REGIONALITÁS ÉS TELEPÜLÉSSZERKEZET

Tér és Társadalom 3. évf. 1989/2. 21-34. p.

1989. 3. évf. 2. sz. pp. 21-34.

GULÁCSI GÁBOR—NEMES NAGY JÓZSEF:

REGIONALITÁS ÉS TELEPÜLÉSSZERKEZET (Egy shift-analízis eredményei)

1. A kutatási probléma A lakossági életkörülmények területi egyenl őtlensége ma is vitákat kavaró, és sokak szerint társadalompolitikai beavatkozást igényl ő probléma. Ezen egyenl őtlenségek feltárásában és az egyenl ő tlenségeket befolyásoló fejlesztéspolitikák kidolgozásában már jó ideje a tudományos kutatás is szerepet kap. Tanulmányok sora vizsgálja a hazai területi egyenl őtlenségek főbb vetületeit: a f ő város—vidék dualizmust, a megyék közötti különbségeket és a város—falu egyenl őtlenségeket. 1 A Budapest és vidék közötti jól ismert fejlettségi szakadék mellett ezek a vizsgálatok viszonylag korán kimutatták már egyrészt egy megyék közötti fejlettségi rangsornak a tartós fennállását (amely rangsor élén az iparosodott dunántúli, az alján pedig az alföldi nagyfalvas megyék vannak), másrészt egy ellátottsági lejt ő nek a létezését a településhierarchia mentén a nagyvárosoktól az aprófalvak felé tartva. Ezeket az eredményeket a legújabb vizsgálatok is megerő sítik. 2 Hiányérzetet kelthet azonban az, hogy a megyék, illetve a településtípusok közötti egyenl ő tlenségeket az eddigi vizsgálatok mindig elkülönítetten kezelték és még csak kísérletet sem tettek a kétféle egyenl ő tlenség kapcsolatának analitikus feltárására. Ezért eddig tisztázatlanul maradtak pl. az olyan (látszólagos) ellentmondások is, hogy az aprófalvakat koncentráló dunántúli megyék (pl. Vas, Baranya) jóval ellátottabbnak bizonyultak, mint a nagyfalvas alföldi megyék (pl. Szolnok, Szabolcs és Pest) holott a települési rangsorok szerint a nagy falvak sokkal ellátottabbak, mint az ún. aprófalvak. A következ ő kben arra vállalkozunk, hogy az életkörülmények egy meghatározott körében (a lakossági infrastrukturális ellátottságban) meglev ő megyék közötti relatív különbségeket két összetev ő re bontsuk, és egyúttal szintetikusan is számszer űsítsük egyrészt a megyénként eltér ő településszerkezeteknek, másrészt az egy megyébe tartozó települések viszonylagos térségi fejlettségének az egyenl őtlenséget alakító hatását. Ezzel lehet ő ség nyílik arra, hogy feltárjuk a kétféle egyenl őtlenségalakító hatás kombinációit is, és végül arra is, hogy a megyéket csoportosítsuk és jellemezzük a relatív ellátottsági szintjüket kialakító hatások szerint.

22

Gulácsi Gábor-Nemes Nagy József : Regionalitás és településszerkezet Tér és Társadalom 3. évf. 1989/2. 21-34. p.

2. A vizsgálat adatbázisa és módszere A vizsgálat induló információs bázisa hét lakossági infrastrukturális ellátottsági mutatónak 19 megyére, illetve a megyéken belül 9 településnagyság-kategóriára bontott adatmátrixa egyetlen id őpontra vonatkozóan. A kiválasztott jelzőszámok az alábbiak voltak. 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7.

Az ezer fő re jutó lakások száma Az egy fő re jutó háztartási villamosenergia-fogyasztás Az ezer fő re jutó bolti alapterület Az egy főre jutó kiskereskedelmi iparcikkforgalom Az ezer főre jutó szakrendelési órák száma A közüzemi vízhálózatba bekapcsolt lakások aránya A közcsatorna-hálózatba bekapcsolt lakások aránya

LAK VI L BAT IPF SZR VIZ CSA

Az első öt jelzőszám 1987-es adatokat tartalmaz, amelyek forrása a KSH Területi Statisztikai Évkönyve volt, míg a hatodik és hetedik jelz őszám 1986. év végi adatokból áll, és ezek forrásai a Megyei Statisztikai Évkönyvek voltak. Természetesen — mint minden statisztikai adatokra alapozott fejlettség — és egyenl őtlenségvizsgálatnál — ezúttal is felvethet ő néhány aggály már a vizsgálat alapjául szolgáló jelz őszámokkal szemben is. Köztük a következ ő k: — az egyes jelző számok csak az infrastrukturális ellátottság egy-egy részterületének egy elnagyolt mennyiségi jellemz őjét ragadják ki, és emiatt csak igen kevéssé alkalmasak még az adott részterület tényleges állapotának jellemzésére is; — a hét jelző szám kevés az infrastrukturális szolgáltatási ellátottság átfogó jellemzésére. E fontos fenntartásokat mérlegelve azonban arra jutottunk, hogy ezek a mi vizsgálatunkra csak részben érvényesek, és nem kérd őjelezik meg a kapott eredmények megbízhatóságát, a következ ő k miatt: — a jelzőszámokat — és err ő l a bírálók máskor is gyakran megfeledkeznek — mi nem arra használjuk, hogy azok az egyes területi egységek abszolút infrastrukturális fejlettségét mérjék, hanem csak arra (és az jóval enyhébb mérési követelmény), hogy a különböző megyéknek az átlaghoz viszonyított relatív infrastrukturális fejlettségét jelezzék; — az az ellenvetés, hogy az egyes jelz őszámok az általuk képviselt részterületet csak igen elnagyoltan jellemzik, ezúttal azért veszti érvényét, mivel vizsgálatunk a részterületek egyenl őtlenségeinek tárgyalását mell őzve a lakossági infrastrukturális ellátottság egészének egyenl őtlenségeit tárgyalja majd, és itt már mindig a hét jelzőszám átlagán alapulnak majd az elemzések; 3 — és végül elismerjük, hogy a szokásos vizsgálatokhoz képest hét jelz őszám szegényesnek t ű nik az egész lakossági infrastrukturális szféra megyei egyenlőtlenségeinek jellemzésére (a jelz őszámok szaporítását jórészt a megfelel ő bontású statisztikai adatok hiánya gátolja meg.) Ezért még a vizsgálat kezdetén ellen őrző számításokat végeztünk. A hét jelz őszám felhasználásávall


23

Jelzőszóm a vidéki átlag szdzalékfban (rtlay.100)

1 11147. kg t .

250

I. AK

1141

177

S%

410

CSA

Abadotó4/14 .1%1411w étlap,

113,7

87,7

77,0

12,5

0,3

08.7

-

45,7

105,5

77,1

17,4

11,7

0,1

51,5

1,5

4/3

un,:

104,4

n,)

t/.4

1,)

07,1

4,0

54,5

102,2

110,0

84,0

57,7

47

74,1

10,7

447

1

101,7

119,1

101,0

73.1

43,1

17,0

)5,4

12,f

.tE

.EEE

\-CSA

VII.

17,2

105,1

107,4 Ily

142,1

104,4

45,4

111,1

18,1

101,4

III,/ 1)0,1

105,7

111,2

151,0

121,7

77,0

48,4

128,1

171,4

Ma

170,7

755,7

150,1

%,/

lv,4

110,4

142,4

M,/

147,1

275,0

10,3

100

T 1 1 1 ÁTLAG

VÍZ IPF Települisnogrufg kategőriák(16) (a lenti faldzot szeri/Ül

1. ábra Az infrastrukturális ellátottság településnagyság kategóriák szerinti egyenl ő tlensége


24

•

—

aY.

O

6

Yr

u..

c-

Ni

g•

2.

—P

Zo

ttt +I I

+ + I I

+1+ I

V

Üv

25

3. ábra A megy e i e llátottság i sz int és tényező ine k térszer kezete


26


általunk kiszámított 1986-87-es megyei ellátottsági rangsort összehasonlítottuk /ncze Zs. (1987) 1985-re vonatkozó, 42 infrastrukturális mutató alapján számított megyei rangsorával. A két rangsor között 0,83-as rangkorrelációt kaptunk (egyedül Fejér megye pozíciója tér el számottev ően a kétféle sorrendben). Eszerint e hét mutató átlaga megfelel ően reprezentálja az egészében vett lakossági infrastrukturális szféra megyék közötti egyenl őtlenségeit. A vizsgálatban kétféle területi kategóriát használtunk: a megyéket és a településnagyság-kategóriákat (kilenc nagyságkategóriát alkalmaztunk a KSH besorolásához igazodva). Természetesen a településnagyság szerinti besorolás a településhierarchiának csak egyetlen dimenziója, amelyet másféle egyenl őtlenségi hierarchiák átszelhetnek. Ezért például néhány nagyságkategóriában (pl. az 5-10 ezer, és a 10-20 ezer lakosú települések kategóriájában) így lényegesen eltér ő közigazgatási státusú és gazdasági fejlettség ű települések is egybesorolódhatnak. Azonban (1) mégis közkeletűen e/fogadott, hogy a települések közötti ellátottsági egyel őtlen:ségek nagy része jelentkezik a népességnagyság dimenziójában is, továbbá (2) ha a vizsgálatunk jó, akkor olyan eredményeket is kell hoznia, amelyek épp a településkategóriák inhomogenitására utalnak. A belső inhomogenitás különben a megyék területi egységenként való alkalmazásával szemben is felvethet ő . A vizsgálattól többek közt ezzel kapcsolatos eredményeket is vártunk. A vizsgálati módszer a szakirodalomból jól ismert shift-ana/izis volt. 4 Metodikai szempontból újdonságértéket kölcsönöz a vizsgálatnak az, hogy — első ként kerül sor a módszer bevezetésére a hazai infrastrukturális ellátottsági viszonyok elemzésében; — a megyék közötti különbségek tényez ő kre bontásakor a módszerben a struktúra-dimenziót (a módszer használatakor szokásostól eltér ő en) nem az ágazati szerkezet, hanem a településnagyság szerinti osztályok képezik; a hét mutatóra elvégzett számítás mutatónkénti páros összehasonlításra, illetve egyfajta egyszer ű komplex, összevont értékelésre is módot, így elemzési többlet lehet ő séget ad. A módszer lényege (a megjelölt irodalmakban megtalálható precíz matematikai leírást mell őzve) az alábbiakban foglalható össze. A shift-analízis segítségével minden megyére számszer ű en meghatároztuk, hogy az egyes ellátottsági mutatók szerinti megyei el ő ny (a vidéki átlaghoz viszonyított ellátottsági hiány) milyen mértékben származik abból, hogy a megye településhálózatában az országos szinten lev ő településtípusoknak milyen a népességaránya (strukturális, ez esetben településszerkezeti hatás ► , illetve abból, hogy a megye települései a megfelel ő településkategória átlagos ellátottsági szintjéhez képest összességében jobb, vagy kedvez őtlenebb helyzet űek (területi vagy regionális hatás). Képletszer ű en minden megyére meghatározható az alábbi összefüggés T. = S. + R. ahol Ti = a megye ellátottsági többlete (hiánya) Si = strukturális (településszerkezeti) tényez ő R. = regionális tényez ő


27

. és R. T. el őjeles mennyisége pozitív el őjelük az adott tényezd kedvez ő , a 1 , S i1 negatív a kedvez őtlen hatásával azonosítható. A számítások során T i, Si és R i abszolút volumenei számíthatók (pl. a bolti alapterület relatív „többlete", illetve „hiánya"), majd ezek alakíthatók át százalékos értékké. Ez a transzformáció — eltüntetvén a különböző jelzőszámok eltérő mértékegységét, dimenzióját — teszi lehet ővé egyebek mellett a hét mutatóra kapott eredmények összehasonlítását. Bár a módszernek — a tényező kre bontás miatt — lényege az analitikus karakter, maguk a felbontásban szerepl ő tényez ő k — mint arra tömör elnevezésük is utal — egy-egy hatásegyüttes szintézisei. (További — a számítások értelmezéséhez feltétlenül szükséges — metodikai kérdésekre az eredmények bemutatásához, értékeléséhez kapcsolódva térünk ki.)

3. A szokásos kettős közelítés: megyék és településtípusok közötti különbségek Vizsgálatunk kiindulópontját tulajdonképpen a szokásos (egy id őpontra vonatkozó) területi egyenl őtlenségvizsgálat képezi: egyrészr ől tehát az ellátottság megyék közötti egyenl őtlenségeinek, másrészr ől a településkategóriák közötti egyenl őtlenségeknek a rövid áttekintése. Az egyes megyék lakossági infrastrukturális ellátottsága jelz őszámainak a vidéki átlagtól való eltéréseit az 1. táblázat T i oszlopai tartalmazzák. A táblázatban a hét jelz őszám megyei értékei mellett a jelz őszámok átlaga is megtalálható („Együtt" oszlop T i ), amely az egyes megyék lakossági infrastruktúrája egészének a vidéki átlagtól való eltérését fejezi ki. A táblázatból megállapítható, hogy az addigi vizsgálatok eredményeinek megfelel ően, ezekkel a jelz őszámokkal mérve is a dunántúli, iparosodott, városias megyék állnak az egyenl őtlenségi rangsor élén és Nógrád, Pest, valamint Szabolcs-Szatmár megyék a rangsor alján. Ez az átlagos sorrend úgy keletkezett, hogy a hét jelz őszámból öt lényegében mindig ezt a sorrendet adja, egy jelz őszám (a VI L) esetében a sorrend nem korrelál az átlaggal (a rangkorreláció értéke — 0,0), egy jelz ő szám pedig (az ezer f őre jutó lakások száma) már egy enyhén ellentétes irányú rangsort (ahol tehát az alföldi megyék megel őzik a dunántúli megyéket) ad. 5 Ez az eltér ő összetev ő azonban kevésbé befolyásolja az átlagos sorrendet, mert éppen ennél a jelz őszámnál volt a megyék közötti egyenl őtlenség a legkisebb (a legnagyobb megyék közötti egyenl őtlenséget viszont a csatornázott lakások arányának jelz őszáma mutatta). A lakossági infrastrukturális ellátottságnak a vizsgálatunk jelz őszámaival mért településnagyság-kategóriák közötti egyenl őtlenségeit az 1. ábra mutatja. Az ábrából jól látható, hogy településhierarchia mentén a nagyobb népesség ű településektől a kisebbek felé haladva egy igen meredek ellátottsági lejt ő létezik (lásd a 7 jelz őszám átlagát). A két fels ő településnagyság-kategóriában az átlagos ellátottság még nagyjából egybeesik (s őt az 50-100000 ezer lakosú települések átlagos ellátottsága kissé még jobbnak is mutatkozik, mint a 100 ezernél népesebb településeké), utána viszont már szigorúan monoton csökken ő az ellátottsági átlag. Az ábrából az is látható, hogy csakúgy, mint a megyék közötti egyenl őtlenségek esetében, ezúttal is öt jelzőszám egyenként is ugyanolyan típusú településkategóriák közötti egyenlőtlenséget mutat, mint a hét jelz őszám átlaga. Az ezer f ő re jutó la-

-

▪

Gulácsi Gábor-Nemes Nagy József : • Regionalitás és településszerkezet Tér és Társadalom 3. évf. 1989/2. 21-34. p.

..«. 8=

n en o ő I..: ő co ci

m W I:

cnbt CO CE. C.)

0 ot

::, :...

a -..

10

M I

t.

1.

m Hwi

M

a.

N ici oi ai. cn I I

rz tri

g

rs a M

N t

1.0

>

LE.

N NI. 0 N CO N. )FI V V V

et

C"-

0

O 'a. 0 ''' ri et t: N F1

ot 1 N en 0.. m cci ai o

cc

co °

N CL-

u,

a, •N`

1

U.

o. CE-

I o „., n ,,,..

0

0 1 ;

0 0

0.

i

N . 1 'n ca 03 ui

t.>"

F-

CI.

0

0 .-..

ei

o ' ő ,,,,

I

I:-

co ő

i

a fi'

o ő

03 r.

1

t I

ő

--. a

o 4 a o

1 •-

0'''.. ° N

0

111 C3 01

<S

;:. 7

0 01

i

Ple.'. " I-

N.

O Nr. CO

cn

1

11)

5,

N N

n I o ő

mor ő t5

I

1

't 0

..

ri ri , i

C< O

a

cr, wi

I 0

N. 01

I 0

, n M

C.

R cl u;

i

t

1

1

mok

1

'7 1Zi

ai ..--..... o

7

7 CO

to. ..1

0 a

1

I

co

n

C6

. cl

a N N o N co W .. W W

co

I

7

N m 10 ...., " 10 1": 0 N

CO Of N W

'n ..i ‘. 1 7.

m

m

War d I 'T 7 I

Oi

I

I

7 7 7 I

"

c4 r:

rl

7

c., (.,

M C1

I

.

95 N

0 N 0 c.,' CO 0( M I.. Di 1 1

". N .1. NI,

CO r: d ó

N. O O a o o N I

CO a.

0. •*. ° .* ,r; In ő ri

Nt N 0

,

:

I

I

I

0 0

0

CO

a: ei

á

f

ő .',-' r^:

m ".. ■ ot

1

c?

a 7 c.k. 0 1

. .--

el N

t

t

1

I 7

1

1

al o 1

o d l

. N

71' .=

I I ő Q '61

c oz .o

". N ...- cl. dX "I

:1

O

2

1

i [''1,'

i

co.

r. co

o ti

ő ri

c 74.-

°:1

a- trk o co 0

r

co

n n ő '''

a a m o o r".. o o r., a' ca ' co' e., ai I

'4'. o co co
0( 0, a. c.. ri.*: ° I I 7 N

AA

d Q Q

00. 7 c".". I

a l . ai I n rk rt

a

7 /

AA 1 1

°i ° ri

W iti o c I

1

,n, o

1I

, c

0 0

Cé-

-J

>

1 N

1 mr

A I

el co

7

1. 0.. o 0.. r-.. o ‹? cl' ciI I I, al rk 01 01 0. 01 W Nco cii ri" n

ur ....

•0.. 0 't " 0 N :

n a;

I

d

N^ co-

CO F.. :.-

1

r... ..7• .0

j

M N 0 M

!'*i.

ő :1

m CO CO 0 N 0)

N

'

3,

<

r>. &•-• N cr,

N.

Z t

..- ri oi t; ° m I I I I C) N N W 0 M M Ni 0 0 11111

4 ,,,; ...°- ,../ .;`).> c°- Nd

r. Lel" ri

rt crc a) 0 ó

ci cn

o o a. 1 I

co' cri

r

0 10 M

N 0 0.

a a O. rt

03 01

N

1

cri,rn :

I

1-::-

M

■I

N

0 10 M Xi sf I I N 1

4..

M

N V

1

I

mr. ..-.. N N Ln ici (.4. ar. 0" C1' M •,. I 1 7 N 0 0

C4

CO co, a co o 01 0°,- 0 of r cri (.4 .'

•*

co al

0

't.

0 1

... ni co 7 I

1

r: F, g

0,..

1 7 .›- <4 d

F:- Fi ;,1- M M N

N CO

ctj V

Cb 0 0 •- •-

g 0 Cl

ő o < r: 6

m rk, a, o ici

ur

n in 0 M

0 11. 0 0 Cn

a r) ar ri ő

-.

M

ri

N ‘..I N q ° O. ,,, m '71 I "'

10 M 0 f <7.1 CO' 0 •.

r... co co . a,

>

1

)

.., y

1

28

•

0 v13

...., >t 'I?, :ij> >:

o. co, •-. co o

2 ! • Ú '

ui d

5 S'

a, os

N

I

YO

IIII1N1

ó

ő o

co

Ln

ő o

ci

co

0. i

... •-•

0 03 01.

d

:;:

..,

1

1

1

•-• ;,-Q 7....

_.t

•

1 og ' w t:', 2 't - :—,

c E E

01

o

§

C7 Y

>

N M Ni 0 0

:.: `>.'. 2 ..i'.■

!

F

2

`° ...

■

•

a,

,,,,

LL

??,

.6 8' o "E E

I

n CO ai d

ri

oi

.0 • 5

7;§

É

:u E

..10

o CO Z °'

v

ő <S2 r:

•

•

0

1- T N

cc


29

kások jelzőszáma (LAK) egy enyhe ellenirányú lejt őt mutat, míg az egy f ő re jutó háztartási villamosenergia-fogyasztás (VIZ) értéke sajátos módon a középs ő településnagyság-kategóriákban jóval magasabb, mint a legnépesebb és a legkevesebb lakosú településekben. Röviden így jellemezhet ő tehát az infrastrukturális ellátottság megyék közötti és településnagyság-kategóriák szerinti egyenl őtlensége. Ez az a pont, ahol a vizsgálatok rendszerint megállnak, a mi elemzésünk viszont ezúttal innen kezd ődik. A továbblépés, azaz a kétféle területi egyenl őtlenség kapcsolódásainak feltárása érdekében itt kezdtünk bele a shift-analízisek elvégzésébe.

4. A shift-analízis néz őpontja: szétválasztott és összeadódó térségi és településszerkezeti hatások A hét ellátottsági mutatóra elvégzett hét shift-analízis — mint láttuk — lehető vé teszi minden mutatóra és minden megyére a regionális és településszerkezeti hatás számszer űsítését. Az elvégzett shift-analízisek eredményeit az 1. táblázatban foglaljuk össze. A regionális és településszerkezeti hatás elvileg hatféle kombinációt eredményezhet T i , S i , illetve R i el őjele szerint. A táblázatból látható, hogy mind a hét mutató esetén el ő fordul mind a hatféle kombináció. Az összes eset (19x7 = 133) között vannak gyakrabban, illetve ritkábban el őforduló hatáskombinációk. A legtöbb (31) esetben a pozitív regionális hatáshoz (R i >0) kapcsolódik, mégpedig pozitív egyenleggel (R i + S i = T i > 0 ► . Ugyancsak gyakori (28-28) eset az, amikor a két tényez ő azonos irányban hat, mindkett ő pozitív, illetve mindkett ő negatív. Jelent ős az esetszáma (24) a negatív regionális hatás, illetve a pozitív strukturális tényez ő negatív egyenleg ű összeadódásának (R i + S i = Ti < 0). A fennmaradó két kombináció esetszáma relatíve alacsony (10, illetve 12). A kombinációk alapján első ként az állapítható meg, hogy a vidéki átlagnál kedvező bb (T i > 0) megyei ellátottsági szint jóval nagyobb számban (69 eset közül 59-ben) köszönhet ő a pozitív regionális hatásnak, mint a pozitív településszerkezeti tényező nek (69-b ő l 38 eset). Ugyancsak a regionális faktor dominanciája a jellemz ő az átlagnál kedvez őtlenebb (T i <0) esetekben, itt a 64 esetb ő l 52-ben negatív a regionális hatás, a településszerkezeti faktor pedig csak 40 esetben. A számításokból levonható els ő lényegesebb megállapítás az lehet, hogy az esetek többségében a megyék ellátottsági egyenl őtlensége nagyobb mértékben származik a megyei településkategória-átlagoknak a vidéki átlagoktól való eltéréséb ő l (azaz a regionális hatásokból), mint a megyei településszerkezetnek az átlagos vidéki településszerkezett ő l való eltéréséb ő l (azaz a településszerkezeti hatásból, a sajátosan egyedi nagyvárosi, vagy aprófalvas jellegb ő l). (Az esetek többségében tehát I R > S i .) Ugyanez az összefüggés nemcsak a hét vizsgált mutatót egyenként elemezve jellemző , hanem felbukkan a megyék orientációs érték ű összevont (a hét mutatóra kapott T i , Si , R i értékek egyszer ű súlyozatlan átlagával mért) értékelésében is. E munka szerint összességében 11 megye kerül a vidéki átlag 6 fölé (ezekben a T i értékek átlaga pozitív ► , s ezen megyék közül 8 esetén a regionális hatás is pozitív. Az összességében

Gulácsi Gábor-Nemes Nagy József : Regionalitás és településszerkezet Tér és Társadalom 3. évf. 1989/2. 21-34. p. 30 az átlagszintt ő l elmaradó 8 megye (ahol tehát a T i értékek átlaga negatív) többségében (6 megyében) a regionális faktor is negatív. A relatív megyei pozícióval a regionális hatás 74%-ban egyirányú, míg a településszerkezeti csak 58%-ban. Ez az összefüggés — kissé felülemelkedve a számszer űségen — településpolitikai magot is hordoz: arra utal, hogy az a településfejlesztési cél, amely a hetvenes években a lakossági ellátottság tekintetében az egyes településkategóriákon belüli ellátottsági differenciák eliminálására tört alapvet ően nem ért el eredményt. A kialakult helyzet ugyanis a célkit űzésnek épp ellenkez őjét tanúsítja: a shift-analízis regionális faktorának meghatározó szerepe ugyanis épp azt jelenti, hogy az egyes településkategóriákon belüli térségi különbségek hatása még ma is nagyobb a településszerkezeti hatásnál. A feltételezhet ő megyék közötti ellátottsági közeledés ily módon inkább a településszerkezet megyék közötti hasonulásából (lényegében a városhálózat meger ő södéséb ő l, a városi népességarány növekedéséb ő l) ered, semmint — a célul kit űzött — településkategóriákon belüli közeledésb ő l. Újabb megállapításokhoz juthatunk a számítási eredmények elemzésében, ha összevetjük azt, miként szóródnak a megyék az átlagos — hét mutató számtani átlagával mért — ellátottsági szint mutatója (T i ), illetve ennek két tényez ő re (S i és R i ) való felbontása tükrében. Ezt a vizsgálódást szemléletessé tehetjük úgy, hogy a 19 megyét elhelyezzük R i és S i koordinátarendszerében (2. ábra), ahol az eligazodást megkönnyítend ő feltüntettük a T i tengelyt is. (A megyék el őjeles jellemz ő i az ábra ily módon szerkesztett három tengelyére való mer ő leges vetítésével leolvashatók.) E közelítés alapján megállapítható az, hogy az átlagos ellátottsági szint (I i ) alapján a vidék két pólusát Szabolcs-Szatmár, illetve Baranya megyék jelentik, ezek állnak a rangsor élén, illetve végén. Ett ő l azonban teljesen elüt ő eredményt kapunk, ha a regionális (R 1 ), illetve a településszerkezeti (S i ) jellemző szint külön-külön, illetve együttesen értékelve keressük az egymástól leginkább elüt ő jellemz őj ű megyéket. Igy vizsgálódva megállapítható, hogy a regionális tényez őt tekintve Vas és Pest megye üt el leginkább egymástól, a strukturális faktor szerint pedig Csongrád és Nógrád. Ugyanezen két megye képezi a két pólust a két faktor együttes figyelembevétele alapján — a neki megfelel ő két pont esik egymástól legtávolabb az SR koordinátarendszerben. Jónéhány olyan további összehasonlítás tehet ő , amikor az átlagos ellátottsági pozíció (T i ) szerint egymáshoz nagyon közeli megyék a felbontás tükrében élesen elváló jellemz őj ű ek. Ez a helyzet például Csongrád és Vas, Hajdú-Bihar és Somogy, valamint Szolnok és Nógrád esetében. A koordinátarendszerben felt ű nnek egymáshoz nagyon közel eső megyék is: Komárom és Gy őr-Sopron, Vas és Veszprém, Tolna és Somogy, Békés és Szabolcs-Szatmár — ezek azok a megyepárok, ahol a közéleti ellátottsági szint egyben hasonló településszerkezeti és regionális hatásokból tev ődik össze. A vizsgálat geográfiai szintézise a számítási eredmények térképezésével (3/a—d. ábra) kevés szóbeli kommentálást igényl ő módon adható meg. Az átlagos ellátottsági szintben (T i ) mérhet ő el ő ny, illetve hátrány értékeit térképezve (3/a. ábra) — az el őzőekben, a vizsgálat megyesoros induló adatainak bemutatásakor röviden értékelt — séma tárul fel: az ország északnyugati megyéi, valamint a három nagyvárosi megye (Baranya, Csongrád, Hajdú-Bihar) kerül az átlag fölé, s megjelenik a két közismerten leggyengébb mutatókkal rendelkez ő megye Szabolcs-Szatmár, illetve Pest.


31

A településszerkezeti tényező (Si) térképe (31b. ábra) részben rokon, részben ellentétes térszerkezetr ő l tanúskodik. Csongrád és Hajdú-Bihar megye kiemelkedik, s Baranya is pozitív faktorral szerepel. Az északnyugati régió itt már kettéválik. Csak Győ r-Sopron és Komárom marad e tényezőben is kedvez ő helyzet ű, s tő lük Fejér megye vezet át az Alföldre (látványosan megjelenítve azt, hogy a Székesfehérvár—Budapest tengely mentén elméletben „kettévágva" duális, részben „dunántúli", részben „alföldi" közigazgatási egységnek tekinthet ő ). A településszerkezeti hatás faktora jórészt az aprófalvas jelleget adja vissza — kivéve Baranyát, ahol Pécs hatása ezt kiegyenlíti, illetve Pestet, ahol épp a nagyvárosi központ hiánya „húzza le" a településszerkezeti tényez őt. Érdemes felfigyelni arra, hogy Szabolcs-Szatmár épp e tényez őben milyen élesen elkülönül az Alföld egészét ő l — feltehetően azért, mert a „felvidéki típusú" Szatmár egyértelm űen túl kompenzálja az „alföldi típusú" Szabolcs településszerkezeti jellemző it. A regionális faktor (Rd térképe (3/c. ábra — „Nomen est omen" — egy markáns, a Duna által elválasztott Ny—K kett ő sséget, illetve egy kevésbé karakteres É—D dualizmust hoz felszínre. Az el őbbit csak — a korábban is már átmeneti jelleg ű nek aposztrofált — Fejér töri meg, míg az utóbbit Heves és Nógrád és az alföldi megyék eltérő jellemz ő i jelenítik meg. A regionális faktor „regionalitása" azért figyelemre méltó, mert korántsem magától értet őd ő, hisz a regionális faktor (R.) a módszerben nem valamifajta nagytérségi sajátosságot, hanem megyei egyediséget mér. A három tényező el őjele alapján kialakítható hat megyetípus (3/d. ábra) földrajzi elhelyezkedésében — azon túlmen ően, hogy új nézőpontból ismételten feltárul számos, az el őző tényező k kapcsán már említett sajátosság — érdekes felfigyelni arra, hogy a hat típus közül csupán a C típus (Ti > 0; R i <0; S i > 0) az, amelybe egyaránt került a Duna két partjáról megye (Fejér, illetve Csongrád és Hajdú-Bihar ► . A többi típusok valamennyien vagy a Dunántúlra vagy a Dunától keletre es ő országrészre összpontosulnak. Jellemz ő továbbá az is, hogy az azonos jelleget mutató megyék többsége egymással szomszédos, térségileg összefügg ő egységet alkot. Egyértelm űen igaz ez a B, D és E típusokra s részben A és F csoportokra. Mindezek tükrében jelen vizsgálat is egy a megyehatárokon túl lép ő régióstruktúra valóságos léte mellett érvel. Megjegyzésre kívánkozik még e tipizálás kapcsán az, hogy az itt leírt struktúrák nemcsak a hét mutató átlaga alapján fedezhet ő k fel, hanem nagy hányadban ugyanez a szerkezete az egyes jelzőszámoknak is. Kivételt, bizonyos értelemben ellentétes szerkezetet egyedül a lakásellátottsági mutató (LAK ► képez, természetes következményeként annak — mint arra már utaltunk —, hogy ez atipikus jelz őszám. Ennek esetleges elhagyásával „javítható" lett volna az elemzés, még karakteresebbek lettek volna a megyei jellemző k — ezt a „trükköt" azonban aligha lett volna tisztességes, s egy hangsúlyozottan prekoncepció nélküli vizsgálatban értelmes alkalmaznunk.

Tanulságok, következtetések

Ügy véljük, hogy tanulmányunk igazolja azt, hogy a különböz ő dimenziókban felfedezhet ő területi egyenl őtlenségek együttes elemzésében a hazaí szakirodalomban elég mostohán kezelt shift-analízis eredményes, használható módszer lehet. Az általunk elvégzett elemzés természetesen csak egyike a lehetséges alkalmazásoknak, kereshet ők

32


és alkalmazhatók lehetnek az ilyen típusú elemzésekben a mienkt ő l eltérő dimenziók is. A települési egyenl ő tlenségek vizsgálhatók lehetnek például közigazgatási kategóriák között is. Végezhet ő olyan vizsgálat is, amelyben csak a városok jellemz ő it vizsgáljuk (megyénként) shift-analítzissel, s ekkor az osztályozási szempont akár a várossá alakulás id őpontja is lehet. Ebben az esetben nem a nagyság, nem a közigazgatási státusz, hanem az „életkorral" mért tradíció az egyik szempont. Alkalmas a módszer dinamikus, több időpontot vagy egy hosszabb id őszakban bekövetkezett elmozdulást tesztel ő elemzésre is. Ha összegyűjthető megfelel ő adatbázis, eltérhet a kutató a megyei aggregációtól is, annál több vagy kevesebb területegységet használva. A lehető ségek e gazdag tára a módszer mellett érvel, egyben természetesen azt is világossá teszi, hogy egy-egy vizsgálat akárhány újszer űnek látszó összefüggést is hoz felszínre, távolról sem tarthat igényt a területi egyenl ő tlenség-rendszert teljességgel átvilágító közelítés rangjára. A konkrét vizsgálatnak a részeredmények szinte mindegyikén átüt ő leglényegesebb tartalmi sugallata az, hogy a lakossági életkörülmények, az infrastrukturális ellátottság térszerkezetében a regionális pozíció és karakter a f ő differenciáló tényez ő . Ez egyben feltehet ő en az ellátottsági szférán túlnyúló karakterisztikuma a mai társadalom és gazdaság területi állapotainak — s ily módon területfejlesztési (vagy ha jobban tetszik regionális politika) szemléleti fordulatot igényel. Ennek egyik eleme lehet — a valóságos helyi önállóság, önigazgatás kialakításán túl —, hogy a központi területfejlesztési stratégiai gondolkodásba is első dleges szempontként épüljön be a regionális szemlélet — ha ez elmarad, utólagosan már aligha lesznek közelíthet ő k azok az egymástól egyre nyilvánvalóbban elváló fejl ő dési pályák, amelyeken már ma elindulni látszik, egymástól távolodva például az északnyugati országrész vagy az Alföld jórésze. Természetesen nem a dinamikus térségek fejl ődését kell fékezni, hanem az elmaradók esélyeit, lehet őségeit tágítani. Vizsgálatunk egy lehetséges kiegészítéseképpen végiggondolásra érdemes az is, hogy a most folyó és a közeljöv őben tervezett fejlesztési programok hogyan hatnak a megyék regionális pozíciójára és településszerkezetére. Az péládul biztosnak látszik, hogy a közeljövő két nagy (egyenként is százmilliárdos) országos fejlesztési programja a Bős-Nagymarosi Vízerő mű és a Világkiállítás tovább növeli majd az észak-dunántúli megyék regionális típusú el őnyét, de valószín űleg ugyanilyen hatása van az idegenforgalmi térségek kiemelt fejlesztésének is, s ő t paradox módon még az elmaradott térségek felzárkózási programjának jórésze is a Dunántúlra jut. Ezzel ellentétes hatású, hasonló súlyú program alig található (legfeljebb a legelmaradottabb alföldi megyék és Borsod alapellátásának felzárkóztatására kiosztott többlet tanácsi támogatásokat soroljuk ide, és esetleg az javíthatja még az elmaradottabb megyék helyzetét, hogy a tanácsi fejlesztési lehet őségek nagy részét ma már népességarányosan osztják el). Fennáll tehát a veszély, hogy az országon belüli regionális egyenl ő tlenségek — épp az állami programok következtében is — tovább n ő nek, és nyugat—kelet irányban is egy ellátottsági lejt ő alakul ki. A jelenlegi fejlesztési programoknak és irányzatoknak a településszerkezetekre gyakorolt hatását már sokkal nehezebb megjósolni. Az talán mégis feltételezhet ő , hogy a célcsoportos állami lakásépítés összeomlásával és az intézmény-összevonási hullám levonulásával a legfelső településkategóriák közelmúltbeli er ő ltetett ütem ű fejlesz-

Gulácsi Gábor-Nemes Nagy József : Regionalitás és településszerkezet Tér és Társadalom 3. évf. 1989/2. 21-34. p. 33 tések a legfontosabb forrásai sz ű kültek be, ezért köztük és a többi település közötti fejlesztési olló némileg összébb zárul majd. Másrészt az is valószín ű , hogy a településpiramisok alján lev ő aprófalvak leszakadása nem áll meg, hanem tovább folytatódik. A várossá nyilvánítások folytatódása, valamint a középs ő településkategóriák megyén belüli fejlesztési pozíciójának javulása pedig már a megyék településszerkezetének további közeledését is eredményezheti, miközben ugyanazokba a közigazgatási és településkategóríákba a különböz ő megyékben egyre eltér őbb fejlettség ű települések tartoznak majd. Végezetül még talán arra indokolt utalnunk, hogy a tanulmány felvállalt célja egy konkrét, a megválaszolni kívánt kutatási problémához adekvátnak kínálkozó módszerrel végzett elemzés elkészítése volt, s nem hozzászólás írása az újjáéled ő régióvitákhoz. 7 Az eredmények azonban kétségkívül kötik e problémakörhöz a munkákat, s azt er ő sítik, hogy a területfejlesztési politikának, nem egyszer űen elméleti indíttatásból, szakmai „nosztalgiából", hanem a valós folyamatok elemzéséb ő l kiindulva el kell jutnia egy valóságos regionális politikai szemléletmódhoz, s cselekvési eszköztárhoz.

JEGYZETEK 1. A hazai területi egyenl ő tlenségek f ő bb dimenzióinak áttekintését és id ő beli változásuk jellemzését lásd Nemes Nagy J. (1988). Az egyenl ő tlenségek ilyen csoportosítását e munkából vettük át. 2. Lásd lncze Zs. (1987 ► ; Fleischer T. (1988) és Vécsey P. (1988). 3. Egyetlen jelz ő számra mégis szükségesnek látszik külön is kitérni. Ugyanis szemben a többi jelzőszámmal, errő l az egyr ő l „Az egy f ő re jutó iparcikkforgalom"-ról feltehet ő , hogy a konjunkturális ingadozások miatt más években egészen más egyenl ő tlenségi sorrendet adna. Az ellen ő rzések során azonban ez az ellenvetés nem igazolódott (az 1985-ös megyerangsor korrelációja pl. 96%-os az 1987-es rangsorral ► . Legalábbis a 80-as évek közepén ez a jelz ő szám is stabil egyenl ő tlenségi viszonyokat mutat. 4. A módszer részletes leírását lásd pl. Nemes Nagy J. (1979); Langerné Rédei M. (1985); Matematikai és statisztikai módszerek alkalmazási lehet ő ségei... (1984), V. fejezet, 1. pont, Shift-analízis. 5. Ez esetben a mutatók átlagán alapuló rangsorral való korreláció értéke —0,12. Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy ez nagyon durva jelz őszáma a lakásellátottságnak, és például a kisebb települések és az alföldi megyék kedvez ő bb pozíciója ez esetben részben éppen az elhagyott, lakatlan lakások nagyobb arányából származik. 6. Itt érdemes talán megjegyzni, hogy az a tény, hogy Budapest nem szerepel a vizsgálatban, természetesen az egyik alapvet ő területi egyenl ő tlenségi dimenzió (fő város—vidék) kirekesztését jelenti az elemzésb ő l. Cserébe azonban egyértelm ű bbé, világosabbá válnak a vidéket megosztó tényező k, s ráadásul aligha vitatható a vizsgálati egységek összevethet ő sége, ami a fő város és a megyék relációjában örök módszertani gond. 7. Utalhatunk egyebek között Tóth J. (1987) és Böhm A. (1988) cikkeire.

IRODALOM BÖHM A. 1988: A regionális politika esélyei. Tér és Társadalom, 1. sz. 58-66. pp. F L EISCH ER T. 1988: Az ellátottság terjedése a településhálózaton. Kézirat, 99. p. INCZE ZS. 1987: Magyarország megyéinek infrastrukturális színvonala 1980-1985-ben. Kézirat, irat, 117. p.


34

LANGERNÉ RÉDEI MÁRIA 1985: A shift-share analízis szakirodalmi áttekintése és alkalmazási lehetőségei a demográfiában. KSH Népességtudományi Kutató Intézet, Demográfiai Módszertani Füzetek, 2. sz., 68. p. Matematikai és statisztikai módszerek alkalmazási lehet ő ségei a területi kutatásokban (szerk.: Sikos T. Tamás). Akadémiai Kiadó, Budapest, 1984. 301. p. NEMES NAGY JÓZSEF 1979: A shift-analízis alkalmazási lehet ő ségei a regionális gazdasági fejl ő dés vizsgálatában. Földrajzi Értesít ő , 33-34. sz. 237-247. pp. NEMES NAGY JÓZSEF 1988: Területi kiegyenlít ő dés és differenciálódás Magyarországon. Kézirat, 32. p. TÓTH JÓZSEF 1987: Régiók és/vagy megyék? Tér és Társadalom, 2. sz. 77-80. pp. VÉCSEI PÁL 1988: Az életkörülmények területi változása. Településfejlesztési Tájékoztató, 1. sz. 46. p.

GULÁCSI, GÁBOR and NEMES NAGY, JÓZSEF

REGIONALITY AND SETTLEMENT STRUCTURE (Results of a shift-share analysis) Summary Using seven indices of (infrastructural) supply, the authors seek to answer the question: what is the role of settlement structure (T i ) and the varied level of supply by settlement types (R.) differentiating the level of supply of the 19 counties in Hungary. The role of specific features ef counties, i.e. the regional factor (R ) was found to be dominant by the analysis. The study reveals contrasted regional duality between i the western (developed) and the eastern (underdeveloped) regions of Hungary. Today such socio-economic mechanisms seem to have come into gear in Hungary which may develop the mentfonal dualism beyond the realm of infrastructural supply, into an overall spatial development process. New, all-embracing regional policy ideas and practice are needed to stop these process leading to extreme spatial separation.

Translated by Eta Daróczi rA60P—HEMEW HAJ:ti>, 00)KECD: PERIOHAJIbHOCTb N CTPYKTYPA PACCEIIEHI4/1. (PE3Y1IbTATb1 HEKOTOPOM IICC.J1E,Q0BAHIIR no AHATII13Y (Peeiome) ABTOpb1, Ha OCHOBA ABHHbIX KOMMyHanbHoA OCH81148HHOCTH (HH(bpacTpywrypbi) H8 1986-87 roAbi H Hcnon6eyA meToA aHanHaa c4eHra, Hu.kyr OTBeT H8 eonpoc, Kanno ponb HrpaKyr cTpyK-

TYPa (no 06o3Ha4eHmo S1) N Pa3HHLAbl B ypoeHe OCHailleHHOCTH me)Key meAbe no THnam noceneHNPi (14 1 ) 8 AmcbchepeHumawm menbe (He C4HT8F1 5y,aaneWT) no YPOEHOO OCHailleHHOCTH (r1 ). no BbIBO,ay HCCIle,a0BaHHR AommFulpylowee 3H848HHe cne4H4DH4ecKHe HCPOBHR Me,aba, T.e. perHoHanbHbel CID8KTOp (R1). B Pe3y.abT8T8 HarleHHA BbIABH.118Cb ocTpae paTHOHaabHaFI AyanbHOCTb me>KAy (6onee Pa3BHTbIMH) eetnaAHbimm H (orcTanbimH)BOCTO4Hb1MH perHoHamH CTpaHbl.

B cero,erinwHeA BeHrpHH, no-BHAHmomy, pacnpocTpaHmoTcs TaKile 06LOCTBeHHO-3KOHOMH9eCKHe MeXaHH3Mbl, no KoTopum npeAnonaraeTce 88PORTHOl1 3T8 AYEITIbHOCTb — ea ccipepoA

HHcbpacTpyKTypHoi.1 OCHalaaHHOCTH — K8K 8Ce0X138Tb18810LHH171 npoi.(ecc TeppwropHan bH0r0 pa3eHTHe. 'Aro% 3TN npoueccbi He HPLABOAHHH K KpaAHeil TeppwropHanbHort P83/48/18HHOCTH, Tpe őyeTce BCaCábeMMOLIA8e perHoHanbHoe nonwrwiecKoe mbiwneHme THna.

H AeAcTeme HOBOrO

nOpeliefl: T8M8111 E8yKO

REGIONALITÁS ÉS TELEPÜLÉSSZERKEZET

Recommend Documents