Rekordok a testvérvárosi találkozón

IO

KITIOY

KOINOTIK

YMBOY

O

1962

BIATORBÁGYI KRÓNIKA

III

TESTVÉRVÁROSI NAPOK 2005

Rekordok a testvérvárosi találkozón Az idei Testvérvárosi Napokat június 25–26-án tartották. A rendezvény elõestéjén, a partnertelepülésekrõl érkezõ vendégek fogadásával egyidõben és közvetlen azután, két esemény zajlott a településen. A Füzes-patak partján az Iskolai Szülõi Alapítvány rendezett Szent Iván-éji vigasságot, a Faluház udvarán Napsugár-buli várta a nagyérdemût. A szombat reggel egy Európa-szemináriummal kezdõdött, melynek kulturális és közigazgatási témái voltak. Hogy ennek tanulságai ne csak kevesek kiváltsága legyen, e számunkban egy nagyobb lélegzetû összeállítást készítettünk a konferenciáról. Délután az ünnepi felvonulás hangjai csalogatták Biatorbágy lakosságát a Fõ térre. A felvonulás a nagyszámú vendégegyüttesnek köszönhetõen látványos volt. A térre érkezõ zenészeket, vendégeket és érdeklõdõket a testvérvárosok polgármesterei köszöntötték. Átadták egymás településeinek jelképes ajándékaikat, majd egy boroshordó csapraverése adta meg a nyitányt a fúvószenekari találkozónak. Ez a szokásos fúvóstalálkozók menetében indult, Bunth Edina szólította egymás után az együtteseket, akik különbözõ dallamokkal szórakoztatták a megjelenteket. Talán csak az együttesek és a zenészek nagy száma jelezte, hogy itt valami többrõl van szó. Ez az alkalom a 2002-ben Herceghalmon elsõként megrendezett fesztivál negyedik állomása volt. Az ötletgazda Fehérvári Gábor, „Tibicsoki” lelkes szervezõje a Winds Session Fesztiválnak. A találkozó résztvevõinek listája túlmutat az elõzõ évieken: játszott a budakeszi, dányi, sóskúti, biatorbágyi zenészek mellett a horvátországi Metkovics zenekara is. A mûsort színesítette a kiskörõsi és mórahalmi mazsorettcsoportok szép lányainak fellépése, kiket természetesen zenekaraik is elkísértek. Az estével érkezett meg a nap fénypontja. Az összes zenész egy színpadon fújta a különbözõ dallamokat, az együttesek karmesterei felváltva vezényelték õket. Ez

amellett, hogy igen látványos volt, a hangzásában sem mindennapi élményt adott. De ezen túl egy rekordkísérlet is volt. A magyarországi rekordok szövetségének képviseletében Sebestyén István próbálta megszámolni az egyszerre egy színpadon játszó közel 300 zenészt. A hangzást a fények tették még emlékezetesebbé: egy lézerfényjáték és a mazsorettek UV-táncshowja. És mire köszönetképpen átadták az ajándékokat, már közel éjfél volt, így a Boleró tíz órára meghirdetett szabadtéri bulija már másnap kezdõdött. A vasárnapi programok délben egy ökumenikus istentisztelettel kezdõdtek, ahol különbözõ felekezetek tagjai közösen imádkoztak a testvértelepülések boldogulásáért, Európa és a világ békéjéért. Délután az Iharosban az új sportöltözõ bemutatása zajlott, majd a partnertelepülések tagjai egy nemzetközi futballtornát rendeztek. A Fõ téren késõ délután kezdõdött a nemzetiségi ünnepség különbözõ nemzetek táncainak bemutatójával. A Füzes táncegyüttes korcsoportjai mellett fellépett a Rozmaring táncegyüttes német táncaival, a gyergyóremetei gyerekek székely táncokat mutattak be. A nyugdíjasklub, felvezetve a görög küldöttség produkcióját, szirtakit táncolt a színpadon. Az idei év sem múlt el rekordkísérlet nélkül. A tavalyi 26 poharas rekord után Jorgosz idén 30 pohárral a fején szeretett volna táncolni. 29 sikerült, mellyel ismét megdöntötte saját és a világcsúcsot. Az együttesek produkcióinak szünetében Gyõrik Ferenc játékos nyelvtanórával szórakoztatta a közönséget, valamint a települések polgármesterei közös énekszáma aratott nagy sikert. Mindkét napon a civil szervezetek, kulturális csoportok sátrai kínálták az enni- és innivalókat, adtak teret a rég nem látott barátokkal való beszélgetésre, egy kis kvaterkázásra. Az este ismét egy látványossággal zárult, az igen jól megkomponált tûzijáték fényei váltották ki az ezres nagyságrendû közönség ovációját.


IV


Európa-szimpózium Palovics Lajos, Biatorbágy polgármestere üdvözölte a megjelenteket, a partnertelepülések küldöttségét és az elõadókat azon az Európa-konferencián, melyet a Testvérvárosi Napok elsõ rendezvényeként tartottak a Községháza dísztermében. Kulturális életrõl, a közigazgatásról és az európai uniós csatlakozás néhány kérdésérõl – mellyel községeink, városaink találkoztak – készültek tanulmányok, melyeket a résztvevõ nemzetek nyelvére lefordítva írásban is kiosztottak a rendezõk. Biatorbágy e rendezvényre uniós pályázaton részt véve támogatást nyert el, így könnyebben tudta biztosítani a zavartalan megrendezést. Elsõként Horváthné Nagy Erzsébet, a Biatorbágy Kultúrájáért Alapítvány titkárát kérte fel elõadásának megtartására, melynek témája egy biatorbágyi alapítvány munkája, mûködésének tanulságai. Az elhangzottakat 120 kép vetítése tette szemléletessé. (A szerk)

Azt nézd, te mit adtál!

Fotók: Horváth Imre

özségünkben mindig volt, van, és remélem, lesz kulturális élet. Mindig voltak, vannak és lesznek olyan emberek, akiknek fontos, hogy a közösségért tegyenek valamit. Valami olyat, ami itt marad közöttünk, amire büszkék lehetünk, mert a miénk, mert a mi munkánk által jött létre. [...] Az elért sikerbõl juttatnak a falu közösségének, mely a megszerzett hírnevet úgy viszi tovább, hogy hozzá teszi: a miénk... Régebben a faluban élõ papok, kántorok, tanítók elhivatásként szervezték a falu társadalmi életét. A kultúrát õk tették elérhetõvé az egyszerûbb emberek számára azzal, hogy különféle tanfolyamokat indítottak, dalárdát alapítottak, színielõadásokat szerveztek helyi szereplõkkel, bálokat tartottak, vagy éppen olvasókört hoztak létre.[...] Bia és Torbágy, Biatorbágy szerencsés helyzetben van, mert gazdag múlttal rendelkezik. A község történelme során mindig voltak olyan emberek, akikre ma büszkén emlékezhetünk, akik közülünk emelkedtek ki, közülünk váltak híressé. Példát mutatva ezzel az õket követõ generációnak. Most a mi felelõsségünk, hogy múltunk emlékeit megõrizzük a jövõnek. Nekünk kell tenni azért, hogy megmaradjanak


gyökereink, és nekünk kell segíteni, hogy új gyökereink eredjenek. E nemes feladatok elvégzéséhez éledtek újjá vagy keltek életre a rendszerváltás után a civil szervezetek, közöttük a Biatorbágy Kultúrájáért Alapítvány. Alapítványunkat 1991-ben olyan magánszemélyek alapították, akiknek szívügye, hogy községünk, Biatorbágy múltját meg tudjuk õrizni unokáink számára. Jelenét pedig követendõ példaként állítsuk gyermekeink elé. Célunk a község kulturális életének javítása, fellendítése, múltjának feltárása, megõrzése, helyi kiadványok megjelentetése. [...] Alapítványunk megalakulása utáni 6. évében kezdte meg tényleges tevékenységét. [...] Elsõként az Iharosban álló mûemlék, a Szent Vendel-, más néven Szilykápolna felújításával kezdtünk foglalkozni. Ekkor találtunk segítõtársakra a Mûemlékvédelmi Hivatal munkatársaiban, akik szakmai segítségükön kívül egy nagyszabású jótékonysági bált rendeztek a gödöllõi Grassalkovich-kastélyban a kápolna javára. A közzétett felhívásokra szépen érkezett adomány, önkormányzati, megyei és országos pályázaton is nyertünk pénzt a felújítására. Több éve folyó munkával kiragadtuk az épületet az enyészet karmai közül. Ma megszépülve hívogatja magához az iharosi kirándulókat. A restaurálás – rajtunk kívül álló okok miatt – még nem telje-

V


sen fejezõdött be, de közeli terveink között szerepel a kápolna átadása. Helytörténeti könyvek kiadásába 1999-ben kezdtünk, ekkor jelent meg az alapítvány gondozásában az elsõ kötet: az 1803-ban készült Adam Sager kéziratos imakönyvének hasonmás kiadása. Az eredeti kis könyvecske egy torbágyi örökségbõl került elõ, melynek szerkesztését dr. Varga Péter, irodalomtörténész, alapítványunk elnöke, tipográfiai és tördelési munkáit Horváth Imre, a História címû történelmi folyóirat tördelõje, illetve a Biatorbágyi Krónika szerkesztõsége készítette. Büszkeségünkre a kötet kijutott az 1999. évi Frankfurti Nemzetközi Könyvkiállításra is. És amire a legbüszkébbek lehetünk, hogy ez a nemcsak helytörténeti szenzációnak számító kis imakönyv itt maradt, és itt jelenhetett meg újra. Miért? Mert aki látta a könyvecskét tudta, érezte, hogy ez a miénk, és annak is kell maradnia. Összefogással, közös munkával ezt el is értük. Második könyvünket 2001-ben, a millenniumi zászlóátadás ünnepségének egyik rendezvényén mutattuk be, melyet Bia község egykori bírájának, Karikó János földmûves népköltõ születésének 150. évfordulójára jelentettünk meg. A verseket tartalmazó kötetbõl megismerhetjük az egykori falu vezetõjének küzdelmes életét, ki a maga egyszerû gondolataival fejezi ki szeretetét hazájához, szülõföldjéhez, falujához, családjához. Múltunk egy töredéke ez a verses kötet, hiszen dédapáink portáira léphetünk általa. A család, kinek öröksége e hagyaték, méltónak találta alapítványunkat arra, hogy ezt újra közzétegye, hogy együtt õrizzük meg a következõ generációnak és tegyük közkinccsé. Jó érzés hallani, amikor egy-egy ünnepélyen, iskolai vagy más rendezvényen e kötetbõl mondanak verset.

Az egykori és a mai – hasonmás – kötetek kiadása díszére vált Biának, Torbágynak, és büszkesége lett Biatorbágynak. Alapítványunk 2001-ben együttmûködési megállapodást kötött Biatorbágy Nagyközség Képviselõ-testületével a Dózsa György úton és a Szentháromság téren álló Szentháromság-szobrok helyreállítására. 2002-ben készült el a torbágyi templom elõtt álló Szentháromság-oszlop restaurálása. [...] A biai mûemlék Szentháromság-oszlop elõkészítõ munkálatai egy felhívással kezdõdtek, melyben anyagi támogatást kértünk a lakosságtól. A Nemzeti Kulturális Alapprogram pályázatán 1 millió 450 ezer forintot nyertünk a restaurálásához. A munkálatokhoz szinte az utolsó pillanatokban kezdtük. Nagyon rossz állapotba került a restaurátormûhelybe, ahol tisztítás, pótlás és egyéb szakmunka után visszanyerte eredeti szépségét. A szobor mára megszépülve várja, hogy – a Szentháromság téri csomópont kialakítása után – újra elfoglalhassa a község egyik központjában méltó helyét. Szobor helyreállításában elvállalt feladatunk még nem fejezõdött be, hiszen hátra van a szép öntöttvas kerítés restaurálása, melynek összege szintén többmilliós nagyságrendû. [...] Alapítványunk 2002-ben újabb helyi kiadványt jelentetett meg, mely egy tervezett helytörténeti olvasókönyv-sorozat elsõ kötete. A könyvben érdekes tanulmányok, szemelvények találhatók az egykori Bia és Torbágy múltjáról, Biatorbágy jelenérõl és a millenniumi zászló átadásának ünnepi mûsora is olvasható benne. Ennek és a többi kiadványunknak is célja, hogy az itt élõk megismerjék, és ezáltal jobban megbecsüljék örökölt vagy választott lakóhelyük múltját, érezzenek késztetést arra, hogy részeseivé váljanak jelenünknek, és törekedjenek jövõnk építésére, szépítésére.

BIATORBÁGYI KRÓNIKA Már folynak a sorozat következõ kötetének munkálatai is, mely közterületeinket és névadóikat mutatja be. (Ez évben szeretnénk megjelentetni.) 2003-ban alapítványunk anyagilag támogatta a helybéli, dr. Márkus Éva kötetének kiadását, melyben a Buda környéki – köztük a biai és torbágyi – német nyelvjárásról írt összehasonlító tanulmányt. A biai születésû Juhász Ferenc, Kossuth-díjas költõnk 75. születésnapjára készült tanulmánykötet megjelenését is támogatásban részesítette alapítványunk. 2004-ben egy biatorbágyi lokálpatrióta magánszemélytõl érkezett megtisztelõ felkérés: alapítványunk kezdeményezze a biai I. világháborús emlékmû felújítását. Ehhez jelentõs anyagi támogatást is nyújtott, így hozzákezdtünk az újabb feladat teljesítéséhez. A munkálatok elvégzéséhez anyagi segítséget kaptunk a lakosságtól, a képviselõ-testülettõl és munkafelajánlásokat helyi érdekeltségû vállalkozásoktól. Így nemcsak az emlékmû felújítása készülhetett el, hanem a környezet rendezése által az emlékmû körül lévõ kis terecske is új arculatot kapott. Ez a felújítás szép példája volt az összefogásnak, hiszen a mi emlékmûvünket – mely része a település emlékezetének – avathattuk újra május 28-án, a Hõsök napja elõestéjén. Megható volt gyertyát gyújtanom dédnagyapám emlékére, akirõl még egy fénykép sem maradt fenn a családi albumban. Lassan már az emléktáblán szereplõ neve is feledésbe merült volna... [...] Alapítványunk nem folytat rendezvényszervezõ tevékenységet. Ennek ellenére 1996 óta minden év októberében – ha az idõjárás engedi – megrendezzük a Szent Vendel-túrát a Szily-kápolnához. [...] A miénk kis alapítvány – mindig ezzel szoktam kezdeni a bemutatását. Most, hogy e sorokat leírtam, szembesültem alapítványunk munkájával, mellyel több milliós nagyságrendû beruházásokat vitt véghez. [...] Büszkén mondhatom, hogy komoly szellemi értéket tettünk közkincsé az eddig elvégzett munkánkkal.

VI


A közösségért végzett tevékenység egyik mozgatórugója a tenni akarás, melyhez kellenek a külsõ segítõtársak. Munkánk során mi is követhetünk el hibákat, ezért fontos, hogy mások is elmondják véleményüket, rávilágítsanak hibáinkra. A másik, hogy az itt élõk érezzék sajátjuknak lakóhelyüket, váljanak hasznos, alkotó tagjává a közösségeknek, és jó érzéssel, õszintén tudják azt mondani, hogy mindez a miénk. A harmadik a pénz, a sok pénz. Ennek elõteremtése nem könnyû feladat. Erre lehetõséget nyújtanak az országos és a megyei pályázatok. Az Európai Uniós pályázatok talán újabb lehetõségeket nyitnak a civil szervezetek elõtt. Ezt még nem teljesen látjuk át, és talán túl kicsinek érezzük magunkat ahhoz, hogy bátorságunk legyen uniós pályázat benyújtásához. Nem lebecsülendõ az a folyamatos támogatás sem, melyet az önkormányzat pályázat útján biztosít a helyi civil szervezeteknek. [...] Az említett anyagiforrás-lehetõségek közül nem elhanyagolható az adományok összege. Egyik ilyen forrás a személyi jövedelemadóból a civil szervezetek részére felajánlható 1%. Jó lenne, ha az itt élõk közül mindenki érezné annak jelentõségét, hogy ezzel a lehetõséggel a helyi szervezeteket, és nem más településen mûködõt célszerû támogatni. Az ide visszakerülõ anyagi támogatásból például újabb könyveket adhatunk a biatorbágyiak kezébe. Itt mutatkozik meg az idetartozás ereje: hányan érzik azt, hogy egy tollvonással õk is részeseivé válhatnak helyi szervezeteinknek, anélkül, hogy annak tagjai lennének. [...] Alapítványunk jól sáfárkodik a helyben található szellemi értékek kihasználásával. Sokszor olyan országosan is elismert – közöttünk, velünk élõ – szakemberek segítségét kérjük, akik örömmel adnak tudásukból Biatorbágy javára. Sokan nem szeretik, de mai világunkban bizony menedzselni kell az alapítványokat, szervezeteket is. Ennek egyik formája a helyi sajtó általi publi-

káció. Alapítványunk rendszeresen jelentett meg felhívásokat, beszámolókat az elvégzett munkájáról. Ezt, az újság által felajánlott lehetõséget bizony kevés szervezetünk használja ki. Az alapítványok alapító okirataiban szerepel: „az alapítvány nyitott”. Nekünk fontos, hogy átlátható, nyomon követhetõ, nyílt legyen mûködésünk. Nem könnyû feladat az alapítvány tevékenységét, pénzügyi mûködését dokumentálni. [...] Nem szabad, hogy könyveletlen összeg csörögjön a kasszában. A rendelkezésre álló pénzforrással is meg kell tanulni okosan gazdálkodni. [...] Alapítványunk fontosnak tartja, hogy ne csak kapjon, adjon is. Az adományokból, különféle támogatásokból maradandó tárgyi vagy szellemi értéket hozunk létre. [...] Tesszük ezt azért, hogy az újra megtalált és új értékeket közvetítõ könyveink közkinccsé váljanak. Közösen lehessünk büszkék arra, hogy mindez Biatorbágyon, biatorbágyiak által készült. [...] A Biatorbágy Kultúrájáért Alapítvány alapítói 1998-ban kértek fel a titkári munkára. A feladat „láthatatlan” háttérmunka, gondoltam, megpróbálok én is valamit tenni szeretett falumért. Ezért a szépen fejlõdõ településért, melyen születésem óta élek, melyhez sok szállal kötõdök, melyet magaménak érzek. Melybõl nem vágyódtam el akkor sem, amikor poros, sáros utcáit jártam, amikor még nem volt vezetékes vizünk, telefonunk, gázunk... Nem csábított a kényelmes városi élet, itt mentem férjhez, ide születtek gyermekeink. Tanúja lehettem a fejlõdésnek, a változásnak. Látom, hogy egyre több ember választja Biatorbágyot új lakóhelyének. A rendszerváltás után a közösségi élet is újra szervezõdött, melynek én is részese lettem.[..]. Miért érdemes mindezt folytatni? Azért, mert a miénk, mert azt vállaltuk, hogy a faluközösség javára teszünk valami maradandót. [...] Remélem, nekünk is lesznek követõink, akik fontosnak tartják majd az általunk létrehozott biatorbágyi értékek megõrzését, és azok továbbgyarapítására törekszenek majd. [...] Minden közösségben vannak „pálya szélén” állók. Nekik és a közösség minden tagjának, de önmagunknak is fel kell tenni a kérdést: mit tettem, mit tettünk a közösbe, mit tettem, mit tettünk a közösségért, melyben élünk, melynek így nem vagyunk részesei, csak külsõ szemlélõi? Ne azt nézd, mit adott neked a hazád (s szûkebb hazád: lakóhelyed), azt nézd, Te mit adtál a hazádnak, településednek! Ha adunk valamit egy közösségnek akár pénzt, akár a tudásunkat, akár a kétkezi munkánkat, már érezhetjük, hogy ez a közösség az enyém is. Közöm van hozzá, mert adtam hozzá én is valamit... Kívánom, hogy ez a jó érzés minél több embert érintsen meg!


VII


A herbrechtingeni kolostorról dióhéjban Dr. Bernd Sipple, Herbrehtingen polgármestere elõadása kezdetén elismerõen szólt a Biatorbágy Kultúrájáért Alapítvány munkájáról és gratulált az elhangzottakhoz. Az õ tanulmánya is hasonló témát ölelt fel, melynek írásban csupán vázlatát olvashattuk. Kötetlen beszámolójáról készült az alábbi tömör összefoglaló. kolostor története a Párizs melletti Saint-Denis bencés apátságnak Nagy Károly által adományozott birtoklevéllel kezdõdött. Az okirat megszilárdította a császár és a pápa kapcsolatát, valamint felélénkítette az állam és az egyház együttmûködését. Az épületet egészen 1830-ig szerzetesek lakták, akik nem tartoztak a kolduló rendek közé, mindig törekedtek az önellátásra. A kolostor különlegessége, hogy egy patak csörgedezik keresztül a pincéjén, a szerzetesek régen ezt használták ivóvízként és mosakodásra. Ezután fonóüzemként hasznosították, elõbb a Hartmann-, majd a Merz-cég mûködtette. Herbrechtingen város 1993-ban vette tulajdonába. 1995-ben megbízták az épí-

tészt a renoválással, de ténylegesen a felújítások csak 1997-ben kezdõdtek meg, melyek 2002-re fejezõdtek be. A renoválás során a legsürgetõbb dolog a tetõ rendbehozatala volt, mivel a fa állapota a hosszú évek alatt igen megromlott. Ma a kolostor újra kulturális központként mûködik, itt kapott helyet a városi könyvtár, a népfõiskola, a zeneiskola, a családi kommunikációs központ és a kolostor-kultúrát támogató egyesület is. Az épületben három nagyobb helyiség található: a Károly-terem, a Parlatorium, valamint a Kis terem. A Parlatoriumban minden hó-

Az elõadás szünetében egy felemelõ esemény szakította meg a rendezvényt. Az ungvári Drugeth-gimnázium küldöttségét köszöntötte Palovics Lajos, és elmondta: Biatorbágy képviselõ-testülete elhatározta, hogy az Ungvári Magyar Tannyelvû Gimnázium számára néhány számítógépet adományoz. A hat konfigurációt, és néhány könyvet – melyekrõl az elsõ elõadásban is szó volt –, vala-

nap elsõ hétvégéjén kulturális estet tartanak, zenei darabokkal, kiállításokkal. A kolostor szomszédságában van az evangélikus fõiskola, ahol szociálpedagógusokat képeznek, és mellette óvodát is mûködtetnek. A felújítást követõen az épület visszakapta régi pompáját és célját, újra kulturális és kommunikációs központként mûködhet, mely a munkálatok alatt végig a városatyák szeme elõtt lebegett. (Az összefoglalót készítette: Horváth Krisztina)

mint elõadómûvészeink cédéit adta át a vendégeknek. Sok erõt, jó munkát, jó tanulás és Isten áldását kívánta az ungváriaknak. A Drugeth-gimnázium tanára, Gladonik István megköszönte a képviselõ-testületnek és Biatorbágy lakosságának az ajándékot, valamint békességet kívánt az itt élõ embereknek. E rövid ceremónia után rögtön indultak vissza, mert igen hosszú út állt még elõttük.


VIII


Tájban élõ közösség

A konferencia Laczkó-Albert Elemér gyergyóremetei polgármester úr elõadásával folytatódott, mely két részbõl állt. Az elsõ, a Tájban élõ közösség címû vetített képes ismertetõ volt Gyergyóremetérõl. Bemutatta a települést, annak lakóit, életét. Láthattunk képeket a régmúltról, melynek részei a mában is jelen vannak, a csergemósóról, a szekeres szállításról, illetve a régi felújított fûrészmalomról. Szép táji elemek a hagyományos építkezés jellemzõ házai. Megismerhettük Remete közintézményeit, a Cseres Tibor-emlékházat és a templomokat. Bemutatta a remeteiek mindennapjait, a széttagolt mezõgazdasági parcellákon folyó munkát éppúgy, mint a tavaszi árvíz okozta nehézségeket, illetve az elõzõ évi falunapokról készült képeket. A második részben az önkormányzatiságról szólt, arról, mely több esetben a Biatorbágyon megszerzett tapasztalatokat hasznosítja. Felvázolta a múltat, és az 1989-ben bekövetkezett változásokat. A diktatórikus rendszer megdõlése nagy reményekkel töltötte el õket. Megfogalmazódtak az új feladatok: a demokratikus intézményrendszer kialakítása, a piacgazdaság megteremtése, a decentralizáció és az uniós csatlakozás. Nem számoltak azonban

a társadalmi változások okozta néhány következménnyel: az elszegényedéssel, a magas szintû munkanélküliséggel, az elvándorlással, migrációval. Az elmúlt 15 év a társadalmi átmenet tág értelemben felfogott kulturális aspektusai most kezdik éreztetni a hatásukat. Gyengült a társadalmi részvétel igénye és gyakorlata, mely valamikor spontán mûködött: a kaláka, a közmunka, a társadalmi munka, a közös cselekvés öröme és eredménye. A társadalmi szereplõk, a civil szervezet, vállalkozások együttmûködése görcsös, egyre görcsösebb. A közérdekû információk iránti igény nem eléggé hangsúlyos, összegezve, a közügyekben való részvétel nem elégséges. A jelen helyzetrõl szólva elmondta, hogy a decentralizáció félúton van. A megyéhez és Bukaresthez sok szálon vannak visszacsatolva. Sokasodnak a feladataik, ugyanakkor nincs háttér szakmai képzése az önkormányzati dolgozóknak. A közalkalmazotti fizetés sem vonzó. Új kihívások jelennek meg, miközben a költségvetés alacsony, és alacsony a szakmai képzettség is. Az infrastruktúra (víz, csatorna, út) hiánya, a gyenge életfeltételek és a munkahelyek kis száma a település alacsony megtartó képességét eredményezik. Nehézség a helyi bevételek igen kis részesedése a költségvetésben. Helyben szinte nincs jövedelme az önkormányzatnak, igen kevés a mozgástere. A költségvetés 49%-át teszi ki a tanárok fizetése, s az iskola mûködtetése 65%-át jelenti az egész költségvetésnek. Szólt a jelen társadalmi kihívásairól és az erre adandó válaszokról. Elsõként említette, hogy le kell számolni az illúziókkal, valamint el kell vetni az élethazugságokat. Ilyen például, hogy a székely ember ezermester. Ez nem igaz. Sokmindenhez lehet érteni, de a jelen kihívásaiban egy-egy területhez kell igazán kiemelkedõ módon érteni. Vége van az évszázados mítoszoknak: az anyaföld misztériuma, a megtartó anyaföld és az ezeréves kultúra. Fontos a magyar nyelv, de a háromnyelvûség elérése lenne

A helyi költségvetés bevétele, 19 milliárd lei Az összbevétel felosztása kategóriák szerint 49%

Jövedelem az állami költségvetésbõl – áfa

16% A helyi bevételek (adók és illetékek)

24% A jövedelemadóból visszaosztott hányad a költségvetés kiegyensúlyozására

4%

A jövedelmi adóból elkülönített összeg

7% Megyei Tanács leosztása a költségvetés kiegyenlítésére

igazán szükséges az érdekérvényesítéshez, a közösségi boldoguláshoz. A magyar nyelv mellett nagyon fontos a román nyelv és egy európai nyelv ismerete. A megtartó anyaföld igen fontos szempont, de a nyitott változó világban már csak mítosz. Az ezeréves kultúrát ápolni kell, de gazdasági háttér nélkül ez keveset ér. A jövõrõl szólva több pontot ismertetett. Brüsszelben hoznak döntéseket, és ezt jó lenne megtanulni befolyásolni. Átlátható közigazgatást kell kialakítani, csökkennek a közvetlen támogatások, szólt a 15 éves vállalások teljesítésének szerepérõl. A fejlõdéshez szükséges pénzek megszerzésérõl, pályázatok, pénzforrások megtalálásáról és lehívásáról. Kifejtette, hogy figyelni kell a változó prioritásokra. Az önkormányzatban úgy gondolják, hogy tudják, mit szeretne a közösség, de õk sokszor mást tartanak fontosnak, pl. az új remetei községházat még nem igazán érzik magukénak, pedig fontos és szükséges volt. Az autonómiákat, külsõ függõségeket egy táblázattal szemléltette. Itt szólt arról, hogy jobban ki kell használniuk a román kormány programjait, pályázatait, a Romániában meglévõ lehetõségeket is. Elénk vetítette a jövõ önkormányzatát, amely • tervez és cselekszik • tervek + szakmai, pénzügyi háttér • összetett rövid-, közép-, hosszú távú terveket készíteni • döntéseket delegálja a külsõ intézményeknek és szervezeteknek • szövetségek kötése más önkormányzatokkal (pl. víz- és csatornarendszerre) • idõben válaszolni a kihívásokra, lehetõségekre • európai elvárásoknak megfelelni, teljesíteni azokat • kielégíteni a lakosok növekvõ szükségleteit • nyitott minden lakos számára, nyitott a döntésben • információgyûjtés a szabad piacról • a döntéseket képes legyen befolyásolni (megyei, országos, EU) • leszokni a készen kapott leosztott pénzekrõl, mely eddig sem volt jellemzõ Remetén Összefoglalóan egy végkövetkeztetést tett: egy székelyföldi önkormányzatnak akkor van lehetõsége biztosítani a település és annak lakosai számára a jólétet, ha képes lesz információt szerezni, felhasználni, ha megerõsödik szakmailag, ha befolyásolni tud döntéseket, ha megtanul ténylegesen tervezni és megvalósítani... Mindezzel párhuzamosan tájékoztat, bevon és irányít.


IX


A világ olyan, mint egy kis falu Mikhalisz Nikolaou Kiti Közösségi Tanács elnöke európai uniós tapasztalatairól tartott elõadást, melynek kezdetén a partnerkapcsolatokról szólt. agy örömömre szolgál, hogy újra meglátogathatom vendégszeretõ országotokat. Ahányszor csak itt vagyunk, egyre erõsebben érezzük, hogy közelebb kerülünk egymáshoz. Úgy érezzük, hogy kezdünk egyre jobban megismerni benneteket, és büszkék vagyunk rá, valamint igazoltnak látjuk azt a választást, hogy Biatorbágy testvérvárosa lehetünk. Mindig, amikor ellátogatunk országotokba, úgy érezzük, mintha hazajönnénk, és ez meleg vendégszereteteknek köszönhetõ, ami nagyon hasonló a hagyományos ciprióta vendégszeretethez. Az effajta rendezvények lehetõséget adnak a vélemények kicserélésére, a testvérvárosi kapcsolatok eredményeinek alapos számbavételére, gondolataink kifejezésére, és természetesen a már kialakított kiváló kapcsolatok még szorosabbra fûzésére. A közösségi tanácsok közötti csereutak a legszebb várakozásainkat is felülmúlták, mivel lehetõvé tették számunkra, hogy megismerjük gyönyörû és gyorsan növõ községeteket, meglátogassuk fõbb nevezetességeiteket, megismerjük történelmeteket, civilizációtokat, szokásaitokat és egyedülálló életmódotokat. A csereutak nemcsak közösségi tanácsi és kulturális szinten folytak. Kiterjedtek iskoláinkra is. Múlt novemberben, miután megkaptuk meghívásotokat, tíz gyermeknek az általános iskolánkból és a tantestület négy tagjának lehetõsége nyílt meglátogatni országotokat. A gyerekeket biatorbágyi családok szállásolták el, és így felejthetetlen élmény közvetlen megélésének lehetõsége adatott meg számukra. Közösségeteknek sikerült gyakorlatba átültetni azokat az alapelveket, amelyeket az Európai Unió minden tagállamára szeretne alkalmazni. Gyermekeink azzal az érzéssel hagyták el országotokat, hogy vendégszeretetetek a legnagyobb rajongást keltette bennük. És eljött az az alkalom is március 12-16. között, amikor mi következtünk, hogy Cipruson elszállásoljuk 15 általános iskolás tanulótokat és az iskolai tantestület 6 tagját. Minden tõlünk telhetõt megtettünk az 5 nap alatt, hogy minél több ciprusi látnivalót megmutassunk nekik. Megpróbáltuk megismertetni velük civilizációnkat õsi színházak és templomok meglátogatásával, és megmutatni nekik kultúránkat és örökségünket a Karneválon és a „Green Monday” [zöld hétfõ] fesztiválokon. Elvittük õket, hogy láthassanak ciprióta együttesek által elõadott hagyományos táncokat és dalokat. Ugyanakkor, nem felejtettünk el

beszélni nekik a ciprusi problémáról. A gyerekek és a kísérõtanárok mellbe vágva érezték magukat, amikor meglátták a város „kísértetét”, ahogy Ammochostos elhagyott városát nevezzük, és amikor szembetalálkoztak Nicosia – Európa egyetlen megosztott fõvárosa – puffer zónájával. Nagy örömmel fogadtuk újabb meghívásotokat egy balatoni táborozásra 17 általános iskolás gyermekünk és 6 iskolai tantestületi tagunk részvételével. Erre a látogatásra július 17-24 között kerül sor. Biztosak vagyunk benne, hogy ezek az iskoláink közötti csereutak folytatódni fognak. Iskoláink már beadták részvételi szándékukat a Comenius programban. Hölgyeim és Uraim! Mindkét országunk felvétele az Egyesült Európába tény. A ránk váró út biztosan nem könnyû. A felvételünkkel járó pozitívumokon túl, biztos, hogy nehézségekkel is számolnunk kell, különösen nekünk, kis országoknak. A világ ma olyanná vált, mint egy kis falu. A globalizáció jelensége megmutatja a nemzeteknek, hogy csak úgy tudnak ezzel szembenézni, ha megõrzik saját egyéni jellegzetességeiket, kultúrájukat, civilizációjukat és nyelvüket. Közben tiszteletben tartják a többi civilizációt és kultúrát, s ily módon együttmûködésen, szereteten és békén alapuló kapcsolatokat alakítanak ki. Mindannyiunknak közösen törekednünk kell arra, hogy szembeszálljunk az antiszociális viselkedés, az erõszak és a kábítószerek napról napra nagyobbá váló problémáival. Európa jelentõs mértékben fogja javítani országaink törvénykezését olyan témákban, mint pl. egészségügy, környezetvédelem, biztonság és az emberi jogok védelme. Elvárásaink szerint az Európai Unió pénzeszközökkel megerõsíti országainkat, hogy ezek elõrehaladása és fejlõdése folytatódjon. A multinacionális cégek és a szabad áruforgalom nagy antagonizmusa miatt az Európai Uniónak ellensúlyozó motívumokat kell adni földmûvelõinknek, valamint a kisvállalkozásoknak, hogy fedezni

tudják bevételeik óriási kieséseit. Tény, hogy országunk kis mérete miatt minden gazdának kis földje van, ezért termékei nem versenyképesek a hasonló termékeket termelõ egyéb országokéval a magas elõállítási költség miatt. Az áremelések már az ajtónkon kopogtatnak. Cipruson az üzemanyagárak az utóbbi hat hónapban kb. 30%-kal nõttek, ami lánc-emelkedést okozott valamennyi terméknél és szolgáltatásnál. Nõ a munkanélküliség, a kábítószerek terjedése az egyik legnagyobb probléma, amellyel a közösségeknek szembe kell nézniük, miközben a fiatalság antiszociális viselkedése mindennapos jelenséggé válik. A kérdés az, hogy szembe tudtunk volna-e szállni mindezzel, ha nem lettünk volna az Európai Unió tagjaivá. A ciprióta polgárok erõs támogatói az európai útnak, és várakozásaink szerint a Ciprusi Parlament ratifikálni fogja az Európai Alkotmányt a Franciaországban és Hollandiában elért negatív eredmények ellenére. Európának a felmerülõ problémák és nehézségek ellenére folytatni kell útját, hogy versenyképessé váljon az USA, Japán és Kína gazdaságaival szemben. Nekünk, egy megosztott ország polgárainak, nagy reményeink vannak, hogy az Európai Unió tagjaként igazságos megoldást fogunk találni. Ciprus népe, amikor NEM-mel szavazott a 2004. április 24-i referendumra, valójában erõteljesen elutasította mind a Ciprusi köztársaság felosztottságát, mind a török csapatok örökre szóló megtartását a szigeten. Nincsen olyan európai polgár, aki tétlen maradna és hagyná, hogy országát egy másik ország elfoglalja, annak ellenére, hogy magát európai országnak nevezi, és tagja kíván lenni a nagy európai családnak. Kedves Barátaim! A jelen helyzet Cipruson nem felel meg az Európai Unió alapelveinek és értékeinek. Minden európai polgárnak megengedett, hogy ellátogasson abba az európai országba, amelyikbe akar, s ott dolgozzon. A ciprióta polgár nem látogathat el saját otthonába, ahonnan 1974 óta erõszakkal elûzték. Mi csak azt kérjük, hogy Ciprus esetében alkalmazzák az emberi jogokat: hadd térjen vissza minden menekült az otthonába, a török csapatok és telepesek hagyják el a szigetet, és igazságos és korrekt megoldást találjanak az Egyesült Nemzetek és az Európai Uniós Aquis Communautaire határozatai alapján. Ennek megvalósításához szükségünk van a támogatásotokra. És biztosak vagyunk benne, hogy meg is kapjuk azt. Köszönöm.

Közigazgatási tapasztalatok A konferencia záróelõadásában Wágenszommer István biatorbágyi képviselõ, bizottsági elnök beszámolt a közös európai jogszabályok bevezetésének tapasztalatairól és feladatairól. (Rövidítve közöljük.) z Európai Unióhoz való csatlakozás egyik legfontosabb feladata a helyi jogalkotás, az önkormányzati rendeletek harmonizációja az EU normáihoz. A munkát nehezíti, hogy az integrációból eredõ, az önkormányzatokat érintõ feladatok körét – azok széles feladat- és hatásköre miatt – egyrészt nehéz átfogni, másrészt az EU-hoz való csatlakozás ágazatonként elkülönülve folyt, ill. folyik. A jogharmonizáció a másodlagos jogalkotáson keresztül valósul meg, fõ eszköze az uniós irányelv, mely a célt és a megvalósítás határidejét jelöli meg. A jogszabály megalkotását és a nemzetközi jogrendbe illesztését maguk a tagállamok végzik. Az önkormányzatokról szóló törvény alapján jelenleg az önkormányzati törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére vagy törvény felhatalmazása alapján, annak végrehajtására alkotható önkormányzati rendelet. Az uniós elvárásoknak megfelelõen településünk rendeletei átestek a felülvizsgálaton. A képviselõ-testület Népjóléti Bizottságának elnökeként a szociális jogharmonizáció helyi folyamatában én is részt vettem. A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló törvény (továbbiakban: Szt.) jogharmonizációs célú módosítása 2001-ben már kihirdetésre került azzal, hogy a rendelkezések a csatlakozás idõpontjában léptek hatályba. Az idõközben bekövetkezett közösségi jogszabályi változások és az Európai Bíróság joggyakorlata azonban a 2001-es rendelkezések újragondolását, s a közösségi joggal való teljes összhang megteremtését tették szükségessé. A csatlakozást közvetlenül megelõzõen módosítani kellett a már kihirdetett jogszabályokat annak érdekében, hogy mindenben megfeleljenek az uniós követelményeknek és a csatlakozási szerzõdésben foglaltaknak. Az önkormányzati rendelet természetesen nem tartalmazhat felsõbb szintû jogszabállyal ellentétes rendelkezést. A szociális területen hazánk jogharmonizációs kötelezettsége az Európai Közösség négy alapszabadsága közül a személyek, illetve a szolgáltatások szabad áramlásához kapcsolódik. Az elõbbi a szociális ellátásokra és a szolgáltatások igénybevételére való jogosultság meghatározását, az utóbbi pedig a szociális szolgáltatások szabályait érinti. A csatlakozási tárgyalások során megtörtént a magyar szociális ellátórendszerben szereplõ ellátásoknak a koordinációs rendelet szerinti kategóriákba sorolása, s ennek eredményeképpen az Szt-ben szabályozott pénzbeli ellátások közül egyedül az idõskorúak járadéka az az ellátás, amely a koordináció tárgyi hatálya alá került. […] Az Szt-ben szabályozott minden egyéb ellátás – ideértve a szociális szolgáltatások igénybevételét is – vonatkozásában ugyanakkor figyelembe kell venni egy másik közösségi jogszabályt, a munkavállalók Közösségen belüli szabad mozgásáról szóló EGK tanácsi rendeletet. Ez ugyanis meghatározza azokat a jogosultságokat, amelyek a szabad mozgás jogából adódóan – a család integrációjának elõsegítése érdekében – a migráns munkavállalókat és meghatározott családtagjaikat egy másik tagállamban megilletik. A migráns munkavállaló a hazai munkavállalókkal azonos szociális és adókedvezményeket élvez. A szociális kedvezmény, elõny fogalmát az Európai Bíróság igen tágan értelmezi, és bármilyen szociális szempontú juttatást ide sorol, az Szt-ben szabályozott ellátások teljes körét biztosítani kell a EGK tanácsi rendeletben meghatározott személyek számára, amennyiben a törvényben szabályozott feltételek fennállnak. Idõskorúak járadékában csak a lakóhely szerinti tagállam területén részesülnek a rendelet hatálya alá tartozó személyek. Az idõskorúak járadékát az önkormányzat csak az illetékességi területén lakóhellyel rendelkezõ, az EGK rendelet hatálya alá tartozó és az Szt. feltételeinek eleget tevõ személyek számára nyújtja. Tehát exportjára, más tagállamba való továbbfolyósítására – ellentétben egyéb olyan, a koordináció hatálya alá tartozó szociális biztonsági ellátásokkal, mint például a családtámogatási ellátások nagy része – nem kerül sor. A szociális szolgáltatásokat, ellátásokat azért kellett a tanácsi rendelet által meghatározott személyi körre hivatkoztatni, mert a közösségi munkavállalók és meghatározott családtagjaik számára biztosítani kell a magyar állampolgárokkal egyenlõ elbánást. Az Szt-ben foglalt, illetve az önkormányzat által önként vállalt ellátások, szolgáltatások szociális elõnyként megilletik a tagállami állam-

polgár migráns munkavállalót, valamint – állampolgárságától függetlenül – a munkavállaló házastársát és azokat a lemenõ egyenes ági rokonaikat, akik 21 évnél fiatalabbak vagy a munkavállaló eltartottjai; továbbá a munkavállaló és házastársa felmenõ egyenes ági, eltartott rokonait. A módosítás nem érinti azon rendelkezéseket, amely szerint a települési önkormányzat étkeztetést, szállást köteles biztosítani, az Európai Szociális Kartát megerõsítõ országoknak jogszerûen Magyarországon tartózkodó állampolgárai számára, kivéve ha ennek hiánya a rászoruló életét, testi épségét veszélyezteti. A mindennapi gyakorlatban az idõskorúak járadékára való jogosultság rendelet alapján csak szûk körben, abban az esetben fordulhat elõ, ha a kérelmezõ Magyarországon volt munkavállaló vagy önálló vállalkozó (tehát a magyar jog hatálya alá tartozott) és idõskorú személy (tehát a 62. életévét, illetve a rá irányadó nyugdíjkorhatárt betöltötte), de nyugdíjra nem vált jogosulttá, esetleg résznyugdíjban részesül, mindenesetre a jövedelmi viszonyai alapján az Szt. feltételeinek megfelel. Az eljárás során az eljáró szerv elõször a hatáskörét és az illetékességét állapítja meg. Tekintettel arra, hogy az illetékességet az ügyfél tartózkodási helye (lakcíme) határozza meg, illetve, hogy a kérelmezõ az ellátás igénylésének idõpontjában érvényes tartózkodási engedéllyel rendelkezzék. A szociális elõnyök csak a munkavállalót és családtagját illetik meg. A szociális elõny tehát nem alkalmazható más jogállással rendelkezõ gazdaságilag aktív (tehát önfoglalkoztató) vagy inaktív csoportokra, továbbá azokra sem, akik munkát keresnek. A munkát keresõk megkülönböztetésének tilalma a munkához jutás egyenlõségében mutatkozik meg, szociális elõnyöket nem von maga után! Amennyiben a kérelmezõ nem önjogán, hanem a munkavállalóval fennálló hozzátartozói viszonya alapján igényel ellátást, akkor vizsgálni kell azt is, hogy a kérelmezõ – a rendelet szerinti – hozzátartozói viszonya a munkavállalóval fennáll-e. A hozzátartozói minõséget hitelt érdemlõen igazolni kell. Az egyes ellátások vonatkozásában az egy fõre jutó havi jövedelmet az Szt-ben meghatározott család-fogalom alapján kell megállapítani, amely ellátásonként változhat. Másrészt az is elõfordulhat, hogy a rendelet szerinti családtagi minõség, illetve az Szt. szerinti jogosultsági feltételek megállapításánál nem ugyanazok a személyek jönnek számításba. A szociális szolgáltatások igénybevételére is a rendeletben meghatározott személyi kör válik jogosulttá. A jogosultság a csatlakozást követõen nem automatikusan illeti meg az uniós állampolgárokat, hanem csak addig az idõtartamig, amíg az ügyfél a rendelet személyi hatálya alá tartozik. Ha az Európai Gazdasági Térség állampolgárának munkavállalói státusa megszûnik, akkor õt, illetve hozzátartozóját már nem illetik meg a szociális elõnyök, így a szolgáltatások sem. Ennek a szabálynak a gyakorlati érvényesíthetõsége érdekében került meghatározásra az a törvényi rendelkezés, amely alapján az ilyen személy a bentlakásos szociális intézményben csak határozott idõre, a tartózkodási engedély érvényességének idõtartamára helyezhetõ el. A jogharmonizációs folyamat természetesen nem állt meg, napjainkban is zajlik. Ennek szerves részei a helyi önkormányzatok, így Biatorbágy is, hiszen a lakosok hétköznapjaikban ezen szervekkel állnak a legközelebbi kapcsolatban, az egyes változtatások hatásai talán itt „helyben” mutatkoznak meg leginkább, s lehetnek „mérõállomásai” „közös jogunk” hatékonyságának.

Rekordok a testvérvárosi találkozón

Recommend Documents