AZ ENSZ SZEREPE A KELET-TIMORBAN ZAJLÓ BÉKÉLTETÉSI FOLYAMATBAN KIRS ESZTER*

Sectio

Juridica etPolitica, Miskolc, Tomus XXIII/2. (2005), pp. 303-318

AZ ENSZ SZEREPE A KELET-TIMORBAN ZAJLÓ BÉKÉLTETÉSI FOLYAMATBAN KIRS ESZTER* Az Egyesült Nemzetek Szervezete 1960-ban vette fel Kelet-Timort arra a listára, melyen az önrendelkezéssel nem rendelkező területek szerepeltek. Abban az időben Kelet-Timor területén Portugália gyakorolt igazgatási jogköröket. 1974ben polgárháború tört ki azon két nézet támogatóinak tábora között, melyek egyik oldalon a függetlenséget, az ellenkező oldalon az Indonéziába való beolvadást látták optimális megoldásnak a terület státusza szempontjából. Portugália lemondott jogai gyakorlásáról, Indonézia katonai csapatai pedig bevonultak Kelet-Timor területére, 1976-ban 27-ik provinciává téve azt. Ezt a területszerzést az ENSZ sosem ismerte el.1 A függetlenséget támogató Fretilin Párt egyoldalú jelleggel hirdette ki az ország függetlenségét, és az Indonézia által foganatosított invázió ellen kitartó harcot vívtak a párthoz tartozó fegyveres erők. Már a területfoglalás első két hetében tömeges mészárlásra került sor az indonéz seregek részéről. Megkülönböztetés nélkül tizedelték a helyi lakosságot. Az ezt követő, erőszakkal teli évek sorában az 1975 és 1980 közötti időszak nevezhető a legsötétebbnek, amikor az egész sziget területén intenzív katonai műveletek zajlottak. Kelet-Timor el volt zárva a külvilágtól, még a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságának képviselői sem kaptak felhatalmazást a területre való belépéshez. Hozzávetőlegesen 200 ezer ember vesztette életét ezekben az években a csapatok által gyakorolt erőszak vagy az éhínség és betegségek áldozataként. A Vöröskereszt delegációinak és egyéb diplomáciai képviselőknek 1979ben történt látogatásait követően az emberi jogi szituáció kezdett rendeződni, de továbbra is történtek súlyos atrocitások. Példaként említhető az 1983-ban Crerasban sorra kerülő mészárlás, amely során több mint ezer kelet-timori lelte halálát, köztük nők és gyerekek is. A mészárlás kiváltó oka néhány indonéz katona halála volt, ami egy a Falintilhez (Kelet-Timor Nemzeti Felszabadításának Fegyveres Erői) tartozó ellenálló csapattal való ütközetben történt.

' DR. KIRS ESZTER tudományos segédmunkatárs Miskolci Egyetem ÁJK, Nemzetközi Jogi Tanszék 1

East Timor - UNTAET Background www. un. ore/peace/etimor/UntaetB. htm (Lekérd, id.: 2005. ápr. 23.) l . o .

304

Kirs Eszter

1991-ben meghaladta a 200-at az áldozatok száma, amikor Santa Cruzban, egy temetőben zajló békés tüntetésen „avatkozott be" az indonéz katonai erő. Néhány katona ebben az esetben ugyan bíróság elé került, de közülük az a néhány, aki bűnösnek találtatott, igen rövid szabadságvesztés büntetésben (6-18 hónap) részesült. A tüntetésen történt mészárlást túlélő kelet-timoriakat ugyancsak bíróság elé állították. Az itt lefolytatott eljárások eredményeként 6-tól 20 évig terjedő szabadságvesztésről szóló határozatok születtek.2 Ez az eset egyértelmű példája volt a politikai és faji alapon történő megkülönböztetésnek. A diszkrimináció megnyilvánulásai népirtó jelleget öltöttek. Ez nemcsak a fegyveres erőszak alkalmazásában tükröződött, hanem az oktatáspolitikában is. A kelet-timoriak anyanyelvének, a tetumnak tanítását betiltották. Az indonéz telepesek ezreinek Kelet-Timorba küldése is arra a szándékra utalt, hogy megsemmisítsék a kelet-timori kultúrát és identitástudatot.3 Az indonéz megszállás 24 évig tartott. Az ENSZ 1999-ben avatkozott be a helyzet rendezése érdekében. A Biztonsági Tanács 1246-os számú határozatában jelentette ki, hogy a kelet-timori biztonsági helyzet különösen feszült és ingatag. Ennek alapján döntött úgy, hogy legkésőbb 1999. augusztus 31-ig létrehozza a Kelet-Timori ENSZ Missziót (UNAMET: United Nations Mission in East Timor). A UNAMET keretén belül kívánták biztosítani a népszavazás hiteles lebonyolítását, mely alapján kiderülhetett, hogy a kelet-timori emberek mely utat választanák hazájuk jövője tekintetében: az Indonézián belüli különleges autonómiát, vagy a teljes függetlenséget.4 A népszavazásra 1999. augusztus 30-án került sor, melyen a nyilvántartott szavazók 98 százaléka vett részt. A szavazáson megjelentek 78,5 százaléka pedig kinyilvánította azon szándékát, hogy viszszautasítja a kínált autonómiát, és a függetlenség mellett teszi le voksát.5 Az azonban egyértelműnek látszott, hogy Indonézia nem fogja könnyen adni a szabadságot. Az indonéz hadsereg néhány tábornoka az integrációt pártolókból irreguláris hadtesteket hozott létre a gyarmat elvesztésének megelőzése végett. Az általuk végrehajtott támadások célpontjai a függetlenséget támogatók voltak. Néhány hét leforgása alatt több mint 1500 embert öltek meg. Hozzávetőlegesen 500 ezer lakost űztek el otthonából, 250 ezret pedig Nyugat-Timorba deportáltak. A házak és épületek 73 százalékát lerombolták.6

2

Dunn, James: East Timor In: Encyclopedia of Genocide and Crimes Against Humanity (Szerk.: Dinah L. Shelton). Macmillan Reference USA. 273. o. 3 Dunn, James: id. mű. 274. o. 4 1246. sz. ENSZ Biztonsági Tanácsi Határozat (1999), 1999. június 11.1. cikk 5 East Timor - UNTAET Background: id. mű. 1. o. 6 Dunn, James: id. mű. 274. o.

Az ENSZ szerepe a Kelet-Timorban zajló békéltetési folyamatban

305

Az ENSZ Átmeneti Kormányzat működésének kezdete, az igazságszolgáltatás rendszerének reformja \ sorozatos és már a kelet-timoriak oldalán is megnyilvánuló erőszak időszaka és az Egyesült Nemzetek nyomásgyakorlása végül a terület elhagyására késztette az Indonéz Katonai Erőket a közigazgatási tisztviselőkkel együtt. 1999. szeptember 28-án született meg az egyezség Portugália, Indonézia és az ENSZ között, miszerint átengedik a Kelet-Timor feletti fennhatóságot ez utóbbi tárgyaló partnemek.7 Ezen megállapodást követően október 25-én a Biztonsági Tanács az 1272es számú határozatával felállította az Egyesült Nemzetek Átmeneti Kormányzatát Kelet-Timorban (UNTAET: United Nations Transitional Administration in East Timor). Ebben a dokumentumban került megállapításra a teljes körű felelősség a törvényhozó, végrehajtó és igazságszolgáltatást érintő feladatok ellátása tekintetében, mely az Átmeneti Kormányzatot terhelte ezt követően. Az igazságszolgáltatás helyreállítását pedig azon elv jegyében kívánták megvalósítani, miszerint haladéktalanul felelősségre kell vonni mindazokat a személyeket, alrik a humanitárius és emberi jog szabályai ellen vétettek Kelet-Timorban.8 A konszolidáció pénzügyi támogatásának ügyében került tárgyalásra a sor Tokióban 1999 decemberében, ahol több, mint 520 millió dollárnyi támogatásról biztosították az Átmeneti Kormányzatot. Az igazgatás főszerve a 11 kelet-timori és 4 UNTAET-tagból álló Nemzeti Konzultációs Tanács lett (NCC: National Consultative Council). Legsürgetőbb feladatai közé tartozott az igazságszolgáltatás rendszerének újjáépítése. Az erre vonatkozó UNTAET Határozatok rendelkezései szerint az Átmeneti Kormányzatnak ezt a feladatot a kelet-timori nép képviselőivel való folyamatos konzultáció mellett kellett megvalósítania. Ezen túl az 1999/1. számú, az Átmeneti Kormány hatásköréről szóló UNTAET Határozat magába foglalt számos kikötést az ezen munka ellátása során betartandó nemzetközi jogi kötelezettségek9, és a továbbiakban alkalmazandó, illetve a

East Timor - UNTAET Background: id. mű. 2. o. 1272. sz. ENSZ Biztonsági Tanácsi Határozat (1999), 1999. október 25. 9 1999/1. sz. UNTAET Határozat Kelet-Timor Átmeneti Kormányzatának hatásköréről, 1999. november 27. 2. cikk A UNTAET által a konkrét helyzet jellegére tekintettel kiemelt betartandó nemzetközi jogi egyezmények: Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata (1948), Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya (1966) és azok kiegészítő jegyzőkönyvei, Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya (1966), a Faji Diszkrimináció minden formájának kizárásáról szóló Egyezmény (1965), a Nőkkel Szembeni Diszkrimináció minden formájának kizárásáról szóló Egyezmény (1979), a Kínzás és 8

306

Kirs Eszter

nemzetközi jogi elvárásoknak való megfelelés érdekében hatályon kívül helyezendő belső jogszabályok tekintetében10. Ezen jogi keretek között kívánták garantálni az emberi jogok továbbiakban megvalósítandó tiszteletben tartását, és az újjáalakuló bírói rendszer hatékony működését. Az Átmeneti Kormány munkáját felgyorsítandó és támogatandó a UNTAET felállította az Átmeneti Bírói Szolgálat Bizottságát (Transitional Judicial Service Commission), mely független szakértőkből álló és kelet-timori tagokat is magába foglaló testület a bírói helyek betöltésére és a bírói rendszer reformjára tett javaslatokat. A személyi kérdések eldöntése során alapul vették a jogi képesítést és gyakorlatot, valamint a morális minőséget és az adott közösségen belül betöltött szerepet. A Bizottság gyakorlatilag tanácsadó szervként működött, ugyanakkor az Átmeneti Kormánynak minden esetben különös tekintettel kellett lennie a Bizottság által tett javaslatokra." Az újjáalakítási feladat ellátásának eredményeként állították fel a 2000. év folyamán a Kelet-Timori Főügyészi Hivatalt, a Védő Ügyvédek Szolgálatát, három kerületi bíróságot, egy Fellebviteli Bíróságot és több börtönt Dili fővárosban.12 Két nemzetközi szakértő és egy erre szakosított intézet (International Development Law Institute) szakértői delegációja érkezett Dilibe, hogy segítsen a bírák képzésében. Ennek a folyamatnak volt része azoknak az ítélőtábláknak a létrehozása is, melyek a legsúlyosabb bűntettek felett rendelkeztek kizárólagos joghatósággal.13 A Súlyos Bűntettek Külön ítélőtáblái (SPSC: Special Panels for Serious Crimes) alkották a Súlyos Bűntettek Egységét (SCU: Serious Crimes Unit) a Dili Kerületi Bíróságon belül.14 Az igazságszolgáltatási fórumok újraszervezése nem jelentette azt, hogy ez elegendő elrettentő erővel bírt volna azokkal szemben, akik nézeteiknek erőmás Megalázó Bánásmód és Büntetés elleni Egyezmény (1984), a Gyerekek Jogairól szóló Nemzetközi Egyezmény (1989). 10 1999/1. sz. UNTAET Határozat, id. mű. 3. cikk Kelet-Timor belső jogának átalakítása magában foglalta a főbüntetések (halálbüntetés és életfogytig tartó szabadságvesztés) eltörlését, valamint a zendülés elleni, a szociális szervezetekre, nemzetbiztonságra, nemzetvédelemre, mobilizációra és demobilizációra, valamint a közbiztonságra és védelemre vonatkozó jogszabályok hatályon kívül helyezését. 11 1999/3. sz. UNTAET Határozat az Átmeneti Bírói Szolgálat Bizottságának felállításáról. 1999. december 3. 12 East Timor- UNTAET Background: id. mű. 3. o. 13 Rule of Law: Judiciary. In: East Timor Update, 2000. május-június. www.un.org/peace/etimor/untaetPU/ETupdateMGE.pdf (Lekérd, id.: 2005. ápr. 23.) 14 Unfulfilled Expectations: Community Views on CA VR 's Community Reconciliation Process. In: Judicial System Monitoring Program. 2004. augusztus, Dili, Kelet-Timor. 9. old.


307

szak formájában igyekeztek hangot adni. Az integráció-párti milíciák által fogan a t o s í t o t t támadások az Egyesült Nemzetek Szervezetét is célba vették. 2000 őszén három ENSZ hivatalnok és két békefenntartó vesztette ez okból életét. Ezen eseteken kívül a Nyugat-Timorban létesített táborokban történt súlyos atrocitások is megalapozták a Biztonsági Tanács 1319. számú határozatának elfogadását, melyben felszólították Indonéziát a milíciák haladéktalan lefegyverzésére, a közrend helyreállítására Nyugat-Timorban. Ezen túl határozottan kijelentette a Tanács annak szükségszerűségét, hogy a nemzetközi személyzetet ért támadásokért felelős személyeket azonnal megfelelő bírói fórum elé állítsák. Ismételten felhívta a figyelmet az emberi és humanitárius jogsértéseket elkövetők felelősségre vonásának elengedhetetlenségére.15 A 2001. év elhozta a demokratikus változások kezdeti lépéseit. Augusztus 30-án került sor az Alkotmányozó Gyűlés 88 tagjának megválasztására. A Gyűlés feladata volt az alkotmány megszövegezése, az elkövetkező választások és a teljes függetlenségbe való átmenet megvalósítási kereteinek meghatározása. Ezután nem sokkal esküdött fel hivatalára az immáron csak kelet-timoriakból álló Miniszteri Tanács 24 tagja. 2002. március 22-én lépett életbe Kelet-Timor első Alkotmánya, és április 14-én kijelölték Xanana Gusmaot az állam elnöki tisztségének betöltésére. Az ENSZ jelenléte a UNAMET utódjaként működő Támogatási Misszió (UNMISET: United Nations Mission of Support in East Timor) keretein belül vált a továbbiakban is biztosítottá.16

A békéltetési eljárásra vonatkozó szabályok A Befogadás, Tényfeltárás és Békéltetés Bizottságát (Commission for Reception, Truth and Reconciliation: CAVR a portugál megfelelő után) 2002 áprilisában állították fel. A békéltető szerv létrehozásának alapját a 2001/10. számú UNTAET Határozat jelentette. Két éves működési periódust szántak neki, amit fél évvel meghosszabbítottak. Létezésének alapvető céljaiként fogalmazták meg, hogy ki kell vizsgálnia az 1974 és 1999 között elkövetett emberi jogsértések természetét, okait és kiterjedését; az áldozatok védelmét kell szolgálnia, és a megbékélést hirdetnie; támogatnia az elkövetők visszafogadását a közösségükbe; jelentéseket és ajánlásokat írnia; és a súlyosabb bűntettek ügyeit a Főügyész Hivatalához utalnia. A Határozat feljogosította saját eljárási szabályainak megalkotására, a funkciói betöltéséhez szükséges tanácsok felállítására, a tisztségek

15 16

1319. sz. ENSZ Biztonsági Tanácsi Határozat (2000), 2000. szeptember 20. 1-3. cikk East Timor- UNTAET Background: id. mű. 3-4. o.

308

Kirs Eszter

betöltésével kapcsolatos döntések meghozatalára, valamint a munkájára vonatkozó irányelvek megszövegezésére.17 A testület 5-7 nemzeti biztosának kiválasztása során figyelembe vették az adott jelölt pártatlanságát, erkölcsi minőségét, a konkrét helyzet körülményeivel kapcsolatos viszonyát, annak ismeretét, a politikai élettől való függetlenségét és az emberi jogi elvekkel szemben tanúsított elkötelezettségét.18 A központi Bizottság mellett létrehoztak Regionális Hivatalokat is, amelyeket megbízhatott a Bizottság bizonyos hatásköreinek betöltésével, feladatainak átvételével. A Bizottság minden Regionális Hivatalban 25, illetve 30 főt jelölhetett ki, hogy nevében eljáijon az adott területen.19 A Békéltető Bizottság által lefolytatott vizsgálatok az alábbi kérdések tisztázását célozta: az emberi jogsértések kiteijedése, okai, természete; az érintett személyek, hatóságok, intézmények és szervezetek szerepe; a konfliktust előidéző és fenntartó külső és belső tényezők mibenléte. A vizsgálatok előmozdítása érdekében joga volt meghallgatásokat foganatosítani, ezekre az érintett személyeket beidézni, a tárgyi bizonyítékokat lefoglalni, a releváns hatóságokat és személyeket felkérni információadásra, az ügyeit érintő exhumálásokon jelen lenni, adott nyomozó bírót felkérni körözési felhívás kiadására. Amennyiben akár az igazságszolgáltatás, akár az érintett tanú védelme érdekében szükségesnek tartotta, a Bizottság dönthetett zárt ajtók mögött zajló ülés, illetve meghallgatás tartásáról is.20 A kevésbé súlyos jogsértések esetén Közösségi Békéltetési Eljárásokat (CRP: Community Reconciliation Process) folytathatott. Ezen eljárások folyamán a kétéves munka alatt több mint 1400 esetet dolgoztak fel. Ez egy optimális megoldásnak tünt mind az eljárások lefolytatásának gyorsasága, mind a költségtakarékosság tekintetében. Ezen túl az is célja volt ennek a folyamatnak, hogy minél több menekült térjen vissza Kelet-Timorba, ide sorolva a milíciák valamikori tagjait is. Az eljárást az elkövető kérése indította el, mely írásbeli bejelentésnek tartalmaznia kellett a releváns tettek teljes körű leírását, a tettekért vállalt felelősség elismerését, a tetteknek a politikai konfliktussal való kapcsolatának magyarázatát, az eljárás helyéül megjelölni kívánt közösség azonosítását, a CRP-ben való részvételre vonatkozó kérelmet, valamint az aláírást, vagy más azonosító jelet. A CRP Nyilatkozati Tanács (CRP Statements Committee) ezután eldöntötte, hogy a konkrét ügy körülményei lehetővé teszik-e CRP lefolytatását. A kritériumok 17

2001/10. sz. UNTAET Határozat nak felállításáról. 2001. július 13. 3. 18 2001/10. sz. UNTAET Határozat, 19 2001/10. sz. UNTAET Határozat, 20 2001/10. sz. UNTAET Határozat,

a Befogadás, Tényfeltárás és Békéltetés Bizottságácikk id. mü. 4. cikk id. mű. 11. cikk id. mű. 14-16. cikk


309

közé tartozott a bűncselekmény természete, az elkövetett tettek száma, az eljárás alá vont személy által az elkövetésben betöltött szerep. A súlyos bűntettek semmilyen körülmények között nem kerülhettek a békéltető eljárás körébe.21 Ha a Tanács úgy döntött, hogy az adott ügy túllépi a CRP kereteit, vagy a Főügyész Hivatala kívánta gyakorolni kizárólagos joghatóságát, az eljárás ez utóbbi fórum előtt folytatódott.

Amennyiben pozitív döntés született a békéltetési eljárás elindítása tekintetében, a Regionális Biztos összehívott egy három-öt tagból álló ítélőtáblát. Az ítélők közé a konkrét bűntettel érintett közösség helyi vezetőit sorolták, a tábla elnöke pedig az adott Biztos lett. A Tábla lehetőleg konszenzusos döntéseket hozott. Ha ez nem volt lehetséges, a Regionális Biztosé volt a végső döntés joga. A tárgyalás kezdetén felolvasták az elkövető állításait tartalmazó nyilatkozatot a jelenlévők előtt, amit azok kérdései követtek. Biztosították, hogy az elkövető, a tettének áldozatai és a helyi közösség tagjai is kinyilváníthassák véleményüket. Az ítélők, az elkövető és az áldozatok közötti konzultációt követően, a Tábla megszövegezte a megbékélési aktát, amelyben írásba fektette az elkövető által elvégzendő közösségi szolgálatot, kártalanítást, nyilvános bocsánatkérést, vagy a megbánás egyéb kinyilvánítási módját. Az eljárás eredményeit ezzel az aktával együtt összefoglalták a Közösségi Megbékélési Egyezségben, amely magába foglalta ezen kívül a feltárt tények, tettek leírását, a korábbi elkövető bocsánatkérését, és a felelősségének elfogadásáról tett nyilatkozatát, a megbékélési aktában foglaltak végrehajtása vonatkozásában érvényesülő határidőt, valamint a Tábla tagjainak és az elkövetőnek az aláírását.22 Gyakran rendeztek ezt követően egy megbékélési szertartást, alapul véve a kelet-timori hagyományokat. Ennek megnyilvánulásai voltak például a gyékény kiterítése és feltekerése, egy csirke vagy sertés feláldozása, illetve az ünnepi lakoma.23 Miután nyilvántartásba vették az Egyezséget az illetékes kerületi bíróságon, elküldték egy-egy másolatát a központi Békéltető Bizottságnak, az eljárás alá vont személynek és a polgárőrségnek. Egy másolatot pedig hozzáférhetővé tettek az érdekelt személyek és áldozatok számára. Az Egyezség büntető és polgári jogi mentességet biztosított az érintett elkövetőnek a tárgyalt tettel kapcsolatban, ugyanakkor az aktában kikötött kötelezettségek teljesítésének elmulasztása bűncselekménynek minősült, ami egy évet meg nem haladó szabadságvesztéssel, vagy 3000 US dollárt túl nem lépő pénzbírsággal volt büntethető.24

21

2001/10. sz. UNTAET Határozat, id. mű. 1. függelék 2001/10. sz. UNTAET Határozat, id. mű. 23-27. cikk 23 Unfulfilled Expectations: id. mű. 24 2001/10. sz. UNTAET Határozat, id. mű. 28-30. cikk 22

310

Kirs Eszter

Részben megvalósuló eredmények, elvarratlan szálak A dili városban zajló békéltető és büntető jogi eljárások megfigyelésének céljával állították fel 2001-ben a Bírói Rendszert Megfigyelő Program (JSMP: Judicial System Monitoring Programme) elnevezésű nem kormányközi szervezetet. Ennek a programnak keretein belül készült el a CRP meghallgatások hatékonyságát elemző tanulmány, melyet 2004-ben tettek közzé.25 A szerző tapasztalati úton, az áldozatok, az elkövetők, a közösségi vezetők és CAVR biztosok maghallgatásával állította össze az érintett személyek véleményét tükröző jelentést. Sorra kerül ebben az írásban a releváns közösségi tényezők, az áldozatokkal kapcsolatos aspektusok, a meghallgatásokra vállalkozó elkövetők nehézségeinek és a jövő kihívásainak tárgyalása. Az eljárások önkéntességen alapuló indítása felveti a kérdést, hogy milyen szándék ösztönözhette a korábbi elkövetőket önmaguk feladására. Itt említhető elsősorban annak vágya, hogy visszafogadja őket valamikori közösségük, és hogy a gyermekeiknek ne kelljen a jövőben a gyanú és hátrányos megkülönböztetés árnyékában élniük. Ezeket a jelentkezés alapjául szolgáló félelmeket tükrözi egy gyermeke jövőjét féltő férfival folytatott párbeszéd. 1999-ben kényszerítettek az Ahi milíciához való csatlakozásra. Elmenekült végül Atambuába (Nyugat-Timor), de 2002-ben visszatért Kelet-Timorba. A vétke egy ház leégetése volt. Az eljárás után a következőképpen nyilatkozott: Kérdező: Volt bármilyen problémája, amikor visszatért Nyugat-Timorból? Választ adó: Nem, nem volt problémám. Senki nem fenyegetett meg, vagy bánt rosszul velem. Senki nem is mondott semmi rosszat. K: Akkor miért érezte szükségesnek a CRP-t? V: Az eljárás mellett döntöttem, mert gondoltam a gyerekeim jövőjére. Nem akartam, hogy bárki a jövőben hátrányosan különböztesse meg őket azért, mert egy volt milícia-tag gyerekei. Aggódtam, hogy gondjaik lesznek a munkakeresésben. Ezen kívül nyíltan tisztázni akartam a közösség előtt, hogy mit tettem. K: És mi változott az életében az eljárást követően? V: A CRP előtt nagyon sokat aggódtam, most azt látom, hogy az emberek jobb szemmel néznek rám. Előtte éreztem, hogy neheztelnek rám}6 Két fontos dolgot világít meg ez a nyilatkozat: az elkövetőt a Bizottsághoz fordulásra késztető egyik legjelentősebb tényező a gyermekei féltése volt, másrészt

25 26

Unfulfilled Expectations: id. mű. Unfulfilled Expectations: id. mű. 12. o.


311

pedig az is szembetűnő, hogy lényegi változásról számolt be a férfi az eljárást követő helyzete vonatkozásában. A gyerekek óvása mellett sokan arra láttak lehetőséget az eljárásban, hogy tisztázhassák a nevüket. Sok esetben azonban nem teljesen önkéntes volt ennek felismerése. Előfordult, hogy a közösség gyakorolt nyomást az adott milíciatagra. Gyakran a közösség vezetői keresték meg az adott személyt, ahogy azt

Los Pálos egyik vezetője leírta: „Lukas először nem akart elmenni a CAVR eljárásra. Elmentünk kétszer a házához, és aztán egyetértett velünk. "21 Az eljárások hatásaival való elégedettség nem volt minden esetben egyértelmű. Néhányaknak továbbra is voltak kétségeik a közösség tagjaival való kapcsolatuk alakulása tekintetében. Voltak, akik másolatot kértek a bíróságtól a Közösségi Megbékélési Egyezségükről a biztonságuk védelme érdekében. Az aggodalmak pedig sok esetben beigazolódtak, hiszen számtalanszor váltak testi sértés áldozatául is a korábbi elkövetők, akiknek nem sietett segítségére a rendőrség. A Mahidi milícia tevékenységébe bevont férfi állításai szerint: „... Amikor visszatértünk, a házainkat lerombolták, és elvitték a dolgainkat. Az emberek lerombolták a házaink falait. Újra fel kellett építenünk. A bivalyainkat és a sertéseinket is ellopták... "28 A testi erőszakon és vagyoni károkozásokon kívül előfordult a lelki nyomásgyakorlás is. Ez pedig abban az esetben is fenyegette a valamikori elkövetőt, amikor nem voltak kellőképpen tisztázva a vele kapcsolatos jogsértés körülményei. A Megfigyelő Program tanulmányában is említésre került egy olyan eset, amikor az érintett személy megjelent a Bizottság előtt, tisztázni kívánva azt, hogy ő csupán tanúja volt a szóban forgó gyilkosságnak, megnevezve a két tényleges elkövetőt. A két elkövető viszont nem tért vissza Kelet-Timorba, így nem is jelentek meg az eljárás során. Az áldozatok özvegyei, bár a CRP végén a közösség visszafogadta őt, soha nem álltak vele szóba. Továbbra is őt gyanúsították.29 Ugyanez a magatartásforma alakulhat ki a közösség azon tagjainál, akik nem jelentek meg a meghallgatásokon, és kétségbe vonják az eljárás kimenetelét. A konfliktusok tényleges feloldása tehát az emberek személyes pozitív hozzáállását és az eljárások kimerítő hatékonyságát is igényli. Ennek a tökéletes hatékonyságnak a hiánya egyértelműen jelentkezett az igazán súlyos jogsértéseket elkövetők, a vezető szerepet betöltő személyek vonatkozásában. A „kis embereket" gyakran kényszerítették a milíciákhoz való csatlakozásra, ugyanakkor ők saját érdekükben is felvállalták a megítéltetést. A milíciák vezetőinek többsége viszont nem tért vissza Nyugat-Timorból, így nem 27 m

Unfulfilled Expectations: id. mű. 17. o. Unfulfilled Expectations: id. mű. 16. o. Unfulfilled Expectations: id. mű. 14. o.

312

Kirs Eszter

is volt lehetőség a felelősségre vonásukra. A bűntettek körülményeinek feltárása és az elkövetők leleplezése tehát korántsem volt teljes, ami igen nagy elégedetlenséget váltott ki a kelet-timori emberek körében. A CAVR, a SCU és a kormány hatékony együttműködésére lett volna szükség. Egy vallomástevő nagyon kifejezően nyilatkozott ezzel a problémával kapcsolatban: „Ez olyan, mint egy rothadt fa. Ha folyamatosan le is vágjuk a fa ágait, a fa mégis tovább fog élni. A gyökereit kell kivágnunk. "30 A „kis emberek" pedig nem jártak jól. Bizonyos tekintetben ők is áldozatokká váltak: a milíciák vezetői felhasználták őket saját céljaikra, aztán haza tértek a házaikhoz, melyeket leromboltak távollétük során, az állataikat és a vagyoni javaikat ellopták, aztán pedig az eljárások során ők álltak az ítélkezők elé. Közülük sokakban alakult ki joggal az a vélemény, hogy ebben a formában nem nevezhető igazságosnak a tényfeltárási rendszer.

Az eljárások lezáratlanságának problematikája Annak ellenére, hogy számtalan korábbi elkövető visszailleszkedését segítették elő a békéltető eljárások, sok problémát is vetettek fel. A nyomozásokat 2004 novemberében lezárták, ezzel véget vetve az új ügyek kivizsgálásának, az eljárások befejezésének időpontját pedig 2005 májusában jelölte meg az 1543-as számú, 2004-ben született Biztonsági Tanácsi Határozat.31 Emellett az eljárások önkéntes jellegéből és a hatóságok nem megfelelő működéséből adódóan sem vonhattak felelősségre minden érintett személyt, és elsősorban vonatkozik ez a „nagy halakra". Egy Ainaroban élő helyi vezető is hangot adott azon elégedetlenségének, hogy bár a közösség hat lakója volt tagja a Mahidi milíciának, közülük csak egy járult a CAVR elé: „Ez a hat ember valószínűleg csak kis súlyú bűncselekményekért felelős, de igazából ezt nem tudhatjuk, nem folytattak eljárást az ö ügyükben. "32 Ennek a vezetőnek a véleménye szerint a CAVR működésének a folytatása jelenthetne megoldást erre a problémára. Ezen túl sokan úgy gondolják, hogy ez a befejezetlen eljárás, a „részleges igazságszolgáltatás" talán még tovább szítja az eredeti indulatokat. Példaként említhető egy megkérdezett személy nyilatkozata, mely szerint él a közösségükben egy volt milíciatag, akit 12 ember meggyilkolásával gyanúsít a falu, és nem került sor az ő esetében tényfeltárásra, és egyéb eljárásra sem. A válaszoló férfi

30 31 32

Unfulfilled Expectations: id. mű. 16. o. Unfulfilled Expectations: id. mű. 46. o. Unfulfilled Expectations: id. mű. 41. o.


313

kijelentette: „Habár a mi közösségünkben él, és mi békések vagyunk vele szemben de nem lepődnék meg, ha bármi történne vele. "33 A függőben lévő ügyek problémája ugyancsak kiemelkedően jelentős. Ha az érintett személyekkel és az általuk elkövetett tettekkel kapcsolatos körülményeket nem tisztázzák, végül utolérheti őket a tömeg igazságszolgáltatása. Az igazságos ítélkezéshez fűzött, végül kielégítetlen várakozások alapvető okozói lehetnek a jövőbeni erőszakos cselekedetek megtörténtének.

Az Igazság és Barátság Bizottságának felállítása: igazságszolgáltatás vagy politika? Az eljárások folytatásának megvalósulására, a már említett igények és a továbbra is fennmaradó problémákon alapuló szükség ellenére, a közeljövőben nem kerülhet sor. Aláaknázza ennek lehetőségét egy politikai jellegű egyezség, melyet az indonéz és a kelet-timori kormányzat közötti intenzívebbé váló dialógus eredményezett. Ennek a békésebb viszonynak jegyében kötötte meg Xanana Gusmao, Kelet-Timor elnöke és Susilo Bambang Yudhoyono, Indonézia államfője az Igazság és Barátság Bizottságát (CTF: Commission of Truth and Friendship) létrehozó megállapodást 2005. március 9-én. A Bizottság tulajdonképpeni rendeltetése az, hogy megelőzze a jövőbeni nyomozati eljárásokat azoknak az indonéz magas rangú tiszteknek az esetében, akik 1999 előtt, vagy közben Kelet-Timorban elkövetett emberiség elleni bűntettek elkövetéséért felelősek. A hatáskörének fő vonalaiként vázolták fel, hogy a Bizottság feladata lesz megállapítani a „meggyőző igazságot" és az 1999-ben Kelet-Timorban megtörténtek ismétlődését megakadályozni. Az atrocitások visszaszorításának azonban nem az volt a legalkalmasabb útja, hogy a megállapodásban azt is kinyilvánították, hogy a CTF eljárás nem vezethet nyomozati eljáráshoz, minden 1999-et megelőző, indonéz megszállás idején elkövetett bűntett esetére immunitást biztosítanak tekintet nélkül a bűncselekmény természetére. A megállapodás szövege szerint „nem lesznek további bírói vizsgálatok az indonéz megszállás folyamán elkövetett bűncselekmények esetében. "34 A korábban említett elengedhetetlen szükséget (miszerint az abbamaradt, vagy el sem kezdett vizsgálatok miatt alapvetően fontos az eljárások folytatása a tényleges j3

Unfulfilled Expectations: id. mű. 42. o. „ Commission of Truth and Friendship" Seeks to End the Search for Justice whilst „ Commission of Experts" Keeps it Alive. Judicial System Monitoring Programme Press Rclease, 2005 március 14. www.ismp rninihub.org/Press%20Release/CTF&CoF/ComparingCTFandCoE(e).pdf (Lekérd, id.: 2005. ápr. 23.)

314

Kirs Eszter

megbékélés, az indulatok feloldása érdekében) ennek a szerződésnek a szövegezése során figyelmen kívül hagyták. A döntéshozatal lehetőségét kezükben tartó politikusok pedig nem is leplezik a megállapodás tényleges célját. Kelet-Timor miniszterelnöke, Mari Alkatiri maga jelentette ki nyilvánosan, hogy a Bizottság felállításának célja „nem az igazságosság, hanem a tényfeltárás",35 A probléma e tekintetben ott jelentkezik, hogy a tényfeltáráson többé-kevésbé túl van az ország, éppen az igazságszolgáltatás ideje kellene, hogy eljöjjön. A Bizottság létrehozása egybehangzó visszhangot váltott ki a KeletTimorban működő szervezetek körében. A Megfigyelő Program (JSMP) például a következőképpen fejtette ki álláspontját az üggyel kapcsolatban: „Az emberiség elleni bűntettek ügye az egész nemzetközi közösséget érintő probléma: nem lehet kikerülni, vagy úgy elintézni, mint egy kétoldalú politikai célszerűség alá rendelt kérdéskört. A folyamatos dialógusok és a fejlett kapcsolatok Indonéziával egy pozitív és jelentős fejlődési tényező Kelet-Timor jövőjére nézve. Ugyanakkor, nem lehet előtérbe helyezni a fejlett kétoldalú viszonyokat azoknak az áldozatoknak kiszolgáltatandó igazság kárára, akik ellen bűntetteket követtek el az indonéz megszállás alatt. "36 Igen nagy számban születtek hasonló tartalmú nyilatkozatok más nemkormányközi nemzetközi és helyi szervezetek részéről. Az indonéz NGO-k is közös nyilatkozatban tették közzé azon álláspontjukat, miszerint mindkét államot nemzetközi kötelezettség terheli az eljárások lefolytatása tekintetében.37 Erre kötelezi őket az 1272-es számú Biztonsági Tanácsi Határozat, miszerint „az Egyesült Nemzetek elítél minden cselekedetet, mely a Kelet-Timorban fennálló erőszak jegyében zajlik, az erőszak megszüntetésére hív fel, és elrendeli minden erőszakos tettet elkövető személy felelősségrevonását".38 Ezen határozat által megszabott kötelezettségen túl Kelet-Timor vonatkozásában említhető a Római Statútum által rá rótt felelősség is a nemzetközi büntettek visszaszorítása tekintetében, hiszen az ország ratifikálta a Nemzetközi Büntető Bíróság alapokmányát. Továbbá Indonézia ide tartozó nemzetközi kötelezettségei körében említendő az Indonézia és a UNTAET által 2000 áprilisában megkötött memorandum, mely kifejezetten a büntetőjogi együttműködést szabályozza az emberi 35

Miller, John M.: Truth Known, East Timorese Need Justice. Accountability for Rights Crimes Remains an International Responsibility. 2005. Március 9. www.etan.org/news/2005/03iust.htm (Lekérd, id.: 2005. ápr. 23.) 36 „Commission of Truth and Friendship"...: id. mû. 37 Indonesian NGOs on joint Timor-Indonesia Truth Commission. Joint Statement Truth and Friendship Commission. www.etan.org/et2004/december/26-3J/30ingos.htm (Lekérd. id.: 2005. ápr. 23.) 38 1272. sz. ENSZ Biztonsági Tanácsi Határozat (1999), 1999. október 25.


315

jogsértések tekintetében. Ebben a dokumentumban a felek kötelezettséget vállaltak arra nézve, hogy megfelelő eljárást biztosítanak mind a nyomozás, mind a bírósági eljárás vonatkozásában.39 Érdemes szemügyre venni közelebbről a Megállapodásnak a személyek átadásáról szóló részét, melyben kikötik, hogy a felek átadják egymásnak mindazon személyeket, akiknek az ügyében a másik fél illetékes hatóságai bűnvádi eljárást kívánnak lefolytatni, vagy ítéletet kívánnak hozni. Ez vonatkozik mindazon bűncselekményekre, amelyek legalább 2 évig teijedő szabadságvesztéssel vagy más, súlyosabb szankcióval büntetendő, ide értve elsősorban az emberiség elleni bűntettet. Ha a felkért fél visszautasítja az adott személy átadását, köteles lesz megfelelő eljárást biztosítani az ügyben. A kérdéses, Indonézia és Timor-Leste által kötött szerződés nem oldhatja fel az Indonéziának a UNTAET-tel létrehozott megállapodásában szereplő kötelezettségeit, ehelyett súlyosan megsérti azokat, gátat szabva a megfelelő eljárások foganatosításának. Timor-Leste (Kelet-Timor) kormánya a nemzetközi kötelezettségeken kívül alkotmányos kötelezettségeit is áthágta a Bizottság felállításával. Az Alkotmány 95. cikke határozza meg az országgyűlés hatásköreit. Ide tartozik az amnesztia feletti döntési jogosultság és a nemzetközi szerződések megkötésének feladata is. A 115. cikk pedig a kormány hatáskörével foglalkozik, miszerint azon nemzetközi szerződéseket, melyek amnesztiát állapítanak meg, mivel ez a tárgykör a parlament hatáskörébe tartozik, csak annak hozzájárulásával kötheti meg. Ezt a felhatalmazást nem kapta meg a végrehajtó szerv a Bizottság felállításáról szóló egyezség esetében. A szerződés aláírását Timor-Leste Elnöke teljesítette, akinek pedig az Alkotmány 85. cikke alapján csak már lefolytatott bírói eljárást követően van jogosultsága felmentést adni. Ezeken az általános hatásköröket szabályozó rendelkezéseken kívül a kifejezetten az 1974 és 1999 közötti időszakra vonatkozó 160. cikk alapján az ekkor elkövetett emberiség elleni, népirtási célzatú és háborús bűntettek estében 19

Megállapodás Indonézia és a UNTAET között a jogi, bírói és emberi jogi ügyek esetében megvalósítandó együttműködésről. 2000. április 5-6. www,ismp.minihub.org/Reports/MOU.htm (Lekérd, id.: 2005. máj. 12.) Az Indonéziát ezt követően terhelő együttműködési kötelezettség cselekvési keretei az 1. cikk alapján: Tárgyi bizonyítékok és releváns nyilatkozatok beszerzése az érintett személyektől; segítség a fogva tartott személyek elérhetőségében és a nyomozati cselekményekben; szükséges bírói dokumentumok átadása; letartóztatások, megkeresések és elkobzások foganatosítása; személyek átadása; törvényszéki szakértők exhumálásban való részvételének elősegítése; hatósági képviselők jogi eljárásban való részvételének elősegítése; helyszíni szemle foganatosítása; információk és releváns dokumentumok hiteles másolatának és eredetijének elérhetővé tétele.

316

Kirs Eszter

mindenképpen el kell járnia vagy valamely belső, vagy egy nemzetközi büntető jogi hatóságnak.40 A kormány által tett lépés tehát igen sok szempontból ellentétes nemcsak a köz akaratával, de az Alkotmánnyal és a nemzetközi kötelezettségekkel is. Az ENSZ jövőbeli szerepvállalása A Timor-Leste Nemzeti Szövetsége Egy Nemzetközi Törvényszékért elnevezésű szervezet felhívta Kofi Annan, ENSZ Főtitkár figyelmét is a történtek elfogadhatatlanságára, és kérte az ENSZ aktívabb szerepvállalását.41 Annan a UNMISETről legutóbb készített fejlődési jelentésében elismerte, hogy „a súlyos bűntettekre vonatkozó eljárások nem felelhetnek meg az 1999-ben történt erőszakos cselekményekkel érintetteknek szolgáltatandó igazság elvárásainak a hátramaradt idő és források keretein belül. "42 A helyzet problematikáját felmérve javaslatot tett egy Szakértői Bizottság létrehozására, melynek feladata az indonéz eljárások, elsősorban a jakartai Emberi Jogi Bíróság, és a Dili Súlyos Bűntettek Egysége előtt zajló eljárások értékelése. Ezen kívül a Bizottságnak ki kell vizsgálnia az eljárások kellő hatékonyságát gátló nehézségeket, valamint javaslatokat tennie a felelősségre vonás alól eddig mentesülő elkövetőkre nézve megvalósítandó eljárási megoldásokra.43 A Bizottság keretein belül három szakértő látja el a vizsgálattal kapcsolatos feladatokat.44

40

The Constitutionality of the Commission of truth and Friendship. Justice Update 8/2005. www.jsmp.minihub.org/News/March%202005/18mar05 ismp the eng.htm (Lekérd, id.: 2005. ápr. 23.) 1 Response to the Indonesian and East Timor governments to establish a Truth and Friendship Commission. Timor Leste National Alliance for International Tribunal letter to Kofi Annan, www.etan.org/news/2004/12etngo.htm (Lekérd, id.: 2005. ápr. 23.) 42 Justice for Timor-Leste: Victims await further action from the Security Council to ensure perpetrators are held to account. Amnesty International Public Statement, 2005. április 29. www.ismp.minihub.org/News/April%202005/29apr05 AI iustice%20for%20TL_eng.ht

m

(Lekérd. 2005. máj. 12.) 43 Az ENSZ Főtitkár levele a Biztonsági Tanács Elnökének (S/2005/96), 2005. január 11. 44

Az ENSZ Főtitkár levele a Biztonsági Tanács Elnökének (S/2005/9104), 2005. február 17. A három, Kofi Annan által kijelölt szakértő: Prafullachandra Bhagwati (India), Yozo Yokota (Japán) és Shaista Shameem (Fidzsi).


317

Ez év (2005) áprilisában a Biztonsági Tanács az állami intézmények és a rendőrség fejlesztésében, valamint a demokratikus kormányzásban és az emberi jogvédelem fenntartásában való segítség céljából létrehozta az Timor-Leste-i ENSZ Irodát (UNOTIL: United Nations Office in Timor-Leste). Az Iroda 2006. május 20-ig látja el teendőit a Főtitkár Speciális Megbízottjának vezetésével. Az új misszió felállítását magába foglaló BT Határozat a felelősségre nem vont korábbi elkövetők tekintetében pusztán megállapította, hogy szükség van a továbbiakban az 1999-ben Kelet-Timorban emberi jogsértéseket elkövetők bíróság elé állítására, és minden felet felhívott a Szakértői Bizottság támogatására.45 A Határozat semmilyen rendelkezést, konkrét javaslatot nem tartalmazott a lefolytatandó eljárások módjára, kereteire, illetve az e téren a jövőben nyújtandó támogatására. Az Amnesty International jelentése szerint a súlyos bűntettekkel vádolt közel 400 személy közül 303-at még nem vontak eljárás alá, elsősorban azért nem, mert az indonéz hatóságok továbbra sem hajlandóak kiadni az elkövetőket, megszegve ezzel a UNTAET-tel kötött memorandumban szereplő kötelezettségeiket. Az Indonézián belül foganatosított eljárások pedig nem valósították meg az igazságszolgáltatás céljait.46 Ezek a problémák a jövőben is szükségessé teszik az ENSZ napjainkban egyre inkább visszaszorított jelenlétét és további hathatós támogatását, amit a jelenleg működő Iroda szűk körű jogosultságainak keretein belül nem képes biztosítani.

Felhasznált irodalom „Commission of Truth and Friendship" Seeks to End the Search for Justice whilst „ Commission of Experts " Keeps it Alive. Judicial System Monitoring Programme Press Release, 2005 március 14. •www, ismp. minihub. org/Press%20Release/CTF&CoF/ComparingCTFandCoE(e). pd /(Lekérd. id.: 2005. ápr. 23.) Dunn, James: East Timor In: Encyclopedia of Genocide and Crimes Against Humanity (Szerk.: Dinah L. Shelton). Macmillan Reference USA. East Timor - UNTAETBackground www.un.org/peace/etimor/UntaetB.htm (Lekérd. id.: 2005. ápr. 23.) Indonesian NGOs on joint Timor-Indonesia Truth Commission. Joint Statement Truth and Friendship Commission, www.etan.org/et2004/december/26-31/30ingos.htm (Lekérd. id.: 2005. ápr. 23.)

45

1599. sz. ENSZ Biztonsági Tanácsi Határozat (2005), 2005. április 28. Justice for Timor-Leste: Victims await further action... id. mű

318

Kirs Eszter

Justice for Timor-Leste: Victims await further action from the Security Council to ensure perpetrators are held to account. Amnesty International Public Statement, 2005. április 29. www.ismp.minihub.or%/News/April%202005/29apr05_AI_iustice%20for%20TL en g.htm (Lekérd. 2005. máj. 12.) Megállapodás Indonézia és a UNTAET között a jogi, bírói és emberi jogi ügyek esetében megvalósítandó együttműködésről. 2000. április 5-6. www.jsmp.minihub.ore/Reports/MOU.htm (Lekérd, id.: 2005. máj. 12.) Miller, John M.: Truth Known, East Timorese Need Justice. Accountability for Rights Crimes Remains an International Responsibility. 2005. Március 9. www.etan.org/news/2005/03iust.htm (Lekérd, id.: 2005. ápr. 23.) Non Government Organizítions of Timor Leste and Indonesia: „Political deals" were made over the Establishment of the Commission of Truth and Friendship. www.ismp.minihub.ore/News/March%202005/22mar05_ngosiointstatementeng.htm (Lekérd, id.: 2005. ápr. 23.) Response to the Indonesian and East Timor governments to establish a Truth and Friendship Commission. Timor Leste National Alliance for International Tribunal letter to Kofi Annan, www.etan.org/news/2004/12etngo.htm (Lekérd, id.: 2005. ápr. 23.) Rule of Law: Judiciary. In: East Timor Update, 2000. május-június. www.un.org/peace/etimor/untaetPU/ETupdateMGE.pdf (Lekérd, id.: 2005. ápr. 23.) The Constitutionality of the Commission of truth and Friendship. Justice Update 8/2005. www.ismp.minihub.org/News/March%202005/18mar05 ismp the eng.htm (Lekérd, id.: 2005. ápr. 23.) Unfulfilled Expectations: Community Views on CAVR's Community Reconciliation Process. In: Judicial System Monitoring Program. 2004. augusztus, Dili, KeletTimor. 9. old. 1246. sz. ENSZ Biztonsági Tanácsi Határozat (1999), 1999. június 11. 1272. sz. ENSZ Biztonsági Tanácsi Határozat (1999), 1999. október 25. 1999/1. sz. UNTAET Határozat Kelet-Timor Átmeneti Kormányzatának hatásköréről. 1999. november 27. 1999/3. sz. UNTAET Határozat az Átmeneti Bírói Szolgálat Bizottságának felállításáról. 1999. december 3. 1319. sz. ENSZ Biztonsági Tanácsi Határozat (2000), 2000. szeptember 20. 2001/10. sz. UNTAET Határozat a Befogadás, Tényfeltárás és Békéltetés Bizottságának felállításáról. 2001. július 13. Az ENSZ Főtitkár levele a Biztonsági Tanács Elnökének (S/2005/96), 2005. január 11. Az ENSZ Főtitkár levele a Biztonsági Tanács Elnökének (S/2005/9104), 2005. február 17. 1599. sz. ENSZ Biztonsági Tanácsi Határozat (2005), 2005. április 28.

AZ ENSZ SZEREPE A KELET-TIMORBAN ZAJLÓ BÉKÉLTETÉSI FOLYAMATBAN KIRS ESZTER*

Recommend Documents