„Ó, Boldogságos és Szentséges Szűz, (...) határtalan jóságodhoz folyamodom, és kérve kérlek, (...) légy hozzám annyi kegyelemmel, hogy jegyesemül adod nekem Őt, kire szívem-lelkem minden erejével vágyakozom, a te szentséges Fiadat, a mi egyetlen Urunkat, Jézus Krisztust.” (Sziénai Szent Katalin imája, részlet)
17. szám
REMÉNY XXVIII. évfolyam
2017. április 30. – Húsvét 3. vasárnapja
A szép húsvét
www.katolikus.sk • www.remeny.sk Ára: 0,70 Eur
7
7 9
Odukat és kriptákat pattant S bús árkokig leér a szava: Ilyen a Husvét szent tavasza S ilyen marad. Miért tudjon Ő az embervérről, Mikor künn, a Tavaszban Minden csoda csodát csinál S minden drága fizetség megtérül? Óh, Tavasz, óh, Húsvét, Emberek ősi biztatója, Csak azt szórd szét köztünk: Állandó a tavaszi óra S ilyen marad. Krisztus támad és eszmél, Odukat és kriptákat pattant. Van-e gyönyörűbb ennél?
Lemenőben a nap Elgörbült kereszt Visszapillantó (lelki)tükör
EZ TÖRTÉNT VATIKÁN
Rendkívüli összhang az irgalmasság témájában Április 23-án, vasárnap ünnepeljük az Isteni Irgalmasság napját. Az ünnepet Szent II. János Pál pápa vezette be 2000-ben, Szent Fausztina Kowalska, az isteni irgalmasság apostola szentté avatásán. Az ünnep elválaszthatatlanul kötődik Krisztus feltámadásához, ezért döntött úgy Wojtyła pápa, hogy húsvét második vasárnapjára teszi. Minderről II. János Pál szentté avatásának posztulátora, Slawomir Oder prelátus beszélt a Vatikáni Rádiónak. Mint mondta: rendkívüli összhang van Ferenc pápa és II. János Pál között az irgalmasság témájában.
Nem gondolhatunk az isteni irgalmasságra Urunk feltámadása nélkül, mert húsvétban találjuk meg Isten irgalmassága kinyilatkoztatásának csúcspontját, az örök életre való nyitást. Ez a legnagyobb ajándék, amelyet Isten Krisztusban nyújt az embernek. Jézus éppen azért jött el a világba, hogy kinyilatkoztassa Isten irgalmas arcát – mondta a prelátus. Nyilvánvaló Ferenc pápa mély kötődése II. János Pálhoz az irgalmasság témájában. Ferenc pápa rendszeresen merít elődje Dives in misericordia kezdetű enciklikájából; ennek szentelte a tavalyi szentévet is. Mindkét pápa olyan
országból származik, ahol társadalmi és történelmi nehézségek terhelték az emberek életét. Az emberi érzékenység és a történelmi tények, a figyelem az emberi méltóság és a szegények iránt mind közel hozza egymáshoz ezt a két pápát – éppen az isteni irgalmasság kapcsán. Az irgalmasság nem számolja föl az igazságosságot, hanem túlmutat rajta. II. János Pál is azt kérdezte Dives in misericordia kezdetű enciklikájában: vajon elegendő-e önmagában az igazságosság. Valójában az Egyháznak az irgalmasságot kell hirdetnie, mint a szeretetben megvalósuló igazságosság legmagasabb
formáját – adta meg rá a választ a szent pápa. Az emberi igazságosság Isten nélkül az ember tagadásához, rabszolgarendszerhez és a személy méltóságának tagadásához vezet: ezt mutatta a XX. század történelme. Természetesen nincs ellentmondás igazságosság és irgalmasság között, de nem szabad elfelejtenünk, hogy az isteni irgalmasság kinyilatkoztatása erkölcsi, vallási kötelességet ró az emberre, hogy befogadja ezt a misztériumot, és megtérjen neki. Az irgalmasság megkívánja a befogadást és az emberi szív folyamatos megértését – hangsúlyozta Oder prelátus. Magyar Kurír
FRANCIAORSZÁG
VARSÓ
Hamel atya boldoggáavatási eljárása
Állam és vallás – konferencia XVI. Benedek születésnapja alkalmából
Április 13-án, nagycsütörtökön jelentette be Dominique Lebrun, Rouen érseke: megkezdődött a tavaly meggyilkolt idős pap, Jacques Hamel boldoggáavatási ügyének egyházmegyei szakasza. Jacques Hamelt múlt év július 26-án gyilkolták meg szentmise bemutatása közben iszlamista terroristák a franciaországi Saint-Étienne-du-Rouvray település templomában. Rouen érseke nyilatkozott a boldoggáavatási eljárás elindításáról. „A híveket nagyon mélyen érintette a döntés, ami azonban várható volt. Korábban már beszéltem arról, hogy ez [ti. az eljárás megindítása] lehetséges, és most látom, hogy nemcsak a keresztény közösségből érkeznek reakciók. Hamel atya esete továbbra is hatással van az emberekre, nem felejtették el. Sőt, lassanként fénnyé, reménnyé válik, amire nagy szükségünk van” – mutatott rá. „A fájdalom továbbra is nagyon élő elsősorban a család és a plébánia hívei számára, akik különösen közel álltak hozzá. Az
REMÉNY katolikus hetilap
Főszerkesztő: Herdics György Főszerkesztő-helyettes: Albán József,
[email protected] Tel.: +421 (0)948 057 510
aggodalom szintén jelen van, mert a támadások folytatódnak, ahogy Svédországban és Egyiptomban történt a közelmúltban. Az erőszak e megnyilvánulásai, úgy tűnik, nem szűnnek meg, különösen is keresztény testvéreink ellen. Az egyiptomi koptokra gondolok, akikkel egységben érezzük magunkat.” A boldoggáavatási eljárás első lépéseiről szólva elmondta: az első nagy fázis az egyházmegyei vizsgálat szakasza. Ennek során összegyűjtjük az összes dokumentumot, amelyet teológusok vizsgálnak majd meg. Jacques Hamel írásairól, homíliáiról van itt szó. Meghallgatják majd halálának és életének tanúit, hozzátartozóit, más papokat, a plébánia híveit. Az egyházmegyei szakasz végén jelentést küldünk Rómába, minden anyagot csatolva. A Szentek Ügyeinek Kongregációja választ egy relátort, aki egybegyűjti majd az összes dokumentációt, és előterjeszti a pápának végső döntésre Hamel atya vértanúságának elismerése érdekében” – tájékoztatott a főpásztor. Magyar Kurír
Felelős szerkesztő: Bertha Éva e-mail:
[email protected] Telefon: +421 (0)948 057 509 Szerkesztők: Orbánné B. Mária,
[email protected] Telefon: +421 (0)948 057 506 Gál Mészáros Réka (0948 063 373)
„Az állam fogalma Joseph Ratzinger bíboros – XVI. Benedek tanítása távlatában” címmel április 19-én szimpóziumot tartottak Varsóban, a lengyel püspöki konferencia székhelyén. Az eseményre az emeritus pápa 90. születésnapja alkalmából került sor. A szimpózium védnökei a lengyel püspökök, a vatikáni Joseph Ratzinger – XVI. Benedek Alapítvány, a lengyel elnök, valamint a Kai lengyel katolikus hírügynökség voltak. A résztvevőknek küldött üzenetében Ferenc pápa kifejezte, hogy nagyra értékeli a kezdeményezést, amely elismeréssel adózik szeretett elődje munkásságának. A találkozó ösztönözzön mindenkit a tiszteletteljes és gyümölcsöző párbeszédre Egyház és állam között a szeretet civilizációjának építése érdekében – buzdított a szentatya. Az emeritus pápa is elküldte üzenetét a szimpóziumra, melyben így írt: A választott téma közös párbeszédre indítja az állami és egyházi vezetőket földrészünk jövőjének egyik lényeges kérdéséről. A szélsőségesen ateista államfelfogás és az iszlamista irányzatokból kinövő szélsőséges vallási államfelfogás összeütközése robbanásig feszült helyzetet idézett elő korunkban, amelynek következményeit napról napra látjuk. Ezek a radikalizmusok sürgős választ igényelnek tőlünk; ki kell dolgozunk egy meggyőző államfelfogást, amely segít túljutni e kihívásokon. Az elmúlt fél évszázadban Wyszyńsky bíboros és Szent II. János Pál pápa tanúságtételén keresztül Lengyelország két nagy példát adott az emberiségnek. Ők nemcsak elgondolkodtak ezen a kérdésen, hanem magukban hordozták a szenvedést és a megélt tapasztalatot, ezért továbbra is megmutatják nekünk a jövőhöz vezető utat. A szimpóziumot a Ratzinger Alapítvány elnöke nyitotta meg. Federico Lombardi felszólalásában emlékeztetett XVI. Benedek mély meggyőződésére, mely szerint az emberi személy értékét és méltóságát védelmező rend valódi alapja és biztosítéka akkor válik lehetségessé, ha az emberi értelem elismeri egy objektív erkölcsi rend igazságát. Ez a rend végső értelemben Isten teremtő értelmén alapul, ezért Isten tagadása vagy elfeledése, a vallás, illetve a kultúra transzcendens távlatainak kirekesztése a közéletből nagyon negatív folyamatot indít el. Ez pedig súlyos veszélyt jelent a társadalmi életre és minden emberi személy méltóságának védelmére. MK
Hirdetésfelvétel: Blahóné Kamenár Gabriella e-mail:
[email protected] Tel.: +421 (0)905 255 154 Kiadja: Glória Társulat, Jilemnického 4., 90301 Senec IČO: 00678066
• HÚSVÉT 3. VASÁRNAPJA • 2017. ÁPRILIS 30.
A szerkesztőség címe: REMÉNY, Žiacka 4., 821 06 Bratislava Tel.: 02/4552 3682, 4564 4598 (hétfőn és csütörtökön) Fax: 02/4552 3684 e-mail:
[email protected] Grafika: namedia – Nagy Attila
Nyomja: PETIT PRESS, Bratislava. Terjesztik a plébániák. Megjelenik 6600 példányszámban. Index: 49574 ISSN 1335-6534. Nyilvántartási szám: EV 242/08. A kéziratok szerkesztési jogát fenntartjuk! Kéziratokat nem őrzünk meg.
EZ TÖRTÉNT SZOMBATHELY
A Pozsonyi Főegyházmegye papi zarándoklata Húsvét nyolcadában, április 18-án, kedden egynapos zarándoklatra került sor a Pozsonyi Főegyházmegyei Hivatal szervezésében. Az érsekség területén zajló Szent Márton Év kapcsán a szentéletű püspök szülővárosába, Szombathelyre zarándokoltak az egyházmegye püspökei és papjai. Tours-i Szent Márton, az épp tizenhét évszázaddal ezelőtt született, irgalmas szeretetet hősies fokon gyakorló szent, aki egyben a Pozsonyi Főegyházmegye és a pozsonyi székesegyház védőszentje is, az egykori Savaria területén látta meg a napvilágot. Erre a helyre hívta meg Stanislav Zvolenský pozsonyi érsek-metropolita az általa vezetett egyházmegyében szolgáló papokat, hogy közösen kérjék Szent Márton közbenjárását a szent szülővárosában. Hasonlóképpen mint tavaly, az Irgalmasság rendkívüli szentévében, amikor a papi zarándoklat az Isteni Irgalmasság szentélyébe, Krakkóba vezetett, idén, a Szent Márton Évben
tartott közös útra is az egyházmegye főpásztorán kívül segédpüspöke, Haľko József is elkísérte a papságot. Szombathelyre érkezve a székesegyház előtt az egyházmegyei kormányzó, Császár István, valamint Fekete Szabolcs Benedek püspöki irodaigazgató fogadták a két püspökből és közel ötven áldozópapból álló csoportot. A szívélyes fogadtatás után szentmisére került sor, amelynek főcelebránsa Zvolenský érsek atya, szónoka pedig Haľko püspök atya volt. Az eucharisztikus ünneplés után a résztvevők meghallgatták a székesegyház történetét, majd közös ebéddel folytatódott a program, amelyre a vendéglátók invitálták a zarándokcsoportot. Délután a zarándokok a szombathelyi Szent Márton-templomot tekintették meg, a hozzá tartozó látogatóközponttal együtt. A templom előtt található az a szoborcsoport, amely azt plébánia életéről Schauermann János vezetésével közösen imádkoztak a Poábrázolja, amikor Márton megkeresz- plébános számolt be. Szent Márton zsonyi Főegyházmegye papjai. teli saját édesanyját. A Szent Márton ereklyéje előtt Zvolenský érsek atya Molnár Tamás, Fotó: Vladimír Banský
NAGYCÉTÉNY
Meghitt nagyhét és húsvét Anyaszentegyházunk az emberek megváltásának legnagyobb titkait évről évre a Nagyhét liturgiájában ünnepli meg különösképpen, kezdve Virágvasárnap eseményeivel egészen Húsvétvasárnap legszentebb napjáig. Ezek a napok így nemcsak a liturgikus év középpontjában állnak, hanem számunkra is központi szerepük kell, hogy legyen. Nagycétényben is rendkívül fenséges hangulatban teltek az ünnepek. Már a virágvasárnapi szentmisén szép számban gyűltek össze a hívek, hogy Hozsannájukkal ők is bevonultassák Krisztust egyházközségükbe és szíveikbe. Az egyházközség hívei külön lelki ajándékként élhették meg a Passió előadását a főleg férfiakkal kibővült énekkar előadásában, ahogyan a délutáni megható és korunkra aktuális keresztúti ájtatosságot is. Nagycsütörtökön, az esti szentmisén az utolsó vacsora emlékére, amellyel megkezdték a Húsvéti Szent Háromnapot, itt is elnémultak a harangok és az orgona. A szentmise után az ifjúsággal együtt imával és szent énekekkel virrasztottak egy órát az Olajfák hegyén értünk gyötrődő Krisztussal, nem hagyván Őt magára.Nagypéntek szertartásain igencsak sokan vettek részt. Megható volt látni a fiatalok és idősebbek sokaságát, ahogy térdhajtásukkal és csókjukkal tisztelik a nagypénteki liturgia csúcspontját – Megváltónk keresztfáját, tudván, hogy Krisztus halálát a mi bűneink okozták. A Passió története, az énekkar előadásmódja és a szertartások utáni virrasztás a szentsírnál, még mélyebbé tette e napnak fenséges gyászát, de kétségkívül a hívek imádását és háláját is. Nagyszombaton már a reggeli óráktól várt mindenkit imára a gyönyörű virágokkal díszes sírjában fekvő Jézusunk. A tömjénillatos és gyertyafényes templomban fenséges és meghitt csend uralkodott… Míg csak a sötétedés után, az esti vigília kezdetén, be nem lépett a húsvéti gyertya világosságával maga a feltámadt Krisztus! Húsvétvasárnapra teljesen új díszben ragyogott a nagycétényi plébániatemplom. Az oltár közepén tündöklő adományozott keresztfa, az új aranybrokátos oltárterítők, a virágdísz bősége és főleg a hívek hálatelt szíve Krisztus megváltó tettei iránt, rendkívül meghatóvá tették e legszentebb napot. Hálatelt szívvel az Úr iránt, ki minden jónak egyedüli forrása, és mindenkinek, aki az ünnepeket meghitté tette, Szent Pállal azért imádkoznak, hogy „ha Krisztussal feltámadtunk, akkor mi is inkább az odafent valókra törekedjünk!” Dr. Zeman István
SZŐGYÉN
Hazatért a falvédő A Beneši dekrétumok alapján, a „csehszlovák – magyar lakosságcsere” keretében 70 évvel ezelőtt indultak el a Felvidékről az első vasúti szerelvények, s ezzel kezdetét vette a szlovákiai magyarok elűzetése szülőföldjükről. A Csehszlovák Köztársaságból kizárt, mintegy százezres magyarság közt volt az a 135 szőgyéni család, akiket szintén megfosztottak állampolgárságuktól, vagyonuktól és közösségüktől. Sokan közülük Tatán és környékén leltek új otthonra. Innen ered a húsz évvel ezelőtt hivatalos rangra emelt kapcsolat, mely a múltba gyökerezvén köti össze a két települést. Erre emlékeznek minden év április 12-én, a Felvidékről kitelepítettek emléknapján, Tatán, a Szőgyéni utcában, kezdetben az Emléktáblánál, 2015 óta a Mindszenty téri emlékkeresztnél, melynek pontos mása Szőgyénben is magasra emelkedik, a Szőgyénből vagonba vitt Korpusz pontos másával, hirdetve Isten dicsőségét és a megváltó Krisztus megbocsátó szeretetét, amellyel a szenvedést üdvösséggé enyhítette. Ebből az alkalomból mutatta be a Szőgyéni Televízió a „Lapratettek” című dokumentumfilmet ez év április 12-én, melyben megszólalnak az érintett idős személyek, azok hozzátartozói és az otthon maradottak, rokonok. A megrendítő vallomásokat megszólaltató filmet Vígh Gábor
szőgyéni polgármester és Melecsky Beáta, a televízió szerkesztője ajánlotta a Tatán emlékező szőgyénieknek, régi szőgyénieknek és tataiaknak, az emlékezési ünnepségen. Kun Imre kisgyermekként élte át a kitelepítést. Édesanyja és áttelepített rokonai már nem élnek. A vagonba vitt bútorok nagy részét a tatai Kenderke Művészeti Iskolában őrzik. A régi hagyatékból előkerült egy hímzett falvédő, mely a szülőföld szeretetét idézi a „Bármerre visz sorsom útja, hazavágyom csendes kis falumba” felirattal. A falvédő az évek során megkopott, megfakult, de Kun Imre felesége újrahímezte, így a régi szőgyéni falvédő pontos mását adta át Vígh Gábor polgármesternek, azzal a céllal, hogy kerüljön a szőgyéni Tájházba. A falvédőnek a „Lapratettek” című dokumentumfilmben is jutott szerep. A tájház vezetője, Svajcer Edina nagyleánya öltözött fel szőgyéni népviseletbe és kisfia, megszemélyesítve a hajdani kis Imrét, akik együtt pakolják el a ládába, a féltett darabot. A falvédő ily módon hazatért. A tájház vezetője örömmel helyezte el a becses ajándékot a tájház bútorai közé, hogy emlékeztesse a jelen és a jövő nemzedéket arra az igazságtalanságra, mely apáinkat, anyáinkat érte, amiért hűségesek maradtak nemzetükhöz. Berényi Kornélia
• WWW.KATOLIKUS.SK • WWW.REMENY.SK
AMIRE HITÜNK TANÍT
Teremtett természet Dékány Ferenc Ami Istenben láthatatlan: örök ereje és isteni mivolta, az a világ teremtése óta művei alapján fölismerhető. (Róm 1,20)
Agykutatási program Pár évvel ezelőtt jelentették be, hogy a magyar kormány tizenkétmilliárd forinttal támogatja a nemzeti agykutatási programot. A hír hallatán lehetséges, hogy egyes emberekben felébredt a miért kérdése. Miért éppen a neurológiai kutatásokat kell ilyen jelentős mértékben támogatni? A válasz megkönnyítésére érdekében fogalmazódott meg a következő néhány gondolat. A magyar kutatók a modern természettudomány 19. századi kezdete óta jelentős, sőt egyre jelentősebb szerepet töltöttek, és töltenek be az idegrendszer vizsgálata terén. A teljesség igénye nélkül nem árt néhányukról említést tenni. Apáthy István (1863-1922) a neurofibrillumok fölfedezője, számos szövetkutatási módszer kidolgozója volt. Lenhossék Mihály (1863-1937) az idegrendszer finom szerkezetének kutatásában volt nagy jelentőségű, különösen a megszakításokkal terjedő ingerület tanának felismerésében. Szentágothai János (1912-1994) neuroanatómus, aki az agyi pályák kutatása terén világhírű tevékenységével és iskolaalkotó munkájával a magyar neurológiát nemzetközi tekintélyűvé emelte. Utódai és követői közül megemlíthetjük Vizi E. Szilvesztert, Hámori Józsefet
és Freund Tamást, akik korunk neurológiai kutatásának élvonalához tartoznak. Amellett, hogy az idegrendszer kutatása Magyarországon jelentős hagyománnyal rendelke-
zik, érdemes felismerni azt a tényt, hogy az agyi, pszichiátriai betegségek gyógyítása óriási terheket ró a társadalomra világszerte. Az Alzheimer-kór, az autizmus, a depresszió, az addikto-
lógiai betegségek… gyógyítása rendkívül költséges. Az agykutatási program e számunkra kedvezőnek tűnő területen kezdeményez előremozdulást. Az idegrendszer kutatói nem csupán laboratóriumaik világában élnek. Közülük számosan részt vesznek a közéletben akadémiai elnökként, kulturális miniszterként (pl.: Szentágothai János, Vizi E. Szilveszter, Hámori József, Réthelyi Miklós). Köszönet nekik, hogy a tudomány „elefántcsont tornyát” elhagyva a közélet jobbításáért is tettek. Az emberi agy a teremtett világ legösszetettebb jelensége. Aki evvel a komplexitással eredményesen foglalkozik, az egyáltalán nem tekinthető átlagos elmének. Örömmel tapasztalhatjuk, hogy ezek között a kiváló személyek között többségben találjuk a hívő keresztényeket, aki nem rejtik véka alá hitbéli meggyőződésüket. Az ember éntudata, a lélek kérdése számukra is a hit titka. Többségük nem ragadtatja el magát tudása miatt, hanem alázatosan elismeri a teremtő Isten hatalmát. Köszönet nekik ezért a tanúságtételért! A nemzeti agykutatási programnak sikert kívánunk! Köszönjük tudósaink munkáját, és az Istenbe vettel hittel kapcsolatos tanúságtételüket. Reméljük, hogy az eredmények sem maradnak el.
Gondolatok az erkölcsről
A tulajdon Elég, ha körülnézünk környezetünkben, és tapasztalhatjuk, hogy számos olyan tárgy, eszköz van birtokunkban, melyeket egyáltalán nem vagy csak alig használunk. Ennek ellenére a tapasztalat azt mutatja, hogy a legtöbb ember vásárol még akkor is, ha nincs rá szüksége, kihasználja a kettőt fizet hármat kap üzleti lehetőségét, szélsőséges esetben pedig szinte fizikai fájdalmat érez, ha bármit ki kell dobnia. Mindez azért van, mert a tulajdonszerzés biológiai valóságunk mélyén gyökerező ösztön. Eszerint minden élőlény annyi erőforrás felett próbál rendelkezni, amennyi csak lehetséges és a túlélés eme ösztöne indítja az embert arra, hogy mind többet és többet szerezzen. Ugyanakkor jellemzően mindaz, aminek birtokába jutunk, nem véletlen szerzés eredménye, hanem fáradtságos munka, tervezgetés stb. gyümölcse. Így a tulajdon kapcsán az ember esetében nem egyszerűen csak számszerileg több eszközről beszélhetünk, hanem minőségi kapcsolódásról is: olyan tárgyakról, me-
lyekért ő dolgozott meg, életéből, személyiségéből adott részt, sőt, amelyekhez a kötődés akár még a szellemi leromlás idején is nagyon erős lehet. Így szemlélve leegyszerűsített és hibás az a szemlélet, ami azt vallja, hogy a szegénység érdem, a gazdagság pedig rossz. A Szentírás inkább a tulajdonnal való felelősségteljes bánásmódról beszél, amikor azt írja: vagyonotok ha gyarapszik
• HÚSVÉT 3. VASÁRNAPJA • 2017. ÁPRILIS 30.
is, szívetek hozzá ne tapadjon (62. zsoltár). Birtokolunk, tehát vagyunk: mivel kiszolgáltatottak vagyunk a természet erőinek, nap mint nap rászorulunk tárgyak, eszközök segítségére. Felelősségünk éppen ezért nagy: szüntelen szem előtt tartani azt, hogy ezek vannak a mi birtokunkban és ne a tárgyak vegyék birtokba szívünket, gondolkodásunkat.
LÉLEK ÉS ÉLET
Isten a legkopárabb kövek közül hajtatja ki legszebb virágait Április 19-én az általános kihallgatás keretében a feltámadt Jézusról, a feltámadásról mint a hit alapjáról elmélkedett a szentatya. Ma a húsvét fényében találkozunk egymással. Néhány napja ünnepeltük a húsvétot, de a liturgiában továbbra is ünnepeljük. Ezért a keresztény reményről szóló katekézissorozatban ma a feltámadt Krisztusról, a mi reményünkről szeretnék beszélni nektek úgy, ahogyan Szent Pál bemutatja a Korintusiaknak írt első levelében (vö. 15. fejezet). Az apostol egy olyan kételyt kíván eloszlatni, amely minden bizonnyal a viták középpontjában állt a korintusi közösségben. A feltámadás az utolsó téma, amelyet a levélben érint, de fontosságát tekintve valószínűleg az első, ugyanis ez az előfeltétele mindennek. Amikor a keresztényekhez szól, Pál egy vitathatatlan tényből indul ki. Ez nem valamely bölcselő eszmefuttatásának eredménye, hanem tény, egy puszta tény, olyan esemény, amely néhány ember életében megtörtént. A kereszténység itt születik. Az nem ideológia, nem filozófiai rendszer, hanem egy hívő út, amely egy eseménytől indul el, erről az eseményről pedig Jézus első tanítványai tesznek tanúságot. Pál így foglalja össze: Jézus meghalt a mi bűneinkért, eltemették, de harmadnapra feltámadt, és megjelent Péternek meg a tizenkettőnek (vö. 1Kor 15,3–5). Ez tehát a tény: meghalt, eltemették, feltámadt, és megjelent. Vagyis Jézus él! Ez a keresztény üzenet magva! Amikor Pál ezt az eseményt, hitünk középpontját hirdeti, akkor a húsvéti misztériumnak főleg az utolsó összetevőjét, vagyis azt a tényt hangsúlyozza, hogy Jézus feltámasztatott. Ha ugyanis a halállal lett volna vége mindennek, akkor Jézusban csak egy rendkívül áldozatos emberre látnánk példát, de ez még nem ébresztene bennünk hitet. Csak egy hős volt? Nem! Meghalt, és feltámadt! A hit a feltámadásból születik. Annak elfogadásához, hogy Krisztus meghalt, kereszthalált halt, nem kell hitaktus, hiszen az történelmi tény. Viszont hinni abban, hogy feltámadt, ahhoz már igen, kell hitaktus. A mi hitünk húsvét hajnalán születik. Pál apostol felsorolja azokat az embereket, akiknek a feltámadt Jézus megjelent (vö. 1Kor 15,5–7). Itt egy rövid összefoglalóját találjuk a húsvéti elbeszéléseknek, illetve azoknak a személyeknek, akik érintkezésbe kerültek a feltámadt Jézussal. A felsorolás legelején Kéfás, vagyis Péter és a tizenkettő csoportja áll; őt követi az „ötszáz testvér”, akik közül még sokan tanúsítani tudták a történteket; aztán jön Jakab. A felsorolás utolsó helyén – mint a legméltatlanabb az összes közül – ő maga áll. Pál azt mondja: ő olyan, „mint egy elvetélt” (vö. 1Kor 15,8). Pál azért használja ezt a kifejezést, mert drámai az ő személyes története: nem ministránsfiú volt, hanem az Egyház üldözője, aki büszke saját meggyőződéseire. Beérkezett embernek érezte magát, aki kristálytisztán látja, milyen kötelességekkel is jár az élet. Csakhogy életének ebben a hiánytalan keretében – Pálnál minden tökéletes volt, ő mindent tudott – egy napon megtört az, amire egyáltalán nem számított: a feltámadt Jézussal való találkozás a damaszkuszi úton. Ott nemcsak egy földre esett emberről volt szó, hanem egy olyan esemény által letaglózott emberről, amely teljesen megváltoztatta életének irányát. És az üldözőből apostol lesz. Mi-
ért? Mert láttam az élő Jézust! Láttam a feltámadt Jézus Krisztust! Ez Pál hitének az alapja, ahogyan a többi apostol hitének, ahogyan az Egyház hitének, ahogyan a mi hitünknek is. Milyen jó arra gondolni, hogy a kereszténység lényegében ez! Nem annyira arról van szó, hogy mi keresnénk Istent – az igazat megvallva annyira csak tapogatózunk –, hanem arról, hogy Isten keres minket! Jézus elkapott, megragadott, meghódított minket, hogy aztán soha többé ne hagyjon el bennünket. A kereszténység kegyelem, meglepetés, és épp ezért meglepődésre kész szív az előfeltétele. A zárt szív, a racionalista, ámulatra képtelen szív nem tudja megérteni, mi is a kereszténység. Mert a kereszténység kegyelem, a kegyelmet pedig a csodálattal fogadott találkozásban érezzük, illetve találjuk meg. És akkor, még ha bűnösök vagyunk is – mindnyájan azok vagyunk –, ha jó elhatározásaink csak papíron maradtak is, vagy ha életünkön végignézve azt látjuk, hogy sikertelenséget sikertelenségre halmoztunk…, húsvét hajnalán megtehetjük ugyanazt, amit az evangéliumban szereplő emberek tettek: elmenni Krisztus sírjához, látni az elmozdított kő-
sziklát, és arra gondolni, hogy Isten egy nem remélt jövőt készít nekem és mindannyiunknak; elmenni saját sírunkhoz – mindnyájunknak van egy kis sírja belül –, és látni, hogy Isten képes itt is feltámadást adni. Itt boldogság van, öröm és élet van, ahol mindenki csak azt hitte, hogy szomorúság, vereség és sötétség uralkodik. Isten a legkopárabb kövek közül hajtatja ki legszebb virágait! Kereszténynek lenni azt jelenti, hogy nem a halálból indulunk ki, hanem Isten irántunk tanúsított szeretetéből, aki legyőzte legádázabb ellenségünket. Isten nagyobb a semminél; egyetlen meggyújtott gyertya elég, hogy legyőzze a legsötétebb éjszakát is. Pál a prófétákat visszhangozva azt kiáltja: „Halál, hol a győzelmed? Halál, hol a fullánkod?” (1Kor 15,55). Ebben a húsvéti időszakban hordjuk szívünkben ezt a kiáltást! Ha pedig megkérdezik tőlünk, miért van arcunkon mosoly, és miért vagyunk ilyen türelmesek az osztozásban, azt válaszolhatjuk: azért, mert Jézus ma is itt van, ma is itt él köztünk, Jézus ma is itt van velünk a téren. Ő feltámadottként ma is él! Magyar Kurír
• WWW.KATOLIKUS.SK • WWW.REMENY.SK
LELKI TÁPLÁLÉK
Húsvét 3. vasárnapja
VASÁRNAP ról ra
Száraz János A húsvéti idő evangéliumi részletei a feltámadott Krisztussal való találkozásról szólnak. Elbeszélik, hogy miként jelent meg Jézus az apostoloknak, a tanítványoknak, Mária Magdolnának, az asszonyoknak vagy ahogyan a mai evangéliumban is olvassuk - az emmauszi tanítványoknak. Ez utóbbi valamennyi húsvéti szöveg közül a leghosszabb. A bevezetőben megismerkedünk a vándorokkal, akikhez maga Jézus csatlakozik, „ők azonban nem ismerik fel őt, mert látásukban akadályozva voltak”. Ezt követi az első fő rész, amely egy úti beszélgetést tartalmaz. Ebben a feltámadt Krisztus az Írások alapján igazolja, hogy a Messiásnak a szenvedés által kellett a dicsőségbe eljutnia. Jézus mintegy megrója őket: „Ó, ti oktalanok, késedelmes szívűek!” A második fő rész lényege, hogy a tanítványok étkezés közben felismerik Jézust. Marasztalják: „Maradj velünk, mert esteledik, és lemenőben már a nap.” A befejező egységben arról olvasunk, hogy a két tanítvány viszszatér Jeruzsálembe, és a tanítványok nagyobb közösségében beszámol tapasztalatáról, vagyis „elbeszélték, mi történt az úton, és hogyan ismerték fel Jézust a kenyértörésben”. A húsvéti evangéliumokat olvasva felfedezhetünk valami rendkívül különöset. Azt, hogy a Feltámadottat, az egyes találkozásokat, gyakran jelek kísérik. Jézus feltámadásáról az első és meghatározó élmény az üres sír volt. Egy jel. Az Emmausz felé tartó tanítványok is erre hivatkoztak, amikor Jézus útközben hozzájuk csatlakozott. „Néhány hozzánk tartozó asszony megzavart bennünket. Hajnalban a sírnál voltak, de nem találták ott a holttestét.” Az első húsvéti „esemény” tehát egy látható jel: az üres sír. Ez előbb volt, mint a feltámadott Úrral való személyes találkozás. Olyan élmény, olyan jel, amely megdöbbent, sőt első pillanatra zavart is támaszt. Az üres sír olyan jel, amely hitet követel. Ez a hit valójában húsvét lényegéhez tartozik. A két tanítvány, Kleofás és a másik Jézus kereszthalálát köve-
tően reményvesztetten és csalódottan indulnak Jeruzsálemből a közeli faluba, Emmauszba. Csalódottságuk okát ők maguk mondják el a hozzájuk csatlakozó személynek: az események nem úgy alakultak a Mesterrel, ahogyan ők elképzelték. Az illetőt idegennek nézik, nem is sejtik, hogy Jézus csatlakozott hozzájuk, mert „látásukban akadályozva voltak”, saját elképzeléseik rabságában élve. Útközben ugyan lángoló szívvel hallgatják az idegen szavait, amely a szenvedő Messiásról szóló jövendölések, próféciák magyarázata, de nem ismerik fel, hogy az Úr tanítja őket. A kenyértörés sajátos cselekedete fordulópontot hoz a történetbe. Ekkor nyílik meg a szemük és ismerik fel Jézust, aki azonban eltűnik előlük. Mert már meg van a hit látása, a lelki szemek fénye. A felismerést követően nem késlekednek, azonnal visszaindulnak az apostolokhoz Jeruzsálembe, hogy elmondják nekik élményüket. A kenyértörés hitet ébresztett bennük és a feltámadt Krisztus tanúivá tette őket. Visszaemlékeztek, hogy beszélgetés közben lángolni kezdett a szívük: „Ugye lángolt a szívünk, amikor útközben beszélt hozzánk, és kifejtette az Írásokat?” Nekünk, mai keresztényeknek talán még fontosabbak a jelek, mint az apostoloknak, a tanítványoknak, akik közvetlen látványban, jelenésben és látomásban is megélték a feltámadás igazságát. A jelek megértéséhez azonban odaadás és készség kell. Főleg pedig figyelem, hol és hogyan akar hozzánk szólni az Isten. Keresztény életünk tele van hitre késztető jelekkel. A szentségek jelei, különösen a kenyér és a bor, az egyház jele, a szeretet közösségében élők cselekedetei mind-mind arra mutatnak, Aki jelen van, Aki él a jelek mögött. Keresztény életünk egészében véve húsvéti jel a világ számára: Krisztust jelzi, Őt, aki nem halt meg örökre, hanem feltámadt, és mi általa és benne élünk. Az igazi keresztény élet mindig Krisztusra mutat, a Föltámadottra, akinek nyomdokaiba lépve járunk a megváltás és a szeretet útján, akiért és akiben mindig fellángol a szívűnk.
• HÚSVÉT 3. VASÁRNAPJA • 2017. ÁPRILIS 30.
Olvasmány az Apostolok Cselekedeteiből (ApCsel 2,14.22-28) Pünkösd napján Péter a tizenegy kíséretében előlépett, és hangos szóval így beszélt: „Zsidó férfiak és Jeruzsálem egész népe! Figyeljetek és hallgassátok meg szavamat! Izraelita férfiak, fontoljátok meg e dolgokat! A názáreti Jézust az Isten igazolta előttetek, amikor, mint tudjátok, általa hatalmas csodákat és jeleket vitt végbe köztetek. Ezt az embert ti az Isten előre elhatározott terve szerint kiszolgáltattátok, és gonosz kezek által keresztre feszítettétek, majd megöltétek. Isten azonban feloldotta a halál bilincseit és feltámasztotta őt. Lehetetlen is volt, hogy a halál fogva tartsa, hiszen Dávid így jövendölt róla: Szemem előtt az Úr mindenkoron, ő áll jobbomon, meg nem inoghatok. Örvend a szívem, az ajkam énekel, és testem is békében nyugszik el. Lelkemet a holtak honában nem hagyod, hogy Szented romlást lásson, nem akarod. Az élet útját mutatod meg nekem, színed előtt örülni gyönyörűségem.”
járásnyira) fekszik. Útközben megbeszélték egymás között mindazt, ami történt. Míg beszélgettek és vitatkoztak, egyszerre maga Jézus közeledett feléjük, és hozzájuk szegődött. Ők azonban nem ismerték meg őt, mert látásukban akadályozva voltak. Jézus megkérdezte őket: „Milyen dolgokról beszélgettetek egymással útközben?” Erre szomorúan megálltak és egyikük, akit Kleofásnak hívtak, ezt válaszolta neki: „Te vagy talán az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudja, mi történt ott ezekben a napokban?” Ő megkérdezte: „Miért, mi történt?” Azok ezt felelték: „A názáreti Jézus esete, aki szóban és tettben nagyhatású próféta volt Isten és az egész nép előtt. Főpapjaink és elöljáróink kiszolgáltatták őt, hogy halálra ítéljék, és keresztre feszítsék. Pedig mi azt reméltük, hogy ő váltja meg Izraelt. Azóta, hogy ezek történtek, már három nap telt el, és néhány hozzánk tartozó asszony megzavart bennünket. Hajnalban a sírnál voltak, de nem találták ott a holttestét. Azzal a hírrel tértek vissza, hogy angyalok jelentek meg nekik, akik azt állították, Válaszos zsoltár hogy él. Közülünk néhányan el is mentek a (Zsolt 15,1-2a és 5.7-8.9-10.11) Válasz: Az élet útját mutatod, Uram, nékem. sírhoz, és úgy találtak mindent, ahogyan az asszonyok mondták, őt magát azonban nem Vö. 11 a. vers. Vagy: Alleluja, alleluja, alleluja. látták. Jézus erre így szólt: „Ó, ti oktalanok, Szentlecke Szent Péter késedelmes szívűek! Képtelenek vagytok hinni apostol első leveléből abban, amit a próféták jövendöltek! Hát nem (1Pét 1,17-21) ezeket kellett elszenvednie a Messiásnak, hogy Szeretteim! Szent félelemmel éljetek földi bemehessen dicsőségébe?” Aztán Mózesen zarándoklástok idején, ha Atyának hívjátok őt, kezdve valamennyi prófétából megmagyarázta, aki személyválogatás nélkül ítélkezik kinek-ki- ami az Írásokban őróla szól. nek tettei szerint. Közben odaértek a faluhoz, ahová tartottak. Hiszen tudjátok jól, hogy nem veszendő Úgy tett, mintha tovább akarna menni. De ezüstön vagy aranyon váltottak meg titeket az azok marasztalták és kérték: „Maradj velünk, atyáitok által rátok hagyott, értéktelen életfor- mert esteledik, és lemenőben már a nap.” Betért mától, hanem Krisztusnak, a hibátlan és szep- tehát, hogy velük maradjon. Amikor asztalhoz lőtelen báránynak drága vére árán. Őt Isten ültek, kezébe vette a kenyeret, áldást mondott, előre kiválasztotta már a világ teremtése előtt, megtörte, és odanyújtotta nekik. Erre megnyílt de csak az utolsó időkben jelent meg, miatta- a szemük, és fölismerték. De ő eltűnt előlük. tok. Általa hisztek Istenben, aki feltámasztotta Akkor azt mondták egymásnak: „Ugye lángolt őt a halottak közül, és megdicsőítette, hogy a szívünk, amikor útközben beszélt hozzánk, és higgyetek és reméljetek Istenben. kifejtette az Írásokat?” Még abban az órában útra keltek és visszatértek Jeruzsálembe. Ott Evangélium Szent Lukács könyvéből egybegyűlve találták a tizenegyet és társaikat. (Lk 24,13-35) Azok ezzel fogadták őket: „Valóban feltámadt Amikor a kenyeret megtörte, felismerték. Húsvétvasárnap ketten a tanítványok közül az Úr, és megjelent Simonnak!” Erre ők is elbeegy Emmausz nevű faluba mentek, amely Je- szélték, mi történt az úton, és hogyan ismerték ruzsálemtől hatvan stádiumra (két-három óra fel Jézust a kenyértörésben.
Liturgikus naptár Április 30. Húsvét 3. vasárnapja (V. Piusz pápa, Zsófia, Május 1. Hétfő. (Szent József, a munkás) Miseolvasmányok: Ter 1,26-2,3; Mt 13,54-58; Zsolt 118; Jn 6,22-29 Válaszos zsoltár: Boldog az az ember, aki az Úr törvényét megtartja. Május 2. Kedd. Köznap. (Szent Atanáz püspök és egyháztanító) Miseolvasmányok: ApCsel 7,51-8,1a; Jn 6,3035; Zsolt 30; Jn 6,30-35 Válaszos zsoltár: Én Uram, én Istenem, kezedbe ajánlom lelkemet. Május 3. Szerda. Ünnep. (Szent Fülöp és Jakab
apostolok, 1. sz.) Miseolvasmányok: 1Kor 15,1-8; Jn 14,6-14; Zsolt 18; Jn 14,6-14 Válaszos zsoltár: Minden földre elhat szózatuk. Május 4. Csütörtök. Köznap. (Szent Flórián vértanú) Miseolvasmányok: ApCsel 8,26-40; Jn 6,44-51; Zsolt 65; Jn 6,44-51 Válaszos zsoltár: Dicsérd az Istent, nagy világ! Május 5. Péntek. Köznap. Miseolvasmányok: ApCsel 9,1-20; Jn 6,52-59; Zsolt 116; Jn 6,52-59 Válaszos zsoltár: Menjetek el az egész világ-
ra, és hirdessétek az evangéliumot! Május 6. Szombat. Köznap. Miseolvasmányok: ApCsel 9,31-42; Jn 6,6069; Zsolt 115; Jn 6,60-69 Válaszos zsoltár: Mit adhatnék az Úrnak viszonzásul, mindazért, amit nékem adott. Május 7. Húsvét 4. vasárnapja (Boldog Gizella) Miseolvasmányok: ApCsel 2,14a. 36-41; 1Pét 2,20b-25; Jn 10,1-10; Zsolt 22 1Pét 2,20b-25; Jn 10,1-10 Válaszos zsoltár: Az Úr nékem pásztorom, ínséget nem kell látnom.
LELKI TÁPLÁLÉK
Elgörbült kereszt
Csendkóstoló Jakubecz Márta „Jó nekem, hogy kezed kitapogatta, Hol roskad a szív legjobban alatta, Hol a legfájóbb, legjobban hol reszket. S odacsókoltad lángoló kereszted.” (Sík Sándor)
Lemenőben a nap Sokan vélik giccsesnek a naplementét ábrázoló tájképeket. A diszharmóniához sajnálatosan hozzáedződött embereknek ez a tájképbeli béke „túl tökéletes”, a színek összhangja szokatlanul harmonikus. Természeti tünemény ez, s nyilván a túlidealizálásra törekvő tehetségtelen festők hamisságot sejtető környezetábrázolása miatt került úgymond „tiltott listára” eme festészeti téma. Gyermekkoromban én is a naplemente bűvöletében éltem, de ma már nem merészkedem naplementét festeni. Ki akasztaná ki az ilyesmi amatőr munkát a falra? – tűnődöm, a magam örömére meg nincs időm az ilyesmire. Húsvéti időben ismételten eszembe jut e kósza gondolat, amikor a Szentírásból azt olvassuk, hogy az emmauszi tanítványok is e napszakban biztatják maradásra Jézust, mondván: „Maradj velünk, mert esteledik, és lemenőben már a nap.” (Vö. LK 24, 13-35) S ezután következik a kivételes megvilágosodás: a hozzájuk szegődött ismeretlen valójában maga a Feltámadott volt! Utólag ismerik fel „szívük lángolását”, Isten jelenlétének varázsát… Innen már csak egy lépés az evangélium aktív hirdetése. Ó, mily gyakran vagyunk mi is hasonlóképpen! Hány és hány tökéletesnek ható percről vonjuk kétségbe, hogy ez maga a boldogság, mennyi angyali „lelki tájról” véljük azt, hogy az csak múló képzelet?! És hány ízben ismerjük fel csupán utólag az ajándékba kapott dolgok, percek értékét? A mellénk szegődő útitársban (legyen az családtag, ismerős, munkatárs vagy ránk szoruló) vajon meglátjuk-e a Feltámadottat? Minden rászoruló emberhez úgy kellene lehajolnunk, mint a szenvedő Krisztushoz, s a lelkek mélyén a feltámadás sugarát kellene szemrevételezni. Ez a fajta hozzáállásunk tesz minket Krisztus-követőkké. Emmauszi úton járunk mi is, s így a feltámadás rejtettségéről igyekeznünk kellene minél előbb „lerántani a leplet”: felismerni mindazon keresztény értékeket, melyeket az istengyermekségünkben kaptunk. A Fény útja a szeretet diadalsugarán keresztül vezet. Hogyan tudjuk befogadni önmagunkba a feltámadás nyomán ránk kacagó ragyogást, ha nem tartjuk be a szeretet parancsát, s különféle kisebb-nagyobb gyűlölködés-
től válunk mocskossá, a sötétség homályában ragadva? E húsvéti idő magáról a legnagyobb Fényről - Krisztus világosságáról - szól. Eszünkbe jut, hogy vajon milyen lehetett az a különleges hajnali fény, mely Krisztus képmását nyomta rá a torinói halotti lepelre? Hiszek e lepel valódiságában, de szerintem korunkban mégsem annyira a feltámadás tudományos bizonyítására van szükségünk, sokkal inkább a személyesen megtalált hitre. Hiába bizonyítják be végérvényesen, hogy Jézus kivételes, „háromdimenziós” leple valódi, ha legbelül, az emberi lelkek mélyén nem gyúl fel mégsem a fény. A belső Isten-megtapasztalásainkról a legtöbbször pedig azért hallgatunk, mert „intim” dolognak véljük, s mert ha megszólalnánk, akkor magáról a Fényről kellene tanúságot tennünk, ez pedig nehéz feladat – szavakba nem foglalható. S valljuk be: egy kicsit attól is tartunk, hogy nem igazán hinnének nekünk. A „belső fény” vagy „hang” csak nekünk szól – lelkiismeretünk irányítója. Cselekednünk viszont nem hogy „szabad”, de egyenesen „kötelesség” – keresztény küldetés, s ezzel tényleg sikerülhet az evangelizáció. A jócselekedeteinket senki sem kérdőjelezi meg, s igazából ezek adják meg hitünk súlyát, a belső szemlélődésről valóban csak kevesen tudnak számot adni biztatóul másoknak… Az örök Fényesség érzete, tudatosítása húsvét tájékán még inkább elbűvölő tud lenni, szinte mi is a költővel valljuk: „Azon a reggelen a Nap szívembe égett. S azóta mást se látok, csak egy nagy fényességet, Csak lángot és tüzet, csak égő sugarat. (…) Szikrázó szemei győzelmes tűzzel égnek. És kívül és belül, örökre, szüntelen, Örvénylik és dalol a tüzes Végtelen.”
Szent György napjának délelőttjén írom ezeket a sorokat. Biztosan a sárkány műve, nem tudom – talán azért sikerednek ilyen kissé ünneprontóra… Mert az allelujás boldogságba a kereszt tán még beleférne – hiszen a húsvéti örömének is azt meri mondani: „Ó, szerencsés vétek, hogy ilyen hatalmas és fölséges megváltót kívánt és érdemelt”. Nekem mégis, napok óta – egész pontosan már nagypéntek óta – nem egyszerűen a kereszt jár a fejemben, hanem egy bizonyos kereszt… Egyszerű kőkereszt volt. Útszéli és elhagyott. Elhanyagolt és ottfeledett. Autóval suhantam el mellette egy kis falu határát elhagyva. A szemem sarkából a furcsa Krisztus-alakra lettem először figyelmes. Az agyam még fel sem fogta a valódi képet, de már jelzett: valami itt nincs rendben. Aztán összerakta a látványt: a megfeszített Jézus szinte feküdt. Legalább hatvan fokos szögben lógott a kereszten. Megálltam, visszatolattam, kiszálltam. Közelebbről már egyértelmű volt: a kő-alap is tönkrement, lassan már a moha meg a zúzmó tartotta csak össze. Felül, ahol elkeskenyedett, széles törésvonal éktelenkedett. Alakja furcsán ismerős volt. A Duna, gondoltam.. Így szakítja szét a Duna is ma azokat a népeket, amiket hajdan összekapcsolt. A Megfeszített lógott a kereszten. Nem, egyáltalán nem úgy, mint aki le akar szállni. Nem volt abban semmi költői meg fennkölt. Mozdulatlan, ferde teste nem „lebegett ég és föld között”. Nem a feltámadás méltóságának következő pillanata volt benne, hanem egy sokkal egyszerűbb jelenet. Bocsánat: mint aki mindjárt orra bukik… Azóta erre gondolok… Hogy elgörbült a kereszt. A Kereszt. Nem tudom, mi érte, túl nagy volt tán a nyomás, túl kevés a gondoskodás…; túl sok a feledés, túl kevés az odafigyelés? Vagy csak az idő telt el ennyire?! Mintha elgörbült volna a keresztünk. „Csálé” lett, olyan…, olyan semmilyen… Tehernek sok, dísznek kevés. Fájdalomnak ormótlan és divatjamúlt, dicsekvésnek okafogyott. Olyan… ferde. Már nyúltam, hogy megigazítom. Aztán, mielőtt hozzáértem volna, körülnéztem: nem lát-e valaki? Nehogy baj legyen belőle, még a végén rám fogják – mintha én tettem volna! Aztán meg majd én kerülök bajba, felírják a rendszámot és fizethetek… Nem nézett senki. Először szelíden, mikor úgy nem ment, oda nem illő erőszakkal próbáltam kiegyenesíteni Jézust. Hiába, az elgörbült fém erősebb volt. Feladtam, otthagytam. Úgy hagytam – lógva. Azóta ezen gondolkodom: hogy ehhez én kevés vagyok; meg, hogy tényleg nem látott-e valaki? Pedig tudom most már, egész biztosan tudom: valaki mégis nézett. Töröm rajta a fejem: ez a baj, azt hiszem, majd’ mindig ez a baj: hogy előtte körülnézünk. Hogy méricskélünk, mérlegelünk, latolgatunk, számítgatunk. Talán a kereszt is ettől a sok tétovaságtól görbült el. Mert nagy ereje van ám a habozó, a „késedelmes” szívnek! Segítsetek. Ha arra jártok, az elgörbült kereszt táján, segítsetek. Együtt talán menni fog. Nehogy tovább görbüljön. Mondjuk, félholddá.
(Sík Sándor: Belenéztem a Napba) Bárcsak minél többen felismernénk, és minduntalan látnánk ezt a Napot, hiszen akkor kevesebb lenne a reménytelenség, s mindannyian megtanulnánk, hogy milyen lépésekkel közelíthetnénk egyre hatékonyabban a másokat és bennünket is boldoggá tevő Jóság felé. • WWW.KATOLIKUS.SK • WWW.REMENY.SK
CSALÁD
Párbeszéd a családban Az idősödő házaspár egyedül maradt, amikor a lányuk is elköltözött nagy lakásukból, amelyet még szüleiktől örököltek, és amelyben házasságkötésük óta – immár több mint ötven éve – éltek. Másik gyermekük, elsőszülött fiúk, már régebben családot alapított és elköltözött vidékre. A lány elköltözése eleinte bizonyos megkönnyebbülést jelentett, mert ugyan a háztartás költségeihez hozzájárult, a viszony a szülők és lányuk között nem volt felhőtlen. A lány nem szívesen beszélt saját dolgairól, munkájáról, barátairól, gondjairól és örömeiről, mert ezeket az ügyeket „magánügynek” minősítette, ha kérdezték, válasza általában az volt, hogy ez magánügy. A szülők meg hiába mondták el neki saját gondjaikat, ő arra csak annyit szólt, hogy mindenkinek megvannak a maga problémái. A szülők tudták lányukról, hogy szereti őket, hálás nekik azért a sok áldozatért, amit érte hoztak. A lány is tudta, hogy szülei szeretik, és mindenben a javát akarják. Mindennapjaik mégis tele voltak feszültséggel, ridegséggel. Az elköltözés után a feszültségek csökkentek ugyan, de a rövid ünnepi együttléteken – amelyeket a családi hagyomány elengedhetetlennek tartott – továbbra is érezhető volt a szülők és lányuk közötti korrektségre törekvő, de gyengédnek nem mondható kapcsolat. A szeretet megélésének, kifejezésének és érlelésének kiváltságos és mellőzhetetlen módja a házas- és családi életben a párbeszéd. Ez azonban hosszas és elkötelezett tanulási időszakot tételez fel. A férfiaknak és nőknek, öregeknek és fiataloknak más és más a közlési módja, különböző nyelvezetet használnak, más „kódrendszerben” mozognak. A kérdésfeltevés és a válaszolás módja, a hangnem, az alkalom és sok más tényező befolyásolja a kommunikációt. A gyerekekre hatnak az iskolatársak, a felnőttekre a munkatársak, akiknek a beszédmodora akarva-akaratlanul befolyásolja a kommunikációjukat. Nem mindenki tud hangulatain uralkodni, sokan otthon adják ki magukból munkahelyükön felgyülemlett mérgüket. Vannak zárkózott emberek, ők nehezen tudják kifejezni érzéseiket, és vannak olyanok, akik rögtön kiöntik a szívüket. Könnyen „elbeszélnek” egymás mellett azok, akik nem tudják vagy nem akarják figyelembe venni a másik kommunikációja mögött az emberi személyt. A párbeszédhez időre, mégpedig minőségi időre van szükség, türelmes és figyelmes odahallgatásra, hogy a másik kifejezhesse mindazt, amit ki kell fejeznie. Meg kell becsülnünk személyiségét elismerve, hogy joga van a létezéshez, az önálló gondolko-
dáshoz és a boldogsághoz. Figyelmes gesztusokkal mutassuk ki szeretetünket a másik felé. A szeretet legyőzi a legveszedelmesebb akadályokat is. Ha szerethetünk valakit, vagy érezzük, hogy ő szeret, jobban megértjük, mit akar kifejezni és megértetni velünk. Nagyon fontos, hogy mondandónkat jól megfontolt döntésekre, mély meggyőződésre és igaz értékekre alapozzuk, és ne arra törekedjünk, hogy egy vitában győzedelmeskedjünk, vagy hogy nekünk adjanak igazat. (Vö. AL 136-141) (...) Szeretetre vagyunk teremtve, nincs nagyobb öröm, mint megosztani valami jót. „Adj, s fogadj el magad is; élvezd az életet“ (Sir 14,16). Az élet legintenzívebb örömei akkor születnek, amikor a mennyország elővételezéseként sikerül elősegítenünk mások boldogságát. Édes és vigasztaló a mások megörvendeztetéséből fakadó öröm, amikor örülni látjuk őket. Ez az öröm a testvéri szeretet gyümölcse, nem a csak magára tekintő hiábavalóságé, hanem annak öröme, aki szeret és kedvét leli a szeretett ember javában, amely átárad a másikba és termékennyé válik benne. (Vö. AL 129) A fogyasztói társadalomban az elsőrendű szempont a hasznosság, ezért kialszik az öröm. Minden csak azért van, hogy megszerezzük, birtokba vegyük és elfogyasszuk, még a személyek is. A keresztény ember ellenben megszabadulva az önző birtoklás csak önmagára tekintő vágyától, tisztelettel és bizonyos félelemmel áll meg a másik személy előtt, nehogy megbántsa vagy megfossza szabadságától. Gyengéd szeretettel szemléli és értékeli azt, ami a másik személyiségében szép és szent, ami túl van saját szükségletein. A javát keresi akkor is, ha tudja, hogy nem lehet az övé, vagy amikor testileg nem vonzó, agresszív, beteg vagy a terhére van. A gyengéd szeretetből – amely miatt valaki kedves a másik számára – fakad a tett, amellyel valamit ajándékba ad neki. (Vö. AL 127) (...) Sohase fukarkodjunk a szeretetet kifejező gesztusokkal, éljünk velük nagylelkűen, gazdagon. A családban használjunk gyakran három szót: kérem, köszönöm, bocsáss meg. Ha egy családban nem erőszakosak, és kérnek akkor is, ha úgy gondolják, hogy az, amit kérnek, nekik jár; ha egy családban nem önzők és bármit kapnak, azt őszintén megköszönik, és ha egy családban valaki észreveszi, hogy rosszat tett, és ki tudja mondani: bocsáss meg, akkor abban a családban békesség van és öröm. Ne legyünk fukarak e szavak használatában, nagylelkűen ismételgessük őket napról napra, mert a családokban beálló csöndek megterhelik a férj és fe-
• HÚSVÉT 3. VASÁRNAPJA • 2017. ÁPRILIS 30.
leség, a szülők és gyermekek, valamint a testvérek kapcsolatát. A kellő pillanatban kimondott megfelelő szavak azonban naponta oltalmazzák és táplálják a szeretetet. (Vö. AL 133) (...) Aquinói Szent Tamás mondta: A szeretet növekedésének természetéből fakadóan nincs határa, mert részesedés a végtelen szeretetből, aki a Szentlélek. Szent Pál is határozottan buzdít: Titeket meg gyarapítson és gazdagítson az Úr szeretetben egymás és mindenki iránt, mint ahogy mi is szeretünk titeket! (1Tessz 3,12) A házassági szeretet elsősorban nem azzal őrizhető meg, hogy kötelességszerűen beszélünk a felbonthatatlanságról, vagy hogy az Egyház tanítását ismételgetjük, hanem azzal, hogy a kegyelem ösztönzésére bekövetkező folyamatos növekedés által megerősítjük a szeretetet. Ha a szeretet nem növekszik, veszélybe sodródik. Csak úgy növelhetjük, ha a szeretet még több tettével, a gyöngéd érzelem gyakoribb, intenzívebb, nagylelkűbb, gyengédebb, vidámabb tetteivel válaszolunk az isteni kegyelemre. A megtévesztő fogyasztói reklámok tökéletes családjai nem léteznek. Ezekben a családokban nem múlnak az évek, nincsenek betegségek, fájdalmak, halál. A reklám olyan illúziót állít elénk, amelynek semmi köze ahhoz a valósághoz, amellyel a családapák és családanyák naponta szembesülnek. Egészséges realizmussal fogadjuk el a korlátokat,
a kihívásokat és tökéletlenségeket, és kövessük a közös növekedésre szóló meghívást, érleljük a szeretetet és ápoljuk az egység szilárdságát! (Vö. AL 135) (...) A téli csúszós utcán elesett a lány édesanyja és kórházba került. A lány és bátyja mindent megtettek, amit tehettek édesanyjukért, látogatták, segítettek az ügyintézésben. A körülmények azonban kevés lehetőséget adtak a beszélgetésre, csak a tények és teendők tárgyilagos megbeszélésére volt lehetőség. A lány hirtelen szembesült azzal, hogy most ha akarja, sem tudja „magánügyeit” édesanyjával megosztani, tanácsát kikérni, pedig baráti és rokoni kapcsolatai egyre lazábbá, formálisabbá váltak, kezdte magát nagyon egyedül érezni. Legnagyobb meglepetésére azonban anyja a kórházból való hazatérése előtt váratlanul így szólt: No, majd ha otthon leszek, eljössz, és végre megint egy jót beszélgetünk. Az anyák ugyanis értik gyermekeik metakommunikációját, gesztusait és ki sem mondott szavait, mert a szívükkel is látnak és hallanak, nem csak a szemükkel és a fülükkel. Részletek Bíró László, az MKPK családreferens püspöke, a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke Hívom a családokat c., 2017. áprilisi leveléből (Cím: Remény) Illusztrációs felvétel: Világháló
FOHÁSZ
Visszapillantó (lelki)tükör Ahogy a gépjárművek elengedhetetlen és kötelező tartozéka a visszapillantó tükör, úgy a gyakorló katolikusok lelki/vallási életének fontos része a lelki tükör. A lap hasábjain időnként megjelenő Visszapillantó /lelki/tükörben az olvasmányélményeimből válogatott gondolatok, meglátások, hasonlatok, buzdítások segítségünkre lehetnek a lelki élet útján, úgymond, a biztonságos sávváltásban vagy a rossz útról való visszatolatásban. - Érdemes elgondolkodni Anthony de Mello megállapításán: „A tapasztalat, sajnos, azt mutatja, hogy vallásos meggyőződésünknek annyi köze van az életszentséghez, mint egy ember vacsorazakójának az illető emésztéséhez.“ - Maradjunk még Anthony de Mello jezsuita szerzetes, „A csend szava – Egy perc bölcsesség“ cí- Ma is időszerűnek érzem az 1033-ban elhunyt mű könyvénél: Szent Anzelm bencés, Canterbury érseke, egyháztaKisfiú: - Te presbiteriánus vagy? nító szavait: „Nem azért kutatok, hogy hinni tudjak, Kislány: - Nem, mi más gyűlölethez tartozunk. hanem éppen mert hiszek, azért kutatok.“ Manapság sokan éppen fordítva cselekszenek, és csodálkoz- „Sokszor hiányzik a bátorságunk, hogy szóljunk nak, hogy nem találnak Istenre. akkor, amikor kellene. Ezért aztán az a képességünk sem fejlődik ki, hogy kellő időben odafigyeljünk - A kiváló hittudós, Schütz Antal írja: A „vagymások szavára.“ (Arnold Janssen SVD) vagy“ eretnek kötőszó. A katolikus igazság polárisan szembenálló tételek egyeztetése. A katolikus kötő- Hajlamosak a házastársak egymást hibáztatni, szó: „Nemcsak... hanem is“. (...) A nagy végső szó, ha valami nem úgy alakult a kapcsolatukban, ahogy minden kérdés felelete, minden lét kulcsa, minden azt szerették volna. A Facebokoon találtam az aláb- vágy célja ez: Isten minden mindenben. bi meglátást: Azért, ami két ember között történik, mindketten felelősek. A jóért is, a rosszért is... - Isten olyan mértékben adja segítségét, amennyire bizalommal kérjük – Siénai Szent Katalin egy- Igazat adhatunk Alfred Bengsch bíborosnak: háztanító megállapítása. Amíg szívünk a Jóisten előtt nem nyílt meg, amíg nem áll előtte egészen szegényen, üresen, addig nem - A bizalom nem örökölhető, hanem tanulni kell! kezdődhet meg szívünkben az Isten országa. Azáltal tanulunk bízni Istenben, hogy olyan dolgokon megyünk keresztül, amihez bizalom szükséges. - Alexandriai Szent Kelemen írja: Nagy bátorság Ahogy látjuk, hogy Isten újra és újra hűséges, úgy kell ahhoz, hogy Isten karjaiba vessük magunkat. szép lassan elhagyjuk a magunkba vetett bizalmunkat, és végül megérkezünk Isten nyugalmába, és Belé vetjük a bizalmunkat. ( Joyce Meyer: Miért, Isten, miért?! című könyvéből)
Fényvirág a lelkem Földből van a testem, Fényvirág a lelkem. Gyökerével földbe bújik, Fényvirága égbe nyúlik. Lelkem fényes virágját, Az angyalok ápolják. Gyöngyharmattal öntözik, Gyümölcsét megérlelik. Testem sáros gyökerét, Gonosz lelkek tépkedik, Vonszolják, rángatják, Amíg be nem piszkítják. Sáros, földi testem sátrát, Elhagyja a fényvirágszál. Lelkem égbe, fénybe érve, Testem földnek közepében.
Lőrincz Sarolta Aranka
- Mennyire igazak és ma is időszerűek Konstantinápoly száműzött püspökének, Aranyszájú Szent
János egyháztanítónak a szavai: Ha mi, keresztények mind úgy élnénk, ahogyan kellene, akkor a pogányok jobban ámulnának, mint csodák láttán. Csaknem fölösleges volna tanításunkat bizonygatni, ha életünk vonzóerővel bírna. A tettek tanúságtétele sokkal nagyobb, mint a szavaké! - Valljuk be őszintén, szeretetünk gyakran személyválogató. Mit tanácsol Szent Ágoston? „Szeressük embertársunkat: vagy azért, mert jó, vagy azért, hogy jó legyen.“ - Harminc éve hunyt el Belon Gellért, a nagy felkészültségű volt pécsi segédpüspök, Magyarország pártállami korszakának egyik legkiemelkedőbb egyházi személyisége. Előszeretettel forgatom az Imádkozzál című kötetét, amelyben lélekerősítő elmélkedések találhatók gyakori imáinkról. Mindig időszerű irgalmasságért imádkoznunk, mert ahogy Belon Gellért írja: Az irgalom mindig ott kell, ahol nem érdemlik meg, ahol nem szolgálnak rá. Add meg, Uram, hogy irgalommal legyen tele szívem ott, ahol nagyon kell az irgalom, ott, ahol nagyon épít, ott, ahol nagyon rászorulnak, de ne csak ott legyek irgalmas, ahol megbecsülik, ahol megérdemlik, ahol értékelik, hanem ott is és azokkal szemben is, ahol semmi kilátás sincs irgalmam figyelembevételére vagy eredményességére. Közreadta: Bodzsár Gyula
A hét imája Esti ima Rohannak az órák, egyik másik után, Észre sem veszem, kezd szürkülni már. Este fáradt testem, mielőtt lepihen, Imára kulcsolom én is a két kezem. Halkan ezt suttogom: de jó, hogy vagy Nekem, édes jó Istenem. Istenem, köszönöm én az egész napot, Köszönöm a házat, amelyben én lakok. Köszönöm az asztalt, amit terítettél, Gondoskodol rólam, mint az égiekről. Hogy is köszönjem meg, nincsenek rá szavak, Csak imámba foglalva köszönöm meg azt.
Köszönöm az ágyat, ahol pihenhetek, Vigyázol rám éjjel, hogy újból felébredjek. Reggel ha két szemem újból felnyitom, Szám suttogja halkan: szeretlek, Jézusom! Állandó olvasója vagyok a Reménynek. Nagyon szép írások, versek, imák vannak benne. Különösen tetszik A hét imája! Ezt az imát minden este elimádkozom, ezzel végzem be a napom. Egy gömöri kis falu templomgondnoka (Név és cím a szerkesztőségben) • WWW.KATOLIKUS.SK • WWW.REMENY.SK
OLVASÓINK ÍRJÁK
Győri kispapok zarándoklata Pozsonyban Az aranymisés, győri prépost kanonok, nyugalmazott teológiai tanár, dr. Schmatovich János meghívására és szervezésében, zarándoklat keretében, a Győri Hittudományi Főiskola tanári kara és papnövendékei ez év március 15-én meglátogatták a jubiláns szülőföldjének helyét, Bezenye környékét. Az alábbiakban az aranymisés atya beszámolóját olvashatják. Az első állomás Máriavögyben volt, ahol tiszteletünket tettük Magyarok Védasszonya (Patrona Hungariae) előtt. Mons. dr. Pápai Lajos nyugalmazott megyés püspök prédikációjában a szentmise keretében kiemelte, hogy I. Lipót császár és király a pozsonyi országgyűlés alkalmával (1687) Máriavölgybe zarándokolt, ahol a már nagyrészt a török alól felszabadult országot Magyarok Nagyasszonyának ajánlotta fel. A kegyhelyet a kolostorral együtt Nagy Lajos király 1377-ban az egyetlen magyar alapítású szerzetesrendnek, a pálosoknak adományozta. A pálosok több mint négyszáz éven át tevékenykedtek (II. József császár koráig). Működésük különösen a reformáció idején volt kiemelkedő. Dévény vára volt a következő állomás. Ezt a várat tartják a magyar hon „kapujának”. Történelmi múltja mellett híressé tette Ady Endre költői kérdése: „Szabad-e Dévénynél betörnöm az új idők új dalaival?!” Ezen a helyen Szent László királyra emlékeztünk, kinek tiszteletére szenteljük az idei évet. Pozsonyban várt ránk a teológiai kar prodékánja, prof. dr. Jozef Jančović. A pozsonyi Szent Márton-dómban elimádkoztuk XVI. Benedek emeritus pápa Szent Márton tiszteletére (2016) írt imáját. A papi szeminárium kápolnájában pedig imádkoztunk papi hivatásokért, buzgón kérve Pázmány Péter jezsuita bíboros közbenjárását, aki az ellenreformáció idején megépíttette a jelenlegi épületet. Horvátjárfaluban nagy örömmel fogadtak a horvát ajkú katolikus hívek, ahol idén, a horvátok körében évenként más-más helyen szokássá vált, Máriacelli Vándor Madonnát őrzik, és fogadják az ideérkező zarándokokat. Az áhítat kezdetén a helyi plébános, prof. dr. Jozef Kemp köszöntött bennünket. A vesperás elimádkozása után bőséges szeretetlakoma várt ránk. Ezúton is köszönetet mondunk nekik. Bezenyén fogadott bennünket Szalai Kálmán esperesplébános, mi pedig köszöntöttük fatimai szobra előtt a Fatimai Szent Szüzet. Az egész kirándulás és zarándoklat nagy lelki élménnyel gazdagította a résztvevők szívét. Köszönet, hogy elfogadták meghívásomat.
Levelet kaptunk
Remény
Adománygyűjtés Léván A Lévai Szent László Kör idén második alkalommal hirdette meg húsvéti adománygyűjtését rászoruló családok részére. A magyar hívek körében március végén jelentettük be a segítségnyújtásnak ezt a formáját, mely során tagjaink és hívőtársaink anyagi hozzájárulásából hagyományos húsvéti ételek (sonka, kolbász, tojás, torma, gyerekeknek húsvéti édességek) csomagját terveztük eljuttatni nehéz sorsú családok részére, még a húsvéti ünnepek előtt. Minden szentmise alkalmával a templom előtt sokan egy-egy kedves mosoly vagy együtt érző pillantás kíséretében adták át anyagi hozzájárulásukat. A gyűjtés április 9-ével ért véget, s nagy meglepetésünkre, a tavalyit messze
IMA A FATIMAI SZŰZANYÁHOZ bezenyei szobra előtt Fatimai Szűzanya, újra hála van a szívünkben anyai jelenléted iránt, így egyesítjük hangunkat minden nemzedék hangjával, akik boldognak hirdetnek Téged. Benned ünnepeljük Isten nagy műveit, aki sosem lankad irgalmasságával lehajolni a rossz által sújtott és a bűntől megsebzett emberiséghez, hogy meggyógyítsa és megváltsa azt. Anyai jóindulattal fogadd ezt a bizalommal teli felajánlást Neked a számunkra oly kedves kegyszobrod előtt. Biztosak vagyunk abban, hogy mindannyian értékesek vagyunk a szemedben, és hogy semmi sem idegen számodra, ami a szívünkben lakik. Vesd ránk édes tekintetedet, hogy fogadhassuk mosolyod vigasztaló simogatását. Őrizd karjaid közt életünket: áldj meg és erősíts bennünk minden jóra törekvő vágyat; éleszd fel és tápláld a hitet; segíts és világosítsd meg a reményt; éleszd újra és tartsd életben a szeretetet; és vezess mindannyiunkat az életszentség útján. Taníts meg kivételes szeretetre a kicsinyek és szegények iránt, a kirekesztettek és szenvedők iránt, a bűnösök és az eltévelyedett szívűek iránt: egyesíts mindenkit oltalmad alatt és mindenkit adj át szeretett Fiadnak, Jézus Urunknak! Ámen.
meghaladó összeg gyűlt össze. A rászoruló gyermekek száma szerint fogtunk hozzá a bevásárláshoz. A munka oroszlánrészét - a gyűjtés tavalyi ötletgazdája - Vincze László alelnökünk vállalta magára. Így aztán 13 rászoruló család 32 gyermeke számára házhoz is szállítottuk az adományokat. Nagy öröm volt látni mások, elsősorban a gyerekek örömét. S érezni azt, hogy ezek a nehéz sorsú családok mindennapi küzdelmeikből kicsit fellélegezve várhatják legnagyobb egyházi ünnepünket. A Lévai Szent László Kör ezúton is hálás szívvel köszöni minden nemes lelkű adakozónak az adományokat, melyekkel az irgalmasság testi és lelki cselekedeteit gyakorolták példamutatóan. Ez a közös adománygyűjtés a cselekvő szeretetben emlékezetesen erősítette meg a lévai magyar hívek közösségét. Egyéni, valamint közös imáinkban a Jóisten bőséges áldását kérjük minden melegszívű adakozóra. Müller Péter
Emlékeim… Mikor még az ipolyhídvégi egyházközséghez tartoztunk, Dobos Péter esperes úr volt négy község lelkipásztora. Mind a négy községben építtetett a Lourdes-i Szűzanya tiszteletére barlangot, és megalapította az egyháztanácsot. Azt mondta, míg ő itt lesz, minden hónapban
• HÚSVÉT 3. VASÁRNAPJA • 2017. ÁPRILIS 30.
két-két tag részt vesz a megbeszéléseken. Úgy is történt. Aztán az esperes úr biztosított a négy községnek autóbuszt, hogy minden hónap 13-án Ipolyhídvégen az esti órákban ünnepelhessük meg a Szűzanya jelenéseit. Ez így is volt addig, míg itt volt. A 13-át mindig megtartottuk szentmisével, előtte gyónáshoz járulhattunk. Meghívott lelkiatyákat Erdélyből, Magyarországról stb. A prédikációk mindig a Szűzanyáról szóltak. Mise végén jött a körmenet. A templomból kivonulva mindenki kapott egy gyertyát, és Az Úrangyalát végzi a kis Bernadette éneket énekelve vonultunk fel a faluban, majd visszatérve a templomhoz, a lourdesi barlanghoz. Itt fejeződött be az ünnep a Boldogasszony anyánk énekkel. Majd felszálltunk az autóbuszra a lelkiatyák áldásával, és imádkozva tért haza ki-ki a falujába. Hálás szívvel köszönjük Dobos Péter esperes úrnak, hogy ily módon tudtuk megünnepelni Szűz Mária jelenését minden 13-án. Segítse a Jóisten és a Boldogságos Szűz Mária életének minden napján! Id. Csáky József Kérjük olvasóinkat, hogy – ha csak egy mód van rá – leveleiket és a hozzájuk tartozó képeket a
[email protected] e-mail-címre küldjék be a Levelet kaptunk c. rovatunkba. A villámpostán érkezett írásokat hamarabb közzé tudjuk tenni a Reményben.
MOZAIK
Hogyan avatták szentté László királyt? A győri Múzeumház másodszor adott otthont a Győri Egyházmegye szervezésében megvalósuló „Szent László-estek” programnak. Márciusban Veres András megyéspüspök nyitotta meg a sorozatot, és a második előadást is megtisztelte jelenlétével. Az esten részt vettek és önkéntesként közreműködtek a győri Szent László Katolikus Kollégium diákjai. Maróti Gábor plébános, a kánonjogtudomány doktora, a Győri Hittudományi Főiskola Egyházjogi Tanszékének vezetője A szentté avatás története és jelenlegi folyamata, összefüggésben a magyarországi Szent László-kultusszal címet adta előadásának. A kánonjogász áttekintést adott arról, hogyan alakult ki az az eljárás, aminek során ma a szentté avatásról döntés születik. A folyamat meghatározó állomásai a következők: az ősegyház gyakorlata, a keresztényüldözés kora, II. Orbán pápa, majd III. Sándor pápa intézkedései, végül a VIII. Orbán kialakította eljárásrend. A kereszténység történetének kezdetén azokat övezte a szenteknek járó tisztelet, akik a legközelebb álltak Jézushoz: édesanyját, Szűz Máriát, nevelőapját, Szent Józsefet, Keresztelő Jánost és az apostolokat. Az Apostolok cselekedetei már megemlékezik az első vértanúról, a hitéért megkövezett Szent Istvánról, de a vértanúk tisztelete a Krisztus utáni első századokban, a keresztényüldözések idején vált igazán elterjedtté. Ekkor még minden hivatalos eljárás nélkül, a hívek köréből érkező igény keltette életre a vértanú szentek kultuszát. A 4. század folyamán kezdtek olyan kiváló keresztényeket is szentként tisztelni, akik nem vértanúsággal, hanem példamutató életvitelükkel tettek tanúságot keresztény hitükről. Ekkor a hívek közösségének feladata volt ennek megítélése, és közfelkiáltással hozták meg a döntést. A 10. században a Szentszék a pápai illetékesség körébe vonta a
Agapé
Medvehagymás sajtos keksz
szentté avatást is. II. Orbán pápa (1088-1099) alatt már formai kritériumok is megjelentek az eljárásrendben, így például tanúk meghallgatása a bizonyítási szakasz követelményévé vált. III. Sándor pápa (1159-1181) volt az első, aki megkülönböztette az egyetemesen elismert szenteket, valamint helyi tiszteletnek örvendő boldogokat. Az utolsó lépésként a 17. században
lani szervezet létrehozását és az apátságok megerősítését képekkel illusztrálva mutatta be. Végül azt igazolta, László szentté avatása megállná a helyét a mai, szigorúbb eljárási rendben is. Kiemelte a László életéhez és utóéletéhez kapcsolódó csodákat, idézett a Képes Krónika életírásából. Legendáriuma így emlékezik a királyra: „Mikor pedig a királyi méltóság felada-
Műsorajánló
Magyar Katolikus Rádió Hallható az interneten, az Eurobird 9A műholdról a 11958 MHz-es frekvencián, valamint néhány kábeltv-hálózaton.
Mária Rádió
VIII. Orbán alakította ki az eljárás 1983-ig meghatározó rendjét, mely kis változtatásokkal ma is érvényes. Az előadó e történeti folyamatban helyezte el a lovagkirály szentté avatását. László II. Orbán kortársra volt, és amikor a magyar királyt szentté avatták, Európa bizonyos részein még a régi eljárásrend volt a meghatározó, de László szentté avatásáról már a Szentszék döntött. Lászlót, bár életében is kegyes királyként emlegették, már nem közfelkiáltással mondták szentnek. Maróti Gábor Szent László életútja és uralkodásáról fennmaradt tényanyag – nem a később keletkezett legendák – alapján adott képet arról, miért alakult ki László király életszentségének tisztelete. A király egyházpolitikai tevékenységét, az általa eszközölt alapításokat, a kápta-
Hozzávalók: 30 dkg finomliszt, 10 dkg kukoricaliszt, 20 dkg vaj, 1 csokor medvehagyma aprítva, 1 ek tejföl vagy joghurt, fél kiskanál só, 15 dkg vörös cheddar sajt, 1 kk mustárpor vagy chillipor (választható) Elkészítése: A kétféle lisztet szitáljuk bele egy tálba, majd keverjük hozzá a sót. Ha használunk chilliport vagy mustárport, azt is keverjük a liszthez. Ezután adjuk hozzá a felkockázott vajat, majd kezdjük el összemorzsolni.
tát méltó módon elvállalta, szavakkal nem lehet kifejteni, mennyire s miképpen látta el. Mert nem hajlott szíve a felé áramló gazdagságra vagy más földi javakra: lelke mélyén mindig az örök jóra gondolt, arra vágyott kielégíthetetlen kívánsággal, azt kutatta, szüntelen nagylelkű munkálkodással.” Az előadást követően Lunczer Vivien, a Richter János Zeneművészeti Szakközépiskola növendéke és Pődör Lea, a Győri Hittudományi Főiskola Egyházzenei Tanszékének hallgatója, a győr-révfalui Szentháromság-templom kántora Georg Philipp Telemann (1681-1767) Ein Dutzend Menuette című művének IV., VII., X. és XII. tételét adta elő a zeneszerző halálának 250. évfordulójára emlékezve. Magyar Kurír
Amikor már kellően morzsalékos, keverjük hozzá az apróra vágott medvehagymát, reszelt sajtot, a tejfölt, és gyúrjuk össze (ha szükséges, akkor még egy kevés lisztet adhatunk hozzá, hogy ne ragadjon és könnyen nyújtható legyen). Ezután lisztezett felületen nyújtsuk ki vékonyra a tésztát, majd vágjuk fel tetszőleges formákra vagy süteménykiszúró formákkal szagassuk ki. Tegyük a kekszeket sütőpapírral fedett tepsire, majd előmelegített, 160 fokos sütőben süssük 12-15 percig. (www.receptneked.hu)
Május 6., szombat 9.00 Megújulás. Barsi Balázs érsek atya katekézise 10.30 Szentmise Esztergomból 17.35 Tanúságtétel 21.05 Szombat esti beszélgetés 23.20 Az igazság szabaddá tesz Május 7., vasárnap 10.00 Szentmise Veszprémből 13.00 Anyák napja. Ferenc pápa gondolatai az anyaságról 16.00 Szentmise a komáromi Szent-András-templomból 21.00 Katekézis az Oltáriszentségről 22.00 Felvidéki beszélgetés
Duna Tv Május 6., szombat 13.15 Múzeumtúra - francia módra - III. évad. A Tuilériák
Május 7., vasárnap 5.55 Rome Reports - Vatikáni híradó 6.20 Így szól az Úr! 8.50 Isten kezében 9.25 Kereszt-Tények 9.30 Katolikus krónika 11.30 Tanúságtevők
Kedves Olvasóink! Arra biztatjuk Önöket, küldjék be kedvenc, jól bevált ételreceptjüket, a hozzávalók feltüntetésével és az elkészítés módjának leírásával együtt. Szerkesztőségünk e-mail-címe:
[email protected] A recepteket beküldött olvasók közül negyedévenként egy ajándékot kap.
• WWW.KATOLIKUS.SK • WWW.REMENY.SK
KUCKÓ
Szólj a Napnak! Szólt a Madár, és hajnal lett a kertben. Néztem a fölkelő napot s álmomban énekeltem. (Rónay György: Hajnal)
Az öt csodálatos mesterember Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy család, öt fiúgyerekkel. Egyszer az apa e szavakkal útnak indította az öt fiát: „Menjetek, és mind az öten tanuljatok valamilyen mesterséget!” Úgy is történt. Az első nap a legidősebb fiú indult el, és az úton találkozott egy öregemberrel, aki megkérdezte: „Hová mész?” „Mesterséget tanulni.” „Milyen mesterséget?” „Jós mesterséget.” „Jól van, fiam, akkor jó úton mész. Az út végén áll a házam, ott kitanulhatod a jós mesterséget.” Másnap elindult a második fiú, az úton találkozott egy öregemberrel, aki megkérdezte: „Hová mész?” „Mesterséget tanulni.” „Milyen mesterséget?” „Szabó mesterséget.” „Jól van, fiam, akkor jó úton mész. Az út végén áll a házam, ott kitanulhatod a szabó mesterséget.” Harmadik nap elindult a harmadik fiú, az úton találkozott egy öregemberrel, aki megkérdezte: „Hová mész?” „Mesterséget tanulni.” „Milyen mesterséget?” „Lövész mesterséget.” „Jól van, fiam, akkor jó úton mész. Az út végén áll a házam, ott kitanulhatod a lövész mesterséget.” Negyedik nap elindult a negyedik fiú, az úton találkozott egy öregemberrel, aki megkérdezte: „Hová mész?” „Mesterséget tanulni.” „Milyen mesterséget?” „Tolvaj mesterséget.” „Jól van, fiam, akkor jó úton mész. Az út végén áll a házam, ott kitanulhatod a tolvaj mesterséget.” Ötödik nap elindult az ötödik fiú, az úton találkozott egy öregemberrel, aki megkérdezte: „Hová mész?” „Mesterséget tanulni.” „Milyen mesterséget?” „Lantos mesterséget.” „Jól van, fiam, akkor jó úton mész. Az út végén áll a házam, ott kitanulhatod a lantos mesterséget.” A következő évben a fiúk összegyűltek az apjuknál megmutatni, hogy mit tudnak. Az apa a tolvajjal kezdte: • HÚSVÉT 3. VASÁRNAPJA • 2017. ÁPRILIS 30.
„A tölgyfán fészkel egy gólya, lopd ki az öt tojást, hogy nyomuk se maradjon.” Jól van, a fiú dolgozni kezdett, és ki is lopta a tojásokat, hogy a gólyának fogalma sem volt róla, hogy üres fészekben ül. Ekkor az apa hozott egy kis asztalt, annak négy sarkán elhelyezett egy-egy tojást és az ötödiket középre tette, majd így szólt a lövészhez: „Fiam, lövész – egy lövéssel kilövöd mind az öt tojást?” A lövész nézi, majd céloz, és egyszer meghúzza a ravaszt: mind az öt tojás darabokra hullott. „Nagyszerű!” örvendezett az apa. „De te, szabó fiam, össze tudod azokat varrni?” A szabó dolgozni kezdett: összeszedte a darabokat, egymáshoz illesztette, és varrt, varrt, és hamarosan egészek lettek a tojások. „Jól van!” örvendezett az apa. „De te, jós fiam, mondd meg, mi jót tanultál?” „Sok mindent, de most látom, hogy oda, a tenger szigetére egy sas elvitt egy királylányt. Ha a testvéreim velem jönnek, akkor idehozzuk azt a lányt.” Rendben van, el is mentek. És már második vagy harmadik nap vissza is jöttek a lánnyal. (Az úton a sas rájuk támadott, de a lövész lelőtte. Amikor a sas leesett, eltörte a hajó árbocát, de a szabó megvarrta.) De otthon a testvérek között viszály támadt. Az egyik is akarta a szép királylányt, a másik is akarta. Végül az apjuk így döntött: „Nem tudjátok eldönteni, akkor én eldöntöm: aki egy egész éjjelt eltölt ebben a mély barlangban, ahol a medve alszik, az rászolgál, hogy feleségül vegye ezt a szép lányt.” Rendben, előbb bemegy az első négy fiú az alvó medvéhez, de semmi sem lett belőle - a medve morogva vadul rájuk támadt. Végül szerencsét próbált a lantos. Odament a barlang közelébe, a medve már örült; odament egészen a barlanghoz, a medve táncolni kezdett; bement a barlangba, leült, a medve lefeküdt melléje, és egész nap csak hallgatta a fülének kedves zenét. Reggel előjött a lantos épen és egészségesen. Az apja nagyon megörült: „Fiaim, igaz, ti mindannyian jó mesterséget tanultatok, de a lantosnak jobban sikerült, ezért övé a királylány.” Másnap meg is tartották a lakodalmat. (Lett népmese)
KÖNYVVÁSÁR
• WWW.KATOLIKUS.SK • WWW.REMENY.SK
REJTVÉNY
GONDOLKODÓ
Az apostolok nagypénteki tanácstalansága után (hiszen ők valójában földi ország alapítását várták), Jézus megmagyarázza az Ószövetség Messiásra vonatkozó értelmét az emmauszi tanítványoknak. Ők csak a kenyértörésben ismerik fel Jézust, ami azt jelenti, hogy az Eukarisztia ünneplése lesz az Egyház hitének legerősebb kinyilvánítása: ... a mondat befejezése a vízsz. 41, függ. 1 és 27 számú sorok alatt. A megfejtést nyílt levelezőlapon vagy villámpostán 2017. május 5-ig küldjék el szerkesztőségünk postai: Remény, P. O. BOX 54, 930 05 Gabčíkovo vagy e-mail-címére:
[email protected] Ne felejtsék el a pontos postai címüket is megírni! A levelezőlapra írják rá: GONDOLKODÓ Vízszintes: 1. Feldíszít ‒ választékosan; 9. Főként, különösen (nyomatékként); 14. Újra foglalkozni kezd vele; 15. Űrhajó része; 17. Oda is, vissza is: igekötő; 18. Alumínium; 19. Csacsihangot hallató; 21. Norvég és tajvani autók jelzése; 22. A tulajdonod; 24. Erős bázis vizes oldata; 25. (Ő) egyedül; 28. Szlovák helyeslés; 29. Idegen szavak előtagjaként a jelentése: kettős, kétszeres; 30. Mondatrész; 32. Ádám egyneműi; 33. Csendes móka (!); 34. Orosz hármasfogat; 36. Szaúd-arábiai és olasz gépkocsik betűjele; 37. USA szövetségi állam; 38. Blood pressure (vérnyomás), rövidítve; 40. Nowy ... ‒ lengyel városka a szlovák határ közelében; 41. A rejtvény első része; 43. Apátlan, anyátlan; 44. Alulra; 45. Spanyol hivatásos teniszező (Rafael); 46. Több a kelleténél; 48. A Rajna jobb oldali mellékfolyója, Mann-
heim alatt torkollik belé; 50. Orosz repülőgép-típus; 51. Dátumrag; 52. Tegező viszony; 54. Hamis; 55. Egy ‒ angolul; 56. „Cogito, ... sum“ (Descartes); 57. Zenei előírás: ritenuto (lassítva), rövidítve; 59. Fragmentumdarabka (!); 60. Én ‒ latinul (fölös ék.); 61. Férfinév; 63. Római 2; 64. Költői napszak; 65. Község a Komáromi járásban; 67. Könnyű női (vagy gyermek) lábbeli (ék. hiba); 70. Nedvesen jól formálható, finomszemcsés kőzetféleség; 71. Régebben Borneo volt a neve; Függőleges: 1. A rejtvény második része; 2. Választékosan: őseink; 3. Tüzel (fegyverrel); 4. Idény; 5. Főzeléknövény; 6. Fonetikus mássalhangzó; 7. Észak-amerikai indián törzs; 8. Jelvényt, érmet ruhára erősít; 9. Bazini járás autóinak betűjele; 10. Tájszóval: se hideg, se meleg; 11. Szemléltető rajz, kép; 12. Semmi ‒ csehül; 13. Kendő-darabka (!); 16. Európai főváros; 20. Fakinövések; 23. Neon közepe (!); 24. Messi keresztneve; 26. És ‒ angolul; 27. A rejtvény befejező része; 29. Angol ‒ választékosan; 31. Kuruc ellensége; 32. Sötét ‒ angolul [DARK]; 34. Dunántúli város; 35. (Katonáknál) feljebb való személy-
Megfejtés A 14. számunkban közölt rejtvény megfejtése: „Megváltó Királyunk elébe megyünk, méltó tiszteletet Urunknak tegyünk!” A nyertes: Török Sylvia, Érsekújvár. Gratulálunk! nek hírül ad; 36. Pál apostol eredeti neve; 37. Nagymihályi- és Nagykürtösi járások autóinak betűjele; 39. Falragasz; 40. Vissza: start; 41. A Garam szlovák neve; 42. Hiányos oldal (!); 47. A felsőfok jele; 49. €; 50. Női név; 52. Előadás előzetes gyakorlása; 53. Rőt ‒ távirati stílusban; 55. Szamoa vége (!); 56. A pasztell és olajfesték egyesítésével egy egyéni technikát teremtő festő volt ( József, 1883-1951); 58. Irén ‒ becézve; 59. Semmi ‒ franciául [RIEN]; 60. Elektroencefalogram, rövidítve; 62. Csuk társa; 63. Após, tájszóval; 65. Per annum; 66. Egész fele (!); 68. Római 999; 69. Lettország autóinak jelzése.
SOKSZÍNŰ EGYHÁZ Nemzetközi piarista pedagógiai konferencia A Piarista Rend alapításának négyszázadik évfordulója alkalmából Chilében COEDUPIA 2017 elnevezéssel pedagógiai konferenciát tartanak a héten. Magyarországot nyolcan képviselik az eseményen. Az öt napon át zajló rendezvényre az egész világból érkeztek résztvevők Amerikától Ázsiáig, Európától Afrikáig: szerzetesek, a Piarista Testvériség tagjai és munkatársak, akik valamilyen módon kapcsolódnak a piarista küldetéshez. Mintegy kétszáz piarista pedagógus vesz részt a programon a rend minden tartományából. A konferencia kifejezi a piaristák hitét abban, hogy a nevelés által jobbá lehet formálni a világot. A programban plenáris előadások, tematikus szekciók, tapasztalatok bemutatása szerepel, emellett természetesen a kapcsola• HÚSVÉT 3. VASÁRNAPJA • 2017. ÁPRILIS 30.
tok építésére is adódik lehetőség. Az első plenáris előadást Denis Shirley, a Boston College professzora tartotta „a pedagógia változásának új imperatívuszairól”. A szekciókban többféle tapasztalat megosztásában volt részük a magyar kollégáknak: megismerhették például a kaliforniai iskolán kívüli programokat, ugyanígy a katalán „SUMMEM” projektet is. Ez utóbbi egy átfogó, sok éves projekt, amely során a tanteremben interdiszciplináris oktatást honosítanak meg. Az első konferencianapon Santiagóban, Chile fővárosában egy piarista iskolába is ellátogattak a magyar rendtartományból érkezők. Annak érdekében, hogy azok a rendtársak és kollégák is követni tudják a konferencia eseményeit, akik nem lehetnek ott, a legfőbb programpontokat négy nyelven közvetítik a rend Youtube-csatornáján (NewScolopi): a főelőadásokat, a megnyitóbeszédeket és a zárómisét. Magyar Kurír
APRAJA-NAGYJA Fizetett hirdetések KÖSZÖNTŐ
Tisztelettel és szeretettel köszöntjük születésnapja alkalmából MARCINKÓ SÁNDORNÉ CSERGE KATALINT Deákin. Ezúton szeretnénk kifejezni hálánkat és köszönetünket a templomunkban végzett 30 éves önzetlen szolgálatáért! A Jóisten áldja meg, és a Szűzanya, akihez oly sokat imádkozik, oltalmazza élete minden napján. A deáki hívek Minden jóért köszönet és hála, ezer áldás szálljon Édesanyánkra! Szívünk teljes szeretetével köszöntjük a drága édesanyát, nagymamát és dédimamát, BRATH ILONÁT Alsóbodokon 89. születésnapja alkalmából. Megköszönve gondoskodását kérjük a Jóisten áldását, a Szűzanya oltalmazó szeretetét életének minden napjára. Isten éltesse jó egészségben, örömben, hogy még sokáig közöttünk lehessen! Szerető családja
Név- és születésnapja alkalmából szeretettel és tisztelettel köszöntjük HUTÁR MÁRK lelkiatyát. A Jóisten éltesse erőben és egészségben! A Szűzanya oltalmazó segítsége kísérje élete minden napján! Sok szeretettel az ipolykeszi, kóvári, kiscsalomjai és nagycsalomjai hívek Szeretettel köszöntjük ĎURÁS MÁRK atyát névnapja alkalmából! Szívből kívánjuk a legjobbakat, sok erőt, egészséget és a Jóisten áldását kérjük lelkipásztori szolgálatához! Tisztelettel a csitári hívek
MEGEMLÉKEZÉS
Láthatatlan világokban ragyog lelked, Angyalokkal társalogsz, nekünk is segítesz, Célunk felé vezető utunkra sugárzol fényt, Igaz megbecsülést, mutass megértést. Kérünk mérhetetlenül sok türelmet. Áldás legyen nekünk minden üzeneted. Napfényes május most is újra jelezze, Kegyelmes szeretettel vagyunk megtelve. Soha el nem múló szeretettel emlékezünk május 1-jén, halálának 4. évfordulóján, CZIGÁNY LÁSZLÓRA (Tornalja) Emlékét örökké szívünkben őrizzük! Szerető családja és a rokonság ZARÁNDOKLAT
SZOLGÁLTATÁS
Templombelsők díszítő festése, külsők felújítása, oltárok, szobrok, képek restaurálása. Szakrális tárgyak aranyozása és ezüstözése. Orgonák javítása és felhangolása. Templomtetők és tornyok fedése. Százszázalékos minőség, többéves jótállás, árkedvezmény. Tel.: 035/6593 139, 0905 389 162, e-mail:
[email protected], www.reart.eu
Csíksomlyói zarándoklat Utazzunk együtt Márk atya lelki vezetésével a legnagyobb magyar katolikus búcsújáró helyre! 2017. június 1-6., 249 € – 5x szállás, 5 x félpanzió Utazás a Gyepes Trans személyszállító-autóbuszvállalat összkomfortos autóbuszával. A programból: Csíksomlyói búcsú, Máriaradna, Böjte Csaba dévai Alapítványának megtekintése, Korond, Kolozsvár, Nagyvárad és sok más. Információ és jelentkezés a 0907 822 759 számon. Ďurás Márk atya
• WWW.KATOLIKUS.SK • WWW.REMENY.SK
REMÉNY
Léleksimogató Ferenc pápa gondolataiból Azt gondolom, (Assisi) Ferenc adja a legkiválóbb példát a törődésre azzal, ami gyenge, valamint az örömmel és hitelesen megélt átfogó ökológiára. Ő – akit a nem keresztények közül is sokan szeretnek – a szent pártfogója mindazoknak, akik ökológiai tanulmányokat folytatnak és az ökológia területén dolgoznak. Különös figyelmet tanúsított Isten teremtett világa, a legszegényebbek és a legelhagyatottabbak iránt. Szeretett, és szerették őt öröméért, nagylelkű odaadásáért, mindenkit befogadó szívéért. Misztikus volt, zarándok, aki egyszerűen és csodálatos összhangban élt Istennel, másokkal, a természettel és önmagával. Rajta megfigyelhető, mennyire elválaszthatatlan egymástól a természetért való aggódás, a szegényekkel való igazságos bánásmód, a társadalmi elkötelezettség és a belső béke. Tanúságtétele azt is megmutatja nekünk, hogy az átfogó ökológia olyan tényezők iránti nyitottságot kíván, amelyek meghaladják a matematika és a biológia nyelvezetét, és az emberlét lényegéhez kapcsolnak minket. Olyan ez, mint amikor beleszeretünk valakibe. Ferenc valahányszor nézte a napot, a holdat vagy akár a legkisebb állatokat, mindig énekelni kezdett, és dicsérő énekébe az összes teremtményt bevonta. Érintkezésbe lépett az egész teremtett világgal, a virágoknak még prédikált is (…) Hozzáállása sokkal több volt az értelmi megbecsülésnél vagy az anyagi számításnál, mert számára valamennyi teremtmény fivér és nővér volt, aki szeretetkapcsolatban állt vele. Ezért feladatának érezte, hogy mindennek gondját viselje, ami csak létezik. Tanítványa, Szent Bonaventura azt mondta róla, hogy „jámbor szeretet töltötte el akkor is, midőn mindenek első okán gondolkodott, és még a parányi teremtményeket is a testvér vagy a nővér névvel illette”. (…) Szent Ferenc szegénysége és egyszerűsége nem merőben külső aszketizmus volt, hanem valami gyökeresebb: lemondás arról, hogy a valóságot puszta használati tárggyá alakítsa, amely felett rendelkezni lehet. (LAUDATO SI’, Ferenc pápa Áldott légy kezdetű enciklikája a közös otthon gondozásáról, 2015, 10-12.)
Remény elérhetőségek Főszerkesztő-helyettes: Albán József Tel.: +421 (0)948 057 510 Felelős szerkesztő: Bertha Éva Tel.: +421 (0)948 057 509 Szerkesztő: Orbánné B. Mária Tel.: +421 (0)948 057 506
www.remeny.sk
[email protected]
Ezúton mondunk köszönetet olvasóinknak, munkatársainknak a húsvéti ünnepek alkalmából kifejezett jókívánságaiért. A szerkesztőség
Gyalogos zarándoklat Útvonal: Nagymagyar – Illésháza – Jóka – Királyfa – Réte – Boldogfa – Csataj – Vedrődújfalu – Szelincs – Gerencsér – Nagyszombat – Vágmagyarád (Modranka) Szervező: Via Mariae polgári társulás Zarándoklat időpontja: május 12-14. Indulás: május 12., 8:00 órakor, Nagymagyar, Szent Kereszt Felmagasztalása-kegytemplom Befejezés: május 14., 10:30 órakor búcsús szentmise a vágmagyarádi Szentháromság-templomban Program: templomok, kulturális és természeti kincsek megtekintése, szentmise, ima, ének Költségek: útiköltség Nagymagyarra és a hazaútra Nagyszombatból, szállásköltség 10 Euro + adomány, étel, ital és egyéb Jelentkezés: Méhes Richárd, tel.: +421 915 112 564, e-mail:
[email protected] Jelentkezési határidő: május 5.
A fatimai jelenések 100. évfordulója Bacsfa-Szentantalon Időpont: május 13., szombat Program: 9.00 Reggeli dicséret, gyónási lehetőség 10.00 Engesztelő rózsafüzér az Oltáriszentség előtt 11.00 Főpapi szentmise, főcelebráns: Haľko József püspök; Szűz Mária Szeplőtelen Szívének való felajánlás, ereklyetisztelet 13.00 Lorettói litánia 14.00 Fatimai keresztút 15.00 Az irgalmasság rózsafüzére Szeretettel várják a híveket a közös engesztelésre!
Kántorok figyelmébe Kántorok lelkigyakorlata és szakmai továbbképzése Máriabesnyőn Szent László évében, a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra készülve 2017. május 22-25.(hétfő vacsorától csütörtök ebédig) „Énekeljetek az Úrnak új éneket!” (Zsolt 95,1) Vezeti: Balogh P. Piusz O. Praem. gödöllői premontrei kormányzó perjel, a Magyar Egyházzenei Társaság elnöke Elérhetőségek: MATER SALVATORIS LELKIGYAKORLATOS HÁZ, 2100 GödöllőMáriabesnyő, Kapucinusok tere 3. Telefon: 0036/28/420-176, fax: 0036/28/510-742, mobil: +3630/999-6463, e-mail:
[email protected] [email protected], http://www.matersalvatoris.hu
Imatalálkozó Bodollón Bernard Bober, kassai érsek-metropolita Bodollón, 2017. május 13-án, 16:30 órai kezdettel, az engesztelő imatalálkozó keretében ünnepélyesen megkoronázza a fatimai kegyszobor mását, és megáldja a fatimai jelenések centenáriuma emlékére készített ólomüvegablakot. Minden engesztelőt szeretettel hívnak és várnak!
Hirdetésfelvétel: Blahóné Kamenár Gabriella Tel.: +421 (0)905 255 154
[email protected] Lapterjesztés (hétfő, szerda, csütörtök és péntek 9.00–15.00 óráig): 0945 /450 426 Könyvrendelés (munkanapokon 9.00–15.00 ): 0948/057 KÖNYVRENDELÉS: vagy
[email protected] 508
• HÚSVÉT 3. VASÁRNAPJA • 2017. ÁPRILIS 30.
Naptár, kalendárium kedvezményes áron, amíg a készlet tart! Remény 2017-es kalendárium – 2,80 € helyett 0,90 € A Remény egylapos falinaptára – 0,30 € helyett 0,10 € Megrendelhető: (munkanapokon 9.00–15.00) 0948/057508 vagy
[email protected]
