RÁKÓCZI SZÖVETSÉG. Diákutaztatás. Október 23. Nemzeti Össszetartozás napi diákutaztatás. Partiumi kirándulás. Diákutaztatás. Március 15

1

RÁKÓCZI SZÖVETSÉG Diákutaztatás 2 0 1 4 Október 23 Diákutaztatás

Június 4 Diákutaztatás Diákutaztatás Június 4

Nemzeti Össszetartozás napi diákutaztatás

Partiumi kirándulás

Március 15.

Felvidéki Séták

Kárpát-medencei középiskolások utaztatási programja

Felvidéki Séták

programja utaztatási középiskolások Kárpát-medencei

Március 15.

w w w . r a k o c z i s z o v e t s e g . o r g

2

3

TARTALOM Diákutaztatási Program áttekintése 5 Diákutaztatási Program története 1994-2014 6 Diákutaztatási Program – 2014 34 Március 15-i Diákutaztatási Program 37 A június 4-i Nemzeti Összetartozás Napi Diákutaztatási Program 40 Október 23-i Diákutaztatási Program 43 Felvidéki Séta – Május 49 Délvidéki Utazás 50 Partiumi Kirándulás 51 Felvidéki Séta – November 52

Impresszum A Rákóczi Szövetség 2014. évi Diákutaztatási programjának beszámolója Kiadja a Rákóczi Szövetség Postacím 1255 Budapest, Pf. 23. Telefon +36 1 201 30 67, Fax +36 1 212 88 91 Honlap www.rakocziszovetseg.org Email [email protected] Felelős kiadó Dr. Halzl József Szerkesztő Központi Iroda Tördelés, grafika, arculat Hertelendy Anna Térképillusztrációk Nagy Domonkos István facebook.com/rakocziszovetseg Megjelenik 200 példányban ISBN 978 963 12 0265 6 Banszámlaszám 11705008-20488172

4

5

Diákutaztatási Program áttekintése A program célja, hogy a középiskolás fiatalság tapasztalatokat szerezzen a Kárpát-medence valamely másik országában, lehetőséget biztosítva az utazó és a fogadó felek számára a magyar nemzeti ünnepi megemlékezések és a további programok közös megtartását. A program további eredménye, hogy a résztvevő iskolák és diákok között határokon átívelő testvériskolai kapcsolatok és barátságok születnek. A Diákutaztatási Programra Kárpát-medencei középiskolák pályázhatnak utazási költségeik térítésére nemzeti ünnephez vagy emléknaphoz kapcsolódóan. Emellett vannak olyan utazások is, amelyekre a Szövetség ifjúsági szervezetei jelentkezhetnek, valamint a Szövetség Glora Victis rendezvényhez kapcsolódnak. Fontos még kiemelni, hogy a Szövetség nemcsak anyagi támogatásban részesítette a középiskolákat, hanem segítette a fogadó felek megtalálásában is. Alább ezeknek az utazásoknak a felsorolása és rövid ismertetése olvasható. • Március 15.: Az 1994-óta minden évben meghirdetett pályázatra magyarországi Középiskola jelentkezhet. Feltétele mindig az volt, hogy a célállomás valamely külhoni magyar középiskola legyen. Az utóbbi évek összesített statisztikája talán sikeresen érzékelteti mennyire jelentős ez a program is a Rákóczi Szövetség naptárában: általában

50 körül mozog a jelentkező iskolák száma, amely körülbelül 2000 diákot jelent évenként. A diákok anyagi támogatásához járult hozzá minden évben a Szövetség 200 000 forinttal. • Június 4.: A Nemzeti Összetartozás Emléknapjához kapcsolódóan bármely Kárpát-medencei magyar középiskola pályázhat azzal a feltétellel, hogy a meglátogatott iskola ne saját országában legyen. A 2011-ig visszanyúló program pályázatának szabályai és a támogatottság mértéke megegyezik a március 15-i diákutaztatáséval. • Október 23.: A 2012-ben indult program részletei megegyeznek az előzőekkel. a pályázók köre ebben az esetben külhoni magyar középiskolák, amelyek a nemzeti ünnepre magyarországi középiskolához látogatnak. • Felvidéki séták: A 2007 óta megrendezésre kerülő eseményen azon magyarországi és felvidéki diákok vehetnek részt is, ahol ifjúsági szervezete működik a Rákóczi Szövetségnek. A 3 napos utazás során nem csak a régió magyar vonatkozású emlékhelyek felkeresése, hanem iskolák és diákok közötti barátságok létrejötte. A félévente megrendezésre kerülő túrák útvonalai: Borsi – Kassa – Szepesség – Krasznahorka; Komárom – Zoboralja – Bányavárosok – Bajmóc – Trencsén; Csallóköz – Pozsony – Trencsén. Minden alkalommal

más-más magyarországi régió középiskolásainak bevonásával zajlik, így mindig újdonság lehetett ez a kirándulók számára, akiknek száma általában 100 és 150 fő között mozgott. • Partiumi kirándulás: A rendezvény a Rákóczi Szövetség olyan helyi szervezeteinek szól, amelyek Magyarországon vagy Partiumban működnek. 2012 óta évente 100– 150 diák utaztatására nyílt eddig lehetőség. A kirándulások céljai mindig a Partium kiemelt történelmi jelentőségű helyszínei voltak. • Délvidéki utazás: Szintén hasonló az előző kirándulásokhoz. Itt is a Rákóczi Szövetség középiskolás szervezeteinek tagjai vannak megszólítva, hogy együtt töltsenek el egy hétvégét Délvidéken. Ebben az esetben Nándorfehérvár érintésével a régió fontosabb magyar vonatkozású történelmi nevezetességeit látogatták meg a résztvevők. • A Gloria Victis Ifjúsági Találkozó keretében évente több ezer határon túli középiskolás és egyetemista diák látogat a fővárosba, hogy részt vegyen az 1956-os forradalom és szabadságharc közös megemlékezésén.

6

Diákutaztatási Program története

1994

A Rákóczi Szövetség – a hagyományteremtés szándékától vezérelve – első alakommal hirdette meg a Március 15-i Diákutaztatási Programot, melynek keretében 28 iskola, illetve ifjúsági szervezet mintegy 1500 tanulója utazott a határon túlra.

Kovács György tanár beszámolója A Verebély László Technikum 42 diákja és 4 tanára 1994. március 13. és 16. között Erdélyben járt a Rákóczi Szövetség jóvoltából. Iskolánk az ipar számára erősáramú technikusokat képez. Diákjaink többsége olyan családokból származik, amelyeknek a megélhetése attól a nagyipartól függ, amelyik most vívja – nem túl sikeres – harcát a túlélésért. Tapasztalataim alapján állíthatom, diákjaink többségét ezért sokkal jobban érdeklik a mindennapok materiális körülményei, mint a nemzet alapvető sorskérdései. Egy deklarációs szintig a fiatalok azonosulnak magyarságukkal, de ezen túl, különösen, ha kényelmetlenséggel jár, nem hajlandók semmilyen áldozatot vállalni a nemzeti közösségért. Egy öt éve megjelent – és visszhangot kiváltó – cikkemben (Irtsuk-e az erdélyi menekülteket?) leírtam azt a pusztítást, amit negy-

ven év tudatos politikája okozott. Azt, hogy az átlag magyarországi középiskolás diákok tudatából egyszerűen hiányoznak a határon túli magyarok. Akkor még úgy véltem, a rendszer megváltozása látványos sikereket ér el ebben a kérdésben is. Azt hittem, elegendő az igazságot kimondani. Egy percig se hittem, hogy lesznek olyan erők, amelyek – most más jelszavakkal, de ugyanolyan céllal – érdekeltek a tudatlanság fenntartásában a határontúliakkal kapcsolatban. Ügyes és céltudatos tevékenységük következtében ma nemcsak hogy nem növekedett az átlagpolgár affinitása a felvidéki, erdélyi vajdasági magyarok iránt, de valami zavar, nyugtalanság és a felelősségtől való menekülés érzése hatalmasodott el a lelkében. Az útról hazatérve kíváncsian faggattam a diákokat és tanártársaim, vajon mi változott bennük a látogatás után. Sokakkal beszélgettem, és 9 diák már írásban is válaszolt kérdéseimre. A busztúrán résztvevők közül mindössze 11 fő járt már Romániában, ebből azonban le kell vonni azt a 6 diákot, aki Erdélyből érkezett, hogy kiegészítő tanfolyamon szerezze meg nálunk a technikusi képesítőt. A résztvevők többségét a

7

1994-2014 turista kíváncsisága vezette, „tudtam, hogy híres városok, szép tájak vannak arrafelé” – írja egyikük. Az oda- és visszautazás során szinte mindannyiukat megdöbbentették a határon lévő állapotok, pedig odafelé „csak” két,

visszafelé négy és fél órát várakoztunk. „Úgy éreztem, mintha csempésznek vagy valami bűnözőnek néztek volna. Akkor kezdtem csak elhinni, hogy valóban nem túlzás, hogy a román hatóságok utálnak minket.” Az érintett városok inkább csalódást okoztak. „Hihetetlenül leromlott minden, a régi épületek. Az újak meg már eleve olyanok, mintha romnak építették volna őket. Az erdélyi városok lehet, hogy régen szépek voltak, látszik rajtuk, de ma csúnyák” – fogalmazza meg tapasztalatait egy elsős tanuló. A székelyudvarhelyi fogadtatás a legtöbbjüket meglepte: „Elcsodálkoztam

– így egy negyedikes –, hogy hajnali két órakor érkeztem oda társaimmal, mégis mindenki teljes készültségben várt bennünket.” „Meglepett a kedvesség, sőt szeretet vendéglátóink részéről. Mintha régi barátok vagy rokonok lettünk volna… Az a meggyőződésem, hogy csak a politikusok nagyítják fel ezt erdélyi magyarság ügyet, az úton fokozódott. Alig találkoztam magyarral a városokban, amelyeken keresztüljöttünk. És több mint meglepő volt aztán, hogy sok száz kilométerre Pesttől egyszerre ennyi magyart találunk, akik azért kedvesek, mert az anyaországból jöttünk. Ekkor döbbentem rá, hogy valóban létező ez a probléma.” Mindenkiben pozitív emléket hagyott az ottani fiatalokkal való találkozás. Tetszett a közösségi életük. Az, „hogy az Udvarhelyi Fiatal Fórum lehetőséget biztosít az ottani fiataloknak, hogy együtt lehessenek, találkozhassanak, jól érezhessék magukat.” Barátságok születtek, sőt, még ennél is szorosabb érzelmek: „Másnap a búcsú pillanatai kicsit fájdalmasak voltak, de a lánnyal címet cseréltünk. Azóta írt nekem, én meg telefonon párszor már felhívtam őt” – vallja meg egyikük. A március 15-i ünnepség a többségnek maradandó élményt nyújtott. Volt ugyan olyan, aki az időre panaszkodott, volt, akinek túl hosszúnak tűnt, de a legtöbben egyetértenek azzal a társukkal, ki azt írta: „A március 15-re rendezett ünnepség nagyon megindító volt. Nem hittem volna, hogy ennyi ember fog eljönni. Azt hiszem, ott, Székelyudvarhelyen ünnepelnek úgy március 15-én, ahogy kell.”

Egyik kollégám szerint, ő ezen a napon érezte át először azt, hogy magyar. Addig csak tudta, de nem tulajdonított neki nagy jelentőséget. A résztvevők, egyetlen kivétellel, mind szeretnének visszatérni. Sokan azt sajnálják a legjobban, hogy rövid ideig tartott a kirándulás. A Rákóczi Szövetség kezdeményezését nagyon jónak tartjuk. A lehetőséget erre az útra köszönjük. Sokat segített azon, hogy diákjaink számára ne legyen „csak térkép e táj.” Sok lélekben sikerült tévhiteket eloszlatni. Az írás elején említett egykori cikkemben megállapítottam: „Egy örményországi örménynek nem kell magyarázni, hogy a karabahi örmény is örmény. Ezzel szemben egy magyarországi magyar az erdélyi vagy felvidéki magyarral kapcsolatban már nem biztos, hogy tudatában van egy ilyen azonosságnak. Gyerekeink […] vagy nem tudják, hogy magyarok, vagy ha tudják is, nem érzik át.” Azt hiszem, ez most, negyvenvalahány honfitársam esetében valamit változott. És ez a Rákóczi Szövetség érdeme.

1995

A Rákóczi Szövetség második alkalommal hirdette meg diákutaztatási programját, melynek keretében 41 iskola, illetve ifjúsági szervezet közel 2100 tanulója utazott a határon túlra.

A budakeszi Prohászka Ottokár Katolikus Gimnázium beszámolója Előzmények. Tavaly a Rákóczi Szövetség rendezésében Török Péter Pál tanár úr szervezésével március idusán néhány, élményekben

nagyon gazdag napot tölthettünk Erdélyben, Székelyudvarhelyen. Tanárok és diákok egyaránt tanulságosnak tartottuk az ott töltött napokat és a város rendezte ünnepséget. Magyarságtudatunk erősödött, s megtapasztalhattuk, hogy mások milyen áldozatok árán élik meg a magyar néphez való tartozásukat. Felkészülés. Tájékozódás és előzetes ismeretszerzés gyanánt az alábbi feladatokat kaptuk: 1) Nézzetek utána Kárpátalja legfontosabb adatainak (területe, főbb városai, folyói, hegyei, ásványkincsei, lakossága, etnikai – magyar, román ruszin, ukrán – összetétele)! 2) Melyik országhoz tartozott Kárpátalja történelme során? 3) Milyen vármegyékhez tartozott Kárpátalja? 4) Gyűjtsetek adatokat: a) Kik a rutének? b) Milyen vallásúak? c) Mikor települtek ide? d) Ki volt Perényi Zsigmond? (fogadó iskola névadója) 5) Gyűjtsetek minél több szláv jövevényszót (15–20)! 6) A következő városokat, nevezetesebb helyeket szeretnénk megtekinteni, ebből szeretnénk, ha felkészülnétek: Beregszász, Nagyszőlős, Huszt, Munkács, Ungvár, Vereckei-hágó. Első nap. 1995. március 14-én, kedden, fél nyolc körül, nagy készülődések közepette, több mint 40-en indultunk útra Kárpátalja felé. Az idő és a reggel elég fáradt és álmos volt, ezért, hogy életre keljünk, Mészáros Árpád (Árpi bá’) – iskolánk két diákjának édesapja –, aki a szülők nevében elkísért minket a kirándulásra, egy játékot szervezett. A kérdések az utazásunkkal kapcsolatos helyszínek, személyek

8 és tárgyak körül forogtak. Helyes válasz esetén zsetont nyerhettünk, melyet csokoládéra és üdítőitalra válthattunk be. Magyarországon megtekintettük a máriapócsi Könnyező Madonna templomát, ahová II. János Pál pápa is ellátogatott. Majd Tákoson és Csarodán régi templomokban gyönyörködhettünk, melyek sok érdekességet és szépséget tartogattak számunkra. Majd a határhoz érve megpróbáltunk Beregsuránynál, egy kisebb átkelőhelynél átkelni, de ez az ukrán határőrök „jóvoltából” nem sikerült, így kénytelenek voltunk egy nagy kitérővel Záhonyig felmenni. A határhoz az esti órákban érkeztünk, a tervezettnél sokkal később. Ráadásul az átkelés is hosszan tartott, mert az ukrán határőröknek éppen akkor támadt kedvük pihenni, s így öt órát kellett várakoznunk. Komótos átkelésünk után, fáradtan, Nagyszőlős felé vettük az irányt, ahová éjjel, majdnem éjfélkor érkeztünk meg. Vendéglátóink nagy szeretettel és türelemmel vártak ránk kb. 8 óráig.

9 Így az eredeti tervtől eltérően az iskolában kellett éjszakáznunk egy előadóteremben. Néhány közelben lakó vendéglátó családot azonban felköltöttek az éjszaka közepén, akik több diákot elszállásoltak. Tehát első napunk így fejeződött be, valaki az előadóterem kemény padlóján, szőnyegeken, vagy jobb esetben hálózsákban, valaki viszont meleg ágyban töltötte az első éjszakáját Kárpátalján. Második nap. Reggel 8 órakor indultunk a nagyszőlősi Perényi Zsigmond iskola elől a régi ferences templomba. Itt Riskó Mariann tanárnő, az iskola igazgatóhelyettese – aki pár éve idegenvezető volt – elmesélte a templom, valamint a ferencesek és a város kapcsolatának történetét. A templomot valamikor raktárnak használták, de nagy munkával sikerült rendbe hozni. Sajnos az eredeti faorgonát már nem sikerült rendbe hozni, pedig Európa egyik legnagyobbja lehetett, mert barbárok ellopták a sípokat és csak a házát hagyták meg. Azután elmentünk megnézni a Nagysző-

lősön lévő régi várromot és egy kis ferences kápolna romjait, amelyek egy kis dombon voltak. Következő állomásunk a Tiszánál volt, ahol kacsáztunk a vízen. Fél tizenkettőre visszamentünk az iskolába, és részt vettünk ünnepségükön. Rövid megemlékezés volt, de látszott rajta, hogy teljes szívvel csinálták a helyi gyerekek. Hallhattuk a 12 pontot, és elmesélték, mi történt Budapesten és Nagyszőlősön. Utána megnéztük a huszti várromot. Épp naplementében érkeztünk oda és a nap gyönyörűen megvilágította a düledező falakat. A várrom megnézése után a családokhoz mentünk, ahol az egész estét átbeszélgettük, majd fáradtan nyugovóra hajtottuk fejünket. Harmadik nap. Reggel 7 órára tűztük ki az indulást. Búcsút vettünk vendéglátóinktól, majd Munkácsra indultunk. Az utat vetélkedővel tettük élvezetesebbé. A várost körülbelül fél 10 körül értük el. Úgy terveztük, hogy egy órát töltünk itt, így röviden megtekintettük a főtéren levő nagytemplomot és a vele szemben levő Rákóczi-házat, amiben jelenleg festőiskola üzemel, így nem mehettünk be. Mindezek után megnéztük a város szélén lévő Rákóczi-várat, ami épp felújítás alatt állt. A rövid városnézés után elindultunk a Vereckei-hágó felé. Útközben megkóstoltunk egy kénes vizű forrást, ami mindenkinek nagyon ízlett. 12 körül megpillantottuk a „csúcsot.” Fél órás gyönyörködés a panorámában, hógolyózás és a Lenin-szobor megdobálása után szerettünk volna haza indulni, de 10 perc után

kiderült, hogy a busz a forgolódás közben elakadt a hóban. A helyzet ekkor még nem látszott olyan komolynak, így a csapat nagy része elkezdte kiásni különböző deszkákkal és faágakkal a buszt. Mivel így sem mozdult, megpróbáltuk megtolni, ami szintén eredménytelennek bizonyult. Helyzetünk kezdett elbizonytalanodni, amit még az is rontott, hogy eltört a busz differenciál műve. Ezzel együtt az összes reményünk is elszállt. Ekkor egy-két tanár elindult, hogy a legközelebbi faluból segítséget hozzon. Addig megvacsoráztunk, és türelmesen vártuk a „felmentést”, ami úgy este 8 körül egy katonai teherautó formájában meg is érkezett. De sajnos ez a megoldás sem volt tartós, mert fél kilométer vontatás után már a teherautó sem bírta tovább. Kénytelenek voltunk belátni, hogy nincs menekvés, az éjszakát a közben már roncs buszon kell töltenünk. Negyedik nap. Utazásunk negyedik napja, a ráadás, már éjszaka megkezdődött. Éjjel ugyanis, úgy egy óra felé elkezdett a busz fűteni. Két órán keresztül járt a motor. A fűtés behozta az összes füstöt, amit a busz kiokádott, mindenki felébredt és fulladozott a rossz levegőben. De legalább meleg lett. Hajnali két órakor Mészáros Árpád bácsi és Szabó Tibor tanár úr elindultak a 12 kilométerre levő faluba, hogy mentőbuszt hívjanak. Délelőtt 9 órakor Konta és Babics tanár urak elindultak kenyeret vásárolni. Ez sikerült is nekik, bár a bolt a faluban hetente kétszer 4 órára nyitott ki. A kenyeret elosztották. Miközben a tanárok távol voltak, elkezdtünk teát főzni hóból, Bednárik tanár úr segítségével, egy kölcsönkért vödörben. A tea három

órán keresztül készült, az íze borzalmas volt, de a meleg lé mindenkinek jól esett. Időközben két autó is arra vetődött, mindkettő beragadt a hóba, nekünk kellett kitolni őket. Megérkezett a felmentő sereg, vagyis a mentőbusz, és persze rég nem látott tanárunk és Árpi bá’. Mindenki nagy örömmel fogadta őket, de amikor megláttuk, hogy a másik busz is beásta magát a hóba, lelohadt lelkesedésünk. Háromnegyed egytől próbáltuk meg kiásni és kitolni a buszt, de végül is csak este hatkor egy lánctalpas buldózer tudott kihúzni minket 30 dollárért, amit Árpi bá’ adott nekik. Az egész társaság határtalan örömöt érzett, hogy végre hazaindulhatunk. Beszálltunk a buszba, ahol javában fűtött a sofőr, és el is indultunk fergeteges sebességgel. A határon csak egy órát kellett várnunk. Magyarországra hazajött velünk a régi busz sofőrje is. Budakeszire szombat hajnali négy órára érkeztünk meg, ahol a szülők könnyes szemmel vártak minket. Összegezve a kárpátaljai utazást, mindenki nagyon jól érezte magát, eltekintve a Vereckei-hágótól, amire azonban mindnyájan szívesen és vidáman gondolunk vissza. Utóélet. Vasárnap épp közös iskolai mise volt Budakeszin. Sok diákkal, tanárral ott találkoztunk először az indulás óta. Nem voltak biztosak abban, hogy megérkeztünk. Örültek, örültünk a viszontlátásnak. Ettől kezdve se szeri, se száma nem volt azoknak, akik élménybeszámolót követeltek tőlünk. Mindenkit kielégíthetetlen vágy hajtott, hogy mindent megtudjon kalandos utunkról. Már ekkor azt mondtuk, hogy inkább egyszerre mondanánk el együtt a történteket, fényképekkel „megerősítve.”

Elkezdődött a szervezkedés. A helyi Szent László Közösségi Házat találtuk alkalmasnak erre. Így két héttel az érkezés után meg is tartottuk az élménybeszámolót. Sőt a segítőnk, aki nélkül nem is tudjuk, mire mentünk volna, Árpi bá’ felajánlotta, hogy töltsük a Prohászka Napok egyik estéjét zsámbéki pincéjénél, vidám emlékezéssel, vetélkedővel. Még kint a vendéglátókkal folytatott beszélgetések során merült fel az ott lévő tanárokban annak a lehetősége, hogy mi szívesen vendégül látnánk őket valamikor, még a tanév folyamán. Hazaérkezésünk után ezt elmeséltük igazgatónknak, aki áldását adta a dologra, de jelezte, hogy anyagilag nem, csak erkölcsileg tud segíteni. Azt mondta, ha megoldjuk az utaztatásukat, akkor vendégül láthatjuk őket a Prohászka Napokra (május 4–6.), s valószínűleg elintézné, hogy együtt megnézzük a Padlás című musicalt. Vannak ötleteink azokra a napokra, melyeket együtt töltenénk, csak hát az utaztatás! Ekkor jött az ötlet: mi lenne, ha mi nyernék a kiutazást, és felajánlanánk az utazásukra. Ezt mindannyian, gyerekek és tanárok nagyszerű és egyetlen megoldásnak találtuk, és ennyiben is maradtunk. Reménykedve várjuk majd az eredményhirdetést.

Kárpátaljai benyomások – felnőtt szemmel Igyekszünk benyomásainkat egyesével, gondolatjelekkel leírni, hiszen így értek minket is, és bár külön jelentéktelennek tűnő dolgok, együtt azonban nagy hatást tettek ránk a kirándulás folyamán. A határátkelés mutatja, Keletnek tartunk. Az embereket nemigen

10 érdekli az idő. A hatósággal arrafelé nem lehet vitatkozni. A pénz beszél. A korrupció hatalmas méreteket öltött, a feketekereskedelemmel együtt. Reméljük, Magyarország nem erre tart. A fogadtatást Nagyszőlősön a „gyezsurnij” tiszt kezdte. Nagyon lelkesen segített telefonálni – nem nagy sikerrel. Később megtudtuk, ott a telefonvonalak is elég kuszák, rendezetlenek. Bár ezekben a szövevényekben is kiismerik magukat egyesek. Lehet, hogy ők a gazdagok – szeretik a „zavarost”? A ferences misszió mutatja, kicsi a világ. Anyaországi magyarokkal találkozunk. Sőt érettségi óta egyszer látott osztálytársába botlik egyikünk. Gyakorló éveit tölti itt. Valami magával ragadta. Nem csodáljuk. Tihamér atya volt esztergomi ferences prefektus. Kedvesek, készségesek, természetesek. Fogadónk, Riskó Mariann, kedvességével pillanatok alatt belopja magát szívünkbe. A családok „támadásait” alig tudjuk visszaverni. Egyre többen jönnek értünk, bár álmukból keltették fel őket. Az óra úgy egy felé járhatott. Reggelire vártunkban bepillantást nyerünk az ottani testnevelés órába. Eszünkbe jut sok nyavalygásunk, hogy kicsi a termünk. Nekik az sincs. Nem nyavalyognak, csinálják a dolgukat. Egy találka időpontjának megbeszélése kapcsán megkérdeztük, milyen idő szerint igazodjunk hozzájuk. Nehézségekkel szemben is megtartották a mi időszámításunkat. Rövid városnézés. Mariann a vezetőnk. Nagy rutinnal és meleg szívvel tart előadást a városról, annak híres embereiről, templomairól, romjairól. Kedvessége

11 szemlátomást a gyerekekre is nagy hatással van. Az ünnepség meghatóan kedves, és bár minden magyar érzelmű odavalósi ott van az udvaron, a meleg szavak, a közös éneklés családiassá teszik a megemlékezést. Mi is megtaláljuk szállásadóinkat, a Tegze családot. Együtt laknak szülők és gyermekeik, Hajnalka és József, sőt Jóska családja is (felesége és gyermeke). Jóska nagypapája két kezének munkája szinte az összes szekrény. Nagyon bőséges és ízletes ebédet kaptunk. Szerencsére a család is leült velünk étkezni, beszélgetni. Miután leszedték az asztalt, még ott maradtunk, és szinte észre se vettük, már indulnunk kellett a kirándulásra. Miről is beszélgettünk több mint egy órát? Róluk, életükről, küzdelmeikről, mindennapjaikról, gondjaikról. Rólunk, a magyarországi viszonyokról. Meglepően tájékozottak. Jó volt nézni a sok magyar könyvet, sorozatokat a polcokon, mindegyik generáció polcán. Igényesen válogatott könyvek. Talán a mi lakásainkban sincsenek ilyenek. Az esti beszélgetés alatt már előkerült a „szakma” is. Ekkor tudtuk meg, hogy vérbeli pedagógus családdal van dolgunk. Nagypapa technika, papa technika, mama matematika-fizika, Jóska magyar-technika szakos tanár, Hajni még „csak” napközis. Kiderült, hogy Jóska az ottani cserkészcsapat vezetője. Ekkor már nem is volt meglepő, hogy ilyen hamar feloldódtunk a családban, mintha már régről ismernénk őket. De szívesen beszélgetnénk még egy kicsit velük! Jóskának megígértük, hogy segítünk a szervezésben az itteni cserkész parancsnokkal, hogy megvalósulhasson álma: 1996 Szen-

tiván éjén a Kárpátok 110 csúcsán 1100 cserkész máglyát gyújtson. Heuréka! Megtaláltuk a konvertibilis fizetőeszközt. A Delmát. Megéri a pénzét. Valóban. Egy literes Rasputin vodkáért cserélik. Ez komoly? Nem lehet igaz! De, sajnos az. Tompulnak az agyak… Munkács. Találkoztunk szemtől-szembe (színről-színre?) a maffiával. „Megkértek”, hogy tegyük el a fényképezőt. Hát persze, hogy szívesen eltettük. Több ellenőrzési, áteresztő, dugót keltő pontot elhagyva felértünk a hőn áhított Vereckei-hágóra. Nem csoda, hogy Árpád nem ment tovább, ma is így döntene. „Életben maradni” – hangzott szinte azonnal, ahogy a busz bennakadt a hóban. Valaki jó viccnek szánta. Akkor még nevettünk rajta. Később fogyott a humorérzékünk. Embert, barátot próbáló volt az összezártság, az egymásra utaltság. Átéreztük törékenységünket, fogyatékosságainkat. Tanulságos volt, okultunk belőle, többek lettünk. nÚjra Magyarföldön. Átérezhettük azt a nyugalmat, amit a kémfilmekben láthattunk, mikor visszatér a vasfüggöny mögül. Azt hisszük, ez az érzés hasonló lehetett a mienkhez. Ritkán örülünk így hazánknak.

1996

A Rákóczi Szövetség harmadik alkalommal hirdette meg diákutaztatási programját, melynek keretében 11 iskola tanulói utaztak a határon túlra.

Bécser Róbert a Temesvári Pelbárt Ferences Gimnázium tanárának beszámolója 1996. március 15-én Esztergomból elindult 20 gimnazista lány és

fiú a Dobó Katalin Gimnáziumból – közöttük két tizenkét éves kislány is, a nyolcosztályos gimnázium másodikos növendékei – és 18 fiú a Temesvári Pelbárt Ferences Gimnáziumból. A Dobó Gimnáziumból főleg énekkarosok jöttek, Gal�lyasi Géza énektanár kísérte őket, további kísérő volt az iskola történelemtanára is. A reggeli nyolcórás komppal keltünk át a Dunán Pilismarótnál (Szobra). Utunkat Letkés felé vettük, ahol a szalkai határon hagytuk el hazánkat. Innen Párkány 12 km-re fekszik, így rövid buszozás után eljutottunk első célállomásunkra. A gimnázium épülete előtt vártuk, hogy Léva felé induljunk. Az út további részén kísérőnk a gimnázium tanára, Himmler György volt, és az iskola III. C osztálya, akik egy külön busszal haladtak előttünk. Megemlékezésünk első állomása Nagysalló volt (kb. 11 órakor értünk oda), ahol az 1848–49-es emlékműnél a Dobó Gimnázium egyik növendéke Petőfi A nép nevében című versét, majd Milkovits Pál Babits Mihálytól Petőfi koszorúi című költeményét szavalta el, továbbá a párkányi gimnázium egyik tanulója felvázolta a nagysallói csata előzményeit és lefolyását. A megemlékezést az emlékmű megkoszorúzásával és a Himnusz, majd a Kossuth-nóta éneklésével zártuk. Nagysallóból továbbhaladva Lévára értünk, ahol megtekintettük a várat. Ezután közösen elsétáltunk a főtérig, itt háromnegyed óra szabadidő állt a rendelkezésünkre. Egy órakor indultunk Bény felé. Ide háromnegyed kettőkor érkeztünk, a program szerint megtekintettük az Árpád-kori templomot, ahol a falu „kulturális mindenese” ismer-

tetett meg bennünket a templom és a helység történetével. Majd átsétáltunk a rotundába, és megcsodáltuk a henger alakú belső tér akusztikáját. A Ferences Gimnázium énekkarosai elénekelték a Salve Reginat, ami itt sokkal jobban hangzott, mintha a szabadban adták volna elő. Ünnepi körutunk utolsó állomása Kéménd volt. Délután három órakor kezdődött a temetőben a koszorúzási ünnepség a kéméndi csata emlékművénél. A község polgármestere és a szlovákiai Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom parlamenti képviselője emlékezett meg az egykori csatáról. A pompás idő ellenére sajnos a községből igen kevesen gyűltek össze a megemlékezésre. A beszédek és szavalatok után az önkormányzat, a lakosság és csoportunk képviselői megkoszorúzták az emlékművet. A Himnusz és a Szózat eléneklésével ért véget az ünnepség. A tavalyi hagyományhoz híven bőséges estebéddel – gulyás, ásványvíz, cipó – fogadott bennünket a polgármester a Művelődési Házban. A finom ebéd után elbúcsúztunk a község első emberétől és a velünk utazó párkányi gimnazistáktól is, mivel innen egyhuzamban tettük meg az utat Komáromig. Itt úgy gondoltuk, hogy illó lenne tisztelegni Jókai és Klapka szobra előtt. A Klapka téren meglepően nagy megemlékező tömeggel találkoztunk, így csak gondolatban tisztelegtünk az emlékmű előtt, majd átsétáltunk a Jókai szoborhoz, ahol bezárt kapuk fogadtak minket, a koszorúinkat kénytelenek voltunk a kerítés kapuján hagyni. A hídon keresztül, kb. hét órakor tértünk vissza hazánkba. A csoport tagjai azon kívül, hogy lerótták tiszteletüket a haza szabadságáért vívott

szellemi és fizikai harcok hősei előtt, új ismeretségeket köthettek a határainkon túli és határainkon belüli diákokkal, és ez még felejthetetlenebbé tette egynapos kirándulásukat. Az egész csoport nevében köszönöm a Szövetségnek ezt a felemelő, bennünk hazafias érzéseket erősítő élménysorozatot.

1997

A Rákóczi Szövetség negyedik alkalommal hirdette meg diákutaztatási programját, melynek keretében – a rendelkezésre álló dokumentumok alapján – 13 iskola mintegy 500 tanulója utazott a határon túlra.

Táncsics Mihály Gimnázium diákjainak beszámolója Előzmények. Ugyan ki ne nézett volna őrültnek, ha jutalomként ezt az utazást ajánljuk azoknak, akik az 1995–1996-os tanév végén 1956 emlékére rendezett történelmi és szavalóversenyre jelentkeztek? Pedig így történt. A fiatalság a társadalomnak az a rétege, amely szereti a váratlan, gyors lehetőségeket. Pénteken egyetlen szünetben eldöntöttük: utazni akarunk, pályázni fogunk. Kedd délután mindennel elkészültünk. Aztán várakozás: vagy igen, vagy nem. Már egy hét is eltelt a Rákóczi Szövetség döntése óta, és még mindig semmi. Éppen egy erdőkertesi szavalóversenyre próbáltunk, mikor az igazgató úr Varga Krisztina üzenetét hozta: „Zsuzsa, azt mondták, mehet a dolog. Hívd vissza Pestet, Te tudod, miről van szó!” Telefon – és aztán a próbának vége – diadalordítás – 2 nap múlva pedig minden biztos. Hajrá: Munkács!

12 Szűk 2 hét készülődés, szervező munka, és máris elérkezett március 14-e. Olyan vidékre indultunk, ahol a buszsofőrön kívül közülünk senki nem járt! Kárpátalja – Ruszinszko – Padkárpátyja – Ukrajna, ahogy tetszik, a valamikori Kárpát-medencei kapuban. Első nap. Reggel 7.15-kor beszálltunk – a többi gimis diák irigykedő pillantásától (hiszen nekik tanítás volt), na meg persze búcsúzó integetéseitől kísérve – a kisvárosunkban külsejéről csak „buboréknak” vagy „Bartos busznak” nevezett járműbe. Gyakorlatilag egész napunkat ebben a mikrobuszban töltöttük. Mindössze kétszer álltunk meg rövid lábnyújtóztatásra az egyre tavasziasabbá váló időben. Meg is jegyezték néhányan: „Ugyan, minek kellett kabátot, sapkát, sálat hozni.” Egy igazi meglepetést jelentő nevezetességet láttunk kis hazánkban az országút mentén: a muhi csata emlékére emelt kereszteket. Záhony előtt hiába próbálkoztunk fél órán át Tilda néninek tett ígéretünket teljesíteni: nem sikerült telefonálni. Mindig foglaltat jelzett. Talán éppen rólunk beszélgetett valakivel.Van köztünk olyan diák is, aki most látta először a Tiszát. Most aztán volt rá ideje bőven, bár mindössze egy pontból bámulhatta szőke folyónkat, ugyanis kb. 2 órát álltunk a határt jelentő hídon. Közben megkezdődött az odaátiakkal való ismerkedésünk. A magyar vámosok kérésének eleget téve magunkkal vittünk mintegy 25 km-en keresztül egy Kisvárdán középiskolás kárpátaljai lányt, aki megszokhatta ezt a szórakozást. Jókedvűen és türelmesen énekelgetett, beszélgetett velünk, miközben a friss útlevél-tulajdonosok alig várták az újabb pecsé-

13 tet. És lássatok csodát: időközben a buszba szerelt mobiltelefonon Tilda nénit is elértük. Végül öt óra tájt elindultunk a lassú hullámvasúton. A határon túli első és végigkísérő élményünk ugyanis ez volt: rendkívül rossz, elhanyagolt utak és az útjelzőként fehérre meszelt törzsű fák. Hely-, nyelvismeret és Tilda néni útmutatása ellenére beletelt vagy fél órába, míg a Rákóczi Kör kis klubját megtaláltuk. Rákóczi-kastélyról senki nem akart tudni. Talán rosszul kérdeztük, bár az útikönyvből tanult Fehér Ház sem bizonyult jobbnak 200 m-re a helyszíntől. Szomorú, hogy a helybéliek is inkább csak festőiskolaként ismerik ezt az épületet. Aztán a meglepetés: nem Tilda néni várt ránk, hanem a szállásadó háziasszonyok és a Kör két idősebb férfitagja. Üdvözlés, bemutatkozás után „kiválasztottak” bennünket, s mivel közös esti sétát nem ajánlottak, mindenki hazaindult. (2–2 fő aludt egy helyen.) Az otthoniak talán erőn felül is kitettek magukért. A vendéglátást több helyen éjszakába nyúló beszélgetés követte. Második nap. Reggel végre – bár este újra telefonon is – személyesen is üdvözölhettük és névnapján köszönhettük a Kör elnökét: Vaszócsik Lászlóné Tilda nénit. Valóban örökmozgó, örökké információt osztó, örök pedagógus, aki másfél napon át lelkes házigazdánk volt. A Rákóczi-kastély pár termét – köztük a Munkácsy Emlékszobát – valamint az udvart (emléktábláival) megtekintve indultunk a kisbuszunkkal a várba. Nagy élmény volt Tilda nénit hallgatva ez az ismerkedés. A felső udvaron egy Magyarországról érkezett, pécsi egyetemista csoporttal találkoz-

tunk, akik saját szervezésben kirándultak itt. Ők is meghallgatták, mit köszönhet ez az épület a 10 éve alakult Körnek. Ezután ebédelni mentünk a város több mint 300 éves éttermébe, a fennállása óta mindig csillagnak nevezett, sok embert látott vendéglátóhelyre. Most, sajnos, rajtunk kívül senki sem ebédelt. Reggel még azt hittük, lesz időnk próbálni, átöltözni, de már csak fölvettük a Kör néhány tagját és a koszorúkat, és máris a Latorca-partra indultunk. Több szász ember gyűlt már össze az 1849. április 22-i csata emlékművénél, ahol szép lassan elkezdett esni az eső. Az ünnepély hasonló volt az itthon megszokottakhoz, csak mi izgultunk egy kicsit jobban. Gajdos Olga, a Kárpátaljai Magyarok Kulturális Szövetsége helyi elnöke vezetésével folyt a megemlékezés, amelyet egy munkácsi cserkész kislány kezdett egy Csanádi-verssel, majd négyen is rövid beszédet mondtak: a munkácsi polgármester-helyettes, Cicak Vaszil Ivanovics és a magyarországi Fidesz-képviselő, Németh Zsolt mellett a helyi ruszinok egyik tagja is. Végül a mi kis műsorunk következett (Horváth Zsuzsanna rövid üdvözlő beszéde után két szavalat: Petőfi Európa csendes és Kecskés Béla Vérré válni, és 3 dal: Ha én rózsa volnék, Gábor Áron rézágyúja, Nemzeti dal) Az ünnepséget koszorúzás zárta. Itt találkoztunk a Kör és a II. Rákóczi Ferenc 11 osztályos munkácsi iskola helyettes vezetőjével, a már hagyományosan részt vevő vajai iskolaigazgatóval és polgármesterrel, három Celldömölkről itt dolgozó férfival (akik külön megköszönték ittlétünket) és nagy örömre

egy pár évvel ezelőtt Zánkán csoportunk egyik tagjával együtt nyaraló Munkács környéki lánnyal. Ezután Kárpátalja legrégibb, csodálatosan renovált pravoszláv kolostorát és templomát is megnéztük. Szomorú és megható élménye itt töltött két napunknak: úgy tűnik, semmire nincs pénz, az emberek egyre szegényebbek, egyre több a kolduló gyerek és a kéregető felnőtt is – és mindenkinek nem tudtunk adni –, de a hit, a vallás erősödik. Csak templomokat építenek. Este kis klubbeli beszélgetés után két felnőtt kísérőnk: Vaszócsik Lászlóné és Kosztyu Győző kíséretében elmentünk a munkácsi discoba, ahol rajtunk kívül alig voltak. Mi így is jól éreztük magunkat, és egy kis keresgélés után (nem mindenki emlékezett jól a lakcímre) épségben visszaértünk. Harmadik nap. Reggel még az ég is megsiratott minket. 7 órakor Tilda néni és Czipf Béla társaságában a Vereckei-hágóra indultunk. A táj szépségén kívül két ízben más is megállásra kényszerített. Megnéztük a perecsényi Rákóczi-kastélyt, és Miatyánkot imádkozva emlékeztünk Szolyván a „málenkij robot” halottaira. És végre-végre mégis kiragyogott a nap, a 37 kanyarulatú szerpentin végén elérkeztünk a hófödte hágóra. Kicsit döbbenetes volt az ugyan szerény, de mégis álló 1939-es ukrán emlékmű mellett a magyar hiánya. Aztán a hó, hó, hó – még szállingózni is kezdett. Aztán a hegytető – és nézz nyugatra, nézz keletre, itt vakító nap, gyönyörű hegyek-völgyek, zöld fenyők, ott borúsabb és havas még minden. Istenem, de jól választott Árpád apánk! Szép vagy te, Kárpát-medencei ország! Felemelő érzés volt. Köszönjük.

És irány lefelé. Nem a besenyők vagy az ukránok üldöznek, még kevésbé az itteni ruszinok, csak hajt az idő. Ungváron rövid séta: a vár és a skanzen, ahol persze a legnagyobb az iskola és a két kert közt álló padok. Fél ötkor már ott is állt kedves kis „buborékunk” Csapnál a hivatal előtt, de korai volt az örömünk. Kamionok mögött már 9 óra múlt, mire a magyar határtól telefonálhattunk: épségben hazamegyünk. Próbáltuk ezt elmondani a Rákóczi Szövetség készenléti telefonszámának is, de úgy látszik, más valaki fontosabb dolgot közölt velük. Így csak másnap tudathattuk a megnyugtató hírt: megérkeztünk. Addig azonban hajnali 4-ig előttünk állt az út. Eljött velünk a hó és Béla bácsi. Úgy látszik, mindenki jól érezte magát, felfrissült a határ után, mert senki sem aludt. Énekeltünk, beszélgettünk, rengeteg viccet meséltünk. Voltak, akiknek a helyén az utolsó pillanatban mások léptek be (féltették őket a szegénységtől, az ukrán maffiától, illetve egy valaki megbetegedett) – ők csak sajnálhatják, hogy nem voltak velünk. A visszaemlékezés legalább olyan hangulatos, mint a kirándulás. Megnéztük a videofelvételt, fényképeket, nekiálltunk megtervezni a video-bevezetőt, a beszámolót – közben majszoltuk a Béla bácsitól kapott kekszet. Egyetlen dolog hiányzott igazán: nem találkoztunk munkácsi fiatalokkal (az egy-egy családnál lévők kivételével). Sebaj, majd legközelebb! Mert hiszünk abban, hogy kis vagy kibővült csapatunk nyáron újra együtt lehet. Köszönjük.

1998

A Rákóczi Szövetség ötödik alkalommal hirdette meg diákutaztatási programját. A programra vonatkozó dokumentáció – feltehetően az iroda ez évben történt költözése során – elkallódott, csupán 2 csoport kiutazásáról van biztos információnk.

1999

A Rákóczi Szövetség hatodik alkalommal hirdette meg diákutaztatási programját, melynek keretében 20 iskola közel 1000 tanulója utazott a határon túlra.

Ferences Gimnázium diákjainak beszámolója Mint a szentendrei Ferences Gimnázium diákjai, idén is átrándulhattunk a határon, és Ipolyságon vehettünk részt a március 15-i ünnepélyen. Gimnáziumi éveink során – mivel már negyedikesek vagyunk – voltunk Komáromban, Tornalján, most érdeklődéssel készültünk a hajdani Hont vármegyei székhely meglátogatására. Délelőtt 10-re megérkeztünk az Ipolysági Magyar Tannyelvű Gimnáziumba. Mivel ott aznap is tanítás volt, nem találkozhattunk azonnal az ottani diákokkal. Városnéző sétára vezettek bennünket, melynek során megnéztük a múzeumot. Bizony, szegényesnek találtuk, de a lelkes fiatal igazgató, Pálinkás Tibor igen érdekesen beszélt munkájáról. Megtudtuk, hogy ő az egyetlen magyar múzeumigazgató a Felvidéken. Pénzt alig kapnak munkájukhoz, így nyaranta egyetemisták, magyarországi régészek jönnek Ipolyságra, hogy ingyen segítsenek az ásatásban. A régi, szép premontrei monostor rendbe hozása, a leletek mentése, rendszerezése

14 rengetek munkát jelent. Mi csak ámultunk, mert ilyen lelkesedés, önzetlenség „szellemével” ritkán találkozik az ember. Délben ebéddel vendégelt meg az iskola, ezt követte az ötödik óra után az ünnepély. Az iskolai énekkar főleg 48-as dalokból adott szép összeállítást, s mi azon álmélkodtunk, hogy egy 147 fős iskolából 35-en énekkarosok. Nálunk bizony nincs ennyi csengő hang, vagy az „odaadás szelleme” hiányzik? Mi a tanítás végeztével „elhúzunk” egyéni programjaink után, ki marad szívesen énekkari próbákon? Az énekkart egy jelenet követte, rövid és frappáns. Hálóingben és mezítláb megjelent a történelem „szelleme”, s felelevenítette egy értetlenül hallgató takarító lánynak a 48-as eseményeket. Szegény szellem mindent elkövetett, hogy egyfős hallgatóságát megnyerje: elmondta a 12 pontot, a Nemzeti dalt. Aztán eltűnt. A lány felvette seprűjét, vödrét, s menet megjegyezte: „I like hungarian history, but I don’t understand anything.” Ez a jelenet a szó szoros értelmében szellemes volt… A mi csoportunk három néptánccal és egy verssel járult hozzá az ünnepélyhez. Utána az Ipolysághoz közeli Palástra látogattunk el. Könyveket vittünk a magyar iskolának. (Természetesen az ipolyságiaknak is.) Megnéztük a százéves palásti templomot, amelyet Palásthy Pál püspök építtetett. Megcsodáltuk az 1730-ban épült Palásthy-kastélyt, most restaurálják, és magyar katolikus iskola fog működni benne. Utolsó tulajdonosa, egy német báró ezzel a feltétellel ajándékozta a falunak, amikor 1990-ben, a rendszerváltozáskor visszakapta. Megint egy szellem. A nagylelkűség „szelleme.”

15 Elmesélték nekünk azt is, hogy milyen nevezetes történelmi esemény színhelye Palást. Itt ütközött meg 1552. augusztus 10–11-én a királyi sereg Ali budai pasával. Kétnapi ádáz harc után a törökök győztek, foglyul ejtették a magyar sereg vezéreit: Erazmus von Teuffelt és Sforza Pallavicinit. Hősi halált halt Sbardellati Ágoston váci püspök, az utolsó magyar főpap, aki fegyverrel a kezében halt meg a nemzetért. Tiszteletére kis kápolna áll azon a helyen, és a csatateret Dali-réteknek nevezik. Mélyszántáskor még most is előkerül egy-egy fegyverdarab. A török időket más emlék is idézi: a falu határában áll egy kereszt. Ott húzták karóba a törökök a falu bíróját, Koncz Ambrust. Egy megölt török adószedő gyilkosát követelték a falun, s ha nem kerül elő, fölégetik Palástot. A bíró magára vállalta a tettet, s megmentette a falut. Az önfeláldozás, a patriotizmus „szelleme”… Ipolyságra visszatérve fél négykor részt vettünk a városi ünnepélyen, ide is csatlakoztunk egy verssel (Wass Albert Üzenet haza). Rengeteg jó műsorszám volt, versek, citerazenekar, városi énekkar, a gimnázium énekkara, alapiskolák kisdiákjai népdalokkal, és érződött, hogy mindezt szívvel-lélekkel csinálják, örömük telik benne. A lelkesedés „szelleme” másként mutatkozik meg, mint a gépies produkció. Esteledett már, mikor az ünneplő közönség az ipolysági temetőbe vonult, s itt a Megbékélés kapujánál koszorúzás volt. Mi is elhelyeztük koszorúnkat, megnéztük Jármay Ármin honvédtiszt sírját és több első világháborús katonasírt. Mindenütt lobogtak a gyertyák. A kegyelet, az emlékezés „szelleme” ide is nagy tömeget vonzott.

Nagyon gazdag volt ez a nap, igazi március 15-e. Megéreztük, mit jelent magyarnak lenni a Felvidéken, magyarul szólni nyilvánosan, szabadon örülni, ünnepelni. Ottani magyar testvéreink megerősítették bennünk is a hazaszeretet „szellemét.” Köszönjük a Rákóczi Szövetségnek!

2000

A Rákóczi Szövetség hetedik alkalommal hirdette meg diákutaztatási programját, melynek keretében 34 iskola mintegy 1100 tanulója utazott a határon túlra.

Varga Csilla, a Deák Ferenc Közgazdasági szakközépiskola diákjának beszámolója Iskolánk, a győri Deák Ferenc Közgazdasági Szakközépiskola eredményesen vett részt a Rákóczi Szövetség pályázatán, s így jutottunk el ingyenesen testvériskolánk és a város március 15-i ünnepségére. Mintha a győri Volán is megérezte volna a jelentőségteljes alkalmat, vadonatúj, ragyogó busszal érkezett az elegáns sofőr. Mi is ünneplőben voltunk, a 35 lány és fiú. Magunk készítettük a kokárdát, amelyet a nap folyamán többször cserélgettünk kabátról le, blúzra/zakóra rá, majd újra vissza, ahogy a helyszínek kívánták. A határ előtt ugyan tanakodtunk egy kicsit, hagyjuk-e látható helyen, de az egyik fiú határozottan és egyenesen kimondta: „Ezzel jöttünk, ezzel megyünk!” A határon egyébként nem áthaladtunk, hanem szinte átrepültünk, annyira gyors és névleges volt az ellenőrzés. Tíz óra után már békésen ballagtunk a Nagymegyeri Szlovák és Magyar Tan�-

nyelvű Kereskedelmi Akadémia és Magyar Tannyelvű Gimnázium sokunk számára jól ismert épülete felé. Testvériskolánkkal csaknem tíz éve tartjuk a kapcsolatot, hol Megyeren, hol nálunk, de évente találkozunk történelmi vetélkedőkön, s újabban a Deák Ferenc Közgazdasági Szakközépiskola Alapítvány jóvoltából egynapos, ingyenes történelmi kirándulásokon is. Fél 11-kor kezdődött az iskolai ünnepély, amelyen a magyar tan�nyelvű osztályok küldöttei vettek részt. Nem lehetett ott mindenki, hiszen folyt a tanítás. Volt tanulók műsorát hallgattuk meg, szintetizátorral, hangszeres zenével kísért szólóéneket, verseket. „Itt minden másképpen hangzik” – fogalmazta meg később valamelyikünk. Valóban mélyebb volt a szavak értelme, mikor a szülőföld és a haza iránti hűségről, a megmaradás feladatáról szólt vers és ének, a Himnusz helyett pedig a Nemzeti dal Illés-féle feldolgozása hangzott el. Jólesett látni címerünket a háromszínű selyemzászló közepén. Az ünnepség után ebédet kaptunk, majd szabadidő következett. Mindenki ment, ahova akart, halsalátáért, elszakadt harisnya helyett újért a boltba, Mátyás király vagy a kitelepített és deportált nagymegyeriek emlékművéhez, esetleg csak sétálgathatott nyugodt, csendes utcákon. Másfél óra múlva az I. G osztály szépen feldíszített termében millenniumi történelmi háziversenyen vettünk részt. Az első két helyezett jön majd hozzánk április 13-án vetélkedni. Varga tanár úr ismertette az iskoláink számára meghirdetett pályázatok eredményeit: két történelmi és egy grafikai pályamű érdemelte meg a továbbjutást.

Fél öt előtt már a református temetőben gyülekeztünk Szeghy Zsigmond 48-as honvéd sírja közelében. Itt tartotta Nagymegyer városa az egyik ünnepi megemlékezést (a nagyszabású másnap este volt), amelyen megjelent a pozsonyi magyar nagykövetség és a Rákóczi Szövetség kiküldöttje, a Csemadok több helyi tisztségviselője, a polgármester, a református lelkész és a katolikus plébános, testvériskolánk igazgatónője és sok helybéli ember. Először Siska Brigitta győri tanuló mondott verset, majd a magyar nagykövetség kiküldöttje, a helyi Csemadok alelnöke és a református lelkész mondott beszédet a sírnál. Sokunkat megragadott, amikor a tiszteletes úr Ady Endre szavait idézte: „Négy-öt magyar összehajol.” Így ünnepelték hajdanán ő és egyetemista társai Prágában március 15-ét. Ezután következett a koszorúk elhelyezése, köztük testvériskolánké és a mi „Rendületlenül…” feliratú babérkoszorúnk, amelyet égő mécsessel együtt tettünk le a sírra. Eközben iskolánk alkalmi énekkara ’48-as dalokat adott elő. Felerősödve hallatszott az utolsó szám, a debreceni huszárnóta befejezése: „Szabadságért a csatában harcolni, Háromszínű magyar zászlót diadalra juttatni.” A Himnuszt már együtt énekelte mindenki. Átvonultunk ezután a katolikus temetőbe a másik honvédsírhoz. Koszorú és mécses került erre is. Lassan beesteledett, búcsúznunk kellett. Egy helybeli idős ember szavaira emlékszem: „Jöjjenek jövőre is, hiszen nem vagyunk mi olyan messze!” Valóban nem, lélekben pedig elég közel. Köszönjük a Rákóczi Szövetségnek, hogy ennek megtapasztalását lehetővé tette számunkra.

2001

A Rákóczi Szövetség nyolcadik alkalommal hirdette meg diákutaztatási programját, melynek keretében 32 iskola mintegy 1100 tanulója utazott a határon túlra.

Maczkó Dóra, Rubinstein Tamás, Védő Erika és Vérten Andrea a Vajda Péter Gimnázium diákjainak beszámolója Immár harmadjára ünnepelhettük a Rákóczi Szövetség segítségével Erdélyben március 15-ét. Eredeti úti célunk Kárpátalja volt, de ez az árvíz miatt meghiúsult. Március 14. Reggel 7 órakor izgatottan gyülekeztünk gimnáziumunk parkolójában. Szokás szerint késésben voltunk, ennek ellenére első megállónk egy szarvasi üzlet volt: egyesek úgy gondolták, hogy még kiegészíthetik hátizsákjuk tartalmát. A határt Méhkeréknél léptük át, ahol szinte már régi ismerősként üdvözöltek minket, így rövid várakozás után átengedtek minket. Akik még nem jártak Nagyszalontán és nem láthatták az Arany János Múzeumot, azoknak most lehetőségük nyílt erre. Itt megtekinthető a költő dolgozószobájának berendezése, köztük a fotel, amelyben meghalt, valamint személyes tárgyai, pipagyűjteménye. Ez a kiállítás a Csonka-toronyban található, amely a hajdani vár egyetlen maradványa. Következő állomásunk a Medvék barlangja volt. Ez a cseppkőbarlang nevét onnan kapta, hogy amikor 1975-ben felfedezték, rengeteg barlangi medve csontmaradványát találták meg. Itt részt vettünk egy félórás barlangi túrán, ahol nem volt magyar idegenvezetőnk. Az

16 egyik cseppkőhöz egy legenda fűződik, mely szerint ez egy medve, ami beszorult egy járatba. Délután 5 óra körül megérkeztünk Dévára, a kolostorba, ahol a „Magyarok Nagyasszonya” Gyermekotthon, Kollégium és Iskola működik. A gyerekek, mint mindig, nagy örömmel fogadtak bennünket. Fölmentünk a várba, amely az 1848–1849-es szabadságharc idején a honvédek kezébe került. Innen fantasztikus kilátás nyílik a városra és a Kenyérmezőre, ahol 1479-ben Kinizsi megverte a törököket, s ahol Bem serege elvonult a szabadságharc idején a győztes piski csata felé. Vendéglátóink vacsorát is készítettek nekünk, majd átmentünk Szászvárosba, a ferencesek ottani kolostorába, ahol jelenleg az óvodás korú gyermekek nevelésével foglalkoznak. Itt kaptunk szállást. Két nagy teremben aludtunk közel harmincan a földre rakott matracokon. Hatalmas párnacsatát rendeztünk alvás helyett. Március 15. A korai kelés után megreggeliztünk, majd elindultunk a Páring hegységbe Hátszeg és Petrozsény érintésével. Felültünk a felvonóra, ami 1700 méter magasra viszi fel az érdeklődőket. A fél órás út során teljesen átfagytunk a jéghideg szélben. A turistaházban magyar házigazdáink forró teával vártak bennünket. A csoport nagy része a 20 centis hóban csúszkált, egy kis csoport viszont arra vállalkozott, hogy megmássza a Kis-Páringot és megnézze a történelmi Magyarország határát. A hegymászás után elindultunk a vajdahunyadi ünnepségre, amit a Kultúrközpontban rendeztek. A köszöntő után meghallgattuk Orván Viktor és a román miniszterelnök üzenetét az erdélyi magyarsághoz. A dévai gyerekek műsorához, ami a

17 szabadságharc minden mozzanatát felelevenítette, mi is csatlakoztunk. Rövid búcsú után visszaindultunk a szállásunkra, ahol finom vacsorával vártak bennünket. Március 16. Reggeli után búcsút vettünk Szászvárostól. Utunk Torockó felé vezetett, ahol egy néprajzi múzeumot tekintettünk meg, és a Fő téren megkóstoltuk a falu forrásának vízét. A templom kapuján észrevettük az előző napi ünnepségre invitáló meghívót. Következő úti célunk Torda volt, amely a Tordai-hasadékról híres, és arról, hogy Petőfi Sándor 1849. július 21-én itt látta utoljára családját. Megnéztük a város sóbányáját, ami mára turistalátványosság lett. A határ előtti utolsó megállónk Kolozsvár volt. Megnéztük Mátyás király szülőházát és lovas szobrát, ami a Fő téren áll. Örömmel tapasztaltuk, hogy a Petőfi-emléktáblánál 15-én elhelyezett koszorúkat másnap még a helyükön találtuk. Fáradtan, de jó hangulatban, vidáman utaztunk hazáig. Útközben a három nap felejthetetlen élményeiről beszélgettünk. Köszönjük a Rákóczi Szövetségnek, hogy lehetővé tette számunkra a határon túl, dévai barátaink körében ünnepelni március 15-ét.

2002

A Rákóczi Szövetség kilencedik alkalommal hirdette meg diákutaztatási programját, melynek keretében 51 iskola mintegy 1600 tanulója utazott a határon túlra.

Grunda Mariann és Kovács Rita, a Szent Imre Katolikus Gimnázium diákjainak beszámolója 2002. március 15-én kora reggel indultunk Nyíregyházáról Ukraj-

nába. A beregsurányi határnál keltünk át, így első állomásunk Beregszász volt. Sofőrünk minden nevezetességhez fűzött egy kis történetet, így az út kellemesen telt. Ilyen volt például a Bene-szikla, amely arról nevezetes, hogy egy szerelmes pár vetette le róla magát, akik nem lehettek egymáséi. A másik érdekes népi nevezetesség a Borzsa folyóhoz kötődött, mely szerint akkor vesz el egy legény egy csúnya lányt, ha ez a folyó visszafelé folyik. Ez meg is történt, amikor a Tisza egyik áradása alkalmával visszaduzzasztotta a folyót. Menet közben érintettük Salánkot, mely település kútjáról híres, amelyből a néphagyomány szerint Rákóczi is ivott. Megcsodáltuk a buszból a csetfalvai fatemplomot és elhaladtunk a tiszabecsi határátkelőnél. Néhány fénykép erejéig megálltunk a Millennium idején készült turul szobor előtt. Délután, ottani idő szerint 14 órára megérkeztünk Técsőre, ahol a Hollósy Simon Gimnázium igazgatója, Ambrus Pál és kedves kollégái szeretettel fogadtak bennünket. Részt vettünk az iskolában rendezett ünnepségen és elhelyeztük koszorúnkat a Kossuth-szobornál, ahol emlékünnepséget szervezett a város. Az ünnepség után Ambrus tanár úr javaslatára buszba szálltunk és elutaztunk Európa földrajzi középpontjára. Ide elkísért maga az igazgató úr és néhány tanár is. Természetesen nem maradt el a fényképezés sem. Megcsodáltuk a sebesen zúgó Tiszát és a beleömlő kis hegyi patakokat. Itt-ott még hófoltokat is találtunk. Persze nem bírtuk ki, hogy a sebes folyású, hideg patakban ne pancsoljunk egy kicsit. A fiúknak kedve támadt a fenséges

havasok megmászásához és egy jó kis hó csatához, de erre sajnos idő hiányában nem volt lehetőség. A Tisza-völgyben visszafelé haladva sofőrünk, aki Kárpátaljáról származott Magyarországra, így jól ismerte a helyi viszonyokat, szokásokat, hagyományokat, újabb történeteket mesélt a Perényi-kastélyról, a huszti várról. 18 órára értünk vissza Técsőre, ahol mát vártak a gimnázium tanulói, ugyanis családok fogadtak be aznap éjszakára bennünket. Végtelen szeretetüket és jóságukat mutatja, hogy szerényebb körülmények között élve is megosztották velünk mindenüket. Többünket zavarba hozott önzetlenségük, nagylelkűségük. 16-án reggel 8.30-kor találkoztunk az iskola előtt és vendéglátóinkkal együtt, új élményekkel, barátokkal gazdagodva kirándultunk tovább a szlatinai sóbányába. Útközben Bedőházánál megcsodáltuk a csigalassúsággal közlekedő ukrán vonatokat. Érdekesek voltak a helyi románság falvai. Házaik palotákkal vetekedtek. Megtudtuk, hogy zöldség-gyümölcstermesztéssel és kereskedelemmel foglalkoznak, és ez jövedelmez ilyen szépen. Érdekes volt, hogy a palotákban nem laknak minden esetben, gyakran csupán státusszimbólumok ezek az épületmonstrumok. A sóbánya 300 m mélyen volt a föld alatt és Európa hírű szanatóriumként üzemel légúti problémával küszködő betegek számára. Amíg azon ámultunk, hogy hogyan keletkezhetett a természet e csodája, érdekes alakokat véltünk felfedezni a sófal természetes szen�nyeződéseiben. Létrehoztak egy kis kápolnát is a föld alatt, amelynek érdekessége volt, hogy több feleke-

zetnek megfelelően alakították ki a kápolna díszítését. Így találhatóak benne a nyugati és a keleti egyháznak megfelelően református, római katolikus, görög katolikus és ortodox jelképek is. Természetesen nem maradhatott el a fotózás sem. Visszafele Técsőn még megtekintettük az Osztrák–Magyar Monarchia alatt épült tiszai hidat, ami Romániába vezetne át. Ha az utóbbi évek félelmetes áradásai nem vitték volna el a felét. Nagy élmény volt egy másik hídon is átsétálni, mert függőhidat nemigen látunk és próbálunk ki itthon. Utunkat Munkácson tett látogatással folytattuk. Megostromoltuk Zrínyi Ilona híres várát, és sikerrel be is vettük. Megtekintettük a szépen felújított műemlék helytörténeti kiállítását, és sétáltunk a város központjában, ahol láttuk Munkácsi Mihály mellszobrát, szülőházának helyét jelző táblát és a Rákóczi-házat. Elutaztunk a Schönborn-vadászkastélyhoz, amely több nevezetességet is tartalmaz. Ablakainak száma állítólag megegyezik a napok számával, a szobáinak száma pedig a hetek számával egy évben. Este 18 órára érkeztünk meg Rátra, ahol egyik kedves osztálytársunk szülei a szívüket és lelküket is belefőzték finom vacsoránkba. Igazán nagyon hálásak vagyunk nekik! Este játékokkal és daltanulással csaptuk agyon az időt. Ebben segítségünkre volt iskolánkban korábban végzett volt diákunk, Bíró Zsuzsanna, aki Ráton lakik és lelkes szervezője a nyári magyarságismereti táboroknak, amelyeket iskolánk tanárai patronálnak, felkarolva a helyi magyar gyerekeket. Zsuzsi megtanította nekünk a kárpátaljai magyarok himnuszát is. A

szállásnak nagyon örültünk, mert végre együtt aludhattunk, amit már nagyon vártunk a meghitt, nagycsaládi hangulat kedvéért. Persze senki ne gondoljon semmi rosszra, a fiúk a plébánián aludtak Levente tanár úrral, mi lányok pedig a közösségi házban tanárnőékkel. 17-én reggel részt vettünk a szentmisén, és lelkiekben is gazdagodva hálásan búcsúztunk kedves vendéglátóinktól, akik még útravalót is csomagoltak számunkra. Utunk utolsó állomása, Ungvár következett, ahol megcsodáltuk a várat és benne a Kárpátok élővilágát bemutató kiállítást, amely természetrajzi, néprajzi és hangszer gyűjteményből állt. Feri bácsi, a múzeum dolgozója lelkesen kalauzolt bennünket. A Skanzen igazi csemegéket kínált a hegyvidéki építészet történetéből, ahol 13 járás jellegzetes házai pompáztak teljes épségükben berendezési tárgyaikkal. Elámultunk a görög katolikus székesegyház hatalmas ikonfalától, és az utolsó órában elköltöttük apró ajándékokra szeretteinknek néhány kis grivnyánkat. 15 órakor indultunk haza. A határon szerencsére nem kellett sokat várakoznunk és így 17 óra előtt már otthon is voltunk. Igaz nagyon elfáradtunk, de új élményekkel, ismeretekkel, barátokkal lelkiekben gazdagon várjuk a viszontlátogatást. Bízunk abban, hogy a técsői iskola a jövőben testvériskolaként szintén igényli ennek a kapcsolatnak az ápolását, elmélyítését. Szeretnénk megköszönni mindazoknak az áldozatos munkáját, akik lehetővé tették számunkra ezt a kirándulást, és kérjük munkájukra Isten kegyelmét, áldását. Bízunk további önzetlen támogatásukban.

18

2003

A Rákóczi Szövetség tizedik alkalommal hirdette meg diákutaztatási programját, melynek keretében 40 iskola mintegy 1200 tanulója utazott a határon túlra.

Kukor Ferenc a Bolyai János Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium szakvezető tanárának beszámolója Miután a Rákóczi Szövetség által meghirdetett pályázat sikerességéről tudomást szereztünk, lefoglaltuk az autóbuszt, véglegessé tettük az utazók névsorát, megkötöttük az utazási biztosításokat, s tájékoztattuk a résztvevőket a várható programról. 2003. március 15-én reggel fél hétkor indultunk Szombathelyről 36 diák és 6 pedagógus részvételével. A Csorna-Rajka útvonalon fél kilenckor érkeztünk a határátkelőhöz. Itt egy váratlan akadály miatt az egész küldetésünk veszélybe került: az előttünk álló két szerb busz utasait tételes vámvizsgálat sújtotta, s beláthatatlan idejű várakozást jósoltak a határőrök. Szerencsénkre az előttünk álló – a csallóközi ünnepségekre induló – fehérvári kórus buszához megérkezett Mézes Rudolf galántai titkár, aki nekünk is segített az átjutásban. A kényszerű várakozás alatt tanulóink számára rövid ismertetést adtunk a Felvidék történetéről, elcsatolásáról, a felvidéki magyarság sorsáról, hányattatásairól, a mai állapotokról, a szlovák–magyar viszonyról, valamint a pozsonyi Petőfi-szobor történetéről. A váratlan közjáték miatt éppen 11 órára érkeztünk Pozsonyba, a

19 központi ünnepség helyszínére, a Medikus-kertbe, ahol már várt minket a szenci testvériskola csoportja. A csípős hideg ellenére szépszámú ünneplő gyülekezett a helyszínen a letakart szobor előtt – a többség kokárdával. Az ünnepi szónokok közül hallhattuk a pozsonyi polgármester, Rudolf Chmel szlovák kulturális miniszter, Kiss Péter anyaországi kancelláriaminiszter és Csáky Pál szlovák miniszterelnök-helyettes beszédét. Utóbbi kifejezte reményét, hogy az „ártó szándékok” okozta csonkítások, s a nemkívánatos indulatok miatti meggyalázások után a Petőfi-szobor végre biztonságos helyre került, s a felvidéki magyarság méltó körülmények között emlékezhet az 1848as forradalomra, melynek Pozsony volt egyik fő színhelye. A beszédek után került sor a Petőfi-szobor leleplezésére. Néhányunk számára, akik az alkotást még Pozsonyligetfaluban, előbbi helyén láttuk megcsonkított, magyarellenes feliratokkal „ellátott” állapotban, megható pillanat volt a felújított szoborral való találkozás. Az ünnepség koszorúzással zárult. Iskolánk tanulói és tanárai is elhelyezték koszorújukat a somorjai HÍD vegyeskar szép felemelő éneke alatt. Koszorúnk felirata a következő volt: „Mi valánk a legelsők, kik Tenni mertünk a honért” Végül közösen elénekeltük a Himnuszt – szívmelengető s egyben torokszorító érzéssel. Az ünnepség után átadtuk március idusát idéző kis ajándékainkat szenci barátainknak, majd a testvériskola egy részével együtt folytattuk utunkat. Először Görföl Jenő barátunk, a felvidéki Pro Patria Honismereti Szövetség titkárának

vezetésével a szomszédos Szent András temetőben Kolmár Józsefnek, Petőfi barátjának síremlékét tekintettük meg, majd az ebéd következett, ahol a szlovák tulajdonos szinte zavarba ejtő figyelmességgel fogadott minket. Délután a pozsonyi óvárosban folytattuk utunkat, ahol a ’48-as forradalomhoz és a magyarság ezeréves történetéhez kötődő emlékeket kerestük fel. Az érintett színhelyek: • a Mihály kapu, az egyetlen megmaradt pozsonyi óvárosi kapu; • a diéta volt épülete, ahol 1848ig ülésezett a magyar országgyűlés, jelenleg felújítás alatt áll; • az Óvárosháza reneszánsz udvarán Rómer Flóris ’48-as honvédtiszt, művészettörténész szobra; • a Prímáspalota (Hefele Menyhért Szombathely főépítésze által tervezett épület) – az áprilisi törvények szentesítésének színhelye, Görgei Artúr tábornok, majd a „bresciai hiéna”, Haynau táborszernagy főhadiszállása; • az Academia Istropolitana – a Mátyás által épített egyetem épülete; • a Szent Márton dóm – a Szombathely szülöttének szentelt koronázó templom, a Pálffyak, valamint Pázmány Péter nyughelye; • pillantás a pozsonyi várra, a Szent Korona egykori őrzési helyére, gróf Batthyány Lajos, Perczel Mór és Gasparich Kilit raboskodásának helyszínére. A zord időjárás ellenére diákjaink nagy kedvvel és érdeklődéssel vettek részt a pozsonyi programokon. Többségüket megérintette a hely szelleme és az ünnepség hangulata. Nagy várakozással tekintenek szenci diáktársaik április végi szombathelyi háromnapos kirándulása elé, ahol ők fogadják és látják el a felvidéki diákokat.

Úgy gondoljuk, hogy a március 15-i közös ünneplés és az emlékhelyek látogatása során gazdagodott diákjaink szakmai tudása és érzelemvilága, összetartozás- és identitástudata. Mindezekhez Rákóczi Szövetség anyagi hozzájárulása elengedhetetlenül szükséges volt. Ezúton mondunk köszönetet a Szövetségnek a támogatásért, személyesen Halzl József elnök úr jószándékáért és Maruzsa Zoltán irodavezető úrnak a koordinációért. Reméljük, együttműködésünk – iskolánk felvidéki cserekapcsolata révén – tovább folytatódik.

2004

A Rákóczi Szövetség tizenegyedik alkalommal hirdette meg diákutaztatási programját, melynek keretében 34 iskola mintegy 1200 tanulója utazott a határon túlra.

Szabó Ferenc, a Vak Bot�tyán János Műszaki és Közgazdasági Szakközépiskola tanárának beszámolója Március 14-én egy csoport diákkal és tanárainkkal elindultunk Tornaljára, hogy a határon túli magyarokkal együtt emlékezhessünk a március 15-i forradalom és szabadságharc eseményeire. Fél hétkor volt a gyülekező a „Bot�tyán” előtt. Miután a nemzeti színű zászló és az ajándékkönyvek is a buszon voltak, elindultunk. A buszon odafelé még visszafogott volt a hangulat. Mindenki ült a helyén, és igyekezett ébren maradni. Szerencsénk volt, hogy a határon csak minimális időt kellett várakozni. Tornalján volt az első megálló, ahol a Magyar Házat

látogattuk meg. A kis pihenő után a tornaljai gimnáziumba mentünk, ahol – vasárnap lévén – nem volt tanítás. Ennek ellenére több diák, tanáraik és a portás bácsi is szeretettel fogadott minket. Az iskolában tett látogatás után szendvicsekkel és üdítőkkel ellátva indultunk Betlérre. Útközben egy élelmiszerboltnál is megálltunk, ahol mindenki megvehette az ajándékokat a családtagoknak és ismerősöknek. Miután megrakodott szatyrokkal mindenki visszatalált a buszhoz, ténylegesen elindultunk Betlérre. Célunk a betléri kastély megnézése volt. Egy órára értünk oda és a meglepetés erejével hatott ránk, hogy míg itthon verőfényes napsütés van, addig a betléri parkot még hó borítja. Szerencsétlenségünkre a kastély csak két órakor nyitott ki. Mindenki nyugtalanul várakozott, és kíváncsiak voltunk rá, hogy milyen lehet az a múzeum, amire megéri ennyit várakozni. Nem kellett csalódnunk. A kastély szinte teljesen sértetlen állapotban maradt meg az utókor számára. A berendezések szépen restauráltak, a tárgyak különlegesek és szépek voltak, a benti hőmérséklet pedig alacsonyabb, mint a kinti. Teremről teremre járva más és más korszak és stílus rejtelmeibe tekinthettünk be. Voltak itt fürdőszobák, vitrinek, fegyverek, festmények, kitömött hazai és egzotikus külföldi állatok is. Egyszóval nagyon érdekes volt. A kastély megnézése után visszaindultuk Tornaljára, ahol négy órakor ökumenikus istentisztelettel kezdődött az ünnepség, ahol az iskolánkat az ünneplő ruhás diákokon kívül két népviseletbe öltözött diák is képviselte.

A mise után a Zoltán-kúria előtti ünnepségre mentünk. Itt az iskola néhány tanulója, név szerint Perczel Krisztina, Uhrinyi Zita, Szén Gabriella, Kovács Lehel és Laczkó Andor énekelt és szavalt a városi ünnepség részeként, melyet a helyiek nagy szeretettel fogadtak. A város polgármestere, Dubovszky László gyönyörű tájszólással elmondott, idézetekkel díszített beszéde után az énekkar aláfestő énekével megkezdődött a koszorúzás, ahol iskolánk tanárai és diákjai egyaránt megkoszorúzták a szabadságharc emlékére emelt kopjafákat. Az ünnepség véget ért, és a lelkes kis csapat ismét megrohamozta a buszt, amely addigra a jókedv főhadiszállása lett. Útban hazafelé ismét meglátogattuk a Magyar Házat, ahol mindenki felfrissülhetett egy kicsit. A hazafelé vezető út pedig merőben más volt, mint az ide utazás. Az addigra egymással megbarátkozó diákok egész úton közösen énekelték hol a szabadságharc legszebb nótáit, hol a mai hazai nagy slágereket. Mindenki feloldódott és egy kicsit büszke is volt arra, hogy a határainkon túli magyarokkal együtt emlékezhettünk arra a forradalomra, amelyre az egész magyar nemzet büszke lehet. Mert bár a határok most még elválasztják a magyarságot, de egykor egy nemzet voltunk és a szívünkben még most is összetartozunk.

2005

A Rákóczi Szövetség tizenkettedik alkalommal hirdette meg diákutaztatási programját, melynek keretében 56 iskola mintegy 2000 tanulója utazott a határon túlra.

20

Hőnig Antal, a Petőfi Sándor Gimnázium, Gépészeti Szakközépiskola és Kollégium tanárának beszámolója Ragyogó napsütésben indultunk útnak 2005. március 15-én Rimaszombatba, hogy együtt ünnepelhessük az ottani magyarokkal dicsőséges forradalmunk évfordulóját. Elég volt nyolc órakor indulnunk, mert a távolság nem olyan nagy, s így az egy napos út kényelmesen megtehető volt. Már harmadik alkalommal vettünk részt az elmúlt 7–8 év során a Rákóczi Szövetség szervezésével és segítségével ilyen utazáson, de először európai uniós ország polgáraként. Éppen ezért kíváncsian s némi aggodalommal is vártuk, vajon tényleg elfogadják-e a határon úti okmányként a személyi igazolványokat, vagy pedig igazak azok a mendemondák, amelyek arról keringenek, hogy a szlovák határőrök kötözködnek, még mindig útlevelet kérnek. Kellemesen csalódtunk: mindössze 4–5 percet várakoztunk, s utána indulhattunk a kijelölt program megvalósítására. Első állomásunk Fülek volt. Kb. egy órai tartózkodásunk alatt körbejártuk a várost. Megcsodáltuk a város fölött méltóságteljesen magasodó várromot, melyet egykor iskolánk névadója, Petőfi Sándor is felkeresett nevezetes felvidéki körútja során, melyről több részletben számolt be a korabeli sajtó hasábjain. Tanulóinkat elsősorban az döbbentette meg, hogy a vár 1681 után már semmiféle szerepet nem játszott a magyar történelemben, mert az akkori birtokos, Thököly Imre felrobbantatta, nehogy az osztrákok kezére kerüljön. Bekö-

21 szöntünk a Füleki Magyar Tanítási Nyelvű Gimnáziumba is azzal a tiszteletteljes kéréssel, hogy koszorúnkat helyezzék el az iskolájukban szervezett megemlékezéskor, mert nekünk tovább kell mennünk. Szép, tiszta időben szemlélhettük a mi vidékünknél már itt-ott „domborúbb” tájat, madártávlatból megtekintettük Losoncot is, s keleti irányba fordulva Rimaszombatot vettük célba. Dél tájban értünk a gyönyörű Rima-parti városba, a Rima-parti Athénba. A Tompa térhez közel leparkoltunk, s gyalog indultunk el vendéglátó iskolánkba, a Református Egyház Magyar Tanítási Nyelvű Tompa Mihály Gimnáziumába, ahol finom ebéddel vártak minket. Az ebédet szervezett városnézés követte, melynek során a gimnázium igazgatója, Molnárné Pelle Beáta asszony kalauzolt minket a városban. Utunk elsőként egy kis mellékutcába vezetett, ahol egy igazi gyöngyszem, egy pici ház húzódik meg elbújva a város zaja elől, amelyben egykor Petőfi Sándor is szállásra talált. Ez az a hely, ahol eddig az évig a rimaszombatiak a március 15-i megemlékezéseket tartották. Ezeknek a meghitt ünnepségeknek a hangulatát őrizzük mi is 1997-ből, illetve 2000-ből. Innen a Főtérre mentünk, ahol megcsodálhattuk a gyönyörűen felújított középületeket. Megnéztük a város szülöttének, Blaha Lujzának a mellszobrát, amely a katolikus templom baloldali része mellett van felállítva. Meghallgattuk annak történetét, miképpen kapták vissza Mária Terézia jóvoltából a rimaszombati katolikusok a templomukat – ehhez képest eléggé megmagyarázhatatlan, hogy „hálából” miért éppen Heródiásként örökítet-

ték meg az uralkodót az oltárképen? –, s kellett a reformátusoknak új templomot építeni a tér sarkán. (A látogatás idején a nagyböjti időszak miatt az oltárkép takarva volt.) Megtekintettük a téren az 1. világháborús hősi emlékművet, amelyen az 1997-ben rákerült festéknek már nyoma sincs, s örömmel nyugtáztuk, hogy a református templom kertjében felállított millecentenáriumi emlékmű elől eltűnt az emlékművet takaró újságosbódé, s azt is jó érzés volt látni, hogy a „Rendületlenül” feliratot megörökítő márvány emléktáblát kicserélték újra, s ezt már nem törték össze vandál és barbár kezek. A református templomot belülről is módunk volt megtekinteni. Igazgató asszony a legfontosabb tudnivalókat elmondta, amelyből most két dolgot szeretnék kiemelni. Az egyik az az emléktábla a templom egyik belső falán, amellyel a gályarabságra hurcolt prédikátoroknak állítanak emléket, hiszen egy részük erről a vidékről került ki, s csak kevesen tértek vissza közülük. A másik pedig a Szíjjártó István városi polgárnak emléket állító szerény névtábla a templom orgonája alatt, amely erősen kirí a puritán református hagyományokból. Az ismertetés szerint a gyülekezet azért állított emléket derék polgárának, mert a templom építésekor alaposan kivette a részét az adományozásból. A templom és a vele együtt készült egyéb épületek összköltsége 20 és 25 ezer rénes forint között volt. Amikor Szíjjártó Istvántól adományt kértek, ötszáz rénes forintnyi adományt írt a papírra. A gyűjtők azt hitték, hogy az ötvenes szám helyett tévesen került az ötszázas szám az adományozott összeghez, s figyelmeztették, hogy valószínűleg

egy nullányi tévedés történt. Akkor Szíjjártó István megerősítette őket eme hitükben, s nagyvonalúan odakanyarított még egy nullát az összeg végére. Így aztán az egész építkezés egyötödét állta egyedül ez a derék polgár, melyet be is fizetett a református egyház kasszájába. A hivatalos városnéző séta után egy órányi szabad program következett. A tanulók már maguk keresték és találták meg azt az épületet, melynek falai között egykor Mikszáth Kálmán is tanult néhány évig, s amelyről a rendszerváltozás előtt azt hittem, hogy annyi régi épület példájaként erre is az enyészet és a lebontás vár. Ma már kezdek bízni benne, hogy a belváros sarkán található épület mégiscsak megmarad – magyar kulturális emléknek. A hivatalos ünnepség délután fél ötkor kezdődött. Hogy nem előbb, annak az az oka, hogy Szlovákiában ez a nap munkanap. Az emberek ilyenkor szabadulnak munkahelyükről, s igyekeznek az ünnepségre, de már nem a megszokott helyre! 2004. május 29-én, a Tompa téren – barátjának, Tompa Mihálynak szobrával átellenben, a tér túlsó szélén – életnagyságú bronzszobrot emeltek a magyarság lánglelkű költőjének, Petőfi Sándornak. Annak a Petőfinek, akit a rimaszombati születésű Tompa Mihály mellett egyetlen közéleti elismerése köti a városhoz: 1845ben, éppen május 29-én, ebben a városban tiszteletbeli táblabírává választották a költőt. Bensőséges, meghitt ünnepségnek lehettünk részesei. A gyülekezés ideje alatt fúvószenekar oldotta a várakozás feszültségét népdalokkal és ’48-as dalokkal. Majd az ünnepség kezdetén egy helybeli gitáros az ünnepséghez illő saját szerzemé-

nyét adta elő. A „hivatalos” szónok méltatta az ünnepet, elsősorban a városhoz és környékéhez kapcsolódó egykori eseményeket idézte meg. A Tompa Mihály Gimnázium egyik tanulója Juhász Gyula-verset mondott, mi pedig Frajna András nevű tanulónk előadásában Győry Dezső Petőfi Gömörben című versével kedveskedtünk az ottaniaknak, hiszen azon túl, hogy a vers Rimaszombat nagyszerű helytállását méltatja, a vers szerzője maga is a város szülötte. Közben öröm volt körbetekinteni a téren. Úgy gondolom, soha nem látott tömeg gyűlt össze az ünnepre, amely egy szűk mellékutcából a város második főterének számító Tompa térre került, s ezáltal azonnal nyilvános városi ünnepséggé is előlépett. Egyik diákunk, Vrabély Tamás 10. D osztályos tanuló az alábbi sorokat vetette papírra az utazásra emlékezve: „Nagyon meglepődtem, amikor megláttam azt a rengeteg embert, aki az ünnepségre jött. Hihetetlen volt számomra, hogy Szlovákiában ilyen sokan részt vesznek egy magyar nemzeti ünnepen. Nem csak öregek voltak, hanem fiatalok is sokan.” Az ünnep fénypontja a koszorúzás volt. Nagyon sokan koszorúztak: intézmények, civil szervezetek egyaránt. A koszorúzás alatt a fúvószenekar ’48-as dalokat játszott, köztük a Kossuth-nótát is. Iskolánk nevében mi is koszorúztunk. (Koszorúnkat Hőnig Antal tanár és Kurucz Eszter 11. D osztályos tanuló helyezte el a szobor talapzatánál.) S talán ez a rész volt az ünnepség legmeghatóbb pillanata: az egész tér árnyékban volt, csupán a Petőfi-szoborra sütött rá a nap, s kiragyogott Petőfi a napfényben a térből, mint Sobri Ilonka a kórusból.

Az ünnepség után azonnal vis�szaindultunk. Ismét idézek Vrabély Tamás tanulónk leveléből: „Nekem nagyon tetszett ez a kirándulás, mert gazdagabb lettem azzal, hogy megismertem: hazámon kívül milyen lehet egy ünnepség. Ezt a napot szívesen megismételném!” Tegyük hozzá: mi is. Mégpedig annak reményében, hogy Petőfi és Tompa barátsága közelebb hozza egymáshoz a két középiskolát hos�szú távon is. Az első lépéseket ehhez is megtettük. Ehhez már csak annyit szeretnék hozzátenni, hogy pillanatok alatt két autóbusznyi jelentkező volt, amikor elkezdtük szervezni az utat, pedig csak ott propagáltuk, ahol feleségemmel tanítunk. A többi osztályban történő hírverésre nem volt időnk.

2006

A Rákóczi Szövetség tizenharmadik alkalommal hirdette meg diákutaztatási programját, melynek keretében 53 iskola mintegy 2000 tanulója utazott a határon túlra, illetve egy határon túli iskola látogatott Magyarországra.

Tar Jánosné, a Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium igazgatójának beszámolója 2000-ben fogalmazódott meg először a tantestületben és jómagamban is a vágy, hogy határon túli magyar nyelvű iskolával legyen testvériskolai kapcsolatunk. Az északkeleti és keleti határ közelsége miatt nyitottak voltunk mind Erdély, mind pedig Kárpátalja felé. A nyíregyházi gyülekezet lelkészeitől kértem segítséget 2002-ben, hogy ajánljanak egy, lehetőleg evan-

22 gélikus iskolát. Sztankó Gyöngyi lelkésznő erdélyi kapcsolatai révén jutottunk el az egyházi kézbe vis�szakerülő, kétszáznegyven tanulót oktató székelykeresztúri iskolához. Mi felajánlottuk, hogy szívesen várjuk őket, és elmondtuk azt is, hogy hasonlóképpen örömmel látogatjuk meg a tizenegyezer lakosú színmagyar város egyházi oktatási intézményét. Szombatfalvi József unitárius esperes vezetésével ötfős delegációt láthattunk vendégül négy napra. Ez alatt módunk volt megbeszélni a kapcsolattartás kereteit; ekkor döntöttünk arról, hogy nemzeti ünnepeinket együtt ünnepeljük. Így jutottunk el március 14-én Székelykeresztúrra tizennyolc diákkal és négy tanárral. Idén már második alkalommal ünnepeltük együtt március 15-ét. Délben istentisztelettel indult a nap programja a székelykeresztúri unitárius templomban. Mintegy ötszáz anyaországi vendég vett részt az ünnepségen. Itt találkoztunk az unitárius egyház, a város és a városi intézmények vezetőivel. Diákjaink félórás, igényes kulturális műsorral készültek – ugyancsak második alkalommal –, melynek keretében énekeltek, verset mondtak, illetve szemelvényeket olvastak fel irodalmi művekből, mindezt pedig a korra jellemző képekkel színesítették. Ezután az ünneplők serege a város főterére vonult, fúvós zenekar kíséretében. Számtalan magyar zászlót lengetett a szél, és mindenki kokárdát viselt. Rengeteg koszorú – köztük a miénk is – került a Petőfi-szobor talapzatára. Este istentisztelettel zártuk a napot a református templomban. Milyen segítséget tud nyújtani a nyíregyházi gimnázium a testvérintézménynek?

23 Mindenekelőtt abban tudunk nekik segíteni, hogy kapcsolatuk legyen az anyaországgal. Talán ez a legfontosabb. A magyar nyelvű szépirodalomnak nagyon örülnek. Terveink között szerepel a diák-csereprogram, amelyben három-négy tanuló tölthetne néhány hetet nálunk, a mi diákjaink pedig náluk. Ezt pedagógusainknak is felajánlottunk; ők az óralátogatás mellett a tanórákon taníthatnának is a fogadó intézményben. Ezen kívül évente egy közös csendes-hetet szervezünk, amelyen a két intézmény diákjai és tanárai együtt vehetnek részt a napindító és napzáró áhítatokon, illetőleg az egyéb programokon, ahol természetesen alkalom nyílik a jóízű beszélgetésekre is. Tavaly mi voltunk Vargyason egy nomád táborban, legközelebb pedig májusra tervezünk egy szatmár-beregi tábort az erdélyi gyerekekkel. Tekintettel arra, hogy ők nagyon nehéz körülmények között élnek, eddig minden alkalmat igyekeztünk finanszírozni. Nekik sokszor még az is gondot jelent, hogy egy magyarországi út útiköltségeit magukra vállalják. Szeretnénk ezt továbbra is biztosítani számukra. S hogy mi mit kaphatunk tőlük? Magyar létünkre magyarságot tanulhatunk, diákjaink tiszta gondolkodást, az erdélyi ember mentalitását. Erre kiváltképp fogékonyak voltak a mi tanulóink. Volt egy kislány, aki három tanulónkat hívott meg vacsorára, annyira összebarátkozott tavaly a mieinkkel.

2007

A Rákóczi Szövetség tizennegyedik alkalommal hirdette meg diákutaztatási programját, melynek

keretében 57 iskola több mint 2000 tanulója utazott a határon túlra.

Varga Zoltán, a Zrínyi Miklós Gimnázium, Szakközépiskola, Szakiskola és Kollégium tanárának beszámolója 2007. március 15-én a szigetvári Zrínyi Miklós Gimnázium, Szakközépiskola, Szakiskola és Kollégium 40 tanulója – köztük én is – kiránduláson vettünk részt Eszéken, ahol a Horvátországi Magyar Oktatási és Közművelődési Központ vendégei voltunk. A nemzeti ünnep mellett ez a Központ napja is már öt esztendeje, melyet ünnepi műsorral és sportversenyekkel ünnepelnek. Reggel fél hatkor indultunk az iskola elől és 8 óra körül érkeztünk meg Eszékre. Az intézmény igazgatója, Kovácsevity Anna és Andócsi János tanár úr üdvözöltek bennünket, majd az eszéki diákokkal együtt megtekintettük az iskolát, amelyet 1999-ben adtak át. Nagyon tetszett mindenkinek a szép, új épület. 9 órakor kezdődött az ünnepi műsor, melyet az igazgató asszony nyitott meg, majd a Magyar Köztársaság konzulja beszélt az 1848– 1849-es forradalom és szabadságharc jelentőségéről. Az ünnepi műsorban versekkel, jelenetekkel, dalokkal, népi tánccal idézték fel a jeles eseményeket. Egy kis szünet után kötetlenebb program keretében a Központ tanulói mutatták be tudásukat: az óvodások és az alsó tagozatosok énekeltek, táncoltak, a nagyobbak pedig színdarabokat adtak elő. Nagy élményt nyújtott a gimnazista színjátszókör előadása. A műsor végén a szabadkai népszínház művésze Wass Albert Adjátok vissza a hegyeimet! című művéből adott elő részletet.

Az ünnepség után a Központ tornatermében focimeccsen mérte össze tudását a szigetvári és az eszéki iskola csapata, ám ezúttal is, immár harmadszor, az eszéki fiúk bizonyultak jobbnak, talán jövőre meg fog törni a jég. Ebéd után Andócsi János tanár úr vezetésével megtekintettük Eszék óvárosát, majd a Dráva partján átsétáltunk a Péter-Pál székesegyházhoz is, amelynek hatalmas tornyai már messziről látszottak. Gyönyörűnek találtuk Eszék városát, de még mindig sok helyen látszottak a honvédő háborúban elszenvedett támadások nyomai. Az idő fantasztikus volt, a kabátjainkat a buszban hagyhattuk, gyönyörűen sütött a nap. Akik három éve is voltak ezen az eszéki iskolai kiránduláson, mondták, hogy akkor még hógolyóztak is! Délután négy órára autóbuszunk Csúzára vitt bennünket, itt részt vettünk Ács Gedeonnak, Kossuth Lajos tábori lelkészének sírjánál tartott koszorúzáson. A sírnál Varga György csúzai református lelkész beszélt Ács Gedeonról, aki követte Kossuth Lajost az emigrációba, majd a kiegyezés után visszatért és haláláig Csúza református lelkésze volt. Mi is elhelyeztük az emlékezés virágait e kiváló magyar ember sírján. Ezután a csúzai kultúrotthonba mentünk, ahol Kossuth Lajos domborműve előtt is tartottak egy ünnepséget. Itt az Alfalusi Vegyeskar és két szavaló adott ünnepi műsort, majd Pasza Árpád, az eszéki Központ magyartanára, a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közössége elnöke ünnepi gondolatait hallhattuk Kossuth Lajosról és a magyarság összetartozásáról. Este tíz órára értünk Szigetvárra. egy hosszú nap után, de rengeteg élménnyel gazdagodva. Köszön-

jük a Rákóczi Szövetségnek, hogy együtt ünnepelhettünk március 15-én az eszéki tanulókkal és a csúzaiakkal. Bízunk benne, hogy még a tavasszal mi is be tudjuk mutatni Szigetvár nevezetességeit eszéki vendéglátóinknak.

2008

A Rákóczi Szövetség tizenötödik alkalommal hirdette meg diákutaztatási programját, melynek keretében 47 iskola mintegy 2000 tanulója utazott a határon túlra.

Tótiván Endre, a Lámfalussy Sándor Szakközépiskola és Szakiskola igazgatójának beszámolója A Rákóczi Szövetség Lenti-Lendvai helyi szervezete és a Lámfalussy Sándor Szakközépiskola és Szakiskola köszönetet mond a benyújtott pályázat támogatásáért, amit 2008. március 13-án megvalósítottunk. Előtte hetekkel felvettük a kapcsolatot a Szlovéniában lévő Lendvai Kétnyelvű Középiskolával. Az iskola igazgatóhelyettese, Hajdinyák Szilvia rokonszenvesen fogadta ajánlatunkat. Megbeszélésre került a március 15-i nemzeti ünnep közös megrendezése. Az ünnepséget gyönyörű körülmények között, a Makovecz Imre tervezte Művelődési és Promóciós Intézet Hangversenytermében rendezték meg. A szlovén és a magyar himnusz elhangzása után egy szlovén diák az 1848-as magyar forradalmat és szabadságharcot méltatta (szlovén és magyar nyelven), ezután következett az általunk összeállított műsor. Műsorunkban felelevenítettük a forradalmi eseményeket, megemlékeztünk a résztvevőkről.

A szavalatok mellett néptáncosaink verbunkkal idézték fel a toborzások hangulatát. Petőfi szellemét pedig nem csak a Nemzeti dal című verssel hoztuk vissza, hanem megszólaltattuk gitárkísérettel a Kormorán tiszteletadó dalát, s „a költő visszatért.” Nagy sikere volt a magyar műsornak, a kollégák és az igazgatóhelyettes is gratulált hozzá. Javasolták, hogy a továbbiakban is maradjon meg szép hagyománynak és építsük, bővítsük kapcsolatainkat. A műsor után a magyar csoport (diákok, tanárok) fogadáson és egy kötetlen beszélgetésen vett részt, ahol órákig tapasztalatcserék történtek. Az igazgatóhelyettes a magyar csoportnak bemutatta az iskola épületét, ami igen modern, korszerű, három éve került átadásra. Lendva nevezetességeinek megtekintése után Csáktornya-Letenye felé indultunk haza. Az útvonal idegenforgalmi, történelmi nevezetességeit megtekintettük: Muraszombaton a múzeumot, illetve Csáktornyán a Zrínyi-várat. Úgy értékeljük, hogy mindkét részről a tanulóifjúság és a tanárok számára is fokozta a magyarságtudatot, megismertük a határon túli diákok mindennapjait, kultúrájukat és egyben jó alkalom volt a további kapcsolatok felvételére is, illetve kiépítésére. A történelmi identitástudat minden résztvevőben erősödött. Szeretnénk a kapcsolatot március 15-e közös megünneplésén kívül is további összejövetelekkel, rendezvényekkel bővíteni. 2008. április 8-án, a Reneszánsz Emlékév keretében közös történelmi vetélkedőt szervezünk Lentiben a két ország általános és középiskolás tanulóinak.

24

2009

A Rákóczi Szövetség tizenhatodik alkalommal hirdette meg diákutaztatási programját, melynek keretében 52 iskola mintegy 2000 tanulója utazott a határon túlra.

Sáhoné Varga Katalin, a Lengyel József Gimnázium tanárának beszámolója Gimnáziumunk már több éven keresztül sikerrel pályázott a diákutaztatási programra, hogy elutazhasson a szomszédos országokba, hogy együtt ünnepelhessük március 15-ét. Mivel több éven keresztül a szlovákiai Léván töltöttük az ünnepet, az idén egy régi kapcsolatunkat elevenítettük fel, a felsőőri magyar tanítási nyelvű gimnáziummal. Négy évvel ezelőtt már jártunk itt egy csoporttal, akkor is találkozhattunk az itt tanuló magyar diákokkal, ezért is döntöttünk az ausztriai gimnázium mellett. A gimnáziumuk érdekessége, hogy nemcsak német, magyar, hanem horvát nyelvű osztályaik is vannak. Az osztrák gimnáziumban az ott tanító tanárok elmondása szerint nagyon nagy igény van a magyar nyelv oktatására, hiszen sok szülő gondol arra, hogy gyermekének tudnia, ismernie kell a magyart, hogy szót értsen a szomszéd néppel. Manapság, amikor nincsenek határok az Európai Unión belül, bárki szabadon utazhat, ott telepedhet meg, ahol akar, de fontos nyelveket beszélnie, hogy megértethesse magát. Így az ausztriai gimnázium számára is fontos a magyar kapcsolat, hogy a gyerekek gyakorolhassák a nyelvet. Az itt tanuló diákok között egyre több, aki nem magyar származású,

25 nem magyar anyanyelvű, idegen nyelvként tanulja a magyart. A városban, Oberwartban, sok a magyar anyanyelvű polgár, de nyelvüket többnyire a valláson keresztül őrizték meg. A gimnáziumban Őze Géza tanár úr vállalta a szervezést, ő történelmet tanít. Az iskolában központi ünnepséget nem tarthatnak, hiszen nemcsak magyarok vannak, hanem osztrák és horvát nemzetiségű diákok is, ezért történelem órán szokott megemlékezést tartani, így örült a mi megkeresésünknek. A mi diákjaink is örömmel készültek a találkozásra, önként vállalták, hogy műsort készítenek. Már az utazást is több levélváltás előzte meg, hiszen Őze tanár úr a lehető legjobb megoldást kereste a fogadásunkra. A gimnázium mellett van a zeneiskola, aminek gyönyörű és nagy koncerttermét kérte el a közös ünneplés idejére. A mi gyerekeink több héten át készültek a találkozásra, gyakorolták a műsort, izgatottak voltak, hogy vajon mit szólnak majd az ausztriai magyarok az előadáshoz. A felkészülő diákok között akadt olyan is, aki már négy évvel ezelőtt is járt Oberwartban, így ők még izgatottabbak voltak, találkoznak-e ismerőssel. Magát az utazást úgy kellett időzítenünk, hogy a diákok iskolában legyenek, ezért szerveztük az utazást péntekre, amikor még mindenki az iskolában tartózkodik. Erre az utazásra elkísérte iskolánkat a helyi Rákóczi Szövetség és Millenniumi Alapítvány elnöke, Nagy Csaba, a szövetség egyik nagy támogatója, az Oroszlányi Szolgáltató Rt. vezérigazgatója, Lazók Zoltán, valamint az oroszlányi városi televízió két képviselője. Ők egy kisfilmet is

készítettek az utazásunkról. Mivel kissé messze van tőlünk Oberwart, ezért reggel korán indult küldöttségünk. Négy órás buszút után, 11 órakor érkeztünk meg Ausztriába. Ott már nagyon vártak bennünket. A zeneiskola valóban nagyon szép volt, alkalmas egy ünnepség megtartására. A megbeszélt időpontban megérkeztek a szomszédos gimnáziumból a magyar nyelven beszélő, illetve tanuló diákok. Nagy megtiszteltetés volt számunkra, hogy az iskola horvát anyanyelvű igazgatója is köszöntött bennünket, megnézte műsorunkat, amiből nem sokat érthetett így. Először a helyi diákok beszéltek németül és magyarul március 15-e eseményeiről, kiemelve azt, hogy ez a forradalom a bécsivel együtt a polgári átalakulásért folyt. Kitértek a szabadságharc néhány eseményére, majd elbukására. Ezután következett a mi közel fél órás műsorunk. Ennek nagy részét narráció, versrészlet töltötte ki, de igyekeztünk egy kis mozgással és sok zenével színesíteni az előadást, így nem is maradt el a siker. Nagyon tetszett a helyieknek, amit készítettünk, így igazi ünnepi hangulatot varázsoltunk Felsőőrbe. Ezt fokozta az ausztriai gimnázium énektanárnőjének kedvessége, aki két magyar dalt tanított és gyakoroltatott be a diákjaival, és ezt közösen énekeltük magyar és osztrák gyerekekkel. Ezután csak a mi részünkre a város történetét mondták el, megismertettek bennünket a legfontosabb tudnivalókkal. Majd kötetlen beszélgetés következett. Iskolánk küldöttsége még egy kedves meghívást kapott, a város református lelkésze, Gúthy tiszteletes látott vendégül bennünket. Egy nagyon érdekes történelmi sétán

vehettünk részt. A tiszteletes a templomhoz és a közösségi házukhoz vezetett bennünket, közben a városról mesélt. A templomban egy nagyon komoly történeti áttekintést kaptunk a templom és a közösség történetéről. Gúthy úr szerint a vallás segítette át a magyarokat abban, hogy megőrizhessék identitásukat, és a mai napig gyakorolhassák anyanyelvüket. A közösségért és a közösséggel végzett munka adja azt az örömöt, hogy tehettek valamit a magyarság fennmaradásáért. Ennek a közösségnek van egy másik nagyon fontos elfoglaltsága, magyar nyelvű színjátszó csoportjuk működik, ahol magyarul nem beszélők is magyarul játszhatnak. Óriási sikerrel visznek színre különböző darabokat, amiknek elsősorban közösségformáló szerepük van. Miközben egy kis uzsonnát fogyasztottunk, a tiszteletes mesélt arról a munkáról, amit itt végeznek. Ő is nagyon örült látogatásunknak, hiszen kicserélhettük tapasztalatainkat. A beszélgetés végeztével autóbuszos városnézésen vettünk részt a lelkész úr vezetésével, aki a város temetőjébe is elvitt bennünket, majd ezután elbúcsúzott tőlünk. Nagyon jól éreztük magunkat ezen a tanulságos és hasznos rendezvényen, ezért köszönjük a lehetőséget, hogy együtt ünnepel-

hettünk ausztriai magyarokkal, barátokat szerezhettünk.

2010

A Rákóczi Szövetség tizenhetedik alkalommal hirdette meg diákutaztatási programját, melynek keretében 55 iskola mintegy 2000 tanulója utazott a határon túlra, illetve egy határon túli iskola látogatott Magyarországra.

Bottyán Zoltán, a Mikszáth Kálmán Gimnázium, Postaforgalmi Szakközépiskola és Kollégium tanárának beszámolója A Mikszáth Kálmán Gimnázium, Postaforgalmi Szakközépiskola és Kollégium diákjai már nyolcadik alkalommal élnek a Rákóczi Szövetség Március 15-i Diákutazási Programja nyújtotta lehetőséggel, hogy az elszakított területeken élő társaikkal együtt ünnepeljék a nemzeti és állami egység és szabadság ünnepét. Ebben az évben, Trianon 90. évfordulójának évében a zentai gimnázium fogadókészségével élve utazásaink során először indultunk Délvidékre. Március 12-én reggel hideg, szeles időben indultunk Pásztóról Szabadkára. A mintegy 300 kilométeres út tervezésekor számításba vettük a szerb határon gyakori hos�szas várakozást is. Útközben három 45 perces előadás hangzott el: az első a szerbek magyarországi betelepülésének történetéről, a második a pánszlávizmusról,

a szerbek magatartásáról az 1848as magyar szabadságharc idején, illetve a Vajdaság létrehozásáról, végül a harmadik a Délvidéknek a legutóbbi időkig Jugoszláviaként ismert államalakulathoz történt csatolásáról és az itt élő magyarok 20. századi sorsáról. A közbeiktatott szünetekkel így értünk a röszkei határra, ahol nagy meglepetésünkre és örömünkre alig negyed órát kellett várakoznunk a magyar és szerb oldalon egyaránt. Hamarosan kiderült, hogy mégis csak egy további 20 perces várakozás után folytathatjuk utunkat, mert egy fontos diplomáciai konvoj elhaladását kellett biztosítani. Majd csak Szabadkán tudtuk meg, hogy Sólyom László és kísérete volt. Déltájban érkeztünk a palicsi tóhoz, ahol a kellemetlen, télies időjárás ellenére háromnegyed órát töltöttünk. A hatalmas park, a fenséges tó, a szecessziós pavilonok sora, nem utolsósorban a változatos köztéri szobrok így is élményszámba mentek, a nyári sokadalmat meg könnyű volt ideképzelni. Szabadkán Mészáros Zoltán levéltáros és történész volt kalauzunk. Ebéd után mintegy két órás városnézésen ismertetett meg a délvidéki magyarság egykori kulturális központjának nevezetességeivel: Komor Marcell és Jakab Dezső Szerbia hét csodája közé „beszavazott” városházával (sajnos, csak kívülről!), vele szemben pedig a város meghatározó építészének, Raichle J. Ferencnek a Nemzeti Kaszinójával, egy utcával odább pedig ugyanezeknek a művészeknek ugyancsak egymásra néző nevezetes alkotásaival, a Raichle J. Ferenc tervezte egykori Főgimnáziummal (ennek volt 18 éven át igazgatója Kosztolányi Dezső édesapja, és innen csap-

26 ták ki tiszteletlen magatartása miatt a későbbi költőt) és az UNESCO által a világörökség részének nyilvánított, de tulajdonjogi viták miatt veszélyeztetett állapotban lévő zsinagógával. Megcsodáltuk a gyönyörű Raichle-palotát, melyből a mester családjával eladósodva Szegedre költözik, a valamikori vár helyére épült ferences kolostort és templomot, a püspöki székesegyházat és palotát, s megtekintettük Csáth Géza vitatott hitelességű szülőházát is. Várostörténeti sétánk érdekes helyszíne volt az a tér, ahol Szabadka négy korszaka találkozik: a 18. század előtti falusias, a Mária Terézia-kori barokk, a millenniumi szecesszió és a Tito korabeli szocialista építkezés. Utolsó látnivalónk a Népkör szépen restaurált épülete, homlokzati falában üvegablak mögött Kossuth Lajos bronz portréjával. Sajnos, koszorúzásra itt nem volt lehetőség, így csak főhajtással tisztelegtünk szabadságharcunk vezére előtt. Tudós kalauzunktól elköszönve rövid, pihentető szabad program után indultunk első napunk legmegrázóbb helyszínére, a zentai úti temetőbe. Sok-sok kérdezősködés és keresés után a temető két, egymással átlósan ellentétes és eldugott sarkában bizony nehezen

27 találtuk meg előbb az olasz Paganini József honvéd tüzérszázados gondos restaurálást érdemlő sírját, majd az 1944–45-ös magyarellenes tömeggyilkosság áldozatainak szemétgödörből kialakított, a tavaly látott szolyvait idéző döbbenetes emlékművét. A katonasírnál a Kossuth-nótával és Rákóczi Szövetség feliratú nemzeti színű zászlócskákkal tisztelegtünk, az áldozatok emlékművénél pedig a Himnusz és a Székely Himnusz eléneklése után megkoszorúztuk a sebzett Turult (melyet mi inkább hamvaiból feltámadó Főnixnek akartunk látni) és a bukovinai székelyek emléktábláját. Fárasztó első nap és a még hátra lévő mintegy 50 kilométer megtétele után érkeztünk Zentára, ahol már csak a szállás elfoglalására, a vacsorára és pihenésre vágytunk. Az elszakított országrészekben mindig szerencse, ha nemzeti ünnepünk hét vége közelébe esik, mert ott március 15. nem ünnepnap, s ezt a hétvégével a legkön�nyebb áthidalni. Így történt ez most Zentán is. A legmagyarabb délvidéki várost Czabafy Ágnes, a zentai Wass Albert Követői Asztaltársaságának elnöke mutatta be csapatunknak. A városnézést rövidre kellett fognunk, mert a napot a nemzeti emlékhelyeknek és a közös ünneplésnek szenteltük. Koszorút és nemzeti színű zászlókat helyeztünk el a zentai csata Tisza-parti emlékművénél, majd fennebb az 1944–45-ös magyar áldozatok impozáns

kopjafájánál, mely ugyanúgy szemétgödörre emlékeztető környezetben áll, mint a szabadkai. Nem véletlen, hogy Zentán kultusza alakult ki Wass Albertnek – mondta itt vezetőnk, Czabafy Ágnes, mikor elvezetett a Magyarországon ideiglenes állampolgárságra méltatott nagy író zentai kopjafájához. Az ünnepi megemlékezések sora délelőtt 11 órakor Moholon kezdődött. Innen hazatérve ebéd, majd szabad időtöltés következett. Délután négy órára a temető 48-as obeliszkjénél gyülekeztünk, ahol a város vezetői jelenlétében a zentai gimnázium igazgatója és az általános iskola diákjai emlékeztek, illetve adtak március 15-öt idéző ünnepi műsort. A 48-as emlékműtől mindössze pár méterre emelkedik Zenta 1944–45-ös áldozatainak emlékoszlopa. A zentai diákokkal együtt mindkettőnél elhelyeztük koszorúnkat, illetve feliratozott zászlócskáinkat. Este hat órakor már a Városháza előterében gyülekeztünk, ahol Batthyány Lajos bronz emléktáblája előtt került sor a gimnazisták színvonalas ünnepi műsorára és az újabb koszorúzásra. A Városháza közönsége innen egyenesen az átellenben lévő színházterembe vonult, ahol Širkova Anikó polgármesterasszony és Rácz Szabó László, a Magyar Polgári Szövetség, egyben a képviselő-testület városszerte népszerű elnöke mondott ünnepi beszédet, majd a Gödöllő Táncegyüttes fergeteges műsora adott ízelítőt a 48 lendületét idéző magyar virtusból. A termet zsúfolásig megtöltő közönség szűnni nem akaró tapssal hálálta meg az ünnep emelkedettségéhez illő, erőt és hitet adó műsort. Jó volt ezen az estén a zentaiakkal ünneplő magyaror-

szági diáknak, a Rákóczi Szövetség tagjának lenni. Az ünnepség után a késő estébe nyúló baráti beszélgetéssel zártuk a napot. Vasárnap reggel haza utunkban is szép élmények vártak ránk. Magyarkanizsa helyett ugyanis Tóthfalu felé vettük az irányt, ahol felkerestük a Rákóczi Szövetség támogatásával a helybeliek által a 48-as szabadságharc emlékére emelt szép bronz Turul-szobrot. Az egyik templomba tartó lakos félrehúzott, és a Turulra mutatva a fülembe súgta: „Az szent állat! Az édesanyám mondta!” A szentségről különben a talapzat templomra néző felirata is gondoskodik, melyet a Himnusz eléneklése után a feliratról hiányzó résszel kiegészítve csoportosan hangosan el is ismételtünk: „Hiszek egy Istenben, Hiszek egy Hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában.” Most már valóban hazafelé indultunk. Magyarkanizsán kirakodóvásár volt. Elköltöttük maradék dénárjainkat, s a Tisza-parthoz mentünk, hogy megszemléljük a helyet, mely a „tiszavirágzás” egyik utolsó menedéke, míg el nem tűnik, mint a Hortobágyról a délibáb. A határnál még egyszer magunk elé engedtük Sólyom László elnök úr kocsisorát, s meg se álltunk hazáig. Másnap, 15-én már együtt ünnepeltünk az itthoniakkal.

2011

A program keretében 51 magyarországi középiskola diákjai ünnepelhették nemzeti ünnepünket az általuk választott határon

túli település diákjaival közösen. Az 51 iskola közül 29 utazott Felvidékre, 3 Kárpátaljára, 15 Erdélybe, 2 Szlovéniában, 1-1 iskola Vajdaságba és Horvátországban tett látogatást.

Németh Tibor igazgató beszámolója a Kazinczy Ferenc Gimnázium tanulóinak és a gimnáziumban működő Rákóczi Szövetség diákszervezetének a 2011. március 14-én a szlovákiai Somorján tett látogatásáról A Kazinczy Ferenc Gimnáziumnak közel három évtizedes múltra visszatekintő testvériskolai kapcsolata van a somorjai Madách Imre Magyar Tannyelvű Gimnáziummal, melyet még iskolánk egykori tanára, a maga is somorjai születésű Z. Szabó László hívott életre. A két intézmény kapcsolatát az anyanyelvi versenyek alapozták meg, melyre számos más rendszeres program épült. Évente kétszer, mindkét helyszínen októberben, illetve májusban közös diák- és sportnapi rendezvényeken vettek

részt a két iskola tanulói. Minden évben szerveztünk valamilyen közös vetélkedőt. Évekig évi két idegen nyelvi versenyt tartottunk angol és német nyelvből, kölcsönösen meghívtuk egymást irodalmi – történelmi vetélkedőkre is. A Comenius csereprogram keretében pedig a két iskola tanulói különböző közös programokon vettek részt: biológiai-környezetvédelmi programon Győrben, illetve 15 kazinczys tanuló ismerkedhetett a csallóközi Árpád-kori templomok történetével, kulturális értékeivel. A két iskola tantestülete továbbra is évenkénti közös kiránduláson találkozik. Előző tanévtől az iskolák egy-egy osztálya közös magyarországi majd csallóközi kirándulásokon vesznek részt. A két iskola cserekapcsolatát az elmúlt tanév végén új alapokra helyeztük. Ez azt jelenti, hogy nemcsak az eddig megszokott anyanyelvi versenyekhez - a Szép Magyar Beszéd és a Kazinczy Anyanyelvi Tábor - , a sportnapokhoz, vetélkedőkhöz kötődtek a cserelátogatások, hanem az egész tanévet

28 átölelő, közös rendezvénysorozatot terveztünk. Ennek első programja a közös tantestületi kirándulás volt a Somló hegyére, ahol újabb személyes, baráti kapcsolatokat alakítottunk ki a somorjai kollégákkal. Októberben Széchenyi születétének 200. évfordulóját ünnepelte a két iskola diáksága közös történelmi vetélkedővel Győrött, majd a vetélkedőn résztvevő csapatok közös nagycenki kiránduláson ismerkedtek a Széchenyi család történetével. Még ebben a hónapban iskolánk tanulói és tanárai sportnap keretében többféle sportágban mérkőztek meg Somorján az ottani diákokkal. Mivel a két iskola diákjai évek óta részt vesznek az intézmények nemzeti és más ünnepein is, ebben az évben is a március 15-i nemzeti ünnep méltó megünneplése volt a legfontosabb közös esemény. A tanév eleji megbeszélésen eldöntöttük, hogy ebben a tanévben változtatunk az ünneplés eddigi rendjén. Eddig az iskolák külön-külön készítettek emlékműsort és azt a diákok egymás intézményeiben is előadták. Most arra vállalkoztunk, hogy egyetlen közös műsort állítunk össze és azt adjuk elő a két iskolában. Ez persze jóval nagyobb és összehangoltabb műsort igényelt. A somorjai kollégák, Trencsik János igazgató úr, Óváry Péter igazgatóhelyettes úr és Kovács László tanár úr műsortervvel érkezett Győrbe, ahol Szívósné Vásárhelyi Zsuzsanna éa Justinné Ládi Etelka kolléganőkkel elkészítették a közös produkciót, melyet aztán - számos igazítás, korrekció után – mindkét intézményben a kijelölt diákok elkezdtek tanulni. Először Győrben került sor az iskolai ünnepélyre. A somorjai tanulók március 11-én pénteken kora reggel érkeztek. Az evangéli-

29 kus Öregtemplomban tartott iskolai ünnepélyt egy egész délelőttös közös műsorpróba előzte meg. A somorjaiak 8 tanulóval szerepeltek a műsorban, amely közös irodalmi összeállításból, valamint iskolánk tanulóifjúságának énekes produkcióiból állt. A somorjai tanulók a közös műsor keretében gitár- és zongorakísérettel énekelték a Nemzeti dalt, nagyon nagy sikert aratva. A műsor után a somorjai tanulók iskolánk Z.Szabó Lászlóról elnevezett könyvtárával ismerkedtek meg, ezután pedig közös ünnepi ebéd következett. Március 14-én viszonoztuk a látogatást és részt vettünk az ottani műsorban. A versmondókon kívül az iskola énekkarosai, valamint a felkészítő kollégák és a gimnáziumban működő Rákóczi Szövetség tagjai mint meghívott vendégek érkeztek Somorjára. A Madách Imre Magyar Tan�nyelvű Gimnázium tanulóifjúsága számára rendezett iskolai megemlékezésen is a közös produkció játszotta a főszerepet, s ez a – hagyományainkban rendhagyónak látszó - kezdeményezés itt is nagyon nagy sikert aratott. A két igazgató megköszönte az iskola tanulóinak a szép közös emlékező műsort, majd ünnepi ebéden vettünk részt. Ezután a kazinczysok a somorjai iskolával ismerkedtek. Trencsik János igazgató úr méltatta iskolája különleges szerepét a szlovákiai magyar értelmiség nevelésében, hiszen a szlovák tudomány és közélet számos kimagasló egyénisége végzett e falak között, többek között Bugár Béla is, akinek a nevét tanulóink is ismerték. Sőt, a somorjai szereplők között üdvözölhettük Bugár Béla lányát is, aki maga is a Madách Imre Gimnázium tanu-

lója. Ezután a kazinczys küldöttség a somorjai tanulókkal kiegészülve kirándulásra indult. Mivel tavaly részletesebben Pozsonyt tekintették meg a diákok, ebben az évben úgy döntöttünk, hogy a szépen felújított dévényi várban töltünk hosszabb időt. A vár, amely a Duna és a Morva, a kétszínű vizű folyók találkozásánál egy hatalmas sziklaszirten áll, lenyűgöző látványt nyújtott. A várba a 16. században kimélyített várárok feletti hídon és a lépcsőkön jutottunk fel, ahol még láthatók a 13. századból származó őrtorony romjai is. Innen gyönyörködtünk a környékre nyíló panorámaszerű kilátásban. Természetesen a vár történetének részletes ismertetése után mindenki Adyt idézte, a hazánkba nyugatról az „új időknek új dalaival” Dévénynél érkező költőt. A kirándulás végén számba vettük még az év elején megbeszélt programok tanév végére eső részét. A győri közös sportnapon kívül a tervezett testvérosztályi kapcsolat jegyében szlovákiai látogatást és kirándulást beszéltünk meg, melyet a somorjai diákok majd a következő tanév elején viszonoznak. Ez a közös ünneplés nem az első és reméljük, nem is az utolsó az iskolák közös, három évtizedes történetében. Az idei közös márciusi megemlékezésnek az volt a külön érdeme, hogy első ízben készítettünk közös műsort, melyet két helyszínen adtunk elő és mindkét ünnepségen jelen voltak az intézményünkben alakult Rákóczi Szövetség helyi csoportjának tagjai is. Nagyon jó érzés volt, hogy az ünnepségen résztvevő tanulókkal együtt ők is megtapasztalhatták a közös történelem, a közös múlt, a közös gyökerek összetartó erejét.

2012

72 iskola pályázott sikeresen: 30 utazott Felvidékre, 2 Kárpátaljára, 30 Erdélybe, 2 Szlovéniában, 5 Vajdaságba, 1-1 Horvátországba és Csehországba, 1 iskola pedig Erdélyből tett látogatást Magyarországra.

A Svetits katolikus gimnázium kilencedikes diákjainak élménybeszámolója a 2012. március 15-én Nagyváradra tett látogatásuk alkalmából Március 15-én reggel 8 órakor nagy izgalommal indultunk Nagyváradra. A román határt átlépve Szabó Ervin atya várt minket, és elkalauzolt a városba. A Római Katolikus Bazilika mellett a Kanonok soron parkoltunk le autóbuszunkkal. Ezután a bazilika gyönyörű parkján keresztül sétáltunk át a Szent László Líceumba, a fogadó pedagógusokhoz és diákokhoz. Megtekintettük az iskola kápolnáját, gyóntató helységét, majd felkészültünk a műsorunkhoz. Váratlanul ért bennünket, hogy a gödöllői premonteri gimnázium diákjai is odaérkeztek, előadásunk után. Meghallgattuk a nagyváradi diákok műsorát is. Érdekes volt számunkra, hogy március 15-e náluk

nem nemzeti ünnep, hanem ugyan olyan tanítási nap, mint a többi. A tanulók mégis készültek erre az ünnepre egészen az első osztályosoktól a tizenkettedikesekig. Azt tapasztaltuk, hogy az általános iskolások zöld, a középiskolások pedig fekete mellényt viseltek, zsebén az iskola címerével egyenruha gyanánt. A megemlékezés után megtekinthettük az iskola múzeumát, majd megvendégeltek minket. Ezután a történelemtanár úr és a hittantanárnő vezetésével városnéző sétára indultunk. Először az Ady Endre Emlék Múzeumot tekintettük meg, majd a Sebes-Kőrös hídján át a Szent László templomba érkeztünk. Itt Ervin atya mesélt a templom történetéről és a látnivalókról. Ezután utunk a Fekete-sas Palotába vezetett. Itt a napfény által megvilágított festett üvegekben és a boltíves mennyezetben gyönyörködhettünk. A Nemzeti Színházhoz érve a történelem tanár úr története alapján megismerkedtünk ezen építészeti remekkel. Tovább sétálva a Petőfi szoborhoz értünk, itt kegyeletünk jeléül koszorút helyeztünk el talapzatához, miközben elénekeltük a Nemzeti dalt. Városnéző sétánkat a Római Katolikus Bazilika megtekintésével

és a Katolikus Püspöki Palota körbejárásával zártuk. A kincstár csodálatos tárgyain elmerengtünk. A vendéglátóinktól és Ervin atyától búcsút vettünk, majd Nagykárolyba utaztunk. Terveink szerint a Károlyi kastélyt kívülről tekintettük volna meg, de szerencsénkre a felújítás befejeződött, így belülről is ámulhattumk szépségén. Szemet gyönyörködtető látványt nyújtottak a korabeli bútorok, ruhák, képek és egyéb használati tárgyak. Szívet melengető volt, hogy a kastélyban is tartottak március 15-i megemlékezést. Este hét után Kaplonyba buszoztunk, ahol a Szent Antal templomot és a Károlyi család kriptáját tekintettük meg. Kaplonyi Laura családja „terülj-terülj” asztalkámmal várt minket. Élmény dúsan, bár kissé elfáradva új tapasztalatokkal és új barátokkal gazdagodva este fél tíz körül értünk haza. Köszönjük a Rákóczi Szövetségnek, hogy egy életre szóló élményhez juttatott minket az utazási lehetőséggel.

2013

98 magyarországi középiskola pályázott Kárpát-medencei utazási támogatásért, így több mint 3100 magyarországi diák utazhatott. Az utazó iskolák közül 38-an utaztak Erdélybe, 41-en Felvidékre, 11 Délvidékre, 4 Kárpátaljára, 2 Horvátországba, 1-1 iskola Szlovéniába és Ausztriába.

Peleskey Miklós és Molnár Sarolta beszámolója a Debreceni Református Kollégium Gimnáziuma küldöttségének 2013. március 14-15-i kolozsvári útjáról

30 Iskolánk küldöttsége a Rákóczi Szövetség március 15-i utaztatási programja támogatásával 39 diákkal és 9 tanárral 2013. március 14-én délután indult Debrecenből Kolozsvárra, hogy a Kolozsvári Református Kollégium diákjaival és tanáraival közös programok szervezésével együtt ünnepelje az 1848-49-es forradalom és szabadságharc eseményeit. A diákok kiválasztásában a Rákóczi Szövetség tagsága, az iskolai versenyeken, pályázatokon, diákkörökben való részvétel, valamint a határon túli magyar iskolák megsegítésére szervezett élelmiszer- és pénzadomány gyűjtésében mutatott kiemelkedő munka játszott elsődleges szerepet. Velünk tartott a testvériskolai kapcsolat révén nálunk cserediákként vendégeskedő két kolozsvári diák is. A kellemetlen hideg és esős idő ellenére utunk mindvégig zökkenőmentes volt. Útközben megpihentünk a Királyhágón, ahol élveztük a szép kilátást, majd az erdélyi tájak, az út mentén magasodó és távolabbi hegyek látványában gyönyörködve folytattuk utunkat. A tervezett időben érkeztünk Kolozsvárra, ahol a Kollégium diákjai és tanárai vártak, fogadtak bennünket. Megérkezés után az első program a táncház volt, amelyen a Harmadik zenekar szolgáltatta a talp alá valót. Itt találkoztunk a Gödöllői Református Gimnázium küldöttségével, akik hozzánk hasonlóan érkeztek Kolozsvárra. A táncház élmény volt tanárnak, diáknak egyaránt. Sokan itt ismerkedtek meg a magyar néptánc alaplépéseivel, és nagyon jól érezték magukat. Egyedi, utánozhatatlan, ősi kultúrát őrzünk. Ennek a néptánc, a népdal, tökéletes példája. Közösségkovácsoló ereje minket is elért. Azt

31 hogy az első pillanataink Kolozsváron ilyen felszabadultak, örömtelik legyenek, köszönhetjük a táncnak, és a Harmadik zenekarnak. Szállásunk a Bethlen Kata Diakóniai Központban volt. Szállodai körülmények, vidám hangulat, kellőképpen fáradt diákság, aki megpróbál harcolni az elalvással, de a napi élmények mesélése, felelevenítése miatt ez nehezen ment. Az első kép, amit reggel az ablakon kitekintve láttunk, az a behavazott táj. A továbbiakban is egész nap szállingózott a hó, hideg volt és fújt a csípős szél, de azon kívül, hogy fáztunk, semmi bajunk nem volt. Bőséges reggeli után a nap kezdetén megtekintettük a Farkas-utcai templomot, az előtte álló Szent György szoborral. Lenyűgözött minket egyszerű pompájával. A Kolozsvári Református Kollégiumban folytattuk látogatásunkat, ahol megismerkedtünk az épülettel, annak történetével, híres diákjaival. Az ottani iskola diákjaival és tanáraival közösen jártuk be az ősi épületet. Ezt követően közös megemlékezésen vettünk részt a gödöllői, és kolozsvári diákokkal. Mind a három iskola műsorral készült. Felemelő élmény volt számunkra a diákokkal és tanárokkal tele Díszteremben egymást látni, hallgatni az ünnepi hangulatban. Éneklés, versek, a Nemzeti Dal, és a Szózat közösen a kolozsvári kórussal. A közös, megható ünnepségünk után a Szent Mihály templomba mentünk. Együtt vonultunk hosszú sorban magyar zászlóval az élen. A főtérre érve láttuk, hogy mások is, más gyülekezetek, iskolák jönnek ugyanígy, lobogóval a kezükben. Csodás élmény volt látni a templomba igyekvők hadát.

Ökumenikus istentiszteleten vettünk részt, ahol a katolikus, református, evangélikus és az unitárius egyház is képviseltette magát. Az ünnepi beszédek közötti szünetekben az egyesített kórus énekelt. A templomi istentisztelet után a gyülekezet magyar, székely és Árpád-sávos zászlók tömegével vonult át Petőfi Sándor emléktáblájához. Itt további megemlékezések, beszédek hangzottak el. Az ünnepség végén pedig Kolozsvár városi önkormányzata, hazafias szervezetek és román képviselők után iskolánk küldöttsége is lerótta kegyeletét a költő előtt, elhelyezte koszorúnkat az emléktábla alatt. Az egyre zordabbá váló időjárás miatt ebéd után nem volt kötelező program a Házsongárdi Temető meglátogatása, mégis sokan döntöttek úgy hogy elmennek. A temetőt végigjárva Reményik Sándor, Dsida Jenő, Kós Károly, Brassai Sámuel, Tótfalusi Kiss Miklós sírjánál és Apáczai Csere János jelképes oszlopánál emlékeztünk. Alternatív programként megcsodáltuk az iskola melletti ház pincéjében berendezett kalotaszegi galériát, ahol Essig József vezetett minket körbe, majd filmvetítésre került sor. Maradt még idő egy kis sétára a városban, Kolozsvár nevezetességeinek – köztük Mátyás királyunk szobrának és születési helyének – megtekintésére is. A vacsorát követően a vendéglátóinktól búcsút véve, Kovács Tibor nagytiszteletű úr elbocsátó és utunkra áldást kérő imádsága után vágtunk neki a hazafelé vezető útnak. Útközben az aggasztó hazai időjárási viszonyokról érkező hírek mellett azért jókedvvel meséltük élményeinket. A kirándulás emléke mély benyomást tett ránk. Jó volt együtt lenni

határon túli magyar testvéreinkkel, ismerkedni, beszélgetni velük, megosztani velük közös gondjainkat és örömeinket. Egy olyan ünnepen vehettünk részt közösen, amely mindnyájunké, az egész nemzeté, minden magyaré. Kolozsvári barátainkkal és a kolozsvári magyarokkal együtt, kokárdával a szívünk felett, magyar és székely zászlókkal a kezünkben vonulhattunk és ünnepelhettünk együtt – egy életre szóló élményt szereztünk. Köszönjük a Rákóczi Szövetségnek, hogy támogatta utazásunkat!

2014

A 2014. október 22-23 - án a Szent Imre Katolikus Szülők Egyesülete és a Szent Imre Katolikus Gimnázium, Általános Iskola, Kollégium, Óvoda és Alapfokú Művészeti Iskola Nyíregyháza MJV Önkormányzata és a Rákóczi Szövetség támogatásával az Első Nyírségi Fejlesztési Társasággal, a Fiatalok Kulturális Szövetségével, a Rákóczi Szövetség Szent Imre Középiskolai Ifjúsági Szervezetével és a 285. számú Szent László Cserkészcsapattal együttműködve szervezett „Emlékezés a hősökre – elődeink nyomában” címmel három ország határain átívelő testvér- és partnervárosi, illetve testvériskolai programról, melyben intézményünk, a Munkácsi Szent István líceum, 53 fővel vett részt ( 44 diák, 9 felnőtt). A kétnapos program célja a három ország (Magyarország, Kárpátalja (Ukrajna) és Szatmárnémeti (Románia)) fiataljainak, képviselőinek közös megemlékezése az 1956-os forradalomról, elődeink nyomában közös nemzeti, történelmi, egyetemes keresz-

tény értékek felkeresése, hagyományaink megismerése, ápolása, illetve testvériskolai kapcsolatok elmélyítése. Az október 22-i ünnepségre a Szent Imre Katolikus Gimnázium dísztermében került sor, ahol a köszöntők elhangzása után a Szent Imre Katolikus Gimnázium, Általános Iskola, Kollégium, Óvoda és Alapfokú Művészeti Iskola diákjainak megható, nagyon szép és elgondolkodtató ünnepi megemlékező műsorát élvezhettük, melyet archív dokumentumképek kísértek. Ezt követően Dr. Bene János, a nyíregyházi Jósa András Múzeum igazgatója tartott rendkívül érdekes power point előadást megemlékezve az 1956-os

megbecsülhetetlen értékű különös építményt, a földvárat tekintettük meg, melynek makettje a látogatóközpontban található. Sok érdekességet tudtunk meg a településről, a vár történetéről. Megtekintettük a 18. sz. késő barokk épületét a Mudrány-kúriát, helységeinek mennyezetét hun és magyar fejedelmek, királyok festett mellképeivel díszítették. Az előtérben Mudrány András végrendelete látható. Nagyon szép biedermeier stílusú bútorok találhatók a helységekben. Látogatást tettünk a XI. századi román stílusú templomba is. Október 23-án utunk első állomása Máriapócs volt. Lenyűgöző látvány volt a Mária-búcsújáró kegyhely. Bár már többen láttuk,

forradalom nyíregyházi és megyei hőseiről, áldozatairól történelmi visszapillantást nyújt az akkori és azt megelőző történelmi időszakról. Városi sétánk során elidőztünk Krúdy Gyula emléktáblájánál, megtekintettük a köztéri szobrokat, megkoszorúztuk a februárban felállított „A kommunizmus áldozatai” c. szobrot. Délután „Elődeink nyomában” Szabolcs községbe utaztunk, ahol a

de ismét jó volt látni, meghallgatni a bazilika, illetve a kegyhely történetét, amely 1696-ban vált ismertté a könnyező Szűz Mária révén. A képet a pócsi bíró a török rabságból történő szabadulásának emlékére készítette. Az első könnyezés liturgiavégzés közben történt, akkor még az ikonosztázon volt a kép, és két hétig tartott. I. Lipót Bécsbe vitette a képet, ahol sohasem könnyezett.

32 A másolat azonban Pócson még kétszer: 1715-ben és 1905-ben. Sok csodás gyógyulás köszönhető a máriapócsi Szűzanyának. Megtekintettük a fatemplomot és a zarándokházat. Következő állomásunk Baktalórántháza volt, ahol az Árpád-kori római katolikus templomról tudtunk meg sok érdekességet, többek között, hogy 1731-ben egy grófnő vásárolta vissza a protestánsoktól. A 2012. évi sikeres restauráció folytán sorra kerültek elő a szebbnél szebb falképek, amelyek a XV. sz. elején készültek. A laskodi református templom a Szent László legendák egyik legszebbikét őrzi, melyet a déli fal alsó sávjába festettek meg és a restaurálás során került elő. A falkép a kun üldözését, a vele való birkózást és a lefejeztetést ábrázolja. A „Rákóczi szabadságharc emlékei” címmel Vaján a Vay Ádám Múzeumot látogattuk meg, melynek felújítása 1998-tól 2001-ig tartott, melynek következtében az évtizedek során elhanyagolt kastély hitelessé vált. Ez a műemlék a Rákóczi szabadságharc idején jelentős szerephez

33 jutott. Minderről nagyon részletesen és élvezetesen számolt be tárlatvezetőnk. Érdekes volt látni azt az egylovas barokk szánt, melyen a hagyomány szerint Mária Teréziát szánkóztatta meg nyáron a Vay család egyik tagja úgy, hogy sóval szórták fel az utat. Sokáig időztünk az emeleti nagyterem freskójának minden részletét szemlélve. Érdekes volt megtekinteni a XVIII. sz. szobabelsőt, a korabeli fegyverek másolatát, II. Rákóczi Ferenc 1711-es vajai tanácskozását.A kastély kertjében megkoszorúztuk II. Rákóczi Ferenc mellszobrát.A „Középkori templomok útja” címmel a tákosi és a csarodai templomokat néztük meg. A Beregvidék talán egyik legszebb kulturális hagyatéka a tákosi templom, mely 1766-ban épült és a középkori gótikus építészet stílusjegyeit hordozza magán. Érdekessége, hogy malomköveken állt, favázas rendszerben épült, mely részeit paticsfal tölti ki. Mezítlábas Notre Dame-nak is nevezik a templomot, mivel padlózata döngölt agyagpadló volt. Csodálatos festett fakazettás men�nyezete és szószéke. A templom ikertestvére a kárpátaljai Csetfalván

található, melyet testvériskolánkkal közösen szeptemberben tekintettünk meg. Mindkettőt asztalos Landor Ferenc munkája díszíti. A csarodai református templom a 16. sz. folyamán került a reformátusok birtokába. A 13. sz. végén épült és a Káta nemzetséghez kapcsolódik. Román stílusú templom. A feltárás következtében előkerültek a csodás szívvirág csokrok, valamint a szentek: Kozma és Damján bizánci orvos szentek, Péter, Pál és János apostolok, Szent Anna, valamint Mária a kis Jézussal. A kora gót stílusban épült szentély freskói a feltámadott Krisztust és az apostolokat jeleníti meg. A templomban látható az 1758-ban épült Rhédey- epitáfium. Nagyon szép a népies barokkot idéző festett fa szószék, a karzat és a padok. A szűk templomtorony miatt külön harangláb épült. Kétnapos kirándulásunk során nagyon sok új ismerettel gazdagodtunk, sokat tanultunk. Nagyon örülünk, hogy résztvevői lehettünk ennek az utazásnak. Köszönet testvériskolánknak a meghívásért, valamint a Rákóczi Szövetségnek a támogatásért.

34

35

Diákutaztatási Program - 2014 A Rákóczi Szövetség Diákutazatási Programjai keretében 2014ban 332 Kárpát-medencei középiskola, 10142 diákja és kísérőtanára utazhatott egy másik Kárpát-medencei országba. A március 15-i nemzeti ünnep kapcsán 89 magyarországi és határon túli középiskola diákjai utaztak partneriskoláikhoz közösen ünnepelni, a június 4-i Nemzeti Összetartozás Napja alkalmából 80

A Rákóczi Szövetség Diákutaztatási Programjának és az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő Határtalanul Programjának számszerű összehasonlítása: 2014 Határtalanul Program Gimnáziumok*

Kárpát-medencei magyar középiskola utazott valamely másik ország magyar középiskolájához. Az október 23-i nemzeti ünnep alkalmából 97 középiskola utazhatott a Kárpát-medencében, bárhonnét-bárhova legalább egy határ átlépésével. Mindemellett a Rákóczi Szövetség 224 Kárpát-medence szerte működő középiskolai szervezete számára április 11-13. között meg-

valósult a Délvidéki Utazás, május 23-25. között a Felvidéki Séta, szeptember 26-28. között a Partiumi Kirándulás, valamint november 7-9. között egy újabb Felvidéki Sétára került sor. A programok megvalósítására 2014-ban 40 millió forint állami támogatást használt fel a Rákóczi Szövetség, amelyet az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő biztosított pályázati formában.

Diákutaztatási Program 2014 Nemzeti ünnepekhez és emléknapokhoz kapcsolódó középiskolai diákutaztatási programok Rendezvény megnevezése

Résztvevő iskolák száma

Résztvevő diákok és tanárok száma

Március 15-i Diákutaztatási Program

89

2881

Június 4-i Diákutaztatási Program

80

3010

Október 23-i diákutaztatási Program

97

3873

Összesen

266

9764

A Rákóczi Szövetség Kárpát-medencei középiskolai szervezeteinek szóló utaztatási programok Felvidéki Séta május 23-25.

16

95

Délvidéki Utazás április 11-13.

16

106

Partiumi Kirándulás szeptember 26-28.

18

87

Felvidéki Séta november 7-9.

16

90

Összesen

66

378

A két program együttesen

332

10142

Határtalanul Program Szakképző iskolák

Határtalanul Program Összesen

Rákóczi Szövetség Diákutaztatási Program

Résztvevő iskolák száma

77

97

174

332

Résztvevő diákok száma

3080

5046

8126

9128

Költség

149 110 000 Ft

181 782 000 Ft

330 892 000 Ft

40 000 000 Ft

*= A Határtalanul Program Középiskolákra vonatkozó pályázatai alapján. A 77 nyertes pályázatot benyújtó gimnázium esetén adataink becsültek, iskolánként 40 diákkal és 5 kísérővel számoltuk az utazó csoportok létszámát.

36

Nemzeti ünnepekhez és emléknapokhoz kapcsolódó középiskolai diákutaztatási programok részletezése

37

Március 15-i Diákutaztatási Program A Rákóczi Szövetség március 15-i diákutaztatási programja keretében 88 magyarországi és 1 határon túli középiskola pályázott Kárpát-medencei utazási támogatásért. A Szövetség valamennyi pályázatot pozitívan bírálta el, ennek értelmében több mint 2500 magyarországi diák utazhatott március 15-én valamely határon túli magyar településre és ünnepelhet közösen ott élő diáktár-

saival. Az utazó iskolák közül március 15-én 37-en utaztak Erdélybe, 40-en Felvidékre, 1 iskola Magyarországra, 7 iskola utazott Délvidékre, 1 iskola Kárpátaljára, 1 iskola Szlovéniába, 1 iskola Csehországba és 1 iskola látogatott Ausztriába. A pályázat feltétele volt, hogy egy Kárpát-medencei határon túli település magyar középiskolájához látogasson a magyarországi közép-

iskolás utazó csoport és közösen ünnepeljenek március 15-én. Iskolánként egy autóbusznyi diák utazhat a pályázat keretében, amihez a Rákóczi Szövetség 200 ezer forint utazási támogatást ajánlott fel a sikeres pályázóknak, illetve igény szerint segített a fogadó iskola közvetítésében.

Az iskola neve

Település

A partneriskola neve

Település

1.

Csongrádi Gimnázium, Szakképző Iskola és Kollégium Sághy Mihály Tagintézménye

Csongrád

Építészeti Szakközépiskola

Dunaszerdahely

2.

Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégium

Miskolc

Tompa Mihály Református Gimnázium

Rimaszombat Karácsfalva

3.

Pannonhalmi Bencés Gimnázium

Pannonhalma

Karácsfalvai Sztojka Sándor Görög Katolikus Gimnázium

4.

Egri Kereskedelmi Mezőgazdasági Szakközép-, Szakiskola és Kollégium

Eger

Batthyányi Ignác Kollégium

Gyergyószentmiklós

5.

NYME Bolyai János Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium

Szombathely

Magyar Tannyelvű Magán Szakközépiskola

Alsóbodok

6.

Építőipari, Faipari Szakképző Iskola és Kollégium

Kaposvár

Politechnika Iskola

Szabadka

7.

Szent Lőrinc Vendéglátó és Idegenforgalmi Szakközépiskola, Szakiskola és Kollégium

Eger

Hidaskürti Magán Szakközépiskola Kihelyezett Részleg Nagykapos

Nagykapos

8.

Szent Lőrinc Vendéglátó és Idegenforgalmi Szakközépiskola, Szakiskola és Kollégium

Eger

Magán Szakközépiskola

Rimaszombat

9.

Oroszlányi Ifjúsági Szervezet + Bakfark Bálint Alapfokú Művészetoktatási Intézmény

Oroszlány

CSEMADOK Komáromi Területi Választmány

Komárom

10.

Petőfi Sándor Gimnázium Gépészeti Szakközépiskola és Kollégium

Aszód

Brassai Sámuel Elméleti Líceum

Kolozsvár

11. Balassi Bálint Nyolcévfolyamos Gimnázium

Budapest

Salamon Ernő Gimnázium

Gyergyószentmiklós

12. Ceglédi Kossuth Lajos Gimnázium

Cegléd

Nagy István Művészeti Középiskola

Csíkszereda

Segesvári Mircea Eliade Főgimnázium

Segesvár

Nyíregyháza

Hám János Római Katolikus Teológiai Líceum

Szatmárnémeti

Pécs

Puskás Tivadar Szakközépiskola

Sepsiszentgyörgy

Szent Benedek Gimnázium, Szakképző Iskola 13. Kiskunfélegyháza és Kollégium Kiskunfélegyházi Petőfi Sándor Tagintézménye 14.

Szent Imre Katolikus Gimnázium, Általános Iskola, Kollégium, Óvoda és Alapfokú Művészeti Iskola

15. Zipernowsky Károly Műszaki Szakközépiskola

16.38Ady Endre Gimnázium

Budapest

P. J. Šafárik Gimnázium

Rozsnyó

Miskolci Kós Károly Építőipari Szakközépiskola 17. és Szakiskola

Miskolc

Bányai János Műszaki Szakközépiskola

Székelyudvarhely

Ózdi József Attila Gimnázium, 51. Szakképzőiskola és Kollégium

18. Pécsi Simonyi Károly Szakközépiskola és Szakiskola

Pécs

Domokos Kázmér Iskolacsoport

Szováta

52.

Karcagi Nagykun Református Gimnázium 19. és Egészségügyi Szakközépiskola

Karcag

Tompa Mihály Református Gimnázium

Rimaszombat

20. Győr-Moson-Sopron Megyei ÁMK Porpáczy A. Tagiskola

Fertőd

Bányai János Műszaki Szakközépiskola

Székelyudvarhely

21. Hajdúböszörményi Bocskai istván Gimnázium

Hajdúböszörmény

Kölcsey Ferenc Főgimnázium

Szatmárnémeti

22. Vajda Péter Evangélikus Gimnázium

Szarvas

Téglás Gábor Elméleti Líceum

23. Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium

Nyíregyháza

Kökönyösi Általános Iskola, Gimnázium, 24. Szakközépiskola, Szakiskola, Speciális Szakiskola, Kollégium, Alapfokú Művészeti Iskola

Komló

39

Ózd

Egészségügyi Középiskola

Rozsnyó

Pécs

TKI - Paulinum Püspökségi Klasszikus Gimnázium

Szabadka

53. Sárospataki Árpád Vezér Gimnázium és Kollégium

Sárospatak

Tornaljai Gimnázium

Tornalja

54. Gödöllői Református Líceum Gimnázium és Kollégium

Gödöllő

Kolozsvári Református Kollégium

Kolozsvár

55. Kaszás Attila Diákkör

Budapest

Ady Endre Diákkör

Prága

Déva

56. Nagyboldogasszony Római Katolikus Általános Iskola

Tapolca

Ady Endre Alapiskola

Párkány

Nicolae Iorga Általános Iskola

Nagybánya

57.

Nagykanizsa

Építészeti Szakközépiskola

Dunaszerdahely

Baróti Szabó Dávid Iskolaközpont

Barót

58. Balassa Bálint Gazdasági Szakközépiskola és Szakiskola

Esztergom

József Attila Alapiskola és Óvoda

Vásárút

59. II. Rákóczi Ferenc Szakközépiskola és Szakiskola

Kisvárda

Szakközépiskola

Királyhelmec

Berettyóújfalu

Magán Szakközépiskola Nagykaposi Kihelyezett Részleg

Nagykapos

Bonyhád

Füleki Gimnázium

Fülek

62. Mikszáth Kálmán Szakközépiskola

Balassagyarmat

Csemadok TV

Dunaszerdahely

Nyírbátori Bethlen Gábor Középiskola, Szakképző 63. Iskola és Kollégium

Nyírbátor

Perbenyiki Szakközépiskola

Perbenyik

64. Széchenyi István Római Katolikus Középiskola

Hatvan

Salamon Gimnázium

Gyergyószentmiklós

Piliscsaba

Nagy Mózes Elméleti Líceum

Kézdivásárhely

Széchenyi István Gimánázium, Általános Iskola, Szakközépiskola és Sportiskola

Nagykanizsai Műszaki Szakképző Iskola és Kollégium Cserháti tagintézmény

Balatonfüred

Egészségügyi Középiskola

Szabadka

Arany János Gimnázium, Egészségügyi Szakképző 60. és Közgazdasági Szakközépiskola

Pusztaszabolcs

Pater Godó Mihály Általános Iskola

Kisiratos

61.

Szolnok

Szakkay József Szakközépiskola

Kassa

Szepsi Csombor Márton Gimnázium, 28. Szakképző Iskola, Általános Iskola

Szikszó

Tompa Mihály Alapiskola

Rimaszombat

29. Svetits Katolikus Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium

Debrecen

Szent László Római Katolikus Gimnázium Nagyvárad

65. Páduai Szent Antal Iskola

30. Premontrei Rendi Szent Norbert Gimnázium

Szombathely

Dunaszerdahelyi Szakközépiskola

Dunaszerdahely

31. Serényi Béla Mezőgazdasági Szakképző Iskola

Putnok

Salamon Ernő Gimnázium

Gyergyószentmiklós

66.

Csongrádi Batsányi János Gimnázium, Szakképző Iskola és Kollégium

Csongrád

Svetozar Marković Gimnázium

Szabadka

Győr

Kereskedelmi Akadémia, Corvin Mátyás Magyar Tannyelvű Gimnázium

Nagymegyer

67.

Székesfehérvári Kodály Zoltán Általános Iskola, Gimnázium és AMI

Székesfehérvár

CSEMADOK Galántai Területi Választmánya

Galánta

33. Egry József Középiskola, Szakiskola és Kollégium

Zánka

Kós Károly Szakközépiskola

Csíkszereda

68.

Miskolc

P. J.Šafárik Gimnázium

Rozsnyó

34. Hatvani Bajza József Gimnázium és Szakközépiskola

Hatvan

Ipolysági Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium

Kossuth Lajos Evangélikus Általános Iskola, Gimnázium és Pedagógiai Szakközépiskola

Ipolyság

69.

Szekszárd

Egészségügyi Középiskola

Szabadka

35. Tokaji Ferenc Gimnázium, Szakközépiskola és Kollégium

Tokaj

Márai Sándor Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium és Alapiskola

Tolna Megyei Szent László Szakképző Iskola Egészségügyi-Szociális Szakképző Tagintézménye

Kassa

70. Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziuma

Pécs

Visa Református Egyházközség

Visa

71. Bálicsi Integrációs Nevelési Oktatási Központ

Pécs

Bécsi Magyar Iskola

Bécs

36. Stúdium Szakközépiskola és Szakiskola

Miskolc

Németh László Elméleti Líceum

Nagybánya

Eger

Partiumi Keresztény Egyetem

Nagyvárad

Tatabányai Integrált Szakiskola, Középiskola és Kollégium 37. Mikes Kelemen Felnőtt és Ifjúsági Gimnázium, Szakközépiskola és Szakiskola

Tatabánya

Magyar Tannyelvű Magán Szakközépiskola

Dunaszerdahely

73. Sárospataki Református Kollégium Gimnáziuma

Sárospatak

Jósika Miklós Elméleti Líceum

Torda

74. Bláthy Ottó Villamosipari Szakközépiskola

Miskolc

Arany János Elméleti Líceum

Nagyszalonta

38. Türr István Gazdasági Szakközépiskola

Baja

MTNY Alapiskola

Naszvad

Tiszakécskei Református Kollégium 39. Általános Iskolája és Gimnáziuma

75. Miskolci Andrássy Gyula Szakközépiskola

Miskolc

Kölcsey Ferenc Főgimnázium

Szatmárnémeti

Tiszakécske

Szamosújvári 1-es sz. Általános Iskola

Szamosújvár

76. Piarista Gimnázium és Kollégium

Vác

Comenius Gimnázium

Zselíz

77. Keszthelyi Vajda János Gimnázium

Keszthely

Nagyboldogasszony Egyházi Iskolaközpont

Gúta

78. Veress Ferenc Szakképző Iskola

Hajdúböszörmény

Nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium

Nagyvárad

79. Eötvös József Szakképző Intézmény

Hódmezővásárhely

Zeyk Domokos IsIskolaközpont

Székelykeresztúr

80. Hunyadi Mátyás Szakképző és Szakközépiskola

Mosonmagyaróvár

Magán Szakközépiskola Hidaskürt, kihelyezett tagozat Nagymegyer

Nagymegyer

81. Bajai Bányai Júlia Szakképző Iskola

Baja

Srednja Economska Skola

Zombor

Gödöllő

Füleki Gimnázium

Fülek

25.

Szent Benedek Gimnázium, Szakképző Iskola és Kollégium Balatonfüredi Széchényi Ferenc Tagintézménye

26. Szabolcs Vezér Gimnázium Szakközépiskola és Kollégium 27.

32.

Szolnoki Műszaki Szakközép-és Szakiskola, Jendrassik György Gépipari Tagintézmény

Győri Deák Ferenc Közgazdasági és Informatikai Szakközépiskola

72.

Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium és Kollégium

EVENTUS Üzleti, Művészeti Középiskola, Szakiskola, Alapfokú Művészeti Iskola és Kollégium

40.

Kaposvári Eötvös Loránd Műszaki Szakközépiskola, Szakiskola és Kollégium

Kaposvár

Nyers István Akadémia

Tóthfalu

41.

Bethlen Gábor Református Gimnázium és Szathmáry Kollégium

Hódmezővásárhely

Tompa Mihály Református Gimnázium

Rimaszombat

42. Keszthelyi Asbóth Sándor Szakképző Iskola és Kollégium

Keszthely

Bányai János Műszaki Szakközépiskola

Székelyudvarhely

43. Békásmegyeri Veres Péter Gimnázium

Budapest

Baczkamadarasi Kis Gergely Református Líceum

Székelyudvarhely

44. Gyöngyöshalászi Általános Művelődési Központ

Gyöngyöshalász

Fábry Zoltán Alapiskola és Szakközépiskola

Rozsnyó

45. Piarista Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium

Kecskemét

Kalazanci Szent József Római Katolikus Líceum

Nagykároly

83. Fasori Evangélikus Gimnázium

Budapest

Nagykárolyi Elméleti Líceum

Nagykároly

46. Esztergomi Dobó Katalin Gimnázium

Esztergom

Párkányi Gimnázium

Párkány

84. Balassi Intézet Márton Áron Szakkollégium

Budapest

Gimnazija in srednja kemijska sola Ruse

Ruše

Dorog

Orbán Balázs Gimnázium

Székelykeresztúr

85. Lévay József Református Gimnázium és Diákotthon

Miskolc

Kassai Református egyházközség

Kassa

48. Ferences Gimnázium

Szentendre

Pázmány Péter MTNY Gimnázium

Érsekújvár

86. Piarista Általános Iskola, Gimnázium és Szakközépiskola

Mosonmagyaróvár

Szenczi Molnár Albert Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium

Szenc

49. Református Óvoda Álatalános Iskola és Gimnázium

Kisvárda

Szakkay József Szakközépiskola

Kassa

87. Nyugat-magyarországi Középiskolák Küldöttsége

Budapest

Márton Áron Líceum

Csíkszereda

Hajdúnánás

Füleki Gimnázium

Fülek

88. Kelet-magyarországi Középiskolák Küldöttsége

Debrecen

Márton Áron Líceum

Csíkszereda

89. Ady Endre Elméleti Líceum

Nagyvárad

47.

50.

Zsigmondy Vilmos Gimnázium, Informatikai és Egészségügyi Szakközépiskola

Kőrösi Csoma Sándor Gimnázium, Szakközépiskola, Szakiskola és Kollégium

82.

Premontrei Szent Norbert Gimnázium és Egyházzenei Szakközépiskola

Szolnok

40

A június 4-i Nemzeti Összetartozás Napi Diákutaztatási Program A június 4-i Nemzeti Összetartozás Napján a Rákóczi Szövetség diákutaztatási programja keretében 80 Kárpát-medencei középiskola több mint 2600 diákja utazhatott legalább egy határ átlépésével egy másik magyar iskolához. Nemzeti Összetartozás Napi diákutaztatási programját pályázat keretében hirdette meg a Rákóczi Szövetség, ahol bármely Kárpát-medencei középiskola pályázhatott azzal a feltétellel, hogy június 4-én a Kárpát-medencében legalább egy határt átlépve ellátogatnak egy másik ország magyar iskolájához, ahol közös programot bonyolítanak. A pályázat keretében 200 ezer forint utazási támogatást lehetett elnyerni. A 80 sikerrel pályázó iskola közül 48 magyarországi, 12 erdélyi, 11 felvidéki, 7 délvidéki és 2 kárpátaljai. Az utazók között több olyan eset fordul elő, amikor több határt átlépve erdélyi iskola utazik Felvidékre, Kárpátaljára vagy fordítva. A Rákóczi Szövetség minden pályázó iskolát támogatásban részesített.

41 A Június 4-i Diákutaztatási Program sikeres pályázói: Az iskola neve

Település

A partneriskola neve

Település

1.

Nagyboldogasszony Római Katolikus Általános Iskola és Rákóczi Szövetség Tapolcai Szervezete

Tapolca

Marianum Magyar Tannyelvű Egyházi Iskolaközpont

Komárom

2.

Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium és Kollégium

Zenta

Bolyai Farkas Elméleti Líceum

Marosvásárhely

3.

Dunaszerdahelyi Szakközépiskola

Dunaszerdahely

Premontrei Rendi Szent Norbert Gimnázium

Szombathely

4.

Berceli Széchenyi István Általános Iskola

Bercel

Kriza János Általános Iskola

Kápolnásfalu

5.

Szenczi Molnár Albert Alapiskola Szenc

Szenc

Dr. Nagy László Gyógypedagógiai Intézmény

Kőszeg

6.

Tamási Áron Általános Iskola és Német Két Tannyelvű Nemzetiségi Gimnázium

Budapest

Mikes Kelemen Elméleti Líceum

Sepsisentgyörgy

7.

Ady Endre Gimnázium

Budapest

Gyergyószentmiklósi Sportiskola

Gyergyószentmiklós

8.

Szent Lőrinc Vendéglátó és Idegenforgalmi Szakközépiskola,Szakiskola és Kollégium

Eger

Márai Sándor Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium és Alapiskola

Kassa

9.

Pásztói Általános Iskola

Pásztó

Mocsáry Lajos Alapiskola

Fülek

10.

Deák Ferenc és Széchenyi István Szakközépiskola és Szakiskola, Széchenyi István Tagiskolája

Zalaegerszeg

Baróti Szabó Dávid Iskolaközpont

Barót

11.

Miskolci Kós Károly Építőipari Szakközépiskola és Szakiskola

Miskolc

Winkler Oszkár Építőipari Szakközépiskola

Losonc

12.

Beszédes József Mezőgazdasági és Műszaki Iskolaközpont

Magyarkanizsa

Németh László Gimnázium és Általános Iskola

Hódmezővásárhely

13.

Egészségügyi Középiskola

Szabadka

Mohácsi Kisfaludy Károly Gimnázium

Mohács Eger

14.

Marosvásárhelyi Egyesülés Nemzeti Kollégium

Marosvásárhely

Egri Kereskedelmi, Mezőgazdasági, Vendéglátóipari Szki., Szakiskola és Kollégium

15.

Teleki Tehetséggondozó Kollégium tagintézmény

Miskolc

Backamadarasi Kis Gergely Református Kollégium

Székelyudvarhely

16.

Bajai Óvoda, Általános Iskola, Speciális Szakiskola, Kollégium, Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény és Gyermekotthon

Baja

SOSO Milan Petrovic sa domom ucenika

Újvidék

17.

Szent Lőrinc Szakközépiskola, Szakiskola és Kollégium

Eger

Magán Szakközépiskola

Rimaszombat

18.

Eötvös József Református Oktatási Központ

Heves

Rozsnyói Református Egyházközség Alapiskolája

Rozsnyó

19.

Bányai János Műszaki Szakközépiskola

Székelyudvarhely

Kós Károly Építőipari Szakközépiskola és Szakiskola

Miskolc

20.

TISZK Mikes Kelemen Középiskola

Tatabánya

Diószegi Magán Szki.

Diószeg

21.

Nyírbátori Bethlen Gábor Középiskola, Szakképző Iskola és Kollégium

Nyírbátor

Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium

Nagyvárad

22.

Bolyai Farkas Elméleti Líceum

Marosvásárhely

Debreceni Református Kollégium

Debrecen

23.

Szolnoki Széchenyi István Gimnázium

Szolnok

Ady Endre Líceum

Nagyvárad Budaörs

24.

Székely Mikó Kollégium

Sepsiszentgyörgy

Budaörsi Illyés Gyula Gimnázium és Közgazdasági Szakközépiskola

25.

Nyers István Sportakadémia

Tóthfalu

Bartók Béla Elméleti Líceum

Temesvár

26.

Illéssy Sándor Baptista Szakközép- és Szakiskola

Kisújszállás

Arany János Elméleti Líceum

Nagyszalonta

27.

Marosvásárhelyi Református Kollégium

Marosvásárhely

Zrínyi Miklos Gimnázium

Zalaegerszeg

28.

Keszthelyi Asbóth Sándor Szakképző Iskola és Kollégium

Keszthely

Nyers István Akadémiai Sportegyesület

Tóthfalu

29.

Zselízi Comenius Gimnázium

Zselíz

Piarista Gimnázium és Kollégium

Vác

30.

Szent Benedek Gimnázium, Szakiskola és Kollégium Balatonfüredi Széchényi Ferenc Tagintézménye

Balatonfüred

Tornaljai Gimnázium

Tornalja

31.

Közgazdasági kereskedelmi iskola

Óbecse

Szekszárdi Garay János Gimnázium

Szekszárd

32.

Avram Iancu Szakképző Líceum

Marosvásárhely

Kiskunhalasi Református Kollégium Szilády Áron Gimnáziuma

Kiskunhalas

42 33.

Egri Kereskedelmi; Mezőgazdasági; Vendéglátóipari Szakközép; Szakiskola és Kollégium

Eger

Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium

Nagyvárad

34.

Stromfeld Aurél Gépipari, Építőipari és Informatikai Szakközépiskola

Salgótarján

Winkler Oszkár Építőipari Szakközépiskola

Losonc

35.

Széchenyi István Iskola

Pécs

Eötvös József Szakközépiskola

Székelyudvarhely

36.

Magán Szakközépiskola, kihelyezett részleg - Rimaszombat

Rimaszombat

Szent Lőrinc Vendéglátó és Idegenforgalmi Szki., Szakiskola és Kollégium

Eger

37.

Batthyány Lajos Gimnázium

Nagykanizsa

Beszédes József Mezőgazdasági és Műszaki Iskolaközpont

Magyarkanizsa

38.

Nagymuzsalyi Középiskola

Nagymuzsaly

Egri Szilágyi Erzsébet Gimnázium és Kollégium Eger

39.

Szekszárdi I. Béla Gimnázium

Szekszárd

Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium és Kollégium

43

67.

Erdőszentgyörgyi Szent György Technológia Líceum

Erdőszentgyörgy

Bajai Bányai Júlia Szakképző Iskola

Baja

68.

Vári II. Rákóczi Ferenc Középiskola

Mezővári

Fábry Zoltán Alapiskola és Szakközépiskola

Rozsnyó

69.

Budapesti Egyetemi Katolikus Gimnázium

Budapest

Füleki Gimnázium

Fülek

70.

Miskolci Andrássy Gyula Szakközépiskola

Miskolc

Ady Endre Líceum

Nagyvárad

71.

Csomasz Tóth Kálmán Református AMI Felsőzsolcai Tagintézménye

Felsőzsolca

Tamási Áron Általános Iskola

Farkaslaka

72.

Petőfi Sándor Római Katolikus Általános Iskola és Gimnázium

Vecsés

Szatmárnémeti Református Gimnázium

Szatmárnémeti

73.

Ipolysági Szakközépiskola

Ipolyság

74.

Debreceni Református Kollégium Gimnáziuma

Debrecen

Kolozsvári Református Gimnázium

Kolozsvár

Zenta

75.

Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium

Nyíregyháza

Tompa Mihály Református Gimnázium

Rimaszombat

Szent István Gimnázium

Budapest

Tamási Áron Gimnázium

Székelyudvarhely

Kolozsvár

40.

Református Óvoda Általános Iskola és Gimnázium

Kisvárda

Loránttfy Zsuzsanna Református Gimnázium

Nagyvárad

76.

41.

Boglári Kollégium

Balatonboglár

Ipolysági Szakközépiskola

Ipolyság

77.

Dunaszerdahely

Nagycenk

Nagycenk

42.

Budapesti Szemere Bertalan Általános Iskola és Gimnázium

Dunaszerdahelyi Magángimnázium, Szabó Gyula Utcai Szakközépiskola

Budapest

P .J. Šafárik Gimnázium

Rozsnyó

78.

Vámbéry Ármin Gimnázium

Dunaszerdahely

Soproni Eötvös József Evangélikus Gimnázium

Sopron

43.

Szabadkai Zeneiskola

Szabadka

Pécsi Művészeti Gimnázium és Szakközépiskola Pécs

79.

Közgyűlés

Törökbecse

Budapest

44.

Mikszáth Kálmán Szakközépiskola

Balassagyarmat

Kétnyelvű Középiskola

Lendva

80.

Czeglédi Péter Református Gimnázium

Léva

Budapest

45.

Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium

Nagyvárad

Dugonics András Piarista Gimnázium, Szki., Alapfokú Művészeti Iskola és Kollégium

Szeged

46.

Szakkay József Szakközépiskola

Kassa

Szolnoki Műszaki Szakközép- és Szakiskola

Szolnok

47.

Pannonhalmi Bencés Gimnázium

Pannonhalma

Segítő Mária Római Katolikus Teológiai Líceum Csíkszereda

48.

Kölcsey Ferenc Főgimnázium

Szatmárnémeti

Ady Endre Gimnázium

Budapest Tatabánya

49.

Magyar Tannyelvű Magán Szakközépiskola

Dunaszerdahely

Tatabányai Integrált szakiskola, Középiskola és Kollégium tagintézménye a Mikes Kelemen Felnőtt és Ifjúsági Gimnázium

50.

Bajai Bányai Júlia Szakképző Iskola

Baja

Srednja Economska Skola

Zombor

51.

Ady Endre Elméleti Líceum

Nagyvárad

Varga Márton Kertészeti és Földmérési Szakközépiskola

Budapest

52.

Veress Ferenc Szakképző Iskola

Hajdúböszörmény

Magán Szakközépiskola Hidaskürt - Nagykapos Nagykapos

53.

Szent László Római Katolikus Teológiai Líceum

Nagyvárad

Karolina Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium, Alapfokú Művészeti Iskola és Kollégium

Szeged

54.

Klebelsberg Kuno Általános Iskola és Gimnázium

Budapest

dr. Milkó Izidor Vajdasági Kulturális Intézet Módszertani Központja

Szabadka

55.

Tamási Általános Iskola és Gimnázium Béri Balogh Ádám Gimnáziumi és Kollégiumi Tagintézménye

Tamási

Apáczai Csere János Elméleti Líceum

Kolozsvár

56.

Kiskunhalasi Református Kollégium Szilády Áron Gimnáziuma

Kiskunhalas

Svetozar Markovic Gimnázium

Szabadka

57.

Bethlen Gábor Református Gimnázium és Szathmáry Kollégium

Hódmezővásárhely

Kolozsvári Református Kollégium

Kolozsvár

58.

Avasi Gimnázium

Miskolc

Petőfi Sándor Elméleti Líceum

Székelyhíd Békés

59.

Zilahi Református Wesselényi Kollégium

Zilah

Szegedi Kis István Református Gimnázium, Általános Iskola, Óvoda és Kollégium

60.

Budapesti Zrínyi Miklós Gimnázium

Budapest

Szent Ferenc Alapítvány Dévai Gyermekotthona

Déva

61.

Bálicsi Integrációs Nevelési Oktatási Központ

Pécs

Kórógyi Általános Iskola

Kórógy

62.

Szent Imre Katolikus Gimnázium, Ált. Isk. , Koll., Óvoda és AMI

Nyíregyháza

Marosszentgyörgyi Rákóczi Szövetség Ifjúsági Szervezete

Marosszentgyörgy

63.

Sztehlo Gábor Evangélikus Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium

Budapest

Tamási Áron Gimnázium

Székelyudvarhely

64.

Lévay József Református Gimnázium és Diákotthon

Miskolc

Tompa Mihály Református Gimnázium

Rimavská Sobota

65.

Szegedi Kis István Református Gimnázium Általános Iskola és Óvoda

Békés

Zilahi Református Wesselényi Líceum

Zilah

66.

Tompa Mihály Református Gimnázium

Rimaszombat

Petőfi Sándor Gimnázium, Gépészeti Szakközépiskola és Kollégium

Aszód

Október 23-i Diákutaztatási Program A Rákóczi Szövetség második alkalommal hirdette meg 2014. őszén határon túli középiskolák számára az október 23-i diákutaztatási programot. A program célja, hogy a határon túli magyar középiskolások ellátogassanak egy magyarországi települése magyar középiskolájához, és ott emlékezzenek az 1956-os forradalom és szabadságharc eseményeire. A program kiemelt célja az is, hogy a látogatás során minél több közvetlen kapcsolat alakuljon ki a magyar diákok, tanárok, illetve iskolák között. A programot pályázati formában hirdette meg a Rákóczi Szövetség, amelyre bármely határon túli magyar középiskola jelentkezhetett. A pályázat feltétele volt, hogy egy magyarországi településén működő magyar középiskolához látogasson a pályázó középiskola utazó csoportja

és közös programot szervezzenek az október 23-i nemzeti ünnep kapcsán. Iskolánként egy autóbusznyi diák utazhat a pályázat keretében, amihez a Rákóczi Szövetség 200 ezer forint utazási kerettámogatást ajánl fel a sikeres pályázóknak. A program keretében 97 határon túli és magyarországi középiskola több mint 3600 diákja utazhatott egy határt átlépve, ünnepelhetett ott élő diáktársaival. A 97 iskola közül 45 Magyarországról, 20 Erdélyből és Partiumból, 22 a Felvidékről, 7 Délvidékről és 3 Kárpátaljáról utazott. Az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékére a Rákóczi Szövetség 22. alkalommal szervezte meg „Gloria Victis” rendezvénysorozatát, mel�lyel erősíteni kívánja a résztvevő Kárpát-medencei magyar fiatalok nemzeti összetartozás-érzését. A háromnapos

találkozóra valamennyi szomszédos országból érkeztek magyar középiskolások és egyetemisták. Ebben az évben összesen 1355 Kárpát-medencei magyar fiatal vett részt a találkozón, köztük 391 egyetemista és 894 középiskolás, valamint 70 segítő. A középiskolások harmada a történelmi vetélkedőre érkezett, az egész Kárpát-medencét képviselve. Másik részük Erdélyből, Partiumból (Nagyvárad, Nagyszalonta, Székelyhíd, Szamosújvár, Dés, Nagybánya, Beszterce, Máramarossziget) és Délvidékről (Törökbecse, Magyarkanizsa), valamint az október 22-i 1956-os emlékünnepségre a Felvidék magyar középiskoláiból (Dunaszerdahely, Fülek, Gúta, Ipolyság, Kassa, Komárom, Nagykapos, Nagymegyer, Somorja és Tornalja) érkezett. Idén újra nagyszámú szlovák diákcsoport is együtt ünnepelt a magyar fiatalokkal.

44

36.

Keszthelyi Asbóth Sándor Szakképző Iskola és Kollégium

Keszthely

Nyers István Akadémia

Tóthfalu

Érsekújvár

37.

Keszthelyi Vendéglátó, Idegenforg., Kereskedelmi Szakképző Iskola és Koll.

Keszthely

Kájoni János Szakközépiskola

Csíkszereda

Ady Endre Gimnázium

Budapest

38.

Kiskunhalas

Jovan Jovanovic Zmaj Általános Iskola

Magyarkanizsa

Aszód

Selmecbánya

Selmecbánya

Kiskunhalasi Református Kollégium Szilády Áron Gimnáziuma

39.

Kós Károly Szakközépiskola

Csíkszereda

Egry József Középiskola, Szakiskola és Kollégium

Zánka

Nyíregyháza

40.

Kölcsey Ferenc Főgimnázium

Szatmárnémeti

Ady Endre Gimnázium

Budapest

41.

Közgazdasági Kereskedelmi Iskola

Óbecse

Csongrádi Batsányi János Gimnázium, Szakképző Iskola és Kollégium

Csongrád

42.

Közös Igazgatású Magyar Tanítási Nyelvű Iskola - Szenczi Molnár Albert Gimnázium

Szenc

Jurisich Miklós Gimnázium és Kollégium

Kőszeg

43.

Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium

Nagyvárad

Szent Margit Gimnázium

Budapest

44.

Magán Szakközépiskola

Diószeg

Tatabányai Integrált Szakiskola, Középiskola és Kollégium, Mikes Kelemen Felnőtt és Ifjúsági Gimnázium, Szakközépiskola

Tatabánya

Az iskola neve

Város

A partneriskola neve

Település

1.

Ady Endre Líceum

Nagyvárad

Széchenyi István Gimnázium

Szolnok

2.

Álmos Vezér Gimnázium és Általános Iskola

Budapest

Érsekújvári Pázmány Péter Gimnázium

3.

Arany János Elméleti Líceum

Nagyszalonta

4.

Aszódi Gimnázium

5.

Avram Iancu Szakképző Líceum

Marosvásárhely

Sipkay Barna Kereskedelmi, Vendéglátóip., Idegenforgalmi Középiskola, Szakiskola és Koll.

6.

Bajai Bányai Júlia Szakképző Iskola

Baja

Srednja Economska Skola

Zombor

7.

Balatonfüredi Radnóti Miklós Általános Iskola

Balatonfüred

Corvin Mátyás Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola

Somorja

8.

Bálicsi Integrációs Nevelési Oktatási Központ

Pécs

Horvátországi Magyar Oktatási és Művelődési Központ

Eszék

9.

Bányai János Műszaki Szakközépiskola

Székelyudvarhely

Kós Károly Építőipari Szakközépiskola és Szakiskola

Miskolc

10.

Bartók Béla Elméleti Líceum

Temesvár

Nyers István Akadémia

Tóthfalu

11.

Berceli Széchenyi István Általános Iskola

Bercel

MTNY Alapiskola

Buzita

12.

Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium és Kollégium

Sopron

Tarcy Lajos Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola

Hetény

45.

Magán Szakközépiskola Hidaskürt - Nagymegyer

Nagymegyer

Keszthelyi Közgazdasági Szakközépiskola

Keszthely

13.

Beszédes József Mezőgazdasági és Műszaki Iskolaközpont

Magyarkanizsa

Szent Benedek Gimnázium, Szakképző Iskola és Kollégium Kiskunfélegyházi Petőfi Sándor Tagintézménye

Kiskunfélegyháza

46.

Magyar Tannyelvű Magán Szakközépiskola

Dunaszerdahely

Tatabányai Integrált Szakiskola, Középiskola és Kollégium Mikes Kelemen Felnőtt és Ifjúsági Gimnázium, Szakközépiskola tagintézménye

Tatabánya

14.

Bethlen Gábor Református Gimnázium és Szathmáry Kollégium

Hódmezővásárhely

Szatmárnémeti Református Gimnázium

Szatmárnémeti

47.

Makói József Attila Gimnázium

Makó

Marosvásárhelyi Református Kollégium

Marosvásárhely

15.

Bolyai Farkas Elméleti Líceum

Marosvásárhely

Lévay József Református Gimnázium

Miskolc

48.

MARIANUM Magyar Tannyelvű Egyházi Iskolaközpont

Komárom

Nagyboldogasszony Római Katolikus Általános Iskola

Tapolca

16.

Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium és Kollégium

Zenta

Kétnyelvű Középiskola Lendva

Lendva

49.

Marosvásárhelyi Református Kollégium

Marosvásárhely

III. Béla Gimnázium

Baja

17.

Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium és Kollégium

Bonyhád

Bethlen Gábor Kollégium

Nagyenyed

50.

Mezőgazdasági Iskola

Topolya

Szentannai Sámuel Gimnázium, Szakközépiskola és Kollégium

Karcag

51.

Mikszáth Kálmán Középiskola

Balassagyarmat

Szakkay József Szakközépiskola

Kassa

Aszód

52.

Mircea Eliade Főgimnázium

Segesvár

Szeberényi Gusztáv Adolf Evangélikus Gimnázium, Művészeti Szakközépiskola, Általános Iskola, Óvoda, Békéscsaba Alapfokú Művészeti Iskola és Kollégium

53.

MTNY Magán Szakközépiskola

Alsóbodok

NYME Bolyai János Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium

Szombathely

54.

Munkácsi Szent István Líceum

Munkács

Szent Imre Katolikus Gimnázium, Általános Iskola, Kollégium, Óvoda és AMI

Nyíregyháza

55.

Nagy Mózes Elméleti Líceum

Kézdivásárhely

Páduai Szent Antal Általános Iskola, Gimnázium és Alapfokú Művészeti Iskola

Piliscsaba

56.

Nagyboldogasszony Római Katolikus Általános Iskola

Tapolca

Pozsonypüspöki Alapiskola és Óvoda

Pozsony

57.

Nagykanizsai Műszaki Szakképző Iskola és Kollégium Cserháti Sándor tagintézmény

Nagykanizsa

Műszaki Iskola

Ada

58.

Nagymuzsalyi Középiskola

Nagymuzsaly

Szepsi Laczkó Máté Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Szakképző Iskola és Kollégium

Sátoraljaújhely

59.

Nyers István Sportakadémia

Tóthfalu

Váci Mihály Kollégium

Budapest

60.

Nyírbátori Bethlen Gábor Középiskola, Szakképző Iskola és Kollégium

Nyírbátor

P. J. Šafárik Gimnázium

Rozsnyó

61.

Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium

Nyíregyháza

Tompa Mihály Református Gimnázium

Rimaszombat

62.

P. J. Šafárik Gimnázium

Rozsnyó

Ady Endre Gimnázium

Budapest

18.

Brassai Sámuel Elméleti Líceum

Kolozsvár

Petőfi Sándor Gimnázium, Szakközépiskola és Kollégium

19.

Egészségügyi Középiskola

Szabadka

Tóparti Gimnázium és Művészeti Szakközépiskola

Székesfehérvár

20.

Eötvös József Szakképző Iskola

Hódmezővásárhely

Nyers István Akadémia

Tóthfalu

21.

Fejér Megyei Perczel Mór Szakképző Iskola és Kollégium

Mór

Bocskai István Elméleti Líceum

Nyárádszereda

22.

Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium

Miskolc

Hám János Rk. Líceum

Szatmárnémeti

23.

Garay János Gimnázium

Szekszárd

Pázmány Péter Gimnázium

Érsekújvár

24.

Gimnázium, Informatikai, Közgazdasági, Nyomdaipari Szakközépiskola és Szakiskola

Eger

Báthory István Elméleti Líceum

Kolozsvár

25.

Göndöcs Benedek Középiskola, Szakiskola és Kollégiumai

Gyula

Petőfi Sándor Általános Iskola

Hajdújárás-Királyhalom-Nosza

26.

Nagykaposi Gimnázium - Gimnázium

Nagykapos

Nemes Nagy Ágnes Művészeti Szakközépiskola

Budapest

27.

Hajdúböszörményi Bocskai István Gimnázium

Hajdúböszörmény

Kölcsey Ferenc Főgimnázium

Szatmárnémeti

28.

Hám János Római Katolikus Teológiai Líceum

Szatmárnémeti

Máriánum Német Nemzetiségi Nyelvoktató Általános Iskola

Érd

29.

Hatvani Bajza József Gimnázium és Szakközépiskola

Hatvan

Kölcsey Ferenc Főgimnázium

Szatmárnémeti

30.

Horváth János Elméleti Líceum

Margitta

Stúdium Szakközépiskola

Miskolc

31.

Horváth Mihály Gimnázium

Szentes

Bodrogszerdahelyi MTNY Alapiskola

Bodrogszerdahely

32.

HSZI Corvin Mátyás Tagintézmény

Hódmezővásárhely

Bartók Béla Elméleti Líceum

Temesvár

33.

Kaposvári Táncsics Mihály Gimnázium

Kaposvár

Márai Sándor Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium és Alapiskola

Kassa

34.

Karcagi Nagykun Református Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola

Karcag

Ady Endre Szórvány Kollégium

35.

Kereskedelmi Akadémia és Corvin Mátyás Gimnázium Nagymegyer

Nagymegyer

Deák Ferenc Közgazdasági és Informatikai Szakközépiskola

63.

Pannonhalmi Bencés Gimnázium

Pannonhalma

Csiky Gergely Főgimnázium

Arad

64.

Pázmány Péter Gimnázium

Érsekújvár

Koch Valéria Iskolaközpont

Pécs

65.

Pécsvárad

Horvátországi Magyar Oktatási és Művelődési Központ

Eszék

Kalotaszentkirály-Zentelke

Pécsváradi II. Béla Középiskola, Élelmiszeripari Szakiskola és Kollégium

66.

Petőfi Sándor Elméleti Líceum

Székelyhíd

Árpád Gimnázium

Tatabánya

Győr

67.

Povolny Ferenc Szakképző Iskola és Speciális Szakiskola

Debrecen

Kölcsey Ferenc Főgimnázium

Szatmárnémeti

45

46

47

68.

Premontrei Szent Norbert Gimnázium és Egyházzenei Szakközépiskola

Gödöllő

P. J. Šafárik Gimnázium

Rozsnyó

69.

Szakkay József Szakközépiskola

Kassa

Bláthy Ottó Villamosipari Szakközépiskola

Miskolc

70.

Winkler Oszkár Építőipari Szakközépiskola

Losonc

Miskolci Kós Károly Építőipari Szakközépiskola és Szakiskola

Miskolc

71.

Magán Szakkozépiskola, Dunaszerdahely, kihelyezett részleg: Rimaszombat

Rimaszombat

Szent Lőrinc Vendéglátó és Idegenforgalmi Szakközépiskola és Szakiskola

Eger

72.

Svetits Katolikus Óvovda, Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium

Debrecen

Márai Sándor Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola és Gimnázium

Kassa

73.

Svetozar Marković Gimnázium

Szabadka

Szilády Áron Református Gimnázium

Kiskunhalas

74.

Szegedi Kis István Református Gimnázium, Ált. Iskola, Óvoda és Kollégium

Békés

Wesselényi Református Líceum

Zilah

75.

Szegedi Radnóti Miklós Kísérleti Gimnázium

Szeged

Csiky Gergely Főgimnázium

Arad

76.

Szent József Gimnázium, Szakközépiskola és Kollégium

Debrecen

Kalazanci Szent József Római Katolikus Líceum

Nagykároly

77.

Szent László Római Katolikus Teológiai Líceum

Nagyvárad

Temesvári Pelbárt Ferences Gimnázium és Kollégium

Esztergom

78.

Szent Lőrinc Szakközépiskola

Eger

Hidaskürti Magán Szakközépiskola Nagykaposi Kihelyezett Részlege

Nagykapos

79.

Szent Lőrinc Szakközépiskola

Eger

Magán Szakközépiskola

Rimaszombat

80.

Szent Lőrinc Szakközépiskola, Szakiskola és Kollégium

Eger

Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium

Nagyvárad

81.

Szepsi Csombor Márton Gimnázium, Szakképző Iskola, Általános Iskola

Szikszó

Tompa Mihály Alapiskola

Rimaszombat

82.

Tatabányai Integrált Szakiskola, Középiskola és Kollégium Mikes Kelemen Felnőtt és Ifjúsági Gimnázium, Szakközépiskolája

Tatabánya

Magán Szakközépiskola

Diószeg

83.

Teleki Tehetséggondozó Kollégium tagintézmény

Miskolc

Czeglédi Péter Református Gimnázium

Léva

84.

Tompa Mihály Református Gimnázium Rimaszombat

Rimaszombat

Bethlen Gábor Református Gimnázium és Szathmáry Kollégium

Hódmezővásárhely

85.

Udvardi Szakközépiskola

Udvard

Egri Kereskedelmi, Mezőgazdasági, Vendéglátóipari Szakközép-, Szakiskola és Kollégium

Eger

86.

Vári II. Rákóczi Ferenc Középiskola

Mezővári

Katona József Általános Iskola

Budapest

87.

Verebély László Szakközépiskola és Szakiskola

Budapest

Jedlik Ányos Elektrotechnikai Szakközépiskola és Kereskedelmi Akadémia

Érsekújvár

88.

Felvidéki és Erdélyi iskolák - Dunaszerdahely

Dunaszerdahely

Gloria Victis

Budapest

89.

Felvidéki és Erdélyi iskolák - Ipolyság

Ipolyság

Gloria Victis

Budapest

90.

Felvidéki és Erdélyi iskolák - Nagyvárad

Nagyvárad

Gloria Victis

Budapest

91.

Felvidéki és Erdélyi iskolák - Királyhelmec

Királyhelmec

Gloria Victis

Budapest

92.

Felvidéki és Erdélyi iskolák

Szamosújvár

Gloria Victis

Budapest

93.

Felvidéki és Erdélyi iskolák - Komárom-Gúta

Gúta

Gloria Victis

Budapest

94.

Felvidéki és Erdélyi iskolák - Somorja-Nagymegyer

Somorja

Gloria Victis

Budapest

95.

Felvidéki és Erdélyi iskolák - Tornalja-Fülek

Tornalja

Gloria Victis

Budapest

96.

Felvidéki és Erdélyi iskolák Ógyalla-Bátorkeszi

Építőipari Szk.;Bátorkeszi Magánszk.

Gloria Victis

Budapest

97.

Petőfi Sándor Elméleti Líceum

Székelyhíd

Aggteleki Nemzeti Park

Aggtelek

48

49

A Rákóczi Szövetség Kárpát - medencei középiskolai szervezeteinek szóló utaztatási programok 2014-ban négy utazási programot hirdetett a Rákóczi Szövetség a Kárpát-medencei középiskolákban működő 224 ifjúsági szervezete számára. A tavaszi iskolai félévben sor került a Felvidéki Sétára és a Délvidéki Utazásra, ősszel a Partiumi Kirándulás és egy újabb Felvidéki Séta került megrendezésre. Az utazások minden esetben egy háromnapos hosszúhétvége keretében valósultak meg (péntek déli indulással és vasárnap esti haza érkezéssel), amire az egyes határon túli térségekhez

földrajzilag közelebb eső magyarországi középiskolák kaptak meghívást, akik határon túli középiskolás társaikkal közösen keresték fel Felvidék, Partium, illetve Délvidék magyar vonatkozású kulturális és történelmi emlékhelyeit, településeit. A program a tapasztalatok szerint kiválóan szolgálta a határ két oldalán élő középiskolások és középiskolák közötti kapcsolatok kialakítását, azok megerősítését, valamint a felvidéki, partiumi és délvidéki területek megismertetését.

Az utazásokra meghívásos formában jelentkezhettek az egyes középiskolai szervezetek 7 diák és egy tanár részvételével. A kirándulások résztvevőinek az utazás, a szállás és ellátás, valamint a programok költségeit a Rákóczi Szövetség magára vállalta. A Rákóczi Szövetség Kárpát-medencei középiskolai szervezeteinek szóló utaztatási programokba bekapcsolódó iskolák és résztvevők száma:

Rendezvény

Résztvevő iskolák száma

Résztvevő diákok és tanárok száma

Felvidéki Séta május 23-25.

16

95

Délvidéki Utazás április 11-13.

18

106

Partiumi Kirándulás szeptember 26-28.

16

87

Felvidéki Séta november 7-9.

16

90

Összesen

66

378

Felvidéki Séta Május 23-25. Tizenötödik alkalommal került sor a Rákóczi Szövetség Felvidéki Séták elnevezésű középiskolai szervezeteknek szóló programjára május 23. és 25. között. A program célja a felvidéki városok, várak magyar vonatkozású kulturális és történelmi emlékhelyeinek felkeresése és megismerése volt. A Rákóczi Szövetség fontosnak tartja mindemellett, hogy a Kárpát-medencei középiskolai ifjúsági szervezeteinek diákjai megismerjék egymást és egy jó hangulatú hétvégét töltsenek el közösen. Az utazás során a diákok Regéc vára és a sátoraljaújhelyi Magyar Kálvária megtekintését követően a Szepességet barangolták be, ellátogattak a Magas-Tátrába és környékére, később Balassi Bálint feltételezett szülőfalujába, Hibbére is. A kiránduláson 16 középiskola 95 diákja és tanára vett részt. Magyarországról a Budapesti Szent Margit Gimnázium, a Budapesti Ady Endre Gimnázium, a Balassagyarmati Mikszáth Kálmán Szakközépiskola, az Egri Eventus Üzleti, Művészeti Középiskola, az Egri Kereskedelemi, Mezőgazdasági, Vendéglátóipari Szakközép-, Szakiskola és Kollégium, az Egri Szent Lőrinc Szakközépiskola, az Egri Szilágyi Erzsébet Gimnázium, a Miskolci Avasi Gimnázium, a Miskolci Lévay József Református Gimnázium, a Miskolci Kós Károly Építőipari Szakközépiskola és a Sárospataki Árpád Vezér Gim-

názium és Kollégium, Felvidékről az Ipolysági Fegyverneki Ferenc Közös Igazgatású Katolikus Iskola, a Kassai Márai Sándor Gimnázium, a Kassai Szakkay József Szakközépiskola, a Nagykaposi Magán Szakközépiskola és a Tornaljai Gimnázium diákjai és kísérőtanárai vettek részt a kiránduláson. „Lőcsére utaztunk, ahol megebédeltünk, majd utána rövid városnézés következett: városháza, Pálmester háza, Thurzó ház, megemlékezés a híres, hírhedett családról. Végül megtekintettük a csodálatos Szent Jakab templomot. Következő állomásunk Késmárk volt, ahol Andrzej Janovsky fogadott minket és bemutatta a híres templomokat és koszorúztunk Thököly fejedelem sírboltjában. A Himnusz és a Szózat lejátszásával, nagyon szépen meglepett minket. Igen emelkedettre sikerült a megemlékezésünk, még könnyet is csalt sokak szemébe. Nagyon szépen köszönjük Andrzej Bátyánk figyelmességét, odaadását, értünk végzett munkáját! Megemlékeztünk a Hunfalvyakról és az Evangélikus Líceum emléktábláinál is koszorúztunk. Innen Újtátrafüredre vitt az utunk, ahol a Szontágh család áldozatos, az egészségturizmust megalapító munkájáról emlékeztünk meg és koszorúztunk, idősebb Szontágh Miklós emléktáblájánál. Köszönetet mondunk Pavel Kušnírnak, aki nagyon élvezetesen

mutatta be a család szerepét, szomorú, de mégis felemelő sorsát, a XX. század totalitárius diktatúráinak korában. Egészen meglepett, hogy milyen szépen emlékezett meg a zipszer származású, magyarrá lett családról egy szlovák ember. Példaadó hungarus hangulat alakult ki. Ő is nagyon örült látogatásunknak. Mindenki figyelmébe ajánlom a Szontagh villát, a bemutatáshoz nyugodtan kérjük Pavel segítségét.” (Lados Balázs, túravezető – Szent Margit Gimnázium)

Megvalósult Program 2014. május 23. péntek 07.00 Ipolysági indulás 07.30 Nagykaposi indulás 09.00 Budapesti indulás 10.45 Miskolci indulás 12.30 Regéci vár megtekintése 15.30 Sátoraljaújhely – Magyar Kálvária 18.00 Borsi 20.00 Kassa 2014. május 24. szombat 6.30 ébresztő 7.00 reggeli 7.30 indulás 9.00 Szepesvár 11.00 Görgő 12.30 ebéd Lőcsén 15.00 Késmárk 18.30 Tátrafüred 20.00 szállás Iglón 2014. május 25. vasárnap 7.00 ébresztő 7.30 reggeli 8.00 indulás 09.30 Késmárk 11.00 Csorba tó 14.00 Hibbe – koszorúzás Balassi Bálint sírjánál 15.00 hazaindulás

50

Partiumi Kirándulás Szeptember 27-29.

Délvidéki Utazás Április 11-13. Harmadik alkalommal került sor a Rákóczi Szövetség Délvidéki Utazás elnevezésű középiskolai szervezeteknek szóló programjára április 11. és 13. között. A program célja a délvidéki városok, várak magyar vonatkozású kulturális és történelmi emlékhelyeinek megismerése, valamint további fontos célja, hogy a magyarországi és a délvidéki ifjúsági szervezetek diákjai és tanárai megismerjék egymást és egy jó hangulatú hétvégét töltsenek el közösen. A kiránduláson 18 középiskola 106 diákja vett részt. Magyarországról a Bátaszéki II. Géza Gimnázium, a Budapesti Ady Endre Gimnázium, a Budapesti Balassi Bálint Nyolcévfolyamos Gimnázium, a Budapesti II. Rákóczi Ferenc Gimnázium, a Budapesti Szent Margit Gimnázium és a Kiskunfélegyházi Szent Benedek Gimnázium, Szakképző Iskola és Kollégium Kiskunfélegyházi Petőfi Sándor Tagintézménye, Vajdaságból az Adai Műszaki Iskola, a Magyarkanizsai Beszédes József Mezőgazdasági és Műszaki Iskolaközpont, az Óbecsei Gimnázium, a Szabadkai Egészségügyi Középiskola, a Szabadkai Ivan Sarić Műszaki Iskola, a Szabadkai Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnázium, a Topolyai Dositej Obradović Gimnázium és Közgazdasági Iskola, a Topolyai Mezőgazdasági Iskola, a Tóthfalui Ifjúsági Szervezet, a Zentai Egészségügyi Középiskola és a Zentai

Közgazdasági és Kereskedelmi Középiskola, Horvátországból pedig az Eszéki HMOMK Gimnáziumának diákjai és kísérőtanárai vettek részt a kiránduláson. Az utazás programja érintette Szabadkát, Muzslyát, Nándorfehérvárt (Belgrád), Zimonyt, Karlócát, Újvidéket, valamint a bácsi várat. „Szabadkáról Szenttamás érintésével jutottunk el a hírhedett Csonthalomhoz. Szenttamáson áthaladva érintettük a Tyúkszert, a város magyar részét, ahol elmondtam az egykori tragikus eseményeket. A Csonthalmon méltóságteljes megemlékezést tartottunk az 1848-as, 1944-es és más áldozatok emlékére. Látható volt, hogy az ifjúságot megérintette a hely „szelleme”. Ezek után Temerinbe utaztunk, ahol Guszton András, régi-új Polgármester és Csorba Béla VMDP elnök, történész fogadtak minket az Önkormányzat épületében. Vendéglátóink élvezetes és kimerítő beszédekben mutatták be, a délvidéki magyarság számára kulcsfontosságú település helyzetét. Estére a Nagybecskerekhez tartozó, nagy magyar faluba Muzslyára érkeztünk, ahol nagyon kedves vendéglátásban részesültünk az Emmausz Kollégiumban. Külön hálás köszönet Kalapis Sztoján atyának és Gerdof Zsolti gondnoknak! Szombaton Nándorfehérvár, Zimonyt, Karlócát tekintettük meg, majd Újvidéken

találkoztunk Matuska Mártonnal. Márton Bátyánk, mint az 1944es tragikus események szakértője, magával ragadta az ifjúságot, a végén sok érdekes könyv talált gazdára. Újvidéken megnéztük a nagytemplomot és a sétáló utcát. A nagytemplomban Erhardt Róbert atya fogadott minket. Innen a szállásra hajtottunk. Külön szeretnék megemlékezni a nándorfehérvári kis ünnepségünkről, ahol a híres győzelemre, a Hunyadiakra és az akkori eredményes szerb-magyar együttműködésre emlékeztünk.” (Lados Balázs túravezető) Megvalósult program

Április 11. péntek 10.00 találkozó Budapesten az 56-osok terén 12.00 indulás Bátaszék, Tompán át Szabadkára 13.00 kiskunfélegyházi buszok indulása 15.00 városháza megtekintése 16.00 utazás Temerinbe, út közben megemlékezés a Csonthalomnál 19.30 elszállásolás és vacsora Muzslyán az Emmausz Központban Április 12. szombat 07.00 reggeli 07.30 indulás Nándorfehérvárra (Belgrád) 10.00 látogatás a nándorfehérvári várban 12.00 Zimony: a Hunyadi-torony megtekintése 13.00 Ebéd Zimonyban 15.00 Karlócán megtekintjük a szerbség egyik meghatározó kulturális központját 17.00 látogatás Újvidéken 20.00 Szállás, étkezés Muzslyán az Emmausz Központban Április 13. vasárnap 08.00 reggeli 10.00 római katolikus szentmise Muzslyán 11.00 utazás Újvidékre. Futaki úti temetőben, Matuska Márton történész előadása, koszorúzás 13.00 Bácsa 14.00 Búcsú-indulás Hercegszántó, Bátaszéken át Budapestre 18.00 érkezés Budapestre

Idén harmadik alaklommal került megrendezésre a Partiumi Kirándulás elnevezésű program, melyre kelet magyarországi és partiumi középiskolák kaptak meghívást. A kirándulás 16 iskola 87 diákjának részvételével került megrendezésre. Magyarországról a Budapesti Szent Margit, a Debreceni Református Kollégium Gimnáziuma, a Hajdúböszörményi Veress Ferenc Szakképző Iskola, a Hajdúdorogi Szent Bazil Görög Katolikus Gimnázium, a Nyírbátori Bethlen Gábor Középiskola, Szakképző Iskola és Kollégium, a Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium, a Nyíregyházi Szent Imre Katolikus Gimnázium, Általános Iskola és Kollégium és a Szarvasi Vajda Péter Evangélikus Gimnázium, Partiumból a Krasznai Cserey Technológiai Líceum, a Nagyszalontai Arany János Iskolaközpont, a Nagyváradi Ady Endre Elméleti Líceum, a Nagyváradi Lórántffy Zsuzsanna Református Gimnázium, a Nagyváradi Mihai Eminescu Főgimnázium, a Szatmárnémeti Hám János Római Katolikus Teológiai Líceum, a Szatmárnémeti Kölcsey Ferenc Főgimnázium és a Székelyhídi Petőfi Sándor Elméleti Líceum diákjai és kísérőtanárai vettek részt a rendezvényen. A program során a csoport Nagyvárad, Nagykároly, Szatmárnémeti, Nagybánya térségében tett látogatást.

51

Megvalósult program

2014. szeptember 26. péntek 08.30 Indulás Nyírbátorból 12.00 Indulás Debrecenből 14.00 Találkozás az Egyesülés terén 19.00 Vacsora, szállás Püspökfürdőn 2014. szeptember 27. szombat 6.00 Ébresztő 7.00 Reggeli 10.00 Kaplony 11.30 Nagykárolyi kastély 12.00 Ebéd Nagykárolyban 14.00 Adyfalva – Érmindszent 16.00 Szatmárnémeti városnézés 19.00 Előesti katolikus szentmise 20.00 Vacsora, szállás Szatmárnémetiben   2014. szeptember 28. vasárnap 7.00 Ébresztő 8.00 Reggeli és úti-csomag osztás 10.30 Koltó 12.30 Nagybánya 13.30 Búcsú, indulás haza 17.00 Érkezés Debrecenbe és Nyíregyházára

52

53

Felvidéki Séta November 7-9. Tizenhatodik alkalommal került sor a Rákóczi Szövetség Felvidéki Séták elnevezésű középiskolai szervezeteknek szóló programjára november 7. és 9. között, a rendezvényen 16 középiskola 90 diákja és tanára vett részt. Magyarországról a Győri Czuczor Gergely Bencés Gimnázium, a Győri Deák Ferenc Közgazdasági és Informatikai Szakközépiskola, a Győri Kazinczy Ferenc Gimnázium, a Győri Péterfy Sándor Evangélikus Gimnázium, a Győri Prohászka Ottokár Orsolyita Közoktatási Központ, a Kapuvári Felsőbüki Nagy Pál Gimnázium, a Pápai Református Kollégium Gimnáziuma, a Soproni Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium, a Szombathelyi Premontrei Rendi Szent Norbert Gimnázium és a Tatabányai Árpád Gimnázium, Felvidékről a Diószegi Magán Szakközépiskola, a Dunaszerdahelyi Magyar Tan�nyelvű Magán Szakközépiskola, az Ipolysági Fegyverneki Ferenc Közös Igazgatású Katolikus Iskola, a Nagymegyeri Kereskedelmi Akadémia és Corvin Mátyás Magyar Tannyelvű Gimnázium, a Nagymegyeri Magán Szakközépiskola (Hidaskürt) és a Somorjai Madách Imre Gimnázium diákjai és kísérőtanárai vettek részt a rendezvényen.

Megvalósult program 2014. november 7. péntek 11.30 indulás Győrből 12.30 Komáromban városnézés 14.00 Komáromi öreg vár megtekintése 15.30 komáromi városnézés, koszorúzás a Klapka szobornál 16.30 indulás Dunaszerdahelyre 17.30 szállás elfoglalása 18.00 vacsora 19.00 Színházi előadás – Városi Művelődési Központ, Dunaszerdahely 2014. november 8. szombat 6.30 ébresztő 7.00 reggeli 7.30 indulás 9.00 pozsonyi csata helyszíne (Hainburg és környéke) 11.00 Dévény 12.30 ebéd Dévényben 13.30 indulás Pozsonyba 14.30 pozsonyi városnézés 15.00 indulás Nagyszombatba 16.00 Nagyszombati városnézés, egyetemi templom 18.30 indulás a szálláshelyre 19.30 vacsora 20.30 közösségi program 2014. november 9. vasárnap 6.30 ébresztő 7.00 reggeli 8.00 indulás Deákiba 09.00 szentmise Deákiban 10.30 Vágkirályfa (koszorúzás Janics Kálmán sírjánál) 12.30 Ógyalla (Feszty Árpád sírja, Konkoly-Thege Miklós szobor) 15.00 hazaindulás

54

Székhely Postacím Telefon Fax Email Web

1027 Budapest, Szász Károly utca 1. 1255 Budapest, Pf.: 23. +36 1 201 30 67 +36 1 212 88 91 [email protected] www.rakocziszovetseg.org