Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont Vízgazdasági Csoport www.rekk.hu
„A felszínalatti hévízkészletek jobb hasznosításának szabályozás-oldali akadályai”
Háttéranyag a REKK Piacmonitoring Klub szakmai beszélgetéséhez
Készítette: Ungvári Gábor, Kis András 2016. november
Tartalom 1
Bevezetés .............................................................................................................................................. 3
2
Áttekintés .............................................................................................................................................. 4
3
4
2.1
Vízkészlet oldal .............................................................................................................................. 4
2.2
Hőtermelés.................................................................................................................................... 5
Tünetek – a visszatérő problémák ........................................................................................................ 6 3.1
Visszasajtolás – felszíni vizekbe eresztés ...................................................................................... 7
3.2
Meglévő készletek elosztása korlátosság kialakulása esetén ....................................................... 8
Az EU VKI, mint lehetőség és mint lépéskényszer ................................................................................ 9 4.1
Állapotértékelés - a korlátos készletellátottság első, lokális megjelenései .................................. 9
4.2 A pénzügyi-, környezeti- és erőforrásköltségek megtérülésének kötelezettsége a VKI szabályozásban ....................................................................................................................................... 10 4.3 Komplex korlátosság - az utánpótlódás mennyisége és a felszín alatti víztestektől függő ökoszisztémák (FAVÖKO) vízigénye a ..................................................................................................... 11 5
Adattáblák ........................................................................................................................................... 12 5.1.1
A vízkészlet járulék nyilvántartása szerinti vízhasználatok ................................................. 12
5.1.2
Az OVGT 2015-ös vízmérleg adatbázisa .............................................................................. 12
1 Bevezetés Vízkészlet-gazdálkodásunk állami felügyeletének jelenlegi gyakorlata alapvetően a bőséges készletellátottság időszakát tükrözi. Ez sok szempontból ma is igaz, azonban egyedi eseteket tekintve már jelenleg is, előretekintve pedig az igények és az éghajlat változása miatt kell a korlátos készlethelyzetek kezelésére felkészülnünk. Ha a jelenleg hatályos jogszabályaink maradéktalanul végrehajtásra és kidolgozásra kerülnének1 a felhasználások vízgazdálkodási egységenként aggregált mennyiségeire vonatkozói korlátok egyértelműen meghatározhatóak lennének. Nem kellene attól tartanunk, hogy felélünk valamit, amihez majd utódainknak is hozzá kellene férnie. A készletgazdálkodásnak azonban ez csak a kiindulópontja. A felhasználható mennyiségek igénylők közötti elosztásának szabályai az a másik kérdéskör, amely megkerülhetetlen eleme a készletgazdálkodásnak. Ez az a terület, ahol ma legnagyobb szükség van a továbblépésre. A közgazdasági szabályozóeszközök alkalmazása ehhez a továbblépéshez kínál megoldást. A Vízgazdálkodási törvény megadja hozzá a felhatalmazást is2, mindezt összhangban a Víz Keretirányelv követelményeivel. A közgazdasági szabályozóeszközök alkalmazása komoly szemléletváltást igényel. Nincsenek ugyanakkor a polcról levehető kész megoldások. Elvek értelmezésére és a fizikai technológiai adottságokra reflektáló eszközök közös kialakítására van szükség. Mindez elképzelhetetlen az érintett szereplők együttgondolkozása nélkül. Mi ehhez szeretnénk hozzájárulni a közgazdasági szabályozóeszközök és a vízgazdálkodás terültén szerzett tapasztalataink hozzáadásával. A készletgazdálkodás szabályozási szerepének javítása nem valósítható meg anélkül, hogy a készletgazdálkodást végző szervezet és a hasznosítók számára nem nyilvánul meg egyértelműen az elosztási folyamat során a különböző felhasználások hozzáadott-érték termelő képességének különbsége. Az, hogy a többiekéhez képest, melyik hasznosítás mekkora gazdasági értéktöbblet állít elő a készlethasználat segítségével. A korlátosan rendelkezésre álló, közösségi tulajdonú erőforrásokhoz való hozzáférés szabályainak kialakítása egy összetett érdek-ellenétektől sem mentes folyamat. Különösen igaz ez olyan esetekben, amikor egyszerre több szempontból is korlátosan rendelkezésre álló sokféleképp hasznosított erőforrás elosztása a kérdés. A termálkészletek esetében ugyanis ez a helyzet. Az egyik korlátosan megújuló erőforrás a mélységi vizeket melegítő hőáram, a másik a mélységi rendszerben jelenlévő víz mennyisége. A víz, egyrészről a közvetítő közeg funkcióját tölti be (energia kinyerése), másrészről kapcsoltan is hasznosul (fürdők), harmadrészt önmagában, ivóvízként is felhasználjuk. A jelenlegi keretszabályozás ugyanakkor nem tükrözi azt, hogy ennek a sokrétűségnek egy közös erőforráskészlet az alapja. Azt lehet inkább mondani, hogy egymástól lényegében független résszabályozások vannak, így a sokrétű hasznosítási módok szabályozásnak való megfelelési terhei sokszorozódnak, de a sok bába között elveszik a köztulajdon hatékony hasznosításának kérdése.
1
A VKI VGT vízmérleg-tesztjei, a 219/2004-es kormányrendelet (Mi) igénybevételi korlátjainak kidolgozása, valamint a Bányatörvény VHr-je szerinti geotermális védőidom lehatárolás és az érzékenységi és terhelhetőségi vizsgálatok. 2 Vgtv 14§ i) a vízkészletek ésszerű használatára ösztönző jogi és közgazdasági eszközrendszer kialakításával kell törekedni.
Ez az áttekintés nem konkrét megoldási javaslatokat tartalmaz, hanem a jelen keretek és a változtatási kényszerek egyértelmű bemutatására szolgál. Ezt tartjuk az első lépésnek, ahonnan a szakmai párbeszéd elvezethet a készletgazdálkodás szabályozásának közgazdasági szemléletet is magába ötvöző továbbfejlesztéséhez.
2 Áttekintés A Vízkészlet járulékot és a Bányajáradékot a felszín alatti víz és hőtermelés mennyisége után kell fizetni. Ezek kitermelési díjak, információtartalmuk nem tekinthető a hasznosított készlet árának.
2.1 Vízkészlet oldal A vízkészlet-járulékra (VKJ) úgy tekintünk, mint a vízkészlet-szabályozás eszközére, ugyanakkor a járulék értékének felhasználási módok szerint differenciált kiszámításában a nagyvonalú társadalmi preferenciák mellett csupán a különböző vízkészlet-típusok egymáshoz képesti mennyiségének nagyságrendjét tükröző elemek vannak jelen (illusztráció a lábjegyzetben)3. A készletgazdálkodás keretei: Egy adott felszín alatti víztestből kiemelhető összes víz mennyiségének meghatározására a 219/2004. (VII. 21.) Korm. rendelet előírja az igénybevételi határértékek meghatározását. Jelenleg az igénybevételi korlátok meghatározása folyamatos csúszásban van. Továbbá, feltételezve a határértékek meglétét, egy adott víztesten, a kitermelhetőség szempontjából egy csoportba tartozó használatok közötti készlet átruházásra nincs működő mechanizmus.4 Ha nincs vészhelyzet a már kiosztott lekötési jogosultságok mozdíthatatlanok. A szabályozó hatóság számára ugyan a készlet (külső okok miatti) korlátossá válása jogalapot ad a lekötési jogosultságok felülvizsgálatára, de ezzel a lehetőséggel a szabályozó intézményrendszer nem él. A társadalmi érdek, amit a szabályozó hatóságnak érvényre kellene juttatnia, az lenne, hogy a korlátosan rendelkezésre álló erőforrásokból a legnagyobb értéktöbbletet állítsuk elő. Jelen keretek között ez a cél nem valósul meg. A szempont a Víz Keretirányelvben formálisan is megfogalmazásra került, a lépéskényszer tehát erről az oldalról is adott. Az esetlegesen megjelenő új igények kezelésére sincs mechanizmus. A használókkal való konfliktus helyett a hatóság és az igénylő is a pótlólagosan bevonható készletek megtalálásában érdekelt, a Vgtvben is található egy erre vonatkozó kitétel5. Mindez szükségtelen nyomást jelent a felszín alatti vízi környezetre és a tudományos megalapozó tevékenységekre.
3
VKJ értékek példának: üzemi fogyasztók termálvíz, gyógyászati cél 14,1 Ft/m3, ivóvíz, fürdő: 42,3 Ft/m3; megújuló energia célú 28,2 Ft/m3 egyéb használat: 108,75 Ft/m3 4 A vízigények kielégítésének sorrendje Vgtv 15§ (4) paragrafus csak az extrém, nagyon ritkán előforduló vízhiányos helyzetek kényszer intézkedései szempontjából jelent megoldást (a korlátozás menete g) –től a) pont felé haladva): a) létfenntartási ivó és közegészségügyi, katasztrófa-elhárítási, b) gyógyászati, valamint a lakosság ellátását közvetlenül szolgáló termelő- és szolgáltató tevékenységgel járó, c) állatitatási, haltenyésztési, d) természetvédelmi, e) öntözési, f) gazdasági, g) egyéb (így például sport, rekreációs, üdülési, fürdési, idegenforgalmi célú) 5 14§ (2) A vízigények a felhasználható vízkészlet mennyiségi és minőségi védelmére is tekintettel elsősorban a vízhasználat céljára még le nem kötött vízkészletből elégíthetők ki.
Eközben nincs szabályozó oldali ösztönzés arra, hogy a jelenlegi használók takarékoskodjanak, növeljék a felhasználásuk hatékonyságát, további értékteremtő elemeket illesszenek a tevékenységükbe. Nem kell, hogy befolyásolja őket, hogy más felhasználók náluk már lényegesen hatékonyabban hasznosítják ezt a szűkös erőforrást. A gazdasági eredményességük így nagymértékben függ attól, hogy melyik vízkészlet járulék kategóriába sorolódik be a tevékenységük és ebből adódóan mekkora fajlagos VKJ-t kell fizetniük. Miközben ez az érték nem közvetít lényegi információt a készlethasználat lehetőségeiről és korlátairól. Ennek a rendszernek a logikája a készletek túlhasználatához vezet. Ezért elsődlegesen fontos a mennyiségi igénybevételi határértékek (Mi) mielőbbi kidolgozása.
1. táblázat Vízkészletjárulék bevételek 2013-ban, összesen és a hévíz használat esetén
Forrás OVGT, 2015
2.2 Hőtermelés A geotermális energia hasznosítás esetében fizetendő Bányajáradék is díj. A törvény szövege a járadék összegére, mint a kitermelt geotermális energia értékére utal, azonban ebben az esetben sem a hasznosító tevékenység(ek) keresletére reflektáló, hanem egy központilag meghatározott érték a fizetés alapja. A Bányajáradék kivetésének jogi háttere A 1993. évi XLVIII. törvény törvényből: Az ásványi nyersanyagok és a geotermikus energia természetes előfordulási helyükön állami tulajdonban vannak. A bányavállalkozó által kitermelt ásványi nyersanyag a kitermeléssel, az energetikai célra kinyert geotermikus energia a hasznosítással a bányavállalkozó tulajdonába megy át. (…) A kitermelt ásványi nyersanyag és geotermikus energia után az államot részesedés,
bányajáradék illeti meg. Bányajáradékot fizet: a geotermikus energiát kitermelő jogalany, az általa kitermelt ásványi nyersanyag és geotermikus energia után6. A bányajáradék mértéke geotermikus energia esetében a kitermelt geotermikus energia értékének 2%-a. 54/2008. (III. 20.) Korm. rendelet Energetikai célra hasznosított geotermikus energia esetében a) a kitermelt geotermikus energia után keletkező érték a kitermelt energiahordozó 30 °C-ot meghaladó részéből kinyerhető összes energiamennyiségnek (GJ) és az 1. mellékletben meghatározott fajlagos értéknek (forint/GJ) ezer forintra kerekített szorzata (ezer forint). b) a fizetendő bányajáradék hatósági engedély alapján végzett kitermelés esetében az a) pont szerint számított értéknek a Bt. 20. § (7) bekezdése szerinti százaléka Víz kitermelése esetén ez a fajlagos érték 2000 Ft/GJ. Hőközvetítő anyag alkalmazása esetén 400 Ft/GJ. A hőkinyerés oldaláról tehát hasonló logika érvényesül, mint a Vízkészlet járulék esetében. A felhasznált geotermikus energia után fizetendő fix járulék sem közvetít információt a hőtermelése felhasználásával előállított értéktöbbletek nagyságról, sem annak kihasználtsági, felhasználás-hatékonysági helyzetéről.
Mindkét szempontból kialakulhatnak lokális szűk-keresztmetszetek, amelyek együttes megoldásának nincs kerete. (Jelentheti ez, hogy a nyomás- vagy vízszint-csökkenés miatt kell a hő kitermelését korlátozni, vagy a kitermelt hévíz hőmérséklete csökken kutak egymásrahatása miatt. Vagy a két jelenség akár egyszerre is bekövetkezhet.)
3 Tünetek – a visszatérő problémák A termálvíz különböző hasznosítási formái rengeteg hasznosítás-specifikus részrendelkezést tartalmaznak, amelyek jelentős befolyással vannak ezeknek a tevékenységeknek az eredményességére. Ezek, az ágazatba tartozó vállalkozások eredményességét nagymértékben befolyásoló és alapvetően megoldatlan kérdések tükrözik legjobban, hogy a szabályozás szemlélete a felhasználások részleteire és nem a készletgazdálkodásra irányul.
6
Nem kell bányajáradékot fizetni: d) a 30 C°-ot el nem érő energiahordozóból kinyert geotermikus energia után, e) a kitermelt geotermikus energia 50%-ot meghaladóan hasznosított mennyisége után, valamint f) a vízjogi engedély alapján gyógyászati (balneológiai) célra hasznosított termálvíz visszahűtéséből származó geotermikus energiának (hőenergiának) az engedélyes saját céljára történő hasznosítása után.
A termálkészletek hasznosításával foglalkozó szakemberek, üzleti vállalkozások által a leggyakrabban felsorolt problémák, vitás kérdések az alábbi kérdéseket ölelik fel: A lekötött, de fel nem használt jogosultságokhoz való hozzá nem férés problémája. Visszasajtolás vagy nem visszasajtolás kérdéskörét övező jogi és technológiai bizonytalanság. A készletet elhasználó használatok után a nagy ásványianyag tartalmú víz elhelyezésének bizonytalanságai. Ezek a kérdések rendszerint külön-külön merülnek fel specifikus válaszokkal, mintha az az egyedi hasznosítási mód részkérdése lenne. Ugyanakkor van egy közös kiindulópontjuk: a meglévő szabályok érvényesítése mellett a kérdéskör rendezéséhez szükség van olyan információkra, amelyek csak közgazdasági szabályozóeszközök alkalmazásán keresztül áll a szabályozó-szervezet rendelkezésére.
3.1 Visszasajtolás – felszíni vizekbe eresztés A hasznosított termálvíz elhelyezésének kérdésköre folyamatos viták kereszttüzében áll. A visszasajtolás és a felszíni vizekbe eresztés döntésének kérdése a gazdasági tevékenységet folytató számára költség kérdése7. Ugyanakkor készletszabályozási oldalról a két megoldás nem egyenértékű, de a különbség - a készlet (jövőbeni) többlet hasznosítási lehetőségének értéke - a készletgazdálkodó számára nem ismert. Ebben az esetben is, míg a visszasajtolás technológiai költségei azonnaliak és jól számíthatóak, a felszíni vizekbe történő elhelyezés környezeti költségei esetében ezek a költségek csak hosszabb távon jelentkeznek és kevéssé számszerűsíthetőek. Fennáll a lehetőség, hogy a nem, vagy bizonytalanul rendelkezésre álló információk miatt az optimálisnál kevesebb visszapótlást végzünk és ezzel a felszíni vízi környezetet is feleslegesen terheljük. Az energiahasznosítási célú vízkivételt megvalósító vállalkozások számára a visszasajtoló kapacitások kiépítésének költségén túl jelentős bizonytalanságot jelent, hogy a visszasajtolás technológiai értelemben vett eredményessége előre nem tervezhető. Előfordulhat, hogy a beruházásuk ellenére is megoldatlan maradhat az elhelyezésre vonatkozó problémájuk.
7
101/2007. (XII. 23.) KvVM rendelet
1. ábra
Felszín alatti vízkivételek a víztest típusok és használat szerint (2008-2013)
Forrás: OVGT 3 31. ábra / 181. oldal Ugyanakkor, mint azt a fenti 1. ábra is bemutatja a termálkészletek elhasználásában más hasznosítási módok nagyobb súllyal vesznek részt. Az, hogy a visszasajtolásra a jelenlegi technológia szint mellett az energiakinyerés esetében van lehetőség nem kellene, hogy azt jelentse, hogy ez kizárólag ennek a hasznosítási módnak a kötelezettsége. A készlet megőrzés szempontjából a visszasajtolás szükséges mértéke ésszerűen minden használat együttes felelőssége kellene, hogy legyen. Ehhez képest, a visszasajtolás jelenleg egy, a gazdaságos működésre veszélyt jelentő, bizonytalan eredményességű többlet beruházásként jelenik meg. A beruházás haszon oldala akkor lenne számítható, ha az előző fejezetben hiányolt készlet elosztási szabályok alkalmazására alapozva az az információ is kiszámításra kerülne, hogy mekkora értéket jelent valójában a termálvíz hasznosítás megőrzésének, azaz folyamatos tovább-használatának lehetősége. A készlet fenntartás oldaláról a víztisztítási technológiák fejlődése okán feltehető az a kérdés is, hogy nem teremtődtek-e meg a feltételei, hogy a nem ivóvíz céljára használt vizek tisztítás után biztonságosan visszatáplálhatóak legyenek a megcsapolt készletekbe? A visszatáplálás vagy felszíni elhelyezés során elvárható technológiákkal kapcsolatban hosszú ideje tartó ellentétek oka abban is keresendő, hogy a készletek jövőbeni értéktermelő képességéről (megfelelő elosztási szabályok hiányában) nincs információnk.
3.2 Meglévő készletek elosztása korlátosság kialakulása esetén Akár külső környezeti változások okoznak készlet csökkenést, akár a kereslet nő meg a készletek iránt, készletgazdálkodási szempontból szükségessé válhat az összfogyasztás szintjén az alkalmazkodás. A
lekötési jogosultságok mennyiségének csökkentése vagy a felhasználók körének változtatása. Egy fűnyíróelv alapján végrehajtott, minden hasznosításra kiterjedő arányos csökkentés méltányos megoldás lehetne, ha a hasznosítható készletek külső ok miatt csökkennek. Bár készletgazdálkodási szempontból a legkevésbé hatékony használatok csökkentése lenne a célszerű. A fűnyíró elv, azonban nem ad pl választ arra a problémára, hogy ha új igény jelentkezne akkor az vajon nagyobb értéket állítana-e elő, mint a már lekötési jogosultsággal rendelkezők? A VKJ és ej? megfizetésének képessége erről önmagában nem ad információt. Természetesen életszerűtlen, hogy egy lekötési jogosultság keretet csak azért csökkenteni lehetne, mert új igény jelentkezik, de a másik oldalról a felelős készletgazdálkodás felé jogos társadalmi elvárás, hogy alacsony értékteremtési képességű tevékenységek ne konzerválódjanak, ne akadályozzák meg a nagyobb értéktöbblet előállításának lehetőségét. (Az értékteremtési képességről szóló információ hiányának jelentős „haszonlehetőség” költsége van.) Ennek a helyzetnek a rendezésére irányul az EU VKI készletköltségek megtérülésére vonatkozó előírása (principle of resource cost recovery) Az értéktöbblet előállítási képesség nagysága, ami meghatározza, hogy egy gazdálkodó-szervezetnek mennyit lenne érdemes fizetnie a felhasznált erőforrásokért, minden gazdálkodó szervezet legfontosabb stratégiai információja. Közvetlenül nem mérhető, nem lekérdezhető. A vízkészletekkel való gazdálkodásért felelős állami szervezet ezt az információt hagyományos adatgyűjtési eszközökkel nem tudja előállítani. Olyan elosztási szabályokat kell alkalmaznia, amelyekben a folyamat során a felhasználóknak erre a belső információjukra kell alapozniuk a döntéseiket, így indirekt módon a folyamat keretében összevetésre kerül a készlet felhasználásában érdeket szereplők tevékenységének erőforrás-hatékonysága.
4 Az EU VKI, mint lehetőség és mint lépéskényszer Az EU Víz Keretirányelvével kapcsolatban számos kritikát lehet megfogalmazni, ugyanakkor két nagyon fontos, a saját problémáink megoldása szempontjából előremutató lehetőség kapcsolható hozzá.
4.1 Állapotértékelés - a korlátos készletellátottság első, lokális megjelenései A Víz Keretirányelv módszertanában koherens átfogó állapotfeltárást és értékelést ír elő. Ezt az általános helyzetet tükrözik az alábbi térképek. 2015-ben a Víz Keretirányelv előírásai alapján elkészült Országos Vízgyűjtő-gazdálkodási Terv első felülvizsgálata. Ez a dokumentum egyértelműen megnevezik azokat a víztesteket, vagy rész-víztesteket, amelyek a keretirányelvben előírt módszertan szerint nincsenek jó állapotban, ezért intézkedés, a használat jelenlegi kereteinek megváltoztatása szükséges. Az alábbi ábrák ezeket a helyszíneket mutatják be a különböző vízkészlet típusok esetében. A mélységi készletek esetében látható, hogy a nagyobb régiót lefedő víztestek egy-egy szűkebb területén jelentkeznek problémák.
2. ábra
Térképek a felszín alatti víztestek állapotáról (OVGT)
Jobbra fent: Porózus és hegyvidéki készletek Balra lent: Hideg- és termálkaszt készletek Jobbra lent: Porózus termál készletek
Forrás: OVGT 6-5-1 háttéranyag A tapasztalat azonban az, hogy ezeken a túlhasználattal / hiánnyal jellemezhető helyszíneken sem születtek egyenlőre megoldások. A problémák nem újak, nem az előző OVGT óta keletkeztek, csak a Víz Keretirányelv előírásai alapján állnak elő egységes értékelési rendszer szerint az információk, amelyeknek így a közreadhatóságára is lehetőség van. (A kitermelések nagyságáról részletes táblázat az anyag végén található.) A „gyenge” víztest állapotot mutató helyszínek azt illusztrálják, hogy ha egyenlőre még csak helyi jelenségként is, de foglalkozni kell a készletek korlátosságának kérdésével.
4.2 A pénzügyi-, környezeti- és erőforrásköltségek megtérülésének kötelezettsége a VKI szabályozásban Az Európai Unió Víz Keretirányelvének egy kevéssé kidomborított vetülete, hogy koherens alapokat teremtett egy közgazdasági szemléletű vízkészlet keretszabályozás számára. Magyarországon ez a szempont egyenlőre kevés figyelmet kapott, mert általánosságban vizekkel jól ellátott terület vagyunk, a felmerülő készlethiányok néhány helyen koncentrálódnak, ezért egyedi megoldásokkal kezelendő problémaként jelennek meg. Azonban a keretirányelv gazdasági oldalról előírja a vízhasznosítási infrastruktúrák költségfedező árazását (pénzügyi költségek megtérülése), a vízkészletek minőségét megőrző hasznosítást (környezeti költségek megtérülése) és az készlet költségek megtérülését, ami az eltérő hatékonyságú
készlethasznosítások esetén jelentkező haszonlehetőség költség megfizettetését tűzi ki célul8. Ennek a feltételnek a teljesítéséhez az értékteremtés szempontját biztosító készlet elosztási szabályozás működtetése szükséges. A készletgazdálkodásunk jelenlegi szabályozása, mint egy evolutív folyamat aktuális állomása egyenlőre igazolható volt az EU felé. A VKJ jelenlegi struktúrájában, mint készletgazdálkodási eszköz azonban nem koherens a készletköltség megtérülés elvárásával. Többek között ezért is került úgy bemutatásra az OVGT dokumentumban, mint az állam felügyeleti tevékenységét finanszírozó eszköz, amely így a pénzügyi megtérüléshez járul hozzá. Azonban hosszabb távon tovább kell lépni. A tavaly elkészített OVGT-be a kérdés, mint a következő, hat év múlva esedékes felülvizsgálati ciklusban kezelendő kérdés került be.
4.3 Komplex korlátosság - az utánpótlódás mennyisége és a felszín alatti víztestektől függő ökoszisztémák (FAVÖKO) vízigénye a A Víz Keretirányelvben átfogó szemléletében a vizek (víztestek) állapotának minősítésében megjelenik a felszín alatti vízkészletektől függő ökológiai területek (FAVÖKO) állapotértékelése. Ezek lényegében a pótlódást szolgáló beszivárgást is befolyásoló felszínközeli víztestek vízhasználatának nevesített elemei, amelyek állapotát biztosítani kell (indikátorai a felszínközeli víztest állapotának). Ezeknek a területeknek az ökológiai minősége így jogi értelemben korlátot jelent a felszín alatti víztestek pótlódása szempontjából. Az alábbi ábrán szereplő térképek az OVGT 6.5.3 háttéranyagában találhatóak. Leszivárgó és feláramló területek a felszín alatti vízkitermelések megindulása előtti időszakban és a jelenlegi állapot. A két térkép alapján a változás egyértelműen azonosítható. Egy lefelé áramlóra változó trend mindenképpen feszültséget kell, hogy eredményezzen a felszín közeli készletekből fakadó hasznosulások és hasznosítások között. 3. ábra
Feláramlási és leáramlási pályák változása
Leszivárgó területek, feláramló területek, Leszivárgó területek, feláramló területek, mai termelések előtt, 1961-65 termelésekkel, 2005-2009 A térképek színkódja: Rózsaszín - feláramlási területek; világoskék - lefelé áramlási területek Forrás: OVGT 6.5.3 Háttéranyag, A sekély porózus, porózus és porózus termál víztestek vízháztartási mérlege, 9., 10. ábrák 8
A hazai joganyagban 1995. évi LVII. törvény 15. § (7)
A fenti ábrán megfigyelhető változások úgy is értelmezhetőek, hogy a felszín alatti készlethasználat a fel és leáramlási pályák megváltozásával megjelenik a felszínközeli készletek forgalmában, ahol pontosan az ökológiai használat területén okozhat intézkedéseket maga után vonó hiány jelenségeket. A VKI integrált szemlélete is az utánpótlódás korlátosságának értelmezését igényli.
5 Adattáblák 5.1.1 A vízkészlet járulék nyilvántartása szerinti vízhasználatok
290
0
88
1
350
618
0
230 626
0
0
0
0
0
0
0
0
40 202
55 740
4 232
63
5 946
134
353
1 215
391
0
68 074
4 695
178
1 058
0
37
51 15 701
576
0
22 295
öntözés
bányászati
ipari
összesen
5 805
40 202
egyéb
223 473
energetikai
fürdő, gyógyászat
karszt termálkarszt
mezőgazdasági egyéb
parti szűrés (felszíni víz) (-) forrás vízművek hozama (-)
ivóvíz
Víztest típus
engedély nélküli
2. táblázat Vízkészlet használatok a VKJ tevékenység szerinti bontásában
sekély hegyvidéki hegyvidéki
6 719
1 430
47
15
175
300
222
413
7 314
16 636
10 550
937
0
3 376
198
391
1 273
411
17 150
sekély porózus
52 853
4 921
290
5 411
7 788
2 448
1 080
4 240
1 013 15 970
5 901
23 904
8 935
9 944
14 68 223 22 113 0
porózus
312 236 26 219
10 770 408 11 733 0 47 1 153 25 578 602 porózus termál Vízkivétel összesen 453 563 38 324 14 204 30 718 14 281 28 600 54 004 16 576 parti szűrés és források nélkül
Vízhasználat mindösszesen 717 238 44 130 14 494 30 718 14 369 28 601 54 354 17 194
147 255 426 233 50 292
97 747 935 664 97 1 018 763 664
Forrás: OVGT 3 17. táblázat, 180. oldal: Felszín alatti víz közvetlen vízkivételek vízhasználatok szerinti megoszlása (2008-2013. évi átlag, ezer m3/év)
5.1.2 Az OVGT 2015-ös vízmérleg adatbázisa Az OVGT 6_5 melleklet_FAV_mennyisegi_allapot.xlsx táblázata tartalmazza a „FAV Vízmérleg” lapot, amelyről részletesebb leírás található a 6.5.3 háttéranyagban. A vízmérleg a felszín alatti készletek utánpótlódási, átadódási valamint természetes és társadalmi hasznosulási folyamatait írja le, külön részletezve a felszín alatti vízkészletektől függő ökoszisztémák (FAVÖKO) vízfelhasználását. Az adatsorok részletes információi csak víztest csoportokra teljeskörűek, egy csoporton belül az egyes víztestek közötti átadódásokat nem tartalmazzák (pl sekély porózus és porózus víztestek között). Emiatt
a vízmérleg alapján az egyedi víztestekről nem lehet számszerűsíthető képet alkotni abból a szempontból, hogy a kitermelések és a pótlódások milyen nagyságrendi viszonyban állnak egymással (ahogy azt a VGT1 adataiból össze lehetett állítani). Ezt most csak a víztest-csoport szintjén lehet meghatározni. Ez azért szerencsétlen helyzet, mivel a felszínhez közeli és a mélyebben lévő víztestek nagyságrendileg eltérő vízforgalommal rendelkeznek. A használatból fakadó problémák jellemzően a kisebb vízforgalmú, korlátosabb megújulási képességgel rendelkező készleteknél jelentkeznek, amelyek részletes információi így nem jelennek meg önállóan. Az átfogó kép kialakítása érdekében ezért a víztest-csoportok szintjén a fő vízkészlet-típusok alapján (porózus, hegyvidéki, karszt) készítettünk összevetést arról, hogy felszín alatti készleteink esetében milyen képet mutatnak a vízforgalom áttekintő számai. Azokat a víztest csoportokat külön összegeztük, amelyekben több fajta vízkészlet típus is egybe volt sorolva (pl a Mecsek, 33ö víztest-csoportkód). Az alábbi táblázat ezeket az elemeket tartalmazza. 3. táblázat Víztest-csoportok szerint összegzett FAV vízmérleg adatok9
Forrás: VGT2 6_5 melleklet_FAV_mennyisegi_allapot.xlsx (részletes adatok táblázata a szöveg végén) A táblázat alsó blokkjában a „gyenge” vagy „jó, de gyenge kockázata” minősítésű víztestek aránya látható az adott víztest típus összesen értékéhez viszonyítva. Ez arról ad információt, hogy a használat milyen mértékben koncentrálódik, olyan víztestekre, amelyek most, vagy belátható időn belül, beavatkozást, a jelenlegi gyakorlat meg változtatását igénylik.
9
Az oszlopok tartalma: Pótlódás: Utánpótlódás (I+J oszlop + az átadódások egyenlege (K;L oszlopok különbsége) Természetes megcsapolások: (R; N oszlopok különbsége) Társadalmi használat: M oszlop; Közvetett társadalmi: S oszlop Egyenleg: L-R-M-S
