FOGLALKOZÁS-EGÉSZSÉGÜGY 3.3
Rákkeltő anyagok kölcsönhatása munkavégzés során Tárgyszavak: egészségvédelem; rákkeltő anyag; rákkeltő hatás; szinergia; foglalkozás-egészségügy.
A rákkeltő anyagok osztályozása Németországban 2000-ben a becslések alapján a férfiak között megközelítően 200 000, a nők között 195 000 tumoros esetet diagnosztizáltak; ezek közül körülbelül 183 000 férfit és 175 000 nőt az első alkalommal támadta meg a rák. A Koch Intézet legfrissebb dokumentációja alapján az 1998-as utolsó becsléshez képest az új rákos esetek évenkénti száma a nők esetében 1,7%-kal csökkent, míg a férfiak esetében 7,4%-kal növekedett. 1998-ban a rákkeltő anyagok öt kategóriáját állították fel: 1. Anyagok, amelyek tumoros megbetegedést okoznak az emberben, vagy amelyekről feltételezhető, hogy jelentősen hozzájárulnak a rák kockázatához. Epidemiológiai vizsgálatok megfelelően alátámasztják az expozíció és a betegség gyakorisága közötti összefüggést (n = 44). 2. Anyagok, amelyek rákkeltőek lehetnek az emberben, mivel hosszú távú állatkísérletek eredményeiből vagy állatkísérletek és epidemiológiai vizsgálatok együttes adataiból feltételezhető, hogy jelentős mértékben hozzájárulnak a megbetegedés kockázatához (n = 118). 3. Anyagok, amelyek aggodalomra adnak okot kimutatott vagy lehetséges rákkeltő hatásuk következtében, bár pontos értékelés a rendelkezésre álló kevés információ következtében még nem lehetséges. A kategória átmeneti. 3.a Anyagok, amelyek kielégítenék a 4. vagy 5. kategória követelményeit, de nem áll rendelkezésre elegendő információ a MAK- (maximális munkahelyi koncentráció) vagy BAT- (foglalkozás-egészségügyi biológiai határérték) értékek megállapításához (n = 13). 3.b Anyagok, amelyek rákkeltő hatására vonatkozóan jelzéseket tapasztaltak in vitro vizsgálatokban és állatkísérletekben, de ezek nem elegendőek ahhoz, hogy más kategóriába sorolják
őket. A végleges osztályozás előtt további vizsgálatok szükségesek. Ha az anyag vagy bomlástermékei nem mutatnak genotoxikus (génállományt károsító) hatásokat, MAK- vagy BAT-értéket lehet megállapítani (n = 109). 4. Rákkeltő hatású anyagok, amelyekben genotoxikus hatások egyáltalán nem, vagy csak kismértékben játszanak szerepet. A MAKés BAT-értékek betartása esetén a megbetegedés kockázatának jelentős fokozódására nem kell számítani. Az osztályozás főleg a hatásmechanizmus vizsgálati eredményein alapul. A kockázat jellemzésekor figyelembe kell venni a karcinogenezishez (a rák kialakulásához) hozzájáruló különféle mechanizmusokat, illetve a dózis–idő–hatás összefüggéseket (n = 12). 5. Anyagok karcinogén és genotoxikus hatással, amely hatások azonban olyan jelentéktelenek, hogy a MAK- és BAT-értékek betartása esetén a rákos megbetegedés kockázatának jelentős fokozódására az emberekben nem kell számítani. Az osztályozás a hatásmechanizmussal kapcsolatos információkon, a dózisfüggőségen és a toxikológiai-kinetikai adatokon alapul (n = 2).
A karcinogén tényezők egymásra hatása A karcinogén tényezők egymásra hatásának jelentősége a közelmúltban került a kutatók érdeklődésének középpontjába. 2004 februárjában a Német Foglalkozás- és Környezet-egészségügyi Társaság által szervezett konferencián a foglalkozás-egészségügy, toxikológia, epidemiológia és sugárzásbiológia területéről érkezett vezető tudósok a munkahelyeken alkalmazott különféle karcinogén hatású anyagok közötti kvalitatív és kvantitatív interakciókról értekeztek, különös tekintettel a kémiai anyagokra és az ionizáló sugárzásra. Embereken végrehajtott epidemiológiai és klinikai vizsgálatoknak, állatkísérleteknek, illetve a molekuláris biológia és toxikológia alapkutatásainak az eredményei segítségével kifejlesztették a munkavégzés során felhasznált kémiai anyagok és ionizáló sugárzás karcinogenezisének alapelveit, értékelték a munkahelyi ártalmak és rosszindulatú daganatos megbetegedések gyakoriságának összefüggését. A veszélyes anyagokkal foglalkozó munkakörökben a dolgozók nagyon gyakran egyidejűleg vagy egymást követően több toxikus és karcinogén anyag hatásának vannak kitéve, amihez számos esetben még karcinogén sugárzás is társul. A legutóbbi időkig a munkahelyi kockázatértékelés a kérdéses egyedi anyagok elkülönített vizsgálatán alapult, figyelmen kívül hagyva az emberi szervezeten belül lehetséges interak-
ciókat. Napjainkban azonban már rendelkezésre állnak jól megalapozott tudományos információk a kialakuló kölcsönhatásokkal kapcsolatban. A karcinogenezis alapjai A több évtizedes orvostudományi kutatások alapján a rákkeltés alapelvei az alábbiak: • A rákos megbetegedés képződésének mechanizmusa összetett, kialakulása egyszerre több okra vezethető vissza. Az egyidejűleg vagy egymást követően ható karcinogén anyagok az adott szövetben ugyanazon vagy különböző pontokon támadhatnak. • A károsodás mértékében döntő szerepet játszik a karcinogén anyag koncentrációja és a hatás időtartama. A vizsgálati eredmények értékelésekor figyelembe kell venni az adagolás folyamatos vagy időszakos módját, körülményeit, a karcinogén anyagok hatásmechanizmusát, dózis–hatás jellemzőjét, illetve a káros hatás mértékét és időtartamát. • A karcinogén anyagok a vizsgálatok során szervhez kötött jellemzőket mutatnak; a rosszindulatú daganat elsősorban egy adott szervben képződik, bár nem kizárólagosan csak abban. Nagyon súlyos érintettség esetén a kevésbé érzékeny szervek is károsodhatnak. • A különféle karcinogén anyagok szinergikus (egymást erősítő) hatásához nem feltétlenül szükséges a bejuttatás azonos módja. Állatokon végzett kísérletek alapján például az azbeszt légúti és a nitrozaminok hasüregi bejuttatása esetén a tüdőrák gyakorisága szinergikusan fokozódik. • Több karcinogén anyag interakciója ugyanazon célszövetben/célszervben a tumor kockázatának legalább additív (összeadódó) fokozását eredményezi. Ezt epidemiológiai tanulmányokban, illetve állatkísérletekben az azbeszt és füst vagy policiklusos aromás szénhidrogének kombinált hatása esetén is kimutatták. Egyes tanulmányok a különféle karcinogének additív hatását nem bizonyítják, sőt inkább antagonista hatást jeleznek. Ennek egyik lehetséges oka a vizsgált csoportok tagjainak különböző érzékenységében vagy hajlamában keresendő, és további vizsgálatokat igényel. Karcinogén anyagok kölcsönhatásai A szeminárium során a résztvevők a karcinogén hatású anyagok közötti interakciókra vonatkozó legfontosabb kifejezéseket definiálták a toxikológiában alkalmazott terminológia alapján.
1. Szinkarcinogenezis: A karcinogén hatás fokozása egyidejűleg vagy egymást követően két vagy több karcinogén anyag adagolásával. DNS-reaktív (genotoxikus) anyagok esetében ez a bejuttatott anyagok genetikai hatásának összegeződéséhez vezet. A hatás fokozása általában olyan célszervben történik, amelyben mindkét karcinogén anyag tumort okoz. 2. Promóció: Egy genotoxikus anyag karcinogén hatásának fokozása egy második (promoter) anyaggal, amelynek adagolása a genotoxikus anyag bejuttatását előre meghatározott idővel követi. A promoter elősegíti a rosszindulatú sejtcsoport növekedését a sejtosztódás serkentésével vagy a sejthalál gátlásával. 3. Kokarcinogenezis/Antikarcinogenezis: A kokarcinogén vagy antikarcinogén anyagok önmagukban nem rendelkeznek karcinogén hatással, de elősegíthetik, illetve csökkenthetik a tumorképződés kockázatát. A legtöbb esetben a rákkeltő anyagok anyagcseréjét módosítják, illetve elősegítik vagy gátolják a sejtosztódást. A kémiai anyagok és az ionizáló sugárzás kombinált károsító hatása tekintetében nemcsak a foglalkozás-egészségügyi tanulmányok, hanem a daganatos betegségek kemoterápiája, illetve a japán atombombatámadás áldozatainak vizsgálatai is bizonyítják az alábbiakat: • A genotoxikus anyagok közül a policiklusos szénhidrogének többnyire additív, az alkilező anyagok pedig hiperadditív (sokszorozódó) hatásokat mutatnak. • A DNS helyreállítását gátló anyagok (például nehézfémek) növelik a sugárzási hatást. • A sejtproliferációt serkentő promoterek minden esetben hiperadditív hatásokat idéznek elő. Összeállította: Molnár Kinga Schäcke, G.: Syncancerogenesis – the position of occupational medicine. = Zentralblatt für Arbeitsschutz, Arbeitssicherheit und Arbeitsmedizin, 54. k. 4. sz. 2004. p.150–151. Hallier, E.: Syncancerogenesis – interactions between cancerogenic noxious materials in the workplace. = Zentralblatt für Arbeitsschutz, Arbeitssicherheit und Arbeitsmedizin, 54. k. 4. sz. 2004. p.151–153. Smith, S.: Do misconceptions about cancer risk skew demand for regulatory protections? = Occupational Hazards, 65. k. 2. sz. 2003.
BME OMIKK FORDÍTÁSI SZOLGÁLTATÁSAI DÍJTÉTELEK 2004. február 1-jétől Fordítási szolgáltatás megnevezése
Alapdíj Ft/karakter
FORDÍTÁS Szakszöveg fordítása magyar nyelvre
1,8
Szakszöveg fordítása magyarról idegen nyelvre
2,5
Szakszöveg fordítása idegen nyelvről idegen nyelvre
3,6
Szakszöveg fordítása képírásról magyar nyelvre
Megállapodás szerint
Fordítás megállapodás szerint
Megállapodás szerint
LEKTORÁLÁS Magyar nyelvű szöveg lektorálása
0,9
Idegen nyelvű szakszöveg lektorálása
1,25
Lektorálás idegen nyelvről idegen nyelvre
1,8
Lektorálás képírásról magyar nyelvre
Megállapodás szerint
Lektorálás megállapodás szerint
Megállapodás szerint
HELYSZÍNI SZAKFORDÍTÁS
Megállapodás szerint
PÓTDÍJAK
Az alapdíj százaléka (%)
Sürgős (8000 karakter/munkanap)
50
Expressz (14 000 karakter/munkanap)
100
Rendkívüli (14 000 karakter felett/munkanap)
200
Nem világnyelvről történt fordításnál, ill. lektorálásnál
25 vagy 50
Nehezen olvasható szöveg fordításánál, ill. lektorálásánál
25
Igen nehéz szakszöveg fordításánál, ill. lektorálásánál
25
Szerkesztett fordításnál (ábra, táblázat, képlet stb. az eredetivel teljesen azonos formájú anyag)
40
● Áraink az ÁFA-t nem tartalmazzák, amelyet 25%-os kulccsal számítunk fel.
● A fordítás terjedelmét karakterben (karakterek száma szóközökkel) határozzuk meg. ● FONTOS! 1150-nél kisebb karakterszámú fordítás esetén szabott ár érvényes: Idegen nyelvről magyarra: 2000,– Ft + ÁFA/oldal Magyar nyelvről idegenre: 2800,– Ft + ÁFA/oldal
Érdeklődni: Tel.: 4575-314 Fax: 4575-317 e-postacím:
[email protected] http://www.info.omikk.bme.hu
