Raktári szám: FI ISBN Etika. Etika KÍSÉRLETI TANKÖNYV

Raktári szám: FI-504031101 ISBN 978-963-682-852-3

9

789636

828523

Etika

Etika

11 KÍSÉRLETI TANKÖNYV etika11_borit.indd 1

2015.03.18. 14:19:21

A tankönyv megfelel az Ember és társadalom műveltségterülete előírásainak: a 110/2012. (VI. 4.) Korm. rendelet (NAT 2012), az 51/2012. (XII. 21.) EMMI rendelet 3. sz. melléklet: Kerettanterv a gimnáziumok 9–12. évfolyama 3.2.06, az 5. sz. melléklet: Kerettanterv a gimnáziumok 5–12. évfolyama 5.2.08, valamint a 6. sz. melléklet: Kerettanterv a szakközépiskolák 9–12. évfolyama 6.2.05 Etika kerettanterv előírásainak. Szerkesztette: VARGA CSABA Alkotószerkesztő: Bartos Károly Vezető szerkesztő: Borhegyi Péter Tudományos szakmai szakértő: Dr. Benda József Pedagógiai szakértő: Kovács Zsolt Fedélterv: Vámos Norbert Látványterv és tipográfiai terv: Vámos Norbert Fotók: 123RF A tankönyv szerkesztői ezúton is köszönetet mondanak mindazoknak a tudós és tanár szerzőknek, akik az elmúlt évtizedek során olyan módszertani kultúrát teremtettek, amely a kísérleti tankönyvek készítőinek is ösztönzést és példát adott. Ugyancsak köszönetet mondunk azoknak az íróknak, költőknek, képzőművészeknek, akiknek alkotásai tankönyveinket gazdagítják. ISBN 978-963-682-852-3 © Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet A kiadásért felel: dr. Kaposi József, főigazgató Raktári szám: FI-504031101 Műszaki szerkesztő: Vámos Norbert Grafikai szerkesztő: Légrádi Fruzsina Nyomdai előkészítés: Vidosa László Terjedelem: 12,36 (A/5 ív), tömeg: 252 gramm 1. kiadás, 2015 Nyomtatta és kötötte Felelős vezető: A nyomdai megrendelés törzsszáma:

A kísérleti tankönyv az Új Széchenyi Terv Társadalmi Megújulás Operatív Program 3.1.2-B/13-2013-0001 számú, „A Nemzeti Alaptantervhez illeszkedő tankönyv, taneszköz és Nemzeti Köznevelési Portál fejlesztése” című projektje keretében készült. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósult meg.

Európai Szociális Alap

Bevezető

Új tárgy a tantárgyak között, új könyv a tankönyvek között: Etika 11. Talán szokatlan, mint minden újdonság. Talán az is szokatlan, hogy olyasmikről, amiket az ember inkább megfontolni szokott, mint megtanulni, tankönyv beszéljen. Mégis hasznos lehet egy ilyen áttekintés, mert alkalmat adhat rá, hogy az osztálytársak, barátok, a diákok és a nevelők megbeszélhessék, ami egyébként talán nem kerülne szóba. De létezik-e olyan értékrend, amely mindenki számára elfogadható az osztályban? Berán Ferenc így ír erről a kérdésről: „Lehet-e tanítani olyan etikát, mely a hívő és nem hívő ember számára elfogadható? Véleményünk szerint a perszonalista szemléletmód lehetőséget ad olyan etika tanítására, amely a hívő és nem hívő ember törekvésének megfelel. Az ember értelme segítségével olyan értékeket tud maga elé állítani, amelyek ösztönös vágyainak és törekvéseinek megfelelnek, és amelyek egyéni és közösségi kibontakozását segítik. Az embernek tisztelnie kell ezeket az értékeket, a társadalmi törvényeknek pedig biztosítani kell az ember számára a jogokat, hogy ezeket az értékeket elérhesse. A vallásos és nem vallásos etika közötti különbség véleményünk szerint nem az értékek szintjén, hanem az értékek megalapozásában és az azokhoz való lelki hozzáállásban található. A vallásos ember a világot, így önmagát és az értékrendet Isten ajándékának tekinti. Istennek ez a megelőző szeretete indítja őt az értékek elérésére. A nem vallásos ember célja önmaga kibontakozása és a közösség gazdagabbá tétele lehet. Látjuk, hogy a kettő nem áll ellentétben egymással.” Ennek jegyében bízunk benne, a tankönyvben felvetett kérdések minél több tanuló számára elgondolkodtatók, mi több, érdekesek lesznek. A hosszabb leckéket hasznos lehet házi olvasmányként áttekinteni. Érdemes a nehezebb szövegekkel is megbirkózni: ezek jelek utalnak. Érdemes utánagondolni annehézségére a bal felső sarokban látható nak is: egyetértek-e azzal, amit mások vallanak, így megy-e ez az én életemben is, vagy nagyon is másként, lenne-e valami változtatandó a többi emberhez való viszonyomon. Ehhez az utánagondoláshoz kívánnak jó munkát a tankönyv alkotói

Fogalommagyarázatok a kötet végén! 5

Tartalom

Az ember erkölcsisége. . . . . . . . . . . . . . . Személy és erkölcs . . . . . . . . . . . . . . . . . . Az erkölcs törvényei . . . . . . . . . . . . . . . . Erkölcs és érték. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Érték és értékrend . . . . . . . . . . . . . . . . . . Vitában és együttműködésben embertársunkkal . . . . . . . . . . . . . . . . . A jó munka: kreatív . . . . . . . . . . . . . . . . . A szeretet etikája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A szeretet minősége. . . . . . . . . . . . . . . . . Néhány dilemma az erkölcsi gondolkodás történetéből . . . . . . . . . Döntés és cselekvés . . . . . . . . . . . . . . . . . Kötelesség és szabadság . . . . . . . . . . . . . Önismeret, önértékelés . . . . . . . . . . . . . . Belső tudatosulás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Az erőfeszítésről . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Szavak és tettek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Az erkölcsi döntés . . . . . . . . . . . . . . . . . . Szerelem, szexualitás . . . . . . . . . . . . . . . Hiány és kiegészülés . . . . . . . . . . . . . . . . Házasság, család . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Szülők és gyermekek . . . . . . . . . . . . . . . . A barátságról. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

8 10 12 14 15 16 19 21 23 26 29 33 35 37 39 41 42 43 44 45 47 49

Szerelem és üzlet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Barátság és tömegkultúra . . . . . . . . . . . . Társadalmi igazságosság, szegényekkel való törődés . . . . . . . . . Áldozat a hazáért . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Haza és emberiség . . . . . . . . . . . . . . . . . . Nemzetiségek és kisebbségek. . . . . . . . . Nemzeti fejlődésünk traumái – Kárpát-medencei sajátosságok . . . . . Technika és etika . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Az élet etikája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Élet és halál . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Béranyaság, terhességmegszakítás, génmanipuláció, eutanázia . . . . . . . . Közösségi etika . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A globalizáció és lokalizáció kora . . . . . Az egyén és a globális hálózatok . . . . . . Fenntarthatóság és környezetrombolás . . . . . . . . . . . . . . . Versenyben élünk: jogos és jogtalan előnyszerzés . . . . . . . . . . . . . A világvallásokról . . . . . . . . . . . . . . . . . . Felhasznált irodalom . . . . . . . . . . . . . . . . Fogalomtár . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

50 51 53 56 58 60 63 66 69 70 72 76 77 79 81 84 85 86 88

Az ember erkölcsisége

Hogyan alakíthatom ki saját értékrendemet?

Garaczi Imre: Az ember mint erkölcsi lény (részletek)

Az erkölcsi lényként tételezett ember filozófiai megértése mindig egyfajta önvallomás: létünk gyökereihez kell visszatérnünk, s a filozófus ezért kénytelen a filozófiát szinte mindig elölről kezdeni. Ezért állandók a filozófia alapkérdései, ámde a válaszok mindig egyéniek a filozófiai gondolkodásban nem a logikus következtetéseknek ad elsőbbséget, hanem az intuitív megragadásnak. Talán túlzottan is kiemelt jelentőséget juttat a szubjektum lelkiségének, hiszen nem minden lelkiség alkalmas a bölcselkedésre, a mindennapin túli dimenziók befogadására. Nietzsche számára például a dekadens korok nyújtanak megfelelő táptalajt az önvalót feltáró, megidéző filozófiai elmélkedésre: „Az ember akkor találja meg és teszi problémává önmagát, ha a valóság világától valamiért elfordul… Görög földön is akkor kezdődik a filozofálás, mikor azok a lelkek, akik az Ilias és az Odysseia hősei közt lettek volna igazán otthon, nem találták helyüket a demokráciák lagymatag világában”. […] Feladatunk, hogy újra és újra kísérletet tegyünk a világban rejlő én felfedezésére, s ezzel a filozófia tulajdonképpeni tárgyát, az öneszméletet közelítsük, melynek koronkénti újraébredése, akár mint rendszer, akár mint narratíva, állandóan figyelmeztet az ember valódi értelemkereső- és adó lényegére. Ezt a gondolatot, mint egyfajta modern kategorikus imperatívuszt, korok feletti érvénnyel fogadhatjuk el… Mindez összefügg azzal, hogy a filozófia, hasonlatosan a hit élményeihez, mindig szubjektív önvallomása a gondolkodónak. Ez azt jelenti, hogy a léleknek teljes erejével kell megküzdenie az adott világgal annak érdekében, hogy önmagát felmutathassa. Gyakorta vizsgáljuk a bölcsesség mestereinek és tanítványaiknak egymáshoz fűződő viszonyát. Szinte divattá vált az a két és félezer éves gondolat, amiben sok igazság van, hogy a tanítványok általában megtagadják mestereiket. Ez a megtagadás természetesen szükségszerűen jön létre, hiszen azt jelzi, hogy a tanítvány, amikor önálló gondolati pályára szeretne lépni, tehát megKáin és Ábel középkori ábrázolása egy darmstadti kísérli megalkotni saját művét, saját erkölcsi kódexben lényét, akkor szakít, szakítania kell mestere 8

elméleteinek egy részével vagy teljességével ahhoz, hogy kiszabadulva a mester gondolkodásmódjából, stílusából, megteremthesse saját szellemi-erkölcsi önvalóját, s annak eszköztárait. A természettől való fokozatos elszakadás a 20. századra sajátos lelki miliőt alakított ki a modernitás embere számára. Ennek egyik legfontosabb jellemzője a lélek félelme a gyökértelenségtől. Elveszített ősi, egykor megvolt kapaszkodókat, s helyükre nehezen talál új és megfelelő egzisztenciális világot. […] Így jutunk el a világ létfelfogó élményéhez, ami nem más, mint a tudat eszmélése nyomán a bennünket körbevevő valóság észrevétele, amelyben képességünk, lehetőségünk adódik az erkölcsi lénnyé válásra. Ezt a valóságot főként, mint tárgyi világot észleljük, s ebből fakadnak a különféle egyéni világképek, melyek az ember individualisztikus sokféleségében jelennek meg. Kialakulásuk konkrét tapasztalatokhoz, célokhoz kötődik. A világképek értelmezését történetfilozófiai vetületek szerint építjük fel. Kiindulópontnak a Szentírás gondolatát tehetjük meg, amely szerint a világ az embernek „átadatott”. Ez azt jelenti, hogy a világ az embertől függetlenül is létezik, de csak az ember által fogható fel. Így válik a világ az ember eszközévé. A különféle világképeknek tartalmat úgy adhatunk, hogy bennük emberi célok fogalmazódnak és valósulnak meg. A lét egészéből, amelyet az ember szemlél, a célok észrevétele a legfontosabb összetevő az értelem számára. Ez a folyamat az emberi tudatban különféle fogalmak megformálásával kezdődik. Ezt a mechanizmust jellemzi úgy Kant, hogy a fogalmak tartalom nélkül üresek, a tartalmak fogalmak nélkül vakok. Az ember világképformáló tevékenysége során azokat a jelenségeket tesszük gondolkodásunk és cselekvéseink tárgyává, amelyek valamiféle szükségleteinek kielégítésére szolgálhatnak. Ennek során szövődnek össze a cselekvésben alkalmazott tények valamiféle logikai rendszer alapján világképpé. Az embert általában megnyugtatja, ha cselekvései következményeikben sikeresek, hiszen így képes feltételezni önmaga számára valamiféle egységet. Ez azonban csak a fizikai létmód szintjét valósítja meg, s hiányzik az a típusú, legfőbb felelősségvállalás, ami az erkölcsi lénnyé formálódást alakítja azért, hogy a világban sorsát kereső ember megtalálhassa a boldog életre való törekvés (eudaimonia) reális lehetőségét. • A szerző szerint nem mindenütt egyformán intenzív a filozófiai érdeklődés. Miben más a problémákkal teli élethelyzet bölcseleti érdeklődése, mint a harmóniából fakadó? • Igazold példákkal, vagy cáfold érvekkel a szerző a 20. századról és a modernitásról szóló megállapításait! • Mondhatjuk-e, hogy a világ az emberé? Milyen értelemben az övé – milyen értelemben nem az övé? Madách Imre művében, Az ember tragédiájában az egyes történelmi színek más és más korok rendre eltérő vagy épp ellentétes értékrendjére világítanak rá. Miben ellentétes Egyiptom és Athén értékrendje? Miben Róma és Konstantinápoly értékrendje? Milyen szempontból állítható szembe Párizs és London? S vajon melyikhez hasonlít leginkább (a felsoroltak közül) mai társadalmunk értékrendje?

9

Személy és erkölcs

Mennyire vagyunk szabadok és tudatosak?

Turay Alfréd: Az emberi személy és az erkölcs (részletek)

Az embernél alacsonyabb rendű létezők világában nincs erkölcs. A létezők közül egyedül az ember etikai lény. Ennek magyarázata az, hogy az erkölcs tudatosságot és szabadságot feltételez. Ezek egyedül az ember jellemzői. A tudatosság az erkölcsi minősíthetőség egyik alapja, és ez a közfelfogásban is tükröződik. Ha etikai szempontból elmarasztalunk valamilyen emberi cselekedetet, feltételezzük, hogy a tettet végrehajtó személy tudta, mit cselekedett, és arról is tudomása volt, hogy ezt nem lett volna szabad megtennie. […] A szabadság az etikai minősíthetőség másik alapja. Amikor erkölcsi ítéleteket fogalmazunk meg, ezt az alapot is feltételezzük. Ha utólag megtudjuk valamilyen rossz tettről, hogy nem szándékosan jött létre, vagy kényszer hatása alatt történt, a tettet ugyan nem fogjuk jóváhagyni, de nem rójuk az illető számlájára (vagy legalábbis csak korlátozott módon tesszük őt felelőssé). A viszonylagos (azaz a különféle meghatározó és korlátozó tényezőktől nem mentes) emberi szabadságot minduntalan feltételezzük: a) Szabadságunkról közvetlen tudatunk van. Tudjuk, hogy képesek vagyunk mérlegelni, választani és dönteni a különféle cselekvési lehetőségek között. Tudatában vagyunk, hogy tetteink végső fokon tőlünk függenek. Meggyőződésünk van személyes felelősségünkről. b) A közmeggyőződés is a szabadság léte mellett szól: a szabadság tudata és eszméje minden társadalomban és minden kultúrkörben megtalálható. Felháborodunk például, ha kirabolnak bennünket, mert tudjuk, hogy a rabló nem kényszerből, hanem szabadon hajtotta végre tettét. Még a deterministák is (akik az emberi cselekvések teljes meghatározottságát vallják – elméletileg) úgy cselekszenek és úgy viselkednek, mintha szabadok lennének, azaz gyakorlatukkal elismerik a szabadság létét. Azok az orvosok például, akik elfogadják a freudi lélektani determinizmust, úgy cselekszenek, mintha az ember szabad volna, mert megkísérlik, hogy visszaadják a szabad akarat Paul Gauguin: Jákob harca az angyallal (1888) egy „részét” azoknak, akik kényszer• Meg kell küzdenünk a kényszerekkel. cselekvéseket hajtanak végre. 10

c) Az igazságszolgáltatás minden társadalomban azon a meggyőződésen alapul, hogy az emberek felelősek tetteikért, azaz szabadok. Az emberi tettek erkölcsi minősíthetőségének alapja az ember személy mivoltában rejlik. A személy kimeríthetetlen misztériumát nem lehet a fogalmak kényszerzubbonyába húzni, és nem lehet hiánytalanul meghatározni. Ennek ellenére alapvonásait valamiképpen mégis körülírhatjuk. Aquinói Szent Tamás így közelíti meg a személy fogalmát: „a személy értelmes természetű egyedi szubsztancia”. Kiegészítésül hozzáfűzi: „ura a cselekedeteinek”. A két alapvonás tehát a tudatosság és a szabadság. A skolasztikus filozófia különbséget tett a sajátosan emberi cselekvés és az ember által véghezvitt tevékenység között. A sajátosan emberi cselekvés ‒ miként a hűség, mások segítése, lopás stb. ‒ tudatos és szabad akaratból fakad. Az ember által véghezvitt cselekvés ‒ miként az úszás, futás, evés stb. ‒ nem érinti az embert legszemélyesebb mivoltában, általában mechanikusan történik, és hasonlóságai az állatok világában is felfedezhetők. Erkölcsileg általában és elsősorban a sajátos emberi cselekvést szoktuk minősíteni. a) Az erkölcsiség mindenképpen feltételezi a tudatosságot: az ember nem akarhatja az értéket, hacsak előbb meg nem ismeri azt. Az állatok ösztöneik erejében, természetes törekvő képességgel irányulnak a nekik megfelelő szűk értéktartományra; az ember viszont értelmével felismeri a célként mutatkozó értéket, valamint a célra vezető eszközöket, és értelmes törekvő képességgel kell irányulnia az értékekre. […] b) Az erkölcsi cselekvés szabadságot feltételez: „azokat a tevékenységeket nevezzük sajátosan emberi cselekvéseknek, amelyek szabad akaratból fakadnak”. Az értelem és az akarat az emberi lélek két különböző, de egymást feltételező és egymást átható képessége. Kölcsönösen mozgatják egymást: az akarat mozgatja a különféle képességeket (beleértve az értelmet is), viszont az ész is mozgatja az akaratot, hiszen az ész világítja meg az akarat tárgyát. Az értékekre irányulás e két képesség dialektikájában jön létre. Az ítélet és mérlegelés általában az értelemre tartozik, de az akarat mondja ki a döntő szót: „azon a képességen, amellyel szabadon ítélünk, nem csupán azt a képességet értjük, amellyel egyszerűen ítélünk, mert ez az értelem műve, hanem azt is, amely szabadságot visz az ítéletbe, ami viszont az akaratra tartozik”. • Gyűjts példákat arra, amikor az adott személy nem tudatosan cselekszik, így nem is ítélhető meg a tette erkölcsileg! • Keress arra is példákat, amikor a szabadság hiánya miatt kell tartózkodnunk a személy erkölcsi minősítésétől! • Létezik-e színtiszta szabadság és tudatosság? Mik lehetnek ennek a korlátai? Jókai Mór Az arany ember című regényében a vagyon nagy cselekvési szabadságot ad Timár Mihálynak. Mi mindent ér el általa, amire a pénz nélkül nem lenne lehetősége? És mi az, amit így sem tud megszerezni, elérni? Mi állít áthatolhatatlan falat törekvései elé?

11

Az erkölcs törvényei

Erkölcsi törvények az evangéliumokban

A hegyi beszéd (Máté evangéliuma 5,1-től)

A tömeg láttára fölment a hegyre és leült. Tanítványai köréje gyűltek, 2ő pedig szólásra nyitotta ajkát. Így tanította őket: A nyolc boldogság. 3 „Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa. 4Boldogok, akik szomorúak, mert majd megvigasztalják őket.5Boldogok a szelídek, mert övék lesz a föld. 6 Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert majd eltelnek vele. 7Boldogok az irgalmasok, mert majd nekik is irgalmaznak. 8Boldogok a tiszta szívűek, mert meglátják az Istent. 9Boldogok a békességben élők, mert Isten fiainak hívják majd őket. 10Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa. 11Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak és üldöznek benneteket, és hazudozva minden rosszat rátok fognak énmiattam. 12Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a mennyben a jutalmatok! Így üldözték előttetek a prófétákat is. Az apostolok feladata. 13 Ti vagytok a föld sója. Ha a só ízét veszti, ugyan mivel sózzák meg? Nem való egyébre, mint hogy kidobják, s az emberek eltapossák. 14Ti vagytok a világ világossága. A hegyen épült várost nem lehet elrejteni. 15S ha világot gyújtanának, nem rejtik a véka alá, hanem a tartóra teszik, hogy mindenkinek világítson a házban. 16Ugyanígy a ti világosságotok is világítson az embereknek, hogy jótetteiteket látva dicsőítsék mennyei Atyátokat! Az ószövetségi törvény tökéletesítése. 17 Ne gondoljátok, hogy megszüntetni jöttem a törvényt vagy a prófétákat. Nem megszüntetni jöttem, hanem teljessé tenni. 18Bizony mondom nektek, míg ég és föld el nem múlik, egy i betű vagy egy vesszőcske sem vész el a törvényből, hanem minden beteljesedik.19Aki tehát csak egyet is eltöröl e legkisebb parancsok közül, és úgy tanítja az embereket, azt igen kicsinek fogják hívni a mennyek országában. Aki viszont megtartja és tanítja őket, az nagy lesz a mennyek országában. 20Ezért mondom nektek: ha igazságotok nem múlja felül az írástudókét és a farizeusokét, nem juttok be a mennyek országába. A harag. 21 Hallottátok, hogy a régiek ezt a parancsot kapták: Ne ölj! Aki öl, állítsák a törvényszék elé. 22Én pedig azt mondom nektek: Már azt is állítsák a törvényszék elé, aki haragot tart embertársával. Aki embertársát ostobának nevezi, állítsák a nagytanács elé. Aki azt mondja neki, hogy te bolond, méltó a pokol tüzére. 23Ha tehát ajándékot akarsz az oltáron felajánlani, és ott eszedbe jut, hogy embertársadnak valami panasza van ellened, 24hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, s menj, előbb békülj ki embertársaddal, aztán térj vissza és ajánld fel ajándékodat. 25Ellenfeleddel szemben légy békülékeny idejében, amikor még 1

12

az úton vagy vele, nehogy átadjon ellenfeled a bírónak, a bíró pedig a poroszlónak, és börtönbe kerülj. 26 Bizony mondom neked, nem szabadulsz ki, amíg az utolsó fillért is meg nem fizeted. A házasságtörés. 27 Hallottátok a parancsot! Ne törj házasságot. 28Én pedig azt mondom nektek, hogy aki bűnös vággyal asszonyra néz, szívében már házasságtörést követett el vele. 29Ezért ha jobb szemed megbotránkoztat, vájd ki és dobd el! Inkább egy tagod vesszen oda, mintsem az egész tested a kárhozatra jusson. 30Ha jobb kezed visz bűnbe, vágd le és dobd el! Inkább egy tagod veszszen oda, mintsem az egész tested pokolba kerüljön. Fra Angelico: Hegyi beszéd (1437) 31 Ezt is előírták: Aki elbocsátja feleségét, adjon neki válólevelet. 32Én pedig azt mondom nektek, hogy aki elbocsátja feleségét – hacsak nem paráznasága miatt –, okot ad neki a házasságtörésre. S aki elbocsátottat vesz feleségül, házasságot tör. Az eskü. 33 Hallottátok ezt a régieknek szóló parancsot is: Ne esküdjél hamisan, hanem tartsd meg az Úrnak tett esküdet! 34Én pedig azt mondom nektek: Egyáltalán ne esküdjetek, sem az égre, mert az Isten trónja, 35sem a földre, mert az lába zsámolya, sem Jeruzsálemre, mert az a nagy Király városa. 36Még saját fejedre se esküdjél, mert egyetlen hajszáladat sem tudod fehérré vagy feketévé tenni. 37Így beszéljetek inkább: az igen igen, a nem nem. Ami ezenfelül van, a gonosztól való. A rosszat jóval kell viszonozni. 38 Hallottátok a parancsot: Szemet szemért és fogat fogért! 39Én pedig azt mondom nektek, ne álljatok ellent a gonosznak. Aki megüti a jobb arcodat, annak tartsd oda a másikat is! 40Aki perbe fog, hogy elvegye a ruhádat, annak add oda a köntösödet is! 41S ha valaki egy mérföldnyire kényszerít, menj vele kétannyira! 42Aki kér, annak adj, s attól, aki kölcsönt akar tőled, ne tagadd meg! Az ellenség szeretete. 43 Hallottátok a parancsot: Szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet! 44Én pedig azt mondom nektek: szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok üldözőitekért! 45Így lesztek fiai mennyei Atyátoknak, aki fölkelti napját jókra is, gonoszokra is, esőt ad igazaknak is, bűnösöknek is. 46Ha csupán azokat szeretitek, akik szeretnek benneteket, mi lesz a jutalmatok? Nem így tesznek a vámosok is? 47S ha nem köszöntitek, csak barátaitokat, mi különöset tesztek? Nem így tesznek a pogányok is? 48Legyetek hát tökéletesek, amint mennyei Atyátok tökéletes! • Mit jelent az irodalomból már tanult paradoxon? Miért nevezhetők a boldogságmondások paradoxonoknak? • Összegezd a nyolc boldogság paradoxonait kétoszlopos táblázatban: milyennek látszik az érintettek helyzete a világban, milyen lesz egy transzcendens újraértelmezésben? • Az utolsó bekezdés rámutat: nem mindegy, hogy kin segítek, kinek teszek szívességet. Mi a különbségtétel alapja? 13

Erkölcs és érték

Az erkölcsi szemléletmód lépcsőfokai

Garaczi Imre: Az értékteremtő ember (részletek)

[…] Az értékeszme három talapzatát különböztethetjük meg, amelyek egymásra épülve értékelési bázist is alkotnak. Az első talapzat az ösztöni adottságokra és a spontán vágyképekre épülő hedonisztikus életforma, ami tulajdonképpen megfelel a kierkegaardi stádiumelmélet esztétikai szintjének. Ez nem jelent mást, minthogy az élet elsősorban az érzékelés alkotta örömökre reflektál. A második fokozat az utilitarizmus (haszonelv) értékelési szintje, amelyet már az értelem vezet, s ebben az okok alapján célokat kitűzve a hasznosság szerint ítéljük meg cselekedeteinket. Tavaszy Sándor szerint: „Az utilitarista értékelés végül is a tárgyak objektív értékességét az önfenntartásban találja fel. Azért hasznos valamely tárgy, mert az önfenntartás sikerét biztosítja, legyen az egyéni vagy közösségi. Értékes minden azért a haszonért, melyet az önfenntartásnak hajt. Hasznos a kenyér, de hasznos a hűség és a megbízhatóság is ezen az állásponton. Voltaire még az Istenbe vetett hitet is a hasznáért értékelte, mert ha intézője, szabója és felesége hisznek Istenben, kevésbé fogják megcsalni és meglopni.” Ily módon a közhaszonra, közboldogságra is figyelemmel kell lennem. Ebből fakad a harmadik fokozat, az idealisztikus, vagy nemességi stádium, amely már képes megszabadulni az élvezeti és a hasznot hajtó szintektől, és az etikai értékelés amiatt becsül valakit vagy valamit, mert önmagában hordozza a nemességet, mint értéket. De ezzel már eljutunk a feltétlen vagy abszolút értékhez, ami már nagyon magas követelményeket támaszt a mindennapok viszonyai között élő ember számára, és talán Kierkegaard stádiumelméletének harmadik fokozatához, a vallásban való legmagasabb szintű feloldódáshoz hasonlatos. A morálfilozófusok az erkölcsi hagyományrendszerek történetében gyakorta ütköztetik véleményeiket, s ennek alapja lehet az egyes korszakok közötti ellentét, értékkülönbség. Ugyanakkor az is előfordul gyakorta, hogy az elveket hiányosan vagy felkészületlenül alkalmazzák, sőt akár engednek is valamely kísértésnek, tehát résztvevői valamely erkölcsi romlásnak. Természetesen az elvek hibás érvényesítése nem jelenti azt, hogy egy erkölcsi rendszer – mert éppen nem érvényesül – tárgyi tartalmainak igazsága ne lehetne érvényes. Jó példa erre akár a római birodalom első századában, Nero császár idején élt Seneca filozófiája, vagy még inkább a harmadik század nagy válságát megélő Plótinosz, aki egy barbár korszakból kereste a kiutat, és kutatta a boldogság, a szépség és a jó különféle formáit. A mindennapi élet követelményei és körülményei ezen értékmegvalósító képességet jelentősen határolhatják, árnyékolhatják. Ennek oka, hogy a különféle viszonyokban számtalan benyomás, hangulat, élmény ér bennünket, s ezek az értékigazodó képességünket rendszeresen korrigálják. Természetesen ennek fontos szerepe van az integrálódásban és a különbözőség vállalásában egyaránt. Ne feledjük, a különbözőség vállalását felfoghatjuk ellentétként és kiegészülésként egyaránt! 14

Érték és értékrend

Teremtjük vagy csak felismerjük az értéket?

Kamarás István: Érték, értékelés és értékrend (részletek)

[…] Az értékek rendszerszerűen és hierarchikusan szerveződnek, ami azt is jelenti, hogy az egyik érték igenlése egy másik érték alacsonyabbra értékelésével vagy éppen elutasításával jár. Az értékek nem puszta leképezései primer szükségleteknek és érdekeknek. Lehetnek érdekeinkkel szembenálló értékeink, de a feszültség nem lehet tartós. Teljes összhang sosem lehetséges. A dolgok emberi viszonyok által válnak értékké. Kérdés, kik az alanyi értékhordozók: Kiválasztott személyek vagy csoportok? Kollektív tudat? Néplélek? Léteznek-e a priori értékek? Sokan és többféle embertudomány képviselői is egyetértenek abban, hogy az értékek hordozói mindig személyek, de − mivel különféle csoportok tagjai − nem merőben személyes akaratukból, kívánságaikból építik föl értékeiket. Az egyén feletti értékrendszerek és értéktudat közös történelmi sors és cselekvés szerves részét képezik. Csoportok, rétegek, népek, nemzetek értékrendje nem független tagjaiktól, nem kollektív tudat, hanem közös történelmi sors. […] Mit jelent az értékek társadalmi meghatározottsága? Az a kérdés is feltehető, hogy ha a lét mindenestül érték, akkor lehet-e értékteremtésről, értékelésről vagy értékítéletről beszélni, avagy inkább csak az értékek felfedezéséről, igenléséről, mellőzéséről, tagadásáról? A kulturális antropológia feladata egy-egy nép vagy társadalom életmódjában szerepet játszó értékek felkutatása, a más kultúrákhoz való viszonyítás a saját jobb megismerését szolgálandó. A lélektan és a szociálpszichológia egyszerre tanulmányozza a szocializációs és individualizációs folyamatot, vizsgálja az értékérzés és az értékérzékenységet, valamint az értékek szerepét a személyiség és az azonosságtudat alakulásában. A szociológia a következő kérdésekre keresi a választ: Milyen értékmozzanatok járnak együtt gazdaságban, szellemi életben, erkölcsben? Milyen azonosságok és eltérések egyes társadalmi csoportokban? Milyen szerepe van a társadalmi (intézményes és nem intézményes) kontrollnak az értékek alakulásában? Mennyiben lehet a kontroll külső vezérlésű? Mennyire szükséges a konformitás? Hol vannak az érték újításának tartalékai? Mitől alakul ki a deviancia? A társadalmi cselekvések mennyiben értékteremtők, -megőrzők, -rombolók? Hogyan alakul ki a hivatalos értékrend és hogyan érvényesül? […] Nincs értékelés értéktartalom és nincs értéktartalom értékelési folyamat nélkül. Az együttműködő embertudományok között természetesen ott a helye a vallástudománynak és a teológiának is, hiszen nélkülük nehezen megválaszolható például az a kérdés, hogy mennyiben sajátosan vallási természetűek az értékmegragadás aktusai, ha a vallásos ember számára a legfőbb érték és egyben az értékelés viszonyítási pontja Isten? Mi a szerepe az értékelő embernek az értékek rendjének létrehozásában? Van-e egyáltalán szekuláris értékrendszer, vagy a kifejezetten vallásellenes értékrend is függvénye a vallásinak?

15

Vitában és együŒműködésben embertársunkkal Vita vagy veszekedés?

Bognár László – Forrai Gábor: Informális logika (részletek)

AZ ÉRZELMEKRE APELLÁLÁS ESETEI Ha sikerül a befogadót érzelmileg befolyásolni, akkor gyenge érvelések is nagyon erősnek tűnhetnek. Az érzelmi befolyás érvelési eszközei: az erős érzelmi tartalmú szavak és az érzelmekre apelláló érvelések. Az alábbi érvelésekben négy érzés játszik főszerepet: a szánalom, a félelem, a szolidaritás és a csoporthoz tartozás. 1. SZÁNALOMRA APELLÁLÁS A diákok egyik leggyakoribb érvelési eszköze: – Tanárnő, olyan sokat készültem. Nézze meg, kidolgoztam az összes tételt, rendesen jártam is órára, és csak egyetlen pont hiányzik a jeleshez! Egyetlen pici pont! Amit a diák elmond, az logikailag teljesen irreleváns a dolgozat értékelése szempontjából, viszont alkalmas arra, hogy a tanárnő érzelmeit mozgósítsa. A mondottak érzelmi alapon, és nem racionális indokok segítségével kívánják elérni azt, hogy a tanár a vizsgán elért jegyet jelesre módosítsa. A szánalomra apellálás hibáját követi el az az érvelő, aki nem indokolja, hogy egy cselekedet helyes vagy ésszerű, mindössze együttérzést, szánalmat próbál ébreszteni, hogy ezek segítségével vegye rá a másik felet, hogy azt tegye, amit az érvelő szeretne. A szánalomra apellálás egy állítás elfogadása szempontjából – kivételes esetektől eltekintve – logikailag irreleváns. Csak olyankor lehet ésszerű a szánalomra és az együttérzésre hivatkozni, amikor az elfogadtatni kívánt állítás tartalmilag is ezekhez az érzésekhez vagy az ezekből fakadó értékekhez kapcsolódik. – Engem már idegesítenek ezek a jótékonysági szervezetek. Mindenütt hirdetésekkel terrorizálnak, hogy adjak pénzt. Mi szükség van erre? – Hidd el, hogy szükség van rájuk! Olyan szerencsétlen, elesett embereket segítenek, akiknek nincsen lakásuk, betegek, éhesek vagy valami természeti csapás sújtja őket, és akikhez az állami segítség már nem ér el, vagy nem elég. És ha nem hirdetnek, akkor meg honnan tudnának pénzt szerezni mindehhez? A konklúzió az, hogy szükség van a segélyszervezetek munkájára és ennek következtében a hirdetéseikre. Ennek alátámasztására a beszélő joggal hivatkozik az együttérzésre. Ha azonban nem állítások elfogadásáról, hanem bizonyos cselekedetek végrehajtásáról van szó, már szélesebb körben lehet releváns a szánalomra, együttérzésre hivatkozni. – Adj kölcsön! Borzasztóan le vagyok égve. Kikapcsolják a telefonomat, ha nem fizetem meg a tartozást. Ugyan nem tudom, mikor fogom visszaadni. Te is tudod, milyen az, ha az embernek ennyire nincs pénze. 16

Az együttérzésre hivatkozni teljesen rendjén való annak megindoklására, hogy helyes cselekedet a barátnak az adott helyzetben segíteni. Annak megállapításához, hogy hibáról van-e szó, azt kell megvizsgálnunk, hogy az adott cselekedet helyességének indoklása szempontjából megfelelő-e az emberektől elvárható együttérzésre és szánalomra hivatkozni. 2. FENYEGETÉSRE APELLÁLÁS Íme a kereskedők egy szokásos fordulata: – Nézze, nem tudom meddig tart még az akció, mennyi van még belőle! De biztos, hogy ez a legjobb ajánlat a piacon, és sajnálni fogja, ha lemarad róla! Ha szükségünk van a termékre, és tényleg ez a legjobb ajánlat a piacon, akkor semmi kétség, meg kell venni. De vajon tényleg ez a legjobb ajánlat? Ezt úgy Henri Rousseau: Labdajáték (1908) lehet eldönteni, hogy végignézzük a kínálatot. A ke• A vitában is betartjuk a játékszabáreskedő arra céloz, hogy erre nincs idő, mert a terlyokat? mék bármikor elfogyhat. Mennyire valószínű, hogy az adott idő alatt elfogy? Ez attól függ, hogy mennyi van raktáron, és mennyire fogy. Az elsőt a kereskedő tudja vagy tudhatná, a másodikra pedig adhatna valamiféle becslést, még ha durvát is. Ehelyett azonban gyakran pusztán az információ hiányára hivatkozik. („A gépben nem látom, hogy hány darab van raktáron, csak azt, hogy van még a keresett típusból. És ki tudná azt megmondani, hogy mennyire fogy! Van, hogy egy fél óra alatt hármat is elvisznek.”) Nem tudom, hogy elfogy-e. [Tehát bármikor elfogyhat.] (Ki nem mondott konklúzió.) Ez az érvelés gyenge, a nemtudásra hivatkozás egyik esete, melyet később tárgyalunk. A piacot nem tudjuk végignézni, de a kereskedő sem ad valódi bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy tényleg ez a legjobb ajánlat. Annyit mond mindössze, hogy jobb lesz elfogadnunk, hogy tényleg ez a legjobb, különben rossz érzéssel kell számolnunk. Ha nem fogadja el az ajánlatot, rossz érzése lesz. Az ajánlatot el kell fogadni. Az érvelés nem nyújt valódi bizonyítékot arra, hogy az ajánlat tényleg jó, és – mint az előbb láttuk – nem nyújt arra sem, hogy kockázatos valódi bizonyítékokat gyűjteni. Mindkét érvelés gyenge. (Ettől persze mindkét érvelés konklúziója lehet igaz.) A fenyegetésre hivatkozás hibáját követi el az az érvelő, aki nem indokolja, hogy egy cselekedet helyes vagy ésszerű, hanem megfélemlítéssel próbálja rákényszeríteni a másik felet, hogy azt csinálja, amit az érvelő mond. A fenyegetés lehet explicit vagy implicit. Vitahelyzetekben a fenyegetéssel kikényszeríteni próbált cselekedet gyakran egy állítás elfogadása. Egy állítás elfogadása szempontjából logikailag mindig irreleváns a fenyegetés, hiszen a fenyegetés nincs tartalmi összefüggésben az állítással, csupán az állítás elfogadásával. Ezért a fenyegetés soha nem szolgáltat racionális alapot az állítás elfogadására, viszont nyomós pszichológiai ok lehet. Másfajta cselekedetek helyessége vagy ésszerűsége szempontjából azonban a fenyegetés lehet releváns vagy irreleváns, a konkrét esettől függően. 17

Kocsiban: – Ne menj ilyen gyorsan, mert ha bemérnek, elveszik a jogosítványod! A példában a vezetőt fenyegető szankciók ésszerű indokot szolgáltatnak a sebességkorlátozás betartására. „A bankjegyhamisítást a törvény bünteti!” – szerepel a figyelmeztetés minden papírpénzen, ami megfelelő és elegendő indok – erős érvelés – lehet amellett, hogy ne kezdjünk pénzhamisításba. Hasonlóan működik a cigarettásdobozon fekete keretben szereplő fenyegető felirat: „A dohányzás halált okozhat!” [...] 3. A TÖBBIEKRE HIVATKOZÓ ÉRVELÉSEK 3. 1. KÖZVÉLEKEDÉSRE APELLÁLÁS Gyakran nyomatékosítjuk azzal az álláspontunkat, hogy mindenki egyetért velünk. – Köztudott, hogy a nők hisztisebbek, mint a férfiak. Nem kapunk érveket amellett, hogy a nők hisztisebbek. Bár a „hisztisebb” kifejezés homályos, pontosítható oly módon, hogy az állítást pszichológiai vizsgálatokkal alá lehessen támasztani vagy meg lehessen cáfolni. Ilyen vizsgálatok helyett azonban mindössze annyit tudunk meg, hogy mindenki így gondolja, hogy az állítással mindenki egyetért. Ha viszont mindenki egyetért vele, akkor az állítás igaz, és felesleges további érvekkel bajlódni. – Az emberek világosan látják, hogy rosszabbul élnek, mint négy évvel ezelőtt. A bőrükön érzik a gazdasági válságot. Az előbbihez képest ebben a példában utalás történik valamiféle, a közfelfogást megalapozó közös tapasztalatra is. Nemcsak azért kell elfogadni, hogy válság van, mert mindenki így gondolja, hanem azért is, mert ezt valamiféle közvetlen tapasztalat alapján gondolják így. – Aki nem vak, látja, hova vezet ez a politika. Ebben a példában fenyegetés is rejlik. Hiszen ha mindenki, aki nem vak, látja, hogy nem vezet jóra ez a politika, akkor vaknak kell lennie annak, aki nem így látja. [...] 3.2. MÁS IS EZT CSINÁLJA Nemcsak a közvélekedésre, hanem az általánosan elfogadott gyakorlatra is szoktunk hivatkozni. Kocsiban: – Túl gyorsan mész, veszélyes. – Dehogyis! Mindenki ennyivel megy. Nézz csak körül! A vezető szerint azért nem tekinthető túlságosan nagynak a sebesség, mert mások is enynyivel mennek. Az útviszonyoktól, az autótól stb. függ az, hogy a sebesség veszélyes vagy sem, és a közlekedési szabályok határozzák meg, hogy az adott sebesség megengedhető vagy túl nagy. Az, hogy mások mennyivel mennek, teljesen érdektelen. Egy eljárást vagy gyakorlatot általában nem tesz ésszerűvé, jogszerűvé vagy helyessé, hogy mások is ugyanazt csinálják. • Megtudtuk az olvasmányból, mik a helytelen, inkorrekt vita jellemzői. Fogalmazd meg hatnyolc mondatban, milyen a korrekt vita! • Melyik ismerősöddel szeretsz a leginkább vitatkozni? Mik jellemzik az ő vitastílusát?

18

A jó munka: kreatív

Öröm-e dolgozni?

Farkas Péter: A munka méltósága (részlet)

Az egyes történelmi korokban a munkának mindig másik jellege került előtérbe. A középkor szemléletében nagyobb hangsúlyt kapott a munka egyéni és társadalmi hasznossága. Ez a felfogás a skolasztika szemléletmódjával magyarázható, amely szerint az ember szervesen beleilleszkedik a feudális társadalom rendjébe. Az ember a munka segítségével tudja biztosítani önmaga számára a továbbélést, de a munka szükséges ahhoz is, hogy segítséget tudjon adni másoknak. A munkát ilyen módon a jócselekedetek forrásának is tartották. Az újkorban az ember és a társadalom kapcsolatáról vallott szemléletmód is megváltozott, aminek oka a feudális társadalom felbomlása volt. A merev földbirtokrendszerből és céhrendszerből kilépő polgár már nem a társadalmi rend részeként értelmezte önmagát, hanem átérezte szabadságát és kreativitását. A munka individuális jellege előtérbe került.

Jean-François Millett: Kalászszedők (1857)

19

Ezt a jelleget erősítette a protestáns teológia is, mely szerint a munka Isten parancsa, ezért kötelesség az ember számára. Max Weber így jellemzi Luthernek a munkáról mint hivatásról vallott újszerű felfogását: „…új volt mindenekelőtt a kötelességérzet megbecsülése a világi hivatáson belül, mint olyan legfőbb társadalomé, amelyet az erkölcsi tevékenység megkívánhat. Ez volt az, ami szükségszerűen maga után vonta a mindennapi világi munka vallásos jellegét.” A protestáns teológia szerint: mivel a munka Isten parancsa, az nemcsak az emberi kibontakozás vagy a társadalmi fejlődés eszköze, hanem önmagában is érték. Értékét az Istennek való engedelmesség adja meg. Annak következtében, hogy a munkát elsősorban Isten és az ember kapcsolata szerint vizsgálták, annak a társadalomra való hatása háttérbe került. Az iparosodás korában a munka jellege megváltozott. A középkorban még az emberek jelentős része önellátó volt, vagyis saját maga számára készítette vagy termelte az élethez szükséges javakat. Ha valaki nem volt önellátó, akkor is egy olyan munkafolyamatot végzett, ami áttekinthető volt számára, és amelyben saját egyéni elképzeléseit meg tudta valósítani. Az iparosodás korában azonban a helyzet gyökeresen megváltozott. Az emberek az átfogó munkafolyamatok helyett részfeladatokat kezdtek végezni, amelyben a tevékenység néhány egyszerűbb mozdulatra korlátozódott. A munka így elveszítette alkotó jellegét, egy folyamat részévé, „fogaskerekévé” vált. A munka megváltozását jelzi a tevékenységet kifejező szó átalakulása is. A „munka” szót lassan kiszorította a „foglalkozás”, amely eredetileg egy részfeladat elvégzését jelentette. Ez a szemléletmód megfelel Newton filozófiai felfogásának, mely szerint a világmindenség gépként fogható fel, amely alkotórészeinek egyike az ember. A részmunkát végző ember úgy érezhette, hogy az áttekinthetetlen mechanizmus mint hatalom jelenik meg felette, amely hatalomnak az eszközévé, kiszolgálójává lett. Ez a hatalom pedig a tőke. Az iparosodás magával hozta, hogy a részmunkát végző ember lassan a mesterségesen felpörgetett gazdasági rendszer fogyasztójává vált. Ezt a helyzetet a bővített újratermelés eszméje hozta magával, ami azt jelenti, hogy a profitot csak a nagy mennyiségben gyártott olcsó termékkel lehet biztosítani. A termelő ezért állandóan arra ösztönzi az embert, hogy fogyasszon. A fogyasztó ennek, a reklámok által gerjesztett kényszernek engedve állandóan újat vásárol, a régit pedig eldobja. A kreatív munkától eltávolodó és fogyasztóvá váló ember sok veszélynek van kitéve. Az egyik veszély az, hogy a reklámok özönében nem mindig tudja helyesen felmérni azt, hogy valójában mire van szüksége, a másik – hosszú távú – veszélyt az energiakincsek kiapadása és a környezetszennyezés növekvő mértéke jelenti. • Hány történelmi típusát ismerted meg a munka fogalmának? • Jellemezd mindegyiket az egyén, a társadalom és a kreativitás szempontjából! • Te melyik korszakban szeretnél élni, és miért? Vörösmarty Mihály verse (Gondolatok a könyvtárban) e szavakkal tör pálcát a meddő tétlenség felett: „Unatkozzunk s hitvány madár gyanánt / Posvány iszapját szopva éldegéljünk?” Indokold minél gazdagabb érvrendszerrel, hogy nem mindig hitvány dolog a semmittevés!

20

A szeretet etikája

Egyetlen fogalom – sokféle megközelítésben

A szeretet (agapé) az Újtestamentumban

Mt. 22.35, Mk 12.29 Melyik a főparancs? Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből ez a legnagyobb, az első parancs. A második hasonló hozzá: Szeresd embertársadat, mint önmagadat (mert ő is te vagy). Ezen alapszik az egész törvény és a próféták. (Ha ezt követed): Nem jársz messze Isten országától. Mt. 5 44. (Hegyi beszéd) Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót haragosaitokkal és imádkozzatok üldözőitekért és rágalmazóitokért. Így lesztek fiai mennyei Atyátoknak, aki fölkelti Napját jókra és gonoszokra, esőt ad igazaknak és bűnösöknek. Ha csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, nem így tesznek a pogányok is? Legyetek teljesek, ahogy a ti mennyei Atyátok is az! Lk. 22.14 (Utolsó vacsora) Vágyva vágytam elkölteni veletek ezt a vacsorát. Jn. 13.34. (Utolsó vacsora) Új elrendelést adok nektek: szeressétek egymást! Ahogy én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást. Jn. 15.9. Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket. Maradjatok meg az én szeretetemben! Jn.15. 11-12. Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és teljes legyen az örömötök. Az az én parancsom, hogy egymást szeressétek, amint én szerettelek titeket. Jn. 10.11. Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja juhaiért. Jn. 15.3. Nincsen senkiben nagyobb szeretet, mintha valaki életét (szó szerint pszichéjét, lelkét) odaadja a barátaiért. I.Kor. 13. (Szeretethimnusz) Ha embereknek, vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen énbennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy a pengő cimbalom. És ha prófétálni is tudok, ha minden titkot ismerek is és minden bölcsességnek birtokában vagyok, és ha teljes hitem van is, úgy hogy hegyeket mozdíthatok el, szeretet pedig nincsen énbennem, semmi va21

El Greco: Szent Márton és a koldus (1597–99) • Köpönyege felét a koldusnak adta.

gyok. És ha szétosztom egész vagyonomat és testem tűzhalálra szánom, szeretet pedig nincs bennem, semmi hasznom abból. A szeretet hosszútűrő, kegyes, nem irigykedik, nem kérkedik, nem fuvalkodik fel, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy a pengő cimbalom. És ha prófétálni is tudok, ha minden titkot ismerek is és minden bölcsességnek birtokában vagyok, és ha teljes hitem van is, úgy hogy hegyeket mozdíthatok el, szeretet pedig nincsen énbennem, semmi vagyok. És ha szétosztom egész vagyonomat és testem tűzhalálra szánom, szeretet pedig nincs bennem, semmi hasznom abból. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal, mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr, a szeretet soha el nem fogy. De legyen bár prófétálás, meg fog szűnni, legyen nyelveken szólás, véget fog érni, legyen ismeret, el fog töröltetni. Mert töredékes az ismeretünk és töredékes a prófétálásunk. Amikor pedig eljön a teljes, megszűnik, ami töredékes. Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről-színre, most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogy engem is megismert az Isten. Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három, ezek közül pedig legnagyobb a szeretet.

• Milyen támpontokat adnak az evangéliumi mondatok a szeretet gyakorlati megvalósításához? Hogyan történjen, milyen legyen, mihez hasonlítson a szeretet cselekedete? • Pál apostol Szeretethimnusza negatív képekkel mondja el, mit nem tesz a szeretet. Fordítsd át állításokká a tagadásokat! • Milyen metaforák teszik érzékletessé Pál apostol megnyilatkozását? • A „tükör által homályosan” szókapcsolat művészeti motívummá vált. Nézz utána az interneten, hol, milyen összefüggésekben bukkan fel!

22

A szeretet minősége

Hányfelé áramolhat a szeretetünk?

Varga Csaba: A szeretetről és a szeretet minőségeiről

Senki nem tudja, hogy igazából mi a szeretet. Először is: van, nincs oka, nem születik és nem szűnik meg. Mindig is volt, és akkor is továbbél, ha nem akarsz tudni róla, vagy akkor is, ha testileg már elköltöztél az élők világából. Olyan csodálatos például, mint a hullámzó végtelen, hiszen megfoghatatlan és láthatatlan. Nem különbözik a reményteli álomtól sem, amelyre ugyan már reggel sem emlékezünk, csak néhány halvány érzésbuborék pattan el bennünk. A szeretetről azt sem nagyon tudjuk, hogy van vagy nincs, miközben mindenkinek belső meggyőződése, hogy élt már meg szeretetet. A szeretet pontosan ugyanolyan, mint mi vagyunk, az ember, aki fizikai ruhájában létezik, ám istenigazából a ruha „gazdája” sem sejti, hogy ki is valójában. A szeretetet tekinthetjük titoknak, mert csodálatos és misztikus, s tekinthetjük közismertnek, mert a szeretetet mindenki gyakorolja, annyira és úgy, amilyen lélekminőségben jelen van. Egy azért bizonyos: ha nem élünk szeretetben, sorsunk üres és folytathatatlan, s óriási erőfeszítésekbe kerül, hogy elfelejtessük magunkkal, hogy elviselhetetlen szeretethiányban élünk. Szintén rezeg bennünk egy másik bizonyosság: amióta ezen a bolygón megfogantunk, szüntelenül szeretett lények vagyunk, s gyakran az élet teljes hossza alatt sem tudatosítjuk magukban, hogy eleve isteni szeretettségben vagyunk. A legrejtélyesebb titokzatosság viszont az, hogy nem-szeretet is van, de arról annyi benyomásunk és ismeretünk sincs, mint a cipőnkre tapadó könnyű porról. Ízleljük a szavakat és lüktetésüket. Isten-szeretés (én és te önátadóan szeretjük a Magasságost), önszeretés (mindenki szereti önmagát), én-szeretés (ekkor jobbára csak külső önképünket, világi énünket becsüljük). Önvalód szeretése (tudatos odafordulás a lélekhez), létszeretés (a lét és létezés nem ugyanaz, a lét-szeretés a legfelsőbb lét szeretése), világszeretés (a földbolygó létező világának magunkhoz Pablo Picasso: Anya gyermekével (1902) ölelése). Szeretés nőként (testi-lelki-szel23

lemi szeretése férjünknek, párunknak), férfiként (ez ugyanaz, csak férfiként: testi-lelkiszellemi szeretése feleségünknek, párunknak), szeretet szerelemként (extázis és egységállapot a szerelem teljességében). Társszeretés (házastársunk, szüleink, gyermekeink vagy barátaink önzetlen szeretete), szeretés lélektársként (az örök emberi kapcsolatokban a lélektárs szeretete). Szeretés apaként (gyermekeinknek azt és úgy adjunk szeretetként, amire és ahogy szükségük van), szeretés anyaként (ugyanaz, mint apaként, még akkor is, ha különbségek vannak anyai és apai szeretet-szerepek között). Könnyű kézzel és lélekkel csoportosíthatjuk a szeretetformákat, szeretetminőségeket. Első csoport: szeretetérzés, egó-szeretet, szeretetkövetelés, szeretés csupán magamért. (Az első csoport esetében magadról, mint testről beszélsz, alapvetően egó- és elmeállapotban vagy, éned a külső világ tükre és kiszolgálója, ez a csoport tehát az egó-szeretet.) Második csoport: szeretetvágy, szeretetálom, szeretetremény, lelki szeretetteremtés. (A második csoport lényege az első, gyakran öntudatlan felismerés, hiszen folyton megtapasztalod, hogy az egó-szeretet alig-szeretet, s ezért gyenge vagy erős szeretetálmok ébrednek benned.) Harmadik csoport: szeretetadás szeretetkéréssel, szeretetalázat, önzetlen szeretet, érdek nélküli szeretet, feltétel nélküli szeretet, teljesen odaadó szeretet. (A harmadik csoportba már a valódi szeretetek, a szív szeretetei tartoznak, ám ehhez a szeretetminőséghez hallatlan belső önfejlesztés után juthatsz el.) Negyedik csoport: önfeláldozó szeretet, szüntelen és tökéletes szeretetlét, a szeretet isteni minősége. (A negyedik csoportba végképpen a legmagasabb szeretet-lét látszólag titokzatos, egyre inkább az Isteni Szeretet minőségei sorolhatók.) Rejtett csoport: szeretethiány, szeretetlenség, nem-szeretet. (Az utolsó csoportban azok a szeretettípusok vannak, amelyeket ugyanúgy élj meg, mint a gyönyörűséges-csodálatos szeretet-gyakorlatokat, mert minden szeretetben benne van a nem-szeretet is.) Felejtsük el most a szeretet-csoportokat és nézzük meg, hogy egy szeretet (összetett) fogalom mit üzen nekünk. Féltő szeretet: félteni nemcsak akkor lehet, ha félelem van benned, hanem akkor is, ha a szeretett embert féltően-óvóan, de nem korlátozóan magadhoz öleled. Védő szeretet: ha az ember szeretetben és alázatban van, természetes belső állapota és életgyakorlata, hogy minden helyzetben védi azt, akit szeret, attól függetlenül is, hogy igazából senkit nem érhet baj, ha már valóban szeretetben van. Ragaszkodó szeretet: a ragaszkodást gyakran azonosítják a szeretett emberen való uralkodással, vagy például az egós ember félelemmel teli szeretetével, de a ragaszkodás magasabb szintje nem más, mint az, hogy Te csak ahhoz ragaszkodsz, hogy szeretett társad szüntelenül magasabb boldogság-szeretet minőségekben létezzen. Aggódó szeretet: az aggódást is sokszor lebecsüljük, mert gyakran bennünk van a félelem, a szorongás, az aggódás és ezt vetítjük ki a másikra, ám ez a másik számára is tükör, s ezzel például úgy segítünk, hogy a szeretett ember is felismeri magában a félelmet és aggódást. Feláldozó szeretet: ha valóban Szeretetben vagy, számodra természetes és nem kényszerű önfeláldozás, hanem a szeretet teljességének a megélése, hogy bármit feláldozol a szeretett emberért. Szabadságot teremtő szerelem: a szeretet, a teljesség, a szabadság majdnem ugyanaz, így amikor Te valóban szeretsz, akkor azzal a másik embernek a belső-külső szabadságát fokozod. Önmagát sokszorozó szeretet: a szeretet mindig olyan, mint például a gyümölcsfák virágzása, a szeretetadás, a szeretetbeli önátadás végtelen mennyiségben megsokszorozódik. Irgalmas szerelem: a szív, a lélek mindig irgalmas, 24

mindegy, hogy ki milyen, hol tart, vagy mit csinált, sőt mit követett el ellened, neked nincs más lehetőséged, mint a szeretet, ami irgalmas is. Véglegesen elkötelezett szerelem: nincs negyedig vagy félig elkötelezett, vagy vállalt szeretet; ha Te szeretsz, az mindig véglegesen elkötelezett szeretet. Teljesség-szeretet: ez ugyanolyan, mint a szabadságszeretet, s a szeretet isteni titka az, hogy egyedül ebben érheted el a teljességet. A szeretet három leginkább ismert, bensőséges formája: Tiszta szeretet: két „szélsőség”, a gyűlölet és szeretet között egyensúlyt jelentő, „középső” szeretetállapot (elkötelezetlen, egyensúly-szeretet); de a szeretet nem szélsőség, nem ellentéte a gyűlöletnek. Feltétel nélküli szeretet: önmagunk és a másik ember minden feltétel nélküli szeretete, a belülről jövő szeretet, amely nem függ attól, hogy kint a másik ember milyen szeretetállapotban van, és attól sem, hogy a szeretetet hogyan fogadja. Odaadó szeretet: önmagunk szeretettel való teljes odaadása a másikért, a másik emberért élés, így ez a legmagasabb minőségű szeretet, ami már attól sem függ, hogy a másik viszonozza-e a szeretetet. A szeretet így egyfelől a legnagyobb, legsokoldalúbb titok, másfelől pedig a legnemesebb, legteljesebb emberállapot, a szeretet-adás- és kapás egyensúlya. Szeretet-ember vagyunk vagy lehetünk. • Milyen definíciós kérdéseket vet fel a szöveg az önfeláldozással és az aggodalommal kapcsolatban? • Szerinted sem ellentéte a szeretet a gyűlöletnek? Miért az? Miért mégsem az? • Igazold példákkal, hogy a szeretet csakugyan titok: valójában megérthetetlen, feltárhatatlan, teljes mélységében meg nem ismerhető jelenség! Berzsenyi Dániel verse (Levéltöredék barátnémhoz) többek között arra is rávilágít, hogy a másik ember iránt érzett szeretetet, amelyre a hétköznapokban talán nem is gondolunk, sokszor épp a hiány, a távollét teszi egészen nyilvánvalóvá. „Tudod, elvesztettem édes enyelgőmet, – olvashatjuk az első versszakban – Tudod, magam vagyok, mert te nem vagy velem.” Mit gondolsz, hogyan változtatja meg a szeretet érzését a hiány? Erősíti a kötődést a távollét, vagy gyengíti? Vagy változik az érzés az idő múlásával, s van egy fordulópont?

25

Néhány dilemma az erkölcsi gondolkodás történetéből Szabad vagy nem szabad?

Szávai János: Létezik-e fél-bűn avagy a mandarin-metafora (részletek)

A síró majom című tárcájában, amely 1922-ben jelent meg, Márai Sándor leírja egy német katonatiszttel folytatott éjszakai beszélgetését. „A franciákat – mondja a tiszt – meg kell ölni. Ő, a maga részéről, csak ennek a gondolatnak él még.” Később arról beszél, hogy „életében egyszer volt izgatott, mikor Lüttich ostrománál az első ágyúlövéshez leadta a parancsot. Tizenhat kilométer távolságra lövetett, teljes találat volt, később tudták meg, hogy száznegyven ember fordult fel tőle. Jean-Jacques Rousseau, mondtam csöndesen és izgatottan, a hadnagy úr izgatottságát már régebben megkombinálta, mikor föltette a kérdést, hogy egy gomb megnyomásával ki lehetne végezni Kínában egy ismeretlen mandarint… Nem olvas francia írókat, intett le hidegen a tiszt.” Aki viszont olvas francia írókat, az tudja, hogy a történet, amelyre Márai (hőse) hivatkozik Balzac legismertebb regényében, a Goriot apóban szerepel. A Goriot apó, mint tudjuk, mintegy az Emberi színjáték gyújtópontjában helyezkedik el. A Balzac-elemzők általában úgy jellemzik, mint az egyik legnyitottabb, tucatnyi Balzac-regényhez kapcsolódó alkotást, amely azonban egyúttal önmagában is zárt, remekül megformált és kivételes jelentésgazdagságú szöveg. Ennek a regénynek a centrumában található Rastignac és Bianchon különös beszélgetése, melyet a mandarin-metafora néven szokás emlegetni, és amelynek során az ifjú joghallgató egy Jean-Jacques Rousseau-nak tulajdonított történetet ad elő, várva barátja, az orvostanhallgató értelmezését. A Luxemburg-kertben játszódó jelenet kétszeresen is a Balzac-életmű centrumában található, fontossága tehát már csak ezért is egyértelmű. De más tekintetben is figyelmet érdemel. Egyrészt azért, mert ez a fajta, szinte parabolisztikus megfogalmazás meglehetősen ritka a Balzac-életműben, viszont a mandarin-metafora, alig különböző változatban, egy másik Balzac-szövegben már tíz évvel korábban felbukkan. Másrészt, mert a Rousseau-nak tulajdonított talányos történet már régóta fölkeltette a kutatók érdeklődését, s a Goriot apó szövegébe történt beemelése önHonoré de Balzac: Goriot apó 1834magában is különösnek mondható. De mielőtt ennek es kiadásának borítóján Rastignac és Vautrin részleteiről szólnék, hadd idézzem teljes egészében a • Mekkora árat hajlandó fizetni a kérdéses szövegrészt. jómódért?

26

– Miért vagy ilyen gondterhelt? – kérdezte az orvostanhallgató, s karon fogta, ahogy a palota előtt sétáltak. – Rossz gondolatok gyötörnek. – Mifélék? A gondolatok azok gyógyíthatók. – Hogyan? – Ha engedünk nekik. – Nevetsz, holott nem tudod, miről van szó. Olvastad Rousseau-t? – Igen. – Emlékszel arra a részre, ahol megkérdi olvasóját, mit tenne olyan esetben, ha gazdaggá lehetne, oly módon, hogy puszta akaratával megölne Kínában egy vén mandarint, anélkül, hogy Párizsból ki kellene mozdulnia? – Igen. – Nos ? – Hiszen már a harmincharmadik mandarinomnál tartok! – Ne tréfálj ! Figyelj, ha bizonyítást nyerne, hogy a dolog kivihető, neked csak biccentened kellene, akkor mit tennél? – De mennyire vén az a mandarin? Hát… tudod, akár fiatal, akár öreg, akár béna, akár egészséges, de végül is, a fenébe… nem ! – Derék fiú vagy, Bianchon. De ha annyira szeretnél egy nőt, hogy képes volnál a kedvéért kifordítani a lelked is, és neki pénzre lenne szüksége, sok-sok pénzre, a ruháira, a kocsijára meg mindenféle szeszélyére, akkor is? – Elveszed a józan eszem, és közben azt akarod, hogy az eszemet használjam! – Jaj! Bianchon, bolond vagyok! Gyógyíts meg! Van két hugom, angyalian szépek és szelídek, azt akarom, hogy boldogok legyenek. De honnét vegyek, öt éven belül, kétszázezer frankot a hozományukra? Vannak az életben, látod, olyan pillanatok, amikor kénytelen nagy tétben játszani az ember, amikor nem érheti be azzal, hogy filléreket keres. – De hiszen azt a kérdést teszed föl, amelyiket az élet kezdetén mindenkinek feltesznek! Aztán karddal akarod átvágni a gordiuszi csomót! Ha ezt teszed, barátom, akkor Nagy Sándornak kell lenned, másként visznek kényszermunkára! […] A mandarin-metaforát Balzac hősei Rousseau-nak tulajdonítják, anélkül, hogy szóba kerülne, Rousseau-nak melyik művéből való. A Balzac-filológia csak közel egy évszázaddal a regény megjelenése után deklarálta, hogy Rastignac – és Balzac – téved: az idézett parabola ugyanis nem Rousseau-nál, hanem Chateaubriand […] munkájában található. Időközben a mandarin-metaforát sokan és sokszor, köztük Sigmund Freud és Albert Camus is emlegetik, mint Rousseau leleményét, mintha a benne megnyilvánuló felfogás pontosan beleillenék a genfi filozófus eszmerendszerébe […] Négy szöveg áll tehát rendelkezésünkre: Rousseau himnikus monológja, Chateaubriand monológja, mely a Rousseau-éhoz hasonlóan indul, hogy azután átváltozzék patetikus önvizsgálattá, valamint Balzac két parabolája, amelyek közül a második, a mandarin-metafora az előző háromhoz képest már egészen új tónusban szólal meg. A két barát évődő, tréfás hangú ugrató párbeszédében vetődik fel a fél-bűn elkövetésének lehetősége. […] A Goriot apó mandarin-metaforája Nagy Sándor említésével még egy fontos új elemet vezet be, melynek előzőleg semmi nyoma, a kiválasztottak és a nem kiválasztottak közti radikális különbözőséget. […] 27

Izgalmas dialógus nyílik itt meg Balzac és Dosztojevszkij között. Említett írásában Rónai Pál is utal arra, anélkül, hogy kifejtené a gondolatot, miként fogalmazódik meg újra a Bűn és bűnhődésben, Raszkolnyikov készülő cikkében, a mandarin-metafora: ha Napoléonnak és Mohamednek szabad, akkor talán nekem is szabad, vélekedik a pétervári joghallgató. […] A modern kor minden lényeges eleme adott tehát ebben a balzaci képben: a besúgó, a bűnöző, aki a társadalomban megengedett cselekedetekkel menti a maga tetteit, s főképp az átlagember, aki komolyan mérlegeli, elkövetheti-e azt, amit ifjúkori regényében az író fél-bűnnek nevezett. De mi is a fél-bűn? Fél-bűn az, amit megtehetünk, mégsem kell tartanunk a következményeitől. Fél-bűn persze csak akkor lehetséges, ha lemondunk az eredendő bűn eszméjéről. Balzac világában lehetséges a fél-bűn. Az Emberi színjáték olyan világot mutat be, a jelen világát, az irónia világát, amelyből rég eltűnt a gondolat, a szó és a tett közti szerves kapcsolat, amelytől idegen „az igened legyen igen, a nemed legyen nem” eszméje. Rastignacot egyaránt vonzza Vautrin és Goriot. Elköveti vajon a fél-bűnt? Talán igen, talán nem. A mandarin-metafora nyitva hagyja a kérdést. • Honnan ered a mandarin-metafora elnevezése? • Hány író neve szerepel a szövegben, és miként kapcsolódnak az említett fogalomhoz? • Mit jelent a fél-bűn a szövegben? Te mit gondolsz róla? Puskin hőse, Anyegin nem töpreng rajta, szabad-e embert ölni, hanem tépelődés nélkül cselekszik és gyilkol, igaz, a párbaj szabályainak megfelelően. Milyen intézményesített formái élnek ma is a gyilkolásnak? Mit gondolsz, eljut valaha is olyan szintre a társadalom, hogy ott már semmilyen formában nem lesz megengedett az emberölés? Miért látszik ez lehetetlennek? Mi mindennek kellene megváltoznia, hogy mégis lehetővé váljék?

28

Döntés és cselekvés

Mennyire befolyásolnak minket az érdekeink?

Michael J. Sandel: Mi igazságos... és mi nem? (részletek)

Kant morálfilozófiája erőteljes és meggyőző. Ám nem könnyű megérteni, különösen nem első olvasásra. Ha Ön, kedves olvasó, eddig a pontig követett, akár több kérdése is felmerülhetett. Íme négy különösen fontos kérdés: 1. számú kérdés: Kant kategorikus imperatívusza azt mondja, hogy minden embert mint önmagáért való célt kell tisztelnünk. Vajon nem ugyanarról van szó, mint az aranyszabályról („Bánj úgy másokkal, ahogy elvárod, hogy ők bánjanak Veled!”)? Válasz: Nem. Az aranyszabály azon a függő tényen alapul, hogy az emberek milyen bánásmódot szeretnének magukkal szemben. A kategorikus imperatívusz azt követeli, hogy vonatkoztassunk el az ilyen függőségektől, és az embereket mint racionális lényeket tiszteljük, függetlenül attól, hogy ők mit akarnak egy adott szituációban. Tételezzük fel: Ön értesítést kap, hogy a bátyja egy autóbalesetben meghalt. Idős, beteg édesanyja egy otthonban él, és a fia után érdeklődik Öntől. Ön vívódik, hogyan döntsön; elmondja az igazságot, vagy kímélje meg az idős asszonyt a sokktól és a fájdalomtól. Mi a helyes eljárás? Az aranyszabály azt kérdezi: Ön mit szeretne, hogyan bánjanak Önnel egy ilyen helyzetben? A válasz természetesen nagyon is különböző lehet. Van, aki egy ilyen kiszolgáltatott helyzetben azt szeretné, ha megkímélnék az igazságtól, mások viszont tudni akarják azt, bármennyire fájdalmas is. Talán Ön azt gondolja, ha Ön lenne az édesanyja helyében, azt szeretné, hogy megkíméljék ettől a hírtől. Ám Kant számára ez rossz kérdésfeltevés. Nem az a fontos, hogy Ön (vagy az édesanyja) miképp érezne az adott esetben, hanem hogy mit jelent az emberek – akik méltók a tiszteletre – racionális lényként való kezelése. Ez olyan eset, amikor az együttérzés egy dolgot diktál, a kanti tisztelet egy másikat. A kategorikus imperatívusz szempontjából hazudni az idős asszonynak – az érzéseire való tekintettel akár – azt is jelentheti, hogy eszközként használjuk a saját jóléte érdekében, ahelyett, hogy tisztelnénk őt mint racionális lényt. 2. számú kérdés: Kant úgy tűnik, azt állítja, hogy a kötelesség alapján eljárni és autonóm módon cselekedni egy és ugyanaz. Hogyan lehetséges ez? A kötelesség alapján történő cselekvés azt jelenti, hogy engedelmeskedünk egy törvénynek. Hogyan egyeztethető össze a szabadsággal az, ha alávetem magam egy törvénynek? Válasz: A kötelesség és az autonómia egyetlen speciális esetben jár kéz a kézben: amikor mi vagyunk annak a törvénynek az alkotói, amelynek kötelességünk, hogy engedelmeskedjünk. A méltóságunk, hogy szabad emberek vagyunk, nem abban áll, hogy alávetjük magunkat egy erkölcsi törvénynek, hanem, hogy szerzői vagyunk. Mert abban semmi 29

emelkedettség nincs, hogy valaki alá van vetve az erkölcsi törvénynek, de abban már nagyon is van, hogy „egyúttal törvényhozó is”, és csakis ezért van „alárendelve a törvénynek”. Amikor a kategorikus imperatívusznak engedelmeskedünk, akkor egy olyan törvénynek engedelmeskedünk, amelyet mi választottunk. Az ember méltósága éppen abban a képességében rejlik, hogy „általános törvényhozó tud lenni, ámbár csak azzal a feltétellel, hogy egyúttal alá is van vetve ugyanennek a törvényhozásnak”. 3. számú kérdés: Ha az autonómia azt jelenti, hogy egy általunk választott törvény alapján cselekszünk, mi a garancia arra, hogy mindenki ugyanazt az erkölcsi törvényt választja? Ha a kategorikus imperatívusz az akaratom terméke, vajon nem nagyon is valószínű, hogy különböző emberek különböző kategorikus imperatívuszokkal állnak elő? Kant, úgy tűnik, azt gondolja, hogy mi mindannyian megegyezünk egy közös erkölcsi törvényben. Ám miként lehet bizonyos abban, hogy a különböző emberek nem fognak különbözőképpen gondolkodni, és ennek eredményeképpen Szent Kristóf szobra a kölni dómban különböző erkölcsi törvényekhez eljutni? (1470) Válasz: Amikor akaratunk révén eljutunk az er• Hordozhatjuk egymás terheit, vagy szabadulhatunk tőlük. kölcsi törvényhez, akkor nem úgy választjuk ki, mint te meg én, konkrét személyek, akik vagyunk, hanem racionális lények, akik részt veszünk abban, amit Kant „tiszta gyakorlati észnek” nevez. Ezért tévedés azt hinni, hogy az erkölcsi törvény tőlünk, egyénektől függ. Természetesen, ha partikuláris érdekeinkből, vágyainkból és céljainkból kiindulva gondolkodunk, számos elvhez juthatunk el. Ám ezek nem morális elvek, csupán prudenciálisak, azaz a józan mérlegelés termékei. Ha azonban a tiszta gyakorlati ész alapján állunk, elvonatkoztatunk partikuláris érdekeinktől. Ez azt jelenti, hogy mindenki, aki a tiszta gyakorlati ész alapján áll, ugyanarra a következtetésre fog jutni, ugyanahhoz az egyetlen (univerzális) kategorikus imperatívuszhoz fog elérni. „A szabad akarat és az erkölcsi törvények hatálya alatt álló akarat tehát egy és ugyanaz”. 4. számú kérdés: Kant úgy érvel, hogy ha a moralitás több, mint józan kalkuláció, akkor a kategorikus imperatívusz formáját kell, hogy öltse. Ám honnan tudhatjuk, hogy létezik moralitás az erő- és érdekviszonyoktól függetlenül? Egyáltalán, lehetünk valaha is biztosak abban, hogy képesek vagyunk autonóm módon, szabad akarattal cselekedni? Mi történik akkor, ha a tudósok felfedezik (az agyműködés lefényképezése útján vagy a kognitív neurotudományok segítségével), hogy valójában nincs is szabad akaratunk. Vajon ez cáfolni fogja Kant morálfilozófiáját? Válasz: Az akarat szabadsága nem olyasvalami, aminek a létezését a tudomány bizonyíthatja vagy cáfolhatja, ahogy a moralitásét sem. Igaz, hogy az emberi lények a természet világában laknak. Bármit, amit teszünk, le lehet írni fizikai vagy biológiai szempontból. Ha felemelem a kezem, hogy szavazzak, cselekedetem leírható az izmok, az idegsejtek, 30

a szinapszis vagy a sejtek működéseként. Ám leírható eszmék és hitek kontextusában is. Kant azt mondja, hogy kénytelenek vagyunk mindkét szempontból – a fizika és biológia tapasztalati világa és a szabad emberi lények „intelligibilis” világa szempontjából – értelmezni magunkat. E kérdés teljesebb megválaszolása érdekében egy kicsivel többet kell szólnom e két szempontról. Az emberi természet és a cselekedeteinket irányító törvények két lehetséges megközelítéséről beszélünk. Kant így írja le ezt a két megközelítést: Az eszes lény „[…] két álláspontról veheti tehát szemügyre magát és ismerheti meg erői használatának, következésképpen valamennyi cselekedetének törvényeit: először, amennyiben az érzéki világhoz tartozik, természettörvények (heteronómia) alapján, másodszor mint az intelligibilis világ része, olyan törvények alapján, amelyek a természettől függetlenek, lévén nem empirikus eredetűek, hanem egyedül az emberben gyökereznek.” E két megközelítés közötti ellentét csatlakozik ahhoz a háromhoz, amelyről már szóltunk: 1. számú ellentét (moralitás): kötelesség, szemben a hajlammal 2. számú ellentét (szabadság): autonómia, szemben a heteronómiával 3. számú ellentét (ráció): kategorikus imperatívusz, szemben a hipotetikus imperatívusszal 4. számú ellentét (megközelítés): értelmi, szemben az érzéki világgal Mint természeti lény az érzéki világ része vagyunk. Cselekedeteinket a természet törvényei, az ok és okozat szabályai irányítják. Az emberi aktivitásnak ezt az aspektusát a fizika, a biológia és a neurotudományok írják le. Racionális lényként az értelmi világot lakjuk. Itt függetleníthetjük magunkat a természet törvényeitől, képesek vagyunk az autonómiára, valamint arra, hogy olyan törvény alapján cselekedjünk, amelyet mi adunk saját magunknak. Kant úgy érvel, hogy csak ezen második (értelmi) megközelítes alapján nevezhetjük magunkat szabadnak: „Az érzéki világ meghatározó okaitól való függetlenség ugyanis (mert az ész mindenkor magának kell, hogy tulajdonítsa meghatározó okait) szabadság.” Ha csupán tapasztalati lények lennénk, nem volnánk képesek a szabadságra; akaratunk bármely megnyilvánulását valamilyen érdek vagy vágy befolyásolná. Minden választásunk heteronóm választás lenne, amelyet valamilyen cél hajszolása irányítana. Az akaratunk soha nem lenne az első ok, csupán valamilyen azt megelőző ok következménye, ilyen vagy olyan impulzus vagy hajlam eszköze. Ha szabad lényként gondolkodunk magunkról, nem tarthatjuk magunkat pusztán empirikus lényeknek. „Ha szabadnak gondoljuk magunkat, akkor az értelmi világ tagjaivá válunk, s az akarat autonómiáját éppúgy felismerjük, mint annak következményét, a moralitást”. Visszatérve tehát a kérdéshez, hogyan lehetségesek a kategorikus imperatívuszok? Csak úgy, hogy „a szabadság eszménye engem egy intelligibilis világ tagjává tesz.” Az az elgondolás, hogy képesek vagyunk szabadon cselekedni, erkölcsi felelősséget vállalni cselekedeteinkért, másokat erkölcsileg felelősnek tartani cselekedeteikért, azt igényli, hogy magunkra ebből a szempontból tekintsünk – egy szabad lény, és nem egy tárgy szemszögéből. Ha valóban ellenkezni akarunk ezzel az elgondolással, azt állítva: az emberi szabadság és a morális felelősség puszta illúzió, Kant nem tudja bebizonyítani, hogy tévedünk. Ám nehéz, ha ugyan nem lehetetlen lenne magunkról képet alkotni, életünknek értelmet 31

kölcsönözni a szabadság és moralitás valamilyen eszméje nélkül. És bármely ilyen eszme, Kant véleménye szerint, visszavisz bennünket a két megközelítéshez, amely közül az egyik a szabad lényekről, a másik a tárgyakról szól. Ha megértjük e gondolatmenet erejét, láthatjuk, hogy a tudomány miért képtelen bebizonyítani vagy cáfolni a szabadság lehetőségét. Ne felejtsük, Kant nem tagadja, hogy nem csupán racionális lények, az értelmi világ lakói vagyunk. Ha csupán azok lennénk, és nem irányítanának bennünket a természet törvényei és determinációi, akkor valamennyi cselekedetünk „mindenkor megfelelne az akarat autonómiájának.” Mivel azonban egyidejűleg mindkét világot lakjuk – a szükségszerűségek világát és a szabadság világát –, potenciálisan mindig lesz különbség aközött, amit teszünk és amit tennünk kéne, valamint aközött, ahogy a dolgok mennek és ahogy menniük kéne. Másképpen szólva: a moralitás nem tapasztalati. Bizonyos távolságra van a világtól. Ítéletet alkot a világról. A tudomány átütő ereje és felismerései dacára nem képes morális kérdések megválaszolására, mert az érzékek világában működik. Ennélfogva a legszubtilisabb filozófia és a legközönségesebb emberi ész egyaránt képtelen arra, hogy „csűrés-csavarással eltüntesse a szabadságot.” Kant hozzátehette volna, hogy erre a kognitív tudományok sem képesek, bármennyire fejlettek. A tudomány képes a természet tanulmányozására, kutathatja az empirikus világot, de nem képes a morális kérdések vizsgálatára, vagy cáfolni a szabad akarat létezését. Ez azért van így, mert a moralitás és a szabadság nem tapasztalati koncepciók. (Fordította: Felcsuti Péter)

• Mit jelent a „kategorikus imperatívusz” a szöveg alapján? • Hogyan egyeztethető össze a szabadság a törvénnyel? • Létezik-e moralitás erő- és érdekviszonyok nélkül? Mit mond Kant, és mit gondolsz Te? • Igaz-e szerinted, hogy a szabad ember az értelem, és nem az érzékek embere? • Mi a moralitás lényege a szöveg következtetése szerint? Keresd meg az interneten vagy a szöveggyűjteményedben Arany János Ágnes asszony című balladáját! Hogyan és hányféle formában jelenik meg a műben a szándék és a cselekvés közti feszültség? Mire törekszik a főhős? Mi a döntése, célja, szándéka? Miként próbálja cselekvéssé alakítani szándékát? Miért lehetetlen, amire törekszik? Találunk-e hasonló, a szándék megvalósításának lehetetlenségére utaló motívumot más Arany-balladákban?

32

Kötelesség és szabadság

Erősítjük vagy gyengítjük magunk körül az összhangot?

László Ervin: Az erkölcsös cselekedet kritériumai (részletek)

Az egyén saját maga által választott viselkedése olyan mértékben tekinthető erkölcsösnek, amilyen mértékben hozzájárul az egyén koherenciájához, és az egyénnek az őt körülvevő világgal való koherenciájához. A koherenciának külső és belső formáit különböztetjük meg. Egy összetett létezőnek a belső koherenciája a részeinek a szervezeten belüli integrációjának az eredménye. Egy biológiai szervezetben a belső koherenciának a mértéke határozza meg a szervezet egészségét. Ha egy szervezet belülről koherens, a testi funkciók összehangoltak és hatásosak: a szervezet egészséges. Amikor a szervezet koherenciája alacsony fokon áll, a szervezet immunrendszere gyenge, és ezért ki van téve a rendellenes működésnek és a betegségnek. Mikor egy szervnek az egész szervezeten belüli koherenciája nem elégséges, akkor a szerv beteg; mikor sejtek egy csoportja nem koherens a szervezet többi sejtjével, és a szervezet egységét figyelmen kívül hagyva szaporodik, akkor rákos daganatot képez. Egy létezőnek a külső koherenciája a természeti és a társadalmi környezetéhez való viszonyát érinti. Egy ember esetében a külső koherencia a családjához, az őt körülvevő közösségekhez, a munkahelyéhez, a hazájához, valamint a természethez való kapcsolatával függ össze. A belső és a külső koherencia kölcsönös kapcsolatban vannak egymással, és kölcsönösen erősítik egymást. A mentális egészség elősegíti a test egészségét, az egészséges test pedig segít fenntartani a mentális egészséget. Kutatások mutatják, hogy azok az emberek, akik lelkileg jól alkalmazkodnak a családjukhoz, az őket befogadó közösségekhez és a természeti környezetükhöz, kevésbé hajlamosak a megbetegedésre; azok pedig, akik jó egészségnek örvendenek, kisebb eséllyel tanúsítanak antiszociális és antiökologikus magatartást. A koherencia megteremtése vagy a létrejöttének elősegítése magunkban és magunk körül, nem elvont ábrándkép, hanem az optimális működés alapja. A természet és a világegyetem is koherens. TudomáPablo Picasso: Harlequin (1918) sunk szerint semmi sincs a bioszférában vagy a vi• Sok-sok tényezőből tevődik össze a lágmindenségben, ami folytonosan és szándékosan személyiségünk. a koherencia ellenébe menne. Az inkoherencia lét33

rehozása szükségtelen agresszió, erőszak, irracionális széttöredezettség és polarizálódás által egyedi emberi sajátosság. A természetben vagy más lények esetén ilyen nemigen tapasztalható; a nem-emberi fajok viselkedése többnyire koherens, és tagjaik viselkedése ösztönösen a közösség és a faj koherenciájának a fenntartására vagy erősítésére irányul. Amint láthattuk, a magasabb szinten álló majmok határozott tanúbizonyságot tesznek a csoportjaik, a törzseik és a közösségeik egységét, jólétét, és ennélfogva a koherenciáját elősegítő ösztönös magatartásról. Az emberek tudatosan és szándékosan is képesek a testük vagy a közösségük és a környezetük koherenciáját pusztítani; megvan a szabadságuk az erkölcstelen viselkedésre. De az emberek azt is képesek felismerni, hogy az inkoherenciát előidéző magatartás hátráltat és rendellenes állapotot idéz elő: dönthetnek az erkölcsös magatartás mellett is. A valódi planetáris etika az inkoherenciát előidéző cselekedetet elutasítja, ezzel szemben koherenciára – testi-lelki, valamint közösségi és a környezeti egészségre és teljességre törekszik. […] • Mit jelent a koherencia a fizikában, és mit jelenthet bölcseleti-logikai szövegekben? • Mi a különbség a belső és a külső koherencia között? • Mi a különbség az állati és az emberi koherenciára törekvés között? Keresd meg az interneten Petőfi Sándor párversét: A kutyák dala, A farkasok dala. Fejtsd fel az allegóriát! Az élet sok síkján értelmezhető szabadság-fogalom melyik rétegéről van itt szó? Mai társadalmunkban a másoktól való függés mely formáival találkozunk? Létezik-e teljes függetlenség? Van-e átmenet a Petőfi-versekben jelzett két létforma között?

34

Önismeret, önértékelés

Hányadán állunk magunkkal?

Nyitrai Ferenc : Testkép, önértékelés és a keŒő közöŒi kapcsolat kutatása általános iskolás gyerekek körében (részletek)

A testkép kutatásának fontos részét képezi a gyermekek testképének vizsgálata. Ennek oka, hogy a gyermekek különösen fogékonyak a testképet befolyásoló hatásokra, melyek a későbbiekben testkép és önértékelési zavarokhoz vezethetnek, és összefüggésbe hozhatók az evészavarokkal, a hangulati élet zavaraival és más egészségkárosító magatartásformák kialakulásával. Ezeknek a zavaroknak a felnőttkorban történő utólagos kijavítása nem teljesen megoldott, ezért célszerű egy olyan prevenciós program kidolgozása, mellyel csökkenteni lehet a testkép- és önértékelési zavarok előfordulását a gyerekek körében. […] Az emberiség számára az emberi test mindig is több volt pusztán biológiai létezőnél. Koronként és kultúránként eltérő testformákat tartottak ideálisnak, illetve többféle elméletet alakítottak ki a test belső Amadeo Modigliani: Női portré (1919) szerkezetével és működésével kapcsolatban. Az em• Vajon szépnek látta-e magát a modell? beri test külsejével, belső szerkezetével és működésével kapcsolatos elképzelések, hiedelmek és érzelmi viszonyulások összességét nevezzük testképnek. […] Az objektív testkép azt jelenti, hogy az egyén – mint külső szemlélő – miként látja saját testét, hogyan képzeli el belső szerkezetét, és értelmezi annak működését. Az objektív testképhez tartozik még az emberi testtel és annak a külsejével kapcsolatos komoly szimbólumrendszer, melynek pusztán a másik ember testére való ránézés alapján lehet megkülönböztetni például az időseket a fiataloktól, a nőket a férfiaktól, gazdagot a szegénytől, az egészségeset a betegtől, a különböző társadalmi csoporthoz való tartozást. Az objektív testképpel ellentétben a szubjektív testkép azt jelenti, hogy az ember érzelmileg hogyan éli meg saját testének külalakját és működését. A szubjektív testkép nemcsak a testképnek, hanem az önértékelésnek is a részét képezi. Az önértékelés azt jelenti, hogy az egyén milyennek értékeli saját magát, a testét, tulajdonságait, személyiségét és képességeit. Az önértékelés az énérzet kettőssége alapján jön létre, és minden ember rendelkezik egy aktuális és egy ideális énnel. Az aktuális én azt jelenti, hogy az egyén milyennek látja jelenlegi tulajdonságait, míg az ideális én jelentése, hogy az egyén hogyan képzeli el 35

magát ideálisnak, milyenné szeretne válni. Az még egészségesnek számít, ha különbség van a kettő között, mert az egészséges önértékelésnél az egyén valósághűen látja önmagát, tisztában van jó és rossz tulajdonságaival, az utóbbiakon mégsem emészti önmagát, és az ideális én célként segíti a személyes fejlődést. Viszont, ha az aktuális én iránt irreális elvárásokat támaszt az ideális én, az önértékelési zavarokhoz vezethet. Ilyenkor az egyén több tulajdonságát eltúlozhatja, és az azokon való rágódás, önmarcangolás jelentős stresszforrásnak tekinthető, és ez kedvez a személyiségi, testkép-, étkezési és affektív zavarok kialakulásának. […] A gyerekek nemcsak passzívan sajátítják el a kultúra által nyújtott tanításokat, hanem aktívan, egymás közti viselkedés útján is megerősítik azokat a hatásokat. A kortárscsoportok öt-hat éves kortól válnak egyre fontosabbá a gyerekek életében. A hasznos szocializációs hatások mellett a kortárscsoportok készek a családtól hozott és a média által nyújtott elképzelések és elvárások megvalósítására, így sok feszültséget képesek okozni a gyerekekben. A külalakra nagy hangsúlyt fektetnek, mert ilyen idősen a gyerekek akaratlanul megtanulják azt a helytelen elképzelést, hogy aki kívülről szép, annak a belső lénye is az. Ezért már fiatal gyermekkorban – átlagban tíz éves kor körül – megjelenik a külalak módosításának igénye mindkét nem részéről. Ennek az igénynek a hátterében az áll, hogy vékonyságukkal kortársaik elismerését és szeretetét akarják elérni. Másik cél a társaktól származó piszkálódások elkerülése, mely az ilyen idős gyerekcsoportokra jellemző, és könnyen testkép- és önértékelési zavarokhoz vezethet. A média gyerekek testképére gyakorolt hatása többszintű. A gyerekek nemcsak a televízió, újságok, filmek útján, hanem a játékaik, meséik és a rajzfilmek útján is megtanulják a kultúrának azt az ősi, bár hibás feltevését, hogy aki külsőleg szép, az belső értékeit tekintve is az. Ez a gondolat már korán bevésődik a gyerekek értékrendszerébe, és a későbbiekben is tudattalanul jelentkezik. Ez az elképzelés idősebb korukban is megmarad, és – tudattalan módon – utódaiknak is átadhatják. A lányok és fiúk testképét érő hatások és minták hatásmechanizmusban hasonlóak, de a nemenkénti tartalmakban, elvárásokban és megküzdési stratégiákban eltérnek, ezért célszerű külön-külön tárgyalni őket. Fontos még megjegyezni, hogy mindkét nem külsejének média által nyújtott mintáját mind a fiúk, mind a lányok elsajátítják, azaz határozott elképzeléseik vannak arra nézve, hogy az ellentétes nemnek hogyan kell kinéznie, viselkednie, amelyek szintén konfliktusforrások lehetnek. • Mit jelent a szubjektív testkép fogalma, és miként kapcsolódik az önértékeléshez? • Milyen lehet az aktuális és az ideális én viszonya?

36

Belső tudatosulás

Mi tehet elviselhetővé egy elviselhetetlen univerzumot?

Peter Russell: A tudat forradalma (részletek)

Rá kellett jönnöm, hogy addig a pillanatig kizárólag a „megmenthetjük a világot, ha megváltoztatjuk a tudatunkat” forgatókönyv járt a fejemben, mint az egyetlen lehetséges variáció. Nevezzük ezt „A” forgatókönyvnek. Teljesen elfojtottam magamban a „B” forgatókönyv esélyét – azt, hogy már túl késő cselekedni, sár került a ventilátorba, és ami történik, nem tudjuk visszafordítani. Nem mondanám, hogy kellemes gondolat, nyilván leginkább ezért nem voltam hajlandó tudatosítani magamban. De bármilyen kényelmetlen, szembe kell néznünk azzal, hogy ez a forgatókönyv is éppoly valószínű – és mint ilyen, teljes figyelmet követel. Ezért úgy döntöttem: rendben, nézzünk hát bele ebbe is. Mi történhet a világgal, ha a „B” forgatókönyv lép életbe? Számos különböző változat létezik, de egy dolog közös bennük: kemény gondokra és szenvedésre számíthatunk. És mindennek tetejében a lelki kín: az emberek nem élhetik tovább megszokott életüket, mostani, megkérdőjelezhetetlen kényelmünk elérhetetlenné válik, és a mindennapi élet nehézségek sorozata lesz. A testi fájdalom és szenvedés is része lehet ennek a képnek. […] Ezért megkérdeztem magamtól: ilyen körülmények között mire lesz vajon szükség? Mi lesz az, ami segítséget jelenthet? Egyértelműnek láttam, hogy ami a legtöbbet számít ilyenkor, az a törődés, az együttérzés, a közösséghez tartozás tudata. Eszembe jutott horvát barátom, egy hölgy, aki Zágrábban élte végig a háborút, a bombázások okozta pusztulást és társadalmi káoszt. Amikor megkérdeztem, miként sikerült átvészelnie ezt az időszakot, azt mondta, hogy az egyetlen dolog, ami elviselhetővé tette az egészet, az volt, hogy időnként mégiscsak össze tudtak ülni a barátok, ittak egy csésze teát, és érezhették az összetartozást, a törődést egymás iránt. Hogyan fejleszthető az emberben a törődés és az együttérzés? Ez a kérdés egészen a buddhizmus gyökereiig vezetett vissza engem. Hogyan szabadulhatunk meg kötődéseinktől, vágyainktól, Auguste Rodin: Calais-i polgárok (1926) félelmeinktől és mindazoktól a dolgok• Egy szétzilálódott világban is végére járhatunk az igaztól, amik saját szűkös világunkba zárnak ságnak. bennünket, és kizárólag saját jólétünkre 37

engednek kilátást? Ekkor ért a hirtelen felismerés és vele a megkönnyebbülés öröme: rájöttem, hogy ez az út egy és ugyanaz, mint amiről mindig is beszéltem – az „A” forgatókönyv alapján. Ha az a szándékunk, hogy tudati átalakulás révén meggyógyítsuk ezt a bolygót és megmentsük magunkat, akkor is az énközpontúságtól, a külsődleges dolgokhoz való kötődésektől kell megszabadulnunk. A „B” forgatókönyv ugyanezt az irányt jelöli ki. Ahhoz, hogy túléljük ezeket a nehéz időket, magunk mögött kell hagynunk kötődéseinket és egocentrizmusunkat, és szeretettelibb, törődésre képesebb lényekké kell válnunk. Az út mindkét esetben azonos – mindkét esetben belső felébredéshez kell elérkeznünk. Ezt látva felszabadultam. Ha feladatunk mindkét forgatókönyv esetén ugyanaz, akkor már kevésbé sorsdöntő, hogy közülük melyik valósul meg. Ma már nem az lebeg a szemem előtt, hogy azért kell kiterjeszteni a tudatosságot, mert csak így menthető meg a világ, vagy éppen azért, mert csak így lehet elviselhetővé tenni a hanyatlófélben lévő világot. Mindkét szempont ugyanazt feltételezi: a tudatosság kiterjesztését. Mindkét szempont ugyanazt a belső munkát követeli. Arra jutottam tehát, hogy nyugodtan járhatom tovább a megkezdett utat – nem kell állandóan arra gondolnom, hogy milyen kézzelfogható célom van ezzel. Óriási előrelépés volt ez számomra. • Fogalmazd meg saját szavaiddal, mit nevez a szerző „A” és „B” forgatókönyvnek! • Mi a szöveg alapján az egocentrizmus ellentéte? • Milyennek látja és láttatja a szerző azt a világot, amelynek megéléséhez a stratégiáját keresi? Keresd meg az interneten vagy a szöveggyűjteményedben Lev Tolsztoj elbeszélését, az Ivan Iljics halálát. Érdemes akkor is újraolvasnod, ha már tanultatok róla. Ivan Iljics életében csak nagyon későn következik be a belső tudatosulás. Gyűjtsd össze, mi mindenben alakította volna másként az életét, ha korábban tudatossá válik benne az emberi élet jellege, saját léthelyzete!

38

Az erőfeszítésről

Van-e használati utasításunk önmagunkhoz?

Popper Péter: A belső utak könyve (részletek)

[…] Az emberi kultúra erőfeszítésből származik. A kultúrateremtő erőfeszítések közé tartozik az ember belső vívódása önmagával, kínlódásai azon a fejlődési úton, amelyet végigjár. Technikai kultúránk által kifejlesztett kényelmi igényeink azonban mintha lassan átszivárognának a psziché birodalmába is. Elkényelmesedünk önmagunk faragásában és nevelésében, ellustulunk emberi kapcsolataink ápolásában, kikerüljük kényes és feszült helyzeteink megoldását. Ez a lustaság nemcsak kompromisszumokra, szkepticizmusra, cinizmusra való hajlandóságunkban jelenik meg, hanem általában a pszichés erőfeszítések elkerülésében. Jobb egy-egy tabletta beszedésével erőfeszítés nélkül csökkenteni idegességünket – mint kemény munkával végigjárni egy önismereti utat, hogy a saját erőnkből ismerjük meg feszültségeink Vincent van Gogh: Önarckép (1888) okát és jussunk túl rajtuk. De vajon jobb-e? Sokkal • Tudjuk önmagunkat kívülről szemegyszerűbb tanácsot kérni valakitől, mint vállalni a lélni? Tudjuk a másik embert belülről érteni? döntés felelősségét. Azonban a mástól kapott tanács, ami egy másik ember élményvilágából, értékrendjéből származik, vajon a saját énünktől nem idegen-e? Vagy ezt az árat fizetjük meg inkább, csak hogy másra háríthassuk át belső terheinket? Egyszerűbb panaszkodni, mint kiverejtékezni a megoldást. És vég nélkül – sokaknak és sokszor elismételve ugyanazt – panaszkodunk. Jobb arra az álláspontra helyezkedni, hogy ugyan csináljanak már velem valamit a pszichés „nagyhatalmak”, mint lépésről lépésre taposni ki saját hiteles utunkat – legyen az bár olyan keskeny kis ösvény – de valóban a miénk. […] Bármilyen furcsán hangzik: az önmegismerés és a változtatás lehetőségének belső előfeltétele önmagunk szeretetteljes elfogadása. Az elutasítás, a tagadás nem lehet kiindulópontja semmilyen konstruktív megismerésnek és fejlődésnek – csak destrukciót, rosszkedvet szül. Önmagunkon változtatni csak az elfogadáson belül lehetséges. Nem ellentmondás ez? Ha jól odafigyelünk a szavak valódi értelmére, világossá kell válnia, hogy az „elfogadás” nem jelent sem belenyugvást abba amibe nem lehet belenyugodni, sem kritikátlanságot. Az elfogadás higgadt és elemző tudomásulvételt jelent, a valóság tiszteletét, legyen az bár39

milyen, talán éppen olyan, hogy változtatni akarunk rajta. Az elfogadás tehát megismerést eredményez, és éppen ezért válhat a továbblépés kiindulópontjává. A valóság – akár saját belső valóságunk – eltorzítása, hamis tükrözése, eleve elutasítása mindannak, ami nem felel meg illúzióinknak, a nem odafigyelés, az előítéletek, az axiomatizált „elvek” – mind alapvető akadályai a megismerésnek és az ember belső forradalmának. A mai ember egyre kevésbé kerülheti el ennek a rögös önmegismerési útnak a végigjárását. „Ilyenek vagyunk, ilyen vagyok!” – ez az egyetlen szilárd talaj, amelyről fejlődésünk érdekében elrugaszkodhatunk. Hosszú ideig, amíg az ember énfejlődése, az individuális személyiség markáns kialakulása történetileg még csak a kezdet kezdetén tartott, egy-egy törzs, nép, társadalmi csoport eszmevilága, ritualizált erkölcsi szabályrendszere mutatta az irányt: hogyan kell átélni a világ eseményeit, hogyan kell viselkedni. „Törd hozzá magad az általános eszményhez, amely elmondja, hogy milyen és hogyan él a jó mohikán, a derék spártai stb.!” – erről volt akkor szó. A modern ember az évezredes fejlődés során szuverén személyiséggé alakult. Egyre kevésbé sikerül karakterétől, saját belső törvényeitől függetlenül mechanikusan idomulnia univerzális sémákhoz. Életünk külső irányítottságának ezek a fogódzkodói ma már alig léteznek. Saját magunknak kell kitapogatnunk belső lehetőségeinket, és kidolgoznunk egy olyan „használati utasítást”, ha kell, „korrekciós programot” önmagunkhoz, amely összhangban van belső igényeinkkel és törvényeinkkel, s amellyel örömtelien tudunk élni a világban. Egyre inkább közeledünk egy olyan állapot felé amelyet József Attila annyira pontosan fogalmazott meg: „Az én vezérem bensőmből vezérel!” […] Csak akkor meríthetünk bátorságot ahhoz, hogy őszintén szembenézzünk önmagunkkal, ha el tudjuk fogadni magunkat, összes fájó, kedvezőtlen, nemegyszer undorító tulajdonságunkkal együtt. Ám ezen belül – és csak ezen az elfogadáson belül – megkísérelhetjük, hogy – pánik és hisztéria nélkül – változtatni próbáljunk magunkon. Önmagunk vállalása híján még a szembenézésig sem juthatunk el, inkább becsapjuk magunkat. És az ember olyan könnyen hazudik önmagának, nem kell félnie a leleplezéstől. A szelídségen belüli szigorúság nehéz műfaját kellene művelnünk: önmagunk szelíd elfogadásán belül a szigorú törekvést, hogy változtassunk azon, amin érdemes változtatni. • Miért volt régen erősebb az ember külső irányítottsága? • Mondj példát arra, amikor önkorrekciót kell végrehajtanunk! • Hogyan férhet össze szelídség és szigorúság?

40

Szavak és teŒek

Jobb sorsra számíthat-e a jobb ember?

Marcus Aurelius: Elmélkedések (részletek)

Minden tetted, szavad, gondolatod olyan legyen, mint azé, aki akár rögtön távozhatnék az életből. Csak nem rettenetes távozni az emberek közül, ha vannak istenek? Tőlük semmi rossz nem érhet! Ha pedig nincsenek, vagy nem törődnek az emberi dolgokkal, mit ér az élet egy istenektől vagy megfontolástól üres világban? De vannak, törődnek az emberi dolgokkal, s teljesen magának az embernek a hatalmába adták, hogy semmi valódi baj ne érje. Ha a többi dologban valami rossz Marcus Aurelius volna, előre gondoltak rá, hogy csak rajta múljék az elhárítása. Ami pedig az embert nem teheti szerencsétlenebbé, hogyan tehetné szerencsétlenebbé az emberi életet? A mindenség természete sem tudatlanságból, sem tudva, de elővigyázatosságra vagy kiigazításra képtelenül, el nem véthette – hiszen annyira sem erőtlenségből, sem ügyetlenségből nem is hibázhatott volna –, hogy a jó és rossz egyformán, válogatás nélkül érje a jó és rossz embereket. Csakhogy élet és halál, hírnév és névtelen szürkeség, fájdalom és gyönyör, gazdagság és szegénység egyformán éri a jó és rossz embert, mert ezek a dolgok nem szépek és nem rútak, tehát nem jók, és nem is rosszak. 12. Milyen gyorsan eltűnik minden! A testeket elnyeli a világűr, emléküket az idők méhe, és ilyenek mind az érzékelhető jelenségek, főleg az élvezettel kecsegtető, fájdalommal rettentő, hiúságtól felfújt dolgok. A gondolkodó elme ítélőszéke előtt, micsoda ócska, megvetendő, mocskos, esendő, holt dolgok ezek! Kik azok, akiknek véleménye és szava a hírnevet osztogatja? Mi a halál? Ha önmagában véve nézzük, s a fogalom elemzésével lerántjuk róla mindazt, amit a képzelődés rákent, végül is kiderül, hogy semmi más, mint a természet műve. Aki pedig a természet művétől fél, olyan, mint a gyermek. A halál azonban nemcsak hogy műve a természetnek, hanem hasznos is számára. Gondolj végül arra, hogy lényének melyik része útján, milyen kapcsolatban van az ember az Istennel, s milyen állapotban van az embernek éppen ez a része. (Fordította: Huszti József)

• Gyűjts olyan helyzeteket, amikor egy „életből távozó” másként döntene, mint aki még hosszú éveket remél magának!

41

Az erkölcsi döntés

Szabad-e, aki szabadon dönt?

Nyiri Tamás: Erkölcsi törvény és döntési szabadság (részletek)

[…] Sokan rámutattak már, hogy – ellentétben Szent Ágostonnal, Kanttal stb. – a „ne hazudj” alapelv nem fogható fel olyan általánosként, amely nem volna differenciálható. Az ellenkező esetben képtelen következményekhez jutnánk. Könnyen elgondolható olyan helyzet, amikor az igazmondással egy embertelen politikai rendszerben igazságtalanul fogva tartott, ártatlan ember életét veszélyeztetné valaki. Ilyenkor két erkölcsi szabály ütközik egymással. Az egyik, hogy igazat kell mondani, a másik, hogy senkinek sem szabad ártani. Ha megmondom az igazat, akkor szembekerülök a második szabállyal, ha valótlant mondok, akkor viszont az hazugság. A specifikálás, az alapelv alkalmazása a sajátos helyzetre nem sérti az egyetemességet. Ha valaki ártatlan ember életét megvédendő nem mond igazat, akkor nem önző, egyéni érdekből cselekszik, nem érzéki-empirikus motiváció hatására, tehát az alapelv alkalmazása nem mond ellent az egyetemes törvényhozás eszméjének. Ha valaki valótlan állítással megmenti egy ártatlan ember életét, akkor akarhatja, hogy hasonló helyzetben mindenki így cselekedjék, mint ő. Az ölés (emberi élet kioltása) és a gyilkosság (emberi élet meg nem engedett kioltása) megkülönböztetés példájára meg kellene különböztetni a valótlan kijelentést és a hazugságot, mint meg nem engedett valótlan kijelentést. […] A döntési szabadság különbözik a cselekvési szabadságtól. A cselekvési szabadság külső szabadság, a lehetőségek játékterének függvénye, amely a körülmények szerint nagyobb vagy kisebb lehet. Külső kényszerek nagyon korlátozhatják a cselekvési szabadságot, például ha bebörtönöznek vagy megbilincselnek valakit. A szabadságjogok éppen a cselekvési szabadság lehetőségére vonatkoznak, a mozgástér kisebb vagy nagyobb voltára. A döntési szabadság azonban belső szabadság, az önelhatározás szabadsága, amelyben jól vagy rosszul motiválódunk és döntünk. A belső szabadság bizonyos mértékig független a külső szabadságról: „Isten igéje nincs megbilincselve” – írta Szent Pál. A belső szabadságot tanúsítják minden idők vértanúi, a meggyőződésükért üldöztetést, sőt halált is vállalók roppant serege. Erkölcsileg végeredményben csak a döntési szabadság számít, de erkölcsi kötelesség mindent megtenni Honore Daumier: A védő (1862) azért, hogy az erkölcsi szabadságnak minél • Az erkölcsi törvény és a jogrendbe foglalt törvény nagyobb legyen a külső mozgástere, csenem mindig esik egybe. lekvési szabadsága. 42

Szerelem, szexualitás

Létezik könnyű szerelem?

C. G. Jung: Gondolatok a szexualitásról és a szerelemről (részletek)

Függetlenül attól, hogy az ember hisz Istenben vagy nem hisz, imádkozik vagy káromkodik, mindig nyelvére tolul az „Isten” szó. A pszichikumban működő hatalmas erő mindig és mindenütt olyasmit jelent, mint az „Isten”. Eközben az „Istent” mindig szembeállítják az emberrel, és határozottan megkülönböztetik tőle. A szerelem-szeretet kétségtelenül közös képessége mind az „Istennek”, mind az embernek. Az emberé annyiban, amennyiben meg tud birkózni vele, a daimoné viszont annyiban, amennyiben az ember a szerelem objektuma vagy áldozata. Pszichológiai értelemben ez azt jelenti, hogy a libidó mint a vágy és a törekvés ereje, tágabb értelemben mint pszichikai energia, részben az Én rendelkezésére áll, részben viszont autonóm módon viselkedik vele szemben, és az Ént adott esetben oly mértékben meghatározza, hogy az vagy kényszerhelyzetbe kerül, vagy pedig váratlan erőforrás nyílik meg előtte. Mivel a tudattalannak a tudattal való kapcsolata egyáltalán nem pusztán mechanikus, illetve kiegészítő jellegű, hanem inkább kompenzáló irányultságú, és a tudatos beállítódás egyoldalúságaira van ráhangolva, nem tagadható a tudattalan tevékenység értelmes jellege. Ezek a tapasztalatok közvetlenül érthetővé teszik, hogy az istenképet személyes lénynek tekintették. […] A szerelem több vonatkozásban hasonlít a vallásos meggyőződéshez: megköveteli a feltétlen ráhangolódást, elvárja a teljes odaadást. És amiként csak az a hívő lesz részese az isteni kegyelem jelenségének, aki teljesen átadja magát istenének, a szerelem is csak annak fedi fel legrejtettebb titkait és csodáját, aki képes a feltétlen odaadásra és érzelmi hűségre. Mivel ez nehéz, a halandó emberek közül csak nagyon kevesen dicsekedhetnek azzal, hogy képesek voltak erre a teljesítményre. De éppen azért, mert a legodaadóbb és leghűségesebb szerelem a legszebb is, sohasem szabad azt firtatnunk, hogy mi tehetné könnyűvé a szerelmet. (Fordította: S. Nyírő József)

• Indokold meg, miért nevezi Jung a szeretetet és szerelmet ember és Isten közös képességének! • Mi az oka Jung szerint, hogy a szerelem annak fedi fel legrejtettebb titkait, aki képes a feltétlen odaadásra és hűségre?

43

Hiány és kiegészülés

Más az élet és más a lét?

Hamvas Béla: Scientia Sacra II. (részletek)

A pszichológia ha más nem is, arról tényről minden esetre sejtelmet szerzett, hogy az emberi lét legérzékenyebb pontja a szexus. A szexus hatalma nagyobb, mint az éhségé, amely éhséget a korlátolt tudomány a szexussal együtt alapösztönöknek mond (létfenntartás – fajfenntartás). Az éhségnek csupán ténye van, igazsága nincs. Az éhség az ember megoldatlan függőségének ténye, és annyit jelent, ha fenn akarja magát tartani, ezt csak is rajta kívüli erők asszimilálásával teheti. Az éhségnek nincs morálja, világossága, nincs boldogsága, nincs idillje. Ezért az éhség csak az élet, a szexus azonban a lét körébe tartozik. Az éhség tárgyi ínség, a szexus több, fragmentális létezés. Az éhségnek nincs dupla valósága: az éhes ember és a táplálék világa ugyanaz. Ami a szexusban a ki nem küszöbölhető nehézség, hogy a hím és a nő világa más, és ugyanannak a valóságnak kettős arca van, és egyik a Auguste Rodin: A csók (1889) másikat nem látja. Csupa polaritás, nyár-tél, észak-dél, nappal-éjszaka, nap-hold, hideg-meleg, fent-lent, természet-szellem, jobb-bal. Ha az egyik hím, a másik feltétlenül nő. Az éhség az életnek önmagában való törékenysége, hogy az élet nem lét, hanem létéhség […]. A szexus, a kettétépett alak kiegészülésének vágya mindig a lét éjszakájának betörése, az ember akár kielégülést nyer, akár nem. Szenvedés akkor is, ha hiány, akkor is, ha nem az, mert a kiegészülés nem teljes. Teljes kiegészülés pedig nincs. A szexus mindig az abszolútat követeli, ideiglenes vagy álmegoldás elviselhetetlen. • Miért adhatunk igazat a kijelentésnek: a szexus az emberi lét legérzékenyebb kérdésköre? • Értelmezd férfi és nő világának különbözőségét és folytonos összetartozását!

44

Házasság, család

Hogyan hat a testi egészségre a társas harmónia?

A párkapcsolati boldogság útjáról (Maczkay Zsaklin beszélgetése Kopp Máriával, részletek)

Kopp Mária orvos-pszichológus és férje, Skrabski Árpád informatikus-szociológus évtizedek óta folytatnak kutatásokat a magyar társadalom mentális egészségével, a lelki egészség és életminőség, valamint a család s párkapcsolat összefüggéseivel kapcsolatban. […] Kopp Máriával, a „boldogságkeresés útjairól” beszélgettünk. – A könyv elején egy reprezentatív felmérés eredményeit olvashatjuk, mely szerint a magyar társadalomban a család, a házasság még mindig a legnagyobb értéknek számít. Ezzel szemben évről évre drasztikusan csökken a házasságkötések száma, míg a válások száma egyre nő. – Korábbi kutatásaink is igazolták, hogy egész Európát tekintve Magyarországon gondolja a legtöbb fiatal, (több mint 70%) hogy nem lehet igazán boldog az, akinek nincs gyermeke, s mindössze 3% nyilatkozta, hogy nem akar családot. A felmérés szerint ma 20 fiatal összesen 23 gyereket szeretne, ám e tervezett gyerekekből összesen 13 születik meg. A közelmúltban életre hívott Három királyfi, három királylány elnevezésű mozgalom és a Népesedési Kerekasztal, melyet Pálinkás József, az Akadémia elnöke hívott össze, s melynek a főszervezője én magam vagyok, jelenleg nyolc munkacsoportban dolgozik e helyzet megváltoztatásán. (kiemelt kérdések pl.: a munka és a család összeegyeztethetősége, a rugalmas és részmunkaidő stb.) A javaslataink a www.haromkiralyfi.hu honlapon figyelemmel kísérhetők. A könyvünkhöz szorosan kapcsolódó kérdéssel – vagyis, hogy mi az oka annak, hogy manapság a fiatalok nehezen találnak párt, illetve, hogy a házasságok több mint fele, válással végződik – a 7. munkacsoport foglalkozik. A mi javaslatunk, hogy a gyerekeknek – játékos formában – már óvodás kortól tanítsunk olyan társas kapcsolati készségeket, melyek birtokában később elkerülhetik a párkapcsolati csapdákat. Napjainkban nagyon sokan negatív családi mintát hoznak magukkal, és a legszomorúbb, hogy ezeket a tudat alatt bevésődött mintákat az illető később a saját családi életében is megismétli. (Például egy bántalmazó szülő gyermeke nagyobb valószínűséggel választ bántalmazó partnert felnőtt korában.) Ha a gyermek ezt otthon nem kapja meg, az oktató-nevelő intézményeknek lenne alapvető szerepe a pozitív minták és készségek átadásában. – Könyvük alapvető üzenete, hogy az érzelmi biztonságot nyújtó kapcsolat az ember legfontosabb erőforrása. – Így van. A mai, hihetetlenül gyorsan változó, elidegenedett világban a támogató család a legfőbb védőfaktor, nemcsak mentálisan, de fizikálisan is. Az életminőség és a családi öszszetartozás élménye alapvetően összefügg egymással: saját kutatásaink is igazolják, hogy a házasságban élő emberek egészségesebbek, és tovább élnek, mint az egyedülállók, továbbá, hogy a gyerekszám pozitív hatással van a várható élettartamra. 45

– Mi az oka Ön szerint annak, hogy – mindennek ellenére – a társadalom jelentős hányada a szingli életformát választja? – Ma Magyarországon sokkal inkább beszélhetünk „kényszer” szingli létről, ez nagyon ritkán tudatos választás eredménye. Az viszont biztos, hogy a mai társadalomban háttérbe szorultak azok az alap- és erkölcsi értékek, mint például a tolerancia, az elfogadás, a másikra való odafigyelés, az elköteleződés, melyek elengedhetetlenek egy életközösséghez. Alapvető lenne az intimitás megélésének képessége is, ami nélkül az ember nem tudja teljesen átadni magát, nem tud igazán otthon lenni egy kapcsolatban. És persze a türelem. Nem szakítunk időt a másik alapos megismerésére, „a királyfinak már nem kell hét próbát kiállni a királylányért.” Pedig „az első látásra Családi kép 1905-ből (Fortepan) szerelem” – fajta kapcsolatoknál fönnáll a veszélye, hogy a másikba csak saját vágyainkat projektáltuk bele, így – a dopaminmámor végén – elképzelhető, hogy kiábrándultan ismerjük fel, hogy a másik nem is az, akinek addig láttuk. – Mi az alapvető különbség az életközösség és az érdekközösség között? – Régen a házasságok mindenekelőtt érdekközösségek voltak, melyről a szülők döntöttek. Ma, a szabad párválasztás korában, csak a két emberen múlik, hogy életközösséget vagy érdekközösséget hoz-e létre. Az életközösség, amit a katolikus egyház a szövetségi házasság terminussal illet, és megkülönböztet a szerződéses házasságtól, több mint a két partner külön-külön. Az életközösség jungi terminusokkal is leírható. Jung Selbst-nek nevezi az isteni, legtökéletesebb állapotot, melyben az ember „önmagával” azonossá válik. Az életközösség mindkét félnek – egymást kiegészítve – lehetőséget teremt arra, hogy megközelítsék ezt a valódi „önmagukat”. Ettől az életközösség transzcendentális távlatot kap. Az életközösség alapvető tényezője, hogy a partnerek nem birtokolni akarják a másikat. A mai társadalom radikálisan elutasítja a szenvedést, így feltételezi, hogy a jó kapcsolat ismérve a konfliktusmentesség. Ezzel szemben mi úgy gondoljuk, hogy az eriksoni személyiségfejlődési modell – ahol a személyiségfejlődés feltétele a krízis, majd e krízisek sikeres megoldása – érvényes párkapcsolati szinten is. A különböző családi közegből, háttérrel érkező partnerek már az együttélés elején krízishelyzetekbe kerülnek, amit csak együtt tudnak föloldani, ám e meghaladás után kapcsolatuk magasabb szintre kerül. A legfontosabb szerintem a másik elismerése, dicsérete, ami valahogy ránk, magyarokra, nem túl jellemző. Az életközösség alapvető szemlélete: „akarom, hogy legyél, és minél inkább legyél”. Csak ezzel a hozzáállással járhatjuk be a párkapcsolati boldogság útját. • Emeld ki a cikkben említett három legfontosabb problémát a fiatalok boldogságkeresésével és kudarcaival kapcsolatosan! • Milyen előzmények nehezítik a fiatalok párkeresését, és miben lehet bízni Kopp Mária válaszai alapján?

46

Szülők és gyermekek

A gyerek problémája a család problémája?

Dr. Makói Zita: A gyermek és a szülők kapcsolata

Az ember életének legfontosabb, fejlődésében a legjelentősebb kapcsolat, még olyan időszakokban is, amikor látszólag más kapcsolatok kerülnek előtérbe, vagy aktuálisan nem megfelelőnek érezzük vagy nem megfelelő emlékét őrizzük. A szülőkkel, a családdal való kapcsolat az egyik legjelentősebb tényező, amely meghatározza a gyermek testi, szellemi fejlődését, életútját, alapvető modellként szerepel. A testileg és lelkileg egészséges szülő sokban hozzájárul a gyermeke és saját fejlődéséhez. A kapcsolat formálásában mindegyikük résztvevő, • mind a szülők, mind a gyerek vagy gyermekek változása, fejlődése vagy elakadása együtt is történhet a közös tapasztalataikon keresztül, egymásra hatnak, bizonyos pontokon esetleg találkoznak is, pl. mind az egyik szülőnél, mind a gyereknél a határaiknak a hiányos megvédése a megoldandó feladat, • a külső és a belső utak együtt vannak, bár látszólag a külső utakon van a hangsúly, pl.: mi történt az iskolában, születésnapomra egy számítógépet kaptam, mekkorát nőttél, stb. • a gyermek-szülő kapcsolat a környezettel együtt létezik, alakul, marad fenn. Az együttes életet kimondott és alig felfedezhető szabályok, hitrendszerek, gondolatok, érzelmek, emlékek, külső törvények szabályozzák, szinte olyan, mint egy munkahelyi szerződés. Ha jól és világosan kifejezett, a résztvevők mindegyikének érdekeit magában foglalja és megfelelően használják, akkor kiegyensúlyozott, harmonikus kapcsolatokat eredményez. A kapcsolatban lévő szülők és gyermekek viselkedését a következők szabályozzák: az egyéni morális adottságok, a társadalmi etikai normák és a törvények. Mind a három tényező elvárásai, megnyilvánulásai a különböző kultúrákban jelentős eltéréseket mutatnak. Mérföldkövek, amelyek a szülő-gyerek kapcsolat alakításában szerepet játszhatnak: • a régi ismeretekből, hagyományokból, amelyeknek vagy az ellenpontjának a napi gyakorlata a családDomenico Ghirlandaio: Francesco Sassetti és fia Teodoro - részlet (1487) ban helyet kapott: • Felnézni az apára: ez lehet szó szerinti • ítélkezés, nem ítélkezés, és lehet metaforikus • együttérzés, 47

• • • •

megbocsátás, sérelmek gyűjtése, tárolása, egyetlen jó megoldás létezésének a feltételezése, a saját gondolatot, véleményt, érzést, érzetet általánosnak, alapigazságnak vélni, például mindenki akkor fázik vagy éhes, mint én. A keleti és egyéb régi bölcseleti rendszerekből az utóbbi időkben előtérbe került és gyakorolt kulcsszavak, folyamatok: • függőség, pl.: „a mozihoz hozzátartozik a nagy pohár pattogatott kukorica,” • megfogás/elengedés: pl. képesek vagyunk-e elengedni a neheztelésünket mások gyenge pontja miatt, vagy görcsösen kapaszkodunk bele és megsértődünk, • pillanatban levés: aki jól tudja használni, hogy a pillanatban van, ahol minden történik, nem a múltban, nem a jövőben, az nem hagyja otthon a szükséges füzetét, • fegyelem: pl.: általában akkor eszik, ha valóban éhes, és nem akkor amikor nem tud ellenállni a megpillantott vonzó hamburgernek vagy édességnek, • tudatosság: képesek vagyunk valamilyen módon kívülről látni magunkat, pl.: látjuk, érezzük, ahogy elrúgjuk a labdát, ahogy elmegyünk a táblához felelni, • dualizmus: a gondolkodásunk, érzelmeink napi szinten való gyakorlásának egyik jellemzője, pl.: „jó vele együtt lenni, de időnként ki nem állhatom”, 20. századi pszichológia napi gyakorlatából a civil társadalom köreibe igen lassan bekerülő fogalmak, azoknak felismerése és megoldási kísérlete: • projekció: „mindig a testvérem az, aki miatt a szüleim rám haragszanak, nekem szinte semmi szerepem nincs benne”, • ráhangolódás: általában hasznos, ha ez kölcsönös, a szülő ráhangolódik a gyerekére és a gyerek is képes arra, hogy vele ez megtörténjen, szinte olyan módon, mint amikor a teste-lelke összhangba kerül a vízzel, amelyben úszik, • régi viselkedési minták felülvizsgálata (automatizmusok, hitrendszerek): „mindig fájdalmat okoz, ha nem jön velem a családot látogatni”, • határaink ismerete, megvédése: pl.: „én mindent kibírok, akár fát is lehet vágni a hátamon”, • áldozati szerep, pl.: „én teljesen kiszolgáltatott vagyok, mindig ordít velem, ha ...”, • érzelem anyagcsere: érzelmeink létezése, azoknak ismerete olyan fontos része a láthatatlan világunk működési alapjainak, mint testünknek a szív. Az érzelmek és a vágyak között szoros összefüggés van, „Az életet úgy tekintsd, mint az óriáskígyót. Ha távol tartod magadtól, gyönyörködhetsz táncos hajladozásában... Ha magadra bocsátod, rád tekeredik és nem gyönyörködsz benne többé...” (Weöres Sándor „Az élet idomítása”) A szülő és a gyerek között kialakuló kapcsolat alapkövét képezi a szeretet. A szeretet csírája általában a saját gyerekre, gyerekekre vágyás gondolatának megjelenésével teremtődik. • Adj tanácsot szüleivel konfliktusba került barátodnak a közös megoldásra a szövegben található érvek segítségével! • Készítsd el a gondolattérképét a kérdésnek, amelyre a szöveg lehető legtöbb állítása, fogalma felkerül! • Miben segít, ha nem adjuk fel a kapcsolatot, a folytonos kommunikációt a szüleinkkel?

48

A barátságról

Akkor barátság egy kapcsolat, ha hasznos?

Dávid Beáta – Albert Fruzsina: „Kit nevez Ön barátnak?”

Ahogy Sirák könyvéből, az ókori bölcselőknek (például Arisztotelésznek, Cicerónak) a barátságra vonatkozó kijelentéseiből vagy Márai Füveskönyvéből is kiderül, a barátság az egyik legfontosabb és talán legrejtélyesebb emberi érzés. [...]„Nincs emberi kapcsolat, mely megrendítőbb, mélyebb lenne, mint a barátság. […] Nincs titkosabb és nemesebb ajándék az életben, mint a szűkszavú, megértő, türelmes és áldozatkész barátság. S nincs ritkább. A barátság szolgálat, erős és komoly szolgálat, a legnagyobb emberi próba és szerep.” (Márai Sándor) A barát szerepe és helye a személyes kapcsolatok „hierarchiájában” a történelmi korokban változó. Arisztotelész Nikomakhoszi etikájában a barátság három formájáról ír, ahol a két leggyakoribb forma a kellemességen és a hasznosságon alapuló szeretet. Mindkét esetben az egyén saját magát teszi előtérbe: az első esetben azért, mert neki jó, a másodikban azért, mert neki magának kellemes. „Más szóval az ilyen viszony legfeljebb járulékosan nevezhető barátságnak; ez esetben nem azért szeretünk valakit, mert az illető olyan amilyen, hanem azért, mert valami jóban vagy gyönyörűségben részesít bennünket. Éppen ezért az ilyen barátság könnyen fel is bomlik – ha ti. a barát nem marad mindig olyan, amilyen volt.” (Arisztotelész) Az arisztotelészi két barátságforma közül a „hasznosságon alapuló barátság főképp idősebb emberek közt szokott kifejlődni, mert az ilyen korú emberek sohasem annyira a kellemeset, mint inkább a hasznosat keresik; férfikoruk virágjában levők, valamint a fiatal emberek közt inkább csak akkor, ha ezek haszonlesők. […] Ezzel szemben „már aztán az ifjak közötti barátság rendszerint a kellemes érzésekből fakad: az ifjúság mindig érzelmei szerint él, s leginkább azt keresi, ami neki kellemes, s amit a jelen pillanat nyújt… Ezért az ifjúkori barátság hamar keletkezik, de hamar meg is szűnik: a kellemes dolgok iránti hajlamunkkal együtt változik a barátságunk is, márpedig az ilyenfajta kellemességben könnyen változás állhat be”. Arisztotelész a barátság harmadik formájának, amelyben a másik kettő is magában foglaltatik, az igaz barátságot, azaz a jó emberek barátságát nevezte. „Tökéletes viszont az erkölcsileg jó és az erényben egymáshoz hasonló emberek barátsága. Ezek egyformán kívánják egymás javát, éspedig csupán azért, mert mind a ketten jó emberek – már önmagukban véve is. […] Mert a jó emberek önmagukban véve jók, és egymás számára is hasznosak. De éppúgy kellemesek is egymás számára, mert a jó emberek önmagukba véve is és egymás számára is kellemesek. […] Természetes, hogy az ilyen barátság ritka, mert hiszen ilyen ember kevés van.” (Arisztotelész) 49

Szerelem és üzlet

Mi választjuk meg a szerelem tereit?

Weiss János a szerelemről

A tanulmány szerint a 20. század elején a szerelmi romantika egyre inkább összekapcsolódott a fogyasztással. Ezt a szerelem elüzletiesedésének (idegen szóval kommercializálódásának) is nevezik. A szerző szerint kétféle fogyasztásról lehet beszélni: a nyílt fogyasztás a megvásárolt vagy megszerzett javak közvetlen felhasználását, a rejtett fogyasztás pedig a szabadidő felhasználását jelenti. Ezzel azt is kimondták, hogy a szerelem maga rejti el azt, hogy a fogyasztás részévé válik. Ennek a korszaknak a legjelentősebb eseménye a randevúk kultúrájának kialakulása volt. A fiatalok nyilvános térben találkoznak egymással, ezt a nyilvános teret (például szórakozóhelyeket) azonban a tömegkultúra rendezi be. A szerelem egyre több pénzbe kerül, amelyet elsősorban a férfiaknak kell fizetniük. 1928-ban egy férfi így számolt be a szerelme történetéről: „Négy napig voltam együtt Ednával. Előkelő éttermekbe jártunk, drága színházjegyeket és ruhákat vásároltunk, sokat utaztunk taxival.” A tanulmány szerint a romantikus szerelem ugyan kiszakad bizonyos társadalmi körülmények közül (hiszen az udvarlás már nem a család otthonában, a családtagok felügyelete alatt zajlik), de a piac visszailleszti a szereplőket a társadalomba. Csakhogy a piaci viszonyok közé ágyazódó szerelem jóval törékenyebb, mint a korábbi. A szórakoztatóipar azt sugallja, hogy a szerelemre leskelődő legnagyobb veszély az unalom. Egyes szerzők szerint emiatt a nők azt várják el férjüktől, hogy „szép órákat” szerezzenek nekik, a férfiak pedig azt várják el a feleségeiktől, hogy ügyeljenek a vonzerejükre. A háztartás bevételeinek felhasználása kérdésében a nők általában a szórakozást tartották fontosabbnak, a férfiak viszont megtakarítani szerettek volna. Egy válóperes ügyvéd 1924-ben ezt a konfliktust nevezte a leggyakoribb válóoknak. A piacosított, romantikus szerelemre épülő házasság így végletesen törékenynek bizonyult. A romantikus szerelem így egy fajta normatív– kritikai mérceként állhat szemben az üzletiesült szerelemmel. „Azzal együtt, hogy az utóbbi két évtizedben a »szerelem « fogalma számos politikai emancipációs mozgalom normatív magjává vált, a kritikai potenciáljára vonatkozó kételyek is megnövekedtek. Az elméleti szkepszis kitágításához kétségtelenül hozzájárult az a tapasztalat, hogy ma egy olyan affirmatív (megerősítő) kultúrában élünk, amelyben a nyilvánosan megjelenő szerelem csak egy retorikai alakzat, amely pótszer.” A tömegkultúra nem egyszerűen berendezi piaci elemekkel a szerelem terét, hanem a szerelem a tömegkultúra ideológiája. Egy kicsit lassabban: a tömegkultúra mindenkibe azt sulykolja bele, hogy boldognak kell lenned, és ezt a boldogságot a szerelemben és a szerelem révén érheted el. Így a piacosított szerelem a tömegkultúra stabilizálója. • Melyik két-három állítás köré szerveződik a szöveg, és miben mondott neked újat különkülön? 50

Barátság és tömegkultúra

Firtathatom a barátom titkait?

Weiss János a barátságról

A tanulmány Alexandre Dumas A három testőr című regényét a barátság válságának dokumentumaként értelmezi. A regény valójában egy szerzőpáros alkotása: Dumas munkatársa egy fiatal író és történelemtanár, August Maquet volt, ő írta az egyes fejezetek első változatát, amelyeket aztán Dumas alaposan átfésült. A mű végül Dumas neve alatt jelent meg és vált ismertté. Dumas beleegyezett volna, hogy a regény kettejük neve alatt fusson, de a lap nem volt hajlandó erre. A kiA három testőr (Logan Lerman, Ray Stevenson, adó szerint egy folytatásos regény Alexandre Mattew MacFadny, rendező: Paul W. S. Anderson, 2011) Dumas nevével soronként három frankot ér, Dumas és Maquet nevével viszont soronként harminc sou-t. A regény megszületésének alapjául szolgáló viszonyt így egyértelműen a kizsákmányolás fogalmával jellemezhetjük. – A szerző szerint a regény a restauráció korának személyközi viszonyaira épül. Ez a megállapítás persze némi meglepetést kelthet, hiszen A három testőr történelmi regény; a mű cselekménye kb. kétszáz évet lép vissza a történelemben. Dumas felfedezte, hogy a történelmi regényírásban hatalmas lehetőségek rejlenek. Az író lelkesen fogadta Maquet-t, amikor a tanár újabb regény tervével kereste fel, mely XIII. Lajos, Richelieu, Ausztriai Anna és Buckingham idejében játszódna. Ebből a vázlatból született A három testőr. A történelmi regények első példái Walter Scott nevéhez fűződnek; nála ugyanúgy, mint Dumas-nál a háttérben régi, elhalványult olvasmányélmények állnak, amelyeket aztán az adott kor ízlése szerint átalakított és kiszínezett. A három testőr a nagypolitika helyett a mindennapi élet jelentőségét hangsúlyozza, lépten-nyomon azt állítva, hogy ez az alapvető, és tulajdonképpen ez határozza meg a nagypolitika alakulását is. „A király gyanakvásának egyik fő oka Ausztriai Anna vonzalma volt Chevreuse asszony iránt. A két nő több gondot okozott a királynak, mint a spanyol háborúk, a súrlódások Angliával és a zilált pénzügyek. Úgy látta, sőt szent meggyőződése volt, hogy Chevreuse asszony nem csupán politikai, hanem szerelmi fondorlataiban is kiszolgálja a királynét, ami miatt sokkal jobban gyötrődött.” (Alexandre Dumas: A három testőr. Európa Könyvkiadó, 1974. 170. o.) És ugyanez mozgatja az angol politikát is: „Igen, igen – mondta Buckingham – Ausztriai Anna az én igazi királyném; ha egy szóval mondaná, elárulnám hazámat, királyomat, Istenemet. […] D’Artagnan némán ámuldozott: a közember nem is sejti, micsoda semmiségeken múlik olykor egy nép sorsa 51

és százezrek élete.” (Alexandre Dumas: A három testőr. Európa Könyvkiadó, 1974. 234. o.) A kisember számára ez hallatlan elégtétel volt: a politikát nem a közösség magasztos irányítása, hanem olyan köznapi problémák és érzelmi válságok mozgatják, amelyeket maga is kiválóan ismert. Ugyanezek a motívumok persze már Scottnál is megjelennek: ő is azzal próbálkozott, hogy hősök helyett hétköznapi embereket szerepeltessen. A három testőr tömegkulturális alkotásnak nevezhető, ezt André Maurois francia író következő megállapítása is alátámasztja: „Egy nemzedék tévedhet egy mű megítélésében; négy vagy öt nemzedék nem. A három testőr maradandó és egyetemes népszerűsége azt bizonyítja, hogy Dumas, […] hőseiben a cselekvés, erő és nemeslelkűség olyan megnyilatkozásait fogalmazta meg, amelyekre minden népnek minden időben szüksége van. Írástechnikája olyannyira alkalmazkodik a műfajhoz, hogy azóta is mintaképe marad mindazoknak, akik ebben a műfajban alkotnak.” A politikának (a közösségi élet alakításának és formálásának) a mindennapi élettel való helyettesítését a könyv egyértelműen válságnak tekinti: a világot az összeesküvések, a gyanakvások és az intrikák mozgatják. Ezek kiforgatják, fölöslegessé teszik és ellenkezőjükbe fordítják át az erényekre való törekvést: „a mai sötét napokban a legtisztább élet s a makulátlan erény sem óvja meg az embert a gyalázattól és az üldöztetéstől”. Egy helyen a szerzők azt sugallják, hogy e romlás általános oka az élet unalmassá válása. Az unalom ellentéte tehát a mélység: a gondolkodásban és az érzelmek területén is. A mű alapvető kérdése ezért a következőképpen fogalmazható meg: hogyan néznek ki a barátságok egy unalom által meghatározott társadalmi szituációban? A barátságoknak érzelmi tartalma teljesen felületes; a baráti összetartozást a közös cselekvések és programok konstituálják. „Bármennyire törte magát D’Artagnan, nem sikerült többet megtudnia három új barátjáról. Beletörődött hát, hogy pillanatnyilag készpénznek veszi mindazt, amit a múltjukról hallott; remélte, hogy a jövőre nézve majd biztosabb és részletesebb értesüléseket szerez.” A barátság a közösen végrehatott tetteken keresztül az életmódok hasonlóságává és közösségévé alakul át: „[D’Artagnannak] saját megszokott életmódja nem lévén, azonnal cimborái életmódjához igazította a magáét”. A felületesség ilyen körülmények között a barátsággal szembeni legalapvetőbb követelmény lesz: „D’Artagnan [...] meggyőződése volt, hogy semmi sem teszi úgy próbára a barátságot, mintha valakinek titkait firtatjuk, különösen, ha a titok az önérzetébe vág.” A barátság hanyatlásához tehát végső soron nem az eltorzult formák vezetnek, hanem az azonosság és a differencia dialektikájában a kiinduló szinten való megrekedés. Ennek hátterében pedig – ez Dumas és Maquet regényéből egyértelműen kiderül – a társadalom funkcionális összefüggéseinek felerősödése áll: a tettek és kalandok fontosabbá válnak a személynél és a léleknél. Ha a barátság már nem állhat a vállalkozás kiindulópontján, akkor passzivizált formában a végpontra fog kerülni, mint olvasóközönség. Így jutunk el egy nagyszabású irodalmi-filozófiai programtól (tulajdonképpen annak belső logikáját követve) a tömegkultúráig. (André Maurois: A három Dumas. Gondolat Kiadó, 1967. 189. o.) • Milyen titkokat tudunk meg Dumas A három testőr című művének keletkezéséről és sikeréről? • Milyen történelmi háttérösszefüggések derülnek ki a cikkből, és hogyan érinti ez a barátság témáját? • Miért nevezhető A három testőr tömegkulturális alkotásnak, és hogyan érintik ezek a barátság témáját a műben?

52

Társadalmi igazságosság, szegényekkel való törődés Oda lehet adni egy teljes életet másokért?

Varga Adrienn: KalkuŒai Boldog Teréz anyára emlékezik a világ

Teréz anya, születetési nevén Agnes Gonxha Bojaxhin 1910. augusztus 26-án született Szkopje-ben, a mai Macedóniában, katolikus albán család leányaként. Egy nappal születése után keresztelték meg a Jézus Szent Szíve katolikus templomban. Vallásos nevelésben részesült. Nagyon korán, először 12 évesen érezte az Úr hívását, hiszen már gyermekkorában nagy hatással voltak rá azok a levelek, melyeket az Indiában szolgáló misszionáriusok küldtek a Keresztény Lányok Társaságához. 1928 szeptemberében hagyta el Szkopjét, és Írországba ment a Loretó Nővérek Rendjéhez. 1928. Teréz anya október 12-én, 18 évesen hivatalosan is csatlakozott a dublini Loretó testvérekhez, ahol Lisieux-i (Kis) Szent Teréz – a külföldi missziók egyik védőszentje és Franciaország patrónusa után –, felvette a Teréz nevet. Teréz anya a nagyon fiatalon elhunyt kármelita Szent Terézt azért választotta névadójának, mert tisztelte egyszerűsége, mély hite és Isten iránti nagyon korai elköteleződése miatt. Teréz anya elmondása szerint „Őt választottam névadómnak, mert hétköznapi dolgokat tett, nem hétköznapi szeretettel”. 1929-ben érkezett Indiába. Ott a Kalkuttától 600 km-re fekvő Darjeelingbe ment a Loretó nővérekhez tartozó rendházba, ahol másfél évig tartó novíciátusát töltötte. Teréz anya 1931. május 25-én, 21 évesen tette le első fogadalmát Darjeelingben. Ezután hittant és földrajzot tanított a Loretó- rend két kalkuttai iskolájában, közel 20 éven keresztül. Az egyik iskola, a St. Mary School egy fizetős magániskola volt, a másik, szintén a rendhez tartozó Loreto Entally kollégium pedig egy olyan ingyenes magániskola, ahova a nyomornegyedből is vettek fel gyerekeket. Időközben 1937. május 24-én örök fogadalmat tett. Lelkesedése töretlen, tanítványai szemében szeretett tanárnő. 1944-ben a St. Mary School iskola igazgatója lett, de az egyre bővebb teendők miatt a Loreto Entally kollégiumban befejezte tanítói tevékenységét. Bár a Loretó- rend alapfeladata az oktatás és a nevelés, a tanítás során mindvégig zavarta az a tudat, hogy Indiában jóval rászorultabb és szomorúbb sorsú emberek is élnek, akikkel nem találkozik, és akiken segíteni kell. Bár néha ellátogatott a szegényebb negyedekbe, az ott élő emberekkel nem beszélt minden nap. 1946-ban lelkigyakorlatra indult Darjeelingbe, ahol a vonatúton újra közvetlenül találkozott az igazán mély szegénységgel és nyomorral. Ennek hatására lelke azt sugallta, hogy erejét inkább a szegények legszegényebbjei sorsának megkönnyítésére kell, hogy fordítsa. Úgy érezte, hogy a haldoklók, a súlyos betegek és az árva gyerekek szolgálatába szeretne 53

állni. Teréz anya saját egészségét sem féltve találkozott rendszeresen a lepra betegségében szenvedőkkel is. Élményei hatására Teréz anya az elöljáróitól kért engedélyt arra, hogy a szerzetesrenden kívül, önállóan gyakorolhassa tevékenységét. Két évvel később, 1948. április 12-én XII. Pius pápa engedélyt adott a klauzúrán kívüli életre. Ez év augusztusában korábbi szerzetesrendi öltözetét kék szegéllyel övezett fehér szárira cserélte, s Teréz anyát leginkább már ebben a ruhájában ismerte meg a világ. 1949-ben ápolónőnek tanult Patnában, majd megnyitotta első iskoláját Kalkutta egyik nyomornegyedében. 1950-ben megalapította a Szeretet Misszionáriusai rendet és a kalkuttai anyaházat. A katolikus irgalmas rend elsődleges feladata a szegények szolgálata: a fizikai és lelki szegények, az éhezők és a szomjazók, a ruhátlanok, a hajléktalanok és a betegek segítése. A rend mottója: Jézusért tesszük. A rend viszont csak 1965-ben kapott pápai jóváhagyást. Bár nehéz volt az indulás, később mégis az egész világra kiterjedő hálózattá alakult. A nővérek központja jelenleg is Indiában található. Teréz anya menedékhelyet biztosított a szegényeknek, kórházat hozott létre a súlyos betegek számára, és otthont alapított az arra rászoruló gyermekeknek. A világhoz és Istenhez való viszonyát fejezik ki alábbi gondolatai. „Széles mosollyal fogadj el bármit, amit ad és adj oda bármit, amit elvesz. Fogadd el Isten ajándékát, és légy mélységesen hálás. Ha nagy gazdagságot ajándékozott, használd fel, és próbáld megosztani másokkal, azokkal, akiknek semmijük sincs. Mindent ossz meg másokkal.” Teréz anya és II. János Pál pápa kapcsolatát páratlan barátság jellemezte, hiszen hasonlóképpen gondolkodtak a szegény sorsú emberek megsegítéséről és a gazdagok felelősségének mértékéről. Életének legboldogabb napja – saját elmondása szerint – az volt, amikor II. János Pál látogatást tett a Szeretet Misszionáriusai házban, Kalkuttában. A szentatya szavaival élve: „A Nirmal Hriday a remény otthona”. Az 1952-ben alapított Nirmal Hriday (Tiszta Szív) ház menedékhelyet jelentett a nyomorgóknak és a nélkülözőknek. Teréz anya 1951-ben elismerésként megkapta az indiai állampolgárságot áldozatos tevékenységéért. 1962-ben az indiai elnök a Padma Shri (Pompás Lótusz) díjat adományozta neki. 1979. október 17-én Nobel-békedíjjal tüntették ki humanitárius tevékenységéért. 1995-ben jelent meg életrajzi könyve Egyszerű út címmel. Teréz anya 87 évesen, súlyos betegség következtében 1997. szeptember 5-én halt meg Kalkuttában. Indiában már életében is rendkívüli tisztelet övezte, állami temetést kapott, és az országban háromnapos gyászt rendeltek el. Temetésén több mint egymillióan vettek részt. Két héttel később szobrot emeltek neki emlékül Rómában és Albániában. Teréz anya sírja, mely a Szeretet Misszionáriusai rend kalkuttai központjában található, egyházilag elismert zarándokhely. 1999. június 12-én indította el Teréz anya boldoggá avatási folyamatát és kanonizációját a Vatikán. Maga a boldoggá avatási eljárás is gyors volt, hiszen II. János Pál pápa nem alkalmazta az általánosnak mondható ötéves várakozási időt. II. János Pál pápa 2002. december 20-án írta alá azokat a rendeleteket, melyek erényeket és csodatetteket tulajdonítanak Teréz anyának. Végül halála után hat évvel, 2003. október 19-én II. János Pál pápa avatta boldoggá, ezáltal pedig elindította Kalkuttai Boldog Teréz anyát a szentté avatás útján. Ez volt az egyik leggyorsabb boldoggá avatási eljárás az egyházban. Érdekességként lehet tekinteni arra a tényre, hogy modern kori szentek tekintetében Teréz anya névadóját, Lisieux-i Szent Terézt is a szokásoktól eltérően hamar, de csak a halála utáni 26. évben avatták boldoggá. Albániában a Teréz anya- kultusz töretlen. A tiranai nemzetközi repülőtér Teréz anya nevét viseli (Tirana International Airport Nënë Tereza), sőt boldoggá avatásának napja, 54

október 19. ma Albánia egyik hivatalos nemzeti ünnepe. A legmagasabb albán állami kitüntetés elnevezésében szintén Teréz anya emlékét őrzi. 2007-ben az albán kormány tárgyalásokat kezdeményezett Indiával Teréz anya hamvainak hazaszállításáról. Macedóniában, Szkopjében 2009-ben nyitották meg a Teréz anya- emlékházat, melyet az első évben, több mint 80 000-en látogattak meg. Magyarországon több alkalommal is járt. Először 1986-ban, majd 1989-ben, amikor megalapította a Szeretet Misszionáriusai- rend magyarországi rendházát. Budapesten a XII. kerületi Ormódi, Kempelen Farkas és Bürök utca közötti területen található a Teréz anyának emléket állító Boldog Teréz anya tér, melyet 2012-ben avatott fel Dr. Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom–budapesti érsek, Herczegh Anita, a köztársasági elnök felesége és Liri Berisha, az albán miniszterelnök felesége. Teréz anya öröksége egyedülálló. Tevékenységét világszerte 133 országban, több mint 5000 nővér folytatja, 750 intézményben, több ezer önkéntes segítségével a betegek és nyomorgók megsegítésére. A Szeretet Misszionáriusai pápai jogú női szerzetesintézmény, tevékenységükért pénzt nem fogadhatnak el. • Készítsd el Teréz anya életrajzát egy rövid és egy részletező változatban! • Ismertesd a Teréz anya emlékét őrző folyamat állomásait, és indokold, miért népszerű a nem hívők körében is! Dosztojevszkij Bűn és bűnhődés című regényében a főhős, Raszkolnyikov képtelen tétlenül tudomásul venni a felháborító társadalmi igazságtalanságot. Felháborodásból fakadó igazságosztása nyilván megengedhetetlen. De mi lenne a helyes cselekedet? Mi vinné közelebb az emberiséget egy igazságosabb társadalomhoz? Te milyen reformokat javasolnál?

55

Áldozat a hazáért

Mitől lesz valaki halálig hű a hazához?

Az aradi vértanú, Leiningen-Westerburg Károly búcsúlevele

Arad, 1849. október 5. Egyetlen, utolsó lehelletemig szeretett Lizám! A koczka eldőlt és csak kevés órám marad még e világon, hogy előkészüljek a keserű lépésre. A halál nem volna rettenetes rám nézve, ha egyedül állanék, de a gondolat reád, drága Lizám, és ártatlan gyermekeimre, súlyosan nehezedik lelkemre. A csapás nem ért engem előkészületlenül. Azt hittem, mindenre készen állok és mégis e pillanatban görcsösen vonaglik a szivem azon gondolatra, hogy téged, legnagyobb kincsemet, mindenkorra elvesztelek. Nem, nem mindenkorra! Erős a hitem, hogy ez életre egy más, jobb és szebb élet következik: szellemem körülötted fog lebegni, mert hisz a szellemnek mindenütt van hona, a meddig Isten Szamossy Elek: Leiningen-Westerburg Károly (1879) mindenhatósága ér. Szívesen, oh mily szívesen éltem volna, hisz megvolt mindenem, mi boldoggá teszi az életet, oly boldog voltam a veled való frigyben, mint ember csak lehet. Most, e komoly órában, midőn minden, a mi földi, múlandóságában áll előttem, midőn a múlt mintegy föltárva mutatkozik, most megrohannak emlékeim és nehézzé teszik válásomat. Mily tisztán és fölségesen áll most előttem emléked; mint szeretném, ha kifejezhetném szavakkal, minő fájdalmas érzéssel adom át magamat a reád való gondolásnak. A mindenható Isten, ki szívembe lát, adjon erőt, hogy úgy halhassak meg, mint egy keresztény. Mindig hiven hódoltam őseim vallásának; a lelkész kezéből fogadtam hitem vigasztalását és kész vagyok teremtőm ítélőszéke elé lépni. És te, Lizám, ki mint a vigasz és remény angyala állottál mellettem, kinek csak gyöngén viszonozhattam azt a boldogságot, melyet nekem túláradó szereteteddel szereztél: adjon neked Isten bátorságot és erőt súlyos végzeted elviselésére. Nekem pedig bocsásd meg drága Lizám, ha ez életben bántottalak, vagy ha gyöngédtelen voltam irántad. Nem hallhatom már hangodat, de szívem azt mondja, hogy megbocsátasz.

56

És gyermekeim! Nagy Isten! Kell, hogy nekik élj, drága Lizám! Sorsod súlyosabb, mint az enyém, neked éveken át kebledben kell rejteni a búbánatot, de én még a túlvilágról is hálásan nézek reád, ha megmaradsz gyermekeinknek. Neveld őket az Úr félelmében jó és nemes emberekké. Ha én már nem őrködhetem is fölöttük, legyen anyjok: anyjok, ki megtanítja őket, hogy tiszteletben tartsák szerencsétlen atyjok emlékét. Csak fejökre tehetném áldó kezeimet, csak még egyszer nevethetnék szemedbe. De tán jobb mindkettőnkre nézve, hogy ez az utolsó találkozásunk elmarad. Legyen meg Isten akarata. Leopold, a nemes jó Leopold, kit nem ér rossz végzetem, megígérte nekem, hogy atya gyanánt gondoskodik majd rólad és gyermekeidről, ő majd beváltja szavát. Földi dolgokról nincs mit közlenem veled. Legalább e tekintetben nem lesz gondod; vagyonodhoz nem nyúlhatnak. De még egy kérésem van hozzád. Kérlek, felelj meg kötelezettségeimnek, hogy nevem becsületben maradjon. Tudod, mennyivel tartozom Fritznek és Viktornak, Damjanich tábornoknak 1400 forintjával tartozom, fizesd meg adósságomat leendő özvegyének, mert ő is vértanúhalált szenved holnap. A gyermekek még meg vannak kimélve e fájdalomtól és ez jól van így. Ők majd atyjukat a te szavadból ismerik meg és ki mondhatná meg jobban, mint te, hogy apjuk, habár az emberi törvény elitélte, szívében becsületes ember volt, ki meggyőződéséért halt meg. Rövidre van szabva az az idő, melyet még e földön tölthetek, a levelet nem sokára át kell adnom, de nagyon nehezemre esik megválnom e lapoktól. Isten áldjon s oltalmazzon meg drága, nemes feleségem, és adjon neked erőt, engem pedig részesítsen az ő örök békéjében. Édes, drága Lizám! gyermekeim, éljetek boldogan! Nemsokára kiszenvedem. Még egy köszönet hű szerelmedért, mindenért, mit értem tettél. Istenem, Istenem! nem birom tovább. Isten veled éltem, mindenem. Holtig hű Károlyod • Indokolt-e szerinted megtanulni az aradi vértanúk nevét? • A szabadságharcban nem magyar származásúak is nagy számban harcoltak. Vajon mi motiválta őket? • Miért fontos és elgondolkodtató az előző kérdés? Milyen következtetéseket vonhatunk le a különleges helyzetből?

57

Haza és emberiség

A népünkért? Európáért? Az emberiségért? A világért?

Kölcsey Ferenc: Parainesis Kölcsey Kálmánhoz (részletek)

[…] Szeretni az emberiséget: ez minden nemes szívnek elengedhetetlen feltétele. Az emberiség egésze nem egyéb számtalan háznépekre oszlott nagy nemzetségnél, melynek mindegyik tagja rokonunk, s szeretetünkre és szolgálatainkra egyformán számot tart. Azonban jól megértsd! – az ember véges állat, hatása csak bizonyos meghatározott körben munkálhat. Azért ne hidd, mintha Isten bennünket arra alkotott volna, hogy a föld minden gyermekeinek egyforma testvérök s a föld minden tartományinak egyforma polgáruk legyünk. A nap temérdek égitesteket bevilágít, de a világegyetem minden részeire mégsem hat ki: így az ember, ha nagy erőt nyert örökül, s erejének megfelelő állást vőn a sorstól, ezrek, sőt milliomok előtt jótékony napként világíthat; de az egész emberi nemre jóltevő behatást gyakorolni, az a nagyok legnagyobbikának sem adaték. Sohasem tudtam megérteni: kik azok, kik magokat világpolgároknak nevezik? Az emberi tehetség parányi lámpa, mely egyszerre keskeny kört tölthet meg fényével; s ha egy helyről másra hurcoltatik, setétséget hagy maga után. Bizonyos helyhez kell azért kapcsoltatnunk, hogy azt jótékony világítással állandóul boldogíthassuk. Minden, ami szerfeletti sok részre osztatik, önkicsinységében enyészik el. Így a szeretet. Hol az ember, ki magát a föld minden országainak szentelni akarván, forró szenvedelmet hordozhatna irántok keblében? Leonidás csak egy Spártáért, Regulus csak egy Rómáért, Zrínyi csak egy Magyarországért halhatott meg. Nem kell erre hosszú bizonyítás; tekints szívedbe, s ott leled a természettől vett tudományt, mely szerelmedet egy háznéphez s ennek körén túl egy hazához láncolja. Szeresd a hazát! Boldog leszesz, ha a férjfikor napjaiban e szavakat úgy fogod érthetni, úgy fogod érezhetni, mint kell. Hazaszeretet egyike a kebel tiszteletre legméltóbb szenvedelmeinek; de sok kívántatik, míg annak tiszta birtokába juthatunk. Ezreket fogsz láthatni, kik ajkaikon hordozzák a szent nevet; kik magasztalva említnek mindent, ami a honi föld határain belől találkozik; kik büszkén tekintenek az idegenre, s hálát mondanak az égnek, mely őket magyaroknak születni engedé: s véled-e, hogy ezeknek szíveik szeretettel buzognak a haza iránt? Véled-e, hogy ezen hazaszeretet az, mely a rények* koszorújában olthatatlan fénnyel ragyog, s a történet évkönyveiben tisztelő bámulattal említtetik? Minden erény önáldozattal jár, feláldozásával pillantatnyi kényünknek, megtagadásával önhasznunknak, s nem ritkán hajlandóságunk vagy gyűlölségünk elnémításával: azonban minden áldozat kicsiny azokhoz képest, miket a hazának kívánni joga van. Mindent, amit élted folyta alatt arcod izzadásában gyűjtöttél; mindent, amit lángoló szerelemmel fűztél magadhoz, javaidat, kincseidet, házad népét és saját éltedet naponként és pillanatonként érette fel kell szentelned. Mert tudd meg: e szóban – haza, foglaltatik az emberi szeretet és óhajtás tárgyainak egész öszvessége. Oltár, atyáid által istennek építve; ház, hol az élet 58

első örömeit ízleléd; föld, melynek gyümölcse feltáplált; szülőid, hitvesed, gyermekeid, barátid, rokonaid s polgártársaid: egyről egyig csak egészítő részei annak. Hány embert láttam én, ki meggyúlt háza üszkei közé éltét veszélyezve rohant, hogy némely hitvány eszközöket kiragadjon? S nem sokkal inkább természetes-e ily valamit a hazáért, azaz mindnyájunknak, az egész nemzetnek mindeneért cselekednünk? És mégis kevesen vagynak, kik e gondolatot felfogván sajátokká tehetnék! Mert az ember, ha értelme s érzelme körét gondosan nem szélesíti, keskeny s mindég keskenyebb határok közé szorul; szemei az egész tekintetétől elszoknak; s parányi birtokában, háza falai közt elszigetelve csak önmagát nézi, s a legszorosb, legegyetemibb, legszentebb kapcsolatokat nem láthatja. Ezért a hazaszeretet valósáAnton Einsle festménye nyomán gos példái oly igen ritkák; ezért vagynak, kik annak való rajzolta Johann Ender (1836) értelmét soha magokévá nem tehették; s azt, amire saját szívünk oly természetesen vezethetne, rendkívüli tüneménynek tartják, mely szemeiket, mint az égen széjjelpattanó tűzgömb, legelteti, de lelkeikre benyomást nem teszen. […] • Ismertesd Kölcsey álláspontját a világpolgár-hazafi vita érveiből kiindulva, és fűzd hozzá a saját véleményedet! • Írj az unokaöcsédhez „parainesist” ma használatos nyelven arról, hogy érdemes maradnia ebben a hazában! A hazaszeretet érzése az Odüsszeiában is fontos szerepet játszik. Milyen érveket sorakoztat fel a hazához való ragaszkodás mellett a főhős? Gyűjtsetek továbbiakat! Mert hisz tartott vissza Kalüpszó, isteni asszony, barlang öblös ölén, mivel áhított az urául; és ugyanúgy Kirké is vissza a termei mélyén, Aiaié cseles asszonya, áhítván az urául; csakhogy az én szivemet kebelemben meg nem igézték. Ennyire nincs, ami inkább édes, mint a hazája és a szülői az embernek, még hogyha akármíly dús házat lakik is, más földön, messze azoktól. (Homérosz: Odüsszeia, 9. ének; fordította: Devecseri Gábor)

59

Nemzetiségek és kisebbségek

Közösség vagy közösségek? Mennyire egységes a cigányság?

Fórika László: A cigány tanulók elkülönítése (részletek)

A magyarországi cigány és nem cigány népesség együttélésének egyes konfliktusait (a „cigánykérdés” konkrét problémáit) évek óta harsányan, gyakran dermesztő hangot megütve taglalja a sajtó, rendszeresen szélsőséges indulatokat kavarva, de minimum megosztó módon jeleníti meg a politikai közélet. A hazai viszonyok között – az említett véleményformálók hatására – tulajdonképpen mindenkinek van (gyakran indulatoktól sem mentes) véleménye a problémakörről, valódi súlyát azonban még a romagyilkosságok után sem érzékeli a véleményt nyilvánítók többsége, vagy ha mégis, fájdalmasan leegyszerűsítve, azt a bűnüldözés és a jogos önvédelem körében magyarázza. Nem kevésbé vérlázítóak azok az elemzések sem, amelyek szofisztikáltan értelmezik nemzeti sorskérdésként a cigánykérdést, de annak „veszélyeit” a cigány gyerekek bentlakásos oktatási intézményekbe való elhelyezésével látják csökkenthetőnek. Szécsi Magda: Félelem (1992) A problémakört valós súlyának megfelelően, emberséggel • Értékes és különleges alkotáés felelősséggel kell kezelni, de hogyan?A cigánykérdés alapja sokat köszönhetünk cigány művészeinknek. a cigányok kulturális, éltemódbeli (esetleg genetikailag is kódolt) másságában keresendő, s így a megoldást is ennek megváltoztatásával lehet megtalálni? Ha igen, a hosszabb távú együttéléshez átnevelésre, szegregált cigány oktatási intézményekre, az asszimilációs hatások felerősítésére, a bűnüldöző munka hatékonyságának a megnövelésére van szükség. Vagy a cigánykérdés létrejötte egy társadalmi folyamat eredménye, és egy komplex társadalmi integrációs, társadalmi kohéziós probléma egyik része, s így a cigánykérdés tulajdonképpen „magyarkérdés”? Ha ez a helytálló, akkor a széles társadalmi rétegek tartós leszakadása, kilátástalansága, a további társadalmi rétegek lecsúszástól való fenyegetettsége, a többgenerációs munkanélküliség, az érintettek ehhez szinte törvényszerűen „hozzá tartozó” nihilbe csúszása és tehetetlenségérzete, hospitalizációja, a depressziós régiók kialakulása, a különböző státuszú társadalmi rétegek közötti feszültségek növekedése, a köznevelési rendszer szelektív jellege, méltánytalan volta mind-mind olyan, egymással is összefüggő társadalmi probléma, amelynek – bizonyíthatóan vagy vélelmezetten – roma nemzetiségi-származási vetülete is van, s amely a roma és nem roma együttélésre is (okként vagy következményként) kihat. Ha a cigánykérdés a 60

magyar társadalom súlyos integrációs problémáinak a legsúlyosabb (mert előítéletekkel is terhelt) része, „cigányvetülete”, akkor a megoldásnak is ehhez a diagnózishoz kell igazodni: az integrációs problémakör komplex, ágazatközi állami kezelésére, hosszú távú, közpénzből finanszírozott esélyegyenlőségi programokra és társadalmi szemléletváltásra van szükség. Az oktatásban – együttműködve más ágazatokkal és a halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek szüleivel – olyan eszközrendszer kifejlesztése és működtetése szükséges, amely csökkenti a család társadalmi-gazdasági státuszának a súlyát a gyermek iskolai eredményeinek a meghatározásában, támogatja a hátrányos helyzetű és halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek (akiknek egyre nagyobb hányada cigány származású) óvodai részvételét és iskolai sikerességét, ahol lehetséges, beavatkozik és csökkenti a szegregáció mértékét. Valódi elismerést és érdemi motivációt jelentő szinten, anyagi támogatással is ösztönözni kell az innovatív pedagógiai módszerek alkalmazását. Vagy a cigányok egyéni felelősségét nyomatékosan hangsúlyozó, de a társadalmi felelősséget is elismerő megközelítés a helyes? Ha igen, az látszik járható útnak, ha az együttélésre alkalmasnak és érdemesnek ítélt (felzárkózásáért felelősségviselésre képes és aktív) kört – célzott támogatással – leválasztjuk a többiektől. Vagy a hangsúlyt – a hátrányos helyzetű egyén létező, de a körülményei miatt korlátozott döntési kompetenciáira tekintettel – a társadalmi felelősségre kell helyezni? […] A felületes külső szemlélő szemszögéből a hazai cigányság egységes népcsoport, valójában azonban több nyelvi-kulturális csoportból áll, nincs és nem is volt ugyanis soha egységes cigány nyelv, kultúra, egységes cigány életforma. Becslések szerint a magyarországi cigányság elsöprő többsége, 86,9%-a magyar anyanyelvű romungró, 7,7%-a az oláhcigányok valamelyik csoportjához tartozik és a romani nyelv egyik dialektusát beszéli, 4,6% a beás cigányok aránya, akik – eredeti nyelvüket elveszítve – egy ó-román nyelvváltozatot használnak. Vannak még kisebb, egyéb csoportok is. Az egyes hagyományos cigány csoportok kultúrájuk konkrét részletei, összetevői, mint életmód, nyelv, népszokások, hagyományok, vallás és hiedelemvilág tekintetében egymástól szinte teljesen különböznek, így a cigány népcsoportok sokkal inkább jellemezhetőek a különbségekkel, mint a hasonlóságokkal. […] Alapos okkal vethető fel a kérdés, hogy van-e, pontosabban volt-e egyáltalán közös kulturális gyökere az egymást is elutasító (jellemzően endogám) cigány népcsoportok kultúrájának? Ez legfeljebb a család/rokonság kiemelt értékében és a nem cigány világhoz való sajátos viszonyulásban érhető tetten. A közösség azonban kétirányú vonatkoztatási rendszer, az odatartozás és a mások kizárásának a rendszere, amely a közösség belső életét rendező, tiszteletben tartott és a más közösségektől védő-távolságtartó szabályrendszer működésén alapul. Ha e szabályrendszer már nincs vagy (az asszimiláció miatt) „rontott”, akkor a közösség egyes tagjainak már nincs valódi kapaszkodója. Ez figyelhető meg a hazai cigányság körében is. A romungró közösség döntő hányada teljes mértékben integrálódott, de a hagyományos beás és oláhcigány közösségek is – a külső nyomás és a megélhetést biztosító sajátos életforma ellehetetlenülése miatt – szinte teljes mértékben megszűntek. Bár nyelv nélkül is létezhet kultúra, de nem véletlen, hogy ma már mind a beások, mind az oláhcigányok többsége is csak magyarul beszél, s ahogy ezt a kisebbségi ombudsman nemzetiségi óvodák és iskolák helyzetének megismerésére irá61

nyuló vizsgálatai ki is mutatták, nem is akarja, hogy a gyermekei (immár tanult nyelvként) megismerkedjenek ősei nyelvével. A magyarországi cigányság döntő többsége számára már (létező és ténylegesen „megélhető”, belső normarendszerrel rendelkező közösség hiányában) nem a közösséghez tartozás érzése az igazi identitásképző erő, hanem a többségi társadalom elutasító magatartása. A cigány nem azért cigány, mert önbecsülése és a közösség értékrendjéhez való kapcsolódása alapján az akar lenni/maradni, hanem azért, mert a külső szemlélők (úgyis) cigánynak látják. […] A korábbi népszámlálás adatelemzései kimutatták, hogy a (nemzetiségek közül egyedül) a cigányság területi koncentrálódása szignifikáns, az ország két legkeletibb megyéjében (Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár-Bereg) a lakosság 13%-a volt cigány, a magyarországi cigányságnak pedig több mint egyharmada élt itt. A romák több mint 60%-a vidéken, falusias környezetben, többnyire szegregátumokban, igen rossz lakáskörülmények között él. Kutatások szerint nagyjából száz olyan település van az országban, amely végérvényesen szegény cigányok gettójává vált, további kettőszáz településen látszólag megállíthatatlan folyamatok nyomán minden valószínűséggel a közeljövőben fog kialakulni ez a helyzet. A gettósodott, illetve gettósodó települések zöme az ország északkeleti és délnyugati – jellemzően kistelepüléses szerkezetű – leszakadó, depressziós térségeiben található. Ennek következtében megfigyelhetők a térségi szintű gettósodás, a végletes szegregáció jelenségei is. • Mit adott hazai kultúránknak, művészetünknek a Kárpát-medencében élő cigányság? • Mit jelent a szegregátum? Miért kártékony egy ilyen társadalmi képződmény? • Mit jelent a multikulturalitás? Kisebbségi helyzetben magyarok is élnek határainkon túl. Babits Mihály versében, a Petőfi koszorúiban a trianoni trauma is megszólal, amikor ezt olvassuk: „hogy árván maradva megrablott birtokán / mondhassa a magyar: »Kicsi az én szobám, / kicsi, de nem börtön!«” Járj utána, hogyan alakult a békediktátum után a kisebbségi létbe kényszerült magyarok sorsa! Hány magyar került a szomszédos országok fennhatósága alá? Milyen jogsértéseket kellett elszenvedniük a húszas években, majd később? Mit tehetünk ma kisebbségi létben élő, külhoni nemzettársainkért?

62

Nemzeti fejlődésünk traumái – Kárpát-medencei sajátosságok Létezik kollektív emlékezet?

Rácz András: A Trianon-trauma és az irodalom (részletek)

Az 1920. június 4-én aláírt trianoni békeszerződés nyomán kialakult súlyos megrázkódtatás – politikai rendszertől függően – változó formában, de mindmáig sokkolja a magyar társadalmat. „Nem kell beszélni róla sohasem, / De mindig, mindig gondoljunk reá” – írta Juhász Gyula Trianon című versének kezdő soraiban, és ezek a sorok ma is pontosan leírják a tragikus esemény emlékezetét. A Trianon-trauma lassan száz esztendeje gyötri a magyarságot, sem szabadulni nem tud tőle, sem megoldani nem tudja az ország kétharmadának és a magyarság harmadának elvesztésének tragédiáját. Az elszenvedett traumának máig nincs olyan narratívája, amely akár irodalmi, akár tudományos formában megragadhatóvá, elmondhatóvá, kibeszélhetővé tenné a történteket. A traumaelmélet szerint ugyanis a gyógyulás feltétele a történtek elmondása, történetté formálása és másokkal való megosztása. Közösségi traumák esetében a tudomány, a művészet, de leginkább az irodalom hozhatja létre azt a történetet, amelynek segítségével a trauma elbeszélhetővé válik. Az irodalomnak e szempontból azért van jelentősége, mert a trauma egyik legfontosabb sajátossága az, hogy elszenvedői hallgatnak róla, mert a megrázkódtatáson átesettek nem találnak szavakat ahhoz, hogy elmondják szörnyű élményüket. A feldolgozás folyamatának így fontos állomása az is, hogy létrejöjjön egy új nyelv, amely nem fedi el, nem tagadja, nem próbálja meg nem történtté tenni a traumát, viszont azáltal, hogy elmondhatóvá teszi, azt is megmutatja, hogy a trauma előtti nyelv alkalmatlan volt a trauma elbeszélésére. A feldolgozó folyamat során kialakított új nyelv felkínálja az elmondhatóság lehetőségét, így már képes arra, hogy összefüggő történetté formálja a trauma előtti és utáni idősíkokat. Trianon esetében azonban nem jött létre az a nyelv, sem a történettudomány, sem az irodalom nem alkotta meg. Így a nemzeti katasztrófa feldolgozatlanul marja a magyarság lelkét. Hogy ennek a narratívának a létrehozása az irodalom feladata, az nem kétséges. Bár a mai irodalmi felfogás nem egységes, vitathatatlan, hogy van az irodalomnak – és más művészeteknek is – olyan feladata, amely a trauma feldolgozásában segít. A romantikából származó irodalomkép – amely szerint az író vátesz, és amely szerint az irodalomnak közösségi funkciója van – ma is él. Annak ellenére, hogy a posztmodern irodalom számos irányzata nem gondolkodik írói szereptudatban, mégis a romantikából táplálkozó, nemzeti értékeket előtérbe helyező irodalomnak van létjogosultsága. Éppen a posztmodern sokféleség, az Aaron Schutz által megfogalmazott posztmodern szellemiség – anything goes, minden megy – teszi lehetővé, hogy a párhuzamos irodalom- és művészetfelfogások egymás mellett éljenek. Hiszen az irodalom közösségi jelenség, önmagában álló 63

író nem létezik, csak közönségével kapcsolatban válik íróvá a szövegalkotó. Az irodalom ilyenformán traumafeldolgozó szerepet is betölthet a közösségi emlékezetben, egyfelől emlékező, emlékeztető, kultúraátörökítő jellege folytán, másfelől a jövőről alkotott víziói kapcsán. […] Sokak számára a veszteség hatalmas volt, mert az elcsatolt országrészekből származtak, mint például Tóth Árpád Aradról, Kosztolányi Dezső Szabadkáról, Szabó Dezső Kolozsvárról, Márai Sándor Kassáról. Természetes, hogy foglalkoztak Trianonnal. A kialakuló Horthy-rendszer irodalmában erőteljesen tükröződött a kor legfőbb külpolitikai célja, a revízió. Az igazságtalan diktátum kritikája a korabeli Magyarország teljes kulturális életét áthatotta. A Horthy-rendszer évtizedeiben a magyar irodalom számos jelentős alakja örökítette meg az országot ért súlyos csapást. Az 1920-as évek Trianonnal kapcsolatos magyar irodalmának terméseit a Vérző Magyarország – Magyar írók Magyarország területéért címen megjelent, Kosztolányi Dezső által szerkesztett antológiába is összegyűjtötték, melynek 1928-as kiadásához Horthy Miklós írt előszót. A korszak irodalmi életének kiemelkedő alkotói járultak hozzá műveikkel a kötethez: Móricz Zsigmond, Krúdy Gyula, Karinthy Frigyes, Babits Mihály és Zilahy Lajos, Herczeg Ferenc, Tormay Cecile, de még Gömbös Gyula alkotásait is megtalálhatjuk benne. A második világháborús vereség és a háborút követő új békerendszer nem csupán a revizionista gondolatokat semmisítette meg, de a Trianon-trauma újszerű feldolgozásának lehetőségét is megakadályozta. A kommunista hatalomátvétellel a hallgatás és az elhallgatás korszaka is elkövetkezett. Trianonról nem lehetett beszélni, mert a Trianon-emlékezet minden szempontból szemben állt a szocialista ideológiával, az internacionalizmussal, a kommunizmus ígéretével és természetesen a Szovjetunió által is jóváhagyott Párizs környéki békerendszerrel. A szocialista Magyarországon száműzötté vált a nemzeti tragédia emlékezete. A tabusítás azonban nem járult hozzá a trauma feldolgozásához. A szocialista kultúrpolitika körülményei között még arra sem volt lehetőség, hogy a trianoni katasztrófát komolyan feldolgozza a történettudomány, és értelmes, elfogadható magyarázatot adjon az ország széthullására. Az irodalmi, művészeti élet számára pedig egyenesen tiltott terület volt csaknem minden, ami Trianonhoz kapcsolódott. A rendszer lazulása a hetvenes, nyolcvanas években tette csak lehetővé, hogy előbb néprajzi, később történelmi feldolgozások szülessenek a határon túli magyarsággal, illetve az elcsatolt területekkel kapcsolatban. Ám ezek nem az országvesztés tényét, azaz magát a traumát dolgozták föl, hanem inkább a magyarság kulturális és politikai történetének egy-egy érdekes, s persze éppen azért érdekes, mert traumatizált területét vették górcső alá. Sajnos a rendszerváltás sem tette lehetővé a kegyetlen békediktátum közösségi, azaz irodalmi, művészeti feldolgozását. A rendszerváltás után a magyar társadalom a politikai küzdelmek rabjává lett, alig akadt olyan területe a közéletnek, amelyet ne határozott volna meg a kialakuló pártos szembenállás. Természetes, hogy az átpolitizáltság ismét megakadályozta a traumatikus élmény feldolgozását. Hiába került ki a tabusítás tilalma alól Trianon, sem az irodalom, sem a kortárs művészetek nem tudtak érdemben reflektálni rá. Politikai szinten azonban több, párhuzamos Trianon-narratíva is megjelent. Ismét előkerült, és természetesen sokak számára fontos tartalmat közvetít a húszas-harmincas évek irredenta gondolata, a restauráció, a békerendszer felülbírálásának igénye. Továbbra is jelen van a tabusítás, benne a határon túli magyarok elutasítása, a közösségvállalás megtagadása. 64

És kialakult egy furcsa, ködös kép, amely – a kommunista megváltástanra erősen emlékeztető módon – az egységes Európától várja a trauma feloldását. Ám a nemzetek fölötti egységes Európa képzete, az átjárható határok eszménye, ahol a határ funkcióját veszti, de a nemzeti-nyelvi különbségek értékként megmaradnak, semmilyen módon nem jelenik meg az irodalomban vagy a kortárs művészetekben. Ez az eszme nem közösségi feldolgozása a Trianon-traumának, hanem csupán párás politikai vízió. Így aztán ma ismét nincs olyan történetünk, amely az átélt nemzeti katasztrófát elmondhatóvá és így feldolgozhatóvá tenné. […] A kortársak számára nincs művészeti, irodalmi traumakibeszélő Trianon-narratíva. Olyan, amely nem a képtelennek tűnő irredentizmus, nem a fájdalomban való vájkálás, nem a ködös Európa-vízió felé mutat, hanem egy átélhető elbeszélés lehetőségét kínálja. Ebbe az irányba tett lépést a közelmúltban Pomogáts Béla irodalomtörténész, aki több írásában is arról értekezett, hogy Trianon következtében alakult ki a „lelki nemzet” eszméje, amelynek értelmében a magyarság földrajzi és politikai határoktól függetlenül egy nyelvi, kulturális egységet képez. De a nyelvi egység víziója – ahogyan a húszas-harmincas évek irodalma sem – nem különbözik jelentősen a Trianon előtti kulturális sémáktól, így nem is igazán alkalmas arra, hogy begyógyítsa a sebeket. A „lelki nemzet” eszménye vigasztaló ugyan, de nem kínálja a feldolgozás lehetőségét. Mert az ma már világosan látszik, hogy a trianoni tragédiát a magyar társadalom sem a hagyományos nemzeti eszme keretei között, sem a polgári állameszme keretei között nem képes elbeszélni. Valószínűleg közelebb vinne a megoldáshoz annak a ténynek a felfedezése, hogy a békediktátum következtében nemcsak a történelmi Magyarország, hanem a magyar irodalom is darabjaira hullott. Trianon a magyar kultúra fejlődésében is fordulópontot jelentett, s kialakult az Illyés Gyula által ötágú sípnak nevezett, több központra tagolódó magyar irodalom. Közelebb vinne a megoldáshoz a határon túli magyarság autonómiatörekvéseinek felismerése, annak belátása, hogy a magyarság kulturális és politikai életében ismét kialakulófélben van valamiféle többközpontúság, amely sokkal kevésbé gravitál az anyaország felé, mint ahogyan azt a nacionalista érzelmek láttatni szeretnék, viszont valamiféle hálózatos kapcsolatban vannak egymással- és a világ más kisebbségbe szorult népeivel, néptöredékeivel. A megoldás talán valahol erre lehet, de, hogy hogyan válik elmondhatóvá és ezzel feldolgozhatóvá a Trianon-trauma, annak kimódolása a jelen és a jövő alkotóinak kreativitására vár. • Mit jelent a trauma? Milyen traumák érhetik a magánembert? Milyenek a közösséget? • Mi volt a trianoni diktátumban a logikus, de fájdalmas elem? Mi volt benne az irracionális és értelmetlen? Mi volt benne az igazságtalan?

65

Technika és etika

NyitoŒabbá vált az életünk?

Ropolyi László: Technika és etika (részletek)

A hagyományos és információs technikák összehasonlításában fontos szempont lehet még az is, hogy az információs technikák esetében a technikai eszközökbe delegált szándék szerepe rendkívüli mértékben megnő. Valójában nem csak a delegáció jelentősége fokozódik, hanem összetettsége is. Így például egy számítógépprogram tetszőleges mértékben bonyolult szándékot tud közvetíteni és alkalmas környezetben lebonyolítani. Figyelemre méltó, hogy a számítógépek ebből a szempontból eltérnek a hagyományos gépezetektől. Más gépek speciális célú és határozott tulajdonságokkal bíró, a számítógépek viszont univerzális célú és határozatlan tulajdonságokkal bíró automaták. A számítógép határozatlansága és univerzalitása az adott konkrét feladat programozása révén válik meghatározottá és speciálissá. A számítógépek programozásában a technikai eszközökbe delegált emberi törekvések jelenléte a lehető legvilágosabb formában nyilvánul meg. Számos információs technikában szerepet játszik az interaktivitás. Ez a módszer lehetővé teszi szándékaink folyamatos kinyilvánítását, a változó körülményekhez való hozzáigazítását, korrigálását, megváltoztatását és visszavonását. Ezzel a technikai szituációk közelítenek a valóságos életszituációkhoz − ami természetesen etikai szempontból is fontos. Ha szándékaink interaktív megjelenítése folyamatos, akkor „online” jelenlétről beszélhetünk. Az információs technológia „online” használata teremti meg a virtuális közösségekben (csevcsatornák, hírcsoportok, diszkussziós listák, játékok stb.) való részvétel lehetőségét. A virtuális közösségekben való jelenlét és magatartás szabályai sok speciális vonást tartalmaznak. Ezeket jórészt előre deklarált szabályok rögzítik, de sok íratlan norma is van. A virtuális közösségi magatartás szabályozására lényegében a jelenlét virtuális jellege által lehetővé tett anonimitás következményei miatt van szükség. Az anonim jelenlét nyilvánvalóan megengedi a (virtuális) cselekedeteink és állásfoglalásaink következményei elől való kitérést, sőt akár a következményeken, akár a szándékokon alapuló felelősség alól való kibúvókat is. Ez a gyakorlat meglehetősen elterjedt, lényegében az „információs társadalom” egészét áthatja: az elektronikus postaládánkat nem kívánt hirdetésekkel megtömő „spam”küldő cégektől, a legkülönbözőbb képzelt személyek nevében csevelő diákokon keresztül, a politikai közvéleménykutatásokat álnevekről küldött üzenetekkel manipuláló ügynökökig terjed a paletta. Mindezek gyakran kellemetlenné teszik az online életformát, de az ellenük való fellépésre lényegében csak az online közösség vállalkozik − az „offline” világot, a társadalmat nem izgatja különösebben: nincs benne pénz, nem úgy, mint a copyright-ban és társaiban. Ez tehát az információs technológia etikájának belügye. Az egyes információs technikai menedzserek (rendszergazdák, postamesterek stb.) időnként kitalálnak különféle „félhivatalos” eljárásokat a túlságosan kellemetlenkedők rendszabályozására, de jelenleg leg66

inkább az általános szabadosság az uralkodó. Úgy tűnik, ez egy nyitott kérdés, senkinek sincs elképzelése a probléma megoldásáról. […] Az információs technológia természetesen nemcsak a felelősségvállalás mellőzését teszi lehetővé, hanem olyan extra felelősségvállalást is, ami e technika nélkül nem jöhetne szóba. Ebbe a körbe tartozik az ún. digitális szakadék problémája. Arról a problémáról van szó, hogy az információs technológiák a fejlett országokat még fejlettebA Modern idők című film egy jelenete. Rendező és főszereplő: Charlie Chaplin (1936) bekké teszik, az alulfejlettek pedig • Néha mi szolgáljuk a gépezetet, s nem az minket. növekvő mértékű lemaradásra számíthatnak, ami végső soron a világ technológiai (és gazdasági) kettészakadáshoz vezet. Valójában, már tíz éve is az volt a helyzet, hogy Tokióban több telefonvonal volt mint egész Afrikában. Azóta a szakadék nyilván még mélyebbé vált. A perspektívátlan jövő és az embertársaink sorsa iránti felelősség világszerte napirenden tartja a problémát. Civil szervezetek és állami segélyprogramok szerveződhetnek a digitális szakadék áthidalására. […] Döntő fontosságú, hogy a virtualitás megjelenése a szituációt nyitottá teszi. A szituáció nyitottsága azt jelenti, hogy szükségképpen a szituációhoz tartozónak tekintünk bizonyos lehetőségeket is, s ezeknek a lehetőségeknek az esetleges megvalósulása a szituáció elemeit, struktúráját és határait változékonnyá, illetve átjárhatóvá változtatják. Ezáltal válik lehetővé az „online” jelenlét minden formája, az „online” jelenlét ugyanis éppen úgy működik, hogy a (realizálható) jelenlét lehetősége hozzátartozik a technikai szituációhoz. (Például, abban a helyzetben vagyok, hogy kommunikálok virtuális közösségem tagjaival, működik a hálózat, írhatok nekik és olvashatom az üzeneteiket.) Valójában a szituáció nyitottsága áll mindenféle számítógép által közvetített kommunikációs folyamat hátterében és a különféle virtuálisan fenntartott vagy támogatott emberi kapcsolatok mögött is. A virtuális kapcsolatok lehetősége − például az ilyen formájú barátság vagy szerelem − számos új erkölcsi kérdést vet fel. Ha a virtuális viszonyt a valóságos viszonyokhoz hasonlítjuk, kitűnik korlátozottsága, hiszen virtuális barátunkra nem mosolyoghatunk rá, nem kirándulhatunk vele, de tartalmazza és mindig is tartalmazni fogja ezeket a még meg nem valósított lehetőségeket. Ha egy reális barátunkkal nem csinálunk ilyesféléket, az kapcsolatunk hiányosságaira utal, de nem így áll a helyzet virtuális kapcsolatunkban. Ott ez a természetes. Az a kérdés, hogy a valóság és a lehetőség mennyire értékes számunkra. Mit értékelünk többre? Hogyan járunk el helyesen: ha az esetleg problémásnak értékelt valóságos viszonyt vagy ha az egyelőre még problémátlannak tapasztalt virtuális viszonyt értékeljük többre? Valóság és lehetőség értékelése eléggé instabil: bizonyos korszakokban vagy helyzetekben az egyiket, máskor a másikat értékeljük inkább. Gyakran fontos értéknek tekintik például a fiatalságot vagy a tehetősséget, alighanem éppen a bennük rejlő lehetőségek miatt; más helyzetekben mindent elsöprően értékes lehet az, ami valóságos, például konkrét 67

anyagi javak vagy egy valóban kimondott szó. Etikai szempontból különösen fontosak az adott szituáció valósága és lehetőségei közötti átmenetek. […] A szituáció nyitottsága sok egyéb formában is megnyilvánul, így a szituációba bevont eszközök, számítógépek, számítógépes programok, hálózati elemek vonatkozásában is. Emlékeztetnénk rá, hogy a számítógépek határozatlan természetű univerzális automaták, amelyeket programozással alakítunk át valamilyen konkrét szabályrendszert követő eszközzé. A számítógépes szoftverek azonban általában eléggé tökéletlen alkotások. Egy 2002-es felmérés szerint például az Egyesült Államokban − minden termék közül − a szoftverek rejtett hibái okozták a legnagyobb összegű kárt. A programok tökéletlensége azonban nem feltétlenül szükségszerű. Ez a felismerés vezetett egy programozói mozgalom az ún. „professzionális programozás” megjelenéséhez. A professzionális programozó programjának működéséért teljes körű erkölcsi, anyagi és jogi felelősséget vállal. (Emlékeztetnénk rá, hogy a legtöbb ma használatos program, például a Microsoft termékeinek használatakor − gyakran oda se figyelve a részletekre − általában egy klikkeléssel beleegyezünk, hogy a termék előállítója semmiféle felelősséggel nem tartozik a program használata során okozott esetleges károkért.) A szoftverek kiszámítottsága és kiszámíthatatlansága vonatkozásában sajátos dilemmát jelent, hogy az adott program sok vagy kevés felhasználói beállítást vagy módosítást engedélyez. Gyakori probléma, hogy a program effajta „nyitottsága” okoz gondokat és akadályozza meg a kívánt eredmény elérését. Itt az a kérdés, hogy a felhasználónak szüksége van-e szakértelemre, vagy laikusként, a közönséges értelem birtokában is eredményes lehet? Ráadásul a szakértő és laikus közötti határok a különféle kultúrákban el is térhetnek. A különféle fejlesztői stratégiák és szoftvercégek a legkülönfélébb megoldásokkal próbálkoznak. Programok nélkül a számítógép csak egy darab „vas”. Felélesztéséhez el kell látni alkalmas operációs rendszerrel, amelyik a gépként való funkcionáláshoz szükséges alapvető képességeket működteti. De vajon erkölcsös dolog-e pénzért árulni az alapvető szoftvereket? Ez a helyzet némileg olyan, mintha fizetnünk kellene az abc, vagy mondjuk a magyar nyelv használatáért. Ezt a nézetet lehet ugyan vitatni, mindazonáltal sokan elfogadják. Létezik és virágzik az önkéntesek által fejlesztett és nyilvánosságra hozott ingyenes szoftvereket terjesztő mozgalom. Különösen népszerűvé vált Linus Torvalds finn programozó Linux-a. Az efféle szoftverek fejlesztése nyitott, bárki hozzájárulhat, javíthat vagy ronthat rajtuk − méltó intellektuális kihívást jelentenek a kibertér áldozatkész lovagjai számára. • Mit jelent a szöveg összefüggésrendszerében a nyitottság? • Miért nem elégségesek a „félhivatalos” megoldások? • Miben különbözik érzelmi szempontból a virtuális és a valóságos viszony?

68

Az élet etikája

Megfoszthatnak az elszántságomtól?

Albert Schweitzer: Az élet tiszteletének etikája (részletek)

Az élet tisztelete a boldogságomat sem adja meg maradéktalanul. Olyan pillanatokban, amikor elfogulatlanul örülni szeretnék, gondolatokat ébreszt bennem a látott és észrevett nyomorúság fölött. Nem engedi meg, hogy e zavaró gondolatokat elhessegessük magunktól. Ahogyan a hullám nem önmagáért van, hanem hogy az óceán hullámzásában állandóan részt vegyen, életem sem lehet soha önmagáért, mindig csak annak átélésében, ami körülöttem van. Az igazi etika különös tanítást sugall nekem. Azt mondja: boldog vagy, ezért arra hívattál, hogy sokat adj tovább. Amivel egészségben, adottságokban, teljesítőképességben, sikerben, szép gyermekkorban, harmonikus otthoni körülményekben többet kaptál, mint mások, azt nem fogadhatod úgy, mint magától értetődőt. Annak árát le kell rónod. Az életnek életért való odaadásában rendkívülit kell teljesítened. Veszélyessé lesz az igazi etika hangja azoknak a boldogoknak, akik mernek rá hallgatni. Ezekkel szemben nem tompítja le a benne lobogó ésszerűtlent. Azzal rohanja le őket, hogy zökkenjenek ki a megszokott kerékvágásból, s legyenek az odaadás kalandoraivá, akikből túl kevés van a világon... Az élet tiszteletének etikája azonban nem hagyja jóvá, hogy az ember arra legyen ítélve vagy ahhoz hozzásegítve, hogy a többi emberért való odaadás felelőssége alól mentes legyen. Megkívánja tőlünk, hogy valahogyan és valamiben emberek legyünk a többi ember számára. Azoknak, akik a munkahelyen ezt nem tudják megvalósítani, s egyébként sincs semmijük, amit odaadhatnának, azt ajánlja, áldozzanak fel valamit az idejükből és a nyugalmukból, ha oly szűkösen vannak is ezek kimérve. Teremtsetek magatoknak mellékfoglalkozást – mondja nekik –, láthatatlan, talán titkos mellékfoglalkozást. Nyissátok ki a szemeteket és keressétek meg, hol van szüksége valakinek vagy valamely emberekért történő vállalkozásnak egy kis időre, egy kevés kedvességre, parányi részvétre, egy kis beszélgetésre vagy valami munkára. Talán egy magányos, megkeseredett beteg vagy ügyefogyott ember az, akinek jelenthetsz valamit. Talán egy aggastyán vagy egy gyermek. Talán egy nemes vállalkozás, melynek önkéntesekre van szüksége, akik fel tudnak áldozni egy szabad estét, vagy ügyes-bajos dolgokat el tudnak intézni. Ki tudná felsorolni azokat az alkalmazási lehetőségeket, amelyek az embernek nevezett értékes „forgótőkéből” adva lehetnek. Ebben van hiány mindenütt. Ezért keresd, nem kínálkozik-e emberséged számára befektetési lehetőség. Ne ijedj meg, ha várnod vagy kísérletezned kell is. Csalódások esetén is maradjon meg az elszántságod! De ne kerülje el a figyelmedet valami mellékfoglalkozás, amivel ember lehetsz a többi ember számára! (Fordította: Balassa Klára – Dani László)

69

Élet és halál

Jobb megkímélni a gyerekeket a sokktól?

Polcz Alaine: Az élet és halál titkai (részletek)

Mi a halál? – Meghalok én is? – És mi lesz, ha meghaltunk? – kérdezik a gyerekek. És mi mit válaszolunk? Tudunk-e válaszolni? – Pedig a gyermek kérdez. A születés és a halál titkai először hároméves korában kezdik érdekelni. Nagy Mária Ilona 1936-ban mérte fel először, tette kutatás tárgyává hogyan alakul, hogyan fejlődik a gyermekek haláltudata. (Számos nyugati lexikon szerint vele kezdődik a halál tudományos megismerése, a tanatológia.) Felismerései még ma is érvényesek. Közben világunk nagyot változott. A két világháború között a szorongás volt a vezető ideges tünet, napjainkban az agresszió. Az agresszió eluralkodott a világon, a média fejlődése folytán az egész életünket átszövik a halálról szóló hírek, a halál képei: lelőtték, megölték, feldarabolták, felrobbantották; összeütköző vonatok, lezuhanó repülőgépek; háború itt és ott, természeti katasztrófák, közúti balesetek, halálos gázolás – ezek mindennaposak. És a mindennapi krimik, akciófilmek. Ezt kapják a gyermekeink – majdnem soha semmit a természetes, a békés halálról. Az eredmény: gyermekek ölnek meg gyermekeket – és felnőtteket. Mint az özönvíz öntötte el gyermekeinket a halál, az agresszív halál és nem tudnak úszni. Hogyan kezeljük mi a halál kérdését? Hogyan segítjük őket eligazodni? Mit mondjunk, ha kérdeznek? A kérdést rendszerint azzal intézzük el, hogy a gyermek kicsi, úgysem érti. Amikor nagyobb: úgyis látott, hallott már eleget. Így áll elő az a helyzet, hogy a temetőben azt kérdezi a hároméves Réka virágöntözés közben: „A nagymamamát ki lőtte le?” A hétéves Ádám pedig: „Ha mindenkit megölnek, ki mondja majd be a televízióban?” A régebbi társadalom szocializálta a gyermekeket, az egyik generáció adta át a tudást a másiknak az élet végességéről – a halállal, a temetéssel, a gyásszal kapcsolatos ismereteket. Még a karon ülő kicsiket is odavitték a haldoklóhoz elbúcsúzni. Megvolt a gyermekek szerepe a házban, a templomban, a temetésen. Énekelni, imádkozni, szentelt gyertyát égetni, alamizsnát osztogatni, majd segíteni virágot öntözni a síron, beszélgetni, emlékezni azokra akik meghaltak, és tudni, hogy a rítusok mit jelentenek. Így természetesen nőttek bele a halál fogadásába, a halál ismeretébe. Tudták, hogyan kell a gyászolókhoz szólni, tudták, mit jelent a gyász. A fogyasztói társadalom nem tud mit kezdeni a halállal, tabuvá vált a halál témája és a gyász is. Ma csak az ölés, a gyilkosság ismeretére szocializálódunk. Arról, hogy mi történik azután, hogy mi a halál következménye, mit jelent az élet vége, nem tudunk mit mondani. Felkészülés nélkül nehéz találkozni a halállal, és amit manapság kapunk, az nem ad útmutatást, csak megzavar. 70

Régebben a társadalom élet és halál összefüggésében ismertette meg a gyermekkel az elmúlást, és ezzel segítette az élet igazi értékeinek a felismerését, felelőssé tette saját magáért és másokért. Azt szoktuk mondani, hogy a halál órája az igazság órája. Haldoklók mellett dolgozva azt tapasztaljuk, hogy lemeztelenednek a dolgok. Az ember kénytelen szembenézni az életével, és rájön, hogy az anyagiak semmi sem jelentenek. Igazából csak a szeretet fontos! Az, amit adtunk, amit kaptunk, amit másokért tettünk; azok az értékek, az a tudás, amit megszereztünk, amit továbbadtunk, aminek a segítségével szebbé, jobbá tudtuk tenni mások és a magunk életét. De ezek nem az anyagiak. Sőt, az anyagiak többnyire csak rontják, elfogulttá teszik az embert, elfecsérlik az idejét. Nem az a fontos mikor valaki haldoklik, hogy milyen autója van, mekkora volt a lakása, hogyan volt berendezve. Az a fontos, hogy kik éltek abban a lakásban, hogyan viselkedett velünk. Amikor szembesülünk életünkkel – azzal, hogy mit tettünk, miért éltünk –, az válik fontossá, hogy mit tartottunk igazi értékeknek. Ez az élet és a halál összefüggése, ha ennek tudatában élünk, akkor egész másként telnek a napjaink. A fogyasztói társadalom és a természettudományok nem tudnak mit kezdeni a halállal. Ezért elhárítják a halál tudatát. „Nem kell rágondolni” – hallani mindenütt, és így lassan tabuvá vált. Napjainkban végre megéljük a tabu bontását, de azonnal megjelent a halál-pornó vagyis az agresszív, a rossz halál. Párhuzamosan kialakul az új szemlélet a hospice mozgalommal, aminek lényege: visszaadni a halál méltóságát. Az utolsó napokat mind a család, mind a beteg számára értékessé, élhetővé tenni. Segíteni a beteget testileg, szellemileg, lelkileg; segíteni szembenézni a halállal, nyíltan beszélni róla, és jól elviselni. Segíteni a gyászolókat, hogy könnyebben tudjanak a veszteséggel megbirkózni, a veszteséget elviselve teljesebb életet élni. Felkészülés nélkül bizony nehéz a halállal találkozni. Pedig az előbb-utóbb mindenkinél bekövetkezik, barátainkat, családtagjainkat veszítjük el, és végül magunk is meghalunk. Ez az egyetlen kétségbevonhatatlan történés az életünkben. A tudomány nem ad útmutatást, sőt, csak megzavar. A gyermekeknek a halállal kapcsolatos problémáikra nem tudunk válaszolni, mivel magunk sem tisztáztuk a halállal kapcsolatos problémákat, nem tudunk válaszolni, mivel magunk sem tisztáztuk a halál kérdését önmagunkkal. Nem tudjuk, hogy mitől félünk, nem tudjuk, hogy mi történik, nem illik beszélni róla. Elutasítjuk, hogy a halállal foglalkozzunk. Hogyan beszéljünk a halál lényegéről, ha magunk sem ismerjük? Ha úgy próbálunk élni, hogy ne kelljen rágondolni? Ugyanakkor az ölés, a gyilkosság borzongató „élvezete” mindennapjaink részévé válik. A legnagyobb nézettsége a televízióban a „gyilkolásnak” van. Azért sugározzák ezeket a műsorokat, mert mi nézzük. A gyermek komputer-játékában városokat lehet lebombázni játékból, embereket elgázolni autókkal – játékból. Ilyen körülmények között hogy igazodjanak el a gyermekek az élet és a halál kérdésében? • Hasonlítsd össze, amit a média közvetít a halálról és amit a család! • Szerinted milyen tradíciókat érdemes megismerni és megtartani a halálról való tudásunk kiterjesztésére? • Ha neked gyermeked lesz, miként igazítod el a halál kérdéséről, hogyan segíted, hogy tudja a filmeket értelmezni, és képes legyen a filmek közül választani? 71

Béranyaság, terhességmegszakítás, génmanipuláció, eutanázia Kezdet és vég: melyikről tudunk többet?

Kálmán Zsófia – Könczei György: A Taigetosztól az esélyegyenlőségig (részletek)

Az eutanázia napjainkban leginkább azt a törekvést jelenti, hogy a gyógyíthatatlan betegségben szenvedőknek joguk legyen az emberi méltóságukat megőrző halálhoz, a jog által is elismerten juthassanak aktív segítséghez kínjaik megszüntetéséhez. E jogot vitatják a teológia, a filozófia, az orvos- és a jogtudomány szempontjából, és sajnos még e kérdéses jog érvényesülésére is rávetülnek a múlt árnyai. Hollandiában, elsőként a világon, nyíltan engedélyezték néhány éve, hogy szigorúan meghatározott, törvényben előírt körülmények között és feltételek mellett az orvosok aktív eutanáziát alkalmazhassanak, segítséget nyújtva a beteg halálához vagy öngyilkosságához. Ez azonban csakis olyan esetekben engedélyezett, amikor a döntésképes, jól informált betegnek az orvostudomány adott állása szerint nincs reménye a felgyógyulásra, visszafordíthatatlan az állapota, és nincs esély a szenvedései enyhítésére sem. Az eutanázia liberalizálásának ma még beláthatatlanok a következményei, lehet, hogy az orvostudomány új fejezetét nyitotta meg. A törvényt és hatásait szerte a világon elemzik, figyelik és vitatják, s a legtöbb országban mereven elutasítják hasonló törvény meghozatalát. Németországban hosszabb ideje könyörög az élete megszakításáért egy asszony, aki minden növényre, porra, benzinre, mosószerre, nyomdafestékre, szinte minden ételre, más emberek bőrére stb., egyszerűen mindenre, ami bennünket a világon természetesen körülvesz, allergiás. Mindentől fuldoklik, vérző-viszkető hólyagos sebeket kap, hány. Évek óta nem léphetett ki az utcára, lakásában bútor, könyv, újság, virág nem lehet. Magányosan él, még telefonálni sem tud: allergiás a készülékek anyagára. 2002 tavaszán Nagy-Britanniában két hasonló per is folyt. Az egyik esetben a bíróság hosszas eljárást követően engedélyezte, hogy a gyógyíthatatlan beteget, szenvedései megszüntetése céljából, végül levegyék a lélegeztetőgépről, a másik kérést, nevezetesen, hogy a férje segítségével meghalhasson a nyaktól lefelé bénult, beszélni már csak kommunikátor segítségével képes felperes, valamennyi fórum, beleértve a strasbourgi Emberi Jogi Bíróságot is, elutasította. A kétségbeesett asszony végül nem sokkal a számára elkeserítő bírósági döntés után természetes halállal elhunyt. Magyarországon az eutanázia természetesen nem engedélyezett, de az igen, hogy a gyógyíthatatlan beteg szigorúan meghatározott feltételek együttes fennállása esetén – cselekvőképes állapot, az orvostudomány aktuális állapota szerint gyógyíthatatlan betegség, orvosi bizottság véleménye, teljes körű tájékozottság stb. – visszautasítsa a gyógykezelést, illetve eleve megtagadja hozzájárulását az újraélesztéshez. A fogyatékossággal élő emberek szempontjából az eutanázia mint erőszakos halálba segítés azért jelent fenyegetettséget, mert minden filozófiai hozzáállástól eltekintve, pusztán gazdasági megfontolások is arra sarkallhatják az egészségügy irányítóit, hogy siettessék az 72

idősebb sérültek halálát. Utóbbiak félelmei között szerepel, hogy erőltetett halálukat szerv-, illetve szövetdonor szerzésének célja is motiválhatja, hiszen a költség/ haszon arány szempontjait előtérbe helyező szemlélet szerint gazdaságosabb transzplantációval megmenteni és aktívvá tenni egy fiatalabb embert, mint életben tartani egy fogyatékosságával a társadalmat terhelő öreget. E félelmek gyakran irreálisnak tűnnek – hiszen szakmailag elég valószínűtlen, hogy szervátültetésre idős, beteges, sérült személyek szervei alkalmasak lennének –, de a tendenciát, tehát a társadalom törekvését arra, hogy a „hasznos” tagjait részesítse előnyben, pontosan érzékelik a fogyatékossággal élő emberek. A klónozás, meglehetősen leegyszerűsített megfogalmazásban, egy már élő ember egypetéjű ikertestvérének mesterséges létrehozása. Ez kétféle úton érhető el. Az egyik az ún. embrióhasítás, amelynek során a Szőnyi István: Este (1934) már megtermékenyített petesejtet néhány osztódás • Az anyaság erkölcsi kérdések sokaságát veti fel. után kettévágják. Az egyenként néhány sejtből álló két rész közül az egyiket beültetik egy anyaméhbe, a másikat mélyhűtve tárolják. A két embrió teljesen, száz százalékig azonos, a mélyhűtött embrió az anyaméhben fejlődőnek a klónja. Ha ezt is beültetnék – ami azonban jelenleg emberben tilos –, akkor az előző gyermek tökéletes klónja jönne a világra. A klónozás másik módja, amellyel kapcsolatban eddig főleg állatkísérletes tapasztalatokkal rendelkeznek, hogy egy ember testi sejtjéből, például bőréből kiveszik a magot, és azt beültetik egy olyan petesejtbe, amelyet előzőleg megfosztottak a saját magjától. Az így visszaültetett petesejtből olyan utód keletkezik, aki a sejtmagot adományozóval csaknem tökéletesen azonos, azaz annak a klónja lesz (annyiban lesz csak kicsit más genetikailag, hogy a magtól megfosztott petesejt még mindig tartalmaz bizonyos örökítőanyagokat, tehát az új egyed genetikai állományát a hozott mag és az eredeti sejt együtt fogja meghatározni). Mivel felnövésünk során valamennyiünket alapvetően befolyásolnak a környezeti, érzelmi, szociális stb. hatások, még a klónok is csak akkor válnak tökéletesen egyformává, ha tökéletesen azonos környezeti feltételek között nőnek fel. Így a nem tökéletesen azonos körülmények és feltételek között felnövő klón az eredetinek nem a százszázalékos, hanem mindig csak a genetikai másolata lesz. Ennek ellenére sokan félnek tőle, hogy a klónozás az embert éppen az egyedi mivoltától fosztaná meg, hiszen bárkit pótolni lehetne a halála után egyetlen sejtmaradvány felhasználásával. Mindezek a mikromanipulációval végrehajtott folyamatok igen érzékenyek, amelyek során rendkívül sok a hibalehetőség. Állatkísérletben csak kb. minden tizedik manipulált petesejt kezd el osztódni, s visszaültetés után csak igen kevésből lesz életképes, világra hozható egyed. További igen komoly probléma, hogy minden élő sejt öregszik. Ezt a folyamatot a DNS-ben található, a kromoszómák végén üldögélő, ún. telomerek szabályozzák. A telomerek az élet során rövidülnek, tehát az a testi sejtből kivett mag, amelyet a petesejtbe annak magja helyett beültetünk, hordozza a saját öregedő, rövidülő telomerjeit (pl.: az az ötvenéves apa, aki ragaszkodna hozzá, hogy ifjú neje az ő klónját hozza világra, saját sejtmagjával az ötvenéves 73

telomereket örökítené születendő gyermekére). Ez az egyik veszélye a klónozásnak, s nagy valószínűséggel ez az oka, hogy a híres Dolly bárány, szegényke, már fiatal kora ellenére jellegzetes időskori ízületi betegségben és csontritkulásban szenved. Klónozott egerekben pedig rendkívül sok a torzszülött, a súlyosan beteg, az igen korán elhalálozó egyed, s a továbbszaporíthatóságuk sem bizonyított. A klónozás tehát igen súlyos veszélyeket rejt magában, és hosszú távú, gondos kísérletek nyomán lehet csak majd kikutatni, hogy pontosan mire jó, és hol vannak a határai. A realitás azt mutatja, hogy igazi jelentősége nem a szülővel genetikailag tökéletesen megegyező utódok (és nem kis Napóleonok és Hitlerek.) létrehozásában rejlik, hanem abban, hogy a petesejtbe a bevitt sejtmaggal tetszés szerinti genetikai információkat lehet bejuttatni. Dolly esetében például azzal a sejttel, amellyel megindították a reproduktív folyamatot, bevittek egy olyan gént is, amelyik egy bizonyos specifikus fehérjét termel. Az ilyen állatok véréből vagy tejéből azután terápiás célból kivonhatók lesznek ezek a termeltetett fehérjék vagy enzimek (pl.: bizonyos hiánybetegségekben, enzimhibákban). Bármilyen torzul vagy ijesztően hangzik, de a jövőben nemesítés helyett klónozással lehet majd előállítani olyan állatokat, amelyek emberi terápiákat segítenek: például lehet olyan tehenet klónozni, amelyiknek a tejéből hiányzik az oly sok allergiás megbetegedést okozó fehérje, s ehelyett egy nem allergén kecsketejfehérje van benne. S hogy miből mit lehet, azaz meddig és ne tovább, azt a szigorú, egyértelmű törvények hivatottak megszabni. 1996-ban Strasbourgban, a prenatális diagnosztika hasznáról tartott bioetikai konferencián egy anya, akinek az első gyermeke igen súlyos fogyatékossággal éli az életét, elmesélte a saját történetüket. Második terhessége legelején az orvos felajánlotta a családnak a prenatális diagnosztika lehetőségét, amelyet hosszú és fájdalmas vívódás után elutasítottak. Úgy vélték, magának a vizsgálat elvégzésének a ténye rombolóan hathatna fogyatékos gyermekükre. Azt kérdezhetné, hogy ha tehettétek volna, engem sem hoztatok volna a világra? Ha tudjátok, milyen vagyok, úgy döntöttetek volna, hogy nem kellek? És a szülők annyira fájdalmasnak tartották e kérdések felvetésének még a lehetőségét is, hogy inkább elálltak a vizsgálattól. Jogilag és etikailag is eldöntendő, hogy az állapot súlyossága ismeretében a szakember tegyen-e, tehet-e a magzat megtartására, illetőleg a terhesség megszakítására vonatkozó javaslatot, vagy feladata szorítkozzék a puszta információközlésre. Ez utóbbi esetben a döntés súlya egyértelműen és kizárólag a szülőket terheli. További nehéz kérdés, hogy mennyiben befolyásolhatja a szülőknek adott véleményét saját etikai, lelkiismereti álláspontja. Például az abortuszt lelkiismereti okokból ellenző orvos vajon lebeszélheti-e a beavatkozásról azt a szülőpárt, akiknek a gyermeke maradandó, súlyos fejlődési rendellenességgel vagy betegséggel jönne a világra, illetve ellenkezőleg: ennek ismeretében rábeszélheti-e őket a művi vetélésre, ha a család a magzat élethez való jogának a híve? E másik súlyos bioetikai kérdés ugyanis, az abortusz, azaz a művi terhességmegszakítás, annak ellenére, hogy hazánkban törvény szabályozza (1992. évi LXXIX. törvény a magzati élet védelméről), várhatóan még sokáig erősen megosztja majd a társadalmat. Élesen szemben állnak a magzat élethez és megszületéshez való jogának elismerését annak fogantatása első pillanatától kezdve követelők azokkal, akik elsősorban az anyai önrendelkezés alapvető jogát állítják ezzel szembe. Valamennyi e tárgyban kezdeményezett bírósági per során is ennek a két alkotmányos alapjognak az egymáshoz való viszonyát elemezték, nevezetesen, melyik az előbbre való: a magzatnak az élethez avagy az anyának az önrendelkezéshez való joga. Egyforma vehemenciával támadják egymást az ún. „életvédők”, akik elsősorban vallás74

filozófiai érvekkel harcolnak a magzat életéért, s a velük szemben álló világi „szabadságpártiak”, akik a modern polgári szabadságjogok védelmében törnek lándzsát. Keresik a kivezető utat az abortusz, a prevenció, a születésszabályozás, a népességfogyás, a magzatvédelem és a kényszerterhesség labirintusai közül, megkísérelve egy ország demográfiai igényei és az emberek gyermekvállalási kedve közötti egyensúly helyreállítását. A jogi és etikai kérdések számát csak szaporították a dajkaterhességgel kapcsolatban szerzett tapasztalatok. A teljes dajkaterhesség – amelynek lényege, hogy egy olyan asszony petesejtjét termékenyítik meg laboratóriumi körülmények között a férje spermájával, aki maga nem lenne képes kihordani a magzatot, a fejlődésnek indult embriót pedig beültetik a dajka méhébe, s az a tőle genetikailag tökéletesen idegen magzatot kihordja és megszüli – során is etikai problémák egész tárháza merült fel. (A részleges dajkaterhesség során a petesejtet is a terhességre vállalkozó asszony adja.) Így megdőlt az a tétel, hogy „anya csak egy van”. Például daganat miatt méhét veszített asszonynak lehet saját gyermeke a saját férjétől, ha valaki megszüli helyette: tehát más lesz a genetikai anya, és más a szülőanya. A dajkaterhességek korai éveiben a „modern gyermekkereskedelem” vádja érte az eljárást: akinek pénze van, de gyereke nincs, egyszerűen „bérbe veheti” valakinek a méhét. Féltek attól is, mi lesz, ha egészséges, fiatal nők pénzkereseti forrásként vállalják majd más gyerekének „iparszerű” világrahozatalát, a hagyományos anya-magzat kapcsolat súlyos torzulásával. Magyarországon ezeket az 1997. évi CLIV. törvény azzal védi ki, hogy 184. §-a értelmében a dajkaterhességért ellenérték nem kérhető és nem adható. Az ösztön egyébként is gyakran nagyobb úr, mint az esetleg (illegálisan) kapott bármilyen nagy összeg: nem egyszer és nem kétszer történt meg, hogy a dajkaanya a terhesség kilenc hónapja alatt megszerette a méhében növekvő kis „idegent”, és szülés után nem volt hajlandó átadni. Az is előfordult, hogy a „megrendelő” nem akarta átvenni, mert közben felbomlott a házassága. Nincs rá recept, hogy hogyan éljék tovább az életüket, ha a terhesség alatt a „béranya” maradandó testi vagy lelki sérülést szenved, ha szülés alatt éri olyan károsodás, ami miatt biztos, hogy több gyermeket nem szülhet, ezt az egyet pedig oda kell adnia, vagy ha szülés közben meghal a magzat. Tán a legnagyobb dráma mégis az, amikor a dajkaterhességből világra jött, sérült gyermek a fogyatékossága miatt nem kell senkinek. • Milyen jogi-etikai problémák merülnek fel a dajkaterhességgel kapcsolatban? • Mi a különbség az aktív és a passzív eutanázia között? • Hogyan szabályozza a magyar jogrendszer a terhességmegszakítást?

75

Közösségi etika

Mit jelent igazából a szolidaritás?

Vikki Reynolds: Etikai szempontok a közösségi munkában (részletek)

[…] Míg a szolidaritás nyelvezete néhány közösségi munkás számára újdonságként hathat, a szolidaritás lelkülete élő és ható módon van jelen, amikor egymással és ügyfeleinkkel dolgozunk. Ezt a kifejezést a társadalmi igazságosságért küzdő mozgalmaktól kölcsönöztem, és azért emelem ide, hogy összekössem a közösségi munkát és az aktivista kultúrát. A szolidaritás nyelvezetének használata nem pontatlanság, nagyzolás, és nem is az a célja, hogy elriassza a kevésbé politizálókat! Szándékosan arra buzdítom a közösségi munkásokat, hogy használják a minket összekötő szolidaritás gazdag hagyományait. A szolidaritás arról tanúskodik, hogy a társadalmi igazságosság felé történő elmozdulás során és az elnyomás elleni küzdelmünkben kapcsolódunk egymáshoz. Hiszem, hogy munkánkban sokat tanulhatunk egymástól. A szolidaritás lelkületét gyönyörűen foglalta össze Lily Walker, egy ausztrál őslakos női vezető, amikor nem őslakos aktivistákhoz beszélt egy közös, a földhasználati joggal kapcsolatos demonstráción: „Ha azért jöttetek, hogy segítsetek nekem, akkor csak az időtöket vesztegetitek. Ha azért vagytok itt, mert egyéni felszabadulásotok csak velem együtt lehetséges, akkor rajta, kezdjünk neki!” Saját gyakorlatomat a szolidaritás szupervíziójának nevezem. Minden tevékenységemben, legyen az aktivista munka, konzultáció, tanácsadás, szupervízió vagy közösségi munka, a szolidaritás érzését szeretném megteremteni. A közösségi munkás mellé állok. Az ügyféllel és a tágabb közösséggel egységet alkotunk. Munkánkban a már meglévő egység, közös reményeink és etikai elköteleződésünk azt mutatja, hogy máris szolidaritás van közöttünk. A szolidaritás álláspontja arra szólít fel minket, hogy az ügyfelek érdekében működjünk együtt más segítőkkel, és ne versengjünk egymással, ne tegyük tönkre a másik munkáját, hiszen ezzel nem használnánk ügyfeleinknek. Ez azt is jelenti, hogy tiszteletben tartjuk más segítők munkáját, legyen szó akár lakhatási tanácsadókról, orvosokról vagy mentálhigiénés munkatársakról. A szolidaritásnak ebből az álláspontjából lehetséges építő és hasznos kritikát is tartalmazó beszélgetést folytatni. A szolidaritás szupervíziója az irányelvekre épül, amelyek segítenek a szolidáris gyakorlat megvalósításában. Írásom első részében kifejtem a hat irányelvet, amelyek összefoglalják saját etikai álláspontomat az igazságosság szolgálatával kapcsolatban. Ezek az etika-központúság, a szolidaritás megvalósítása, a hatalom megnevezése, a közös fenntarthatóság elősegítése, a nyelv kritikus használata és a biztonság megteremtése. […] (Fordította: Fehér Boróka)

• Készíts vázlatot vagy fogalomtérképet a szolidaritás értelmezéséről a cikk alapján! 76

A globalizáció és lokalizáció kora

Hol előnyös, hol hátrányos?

Báger Gusztáv: Élet a globalizáció és a lokalizáció korában (részletek)

Globalizáción az élet legtöbb területén megvalósuló egységesítési és univerzalizálódási folyamatokat és azok következményeit értjük. Fókuszában az integráció jelensége áll, amely fizikai és virtuális hálózatokkal kapcsolja össze minden ország társadalmi, gazdasági és kulturális életét. Ebben az értelemben a globalizáció – alulról fölfelé – a helyi, lokális elemek összekapcsolódása révén alakul ki, és így a globalizáció és a lokalizáció egymás tükörképeiként jelennek meg. Ez nyilvánul meg az Európai Unió ismert jelmondatában, amely szerint „Gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan”. E fejlődési irányzat történelmi előzményei között említhető a 13. századi Hanza Szövetség, a 14–16. században Amerika felfedezése, a gyarmatbirodalmak és az atlanti kereskedelem kiépülése, valamint a 19. és 20. század fordulóján a más országba történő tőkekivitel élénkülése. E folyamat különösen felgyorsult a 20. század utolsó három évtizedében, amit a kommunikáció és a távközlési eszközök nagyarányú fejlődése, a multinacionális vállalatok kialakulása és a nemzetközi pénzügyi intézmények (a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank) tevékenysége segített elő. A globalizáció egyidejűleg új lehetőségeket nyitott és új kihívásokkal jár az országok, a régiók, a társadalmak, az egyének számára. A globalizáció egymást váltó modelljei egyszerre jelentenek új lehetőségeket és új kiszolgáltatottságokat. Ezek a globalizációs folyamatok egyrészt átalakították a piacokat, köztük kiemelten a pénzügyi piacok működését; másrészt új munkaszervezési, üzleti és kereskedelmi módszereket hoztak, amelyekkel elérhetővé váltak a globalizáció előnyei, és ugyanakkor minden szereplőt érintenek a globalizáció, különösen a pénzügyi globalizáció negatív következményei. Miközben a globalizáció – lehetőségeit tekintve – pozitív erővé vált a világ népei számára, nagy ellentmondása az is, hogy a globalizációval járó előnyök igen nagymértékben egyenlőtlenül oszlanak meg a mai világban. Így a fejlődő országok és a feltörekvő országok számára az előnyök elmaradnak a kihívásokhoz képest. Ezt sokoldalúan jelzi, hogy – a globalizáció meghatározó területét jelentő pénzügyi globalizáció, a határon átnyúló tőkeáramlások nagysága – a magas jövedelmű országok esetében ötszörösére nőtt 1975 és 2005 között, míg a közepesen fejlett országok esetében másfélszeresére, az alacsony jövedelmű országok körében pedig csak mintegy 20 százalékkal nőtt. […] Az új lokalizáció – szemben a középkori és a későbbi lokalizációval – immár nem elszigetelt, zárt világok együttese, hanem a globalizáció eredményeképpen a régi és új alávetettségek fokozatos és gyors felszámolása, amit látványosan jelez, hogy az ipar és kereskedelem, valamint a pénzügyi piacok e szférát beemelték a világméretű gazdasági 77

vérkeringésbe. Napjaink kérdése azonban, hogy a globalizáció feszítő körülményei között az új lokalizáció keretében a regionális világok képesek lesznek-e az önálló működésre, s így arra, hogy alulról közvetítsenek a nemzeti és globális döntési szintek felé. Önállóságuk azt is jelenti, hogy képesek legyenek kivédeni a globalizáció negatív hatásait. Mindez a szubszidiaritás elvének szélesebb értelmezése alapján, amely nemFriedensreich Hundertwasser: Irinaland a Balkán felett csak a hatáskörök elhatárolását és (1969) így azok passzív elfogadását jelen• Megfér-e egymással a természet és a civilizáció? ti, hanem a döntési kompetenciák elosztásának újra történő felülvizsgálatát is a nemzeti és a globális közjót szolgáló funkciók és feladatok ellátása érdekében, a lokalizáció szellemi folyamatként és termékként, az egyén és a lokális közösség speciális tudataként is megjelenhet, amely egységesülő és funkcionális egyediséget képvisel. A földbolygó most már az embert, a népeket, a természetet szolgáló új típusú globalizációra-lokalizációra vár. • Ábrázold és ismertesd a globalizáció előnyeit és hátrányait! • Milyen tényeket kell figyelembe vennünk, amikor globalizáció és lokalizáció legjobb mai arányainak kialakítására törekszünk? • Hogyan és mennyiben vonatkozik Magyarországra ez a probléma? Karinthy Frigyes mintha előre megjósolta volna a mai közösségi hálók működési rendjét: néhány áttételen keresztül szinte mindenki mindenkinek ismerősévé válik a globalizálódott Földön, a világfaluban. Keresd meg az interneten az író Láncszemek című, 1929-es írását, majd járj utána, hány köztes személyre van ma szükség átlagosan, hogy létrejöjjön az összeköttetés egyébként vadidegen Facebookfelhasználók között! Gyűjtsetek érveket amellett, hogy jót tesz életminőségünknek a sűrűbbre szőtt, mai ismeretségi háló, s gyűjtsetek érveket ellene is!

78

Az egyén és a globális hálózatok

Hányféleképpen szövődnek egybe a világ népei?

Csizmadia Sándor: A „mondializáció” és a „globalizáció” (részletek)

A globalizáció szempontjából a fejlődés egyik kulcselemének tekinthetők a telekommunikációs eszközök, melyek az információk áramlásában a folyamatosságot és a gyorsaságot hozzák magukkal, a nemzeti tereket a globális térhez vagy a világtérhez kapcsolva. A szavak, képek, adatok átvitelének forradalma a különböző időszakokban megjelent találmányok – rádió, televizíó, fax, számítógép, internet, műhold, kábel stb. – hálószerű összekapcsolását jelenti. E hálózatok révén elvileg minden egyes egyén képes állandóan kommunikálni (pl.: pénzügyi tranzakciókat folytatni) minden más egyénnel, függetlenül a távolságoktól. Éppúgy, ahogy a rádió (a tranzisztorok és az elemek révén) megszabadult az elektromos csatlakozás kényszerétől, a rögzített telefonok is mobillá váltak, és a telekommunikációs műholdak révén bárki bárhonnan kapcsolatba léphet általuk a világgal. Az országhatárok és az ellenőrzési procedúrák persze fennmaradnak, de a határok átjárhatósága számtalan módon elérhető, elég csak a parabolaantennákra és a televízióműsorokat szóró műholdakra gondolni. A 20. század hatvanas éveitől kezdve a pénzügyek világa precedens nélküli változást mutatott, és valójában a globalizáció első számú területévé vált. A globalizálódást e területen négy egymással kölcsöhatásban álló tényező halmozódása idézte elő: a) Az államok ellenőrzésén kívüli pénz- és hiteltömeg megjelenése (pl.: az ötvenes-hatvanas években az Egyesült Államokon kívül tartósan elhelyezett dollárbetétek nyomán megjelent az euro-dollár piaca; a hetvenes években az első olajsokk nyomán a pénzkínálati piac erőteljesen megnőtt stb). b) A pénzügyi szükségletek intenzifikálódása (a pénzkínálat nagyfokú növekedését a kereslet ugyanilyen arányú növekedése kísérte nemcsak a szegény vagy az eladósodott államok, hanem a nemzetközi vállalatok, cégek részéről is, ami ugyancsak hozzájárult a pénzügyi rendszer globalizálódásához; ugyanakkor a nyolcvanas években a mexikói pénzügyi válság az első globális válságmenedzselés kezdete). id. Pieter Brueghel: Babel tornya (1563) c) A pénzáramlás felgyorsítása • Bábeli zaj tölti be az étert. (A hetvenes-nyolcvanas években 79

a pénzügyi tranzakciók felgyorsulását, kiszélesedését olyan módosulások kísérték, melyek azok akadálytalan áramlását és globalizációját vették célba. A számítógépek térhódítása a világ pénzpiacait egyetlen globális rendszerré ötvözte, amelyben egy számítógép-terminálnál lévő egyén folyamatosan figyelemmel kísérheti az összes jelentős piac ármozgásait, illetve ezen piacok bármelyikén vagy mindegyikén majdnem azonnal több üzletet is megköthet. Egy számítógép arra is beprogramozható, hogy mindezt bármiféle emberi beavatkozás nélkül is megtegye, másodpercek tört része alatt automatikusan lebonyolítva dollármilliárdos üzleteket.) d) Dereguláció (A nyolcvanas évek folyamán a fejlett nyugati országok, mindenekelőtt az Egyesült Államok és Nagy-Britannia nyomában nagyszabású deregulációs politikába kezdtek a nemzetköziesedett vagy globalizált területeken – légi közlekedés, telekommunikáció, pénzügyek stb. –, azaz a nemzetközi versenyt korlátozó jogszabályok egész sorát helyezték hatályon kívül, ama felfogás alapján, hogy a versenynek nyíltnak és mindenre kiterjedőnek kell lennie. A dereguláció maga is ösztönzi a globalizációt, megkönnyítve a tőke, szolgáltatások, áruk szabad áramlását, elősegítve a verseny terének tágulását s talán egyszer világterének kialakulását.) A vállalatok globalizálódásával nemzetköziesedésük egy új szakasza valósul meg, miközben ennek dimenziói alapvetően módosítják a gazdaság működési feltételeit. A globalizálódás meghatározza az arra irányuló vállalati erőfeszítéseket, hogy mindenütt jelen legyenek a világon, de legalábbis a számukra stratégiai fontosságúnak tekintett piacokon. A vállalalatok globalizálódása egy igen összetett, bizonytalanságokkal átszőtt jelenség, amely nagyon egyenlőtlenül érinti a különféle ágazatokat. A vállallatok számára a nemzetköziesedés egyszerre szükségszerűség, ambíció és megerősítés kérdése. A nemzeti piac, amely az alapjukat képezi, egy sokformájú versenybe ágyazódik. A globalizálódás annak felismerését jelenti, hogy a verseny, a rivalizálások valódi terepe a világ vagy a világpiac. Napjainkban a nemzetközi méretekben tevékenykedő nagyvállalatoknak két alapvető típusa van: egyfelől a különböző országokból származó tőkék, vállalatok összekapcsolódásával létrejövő multinacionális vállalat, és másfelől a transznacionális vállalat, azaz egy olyan nemzeti vállalat, mely más országokra leányvállalatai révén terjeszti ki tevékenységét. Mivel a globalizáció veszélyeket is hordoz magában (egy új piac meghódítása kockázatos), akadályok (pl.: nemzeti érdekek) leküzdését is jelenti, ezért folyamatos feszültség áll fenn a globális vállalatok multinacionális és transznacionális nézőpontja között, s így a globalizáció maga után vonja az ilyen útra lépett vállalatok mutációját is. • Mi a különbség a mondializáció és a globalizáció jelentéstartalma közt? • Magyarázd el nagyszüleid korosztályának címezve a mondializáció lényegét és lépéseit! • Válaszd ki azt a két területet, amelynek mondializációja leginkább érinti a korosztályodat, és értelmezd a hatásait!

80

Fenntarthatóság és környezetrombolás

Hogyan tehetjük tudatosan fenntarthatóvá a világunkat?

Kiss Ferenc: Fenntartható fejlődés (részletek)

A fenntartható fejlődés lényegét tekintve megegyezik a Környezet és Fejlődés Világbizottság 1987-es jelentésében leírt harmonikus fejlődéssel, csak az elnevezés változott meg. Igaz azonban, hogy ma nincs a Föld minden országában egységesen elfogadott meghatározás. Az alábbi néhány megfogalmazás a legközismertebb, közülük az első a legelfogadottabb. 1. Olyan fejlődés, amely úgy elégíti ki a mai generációk igényeit, hogy közben nem befolyásolja károsan a következő generációk ugyanazon igényei kielégítését. 2. Olyan tevékenység, amely a mai generációk életminőségének (életszínvonalának) emelését teszi lehetővé anélkül, hogy elvenné a jövő generációitól a lehetőséget legalább ugyanilyen életszínvonal elérésére. 3. A földi környezetünk megszabta határok között élni. 4. a) Törődni azzal (a világgal), amit mi soha nem fogunk meglátni. b) Törődni azzal, mi fog utánunk történni. 5. Nem becsapni gyermekeinket és unokáinkat. Teljesen természetes, hogy szeretnénk, ha a jövőben a gyerekeinknek lenne: Szép lakása (ami jól berendezett, környéke biztonságos, a fűtés- és villanyszámlát könnyen ki tudják fizetni. Lehetősége igényeiknek megfelelő oktatásra és képzésre. Olyan munkahelye, ahol nem kell félni az elbocsátástól. Lehetősége egészséges életmódra, és általában olyan körülmények között élni, amelyek nem rontják az egészséget (tiszta víz, levegő, talaj). Olyan természeti környezete, amelyben szabadon csodálhatja a növény- és állatvilág sokféleségét és szépségét. Könnyen elérhető üzletek, amelyekben igényei szerint, olcsón vásárolhat. Lehetősége a kulturálódásra és a sportra. Könnyű hozzáférhetősége a szükséges információkhoz, és lehetősége a döntéshozatalban való részHenri Rousseau: Majmok a narancsligetben (1910) vételre. 81

Egy segítőkész helyi (kis)közösség. Egy biztonságos (nagy)közösség, amely félelemtől és bűnözéstől mentes, és amely nem csak önmagával, hanem az ország és a Föld egész lakosságának igényeivel és a következő generációk igényeivel is számol. Ha meg akarjuk valósítani a fenti gondolatokat, szükségünk van indikátorokra (jelzőkre), amelyek megmutatják, jó úton járunk-e. Az indikátorok önmagukban nem mondják meg, mit kell tennünk, csak mutatják az utat a fenntarthatóság irányába. Segítenek megláttatni, hogy mi történik ezzel kapcsolatban a saját közösségünkben. Általában elfogadott dolog indikátorokat használni annak jelzésére, hogyan haladunk előre a céljaink elérése érdekében. Az indikátoroknak ugyanakkor nevelési szerepük is van. Az igazi értékük mégis abban rejlik, hogy nemcsak kijelölik az utat, hanem a megvalósítás során segítenek a prioritások meghatározásában is. Képzeljünk el egy olyan jövőt, amelyben mindenki harmóniában él közvetlen környezetével, nem okoz kárt sem lokálisan sem globálisan. Mindennapi élete során igényeit úgy elégíti ki, hogy azzal nem csökkenti az eljövendő generációk ugyanazon igénye kielégítésének esélyét. Ennek megvalósítását segíti az alábbi 13 indikátor. 1. A különböző forrásokat hatékonyan használjuk, és a hulladékok mennyiségét a lehető legkisebbre csökkentjük újrahasználat és újrahasznosítás által. 2. A környezetszennyezést olyan mértékre csökkentjük, hogy az már nem káros az élő szervezetekre. 3. A természetet védjük és sokféleségét nagyra értékeljük. 4. Amennyire az csak lehetséges, a helyi igényeket helyi forrásokból elégítjük ki. 5. Mindenkinek lehetősége van elfogadható életkörülmények között élni, elérhető áron közlekedni, tiszta vízhez, megfelelő mennyiségű élelemhez és lakáshoz jutni. 6. Mindenkinek lehetősége van számára elfogadható munkához jutni, amelyet egy sokszínű gazdaság biztosít. Egyenlő munkáért lehetőleg egyenlő fizetség jár, és ugyanakkor értékes az önkéntes, egymásért vagy közösségért végzett munka is. 7. Az emberek egészségét elsősorban tiszta és nyugodt környezetük biztosítja. Az egészségügyi ellátás feladata a megelőzés is, nemcsak a betegség kezelése. 8. Miközben az emberek hozzájutnak a szolgáltatásokhoz és a különböző javakhoz, nem okoznak kárt mások és környezetük számára. 9. Az emberek félelem nélkül élnek saját közösségükben és nem tartanak a bűnözéstől, a személyes agressziótól, egyenlőtlen versenyhelyzetektől, a nemi és származás szerinti megkülönböztetéstől. 10. Mindenki hozzájuthat a különböző információkhoz, tudáshoz, szakmai ismeretekhez annak érdekében, hogy teljes értékű embernek érezze magát az adott társadalomban. 11. Valamilyen szinten mindenkinek lehetősége van arra, hogy részt vegyen a döntéshozatalban. 12. Mindenkinek lehetősége van művelődésre, pihenésre, szórakozásra. 13. Az adott település, amelyben a közösség él, úgynevezett „emberléptékű”, ahol a sokféleséget és változatosságot nagyra értékelik és védik, a szürkeséggel, az egyhangúsággal szemben. A dolgok használati és pénzben kifejezett értékén túl nagyra értékelik azok szépségét és harmóniáját. A fenntartható fejlődés kialakításában élenjárók az alábbiakat ajánlják. 82

Együttműködés: Egyének, csoportok, kisebb-nagyobb szervezetek együttműködésén keresztül. Konszenzus: Arra ösztönözni az egyes csoportokat, hogy a különböző érdeklődés, illetve érdekek ellenére, kövessenek el mindent annak érdekében, hogy közös megegyezésre jussanak. Tevékenység: Olyan tevékenységi formákat kialakítani, amelyek segítenek abban, hogy az élet minősége, az életstílus megváltozzon egy fenntartható irányban. Indikátorok: Olyan helyi indikátorokat kifejleszteni, amelyek segítik a közösséget abban, hogy a fejlődésük egy fenntartható irányban induljon el. Célok: Reális, a többség számára elfogadható célok kitűzése a fenntarthatóság elérése érdekében. Oktatás: Megteremteni annak a lehetőségét, hogy az oktatáson keresztül lehetőleg mindenki hozzájusson olyan információkhoz, amelyek segítségével a környezeti tudatosság fokozható a közösségen belül. Kommunikáció: Biztosítani a folyamatos információáramlást és az őszinte eszmecserét a különböző szervezetek és érdekcsoportok között. Helyi sajátosságok: Segíteni az olyan tevékenységet, támogatni az olyan akciókat, amelyek segítik a helyi karakter megerősödését. Tanácsadás és példaadás: Olyan tanácsot adni, illetve olyan példákat mutatni, amelyek segítik az otthoni, illetve a munkahelyi tevékenység megváltoztatását egy fenntartható irányban. Egyenlőség: Segíteni minden kisebbségi vagy hátrányos helyzetű csoportot (nemzetiségiek, mozgássérültek stb.), hogy részt vehessenek egy helyi fenntartható fejlődési programban. Nyomásgyakorlás: Gyakoroljunk nyomást minden olyan helytelen politikára vagy mindennapi gyakorlatra, amely negatív hatással van a környezetünkre, és károsan befolyásolja a következő generációk esélyeit. Globális gondolkodás: Segíteni az embert abban, hogy megértsék a „gondolkodj globálisan és cselekedj lokálisan” gondolat lényegét, és így is éljenek. Koncentrálás a jövőre: Minden határozatunkban, amelyet ma hozunk, jelenjen meg a jövő generációival való törődés. • Melyik háromnak adnál elsőséget, prioritást a 13 indikátor közül? • Mit jelent és miért nehezen megteremthető a szövegben említett konszenzus? • Saját életedben mi lehet „reális” célkitűzés a fenntarthatósággal kapcsolatban?

83

Versenyben élünk: jogos és jogtalan előnyszerzés Erkölcsös vagy erkölcstelen dolog a gazdasági haszonszerzés?

Karl-Heinz Peschke: A gazdaság keresztény szemmel (részletek)

A szabad verseny nincs abban a helyzetben, hogy megfeleljen az emberi tényezőnek és az ökológiai termelési költségeket szabályozza. Ha a munkaerőpiaci kereslet a munkalehetőségek kínálata fölé emelkedik – ami gyakran előfordul –, még igazságos bért sem tud garantálni. Erre már az előzőekben utaltunk. A környezetvédő és az egészségmegőrző termelési technikákhoz Slezák Ilona: Tanulmány görög amfórához (2013) szükséges költségeket a szabad verseny • A piaci verseny fogalma két metaforát párosít. Itt is érnem képes szabályozni. Nemcsak az vényesek a versenyszabályok? ipari bomlástermékek, hanem a mezőgazdaságban felhasznált vegyi anyagok (trágya, kórokozók elleni permet) és a teljes motorizáció is részei ennek a problémának. A fenyegetés évről évre jobban érzékelhető, egyre jelentősebbé válik. Ezeket a tényezőket és a rejtett termelési költségeket csak egy szociális és környezetvédelmi törvényhozás tudja szabályozni. […] Egy bizonyos szintű felelősséget ma már mindenhol törvény ír elő és tartat be. Olykor fennáll a veszélye annak, hogy a törvényes rendeletek túl nagy megterhelést jelentenek, és az új munkahelyek megteremtését, valamint a vállalkozások terjeszkedését a közérdek hátrányára megakadályozzák. Másrészt a gazdasági életben vannak olyan kötelezettségek és lojalitások, amelyeket nem lehet törvényekbe foglalni. Korrektség és lojalitás kell hogy jellemezze a menedzsmentet a vevőkkel, a szállítókkal, a konkurrenciával és nem utolsósorban a munkavállalókkal szemben. Az őszinteség éppen a gazdasági életben hagy gyakorta kívánnivalót maga után. […] A vásárlás és az önkiszolgáló hozzáállás nagymértékben előretört a segítőkészség rovására. Az államot mindenekelőtt olyan intézménynek tekintik, amely – egy varázslóhoz hasonlóan – kifogyhatatlan a gazdasági forrásokból, mindenkinek szolgál és lehetőleg senkitől sem vesz el. Miközben az egoizmus különböző formái teret nyernek, a személyes felelősség érzete gyengül, s ez sérti a szolidaritás és a társadalom összetartásának kereteit. A szociális piacgazdaság azonban egyedül nem tud segíteni. Az emberek elhivatottságának és a magasabb rendeltetettségének a rendjébe kell mindezeknek beágyazódnia. 84

A világvallásokról

Kölcsönös tiszteletben, vagy épp vitában?

Várszegi Asztrik: Megnyitó beszéd a Tér és imádság kiállításon (részlet)

Tér és imádság kapcsolata a három világvallásban mai kiállításunk témája. Tér és ima viszonya a má-ban: a zsidóságban, kereszténységben és az iszlámban. E három viszonyt egy-egy tér: egy (óvatosan teszem ki a jelzőt) modern zsinagóga, templom és mecset építéstörténetének valamint épületének bemutatása, továbbá a benne felhangzó imádság hozza elénk. Milyen kísérlet ez, mi az üzenete ennek szekularizálódó környezetünkben? Mi volt ennek a kísérletnek a lényege, amelyet egy keresztény, egy bencés kolostorban, Pannonhalmán hoztunk létre, s amely aztán vágyat ébresztett a szervezőkben, hogy most Budapesten a Művészetek Palotájában, majd októberben Pécsett, a kultúra városában a szélesebb érdeklődő közönség elé kerüljön? Egyszerű választ szeretnék e kérdésre adni. Ha a három tiszteletreméltó világvallásról egyszerre kell szólni, biztos vagyok benne, hogy egy vérbeli irodalmár rögtön Gotthold Ephraim Lessing, a Bölcs Náthán című drámai költeményével, abból is a három gyűrű hasonlatával kezdené. Ez három egyforma gyűrűről szól, amelyek közül ugyan csak az egyik valódi, ám egyik tulajdonos sem tudja, melyik az az egyetlen. Az európai felvilágosodás válasza ez a feloldhatatlan nagy feszültségre, amelynek ma is tanúi és sokszor elszenvedői vagyunk. Lessing ebben a keleti környezetben játszódó szövevényes mesében mondta el, máig ható érvénnyel mindazt, amit emberségről, jóságról, türelemről gondolt. A harmadik részben, a gyűrű hasonlatban ezt olvassuk: „Kövessétek megvesztegethetetlen, Gáttalan áradó szeretetét! Versengve igyekezzen gyűrűje Varázshatalmát ki-ki megmutatni! Segítse bűvös erejét szelídség, Jóra-serénység, szíves béketűrés, Isten előtt térdet hajtó alázat!” (Náthán, III. 7) (Ford.: Lator László) Az idézett szöveg szerint Isten neve: „gáttalan áradó Szeretet”, mert – immár az Újszövetséggel szólva – „szeretet az Isten”. Aztán Isten neve a béke, aki nélkül nem élhetünk, és akire szomjazunk. Szomjazik a hívő, mert tudja, kire szomjazik – szomjas a nem hívő, habár szomjúságának nincsen iránya. A terek, a zsinagóga, a templom, a mecset egy-egy jel, jelzés arról, hogy hol keresünk szomjunkra enyhületet, szívünk kérdéseire választ. 85

Felhasznált irodalom

Az aradi vértanúk. Válogatta, szerkesztette, az előszót és a jegyzeteket írta Katona Tamás. Neumann Kht., 2001 http://mek.oszk.hu/06100/06162/html/aradiv02629/aradiv02629.html A párkapcsolati boldogság útjáról. Beszélgetés Kopp Máriával (Maczkay Zsaklin). Könyvhét, 2010. május http://www.konyv7.hu/index.php?menuId=1269 Báger Gusztáv: Magyarország integrációja a nemzetközi pénzügyi intézményekbe. Akadémiai Kiadó, 2011 Biblia. www.biblia.hu Bognár László – Forrai Gábor: Informális logika http://www.uni-miskolc.hu/~bolantro/informalis/tartalom.html Csizmadia Sándor: A „mondializáció” és a „globalizáció” ontológiai térképe http://epa.oszk.hu/00400/00458/00048/mondial.htm Dávid Beáta ‒ Albert Fruzsina: „Kit nevez Ön barátnak?” A barátság szociológiai megközelítésben. Századvég, 2005/4. http://www.socialnetwork.hu/cikkek/albertDavidSzazadveg05.pdf Farkas Péter: A munka méltósága. Kapocs, XII. évf. 4. szám (2013. tél) http://www.ncsszi.hu/download.php?file_id=1464 Fórika László: A cigány tanulók elkülönítése. In: Pajzsuk a törvény. Rászoruló csoportok az ombudsmani jogvédelemben. Szerkesztette: Hajas Barnabás – Szabó Máté. Alapvető Jogok Biztosának Hivatala, 2013 https://www.ajbh.hu/egyeb-kiadvanyok Garaczi Imre: Önérdek és önzetlenség. Perfekt Kiadó, 2009. www.gazdasagetika.hu Hamvas Béla: Scientia sacra. Medio Kiadó, 1995 Jung, C. G.: Gondolatok a szexualitásról és a szerelemről. Fordította: S. Nyírő József. Kossuth Könyvkiadó, 2010 Kálmán Zsófia – Könczei György: A Taigetosztól az esélyegyenlőségig. Osiris Kiadó, 2002 http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/2011_0001_520_a_taigetosztol/ ch06s04.html Kamarás István: Érték, értékelés és értékrend http://www.metaelmelet.hu/pdfek/tanulmanyok/ertek_ertekeles.pdf Kiss Ferenc: Fenntartható fejlődés http://www.nyf.hu/others/html/kornyezettud/megujulo/Fenntarthato%20fejlodes/ Fenntarthato%20fejlodes.html Kölcsey Ferenc: Parainesis Kölcsey Kálmánhoz. Magvető Könyvkiadó, 1981 Lassányi Tamás: A véleménynyilvánítás szabadsága az Interneten http://mek.oszk.hu/01400/01407/01407.pdf László Ervin: Világváltás. A változás harmonikus útja. Nyitott Könyvműhely, 2008 86

Makói Zita, dr.: Hogyan mondjam el neked... ‒ kommunikáció csecsemőnkkel, egymással, önmagunkkal. Springer Orvosi Kiadó, 2000 Marcus Aurelius: Elmélkedések. Fordította: Huszti József. Kossuth Könyvkiadó, 2010 Nyíri Tamás: Alapvető etika. Szent István Társulat, 1994 Nyitrai Ferenc: Testkép, önértékelés és a kettő közötti kapcsolat kutatása általános iskolás gyerekek körében. Iskolakultúra, 2014. július‒augusztus http://epa.oszk.hu/00000/00011/00187/pdf/EPA00011_iskolakultura_2014_07-08_080-090. pdf Peschke, Karl-Heinz: A gazdaság keresztény szemmel http://ordosocialis.de/pdf/kpeschke/Wirtsch%20christl%20Sicht/wacsunga4neu-1.pdf Peter Russel: A tudat forradalma. In: A tudat forradalma. Két nap beszélgetés Stanislav Grof – László Ervin – Peter Russell között. Szerkesztette: László Ervin. Új Paradigma Kiadó, 1999 Polcz Alaine: Az élet és halál titkai. Pont Kiadó, 2001 Popper Péter: A belső utak könyve. Saxum Kiadó, 2012 Rácz András: A Trianon-trauma és az irodalom. Könyvkultúra, 2014. június 4. http://konyvkultura.kello.hu/konyvkultura/2014/06/trianon-trauma Reynolds, Vikki: Etikai szempontok a közösségi munkában. Fordította: Fehér Boróka http://www.esely.org/kiadvanyok/2013_5/reynolds.pdf Ropolyi László: Technika és etika. In: Kortárs etika. Szerkesztette: Fekete László. Nemzeti Tankönyvkiadó, 2004 Sandel, Michael J.: Mi igazságos... és mi nem? A helyes cselekvés elmélete és gyakorlata. Fordította: Felcsuti Péter. Corvina, 2012 Schweitzer, Albert: Az élet tiszteletének etikája. Életrajz, prédikációk, filozófiai írások, levelek Lambarénéből. Fordította: Balassa Klára ‒ Dani László. Ursus Libris, 2006 Szávai János: Létezik-e fél-bűn avagy a mandarin-metafora. Alföld, 2006/11. http://www.szavaijanos.hu/?page_id=6 Turay Alfréd: Az ember és az erkölcs. Alapvető etika Aquinói Tamás nyomán. Agapé Kiadó, 2000 Varga Adrienn: Kalkuttai Boldog Teréz http://barankovics.hu/cikk/kalkuttai-boldog-terez-anyara-emlekezik-a-vilag Varga Csaba: Isteni jelem, a Szerelem. Stratégiakutató Intézet, 2014 Weiss János: A romantikus barátság tündöklése és bukása. In: Lábjegyzetek Platónhoz 4. A barátság. Szerkesztette: Laczkó Sándor ‒ Dékány András. Szeged Pro Philosophia Szegediensi Alapítvány ‒ Librarius, 2005 http://mek.oszk.hu/04800/04836/04836.pdf Weiss János: Beszédmódok a szerelemről. In: Lábjegyzetek Platónhoz 11. A Szerelem. Szerkesztette: Laczkó Sándor. Pro Philosophia Szegediensi Alapítvány ‒ Magyar Filozófiai Társaság ‒ SZTE BTK Filozófia Tanszék ‒ Státus Kiadó, 2013 https://edit.elte.hu/xmlui/bitstream/handle/10831/9603

87

Fogalomtár

affektív: érzelmi, hangulati axióma: alaptény, alapigazság daimon: szellem, lélek, átmeneti lény isten és ember között, tetteinek befolyásoló erő destrukció: züllesztés, bomlasztás determinál: valami szükségszerűen befolyásol, meghatároz valakit, valamit determinizmus: az események és jelenségek szükségszerű okozati összefüggését és meghatározottságát valló felfogás; az emberi szabad akarat és cselekvés korlátozott voltát valló felfogás deviáns: a társadalmi normáktól eltérő diszkusszió: vita, tanácskozás dopamin: hormonszerű vegyület, amelynek fontos szerepe van a kémiai ingerületátvitelben egocentrizmus: a középpontba az ént állító szemlélet egzisztenciális: a létezéssel kapcsolatos emancipáció: egyenjogúsítás explicit: világosan kifejtett fragmentális: töredékes, hiányos hedonisztikus: élvhajhász heteronóm: idegen törvényeknek alávetett, nem öntörvényű hipotetikus imperatívusz: feltételhez kötött felszólítás; Immanuel Kant német filozófus egyik alapfogalma hospitalizáció: magatartászavar, amely hosszabb intézeti (kórház, nevelőotthon stb.) tartózkodásra vezethető vissza implicit: rejtett, ki nem fejtett indikátor: jelző, mutató individuális: egyedi; egy meghatározott, külön létező egyedre jellemző irreleváns: lényegtelen, a tárgyhoz nem tartozó

88

kanonizáció: szentté avatás; törvényesítés, szabállyá változtatás kategorikus imperatívusz: feltétlen érvényű felszólítás; Immanuel Kant német filozófus egyik alapfogalma stádiumelmélet: Kierkegaard szerint életvezetésünkben túlléphetünk az esztétikai döntéseken, és elérhetjük az etikai vagy akár a vallási stádiumot is kognitív neurotudományok: a tanulással, tudással foglalkozó idegtudományok polaritás: ellentettség, ellentét projektál: javasol, ajánl; tervez psziché: lélek; a lelki jelenségek összessége az egyénben releváns: lényeges, meghatározó rény: erény revízió: felülvizsgálat alapján történő módosítás revizionizmus: a trianoni békeszerződés felülvizsgálatára és módosítására való törekvés skolasztika: vallási dogmákra épülő filozófiai irányzat a középkorban szekuláris: világi, világias az egyházi, egyházias helyett szignifikáns: jellemző, jelzésértékű szinapszis: idegsejtek egymáshoz csatlakozási helye, ahol az ingerületet egymástól átveszik szkepszis: kétség, kétely szubtilis: pontos, éles szupervízió: személyiségfejlesztő módszer teológia: valamely vallás tételeivel és tanításával kapcsolatos ismeretek rendszere; hittudomány transzcendentális: a megismerés határain túli, érzékfeletti