ÖREGDIÁK. Tíz éve sztrádaharcos Interjú Galuska János építõmérnökkel (18. oldal) Elõtér. Darwini változások 4. oldal

ÖREGDIÁK http://www.oregdiak.bme.hu

Elõtér 3. oldal

Darwini változások 4. oldal

Egészségügyi mérnökképzés 10. oldal

Mobiltelefon vírusokról 12. oldal

Csúcsév a bankoknál 15. oldal

Üzleti siker a BME-n 22. oldal

Tíz éve sztrádaharcos Interjú Galuska János építõmérnökkel (18. oldal)

Előtér

Nem gondoljuk, hogy a felsőoktatás aktuális kérdéseiről részletes eszmecserét kell folytatnunk öregdiákjainkkal, bár ez sem áll távol tőlünk. Úgy érezzük, hogy a felsőoktatás helyzetéről, egy-két kérdést kiragadva tájékoztatnunk kell Önöket. Ennek megfelelően nem a teljes kiadványunk szól a felsőoktatásról, a Műegyetemről. Ahogy korábbi számunkban valószínűsítettük, a készülő felsőoktatási törvényről szóló vita idén tovább folytatódott. A képzések átalakításával kapcsolatban az OM már korábban tett lépéseket annak érdekében, hogy a BSc képzések már 2005-től elinduljanak. Ezeket a lépéseket torpedózta meg 2004. decemberében az Alkotmánybíróság. Az indoklás szerint a kétlépcsős képzés jogi szabályozása formai okokból alkotmányellenes: nem lehet kormányrendeleti szinten szabályozni, mindenképpen törvényben kell rendelkezni róla. Azóta a kormányzat korrigálta a hibát, azonban a felsőoktatás reformjai körüli vitákkal kapcsolatban amúgy is ez volt az a terület, amiben a legnagyobb volt az egyetértés. Nem ilyen a finanszírozás kérdése, melyről a korábbi évekhez hasonló szabályozás jelent meg. Talán jól szemlélteti a verseny és a teljesítmény üldözését a felvételi keretszámok intézmények közötti merevsége és a normatív finanszírozás leple alatt játszott

pénzelosztás. A vonatkozó rendelet elve szerint kiszámítható, hogy egy intézménynek különböző normák alapján mennyi pénz jár, majd később a rendelet leírja, hogy a támogatás együttes összege a 2004. évi aktuális költségvetési támogatás 98%ánál kisebb, illetve 105%-ánál nagyobb mértékben nem állapítható meg. Valamennyi jár és valamennyi jut. Ha például egy főiskola nem vesz fel csak 2 hallgatót a tavalyi 300 helyett, akkor is jár neki a tavalyi pénzének 98 %-a. Lehet, hogy több intézmény már régen bezárt csak valaki a nevükben mindig igényli a támogatást? A Műegyetem még mindig igazi, erről biztosítjuk Önöket. Működik a Műegyetemi Öregdiák Szervezet is, mely azért jött létre, hogy biztosítsa a kétoldalú kommunikációt végzettjeink és az egyetem között. Ennek egyik irányát tartja most kezében. A kommunikáció másik iránya az [email protected] email címen keresztül valósulhat meg, melyre várjuk javaslatait, észrevételeit az öregdiák szervezettel, a Műegyetemmel, képzéseinkkel kapcsolatban. Czimmer Ferenczi Hajdú Veres

A Műegyetemi Öregdiák Szervezet Hivatalos kiadványa VII. évf. 11. szám Felelős kiadó: Veres Gábor Főszerkesztő: Szabó Zsolt Tördelés: Műhely Szerkesztőség

HTTP://WWW.OREGDIAK.BME.HU

Postacím: Budapest 1111, Műegyetem rkp. 3. K.I.52. E-mail: [email protected] Web: http://www.oregdiak.bme.hu Megjelenik 2500 példányban.

3

Felsőoktatási törvénytervezet módosításai

Darwini változások Egyeztetések sokasága, kompromisszumos minisztériumi behódolások. A Felsőoktatási törvénytervezet „evolúciójáról” Geréby György docenst kérdeztük. Ön szerint mi a társadalom érdeke a felsőoktatásban? Az a cél, hogy az állam minél többet költsön felsőoktatásra vagy az, hogy az igényeinek megfelelő diplomásokat kapjon a támogatásért cserébe? Azt szokás mondani, hogy a felsőoktatás „közjó”, illetve hazai kifejezéssel „társadalmi érdek”. A „társadalmi érdek” azonban olyan fogalom, ami köznyelvi fordulatként nagyon világosnak tűnik, miközben közelebbről tekintve már roppant összetett ügy. Túl könnyen adódik ugyanis egy elméleti válasz, melyet aztán fensőbbséggel vagy dühvel lehet szembeállítani valamely politikai gyakorlattal. Talán helyesebb belegondolni abba,

hogy minden társadalom időhöz és helyhez kötött, mindenkori konkrét alakzattal bír, és ekként érdekei is változnak idő és hely szerint. Ezért a kérdést úgy kellene feltenni, hogy itt és most mi a magyar társadalom érdeke a felsőoktatásban. Az érdek azonban valamiféle egyesítettséget sugall, miközben sokfélék az érdekek, mind különböző időskálával. Tovább kell tehát módosítanunk a kérdést, hogy hol helyezkedik el a felsőoktatás a rövid, közép illetve hosszú távú érdekek prioritási sorrendjében, mondjuk az euró bevezetéséhez, illetve az ebből fonalasan következő költségvetési politikához viszonyítva. A „társadalmi érdek” fogalma ráadásul egységes társadalom képét sugallja, és tudjuk, hogy ez sincsen így. Más a

HIRDETÉS

4


diák érdeke, és más az adófizetőé. A rövidtávú népszerűségi „megtérülésben” gondolkodó politikusokat, vagy az államigazgatás önérdekeit vagy tehetetlenségét, azaz sajátvektorait még nem is említettük. A társadalomnak azonban nyilvánvalóan megnevezhetjük azt az alapvető érdekét, hogy artikulált viták után szülessék olyan megállapodás, amely lehetővé teszi, hogy a felsőfokú képzés iránti igényeket kielégíthessük. Ha ezen igények zéró állami támogatás mellett – mert mondjuk a kereslet a jó megtérülés miatt olyan erős, hogy mindenki a képességei szerint tanulhat – is teljesíthetők, akkor úgy, ha csak és kizárólag államilag finanszírozott állami intézményrendszeren keresztül - mert nem jó lenni diplomásnak, s ezért a felsőfokú képzés iránti keresletet hosszútávon gerjeszteni kell, mert különben senki nem vállalná annak terheit – akkor meg úgy. Az eltérő érdekek egyeztetésénél tehát bizonyos alapelvekben meg kellene állapodni. Ilyen alapelv lehet az, hogy a felsőoktatás állami támogatása akkora és csak akkora legyen, amekkora ahhoz szükséges, hogy a piaci mechanizmusok okozta esetleges torzulásokat csökkenteni, megszüntetni, vagy megelőzni legyen képes. Felfogásom szerint ez elsősorban azt jelenti, hogy az állami támogatás a felsőoktatáshoz való hozzáférésben jelentkező társadalmi esélyegyenlőtlenségeket kell csökkentse. A többit elvégzi a piac. Bárki is a felsőoktatási intézmény fenntartója, finanszírozója, érdekelt lesz abban, hogy hasznos tudást szolgáltasson. Szintén fenntartótól és finanszírozótól függetlenül érvényesülnek a felsőoktatás pozitív externáliái: a tudás növelése és terjesztése, a társadalmi szocializáló funkciók stb.. Magyarul: szerintem az az érdek, hogy hatékony, gazdaságos és persze eredményes legyen a felsőoktatás. Ezt a célt tehát sokféle módon lehet elérni, nem csak egyetlen módon, azaz nem csupán a központi költségvetési támogatás növelésével. Például a diplomások keresete nagyobb, mint a nem-diplomásoké. Ezt az állapotot létrehozni vajon társadalmi érdek-e? Az ingyenes diploma növeli az egyenlőtlenséget, mert kedvezményezi a gazdagabb rétegeket. HTTP://WWW.OREGDIAK.BME.HU

Vajon a felsőoktatási intézmények közötti explicit verseny hiánya növeli vagy csökkenti a ráfordítás hatékonyságát? Ha ezeket végiggondoljuk, rögtön nem biztos, hogy az adófizetők csak az állami költségvetési források növelése révén tudnak a leghatékonyabban, azaz legolcsóbban hozzájárulni a felsőoktatás fenntartásához. A kérdés második felével is vannak bajaim. Mit jelent az, hogy „megfelelő diplomás”? Ki tudta mondjuk 1989-ben, hogy hány tőzsdei elemzői állás keletkezik 1999-re? Vagy rendszergazdai? Vagy orvosi látogatói? Vagy hány bányamérnöki állás fog megszűnni? Vagy hogy hány magyar orvos fog tudni elhelyezkedni az Európai Unióban? A „munkaerőpiaci előrejelzés” bűvös fantomja számomra nyilvánvalóan csak annyira létezik, mint a Maxwell-démon. Az előrejelzés megfogalmazása, a kutatás lefolytatása, értékelése, majd politikai döntéssé alakítása, végül a kívánt szakember kibocsátása együttesen olyan hosszú folyamat (legalább 5 év, hároméves BSc kurzusokat feltételezve), hogy addigra a helyzet rég megváltozott. Éppen ezért, és itt visszatérnék a társadalmi érdekhez, az igazán nagy érdek az, hogy a felsőoktatás flexibilis, sok irányra képesítő, önképzésre, önálló információ-feldolgozásra képes embert képezzen ki. A rendszer képes legyen a társadalmi változásokat önállóan figyelemmel kísérni, és erre önállóan reagálni, önállóan szakosodni, és mindezt alkalmasint kockáztatva, nem pedig a központi döntésre várva. Ön szerint mi volt a készülő felsőoktatási tv. koncepciója a felsőoktatás finanszírozását illetően? Amikor a CSEFT-ben elkezdtünk dolgozni, én az alapkoncepcióban a vócser-finanszírozást javasoltam. Továbbvittük azt a szakértői közvélekedést, hogy a finanszírozást automatizálni, azaz depolitizálni kellene, valamint a hallgatói érdeklődéshez kellene kötni – lásd az előbb a társadalmi igény problémáját. Mindezt a jelenlegi pazarló, kiszámíthatatlan és vevő- (azaz diák-) érzéketlen, politikai lobbizáson alapuló rendszer helyett. Ennek legjobb módja az, hogy a költségvetés meg-

5

állapítja az egyetlen egységes normatíva értékét, amely mindent magába foglal, amit a költségvetés elismer és ezt a diákokhoz köti, mint a felsőoktatási piac „vásárlójához”. Ez az összeg persze nem fogja fedezni az intézmények összes lehetséges igényét, hanem, ha tetszik, a lehetőségekből „visszafejtett” számot jelentene. Nagy előnye lenne, hogy kiszámítható, és az intézményeket részint racionális gazdálkodásra, részint bevételeinek növelésére ösztönözné, amivel autonómiájuk is nőne. A meghatározott számban és finanszírozással megjelenő ösztöndíj-utalvány rendszer kialakít egy fizetőképes keresletet, annak feltételezésével, hogy a jövendő diák képes dönteni, valamint, hogy az intézmények kénytelenek lesznek magukról adatokat szolgáltatni a megalapozott döntéshez. Ezt hívjuk vócser-finanszírozásnak. Vegytiszta formában kevés helyen működik, ez igaz, de ugyanakkor a normatív intézményfinanszírozás és a címzett támogatások leépítése az európai felsőoktatás nagy részében ebbe az irányba mutat. Az állam pedig politikai adok-kapok helyett a törvényi környezetet biztosítja, ellenőriz és kiszámítható rendszert garantál, de már a minőségellenőrzést is a szféra saját szerveire bízza, akiknek a korrekt adatszolgáltatás illetve minőségértékelés alapvető saját érdeke. Mondanom sem kell, hogy a jelenlegi törvényjavaslat az egyetemi érdekeknek megfelelően a politikai alapú finanszírozáshoz ragaszkodva ötféle, ezen belül is tovább osztódó alnormatívákra bontott normatívát tartalmaz, mondhatnánk úgy is, hogy pontosan annyi jogcímen adhat az állam támogatást, ahány jogcímen állami felsőoktatási intézmény rosszul gazdálkodhat, nehogy valamelyik is tönkremenjen. Ön egyetért ezzel az elképzeléssel? Tudni kell, hogy a jelenleg működő finanszírozást mindenki normatívnak hívja, de valójában bázis-alapú finanszírozás, amenynyiben a támogatás főösszegét és a hallgatói létszámokat a központi költségvetés dönti el. Ami miatt néha igen mulatságos, hogy nagytekintélyű professzorok bőszen érvelnek a normatív finanszírozás összes vélt hátránya ellen, mint a régi viccben, amikor a panaszko-

6

dó hosszan kifejti, hogy milyen borzalmas a diéta, amit holnap kezd. A hallgatói létszámok kialakításánál ugyanis semmiféle eredményességi, minőségi vagy más szempont nem érvényesül, csak a lobbyerő, illetve a status quo. És akkor most az önkényesen, illetve intézményi hisztik és szerzett jogok, az államigazgatásban és a politikai elitbe delegáló intézményi erők érdekes, szép harca eredményeképpen „lezsírozott” többlet-támogatásokról, elvonásokról stb. még nem beszéltem. Ezt a rendszert a legutóbbi tervezetben is megjelenő új finanszírozás nem fogja átláthatóbbá és elszámoltathatóbbá tenni, sőt. Továbbra is marad, hogy a forrásokért lobbizni lehet, ugyanakkor az intézményi költségvetésekben meghatározó marad az állami támogatás. Ezek egy része közvetlenül, másik része „pályázatok”-on keresztül érkezik az intézményekhez. Utóbbit az államháztartási törvény ismeretlen okból, az intézményi belső lobbik felhasználási céljára utalóan „saját bevétel” néven hívják, hogy elkülönítsék a közvetlen állami támogatásoktól, amelyiknek a saját bevételhez képest kisebb részét lehet csak szabadon használni. A nagy garral beharangozott PPP rendszer valójában arra jó, hogy finanszírozási, vagyonkezelési reformok helyett toljuk el a megalapozatlan beruházási döntések következményeit akkorra, amikorra már a szerződést aláírók egyike sem lesz a helyén. Az, hogy az autonómia tisztelete miatt a PPP programokban nem utasítható költségvetési szervként kezelik a felsőoktatási intézményeket, természetes kockázatkerülésük, státusuk miatt meg piaci szervezetnek sem, nem hoz megalapozott beruházási döntéseket. Senki nem vizsgálta, hogy a kollégiumok önköltségessé tételével nem lenne-e olcsóbb az adófizetőknek, ha a magánszféra pusztán piaci szempontok szerint vállalkozna diákszálló építésre és senki sem mérte, hogy van-e olyan ingatlanja, épülete, építménye az adott, tanulmányi épületet építő egyetemnek-főiskolának, melynek értékesítéséből beruházása finanszírozható. Az FTT ülésen is elmondtam a miniszternek, hogy ha én bankigazgató lennék, első dolgommá tenném az intézményeket átfogó beruházásokra ösztökélni azáltal, hogy beruházást végző magáncégeket viszek HTTP://WWW.OREGDIAK.BME.HU

hozzájuk, akiknek hitelezését felvállalom – hiszen nincs garantáltabb üzlet az állami kezességvállalásnál. Én azt gondolom, hogy pl. a kollégiumépítéseknél a magáncégek kockázatának kikapcsolása a PPP-ből indirekt költségvetési kiadást jelent, nem pedig a finanszírozás reformját. Azt kell mondjam, hogy az új tervezettel együtt is reménytelenül szocialista vállalat marad minden állami felsőoktatási intézmény, amelyek fő célja saját dolgozói haszonmaximalizálása, nem a munkapiac, a hallgatók igényeinek kielégítése. A legutóbbi, Kormány elé kerülő változatban mennyire látja megjelenni a kezdeti koncepciót? Semennyire nem látom az eredeti finanszírozási reformot megvalósulni. De nem minden maradt a régiben, mert az adófizetők szempontjából jelentős új kockázati elemek bukkantak fel a hitelfelvétel illetve a PPP-rendszer állami garantálásának bevezetése révén. A tervezet legújabb változatában e kockázat már csak a saját bevételekkel összefüggésben

jelenik meg, de mire a cikk kijön, lehet, hogy újabb pénzügyi abszurdumokkal lesz teli a tervezet. Írói újra fel akarják találni az 1968as vállalati reformot, úgy gondolva, hogy ha az állami felsőoktatási intézményt kicsit költségvetési szervként, kicsit gazdálkodó szervezetként működtetik, akkor mindkettőből annak erényeit tartja meg. Ha valamely vállalati menedzser olvassa el a tervezetet, akkor azt látja, hogy részint a szakszervezet (szenátus) képviselői, részint az állam és a szakszervezet által delegáltak határozzák meg feladatait és mozgásterét egy olyan piacon, ahol egyes bevételei terhére vállalkozhat, másokéra szigorú költségvetési gazdálkodást kell alkalmazzon, mindezek tetejébe munkáját még egy minisztérium is felügyeli, mely mellesleg jórészt a forrásokat is nyújtja. Ilyen körülmények között nem csoda, hogy rektornak továbbra is egyetemi-főiskolai vezető oktatót és kutatót lehet csak megbízni, felteszem azért, mert csak akadémiai hátterű embertől lehet elvárni, hogy ilyen körülmények között vállalkozzon két olyan terület menedzseléséhez,

HIRDETÉS


7

melyek közül egyikben sem tett szert komoly tapasztalatra. S ha azt kérdezi, hogy miért maradtak ki a szféra átalakításához szükséges rendelkezések a tervezetből, a válasz az, hogy az oligarchia győzött, az alulinformált, illetve tehetetlen hallgatók asszisztenciája mellett a politikailag gyenge központtal szemben.

szépen mutatja az az „erős hazai” gyakorlat, hogy a felsőoktatásban foglalkoztatottak munkavégzésre irányuló jogviszonyokat létesíthetnek az államháztartás bármely szereplőjével, különösen azokkal, akik állami támogatásokról döntenek… Ahol ez lehetséges, ott ne csodálkozzunk.

Ön szerint szükséges volt-e minden felsőoktatási érdekvédő szervezet bevonása a törvényalkotási folyamatba? Nem gondolja, hogy ezzel csak a felsőoktatásból (jól)élők lobbyerejének engedett az OM? De, sőt, az én véleményem ebben, ha tetszik, még radikálisabb. Arról van szó, hogy az autonóm költségvetési szervként működő felsőoktatási intézmények is valójában érdekvédelmi szervezetek, mégpedig a rendszer fenntartásában érdekelt vezető oktatói kar érdekét képviselik. A képlet egyszerű: az optimalizálás a „több forrás kevesebb felelősséggel” értékekre történik. Az, hogy ennek az adófizetők látják kárát, kevés helyen és kevesek által mondatik ki. A lobbyerőt egyébként

Ehhez kapcsolódva Ön szerint mi volt az üzenete annak, hogy Gyurcsány Ferenc miniszterelnök kijelentette, hogy csak akkor kerülhet a Kormány elé a törvény tervezet, ha azzal a szakmai szervezetek egyetértenek (Magyar Rektori Konferencia, Magyar Akkreditációs Bizottság, Felsőoktatási Tudományos Tanács, stb.)? Ezt az azonnal nyilvánossá váló belső politikai elvárást kimondani önmagában is elhibázottnak, eredményében pedig kifejezetten kontraproduktívnak tartom. Az említett szervezeteket a megreformálandó felsőoktatás képviselői dominálják. Nyilván csak olyan „reform”-okba mennek bele, ami nekik többletbevételt, az adófizetőknek több-

HIRDETÉS

letkiadást jelentenek. Ha például a magán autópálya-üzemeltető céggel folytatott állami tárgyalásoknál a politika határidőt szab, akkor ne csodálkozzunk, hogy először elhúzódnak a tárgyalások, majd meglódul az ár. Visszakérdeznék: Mit várunk, ha a kecskékkel irattatjuk meg a káposzta-felhasználási törvényt? Vagy Ön szerint helyes, ha az autó gyártásáról, áráról, forgalmazásáról szóló jogszabályi javaslatokhoz az autógyártók egyetértése szükséges? Ön szerint az adófizetők keveset, eleget vagy többet fizetnek a felsőoktatásért az Ön által indokoltnak tartottnál? A vita a 22-es csapdája. A PM szerint a felsőoktatási intézmények pazarlóan bánnak forrásaikkal, ezért nem szabad nekik sem több forrást, sem több gazdasági autonómiát adni. A rendszer ugyanakkor belülről nyilvánvalóan alulfinanszírozott, például, ha a versenyképességet súlyosan veszélyeztető könyvtári és informatikai lepusztulást tekintjük (ez utóbbi helyről-helyre változik, az előző viszont általános). A bűvös körből van mód kitörni: tisztességes, átvilágításokon alapuló megegyezésekkel. Ez nem történt meg, ami szintén a politika gyengeségét mutatja, így a fenti kérdésre nincs, mert nem lehetséges válasz. A vita a politika játékszabályai szerint erőviszonyok mentén fog folytatódni, mindenki kárára. Ön szerint mit jelent az intézményi autonómia? Az autonómiát határait nem a jogszabályok határozzák meg? Az autonómia igen szép és kívánatos érték, de soha nem értettem, hogy nekem miféle elvi autonómia adna jogot más pénzének elköltésére. Annak idején az volt a vicces kérdés, hogy mi a kommunizmus definíciója? Hát a következő elv: „Amit a tied, az az enyém, ami viszont az enyém, ahhoz neked semmi közöd”. Namármost a felsőoktatás igen jelentős összegeket költ el az adófizetők pénzéből, valamint igen jelentős köztulajdont használ. Tehát az elköltés módjába igenis van beleszólása annak, aki a pénzt adja, illetve aki a tulajdonos. Azt sem tartom

8



helyesnek, amikor a társadalmi tulajdont, a vagyoni értékű jogokat használók kijelentik, hogy kizárólag ők, a használók illetékesek az e javak használatáról szóló döntésekben, valamint még abban is, hogy megítéljék: az adófizetők mennyit fizessenek e javak általuk történő használatáért. Az autonómia eredeti fogalma tartalmi kérdésekre vonatkozik, és a lelkiismereti szabadság hagyományos fundamentális jogához kapcsolódik, jelesül, hogy a tudományos kutatást és az oktatást csak a tudományos elvek és értékek vezérelhetik, nem pedig külső elvárások. Ez természetesen magától értetődik. De az már nem kapcsolódik az alapjogokhoz, hogy bármilyen ötletemet a köznek természetes kötelességből fakadóan finanszíroznia is kellene. Az intézményi autonómia ennek megfelelően a kiválasztásra, a tantárgyak tartalmára, módszertanára, a címek adományozására, stb., stb. vonatkozik – persze ott is a céhes keretek önszabályozó mechanizmusai között -, nem pedig az intézmény által benyújtott, ki tudja hogyan megállapított finanszírozási igények automatikus kielégítésére. Magyarul: a gazdasági autonómia finanszírozás-függő: ha az intézmények leszakadnának az államról, rögtön megjelenne az autonómia is – habár, és ettől fél az egyetemeket irányító vezető oktatói testület leginkább, a felelősség kérdése is. Ön szerint miből ered az, hogy a felsőoktatásban dolgozók érdekeit képviselők a szférát a társadalom fölöttinek képzelik? (pl. irányító testületi tagság korlátozása stb.) Ez nagyon súlyos és alapvető kérdés, és a válasz magától értetődő. El kellene már valahol kezdeni azt kimondani, hogy a király meztelen, és nincs semmiféle jogalap arra, hogy a felsőoktatás kívül helyezze magát a világon. Senki nem vitatja, hogy például a stabilitás, a nagyon hosszú befektetés rizikójának elismerésére és ellentételezésére szükség van, de ettől még az összeférhetetlenségtől kezdve a felelősségek és kockázatok alól sem lehet speciális kivételezettségi igényünk.

9

Új szakirány a BME-n: orvosfizikus

Egészségügyi mérnökképzés Immár 10 éve működik a BME, a SOTE és az SZIE Állatorvostudományi karának közös képzése, az Egészségügyi mérnökképzés (EM). Ennek működéséről és céljairól beszélgettem Dr. Benyó Zoltán képzésvezetővel. Az orvosbiológus mérnökök képzésére körülbelül a 60-as években jelentkezett először igény. Ekkor kezdték felismerni azt a tényt, hogy az orvosok és biológusok, valamit a fizikában, elektronikában és számítástechnikában járatos mérnökök együttműködése nemcsak komoly eredmények elérését teszi lehetővé, de az utóbbi időben már szinte elengedhetetlen a modern orvosi műszerek és általában a gyógyászatban használt infrastruktúra fejlesztéséhez. Manapság bizony egy szervátültetésnek mindössze 15-20 %-a tekinthető tisztán orvosi tevékenységnek. A többi az infrastruktúra működtetése és felügyelete, a szervezés és a precíz ütemezés. Csak egy példa a sok közül az a Magyarországon kifejlesztett beteg-felügyeleti rendszer, mely képes számos beteg egyidejű megfigyelésére, normál körülmények között gyakorlatilag emberi beavatkozás nélkül. Ez az informatikai rendszer ha rendellenességet tapasztal, azonnal értesíti az orvosokat és a

10

segédszemélyzetet. Egy ilyen rendszer óriási segítség lehet például akkor, ha egyszerre sok beteget kell ellátni (pl. tömegbaleset esetén), de lehetővé teszi azt is, hogy egymástól távol lévő orvosok együtt vizsgálhassák egy beteg pillanatnyi adatait. Bár a világon igen sok helyen folyik hasonló jellegű képzés, a mi verziónk mégis igen ritka, mert nem az érettségi után lehet rá jelentkezni, hanem csak később, amikor a hallgatók már megszerezték azokat a szakmai alapokat, melyek segítségével beleláthatnak abba, mit is jelent az orvosbiológus mérnök kifejezés. (Valljuk be, manapság nem ritka, hogy valaki az érettségi után nemigazán tudja, hogy mire jelentkezett és hogy tényleg fog-e neki tetszeni a választott szak.) Azok a mérnökök, akik az EM-re jelentkeznek, azoknak az orvosbiológiai alapszigorlatig három tárgyat kell teljesíteniük: funkcionális anatómia, biokémia, valamint orvosi élettan. (Az orvostanhallgatók eközben matemati-

kát, számítástechnikát és fizikát tanulnak.) Ezután következnek a közösen hallgatott tárgyak, mint például mechanika, biofizika, klinikai műszeres diagnosztika, biokompatibilis anyagok, folyamatszabályozás, radiológiai technikák, biotechnológia, orvosi optikai műszerek, molekuláris biológia stb. A közös tárgyak után (egészen a diplomatervezésig) következik a specializáció, melynek keretében tényleg rengeteg lehetőség közül választhatnak a hallgatók. Jelenleg az EM ezen a ponton egészült ki egy új szakiránnyal, így az imént említett szakosodásnál lehetőség nyílik egy másik irány, a nukleáris medicina területének részletes megismerésére is. (Bár ennek az iránynak a megkezdéséhez megszerzett fizikus diploma szükséges.) Ha tehát valaki szeretné szakmai ismereteit az egészségügyi területeken hasznosítani, annak érdemes megfontolnia az EM lehetőségét. Mivel a képzést a diploma megszerzése előtt el lehet kezdeni, ezért szakirányú képzésnek minősül és így államilag finanszírozott formában is el lehet végezni. Csorba Kristóf


Terjedőben a mobiltelefon-vírusok

Vigyázz mit nyomsz meg! A számítógépvírusokkal egyre többet találkozhatunk, az utóbbi időben egyre több szó esik róluk. A mobiltelefonon terjedő vírusokról azonban eddig csak nagyon kevesen hallottak, pedig léteznek. Krasznay Csaba a BME Informatikai Központjának tudományos munkatársa elmondta, hogy a mobiltelefonon terjedő vírusok nem tekintenek nagy múltra vissza. Az első igazi mobiltelefonvírus Cabir névre hallgatott, nem olyan régen, 2004 júniusában indult útjára, és a Symbian Series 60 operációs rendszeren terjedt el. A Symbian operációs rendszer az új generációs mobilokra lett kifejlesztve, amelyekre már például programokat is lehet telepíteni. A telefonok is, akárcsak a személyi számítógépek, egyre jobban programozhatóak lettek, és egyre többen megismerik ezt a programnyelvet is. Természetesen akadnak olyan emberek, akik tudásukat vírusírásra használják fel. A Cabir nagyon hasonló az Interneten terjedő worm vagy féreg vírusokhoz. A férgeknek az a különleges tulajdonságuk, hogy ellentétben a régebbi vírusokkal, amikor megkapjuk, nem csatlakoznak rá egy másik program egy file-jához, hogy azt blokkolják vagy zavarják, hanem magukban egy olyan futtatható állományt tar-

12

talmaznak, ami csak pusztításra és továbbterjedésre van kitalálva. A mai férgek a fertőzés után egy saját email küldő rendszert állítanak fel, amelyen keresztül a gépen talált címekre továbbküldik magukat. Mint megtudtuk, a Cabir is hasonlóan rombol. Ám ahhoz, hogy a mobiltelefont meg tudja fertőzni, a tulajdonosnak először jóvá kell hagynia, hogy a kapott program telepítse magát a telefonon. Miután a telefonra föltelepült, elkezd működni, és közben megpróbál tovább terjedni. A Cabir kizárólag bluetooth kapcsolaton terjed, azaz a telefontól körülbelül 1015 méteres körzetben tud továbbterjedni, hasonló bluetooth-szal rendelkező más gépekre, mobilokra, notebook-okra. A Cabir tehát megfertőzi a mobilt, bekapcsolja a bluetooth kapcsolatot, földeríti a környezetét és továbbküldi magát, ahová csak tudja. A fogadónak viszont ugyanúgy jóvá kell hagynia a fogadást és feltelepíteni a Cabirt ahhoz, hogy fertőzzön. Mindez csak meghatározott mobiltelefonokra veszélyes, más

bluetooth eszközökre nem. A mobilvírusok tehát nem sokban különböznek a számítógépvírusoktól. A különbség annyi, hogy egy új operációs rendszerre íródtak és bluetooth kapcsolaton keresztül terjednek. Arról nincs pontos adat, hogy a Cabir az elmúlt félévben mennyi telefont fertőzött meg, mennyire tudott elterjedni. Annyit lehet tudni csupán, hogy jelenleg a „J” változatnál tart. Novemberben nyilvánosságra került a Cabir forráskódja, ezután szabaddá vált az út a továbbfejlesztések előtt, az újabb változatok egyre jobbak lettek, egyre inkább kijavították a hibáikat. Krasznay Csaba elmondta, hogy ha kijön egy új operációsrendszer, általában erre először egy kevésbé veszélyes vírustípus jelenik meg, az úgynevezett proof of concept vírus. A Cabir fejlesztői, a 29A nevű csoport is valószínűleg csak próbaképpen írták az első verziót, hogy megmutassák szakmai tudásukat. Nekik nem feltétlenül a pusztítás, a károkozás volt az elsődleges céljuk, hanem, hogy prezentálják, mit tudnak. Ezt később ők vagy mások továbbfejlesztették. Tavaly novemberben megjelent egy Cabirt felhasználó ún. trójai vírus is, amit Skulls-nak azaz koponyának kereszteltek. A trójai vírusok sajátja, hogy egy rést nyitnak a szoftver védelmi rendsze-


rén, így az védtelenné válik a külső behatolások ellen. A Cabir és a Skulls jelenleg együttesen tudnak csak terjedni és pusztítani. Ha bejutott, megváltoztatja az ikonokat a mobil kijelzőjén, átírja a telefonon futó programokat, blokkolja az egyéb funkciókat (sms, mms, camera stb.), egyedül a hívás és hívás fogadás működik a telefonon. Az első jelek, hogy a Cabir bejutott a telefonunkra, hogy nagyon hamar lemerül az akkumulátora, hiszen a bluetooth nagy energiaigényű. Irtani jelenleg nem nagyon lehet, a gyártók azt javasolják, ha megfertőződött, vigyék be a szervizbe, itt újratelepítik a telefont, és újra lehet használni. A telefon fizikailag nem károsul, persze a benne tárolt adatok elvesznek. Minél több ember számára elérhető a számítógép illetve a modern mobil technika – véli az Informatikai Központ munkatársa – annál több a képzetlenebb felhasználó, akik ha jön egy üzenet vagy file, azt gondolkodás nélkül feltelepítik a gépükre. Ahhoz, hogy egy ilyen vírus fertőzni tudjon, 2-3 felhasználói jóváhagyás szükséges, így egy kis odafigyeléssel ezek ma még megelőzhetők. Mi azt mondjuk, hogy a legnagyobb veszélyforrás a billentyűzet és a szék között van, ha a felhasználó nem olvassa el, mire kattint, hanem rutinból nyomkod, akkor lehet probléma.

Szakmai szempontból ezek a vírusok nem igazán veszélyesek, mert nem egy programhibát használnak ki, hanem a felhasználónak a hiszékenységét. A mobiltelefonok és a rajtuk futó operációs rendszerek tehát még mindig biztonságosnak mondhatók. Sajnos a mai felgyorsult világban egyre gyorsabban kell előjönni újabb és újabb fejlesztésekkel, ez óhatatlanul több hibát eredményez a szoftverek készítésekor, így szerintem csak idő kérdése, mikor készítenek olyan mobilvírusokat, amelyek a programok hibáit használják ki, megtalálják a rést, amelyen keresztül bejuthatnak és működhetnek. A mobilszolgáltatók ezzel nem tudnak mit kezdeni, effektív őket ez nem érinti. Védekezni sem tudnak ellene, ez rajtuk kívül álló dolog, hiszen nem a mobilhálózatokon terjed, hanem két felhasználó között van fertőződés. Úgy gondolom jelenleg még nem érdemes ettől nagyon félni, hiszen ez jelenleg elég szűk kört érint, és minimális odafigyeléssel elkerülhető a fertőzés. Nem reális, hogy a közeljövőben ez tömeges méreteket öltsön. A legújabb telefonokra pedig a gyártók valószínűleg fognak a jövőben vírusirtókat, tűzfalakat installálni. Aki tehát mégsem érzi magát biztonságban, annak már ma is elérhetők ezek a vírusirtók. Krasznay Csaba elképzelhe-


tőnek tartja, hogy 1-2 éven belül hasonló „karriert” futnak be a mobilvírusok, mint az internetes férgek. 2004 informatikai biztonság szempontjából egy elég érdekes év volt – állítja Krasznay Csaba – sok újdonsággal kellett megismerkednünk. Az intelligens mobilok elterjedésével, hiszen manapság a telefonhasználók nagyjából évente lecserélik a mobiltelefonjaikat, egyre többeknek lesz olyan telefonjuk, amelyre szoftvereket – így vírusokat is – lehet telepíteni. Így a Cabir jellegű támadások növekedésére lehet számítani, de ezek ellen könnyű védekezni. Másrészt viszont egyre gyorsul a szoftverfejlesztés, egyre több hiba lesz a telefonokban, és lesz, aki ezeket majd felfedezi és támadja. Ezek ellen pedig valószínűleg a gyártók illetve a szolgáltatók fognak gyárilag föltelepíteni vírusirtókat, tűzfalakat. A telepítés nélküli vírusok elterjedésének nincs nagy esélye, hiszen egy tűzfal jellegű szolgáltatás jelenléte ezt jó eséllyel megakadályozza. Sms-ben illetve telefonhíváson keresztül terjedő vírusok pedig nem megvalósíthatók. Ekkor ugyanis a szolgáltatókon keresztül történne a jeltovábbítás, amik pedig hatékonyan tudnák ezt szűrni és védekezni a mobilon terjedő vírusok ellen. Boros Miklós

13

Érzékenyek a költségekre, de a szakembereket megbecsülik

Csúcsév a bankoknál A magyar bankszektor 2004. első háromnegyed évében 233 milliárd forintos adózott eredményt realizált, ami 35,9 százalékkal haladja meg az előző év azonos időszakának eredményét. A rendkívüli siker az OECD figyelmét is felkeltette, amely a hírek szerint 2005-ös magyarországi országjelentésében annak a véleményének ad majd hangot, mely szerint túlzott a magyar bankpiac nyereségessége. De minek is köszönhető ez a valóban kiemelkedő eredmény? A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (PSZÁF) kimutatása szerint a jövedelmezőség fő forrása a betétekre fizetett és a hitelek után kapott összegek közötti különbség, az úgynevezett kamatmarzs volt. Ennek mértéke hazánkban a szeptember végi adatok szerint 3,92 százalék volt, míg a nyugat-európai bankoknál (2003-as adatok szerint) összesen 1,2 százalék volt a kamatkülönbözet mértéke. Azt, hogy a magyar példa kimagasló, a velünk együtt az EU-hoz csatlakozó országok kamatmarzsa is szemlélteti, amely 2003-ban 2,7 százalékos volt. A kiugró kamatmarzs jórészt annak köszönhető, hogy a Magyar Nemzeti Bank (MNB) makrogazdasági okokra hivatkozva 2003. decembere óta a térségben kimagasló szinten tartja az alapkamatot, amely lényegében csak az elmúlt év végétől kezdett el (óvatosan) csökkenni. Minél magasabb egy országban az alapkamat, annál nagyobb lehetősége van a bankszektornak arra, hogy egyre szélesebbre nyissa a marzsot. Emellett az infláció feletti jegybanki alapkamat arra is jó volt a bankoknak, hogy pénzeiket mindenféle kockázat nélkül az MNB-nél fialtassák - ez is szép summát hozott nekik. A fentiekből talán már látszik: dőreség lenne azt a következetést levonni, hogy a magyar bankok gonoszak: a betéteinkre keveset fizetnek, míg a hiteleket jó drágán adják. A pénzintézetek csak a piaci kereslethez alkalmazkodnak, márpedig az elmúlt két év a totális eladósodásról szólt: boldog-boldogtalan rohant hitelt felvenni, ma már elvétve találunk olyan családot Magyarországon, ahol ne kellene minden hónapban valamilyen hiteltörlesztésre félretenni. A PSZÁF már említett jelentéséből kiderül, hogy a

14



bankszektor hitelállománya kilenc hónap alatt 13,1 százalékkal 9190,5 milliárd forinttal emelkedett, ezen belül a lakossági hitelállomány 22 százalékkal 2440 milliárd forintra bővült. (Nem árt tudni: ebben az összegben még nincs benne a döntően lízingtársaságokon keresztül finanszírozott gépkocsihitel állomány.) Bár a bankhitelek a növekedés üteme 2004-ben már elmaradt a 2003-as 48,6 százaléktól, ám ismert: a magasabb bázist nehezebb meghaladni. A lakossági hiteleken belül közel 70 százalékos arányt képviselnek a lakáshitelek, amelyek jó jövedelmet hoztak a bankoknak. Azzal ugyanis, hogy az állam a lakáshitelek jelentős részéhez támogatást biztosított, jelentősen növelte a keresletet, ami a PSZÁF számításai szerint az elmúlt év során 50-70 milliárd forinttal növelte a bankszektor nyereségét. Aki pályakezdő fiatalként a jövőjét egy pénzintézetnél képzeli el, azzal ugyanakkor nem árt, ha tisztában van: a banki nyereségesség ilyen mértékű növekedéséhez nem kis részben a pénzintézetek önmegtartóztatására is szükség volt: a felügyeleti összegzés szerint a bankok működési költsége egy év alatt mindössze 4,1 százalékkal növekedett. Az ok, amiért a bankok mindenhol igyekeznek megtakarítani, az az, hogy a hazai működésük ma még jelentősen drágább, mint Nyugat-Európában. Az EU 15 régi tagországában 2003-ban a bevétel 57,4 százalékát vitték el a pénzintézeti működési költségek, ez tavaly nálunk - jelentős javulás után is - 65,2 százalék volt. A szükségszerű, a tulajdonosok által megkövetelt racionalizálás olyan időszakban történik, amikor a magyar bankrendszer újra terjeszkedőben van. A ’90-es évek második felében, illetve 2000 körül számos

15

bank alaposan megkurtította fiókhálózatát, mondván: az elektronikus csatornáké a jövő. A tétel ugyan igaznak bizonyult - drámai növekedési adatokkal szolgálnak mind az internetbanki, mind a mobilbanki növekedési statisztikák -, ám időközben kiderült, hogy az ügyfél pénzügyeinek jelentős részét továbbra is személyesen szereti intézni, márpedig ilyenkor aszerint választ, hogy melyik a lakó- vagy munkahelyéhez legközelebb lévő bankfiók. A már említett hitelboomba bekapcsolódni kívánó bankoknak létérdekük az ügyfélközeliség, ezért is hallani arról, hogy hihetetlen hálózatbővítések zajlanak: a Raiffeisen Bank a jelenlegi 70-ről 2006-ra 120 egységből álló hálózatot akar fenntartani, a HVB-nél közel 60 új fiók nyílik 2-3 éven belül, s így 100 egységben várják majd az ügyfeleket, csakúgy, mint a CIB, ahol körülbelül 30-40 új banki kirendeltségre lesz ehhez szükség. A fiókosodás ugyanakkor még így is messze elmarad majd néhány nyugat-európai ország gyakorlatától, igaz, hogy ott épp a túlbankosodás okoz gondot: Ausztriában például minden 1500 főre jut egy bankfiók, miközben Németországban ez az arány messze 2000 felett van. Az újonnan létrejövő bankfiókok komoly reményre adhatnak okot a pályakezdők szemében, ám nem árt tudnunk: ezek a kirendeltségek a legtöbb esetben nem hasonlítanak majd a korábbi hatalmas bankfiókokra, jóval kisebb, emberközelibb kirendeltségekről van szó a legtöbb esetben. (A Budapest Banknál például nem is komplex szolgáltatást nyújtó bankfiókokat, hanem specializált hitelpontokat nyitnak napjainkban országszerte.) A trend egyértelmű, nem véletlen, hogy a korábbi nagy lakossági bankok (OTP, K&H s a Postabank-utód Erste) átalakítással, átköltözéssel Megnevezés Nettó kamatbevétel

sokszor hasonló egységeket hoznak létre. Ezek a kisebb kirendeltségek természetesen a korábbinál jóval kevesebb emberrel dolgoznak majd (hja kérem, a technika) s lényegében ügyfélkezelési, ügyfélszolgálati teendőket látnak majd el, miközben a backoffice tevékenység regionális központokban összpontosul majd, ahol viszont lényegesen magasabbak lesznek a szakmai követelmények a dolgozókkal szemben. Hogy ez a tendencia már elkezdődött, azt talán jól mutatja az a tény, hogy a bankok alkalmazotti létszáma közel 5 százalékkal, 25874 főre csökkent egy év alatt - dacára annak, hogy a fiókhálózat-fejlesztés már több banknál tavaly is gőzerővel tombolt. Nem lennénk ugyanakkor objektívek, ha nem szólnánk arról, hogy a tavalyi két bankprivatizáció, a Postabank és a Konzumbank beolvadása az Erste Bankba, illetve az MKB-ba jelentős elbocsátásokkal járt - az idén tehát várhatóan ismét növekedik az alkalmazotti létszám.) A pénzügyi pálya fő vonzereje továbbra is a megkereshető pénz lehet. A Központi Statisztikai Hivatal kimutatása szerint a pénzügyi tevékenységgel foglalkozók bruttó átlagkeresete 2004. első 11 hónapjában 308244 forint volt, szemben az átlagbér 143462 forintjával. Azt, hogy a bankok jól megbecsülik dolgozóikat, talán az is jelzi, hogy az nemzetgazdasági átlagjövedelem 7,3 százalékával szemben a pénzügyi területen dolgozók bruttó átlagbére 16,8 százalékkal növekedett. Bár a bankok jövedelmezőségi mutatóit a pénzintézeteknek talán sohasem sikerül majd felülmúlnia, a fentiek alapján nagy biztonsággal állítható: akit egy-egy hitelintézet környékez meg a jövőben ajánlatával, nem csinál rossz üzletet, ha rábólint. Nagy László Nándor

2002.09.30.

2003.09.30.

2004.09.30.

283,4

329,5

397,5

Nem kamatjellegű bevétel

88,5

139,6

150,8

Működési költségek

247,4

275,4

286,8

Adózott eredmény

109,0

171,4

233

A bankszektor eredménye (Mrd. Ft.) forrás: PSZÁF.

16



17

Autósztráda karrier Beszélgetés Galuska Jánossal, a Nemzeti Autópálya Rt. mérnökével utam alkalmával találkoztam a mostani vezérigazgatómmal, aki akkor még osztályvezetőként dolgozott. Ő javasolta, hogy jöjjek el az akkor alakuló Észak-kelet Magyarországi Autópálya Fejlesztő és Üzemeltető Társasághoz, mint előkészítő mérnök. Az ajánlatot elfogadtam, két év doktoranduszképzés után eljöttem az egyetemről. 1996. július elsejével léptem be a céghez. Azt kell mondjam, hogy azóta, ugyan már a harmadik cégnév alatt, de ugyanazt a munkát végzem. Dolgoztam az M3-on is. A díjszedő kapukat, amiket azóta már lebontottak, gyakorlatilag én építettem. Tíz évvel ezelőtt végzett a BME-n. A nevéhez fűződik az M3 autópálya építése. Munkájáról, a mérnöki képzés milyenségéről faggattuk Galuska János területbiztosítási igazgatót.

Milyen beosztásban dolgozik a Nemzeti Autópálya Rt-nél? Néhány napon belül a területbiztosítási igazgatói beosztásba fognak helyezni. Ezzel az összes országos autópálya, gyorsforgalmi út területszerzése és területbiztosítása az én hatáskörömbe kerül. Meg-

18

kaptam ehhez a területhez tartozó üzemi hírközlőrendszerek koordinálását. Egyetem után rögtön ehhez a céghez került? 1994-ben végeztem, majd doktoranduszként tanultam és dolgoztam az egyetemen. Egyik külföldi

Milyen nagyobb beruházásban vettél részt? Mire vagy a legbüszkébb szakmai téren? Mint már említettem, az M3 építésén is dolgoztam. Füzesabonytól építettem, majd eljutottam egészen Miskolcig. Tavalyi évben pedig, átadtuk Görbeházáig a sztrádát. Az építés öszszes lépésénél ott voltam, létesítményi mérnökként. 1996-ot megelőzően tíz évig nem épült autópálya állami beruházásban. Tehát én az első továbbépí-


tésnél ott voltam. Tavaly még biztosan igaz volt, hogy a kor és a megépített autópálya szakaszok hoszszában én voltam a cégnél a vezető. Mit tervez a jövőre nézve szakmai téren? A két területen, amivel foglalkozom, szeretnék egy egységes koncepciót kidolgozni. A területszerzésben szeretnék egy olyan rendszert kialakítani, amely egyszerűbbé, gyorsabbá teszi az előkészítést. Mit adott önnek a Műegyetem szakmailag? Ha levesszük az egy-két értelmetlen házi feladatot, és csak a kreativitás fejlesztésének az oldaláról tekintenénk az egészre, akkor nem lenne baj a képzéssel. Az egyetem adott egy olyan szemléletet, amelynek segítségével feltalálom magam minden szituációban. Szerintem az egyetemnek egy olyan szemléletet kellene adnia a hallgatóknak, amelynek segítségével a felmerülő problémákat meg tudják oldani. Azokat a feladatokat kellene hangsúlyosabbá tenni, amelyek mérnöki kérdésekre keresnek megoldási javaslatokat, hagynak gondolkodni. Ezek a feladatok, bár sajnos kevés volt belőle, hasznosak voltak a későbbi munkám során is. Ettől függetlenül én azt látom,

hogy az egyetem nem túl életszagú. Például az én területemen, a területbiztosításnál a legnagyobb problémát az államigazgatási útvesztők okozzák. Nem azt mondom, hogy tanítani kell ezeket az államigazgatási eljárásokat, de legalább azokat a dolgokat, amelyek egy építési engedély megszerzéséhez szükségesek, szimulálni kellene. Persze a munkája során ezeket majd megtanulja az ember. A döntéshozatali folyamatokra kevesebb energiát fordítanak az egyetemen. Persze ezeket a dolgokat lehet, hogy nem is olyan könnyű modellezni oktatási szinten. Összességében azt kell mondjam, hogy a legfontosabb dolog amit az egyetem adhat, a szemlélet. E mellet nagyon fontos, hogy az ember az egyetemen ne csak tanuljon, hanem kitekintsen. Meg kell nézni egy-két építkezést, bele kell látni a sűrűjébe.

renciálegyenletekre, de én úgy vagyok vele, hogy ha már mérnököt képzünk, akkor legyen a képzés egy kicsit kézzelfoghatóbb. Úgy látom, hogy egyre inkább elmegy az oktatás az általános képzés felé. Ezt hibának tartom. Végzés után ott állunk majd ezer meg ezer képlettel a fejünkben, és nem tudunk hol elhelyezkedni. Azt gondolom, hogy szükség van matematikára, statikára, mechanikára, mindegyik alaptantárgyra, valamilyen szinten, mert ezek is egy bizonyos szemléletet adnak, de a hangsúlyt a problémamegoldásra kellene tenni az oktatásban. Például ha felírunk egy egyenletet, akkor tanuljuk meg azt is, hogy az milyen problémát old meg a gyakorlatban. Az iparnak rettentő nagy szüksége van mérnökökre. Képzett mérnökökre, akik már az elhelyezkedésük pillanatában képesek feladatukat megoldani.

Volt-e valamilyen problémája az egyetemmel, az oktatással? Nem vagyok benne biztos, hogy szükség van olyan mélységben elméleti oktatásra, mint amiben én is részesültem. Gondolok itt például a parciális differenciálegyenletekre. Lehet, hogy szükségünk lesz egyszer a parciális diffe-

Mi a véleménye a kreditrendszerről? Szerintem a kreditrendszerrel alapvetően nincs probléma. A gond az, hogy nem azt emelik ki belőle, amiért jó. A kreditrendszer azért remek találmány, mert benne élve én olyan ütemben végzem a tanulmányaimat, ahogy akarom. Ezt az előnyt egy mai magyar hallgató nemigen


19

használja ki. Azt gondolom, hogy ebbe én nem vagyok hivatott beleszólni, ráadásul csak az építőmérnöki karos helyzetből tudok következtetni. Mennyire fontosak a szakmai tudás mellett az egyéni adottságok? Nagyon fontos. Hiába azonos két ember szaktudása, a rátermettebbet fogják választani a cégek. Az adottságok felszínre hozását segítette-e az egyetem? Sajnos ilyen irányú képzésből igen kevés van az egyetemen, annak ellenére, hogy ma már ennek a témának igen nagy irodalma van. Bár nem vagyok benne biztos, hogy ha most elkezdenék oktatni, azt a megfelelő formában tennék. Nem azt mondom, hogy ezzel kezdjék a reformokat, de azért gondolkozzanak el rajta. Annak idején aktívan résztvett a hallgatói életben. Lehet-e az egyetem adottságfokozó színtere

egy kollégiumi kör? Úgy gondolom, igen. Annak idején tagja voltam a hallgatói önkormányzatnak, az elnöki posztot is betöltöttem egy darabig. A kollégiumban kezdtem videóstúdió-vezetőként. Itt kaptam egy kis pluszt, amivel egy kicsit több tudtam lenni. El bírtam mondani egy egyetemi tanácson három értelmes mondatot, ez később sokat számított. Ezzel az ember megtanult valamiféle csapatmunkát. A legfurcsább az, hogy míg az egyetemen az ember egyedül oldotta meg a házi feladatait, addig egy cégnél bekerül egy csapatba, akikkel együtt kell dolgoznia, egy gépezet része lesz. Persze, annak idején is volt olyan oktató, aki csapatmunkában adta ki a feladatokat, de nem ez volt az általános. Egyetem alatt is dolgozott már? Igen, főleg a harmadik évtől és főleg nyáron. Nagyon sokat dolgoztam vele. Főleg külső megbízásokban vettem részt. Mértem, rajzoltam, szinte mindenféle

peremmunkát elvégeztem. Alaposan beleláttam a munka „veséjébe”. Ez sokat számított? Igen. Itt lehetne kihasználni a kreditrendszer előnyeit. Utolsó egy-két évben már lehetőség van dolgozni. Ha a valóságban is látom, hogy hogyan működik egy adott gép, melyik munkafázist melyik követ, az sokkal hasznosabb, mint egy könyvből bemagolni az elméletet. Ejtene néhány szót a barátokról, családról, szórakozásról, esetleges szabadidőről? Házas ember vagyok, van egy majdnem kétéves kislányom. Ők határozzák meg az életem. E mellett természetesen a barátokat sem mellőzöm. Nagyon fontosak maradtak számomra. Szórakozni már kevesebb időm jut, a téli síelésen kívül csupán a hetenkénti teniszezés maradt. Nagyon fontos számomra, hogy minél több időt töltsek a családommal. Jakab Judit

HIRDETÉS

20


TRANSACT Nemzetközi Üzleti Szimulációs Verseny

BME-sek a dobogó legfelső fokán A BME Informatikai Központ és az INNOTECH Műegyetemi Innovációs Park szervezésében december 1-10. között rendezték meg a nemzetközi üzleti szimulációs versenyt. A vetélkedést a Műegyetem hallgatóiból álló magyar csapat nyerte meg. A virtuális gazdasági környezetben négy ország (Észtország, Franciaország, Románia és Magyarország) egy-egy csapata versenyzett egymással. Minden vállalkozásnak a példaként szolgáló kerékpárgyártó és -forgalmazó szektorban kellett új szereplőként elindulnia. A szimulált környezet biztosította a megfelelő információs csatornákat (on-line hírbróker, előrejelzések, újságcikkek), és egy, a vállalkozások tevékenységére piacszerűen reagáló fogyasztói környezetet. A verseny az üzleti tervek elkészítésével kezdődött. A vállalkozások az egységesen rendelkezésre álló 50.000.- euró induló tőkén kívül, üzleti tervükre alapozva, további anyagi erőforrásokért pályázhattak. A magyar Bike Zone nevű csapat, egy kockázati tőkebefektető segítségével, a vállalkozás 65 %-áért cserébe, további 100.000.- Eurót szerzett. A verseny 8 negyedéven, úgynevezett perióduson át tartott. A magas színvonalat mutatta, hogy a román és az észt csapat milyen nehezen vette az akadályokat a korai, aprónak tűnő hibás döntései következtében. Az előbbi teljesen elvesztette, sőt negatív sávba jutatta saját tőkéjét, így csődbe jutott, az utóbbi pedig veszteségeit csak nagy nehézségek és további kedvezőtlen tőkeinjekciók árán tudta orvosolni, aminek következ-

22

A győztes csapat.

tében nem tudta felvenni a versenyt a közben piacvezetővé váló francia és magyar csapattal szemben. A verseny során újabb termékek, újabb piacok és újabb értékesítési csatornák kerültek előtérbe. Fontos volt, hogy ki milyen arányban használta ki a lehetőségeket. A végig vezető francia Road Master csapatot az utolsó előtti fordulóban előzte meg a magyar Bike Zone, és előnyét tovább növelve, nagyarányú győzelmet aratott. A Bike Zone igazgatóságának tagjai: BAK Gábor, BORÓCZKI Lajos, CSÁKAI Gyula, DÁNYI Krisztián és KOSZTKA Imre Dávid. Övék az 500 eurós pénzjutalom, melyet a BadenWürttenberg-i L-BANK ajánlott fel az első helyezetnek. A győzteseknek ezúton is gratulálunk! A TRANSACT egyik célkitűzése az egyetemi hallgatók üzleti élettel, vállalkozással kapcsolatos ismereteinek szélesítése, amely a vállalkozásindítás egyik alapeleme. A projekt folytatásaként megkezdődtek az előkészületek a tudatosság növelő rendszer EU 6-os keretprogram keretén belüli kialakításához. Bacsa László HTTP://WWW.OREGDIAK.BME.HU

ÖREGDIÁK. Tíz éve sztrádaharcos Interjú Galuska János építõmérnökkel (18. oldal) Elõtér. Darwini változások 4. oldal

Recommend Documents