Ratku Zsófia:
A származékos ügyletek könyvvizsgálata 2008 októbere óta jelentően megváltoztak a világgazdaság és a pénzügyi közvetítőrendszer működési feltételei. A kirobbant gazdasági és pénzügyi válság ráirányította a közvélemény és a törvényhozók figyelmét a pénzügyi szektor működésének kockázataira is. Az Amerikai Egyesült Államokban a Dodd‐Frank törvény 2010 évi elfogadásával elkezdődött a pénzügyi rendszer megreformálása (lényegesebb elemei: “too big to fail” elv megtörése; a bankok alaptőkéjük maximum 3 százalékáig eszközölhetnek kockázatosabb befektetéseket; a származékos ügyletek piacán az átláthatóság növelése; fogyasztóvédelem megerősítése; vezetői javadalmazások jóváhagyásának újszerű elvei). 1 Az Európai Unió pénzügyi szolgáltató rendszerének szabályozói környezetében is fontos változások történtek (pl. a prudenciális szabályok szigorítása; új európai felügyeleti rendszer és egységes szabálykönyv kialakítása; válságkezelési eljárások kidolgozása, felelős hitelezés előmozdítása; a vállalati irányítás és a javadalmazási rendszer megreformálása; bankadóztatás és betétbiztosítás).2 A 2008‐as pénzügyi válság kialakulásában jelentős szerepet játszottak a származékos ügyletek, bár nem lehet kijelenteni, hogy a válságot kifejezetten ezen ügyletek okozták volna. Az OTC piacokon kötött, alacsony mértékben sztenderdizált, jórészt nem nyilvános szerződéses feltételekkel létrejött ügyletek erőteljesen hozzájárultak a piacokon tapasztalható feszültség megnövekedéséhez, ezáltal a likviditás csökkenéséhez, ez pedig veszélybe sodorta a piacok pénzügyi stabilitását. A piacok átláthatatlansága miatt a felügyeleti szervek nem észlelték a pénzügyi rendszerben felgyülemlő kockázatokat. 3 A globális gazdasági és pénzügyi válság többek között rávilágított a pénzügyi kimutatások kiemelt fontosságára, és növelte az összeállításukat alátámasztó információk megbízhatóságának, teljességének, valódiságának és pontosságának ellenőrzését, auditját. A könyvvizsgálat jelentősége megkérdőjelezhetetlen a gazdasági 1
http://advocatus.dlapiper.hu/?p=269 Hitelintézeti Szemle 2011/5. Tajti Zsuzsanna: A bázeli ajánlások és a tőkemegfelelési direktíva (CRD) formálódása 3 The future regulation of derivatives 19‐20.o 2
1
stabilitás és a piaci bizalom szempontjából, mert garanciákkal szolgál a vállalkozások tényleges pénzügyi erejét illetően.4 Az európai pénzügyi szabályozórendszerben bekövetkező változások érintették a számvitellel és könyvvizsgálattal összefüggő követelményeket is (pl. a Bizottság 1126/2008/EK rendelete egyes nemzetközi számviteli standardok elfogadásáról; International Standards on Auditing (ISA) ‐ Nemzetközi Könyvvizsgálati standardok; 2010 International Financial Reporting Standards (IFRSs); Magyarországon a Magyar Nemzeti Könyvvizsgálati Standardok). Ezekkel párhuzamosan, illetve ezek következményeként a korábban a pénzügyi szabályozórendszerrel összefüggésben kiadott állásfoglalások is felülvizsgálatra, aktualizálásra kerültek, illetve kerülnek. A tanulámány első részében rövid áttekintést adok a származékos ügyletekről, azok fogalmáról, kialakulásáról és fejlődéséről, csoportosításáról, valamint a vonatkozó számviteli szabályozásról. A második részben a származékos pénzügyi instrumentumok könyvvizsgálatának sajátosságait kívánom számba venni. A tanulmány elsősorban e téma bemutatására fókuszál, nem terjed ki más alapvető lényeges szabályozás (pl. IFRS, ISA, Magyar Nemzeti Könyvvizsgálati Standardok) részletekbe menő bemutatására. A téma feldolgozása során alapvetően leíró módszert alkalmaztam. A származékos pénzügyi instrumentumok könyvvizsgálatával összefüggő ajánlásban foglaltak bemutatásakor az általam legfontosabbnak vélt kérdéseket tekintettem át a teljesség igénye nélkül. 4
Dr. Lukács János: A könyvvizsgálói szakma felelőssége és feladatai a pénz‐ és tőkepiaci szereplőkkel szemben megrendült bizalom helyreállításában (Magyar Pénzügyi és Tőzsdei Almanach 2011)
2
Ratku Zsófia:
A származékos ügyletek könyvvizsgálata
1
A származékos pénzügyi instrumentumok bemutatása
1.1 A származékos ügyletek fogalma A származékos vagy származtatott ügyletek, derivatívák olyan befektetési ügyletek, amelyek során származtatott termékekkel kereskednek. Ezen termékek értéke egy alaptermék (underlying, ami lehet részvény, kötvény, deviza, stb) értékétől függ. Az ilyen ügyletek gyakorlati alkalmazásának egyik legfőbb jellemzője, hogy a teljesülésük nem az ügyletkötés időpontjában, hanem egy meghatározott későbbi időpontban, esetleg időintervallumon belül jön létre, illetve egyes fajtáinál nem is történik meg az alaptermék (underlying) adás‐vétele, csak árkülönbözet‐elszámolás. Az ügylet megkötésének és a teljesítésének/elszámolásának időpontjában a származtatott termék árfolyama jelentősen eltérhet, ami kockázatot hordoz, és spekulációra teremt lehetőséget. Ugyanakkor a termékek megfelelő alkalmazás mellett nyitott pozíció fedezésére, ezáltal a kockázat csökkentésére is alkalmazhatók.
1.2 A származékos ügyletek kialakulása Az első olyan tranzakciókról, melyek a származékos ügyletek vonásait hordozzák, i.e. 2000 körül, az ókori Asszíriából maradtak fenn írásos emlékek. Hammurappi uralkodásának első évéből fennmaradt váltó‐jellegű dokumentum jogot biztosít a tulajdonosának 15 napon belül a Tigris folyó menti Eshama városban 8½ mina 5 ólom átvételére. A görög és római civilizációk alatt jelentős fejlődésen mentek keresztül a derivatív értékpapírokhoz kapcsolódó tranzakciók, az opciós és határidős ügyletek kötése egyre elterjedtebbé vált. Arisztotelész feljegyzéseiből ismert, hogy Thalész az oliva bogyó termesztésének körülményeit tanulmányozva képes volt megjósolni a 5
ókori Kis‐Ázsiában használt súlymérték
3
következő év bőséges termését Miletus város környékén. Opciós jogot vásárolt a környékbeli összes olivaprés használatára, majd a szüreti időszakban magas felárral továbblízingelte a préseket, jelentős haszonra téve szert. Derivatív ügyletek kötéséről a 16. századtól kezdődően már a világ minden részéről származnak feljegyzések, Hollandiában tulipánhagymákra, Japánban pedig rizsre kötöttek a kereskedők olyan ügyleteket, melyeknél elsősorban a közlekedés és áruszállítás nehézségei, valamint a nagy fizikai távolságok következtében a termék „árazásának” és az ügylet tényleges teljesítésének időpontja elkülönült egymástól. Az árupiacok fejlődésével az ezen vonásokkal bíró tranzakciókat fokozatosan értékpapírosították. Az elsősorban váltókereskedelemre épülő champagne‐i, valamint antwerpeni piacok hanyatlását követően nyitotta meg kapuit az amszterdami (1611), valamint a londoni Royal Exchange (1571) tőzsde, melyeken a derivatív értékpapírok kereskedelme már a modern derivatív piacok számos vonását hordozta magában. Az első részvényopciós szerződést 1678‐ban dokumentálták a londoni tőzsdén. A kizárólag spekulatív célú kereskedelem elsőként az amszterdami tőzsdén vált elterjedtté, valamint elterjedt az ún. „stock‐jobbing” gyakorlata is, mely során az értékpapír adásvétel célja a gyors, rövidtávú, spekuláción alapuló nyereségszerzés volt.6 A holland hatóságok a Holland Kelet‐Indiai Társaság részvényei elleni bear‐raid 7 spekulációs támadás miatt már az 1610‐es években célként tűzte ki a stock‐jobbing felszámolását, és betiltotta a fedezetlen short pozíciókon alapuló spekulatív kereskedelmet. A 18. századi Anglia legnagyobb pénzügyi összeomlásához, az 1720‐as South Sea Bubble kialakulásához is jelentősen hozzájárultak az opciós és spekulatív határidős ügyletek. A South Sea Company Angliának a háborúk következtében felhalmozott államadósságát volt hivatott finanszírozni a dél‐amerikai spanyol gyarmatokkal történő kereskedelem kizárólagos jogáért cserébe. A vállalat részvényei szárnyaltak, a legtöbb befektető kizárólag spekulációs célokból vásárolt belőlük. A tapasztalatlan, valós pénzügyi adatokat elhallgató menedzsmentnek köszönhetően a lufi kipukkant, közel száz éves gazdasági válságba sodorva az országot. 8 A kormány végül 1734‐ban vezette be a 6
9. Development of derivative securities Kísérlet a részvény árainak leszorítására egy short pozíció fedezése érdekében 8 http://www.stock‐market‐crash.net/south‐sea‐bubble/, letöltés: 2012. október 6. 7
4
Barnard Act nevű rendeletet, melyben betiltott mindenféle opciós ügyletet, az árkülönbözet rendezésével záródó, valamint a kizárólag spekulációs célú ügyleteket.9 A származékos termékek piaca csak a XX. században, ezen belül főképpen az 1970‐es évektől kezdett ismét jelentősebbé válni, mivel a számítógépek megjelenése, valamint az opcióárazáshoz használható Black‐Scholes formulához hasonló matematikai módszerek elterjedése lehetővé tette ezen termékek elterjedését, egyre szélesebb körben történő alkalmazását. Egészen 1972‐ig kizárólag áruk leszállítási határidős ügyleteket kötöttek a tőzsdéken, ekkor azonban elsőként a chicago‐i tőzsdén lehetővé tették, hogy a felek elszámolási ügyleteket is köthessenek.10 Az 1980‐as és ’90‐es években a pénzügyi piacok egyre kockázatosabbá váltak, ami a származékos termékek sokaságának megjelenését vonta maga után.
1.3 A származékos ügyletek fajtái A származékos ügyletek „különleges ügyletnek” minősülnek. A különleges ügyletek között az ügyletkötés helye alapján megkülönböztetünk tőzsdei valamint tőzsdén kívüli (over‐the‐counter, OTC) ügyleteket. A tőzsdei ügyletek esetében a felek meghatározott feltételekkel sztenderd szerződést kötnek egymással, és az ügyletet egy elszámolóház bonyolítja le közöttük, mely az egyik féllel szemben vevőként, a másikkal szemben eladóként lép fel. Az ügyletet meghatározott fedezeti illetve margin előírások szerint kell megkötni. Az OTC ügyletek esetében az ügyletkötő felek által meghatározott feltételek mentén kerül sor a szerződés megkötésére. Ekkor nem működik közre elszámolóház a tranzakció lebonyolítása során, minden fél maga könyveli le az ügyletet. Ezáltal a felek megkerülhetik az elszámolóház fedezeti és margin követelményeit, vagy saját maguk állapíthatják azt meg. A tőzsdei és tőzsén kívüli ügyletek alapvető típusait az alábbi táblázat foglalja össze azok legfőbb jellemzőivel együtt.
9
Stuart Banner: Anglo‐American Securities Regulation, Cultural and Political Roots 1690‐1860, 109‐ 111.o 10 René M. Stulz: Demystifying financial derivatives, 2005
5
Összehasonlítási szempont
Ügylet lényege
Ügylet fajtái
Ügylet célja
OTC ügyletek Repo
Forward
Tőzsdei ügyletek Swap
Kétoldalú Kétoldalú megállapodás egy Kétoldalú megállapodás, az meghatározott megállapodás cash értékpapírt eladó fél jövőbeni időpontban flow-k cseréjére egy jövőbeni történő cash flow adott időszakonként időpontban köteles cserére, a jelenben vagy időpontban visszavásárolni azt meghatározott forward áron Árura, Kamatswap, Overnight, term, árfolyamváltozásra open ügylet árfolyamswap, CDS kötött forward Fix és változó A vevő számára Árak és árfolyamok pénzáramok cseréje befektetési, az kedvezőtlen fedezeti célból, eladó számára változásából eredő árfolyam- és finanszírozási; kockázat fedezése hitelkockázat likviditás növekszik csökkentése
1.
Opció
Futures
Kétoldalú Kétoldalú megállapodás egy megállapodás, az meghatározott opció vevője jövőbeni jogosult venni (call) időpontban történő vagy eladni (put) cash flow cserére, egy meghatározott a jelenben áron meghatározott Árura, Vételi (call), eladási árfolyamváltozásra (put) opció kötött forward Nyitott értékpapírpozícióból Partnerkockázat eredő veszteség csökkentése kockázatának csökkentése
ábra: A származékos ügyletek típusai Forrás: Saját készítésű táblázat
Információk forrása: Christopher Esposito: The Dangers of Financial Derivatives, Internal Auditor, 2012 június, http://www.theiia.org/intAuditor/feature‐articles/2012/june/the‐dangers‐of‐financial‐ derivatives/, letöltve: 2012. augusztus 28‐án.
1.3.1
A tőzsdei származékos ügyletek
Amint az a táblázatból is látható, a tőzsdei származékos ügyletek közé tartoznak a futures ügyletek, valamint az opciós ügyletek jelentős része. Nem tartoznak ide az egzotikus opciókra kötött ügyletek, ezekkel jellemzően nem kereskednek tőzsdéken. A futures ügyletek határidős ügyletek, melyek szerződéses kötelezettséget jelentenek az ügylet tárgyát képező termék beszerzésére illetve értékesítésére, vagy az árfolyamkülönbségből származó különbözet elszámolására. Amennyiben az eszköz‐ pénz cserét az eszköz tényleges átruházása és birtokba adása kíséri, leszállításos ügyletről, amennyiben a felek csupán az alaptermék azonnali és határidős árának különbözetét rendezik egymás között, elszámolási ügyletről beszélünk. Származékos ügyletnek az árura vonatkozó elszámolási, valamint a pénzügyi eszközre vagy mögöttes termékre vonatkozó és leszállítási ügyletek minősülnek.11 A hazai (számviteli, tőkepiaci) szabályozás szerint a futures ügyletek esetében a felek vállalják, hogy 11
Számviteli esettan., Bankszámvitel
6
kötelezettségeiket a tőzsdei szabályzatban rögzített feltételek szerint egy későbbi időpontban teljesítik. Az ügylet azzal jön létre, hogy azt az elszámolóház nyilvántartásba veszi, illetve visszaigazolja. Az elszámolóház, mintegy mindkét fél felé kötelezettséget vállaló fél, teljesíti az ügyletet a működési szabályzata szerint.12 A tőzsdei opciós ügyletet a tőkepiaci megközelítés olyan ügyletként definiálja, melynek kötelezettje vételi opció esetén vételi jogot enged a másik szerződő fél számára, aki a jog tárgyát egyoldalú nyilatkozattal megvásárolhatja, eladási opció esetén pedig egyoldalúan eladhatja azt. Opciót legfeljebb a tőzsdei ügylet megkötését követő öt évre lehet kikötni, azonban a jog gyakorlása egy adott határnapra is kiköthető. Utóbbi esetben a határnap nem lehet későbbi az ügylet megkötését követő öt évnél.13 1.3.2
A tőzsdén kívüli nem származékos ügyletek
A tőzsdén kívüli (OTC – over the counter) származékos ügyletek közé tartoznak a forward ügyletek, az egzotikus opciós ügyletek, valamint a swap ügyletek túlnyomó többsége is. A forward ügyletek a futures ügyletek tőzsdén kívüli megfelelőinek tekinthetők. A Szvt. csak a forward ügyletek definícióját tartalmazza, mely szerint a forward ügylet valamely áru vagy pénzügyi instrumentum előre meghatározott áron, előre meghatározott mennyiségben és időpontban (főszabály szerint az ügyletkötést követő 8 munkanapnál, devizaügylet esetében 2 munkanapnál később teljesített), tőzsdén kívül történő adásvétele.14 A swap ügyletek pénzáramok cseréjét jelentik jövőbeni időpontokban. Összetett megállapodások, általában egy azonnali és egy határidős, vagy több határidős ügyletből állnak. A gyakorlatban beszélhetünk többek között kamat‐, deviza‐, értékpapír‐, hozadéki‐, és hitel swap ügyletekről. A swap ügyletek jellemzően tőzsdén kívüli ügyletek, ám bizonyos swapokkal kereskednek például a chicago‐i és a frankfurti tőzsdéken.
12
Tpt. 321.§ (1) Tpt. 322.§ (1) (3) 14 Sztv.3.§(8)5.,9. 13
7
A tőzsdén kívüli származékos ügyletek közé szokták sorolni a repó ügyleteket is, melyek egy spot és egy forward ügylet kombinációját jelentik. Ezen ügyletek során az egyik fél a jelenben értékesít egy értékpapírt, majd egy előre maghatározott időpontban és áron visszavásárolja azt.
1.4 A származékos ügyletek hasznossága, kockázatai A pénzügyi instrumentumok egyik fajtáját képező származékos ügyletek olyan árualapú vagy pénzügyi eszközre vonatkozó, kereskedési célú vagy fedezeti célú határidős, opciós vagy swap ügyletek, illetve ezek további származékai, amelyek alkalmasak lehetnek a gazdálkodó kockázatának hatékony menedzselésére, a kockázatok megosztásához, átcsoportosításához, jelentős gazdasági előnyök eléréséhez. Ugyanakkor a származékos termékek használatából adódóan a gazdálkodónak különféle pénzügyi kockázatai merülhetnek fel. 1.4.1
A származékos ügyletek hasznossága
A származékos ügyletek jelentős gazdasági előnyt jelenthetnek egyes vállalatok számára. A származékos ügyletek hozzájárulnak a kockázatok megosztásához, illetve átcsoportosításához. Az ISDA International Swaps and Derivatives Association 2009. évi felméréséből kiderül, hogy éves árbevételük alapján rangsorolva a világ 500 legnagyobb vállalatának több mint 94%‐ánál alkalmaztak derivatív eszközöket a tevékenységükből fakadó kockázatok hatékony menedzselésére. A származékos ügyletek között az ügyletkötés célja alapján megkülönböztetünk fedezeti célú valamint spekulatív célú ügyleteket. A vállalkozások üzleti tevékenységük során különféle kockázatokkal, bizonytalansággal szembesülnek, melyek az eredményre is hatást gyakorolhatnak. A kockázatok mérséklése érdekében kötnek a vállalatok fedezeti ügyleteket, melyek ellentételezik az alapügyletből fakadó eredmény vagy cashflow hatást. Ezen ügyletek egyrészt fedezeti lehetőséget, védelmet biztosíthatnak bizonyos eszközár, árfolyam, kamatlábváltozások ellen, mivel egy ellentétes irányú tranzakció megkötésével a vállalat semlegesíteni tudja az adott ügyleten elért esetleges veszteségét. A vállalatok mérsékelhetik a kitettségüket az olyan külső hatásokkal szemben is, melyekre nincsen ráhatásuk, ezáltal lehetőségük nyílik elsősorban az alaptevékenységükre fókuszálni. A British 8
Airways légitársaság például a működésével kapcsolatos kiadásainak 32%‐át üzemanyag beszerzésére fordítja, így jelentősen ki van téve az üzemanyagár változásából fakadó kockázatoknak. Az olajt előre meghatározott áron futures ügyleteken keresztül szerzi be a társaság, ami védelmet biztosít az üzemanyag árának emelkedése ellen. Amennyiben az üzemanyag ára csökken, a származékos ügyleten elért veszteséget ellentételezi az a nyereség, melyet a vállalat az üzemanyag alacsonyabb áron történő beszerzésével ér el. A Sztv. definíciója szerint fedezeti ügyletnek minősülnek alapvetően azon kockázatfedezeti
céllal
kötött
származékos
ügyletek,
melyek
várható
árfolyamnyeresége, kamatbevétele, valamint jövőbeni pénzáramlása egy másik ügyletből (fedezett ügylet) fakadó nyitott pozíció, várható árfolyam‐ illetve kamatveszteség, illetve jövőbeni pénzáramban bekövetkező változás kockázatának a fedezetére szolgálnak. A fedezeti és fedezett ügyletek eredményének nagyságrendileg azonosnak, ám ellenkező előjelűnek, egymást ellentételezőnek kell lennie, fontos, hogy az eredmények nagy valószínűséggel realizálódjanak és szorosan korreláljanak.15 A fedezeti ügyletekre azok célja szerint a Sztv. kétféle csoportosítást alkalmaz. Egyrészt beszélhetünk kamatfedezeti valamint egyéb (pl. árfolyamkockázat fedezeti) ügyletekről, másrészt pedig piaci érték (valós érték) fedezeti, cashflow fedezeti, valamint külföldi gazdálkodó szervben lévő nettó befektetés fedezeti ügyletekről. A kockázatok fedezése mellett a piaci szereplők köthetnek származékos ügyleteket további kockázatvállalás, spekuláció céljából is, lehetőségük van akár úgy is spekulálni az alaptermék értékének változására, hogy az adott termék sohasem kerül a birtokukba. A derivatív ügyletek egyik szerződő fele az adott pozícióból fakadó kockázatát kívánja mérsékelni, a másik fél pedig magára vállal egy bizonyos alaptermékkel kapcsolatos kockázatot. Az alaptermék értékváltozására spekuláló félnek sok esetben nem is fűződik konkrét gazdasági érdekeltsége az adott alaptermékhez. A derivatív piacokon kötött tranzakciók napjainkra sok esetben igen
15
Sztv. 3. § (8) 10.
9
átláthatatlanná váltak, így a felek a spekuláció során gyakran túlzott mértékű kockázatokat vállalnak magukra. 16 1.4.2
A származékos ügyletek kockázatai
A származékos termékek használatából adódóan a gazdálkodó egységnek különféle pénzügyi kockázatai merülhetnek fel. Az alábbiakban a legfontosabb, származékos ügyletekhez általánosságban köthető kockázatok kerülnek bemutatásra. A származékos ügyletekkel kapcsolatos legfontosabb kockázat a piaci kockázat, mely egy származékos termék valós értékében bekövetkezett, valamely szerződéskötő fél számára hátrányos változásokból eredő gazdasági veszteségekkel áll kapcsolatban. A piaci kockázatok közé tartozik egyrészt az árkockázat, mely magában foglalja kamatlábak, devizaárfolyamok és indexek változékonyságéból fakadó kockázatokat. A piaci kockázatokhoz kapcsolódik emellett a likviditási kockázat, mely azzal áll kapcsolatban, hogy a származékos termékek eladási lehetőségei folyamatosan változnak, nem mindig állnak rendelkezésre a szerződések, vagy maguk a szerződő felek, és emellett sokszor nehézségekbe ütközhet a biztosítékok beszerzése is. 17 Bár a származékos ügyletek kapcsán felmerülő kockázatok közül a piaci kockázatot szokták elsősorban kiemelni, a 2007‐ben kezdődő hitelválság során világossá vált, hogy nem szabad figyelmen kívül hagyni az egyes esetekben igen jelentős hitelkockázatot (más néven partnerkockázatot) sem. A hitelkockázat abból fakadhat, hogy a szerződést kötő valamely fél nem teljesíti a kötelességét esedékességkor vagy egy későbbi időpontban. A derivatívák jellemzően akkor vannak hitelkockázatnak kitéve, amennyiben pozitív a piaci értékük. A piaci érték gyorsan ingadozhat pozitív és negatív értékek között, ami jelentős hatással lehet a hitelkockázatnak való kitettség mértékére. A tőzsdén forgalmazott származékos termékek esetén az egyéni partnerkockázat jelentősen csökkenthető azáltal, hogy a klíringház mintegy központi szerződő félként felelős a tranzakciók pénzügyi lebonyolításáért, és garantálja az ügyletek elszámolását mindkét szerződő féllel szemben.18 Az elszámolóház biztosítékot kérhet az ügyfeleitől, 16
the future regulation of derivatives market 17‐18.oldal 1012/21a 18 Derivatives Market Development 17
10
melyet a teljesítés elmaradása esetén mindvégig felhasználhat. Emellett tovább csökkenti a partnerkockázatot az a tény is, hogy a tőzsdei derivatívák esetében a pozíciók értékében bekövetkező változásokat naponta rendezik. A származékos ügyletekhez köthető működési kockázat elsősorban az értékelési technikák, valamint kockázatkezelési politikák megfelelőségéhez, valamint az ügyletek számviteli kezeléséhez kapcsolódik. Ez utóbbi magában foglalja többek közt az ügyletek helytelen vagy hiányos elszámolásának kockázatát. Ezen kockázatot jelentősen csökkenteni lehet nettósítási keretszerződések kötésével, mely révén a felek az összes fennálló követelésüket és kötelezettségüket a pénzügyi rendezés során ellentételezhetik. A működési kockázathoz sorolható emellett annak kockázata, hogy a tranzakciók nem megfelelő dokumentálása következtében nem lehet azokat megfelelő módon nyomon követni. Amennyiben maga a szerződéses dokumentáció nem megfelelő, előfordulhat például, hogy egy esetleges csőd esetén nem lehet végrehajtani a nettósítási megállapodást. 19
1.5 A származékos ügyletek a pénzügyi válságot megelőző időszakban A derivatívák piaca a pénzügyi válságot megelőző tíz évben folyamatosan bővült, a 2008‐as gazdasági válságot megelőző 10 év alatt 7,8‐szorosára nőtt a világ tőzsdéin megkötött ügyletek száma, ami még a készpénz piac 2003 és 2007 közötti növekedésénél is nagyobb mértékű bővülést jelentett. A legnagyobb mértékű, 13,5‐ szeres növekedés a részvényekre kötött ügyletek (equity derivatives) esetében volt megfigyelhető, melyek 1998‐ban az összes származékos ügylet 40%‐át, 2008‐ban pedig 69%‐át tették ki. A kamatlábra, árfolyamváltozásra és árura kötött származékos ügyletek volumene rendre 5,7, 4,9, illetve 7,8‐szorosára növekedett ez idő alatt. A részvényekre, valamint kamatlábra kötött derivatív ügyletek jelentős része, mintegy 42%‐a továbbra is az amerikai kontinenshez köthető, ám ez kismértékű csökkenést jelent az 1998‐as volumenhez képest. Az Ázsiában kötött ügyletek aránya azonban időközben 9%‐ról 13%‐ra nőtt. Figyelemre méltó az a jelenség, hogy a tíz év során Ázsiában 40‐ről 3057 millióra, évi 54%‐kal nőtt az indexopciós ügyletek száma, így 2008‐ban az összes kontinensen megkötött indexopciós ügyletek 75%‐a itt 19
hitelintézetek számveitele, 311. o, 1012/21
11
bonyolódott le. Az amerikai, illetve európai kontinenseken a legnagyobb mértékben, évi 33%‐os illetve 27%‐os rátával az index futures ügyletek volumene nőtt, 2008‐ban Amerikában 941 millió Európában pedig 761 millió ügyletkötést regisztráltak. Ez alatt a tíz év alatt számos tőzsdefelvásárlás és –egyesülés történt világszerte, Ázsiában pedig számos új tőzsde megalakulása is hozzájárult a származékos ügyletek piacának rohamos mértékű bővüléséhez. A 20. század végétől egyre inkább kibontakozó technológiai fejlődésnek köszönhetően a tőzsdéken a hagyományos kereskedést felváltotta az elektronikus kereskedés. Ugyanakkor nem lehet azt állíthatani, hogy a származékos ügyletek piacának jelentős bővülése kizárólag ennek köszönhető. Az elektronikus kereskedés megjelenését követően nem nőtt ugrásszerűen az egy adott napon megkötött ügyletek száma.20
1.6 Visszaélések a származékos ügyletekkel Az elmúlt évtizedek során a származékos ügyletekhez számos botrány kapcsolódott, mely során az érintett vállalatok jelentős veszteségeket szenvedtek el, illetve sok közülük meg is szűnt. A „botrány” szó alatt szándékos csalást kell érteni. Nem sorolom ebben a kategóriába a Bear Stearns, Merrill Lynch, Citigroup, vagy UBS példájához hasonló, pénzügyi válság következtében elszenvedett jelentős kereskedési veszteségeket, melyek létezése a vállalaton belül ismert tény volt, bár mértékét a vállalat külső és belső érintettjei rosszul becsülték meg. Az szándékos csalással járó botrányok során jellemzően egy vagy több szélhámos bróker okozott jelentős veszteségeket a vállalat belső és külső kontroll környezetének kijátszásával. A legjelentősebb, származékos ügyletekhez köthető csalások közé tartozik a Barings Bank és a Kidder Peabody 1994‐es, az Allied Irish Bank és National Australia Bank 2002‐es, valamint a Société Générale 2008‐as botránya. Az érintett brókerek az esetek többségében azért tudták elkövetni a csalásokat, mert a vállalat vezetése, valamint a külső könyvvizsgáló sem tudta pontosan felmérni az általuk megkötött ügyletek gazdasági tartalmát és kockázatát, az informatikai rendszer lehetőséget adott hamis, fiktív tranzakciók rögzítésére, valamint a vállalatok belső ellenőrzési rendszere sem 20
Davydoff, Naacke: IOMA Derivative trading: trends since 1998, IEM Finance, 2009. május
12
működött megfelelően. A két legnagyobb összegű csalást a Barings Bank és a Société Générale bankok esetében követték el. A Société Générale jelenleg is működik, míg a Barings Bank a botrányt követően megszűnt önállóan létezni. A Barings brókerének, Nick Leeson‐nak a feladata a bank szingapúri irodájában az oszakai OSE és szingapúri SIMEX tőzsdék közötti arbitrázs lehetőségek kihasználása lett volna, elsősorban a Nikkei 225 részvényindex, a 10 éves japán államkötvény piacán. Leeson a bank indonéziai fiókjában szerzett korábbi tapasztalatait kihasználva nyittatott a szingapúri fiókban is egy bizonyos „88888” számú számlát, melyeket Indonéziában arra használtak, hogy az eladási és vételi pozíciók közötti, átmeneti fedezethiányból fakadó eltérést kiegyenlítsék. Leeson kihasználta, hogy a számla egyenlegéről az indonéz gyakorlathoz hasonlóan Szingapúrban sem készült napi jelentés, és a megengedett limitnél jóval nagyobb összegű, kockázatos pozícióin elért veszteségeket ezen a számlán vezette keresztül. A Nikkei‐re kötött long pozícióinak értéke kétszer‐ háromszor meghaladta az államkötvényekre kötött short pozíciók értékét, így nem volt fedezet a hatalmas összegű kintlévőségekre. Ahhoz, hogy fedezeti követelményeket teljesíteni tudja, pénzre volt szüksége, melyet fiktív tranzakciók rögzítésével, belső jelentések meghamisításával, valamint a Nikkei indexre kötött terpesz pozíciókkal ért el. A terpesz pozíció egy short put és egy short call opció kombinációja, mely csak akkor lehet nyereséges, ha az árak a kötési árhoz képest bármely irányban csak kis mértékben változnak. Egy nyitott futures és terpesz pozíció együttesen az árak emelkedése esetén konstans összegű nyereséget biztosíthatott volna. A probléma abból fakadt, hogy Leeson a futures ügyletekhez szükséges fedezet megszerzése érdekében egy futures ügyletre nem csak egy, hanem számos terpesz pozíciót kötött, mely az árak csökkenése és jelentősebb emelkedése esetén is összességében veszteséget eredményezett minden egyes pozíción. A további veszteségei fedezésére a „duplázó stratégiát” alkalmazta, melynek lényege, hogy minden egység „felrakott tét” elvesztése után duplázta az új pozíciójának értékét, annak reményében, hogy az előző pozíció vesztesége is megtérül. A stratégia hátránya, hogy ha egymás után hétszer veszít például egy eredetileg 1 dolláros pozíción, a veszteségének összértéke 128 dollárra nő. Leeson várakozásaival ellentétben a Nikkei index, elsősorban az 1995. januári Kobe földrengés következtében jelentősen esett, és a 61 000 darab nyitott 13
futures pozícióján összesen 830 millió font veszteséget ért el. A vállalatvezetés, valamint belső ellenőrei és könyvvizsgálói figyelmen kívül hagyták a „88888”‐as számlán felhalmozódó jelentős összegeket. Emellett nem kérdőjelezték meg Leeson ügyletkötési stratégiáját már korábban sem, akkor, mikor 1993‐ban a Barings világszerte elért nyereségének 20%‐a kizárólag az általa elméletileg kockázatkerülő, kis nyereséggel kecsegtető, arbitrázs stratégiával kötött ügyletekből származott.21 A Société Générale botrány sok tekintetben hasonlít a Barings csalásra. Az eredetileg back office részlegen dolgozó Jérôme Kiervel feladata a bank kockázatos pozíciónak fedezése lett volna a front office részlegen. Európai részvénytőzsdéken kellett volna alacsony kockázatú plain vanilla fedezeti ügyleteket kötnie. Ehelyett azonban spekulációs stratégiát követve számos európai részvényindexre fedezetlen long pozíciót vett fel, melyekkel szemben naponta újrakötött fiktív short pozíciókat rögzített az informatikai rendszerben. Az informatikai rendszer hiányosságait kihasználva mindezt a többi alkalmazott felhasználó neve alatt tette meg. Mivel az ügyletek tényleges teljesítési ideje 2007‐ben a tőke derivatívák esetében átalagosan 14 napot, hitelderivatívák esetében pedig 7 napot vett igénybe, Kiervel fiktív tranzakciói soha nem kerültek kiegyenlítésre. A pozícióinak kizárólag a nettó értékéről kellett jelentéseket adnia, így nem derült ki, hogy a short pozícióinak bruttó összege csupán fikció. Előszeretettel alkalmazta a „matrac stratégiát”, melynek lényege, hogy a gyanú elkerülése érdekében, ha egy adott évben a tervezettnél nagyobb nyereséget ért el, a többletnyereséget a következő évre vezette át.22 A könyvvizsgálók munkájuk során figyelmen kívül hagyták a feladatok nem megfelelő szegregációját a vállalaton belül, valamint az informatikai és belső ellenőrzési rendszerek hiányosságait is. Miután a vállalatvezetés 2008 januárjában tudomást szerzett Kiervel tranzakcióiról, a veszteséges pozíciókat a következő három nap során, a botrány kitudódása előtt a legnagyobb titoktartás közepette zárták le, így mérsékelve az elszenvedett veszteség mértékét. Bár a 6,4 milliárd eurós veszteség jelentős része 2008 januárjában keletkezett, az a 2007‐es beszámolóban került megjelenítésre. A vállalatvezetés az IFRS 1 nemzetközi számviteli sztenderdre hivatkozott a veszteség 2007‐es megjelenítésekor, 21 22
Barings Bank PLC: Leeson’s Lessons 197‐216.o The tale of two banks: Societe Gen and Barings 26‐27.o
14
mondván, a tranzakciók azt az üzleti évet érintették. Megkérdőjelezhető az eljárás, hogy a Société Générale‐t vizsgáló mindkét nemzetközi könyvvizsgáló társaság tiszta jelentést adott ki a 2007‐es üzleti év beszámolójáról.23 A veszteség 2007‐es évre történő visszavezetése ugyanis éppen az IFRS 1 szerinti valós bemutatás elvével áll ellentétben. (Mindez elgondolkodtató abból a szempontból is, hogy mennyire rugalmasan lehet értelmezni a nemzetközi sztenderdeket, és így azok eredeti céljukkal ellentétben nem éppen nehezítik‐e a pénzügyi beszámolók összehasonlíthatóságát.) 24
1.7 A származékos ügyletek szerepe a pénzügyi válságban A 2008‐ban kibontakozó pénzügyi válságot megelőző 10 évben az OTC derivatívák piaca a tőzsdei ügyletekhez hasonlóan jelentősen, évente átlagosan 22%‐kal bővült világszerte. 2008‐ban az ügyletek jelentős része, több mint 70%‐a kamatlábra kötött forward, opciós vagy swap ügylet volt. 2007‐ben az OTC piacokon kötött származékos ügyletek piaci értéke nyolcszorosa volt a világ tőzsdéin kötött származékos ügyletek értékének.25 2008 végén az OTC piacokon fennálló nyitott pozíciók összértéke megközelítette a 600 milliárd dollárt, ami az 1998‐as érték több mint ötszöröse, és a 2005‐ös összérték duplája. (A tőzsdék és OTC piacok összehasonlítása során célszerű a relatív növekedési ütemeket figyelembe venni, és figyelembe kell venni, hogy a tőzsdék esetében a nyitott pozíciók nettó pozíciók, az OTC piacok esetében pedig bruttó pozíciók, a lezárni kívánt ügyletekkel szemben felvett szimmetrikus pozíciók értékét is tartalmazzák, ami megnöveli a nyitott pozíciók értékét.) A 2008‐as pénzügyi válság kialakulásában jelentős szerepet játszottak a származékos ügyletek, bár nem lehet kijelenteni, hogy a válságot kifejezetten ezen ügyletek okozták volna. Az OTC piacokon kötött, alacsony mértékben sztenderdizált, jórészt nem nyilvános szerződéses feltételekkel létrejött ügyletek jelentős mértékben hozzájárultak a piacokon tapasztalható feszültség megnövekedéséhez, ezáltal a likviditás csökkenéséhez, ami veszélybe sodorta a piacok pénzügyi stabilitását. A piacok 23
A francia jegyzett társaságoknak a helyi szabályozás szerint két könyvvizsgálót kell megbízni a beszámoló vizsgálatával. 24 Societe Generale: An instructional case focusing on international accounting and auditing issues 25 The future regulation of derivatives 10.o
15
átláthatatlansága miatt a felügyeleti szervek nem észlelték a pénzügyi rendszerben felgyülemlő kockázatokat. 26
1.8 A származékos ügyletek napjainkban A hitelválságot követően 2010‐től kezdődően a futures és opciós ügyletkötések száma ismét gyors növekedésnek indult világszerte. A világ tőzsdéin megkötött futures és opciós ügyletek száma 2010‐re 22,3 milliárdra tehető, ami az előző évi értékhez képest mintegy 26%‐kos növekedést jelentett. A növekedés legfőbb motorja a valuta szektor volt, ahol az ügyletkötések száma mintegy 42%‐kal nőtt 2009‐ről 2010‐re. Az ázsiai tőzsdéken kötött ügyletek száma nőtt meg a legjelentősebben, mintegy 42,8%‐kal, a 2009‐es adatokhoz képest, és a világon megkötött összes ügylet mintegy 39,8%‐át az ázsiai tőzsdéken regisztrálták. Különösen a részvényindex‐futures és –opciós ügyletkötések száma emelkedett jelentősen. 2010‐ben a legtöbb futures és opciós ügyletet ‐ közel 3,8 milliárd ügylet ‐ a koreai tőzsdén kötötték.27 A 2012 első félévében megkötött futures és opciós ügyletek számra az előző évi adatokhoz képest mintegy 10%‐kal esett vissza. A legnagyobb mértékű, közel 25%‐os visszaesés a valutára kötött ügyleteknél tapasztalható, azonban a nemesfémek, illetve nem nemesfémek piaca 2011 első félévéhez képest 20,3%‐kal, illetve 32,8%‐kal bővült. Ami az ügyletkötések színhelyét illeti, az ázsiai régióban közel 1 milliárddal kevesebb ügyletet kötöttek 2012 első felében, ami mintegy 20%‐os visszaesést jelent a megelőző évhez képest. Dél‐Amerika az egyetlen kontinens, ahol növekedett az ügyletkötések száma ezen időszak alatt, közel 20%‐kal, nagyjából 150 millióval. 2012 első felében a legnagyobb forgalmat a CME Group bonyolította le, megelőzve a koreai tőzsdét, melyen 34,4%‐kal esett vissza az ügyletkötések száma. 28 Az ügyletkötések hatalmas volumene, az ügyletek értéke és az ezekből eredő kockázatok miatt indokolt a származékos ügyletek szabályozottságának erősítése, a szükséges kontrollmechanizmusok meghatározása és érvényesítése. 26
The future regulation of derivatives 19‐20.o 6. Derivatives market 151‐155.o 28 Derivatives statistics http://www.futuresindustry.org/files/css/magazineArticles/article‐1513.pdf 10‐ 11 o 27
16
2
A származékos pénzügyi instrumentumok számviteli szabályozása
A származékos vagy származtatott ügyletek, derivatívák számviteli szabályozásának kereteit az IAS 39 Pénzügyi instrumentumok (Megjelenítés és értékelés) standard, az IAS 39 Pénzügyi instrumentumok (Bemutatás) standard, a hazai szabályozásban a számvitelről szóló 2000. C. számú törvény (a továbbiakban: Sztv.) és a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. számú törvény (a továbbiakban: Tpt.), illetve a kapcsolódó kormányrendeletek (pl. 250/2000. Kormányrendelet) határozzák meg.
2.1 A származékos ügyletek fogalmi elhatárolása 2.1.1
Nemzetközi szabályozás főbb elemei
Az IAS 39 standard nem nevesíti külön az egyes ügylettípusokat, hanem az IAS 39 standard hatóköre alá tartozó valamennyi pénzügyi instrumentumot, illetve más szerződést származékos ügyletnek tekint, amennyiben az megfelel az IAS 39.9 pont kritériumrendszerének. A standard a pénzügyi instrumentum fogalmat egyaránt olyan szerződésként definiálja, mely az egyik félnél pénzügyi eszközt, a másiknál pedig pénzügyi kötelezettséget vagy tőkeinstrumentumot keletkeztet. Az IAS 32 standard külön kiemeli a definíciókban azokat a tőkeinstrumentummal teljesíthető vagy teljesítendő ügyleteket, melyek rögzített összegű pénzeszköz vagy más pénzügyi eszköz rögzített számú részvényére való cseréjétől eltérő módon teljesített vagy teljesíthető származékos ügyletek. (IAS 32.11) A származékos ügyletekhez a standard szerint csekély mértékű kezdeti befektetésre van szükség, ugyanakkor a standard csak iránymutatást ad arra, hogy mit kell annak tekinteni. Eszerint alacsony mértékűnek minősül az a befektetés, amely kevesebb annál az összegnél, amelyért azt a bizonyos pénzügyi instrumentumot a piacon be lehetne szerezni. 2.1.2
Hazai szabályozás főbb elemei
A származékos ügyletekre a Sztv. és a Tpt. törvény is tartalmaz definíciót. A Tpt. meghatározása egybeesik a Sztv. definíciójával, mely szerint a származékos ügylet olyan ügylet, amelynek értéke az alapjául szolgáló pénzügyi eszköz, deviza, áru vagy referenciaráta (alaptermék) értékétől függ és önálló kereskedés tárgyát képezi. A
17
származékos ügylet tehát mindig feltételez valamilyen alapügyletet, és a származékos ügylet értéke ezen ügylet értékének alakulásától függ.29 A Sztv. definíciója értelmében a származékos ügylet olyan árualapú vagy pénzügyi eszközre vonatkozó, kereskedési célú vagy fedezeti célú határidős, opciós vagy swap ügylet, illetve ezek további származéka, amely •
teljesítése pénzben vagy más pénzügyi instrumentummal történik,
•
értéke egy meghatározott kamatláb, hitelviszonyt megtestesítő értékpapír, illetve tulajdoni részesedést jelentő befektetés árfolyama, áru vagy pénzügyi eszköz ára, devizaárfolyam, árindex, árfolyamindex, kamatindex, hitelmérték (bonitás) vagy hitelindex, illetve egyéb hasonló tényezők (mögöttesek) függvényében változik,
•
a keletkezéskor nem vagy csak csekély mértékben igényelnek nettó befektetést más, hasonlóan a piaci tényezők függvényében változó ügyletekhez (szerződésekhez) viszonyítva,
•
pénzügyi rendezésükre előre meghatározott későbbi időpontban, illetve időpontig (a jövőben) kerül sor.
A fenti kritériumok mindegyikének teljesülnie kell ahhoz, származékos ügyletről beszélhessünk. A törvény kiemeli, hogy nem minősül származékos ügyletnek az olyan határidős és opciós ügylet, amelynek célja az ügylet tárgyát képező áru beszerzése, értékesítése vagy használata, és amely az ügylet tárgyát képező áru átadásával teljesül.
2.2 A származékos pénzügyi instrumentumok elszámolásának szabályai A származékos vagy származtatott ügyletek, derivatívák elszámolásának kereteit a nemzetközi szabályozásban az IAS 39 és az IAS 32 standardok, a hazai szabályozásban a Sztv., illetve a kapcsolódó kormányrendeletek határozzák meg. A származékos ügyletek elszámolását és értékelését alapvetően meghatározza, hogy fedezeti, vagy nem fedezeti elszámolásról van‐e szó, illetve az a tény, hogy a vállalkozás él‐e a valós értéken történő értékelés lehetőségével, avagy sem. 29
Tpt. 5.§ (1) 117
18
2.2.1
A származékos pénzügyi instrumentumok elszámolásának nemzetközi szabályai
2.2.1.1 Nem fedezeti elszámolású ügylet esetén
A származékos termékek kezdeti megjelenítése a mérlegben a beszerzéskori valós értéken történik. Opciós ügyletek esetén, amennyiben azt piaci értéken kötötték, az opciós díjat az opció vevője eszközként, az opciós eladója pedig kötelezettségként mutatja be. A piaci árfolyamon kötött határidős ügyletek mérlegben megjelenő kezdeti értéke nulla lesz, mivel nem igényelnek kezdeti befektetést. A származékos termékeket az IAS 39 értelmében a bekerülés után is valós értéken kell értékelni, a valós érték változásait az eredményben kell megjelenítni. Amennyiben az ügylet mögöttes terméke olyan tőkeinstrumentum, melynek nincs jegyzett piaci ára, valamint az ügyletet ezen instrumentum átadásával teljesítik és a társaság nem tudja megbízhatóan meghatározni a valós értéket, akkor a származékos terméket bekerülési értéken kell megjeleníteni. A másik kivételt az általános szabály alól a fedezeti ügyletek jelentik.30 2.2.1.2 Fedezeti elszámolású ügylet esetén
A fedezeti ügyletek kötésének célja, hogy a fedezett és fedezeti ügyletekből származó nyereségek és veszteségek egy időszakban jelenjenek meg a társaság eredménykimutatásában. Az IAS 39 részletesen szabályozza a fedezeti elszámolás feltételeit és módszereit, valamint azt, hogy egy közgazdasági értelemben fedezetinek minősülő kapcsolatot számvitelileg is fedezeti kapcsolatként kell‐e kezelni. A fedezeti elszámolás csak akkor alkalmazható egy fedezeti kapcsolatra, ha azt a standardban meghatározott módon megfelelően dokumentálták, a fedezeti kapcsolat várhatóan folyamatosan nagyon hatékony lesz, és ez a hatékonyság megbízhatóan mérhető. Cashflow fedezet esetén az előre jelzett ügylet bekövetkezésének nagyon valószínűnek kell lennie.31 A származékos ügyleteket – az opciós szerződés belső értékének és a forward deviza szerződés spot összetevőjének kivételével – csak teljes egészében lehet fedezeti instrumentumként megjelölni. Nettó pozíciót fedezeti vagy fedezett tételként tilos megjelölni. A származékos termékeket csoportosan is meg lehet jelölni fedezeti 30 31
Balázs et al. 2006 492. o IAS 39.88
19
instrumentumként, azt az esetet kivéve, amikor a kombináció nettó kiírt opciós pozíciót eredményezne. Fedezett instrumentumként is megjelölhetők csoportok, amennyiben a kockázati kitettségben a csoport minden egyes tagja osztozik, vagyis az egyes tételekben a fedezett kockázat miatt bekövetkező valós érték változások előreláthatóan arányosak a csoport egészének valós érték változásával.32 Amennyiben valós érték fedezet esetében a fedezeti instrumentum származékos ügylet, annak valós értéken történő értékeléséből származó nyereséget vagy veszteséget azonnal el kell számolni az eredménykimutatásban, a fedezett tétel könyv szerinti értékét pedig módosítani szükséges azzal a valós érték változással, amely a fedezett kockázatnak tulajdonítható. A könyv szerinti értéknek ezt a módosítását az eredménnyel szemben kell elszámolni, ami ellensúlyozza a származékos ügylet valós érték változása miatti eredményváltozást. Cash flow fedezet esetében a fedezeti instrumentum valós érték változásának hatékony fedezetként meghatározott részét közvetlenül a saját tőkében kell elszámolni a cash flow tartalékban, és abban az üzleti évben kell az eredménybe visszavezetni, amikor maguk a fedezett cash flow‐k az eredményre hatást gyakorolnak. Ha a fedezett cash flow‐k következtében a mérlegben nem pénzügyi eszköz vagy kötelezettség jelenik meg, a társaság módosíthatja a korábban tőkében elhatárolt eredménnyel annak a bekerülési értékét. Amennyiben a társaság ezt a módszert (bázis módszer) választja, következetesen kell azt alkalmaznia minden olyan cash flow fedezeti ügylet esetében, mely során nem pénzügyi eszközt vagy kötelezettséget kell megjeleníteni. Nettó befektetés fedezeti ügyletek esetében a fedezetként megjelölt származékos termék valós érték változásának hatékony fedezetként meghatározott részét is a cash flow fedezeti ügyletekhez hasonlóan közvetlenül a saját tőkében kell elszámolni. Az IAS 39 pontosan meghatározza, hogy egy fedezetet abban az esetben lehet hatékonynak tekinteni, amennyiben a fedezeti kapcsolat kezdetekor valamint egész fennállása során a prospektív valamint retrospektív hatékonysági tesztek eredménye a 80‐125%‐os sávba esik. 32
Balázs et al. 2006, 498‐505.o
20
2.2.1.3 Beágyazott elszámolású ügylet esetén
Hibrid (kombinált) pénzügyi instrumentumokról akkor beszélhetünk, ha egy szerződésben közvetlenül, illetőleg közvetve foglalt feltételek származékos terméket eredményeznek.33 Az IAS 39 külön szabályrendszert fogalmaz meg a beágyazott származékos termékek számviteli kezelésére annak érdekében, hogy egy származékos termék másik, nem származékos termékbe történő beágyazásával ne lehessen kikerülni a származékos termékekre vonatkozó számviteli szabályokat. Az alábbi ábrából is látható, hogy a beágyazott terméket csak akkor kell szétválasztani az alapügylettől és kell elkülönítve elszámolni, amennyiben a szerződés nem valós értéken kerül kimutatásra és így annak változása nem jelenik meg az eredményben, valamint a beágyazott termék önmagában származékos terméknek minősülne, és a gazdasági jellemzői és kockázatai nincsenek összhangban nincsenek összhangban az alapügylet gazdasági jellemzőivel és kockázataival.34
(Ábra: PWC Szárm. term.)
Az IAS 39 standard AG33 bekezdése tételesen meghatározza, hogy milyen esetekben nem kell a beágyazott terméket elkülönítve megjeleníteni Opciós termékek különválasztása és kezdeti értékelése során először az opció feltételeit kell meghatározni, majd annak kezdeti értékét. Az alapszerződés kezdeti értékét a beágyazott származékos termék leválasztása során előálló maradványértékként kaphatjuk meg. A határidős és swap ügyleteket úgy kell elkülöníteni az alapszerződéstől, hogy kezdeti valós értékük nulla legyen.
33 34
IAS 39.10 IAS 39 11A
21
A későbbi értékelések alkalmával főszabályként a származékos termékeket valós értéken kell a mérlegben megjeleníteni, a valós érték változásait pedig az eredménnyel szemben kell kimutatni. Több beágyazott származékos termék esetén azokat egyetlen összetett származékos ügyletként kell kezelni, kivéve, ha eltérő kockázati kitettségekkel állnak kapcsolatban.35 Ha a társaság nem képes az alap‐ és beágyazott szerződések elkülönítésére, bár elkülönítetten kellene kezelnie a származékos ügyletet, az egész szerződést kereskedési célúnak kell minősítenie és a valós érték változását az eredménykimutatásban kell megjelenítenie.36 2.2.2
A származékos pénzügyi instrumentumok elszámolásának hazai szabályai
A származékos ügyletekkel kapcsolatos könyvviteli lépéséket alapvetően meghatározza fedezeti, vagy nem fedezeti elszámolásról van‐e szó, illetve az a tény, hogy a vállalkozás él‐e a valós értéken történő értékelés lehetőségével, avagy sem. 2.2.2.1 Nem fedezeti elszámolású ügylet esetén
a) Elszámolás bekerülési értéken történő értékelés esetén Amennyiben az ügylet a mérlegfordulónapig lejárt, az ügylet eredményét a pénzügyi műveletek egyéb bevétele/ráfordítása soron kell elszámolni. Ha az ügylet a mérlegfordulónap és a mérlegkészítés között járt le, a mérlegfordulónapig számított időarányos eredményt a pénzügyi műveletek egyéb bevételei/ráfordításai sorokon kell elszámolni az aktív, illetve passzív időbeli elhatárolásokkal szemben. Amennyiben az ügylet a mérlegkészítés időpontjáig nem járt le, a várható veszteségnek megfelelően passzív időbeli elhatárolást kell képezni a pénzügyi műveletek egyéb ráfordításaival szemben. A vételi opció vevője az egyéb követelések között mutatja ki a fizetett opciós díj értékét. Amennyiben az opció lehívásra kerül, az opciós díj aktiválása a befektetett értékpapírok esetén kötelező, forgatási célú értékpapírok esetén pedig lehetőség. Amennyiben a vállalat nem él az aktiválás lehetőségével, a díj a pénzügyi műveletek 35 36
IAS 39 AG 28,29 Balázs et al. 2006s 494.o
22
egyéb ráfordításai közé kerül átvezetésre. A vállalat ezt követően élhet a díj elhatárolásának lehetőségével, melyet később az értékpapír eladásakor (kivezetésekor) köteles visszavezetni. Az opció le nem hívása esetén az opciós díj a pénzügyi műveletek egyéb ráfordításai között kerül elszámolásra. Az opció vevője a 0‐s számlaosztályban a mérlegen kívüli tételek között függő kötelezettségként mutatja ki az ügylet határidős részének szerződés szerinti értékét addig, amíg az ügylet teljesítése (lezárása) meg nem történt, illetve szerződés szerint le nem járt. A vételi opció kiírója a kapott opciós díjat pénzügyi egyéb bevételként könyvelheti, és döntésétől függően elhatárolhatja, vagy kötelezettségként mutathatja azt ki az ügylet zárásáig, melyet követően a pénzügyi műveletek egyéb bevételei között kell azt megjelenítenie. Ha a vevő él az opció lehívásának jogával, az opciót kiíró fél az értékpapírt az értékesítés szabályai szerint vezeti ki a könyveiből. A vételi opciót kiíró fél függő követelést mutat ki a 0‐s számlaosztályban az ügylet lezárásáig. Az eladási opció vevője a fizetett opciós díjat az pénzügyi egyéb ráfordításként könyvelheti, majd az összemérés elvét figyelembe véve elhatárolhatja, vagy az egyéb követelések között jelenítheti azt meg, lejáratkor átvezetve azt a pénzügyi műveletek egyéb ráfordításai közé. Az eladási opció vevője a vételi opció kiírójához hasonlóan az ügylet határidős részének szerződés szerinti értékét függő követelésként jeleníti meg mindaddig, amíg az ügylet teljesítése (lezárása) meg nem történt, illetve szerződés szerint le nem járt. Az eladási opció kiírója a kapott opciós díjat egyéb pénzügyi bevételként mutatja ki, vagy kezdetben kötelezettségként, majd az opció lehívását követően a pénzügyi műveletek egyéb bevételei között.37 A határidős vételi ügyletet kötő fél ügyletkötéskor a 0‐s számlaosztályban határidős vételi árfolyamon jövőbeni kötelezettséget vesz állományba, valamint a követelések között felveszi az átutalt letét értékét. Ha az ügylet december 31‐ig nem zárul le, a mérlegfordulónapon az azonnali valamint a határidős árfolyamok eltérése miatt adódó árfolyamkülönbözetet szintén a 0‐s számlaosztályban kell lekönyvelni az ’Elszámolás a befektetési vállalkozással’ számlával szemben. Ezt a tételt abban az esetben is könyvelni kell, ha a szerződés szerint a különbözetet azonnal át kellene utalni, mivel a 37
Számviteli esettanulmányok 2009
23
tényleges átutalás csak a következő év januárjában történhet meg. Amennyiben az ügylet a mérlegkészítés időpontját követően kerül lezárásra, mérlegkészítéskor az azonnali és határidős árfolyamok eltéréséből fakadó időarányos árfolyamkülönbözet a pénzügyi műveletek egyéb bevételei között kerül megjelenítésre az aktív időbeli elhatárolásokkal szemben, valamint az árfolyamkülönbözet 0‐s számlaosztályban még meg nem jelenített része elszámolásra kerül az ’Elszámolás a befektetési vállalkozással’ számlára. Az ügylet zárásakor visszavezetésre kerül az előző évi időbeli elhatárolás, valamint a 0‐s számlaosztályban felvett jövőbeni kötelezettség, és az ügylet eredménye a pénzügyi műveletek egyéb bevételei vagy ráfordításai közé kerül az ’Elszámolás a befektetési vállalkozással’ nevű, az ügylet eredményétől függően követelés vagy kötelezettség tartalmú számlával szemben. Ennek a számlának az egyenlege akkor szűnik meg, amikor a befektetési vállalkozással pénzügyi rendezésre kerül az ügylet eredménye, és ekkor kivezetésre kerül a 0‐s számlaosztályban vele szemben felvett határidős árfolyamkülönbözet is. A határidős eladási ügyletek könyvekben való megjelenítésében a fent összefoglaltakhoz képest az a lényegi különbség, hogy ügyletkötéskor a 0‐s számlaosztályban jövőbeni követelés kerül kimutatásra, melyet a társaság az ügylet lezárásakor vezet ki a könyveiből.38 A swap ügyletnek a határidős részét – amennyiben van ilyen – a határidős ügyleteknél leírtaknak megfelelően kell elszámolni, a 0‐s számlaosztályban jövőbeni kötelezettséget kell beállítani, az időarányos nyereséget vagy veszteséget a pénzügyi műveletek egyéb bevételei illetve ráfordításai között kell kimutatni valamint elhatárolni. Le nem zárt ügyletek esetében a várható veszteség teljes összegét a pénzügyi műveletek egyéb ráfordításai között kell megjeleníteni. Az ügylet nem határidős részét pedig az általános szabályok szerint kell elszámolni. Kamat swap ügyletek esetében a ténylegesen fizetendő kamat a fizetendő kamatok eredménykimutatás soron jelenik meg, a változó és fix kamatösszegek különbözete ennek az értékét módosítja.39 Hitelintézeti specialitások 38 39
Szvt esettan Mohl
24
A mérlegkészítés időszakában lezáruló ügyletek esetében a realizált eredmény időarányos részét befektetési szolgáltatási bevételként vagy ráfordításként kell elszámolni az időbeli elhatárolásokkal szemben. Ha az ügylet nem jár le a mérlegkészítés időpontjáig és eredménye várhatóan veszteség lesz, az ügylet tárgyának mérlegfordulónapi piaci értéke és kötési ára közötti különbözetre céltartalékot kell képezni, melyek az ügylet zárásakor kell feloldani. Nem kell céltartalékot képezni abban az esetben, ha az ügylet összepárosítható egy nagyjából vele megegyező lejáratú, nagyságú, valószínűleg vele ellentétes eredménnyel záruló ügylettel (éven belüli lejárat esetén maximum 7 nap, éven túli lejárat esetén maximum 30 nap eltérés megengedett), mivel ekkor kvázi fedezeti kapcsolat jön létre. Az ügylet megkötésekor az elszámolóházhoz pénzügyi fedezetként és alapletétként átutalt pénzösszeget a hitelintézetekkel szembeni pénzügyi szolgáltatásból adódó követeléseken belül kell kimutatni az elszámolóházzal szembeni követelésként. A kötési ár, valamint a piaci ár közötti árkülönbözetként befizetett változó letét céljára átutalt összeget az ügylet lezárásáig a hitelintézetekkel szembeni befektetési szolgáltatásból adódó követeléseken belül kell megjeleníteni. Az ügyletek költségeit annak az üzleti évnek az eredményében kell figyelembe venni, amikor az ügylet lezárul. Amennyiben például egy opciós ügylet a mérlegfordulónap és a mérlegkészítés időpontja között jár le, és az opció vevője érvényesíti az opciót, az opciós díj üzleti évre arányosan jutó hányadát eredménnyel szemben kell elszámolni. Ha a vevő nem él a jogával, akkor a díj teljes összegét befektetési szolgáltatási ráfordításként kell elszámolni. A mérlegkészítés időpontjáig le nem zárt ügyletek díját el kell határolni.40 b) Elszámolás valós értéken történő értékelés esetén Állományba vételkor az ügylet költségeit az ügylethez rendelt, követeléseken belül megnyitott „Származékos ügyletek pozitív értékelési különbözete” tételen kell megjeleníteni. Az időszak végi értékelés során az értékelési különbözet változik a pénzügyi műveletek egyéb bevételeivel vagy ráfordításaival szemben. Az ügylet zárásakor meg kell szüntetni az értékelési különbözetet a pénzügyi műveletek eredményével szemben, és könyvelésre kerül az ügylet eredménye. Az ügyletek 40
250/2000. 24. par, Bankszámvitel 84‐85
25
jövőbeni várható eredményét a fordulónapon nem szabad időbeli elhatárolásként vagy céltartalékként elszámolni.41 Hitelintézeti specialitások A származékos ügyletek értékelési különbözetét minden ügyletre külön kell meghatározni, majd az egyéb követelések vagy kötelezettségek között kell szerepeltetni. Az ügyletek értékelésekor meghatározott értékelési különbözetet, valamint az ügylet záráskori eredményét a befektetési szolgáltatások bevételei vagy ráfordításai között kell kimutatni. Az opciós ügyletek esetében az opció vevőjénél a fizetett opciós díj az ügylet bekerülési értékének részét képezi, az opció kiírójánál pedig származékos ügyletek negatív értékelési különbözeteként kerül megjelenítésre, majd az ügylet zárásakor a befektetési szolgáltatások bevételei vagy ráfordításai között kell azt elszámolni. A kamat swap ügyletek esetében a névleges tőkeösszegre vetített kamatkülönbözet értékelési időpontig időarányosan számított összegét befektetési szolgáltatások bevételeként vagy ráfordításaként kell kimutatni aktív vagy passzív időbeli elhatárolással szemben, valamint a befektetési szolgáltatások bevételeként vagy ráfordításaként kell elszámolni a hátralévő kamatkülönbözet figyelembevételével számított valós értékelés miatti értékelési különbözetet is.42 2.2.2.2 Fedezeti elszámolású ügylet esetén
a) Elszámolás bekerülési értéken történő értékelés esetén A határidős fedezeti ügyletek elszámolása hasonló a nem fedezeti célú ügyletek elszámolásához, azonban az év végi árfolyamnyereség vagy –veszteség legfeljebb a fedezett ügylet árfolyamveszteségének vagy –nyereségének összegéig számolható el. Az ügyletek zárásakor a fedezeti ügyletnek a piaci és a kötési árfolyam eltéréséből fakadó árfolyamnyereségét a fedezett ügylet veszteségének mértékéig a pénzügyi műveletek egyéb ráfordításait vagy fizetendő kamatokat csökkentő tételként, az e feletti összeget pedig pénzügyi műveletek egyéb bevételeként kell elszámolni. A fedezeti ügylet árfolyamvesztesége esetén a pénzügyi műveletek egyéb bevételeit vagy az egyéb kapott, járó kamatokat kell a fedezett ügylet nyereségének mértékéig 41 42
Szvt 59/D par, PWC 250/2000. 24. par, Bankszámvitel
26
csökkenteni, azt ezt meghaladó összeget pedig a pénzügyi műveletek egyéb ráfordításai között kell elszámolni.43 b) Elszámolás valós értéken történő értékelés esetén A fedezeti elszámolású ügylet valós értéken történő elszámolása esetében a fordulónapi valós értéken történő értékelés során keletkező pozitív értékelési különbözetet a fedezett ügylet veszteségének mértékéig pénzügyi műveletek egyéb ráfordításait illetve fizetendő kamatokat csökkentő tételként, az e feletti összeget pedig pénzügyi műveletek egyéb bevételeként kell elszámolni. Veszteség jellegű negatív értékelési különbözet esetén ennek a fordítottja könyvelendő. Amennyiben egy valós értékű fedezeti ügylet olyan ügyletet fedez, mely nem tartozik a valós értékelés alá, vagy értékesíthető pénzügyi eszköznek minősül, akkor a fedezett ügylet elszámolása a fedezeti ügylet elszámolásához igazodik, és eredményét a pénzügyi műveletek bevételei vagy ráfordításai között kell elszámolni a fedezeti ügylet eredményének összegében, de ellentétes előjellel. Cashflow fedezeti és nettó befektetés fedezeti ügyletek esetében a nyereség jellegű értékelési különbözetet a valós értékelés értékelési tartalékát növelő tételként, a negatív értékelési különbözetet pedig a valós értékelés értékelési tartalékát csökkentő tételként kell kimutatni. Az ügyletek jövőben várható eredményét nem szabad a fordulónapon időbeli elhatárolásként vagy céltartalékként megjeleníteni. Az ügyletek zárásakor az értékelési különbözetet meg kell szüntetni. Amennyiben egy cashflow fedezeti ügylet áru leszállításával záruló határidős vagy opciós ügyletet fedez, vagy olyan ügyletet, melynek következtében a mérlegben eszköz/kötelezettség fog keletkezni, az ügylet zárásakor realizált eredmény az eszköz/kötelezettség bekerülési értékét fogja módosítani, a kapcsolódó értékelési különbözetet pedig a valós értékelés értékelési tartalékával szemben szükséges kivezetni. A nettó befektetés fedezeti ügyletek lejáratakor a fedezett ügylet devizás árfolyamkülönbözetét a valós értékelés értékelési tartalékával szemben kell kivezetni.44 Hitelintézeti specialitások
43 44
Szvt 59/E (4) par. Szvt 59/E 6‐10
27
Fedezeti elszámolású ügylet valós értéken történő elszámolása esetében, az értékelési különbözet a fedezett ügylet jellegétől függően az egyéb pénzügyi vagy egyéb befektetési szolgáltatások bevételeit illetve ráfordításait csökkentő módon kerül a kamatelszámolási időpontokban módosításra, valamint a lejáratkor megszüntetésre. Amennyiben az alapügylet nem tartozik a valós értékelés alá vagy az értékesíthető kategóriába került besorolásra, a fedezett tétel eredményét legfeljebb a fedezeti ügylet eredményének erejéig kell megjeleníteni a pénzügyi szolgáltatások bevételeivel vagy ráfordításaival, vagy a befektetési szolgáltatások bevételeivel illetve ráfordításaival szemben. A fedezeti valamint fedezett ügyletek értékeléskori és záráskori eredményének különbözetét a befektetési szolgáltatások bevételei illetve ráfordításai között kell elszámolni. A fedezeti ügylet értékelési különbözetének az alapügylet eredményét meghaladó részét pedig a befektetési szolgáltatások bevételeit vagy ráfordításait csökkentő tételként kell elszámolni a kereskedési célú ügyletek kivezetésére érvényes szabályok szerint. A nettó befektetés fedezeti ügyletek zárásakor az értékelési különbözetnek a valós értékelés értékelési tartalékával szembeni megszüntetésével egyidejűleg a fedezeti valamint fedezett ügyletek eredményét egymást ellentételezve az egyéb pénzügyi szolgáltatások bevételei illetve ráfordításai között kell megjeleníteni.45 2.2.2.3 Beágyazott elszámolású ügyletek elszámolása, értékelése
A magyar számviteli törvény nem tartalmaz beágyazott származékos termékek elszámolására vonatkozó szabályokat.
2.3 A származékos pénzügyi instrumentumok értékelése A származékos vagy származtatott ügyletek, derivatívák értékelésének kereteit a nemzetközi szabályozásban az IAS 39 és az IAS 32 standardok, a hazai szabályozásban a Sztv., illetve a kapcsolódó kormányrendeletek határozzák meg.
45
250/2000 9/D, E, Bankszámvitel 114‐115.
28
2.3.1
A származékos pénzügyi instrumentumok értékelésének nemzetközi keretei
A származékos pénzügyi instrumentumok értékelésére vonatkozóan az IAS 39 standardban foglaltakat kell alapvetően érvényesíteni. 2.3.2
A származékos pénzügyi instrumentumok értékelésének hazai keretei
A Sztv.‐ben a származékos ügyletek értékelésére vonatkozó kritériumok alapvetően megegyeznek a standardokban meghatározottakkal. A származékos pénzügyi instrumentummal rendelkező gazdálkodóktól elvárható, hogy írásban rögzítsék a származékos ügyletek értékelése során alkalmazott politikát, modelleket, az értékeléshez használt feltételrendszert, illetve azt, hogy a mérési bizonytalanság csökkentése érdekében hajtanak‐e azon végre különféle módosításokat. A származékos ügyleteket a különféle pénzügyi beszámolási rendszerekben nagyon gyakran értékelik a kezdeti bekerüléskor, illetve bizonyos esetekben a futamidő alatt a későbbiekben is valós értéken. Amennyiben a gazdálkodónál kötelező a könyvvizsgálat, a valós értéken történő értékelés és az elszámolások szabályoknak való megfelelőségét kötelező a könyvvizsgálónak ellenőriznie. Ha a könyvvizsgálat nem kötelező az adott gazdálkodónál, az értékelés és az elszámolások ellenőrzésével független könyvvizsgálót kell megbízni. 46 2.3.3
A valós érték meghatározása
A valós érték meghatározásra sok pénzügyi beszámolási rendszerben létezik egyfajta hierarchia rendszer. Egy adott pénzügyi eszköz vagy kötelezettség valós értékét általánosságban az alábbi szintek alapján lehet meghatározni: 1. szint: A valós érték meghatározásának időpontjában egy azonos pénzügyi eszköz vagy kötelezettség aktív piacon jegyzett ára. 2. szint: Az adott pénzügyi eszközre vagy kötelezettségre vonatkozó közvetlenül vagy közvetve megfigyelhető egyéb inputok. Ide tartozik többek között egy hasonló pénzügyi eszköz aktív piacon jegyzett ára, valamint ennek hiányában egy hasonló eszköz nem aktív piacon jegyzett ára. A gazdálkodó egység vezetése ebben az esetben „proxy árazás”‐t alkalmazhat, tehát a hasonló eszköz árát úgy módosítja, hogy az hitelesen tükrözze az eszközök jellegéből fakadó eltéréseket, például a likviditásuk 46
Hiteint kv 89.o
29
eltérő mértékét. Ha nem létezik olyan hasonló eszköz, melynek árát figyelembe lehetne venni a valós érték meghatározása során, olyan egyéb megfigyelhető piaci adatokra támaszkodhat a vállalat vezetése, mint a kamatlábak, hozamgörbék, valamint a termékre vonatkozó implicit volatilitás, amennyiben rendelkezésre állnak ezekre vonatkozóan becslések. 3. szint: Amennyiben az adott eszköznek nincsen aktív piaca és a méréshez nem áll rendelkezésre semmilyen megfigyelhető adat, a valós érték meghatározásához „nem megfigyelhető” inputokra kell támaszkodni. A nem megfigyelhető inputok kialakításához a gazdálkodó egység gyakran a saját adataiból indul ki, mely módosulhat abban az esetben, ha a többi piaci szereplő más adatokkal kalkulálna, illetve módosulhat például vállalat specifikus szinergiák hatására is. A vállalat figyelembe veheti a közelmúltbeli azonos tranzakciók során alkalmazott árat, melyet szükséges lehet módosítani, amennyiben a tranzakció megkötése és a mérés időpontja között olyan mértékben megváltoztak a piaci körülmények, hogy a korábban alkalmazott ár már nem tükrözné hűen az aktuális piaci feltételeket. Ahogy csökken egy adott eszköz iránti piaci aktivitás, úgy csökken a valós érték meghatározásához szükséges inputok megfigyelhetősége is, és ezzel párhuzamosan nő a mérési bizonytalanság. Nem lehet egyértelműen meghatározni, hogy pontosan mikortól tekinthető egy piac inaktívnak, bár egyes számviteli beszámolási rendszerek tartalmazhatnak erre vonatozóan iránymutatást. Egy inaktív piacon jellemzően a korábbiakhoz képest lényegesen alacsonyabb egy adott termék kereskedési volumene, lecsökkent a kereskedés aktivitása, és az elérhető piaci árak jelentősen eltérnek az egyes piaci szereplők között. Amennyiben a gazdálkodó egység vezetésének nem állnak rendezésére 1. illetve 2. szintű inputok egy eszköz valós értékének meghatározásához, értékelési modell alkalmazására kerülhet sor. A modellek eltérő bonyolultságúak lehetnek, az egyszerű matematikai modellektől kezdve egészen a bonyolult, speciális szoftverrel működtetett rendszerekig. 47 Az általános valós érték hierarchiát az egyes számviteli beszámolási rendszerek pontosíthatják. 47
IAPN 1000 34‐44.
30
A számviteli törvény szerint egy eszköz valós értékének az az összeg tekinthető, amelyen szokásos piaci feltételek mellett, megfelelően tájékozott, ügyletkötési szándékukat kinyilvánító felek között az adott eszköz elcserélhető, illetve a kötelezettség rendezhető. Az ábrából látható, hogy a valós érték lehet egyrészt a piaci érték, másrészt általános értékelési eljárások segítségével meghatározott érték. A piaci érték lehet egyrészt az adott eszköz tőzsdén jegyzett ára, amennyiben az rendelkezésre áll, ennek hiányában két fél szabad megállapodása szerinti ár, mely az adott üzleti év tőzsdén kívüli értékesítési adatain alapul, azonban megfelelően tükrözi a piac értékítéletét. Amennyiben ilyen információ sem áll rendelkezésre, az eszköz összetevőinek, vagy egy hasonló eszköz árának alapján számított piaci érték kerül figyelembe vételre. Az általános értékelési eljárásokra a hitelintézeti kormányrendelet tartalmaz a származékos ügyletekre vonatkozóan előírásokat. 2.3.4
Harmadik fél igénybe vétele
A vállalat vezetése külső fél segítségét is igénybe veheti a valós érték meghatározása során, amennyiben maga nem rendelkezik megfelelő értékelési modellel, vagy kellő szaktudással a származékos ügyletek terén. Ez különösen a kisebb vállalatok esetén fordul elő, illetve akkor, ha a vállalat viszonylag kevés származékos ügylettel rendelkezik. Külső fél segítségére akkor is szükség lehet, ha viszonylag rövid időtartam alatt olyan sok eszközt kell értékelni, hogy a vállalat egymaga nem lenne képes azt elvégezni. Sokszor a gazdálkodó egységek vezetése a saját értékelési modell használata mellett veszi igénybe egy külső fél szolgáltatásait is annak érdekében, hogy a saját és külső értékelés eredményeit összevetve minél pontosabb képet kaphasson az egyes ügyletek értékéről. Az ügyletek értékeléséért azonban akkor is a vállalat vezetése a felelős, ha külső fél segítségére támaszkodott az értékelés során. A külső fél, melynek segítségét a menedzsment az értékelés során igénybe veheti, lehet egy bróker, illetve egy árazási szolgáltató (pricing service). A brókerek csak alkalomszerűen nyújtanak szolgáltatást az ügyfeleik számára, és ez sok tekintetben eltér az árazási szolgáltatók által nyújtott szolgáltatástól. A brókerek az árazási szolgáltatókhoz képest sokszor többletinformációval rendelkeznek az adott eszköz árát illetőleg, azonban sok esetben 31
nem nyilvános az, hogy pontosan mi alapján határozza meg a bróker az adott eszköz árát. A brókerek végrehajtási illetve indikatív árakat kommunikálhatnak a vezetés felé. A végrehajtási ár olyan ár, melyen a bróker végrehajtaná az adott tranzakciót. Ez a valós érték tehát megbízható közelítésének tekinthető. Az indikatív ár kevésbé tekinthető annak, mivel ez a bróker legjobb becslése az adott eszköz valós értékére vonatkozóan, melynek azonban pontos számítási módszere nem mindig nyilvános, ezáltal kevésbé nyomon követhető. A bróker becslésének megbízhatóságát az a tény is nagymértékben befolyásolhatja, hogy az adott eszköz szerepel‐e a bróker portfóliójában. A brókereken kívül a vállalat vezetése árazási szolgáltatók segítségét is igénybe veheti a valós érték meghatározása során. Az árazási szolgáltatók számos eszköz esetében napi szintű értékeléseket hajtanak végre piaci adatok, „market maker”‐ek, valamint belső értékelési technikák segítségével. Szolgáltatásaikat vételi és eladási oldali kereskedők, mid office, back office részlegek, valamint könyvvizsgálók egyaránt igénybe veszik. Gyakran előfordul, hogy az ügyfelek megkérdőjelezik a szolgáltatók által meghatározott árat – erre az esetre a szolgáltatók általában konkrét eljárásrenddel rendelkeznek. Az ügyfeleknek kell igazolniuk, hogy milyen becslés alapján vonták kétségbe a szolgáltató által meghatározott értéket, a szolgáltatók pedig a bizonyíték erősségétől függően vehetik azt tekintetbe. Saját belső értékelés eredményét kevésbé, közelmúltbeli piaci árat azonban gyakrabban fogadnak el, folyamatosan korrigálják velük az értékeléseiket. Ennek köszönhetően az általuk megadott árak a lehető legjobban tükrözik a piaci szereplők rendelkezésére álló információkat. Az árazási szolgáltatók egy speciális típusa (consensus princing service) esetében a szolgáltatásaikra igényt tartók arra vállalnak kötelezettséget, hogy az adott eszköz általuk megbecsült valós értékét eljuttatják a szolgáltatóhoz, mely az árak számtani átlagát véve meghatározza az adott eszközre vonatkozó valós értéket, és visszajuttatja azt az ügyfelekhez. Egyes termékek, például egzotikus derivatívák esetében ez a módszer nyújthatja a legjobb becslést az adott eszköz értékére vonatkozóan. A módszer hátránya, hogy a vállalat vezetése nem tudhatja, hogy a többi vállalat hogyan határozta meg az eszköz valós értékét, mely piaci szereplők adatai, illetve mennyi forrás alapján került az érték meghatározásra. Ennek
32
következtében a becslés pontosságát sok esetben nem lehet kiszámítani, és célszerű egyéb becslésekkel is összevetni a kapott értéket. 48 Számos gazdálkodó egység veszi igénye külső szervezetek szolgáltatásait nem csak az egyes pénzügyi instrumentumok értékelése, hanem azok beszerezése, értékesítése, valamint az ügyletek nyilvántartása terén is. A szolgáltató szervezetek tevékenységét jelentősen mértékben befolyásolja a menedzsmenttől kapott információk pontossága, megbízhatósága és időszerűsége. A vezetői információk összegyűjtése, aggregálása az üzleti egységek, decentralizált tevékenységek, valamint a származékos tranzakciók számának növekedésével egyre nehezebbé válik. A szolgáltató szervezetek erősíthetik a vállalat kontroll környezetét például azáltal, hogy a tagjai nagyobb gyakorlattal rendelkeznek a származékos ügyletek kezelése terén, azonban a megfelelő kontroll hiányában nehezíthetik a vállalat származékos ügyleteinek áttekintését. A vállalatvezetésnek tisztában kell lennie a szolgáltató szervezet kontroll folyamataival, mivel sok esetben a tőlük származó információk alapján készítik el a vállalkozás pénzügyi kimutatásinak megfelelő részeit. Amennyiben a vállalat igénybe veszi egy szolgáltató szervezet tevékenységét a származékos ügyleteinek kezelése során, a könyvvizsgálónak meg kell ismernie az általa nyújtott szolgáltatások pontos jellegét, és tisztában kell lennie a szolgáltató szervezet által befolyásolt számlák, valamint az általa feldolgozott ügyletek jellegével. A könyvvizsgálónak meg kell győződnie arról, hogy kellően megismerte a szolgáltató szervezet által végzett tevékenységeknek a vállalat könyvvizsgálat szempontjából releváns belső kontrolljára gyakorolt hatását, és képes azonosítani a lényeges hibás állítás kockázatait.49
3
A származékos pénzügyi instrumentumok könyvvizsgálatának szabályozása
A származékos ügyletek speciális gazdasági tranzakciók, melynek könyvvizsgálatával kapcsolatban speciális követelmények is megjelennek. 48 49
IAPN 1000: 36‐64 ISA402: 9‐11.
33
3.1 A derivatívák könyvvizsgálatának célja, szabályozása A könyvvizsgálat célja alapvetően az, hogy növelje a felhasználóknak a pénzügyi kimutatásokba vetett bizalmát. Ez akkor lehetséges, ha a könyvvizsgáló véleményt nyilvánít arról, hogy a pénzügyi kimutatásokat minden szempontból a meghatározott pénzügyi beszámolási keretelvek szerint készítették el. A könyvvizsgálónak magas fokú bizonyosságot kell arról szereznie, hogy a pénzügyi kimutatások egésze nem tartalmaz csalásból, vagy hibából fakadó lényeges hibás állítást.50 A könyvvizsgáló megegyezik a vezetéssel, illetve az irányítással megbízott személyekkel a könyvvizsgálati megbízás feltételeiről. A könyvvizsgáló csak akkor fogadhatja el a megbízást, amennyiben a releváns etikai követelményeknek eleget tesz, és a megbízásában többek között rögzítésre kerül a könyvvizsgáló felelőssége, valamint a vezetés felelőssége a beszámoló összeállításáért, valamint a belső kontrollok fenntartásáért.51 A származékos ügyletek könyvvizsgálatának nem az elsősorban a célja, hogy megvizsgálja, hogy az adott vállalat származékos ügyletekkel kapcsolatos kockázatkezelése, illetve annak ellenőrzése megfelelően történik‐e. Azt mérlegeli a pénzügyi kimutatások egészének könyvvizsgálata során, hogy a származékos ügyletekre vonatkozó állításai összhangban vannak‐e a beszámoló készítési elvekkel. Ennek megállapítása a könyvvizsgáló számára több okból számos kihívással járhat. Mind a könyvvizsgáló, mind pedig a menedzsment számára nehézséget jelenthet a vállalat származékos ügyleteinek megértése, illetve annak felmérése, hogy ezen ügyletek milyen mértékű kockázatot hordoznak magukban. A származékos termékek értékeléséhez gyakran nehéz megbízható adatokat szerezni, és mivel a piaci hangulat és likviditás gyorsan változhat, a vállalatvezetésre jelentős nyomás nehezedhet a kintlévőségek hatékony menedzselése terén. A pénzügyi kimutatásokban sok esetben csak kis értékben jelennek meg származékos ügyletekhez kapcsolódó tételek, azonban ezek jelentős kockázatokat és kötelezettségeket testesíthetnek meg. Emellett néhány munkavállaló jelentős befolyással rendelkezhet a vállalat származékos ügyletekkel kapcsolatos tranzakciói felett, és sok esetben a javadalmazásuk valamilyen mértékben függ az ügyletekből származó nyereség nagyságától. Ezen munkavállalók tevékenysége 50 51
ISA 200: 3, 5 ISA 210: 9
34
sok esetben nincs megfelelő mértékben kontrollálva. A fent említett tényezők sok esetben elfedik azokat a kockázatokat, melyek befolyásolhatják azt, hogy a könyvvizsgáló milyen mértékben tudja felmérni a lényeges hibás állítás kockázatát. 52 A derivatívák könyvvizsgálata során a hatályos Nemzetközi Könyvvizsgálati Standardokat kell alapul venni, melyek közül az 540. témaszámú, „Számviteli becslések – beleértve a valós értékre vonatkozó számviteli becsléseket – és a kapcsolódó közzétételek könyvvizsgálata” című, a 315. témaszámú, „A lényeges hibás állítás kockázatának azonosítása és felmérése a gazdálkodó és környezetének megismerésén keresztül” című, a 330. témaszámú, „A könyvvizsgáló válaszai a becsült kockázatokra” című, az 500. témaszámú, „Könyvvizsgálati bizonyítékok” című, valamint a 200. témaszámú, „A független könyvvizsgáló átfogó célja és a Nemzetközi Könyvvizsgálati Standardok szerinti könyvvizsgálat irányítása” című Nemzetközi Könyvvizsgálati Standardok kiemelt figyelmet érdemelnek. Mindezek mellett figyelemmel kell lenni a Könyvvizsgálók Nemzetközi Szövetségének Nemzetközi Könyvvizsgálat Gyakorlati Bizottsága (a továbbiakban: IAPC) vonatkozó iránymutatásában foglaltakra is.
3.2 1012. számú állásfoglalás a származékos pénzügyi instrumentumok könyvvizsgálatáról Az IAPS 1012 Származékos ügyletek könyvvizsgálata című nemzetközi állásfoglalást 2001‐ben fogadták el, mielőtt még a könyvvizsgálati kockázatra vonatkozó sztenderdek véglegesítésre kerültek volna. Az IAPS 1012‐t a könyvvizsgálók gyakran használták elsődleges útmutatóként a derivatív pénzügyi instrumentumok könyvvizsgálata során, az állásfoglalás azonban évekig nem került felülvizsgálatra. Az IAASB azonban fontos célnak tartotta azt, hogy a származékos ügyletek könyvvizsgálatának témakörét taglaló állásfoglalás érthető és aktuális legyen, mivel az elmúlt évtizedben sokat változtak a nemzetközi könyvvizsgálati szenderedek, maguk a származékos ügyletek gyakoribbá, és sok esetben lényegesen bonyolultabbá váltak, illetve egyre szélesebb körben kerül
52
IAPN 1000: 70
35
sor a valós értékelés alkalmazására. 53 54 A megváltozott a gazdasági környezetben a könyvvizsgálóknak pedig egyre több elvárásnak kell megfelelniük.
3.3 1000. számú állásfoglalás a pénzügyi instrumentumok könyvvizsgálatának speciális kérdéseiről Az IAASB a 2009 júniusi ülésén elfogadta az IAPS 1012. témaszámú, származékos ügyletek könyvvizsgálatáról szóló állásfoglalásának felülvizsgálatáról szóló projektet. A projekt célja, hogy összhangba hozza az 1012. témaszámú állásfoglalást az ISA nemzetközi könyvvizsgálati sztenderdek előírásaival, és egyben felhívja a figyelmet a komplex pénzügyi instrumentumok könyvvizsgálata során felmerülő gyakorlati problémákra. Az IAASB az Egyesült Királyságbeli APB felülvizsgált, PN 23 számú útmutatóját kívánta alapul venni az új nemzetközi állásfoglalás megalkotásához. A 2009. szeptemberi IAASB ülésen döntöttek egy „consultation paper” összeállításáról, amely tartalmazná az IAPS 1012 felülvizsgálatához kapcsolódó főbb szempontokat, mellékletként az APB munkáját, valamint kérdéseket arra vonatkozóan, hogy a PN 23 számú útmutatást milyen mértékben lehetne figyelembe venni egy nemzetközi állásfoglalás megalkotása során.55 A „consultation paper”‐t 2009 októberében fogadták el. Ennek értelmében a PN alapján az új állásfoglalást négy főbb témakörre lebontva szerették volna megalkotni. Ezen témakörök az alábbiak: a komplex pénzügyi instrumentumok definíciója és a sztenderd hatóköre, a könyvvizsgálati kockázatra vonatkozó sztenderdek alkalmazása, elegendő és megfelelő könyvvizsgálati bizonyíték megszerzése (ideértve a valós értékeléssel kapcsolatos információk megbízhatóságát), valamint a közzétételhez és jelentéskészítéshez kapcsolódó megfontolások.56 A 2010. márciusi ülés legfőbb napirendi pontja annak tisztázása volt, hogy a könyvvizsgálók munkájuk során miként tekintsenek az IAPS‐ekre, ugyanis az egyes országok 53
Az IAASB ezen sztenderdek közé sorolja az ISA 315 A lényeges hibás állítás kockázatának azonosítása és felmérése a gazdálkodó egység és környezetének megismerésén keresztül, az ISA 330 A könyvvizsgáló válaszai a becsült kockázatokra, valamint az ISA 500 Könyvvizsgálati bizonyítékok sztenderdeket. 54 http://www.ifac.org/sites/default/files/meetings/files/4973.pdf Consultation Paper 2009 par. 7,13. 55 http://www.ifac.org/auditing‐assurance/projects/guidance‐auditing‐complex‐financial‐instruments‐0 56 http://www.ifac.org/sites/default/files/publications/files/Basis%20for%20Conclusions%20‐ %20IAPN%201000%20%20Final_0.pdf
36
gyakorlatai jelentősen eltértek egymástól. Emellett meghatározták többek közt az állásfoglalás hatókörét és címét, illetve az IAPS valamint az egyes számviteli sztenderdek valós érték hierarchiája közötti kapcsolatot, a könyvvizsgáló felelősségét a vállalatoknál alkalmazott módszerek, feltevések és modellek megértésére, valamit a pénzügyi instrumentumok bemutatására vonatkozóan.57 2010 júniusában döntöttek az IAPS végleges szerkezetéről, hatályba lépésének időpontjáról, valamint a korábbi IAPS visszavonásáról. Az állásfoglalás nyilvános tervezete 2010 szeptemberére készült el IAPS 1000 Special Considerations in Auditing Complex Financial Statements (A komplex pénzügyi instrumentumok könyvvizsgálatának speciális kérdései) néven, melyhez kapcsolódóan 2011. februárig fogalmazhatták meg észrevételeiket az egyes országok vezető számviteli testületei. Az IAASB 2011. júniusi ülésén meghatározták az új IAPS elsődleges felhasználóinak körét, valamint az észrevételek tükrében bővítésre került az állásfoglalás értékelési módszerekre vonatkozó része. Az IAASB áttekintette az ISA 500 és ISA 540 sztenderdek módosítási javaslatait is annak megállapítására, hogy azok mennyiben segíthetnék a könyvvizsgálók munkáját a származékos termékek könyvvizsgálata során. A 2011. szeptemberi ülésen véglegesítették az IAPS 1000 szerkezetét és tartalmát, 2011 decemberében pedig végleg elfogadták IAPN 1000 Special Considerations in Auditing Financial Instruments (A pénzügyi instrumentumok könyvvizsgálatának speciális kérdései) címen. Az új állásfoglalást az IAASB 2012‐ben kiadott, a 2009. évit felváltó kézikönyve tartalmazza. Az állásfoglalás véglegesítésével egyidejűleg az IAASB felülvizsgálta a már létező ISA nemzetközi könyvvizsgálói sztenderdek átláthatóságát valamint a nemzetközi könyvvizsgálati sztenderdeknek való megfelelőségét, és döntött az IAPS kategória visszavonásáról, és helyettük az IAPN‐ek bevezetéséről.58 Az IAPN‐ek a korábbi IAPS állásfoglalásokhoz hasonlóan nem fogalmaznak meg az ISA sztenderdeken kívül többletkövetelményeket a könyvvizsgálók számára, nem rónak rájuk többletfelelősséget. Ehelyett támpontot adhatnak az egyes országok nemzeti sztenderdjeinek megalkotásához, valamint az egyes vállalatok belső 57
http://www.ifac.org/auditing‐assurance/projects/status‐and‐authority‐international‐auditing‐ practice‐statements 58 http://www.ifac.org/sites/default/files/publications/files/2012%20IAASB%20Handbook%20Part%20I_W eb.pdf
37
gyakorlatainak, esetleg képzési anyagainak összeállításához. Legfőbb céljuk azonban az, hogy gyakorlati segítséget nyújtsanak a könyvvizsgálóknak a vállalat működésének és tevékenységében rejlő kockázatainak megértéséhez, az egyes kockázatokra adandó válaszok kidolgozásához, a vállalati működés érintettjeivel való kommunikációhoz, valamint a pénzügyi beszámolóhoz kapcsolódó véleményalkotáshoz. Az IAPN 1000 témaszámú állásfoglalás emellett nagy hangsúlyt fektet a komplex pénzügyi instrumentumok értékelésének kérdéskörére is. Az IAPS 1000 2009. évi tervezetéhez (exposure draft) kapcsolódóan felmerült, hogy az új állásfoglalásnak elsősorban azon vállalatok könyvvizsgálatához kellene útmutatást adnia, melyek rendszeresen kereskednek bonyolult pénzügyi instrumentumokkal, más vélemények szerint azonban inkább azon kérdésekre kellene benne nagyobb hangsúlyt fektetni, melyek a kisebb társaságok pénzügyi instrumentumok területén kevesebb tapasztalattal rendelkező könyvvizsgálóinak lehetnek relevánsak. Az IAASB által véglegesen elfogadott IAPN 1000 számú állásfoglalás két részből áll: az első rész háttér információkat biztosít a könyvvizsgálók számára az állásfoglalás hatókörébe tartozó pénzügyi instrumentumok alaposabb megértéséhez, a második pedig az ezen instrumentumok könyvvizsgálata során figyelembe veendő főbb szempontokat veszi számba. Az állásfoglalás első része főleg azon könyvvizsgálók számára lehet nagy segítség, akik a gyakorlatban viszonylag ritkábban találkoznak pénzügyi instrumentumokkal, a második rész azonban minden, pénzügyi instrumentumokat vizsgáló könyvvizsgáló számára hasznos lehet. Az IAPN 1000 bármilyen méretű vállalat ellenőrzéséhez használható, mivel mérettől függetlenül minden vállalatnál fennállhat a lényeges hibás állítás kockázata. Az állásfoglalás nem tartalmaz konkrét hivatkozásokat az egyes beszámoló készítési rendszerekre, így a tartalma bármely számviteli rendszer esetén alkalmazható. Az állásfoglalás tervezetének címében szerepelt a „komplex pénzügyi instrumentumok” megnevezés, azonban maga az IAPS 1000 nem definiálta ezt a kategóriát, a könyvvizsgálóra bízva az egyes ügyletek bonyolultságának megítélését. Az IAPS 1000 hivatkozott az ISA 540 témaszámú sztenderd által meghatározott „becslési bizonytalanság” fogalomra is a pénzügyi instrumentumok komplexitásának meghatározása során. Az állásfoglalás végső változatának hatóköre nem terjed ki a legegyszerűbb pénzügyi instrumentumokra, mint például a 38
pénzeszközökre, az egyszerű hitelekre, a vevő‐ és szállítóállományra; a nem jegyzett tőkeinstrumentumokba történő befektetésekre; valamint a biztosítási szerződésekre. Emellett nem foglalkozik többek közt a hedge ügyletekkel, kockázati transzferekkel, valamint az értékvesztéssel kapcsolatos speciális számviteli kérdéseket. Ennek oka egyrészt, hogy ez megnehezítené az állásfoglalás általános alkalmazhatóságát a különféle beszámoló készítési rendszerek mellett, másrészt pedig az egyre újabb és komplexebb termékek pénzpiacokon való megjelenésével egyre nehezebb lenne az IAPN aktualitását megőrizni. Ennek következtében az állásfoglalás tervezetének véglegesítésekor a címből kikerült a „komplex” jelző. Az IAASB 2012‐2014 közötti munkaprogramjában azonban valószínűleg szerepelni fog egy bonyolultabb pénzügyi instrumentumok ellenőrzését segítő anyag kidolgozása. Mivel kötelező érvényű teendők helyett inkább csak ajánlásokat fogalmaz meg a könyvvizsgálók számára, az IAASB nem tartotta szükségesnek, hogy meghatározza az állásfoglalás hatályba lépésének időpontját.59 Az IAPS 1012 számú sztenderdet a bankok könyvvizsgálata során is alkalmazhatták a könyvvizsgálók, azonban elsősorban abban az esetben, ha a bankok végfelhasználóként tartanak származékos termékeket. A bankok kereskedési és treasury tevékenységeinek könyvvizsgálati sajátosságairól az IAPS 1006 Nemzetközi kereskedelmi bankok című állásfoglalás ad felvilágosítást. Ez az állásfoglalás elsősorban a hagyományos banki tevékenységek, mint például betétgyűjtés és hitelfolyósítás könyvvizsgálati specialitásival foglalkozik, de bizonyos mértékben tartalmaz útmutatást olyan
bonyolultabb
tevékenységek
ellenőrzéséhez
is,
mint
például
az
értékpapírjegyzés, a brókeri tevékenység vagy az eszközmenedzsment. Az IAASB a 2011. júniusi ülésén döntött hat IAPS állásfoglalás hatályon kívül helyezéséről, ideértve az IAPS 1012, az IAPS 1006 számú állásfoglalásokat, valamint az IAPS 1004 számú Bankfelügyelet és külső könyvvizsgáló kapcsolata című állásfoglalást is. Azonban míg az
59
http://www.ifac.org/sites/default/files/publications/files/Basis%20for%20Conclusions%20‐ %20IAPN%201000%20%20Final_0.pdf
39
IAPS 1012 helyett elfogadásra került az új IAPN 1000 számú állásfoglalás, az IAPS 1006 helyett a jövőben terveznek egy új állásfoglalást kiadni.60
4
A származékos pénzügyi instrumentumok könyvvizsgálata
A származékos ügyletek speciális gazdasági tranzakciók, melyek következtében azok könyvvizsgálata során speciális szempontokat kell figyelembe venni. A könyvvizsgálónak a könyvvizsgálat során meg kell ismernie a társaság tevékenységét, az általa nyújtott és igénybevett szolgáltatásokat, a megkötött származékos ügyleteket és fel kell mérnie az azokból eredő kockázatokat. A könyvvizsgáló a kockázatfelmérés alatt információkat gyűjt, és ezek alapján határozza meg a könyvvizsgálat során alkalmazandó eljárásokat. A kockázatfelmérés és üzleti tevékenység megismerése elengedhetetlen az ún. „kritikus vizsgálati területek”, és módszerek kiválasztásához.
4.1 Szakmai szkepticizmus és speciális ismeretek Ahhoz, hogy a könyvvizsgáló a derivatívák könyvvizsgálatát a vonatkozó standardok, állásfoglalásokban foglaltak szerint el tudja végezni, a felmerülő kihívásoknak meg tudjon felelni, kellő hozzáértéssel és körültekintéssel kell elvégeznie a munkáját, a származékos ügyletek vizsgálatát kellő szakmai szkepticizmussal kell végrehajtania, és bizonyos esetekben speciális szaktudásra lehet szüksége. 4.1.1
Szakmai szkepticizmus
A szakmai szkepticizmus magában foglalja a könyvvizsgáló éberségét többek között az egymásnak
ellentmondó
könyvvizsgálati
bizonyítékokkal,
a
könyvvizsgálati
bizonyítékként felhasználandó dokumentumok és interjúkra adott válaszok megbízhatóságát megkérdőjelező információkkal, valamint azon tényezőkkel 60
http://www.ifac.org/sites/default/files/meetings/files/20100614‐IAASB‐Agenda%20Item_3‐ IAPS_1012_Cover‐V1‐01.pdf
40
kapcsolatban, melyek csalást jelezhetnek elő.61 A szakmai szkepticizmus iránti igény a származékos ügyletek komplexitásának növekedésével egyre nő. A könyvvizsgálónak mérlegelnie kell, hogy elegendő könyvvizsgálati bizonyítékot gyűjtött‐e, különösen abban az esetben, ha az ügyletek értékeléséhez valamilyen modellt használ a vállalat, illetve az ügyletek mögöttes termékeinek piaca inaktív. Értékelnie kell a menedzsment által az ügyletek értékeléséhez használt feltevéseket, az értékelés ésszerűségét, valamint azt, hogy a pénzügyi kimutatásokban szereplő közzétételek révén valósan kerülnek‐e az ügyletek bemutatásra.62 A könyvvizsgálónak az alábbi speciális ismeretekre, szaktudásra is szüksége lehet a származékos ügyletek könyvvizsgálata során. 4.1.2
Pénzügyi, számviteli ismeretek
A könyvvizsgálónak ismernie kell a származékos ügyletek alapvető ismérveit, kockázatait, az egyes kamatszámítási módszereket, illetve az árfolyammozgások mechanizmusát. Kiemelkedő fontosságú a piaci érték megállapítás lehetséges technikáinak, az opcióárazási modellek használatának, valamint a hozamgörbe becslés módszereinek ismerete. Tisztában kell lenni a származékos ügyletek elszámolásának szabályaival, valamint a vonatkozó könyvvizsgálati iránymutatásokkal. Tekintettel arra, hogy az ügyleteket sok esetben tőzsdén kötik meg, a könyvvizsgálónak ismernie kell a tőzsdei ügyletkötés folyamatát, az elszámolási szabályokat, az elszámolóház működését, illetve az általa kiállított dokumentumokat. 4.1.3
Aktuális gazdasági ismeretek
Az általános pénzügyi és számviteli ismereteken túlmenően a könyvvizsgálónak tisztában kell lennie az aktuális gazdasági tényezők (pl. infláció, árfolyamok) múltbeli, valamint valószínűsíthető jövőbeni változásával, mivel azok jelentős hatást gyakorolhatnak a vállalat által kötött származékos ügyletek számára és jellegére. Amennyiben a jövőben a kamatlábak emelkedésére lehet számítani, elképzelhető, hogy a vállalat a változó kamatozású kölcsöneire fizetendő kamat összegét kamatswap, 61 62
ISA 200: A18 IAPN 1000: 71‐72
41
vagy ‐forward ügyletekkel fogja maximálni. Amennyiben a gazdálkodó szervezet ügyfelek megbízásából is köt származékos ügyleteket, hasonló gazdasági környezetben az ilyen jellegű megbízások számának növekedésére lehet számítani.63
4.2 Vizsgálandó állítások a könyvvizsgálat során A pénzügyi kimutatásokban szereplő egyes tételekre vonatkozó állítások a vezetés állításai arra vonatkozóan, hogy a pénzügyi kimutatásokat az adott beszámoló készítési alapelvekkel összhangban készítették el. A származékos ügyletekre vonatkozó beszámolótételek kapcsán az alábbi állításokat lehet elkülöníteni: •
Létezés. Arra vonatkozó állítás, hogy egy eszköz vagy kötelezettség létezik egy adott időpontban. Például a pénzügyi kimutatásokban szereplő illetve a közzétételek között megjelenített származékos termékek léteznek a mérlegfordulónapon.
•
Jogok és kötelezettségek. Állítás arra vonatkozóan, hogy valamely eszköz vagy kötelezettség egy adott napon az adott gazdálkodó szervezethez tartozik. Példaképpen az összes pénzügyi kimutatásban szereplő származékos termékhez kapcsolódó joggal és kötelezettséggel az adott gazdálkodó szervezet rendelkezik.
•
Előfordulás. Az gazdálkodó egység származékos ügylettel kapcsolatos tranzakciójára, az adott gazdasági eseményre az érintett beszámolási időszak alatt került sor. Tehát például a származékos ügyletet, amelynek eredményeképpen az adott származékos termék létrejött, a vonatkozó beszámoló készítési időszakban hajtották végre.
•
Teljesség. Nincsenek olyan eszközök, kötelezettségek, tranzakciók illetve események, melyek nem szerepelnének a nyilvántartásokban, vagy melyek nem kerültek volna közzétételre. A gazdálkodó szervezet minden adott évet érintő származékos ügyletének meg kell jelennie a pénzügyi kimutatásokban mérés vagy közzététel útján.
•
Értékelés. Arra vonatkozó állítás, hogy az eszközök és kötelezettségek a megfelelő könyv szerinti értéken szerepelnek a nyilvántartásokban. Adott
63
IAPS 1012. 16
42
esetben a származékos termékeknek a pénzügyi kimutatásokban mérés vagy közzététel útján megjelenített értékeit az adott beszámoló‐készítési elveknek megfelelően határozták meg. •
Mérés. Egy adott tranzakciót vagy eseményt a megfelelő összegben tartanak nyilván, a bevételek és a ráfordítások pedig a megfelelő időszakhoz kerülnek hozzárendelésre. Tehát egy adott származékos ügylet az adott beszámoló‐ készítési elvek alapján meghatározott összegben szerepel a kimutatásokban, és a származékos termékekkel kapcsolatos bevételek vagy ráfordítások a megfelelő beszámoló‐készítési időszakokhoz kerültek hozzárendelésre.
•
Bemutatás és közzététel. Arra vonatkozó állítás, hogy egy adott tételt a vonatkozó beszámoló készítési elvek szerint soroltak be és tettek közzé. Származékos termékek esetében például azok besorolása, ismertetése és közzététele megfelel az érvényes beszámoló‐készítési elveknek.64
4.3 A könyvvizsgálat folyamatának tervezése A könyvvizsgálónak a tervezési folyamatban meg kell ismernie a gazdálkodó üzleti tevékenységét, az üzleti stratégiáját, a belső szabályozási környezetét (pl. a társasági szerződést, a szervezeti és működési szabályzatot, az egyes ügyletek bonyolítását rögzítő ügyrendeket, belső utasításokat, eljárásrendeket), a számviteli információs rendszerét, a belső ellenőrzési rendszerét, illetve annak változásait. Át kell tekinteni és értékelni szükséges a gazdálkodó derivatív ügyletkötéseivel összefüggésben kialakult gyakorlatát is, múltbéli adatok alapulvételével elemezve a gazdálkodó vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetére gyakorolt hatását, és mindezek figyelembevételével meg kell határoznia a könyvvizsgálat elvégzéséhez szükséges erőforrásokat és a feladatok ütemezését. A tervezés nem különálló része a könyvvizsgálatnak, hanem a teljes folyamat során jelen van, és folyamatosan igazodik a változó körülményekhez. A tervezés nagymértékben befolyásolja azt, hogy mennyire hatékony a könyvvizsgálat folyamata.
64
IAPS 1012. 22.
43
A tervezés egyrészt magában foglalja egy átfogó könyvvizsgálati stratégia, másrészt pedig a könyvvizsgálati terv kidolgozását. Az átfogó könyvvizsgálati stratégia határozza meg a könyvvizsgálat hatókörét, irányítását, ütemezését, valamint az előzetes tevékenységek eredményeit. Az átfogó könyvvizsgálati stratégia kialakításakor a könyvvizsgálónak meg kell határoznia a pénzügyi kimutatások egészére vonatkozó lényegességet. Ha a gazdálkodó egység egyedi körülményei között van egy vagy több olyan sajátos ügyletcsoport – jelen esetben derivatív ügyletek ‐, számlaegyenleg vagy közzététel, amelyek esetében a pénzügyi kimutatások egészére vonatkozó lényegességtől alacsonyabb összegű hibás állítások – ésszerű várakozások szerint – befolyásolhatják a felhasználók pénzügyi kimutatások alapján hozott gazdasági döntéseit, a könyvvizsgálónak az ezen sajátos ügyletcsoportokra,
számlaegyenlegekre
vagy
közzétételekre
alkalmazandó
lényegességi szintet vagy szinteket is meg kell határoznia.65 A könyvvizsgálónak a végrehajtási lényegességet annak céljából kell meghatároznia, hogy felbecsülje a lényeges hibás állítás kockázatait, és meghatározza a további könyvvizsgálati eljárások jellegét, ütemezését és terjedelmét.66 Ennek alapján a könyvvizsgáló mérlegeli, hogy az egyes számlacsoportok, kritikus területek kapcsán milyen stratégiát válasszon. A megközelítés lehet kontroll alapú, vagy alapvető vizsgálati eljárásokra épülő, ún. szubsztantív jellegű. A könyvvizsgáló a könyvvizsgálati tervben foglalkozik az átfogó stratégiában azonosított kérdések pontos részleteivel. Ez tartalmazza a tervezett kockázatbecslési eljárások, valamint állítások szintjén tervezett könyvvizsgálati eljárások jellegét, ütemezését és terjedelmét, meghatározza a kritikus könyvvizsgálati területeket, a lényegesség mértékét, valamint a munkacsoport irányításának, munkája áttekintésének ütemezését.67 A származékos ügyletek könyvvizsgálata kapcsán a könyvvizsgálati stratégia kidolgozásában kiemelkedő jelentőséggel bír a belső ellenőrzési rendszer
65
ISA 320 A10. bekezdés ISA 320 A12. bekezdés 67 Dr. Lukács János: Könyvvizsgálat rendszere 100‐101.o 66
44
működésének megértése, valamint annak felmérése, hogy a könyvvizsgálónak munkája során milyen mértékben szükséges külső szakértő segítségére támaszkodnia.
4.4 A lényegesség meghatározása és a könyvvizsgálati kockázat A könyvvizsgálónak a könyvvizsgálat tervezése, lefolytatása során figyelembe kell vennie a lényegességet és annak a könyvvizsgálati kockázattal való összefüggését. A „lényegesség”‐et az IASB „A közzétételre kerülő éves beszámoló elkészítésének és bemutatásának keretelveiben” a következő megfogalmazásban határozta meg: „Az információ lényeges, ha annak hiánya vagy hibás állítása befolyással lehet a felhasználóknak az közzétételre kerülő éves beszámoló alapján hozott gazdasági döntéseire. A lényegesség függ a tétel vagy a hiba nagyságától, amit annak hiánya vagy hibás állítása konkrét körülményei között ítélnek meg. Tehát a lényegesség inkább egyfajta küszöbérték vagy határérték, semmint olyan sajátos minőségi jellemző, amellyel az információnak rendelkeznie kell ahhoz, hogy használható legyen.” A lényegesség könyvvizsgáló általi meghatározása szakmai megítélés kérdése, és hatással van rá az, hogy a könyvvizsgáló hogyan érzékeli a pénzügyi kimutatások felhasználóinak pénzügyi információ iránti igényét. A lényegességet és a könyvvizsgálati kockázatot a könyvvizsgálat egésze alatt, különösen az alábbiak során veszik figyelembe: •
a lényeges hibás állítás kockázatainak azonosítása és felmérése során68
•
a további könyvvizsgálati eljárások jellegének, ütemezésének és terjedelmének meghatározása során,69 és
•
a nem helyesbített hibás állítások, ha vannak ilyenek, pénzügyi kimutatásokra gyakorolt hatásának értékelése során,70 valamint a könyvvizsgálói jelentésben szereplő vélemény kialakítása során.71
Kritikusnak tekinthetők azok a területek, amelyek könyvvizsgálati szempontból jelentős hibát tartalmazhatnak. Jelentősek lehetnek a hibák, amennyiben a beszámolótételek, 68
ISA 315, „A lényeges hibás állítás kockázatának azonosítása és felmérése a gazdálkodó egység és környezetének megismerésén keresztül” című nemzetközi könyvvizsgálati standard
69
ISA 330, „A könyvvizsgáló válaszai a becsült kockázatokra” című nemzetközi könyvvizsgálati standard
70
ISA 450. nemzetközi könyvvizsgálati standard
ISA 700. , „A pénzügyi kimutatásokra vonatkozó vélemény kialakítása és jelentéskészítés” című nemzetközi könyvvizsgálati standard
71
45
vagy számlacsoportok nagyságrendjükből eredően jelentős hatással vannak a pénzügyi kimutatásra, vagy olyan tételek, amelyek önmagukban nem jelentősek, viszont nagymértékben befolyásolhatják az üzletmenetet, vagy a társaság megítélését, ha azok nem kerülnek feltárásra. A származékos ügyletekkel kapcsolatban a könyvvizsgálat tervezésekor előfordulhat, hogy a lényegességet nehéz felmérni, különös tekintettel azok néhány jellegzetes vonására. A lényegesség nem alapulhat csupán a mérleg értékein, mivel előfordulhat, hogy a származékos termékek csak kis mértékben befolyásolják a mérleget, még akkor is, ha jelentős kockázatok merülnek fel velük kapcsolatban. A lényegesség felmérésénél a könyvvizsgáló figyelembe veheti a számlaegyenlegre vagy ügyletcsoportra gyakorolt esetleges hatást a pénzügyi kimutatásokban. A nagymértékben áttételes vagy összetettebb származékos termékeknek nagyobb valószínűséggel lesz jelentős hatása a pénzügyi kimutatásokra, mint a kisebb mértékben áttételes vagy egyszerűbb származékos termékeknek. A pénzügyi kimutatásokra gyakorolt hatás esélye nagyobb, amikor a származékos ügylet vállalásának kitettségi határa magas.72 A könyvvizsgálónak munkája során el kell fogadnia a bizonytalanság egy meghatározott szintjét. A megszerzett bizonyítékok megfelelősége és használhatósága, valamint a belső ellenőrzés hatékonysága kapcsán is figyelembe kell vennie ezt a bizonytalansági tényezőt. Ebből a bizonytalanságból fakad a könyvvizsgálati kockázat, mely annak a kockázata, hogy a könyvvizsgáló nem megfelelő záradékot ad ki, mert a gazdálkodó egység pénzügyi kimutatásai lényeges hibás állítást tartalmaznak.73 A könyvvizsgálati kockázat modellje szerint a könyvvizsgálati kockázat (KK) eredendő kockázatból (EK), ellenőrzési kockázatból (ERK) és feltárási kockázatból (FK) épül fel, melyek között az alábbi összefüggés határozható meg: KK = EK × ERK × FK. Az eredendő kockázat annak a kockázatnak a könyvvizsgáló által megbecsült mértéke, hogy a beszámolóban szereplő egyes tételek esetében az elfogadható hibahatárt
72 73
IAPS 1012 69.
A 200. témaszámú nemzetközi könyvvizsgálati standard 13. bekezdésének (c) pontja.
46
meghaladó mértékben fordulnak elő hibák, úgy, hogy figyelmen kívül hagyjuk a belső ellenőrzés működését.74 Az ellenőrzési kockázat annak a kockázatnak a könyvvizsgáló által becsült mértéke, hogy a számviteli, illetve belső ellenőrzési rendszer nem előz meg, illetve nem tár fel egy adott egyenleghez kapcsolódó, elfogadható hibahatárt meghaladó mértékű hibát. A feltárási kockázat annak a kockázata, hogy maga a könyvvizsgáló a munkája során nem tárja fel a beszámolóban előforduló lényeges hibás állításokat, tehát ennek mértéke a könyvvizsgálati eljárások hatékonyságától függ. A könyvvizsgálati kockázatot a lehető legkisebbre kell tervezni, mivel a könyvvizsgáló ennek megfelelően képes a lehető legnagyobb biztonsággal megfelelő záradékot kiadni a pénzügyi beszámolóról. A könyvvizsgálati kockázatot alkotó elemek közül a könyvvizsgáló a feltárási kockázatot tudja változtatni az eredendő és az ellenőrzési kockázat függvényében. Minél alacsonyabbra teszi a könyvvizsgáló a feltárási kockázatot, annál több tesztet kell végrehajtania. A fenti összefüggésből is látható, hogy fordított arányosság áll fenn az ellenőrzési és feltárási kockázatok szintje között. Egy hatékonyan működő belső ellenőrzési rendszer esetében a tervezett feltárási kockázat jelentős mértékben csökkenthető. Az eredendő kockázat felméréséhez létfontosságú a vállalat üzleti tevékenységének alapos ismerete, az ellenőrzési kockázatot pedig a számviteli‐ és informatikai rendszer felmérésével, valamint a belső ellenőrzési rendszer működésének megismerésével lehet hatékonyan megbecsülni. Az alábbiakban vegyük sorra, hogy a könyvvizsgálónak a gazdálkodó egység működésével kapcsolatosan milyen tényezőket kell megvizsgálnia annak érdekében, hogy feltérképezze a származékos ügyletekkel kapcsolatos egyenlegek, beszámoló tételek eredendő, illetve ellenőrzési kockázatát.
4.5 Az vállalati működés megismerése és a könyvvizsgálati kockázat becslése A származékos ügyletek könyvvizsgálatához az elméleti ismereteken túlmenően elengedhetetlen a megfelelő, gyakran több éves szakmai tapasztalat, mivel 74
Dr. Lukács J: Kv és ell 173.o
47
előfordulhat, hogy e nélkül a könyvvizsgáló egyáltalán nem, vagy csak megkésve ismer fel, illetve tévesen mér fel bizonyos, származékos ügyletekkel kapcsolatos kockázatokat. Megfelelő gyakorlat hiányában egyes folyamatok vizsgálatára indokolatlanul nagy hangsúlyt fektet, más, kockázatosabb folyamatokat viszont nem vizsgál meg kellő mélységben.75 A gazdálkodó egység üzleti tevékenységének pontos megismerése révén lesz képes a könyvvizsgáló arra, hogy azonosítsa azokat az ügyleteket, melyek jelentős hatást gyakorolhatnak a beszámolóban szereplő adatokra, valamint végső soron az általa kiállított könyvvizsgálói jelentésre. Ezen események megismerése által a könyvvizsgáló meg tudja határozni a legfőbb eredendő és ellenőrzési kockázatokat, és ezek alapján tudja megtervezni a könyvvizsgálati eljárások ütemezését, illetve jellegét. Az üzleti tevékenység megfelelő ismerete nélkül fennáll annak a veszélye, hogy nem lehet megfelelő bizonyossággal megítélni a könyvvizsgálói eljárások eredményét. Ahhoz, hogy a könyvvizsgáló átfogó képet kapjon a gazdálkodó egység üzleti tevékenységéről, valamint annak változásairól, támaszkodhat különféle könyvvizsgálói munkaokmányokra. Támaszkodhat például többek közt a korábbi évek könyvvizsgálói jelentésére, pénzügyi kimutatásaira, vezetői levelekre; jogi dokumentumokra, ideértve a társasági szerződést, a vállalat legfontosabb szerződéseit, a közgyűlések és taggyűlések jegyzőkönyveit; valamint egyéb, szervezeti, informatikai változásokat, üzleti terveket részletező dokumentumokra. 76 A könyvvizsgálónak az üzleti tevékenység, illetve annak változásának vizsgálata során meg kell ismernie a gazdálkodó egység üzleti tevékenységének jellegét, a kialakított felelősségi rendszereket, valamint a vállalat által követett stratégiát, üzletpolitikát. 4.5.1
Az üzleti tevékenység, stratégia megismerése
Az üzleti tevékenység jellegének felmérése elsősorban az első könyvvizsgálat során bír kiemelkedő jelentőséggel. A könyvvizsgálónak általánosságban meg kell ismernie annak az ágazatnak a működési sajátosságait, kockázatait, amelyben a gazdálkodó egység tevékenykedik. Ciklikus, szezonális üzletágak, illetve gyorsan növekvő, vagy hirtelen nagy veszteségeket szenvedő vállalatok esetében nehéz előrejelzést adni a vállalat származékos ügyletekkel kapcsolatos jövőbeni tevékenységére. A származékos 75 76
Hitelint. kv. 328‐330.o, IAPS 1012: 19 IAPS 1012: 16
48
ügyletek sok esetben elsősorban a vállalat alaptevékenységét támogatják, és segítségükkel a vállalat elsődleges célja a kockázatok fedezése, ezért a napi üzleti tevékenységet befolyásoló gazdasági tényezők (pl. bizonyos nyersanyagok árát befolyásoló tényezők) hatást gyakorolhatnak a gazdálkodó egység által kötött származékos ügyletek jellegére is. Az üzleti tevékenység jellegéről a fentiekben említett dokumentáció mellett a gazdálkodó egység munkatársaitól, illetve első könyvvizsgálat esetén a korábbi könyvvizsgálótól lehet információt szerezni. 77 A könyvvizsgálónak tevékenysége során figyelembe kell vennie a vállalat általános kockázatokkal kapcsolatos politikáját, valamint a vezetésnek a származékos tevékenységekkel kapcsolatos átfogó ismereteit és magatartását. A vállalaton belül az irányítással megbízott személyek feladata a kockázatokkal kapcsolatos megfelelő magatartásforma kialakítása. Egy kockázatkerülő, illetve alapvetően viszonylag kevés származékos ügylettel rendelkező gazdálkodó egység esetében más könyvvizsgálati megközelítésre lehet szükség a pénzügyi kimutatások vonatkozó részének vizsgálata során, mint adott esetben egy innovatív, magas kockázatot vállaló pénzügyi intézmény esetében. Egy olyan, jellemzően nagyobb, sok származékos ügylettel rendelkező vállalat esetében, ahol a vezetés állandó nyomás alatt áll az eredmény növelése érdekében, az eredmény szándékos manipulálásának kockázata nagyobb valószínűséggel merül fel, mint egy kicsi, kockázatkerülő vállalatnál. A gazdálkodó egységek irányítással megbízott személyeinek a felelőssége, hogy megfelelő belső politikák kidolgozásával egyértelmű iránymutatást adjanak a származékos ügyletek megkötésével és a hozzájuk kapcsolódó kockázatok stratégiai kezelésével kapcsolatban.78 A stratégiai mellett az operatív szintű kockázatkezelés módja is kiemelt jelentőséggel bír, mivel az közvetlen hatást gyakorol a pénzügyi kimutatásokban megjelenő tételekre. A sok származékos ügylettel rendelkező vállalatok, például pénzügyi intézmények esetében a napi szintű kockázatkezelés folyamata során általában bonyolult limitrendszert alkalmaznak. A limitrendszer az ügyletek volumenéhez, eredményéhez, kockáztatott értékéhez, illetve opciós 77 78
Lukács J.: Könyvvizsgálat és ellenőrzés 154‐157.o IAPS 1012: 34‐38
49
tényezőhöz kapcsolódó piaci limiteket, hitelezési kockázat alapján meghatározott partnerlimiteket, illetve adott üzletkötőhöz rendelt limiteket is magában foglalhat. Az operatív szintű kockázatkezelés másik lehetséges eleme a piaci konformitás vizsgálat, mely során egy szoftver segítségével összevetésre kerülnek a kötött ügyletek piaci adatai, valamint a tárolt ügyletek értékei. Bizonyos mértéket meghaladó eltérés esetén valós idejű automatikus, vagy visszamenőleges manuális ellenőrzésre kerülhet sor. A könyvvizsgálónak a származékos ügyletek könyvvizsgálatához ismernie kell az adott vállalat ezen ügyletek kezelésért felelős részlegeinek felépítését, pontos tevékenységét, valamint a vállalatnál alkalmazott kockázatkezelési technikákat. Kisebb vállalatok, kevesebb származékos tranzakció esetében a származékos ügyletek kezelése, rögzítése, illetve a jelentések készítése a pénzügyi‐számviteli részlegnek, vagy akár magának a menedzsmentnek a hatáskörébe tartozhat. A relatíve sok származékos ügylettel rendelkező intézményeknél, például pénzügyi intézmények esetében legtöbbször elválik egymástól a stratégiai szintű kockázatkezelésért felelős eszköz‐ forrás bizottság (ALCO) és a napi szintű kockázatkezelésért pedig a treasury részleg. Főleg kisebb vállalatok esetében könyvvizsgálati szempontból magas kockázatot hordozhat magában egy olyan vezetési stílus, mely egy személy teljhatalmára épül, mivel ebben az esetben előfordulhat, hogy nem mindig kerül sor maradéktalanul az egyes előírások betartásának ellenőrzésére. Egy sok derivatív ügylettel rendelkező vállalat esetében a könyvvizsgálónak elsősorban arról kell meggyőződnie, hogy megfelelően szétválasztják‐e a felelősségi köröket a tranzakciók megkötése, rögzítése és jóváhagyása kapcsán, és hogy egyetlen alkalmazott sem bonyolít‐e le egymagában egy teljes tranzakciót. A könyvvizsgálónak munkája során meg kell vizsgálnia, hogy mennyire lényeges a gazdálkodó egység vezetése számára, hogy naprakész dokumentáció álljon rendelkezésre a származékos ügyletek kezelésével kapcsolatban, valamint rendszeresen felülvizsgálják‐e a piaci kockázatokról, illetve a limitek kihasználtságáról készült jelentéseket. Meg kell vizsgálnia, hogy a vállalható kockázatokkal kapcsolatban állnak‐e rendelkezésre megfelelő iránymutatások. Az engedélyezési szinteknek
50
összhangban kell lennie a származékos ügyleteket különféle szinteken kezelő alkalmazottak szakértelmével. 79 4.5.2
A számviteli rendszer megismerése
4.5.2.1 A számviteli információs rendszer, az informatikai és számviteli folyamatok felmérése
A számviteli információs rendszer olyan zártrendszerű nyilvántartás (eljárások, módszerek, technikák, szabályok, szakemberek együttese), amely magában foglalja a gazdálkodó vagyoni, pénzügyi, jövedelmi helyzetére kiható jelenségeinek azonosítását, nyomon követését, mérését, tárolását, rendszerezését, értékelését, ellenőrzését és közzétételét, biztosítva ezzel a transzparens működés feltételeit. A számviteli politika pedig a törvényben rögzítettek végrehajtásához az adott gazdálkodónál szükséges módszerek, eszközök, sajátos szabályok, előírások összessége. Ennek keretében írásban kell rögzíteni azokat a gazdálkodóra jellemző szabályokat, előírásokat, módszereket, amelyekkel a gazdálkodó meghatározza, hogy mit tekint a számviteli elszámolás, az értékelés szempontjából lényegesnek, jelentősnek, nem lényegesnek, nem jelentősnek, továbbá meg kell határozni azt, hogy a törvényben biztosított választási, minősítési lehetőségek közül melyeket, milyen feltételek fennállása esetén alkalmaz, az alkalmazott gyakorlatot milyen okok miatt kell megváltoztatni. A számlarendben meg kell határozni a gazdálkodó könyvviteli rendjét, melynek betartása mellett biztosíthatók a számviteli törvényben előírt beszámoló készítéséhez szükséges adatok, és kielégíthetők a vezetői információs igények is. A számlarendben rögzítésre kerül minden alkalmazásra kijelölt számla számjele és megnevezése (számlatükör), a számla tartalma, ha az a számla megnevezéséből nem következik, valamint a számla értéke növekedésének, csökkenésének jogcímei, a számlát érintő gazdasági események, azok más számlákkal való kapcsolata, a főkönyvi számla és az analitikus nyilvántartás kapcsolata, valamint a számlarendben foglaltakat alátámasztó bizonylati rend is. A származékos ügyletekkel kapcsolatos ügyletkötési folyamatok felmérése az esetek többségében egyben az informatikai rendszer felmérését, megértését is jelenti. Az 79
Hitelint. kv 312‐314
51
informatikai rendszerekből egyrészt a pénzügyi beszámoló elkészítéséhez nyerhetők különféle kvantitatív információk, másrészt a nem pénzügyi rendszerekből a belső jelentésekhez,
kockázatokkal
kapcsolatos
minőségi
közzétételekhez,
érzékenységvizsgálatokhoz szerezhet a vállalatvezetés információt. A gazdálkodó egység informatikai rendszerének alkalmasnak kell lennie a tranzakciók pontos rögzítésére, lezárására, értékelésére, valamint képesnek kell lennie olyan információk előállítására, melyek alapján a származékos ügyletekhez kapcsolódó kockázatokat megfelelően lehet kezelni, és a kontrollokat megfelelően lehet ellenőrizni. Származékos ügyleteket nagyobb számban kötő vállalatok esetében az informatikai rendszerek többek között a front office tevékenységekhez, a valós érték meghatározáshoz, a fedezeti nyilvántartásokhoz, illetve a kockázatkezelési funkcióhoz biztosítanak adatokat a származékos ügyletekről. A front office rendszer szolgál az ügyfélmegbízások felvételére, a saját számlás és ügyfelek megbízásából történő ügyletkötésre. Az ügyleteket sokszor külső partnerrel kötik meg tőzsdéken vagy tőzsdén kívül, például a Reuters vagy Bloomberg rendszerek segítségével. Az ügyletekre jellemző paraméterek gyakran automatikusan rögzítésre kerülnek az ügyletkötési rendszerben, mely aztán interfészen keresztül közvetlenül kapcsolódhat a vállalat front office részlegéhez. Az itt rögzített ügyletek automatikusan vagy manuálisan kerülnek át a főkönyvi rendszerbe. A mid office részleg végzi az egyes, front office által rögzített tranzakciók ellenőrzését, illetve a velük kapcsolatos kockázatok kezelését, a back office pedig az előbbi két részleg által jóváhagyott ügyleteket rögzíti a rendszerekben. A tranzakció rögzítésekor kötjegy nyomtatódik a front office és back office részlegeken egyaránt, valamint a mid office munkatársai pedig ellenőrzik a szükséges aláírások meglétét, érvényesítik az ügyletet, és a partner felé visszaigazolást küldenek a megkötött ügyletről. Mielőtt a tranzakció adatait végleg feladnák a számviteli rendszerbe, a back office‐nak össze kell vetnie az eredetileg beérkező megbízások tartalmát a kinyomtatott kötjegyek adataival. Miután az ügyfeleknek megküldik a visszaigazolást a tranzakció megkötéséről, a tranzakció bekerül a gazdálkodó egység számlavezető rendszerébe, illetve ekkor kezdődik meg a letétek fogadása, illetve elindulnak a kifizetések,
52
értékpapír transzferek. Amennyiben ezek a tranzakciók nem automatikusan mennek végbe, a mid office feladatai közé tartozik az elvégzésük. 80 4.5.2.2 A számviteli rendszer, az informatikai rendszer működésének korlátai
A származékos ügyletek könyvvizsgálata szempontjából a mid office és a back office tevékenysége bír kiemelt jelentőséggel, mivel elsősorban az általuk végzett ellenőrzési folyamatok tesztelésére épül a derivatív ügyletek könyvvizsgálata. Nehézségek általában a sok származékos ügylettel rendelkező gazdálkodó egységek esetében merülhetnek fel abban az esetben, ha a vállalat nagyon összetett informatikai rendszert használ a származékos ügyletek kezelésére, és a rendszer egyes részei nincsenek megfelelően integrálva. Probléma merülhet fel akkor is, ha egyes interfészek manuálisan működnek, azonban azokat nem ellenőrzik megfelelően. Amennyiben a menedzsment nem hozott létre külön nyilvántartást a vállalatnál alkalmazott egyes informatikai rendszerek jellemzőinek és működési elveinek összefoglalására, nagyobb valószínűséggel fordulhat elő, hogy nem képesek nyomon követni a rendszerbeállítások módosításait, valamint nem tudják megelőzni az engedély nélküli hozzáféréseket bizonyos adatokhoz. Előfordulhat, hogy az ügyletek értékeléséhez használt inputokat nem megfelelően becslik meg, valamint nem ellenőrzik őket megfelelően. Ez különösen akkor fordulhat elő, ha az értékeléshez használt rendszereket a front office munkatársai, vagy külső szolgáltató szervezetek működtetik, vagy nem rutin tranzakciókról van szó.81 Származékos ügyletekkel nagyobb számban rendelkező gazdálkodó egységek esetén az informatikai rendszerek sokszor automatikus könyvelési tételeket, batch file‐okat generálnak elszámoló számlákon, melyek segítségével nyomon lehet követni a készpénzmozgásokat, és könnyebben lehet általuk ellenőrizni, hogy a kimutatások megfelelően tükrözik‐e a tranzakciókat. Az informatikai rendszerek sok esetben alkalmasak arra is, hogy bizonyos limitek túllépése esetén automatikus figyelmeztetéseket generáljanak a vezetés számára. Probléma merülhet fel például abban az esetben, ha a rendszer hiányosságaiból kifolyólag a limitek túllépéséről a vezetés nem kap értékesítést, illetve 80 81
Hitelint kv: 338‐340 IAPN 1000:Appendix 19‐21
53
a tranzakciók rögzítése során nem kerül az összes batch file feladásra a főkönyvi rendszerbe, ezáltal nem minden tranzakció szerepel a könyvekben. 4.5.2.3 A könyvvizsgáló feladatai a számviteli rendszer, az informatikai rendszer felmérése során
A gazdálkodó egység számviteli rendszere alapvetően befolyásolja annak kockázatát, hogy a beszámolóban lényeges hibás állítások fordulnak elő. A könyvvizsgálat folyamata során a kiválasztott kritikus területekhez kapcsolódó folyamatokat és rendszereket minden esetben fel kell mérni, mivel e nélkül nem érthetők, hogy a kritikus területeken milyen folyamatok zajlanak, milyen ezek dokumentáltsága, a folyamatban milyen hibák jöhetnek létre, amelyek a beszámoló megbízhatóságát befolyásolhatják. A folyamatfelmérés során a könyvvizsgálónak fel kell fedeznie a lehetséges problémákat, be kell tudnia azonosítani a kontrollokat, amelyek megakadályozhatják a hibákat. A folyamatfelmérés az ügyletek kezelésének, az alkalmazott számviteli rendszernek a megértését foglalja magában. A számviteli rendszer alatt a gazdasági feladatok és nyilvántartások olyan rendszerét kell érteni, melynek keretei között a gazdasági eseményeket az adott gazdálkodó egységnél a vonatkozó számviteli előírásoknak megfelelően feldolgozzák.
82
A származékos
ügyletek kapcsán a számviteli rendszert és folyamatokat a könyvvizsgálónak olyan mértékben kell megismernie, hogy azonosítani tudja a gazdálkodó egységnél előforduló legfőbb ügyletcsoportokat, és végig tudja követni az ügyleteket azok kezdeményezésétől egészen a beszámolóban történő megjelenítésükig. Emellett meg kell ismernie a származékos ügyletek értékelési módját, a velük kapcsolatos analitikus nyilvántartásokat, alapbizonylatokat, illetve a főkönyvi könyvelési formában történő feldolgozás menetét. Ha a számviteli rendszer hatékonyan lett kialakítva, képes biztosítani, hogy minden ténylegesen megtörtént ügyletkötés teljes körűen, helyes értékben és helyes időszakban kerüljön feldolgozásra, és az előírások szerint kerüljön sor a vonatkozó közzétételekre is.83
82 83
Hiteint. Kv. 317‐319.o Lukács J: Kv és ell 189.o, 199.o
54
4.5.2.4 Az eredendő kockázat becslése
Az eredendő kockázatot nem bizonyos mérleg‐ vagy eredménykimutatás tételre vonatkoztatva kell meghatározni, hanem a velük kapcsolatos állításokra. Ennek következtében egy adott tényezőre vonatkozó különböző állításokhoz különböző kockázatbecslés kapcsolódhat. Minden gazdálkodó egység esetében egyedi tényezők befolyásolják a kockázatok mértékét, így minden tételre vonatkozó állítás kockázatának felmérése során vállalatspecifikus szempontokat kell figyelembe venni. Az eredendő kockázat mértékét a könyvvizsgáló nem tudja befolyásolni, a könyvvizsgálat kezdetekor azt 100%‐nak kell tekinteni. Meg kell viszont vizsgálnia azokat a szempontokat, melyek az adott gazdálkodó egység esetében befolyásolják a beszámolóban szereplő egyes tételekre vonatkozó állítások kockázatát. A származékos ügyletekre vonatkozó tételek kapcsán például az alábbi állításokra vonatkozó eredendő kockázat mértékét kell a könyvvizsgálónak megbecsülnie: Szempont megnevezése Származékos ügyletek száma Tranzakciók bonyolultsága Kockázathoz való viszony
Létezés
Jogok és kötelezettségek
Teljesség
Értékelés
Mérés
Bemutatás és közzététel
×
×
×
×
×
×
×
×
×
×
×
×
×
Kapcsolt tranzakciók száma Üzletág ciklikussága
Forrás: Saját készítésű táblázat
Ha a könyvvizsgáló az üzleti tevékenység felmérését követően úgy véli, hogy nem tudja számszerűsíteni az eredendő kockázatot, vagy annak számszerűsítésére fordított ráfordítások meghaladnák az abból származó hasznokat, akkor 100%‐nak, tehát maximálisnak kell tekintenie azt. Ebben az esetben a könyvvizsgálati kockázat képlete az alábbi formulára redukálódik: 55
KK = ERK × FK. Ahhoz, hogy a könyvvizsgáló megbecsülhesse az ellenőrzési kockázatot, fel kell mérnie a gazdálkodó egység számviteli és belső ellenőrzési folyamatainak működését. 4.5.3
Az belső ellenőrzési rendszer megismerése
4.5.3.1 A belső ellenőrzési eljárások felmérése
A belső ellenőrzés magában foglalja azokat az eljárásokat és irányelveket, melyeket a vállalat többek közt azért alkalmaz, hogy biztosítani tudja a hatékony üzletmenetet, az üzletpolitika betartását, az eszközök megóvását, valamint a csalás és hibák betartását.84 Az ellenőrzési eljárások hatása lehet meggyőző jellegű, illetve specifikus. Meggyőző az eljárások hatása abban az esetben, ha több könyvvizsgálati állítást érintenek egyszerre, specifikus abban az esetben, ha csak egy bizonyos állítást befolyásolnak. A belső ellenőrzési eljárásokat a vállalaton belül úgy alakítják ki, vezetik be és tartják fenn, hogy az képes legyen kezelni azokat az azonosított üzleti kockázatokat, amelyek veszélyeztetik a gazdálkodó egység pénzügyi beszámolásának megbízhatóságát, a működés hatékonyságát, eredményességét, valamint a jogszabályoknak való megfelelést. A belső ellenőrzési rendszer két legfontosabb feladata a hibák megelőzése illetve feltárása, a kontrollokat ezen célok figyelembe vételével alakítják ki. A származékos ügyletek esetében azok volumene illetve jellege meghatározza az alkalmazott kontrollok jellegét és terjedelmét. Ezen ügyletek ellenőrzésének megértése segítheti a könyvvizsgálót az audit folyamatok időzítésének és terjedelmének meghatározásában. A származékos ügyletek esetében a két leglényegesebb ellenőrzési eljárás a feladatok megfelelő szétválasztásához, valamint a tranzakciók engedélyezéséhez illetve utalványozásához kapcsolható. A származékos ügyletek kezelésénél különösen nagy jelentőséggel bír az, hogy a gazdasági események kezelésének különböző fázisait eltérő személyek hajtsák végre. A tranzakciók kezelése jellemzően öt fázist foglal magában: a kezdeményezést, a jóváhagyást, az utalványozást, a kivitelezést és a rögzítést. A tranzakciók jellegétől és fontosságától függhet, hogy az ügyletek jóváhagyása a vezetés melyik szintjéhez tartozik, például miben dönthet a treasury részleg vezetése, vagy mi tartozik kizárólag az igazgatóság 84
Lukács: Könyvvizsgálat és ellenőrzés 183.o
56
hatáskörébe. Az utalványozási jogok között elkülöníthetjük az általános és specifikus utalványozási jogokat.85 Az általános utalványozási jog azt jelenti, hogy a vezetés meghatározza azokat a limiteket, melyek között az egyes alkalmazottak jóváhagyhatnak bizonyos típusú ügyleteket, például milyen összértékben köthetnek egy adott napon egy bizonyos típusú ügyletet. A specifikus utalványozási jogok jellemzően az egyedi tranzakciókhoz kapcsolhatók, különleges feltételeket tartalmazó, komplex ügyletekhez, melyekre vonatkozó utalványozási jogot a vezetés általában fenntartja saját magának. 4.5.3.2 A belső ellenőrzési eljárások korlátai
Bármennyire hatékonyak azonban a kontrollok, csak ésszerű bizonyítékot képesek szolgáltatni a pénzügyi beszámolási célok eléréséről. Tehát a belső ellenőrzésnek vannak bizonyos korlátai. Ezek közé tartozhat az, hogy a vezetés úgy alakítja ki a rendszert, annak költsége ne haladja meg a belőle származó hasznokat. Ezáltal azonban felmerül annak kockázata, hogy a rendszer nem biztosít abszolút bizonyosságot a beszámoló helyes elkészítéséhez. A belső ellenőrzés jellemzően a rutinszerű ügyletekre irányul, nem pedig a szokatlan ügyletekre, márpedig a származékos ügyletek között nagy számban fordulhatnak elő az egyedi feltételekkel megkötött, nem rutinszerű ügyletek. Előfordulhat továbbá szándékos emberi mulasztás is, például a belső ellenőrzésért felelős személy visszaélhet a beosztásával, vagy a vezetés figyelmen kívül hagyja a belső ellenőrzést. A származékos ügyletek esetében például kikapcsolhatók, illetve átállíthatók a megadott limiteket túllépő ügyletek azonosítására és jelentésére kialakított ellenőrzések.86 4.5.3.3 A könyvvizsgáló teendői a belső ellenőrzési rendszer felmérése során
A gazdálkodó egységnél alkalmazott ellenőrzési eljárásokat olyan mértékben kell a könyvvizsgálónak megismernie, hogy a könyvvizsgálati tervét ki tudja dolgozni. A könyvvizsgálónak a könyvvizsgálat szempontjából releváns belső kontrollokat kell megismernie. Bár a könyvvizsgálat szempontjából releváns legtöbb kontroll 85 86
Lukács J: Kv és ell 190‐195.o Lukács J: Könyvvizsgálat és ellenőrzés 185.o
57
valószínűleg pénzügyi beszámolással kapcsolatos, a könyvvizsgálat szempontjából nem minden pénzügyi beszámolással kapcsolatos kontroll releváns. A könyvvizsgáló szakmai megítélése határozza meg, hogy valamely kontroll önmagában vagy másokkal együtt relevánsnak tekinthető‐e a könyvvizsgálat szempontjából. A releváns kontrollok meghatározását követően dönt a könyvvizsgáló azok megismerésének jellegéről, illetve terjedelméről. A tranzakciók valamint számviteli egyenlegek tesztjeinek számát nagymértékben befolyásolja az, hogy a könyvvizsgáló milyen mértékben ítéli hatékonynak a belső ellenőrzési rendszert, a kontrollokat. 87 Miután a könyvvizsgáló megismeri a kontrollok működését, dokumentálja azok folyamatát, és tesztelési eljárással (közvetett tesztek) megállapítja, hogy mennyire megbízhatóak. Amennyiben megbízhatónak találja őket, az érintett számviteli egyenleghez kapcsolódóan kevesebb alapvető (közvetlen) tesztet kell végrehajtania, kevesebb megerősítő bizonyítékra van szüksége. 4.5.3.4 Az ellenőrzési és a feltárási kockázat becslése
A könyvvizsgálat kockázati modelljéből talán a legnagyobb jelentőséggel az ellenőrzési kockázat helyes megbecslése bír. Hatékony belső ellenőrzési rendszer, illetve az ezzel járó alacsony ellenőrzési kockázat mellett a tervezett feltérési kockázat jelentős mértékben csökkenthető. Az ellenőrzési kockázat becslése során értékelésre kerül, hogy mennyire működik hatékonyan az adott vállalat számviteli valamint belső ellenőrzési rendszere, mennyire képes megelőzni, feltárni, valamint helyesbíteni a lényeges hibás állításokat. Az ellenőrzési kockázatot a könyvvizsgálónak meg kell becsülnie előzetesen, minden származékos ügyletcsoport, illetve lényeges számlaegyenleg esetében, az egyes állítások szintjén. Amennyiben a könyvvizsgáló úgy ítéli meg, hogy a számviteli és belső ellenőrzési rendszer nem hatékony, vagy nem tudja azok működőképességét hatékonyan értékelni, az ellenőrzési kockázatot magasnak becsli. A könyvvizsgálónak a származékos ügyletek vizsgálata során például az alábbi kontrollokat kell megvizsgálnia annak érdekében, hogy meggyőződjön róla,
87
ISA 315: 12, A43‐A48
58
biztosítják‐e, hogy az egyes könyvvizsgálati állítások a beszámoló adott tételével kapcsolatosan igazak‐e. Kontroll megnevezése Saját számlás és megbízásos ügyleteket egyértelmű elkülönítik.
Létezés
Teljesség
Értékelés
Mérés
×
×
×
×
×
×
×
×
×
×
×
×
×
×
Fedezeti ügyleteket elkülönítik, független személy ellenőrzi, hogy megfelel‐e a fedezeti stratégiának és elszámolásnak. Értékelési modell alapfeltételezéseit rendszeresen felülvizsgálja a treasury‐től és számviteltől független csoport. Rendszeresen ellenőrzik manuálisan vagy automatikusan, hogy minden ügylet pontosan egyszer, a megfelelő időszakban került rögzítésre. A bejövő visszaigazolásokat és elszámolóháztól kapott egyenlegközlőket a belső nyilvántartásokhoz, kötjegyekhez és kimenő visszaigazolásokhoz rendszeresen egyeztetik. Az üzletkötők által nyilvántartott pozíciókat és eredményt rendszeresen egyeztetik a számviteli nyilvántartásokkal.
59
Feladásra nem kerülő batch file‐okat rendszeresen nyomon követik, tisztázzák.
×
×
×
×
×
×
A függő számlák egyenlegét a treasury‐től elkülönült egység folyamatosan nyomon követi, tisztázza. Forrás: Saját készítésű táblázat a Hitelint. kv. 346‐347.o alapján
A könyvvizsgáló által az egyes állítások tekintetében megállapított ellenőrzési kockázat szintje lehet alacsony (a kontrollok hatékonyságáról kontrollteszteléssel meggyőződött a könyvvizsgáló), közepes (a kontroll előzetes minősítése hatékony volt és a vizsgált esetben megfelelő volt, de nem terjeszthető ki a teljes vizsgált időszakra), magas (a könyvvizsgálati bizonyítékok szerint a kontrollok nem hatékonyak, illetve a rendszerfelmérés során a jelentősebb ügyletcsoportokra és folyamatokra vonatkozóan gyűjtött információk nem igazolják a kontrollok hatékonyságát). Annak a döntésnek, hogy a könyvvizsgáló az ellenőrzési kockázatot maximálisnak, vagy ennél alacsonyabb mértékűnek ítéli meg, abból a szempontból is van jelentősége, hogy milyen típusú tesztet hajt végre a könyvvizsgáló az egyes állítások tekintetében. Ennek sok esetben gazdaságossági szempontból is van jelentősége, mivel az egyes típusú költségteszt költségigénye igen eltérő lehet. Egy kisebb, vagy kevesebb származékos ügylettel rendelkező gazdálkodó egység esetében a könyvvizsgáló általában a megismerésnek csak olyan szintjét tartja szükségesnek, hogy megállapítsa, a vezetés származékos ügyletekkel kapcsolatos magatartása és a vonatkozó számviteli nyilvántartások általánosságban megfelelőek‐e. Az ellenőrzési kockázatot magasnak határozza meg, a feltárási kockázatot pedig alacsonynak. Ekkor úgy kell megterveznie a könyvvizsgálatot, hogy elegendő bizonyítékot gyűjtsön össze a feltárási kockázat kellően alacsony szinten tartásához.88 Egy nagyobb, illetve relatíve sok származékos ügylettel rendelkező vállalat esetében éppen fordított a helyzet. Általában az ellenőrzési környezet és a számviteli rendszer megismerését követően az ellenőrzési rendszer tesztelésére kerül sor, és így jellemző módon az ellenőrzési kockázatot alacsonynak tekinti a könyvvizsgáló, a feltárásit pedig magasnak. 88
IAPN 1000.91‐94
60
A feltárási kockázat alakulását az eredendő és ellenőrzési kockázatok függvényében az alábbi táblázat foglalja össze: A könyvvizsgáló becslése az ellenőrzési kockázatról
Megnevezés
A könyvvizsgáló becslése az eredendő kockázatról
Magas
Közepes
Alacsony
Magas
Legalacsonyabb
Alacsonyabb
Közepes
Közepes
Alacsonyabb
Közepes
Magasabb
Alacsony
Közepes
Magasabb
Legmagasabb
Forrás: Dr. Lukács J.: Kv és ell. 212.o
Ha a könyvvizsgáló a maximális, tehát 100% alattinak ítéli az ellenőrzési kockázatot, minden esetben tesztelnie kell az ellenőrzési rendszer működését, megfelelési, más néven közvetett tesztek végrehajtása révén. Amennyiben viszont az ellenőrzési kockázatot maximálisnak becsüli, nem szükséges a belső ellenőrzési rendszert részletesebben megismernie, ekkor elsősorban alapvető, közvetlen tesztek elvégzésére kell támaszkodnia annak érdekében, hogy a feltárási kockázatot a lehető legalacsonyabban tarthassa.
4.6 A könyvvizsgáló által végrehajtott ellenőrzések 4.6.1
A könyvvizsgálati munkaprogram kidolgozása
A könyvvizsgálat során elvégzendő eljárások, tesztek terjedelmét a kockázatbecslés határozza meg. A könyvvizsgálati munkaprogram tervezése során a könyvvizsgálónak szerepeltetnie kell azokat a teszteket, amelyekre a könyvvizsgálati standardok előírásai alapján szükség van (pl. külső megerősítések a vevőkkel kapcsolatban, részvétel a készletek leltárszámlálásán stb.), ezeken felül pedig a kockázatbecslés függvényében kell kidolgozni az állítások vonatkozásában az elvégzendő feladatok körét. A könyvvizsgáló vizsgált társaságról szerzett tudása, előzetes kockázatbecslése, a rendszerek felmérése során szerzett információi, valamint a kontrollok tesztelésének eredményei (kontroll megközelítés esetén) mind kihatással vannak az audit programra. (Forrás: Okleveles könyvvizsgálók kötelező továbbképzési anyaga 2012. 25)
61
A kontroll megközelítés döntési fáját az alábbi folyamatábra szemlélteti:
62
Forrás: Okleveles könyvvizsgálók kötelező továbbképzési anyaga 2012. 24. oldal
4.6.2
A belső ellenőrzési rendszer működésének tesztelése
4.6.2.1 Az ellenőrzési rendszer tesztelésének célja
A megfelelési vagy más néven közvetett tesztek révén a könyvvizsgáló nem közvetlenül számszaki adatokat vizsgálja, hanem azt, hogy az adatokat előállító megfelelően került‐ e kialakításra, alkalmas‐e a lényeges hibás állítások megelőzésére és kiküszöbölésére, valamint folyamatosan megbízhatóan működik‐e. A számviteli folyamatok és a belső ellenőrzési rendszer megismerésének folyamata nem feltétlenül jelenti ezen rendszerek tesztelését is, azonban bizonyos esetekben szolgáltathat bizonyítékot a rendszerek megfelelő működésére vonatkozóan, és ebben az esetben a végrehajtott eljárások egyben a rendszerek tesztelésének is tekinthetők. Az ellenőrzési rendszer működésének tesztelése során a könyvvizsgálónak alapvetően arra vonatkozóan kell bizonyítékot gyűjtenie, hogy az ellenőrzési eljárásokat megfelelően következetesen alkalmazták‐e, valamint azokat az erre felhatalmazott személyek végezték‐e el. 4.6.2.2 Az ellenőrzési rendszer tesztelésének típusai
A könyvvizsgáló az ellenőrzési rendszer működési hatékonyságának vizsgálatához többféle módszert alkalmazhat. Folytathat interjúkat a vállalat alkalmazottaival, megfigyelheti a tevékenységüket, megvizsgálhatja a vállalat származékos ügyletekkel kapcsolatos nyilvántartásait, dokumentumait, valamint ismételten végrehajtat egyes, a belső ellenőrzés által már korábban végrehajtott ellenőrzéseket. 89 89
IAPS 1012 62‐65, Hitelint. kv 348‐350
63
•
Interjú
az
alkalmazottakkal.
A
származékos
ügyleteke
kapcsán
a
könyvvizsgálónak célszerű kikérdeznie a back office, a mid office, valamint a front office részleg vezetőit, annak érdekében, hogy meggyőződjön a feladatok és hatáskörök megfelelő szétválasztásáról, valamint megismerje az ügyletkötési folyamatok adott vállalatra jellemző procedúráját. A kockázatkezelés vezetőjével a vállalat üzleti stratégiájának, valamint a vállalatnál alkalmazott limitrendszernek a megismerése érdekében célszerű interjút készíteni. A számviteli részleg vezetőjétől az ügyletek számviteli elszámolásának pontos menetéről kell elsősorban információkat szerezni. Az interjúk során az egyes alkalmazottakat az őket érintő ellenőrzésekről, valamint az informatikai rendszer általuk tapasztalt hiányosságairól is meg kell kérdezni. Szükség esetén pedig az informatikai részleg vezetőjével is interjút kell folytatni a rendszer pontos működésének megértése érdekében. •
Az alkalmazottak tevékenységének megfigyelése. A könyvvizsgálónak célszerű áttekintenie a munkaköri leírásokat, majd megfigyelni az egyes egyének által végzett munkafolyamatokat a gyakorlatban. Így lehetősége van meggyőződni arról, hogy az alkalmazottak nem végeznek egymással összeférhetetlen tevékenységeket, különösen nem végeznek egy személyben ügyletkötést és ügyletrögzítést.
•
Nyilvántartások, dokumentumok vizsgálata. A származékos ügyletekkel kapcsolatos nyilvántartások információkat tartalmaznak a tranzakciók jellegére, idejére, a kereskedő, valamint az ügyletet rögzítő alkalmazott személyére vonatkozóan. A könyvvizsgáló ellenőrizheti, hogy a dokumentumok szabályszerűen, a felelősségi köröknek megfelelően lettek‐e kiállítva. Emellett célszerű áttekintenie a vezetés megbeszéléseiről készült jegyzőkönyveket annak bizonyítására, hogy a vállalat betartja‐e a származékos tevékenységekkel kapcsolatban létrehozott politikákat.
•
Ellenőrzések ismételt végrehajtása. A könyvvizsgáló ismételten végrehajthatja a belső ellenőrzés által korábban elvégzett ellenőrzéseket. Ide tartozhat például az 64
elszámolóházaktól
kapott
egyenlegközlők
belső
nyilvántartásokhoz,
kötjegyekhez, valamint kimenő visszaigazolásokhoz való egyeztetésének ellenőrzése, a függő számlák egyenlegének megvizsgálása, vagy annak ellenőrzése, hogy az ügyletkötők által megjelenített eredményt egyeztetik‐e a számviteli nyilvántartásokhoz. 4.6.3
Alapvető vizsgálati eljárások
4.6.3.1 Az alapvető vizsgálati eljárások célja
Amennyiben a kontrollkörnyezet hiányosságai miatt a kontroll alapú megközelítés nem alkalmazható – mivel a kontroll kockázat magas ‐, a könyvvizsgáló a stratégiája kiválasztásakor szubsztantív megközelítést, alapvető vizsgálati eljárásokat kell válasszon. Alapvető vizsgálati eljárásokat a legjelentősebb ügyletcsoportok és számlaegyenlegek tekintetében az eredendő és ellenőrzés kockázatok becsült szintjétől függetlenül is minden esetben kell a könyvvizsgálónak végeznie. A kockázatok becsült szintje csak az alapvető vizsgálati eljárások szükségességének mértékét befolyásolja. Az alapvető vizsgálati eljárások célja jelentősen különbözik az ellenőrzési rendszer tesztelésének céljától. Segítségükkel a könyvvizsgáló elsősorban a beszámolóban szereplő adatok teljességét, pontosságát és valódiságát tudja megállapítani, tehát többek közt azt, hogy minden származékos ügylet szerepel‐e a beszámolóban, és kizárólag a tényleges ügyletek szerepelnek benne, helyesen lettek‐e értékelve. Egy adott bizonylathoz kapcsolódóan a könyvvizsgáló az ellenőrzési rendszert is tesztelheti, valamint alapvető vizsgálati eljárást is végrehajthat. Egy származékos ügyletről kiállított kötjegy esetében például amennyiben a könyvvizsgáló azt ellenőrzi, hogy az megfelelően lett‐e sorszámozva, közvetett tesztet végez. Ha viszont a kötjegyen szereplő adatok és az eredeti megbízás adatait veti össze, akkor közvetlen tesztet hajt végre.
65
4.6.3.2 Az alapvető vizsgálati eljárások típusai
Az alapvető vizsgálati eljárásoknak három típusát szokás elkülöníteni: a gazdasági események részleteinek tesztelését, az egyenlegek részleteinek tesztelését, valamint az elemző vizsgálati eljárásokat. 90 •
A
tranzakciók
részleteinek
tesztelése.
Egy
tranzakció
részleteinek
megismeréséhez a könyvvizsgálónak át kell tekintenie az adott ügylethez kapcsolódó alapbizonylatokat, és meg kell győződnie a tartalmának helyességéről. Egy kötjegyen például ellenőrizni kell a tranzakció feltüntetett időpontjának és a termék árának helyességét. A könyvvizsgáló ellenőrzi, hogy például egy ügyfél megbízásának paraméterei megegyeznek‐e a kötjegyen feltüntetett adatokkal, valamint a számviteli rendszerben rögzített információkkal. Annak megállapítása érdekében, hogy egy mérleg‐ vagy eredménykimutatás sor, például a pénzügyi műveletek bevétele nem lett‐e túlértékelve, a könyvvizsgáló kiválasztja az adott soron megjelenő, nyomon követendő
tételeket,
és
visszaköveti
a
tranzakciókat
az
ügyletek
kiindulópontjáig. Az előre történő nyomon követés során a tranzakciókat az ügyletkötéstől kezdve egészen a beszámolóban történő megjelenésig végigkíséri a könyvvizsgáló, így meggyőződve arról, hogy minden tétel rögzítésre került‐e a könyvekbe.91 A könyvvizsgáló ezen vizsgálat elvégzésére alkalmazhat mintavételt, azonban a sztenderdtől eltérő, egyedi paraméterekkel megkötött származékos ügyletek esetében tételes vizsgálat indokolt. A tranzakciók tesztelése egyúttal magában foglalja a gazdálkodó egység módszerének felülvizsgálatát az egyes ügyletek értékelésével kapcsolatban. Az értékelés felülvizsgálatához kapcsolatos bizonyítékok megszerezése előtt a könyvvizsgáló felülvizsgálhatja az adásvételi ár dokumentációját, a szerződő felek hitelképességét, egyeztethet a szerződő felekkel, illetve információkat gyűjthet a termék valós értékének alátámasztására. A valós érték alátámasztására információt szerezhet a jegyzett piaci árak alakulásáról, vagy tesztelheti az 90 91
Hitelint. szv. 355‐362. o Dr. Lukács J: Könyvvizsgálat és ellenőrzés 206‐216. o
66
értékelési modell megfelelőségét és ésszerűségét. Az értékelési modell tesztelésére külső szakértőt vehet igénybe, vagy saját modellt is kialakíthat, azonban a megítélése nem helyettesítheti a vállalatvezetés megítélését. Egyéb esetekben tesztelheti a modell input adatainak megfelelőségét, valamint hogy az output
adatok
megfelelően
kerültek‐e
feldolgozásra
a
számviteli
nyilvántartásban. •
Az egyenlegek részleteinek tesztelése. A származékos ügyletekhez kapcsolódó mérleg‐ és eredménykimutatás sorok egyenlegének megfelelőségét év közben is célszerű tesztelni, mivel az árak és a pozíciók értékének gyors változása következtében az év végi és évközi egyenlegek jelentősen eltérhetnek egymástól. Az egyenlegek egyes tételeit például külső felektől érkező megerősítések segítségével tesztelheti a könyvvizsgáló. Különös tekintettel a fordulónap körüli ügyleteket, valamint a fordulónap utáni bankkivonatokat kell megvizsgálni annak ellenőrzése érdekében, hogy a tranzakciók a megfelelő időszakban kerültek‐e megjelenítésre.
•
Elemző vizsgálati eljárások. A származékos tevékenységek eredményéről a treasury részleg munkatársai gyakran készítenek elemzéseket, annak megállapítására, hogy például a piaci ármozgások vagy az egyes termékek kereskedési volumene milyen hatást gyakorol a vállalat pénzügyi eredményére. Amennyiben nem állnak rendelkezésre ilyen elemzések, a könyvvizsgálónak kell azokat elkészítenie. A származékos ügyletek kapcsán például terméktípusonként lehet elemezni aszerint, hogy milyen nagyságrendű bevételek és ráfordítások származnak belőlük. Emellett az egyes kereskedő desk‐ek tevékenységének eredményességét is meg lehet vizsgálni.
4.6.4
A derivatívák könyvvizsgálati munkaprogramjának főbb elemei
A gazdálkodó üzleti tevékenységének megismerése, a számviteli információs és információ technológiai rendszer, a számviteli folyamatok felmérése, az ellenőrzési környezet, felelősségi rendszerek megismerése, és az eredendő, ellenőrzési és a feltárási kockázatok becslése alapján meghatározásra kerülnek az alkalmazandó 67
vizsgálati eljárások (kontroll alapú, vagy alapvető). A kontrollok tesztelését és a kontrollkörnyezet minősítését követően összeállításra kerül a könyvvizsgálati munkaprogram és benne a pénzügyi kimutatások egészére vonatkozó lényegesség. A származékos ügyletekkel kapcsolatban – tekintettel azok jellegzetes vonására ‐ a végrehajtási lényegességet nehéz felmérni. A végrehajtási lényegesség nem alapulhat csupán a mérleg értékein. Ezen termékek egyik jellemzője ugyanis, hogy csak kis mértékben befolyásolják a mérleget, még akkor is, ha jelentős kockázatok merül(het)nek fel velük kapcsolatban. A végrehajtási lényegesség felmérésénél a könyvvizsgáló a pénzügyi kimutatások egészére vonatkozó lényegesség helyett a számlaegyenlegre vagy ügyletcsoportra gyakorolt esetleges hatást is alapul veheti. Ez különösen igaz a származékos ügylet vállalásának magas kitettsége esetén, illetve akkor, ha a nagymértékben áttételes vagy összetettebb származékos termékekről van szó, amelyek nagyobb valószínűséggel gyakorolnak jelentős hatást a pénzügyi kimutatásokra. A végrehajtási lényegességet azért kell meghatározni, hogy felbecsülhetővé váljanak a lényeges hibás állítások kockázatai, és meghatározható legyen a további könyvvizsgálati eljárások jellege, ütemezése és terjedelme. A derivatívák könyvvizsgálatával összefüggő munkaprogramon belül kiemelt súllyal jelenik meg a követelések, a valós értékelés, a saját tőke, a kapott/fizetendő kamat és a pénzügyi műveletek egyéb ráfordításának/bevételének ellenőrzése, illetve a mérlegen kívüli tételek áttekintése. A vonatkozó munkaprogramokhoz kapcsolódóan bemutatásra kerülnek a derivatívákkal kapcsolatos kockázatbecslési eljárások lényegesebb elemei is. A derivatívák könyvvizsgálatával összefüggő auditprogram főbb részeit a tanulmány 2. számú mellékletét képező alábbi munkaprogramok tartalmazzák: •
AE.4.PI követelések munkaprogram
•
AF.8‐15.PI saját tőke munkaprogram
•
AEr.1‐2.PI pénzügyi műveletek munkaprogram
•
A.Mkt.PI mérlegen kívüli tételek munkaprogram.
68
A munkaprogramban szinte kizárólag a derivatív ügyletekből eredő könyvvizsgálói feladatok kerültek megjelenítésre. A derivatívák könyvvizsgálati munkaprogramjához kapcsolódóan a teljesség igénye nélkül az 1. számú mellékletben található ellenőrző listában foglaltam össze a főbb kérdéseket, kiemelten vizsgálandó területeket, eseményeket, tényezőket. Az ellenőrző listában azon eljárások kerültek összefoglalásra, amelyekkel a gazdálkodóra szabott munkaprogramot célszerű kiegészíteni, hangsúlyossá tenni.
4.7 A könyvvizsgálat lezárása, jelentéskészítés A könyvvizsgálat zárását megelőzően a könyvvizsgálónak át kell tekinteni a gazdálkodót érintő lezárult, illetve még folyamatban lévő vagy lehetséges jogi ügyek következményeit. Ennek során a könyvvizsgálónak azonosítania kell a peres és egyéb jogi ügyeket, amelyek a lényeges hibás állítás kockázatát okozhatják. Ennek során a könyvvizsgáló a vezetéssel és a gazdálkodó egység egyéb munkatársaival, köztük a belső jogi tanácsadóval interjút készít, áttekinti a vonatkozó jegyzőkönyveket, a jogi képviselővel/tanácsadóval folytatott levelezéseket, a jogi eljárások felmerült költségeit. A jogi képviselő interjúlevélben tájékoztatja a könyvvizsgálót minden olyan ismert tényleges és lehetséges peres ügyről és jogi igényről, amelynek hatásai figyelembe veendőek a pénzügyi kimutatások készítésekor. A vonatkozó standard értelmében a könyvvizsgálati bizonyítékok összegyűjtése befejezésének napján (megegyezik a könyvvizsgálói jelentés és az éves beszámoló dátumával) gazdálkodó törvényes képviselőjének is írásban kell nyilatkoznia arról, hogy a beszámoló összeállítása, tételeinek értékelése, közzététele során a vonatkozó jogszabályi előírásokat és belső szabályzatokban rögzítetteket maradéktalanul betartották, a könyvvizsgálathoz valamennyi olyan információt a könyvvizsgáló rendelkezésére bocsátottak, amelyek relevánsak a pénzügyi kimutatások elkészítése és bemutatása szempontjából. A derivatív ügyletekkel összefüggésben a vezetést külön célszerű nyilatkoztatni arról, hogy a számviteli törvénnyel összhangban számolta el a származékos termékeket és a fedezeti ügyleteket, beleértve annak a fedezeti kapcsolatra, a gazdálkodó fedezeti ügylettel kapcsolatos kockázatkezelési céljaira és 69
stratégiáira, valamint a hatékonyság kezdeti és folyamatos mérésére vonatkozó formális dokumentáció elkészítésére vonatkozó előírásait. A könyvvizsgáló a könyvvizsgálói jelentés dátumaként nem határozhat meg korábbi időpontot, mint amikor a pénzügyi kimutatásokra vonatkozó könyvvizsgálói vélemény megalapozásához elegendő és megfelelő könyvvizsgálati bizonyítékot szerzett, azaz a könyvvizsgálói jelentés dátuma nem lehet korábbi, mint a jogi képviselő interjúlevelének, valamint a vezetés teljességi nyilatkozatának a dátuma. A könyvvizsgáló a vezetői levélben hozza a gazdálkodó vezetőségének tudomására azokat a feltárt problémaköröket (kontrollhiányosságok, kockázatok, bizonytalanságok, egyéb információk), amelyek a könyvvizsgálói jelentés minősítését ugyan nem befolyásolják, de olyan kockázatokat testesítenek meg, amelyeket célszerű kezelni. Amennyiben a könyvvizsgáló a felülvizsgálat során megállapítja, hogy az éves beszámoló (az egyszerűsített éves beszámoló, vagy összevont (konszolidált) éves beszámoló) a vállalkozó vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetéről megbízható és valós képet ad, a felülvizsgálat során sem törvénysértést, sem szabálytalanságot nem tapasztalt és ezért az éves beszámolóban, az egyszerűsített éves beszámolóban foglaltakkal egyetért, hitelesítő záradékot ad. Ha az éves beszámoló, az egyszerűsített éves beszámoló, az összevont (konszolidált) éves beszámoló egészében vagy részben nem felel meg a törvény előírásainak és a valóságnak, akkor a hitelesítő záradék helyett korlátozott vagy elutasító záradékot ad a záradék korlátozása vagy elutasítása okainak részletes feltüntetésével. Ha a könyvvizsgáló nem tud záradékot adni, mert ahhoz nem tudott elegendő és megfelelő könyvvizsgálói bizonyítékot szerezni, akkor a záradék megadásának elutasítását (az elutasítás okainak részletes feltüntetésével) tartalmazó független könyvvizsgálói jelentést kell letétbe helyezni, illetve közzétenni. 70
A minősítést előidéző kérdés jellege
A könyvvizsgáló arra vonatkozó megítélése, hogy átfogóak-e a pénzügyi kimutatásokra gyakorolt hatások vagy lehetséges hatások Lényeges, de nem átfogó
Lényeges és átfogó
A pénzügyi kimutatások lényeges hibás állítást tartalmaznak
Korlátozott vélemény
Ellenvélemény
Az elegendő és megfelelő könyvvizsgálati bizonyíték szerzésére való képtelenség
Korlátozott vélemény
Véleménynyilvánítás visszautasítása
Forrás: Okleveles könyvvizsgálók kötelező továbbképzési anyaga 2012. 39. oldal
71
Mellékletek 1. Melléklet
Ellenőrző lista a stratégiai audit tervezéséhez Főbb vizsgálati pontok a stratégiai audit tervezése területén 1
Rendelkezik-e a gazdálkodó a derivative ügyletek bonyolításával összefüggő belső szabályozással (szervezeti és működési szabályzat, derivatív ügyletek bonyolításának ügyrendje, eljárásrendek, jogköröket, hatásköröket rögzítő dokumentumok, számviteli politika és számlarend stb.) ?
2
A belső szabályozás megfelel-e a vonatkozó előírásoknak, összhangban vane a gazdálkodó működési sajátosságaival?
3
A derivatív ügyletek bonyolításához a döntésre jogosultak rendelkeznek-e a szükséges szakmai ismertekkel és a gazdálkodó iránti elkötelezettséggel?
4
A gazdálkodó informatikai rendszere megfelelően támogatja-e a derivatív ügyletek számviteli elszámolását; az ügyletekből eredő adatok feldolgozása automatikusan, vagy manuálisan történik; vesz-e igénybe a gazdálkodó külső szolgáltatókat/szakértőket az informatikai tevékenység ellátására; ki és milyen módon felügyeli a külső szolgáltatók tevékenységét; rendelkezik-e a gazdálkodó megfelelő informatikai biztonsági szabályozással, üzletmenet folytonossági tervvel; megfelelően dokumentált-e az IT rendszerhez való hozzáférés; a működésfolytonosság biztosított-e?
5
A gazdálkodó milyen derivatív eszközökkel rendelkezik? Az ügyletek kapcsolódnak-e a gazdálkodó alaptevékenységéhez? Az ügyletek célja fedezeti és/vagy spekulatív jellegű?
6
Változott-e jelentősen a származékos ügyletek aránya, kockázati kitettsége, eredményre gyakorolt hatása a korábbi időszak(ok)hoz képest?
7
Változott-e a döntéshozók derivatív ügyletek kockázatvállalásával kapcsolatos magatartása; megfigyelhető-e eredménynövelési törekvés, felmerülhet-e az eredménymanipulálás kockázata?
8
Az alap/letétkezelő tényleges függetlensége, szakmai kompetenciája biztosított-e? Történt-e változás az alap/letétkezelő vonatkozásában?
9
A gazdálkodó megfelelő kockázatkezelési eljárásokat alkalmaz-e az ügyletek kezelése során?
10 A gazdálkodó emberi erőforrás-politikája és gyakorlata bizonyítja-e, hogy a vezetés elkötelezett a tisztességesség, az etikus magatartás és a kompetencia irányában; potenciális leépítés, elbocsátás várható-e a cégnél? 11 Biztosított-e a gazdálkodónál a folyamatba épített ellenőrzés hatékony működése, a szükséges visszacsatolások megtörténnek-e? 12 Értékelendő, hogy a fentiek jelentik-e azt, hogy könyvvizsgálati szempontból új specifikus rizikók merülnek fel, ha igen változtatni kell a tervezésen és a kockázatkezelésen.
72
Ref.
Megjegyzés
73
Ellenőrző lista a becslések tervezéséhez Főbb vizsgálati pontok a becslések tervezése területén 13 Áttekintendő, hogy a pénzügyi jelentésben a derivative ügyletekkel összefüggésben milyen becslések vannak, és azok értékelése változott-e az előző időszakhoz képest?
Ref.
Megjegyzés
Ref.
Megjegyzés
14 Történt‐e változás a gazdálkodó számviteli politikában az alábbi területeken: ‐ peres ügyek megítélése; ‐ mérlegkészítés időpontjának megváltoztatása; ‐ forward, egyéb derivatív ügyletek értékelési szabályainak módosítása; ‐ az előző évihez képest változott‐e a jelentőség határa, illetve a tartósság definíciója? 15 A gazdálkodónál a különböző irányítási szinteken működnek‐e hatékony kockázatbecslési eljárások? Ennek során ‐ figyelembe veszik‐e a kockázatra ható külső és belső tényezőket (működési és szabályozási környezet változása, új piaci szereplők megjelenése, új technológiák megjelenése, tevékenységek bővítése/leépítése), valamint ezek hatását a pénzügyi jelentésre; ‐ a származékos ügylet vállalás kitettségi határát, annak változását megfelelő módon kontrollálják‐e? 16
A gazdálkodó általános kontrollkörnyezetének vizsgálata alapján szükséges-e alkalmazási szintű kontrollok végrehajtása? Ennek keretében indokolt-e a - rögzítés feletti kontroll, árkalkuláció kamat/árfolyam elszámolásának ellenőrzése,
kontroll,
automatikus
- elszámolóház/alapkezelő/letétkezelő és a gazdálkodó analitikus és főkönyvi rendszere közötti összhang tesztelése, ‐ év végi egyeztetések, derivatív ügyletekkel összefüggő limitek betartásának ellenőrzése, figyelése?
Ellenőrző lista a vállalkozás folytatásának ellenőrzéséhez Főbb vizsgálati pontok a vállalkozás folytatásának ellenőrzéséhez A fentiek alapján felmerül-e a vállalkozás folytatásának (going concern) 16 kérdése. A going concern problémáját a derivatív ügyletek kitettségi határt kiugóan magasan meghaladó szintje (különösen a spekulatív ügyletek esetében), illetve jelentős kapcsolt tranzakciók esetén meg kell vizsgálni.
74
Ellenőrző lista a likviditási kockázat felméréséhez Főbb vizsgálati pontok a likviditási kockázat tervezése területén
Ref.
Megjegyzés
Ref.
Megjegyzés
17 A likviditási kockázat kezelésért felelős személlyel, vagy osztállyal folytatott interjú során a következőkre szükséges kitérni: ‐ a likviditási sokk nagyságát hogyan becsülték meg, hogyan modellezték, ‐ ha származékos ügyletekhez kapcsolódnak margin letétek (változó letétek), akkor az árfolyam‐ és kamatváltozásból származó sokkok hatását a likviditási helyzetre szimulálták‐e? (Ezekkel az Eszköz Forrás Bizottság (ALCO) foglalkozik, az ülésekről készült jegyzőkönyveket szükséges elkérni és áttekinteni.
Ellenőrző lista a lényegesség meghatározásához Főbb vizsgálati pontok a lényegesség meghatározása területén 18 A lényegesség mérése alapulhat-e a gazdálkodó mérlegértékein? 19
A lényegesség mérése történhet‐e számlaegyenlegre, vagy ügyletcsoportra gyakorolt hatás alapján?
20 A számított lényegesség és a könyvvizsgáló által megállapított lényegesség, a végrehajtási lényegesség alkalmazása mellett biztosítható-e a lényeges hibás állítás kockázatainak azonosítása és felmérése? 21 Az elfogadható hibás állítás és az egyedileg jelentős tétel és az elhanyagolható hiba számított lényegességhez viszonyított aránya megfelelőe az ügyletcsoport vizsgálatához?
75
Ellenőrző lista a követelések munkaprogramhoz Főbb vizsgálati pontok a követelések munkaprogramhoz kapcsolódóan 22 Milyen derivatív eszközei vannak a gazdálkodónak? Vannak-e tőzsdei, vagy tőzsdén kívüli derivatívák a gazdálkodónál? 23
Ref.
Megjegyzés
Ref.
Megjegyzés
Biztosított‐e a nyitott derivatív ügyletek alapadatainak teljes körű egyeztetése a vonatkozó szerződésekkel?
24 A rendelkezésre álló dokumentumok, információk alapján elvégezhető-e Teljesség (Completeness ), létezés (Existence), pontosság (Accuracy) és értékelés (Valuation) vizsgálata? 25 Az év végén a nyitott ügyletek teljességéről az analitika és az aláírt letétkezelői igazolás összevetésével teljes körűen meggyőződhetünk-e? 26 A derivatívák elszámolása és értékelése összhangban van-e a jogszabályban és a gazdálkodó számviteli politikájában foglaltakkal? 26 A gazdálkodó portfóliójában szereplő származékos ügyleteket a számviteli politikában rögzítettek szerint a letétkezelő által meghatározott piaci értéken értékelte-e? 26 A piaci érték és a könyv szerinti érték különbözete (az ügylet értékelés napján várható eredménye) elszámolása az értékelési különbözettel szemben történt-e? A források között a valós értékelés értékelési tartaléka között a különbözet kimutatásra került-e? A származékos ügylet megszűntekor a kapcsolódó értékelési különbözetet kivezette-e a gazdálkodó? 25 A bekerülési érték és értékelési különbözet meghatározása helyesen történte? Ennek megállapítása érdekében a tárgyév során a piaci árfolyam és a spread (felár) alakulását át kell tekinteni, amennyiben jelentős, a piaci árfolyam alakulásának vizsgálata a mérlegfordulónap után, de még a mérlegkészítés előtt.
Ellenőrző lista a saját tőke munkaprogramhoz Főbb vizsgálati pontok a saját tőke munkaprogramhoz kapcsolódóan 22 A valós értékelési tartalék egyenlegének összehasonlítása a követelések között kimutatott származékos ügyletek pozitív értékelési különbözetével. 23
A piaci érték és a könyv szerinti érték különbözete (az ügylet értékelés napján várható eredménye) elszámolása az értékelési különbözettel szemben történt‐e? A források között a valós értékelés értékelési tartaléka között a különbözet kimutatásra került‐e?
24 A származékos ügylet megszűntekor a kapcsolódó értékelési különbözetet kivezette-e a gazdálkodó?
76
Ellenőrző lista a pénzügyi műveletek munkaprogramhoz Főbb vizsgálati pontok a pénzügyi műveletek munkaprogramhoz kapcsolódóan Nem fedezeti ügylet esetén elszámolta-e a gazdálkodó a derivatív ügylet 22 eredményét: - amennyiben az ügylet a mérlegfordulónapig lejárt: eredményét a pénzügyi műveletek egyéb bevételei/ráfordításai között; - amennyiben az ügylet a mérlegfordulónap és a mérlegkészítés között járt le, a mérlegfordulónapig számított időarányos eredményt a pénzügyi műveletek egyéb bevételei/ráfordításai az aktív, illetve passzív időbeli elhatárolásokkal szemben; - amennyiben az ügylet a mérlegkészítés időpontjáig nem járt le, a várható veszteségnek megfelelően passzív időbeli elhatárolást képezett-e a pénzügyi műveletek egyéb ráfordításaival szemben? 23
Nem fedezeti, forgatási célú értékpapír vételi opciós ügylet esetén a vevő által egyéb követelések között kimutatott, fizetett opciós díj aktiválása az opció lehívása esetén – a befektetési célú értékpapírokétól eltérően – nem kötelező. Amennyiben a gazdálkodó nem él az aktiválás lehetőségével, a díj a pénzügyi műveletek egyéb ráfordításai közé kerül átvezetésre. A gazdálkodó ezt követően élhet a díj elhatárolásának lehetőségével, melyet később az értékpapír eladásakor (kivezetésekor) köteles visszavezetni. Ellenőrizendő a gazdálkodó számviteli politikájában rögzítettek betartása és az elszámolás helyessége.
24
Vizsgálandó, hogy nem fedezeti opciós ügyletnél az opció le nem hívása esetén az opciós díj a pénzügyi műveletek egyéb ráfordításai között került-e elszámolásra?
24
Vizsgálandó, hogy a vételi opció kiírója a kapott opciós díjat pénzügyi egyéb bevételként könyvelte-e, esetleg döntésétől függően elhatárolta-e, vagy kötelezettségként mutathatja azt ki az ügylet zárásáig, melyet követően a pénzügyi műveletek egyéb bevételei között jeleníti meg azt.
24
Vizsgálandó, hogy nem fedezeti határidős vételi ügylet esetén (melyet a kötő fél ügyletkötéskor a 0-s számlaosztályban határidős vételi árfolyamon jövőbeni kötelezettségként vesz állományba, valamint a követelések között felveszi az átutalt letét értékét) az ügylet lezárult-e a mérlegfordulónapig. - Ha lezárult, akkor vizsgálandó, hogy az azonnali és határidős árfolyamok eltéréséből fakadó árfolyamkülönbözet pénzügyi műveletek egyéb bevételei vagy ráfordításai közé elszámolta-e a gazdálkodó (az ügylet eredményétől függően követelés vagy kötelezettség tartalmú számlával szemben)? - Ha az ügylet december 31-ig nem zárul le, az azonnali és határidős árfolyamok eltéréséből fakadó időarányos árfolyamkülönbözet a pénzügyi műveletek egyéb bevételei között kerül megjelenítésre került-e az aktív időbeli elhatárolásokkal szemben? - Az ügylet zárásakor visszavezetésre került-e az előző évi időbeli elhatárolás?
77
Ref.
Megjegyzés
24
Vizsgálandó, hogy nem fedezeti swap ügyletnek a határidős részét – amennyiben van ilyen – a határidős ügyleteknél leírtaknak megfelelően számolta-e el a gazdálkodó, illetve az időarányos nyereséget vagy veszteséget a pénzügyi műveletek egyéb bevételei illetve ráfordításai között kimutatta-e, valamint megtörtént-e az elhatárolás? Vizsgálandó, hogy a le nem zárt swap ügyletek esetében a várható veszteség teljes összegét a pénzügyi műveletek egyéb ráfordításai között megjelenítette-e a gazdálkodó? Vizsgálandó, hogy a kamat swap ügyletek esetében a ténylegesen fizetendő kamat a fizetendő kamatok eredménykimutatás soron került-e megjelenítésre (a változó és fix kamatösszegek különbözete ennek értékét módosítja)?
24
Hitelintézet esetében vizsgálandó, hogy a mérlegkészítés időszakában lezáruló ügyletek esetében a gazdálkodó a realizált eredmény időarányos részét befektetési szolgáltatási bevételként vagy ráfordításként elszámolta-e az időbeli elhatárolásokkal szemben?
24
Hitelintézet esetében vizsgálandó, hogy ha az ügylet a mérlegkészítés időpontjáig nem jár le és eredménye várhatóan veszteség lesz, az ügylet tárgyának mérlegfordulónapi piaci értéke és kötési ára közötti különbözetre céltartalékot képzett-e a gazdálkodó, melyet az ügylet zárásakor kell feloldani.
24
A határidős fedezeti elszámolású ügylet bekerülési értéken történő elszámolása esetén vizsgálandó, hogy az év végi árfolyamnyereség vagy – veszteség legfeljebb a fedezett ügylet árfolyamveszteségének vagy – nyereségének összegéig került-e elszámolásra? A határidős fedezeti ügyletek zárásakor a fedezeti ügyletnek a piaci és a kötési árfolyam eltéréséből fakadó árfolyamnyereségét a fedezett ügylet veszteségének mértékéig a pénzügy műveletek egyéb ráfordításait vagy fizetendő kamatokat csökkentő tételként, az e feletti összeget pedig pénzügyi műveletek egyéb bevételeként számolta-e el a gazdálkodó? A fedezeti ügylet árfolyamvesztesége esetén a pénzügyi műveletek egyéb bevételeit vagy az egyéb kapott, járó kamatokat a fedezett ügylet nyereségének mértékéig csökkentette-e a gazdálkodó, azt ezt meghaladó összeget pedig a pénzügyi műveletek egyéb ráfordításai számolta-e el?
24
A fedezeti elszámolású ügylet valós értéken történő értékelése esetében vizsgálandó, hogy a fordulónapi valós értéken történő értékelés során keletkező pozitív értékelési különbözetet a fedezett ügylet veszteségének mértékéig pénzügyi műveletek egyéb ráfordításait illetve fizetendő kamatokat csökkentő tételként, az e feletti összeget pedig pénzügyi műveletek egyéb bevételeként számolta-e el a gazdálkodó? (Veszteség jellegű negatív értékelési különbözet esetén ennek a fordítottja könyvelendő.)
24
Amennyiben egy valós értékű fedezeti ügylet olyan ügyletet fedez, mely nem tartozik a valós értékelés alá, vagy értékesíthető pénzügyi eszköznek minősül, akkor a fedezett ügylet elszámolása a fedezeti ügylet elszámolásához igazodik, vizsgálandó, hogy eredményét a pénzügyi műveletek bevételei vagy ráfordításai között számolta-e el a gazdálkodó a fedezeti ügylet eredményének összegében, ellentétes előjellel?
24
Hitelintézet esetében vizsgálandó, hogy a fedezeti elszámolású ügylet valós értéken történő elszámolása esetében, az értékelési különbözet a fedezett ügylet jellegétől függően az egyéb pénzügyi vagy egyéb befektetési szolgáltatások bevételeit illetve ráfordításait csökkentő módon került-e a kamatelszámolási időpontokban módosításra, valamint a lejáratkor
78
megszüntetésre? Amennyiben az alapügylet nem tartozik a valós értékelés alá vagy az értékesíthető kategóriába került besorolásra vizsgálni szükséges, hogy a fedezett tétel eredményét legfeljebb a fedezeti ügylet eredményének erejéig jelenítette-e meg a gazdálkodó a pénzügyi szolgáltatások bevételeivel vagy ráfordításaival, vagy a befektetési szolgáltatások bevételeivel illetve ráfordításaival szemben?
79
Ellenőrző lista a mérlegen kívüli tételek munkaprogramhoz Főbb vizsgálati pontok a mérlegen kívüli tételek munkaprogramhoz kapcsolódóan 22
Vizsgálandó, hogy az opció vevője a 0-s számlaosztályban a mérlegen kívüli tételek között függő kötelezettségként kimutatta-e az ügylet határidős részének szerződés szerinti értékét addig, amíg a kötelezettség, az ügylet teljesítése (lezárása) meg nem történt, illetve szerződés szerint le nem járt?
23
Nem fedezeti elszámolású ügyletek esetében vizsgálandó, hogy a vételi opciót kiíró fél a függő követelést az ügylet lezárásáig a 0-s számlaosztályban mutatja-e ki?
80
Ref.
Megjegyzés
81
2. Melléklet KÖNYVVIZSGÁLATI MUNKAPROGRAM KÖVETELÉSEK KÖZÖTT KIMUTATOTT DERIVATÍVÁK
AE.4
Ügyfél neve:
Dátum:
Fordulónap:
Készítette:
Kockázatbecslési eljárások
Elvégezte
Dátum
Ref. szám
Elvégezte
Dátum
Ref. szám.
1 2 stb.
Ellenőrzési rendszerek tesztelései 1 2 stb.
A fenti területen kritikusnak vagy jelentősnek minősített könyvvizsgálati célok: (Egyezően a Könyvvizsgálati stratégiai és tervezési dokumentum (II/B1) I/6. pontjával) Teljesség / Értékelés / Mérés / Létezés / Jogok / Bemutatás / Pontosság
Elemző eljárások
Állítások
1. A derivatív eszközök fordulónapi egyenlege alapján a fedezeti és nem fedezeti portfolió, és a mérlegen kívüli kockázatvállalások összetételének vizsgálata, összehasonlítása az előző évi adatokkal, a jelentős eltérések magyarázata
É,M,L
Adatok tesztelései 1.
M, É
Az analitika, leltár összehasonlítása a főkönyvvel
Az év végén a nyitott ügyletek teljességéről az analitika, a leltár és az aláírt letétkezelői igazolás összevetése
2. Az egyedi vizsgálatra kerülő derivatív ügyletek É, M kijelölése a derivatívákról felvett leltár és a mérlegen kívüli kockázatvállalások leltára alapján derivatívákkal összefüggő szerződések, ügyletek és a mérlegen kívüli kockázatvállalások áttekintése, a derivatív ügyletekről szerzett információk értékelése
84
Elvégezte
Dátum
Ref. szám
Elvégezte
Dátum
Ref.szám
2. Melléklet KÖNYVVIZSGÁLATI MUNKAPROGRAM KÖVETELÉSEK KÖZÖTT KIMUTATOTT DERIVATÍVÁK
AE.4
3. A várhatóan problémás derivatívák azonosítása, a várható veszteségek miatt elszámolandó céltartalékok mértékének megítélése, figyelembe véve a korábbi veszteségekkel, illetve visszanyeréssel kapcsolatos tapasztalatokat
É, M
4. A bekerülési érték és értékelési különbözet meghatározásának ellenőrzése
É
5. A származékos ügylet megszűntekor a kapcsolódó értékelési különbözet kivezetésének ellenőrzése
L, T, B
6. A fordulónap utáni árfolyamváltozások vizsgálata a befolyt tételek alapján.
L, J, É
7. Valós értékelés alkalmazása esetén a valós értékelésből származó, kimutatott különbözetek alátámasztása, és bemutatásának ellenőrzése
L, T, É, B
11. Egyéb eljárások
Dátum A területen feltárt hibás állításokat felvezették a nem helyesbített hibás állítások összesítő lapjára A területen feltárt rendszerbeli gyengeségeket felvezették a Vezetőségi levél pontok összesítő lapjára A területen kijelölt eljárásokat teljeskörűen elvégezték, a fenti könyvvizsgálati célok megvalósultak / nem valósultak meg
85
Aláírás
2. Melléklet KÖNYVVIZSGÁLATI MUNKAPROGRAM KÖVETELÉSEK KÖZÖTT KIMUTATOTT DERIVATÍVÁK
86
AE.4
2. Melléklet KÖNYVVIZSGÁLATI MUNKAPROGRAM SAJÁT TŐKÉT ÉRINTŐ DERIVATÍVÁK
AF.8-15
Ügyfél neve:
Dátum:
Fordulónap:
Készítette:
Kockázatbecslési eljárások
Elvégezte
Dátum
Ref. szám
Elvégezte
Dátum
Ref. szám.
1 2 stb.
Ellenőrzési rendszerek tesztelései 1 3 stb.
A fenti területen kritikusnak vagy jelentősnek minősített könyvvizsgálati célok: (Egyezően a Könyvvizsgálati stratégiai és tervezési dokumentum (II/B1) I/6. pontjával) Teljesség / Értékelés / Mérés / Létezés / Jogok / Bemutatás
Adatok tesztelései
Elvégezte
1 2. 3. 4. 5. A valós értékelési tartalék egyenlegének összehasonlítása a követelések között kimutatott származékos ügyletek pozitív értékelési különbözetével.
M, É
6. A piaci érték és a könyv szerinti érték különbözete (az ügylet értékelés napján várható eredménye) z értékelési különbözettel szemben történő elszámolásának M, É áttekintése, dokumentálása A származékos ügylet megszűntekor a kapcsolódó értékelési különbözetésének áttekintése
M, É
Egyéb eljárások
1
Dátum
Ref.szám
2. Melléklet KÖNYVVIZSGÁLATI MUNKAPROGRAM SAJÁT TŐKÉT ÉRINTŐ DERIVATÍVÁK
AF.8-15
Dátum A területen feltárt hibás állításokat felvezették a nem helyesbített hibás állítások összesítő lapjára A területen feltárt rendszerbeli gyengeségeket felvezették a Vezetőségi levél pontok összesítő lapjára A területen kijelölt eljárásokat teljeskörűen elvégezték, a fenti könyvvizsgálati célok megvalósultak / nem valósultak meg
2
Aláírás
2. Melléklet KÖNYVVIZSGÁLATI MUNKAPROGRAM DERIVATÍVÁKKAL ÖSSZEFÜGGŐ PÉNZÜGYI MŰVELETEK
AEr.1-2
Ügyfél neve:
Dátum:
Fordulónap:
Készítette:
Kockázatbecslési eljárások
Elvégezte
Dátum
Ref. szám
Elvégezte
Dátum
Ref. szám.
1 2 stb.
Ellenőrzési rendszerek tesztelései 1 2 stb.
A fenti területen kritikusnak vagy jelentősnek minősített könyvvizsgálati célok: (Egyezően a Könyvvizsgálati stratégiai és tervezési dokumentum (II/B1) I/6. pontjával) Teljesség / Értékelés / Mérés / Létezés / Jogok / Bemutatás
Adatok tesztelései
Elvégezte
1. Fedezeti és nem fedezeti ügyletek eredménye pénzügyi L, M, É, T műveletek bevételei és ráfordításai számviteli elszámolásának ellenőrzése 2. Nem fedezeti célú opciós díjak pénzügyi műveletek egyéb ráfordításai között történő helyes számviteli elszámolásának áttekintése
É, M, L, T
3. Nem fedezeti határidős vételi ügylet esetén az É, M, L, T árfolyamkülönbözetet pénzügyi műveletek egyéb bevételei vagy ráfordításai közé történő elszámolása, bizonyos esetekben elhatárolása helyességének vizsgálata 4. A le nem zárt swap ügyletek esetében a várható veszteség teljes összegének a pénzügyi műveletek egyéb ráfordításai közötti elszámolásának ellenőrzése
L, T, É, M,
5. A fedezeti elszámolású ügylet valós értéken történő értékelése esetében ellenőrizendő, hogy a fordulónapi valós értéken történő értékelés során keletkező pozitív értékelési különbözetet a fedezett ügylet veszteségének mértékéig pénzügyi műveletek egyéb ráfordításait illetve fizetendő kamatokat csökkentő tételként, az e feletti összeget pedig pénzügyi műveletek egyéb bevételeként kerültek-e elszámolásra (Veszteség jellegű negatív értékelési különbözet esetén ennek a fordítottja
L, T, É, M,
1
Dátum
Ref.szám
2. Melléklet KÖNYVVIZSGÁLATI MUNKAPROGRAM DERIVATÍVÁKKAL ÖSSZEFÜGGŐ PÉNZÜGYI MŰVELETEK
AEr.1-2
könyvelendő.) 6. Amennyiben egy valós értékű fedezeti ügylet olyan ügyletet fedez, mely nem tartozik a valós értékelés alá, vagy értékesíthető pénzügyi eszköznek minősül, akkor a fedezett ügylet elszámolása a fedezeti ügylet elszámolásához igazodik, ellenőrizendő, hogy eredményét a pénzügyi műveletek bevételei vagy ráfordításai között számolta-e el a gazdálkodó a fedezeti ügylet eredményének összegében, ellentétes előjellel
L, T, É, M,
Egyéb eljárások
Dátum A területen feltárt hibás állításokat felvezették a nem helyesbített hibás állítások összesítő lapjára A területen feltárt rendszerbeli gyengeségeket felvezették a Vezetőségi levél pontok összesítő lapjára A területen kijelölt eljárásokat teljeskörűen elvégezték, a fenti könyvvizsgálati célok megvalósultak / nem valósultak meg
2
Aláírás
2. Melléklet KÖNYVVIZSGÁLATI MUNKAPROGRAM A.Mkt DERIVATÍVÁKHOZ KAPCSOLÓDÓ MÉRLEGEN KÍVÜLI TÉTELEK Ügyfél neve:
Dátum:
Fordulónap:
Készítette:
Kockázatbecslési eljárások
Elvégezte
Dátum
Ref. szám
Elvégezte
Dátum
Ref. szám.
1 2 stb.
Ellenőrzési rendszerek tesztelései 1 2 stb.
A fenti területen kritikusnak vagy jelentősnek minősített könyvvizsgálati célok: (Egyezően a Könyvvizsgálati stratégiai és tervezési dokumentum (II/B1) I/6. pontjával) Teljesség / Értékelés / Mérés / Létezés / Jogok / Bemutatás / Pontosság
Elemző eljárások
Állítások
1. Fontolóra kell venni, hogy milyen pénzügyi kihatással lehet a gazdálkodó tőkéjére, finanszírozási helyzetére és jövedelmezőségére az a körülmény, hogy mérlegen kívüli, bemutatandó tételekkel rendelkezik, valamint az, hogy ezt a hatást konkrétan ki kell-e mutatni a pénzügyi kimutatásokban
B
Adatok tesztelései 1.
Az analitika összehasonlítása a főkönyvvel
M, É
2. Azonosítani kell azokat a tevékenységeket, amelyek várhatóan függő kötelezettségekhez vezethetnek
T
3. Alapvető vizsgálati teszteket kell végezni a nyilvántartott derivatív kötelezettségek teljességének megállapítása céljából
T
4. Mérlegelni kell, hogy milyen mértékű kockázat társul a mérlegen kívüli tételek egyes típusaihoz
T, É
5. A mérlegen kívüli tételek után megképzett céltartalék ellenőrzése
É
1
Elvégezte
Dátum
Ref. szám
Elvégezte
Dátum
Ref.szám
2. Melléklet KÖNYVVIZSGÁLATI MUNKAPROGRAM A.Mkt DERIVATÍVÁKHOZ KAPCSOLÓDÓ MÉRLEGEN KÍVÜLI TÉTELEK 6. Vizsgálandó, hogy az opció vevője a 0-s számlaosztályban a mérlegen kívüli tételek között függő kötelezettségként kimutatta-e az ügylet határidős részének szerződés szerinti értékét addig, amíg a kötelezettség, az ügylet teljesítése (lezárása) meg nem történt, illetve szerződés szerint le nem járt?
É
7. Nem fedezeti elszámolású ügyletek esetében vizsgálandó, hogy a vételi opciót kiíró fél a függő követelést az ügylet lezárásáig a 0-s számlaosztályban mutatja-e ki?
É
6. Egyéb eljárások
Dátum A területen feltárt hibás állításokat felvezették a nem helyesbített hibás állítások összesítő lapjára A területen feltárt rendszerbeli gyengeségeket felvezették a Vezetőségi levél pontok összesítő lapjára A területen kijelölt eljárásokat teljeskörűen elvégezték, a fenti könyvvizsgálati célok megvalósultak / nem valósultak meg
2
Aláírás
Irodalomjegyzék Jogszabályok: • 250/2000. (XII. 24.) Korm. rendelet a hitelintézetek és a pénzügyi vállalkozások éves beszámoló készítési és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól • 2000. évi C törvény a számvitelről • IAPS 1012 - Állásfoglalás a származékos pénzügyi instrumentumok könyvvizsgálatáról •
IAPN 1000 - Special considerations in auditing financial instruments
Tankönyvek: • Dr. Lukács János: Könyvvizsgálat rendszere, ellenőrzési esettanulmányok, BCE Számvitel Tanszék, Budapest, 2011 • Bary-Bíró-Boros: Könyvvizsgálat és ellenőrzés, MKVK, Budapest, 2005 • Veres-Gulyás: Bankszámvitel, Alinea Kiadó, Budapest, 2008 • Rakó-Nagy-Gálos-Csikós-Gulyás-Veres:
Hitelintézetek
könyvvizsgálata
és
ellenőrzése, Alinea Kiadó, Budapest, 2010 • Hull: Options, futures and other derivatives, Prentice Hall, New Jersey, 2005 • Bösch: Derivative – Verstehen, Anwenden und Bewerten, Vahlen, München, 2011 • Beyer: IFRS: Finanzinstrumente, Schmidt, Berlin, 2008 • IASB: IFRS International Financial Reporting Standards, • KPMG: Insights into IFRS – állásfoglalások gyűjteménye, 2010 Folyóirat cikkek: • The Journal of Finance: Volatility Information Trading in the Option Market, 2008, Vol. LXIII, No. 3 • Arthur A. Hayes: Identifying Risky Situations in Government Operations, 2007 • Finance Somerset: Meet your Hedge Fund’s Back Office, 2004 •
Eric Rasmusen, Indiana University: When Does Extra Risk Strictly Increase an Option’s Value?, 2007 1