(...) In hoc signo: e jelben gyõzni fogsz! In hoc signo: a kereszt ez a jel! In hoc signo: a kereszt, mely lesújt, És a kereszt, mely mindig fölemel

Vagyunk ...

57 2006. március

Az Erdélyi Körök Országos Szövetségének és az Erdélyi Magyarok Tolna Megyei Egyesületének negyedévi lapja Reményik Sándor

IN HOC SIGNO... (...) Mi megbocsátni, szeretni tudunk, De harcolni is, irgalomtalan! Amíg valaki álmainkhoz ér, S míg szentségünkhöz nyúlni mersze van. (...) In hoc signo: e jelben gyõzni fogsz! In hoc signo: a kereszt ez a jel! In hoc signo: a kereszt, mely lesújt, És a kereszt, mely mindig fölemel.

Jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod...

A tartalomból Híreink. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2. Szabadságharcaink tanulságai… . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4. Kegyelem (kommentár) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5. Választások éve . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6. Levelek Európából . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 13. Autonómia . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 16.

Erdélyi körkép . . . . . . . . . . . . Az EKOSZ története . . . . . . . . . Fájdalmas vajúdás . . . . . . . . . . Kisebbségi lét Erdélyben 1920-1990. Marosvásárhelyi gondolatok . . . . . Gozsdu Elek szép szerelme . . . . .

. . . . . .

. . . . . .

. . . . . .

. . . . . .

. . . . . .

. . . . . .

. . . . . .

. . . . . .

. . . . . .

. . . . . .

. . . . . .

. . . . . .

. . . . . .

. . . . . .

. . . . . .

. . . . . .

22. 26. 28. 31. 34. 41.

Híreink

2 EKOSZ 15 ével ezelőtt alakult meg az EKOSZ! Az EKOSZ történetét összefoglaló sorozatunk első írását a 26. oldalon közöljük. Február 20-án az EKOSZ Választmányának 13 tagja megbeszélést folytatott Budapesten a képviselői irodaházban Halász János országgyűlési képviselővel, a Fidesz szóvivőjével. A megbeszélés tárgyát képezte az EKOSZ saját értékelése a legutóbbi két választási ciklusról, valamint saját elvárása iról, reményeiről az elkövetkező időszakra. Az EKOSZ elnöke karakteren nemzetelvű és autonómia-centrikus politikát szorgalmazott az elkövetke zendőkben, ami szilárd alapot biztosíthat mind EU-s parla menti képviseletünk munkája, mind a határon túli magyarság harca számára. Mint mondta, az új, a Fidesz által kilátásba helyezett nemzeti érdekeket szolgáló gazdaságpolitika csak akkor lehet sikeres, ha társul hozzá az egységes magyarság szemlélete és gyakorlata. A résztvevők számos kriti kai észrevételt is tettek a Fidesz kormányzati gyakorlatáról. Hangsúlyosan szóltak a Fidesznek a Magya rok Világszövetségéhez fűződő áldatlan viszonyáról. Ezt elsősorban a kettős állampolgárság problémájával kapcsolatosan vetette fel Kövesdy Pál, az EKOSZ elnöke. A megoldást megkönnyítené, ha győzelme esetén a Fi desz kezet nyújtana végre az MVSZ-nek, félretéve minden negatív vonatkozású személyes szempontot. Az igazán erősek fegyvere a nagylelkűség kell legyen, a Fidesz kell először kezet nyújtson. Nem kis politikai haszonnal járna ez a Fidesz számára most és a jövőben is. A kettős állampolgárság kérdésében közelebb juthatnánk a megol dáshoz, ha a Fidesz bevonná ebbe az MVSZ-t, ahol a legmegfelelőbb szakemberek állnak készen a legnagyobb készséggel minden ismeretüket rendelkezésre bocsátani. Egyben feltette a kérdést, hogy miután Orbán Viktor legutóbbi, balatonfüredi beszédében kijelentette, választási győzelem esetén megoldják a kettős állampolgárság kérdését, ezt mi lyen úton gondolják elérni. Búzás Gábor kemény szavakkal illette az MVSZ-el szembeni eljárást, egyben gyökeres változást remélve. A felszólalók mindenike csatlakozott az elhangzottakhoz, továbbá számos praktikus kérdést is felvetettek. Halász János maximális megértést mutatott az el hangzottak iránt, kihangsúlyozva, hogy ő csak egy személy a pártban, de mindenben egyetért ve a fel vetettekkel megkísérli ezen szempontokat elővezetni a megfe-

lelő fórumokon. Orbán Viktor balatonfüredi kijelenté sével kapcsolatos kérdésre nem tudott konkrét választ adni, mondván, ezt nyílván ki kell még dolgozni, de éppen ebben lehetne az MVSZ-re támaszkodni. Egye bekben Halász János elismerte, nagy gyakorlatlansággal kezdtek neki 1998-ban a kormányzásnak, rengeteg hibát elkövettek, melyeket nem akarnak megismétel ni. Ennek jegyében hallgatják meg most az EKOSZ minden észrevételét, és a következőkben is ezt a gyakorlatot akarják folytatni.

EKOSZ-EMTE Jövőre ünnepeljük fennállá sunk 15. évfordulóját, mely alkalommal nagyszabású rendezvénysorozatot tervezünk. Szent István ünnepén székelykapu felállítását tervezzük Mezőberényben, remélhe tőleg az országban működő erdélyi körök képvi selőinek jelenlétében.

Gödöllő

Nagyatád Az Erdélyi Kör elnöke, Orbán Mik lós ír egész évi tevékenységükről: â Farsangi báljuk egész bevételét - 420 e Ft-ot - Böjte Csaba atya árváinak küldték â Székelyudvarhelynek az árvíz utáni hetekben 100 db.húskonzervet és 10 láda ruhaneműt küldtek â A Rekecsinben épülő magyar nyelvű csángóiskola javára 100 eFt-ot gyűjtöttek â Megemlékezéseket tartottak: a Bethlen Gábor kopjafánál, a 13 aradi vértanú kopjafájánál, a trianoni emlékműnél, mindahányszor koszorúzással â 30 fővel vettek részt a Tihany-Csíksomlyó közti 50 napos zarándoklaton â Egyhetes nyári tábort szerveztek a Bihari Hegységben â Kirándulást szerveztek Ópusztaszerre, 43 személy részvételével â Rend szeresen kiadják Kilátó nevű hírlevelüket â Negyedévente megtartották közgyű lésüket, műsorral, büfével, az elsőn nagyváradi színészek adtak műsort Wass Albert műveiből â Újonnan szervezett énekkaruk havonta jön össze â A 2005-s évet közös szilveszteri ünnepséggel zárták

Mezőberény Kajlik Péter elnök írja: Január 20-án tartottuk tisztújí tó közgyûlésünket. Továbbra is én maradtam az elnök, de 16 év után talán jó lenne, ha az elkövetkezendõkben más venné át a Kör irányítá sát. A Kör alel nöke Koncsag Ferenc lett, aki néhány év után tért vissza régi funkciójába. Az elnökség további tagjai: Feyér Zita, Dr Dóczy Balázs és Torma István. Tovább szeretnénk folytatni hagyományos rendezvényeinket, a megszokott családias, baráti hangulatban. Február 11-én rendezzük farsangi batyus bálunkat, me lyen fellép a „Harangláb” népzenei együttes Zalaegerszegről, valamint a „Berényke” és „Biharsány” táncegyüttes.

Kasza Ilona, a Gödöllői Vándor Székelyek Körének el nöke írt részben panaszos levelet. A Magya rok Házában megtartott pótszilvesz teri báljukat azzal a szándékkal rendezték, hogy azon az EKOSZ-beli testvérszerveze tek is részt vesznek majd, és ez alkalmat jelentett volna a nyugodtabb be szélgetésre, tervezésre. Pedig 60, székelyruhába öltözött tagjuk várta a vendége ket, hiá ba. Mindezek dacá ra rendezvényeiket tovább szervezik: „Farsangi Disznótoros Bál Gödöllőn a Műsza ki Intézet éttermében, majd készülnek egy nagy, kétnapos székely találkozót szervezni, ami egyben a népviselet-kedvelők napja is lenne. Bíznak benne, hogy ehhez más erdélyi kör is társulni fog.

Izsák Az Izsák és Környéke Erdélyi Magyarok Egyesületének elnöke, Nagy Árpád írja: Februárban Dr. Bárth János, a Bács-Kiskun Megyei Múzeumok igazgatója tartott vetítéses előadást, Tanyás gazdálkodás az Alföldön és a Székelyföldön cím mel, szép szá mú érdeklődő előtt. Próbálkozunk azzal is, hogy az idén váltogat juk a rendezvényeink helyszíneit a városban, hátha olyanokat is el tudunk érni, akik egy-egy bizonyos helyszínhez kötődnek jobban. Terveink szerint márciusban Dr. Medigy Endre tart majd előadást a népi irodalom három el hallgatott csilla gáról (Erdélyi József, Sinka István, Sértő Kálmán), közreműködik Szabó András előadóművész. Május 7-én Iványosi Szabó Tibor tart előadást A Homokhátság részvétele a Rákóczi

Szerkesztőbizotság: Dr. Kövesdy Pál főszerkesztő, B. Osvát Ágnes (irodalom és gyermekoldal), Márton Ferenc szerkesztő, Nyéki István technikai szerkesztő Kiadja az EKOSZ és az EMTE elnöksége Alapító főszerkesztő: Orbán László Levelezési cím: Dr. Kövesdy Pál, 7100 Szekszárd, Otthon u. 2., tel./fax:(36)74/417-705 E-mail: [email protected] A kiadásért felel az EKOSZ elnöke ISSN 1416-4698 Kerényi Nyomda KFT. - Szekszárd

Átalvető

EKOSZ - EMTE szabadságharcban címmel, majd május 21-én dr. Issekutz Sarolta jön közénk és az erdélyi örmény-magyarok történetéről fog beszélni. Júniusban egy nagyszabású megemlékezést tervezünk Izsákon. A város főterén egy há rom méteres kopjafát szeretnénk felál lítani az egyetlen győztes szabadságharcunkat megpecsé telő I. Bécsi Béke 400. évfordulója alkalmából, Bocskay István fejedelem urunk emlékére és a jövendő nemzedé kek emlékeztetésére. Most talán ennyit az előttünk álló félév terveiről, szándékairól, amelyeket Isten megsegítő kegyelmében bízva igyekszünk véghez vinni sokak épülésére, a „homoki székelyek” segít ségével.

Szekszárd Az Erdélyi Magyarok Tolna Megyei Egyesüle te március 4-én tartja jótékonysági bálját, melyet a dévai Szent Ferenc Alapítvány támogatására rendez. A bál fővédnöke Németh Zsolt, az országgyűlés külügyi bizottságának elnöke. Fel lép a Bartina Néptánc Egyesület és a dévai gyere kek.

Székely nagygyűlés Március 15-ére Székely Nagygyűlést hirdetett a Székely Nem zeti Ta nács. Az elnökség a székelyudvarhelyi polgármesteri hi vatalt kérte fel társszervezőnek. A Székely Nagygyűlés célja kifejezni a székelység szabadságvá gyát, új ból ki nyil vání ta ni a székelység önren delkezéshez való jogát és a közvet len demokrácia eszközével megerősíteni rendít hetetlen közakara tát Székelyföld autonóm közigazgatási régió újralé tesítésé re.

Elfogadta az Európa Tanács Frunda György ajánlását Az Európa Tanács parlamenti közgyűlése elfogadta a Frunda György ál tal kidolgozott ajánlást a nemzet fogalmá ról. Az ET jogi bizottságának alelnöke a nemzet fogalmát ajánlásában leválasztotta az állam polgárságról. Így például valaki kulturális értelemben a magyar nemzethez tartozónak vallhatja magát akkor is, ha nincs magyar állampolgársága - a nemze ti hovatartozás kulturális di menziójának hangoztatásával. ”Az általam megfogalmazott ajánlás magába foglalja a kulturális autonómiá hoz való jogot” - nyilatkozta Frunda György. Az ajánlás fontos eleme az a passzus is, amely felhatalmazza az anyaországokat, hogy segítsék ha táron túl szakadt nem zetrészeiket jogaik megszerzésében, kiemelve ugyanakkor, hogy ez elsősorban azon országok köte-

Agyagfalvi kopjafák

2006. március

Híreink lessége, amelyek területén az adott kisebbségek élnek. A jelentés sürgeti az ET minisztertanácsát, hogy vegye fel a kapcsolatot az Európai Unió szerveivel, annak érdeké ben, hogy a kisebbsé gi problémákra a jelentés alapján kielégítő megoldást találjanak. Az elfogadás előtt kialakult egy komoly vita is, több mint húsz hozzászólóval. A vita során a poli tikus a kisebbségi jogok szint jén a párbeszéd és a mindenki számára kielégítő megoldások szükségességét hangoztatta.

Az Európai Bizottság görbe tükre az autonómiáról Csapó József a Szé kely Nemzeti Tanács elnöke köz lemény ben teszi közzé Oli Rehn, az Európai Bizott ság Bőví té si Biztosa és Manuel Barroso, az Európai Bi zottság el nö ke vá laszleve lé nek részleteit, melye ket annak megke re sé sére küldtek a szervezet nek. Az SZNT arra kérte a Bővítési Biztost és a Bizottsági elnököt, hogy Románia Európai Unióhoz való csatlakozása során vegyék figyelembe a szülőföldjén őshonos szé kelység akaratát Szé kelyföld autonómiájára. Rehn válaszlevelé ben biztosítja az SZNT-t, hogy a romániai magyar kisebbség ügye fő helyen szerepel az Európai Bi zottság napi rendjén, a kisebbségek figyelembe vétele a csatlakozás politikai kritériumainak része, és folytatni fogják a románi ai és a székelyföldi helyzet gondos monitorizálását. Manuel Barroso kiemeli, a székely kisebbség autonómiájának megadására vonatkozó döntés a romániai hatóságok illetékessége. Ugyanakkor kifejti: a Bizottságnak tudomása van arról, hogy az RMDSZ 2004-ben benyújtott egy törvényterve zetet Románia Parlamentjébe, autonómiát igényelve a székely régiónak (köz tudott, hogy az említett, az RMDSZ-es honatyák által benyújtott tervezetet az SZNT állította össze szerk. Megj.) A Bi zottság elnöke levelében kifej ti: az RMDSZ, 1996 óta a többségi és kormányzó koalíció tagjaként, a legmegfe lelőbb helyzetben van hogy előmozdítsa a magyar közösség napirenden levő tenniva lóit. Csapó leszögezi: a Székely Nemzeti Tanács folyamatosan tájékoztatni fogja Manuel Barroso elnök urat Székelyföld helyzeté ről, hogy pontos értesülések birtokában tudja érté kelni autonómia-törekvéseket.

Nobel-díjasok a Bolyai Tudományegyetemért

3 a bostoni Harvard Egyetem professzora, az 1981-es orvosi Nobel-díj elnyerője, Eric R. Kandel, a Columbia Egyetem professzora, akit 2000-ben tüntettek ki orvosi Nobel-díjjal, Aaron Klug, a Cambridge-i Egyetem professzora, aki 1982-ben vehette át a kémiai Nobel-díjat és Oláh György, a Dél-Kaliforniai Egyetem profeszszora, aki szintén kémiai Nobel-díjat kapott 1994-ben. Az aláírók között szerepel ugyanakkor Michael F. Atiyah, az Edinburghi Egyetem professzora, akit Abel-díjjal tüntettek ki, Alexander Lewitzki, a jeruzsálemi egyetem professzora, és Lovász László, a Microsoft kutatója, akik tudományos eredményeit Wolf-díjjal jutalmazták. Mind az Abel-díj, mind a Wolf-díj a matematika terén a Nobel-díj megfelelője. Az aláírók emlékeztetnek arra, hogy a Bolyai Egyetem beolvasztása a dominánsan román tannyelvű Babes-Bolyai Tudományegyetembe egyike volt Ceausescu személyes politikai győzelmeinek. Megjegyzik, hogy a jelenlegi romániai egyetemi struktúra nem szolgálja megfe lelő módon a magyar nyelvű szakemberképzést. Az aláírók arra is kitérnek, hogy a magyar fiatalok szám aránya jóval alacsonyabb a romániai felsőoktatásban a magyarság romániai számarányánál. Megemlítik ugyanakkor, hogy több európai országban sikeresen működnek állami egyetemek a kisebbségek nyelvén. -Ismerjük a Romániát nyomasztó jelenlegi nehézsé geket, de úgy gondoljuk, hogy egy valóban demokratikus társadalom lét rehozása érdekében a román államvezetésnek biztosítania kell a másfél milliós magyar nemzeti kisebbség számára az említett jogokat. Ennek érde kében sürgetjük a szükséges lépések haladéktalan megtételét az állami támogatású kolozsvári Bolyai Egyetem újraindításáért - áll a nagynevű tudósok által aláírt levélben.

Új Zéland - székelykapu

A Magyarok Világszövetsége a világ számos pontján állított székelykaput, vagy támogatta ennek a magyar értéknek a felállítását. A lengyel országi Ószandecben a klarissza kolos tor mellett Árpádházi Szent Kinga, Buenos Ai resben Czetz János, Rodostóban pedig Rákó czi Fe renc em lékét őrzi és dicsőségét hirde ti egy-egy székelykapu. Most az Új Zélandban, a wellingtoni Magyar Milleniumi Parkban álló székelykaput ajánljuk az olvasó szíves fi gyelmébe.

A Nobel-békedíjas Elie Wiesel író mellett öt Nobel-díjas, egy Abel-díjas és két Wolf-díjas tudós, valamint közel hetven akadémikus írta alá azt a nyílt levelet, amelyben a kolozsvári, magyar tannyelvű Bolyai Tudományegyetem újraindítását sürgetik. A levelet José Manuel Barossónak, az Európai Bizottság elnökének, Traian Basescu államfőnek és Calin Popescu-Tariceanu miniszterelnöknek Jelen számunk grafikáit Decsi Kiss címezték. Az aláírók között a legismertebb a francia Pierre-Gilles de Gennes, a fizikai No- János, Tolna megyei festőművész bobel-díj 1991-es kitüntetettje, David H. Hubel, csátotta lapunk rendelkezésére.

4

EKOSZ - EMTE

Március 15. - Szabadságharcaink tanulságai Pirosbetûs nemzeti ün nepeink közül Március 15. és Ok tó- szocialista-kommunista rendszer megte remtése a hatalma ber 23. van idõben és történelmünkben hozzánk a legkö ze- alá került országokban, más részt a kommunizmus világgyõzelmének elõmozditása, elsõsor ban a nyugat-európai orszálebb, ezek él nek legélénkebben emlékeze tünk ben. Nem szabad megfeled keznünk arról, hogy az idõ és a tör té- gokban, vagy békés úton, vagy akár háborúval. 1956-os forradal munk és szabad ságharcunk elõz ményei nelem mélyén van még másik három is: Bocskai Ist váné a 17-edik század elején, Thököly Im réé, ugyanannak a század- visszanyúlnak az 1947-es párizsi békeszerzõdésig, ahol Sztának a vége felé és II. Rákó czi Ferencé a 18-adik század elején. linnak döntõ befolyása volt a kelet-európai álla mok vonatko záEz azt jelenti, hogy az elmúlt 500 évben ne künk öt szabadság- sában. Ami a magya rokat illeti: Sztá lin ismerte a ma gyarokharcot kellett megvívnunk nemzeti függetlensé günkért és nak a történelem folyamán vívott függetlenségi harcait, s azt, fenn maradásunkért. Ez az egyetemes történelemnek pár ját hogy a magyar nem tûr idegen uralmat maga fölött. Azt is tudta, hogy – ha törik, ha szakad – Magyarorszá gon is felépíti a ritkí tó teljesitménye. A öt szabadságharc közül né gyet a Habs burgok vezette kommunizmust, ám ehhez a rebellióra hajló magyarokat erõtAusztria ellen kellett meg vívnunk. Saj nos õket már a kö zépkor lenné kell tenni, országukat kicsi vé kell zsugorítani és – biz tos óta hatalmába ke rítette és fogva tartotta a német Drang nach ami biztos – meg szállni, hogy meg se kísé reljék az ellenállást, Osten – a Kelet felé való nyomulás politiká ja. Ami egyet jelen- netán re belliót. Kárpátal ját egyrészt azért szerezte meg, hogy tett a né met hon tól keletre esõ te rüle tek meghódításával és onnan õrizze a magyarokat, másrészt, hogy kellõ pillanat ban bekeblezésével. Nem szá mított, hogy kik éltek ott, szláv len- szabad útja nyíljon hadse regének Nyu gat felé a Kárpátokon át. gyelek, csehek vagy éppen magyarok. A fenti elvbõl Ám Sztálin rosszul számított. Nem tudta annyira kicsivé és következten a Habsburg uralkodóknak négyszáz évig az volt a erõtlenné tenni a magyarokat, hogy 1956-ban fegy vere sen fixa ideá juk, hogy nekik Magyar országot osztrák gyarmattá szembe ne száll tak volna a szovjet világhatalommal, s ha 12 kell tenniük: elnyom ni, kizsákmányolni és elnémete síte ni. napra is, de kivívták füg getlensé güket. Ezt a forradalmat és szabad ság harcot is legyõzhetLett belõ le négy szabaságharc: ték, amit a nyu gati demokráciBocskaié, Thökö lyé, Rákóczié Háromszínû magyar zászló, ák segitségnyújtás helyett páés Kossuthé. Va jon nem lett holyból néztek. Ám a ma gyavolna jobb a Habsbur goknak is Dicsõ jel! rok tette az egész világ elõtt levalahol a ten geren túl gyarma leplezte a kom munizmus igazi tot szerezni, mint ahogy tették ar cát. A nemzet tudatalat tijáezt korabeli boldogabb eu rópai Védelmezünk megfeszített ból ele mi erõvel tört fel a szahatalmak? Mind egyik elvesz badság, függet lenség és sajá tos tett sza badságharcunk után Erõvel, ér téke ihez való ragaszko dás újult erõ vel kez dõdött a ma vá gya. Végülis ennek lett egy gyar ság alágyûré se bebörtön Kiemeltük a porból szent ké sõi vér szegény eredmé nye zésekkel, megaláztatásokkal az 1989-1990-es rend szer móés vallásüldözésekkel megte Szárnyadat, do sítás. tézve, ráadásul a szé leken Le vert szabdságharcainknagy számú idegen ajkú nép Röpülj elõttünk a magas nak van még egy ke veset em lecsoport betelepitésével a ma ge tett következménye. Nevegyar töm bök fellazításá ra – ze tesen az, hogy mindeniket a mely nek eredmé nye a tri anoni Ég alatt! magya roknak a Kárpát-meországrablásbanban érett be. (Petőfi) dencé ben való rendsze res A vi lágo si fegyverle tétel, megalázta tása, sokféle szen veHaynau rémural ma és a Bach korszak elnyomá sa után elõbb Solferinónál a fran cia szövet- dése, hátrányos megkülönbözteté se és méltánytalan kirekeszséggel szemben (1859), majd a po roszokkal ví vott háborúban tése követte, amely alap jában véve mindmáig nem változott, 1866-ban Königgrätznél elszenve dett sú lyos vereség mi att csak mó dosult és finomodott. Mindez azt célozta és célozza, Ausztria végül is kényte len volt a magyarokkal kiegyezni hogy az ezer éves államal kotó magyar ság eddig megtartó hitét 1867-ben. Ezután olyan “boldog századvég” követ kezett, elve gyék, er kölcsi gerincét megtörtjék, dicsõ multját eltö rölmely ben mindkét nép mo der nizá lódott, megerõsö dött és eu- jék, büszke szabadságát por ba tapossák, s a létszámban lerópa ivá lett, de amely nek az I. Világhá ború véget vetett. Azon- gyengült nem zetet valamilyen ide gen hatalom bék lyójába verban a négy szabad ság harc ban a két nép bio lógi ai, lelki és anya- jék. Ez eddi gelé még nem si került! Most viszont a leg jobb úton vagyunk arrafele, hogy ami nem gi erõi drámaian megcsappantak. Ép pen annyit vesz tettek, sike rült fegy verrel, árulással, sikerül jön pénzzel, a piac esz köamennyivel megnyer hették volna az I. Világhá borút. Mi magya rok a tri anoni bé kediktá tum tükrében lát hatjuk, zeivel, a nemzetközi nagytõtke hazai bé renceinek álruhába hogy igazában mit is vesztettünk a négy szabadság harcban: a bújt ügy nökei ré vén. Látásun kat már elhomályosították, gontörté nelmi or szág 2/3-ának és a magyar lakosság 1/3-ának el- dolatain kat, érzéseinket sikeresen irányítják, és már-már a csatolását. A csonka ország tépetten ugyan megmaradt, de célegyenesben érezhetik ma gukat, csak egy utolsó erõfeszímagyar népesség gének drasztikus csökkenése, elszegé nyedé- tésre van még szükségük. Sok hibá ja van magyarságunk nak, de a szabad ság, függetse és elkeseredettsége közepette. A két Bécsi Döntés (1938, 1940) ré vén kiiga zított magyar ha tárok megkö zelí tõen egybe- lenség és önrendelkezés utáni vágyat elvesztett szabadságestek ak kor a nemzet ha tára ival. E dönté sek ellen nem volt harcaink da cára soha senkinek nem sike rült kioltania a manemzetközi tiltakozás, mindenki egy szerûen tudo másul vet- gyarok egymást köve tõ nemzedékeibõl. Ezért ma sorsdöntõ lete, hiszen a döntés igazságos volt, és a dokumentumo kat az het az, hogy a jelen nemzedék követi-e õsapá ink, nagyapá ink és apánk nyomdoka it, a kikerülhetetlen erkölcsi pa rancsot érintett felek alá írták. A II. Világhá ború befejezésével mégis minden megvál to- min den magyar nemzedék számá ra. Március 15. szelle mét ápzott mert megnõtt a Szovjetúnió keleteurópai súlya, ez zel rilis 9-én. együtt alakult stratégiája is. Ennek cél ja kettõs volt: egy részt a - Dr. Pungur József

Átalvető

EKOSZ - EMTE Az

Választás - 2006 márciusi kommentárja

5

„Én gaz vagyok. Hazudok; nem vagyok. Bolond, dicsérd magad’; -bolond, ne hízelegj.

Kegyelem

Tudatomnak ezerféle nyelve van, És minden nyelv másféle szóba tör ki, És minden szó elítél mint gazembert..”. (Shakespeare: III. Richard, Szigligeti Ede fordítása)

Elkez dõdött. Alig dördült el a start pisztoly, és február elsõ napjaiban a körhinta már veszettül forog, kiszállni belõle nemigen lehet. Szemünk nisztagmus-csapásai minduntalan egy nyur ga alak átszellemült ábrá zatát pásztázzák, kitérni elõle nemigen lehet, csengõ fülünk ben pedig a megbántott õszinteség mesteri tremo lói vissz hangzanak. Röpködnek a manipulált számok, ada tok, és a távlatos elképzelések szö vete (l. já rulékcsök kentés) pilla natok alatt megtépve, színes bohócronggyá átfestve kerül a nagy érde mû elé. Pro fi színészi teljesítménynek vagyunk nézõi és elszenvedõi, miközben szédülünk és hányingerünk van. A konzumidiótává tett magyar tömegek ízlé sének megfele lõ az elõadás, melynek tétje csak látszó lag az, hogy a zárszó utá ni taps kit szólít majd a függöny elé. Gazda ság korunkban az anyagi javak, a pénz és a piac para méterei egy ha mis, ál sá gos tu dati teret határoznak meg (Czakó Gábor), amely ben lehetsé gessé és elfo gadottá válnak az utóbbi évek olyan (Krómer István nyomán) kira ga dott „vívmányai”, mint: a lerombolt családtámoga tási rendszer, ami csekély se gít séget adott a nem zet túl élésé ért áldo za tot vállaló nagycsa lá dos oknak, az egykor mûveltséget és ne velést adó közoktatás lerom bolása, kultúra címén provokatív blaszfé mia su gárzása, a hazugságterjesz tõ, tudat- és erkölcs romboló tévé gyá rak garázdál kodá sának minden eszköz zel tör ténõ patronálá sa, továbbél tetése, kísér letek sora a luxusegészségügy kisza kítására a kö zös bõl…és a sor hosszan folytat ható. A III. Richardok és a Tartuffe-ok kora és lételeme ez, a tiszta szándékú egyé nek eleve hát ránnyal indulnak itt min den féle versenyben. Nem túl ígé re tes pers pektívája ez az elkövetke zõ megmé rettetés nek… A hív ságok e vásá rában ezért azon sem len ne szabad meglepõdnünk, hogy legújabbkori nem zeti történelmünk ta lán legsötétebb pillanatáról, 2004. december 5-rõl jobbá ra szó sem esik, pedig minden egész séges lelkületû országban ez len ne az elsõszámú botránykõ – igaz, egy ilyen országban mindez meg sem történhetett volna. Gyurcsány Ferenc kormányza ti beszá mo lójá ban természetesen elkerü li ennek említését is, de az el lenoldalon is alig szólnak róla. Próbálunk megértõk len ni, hiszen az istenad ta nép elvárásai is e deformált tudatot követik, kötelezõ tehát hozzájuk igazí tani a meggyõzés esz köze it. Decem ber 5. tanulsá ga ebben a vonatkozásban is szomorú. Mondjuk ki: poli tikai népsze rûsé get Magyarorszá gon ma az össznemzeti szem pontok érvényesíté sével szerez ni nem lehet, elve szíte ni annál inkább. Ezért attól tartunk, na ivitás részünkrõl abban reménykedni, hogy a közeljövõben a honi politikai gya korlat ki alakításá ban dön tõ szere pet kapnának a leszakított nem zet részek re ményei. Vagy mégsem? Bárho gyan is lészen, most eljött az ideje a szólásnak. Azért is éppen december 5-rõl szólunk, mert ebben, mint cseppben a ten ger, ben ne van a gyurcsányizmus egész lénye. Századszor ismé teljük el tehát, nehogy bárki is szem elõl té vessze a tényeket: a magát elegáns könnyed séggel patrió tának minõsítõ miniszterelnök bizony elárulta nemzetét, ezzel ha záját is, miközben totális er kölcsi és nem zet politikai felelõtlenségre valló tettét felelõs államférfiúi cselekedet nek minõsítette és minõsíti azóta is. A totális belsõ gátlás talanságon túl micsoda zseni alitással ítélte meg az ország népét, akinek bátran jelenthette ki, hogy a fe kete az fehér! És íté lete helyesnek bizonyult! Most jött el az ide je õt errõl (is) elszámoltatni, de a fentiek nyomán nem csoda, ha ezt senki nem teszi meg. Az sem va lószínû, hogy e „liberál-szocialista” kentaurnak akadna olyan õszinte pillanata önmaga megítélésére, mint III. Richardnak, ezért cse leke detei alapján, e történelmi bûntettért a nem zet íté-

2006. március

lõszéke elé szólítjuk õt! Most, amikor újabb mandátumot kér, újabb 4 évnyi lehetõséget az ámításra, a felelõtlen kormányzásra. És azért éppen mi, mert december 5. igazából nem holmi jogi formasá gokról szólt, hanem a 80 éve elszakított magyar nemzetrészek jajkiáltásáról: engedjetek vissza édesanyánkhoz! És õ hazugságok kal félrevezette a beteg, hályogos szemû, szerencsétlen tömeget, tuda tosan fordította szembe a gyermeket anyjával, testvért a testvérrel, tudatosan hazudott minket haszonlesõkké, drá ga hazánkat kifosztani szándokozókká. Pártjának jövõjét féltve, meg a magyarság ébredésétõl tartva tudatosan hasította le a nem zet testérõl annak egyharmadát (orszá gomat egy lóért!), és utólag hiába próbálkozik holmi koncként odavetett szurogátumokkal feledtetni tettét (nemzeti vízum, etc.), ezzel is bizonyítva, kinek néz, mennyire taksál minket. De azt is tisztán látjuk, hogy a hangsúlyo san sajátjának dekla rált liberál-szocialista televénybõl szökkent szárba az aszociális, nemzeti érdekeket eláruló, az ellenér dekeltek nek mindenben alájátszó teljes külpolitika is, kiemelten az u.n. szom szédságpolitika, melyre a koronát (a Medgyessy-féle koccintás után és jó Kádár-epigonként) az Erdélyrõl való le mon dással tette fel. (Tévedések elkerülése végett: ezen nem a te rületrõl való lemondást érthette, hiszen politikusként nem mondhatott le arról, ami hiva talosan nem a mienk, de érthette alatta a lemondást mindarról, amit Erdély jelent a magyar történelemben, kultúrában, szellemiségben, ami nagyonis a mienk, lelkünknek kitéphe tetlen része, ami nélkül a magyar nem magyar. Wass Albert azt követelte, hogy „adjátok vissza a hegyeimet”, Gyurcsány most azt üzeni: „ne adjátok vissza a hegyeinket”.) Száz szónak is egy a vége: Gyurcsány és az általa képviselt erõk a magyar nem zetet ellenségként kezelik. A mögöt tes indu lat, ami e sza va kat íratja ve lünk, egész múltunk ban gyö kerezik, az évti zedes bántásokban, melyek magyar lé tünkért értek minket, amelyeket viszont segített elviselni az együvé tartozás tudata egy óvónak érzett közösséggel. Ez az egyén, meg a mögötte álló szûk em bercso port, egész eszmeiségük megcsúfolta és tovább ra is kész megcsúfolni múltunkat, kérdéses sé tette és te szi jö võnket. Tudomásunkra hoz ta: az õ vilá gukban, „az õ országában” nincs ránk szükség. Mi meg most azt mondjuk: ne künk nincs szükségünk rá juk, az õ országuk nem lehet a mi országunk, mert az lat rok orszá ga, egy istentelen ország, mert õk fe jével lefele fordí tották Szent István és Mária országát. Ezért legfõbb szószólójuk ölthet most bármilyen báránybõrt ma gára, mi nem feledjük valódi lényét, és óva intünk mindenkit a végzetes tévedéstõl: tudatának ezerfé le nyelve és arca közül a most felöltött szeretetteljes, aggódóan gondoskodó, vagy ép pen a megbántott, sajnálni valónak hitelt adni. Hogy mi lesz ennek az egész cirkuszi elõadásnak a kime netele, nem tudjuk. Azt viszont tudjuk, hogy egyáltalán nem mindegy, ki gyõz majd. Bizony ka tasztrofá lis eredménye le het az õ gyõ zelmüknek. Eddig sok mindent kihevertünk, de most olyan kritikus pontra jutott ez az ország és e nem zet, olyan mélyre süllyedtünk az ön feladás és önpusztítás út ján, eresztékeink olyannyira meggyengültek, hogy egy ismételt csa pás az összetartó pántokra, további 4 évig folyó pusztítás a végsõ széthullást eredményezheti. A püspöki kar körlevele is ezt mondja ki: „nemzetünk nagyon nagy bajban van, csak Isten irgalma ment het meg bennünket.” Esz köze ként egyetlen po litikai erõ jöhet csak szám ba, akinek fel kell nõni a ha talmas elvárá sokhoz. Reménykedjünk, hogy a keresztre feszített Emberfia, a mi megváltónk ilyenkor húsvét táján érdemesnek ta lál minket kegyelmére, és megvilágosítja a ma gyarok elméjét. - KP

Választás - 2006

6 Csapó Endre

Választások éve Ismét kitelik egy négyéves kormányzati hatalmi időszak, immár a negyedik abban a keretben, amit Magyar Köz társaságnak ne veznek. A korábbiakat, ezen a néven megtoldva ugyan a „nép” szóval (népköztársaság), háborús összeomlás hozta létre. Ami 1918-ban és ami 1945-ben rászakadt az országra, külső hatalmak által tá mogatott nem zetellenes erők merénylete volt a magyar társadalom és a magyar alkotmányosság ellen. Érthető, hogy az első köztársaság lejáratta a magyar nemzet szemé ben ezt az államformát, és inkább vállalták a király visszatérését el tiltó nagyhatalmi beavatkozás ellenében a királyságnak, mint államformá nak megtartását, a korlátozottabb kormányzói főha talom intézményének bevezeté sével. Az új nemzeti magyar királyság részére zseni ális szerkezetet alkottak az uralkodó nemzetállam-eszme érvényesítésével, a nem zet érdekét kiszolgáló államot, amely nagyszerűen ötvözte a szent koronás magyar történelmi alkotmányosságot a kor szellemének megfelelő népképvi seleti, többpártrendsze ri törvényhozó és közhatalmat gyakorló rendszerrel. Egy rugalmas, de meggondoltan ha ladó szellemű, magyar érde kű államot, ellenséges szomszédsági és barátságtalan nagyhatalmi légkörben. Vannak szerencsés országok, amelyek törté nelme finom átmenettel haj lik bele a fejlődés vonalába. Nyugat országai ilyenek, és ezért nem értik, hogy a magyarok miért nem érzik jól magukat, amikor a hozzájuk hasonulást követelik tőlük. A má sodik köztársaság ellenséges megszállással érkezett, és „demokráciát” és „köztársaságot” rendőrterrorral, akasztófákkal, börtönökkel népszerűsített. Sze recsenmosdatás különválasztani az orosz megszállás első három évét a többitől, mert hogy az még a többpártrendszer képét mutatta. Valójában a szovjet megszállás első napjától kezdve egyetlen folyamat volt hatalom gyakorlás tekintetében az az időszak, ami 1956. október 23-ig tartott. Ezen a nevezetessé vált na pon akarták el fogadhatóbbá tenni a kommunista diktatúrát. A kerítésjaví tás nem sikerült, a magyar nép ledöntötte a bolsevista kerítést. Tíz reményteljes nap után azonban visszaállt a nemzetközi nagyhatalmi rend, a jaltai, helyet adva a Kádár-korszaknak. A kommunis ta egypártrendszer és a szovjet megszállás megszűnte után törté nelmi alkalom és parancs volt a magyar államiság kisiklatott szerelvényének talpraállítása. Minden változás csak jobbat hozha tott, és talán ez volt az oka annak, hogy el lehe tett hitetni a magyar néppel, hogy azok fogják rendbe tenni az ország dol gait, akik addig is intézték. No azért bevonták a dikta túra ha nyatló idejében jelentkező (vagy fel készített) ellenzéki csoportokat is. Az egykori ke rítésjavítók mai utódai, ráhangolva a közhangulatra és gyakorlatia san fel fedezve az „el lenforra dalom” forrada lom mivoltát, a jelenleg fennálló Magyar Köztársa ságot 1956-ból eredeztetik. De majd látni fogjuk, hogy olyan 1956-ból, amilyennek azt láttatni akarják. Szívesen idézek a Népszabadságból, bájosan elszólják magukat, amikor a bizonyítványukat magyarázzák. Tanács Istvántól, akinek már a neve is szimpatikusan pártos, kapjuk a balszélső magyarázatot arról, hogy kit-mit tiszteljünk ebben a harmadik magyar köztársa ságban. „A Magyar Köztársaságot az 1956-os népfel kelés 33. évfordulóján kiáltották ki. Ez a dátum egyértelműen azt szimbolizálja, hogy a megszüle tő új alkotmányos berendezke dés a folytatása, kései megvalósulása 1956 törekvé seinek.” Igen, ezt is „ki kiáltották”, mint két elődjét. Jó húzás volt ez a párosítás ’56-tal. Eszembe jut: ifjúkori csavargó baráta im egyike intim kapcsolatával hencegett Greta Garboval, amit fényképpel bizonyított, mert volt humora, ahogy megcsókolt egy Garbo-plakátot. Tanács István Garbo-képe így néz ki: „Tizenöt éves a legújabb, és immár messze a leghosszabb életű magyar köztársaság. Története, előzményei tartalmaznak bizonyos folytonos ságot. Ezt a folytonos ságot erősítették a létrejöttét megelőző »al kotmányos forradalom« során megkötött kompromisszumok, amelyek azonos keretbe illesztették az 1956-os forradalom törekvéseit az 1989-es rendszerváltó értelmiség és a békés rendszerváltásban együtt működő partnerként viselkedő állampárt alkujával.”

EKOSZ - EMTE

Itt megállunk egy pillanatra: a leírás őszintesége megnyerő: a rendszerváltás - hiszen arról van szó - „tartalmaz bizonyos folytonosságot”, ugye, a korábbi rendszerrel. És kik alkudoztak itt? A „rendszerváltó értelmiség és az együttműködő állam párt”. Pontosan így volt, az állampárt együttműködött az zal az értelmiséggel, amely kiváltságos helyzetét már kiskorától fogva az állampártnak köszönhette. Ol vassuk hát tovább Tanács tereprajzát: ”Nyilvánvaló kompromisszum volt, hogy a köztársaságot nem a rendszerváltó csoportosulások által kijelölt politikus, hanem az állampárt egyik is mert funkcionáriusa mint ideiglenes államfő, Szűrös Mátyás kiáltotta ki. Ez 15 éve is azt jelezte, hogy a régi nómenklatúra a békés rendszerváltásban való együttműködése fejében szerepet kaphat a segít ségével is létrehozott új jogállam politikai életében. A békés átmenet érdekében mindkét oldalról vállalt kompromisszumokat tanúsította az is, hogy a köztársaság nem gyökeresen új alkotmánnyal indult, hanem az 1949-es Rákosi-féle alkotmányt írták át, ám abban szinte minden lényeges dolgot megváltoztattak, és az utolsó párt állami parlament erre áldását adta.” Rendszerváltás a szó valódi értelmében akkor jött volna lét re, ha a kommunisták lelépnek, és a hatalom ba csupa nemkommunisták kerülnek. Ebben a szép békés alkudozásban mindkét tárgyaló ol dalon nagy többségében kommunisták alkudoztak egymással, ezért lett az új rendszer olyan amilyen. Hol vannak itt „az 1956-os forradalom törekvései”? Ezekből az elvtársi alkudozásokból jött ki a „rendszerváltás” eredmé nyezte helyzet, ami nagy hasonlóságot mutat 1945-1948 „demokráci ájával”, amiben felmorzsolódtak a politikai pártok, és maradt egyedül a terepen a kommunisták pártja. Most is belső férgek rágták szét a polgári pártokat. Hova lett a Magyar Demokrata Fórum? Hova lett a Független Kisgazdapárt? Hova lett a Kereszténydemokrata Néppárt? Hova lett a Ma gyar Igazság és Élet Pártja? Hol van egy szociáldemokrata párt? A szocialista nevet viselő kommunista párt kapitalista lett. Igaz, soha nem is volt szoci alista a szó eredeti értelmében. A munkástársadalommal ki törődik? A kommunizmus utóélete két, ma is kormányzó pártjában ma is uralkodik az egyeduralmi ösztön, mindent elkövetnek, hogy a nemzeti oldal ne kerüljön kormányhata lomba. És lehetőleg a képviselőházba se. Az egypártdiktatúra ilyen módon jogszerűvé tett utóélete a hatalomban nem veszélytelen állapot, és ha nem sikerül a nyomulást megállítani, teljessé vál hat minden demokratikus dekórum ellenére. Erre utal tam fentebb, hogy a nyugati országok politikusai nem értik, miért megy nálunk vérre egy kormányzatváltás. Ahhoz hogy megértsék, nekik is át kellett volna esniük véres bolsevista terroridőszakokon. Akkor megértenék, hogy mi lyen érzés négyévenként újra hatalomban látni a régi bolsevistákat és utóda ikat. És hogy milyen érzés a jogállamiság posztulátuma alatt tudomásul venni, hogy az egykori államva gyon ma az egykori pártelit magántulajdona, és ma ez a törvényes rend alapja, amivel szembeszállni bűncselekmény. És ez a hazai törvényes rend szerves ré sze a nemzetközi törvényes rendnek, Trianonnal és a Benes dekrétumokkal együtt. Ebben a helyzetben érzékeljük a ve szélyt, amit a mai kormányhatalom választási győzelme hozna az országra. Tanács István helyzetismertetése még egy fontos szempontot érint, ami a veszély méreteit is érzékelteti: „Akár a jobboldalt segítik hatalom ra, akár a balt, a gazdasági kényszerek mindkettőnek korlátozzák a cselekvési lehetősége it. Ez is egyfaj ta megkésettség talán: mire nekünk is lett stabil és hosszabb távon működőképes köztársasá gunk, akkorra a köztársaság eszméjén némi képp túllépett az idő. A köztársasági eszme ugyanis csak állami keretek között érvényesül, miközben a gazdaság már nagy részben globálisan működik. Egyetlen szaba don vá lasztott kormány sincs ma már abban a helyzetben, hogy jelentősen korlátozhassa a tulajdont valamilyen közösségi cél nevében. Ugyanazok a hatások érik a kicsi- és a nagyméretű köztársa ságokat; a fejletteket és a kevésbé fejletteket. Eltérő ugyan a mozgásterük, de bizonyos határon túl nem korlátozhatják a tőke érdekérvényesí tését, mert az mindig talál más országokat, ahol érvényesítheti az érdekeit. A nemzetközi nagyvál lalatok lassan bármelyik köztársaságnál erősebbek lesznek, és tevékenységükre csekély ha tással van, hogy az adott politikai közösség polgárai mit tekintenek közjónak, holott éppen ez, a közjó érvényesí tése a köztársasági eszme lényege.” Amit ez az István itt mondott, a másik István hetvenhétszer leírta az utóbbi ti zenöt évben ugyanígy a Magyar Fórumban. A kü-

Átalvető

EKOSZ - EMTE

Választás - 2006

lönbség csak az, hogy népszabadságéknál nem gombolyítják tovább a fonalat. Mintha egy másik égitestről néznék érde kességként, hogy köz társaság sem kell, mert nemzetek nem lesznek, és hogy ez a ha ladás menete. Nem követik a logikus folyama tot: ha a nemzet közi nagyvállalatok ilyenek, hogy rájuk csekély hatással van a köztársaság és polgárai sorsa, akkor a köztársasá got működésben tartó politikai szerveknek, beleért ve a tájé koztató ipart is, egyetlen kötelességük van: a védekezés. Mit látunk ezzel szemben a politikai tá jon? Vannak olyan politikai pártok, amelyek vallják és hirde tik a gazdasá gi élet korlátlan szabadságát, annak ellenére, hogy a fent említett nagyvállalatok nyomulása nyilvánvaló és szem mel lát ható károkat okoz az országnak. Egyik ilyen a szabaddemokraták liberális pártja, a másik a szocialista nevet indokolatlanul viselő párt. Vezetőségük személy szerint kiszolgá lója volt a Szovjetuniónak, annak érdekében sorvasztották a nemzetet. Zsigerből tudják, hol a helyük a nemzetközi tőke nyomulásában, ahol azt hirdetik, hogy a nemzetek ideje lejárt, ott a helyük, ahol jutalmazzák a nemzetsorvasztást. Itt árad a folyamatosság, és nekik mindennél könnyebb következetesnek lenni. Tavaly március 12-én konferenciát tartott a Nemzeti Fórum Egyesület a Parlament Főrendiházi termében, Nemzet, nemzettudat, globalizáció címen. Az előadók egyike, Pordány László egyetemi tanár jellemezte a Kádár-rendszert így: „A térség kommunista diktatúrái közül a miénk volt egyedül nemzetel lenes. A legfőbb ellenséggé vált a szocialisták szemében a nemzet, sőt az is maradt számukra a mai napig.” A Kádár-rendszer legnagyobb bűnének nem a gazdasági lemaradást, nem is a nyugattól való eltávolodást, ha nem a nemzettudatban szándékosan okozott torzulást nevezte Pordány László, rámutatva: „a szocialista politikusok sokat változtak az elmúlt időkben ugyan, ebben a témában azonban semmit.” Különös jelenség a Szabaddemokraták Szövetsége a magyar politikai életben. Nagyhangú antikommunistaként ültek le a rendszerváltó kerekasztalhoz, ahol sikerre vitték a kommunista elit átmentését, majd az Antall Józseffel kötött paktummal annak gazda sági megalapozását. Az Antall-kormányra erőszakolt liberális politika hi teltelenné tette a Magyar Demokrata Fórumot. Az SZDSZ kormányzó partnere lett az MSZP-nek, két alkalom mal is. Ezt az országot az elmúlt négy választási időszakból három ban az SZDSZ irányította közvetve vagy a hatalom részeseként, amiből az utóbbi két évet, az MSZP-ben és a kormányban végrehajtott puccs óta, kizárólagosan. Gyurcsány Ferenc régi elvtársa, gimná ziumi osztálytársa, Thürmer Gyula, a Munkáspárt elnöke mondja: „Az SZDSZ semmi más, mint egy rendkívül arrogáns nagytőkés párt, amely a piac mindenhatóságában hisz. Márpedig a piac elnyomja a szabadságot. Az SZDSZ a maga módján nagysze rűen politizál, hiszen megszerezte a kulcspozíciókat. Ezt az országot és ezt a kormányzatot nem az MSZP irányítja, hanem az SZDSZ. Láttuk ezt a köz társaságielnök-választásnál, láttuk ezt Medgyessy megbuktatásánál, Gyurcsány megválasztásánál, láttuk a kormányzati tényezők elosztásánál. Gyurcsány a nagytőke fejével gondolkodik, így próbálja irányítani az országot is. Elég erőszakos ahhoz, hogy a döntéseket ke resztül verje. Az SZDSZ mögött álló gazdasági körök válasz tása is emiatt esett rá. Gyurcsány Ferenc tulajdonképpen az SZDSZ miniszterelnöke, és nem az MSZP-é. Az MSZP kongresszusa Gyurcsányt puccsszerűen választotta meg miniszterelnöknek.” Törvényszerűnek nyilváníthatjuk, hogy minden olyan poli tikai párt, amely nemzetközi ideológia alapján áll (liberális, szocia lista, kommunista) csakis nem zetellenes lehet, és az is nyilvánvaló, hogy tőkés érdekeltségek kiszolgálója. A demokrácia, a köztársasági elv a népről, az állam polgárairól szól. Olyan kormányzat, amely idegen célok szolgálatában áll, országellenes, nemzetellenes. Magyarországon van mintegy két és félmillió nemzeti érzésű értelmes vá lasztópolgár, akik a nagy sajtó ellenében is tisztán lát ják a pártok el kötelezettségét. Ez a ré teg létszámban emelkedőben van, és ez nagyon megnyugtató. A baloldali pártok társadalomellenes magatartá sát egyre többen felismerik. Ez a tömeg igényli a neki megfelelő politikai szervezeteket, és éppen a Fidesz történetén át figyelhető meg, hogy hatással van a párt mind nagyobb nemzeti érdekű elköte lezettsé gére. Baloldalon nincsenek pártalakí tási kísérletek, annál inkább vannak a jobboldalon. Az ország tönkremene telének arányában jelennek meg újabb és újabb radikális jobboldali pártok, amelyek már a Fideszt sem tartják eléggé elkötelezettnek a

2006. március

7

nemzet érdekeiért. Ezek a kis pártok kielégítik sokak politikai igényét, némely esetben átgondolatlan demagógiát hirdetve okot adnak a szélsőséges címkézésre. Érdekes, hogy a szélsőséggel való címkézés soha nem éri a baloldalt, mindig csak a jobboldal kapja, és gyakran jelenik meg külföl di lapokban is, bizonyára nemzetközi szolidaritás alapján. Most legutóbb a Financi al Times londoni üzle ti lap Orbánról írva azt állí totta, hogy xenofób, vagyis idegengyűlölő. Erre teszi Krepler Erzsébet a megjegyzést a Magyar Nemzet január 23-i számá ban: „Orbánt xenofóbnak tartják, csak azért, mert a magyar nemzeti érdekeket hangsúlyozza, mert mondjuk a kis- és középvállalkozókat szeretné támogatni a nyugati székhelyű nagyvállalat okkal szemben. Ha mondjuk ebben valaki idegengyűlöletet lát, az nincs tisztában azokkal az alapvető, Magyarországon különben senki által kétségbe nem vont tényekkel, hogy ez a támogatás egyáltalán nem utóbbiak hátrányára vagy kárára történne, hiszen már régóta éppen ők vannak helyzetelőnyben, hanem előbbi ek végre legalább ezzel összehasonlítható előnyökhöz jutnának” Hát igen, az Orbán-kormány előnyben részesítette a hazai cégeket példá ul az autóútépítésben is, létrehozta a hazai kis és középvál lalkozások megindulásá hoz a Széchenyi-tervet, támogatta a kis- és középvállalkozá sokat a mezőgazdaságban, támogatta továbbá családi gaz daságok beveze tésével, termőföld-jövedelemmel, a Nemzeti Föld-alappal, elővá sárlási jogokkal, új agrártámogatási rendszerrel. Történelmi jelentőségű nagyberuházásokat támogatott, ami nem üzleti, hanem nem zeti érdekeket szolgált, mint a párkányi híd és a Nemzeti Színház. Méltóképpen megünnepelte a magyar királyság megalapításának ez redik évfordulóját, említhetjük a státustör vényt, a magyar igazolványt, a Sapientia Egyetemet, határon túli főiskolák, stb. támogatását. Végnélküli a nemzetköziség ellen el követett cselekmények lajstroma. Magyarkodott ugye? Meg amit Debrecenben mondott, az internácik fülében már valóságos gyűlöletbeszéd: „Vészes népességfogyás, növekvő számú bevándorló, aggasztó helyzetű népegészség, növekvő munkanélküliség, pénzügyi kiszolgáltatottság, Európa legsebezhetőbb nemzet gazdasága, mára már kifizethetetlen megélheté si költségek. Ezek a XXI. század ma gyar kihívásai. Nekünk ezekkel a kérdésekkel kell foglalkoznunk, nekünk ezekkel a kihívásokkal kell szembenéznünk, nem bújhatunk el, nem dughatjuk homokba a fejünket, nem fordíthatunk hátat a ránk leselke dő veszélyeknek ... Az utóbbi tizenöt év a magyarok számá ra a vadkapitalizmus politikáját hozta. Ez a vadkapitalizmusnak a másfél évtizede volt, a korlátlan, a könyörtelen, a sza bályozatlan, em bertelen verseny másfél évtizede. És nemcsak a gazdaságban, hanem a közéletben és a társadalmi élet minden területén. Az elmúlt másfél évtizedben mindannyian megtanulhat tuk, mert mindannyian tapasztalhattuk, hogy a verseny a legjobbat hozza ki a termé szetből és a legrosszabbat hoz za ki az emberekből. Éppen ezért eljött az ideje, hogy a vadkapitalizmus korszakát Magyarországon egyszer és mindenkorra lezárjuk és új korszakot nyissunk. Új gazdaság, új állam, új politika kell. A vadkapitaliz must szolgáló politika helyett emberséges Magyarországot szeretnénk építeni ... Fontos, hogy a polgári Magyarország hívei különbséget tudjanak tenni munka és spekuláció között. Munkának azt nevezzük, amikor úgy keresünk pénzt, hogy azzal egy másik embernek is használunk. Spekulá ció az, amikor úgy jutunk pénz hez, hogy azzal valakinek szükségszerűen veszteséget és kárt okozunk. Ehelyett a mai, spekulációra épülő gazdaság helyett munkára épülő gazdaságra van szükség ... A XXI. század legfőbb kihívása számunkra a biztonságos Magyarország megteremtése. Munka, otthon, család. Ez a fé lelem nélküli élet alapja. Ha ez a három dolog rendben van, az ember ott hon érez heti ma gát a hazájában.” Populista ugye? Most ez a di vatos megbélyegzés nyugaton is. Két szemlélet néz tehát egymással szembe, de igazán több mint szemlélet, hiszen a nem zet sorvasztásáról, illetve védelméről van szó. Sokan vagyunk, akik így gondoljuk, de le szünk-e elegen a választások sorsdöntő napjaiban? Csa pó End re elem ző vezércikkeinek gyűjteménye megje lent há rom kötetben. Gyakor latilag a XX. szá zad tör ténelme. (Ilyen a világ I. könyv, cikkek 19641983 között, II. könyv, cikkek 19831991 kö zött, III. könyv, cikkek 19911997 közöt ti években, összesen mintegy négyszáz írás.) Kapható a Püski Könyvüzletben.

8

Választás - 2006

Önáltatás Egyre figyeljük a ma gyarországi választási cirkuszt, amelyben a Kárpát-medencei magyarság helyzetére, a kisebbségek jövőjé re, a nemzet távlataira vonatkozóan alig hall ható egy-két értelmes mondat, nemhogy felhívás, program. A 14. havi nyugdíjon kívül nem hallunk semmit. Pontosabban, dúl a lélektani háború, amely arra megy ki, hogy az esélyes pártok megmutassák: ki a gyenge, s ki az erős. Ettől a félol dalas nekifeszüléstől a határon túli magyarság nem sokat remélhet. A ma gyar valóság alapos is merete nélkül is látni, hogy egyre többen vannak azok, akik elégedetlenek a hátuk mögött álló 15 évvel. A rendszerváltás kárvallott jai négyévente eldöntik a választások kimenetelét. Érthetően a változáshoz fűznek mindig nagyobb re ményt. Erre most is számítani lehet. Nem árt hangsúlyoznunk, hogy az elégedetlenség elsősorban anyagi, és nem politikai vagy ideológiai termé szetű. A nemzeti kérdés, a Kárpát-medencei magyarság helyzete, további sorsa a magyar választópolgárok többségét nem nagyon érdekli. Ellentétben a határon túli magyar közösségekkel, amelyek minden nyomorúságuk mellett és ellenére a nemzet „talpra állását” vitális fontosságúnak érzik. Az anyaország és az elcsatolt nemzetrészek tehát - sem érzelmi, sem tuda ti szinten – „nem egy húron pendülnek”. Ez a magyará zata a kölcsönös értetlenkedésnek és az utóbbi időben tapasztalható „elhi degülésnek”. Az előbbiek nem méltányolják eléggé a kisebbségi sorban élő nemzettársaik autonómiatörekvéseit, nemze ti önrendelke zési igé nyét, az utóbbi ak viszont gyakran önzést látnak ott is, ahol az emberekből az egzisztenciális bizonytalanság és félelem beszél. Ezt a tudati meghasonlást sokan a szerencsétlen kimenetelű decemberi népszavazástól eredeztetik. Té vesen, mert már az első lépést elvétettük 15 évvel ezelőtt. A rendszerváltás idején a magyarság egy rosszul értelmezett túlélési stratégiát fogadott el, amelyben a tevőleges cselekvésnek, a közösségi érdekek megjelenítésének nincs helye. Szinte bárgyúan hiszékenynek és önfeladónak bizonyult a nép, amikor hagyta magát azzal ámítani, hogy a gulyáskommunizmust a többpártrendszerrel automatikusan a jóléti demokrácia váltja fel. A kol lektív tudat szintjén lényegi elmozdulás nem történt, egyedül a csalódottság növekedett. A gulyáskommunizmus talán még ma is megfelelne a többségnek, ha a gazdaság nem ment volna csődbe. De csődbe ment, és azóta óriási külföl di adósság hal mozódott föl. (Zárójelben: Egyetlen hónap alatt Magyarország államadóssága 377, 8 milliárd forinttal nőtt. Ez az ablakon kidobott pénz - ala pul véve, hogy a Szülőföld Alapnak a 2005. évben 1milliárd forint állt rendelkezésére há romszázhetvenhét évig elegendő lenne a ha táron túli magyarság hasonló nagyságrendű támogatásához!). Az államadósságból és az elavult társadalmi struktúrából adódó gazdasági kényszerek - akár a jobboldal ke rül hatalomra, akár a bal -, oly mértékben korlátozzák a mindenkori új hatalom cselekvési lehe tőségeit, hogy az négy év múlva menthetetlenül belebukik. Nagy meglepetés tehát nem várható. Abban a vonatkozásban sem, hogy a szűkös anyagi erőforrásokkal és médiakapcsolatokkal rendelkező kis pártoknak vajmi kevés lehetőségük lesz arra, hogy saját véleményüket el juttassák a választókhoz, és képesek legyenek befolyásolni azok döntését. Pedig nélkülük aligha képzelhető el az érdemi kormányváltás, hiszen amíg két párt fej fej mellett verse nyez a hatalomért, nagy politikai mozgástér nincs.

EKOSZ - EMTE

nélkül

Ráadásul egyre nehezebb lesz a megiz mosodó politikai oligarchiától megszabadulni. Akármelyik oldal kerüljön is hata lomra, bizonyos, hogy a bennünket, kisebbségeket érintő sorskérdésekben nem úgy gondolkodnak, mint mi. Vonatkozik ez a jobboldalra is, amely szóhasználatában ugyan nemze ti, és talán szándékát sem lehet elvi tatni, érdemben azonban nem sokat tett annak érdekében, hogy a Trianonban szét tagolt magyar nemzetrészek saját döntési jogkörre és hatáskörre tegyenek szert. A jelen történelmi helyzetben ugyanis a magyar közös ségek által működtetett saját intézményrendszer; önkormányzatok, autonómiaformák jelentik az alfáját és óme gáját mindennek. Ennek a megterem tésére irányuló törekvésnek a függvényében lehet nemzeti kormányról, vagy „nemzetellenességről” beszélni. Lehet azon vi tatkozni, hogy az autonómiatörekvésekből mit és mennyit lehetett volna az elmúlt másfél évtized alatt megvalósítani. A probléma az, hogy az autonómiák ügyét tevőle gesen egyetlen magyar kormány sem vállalta föl. Persze nem csak az autonómia ügyét söpörték szőnyeg alá. Otthon is lett volna tenniva ló bőven. Csendben elszabotálták a múlttal való szembenézést, az ügynöktörvényt, minden próbálkozást, amely a nemzet magára találását, ne mondjam „talpra állását” szolgálta volna. Eltekintve attól, hogy a pipogya külpolitika a határon túli magyar nem zeti közösségek helyzetén érdemben nem tudott változtat ni, a magyarországi választások kimenetele nem marad ránk nézve politikai következmények nélkül. Az idők tanúsága sze rint a vá lasztások kimenetelétől függően átstrukturálódik a kisebbségi pártklientúra, amely fokozza a torzsalkodást a kisebbségek sorai ban. Ez a beavat kozás néha olyan látványos és durva, hogy értelmet lenné teszi a politikai küzdelmet és helytállást. Félő, hogy ez a gyakorlat mindaddig nem fog megváltozni, amíg nem lesz nemzetstratégia, és a mindenkori magyar kormány nem ennek megvalósításhoz keresi szövetségese it. Mindenek ellenére felmerül a kérdés, hogy a majdan fölálló új parlament és kormány rövid és hosszabb távon mit tehet, mit kellene tennie a határon túli ma gyarság érdekében? Jó lenne véget vetni az autonómiák ügyében tapasztalható sunyításnak és hezitálásnak. Állítsa a magyar diplomácia ezt a kérdést tevékenységének a homlokte rébe. Napnál világosabb, hogy a kisebbségek helyzetét rendezni kell Európában, mert ez kardinális fontosságú a biztonság és sta bilitás szempontjából, ráadásul Magyarország közvetlenül érintett ennek a kérdésnek a megoldásában. Né hány magyar képviselő kivételesen sokat fáradozik a kisebbségek ügyében, ennél azonban többre – kormányprogramra van szükség. Napnál vilá gosabb, hogy a kisebbsé gek önálló döntési jogköre, a magyar közösségek által működtetett intézményrendszerek - önkormányzatok, autonómiaformák - nélkül azokat az uniós támoga tásokat sem tudjuk megszerezni és javunkra fordítani, amelyekre talán reális esély mutatkozik. Nagyon itt van már az ideje egy igazi, felvilágosult rendszerváltásnak, amely egy helyben topogás helyett tud és mer élni a történelmi lehetőségekkel. Van persze bőven söpörni való a saját portánkon is. Sokan még mindig nem akarják tudomásul venni, hogy önkormányzatok nélkül nincs egyenlőség, az autonóm adminisztráci ós terület létrehozása nélkül nincs jövő. Minden egyéb önáltatás és mellébeszé lés. Ott is, itt is. (Magyar Szó)

-

Dr. Hódi Sán dor

Átalvető

Elemző

EKOSZ - EMTE

9

Az RMDSZ és a közelmúlt A Krónika c. kolozsvári napilap a nemrégiben utána járt az Erdélyi Napló által már tavaly novem ber 22-én érintett botrányos hamisí tásnak. A hírt több jelentős internetes portál valamint „analóg” és elektronikus sajtóorgánum is átvette, ele mezte, így végre kellő nyilvá nosságot kapott az RMDSZ-közeli körök újabb nehezen mintsíthető eljárása. Nem keve sebbről van szó, mint arról, hogy Wass Albert egyik novellájából a marosvásárhe lyi Mentor Könyvki adó, melynek Markó Béla is részvényese, egyszerűen kihagyta Tőkés László nevét. Az eset napvilágra kerülése után a kiadó kínos magyarázkodásba fogott, a cenzúra oka állítólag „a műfaji tisztaságra való törek vés” volt. Külön érdemes odafi gyelni Káli-Király Istvánnak, a Mentor Kiadó igazgatójának egyik fordulatára: Markónak „sem mi köze az egészhez, különben Markó Béla életében két sort sem olvasott Wass Alberttől, nem tartja jó írónak.” A védekezés szánalmasságán túl: hogy is van az, hogy valaki nem tart jó írónak egy klasszikust, miközben nem olvasott tőle két sort? Akkor minek alapján mond véleményt? De persze nem ez e lényeg. Hanem az, hogy bizonyítványmagyarázás ide vagy oda, a történe lemhamisítási kísérlet jól példázza mind az RMDSZ politikai gátlástalanságát, mind pedig a múlt rendszerhez való am bivalens viszonyát. Mindkét vonatkozás megérdemli a részletes kifejtést.

A történelemhamisítás kontextusa Az RMDSZ két dologban bízik. Az egyik a masszív sajtófölénye, a má sik a kollektív emléke zet gyengesége. A sajtófölény kétségbevonhatatlan, azonban ez a nemzeti oldalon állókat aligha tántoríthatja el attól, hogy a rendel kezésükre álló médiaeszközöket a Markó-féle machinációk leleple zésére használ ják s igyekezzenek időről-időre felfrissíteni a közösség emlékezetét. Jelen esetben példá ul érdemes felemlíteni néhányat az RMDSZ körei nek korábbi múltátírá si kísérletei közül. Az 1995-ben az RMDSZ delegációja Atlantában ült asztalhoz a román hatalom képviselőivel az erdélyi magyarság sorskérdéseiről tárgyalni. Az eredményt egyébként nem hozó eseményt nagy médiaérdeklődés kísérte, a tárgyalások tehát nem voltak titkosak, az RMDSZ minden fontosabb irányzatát képviselő küldöttség vett rajta részt s így az nyilvánvaló módon nem volt a román diplomácia által kisajátítható. Ezzel együtt a Markó-tábor megpróbál ta vissza menőleg legitimálni az RMDSZ történeté nek mindmáig legnagyobb botrányát, a Neptun-gate-et, a „mérsékelt”, pontosabban labanc politikusok partizánakcióját, melyen a román hatalom által kivá lasztott személyek egy Iliescu-párti újságíró társaságában, az RMDSZ legitim szerveinek megkerülésével tárgyaltak, helyzetbe hozva a román diplomáciát, közvetlenül az ország Európa taná csi felvétele előtt. 1996-ban, az RMDSZ addig nagyjá ból egyenes pályáján törést hozó esztendőben, a választások előtt, a kampány idején több olyan nyilatkozat is elhangzott az RMDSZ vezeőti részéről, mely valószínűsítette, hogy a szerve zet akár az Iliescu-féle poszt kommunista erőkkel is közösen fog kormányozni, ha erre lehetőséget kap. Hadd idézzem az Udvarhelyi Híradó 1996. március 7-i számát: „Markó Béla, az RMDSZ elnöke a DTV Régiók c. műsorának adott interjújában 1996. február 15-én kizárja a Román Nem zeti Egységpárt, a Nagyrománia Párt és a Szocialista Munka Pártjával való bármilyen együttműködés le hetőségét, mivel azok program ja szöges ellentéte az RMDSZ-ének. Ugyanakkor az Iliescu-féle Szociális Demokrácia Pártjának programjában felfede zett közös vonások megemlítésével és az RMDSZ minden irányba való nyitottságának hangsúlyozásával azt sejteti, hogy létrejöhet egyfajta egyezség jobb híján ezzel a párttal is.” Hasonló megnyilatkozást rögzít a Szabadság 1996. február 12-i száma is. Markó Béla három évvel ké sőbb, a Népújság 1999. május 14-i számában megjelent interjú keretében némi műfelháborodással vegyítve kerek-perec letagadta a fentieket: „Nem egy olyan érvet, bizonyítás nélküli hangzatos szólamot tudnék idézni, ame lyek egy szerűen hazugságok. (…) szó sincs arról, hogy az RMDSZ el tudta volna képzelni a koalícióra lépést Iliescu pártjával.” Mire a beszélge-

2006. március

tőtárs Makkai János, az újság főszerkesztője rá is dupláz: „Hogy lehet mégis ilyesmit kijelenteni, pontosabban vádként megfogalmazni?”. Hab a tortán, hogy nem te lik el egy év, s az RMDSZ de facto kormányzati együttműködést köt Nastase-ékkal. 1999. végén, amikor Tőkés László a legmagasabb magyar állami kitüntetést kapta meg, akkor még az RMDSZ tiszteletbeli elnökeként, a szerve zet hiva talos Tá jékozta tója – mely a Markó-Neptun egységfront képviselőinek minden apró gesztusáról hírt ad – egyszerűen hallgatott az eseményről. Ugyancsak 1999-ben jelent meg az RMDSZ gondozásában a szervezet egyévtizedes tevékenységét bemutató CD-ROM, melynek kronológiá ja tendenciózusan hiányos, az RMDSZ vezetőire nézve kellemetlen ügyek nem, vagy alig sze repelnek benne. Az 1992-es Hargita megyei listaha misítás, melynek keretében a román hatalomnak alájátszó politikusok, akik a széki választmányok alapszabályzatszerű döntései nyomán kiestek, mégis visszakerültek a választási listákra, pár mondat ban, a tényeket elferdítve kerül bemutatásra. A kronológia úgy tálalja a dolgot, mintha a Domokos Géza-féle vezetés által illegitim módon, alapszabályzat-elle nesen összehívott jelöltválasztó gyűlést nem előzte volna meg szabályos döntés. A Neptun-ügyből a lényeg marad ki, az origo, a három RMDSZ-es poli tikus magánakciója, Tőkés László nyilvánossághoz fordulása („A Hatalom uszályában” című esszé megje lenése 1993. augusztus 7-én a Romániai Magyar Szóban), valamint a Szövetségi Képvise lők Tanácsának az akciót elíté lő nyilatkozata. Nagy Benedek Tőkés Lász ló elleni 1994. decem ber 20-i puccskísérletéről, a Markó-vonal morálisan és poli tikailag legsúlyosabb merényletéről teljes a hallgatás. Nagy Benedek annak idején átvette a román sajtó által, Tőkés László nevének bemocskolása céljából forgalmazott ügynökvádat, s egy röpiratban támadt neki a tiszteletbeli elnöknek. Markó Béla az azonnali elhatárolódás helyett (amire egyébként 29 RMDSZ-tisztségviselő nyílt levélben kérte fel) válságstábot hívott össze, ez zel is válság-hangulatot sugallva. (Az ügyre egyébként az SZKT, majd a kongresszus tett pontot Nagy Benedek elítélé sével. Nagy Benedeket az 1996-os kormányzati sze repvállalás idején a vallásügyi minisztérium ban láthatjuk viszont az RMDSZ színeiben. 30 ezüst helyett manapság megteszi egy jó pozíció is. (Az idők vál toznak, az embe ri alaptípusok aligha.) Ugyanígy nem esik szó az RMDSZ pályaívének korrigálását célul kitűző három állomásos (Alsócsernáton – Érmihályfalva – Nyárádszereda) Fórum-mozgalomról sem, holott ez még a román közéletet is felbolydította, mi több, akkoron a toleráns orgánumként elkönyvelt Ziua főszerkesztője is Románia területi integritá sa elleni támadásként fogta fel a tör ténteket (egyébként alaptalanul, de hát a románság kb. fele a domesztikált, kézből etethető és etetett RMDSZ-t is az Al Kaidaval rokonítja) és az érintettek ellen az állami kényszerapparátus fellé pését szorgalmazta. Óhaja meg is hallgattatott: a szervezők ellen ügyészségi eljá rás is indult, amit később, mint tarthatatlant, leállítottak. Jelen idejű, a jövő múltfelfogását meghatározó, preventív történelemhamisításként fogható fel az a propaganda, mely kihasz nálva a választói bázis járatlanságát a jog útvesztőiben, egyszerűen hamis dolgokat állít egyes jogszabályokról. 1999-ben a tanügyi törvény el fogadása idején az RMDSZ - propaganda úgy próbálta eladni e jogszabály támogatását, hogy a nyilvánvaló kudarcot (nem hogy kulturális autonómia nem szerepelt e törvényben, de még az állam által ellenőrzött magyar egyetem sem, az egyházak elvárásai nem teljesültek az egyhá zi oktatást illetően, mindezek tetejébe, a törvény a kései Ceausescu-korszakot idézve románul rendelte tanítani a magyar iskolákban a történelmet és a földrajzot) sikerként próbálta el adni, egy-két mellékes részletre hivatkozva. Markó Béla a kor mánykoalícióból való kiválásra okot adó politikai csődöt egyenesen „jelentős előrelé pésként” értékelte. Hasonló a helyzet a nagy port kavart kisebbségi törvénytervezettel, amelynek szenátusbeli elutasítása közvetlenül Gyurcsányék bukaresti vendégszereplése után történt, a balkáni politika nagyobb dicsőségére. A tervezet sorsa egyelőre még bizonytalan. Még a nemzeti sajtóorgánumokban is találkozni lehet az RMDSZ-demagógia azon fordulatával, miszerint a jogszabály biztosítaná a kulturális autonómiát. Holott erről szó sincs. A jogszabálytervezetben van ugyan egy olyan fejezet, mely a kulturális auto-

10

Elemző

nómiáról szól, fel is van vázolva benne a kulturá lis autonómia-tanácsok létrejöttének mikéntje (mel lesleg olymódon, hogy e tanácsokban az RMDSZ monopolhelyzetet élvezzen), azonban a törvény azon a ponton, amikor az autonómiatanácsok közjogi kompetenciáját kellene meghatározza, a kérdés szabályozását a belátha tatlan jövőbe helyezi. Magyarán a „nesze semmi fogd meg jól” alaphelyzet tipi kus ese tével van dolgunk, nem a kulturális autonómiával.

Az RMDSZ és a kommunista örökség Az RMDSZ viszonyulása a kommunista múlthoz, s különösképpen a múlt rendszer ellenállóihoz soha nem volt teljesen egyértelmű. Természetesen nem arról van szó, mint a Nagyrománia Párt vagy a Szociáldemokra ta eseté ben, melynek egyes képviselői a múlt rendszer nyílt di cséretét is megengedik maguknak. Az RMDSZ kétségkívül mindig is elhatárolódott a Ceausescu-rendszertől, nota bene nem is tehetett egye bet, hiszen e rendszer ami „jót” hozott a románságnak – eldöntötte nagyjából a fontosabb erdélyi nagyvárosok etnikai mérlegét – azt éppen a magyarság sínylette meg. A nemzeti elnyomás akkora volt, hogy egy magyar szervezet nem engedheti meg magának, hogy rájátsszon a múlt rendszer iránti nosztalgiára. Viszont annál különösebb az RMDSZ viszonyulása a posztkommunista erőkhöz, valamint a kommunista rendszer kegyeltjeinek poli tikai szerepválla lásához. Az 1989-es puccs, mint ismeretes, egy valódi népfelkeléssel, a temesvári „forradalommal” kezdődött. Ennek részletes politikai programját a forradalomban résztvevő értelmiségiek egyesülete, a Temesvár Társaság által kidolgozott és 1990. március 13-án kihirdetett Temesvári Kiáltvány foglalta össze. A Kiáltvány talán legfontosabb kitétele a 8. pont volt, melyhez való viszonyulás a tényleges rendszerváltáshoz való viszony barométereként volt felfogható. A 8. pont törvényerőre emelése esetén ugyanis kitiltotta volna a közéletből két törvényhozási ciklus ere jéig a kommunista nómenklatúrát és a Securitate embereit. Az RMDSZ, néhány volt kommunista vezetője miatt vonakodott elfogadni a 8-as pontot. Érde kes módon ebben a kérdésben kapott először se gítséget a poszt kommunista irányzat libe rális oldalról. A realitások félreseprésére mindig is felettébb hajlamos dogmatikus szabadelvűek ugyanis elutasították a 8-as pontban meghatározott kör „kollektív megbélyegzését”. Fél évtizeddel később, amikor már a kérdésnek nem volt tétje, hiszen a Temesvári Kiáltvány már törté nelmi dokumentum volt s nem a közélet mozgását meghatározó tényező, az RMDSZ kongresszusa visszatért a kérdésre és elfogadta a 8-as pontot. Ugyanakkor a csúcsvezetés nem érvényesítette az elvet következetesen a szervezeten belül, hiszen megyei elnök lehetett az a Makkay Botond, akinek Securitates múltja közismert, s aki a Ceausescu-korszak legvégén a kommunista rendszerrel élet-halálharcát vívó Tőkés László ellen szállt perbe, református lelkész ként (!), a román állam oldalán (!). Ami a román posztkommunista erőkhöz való viszonyulást illeti, külön kötetet lehetne írni arról, hogy miként próbáltak az RMDSZ ve zetői Iliescuékkal paktumot kötni, azután a li berálisok felé orientálódni, majd kis híján koalíciót kötöttek a Nemzeti Megmentési Fronttal, ezután következett a Demokratikus Konvencióval való kinn is vagyok-bent is vagyok játék, illetve 1996-tól a mindenkori ha talommal való kiegyezés. Távol álljon tőlem, hogy számon kérjem az RMDSZ-en az 1996-os koalíciós partne rek és a román „demokratikus ellenzék” iránti hűsé get. Ténykérdés, hogy az 1996-os, eleve szé gyenletesen kevés ígéret közül szinte semmit nem tartottak be, tehát nem bi zonyultak méltónak semmiféle lovagiasságra. Inkább az a problé ma, hogy az RMDSZ folytatta a román hatalmat Nyugat felé hitelesítt politikáját Nastaseék olda lán is. Még szomorúbb, hogy az RMDSZ, párhuzamosan a múlt rendszer erői hez való politikai közeledéssel, egymás után számolt le azokkal a politikusokkal, akik a Ceausescu-i államhata lommal való nyílt szem beszegülést képviselték. Ami kor Király Károlyt kizárták az Alkotmány vi tájának idején a Szenátusból, az RMDSZ nem állt ki mellette az elvárható módon. Szőcs Gézát politikai szerepvál lalá-

EKOSZ - EMTE

sa idején igyekeztek ellehetetle níteni, majd önkéntes visszavonulása után ismételten hadjáratot indítottak ellene. Mi több, még az is megeshe tett, hogy amikor a FIDESZ egy őt megillető közjogi pozí cióba jelölte a volt RMDSZ politikust, Markó Béla levelet írt a magyar Országgyálés elnökének, melyben arra kérte a magyar tör vényhozást, hogy ne szavazza meg Szőcs Gé zát. Markóék 1993. elején egy belső megegyezés ke retében megígérték, hogy Szőcs Gézát fogják jelölni egy jelentős tiszteletbeli funkcióra, tételesen az RMDSZ „felső házának”, az Egyeztető Tanács nak az elnöki tisztségére. Az egyezséget nem tartot ták be, sőt okunk van hinni, hogy az Egyeztető Tanács azért alakult meg bő éves késéssel, mert a ve zetők ki akartak bújni ígéretük alól. De említhetjük Borbély Ernő vagy Kincses Előd esetét is. Végül, de nem utolsósorban ott van Tőkés László, akit ellenálló múltja, meg nem alkuvása, következetes autonomia-pártisága, nemzetközi ismertsége és tekintélye messze az egész RMDSZ-csúcsgarnitúra fölé emel erkölcsileg és politikailag egyaránt. Ezzel együtt vagy talán éppen ezért Markó Béla kezdettől fogva nyomon követhetően vetélytársat lá tott Tőkés Lász lóban s nem harcostársat. Ami fordítva nem igaz. Tőkés László éppen azért lépett vissza 1993. januárjában az elnökjelöltségtől, mert bízott abban, hogy Markó Béla teljesíteni fogja a rábízott programot. Visszatérve Markó Béla hoz záállására: a fenti hipotézist igazolja, hogy Markó Béla sem az „etnikai tisztogatás” vitájában, sem a Neptun ügyben nem állt Tőkés László mellé, a Nagy Benedek ügyben játszott gyászos szerepéről pedig már szóltam. A sor folytatható lenne számtalan példával, de 1996-tól már nem az a fő probléma Markó Béla politikai vonalvezetésével, hogy miként viszonyul Tőkés Lászlóhoz, hanem, hogy miként viszonyul az RMDSZ hivatalos programjához. Ebben az évben az autonómia - követelés, a Szövetség programjának leglényege kikerül a román fél irányában folytatott politikai kommunikációból, ami értelemszerűen politikai jellegű, eszmei megalapozottságú konfliktust gerjeszt az erdélyi magyarság két meghatá rozó politikusa, a formális legitimitás birtokosa, a hata lomorientált Markó Béla és a szakrális-morális legitimitású, elvekben gondolkodó Tőkés László között. 1996. és 2003. között Tőkés László több kísérletet is tesz arra, hogy az RMDSZ-t visszatérítse az 1992-es Kolozsvári Nyi latkozat által meghatározott útra, az autonómia útjára. SZKT-s felszólalásai a kormányzati szerepvállalás té májában, megannyi sajtó-megnyilvánulása, a Fórum-mozgalom s az RMDSZ ellen indított per mind azt célozza, hogy a szervezet önmagára találjon és a román hatalom szolgálatából kikerülve ismét ellássa létfunkcióját, az erdélyi magyarság érdekképviseletét. Tőkés László ezzel az RMDSZ nómenklatúra első számú ellenségévé válik. Mint már utaltam rá, a vele kapcsolatos híradásokat a belső fórumok szabotálják, az RMDSZ-es sajtó ismételten támadja (kötetet lehetne szerkeszteni az RMDSZ sajtóholdudvarának legfontosabb orgánumaiban, a Románia Magyar Szóban s a Maros Népújságban megjelent Tőkés-ellenes írásokból), Etikai bizottsági eljárást indítanak ellene a 2000-es kampánybe li kiállása miatt, Markó Béla SZKT-s expozéiban ismételten nekitámad, le-”siránkozó magyarozza”, máskor meg „árulkodó magyarozza”. A folyamat végpontja, hogy a 2003-as RMDSZ kongresszus megszünteti a tiszteletbeli elnöki funkciót, párhuzamosan az RMDSZ alapszabályzatának pártelvű át írásával. Így történetesen egybeesik a magyar nemzeti önkormányzatból román versenypárttá válás folyamatának betetőzése és egy rendszerváltónak induló párt leszámolá sa a rendszerváltás első számú megjelenítőjével. Mindezek után csodálkozhatunk-e azon, hogy két év elteltével az a szervezet, mely mindezeken túl ké pes volt a román hatalom segítségét igénybe venni, hogy egyedül maradjon az erdélyi magyar politikai palettán, nem volt finnyás egy kis történe lemhamisítás ügyében? Ugyan! Ismételten be bizonyosodott: az RMDSZ és holdudvara semmivel sem különb a Teller Ede-levelet meghamisító Népszabadságnál. Az elvtársaknak sem mi sem drága, ha a hata lomról van szó, ők komolyan veszik azt, hogy a múlt azé, aki megműveli. S ha kell, meghamisítja. Akárcsak az Orwell-i negatív utópiában.

-

Borbély Zsolt Attila

Átalvető

EKOSZ - EMTE

Elemző

11

CSAK ANTONÍMIA ÉS ANTINÓMIA VAN (KÉNYSZERKÉPZETEK) Esélyeink - mert vannak - három lá bon áll nak vagy buknak (a ne gyedikről nem is beszélve, mert az nyílván itt belül van… ha van.) Ennél szi lárdabb alapállást csak a Teremtő, és általa a tudomány produkálhatna. Ám e lábak, a sors különös (szívesen és gyakran alkalmazott fintorainak) kegyéből, amikor értünk kell kiállni, vagy éppen lépni kéne: minden ponton sántítanak. Nézzük csak: 1.MIT KÍVÁNUNK MAGYARORSZÁGTÓL ? Ismerje el végre, hogy mi is pontosan olyan és annyira magyarok vagyunk, mint az ország határain belül élő polgárai. Erre sem milyen más módja nincsen, csak ha alanyi jogon, minden ezt kérelmező és magyarságát bizonyító nemzet-társunknak magyar állampolgárságot ad. (Mert nem mi hagytuk el Magyarországot, hanem ő minket!) Ez Vi lágosnál ma már világosabb és egyértelműbb, ezért a legtermészetesebb gesztusok minimuma volna, és a legtöbb, amivel kárpótolhatna. De nem! Ezt az egyet az Anyaország hallani sem akarja. Mindent kitalál, csak ezt ne kelljen elfogadnia, mindenből ki hátrál, ami ide vezet, és képtelenségek soroza tait produkálja: képes megtagadni újra és újra! Mert egy olyan kis, kvázi Magyarországon, ahol nagyon sok az olyan magyar állampolgár, aki nem is magyar, a „magyar nemzet” üres frázis, vagy avas, büdös lózung csupán, tökmindegy, hogy mi itt mik vagyunk és mit aka runk, fő az, hogy ő jó helyen és jól le gyen, a többit köszöni szépen nem kér belőle, vagy kikéri magának és széles ívben lesajnál. Olyasmit kérünk számon rajtuk, amit ők nem éreznek át, nem tudatosult bennük, s nem érté kelik, mert ele ve tálcán kapták a „nemzethez tartozást”. Nem fogják fel, mi a tét, mert úgy istenigazából sosem élhették meg, hogy mit is jelent a nemzeti önazonosság, mint egyént, közösséget, egy egész népet meghatá rozó és megtartó lelki mélylenyomat… És mégis, vagy talán éppen ezért: tőlünk elsajnálják, minket megta gadnak. Mi több: hivatalosan, ( „Furcsány”) magas fórumokon is erre biztatják egymást. Horribile dictu , ekkora förtelemre még ma gyar szó nincsen ! (Képzeljék csak el a következő jelenetet: a viharban félig elsüllyed egy anya hajó. Majd átfordul teljesen, és vörös hassal felfelé bi zonytalanul lebeg a vízen. Az emberek egy része a törzsön marad, lapul nagyon, kétségbeesetten kapaszkodik és örül, hogy túlélte. A lesodródott utasok roncsdarabokra evickélnek fel, kis mentőcsónakokba zsúfolódva megpróbálnak a nagy hajó felé evezni. De az „anyahajó” mara dék „birtokosai” nem segítik fel őket jó szívvel, csak magukra gondolnak és féltik a bőrüket. Minden kézbevalót s az alkalmat megragadva ha donásznak, és amúgy csapkodják fejbe a felkapasz kodó ha jótöröt teket. Közben a kapitány biztatására önmagukból kikelve ordítozzák: „ti már nem vagytok olyanok mint mi, ve lünk nem jöhettek! Nem, nem: soha!”) Hát ez volna „a magyar lába zat”… 2.) MIT KÉRÜNK ROMÁNIÁTÓL? Létkérdésünk életbevágóan fontos tényezője az önrendelkezés. A mi kezünkben legyen végre sa ját sorsunk záloga: ehhez kell az autonómia! Ezt kérjük, előterjesztjük, megvitatjuk és bizonygatjuk: jogosultak, mi több, kiérdemesültek leszünk lassan a román állam ke retei között megrajzolandó autonómi ára. Biztosak vagyunk benne, hogy nem csak ököljog létezik, terror és erőszak, mint célt szentesítő eszközök, ha nem van jobb belátás és tisztességes jogrendszer is, ami előírja és biztosítja a né pek önrendelkezéshez való alapvető jogát, annak törvényes kereteit és objektív feltételeit. Ha így van, akkor majd lesz bizalom, együttműködés, fejlődés és kölcsönös tisz telet. Mi is megmaradunk annak, aminek születtünk: székelynek, magyarnak és a többségiekkel egyenrangú, megbecsült polgárai leszünk a román társadalomnak. Ezt akár be is bizonyíthatnánk, ha még időben megkapjuk a követelt autonómiát. (A puding - féle próba csak így működik…) De nem lehet! A románok erre a kérdésre túlérzéke nyek, ebben aztán nem engednek, és minden eszközzel keresztbetesznek! Mert …itt „nemzetállam van”! Itt mindenki román, ha tetszik, ha nem. Az „etnogenézis” lényege és sikere pontosan abban rejlik, hogy senki ne maradhasson meg nem zetségében, amibe be leszületett, hanem amilyen rövid távon csak lehet, a gyűjtőfogalom, a román nem zet hű fia és leá nya legyen. És e módszer kegyetlenül bevált, ha jobban körülnézünk…Tizenöt évvel az u.n. demokra-

2006. március

tikus államrend berendezkedése után még mindig a régi állam párt belső főemberei ből és a szekuritáté ismét vérszemre kapott ügynökeiből ki alakult oligarchia - mint afféle magas szinten beágyazódott szervezett bűnbanda - kezében van minden lényeges hatalom: tulaj don, gyümölcs és haszon. A többi csupa színjá ték, manőver és képmutatás… A valódi irányítás az országban csak az övék, a látszatdemokrácia, a kirakat-jogállamiság és főleg a kulizás java része a miénk, ezt megváltoztatni nem engedik, s ezért mindenre képesek. Inkább beleszakadnak a sok hazugságba és ármánykodásba, de nemzeti-kommunista oltású gyökere iket és a vadkapitalizmus nyújtotta nagy lehetősége ket a ke zükből ki nem engedik. Ez a valós és lényeges ál lamérdek. Nem zeti és profitszerzési szempontból most kifizetődő maffiózó-patrihócnak* lenni. Ebbe aztán sehogy nem fér bele sem az Erdélyi, sem a Székelyföldi autonómia! Így mi va gyunk a legfőbb bel ső ellenség. A régi és új titkosszolgálatok.- ebben aztán nincsenek szerepza varban! -tevékenységének, a csempészet mellett továbbra is mi maradunk egyik fő lét-indoka s alapanya ga. (Képzeljük el: van egy gyönyörű tájban felépített, jellegzetesen erdélyi takaros gazdaság és minden, ami hozzátartozik. A gazda családja becsületesen megdolgozik a jobb kenyérért, a tisztessé gesen megszerzett vagyonért, de a munkát alig győzik. Egyre több napszámost hívnak és kezdenek foglalkoztatni. Azok beköltöznek a hátsó udvarba, a melléképületekbe, s mind jobban elszaporodnak. Aztán jön egy felforgató vörös ideológia és a gazdára rásütik, hogy ki zsákmányoló, s minden amit megvalósított, felépített, tulajdonképpen a jövevé nyeket illeti meg. Földjeit elve szik, a házába beköltöznek, az értéktárgyakat, a majorságot szétlopkodják, a gazdát össze verik és családostul a ház vé gébe egy nyár konyhá ba tuszkolják. Attól kezdve kuss neki. Hacsak még el is nem üldözik a saját udva ráról. Aztán jön egy újabb módszerváltás, mindenki „fölszabadultan” kér heti, ami neki jár. Gazdánk csak azt kéri, hogy bár amennyit meghagytak, az lehessen hivatalosan és valóban az övé, hogy azzal belátása szerint, s kiszolgál tatottság nélkül élhessen, gazdálkodhasson ezután. De nem! Ezek soha önként oda nem adják az elorzott vagyon és a szülőföld feletti jogot.„Semmit a székelynek, ha magyar”, s „ha nem tetszik, irány vissza Ázsiába” ez a jel szó. Vissza? Ezer valahány év után, hiszen Ázsia folyamatosan jön, itt van a nyakunkon. Tódulnak befele a sárga veszedelmek, barnaveszedelmek és elárasztanak mindent sajátságos, de tőlünk me rőben idegen kultúrájukkal. Ki hasonlít jobban a „hollywoodiakra”: mi, vagy akik minket nyolcvanöt éve kisajátítottak?) Hát így áll ez a „román lábazat”… 3.) MIT VÁRUNK EL AZ EURÓPAI UNIÓTÓL? Azt, hogy igazságos legyen, és igazságot tegyen. Segítsen helyére tenni közösen (!) elrontott dolgainkat, hogy a jövőben ne ural kodhasson el ez a torz je len! Ismerje el, hogy rajtunk kívül szűkebb hazánkra, a Szülőföldünkre nem lehet nagyobb jogcí me senkinek, mint saját magunknak. Az állam, amely egykor - és Európa nagyon jól tudja, hogyan - bekebelezett, csak kerete lehet, s nem bitorlója egy ezer éve itt virágzó, vagy most éppen nagy nyomás alatt porladó nemzetközösségnek. A saját felelőssége okán és a térség tartós stabilitá sa érdekében támogatnia kellene minket a valódi önrendelkezés megteremtése és gyakorlatba ülte tése ügyében. Minden eszközét, tekintélyét, jogrend-szerét és tapasztalatait be vetve hatnia kell a minden szinten tobzódó román nacionalistákra. Ha tud. És… ha akar egyál talán… De nem! Az EU nem foglalkozik ilyesmivel. Nem is érti (mert nem is akarja), hogy mi itt a nagy probléma. Számukra a kisebbségi gondok házon be lül megoldható állami magánügyek, és sze mérmes hálószoba-diszkréciót igényelnek. Mert az Unió inkább csak a gaz dasági érdekszférát, s ennek biztosí tó rendszerét tarja szem előtt. Kissé sarkítva: gazdasági normá kat és hasznokat szajkózó - hajszoló bürokraták és mágnások egylete - terepe. Ne kik az kell, hogy „tiszta legyen a levegő ”a lehetséges nagy bizniszek, az ol csó munkaerő, nyersanyag és felvevő piac előtt. A mi ügyünk csak egy ba gatell a multinacionális világcégek mellett, s nem is igazán jövedelmező vállalkozás, mert szerintük ez

12

Elemző

már nem „mentál , csak szentimentál”. Nem ártják bele magukat. Úgyhogy …megvagyunk továbbra is. ( Képzeljük el azt, hogy valamilyen rokonság, vagy hovatartozás alapján meghívót kapunk egy fényes ötcsillagos szállodába, ahol szeminárium zajlik arról: hogy és mint lehetnék én, a kisember a jelentős elit társaság , - európai óriásvállalkozás,- előbb bedolgozó, aztán ha minden jól megy és elfogadnak, tel jes jogú, rendes tagja. Aki, ha minden szempontból igyekszem megfelelni, jelentős anyagi ré szesedést és csak álmodni mert prosperitást vághatnék zsebre a jövőben. Káprázatos mennyisé gű működési szabályzatot, jogi normát, minőségi mércét, üzleti fogást és etikettet kell elsa játítanom, ki kell cserélnem a ruhám, a fazonom, a modorom, a lakásom, az autóm és ezekhez illő diplomata táskával fontos kodva járom a bankokat ezután, hogy finanszírozzák meg ne kem eddigi változása im költ ségeit . És éjt nappá téve azon szorgos kodom, hogy új, lehetséges ügyfele ket hajtsak föl, győzzek meg, hogy ha újgazdag üzlettársat, főrészvényest nem is, de legalább hoz zám hasonló „lábakat” faragjak belőlük, mert ez a többszintes piramis-rendszerek lényege. Még a hitéletben is… Nagyon jó dolog elit klubhoz tartozni - s ezt így is tudja mindenki -, de nem a pira mis legalján. Jó dolog menőnek látszani, csak közben elő ne törjenek az em beri faktorok. Csak semmi stresszes gyomor, szerelmi csa lódás, családi vita, gyász, bánat és nosztalgia, vagy jövőtől rettegés, a helyes útban való kételkedés, tükörtől undorodás és más hasonló semmisé gek. Az ilyesmi a legkevésbé sem érdekli a rendszer fő irányítóit, s ha igen, csak annyiban, hogy a mecha nizmus szem pontjából még hasznavehető vagy, vagy sem... Megoldatlan gondjaiddal magadra maradsz, s akkor táj (globá lis) piac, táj (uniós) pályázatok, szépremények, jöhet a végrehajtó, s a nyugdíj-biztosító…gyászkegyek… Ilyen szilárd lábazaton áll és tolat felénk az Egyesült Entrópia… 4.) MIT KELL TENNIE AZ RMDSz-nek? Ez attól függ, hogy placebo-szerepet, vagy a nemzetközös ség legnagyobb, sarka latos gondjainak megoldására szövet kező, érdekképviseleti és érdekérvé nyesítő hatáskörrel felruházott és eziránt felelőssé get vál laló, minden körülmé nyek között az erdélyi magyarság ügyét és érdekeit állandóan szem előtt tartó, ezért mindig is küzdő és csak neki elszámolni köteles testület, a közakaratból megválasztott legfelsőbb közösségi erő szerepkörét tölti-e be?! Hogy saját népének, vagy a mindenkori román hatalomnak és érdekeknek az eszköze! Állítólag a placebo is jó valamire… Az is lehet, hogy mi placebón élünk már jó ideje, de mivel önként vesszük be és ennyire jó hatással van ránk, senki nem igyekszik változtatni a kúrán, így a tényszerű felvilágosí tásról, módszerváltozta tásról szó sem lehet. „Már nem hiányzik újabb sokk és trauma ennek a kis népnek”… Aki pedig nem veszi be ezeket a „pasz tillákat”, az ma gára vessen, ne csodálkozzon, hogy beteges másként gondolkodásban és ál landó fölháborodásban, kifa kadásban szenved, s ha megfut innen gondolatban és a gyakorlatban is: elmegy végleg. Amint már oly sokan… Azt mondta egy ne ves professzor (akit ezért „agyonhallgatnak”), hogy egy, a kisebbség érdekvédel mét felvállaló szervezetnek legfontosabb dol ga az, hogy állandóan felmutassa és nevén nevezze a problémákat, a megoldásukat sürgesse, abból ne engedjen, és kikövetelje mindennemű rendelkezésére álló eszközzel, az összes lehetséges fórumon. Ha valóban demokrá cia és jogállam van, akkor természetes, hogy de mokrati kusan. Ehhez képest kompromisszum-bajnokainkkal mi Guiness- rekordokat döntögetünk! Nekünk olyan vezetőink vannak, akiknek egyetlen eszköz: a kormányrúd kell! (Hatalom: pénz). Az pedig nagyon sokba kerül , és ekkora ár esetén már fel kell tennünk a kérdést: „cui prodest”. Kinek-minek használ? Mert a lényegnek, a létében fenyegetett erdélyi magyarság általuk el hallgatott, alapvető gondjainak vajmi keveset… (Elképzelni is rossz, amint például az amúgy is maximális öncenzúrával, a román többség érzékenységére megértő tekintettel megszerkesztett és vona kodva benyújtott „kisebbségi törvényt” az RMDSz a Parla menten úgy vi szi át, hogy közben földig hajol a nagy és örök román nemzet előtt. A mindent szemmel tartó kommunista utódpárt beint, támad és azt mondja, hogy ez még így sem lesz jó, valami gesztus hiányzik: esetleg a romániai magyar szövetség letehetné mondjuk a fejét egészen a földre, végtelen hűségét bizonyítandó. Morgolódva, vaka rózva, s ellenzékének hazanyüszítve csóvál ja a farok a kutyát, de amint lenni szokott, mégis belemegy a dologba (lám, erre jó a végletekig űzött kompromisszumkészség)… Mire jön az egyre nagyobb Ro-

EKOSZ - EMTE

mániát követelő párt - ha rólunk van szó, ki sem maradhatna - és el lentmondást nem tűrve kijelenti: semmit nem fogad el, csak és csakis akkor, ha ezek után, mintegy az alkut megkoronázandó, rá teheti helyi mércével immár szalonképes (bocskormentes) lábát a”hős” RMDSz - testület hétfejére, mert az egész törvény (ha lesz!) csak így teljes és hiteles. Magya rán: a jelképben benne van minden!) A legjobb autonómia koncepciója állítólag az RMDSz -nek van, annak el lenére, hogy nem szívesen lobogtatja, legfeljebb csak választási plakátokon négyévente. Annyira jó, hogy azt már tökéletesíteni sem kell, autonómiában élő külföldi, sorstárs szakértőkkel konzultálni sem kell, a legbefolyásosabb világfórumokon nem kell támogatókat keresni, mi több: be sem kell terjeszteni. Mintha annak nem a parlament, s a kormány asztalán volna a helye állandóan, mint sürgősnek és legfontosabbnak. (Ehhez képest az a tervezet, amit „valami sötét, u.n. polgá ri alakok kínos tapintatlansággal beterjesztettek, szintén állítólag: „pocsék kontármunka volt”, olyannyira, hogy saját korifeusaink - farizeusaink?- határozott mellszélességű támogatását sem élvezhette …) Most akkor ki dolgozik kinek, mire és kitől kapja azt a hatalmas nagy fizetést, amit meg akar hálálni?! György Frunda azt mondta nekem a saját rádiójában, mikor azt pedzettem, hogy szerinte Marosvásárhely belefér-e majd a leendő „Székelyföld Autonómiába, hogy ez az egész hibás elképzelés: lehetetlenség , nem jó dolog, mert etni kai alapon képzelték el, s az EU soha nem egyezne bele, ezért ő sem támogatja az efféle törekvéseket. Szerinte egyszer majd (nem mondta, mikor) az egész Er dély lesz saját önkormányzattal rendel kező tartomány. Talán…De ekkora igyekezettel, amit ennek érdeké ben ez az úr és társai mutat nak, csak a „skót és ír modell” jöhet szóba. Addig odalesznek, fel szívódnak innen a magyarul be szélő ős honos székelyek… S ha már nem lesz kinek, akkor minek? Mit nekünk Dél-Tirol, Aland és Katalónia, mikor a saját népe nem bízik Székelyföld feltámadásában! Erdély magyarsága hisz-e ma fenntartások nélkül az autonómiában? El tudják-e képzelni még, hogy annyi év állandó széttiprásai után összeállhat nak a nemzetrészek és egy közös akaratban, közös döntéssel és kiállással kikövete lik és megszervezik a legszélesebb körű önrendelkezést? Hány em ber hité nek és meggyőződéssel val lott akaratának ereje szükségeltetik ehhez? Százezer Csíksomlyóra összesereglő za rándok, nyolcvanezer István-királyos rock- operás, ötvenezer Omega -, Illés- rajongó, Erdély összes magyar templomában a hívek, a számtalan táborban és konferencián összeülő résztvevő egyetlen határozott, rövid mondatban kifejezhető óhaja fel szállt- e valaha a csilla gokig ?! Mikor lesz elég ima, elég torok és elég erő a tiszta beszédhez, a kinyilatkoztatáshoz? Annak idején hányan lehettek Balázsfalván, hogy képesek voltak a Kárpátokon is átemelni a határt ? Vagy nem ezen múlott ott sem? Az efféle bábjátékban máshonnan és máshogyan rángatják a köteleket. Mi kellhet még az autonómiához, ami nekünk nincs meg? Ki vagy mi lehet az, amire nincs szükség, ha komolyan akarjuk mindezt? Kik te hetnek, és hol dönthet nek sorsunk, az Önrendelkezés felett? Minden áldott nap fel lehet tenni az ilyen kérdéseket, s vállalni kell a belső hangot is, ha vála szol erre: szabadnak szület tünk ide a Szülőföldre, vagy sehonnai bitang embernek? A cselekvés az illő ige! Egyelőre csak ellentétes értelem, ellentétes értelmű szavak és érdekek vannak… Kétkulacsos, haszonleső szerepjátszók, a mindenkori hódítókkal lepaktáló urak (a magyar történelem alaptípusai), ők leosztanak, s ez a megvezetett, hazát lanná le alacsonyított nép elszenvedi. Megérdemli? Most még csak kábán, fejlógatva, béklyóba verve vonszoljuk magunk után Európába (vagy hova?) négy lábra sántáló „utolsó esélyünket”, amúgy góbésan noszogatva: „ az úristenért Béla bá, csak osztán nehogy esmént elszalajsszuk!” Mert ez már nem a dögre gyülekező varjak szerint volna kár…

-

Iszlai Lajos Csa ba, Marosvásárhely

* Lefordíthatatlan szójá ték: hoc(foneti kusan írva)=tolvaj (A szerk.)

Átalvető

EKOSZ - EMTE

Levelek Európából

13

LEVELEK EURÓPÁBÓL Szász István Tas írásai

Vihar egy internetre tévedt magánlevél körül Nehéz pillanatokban nehéz írni, a máskor játékos képzelet meg az ezernyi asszociáció más gondolatokat szolgál ilyenkor. S mégis van olyan, amit le kell írni. Az Erdélyi Naplót, meg az Átalvetőt figyel mesebben (és türelmesebben) olvasók által is ismert adventi levelem* az idén több újságba be-, és az internetre is felkerült. Onnan az tán már csak egy lépés volt, hogy a szakmámbéliek áttegyék egy orvosi portálra. Nagy lett ebből a nyüzsgés. Számosan – több mint 95 szá zaléka a hozzászólóknak – lelkesen üdvözölték, ketten tartózkodó véleményeket nyilvánítottak, egy személy azonban kemény ellenvéleménnyel és bírálat tal illet te. A többség aztán hozzálátott „elbánni véle”, de ő makacsul tartotta magát, s csak mégjobban gyűlt benne a ha rag. Fő kifogása az volt, hogy a szerző „jobbolda li politi kai panelekből építke zik”, hogy az adventi várakozás csakis vallási értelme zésben fogadható el, hogy ez már a kampányhoz tartozik, tudja ő, honnan fúj a szél, ő - mint baloldali - nem tartja magát megtévesztettnek és félreve zetettnek stb. A hoz zászólók sokasága megérezte levelemben a nemzetféltést, és nem je lezte, hogy az ezzel kapcsolatos várakozás összeférhetetlen lenne a Megváltóra várással. A gondot közösnek ítélhették meg, és ráérez tek a közös bánat hullámhossz ára. Ugyanakkor érdekességként említhe tem meg, hogy akadt egyetlen olyan is, aki egyáltalán nem bírálta, de kijelentette, hogy őt nem ez érdekli, az ő hazája a Föld, és őt a kivágott őserdők, a kipusz tuló bálnák kérdése foglalkoztatja igazán. Néhány szelíd, megértően eligazító választ ő is kapott. Hosszú napokig tartott a vihar, végül lezárták annak további lehe tőségét. A történteken hosszasan el gondolkodtam, s megállapítottam, hogy úgy a sok elfogadó, mint a nagyon kevés elutasító vélemény egy olyan társadalom tagjaitól származik, akiknek sze rencséjükre nem volt alkalmuk megtapasztalni azt, amit a kisebbségben született akarva-akaratlanul átél, s így vérévé válik. A neveltetésénél fogva nemzeti gondolkodású – hála Istennek – nagy többség nem talált kivetnivalót abban, hogy a Megváltóra várva, a szá momra legkedvesebb nemzet, a saját nemzetem nem zeti megváltá sára is várakozom. A magát baloldalinak meghatározó bírá ló egyszerűen képtelenségnek tartotta e kettő párhuza mát, és érezhe tően teljes meggyőződéssel írt arról, hogy ez egy kampányröpirat. Ő el sem tudta képzelni, hogy a reánk nehezedő gondoktól álmatlanul töltött órák egyikében, az éj derekén született keserves sorokról lenne szó. Pedig így igaz. Ő csakis az ármányra volt képes asszociál ni. Mi több, magára vette a szá mára nem mére tes inget, és tiltakozott az ellen, hogy levelem alapján őt is félreveze tettnek tartha tom. Nem vette észre, hogy akkor, amikor ilyen tudatosan reám támadt, amikor ennyire idegennek bizonyult nemzeti gondjainktól, akkor tulajdonképpen nem is a megtévesztettek, hanem a megtévesztők táborába tartozását igazolta. Az, hogy a portálon történt elszigetelődését a baloldali hozzászólók fé lelmével magyarázta, s azt em legette, hogy a jobboldali gondolkodású vezetők keze messzire ér, sőt egzisztenciális félelmek is indokolják a baloldaliak hallgatá sát – a mai magyar valóságban – keserű kacajra fakasztott. Csoda hát, hogy amint őbenne irántam, bennem is felhorgadt irányá ban a gyanú, hogy jól tudja mit beszél, és ezt nem az őszinte ellenvélemény felháborodása, hanem a félreveze tés szándéka teszi. Ennyire ugyanis nem merem feltételezni egy értelmes emberről a tájékozatlanságot (a félrevezetettséget tagadta). De aztán inkább az őt felnevelő kor hangját és érvrendszerét észlel vén hoz zászólásaiban, megjelent előttem egy ezen idők által nevelt értelmi ségi prototípusa. Megtévesztően okosan érvel, ha kell, de bizonyos dogmák számá ra szentek, s érvrendszerében megke rülhetetlenek. Mint például a XX. szá zad két szörnyű izmusának egyforma elítélése miatti tiltakozás. A százmillió halálos áldozat, s a százmilli ók életáldozata nem hatja meg. Na de nézzük a lényeget.

2006. március

Miért tűnik politikai pamfletnek, vagy mondjuk akár úgy, hogy miért válhat lát szólag politikai pamfletté egy erdélyi neveltetésű magyar adventi gondolatainak sora ma napság? Miért látják így, illet ve ha ez így látszik, miért tartják ezt bűnnek egyesek? A világ ma a nálunk, s a globalizáció és li beralizmus által már megszállt világban sokfelé elve ti az államot, a nemzetet, a csa ládot, és isteníti az egyént. Hirdeti a másság el fogadását, csak éppen ő nem fogad el semmit, ami tőle különbözik. Ez az ál talunk ma megélt jelen azt a látszatot kelti, mintha valóban ez lenne a jövő. Csakhogy ez a „trend” már lecsengőben van. A világ nagyobbik felén és sok olyan országban is, ahol a globalizáció megjelent, a „nemzeti” ismét kezdi elfoglalni az őt megillető helyet. Az inga ki lengett, most pe dig visszafordul. Az előző nem zeti korszak idején valóban sokfelé túllendült. Az azonban nem nemzeti volt, hanem valami egészen más. Csak visszaéltek a szóval. És a nemzetekkel. (Bírálónk ezt teljes egészében az úgynevezett jobboldal nya kába varrná.) A válságba jutott világ fokozatosan rájön, hogy a hagyományos értékekhez vissza kell térni, és kiderül, hogy a liberaliz mus is kiöregedőben van. Túlélte önmagát. Alkotó férfikora, annak minden ér tékével egyetem ben a múlté. Élemedett korában „elkövetett” cselekedetei és hirde tett szólamai ártalmassá váltak.

Ismét szükség lesz a nemzet re, az ál lamra, a családra. És ez fogja biztosítani az egyén kibontakozásának feltételeit is. Most számolnak be a tudósítók arról, hogy amerikai bevá sárlóközpontokban a karácsonyfát nem merték nevén nevezni, és „ünnepi fa” felirattal hirdették. A Christmas szó is több helyen kerülendő volt. Má sokat sértő. Gyermekkori borzongások jártak át. A Télapó, Jégapó, Télifa ünnep rideg emléke borzasztott el. Most ott is feléledt a felháborodás, és sokfe lé a liberális túlzókat vették üldözőbe. Íme az irigyelt tenge rentúl egy átlendülő ingájának kis pél dája.

14

Levelek Európából

Tehát változás várha tó. Persze a magamhoz hasonló korúak ezt nem érik meg, de ez nem jelenti azt, hogy ne várjuk, ne reménykedjünk. És persze ezt azok reményei ellenébe kell tennünk, akik még így, ilyen világosan ezt nem ismerték fel. Minthogy pedig ez a fel nem ismerés veszélyes, ki kell mondani, ki kell állni. El lenük, de egyben értük is. Függetlenül attól, hogy félrevezetet tek vagy sem. Hiszen ha felismerik, rögtön elismerik. Amíg viszont nem ismerik fel, addig maguk is félrevezetők. Más. Európában az egyház és az állam szétválasztása nyugaton már ré gen megtörtént, annak minden tudati hatásá val egyetemben. A mai Magyarország a nyugat vonzásában él, de elválasztja polgáraiban e két világot az eltelt átkos 40 év minden hatása is. Európa keleti – ortodox – felében, az Európába igyekvő Európában viszont ez nem történt meg. Ott az állam és az egyház összefonódik ma is. Annak minden tudati hatásával egyetemben. Így aztán ez megnyilvánul abban is, ahogy kisebbségeikkel bánnak. Az állam és az egyház kart-karba öltve tesz meg mindent a homogenizálásért. A közismert xenofóbia jegyében. Erdély azonban egy még ennél is érdekesebb világ. Ott, ahol kelet és nyugat annyi évszázad óta találkozik, és a kultúrák ölelkez nek, ott érdekes módon talán ez a kérdés is másként vetődik fel. Érez hető a keleti hatás, de nem a viszont-idegengyűlölet formájá ban, ha nem abban, ahogy az ottani magyar egyházak (saját magukat is mentve) a nemzetet is próbálják menteni, az elnyomó államban kvázi helyettesíteni kénytelenek az egykor volt magyar államot, politizálást kénytelenek felvállalni.

EKOSZ - EMTE

Volt ennek egy kisebbségi sorsot megelőző szakasza is, de akkor még a mai Magyarországtól sem volt ez idegen. Hiszen Tomori Pál uram, ki Mohácsnál maga is el veszett, bizony egyházi ember vala. És mit tett a nem zetért egy Páz mány Péter, egy Martinuzzi stb. S, hogy továbbra is a kisebbségbe süllyedt Erdélynél maradjak, egy Márton Áron püspök, vagy Tőkés László! Szép és nélkülözhetetlen az advent, de egy hazáját féltő erdélyinek bizony nem csoda, ha másfajta várakozások is eszébe jutnak. S hogy ezek a várakozások nem a ma – té vesen – baloldalnak nevezet tekhez kötődnek, erről csak ők tehetnek. Persze ez már egy másik történet. Ami kor a nemzetet soha eddig nem tapasztalt veszély fenyegeti, álságos dolog lenne elkerülni minden olyan gondolatot, amelyikre rásüthetik, hogy politika. Ez ugyanis éppen a politika célja. Ma már mehetünk templomba bántatlanul. Csakhogy mi oda nem azért megyünk, hogy csendes együgyűséggel és sze lídséggel hagyjuk a templomokat tornyostól reánk dönteni. A templomokból is felszáll a fohász a hazáért. Felröppen a himnusz onnan is. Nem véletlen, hogy azt is kemény támadások érik. Minden évben advent idején várjuk a Megváltó születését. A szeretetét, a megbocsátá sét és reménységét. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy amikor az a Jézuska felnőtt, a kufárokat nem kedvelte, de valamennyiüknek felkí nálta a megtérés lehetőségét is. Ez történt hát annak a bizonyos adventi le vélnek felröppenése nyomán az anya országban. Így jár manapság – az internetezés korában – errefelé az, aki barátainak adventre őszinte leveleket írogat. * L. Átal vető 56. sz., 2005. december, 4. old.al.

G F G F G F G F G F G F G F G F G F G G F G F G F G

Hyppokráteszi szükségállapotunk, avagy a társadalom felfalja orvosait? Tisztemből reám kényszerített kötelességérzettel gyűjtöm az in formációt, és elbarangolok internet ország vi rányira is. Óh borza lom! Az ami ott össze gyűlik pro és kontra, az egy minket im már el fedő mocsár felszíne alatt bugyborékoló szörnyű elegy. Hogy fel épít sem a folyamatosan tapasztalt zavarhoz méltó képzavart, mely egyedül képes követni színvonalában azt, ami velünk, s értünk folyik, méltán említhetek fortyogó hi degháborút. Mert már oly régen fortyog, hogy ki kel lett volna futnia, vagy elpáro lognia, de mégis olyan, mint ami befagyott. Hiába való küzdelem? Tizenöt év alatt annyi energiát pazaroltak arra, hogy elfo gadtassák ve lünk az elfogadhatatlant, elhitessék a hihetetlent, és megmagyarázzák a megmagyarázha tatlant, hogy az zal több ésszerű reform is üzemanyaghoz juthatott volna. Csakhogy a cél nagyon átláthatóan a mi ol csón kézbentar tásunk, s velünk keresz tül a gyógyul ni akarók meg őrzése, vagy ép pen megszerzé se szavazóként, ha kell annak árán is, hogy minket löknek oda prédának. Hadd marcangoljanak az elégedetlenek, töltsék csak ki rajtunk mérgü ket, he lyezzék ránk a felelősség terhét, s ha látván a helyzet rom lását kedvük kerekedik elver ni a port valakin, hát azt rajtunk gyakorolják. Tizenöt év alatt annyi védekezésre pazarolt energi ánkat szipolyozták ki azzal, hogy ebben a lehetet len helyzetben kellett dolgozni, hogy bele gebedt már az egész magyar egészségügy, még a szép tudo mányos diagnó zis is megszületett – endémiás – burn aut syndromában szenvedünk. Valamiféle hiánybetegek vagyunk, a hi ánybeteg egész ségügynek a hiány pótlására tett erőfeszíté sekben kime rült alkatrészei. Mert kérem nem 15, hanem 40+15 éve alapozzák az egész vircsaftot arra, hogy kivonták belőle a minket megillető tápot. S mi el sorvadtunk. Először testileg, aztán lassan elindult a lelki-szellemi is. A mi világunkban szükségállapotot hirdettek, s ez zel működtetnek évtizedek óta, nem gondol ván arra, hogy ez a kézi vezérlés a legtragikusabb helyzetekben is csak ideiglenes le het. Rá adásul úgy hirdették meg, hogy nem merték kimonda ni. Itt dübörög kö-

röttünk a reform mióta a pályá ra léptünk, pedig csak a gyom raink korognak. És mi történik, ha megszó lalunk? Akkor kérem szépen tudós jogászok, fejüket óránként 50000 forint óra bérért törő tudorok mondják meg, hogy jár-e nekünk pár száznál több, ugyanannyi, de annál fá rasztóbb, és sok kal több felelő séggel járó munkáért. Mel lesleg azt a fe le lősséget éppen ők kérik szá mon rajtunk. Ők már több tízezerért. És szól a fennkölt bírák sza va: az orvost a Hyppokráteszi eskü kötelezi. Nem érzik, hogy már ez is ki égett az ő jóvoltukból, súlyát vesztet te, s ezzel is nekünk ártott a legtöbbet. Oda a presztízsünk, gyógyító erőnk fele. Va gyis tévedek, mert ezek sze rint legtöbbet a betegek nek ártottak, közöttük önmaguknak is, hiszen ők sem emberfelettiek. Vagy nekik lesz pénzük külföldön gyógyulni? Nevet nem kell. Mit tesznek majd, ha majd ott – a piacosodó egészségügynek jó pénzt fizetve – ugyancsak magyar orvosok gyógyítják egykori elüldözői ket? Majd ki ugranak „Münkenba” mert ta láltak egy jó magyar dokit, nem kell nyomni a dajcs sódert. Igen! Ez lett belőle. Előttünk és felettünk a Hyppokráteszi eskü mint valuta, kifizetésünk eszköze, a nekünk szánt lát ványos energiaforrás. Az agg görög nem hit te volna, hogy az ő nevében hirdet nek ki majd, sámánból lett vad pusztai utódai nak, szükségál la potot. A társadalom meg nem fog lalkozik mindezzel, s ha arra haj lana, hogy megértse gondjainkat, a médiahad be segít és máris ott ál lunk feketén. Csak az okok, a gyökerek, a háttér marad feltá ratlan. Körülöttünk az elve szett hazákban folyik az etni kai tisz togatás. Füg getlenül at tól, hogy ré szei már Európának vagy csak ké szülődnek „belé je”. A módszer régen a megsemmisítés volt, aztán a kínzásos elüldözés, ma a körülmények elviselhetetlenné tétele, a megfélemlítés. Nos apránként velünk is ez történik. Fokozatosan beindul az ország orvostalanítása. Mintha vélt, fe leslegesen élős ködő ki sebbség lennénk a nemzet testén. S a társadalom észre sem veszi, hogy fel falja, vagy elveszti orvosait. Először a legtehetségesebbeket, aztán elfogy a maradék is, újak meg nem azért jelent keznek a pá lyára, hogy itt ismételjék meg atyáik sanyarú sorsát. Őket be szip-

Átalvető

EKOSZ - EMTE

Levelek Európából

pantó hiány pedig máshol is van, ilyen körülmé nyek kö zött fogy az esély a minőségi utánpótlásra is. Mi lesz hát? Sajnos addig, amíg be nem dől az egészségügyet kizárólag piac nak szá nó szem lélet, azt hiszem nem remélhe tő a klasszikus, való ban hyppokráteszi orvoslás visszatér te. És addig még sok van. Hiszen az általunk majmolt nyu gaton is most indul be a folya mat. A németek most kezdik a kórhá zak privatizáci óját. A globalizáció és neoliberalizmus hengere együtt ha lad kelet felé. Számunkra csak a túl élés re mé nye maradt. Az azonban megmarad, mert tapasztalat szerint valószí nű, hogy ez a társadalmi rend lesz a legrövi debb éle tű az eddigiek közül.

15

A gyógyítás nem le het üzlet, nem lehet a szó mai értelmében vett profit forrá sa. Volt kor, amikor a hitből is üzletet csináltak, és bűnbocsátó cédulákat árusítottak, s volt inkvizíció is. De csak volt. Hogy mindez – ami most folyik a világban, s ná lunk szokás szerint még annál is primitívebb formában – mikor kerül a „volt” kategóri ájába? Nem tudom, sokat küzdött korosztályom mal együtt nem is érhetem meg, de biztos vagyok benne, hogy be követ kezik. Az a Hyppokráteszi eskü pe dig nem arra kötelez, hogy tűrjünk, hanem arra, hogy amíg szusz van bennünk harcoljunk azért, HOGY BETARTHASSUK. Mert ez a szá munkra csakazértis „suprema lex” pontos értelmezése!

G F G F G F G F G F G F G F G F G F G G F G F G F G

A magány ígérete Drága velünk reménykedő Barátaim! A mé regdrága óriás plakátok figyelése már régi sport miná lunk. A kampány kezdetét váró műsoroktól és írásoktól hemzseg a Most éppen az SZDSZ plakátja az újdonság. Ez áll rajta: Jöjjön el média. A kampány azonban már régen folyik, s csak folytatásról, fo- az én országom! kozódásról beszélhetünk. Érdemes erre a plakátra, erre a szövegre rászánni néhány gondolatot. Először természetesen az háborít fel, hogy a keresztény emberek legszentebb szövegeinek egyikét hurcolja sárba. A cél nyilvánvaló. Egyenes folytatá sa például a tal pán álló tóra alá kötözött, feje tetejére állítva lógó karácsonyfának. Ráadásul azt nem egy párt, hanem egy kormányhivatal készíttette. Persze tudjuk jól, hogy ugyanabban a zsoldban, azt is az adófizető kereszté nyek pénzén. Nagy divat manapság a kereszténység táma dása, az ezeréves keresztény állam megcsúfolása, rá adásnak az állam szere pének követ kezetes bagatellizálásához. Mind, mind a liberális eszmék késői zavara, mint időskori hám működési zava rából származó rosszindulatú bőrdaganat, mely nem öl gyorsan, de rúttá tesz. Pá pát oktatnak, támogatásokat vonnak meg, egyházi szövegeket magyaráznak fél re, egyál talán a kereszténységből is ellenségképet kovácsolnak. Az ominózus mondat azonban ennél mélyebb értelmeket is rejt magában. Mint tudjuk, a libera lizmus emberrel kapcsolatos fő foglalatossága az egyén úgynevezett szabad kibontakozásának beteges hirdetése, az én szabad szárnyalásának a mások rovására is megengedhető támogatása, a közösségi érdek alábecsülése, vagyis a társadalom atomizálódásának, egyénekre szakadásának közvetett istenítése. Mindez az egyén, a csodálatos „ember” érdekében. Csakhogy az az ember még nem olyan csodálatos, még igencsak gyarló, és egyál talán nem biztos az sem, hogy az önzésre és mások eltiprására alapozott sza bad kibontakozásával járó elmagányosodása igazán célja lehet. Az ember egy társas lény. A társas lét letéte ményese a család, és a családokból épülő egyre összetettebb közös ségek. Az embernek ez nem csak szubjektív igénye, de alapvető életfeltét elei között is szerepel. Egyébként ez az építmény fel fele követhető akár az állam szükségességéig is. Sem a kommunizmusnak az állam elsorva dásának szükségszerűségéről hirdetett elmé letei, sem a liberalizmus ál Hogy egy ki fejező képzavart alkalmazzak, a kampány harci lamot sorvasztó, bontogató igyekezete nem vált be. Az egyik totáli nyüzsgése errefe lé életformává dermedt. san megbukott, a másik most éli válságának első időszakát, s nemSokat foglalkoztatott az utóbbi időben a li berális provokációk sokára közismert tapasztalat lesz annak képtelensége. Az ál lamra jól szerve zett sorozata, melynek feltehetően több célja is van. Min- szükség van, és szükség is lesz. de nek előtt ennek kiterve lői és végrehajtói saját belső igényüket eléAmennyiben a liberalizmus óhaja szerint eljönne az az „én orgí tik ki, a másság elfogadásának pufogtatásával kendőzött intoleszá gom”, vagyis az egyén korlátlan szabadságának vélt gyönyörűranciájuk jegyében. Aztán persze feladatot is végrehaj tanak ál tala, sé ge, a győz tesen kitelje sedő egyén lenne az első, aki hanyatt-hommert úgy vélik, ezzel tudják megfogni az öt szá zalékhoz szükséges lok vissza ad ná az egészet, egy kis közösségi teher ellenében, mert né hány ezer em bert, sa ját humán anyagukból és gondolatiságuk hordozóiból merítve, azt felpiszkálva, aktivizálva. Ugyanakkor az természetellenes, mert nem egyeztethető össze az em beri faj fennellenfelet is provokálják, és ez ál tal – esetleg jól felhasználható – hi- maradását biztosító, természeté ből fakadó alapfeltételeivel. Aki pebá ra kényszeríthetik. Hi szen kezükben van a leggyakrabban be vet- dig ezt nem így érezné, az bizony az em beri lé lek és az emberi igéhe tő fegyver, a kettős mérce. Durva provokációjukat természetes- nyek mai ismere te alapján személyiségzavarral küzdő egyén lenne. nek állítják be, de az erre megszólaló legkisebb védekező hang Olyan, akit mássága miatt a nem liberális, a keresztény közösség el azonnal támadásuk kereszttüzébe kerül, és azt lobogtatják, mint az fogad, megtűr, sajnál, s ha szükséges se gít is, de aki nem lehet minta általuk nagy igye kezettel összemosott jobboldal szörnyű bűnét. Ha az egész számára, mert akkor a megmaradás gátjává válna. A ma gyar vá lasztó felelőssége talán soha nem volt akkora, mint tehát valaki jogosan felháborodik és keményen, ne tán hasonló ép pen most. Ezért a Mindenha tóhoz küldött legelső kérésünknek hangnem ben felel, akkor annak vége van. Az lesz a megtestesült intolerancia, a szélsőjobbos mocsok, a bizonyíték saját nagyszerűség- annak kellene lennie, hogy nyissa ki szemeinket. Jöjjön el az Ő országa. ükre és a jobboldal silányságára, a jobboldal által hirdetett jövő teljes bizonytalansá gára, el a becsomagolt bőröndökig. Leányfalu

2006. március

16

Autonómia

EKOSZ - EMTE

Ismét egy olyan, a Magyar Nemzetben megjelent írást (2006. február 6.) közlünk az alábbiakban, melyet szükségesnek látunk eljuttatni azon olvasóink kezébe, akik a laphoz nem jutottak hozzá.

Autonómia vagy verbális fájdalomcsillapítás Rengeteg kihagyott lehetőség, most talán kedvező nemzetközi széljárás, ugyanakkor a környező orszá gok me rev elutasítása – ez jellemzi pillanatnyilag a határon túli magyarok autonómiatörekvése it, derült ki a hét végén a Ma gyar Tudományos Akadémia és a Duna Televízió által szervezett nemzetközi konferencián. A műholdas közszolgálati televízió április tizenhatodiká tól Autonómia névvel indít csatornát. Ha va sárnap délelőtt egy fideszes politikus mondta volna azt, amit Tabajdi Csa ba szocialista EP-képviselő jegyzett meg a konferencián (jelesül: radikálisokra és mérsékeltekre egyaránt szükség van az autonómiá ról vívott harcban, mert amíg Dél-Tirolban a mérsé keltek tárgyaltak, a ra dikálisok villanyveze tékeket robbantgattak), mára már dübörögne a szocialista kampánygépezet. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök a szíve fölött viselt pénztárcájára szorított kézzel, elcsukló hangon mondaná, hogy az ellenzék erőszakra buzdít. Így, hogy szocialista politikus mondta ki az igazságot, nem lesz belőle bot rány. A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) termében az Andreanum másolata várta a kétnapos tanácskozás résztvevőit. II. András királyunk 1224-ben kel tezett oklevele Európában az első, területi autonómiát adó hiteles okirat – az erdélyi szászok kollektív jogait rögzítették benne. A szervezők finom célzása világos: Európá ban mi voltunk az elsők, akik autonómiát adtunk, most mégsem jár a magyaroknak az, ami a kontinens többi részén természetes. Vizi E. Szilveszter, az MTA elnöke nyitóbeszédében bemutatta a terem négy festményét. Mindegyik alkotás egy-egy magyar várat ábrázol, de azóta a négyből három (Hricsó, Szepes és Trencsén vára) már nem tartozik Magyarországhoz. A nemzetek szálláshelye nem egyezik az országokkal – emlékeztetett az elnök, és elmondta, Nobel-díjas tudósok körében gyűjtenek alá írásokat egy kiáltványhoz, amely figyelmezteti a vi lágot, hogy minden európai országban élő ki sebbségnek joga van saját anyanyelvi egyetemhez.

A nemzeti autonómia megvalósítá sa létkérdés az erdélyi magyarság számára – fejtette ki –, de a mindenkori többsé gi román hatalom hajthatatlan. Kijátszanak és megkerülnek minden nemzetközi előírást és határozatot, még az autonómiával köszönő viszonyban sem lévő kisebbségi törvényt sem szavazzák meg. A püspök szerint az RMDSZ megtagadja saját, háromszintű autonómiaprogramját, és immár a hata lom szerves részeként maguk is akadályozóivá vál tak az autonómiának. A kisebbségi törvény készítésekor sem a civi lekkel, sem az egyházakkal nem egyeztettek, sőt még saját parlamentjük, a szövetségi képviselők tanácsa sem látta a jogszabályter vezetet. Tőkés a pártpolitikán felül álló együttműködést szorgalmazott az autonómia érdekében. Smaranda Enache, a romániai Pro Europa Liga társelnöke úgy véli, jelenleg alig néhány civil szervezet, egy be nem jegyzett regionális párt és néhány közéleti személyi ség támogatja csupán a magyarok autonómiatörekvéseit a keleti szomszédunknál, de még a romániai magyarságban sincs konszenzus arról, hogy konkrétan mi lyen autonómiát akarnak. Dialógusra van szükség a kisebbség és a többség, románok és ma gyarok, Kelet-Európa és az unió között, de véleménye szerint ez is csak középtávon hozhat eredményeket, pár éven belül nem várható komoly előrelépés.

Bu dapest: a kormány mellébeszél Varga Attila, az RMDSZ képviselője szerint hamis törésvonal Erdélyben az, hogy vannak, akik akarnak autonómiát, és vannak, akik nem akarják ezt. Szerinte az autonómia nem egy alapvető emberi jog, hanem államszervezési kérdés, és csak a többséggel együtt, közösen lehet kialakítani, egyoldalúan nem nyilatkoz tatható ki. Szabó Vilmos politi kai államtitkár úgy véli, az anyaországban széles körű konszenzus övezi a határon túli ma gyarok efféle törekReményik Sándor

Bukarest: nem történt előrelépés Az európai autonómiamodellekről szervezett konferencia egy ki csit me részebb és őszintébb volt, mint a többi efféle rendezvény. Bár itt is elhangzottak közhelyek, és voltak kevéssé érdekes előadások (elcsépelt már minduntalan elmonda ni a sikeres pél dák történetét), akadt néhány egészen felrázó előadás. Sajnos a rendez vény díszvendége, Josep Bargallo Valls kata lán főminiszter nem tartott előadást, és volt néhány nagy hiányzó is. Markó Béla RMDSZ-elnök, román miniszterelnök-helyettes nem ért rá, Csapó Józsefet pedig, aki az erdélyi magyarok három szintű autonómiakoncepci óját kidolgozta, meg sem hívták. Nem kapott meghívót Ágoston András sem, pedig a dél vidéki politikus markáns személyisé ge a Szerbiában élő magyarság autonómiatörekvése inek. Itt volt vi szont helyette Korhecz Tamás tartományi kisebbségügyi mi niszter, aki pár hónapja egy magyar hetilapban úgy vélekedett: az anyaországba áttelepült délvidéki magyarok a kivándorlásuk okán érzett lelkiisme ret-furdalásból festik sötétre egykori otthonuk helyzetét (például túldimenzionál ják a magyarve réseket), emiatt nem mennek magyar befektetők Szerbiá ba. A rendezvény kiváló alkalmat adott arra is, hogy a hatá ron túli politikusok találkozzanak egymással és anyaországi társaikkal – mivel a kormányfő lassan másfél éve nem hívta össze a Máértot, erre másutt mostanában nem volt módjuk. Tőkés László püspök, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke előadásában Ravasz Lászlót idézte: magyarnak lenni nem jogi vagy poli tikai, hanem elsősorban erkölcsi kérdés. A református püspök egyetértett a katolikusok körlevelé vel, amely sze rint nem zetünk nagy bajban van, csak Isten irgalma ment het meg minket. Az eltelt másfél évtized alatt a nem zet összlétszáma egymillió fővel apadt – mondta. Mindez békeidőben történt, és akkora, mint a második világháborúban elszenvedett összes veszte ségünk. Erdélyben még rosszabb a helyzet, ott középtávon etnikai humánkataszt rófával kell szembenézni, ha nem tudunk gyökeresen változtatni a helyzeten.

A TE AKARATOD Teljesüljön a Te akaratod: A Miatyánkból ezt tudom már csak. Bimbóban nem marad meg a virág, És visszafele nem foly a patak. Teljesüljön a Te akaratod: Be fölösleges minden más beszéd… Az én kezem, e vézna, gyönge kéz Hogy tartaná fel az Isten kezét? Minden léleknek csak egy útja van És csak ezen az egy úton mehet. És nem lépheti által önmagát És öntörvénye ellen nem tehet. Bizonnyal minden úgy van jól, ahogy van. És ez az eszme megnyugvást is ád: Ki sorsával vív, alája kerül És gyõz, ki néki megadja magát.

Átalvető

EKOSZ - EMTE

Autonómia

vé seinek támogatását. A szocialista–libe rális kormánynak „kiemelt célja az uniós tagságunkból fakadó előnyök nemzeti érdekeknek megfelelő hasznosítása”, az autonómiát akkor támogat ják, ha arról a kisebbség párbeszédet kezdeményez az adott államban. Szerinte a Kárpát-medencei magyarságnak saját autonómiakoncepciót kell kidolgoznia. Új magyar modellben kell gondolkodni, amely szervesen kapcsolódik a környező országok valóságához, de figyelembe ve szi a magyar kisebbség sajátosságait és igényeit is. Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bi zottságának el nöke már nem látta ennyire optimistán a jelenlegi magyar kormány hozzáállását az országhatáron kívül szorult magyarokhoz. Szerinte a jelenlegi kormány verbális fájdalomcsilla pító tablettákat küld a határon túliaknak akkor, ami kor azok már nagyon ordítanak, de érdemben nem segít. Az aktív segítség nem azt jelenti, hogy azt mondjuk: egyezzetek meg a többséggel, s ha sikerült, akkor majd tapsolunk – fejtette ki, majd megígérte: ha a választók a Fideszt tisz telik meg bizalmukkal, az új kormány programja autonómiabarát, sőt autonómiacentrikus lesz. Az ellenzéki politikus szerint világosan ki kell mondani, hogy mi a cél, amit végső soron el akarunk érni: ez első körben ugyan felborzolhatja a kedélyeket a szomszédos országok fővárosaiban, de tiszta vizet önt a pohárba. Mindenki előtt világos lesz, ha autonómiát mondunk, akkor autonómiára is gondolunk – fejtette ki –, nem mint most: egy apró lépést tűzünk ki, miközben a többség azt is gondolhat ja, hogy ezek meg sem állnak a határmódosí tásig. Az autonómia nem cél, hanem eszköz a határon túli ma gyarok boldogulásához. – Párbeszé det aka runk, nem konfliktust: ami nyugaton évtizedek óta működik, arról miért nem lehet Kelet-Európá ban beszélni? – fejezte be előadását. Tytti Isohookana Asunmaa asszony, volt finn kulturális mi niszter – aki sokat segített a csángóknak ügyük nem zetközi szintre emelésében – lapunk kérdésére elmondta: a jól működő autonómiákban teljesen természetes, hogy a gye rekek anyanyelvükön tanulnak, és téves felfogás, ha valaki a majda ni érvényesülés reményével a többsé gi nyelven taní tó iskolába íratja gyermekét. Elisabeth Nauclér az Aland-szigetek autonómiájáról beszélt. A 6500 szigeten huszonhét ezer lakó él, ám nekik nagy csalódást okozott az EU. Azt gondolták, hogy az unióhoz csatlakoznak, ehe lyett kezdtek beolvadni Finnországba – fejtette ki. Cristoph Pan, a

Székely himnusz. Portik Sándor festménye.

2006. március

17

bolzanói kisebbségkutató intézet igazgatója a dél-tiroli autonómia gazdasági tapasztalatairól beszélt. Ott az adók kilencven százaléka helyben marad, ennek köszönhetően teljes a foglalkoztatottság, az egy főre jutó jövedelem pedig magasabb, mint az olasz nemzeti át lag (évi huszonhétezer euró személyenként), annak ellenére, hogy nagyon nehéz földrajzi körülmények között él nek a magas he gyekben. A negyvenéves munka melléktermékeként érték el a jólétet, az alapvető céljuk az önrendelkezés kivívása volt. A folyamat megismételhető – mondta a politikus, de a ke rékpárról nem lehet átmenet nélkül átülni a Ferrariba!

Duray Mik lós: Eu rópa szégyene Tabajdi Csaba EP-képviselő a beve zetőben már idé zett megállapítása mellett kifejtette: autonómiája annak lesz, aki harcol érte. Úgy vélte, nem tudjuk megspórolni a munkát, magyar szellemi hát tér, valós teljesítmény nélkül nem lehet eredményt elérni. Az uniós képviselő sérelmezte, hogy nincs részletes leltár, egy katalógus ar ról, hol és mit akarunk elérni, így képvi selő-kol légáinak az asz talára nincs mit letennie. Mivel időhiány miatt nem volt mód kérdezni, így nem tudtuk em lékeztetni a szocialis ta képviselőt arra, hogy a Horn-kormány idején ő volt a területet felügyelő ál lamtitkár (és most is a szocia listák kormányoznak), így iga zán lett volna módja ezt elkészíteni. A politi kus is párbeszé det sürgetett az úgynevezett radikálisok és mérsékeltek között Erdélyben. Duray Miklós, a Ma gyar Koalíció Pártjának alelnöke arra emlékeztetett, hogy a magyarok azért nem fogtak fegyvert önrendelkezési jogaik kivívása érdekében, mert a mostani többségi nemzetekkel évszázadokon keresztül ugyanabban az államban éltek, és a magyar nemzet a középkortól számítva egyetlen szom széd népét vagy társnépét sem támadta meg. A ma gyarság nyolcvanhatodik éve tartó megalázott helyzete Európa egyik szégyene. A fentebb már említett Korhecz Tamás délvidéki kisebbségügyi miniszter szerint Szerbi ában biz tosított és alkotmányban szava tolt a magyar kisebbség önrendelkezése a kultúra, az oktatás és a nemzeti identitás megőrzése területén. A Magyar Nem zeti Tanács 2002 óta döntéseket hoz, intézményeket alapít, de mégis keveset ír róla a saj tó, mert nem egyértelmű a megítélése. A tanács törvé nyes, de nem legitim és nem reprezentatív testület azok szerint, akik kiszorultak a hatalomból – mondta. Az autonómiafolyamat elkezdődött a Délvi déken – vélte. Még az elején vannak, de jó az irány. Brenzovics László, a Kárpátaljai Magyarok Szövet ségének alelnöke szerint a KMKSZ alakult meg elsőként a határon túli magyar szerveze tek közül a peresztrojka idején. Bár gyorsan népszavazást írtak ki, és ezen több mint nyolcvan szá zalék mondta azt, hogy autonómiát akar a tömbmagyarság számára, azóta nem sike rült előrelépni az ügyben – csak a Krím félszigeten élő oroszok kaptak efféle jogokat. Szilágyi Zsolt, az Erdé lyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke arra figyelmeztette a világot, hogy a magyarok békésen harcol nak a jogaikért, „nyakkendősen küzdenek” az önrendelkezésük érdekében, de nem figyelnek rájuk, miközben a bal káni fegyverropogás után mindenki Koszovó autonómiájáról beszél. A fi atal politikus egy olyan intézet felállí tását szorgalmazta, amely összefogná az autonómiá ról gondolkodó és tevékenyke dő embereket. A konferencia egyik legérdekesebb előadását Szász Jenő székelyudvarhelyi polgármester tartotta. A Magyar Polgári Szövet ség elnöke egy felmérést ismertetett, amelynek értelmében a székelyföldi magya rok kilencvennyolc százaléka támogatja az autonómiatörekvéseket, hetvennyolc százalékuknál ez még az ország uni ós csatla kozásánál is fontosabb! A politikus nem értette, hogy Magyarország miért sietett megszavazni Románia felvételét, és azt is sérelmezte, hogy Gyurcsány Ferenc Bukarest ben (állítólag Markó Béla kérdésére) a román–magyar közös kormányülésen nem hozta fel témának a magyarok önrendelkezését. A polgármester szerint ebben a civilek és az egyházak teszik a dolgukat, csak a politika tel jesít alul. Markó Béla RMDSZ-elnök azonnal alkotmányellenesnek minősítette a székelyföldi népszavazási kezdeményezéseket az autonómiá ról – va jon Dél-Tirolban meddig maradhatna pártelnök az, aki alkot mányel lenesnek minősítené most a száztizenhárom polgár mester le velét, amelyben Bécs védelmét kérték? – tette fel a kérdést. Szász Jenő Tabajdi Csabával vi tatkozva úgy véli, Erdélyben nincsenek radikálisok, csak mérsékeltek és megalkuvók. Előadása végén Ignasi Guardians i Cambo katalán elnököt idézte, aki szerint az autonómiá ért vívott harc első lépése ott kezdődik, hogy leszámolunk saját árulóinkkal.

-

Lukács Csaba

18

Autonómia

EKOSZ - EMTE

Az autonómiához hosszú távú elkötelezettség kell Interjú Schöpflin Györggyel, az Európai Parlament néppárti képviselőjével az EU autonómiák iránti közömbösségéről, az utódállamok többségi elutasító magatartásáról, a magyar tanácstalanságról és az elkötelezettség szükségéről. - Románia EU-s integrációja kapcsán Brüsszelből és Strasbourgból gyakran érkeznek hírek az országot elmarasztaló beszámolókról, jelentésekről, meghallgatásokról. Ezek között időnként feltűnik a romániai magyarság helyzete is. Erdélyben sok szó esik manapság az autonómiáról, erre az erdélyi magyarok szintén az Unió főhadiszállásairól várják a boldogító igent. Számíthatunk-e erre? - Innen, Strasbourgból nézve, az Európai Unió igazából nem érde kelt az autonómia kiterjesztésében. Van az EU-ban olyan, aki ellenzi, pél dául a spanyolok, nekik nem tetszik az autonómia intéz ménye, a finnországi svédek viszont sokkal pozitívabban látják. Az autonómia igazából nem EU-s téma. Ha ebből lesz valami, az Romániában fog eldőlni. Számomra legalábbis ez azt jelenti, hogy román belügyről, belpolitikai kérdésről van szó. Következésképpen a románi ai magyar társadalom, illetve annak politikai képviselete kell hogy vigye ezt az ügyet. Ez hosszú, szívós munkát fog igényelni! Ha megnézzük a különböző autonómi aformák kiala kulásának a történetét, akkor kiderül, hogy a többség ezt soha nem szereti. Ez jelentős ha talomvesztést je lent vagy jelenthet. Ez az első számú kérdés. A második a többség magatartása. A többség szem pontjából a kisebbségnek nem kell autonómia. Nagyon jól megvannak úgy, ahogy vannak. Tudjuk, hogy ez nem így van, de azt hi szem, hogy a többség ezt nagyon őszintén gondolja. Azok a többsé giek, akikkel én beszéltem, azt mondták, hogy nem látják az autonómia szükségét. Véleményük szerint mindent meg lehet oldani a regionalizmus ke retében, önkormányzati formákban. A ma is sokat emlegetett Gyulafehérvári nyilatkozatban, illetve az elmúlt évtizedekben, ha érdeke úgy kívánta, Románia tudott gesztusokat tenni a kisebbségek felé. Egyebek mellett önrendelkezést is ígért a magyaroknak, amiről a mai román politikai elit hallani sem akar. Tudjuk, hogy a román állam nagyon furcsa képződmény. Kívülről nézve nagyon centralizált, a gyakorlatban rosszul működik. Nem képes integrálni ma gában azt, amit szeretne. Változatlanul különféle európai példákra hivatkoznak, ezeket azonban rég elveszítették, mint például a francia modellt. A francia modell egyál talán nem azt jelenti, mint amire a románok hivatkoz nak. A románokban van egy irracioná lis félelem, hogy az autonómia elfogadásával elkerülhetetlen az ország szétesése. Ez egyáltalán nem így van, de ezek a fé lelmek szerintem mégis valós félelmek. Úgy látom, hogy a magyar társadalom, a magyar kisebbség ezekkel a félelmekkel nem foglalkozik. Ha egyálta lán erre van le hetőség, elsősorban ezeket kellene orvosolni. Mindenesetre kell ve lük számolni, mert ha nem, akkor a magyar politikai küzdelem légüres térbe kerül. A magyar politikusok gyakorta mondják azt, hogy az Európai Unió intézményeiben nyomást lehet gyakorolni Romá niára a magyarság jogos autonómiatörekvéseinek a kivívásához. - Amikor a magyar politikusokról beszél, akkor feltétele zem, hogy a romániai magyar politikusokra gondol. - Igen, rájuk is. Különbséget kell tenni a ma gyarországi és a határon túli magyar politikusok között. Zárójelben jegyzem meg, hogy a mostani magyarországi politikai garnitúra semmit nem fog tenni ez ügyben, de más ügyben sem. Mondjuk, ez csak jövő áprilisig, májusig fog tartani. Ami a romániai magyar politikai elitet illeti, senkit nem akarok megleckéztetni, de attól tartok, hogy ez tényleg illúzió, ha az autonómiára gondolnak. Ha nem autonómiáról van szó, hanem embe ri jogokról, akkor héza gosan vagy foghíjasan lehet számítani arra, hogy az Európai Unió alapvető jogai szenvednek csorbát, ha a magyar gye rekek nem kapják meg a magyar nyelvű iskoláztatást. Tegnap este (novem ber 14-én, a szerk. megjegyzése) volt itt Strasbourgban a Moscovivi-jelentés vitája, amelyen én is fölvetettem pár kérdést, például azt, hogy a magyar anya nyelvű gyere keknek miért csupán egyharmada jár magyar iskolá ba? Ebben a tekintetben az Európai Unió tényleg mérvadó fórum, ki váló lehetőség arra, hogy a problé mát fölvessük. Az Európai Unió azonban soha nem fog odaszólni Bukarestnek, hogy románok, csináljatok ezt, azt, amazt. Valószí nűleg a közhangulat fog változni, lévén, hogy a románok mindent megtesznek, hogy azt a látszatot keltsék, Románia is normális demokrati kus európai állam. Efelől különben súlyos kétségeim vannak. Az Európai Unió tulajdonképpen már el-

döntötte a román tagságot, amikor igent mondott, és ez csak idő kér dése, 2007 vagy 2008. - Ön nem túl optimista autonómiaügyben. Azt viszont látni lehet, hogy az utódállamok asszimilációs, kisebbségellenes politikája mi att a magyarság jövője veszélybe kerül, ha nem lehet kiharcol ni belátható időn belül a kár pát-medencei magyarság kulturális, illetve területi autonómiáit. Milyen esélyt lát erre? - Saj nálom, hogy ilyen lehangoló választ fogok adni, de ez a magyaroktól függ. Tőlünk függ, hogy mit akarunk elérni. Egyébként a magyarság nincs tisztában azzal, hogy mi is az autonómia. Ez még nincs kidolgozva. Az em berek fejében lebeg egy ilyen kép, hogy jó dolog lenne az autonómia. Erről már írtam egyszer: az volna a lényeg, hogy hozzunk létre olyasvalamit, amit magyar ajkú közösségnek nevezhetünk. Mindenki ismeri a frankofóniát, a francia ajkúak közösségét: ez nem poli tikai, sokkal inkább kulturális megközelítése a problémának, kialakulhatna belőle egy állandó jellegű „nagy magyar” beszélgetés. Mindenki, aki ma gyarul hajlandó beszélgetni (nem kell az illetőnek szükségszerűen magyarnak lennie) részt vehet ebben. A párbeszédet bővíte ni kelle ne, hogy legyenek különféle fórumok, amelyeken az erdélyi, a felvidéki, a prágai vagy az észtor szági magyarok egyaránt részt vehet nek. Politikailag ezt sokkal könnyebb kivédeni, ez semmilyen állam szuverenitását nem veszélyezteti. Mivel a határon túl élő magyarok beintegrálása más államokba soha nem volt legitimálva a magyarok által (ők soha nem kérték, hogy román vagy szlovák állampolgárok legyenek), még mindig úgy érzik, hogy az ő létük ezekben az államokban nem legi tim. A többség nem tett semmit, hogy legitimálja őket, vagy hogy magukat legitimálják, hanem épp ellenkezőleg. Az egésznek politi kai dimenziója van, s ez kihat Budapestre is. Valamilyen kapcsolat mindig lesz a határon túliak és Budapest között, ezt pedig szabályozni kell. Én ebben lá tom a jövőt, ebben vannak lehe tőségek. Ter mészetesen ez nem fog könnyen előrehaladni. Itt lesznek vereségek. A politika, sok egyéb mellett, küzdelemből is áll. Készüljünk fel arra, hogy ha el akarunk érni valamit autonómiaügyben, akkor azt nagyon határozottan kell képvi selnünk. Ennek Magyarországon azért van háttere, következésképpen kéne lennie valamiféle hosszú távú elkötelezettségnek is, hogy tisztán lehessen látni, mi a célkitűzés. Szerintem ez jelenleg nem látható.

-

Makkay József

Átalvető

Autonómia

EKOSZ - EMTE

19

Az erdélyi magyarságon múlik az autonómia Interjú Gál Kingával. A korábban megszerzett szaktudásnak, a folyama tos koalíciókeresésnek és a téma újszerűségének tulajdonítja Gál Kinga, hogy az Európai Parlamentben a kisebbségi kérdés első számú szószólójává vált. - Ön Kolozsváron született, Nagyváradon járt iskolába, Budapesten és Strasbourgban tanult, Bukarestben és a németországi Flensburgban dolgozott, most viszont Brüsszel hez köti az európai parlamenti (EP) munka. Hol van egyáltalán otthon? - Ott érzem otthon magam, ahol a családom van. A gyermekek még kicsik, és nem akartam hétvégi édesanya lenni, ezért mindannyian Brüsszelbe költöztünk. - Jut idő egyáltalán a gyerekekre? - Normális hétköznapi életet élünk. Reggel elindítom őket az iskolába, este kikérdezem a házi feladatokat. A budapesti utazása imat pedig igyekszem úgy időzíteni, hogy reggel repülök oda és este vissza, vagy este megyek, és más nap délután jövök. Így a család úgy látja, mintha csak munkába mentem volna. - Jó éve volt a 2005-ös? - Jó, de fárasz tó és ke mény év volt. Sokat kellett dolgozni azért, hogy egyáltalán látszata legyen a munkánknak. - Az EP-ben a kisebbségi kérdés egyik legelismertebb képviselője lett. Még az Adevarul napilap is olyan politi kusként mutatta be, akinek a népszerűsége napról napra nő. - Szerencsés helyzetben vagyok, mert politikusként is a kisebbségpolitika területén dolgozom, ahol korábban kutatóként tevékenykedtem. Ehhez értek, és azt látom, hogy a szaktudást elismerik Nyugat-Európában. Másrészt a brüssze li munka egy örök koalíciókeresés. Itt semmit nem lehet egyedül elérni, mindenhez társakat, támogatókat kell találni. Óriási űr volt itt a kisebbségi kérdés kezelésében. Korábban szinte kizárólag a be vándorlók felzárkóztatását értették a fogalmon. Most ismerkednek az őshonos kisebbségi kö-

zösségek kérdéskörével. Az a feladatunk, hogy háttéranyagokkal, háttérbeszélgeté sekkel ráirányítsuk a kérdésre a figyelmet, és ha már érzé kelik a problémát, elmondjuk, mit látunk megoldásnak. A romániai magyar kisebbség ügyében a szubszidiaritás és az önkormányzatiság, illetve a kul turális autonómia terüle tén java solja az EP a megoldást. A romániai magyar kérdés korábban nem jelentkezett az EU szintjén. A szubszidiaritás azt jelenti, hogy a problémákat azon a szinten kell kezelni, ahol ezek jelentkeznek. Tudjanak beleszólni a döntésbe azok, akiket a leginkább érintenek. Az önkormányzatiság azt jelenti, hogy választott testületek rendelkezzenek döntési jogkörökkel. - Visszalépés volt, hogy az év végi jelentésbe az önkormányzatiság elve helyett a kulturális autonómia került? - Ez valóban szűkebb fogalom, de az év végi határozat nem írta felül a korábbi határoza tot. Arra továbbra is lehet hivatkozni. Sikerült ugyanakkor azt is be vinni a jelentés be, hogy rendezni kell a magyar felsőoktatás kérdését, és ehhez álla mi finanszírozást kell biztosítani. Fontos ugyanis, hogy lesz-e a romániai magyar közösségnek jövőképe, és olyan elitje, amely ezt meg tudja valósítani. - Az erdélyi magyar ság soraiban olyanok is vannak, akik afféle megváltást várnak Brüsszeltől, és olyanok is, akik sóhivatalnak tartják az egész Uniót. Mekkora le het az Unió befolyása a kisebbségi ügyek alakulásába? Mindkét vélekedésnek lehet alapja. Az Uniónak erős nyomásgyakorló szerepe van, az államok, a kormányok nem tehetik meg, hogy ne figyelje nek oda a brüsszeli jelzésekre. Hamis azonban az a nézet, hogy az Unió biz tosít jövőképet, autonómiát. Ezt a romániai magyar közösségnek magának kell elérnie. Ehhez pedig, az európai példák alapján, nagyon erős civil társadalom és a mindenkori többséggel folytatott intenzív párbeszéd szükséges. Azt is kell látni, hogy bármilyen megol dás kompromisszum eredménye. Meg kell találni azt a pontot, amelyik még elfogadható a mindenkori hatalomnak, és valóban megoldást jelent a kisebbsé gi közösségnek. Optimista vagyok, mert a romániai magyar közösségen belül elkezdődött egy érlelődési folyamat, a civil társadalom erősödése. Az azonban biztos, hogy a csatlakozási feltételek teljesítésének az időszaka a leggyümölcsözőbb. Kár lenne ezt elfecsérelni. 2006. január 11. - Gazda Ár pád

Szécsi Margit

Induló Eladó

Csikók tündér sörénye, játék, a kedves meg a gyilkos szándék s holnap talán a lobogó: eladó, minden eladó idegennek, kannak és kánnak, kopasznak és göndör meláknak a szoknya meg a lobogó: eladó, minden eladó, énekelsz tilalmasat, bátran, vándorolsz a lompos kabátban, de kik eladódni akarnak: holnap a flaszterba tipornak, s nem takar be a lobogó, csak hullik szívedre a hó.

2006. március

Szívedrõl magasra lépnek Jó voltál népnek Lépcsõ-dobajos szívek fuldoklat-kékek s kik még ezután élnek sorozva öröktõl örökös népnek kire a lábak és lábak lépnek és lépnek S lábak, kikre a lépcsõ rettegve réved: kik az életre lépnek: magasba érnek magasba érnek kik az életrõl életre lépnek Jó voltál népnek

20

Magyar állampolgárság

EKOSZ - EMTE

Újévi interjú Patrubány Miklóssal (elhangzott a Kossuth Rádió Vasárnapi Újság c. műsorában 2006.január 1-én) – Idén jóformán nem – Kolozsváriként hol érzi magát otthon: Magyarország vagy Erakadt olyan téma, amely dély fővárosában? jobban foglalkoztatta vol– Ez nem érzés kérdése, hanem ténykérdés. Családommal, gyerna a magyarságot az mekeimmel együtt Kolozsváron élek, az pedig múló jelenség, hogy MVSZ által napirendre tű- MVSZ-elnöki tisztségem miatt most több időt töltök Budapesten. zött kettős állampolgárság Gyermekeim is a kincses városban jártak egyetemre, holott nagy kérdésé nél. magyar divat szerint világgá küldhettük volna őket. Családomnak – Érthető, hiszen ez és magam nak szigorúan megszabtam, hogy Erdélyt el nem hagyjuk. volt az első népszavazás a – Eszerint nincs magyar állampolgársága. magyarországi rendszerváltás óta, amelyet nem az állam vagy egy – Nincs. Az MVSZ 2000-ben tartott tisztújítása előtt benyújtotpolitikai párt kezdeményezett. A magyar nép számára azért volt tam a kérvényemet, mert megpróbáltak kizárni az elnöki tisztségért meghatározó esemény, azért foglalkozik vele ily soká a közélet, mivel Magyarország alkotmánya szerint a legfőbb hatalom a népfen- folytatott versenyből amiatt, hogy nem vagyok állampolgár. De ség, amely „békeidőben” az országgyűlési képviselők révén köz- nem kívántam kedvez ménnyel élni, ami stá tusomból faka dóan vetve, ügydöntő népszavazás al kalmával pedig közvetlenül gyako- megillet hetett volna, azt mondtam, lás suk, mibe kerül ez egy átlag rolja hatalmát. Tetézte mindezt a népszavazást megelőző drámai magyar embernek. Tehát még nem lettem magyar állampolgár. Krónika (Kolozsvár), 2005. december 28. egymásnak feszülés, hogy a kormánypártok ké pesek voltak olyan - Rostás Szabolcs dologra, amit józan gondolkodá sú ember nem képzelhet el, va gyis, hogy a nemmel való szavazatra vagy távolmara dásVisky András ra biztattak. Emiatt vált a pártpolitika martaléká vá a népszava zás. Drámai lett az eredmény is, hiszen legrosszabb álmomban sem gondoltam volna, hogy olyan sokan sza vazMiatyánk ’95 nak majd nemmel. ha elhagy szó emlékezet – Képes megsaccolni, mikor lesz a külhoni magyarokaz égbõl hulljon ékezet nak magyar állampolgárságuk? miatyánk ki vagy – A népszavazás óta eltelt egy év bőségesen meggyőzött bennünket, hogy nemcsak a magyarországi kormánypártok, hanem az el lenzék sem kívánt iga zán foglalkozni az országod jöjjön el ha van üggyel, semmiképpen sem tart ja első számú feladatá nak. vendég legyen a hontalan Hiába várjuk, hogy ezt a kérdést a magyar politika megoldmiatyánk ki vagy ja. Ezt Magyarország csak kényszerítő körülmény folytán fogja megtenni. Ennek békés formája le het egy újabb népszavazás, de kiválthatja különleges nemzetközi helyzet is. de integet az égi más Ha ma rendeznék a népszavazást, az MVSZ pontosabban ne itt legyen feltámadás fogalmazva tenné fel a kérdést az anyaországi választópolmiatyánk ki vagy gároknak. Úgy hangzana: akarja-e, hogy a külhoni magyarok, akiket akara tuk elle nére fosztottak meg ma gyar állama kétkedõ ha arra jár polgárságuktól, egyolda lú nyilatkozatté tellel visszasze rezlegyen egy égi kolozsvár hessék azt. miatyánk ki vagy – Az állampolgárság megadásának szorgalmazása mellett nem sikkadnak el a vi lágszövetség egyéb célkitűzései? – Az állampolgárság kérdése azért dominál nagymérHA ERRE JÁRSZ,URAM, HA ERRE JÖNNÉL, tékben, mert ezt félbe-szerbe hagyni nem lehet. Viszont az e E KÕHALOM VOLT EGYKORON MO NOSTOR… körül dúló vihar közepette megpróbáltunk érdemlegeset HOGY ELLENSÉG? UGYAN, FIAM, MON OSTOR cselekedni. Példá ul az európai alkotmánytervezet számára CSAPOTT LE RÁ- S KISEBB A VÍZÖZÖNNÉL. 2004 júli usában kidolgoztunk egy olyan fejezetet, amelybe be cikkelyeztük az autonómia há rom formáját, a közösségit, FELISMERSZ KÖNNYE DÉN, EGY GÖDRÖT ÁSOK. a különle ges státusú településekét és a területit. Augusz tusban meghirdetett segélyakciónknak köszönhetően mintegy MAJD RAJTAM LESZ A KEZDETEM S A VÉGEM. 15 millió forint gyűlt össze a székelyföldi árvízkárosultak SOKAN VAGYUNK, DE MEGTALÁLSZ, MINT RÉGEN, számára. A Magyarok 6. Világkongresszusának nyomvonaMERT ÕK IS ÉN VAGYOK, S NEM LESZNEK MÁ SOK. lán továbblépve teljesen új szemléletet sikerült felmutatnunk a magyarság és a Kelet viszonya tekinteté ben, hi szen HA ERRE JÁRSZ, URAM, HA ERRE JÖNNÉL. például Kolozsvár is láthatta Mario Alinei professzort, Európa egyik leghí resebb nyelvészét, aki a magyar–etruszk nyelvrokonságról, a magyar nyelv Kárpát-medencei jelenAz árnyékom még követ-e létét négyezer évvel visszavetítő könyvet írt, rá adásul előZuhan az is ten kö penye adása a dákoromán kontinuitás fészkében, a Daicovici-féle Miatyánk ki vagy Babeş–Bolyai Tudományegyete men hangzott el. Megszületett szövetségünk honlevele, amely Trianon óta az első egyetemes magyar személyi okmány. Ha figyelembe Hó hull a mennyég felhõtlen vesszük, hogy világszervezetünk öt éve egyetlen fillért nem Fogadj el végleg felnõttem kap a ma gyar költségve tésből, elmondható, hogy megtetMiatyánk ki vagy tük, amit emberileg meg lehet tenni.

Átalvető

EKOSZ - EMTE

Magyar állampolgárság

21

Patrubány Miklós könyve a december 5-i népszavazási kísérletről Gyújtatlan gyulladjék címmel foglal ta könyvbe az állampolgársá gi népszavazás sal kapcsolatos tapasz talatokat, dokumentumokat és megfigyeléseket a Magyarok Világszövetségének elnöke. A könyv elsõ fejeze tében a népszavazás kezdemé nyezõje legmélyebb, összegzõ gondolatait rögzítette. Ez, A decem ber 5-i népszavazási kísérlet, avagy Befejezetlen rendszerváltás Magyaror szágon címû összegzõ elemzés képezte a könyv alapját. A második fejezet azokat a népszavazási eseteket, esettanulmányokat, elemzéseket tartalmazza, amelyek a Magyarok Világszövetségének elnökségét arra a következtetésre juttatták, hogy kimondja: a magyarorszá gi választási el járásról szóló hatályos törvény teljességgel alkalmatlan arra, hogy segítsé gével demokra tikus vá lasztásokat, vagy demokratikus népszavazást lehessen tarta ni – írja Patrubány Miklós a könyv elõszavá ban. A fejezet címe: Alkotmány- és törvény sértések árjában, avagy A semmibe vett népfelség, a választási eljárás visszásságai. „Könyvem leghosszabb, harmadik fejezete a Felkelés a közjóért címet viseli, és idõrendi foglala tát adja azoknak a leglényegesebb eseményeknek, amelyek 2002. december 23-át követõen történtek, amikor a magyarországi politikai osztály egy szinte zugban végrehajtott al kotmánymódosítással hosszútávon el döntötte Magyarország és a magyar nemzet sorsát. Így esik, hogy könyvem utolsó, negyedik fejezetének utolsó írása nem más, mint az az elemzés, amely Miért Nem? Avagy Igen, de nem így! cím alatt egy másik, a 2003. ápri lis 12-i, Magyarország EU csatlakozásáról szóló népszava zást megelõzõen kifejtett álláspontunkat indokolja meg.

Mert azt mindenkinek tudnia kell, hogy a külhoni magyarok magyar állampolgárságának visszaállításáról szóló népszavazást, a magyar politikai osztály tizenöt éves mulasztásán túl, végső soron a Magyarország európai uniós csatlakozá sát eldöntő népszavazás tet te elodázhatatlanná.” – olvasha tó az előszóban. 2005. december 5-én az MVSz elnöksége megálla pította, hogy letelt az a türelmi idő, amelyet az év ele jén a politikai osztály ré szére megszavazott. „Eltelt egy újabb év, és a magyarországi politikai pártok még most sem szánták rá magukat a külhoni magyarok magyar állampolgárságának visszaállítására. Pedig megte hették volna, hiszen egy évvel korábban a politikailag aktív magyar állampolgár ok többsége igennel szavazott. Mindezek alapján az MVSz elnöksége kimondta, hogy a türelmi idő leteltének következmé nyei vannak, és kilátásba helyezte egy újabb népszavazás lehetőségét.” – írja előszavában a szerző. A könyvből megtudhatjuk, hogy Patrubány Miklós 2004. novemberé ben nyilvános vitára hívta Gyurcsány Ferenc minisz terel nököt, Hiller István MSzP elnököt és Kuncze Gábor frakcióvezetőt, SzDSz elnököt. Hogy az egy kihívóból és három kihí vottból végül miért lett három kihívó (Tőkés Lász ló, Duray Miklós, Ágoston András) és egy kihívott (Gyurcsány Fe renc), arra csak egy si keres népszavazás és egy befejezett rendszerváltás után derül majd fény. Bu dapest, 2006. janu ár 2.

Magyari Lajos

De cember 5. Jártál-e te a végeken, hol mások élték le az életem, mások élték le az életünk, hol a visszanyelt szavaink százmilliója egyszer visszaint, s megrenget földet, egeket hasít? Ki volt, ki megállt mégis itt? Jártál-e te már a végeken, hol nem a magadért érzett félelem, de a fajtádért való érzelem adott naponta egy csepp erõt, hogy ami vár rád, azt mind végigéld? A megtartandó végekért. A végekért. Jártál-e te már a végeken, hol megszûnni tetszik a félelem, de testvérek nélkül ez se megy, ha kezed ellökik, immár egyre megy. Hittél, s csalatkozva hû hitedben, ráébredsz, hogy „egy az egyben” csak magadban bízhatsz, ha lehet, s nem véd sem fajod, sem emlékezet? Jártál-e te már a végeken, hol százez rek gyûlnek, s a történelem egyszer csak kimondja ítéletét: volt egy nemzet, ki nem ismeré önnön érdekét?

2006. március

22

E rdél y i K ö rk ép

Embernek lenni Díszdoktort avattak a MOGYE évfordulós ünnepségén Fennállásának 60. évfordulóját ünne pelte 2005. december 16-án a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem. Az esemény alkalmával a taná rok tudományos szessziója zajlott, s megemlékeztek a Szív-, Érse bészeti és Transzplantá ciós Központ fennállásának tizedik évfordulójáról is. A rendezvény fénypontjaként a marosvásárhelyi egyetem dísz doktori címével tüntették ki dr. Péterffy Árpád kiváló szívsebész professzort, aki az egyetem végzettjeként futott be nemzetközi karriert Svédországban és Magyarországon. A MOGYE történetét, amelyen a hatvan év alatt 11.000 orvos, fogorvos és gyógyszerész végez te tanul mányait és ezren szerezték meg az orvos- és gyógyszerésztudományok doktora cí met, Copotoiu Constantin rektor tekintette át román nyelven, elsősorban a jelenbe li eredményekre összpontosít va. Magyar nyelven Nagy Örs rektorhelyettes mondott köszöntő beszédet. Az orvosi oktatás 1945-ben kezdődött Marosvásárhelyen, a kolozsvári Bolyai Egyetem keretében létre hozott magyar nyelvű orvosi karként, amely 1948-ban, a tanügyi reform bevezetése nyomán alakult át önálló Orvosi és Gyógyszerészeti Intézetté, ahol öt kar kere tében képezték az általános, gyerekgyógyász, köz egészségtan szakos orvosokat, fogorvosokat és gyógyszerészeket. A karok tevékenysége az álta lános orvosi kivételével nem volt folyamatos, s amint ismeretes, a gyógyszerészeti fakultást 1986-90 között meg is szüntették. Az intézmény 1991-ben nyerte el az egye temi rangot, majd a doktorképzés jogát. Jelenleg a MOGYE-n három kar működik kilenc szakkal, s 47 professzor, 50 előadótanár, 64 adjunktus, 178 tanársegéd és 57 gyakornok biztosítja az évi több mint 2700 hallgató képzését. A posztgraduális és doktorképzésben további 20 konzultáns professzor vesz részt. Az egyetem szépségét dicsérő és a különböző katedrák, klinikák által elért eredményeket bemuta tó filmet a rektor kommentálta. A MOGYE-n folyó tevékenységet méltatta Kötő József, az oktatási minisztérium államtitkára, aki az alapítók iránti tisz telet fontossá gát emelte ki. A budapesti Semmelweis Egye tem üzenetét Varga Gábor professzor tolmácsolta, a romániai orvosi egyetemek közül csak a temesvári és a craiovai képviseltette magát. Elhangzott a Marosvásárhelyen működő Petru Maior és a Sapientia rektorának be-

EKOSZ - EMTE

széde, majd Borbély László közmunkaügyi miniszter emlékezett meg az egyetem története kapcsán a 90-es márciusi eseményekről és hajtott fejet az úttörést vállaló professzorok emléke előtt, mielőtt bejelentette volna, hogy miniszté riumi pénzekből felújítják az egyetem sporttermét. A nyugalmazott professzorok nevében Simu George em lékezett, sajnálatos módon az alapítók között levő magyar egyetemi tanárok közül senki sem kapott szót. Az ünnepség diplomaesővel folytatódott, amelynek során érdem-, ki válósági és em lékoklevelet adományoztak a minisz tertől kezdve a rendőrség közlekedési osztályának a vezetőjé ig, majd a tevékenységüket elismerő érdem oklevelet a MOGYE nyugalmazott professzorai is átvehették. A MOGYE díszdoktori címét az idén dr. Péterffy Árpád, a Debreceni Orvostudományi Egyetem Szívsebészeti Klinikájának igazgatója, a svédországi Linköping Szív-, Tüdősebészeti Klinikájának vezető professzora vehette át. Az életét, tudományos munkásságát összefoglaló laudációt Deac Radu professzor, a Szív-, Érgyógyászati és Transzplantációs Központ vezetője olvasta fel. „Péterffy Árpád professzor úr hazai szinten és nemzetközileg elismert, élvonalbeli személyiség”. Klinikaalapítói és vezetői tevékenysége mellett (a korszerű debreceni Szívsebészeti Központban 2003–2004-ben 1300–1400-ra nőtt a nyitott szívműtétek száma, és új műtéti eljárások és technikák egész sora fűződik a nevéhez) szívsebészeti kongresszusok szervezője, számtalan szívsebészeti társaság tagja, aki rendkívüli érdemeiért számos kitüntetésben részesült orvosi és állami szervek részéről. Az évek során hű maradt alma materéhez, hálás és büszke a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemre, amelynek több tudományos rendezvényén részt vett, ahol szakmai és tudományos tapasztalatait valamint a szívsebészet jövőjét és alapelveit ismertette – hangzott el többek között a laudációban. „A marosvásárhelyi orvosi egyetem a gyerekszobám is volt” – mondotta a kitüntetett, aki visszaemlékezett arra, hogy valójában az egyetem udvarán nőtt fel, majd a református kollégium elvégzése után természetes volt, hogy ott kezdi el egyetemi tanulmá nyait. “Úgy érzem, hogy ez a magas rangú kitüntetés édesapámnak, Péterffy Pál sebészprofesszornak is szól, aki nem érhet te meg, hogy nyugdíjasként hasonló módon ismerjék el munkáját”, mondotta az egyetem pénteken avatott díszdoktora. A kitüntetett beszámolt sebészi pályája megvalósí tásairól, majd volt és még élet ben levő professzorai előtt fe jet hajtva azzal fejezte be beszédét, hogy nem elég a tehetség, a megszállottságig fokozódó szorgalom, a rendszeres nyelvtanulás, em bernek is kell lenni ahhoz, hogy kiváló sebész, elismert orvos legyen valakiből.

A Magyarok Világszövetsége folytatja Patrubány nemzeti missziós terület té nyilvánította Magyarországot A nagyszalontai Bocskai Ist ván Alapítvány meghívására érkezett a hajdúvárosba Patrubány Miklós, a Magya rok Világszövetségének elnöke, hogy bemutassa a Gyújtatlan gyulladjék című kötetét, amelyben a 2004. decem ber 5-i népszavazásról foglalta össze gondolatait, illetve annak egész folyamatát dokumentáltan tárja az olvasók elé. A Magyar Ház kisterme zsúfolásig telt, az ülőhelyek nem voltak elégsége sek, sokan a megnyitott irodából hallgatták Patrubány előadá sát, bizonyítva, hogy a valamivel több, mint egy éve történt népszavazás és annak eredménye a hajdúfészekben is felborzol ta a kedélyeket. „Ez nem egy népszavazás volt, hanem csak egy kísérlet, mert a magyar kormány a törvé nyeket megszegve félretájékoztatta a közvé leményt. 2004. decem ber 5-én Magyarország polgárai nem gyakorolhatták szabadon szavazati jogukat, súlyosan megtévesztve járultak az urnákhoz, vagy maradtak éppenséggel távol” – magya rázta Patrubány, hogy miért tartja jogellenesnek az egykori népszavazást. A népszavazást kezdeményező ci vilek hi ába kértek pénzt az azzal kapcsolatos tudni valók kommunikálására. „Egyetlen fillért sem kaptak. Jutott ezzel szemben pénz a kormánynak egész oldalas új sághirdetésekre, össze számolhatatlanul sok televíziós sugárzásra, milliós példányszámban terjesz tett, félretájékoztató ki adványokra, szórólapokra és óriásplakátokra” – részletezte a szocialista-sza badde mokrata koa líció erőfölényét a szalontai hallgatóságnak Patrubány. „A tájékoztatás örve alatt fékeveszett félretájékoztatásba

kezdett a kormány. Elsődleges riogató eszközként a külhoni magyarok csőcselékként való beállítását használták: ha igennel szavaznak, már az első évben Magyarországra sza kad 800 ezer nincstelen kül honi ma gyar, akik így veszélyeztetik az idősek nyugdíját, a betegek és rászorulók társadalom biztosítását, a munkából élők munka helyét. Miután az ellenzék nem cáfolta számításokkal a kormány számsorait, ezt a feladatot is a Magya rok Világszövetségének kellett magára vállalnia. Meg is tette egy egyetemi tanárokból és jeles szakér tőkből álló csoport segít ségével, amely az MVSZ felké rése nyomán évek óta a magyar állam polgárság visszaállítá sának le hetséges következményeit elemezte. Ám hiába bizonyították hatástanulmányukkal, hogy miden egyes, magyar állampolgárságot nyerő, és ennek birtokában átmenetileg Magyarországon élő család évente több mint egymillió forinttal gyarapítja az államkasszát” – emlékezett vissza az MVSZ elnöke, aki fel háborítónak, a jogállamiság és a demokrácia elleni merényletnek nevezte továbbá azt, hogy két nappal a szavazás előtt Gyurcsány Ferenc miniszterelnök egy televízi ós vi tában arra szólította fel a polgárokat, hogy ne menjenek el szavazni. „Ám volt és van e kísérletnek még egy megkerülhetetlen tanulsága. Ha Magyarorszá gon nem lúgoz ták volna ki félévszázad alatt az emberek tudatából szinte maradéktalanul a nemzeti öntudatot, a nemzet összetartozá sának elemi érzését, akkor eredménytelen maradt volna a legmegátalkodottabb ellenpropaganda is. Így azonban be kell látnunk, hogy Magyarország eljutott a nemzethalál küszöbére” – jutott a következtetés re az el nök, ezért az MVSZ Magyarország egész területét nemzeti missziós területté nyilvánította, ahol is tele-

Ø

Átalvető

EKOSZ - EMTE

Erdé l y i K ö rkép

23

A Magyar Kultúra Hete Szatmárnémeti 2006. eseményeiből 1823. január 22-én született meg Kölcsey Ferenc nagyszerű költeménye, a Himnusz, amely Erkel Ferenc zenéjével párosítva rövid időn belül nemzeti imádságunkká lett. 1990-től ezt a napot a Magyar Kultúra Napjának tartjuk, s szerte a világban, ahol magyar szó hangzik, számos rendezvénnyel, eseménnyel emlékezünk meg nemzeti kultúránk értéke iről. Szatmárnémetiben kilencnapos rendezvénysorozat volt A Magyar Kultúra Hete Szatmárnémeti 2006. Kilenc nap nem múlt el nyomtalanul az életünkben. Kaptunk kilenc na pot azoktól, akik a Teremtőtől kapott értékeiket megosztották velünk, akik igényeltünk ilyenfajta ajándékot. Azt mondják, a kul túra ott ragad meg, ahol van már mihez ragasztani. Félő volt, hogy a szokatlanul nagy kí nálat mellett nem jut minden rendez vényre érdeklődő. Más képpen történt! Sokan voltak, akik számára szükséglet a tudás, a szép, a szeretet, a hit. Ezek a kulcssza vak nyitnak aj tót számunkra mindannak a megköze lítéséhez, amit A Magyar Kultúra Hete Szatmárné meti 2006. rendezvénysorozat üzenni próbált az érdeklődőknek. Az első napon, január 21-én, az ünnepi sorozat megnyitása kor a Szatmárnémeti magyar egyházi szemé lyiségek és a város polgármesterének közös fellépése megadta az alaphangot: itt a 21. század és az Európai Unió küszöbén hitünk, kultúránk, tudásunk megőrzése, fejlesz tése számunkra létkérdés. És Európa számára is az. Túl nagy szónak hangzik, hogy történelmi, de mindenképpen na gyon jelentős haladás volt az összefogás felé vezető úton az az együttlét, amikor Vékás Zoltán baptista lelkipásztor, Pallai Béla görög katolikus címzetes esperes, Bartha Mária Zsuzsanna unitárius lelkész, Gödri Alpár evangélikus lelkész, Sipos Miklós református esperes, Schönberger Jenő római katolikus megyéspüspök Ilyés Gyula polgármes terrel megnyitotta az eseménysorozatot, és a fellépő művészekkel, valamint a közönséggel együtt az esemény befejezéseképpen elénekelte a Himnuszt. Másnap a Láncos templomban, majd a Kölcsey szobor előtt tisztelegtek egyházi és civil szerveze tek képviselői nemzeti imánk szerzője előtt. Délután a Szentlélek Plébánia Merk Mihály terme a Hajnal akar lenni népdaléneklési verseny megyei döntőjének hallgatósá gával telt meg. „Zenei anyanyelvünk megőrzése és továbbadása szent feladata minden magyar embernek” mondta megnyitó be szédé ben Merlás Ti bor plébános. Január 23-án a Harag György Társulat nagysikerű Hamvai Kornél: Márton partjelző előadását ünnepelte a közönség vastapssal, bizonyítva, hogy nyitott és igényli a jó mai színdarabokat és a jó előadásokat. Az Északi Színház báb együttesének Terülj-terülj asztalkám játéka, amely elsősorban gyermekek számára készült és szerzett nagy-nagy örömöt, a becsöppenő felnőtt közönség és a szakma elismerését is elnyerte. C. Tóth János tizenkét órásra terve zett rendhagyó történe lemórái tizenhárom órára sikeredtek. Az előadó egyénisége, közvetlen előadásmódja, különleges, a megszokottól és a szabványtól eltérő történelem szemlélete telt házat vonzott a Kölcsey Ferenc Főgim názium előadótermébe reggel 8 órá tól 21 óráig. Alig volt hallgató, aki megelége dett egy órával, sőt ha tan mind a tizenhárom órát vé gighallgatták. Mégis a legnagyobb dicséretnek azt számíthatjuk, hogy a diákok többsége egy betervezett óra helyett 3-4 órán át hallgatták C. Tóth János előadását és szerették – saját vallomásaik szerint pülésről településre, utcáról utcá ra, házról házra és embertől em berig el kell jutni, és hirdetni kell a magyar nemzet hozzájárulását az emberiség szellemi és lelki gyarapodásához. Vé gül megtudhat tuk a könyvbemutató alkalmá ból, hogy az MVSZ fontolóra veszi egy újabb népszavazás kezdeményezését a magyar milliók által várt állampolgárság ügyében. Erre esküt tettek az MVSZ el nökségének tagjai a Szent Korona előtt, viszont az aktusról a filmet nem lát hatta a közönség műszaki hiba miatt. Közben röviden ismertette a Honlevél című folyóiratot, amelyet a Világszövetség ad ki, valamint a Honlevél nevű igazolványt, amit szintén a Világszövetségnél igényelhet minden magyar. „A Honlevél olyan, mint egy útlevél, csak az útlevél elereszt, a Honlevél

2006. március

meg a történelmet. A tudománynépszerűsítés és a rekordok könyvébe kívánkozó esemény tanúsága, hogy van ilyenre igény és folytatni kell. Január 27-én pénteken a Szatmárnémeti – Németi református templom gyülekezeti termében Sipos Miklós esperes köszöntötte az egybegyűlteket, majd Mohos Nagy Éva és Miske Lász ló debreceni művészek Rendületlenül című zenés irodalmi összeállításával indult A Magyar Kultúra Hete Szatmárnémeti 2006. rendezvénysorozat hétvégi nagyon gaz dag programja. A közel egy órás nagysikerű össze állítás után Birinyi József a KÓTA társelnöke, a népművé szet mestere nyitotta meg A zenei anyanyelv és ha gyomá nyaink ápolásá nak lehetőségei, feladatai a 21. században című tanácskozást, melynek nyitóelőadója a Hajnal akar lenni népdaléneklé si verseny egyik védnöke Pomogáts Béla, az Anyanyelvi Konferenci elnöke volt. Az előadók sorában ta láljuk Birinyi Józsefet, Csirák Csabát, Fejér Kálmánt, Guttaman Mi hályt, Olsvai Im rét, Végh Béla Balázst. A tanácskozás anyagát a Nyelvünk és Kultúránk folyóirat teszi közé. Január 28-án, szombaton három helyszínen zajlottak az események. A Németi templom gyülekezeti termében folytatódott az előző napi tanácskozás. Szóba került a kereskedelmi rádiózás és televíziózás ízlést, kultúránkat, hagyományainkat bomlasztó kártékony hatása. A délelőtti műsor utolsó eseménye a Bartók évforduló alkalmával bemutatott Eltől tőlem már minden című Birinyi József film vetítése volt. Délutántól a Dinu Lipatti Filharmónia a különböző magyar néprajzi tájegységek népvi seletétől és dala itól pompázott. Megkezdődött a XV. Hajnal akar lenni népdaléneklési verseny. Szombaton este Merlás Tibor a Szentlélek templom plébánosa üdvözölte a filmvetítésre és táncházra érkezett vendégeket. Birinyi József Járjad lábam című filmjének le vetítése után a Merk Mihály teremben hajna li kettőig folyt a táncház az Egri Gajdos Együttes (Magyarország) muzsikájára. Az énekverseny szombat délutáni és vasárnap délelőtti döntője után félő volt, hogy az esti gálára kimerül Szatmárnémeti értelmisége és kongó terem előtt kerül sor a Hajnal akar lenni népdaléneklési verseny gálájára, amely egyben a Magyar Kultúra Hete Szatmárnémeti 2006. rendezvénysorozat ünnepélyes lezárása is. Nem így történt! A C. Tóth János ve zette gálaműsor nagy érdeklődésre tartott számot. Birinyi József Síppal, dobbal című interaktív közös énekléssel, ze néléssel zajló műsora közben felléptek a Hajnal akar lenni népdaléneklési verseny legjobbjai: Kiss-Iván Ágnes, Érsek Csaba Sándor, Kulcsár Annamária, Berta Ale xandra és a má sodik Hajnal akar lenni verseny győz tese Bárdosi Ildikó valamint Szabóné Nagy Annamária és Inoka Győző. “Népdalainkban egyszerre van jelen a kultúránk alapját je lentő anyanyelv, a költészet, a ritmus, a zene, a tánc, száz és ezer éves hagyományaink, szokásaink. Gyermekjáték dala ink, kiolvasóink, párosítóink, mulatósaink, siratóink, balladáink, históriás és egyházi népénekeink magukban hordoz zák az élet nagy pillana tait, nemzeti sorsfordulóink dicső és gyászos emlékeit. Ezekből a gyöngyszemekből fűztek össze több skalárisra va lót az esti gálaműsor szereplői” mondta C. Tóth János bevezetőjében. Ünne pelt az egész terem, a közönség pedig megpróbálta tapsaival megköszönni mindazt, a mivel csak a legkülönlegesebb pillanataiban ajándékozza meg az em bert az élet.

-

Csirák Csaba

összeköt” – jellemezte a kis zöld igazolvány lényegét Patrubány, utalva arra, hogy sok magyar állampol gár kérte a népszavazást követően, hogy adjanak nekik valamilyen igazolást arról, hogy ők igennel szavaztak. Ebből a kez deményezésből született az igazol vány, amely jár a világon bárhol élő magyar embernek. Az előadást követően dedikálta kötetét Patrubány Miklós, akit szinte lerohantak a szalontaiak köszönetnyilvánításukkal, amiért a világ magyarságának ügyét egyenesen és gerincesen felvállalja. A város vezetősége testületileg távolmaradt a rendezvénytől. Fenti eseményt több hasonló követte Erdély számos városá ban.

-

Papp Gy. Attila

24

Erdé l y i K ö rkép

EKOSZ - EMTE

Déva nincs is olyan messze „Minden magyar felelős minden magyarért. (Szabó Dezső) 2005. decem ber 23.-ának estéje van. Erdélyben. Déván vagyok ba rátommal és munkatársammal, Magdival, a dévai árvaház Szent Ferenc kolostora esti mi séjén. Már két nap óta itt vagyunk, várva a kedvező alkalmat, hogy átadhassuk az összegyűlt gyerekeknek a de cember 5.-én gyűjtött adományt. Tele van a templom gyerekekkel. Épp betle hemi já tékot mutatnak be az oltár előtt. Én az utolsó sorban állok. Előttem a szőke hajú Eszter, egy cigányfiú vállán, bé késen játszadozik. Hosszúra nyúlt már az előadás, mert a Duna Tv jelenlévő kamerái miatt már többször is be kellett mutatniuk a gyerekeknek a játékot, hogy jól sikerüljön a felvétel. Eszter az az albínó magyar kislány, akit Magyarországon szültek meg, de mivel édesanyja erdélyi, a magyar hatósá gok nem is olyan régen visszadobták Romá niába. Végül a román ál lam megkönyörülve a kislányon, aki csak magyarul beszél, és nem tud románul, Böjte Csabáéknak adta át gondozásra, de mindenféle papírok nélkül. Pedig a kislány erősen kancsalít, így több orvosi beavatkozásra, szemműtétre is szüksége lenne. Most a napokban már több százan vannak a Szent Fe renc Alapítvány köz pontjában, itt Déván. Az egész alapítvány 800 gyermekről gondoskodik. A templomban is békességgel várják a gyerekek a mise utáni előadás végét. A hosszú várakozást többször is Csaba testvér humora oldja fel, enyhíti a lassan két órája tartó alkalom lelki fe szültségét. Pedig a gye rekek már nagyon várják az esti „angyalkázást”, ahol majd mindenki kap egy kis csomagot. Mégis furcsa érzésem van itt a templomban. Látva a gyerekeket, akik között sok az árva, de ugyanúgy vannak itt szegény, lecsúszott sorsú szülők gyermekei is. És tudva azt, amit Kolozsvári Tibor, az intézet igazgatója is elmondott már nekünk, hogy bármikor meg tudnák há romszorozni a nyolcszáz fős létszámot, ha csak a mennyisé get néz nék. Ezek majdnem mind ma gyar gyermekek. Olya nok, akik nevelőszülőkkel élik itt az életüket. Általában tízesével egy-egy háromszobás la kásban, amit az ottani lakótele pen vásárolt meg az alapítvány részére Csaba testvér. A nevelőszülők fél hatkor, a gyerekek hatkor kelnek, és indulnak az iskolába. Délután hazajönnek egy kis játékra, utána újból a tanulás. Sokaknak pedig estig kell gyakorolni. Sok a nehezen ta nuló gyerek. Van olyan, aki nyolcadikos, de még mindig az olvasást kell neki oktatni. Ezen persze nem lehet csodálkozni, mivel itt olyan gyerekek vannak, akik mind hátrányos helyzetűek. Valamennyien különböző, de nehéz sorból jöttek. Többek között Vajdahunyadról, ahol mine kután megszűnt a gyár, és szél nek eresztették a munkásokat, az em berek a lakótelepeken alig tudnak megélni a munkák hiányában. Ezért a volt vasgyárat bontják szét és adják el kilónként, amiből persze alig van valamicske pénz. Fűtés nincsen, mivel a gyárból volt a melegvíz, a víz újrahasznosítása által, központilag. De a gyár megszűntével a melegvíz is megszűnt. A fűtőtesteket több lakásban is lesze relték már, és eladták ócskavasként, hogy abból is legyen egy kis pénz. A gázt, villanyt is már több helyen kikapcsolták a tartozások miatt. Míg Vajdahunyadot a sűrű szmog jellemezte a nyolcvanas években, mára ettől már nem kell tartani, a kohó teljesen leállt. Sokan vannak itt Déván más vidékekről is, hasonlóan hátrányos helyzetből. Árvák és szegénysorúak, akik csak ünnepekkor mennek haza (már akinek van ott hona). Ekkor megpróbálnak szüleik összeka parni nekik va lami sze gényes ételt is. Bizony, elkél a segítség itt Déván. Mégis Isten különleges módon támogatja, bíztatja Csaba testvért, aki szinte egymaga viszi a vállán az egész alapít ványt. Azért sokan igyekeznek segíte ni. Mi is találkoztunk egy kisebb családdal, akik beugrottak ide, mielőtt még tovább mentek volna a csángókhoz „szilvesz terezni”, azaz hogy magyar nyelvű tankönyveket vigyenek a magyar nyelv oktatásának elmélyítésére. Re zes Molnár Hildáék egy neves budai nyelviskola támogatásával jöttek errefelé. Itt van a Duna Tv is, amely a karácsonyi ünnepek alatt többször is élőben közvetít majd Déváról.

Érzik is sokan a felelősségteljes magyar emberek közül, hogy nagy a szükség, és segítenek, ahol épp tudnak. Mégis, folyama tosan komoly hiányok vannak, melyek még betöltésre várnak. Így olyan nevelőkre, gondozókra is szükség lenne (a további pénzadományokon túl), akik vállalnának az életükből egy évet, hogy itt eltöltenék az alapít ványnál, és ezt a nehéz, de gyönyörű munkát vinnék tovább, amit a gye rekek gondozá sa, a rájuk való vigyázás jelent. Ezek a gyerekek nem is akármilye nek. Ta lán a legjellem zőbb, amit el lehet mondani róluk, hogy szelídek. Mindig előre köszönnek, már méterekkel az emberek előtt. „-Csókolom bácsi!” - vagy: „-Jó napot kívánok!” Nagyon érdeklődőek: „- Honnan tetszettek jönni?” Sokukon látszik a szeretetéhség. Egy-egy jó szóért koldulnak. Olyanok, mint mi vagyunk, felnőttek, akiknek egy-egy jó szót is be kell gyűjtenünk naponta, hogy tudjuk tovább vinni ma gunkat, máról holnapra. Ahogy itt ál lok a templomban, és nézem a mise utáni betlehemet, különféle érzések kavarognak bennem. Eddig nem igazán ér tettem, amikor hallottam, hogy akik itt, Déván jártak, például a motorosok nyáron, azok közül miért mondták többen, hogy a szí vüket itt hagyták, ezen a helyen. Most már értem. Az emberek általában el futnának a szegénységtől, a nehéz körülményektől, amiket mi kilátástalanságnak mondanánk. Én is így vagyok ezzel alapvetően. El futnék, elmenekülnék onnan, ahol a nehézségek, a megpróbáltatások, a ke mény harcok várnak rám. Nincs Déva olyan messze, ötlik fel bennem. Ötszáz valahány kilométer körül-belül. 250 a hatá rig Pesttől, és mégannyi tovább. Fél nap. Hét óra megjárni az utat, ha simán átérünk a hatá ron. Egy órás pihenővel 8 óra. Ha hat kor indul az ember, dél után kettő körül már itt is van. Az egész környék árulkodik arról, hogy a kommunizmus szegénységét itt sem sikerült még legyőzni. Lepusztult falak. Szegényes, koszos utcák mindenfelé a városban. Tipikus közép-kelet-európai szocialista állapotok. Megcsodál tuk a magos Déva várát is. A modern siklót ugyan idén június 3.-án (még véletlenül sem 4.-én) át adták a várba lá togatóknak, de arra már nincs pénz, hogy a kívül még álló várfala kat és a belül már leomlott vá rat rekonstruálják. S jaj, mit tettek vele, -sóhajtozunk, amikor megnézzük a Dávid Ferenc unitárius mártír sírját takaró belső fal maradványokat. „Vár állott, most kőhalom, kedv s öröm röpkedtek”- jut eszünkbe, ahogy a lepusztult falak mentén járkálunk a mindenféle nyelven (csak magyarul nem) kiírt út baigazító tábla mellett. Itt csak a kóbor kutyákból nincs hiány, mint ahogy egész Erdély területén sem. Félnapi utazásra va gyunk Budapesttől Dé ván, - gondolkozom tovább. Fél napra a szegénységtől. Fél napra a nehézségektől, a nehéz élethelyzetektől. Fél napra attól, ahol az emberek az alapvető szükségleteikben szenvednek hiányt. Fél napra attól, ahol segítenünk kellene a hátrányos helyzetű magyar gyerekeken, úgy ahogy tudunk. Ugyan Déván nem kérnek adományt, de elfogadnak. Ha valaki segí teni akar, az tud. Ha kérdezik, megmondják, mire van szükség. Déva nincs is olyan messze. Déva itt van belül a magyar emberek szívében.

- Kocsis Imre, a Lelkiismeret’88 egyesület elnöke A Dévai Otthon elérhetőségei:

â â â â

www.devaigyerekek.hu/ vagy írjon géplevelet a következő címekre: [email protected] - általános ügyekben [email protected] - keresztszülõi kapcsolatra jelentkezéskor [email protected] - alapítványunk elnökének [email protected] - dévai munkatársainknak, Csaba testvérnek [email protected] - Csaba testvér személyes géplevél

Átalvető

EKOSZ - EMTE

Erdé l y i K ö rkép

25

Hír 2005 decemberében Sepsiszentgyörgyről: Letették a harmadik ortodox templom alapkövét (forrás: Erdély Ma) A csendőrkaszárnya mellett letették az alapkövét a harmadik sepsiszentgyörgyi ortodox templomnak, az építkezéshez jövő évben fognak hozzá. A telket a megyeszékhelyi önkormányzat több éve kiszakította, és ingyenes használatra az ortodox egyháznak adta át, a templom építésének azonban az előírt kétéves határidőn belül nem kezdett neki a román állami egyház. Az önkormányzat ennek ellenére nem hatálytalanította a telekodaadásról szóló határozatát, holott a terület iránt időközben egy befektető is érdeklődött(…) Az ortodoxoknak Sepsiszentgyörgyön három gyülekezetük van: a Váradi József utcai, egykori görögkeleti templomban, a városközponti katedrálisban pedig kettő. A 2002-es népszámlálás adatai szerint a város 61.512 fős lakosságából 14.131-en vallották magukat román nemzetiségűnek.

Befele síró küzdelem Állunk Sepsi főterén. Hűvös szél verdesi megfáradt arcunkat. Porladunk testvé reim, miként a magányos kőszikla. Sepsi szentgyörgy tapsterén téblábolunk. Azt hittem, a Székely Nemzeti Múzeum, a Székely Mikó Kol légium és a „Lészen ágyú!” vá rosába érkeztem. Ehhez ké pest alig-alig hallok ehelyt székely-magyar beszédet. A csípős idegen szél nemcsak arcomat, lel kemet is csapkodja ke ményen. Ezek után hiába vár Benedek Elek egészala kos szobra a Megyei Könyvtár előcsarnokában. Elek apó jóságos arca képtelen visszalopni szívembe a régmúlt, dicső időket. A Gábor Áron terem ablakain behulló halvány fények egy cseppet helyre billentenek. A „Lészen ágyú!” szelleme lassan melengetni kezd. Itt, ezen a helyen gyűltek már össze reményt vesztett és újra megtalált székely-magyar embe rek. Jó százötven esztendővel ezelőtt. Hogy gerincüket kiegyene sítsék. S megpróbálják helyrehozni azt, amit mások gyáván elrontot tak. Hogy bátorságot öntsenek egymásba és a székelységbe. Állunk Sepsi főterén. Cudar keleti szél csapkodja meg sorsedzett arcunkat. Porladunk testvéreim, miként a kőszikla. Jók ezek a gerincegyenesítő gyakorlatok. Nem akarunk olyanokká lenni, miként azok, akik képtelenek már szabadon járni. Akik immár önként dugják be vékony nyakukat a betolakodók hit vány jármaiba. Fontos funkci ókért, fényes Júdás-pénzekért vagy az elnyomók asztaláról lehul lajtott apró morzsákért cserébe. Egy ilyen tányérnyaló oktatott ki nemrég engem. Még idejövetelem előtt. Azt mondta, székely őseit aljasul elárulva, hogy nem kell székely területi autonómia. Mert mi lesz akkor a szórványban élőkkel? És ez a nyúlvány a ma gyar egypárt vá rosi tanácsosa. Helyes, mondtam neki. Akkor hamar fel kell számolni Dél-Tirolban, Katalóniában és Baszkföldön az autonómiát. Mert mi lesz azokkal a dél-tiroliakkal, katalánokkal vagy baszkokkal, akik szórványban élnek. Szemforgató időhúzás ez, tanácstalan úr! Szerencsére Gábor Áron termébe nem ilyen nyúlvány emberek gyülekeztek. Hanem azok a székely-magyarok, akik megunták már az öngyilkos alkudozást. És a velencei kalmárnak kiképzett Markó társaságát. És nem kérik az általa vöröslő fejjel, nyüszítve követelt, semmire se jó kisebbség-törvényt. A székelyek euthanáziáját. Mert a székely önrendelkezés nem le het vásári alku tárgya. És a több mint ezeréves történelmi múlttal rendelkező, szálláshelyet teremtő és azt védelmező székely népnek nem lehet a végtelenségig azt mondani, hogy várjon. Mert most nem kedvező a helyzet. Mert éppen most sért jük megint a ránk telepedők nemzeti érzékenységét. Miközben pi masz ve zéreink kézen fogva, kis lépé sekben visznek a sír felé bennünket. Ki kellett végre mondani. És kimondatott. Itt nem lesz Koszovó. De lenni kell székely terüle ti önrendelke zésnek. Ha kell nemzetközi megfigyeléssel. Majd utcai tüntetéssel. Mert csak magunkra számítha tunk,

2006. március

mondták a szónokok közül többen. Azért is: ott kell lennünk jövő év március 15-én Székelyudvarhelyen. Autonómia-követelésünkkel. És mindenre elszánt lelkületünkkel. Hisz nekünk is jár az, ami jut Belgium németjeinek, Spanyolhon kata lánjainak, Svájc rétorománjainak. Pedig ez utóbbiak alig 0,7 száza lékban élnek Tell Vilmos hazájában. Nyelvük mégis az állam negyedik hivatalos nyelve.S a tőlünk keletre élő gagauzok is önrendelkeztek. Hiába elmaradottabbak, hiába nem élnek nyugati demokráciában, hiába kisebbek. Ki egyenesedtek. Állunk Sepsi főterén. Velőkig ható szél verdes. Tőlünk né hány méterre a park közepe táján csillagtalan oszlop álldogál. Leverték már róla a veres csillagot. S mi porladunk testvé reim, mégis. Miként a szikla. Mire vá runk? Hogy egy másik unió se gítsen? Tennünk kell valamit. Sürgősen. Soraink ócs ka csontfésű vásott fogaiként ritkul nak. A taxisofőr világosít fel. Mi ért csodálkozom azon, hogy Há romszék fővárosában alig hallok magyar beszédet ezen az árva hétvégén? Ezek a jött-ment gyökér nélküliek már 35 százalékot is kitesznek a településen. És szí vósan tevékenykednek. Most is éppen valami fesztiválra készülődnek. Özönlenek zajosan, szinte tünte tően, felhívva magukra a figyelmet. A Vitéz Mihályék idegen szoborcsoportja felé. Tarka ruhákban, csi lingelő nadrágjaikkal meghódítják a tapsteret. És az őket vigyorogva váró, mokány rendőrökkel karöltve ünneplik az új anyaföldet. Nagyvárad, Kolozsvár, Marosvásárhely. Sorra mind elesett. Sepsiszentgyörgy, vajon te következel? Ezek lennének azok a híres, pragmatikus aprócska lépések? Amelyekre oly büszkék a minket félrevezető hiper-egységesek. Akik most se ve szik szájukra a területi autonómiát. Most se, amikor immáron tőlünk nyugatra, délre, északra sőt keletre is felegyenesedtek. A ge rincesek. Állunk Háromszék fővárosának terén. Szégyen-szellő verdesi arcunkat. Saját véreink helyett ég megint a képünk. Azok helyett, akik gátlástalanul vásárra vitték a bőrünket. És a Júdás-pénzekért cserébe árulgatják újra a székely területi önrendelkezést. Marosszéki, Nyárádmelléki s Gyergyó-medencei közös bánatunk bújik össze. Pedig mi hárman tettünk valamit a megmaradásért. Hirte lenjében össze is számolom, hogy családjainkban összesen tizenegy székely-magyar gyermek vesel kedik neki a jövőnek. Csak magunkra számíthatunk, cseng vissza fülembe székely testvéreim üze nete. És az álta lunk nemzett és öröm mel felnevelt gyermekeinkre, teszem hozzá, csak úgy né magamnak. Mert csak általuk népesíthetjük be és tarthatjuk meg ezt a szép földet. A találkozó záróakkordjaként előbb a székely himnuszt énekeltük el. Még azért is! És azután a ma gyart. Uram, ha jolj le imánkra és védd meg ősi székely törzsemet! Hisz általa Erdélyt is véded. Mely mindörökké pajzsa a ma gyar nemzetnek.

-

Csíki Sándor

26

Az EKOSZ története

EKOSZ - EMTE

Az Erdélyi Körök Országos Szövetsége idén üli megalapításának 15. évfordulóját. Ebből az alkalomból Szakács Attila, aki az EKOSZ megalapításában oroszlánrészt vállalt, majd a szövetség alelnöke volt éveken át, kezdeményezte az EKOSZ történetének összefoglalását és közreadását, vállalva egyben az első rész megírását is. Mint írja: nem akármilyen időszak volt ez a 15 év, hiszen szülőföldünk, befogadó hazánk, Európa és a világ történelmében egyaránt rendkívüli események történtek. A latin mondásnak megfelelően hozzátehetjük, hogy a változó időkkel együtt változtunk mi is, egyénekként és közösségként egyaránt. A tagszervezetek, azok tagsága, minden áttelepült, de az összmagyarság számára is hasznos lehet tehát egy ilyen összefoglaló, hiszen a részközösségek sorsa határozza meg végül is a nagyobb közösség, a nemzet sorsának alakulását. Az alábbiakban az első részt közöljük.

Az Erdélyi Körök Országos Szövetségének 15 éves története - I. rész Az 1980-as évek második felében Ceausescu Romániájában nemcsak a gazdasági helyzet romlott drasztikusan, de a kommunista rendszer egyre inkább nacionalista dikta túrába torkollt, melynek fő jellemzőjévé vált a nem zetiségekkel, esősorban a magyarokkal szembeni intolerancia. Egyébként a nacionalizmus, a mindenek fölötti nem zeti elkötelezettség nem volt új jelenség a román kom munisták körében. A mindenkori vezetők, az illegalitástól kezdődően Gheorghiu Dejtől Ceausescuig - ellentétben a mindenkori magyarországi kommunistákkal, egy pillanatra sem felejtették el, hogy ők elsősorban románok és csak másodsorban kommunisták. A magyarországi utódpárt megsértődött, amikor Orbán Viktor egy nyilvánvaló igazságot olva sott a fe jükre, mely sze rint a magyar baloldal, amikor lehetősége volt rá, mindig rárontott saját nemzetére. Ez törté nelmi tény és szomorú, hogy kizárólag magyar sajá tosság, ami nem lelhe tő fel egyetlen környező, volt kommunista ország esetében sem. A románok, ugyanúgy, mint a szlovákok, szerbek, vagy ukrá nok, mindig ismerték és képviselték nemzetük érdekeit a kommunizmus idején is. Ami új a román kom munizmus utolsó évtizedeiben, az a leplezetlen nacionalista ideológia állampoli tikai szintre emelése, a dákó-román elmélet magasztalása, a 2500 éves románság frazeológiájának hivatalos hirdetése. Ez a változás érezhetővé vált mind a politikai, mind a gazdasági-társadalmi élet minden területén. Sorozatban távolították el a magyarokat az állam appará tusból, rendőrségből, szekuritátéból, és általában minden jelentős pozicióból. Az élet minden területén érezhe tő nyomás óhatatlanul azt sugallta ill. bizonyí totta, hogy abban az országban magyar embernek, bármennyire tehetséges is, nincs esélye a felemelkedésre. Ilyen körülmények között érthető, hogy egyre több erdélyi magyarban merült fel a menekülés, a kivándorlás gondolata, főként akkor, ha az általános elnyomás sok esetben nyílt vagy burkolt fe nyege téssel párosult. . Már 1987-től kezdődően emelkedett, majd 88-89-ben többszörösére ugrott a Magyarországon maradók, a zöldhatáron érkezők, ill. a hi vatalosan áttelepülők száma. Szegeden a különböző úton-módon érke ző menekültek már 1988-tól a felsővárosi római ka tolikus plébánián találtak megértő és segítőkész fogadtatásra. Minden vasárnap az ősi templom ban együtt vet tünk részt az ünnepi szentmisén, melynek vé gén minden alkalommal meghatottan énekeltük a Székely Himnuszt, erdélyiek és szegediek együtt. Mondanom sem kell, hogy akkor még erős és általános volt az empátia velünk szemben, nagyon sok szeretetben és segítségben volt részünk. Vasárnap délutánonként az egyetem klubjában, a „JATE-klubban” találkoztunk, ismerkedtünk és ízlelgettük, mit is

jelent végre szabadon beszélni. A kime rítő beszélgetések során hamarosan, még 1988-ban felmerült az önszerveződés gondolata. Végül megszületett a döntés és 1988 szeptemberében, el sőként az or szágban, megalakult a Szegedi Erdélyi Kör. Et től kezdve rendezet tebbé vált a tevé kenység, miköz ben folyamatosan nőtt a résztvevők, a tagok száma. Nem sokára újabb menekült-egyesületekről, erdélyi körök megalakulásáról jöttek hírek az ország más városai ból is, így Buda pest ről, Győrből, Debrecenből és más helységekből. Megpróbáltunk kapcsola tot teremteni a társ-szervezetekkel, de nagyon nehéz kesen haladtunk, tájékozatlanok voltunk, ugyanakkor hiányoztak alapvető eszközeink, még telefonunk sem volt. 1990-ben megpróbáltunk összehoz ni egy találkozót. Jómagam is részt vettem egy ilyen megbe szélésen Buda pesten., de nem sikerült konkrét eredményt elérni. Végül 1990 te lén döntöttünk: magunkra vállaljuk egy országos értekezlet megszervezését Szegeden. Kitűztük az időpontot: 1991 február 9-10. Meghívókat készítettünk és megküldtük minden, általunk ismert erdélyi egyesületnek. Kemény hideggel és nagy hóval érkezett el a február 9. A rossz útviszonyok miatt sokan nem érkeztek meg, így pl. a salgótarjáni barátaink sem. A mostoha időjárási körülmények ellenére is megtelt a Victor Hugo utcai tisztiklub nagyterme. A jelenlévők számbavételénél 15 egyesüle tet ill. szerveződést regisztrálhattunk, mindeniket 2-3 kül dött képviselte. Küldöttek érkeztek Esz tergomból, Miskolcról, Békéscsabáról, Hódmezővásárhelyről, Győrből, Röszkéről, Kis telekről, Sándorfalváról, Ruzsáról, Debrecenből, Nyíregyházáról, Sopronból, Budapestről, ahonnan három erdélyi egyesület képviselői jöttek el. Népes küldött séggel képviseltette magát a te mesvári és a nagyváradi RMDSZ is. Az értekezlet munká latait Gyulai Endre me gyéspüspök üdvözlő szavai nyitották meg. A Szegedi Erdélyi Kör ne vében elmondott vi taindító beszédemben javaslatot tettem arra vonatkozóan, hogy ténylegesen működő fóruma, érdekképviseleti szerve legyen a mintegy 50 ezer erdélyi menekültnek, Erdélyi Körök Országos Szövetsége néven. Az értekezlet első napja a nagyszámú küldött és meghívott felszólalásá val telt el, melyek a menekültek sokrétű problémáit, valamint az erdélyi helyzetet, Erdéllyel való kapcsolatainkat taglal ták. Másnap, február 10-én, kiértékelve az előző nap vitáit, az értekezlet - miután több javaslat is felmerült az elne vezésre - egyhangúlag szavazta meg az Erdélyi Körök Orszá gos Szövetségének (EKOSZ) megalakulását.

-

Szakács At tila

Részletek Szakács Attila vitaindító beszédéből A Sze gedi Erdélyi Kör vezetőségében több mint egy éve megfogalmaztuk az igényt, hogy a menekültsorsba kényszerített, Magyarországon élő erdélyieknek (és nem csak az erdélyieknek) le gyen végre egy ténylegesen működő országos fóruma, hatékony képviseleti szerve, hogy tudjunk egymásról, ál landó kapcsolatot tartsunk, se gítsük egymást, ugyanakkor hasznára legyünk Magyarországnak, a magyar nemzetnek és nem utolsó sorban otthonmaradt testvéreinknek (…) Elgondolásunk szerint az erdélyi körök vagy csoportosulások között semmiféle különbségtételt vagy rangsorolást nem te-

szünk, sem taglétszámra, sem poltikai orientációra tekintettel. Mindeniküket hozzátartozónak érezzük és szeretettel fogadjuk a megalakuló országos szövetség ke retében, amelynek éppen az lesz a szerepe, hogy a különféle jelle gű és felfogású csoportok vé leményét, érdekeit kifejezze és egyeztesse. A továbbiakban arról szeretnék beszélni, mi ( …) a tulajdonképpeni célunk. 1. El sősorban tisztázni saját helyzetünket. Ne mások magyarázzák és határozzák meg, kik vagyunk, miért vagyunk Magyaror -

Átalvető

EKOSZ - EMTE

Az EKOSZ története

szágon (…) kijelentjük (…) mindannyi an politikai me nekülteknek tekintjük magunkat, aki ket belekényszerítettek az egyáltalán nem irigylésre méltó menekültsorsba. Hangsúlyosan érvényes ez azokra, akik 1989. decem ber 22-e előtt érkeztünk, de sajnos alkalmazni kell azokra is, akik 1990 folyamán jöttek át. Azért sajnos, mert még mindig olyan helyzet van Romániá ban, ami menekülésre készte ti az embereket. Annak ellené re, hogy itt vagyunk és egyelőre itt aka runk otthont teremteni, elsza kíthatatlan szá lakkal kötődünk szülőföldünkhöz; lelkünkben él a hazaté rés vágya (…) Ezért mondjuk Tamási Áron szava ival a ha tár mindkét oldalán élőknek: Jussunkat ne vi tassátok! E kettős kötődés feszültsége meghatározza, végigkíséri egész éle tünket. Enyhülést, megnyugvást csak a térség várva várt de mokratikus átalakulása, a határok remélt átjárhatósá ga, az egyesült Európa megteremtésének távlata hozhat számunkra. 2. Állást kell foglalnunk a beilleszkedés gondjaival kapcsolatosan. (…) Arra törekszünk, hogy teljes jogú és szavú polgárai legyünk ennek az országnak. Sem miképpen sem akarunk másodrendű polgárok maradni; a kisebbségi sorsból bőven volt részünk (…) Mindenképpen lépéshátrányban vagyunk a magyarországiakkal szemben, gyakorlatilag az élet minden területén, nem utolsó sorban anyagi szempontból is. Ugyanakkor részt akarunk venni a poli tikai és gazdasági rendszervál tásban (…) Közöttünk sincs ke vesebb vállalkozó szellemű ember, mint az átlagmagyarok között (…) Ehhez azonban anyagi alapra, tőkére van szükség, amivel mi nem rendelke zünk. Itt érződik igazán az említett lépéshátrány, amelyet kiegyenlíte ni csak egy kedvezményes hitelkerettel, ill. alapítvánnyal lehetne, a most induló egzisztencia hitel részeként… 3. …A Szülőföldünk kel, ill. Romániával való kap csolatok kiépítése (…) Ez nemcsak nekünk, hanem Magyarországnak, az erdé lyi magyarságnak, de a román népnek is jól felfogott érdeke…Azt az egyöntetű véleményt alakítot tuk ki, hogy a gazdasági kapcsolatok kiépítése jelenleg a legjárhatóbb út. Ez az a terület, ami a legkevésbé vált ki különféle érzékenységeket vagy ellenszenvet (…) Kár volna nem kihasználni azt a helyzetismeretet és nyelvismeretet, amivel mi rendel kezünk ebben a térségben.

4. Egyértelműen hitet teszünk a demokratikus átalakulás mellett, a kommunista uralmi rendszer maradványainak felszámolásáért, egy európai jogrend megvalósításáért. Határozottan ke resztény, nemzeti alapon állunk. Sajátos helyze tünkből adódóan is össznemzeti érdekek szempont jából tekintjük az ország jelenle gi át alakulását, ezért támoga tunk minden kezdeményezést, amely a borúlátó, le fegyverző felfogásokkal szemben az optimista jövőbe tekintésre, a nemzet alapvető érde keit szolgáló összefogásra szólít fel. Ezért üdvözöljük és támogatjuk ( …) a Nemzeti Alapítványt. Nem örülünk annak, hogy a magyar sajtó agyonhallgatja ezt a nagy hor derejű kezdemé nyezést (...) nem értünk egyet azzal a bátortalan tapogatózással és pesszimizmussal, amellyel a világkiál lítás kérdését kezelik…az esemény új lendületet adhat az ország gaz dasági fejlődésének is. . Általában véve, minden nehézség ellenére hittel hi szem, hogy a magyarság elindult a fel emelkedés útján (…) Félre kel tennünk minden kishitűséget. Most összefogásra és nem utolsó sorban áldozat vállalásra van szükség (…) nehéz körülményeink ellenére sem akarjuk kivonni magunkat az ország gondjaiból, vállal juk a ránk háruló terheket. Reméljük, hogy a Magyarországon otthonra találó er délyiek (…) fris sítő, erősítő ha tással lesznek a reményt vesztett és számában vésze sen fogyatkozó magyarságra. A létre hozandó or szágos szövetségnek semmiképpen nem az a célja, hogy újabb gondokat okozzon Magyarországnak, a magyar kormánynak. Ellenkezőleg, meg vagyok győződve, hogy (…)hatha tós segítséget nyújt hatunk a magyar hatóságoknak a mene kültüggyel kapcsolatos kér dések ke zelésében, a szomszéd országokkal, ill. az ott élő magyarokkal való kapcsolattartásban. Befejezésül azt szeretném kérni minden erdélyi körtől, minden sorstárunktól, ápoljuk közösen az együvé tartozás érzé sét, segítsük egymást kölcsönösen, nyújtsunk egymásnak erkölcsi támaszt. Tegyünk meg mindent, hogy az Erdélyi Körök Országos Szövetsége igazi képviseleti szerve legyen minden sorstársunknak. Szeged, 1991. február 9.

Mi magyarok... 1. Tudjuk-e, hogy a 895-ös III. Honfoglalás idején, mintegy 500.000 magyar érkezik a Kárpát-medencébe, és ha összeha sonlítjuk ezt a számot a mai népességi adatokkal (16.000.000), akkor láthatjuk, hogy mi 1.100 év alatt a harmincszorosára növe kedtünk a magyarságság lélekszámát illetően? A mai Francia ország területén például a IX. században 7.000.000 ember élt és ma mindössze 58.000.000 embert lehet találni Frankhonban. Ez alig 8,5 szeres növekedést jelent. 2. Tudjuk-e, hogy a Honfogla lás idején Európában csak a görögöknek és a rómaiaknak volt írásbeliségük, és amikor mi megérke zünk a Kárpát- me dence területére, már kiforrott, kész, mintegy 1700 éves írásbeliséget hoztunk magunkkal? 3. Tudjuk-e, hogy az Ómagyar Mária-siralom szövegét mi még a mai napig értjük, hiszen szókincs ét mind a mai napig használ juk? Shakespeare drámáit a művelt angol már csak szótár segít ségével ké pes elolvasni, mivel annyit változott nyelvük az el múl 440 év során. A mienk megtartotta nyelvtanát és szókincs ét. Nem volt hajlandó belesimul ni, beleolvadni a nagy nyelvi forgatagba! 4. Tudjuk-e, hogy a Magyar Zenetudományi Intézet 200.000. magyar népdalt regisztrált, amelyből 100.000 már megjelent nyomtatás ban is? A 80 milliós Németországban összesen 6.000 (!) népdalt tudtak összegyűjteni. 5. Tudjuk-e, hogy a magyar mesevilág páratlan az egész világon? Európában nem ismerik a tündért, hetedhét országot, fanyüvőt, hétfejű sárkányt, még nyelvtani szinten sem. Nincs szavuk rá. 6. Tudjuk-e, hogy Európa nem ismerte a magyarok bejövetele előtt a hús megfőzésének módját? Nem ismerték a villát és a kanalat. Kézzel és késsel ették a sütött húst. Behoztuk a sajátos fűszere zési technikánkat, a darabolást, a fűszerekkel való össze főzést.

2006. március

27

Az édes, sós, savanyú, ke serű ízek mellé mi hoz tuk az erős ízt ételeinkben. 7. Tudjuk-e, hogy azért nem járnak tógában ma Európában az emberek, mert mi behoz tuk magunkkal a nadrágot, a zakót (kazak), a hosszú kabátot (kaftán). Amíg Európa saruban, csizmában, bocskorban járt addig, mi behoz tuk a háromne gyedes sarkos cipőt. Sőt még az alsó fehérnemű is általunk kerül a világnak erre a részé re. Gondoljuk csak meg, ma Skóciában, ha valaki igazán korhűen akar a skót népviseletbe felöltözni, akkor nem vesz alsónadrá got a kockás szoknya alá. 8. Tudjuk-e, hogy a Honfogla lás idején mi csodálatos növény és állatvilággal rendelkeztünk, amit magunkkal hoztunk a belső-ázsiai térségből? 9. Tudjuk-e, hogy az elmúlt időszakban sikerült a parlament által hivatalosan is nemzeti kinccsé tenni őshonos állatfa jaink nagy részét? A kilenc kutyafajtát, a három parlagi tyúkfajtát, a szilaj marhát, a három mangalicafajtát, a tincses kecskét és a galambjainkat. A szürke marhát sajnos az osztrá kok már levédték előttünk. Szégyen, hogy a mi politi kusa ink ezt szó nélkül hagyták. 10. Tudjuk-e, hogy a hollandok 400 éve termesztik a tulipánt, mi 3000 éve? Mégis őket hívják a tulipán hazájának. Az egyetlen európai tulipán fajtának, a Tulipa Hungaricának géncentruma a Kárpát-medencé ben van. 11. Tudjuk-e, hogy a világ második alkotmánya a miénk? Az első az iz landi 720-ból, a második pedig: Szent István király intelmei Imre herceghez. 12. Tudjuk-e, hogy a reneszánszt, mint művészeti stílust Ausztria és Németország tőlünk vette át? 13. Tudjuk-e, hogy az öntözé ses gazdálkodást és a vetésforgót is mi honosítottuk meg a világnak ezen a részén?

28

Memento

EKOSZ - EMTE

Mementóként ajánljuk az alábbi írást minden magyarországi magyar választópolgár figyelmébe!

Fájdalmas vajúdás Megkerülhetetlen az elszakított magya rok magyar állampolgár ságának ügye. A tavalyi december ötödike a történelemkönyvekbe sorsfordító dátumként fog bekerülni. Ez volt az a nap, amikor kitűnt, hány magyarországi magyar képes valóban magyarként gondolkodni. És ez volt az a nap, amikor az elszakított magyarok magyar állampolgárságá nak ügye immár a politikum számá ra is megkerülhetetlenül égető kérdéssé vált. A szellem kiszabadult a palackból. A vajúdás fájdalmas, a születés azonban gyönyörűséges lesz. Mert lesz, a szélsőséges magyargyűlölők, hungarofóbok minden ordítozása ellenére. A Gyurcsány-féle adminisztráció, önnön identitását meghatározandó, azzal kezdte „kormányzását”, hogy elszánt gyűlölettel tá madt rá a magyarságra. Mes sianisztikus dühvel tagadták a nemzeti új raegye sítést, szemenszedett hazugságokkal és rágalmakkal uszítottak a nemzetnek a jelenle gi hatá rokon kívül élő egyharmada ellen. Ez a magatar tás elfelejthetetlen és megbocsáthatatlan. Ezzel megvalósult a főbenjáró bűnök legsúlyosabbika, az aljas indokból bűnszövetségben, különös kegyetlenséggel elkövetett haza- és nemzetárulás minősített esete. A „Magyar” Szocialista Párt és a Szabad Demokraták Szövetsége testületileg, nyíltan megta gadta és elárulta a magyarságot. Az elszakított magyarok magyar állampolgárságának (mert erről van szó, nem kettős állampolgárságról, amije lehet bárki idegennek, sőt a magya rok ellen uszítók néme lyikének is van) helyreállítása ugyanis elsőrendű nemzeti feladat. Ez a lépés teremtheti meg a magyar nemzet közjogi egységét, amely feltéte le az egységes ma gyar politikai artikulációnak. Méltatlan dolog emellett gaz dasági vonatkozásokról, holmi anya gi ügyekről beszélni, de ha már valaki ezt teszi, akkor legalább a valóságról szóljon! Arról, hogy az elszakított magyarok magyar állampolgárságá nak helyreállítá sa nemhogy nem ró terhet a csonka-országi gazdaságra, de még esetleges áttelepülők ese tén is pluszbevételt jelent. Hiszen bármiféle szociális és egyéb juttatás kizárólag helyben lakáshoz és/vagy járulékfizetéshez kötött, márpedig e körülmé nyek önmagukban bevé telt jelentenek az államkasszának. Aki ennek ellenkezőjét állítja, az szándé kosan, rosszindulatból hazudik. Akik az elszakított magya rok magyar állampolgárságának helyre állítása ellen uszítottak, azok a nemzet politikai egysége mellett a csonka-országi államkassza plusz bevételei ellen is ágáltak. Te hát ha za- és nemzetárulók. Ezt megkérdőjelezhetetlen axiómaként kell rögzíteni. December ötödike sokkja elsőre bénítóan hatott a nemzeti újraegyesítésen dolgozó magyarokra. Különösen az elszakított országrészek magyarjainak fájt a Magyarok Világszövetsége által kezdeményezett népszavazás sikertelensége. Az ügy kapcsán egymáshoz képest homlok- egyenest ellentétes álláspontot képviselő két nagy politikai tábor különös módon roppant egységes volt abban a tekintetben, hogy a referendumot „rossz időpontban”, „felelőtlenül” kényszerítette ki a legnagyobb magyar civil szervezet. Sőt egyesek odáig mentek, hogy méltatlan és alaptalan vádakkal illették a Világszövetséget, román titkosszolgálati akciónak állítva be a népszavazást. Egyes politikai erők évek óta terjesztik azt a gyalázatos suttogó propagandát, mely szerint Patrubány Miklós, az MVSZ elnöke szekus ügynök volna. Természetesen e vádat soha senki egyetlen árva dokumentummal nem támasztotta még alá. Terjesztésének egyetlen oka, hogy ezelőtt öt évvel nem Boross Péter lett a Magyarok Világszövetségének elnöke. Tegyük fel csöndesen magunknak a kérdést, vajon jó elnöke lenne-e Boross Péter a Világszövetségnek? Vajon egy Boross vezette MVSZ-nek sikerült-e volna visszavonatni azt az Európai Unió intézményeiben terjesztett „országpropagandát”, amely történelmileg hiányos és a nemzeti önbecsülést sértő brosúra volt? Vajon egy Boross-féle MVSZ fontosnak tartotta-e volna Mario Alinei olasz nyelvésznek a magyar–etruszk nyelvrokonságról szóló munkáját lefordíttatni, kiadatni és Kolozsváron is bemutatni? A választ mindenki megadhatja magában, összevetve Patrubány Miklós és Boross Péter tevékenységét. Mindenkinek szíve joga ezért vagy azért nem szeretni Patrubány Miklóst, akinek nyilvánvalóan megvannak a maga emberi gyengeségei. De tisztességét és jó szándékát elvitatni senkinek nincs joga. A költségvetési támogatásától elütött MVSZ szegényen, rongyosan, a kényszerű takarékosság jegyében félhomályos székházzal is igen sokat tett a nemzeti újraegyesítésért. E sorok szerzője a tavalyi kampány során testközelből tapasztalhatta meg a Magyarok Világszövetsége elnökének szívósságát, fanatikus küzdeni tudását. És alázatát, amellyel az utolsó pillanatig kereste a kapcsolatot és a megértést a politikusokkal. Ami a felelőtlenség vádját illeti, emlékeztetnünk kell néhány tényre. Az első tény az, hogy az elszakított magyarok magyar állampolgár-

ságának ügye nem hirtelen hasraütés eredményeként vált az MVSZ központi témájává. A Világszövetség, a korábbi elnök közönye elle nére is, 1996 óta következe tesen munkálkodik e fontos közjogi aktus tető alá hozásán. E munkafolyamatot konferenciák, ha tástanulmányok, jogi és poli tikai konzultációk soroza ta kísérte. A kétez redik esztendőben az MVSZ kidolgozta a külhoni magyar állam polgárság intézményének tervezetét, ezt azonban a csonka-országi politikum lesöpörte az asztalról. A népszavazás csak egy eszköz mindezen kezdeményezé sek sorában. A politikusok szájhúzogatva azt mondják, egy ilyen kérdést az Országgyűlésben kell megvitatni. Ez így is van, a népszavazás pontosan ezt akarta kikényszeríteni. Akik fele lőtlenségről beszélnek, elfelejtik azt a tényt, hogy az Országgyűlésben az elszakított ma gyarok magyar állampolgársága 1990 óta nem volt téma. És azt se felejtsük el, hogy a Magya rok Világszövetsé ge aláírásgyűjtő íveit Orbán Viktor és Schmitt Pál is aláírta, nyilván tudva, hogy ez zel számos hívüknek követendő példát mutatnak. He lyesen tették egyébiránt. Mert bár a népszavazás az alacsony részvétel miatt nem bizonyult ügydöntőnek, egy év távolából megvizsgálva a hatását úgy véljük, egészé ben több a gyakorlati haszon, mint a lélektani kár. Az első pillanatban is lemérhető haszon kétségtelenül az volt, hogy kiderült, a csonka-országban másfélmillió ember képes igazán, felté telek nélkül egész nemzetben gondolkodni. Akárhogy forgatjuk a dolgot, ez az igazság. Mert persze ráfoghatjuk a magyarellenes uszító kampányra a tömeges távolmaradást, de ha a rágalomkampány ilyen hatást ér el, akkor arra kell következtetnünk, hogy „a nép” tökhülye és beszámíthatatlan, de legalábbis nem ismeri a tényeket, és mert nem is érdeklik, képtelen az önálló vé leményalkotásra. Akárhogy is, a továbblépéshez elengedhetetlenül szükséges volt a pőre igazsággal való szembe nézés. A történtekből más alkalmakra is érvényes következtetése ket le het levonni. A népszavazás gyakorlati haszna, hogy kimondva, kimondatlanul létrejött egyfajta nemzeti egység az elszakított magyarok magyar állampolgárságának ügyében. Kiderült ugyanis, hogy a Kárpát-medence magyar civil és politikai szervezetei, amelyek egyébként sokszor egymással is szemben állnak, egységesen felsorakoztak az ügy mellett. Még olyan, a megszálló hatalmakkal kollaboráló erők is, mint a Romániai Magyar Demokrata Szövetség vagy a Vajdasági Magyar Szövetség. Akár szívből, akár színből tették, a tény az, hogy odaálltak az ügy mellé, s azóta is kitartanak mellette. A másik oldalon, a luciferi tagadás oldalán kizárólag az MSZP és az SZDSZ található. Mindenki számára kitűnt tehát, hogy ez a két erő önként kirekeszti magát a nemzetből, szemben állva az alapvető nemzeti érdekekkel. Aképlet tehát az, hogy az MSZP és az SZDSZ szemben áll a nemzettel. A referendum legfontosabb gyakorlati haszna az, hogy maga az ügy, az elszakított magyarok magyar állampolgárságának helyreállítása immár megkerülhetetlen témája lett a közbeszédnek, a politikumnak. Olyannyira, hogy Sólyom László köztársasági elnök augusztus huszadikai ünnepi beszédében külön kitért rá. A népszavazás egy olyan kamikaze akció volt, amely gyűlölködő rágalomhadjáratot indított el a Magyarok Világszövetsége ellen, főleg balról. De a sokk után egy évvel, higgadtan elemezve a történteket arra a következtetésre kell jutnunk, hogy a hallgatás fala leomlott. Az elszakított magyarok magyar állampolgárságának helyreállítása immár feltartóztathatatlan. Mielőbbi kivitelezéséhez remélhe tőleg hamarosan a csonka-országi politikai feltételek is előállnak. A Fidesz Magyar Polgári Szövetségben a korábbi disszonáns hangok majdnem teljesen elnémultak, a párt elvetette a kockát, s felülvizsgálva korábbi ellentmondásos álláspontját, oda állt az elszakított magya rok ma gyar állampolgárságának helyreállítása mellé. Ha Orbán Viktor ismét kormányt alakíthat jövőre, történelmi lehetősége lesz ezen élet bevágóan fontos jogi lépés megtételé re. Ez mindjárt a kormányzás kez detén szinte felfoghatatlan felhajtóerőt adhat az egész nem zetnek. A Luciferek pedig mennek a pokolba, ahová valók. Ez a legfontosabb eredménye a ta valyi december ötödiké nek. Fájdalmas a vajúdás, de a gyermek meg fog születni. Szép lesz és egészséges. Úgy hívják majd, nemzeti újraegyesülés. Budapest, 2005. december 4.

-

Ágoston Ba lázs

Átalvető

EKOSZ - EMTE

Memento

29

Fohász az elhunytakért és az élőkért 2006. február 12. vasárnap 16:16 A há borúban sokan áldozták életüket. Add, Uram, hogy a régi Elhangzott: 2006. február 12-én Budapest elestének 61. évfordulóján, a II. világháború áldozatainak emlékművénél, a Turulnál, harcok ne szítsa nak új gyűlöletet. Oldja békévé feszültségeinket az emlékezés. Add meg nekünk a kiengesztelődés kegyelmét. a Böszörményi és Istenhegyi út találkozásánál. Fohászkodjunk azokért, akik nem tudnak fohászkodni, akik féFGF lelmeiket hangerővel és agresszivitással leplezik. Ne verd meg őket A helynek, ahol ma összejöttünk, fontos az üzene te. Fejhajtá- Urunk sa ját önzésük kínjaival, adj nekik békét és megnyugvást. Bosunk e szobor előtt jelzi: nem engedjük meg, hogy nem zeti jelképe- csáss meg azoknak, akik mások hitét gúnyolják, legyen szó a mohainket, ha gyományainkat bajkeverők, évtizedekkel ezelőtt le tűnt medánok prófétájáról, vagy a keresztény Miatyánk kiforgatott szöszélsőségesek ki sajátítsák. Ha egy csiga felmászik a rózsára és nyo- vegéről. mot hagy, nem vágjuk ki az egész tövet. Sajnáljuk, hogy néhány polTaníts meg, Uram, hogy ami rossz, azt rossznak lássuk, s észre gártársunkat zavarja a sokaknak oly kedves turulmadár. Számunkra vegyük, hogy valami nem válik jóvá attól, hogy van nála rosszabb. a turul nem ordas eszmék hordozója. Őstörténetünkre irányítja fiAdj bátorságot, hogy kimondjuk: a bűn az bűn, még akkor is, ha gyelmünket, amelyet tisztelünk, amelyre büsz kék vagyunk. Nem változtatunk csupán azért, mert valamikor habókos csoportok vele ma nálunk, mint egykor Szodomában és Gomorrában, divattá és akartak mások szívéhez férkőzni. A budai várban a Mátyás templom joggá emelik azt. Eközben segíts, hogy észleljük és eltá volítsuk szeakkor is Isten háza, ha annak idején a törökök profán célra hasz nál- münkből a gerendát, s ne kutakodjunk mások szálkái iránt. Távoztasd el tőlünk az igazságosztó bíráskodást, az ítélkezést, de segíts ták az épületét. hozzá, hogy soha ne bánjunk igazságtalanul senkivel. Sokan óvtak attól, hogy ma idejöjjek közétek. Miért ne tettem Taníts meg, Uram, hogy aki rossz, ha mégoly rosszat tesz is, a Te volna? Ne a gáncsoskodók irányítsák az ember életét! Mit tehet, aki meg nem értést, rosszindulatot tapasztal? Ha törekvéseit félre ma- teremtményed marad. gyarázzák, szavait kiforgatják, minden áron ellehetetlenítik? Ha Te pedig mindenkit szeretsz, és örök örömre hívsz. Segíts, hogy fel magára marad? Meg nem értve könnyű elkeseredni, s mondani: ismerjük képmásodat azokban is, akikben arcod már-már felismer jobb a békesség, s hagyjuk a közéletet másra. Hiba volna. Az em ber- hetetlenné torzult. Mentsd meg őket, hiszen nem tudják, hogy mit cselekszenek. nek ilyenkor elcsöndesednie kell. Engedd, Uram, hogy a sok fiatal életáldozat, amelyet egy gaz és Érezhetjük, amit Ady érzett: „Mikor elhagytak, mi kor a lelkem roskadoz va vittem, csöndesen és váratla nul átölelt az Isten.” Ebben gyalázatos háború köve telt tőlünk, megteremje a maga gyümölcsét. a csöndes, váratlan ölelésben a fohász az egyetlen válasz. Fohász- Hiszen támadni kell, mindig nagyobb körökben, életnek ott, hol a kodjunk hát, egyénileg, de különleges alkalmakkor, mint most, mártír-tetem magát kiforrja csendes földi rögben. Nem a magunk együtt, közös ügyeinkért. Kérlek, Uram, fogadd magadhoz az el- érdemére, de a múlt szá zad vad háborúiban, igazságtalan börtönei hunytakat, akik rémséges időkben éltek, s két pogányközt alig talál- ben, koncentrációs táboraiban és a Gulágon elpusztultak szenvedésére hivatkozom. ták a Hazát. Sürgetve kérlelek, Uram! Oly sok éve már, hogy az élet egyre Mi értelme ennyi év után arról vitáz ni, kinek volt igaza? Barna és vörös malomkövek között őrlődött jó hat évtizede az ország. Fo- nagyobb körökben való feltámadását várjuk. Bocsáss meg, hogy hászkodjunk az áldozatokért! Fohászkodjunk, hogy többé ne kell- pörölök Veled. Sok volt a szenvedés, amelyet őseinknek s nekünk jen a magyaroknak két rossz közül választaniuk. Nem kell a szultán, kellett el szenvednünk. Úgy érezzük, megszenvedtük a múltat, s nade nem kell a császár sem. Nem kell a náci, de nem kell a bolsevik gyon várjuk a jövendőt. Erősíts minket, Uram, hogy az elmúlt szenvedések mellé odategyük közös igye kezetünket, hogy emberebb sem. Segíts, Uram, hogy megta láljuk magunkat. Arra tanítottál, hogy nagyobb szeretete senkinek sincs annál, aki emberként szolgáljunk Téged, magyarabb magyarként a Hazát. életét adja barátaiért. - Sur ján László dr.

Levél a Csillagvilágba Né hány napja este sugározta a közté vé M2-es csatornája Gelu Pateanuról, a román költőről ké szített portréfilmjét. Na gyon sajnálom, hogy nem tudtam átvenni. Véletlenül, későn jutott el hoz zám a híre. Így aztán a riportnak csak a há romnegyedét néz hettem. Szép volt. Nemcsak költő volt, hanem a kultúra mindenese a két nép között. Rengeteg magyar művet ültetett át románra. Nem csak Arany és Móricz, Illyés és Örkény, hanem Borne misza Péter és Mikes Ke lemen is általa juthatott be a román értelmiség köztudatába. Sajnos mégsem jutott. Gyalu – ahogy magyar barátai nevezték - , a románság kitagadottja volt és maradt, mert „átállt az ősellenséghez, a magyarokhoz”. Kitaga dottsá gát bizonyítja, hogy 1990-ben menekülnie kellett Magyarországra. Akkor félt először és utoljára, de csak azért, mert attól tartott: családját és őt kiirtják. Alig töltött néhány évet nálunk, hirte len meghalt. Egyszer- és sajnos utoljára – találkoztam vele dr. Búzás Gábor jóvoltá ból. Mélyinterjút készítettem vele a Kisalföld részére. Arra emlékszem, hogy a lap olvasóit magyarul írt keze írásával is köszöntötte. Amikor e sorokat írom, portréja alatt ülök. (Nagy Imre grafikája a fiatal Pateanuról). Éjszaka van. Ő az egyetlen román, aki ismereteim sze rint szívből szeretett bennünket azok közül, akikkel személyesen összefutottam. Kivételes egyéniség, művelt ember volt. Találkozásunk ide jén számos emlékezetes írás született a lapban, amelynek akkor belső munkatársa voltam. Az ügy magyarázata abban rejlik, hogy a kommunista vezérkar már távozott, az

2006. március

angol vezérkar még nem érkezett meg. Mi ezt a te ret nagyon kihasználtuk. Gyalu re mek társ volt, riportalany. Akkor sem titkolta, hogy a nők nagy hódolója és hódítója. Fiatal felesége (a mostani filmben megerősítette) a hetedik volt a nagy múzsák sorában. Ezen a tényen bánatom dacára derültem, sőt új is meretre tettem szert. Abban a hitben éltem ugyanis, hogy a halála után megjelent (magyarul írott) „Levelek a Fe kete Madonnához” címet viselő versgyűjteményének a felesége az ihle tője. Szá momra a film után vált világossá, hogy a múzsa, valószínű, a Gyalura ráállított szekus nő volt, csakhogy a fegyver fordítva sült el. A hölgy vagy belesze retett Gyaluba, vagy Gyalu csavarta el a fejét. Mindez annak dacára volt így, hogy a költő nem volt atlétatermetű, hanem alacsony, sza kálla, haja már őszült, erősen közele dett az öregkorhoz. A műsorújság szerkesztői annyit megtehettek volna, hogy leírják Pateanu nevét, de nem. Ezért evett a mé reg. Mérgemben éjszaka írtam egy kilencvensoros szabad verset Gyalu emlékére. Olyan amilyen, ennyivel tartoztam neki. Búzás doktor lecsapott rá, ahogy isme rem, szétszórja országszerte, mint egy röplapot. Bármi lesz a következménye, én is elküldtem levelemet a csillagvilágba, ahol szegény Gyalu fényesen tündököl. Milyen kár, hogy kevesen tudják: volt egy olyan nagy román művész, aki szerette a magyarokat és egész életé ben azon fá radozott, hogy lebontsa a két nép közötti betonfalakat, ame lyeket Pateanu sza vai szerint kétszáz évig az erdélyi román értelmiség azért épített, hogy előjogokat szerezzen magá nak. Tanulsá gos vélekedés. Érdemes megjegyeznünk és eszünkbe vésnünk, mielőtt Erdély végleg elpusztul. Gyalu bölcsőjét Kolozsvá rott állítólag magyar dajka ringatta.

-

Varga Lajos

Memento

30

EKOSZ - EMTE dultak meg ezzel a nagysikerű előadással. Diószeghyt pedig ünnepelte a közönség.

Diószeghy Iván

Kiváló tenorjáról ismertté vált országszerte. A legnehezebb és legkényesebb 1929. február 15 - 2006. január 5. operettáriákat énekelte feledhe tetlen bravúrSzínművész volt, a legendás szatmári rista Gim náziumba íratják. Az egyházi isko- ral. Hangszalagok őrzik nóta és operett műszíntársulat művésze. 1929. február 15-én lák megszünteté se után a 2. számú líceum- sorait. született Harasz toson . A hét gyermeket ban érett ségizett Kolozsváron. Mint diák játAzok közé a színészek közé tartozott, számláló népes családban Iván volt a legki- szott színdarabokban és rengeteget sza valt. akik találó maszkokat készítenek maguksebb. 1952-ben megnősült, felesége Olga, Kivételes éneke si képességét édesanyjától nak. Na gyon fontos a szereplő belső világáErdély szerte hí res színházi súgó, akiről a örökölte. nak a megmuta tása, nem kevésbé a külső, szakma legendákat mesél. Az ő házasságukA Szentgyörgyi István Színművészeti különösen történelmi alakok megformálása ban megvalósult a holtomiglan - holtodiglan Intézetbe olyan művészek készítik fel a pá- esetén, vallotta a művész. eskü foga dalma. Gyermekeik: Iván a debre- lyára, mint Senkálszky Endre, Kovács ceni Csokonai Színház tagja, Olga Szat már- György, Delly Ferenc, Halász Géza. Kovács Régen kedves kollégáival, Czintos Jónémetiben él. A gyermekek négy unokával György különös szere tettel pátyolgatja a zseffel, Fülöp Zoltánnal járt horgászni. örvendez tetik meg szüleiket. Nyugdíjazása óta fia és felesége volt a horDiószeghy Iván Gyulafehérváron a Püs- nagy érzelmi hőfokon izzó színészjelöltet. gászpartnere. É le te má sik nagy sze ren csé jé nek tar tot ta, pöki Gim náziumban (Majláth) kezdi el taAz Aranyember előadásán Tímárt játnulmányait, majd Kolozsvárott a híres Pia- hogy együtt dolgozhatott Harag Györggyel, akitől szinte mindegyik szatmá ri rende zésé- szotta. Éppen öngyilkosságra készült. Egy ben kapott szere pet. kislány hatalmas csokor virággal felrohant a 1953-ban az egész évfolyam együtt ma- színpadra, hogy még halála előtt átadja a radt, és megalapítják a nagybányai színház művésznek a köszönet és sze retet virágait. magyar tagozatát. 1956. őszén áthelyezik Vajon ezen a névtelen kislányon kívül ki nyújtott át Diószeghy Ivánnak egy csokrot, székhelyüket Szatmárnémetibe. A szatmári társulat összeforrott egységes ki köszönte meg azt a sok könnyet és neveegyüttes. Mégis legkedvesebb partne re a tést, amivel az ő játéka megajándékozott mindenki által annyira szeretett Köllő Béla, bennünket? Rossz érzés a tartozás. Mi szatNyiredi Piroska, Török Ist ván, Elekes márnémeti színházbará tok, ha ezt elmulasztottuk, már sohasem mondhatunk köszöneEmma. Közel negyven éves színészi pályafutása tet Diószeghy Ivánnak, mert 2006. január alatt soha nem cserélt társulatot, melynek 5-én reggel a debreceni klinikán meghalt. nem csak egyik legfoglalkoztatottabb, haEgyik beszélgetésünk alkalmával feljenem leghűségesebb művésze volt. Összesen gyeztem a nézőnek szóló üzenetét: 145 szerepet játszott el, közülük legkedvesebbnek Balázs alakját érezte Móricz Zsig„Sok jó darabot, sok jó előadást kívánok. mond Nem élhe tek muzsikaszó nélkül című De kérek is, kérem a nézőket, soha ne hagyzenés já tékában. Balázs szerepével végleg ják üresen a színház né zőterét, ez számukra beköltözött az erdélyi színház szeretők szí- és számunkra egyaránt létfontosságú.” vébe, mert alig volt tele pülés, ahol nem for- Csirák Csaba szép szónak s dalnokoknak legyen otthona.

Szász István Tas

Fényes páholysor, csillárok,

Rigoletto A vén púpos cédérõl énekel, dalol, mint gúnyos nagy madár, rigó lett ó, Rigoletto, nevetek, de tréfás kedvem most elszáll, mert a karmester beint s õ mint vicsorgó, fájó, nemes fenevad, üvölti fájdalmát, a zseni kottája szerint. Ülök a sorokban, mélázva én S kél emlék a zenén. Látom, amint indul a színház,

és a bal négyesben a mecénás, az ám! Ki örökáron kapott díszhelyet, nagyapám. S bár õt nem is ismerhettem, ültem én is a bal négyesben, csak emberöltõvel késõbb, s élveztem áriát egy másik nyelven, nem azon, mint egykor õ. És most? Most itt, egy dunántúli szobában, Hallgatom ismét az idegen éneket,

s véle ébred az elmúlt század, a húszadik, a kincses város avatja a büszke épületet, mely itt e helyt már a második, hogy elsõ kõteátrumunk nyomába

Megélve új évszázadot, sõt ezredet.

lépve

De a cédé…csak zenél, zenél.

Szeretem hallgatni mégis õket, Nekem az ifjúságból szólnak át, hiszen az Õ hangjukon ismertem meg minden áriát, s talán már jórészük nem is él.

Átalvető