Rehák László A MUNKA SZEREPE AZ EMBERRÉ VÁLÁS FOLYAMATÁBAN

Original

scientific

papet

Rehák László A MUNKA SZEREPE AZ EMBERRÉ VÁLÁS FOLYAMATÁBAN I. R É S Z

A Z E M B E R I M U N K A ÉS A Z E M B E R T Á R S A D A L M I S Á G Á N A K DIALEKTIKÁJA

/. A munkára

vonatkozó

nézetek

az osztály

társadalmakban

A z őstársadalmakban, a társadalmi t u d a t rá jellemző vallási formá­ jában — figyelembe kell venni, hogy ez az időszak az általános elkép­ zelésektől eltérően sokkal hosszabb volt, mint a fejlettebb osztálytársa­ d a l m a k i d ő t a r t a m a — feltehetően még nem alakultak ki a m u n k á r ó l szóló nézeteik. Ezért bizonyosra vehető, hogy nem léteztek még sejtések sem az ember kialakulása és a m u n k a közötti összefüggésről. A m u n k a ezekben a társadalmakban egyszerűen a d o t t volt mint a létezés, maga volt az élet: mindenki számára egyszerűen és kézenfekvően a fennmara­ dás, a létezés elengedhetetlen kellékét és feltételét jelentette. Ilyen érte­ lemben a m u n k a az a k k o r i emberek kezdetleges t u d a t á b a n inkább mint állapot és nem mint tevékenység merülhetett fel. Más a helyzet azonban a kizsákmányoló o s z t á l y t á r s a d a l m a k b a n . I t t már a társadalmi osztályokra szakadt közösségen belül, történelmi lép­ tékkel szemlélve ezt a folyamatot, merőben új társadalmi helvzet állt elő. M a r x erre a társadalmi helyzetre „ a látszólagos közösség" kifeje­ zést használja. Engels pedig az államgépezet kényszerszervezetének ki­ alakulását k i m o n d o t t a n azzal m a g y a r á z z a , hogy csak így volt megaka­ dályozható az osztályokra szakadt társadalmak végeláthatatlan pol­ gárháborúban való önfelemésztése. Ebben a társadalmi-történelmi helyzetben a különböző társadalmi osz­ tályok és rétegek más-más m ó d o n viszonyultak a m u n k á h o z . A munka­ megosztás többek k ö z ö t t a szellemi és fizikai m u n k á r a való szembetűnő szétkülönülést is előidézi. É p p a m u n k a révén történik az osztályjellegű, társadalmilag intézményesített és az állami kényszer által állandósított kizsákmányolás. Természetesen az osztálytársadalmakban is nélkülözhe-

tétlen, mindig jelenlevő tevékenység a m u n k a a létezés hétköznapjaiban. A társadalmi t u d a t azonban, amely ilyen vagy olyan módon igyekszik — immár a tudományosság igényével — választ adni a társadalom nagy sorskérdéseire, a m u n k á r ó l is mint a m i n d e n n a p o k állandó tevékenysé­ géről igyekszik tárgyilagos nézetet kialakítani. Ezek az u r a l k o d ó kizsák­ mányoló o s z t á l y o k szempontjából kialakított nézetek — noha kézen­ fekvő az emberi társadalom, vagyis az emberi létezés és a m u n k a végzé­ sének egyidejűsége — nem ismerik fel a m u n k a szerepét az ember kiala­ kulása és létezése szempontjából. E kapcsolat felismerése helyett az osz­ t á l y t á r s a d a l m a k b a n a m u n k á t évezredeken át ö n m a g á b a n véve, elszige­ telten vizsgálták és értelmezték. Az osztálytársadalmakban az ember elidegenültségének egyik meg­ nyilvánulása volt az is, hogy a m u n k á t mint az emberré válás lényeges tényezőjét és mint az ember elsődleges ontológiai meghatározóját egé­ szen a legújabb korig nem ismerték fel. Lukács szerint a m u n k á n a k , de nem csak egyedül a m u n k á n a k , em­ beralakító szerepe van más „komplex-jellegű" tényezővel egyetemben, mint amilyen a nyelv, a kooperáció, a munkamegosztás. E tényezők kö­ zül „ a szóban forgó össz-sajátságba helyezve" mégis indokoltan a mun­ kát teszi az első helyre. A m u n k a képes arra a nagy váltásra, amely, noha nem egymagában, de a folyamatot kiváltó tényezőként lehetővé teszi az előembernek, hogy ősember legyen. Lukács az Ontológiában a következőket írja: „ H a ontológiailag ki akarjuk fejteni a társadalmi lét specifikus kate­ góriáit, azt, hogy miként nőnek ki a korábbi létformákból, miként kap­ csolódnak hozzájuk, miként épülnek fel rájuk, miben különböznek tő­ lük, akkor ezt a kísérletet a m u n k a elemzésével kell megkezdenünk. Ter­ mészetesen sohasem feledhetjük el, hogy a lét minden fokán, a maga egészében és részleteiben egyaránt, koplex-jellege van, vagyis hogy köz­ ponti és legdöntőbb kategóriáit is csak a szóban forgó létszint össz-sajátságosságaiba helyezve, ezeknek a sajátosságoknak az összességéből lehet adekvát m ó d o n megérteni. Bármiijen felületes pillantást vetünk is a tár­ sadalmi létre, kiderül, hogy döntő kategóriái, például a m u n k a , a nyelv, a kooperáció és munkamegosztás kibogozhatatlanul összefonódnak, és hogy a t u d a t a valósággal és ezért önmagával is új kapcsolatokba kerül stb. Elszigetelten egyik kategória sem r a g a d h a t ó meg kielégítő m ó d o n ; gondoljunk csak a technika fetisizálására, amit a pozitivizmus „fedezett fel", és amely mélyen befolyásolt némely m a r x i s t á t . . . " A céltudatosság, a célratörés (amelyet Lukács nem idealista értelem­ ben a teleologikusság fogalmával jelöl) lényeges t a r t o z é k a a munkavég­ zés folyamatának — az emberré válás hosszan t a r t ó szövevényes voltát mégis a következőkkel érzékelteti: „ A fejlődés kezdetleges fokain semmi esetre sem jelentett tényt, hogy az emberek nem v o l t a k tisztában teljesítendő, és ténylegesen teljesített életfunkciójukkal. Ellenkezőleg. A z akkori gyakorlatban az életnek min­ dig csak valamilyen — objektíve és szubjektíve — egészen szűk köré,

ről volt szó, amely rendelkezett ugyan bizonyos tudatossággal saját köz­ vetlen aktivitására és ugyancsak közvetlen körülményeire v o n a t k o z ó a n , de maga ez az élet olyan áttekinthetetlennek és kideríthetetlennek látszó környezetbe volt zárva, amelynek mibenlétéről ezen a fokon semmi­ lyen helyes belátás nem a l a k u l h a t o t t ki, melyet az ember — legjobb esetben is — csupán az analogizálás gondolati eszközeivel t u d o t t meg­ közelíteni. Kétségtelen, hogy az analogizáló gondolkodás nem csekély szerepet játszott az életnek abban a meghódított szférájában is, melyet erősebb vagy lazább kötelékek kapcsoltak össze a m u n k a szférájá­ val, . Lukács többek között a következőkkel indokolja azt, hogy az emberi sajátos természeti-társadalmi lény kialakulásának, „kibogozhatatlanul összefonódott" tényezői közül mégis elsősorban a m u n k á t hangsúlyozza, eközben nem r a g a d v a ki erőszakoltan a többi, vele egybefonódó tényező közül: „ . . . A z emberi m u n k a lényege viszont abban áll, hogy először is az életért folytatott harc kellős közepén keletkezik, másodszor is, hogy minden szakasza emberi öntevékenység eredménye. Ezért fölöttébb kri­ tikusan kell szemlélni bizonyos — g y a k r a n nagyon túlbecsült — hasonló­ ságokat. A z egyetlen valóban tanulságos m o z z a n a t az, hogy a magasabb rendű állatok magatartása nagyfokú rugalmasságról tanúskodik; minő­ ségileg még fejlettebb, különös határeset lehetett az a fajta, amelynél a m u n k á b a való átcsapás valóban végbement, a ma létező fajták ebben a tekintetben n y i l v á n v a l ó a n sokkal alacsonyabb fokon állnak, tőlük nem lehet hidat verni a valódi m u n k á h o z . Mivel a társadalmiságnak mint létformának a k o n k r é t komplexumáról beszélünk itt, jogosan merülhet fel a kérdés, hogy miért éppen a m u n k á t emeljük ki ebből a komplexumból és miért épp neki tulajdonítunk ilyen kimagasló szerepet a társadalom kialakulásának folyamatában, a társa­ dalmi létbe való átcsapásban. . . . Csak a m u n k á n a k van ontológiai lé­ nyege szerint h a t á r o z o t t átmeneti jellege: a m u n k a , lényege szerint, köl­ csönhatás ember (társadalom) és természet között, mégpedig mind a szer­ vetlen (szerszám, nyersanyag, m u n k a t á r g y stb.), mind pedig a szerves természet k ö z ö t t ; ( . . . ) A m u n k a , mint látni fogjuk, csírájában tartal­ m a z z a m i n d a z o k a t a meghatározásokat, amelyek a társadalmi lét új sajátosságainak lényegét alkotják. Ezért a m u n k á t a társadalmi lét ős­ jelenségének, modelljének t e k i n t h e t j ü k ; . . . " A n n a k ellenére, hogy az emberré válás folyamatában és az ember tár­ sadalmi létének kialakulásában a m u n k á n a k kimagasló szerep jutott — az osztálytársadalmak kialakulásának a m u n k a eredményeinek kisajátí­ tása a kizsákmányolás, a kegyetlen társadalmi-gazdasági realitás folytán és a m u n k á t ó l való el'idegenülés miatt a vallási t u d a t mint az első és legkezdetlegesebb társadalmi t u d a t f o r m a a m u n k á t (különösen a terme­ lést és a szolgáltatást) az istenek csapásaként, a v a l a m i k o r elkövetett ere­ dendő bűnért járó büntetés lerovásaként, tehát vezéklésként értelmezi. Ennek következtében a semmittevés isteni állapotnak számít és a m u n k a nélküli élvezet és fogyasztás — amiben főleg az evilágon kívüli életben

r~

3

részesülhetnek az igazhitűek és h í v ő k — külön isteni kegynek és juta­ lomnak számít, amiben az ember, illetve a n n a k lelki természetű isteni szikrája m e g h a t á r o z o t t feltételek teljesítése ellenében részesülhet. A mun­ kával kapcsolatban nem minden esetben m u t a t ebbe az i r á n y b a a val­ lási tudat, de a mi civilizációs körünkben, a Közép-, Közel-Kelet vala­ mint a Földközi-tenger vidékének kezdetleges osztálytársadalmaiban fel­ tétlenül ez a képzet az u r a l k o d ó nézet, amit a/lapjában véve az ógörög filozófia is követ. Ilyen beállítottságot t ü k r ö z az európai hűbéri társada­ lom szellemisége is, amelyben a filozófiát az abban az időben értelmezett keresztény vallási elmélkedés palástolja. Természetesen a középkori Euró­ páról lévén szó, nem téveszthető szem elől az iszlám felfogás sem, amely nem csak hatásában, hanem az Ibériai-félszigeten fizikai valóságában is jelen van egy időre. A munkaszociológia művelői részleteiben ugyan kutatják a m u n k á r a v o n a t k o z ó nézeteket, de elsősorban a m u n k á r a m i n t tevékenységre vonat­ kozó felfogásokat. A z ilyen áttekintésekben megemlítik az ősi K í n a és I n d i a gondolkodóinak s z á m u k r a meglehetősen érdektelen nézeteit a mun­ k á v a l kapcsolatban. M a még keveset t u d u n k , vagy legalábbis keveset közölnek a kérdés ismerői a valamikor virágzó kultúrájú Fekete Afrika államainak, Délkelet-Ázsiának, a m a y á k n a k és asztékoknak a nézeteiről valamint az időszámításunk első évezredének utolsó évszázadaiban és a rákövetkező n é h á n y évszázadban kialakult fejlett társadalmú és szellemi életet kitermelő közép-ázsiai á l l a m o k n a k a m u n k á r a v o n a t k o z ó nézetei­ ről. Bizonyára ezekben is — hasonlóan a keresztény gondolkodáshoz — a m u n k á r ó l mint tevékenységről, a különböző munkaterületen kifejtett tevékenység rangsorolásáról lehet szó, arról, hogy milyen m u n k a számít előkelőbbnek, illetve melyek az istennek vagy isteneknek i n k á b b v a g y kevésbé tetsző munkafajták. N e m valószínű azonban, hogy kapcsolatba h o z t á k volna a m u n k á t az emberré válás folyamatával és azzal a ténnyel, hogy a m u n k a az emberi lét nélkülözhetetlen és meghatározó fontosságú tartozéka. A polgáriasodás hajnalán az ember és a m u n k a mint két alapfogalom különböző indoklással ugyan, de közelebb kerül, kapcsolódik egymáshoz, de még jó ideig v á r a t m a g á r a a m u n k a szerepének megsejtése az emberré válás folyamatában. Így a reformáció, amely a kialakulóban levő polgárság és részben a jobbágyság hűbérellenes társadalmi törekvéseit fejezi ki már, elveti a si­ ralom völgyeként felfogott evilági valóságot, amelyben az ember arca verejtékében kénytelen az eredendő bűn vezekléseként mindennapi ke­ nyeréért megdolgozni. H a d d utaljunk itt Engelsre, aki kifejti, hogy olyan társadalmi helyzetben, amelyben a vallás mint intézményesített szervezet és a gondolkodásmódot uraló tényező meghatározza az emberek gondo­ latvilágát, a társadalmi megmozdulások is szükségszerűen vallási köntös­ ben jelentkeznek: a tömegeket mozgósító megmozdulásokban is látszólag hitigazságokért küzdenek és r a g a d n a k fegyvert. Jelentkezik a mértékle­ tes fogyasztás, takarékosság és szorgalom kultusza mellett — egy új élet-

felfogás, nevezetesen: azért dolgozzunk és iparkodjunk, hogy m á r evilági életünkben saját m a g u n k számára és utódaink iránti kötelezettségként megteremtsük hétköznapi életünk boldogságát és utódaink számára is a földi boldogság anyagi alapjait. Természetesen, a reformáció különböző vidékeken el nem hanyagolható különbségekkel jelentkezik, és másként értelmezik az evilági életben megnyilvánuló gazdagságra és jólét előmoz­ dítására v o n a t k o z ó m a g a t a r t á s t mint az isten és emberek előtti kötele­ zettséget. Erre a vallásfelfogásra hívja fel a figyelmet 1886-ban közölt hosszabb t a n u l m á n y á b a n Engels, aki a n n a k ellenére, hogy gazdag tőkés családban élt, m á r saját gyermek- és ifjúkori környezetében kénytelen volt eltűrni a pietista református k o n z e r v a t í v életfelfogás nyűgét. A tanul­ m á n y b a n többek k ö z ö t t felvázolja a németországi lutheránus mozgalom átfogó társadalmi forrongásának rétegeződését és szembeállítja a polgári forradalmi törekvések fokozatos letörését számos ország kálvinizmusá­ nak polgáriasulási hatásával. E z t így fejti k i : „ . . . Ettől kezdve Német­ ország három évszázadra eltűnik a történelembe önállóan b e a v a t k o z ó országok sorából. D e a német Luther mellett ott volt a francia C a l v i n ; igazi francia élességgel előtérbe állította a reformáció polgári jellegét, republikanizálta és d e m o k r a t i z á l t a az egyházat. Míg a lutheri reformá­ ció Németországban elposványosodott és tönkretette Németországot, a kálvini reformáció a genfi, a hollandiai, a skóciai republikánusoknak zászlóul szolgált, felszabadította H o l l a n d i á t Spanyolország és a német birodalom u r a l m a alól és ideológiai jelmeze lett a polgári forradalom második felvonásának, amely Angliában játszódott le. I t t a kálvinizmus az akkori polgárság érdekeinek igazi vallási palástként s z o l g á l t . . Átfogó t a n u l m á n y á b a n R a d o m i r Lukié hangsúlyozza, hogy K á l v i n tanításában a m u n k a jelentősége k i t a r t ó tevékenységgé és a legszigorúbb erkölcsi elvvé magasztosul. E z t azzal indokolja, hogy az, aki „isten vá­ lasztottja" lesz, az hite szilárdságának és m u n k á j a eredményességének alapján ismerhető fel. A hivatás teljes tudást és o d a a d á s t igényel, vala­ m i n t az üzleti erkölcs tiszteletben tartását. Ez mindenki számára hasonló­ an lényeges etikai-vallási követelmény, olyan, mint a szűkebb értelemben vett vallási előírások betartása és gyakorlása. Tekintettel arra, hogy a protestáns értelmezés a m u n k á t m á r nem te­ kinti vezéklésnek, hanem a megváltás egyik eszközének, D a n i l o Z. Mar­ kovié o k k a l hangsúlyozza, hogy a m u n k a iránti igenlő protestáns viszo­ nyulást „a keletkező új tőkés gazdálkodási mód feltételezte" és nem fordítva, vagyis, nem a protestantizmus tette lehetővé a tőkés viszonyok kialakulását, ahogyan azt több társadalomtudós tudni vélte, k ö z t ü k M a x Weber is A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme című munkájá­ ban és átfogó, kétkötetes művében, melyet halála u t á n t a n í t v á n y a i ren­ deztek sajtó alá a gazdaság és társadalom tárgyköréből m e g t a r t o t t elő­ adásai közül válogatva. Megjegyzendő, hogy Weber terjedelmes érte­ kezéseiben foglalkozik a m u n k á n a k a termelési m ó d b a n és a gazdálko­ dásban betöltött szerepével és megbecsülésével, de érdeklődésén kívül esik 5

0

7

a m u n k a szerepe az emberre válás folyamatában, n o h a Engels erre vo­ n a t k o z ó t ö m ö r t a n u l m á n y a m á r 1896-ban megjelent. A m u n k a emberformáló szerepe — ami marxista megfogalmazásban az ember által 'kifejtett tevékenység, végső fokon az ember ö n m a g á t te­ remtő lényként való felfogását is jelenti — mint sejtés és b á t o r t a l a n uta­ lás a X V I I I . században jelentkezik. Jelen v a n a gazdaságtan angliai megalapítóinak m u n k á i b a n , igaz elembertelenedett formában, m i n t ami­ lyen m á r maga a korai tőkés kizsákmányolás egész rendszere is volt. Ezek a t a n u l m á n y o k azonban m i n d e n k é p p elismerik a m u n k a értékfor­ m á l ó és értékteremtő voltát és megfogalmazzák a munkaérték-elméletet. Ezt az elembertelenedett megközelítést, m i n t látni fogjuk, M a r x 1844-ből származó, csaknem egy teljes évszázadig hozzáférhetetlen kéziratában (elsősorban második kéziratában és egy évvel korábbi párizsi kivonat­ füzeteinek jegyzeteiben) átfogó b í r á l a t n a k veti alá. E z t megelőzően már Jean-Jaques Rousseau természetfelfogásában is kifejezésre jut az ember és a természet szoros kapcsolata és hangsúlyozza a m u n k a fontosságát ebben a kapcsolatban, ami m á r sejteti a m u n k á r a v o n a t k o z ó alapvető marxista felfedezést az emberré válás f o l y a m a t á n a k szempontjából. A legutóbbi időkben megjelent m a g y a r nyelvű szövegek közül Bori I m r e — más témával foglalkozó t a n u l m á n y k ö t e t e — jól érzékelteti ezt a J. J. Rousseau által képviselt v i l á g k é p e t . A korai szocialista utópisták, de a korai tőkés társadalmi bíráló klasszikusnak számító utópisták nézetei­ ben is t a l á l k o z u n k — elvétve ugyan — a m u n k a kultusza mellett álta­ lános emberi m i v o l t á n a k hangsúlyozásával. 8

9

10

E n n e k az alapvető gondolat- illetve megismerési f o l y a m a t n a k — nyil­ v á n v a l ó a n az elődök hatására — filozófiai szintű megfogalmazásával Georg Wilhelm Friedrich Hegelnél találkozott, aki i m m á r r á m u t a t a m u n k a emberformáló szerepére, természetesen a maga idealista alapfelfogásából k i i n d u l v a : kabinetszerűen és ezért a valóság hiányos ismeretében. A he­ geli megfogalmazás szerint ahhoz, hogy a t u d a t mint alacsonyabb szintű létezés, az ö n t u d a t b a mint magasabb fokú létbe változzon át, szükséges a tevékenység, az emberi m u n k a . Vagyis a t u d a t fedi az emberi létet, az ö n t u d a t viszont elengedhetetlenül a m u n k a által jön létre (felfogása szerint a szellemi m u n k á t helyezi történelmileg is minden emberi tevé­ kenység élére); az emberi tevékenység, az emberi m u n k a eredményezi az önmegvalósítást. Ezzel a felfogással kapcsolatban, amely m á r k i m o n d o t t a n és nem csak megsejtve — még ha idealista burokban is — kifejti az embernek önma­ ga által, p o n t o s a b b a n : munkája által való kialakulását, M a r x m á r 1844ben megállapítja a következőket is: „ A nagyság a hegeli „Phanomenologie"-ban és végeredményében — a negativitás dialektikájában mint a m o z g a t ó és létrehozó elvben — tehát először is az, hogy Hegel az em­ ber önlétrehozását f o l y a m a t k é n t fogja fel, a tárgyiasulást tárgytalanításként, külsővé-idegenné válásként és a külsővé-idegenné válás megszünte­ téseként; hogy tehát a munka lényegét felfogja és a tárgyi embert, az igazi, mert valóságos embert saját munkája eredményeként fogalmilag

megragadja. A z ember valóságos, tevékeny viszonyulása önmagához mint nembeli lényhez, vagyis a maga tevékenykedése mint valóságos nembeli lényé, azaz emberi lényé csak azáltal lehetséges, hogy valóban előterem­ ti magából összes nembeli erőit.. .*'" D e M a r x ez alkalommal is mind­ járt hozzáfűzi — ami összhangban van az emberről és munkájáról szóló felfogással — a következő figyelmeztetést: „ami megint csak az emberek összműködése által, csak a történelem eredményeként lehetséges". 2. A munka

marxista

értelmezése az ember nembeli szempontjából

lényege

A m u n k a szerepe az emberi fejlődés során és m a g á b a n az emberré vá­ lás folyamatában M a r x előtt először n y i l v á n filozófiai szinten merült fel, nevezetesen Hegel munkássága kapcsán. M a r x r a nyilván erőteljes be­ nyomást tettek Hegel idevágó nézetei, u g y a n a k k o r M a r x önálló módsze­ rének kidolgozása és alkalmazása kezdetén, a rá jellemző kritikai meg­ közelítéssel — megbecsülve Hegel nézetének értókét —, találóan bírálja azt, ami nem helytálló. A m i k o r M a r x 1844-ben m ű h e l y m u n k a k é n t írt szövegében Hegelről megállapítja, hogy „a modern nemzetgazdaságtan álláspontján á l l " — ez elismerés is, de egyúttal bírálat is. Nevezetesen, Hegel azon kevesek közé tartozott, akik a kontinensen a X V I I I . és X I X . század forduló­ ján nem csak olvasták, hanem — mint h a l a d ó elméleti előretörést — méltányolták is a z o k a t a munkaérték-elméletet létrehozó és a munka­ megosztással kapcsolatos nézeteket és elemzéseket, amelyeket Anglia jeles nemzetgazdászai képviseltek a X V I I I . század második felében. E z a H e ­ gelre v o n a t k o z ó megállapítás azért lényeges, m e r t ne feledjük, hogy a nagy francia polgári forradalom vezető személyiségei még a fiziokrata nézeteket vallják. U g y a n a k k o r megállapítása miszerint Hegel „ a modern nemzetgazdaságtan álláspontján á l l " b í r á l a t is, m e r t ez az álláspont a tőkés társadalom magántulajdonát és a munkaerőnek m i n t á r u n a k az osztálykizsákmányolását — a bérmunkás kizsákmányolását — indokolja meg és örök állapotként tárgyalja. M a r x A gazdasági-filozófiai kéziratokban a következőket írja: „ . . . H e ­ gel a modern nemzetgazdaságtan álláspontján áll. A munkát úgy ragad­ ja meg, mint az ember lényegét, m a g á t igazoló lényegét; a m u n k á n a k csak pozitív oldalát látja, a negatívat nem. A m u n k a az ember magáértlevése a kulsővé-idegenné váláson belül, vagyis külsővé-idegenné vált emberként. A z a m u n k a , amelyet Hegel egyedül ismer és elismer, az el­ vont szellemi munka. A m i tehát egyáltalában a filozófia lényegét al­ kotja, . . . " Megjegyzendő azonban, hogy bár Hegel a szellemi m u n k á t hangsú­ lyozottan előtérbe helyezi, mégis — különösen későbbi m u n k á i b a n (így a Reálfilozófiában, 1805—1806) — igen kiterjedt értelmezést k a p a m u n k a alapfogalma, igaz megint csak a vallás létrejötte és a művészi alkotás k a p c s á n . Mégis Hegel egész alkotását vizsgálva D a n i l o Z. Mar1 2

13

kovic a következő végkövetkeztetést vonja le: „Hegel szerint a munka, a tevékenység általában — mind a magában a valóságban rejtve m a r a d ó objektív lehetőségek, mind pedig az ember önkifejezését és önmegvalósulását képező szubjektív lehetőségek alapján — valójában nem más, mint maga a t e r m e l é s . " A m u n k a marxista, illetve még M a r x általi meghatározását gyakran mint „ a z ember tudatos és célratörő tevékenységét" emlegetik. Bizonyos, hogy ez a meghatározás megfelel M a r x m u n k á r a v o n a t k o z ó nézeteinek kiin­ dulásaként, de ilyen egyszerűen azért M a r x mégsem definiált. Ennek a meghatározásnak alapja fellelhető az 1867-ben megjelent a tőke I. kö­ tete h a r m a d i k szakaszának kezdő témájában, amelynek címe: „ 1 . Munka­ folyamat." Fejtegetései során M a r x többek k ö z ö t t r á m u t a t : „ A m u n k a mindenekelőtt olyan folyamat, amely ember és természet között megy végbe, amelyben az ember saját tettével közvetíti, sza­ bályozza és ellenőrzi a természettel való anyagcserét. A természeti anyaggal az ember maga is mint természeti hatalom lép szembe. . . . I t t nem a m u n k a első, állatian ösztönszerű formáival van dolgunk. . . . Mi a m u n k á t olyan formájában tételezzük fel, amely kizárólag az ember sa­ játja. . . . A m u n k a f o l y a m a t egyszerű m o z z a n a t a i : a célszerű tevékenység, vagyis maga a m u n k a , a m u n k a tárgya és a m u n k a e s z k ö z e . " Mivel azonban M a r x A tőke mind a négy kötetének megalkotását valójában még Párizsban kezdte meg, nem érdektelen, hogy sokkal előbbi a m u n k á r a és a m u n k a szerepére v o n a t k o z ó megfogalmazása, amelyben hangsúlyozza, hogy az ember „tudatos élettevékenysége által nembeli lény". Lejegyzései a következőket is t a r t a l m a z z á k : „ A z állat közvetlenül egy az élettevékenységével. N e m különbözteti meg magát tőle. Ő maga az. A z ember magát az élettevékenységét teszi akarása és t u d a t a tárgyá­ vá. T u d a t o s élettevékenysége van. E z nem olyan meghatározottság, amellyel közvetlenül egybefolyik. A tudatos élettevékenység különbözteti meg az embert közvetlenül az állati élettevékenységtől. Éppen csak ez­ által nembeli lény az ember. Vagyis éppen csak azért tudatos lény, azaz azért t á r g y számára a saját élete, mert nembeli lény. Tevékenysége csak ezért szabad tevékenység. A z elidegenült m u n k a a k k é n t fordítja meg ezt a viszonyt, hogy az ember, éppen mert tudatos lény, élettevékenységét, lényegét csak eszközzé teszi exisztenciája számára." A Nyersfogalmazvány (Grundnisse) kéziratában, amely 1857—1858ból ered (nyomtatásban eredeti, német nyelven m á r a második világhá­ ború kezdetén, 1939—41-ben megjelenik M o s z k v á b a n ) és amelyet A tőke I. kötetének első teljes — főleg filozófiai jellegű — v á z l a t á n a k tekintenek, M a r x egyes kérdéseket (többek között a szabadidő jövőbeli jelentőségét, a t u d o m á n y n a k és az alkotó szellemi m u n k á n a k termelőerő­ vé válását, stb.) részletesebben tárgyal mint A tőke I. kötetének végle­ ges szövegében. T é m á n k h o z kapcsolódik az, amit M a r x az embernek (vagyis „ a szubjektumnak") a m u n k a által való „önmegvalósulásáról" és egyidejű „tárgyiasulásáról" mond A d a m Smith nézeteit b í r á l v a : „Or14

15

16

17

cád verítékével dolgozz! — ez volt Jehova átka, amelyet útravalóul a d o t t Á d á m n a k . És így á t o k n a k tekinti A. Smiht a m u n k á t . . . Azt azon­ ban nem sejti, hogy az a k a d á l y o k n a k a leküzdése m a g á n v a l ó a n a szabad­ ság munkálkodása, és a külső célok a pusztán külső természeti szükség­ szerűség látszatát levetve m a r a d n a k meg, és csak maga az egyén tűzi ki őket mint a szubjektum önmegvalósítása, tárgyiasulása, mint reális sza­ badság, amelynek akciója éppen a m u n k a —, mindezt A. Smiht nem sejti." M a r x m á r munkásságának első éveiben, így az 1844-ből származó fej­ tegetéseiben is — tehát m á r akkor, amikor még csak saját szemléleti és kutatási módszerének kimunkálásán dolgozik — r á m u t a t az ember és a m u n k a szoros kapcsolatára. Hangsúlyozza, hogy az ember öntevékeny lény, olyan, amely tudatosan és a k a r a t a szerint a k t í v a n viszonyul az őt környező valósághoz és m i n t ember, mint sajátos nembeli lény, munká­ ja által képes az önmegvalósítására. D e ez a m u n k a , kevéssé kifejezetten vagy meghatározhatóan, de m i n d i g társadalmi jiellegű, ami az ember általános lényegét nem csak jellemzi, hanem szükségszerűen meg is hatá­ rozza. A z emberi szabadság történelmileg és társadalmilag a d o t t szaka­ szában ez abban nyilvánul meg — és az ö n m a g á t emberré teremtő em­ bert mint nembeli lényt éppen az különbözteti meg az élővilág többi fej­ lett képviselőitől —, hogy saját tetszőleges mértéke szerint képes ter­ melni, képes a természetet saját létfenntartása érdekében birtokba venni és n e m kényszerül ezt a természet iránti tevőleges viszonyulását közvet­ lenül saját testi adottságainak korlátai közé szorítani. (Eközben — igaz hosszabb idő-léptékben mérve a környező valóság is h a t az emberre és társadalmára.) Ez a n n a k köszönhető, hogy szellemi képességeinek foko­ zatos kifejlődése és testi adottságai m á r az ősidők óta lehetővé teszik, hogy a természet meghódításának folyamatában saját tevékenységét meg­ h a t v á n y o z z a a termelőeszközök, a szerszámok igénybevételével és a cél­ tudatos termelő ténykedés segítségével. Így válik meghatározott értelem­ ben és mértékben m á r az ősember számára is, m i n t tevékeny lény szá­ mára, a természet saját művévé és a természet mint saját valósága jelent­ kezik, mert az ember természeti adottságai alapján még legkezdetlege­ sebb fejlettségi fokán sem függ olyan közvetlen mértékben környezeté­ től, mint az állatok fejlettségük legfejlettebb fokán. Ezért az ember „nembeli lényegét" elsősorban alkotó, tevőleges és célra vezető tudatos tevékenysége jellemzi, amelynek során a m u n k a , a munkaeszközök és előteremtésüknek v a l a m i n t h a s z n á l a t u k n a k ismerete m e g h a t á r o z ó fon­ tosságú. Ezt a gondolatmenetet M a r x A tőke I. könyvében újra megismétli, most inkább szociológiai megfogalmazásában, de úgy, hogy kiemeli azo­ k a t a neves szerzőket, akik m á r vagy egy évszázaddal előbb u t a l t a k az ember, a mukája és munkaeszköze közötti meghatározó és szoros k a p ­ csolatra, így a M u n k a f o l y a m a t és értékesítési folyamat című fejezet (5. fejezet, I I I . szakasz) lábjegyzetében A. R. J. Báron de l'Aulne T u r g o t francia államférfi és közgazdász 1766-ban megjelent könyvére, míg ma18

gában a szövegben Benjamin Franklin észak-amerikai politikusnak, ter­ mészettudósnak és közgazdásznak a közismert mondására h i v a t k o z i k : „ . . . Az emberiség történetének kezdetén a megmunkált kő, fa, csont és kagyló mellett a szelídített, tehát m u n k á v a l m á r megváltoztatott, te­ nyésztett állat mint munkaeszköz játssza a főszerepet. A munkaeszkö­ zök használata és megteremtése — habár kezdetleges formájában m á r bizonyos állatfajtáknak is sajátja — mégis a specifikus emberi m u n k a jellemzője, s Fran'klin ezért úgy határozza meg az embert mint „toolmaking a n i m á l t " , mint szerszámkészítő állatot. A munkaeszközök ma­ radványai ugyanolyan fontosak letűnt gazdasági társadalomalakulatok megítélése szempontjából, mint a c s o n t m a r a d v á n y o k felépítése kihalt állatfajok szervezetének megismerése s z e m p o n t j á b ó l . " 19

3. A társadalmi

struktúra

és a

munkamegosztás

N e m kétséges, hogy a hosszan t a r t ó őstársadalomban is létrejött bizo­ nyos fokú munkamegosztás, a n n a k ellenére, hogy az akkori szűkös lét­ fenntartási körülmények megkövetelték az akkori társadalmi közösségek minden tagjától, hogy egyenlő mértékben vegyen részt az adódó tevé­ kenységben. A z akkori munkamegosztást általában természetes munka­ megosztásként emlegeti a szakirodalom, ami kézenfekvő. A társadalmi közösség legapraja még képtelen volt egyenértékűen részt venni a gyűjtő tevékenységben, majd a v a d á s z a t b a n és halászatban, amit az ősember közössége jónéhány százezer éven át űzött mint megélhetést biztosító termelési módot. A z ősközösség női tagjait a terhesség előrehaladott ál­ lapota és a csecsemőgondozás is korlátozta a közös m u n k á b a n . A z ős­ társadalom legidősebb tagjainak (az átlagéletkor a mainak a felét tette ki), mint a legtapasztaltabbaknak még külön feladatai is a d ó d t a k . A ter­ melő tevékenység majd csak a nemzetségi és a törzsi társadalom idején, amelynek kialakulása mindössze néhány tízezer évre tehető, hozza lét­ re a társadalmi munkamegosztást. A z első a h á r o m alapvető társadalmi munkamegosztás közül a mezőgazdaság kiválása az általános közös ter­ melő tevékenységből, amit a mindennapi megélhetésért és fennmaradásért való küzdelemnek is nevezhetünk, és amelyben a természetes munka­ megosztásból eredő némi eltérésektől eltekintve mindeddig, vagyis az első társadalmi munkamegosztás megjelenéséig az ősember társadalmi közösségének minden tagja részt vett. A mezőgazdaság a terepi és éghajlati lehetőségektől függően honosodik meg, de általában előbb az állattartás alakul ki. V a l a m i k o r harmincöt­ ezer-ötvenezer évvel ezelőtt az őstörténet új szakasza kezdődött el, amely során Európa, Nyugat-Ázsia és Mediterrán-Afrika fejlett emberi közös­ ségei képviselték a fejlődés fő v o n a l á t . A földművelés sok évezredes fejlődése után a vadászattal p á r h u z a m o s a n jelentkezik. így kialakul az állattartás mellett a mezőgazdálkodás másik lényeges á g a z a t a : a föld­ művelés. A z eddigi kutatások eredményei alapján időszámításunk előtt 20

több mint tízezer évvel alakul ki a földművelés a Termékeny Félhold vidékén (Levantétól Kelet-Anatólián keresztül az észak-iráni és nyugat­ iráni Zagorszk-hegyvonulatig). Majd későbben a vele szomszédos övezetekben (Fönícia, az Égei- és Fekete-tenger partvidékei) további te­ ret hódít ez a termelési mód a fémmegmunkálással kibővítve. Majdnem a földműveléssel egyidőben kiválik az agyagedénykészítés is mint külön szakosított tevékenység. A mezőgazdaságon belül a földművelés az ősközösség női tagjainak szakavatottságaként alakul ki, akik különben is jobban kötődtek a tele­ pülés helyéhez, míg az állattartás (elsőként a kecske és a juh tenyésztése alakul ki) inkább a v a d á s z a t b a n jártas férfiak foglalatosságává válik. Ez a legősibb társadalmi munkamegosztás minőségi változást jelent az előbbi, az emberiség messze leghosszabb i d ő t a r t a m á t kitöltő, csak ter­ mészetes munkamegosztáson alapuló m u n k á h o z képest. A z előző idő­ szakban a m u n k a — amely az emberré válás folyamatának szintén lé­ nyeges és hosszan t a r t ó fokozata volt — lényegében a létfenntartásért folytatott küzdelem része volt, amely főleg a nélkülözhetetlen táplálék megszerzésére irányult, v a l a m i n t a megszerzéséhez szükséges eszközök elkészítésére, a megszerzett táplálék megóvására és a lehető legcélszerűbb elfogyasztására. Ezt az időszakot egy millió év nagyságrendjével mér­ jük. A mezőgazdasági termelést viszont százszor rövidebb nagyságrendű, tehát tízezer éves i d ő t a r t a m m a l . A z állattenyésztés és a földművelés már sokkal kifejezettebb m ó d o n követeli meg a célszerű termelői tevékeny­ séget. Nemcsak bonyolultabb műveleteket kell közös erővel és az egy­ más közötti érintkezés és megértés alapján elvégezni, hanem ez a fajta munkavégzés többféle termelőeszköz előállítását is igényli. Ezen felül csírájában már a földművelés és az állattartás is megköveteli a készlet­ gazdálkodást: a vetőmag megőrzését, az állatok t ö r z s á l l o m á n y á n a k meg­ óvását — ami majd később, az őstársadalom legfejlettebb fokán, a n n a k alkonyán, amikor kifejezettebb formában jön létre a termékfelesleg, az őstársadalom osztálytársadalommá való széthullásának egyik alapvető tényezőjévé válik. A z első nagy társadalmi munkamegosztással létrejött mezőgazdál­ kodás a történelem folyamán — általában t o v á b b r a is a kis és sajátos közösségektől eltekintve — , alapvető és döntő fontosságú termelő tevé­ kenység m a r a d az osztálytársadalmakban is, úgyszólván napjainkig, ami­ kor az ipari forradalom és az iparosodás sok esetben háttérbe szorítja a mezőgazdaságot a fejlettebb országok gazdasági szerkezetében. Ezért sok nyelvben, így a m a g y a r b a n is, a mezőgazdasági termelésre a szó­ használat az „őstermelés" szakkifejezést is alkalmazza. A második nagy társadalmi munkamegosztás a házi k é z m ű i p a r n a k mint szakosított termelésnek a kiválása az általános munkavégzésből. Ezeket a t á r g y a k a t azelőtt is előállították, de ezúttal a használati tár­ g y a k a t és munkaeszközöket szakosított m u n k a k é n t és tömegesen. A harImadik társadalmi munkamegosztás, amely még szintén az osztály nél­ küli őstársadalomban jelentkezik, létrehozza azoknak a csoportját, akik 21

m á r leválnak a közvetlen termelőmunka végzéséről és csak a termékek cseréjével, forgalmazásával foglalkoznak. E r r e a helyzetre m á r alkal­ m a z h a t ó Hegelnek a későbbi osztálytársadalmak munkamegosztását jel­ lemző megállapítása, (amelyet a „Realphilosophie"-ban fejt ki), misze­ r i n t : „ M i n d e n k i sok ember szükségletét elégíti ki és az egyes ember szá­ mos különös szükségletének kielégítése sok más ember munkája."* Az őstársadalomra — nagy általánosítással — az osztály nélküli munkamegosztás jellemző. Ez egyaránt v o n a t k o z i k az úgynevezett ter­ mészetes munkamegosztásra, de egyben az őstársadalomban megvalósuló három nagy társadalmi munkamegosztásra is. A z osztálytársadalom m á r olyan munkamegosztást hoz létre, amely az egyént állandóan egy meghatározott részmunkához köti — a rab­ szolgát a nyers erőszak eszközével, a bérmunkást és általában a munka­ folyamatban részt vevőt a megosztott és tagolt m u n k a logikája alapján —, méghozzá úgy, hogy az esetek nagy többségében elidegeníti őket minden más társadalmi szerepvállalási lehetőségtől. E z az osztálytársada­ lomra jellemző munkamegosztás a m u n k á t végző szemszögéből m á r mint kívülről ráerőszakolt, a részmunka végzésére való kötelezettség jelent­ kezik. A z osztálytársadalom munkamegosztása az előző társadalmi helyzet­ hez képest sokféle munkamegosztással g y a r a p o d i k . Így m á r az első osz­ tálytársadalmi a l a k z a t b a n szembetűnően jelentkezik a termelőt nyomor­ gató m u n k a megosztása, vagyis a munkától' elszakad a m u n k á n a k szel­ lemi és i r á n y í t ó t a r t a l m a : a m u n k a az osztály társadalomban fizikai és szellemi m u n k á r a szakad. D e az osztálytársadalommal megkezdődik a falu-város ellentétének az elmélyülési folyamata is. A legújabbkori tőkés társadalmi fejlődésben, és a jelenkorban álta­ lában a m u n k a technikai felszereltségéből eredő munkamegosztás vég­ sőkig r é s z m u n k á k r a bontja a termelőmunkát, de általában minden mun­ k á t . A tevékenység h a t á r o z o t t a n szűk területre korlátozódik, ami a dol­ gozók nagy többségét megakadályozza alkotó képességeinek és tehetsé­ gének kibontakozásában, amellyel nagyobb v a g y kisebb mértékben min­ den ember rendelkezik. Ezek a részfunkciók m á r a n n y i r a tagoltak, hogy az alkotó ember számára rendszerint elvesztik értelmüket és logikájukat és szükségszerűen végrehajtandó ténykedést jelentenek, amit egy számára áttekinthetetlen nagy rendszer, a maga részmunkával számoló logikája szerint ráerőszakol. A z osztálytársadalmak sokrétű munkamegosztása, amely nem csak a k i z s á k m á n y o l t a k r a vonatkozik, sajátos módon kifejezi egyúttal az adott t á r s a d a l o m tagozódottságát is. A z osztálytagozódás alapján kifejezésre jutó munkamegosztás azonban az emberek szemszögéből kívülről reájuk nehezedő tehetetlenségi erő, amely konzerválja az a d o t t társadalmi rétegeződést és gátat képez a társadalom h a l a d ó irányú változásának. Ilyen értelemben összegezi Engels a múlt század társadalmi fejlődési szintjén az osztálytársadalomnak, nevezetesen a X I X . század második fele tőkés t á r s a d a l m á n a k következményeit, az Anti-Dühring I I I . részé2

ben (Szocializmus, Termelés): a marxi munkamegosztási folyamatot, amely történelmileg kétségtelenül szükségszerű de egyben történelmileg körülhatárolt és véges folyamat. „Minden társadalomban, amelyben a termelés fejlődése természet a d t a módon megy végbe — és a mai társa­ dalom ide tartozik — nem a termelők u r a l k o d n a k a termelési eszközö­ kön, hanem a termelési eszközök u r a l k o d n a k a termelőkön. . . . Azáltal, hogy a m u n k á t megosztják, megosztják az embert is. A z egyetlen egy tevékenység kiképzésének á l d o z a t á u l esnek az összes többi testi és szel­ lemi képességek. Az embernek ez a nyomorúsága u g y a n a b b a n a mérték­ ben nő, mint a m u n k a m e g o s z t á s , . . . És nem csak a munkások, hanem a m u n k á s o k a t közvetlenül vagy közvetve kizsákmányoló osztályok is a m u n k a megosztása révén tevékenységük szerszámjának szolgájává v á l n a k : . . . A z utópisták m á r teljesen tisztában voltak a m u n k a megosztásának hatásaival, egyrészt a mukásnak, másrészt m a g á n a k a n n a k a munkatevé­ kenységnek e l s a t n y u l á s á v a l . . . " A m u n k a megosztottságának ténye kétségtelenül kifejezi jelenkorunk társadalmainak azt a jellegzetességét, hogy m a g u k o n viselik osztályjegyü­ ket még abban az esetben is, ha nem osztálykizsákmányoló társadalmak­ ról van szó. Függetlenül az a d o t t társadalmi erők irányvételétől, a dol­ gozók nagy tömegének társadalmi elvárásaitól és az adott társadalom tényleges fejlődési irányától, a m u n k a megosztottsága, vagyis a munka­ megosztás jelenkorunkban is a társadalmi rétegeződésnek és a társadalmi osztályokra való tagozódásának jelentős és kiküszöbölhetetlen tényezője. Ez nemcsak a fejlett kapitalizmus országaira érvényes, hanem még inkább a g y a r m a t i rabságuktól nemrég megszabadultakéra, de a z o k n a k a haladó országoknak a társadalmi viszonyaira is, amelyek megdöntötték a kapi­ talista viszonyok dominanciáját és megkezdték a szocialista társadalmi viszonyok kialakítását. A huszadik század második felében a korszerű termelési mód ugrás­ szerű és felgyorsult technológiai térhódításának v a g y u n k tanúi a fejlett tőkés és fejlettebb gazdaságú szocialista országokban. Valójában a kor­ szerű műszaki felszereltség sürgeti az ipari termelés valamikori ember­ csonkító egyoldalúságának felszámolását. A szocialista társadalmi kö­ rülmények közepette — ahol a termelés innovációja világviszonylatban még nincs az élvonalban — a szocializmus megkerülhetetlen humanista céljai és a szocialista viszonyokban bennefoglalt emberközpontú törekvé­ sek lehetővé teszik (minden megtorpanás és időleges társadalmi eltorzu­ lás ellenére) a m u n k a műszaki megosztottságából eredő társadalmi vá­ laszfalak fokozatos lebontását. Ez nyilván hosszadalmas folyamat, amely majd csak az osztály nélküli társadalmi viszonyok létrehozásával érhet véget sikeresen. Abban a távoli jövő társadalomban — amely egészé­ ben bármilyen ma létező országnál gazdagabb lesz, mert a maiaknál sokkal fejlettebb termelőeszközökkel rendelkezik majd és ennek megfelelően sokkal magasabb szintű termelési f o l y a m a t o k a t való­ sít meg — a dolgozók magasfokú jóléte abban is megnyil­ vánul majd, hogy sokkal több szabadidővel rendelkeznek, ami nem 2 3

mellékes körülmény. E leendő társadalom dolgozói nem csak deklarál­ tan, de valójában is az új társadalom új típusú emberei lesznek, más, emberibb társadalmi igényeket és törekvéseket képviselve az osztálynél­ küli — ma még részleteiben nehezen elképzelhető — kommunista társa­ dalmi közösség tagjaiként. D e addig nem csak és nem is elsősorban a távoli jövő felé szegezzük tekintetünket, noha erről soha sem feledkezhetünk meg, hanem a jelen és a közeljövő problémáit kell megoldanunk, többek között a m u n k a megosztottságából eredő nyílt kérdéseket. A realitás talaján m a r a d v a ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban — amelyek az egész jelenkori világ égető kérdései közé t a r t o z n a k — szükséges leszögezni, hogy ha nem is a világ termelésének nagyobb része, de a foglalkoztatott emberiség több­ sége a világon a termelőeszközök mai és közeijövőbeni mércéje szerint még kezdetleges szintű eszközökkel kénytelen termelni. Ezek hétköz­ n a p i életében a m u n k a megosztottságából eredő társadalmi rétegződés következményei g y a k r a n igen kegyetlen durvaságukban v a n n a k jelen. Másrészt a X X . század derekától kezdve m á r a tőkés társadalom fejlett termelőeszközökkel rendelkező országaiban is épp a rendelkezésükre álló fejlett és egyben több h o l t m u n k á t t a r t a l m a z ó termelőeszközök nyújtotta lehetőségek jobb kiaknázása érdekében — ami végeredményben a na­ gyobb profit előállításának folyamatára vezethető le (ami nem csak az adott társadalom dolgozóinak fokozottabb kizsákmányolását, hanem a világpiac által nemzetközi méretekben egész országok sajátos kizsákmá­ nyolását is jelenti) — kényszerítő elemi erővel jelentkezik az igény az üzemszervezésnek és a termelés irányítási módjának fejlettebb, korszerűbb megoldásai iránt. Ez viszont szükségszerűen — egyáltalában nem ember­ szeretetből, hanem gazdasági okokból és a nagyobb profitra való törek­ véstől vezérelve — oda vezetett, hogy követelménnyé váljon az ember felé való fordulás. Szükség lett figyelembe venni a bérmunkás és alkal­ m a z o t t egyéniségét, ember számba venni, sarkallni alkotó és kezdemé­ nyező képességét — mégha az látszatmegoldásként, m a n i p u l a t í v eszközök révén is valósul meg. Ez az emberközpontú megközelítési mód a jelen­ legi, történelmileg szemlélve korai szocialista t á r s a d a l m a k b a n kedvezőbb körülmények k ö z ö t t valósulhat meg. A szocialista önigazgatási termelő­ viszonyok kialakulása révén például — ez E d v a r d Kardelj egyik meg­ fogalmazásának lényege — m á r azáltal, hogy a közvetlen termelő egy­ ben (Jugoszláviában a törvénnyel szabályozott lényeges esetekben köte­ lezően) igazgat is munkaszervezetében, kétségtelenül szellemi-igazgatási m u n k á t is végez, és ezáltal kezd megszűnni a fizikai és szellemi m u n k a kettéosztottsága (ami a n n y i r a jellemző az osztálytársadalmak munka­ megosztására és jelen van az osztályjegyekkel bíró szocialista társadal­ m a k b a n is). Mindez azonban csak a k k o r következik be, ha valóban ön­ igazgatási viszonyok és tevékenység jön létre. Más szocialista államok is igyekeznek felszámolni a k á r tudatosan, a k á r a termelés fejlesztésének követelményei alapján — a termelőmunkát vég­ zők és általában a dolgozók végrehajtói szerepét. H e l y e t t e a jelen kö-

vetelményeit, még inkább pedig a jövő szükségleteit szem előtt t a r t v a , öntevékeny és kezdeményező dolgozókra jellemző helyzetet k í v á n n a k kialakítani. Ez a folyamat a jutalmazás, vezetés és néhol a termelési vi­ szonyok bizonyos elemeinek hatása révén érvényesül. Sok szocialista or­ szágban, különösen azokban, amelyekben a jövő távlatai és követelmé­ nyei m á r á t h a t o t t á k a dolgozók széles tömegeit és sikerült háttérbe szo­ rítani a gazdasági és más m u n k á t irányítók értetlenségét és k o n z e r v a t í v bürokratikus ellenszegülését — o t t az újítási és ésszerűsítési erőfeszítések valóságos mozgalommá terebélyesedtek. Mindez a m u n k a megosztottsá­ gának a műszaki felszereltségéből eredő tényét képtelen kiküszöbölni (mert hisz a m u n k a a közvetlen m u n k a k ö r n y e z e t b e n , üzemekben ízekre szakad a k á r az iparban, n a g y á r u h á z a k b a n , postán, b a n k h á z a k b a n , a k á r másutt), de a társadalmi viszonyok szintjén és a szakmai-anyagi megbe­ csülés szintjén a nagy rendszerek névtelen és elszemélytelenedett rész­ munkáját végzők sorából m i n d i n k á b b kifejezésre j u t n a k az alkotó, szel­ lemi képességüket fejlesztő és kifejező egyének. A munkamegosztás feloldása a távoli jövőben meg fog valósulni. A szocializmus, különösen a korai szocializmus erre képtelen, mert nem a d o t t a k a lehetőségek a m u n k a megosztottságának felszámolására techni­ kai, emberi és társadalmi követelmények kielégítésére. Mégsem kétséges, hogy ez a folyamat a szocializmusban különböző intenzitással bár, de megkezdődik a társadalmilag szervezett m u n k a különféle területein. Sőt m á r meg is kezdődött, a n n a k ellenére, hogy különféle tárgyi és alanyi indítékoktól vezérelt ellenállásba ü t k ö z ö t t . E z a folyamat majd csak a jövendő osztály nélküli társadalomban teljesedik ki, amelyben létrejön­ nek az összes szükséges adottságok. 4. A munka

elidegenültsége

A m u n k a mint az ember tudatos ö n a l k o t ó nembeli lényéhez t a r t o z ó tevékenység nem csak az ember önkifejezését, tudatos lénnyé váíását szolgálja, amit M a r x kifogásol is Hegelnél, aki a valóságos adottságok­ tól e l v o n t á k o z t a t v a csak „a m u n k a pozitív oldalát l á t j a " . E z t a H e ­ gelre v o n a t k o z ó h a t á r o z o t t megállapítást Lukács a következő m ó d o n — enyhébben — jellemzi: „ A m u n k a nemcsak emberré teszi az embert, nemcsak létrehozza a t á r s a d a l m a t a m a g a áttekinthetetlen sokféleségé­ ben és egységes rendszerességében, hanem az ember világát egyszersmind az ember számára »külsővé-vált«, »elidegenedett« világgá t e s z i . " Ez összhangban v a n a m á r idézett, Hegelt magasra értékelő Marx-megálla­ pítással, amely szerint: „Hegel az ember önlétrehozását folyamatként fogja fel, a tárgyiasulást tárgytalanításként, külsővé-idegenné válásként és a külsővé-idegenné válás megszüntetéseként; hogy tehát a munka lé­ nyegét felfogja és a tárgyi embert, az igazi, mert valóságos embert saját munkája eredményeként fogalmilag megragadja." 24

25

Míg a „külsővé-idegenné v á l á s " Hegel gondolatvilágában az emberi létezés szempontjából csak egy felszínes eldologiasodás! folyamat, amely

az elvont fogalmi fejlődésnek törvényszerű megjelenése, u g y a n a k k o r M a r x a maga materialista álláspontjából kiindulva újabb, elmélyültebb felis­ merésre jut. S z á m á r a az emberi m u n k a elidegenültsége azért olyan mély­ reható folyamat, mert a m u n k á t az emberré válásnak és az emberi lét­ nek lényeges tényezőjének fogja fel. Ezért az elidegenült m u n k a szeren­ csétlenné teszi az embert, a k á r m e n n y i r e is elkerülhetetlen az osztálytár­ sadalmakban és az osztályjegyeket magán viselő társadalmi helyzetek­ ben. A z először teljes terjedelmében 1932-ben, Berlinben ( M E G A , I. rész 3. kötet) a moszkvai Marx-Engels Intézet kiadásában megjelentetett és Gazdasági-filozófiai kéziratok 1844-ből címmel jelölt mű első kézirat­ töredékében (Az elidegenült munka címet a kiadó t u d o m á n y o s intézet adta) M a r x a m u n k a négyféle elidegenülési formáját fogalmazza meg. Erre a négyféle elidegenedésre v o n a t k o z ó a n szerintünk Gajo Petrovic in­ dokoltan állapítja meg, hogy „a négy meghatározás helyett M a r x hár­ m a t vagy ötöt is felhozhatott volna; a szám ö n m a g á b a n nem lényeges." M i u t á n M a r x az elidegenült m u n k a általa m e g h a t á r o z o t t első két jelent­ kezési m ó d o z a t á t részletezi, a következőket összegezi: 26

„ A gyakorlati emberi tevékenységnek, a m u n k á n a k elidegenülési aktu­ sát két tekintetben v e t t ü k szemügyre. 1. A m u n k á n a k a munka termé­ kéhez mint idegen és fölötte h a t a l o m m a l bíró t á r g y h o z való viszonya. Ez a viszony egyúttal az érzéki külvilághoz, a természeti tárgyhoz mint idegen, vele ellenségesen szemben álló világhoz való viszony. 2. A mun­ kásnak a termelés aktusához való viszonya a munkán belül. E z a viszony a m u n k á s n a k saját tevékenységéhez mint valami idegen, nem hozzá tarto­ zóhoz való v i s z o n y a . . . " E z u t á n a m u n k a következő további két elidegenedési m ó d o z a t á r a u t a l : „ A z elidegenült m u n k a tehát: 3. az ember nembeli lényét, mind a természetet, mind szellemi nembeli képességét, neki idegen, lényeggé, egyéni egzisztenciájának eszközévé te­ szi. Elidegeníti az embertől a saját testét, a rajta kívüli természetet, va­ lamint szellemi lényegét, emberi lényegét. 4. az embernek az embertől való elidegenülése egyik közvetlen követ­ kezménye annak, hogy az ember elidegenült munkája termékétől, élet­ tevékenységétől, nembeli l é n y é t ő l . . . " (Megjegyezhető mellesleg, hogy a M a r x munkásságának első évtizedé­ ben használatos kifejezési mód a mai olvasó s z á m á r a némi nehézséget jelenthet. A m a g y a r nyelvű fordításokat olvasó némileg szerencsésebb helyzetben van, mert a fordítók közérthetőbbek: például „ a z emberi lét" fogalmát és „az ember nembeli lénye" fogalmát sokkal általánosabb ér­ telmezésben ültetik át m a g y a r nyelvre, mint ahogyan az á r n y a l t a b b a n az eredeti német szövegben e l ő f o r d u l . ) Talán kézenfekvőbb és kevesebb szellemi erőfeszítést igényel az em­ berre, az emberré válás és a m u n k a kapcsolatára v o n a t k o z ó következő állítása: „ É p p e n ezért csak a tárgyi világ megmunkálásában bizonyul az ember valóban nembeli lénynek. Ez a termelés az ő dolgozva-tevékeny nembeli élete. Általa jelenik meg a természet az ő műveként és az ő 2 7

2 8

29

valóságaként. A m u n k a t á r g y a ezért az ember nembeli életének tárgyiasulása: amikor magát nem csak — mint a t u d a t b a n — intellektuálisan, hanem dolgozva-tevékenyen, valóban megkettőzi és ennélfogva ö n m a g á t egy általa teremtett világban szemléli. A m i k o r ezért az elidegenült mun­ k a elszakítja az embertől termelésének tárgyát, a k k o r nembeli életét, való­ ságos nembeli tárgyiságát szakítja el tőle, és az állattal szembeni előnyét azzá a h á t r á n n y á változtatja át, hogy szervetlen testét, a természetet, el­ vonják tőle. Éppígy, amikor az elidegenült m u n k a az öntevékenységet, a szabad tevékenységet eszközzé fokozza le, az ember nembeli életét fizi­ kai egzisztenciájának teszi. A tudat, amellyel az ember neméről bír, az elidegenülés által tehát a k k é n t változik át, hogy a nembeli élet a szá­ m á r a eszközzé v á l i k . " 30

Jelenkorunk gondolkodási módjára, így bölcseletére is jellemző, hogy „függetlenül irányzataitól és kiinduló elvi meggondolásaitól, mind be­ hatóbban tárgyalja az antropológiai és axeológiai kérdéseket, vagyis az emberre v o n a t k o z ó kérdéseket, különösen az ember társadalmi gyakor­ latának kérdéseit, méghozzá nemcsak a z o k a t a kérdéseket, amelyek erre a g y a k o r l a t r a mint érzéki-anyagi természetű tevékenységre v o n a t k o z n a k , hanem magának a t á r g y a l t társadalmi tevékenységnek célszerűségére, ér­ tékére és értelmére, illetve a m e g h a t á r o z o t t társadalmi tevékenység for­ máinak (mind gazdasági-technikai, mind társadalmi-politikai) értelmet­ lenségére v o n a t k o z ó a k a t is. Ezen a kérdéskörön belül tárgyalják az em­ beri élet értelméről és értelmetlenségéről m á r régesrég fölmerült kérdést. . . . El kell ismerni — B. Seíic szerint — a tényt, hogy az egzisztencializ­ mus filozófusai, különösképpen M . Heidegger és J. P . Sartre, érdemeket szereztek azáltal, hogy a lét ontológiájának kérdése mellett hangsúlyoz­ ták a létezés értelmére v o n a t k o z ó kérdés jelentőségét, illetve az utóbbi elsőbbségét". 31

N y i l v á n v a l ó , hogy Seíiének a k ö n y v írásakor — amelynek előszavát 1974 decemberében fejezte be — nem lehetett alkalma Lukács 1976-ban megjelent Ontológiájít ismerni, mert csak így helyezhette a létezés filo­ zófiáját az emberi lét ontológiája „mellé", illetve „elé". D e nem is olyan lényeges hajszálpontosan megállapítani az emberi lét lényegére v o n a t k o z ó megközelítési módok fontossági sorrendjét. M a r x egyébként is azon a nézeten volt m á r munkássága kezdetén — és nincs rá bizonyíték, hogy ettől később elállt volna —, hogy „ a z e m b e r . . . mind a társadalmi létezés szemléleteként és valóságos élvezeteként, mind pedig az emberi életmegnyilvánulás totalitásaként létezik", illetve: „ A z ember a maga mindenoldalú lényegét mindenoldalúan sajátítja el, tehát totális e m b e r . " 32

A z t , hogy mennyire lényegtelen az igazság szempontjából hangsú­ lyozottan szétválasztani a m u n k a (vagy az 1861—62-ben M a r x által hasz­ n á l t : „a munkaképesség, Arbeitsvermögen alkalmazását a termelés folya­ m a t á b a n " ) szerepét az emberré válás folyamatában, ezt bizonyíthatja Veljko Rus és V l a d i m í r A r z e n í e k megállapítása is, amelyben a követke­ zőket mondják: „ . . . tudjuk, hogy Engels filozófiájában az ontológiai 33

problematika v a n túlsúlyban, magát M a r x o t elsősorban az antropológia foglalkoztatja." A z előbbi Marx-idézetek éppen ellenkezőleg arra utalnak, hogy a mun­ k á t ontológiai szempontból közelítette meg (Lukács G y ö r g y hivatkozá­ sai is A társadalmi lét ontológiájáról című művében m á r a témájánál fogva is h a t á r o z o t t a n ebbe az irányba m u t a t n a k ) , ami nem zárja ki az antropológiai megközelítés fontosságát. Jelent is meg antropológiai tár­ gyú szöveggyűjtemény M a r x írásaiból, szerkesztője, Lawrence K r a d e r pe­ dig külön t a n u l m á n y t írt erről a témakörről számba véve Engels mun­ kásságát és nézeteit is. D e elég ha csak M a r x és Engels őstörténeti kuta­ tásaira gondolunk, amelyeknek kéziratos eredményei nem m a r a d h a t t a k fenn m a r a d é k t a l a n u l , amire fellelhető utalások v a n n a k . Ezekben a ku­ tatásokban kiterjedtebb tevékenységet fejtett ki Engels, különösen élete két záró évtizedében. Ezért véleményünk szerint végletes és nem meg­ győző személyes álláspont az, amelyet például Gajo Petrovié képvisel, amikor többek között K r a d e r középutas álláspontját bírálva M a r x és Engels viszonyát illetően kifejti: „ A marxizmus »hagyományos«, dogma­ tikus felfogása szerint M a r x n a k és Engelsnek mindenben azonos felfogá­ sa volt, s ezért az egyik bármely álláspontja a másikéval is azonosítható; teljesen i n d o k o l a t l a n bármilyen nézetbeli különbség feltételezése, kivéve talán a tehetséget (illetve a lángeszűséget) illetően, vagy a stílusbeli, kifejezésbeli k ü l ö n b s é g e t . . . " Ezért kifogásolja a K r a d e r könyvének be­ vezetőjében tett megállapítást, miszerint: „ A M a r x r ó l szóló hagiográfia manapság odáig megy, hogy Engelst háttérbe taszítja, egyesek meg azon s z o m o r k o d n a k vagy sajnálkoznak, hogy nevét v a l a h a is emlegették . . . " 34

35

36

37

3 8

3 9

Természetesen az ilyen nézetek nem csak végleteket jelölnek, hanem aprólékos elemzést is követelnek, mert nem érdektelenek és jelentékte­ lenek — , de alapvető fejtegetésünk szempontjából nem perdöntőek. Szerintünk lényegesebb a V. Rus és V. Arzenšek szerzőpáros megál­ l a p í t á s a , amely szerint M a r x az „önelidegenülés" szakkifejezést azért alkalmazza, hogy még inkább nyomatékosítsa a m u n k a elidegenülését, mert ennek kapcsán válik a munkás egyéni élete és termelőtevékenysége tőle független, vele szemben álló idegen tevékenységgé, mely mint ide­ gen hatalmi erő ellene irányul. A z önelidegenülés M a r x számára ezenfelül még mást is jelent, jelenti az ember elszakadását is nembeli lététől. E z azért olyan fájó és embertelen körülmény, m e r t az alkotás, a m u n k a az önmagát teremtő ember lényének tartozéka, történelmileg szemlélve bár­ milyen hosszú időn keresztül is áll fenn ez a kettősség és társadalmilagtörténelmileg bármennyire is szükségszerűen feltételezett. Erről a meghasonulásról írja M a r x 1844-ben: „ A külsővé-idegenné vált m u n k a két alkotó részre o l d ó d o t t fel előttünk, amelyek egymást kölcsönösen felté­ telezik, illetve amelyek csak egy és ugyanazon viszonynak különböző ki­ fejeződései. A z elsajátítás elidegenülésként, külsővé-idegenné válásként, a külsővé-idegenné válás pedig, elsajátításként, az elidegenülés az igazi meghonosodásként jelenik m e g . " 40

41

Az elidegenült m u n k a M a r x szerint a következő három egymással szo-

rosan összefüggő társadalmi tényező alapján jön létre: a bérmunka, a kizsákmányoló magántulajdon és a munkamegosztás alapján. Ezeknek a tényezőknek egyik alapvető elembertelenítő következménye az ember­ nek mint a termelés alanyi tényezőjének nembeli lényében való meghonosulása, tekintettel arra a szoros kapcsolatra, amely a m u n k a és az em­ beri lét között fejlődéstörténetileg — az emberré válás folyamatában és társadalmi léte alapján — kialakult. Erről M a r x a következőket írja: „Azáltal, hogy az elidegenült m u n k a az embertől 1. elidegeníti a termé­ szetet, 2. önmagát, saját tevékeny funkcióját, élettevékenységét, s ezáltal elidegeníti az embertől a nemet: a nembeli életet az egyéni élet eszkö­ zévé t e s z i . . . Merthogy először is az ember számára a munka, az élette­ vékenység, a termelő élet maga csak eszközként jelenik meg egy szükség­ let, a fizikai egzisztencia fenntartására. A termelő élet viszont nembeli élet, az életet létrehozó élet. A z élettevékenység fajtájában rejlik egy egész species (fajta) jellege, nembeli jellege, márpedig a szabad, tudatos tevé­ kenység az ember nembeli jellege. M a g a az élet (Lében) csak eszközként, létfenntartásként (Lebensmittel) nyilvánul m e g . " 42

A z önelidegenülés (illetve az elidegenült m u n k a , M a r x kifejezését használva) tárgyalása és létezésének feltárása teret hódít napjainkban a polgári társadalom szociológiájának jelentős részében. Külön kérdés vi­ szont az elidegenültség kimutatása empirikus felmérési módszerekkel, mert a társadalmi viszonyok és helyzetek számszerű érzékeltetése szinte íratlan törvény ahhoz, hogy szociológiai tényeknek, a d a t o k n a k tekint­ hessék. Ezért a számszerűsítés a polgári szociológiában előszeretettel al­ k a l m a z o t t tárgyalási módszer, ellentétben a megfigyeléssel és más elemző szociológiai kutatási módszerekkel. A jelenkori polgári szociológusok és társadalomtudósok, akik nem sze­ gülnek szembe M a r x tanításával (Erich F r o m m , Charles W r i g h t Mills, D á v i d Riesman, Melvin Seeman), igyekeztek az elidegenültséget rendsze­ rint a kérdezettek kijelentése és érzékelése alapján tárgyalni. Így — V. Rus és V. Arzensek bemutatása alapján Melvin Seeman az elidegenült­ séget a társadalmi viszonyok és magatartás meghatározó jellegű változó­ jaként tárgyalja elsősorban a szociális struktúra és a sajátos viselkedés kiváltása szempontjából. Ezeknek a kapcsolatát Seeman a következőkép­ pen ábrázolja: (A)

(B)

(Q

A korszerű társadalom strukturális fejlődési irányzatai

A z elidegenedettség formái

A viselkedés alapján jelentkező k ö v e t k e z m é n y e k

1 1.

2.

3

2

A családtól az elsze­ mélytelenedés felé

1.

A társadalmi élet ha­ g y o m á n y o s formáitól a rideg racionális formák felé

2.

A tehetetlenség

Értelmetlenség

1.

Politikai passzivitás

2.

Szabálytalan („vad") sztrájkok

2

1

3

3.

A homogenitástól a he­ terogenitás felé

3.

A társadalmi normák­ tól v a l ó eltérés (anómia)

3.

Tömegmozgalmak

4.

A stabilitástól a mobi­ litás felé

4.

Kulturális elidegenülés

4.

Etnikai előítéletek

5. Mind nagyobb és k o m p ­ lexebb szervezetek ki­ alakulása

5.

önelidegenülés

5.

Mentális rendellenessé­ gek jelentkezése

6.

Társadalmi ség

6.

A földtulajdonos és ál­ talában a tulajdonos fizikai és térbeli eltá­ v o l o d á s a tulajdonától (abszentizmus)

7.

A z értesültség alacsony foka

8.

Öngyilkosság

elszigetelt­

A szerző szerint ez a táblázatszerű csoportosítás úgy értelmezendő, hogy az egyik oszlop valamelyik tényezője (pl. az A oszlop) többféle elidegenedési formához vezethet (a B oszlopban felsoroltakhoz). A Seeman által 1959-ben megszerkesztett táblázat jellegzetessége egyúttal az, hogy nem engedhető meg tényezőinek egyszerű vízszintes összeolvasása és köz­ vetlen kapcsolatba hozása (így a „tehetetlenség" nem kapcsolódik szük­ ségszerűen az „elszemélytelenedéshez"). Szerinte lényeges, hogy a fellel­ hető 5—6 elidegenedési forma kifejezésre jutása alapján az általa korsze­ rűnek minősített t á r s a d a l m a k öt alapvető fejlődési i r á n y z a t o t m u t a t n a k fel. A fejlett tőkés országokban a k u t a t ó k zöme újabb leginkább a Seeman által felsorolt elidegenedési formákból indul k i . Ezzel szemben a marxis­ ta szerzők sokkal több elidegenülési megnyilatkozást t a r t a n a k számon, s ezek közül a meghatározó fontosságúakat aszerint h a t á r o z z á k meg, hogy mi az adott esetben a kutatás t á r g y a és a vizsgálódás célja. 4 3

Megállapítható, hogy noha a fejlett tőkés országok szociológiájában szemmel l á t h a t ó a n jelen van az elidegenedés kutatása, és teret hódított megnyilatkozási formáinak feltárása, mégis az elidegenülés tárgyalását csak leletfeltáróan, számos részletjelenséget leíró m ó d o n végzik, kellő, lényegre m u t a t ó és elemző törekvés nélkül. Így, látszatra igen részletekbe menőek ezek a kutatások, valójában mégis megkerülik az ember elidegenültségének és az elidegenült m u n k a lényegének tárgyalását, noha fel­ ölelik a fejlett tőkés t á r s a d a l m a k patológiájának számos jelenségét. (Folytatása a k ö v e t k e z ő számban.)

Jegyzetek I

Lukács György: A munka. Magyar Filozófiai Szemle, 1972/1. 1. o. (L. Gy.: A társadalmi lét ontológiájáról. II. kötet, Szisztematikus fejezetek. Magvető Kiadó, 1976. 11. o.) - Lukács György: A társadalmi lét ontológiájáról. III. kötet, Prolegomena. Magvető Kiadó, Budapest, 1976. 283. o. Uo. 13—14. o. (az idézett folyóirat 1972/1. sz. 2—3. o.) Kari Marx és Friedrich Engels Művei. 21. kötet, 1883—1889 (Ludwig Feuerbach és a klasszikus német filozófia vége), Kossuth Könyvkiadó, Buda­ pest, 1970. 291. o. Lukié, dr Radomir: Istorija političkih i pravnih teorija. „Naučna knjiga", Beograd, 1973. 305. o. Markovié, dr Danilo 2 . : Sociologija rada. Hatodik, átdolgozott kiadás, „Savremena administracija", Beograd, 1981. 105. o. Magyar nyelven a leglényegesebb részletet közli: Max Weber: Gazdaság és társadalom. Szemelvények. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Buda­ pest, 1976. 301—334. o. — A jugoszláv olvasó számára hozzáférhe­ tőbb a szerző szociológiai főművének számító kétkötetes kiadványa: Maks Weber: Privreda i društvo, tom I i II. „Prosveta", Beograd, 1976. Előszó: dr. Radomir D. Lukié (VII—XI. o.); Weber idevágó fejtegetései az I. kötet 436—511. o. Figyelemre méltó egy korábbi ki­ advány is: Mihajlo Đurić: Sociologija Maksa Vebera. Matica Hrvat­ ska, Zagreb, 1964. Durić átfogó tanulmánya (7—174) mellett a kötet Weber írásaiból is közöl terjedelmesebb részleteket Weber idevágó fej­ tegetései (IV. Protestanska etika i duh kapitalizma) 272—302. o. A munka része a majom emberré válásában. (A természet dialektikája egyik be nem fejezett fejezete) először a „Neue Zeit"-ben jelent meg 1896. II. kötet, 545—554. o. (MEM. 20. kötet, Kossuth Könyvkiadó, Buda­ pest, 1974. 449—459. és 734. o.) Marx, Kari: Gazdasági-filozófiai kéziratok 1844-ből. Második, változatlan kiadás, Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1970. 56—61., 62—78. és 126—155. o. Bori Imre: A magyar irodalom irányai. I. Kezdetek. A folytatás. Szimbo­ lizmus I., Fórum Könyvkiadó, Üjvidék, 1985. 53—55. o. Marx, Kari: Gazdasági-filozófiai kéziratok 1844-ből. (Harmadik kézirat. A hegeli dialektika és egyáltalában a hegeli filozófia kritikája), idé­ zett kiadás 104—105. o. 12 Uo. 105. o. Zaječarović, dr Gligorije: Dijalektika nemačke klasične filozofije. Kul­ turni centar, Novi Sad, 1971. 259—260. o. Markovié, dr Danilo Ž.: Sociologija rada. Idézett kiadás 108. o. MEM, 23. kötet, A tőke. I. könyv (Kari Marx: A tőke. A politikai gazda­ ságtan bírálata. Első kötet, I. könyv, A tőke termelési folyamata). Harmadik szakasz: Az abszolút értéktöbblet termelése. — ötödik fe­ jezet: Munkafolyamat és értékesítési folyamat, 1. Munkafolyamat. Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1976. 168—169. o. '« Marx, Kari: Gazdasági-filozófiai kéziratok 1844-ből. (Első kézirat: Az el­ idegenült munka), idézett kiadás, 50. o. A moszkvai német, kétkötetes kiadványt 1953-ban, majd 1974-ben a Dietz Verlag Berlin hasonmás kiadásban jelentette meg. Magyar nyelven a

3

4

5

ü

7

8

9

1 0

I I

1 3

1 4

1 5

1 7

budapesti Kossuth Könyvkiadó 1972-ben. Szerbhorvát nyelven a tel­ jes szöveg 1979-ben jelent meg a belgrádi Prosveta Könyvkiadó gon­ dozásában (ezt megelőzően 1974-ben „Temelji slobode" címen indo­ koltan bírált válogatás jelent meg Max ezen kézirataiból). Marx, Kari: A politikai gazdaságtan bírálatának alapvonalai. (Nyersfogal­ mazvány), 1857—1858, Második rész (A tőkéről szóló fejezet, folyta­ tás), Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1972. 85. és 86. o. MEM, 23. kötet, A tőke. I. könyv. Idézett kiadás, 170. o. Clark, Grahame: A világ őstörténete. (Első angol kiadása: 1969), Gondolat, Budapest, 1975. 74. o. Uo. 108—109. o. Makkai László: A kőszerszámtól a gépig. Az ember­ géptől a gépemberig. Munka, termelés, gazdálkodás. (A szerkesztő­ bizottság elnöke: Köpeczi Béla) című kiadványban, Minerva Kiadó, Budapest, 1974. 21., 26. és 32. o.; Comfort, Alex: Cövek. „Vuk Karadžić", Beograd, 1985. (első angol kiadása: 1977), 22., 26. és 31. o. Idézve Lukács György: A fiatal Hegel. A dialektika és az öko­ nómia összefüggéséről című könyve szerint. Kossuth Könyvkiadó — Akadémiai Kiadó, Budapest, 1976. 336. o. MEM, 20. kötet, Eugen Dühring úr tudomány-forradalmasítása. A termé­ szet dialektikája. (III. Szocializmus/III. Termelés), Kossuth Könyv­ kiadó, Budapest, 1974. 287—288. o. Marx, Kari: Gazdasági-filozófiai kéziratok 1844-ből. idézett kiadás, 105. o. Lukács György: A fiatal Hegel, idézett kiadás 341. o. Gajo Petrovié: Marxovo shvaćanje čovjeka, in Humanizam i socijalizam. Zbornik radova, Prva knjiga, Naprijed, Zagreb, 1963. 45. o. Kari Marx: Gazdasági-filozófiai kéziratok 1844-ből. idézett kiadás 48. o. « Uo. 51. o. A szerbhorvát fordítók igyekeznek a köznyelvben ritkán használatos szak­ kifejezéssel tükrözni a német nyelven kevésbé nehézkes árnyalati kü­ lönbségeket „a lét", „a létezés", „a lényeg" és „a lény" között. Nem be­ szélve az idegen kifejezést könnyebben eltűrő szerbhorvát nyelvről, amelyen az ember mint „nembeli lény" „generičko biće" alakban je­ lentkezik. Ezért nem is hökkentem meg, amikor egy „generičko biće" kifejezéssel bőven telitűzdelt szöveg kapcsán egyik szociológus kol­ légám kifakadt, hogy „már torkig vagyok ezekkel a „generički-degenerički" embert emlegető hazai szövegekkel!" 30 Kari Marx: Gazdasági-filozófiai kéziratok 1844-ből. Idézett kiadás, 50—51. o. Bogdan Šešić: Čovek, smisao i besmisao. Dijalektika smisla i besmisla. „Rad", Beograd, 1977. 7. o. Kari Marx: Gazdasági-filozófiai kéziratok 1844-ből. idézett kiadás 71. o. MEM, 47. kötet, 1861—1863, Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1985. VIII. o. Veljko Rus i Vladimir Arzenšek: Rad kao sudbina i kao sloboda. Podjela i alijenacija rada. Sveučilišna naklada „Liber", Zagreb, 1984. 276. o. Lawrece Krader: Etnologija i antropologija u Marxa. Pogovor: Gajo Petrović, Stvarnost, Zagreb, 1980 körül jelent meg szerbhorvát kiadásban (Krader könyvének első közlése: német nyelven, München, 1973). Ágh Attila: Az őstörténet aktualitása. A marxista őstörténet-elmélet fejlő­ déséhez. Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1973. 114. o. Uo. 209—308. o. Gajo Petrović: Pogovor, Kraderova interpretacija Marxa — megjelent L. Krader idézett könyvének utószavaként, 308. o. 1 8

1 8

2 0

2 1

2 2

2 3

2 4

2 5

2 0

2 7

2

2 9

3 1

3 2

3 3

3 4

3 5

3 0

3 7

3 8

8 9

4 0

4 1

4 2

4 3

Krader idézett könyve, Bevezető, 10. o. Veljko Rus i Vladimir Arzenšek: Rad kao sudbina i kao sloboda. Idézett kiadás 280—282. o. Kari Marx: Gazdasági-filozófiai kéziratok 1844-ből. Első kézirat (Az el­ idegenült munka), idézett kiadás 55. o. Uo. 49—50. o. Veljko Rus i Vladimir Arzenšek: Rad kao sudbina i kao sloboda. Idézett kiadás 360—362. o.

Öszi

szélben

317

(1969)