorolják Németországban is, és szép siker rel. — Ennek megfelelőleg égetően szükséges a szerafikum kollégiumnak áthelyezése is egy gimnáziummal bíró helyre, mert máskép a fenti terv sehogy sem vihető keresztül. Ez külömben már tervbe is van véve és minden valószínűség szerint a választás az új szatmá ri zárdára fog esni. Külömben a föntebbi dolgok sem üres tervezgetések, mert mint tudomásunk van róla, Provinciális atyánk is ily módon akarja meg oldani a philosophiai studium nehézségeit és m ár hozzá is látott volna a dologhoz, de óriási aka dály az anyagiak hiánya. A növendékek eltar tása a jelen studiumi szervezet mellett is fölül múlja a Provincia tehetségeit és már a jövőre a zárdáknak öt százalékos adóval kell a Provin cia segítségére sietni és nagyon kétes, hogy ezzel is főn tudja-e a Provincia magát tartani. Hátha most megnövekszik a növendékek száma egy évfolyammal, a mennyiben négy felső gim názium lesz, hogyan ju t azokra költség? Pedig ez még nem minden, ha a növendékeket gimná-
ziumba Íratjuk, mindegyikért tandijat kell fizetni és fedezni a vizsgák dijait, melyek csak egy nö vendéknél 120 koronát fognak kitenni és azonkivü l tegyük hozzá a könyvek árát. Ugyanezen költségeket vegyük szemügyre a kollégium szerafikumban is. Hány ezer koronára fog ez fölszaporodni? Növeli ezen kiadást azon körül mény, hogy a Provinciának szükséges a tehet ségesebb növendékeket külföldi, vagy hazai egyetemekre küldeni. Ezek mind óriási kiadá sokba kerülnek, melyeknek összehozására nin csenek erőink. Provinciális atyánk tehát tij jövödelemforrás után nézett, a mellyel a Provincia ezen v i tális érdekét megvalósíthatja. Tervbe vette a budai zárda nagy, kerthelyiségeinek értékesí tését, a mely fekvésénél fogva igen alkalmas bérházak építésére, a bérházak pedig a fővá rosban elegendő segítséget nyújtanának a P ro
vincia kiadásaira. Erre már Tamás Alajos P ro vinciális atya is gondolt, de a római szent-szék akkor elzárkózott ezen terv elöl. Jelenlegi P ro vinciális atyánknak sikerült a szent-székkel megértetni, mennyire érdekében áll ezen épít kezés a Provinciának és így megnyerte az enge délyt az építkezésre. A dolog már annyira elő haladott, hogy a tervek készülnek, és e hó vége felé fog a Definitorium összegyűlni Budapesten, hogy a dolog végrehajtásán tanácskozzon. E gy ben a budai zárda temploma és a zárda egy szárnya újra épül. Ilyen körülmények között természetesen csak örvendhetünk az ügy sze rencsés megindúltán és kérnünk kell a jó Istent a sikeres kimenetelért. (Folytatjuk.)
A „pro populo“ végzendő misék kölezett ségéről a plébániákon. Sz. Pál apostol a zsidókhoz írt levelében (cap. Y. v. 1 et sequ.) így ír: „Om nis pontifex ex hominibus assumptus pro hominibus con stituitur in iis, quae sunt ad Deum, ut offerat dona et sacrificia pro peccatis; qui condolere possit iis qui ignorant et errant, quoniam et ipse circumdatus est infirm itate, et propterea debet, quemadmodum pro populo, ita etiam pro semetipso offerre pro peccatis.“ és valam ivel utána (cap. V III. v. 3) „Om nis enim pontifex ad of ferendum munera et hostias constituitur." Sz. Pál ezen szavaival azt akarja mondani, hogy azoknak a papoknak, akik a nép fölé helyez tettek, m int annak lelki gondozói, első és leg szentebb kötelességük, közbenjárónak lenni az Isten és a reájuk bízott nép között és az Istent megengesztelni a sz. mise áldozat bemutatása által a nép bűneiért. Ezt a szent kötelességet föl is értették mindig a lelki pásztorok és az Egyház kezdetétől fogva szokásban volt, hogy a papok és püspökök sz. miséket ajánljanak föl a reájuk bízott népért. Ezt a szokást a trien ti sz. zsinat törvénybe iktatta (sess. X X III. c. I. de ref.) és a későbbi a pápai decretumok a legapróbb körülm ényekig meghatározták, hogy kinek m ikor és hogyan kell a népért m i sézni. M inthogy sok zárdánk vezet plébániát és úgy kötelessége „pro populo“ misézni, na gyon célszerű lesz ezen kötelességről röviden egyet-mást megvitatni. Lássuk mindenekölőtt, kik kötelesek m i sézni ,_.pro populo.“ ? E rre kötelesek az egy házi törvények értelmében a megyés püspö kök és a plébánosok. M inthogy megyés püs
pökök és plébánosok csak ott leihetnek, ahol az egyházmegyék és plébániák az egyház sza bályai szerint föl vannak állítva, nem mond hatók megyés püspököknek és plébánosoknak azok a papok és püspökök, akik a misszió te rületeken működnek; és következőleg nem is kötelesek az Egyház értelmében „p ro populo“ misézni. Ú gy szintén nem köti ezen törvé ny a szerzetes elöljárókat sem alattvalóikkal szem ben, jóllehet ők alattvalóiknak a szó szoros ér telmében lelkipásztorai. Mindazonáltal sz. Pál apostol által kihirdetett isteni parancs reájuk is vonatkozik és nekik is kötelességük népü kért misézni, de hogy hányszor és m ikor, ez az ö jó belátásukra van bízva, és az Egyház által nincsen ez a kötelezettség közelebbről meghatározva, m int a plébánosokinál és püs pököknél. — Az Egyház törvényei szerint ez a kötelezettség áthárul az adm inistratorokra és vicariusokra, akik a plébános helyett mű ködnek, m ikor vagy nincs tu'lajdonképeni plé bános vagy pedig a plébános nem képes ezen kötelességnek megfelelni. — Tehát a mi adm inistratoraink kötelesek misézni népükért. Ez a kötelesség pro populo misézni első sorban perszonahs t. i. ezt a plébános, illetve az adm inisztrator a saját személyében köteles \''égezni, és csak akkor ruházhatja át másra, ha ő akadályozva van, vagy esetleg nincs ott hon. Megjegyzendő, hogy nem szükséges a nagy misét végezni a népért, lehet az csendes mise is és a nap bárm ely órájában végezhető; szebb azonban, ha az ünnepélyes misét, m ikor a nép is jelen van, ajánljuk föl „p ro po pulo".
De nemcsak perszonális ez a kötelesség, hanem reális is, a mennyiben kötelezi a plébá nia javadalmat, ligy annyira, hogy ha a plébá nos vagy adminisztrator misézni nem tudna, köteles másokkal miséztetni „p ro populo“ , de a misének minden áron meg kell lennie. Ezen kötelesség alól nem ment föl az a körülmény, hogy a plébániának gyenge a jövedelme, más úton kell ezen segíteni, a misét „pro populo“ ezen okból elhagyni nem lehet. Továbbá ezen kötelesség localis, vagyis ezen misét a plébánia területén kell végezni, akár a materban, akár a filiában.Természetesen, ha a plébános nincs otthon, akkor nem képes ezen követelménynek megfelelni, mert vagy mással végezteti otthon és ez esetben hiány lesz, mert nem végzi személyesen, vagy maga elvégzi a távolban és ez esetben nem lesz localis. E végből szükséges, hogy a plébános a parochiahs mise napjain elfogadható ok nélkül ne le gyen távol. Ha azonban megengedhető okból van távol, végezheti vagy maga a plébániai misét, vagy otthon megbízhat vele valakit. Végül a népért való misézés kötelezett sége bizonyos napokhoz van kötve és nem szabad azt súlyos ok nélkül más napokra át tenni. Hogy melyek azok a napok, m ikor „pro populo“ kell misézni, röviden a követke zőkben foglalhatjuk össze: először az összes vasárnapok, azután pedig az összes ünnepna pok, nemcsak azok, melyeket nyilvánosan ün nepiünk, hanem az eltörc-lt ünnepnapok is. Kü lönösen az utóbbiakra t. i. az eltörölt ünnepek re kell nagyon vigyáznunk, mert ezeken könynyen elfeledkezhetünk a misézés kötelméről, azért nem lesz felesleges az abolitum festumokat külön felsorolni. Ilyenek az összes apos tolok ünnepei, kivéve a Barnabás ünnepét, (jun. 11.) Sz. Péter és Pál ünnepe n y il vános ünnep. Azután husvét és pünkösd har madnapja, Inventio S. Crucis, Dedicatio S. M ichaelis Archang., Nativitas s. Joannis Baptis tae (ez azonban ezentúl mindig vasárnapra fog esni.) SS. Innocentium, S. Laurentii, S. Silvestri, S. Joseph (marc. 19.) S. Annae. Ezek
hez hozzá kell adnunk az ország és a plébánia sz. Patronusának ünnepét. Magyarország Patronusa Sz. István király, a plébánia Patronusa pedig a helyek szerint változik. Ha egy misekötelezettséggel ellátott ün nep vasárnapra esik, azért csak egy m i sét kell mondani a népért, úgy szintén kará csonykor is, m ikor három misét mond a plé bános, csak egyet köteles a népért föajánlani. Ha akár megengedett, akár meg nem en gedett okból valam ely napon ezek közül elma radt a mise „p ro populo“ azt mielőbb pótolni kell. És ha mondjuk, akkora lett volna a ha nyagság valahol, hogy éveken át bizonyos napokon elmaradtak a misék a népért, még évek múlva is megmarad a kötelezettség, ezen miséket utólag elvégezni. És pedig ez a köte lesség nagyon súlyos. Befejezé.sül még egy tévedést kell tisz tázni. Sok helyen, a hol plébánia van, paphiány m iatt a megyéspüspök engedélyéből binálni szoktak. Ha valaki binál, ismeretes az a szi gorú egyházi törvény, hogy csak az egyik m i séért szabad stipendiumot elfogadni, a mási kat teljesen gratis tetszés szerinti intentióra kell végezni. Sokan azt hivén, hogy a parochialis mise ingyenes sz. mise, úgy végezték a binálást, hogy az első miséért .'Stipendiumot fogadtak el, a másodikra meg elvégezték a parochialis misét „p ro populo“ . így eljárni szi gorúan tilos, mert a parochialis mise nem in gyenes, hanem azért jár a parochialis jövödelem, és így nem lehet a második sz. Misé ben annak eleget tenni. — Ebben a tekintetben csak karácsony ünnepe a kivétel, m ikor mind a három sz. miséért szabad stipendiumot elfo gadni. Ezek volnának röviden a parochialis mise kötelezettség főbb pontjai. A fő természetesen, hogy az előírt számú misék okvetlen meg legyenek. Ez súlyos kötelezettség és a mu lasztó restitutióval tartozik, a többi előírások esetlekes elmulasztása csak úgy képez súlyos vétséget, ha ok nélkül és gyakran fordul elő.
Az Oratio imperata. Folytatás. I. 'l’ekintettel arra, hogy az imperált Oratio elvégzésére kötelezve vannak a szerzetesek is, úgy vélem, hasznos szolgálatot teszek az egyes zárdák szeretetreméltó Atyáinak, ha az egyes zárdatemplomokban végzendő imperátákat külön megemlítem, föltüntetem egy szersmind azon napokat, amelyeken azokat végezni kell, nemkülönben a szentmiséket, amelyeknek Oratioi után csatolandók. Előszó gyanánt előre bocsájtom, hogy az egyes egy
házmegyékben a már föntebb közölt szabá lyok az irányadók; azonban az esztergomi fő-^ egyházmegyében azon napok száma, amelye ken az im perált O ratio nem mondható, vala mivel bővebb, mint a többi egyházmegyékben. — Nézzük, most az egyes zárdákat különkülön. Gyöngyösön, Jászberényben, Egerben — mivel az O rdinarius semmiféle O ratiot netn irt elő, — nincs az Ordinarius által im perált Oratio.
6 Budapesten és Szécsényhen: Pro Papa et pro Rege. És pedig azon napokon, amelye ken meg van engedve, csak „a conventualis és a parochialis“ szentmisében végzendő. — Azaz a zárda conventualis szentmiséjében, le gyen az akár énekes, akár csendes, továbbá azon szentmisékben végzendő, amelyeket az animarum curator a hívekért appücál; legyen ez a szentmise akár énekes, akár csendes. — \ conventualis és paroc'hialis szentmiséken kivü l más szentmisében — legyen akár éne kes, akár csendes nem végzendő. Azon napok, amelyeken nincs megen gedve, a következők: 1) a duplex I. és II. clas sis ünnepek; 2) V igilia N ativitatis et Pente costes; 3) Advent vasárnapjain ; 4) Septuagesimától kezdve Fehérvasárnapig bezárólag. — 5) Octava privilegiata alatt; 6) a m ikor a napi szentmise Oratioinak száma a hármat meg haladja. — Azonfelül az Ordinarius rendeleté ből Fér. IV. Cin. tota hebd. máj. — nec non fér. IV. et Sabbatis Quat. temp, in Missis de tempore celebratis. Tehát azon napokon, ame lyeket most említettem, akkor t. i. ha a feriaról van a szentmise. — Végül szent M árk és keresztjáró napokon a processionalis szent misében. II. A pécsi egyházmegyében levő zárdák ban, töhát a pécsi, mohácsi, dunaföldvári, gyüdi, siklósi, simontornyai, szigetvári zárdák ban a következő két Coilecta imperata van; I) pro Papa; ez az imperált O ratio mondandó minden duplex I. és II. classisnál, kisebb rangú ünnepek, énekes, illetve csöndes szentmiséjé ben; kivételt képeznek: I) V igilia Nativitatis et Pentecostes; 2) Advent vasárnapjai; 3) Septuagesimától Fehérvasárnapig, bezárólag az egyes vasárnapok. 4) Pro re gravi végzett ün nepélyes szentmisék; 5) P rivile giált Octávák alatti szentmisék; 6) ha az O ratiók száma, amelyeket a rubrikák előírnak, a hármat meg haladja. II. Pro rege, ez az előbb említett na pok kivételével a duplex I. és II. classisnál k i sebb ünnepnapok énekes szentmiséin, nemkü lönben a conventualis, úgyszintén a parochialis szentmisében ugyanazon napokon. Nem Oratio imperata, hanem csak meg van en gedve, hogy a rubrikák által megenge dett és az előzmények után könnyen meghatá rozható napok szentmiséin a szentmisét végző papok Collectát végezhessenek ad petendam pluviam, aut ad postulandam serenitatetn. A kassai egyházmegyében két Oratioimperata van és pedig az énekes szentmisék ben Rubricis permittentibus, hasonlóképen . az egyes parochialis szentmisékben (sive canta tis, sive lectis), ha t. i. a föntebb említett Rub rikák megengedik, pro Papa. — Továbbá má jus 2-tól szeptember végéig: „A domo tua“ , vagy más a szükségeknek megfelelő Oratio
t. i. pro pluvia, vagy pro serenitate. Ez az Ora tio csak a csöndes misékben veendő a föntebb említett Rubrikák által megengedett napokon. Tehát a most közlőitek tartandók szem előtt a sebesi, az eperjesi, a bártfai és sztropkói zár dában. III. A rozsnyói egyházmegye im perált oratioi pro Papa et Rege. Mondandók a többször említett napok énekes és paroc'hialis szent miséin (sive cantatis, sive lectis) nemkülönben az említett napok conventualis szentmiséin,, (sive cantatis, sive lectis). A most közlöttek szerint végzendők az imperált O raíiok a rozs nyói és füleki zárdában. A váci egyházme gyében két O ratio imperata van és pedig: pro Papa et pro Rege; ezek végzendők minden egyes énekes szentmisében a rubrikák által megengedett napokon, legyenek azok a szent misék akár conventualisok, akár parochialisok. A csöndes misékben az említett Collecták nem veendők: így kell végezni tehát az O ra tio imperatát a kecskeméti, a váczi és a szol noki zárda templomaiban. ^ A szatmári egyházmegyében fekvő kaplonyi és nagyszőllősi zárdák templomaiban két O ratio imperata veendő és pedig pro Papa és pro Rége a Rubrikák által megengedett na pok énekes, vagy csöndes szentmiséiben, A kalocsai egyházmegyében az O rdina rius által előírt Oratio imperata nincs. Tehát a szabadkai, bajai és bácsi zárdákban az elő írás hiánya m iatt az egyes szentmisékben az Ordinarius által im perált O ratio nem veendő. IV. . A Csanádi egyházmegyében fekvő sze gedi és máriaradnai zárdában két imperata O ratio van: t. i. minden egyes csütörtöki na pon és pedig úgy az énekes, mint a csöndes szentmisékben, a m ikor a föntebbiek szerint lehetséges, pro Papa; tehát dup. I. és II. clas sisnál kisebbrangú ünnepek szentmiséin; to vábbá a duplex I. és II. classisú ünnepeknél k i sebb classisú napok énekes szentmiséin pro Rege. Kivételt képeznek a már többször em lített: 1) Nagyobb Dominicák; 2) Octava privilegiatiák; 3) A már említett V ig iliá k; 4)Az ünnepélyes v o tiv misék (pro re g ra vi); 5) Ha már a rubrikák előírta O ratiók száma a hármat meghaladja. V. A mely zárdák templomaiban végzendő imperáták között nem fordul elő „pro Rege", azon zárdákban nem, m int az Ordinarius által előírt imperátát, hanem azt a S. R. C. által előírt imperataként végezni kell „in omnibus Missis solemnibus vei cantatis et parochialibus.“ S. R. C. 1860. 10. Febr. nemkülönben 6. Febr. 1892. n. 3764.'
Tézisek a kétheti konferenciáklioz. 1.) Az egyházjoból: Tractetur de prohibi tione et censura librorum (Lásd Tauber: Ma nuale Juris Can. editio tertia § 41.. 2.) Morálisból: Quid est sciendum de ab solutione proprii complicis et de sollicitatione ad turpia in sede coniessionali. (Lásd N oldin: De Sacramentis editio sexta n. 384 --395.)
3.) Liturgiából: Quales mutationes pro duxit Constitutio „D ivin o afflatu“ in B revario et in Missali. (Lásd magát a Constitutiót az új Psalterium elején és a Tartom ány Közlöny m últ számát.)
Hírek a provinciából. Karácsony a rendünkben. Az egész gyön gyösi zárda a sz. ünnepek alatt, a kis Jézus születésének éjjelén karácsonynak megfelelő örcmökkel volt telítve. A korán véget ért va csora után — a csengetyü hívó szavára - mindenki az oratóriumba sietett, ahol már a meghatott Atyákat és Testvéreket a jászolban fekvő kis Jézus és két csillogó karácsonyfa várta. A karácsonyfa ünnepélyt három klerikus testvér zenedarabja nyitotta meg. „Karácsony éji harang induló“ -t játszotta egy növendék a zongorán s ketten hegedűn kisérték. A kará csonyi hangulatot keltő zeneszám után né hány ének következett, melyek végeztével egyik IV. éves növendék a kis Jézus jászola mellől, a sz. éj keretébe illő, meleg, vonzó be szédet tartott az összegyűltekhez. A beszéd után következett a hagyományos körmenet, amelyben a Testvérek a kisded Jézuskát ka rácsonyi pásztcrdalokat énekelve, körülhor dozták a zárda tágas, görögtűzzel kivilá gított fölső folyosóin. Oly megható képet nyújtott a Testvérek hódolata a kisded Jézus előtt, m i dőn a kcrmenet alatt visszhangoztak a pásztordalcktól a zárda ódon falai. Visszatérve is mét az oratóriumba a rekollekcio következett. Az estéli imádság eléneklése után szerény szó rakozás volt az ebédlőben, amely alatt a ház főnök Atya — Provincialis Atyánk jelenlété ben — sajátkezűleg osztotta ki — nagyon sok apró, kedves jelenet között - kinek-kinek a meglepő karácsonyi ajándékot. A szórakozás alatt a növendékek néhány éneket adtak elő, amelyek között leginkább kitűnt s a legszebb sikert aratta, a németországi „C ecília" egye sület" elnökének, rendi Testvérünknek. P. Hartmannak művészi kompoziciójú „01oriá“ ja. Tizenegy órakor ismét az oratóriumba gyűltek össze az A tyák és a Testvérek a Matu tinum tlvégzésére. A matutinumot az éjféli mise követte, amelyet Provincialis Atyánk celebrált. A főt. Provincialis Atya ez éjféli mise alatt élt először azon privilégium mal, amelyet a „Ceremoniale O rdinis" enged a ge neralis és provinciális Ministereknek. Ezen
privilegium értelmében a rendes assistenseken kivül még sacerdos assistens, librifer, leviták is segédkezhetnek az oltárnál. Azonkívül a privilegium megengedi a „Kánon-ko-nyv", a kézi gyertya (bugia) használatát és a kétszeri kézmosást — m it az ampolnáknál jóval na gyobb ezüst edényekkel végeznek mint egyéb főpapi misékben. Úgy a szerzetes, test véreknek. de különösen a hívőknek megragadó látványul szolgált, midőn Provincialis Atyánk tizennégy assistenstől körülvéve lépett az ol tárhoz. A hívek áhítatát még növelte az a tény, hogy a növendékek, élve egy pápai dek rétummal, az éjféli mise alatt járultak az Ú r asztalához. Az éjjeli sz. mise után a Laudes következett az Oratóriumban. Az ünnepnap délelőttjén a nagymisét ugyancsak P rovincia lis Atyánk celebrálta főpapi segédlettel. Ugyanilyen karácsonyi hangulatban gaz dag ünnepély volt a pécsi zárdánkban noviciusaink közreműködésével. A növendékek buzdúlva sz. Ferenc Atyánk példáján, kedves kis ünnepéllyel hódoltak a kisded Jézusnak. A sz. estén a kis betlthemii jászol és a szépen földiszített karácsonyfa köré gyűlve, válogatott énekekkel, szavalatokkal és dicsőítő beszédek kel hasonló érzelmeket váltottak ki szivükből amelyek a szeráfi A tya keblét átjárták a boldog greccoi éjszakán. Missiók. M ár az előbbi számunkban érin tettük, hegy Szabó Árpád keceli adminisztrá tor kérése és P rovinciális Atyánk intézkedése folytán Vénn Jakab budapesti és Zadravec István gyöngyösi vikárius atyák Kecelen mis siót tartanak néhány napig. Az említett dolog ról részletesebben így számolhatunk be. A sz. missió dec. 27-én- -jan. 3-ig tartott. Jóllehet az első tervezés után csak négy napig ta rto tt volna, de a kalocsai Érsek Ú r óhajára a k ik ü l dött missionárius A tyák beleegyezésével még négy nappal meghosszabították. A A tyák két beszédet tartottak naponkint D. e. P. Vénn Jakab. d. u. P. Zadravec István tar totta a missiós beszédet. A sz. idő tartama alatt az összes sz. beszédekre a hivek oly óriási
8 száma gyűlt össze, hogy az amúgy is nagykiterjedésü templom nem v o lt képes befogadni az összesereglett hallgatókat. Százan meg szá zan állottak a templom ajtaja előtt, a íalai kö rül s örültek, ha csak egy mondatot kaphattak el a missiónárius atyák beszédeiből. A beszé deknek nem maradt el a hatásuk. A gyónok annyian jelentkeztek, hogy Kalocsáról kellett táviratilag segítséget kérni, amire Révay T i bor érseki titk á r úr, Petrányi képezdei és Égert theologiai tanár urak jöttek a gyónta tásban segédkezet nyújtani. Az iskolás gyer mekeket nem is lehetett a sz. gyónáshoz bocsájtani, különben számtalan felnőtt maradt volna el a sz. gyónás áldásaitól. A missió ideje alatt közel ötezer hivő lélek végezte el a sz. gyónását. Sokan, kik eddig vadházasságban éltek, a sz. beszédek hatása alatt, a sz. missió kegyelmeitől föleszmélve, kérték az Anyaszentegyház áldását frigyükre. Számtalanok, kik eddig haraggal, gyűlölettel viseltettek egy más iránt, a missio alatt békejobbot nyújtottak egymásnak. A missiónárius A tyák kenetteljes szavaitól fölbuzdult hivek az év utolsó napján. Silvester estéjén a sz. beszéd után impozáns körmenetet tartottak a szentségi Jézussal. Hétezer ember égő fáklyával a kezükben mon dottak köszönetét az Úrnak az elmúlt évben vett jókért. A missio utolsó napján, jan. 3-án a templomban a keceli plébános űr maga mon dott búcsúszózatot — híveinek könnyei mel lett — a távozó missiónárius Atyáknak. In tette hiveit, hogy a nyert lelki javakat őrizzék féltékenyen és használják lelki üdvösségükre. M i is csak azt kívánjuk, hogy a lelki életnek elhintett nemes magvai fogékony, termé keny talajra találjanak. Szolnokon, a plébániai templomul szol gáló ferencrendi zárdatemplomban tiz év alatt kétszer tartatott a valláserkölcsi élet fö l lendítésére és megszilárdítására sz. missió; és pedig 1905-ik év decem.ber havában két Jézus-társasági A tya tiz napon át ta rto tt mis siót. Hét év eltelte után a népes — mintegy 26 ezer hivet számláló plébánián működő szer zetes testvéreink — de különösen N. tisztelendő Á rva Ferenc adm inisztrátor A tya buzgólkodása folytán ismét missiót tartottak 1912. dec. 29-től 1913. jan. 6-ig. Ez alkalommal két lazarista Atya P. Horváth Lajos és P. Haindl V il mos vezette a sz. missiót. A jelzett napon — 29-én megkezdették apostoli nagy munkájukat. Kilenc napon át reggel 5 órától este 6 óráig a zárda A tyáival együtt várták a gyóntató szék ben az Istennel kibékülni óhajtó hiveket. A bűnbánatra serkentő sz. beszédek után kora reggeltől késő estig csoportosultak a hivek a gyóntatószékek körül s dacára, hogy az adventi időben a hivek ezrei már elvégezték sz. gyó násukat és sz. áldozásukat, mégis a 9 napi mis sió alatt hatezerötszázan keresték föl az isteni
kegyelem kútforrását s részesültek a töredelem szentségének kegyelmében; egész nap zsúfolásig telve vo lt szép és tágas zárdatemp lomunk ájtatoskodó hívőkkel. Ezen szép lelki aratást nagyban elősegí tette, hogy a 9 napi missióba beleesett 2 vasár-, nap és 2 ünnepnap, de ünneppé lett varázsolva a többi öt hétköznap is, ünneppé varázsolta a buzgó missiónárius atyák apostoli buzgósága, akik vasár- és ünnepnapokon három, hétköz napokon pedig két buzdító sz. beszédet, esze sen huszonkét sz. beszédet tartottak. A sz. missió kegyelmében részesült, a helyben állo másozó cs. és kir. katonaság is, a kik- jan. 3-án mintegy 700-an végezték el sz. gyónásukat és áldozásukat. A szt. missió jan. 6-án este 7 óra kor ünnepélyes „Te Deum“ -mal nyert befe jezést. Papszentelés. Méltóságos dr. H orváth Győző kalocsai segédpüspök úr Rendünk egyik végzett theologusát Szabadkáról pappá szentelte dec. 31-én Kalocsán, miután az előző napokban a kisebb rendeket, subdiakonatust és diakonatust fölvette. Az ujmisés — P. M ár cius Marcell — az év első napján mondotta első sz. miséjét Dráva-Vásárhelyen. A jó Isten bőséges kegyelmét kívánjuk a neom.istának. Beöltözés, Mácsay Dénes kandidátus főt. M artinov Fortunat atya kezei által magára vette a rend sz. öltönyét Kaplonyban nov. 30-án. Az újonan beöltözött testvér Joachim nevet nyert. Kitüntetés. Testvéri örömmel közöljük, hogy a füleki ház ideiglenes főnökét B álint Benedek atyát, híveinek bizalma folytán Nográd vármegye bizottsági tagjai közé válasz tották. Személyi hírek. A jelenlegi háborús v i szonyok még egyes szerzetes házaink csönd jét is megbolygatták. Két lajkus testvérünket, fr. Rédei Paskált Budapestről— Ú jvidékre és fr. Köós Salvatort Szigetvárról— Dalmáciába hívták tényleges katonai szolgálatra. Buda pestre fr. Paskál helyébe fr. Hornok Kiliánt disponálta ideiglenesen Provinciális Atyánk. Tovább Ohutka Heribert lajkus testvér, aki az ausztriai sz. Bernardin provinciából már hoszszabb idő óta nálunk tartózkodott, időközben ismét visszatért eredeti provinciájába, ahol elöljárói Sant-Pöltenbe disponálták.
Szerkesztői üzenetek. A Tartom ány Közlönyre előfizettek: Jászberényi zárda 8 k. Alsó-Sebesi zárda 7 kor., Váczi zárda 10 kor. Budapesti zárda 20 kor. Nagy-Szőlősi residentia 8 kor. Kaplonyi zárda 20 kor. Szigetvári zárda 5 kor. Végül há lás köszcnetet mondunk főtiszt. Csiszér Elek erdélyi provincialis atyának, aki a neki járó tiszteletpéldányért 20 koronát küldött. Deus retribuat.
Dunántúl nyomda r.-t. Pécs.
