Ratku Zsófia: A származékos ügyletek könyvvizsgálata

  Ratku Zsófia:

A származékos ügyletek könyvvizsgálata 2008  októbere  óta  jelentően  megváltoztak  a  világgazdaság  és  a  pénzügyi  közvetítőrendszer  működési  feltételei.  A  kirobbant  gazdasági  és  pénzügyi  válság  ráirányította  a  közvélemény  és  a  törvényhozók  figyelmét  a  pénzügyi  szektor  működésének kockázataira is. Az Amerikai Egyesült Államokban a Dodd‐Frank törvény  2010 évi elfogadásával elkezdődött a pénzügyi rendszer megreformálása (lényegesebb  elemei: “too big to fail” elv megtörése; a bankok alaptőkéjük maximum 3 százalékáig  eszközölhetnek  kockázatosabb  befektetéseket;  a  származékos  ügyletek  piacán  az  átláthatóság  növelése;  fogyasztóvédelem  megerősítése;  vezetői  javadalmazások  jóváhagyásának újszerű elvei). 1  Az  Európai  Unió  pénzügyi  szolgáltató  rendszerének  szabályozói  környezetében  is  fontos  változások  történtek  (pl.  a  prudenciális  szabályok  szigorítása;  új  európai  felügyeleti  rendszer  és  egységes  szabálykönyv  kialakítása;  válságkezelési  eljárások  kidolgozása,  felelős  hitelezés  előmozdítása;  a  vállalati  irányítás  és  a  javadalmazási  rendszer megreformálása; bankadóztatás és betétbiztosítás).2   A  2008‐as  pénzügyi  válság  kialakulásában  jelentős  szerepet  játszottak  a  származékos  ügyletek, bár nem lehet kijelenteni, hogy a válságot kifejezetten ezen ügyletek okozták  volna.  Az  OTC  piacokon  kötött,  alacsony  mértékben  sztenderdizált,  jórészt  nem  nyilvános  szerződéses  feltételekkel  létrejött  ügyletek  erőteljesen  hozzájárultak  a  piacokon  tapasztalható  feszültség  megnövekedéséhez,  ezáltal  a  likviditás  csökkenéséhez,  ez  pedig  veszélybe  sodorta  a  piacok  pénzügyi  stabilitását.  A  piacok  átláthatatlansága  miatt  a  felügyeleti  szervek  nem  észlelték  a  pénzügyi  rendszerben  felgyülemlő kockázatokat. 3  A  globális  gazdasági  és  pénzügyi  válság  többek  között  rávilágított  a  pénzügyi  kimutatások  kiemelt  fontosságára,  és  növelte  az  összeállításukat  alátámasztó  információk  megbízhatóságának,  teljességének,  valódiságának  és  pontosságának  ellenőrzését, auditját. A könyvvizsgálat jelentősége megkérdőjelezhetetlen a gazdasági                                                               1

 http://advocatus.dlapiper.hu/?p=269   Hitelintézeti Szemle 2011/5. Tajti Zsuzsanna: A bázeli ajánlások és a tőkemegfelelési direktíva (CRD)  formálódása  3  The future regulation of derivatives 19‐20.o  2

1   

 

stabilitás  és  a  piaci  bizalom  szempontjából,  mert  garanciákkal  szolgál  a  vállalkozások  tényleges pénzügyi erejét illetően.4   Az  európai  pénzügyi  szabályozórendszerben  bekövetkező  változások  érintették  a  számvitellel  és  könyvvizsgálattal  összefüggő  követelményeket  is  (pl.  a  Bizottság  1126/2008/EK  rendelete  egyes  nemzetközi  számviteli  standardok  elfogadásáról;  International  Standards  on  Auditing  (ISA)  ‐  Nemzetközi  Könyvvizsgálati  standardok;  2010  International  Financial  Reporting  Standards  (IFRSs);  Magyarországon  a  Magyar  Nemzeti  Könyvvizsgálati  Standardok).  Ezekkel  párhuzamosan,  illetve  ezek  következményeként  a  korábban  a  pénzügyi  szabályozórendszerrel  összefüggésben  kiadott állásfoglalások is felülvizsgálatra, aktualizálásra kerültek, illetve kerülnek.   A  tanulámány  első  részében  rövid  áttekintést  adok  a  származékos  ügyletekről,  azok  fogalmáról,  kialakulásáról  és  fejlődéséről,  csoportosításáról,  valamint  a  vonatkozó  számviteli szabályozásról. A második részben a származékos pénzügyi instrumentumok  könyvvizsgálatának  sajátosságait  kívánom  számba  venni.  A  tanulmány  elsősorban  e  téma  bemutatására  fókuszál,  nem  terjed  ki  más  alapvető  lényeges  szabályozás  (pl.  IFRS,  ISA,  Magyar  Nemzeti  Könyvvizsgálati  Standardok)  részletekbe  menő  bemutatására.  A  téma  feldolgozása  során  alapvetően  leíró  módszert  alkalmaztam.  A  származékos  pénzügyi  instrumentumok  könyvvizsgálatával  összefüggő  ajánlásban  foglaltak  bemutatásakor az általam legfontosabbnak vélt kérdéseket tekintettem át a teljesség  igénye nélkül.                                                                                 4

 Dr. Lukács János: A könyvvizsgálói szakma felelőssége és feladatai a pénz‐ és tőkepiaci szereplőkkel  szemben megrendült bizalom helyreállításában (Magyar Pénzügyi és Tőzsdei Almanach 2011) 

2   

 

      Ratku Zsófia:

A származékos ügyletek könyvvizsgálata

1

A származékos pénzügyi instrumentumok bemutatása

1.1 A származékos ügyletek fogalma A  származékos  vagy  származtatott  ügyletek,  derivatívák  olyan  befektetési  ügyletek,  amelyek  során  származtatott  termékekkel  kereskednek.  Ezen  termékek  értéke  egy  alaptermék  (underlying,  ami  lehet  részvény,  kötvény,  deviza,  stb)  értékétől  függ.  Az  ilyen ügyletek gyakorlati alkalmazásának egyik legfőbb jellemzője, hogy a teljesülésük  nem  az  ügyletkötés  időpontjában,  hanem  egy  meghatározott  későbbi  időpontban,  esetleg időintervallumon belül jön létre, illetve egyes fajtáinál nem is történik meg az  alaptermék  (underlying)  adás‐vétele,  csak  árkülönbözet‐elszámolás.  Az  ügylet  megkötésének  és  a  teljesítésének/elszámolásának  időpontjában  a  származtatott  termék árfolyama jelentősen eltérhet, ami kockázatot hordoz, és spekulációra teremt  lehetőséget.  Ugyanakkor  a  termékek  megfelelő  alkalmazás  mellett  nyitott  pozíció  fedezésére, ezáltal a kockázat csökkentésére is alkalmazhatók.   

1.2 A származékos ügyletek kialakulása Az  első  olyan  tranzakciókról,  melyek  a  származékos  ügyletek  vonásait  hordozzák,  i.e.  2000  körül,  az  ókori  Asszíriából  maradtak  fenn  írásos  emlékek.  Hammurappi  uralkodásának  első  évéből  fennmaradt  váltó‐jellegű  dokumentum  jogot  biztosít  a  tulajdonosának 15 napon belül a Tigris folyó menti Eshama városban 8½ mina  5 ólom  átvételére.  A  görög  és  római  civilizációk  alatt  jelentős  fejlődésen  mentek  keresztül  a  derivatív  értékpapírokhoz  kapcsolódó  tranzakciók,  az  opciós  és  határidős  ügyletek  kötése  egyre  elterjedtebbé  vált.  Arisztotelész  feljegyzéseiből  ismert,  hogy  Thalész  az  oliva  bogyó  termesztésének  körülményeit  tanulmányozva  képes  volt  megjósolni  a                                                               5

 ókori Kis‐Ázsiában használt súlymérték 

3   

 

következő  év  bőséges  termését  Miletus  város  környékén.  Opciós  jogot  vásárolt  a  környékbeli  összes  olivaprés  használatára,  majd  a  szüreti  időszakban  magas  felárral  továbblízingelte a préseket, jelentős haszonra téve szert. Derivatív ügyletek kötéséről a  16.  századtól  kezdődően  már  a  világ  minden  részéről  származnak  feljegyzések,  Hollandiában  tulipánhagymákra,  Japánban  pedig  rizsre  kötöttek  a  kereskedők  olyan  ügyleteket,  melyeknél  elsősorban  a  közlekedés  és  áruszállítás  nehézségei,  valamint  a  nagy  fizikai  távolságok  következtében  a  termék  „árazásának”  és  az  ügylet  tényleges  teljesítésének  időpontja  elkülönült  egymástól.  Az  árupiacok  fejlődésével  az  ezen  vonásokkal  bíró  tranzakciókat  fokozatosan  értékpapírosították.  Az  elsősorban  váltókereskedelemre  épülő  champagne‐i,  valamint  antwerpeni  piacok  hanyatlását  követően  nyitotta  meg  kapuit  az  amszterdami  (1611),  valamint  a  londoni  Royal  Exchange  (1571)  tőzsde,  melyeken  a  derivatív  értékpapírok  kereskedelme  már  a  modern  derivatív  piacok  számos  vonását  hordozta  magában.  Az  első  részvényopciós  szerződést  1678‐ban  dokumentálták  a  londoni  tőzsdén.  A  kizárólag  spekulatív  célú  kereskedelem elsőként az amszterdami tőzsdén vált elterjedtté, valamint elterjedt az  ún.  „stock‐jobbing”  gyakorlata  is,  mely  során  az  értékpapír  adásvétel  célja  a  gyors,  rövidtávú,  spekuláción  alapuló  nyereségszerzés  volt.6  A  holland  hatóságok  a  Holland  Kelet‐Indiai  Társaság  részvényei  elleni  bear‐raid  7  spekulációs  támadás  miatt  már  az  1610‐es  években  célként  tűzte  ki  a  stock‐jobbing  felszámolását,  és  betiltotta  a  fedezetlen  short  pozíciókon  alapuló  spekulatív  kereskedelmet.  A  18.  századi  Anglia  legnagyobb pénzügyi összeomlásához, az 1720‐as South Sea Bubble kialakulásához is  jelentősen  hozzájárultak  az  opciós  és  spekulatív  határidős  ügyletek.  A  South  Sea  Company  Angliának  a  háborúk  következtében  felhalmozott  államadósságát  volt  hivatott  finanszírozni  a  dél‐amerikai  spanyol  gyarmatokkal  történő  kereskedelem  kizárólagos  jogáért  cserébe.  A  vállalat  részvényei  szárnyaltak,  a  legtöbb  befektető  kizárólag  spekulációs  célokból  vásárolt  belőlük.  A  tapasztalatlan,  valós  pénzügyi  adatokat  elhallgató  menedzsmentnek  köszönhetően  a  lufi  kipukkant,  közel  száz  éves  gazdasági  válságba  sodorva  az  országot.  8  A  kormány  végül  1734‐ban  vezette  be  a                                                               6

 9. Development of derivative securities   Kísérlet a részvény árainak leszorítására egy short pozíció fedezése érdekében  8  http://www.stock‐market‐crash.net/south‐sea‐bubble/, letöltés: 2012. október 6.  7

4   

 

Barnard  Act  nevű  rendeletet,  melyben  betiltott  mindenféle  opciós  ügyletet,  az  árkülönbözet rendezésével záródó, valamint a kizárólag spekulációs célú ügyleteket.9 A  származékos  termékek  piaca  csak  a  XX.  században,  ezen  belül  főképpen  az  1970‐es  évektől kezdett ismét jelentősebbé válni, mivel a számítógépek megjelenése, valamint  az  opcióárazáshoz  használható  Black‐Scholes  formulához  hasonló  matematikai  módszerek  elterjedése  lehetővé  tette  ezen  termékek  elterjedését,  egyre  szélesebb  körben  történő  alkalmazását.  Egészen  1972‐ig  kizárólag  áruk  leszállítási  határidős  ügyleteket kötöttek a tőzsdéken, ekkor azonban elsőként a chicago‐i tőzsdén lehetővé  tették,  hogy  a  felek  elszámolási  ügyleteket  is  köthessenek.10  Az  1980‐as  és  ’90‐es  években a pénzügyi piacok egyre kockázatosabbá váltak, ami a származékos termékek  sokaságának megjelenését vonta maga után.   

1.3 A származékos ügyletek fajtái A  származékos  ügyletek  „különleges  ügyletnek”  minősülnek.  A  különleges  ügyletek  között az ügyletkötés helye alapján megkülönböztetünk tőzsdei valamint tőzsdén kívüli  (over‐the‐counter, OTC) ügyleteket. A tőzsdei ügyletek esetében a felek meghatározott  feltételekkel sztenderd szerződést kötnek egymással, és az ügyletet egy elszámolóház  bonyolítja  le  közöttük,  mely  az  egyik  féllel  szemben  vevőként,  a  másikkal  szemben  eladóként  lép  fel.  Az  ügyletet  meghatározott  fedezeti  illetve  margin  előírások  szerint  kell  megkötni.  Az  OTC  ügyletek  esetében  az  ügyletkötő  felek  által  meghatározott  feltételek  mentén  kerül  sor  a  szerződés  megkötésére.  Ekkor  nem  működik  közre  elszámolóház  a  tranzakció  lebonyolítása  során,  minden  fél  maga  könyveli  le  az  ügyletet.  Ezáltal  a  felek  megkerülhetik  az  elszámolóház  fedezeti  és  margin  követelményeit, vagy saját maguk állapíthatják azt meg.    A  tőzsdei  és  tőzsén  kívüli  ügyletek  alapvető  típusait  az  alábbi  táblázat  foglalja  össze  azok legfőbb jellemzőivel együtt.    

                                                             9

 Stuart Banner: Anglo‐American Securities Regulation, Cultural and Political Roots 1690‐1860, 109‐ 111.o  10  René M. Stulz: Demystifying financial derivatives, 2005 

5   

 

Összehasonlítási szempont

Ügylet lényege

Ügylet fajtái

Ügylet célja

OTC ügyletek Repo

Forward

Tőzsdei ügyletek Swap

Kétoldalú Kétoldalú megállapodás egy Kétoldalú megállapodás, az meghatározott megállapodás cash értékpapírt eladó fél jövőbeni időpontban flow-k cseréjére egy jövőbeni történő cash flow adott időszakonként időpontban köteles cserére, a jelenben vagy időpontban visszavásárolni azt meghatározott forward áron Árura, Kamatswap, Overnight, term, árfolyamváltozásra open ügylet árfolyamswap, CDS kötött forward Fix és változó A vevő számára Árak és árfolyamok pénzáramok cseréje befektetési, az kedvezőtlen fedezeti célból, eladó számára változásából eredő árfolyam- és finanszírozási; kockázat fedezése hitelkockázat likviditás növekszik csökkentése

1.

Opció

Futures

Kétoldalú Kétoldalú megállapodás egy megállapodás, az meghatározott opció vevője jövőbeni jogosult venni (call) időpontban történő vagy eladni (put) cash flow cserére, egy meghatározott a jelenben áron meghatározott Árura, Vételi (call), eladási árfolyamváltozásra (put) opció kötött forward Nyitott értékpapírpozícióból Partnerkockázat eredő veszteség csökkentése kockázatának csökkentése

ábra: A származékos ügyletek típusai    Forrás: Saját készítésű táblázat 

Információk forrása: Christopher Esposito: The Dangers of Financial Derivatives, Internal Auditor, 2012  június, http://www.theiia.org/intAuditor/feature‐articles/2012/june/the‐dangers‐of‐financial‐ derivatives/, letöltve: 2012. augusztus 28‐án.   

1.3.1

A tőzsdei származékos ügyletek

Amint  az  a  táblázatból  is  látható,  a  tőzsdei  származékos  ügyletek  közé  tartoznak  a  futures  ügyletek,  valamint  az  opciós  ügyletek  jelentős  része.  Nem  tartoznak  ide  az  egzotikus opciókra kötött ügyletek, ezekkel jellemzően nem kereskednek tőzsdéken.  A futures ügyletek határidős ügyletek, melyek szerződéses kötelezettséget jelentenek  az  ügylet  tárgyát  képező  termék  beszerzésére  illetve  értékesítésére,  vagy  az  árfolyamkülönbségből  származó  különbözet  elszámolására.  Amennyiben  az  eszköz‐ pénz  cserét  az  eszköz  tényleges  átruházása  és  birtokba  adása  kíséri,  leszállításos  ügyletről,  amennyiben  a  felek  csupán  az  alaptermék  azonnali  és  határidős  árának  különbözetét  rendezik  egymás  között,  elszámolási  ügyletről  beszélünk.  Származékos  ügyletnek az árura vonatkozó elszámolási, valamint a pénzügyi eszközre vagy mögöttes  termékre vonatkozó és leszállítási ügyletek minősülnek.11 A hazai (számviteli, tőkepiaci)  szabályozás  szerint  a  futures  ügyletek  esetében  a  felek  vállalják,  hogy                                                               11

 Számviteli esettan., Bankszámvitel 

6   

 

 

kötelezettségeiket  a  tőzsdei  szabályzatban  rögzített  feltételek  szerint  egy  későbbi  időpontban  teljesítik.  Az  ügylet  azzal  jön  létre,  hogy  azt  az  elszámolóház  nyilvántartásba veszi, illetve visszaigazolja. Az elszámolóház, mintegy mindkét fél felé  kötelezettséget vállaló fél, teljesíti az ügyletet a működési szabályzata szerint.12   A tőzsdei opciós ügyletet a tőkepiaci megközelítés olyan ügyletként definiálja, melynek  kötelezettje vételi opció esetén vételi jogot enged a másik szerződő fél számára, aki a  jog  tárgyát  egyoldalú  nyilatkozattal  megvásárolhatja,  eladási  opció  esetén  pedig  egyoldalúan  eladhatja  azt.  Opciót  legfeljebb  a  tőzsdei  ügylet  megkötését  követő  öt  évre lehet kikötni, azonban a jog gyakorlása egy adott határnapra is kiköthető. Utóbbi  esetben a határnap nem lehet későbbi az ügylet megkötését követő öt évnél.13     1.3.2

A tőzsdén kívüli nem származékos ügyletek

A  tőzsdén  kívüli  (OTC  –  over  the  counter)  származékos  ügyletek  közé  tartoznak  a  forward  ügyletek,  az  egzotikus  opciós  ügyletek,  valamint  a  swap  ügyletek  túlnyomó  többsége is.   A forward ügyletek a futures ügyletek tőzsdén kívüli megfelelőinek tekinthetők. A Szvt.  csak  a  forward  ügyletek  definícióját  tartalmazza,  mely  szerint  a  forward  ügylet  valamely  áru  vagy  pénzügyi  instrumentum  előre  meghatározott  áron,  előre  meghatározott mennyiségben és időpontban (főszabály szerint az ügyletkötést követő  8  munkanapnál,  devizaügylet  esetében  2  munkanapnál  később  teljesített),  tőzsdén  kívül történő adásvétele.14   A  swap  ügyletek  pénzáramok  cseréjét  jelentik  jövőbeni  időpontokban.  Összetett  megállapodások,  általában  egy  azonnali  és  egy  határidős,  vagy  több  határidős  ügyletből  állnak.  A  gyakorlatban  beszélhetünk  többek  között  kamat‐,  deviza‐,  értékpapír‐, hozadéki‐, és hitel swap ügyletekről. A swap ügyletek jellemzően tőzsdén  kívüli ügyletek, ám bizonyos swapokkal kereskednek például a chicago‐i és a frankfurti  tőzsdéken. 

                                                             12

 Tpt. 321.§ (1)   Tpt. 322.§ (1) (3)  14  Sztv.3.§(8)5.,9.  13

7   

 

A tőzsdén kívüli származékos ügyletek közé szokták sorolni a repó ügyleteket is, melyek  egy spot és egy forward ügylet kombinációját jelentik. Ezen ügyletek során az egyik fél  a jelenben értékesít egy értékpapírt, majd egy előre maghatározott időpontban és áron  visszavásárolja azt.  

1.4 A származékos ügyletek hasznossága, kockázatai A pénzügyi instrumentumok egyik fajtáját képező származékos ügyletek olyan árualapú  vagy  pénzügyi  eszközre  vonatkozó,  kereskedési  célú  vagy  fedezeti  célú  határidős,  opciós  vagy  swap  ügyletek,  illetve  ezek  további  származékai,  amelyek  alkalmasak  lehetnek  a  gazdálkodó  kockázatának  hatékony  menedzselésére,  a  kockázatok  megosztásához,  átcsoportosításához,  jelentős  gazdasági  előnyök  eléréséhez.  Ugyanakkor  a  származékos  termékek  használatából  adódóan  a  gazdálkodónak  különféle pénzügyi kockázatai merülhetnek fel.    1.4.1

A származékos ügyletek hasznossága

A  származékos  ügyletek  jelentős  gazdasági  előnyt  jelenthetnek  egyes  vállalatok  számára.  A  származékos  ügyletek  hozzájárulnak  a  kockázatok  megosztásához,  illetve  átcsoportosításához. Az ISDA International Swaps and Derivatives Association 2009. évi  felméréséből  kiderül,  hogy  éves  árbevételük  alapján  rangsorolva  a  világ  500  legnagyobb  vállalatának  több  mint  94%‐ánál  alkalmaztak  derivatív  eszközöket  a  tevékenységükből  fakadó  kockázatok  hatékony  menedzselésére.  A  származékos  ügyletek között az ügyletkötés célja alapján megkülönböztetünk fedezeti célú valamint  spekulatív célú ügyleteket.  A vállalkozások üzleti tevékenységük során különféle kockázatokkal, bizonytalansággal  szembesülnek,  melyek  az  eredményre  is  hatást  gyakorolhatnak.  A  kockázatok  mérséklése érdekében kötnek a vállalatok fedezeti ügyleteket, melyek ellentételezik az  alapügyletből fakadó eredmény vagy cashflow hatást. Ezen ügyletek egyrészt fedezeti  lehetőséget, védelmet biztosíthatnak bizonyos eszközár, árfolyam, kamatlábváltozások  ellen,  mivel  egy  ellentétes  irányú  tranzakció  megkötésével  a  vállalat  semlegesíteni  tudja  az  adott  ügyleten  elért  esetleges  veszteségét.  A  vállalatok  mérsékelhetik  a  kitettségüket  az  olyan  külső  hatásokkal  szemben  is,  melyekre  nincsen  ráhatásuk,  ezáltal  lehetőségük  nyílik  elsősorban  az  alaptevékenységükre  fókuszálni.  A  British  8   

 

Airways  légitársaság  például  a  működésével  kapcsolatos  kiadásainak  32%‐át  üzemanyag  beszerzésére  fordítja,  így  jelentősen  ki  van  téve  az  üzemanyagár  változásából  fakadó  kockázatoknak.  Az  olajt  előre  meghatározott  áron  futures  ügyleteken keresztül szerzi be a társaság, ami védelmet biztosít az üzemanyag árának  emelkedése  ellen.  Amennyiben  az  üzemanyag  ára  csökken,  a  származékos  ügyleten  elért  veszteséget  ellentételezi  az  a  nyereség,  melyet  a  vállalat  az  üzemanyag  alacsonyabb áron történő beszerzésével ér el.   A  Sztv.  definíciója  szerint  fedezeti  ügyletnek  minősülnek  alapvetően  azon  kockázatfedezeti 

céllal 

kötött 

származékos 

ügyletek, 

melyek 

várható 

árfolyamnyeresége,  kamatbevétele,  valamint  jövőbeni  pénzáramlása  egy  másik  ügyletből  (fedezett  ügylet)  fakadó  nyitott  pozíció,  várható  árfolyam‐  illetve  kamatveszteség,  illetve  jövőbeni  pénzáramban  bekövetkező  változás  kockázatának  a  fedezetére szolgálnak. A fedezeti és fedezett ügyletek eredményének nagyságrendileg  azonosnak, ám ellenkező előjelűnek, egymást ellentételezőnek kell lennie, fontos, hogy  az  eredmények  nagy  valószínűséggel  realizálódjanak  és  szorosan  korreláljanak.15  A  fedezeti ügyletekre azok célja szerint a Sztv. kétféle csoportosítást alkalmaz. Egyrészt  beszélhetünk  kamatfedezeti  valamint  egyéb  (pl.  árfolyamkockázat  fedezeti)  ügyletekről,  másrészt  pedig  piaci  érték  (valós  érték)  fedezeti,  cashflow  fedezeti,  valamint külföldi gazdálkodó szervben lévő nettó befektetés fedezeti ügyletekről.  A  kockázatok  fedezése  mellett  a  piaci  szereplők  köthetnek  származékos  ügyleteket  további kockázatvállalás, spekuláció céljából is, lehetőségük van akár úgy is spekulálni  az  alaptermék  értékének  változására,  hogy  az  adott  termék  sohasem  kerül  a  birtokukba.  A  derivatív  ügyletek  egyik  szerződő  fele  az  adott  pozícióból  fakadó  kockázatát  kívánja  mérsékelni,  a  másik  fél  pedig  magára  vállal  egy  bizonyos  alaptermékkel  kapcsolatos  kockázatot.  Az  alaptermék  értékváltozására  spekuláló  félnek  sok  esetben  nem  is  fűződik  konkrét  gazdasági  érdekeltsége  az  adott  alaptermékhez.  A  derivatív  piacokon  kötött  tranzakciók  napjainkra  sok  esetben  igen 

                                                             15

 Sztv. 3. § (8) 10. 

9   

 

átláthatatlanná  váltak,  így  a  felek  a  spekuláció  során  gyakran  túlzott  mértékű  kockázatokat vállalnak magukra. 16    1.4.2

A származékos ügyletek kockázatai

A  származékos  termékek  használatából  adódóan  a  gazdálkodó  egységnek  különféle  pénzügyi  kockázatai  merülhetnek  fel.  Az  alábbiakban  a  legfontosabb,  származékos  ügyletekhez általánosságban köthető kockázatok kerülnek bemutatásra.   A  származékos  ügyletekkel  kapcsolatos  legfontosabb  kockázat  a  piaci  kockázat,  mely  egy  származékos  termék  valós  értékében  bekövetkezett,  valamely  szerződéskötő  fél  számára  hátrányos  változásokból  eredő  gazdasági  veszteségekkel  áll  kapcsolatban.  A  piaci  kockázatok  közé  tartozik  egyrészt  az  árkockázat,  mely  magában  foglalja  kamatlábak, devizaárfolyamok és indexek változékonyságéból fakadó kockázatokat. A  piaci  kockázatokhoz  kapcsolódik  emellett  a  likviditási  kockázat,  mely  azzal  áll  kapcsolatban,  hogy  a  származékos  termékek  eladási  lehetőségei  folyamatosan  változnak,  nem  mindig  állnak  rendelkezésre  a  szerződések,  vagy  maguk  a  szerződő  felek, és emellett sokszor nehézségekbe ütközhet a biztosítékok beszerzése is. 17  Bár  a  származékos  ügyletek  kapcsán  felmerülő  kockázatok  közül  a  piaci  kockázatot  szokták elsősorban kiemelni, a 2007‐ben kezdődő hitelválság során világossá vált, hogy  nem  szabad  figyelmen  kívül  hagyni  az  egyes  esetekben  igen  jelentős  hitelkockázatot  (más néven partnerkockázatot) sem. A hitelkockázat abból fakadhat, hogy a szerződést  kötő  valamely  fél  nem  teljesíti  a  kötelességét  esedékességkor  vagy  egy  későbbi  időpontban.  A  derivatívák  jellemzően  akkor  vannak  hitelkockázatnak  kitéve,  amennyiben pozitív a piaci értékük. A piaci érték gyorsan ingadozhat pozitív és negatív  értékek között, ami jelentős hatással lehet a hitelkockázatnak való kitettség mértékére.   A  tőzsdén  forgalmazott  származékos  termékek  esetén  az  egyéni  partnerkockázat  jelentősen  csökkenthető  azáltal,  hogy  a  klíringház  mintegy  központi  szerződő  félként  felelős a tranzakciók pénzügyi lebonyolításáért, és garantálja az ügyletek elszámolását  mindkét szerződő féllel szemben.18 Az elszámolóház biztosítékot kérhet az ügyfeleitől,                                                               16

 the future regulation of derivatives market 17‐18.oldal   1012/21a  18  Derivatives Market Development  17

10   

 

melyet  a  teljesítés  elmaradása  esetén  mindvégig  felhasználhat.  Emellett  tovább  csökkenti  a  partnerkockázatot  az  a  tény  is,  hogy  a  tőzsdei  derivatívák  esetében  a  pozíciók értékében bekövetkező változásokat naponta rendezik.     A  származékos  ügyletekhez  köthető  működési  kockázat  elsősorban  az  értékelési  technikák, valamint kockázatkezelési politikák megfelelőségéhez, valamint az ügyletek  számviteli kezeléséhez kapcsolódik. Ez utóbbi magában foglalja többek közt az ügyletek  helytelen  vagy  hiányos  elszámolásának  kockázatát.  Ezen  kockázatot  jelentősen  csökkenteni lehet nettósítási keretszerződések kötésével, mely révén a felek az összes  fennálló  követelésüket  és  kötelezettségüket  a  pénzügyi  rendezés  során  ellentételezhetik. A működési kockázathoz sorolható emellett annak kockázata, hogy a  tranzakciók nem megfelelő dokumentálása következtében nem lehet azokat megfelelő  módon  nyomon  követni.  Amennyiben  maga  a  szerződéses  dokumentáció  nem  megfelelő,  előfordulhat  például,  hogy  egy  esetleges  csőd  esetén  nem  lehet  végrehajtani a nettósítási megállapodást. 19   

1.5 A származékos ügyletek a pénzügyi válságot megelőző időszakban A  derivatívák  piaca  a  pénzügyi  válságot  megelőző  tíz  évben  folyamatosan  bővült,  a  2008‐as  gazdasági  válságot  megelőző  10  év  alatt  7,8‐szorosára  nőtt  a  világ  tőzsdéin  megkötött  ügyletek  száma,  ami  még  a  készpénz  piac  2003  és  2007  közötti  növekedésénél  is  nagyobb  mértékű  bővülést  jelentett.  A  legnagyobb  mértékű,  13,5‐ szeres  növekedés  a  részvényekre  kötött  ügyletek  (equity  derivatives)  esetében  volt  megfigyelhető, melyek 1998‐ban az összes származékos ügylet 40%‐át, 2008‐ban pedig  69%‐át  tették  ki.  A  kamatlábra,  árfolyamváltozásra  és  árura  kötött  származékos  ügyletek  volumene  rendre  5,7,  4,9,  illetve  7,8‐szorosára  növekedett  ez  idő  alatt.  A  részvényekre,  valamint  kamatlábra  kötött  derivatív  ügyletek  jelentős  része,  mintegy  42%‐a  továbbra  is  az  amerikai  kontinenshez  köthető,  ám  ez  kismértékű  csökkenést  jelent  az  1998‐as  volumenhez  képest.  Az  Ázsiában  kötött  ügyletek  aránya  azonban  időközben  9%‐ról  13%‐ra  nőtt.  Figyelemre  méltó  az  a  jelenség,  hogy  a  tíz  év  során  Ázsiában  40‐ről  3057  millióra,  évi  54%‐kal  nőtt  az  indexopciós  ügyletek  száma,  így  2008‐ban  az  összes  kontinensen  megkötött  indexopciós  ügyletek  75%‐a  itt                                                               19

 hitelintézetek számveitele, 311. o, 1012/21 

11   

 

bonyolódott  le.  Az  amerikai,  illetve  európai  kontinenseken  a  legnagyobb  mértékben,  évi 33%‐os illetve 27%‐os rátával az index futures ügyletek volumene nőtt, 2008‐ban  Amerikában 941 millió Európában pedig 761 millió ügyletkötést regisztráltak. Ez alatt a  tíz év alatt számos tőzsdefelvásárlás és –egyesülés történt világszerte, Ázsiában pedig  számos  új  tőzsde  megalakulása  is  hozzájárult  a  származékos  ügyletek  piacának  rohamos  mértékű  bővüléséhez.  A  20.  század  végétől  egyre  inkább  kibontakozó  technológiai  fejlődésnek  köszönhetően  a  tőzsdéken  a  hagyományos  kereskedést  felváltotta  az  elektronikus  kereskedés.  Ugyanakkor  nem  lehet  azt  állíthatani,  hogy  a  származékos  ügyletek  piacának  jelentős  bővülése  kizárólag  ennek  köszönhető.  Az  elektronikus kereskedés megjelenését követően nem nőtt ugrásszerűen az egy adott  napon megkötött ügyletek száma.20    

1.6 Visszaélések a származékos ügyletekkel Az  elmúlt  évtizedek  során  a  származékos  ügyletekhez  számos  botrány  kapcsolódott,  mely  során  az  érintett  vállalatok  jelentős  veszteségeket  szenvedtek  el,  illetve  sok  közülük meg is szűnt. A „botrány” szó alatt szándékos csalást kell érteni. Nem sorolom  ebben  a  kategóriába  a  Bear  Stearns,  Merrill  Lynch,  Citigroup,  vagy  UBS  példájához  hasonló,  pénzügyi  válság  következtében  elszenvedett  jelentős  kereskedési  veszteségeket,  melyek  létezése  a  vállalaton  belül  ismert  tény  volt,  bár  mértékét  a  vállalat  külső  és  belső  érintettjei  rosszul  becsülték  meg.  Az  szándékos  csalással  járó  botrányok  során  jellemzően  egy  vagy  több  szélhámos  bróker  okozott  jelentős  veszteségeket  a  vállalat  belső  és  külső  kontroll  környezetének  kijátszásával.  A  legjelentősebb, származékos ügyletekhez köthető csalások közé tartozik a Barings Bank  és a Kidder Peabody 1994‐es, az Allied Irish Bank és National Australia Bank 2002‐es,  valamint  a  Société  Générale  2008‐as  botránya.    Az  érintett  brókerek  az  esetek  többségében azért tudták elkövetni a csalásokat, mert a vállalat vezetése, valamint a  külső  könyvvizsgáló  sem  tudta  pontosan  felmérni  az  általuk  megkötött  ügyletek  gazdasági  tartalmát  és  kockázatát,  az  informatikai  rendszer  lehetőséget  adott  hamis,  fiktív  tranzakciók  rögzítésére,  valamint  a  vállalatok  belső  ellenőrzési  rendszere  sem                                                               20

 Davydoff, Naacke: IOMA Derivative trading: trends since 1998, IEM Finance, 2009. május 

12   

 

működött megfelelően. A két legnagyobb összegű csalást a Barings Bank és a Société  Générale bankok esetében követték el. A Société Générale jelenleg is működik, míg a  Barings  Bank  a  botrányt  követően  megszűnt  önállóan  létezni.  A  Barings  brókerének,  Nick Leeson‐nak a feladata a bank szingapúri irodájában az oszakai OSE és szingapúri  SIMEX  tőzsdék  közötti  arbitrázs  lehetőségek  kihasználása  lett  volna,  elsősorban  a  Nikkei  225  részvényindex,  a  10  éves  japán  államkötvény  piacán.  Leeson  a  bank  indonéziai fiókjában szerzett korábbi tapasztalatait kihasználva nyittatott a szingapúri  fiókban  is  egy  bizonyos  „88888”  számú  számlát,  melyeket  Indonéziában  arra  használtak, hogy az eladási és vételi pozíciók közötti, átmeneti fedezethiányból fakadó  eltérést  kiegyenlítsék.  Leeson  kihasználta,  hogy  a  számla  egyenlegéről  az  indonéz  gyakorlathoz  hasonlóan  Szingapúrban  sem  készült  napi  jelentés,  és  a  megengedett  limitnél  jóval  nagyobb  összegű,  kockázatos  pozícióin  elért  veszteségeket  ezen  a  számlán  vezette  keresztül.  A  Nikkei‐re  kötött  long  pozícióinak  értéke  kétszer‐ háromszor meghaladta az államkötvényekre kötött short pozíciók értékét, így nem volt  fedezet  a  hatalmas  összegű  kintlévőségekre.  Ahhoz,  hogy  fedezeti  követelményeket  teljesíteni  tudja,  pénzre  volt  szüksége,  melyet  fiktív  tranzakciók  rögzítésével,  belső  jelentések meghamisításával, valamint a Nikkei indexre kötött terpesz pozíciókkal ért  el. A terpesz pozíció egy short put és egy short call opció kombinációja, mely csak akkor  lehet  nyereséges,  ha  az  árak  a  kötési  árhoz  képest  bármely  irányban  csak  kis  mértékben  változnak.  Egy  nyitott  futures  és  terpesz  pozíció  együttesen  az  árak  emelkedése  esetén  konstans  összegű  nyereséget  biztosíthatott  volna.  A  probléma  abból  fakadt,  hogy  Leeson  a  futures  ügyletekhez  szükséges  fedezet  megszerzése  érdekében egy futures ügyletre nem csak egy, hanem számos terpesz pozíciót kötött,  mely  az  árak  csökkenése  és  jelentősebb  emelkedése  esetén  is  összességében  veszteséget eredményezett minden egyes pozíción. A további veszteségei fedezésére a  „duplázó stratégiát” alkalmazta, melynek lényege, hogy minden egység „felrakott tét”  elvesztése után duplázta az új pozíciójának értékét, annak reményében, hogy az előző  pozíció  vesztesége  is  megtérül.  A  stratégia  hátránya,  hogy  ha  egymás  után  hétszer  veszít  például  egy  eredetileg  1  dolláros  pozíción,  a  veszteségének  összértéke  128  dollárra  nő.  Leeson  várakozásaival  ellentétben  a  Nikkei  index,  elsősorban  az  1995.  januári  Kobe  földrengés  következtében  jelentősen  esett,  és  a  61  000  darab  nyitott  13   

 

futures  pozícióján  összesen  830  millió  font  veszteséget  ért  el.  A  vállalatvezetés,  valamint  belső  ellenőrei  és  könyvvizsgálói  figyelmen  kívül  hagyták  a  „88888”‐as  számlán  felhalmozódó  jelentős  összegeket.  Emellett  nem  kérdőjelezték  meg  Leeson  ügyletkötési  stratégiáját  már  korábban  sem,  akkor,  mikor  1993‐ban  a  Barings  világszerte elért nyereségének 20%‐a kizárólag az általa elméletileg kockázatkerülő, kis  nyereséggel  kecsegtető,  arbitrázs  stratégiával  kötött  ügyletekből  származott.21  A  Société  Générale  botrány  sok  tekintetben  hasonlít  a  Barings  csalásra.  Az  eredetileg  back  office  részlegen  dolgozó  Jérôme  Kiervel  feladata  a  bank  kockázatos  pozíciónak  fedezése  lett  volna  a  front  office  részlegen.  Európai  részvénytőzsdéken  kellett  volna  alacsony  kockázatú  plain  vanilla  fedezeti  ügyleteket  kötnie.  Ehelyett  azonban  spekulációs  stratégiát  követve  számos  európai  részvényindexre  fedezetlen  long  pozíciót vett fel, melyekkel szemben naponta újrakötött fiktív short pozíciókat rögzített  az  informatikai  rendszerben.  Az  informatikai  rendszer  hiányosságait  kihasználva  mindezt  a  többi  alkalmazott  felhasználó  neve  alatt  tette  meg.  Mivel  az  ügyletek  tényleges teljesítési ideje 2007‐ben a tőke derivatívák esetében átalagosan 14 napot,  hitelderivatívák  esetében  pedig  7  napot  vett  igénybe,  Kiervel  fiktív  tranzakciói  soha  nem  kerültek  kiegyenlítésre.  A  pozícióinak  kizárólag  a  nettó  értékéről  kellett  jelentéseket adnia, így nem derült ki, hogy a short pozícióinak bruttó összege csupán  fikció. Előszeretettel alkalmazta a „matrac stratégiát”, melynek lényege, hogy a gyanú  elkerülése érdekében, ha egy adott évben a tervezettnél nagyobb nyereséget ért el, a  többletnyereséget  a  következő  évre  vezette  át.22  A  könyvvizsgálók  munkájuk  során  figyelmen  kívül  hagyták  a  feladatok  nem  megfelelő  szegregációját  a  vállalaton  belül,  valamint  az  informatikai  és  belső  ellenőrzési  rendszerek  hiányosságait  is.  Miután  a  vállalatvezetés  2008  januárjában  tudomást  szerzett  Kiervel  tranzakcióiról,  a  veszteséges  pozíciókat  a  következő  három  nap  során,  a  botrány  kitudódása  előtt  a  legnagyobb  titoktartás  közepette  zárták  le,  így  mérsékelve  az  elszenvedett  veszteség  mértékét.  Bár  a  6,4  milliárd  eurós  veszteség  jelentős  része  2008  januárjában  keletkezett, az a 2007‐es beszámolóban került megjelenítésre. A vállalatvezetés az IFRS  1 nemzetközi számviteli sztenderdre hivatkozott a veszteség 2007‐es megjelenítésekor,                                                               21 22

 Barings Bank PLC: Leeson’s Lessons 197‐216.o   The tale of two banks: Societe Gen and Barings 26‐27.o 

14   

 

mondván,  a  tranzakciók  azt  az  üzleti  évet  érintették.  Megkérdőjelezhető  az  eljárás,  hogy  a  Société  Générale‐t  vizsgáló  mindkét  nemzetközi  könyvvizsgáló  társaság  tiszta  jelentést  adott  ki  a  2007‐es  üzleti  év  beszámolójáról.23  A  veszteség  2007‐es  évre  történő  visszavezetése  ugyanis  éppen  az  IFRS  1  szerinti  valós  bemutatás  elvével  áll  ellentétben.  (Mindez  elgondolkodtató  abból  a  szempontból  is,  hogy  mennyire  rugalmasan lehet értelmezni a nemzetközi sztenderdeket, és így azok eredeti céljukkal  ellentétben nem éppen nehezítik‐e a pénzügyi beszámolók összehasonlíthatóságát.) 24   

1.7 A származékos ügyletek szerepe a pénzügyi válságban A  2008‐ban  kibontakozó  pénzügyi  válságot  megelőző  10  évben  az  OTC  derivatívák  piaca  a  tőzsdei  ügyletekhez  hasonlóan  jelentősen,  évente  átlagosan  22%‐kal  bővült  világszerte.  2008‐ban  az  ügyletek  jelentős  része,  több  mint  70%‐a  kamatlábra  kötött  forward, opciós vagy swap ügylet volt. 2007‐ben az OTC piacokon kötött származékos  ügyletek  piaci  értéke  nyolcszorosa  volt  a  világ  tőzsdéin  kötött  származékos  ügyletek  értékének.25  2008  végén  az  OTC  piacokon  fennálló  nyitott  pozíciók  összértéke  megközelítette a 600 milliárd dollárt, ami az 1998‐as érték több mint ötszöröse, és a  2005‐ös összérték duplája. (A tőzsdék és OTC piacok összehasonlítása során célszerű a  relatív növekedési ütemeket figyelembe venni, és figyelembe kell venni, hogy a tőzsdék  esetében  a  nyitott  pozíciók  nettó  pozíciók,  az  OTC  piacok  esetében  pedig  bruttó  pozíciók, a lezárni kívánt ügyletekkel szemben felvett szimmetrikus pozíciók értékét is  tartalmazzák, ami megnöveli a nyitott pozíciók értékét.)   A  2008‐as  pénzügyi  válság  kialakulásában  jelentős  szerepet  játszottak  a  származékos  ügyletek, bár nem lehet kijelenteni, hogy a válságot kifejezetten ezen ügyletek okozták  volna.  Az  OTC  piacokon  kötött,  alacsony  mértékben  sztenderdizált,  jórészt  nem  nyilvános szerződéses feltételekkel létrejött ügyletek jelentős mértékben hozzájárultak  a  piacokon  tapasztalható  feszültség  megnövekedéséhez,  ezáltal  a  likviditás  csökkenéséhez,  ami  veszélybe  sodorta  a  piacok  pénzügyi  stabilitását.  A  piacok                                                               23

 A francia jegyzett társaságoknak a helyi szabályozás szerint két könyvvizsgálót kell megbízni a  beszámoló vizsgálatával.  24  Societe Generale: An instructional case focusing on international accounting and auditing issues  25  The future regulation of derivatives 10.o 

15   

 

átláthatatlansága  miatt  a  felügyeleti  szervek  nem  észlelték  a  pénzügyi  rendszerben  felgyülemlő kockázatokat. 26   

1.8 A származékos ügyletek napjainkban A hitelválságot követően 2010‐től kezdődően a futures és opciós ügyletkötések száma  ismét  gyors  növekedésnek  indult  világszerte.  A  világ  tőzsdéin  megkötött  futures  és  opciós ügyletek száma 2010‐re 22,3 milliárdra tehető, ami az előző évi értékhez képest  mintegy 26%‐kos növekedést jelentett. A növekedés legfőbb motorja a valuta szektor  volt,  ahol  az  ügyletkötések  száma  mintegy  42%‐kal  nőtt  2009‐ről  2010‐re.  Az  ázsiai  tőzsdéken  kötött  ügyletek  száma  nőtt  meg  a  legjelentősebben,  mintegy  42,8%‐kal,  a  2009‐es adatokhoz képest, és a világon megkötött összes ügylet mintegy 39,8%‐át az  ázsiai  tőzsdéken  regisztrálták.  Különösen  a  részvényindex‐futures  és  –opciós  ügyletkötések  száma  emelkedett  jelentősen.  2010‐ben  a  legtöbb  futures  és  opciós  ügyletet ‐ közel 3,8 milliárd ügylet ‐ a koreai tőzsdén kötötték.27  A  2012  első  félévében  megkötött  futures  és  opciós  ügyletek  számra  az  előző  évi  adatokhoz képest mintegy 10%‐kal esett vissza. A legnagyobb mértékű, közel 25%‐os  visszaesés a valutára kötött ügyleteknél tapasztalható, azonban a nemesfémek, illetve  nem nemesfémek piaca 2011 első félévéhez képest 20,3%‐kal, illetve 32,8%‐kal bővült.  Ami  az  ügyletkötések  színhelyét  illeti,  az  ázsiai  régióban  közel  1  milliárddal  kevesebb  ügyletet kötöttek 2012 első felében, ami mintegy 20%‐os visszaesést jelent a megelőző  évhez  képest.  Dél‐Amerika  az  egyetlen  kontinens,  ahol  növekedett  az  ügyletkötések  száma ezen időszak alatt, közel 20%‐kal, nagyjából 150 millióval. 2012 első felében a  legnagyobb  forgalmat  a  CME  Group  bonyolította  le,  megelőzve  a  koreai  tőzsdét,  melyen 34,4%‐kal esett vissza az ügyletkötések száma. 28   Az  ügyletkötések  hatalmas  volumene,  az  ügyletek  értéke  és  az  ezekből  eredő  kockázatok  miatt  indokolt  a  származékos  ügyletek  szabályozottságának  erősítése,  a  szükséges kontrollmechanizmusok meghatározása és érvényesítése.                                                                 26

 The future regulation of derivatives 19‐20.o   6. Derivatives market 151‐155.o  28  Derivatives statistics http://www.futuresindustry.org/files/css/magazineArticles/article‐1513.pdf 10‐ 11 o  27

16   

 

2

A származékos pénzügyi instrumentumok számviteli szabályozása

A  származékos  vagy  származtatott  ügyletek,  derivatívák  számviteli  szabályozásának  kereteit az IAS 39 Pénzügyi instrumentumok (Megjelenítés és értékelés) standard, az  IAS  39  Pénzügyi  instrumentumok  (Bemutatás)  standard,  a  hazai  szabályozásban  a  számvitelről szóló 2000. C. számú törvény (a továbbiakban: Sztv.) és a tőkepiacról szóló  2001.  évi  CXX.  számú  törvény  (a  továbbiakban:  Tpt.),  illetve  a  kapcsolódó  kormányrendeletek (pl. 250/2000. Kormányrendelet) határozzák meg.    

2.1 A származékos ügyletek fogalmi elhatárolása 2.1.1

Nemzetközi szabályozás főbb elemei

Az  IAS  39  standard  nem  nevesíti  külön  az  egyes  ügylettípusokat,  hanem  az  IAS  39  standard  hatóköre  alá  tartozó  valamennyi  pénzügyi  instrumentumot,  illetve  más  szerződést  származékos  ügyletnek  tekint,  amennyiben  az  megfelel  az  IAS  39.9  pont  kritériumrendszerének. A standard a pénzügyi instrumentum fogalmat egyaránt olyan  szerződésként  definiálja,  mely  az  egyik  félnél  pénzügyi  eszközt,  a  másiknál  pedig  pénzügyi  kötelezettséget  vagy  tőkeinstrumentumot  keletkeztet.  Az  IAS  32  standard  külön  kiemeli  a  definíciókban  azokat  a  tőkeinstrumentummal  teljesíthető  vagy  teljesítendő ügyleteket, melyek rögzített összegű pénzeszköz vagy más pénzügyi eszköz  rögzített  számú  részvényére való cseréjétől eltérő módon teljesített vagy teljesíthető  származékos  ügyletek.    (IAS  32.11)  A  származékos  ügyletekhez  a  standard  szerint  csekély  mértékű  kezdeti  befektetésre  van  szükség,  ugyanakkor  a  standard  csak  iránymutatást  ad  arra,  hogy  mit  kell  annak  tekinteni.  Eszerint  alacsony  mértékűnek  minősül az a befektetés, amely kevesebb annál az összegnél, amelyért azt a bizonyos  pénzügyi instrumentumot a piacon be lehetne szerezni.  2.1.2

Hazai szabályozás főbb elemei

A  származékos  ügyletekre  a  Sztv.  és  a  Tpt.  törvény  is  tartalmaz  definíciót.  A  Tpt.  meghatározása  egybeesik  a  Sztv.  definíciójával,  mely  szerint  a  származékos  ügylet  olyan  ügylet,  amelynek  értéke  az  alapjául  szolgáló  pénzügyi  eszköz,  deviza,  áru  vagy  referenciaráta  (alaptermék)  értékétől  függ  és  önálló  kereskedés  tárgyát  képezi.  A 

17   

 

származékos ügylet tehát mindig feltételez valamilyen alapügyletet, és a származékos  ügylet értéke ezen ügylet értékének alakulásától függ.29   A  Sztv.  definíciója  értelmében  a  származékos  ügylet  olyan  árualapú  vagy  pénzügyi  eszközre  vonatkozó,  kereskedési  célú  vagy  fedezeti  célú  határidős,  opciós  vagy  swap  ügylet, illetve ezek további származéka, amely  •

teljesítése pénzben vagy más pénzügyi instrumentummal történik, 

•

  értéke  egy  meghatározott  kamatláb,  hitelviszonyt  megtestesítő  értékpapír,  illetve  tulajdoni  részesedést  jelentő  befektetés  árfolyama,  áru  vagy  pénzügyi  eszköz  ára,  devizaárfolyam,  árindex,  árfolyamindex,  kamatindex,  hitelmérték  (bonitás)  vagy  hitelindex,  illetve  egyéb  hasonló  tényezők  (mögöttesek)  függvényében változik, 

•

  a keletkezéskor nem vagy csak csekély mértékben igényelnek nettó befektetést  más,  hasonlóan  a  piaci  tényezők  függvényében  változó  ügyletekhez  (szerződésekhez) viszonyítva, 

•

  pénzügyi  rendezésükre  előre  meghatározott  későbbi  időpontban,  illetve  időpontig (a jövőben) kerül sor. 

A  fenti  kritériumok  mindegyikének  teljesülnie  kell  ahhoz,  származékos  ügyletről  beszélhessünk. A törvény kiemeli, hogy nem minősül származékos ügyletnek az olyan  határidős  és  opciós  ügylet,  amelynek  célja  az  ügylet  tárgyát  képező  áru  beszerzése,  értékesítése vagy használata, és amely az ügylet tárgyát képező áru átadásával teljesül.    

2.2 A származékos pénzügyi instrumentumok elszámolásának szabályai A  származékos  vagy  származtatott  ügyletek,  derivatívák  elszámolásának  kereteit  a  nemzetközi szabályozásban az IAS 39 és az IAS 32 standardok, a hazai szabályozásban a  Sztv., illetve a kapcsolódó kormányrendeletek határozzák meg. A származékos ügyletek  elszámolását  és  értékelését  alapvetően  meghatározza,  hogy  fedezeti,  vagy  nem  fedezeti  elszámolásról  van‐e  szó,  illetve  az  a  tény,  hogy  a  vállalkozás  él‐e  a  valós  értéken történő értékelés lehetőségével, avagy sem.                                                                  29

 Tpt. 5.§ (1) 117 

18   

  2.2.1

A származékos pénzügyi instrumentumok elszámolásának nemzetközi szabályai

2.2.1.1 Nem fedezeti elszámolású ügylet esetén

A  származékos  termékek  kezdeti  megjelenítése  a  mérlegben  a  beszerzéskori  valós  értéken  történik.  Opciós  ügyletek  esetén,  amennyiben  azt  piaci  értéken  kötötték,  az  opciós  díjat  az  opció  vevője  eszközként,  az  opciós  eladója  pedig  kötelezettségként  mutatja be. A piaci árfolyamon kötött határidős ügyletek mérlegben megjelenő kezdeti  értéke nulla lesz, mivel nem igényelnek kezdeti befektetést. A származékos termékeket  az  IAS  39  értelmében  a  bekerülés  után  is  valós  értéken  kell  értékelni,  a  valós  érték  változásait  az  eredményben  kell  megjelenítni.  Amennyiben  az  ügylet  mögöttes  terméke  olyan  tőkeinstrumentum,  melynek  nincs  jegyzett  piaci  ára,  valamint  az  ügyletet  ezen  instrumentum  átadásával  teljesítik  és  a  társaság  nem  tudja  megbízhatóan meghatározni a valós értéket, akkor a származékos terméket bekerülési  értéken kell megjeleníteni. A másik kivételt az általános szabály alól a fedezeti ügyletek  jelentik.30      2.2.1.2 Fedezeti elszámolású ügylet esetén

A fedezeti ügyletek kötésének célja, hogy a fedezett és fedezeti ügyletekből származó  nyereségek  és  veszteségek  egy  időszakban  jelenjenek  meg  a  társaság  eredménykimutatásában.  Az  IAS  39  részletesen  szabályozza  a  fedezeti  elszámolás  feltételeit és módszereit, valamint azt, hogy egy közgazdasági értelemben fedezetinek  minősülő kapcsolatot  számvitelileg  is  fedezeti kapcsolatként kell‐e kezelni.  A  fedezeti  elszámolás  csak  akkor  alkalmazható  egy  fedezeti  kapcsolatra,  ha  azt  a  standardban  meghatározott  módon  megfelelően  dokumentálták,  a  fedezeti  kapcsolat  várhatóan  folyamatosan  nagyon  hatékony  lesz,  és  ez  a  hatékonyság  megbízhatóan  mérhető.  Cashflow fedezet esetén az előre jelzett ügylet bekövetkezésének nagyon valószínűnek  kell  lennie.31  A  származékos  ügyleteket  –  az  opciós  szerződés  belső  értékének  és  a  forward deviza szerződés spot összetevőjének kivételével – csak teljes egészében lehet  fedezeti instrumentumként megjelölni. Nettó pozíciót fedezeti vagy fedezett tételként  tilos  megjelölni.  A  származékos  termékeket  csoportosan  is  meg  lehet  jelölni  fedezeti                                                               30 31

 Balázs et al. 2006 492. o   IAS 39.88 

19   

 

instrumentumként,  azt  az  esetet  kivéve,  amikor  a  kombináció  nettó  kiírt  opciós  pozíciót  eredményezne.  Fedezett  instrumentumként  is  megjelölhetők  csoportok,  amennyiben a kockázati kitettségben a csoport minden egyes tagja osztozik, vagyis az  egyes  tételekben  a  fedezett  kockázat  miatt  bekövetkező  valós  érték  változások  előreláthatóan arányosak a csoport egészének valós érték változásával.32  Amennyiben  valós  érték  fedezet  esetében  a  fedezeti  instrumentum  származékos  ügylet,  annak  valós  értéken  történő  értékeléséből  származó  nyereséget  vagy  veszteséget azonnal el kell számolni az eredménykimutatásban, a fedezett tétel könyv  szerinti  értékét  pedig  módosítani  szükséges  azzal  a  valós  érték  változással,  amely  a  fedezett  kockázatnak  tulajdonítható.  A  könyv  szerinti  értéknek  ezt  a  módosítását  az  eredménnyel  szemben  kell  elszámolni,  ami  ellensúlyozza  a  származékos  ügylet  valós  érték változása miatti eredményváltozást.   Cash  flow  fedezet  esetében  a  fedezeti  instrumentum  valós  érték  változásának  hatékony fedezetként meghatározott részét közvetlenül a saját tőkében kell elszámolni  a  cash  flow  tartalékban,  és  abban  az  üzleti  évben  kell  az  eredménybe  visszavezetni,  amikor maguk a fedezett cash flow‐k az eredményre hatást gyakorolnak. Ha a fedezett  cash  flow‐k  következtében  a  mérlegben  nem  pénzügyi  eszköz  vagy  kötelezettség  jelenik  meg,  a  társaság  módosíthatja  a  korábban  tőkében  elhatárolt  eredménnyel  annak  a  bekerülési  értékét.  Amennyiben  a  társaság  ezt  a  módszert  (bázis  módszer)  választja, következetesen kell azt alkalmaznia minden olyan cash flow fedezeti ügylet  esetében, mely során nem pénzügyi eszközt vagy kötelezettséget kell megjeleníteni.   Nettó  befektetés  fedezeti  ügyletek  esetében  a  fedezetként  megjelölt  származékos  termék valós érték változásának hatékony fedezetként meghatározott részét is a cash  flow fedezeti ügyletekhez hasonlóan közvetlenül a saját tőkében kell elszámolni. Az IAS  39 pontosan meghatározza, hogy egy fedezetet abban az esetben lehet hatékonynak  tekinteni, amennyiben a fedezeti kapcsolat kezdetekor valamint egész fennállása során  a  prospektív  valamint  retrospektív  hatékonysági  tesztek  eredménye  a  80‐125%‐os  sávba esik.                                                                  32

 Balázs et al. 2006, 498‐505.o 

20   

  2.2.1.3 Beágyazott elszámolású ügylet esetén

Hibrid  (kombinált)  pénzügyi  instrumentumokról  akkor  beszélhetünk,  ha  egy  szerződésben  közvetlenül,  illetőleg  közvetve  foglalt  feltételek  származékos  terméket  eredményeznek.33  Az  IAS  39  külön  szabályrendszert  fogalmaz  meg  a  beágyazott  származékos termékek számviteli kezelésére annak érdekében, hogy egy származékos  termék  másik,  nem  származékos  termékbe  történő  beágyazásával  ne  lehessen  kikerülni  a  származékos  termékekre  vonatkozó  számviteli  szabályokat.  Az  alábbi  ábrából  is  látható,  hogy  a  beágyazott  terméket  csak  akkor  kell  szétválasztani  az  alapügylettől  és  kell  elkülönítve  elszámolni,  amennyiben  a  szerződés  nem  valós  értéken  kerül  kimutatásra  és  így  annak  változása  nem  jelenik  meg  az  eredményben,  valamint  a  beágyazott  termék  önmagában  származékos  terméknek  minősülne,  és  a  gazdasági  jellemzői  és  kockázatai  nincsenek  összhangban  nincsenek  összhangban  az  alapügylet gazdasági jellemzőivel és kockázataival.34  

(Ábra: PWC Szárm. term.)

Az IAS 39 standard AG33 bekezdése tételesen meghatározza, hogy milyen esetekben  nem  kell  a  beágyazott  terméket  elkülönítve  megjeleníteni  Opciós  termékek  különválasztása  és  kezdeti  értékelése  során  először  az  opció  feltételeit  kell  meghatározni,  majd  annak  kezdeti  értékét.  Az  alapszerződés  kezdeti  értékét  a  beágyazott  származékos  termék  leválasztása  során  előálló  maradványértékként  kaphatjuk  meg.  A  határidős  és  swap  ügyleteket  úgy  kell  elkülöníteni  az  alapszerződéstől, hogy kezdeti valós értékük nulla legyen.  

                                                             33 34

 IAS 39.10   IAS 39 11A 

21   

 

A  későbbi  értékelések  alkalmával  főszabályként  a  származékos  termékeket  valós  értéken kell a mérlegben megjeleníteni, a valós érték változásait pedig az eredménnyel  szemben kell kimutatni. Több beágyazott származékos termék esetén azokat egyetlen  összetett származékos ügyletként kell kezelni, kivéve, ha eltérő kockázati kitettségekkel  állnak kapcsolatban.35   Ha  a  társaság  nem  képes  az  alap‐  és  beágyazott  szerződések  elkülönítésére,  bár  elkülönítetten kellene kezelnie a származékos ügyletet, az egész szerződést kereskedési  célúnak  kell  minősítenie  és  a  valós  érték  változását  az  eredménykimutatásban  kell  megjelenítenie.36     2.2.2

A származékos pénzügyi instrumentumok elszámolásának hazai szabályai

A származékos ügyletekkel kapcsolatos könyvviteli lépéséket alapvetően meghatározza  fedezeti, vagy nem fedezeti elszámolásról van‐e szó, illetve az a tény, hogy a vállalkozás  él‐e a valós értéken történő értékelés lehetőségével, avagy sem.     2.2.2.1 Nem fedezeti elszámolású ügylet esetén

a) Elszámolás bekerülési értéken történő értékelés esetén  Amennyiben  az  ügylet a  mérlegfordulónapig  lejárt, az ügylet  eredményét  a pénzügyi  műveletek  egyéb  bevétele/ráfordítása  soron  kell  elszámolni.  Ha  az  ügylet  a  mérlegfordulónap  és  a  mérlegkészítés  között  járt  le,  a  mérlegfordulónapig  számított  időarányos eredményt a pénzügyi műveletek egyéb bevételei/ráfordításai sorokon kell  elszámolni  az  aktív,  illetve  passzív  időbeli  elhatárolásokkal  szemben.  Amennyiben  az  ügylet  a  mérlegkészítés  időpontjáig  nem  járt  le,  a  várható  veszteségnek  megfelelően  passzív  időbeli  elhatárolást  kell  képezni  a  pénzügyi  műveletek  egyéb  ráfordításaival  szemben.   A  vételi  opció  vevője  az  egyéb  követelések  között  mutatja  ki  a  fizetett  opciós  díj  értékét.  Amennyiben  az  opció  lehívásra  kerül,  az  opciós  díj  aktiválása  a  befektetett  értékpapírok  esetén  kötelező,  forgatási  célú  értékpapírok  esetén  pedig  lehetőség.  Amennyiben  a  vállalat  nem él  az  aktiválás  lehetőségével, a  díj  a pénzügyi  műveletek                                                               35 36

 IAS 39 AG 28,29   Balázs et al. 2006s 494.o 

22   

 

egyéb  ráfordításai  közé  kerül  átvezetésre.  A  vállalat  ezt  követően  élhet  a  díj  elhatárolásának lehetőségével, melyet később az értékpapír eladásakor (kivezetésekor)  köteles visszavezetni. Az opció le nem hívása esetén az opciós díj a pénzügyi műveletek  egyéb ráfordításai között kerül elszámolásra.  Az opció vevője a 0‐s számlaosztályban a  mérlegen kívüli tételek között függő kötelezettségként mutatja ki az ügylet határidős  részének szerződés szerinti értékét addig, amíg az ügylet teljesítése (lezárása) meg nem  történt, illetve szerződés szerint le nem járt. A vételi opció kiírója a kapott opciós díjat  pénzügyi  egyéb  bevételként  könyvelheti,  és  döntésétől  függően  elhatárolhatja,  vagy  kötelezettségként  mutathatja  azt  ki  az  ügylet  zárásáig,  melyet  követően  a  pénzügyi  műveletek  egyéb  bevételei  között  kell  azt  megjelenítenie.  Ha  a  vevő  él  az  opció  lehívásának  jogával,  az  opciót  kiíró  fél  az  értékpapírt  az  értékesítés  szabályai  szerint  vezeti  ki  a  könyveiből.  A  vételi  opciót  kiíró  fél  függő  követelést  mutat  ki  a  0‐s  számlaosztályban az ügylet lezárásáig.   Az  eladási  opció  vevője  a  fizetett  opciós  díjat  az  pénzügyi  egyéb  ráfordításként  könyvelheti, majd az összemérés elvét figyelembe véve elhatárolhatja, vagy az egyéb  követelések között jelenítheti azt meg, lejáratkor átvezetve azt a pénzügyi műveletek  egyéb ráfordításai közé. Az eladási opció vevője a vételi opció kiírójához hasonlóan az  ügylet határidős részének szerződés szerinti értékét függő követelésként jeleníti meg  mindaddig,  amíg  az  ügylet  teljesítése  (lezárása)  meg  nem  történt,  illetve  szerződés  szerint  le  nem  járt.  Az  eladási  opció  kiírója  a  kapott  opciós  díjat  egyéb  pénzügyi  bevételként  mutatja  ki,  vagy  kezdetben  kötelezettségként,  majd  az  opció  lehívását  követően a pénzügyi műveletek egyéb bevételei között.37   A  határidős  vételi  ügyletet  kötő  fél  ügyletkötéskor  a  0‐s  számlaosztályban  határidős  vételi  árfolyamon  jövőbeni  kötelezettséget  vesz  állományba,  valamint  a  követelések  között  felveszi  az  átutalt  letét  értékét.  Ha  az  ügylet  december  31‐ig  nem  zárul  le,  a  mérlegfordulónapon az azonnali valamint a határidős árfolyamok eltérése miatt adódó  árfolyamkülönbözetet szintén a 0‐s számlaosztályban kell lekönyvelni az ’Elszámolás a  befektetési  vállalkozással’  számlával  szemben.  Ezt  a  tételt  abban  az  esetben  is  könyvelni kell, ha a szerződés szerint a különbözetet azonnal át kellene utalni, mivel a                                                               37

 Számviteli esettanulmányok 2009 

23   

 

tényleges  átutalás  csak  a  következő  év  januárjában  történhet  meg.  Amennyiben  az  ügylet  a  mérlegkészítés  időpontját  követően  kerül  lezárásra,  mérlegkészítéskor  az  azonnali és határidős árfolyamok eltéréséből fakadó időarányos árfolyamkülönbözet a  pénzügyi  műveletek  egyéb  bevételei  között  kerül  megjelenítésre  az  aktív  időbeli  elhatárolásokkal szemben, valamint az árfolyamkülönbözet 0‐s számlaosztályban még  meg nem jelenített része elszámolásra kerül az ’Elszámolás a befektetési vállalkozással’  számlára.  Az  ügylet  zárásakor  visszavezetésre  kerül  az  előző  évi  időbeli  elhatárolás,  valamint a 0‐s számlaosztályban felvett jövőbeni kötelezettség, és az ügylet eredménye  a  pénzügyi  műveletek  egyéb  bevételei  vagy  ráfordításai  közé  kerül  az  ’Elszámolás  a  befektetési  vállalkozással’  nevű,  az  ügylet  eredményétől  függően  követelés  vagy  kötelezettség  tartalmú  számlával  szemben.  Ennek  a  számlának  az  egyenlege  akkor  szűnik  meg,  amikor  a  befektetési  vállalkozással  pénzügyi  rendezésre  kerül  az  ügylet  eredménye,  és  ekkor  kivezetésre  kerül  a  0‐s  számlaosztályban  vele  szemben  felvett  határidős árfolyamkülönbözet is.   A  határidős  eladási  ügyletek  könyvekben  való  megjelenítésében  a  fent  összefoglaltakhoz  képest  az  a  lényegi  különbség,  hogy  ügyletkötéskor  a  0‐s  számlaosztályban  jövőbeni  követelés  kerül  kimutatásra,  melyet  a  társaság  az  ügylet  lezárásakor vezet ki a könyveiből.38   A swap ügyletnek a határidős részét – amennyiben van ilyen – a határidős ügyleteknél  leírtaknak  megfelelően  kell  elszámolni,  a  0‐s  számlaosztályban  jövőbeni  kötelezettséget  kell  beállítani,  az  időarányos  nyereséget  vagy  veszteséget  a  pénzügyi  műveletek  egyéb  bevételei  illetve  ráfordításai  között  kell  kimutatni  valamint  elhatárolni.  Le  nem  zárt  ügyletek  esetében  a  várható  veszteség  teljes  összegét  a  pénzügyi  műveletek  egyéb  ráfordításai  között  kell  megjeleníteni.  Az  ügylet  nem  határidős  részét  pedig  az  általános  szabályok  szerint  kell  elszámolni.  Kamat  swap  ügyletek  esetében  a  ténylegesen  fizetendő  kamat  a  fizetendő  kamatok  eredménykimutatás  soron  jelenik  meg,  a  változó  és  fix  kamatösszegek  különbözete  ennek az értékét módosítja.39    Hitelintézeti specialitások                                                               38 39

 Szvt esettan   Mohl 

24   

 

A  mérlegkészítés  időszakában  lezáruló  ügyletek  esetében  a  realizált  eredmény  időarányos  részét  befektetési  szolgáltatási  bevételként  vagy  ráfordításként  kell  elszámolni  az  időbeli  elhatárolásokkal  szemben.  Ha  az  ügylet  nem  jár  le  a  mérlegkészítés  időpontjáig  és  eredménye  várhatóan  veszteség  lesz,  az  ügylet  tárgyának  mérlegfordulónapi  piaci  értéke  és  kötési  ára  közötti  különbözetre  céltartalékot  kell  képezni,  melyek  az  ügylet  zárásakor  kell  feloldani.  Nem  kell  céltartalékot  képezni  abban  az  esetben,  ha  az  ügylet  összepárosítható  egy  nagyjából  vele  megegyező  lejáratú,  nagyságú,  valószínűleg  vele  ellentétes  eredménnyel  záruló  ügylettel (éven belüli lejárat esetén maximum 7 nap, éven túli lejárat esetén maximum  30 nap eltérés megengedett), mivel ekkor kvázi fedezeti kapcsolat jön létre. Az ügylet  megkötésekor  az  elszámolóházhoz  pénzügyi  fedezetként  és  alapletétként  átutalt  pénzösszeget  a  hitelintézetekkel  szembeni  pénzügyi  szolgáltatásból  adódó  követeléseken  belül  kell  kimutatni  az  elszámolóházzal  szembeni  követelésként.    A  kötési  ár,  valamint  a piaci  ár  közötti  árkülönbözetként  befizetett  változó  letét  céljára  átutalt  összeget  az  ügylet  lezárásáig  a  hitelintézetekkel  szembeni  befektetési  szolgáltatásból  adódó  követeléseken  belül  kell  megjeleníteni.  Az  ügyletek  költségeit  annak az üzleti évnek az eredményében kell figyelembe venni, amikor az ügylet lezárul.  Amennyiben  például  egy  opciós  ügylet  a  mérlegfordulónap  és  a  mérlegkészítés  időpontja között jár le, és az opció vevője érvényesíti az opciót, az opciós díj üzleti évre  arányosan  jutó  hányadát  eredménnyel  szemben  kell  elszámolni.  Ha  a  vevő  nem  él  a  jogával,  akkor  a  díj  teljes  összegét  befektetési  szolgáltatási  ráfordításként  kell  elszámolni. A mérlegkészítés időpontjáig le nem zárt ügyletek díját el kell határolni.40   b) Elszámolás valós értéken történő értékelés esetén  Állományba  vételkor  az  ügylet  költségeit  az  ügylethez  rendelt,  követeléseken  belül  megnyitott  „Származékos  ügyletek  pozitív  értékelési  különbözete”  tételen  kell  megjeleníteni.  Az  időszak  végi  értékelés  során  az  értékelési  különbözet  változik  a  pénzügyi  műveletek  egyéb  bevételeivel  vagy  ráfordításaival  szemben.  Az  ügylet  zárásakor  meg  kell  szüntetni  az  értékelési  különbözetet  a  pénzügyi  műveletek  eredményével  szemben,  és  könyvelésre  kerül  az  ügylet  eredménye.  Az  ügyletek                                                               40

 250/2000. 24. par, Bankszámvitel 84‐85 

25   

 

jövőbeni várható eredményét a fordulónapon nem szabad időbeli elhatárolásként vagy  céltartalékként elszámolni.41   Hitelintézeti specialitások  A  származékos  ügyletek  értékelési  különbözetét  minden  ügyletre  külön  kell  meghatározni,  majd  az  egyéb  követelések  vagy  kötelezettségek  között  kell  szerepeltetni.  Az  ügyletek  értékelésekor  meghatározott  értékelési  különbözetet,  valamint  az  ügylet  záráskori  eredményét  a  befektetési  szolgáltatások  bevételei  vagy  ráfordításai  között  kell  kimutatni.  Az  opciós  ügyletek  esetében  az  opció  vevőjénél  a  fizetett opciós díj az ügylet bekerülési értékének részét képezi, az opció kiírójánál pedig  származékos  ügyletek  negatív  értékelési  különbözeteként  kerül  megjelenítésre,  majd  az ügylet zárásakor a befektetési szolgáltatások bevételei vagy ráfordításai között kell  azt  elszámolni.  A  kamat  swap  ügyletek  esetében  a  névleges  tőkeösszegre  vetített  kamatkülönbözet  értékelési  időpontig  időarányosan  számított  összegét  befektetési  szolgáltatások  bevételeként  vagy  ráfordításaként  kell  kimutatni  aktív  vagy  passzív  időbeli  elhatárolással  szemben,  valamint  a  befektetési  szolgáltatások  bevételeként  vagy ráfordításaként kell elszámolni a hátralévő kamatkülönbözet figyelembevételével  számított valós értékelés miatti értékelési különbözetet is.42     2.2.2.2 Fedezeti elszámolású ügylet esetén

a) Elszámolás bekerülési értéken történő értékelés esetén  A  határidős  fedezeti  ügyletek  elszámolása  hasonló  a  nem  fedezeti  célú  ügyletek  elszámolásához,  azonban  az  év  végi  árfolyamnyereség  vagy  –veszteség  legfeljebb  a  fedezett ügylet árfolyamveszteségének vagy –nyereségének  összegéig  számolható  el.  Az  ügyletek  zárásakor  a  fedezeti  ügyletnek  a  piaci  és  a  kötési  árfolyam  eltéréséből  fakadó  árfolyamnyereségét  a  fedezett  ügylet  veszteségének  mértékéig  a  pénzügyi  műveletek  egyéb  ráfordításait  vagy  fizetendő  kamatokat  csökkentő  tételként,  az  e  feletti  összeget  pedig  pénzügyi  műveletek  egyéb  bevételeként  kell  elszámolni.  A  fedezeti ügylet árfolyamvesztesége esetén a pénzügyi műveletek egyéb bevételeit vagy  az  egyéb  kapott,  járó  kamatokat  kell  a  fedezett  ügylet  nyereségének  mértékéig                                                               41 42

 Szvt 59/D par, PWC   250/2000. 24. par, Bankszámvitel 

26   

 

csökkenteni,  azt  ezt  meghaladó  összeget  pedig  a  pénzügyi  műveletek  egyéb  ráfordításai között kell elszámolni.43   b) Elszámolás valós értéken történő értékelés esetén  A  fedezeti  elszámolású  ügylet  valós  értéken  történő  elszámolása  esetében  a  fordulónapi  valós  értéken  történő  értékelés  során  keletkező  pozitív  értékelési  különbözetet  a  fedezett  ügylet  veszteségének  mértékéig  pénzügyi  műveletek  egyéb  ráfordításait  illetve  fizetendő  kamatokat  csökkentő  tételként,  az  e  feletti  összeget  pedig  pénzügyi  műveletek  egyéb  bevételeként  kell  elszámolni.  Veszteség  jellegű  negatív  értékelési  különbözet  esetén  ennek  a  fordítottja  könyvelendő.    Amennyiben  egy  valós  értékű  fedezeti  ügylet  olyan  ügyletet  fedez,  mely  nem  tartozik  a  valós  értékelés alá, vagy értékesíthető pénzügyi eszköznek minősül, akkor a fedezett ügylet  elszámolása  a  fedezeti  ügylet  elszámolásához  igazodik,  és  eredményét  a  pénzügyi  műveletek  bevételei  vagy  ráfordításai  között  kell  elszámolni  a  fedezeti  ügylet  eredményének összegében, de ellentétes előjellel.   Cashflow  fedezeti  és  nettó  befektetés  fedezeti  ügyletek  esetében  a  nyereség  jellegű  értékelési  különbözetet  a  valós  értékelés  értékelési  tartalékát  növelő  tételként,  a  negatív értékelési különbözetet pedig a valós értékelés értékelési tartalékát csökkentő  tételként  kell  kimutatni.  Az  ügyletek  jövőben  várható  eredményét  nem  szabad  a  fordulónapon  időbeli  elhatárolásként  vagy  céltartalékként  megjeleníteni.  Az  ügyletek  zárásakor  az  értékelési  különbözetet  meg  kell  szüntetni.  Amennyiben  egy  cashflow  fedezeti  ügylet  áru  leszállításával  záruló  határidős  vagy  opciós  ügyletet  fedez,  vagy  olyan  ügyletet,  melynek  következtében  a  mérlegben  eszköz/kötelezettség  fog  keletkezni,  az  ügylet  zárásakor  realizált  eredmény  az  eszköz/kötelezettség  bekerülési  értékét fogja módosítani, a kapcsolódó értékelési különbözetet pedig a valós értékelés  értékelési  tartalékával  szemben  szükséges  kivezetni.  A  nettó  befektetés  fedezeti  ügyletek lejáratakor a fedezett ügylet devizás árfolyamkülönbözetét a valós értékelés  értékelési tartalékával szemben kell kivezetni.44  Hitelintézeti specialitások 

                                                             43 44

 Szvt 59/E (4) par.   Szvt 59/E 6‐10 

27   

 

Fedezeti elszámolású ügylet valós értéken történő elszámolása esetében, az értékelési  különbözet  a  fedezett  ügylet  jellegétől  függően  az  egyéb  pénzügyi  vagy  egyéb  befektetési  szolgáltatások  bevételeit  illetve  ráfordításait  csökkentő  módon  kerül  a  kamatelszámolási  időpontokban  módosításra,  valamint  a  lejáratkor  megszüntetésre.  Amennyiben  az  alapügylet  nem  tartozik  a  valós  értékelés  alá  vagy  az  értékesíthető  kategóriába került besorolásra, a fedezett tétel eredményét legfeljebb a fedezeti ügylet  eredményének  erejéig  kell  megjeleníteni  a  pénzügyi  szolgáltatások  bevételeivel  vagy  ráfordításaival,  vagy  a  befektetési  szolgáltatások  bevételeivel  illetve  ráfordításaival  szemben.  A  fedezeti  valamint  fedezett  ügyletek  értékeléskori  és  záráskori  eredményének különbözetét a befektetési szolgáltatások bevételei illetve ráfordításai  között  kell  elszámolni.  A  fedezeti  ügylet  értékelési  különbözetének  az  alapügylet  eredményét  meghaladó  részét  pedig  a  befektetési  szolgáltatások  bevételeit  vagy  ráfordításait  csökkentő  tételként  kell  elszámolni  a  kereskedési  célú  ügyletek  kivezetésére érvényes szabályok szerint.   A  nettó  befektetés  fedezeti  ügyletek  zárásakor  az  értékelési  különbözetnek  a  valós  értékelés  értékelési  tartalékával  szembeni  megszüntetésével  egyidejűleg  a  fedezeti  valamint  fedezett  ügyletek  eredményét  egymást  ellentételezve  az  egyéb  pénzügyi  szolgáltatások bevételei illetve ráfordításai között kell megjeleníteni.45     2.2.2.3 Beágyazott elszámolású ügyletek elszámolása, értékelése

A  magyar  számviteli  törvény  nem  tartalmaz  beágyazott  származékos  termékek  elszámolására vonatkozó szabályokat.    

2.3 A származékos pénzügyi instrumentumok értékelése A  származékos  vagy  származtatott  ügyletek,  derivatívák  értékelésének  kereteit  a  nemzetközi szabályozásban az IAS 39 és az IAS 32 standardok, a hazai szabályozásban a  Sztv., illetve a kapcsolódó kormányrendeletek határozzák meg.    

                                                             45

 250/2000 9/D, E, Bankszámvitel 114‐115. 

28   

  2.3.1

A származékos pénzügyi instrumentumok értékelésének nemzetközi keretei

A  származékos  pénzügyi  instrumentumok  értékelésére  vonatkozóan  az  IAS  39  standardban foglaltakat kell alapvetően érvényesíteni.     2.3.2

A származékos pénzügyi instrumentumok értékelésének hazai keretei

A  Sztv.‐ben  a  származékos  ügyletek  értékelésére  vonatkozó  kritériumok  alapvetően  megegyeznek  a  standardokban  meghatározottakkal.  A  származékos  pénzügyi  instrumentummal  rendelkező  gazdálkodóktól  elvárható,  hogy  írásban  rögzítsék  a  származékos  ügyletek  értékelése  során  alkalmazott  politikát,  modelleket,  az  értékeléshez  használt  feltételrendszert,  illetve  azt,  hogy  a  mérési  bizonytalanság  csökkentése  érdekében  hajtanak‐e  azon  végre  különféle  módosításokat.  A  származékos  ügyleteket  a  különféle  pénzügyi  beszámolási  rendszerekben  nagyon  gyakran értékelik a kezdeti bekerüléskor, illetve bizonyos esetekben a futamidő alatt a  későbbiekben is valós értéken. Amennyiben a gazdálkodónál kötelező a könyvvizsgálat,  a valós értéken történő értékelés és az elszámolások szabályoknak való megfelelőségét  kötelező  a  könyvvizsgálónak  ellenőriznie.  Ha  a  könyvvizsgálat  nem  kötelező  az  adott  gazdálkodónál, az értékelés és az elszámolások ellenőrzésével független könyvvizsgálót  kell megbízni. 46   2.3.3

A valós érték meghatározása

A  valós  érték  meghatározásra  sok  pénzügyi  beszámolási  rendszerben  létezik  egyfajta  hierarchia  rendszer.  Egy  adott  pénzügyi  eszköz  vagy  kötelezettség  valós  értékét  általánosságban az alábbi szintek alapján lehet meghatározni:  1.  szint:  A  valós  érték  meghatározásának  időpontjában  egy  azonos  pénzügyi  eszköz  vagy kötelezettség aktív piacon jegyzett ára.    2. szint: Az adott pénzügyi eszközre vagy kötelezettségre vonatkozó közvetlenül vagy  közvetve  megfigyelhető  egyéb  inputok.  Ide  tartozik  többek  között  egy  hasonló  pénzügyi  eszköz  aktív  piacon  jegyzett  ára,  valamint  ennek  hiányában  egy  hasonló  eszköz nem aktív piacon jegyzett ára. A gazdálkodó egység vezetése ebben az esetben  „proxy  árazás”‐t  alkalmazhat,  tehát  a  hasonló  eszköz  árát  úgy  módosítja,  hogy  az  hitelesen  tükrözze  az  eszközök  jellegéből  fakadó  eltéréseket,  például  a  likviditásuk                                                               46

 Hiteint kv 89.o 

29   

 

eltérő  mértékét.  Ha  nem  létezik  olyan  hasonló  eszköz,  melynek  árát  figyelembe  lehetne  venni  a  valós  érték  meghatározása  során,  olyan  egyéb  megfigyelhető  piaci  adatokra támaszkodhat a vállalat vezetése, mint a kamatlábak, hozamgörbék, valamint  a  termékre  vonatkozó  implicit  volatilitás,  amennyiben  rendelkezésre  állnak  ezekre  vonatkozóan becslések.   3.  szint:  Amennyiben  az  adott  eszköznek  nincsen  aktív  piaca  és  a  méréshez  nem  áll  rendelkezésre semmilyen megfigyelhető adat, a valós érték meghatározásához „nem  megfigyelhető”  inputokra  kell  támaszkodni.  A  nem  megfigyelhető  inputok  kialakításához a gazdálkodó egység gyakran a saját adataiból indul ki, mely módosulhat  abban  az  esetben,  ha  a  többi  piaci  szereplő  más  adatokkal  kalkulálna,  illetve  módosulhat  például  vállalat  specifikus  szinergiák  hatására  is.  A  vállalat  figyelembe  veheti  a  közelmúltbeli  azonos  tranzakciók  során  alkalmazott  árat,  melyet  szükséges  lehet  módosítani,  amennyiben  a  tranzakció  megkötése  és  a  mérés  időpontja  között  olyan mértékben megváltoztak a piaci körülmények, hogy a korábban alkalmazott ár  már nem tükrözné hűen az aktuális piaci feltételeket.   Ahogy  csökken  egy  adott  eszköz  iránti  piaci  aktivitás,  úgy  csökken  a  valós  érték  meghatározásához szükséges inputok megfigyelhetősége is, és ezzel párhuzamosan nő  a  mérési  bizonytalanság.  Nem  lehet  egyértelműen  meghatározni,  hogy  pontosan  mikortól tekinthető  egy piac  inaktívnak, bár egyes  számviteli beszámolási  rendszerek  tartalmazhatnak  erre  vonatozóan  iránymutatást.  Egy  inaktív  piacon  jellemzően  a  korábbiakhoz képest lényegesen alacsonyabb egy adott termék kereskedési volumene,  lecsökkent  a  kereskedés  aktivitása,  és  az  elérhető  piaci  árak  jelentősen  eltérnek  az  egyes  piaci  szereplők  között.  Amennyiben  a  gazdálkodó  egység  vezetésének  nem  állnak  rendezésére  1.  illetve  2.  szintű  inputok  egy  eszköz  valós  értékének  meghatározásához,  értékelési  modell  alkalmazására  kerülhet  sor.  A  modellek  eltérő  bonyolultságúak  lehetnek,  az  egyszerű  matematikai  modellektől  kezdve  egészen  a  bonyolult, speciális szoftverrel működtetett rendszerekig. 47  Az  általános  valós  érték  hierarchiát  az  egyes  számviteli  beszámolási  rendszerek  pontosíthatják.                                                                 47

 IAPN 1000 34‐44. 

30   

 

A  számviteli  törvény  szerint  egy  eszköz  valós  értékének  az  az  összeg  tekinthető,  amelyen  szokásos  piaci  feltételek  mellett,  megfelelően  tájékozott,  ügyletkötési  szándékukat  kinyilvánító  felek  között  az  adott  eszköz  elcserélhető,  illetve  a  kötelezettség rendezhető.     Az ábrából látható, hogy a valós érték lehet egyrészt a piaci érték, másrészt általános  értékelési  eljárások  segítségével  meghatározott  érték.  A  piaci  érték  lehet  egyrészt  az  adott eszköz tőzsdén jegyzett ára, amennyiben az rendelkezésre áll, ennek hiányában  két  fél  szabad  megállapodása  szerinti  ár,  mely  az  adott  üzleti  év  tőzsdén  kívüli  értékesítési  adatain  alapul,  azonban  megfelelően  tükrözi  a  piac  értékítéletét.  Amennyiben ilyen információ sem áll rendelkezésre, az eszköz összetevőinek, vagy egy  hasonló  eszköz  árának  alapján  számított  piaci  érték  kerül  figyelembe  vételre.  Az  általános  értékelési  eljárásokra  a  hitelintézeti  kormányrendelet  tartalmaz  a  származékos ügyletekre vonatkozóan előírásokat.    2.3.4

Harmadik fél igénybe vétele

A vállalat vezetése külső fél segítségét is igénybe veheti a valós érték meghatározása  során,  amennyiben  maga  nem  rendelkezik  megfelelő  értékelési  modellel,  vagy  kellő  szaktudással  a  származékos  ügyletek  terén.  Ez  különösen  a  kisebb  vállalatok  esetén  fordul  elő,  illetve  akkor,  ha  a  vállalat  viszonylag  kevés  származékos  ügylettel  rendelkezik. Külső fél segítségére akkor is szükség lehet, ha viszonylag rövid időtartam  alatt  olyan  sok  eszközt  kell  értékelni,  hogy  a  vállalat  egymaga  nem  lenne  képes  azt  elvégezni. Sokszor a gazdálkodó egységek vezetése a saját értékelési modell használata  mellett veszi igénybe egy külső fél szolgáltatásait is annak érdekében, hogy a saját és  külső  értékelés  eredményeit  összevetve  minél  pontosabb  képet  kaphasson  az  egyes  ügyletek  értékéről.  Az  ügyletek  értékeléséért  azonban  akkor  is  a  vállalat  vezetése  a  felelős, ha külső fél segítségére támaszkodott az értékelés során. A külső fél, melynek  segítségét a menedzsment az értékelés során igénybe veheti, lehet egy bróker, illetve  egy  árazási  szolgáltató  (pricing  service).  A  brókerek  csak  alkalomszerűen  nyújtanak  szolgáltatást  az  ügyfeleik  számára,  és  ez  sok  tekintetben  eltér  az  árazási  szolgáltatók  által  nyújtott  szolgáltatástól.  A  brókerek  az  árazási  szolgáltatókhoz  képest  sokszor  többletinformációval rendelkeznek az adott eszköz árát illetőleg, azonban sok esetben  31   

 

nem nyilvános az, hogy pontosan mi alapján határozza meg a bróker az adott eszköz  árát. A brókerek végrehajtási illetve indikatív árakat kommunikálhatnak a vezetés felé.  A  végrehajtási  ár  olyan  ár,  melyen  a  bróker  végrehajtaná  az  adott  tranzakciót.  Ez  a  valós  érték  tehát  megbízható  közelítésének  tekinthető.  Az  indikatív  ár  kevésbé  tekinthető  annak,  mivel  ez  a  bróker  legjobb  becslése  az  adott  eszköz  valós  értékére  vonatkozóan,  melynek  azonban  pontos  számítási  módszere  nem  mindig  nyilvános,  ezáltal kevésbé nyomon követhető. A bróker becslésének megbízhatóságát az a tény is  nagymértékben  befolyásolhatja,  hogy  az  adott  eszköz  szerepel‐e  a  bróker  portfóliójában.   A brókereken kívül a vállalat vezetése árazási szolgáltatók segítségét is igénybe veheti a  valós érték meghatározása során. Az árazási szolgáltatók számos eszköz esetében napi  szintű  értékeléseket  hajtanak  végre  piaci  adatok,  „market  maker”‐ek,  valamint  belső  értékelési technikák segítségével. Szolgáltatásaikat vételi és eladási oldali kereskedők,  mid  office,  back  office  részlegek,  valamint  könyvvizsgálók  egyaránt  igénybe  veszik.  Gyakran előfordul, hogy az ügyfelek megkérdőjelezik a szolgáltatók által meghatározott  árat – erre az esetre a szolgáltatók általában konkrét eljárásrenddel rendelkeznek. Az  ügyfeleknek kell igazolniuk, hogy milyen becslés alapján vonták kétségbe a szolgáltató  által  meghatározott  értéket,  a  szolgáltatók  pedig  a  bizonyíték  erősségétől  függően  vehetik azt tekintetbe. Saját belső értékelés eredményét kevésbé, közelmúltbeli piaci  árat azonban gyakrabban fogadnak el, folyamatosan korrigálják velük az értékeléseiket.  Ennek  köszönhetően  az  általuk  megadott  árak  a  lehető  legjobban  tükrözik  a  piaci  szereplők rendelkezésére álló információkat. Az árazási szolgáltatók egy speciális típusa  (consensus  princing  service)  esetében  a  szolgáltatásaikra  igényt  tartók  arra  vállalnak  kötelezettséget,  hogy  az  adott  eszköz  általuk  megbecsült  valós  értékét  eljuttatják  a  szolgáltatóhoz,  mely  az  árak  számtani  átlagát  véve  meghatározza  az  adott  eszközre  vonatkozó valós értéket, és visszajuttatja azt az ügyfelekhez. Egyes termékek, például  egzotikus  derivatívák  esetében  ez  a  módszer  nyújthatja  a  legjobb  becslést  az  adott  eszköz  értékére  vonatkozóan.  A  módszer  hátránya,  hogy  a  vállalat  vezetése  nem  tudhatja, hogy a többi vállalat hogyan határozta meg az eszköz valós értékét, mely piaci  szereplők adatai, illetve mennyi forrás alapján került az érték meghatározásra. Ennek 

32   

 

következtében  a becslés  pontosságát  sok esetben nem  lehet  kiszámítani, és célszerű  egyéb becslésekkel is összevetni a kapott értéket. 48  Számos gazdálkodó egység veszi igénye külső szervezetek szolgáltatásait nem csak az  egyes  pénzügyi  instrumentumok  értékelése,  hanem  azok  beszerezése,  értékesítése,  valamint  az  ügyletek  nyilvántartása  terén  is.  A  szolgáltató  szervezetek  tevékenységét  jelentősen mértékben befolyásolja a menedzsmenttől kapott információk pontossága,  megbízhatósága és időszerűsége. A vezetői információk összegyűjtése, aggregálása az  üzleti  egységek,  decentralizált  tevékenységek,  valamint  a  származékos  tranzakciók  számának növekedésével egyre nehezebbé válik. A szolgáltató szervezetek erősíthetik  a  vállalat  kontroll  környezetét  például  azáltal,  hogy  a  tagjai  nagyobb  gyakorlattal  rendelkeznek  a  származékos  ügyletek  kezelése  terén,  azonban  a  megfelelő  kontroll  hiányában  nehezíthetik  a  vállalat  származékos  ügyleteinek  áttekintését.  A  vállalatvezetésnek  tisztában  kell  lennie  a  szolgáltató  szervezet  kontroll  folyamataival,  mivel  sok  esetben  a  tőlük  származó  információk  alapján  készítik  el  a  vállalkozás  pénzügyi  kimutatásinak  megfelelő  részeit.  Amennyiben  a  vállalat  igénybe  veszi  egy  szolgáltató  szervezet  tevékenységét  a  származékos  ügyleteinek  kezelése  során,  a  könyvvizsgálónak meg kell ismernie az általa nyújtott szolgáltatások pontos jellegét, és  tisztában kell lennie a szolgáltató szervezet által befolyásolt számlák, valamint az általa  feldolgozott  ügyletek  jellegével.  A  könyvvizsgálónak  meg  kell  győződnie  arról,  hogy  kellően  megismerte  a  szolgáltató  szervezet  által  végzett  tevékenységeknek  a  vállalat  könyvvizsgálat  szempontjából  releváns  belső  kontrolljára  gyakorolt  hatását,  és  képes  azonosítani a lényeges hibás állítás kockázatait.49   

3

A származékos pénzügyi instrumentumok könyvvizsgálatának szabályozása

A  származékos  ügyletek  speciális  gazdasági  tranzakciók,  melynek  könyvvizsgálatával  kapcsolatban speciális követelmények is megjelennek.                                                                  48 49

 IAPN 1000: 36‐64   ISA402: 9‐11.  

33   

 

3.1 A derivatívák könyvvizsgálatának célja, szabályozása A  könyvvizsgálat  célja  alapvetően  az,  hogy  növelje  a  felhasználóknak  a  pénzügyi  kimutatásokba  vetett  bizalmát.  Ez  akkor  lehetséges,  ha  a  könyvvizsgáló  véleményt  nyilvánít arról, hogy a pénzügyi kimutatásokat minden szempontból a meghatározott  pénzügyi beszámolási keretelvek szerint készítették el. A könyvvizsgálónak magas fokú  bizonyosságot kell arról szereznie, hogy a pénzügyi kimutatások egésze nem tartalmaz  csalásból, vagy hibából fakadó lényeges hibás állítást.50 A könyvvizsgáló megegyezik a  vezetéssel,  illetve  az  irányítással  megbízott  személyekkel  a  könyvvizsgálati  megbízás  feltételeiről.  A  könyvvizsgáló  csak  akkor  fogadhatja  el  a  megbízást,  amennyiben  a  releváns  etikai  követelményeknek  eleget  tesz,  és  a  megbízásában  többek  között  rögzítésre  kerül  a  könyvvizsgáló  felelőssége,  valamint  a  vezetés  felelőssége  a  beszámoló  összeállításáért,  valamint  a  belső  kontrollok  fenntartásáért.51  A  származékos  ügyletek  könyvvizsgálatának  nem  az  elsősorban  a  célja,  hogy  megvizsgálja,  hogy  az  adott  vállalat  származékos  ügyletekkel  kapcsolatos  kockázatkezelése,  illetve  annak  ellenőrzése  megfelelően  történik‐e.  Azt  mérlegeli  a  pénzügyi  kimutatások  egészének  könyvvizsgálata  során,  hogy  a  származékos  ügyletekre  vonatkozó  állításai  összhangban  vannak‐e  a  beszámoló  készítési  elvekkel.  Ennek  megállapítása  a  könyvvizsgáló  számára  több  okból  számos  kihívással  járhat.  Mind  a  könyvvizsgáló,  mind  pedig  a  menedzsment  számára  nehézséget  jelenthet  a  vállalat  származékos  ügyleteinek  megértése,  illetve  annak  felmérése,  hogy  ezen  ügyletek  milyen  mértékű  kockázatot  hordoznak  magukban.  A  származékos  termékek  értékeléséhez gyakran nehéz megbízható adatokat szerezni, és mivel a piaci hangulat  és  likviditás  gyorsan  változhat,  a  vállalatvezetésre  jelentős  nyomás  nehezedhet  a  kintlévőségek hatékony menedzselése terén. A pénzügyi kimutatásokban sok esetben  csak kis értékben jelennek meg származékos ügyletekhez kapcsolódó tételek, azonban   ezek jelentős kockázatokat és kötelezettségeket testesíthetnek meg. Emellett néhány  munkavállaló  jelentős  befolyással  rendelkezhet  a  vállalat  származékos  ügyletekkel  kapcsolatos tranzakciói felett, és sok esetben a javadalmazásuk valamilyen mértékben  függ az ügyletekből származó nyereség nagyságától. Ezen munkavállalók tevékenysége                                                               50 51

 ISA 200: 3, 5   ISA 210: 9 

34   

 

sok  esetben  nincs  megfelelő  mértékben  kontrollálva.  A  fent  említett  tényezők  sok  esetben  elfedik  azokat  a  kockázatokat,  melyek  befolyásolhatják  azt,  hogy  a  könyvvizsgáló milyen mértékben tudja felmérni a lényeges hibás állítás kockázatát. 52  A  derivatívák  könyvvizsgálata  során  a  hatályos  Nemzetközi  Könyvvizsgálati  Standardokat kell alapul venni, melyek közül az 540. témaszámú, „Számviteli becslések – beleértve a valós értékre vonatkozó számviteli becsléseket – és a kapcsolódó közzétételek könyvvizsgálata” című, a 315.  témaszámú,  „A  lényeges  hibás  állítás  kockázatának azonosítása és felmérése a gazdálkodó és környezetének megismerésén  keresztül” című, a 330. témaszámú, „A könyvvizsgáló válaszai a becsült kockázatokra” című, az 500.  témaszámú,  „Könyvvizsgálati  bizonyítékok”  című,  valamint  a  200.  témaszámú,  „A  független  könyvvizsgáló  átfogó  célja  és  a  Nemzetközi  Könyvvizsgálati  Standardok  szerinti  könyvvizsgálat  irányítása”  című  Nemzetközi  Könyvvizsgálati  Standardok kiemelt figyelmet érdemelnek. Mindezek mellett figyelemmel kell lenni a  Könyvvizsgálók  Nemzetközi  Szövetségének  Nemzetközi  Könyvvizsgálat  Gyakorlati  Bizottsága (a továbbiakban: IAPC) vonatkozó iránymutatásában foglaltakra is.     

3.2 1012. számú állásfoglalás a származékos pénzügyi instrumentumok könyvvizsgálatáról Az  IAPS  1012  Származékos  ügyletek  könyvvizsgálata  című  nemzetközi  állásfoglalást  2001‐ben fogadták el, mielőtt még a könyvvizsgálati kockázatra vonatkozó sztenderdek  véglegesítésre  kerültek  volna.  Az  IAPS  1012‐t  a  könyvvizsgálók  gyakran  használták  elsődleges útmutatóként a derivatív pénzügyi instrumentumok könyvvizsgálata során,  az  állásfoglalás  azonban  évekig  nem  került  felülvizsgálatra.  Az  IAASB  azonban  fontos  célnak tartotta azt, hogy a származékos ügyletek könyvvizsgálatának témakörét taglaló  állásfoglalás  érthető  és  aktuális  legyen,  mivel  az  elmúlt  évtizedben  sokat  változtak  a  nemzetközi  könyvvizsgálati  szenderedek,  maguk  a  származékos  ügyletek  gyakoribbá,  és sok esetben lényegesen bonyolultabbá váltak, illetve egyre szélesebb körben kerül 

                                                             52

 IAPN 1000: 70 

35   

 

sor a  valós értékelés alkalmazására.  53  54  A megváltozott a gazdasági környezetben  a  könyvvizsgálóknak pedig egyre több elvárásnak kell megfelelniük.   

3.3 1000. számú állásfoglalás a pénzügyi instrumentumok könyvvizsgálatának speciális kérdéseiről Az  IAASB  a  2009  júniusi  ülésén  elfogadta  az  IAPS  1012.  témaszámú,  származékos  ügyletek könyvvizsgálatáról szóló állásfoglalásának felülvizsgálatáról szóló projektet. A  projekt  célja,  hogy  összhangba  hozza  az  1012.  témaszámú  állásfoglalást  az  ISA  nemzetközi  könyvvizsgálati  sztenderdek  előírásaival,  és  egyben  felhívja  a  figyelmet  a  komplex  pénzügyi  instrumentumok  könyvvizsgálata  során  felmerülő  gyakorlati  problémákra.  Az  IAASB  az  Egyesült  Királyságbeli  APB  felülvizsgált,  PN  23  számú  útmutatóját  kívánta  alapul  venni  az  új  nemzetközi  állásfoglalás  megalkotásához.  A  2009.  szeptemberi  IAASB  ülésen  döntöttek  egy  „consultation  paper”  összeállításáról,  amely  tartalmazná  az  IAPS  1012  felülvizsgálatához  kapcsolódó  főbb  szempontokat,  mellékletként az APB munkáját, valamint kérdéseket arra vonatkozóan, hogy a PN 23  számú  útmutatást  milyen  mértékben  lehetne  figyelembe  venni  egy  nemzetközi  állásfoglalás  megalkotása  során.55    A  „consultation  paper”‐t  2009  októberében  fogadták el. Ennek értelmében a PN alapján az új állásfoglalást négy főbb témakörre  lebontva szerették volna megalkotni. Ezen témakörök az alábbiak: a komplex pénzügyi  instrumentumok  definíciója  és  a  sztenderd  hatóköre,  a  könyvvizsgálati  kockázatra  vonatkozó sztenderdek alkalmazása, elegendő és megfelelő könyvvizsgálati bizonyíték  megszerzése (ideértve a valós értékeléssel kapcsolatos információk megbízhatóságát),  valamint a közzétételhez és jelentéskészítéshez kapcsolódó megfontolások.56 A 2010.  márciusi  ülés  legfőbb  napirendi  pontja  annak  tisztázása  volt,  hogy  a  könyvvizsgálók  munkájuk  során  miként  tekintsenek  az  IAPS‐ekre,  ugyanis  az  egyes  országok                                                               53

Az IAASB ezen sztenderdek közé sorolja az ISA 315 A lényeges hibás állítás kockázatának azonosítása és felmérése a gazdálkodó egység és környezetének megismerésén keresztül, az ISA 330 A könyvvizsgáló válaszai a becsült kockázatokra, valamint az ISA 500 Könyvvizsgálati bizonyítékok sztenderdeket.  54  http://www.ifac.org/sites/default/files/meetings/files/4973.pdf Consultation Paper 2009 par. 7,13.  55  http://www.ifac.org/auditing‐assurance/projects/guidance‐auditing‐complex‐financial‐instruments‐0   56  http://www.ifac.org/sites/default/files/publications/files/Basis%20for%20Conclusions%20‐ %20IAPN%201000%20%20Final_0.pdf  

36   

 

gyakorlatai  jelentősen  eltértek  egymástól.  Emellett  meghatározták  többek  közt  az  állásfoglalás  hatókörét  és  címét,  illetve  az  IAPS  valamint  az  egyes  számviteli  sztenderdek valós érték hierarchiája közötti kapcsolatot, a könyvvizsgáló felelősségét a  vállalatoknál  alkalmazott  módszerek,  feltevések  és  modellek  megértésére,  valamit  a  pénzügyi instrumentumok bemutatására vonatkozóan.57 2010 júniusában döntöttek az  IAPS végleges szerkezetéről, hatályba lépésének időpontjáról, valamint a korábbi IAPS  visszavonásáról.  Az  állásfoglalás  nyilvános  tervezete  2010  szeptemberére  készült  el  IAPS 1000 Special Considerations in Auditing Complex Financial Statements (A komplex  pénzügyi  instrumentumok  könyvvizsgálatának  speciális  kérdései)  néven,  melyhez  kapcsolódóan 2011.  februárig  fogalmazhatták meg  észrevételeiket  az  egyes országok  vezető  számviteli  testületei.  Az  IAASB  2011.  júniusi  ülésén  meghatározták  az  új  IAPS  elsődleges felhasználóinak körét, valamint az észrevételek tükrében bővítésre került az  állásfoglalás értékelési módszerekre vonatkozó része. Az IAASB áttekintette az ISA 500  és  ISA  540  sztenderdek  módosítási  javaslatait  is  annak  megállapítására,  hogy  azok  mennyiben  segíthetnék  a  könyvvizsgálók  munkáját  a  származékos  termékek  könyvvizsgálata  során.  A  2011.  szeptemberi  ülésen  véglegesítették  az  IAPS  1000  szerkezetét  és  tartalmát,  2011  decemberében  pedig  végleg  elfogadták  IAPN  1000  Special Considerations in Auditing Financial Instruments (A pénzügyi instrumentumok  könyvvizsgálatának  speciális  kérdései)  címen.  Az  új  állásfoglalást  az  IAASB  2012‐ben  kiadott, a 2009. évit felváltó kézikönyve tartalmazza. Az állásfoglalás véglegesítésével  egyidejűleg  az  IAASB  felülvizsgálta  a  már  létező  ISA  nemzetközi  könyvvizsgálói  sztenderdek átláthatóságát valamint a nemzetközi könyvvizsgálati sztenderdeknek való  megfelelőségét, és döntött az IAPS kategória visszavonásáról, és helyettük az IAPN‐ek  bevezetéséről.58  Az  IAPN‐ek  a  korábbi  IAPS  állásfoglalásokhoz  hasonlóan  nem  fogalmaznak meg az ISA sztenderdeken kívül többletkövetelményeket a könyvvizsgálók  számára, nem rónak rájuk többletfelelősséget. Ehelyett támpontot adhatnak az egyes  országok nemzeti sztenderdjeinek megalkotásához, valamint az egyes vállalatok belső                                                               57

 http://www.ifac.org/auditing‐assurance/projects/status‐and‐authority‐international‐auditing‐ practice‐statements  58   http://www.ifac.org/sites/default/files/publications/files/2012%20IAASB%20Handbook%20Part%20I_W eb.pdf 

37   

 

gyakorlatainak, esetleg képzési anyagainak összeállításához. Legfőbb céljuk azonban az,  hogy gyakorlati segítséget nyújtsanak a könyvvizsgálóknak a vállalat működésének és  tevékenységében  rejlő  kockázatainak  megértéséhez,  az  egyes  kockázatokra  adandó  válaszok  kidolgozásához,  a  vállalati  működés  érintettjeivel  való  kommunikációhoz,  valamint  a  pénzügyi  beszámolóhoz  kapcsolódó  véleményalkotáshoz.  Az  IAPN  1000  témaszámú  állásfoglalás  emellett  nagy  hangsúlyt  fektet  a  komplex  pénzügyi  instrumentumok értékelésének kérdéskörére is.   Az IAPS 1000 2009. évi tervezetéhez (exposure draft) kapcsolódóan felmerült, hogy az  új  állásfoglalásnak  elsősorban  azon  vállalatok  könyvvizsgálatához  kellene  útmutatást  adnia, melyek rendszeresen kereskednek bonyolult pénzügyi instrumentumokkal, más  vélemények szerint azonban inkább azon kérdésekre kellene benne nagyobb hangsúlyt  fektetni,  melyek  a  kisebb  társaságok  pénzügyi  instrumentumok  területén  kevesebb  tapasztalattal  rendelkező  könyvvizsgálóinak  lehetnek  relevánsak.  Az  IAASB  által  véglegesen elfogadott IAPN 1000 számú állásfoglalás két részből áll: az első rész háttér  információkat  biztosít  a  könyvvizsgálók  számára  az  állásfoglalás  hatókörébe  tartozó  pénzügyi  instrumentumok  alaposabb  megértéséhez,  a  második  pedig  az  ezen  instrumentumok  könyvvizsgálata  során  figyelembe  veendő  főbb  szempontokat  veszi  számba.  Az  állásfoglalás  első  része  főleg  azon  könyvvizsgálók  számára  lehet  nagy  segítség,  akik  a  gyakorlatban  viszonylag  ritkábban  találkoznak  pénzügyi  instrumentumokkal,  a  második  rész  azonban  minden,  pénzügyi  instrumentumokat  vizsgáló könyvvizsgáló számára hasznos lehet. Az IAPN 1000 bármilyen méretű vállalat  ellenőrzéséhez használható, mivel mérettől függetlenül minden vállalatnál fennállhat a  lényeges hibás állítás kockázata. Az állásfoglalás nem tartalmaz konkrét hivatkozásokat  az egyes beszámoló készítési rendszerekre, így a tartalma bármely számviteli rendszer  esetén  alkalmazható.  Az  állásfoglalás  tervezetének  címében  szerepelt  a  „komplex  pénzügyi  instrumentumok”  megnevezés,  azonban  maga  az  IAPS  1000 nem definiálta  ezt  a  kategóriát,  a  könyvvizsgálóra  bízva  az  egyes  ügyletek  bonyolultságának  megítélését.  Az  IAPS  1000  hivatkozott  az  ISA  540  témaszámú  sztenderd  által  meghatározott  „becslési  bizonytalanság”  fogalomra  is  a  pénzügyi  instrumentumok  komplexitásának  meghatározása  során.  Az  állásfoglalás  végső  változatának  hatóköre  nem  terjed  ki  a  legegyszerűbb  pénzügyi  instrumentumokra,  mint  például  a  38   

 

pénzeszközökre,  az  egyszerű  hitelekre,  a  vevő‐  és  szállítóállományra;  a  nem  jegyzett  tőkeinstrumentumokba  történő  befektetésekre;  valamint  a  biztosítási  szerződésekre.  Emellett  nem  foglalkozik  többek  közt  a  hedge  ügyletekkel,  kockázati  transzferekkel,  valamint  az  értékvesztéssel  kapcsolatos  speciális  számviteli  kérdéseket.  Ennek  oka  egyrészt,  hogy  ez  megnehezítené  az  állásfoglalás  általános  alkalmazhatóságát  a  különféle  beszámoló  készítési  rendszerek  mellett,  másrészt  pedig  az  egyre  újabb  és  komplexebb  termékek  pénzpiacokon  való  megjelenésével  egyre  nehezebb  lenne  az  IAPN  aktualitását  megőrizni.  Ennek  következtében  az  állásfoglalás  tervezetének  véglegesítésekor  a  címből  kikerült  a  „komplex”  jelző.  Az  IAASB  2012‐2014  közötti  munkaprogramjában  azonban  valószínűleg  szerepelni  fog  egy  bonyolultabb  pénzügyi  instrumentumok  ellenőrzését  segítő  anyag  kidolgozása.  Mivel  kötelező  érvényű  teendők  helyett  inkább  csak  ajánlásokat  fogalmaz  meg  a  könyvvizsgálók  számára,  az  IAASB  nem  tartotta  szükségesnek,  hogy  meghatározza  az  állásfoglalás  hatályba  lépésének időpontját.59   Az  IAPS  1012  számú  sztenderdet a bankok  könyvvizsgálata  során  is  alkalmazhatták  a  könyvvizsgálók,  azonban  elsősorban  abban  az  esetben,  ha  a  bankok  végfelhasználóként  tartanak  származékos  termékeket.  A  bankok  kereskedési  és  treasury  tevékenységeinek  könyvvizsgálati  sajátosságairól  az  IAPS  1006  Nemzetközi  kereskedelmi bankok című állásfoglalás ad felvilágosítást.  Ez az állásfoglalás elsősorban  a  hagyományos  banki  tevékenységek,  mint  például  betétgyűjtés  és  hitelfolyósítás  könyvvizsgálati specialitásival foglalkozik, de bizonyos mértékben tartalmaz útmutatást  olyan 

bonyolultabb 

tevékenységek 

ellenőrzéséhez 

is, 

mint 

például 

az 

értékpapírjegyzés,  a  brókeri  tevékenység  vagy  az  eszközmenedzsment.  Az  IAASB  a  2011. júniusi ülésén döntött hat IAPS állásfoglalás hatályon kívül helyezéséről, ideértve  az  IAPS  1012,  az  IAPS  1006  számú  állásfoglalásokat,  valamint  az  IAPS  1004  számú  Bankfelügyelet és külső könyvvizsgáló kapcsolata című állásfoglalást is. Azonban míg az 

                                                             59

 http://www.ifac.org/sites/default/files/publications/files/Basis%20for%20Conclusions%20‐ %20IAPN%201000%20%20Final_0.pdf  

39   

 

IAPS 1012 helyett elfogadásra került az új IAPN 1000 számú állásfoglalás, az IAPS 1006  helyett a jövőben terveznek egy új állásfoglalást kiadni.60       

4

A származékos pénzügyi instrumentumok könyvvizsgálata

A  származékos  ügyletek  speciális  gazdasági  tranzakciók,  melyek  következtében  azok  könyvvizsgálata során speciális szempontokat kell figyelembe venni.     A könyvvizsgálónak a könyvvizsgálat során meg kell ismernie a társaság tevékenységét,  az általa nyújtott és igénybevett szolgáltatásokat, a megkötött származékos ügyleteket  és fel kell mérnie az azokból eredő kockázatokat. A könyvvizsgáló a kockázatfelmérés  alatt  információkat  gyűjt,  és  ezek  alapján  határozza  meg  a  könyvvizsgálat  során  alkalmazandó  eljárásokat.  A  kockázatfelmérés  és  üzleti  tevékenység  megismerése  elengedhetetlen az ún. „kritikus vizsgálati területek”, és módszerek kiválasztásához.   

4.1 Szakmai szkepticizmus és speciális ismeretek Ahhoz,  hogy  a  könyvvizsgáló  a  derivatívák  könyvvizsgálatát  a  vonatkozó  standardok,  állásfoglalásokban  foglaltak  szerint  el  tudja  végezni,  a  felmerülő  kihívásoknak  meg  tudjon  felelni,  kellő  hozzáértéssel  és  körültekintéssel  kell  elvégeznie  a  munkáját,  a  származékos ügyletek vizsgálatát kellő szakmai szkepticizmussal kell végrehajtania, és  bizonyos esetekben speciális szaktudásra lehet szüksége.     4.1.1

Szakmai szkepticizmus

A szakmai szkepticizmus magában foglalja a könyvvizsgáló éberségét többek között az  egymásnak 

ellentmondó 

könyvvizsgálati 

bizonyítékokkal, 

a 

könyvvizsgálati 

bizonyítékként  felhasználandó  dokumentumok  és  interjúkra  adott  válaszok  megbízhatóságát  megkérdőjelező  információkkal,  valamint  azon  tényezőkkel                                                               60

 http://www.ifac.org/sites/default/files/meetings/files/20100614‐IAASB‐Agenda%20Item_3‐ IAPS_1012_Cover‐V1‐01.pdf  

40   

 

kapcsolatban, melyek csalást jelezhetnek elő.61 A szakmai szkepticizmus iránti igény a  származékos  ügyletek  komplexitásának  növekedésével  egyre  nő.  A  könyvvizsgálónak  mérlegelnie  kell,  hogy  elegendő  könyvvizsgálati  bizonyítékot  gyűjtött‐e,  különösen  abban az esetben, ha az ügyletek értékeléséhez valamilyen modellt használ a vállalat,  illetve az ügyletek mögöttes termékeinek piaca inaktív. Értékelnie kell a menedzsment  által  az  ügyletek  értékeléséhez  használt  feltevéseket,  az  értékelés  ésszerűségét,  valamint  azt,  hogy  a  pénzügyi  kimutatásokban  szereplő  közzétételek  révén  valósan  kerülnek‐e az ügyletek bemutatásra.62  A  könyvvizsgálónak  az  alábbi  speciális  ismeretekre,  szaktudásra  is  szüksége  lehet  a  származékos ügyletek könyvvizsgálata során.    4.1.2

Pénzügyi, számviteli ismeretek

A  könyvvizsgálónak  ismernie  kell  a  származékos  ügyletek  alapvető  ismérveit,  kockázatait,  az  egyes  kamatszámítási  módszereket,  illetve  az  árfolyammozgások  mechanizmusát.  Kiemelkedő  fontosságú  a  piaci  érték  megállapítás  lehetséges  technikáinak, az opcióárazási modellek használatának, valamint a hozamgörbe becslés  módszereinek  ismerete.  Tisztában  kell  lenni  a  származékos  ügyletek  elszámolásának  szabályaival, valamint a vonatkozó könyvvizsgálati iránymutatásokkal. Tekintettel arra,  hogy az ügyleteket sok esetben tőzsdén kötik meg, a könyvvizsgálónak ismernie kell a  tőzsdei  ügyletkötés  folyamatát,  az  elszámolási  szabályokat,  az  elszámolóház  működését, illetve az általa kiállított dokumentumokat.     4.1.3

Aktuális gazdasági ismeretek

Az  általános  pénzügyi  és  számviteli  ismereteken  túlmenően  a  könyvvizsgálónak  tisztában kell lennie az aktuális gazdasági tényezők (pl. infláció, árfolyamok) múltbeli,  valamint  valószínűsíthető  jövőbeni  változásával,  mivel  azok  jelentős  hatást  gyakorolhatnak  a  vállalat  által  kötött  származékos  ügyletek  számára  és  jellegére.  Amennyiben  a  jövőben  a  kamatlábak  emelkedésére  lehet  számítani,  elképzelhető,  hogy a vállalat a változó kamatozású kölcsöneire fizetendő kamat összegét kamatswap,                                                               61 62

 ISA 200: A18   IAPN 1000: 71‐72 

41   

 

vagy  ‐forward  ügyletekkel  fogja  maximálni.  Amennyiben  a  gazdálkodó  szervezet  ügyfelek megbízásából is köt származékos ügyleteket, hasonló gazdasági környezetben  az ilyen jellegű megbízások számának növekedésére lehet számítani.63   

4.2 Vizsgálandó állítások a könyvvizsgálat során A  pénzügyi  kimutatásokban  szereplő  egyes  tételekre  vonatkozó  állítások  a  vezetés  állításai arra vonatkozóan, hogy a pénzügyi kimutatásokat az adott beszámoló készítési  alapelvekkel  összhangban  készítették  el.  A  származékos  ügyletekre  vonatkozó  beszámolótételek kapcsán az alábbi állításokat lehet elkülöníteni:  •

  Létezés. Arra vonatkozó állítás, hogy egy eszköz vagy kötelezettség létezik egy  adott  időpontban.  Például  a  pénzügyi  kimutatásokban  szereplő  illetve  a  közzétételek  között  megjelenített  származékos  termékek  léteznek  a  mérlegfordulónapon.  

•

  Jogok  és  kötelezettségek.  Állítás  arra  vonatkozóan,  hogy  valamely eszköz  vagy  kötelezettség  egy  adott  napon  az  adott  gazdálkodó  szervezethez  tartozik.  Példaképpen az összes pénzügyi kimutatásban szereplő származékos termékhez  kapcsolódó joggal és kötelezettséggel az adott gazdálkodó szervezet rendelkezik.  

•

  Előfordulás.  Az  gazdálkodó  egység  származékos  ügylettel  kapcsolatos  tranzakciójára,  az  adott  gazdasági  eseményre  az  érintett  beszámolási  időszak  alatt  került  sor.    Tehát  például  a  származékos  ügyletet,  amelynek  eredményeképpen  az  adott  származékos  termék  létrejött,  a  vonatkozó  beszámoló készítési időszakban hajtották végre. 

•

  Teljesség.  Nincsenek  olyan  eszközök,  kötelezettségek,  tranzakciók  illetve  események, melyek nem szerepelnének a nyilvántartásokban, vagy melyek nem  kerültek  volna  közzétételre.  A  gazdálkodó  szervezet  minden  adott  évet  érintő  származékos  ügyletének    meg  kell  jelennie  a  pénzügyi  kimutatásokban  mérés  vagy közzététel útján.  

•

  Értékelés.  Arra  vonatkozó  állítás,  hogy  az  eszközök  és  kötelezettségek  a  megfelelő  könyv  szerinti  értéken  szerepelnek  a  nyilvántartásokban.  Adott 

                                                             63

 IAPS 1012. 16 

42   

 

esetben  a  származékos  termékeknek  a  pénzügyi  kimutatásokban  mérés  vagy  közzététel  útján  megjelenített  értékeit  az  adott  beszámoló‐készítési  elveknek  megfelelően határozták meg.    •

  Mérés.  Egy  adott  tranzakciót  vagy  eseményt  a  megfelelő  összegben  tartanak  nyilván,  a  bevételek  és  a  ráfordítások  pedig  a  megfelelő  időszakhoz  kerülnek  hozzárendelésre.  Tehát  egy  adott  származékos  ügylet  az  adott  beszámoló‐ készítési elvek alapján meghatározott összegben szerepel a kimutatásokban, és a  származékos  termékekkel  kapcsolatos  bevételek  vagy  ráfordítások  a  megfelelő  beszámoló‐készítési időszakokhoz kerültek hozzárendelésre.  

•

  Bemutatás  és  közzététel.  Arra  vonatkozó  állítás,  hogy  egy  adott  tételt  a  vonatkozó  beszámoló  készítési  elvek  szerint  soroltak  be  és  tettek  közzé.  Származékos  termékek  esetében  például  azok  besorolása,  ismertetése  és  közzététele megfelel az érvényes beszámoló‐készítési elveknek.64   

4.3 A könyvvizsgálat folyamatának tervezése A  könyvvizsgálónak  a  tervezési  folyamatban  meg  kell  ismernie  a  gazdálkodó  üzleti  tevékenységét,  az  üzleti  stratégiáját,  a  belső  szabályozási  környezetét  (pl.  a  társasági  szerződést,  a  szervezeti  és  működési  szabályzatot,  az  egyes  ügyletek  bonyolítását  rögzítő  ügyrendeket,  belső  utasításokat,  eljárásrendeket),  a  számviteli  információs  rendszerét, a belső ellenőrzési rendszerét, illetve annak változásait. Át kell tekinteni és  értékelni  szükséges  a  gazdálkodó  derivatív  ügyletkötéseivel  összefüggésben  kialakult  gyakorlatát  is,  múltbéli  adatok  alapulvételével  elemezve  a  gazdálkodó  vagyoni,  pénzügyi és jövedelmi helyzetére gyakorolt hatását, és mindezek figyelembevételével  meg  kell  határoznia  a  könyvvizsgálat  elvégzéséhez  szükséges  erőforrásokat  és  a  feladatok ütemezését.  A  tervezés  nem  különálló  része  a  könyvvizsgálatnak,  hanem  a  teljes  folyamat  során  jelen  van,  és  folyamatosan  igazodik  a  változó  körülményekhez.  A  tervezés  nagymértékben befolyásolja azt, hogy mennyire hatékony a könyvvizsgálat folyamata. 

                                                             64

 IAPS 1012. 22.  

43   

 

A  tervezés  egyrészt  magában  foglalja  egy  átfogó  könyvvizsgálati  stratégia,  másrészt  pedig a könyvvizsgálati terv kidolgozását.    Az  átfogó  könyvvizsgálati  stratégia  határozza  meg  a  könyvvizsgálat  hatókörét,  irányítását,  ütemezését,  valamint  az  előzetes  tevékenységek  eredményeit.  Az  átfogó  könyvvizsgálati  stratégia  kialakításakor  a  könyvvizsgálónak  meg  kell  határoznia  a  pénzügyi  kimutatások  egészére  vonatkozó  lényegességet.  Ha  a  gazdálkodó  egység  egyedi  körülményei  között  van  egy  vagy  több  olyan  sajátos  ügyletcsoport  –  jelen  esetben  derivatív  ügyletek  ‐,  számlaegyenleg  vagy  közzététel,  amelyek  esetében  a  pénzügyi  kimutatások  egészére  vonatkozó  lényegességtől  alacsonyabb  összegű  hibás  állítások  –  ésszerű  várakozások  szerint  –  befolyásolhatják  a  felhasználók  pénzügyi  kimutatások  alapján  hozott  gazdasági  döntéseit,  a  könyvvizsgálónak  az  ezen  sajátos  ügyletcsoportokra, 

számlaegyenlegekre 

vagy 

közzétételekre 

alkalmazandó 

lényegességi  szintet  vagy  szinteket  is  meg  kell  határoznia.65  A  könyvvizsgálónak  a  végrehajtási  lényegességet  annak  céljából  kell  meghatároznia,  hogy  felbecsülje  a  lényeges hibás állítás kockázatait, és meghatározza a további könyvvizsgálati eljárások  jellegét, ütemezését és terjedelmét.66 Ennek alapján a könyvvizsgáló mérlegeli, hogy az  egyes  számlacsoportok,  kritikus  területek  kapcsán  milyen  stratégiát  válasszon.  A  megközelítés  lehet  kontroll  alapú,  vagy  alapvető  vizsgálati  eljárásokra  épülő,  ún.  szubsztantív jellegű.  A könyvvizsgáló a könyvvizsgálati tervben foglalkozik az átfogó stratégiában azonosított  kérdések  pontos  részleteivel.  Ez  tartalmazza  a  tervezett  kockázatbecslési  eljárások,  valamint  állítások  szintjén  tervezett  könyvvizsgálati  eljárások  jellegét,  ütemezését  és  terjedelmét,  meghatározza  a  kritikus  könyvvizsgálati  területeket,  a  lényegesség  mértékét,  valamint  a  munkacsoport  irányításának,  munkája  áttekintésének  ütemezését.67   A  származékos  ügyletek  könyvvizsgálata  kapcsán  a  könyvvizsgálati  stratégia  kidolgozásában  kiemelkedő  jelentőséggel  bír  a  belső  ellenőrzési  rendszer 

                                                             65

 ISA 320 A10. bekezdés   ISA 320 A12. bekezdés  67  Dr. Lukács János: Könyvvizsgálat rendszere 100‐101.o   66

44   

 

működésének  megértése,  valamint  annak  felmérése,  hogy  a  könyvvizsgálónak  munkája során milyen mértékben szükséges külső szakértő segítségére támaszkodnia.   

4.4 A lényegesség meghatározása és a könyvvizsgálati kockázat A  könyvvizsgálónak  a  könyvvizsgálat  tervezése,  lefolytatása  során  figyelembe  kell  vennie a lényegességet és annak a könyvvizsgálati kockázattal való összefüggését.   A  „lényegesség”‐et  az  IASB  „A  közzétételre  kerülő  éves  beszámoló  elkészítésének  és  bemutatásának  keretelveiben”  a  következő  megfogalmazásban  határozta  meg:  „Az  információ  lényeges,  ha  annak  hiánya  vagy  hibás  állítása  befolyással  lehet  a  felhasználóknak  az  közzétételre  kerülő  éves  beszámoló  alapján  hozott  gazdasági  döntéseire. A lényegesség függ a tétel vagy a hiba nagyságától, amit annak hiánya vagy  hibás  állítása  konkrét  körülményei  között  ítélnek  meg.  Tehát  a  lényegesség  inkább  egyfajta  küszöbérték  vagy  határérték,  semmint  olyan  sajátos  minőségi  jellemző,  amellyel az információnak rendelkeznie kell ahhoz, hogy használható legyen.”   A  lényegesség  könyvvizsgáló  általi  meghatározása  szakmai  megítélés  kérdése,  és  hatással  van  rá  az,  hogy  a  könyvvizsgáló  hogyan  érzékeli  a  pénzügyi  kimutatások  felhasználóinak  pénzügyi  információ  iránti  igényét.  A  lényegességet  és  a  könyvvizsgálati kockázatot a könyvvizsgálat egésze alatt, különösen az alábbiak során  veszik figyelembe:   •

  a lényeges hibás állítás kockázatainak azonosítása és felmérése során68  

•

  a további könyvvizsgálati eljárások jellegének, ütemezésének és terjedelmének  meghatározása során,69 és 

•

  a  nem  helyesbített  hibás  állítások,  ha  vannak  ilyenek,  pénzügyi  kimutatásokra  gyakorolt  hatásának  értékelése  során,70  valamint  a  könyvvizsgálói  jelentésben  szereplő vélemény kialakítása során.71 

Kritikusnak tekinthetők azok a területek, amelyek könyvvizsgálati szempontból jelentős  hibát tartalmazhatnak. Jelentősek lehetnek a hibák, amennyiben a beszámolótételek,                                                               68

ISA 315, „A lényeges hibás állítás kockázatának azonosítása és felmérése a gazdálkodó egység és környezetének  megismerésén keresztül” című nemzetközi könyvvizsgálati standard 

69

ISA 330, „A könyvvizsgáló válaszai a becsült kockázatokra” című nemzetközi könyvvizsgálati standard 

     

70 

 

ISA 450. nemzetközi könyvvizsgálati standard 

  

ISA 700. , „A pénzügyi kimutatásokra vonatkozó vélemény kialakítása és jelentéskészítés” című nemzetközi könyvvizsgálati  standard 

71

45   

 

vagy számlacsoportok nagyságrendjükből eredően jelentős hatással vannak a pénzügyi  kimutatásra,  vagy  olyan  tételek,  amelyek  önmagukban  nem  jelentősek,  viszont  nagymértékben befolyásolhatják az üzletmenetet, vagy a társaság megítélését, ha azok  nem kerülnek feltárásra.  A  származékos  ügyletekkel  kapcsolatban  a  könyvvizsgálat  tervezésekor  előfordulhat,  hogy  a  lényegességet  nehéz  felmérni,  különös  tekintettel  azok  néhány  jellegzetes  vonására. A lényegesség nem alapulhat csupán a mérleg értékein, mivel előfordulhat,  hogy a származékos termékek csak kis mértékben befolyásolják a mérleget, még akkor  is, ha jelentős kockázatok merülnek fel velük kapcsolatban. A lényegesség felmérésénél  a könyvvizsgáló figyelembe veheti a számlaegyenlegre vagy ügyletcsoportra gyakorolt  esetleges  hatást  a  pénzügyi  kimutatásokban.  A  nagymértékben  áttételes  vagy  összetettebb származékos termékeknek nagyobb valószínűséggel lesz jelentős hatása a  pénzügyi  kimutatásokra,  mint  a  kisebb  mértékben  áttételes  vagy  egyszerűbb  származékos termékeknek. A pénzügyi kimutatásokra gyakorolt hatás esélye nagyobb,  amikor a származékos ügylet vállalásának kitettségi határa magas.72   A könyvvizsgálónak munkája során el kell fogadnia a bizonytalanság egy meghatározott  szintjét.  A  megszerzett  bizonyítékok  megfelelősége  és  használhatósága,  valamint  a  belső ellenőrzés hatékonysága kapcsán is figyelembe kell vennie ezt a bizonytalansági  tényezőt.  Ebből  a  bizonytalanságból  fakad  a  könyvvizsgálati  kockázat,  mely  annak  a  kockázata,  hogy  a  könyvvizsgáló  nem  megfelelő  záradékot  ad  ki,  mert  a  gazdálkodó  egység pénzügyi kimutatásai lényeges hibás állítást tartalmaznak.73  A könyvvizsgálati  kockázat  modellje  szerint  a  könyvvizsgálati  kockázat  (KK)  eredendő  kockázatból  (EK),  ellenőrzési  kockázatból  (ERK)  és  feltárási  kockázatból  (FK)  épül  fel,  melyek  között  az  alábbi összefüggés határozható meg:  KK = EK × ERK × FK.  Az eredendő kockázat annak a kockázatnak a könyvvizsgáló által megbecsült mértéke,  hogy  a  beszámolóban  szereplő  egyes  tételek  esetében  az  elfogadható  hibahatárt 

                                                             72 73

 IAPS 1012 69.  

  

A 200. témaszámú nemzetközi könyvvizsgálati standard 13. bekezdésének (c) pontja. 

46   

 

meghaladó mértékben fordulnak elő hibák, úgy, hogy figyelmen kívül hagyjuk a belső  ellenőrzés működését.74   Az  ellenőrzési  kockázat  annak  a  kockázatnak  a  könyvvizsgáló  által  becsült  mértéke,  hogy a számviteli, illetve belső ellenőrzési rendszer nem előz meg, illetve nem tár fel  egy adott egyenleghez kapcsolódó, elfogadható hibahatárt meghaladó mértékű hibát.  A  feltárási  kockázat  annak  a  kockázata,  hogy  maga  a  könyvvizsgáló  a  munkája  során  nem  tárja  fel  a  beszámolóban  előforduló  lényeges  hibás  állításokat,  tehát  ennek  mértéke a könyvvizsgálati eljárások hatékonyságától függ.   A könyvvizsgálati kockázatot a lehető legkisebbre kell tervezni, mivel a könyvvizsgáló  ennek megfelelően képes a lehető legnagyobb biztonsággal megfelelő záradékot kiadni  a  pénzügyi  beszámolóról.  A  könyvvizsgálati  kockázatot  alkotó  elemek  közül  a  könyvvizsgáló  a  feltárási  kockázatot  tudja  változtatni  az  eredendő  és  az  ellenőrzési  kockázat  függvényében.  Minél  alacsonyabbra  teszi  a  könyvvizsgáló  a  feltárási  kockázatot,  annál  több  tesztet  kell  végrehajtania.  A  fenti  összefüggésből  is  látható,  hogy fordított arányosság áll fenn az ellenőrzési és feltárási kockázatok szintje között.  Egy  hatékonyan  működő  belső  ellenőrzési  rendszer  esetében  a  tervezett  feltárási  kockázat  jelentős  mértékben  csökkenthető.  Az  eredendő  kockázat  felméréséhez  létfontosságú  a  vállalat  üzleti  tevékenységének  alapos  ismerete,  az  ellenőrzési  kockázatot pedig a számviteli‐ és informatikai rendszer felmérésével, valamint a belső  ellenőrzési rendszer működésének megismerésével lehet hatékonyan megbecsülni. Az  alábbiakban vegyük sorra, hogy a könyvvizsgálónak a gazdálkodó egység működésével  kapcsolatosan  milyen  tényezőket  kell  megvizsgálnia  annak  érdekében,  hogy  feltérképezze  a  származékos  ügyletekkel  kapcsolatos  egyenlegek,  beszámoló  tételek  eredendő, illetve ellenőrzési kockázatát.   

4.5 Az vállalati működés megismerése és a könyvvizsgálati kockázat becslése A  származékos  ügyletek  könyvvizsgálatához  az  elméleti  ismereteken  túlmenően  elengedhetetlen  a  megfelelő,  gyakran  több  éves  szakmai  tapasztalat,  mivel                                                               74

 Dr. Lukács J: Kv és ell 173.o 

47   

 

előfordulhat, hogy e nélkül a könyvvizsgáló egyáltalán nem, vagy csak megkésve ismer  fel,  illetve  tévesen  mér  fel  bizonyos,  származékos  ügyletekkel  kapcsolatos  kockázatokat.  Megfelelő  gyakorlat  hiányában  egyes  folyamatok  vizsgálatára  indokolatlanul  nagy  hangsúlyt  fektet,  más,  kockázatosabb  folyamatokat  viszont  nem  vizsgál  meg kellő  mélységben.75  A  gazdálkodó  egység üzleti tevékenységének pontos  megismerése  révén  lesz  képes  a  könyvvizsgáló  arra,  hogy  azonosítsa  azokat  az  ügyleteket, melyek jelentős hatást gyakorolhatnak a beszámolóban szereplő adatokra,  valamint  végső  soron  az  általa  kiállított  könyvvizsgálói  jelentésre.  Ezen  események  megismerése  által  a  könyvvizsgáló  meg  tudja  határozni  a  legfőbb  eredendő  és  ellenőrzési kockázatokat, és ezek alapján tudja megtervezni a könyvvizsgálati eljárások  ütemezését,  illetve  jellegét.  Az  üzleti  tevékenység  megfelelő  ismerete  nélkül  fennáll  annak a veszélye, hogy nem lehet megfelelő bizonyossággal megítélni a könyvvizsgálói  eljárások eredményét. Ahhoz, hogy a könyvvizsgáló átfogó képet kapjon a gazdálkodó  egység  üzleti  tevékenységéről,  valamint  annak  változásairól,  támaszkodhat  különféle  könyvvizsgálói munkaokmányokra. Támaszkodhat például többek közt a korábbi évek  könyvvizsgálói  jelentésére,  pénzügyi  kimutatásaira,  vezetői  levelekre;  jogi  dokumentumokra, ideértve a társasági szerződést, a vállalat legfontosabb szerződéseit,  a közgyűlések és taggyűlések jegyzőkönyveit; valamint egyéb, szervezeti, informatikai  változásokat, üzleti terveket részletező dokumentumokra. 76  A könyvvizsgálónak az üzleti tevékenység, illetve annak változásának vizsgálata során  meg  kell  ismernie  a  gazdálkodó  egység  üzleti  tevékenységének  jellegét,  a  kialakított  felelősségi rendszereket, valamint a vállalat által követett stratégiát, üzletpolitikát.  4.5.1

Az üzleti tevékenység, stratégia megismerése

Az üzleti tevékenység jellegének felmérése elsősorban az első könyvvizsgálat során bír  kiemelkedő  jelentőséggel.  A  könyvvizsgálónak  általánosságban  meg  kell  ismernie  annak  az  ágazatnak  a  működési  sajátosságait,  kockázatait,  amelyben  a  gazdálkodó  egység  tevékenykedik.  Ciklikus,  szezonális  üzletágak,  illetve  gyorsan  növekvő,  vagy  hirtelen  nagy  veszteségeket  szenvedő  vállalatok  esetében  nehéz  előrejelzést  adni  a  vállalat származékos ügyletekkel kapcsolatos jövőbeni tevékenységére. A származékos                                                               75 76

 Hitelint. kv. 328‐330.o, IAPS 1012: 19   IAPS 1012: 16 

48   

 

ügyletek  sok  esetben  elsősorban  a  vállalat  alaptevékenységét  támogatják,  és  segítségükkel  a  vállalat  elsődleges  célja  a  kockázatok  fedezése,  ezért  a  napi  üzleti  tevékenységet  befolyásoló  gazdasági  tényezők  (pl.  bizonyos  nyersanyagok  árát  befolyásoló  tényezők)  hatást  gyakorolhatnak  a  gazdálkodó  egység  által  kötött  származékos ügyletek jellegére is.   Az  üzleti  tevékenység  jellegéről  a  fentiekben  említett  dokumentáció  mellett  a  gazdálkodó  egység  munkatársaitól,  illetve  első  könyvvizsgálat  esetén  a  korábbi  könyvvizsgálótól lehet információt szerezni. 77  A  könyvvizsgálónak  tevékenysége  során  figyelembe  kell  vennie  a  vállalat  általános  kockázatokkal  kapcsolatos  politikáját,  valamint  a  vezetésnek  a  származékos  tevékenységekkel kapcsolatos átfogó ismereteit és magatartását. A vállalaton belül az  irányítással  megbízott  személyek  feladata  a  kockázatokkal  kapcsolatos  megfelelő  magatartásforma  kialakítása.  Egy  kockázatkerülő,  illetve  alapvetően  viszonylag  kevés  származékos  ügylettel  rendelkező  gazdálkodó  egység  esetében  más  könyvvizsgálati  megközelítésre  lehet  szükség  a  pénzügyi  kimutatások  vonatkozó  részének  vizsgálata  során, mint adott esetben egy innovatív, magas kockázatot vállaló pénzügyi intézmény  esetében.  Egy  olyan,  jellemzően  nagyobb,  sok  származékos  ügylettel  rendelkező  vállalat  esetében,  ahol  a  vezetés  állandó  nyomás  alatt  áll  az  eredmény  növelése  érdekében,  az  eredmény  szándékos  manipulálásának  kockázata  nagyobb  valószínűséggel merül fel, mint egy kicsi, kockázatkerülő vállalatnál.   A  gazdálkodó  egységek  irányítással  megbízott  személyeinek  a  felelőssége,  hogy  megfelelő  belső  politikák  kidolgozásával  egyértelmű  iránymutatást  adjanak  a  származékos  ügyletek  megkötésével  és  a  hozzájuk  kapcsolódó  kockázatok  stratégiai  kezelésével  kapcsolatban.78  A  stratégiai  mellett  az  operatív  szintű  kockázatkezelés  módja  is  kiemelt  jelentőséggel  bír,  mivel  az  közvetlen  hatást  gyakorol  a  pénzügyi  kimutatásokban  megjelenő  tételekre.  A  sok  származékos  ügylettel  rendelkező  vállalatok,  például  pénzügyi  intézmények  esetében  a  napi  szintű  kockázatkezelés  folyamata  során  általában  bonyolult  limitrendszert  alkalmaznak.  A  limitrendszer  az  ügyletek  volumenéhez,  eredményéhez,  kockáztatott  értékéhez,  illetve  opciós                                                               77 78

 Lukács J.: Könyvvizsgálat és ellenőrzés 154‐157.o   IAPS 1012: 34‐38 

49   

 

tényezőhöz  kapcsolódó  piaci  limiteket,  hitelezési  kockázat  alapján  meghatározott  partnerlimiteket, illetve adott üzletkötőhöz rendelt limiteket is magában foglalhat. Az  operatív szintű kockázatkezelés másik lehetséges eleme a piaci konformitás vizsgálat,  mely  során  egy  szoftver  segítségével  összevetésre  kerülnek  a  kötött  ügyletek  piaci  adatai, valamint a tárolt ügyletek értékei. Bizonyos mértéket meghaladó eltérés esetén  valós idejű automatikus, vagy visszamenőleges manuális ellenőrzésre kerülhet sor.   A könyvvizsgálónak a származékos ügyletek könyvvizsgálatához ismernie kell az adott  vállalat  ezen  ügyletek  kezelésért  felelős  részlegeinek  felépítését,  pontos  tevékenységét, valamint a vállalatnál alkalmazott kockázatkezelési technikákat. Kisebb  vállalatok,  kevesebb  származékos  tranzakció  esetében  a  származékos  ügyletek  kezelése, rögzítése, illetve a jelentések készítése a pénzügyi‐számviteli részlegnek, vagy  akár magának a menedzsmentnek a hatáskörébe tartozhat. A relatíve sok származékos  ügylettel  rendelkező  intézményeknél,  például  pénzügyi  intézmények  esetében  legtöbbször  elválik  egymástól  a  stratégiai  szintű  kockázatkezelésért  felelős  eszköz‐ forrás bizottság (ALCO) és a napi szintű kockázatkezelésért pedig a treasury részleg.   Főleg  kisebb  vállalatok  esetében  könyvvizsgálati  szempontból  magas  kockázatot  hordozhat  magában  egy  olyan  vezetési  stílus,  mely  egy  személy  teljhatalmára  épül,  mivel  ebben  az  esetben  előfordulhat,  hogy  nem  mindig  kerül  sor  maradéktalanul  az  egyes  előírások  betartásának  ellenőrzésére.  Egy  sok  derivatív  ügylettel  rendelkező  vállalat  esetében  a  könyvvizsgálónak  elsősorban  arról  kell  meggyőződnie,  hogy  megfelelően szétválasztják‐e a felelősségi köröket a tranzakciók megkötése, rögzítése  és jóváhagyása kapcsán, és hogy egyetlen alkalmazott sem bonyolít‐e le egymagában  egy teljes tranzakciót.   A  könyvvizsgálónak  munkája  során  meg  kell  vizsgálnia,  hogy  mennyire  lényeges  a  gazdálkodó  egység  vezetése  számára,  hogy  naprakész  dokumentáció  álljon  rendelkezésre  a  származékos  ügyletek  kezelésével  kapcsolatban,  valamint  rendszeresen  felülvizsgálják‐e a piaci  kockázatokról,  illetve a  limitek kihasználtságáról  készült jelentéseket. Meg kell vizsgálnia, hogy a vállalható kockázatokkal kapcsolatban  állnak‐e  rendelkezésre  megfelelő  iránymutatások.  Az  engedélyezési  szinteknek 

50   

 

összhangban  kell  lennie  a  származékos  ügyleteket  különféle  szinteken  kezelő  alkalmazottak szakértelmével. 79    4.5.2

A számviteli rendszer megismerése

4.5.2.1 A számviteli információs rendszer, az informatikai és számviteli folyamatok felmérése

A  számviteli  információs  rendszer  olyan  zártrendszerű  nyilvántartás  (eljárások,  módszerek,  technikák,  szabályok,  szakemberek  együttese),  amely  magában  foglalja  a  gazdálkodó vagyoni, pénzügyi, jövedelmi helyzetére kiható jelenségeinek azonosítását,  nyomon  követését,  mérését,  tárolását,  rendszerezését,  értékelését,  ellenőrzését  és  közzétételét, biztosítva ezzel a transzparens működés feltételeit.    A  számviteli  politika  pedig  a  törvényben  rögzítettek  végrehajtásához  az  adott  gazdálkodónál szükséges módszerek, eszközök, sajátos szabályok, előírások összessége.  Ennek  keretében  írásban  kell  rögzíteni  azokat  a  gazdálkodóra  jellemző  szabályokat,  előírásokat,  módszereket,  amelyekkel  a  gazdálkodó  meghatározza,  hogy  mit  tekint  a  számviteli  elszámolás,  az  értékelés  szempontjából  lényegesnek,  jelentősnek,  nem  lényegesnek,  nem  jelentősnek,  továbbá  meg  kell  határozni  azt,  hogy  a  törvényben  biztosított  választási,  minősítési  lehetőségek  közül  melyeket,  milyen  feltételek  fennállása  esetén  alkalmaz,  az  alkalmazott  gyakorlatot  milyen  okok  miatt  kell  megváltoztatni.  A  számlarendben  meg  kell  határozni  a  gazdálkodó  könyvviteli  rendjét,  melynek  betartása mellett biztosíthatók a számviteli törvényben előírt beszámoló készítéséhez  szükséges adatok, és kielégíthetők a vezetői információs igények is. A számlarendben  rögzítésre  kerül  minden  alkalmazásra  kijelölt  számla  számjele  és  megnevezése  (számlatükör),  a  számla  tartalma,  ha  az  a  számla  megnevezéséből  nem  következik,  valamint  a  számla  értéke  növekedésének,  csökkenésének  jogcímei,  a  számlát  érintő  gazdasági  események,  azok  más  számlákkal  való  kapcsolata,  a  főkönyvi  számla  és  az  analitikus nyilvántartás kapcsolata, valamint a számlarendben foglaltakat alátámasztó  bizonylati rend is.  A  származékos  ügyletekkel  kapcsolatos  ügyletkötési  folyamatok  felmérése  az  esetek  többségében  egyben  az  informatikai  rendszer  felmérését,  megértését  is  jelenti.  Az                                                               79

 Hitelint. kv 312‐314 

51   

 

informatikai  rendszerekből  egyrészt  a  pénzügyi  beszámoló  elkészítéséhez  nyerhetők  különféle  kvantitatív  információk,  másrészt  a  nem  pénzügyi  rendszerekből  a  belső  jelentésekhez, 

kockázatokkal 

kapcsolatos 

minőségi 

közzétételekhez, 

érzékenységvizsgálatokhoz  szerezhet  a  vállalatvezetés  információt.  A  gazdálkodó  egység  informatikai  rendszerének  alkalmasnak  kell  lennie  a  tranzakciók  pontos  rögzítésére, lezárására, értékelésére, valamint képesnek kell lennie olyan információk  előállítására,  melyek  alapján  a  származékos  ügyletekhez  kapcsolódó  kockázatokat  megfelelően lehet kezelni, és a kontrollokat megfelelően lehet ellenőrizni. Származékos  ügyleteket  nagyobb  számban  kötő  vállalatok  esetében  az  informatikai  rendszerek  többek  között  a  front  office  tevékenységekhez,  a  valós  érték  meghatározáshoz,  a  fedezeti nyilvántartásokhoz, illetve a kockázatkezelési funkcióhoz biztosítanak adatokat  a  származékos  ügyletekről.  A  front  office  rendszer  szolgál  az  ügyfélmegbízások  felvételére,  a  saját  számlás  és  ügyfelek  megbízásából  történő  ügyletkötésre.  Az  ügyleteket sokszor külső partnerrel kötik meg tőzsdéken vagy tőzsdén kívül, például a  Reuters vagy Bloomberg rendszerek segítségével. Az ügyletekre jellemző paraméterek  gyakran  automatikusan  rögzítésre  kerülnek  az  ügyletkötési  rendszerben,  mely  aztán  interfészen keresztül közvetlenül kapcsolódhat a vállalat front office részlegéhez. Az itt  rögzített ügyletek automatikusan vagy manuálisan kerülnek át a főkönyvi rendszerbe.  A mid office részleg végzi az egyes, front office által rögzített tranzakciók ellenőrzését,  illetve  a  velük  kapcsolatos  kockázatok  kezelését,  a  back  office  pedig  az  előbbi  két  részleg által jóváhagyott ügyleteket rögzíti a rendszerekben. A tranzakció rögzítésekor  kötjegy nyomtatódik a front office és back office részlegeken egyaránt, valamint a mid  office  munkatársai  pedig  ellenőrzik  a  szükséges  aláírások  meglétét,  érvényesítik  az  ügyletet,  és  a  partner  felé  visszaigazolást  küldenek  a  megkötött  ügyletről.  Mielőtt  a  tranzakció adatait végleg feladnák a számviteli rendszerbe, a back office‐nak össze kell  vetnie  az  eredetileg  beérkező  megbízások  tartalmát  a  kinyomtatott  kötjegyek  adataival.  Miután  az  ügyfeleknek  megküldik  a  visszaigazolást  a  tranzakció  megkötéséről,  a  tranzakció  bekerül  a  gazdálkodó  egység  számlavezető  rendszerébe,  illetve  ekkor  kezdődik  meg  a  letétek  fogadása,  illetve  elindulnak  a  kifizetések, 

52   

 

értékpapír  transzferek.  Amennyiben  ezek  a  tranzakciók  nem  automatikusan  mennek  végbe, a mid office feladatai közé tartozik az elvégzésük. 80    4.5.2.2 A számviteli rendszer, az informatikai rendszer működésének korlátai

A  származékos  ügyletek  könyvvizsgálata  szempontjából  a  mid  office  és  a  back  office  tevékenysége bír kiemelt jelentőséggel, mivel elsősorban az általuk végzett ellenőrzési  folyamatok  tesztelésére  épül  a  derivatív  ügyletek  könyvvizsgálata.  Nehézségek  általában  a  sok  származékos  ügylettel  rendelkező  gazdálkodó  egységek  esetében  merülhetnek  fel  abban  az  esetben,  ha  a  vállalat  nagyon  összetett  informatikai  rendszert  használ  a  származékos  ügyletek  kezelésére,  és  a  rendszer  egyes  részei  nincsenek megfelelően integrálva. Probléma merülhet fel akkor is, ha egyes interfészek  manuálisan  működnek,  azonban  azokat  nem  ellenőrzik  megfelelően.  Amennyiben  a  menedzsment  nem  hozott  létre  külön  nyilvántartást  a  vállalatnál  alkalmazott  egyes  informatikai rendszerek jellemzőinek és működési elveinek összefoglalására, nagyobb  valószínűséggel  fordulhat  elő,  hogy  nem  képesek  nyomon  követni  a  rendszerbeállítások módosításait, valamint nem tudják megelőzni az engedély nélküli  hozzáféréseket  bizonyos  adatokhoz.  Előfordulhat,  hogy  az  ügyletek  értékeléséhez  használt  inputokat  nem  megfelelően  becslik  meg,  valamint  nem  ellenőrzik  őket  megfelelően.  Ez  különösen  akkor  fordulhat  elő,  ha  az  értékeléshez  használt  rendszereket  a  front  office  munkatársai,  vagy  külső  szolgáltató  szervezetek  működtetik,  vagy  nem  rutin  tranzakciókról  van  szó.81  Származékos  ügyletekkel  nagyobb számban rendelkező gazdálkodó egységek esetén az informatikai rendszerek  sokszor  automatikus  könyvelési  tételeket,  batch  file‐okat  generálnak  elszámoló  számlákon,  melyek  segítségével  nyomon  lehet  követni  a  készpénzmozgásokat,  és  könnyebben  lehet  általuk  ellenőrizni,  hogy  a  kimutatások  megfelelően  tükrözik‐e  a  tranzakciókat.  Az  informatikai  rendszerek  sok  esetben  alkalmasak  arra  is,  hogy  bizonyos  limitek  túllépése  esetén  automatikus  figyelmeztetéseket  generáljanak  a  vezetés  számára.  Probléma  merülhet  fel  például  abban  az  esetben,  ha  a  rendszer  hiányosságaiból kifolyólag a limitek túllépéséről a vezetés nem kap értékesítést, illetve                                                               80 81

 Hitelint kv: 338‐340   IAPN 1000:Appendix 19‐21 

53   

 

a  tranzakciók  rögzítése  során  nem  kerül  az  összes  batch  file  feladásra  a  főkönyvi  rendszerbe, ezáltal nem minden tranzakció szerepel a könyvekben.  4.5.2.3 A könyvvizsgáló feladatai a számviteli rendszer, az informatikai rendszer felmérése során

A  gazdálkodó  egység  számviteli  rendszere  alapvetően  befolyásolja  annak  kockázatát,  hogy  a  beszámolóban  lényeges  hibás  állítások  fordulnak  elő.  A  könyvvizsgálat  folyamata  során  a  kiválasztott  kritikus  területekhez  kapcsolódó  folyamatokat  és  rendszereket  minden  esetben  fel  kell  mérni,  mivel  e  nélkül  nem  érthetők,  hogy  a  kritikus  területeken  milyen  folyamatok  zajlanak,  milyen  ezek  dokumentáltsága,  a  folyamatban  milyen  hibák  jöhetnek  létre,  amelyek  a  beszámoló  megbízhatóságát  befolyásolhatják.  A  folyamatfelmérés  során  a  könyvvizsgálónak  fel  kell  fedeznie  a  lehetséges  problémákat,  be  kell  tudnia  azonosítani  a  kontrollokat,  amelyek  megakadályozhatják  a  hibákat.  A  folyamatfelmérés  az  ügyletek  kezelésének,  az  alkalmazott  számviteli  rendszernek  a  megértését  foglalja  magában.  A  számviteli  rendszer  alatt  a  gazdasági  feladatok  és  nyilvántartások  olyan  rendszerét  kell  érteni,  melynek  keretei  között  a  gazdasági  eseményeket  az  adott  gazdálkodó  egységnél  a  vonatkozó  számviteli  előírásoknak  megfelelően  feldolgozzák. 

82

  A  származékos 

ügyletek  kapcsán  a  számviteli  rendszert  és  folyamatokat  a  könyvvizsgálónak  olyan  mértékben  kell  megismernie,  hogy  azonosítani  tudja  a  gazdálkodó  egységnél  előforduló  legfőbb  ügyletcsoportokat,  és  végig  tudja  követni  az  ügyleteket  azok  kezdeményezésétől egészen a beszámolóban történő megjelenítésükig. Emellett meg  kell ismernie a származékos ügyletek értékelési módját, a velük kapcsolatos analitikus  nyilvántartásokat,  alapbizonylatokat,  illetve  a  főkönyvi  könyvelési  formában  történő  feldolgozás  menetét.  Ha  a  számviteli  rendszer  hatékonyan  lett  kialakítva,  képes  biztosítani,  hogy  minden  ténylegesen  megtörtént  ügyletkötés  teljes  körűen,  helyes  értékben és helyes időszakban kerüljön feldolgozásra, és az előírások szerint kerüljön  sor a vonatkozó közzétételekre is.83   

                                                             82 83

 Hiteint. Kv. 317‐319.o   Lukács J: Kv és ell  189.o, 199.o  

54   

  4.5.2.4 Az eredendő kockázat becslése

Az  eredendő  kockázatot  nem  bizonyos  mérleg‐  vagy  eredménykimutatás  tételre  vonatkoztatva  kell  meghatározni,  hanem  a  velük  kapcsolatos  állításokra.  Ennek  következtében  egy  adott  tényezőre  vonatkozó  különböző  állításokhoz  különböző  kockázatbecslés  kapcsolódhat.  Minden  gazdálkodó  egység  esetében  egyedi  tényezők  befolyásolják  a  kockázatok  mértékét,  így  minden  tételre  vonatkozó  állítás  kockázatának  felmérése  során  vállalatspecifikus  szempontokat  kell  figyelembe  venni.  Az  eredendő  kockázat  mértékét  a  könyvvizsgáló  nem  tudja  befolyásolni,  a  könyvvizsgálat  kezdetekor  azt  100%‐nak  kell  tekinteni.  Meg  kell  viszont  vizsgálnia  azokat a szempontokat, melyek az adott gazdálkodó egység esetében befolyásolják a  beszámolóban szereplő egyes tételekre vonatkozó állítások kockázatát. A származékos  ügyletekre vonatkozó tételek kapcsán például az alábbi állításokra vonatkozó eredendő  kockázat mértékét kell a könyvvizsgálónak megbecsülnie:    Szempont  megnevezése  Származékos  ügyletek száma  Tranzakciók  bonyolultsága  Kockázathoz  való viszony 

Létezés 

Jogok és  kötelezettségek

Teljesség

Értékelés 

Mérés 

Bemutatás  és közzététel

× 

× 

× 

 

 

 

 

 

 

× 

× 

 

× 

× 

 

× 

× 

 

× 

 

× 

 

 

× 

 

 

 

 

× 

 

Kapcsolt  tranzakciók  száma  Üzletág  ciklikussága 

Forrás: Saját készítésű táblázat   

Ha a könyvvizsgáló az üzleti tevékenység felmérését követően úgy véli, hogy nem tudja  számszerűsíteni  az  eredendő  kockázatot,  vagy  annak  számszerűsítésére  fordított  ráfordítások  meghaladnák  az  abból  származó  hasznokat,  akkor  100%‐nak,  tehát  maximálisnak kell tekintenie azt. Ebben az esetben a könyvvizsgálati kockázat képlete  az alábbi formulára redukálódik:  55   

 

KK = ERK × FK. Ahhoz, hogy a könyvvizsgáló megbecsülhesse az ellenőrzési kockázatot, fel kell mérnie  a gazdálkodó egység számviteli és belső ellenőrzési folyamatainak működését.     4.5.3

Az belső ellenőrzési rendszer megismerése

4.5.3.1 A belső ellenőrzési eljárások felmérése

A belső ellenőrzés magában foglalja azokat az eljárásokat és irányelveket, melyeket a  vállalat többek közt azért alkalmaz, hogy biztosítani tudja a hatékony üzletmenetet, az  üzletpolitika  betartását,  az  eszközök  megóvását,  valamint  a  csalás  és  hibák  betartását.84   Az ellenőrzési eljárások hatása lehet meggyőző jellegű, illetve specifikus.  Meggyőző  az  eljárások  hatása  abban  az  esetben,  ha  több  könyvvizsgálati  állítást  érintenek  egyszerre,  specifikus  abban  az  esetben,  ha  csak  egy  bizonyos  állítást  befolyásolnak. A belső ellenőrzési eljárásokat a vállalaton belül úgy alakítják ki, vezetik  be  és  tartják  fenn,  hogy  az  képes  legyen  kezelni  azokat  az  azonosított  üzleti  kockázatokat,  amelyek  veszélyeztetik  a  gazdálkodó  egység  pénzügyi  beszámolásának  megbízhatóságát,  a  működés  hatékonyságát,  eredményességét,  valamint  a  jogszabályoknak  való  megfelelést.  A  belső  ellenőrzési  rendszer  két  legfontosabb  feladata  a  hibák  megelőzése  illetve  feltárása,  a  kontrollokat  ezen  célok  figyelembe  vételével alakítják ki.  A származékos ügyletek esetében azok volumene illetve jellege  meghatározza  az  alkalmazott  kontrollok  jellegét  és  terjedelmét.  Ezen  ügyletek  ellenőrzésének megértése segítheti a könyvvizsgálót az audit folyamatok időzítésének  és  terjedelmének  meghatározásában.  A  származékos  ügyletek  esetében  a  két  leglényegesebb ellenőrzési eljárás a feladatok megfelelő szétválasztásához, valamint a  tranzakciók  engedélyezéséhez  illetve  utalványozásához  kapcsolható.  A  származékos  ügyletek kezelésénél különösen nagy jelentőséggel bír az, hogy a gazdasági események  kezelésének különböző fázisait eltérő személyek hajtsák végre. A tranzakciók kezelése  jellemzően  öt  fázist  foglal  magában:  a  kezdeményezést,  a  jóváhagyást,  az  utalványozást,  a  kivitelezést  és  a  rögzítést.  A  tranzakciók  jellegétől  és  fontosságától  függhet,  hogy  az  ügyletek  jóváhagyása  a  vezetés  melyik  szintjéhez  tartozik,  például  miben  dönthet  a  treasury  részleg  vezetése,  vagy  mi  tartozik  kizárólag  az  igazgatóság                                                               84

 Lukács: Könyvvizsgálat és ellenőrzés 183.o 

56   

 

hatáskörébe.  Az  utalványozási  jogok  között  elkülöníthetjük  az  általános  és  specifikus  utalványozási  jogokat.85  Az  általános  utalványozási  jog  azt  jelenti,  hogy  a  vezetés  meghatározza  azokat  a  limiteket,  melyek  között  az  egyes  alkalmazottak  jóváhagyhatnak  bizonyos  típusú  ügyleteket,  például  milyen  összértékben  köthetnek  egy  adott  napon  egy  bizonyos  típusú  ügyletet.  A  specifikus  utalványozási  jogok  jellemzően az egyedi tranzakciókhoz kapcsolhatók, különleges feltételeket tartalmazó,  komplex  ügyletekhez,  melyekre  vonatkozó  utalványozási  jogot  a  vezetés  általában  fenntartja saját magának.     4.5.3.2 A belső ellenőrzési eljárások korlátai

Bármennyire  hatékonyak  azonban  a  kontrollok,  csak  ésszerű  bizonyítékot  képesek  szolgáltatni  a  pénzügyi  beszámolási  célok  eléréséről.  Tehát  a  belső  ellenőrzésnek  vannak  bizonyos  korlátai.  Ezek  közé  tartozhat  az,  hogy  a  vezetés  úgy  alakítja  ki  a  rendszert,  annak  költsége  ne  haladja  meg  a  belőle  származó  hasznokat.  Ezáltal  azonban  felmerül  annak  kockázata,  hogy  a  rendszer  nem  biztosít  abszolút  bizonyosságot  a  beszámoló  helyes  elkészítéséhez.  A  belső  ellenőrzés  jellemzően  a  rutinszerű  ügyletekre  irányul,  nem  pedig  a  szokatlan  ügyletekre,  márpedig  a  származékos  ügyletek  között  nagy  számban  fordulhatnak  elő  az  egyedi  feltételekkel  megkötött,  nem  rutinszerű  ügyletek.  Előfordulhat  továbbá  szándékos  emberi  mulasztás is, például a belső ellenőrzésért felelős személy visszaélhet a beosztásával,  vagy  a  vezetés  figyelmen  kívül  hagyja  a  belső  ellenőrzést.  A  származékos  ügyletek  esetében  például  kikapcsolhatók,  illetve  átállíthatók  a  megadott  limiteket  túllépő  ügyletek azonosítására és jelentésére kialakított ellenőrzések.86    4.5.3.3 A könyvvizsgáló teendői a belső ellenőrzési rendszer felmérése során

A  gazdálkodó  egységnél  alkalmazott  ellenőrzési  eljárásokat  olyan  mértékben  kell  a  könyvvizsgálónak  megismernie,  hogy  a  könyvvizsgálati  tervét  ki  tudja  dolgozni.  A  könyvvizsgálónak  a  könyvvizsgálat  szempontjából  releváns  belső  kontrollokat  kell  megismernie.  Bár  a  könyvvizsgálat  szempontjából  releváns  legtöbb  kontroll                                                               85 86

 Lukács J: Kv és ell 190‐195.o   Lukács J: Könyvvizsgálat és ellenőrzés 185.o 

57   

 

valószínűleg pénzügyi beszámolással kapcsolatos, a könyvvizsgálat szempontjából nem  minden pénzügyi beszámolással kapcsolatos kontroll releváns. A könyvvizsgáló szakmai  megítélése határozza meg, hogy valamely kontroll önmagában vagy másokkal együtt  relevánsnak  tekinthető‐e  a  könyvvizsgálat  szempontjából.  A  releváns  kontrollok  meghatározását követően dönt a könyvvizsgáló azok megismerésének jellegéről, illetve  terjedelméről.  A  tranzakciók  valamint  számviteli  egyenlegek  tesztjeinek  számát  nagymértékben  befolyásolja  az,  hogy  a  könyvvizsgáló  milyen  mértékben  ítéli  hatékonynak  a  belső  ellenőrzési  rendszert,  a  kontrollokat.  87  Miután  a  könyvvizsgáló  megismeri  a  kontrollok  működését,  dokumentálja  azok  folyamatát,  és  tesztelési  eljárással (közvetett tesztek) megállapítja, hogy mennyire megbízhatóak. Amennyiben  megbízhatónak találja őket, az érintett számviteli egyenleghez kapcsolódóan kevesebb  alapvető (közvetlen) tesztet kell végrehajtania, kevesebb megerősítő bizonyítékra van  szüksége.   4.5.3.4 Az ellenőrzési és a feltárási kockázat becslése

A könyvvizsgálat kockázati modelljéből talán a legnagyobb jelentőséggel az ellenőrzési  kockázat helyes megbecslése bír. Hatékony belső ellenőrzési rendszer, illetve az ezzel  járó  alacsony  ellenőrzési  kockázat  mellett  a  tervezett  feltérési  kockázat  jelentős  mértékben  csökkenthető.  Az  ellenőrzési  kockázat  becslése  során  értékelésre  kerül,  hogy  mennyire  működik  hatékonyan  az  adott  vállalat  számviteli  valamint  belső  ellenőrzési  rendszere,  mennyire  képes  megelőzni,  feltárni,  valamint  helyesbíteni  a  lényeges  hibás  állításokat.  Az  ellenőrzési  kockázatot  a  könyvvizsgálónak  meg  kell  becsülnie  előzetesen,  minden  származékos  ügyletcsoport,  illetve  lényeges  számlaegyenleg esetében, az egyes állítások szintjén. Amennyiben a könyvvizsgáló úgy  ítéli  meg,  hogy  a  számviteli  és  belső  ellenőrzési  rendszer  nem  hatékony,  vagy  nem  tudja  azok  működőképességét  hatékonyan  értékelni,  az  ellenőrzési  kockázatot  magasnak becsli. A könyvvizsgálónak a származékos ügyletek vizsgálata során például  az  alábbi  kontrollokat  kell  megvizsgálnia  annak  érdekében,  hogy  meggyőződjön  róla, 

                                                             87

 ISA 315: 12, A43‐A48 

58   

 

biztosítják‐e,  hogy  az  egyes  könyvvizsgálati  állítások  a  beszámoló  adott  tételével  kapcsolatosan igazak‐e.            Kontroll megnevezése  Saját számlás és megbízásos ügyleteket  egyértelmű elkülönítik. 

Létezés 

Teljesség

Értékelés 

Mérés 

× 

 

 

× 

× 

 

× 

× 

 

 

× 

 

 

× 

 

× 

× 

× 

 

× 

× 

× 

 

× 

Fedezeti ügyleteket elkülönítik, független  személy ellenőrzi, hogy megfelel‐e a  fedezeti stratégiának és elszámolásnak.  Értékelési modell alapfeltételezéseit  rendszeresen felülvizsgálja a treasury‐től  és számviteltől független csoport.  Rendszeresen ellenőrzik manuálisan vagy  automatikusan, hogy minden ügylet  pontosan egyszer, a megfelelő időszakban  került rögzítésre.  A bejövő visszaigazolásokat és  elszámolóháztól kapott egyenlegközlőket  a belső nyilvántartásokhoz, kötjegyekhez  és kimenő visszaigazolásokhoz  rendszeresen egyeztetik.  Az üzletkötők által nyilvántartott  pozíciókat és eredményt rendszeresen  egyeztetik a számviteli nyilvántartásokkal. 

59   

 

Feladásra nem kerülő batch file‐okat  rendszeresen nyomon követik, tisztázzák. 

× 

 

× 

× 

× 

× 

 

× 

A függő számlák egyenlegét a treasury‐től  elkülönült egység folyamatosan nyomon  követi, tisztázza.  Forrás: Saját készítésű táblázat a Hitelint. kv. 346‐347.o alapján 

A könyvvizsgáló által az egyes állítások tekintetében megállapított ellenőrzési kockázat  szintje lehet alacsony (a kontrollok hatékonyságáról kontrollteszteléssel meggyőződött  a  könyvvizsgáló),  közepes  (a  kontroll  előzetes  minősítése  hatékony  volt  és  a  vizsgált  esetben  megfelelő  volt,  de  nem  terjeszthető  ki  a  teljes  vizsgált  időszakra),  magas  (a  könyvvizsgálati  bizonyítékok  szerint  a  kontrollok  nem  hatékonyak,  illetve  a  rendszerfelmérés során a jelentősebb ügyletcsoportokra és folyamatokra vonatkozóan  gyűjtött  információk  nem  igazolják  a  kontrollok  hatékonyságát).  Annak  a  döntésnek,  hogy a könyvvizsgáló az ellenőrzési kockázatot maximálisnak, vagy ennél alacsonyabb  mértékűnek  ítéli  meg,  abból  a  szempontból  is  van  jelentősége,  hogy  milyen  típusú  tesztet hajt végre a könyvvizsgáló az egyes állítások tekintetében. Ennek sok esetben  gazdaságossági  szempontból  is  van  jelentősége,  mivel  az  egyes  típusú  költségteszt  költségigénye  igen  eltérő  lehet.  Egy  kisebb,  vagy  kevesebb  származékos  ügylettel  rendelkező  gazdálkodó  egység  esetében  a  könyvvizsgáló  általában  a  megismerésnek  csak  olyan  szintjét  tartja  szükségesnek,  hogy  megállapítsa,  a  vezetés  származékos  ügyletekkel  kapcsolatos  magatartása  és  a  vonatkozó  számviteli  nyilvántartások  általánosságban megfelelőek‐e. Az ellenőrzési kockázatot magasnak határozza meg, a  feltárási kockázatot pedig alacsonynak. Ekkor úgy kell megterveznie a könyvvizsgálatot,  hogy elegendő bizonyítékot gyűjtsön össze a feltárási kockázat kellően alacsony szinten  tartásához.88 Egy nagyobb, illetve relatíve sok származékos ügylettel rendelkező vállalat  esetében éppen fordított a helyzet. Általában az ellenőrzési környezet és a számviteli  rendszer megismerését követően az ellenőrzési rendszer tesztelésére kerül sor, és így  jellemző  módon  az  ellenőrzési  kockázatot  alacsonynak  tekinti  a  könyvvizsgáló,  a  feltárásit pedig magasnak.                                                                88

 IAPN 1000.91‐94 

60   

 

A feltárási kockázat alakulását az eredendő és ellenőrzési kockázatok függvényében az  alábbi táblázat foglalja össze:  A könyvvizsgáló becslése az ellenőrzési kockázatról

Megnevezés

A könyvvizsgáló becslése az eredendő kockázatról

Magas

Közepes

Alacsony

Magas

Legalacsonyabb

Alacsonyabb

Közepes

Közepes

Alacsonyabb

Közepes

Magasabb

Alacsony

Közepes

Magasabb

Legmagasabb

Forrás: Dr. Lukács J.: Kv és ell. 212.o

Ha  a  könyvvizsgáló  a  maximális,  tehát  100%  alattinak  ítéli  az  ellenőrzési  kockázatot,  minden  esetben  tesztelnie  kell  az  ellenőrzési  rendszer  működését,  megfelelési,  más  néven  közvetett  tesztek  végrehajtása  révén.  Amennyiben  viszont  az  ellenőrzési  kockázatot  maximálisnak  becsüli,  nem  szükséges  a  belső  ellenőrzési  rendszert  részletesebben megismernie, ekkor elsősorban alapvető, közvetlen tesztek elvégzésére  kell  támaszkodnia  annak  érdekében,  hogy  a  feltárási  kockázatot  a  lehető  legalacsonyabban tarthassa.  

4.6 A könyvvizsgáló által végrehajtott ellenőrzések 4.6.1

A könyvvizsgálati munkaprogram kidolgozása

A  könyvvizsgálat  során  elvégzendő  eljárások,  tesztek  terjedelmét  a  kockázatbecslés  határozza meg. A könyvvizsgálati munkaprogram tervezése során a könyvvizsgálónak  szerepeltetnie kell azokat a teszteket, amelyekre a könyvvizsgálati standardok előírásai  alapján  szükség  van  (pl.  külső  megerősítések  a  vevőkkel  kapcsolatban,  részvétel  a  készletek  leltárszámlálásán  stb.),  ezeken  felül  pedig  a  kockázatbecslés  függvényében  kell  kidolgozni  az  állítások  vonatkozásában  az  elvégzendő  feladatok  körét.  A  könyvvizsgáló  vizsgált  társaságról  szerzett  tudása,  előzetes  kockázatbecslése,  a  rendszerek  felmérése  során  szerzett  információi,  valamint  a  kontrollok  tesztelésének  eredményei (kontroll megközelítés esetén) mind kihatással vannak az audit programra.  (Forrás: Okleveles könyvvizsgálók kötelező továbbképzési anyaga 2012. 25) 

61   

 

A kontroll megközelítés döntési fáját az alábbi folyamatábra szemlélteti:

62   

 

Forrás: Okleveles könyvvizsgálók kötelező továbbképzési anyaga 2012. 24. oldal

4.6.2

A belső ellenőrzési rendszer működésének tesztelése

4.6.2.1 Az ellenőrzési rendszer tesztelésének célja

A megfelelési vagy más néven közvetett tesztek révén a könyvvizsgáló nem közvetlenül  számszaki adatokat vizsgálja, hanem azt, hogy az adatokat előállító megfelelően került‐ e kialakításra, alkalmas‐e a lényeges hibás állítások megelőzésére és kiküszöbölésére,  valamint  folyamatosan  megbízhatóan  működik‐e.  A  számviteli  folyamatok  és  a  belső  ellenőrzési  rendszer  megismerésének  folyamata  nem  feltétlenül  jelenti  ezen  rendszerek  tesztelését  is,  azonban  bizonyos  esetekben  szolgáltathat  bizonyítékot  a  rendszerek  megfelelő  működésére  vonatkozóan,  és  ebben  az  esetben  a  végrehajtott  eljárások  egyben  a  rendszerek  tesztelésének  is  tekinthetők.  Az  ellenőrzési  rendszer  működésének  tesztelése  során  a  könyvvizsgálónak  alapvetően  arra  vonatkozóan  kell  bizonyítékot  gyűjtenie,  hogy  az  ellenőrzési  eljárásokat  megfelelően  következetesen  alkalmazták‐e, valamint azokat az erre felhatalmazott személyek végezték‐e el.   4.6.2.2 Az ellenőrzési rendszer tesztelésének típusai

A  könyvvizsgáló  az  ellenőrzési  rendszer  működési  hatékonyságának  vizsgálatához  többféle  módszert  alkalmazhat.  Folytathat  interjúkat  a  vállalat  alkalmazottaival,  megfigyelheti  a  tevékenységüket,  megvizsgálhatja  a  vállalat  származékos  ügyletekkel  kapcsolatos nyilvántartásait, dokumentumait, valamint ismételten végrehajtat egyes, a  belső ellenőrzés által már korábban végrehajtott ellenőrzéseket. 89                                                               89

 IAPS 1012 62‐65, Hitelint. kv 348‐350 

63   

 

•

Interjú 

az 

alkalmazottakkal. 

A 

származékos 

ügyleteke 

kapcsán 

a 

könyvvizsgálónak  célszerű  kikérdeznie  a  back  office,  a  mid  office,  valamint  a  front office részleg vezetőit, annak érdekében, hogy meggyőződjön a feladatok  és hatáskörök megfelelő szétválasztásáról, valamint megismerje az ügyletkötési  folyamatok adott vállalatra jellemző procedúráját. A kockázatkezelés vezetőjével  a  vállalat  üzleti  stratégiájának,  valamint  a  vállalatnál  alkalmazott  limitrendszernek  a  megismerése  érdekében  célszerű  interjút  készíteni.  A  számviteli  részleg  vezetőjétől  az  ügyletek  számviteli  elszámolásának  pontos  menetéről  kell  elsősorban  információkat  szerezni.  Az  interjúk  során  az  egyes  alkalmazottakat az őket érintő ellenőrzésekről, valamint az informatikai rendszer  általuk  tapasztalt  hiányosságairól  is  meg  kell  kérdezni.  Szükség  esetén  pedig  az  informatikai  részleg  vezetőjével  is  interjút  kell  folytatni  a  rendszer  pontos  működésének megértése érdekében.   •

Az  alkalmazottak  tevékenységének  megfigyelése.  A  könyvvizsgálónak  célszerű  áttekintenie  a  munkaköri  leírásokat,  majd  megfigyelni  az  egyes  egyének  által  végzett  munkafolyamatokat  a  gyakorlatban.  Így  lehetősége  van  meggyőződni  arról,  hogy  az  alkalmazottak  nem  végeznek  egymással  összeférhetetlen  tevékenységeket,  különösen  nem  végeznek  egy  személyben  ügyletkötést  és  ügyletrögzítést.  

•

Nyilvántartások,  dokumentumok  vizsgálata.  A  származékos  ügyletekkel  kapcsolatos  nyilvántartások  információkat  tartalmaznak  a  tranzakciók  jellegére,  idejére,  a  kereskedő,  valamint  az  ügyletet  rögzítő  alkalmazott  személyére  vonatkozóan.  A  könyvvizsgáló  ellenőrizheti,  hogy  a  dokumentumok  szabályszerűen,  a  felelősségi  köröknek  megfelelően  lettek‐e  kiállítva.  Emellett  célszerű áttekintenie a vezetés megbeszéléseiről készült jegyzőkönyveket annak  bizonyítására,  hogy  a  vállalat  betartja‐e  a  származékos  tevékenységekkel  kapcsolatban létrehozott politikákat. 

•

Ellenőrzések ismételt végrehajtása. A könyvvizsgáló ismételten végrehajthatja a  belső ellenőrzés által korábban elvégzett ellenőrzéseket. Ide tartozhat például az  64 

 

 

elszámolóházaktól 

kapott 

egyenlegközlők 

belső 

nyilvántartásokhoz, 

kötjegyekhez,  valamint  kimenő  visszaigazolásokhoz  való  egyeztetésének  ellenőrzése,  a  függő  számlák  egyenlegének  megvizsgálása,  vagy  annak  ellenőrzése,  hogy  az  ügyletkötők  által  megjelenített  eredményt  egyeztetik‐e  a  számviteli nyilvántartásokhoz.  4.6.3

Alapvető vizsgálati eljárások

4.6.3.1 Az alapvető vizsgálati eljárások célja

Amennyiben a kontrollkörnyezet hiányosságai miatt a kontroll alapú megközelítés nem  alkalmazható  –  mivel  a  kontroll  kockázat  magas  ‐,  a  könyvvizsgáló  a  stratégiája  kiválasztásakor  szubsztantív  megközelítést,  alapvető  vizsgálati  eljárásokat  kell  válasszon.   Alapvető vizsgálati eljárásokat a legjelentősebb ügyletcsoportok és számlaegyenlegek  tekintetében  az  eredendő  és  ellenőrzés  kockázatok  becsült  szintjétől  függetlenül  is  minden esetben kell a könyvvizsgálónak végeznie. A kockázatok becsült szintje csak az  alapvető  vizsgálati  eljárások  szükségességének  mértékét  befolyásolja.  Az  alapvető  vizsgálati  eljárások  célja  jelentősen  különbözik  az  ellenőrzési  rendszer  tesztelésének  céljától.  Segítségükkel  a  könyvvizsgáló  elsősorban  a  beszámolóban  szereplő  adatok  teljességét, pontosságát és valódiságát tudja megállapítani, tehát többek közt azt, hogy  minden  származékos  ügylet  szerepel‐e  a  beszámolóban,  és  kizárólag  a  tényleges  ügyletek  szerepelnek  benne,  helyesen  lettek‐e  értékelve.    Egy  adott  bizonylathoz  kapcsolódóan a könyvvizsgáló az ellenőrzési rendszert is tesztelheti, valamint alapvető  vizsgálati eljárást is végrehajthat. Egy származékos ügyletről kiállított kötjegy esetében  például  amennyiben  a  könyvvizsgáló  azt  ellenőrzi,  hogy  az  megfelelően  lett‐e  sorszámozva,  közvetett  tesztet  végez.  Ha  viszont  a  kötjegyen  szereplő  adatok  és  az  eredeti megbízás adatait veti össze, akkor közvetlen tesztet hajt végre.  

65   

  4.6.3.2 Az alapvető vizsgálati eljárások típusai

Az  alapvető  vizsgálati  eljárásoknak  három  típusát  szokás  elkülöníteni:  a  gazdasági  események részleteinek tesztelését, az egyenlegek részleteinek tesztelését, valamint az  elemző vizsgálati eljárásokat. 90  •

A 

tranzakciók 

részleteinek 

tesztelése. 

Egy 

tranzakció 

részleteinek 

megismeréséhez  a  könyvvizsgálónak  át  kell  tekintenie  az  adott  ügylethez  kapcsolódó  alapbizonylatokat,  és  meg  kell  győződnie  a  tartalmának  helyességéről.  Egy  kötjegyen  például  ellenőrizni  kell  a  tranzakció  feltüntetett  időpontjának  és  a  termék  árának  helyességét.  A  könyvvizsgáló  ellenőrzi,  hogy  például  egy  ügyfél  megbízásának  paraméterei  megegyeznek‐e  a  kötjegyen  feltüntetett  adatokkal,  valamint  a  számviteli  rendszerben  rögzített  információkkal.  Annak  megállapítása  érdekében,  hogy  egy  mérleg‐  vagy  eredménykimutatás  sor,  például  a  pénzügyi  műveletek  bevétele  nem  lett‐e  túlértékelve,  a  könyvvizsgáló  kiválasztja  az  adott  soron  megjelenő,  nyomon  követendő 

tételeket, 

és 

visszaköveti 

a 

tranzakciókat 

az 

ügyletek 

kiindulópontjáig.  Az  előre  történő  nyomon  követés  során  a  tranzakciókat  az  ügyletkötéstől kezdve egészen a beszámolóban történő megjelenésig végigkíséri  a könyvvizsgáló, így meggyőződve arról, hogy minden tétel rögzítésre került‐e a  könyvekbe.91  A  könyvvizsgáló  ezen  vizsgálat  elvégzésére  alkalmazhat  mintavételt,  azonban  a  sztenderdtől  eltérő,  egyedi  paraméterekkel  megkötött  származékos  ügyletek  esetében  tételes  vizsgálat  indokolt.  A  tranzakciók  tesztelése  egyúttal  magában  foglalja  a  gazdálkodó  egység  módszerének  felülvizsgálatát  az  egyes  ügyletek  értékelésével  kapcsolatban.  Az  értékelés  felülvizsgálatához  kapcsolatos  bizonyítékok  megszerezése  előtt  a  könyvvizsgáló  felülvizsgálhatja  az  adásvételi  ár  dokumentációját,  a  szerződő  felek  hitelképességét, egyeztethet a szerződő felekkel, illetve információkat gyűjthet a  termék  valós  értékének  alátámasztására.  A  valós  érték  alátámasztására  információt  szerezhet  a  jegyzett  piaci  árak  alakulásáról,  vagy  tesztelheti  az                                                               90 91

 Hitelint. szv. 355‐362. o   Dr. Lukács J: Könyvvizsgálat és ellenőrzés 206‐216. o 

66   

 

értékelési  modell  megfelelőségét  és  ésszerűségét.  Az  értékelési  modell  tesztelésére  külső  szakértőt  vehet  igénybe,  vagy  saját  modellt  is  kialakíthat,  azonban  a  megítélése  nem  helyettesítheti  a  vállalatvezetés  megítélését.  Egyéb  esetekben tesztelheti a modell input adatainak megfelelőségét, valamint hogy az  output 

adatok 

megfelelően 

kerültek‐e 

feldolgozásra 

a 

számviteli 

nyilvántartásban.   •

Az  egyenlegek  részleteinek  tesztelése.  A  származékos  ügyletekhez  kapcsolódó  mérleg‐ és eredménykimutatás sorok egyenlegének megfelelőségét év közben is  célszerű  tesztelni,  mivel  az  árak  és  a  pozíciók  értékének  gyors  változása  következtében  az  év  végi  és  évközi  egyenlegek  jelentősen  eltérhetnek  egymástól.  Az  egyenlegek  egyes  tételeit  például  külső  felektől  érkező  megerősítések  segítségével  tesztelheti  a  könyvvizsgáló.  Különös  tekintettel  a  fordulónap  körüli  ügyleteket,  valamint  a  fordulónap  utáni  bankkivonatokat  kell  megvizsgálni  annak  ellenőrzése  érdekében,  hogy  a  tranzakciók  a  megfelelő  időszakban kerültek‐e megjelenítésre.  

•

Elemző  vizsgálati  eljárások.  A  származékos  tevékenységek  eredményéről  a  treasury  részleg  munkatársai  gyakran  készítenek  elemzéseket,  annak  megállapítására,  hogy  például  a  piaci  ármozgások  vagy  az  egyes  termékek  kereskedési volumene milyen hatást gyakorol a vállalat pénzügyi eredményére.  Amennyiben nem állnak rendelkezésre ilyen elemzések, a könyvvizsgálónak kell  azokat elkészítenie. A származékos ügyletek kapcsán például terméktípusonként  lehet  elemezni  aszerint,  hogy  milyen  nagyságrendű  bevételek  és  ráfordítások  származnak  belőlük.  Emellett  az  egyes  kereskedő  desk‐ek  tevékenységének  eredményességét is meg lehet vizsgálni.       

4.6.4

A derivatívák könyvvizsgálati munkaprogramjának főbb elemei

A  gazdálkodó  üzleti  tevékenységének  megismerése,  a  számviteli  információs  és  információ  technológiai  rendszer,  a  számviteli  folyamatok  felmérése,  az  ellenőrzési  környezet,  felelősségi  rendszerek  megismerése,  és  az  eredendő,  ellenőrzési  és  a  feltárási  kockázatok  becslése  alapján  meghatározásra  kerülnek  az  alkalmazandó  67   

 

vizsgálati  eljárások  (kontroll  alapú,  vagy  alapvető).  A  kontrollok  tesztelését  és  a  kontrollkörnyezet  minősítését  követően  összeállításra  kerül  a  könyvvizsgálati  munkaprogram és benne a pénzügyi kimutatások egészére vonatkozó lényegesség.   A  származékos  ügyletekkel  kapcsolatban  –  tekintettel  azok  jellegzetes  vonására  ‐  a  végrehajtási lényegességet nehéz felmérni. A végrehajtási lényegesség nem alapulhat  csupán  a  mérleg  értékein.  Ezen  termékek  egyik  jellemzője  ugyanis,  hogy  csak  kis  mértékben  befolyásolják  a  mérleget,  még  akkor  is,  ha  jelentős  kockázatok  merül(het)nek  fel  velük  kapcsolatban.  A  végrehajtási  lényegesség  felmérésénél  a  könyvvizsgáló  a  pénzügyi  kimutatások  egészére  vonatkozó  lényegesség  helyett  a  számlaegyenlegre vagy ügyletcsoportra gyakorolt esetleges hatást is alapul veheti. Ez  különösen  igaz  a  származékos  ügylet  vállalásának  magas  kitettsége  esetén,  illetve  akkor, ha a nagymértékben áttételes vagy összetettebb származékos termékekről van  szó,  amelyek  nagyobb  valószínűséggel  gyakorolnak  jelentős  hatást  a  pénzügyi  kimutatásokra.  A  végrehajtási  lényegességet  azért  kell  meghatározni,  hogy  felbecsülhetővé  váljanak  a  lényeges  hibás  állítások  kockázatai,  és  meghatározható  legyen a további könyvvizsgálati eljárások jellege, ütemezése és terjedelme.  A  derivatívák  könyvvizsgálatával  összefüggő  munkaprogramon  belül  kiemelt  súllyal  jelenik meg a követelések, a valós értékelés, a saját tőke, a kapott/fizetendő kamat és a  pénzügyi műveletek egyéb ráfordításának/bevételének ellenőrzése, illetve a mérlegen  kívüli  tételek  áttekintése.  A  vonatkozó  munkaprogramokhoz  kapcsolódóan  bemutatásra  kerülnek  a  derivatívákkal  kapcsolatos  kockázatbecslési  eljárások  lényegesebb elemei is.   A derivatívák könyvvizsgálatával összefüggő auditprogram főbb részeit a tanulmány 2.  számú mellékletét képező alábbi munkaprogramok tartalmazzák:  •

AE.4.PI követelések munkaprogram 

•

AF.8‐15.PI saját tőke munkaprogram 

•

AEr.1‐2.PI pénzügyi műveletek munkaprogram 

•

A.Mkt.PI mérlegen kívüli tételek munkaprogram. 

68   

 

A  munkaprogramban  szinte  kizárólag  a  derivatív  ügyletekből  eredő  könyvvizsgálói  feladatok kerültek megjelenítésre.  A  derivatívák  könyvvizsgálati  munkaprogramjához  kapcsolódóan  a  teljesség  igénye  nélkül  az  1.  számú  mellékletben  található  ellenőrző  listában  foglaltam  össze  a  főbb  kérdéseket, kiemelten vizsgálandó területeket, eseményeket, tényezőket. Az ellenőrző  listában  azon  eljárások  kerültek  összefoglalásra,  amelyekkel  a  gazdálkodóra  szabott  munkaprogramot célszerű kiegészíteni, hangsúlyossá tenni. 

4.7 A könyvvizsgálat lezárása, jelentéskészítés A könyvvizsgálat zárását megelőzően a könyvvizsgálónak át kell tekinteni a gazdálkodót  érintő  lezárult,  illetve  még  folyamatban  lévő  vagy  lehetséges  jogi  ügyek  következményeit.  Ennek során a könyvvizsgálónak azonosítania kell a peres és egyéb  jogi  ügyeket,  amelyek  a  lényeges  hibás  állítás  kockázatát  okozhatják.  Ennek  során  a  könyvvizsgáló  a  vezetéssel  és  a  gazdálkodó  egység  egyéb  munkatársaival,  köztük  a  belső  jogi  tanácsadóval  interjút  készít,  áttekinti  a  vonatkozó  jegyzőkönyveket,  a  jogi  képviselővel/tanácsadóval folytatott levelezéseket, a jogi eljárások felmerült költségeit.  A  jogi  képviselő  interjúlevélben  tájékoztatja  a  könyvvizsgálót  minden  olyan  ismert  tényleges  és  lehetséges  peres  ügyről  és  jogi  igényről,  amelynek  hatásai  figyelembe  veendőek a pénzügyi kimutatások készítésekor.  A  vonatkozó  standard  értelmében  a  könyvvizsgálati  bizonyítékok  összegyűjtése  befejezésének  napján  (megegyezik  a  könyvvizsgálói  jelentés  és  az  éves  beszámoló  dátumával) gazdálkodó törvényes képviselőjének is írásban kell nyilatkoznia arról, hogy  a  beszámoló  összeállítása,  tételeinek  értékelése,  közzététele  során  a  vonatkozó  jogszabályi  előírásokat  és  belső  szabályzatokban  rögzítetteket  maradéktalanul  betartották,  a  könyvvizsgálathoz  valamennyi  olyan  információt  a  könyvvizsgáló  rendelkezésére bocsátottak, amelyek relevánsak a pénzügyi kimutatások elkészítése és  bemutatása  szempontjából.  A  derivatív  ügyletekkel  összefüggésben  a  vezetést  külön  célszerű  nyilatkoztatni  arról,  hogy  a  számviteli  törvénnyel  összhangban  számolta  el  a  származékos  termékeket  és  a  fedezeti  ügyleteket,  beleértve  annak  a  fedezeti  kapcsolatra,  a  gazdálkodó  fedezeti  ügylettel  kapcsolatos  kockázatkezelési  céljaira  és  69   

 

stratégiáira,  valamint  a  hatékonyság  kezdeti  és  folyamatos  mérésére  vonatkozó  formális dokumentáció elkészítésére vonatkozó előírásait.  A  könyvvizsgáló  a  könyvvizsgálói  jelentés  dátumaként  nem  határozhat  meg  korábbi  időpontot, mint amikor a pénzügyi kimutatásokra vonatkozó könyvvizsgálói vélemény  megalapozásához elegendő és megfelelő könyvvizsgálati bizonyítékot szerzett, azaz a  könyvvizsgálói  jelentés  dátuma  nem  lehet  korábbi,  mint  a  jogi  képviselő  interjúlevelének, valamint a vezetés teljességi nyilatkozatának a dátuma.   A  könyvvizsgáló  a  vezetői  levélben  hozza  a  gazdálkodó  vezetőségének  tudomására  azokat a feltárt problémaköröket (kontrollhiányosságok, kockázatok, bizonytalanságok,  egyéb  információk),  amelyek  a  könyvvizsgálói  jelentés  minősítését  ugyan  nem  befolyásolják, de olyan kockázatokat testesítenek meg, amelyeket célszerű kezelni.   Amennyiben  a  könyvvizsgáló  a  felülvizsgálat  során  megállapítja,  hogy  az  éves  beszámoló  (az  egyszerűsített  éves  beszámoló,  vagy  összevont  (konszolidált)  éves  beszámoló)  a  vállalkozó  vagyoni,  pénzügyi  és  jövedelmi  helyzetéről  megbízható  és  valós képet ad, a felülvizsgálat során sem törvénysértést, sem szabálytalanságot nem  tapasztalt  és  ezért  az  éves  beszámolóban,  az  egyszerűsített  éves  beszámolóban  foglaltakkal egyetért, hitelesítő záradékot ad.  Ha  az  éves  beszámoló,  az  egyszerűsített  éves  beszámoló,  az  összevont  (konszolidált)  éves  beszámoló  egészében  vagy  részben  nem  felel  meg  a  törvény  előírásainak  és  a  valóságnak, akkor a hitelesítő záradék helyett korlátozott vagy elutasító záradékot ad a  záradék  korlátozása  vagy  elutasítása  okainak  részletes  feltüntetésével.  Ha  a  könyvvizsgáló nem tud záradékot adni, mert ahhoz nem tudott elegendő és megfelelő  könyvvizsgálói  bizonyítékot  szerezni,  akkor  a  záradék  megadásának  elutasítását  (az  elutasítás  okainak  részletes  feltüntetésével)  tartalmazó  független  könyvvizsgálói  jelentést kell letétbe helyezni, illetve közzétenni.      70   

 

  A minősítést előidéző kérdés jellege

A könyvvizsgáló arra vonatkozó megítélése, hogy átfogóak-e a pénzügyi kimutatásokra gyakorolt hatások vagy lehetséges hatások Lényeges, de nem átfogó

Lényeges és átfogó

A pénzügyi kimutatások lényeges hibás állítást tartalmaznak

Korlátozott vélemény

Ellenvélemény

Az elegendő és megfelelő könyvvizsgálati bizonyíték szerzésére való képtelenség

Korlátozott vélemény

Véleménynyilvánítás visszautasítása

 

Forrás: Okleveles könyvvizsgálók kötelező továbbképzési anyaga 2012.  39. oldal 

71   

 

  Mellékletek 1. Melléklet 

Ellenőrző lista a stratégiai audit tervezéséhez Főbb vizsgálati pontok a stratégiai audit tervezése területén 1

Rendelkezik-e a gazdálkodó a derivative ügyletek bonyolításával összefüggő belső szabályozással (szervezeti és működési szabályzat, derivatív ügyletek bonyolításának ügyrendje, eljárásrendek, jogköröket, hatásköröket rögzítő dokumentumok, számviteli politika és számlarend stb.) ?

2

A belső szabályozás megfelel-e a vonatkozó előírásoknak, összhangban vane a gazdálkodó működési sajátosságaival?

3

A derivatív ügyletek bonyolításához a döntésre jogosultak rendelkeznek-e a szükséges szakmai ismertekkel és a gazdálkodó iránti elkötelezettséggel?

4

A gazdálkodó informatikai rendszere megfelelően támogatja-e a derivatív ügyletek számviteli elszámolását; az ügyletekből eredő adatok feldolgozása automatikusan, vagy manuálisan történik; vesz-e igénybe a gazdálkodó külső szolgáltatókat/szakértőket az informatikai tevékenység ellátására; ki és milyen módon felügyeli a külső szolgáltatók tevékenységét; rendelkezik-e a gazdálkodó megfelelő informatikai biztonsági szabályozással, üzletmenet folytonossági tervvel; megfelelően dokumentált-e az IT rendszerhez való hozzáférés; a működésfolytonosság biztosított-e?

5

A gazdálkodó milyen derivatív eszközökkel rendelkezik? Az ügyletek kapcsolódnak-e a gazdálkodó alaptevékenységéhez? Az ügyletek célja fedezeti és/vagy spekulatív jellegű?

6

Változott-e jelentősen a származékos ügyletek aránya, kockázati kitettsége, eredményre gyakorolt hatása a korábbi időszak(ok)hoz képest?

7

Változott-e a döntéshozók derivatív ügyletek kockázatvállalásával kapcsolatos magatartása; megfigyelhető-e eredménynövelési törekvés, felmerülhet-e az eredménymanipulálás kockázata?

8

Az alap/letétkezelő tényleges függetlensége, szakmai kompetenciája biztosított-e? Történt-e változás az alap/letétkezelő vonatkozásában?

9

A gazdálkodó megfelelő kockázatkezelési eljárásokat alkalmaz-e az ügyletek kezelése során?

10 A gazdálkodó emberi erőforrás-politikája és gyakorlata bizonyítja-e, hogy a vezetés elkötelezett a tisztességesség, az etikus magatartás és a kompetencia irányában; potenciális leépítés, elbocsátás várható-e a cégnél? 11 Biztosított-e a gazdálkodónál a folyamatba épített ellenőrzés hatékony működése, a szükséges visszacsatolások megtörténnek-e? 12 Értékelendő, hogy a fentiek jelentik-e azt, hogy könyvvizsgálati szempontból új specifikus rizikók merülnek fel, ha igen változtatni kell a tervezésen és a kockázatkezelésen.

72   

Ref.

Megjegyzés

 

73   

 

Ellenőrző lista a becslések tervezéséhez Főbb vizsgálati pontok a becslések tervezése területén 13 Áttekintendő, hogy a pénzügyi jelentésben a derivative ügyletekkel összefüggésben milyen becslések vannak, és azok értékelése változott-e az előző időszakhoz képest?

Ref.

Megjegyzés

Ref.

Megjegyzés

14 Történt‐e változás a gazdálkodó számviteli politikában az alábbi területeken:   ‐ peres ügyek megítélése;  ‐ mérlegkészítés időpontjának megváltoztatása;  ‐ forward, egyéb derivatív ügyletek értékelési szabályainak módosítása;  ‐ az előző évihez képest változott‐e a jelentőség határa, illetve a tartósság  definíciója?  15 A  gazdálkodónál  a  különböző  irányítási  szinteken  működnek‐e  hatékony  kockázatbecslési eljárások? Ennek során   ‐  figyelembe  veszik‐e  a  kockázatra  ható  külső  és  belső  tényezőket  (működési  és  szabályozási  környezet  változása,  új  piaci  szereplők  megjelenése,  új  technológiák  megjelenése,  tevékenységek  bővítése/leépítése), valamint ezek hatását a pénzügyi jelentésre;  ‐  a  származékos  ügylet  vállalás  kitettségi  határát,  annak  változását  megfelelő módon kontrollálják‐e?  16

A gazdálkodó általános kontrollkörnyezetének vizsgálata alapján szükséges-e alkalmazási szintű kontrollok végrehajtása? Ennek keretében indokolt-e a - rögzítés feletti kontroll, árkalkuláció kamat/árfolyam elszámolásának ellenőrzése,

kontroll,

automatikus

- elszámolóház/alapkezelő/letétkezelő és a gazdálkodó analitikus és főkönyvi rendszere közötti összhang tesztelése, ‐ év végi egyeztetések, derivatív ügyletekkel összefüggő limitek  betartásának ellenőrzése, figyelése? 

Ellenőrző lista a vállalkozás folytatásának ellenőrzéséhez Főbb vizsgálati pontok a vállalkozás folytatásának ellenőrzéséhez A fentiek alapján felmerül-e a vállalkozás folytatásának (going concern) 16 kérdése. A going concern problémáját a derivatív ügyletek kitettségi határt kiugóan magasan meghaladó szintje (különösen a spekulatív ügyletek esetében), illetve jelentős kapcsolt tranzakciók esetén meg kell vizsgálni.

74   

 

Ellenőrző lista a likviditási kockázat felméréséhez Főbb vizsgálati pontok a likviditási kockázat tervezése területén

Ref.

Megjegyzés

Ref.

Megjegyzés

17 A  likviditási  kockázat  kezelésért  felelős  személlyel,  vagy osztállyal  folytatott  interjú során a következőkre szükséges kitérni:   ‐ a likviditási sokk nagyságát hogyan becsülték meg, hogyan modellezték,   ‐  ha  származékos  ügyletekhez  kapcsolódnak  margin  letétek  (változó  letétek), akkor az árfolyam‐ és kamatváltozásból származó sokkok hatását  a likviditási helyzetre szimulálták‐e?  (Ezekkel  az  Eszköz  Forrás  Bizottság  (ALCO)  foglalkozik,  az  ülésekről  készült  jegyzőkönyveket szükséges elkérni és áttekinteni. 

Ellenőrző lista a lényegesség meghatározásához Főbb vizsgálati pontok a lényegesség meghatározása területén 18 A lényegesség mérése alapulhat-e a gazdálkodó mérlegértékein? 19

A lényegesség mérése történhet‐e számlaegyenlegre, vagy ügyletcsoportra  gyakorolt hatás alapján? 

20 A számított lényegesség és a könyvvizsgáló által megállapított lényegesség, a végrehajtási lényegesség alkalmazása mellett biztosítható-e a lényeges hibás állítás kockázatainak azonosítása és felmérése? 21 Az elfogadható hibás állítás és az egyedileg jelentős tétel és az elhanyagolható hiba számított lényegességhez viszonyított aránya megfelelőe az ügyletcsoport vizsgálatához?

75   

 

Ellenőrző lista a követelések munkaprogramhoz Főbb vizsgálati pontok a követelések munkaprogramhoz kapcsolódóan 22 Milyen derivatív eszközei vannak a gazdálkodónak? Vannak-e tőzsdei, vagy tőzsdén kívüli derivatívák a gazdálkodónál? 23

Ref.

Megjegyzés

Ref.

Megjegyzés

Biztosított‐e  a  nyitott  derivatív  ügyletek  alapadatainak  teljes  körű  egyeztetése a vonatkozó szerződésekkel? 

24 A rendelkezésre álló dokumentumok, információk alapján elvégezhető-e Teljesség (Completeness ), létezés (Existence), pontosság (Accuracy) és értékelés (Valuation) vizsgálata? 25 Az év végén a nyitott ügyletek teljességéről az analitika és az aláírt letétkezelői igazolás összevetésével teljes körűen meggyőződhetünk-e? 26 A derivatívák elszámolása és értékelése összhangban van-e a jogszabályban és a gazdálkodó számviteli politikájában foglaltakkal? 26 A gazdálkodó portfóliójában szereplő származékos ügyleteket a számviteli politikában rögzítettek szerint a letétkezelő által meghatározott piaci értéken értékelte-e? 26 A piaci érték és a könyv szerinti érték különbözete (az ügylet értékelés napján várható eredménye) elszámolása az értékelési különbözettel szemben történt-e? A források között a valós értékelés értékelési tartaléka között a különbözet kimutatásra került-e? A származékos ügylet megszűntekor a kapcsolódó értékelési különbözetet kivezette-e a gazdálkodó? 25 A bekerülési érték és értékelési különbözet meghatározása helyesen történte? Ennek megállapítása érdekében a tárgyév során a piaci árfolyam és a spread (felár) alakulását át kell tekinteni, amennyiben jelentős, a piaci árfolyam alakulásának vizsgálata a mérlegfordulónap után, de még a mérlegkészítés előtt.

Ellenőrző lista a saját tőke munkaprogramhoz Főbb vizsgálati pontok a saját tőke munkaprogramhoz kapcsolódóan 22 A valós értékelési tartalék egyenlegének összehasonlítása a követelések között kimutatott származékos ügyletek pozitív értékelési különbözetével. 23

A  piaci  érték  és  a  könyv  szerinti  érték  különbözete  (az  ügylet  értékelés  napján  várható  eredménye)  elszámolása  az  értékelési  különbözettel  szemben történt‐e? A források között a valós értékelés értékelési tartaléka  között a különbözet kimutatásra került‐e?  

24 A származékos ügylet megszűntekor a kapcsolódó értékelési különbözetet kivezette-e a gazdálkodó?

76   

 

Ellenőrző lista a pénzügyi műveletek munkaprogramhoz Főbb vizsgálati pontok a pénzügyi műveletek munkaprogramhoz kapcsolódóan Nem fedezeti ügylet esetén elszámolta-e a gazdálkodó a derivatív ügylet 22 eredményét: - amennyiben az ügylet a mérlegfordulónapig lejárt: eredményét a pénzügyi műveletek egyéb bevételei/ráfordításai között; - amennyiben az ügylet a mérlegfordulónap és a mérlegkészítés között járt le, a mérlegfordulónapig számított időarányos eredményt a pénzügyi műveletek egyéb bevételei/ráfordításai az aktív, illetve passzív időbeli elhatárolásokkal szemben; - amennyiben az ügylet a mérlegkészítés időpontjáig nem járt le, a várható veszteségnek megfelelően passzív időbeli elhatárolást képezett-e a pénzügyi műveletek egyéb ráfordításaival szemben? 23

Nem  fedezeti,  forgatási  célú  értékpapír  vételi  opciós  ügylet  esetén  a  vevő  által  egyéb  követelések  között  kimutatott,  fizetett  opciós  díj  aktiválása  az  opció lehívása esetén – a befektetési célú értékpapírokétól eltérően – nem  kötelező. Amennyiben a gazdálkodó nem él az aktiválás lehetőségével, a díj  a  pénzügyi  műveletek  egyéb  ráfordításai  közé  kerül  átvezetésre.  A  gazdálkodó ezt követően élhet a díj elhatárolásának lehetőségével, melyet  később  az  értékpapír  eladásakor  (kivezetésekor)  köteles  visszavezetni.  Ellenőrizendő a gazdálkodó számviteli politikájában rögzítettek betartása és  az elszámolás helyessége. 

24

Vizsgálandó, hogy nem fedezeti opciós ügyletnél az opció le nem hívása esetén az opciós díj a pénzügyi műveletek egyéb ráfordításai között került-e elszámolásra?

24

Vizsgálandó, hogy a vételi opció kiírója a kapott opciós díjat pénzügyi egyéb bevételként könyvelte-e, esetleg döntésétől függően elhatárolta-e, vagy kötelezettségként mutathatja azt ki az ügylet zárásáig, melyet követően a pénzügyi műveletek egyéb bevételei között jeleníti meg azt.

24

Vizsgálandó, hogy nem fedezeti határidős vételi ügylet esetén (melyet a kötő fél ügyletkötéskor a 0-s számlaosztályban határidős vételi árfolyamon jövőbeni kötelezettségként vesz állományba, valamint a követelések között felveszi az átutalt letét értékét) az ügylet lezárult-e a mérlegfordulónapig. - Ha lezárult, akkor vizsgálandó, hogy az azonnali és határidős árfolyamok eltéréséből fakadó árfolyamkülönbözet pénzügyi műveletek egyéb bevételei vagy ráfordításai közé elszámolta-e a gazdálkodó (az ügylet eredményétől függően követelés vagy kötelezettség tartalmú számlával szemben)? - Ha az ügylet december 31-ig nem zárul le, az azonnali és határidős árfolyamok eltéréséből fakadó időarányos árfolyamkülönbözet a pénzügyi műveletek egyéb bevételei között kerül megjelenítésre került-e az aktív időbeli elhatárolásokkal szemben? - Az ügylet zárásakor visszavezetésre került-e az előző évi időbeli elhatárolás?

77   

Ref.

Megjegyzés

 

24

Vizsgálandó, hogy nem fedezeti swap ügyletnek a határidős részét – amennyiben van ilyen – a határidős ügyleteknél leírtaknak megfelelően számolta-e el a gazdálkodó, illetve az időarányos nyereséget vagy veszteséget a pénzügyi műveletek egyéb bevételei illetve ráfordításai között kimutatta-e, valamint megtörtént-e az elhatárolás? Vizsgálandó, hogy a le nem zárt swap ügyletek esetében a várható veszteség teljes összegét a pénzügyi műveletek egyéb ráfordításai között megjelenítette-e a gazdálkodó? Vizsgálandó, hogy a kamat swap ügyletek esetében a ténylegesen fizetendő kamat a fizetendő kamatok eredménykimutatás soron került-e megjelenítésre (a változó és fix kamatösszegek különbözete ennek értékét módosítja)?

24

Hitelintézet esetében vizsgálandó, hogy a mérlegkészítés időszakában lezáruló ügyletek esetében a gazdálkodó a realizált eredmény időarányos részét befektetési szolgáltatási bevételként vagy ráfordításként elszámolta-e az időbeli elhatárolásokkal szemben?

24

Hitelintézet esetében vizsgálandó, hogy ha az ügylet a mérlegkészítés időpontjáig nem jár le és eredménye várhatóan veszteség lesz, az ügylet tárgyának mérlegfordulónapi piaci értéke és kötési ára közötti különbözetre céltartalékot képzett-e a gazdálkodó, melyet az ügylet zárásakor kell feloldani.

24

A határidős fedezeti elszámolású ügylet bekerülési értéken történő elszámolása esetén vizsgálandó, hogy az év végi árfolyamnyereség vagy – veszteség legfeljebb a fedezett ügylet árfolyamveszteségének vagy – nyereségének összegéig került-e elszámolásra? A határidős fedezeti ügyletek zárásakor a fedezeti ügyletnek a piaci és a kötési árfolyam eltéréséből fakadó árfolyamnyereségét a fedezett ügylet veszteségének mértékéig a pénzügy műveletek egyéb ráfordításait vagy fizetendő kamatokat csökkentő tételként, az e feletti összeget pedig pénzügyi műveletek egyéb bevételeként számolta-e el a gazdálkodó? A fedezeti ügylet árfolyamvesztesége esetén a pénzügyi műveletek egyéb bevételeit vagy az egyéb kapott, járó kamatokat a fedezett ügylet nyereségének mértékéig csökkentette-e a gazdálkodó, azt ezt meghaladó összeget pedig a pénzügyi műveletek egyéb ráfordításai számolta-e el?

24

A fedezeti elszámolású ügylet valós értéken történő értékelése esetében vizsgálandó, hogy a fordulónapi valós értéken történő értékelés során keletkező pozitív értékelési különbözetet a fedezett ügylet veszteségének mértékéig pénzügyi műveletek egyéb ráfordításait illetve fizetendő kamatokat csökkentő tételként, az e feletti összeget pedig pénzügyi műveletek egyéb bevételeként számolta-e el a gazdálkodó? (Veszteség jellegű negatív értékelési különbözet esetén ennek a fordítottja könyvelendő.)

24

Amennyiben egy valós értékű fedezeti ügylet olyan ügyletet fedez, mely nem tartozik a valós értékelés alá, vagy értékesíthető pénzügyi eszköznek minősül, akkor a fedezett ügylet elszámolása a fedezeti ügylet elszámolásához igazodik, vizsgálandó, hogy eredményét a pénzügyi műveletek bevételei vagy ráfordításai között számolta-e el a gazdálkodó a fedezeti ügylet eredményének összegében, ellentétes előjellel?

24

Hitelintézet esetében vizsgálandó, hogy a fedezeti elszámolású ügylet valós értéken történő elszámolása esetében, az értékelési különbözet a fedezett ügylet jellegétől függően az egyéb pénzügyi vagy egyéb befektetési szolgáltatások bevételeit illetve ráfordításait csökkentő módon került-e a kamatelszámolási időpontokban módosításra, valamint a lejáratkor

78   

  megszüntetésre? Amennyiben az alapügylet nem tartozik a valós értékelés alá vagy az értékesíthető kategóriába került besorolásra vizsgálni szükséges, hogy a fedezett tétel eredményét legfeljebb a fedezeti ügylet eredményének erejéig jelenítette-e meg a gazdálkodó a pénzügyi szolgáltatások bevételeivel vagy ráfordításaival, vagy a befektetési szolgáltatások bevételeivel illetve ráfordításaival szemben?

79   

 

Ellenőrző lista a mérlegen kívüli tételek munkaprogramhoz Főbb vizsgálati pontok a mérlegen kívüli tételek munkaprogramhoz kapcsolódóan 22

Vizsgálandó, hogy az opció vevője a 0-s számlaosztályban a mérlegen kívüli tételek között függő kötelezettségként kimutatta-e az ügylet határidős részének szerződés szerinti értékét addig, amíg a kötelezettség, az ügylet teljesítése (lezárása) meg nem történt, illetve szerződés szerint le nem járt?

23

Nem fedezeti elszámolású ügyletek esetében vizsgálandó, hogy a vételi opciót kiíró fél a függő követelést az ügylet lezárásáig a 0-s számlaosztályban mutatja-e ki?  

80   

Ref.

Megjegyzés

 

81   

2. Melléklet KÖNYVVIZSGÁLATI MUNKAPROGRAM KÖVETELÉSEK KÖZÖTT KIMUTATOTT DERIVATÍVÁK

AE.4

  Ügyfél neve:

Dátum:

Fordulónap:

Készítette:

Kockázatbecslési eljárások

Elvégezte

Dátum

Ref. szám

Elvégezte

Dátum

Ref. szám.

1 2 stb.

Ellenőrzési rendszerek tesztelései 1 2 stb.

A fenti területen kritikusnak vagy jelentősnek minősített könyvvizsgálati célok: (Egyezően a Könyvvizsgálati stratégiai és tervezési dokumentum (II/B1) I/6. pontjával) Teljesség / Értékelés / Mérés / Létezés / Jogok / Bemutatás / Pontosság

Elemző eljárások

Állítások

1. A derivatív eszközök fordulónapi egyenlege alapján a fedezeti és nem fedezeti portfolió, és a mérlegen kívüli kockázatvállalások összetételének vizsgálata, összehasonlítása az előző évi adatokkal, a jelentős eltérések magyarázata

É,M,L

Adatok tesztelései 1.

M, É

Az analitika, leltár összehasonlítása a főkönyvvel

Az év végén a nyitott ügyletek teljességéről az analitika, a leltár és az aláírt letétkezelői igazolás összevetése

2. Az egyedi vizsgálatra kerülő derivatív ügyletek É, M kijelölése a derivatívákról felvett leltár és a mérlegen kívüli kockázatvállalások leltára alapján derivatívákkal összefüggő szerződések, ügyletek és a mérlegen kívüli kockázatvállalások áttekintése, a derivatív ügyletekről szerzett információk értékelése

84   

Elvégezte

Dátum

Ref. szám

Elvégezte

Dátum

Ref.szám

2. Melléklet KÖNYVVIZSGÁLATI MUNKAPROGRAM KÖVETELÉSEK KÖZÖTT KIMUTATOTT DERIVATÍVÁK

AE.4

  3. A várhatóan problémás derivatívák azonosítása, a várható veszteségek miatt elszámolandó céltartalékok mértékének megítélése, figyelembe véve a korábbi veszteségekkel, illetve visszanyeréssel kapcsolatos tapasztalatokat

É, M

4. A bekerülési érték és értékelési különbözet meghatározásának ellenőrzése

É

5. A származékos ügylet megszűntekor a kapcsolódó értékelési különbözet kivezetésének ellenőrzése

L, T, B

6. A fordulónap utáni árfolyamváltozások vizsgálata a befolyt tételek alapján.

L, J, É

7. Valós értékelés alkalmazása esetén a valós értékelésből származó, kimutatott különbözetek alátámasztása, és bemutatásának ellenőrzése

L, T, É, B

11. Egyéb eljárások

Dátum A területen feltárt hibás állításokat felvezették a nem helyesbített hibás állítások összesítő lapjára A területen feltárt rendszerbeli gyengeségeket felvezették a Vezetőségi levél pontok összesítő lapjára A területen kijelölt eljárásokat teljeskörűen elvégezték, a fenti könyvvizsgálati célok megvalósultak / nem valósultak meg

85   

Aláírás

2. Melléklet KÖNYVVIZSGÁLATI MUNKAPROGRAM KÖVETELÉSEK KÖZÖTT KIMUTATOTT DERIVATÍVÁK  

86   

AE.4

2. Melléklet KÖNYVVIZSGÁLATI MUNKAPROGRAM SAJÁT TŐKÉT ÉRINTŐ DERIVATÍVÁK

AF.8-15

 

Ügyfél neve:

Dátum:

Fordulónap:

Készítette:

Kockázatbecslési eljárások

Elvégezte

Dátum

Ref. szám

Elvégezte

Dátum

Ref. szám.

1 2 stb.

Ellenőrzési rendszerek tesztelései 1 3 stb.

A fenti területen kritikusnak vagy jelentősnek minősített könyvvizsgálati célok: (Egyezően a Könyvvizsgálati stratégiai és tervezési dokumentum (II/B1) I/6. pontjával) Teljesség / Értékelés / Mérés / Létezés / Jogok / Bemutatás

Adatok tesztelései

Elvégezte

1 2. 3. 4. 5. A valós értékelési tartalék egyenlegének összehasonlítása a követelések között kimutatott származékos ügyletek pozitív értékelési különbözetével.

M, É

6. A piaci érték és a könyv szerinti érték különbözete (az ügylet értékelés napján várható eredménye) z értékelési különbözettel szemben történő elszámolásának M, É áttekintése, dokumentálása A származékos ügylet megszűntekor a kapcsolódó értékelési különbözetésének áttekintése

M, É

Egyéb eljárások

1   

Dátum

Ref.szám

2. Melléklet KÖNYVVIZSGÁLATI MUNKAPROGRAM SAJÁT TŐKÉT ÉRINTŐ DERIVATÍVÁK

AF.8-15

 

Dátum A területen feltárt hibás állításokat felvezették a nem helyesbített hibás állítások összesítő lapjára A területen feltárt rendszerbeli gyengeségeket felvezették a Vezetőségi levél pontok összesítő lapjára A területen kijelölt eljárásokat teljeskörűen elvégezték, a fenti könyvvizsgálati célok megvalósultak / nem valósultak meg

2   

Aláírás

2. Melléklet KÖNYVVIZSGÁLATI MUNKAPROGRAM DERIVATÍVÁKKAL ÖSSZEFÜGGŐ PÉNZÜGYI MŰVELETEK

AEr.1-2

 

Ügyfél neve:

Dátum:

Fordulónap:

Készítette:

Kockázatbecslési eljárások

Elvégezte

Dátum

Ref. szám

Elvégezte

Dátum

Ref. szám.

1 2 stb.

Ellenőrzési rendszerek tesztelései 1 2 stb.

A fenti területen kritikusnak vagy jelentősnek minősített könyvvizsgálati célok: (Egyezően a Könyvvizsgálati stratégiai és tervezési dokumentum (II/B1) I/6. pontjával) Teljesség / Értékelés / Mérés / Létezés / Jogok / Bemutatás

Adatok tesztelései

Elvégezte

1. Fedezeti és nem fedezeti ügyletek eredménye pénzügyi L, M, É, T műveletek bevételei és ráfordításai számviteli elszámolásának ellenőrzése 2. Nem fedezeti célú opciós díjak pénzügyi műveletek egyéb ráfordításai között történő helyes számviteli elszámolásának áttekintése

É, M, L, T

3. Nem fedezeti határidős vételi ügylet esetén az É, M, L, T árfolyamkülönbözetet pénzügyi műveletek egyéb bevételei vagy ráfordításai közé történő elszámolása, bizonyos esetekben elhatárolása helyességének vizsgálata 4. A le nem zárt swap ügyletek esetében a várható veszteség teljes összegének a pénzügyi műveletek egyéb ráfordításai közötti elszámolásának ellenőrzése

L, T, É, M,

5. A fedezeti elszámolású ügylet valós értéken történő értékelése esetében ellenőrizendő, hogy a fordulónapi valós értéken történő értékelés során keletkező pozitív értékelési különbözetet a fedezett ügylet veszteségének mértékéig pénzügyi műveletek egyéb ráfordításait illetve fizetendő kamatokat csökkentő tételként, az e feletti összeget pedig pénzügyi műveletek egyéb bevételeként kerültek-e elszámolásra (Veszteség jellegű negatív értékelési különbözet esetén ennek a fordítottja

L, T, É, M,

1   

Dátum

Ref.szám

2. Melléklet KÖNYVVIZSGÁLATI MUNKAPROGRAM DERIVATÍVÁKKAL ÖSSZEFÜGGŐ PÉNZÜGYI MŰVELETEK

AEr.1-2

  könyvelendő.) 6. Amennyiben egy valós értékű fedezeti ügylet olyan ügyletet fedez, mely nem tartozik a valós értékelés alá, vagy értékesíthető pénzügyi eszköznek minősül, akkor a fedezett ügylet elszámolása a fedezeti ügylet elszámolásához igazodik, ellenőrizendő, hogy eredményét a pénzügyi műveletek bevételei vagy ráfordításai között számolta-e el a gazdálkodó a fedezeti ügylet eredményének összegében, ellentétes előjellel

L, T, É, M,

Egyéb eljárások

Dátum A területen feltárt hibás állításokat felvezették a nem helyesbített hibás állítások összesítő lapjára A területen feltárt rendszerbeli gyengeségeket felvezették a Vezetőségi levél pontok összesítő lapjára A területen kijelölt eljárásokat teljeskörűen elvégezték, a fenti könyvvizsgálati célok megvalósultak / nem valósultak meg

           

2   

Aláírás

2. Melléklet KÖNYVVIZSGÁLATI MUNKAPROGRAM A.Mkt DERIVATÍVÁKHOZ KAPCSOLÓDÓ MÉRLEGEN KÍVÜLI TÉTELEK   Ügyfél neve:

Dátum:

Fordulónap:

Készítette:

Kockázatbecslési eljárások

Elvégezte

Dátum

Ref. szám

Elvégezte

Dátum

Ref. szám.

1 2 stb.

Ellenőrzési rendszerek tesztelései 1 2 stb.

A fenti területen kritikusnak vagy jelentősnek minősített könyvvizsgálati célok: (Egyezően a Könyvvizsgálati stratégiai és tervezési dokumentum (II/B1) I/6. pontjával) Teljesség / Értékelés / Mérés / Létezés / Jogok / Bemutatás / Pontosság

Elemző eljárások

Állítások

1. Fontolóra kell venni, hogy milyen pénzügyi kihatással lehet a gazdálkodó tőkéjére, finanszírozási helyzetére és jövedelmezőségére az a körülmény, hogy mérlegen kívüli, bemutatandó tételekkel rendelkezik, valamint az, hogy ezt a hatást konkrétan ki kell-e mutatni a pénzügyi kimutatásokban

B

Adatok tesztelései 1.

Az analitika összehasonlítása a főkönyvvel

M, É

2. Azonosítani kell azokat a tevékenységeket, amelyek várhatóan függő kötelezettségekhez vezethetnek

T

3. Alapvető vizsgálati teszteket kell végezni a nyilvántartott derivatív kötelezettségek teljességének megállapítása céljából

T

4. Mérlegelni kell, hogy milyen mértékű kockázat társul a mérlegen kívüli tételek egyes típusaihoz

T, É

5. A mérlegen kívüli tételek után megképzett céltartalék ellenőrzése

É

1   

Elvégezte

Dátum

Ref. szám

Elvégezte

Dátum

Ref.szám

2. Melléklet KÖNYVVIZSGÁLATI MUNKAPROGRAM A.Mkt DERIVATÍVÁKHOZ KAPCSOLÓDÓ MÉRLEGEN KÍVÜLI TÉTELEK   6. Vizsgálandó, hogy az opció vevője a 0-s számlaosztályban a mérlegen kívüli tételek között függő kötelezettségként kimutatta-e az ügylet határidős részének szerződés szerinti értékét addig, amíg a kötelezettség, az ügylet teljesítése (lezárása) meg nem történt, illetve szerződés szerint le nem járt?

É

7. Nem fedezeti elszámolású ügyletek esetében vizsgálandó, hogy a vételi opciót kiíró fél a függő követelést az ügylet lezárásáig a 0-s számlaosztályban mutatja-e ki?

É

6. Egyéb eljárások

Dátum A területen feltárt hibás állításokat felvezették a nem helyesbített hibás állítások összesítő lapjára A területen feltárt rendszerbeli gyengeségeket felvezették a Vezetőségi levél pontok összesítő lapjára A területen kijelölt eljárásokat teljeskörűen elvégezték, a fenti könyvvizsgálati célok megvalósultak / nem valósultak meg

 

2   

Aláírás

 

Irodalomjegyzék Jogszabályok: • 250/2000. (XII. 24.) Korm. rendelet a hitelintézetek és a pénzügyi vállalkozások éves beszámoló készítési és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól • 2000. évi C törvény a számvitelről • IAPS 1012 - Állásfoglalás a származékos pénzügyi instrumentumok könyvvizsgálatáról •

IAPN 1000 - Special considerations in auditing financial instruments

Tankönyvek: • Dr. Lukács János: Könyvvizsgálat rendszere, ellenőrzési esettanulmányok, BCE Számvitel Tanszék, Budapest, 2011 • Bary-Bíró-Boros: Könyvvizsgálat és ellenőrzés, MKVK, Budapest, 2005 • Veres-Gulyás: Bankszámvitel, Alinea Kiadó, Budapest, 2008 • Rakó-Nagy-Gálos-Csikós-Gulyás-Veres:

Hitelintézetek

könyvvizsgálata

és

ellenőrzése, Alinea Kiadó, Budapest, 2010 • Hull: Options, futures and other derivatives, Prentice Hall, New Jersey, 2005 • Bösch: Derivative – Verstehen, Anwenden und Bewerten, Vahlen, München, 2011 • Beyer: IFRS: Finanzinstrumente, Schmidt, Berlin, 2008 • IASB: IFRS International Financial Reporting Standards, • KPMG: Insights into IFRS – állásfoglalások gyűjteménye, 2010 Folyóirat cikkek: • The Journal of Finance: Volatility Information Trading in the Option Market, 2008, Vol. LXIII, No. 3 • Arthur A. Hayes: Identifying Risky Situations in Government Operations, 2007 • Finance Somerset: Meet your Hedge Fund’s Back Office, 2004 •

Eric Rasmusen, Indiana University: When Does Extra Risk Strictly Increase an Option’s Value?, 2007 1