Református magyarok Bánhidán a XVII. században Az 1543-as török hadjáratban Bánhida is elpusztult, Az 1570-es török adóösszeírás szerint: „Bánhíd, puszta, tartozik Tatához. Lakatlan. Jövedelme tizedbıl és legeltetési adóból: 450.” 1 Csak az 1610-es évek végén népesítették be újra református magyar jobbágyok. A lehetıséget erre az ún. 15 éves háborút lezáró zsitvatoroki béke adta meg (1606), amely egy idıre viszonylagosan békésebb idıszakot teremtett a Habsburgok és a török között.2 „Mi, Császár és magyar Királyi Urunk Ó felsége magyar Kamarájának és Tanácsi Prefektusa mindeneknek, akinek illik, ezen levelünk által adjuk tudtára, hogy mielınkbe gyüve Kun Máté és megjelentette, miképpen az elmúlt idıkben Bánhidán lakott volna, és mostanában a törökkel való békességet látva igyekeznek a megnevezett helre visszaszállani, s a többit is hazahívni, akik a háborúság elıtt abban a helyben lakosok voltak, Kérvén minket, hogy arra a pusztára bocsátanánk, amely alatt… épülhetnének, gyarapodhatnának.”3 A kamara jó szívvel adta meg a települési engedélyt Kun Máténak, és négy év szabadságot is engedett, mert tudták, hogy „ı felségének ez hasznára lehet”, s a budai pasa engedélyét is olvasták. Kun Máté levele 1617. április 13-án kelt, s a betelepítés már 1618-ban megkezdıdött.4 A XVII. században Komárom vármegye dunántúli része a teljes elpusztultság után lassanként ismét benépesedett, a többnyire református lakosságból a tatai egyházmegyét szervezték meg. Itt a hódoltság peremén a népesség száma nem nıtt jelentıs mértékben, sıt idınként csökkent, de azért 1650-tıl már van a bánhidaiaknak is egyházuk. A református hit elterjesztésében nagy szerepe lehetett Tzene(Czene) Péternek, aki Érsekújváron és Samarján „paposkodott”. Neki tulajdonítja a „szapi igen régi matricula” Pozsony, Gyır és Komárom vármegyék „nyomósabb” reformációját: „aki olyan ékesen és pontosan tudott beszélni, hogy második Kálvinnak hívatták”5
1
Fekete Lajos: Az esztergomi szandzsák 1570. évi adóösszeírása Budapest, 1943 172. oldal Zoványi Jenı: A magyarországi protestantizmus története 1895-ig. 3 Gyüszi László: Bánhida betelepítése a XVII. században ==Itthon 2009. 04. 24 4 A pozsonyi kamara válasza Kun Máté levelére 1617. ápr. 3. Idézi Jakus Lajos: A tatai várbirtok újjátelepítése = Agrártörténeti Szemle, 1991. 1–4. sz. p. 172–178., 184–187. ==In: GYÜSZI LÁSZLÓ:A bánhidai bagolyvár, avagy egy iskolára épített templom A Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat József Attila Megyei Könyvtára évkönyve (2008) p. 185-194. 5 Tóth Ferenc: A ’Magyar és Erdély országi protestáns ekklésiák históriája Komárom, 1808. 56.p 2
2 6
Ez a terület akkor Samarjai Máté Jánoshoz , Halászi mezıváros (ma falu a Szigetközben, Mosonmagyaróvártól kb. 4 km-re) felsıdunamelléki szuperintendense alá tartozott.7 Pataki Márton barsi esperes Szilágyi Istvánhoz írott levelében felsorolta a gyülekezeteket, e szerint a komáromi-mátyusföldi egyházmegyétıl hamarosan levált az önálló tatai egyházmegye, 1652-tıl már Bánhidát is ebben találjuk.8 1674-ben Marosi István volt a lelkészük9, aki a gályarabper jegyzıkönyve szerint Maruty István néven szerepel.10 Ám ez még akkor nem volt önálló egyházmegye, amikor 1650-ben összesen 146 anyaegyházból állt a kerület. E század utolsó harmadában a hallatlan üldözések következtében rohamos apadásnak indult egyházainak száma, sıt miután 1675-tıl egészen 1711-ig még azt sem engedték a zőrzavaros idık, hogy püspököt választhasson, ez szintén elısegítette a hanyatlását és pusztulását. Úgyhogy samarjai és komjáti egyházmegyéit a belılük maradt töredékek fenn se tudták tartani azután.11
A „vészkorszak” Az ellenreformáció hatalmas ellentámadásra készült, fel akarta számolni Magyarországon a reformációt. A magyarországi protestantizmus „gyászévtizednek” nevezi az 1671 és 1681 közötti idıszakot. 12 Ekkor I. Lipót császár politikája olyan helyzetet teremtett az országban, amely lehetıvé tette, hogy – az ellenreformáció jegyében – koholt vádak alapján protestáns prédikátorokat és iskolamestereket idézzenek törvényszékek elé. Marosi István bánhidai lelkészt ( és másik két hasonnevő lelkésztársát is) megidézték 1674-ben a Szelepcsényi György13 esztergomi érsek és királyi helytartó elnöklete alatt mőködı pozsonyi vésztörvényszék elé. Kocsi Csergı Bálint tudósítása szerint14 ezalatt a tatai egyházkerületben Csáky László országbíró (Léva, Tata, Pápa örökös kapitánya, királyi tanácsos és kamarás) által vezetett üldözéssel a református polgárokat „ több más emberrel együtt igen szennyes és szúk, lélegzetet is elállító börtönökbe vetették, és 6
Kathona Géza: Samarjai Máté János gyakorlati teológiája. Debrecen, 1939 Kúr Géza: A Komáromi Református Egyházmegye I. kötet, Komárom, 1936,126.p 8 Kúr Géza: A Komáromi Református Egyházmegye I. kötet, Komárom, 1936, 100-10.p. 9 Gyüszi László: Tatabánya történelmi olvasókönyve Alfadat-Press,2004. 17p. és 117.p. 10 S. Varga Katalin: Vitetnek ítélıszékre…Az 1674-es gályarabper jegyzıkönyve Kalligram, Pozsony, 2002, 229.p. 7
11
Zoványi Jenı: A csallóköz-mátyusföldi ref. egyházkerület keletkezése („Kisebb dolgozatok…” közt, 1910.), Thury Etele: A dunántúli ref. egyházkerület története (I. k., 1908.). 12 Rácz Károly: A pozsonyi vésztörvényszék áldozatai 1674-ben Sárospatak, 1874 és Bp., 1905 Kókai Lajos Kiadása 13 Szelepcsényi prímás és Észak-Magyarország rekatolizálása, 1671-75 Bp., 1935 14 Dr. Miklós Dezsı: Az elsı rendszeres magyar református egyháztörténet (A gályarab Kocsi csergı Bálint: Brevis delineatio ecclesiarum reformatarum in Hungaria et Transílvania c. mőve 1677-bıl) Jahn Ferenc Délpesti Kórház Nyomdája,
3
miután az elıkelık számára sírokat készítettek, halállal fenyegetve oly sokáig gyötörték és rémisztgették ıket, amíg .. az ellenfél fáradt el, és akarata ellenére is szabadon kellett, hogy bocsássa ıket.15 Bánhida református lakói ekkor még megmenekültek a katolikusok általi üldöztetéstıl, még hozzá úgy, hogy szabad vallásgyakorlatukat megtarthatták, mivel a török adófizetıi lettek. Így a török alatt Bánhidának és a környék településeinek is „saját iskoláik vannak és többnyire latin nyelvő triviálok”16 Ez az állapot a török kiőzése és a Rákóczi szabadságharc után változott meg, amikor 1711-ben Esterházy József kitiltotta a protestáns lelkészeket és uradalma területérıl.17 Marosi István elkerülte a pozsonyi vésztörvényszéket, ehelyett Csáky László börtönébe került még a per elıtt. Csáky kifosztva mindenébıl, börtönbe vetette.18 İ maga írta le kegyetlen sorsát a tatai református gyülekezethez küldött levelében: „Ez nyomoruságos idıben az Jézus Evangéliomának Keserves fogságával és számkivetésével tanubizonyságh tévıje: Szabad állapotyában penigh a Bánhidi Ecclesiának legeltetıje marosi istván Kivan istentől kegyelmeteknek boldogh és szerentsés elı menetelt minden dolgaiban. Tekintetes és tiszteletes Tanátsbéli Uraim, Kegyelmeteket terhellı hoszszas supplicatioban, nem akarván le irni hanem csak contrahalni, hosszas és terhes szenvedésimet, mellyekre méltóztatott az én Jézusom. Citáltatván én is amaz Posonyi(bárhogy) Extraordinariumra, ottan mindgyárt az falunak földes Ura Groff Csáki László az vádat megh elızni akarván, eisakának idején hazamra feles fegyvereseket külde, akik csak edgy jó hasznos vas szegetis házamban nem hagyván, minden javatskaimat fel prédáltak és magamat megh kötözvén Tata Városában fel vivének és vasra verven alkalmas ideigh sanyaru fogságban tartatott, az melybül végre nagy méltatlan fizetés által szabadított megh Isten, az mellyet az én tehetségembıl megh nem szerezhettem, mivel semmise maradtam, hanem az embereknek emberségek által lett, a kiket bizonyos Terminusra kell megelégíttenem.”19 Kérem ezért Kegyelmeteket az Ur Jézus Szerelmére, hogy azokból a közönséges jokbol, az mellyeken Isten kegyelmeteket Sáfárokká tette, légyen illendı segítséggel, megh emlékezvén az Ur Jézusonk taníttatott irgalmasságval, hogy úgy ha az Urnak úgy tetzik mégh ez után a kegyelmetek embersége által én általamis az Úr Dicsısége terjedgyen Ellyén örökké kegyelmetek az Urban, és az kegyelmetek alamisnája legyen örök emlékezetben az Úr Jézus elıtt. Amen. 15
Dr. Miklós Dezsı: I.m. 113 p. Dr. Miklós Dezsı I.m 114.p 17 Gyüszi László: Tatabánya történelmi olvasókönyve Alfadat-Press,2004. 17p. és 117.p. 18 Jakus Lajos: A tatai református egyház története 1977, gépirat 12-13 p. in Református Lelkészi Hivatal Tata 19 Jakus Lajos Im. És Tatai református egyház levéltára I/2 alatt megvolt írja Jakus L16
4
A tatai gyülekezet valószínőleg biztosan segített Marosi váltságdíját kiegyenlíteni, rokonsága is valószínőleg itt élt. Hogy mi lett további sorsa, arról keveset tudunk. A tatai egyházmegye anyakönyveinek egy része a 2. világháború idején eltőnt, 1713-tól vannak adatok. Ezek egyik része olvashatatlan, a másik része sietısen írott és keverednek benne a születési, halálozási és házassági adatok. (Ez utóbbinál viszont a vıfély neve legtöbbször szerepel…) Érdekessége, hogy a személyeknél közli a ragadványneveket, így találkozhatunk „ nagyfejő”, „kopasz” és „sánta” megkülönböztetı nevekkel.20 A tatai egyházmegye egyházlátogatási jegyzıkönyvei az 1813-as évvel kezdıdnek a Pápai Református Levéltárban.21 Megyei társa, Kocsi Csergı Bálint sem említi a per után három évvel írt összeírásában.22 Ha szerencsésen kiszabadult a börtönbıl, akkor hová került? Visszatért Bánhidára, vagy az ország keleti, „nyugodtabb” részére költözött? Ezt a rabok hozzátartozóinknak levelei bizonyíthatják, akik 1676. június 10-én azt írják, hogy az érsek és Csáky László ismét erısen dühöngenek többek ellen, saját birtokaikon, Alsó-Magyarországon, vagy pedig biztosabb helyekre, a török uralma alá vonulva, más egyházakba hivatván meg lelkészeknek, a meghívást el is fogadták.23 Az utolsó nagy török támadás Bécs ellen Kara Musztafa vezetésével 1683-ban Tatán és környékén nagy pusztulást okozott.24 A bánhidai lakosság nagy része elmenekült vagy elpusztult, leégett a Mátyás király építette katolikus templom.25A törökelleni felszabadító háborúk nagyobb pusztítást vittek végbe, mint a megközelítıleg 150-éves török uralom. A török kiőzése egyet jelentett a reformátusok előzésével, bár más forrás szerint a vegyes vallású településeken a katolikusok is a prédikátoroknak adóznak a katolikus papok hiánya miatt.26
20
Dunántúli kerület Tatai egyházmegye I. kötet vegyes anyakönyv 1713-1759. Református Lelkészi Hivatal Tata 21 A legkorábbi tatai egyházmegyei anyag a 2. sz. egyházmegyei jegyzıkönyv (1736-1798, jelzete DREL II. 70. a.). 22 Dr. Miklós Dezsı: Az elsı rendszeres magyar református egyháztörténet (A gályarab Kocsi csergı Bálint: Brevis delineatio ecclesiarum reformatarum in Hungaria et Transílvania c. mőve 1677-bıl) Jahn Ferenc Délpesti Kórház Nyomdája. 23 Otrokocsi Fóris Ferenc: Furor Bestiae contra testes Jesu Christi in Hungaria horumque victoria divinitus data; sive partorum Hungaricorum, Christo fidelium varia calamitas speciatim vero multorum inaudita mortificatio, dunq. captivitas, a pontificiae ecclesiae praelatis inflieta; una cum perseverantia eorum coelitus donata et liberatione superstitum desiderata breuiter et succincte descripta. (1676, 1928) 24 Régészeti barangolások Magyarországon, Bp. 1978. 25 Mohl Adolf: Tata Plébánia története, Gyır, 1909. p. 59-60 26 Mohl Adolf Im. Uott.
5
A népesség sem gyarapodott nagy számban, 1635-ben 1, 1639-ben 1/2, 1649ben 4 portája volt. 1693-ban csak 5 gazda27 lakta. Az 1699. évi portajegyzékben nem szerepel.28 1685-1713 között a komáromi egyházmegyének egyáltalán nincs püspöke, a „valóságbeli háborgatások miatt”.29A bánhidai gyülekezet a 18.század elsı felében enyészett el, bár egy adat szerint 1715-ben még volt egyházi szolgája.30 A gyülekezetnek temploma is volt, amelyrıl az 1714. évi Canonica Visitatio megállapította, hogy „rozoga, náddal földött” épület. 1712-tıl a prédikátor helye nincs betöltve.31
A lelkészi díjlevelek tanúsága szerint: „Bánhidai prédikátor, 1787. A helyet most mind katolikus tótok lakják, ha 1712-ben sem tudtak ennek állapotjáról,(kiemelés tılem, R.M.) régiségérıl semmit, hát mi most vajjon mit tudhatnánk.” És 1880. „Az üldöztetések miatt megszőnt a gyülekezet.”32 Azért maradt néhány református lakos Bánhidán a késıbbiekben is, pl. 1843. január 27-én Maracskó János és Szabó Zsuzsánna gyermekét, Józsefet anyakönyvezték Tatán, Nemes Borka Mihály és Csontos Mária voltak a keresztszülık, a lelkész Vecsey Károly.33 A reformátusok titokban, házaknál tartják az istentiszteleteket, bibliaolvasást, fontosabb eseményeknél Tatára mennek be anyakönyveztetni az eseményeket.34
Nem Marosi Istvánon és a kicsiny XVII.-XVIII. századi gyülekezeten múlt az, hogy nem maradhattak fent, és majd 300 évnek kellett eltelnie, hogy ismét lehessen református gyülekezet a településen. Az elsı gyülekezetbıl nem maradt más: csak egy romállapotú úrvacsorai ónkancsó. 27
Gyulai Rudolf: Török világ Komárom megyében Komárom, 1894 13.oldal Dr. Edelényi- Szabó Dénes :Komárom megye felekezeti és nemzetiségi a mohácsi vésztıl napjainkig Budapest, 1927, 56.oldal 29 Tóth Ferenc Im. 282.p 30 Gerecsei Zsolt: Elpusztult gyülekezetek a tatai egyházmegyében == Héthatár V.évfolyam 11. sz. (2001. november) 1. és 5.p. 31 Ráday Levéltár A. II. 2305 32 Örömben és bánatban csendesen: tanulmányok a 350 éves Tatai Egyházmegyérıl (Összeállította Szabó Elıd, Pápa, PRTA, 2004. Pápai Eperfa Könyvek 88.p 33 Dunántúli kerület Tatai egyházmegye anyakönyv. Református Lelkészi Hivatal Tata 28
34
Miklós Ádám adatközlése 2007
6
