Reformátori örökségünk a magyar kultúrában

VII. évfolyam

Léva, 2016. április 30.

I. szám

Reformátori örökségünk a magyar kultúrában Ünnepi elõadás Léván Czeglédi Péter gályarab emlékére (1) A klasszikus értelemben vett lelkésztanárok sorában talán én voltam az utolsó a Debreceni Református Kollégium Gimnáziumában. Mint matematika-fizika szakos tanár, mindenképpen utolsónak számítok a tekintetben, hogy felszentelt lelkésze vagyok a református egyháznak. Mint matematikus, megszoktam a rendszerezést, a téma világos elõadását. Ezért elõször azt a kérdést szeretném tisztázni a hallgatóságom elõtt, én miként értelmezem a reformációt, illetve miben látom annak történelmi jelentõségét. A reformációt sokféleképpen szokták bemutatni. Fõként történelmi eseményként jelenik meg legtöbbek számára. Többségükben az emberek úgy látják, hogy az elfajult egyház visszaalakításáról, „re-formálásáról” van szó, amikor is a középkori egyházat vissza kell alakítani annak õsi formájára. Ennek leírását jobbára már a Bibliában is megtaláljuk, amikor az õsgyülekezetrõl olvasunk. Mások inkább a dolog eszmei oldalára teszik a hangsúlyt és a reformációban az ész fölszabadítását látják a középkori tekintélyek alól. Ennek a tudományok fejlõdése tekintetében van jelentõsége, hiszen az egyház ténylegesen is rátelepedett a tudományokra a maga arisztoteliánus gondolati rendszerével, s e gúzsba kötött állapotukból szabadultak meg. Ismét mások az ember szabad vizsgálódásának lehetõségét ünnepelték a reformációban, amely ezt szavatolta a hitéletben, a lelkiismeretben, vagy akár az egyházi szervezeten belül is az emberi szellem szabad mozgása által. Ehhez hasonlóan értékelik a reformációt azok, akik a modern szabadsággondolat megszületését és az egyéniség kibontakozását látják ebben az erõteljes szellemilelki folyamatban. - folytatás a 2. oldalon -

A tartalomból

Reformátori örökségünk a magyar kultúrában . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1.o A VI. Czeglédi Péter Napok programja . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5.o A IV. Egyházmegyei Majális programja . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6.o Riportok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7.o Dr. Somogyi Alfréd . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7.o Dr. Szénási Szilárd . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8.o Dr. Antala Éva. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9.o Kiss Pál. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9.o Kassai Tímea . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9.o “Lélekváró” evangelizáció - Zselíz . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 10.o Nemzeti Összetartozás Napja . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 10.o Panaszolkodhatunk, bizony - Czeglédi Péter verse . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11.o Mentálhigiénés felnõttképzés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 12.o A Teleki László Alapítvány . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 14.o A Rómer Flóris Terv bemutatása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 14.o Prof. Dr. Bagdy Emõke . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 15.o Beszámoló a kárpátaljai adománygyûjtésrõl . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 16.o

VII. évfolyam, I. szám

„Szavad törjön utakat“ - igei üzenet, gondolatok

Reformátori örökségünk a magyar kultúrában - folytatás z 1. oldalról A politika iránt érzékeny gondolkodók a demokrácia diadalát vélik fölfedezni az egyházi átalakulásban, hiszen az egyéniség kibontakozása egyben a társadalmi változások magasabb szintje, s ilyen tekintetben is a fejlõdés forrása. Sõt, olyan teoretikusok is akadnak nagy számban, akik az egész reformációs mozgás okát, indítórugóját valamilyen társadalmi és gazdasági tényezõkben vélik fölfedezni. De még ezeken felül is vannak más vélemények. Mindegyikben van valamilyen igazság. Nem mondhatjuk azt, hogy ezek az érvek nem játszottak volna jelentõs szerepet a reformáció folyamatában, vagy akár létrejöttében. A történelmi eseményeket tekintve el kell ismernünk ezeknek a meglátásoknak a releváns jellegét. Mégis azt kell mondanunk, hogy ezek az utólagosan észrevett tudományos megállapítások már mint eredményt vizsgálják a reformációt, mint következményt hozzák felszínre az észrevételeket, de nem mennek le a mélybe és nem a gyökereknél keresik a lényeget. Inkább az utólagosan észrevett adottságokat mutatják föl. Ugyanis a reformáció lényege sokkal inkább egy elvi, teológiai, dogmatikai kérdés volt a reformátorok számára, azaz lelki-szellemi természetû dolog, nevezetesen az, hogy a középkori keresztyén ember egyszer csak szembe találta magát az élõ, mindenható, kegyelmes Istenével. Úgyszólván ráébredt arra, hogy neki immár közvetlen kapcsolata van a Teremtõ és Megváltó Istenével, akit a középkori egyház, vagy intézményesített vallás eltakart elõle. Az egyház nagyon keményen tartotta magát ahhoz, hogy a híveknek csak rajta keresztül lehet kapcsolata Istennel, az újkori ember pedig észrevette, hogy a hívõ léleknek immár személyesen közvetlen kapcsolata lehet vele. A Szentírás szerint nem kell más közbenjáró, mint Jézus Krisztus. Így az ember élete egy szabadon engedelmes, boldogan hitvalló szeretet-élet lett: a hit élete. A reformáció hívei ezt a szemléletet ismerték meg a Bibliából, s ezért tették elõre a Sola Scriptura gondolatát. Tehát egyedül a Szentírás alapján lehet tájékozódni, ismeretet szerezni az üdvösség kérdésérõl. Ez a teljesen új szemlélet hatotta át Európát, s ezt tanulták az egyetemeken a magyar peregrinus diákok. De a Nyugatra menõ fiatalok észrevették a gyorsabb társadalmi-

gazdasági fejlõdést is, és hazajõve azt látták, hogy hazájuk romokban hever, három részre szakadt, s odaveszni látszott minden. Magyar földön egyetem nem volt, iskolák is alig. Technikai színvonalról beszélni pedig egyáltalán nem lehetett. Ebben a nehéz helyzetben kellett a fiatal magyar reformátoroknak dönteniük. Õk pedig bátran döntöttek! Így értjük meg azt, hogy a magyar Kálvin, Méliusz Juhász Péter miért hirdette az 1560-as években: „Csináljatok a templomokból iskolákat!”(2) E szenvedélyes és erõteljes mondat valójában egy hatalmas nemzetújító program volt! Mindenek ellenére, a körülmények visszahúzó ereje és a reménytelenség közepette is vállalkoztak a lehetetlenre: iskolákat alapítottak ott, ahol emberi számítás szerint ez értelmetlen és hiábavaló erõfeszítés volt. Úgy lehet ezt megérteni, ha éppen a Lévai Református Gimnáziumot vesszük példának. Ez a „csak benned bízom Uram” bibliai bizonyossággal volt lehetséges és ez ma is érvényes. A lévai helyzet ennek beszédes mai példája. A reformátoraink az egész nemzet mûvelésében, szellemi fölemelésében látták a megoldást és azt remélték, hogy az iskolák révén ez meg is valósítható. Ebben segítségükre volt a reformáció mindent megújító ereje, s ez áthatotta a lelkek mélyét. Hazánk lakosságának több mint 95 százaléka protestáns lett, s az 1550es évektõl egyre erõsödött a radikális változás iránti igény, amely összecsengett a svájciak szemléletével. Ez a lelki-szellemi vágy csakhamar beletorkollott a kálvini reformációba. Hogy a méliuszi program nem volt hiábavaló, azt a késõbbi korok bizonyították. Mikolai Hegedûs János a sárospataki Kollégium neveltje 1648-ban már így ír: „Ihol az Úr az õ szolgái által tanácsolatatta a magyar scholák épétését, s megfogyatkozott a szegénység!”(3) A program tehát hatásosnak bizonyult, a magyar iskolák szaporodtak, a nép szellemi szintje emelkedett és némi jólét volt tapasztalható. Hallatlan nagy erõvel és odaadással folytatták ezt a nemzetújító programot a következõ nemzedékek képviselõi is, mint például Kocsi Csergõ Bálint gályarab lelkészünk, aki ezt írja népe iránti féltésbõl: „Ha lehetséges volna, hogy meghallgattatnám minden embertõl, egy toronyba felmennék és teli torokkal azt kiáltanám: hová rohantok emberek, akik a pénzgyûjtésben szorgalmatosak

vagytok, de gyermekeitek nevelését elmulasztjátok!”(4) Ez a nemzeti fejlõdés emelkedéséért gondolt becsületes szándék oda vezetett, hogy a 18. századra a tudományok és a kultúra több területén a nagy kollégiumaink fölemelkedtek európai szintre. Ezt mutatja a pataki és debreceni református kollégiumok szellemi erõfeszítése. Elég csak Simándi István és Hatvani István nevét említeni mindkét iskolából. Simándi Sárospatakon bevezette a fizikában a kísérletekkel való oktatást már az 1708–1709-es tanévben, Oxford után másodikként Európában felsõoktatási szinten. Hatvani pedig egy nemzedékkel késõbb Debrecenben a magyar kísérleti fizika atyjaként vonult be a magyar tudománytörténetbe, különösképpen az elektromos kísérletei révén. Õ elméleti természettudományi szempontból is Európa élvonalába tartozott. A 16. századi magyar reformátoroknak igazuk lett, mert a népet-nemzetet megújító programjuk másfél évszázaddal késõbb beteljesedett. A tanulság kedvéért nyilvánvalóan kérdezzük: minek volt ez köszönhetõ? Hogyan jutottak el idáig? Gondolatainkat pontok köré csoportosítjuk. 1. Mindenekelõtt a válaszainkat ott kell kezdenünk, ahol maga a reformáció is kezdõdött. A Szentírás elsõségével Isten dicsõségét vallották a legfõbb jónak, ezzel függetlenné váltak minden földi hatalomtól, s vallották, hogy õket Isten kiválasztotta és elhívta nagy történelmi feladatok véghezvitelére. - folytatás a 3. oldalon -



Reformátori örökségünk a magyar kultúrában - folytatás a 2. oldalról Ez vezette a gályarabjainkat is, amikor szilárdan kiálltak a nemzetük és hitük ügye mellett. Érvényesítették ugyanis az evangéliumi keresztyénség gondolatvilágát mind a társadalmi és egyéni életben, mind pedig a tudományban és nevelõmunkában. De ez az eleve elrendeltség látszott meg akkor is, amikor szabadságharcokban küzdöttek népünk függetlenségéért. Pápán, Sárospatakon és Debrecenben a tanárokat és diákokat nem a francia forradalom jelszava lelkesítette a harcra, hanem az õ predestinációs hitük, a kiválasztottságuk biztos tudata. Én így tekintek Kassai Gyula lelkipásztor testvéremre is, a ti papotokra, mert õ az én szememben úgy áll ennek a gyülekezetnek és a felvidéki magyarságnak az élén, mint egy mai „gályarab prédikátor”, aki dacolva a zord idõk viharaival kiáll a hite és lelkiismerete mellett. 2. Az eleve elrendeltség tudata még nem elég, mert azt követnie kell az egyéni fáradozásnak mind a gyakorlati, mind a szellemi élet területén. A szellemiekben is minõségre kell törekedni és ott is gyõzelmet kell aratni a sötét idõkben. Biblikus szemléletükkel látták világosan, hogy csupán a hitbõl tudomány nélkül nem fakadhat teljes értékû szolgálat az embertársaink javára. Ebbõl egyenesen következett a tudományok iránti nyitottság, amely különösen is a természettudományok szembetûnõ befogadását és mûvelését eredményezte. De a többi területet sem hanyagolták el. Mindezekhez azonban szükség volt egy olyan eszközre, amelyet okos tanrendszer megválasztásával lehetett csak valóságos tényezõvé alakítani. Nevezetesen a magyar nemzeti nyelv és a latin nemzetközi tudományos nyelvezet tanrendi szerepérõl van szó. A nagy kollégiumaink falai között ugyanis tanították mind a magyar nyelvet, mind pedig a latin nyelvet. Ennek a kettõs erõfeszítésnek hallatlanul fontos szerepe volt ekkor a nemzeti kultúránkban. Elõször is magyar nyelven szólalt meg Isten igéje, magyarul énekelhették a zsoltárokat, a teljes magyar nyelvû Bibliát tulajdonképpen a nép „kezébe adták”, így azt kell mondanunk, hogy a mi õsi iskoláinkban Károlyi Gáspár és Szenci Molnár Albert nyelvezete volt a teremtõ magyar gondolatok forrása. A kollégiu-

maink híresek voltak arról is, hogy diákjaik a latin nyelvet kitûnõen megtanulták, és amikor a nyugati egyetemekre mentek tanulni, szinte minden tudományterületet hamar megismerhettek. A természettudományokat és sok egyéb elemét a nyugati kultúrának ezáltal tudták átemelni a más népek szellemi életébõl a magyar kultúrába. Ha tömören akarjuk kifejezni: A magyar nyelv a nemzethez kötötte õket, a latin pedig Európához. Ez érvényes volt valamennyi református kollégiumra, lett légyen az Pápán, Sárospatakon, Nagyváradon, Gyulafehérvárott, Nagyenyeden, Kolozsvárott vagy Debrecenben. Hogy ez milyen pezsdülést hozott a hazai szellemi életben, azt alig lehet felbecsülni. Csupán néhány pél dát említünk, fõként a debreceni schola történetébõl. – Ezért volt az, hogy hazánkban az elsõ magyar természettudósok mind református papok voltak, sõt a hazai természettudósok második és harmadik nemzedéke is kapcsolatban volt a nagy református kollégiumokkal. Ezt Zemplén Jolán és Szénássy Barna tudománytörténész professzorok állapították meg. – Konkrétabb példákat említve, 1577-ben adták ki az elsõ magyar nyelvû aritmetikát Debrecenben, amely majdnem száz évig tankönyvül szolgált az egész ország számára. Ezt követte Menyõi Tolvaj Ferenc számtan könyve 1674-ben, amely újabb hetven évig volt elterjedt tankönyv, míg 1743-ban Maróthi György kiadta a híres aritmetikáját, amely egészen az Entwurfig volt használatban. – Már említettük a pataki Simándi István és a debreceni Hatvani István úttörõ szerepét a hazai kísérletes fizikaoktatásban, itt újból hangsúlyozzuk ennek európai jelentõségét. – 1742-ben Debrecenben Maróthi György és Szilágyi Sámuel létrehozták hazánk elsõ csillagászati obszervatóriumát. – Ott Debrecenben írta Kerekes Ferenc professzor 1837-ben az elsõ magyar nyelvû felsõoktatási jegyzetet a differenciál- és integrálszámítás tanítására. – Hogy az egzakt tudományokon kívül más területet is említsünk, 1664-ben Komáromi Csipkés György angol nyelvkönyvet írt, 1739-ben pedig Maróthi létrehívta a Kántust mint elsõ vegyes kart hazánkban. 3. Harmadik szempont. A reformáció szabadította föl az egyházat az alól az egyoldalú szemlélet alól, hogy tevékenysé-

ge, tanítói munkája csak a hitéletet és az üdvösséget szolgálja. Az elhívatás bibliai gondolata és bizonyossága az egész emberi életet átfogó tevékenység lett. Ezért hozzányúlhattak szociál-etikai kérdésekhez is. A társadalmi igazságosság és a presbiteri-zsinati elvre épülõ demokrácia gyakorlatában olyan gondolatokat fogalmaztak meg, amelyeket csak késõbb a reformkor tudott megvalósítani. Idõben visszapillantva a 16. és 17. századra, amikor Nyugaton a polgári demokrácia fejlõdött ki, nálunk pedig a feudalizmus kerékkötõ megmerevedése következett be, akkor idehaza Martonfalvi Tóth György debreceni rektor tanítása gyújtóbombaként hatott: bibliai alapon ítélte el a jobbágyrendszert, mint igazságtalan, Istennek nem tetszõ társadalmi rendet. 1670-ben írja: „Kérded, szabad-e valakinek a saját nemzetébõl való jobbágyokat tartani? Nem szabad. 1. mert az ember csak más teremtményekre kapott hatalmat, az embertársára nem, 2. mert egy barbár népnek sincsenek a saját kebelébõl való jobbágyai, 3. mert minden ember egyenlõ természeténél fogva.”(5) Az emberben önkéntelenül is megfogalmazódik az, hogy majdnem ugyanezt tartalmazza az 1776ban készült amerikai Függetlenségi Nyilatkozat: „Minden ember egyenlõnek teremtetett”!(6) Hogy a gyakorlatban is megvalósították ezt az elvet és buzdítottak is a társadalmi igazságosság megélésére a maguk területén, arra igen szép példa Szilágyi Tönkõ Márton híres debreceni professzor esete. Õ jobbágy-gyerekként kezdte az osztályait a Debreceni Kollégiumban, jobbágyként lett felsõfokú togátus diák, jobbágyként küldték külföldre tanulni, s még mindig jobbágy volt, amikor hazahívták tanítani és csak professzorsága idején szabadult föl a jobbágysors alól! 4. Nagyon fontos hangsúlyozni: a reformáció más szemléletet hozott a mindennapi életbe. Ennek egyik legfontosabb jellemzõjeként említhetjük a munka becsületét, ugyanis az istentisztelettel egyenértékû szolgálat lett a munka! A tisztességgel végzett munka az élet istentisztelete. Ezért az ünnepi és hétköznapi istentiszteletet nem szabad egymástól elválasztani. Ha nem vagyunk becsületesek a munkában, akkor baj van az életvitelünkkel, nincs rendben sem a hitünk, sem az erkölcsi tartásunk. Ezért újították föl az eredetileg Augustinustól származó, késõbb pedig a bencés rend által hangsúlyozott életmagatartást: imádkozzál és dolgozzál! - folytatás a 4. oldalon -



Reformátori örökségünk a magyar kultúrában - folytatás a 3. oldalról Ora et labora! Ennek az Orando et laborando formájával, mint jelmondattal helyeselték ezt a keresztyén magatartást.(7) – Én is ebben a szellemben nevelkedtem a Debreceni Kollégiumban, és valahányszor erre a jelmondatra gondolok, mindig eszembe jut a magyar becsületes puritán õseink szép példája, akikre szinte ráillik a 20. századi Németh László rádióban elhangzott örök érvényû mondása: „Silány erkölcsû ember magyarnak sem jó!”A reformátorok ezt akarták, illetve ilyen magyarságot álmodtak, amikor egy megújult népet láttak maguk elõtt. Nincs tehát külön vasárnapi és külön hétköznapi istentisztelet, a munka, mert egyik a másikat igazolja. 5. Az ötödik pont is olyan súlyos, mint az elõzõ négy. A reformáció ugyanis nem valamilyen intézményi zártságban akarta mûvelni a tudományt, hanem a nép felé fordult. Kinyitotta az egész nemzet világát a nyugati kultúrára. Amikor senki nem vállalta magára a magyar nép mûvelését, akkor hozta létre a hatalmas iskolahálózatát. A Debreceni Kollégium fennállása alatt 584 iskolát alapított, a Sárospataki Kollégium mintegy 215 szervezett oktatású intézményt, s mindezekhez a számokhoz hozzájönnek még azok a helyek, ahol maga a lelkész végezte a tanítást a templom épületében. Nagyon sok helyen ez történt. Mármost az iskolákhoz tanítók és lelkészek kellettek. Egyetem nem volt magyar földön a 16. században, ezért létrehívták a Kollégiumokat, amelyeknek elvégzése után százával mentek a magyar protestáns

diákok a külföldi egyetemekre tanulni. Egy-két kivételtõl eltekintve va lamennyien hazajöttek és „szórták gazdagon szellemi kincseiket” – amint ezt Debrecen ben a központi márványtáblán olvashatjuk. Ezek voltak az úgynevezett peregrinus diákok, akik a külföldjárással pótolták az egyetem hiányát. Néhányan több egyetemre is beiratkoztak, hogy minél nagyobb tudással térjenek haza. Általuk a legfrissebb szellemi áramlatok, a tudomány legújabb eredményei és könyvei kerültek be a kollégiumok falai közé, s ezáltal európai szinten tudták tartani az oktatást! Ezt a hatalmas, országújító szellemi mozgást kell megértenünk ahhoz, hogy lássuk: a magyar nép életbátorságot kapott a reformáció programja révén, és így a pusztító történelmi események ellenére is megmaradt itt e hazában. A peregrinus diákoknak e nagyszerû „hõstetteit” kutatja a pataki diákból debreceni diákká és tanárrá lett Hörcsik Richárd professzor. Õ maga is peregrinus diákként ízlelte meg a tudományokat. Munkásságából az is kitûnik, hogy tulajdonképpen az egész magyar közoktatási iskolarendszer – alapítását tekintve – a reformátori örökségünkhöz tartozik. Ráadásul micsoda tehetséggondozást végeztek ezek a küldõ és hazahívó Kollégiumok! Ma is megcsodálhatjuk! A sok dicsérõ szó akkor ér valamit, és akkor lesz hiteles, ha életes példával tudjuk bizonyítani az elmondottakat. Elegendõ arra rámutatnunk, hogy a református kollégiumok adták a nemzetnek a legtöbb írót és költõt: Szenci Molnár

Megjegyzések: 1) 2012. május 13-án Léván tartottam elõadást az ottani magyar református gyülekezet istentiszteletén. A nagy számban összesereglett hívek azt ünnepelték, hogy a 2000-ben alapított Református Gimnáziumuk fölvette Czeglédi Péter gályarab lelkészük nevét. A szlovák állami szervek sok huzavona után adták meg az engedélyt. Czeglédi Péterrõl és a gályarabság történetérõl egy évvel korábban emlékeztünk meg a gyülekezetben, ezen a 2012. évi alkalmon pedig inkább a reformátori idõk emlékét idéztük föl, annak szellemi-lelki formáló erejét a magyar nép történetében. A gyülekezet lelkésze, Kassai Gyula arra kért, hogy a reformátori örökségünkrõl beszéljek, amely mindenkor pezsdítõen hatott a magyar kultúrára. Ezt örömmel vállaltam. Czeglédi Péter leszármazottai, a Czeglédy-család ma élõ tagjai a családjukkal együtt igen nagy számban, összesen harmincöten vettek részt az istentiszteleten a lévai templomban. A nap végén, elbúcsúzáskor Kassai Gyula lelkipásztor arra kért, írjam le a szóban, szabadon elmondott elõadásomat, hogy azt a gyülekezet számára közzé tehesse újbóli elolvasásra. Csak most tudok eleget tenni a kérésének oly módon, hogy írásomat a lévai kedves híveknek ajánlom, s egyben Hörcsik Richárd egyháztörténész professzor kollégámat ezzel a lévai elõadásommal köszöntöm 60. születésnapja alakalmából. Hörcsik Richárd sárospataki diák volt, ahol Czeglédi Péter is tanult. Kassai Gyula pedig az a lelkipásztor, aki bátran vállalta magyarságát és fölvette a magyar állampolgárságot, dacolva a kegyetlen szlovák nyelvtörvénnyel, amely a

Albert, Fazekas Mihály, Csokonai Vitéz Mihály, Kazinczy Ferenc, Kölcsey Ferenc, Arany János, Jókai Mór, Petõfi Sándor (Pápa, evangélikus volt), Tompa Mihály, Móricz Zsigmond, Ady Endre, Szabó Lõrinc, Németh László, Gulyás Pál, Oláh Gábor, Nagy László, Szabó Magda, és bizony ehhez jönnek még az erdélyiek: Jósika Miklós, Kemény Zsigmond, Szabó Dezsõ, Áprily Lajos, Sütõ András, Kányádi Sándor, Jékely Zoltán, Wass Albert. Összefoglaló gondolatok Látva mindezeket, elgondolkozhatunk azon, milyen bátrak lehettek õseink, amikor egy nemzetújító programot indítottak útjára a 16. században. De az is elgondolkodtató, hogy évszázadok során mennyien beálltak ebbe a sorba és hitük bizonyosságával dolgoztak, küzdöttek a magyar nemzet megújításáért. Pontosabban arról van itt szó, hogyan lehet és kell egy új szemléletet, egy új, teremtõ gondolatokra képes és erkölcsiségében is tiszta szellemiséget létrehozni: azaz neveléssel, tanítással és életes bizonyságtétellel új néppé formálni a magyart, erõs, mûvelt és szabad nemzetté! Mi reformátusok nem azt kérdezzük, mit hoz számunkra a történelem, vagy milyen sorsot szán nekünk a világ, hanem azzal az indulattal és elõre nézõ hivatástudattal olyanformán tesszük föl a kérdést, hogy mi milyen sorsot szánunk a történelemnek. Egyszerûbben fogalmazva: hogyan alakíthatjuk boldogabbá a jövõnket? Ez a mi legszebb örökségünk és értékünk, s bizony ez ma is az idõszerû küldetésünk! - Dr. Gaál Botond -

felvidéki magyarság elszlovákiasítását tûzte ki célul. Elõadásomat örömmel készítettem el olvasható formában is. 2) Melius Juhász Péter, Sámuel és Királyok könyveinek magyar fordítását közlõ kötetbõl (RMNy 204) idézi Czeglédy Sándor: A teológia tanítása a Kollégiumban, in: Barcza József (szerk.): A Debreceni Református Kollégium története, Budapest, MRE Zsinati Irodájának Sajtóosztálya, 1988. 534. 3) Eredeti közési helye Alexander Grosse katekizmusának, „Az mennyei igazságnak tüzes oszlopa…” címmel Utrechben kiadott magyar fordítása fordítói utószava (lásd RMNy 2249). Köszönöm Baráth Bélának, hogy az idézetre és az idézett helyre felhívta figyelememet. 4) Idézi Rózsai Tivadar: Krisztus indulatával nevelni. Theologiai Szemle Úf. 16 (1973)/2, 129. 5) Az idézet Martonfalvi „Exegesis Medullae Amesianae” címû latin nyelvû tankönyvének I. kötetébõl ifj. Révész Imre által készített fordítás, forrása: Makkai László: Debrecen iskolájából az ország iskolája (1660–1703), in: Barcza József (szerk.): A Debreceni Református Kollégium története, Budapest, MRE Zsinati Irodájának Sajtóosztálya, 1988. 55. 6) A Függetelenségi Nyilatkozat második paragrafusából idézve: „We hold these truths to be self-evident, that all men are created equal”. 7) Thomas F. Torrance mondta 1988-ban Debrecenben, hogy eredetileg Augustinustól származik a bencéseknek tulajdonított mondat.


„Krisztus a jövõ, együtt követjük Õt!“ - hírek beszámolók az egyházközség életébõl

VI. Czeglédi Péter Napok 2016. április 23 – május 8.

„Ki veled õrálló valék” (idézet Czeglédi Péter versébõl)

Április 23. Mentálhigiénés konferencia Léva Április 30. Egyházmegyei Majális Léva „mert én, az Úr a te Istened, féltõn-szeretõ Isten vagyok,” II. parancsolat „Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, a melyek fenn az égben, vagy a melyek alant a földön, vagy a melyek a vizekben a föld alatt vannak. Ne imádd és ne tiszteld azokat; mert én, az Úr a te Istened, féltõn-szeretõ Isten vagyok, a ki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyediziglen, a kik engem gyûlölnek. De irgalmasságot cselekszem ezeriziglen azokkal, a kik engem szeretnek, és az én parancsolatimat megtartják.” (II. Móz. 20,4-6.) Május 1. Május 4.

Anyák-napi istentiszteletek Szerda 18.00, református templom, Koncert A hollandiai Spirit kórus fellépése, Vámosladány Május 5-6.du. 17.00, református templom “Lélekváró” evangelizáció - Zselíz Az istentiszteleteken szolgálnak: Fodor Gusztáv és Fodor-Csipes Anikó lelkészek Június 5.

Nemzeti Összetartozás Napja - Léva 15.00 istentisztelet: igét hirdet Kovách Tamás a Pócsmegyer-Leányfalui Társegyházközség lelkésze 15.45 Ünnepi megemlékezés, koszorúzás Gróf Esterházy János emléktáblája elõtt


„Krisztus a jövõ, együtt követjük Õt!“ - hírek, beszámolók az egyházközség életébõl

IV. EGYHÁZMEGYEI MAJÁLIS 2016. április 30.— Léva „mert én, az Úr a te Istened, féltõn-szeretõ Isten vagyok” Negyedik alkalommal tartjuk meg a barsi egyházmegyei majálist. Közösségépítõ alkalmunkkal, gyülekezeteket, családokat, magyar testvéreinket szeretnénk megszólítani és összefogni. A majálison szépen illeszkednek egymáshoz az örömöt és hálaadást, a szeretetet és reménységet, a hitvallást és közösséget építõ és közvetítõ programok, együttlétek. Nagyon jó alkalom a találkozásra, a hit és szolgálat kötetlenebb megélésére. Rendezvényünkkel régiónk református és magyar közösségein túl szólunk a Kárpát-medencei testvéreinkhez is. Sajátos küldetésünkkel gazdagítani szeretnénk a Kárpátmedencei református és magyar identitástudatot, ápolva õseink hitét, megtartva nyelvünket és segítve a jövõ nemzedékét szolgálatunkkal.

Tervezett program 1. Református templom

Az udvarban: 12.00 - 14.00 – ebéd

10.00 - 11.30 - Nyitó istentisztelet 10.00 - 11.00 - Gyermek istentisztelet (a hivatal épületében a nyitó istentisztelettel egy idõben) Igehirdetõ: Dr. Szénási Szilárd, a Komáromi Református Egyházmegye esperese, martosi lelkész A reménység fája átadása (Nagyölved - Léva) Esperesi köszöntõ: Kassai Gyula Kórusok mûsora A barsi gyülekezetek és lelkészek egyesített kórusa Karnagyok: Dr. Ficzere Tamás nyitrai lelkész és Kovács Marica lévai karnagy Gályarab prédikátorok dombormûvének felavatása a templom elõtt Ünnepi beszédet mond Dr. Gaál Botond ny. teológiaprofesszor, Debrecen A dombormûvet a Czeglédy család nevében leleplezik: Dr. Czeglédy Pál és Dr. Czeglédy Mária a gályarab prédikátor leszámazottai Zászlós menet

2. A lelkészi hivatal épülete a vár mellett: (a jövõbeni Birtha József Református Kollégium és Közösségi Ház épülete) Díszterem (elsõ emelet): 14.00 - 15.00 - Elõadás: Galo Vilmos történész, muzeológus Tóth Kálmán élete és munkássága - a kiskoszmályi ébredési mozgalom vezetõje Kiállítás: Megújuló épített örökségünk - Értékmentés a Kárpátmedencében c. kiállítás megtekinthetõ a díszteremben – Teleki László Alapítvány, Budapest

Színpad: 13.00 – 13.30 - Juhász Gyula Alapiskola, Léva 13.30 – 14.00 - Érsekkétyi Alapiskola 14.00 – 15.00 - Bábjáték: Écsi Gyöngyi 15.00 – 15.30 - Czeglédi Péter Református Gimnázium, Léva 15.30 – 16.00 - Pályázatok kiértékelése 16.00 – 17.00 - Pódiumbeszélgetés a második parancsolatról Az épület elsõ emeletén lévõ foglalkozások: Kersék János terem (a díszterem mögött) „Láthatatlan színház”; Ifjúsági foglalkozás Dr. Süll Tamás ifjúsági lelkész vezetésével -13.00-14.30 Birtha József terem - Kézmûves foglalkozás Czeglédi Pál terem - Gyereksarok Péli Nagy András terem (kisterem) A barsi gyülekezetek értekeit bemutató kiállítás Képösszeállítás a gyülekezetek életérõl Egyéb programok, foglalkozások: Barsi rétesek versenye - a fõbejárat (a tér felõl) melletti teremben A rétesek leadása a rendezvény napján 9.00-9.45 között Kézmûves foglalkozás, Íjászat, Falfestés, Fafaragás, Könyvvásár, Portéka bemutató és vásár Persely:

Adományával a barsi egyházmegye rendezvényeit támogatja

Kézmûves, írásbeli, rajz pályázatok témája:

Ne légy bálványimádó! Pályázatokat 2016. április 27-ig kérjük beküldeni a Lévai Lelkészi Hivatal címére: 934 01 Léva, Sv. Michala 38 Egyéb tudnivalók: Parkolás: a Szent Mihály utca környéki parkolókban

A hollandiai Spirit krus kórus Vámosladányban– Koncert a hollandiai testvérgyülekezet kórusának szolgálatával.

Galo Vilmos, a komáromi Duna Menti Múzeum történésze, az ELTE-BTK doktorandusza. Kutatási területe a (cseh)szlovákiai magyarság egyháztörténete 1918-1989 között.

2016. május 4. szerda 18.00, református templom A vámosladányi református egyházközség szervezésében a helyi gyülekezet templomában ad koncertet a hollandiai Spirit krus kórus. Nagy szeretettel ajánljuk az alkalmat minden testvérünknek. A helyi gyülekezet szeretettel hívja és várja a koncertre egyházmegyénk gyülekezeteit, minden Testvérünket.



Dr. Somogyi Alfrédot,

a pozsonyi egyházmegye esperesét kérdeztük 1. kérdés. Fontosnak tartja-e az egyházmegyék (pozsonyi, komáromi, barsi) együttmûködését? Meglátása szerint a pozsonyi egyházmegyének milyen sajátosságai vannak, mivel gazdagíthatja a másik kettõt? Az egyházmegyéink közötti együttmûködést nemcsak fontosnak, hanem a lehetõ legtermészetesebbnek tartom. A testvérség, a szomszédság, az egység mindennapi vizsgája az együttmûködésünk. Vajon beszélhetünk-e hitelesen magyar református egységrõl akkor, ha a legközelebbiekre nem figyelünk? Már most is látszik, hogy számos kérdésben jó volt a nyílt és õszinte beszéd egymással. Formálódtunk és formálódunk, ha beszélgetünk és odafigyelünk egymásra, ha együttmûködünk a valamennyiünket érintõ közös dolgainkban. A Pozsonyi Református Egyházmegye – lehet, hogy ezt sokak meglepetésére mondom – nem lóg ki a sorból. Mi is fogyatkozunk, mi is küszködünk gyülekezeteinkben a valláskárosodás meglétével. Nálunk is van lassú nyelvváltás és szór vá nyo sodás. Nincsenek tele a templomkarzatok roskadásig legényekkel... Nem vagyunk sem a „NAGY ÉLEDÉS” receptjének, sem az „EREDMÉNYES GYARAPODÁS” képletének az ismerõi. De szívesen beszélünk – Isten iránti hálával – a kis eredményeinkrõl és az örömeinkrõl, a gyülekezeteinkben zajló missziós és diakóniai munkáról, az evangelizációkról, a lelkészi karban formálódó egységrõl, a törésvonalak halványodásáról, katechetikai lépésekrõl és egyáltalán: minden dolgunkról. Tervekrõl, amelyekrõl utóbb nem egyszer kiderül, hogy csak emberi tervek voltak és feladatokról, amelyeket az Úrtól kaptunk és nem könnyû azokban megállni. De nem is lehetetlen! Szívesen beszélünk a hitünk gyümölcseirõl, mert ez nem dicsekvés, hanem az Úr nevének dicsérete. Nem tudom, hogy ez gazdagítja-e a Komáromi- és a Barsi egyházmegyét, de azt tudom, hogy együtt könnyebb. Mi már tanultunk mind a két egyházmegyétõl... 2. Hogyan foglalná röviden össze eddigi esperesi tevékenységét. Mit emelne ki belõle? Ha a kérdés valóban az esperesi munkára vonatkozik, akkor tényleg rövid leszek: sok és idõigényes. A gyülekezeti szolgálat, a teológiai tanítás, a közéleti dolgok és a tudományos munka mellett, ez is egész embert kíván és van még négy gyermekem is... Ha a kérdés az egyházmegye életére, a közelmúlt esetleges eredményeire vonatkozik, akkor elõször is a folytonosságot emelem ki. Volt mire építenünk. Hitben járó, szolgálni képes és szolgálni akaró munkatársakat adott mellém az Úr, mind az egyházmegyei elõadók, mind a tanácstagok, mind az egyházmegyei tisztség nélküli segítõk személyében. Jó velük együtt dolgozni. Ez önmagában eredmény. Eredménynek tartom

az összhangot és a nézetkülönbségek esetében az õszinte beszédet. Úgy érzem, sikerült egy kicsit elõbbre mozdítani az egyházmegyén belül az egyházi kommunikációnkat. Sok munkával jár, de jobb az információáramlás. Két jó tapasztalatunk is volt arra nézve, hogy jó dolog nemcsak a lelkészi hivatalokon keresztül, hanem közvetlenül az egyházközségek presbitereivel felvenni a kapcsolatot az õket érintõ dolgokban. Pontosabb az adminisztrációnk, ami miatt sokan úgy gondolják, hogy a Pozsonyi egyházmegyében büntetés lehet lelkészként szolgálni, mert a Somogyi határidõre behajtja a jelentéseket, a statisztikákat, meg mindent. Részben így van, de a szolgatársak hajlandósága és segítsége nélkül ez nem lenne így... Büszke is vagyok a lelkésztársakra, hogy – az õ munkájuk okán – egyházmegyénknek nincsenek határidõs problémái az egyetemes egyház felé. Remélem ez így is marad. De fogékonyság és segítõkészség nélkül nem mûködne az egyházmegyei saját támogatási alapunk, vagy nem lennének közgyûlés által elfogadott hittankönyveink. Nálunk, ettõl a tanévtõl kezdve minden református hittanos diák ugyanazt tanulja református hittanórán és ugyanabból a tankönyvbõl. Ezt nagy és jó elõrelépésnek tartom. Hálára indít Isten elõtt a Kárpátaljára vonatkozó egyházmegyei segélyprogramunk is, amibõl itt csak a nagyberegi líceumot érintõ ösztöndíj programot emelném ki. Ha Isten megengedi, akkor az egyházmegyei folyamatos adománygyûjtésbõl néhány kárpátaljai magyar református fiatal taníttatásához tud majd hozzájárulni a Pozsonyi egyházmegye reformátussága. 3. A közelgõ reformáció emlékév kapcsán mit üzen a barsi reformátusoknak? Nagyszüleim révén 50%-ban barsi kötõdésû ember vagyok magam is. Nagyanyám Léván nevelkedett, nagyapám pedig – a két világháború között – az akkori Barsi egyházmegye kötelékében szolgált. Nemcsak a barsi magyar reformtusoknak, hanem magamnak, magunknak is azt tudom üzenni, hogy a reformáció nem a múltat jelenti, amire emlékezni kell, hanem az a mi jelenünk, amit meg kell élni. Amit mûvelni és õrizni kell! Hitben és lélekben való megerõsödést, az idõnk és a munkánk jobb odaszánását üzenem valamennyiünknek. Hátra nézve van mire büszkék lennünk és elõre tekintve van miért imádkoznunk és dolgoznunk. De ha konkrétan Bars, akkor jó lenne – tudom, idealista vagyok – ha 2017 szeptemberétõl, 500 diákja lenne a lévai Czeglédi Péter Református Gimnáziumnak. Ez nem történelmi emlékezés lenne a reformáció 500. emlékévben, hanem cselekvése a reformációnak. Ez elsõsorban rajtuk – barsi szülõkön és nagyszülõkön – múlik. 4. Az egyházmegyei majális (2016. április 30. Léva) témája a második parancsolat. Az Ön

számára mit üzennek ma a parancsolatok, és ezen belül a második parancsolat figyelmeztetésének milyen aktualitása lehet ma? Az isteni parancsolat nem változott. Maga a Tízparancsolat Isten állandóságának és a keresztyéni életnek egy olyan meghatározó eleme, amit nem lehet sem emberi magyarázatokkal, sem kordivatokkal felhígítani. Azt egyszerûen be kell tartani! Ha még tovább fogjuk relativizálni, még rosszabb helyzetbe kerülnek a közösségeink: gyülekezeteink, családjaink és végsõ soron a keresztyéni tartás múlik ki belõlünk. Ma, amikor az Unióban „mindent szabad”, akkor nekünk erõteljesebben kell felvállalnunk azt, amit Jézus Krisztusért nem teszünk meg, nem tehetünk meg és nem is fogunk megtenni! A második parancsolat számomra bizonyos szinten a református vastag nyakamat jelenti, hiszen ezen a ponton jól megragadható a Rómától való különbözõségünk. Náluk más a II. parancsolat... Ugyanakkor nagy kihívás manapság a kiábrázolás tiltása, amikor – lassan már – a második generáció növekszik fel képernyõ és monitor mellett. A szemünkkel sokkal többet regisztrálunk a világból, mint az korábban volt, pedig a hit hallásból van... Aktualitás? Két dologban érzem nagyon is aktuálisnak a II. parancsolat megfogalmazását. Az egyik, hogy vigyázzunk a szavainkra! Hagyjuk el azokat a meggondolatlan szófordulatokat, hogy „imádom a gyerekemet, imádom a focit, imádom a nemtudommit”. Nem imádom! Szeretem. Imádni egyedül az Istent imádjuk! Ne imádd azt, ami és aki nem az Isten! A másik, hogy az Úr ma is féltõn szeretõ Isten, aki amikor arról szól, hogy „megbüntetem az atyák vétkét a fiakban”, akkor nem a mi büntetéseinkre akar magyarázatot adni, hogy „ez apád miatt történik veled”. Féltõn szeretve, inkább a szívünkre szeretné helyezni azt, hogy „apákként” felelõsek vagyunk a „fiainkért”. Éljünk úgy, hogy miattunk ne szenvedjenek az utódaink harmad- és negyedízig. Mert a parancsolat lényege és üzenete nem változott meg az évezredek során, ahogy az Isten sem! Szeretettel: Dr. Somogyi Alfréd



Szénási Szilárd, lelkész-esperes a komáromi egyházmegye esperese 1. kérdés. Fontosnak tartja-e az egyházmegyék (pozsonyi, komáromi, barsi) együttmûködését? Meglátása szerint a komáromi egyházmegyének milyen sajátosságai vannak, mivel gazdagíthatja a másik kettõt? Köszöntöm a kedves olvasókat, és hálás vagyok, hogy megszólíthatom a barsi református és keresztyén testvéreket. Nem azért, hogy hangomat hallathassam, vagy véleményemet közölhetem veletek, hanem, hogy azon a nyelven, amit sajátomnak tudhatok, amin igazán és szív szerint ki tudom magam fejezni, értõ fülekre talál közöttetek, mert hû kitartással õrzitek azt, ápoljátok és tovább adjátok. Pontosan ezért, válaszolva a kérdésre, nem csak hogy lehetséges, de kötelessége a történelmileg, geopolitikailag is szervesen egymáshoz rendelt egyházmegyék együttmûködése. Sõt tovább megyek, az együttmûködés egy közös megegyezésen és célkitûzésen alapuló munkálkodás. Minket azonban nem emberi akarat és elhatározás köt össze, ennél mélyebb és õsibb kötelék fûz egymáshoz. Református és magyar õseink hagyatéka, legyenek azok épületek, melyekbõl árad az áldozatvállalás, személyek, akiktõl tanultuk az önfeláldozást, a múlt eseményei, melyek jelzik a jövõnk helyes irányát. Minket ez köt egybe, és mint egy házasságba, ebbe a szövetségbe is mindenki mást hoz. Amivel a komáromi egyházmegye gazdagítja ezt a közösséget, az talán az állandóság. Ha a barsi testvérek a bástya, az õrszemek, a végek harcosai, akkor mi vagyunk az utánpótlás. Mindig szükség van egy bázisra, amire támaszkodni lehet, és mivel nálunk még elmondható, hogy tömb magyarságban éljük meg hitünket, talán erõt adhatunk a mindennapi küzdelmekben a barsiaknak. „Erõsítsétek a lankadt kezeket, tegyétek erõssé a roskadozó térdeket!” Ézs. 35,3 2. Hogyan foglalná röviden össze eddigi esperesi tevékenységét? Mit emelne ki belõle? A beiktatás óta nem sok idõ telt el, talán igazi összegzéshez még kevés az idõ, de az

biztos, hogy a kitûzött célokat csak szoros együttmûködésben a lelkészekkel, presbitériumokkal lehetséges véghezvinni. Saját erõbõl ezért semmit nem sikerült elérnem, de közös döntések eredménye, hogy egyházmegyénk felvállalta a nagyobb közterheket, hogy egy-egy kisebb gyülekezetet anyagilag támogat, ha felvállalja egyházmegyei szintû rendezvény megszervezését, vagy annak helyszínét biztosítja. Így sikerült olyan gyülekezeteket is bekapcsolni egyházmegyénk vérkeringésébe, akik eddig bátortalanul vállalkoztak ismerve anyagi korlátaikat. Számunkra ez elõrelépés. Öt új egyházmegyei alkalom is kezdetét vette egyházmegyénkben: van most már presbiterek bibliaismereti

alitása lehet ma? A második parancsolat számomra örök

verseny, egyházmegyei református hitta-

mementó, hogy Isten nagysága és szentsé-

nosok focitornája, református presbiterek

ge elé helyezni bármit is, bûn. Sokszor úgy

és bortermelõk bormustrája, tekerj a temp-

tudjuk idealizáni a dolgainkat, azok fon-

lomba névvel kerékpáros gyülekezetláto-

tosságát és nélkülözhetetlen voltát, hogy

gatások és lelkészcsaládok találkozója

azon kapjuk magunkat, már ez is meg az is

évente kétszer. De jövõre, a reformáció 500.

megelõzte Istent a szívünkben. Már rég

évfordulójára tervezzük egyházmegyei

nem faragott képekrõl, szobrokról, ikonosztázokról beszélünk. Családtagokról,

családi napokat is. 3. A közelgõ reformáció emlékév kapcsán mit üzen a barsi reformátusoknak? Mi mást is üzenhetnénk, mint utódaink-

lélekgyógyászati irányzatok, a misztikus

nak: megélni az 1000 éveset, ahol szólalnak

vagy exotikus vallási áramlatok, melyek

eszmékrõl, érzelmekrõl, melyeket nem a megfelelõ helyen kezelünk. A média, a

templomainkban a magyar igehirdetések a

egyre inkább beszivárognak és kevered-

szószékekrõl, zeng a magyar zsoltár. Ha

nek mindennapi keresztyéni szokásaink-

vannak is kétségeink e felõl, akkor csak

kal, elõ is segítik ezt. Sajnálatos, ahogy a

gondoljunk bele, hogy 500 évvel ezelõtt,

jóga, természetgyógyászat bármelyik ága,

amikor õseinket egy ellenséges világban,

meditációs gyakorlatok vagy a horoszkóp

az új vallást megsemmisíteni akaró

megfér a Miatyánk és a 90. zsoltár mellett.

szándékkal vették körül, eleink kitartottak,

Oda kell figyelnünk, hogy a szívünkbe mit

és mi ünnepelhetünk. Nekünk sincs más

engedünk be, mert ami ott egyszer teret

feladatunk, mint a helyünkön, ahova Isten

foglal, azt nehéz számûzni. Jussanak csak

állított, kitartóan most nem „harcolni”, de

eszünkbe régi sérelmeink, haragunk, mi-

magyarul beszélni, tanítani, példát

lyen nehezen tudunk tõlük szabadulni. A

mutatni, helyt állni, bizonyságot tenni

második parancsolat nekem ma azt üzeni,

hitrõl, és engedelmeskedi az Isteni

tartsuk tisztán szívünket, mert csak egy

parancsolatoknak. „Siess, keresztyén, lelki

ilyen hely méltó arra, hogy Megváltónk

jót hallani, Régi törvénybõl harcolni

szállást vegyen benne. „Tiszta szívet

tanulni, Az igaz hit mellett mint kell bajt

teremts bennem, Istenem, és az erõs lelket

vívni, Krisztusban bízni.” 161. dícs. 1 verse 4. A majális témája a második parancsolat. Az Ön számára mit üzennek ma a parancsolatok, és ezen belül a második parancsolat figyelmeztetésének milyen aktu-

újítsd meg bennem!” Zsolt 51,12. Isten áldjon mindenkit! Dr. Szénási Szilárd, a komáromi egyházmegye esperese, martosi lelkész



Dr. Antala Éva a barsi egyházmegye espereshelyettese Antala Éva espereshelyettes, Nagyölved-i lelkész válaszol az Õrálló kérdéseire. Az elõzõ majális házigazdájának a véleményére voltunk kíváncsiak. 1. Hogyan tekintesz vissza a nagyölvedi majálisra? A nagyölvedi majálisra csak hálatelt szívvel tudok visszatekinteni, hiszen ismét megmutatta az Úr az õ kegyelmét, nemcsak a nagyölvedieken, hanem a barsiakon is. Bevallom, hogy nemcsak a gyülekezet, hanem én is aggodalommal és félelemmel tekintettem a nagy eseményre, de hittel és reménységgel minden sikerült, mondhatni

fáradalmainkon túl sikerült a rendezvény. Boldogan tekintünk vissza, sokat emlegetjük gyülekezeten belül is. 2. Mit jelentett a gyülekezeted számára ez az alkalom? A gyülekezetet mindenképpen erõsítette, hiszen egy hatalmas megmérettetés volt számunkra, egy próbatételnek is nevezhetjük. Ráeszmélhettünk, hogy milyen csodálatos adottságokkal rendelkezhetünk, milyen jó a közösségi munka, és Istenben bízva mire lehet képes egy kis gyülekezet is. 3. Mit üzensz a lévaiaknak, mint az idei

Kiss Pál a barsi egyházmegye gondnoka 1. Hogyan tekintetek vissza az eddigi majálisokra? Miért tartjátok fontosnak ezeket a találkozásokat? Az eddigi egyházmegyei majálisokra csak örömteli szívvel tudok visszagondolni. Az, hogy meg tudtuk tölteni a templomokat arról tanúskodik, hogy jó ötletnek bizonyult ez a kezdeményezés. Hála Istennek egyenlõre az érdeklõdés nemhogy csökkent volna, hanem épp ellenkezõleg egyre többen vesznek részt ezeken az alkalmakon. Úgy gondolom, hogy azoknak a kisebb gyülekezeteknek, akik eddig helyet adtak az egyházmegyei majálisoknak, akár Hontfüzegyarmat, Vámosladány de talán még Nagyölved számára is jó érzés az, hogy zsúfolásig megteltek templomaik. Mindenképp úgy gondolom, hogy közösségformáló családi alkalomról van szó, ahol a templomban a közös igei feltöltõdés után mindenki egy kellemes családi délutánt tölthet el, a gyermekek külön foglalko-

zásokon, a többiek pedig a diákok és zenei együttesek fellépését figyelve, vagy akit komolyabb gondololatok foglalkoztatnak, lehetõsége van elõadásokat és kerekasztal beszélgetéseket is figyelemmel kisérni. Nem utolsó sorban lehetõség van jobban megismerni egymást más, talán távolabbi gyülekezetekbõl is. 2. Mit jelent a ti közösségetek (gyülekezet) számára ez az alkalom? Vagy személyesen nektek ez az alkalom? A mi közösségünk számára ezek az alkalmak felérnek egy kisebb gyülekezeti kirándulással, gyülekezetünk tagjai örömmel vesznek részt az egyházmegyei majálisokon. Továbbá a kórusunk tagjai is örömmel énekelnek a rögtönzött egyházmegyei kórusban, és itt személyes tapasztalatról is beszélhetek, hogy milyen felemelõ érzés egy ilyen nagy kórusban énekelni, szolgálni. Saját családommal is szivesen veszünk részt ezeken a találkozókon, Istent

Kassai Tímea, a lévai gyülekezet lelkésze A lévai gyülekezet lelkészét, Kassai Tímeát kérdeztük, milyen érzésekkel várja az idei találkozást, mint az alkalom szervezõjét. 1. Hogyan tekintesz vissza az eddigi majálisokra? Miért tartod fontosnak a találkozást? A Majális egy olyan egyházmegyei nap, amelyen a barsi megye gyülekezetei nem csupán azért találkoznak, hogy a gyülekezeti élet ügyes-bajos dolgaival, valamint a szolgálatok kihívásaival foglalkozzanak, hanem évente egy igei üzenet köré megfogalmazott tanítással, valamint ugyanezen üzenet alapján kulturális programokkal épüljenek és hitükben kölcsönösen erõsödjenek. Különösen áldott, hogy kis és nagy

gyülekezetek, tömb magyarságban és a szórványban élõk együtt élhetik meg elhívatásukat, és fogalmazhatják meg küldetésüket. A barsi reformátuság élni akar, ezt hivatott szolgálni a gyerekek és a fiatalok részére szervezett gazdag és színes program, a játék és a kézmûvesség lehetõsége. A rendezvényt megerõsítõ, - had éljek egy profán kifejezéssel, -erõt demonstráló jelentése van, amit nagyon fontosnak tartok abban a társadalomban és világban, ahol a közösségeinket romboló és a hitünket kikezdõ erõk nagyon hangosan és erõszakosan demonstrálják erejüket és hangjukat. Jó, ha a népünk találkozhat a keresztyén értékeket szolgáló fesztiválokkal is.

rendezvény házigazdáinak és a barsi gyülekezeteknek, miért fontosak ezek a közösségi alkalmak? A lévaiakra Isten áldását kérjük a gyülekezet nevében, nagyon örülünk, hogy vállalták ezen alkalmat, hiszen valóban közösségépítõ szerepe van. Jobban megismerhetik egymást és lelkészeiket is. Örülünk, hogy a Barsi Református Egyházmegye gyülekezetei közül az egyik végvárakon lévõ gyülekezet vállalta, akik hosszú éveken keresztül fontosnak érezték védeni a végvárakat. Erejükben, kitartásukban adjon az Isten bölcs útmutatást is. Várjuk a lévai alkalmat és sokan készülünk a rendezvényre! Dr. Antala Éva dicsérve, mindamellett egy kicsit megpihenve és kikapcsolódva a mindennapi rohanástól, hajtástól. 3. Mit üzentek a barsi gyülekezeteknek, mit vártok az idei alkalomtól? Az idei majális egy kicsit rendhagyóan nem a napján, május 1-én lesz megtartva, mivel idén ez vasárnapra esik, és nem akarták megbontani a vasárnapi Istentiszteletek rendjét, ezért szombaton kerül megrendezésre. Mindenkinek helye van ott a barsi gyülekezetekbõl, akiket saját gyülekezeteiken túl az egyházmegye élete is érdekel, és családjukkal egy kellemes napot szeretnének eltölteni, ahol helyet kap az Ige is, a lelki táplálék után mesterszakácsaink a testi táplálékról is gondoskodnak, majd lehet egy kicsit szabadabban szórakozni, beszélgetni, ismerkedni, mûsorokat és elõadásokat nézni. Reménység szerint a jó Isten megadja, hogy az idõjárás is kedvezzen az alkalmunknak, mivel egész más a hangulata a kinti, szabadban megtartott alkalmaknak. Ifj. Kiss Pál, a barsi egyházmegye gondnoka, pozbai presbiter. Az eddigi 3 alkalom nagyon sikeres és színvonalas volt. 2. Mit jelent a házigazda gyülekezet számára ez az alkalom? A házigazda gyülekezet számára mindenképpen kihívást jelent a rendezvény szervezése, emellett pedig örömöt. A szervezés egyrészt megméri egy gyülekezet állóképességét, egyben segíti az összetartást, a közösséggé való összekovácsolódást. 3. Mit üzensz a barsi gyülekezeteknek, mit vársz az idei alkalomtól? Mivel ebben az esztendõben az én gyülekezetem a házigazda, mindenképpen remélem a fent említett erõket, a szolgálatban való növekedést. A barsi gyülekezeteknek áldott alkalmat kívánok, jó találkozást, valamint Krisztusban való növekedést. Kassai Tímea


„Krisztus a jövõ, együtt követjük Õt!“ - hírek, beszámolók az egyházközség életébõl Május 5-6. du. 17.00, református templom “Lélekváró” evangelizáció - Zselíz Az istentiszteleteken szolgálnak: Fodor Gusztáv és Fodor-Csipes Anikó lelkészek Bemutatkozás: "Tiszaszentimrén, Tiszaderzsen, Újszentgyörgyön szolgáló református lelkészek vagyunk, akik a mindennapokban is megtapasztaljuk Isten szeretetét, hiszen az elmúlt években csodálatos megújuláson mentek keresztül gyülekezeteink kívül-belül. Újra és újra felragyog elõttünk az a bibliai néhány sor, ami immár vezérigénkké vált a szolgálatban: „Ó, mily szép és mily gyönyörûséges, ha a testvérek egyetértésben élnek! ... Csak oda küld az ÚR áldást és életet mindenkor.” (Zsoltárok 133,1,3)

Nemzeti Összetartozás Napja Léva, 2016. június 5. vasárnap 15.00 A Nemzeti Összetartozás Napján, újra megkoszorúzzuk Gróf Esterházy János lévai dombormûvét, Szathmáry Péter budapesti szobrász alkotását. Az alkalom a lévai gyülekezet egyik testvérgyülekezetének, a Pócsmegyeri-Leányfalui Társegyház lelkészének, Kovách Tamásnak az igehirdetésével kezdõdik. Az istentisztelet a református templomban lesz megtartva. Innen a gimnázium volt épületébe vonulunk át. Az udvaron ünnepi mûsort adnak egyházmegyénk magyar iskolái, majd megkoszorúzzuk a mártírgróf emlékhelyét. Rendszeres megemlékezést ezen a napon a gyászos 90. Évforduló óta tart a lévai magyarság, a lévai református egyházközség szervezésében.

Kovách Tamás

2016. június 12-én Bagdy Emõke látogat el Lévára, ahol a barsi egyházmegye diakóniai napján tart elõadást. Szeretettel várjuk az alkalomra a Kedves Testvéreket! A pszichológusnõ írása a 15. oldalon olvasható Prof. Dr. Bagdy Emõke (1941.08.18-án született, Tiszafüreden) · 1961. Gyógytornász diplomát szerzett. · 1968. Pszichológus szakon diplomázott. · 1968-tól az OPNI munkatársa lett. · 1972. Bölcsészdoktori címet szerzett. · 1982. A pszichológiai tudomány kandidátusa, Magyar Tudományos Akadémia, Budapest. · 1984. Pszichoterapeuta képesítést szerzett. · 1996. Szupervizor szakképesítés. · 2001. Pszichoterapeuta szakképesítés. · Munkássága a klinikai és mentálhigiéniai pszichológia területén összpontosul.

2016. április 23-án mentálhigiénés konferenciára került sor Léván Írásaink a 12 - 13. oldalon. · A relaxációs módszerek és az egészségmegõrzés, lelki önkarbantartás (pszichofitness) jeles hazai képviselõje. · Pszichoterápiás módszerek terén a meditációs, imaginációs valamint álom és képi folyamatokkal dolgozó (dream) terápiák kiképzõ terapeutája. · Kutatási területei: párkapcsolati dinamika (viszonyelemzés), a hivatásszemélyiség gondozása, fejlesztése és stresszkezelõ módszerek hatékonysága. · A Magyar Tudományos Akadémia tagja. A Magyar Relaxációs és Szimbólumterápiás

Egyesület elnöke. Az ESZCSM Szociális Továbbképzési és Szakvizsga Bizottság elnöke, a Magyar Pszichiátriai Társaság vezetõségi tagja, több kiemelkedõ díj és cím birtokosa. Könyvei: 1977. Családi szocializáció és személyiségzavarok; 1978. Relaxációs módszerek; 1986. Az MMPI próba: elmélet és alkalmazás; 1988. Személyiségfejlesztõ módszerek az iskolában; 1995. Mûvészetek, szimbólumok terápiák. Forrás: internet



Czeglédi Péter „Panaszolkodhatunk, bizony ...“

Czeglédi Péter „Panaszolkodhatunk, bizony ...“ címû verse, amit 1675-ben, a Nápolyba vezetõ úton, a trieszti börtönben írt, melyben a lelkészek szeretteiktõl és gyülekezeteiktõl búcsúznak.)

Panaszolkodhatunk, bizony méltán sírunk. Mást utolsó válét nemzetünknek írunk: Mert oly szentencziát kértek mi ellenünk. Mely ellen már tovább nem vitézkedhetünk-

Nemesek, vitézek, közönséges rendek: Én Sellyei István, megváltam tûletek; Azt hagyom tinéktek, hogy Istent féljétek, — Az megismert hütben erõsek legyetek.

Tégedet peniglen édes feleségem, Én csak azon kérlek, hogy ne sirass engem Tudod, mint szerettem egy Istók gyermekem! Azt szintén úgy õrizd, mintha látnál engem.

Édes nemzetségünk, vallásunknak rendi. Kik között úgy fénlénk, mint égnek csillagi, Sok eklézsiáknak hûséges pásztori Valánk, de most látjuk, vagyunk söpredéki.

Néked is peniglen, édes szolgatársam, Vörösmarty Mihály, ki valál barátom: Többé én már veled az igát nem vonom. Az Krisztus nyájára jól vigyázz, azt hagyom.

Vajha érettetek mostan az én szivem Mint megkeseredett, látnád belsõ részem; Az nagy éhség miatt mint elbágyadt testem: Nem hiszem hogy, mindjárt megismernél engem!

Tápláltuk még eddig egymást reménséggcl: Hosszú rabság után valaha idõvel, Eklézsiánkat édes cselédinkkel Megörvendeztetjük magunk személyével.

Régen árván maradt édes feleségem, Sokszor keserven ki sirtál érettem: Tudom, ha lehetne, meghalnál érettem, — Többé ez világon nem beszélsz énvelem!

Reánk oly hertclen jõve szentenczia — Mint égen víllámás láttatik gyakorta; Mert császár levele nékünk azt mutatja, Melyet egyen-egyen olvasunk oly sírva:

Azt hagyom tenéked, hogy ne gyötörd magad; Jól tudod, hogy mennyben vagyon az te urad. Csak Isten Igéjét igen gyakoroljad, Szegény árváidat skólában jártassad.

De úgy nyisd föl szemedet Kollonics fiskussal, Hogy engem azután ne öljenek búval; Megmentem én magam kanczelláriussal — Mert az Erdélyország fenyeget nagy haddal.

Téged is édesem, nem sok idõ multán Megszán az Ur-lsten, az árva táborban. Nem hagy sok ideig az keserves gyászban — Vélem együtt vígadsz Isten országában!

Csak titkon egy éjjel, hogy senki ne tudja. Mikor még aluszik Trigyintum városa, — Hiszem, közel oda már a nagy Adria — Hánjátok mind bele, — pápa parancsolja:*

Nagy-Gyõr városának kisebbik serege. Ki régen gyászban jár, mert nincsen vezére: Sörkenjen föl õ is, légyen benne hire. Mert lölki-pásztora búcsúzik õ tûle.

Ez parancsolatot nagy könnyhullatással. Várjuk minden órán szomorú orczával, Sír, kesereg lölkünk, beszéllünk egymással. Hogy sok árvát hagyunk gyászban az anyjokkal

Én, lölki atyátok. Komáromi István, Míg köztetek valék, amaz kettõs strázsán Ettem meg ebédem, vacsorámat sírván, Keserûség nélkül feküdtem le ritkán.

Mi, magunkra nézve, eddig is halálra Bizony kíszek voltunk, az mártíromságra, Noha jut eszünkben cselédünk zokogva, Nem tehetünk róla - Isten dekrétuma! Már régen kezünket az eke szarvára Vetettük, nem lehet, hogy mi nézzünk hátra: Mert úgy alkalmatos Isten országára Nem lehetnénk méltók, elröjtött mannára.

Végre következek ez nagy irígységbûl: Engem kiûzének Krisztus nyája közzûl, Bujdosóvá tének engem cselédestül. Rabságra ejtenek; elválám ezektûl. Én testamentomban gyõri eklézsia Tenéked azt hagyom: szemed légyen nyitva. Hogy Krisztus nyájának ne légyen egy hijja — Mert sok éh-farkasok lesik azt mindenha.

Az tenger halai, jól tudom testemet Megeszik, de hiszem, hogy Isten lölkömet Megnyugosztja: mindjá;t az régi szenteket Meglátom — végnélkül az én Istenemet. Vitéz Veszprim vára, magyarok végháza, Nagyobb részrûl penig az Krisztusnak nyája, Bátorkeszy István, ki valék pásztora Mastan elbúcsúzom tûletek én sírva. Fizesse meg Isten a ti hûségteket, Sokszor rabságomban küldött pénzeteket. Nem szolgállok többé immár benneteket — Írja föl az Isten mennyben neveteket! Az keresztyénségtûl böcsületre méltó. Sok eklézsiákra sörényen vigyázó Jó Losonczy János, ki veled õrálló Valék, mostan tûled vagyok ily búcsúzó: Kérlek, édes uram, ha tudatlanságbúl Valaha vétettem, testi gyarlóságbúi, — Mivel már végképpen megváltunk egymástúl, Bocsánatot kérek, mind eklézsiástul! Árvaságra jutott édes feleségem, Véled együtt penig két édes gyermekem: Megbocsáss már te is másokkal énnekem; Megváltál éntûlem, nem látsz többé engem. Én mindenekfölött arra kérlek téged Az több árvák között: az Úr Istent féljed, Szegény gyermekimet az jóban neveljed, Világi hívságot csak semminek véljed.

Rövid idõ múlván amaz nemes harczot, Elvégezzük immár pályafutásunkat. Nem gyötrik sokáig bágyadt tagjainkat, — Azért renddel kezdjük el búcsúzásinkat.

Maradj meg mindvégig Krisztus vallásában. Az melyet tanultál, ne állj hátra abban, Ne gondolj, bár kárt vallj minden jószágodban... Higyed, együtt leszünk Isten országában!

Nem nyújtom már tovább hozzád beszédemet, Mert nagy keserûség fogta bé szívemet; Hanem azon kérem az én Istenemet: Az több árvák között ne hagyjon titeket!

Pápa városának hûséges angyala. Az Krisztus nyájának fõ lelkipásztora, Ugyanazonoknak valék alumnusa Isten Igéjének hangos trombitája.

Nem tudok ezeknél egyebet mit hagyni: Mert közel az óra, nem hagynak szóllani. Sok jótéteménytek nem tom megköszönni... Mint Isten végezte, mind úgy köll meglenni

Negyvenhét rab közül mi hárman versekben Trigyentum várának nagy mély tömlöczében Esztendõ szám szerint hetvenötödikben, — Adja Isten, egymást láthassuk mennyégben!



Jelképes jelentõsége is van a mentálhigiénés felnõttképzés beindításának

KONFERENCIA PROGRAM A BUDA BÉLA MENTÁLHIGIÉNÉS FORRÁSKÖZPONT ÉS A SZLOVÁKIAI MAGYAR MENTÁLHIGIÉNÉS KÖZÖSSÉG KÖZÖS MÛHELY-KONFERENCIÁJA HELYSZÍN: LÉVA, Szent Mihály u. 38. (sv. Michala 38., 934 01 Levice)

2015. március 05., csütörtök 9:30 | Hírek.sk | Forrás: Hírek.sk, - miskó LÉVA. Mentálhigiénés felnõttképzés indul idén szeptemberben a lévai Czeglédi Péter Református Gimnáziumban. Az errõl szóló megállapodást március 13-án dr. Sepsi Enikõ, a budapesti Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Karának dékánja, Kassai Gyula helyi lelkészesperes, illetve Bokros Rózsa egyházközségi gondnok és Szathmáry Zsuzsanna nagykálnai lelkész, a felvidéki mentálhigiénés közösség vezetõje írja majd alá a gimnázium dísztermében. A Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Karán (KRE BTK) már bõ egy évtizede folyik a mentálhigiénés segítõ szakemberek képzése. A KRE az elsõ magyarországi egyetem, amelynek a határon túli magyarlakta területeken is van, illetve lesz kihelyezett képzése. Az erdélyi Illyefalván 10 éve zajlik kihelyezett képzés, amely olyan mértékben megerõsödött, hogy már az oktatók között is akadnak erdélyi szakemberek. Hasonló képzést indít a KRE Délvidéken, Kárpátalján és Felvidéken is. Eddig hozzávetõleg 800 hallgató végezte el ezt a szakirányú posztgraduális képzést, s õk aktívan bekapcsolódnak a Kárpát-medencében folyó szakmai munkába. A magyarlakta térségekben mentálhigiénés csoportok alakultak, amelyek egyike a magyarországi mentálhigiénés képzést elõzõleg sikeresen elvégzõ felvidéki szakembereket fogja össze. Õk Szathmáry Zsuzsannának, a nagykálnai (Kalná nad Hronom) gyülekezet lelkészének az irányításával szakmai találkozókat, konferenciákat rendeznek, s a mentálhigiénés közösségek tagjai állandó kapcsolatban állnak egymással és a budapesti egyetemmel. A KRE Romániában már akkreditáltatta ezt a szakképzést, és hasonló lépéseket tervez Szlovákiában is. "A szlovákiai képzés beindítása céljából Budapestrõl bennünket kerestek meg, s Léván lesz e felnõttképzés felvidéki központja. Számunkra nagy megtiszteltetés, hogy csatlakozhatunk ehhez a programoz. - folytatás a 13. oldalon -

2016. április 23. Program: 9.00 – 9.45 dr. Grezsa Ferenc KRE Pszichológiai Intézet – Pszichológiai Továbbképzõ Központ Központ – és szakvezetõ egyetemi adjunktus, pszichiáter, mentálhigiénés szakember, okleveles szupervízor A Konferencia köszöntése, megnyitása Elõadás: A lelki egészség építése és megóvása 9.45 – 10.15

Az elõadás kiscsoportos reflexiója

10.15 – 10.30 SZ Ü N E T 10.30 – 11.15 Édes Tünde Kórházlelkész, teológus, pasztorálpszichológus, mentálhigiénés szakember, Balassa János Kórház Onkológiai Osztály, Szekszárd Elõadás: Veszteségeink, veszteségek feldolgozásának folyamata, lelki-gondozói háttere 11.15 – 11.45 Az elõadás kiscsoportos reflexiója 11.45 – 13.15 E B É D SZ Ü N E T 13.15 – 14.00 Matolcsi-Pap Zoltán Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal, Mûvelõdésszervezõ, mentálhigiénés szakember Elõadás: A család – harcmezõ és béke-sziget 14.00 – 14.30 Az elõadás kiscsoportos reflexiója 14.30 – 15.00 SZ Ü N E T 15.00 – 15.45 Simon Gabriella KRE Pszichológiai Intézet – Pszichológiai Továbbképzõ Központ, Egyetemi tanársegéd, középiskolai tanár, mentálhigiénés szakember Elõadás: Család – Iskola Támogató rendszere; Pedagógus – Szülõ – Gyermek kapcsolata 15.45 – 16.15 Az elõadás kiscsoportos reflexiója 16.15 – 16.30 A konferencia zárása (Moderátorok: Szathmáry Zsuzsanna Lelkipásztor, mentálhigiénés szakember, Nagykálnai Református Egyházközség Édes Tünde, Farkas Magdolna, Matolcsi-Pap Zoltán, Simon Gabriella)



Jelképes jelentõsége is van a mentálhigiénés felnõttképzés beindításának - folytatás a 12. oldalról Fõként a korábban egy-egy mesterképzést már elvégzõ, pszichológiai segédismerteteket szerezni akaró lelkészeket, pedagógusokat és a segítõ szakmákban dolgozókat várjuk ezzel a négyszemeszteres, szakmai gyakorlattal – például a kórházakban, szociális otthonokban vagy másutt végzett szolgálattal kibõvített szakképzésre, amely során a lelki gondozás, a tanácsadás kulisszatitkaiba is bevezetik majd a résztvevõket. Eközben a hallgatók önmagukat is jobban megismerhetik, bõvíthetik a pszichológiai ismereteiket“ – tájékoztatta portálunkat Kassai Gyula. Az egyházközség tehát a Czeglédi Péter Református Gimnázium épületébe fogadta be a felnõttképzést. Az oktatás havonta két napon, csütörtökön és pénteken reggeltõl estig folyik majd. A hallgatók az elsõ két félévben, illetve nyáron 5-5 napos önismereti csoportmunkában vesznek részt. A Szlovákiai Mentálhigiénés Közösség a gimnáziummal együtt végzi a szervezõmunkát, és biztosítja a szellemi-

közösségi hátteret, illetve a kapcsolattartást az egyetemmel. A KRE nyújtja a képzést és az akkreditációt, illetve Pszichológiai Intézete küldi majd Lévára az oktatókat. Köztük dr. med. Grezsa Ferenc szak- és központvezetõ egyetemi adjunktust, aki a jövõ pénteki lévai ünnepségen is jelen lesz. Az érdeklõdõk Szathmáry Zsuzsanna alábbi elérhetõségein jelentkezhetnek: 0908/192 110, [email protected]. A felvételi idejérõl és módjáról késõbb tájékoztatják az érdeklõdõket, akik közül õsztõl 36 személy vehet részt ezen a képzésen. Az egyetemi tájékoztatóból kiderül, hogy a felvételi beszélgetés a szakmai gyakorlatra és a -jelentkezés motívumaira irányul majd, külön felkészülést nem igényel. Bár a továbbképzés szemeszterenként közel 160 ezer forintba kerül, ám az egyetem lehetõvé teszi, hogy a hallgatóknak ehelyett félévenként csak 40 ezer forintnyi önrészt kelljen fizetniük. Az oklevél megszerzéséhez a tantárgyi követelmények teljesítése, négy szemeszter után szakdolgozat megírása és a záróvizsga megvédése

szükséges. Kassai Gyula hangsúlyozta: a felnõttképzés beindításának jelképes jelentõsége is van. „A szórványközösség felé egy megerõsítõ üzenet az ilyen képzés mûködtetése, amely összekapcsolja az anyaországot a nyelvhatáron élõkkel. Igazi szellemi bázis, központ jön így létre, ahol a mi feladatunk a magyar jövõ építése a szórványban. Nem a múltban nosztalgiázunk, hanem az oktatás területén keressük a fejlõdés lehetõségét, amihez szükség van az anyaországi támogatásra. Közösségeink megerõsödésének a lehetõségét fõleg a felvidéki oktatás fejlesztésében látom. A fiatalokat, a felvidéki értelmiséget be kell kapcsolni a Kárpát-medencei körforgásba. Léva ennek a fontos folyamatnak az egyik motorja kíván lenni. A jövõ pénteki rendezvényünket megtiszteli majd jelenlétével, illetve igei szolgálat végez Ft. Fazekas László, az Szlovákiai Rerformátus Keresztyén Egyház püspöke” – zárta tájékoztatását a lévai lelkész-esperes. Forrás: hirek.sk

MENTÁLHIGIÉNÉS KONFERENCIÁRA KÉSZÜLÜNK LÉVÁN Örömmel készülünk a 2016. április 23-án megrendezésre kerülõ Konferenciára, amelyet a Buda Béla Mentálhigiénés Forrásközpont és a Szlovákiai Magyar Mentálhigiénés Közösség közösen szervez Léván. A Konferenciának szakmai hálózatépítõ, közösségépítõ jellege van, azon túl pedig az itt elhangzó témák által közelebb kívánja hozni az érdeklõdõk számára a mentálhigiéné tudományát, gazdag szemléletmódját. A Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Kar Pszichológiai Intézet – Pszichológiai Továbbképzõ Központjának szakvezetõje, illetve oktatói által a következõ témákról hallhatunk elõadásokat: - A lelki egészség építése és megóvása, - Veszteségeink, veszteségek feldolgo zásának folyamata, lelki-gondozói háttere, - A család - harcmezõ és béke-sziget, - Család – Iskola támogató rendszere, Pedagógus – Szülõ – Gyermek kapcsolata. A Konferenciára szeretettel várunk minden kedves érdeklõdõt, aki nyitott a témáink iránt, aki szeretne közelebbrõl megismerkedni a mentálhigiéné szemléletével, annak magyarországi és felvidéki képvise-

lõivel, részben elõadások, részben pedig interaktív csoportmunka által, együtt körüljárva, együtt gondolkodva témáinkról. Ez az alkalom az elsõ lépés kíván lenni egy hagyomány megteremtése felé, hogy a közeljövõben is sor kerüljön ehhez hasonló konferenciákra. Fontos ez annál is inkább, hiszen Léván 2015. szeptembere óta felsõfokú egyetemi képzés folyik, mégpedig A Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Kar Pszichológiai Intézet – Pszichológiai Továbbképzõ Központjának kihelyezett mentálhigiénés képzése. A Konferencia alapgondolata éppen ezen a képzésen fogant, innen indult útjára. A gimnázium egykori épületében folyik a képzés, a lévai vár szomszédságában, ami csodálatos üzenettel bír. Itt a végváron készülnek a leendõ „mentálhigiénés segítõ szakemberek” fontos küldetésükre. A mentálhigiénés szemlélet, életfelfogás és gyakorlat látókörében az identitásvállalás, a lelki egészségmegõrzés, a konfliktusok kezelési módja, a teljesen új alapokra támaszkodó projektszemlélet, a belsõ erõforrások mozgósítása, az egyén és közösség megújuló viszonya állnak elsõdlegesen. A megszerezhetõ szakmai ismeret, gyakorlatias tudás, az emberközpontú

megközelítés elsajátítása, a hivatását gyakorló segítõ szakember eszköztárát gazdagítja. Szolgálja az egyén, a közösség épülését, szemlélet formálódását. Bízunk benne, hogy úgy a Léván folyó mentálhigiénés képzés, mint a mostani Mentálhigiénés Konferencia minden mostani és leendõ résztvevõ és érdeklõdõ örömére és megelégedettségére szolgál. Szathmáry Zsuzsanna, a nagykálnai gyülekezet lelkésze, mentálhigiénés képzés oktatója, felvidéki szervezõje.


Idõszerû - programok, elõzetesek, tájékoztatók, felhívások

MEGHÍVÓ A Miniszterelnökség Kulturális Örökségvédelemért és Kiemelt Kulturális Beruházásokért Felelõs Államtitkársága ezúton tisztelettel meghívja Önt a

Rómer Flóris Terv egyedi támogatási döntéseirõl

szóló sajtótájékoztatóra a megújult felvidéki hontvarsányi református templomba, majd a Megújuló épített örökségünk – értékmentés a Kárpát-medencében címû kiállítás megnyitójára a lévai Református Lelkészi Hivatalba. Az eseményen részt vesz: Puskás Imre, a Miniszterelnökség kulturális örökségvédelemért felelõs helyettes államtitkára, Fazekas László, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház püspöke, Dr. Diószegi László, a Teleki László Alapítvány igazgatója, Kassai Gyula, a Barsi Református Egyházmegye esperese. A sajtótájékoztató idõpontja és helyszíne: 2016. április 28. (csütörtök), 10.00 óra; Hontvarsány, Református Templom A kiállítás megnyitó idõpontja és helyszíne: 2016. április 28. (csütörtök) 11.00 óra, Léva, Református Lelkészi Hivatal (934 01 Léva-Levice; Sz. Mihály utca 38 - Ul. sv. Michala 38)

A Rómer Flóris Terv bemutatása

A Rómer Flóris Terv a Magyar Kormány külhoni magyar vonatkozású épített örökség feltárását, megóvását és megismertetését célzó programja. Magyarország Kormánya a külhoni magyar közösségek iránti elkötelezettség, Kérjük, hogy részvételi szándékát a valamint a nemzetünk történelmérõl [email protected] e-mail címen szíveskedjen jelezni tanúskodó emlékek megõrzése érdekében 2016. április 27-én, 12 óráig. 2015 októberében indította el a Rómer Flóris Tervet. A program a KárpátA fõvárosból érkezõ kollégák számára, korlátozott számban szállítást tudunk biztosítani. medencei régészet és mûemlékvédelem meghatározó alakjáról, Rómer Flórisról kapta a nevét. A Terv fõ célja a mûemlékek kutatása, feltárása, állapotuk javítása, (internet) telekialapitvany.hu en elsõsorban a közép-európai térség megóvása és megismertetése, azaz A Teleki László Alapítványt – az 1986-ban legújabb kori történetével és jelenkorával értékeik közzététele a nagyközönség és a létrehozott Magyarságkutató Intézet jogu- foglalkozó komplex, interdiszciplináris kuszakmai érdeklõdõk számára. Cél a helyi tódjaként a Magyar Köztársaság Kormá- tatások eredményeit adja közre, illetve küközösségek értékõrzõ tevékenységének nya alapította. Legfõbb feladata, a határa- lönös hangsúlyt helyez a határainkon túl segítése és ösztönzése is, az általuk inkon túli magyarsággal és Magyarország élõ magyarság, illetve az együtt élõ nemze- kezdeményezett munkák támogatása. A tudományos intézeteket mûködtetõ Ala- tiségek történetét és jelenkorát feldolgozó Terv éves kerete 200 millió forint, így a pítvány létrehozásával az Alapító az mûvek megjelentetésére. A kiadói munká- 2016–2018 közötti idõszakban, 3 évre Egyesült Államokban és Nyugat- ban kiemelkedõ helyet foglalnak el a összesen 600 millió forint felhasználását Európában már elterjedt, de Magyarorszá- Kárpát-medence magyar vonatkozású épí- teszi lehetõvé. A forrás felosztása részben gon még nem alkalmazott, új tudományfi- tett örökségével foglalkozó könyvek. A egyedi döntés, részben nyílt felhívás nanszírozási módot kívánt megvalósítani, Teleki László Alapítványt a kormány 2006- alapján történik. A program gazdája a másrészrõl olyan kevéssé gondozott disz- ban megszüntette. Tekintettel arra, hogy a M i n i s z t e r e l n ö k s é g K u l t u r á l i s ciplínák kutatását biztosította, amelyek- Teleki László Alapítvány által végzett te- Örökségvédelemért és Kiemelt Kulturális nek a politikai változásoktól független, fo- vékenységek jelentõs részét – elsõsorban a Beruházásokért Felelõs Államtitkársága, a lyamatos vizsgálatára a mindenkori kor- határainkon túli magyarsággal kapcsola- Terv lebonyolítását a Teleki László mány nak nagy szüksége van. Az tos munkáját – más intézmények nem tud- A l a p í t v á n y s e g í t i . A d ö n t é s e k Alapítvány a kutatásokat megvalósító, a ják elvégezni, 2007 szeptemberében immár elõkészítését a Terv bíráló bizottsága Teleki László Intézet mûködtetése mellett magán alapítványként létrehozták az új segíti, amelynek elnöke dr. Puskás Imre jelentõs tudományszervezõ, programbo- Teleki László Alapítványt. Az Alapítvány kulturális örökségvédelemért felelõs nyolító központként jelentõs pályázati, il- közhasznú társadalmi szervezetként a helyettes államtitkár. letve kormányzati megbízásokat kapott. megszüntetett Teleki László Alapítvány Ennek keretében a Nemzeti Kulturális Ö- céljait kívánja megvalósítani. Az új rökség Minisztériuma megbízása alapján Alapítvány az elmúlt években jelentõs si1999-tõl 2006-ig bonyolította „A határon kereket ért el. Több nagy sikerû rendeztúli magyar épített örökség felmérése és vény, nemzetközi konferencia közül is kiemegóvása" c. programot. Jelentõs szerepet melkedik az a moldvai Lábnyikban rendevállalt a moldvai csángókkal kapcsolatos zett szimpózium, amelyet Petru Gherghel kutatási, könyvkiadási és közösségi ház- iasi-i megyés püspök és Cserháti Ferenc építési programokban. A Teleki László esztergom-budapesti segédpüspök által Alapítvány kiadói tevékenysége során celebrált magyar-román-latin nyelvû mise több mint 100 önálló kötetet jelentetett zárt. meg. Az Alapítvány profiljának megfelelõ- folytatás a 15. oldalon -

A TELEKI LÁSZLÓ ALAPÍTVÁNY bemutatása



A TELEKI LÁSZLÓ ALAPÍTVÁNY bemutatása - folytatás a 14. oldalról Az Alapítvány rendezésben valósult meg a Budapesti Történeti Múzeumban az „Erdély Ezeréves Püspöksége” c. jubileumi kiállítás, amely a Gyulafehérvári Szent Mihály Székesegyház és érseki palota régészeti kutatásának eredményeit mutatta be. Az Alapítvány kétségkívül leg-

jelentõsebb tevékenysége a 2011-ben megújult Kárpát-medencei Örökségvédelmi program bonyolítása, melynek eredményként egyre több értékes, számos esetben Árpád-kori magyar mûemlék újul meg. AZ ALAPÍTVÁNY ALAPÍTÓ OKIRATBAN FOGLALT CÉLJA:

Az Alapítvány létrejöttének célja az egyetemes nagyar kultúra értékeinek feltárása, és megóvása, a közép- és keleteurópai térség társadalmi folyamatainak sokoldalú vizsgálata, nemzetközi együttmûködési lehetõségek feltárása, figyelemmel az emberi jogok érvényesülése irányzataira és fejlõdésére, valamint az etnikai, nyelvi, és vallási kisebbségek helyzetére.

Prof. Dr. Bagdy Emõke klinikai pszichológus, pszichoterapeuta (Tiszafüred, 1941. augusztus 18.) A megtisztelõ felkérés számadásra késztet, noha még nem léptem át a hetvenes kapun. Aktív és tervekkel teli „hetvenes” vagyok, de már mögöttem vannak azok az évtizedek, amelyeket szokványosan teremtõ életidõszaknak tekintünk. Elfogadom, hogy ez így van rendjén, és örülök, hogy van mit összegeznem. Éppen most lettem emeritus professzor, ez már magában véve az életkoromra, a beszûkülõ idõperspektívára és alkotó lehetõségeim korlátaira figyelmeztet. Pszichológusként azonban tudom, hogy senki nem érzi annyi évesnek magát, amennyit a kronológia számon tart, a szív örök fiatal, mert az érzelmi agyunk idõtlen, nem képes idõben gondolkodni. Hegel a „világész cselvetésérõl” szól: nagy vigasz, hogy nincs lelki öregségtudatunk. A hatvanas megállóban nem értem rá összegzésre. Akut gondban voltam, sietõs volt minden. 2000-ben a Károli Gáspár Református Egyetem pszichológia szakát indítottuk, ez a szakmai kihívás megújította szakmai életem motivációit is. Nagy váltás volt ez számomra, 34 év klinikai pszichológiai, szorosan egészségügyi tevékenységbõl az oktatásba átlépni és elbúcsúzni a „Lipótmezõtõl”, ahol szakmai pályámat Mérei Ferenc szárnyai alatt 1968ban elkezdtem, elmeosztályokon, laboratóriumban, vezetõhelyettesként, osztályvezetõként, végül szakigazgatói tizenkét év munka lezárásával. Elköszöntem az elsõ magyar klinikai pszichológiai tanszék vezetõi állásától is, amelyet 1994-tõl szívvel lélekkel vittem, sõt a klinikai pszichológiai szakmai kollégium vezetését is átadtam, amelyben tíz éven át óvhattuk, építgethettük a hazai klinikai pszichológiát és pszichoterápiát. Sorsfordulós élethelyzetben lettem hatvanéves Ma, csaknem tíz évvel késõbb, amikor az ország négy éve elsõ helyen álló pszichológusképzésének tízéves jubileumát ünnepeljük, hála és öröm hatja át a lelkem: nem

éltem hiába. A maroknyi tanárral és harminc hallgatóval indított képzés Pszichológiai Intézetté nõtte ki magát, mely négy tanszékbõl és egy továbbképzõ központból áll. 640 hallgatónk egyharmada posztgraduális képzésre jár, a BA és MA szakokra most is a hazai legmagasabb felvételi pontszámokkal lehetett bekerülni. Büszke vagyok erre a kibontakozásra és eredményre. A növekedés, fejlõdés, elõrehaladás eredményességi érzései uralják a lelkem, amiért minden akadály, viszontagság, küzdés ellenére végül sikerült, amire vállalkoztam. Merész talán Madách szavaival így fogalmaznom, de a magam élethite és törekvése „bármely csekély volt, lelkesített, s elõbbre vitte az embernemet”. Megtettem, ami tõlem telt. Be kell látnom, hogy pályám során soha nem a magam személyes jólléte izgatott, hanem az értelmes szakmaépítés akarása. Ebben is jó mesterem volt Mérei Ferenc. Ha visszatekintek most „hetven év magasából”, akkor jól követhetõ nyomvonalon rajzolódik ki alapító-teremtõ buzgalmam és ennek számos eredménye. Ilyen pl. 1985-ben Debrecenben az orvosi egyetemen az orvosi pszichológia tárgy bevezetése, ma már Magatartástudományi Intézet képviseli ezt a tudásanyagot. Debreceni egyetemi tíz évemben személyiség- és klinikai pszichológiai tanszékalapító lehettem, majd 1993–94-ben a szupervizori szakirány hazai meghonosítása, alapítása és szakindítása került küzdelmeim középpontjába. Volt sok ellenerõ, mégis sikerült. A klinikai pszichológiai szakképzés önállósulásakor 1994-ben Budapesten az elsõ tanszékvezetõként is négy újabb klinikai szakirányt alapítottam, és elõsegítettem a debreceni, majd a pécsi egyetemen a klinikai és mentálhigiéniai szakirányú képzések elindítását. 2000-ben a Károli egyetem pszichológia szakának alapítása és indítása magában véve is kockázatos vállalkozás volt, sikerült. Itt az évek során

a szupervizorihoz 1995-tõl a mentálhigiéné szakirány, végül 2009-ben a coachképzés is kapcsolódott. Mind szívügyem volt. Mindezt persze nem egyedül értem el, hanem mindvégig jó munkatársi és szakmai szövetségekben, barátságokban, kollegiális együttmûködésekkel. Megérte hát a fáradozás, helyes volt azt tennem, amit a szívem diktált. Az életem értelmet nyert jó néhány olyan fáradozásban, amelyre idõmet, energiámat számolatlanul adtam, szívesen, odaadóan. Visszatekintve – Viktor Frankl szavaival szólva – „tele a csûr”, van mire nyugodt lélekkel gondolnom. Egészséges vagyok, és még sok a tervem, tennivalóm. Most, hogy a hetvenedik évbe léptem, életérzésemben több a megnyugvásos boldogság, mint bármikor korábban. Ránézek gyermekeimre, unokáimra, és felmelegszik a szívem: „non omnis moriar”, génjeim maradandó nyomot hagynak ebben a világban. Körülvesz a szeretet, és látom, érzem, átélem, hogy minden szakmai eredményem elé helyezhetõ ez a legigazibb alkotásom, a család, az „élet alapítása” és építése. Három gyermekemmel és öt unokámmal beteljesítem a nõi mivoltom nembeli lényegébõl fakadó életfeladatot: az élet újrateremtését. Minden, ami él, a szeretet melegében képes növekedni. - folytatás a 16. oldalon -



Prof. Dr. Bagdy Emõke - befejezés a 15. oldalról A hivatásra készülõk szakmai nevelésében is az elfogadó szeretetkapcsolat a meghatározó. Reménykedem, hogy számtalan tanítványom emlékeiben, szakmai identitásalakulásában nyomot hagy az alma mater is, mely szerette, nevelte-növelte, s amelynek szellemiségéért vezetõként felelõs voltam. Az én életemben sajátos viszonyba került a szakmai és személyes sors. Hivatásomat és a szakma építését személyes életfeladatnak éreztem, családi életemet pedig áthatották a szakmai normák: igyekeztem arra, hogy ne legyek „olyan suszter, akinek lyukas a cipõje”. Így aztán puritán parallelizmus alakult ki az életemben: szakma és család, avagy család és szakma. Más nem fért bele. Mindig volt preferáltabb, hol a szakma, hol a privát élet, és küzdöttem a sorsomba beépült konfliktussal: melyiket

szeretem jobban? Nem az én tisztem, hogy az eredményt megítéljem, megtettem, amire képes voltam. Minden élet mûalkotás. Az enyém a második világháborús kisgyermekkorból, az x-es megbélyegzettségû, „osztályellenség, soviniszta-irredenta” költõ nagyapám és „egyéb”-nek tekintett református lelkész édesapám kirekesztettségébõl eredõ származási hátránnyal indult. Nagyon jó tanulónak kellett lennem, hogy gimnáziumba bejussak, majd kerülõ utak után pszichológia szakos egyetemi hallgató. A hetedik pártkongresszus évében, 1963-ban vettek fel, amikor Kádár híres beszéde („aki nincs ellenünk, az velünk van”) feloldotta a származási kirekesztést. Megküzdöttem kitûnõ tanulmányi eredményeim révén mindvégig az akadályokkal, mígnem egyetemi éveim idején Mérei Ferenc, az '56-os elítélt és börtönbõl szabadult zseniális pszi cho ló gus a politikai számûzetése helyén, a Lipótmezõn tanítványául fogadott. A szocializ-

musnak nevezett évtizedekben személyes szak mai történetem be le fo nó dott a magyar klinikai pszichológia „történelmébe”, míg a „burzsoá áltudomány”-ból ismét respektálható tudománnyá válhatott és visszakerült az egyetemi képzésbe. Aligha lehet a megszabott gyûszûnyi terjedelemben többet mondanom a pszichológia történetérõl, benne magamról, ennyi azonban elég is. Az én életmûvem a tanítványaimban bontakozik ki leginkább, így joggal érezhetem: „ifjú szívekben élek, s mindig tovább…” Mindig szerettem tanítani és lelket gyógyítani. Ezt teszem ma is, és tanítok „nem közép-iskolás fokon” a média minden csatornáján és mindenütt, ahová hívnak és ahol terjeszthetem a pszichológiai ismereteket. Remélem, sokáig végezhetem ezt a szolgálatot. Mégsem idõt kérek a sorstól, hanem csak azt, hogy szabott életidõmben mindig a személyes érdekeltségen túlmutató értelme legyen annak, amit teszek. Forrás internet: napkut.hu

Egy év alatt több mint százezer euró adom ány gyûl t össze a kár pát aljaiak támoga tására A Szlovákiai Református Keresztyén Egyház gyülekezeti tagjai egy éven belül 100 933 euró pénzadományt gyûjtöttek össze a Zsinat 2015 februárjában a Kárpátalján élõ testvérek megsegítésére hirdetett felhívására. A Zsinat a komáromi székhelyû Diakóniai Központot bízta meg a gyûjtés megszervezésével és lebonyolításával, amely a kárpátaljaiak több programját és kérelmét is támogatta. A támogatásnak egy újabb részlete 2016. április 7. és 9. között lett átadva a kárpátaljai reformátusoknak. Idén ez már a harmadik olyan út volt, melynek célja nem csak a pénzadomány eljuttatása, hanem azokkal az emberek való személyes találkozás is, akik közvetlenül részt vesznek a programokban, mint szervezõk, vagy mint a humanitárius segély kedvezményezettjei. Az elsõ találkozóra Eszenyben került sor január 5-én, amikor 8 ezer eurót adtunk át a Kárpátaljai Református Egyház mindhárom egyházmegyéjének. A pénzügyi

támogatás ingyen konyhák üzemeltetését és az élelmiszercsomagok megvásárlásához járult hozzá a szegénységben élõ rászorulók részére. A második összejövetel a beregi egyházmegye területén volt március 14-én, amikor 15 ezer euró értékû készpénz került átadásra. A harmadik alkalommal 10 ezer euró adomány támogatta a beregi és az ungi egyházmegyét, hogy a területükön beindított létesítmények tovább mûködhessenek. Az áprilisi találkozón Géresi Róbert püspökhelyettes, Kraus Viktor esperes, Kassai Gyula esperes, Rákos Loránt zsinati tanácsos, lelkipásztor, Pándy Kovács Tímea lelkésznõ, Balogh Janette, a Zsinati Iroda munkatársa és Ibos Henrietta, a Diakóniai Központ igazgatónõje vett részt. A Kárpátaljai Református Egyházat Zsukovszky Miklós beregi és Balogh Attila ungi esperesek képviselték, akik a három nap alatt bemutatták a melegétel-konyhák üzemelését és a gyülekezeti szeretetszolgá-

latuk mûködését. Lehetõség nyílt meghallgatni a rászorultak bizonyságételét, de az olyan segítõk tanúbizonyságát is, akik a gyülekezeti diakóniában közvetlenül a terepen teljesítik szolgálatukat. A meleg étel osztása a kárpátaljai gyülekezetekben önkéntes alapon mûködik, a résztvevõk munkája példaértékû lehet a szlovákiai gyülekezeti szeretetszolgálat számára is. Ez év januártól a pénzadományoknak köszönhetõen az ungi egyházmegye 13 gyülekezetében osztanak meleg ételt 217 rászoruló részére, 2 gyülekezetben pedig 2 360 euró értékben vásároltak élelmiszercsomagokat. A beregi egyházmegyében 8 ingyen konyha mûködése lett támogatva 219 rászoruló részére. A márciusi hónap folyamán 25 városban és településen ezer élelmiszercsomag került szétosztásra nyolc ezer euró értékben. Ibos Henrieta

Kiadja: Lévai Református Egyházközség • Szerkesztõség: Szt. Mihály u. 38, 934 01 Léva • Fõszerkesztõ: Kassai Gyula • Fõmunkatárs, nyomdai elõkészítés: Göbõ Sándor • E-mail: [email protected] • Nyomtatja: LVT Nyomda

Reformátori örökségünk a magyar kultúrában

Recommend Documents