WALTE R REFO R M
ÉS
PI E T SC H O R TODOX I A
Walter Pietdch
Reform éd ortodoxia Anémetordzági Z1LJó dajtó befoLYlÚa a magyar Z1LJÓdág
A
beúőfejli/Jédére
az 1848-1849-ed forradalom LJején
z 1848-1849-es forradalom első, magyar zsidó szempontból készült leírása 1851-ből származik Ignatz Einhorntól, aki maga is vezető szerepet játszott a magyarországi reformmozgalomban. A mű előszavában Julius Fürst, a lipcsei Der Orient cÍmű német zsidó folyóirat kiadója ezt írja: "A forradalmi évek népi küzdelmei közül azonban egyik sem tett szert oly nagy jelentőségre, mint a magyaro k óriási harca, s az izraelita magyarok ebben való részesedése vitathatatlanul az újkori zsidó történelem egyik legfigyelemreméltóbb jelensége... A puszta izraelita lakója erősebben olvadt össze a magyar nemzetiséggel, mint bárhol bárkivel, nagyobb mértékben szentelte a nemzeti ügynek vagyonát és vérét, s ürítette ki a vereség keserű poharát, mint másutt... Bízom magyar hitsorsosaimban, hogy az őket megtisztelő történelmi feljegyzések olvasása közben nemcsak tanulságot és szórakozást, hanem ösztönzést is keresnek majd ahhoz, hogy az iskolaalapnak a forradalom végzete által rájuk rótt létrehozását lsten intésének tekintsék, s az iskolát és hitoktatást az újkor friss leheletét követve műveltséggel és tudománnyal élesszék újra és emeljék fel."! E német zsidó szemszögből írt bevezetés egyúttal a későbbi magyar zsidó történetírás alaphangját is megadta. Eszerint - az 1848-as forradalom során Magyarországon a zsidók erősebben olvadtak össze a magyar nemzetiségű lakossággal, mint ahogy az az összes többi európai országban történt, - a nemzeti üggyel való azonosulásuk egyetlen más államban sem volt nagyobb mértékű, mint Magyarországon. A német reformzsidó-nézőpont konkrét lényege azonban az, hogy a magyar zsidók nem népet alkotnak, hanem egy vallást képviselnek, vagyis "izraelita magyarok". E~en túlmenően Julius Fürst szinte profetikus sza-
vakkal tekint a jövőbe, amikor arról ír, hogy ezeknek az újonnan megszületett izraelita magyaroknak le kell vonniuk a tanulságot a látszólag meghiúsult forradalomból, s a pénzalap kezdetben hadisarcként elrendelt létrehozását úgy kell tekinteniük, mint "Isten intését" arra, hogy a zsidó műveltség és vallás hagyományos formáját megreformálják a modern tudományos szempontok szerint. E célkitűzés megvalósítása az 1868-as Zsidó Kongresszuson a magyar zsidóság reformorientált és ortodox szárnya közötti összecsapás központi kérdése lett. A kongresszus nyomán bekövetkező tragikus szakadással, mely szervezeti téren is érvényesült, Jacob Katz időskori utolsó műve foglalkozik .2 Az alábbi fejtegetések kiindulópontja az, hogy az 1848-49-es és az 1868-as események között szoros belső összefüggés van. Hangsúlyosabb megfogalmazásban: a magyar zsidóság soraiban az 1868-as kongresszuson bekövetkezett szakadást lényegében véve már az 1848-49-es események eleve meghatározták. A következőkben szeretném közelebbről megvilágítani az 1848-as fordulat egyik fontos részletét, megvizsgálva, milyen befolyást gyakorolt a német zsidóság ezekben a sorsdöntő években, s milyen tendenciákat támogatott a német sajtó. Az e kérdésekre adható válasz mélyen beágyazódik a XIX. századi magyar zsidóság történetéről szóló két alapvető mű gondolati és historiográfiai kereteibe. Az egyik Michael Silber sajnos még mindig kiadatlan disszertációja a magyar zsidóság kettészakadásának előtörténetéről a XIX. század első felében/ a másik Jacob Katz már említett műve. Mindkét munka a magyar zsidóság kettészakadásának előfeltételeit, lefolyását és következményeit tárgyalja, s nagy jelentőséget tulajdonít annak a befolyásnak, melyet a német zsidóság reformer és ortodox szárnya gyakorolt a magyarországi fejleményekre. Könyve elején Jacob Katz részletesen bemutatja, hogyan fejlődnek egymástól eltérő irányba a német-
WALTE R REF O RM
PI ETSC H
É S O RTODO XI A
országi ortodox és reformorientált hitközségek a XIX. század első felében. 4 A magyarországi fejleményeket azonban a szerző csak a XIX. század ötvenes éveitől kezdődően vizsgálja részletesen, s magát az 1848-as forradalmat csupán röviden érinti. 5 Míg tehát Silber disszertációja az 1848-as forradalom elő estéj éig követi az eseményeket, Katz lényegében véve csak az osztrák abszolutista uralom alatt álló, 1850 utáni Magyarországgal foglalkozik. Ennyiben itt egyfajta történelmi hézag keletkezik. Véleményem szerint egy évszázaddal megjelenése után is változatlanul nagy forrásértékkel bír viszont Bernstein Béla alapvető monográfiája a szabadságharcban részt vevő zsidókról. 6 Ennek A Z:lwólc 6eLügyei címet viselő hatodik fejezete (217-264. o.) különösen részletesen ábrázolja a reformmozgalom fejlődését, a különböző reformegyesületek alapítását a fővárosban és a vidéki városokban. Az itt felhalmozott tényeket és adatokat, melyek a forradalom lefoly ásával és a magyar zsidókra gyakorolt hatásával kapcsolatosak, a továbbiakban már csak terjedelmi okok miatt is ismertnek tételezzük. A Katz és Silber által folytatott modern történetírásnak az az alapvető kérdése, me ly a magyar zsidóságon belüli szakadás előfeltételeit és következményeit kutatja, Bernsteintől idegen. Ennyiben számára nem téma a német zsidóságnak e kettészakadásra gyakorolt befolyása, s nem is vizsgálja ilyen szempontból a német zsidó sajtót, bár kutatásai során felhasználta ezeket a lapokat. Michael Silbert mennyiségi és minőségi vonatkozásban is átfogóan kidolgozta, mekkora súlya és jelentősége volt a magyarokra gyakorolt német befolyásnak 1848 márciusa előtt. 7 Ugyanitt foglalkozik a német zsidó sajtó jelentőségével és befolyásával is (74-79. o.), úgyhogy a továbbiakban teljes mértékben rá támaszkodom. Tulajdonképpeni feladatomat abban látom, hogy Michael Silbernél konkrétabban vizsgáljam meg, milyen szellemben számolt be a német sajtó a magyarországi eseményekről közvetlenül az 1848-as forradalom előtt és alatt, illetve hogyan befolyásolhatta őket nagy valószínűséggel. E célból az alábbi vezető és legelterjedtebb hetilapok megfelelő évfolyamait tekintettem át: ALLgemeine Zeitung 'ded Ju'dentbumd (A zsidóság általános újságja). Ein unparteiücbed Organ /ür aLled jü'dücbe Interedde (Minden zsidó érdek pártatlan orgánuma). Kiadó: dr. Ludwig Philippson magdeburgi rabbi, Lipcse; Der üraeLit 'ded neunzebnten Jabrbun'dertd (A tizen-
Dr. Ludwig PhIlIppson
kilencedik század izraelitája); Ein Wochenschrift für die Kenntnis und Reform des israelitischen Lebens (Az izraelita élet ismeretét és reformját szolgáló hetilap) . Kiadó: dr. M. Hess eisenachi tartományi rabbi, Eisenach; Der Orient (A Kelet); Berichte und Studien für jüdische Geschichte und Literatur (Tudósítások és tanulmányok a zsidó történelemről és irodalomról). Kiadó: Dr. Julius Fürst, a lipcsei egyetem tanára, Lipcse; Der treue ZWndwacbter (Sion hű őre) . Organ zur Wahrung der Interessen des orthodoxen Judenthums (Az ortodox zsidóság érdekvédelmi orgánuma). Kiadó: dr. Enoch altonai igazgató és főtanár, Altona. Az első három folyóirat egyértelműen a reformorientált német zsidóság érdekeit képviselte. Ezek rendszeresen beszámoltak a magyarországi eseményekről, és ottani tudósítókat is foglalkoztattak. Ezzel szemben az ortodox zsidóság Der treue ZWndwiicbter című havilapjában Magyarország csak nagyon alárendelt szerepet játszott. Ahhoz, hogy különösen az első három sajtóorgánum jelentőségét és helyét megítélhessük, tudni kell, hogy a németországi zsidóság körében már a XIX. század közepe előtt messzemenő változások indultak el, melyek során a zsidók alkalmazkodtak az ugyancsak gaz-
WA L TE R R EFO R M
ÉS
dasági és társadalmi átalakulásban lévő keresztény környezethez. A harmincas évektől kezdve a rabbik és laikusok új nemzedéke főiskolát végzett, szabadfoglalkozású pályákat választott, s a zsidóságon belül a radikális reformok előharcosává vált. 8 A német reform a magyarországi zsidók számára egyszerre szolgált modellként és precedensként. Jóllehet modern gondolkodású német rabbikat csak ritkán hívtak meg Magyarországra - David Einhorn, Zeev Meisel és Azriel Hildesheimer ritka kivételnek számított - , a magyar reform mégis sokat merített a németországi rabbik tekintélyéből,9 A német reformmozgalom magyarországi hatása magán beszélgetéseken és leveleken, de főként a német sajtón keresztül jutott érvényre. A két ország zsidóságát a XIX. század első felében nem választották el nyelvi határok. Magyarországon csaknem ugyanakkora németül beszélő és értő zsidó közösség élt, mint Németországban. lo A magyarországi zsidók a német sajtóból értesültek a németországi emancipációs harcról, az oktatási és vallási reformokról. A zsidó világról alkotott statikus felfogás helyére a német hetilapokban a mozgalmasság és a változás lehetőségének hangsúlyozása lépett. Egyúttal azonban a német sajtó kommunikációs médiumként is működött Magyarországon, mivel magyar zsidó újságok hiányában a XIX. század harmincas és negyvenes éveiben a német lapok jelentették a nyilvános viták egyedüli fórumát. A legfontosabb hitközségekben tevékenykedő mindenkori tudósítók részletes beszámolóikkal közvetlenül is befolyásolták a hitközségen belüli vitákat (például Pápán, Székesfehérvárott és Komáromban). A Magyarországról szóló tudósítások tehát nemcsak a németországi zsidó nyilvánosság tájékoztatását szolgálták, hanem egyidejűleg a magyarországi nyilvánosságét is. Eközben nem pusztán információkat közvetítettek, de véleményformáló és cselekvésorientáló szerepük is volt. Mindenesetre a Magyarországra eljutó német folyóiratok száma nem lehetett túl magas, hiszen összpéldányszámuk is csak ötszáz és hétszáz között mozgott. Mivel azonban a zsidó olvasókörökben az emberek tucatjai, ha nem éppen százai olvasták őket, hatásuk nem lebecsülendő. Az újságoivasás akkoriban társasági esemény volt. A cikkeket hangosan felolvasták, és baráti beszélgetések keretében megvitatták. Nem csoda, hogy az olvasókörök olyan kristályosodási pontokká váltak, ahol egy-egy hitközség modern gondolkodású tagjai gyűltek össze."
PI ETSC H O RT O D OX I A
Az ortodox tábor, amely a negyvenes években német részről nem kapott sajtótámogatást, óhatatlanul gyanakvással szemlélte ezt a befolyást. Az ortodox zsidóság egyik vezetője, Meir Eisenstatter ungvári rabbi 1850. április 17-i emlékiratában követeli, hogy tiltsák meg a zsidó sajtótermékek behozatalát Magyarországra. A kormánynak szerinte meg kell akadályoznia, hogy olyan újságok, mint az ALlgemeine Zeitung du JuJenthumJ, a Der üraeLit du neunzehnten Jahrhundertd és számos más kiadvány eljusson Magyarországra. Ezek "egy évtizede sok ezer példányban veszedelmes áradatként öntik el irodalmunkat". Főként ők vádolhatók azzal is, hogy "az ifjúság szívében elhintették a hitetlenségnek, a modernizmusnak és minden pozitív dolog tagadásának magvát". 12 Tekintettel a három hetilapban megjelent magyarországi tudósítások és kommentárok hatalmas mennyiségére, az alábbiakban idézett cikkek csupán válogatást jelentenek, amely szükségképpen szubjektív. Nem foglalkozom az egyes hitközségek helyi eseményeiről szóló beszámolókkal és azokkal a cikkekkel sem, amelyek a magyar zsidók forradalmi tevékenységének tényeit, valamint a zömmel német polgárok által lakott városokban történt zsidóellenes zavargásokat ismertetik, mivel ezt az általános történetírás már alaposan feldolgozta. Elsősorban azokra a cikkekre koncentrálok, amelyek mind magyar, mind német oldalról a magyar zsidóság belső fejlődését kísérik figyelemmel. A Der üraeLit du neunzehnten Jahrhundertd már 1844. május 26-án háromoldalas vezércikket közöl A puuunyi rabbinátUd címmel. Szinte azonos időben Kossuth Lajosnak a Pedtl Hírlap 1844. május 13-i számában megjelent, történelmi hatású cikkével, ez az írás az emancipáció feltételeként megnevezett vallási és társadalmi reform, valamint a reform és ortodoxia ebből adódó antagonizmusa közötti alapvető viszonyt tárgyalja. Szerzője így vélekedik: "Sokak szerint [ ...] a magyar izraelitákat egy országos küldöttségnek kellene megkérdeznie arról, hogy komolyan akarják-e szociális életük tekintetében a teljes összeolvadást az ország többi lakosával, s nem ütközne-e ez össze dogmáikkal, szokásaikkal és törvényeikkel. Ha ez utóbbi eset nem áll fenn, akkor törvényileg ki kell mondani polgári egyenjogúsításukat. Az emancipáció így egy olyan feltételtől válik függővé, amely azokra a kérdésekre emlékeztet, melyeket Napóleon 1807-ben terjesztett a párizsi szinedrium elé." A vezércikk ezután - hivatkozással a pozsonyi
W A L TER REF O RM
~tr
É S O RTODOX I A
3frdtlít bt!
nClIlt;d)ltttlt ~a~r~Unbert6.
•• 4;.i4t;ift
.i;;; ~
(tir
bir Urnnfnifs nnb ltdorrn bes
ifrlldifift~en
Dr." fui.
Glr ~~n p.l. t.:t iIllUi"'1II l.'at ,~~~~i.nl l" E t...·I!,.•• jflb ki
TtbtnIJ.
"fru._
!Ib. 21.
•••• ,"i •.
'''friat
. 1l\ lTi.,: d'fl1t. !Jn ",rr~einn( t'irfl'lr.. '!'u f~~bf A; I~il bolt, ill btt~"nf. 1:nl'rff hllftta OnfIItC .l>ic M.. ~liQliilrf
'littl
"".1lfidl
,itt ..
ía
burtS
PI ETSC H
ni., ""tIl.a•....,.
l'r'
rabbinátusra mint a magyarországi konzervatív zsidóság legfőbb erejére - világosan megfogalmazza a kirajzolódó konfliktust: "A Talmud és a rabbinizmus tanítása szerint az izraelita nem ismer más hazát Palesztinán kívül és más polgárságot a zsidóságon kívül, e férfiak számára pedig a rabbinizmus és tanításai az isteni szellem megnyilatkozásainak számítanak. A zsidó n e m z e t i s é g [az eredetiben ritkított szedéssel- a szerz.] továbbélésébe vetett hit és a Palesztinába való majdani visszatérés reménye teremti meg azt a szellemi atmoszférát, amely nélkül a rabbinizmus megszűnik létezni, amiképp a növény is elszárad, ha megvonják tőle a levegőt és a meleget. A polgári egyenjogúsítás azonban azt a morális kényszert rója az izraelitákra, hogy az országot, amelyben élnek, hazájuknak tekintsék, így a zsidó nemzetiségbe vetett hit elveszti tárgyát, s az a remény, hogy személyesen eljő a Messiás, aki az izraelitákat Palesztinába vezeti, magától elenyészik. A zsidó nemzetiség megszűnésével a Talmud és a rabbinizmus megmerevedett múmiává válik, és menthetetlenül elbukik az élettel való konfliktusban. Ezért nem csoda, ha az, aki a Mózesvallást komolyan szeretné a rabbinista-talmudista felfogás szerint megőrizni, teljes erejéből hadakozik az emancipáció ell~n, és mindent latba vet, hogy azt megakadályozza. Igy tesz a pozsonyi rabbinátus.
Tagjai távol állnak attól, hogy méltatlanok legyenek atyáik vérére, ellenkezőleg, kiérdemelték a mártírkoronát. Inkább akarnak szégyenben és elnyomatásban élni, mint elveszíteni atyáik vallását. Jellemes és nemes gondolkodású férfiaknak bizonyultak, és megérdemlik mindazok háláját, akik velük azonos meggyőződést vallanak." A cikk szerzője azonban objektív és az ellenfél felfogását is méltató magatartása ellenére nem hagy kétséget afelől, hogy mi a saját álláspontja: "Letűnt egy régi kor, s kialakulóban van egy új. A jelenkor az a harcmező, amelyen a felek felfegyverkezve állnak szemben [ ...] A két, egymással küzdő irányzat most világosan és határozottan jelenik meg előttünk: a r a b b i n i z m u s és a z s i d ó n e m z e t i s é g minden stabil következményével az egyik oldalon, a jelen vall á s i i g é n y e i, a p o l g á r s á g, valamint az é l e t és h a l a d á s k ö vet e l m én y e i a másikon. Akinek van szeme a látásra, látja, akinek van füle a hallásra, hallja."13 Ezek után tehát világossá vált, hogy az emancipáció melletti kiállás, a polgári jogokért és a mindenkori nemzetiségért folytatott harc feltartóztathatatlanul elvezet a hagyományos zsidóság őrzőivel való szakításhoz, akiket a cikk Magyarország esetében a pozsonyi rabbinátussal azonosított. A magyar zsidók részvételét az 1848-49-es forradalomban és a magyar szabadságharcban így mindig e belső vallási szempont figyelembevételével kell értékelni. A "pozsonyi rabbinátus" indirekt módon reagált a reformerektől érkező kihívásra. A Der üraeLit ded fleLlflZehnten JahrhundertJ 1845. március 30-án közli azt a nyílt levelet, melyet vezető ortodox rabbik az 1844es braunschweigi rabbigyűlés ellen intéztek. Mivel a hetvenhét aláíró több mint egy negyede Magyarországon tevékenykedett, az újság ezt az írást "lengyel-magyar rabbik nyílt levelének" nevezte. A magyar aláírók közül különösen kiemelendő Abraham Samu el Schreiber (Ktav Sofer) pozsonyi főrabbi, Meir Eisenstatter ungvári rabbi és Abraham Zwebbner (Schag) csesztei rabbi. Személyükben a magyarországi ortodox zsidóság jelentős egyéniségei foglaltak állást, akik az 1868-as kongresszusig vezető szerepet játszottak. A braunschweigi rabbigyűlés reformhatározatait elvetik, mert szerintük a találkozó résztvevői "a legnagyobb felszínességgel részben elindítanak, részben megfogalmaznak és terjesztésre jóváhagynak olyan határozatokat, melyeket mintha egészen arra szántak volna, hogy a zsidóságot megfosszák bázisától és belülről úgy kivájják, hogy
WAL TE R REF ORM
PI E T SC H
É S ORTODO X IA
magába roskadjon. A már jelenleg is tátongó sebet, melyet a kor romlottsága ütött Izrael vallásán, ez a legszentebbet kigúnyoló eljárás még jobban felszakítj a, s a céltalan újítások tovább mélyítik a szakadékot, amely máris két táborra osztja Izraelt." Az ortodoxok minden vallási és társadalmi reformkezdeményezést őrültnek nyilvánítanak. "Sem nekünk, sem egyetlen embernek sem áll hatalmában akár a legapróbb vallási törvényt is megszüntetni."14 Mindenesetre amint ugyanezen újságnak az 1846-1847-es magyarországi belső állapotokat ismertető cikkéből kiderül, a vallási élet reformjának akadályait az országban is igen nagynak tartják. Ennek oka egyfelől az, hogy az ortodox tábor erős, másfelől az, hogy a művelt rétegek gyengék, és kevés a tudományosan képzett rabbi. IS 1847. január 31-én a Der üraeLit ded neunzehnten Jahrhundertd pesti tudósítója arról számol be, hogy nem túl örvendetes stagnálás észlelhető a fővárosban, jóllehet a haladó zsidó szellemi életnek mindig is itt volt a központja. Azt kérdi, mi történt Magyarországon az alatt az idő alatt, amíg a szomszédos Németországban három reformegylet jött létre, és három rabbigyűlés zajlott le. A válasz: semmi. 16 Fél évvel később ugyanez a tudósító azt írja, hogy a szellemi pezsgés hiánya, melyet legutóbbi beszámolójában a haladás gátjának és a siralmas állapotok okozójának nevezett, továbbra sem szűnt meg. Megint irigykedve tekint Németországra: "A stagnálás halál, csak a tevékenységben van élet. Mi óvjon meg bennünket a szellemi elhalástól, ha egészen átadjuk magunkat az édes közömbösségnek és minden emelkedettebb tevékenységgel szemben a csábító materializmu snak, ha teljesen lemondunk arról, hogy a szellemi élettel, a vallással és a magasabb érdekekkel törődjünk? A szomszédos német területen a földet bejáró szellemi lehelet nyomán kibontakozott egy zsidó irodalom. Hatalmas átalakulást készített elő és indított el. Mi nem gazdagítjuk az irodalmat, a változás bennünket nem ért el. Ott minden véleménynek van fóruma, még a világosságot kerülő ortodoxia is napfényre merészkedik [oo .] Nálunk nincs ereje még a fanatizmusnak sem, pedig abban nem szenvedünk hiányt. Igaz, olyan kórtól senyvedünk, amely a nem zsidó körökbe n is észlelhető. " 1 7
Ezt a pesszimista szemléletet azonban villámgyorsan megváltoztatták a márciusi forradalmi események, amikor a polgárság liberális felkelése az európai országokból Magyarországra is átterjedt. Így aztán
az ALlgemeine Zeitung ded JudenthumJ 1848. április 24i tudósítása egészen más hangulatot áraszt. A depressziót mintha szélvihar söpörte volna el. A forradalmi felkelés már-már irracionális optimizmust váltott ki: "Úgy tűnik, a Messiás Talmudban meghirdetett előörsei lassacskán megérkeznek, az Európát betöltő izgatottság és mozgás megrázta minden fennálló alapjait, minden politikai rendszer pillérei megrepedeztek, minden, ami tarthatatlan, összedől, és eget ostromló, új épületek emelkednek [oo.] Ez a tizennyolc évszázada várt Messiás. Európa minden ember teljes egyenjogúságának követelésétől visszhangzik, ez hozza el számunkra az ígért és hőn óhajtott megváltást [oo.] Március napjaiban időközben leszállt az égből a szabadság szelleme, és ütött a mi megváltásunk órája is. A törvényhozó testület már nem tartotta szükségesnek, hogy egy olyan eszméről tanácskozzon, mely hitének alapértékei közt világosan kimondatik. S z a b a d s á g, e g y e n l ő s é g és t e s t v é r i s é g a jelszó, amely már magában foglalja az emancipáciÓt. "18 Nyilvánvaló, hogy ez az egekig szárnyaló, ujjongó lelkesedés a fiatalság reformtörekvéseiből fakadt, s bizonyára a Der üraeLit deJ neunzehnten Jahrhun{)ertd szerkesztősége szerint is elrugaszkodott a realitás talajától. Ezért 1848. május l-jén az ALlgemeine Zeitung deJ JudenthumJ következő számában egy másik pesti tudósító cikke jelenik meg, anélkül, hogy a szerkesztőség minden pontban azonosulna vele. Szerzője így ír a bevezetőben: "Az elavult államalkotmányok megdőlése a rombolás és bomlasztás olyan dühét váltotta ki, amely minden fennálló ellen irányul, behatol mind a gyakorlati, mind a szellemi élet összes viszonyaiba, rossznak tart minden régit, s csak azt ismeri el jónak, amit újonnan átalakítottak. " A cikkíró szerint a vallási változtatásokat nem tudós szakértők, hanem tanulmányaikat végző ifjak sürgetik. "Mint oázis a pusztában, úgy tűnik fel soraik közt a Talmudban jártas egyetlen fiatalember, az Önök nagyra becsült lapjának szorgos tudósítója, dr. Einhorn. E férfiú ismeretei és jelleme minden tiszteletünket megérdemlik, s távolról sem kételkedünk szándékai tisztaságában, mégsem fojthatjuk magunkba a kérdést: elegendő tekintéllyel bír-e e g y e t l e n r a b b i j e l ö I t ahhoz, hogy végrehajtson egy reformot, hogy reformegyletet alapítson, és szankcionáló hatalmú vezetőként az élére álljon?" A szerző ezért a következőt tanácsolja: "Ti forrófejű buzgólkodók, menjetek csak el Párizsba, Bécsbe, Berlinbe és Münchenbe vagy máshová.
W A L T ER REF O R M
PIE TSC H
É S ORTODOX I A
Mindenütt a fiatalság vezette az első csatát. [ ... ] Ám miután kivívta a győzelmet. s az ellenséget menekülésre kényszerítette. az ifjúság mindenhol bölcsen visszavonult. ráhagyva a szervezést a kiemelkedő. tapasztalt és gyakorlatias férfiakra. Cselekedjetek ti is ugyanígy! Elégedjetek meg a nyílt beszéddel. töprengjetek el. hogy hol maradt még gyökere valami hibának [ ... ] de ne higgyétek elbizakodva. hogy ti vagytok hivatva egy új konstitúció létrehozására. "19 A Németországban megjelent cikk óvatos megfogalmazású szavaiból racionális és ugyanakkor ironizáló szkepszis sugárzik azzal az eljárással szemben. hogy politikai és vallási eszméket. koncepciókat elsietve importáljanak a másféle magyar valóságba. Michael Silber behatóan foglalkozott azzal a kérdéssel. hogy mi történik. ha egy ideológiát - jelen esetben a német reformot - nem olyan terepre ültetnek át. amelyre készült. 2o Bizonyítékul arra. hogy a korabeli Magyarországon is többen bírálták a német zsidó sajtó túl nagy befolyását a magyarországi belső fejlődésre. Silber idézi Pillitz Dániel szegedi rabbi 1844. január 21-én Löw Lipóthoz intézett levelét. Ebben Pillitz arra kérte Löwöt. hogy adjon ki egy hazai újságot. mivel a német sajtó nem felel meg a magyar viszonyoknak. Szerinte azok a megoldások. melyeket a német zsidóság kínál. nem használhatók a magyarok számára. A németországi társadalmi. intellektuális és vallási állapotok annyira különböznek a mieinktől. amennyire messze van az ég a földtől. s csak nagyon korlátozott módon alkalmazhatók. Sok magyar hitközség drágán megfizette elsietett germanomániáját. Magyarországnak valami másra van szüksége. különösen vallási ügyekben. Nem tagadható. folytatja Pillitz. hogy Magyarországon a német sajtó akadályozta meg a vallási élet további hanyatlását. De míg a német zsidó már megtapasztalt valóságát áldozza fel egy merőben ideális jövő kedvéért. addig a magyar még csak küzd azért. hogy a valóságot megtapasztalja. 21 Miközben a fiatal magyar reformerek egyfelől ily erősen elkötelezték magukat a nyugati. német zsidó reformmodell mellett. másfelől egy egészen más okból támadt ellentéttel kellett szembenézniük. A lelkesedéssel teli márciusi napokat. amikor már-már a messianisztikus megváltást látták közeledni. a következő hónapban zsidóellenes pogromok követték a főként német polgárok által lakott szabad királyi városokban. A zsidók. akik rajongtak a nyugatról nemrég érkezett polgári forradalomért. most szembetalálták magukat a kisszámú magyar város német polgár-
ságának mélységes gyűlöletével. Az Allgemeine Zei/ung ded Judenthunu magyar tudósítója látnoki módon számol be minderről 1848. május IS-én: "Nagy hibát követnek el az országban élő németek. amikor a németül kitűnően beszélő magyar zsidót eltaszítják maguktól. Ebben a mozgékony. jómódú és tanult népben derék társra lelhetnének. ám ők ahelyett. hogy a zsidót magukhoz vonnák. kicsinyes gyűlöl ködéssei a magyarok karjaiba lökik. akik melegen fogadják. Ez a szűkkeblű és kártékony idegenkedés az utóbbi időkben a legfelháborítóbb üldözési lázzá fajult. Mintegy tíz. németek által lakott városban veszélybe került a zsidók élete és tulajdona. A felheccelt csőcselék még itt. a kormány és a nádor székhelyén is megpróbált tömeges támadást intézni egy olyan városrész ellen. ahol sok zsidó lakik. s csak a kivezényelt nemzetőrség meg egy jelentős számú csapat tudta megakadályozni a tervezett fosztogatást. Ezzel szemben Pozsonyban rémes események történtek húsvét vasárnapján. Ott a zsidónegyedet mint valami rohammal elfoglalt várost hat órán át fosztogatták. s ebben segítettek az egyenruhás nemzetőrök is."22 A magyarországi reformorientált zsidóság ezekben a hónapokban kettős belső nyomásnak volt kitéve: vallási tekintetben saját koncepció híján átvette a német reformmodellt. nemzeti és nyelvi tekintetben azonban ugyanakkor el kellett szakadnia a németek től. Abban az egzisztenciális konfliktusban. amely Magyarországon egyrészt a szabadság és függetlenség kivívására törekvő magyarok. másrészt a német meghatározottságú bécsi abszolutizmus és a szabad királyi városokban élő német polgárság között jött létre. a zsidók most szívvel-lélekkel a magyar oldal felé fordultak. Vagyis visszavonhatatlanul ráléptek a magyarosodás útjára. Ellentétben az ország többi nemzetiségével. a zsidók a szabadságharc folyamán maradéktalanullojálisak voltak a magyar ügy iránt. A zsidó önfenntartás és a magyar patriotizmus azonos érdekké vált. ADer Orient ezért 1848. augusztus 19-én szó szerint leközölte azt a beszédet. melyet a főváros reformügyekben mérsékelt főrabbija. Löw Schwab tartott július 8-án zsidó önkéntesek előtt. Ebben a szónok túláradó szavakkal és többszörös ismétlésekkel felszólítja az önkénteseket. hogy esküdj enek fel magyar hazájukra és az ellenséges császári házzal folytatott harcra. Az új helyzetre való tekintettel immár a feledés fátyla borul arra a tényre. hogy nem egészen három hónappal korábban még az új forradalmi magyar kormány is elutasította a zsidó
WAL TER REF O RM
ÉS
önkéntesek jelentkezését a magyar nemzetőrségbe. "Testvérek! Ti szent esküvéssel a hazafias fegyveres szolgálatnak szenteltétek magatokat. Istent hívtátok tanúnak, hogy el vagytok szánva javaitokat és véreteket, testeteket és életeteket kockára tenni a magyar haza üdvéért, s az ellenségeivel folytatott harcban bátran és derekasan kitartani a végsőkig [ ... ] A haza hív benneteket, hogy megvédjétek jogát, becsületét, eltéphetetlen egységét [ ... ] Legyetek hát bátrak és merészek a hazáért vívott harcban, drága testvérek! Isten ügye ez. A legnemesebb, legszentebb ügy, amelyért küzdeni fogtok."23 A Der Orient 1848. augusztus 26-i számában megjelenik az a felhívás, melyet az újonnan alapított Magyar Izraelita Középponti Reform-egylet július 10-én intézett a magyarországi zsidókhoz. Ebben az áll, hogy "amíg nincs az egyletnek saját tagjai közül választott vezetője, németországi testvéreink reformtörekvései szolgálhatnak számunkra alapul [ ...] Amikor értesítünk benneteket, rokon szellemű testvéreket itt körülöttünk és vidéken a magyar izraeliták kultúrtörténetének e korszakos eseményéről, fel szólítunk közel s távol valamennyiőtöket, hogy vegyétek fel velünk a kívánatos kapcsolatot [ ... ] Intelligenciátokhoz, élénk buzgalmatokhoz ajánlunk egy egyletet, amely az igazságot, szeretetet és megbékélést tette változtathatatlan jelszavává."24 Az újonnan létrehozott reformegylet mindjárt el is küldte alapítóját, Ignatz Einhornt egy berlini tanulmányútra, hogy az ottani reformegylettől gyakorlati ösztönzést kapjon további magyarországi munkájához. 1848. július 24-én "a Magyarország és hozzákapcsolt tartományokbeli izraelita lakosok megbízottjai", vagyis Hollander Leó, dr. Roth Mátyás, Diener Móric, Diósi Márton, Pappenheim Hermann, dr. Gross Frigyes, dr. Schlesinger Ignác, Steinitzer Jakab, Brüll Sámuel és Lichtmann Dávid ünnepélyes felhívással fordult a magyar országgyűléshez, melyet a Der Orient teljes terjedelmében le közölt. A felhívás igazságosságot, szabadságot és egyenlőséget követel a magyar zsidók számára. "Egyenlők akarunk lenni a haza minden más lakosaival- egyenlők t e r h e ib e n é s á l d á s a i b a n, mert mi szintúgy vagyunk fiai [ ... ] Külső és belső ellenségek ássák alá e szép haza békéjét, veszély fenyegeti a magyar nemzet szabadságát, sőt létét is [ ... ] Magyarok! Nyújtsatok testvérkezet, nektek is, nekünk is érdekünkben van testvéri kebletekre számolhatni, mi született vértanúi vagyunk a szabadságnak, elődeink mind elvérzettek ezen kincsérti küzdelmökben, s azért mi annak becsét
PIETSCH ORTODOXIA
~tn6itn
nu6 ,ftdtiftu
fh
Jahrgaug.
'If.'
.
,
I _ ~~Utf.·r..b" !D • .,Fftl.l. 81 .. &I.a !!.'tUI. tlrT 3$ ,,16fl. .oo.~., •. U*1t Iltd" ..,.. [llt"r,1r , . ~.), ld IIt~&. ~. lJ" 19ut.ie. tl,.tr_ri !h. i!~d"· 'u .. QJf~I~.II •• ~;'I!. eG"~.II. ~íl ....trd"
, n.g••.
,.,t... ·_
e •••
fl ...... ;Ih. -
ee.
t. Or
tilJl ~(U'rT, 'tn iri,," Olbirn 9t~r"rt, ft~1 gtl.i.nfin. Ür.1Ittll, h,'fll hü~""t'íf,,~(,(,t6>~r~"blle ~i~nf ,:"Itt,,1 \l'dbli~tf ~bátisttil· ·&(t'lIrú", Itftn "fftn "t'n ,/Itd!inlla" tit ül!rt tH «fnhQISmHlU Ultb r'l:l
m,M!
suijtn l.l)iltltÍ 'iif tic !intr." .süngfiIlS" bit ~D~fh". mCllllln~d~rn i~r Iltufulnf(!)m,tril 91~rnri; forstif!:m ii~ jíit ti('~ltom tct etftolln'il~!1(. Jtltr.\ bn poli. lii.fl.,tllldt{ltif~t OOrift ~t f,~ Ü~tr tit O}uni"ttbn tou "l1mciÁ/iid;!ln 311t-rll (19'ntlt, hT t'itUticf;!t AUd) tin ~~((i~tr ~tin Itl. !m;i~TCllt m,ln i!;,~r in tu CS~. ""9t!l( f,Ílft elolttll"i'tltS{l'~tiltll íidJ unttr~ídt. bit. t-w jtr-t t-it 9It;~"lItíuifin NI~ ~rf~'IM~ tn el1u"St-gc. lIut ti( OVin ton Erit - 'lta, briugrn fic Mhltig, in ~tU\ ~rro'Ii;litin, t.l{j l'ir ~mh(iI hu CllifftUft ~i1t{I, ~rf ;,"u (l!lntllt~lItcn ~nu~ tn
XXII. IDMi ~l1ilillll btr ~114titn"lg~ltcn It'irb t~ll t-tn eflclHitf)iid)ttl ~lItfll áfrig !lf1.'ilcflt. ~lfl(e l-rll>.tiillcl ~d;o IUl\' tolt @tmrlnttll hingtu srtÍtc Ofitr. ~fld!rlf, ~ it nm filt tttr gtj)tn tm ..!Jl"u.tllm" ,lU fnmriw Itll~ ltII, il'f?rriltu cill~n lI.il Bhult ilii\' !3~jtlldt . ,311
méltányolni tudjuk [ ... ] Európa szabadsága kivívásában minden tartományokban hitfeleink dicséretesen harcoltak - sorainkból is hullottak áldozatok a népfelség oltárán - s meggyalázva, visszautasítva, lábbal taposva bár, azon szavak hallatára »veszélyben van a haza« testvéreink közül számosan mentek a halál torkába, míg más nemzetiségek tetemes része ezt tenni vonakodott vagy éppen az ellenséggel szövetkezett [ ... ] Legyenek igazságosak, s ezen pajzzsal győzni fognak; a jó ügy, melyet kivívni a magyar nemzet hivatva van - n é g Y s z á z e z e r e m b e r t, k i k I e l k e s ü l n i, k i k á l d o z n i t u d n a k, a z o n n a l n y e r e n d ."25 1848. szeptember 2-i, 30-i és október 7-i kiadásaiban a Der Orient folytatás okban közölte azt a jegyzőkönyvet, amely a "Magyarország s hozzákapcsolt tartományok beli izraelita lakósok megbizottjainak közgyűlésén" készült július 5. és l között Pesten.26 Mint az elnöki tisztet betöltő Hollander Leó szavaiból kiderül, a laikusokból, vagyis nem csupán rabbikból álló közgyűlés elsődleges célja az volt, hogy "szilárd akarattal és egységesen koncent-
o.
WALTE R REFO RM
ÉS
ráljon közös célunk, az ország többi szabad lakosával való polgári egyenjogúság" elérésére. A nyilvánosságra hozott bizottsági és küldöttlisták amelyeken azoknak a nevei is megtalálhatók, akik majd az 1868-as Zsidó Kongresszuson vezető szerepet játszanak - azt mutatják, hogy a magyar zsidóság polgári erői már 1848-ban olyan országos szervezetet igyekeztek létrehozni, amely a politika és a kormány tárgyalópartnere lehet egy önálló Magyarországon. 27 A közgyűlés szövetségi ajánlata - tekintettel a nehéz katonai helyzetre - a magyar fél részéről elfogadásra talált, és nagy visszhangot váltott ki az asszimilációra kész magyar zsidók között is, akik immár osztoztak a magyar szabadságharc győzel meiben és vereségeiben. Az 1848-as év második felében az egymást követő hadi események miatt a német sajtóban szórványossá válnak a magyarországi tudósítók részletes beszámolói. Az újságok csupán a háború menetéről közölnek jelentéseket. De a szabadságharc folyamán kirajzolódó katonai vereség és a fenyegető hadisarc sem tudja megfordítani a zsidók odaadását a magyarság iránt. A Der Orient pesti tudósítója így ír erről 1849. május 10-én: "Az itteni izraeliták lelkesedése Magyarország szabadságáért, közvetlen részvételük a harcokban és mindaz a hatalmas áldozat, melyet a nem harcolók is hoztak, valóban nagy jelentőségű. Ezek az emberek bebizonyították, hogy teljesen összeolvadtak a magyarokkal. A legfigyelemreméltóbb jelenség körükben az, hogy elsajátították a magyar nyelvet [ ... ] Már a szószékről is magyar szó dörög, úgy általában mindenki ért magyarul, magyar nyelven járnak körbe az imádságok meg a szentírás, s szinte úgy tűnik, mintha már egy évszázad telt volna el az izraeliták magyarosításával. A zsidók immár igazi gyermekei a magyaroknak, minden érzésük, igyekvésük, harcuk és tevékenységük Magyarország pompás nagy korszakát szolgálja, a nyelv és erkölcs válaszfala leomlott, s a nemes magyarok ezt értékelik is. " 28 Ugyanebben az időben a Der treue ZWflJwiichter mely 1848-ban tudomást sem vett a magyarországi összetűzésekről - részletes jelentést közöl V ágúj helyről, diadalmasan utalva a közelgő vereségre. A cikk szerint a magyar zsidó reformerek azt hitték, hogy a szabadság, egyenlőség, testvériség szép hármas jelszava elősegíti majd az egyenjogúsítást. Szabadságot akartak, s nemcsak politikai, hanem vallási téren is. Úgy vélték, könnyebben emancipálódhatnak, ha lebontják a vallási korlátokat, s az ősi
PI ETSC H O R TODOXIA
szokások és szertartásbeli előírások felszámolásával megszüntetik az elkülönülést. "De másképpen fordult Izrael zászlaja, másképpen rendelték el ezt felülről." A neológok által a Messiás szavának kikiáltott "szabadság, egyenlőség, testvériség" a lehető legrosszabb következményekkel járt a magyar hitsorsosok számára. Reformokra itt többé gondolni sem lehet, a neológus buzgóság csírájában pusztult el. 29 Az osztrák neoabszolutizmusnak a liberálisszabadelvű Magyarország felett aratott győzelme vallási téren is reakciós következményeket vont maga után. A reform témája mind a politika, mind a vallás tekintetében tabuvá lett. A zsidó reformegyleteket vagy az osztrák hatóságok oszlatták fel, vagy maguktól szűntek meg. Így hát nagyon is érthető, hogy a magyar zsidóságon belüli ortodox-konzervatív erők, melyek a szabadságharc idején semmiféle módon nem léptek fel Ausztriával szemben, most azt hitték, a politikai szempontból ultrakonzervatív új hatalom megvédi őket belső ellenfeleiktől. A reformorientált német sajtó törekvései meghiúsultak. A zsidók általa is támogatott elkötelezettsége a magyar nemzet mellett katonai és politikai fiaskóval végződött, ennek következtében pedig a magyarországi reformmozgalom közszereplést vállaló vezetői külső és belső emigrációba kényszerültek. Másrészt viszont az is világos volt, hogy tekintettel a nyugatés közép-európai politikai változások egészére, a Magyarországon beköszöntő politikai jégkorszak nem lehet tartós. Vagyis az egyelőre meghiúsulni látszó reformkezdeményezésekbőlle kellett vonni a kellő tanulságot, hogy a szükségesnek tartott változásokat kedvezőbb körülmények között majd végre lehessen hajtani. Az ALLgemeine Zeitung deJ JudenthumJ ezért 1850 augusztusában három szokatlanul részletes nyílt levelet intézett a magyarországi izraelitákhoz.3o Az első nyílt levél abból a pozitív feltételezésből indul ki, hogy a válaszút előtt álló magyarországi izraeliták ebben a helyzetben szívesen meghallgatnák egy barát jó szándékú szavait. "Hiszen egy kívülről, a távolból érkező felhívás általában készséges meghallgatásra talál, mivel feltételezhető róla, hogy pártatlan."31A továbbiakban a stratégia a mézesmadzag és korbács elvére emlékeztet, vagyis magába foglalja a biztatást és a megalázást is: "Tagadhatatlan, hogy bennetek, akárcsak egész Magyarországban roppant erő szunnyad, amely még várja a kibontakozást." De mindjárt ezután jön a lefokozás: "Az izraelita élet nagy egészében a magyar zsidóság eddig még semmit
W A L TER REFO RM
ÉS
sem tett. Miközben Spanyolországnak és Olaszországnak, Franciaországnak és Lengyelországnak megvolt a maga nagy korszaka, miközben Németország az utóbbi évszázadban az élet központjává vált, addig mikor tett mondjuk Magyarország, a magyar zsidóság valamit is? Soha. De talán nem most lenne hivatott rá? Az alkalom kedvező, indíték van, az erők rendelkezésre állnak. A magyar zsidóság megbecsült helyet vívhat ki Judában. Csak az akaratán múlik."32 Az írás szerint a vereség ellenére kedvezőnek tűnnek a feltételek, hiszen a forradalom a magyarokat és a magyar zsidóságot egyaránt alapvetően megváltoztatta. A vihar, mely végigsöpört Magyarországon, hátrahagyta nyomait: "Egy ilyen vihar órák alatt messzebbre röpít mindent, mint a nyugodtabb idők évtizedek alatt. A magyar zsidóságot is messzire sodorta ősi alapjaitól. Mások lettetek, más helyzetben vagytok. "33 Az újság számára az is világos, hogy ezeknek az erőknek milyen irányba kell menniük. Nem részkorrekciókról van itt szó: "Nem csupán az a fontos, hogy ezt vagy azt a jogot, melyet eddig megtagadtak tőletek, most gyakorolhassátok, hogy ezt vagy azt a jogtalanságot, mely benneteket sújtott, most lerázzátok magatokról- nem! Számotokra a regeneráció, a megfiatalodás, az átalakulás, a szellem feléledése fontos! Őszintén így vélem! Nem a szertartás ilyen vagy olyan reformja, az istentisztelet néhány új, ragyogó formája - nem! Egész lényetek belülről kiinduló felfrissülése és megifjodása ! "34 Azt is tudja az újság, hogy a mondott cél milyen úton váltható valóra, s ezt különböző megfogalmazásokban többször is elismétli: a reformnak nem az egyes emberektől, hanem az egész közösségtől kell kiindulnia. Ezért e nagy közösségnek létre kell hoznia egy országos szinódust, még ha egy ilyen testület szervezése során szembe kerülnek is egymással a radikális ortodoxia és a radikális reform szélsőséges hívei. 35 E centralizált országos szervezet a franciaországi konzisztórium mintájára egy kisebb és egy nagyobb tanácsra oszlana, feladata pedig abban állna, hogy létrehozzon egy zsidó szemináriumot, egy zsidó teológiai fakultást és zsidó népiskolák hálózatát szerte az országban. 36 Ha mindez megtörténik, az újság szerint ragyogó jövő nyílik meg a magyarországi zsidók előtt: "Micsoda központja lehetne itt Izrael egész európai népének, micsoda szellemi kisugárzás áradhatna szét nemcsak Magyarországon, hanem messze a határain
PI ETSC H O RTODOX I A
túl is! A széttagolódás miatt Németországban kifáradt, a műveltség hiányában, illetve a politika és ipar iránti teljes elkötelezettség folytán Franciaországban megmerevedett szellem itt, magyar földön, ahol még annyi a parlagon heverő, kihasználatlan erő, ahol a lelkesedés lángja oly könnyen fellobban, ismét újjászülethetne. S ez a legfőbb oka annak, hogy tollat ragadtam. Magyarország izraelitái, ti most az európai izraeliták élére állhattok, ha megteremtitek a zsidó tudományosság, a zsidó vallási kutatás, a zsidó szellemi élet új székhelyét. Ó, bárcsak akarnátok! "37 A három nyílt levélre hamarosan megérkezett a válasz Magyarországról. 1850. szeptember 5-én a pesti tudósító a görög mondavilágból kölcsönzött képpel írja le a magyarországi helyzetet: "A mi korunk akár a leláncolt Prométheusz, aki lehozta a tüzet, de mert sziklához láncolták, nem használhatja, miközben a bomlás keselyűmadara nap mint nap többet tép ki a szívéből." A nyílt leveleknek ezért hát most nem lehetett közvetlen sikerük, jóllehet minden értelmes olvasó köszönettel és egyetértéssel fogadta őket. A jövőbe tekintve azonban a tudósító így folytatja: "Azt mondom, most, mivel e szavak bizonyára nem hullottak egészen terméketlen talajra, de hatásuk csak akkor lesz, ha talán már egészen elfeledték őket. Hiszen ez a gondolat sorsa, melyet miután kipattan a világba, az emberek megragadnak, felkapnak, feldolgoznak. de amely hússá és vérré csak akkor válik, ha eredetére már senki sem gondol. Az általános kedvetlenség és közöny talajára ezek a »nyílt levelek" gyújtó erővel hullottak, de nem kaphatnak oly gyorsan lángra, hogy abból szemmel is látható jelenség legyen - ehhez nem fúj elég élesen és erősen a szél-, de mindenki magába fogadta őket, s adott időben kifejthetik hatásukat. "38 Amikor ezeket a szavakat olvassuk, nem nehéz visszatekintve kapcsolatot találni az 1868-as zsidó kongresszussal, ahol közvetlenül azután, hogy Magyarország újra megszerezte politikai önállóságát, s a zsidók számára biztosították az egyenjogúságot, épp ezek a kérdések szerepeltek központi hangsúllyal napirenden. Az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc során a magyar zsidóság belső struktúrája alapvetően megváltozott. A polgárosodás folyamata, a magyar nemzet iránti vonzódás felébredése, majd tízezrek részvétele a nemzeti szabadságharcban ahogy a Der 1.JraeLit dN neunzehnten Jahrhundertd már korábban részletesen idézett 1844-es jelentése a pozsonyi rabbinátusról előrelátóan kifejtette -
WALTER REF O RM
PIETSCH
É S O RT O D O XI A
visszafordíthatatlanul elvezetett két, egymással kibékíthetetlen ellentétben álló párt kialakulásához. A német zsidó sajtó a kezdetben szellemi alapjait tekintve rendkívül gyenge reformerőket akkoriban aktívan támogatta, s figyelemmel kísérte működésüket. A befolyásolás lehetőségéről akkor sem mondott le, amikor Magyarország veresége után a reformerők kénytelenek voltak visszalépni a közszerepléstől, s így formálóan hatott az 1868-ban bekövetkező és a magyar zsidóság további sorsa szempontjából döntő jelentőségű eseményekre is. NÉMETBÓL FORDÍTOTTA GLAVINA ZSUZSA SZERKESZTETTE: HARASZTI GYÖRGY
JEGYZETEK l Einhorn, 19natz: Die Revolution und die Juden in Ungarn. Leipzig, 1851. Vorwort. 2 Katz, Jacob: Hákérá de fo nitáhá: peridát háortodokdzim miJcláL hákehiLfot 6eHungáriá uveGermániá. (Héber nyelven.) Magyarul: A gyógyíthatatlan szakítás. Az ortodoxia kiválása a közösségből Magyarországosn és Németországban. - Magyar kiadása előkészületben. Jeruzsálem, 1995. A továbbiakban Katz: A gyógyíthatatlan dzakíttiJ. 3 Silber, Michael: Rootd of the Schidm in Hungarian Jewry. Cultural and SociaL Change from the Reign of JOdeph II unti! the Eve of the 1848 Revolution. (Héber nyelven.) Gépiratos disszertáció, Hebrew University, Jeruzsálem, 1985. A továbbiakban Silber: Rootd of the Schidm. 4 Katz: A gyógyíthatatlan dzakíttÍd. r. fej. 15-39. A zárófejezet - 245-285. - a németországi kettészakadás formájáról szól. 5 Katz: A gyógyíthatatlan dzakíttiJ. 48. 6 Bernstein Béla: Az 1848-49-iJci dza6addágharc éd a ZdWók. Budapest, 1898. 7 Silber: Rootd of the Schidm. IV. fej. 71-92. 8 Vö. Schorsch, Ismar: Emancipation and the Cridid of ReLigioUd Authority. The Emergence of the MOdern Ra66inate. in: Mosse, Werner et al. (szerk.): Revolution and Evolution. 1848 in German-JewidchHidtory. Tübingen, 1981. 205-245. 9 Vö. Silber: Rootd of the Schidm. 73. 10 Uo.74. II Uo. 77. és köv. 12 Idézi Löw, Leopold: Der JiiJidche Kongredd in Ungarn. Beitrag zur ReChtd- und KuLturgedchichte. Pest, 1871. 218. és köv. ; vö. még más ortodox reakciókkal Silber: Rootd of the Schidm. 78. 13 Der üraeLit ded neunzehnten Jahrhunderfd, 1844. május 26. 163-165.
14 Der üraeLit ded neunzehnten Jahrhundertd, 1845. március 30.99-103. 15 Der üraeLit ded neunzehnten Jahrhunderfd, 1846. november 15.368. 16 Der üraelit ded neunzehnten Jahrhundertd, 1847. január 31. 38. 17 Der üraelit ded neunzehnten Jahrhundertd, 1847. július 14. 53. és köv. 18 Allgemeine Zeitung ded JUdenthumd, 1848. április 24. 262. és köv. 19 Allgemeine Zeitung ded JUdenthllmd, 1848. május l. 274. és köv. 20 Silber: RoOtd of the Schidm. 79. és köv. 21 Löw, Leopold: GedammeLte Schriften, V. köt. Szeged, 1890. 105. és köv. ; vö. még Silber: Rootd of the Schidm. 79. 22 Allgemeine Zeitung ded JuJenthumd, 1848. május 15. 311. 23 Der Orient, 1848. augusztus 19. 276. és köv. 24 Der Orient, 1848. augusztus 26. 279. 25 Der Orient, 1848. augusztus 26.279. és köv. 26 Ezt a többoldalas dokumentumot terjedelmi okokból itt nem ismertethetem részletesen. Mindazonáltal véleményem szerint olyan forrásról van szó, melyet a történelmi kutatás eddig nem méltányolt kellőképpen. Bernstein Béla már idézett monográfiájában foglalkozik ugyan vele, de nem ad róla teljes értékelést. 27 A jegyzőkönyv a Der Orient 1848-as kinyomtatott évfolyamának 285-288., 316-318. és 326-327. oldalán található. 28 Der Orient, 1849. május 26. 103. és köv. 29 Der treue Ziowwiichter, 1849. A tudósítás dátuma 1849. május 15. 173. és köv. 30 Erdted Senddchrei6en an die ungaridchen üraeLiten in: ALlgemeine Zeitung ded deutdchen JuJenthumd, 1850. augusztus 5.438-440. ; Zweited Senddchrelben an die ungaridchen üraeliten, 1850. augusztus 12.453-454. ; Dritted Senddchrelben an die ungaridchen üraeLiten, 1850. augusztus 19. 466-468. 31 ALlgemeine Zeitung ded JUdenthumd, 1850. augusztus 5. 438. 32 Allgemeine Zeitung ded JUdenthumd, 1850. augusztus 12.453. 33 ALlgemeine Zeitung ded Jlldenthumd, 1850. augusztus 5. 439. 34 ALlgemeine Zeitung ded Judenthumd, 1850. augusztus 5. 438. 35 ALlgemeine Zeitung ded Ju()enthumd, 1850. augusztus 5. 439. 36 Allgemeine Zeitung ded JUdenthumd, 1850. augusztus 19.467. 37 Allgemeine Zeitung ded Ju()enthumd, 1850. augusztus 19.467. 38 ALlgemeine Zeitung ded Ju()enthumd, 1850. szeptember 16. 526. és köv.
