RAJZOK A MAGYAR PROTESTANTISMUS TÖRTÉNELMÉBŐL. SZERKESZTETTE FABÓ ANDRÁS, AGÁKDI ÁG. VALL. EV. PAP 9 MAGT. TUDOM. AKAD. L. TAG

RAJZOK A MAGYAR PROTESTANTISMUS

TÖRTÉNELMÉBŐL. SZERKESZTETTE

FABÓ ANDRÁS, AGÁKDI ÁG. V A L L . E V . PAP 9 M A G T . TUDOM. A K A D . L . T A G .

K I A D J A A VÁCZI ÁG. V A L L . E V . GYÜLEKEZET.

PEST, NYOMATTA HORNYÁNSZKY E S TRÄGER

1868.

TEKINTETES

ALSÓ- É S F E L S Ő - K Á L D I

KÁLDY MIKLÓS ÚRNAK, MINT

JÓTEVŐI E G Y I K

LEGNAGYOBBIKÁNAK,

MÉLY H A L A S T I S Z T E L E T ZÁLOGÁUL

A VÁCZI ÁG. VALI. EV. GYÜLEKEZET.

ELŐSZÓ.

Volt kor, melyet büszkén emlegethet a magyar protestáns, mely­ ben az Apaffy-, Bánffy-, Barcsay-, Báthory-, Bethlen-, Békés-, Bocskay-, Batthányi-, Balassa-, Drágfy-, Homonnay-, Eszterházy-, Porgách-, Illésházy-, Kemény-, Kendi-, Lorántfy-, Mariássy-, Nádasdy-, Nyáry-, Osztrosith-, Perényi-, Petrovics-, Rákóczy-, Rhédey-, Révay-, Széchy-, Thurzó-, Török-, Tököly-, Wesselényi- fejedelmi s főúri és számtalan nemes családok, mint hívei, buzgó pártfogói s erős gyámolai a Lutherés Kálvinról nevezett uj tannak templomokat építettek, iskolákat emeltek s fenntartottak, a gyülekezeteket, papokat, tanárokat, tanító­ kat anyagi javadalmakkal segélyezték, nekik, rosz napokban, biztos menhelyet adtak s mindezzel ugy anyagilag, mint szellemileg oly virágzatra emelték e hazában a protestantismust, hogy azon kort egyháza virágzó korának méltán nevezheti a két testvér evangéli­ kus felekezet. E szép virágzás idő multával nagy hervadásnak indult. Az em­ iitett családok nagy részének sarjai kegymosolyok-, kitüntetések-, h i ­ vatalokért hátat fordítva az apák féltékenyen őrzött, nagyra becsült lelki kincsének, elvették a templomokat, iskolákat, megfosztották lelki vezéreitől a népet s tetemes részét erőszakkal idegen akolba hajtották be. Más oldalról az ősök hiténél híven megmaradt nemzedék egy része, okoknál fogva, melyeknek fejtegetése nem tartozik ide, vagyonában alászállva, legjobb akarat mellett sem támogathatá s támogathatja ugy, mint azt elődei tevék, az Úrnak egyházát; más részéről fel­ sóhajtva mondhatá, valamint sokakról most is mondhatja a magyar Protestantismus :

Elhamvadt a magzat hó' szerelme, Nincs magasra vívó szenvedelme, Jégkebelben fásult szivet zár.

így lön, hogy a magyar protestáns nép, mely egykoron nem ered­ ménytelenül intézé egyházi szorultságában vagyonos hitrokonaihoz esdő szózatát, számban megfogyva, egyházi szükségeinek fedezhetésére nézve egészen napjainkig leginkább saját szegénységére, buzgósága- s ál­ dozatkészségére van utasítva. És innen magyarázandó az, hogy akár uj templom-, paplak- vagy iskolaépítésre, akár a meglevők tatarozá­ sára, akár más egyházi szükségre segélykéregető kopogtasson ajtainkon, kérdezősködés nélkül is tudhatjuk, hogy az — protestáns. Áldas­ sák az egyház Urának szent neve, hogy a magyar evangélikus mindkét felekezetű népben mindeddig fenntartotta a buzgóságot és áldozatkész­ séget, mint hatalmas tényezőit a protestantismus fennmaradásának e hazában, azon lelkes vagyonosbak mellett, a kijs az oltárra áldozatot hozni képesek is, hoznak i s ! . E segélyforráshoz folyamodott a Váczon nem rég keletkezett ágostai vallású evangélikus gyülekezet is, és, miként az e könyvben közlött rövid történelme tanúsítja, nem eredménytelenül. Isten segélye s a buzgó hitrokonok áldozatkészsége által sükerült, a kezdet nehéz­ ségei daczára, szép beruházásokat máris eszközölnie. Ámde kitűzött czéljától s az óhajtott révparthoz jutástól részint tagjainak kevés száma, részint a reá nehezült pénzbeli terhek miatt m é g nagyon távol van. Ily súlyos körülményei közt újra a hitrokonok jószívűségéhez folya­ modni kényszerült, ez úttal azon különbséggel, hogy az anyagi támoga­ tást szellemi viszontajándékkal ohajtá meghálálni némileg. Ez indoka a jelen könyv közrebocsátásának. Ezen irodalmi vállalat megindítása- s végrehajtásával csekély személyemet tisztelte meg a váczi hitrokonok nagy becsű bizalma. Tervünk lőn : olvasmányt adni, melyből a magyar protestáns nép is, • szabad óráiban, habár csak töredékesen, ismergesse kevés öröm mel­ lett annál többször hányatott és sanyargatott egyházának múltját. Ol­ vasóinkul hítrokonink zömét óhajtjuk; ez oka, hogy a közlött, ujdonszerűséggel meg nem lepő czikkekben nagyon kevés van, vagy talán épen semmi sincs, a m i tudósaink előtt egészen ismeretlen volna : de van, a mit nem egy hitrokonunk, talán szerénytelenség nélkül állíthat-

juk, haszonnal lapozgathat, JÉs mivel sajnosán kell tapasztalnunk, hogy németországi testvéreink egyházunknak ugy múltjáról, mint jelenéről is kevés ismerettel birnak: hogy legalább multunkkal s habár szintén csak töredékesen, Őket is némileg megismertessük, de németajkú hazánkfiai tekintetéből is, a czikkeket egyszersmind németül is közrebocsátottuk. K i k voltak a vállalatnál munkatársaim? látni fogja a nyájas olvasó. A tárgynak, melyről irni akartak, ugy szintén a nyelyvnek, me­ lyen müveiket fogalmazni kivánták, választása szabad tetszésökre le­ vén bízva : némelyek magyarul, mások németül dolgoztak a szerint, a mint vagy az egyik, vagy a másik nyelvnek tökéletesb birtokában van­ nak s igy Ion, hogy a magyar munkálatokat németre s viszont fordít­ tatnom kelle. A közlött czikkekrol kevés mondanivalóm van. Hálás szívvel a mennyei gondviselés iránt vallomást kell tennünk, hogy voltak magyar protestáns egyházunknak jó napjai is, noha ezek felett is, ugy szólván, fegyveres kézzel kellett őrködnie. És midőn e jobb napokat és azoknak eszközlőit, vagy legalább a romok megmentőit veszi kereső tolla alá a magyar protestáns történetíró, lehet-e föl nem találnia Bethlen Gá­ bort, a polgári és vallási szabadság e bajnokát, k i szemben a nagy be­ folyású és tudományú Pázmán Péternek és Eszterházy Miklósnak a Protestantismus kiirtására irányzott, majdnem egészen sükerült törek­ véseivel, hatalmas védője, megmentője volt egyházunknak s kora legna­ gyobb fejedelmeihez magaszlik fel ?. Csuda-e tehát, hogy munkatársaim közül ketten vállalkoztak megírni a nagy férfiú harczok közt lezajlott pályáját s a vallásszabadság körül szerzett halhatatlan érdemeit ?. Más oldalról ha egyházunknak szenvedésekben sokkal, de sokkal gazdagabb eseményeiből tárgyat akar választani a magyar Protestan­ tismus történetirója : választhat-e szomorúbb korszakot I . Leopoldénál, kinek uralkodása alatt az üldözés nemeinek feltalálásában oly bizonyítványát adá leleményes eszének a jezuitismus, melyhez hason­ lót nem mutathat egy ország történelme sem. Nem volt-e hát termé­ szetes, hogy e szomorú korszak rajzaink közül nem csak k i nem ma­ radhatott, hanem multunk más, szenvedésteljes képeivel is találkozik i t t az olvasó?. És az egyházegyetem, az egyes gyülekezetek közös szenvedésein kivül mennyit szenvedtek az egyes vértanúk, arról fogal­ mat adhat Krman Dániel életrajza.

Végre az utolsó czikk legyen tanúja, hogy még a felvilágosodottnak nevezett X I X - i k században sem szakadt egészen vége a magyar protestantismusra nehezült nyomásnak s mennyi ész- és erőnek és mily szent akaratnak napjainkig kelle sorvadoznia egy átoksuly alatt!. Adja a kegyelem mennyei ura, hogy jóakaratú törekvésünk mind a két czélt, ugy hitrokoninknak multunk ismeretében nevekedését, mint a váczi szegény gyülekezet fölsegélését illetőleg jó eredménynyel meg­ áldva érje el !. Agárd, május 30-kán 1868.

Fabó

András.

I. A váczi ágost. vall. evang. gyülekezet története. Tornyos P á l váczi ágost. vallású evang. paptól.

A bel- és külföld különböző tájékairól Püspök-Vácz városába ko­ ronként bevándorlott s i t t letelepült egyes ágost. hitv. evangélikus iparosok, kereskedők, napszámosok s cselédek nem lévén egy anyagyü­ lekezetbe sem törvényesen bekebelezve, a lelkiekben, — az 1836. évi május hó 9-kéig, —• majd a k i s - v á c z i reform., majd ismét a c s ő ­ v á r i vagy c s o m á d i , legtöbbnyire pedigaz a g á r d i ágost. hitv. evang. anyagyülekezetek lelkészei által láttattak el. Az említett év napján azonban a c s o m á d i anyagyülekezet l e l ­ késze s világi felügyelője a váczi hitsorsosok által felkérettek: misze­ rint Vácznak a c s o m á d i anyagyülekezetbe bekebelezését az egyház­ kerületnélkieszközölni, s addig is, mig ez megtörténnék, a keletkezőben lévő gyülekezetet gondoskodásukba fogadni szíveskednének. — K i k is, a felszólításnak készséggel engedve, a bekebelezési engedélyt, az ugyan ezen évben tartott egyházkerületi gyűléstől kinyerték. A bekebelezés után a nyilvános isteni tisztelet évenként nyolczszor, hol az egyes hívek magánlakain, hol pedig isten szabad ege alatt, tartatott meg. Az 1839.-ki évben elvégre a Kis-Váczon létező cs. kir. élelmezési (proviant) házban a főhadi kormánytól, évenként fize­ tendő 10. pfrtnyi bérlet mellett egy szobát fogadván fel, — az isteni tiszteletet egészen az 1850.-ik évi september haváig abban végezték. A lelkésznek, fáradozásai jutalmául, — a fuvarbér megtérítésén felül — évenként 8. pfrtot, a kántornak pedig 4. pfrtot fizettek. 1846.-ban megnyitván Pest és Vácz között a vaspálya, mi által Vácz sokkal közelebb esett Pesthez, mint Csornádhoz, Vácz, az ezen évi Bajz. a magyar prof, tört.

augustus hó 20.-án az illető egyházi hatóság engedelmével, a Tótfalun, Bogdányban és Pócs-Megyeren szórványosan lakó hivekkel a virágzó pestvárosi anyagyülekezetbe kebeleztetett. De ezen bekebelezés, néhai főtisztelendő Szeberényi János superintendensnek — kinek emléke maradjon áldott közöttünk — a hitsorsosaiktól elszigetelt váczi hívek szomorú helyzete miatt lelké­ ben támadt aggodalmakat nem volt képes eloszlatni. K i is, ez ügyre vonatkozólag az 1847.-ik évi január hó 20.-án a gyülekezethez intézett levelében ekként nyilatkozott: „Nekem úgy látszik, hogy ez által (a bekebelezés által) a főbajokon nincs segítve, a szegényebb osztály és a cselédség talán roszabb helyzetbe jo, mint ezelőtt. — Én most is ismétlem első tanácsomat, hogy csak az os? kóláról és egy alkalmatos tanitóról — a kit fel is lehetne szentelni, és a k i mind a négy országos nyelvben jártas lenne — kell gondos­ kodni." Melegen érdeklődött ez időben a gyülekezet ügye iránt, az apos­ toli buzgóságáról és tevékenységéről ismert f e l s ő - l ö v ő i lelkész, W i m m e r Ágoston. K i is az 1847.-ik évi martius hó 8.-án a gyülekezet számára 10. bibliát, s ugyanannyi uj testamentomot s bibliai történetet, és közbenjárása folytán, a Gusztáv - Adolf - egylet első, 81.pfrt. s47.krbólálló adományát küldvén el, a csüggedő hitsorsosokat jobb jövő reményével kecsegtetve irta : „Mi igen jól tudjuk, mire van szükségtek, bízzatok, m i — ha az Úr kegyelme velünk lész — nem fogunk addig pihenni, mig titeket rendben lenni nem tudunk. Vigyázzatok, imádkozzatok, higyjetek, munkálkodjatok, minden jó lesz. Oly hirtelen ez természetesen nem megy. De mához egy esztendőre már látni fogjátok, hogy kicsinyhitüségtek meg lesz szégyenítve. Csak bátran fogjatok a munkához, vegyetek alkalmatos tel­ ket, csináltassatok terveket és költségvetéseket a templom-, oskolaés paplakra, s azokat rajzoltassátok kicsiben szépen le, küldjétek a költségvetéssel hozzám, mennélelébb, annál jobb. — Tisztelendő Székács lelkész úr majd tanácsot ad nektek. Mindenekelőtt higyjetek, hogy az Úr Jézus él, uralkodik, egész egyházáról, s így, szeretett Test­ véreim, rólatok is gondoskodik. M i bizonynyal szívünkön hordunk tite­ ket. Tegyetek mindent Istennel, kérjétek k i tisztelendő Székács lelkész úrnak mindenben tanácsát, s értesítsetek engem is. — Az

Úrnak kegyelnie legyen veletek és az ő lelke erősítsen titeket. Sze­ retettel vagyok a t i hű barátotok Wimmer Gottfried Ágoston." A Váczon sűrűn megforduló hitsorsosok, a kórházakban szenve­ dők, kiváltképen pedig az ifjúság neveltethetése sazon körülmény, hogy az ágost. hitv. iparosok a rom. cath. clerus s a czéhek által az 1 7 9 % - k i országgyűlés 26.-ikczikke ellenére, az egyházi körmeneteken megjelenésre s m á s , hitükkel ellenkező cselekmények gyakorlására kényszeríttettek; — egy állandó lelkészi vagy tanitói állomás felállítá­ sának szükségét napról napra érezhetőbbé tették. — M i azonban.a hívek szegénysége s csekély száma miatt mindaddig nem volt kivihe­ tő, mig a nemes pest-városi gyülekezet, — egyik nagy érdemű, köz­ szeretetben és tiszteletben részesülő lelkészének meleg ajánlása és hathatós közbenjárása folytán, — az annyira óhajtott czél valósíthatására, három évre, 180. pfrtbólálló évenkénti segedelmét fel nem ajánlotta. E segedelem elnyerése mellett, az 1847.-ik október hava 30.-án a zsenge gyülekezet első lelkészéül tisztelendő Czékus István urat nyervén el, biztosabb jövőnek nézett elébe. De, mint gyakran az életben, úgy i t t is, a feltűnt reményeket csak hamar gondteljes napok váltották fel. A pesti gyülekezet ugyan­ is, az 1849.-ik évben, a magyar papírpénz megsemmisítése következ­ tében, tetemes kárt vallván, a megajánlott segedelmet elvonni kénysze­ rűit, melyet a hívek szintén megzavart pénzviszonyaik miatt pótolni képesek nem voltak. Nevelte az aggodalmat az is, hogy a gyülekezet hű pártfogója, az apostoli buzgóságáról ismert felsőlövői lelkész, W i m ­ mer Ágoston, a hazából száműzve, a gyülekezet szerencsés megala­ kulásán többé nem munkálkodhatott. E bajhoz járult végre, hogy a lelkész a kecskeméti gyülekezettől nyervén meghívást, Váczot az 1850.-ik évi február hó utolján elhagyta. M i az ifjú, de e mellett szegény gyülekezetre kétségbeejtőleg hatott. — De midőn a szük­ ség legnagyobb, akkor van az Úr az ő segedelmével a legközelebb. Csudálatosak az ő tanácsai és végremehetetlenek az Ő gondviselé­ sének u t a i ! ! Midőn a gyülekezet további fenmaradhatásának már reménye is elenyészett, jelent meg Váczon, az ügy fontosságától áthatva, az 1850.-ik évi april hó 5.-én nem várt szabadítóként, a penczi és rádi leánygyülekezetek képviselőivel, az agárdi gyülekezet lelkésze, ki, daczára annak, hogy ezen gyászos időkben az egyházi gyűlések 1*

tartása, — előre k i kért hatósági engedély nélkül, — szigorúan tilalmaztattak, az egyház csüggedő hiveit maga köré gyűjté, s beléjök azon kijelentése által, hogy az ezen időig a csővári anyagyüle­ kezethez tartozó penczi s rádi fiókgyülekezetek, belátva a váczi gyülekezet további fenállhatásának nagy fontosságát , Váczhoz k i ­ vannak csatlakozni, s i t t egyesült erővel a papi állomást fentartani, új életet öntvén, — a gyülekezetet újra alakitá meg. A kileányositás s bekebelezés végett a kellő lépések megtétetvén, Pencz és Rád, 1850.-ben június hó 6.-án a váczi anyagyülekezetbe kebeleztettek be. Biztosítva lévén egy részben ekként a gyülekezet jövője, az egy­ ház hivei oly középület megszerzéséről kezdenek gondoskodni, mely a lelkésznek lakásul, a nyilvános isteni tisztelet megtartása helyéül s egyszersmind iskolául is szolgáljon. M i végre az 1850.-ik évi september hava elsején, a 16. vagy legfölebb 20. családból álló gyülekezet, — tagjainak egymásért j ó t állása mellett, — a duna­ parton fekvő 619.-ik számú házat 3050. pengőfrton vette meg. Új és elviselhetetlen teher nehezedvén ez által, az anélkül is csekély számú hívekre, a súlyos teher megkönnyítése tekintetéből a hazában élő hitsorsosok között gyűjtenek könyöradományokat, majd ismét az áldásdúsan működő Gusztáv-Adolf-egyletet keresek meg segélyezés végett. S e törekvések nem maradtak eredmény nélkül, mert a magyarhoni hitsorsosok között, az akkori szomorú és mostoha időjárások daczára, mintegy 1400. pfrt. gyűlt össze; — a GusztávAdolf-egylet pedig az 1853. évi február hava 9.-én az i t t következő levéllel lepte meg a szorongatott gyülekezetet: Tisztelt Urak ! Szeretett Testvérek ! „Hosszú időn át sikertelenül kérték Önök segedelmünket, s talán már attól tartottak , hogy hasztalanul fordultak a német pro­ testánsok vallási szeretetéhez. Örömünkre, tegyen ezen iratunk tanú­ bizonyságot arról, hogy ez nincs így, és hogy m i Önöknek a katholikus környezet és kath. pompa közötti elhagyottságukról meg nem feledkezénk. A központi pénztárból ide mellékelve küldünk Önök legége­ tőbb egyházi szükségeikre 306. tallért, vagy is 500. pfrtot. — Ha ezen

adomány csekélyebb is, mint az, a melyre szükségük volna, és mit m i örömest adnánk, szolgáljon az m é g i s gondjaik és terheik némi könnyítésére, és szolgáljon az Önöknek vigasztaló bizonyságul arra nézve, hogy nem állanak elhagyatva, s hogy hitüknek sorsosai egy­ szersmind sorsosai gondjaiknak is, azokat Önökkel megosztják és Önökön segíteni kívánnak. Bízzanak továbbá is ezen segítő szeretetben, bízzanak mindenek előtt egyházunk Urában, és tegyék magukat,— evangyéliomi hitünkhöz hű és feláldozó ragaszkodásuk által, — az ő hathatós segedelmére méltókká. Az ide zárt nyugtát aláírva küldjék hozzánk vissza, s ez alkalom­ mal ismertessék meg velünk közelebbről gyülekezetük jelenlegi viszonyait Testvéri üdvözlettel Lipcse 1853. február 9-én. Dr. Hovard s. k.

Dr. Groszmann s. k.

tollvezető.

elnök."

Segélyért folyamodott ezenkívül még a gyülekezet Magyarország kormányzója Albrecht cs. kir. ^fenséges főherczeghez i s , kérelmére azonban a következő választ nyerte : „A kormányzó cs. kir. fenséges főherczeg a katholikus egyházak és iskolák segélyezése által igénybe véve, nem érzi magát indítva a váczi akatholikus egyház adósságtörlesztési segélykérését telje­ síthetni. Buda 1854. martius 6-án. Braida u. m . " A magyarhoni hitsorsosok, kiváltképen pedig a jótékonyságáról annyira ismert Gusztáv-Adolf-egyletnek évről évre hol kisebb, hol na­ gyobb mértékben nyújtott segedelme, m i összesen mintegy 2600. frtot teszen, az 1863.-ik évben a gyülekezetet azon kedvező helyzetbe hozta, hogy nem csak a ház megvétele által keletkezett adósságot törlesztheté le, hanem ezen felül még 1200. oszt. ért. forintot is tőké­ síthetett. Ezen tőkének 6 kamatai, valamint az 1861.-ik évben te­ kintetes Baranyai János úr által az iskolára tett 200. frtos alapítvá­ nyának kamatai is, egy, évenként 200. oszt. ért. írttal ellátott segéd­ tanító fizetésére fordíttattak. Kire a gyülekezetnek, — miután a lelkész 0!

0

a gyermekek tanításában, majd a körvidéken elszórtan lakó hitsorsosok, kiváltképen pedig a másfél órányi távolságra fekvő rádi fiókgyülekezet híveinek lelki ellátása, majd a siketnémák intézetében, valamint a rom. kath. gymnásiumba járó evang. növendékek vallásoktatása s más, a papi hivatással egybekapcsolt s időhöz nem kötött teendők által, — gyakran hátráltatott, égető szüksége volt. Azalatt azonban, mig a gyülekezet anyagi helyzete ily kedvezó'leg alakúit, oly változások is merültek fel, melyek a belbéke s a vallásos élet fejlesztésére zsibbasztólag hatottak. Ilyenek valának nevezetesen : a) A lelkészek gyakori változása. Czékns Istvánt ugyanis harmad­ fél évi működése után 1850.-ik évi augustus havában Schimko Gusz­ táv, az 1854.-ik évi mártius havában Jungmann Dániel, az 1857.-ik évi augustus havában pedig Tornyos P á l váltották fel. b) Az 1854.-ben a penczi s rádi leánygyülekezetek hívei között helyi viszonyokból kifejlett súrlódások, melyek következtében Pencz, még ugyan ezen évi május hava 21.-én ismét a csővári anyagyüleke­ zethez csatlakozott vissza. c) Az 1857. dik évben az ágost. hitvallásuaknak, kik eddig a romai katholikus okkal a temetőkertekben közösen temetkeztek, ettől a rom. kath. clerus által történt eltiltása, — minek következtében a gyülekezetnek a város által sírkertül, mintegy egy órányi távolságra, 400 • ölnyi tér adatott át. Nagy mértékben nevelte a gyülekezet aggodalmát az 1859.-ik évi september 1.-én kelt császári nyiltparancs, és az ugyan ezen évi september 2.-án a vallás és oktatásügyi ministernek a mindkét hit­ vallású evangélikusok egyházi ügyeinek képviselése és igazgatása tárgyában kibocsátott rendelete. M i azonban a gyülekezetnek az autonómiához hü ragaszkodását egy pillanatnyira sem ingatta meg. Fölfüggesztetvén ő cs. kir. felsége legkegyelmesebb urunknak az 1860.-ik évi május hó 15-én kelt kegyelmes kézirata által az evang. hitrokonok között annyi aggodalmat s visszavonást előidéző p á ­ tens, az egyes rendezett gyülekezetekre aggály nélküliebb napok derűitek fel; — de a még mindig csak a kezdeményezés nehézségeivel küzdő váczi gyülekezetre ezentúl is folytonos gondok nehezültek, melyek a hívek áldozatkészségét nagy mértékben vették igénybe. Ugyanis a lelkésznek évenként fizetendő 334. f r i , a segédtaní-

tónak 200. — s az országos adóba az egyházi épülettol fizetett 57. frton felül: 1860.-ban az egyházi épület kitatarozására 427. frt. és 76. kr., 1861.-bon az iskola terem kipadlózására és rendes padokkal ellátására 112. frtot, 1862.-ben az egyházi épület udvarán ásott kútra 163. frt. és 28. krt., s végre azl863.-ik évben az egyházi épület alatt leyo pincze átalakítására 125. frtot kellett a hiveknek áldozniok. Mind ezen áldozatok — nem levén a gyülekezetnek temploma mely tekintélyét e püspöki városban külsőleg is emelte és képviselte volna, a vallásos élet gyarapítására és szilárdítására az óhajtott sikert nem eredményezték. Hogy tehát a gyülekezet bel- és külállása fel­ virágzását lehetőleg előmozdítsa s az 1790—91.-ik évi 26.-ik t. cz. 2.-ik paragrafusa szerinti jogkedvezményt is igénybe vegye, az 1865. évi június hó 20.-kán a püspök, káptalan és városi hatóság mellett a megyei hatóságot is megkereste s egy templom, iskola és paplak építhetésére a város belterületén 500. • öl üres tér átengedését kér­ vényezte. Jogos kérelme meghallgattatván, az 1866. évi február 26.-án egy, ez ügyben kiküldött megyei vegyes küldöttség a kért térmennyi­ séget az úgynevezett sétatéren a nevezett czélra k i is jelölte. Kivánt siker követvén ekként a kérelmet, a jelenleg kétszáz l e l ­ ket, — a rádi leánygyülekezettel és a körvidéken s pusztákon elszórtan lakó hívekkel pedig összesen 500. lelket számláló magyar, német és tót gyülekezet, a templom építését 11,868. forint s 10. krajczárból álló tőkepénz mellett, melyhez tek. alsó és felső-káldi Káldy Miklós, dicső elődeitől öröklött áldozatkészsége s vallásos buzgósága folytán, 4500. forinttal s ezen felül három érczharang megajánlásával járult, az 1866. évi május 22-kén isten szent segedelmével megkezdte. A gyülekezetet nemes szándékának kivitelében az épités meg­ kezdése óta jelentékenyebb (az apróbbakat hely szűke miatt mellőzve) összeggel a következő kegyes jótevők és pártfogók gyámolítottak: Ő cs. k. ap. felsége I . Ferencz József A Gusztáv-Ádolf-egylet . . . . Az e. e. e. gyámintézet . . . . A sopronvárosi e. e. gyámintézet . A dunáninneni egyh. ker. e. e. gyámintézet

. . .

frt. 1000 678 126 20 20

kr. — — 64 — —

frt. kr. 50 — 50 — 50 — 40 — 30 — 20 — 25 — . 20 — 20 — 20 — . . . . . . . 100 — 100 — 100 — 100 — 50 — . 20 — . 20 — Összesen 2659 64 Ezenkivül tek. Danieck Károly (Felső-Bzován) a templom abla­ kaira szükségelt üvegmenuyiséggel, s tek. Latinak Rudolf úr 25. mázsa nyers vassal.

A pesti takarékpénztár . Eperjesi „ „ Soproui „ „ Komáromi „ „ Váczi „ „ Debreczeni „ „ Győri „ „ . Eosnyéi „ „ N.-Kanizsai„ „ B.-Bányai „ „ Mélt. b. Podmaniczky Ármin úr Tek. Kubinyi Ferencz úr Gregersohn úr Tek. Jármay Gusztáv úr Nm. b. Prónay Gábor ő exja Mélt. Fabinyi Theofil úr Tek. Kochmeister Frigyes úr

Miután azonban ez összeggel a nagyfontosságú czél el nem érhető, a gyülekezet az épitési tőke mikénti gyarapítása tárgyában az 1866évi október hó 14.-én tartott közgyűlésén egy, a magyarhoni Pro­ testantismus történetéből merített, egyes nevezetesebb eseményeket tartalmazó könyv kiadását, melynek tiszta jövedelme a kitűzött czél sikeresítésére lenne fordítandó, hozta tervezetbe. Melyet is midőn a gyülekezetnek a t. cz. olvasó közönség pártoló kegyeibe ajánlani ezennel szerencséje volna, s egyúttal az ezen vállalat létrehozóinak szives közreműködésükért, valamint minden rendű pártfogóinak s jótevőinek, mély köszönetét s háláját kifejezni tartozó kötelességének ismerné, bizva az isteni gondviselésben, mely ekkoráig oly csudála­ tosan őrködék fölötte, bizalommal és reménynyel néz nemes feladata megoldásának elébe, jól tudván, hogy „Nincs veszve semmi sors alatt K i el nem csüggedett."

IL

I k t á r i Bethlen Gábor E r d é l y fejedelme é s M a g y a r o r s z á g v á l a s z t o t t k i r á l y a . (Történelmi rajz.)

Györy Vilmos orosházai ágost. vallású evaug. paptól.

A férfiú, kinek életéből e következő sorok némely adatokat közleni akarnak, szigorúan véve nem tartozik azon alakok közé, kiket „vallási hősök" nevével szokott felruházni a történelem, s kik úgy szólván egész életük feladatává, működéseik, fáradozásuk, küzdelmeik és áldozataik czéljává azt tűzik k i , diadalra juttatni nem vallásos igazságokat, melyekkel szivük és lelkük telve van ; a kik egyedül ezekért élnek és halnak, a kik előtt semmi egyéb nincsen, csupán ezeknek győzedelme; a kik szive más vágyat, más óhajtást,más t ö ­ rekvést, más feladatot nem ismer; — a kik — hogy igy szóljunk — „elhagyják atyjukat és anyjukat, és felveszik az Ő keresztjét, és úgy követik Őt," és az Ő tudományát akarják diadalra segíteni. Iktári Bethlen Gábort ilyen eszményi vallásos hős gyanánt rajzolhatja talán a jóakaratú költészet, de nem a szigorú történelem. S még is, e férfiú sorsa, élete, működése sokkal közelebbi kapcsolatban áll a magyar­ országi protestantismus történelmével, semhogy ő illő helyet ne fog­ lalhatna azon könyvben, mely épen arra van hivatva, ezen vallásfele­ kezet történelmének legkiválóbb eseményeit rajzolni az olvasó előtt. Hiszen, volt i d ő , midőn ezen felekezet minden szorongatott szivű tagja sóvár szemekkel tekintett e férfiú felé, mint a kiben az emberek között leghatalmasabb védelmezőjét szemléié ; volt idő, midőn az ő fegyvereinek segedelmeért a vallási szabadságharcz legtekintélyesebb vezetői versenyeztek ; volt idő, midőn az ő diadalai százezerek számára szerzettek — legalább egy időre — lelki nyugalmat és biztonságot; volt idő', midőn nagylelkűségének áldozatkészsége oda emelte nevét azok közé, a kik anyagi áldozatokkal is megbizonyiták, mennyire fel­ fogták s mily igen kötelező erejűnek tartják a szent könyv azon isme­ retes mondatát, hogy: „a kinél sokat tettek le, sokat kivannak elő ő tőle." Tekintetbe véve ezen tulajdonokat, mik mellett a történelem

szolgál tanubizonyságképen, azon véleményben vagyunk, hogy ezek igen is méltóvá teszik Bethlen Gábort arra, hogy a róla szóló meg­ emlékezés beiktattassék azon könyvbe, mely kiválólag a magyarhoni protestáns egyház történelmével foglalkozik. Talán fölösleges is mondanunk, hogy különböző történészek, kü­ lönböző módon fogják fel Bethlen Gábort, s különbözőleg adják j e l ­ lemzését. Van, a k i túlbuzgóságában talán olyan tulajdonokkal is fel­ ruházza, melyek benne nem valának, olyanokat is elsimít, melyekről az igazán helyes jellemzést adónak nem szabad megfeledkeznie; de van olyan is, a k i majdnem mindent megtagad tőle, s ecsetel róla olyan képet, mely bármi egyéb, csak történeti hűség nem. „Bethlen Gábor, — igy ir egy ez utóbbiak közül *) — Erdély fejedelme, a szultán véduralma alatt, s a császártól ( I I . Ferdinand) kicsikart szerződésszerű elismerés folytán Magyarország egy részének ura, a vallásszabadság látszólagos bajnoka, s a lázadóknak — kik ellen uralkodási pályája kezdetén a császárnak szolgálatát felajánlá — leghatalmasb t á m oszlopa, belzavarok és külháborúk nagymestere és eszköze, politi­ kai és vallásos szakadások hasító éke, újítási és uralkodási vágytól szakadatlanul ösztönöztetve, Magyarország szivében egy dúló féreg, s az akkori osztrák államtest legtöbb tagját maró lázadás - polyppal mindenütt a legbensőbben egybe szőve-fonva, a magyar koronát lázadás által ingatva, a nélkül, hogy bátorsága lett volna azt fejére tenni, az evangyéliomi szabadság fátyola alatt török kegyért epedve, nem ugyan vezéri tehetség és állambölcseség nélkül, de igen is hűség és állhatatosság hijával, mindig megújuló szövetkezés és elszakadás által barátnak nembarátnak egyiránt gyanús, s épen az által amazoktól kevésbé becsülve, imezektől kevésbé félve, amazokat mindig megújuló kivánságok és tervek, imezeket lankadhatlan munkásság által kifárasztó, a császár és a lázadók, lázadás és vasallhűség,harcz és béke között szü­ net nélkül ingadozó, soha nyugodni, soha egyensúlyt tartani nem tudó." Alaposak-é, és mennyiben e szavak, mennyi ezekben az „igazság és szeretet," mit e történész művének gyönyörű jeligéjéül tűzött annak élére : épen ennek megvizsgálására akarnak szolgálni e sorok, melyek a lehető legrövidebbre szabva, iktári Bethlen Gáborról, Erdély feje­ delméről s Magyarország választott királyáról szólanak. *) Hammer, Geseh. des osm. Reich. I I I . k. 73 1. 1835. kiad.

Bethlen Gábor történetének futólagos vázolásánál maga a dolog természete int arra bennünket, hogy elsőbb erdélyi fejedelemségéről, azután magyarországi viselt dolgairól, s végül azon jellemvouásairól emlékezzünk, melyekben lelkülete nyilatkozott. Előre látjuk, hogy e munkálat sokkal szűkebb téren fog mozogni, semmint a tárgy fon­ tossága megkívánná, de ha ez által elkerülhetlen hibák származnak, igen kérjük a szives olvasót, legyen oly elnéző s tulajdonítsa ezt — legalább némi részben — a kényszerített összevonásnak. Bethlen Gábor, az erdélyi híres Bethlen-család iktári ágának ivadéka, az 1580.-dik évben született. Atyja Bethlen Farkas volt, anyja pedig a székely származású Lázár Drusianna. Amarról annyit tudunk, hogy Erdély fejedelmei több fontos küldetéssel bizták meg, 1566.-ban pedig Gyulavára vívásakor hősies elszántsága s vakmerő bátorsága ál­ tal tűnt k i , midőn ugyanis Kerecséni László parancsnoknak határo­ zottan ellene szegült, nem akarván beleegyezni, a török ostromlotta vár feladásába. Kerecséni mindazáltal feladta Gyulát, szabad elvonu­ lás kikötése mellett. S mit ezen idők története számtalan példával bizo­ nyít,—mitől Bethlen Farkas is tartott: csakugyan bekövetkezett. A t ö ­ rök megígérte ugyan az elvonulhatást, de meg nem tartotta. A kivo­ nuló őrség a tulszámú ellenség által megtámadtatott s Bethlen Farkas csak úgy menekülhetett néhányad magával, hogy a legvakmerőbb önelszántsággal kardot rántva, fegyverrel nyitottak utat maguknak. Bethlen Farkas maga tizenkét sebbel rakottan alig menekülhetett. A gyermek Gábor tiz éves körül lehetett, mikor atyjától ennek halála elszakasztá. A kiskorúnak gondját, anyai nagybátyja, Lázár András, vette fel azután, k i azonban maga is igen középszerű művelt­ ségű ember levén, a gyermek neveltetésére vajmi kevés gondot fordított. Eljővén az idő, mikor az előkelőbb családokból származott ifjak magasabb művelődés, részint pedig pályakezdés végett a fejedelmi udvarhoz szoktak csatlakozni: Bethlen Gábor hasonlókép cselekedett. Ifjúsága azonban a kies Erdély egyik legszomorúbb korszakára esett, a három Báthory korára, mely idők fejedelmi udvarainál feslettségnél, gyengeségnél, cselszövények- ö ármánykodásoknál egyebet alig le­ hetett tapasztalni. Politikai iskoláját Báthory Zsigmond, Báthory András uralkodása alatt kezdette, s Báthory Gábor alatt folytatá, mely utóbbinak egy

ideig legbuzgóbb vagy legalább legragaszkodóbb hive, később legret­ tegettebb vetélytársa, utóbb pedig diadalmas utódjává lön. A három név közül egyik sem olyan, mely olegendokép alkalmas volna arra, hogy akár erkölcsösség, akár politikai bölcseségre nézve példányképekül szolgálhassanak. Bizonyára igen sok Bethlen Gábor életében, a minek magyará­ zatát épen ezen pályakezdés történetében lehet találnunk. Azon idők — melyekről szólunk — Erdélyt két pártra szakasztották. Az egyik az vala, mely Bécs felé húzott, és tulajdon hazájának biztonságát, a ha­ talmas német császárnak támaszában keresé. Ezekhez tartozott maga Báthory Zsigmond is. A másik p á r t , ennek ellenében, hazája boldogságát a törökké való szövetségben látá, minthogy úgy vélekedék, ha ennek védurasága alól teljesen fel akarná szabadítani m a g á t , a szultán haragját egész mértékben magára vonandja, s a félhold bizonyosan bekövetkező t á ­ madásának — a császár minden segedelme daczára — nem leszen ké­ pes ellenállani, s így egészen elveszti mindenét. Ezen politikai nézetek veszedelmes súrlódásokat, utóbb dúló harczokat hoztak a szép, de oly sok tekintetben annyira szerencsétlen ha­ zára. Majd Básta hadai dúlták ezt, könyörtelen kezekkel, majd a vé­ delemre sietett törökség hozott reá szenvedést, vitte népét súlyos rab­ szolgaságra. Szomorú idők voltak azok, melyek majdnem minden napja véres és siralmas emlékezetű. Bethlen Gábor ezen harczok közepett növekedett és edződött férfiúvá. Nem csak mint távoli szemlélője a vérengző csatáknak, ha­ nem több ízben mint hősi harczosa, só't mint diadalmas hadvezére is. Báthory Endre bibornok-fejedelem halála után, ismét Zsigmond tért vissza a trónra, de uralkodását a lehető leggyászosabb emlék követé. Utána a rövid ideig uralkodott Székely Mózes, — ezután a lelkes Bocskay István következek, kinek uralkodása alatt a sebek lassankint begyógyulni kezdenek s anyugalom legalább egy időre visszatértnek lát­ szók. Bocskaynak egyik legmeghittebb embere, legbuzgóbb pártfele, terveinek legserényebb végrehajtója épen Bethlen Gábor volt, k i en­ nek folytán Bocskaynak nemcsak barátságával dicsekhetett, hanem ál­ tala gazdag ajándékokkal is elhalmoztatott, sőt az 1606.-ban elhalt fe­ jedelem, nem sokkal halála előtt Bethlent, Károlyi Zsuzsannának, egyik közeli rokonának, kezével is jutalmazá.

Ezen barátságnak élvezete, szolgálatainak s azok hasznos voltá­ nak tudata, képességeinek érzete, nern mondjuk, hogy azon gondola­ tot nem ébresztette volnaBethlen Gáborban,miszerint Bocskay után o fogja majdan betölteni Erdély fejedelmi székét. De még ha így volt is, nagyravágyását soha sem tudnók kárhoztatni, sőt inkább a legszigo­ rúbb erkölcsi szempontból Ítélve meg, csak helyeselhetnó'k, mert e fe­ jedelemség bizonyára nem az volt ez időben, melynek betöltője fejét a nyugalom párnájára hajthatá vala : hanem volt egy pont, melyen a k i állott, a legnagyobb felelősséget vállalá magára, s ha magas és fontos állásának hiven meg akart felelni, élete nyugalmáról végkép le kell vala mondania. Bethlen Gábor óhajtása azonban, a jelen esetben nem teljesült. Bocskay—kortársainak véleménye szerint 1606. decz. 29-dikén méreg által múlván k i — útósó óhajtásában, mintegy végrendeleteképen, a jeles képességű, hazafias lelkületű Homonnay Bálintot ajánlá nemze­ tének utódául. A magyarországi részek szives örömmel és készséggel csatlakozának az elhalt fejedelem végakaratának betöltéséhez, de nem így az erdélyiek. Ezek a szabadválasztás jogán láttak csorbát ejtetni e vég­ rendelkezés á l t a l , mely mintegy trónörökösödésnek tűnt fel szemeik­ ben , s részint e túlságos féltékenység, részint a különböző érdekek, Homonnay ellenében,annak ipát, az öreg és beteges Rákóczy Zsigmondot, akarák Erdély trónjára ültetni. Közbejött még az a körülmény is, hogy Homonnay, k i jóformán meg sem álmodá, hogy az öreg Zsigmond ur komolyan szándékoznék fellépni ellenjelöltjéül, Bocskay holttetemé­ vel 1607- február 3-dikán Kassáról útnak eredt, azt — saját egykori óhajtása szerint — Gyulafehérváron, a fejedelmek sírboltjába helyheztetendő. Mintegy ötezer főből álló, jobbára önkénytes tömeg csat­ lakozók a gyászmenethez. Ezen szám sokat megrettentett az erdélyi urak közül. Nem tisztességtevő halotti gyülekezetet, hanem valósá­ gos hódítani szándékozó hadsereget látván benne, sejtelmük, aggó­ dásuk növelte ellenszenvüket. Az öreg Zsigmond urat, gyengesége érzetének daczára, megtánto­ rította e mellette nyilatkozó ragaszkodás. A m i csak kitelhetett tőle, megmozdított minden eszközt, hogy tulajdon veje ellenében ő legyen a diadalmas, és a rendek 1607. február 11-dikén, Rákóczy Zsigmon­ dot csakugyan k i is kiáltották fejedelmükké.

Homonnayban volt annyi tisztelet a gyermekes aggastyán iránt, hogy most még nyilt ellenségeskedésbe nem akart bocsátkozni vele, — s ezért Bocskay kincseit és ezek között a törőktől nyert koronát magá­ hoz vévén, néhányad magával haladéktalanul visszatért. Bethlen Gábor nem volt ily nyugalmas szemlélője Rákóczy Zsig­ mond fejedelemségének. Gyenge fejedelemben a szent ügynek koczkáztatóját látván a lánglelkü fiatal férfiú, elkövetett mindent, hogy ha már ő maga nem juthatott Erdély trónjára Homonnay ellenében, olyan erőt emeljen arra, mely a gyenge öregénél ehez sokkal méltóbb le­ gyen. Sajnos, hogy választása ép olyan férfiura esett, s pártfogására épen azt méltatá, a kiben lett volna talán képesség, de hiányzott me­ rőben a jó akarat. Bethlen, Báthory Gábort óhajtá Erdély fejedelmi székén látni Rákóczy Zsigmond helyett. Ő, a magyarországi hadjáratok alkalmával még Bocskay korából tanulta ismerni és tisztelni e férfiút, k i alábbrendelt szerepben talán egyik kiváló nevű hősévé lesz vala a nemzetnek : mig ellenben maga a főhatalomra jutván, Erdély történelmének egyik legsötétebb pont­ j á t képezi. Báthory Gábor, a mellette buzgólkodó Bethlent maga iránt lekö­ telezendő, az aranyos-medgyesi urodalommal ajándékozá meg. Beth­ len Gábor csakugyan annyira buzgólkodott Báthory mellett Rákóczy ellenében, hogy ez — midőn az izgató a székelyek serkengetésére i n ­ dulna — elfogatá, s kevésbe mult, hogy halálra nem Ítélte. Rákóczy Zsigmond végre azonban még is engedvén jobb sugal­ latainak s a bölcsebbek tanácsának: a fejedelemségről lemondott s Magyarországban levő birtokaira vonult. Rákóczyt csakugyan Báthory Gábor válta fól a fejedelmi széken — s el lehet mondani, talán egyesegyedül Bethlen Gábor fáradhatat­ lan munkássága következtében. De a gondatlan választás büntetése el nem maradhatott, s be is következek a választottnak hálátlansága által. Báthory Gábort a törökök széltében ü e l i k i r á l - n a k nevezték, a mi „Bolond-Király"t jelent. Nem elég találó kifejezés, mert kevés. A mily csüggedetlen, a mily ernyedetlen kitartású a veszedelem idejé­ ben , ép oly hihetlenül könnyelmű, elbizakodott vala a szerencse mo­ solygásai között. A legfeslettebb életű, k i alattvalóinak családi boldog­ ságát annyi esetben romba dönté, a legzsarnokiabb őnkényü, k i senkit tt

B

nem gyűlölt inkább, mint azt, k i őt kötelességeire elég vakmerő volt figyelmeztetni. Bethlen Gábor keserves szívvel tapasztala az uj fejedelem ezen tulajdonainak nyilvánulását, s még a kegy vesztéstől sem tartva, ha­ zája javáért,számtalan ízben kérdőre vonta a fejedelmet tetteiért, h i ­ báira s azok rettenetes következményeire figyelmeztetvén. Zsarnokok semmit sem gyűlölnek annyira, mint az őket vádoló igazságot, senkit sem hajlandóbbak üldözni, mint az igazat kimondó barátokat. így lőn, hogy Báthory csakhamar megfeledkezvén Bethlen­ nek érette tett minden szolgálatáról, annak legüdvösebb figyelmezteté­ seit megunván, megvetvén: nemcsak gyanúsítani, hanem üldözni is kezdé. Mondják, hogy Bethlen Gábor fényes vendégséget adván egyko­ ron Szebenben a fejedelem tiszteletére, midőn ez a lakoma végeztével a felházból eltávoznék, az egyik lépcső köve megingott, — s a fejede­ lem — talán mámoros is — kevésbe mult, hogy alá nem zuhant. M i természetesebb, mint hogy Báthory a szász háztulajdonos e gondatlan­ ságában, Bethlennek az Ő élete ellen irányzott merényletét szemléié, s most már Bethlen veszte el volt határozva gyanakvó szivében. Bethlen Gábor azonban idejekorán sejtvén a fejedelmi gyanú ve­ szélyes voltát, haladéktalanul távozott Erdélyből, s először is a te­ mesvári basánál keresett menedéket. I t t azonban Báthory fondorkodásai és ármányai ellen — k i orgyilkosokat küldött utána — teljes biz­ tosságban magát nem érezvén, Budán keresztül, Nándorfehérvárra sietett, onnan pedig Drinápolyba, hol a nagyúr e tájtt épen időzött. Báthoryt megfélemlíté Bethlen menekvése, s kiváltképen azon szí­ vesség, melylyel a menekült a fényes kapu részéről találkozott. Sejté, hogy a töröktől pártfogolt Bethlen el fogja vonni tőle a portának vé­ delmét, s ennek ellenében semmit sem tartott czélszerűbb eszköznek, mint a bécsi udvarban keresni támaszt, ugyanazon hatalomnál, mely­ lyel csak kevéssel előbb veszedelmes versengésbe, sőt vérengző harczba volt bonyolulva. Végvesztét azonban semmi sem siettethette volna i n ­ kább , mint azon eszköz, melyhez mentőszer gyanánt folyamodók. A török attól való féltében, hogy ha Báthory még sokáig ül Erdély feje­ delmi székén: e tartomány fölötti véduraságát s befolyását elveszti, mig előbb Báthory saját emberét — a Bethlen befolyását ellensúlyo­ zandó Géczyt tette Erdély fejedelmévé — most, ennek kísérlete meg­ hiúsulván, Bethlen Gábort nevezé k i az erdélyi főméltóságra.

A kinevezést tényleges segély is követé, s Bethlen nagyszámú t ö ­ rök és tatár haddal indult Erdély felé. Báthory hirét vévén a közelgő­ nek, nem mulasztá el követei által minden áron megbékülésre birni a p o r t á t : azonban mindhiába! Kisérlotei sükertelenek maradának, s igy mit volt tennie, táborba szállott a közelítő ellenség ellen. „De sem a hajdúk — mondja a chronista — sem a nemesség, sem a székelység, sem senki más nem megy vala szívesen , hanem csak immel-ámmal kedvetlenül; s a k i odament is, csak elfutó módon volt ott." Báthory sejtvén bizonyos veszedelmét, tulajdon hadának kedvet­ lenségétől ép oly mértékben tartva,mint az ellennek 80,000. számától: titkon Nagyváradra szökött, ha talán onnan — nyugati segedelem mellett — sükeres támadást intézhetne a támadó kelet ellen. Törek­ vése meghiúsult, — sőt october 27-kén, alkonyi órában egy kirándu­ lásából visszatérve Várad felé, — a Pécse patak mellett Szilasy János és Ladányi Gergely") hajdú kapitányok által megöletett. Négy nappal ez esemény előtt Kolozsvár fejedelemválasztó gyű­ lést látott falai között. Hogy a választás formalitása megtartassák, két jelölt vala: Szilvásy és — Bethlen Gábor. „A rendek — irja a remek tollú Horváth Mihály — oct. 23-kán, egyező értelemmel Bethlent kiálták k i fejedelmüknek. A következő na­ pon az új fejedelem az elébe szabott tiz pontra felesküdött, fogadván, hogy a három nemzet jogait és szabadságait, polgári s egyházi törvé­ nyeit pontosan megtartja, a fényes Porta iránt magát oly engedelmes­ séggel viseli, hogy az országnak onnan romlása ne következzék; a r ó ­ mai császárral, Magyarországgal, a moldvai s havasali vajdákkal a jó szomszédságot s békeséget megőrzi; tanácsosait mind a három nemzet­ ből választja; a szabadválasztási jogot fenntartja, s a fényes Porta által is megerősítteti; az ország által meghatározandó czímet nem változtatja; a Báthory által elpazarlott fejedelmi javakat s jövedelmeket visszaszerzi." De a török barátság — fájdalom — i t t is csak olyannak bizonyult be, a minőnek előbb és utóbb akárhányszor. A segély hadak, az ellen üldözésének örve alatt, dúlva rabolva barangolák be az országot, s mint­ egy 25. ezer foglyot vittek rabszolgákúl magukkal. Szép jellemvonása Bethlen lelkiismeretességének, hogy e foglyokat utóbb — számos törté­ neti tanúság bizonysága szerint — nagy részben visszaváltotta. *) Szalaynál IV. köt. Nadányi.

így nyerte meg Bethlen Gábor, az akkor élte javában levő harminczhét éves férfin, Erdély fejedelmi méltóságát, így jutott azon polczra, mely, ha a körülményeket figyelembe veszszük, rendkivüli tehetségeket igényelt, ha csak némi áldást akart is árasztani azokra, kik e hatalomnak betöltőjét tekintették szellemi és anyagi boldogságuk védelmezőjének. Államférfiak cselekedeteit, még a legkétes ebb éknek látszókat is, a körülmények legpontosabb figyelembe vétele nélkül megitélni, egy­ oldalúság, elitélni pedig rosz akarat. így Bethlen Gábor életét figye­ lemmel kísérendok, e körülmények megfontolására a legnagyobb s legnélkülözhetlenebb szükségünk van. Ezredéves tapasztalatok bizonyítják, hogy országnak szomorúabb sorsa nem lehet, mint van az olyan kis országoknak, melyek, helyzetüknél fogva, két nagy hatalmasság közé szorítvák. Míg e nagy hatalmak b é keségben élnek egymással, addig a kis ország is örvendhet némi jólét­ nek, de mihelyt amazok között súrlódások, villongások fordulnak elő: azok harczainak súlya, talán ép a közbeeső kis országra nehezedik leg­ jobban. A nagyobb felek mindegyike tulajdon biztonságát véli veszélyezettnek a kis ország által, félve attól, ha ellensége ezt hatalmába kerítené: veszedelmes lépéssel közelítene feléje. Innen van, hogy a nagyhatalom vagy épen egészen,meghódítani, vagy legalább oly befo­ lyást szándékszik gyakorolni a kisebbre, mely befolyás majdnem egy a teljes hódoltsággal. M i sem természetesebb azután, mint az, hogy a közbeeső kis ország maga is pártokra szakad, az egyik egyik na­ gyobb féltől, a másik a másiktól remélvén hathatósb védelmet és szük­ ség esetében segítséget. így a kitört harczoknak aztán nem egy­ szer épen a közbeeső kis ország lesz véres színhelyévé, a háború ziva­ tarja minden villámát Ő fölöttük ontja, s épen ellenkező áll be a köz­ mondás tanítása ellenében: a mennyiben itt, á két versenygő fél között, épen a harmadik lesz a vesztes. A k i már most ily kétes helyzetbe jutott, kétes szerepet kell j á t ­ szania. Szomorú bizonysága a földi boldogság silány voltának, hogy lehetnek körülmények, melyek között igen jól tudja és érzi a magasabb polczon álló, mi az erény, m i a j ó : és még is épen ez az, melyet gya­ korolnia nemcsak hogy nem lehet, de nem is szabad, ha milliók j ó ­ létét nem akarja koczkáztatni. Ilyen sorsa volt

a kis Erdélynek,

Rajz, a magy. prot. tört,

ily tragicus helyzete feje2

delraeinek. De e helyzetet még néhány specifikusabb sajátság is sulyosbítá. Egyik részről a német elem fenyegeté elnyeléssel a magyar ele­ met ; a másik részről a pogány vallás aggasztá a keresztyénséget. Sőt maga a keresztyénség is részekre volt oszolva; egyik Róma hive, a másik a vallásosság mezején felmerült ujabb mozgalmaké. Amaz saját egyháza tekintélyét látta biztosítva a nyugati hasonvallású hatalom diadala á l t a l : imez lelkismerete szabadságának korlátozóját tekinté ugyanabban. Anyagi jólétét, nemzeti függetlenségét, vagy legalább nemzetiségét, vallásos meggyőződését vélte koczkáztatva minden szív, jobbról balról egyaránt veszedelmek tornyosultak, melyek pusztu­ lással fenyegetek azokat, a kik fölött kitőrendők valának. Elgondolhatjuk ezekből, milyen állása lehetett azon fejedelem­ nek, a k i népét szerette, nemzetiségét féltette, vallásához ragaszko­ dók. Minél élénkebbek valának szívének ezen magasztos érzelmei, helyzete annál nehezebb, sőt tettei annál kétesebbek. Jöhetett idő, m i ­ dőn vagy hírnevét, vagy népének jólétét kelle áldozatul hoznia; ha amazt: elitéli a történelem; ha imezt, elitéli önnön lelkismerete. Le­ hetnek nevezetes férfiak, lehetnek ezeknek tettei, melyekért a könnyel­ műség a kárhoztatás kövét veti reájuk, holott érdemkoszorúra lenné­ nek érdemesek. Előre bocsátván ezeket, folytatni akarjuk Bethlen Gábor életének rajzát. Sejthető volt, hogy a portával ellenségeskedésben élő császári udvar nem fogja könnyű szivvel nézni a porta védenczének megválasz­ t a t á s á t Bethlennek érdekében állott tehát mindenekelőtt világos tudo­ mást szerezni az udvar gondolkozásmódjáról, hogy azután tudja ma­ gát mihez tartani. A zárkózott Rudolf utódja , Mátyás, épen Linczben időzött, s az új fejedelem oda küldé követeit, Sarmassághy Zsigmond, Kassay István és Bengner János személyeikben. A császár el sem fo­ gadta volna Bethlen követeit, ha nem tudja, hogy ennek minden tet­ tét a fényes porta pártolja. A követek bebocsátattak tehát, azonban a t i t ­ kos tanácsban nem egy ellenvetést kellett hallaniok mind az erdélyiek, mind kiváltképen Bethlen személye ellen. Neheztelek ennek szoros barátságát a törőkkel. Az egész keresztyénség veszedelmét látták szö­ vetségében. Olyan követelésekkel léptek fel, Báthoryval kötött titkos szerződések megújítását illetőleg, melyekre nézve Bethlen követei semmi határozott utasítással nem bírván, semminemű választ nem

adhattuk. Végre a császári udvar elismeré ugyan Bethlen fejedelemmé választatását, mindazáltal hogy annak nyilatkoztatott békés szándékai felöl annál nagyobb bizonyosságban lehessen: Sarmassághy kezes gya­ nánt visszatartóztatott, Erdélybe pedig a császári udvar részéről Daróczy Perencz, beregi főispán és Lassota Imre sléziai származású főúr, küldettek biztosokúi. Míg Bethlen követei oda jártak Linczbe, azalatt a fejedelem saját országa belügyeinek rendezéséhez fogott, s az erély, melylyel hozzálátott, a határozottság, melylyel végrehajtá, s a bölcs óvatosság és figyelem, melylyel eljárt: számára még ellenei közül is sokak szí­ vét megnyerte, belátni pedig belátták mindenek, hogy Erdély trónján erélyes, bölcs és kitűnő tehetségű férfiú ül. Az országgyűlés, mely az ügyeket elintézendő vala, martiusban hivatott össze Medgyesre.A Báthory által száműzött urak szabad­ sága és birtoka visszaadatott, a vallásfelekezeteknek szabad vallásgya­ korlat biztosítatott, számukra segélyezés rendeltetett, sőt Bethlen, bárha egy korábbi országgyűlési végzés a jezsuitákat egész Erdélyből kitiltotta, ezeknek kolosmonostori házát visszaadatá. A portára köve­ tek , s azokon kivül állandó biztos küldettek, amazok, Bethlen István és Erdélyi István, hogy fejedelem és nép hódolatát megvigyék a szultánnak, — emez : Toldalagi Mihály, hogy Erdélyt a fényes por­ tánál képviselje. A medgyesi gyűlésen véres jelenet is adta elő magát. Báthory Gábor gyilkosai, mint egy vértettűk jutalmát kérendők, a gyűlésen megjelentek; azonban Báthory párthívei által felkonczoltattak. A medgyesi gyűlés végzései általában megnyugtatólag hatottak a kedélyekre. Bethlen elmondhatá most magáról, hogy a török fegy­ ver őt csak segítette, de Erdély fejedelmévé tulajdonkép ezen gyűlés tette őt. így egyrészről a török segítségéről biztosítottan, másrész­ ről saját alattvalóitól pártfogolva, Bethlen egészen határozott állást foglalhatott el a linczi udvar irányában, sőt, ha kell, ellenében. Igen jól sejték ezt azon udvar tanácsosai is, s mivel látták, hogy a míg Bethlen ül Erdély fejedelmi székén, nemcsak Erdély fölött, ha­ nem még Magyarország egy része fölött is elvesztendik túlnyomó be­ folyásukat, mely befolyás nemzetiségi úgy, mint vallási ügyekre óhaj­ tott kiterjeszkedni. Bethlen Gábort tehát tulajdon országában kell vala megbuktatni. 2*

Ugy intézni el az ügyet, ha lehetséges, hogy a törökkel a béke meg­ maradjon ugyan, de a védencz bukjék. Az udvar tanácsosai Homonnay Györgyöt, a Bocskay ajánlotta Bálintnak fiát, szemelték k i és ajánlották Erdély fejedelméül Beth­ len helyett. Homonnay György, úgy látszék, határozott ellensége volt a protestantismusnak, s a katholika vallás iránt t a n ú s í t o t t buzgal­ máért nemrég az aranygyapjas renddel is feldiszítetett. Khlesl tervét, mert kiválólag az övé vala, igen könnyű v i ­ lágosan átlátni. Bethlentől hiveit elvonni, Homonnay számára pártot szerezni, ez volt természetesen az első lépés. Sarmassághi, Bethlennek a linczi udvarnál tartózkodó követe,volt a legelső, k i t az ellenpárt az urától való hűségtől elhajlított. Rádul, havasalföldi vajda, csakhamar meg lőn nyerve szintén az ügynek, úgy hasonlóképen néhány magyarországi főúr is. Khlesl minden áron szerette volna meg­ nyerni Thurzó nádort is, Bethlennek nem épen legjobb akaróját, de a nádorban a protestáns győzött az emberi ellenszenv fölött, úgy hogy Khlesl azt irá egykor róla : „Inkább lesz katholikussá, mint h í ­ vünkké." Bethlen vizsga szemei előtt Homonnay- és pártjának, bár titok­ ban, megkezdett munkálkodása, nem maradt rejtve. Alig kezde Ho­ monnay sereget gyűjteni a felvidéken, már is megjelent Zemplén me­ gye rendéi előtt Bethlennek óvástétele, mit a rendek szívükre vévén, nemcsak azon határozatot hozták : „hogy Erdély fejedelme ellen senki haddal ne menjen," hanem még a nádorhoz is követeket küldenek, kérve, lépne közbe s a valahára némileg beállott békét ne hagyná újó­ lag megháborítatni. Khlesl terve, Homonnay és Rádul vajda kisérlete most ez egy­ szer elmaradt t e h á t , de nem végkép, hanem csak jobb időkre ha­ lasztva. A következő év april 7.-dikén Homonnaynál Munkácsvárában több katholikus úr egybegyűlvén, a Bethlen elleni támadást slhatározák. Homonnay nemsokáraLippa felöl,Rádul vajda Moldvában készült meg­ támadni Gábor fejedelmet, de mindaketto egyaránt kudarczot val­ lott. Homonnay seregét, Fekete Péter vezérlete alatt, Petneházy, jenéi kapitány, verte szélylyel, Bethlen maga Lippát foglalta el, Rádult pedig Szkender basa nyomta vissza. Az ily megbukott kísérlettételnek az lőn vége, hogy a magyarországi rendek határozottan a

béke fentartása mellett nyilatkoztak, sot a felségtol a háborgó Homon­ nay megbüntetését követelték; Bethlen Gábor egészen megnyerte a magas porta feltétlen bizalmát, Mátyás pedig Keczer Endre által azon üzenetet küldé: hogy Homonnay kísérlettétele egészen az o hí­ rén és tudtán kivül történt. Khlesl bibornok azonban még nem tudott nyugton maradni. Több urat, s köztök főleg Sarmassághyt, nagy titokban ujabb táma­ dásra ösztönzé, kik csakugyan hadra keltek, s mintegy negyedfél ezer emberrel betörtek Erdélybe. De rajta vesztettek. Török István és Deli Száva, Bethlen vezérei, Désnél útját állották a támadó seregnek, s azt szélylyel szórták. Maga Sarmassághy sebekkel rakottan a csatatéren maradt és elfogatott. A béke kétszer is meg levén háborítva, a nélkül, hogy erre Beth­ len csak távolról is okot ád vala : az erélyes fejedelem szükségesnek látta szokott határozottságával lépni fel s elleneinek kedvét ujabb kisérlettételektől végképen elvenni. Nagy gyorsasággal megindult tehát hadainak élén Magyarország felé és Debreczen alatt tábort ü t ­ vén, a megyéktől a pártoskodók megbüntetését követeié. Forgách Zsigmond azonnal felszólítást intézett a megyékhez, kelnének fegyverre Bethlen ellen : de ezek egész bátorsággal megtagadták a hadviselést, válaszúi adván, hogy a béke nem Bethlen által háborítaték meg, s igy hadrakelés helyett Széchy György által azon üzenetet küldék Beth­ lennek : kérik őt, térne vissza Erdélybe, s fogadja a jövendők nyugal­ mául azon í g é r e t ü k e t : ha a háborgók még egyszer támadólag lépné­ nek fel ellene, ők maguk kelnek föl saját hazájukban Bethlen vé­ delmére. A nemes lelkű fejedelem haladéktalanul visszavonta hadait. Ezen versengések ilyetén megszűntével, Bethlen szereplése is meg­ szűnt egyidőre Magyarországon. Nevének említését csak azon értekez­ leteken találjuk, melyeket előbb Nagyszombatban, utóbb pedig NagyKárolyban folytatott a császári udvar megbizottaival, fejedelemségének elismerése s némely egyéb politikai ügyek elintézésének tárgyában. Debreczen alóli visszavonulása és ujabb fellépése között azonban nevezetes események történtek, melyekről, habár csak a legislegrövidebben, meg kell emlékeznünk. Mátyás, gyermektelen levén, a szintén magtalan testvérek közmegegyeztével, Ferdinand főherczeget fiává fogadja; Csehországban a fő-

herczeg k i is kiáltatik Mátyás utódjául ; Magyarországon, bárha küzdelmek és versengések után, hasonló történik; Mátyás meghal, Ferdinand, e néven II-dik, átveszi az uralkodást. Csehországban kitör a vallási háború; a cseh protestánsok kérik Magyarországot, ne adna segedelmet ellenük, kik jogaik mellett ragadtak fegyvert. Forgách Zsigmond, a nádor, azzal válaszol, hogy Magyarország rendéi békében és egyetértésben akarnak maradni a csehekkel, de azon sereget, mely a császár szolgálatában áll ellenük, az uralkodó tulajdon pénzén fo­ gadta, mit senki meg nem akadályoztathat. A vallásos mozgalmak Magyarországra is áthatnak; a katholikus és protestáns rész élesebben kezd egymás ellenébe állani; amaz diadalát, emez romlását véli Fer­ dinándban. Egymás ellen kölcsönös ellenségeskedéseket intéznek. E l ­ vett templomok visszafoglaltatnak; lelkészek helyeztetnek be, meg a másik párt által elűzetnek; a béke tűnik, a harcz közelit. Ismeretes tény a történelem előtt, hogy I I . Ferdinand esküvel fogadta, s pedig több ízben, hogy birodalmából a protestantismust k i ­ irtja, s a katholika vallást régi díszére emelendi amannak romjain; tudva levő dolog, hogy a láugbuzgalmú fejedelem mily erélylyel ügyekvék beváltani e fogadalmát; és igy természetesen sejthető, mily ag­ gódva nézték a protestánsok mindenütt azon intézkedéseket, melyek a nagy fogadás teljesítésének világos előjelei valának. S igy, ha a ka­ tholikus párt örömmel szemlélte Ferdinand erélyes munkásságát: m i természetesebb, mint hogy a protestáns fél ép oly aggodalommal te­ kintett szövetséges után. Alkalmasabbat keresve sem lehetett volna találnia Bethlen Gá­ bornál ; ez csont vala csontjából, vér vala véréből, s igy a Magyaror­ szágban aggódó felekezet Bethlenhez fordult segedelemért. Bethlen állása rendkívül nehéz volt. A világi politika minden eszköze mozgásba hozatott ellene, ármány és cselszövény környezé őt elannyira, hogy még legmegbízhatóbb szolgája is pénzen megvásá­ roltatott, hogy a fejedelem leveleit közlené a megvesztegetokkel. Ilyen fegyverek ellen, olyan körülmények között, csak is hason­ lókkal lehete küzdeni mindaddig, mig a készületek megtörténtek és nyíltan szembeszállni lehetett. Bethlen tökéletesen kétszínű szerepet játszott. Hadat gyűjtött nagy titokban, Ferdinándnak segélyt Ígérni hajlandónak mutatkozott, s midőn a császári udvar már azt hitte volna, hogy bizton számithat r e á : Bethlen akkor kötötte meg a szövetséget

a cseh-morva protestáns rendekkel, s akkor indult támadására azon félnek, mely tőle segedelmet reménylett. Augustus 18-dikán indítá útnak Hatvány Istvánt követűi a cseh-morva szövetséges rendekhez, tudósítván azokat levélben és szó­ ban, hogy september folytában Morva szélén leend, s azért óvakodja­ nak addig minden nevezetesebb egyezkedéstől. Ugyanekkor levelekben tudósítá a megyéket, „Querelae Hungáriáé" czimű iratban pedig a v i ­ lágot, támadásának okairól. September 20 -dikán ünnepélyes bevonu­ lást tartott Kassába. I t t találta a Ferdinánddal szövetséges lengyel király levele, k i Őt ebben békére inti, s „egyebek között szemére veti, hogy bár a magyarok közül kevesektől pártoltatik, még is már a k i ­ rályi czimet bitorolja." „E vádat — irja Horváth Mihály*) — Bethlen utóbb, Variból, oct. 7-ikén kelt válaszában egyenesen visszautasítja, egyszersmind támadása okait és czéljait is fejtegetvén. „Tudja meg Felséged — irja egyebek közt — hogy egyáltalában nem vagyok ké­ pes oly szemtelenségre, hogy szabad országban, a rendek jogai és sza­ badságai sérelmére, erőhatalommal keressem az uralkodást, kivált most, midőn a jövendő kor tanúságos példájára, egész Cseh- és Ma­ gyarország fegyvert ragadt Ferdinand király ellen a hatalommal visz1

Szaélése miatt. Hogy mennyienhivtak meg e mozgalmak lecsöndesítésére, nyilván való abból hogy a Dunáninnen Pozsonyon kivűl egy vár egy megye, egy úr sincs, k i velünk ellenkeznék; s nem is annyira mi, kiket szabad akaratból hivtak meg, mint önma­ guk fogják vallási s más egyéb szabadságaikat visszaszerezni. A bécsi békekötés — úgymond tovább — az osztrák ház hét tartománya által biztosítatott, s akkoron ezek szoros szövetségbe léptek a magyarokkal. Most, ama békéért kezeskedett tartományok oly súlyos háborúval nyo­ matnak Ferdinand király által, hogyha nem gyám olítatnak, le fognak győzetni; tudjuk pedig hogy el van határozva, hogy azután a magya­ rokkal még keményebben bánjanak el. A miben továbbá a csehek, morvák, szilézek s osztrákok a felséges uralkodó ház ellen panaszkod­ nak, hogy t. i . templomaik elvétettek s lerontattak, jövedelmeik lefog­ laltattak, mind erre nézve még több a magyarok panasza. Tudva van, hogy a lelkipásztorok száznál sokkal több templomból kiűzettek ; hogy az utósó pozsonyi gyűlésen az esztergami érsek és a királyi sze*) Magy. Tört. I I I . köt. 527. 1.

mélynök által kijelentetett, mik épen a protestánsok hitvallása az or­ szágba hozandó vallonok, spanyolok, olaszok segélyével végkép kiirtätik, állítván, hogy Magyarország termékeny földjét inkább óhajtják vadállatok, mint kálvinista és lutheránus eretnekek lakásául hagyni. Továbbá a protestáns urak semmi hivatalokba nem alkalmaztatnak, semmi méltósággal nem díszítetnek föl; hanem a jezsuiták alattomos vádaskodásai által zaklatva, mintha számkivetésben volnának, remegésben töltik életöket. De m i mindennél több, a törökkel értekezletek tartattak a magyar nemzet kiirtása i r á n t ; miszerint a köztük levő b é ­ kének az elpusztított honi földön, a sivatag legyen őre. Mindezt elfogott levelek tanúsítják. A vallásuk kiirtásától félő nemzetek s tar­ tományok tehát egyesültek kölcsönös fentartásuk végett. Engem pedig magyar nemzetem, melyhez vérségi kapocs, vallási közösség, szoros szövetség s ama hála által, melylyel iránta a mult években verseny­ társaim ellen nyert védelemért tartozom, egyaránt lekötelezve érzem magamat, indított reá, hogy e körülményekben segedelmére sies­ sek. Ezen okból — jöttem én fegyveresen Magyarországba; királyi méltóságról, az ország elfoglalásáról szó sincs közöttünk; a népek s országok, kivált pedig a magyar nemzet java, az elnyomott vallási sza­ badság kérdése forog egyedül fenn, s emez is nem ugy, hogy valame­ lyik vallás kiirtassék, vagy csak meg is sértessék, hanem hogy vala­ mennyinek egyenlő szabadsága helyreállítassék." „Legnagyobb reménységét (Frigyes, a cseh ellenkirály) — irja a nagy költő Schiller *) — Erdély fejedelmébe, Bethlen Gáborba he­ lyezte. Ausztriának és a katholika egyháznak ezen rettenetes ellensége, meg nem elégedvén a maga fejedelemségével, melyet törvényes urától, Báthory Gábortól, a törökök segitségével ragadt el, mohó vágygyalkapott az alkalmon, az osztrák fejedelmek rovására hatalmát nagyobbít­ hatni, kik őt Erdély uralkodójául elismerni nem akarták." Igy a történész-költő. Szavaira szolgáljon válaszul Bethlennek — Horváth után idéz­ tük — saját levele; a k i pedig ezt — önvédelem levén — elegendő bizonyítványnak tartani nem akarná, utaljuk a Kassán egybegyűlt ren­ dek végzéseire, kik Bethlenhez hasonlóképen nyilatkoztak. *) F r . v. Schiller. Gesch. d. dreiss. Krieg. Sämmtl. Werk. 1858. kiadvI I . köt. 137. 1. *

A kassai gyűlés után Bethlen Pozsony felé sietett, de mielőtt a fontos vár alá érkeznék, a cseh és morva szövetségesek követei jelen­ tek meg nála Nagy-Szombatban, segélyét sűrgetendők, kikkel azután a fejedelem, Rhédey Ferencz nagyváradi kapitány vezérlete alatt, 10,000 lovasból álló dandárt inditott útnak, mig maga Pozsony felé folytatá vonulását. Pozsony várát Forgách nádor, Pálfy István és Révay Péter tár­ ták megszállva. A passaui püspök, Lipót fó'herczeg Tieffenbach vezér­ lete alatt német segédhadat küldött a megszállandó vár védelmére, ez azonban, a várbeli magyar urak a felvárba, sem a polgárság a városba nem bocsátván be Őket, Bethlen egy dandárának támadása után, nagy vereséggel, veszteséggel visszavonult. Nem sokára Bethlen maga hadastól megjelenvén a város alatt, ez megnyitá előtte kapuit. A nádor ellenállni képes nem levén, hason­ lókép feladta a felvárat. Bethlen sürgetésére ekkor a nádor országgyű­ lést hitt egybe, melyen, ha lehetne, békés uton kell vala elintézni a már már fegyverre bizandó ügyeket. Bethlen igen sokat várt ezen országgyűléstől, s arra e végett a katholikus főpapságot és urakat is meghivatá, teljes menevédet ajánlván nekik, s hogy némileg is meg­ bizonyítsa minden vallásfelekezet iránti tiszteletét: a Pozsony meg­ vétele utáni napon, a hálát adó istenitiszteleten egymásután mind a három vallásfelekezet szertartásán megjelent. Mig azonban a Sz.-Márton napjára egybehívott gyűlés megnyilt volna : Bethlen Ausztriára csapott s Bécset már már nagy veszély fenyegeté, ha az ország felvidékéről fenyegető hirek nem érkeznek. Ott ugyanis Homonnay, a már előbb Bethlen ellen sükertelen kísérleteket tett pártvezér, állítólag a lengyel királytól nyert segédhaddal, nyers és félvad kozákcsoporttal, Magyarországra tört és a felvidéket tűz­ zel vassal pusztította. Hogy szükség esetén egész határozottsággal ellene állhasson, Bécsnek vívásával tehát felhagyott Bethlen, s újra visszatért az országba. Igen messze vezetne bennünket, a pozsonyi gyűlés versengéseit, heveskedéseit, a felek vitáit, ármánykodásait, megkisérlett egyezkedé­ süket egyenkint előszámlálni. Rövid átnézetét adhatjuk e gyűlésnek, ha azt mondjuk róla, hogy a békéltető szerepében, ritka erélylyel és kitűréssel, Forgách nádor működött, k i méltóságos magatar-

tását még a legveszedelmesb fenyegetések daczára sem vesztette el, s végííl is sükerült 1620. január 17.-dikén fegyverszünet megköttetését kieszközlenie. Az ideiglenes kiegyezkedés efó'bb pontokat t a r t a l m a z á : Bethlen „az ország dunáninneni és dunántúli azon részeinek, melyek jelenleg hatalma alatt állanak s melyek az alkudozások értelmében a kötendő fegyverszünet közben is hatalmában maradnak, hűséges gondját viselendi, belőlük semmit el nem idegenítend, az egyházi s világi rendeket jelen viszonyaikban megtartja, jogot, igazságot az ország törvényeinek értelmében szolgáltatand k i nekik; azon leendvén, miszerint Magyar­ ország ama részében is, melyet Ferdinand birtokol, iránta, a király iránti hűségre és engedelmességre visszatérítse a hazafiakat. ígéri, to­ vábbá, miszerint egész lélekkel azon leszen, hogy a zavarok Csehország­ ban s a hozzátartozó tartományokban, a meghasonlás Ferdinand s az ausztriai rendek között, üdvös alkudozások utján intéztessenek el. A II.-dik Mátyással Nagyszombatban kötött több rendbeli szerződéseket, mennyiben a közjót s az ország fenntartását illetik, ő, Bethlen, aBeszterczebányán tartandó országgyűlésen, saját személyében, úgy Magyar­ ország és Erdély rendéinek hozzájárulásával is megerősítendi." *)• I I . Ferdinand viszont azt igére: „Bethlen Gábor a romai szent birodalom fejedelmévé neveztetik ; Sziléziában Oppelnt és Ratibort örök joggal nyeri, de oly feltétel alatt, hogy az egyházi javak épség­ ben tartassanak s a romai katholikus vallás szabadgyakorlata ne aka­ dályoztassák. Ha, mint igéri, szolgálatot teszen a cseh ügyek elinté­ zése körül, jutalmul tizenkét ezer forintot jövedelmező jószágok ado­ mány oztatnak neki Csehországban. **)" Szabolcs, Szatmár, Bereg és Ugocsa, a rendek megegyeztéből, Erdélyhez csatoltatik, de elidegeníthetlenűl. BethlenSzepes, Sáros, Abaúj, Zemplén, Ung, Borsod, Heves, Gömör, Árvamegyék birtokába jut, s azok jövedelmeit élvezi. Mihelyt átveszi ezeket, hadait a Ferdi­ nándnak hódoló területről kivonandja. Homonnay György hadastól kimegy azonnal az országból; május 31.-dikére pedig Beszterczebányára országgyűlés hivatik össze, a t á ­ madt zavarokat végkép lecsillapítandó. *) Szalay, Magy. orsz. tört. I V . köt. 524 1. **) U.o.

Ezen alapokon a fegyverszünet megköttetett. Az országgyűlés néhány pontja közelebbről érdekelvén még bennünket, Szalay után ide igtatjuk : „A vallás szabadságának, az augsburgi, helvecziai és római hitvallások egymásmelletti s egyenjogú békés állásának biztosítására, nevezzen k i a fejedelem külön mindenik országrész számára tizenkét tagból, még pedig harmadában katholikus okból, két harmadában az augsburgi és helvecziai hitvallást követőkből álló biztosságot, melynek kötelessége legyen, az illető kerületben, a hitfelekezet között felme­ rülő viszályokat egyházak, temetők és harangok birtoka s használata körűi elintézni, s névszerint erőszakosan elfoglalt egyházakat előbbi birtokosaiknak visszaadni. Olyas helységekben, melyekben csak egyet­ lenegy templom létezik, de melyeknek lakosai különféle hitvallásokat követnek, a templom birtoka a nagyobb számú hitfelekezetet, használata a többieket is illesse. Jezsuitának Magyarországban tartózkodni tilos ; senki, bármely állású legyen, ne merje őt, akár nyilvánosan, akár t i ­ tokban magánál tartani, vagy épen egyházi, világi ügyekben alkal­ mazni." „Papok, urak és nemesek, kik a nemzet felkelése óta a hazából eltávoztak, maradjanak száműzetésben a legközelebbi országgyűlésig, melyen kegyelmet nyerhetnek; Pázmán Péter, s a vallási vitákban szóval, tollal társa, Balásfy Tamás bosniai püspök és pozsonyi nagy­ prépost, Homonnay György, Kendy István s a hozzájuk hasonlók kirekesztvék a kegyelemből. A fejedelem, a nádor s az ország öszves rendéi szoros frigyben élni halni fognak a szabadságért, a vallásért, a ha­ záért." A fegyverszünet ilyen módon megköttetek ugyan, azonban ke­ véssel utána csakhamar kitűnt, hogy az óhajtott s kijelelt békeségre aligha fog még is rávezetni. Ferdinand, a cseh-morva egyesültekkel k i nem békült, s igy Bethlen újra segítséget küldött azoknak, Len­ gyelország határáról pedig Homonnay most is meg ujabb becsapások­ kal háborgatá a sokat zaklatott felvidéket. Igy lőn, hogy a beszterczei gyűlésre ingerült kedélylyel jelenének meg az ország rendéi, s azon nevezetes gyűlésnek akármi egyéb eredménye lőn, csupán csak a köl­ csönös béke nem. A beszterczebányai gyűlés egyik legnevezetesebb pontját képezi Bethlen Gábor élettörténetének 5 ugy látszik, e nevezetes férfiú szerep-

lése ott érte el tetőpontját, azután meglehetős gyorsasággal, meglehe­ tős hanyatlás következek. A magyarországi rendek május végén nagy számmal egybegyűl­ tek Beszterczebányán. Követet küldött a lengyel király is oda, a ren­ deket békére intendő; követet a csehországi küzdő párt, Bethlennél segélyt sürgetendő; legtovább késtek Ferdinand küldöttei. Az első küldöttség azonban, David Pál, Teuffel György és Laminger Farkasból álló, kinyilatkoztatta, hogy a császár részéről ő utánuk még egy másik bizottság is fog megérkezni, a római császár szándékait határozott alakban kijelentendő. Bethlen hihetőleg attól való féltében, hogy e késedelem a má­ sik fél részéről csak időnyerés akar lenni, kinyilatkoztatávégre mintegy másfél hónapi ott időzés u t á n : ha Ferdinand követei még tovább is késnek, Ő a gyűlést dolgavégezetlen eloszlatja. S igy a császár megbízottjai: Collalto Raimbold, Cziráky Mózes és Ferenczfy Lőrincz július végével csakugyan megérkeztek Beszterczebányára. Feszült várakozás állott be. Augustus l.-ején történt az első nyilvános gyűlés. A gyűlés színhelyén az erdélyi fejedelem számára mennyezetes trónszék volt készítve. Midőn a császár biztosai beléptek, Collalto tábornok kardot rántott, s igy kivont fegyverrel foglalá el a díszhelyet császári urának nevében. „Ugy k e l l ! — kiáltanak a ferdinandpártiak — viseljen gondot ő felsége méltóságára!" Bethlen nyugodt maradt. Midőn az illető megbízott a császár és király előadásának olvasásához fogott, Erdély fejedelme leemelte fővegét, és a királyi leiratot fedetlen fővel hallgatá végig. A királyi előadás nem volt olyan, hogy a teljes kiegyezkedésre alkalmas eszközül szolgálhat vala. Ferdinand küldöttei mit sem akar­ tak hallani arról, hogy a cseh-morva ügyek a beszterczei gyűlésen intéztessenek el, mi a magyarokat, mint emezek hű szövetségeseit, a legnagyobb mértékben felingerié. S bárha Ferdinand egy ujabb t u ­ dósításában némelyeket változtatott i s : részint, mivel az ujabb leirat­ ban Magyarország rendéi a király vasallusai és jobbágyainak neveztet­ tek, részint mivel kimondatott, hogy a csehországi ügy fölött a német birodalmi gyűlés határozand: a kiegyezkedés úgy szólván lehetlenné

vált. Ferdinand követei kimondották tehát, hogy a jelen országgyűlés minden eddigi s ezutáni végzései teljesen érvénytelenek, a király más országgyűlést fog egybehivni, a netaláni további vérengzésért pedig a még együtt maradandó rendek lesznek felelősek isten és világ előtt. Ezen nyilatkozat után Ferdinand küldöttei augustus 17.-én eltávoztak. Nyomban utánok elment a lengyel követség is. Az erdélyi urak és Magyarország rendéi magukra maradtak. Ta­ nácskozás tanácskozást váltott, s végre augustus 25.-én, reggeli hét­ órakor, a rendek a nádor szállására mentek, előadták szenvedfr sérel­ meiket, számtalan csalódásukat, a jövőnek reménytelenségét s mindezek főokát Ferdinándnak tulajdonítván, őt trónjavesztettnek nyilvániták Magyarországot illetőleg, s helyében Bethlen Gábort óhajták az ország királyi székén tisztelhetni. Voltak ugyan ferdinandpártiak, a kik ezt eleinte ellenzettek; de az ingerültek ajkiról kiáltások valának hallhatók, hogy a mint nem rég a csehek, i t t is ugy kell bánni az ellenzőkkel s k i kell vetni ő k e t : az ellenzék elnémult > s végre az együttlévők , élükön a nádorral , Bethlen Gáborhoz indulának, őt Magyarország királyául tisztelendő'k s bemutatandók néki a nemzet hódolatát. Bethlen aranyhimzetű veres bársonyszéken fogadá az érkezőket. Mellette szövetséges országok követei s pártjának főbbjei állának. Először a nádor s z ó l t , röviden s alkalmasint hidegebben. Utána fiatal férfiú lépett elő, az alig husz és néhány éves lánglelkű és lángeszű Thurzó I m r e , Magyarország történelmének egy korán lehullott csillaga, Bethlennek leglelkesebb párthive, s kora ifjúsága daczára, egyik leghasznavehetőbb embere, s hosszabban és melegebben tolmácsolá a nemzet óhajtását magyar nyelven. A fejedelem nevében a kanczellár Pécsy Simon válaszolt, s válaszában arról értesíté a megjelenteket: hogy a fejedelem a válasz­ tást elfogadja, s az elejbe szabott alkupontokat megerősíti. — Gábor király ő felsége éljen! — kiáltá ekkor az ifjú Thurzó harsány hangon, és a jelenlevők ajkai egyhangúlag visszhangozák kiáltását. Azután a szövetséges országok követei, az ország rendéi az új királyhoz kézcsókolásra bocsátattak; ünnepélyes istentisztelet tarta­ tott a római és helvét hitvallás szertartásai szerint, s a nevezetes nap­ nak ünnepélyét örőmlövések dörgései rekesztek be.

A korona Bethlen hatalmában volt. Sokan kérték, tetesse fejére, de Bethlen erre nem volt rávehető. „Reményei nem voltak oly vérme­ sek, mint udvari papja Alvinczi Péteréi — mondja Szalaynk ; — az ár órájában készült az apályra." S az apály előbb utóbb csakugyan elérkezett. Sietni akarunk a hátralévők elmondásával. A beszterczei gyűlés sok hasznos végzést hozott, melyeket Bethlen megerősített. Magától érthető, hogy azon nap, melyen Bethlen király­ nak neveztetek, újra megkezdé a harczokat, vérengzéseket. Ezek változékony szerencsével folytak, mig végre I I . Ferdinand seregei Csehországban hatalmas győzedelmet nyertek a szövetségesek fölött. Az a diadal megszilárdítani látszók Ferdinand állását, ugyanaz a diadal megingatni kezdé Bethlenét. Szomorúan tapasztalhatá a választott király, hogy a szövetsége­ sek veresége az ő tulajdon hivei közül is sokat megfélemlített, a kik tőle egymás után elpártolának, keresendők a győztesnek kegyeit addig, míg késő nem leend. A győzedelmes Ferdinand, csehországi diadala után, Bethlent hitszegőnek nevezte , a pozsonyi és beszterczei gyűlések minden végzését semmiseknek nyilvánítá, s inté az ország rendéit, térnének meg vétkes tévedezéseikből törvényes urok és királyuk Ferdinand védszárnyai alá. Az intés sokakra hatott s nem egy , k i Bethlennek annyit köszönhetett, haladéktalanul hozzá is csatlakozott a kegyelmet igérő fejedelemhez. Bethlen Gábor ez idő'tájtt épen bazíni táborában időzött. Belátta, hogy a harczot hona és ügye javára s előnyére egyhamar nem folytat­ hatja s igy a bölcseség békülést parancsolt. A békealkudozás Haimburgban folyt. Egyéb eredménye nem lett, mint hogy folyamata alatt a nádor, k i Bethlent első köszönté királynak, s a kanczellár, k i első válaszölt Gábor király nevében egykoron, szinte tanácsosabbnak látták a győzedelmes Ferdinándhoz állani. Az első értekezlet teljesen eredménytelen lévén: a háború folyt változó szerencsével, mig végre egy nevezetes ütközet, melyet az ellenséges hadak Érsekújvár alatt vivtak, ujolag Bethlen Gábor állását javitá. Ferdinándnak a vár megvételére küldött hada, melyet az előbb még bethlenpárti Forgách Zsigmond nádor és Bouquoi vezettek Bethlen ellen , szétveretett. A nádor nem élte meg e vereséget,

Bouquoi pedig nem élte túl. Amazt szélhűdés érte, imez a csata­ téren maradt. Az egész tábor és ebben huszonöt ágyú jutott Bethlen­ nek birtokába. A hadiszerencse ilyetén fordulata az országban, az ügyek ujabb bonyolódása a többi tartományokban, Ferdinándot is hajlandóvá tették már a békülésre. Az egyezkedés helyéül Nikolsburg tüzetett ki, hová mind a két fél elküldé a maga megbizottait, s i t t végre elég hosszas vitatkozás után a béke csakugyan megköttetett. Ezen békekötés pontjai utóbb a soproni országgyűlés által meg­ erősítettek. Egyik főbb pontja ennek az v o l t : „hogy Ferdinand a magyar rendeket újra kegyelmébe fogadja, s az országlásának kezdete óta ellene történteket megbocsátja, az ország törvényeit, kiváltságait, vallásszabadságát, valamint ezek a bécsi békekötésben az 1608,-diki koronázás előtti s utáni törvényczikkelyekben, s az általa királylyá választatásakor elfogadott alkupontokban előadvák, megőrzi." Egy másik : „Bethlen lemond a királyi czimről, a koronát s az ehez tar­ tozó egyéb ereklyéket, a Dunán túl és innen általa elfoglalt megyéket, városokat, erősségeket visszaadja." Bethlen megtartotta szavát. Hadait kivonta az ország ezen r é ­ széből, — a koronát, a hozzátartozó díszjelvényekkel együtt, Kassán átszolgáltatá Ferdinand küldötteinek : de Ferdinand részéről a nikolsburgi békekötés sok részben ismét csak irott malaszt maradt. A vallásszabadság ellen újra merültek fel szomorúnál szomo­ rúbb események, melyek az óhajtott békét ugy szólván lehetlenné tevék. Ezen időre esik az is, hogy Bethlennek első hitvese meghalálozván, ő ujabb házasságra szándékozott lépni, s ez által is erősíteni a maga hatalmi állását. Ferdinand valamelyik leányának kezét kérte meg tehát, még pedig azon hozzátett megjegyzéssel, hogy ez esetben kész lenne, vallását megváltoztatva, a római egyház kebelébe térni át. K é ­ relme megtagadtatott. Követei tehát a berlini udvar felé folytaták utjokat, s Brandenburgi György húgát, Katalint, kérték meg urok szá­ mára. Még azon ősszel meg is történt az eljegyzés. A nászünnepélyt azonban nemsokára ismét harczi zaj váltotta fel, mely azonban részint a török hadak lázongó magaviselete, részint a szövetséges német fő­ vezérek egymással meg nem férhetése m i a t t , Bethlenre nézve kétes

kimenetelű lehetvén, néhány megütközés után ismét békekötés által fejeztetett be. Igy változó szerencsék, harcz és béke váltakozásai között ér­ kezett el az 1629.-dik esztendő. Bethlen egészsége folyton fogyott, és a súlyos előjelek nagy veszedelmet sejtetének. Az algyógyi fürdőbeni találta Őt Kéry János, Ferdinand küldötte, k i őt ujabb hadi készülete felől kérdé meg ura nevében. Bethlen ezen hadi készületekről úgy nyi­ latkozott, hogy azok a lengyel király ellen intézvék. Esküvel is bizonyítá, hogy Ferdinánddal nem akar összetűzni. „Isten ne hagyjon fellábadni betegségemből, ha igazat nem mondottam " ! — kiálta fel egy izben élénken, azután hozzátéve : „lám mit mondottam!" A halál csakugyan el is érkezett. Kevéssel ezelőtt még Írószereket kért Kemény J á n o s t ó l , s az teljesítvén k é r e l m é t , a haldokló fejedelem e szavakat irá fel, lelke utósó nyilatkozata g y a n á n t : „Ha isten velünk, kicsoda ellenünk ? senki nincsen bizonyára, bizonyára niucsen !" Bövid néhány perez múlva megszűnt élni 1629. no­ vember 15.-dikén. Legjelesb történészeink egyaránt megegyeznek abban, hogy Beth­ len Gábor korának egyik legnagyobb férfia vala. Neye ismeretes volt Europa minden udvara előtt, s barátságát, szövetségét sokan keresték. Ha nagy lelkének még tágasb működési tere nyílik: neve ott tündök­ lenek a történelem legfényesebbjei között. A világi ügyekben ritka erélylyel és igazságszeretettel intézkedek, a vallási téren pedig valóságos tünemény a maga türelmessége által, ezen vallásilag oly ellenséges és elfogult korszakban. Ő a valóságban is megbizonyitá, mily nagy tiszteletben tartja a lelkismeret szabadságát, mert még akkor is, midőn fegyvereit győzelmek koszorúzák, sohasem akart egyetlen vallásfelekezetet is nem csak elnyomni, sőt még csak jogai­ ban meg is csorbítani. A mig Magyarországban védelmére kelt az elnyomott protestantismusnak, Erdélyben, hol pedig politikai érde­ kek épen sem sürgetek, a katholicismus épen az ő uralkodása alatt látott boldogabb napokat. Bizonyos tény, hogy a bibliának magyar fordítóját, a jezsuita Káldi Györgyöt, igen nagy tiszteletben tartotta irodalmi érdemeiért. A hagyomány azt jegyezte fel róluk, hogy Káldi egykoron igen hevesen kikelt a szószéken Bethlen Gábor ellen, s őt keménynél keményebb kifejezésekkel illeté. Bethlen úgy állott boszút rajta, hogy adandó

alkalommal asztalához hivá vendégül, s miután sokáig társalkodott volna vele, száz ezüst tallérral megajándékozá. ; Vallásosságáról nem csekély bizonyságul szolgálhat, hogy a szentírást húsznál többször a legnagyobb figyelemmel átolvasta. T á ­ borozásai alkalmával a szent könyvet mindig magával vitte, s aligha mult nap, hogy az örökigazság után szomjazó lelke enyhitő italt ne keresett volna eme kiapadhatlan tiszta forrásnál. Kora, kivált az ő hazájában, épenséggel nem volt a szó szoros értelmében a tudományok pártfogásának időszaka. Bárha egyes kitűnő férfiakat mutathat is fel Magyarország ez időben, de a nagyobb rész még sem lelkesült valami rendkivüli módon a tudományokért. Beth­ len e tekintetben is tiszteletre méltó alakként magaslik k i kortársai közül, mint olyan, a k i megérté a szent könyv intését: hogy a kinél sokat tettek le, viszont sokat kivannak is elő ő tőle. Dicsőségére válik már magában az is, hogy Mátyás remek könyv­ tárának, a Corvinának, netalán még fennlevő példányait a portánál több izben sürgeté, azonban fájdalom mindannyiszor sükertelenűl. Magyarországon, Nagyszombatban iskolát alapított, melyben fejedelmi költségen, évenkint 24. alumnusnak kell vala tartatnia, k i k ­ nek ellátására 300. forintot és 100. akó bort rendelt. Ezen iskola utóbb Kassára tétetett át, mig végre 1703.-ban végkép elpusztult. Debreczenben mindazon adományokat megerősíté, mikkel ezen mezővárosnak (akkor még) iskoláját Báthori Gábor megajándé­ kozá, sőt maga ujabbakkal is szaporítá; a tűz által elpusztult nagy templomot megépíteté. Figyelme annyira kiterjedt, hogy még azt is elrendelte, miszerint a debreczeni diákság zöld mentében járjon, sárga övvel körítse derekát, hogy a tanuló már külsejéről is felismer­ tessék, s ez a mint egy részről ellenőrizze erkölcsi magavisele­ t é t , némileg szinte mintegy tiszteletet gerjeszszen iránta a la­ kosságban. A mármaros-szigeti gymnasium is jóltevői sorába számítja Beth­ len Gábort.' A kolozsvári templomot felépíteté, az iskolák jövedelmét sza­ porítá, az ennek javára eső kolozsvári dózmát 1614.-ben, 1615.-ben és 1625.-ben kelt adományleveleiben megerősíté, a harminczadból befolyó 600. forintot pedig még 300.-al szaporítá. Legnagyobb előszeretetet azonban a gyulafehérvári (utóbb nagyKajz. a magy. prot. tört.

3

enyedi) academia iránt tanúsított, melynek javára s fenntartására e következő hagyományokat tette: 1) Nagy-Enyed nemes mezővárosa minden taksáiból való jöve­ delem, s ugyanazon város egész határán való terméseknek tizede. 2) Nagy-Enyed varosa körül fekvő Fel-Enyed, Musina, Kis-Orbó, Miriszló, Décse egész falucskák; nem különben Hidas, Besenyő és Henningfalva falukban fekvő rész-jószágok. 3) Szabad királyi Debreczen, de még akkor mint mezővárosnak, évenkint mintegy 2000. forintra felmenő taksája. 4) A tokaji hegyfokon (úgynevezett: Hétszőllő) fekvő, akkor több ezer forint becsű árú szó'llőhegy. 5) Fejedelmi clenodiuma, 9000. tallérra becsülve. 6) 20,000. magyar forint kész tőkepénz. Ha figyelembe vesszük a mostani és akkori kor közötti pénzérték különbségét, mindenesetre fejedelmi ajándék. Költségén több jeles tehetségű ifjú járta meg a külföldet is, ilyen volt atöbbi között Geleji Katona István, k i szép utazásokon kivül az academiai pályát Heidelbergben végzé. Viszont arra is volt gondja, hogy a Németországon virágzó tudo­ mányosság a közvetlen kútfők által terjedjen Magyar- és Erdélyorszá­ gon, s épen ezért élete utolsó éveiben még Alsted, Bisterfeld és Opitz hivattak meg általa a gyulafehérvári academia tanszékeinek betöltésére. S végül, hogy még egyet említsünk, a reformátusok nagy zsoltára, sok egyéb kincsek között egy nevezetes szent éneket tartalmaz, ezen sorral kezdődőt: „Gyakorta való buzgó könyörgést Mván az Isten." Ezen szent ének szerzője a fejedelem, iktári Bethlen Gábor, Ma­ gyarország választott királya. S igy elmondván némelyeket e jeles férfiú életéből, azon vé­ leményben vagyunk, miszerint méltán visszautasíthatjuk mind azon vádakat, melyekkel Őt egyoldalú vagy elfogult történészek illették, s melyek oly igen ellenkeznek a kortárs sokkal hivebb rajzával, k i róla azt mondja: „Eszes, vitéz, kegyelmes, liberális, takarékos, mun­ kában fáradhatlan, haszontalan dolgokban idejét nem töltő, külsőkép tekintetiben oroszlán, conversatiójában nyájas, józan életű, isteni szol­ gálatban nem külsőképen tettető, de buzgó, szegényeken és könyörgőkön könyörülő, egyházi rendeket tiszteletben tartó, tápláló, ekklézsiákat építő, segítő, alapitó, tudós emberek conversatiójukban, dis-

putátiók hallgatásában gyönyörködő, az hazafiaknak atyjok, az vitézlő rendeknek mind jó tanítójok s mind tükörök, de édes atyjok i s ; meg­ haragudni tudó, de azt megmértékelő, haragot nem tartó, nem ke­ gyetlen s vértszomjazó, hanem megengesztelődő ; künn a közönséges helyen magát nagy authoritással, benn pedig házában, belső szolgái közt magát nyájas szelídséggel viselő; fő lovakban, fris öltözetekben, muzsikában, építésekben, fejedelmi vendégségekben, s néha tánczokban is, de nem részegséggel, mértékletesen gyönyörködő." *) S így, ha midőn ő róla emlékezünk, ha tekintetbe vesszük ko­ rát, állását, körülményeit, helyzezét: ha ezekben intézett munkás­ ságát figyelemmel kisérjük, bármely párthoz vagy felekezethez tar­ tozzunk is, ha őszinték és elfogulatlanok akarunk lenni Ítéletünk­ ben, azt kell róla mondanunk, hogy iktári Bethlen Gábor azon fér­ fiú volt, a k i igen sokaknak háláját, mindeneknek pedig tiszteletét érdemli.

m. B e t h l e n Gábor kora. Roth Mártontól. Bocskay István, a magyarhoni protestánsokra oly kedvező b é c s i b é k e k ö t é s szerzője, elhunytával a protestánsok aggódtak attól tartva, hogy jeles vezérök sírba szálltával, dicsőségesen kivívott jogaik mellőztetni vagy ravaszul kijátszatni fognak. Mátyás főherczeg ez időben magát megkoronázandó, Rudolfot a trónról lelépni kényszeríté, ehez a hazának tett szolgálataiért nagy reményt s igényt táplálván; s e czélból az ország rendéit 1608.-ban Pozsonyba összehívá. De a rendeket összehívó levélben a „ k i r á l y v á l a s z t á s " még csak szóba se hozatott, meg sem pendítetett; m i azon aggo­ dalomnak nyújtott tápanyagot, hogy Mátyás is a Miksa s Rudolf elő­ deitől követett önkény-kormányrendszert szintén magáévá tenni s a szabad királyválasztási jogot a rendektől megvonni akarná. A p r o *) Kemény. Önéletírása 147.

testansoknak meg, szomorú tapasztalásból, még arról is meg kelle győzodniök, hogy az utóbbi békekötés pontjai nem eléggé határozott szerkezetök miatt, holmi félremagyarázatokra s csűr-csavarásokra szolgáltathatnak alkalmat s anyagot. — Közóhaj volt e két bajt men­ től előbb megorvosolni, s az alkotmányos kormányrendszer és a protestánsok jogainak biztosításával a felháborodott kedélyeket meg­ nyugtatni, lecsendesíteni. Ily kedélyhullámzás közt, a bécsi békekötés törvényesítte­ tett, s a protestánsoknak sikerült három heti elszánt szóharcz után, daczára a katholika főpapság makacs ellenszegülésének, nagy szótöbb­ séggel egyenjogosultságukat a katholikusokkal egy koronázást meg­ előző törvényczikkely által biztosítani. A törvényczikkely értelme e z : „a b á r ó k , m á g n á s o k , n e m e s e k , s z a b a d k i r á l y i v á r o s o k , az ö s s z e s o r s z á g o s r e n d e k s k i r . f i s k u s b i r t o k a i n, t o v á b b á a m a g y a r k a t o n a i h a t á r ő r v i d é k e n , úgy s z i n t é n mezővárosokban sfalvakban, kinek k i ­ nek s z a b a d v a l l á s g y a k o r l a t s z a b a d o n választott felekezeti tanok szerint megengedtetik s hogy az o r s z á g o s r e n d e k k ö z t m i n d e n g y ű l ö l e t - é s m e g h a s o n l á s n a k eleje vétessék, határ o ztatott : hogy m i n d e n v a l l á s f e l e k e z e t n e k s a j á t f e l ü g y e l ő i és su­ p e r i n t e n d e n s e i l e g y é n e k . " Egyszersmind a bécsi békekötés szö­ vegéből kitörültetett ezen jezsuita cselszövék „ d e a r o m á i k a t h o ­ lika egyház rövidsége nélkül." A protestánsok most biztos alapra fektetve látván jogaikat, nyu­ godtan néztek a kiderült jövőbe s örömük tetőpontot ért, amint egy­ házuk kebeléből a nemes lelkű Illésházy István ország nádorává k i ­ kiáltatott. Ezen nagytudományú s lovagias érzelmű államférfi annyira birta az ország köztiszteletét, hogy protestáns létére még a katholika főpapság is ő reá adta szavazatát, holott vele két rom. kath. fő ur is k i volt a nádori méltóságra jelölve. Annak híre, hogy a legfőbb állami méltósággal protestáns férfi tiszteltetett meg, hogy mily különböző kedélyhatást szült, könnyen elképzelhető. Az ujdon megválasztott nádornak hit- s elvrokoni őrömükben ujjongtak, a jezsuiták mérgökben fújtak s dúltak, s fo­ gukat csikorgatták, s az eddigi nádori helytartót elmellőztetése miatti elkeseredésében meg a szél érte.

A koronázás 1608.-dik év november 19.-kén ment végbe nagy lelkesedéssel s Hunyady Mátyás óta nem látott fény- és pompával. Most újra derülni látszott a jobb jövő reményhajnala s az uj koronás fő­ vel mindenki a béke angyalát, annyi harez okozta inség után, ke­ zében a bőség szarujával a hazába lengeni látta. De az örömnapnak rövid mosolya csak hamar komor redők mögé rejtőzött. Az oroszlány csak k i volt fárasztva, de nem elejtve. A katholika főpapság újra megkezdé ármányait, s a protestánsok békés nyugalma ellen tört. A hozott törvények érvénye elleni tiltakozásában különösen jellemzi az akkori főpapság — keresztyén papokhoz épen nem illő—fennhéj ázását, ezen vakmerő okoskodás: „ m i s z e r i n t M a g y a r h o n b a n t ö r v é n y e k az o r s z á g p r i m á s á n a k s f ő ­ p a p s á g n a k b e l e e g y e z é s e n é l k ü l nem h o z a t h a t n a k . " A leggyűlöletesebb harcz azonban mégis a jezsuiták táborában keletkezett. Ezen farsangi szentek ugyanis el voltak tiltva fekvőségek szerzésétől s birtoklásától, mely intézkedés törvény erejére is emelte­ tett. Erre a jezsuiták, mintha csak égő üszök dobatott volna tanyá­ jukba, nagy zajra fakadtak, köztük babilóniai Nimródként feltűnt külö­ nösen Pázmán Péter. Meglepő vált azon vakmerőség, s irott czikkeiben ama sophistai cselszövényesség, melylyel a protestánsok jogait biztosító törvény halomra döntésére tört, bámulásra méltó azon le­ leményesség, melylyel a jezsuitarend földbirtokolhatási jogát kivívni törekedett. Ezen, különben nagyon' sötét léleknek hazafiúi érdemül be­ tudható mégis a magyar nyelvhez különös ragaszkodása. Mint a föld­ nek sötét gyomrában az arany, épen úgy húzódott e sziklakemény férfi sötét lelkén e nemzeti drága kincs. — Kizárva a latint, protestáns papok példájára, ezen a nyelven irá minden vita-értekezéseit. Eddig hallatlan tisztaságban s tökélyben zengett e nyelv ajakáról, s így ömlött tollából. Pázmán Péter protestáns szülőktől származott. Római kath. egyházba kebeleztével jezsuita lett s tanulmányait Krakó-és Rómában végezte. Később mint istenészet s bölcsészet tanára Grátzban, majd ismét mint kitűnő szónok terjedelmes tudományossága s társadalmi ügyessége s finom modora által rendjének érdekeit nagy mérvben emelte s elősegítette s lett Forgách Ferencz esztergomi érsek ol­ dala mellett az ellenreformátorok legmakacsabbika. Ezen *két férfi, de különösen Pázmán Péter közbenjárásával a legtekintélyesebb magyar

családok- s alsóbb osztályokból annál többen kiragadtattak a protes­ táns egyház kebeléből, s majd jezsuitaszerű nyájas rábeszélés, majd magas röptű Ígéretek, majd konok fenyegetődzés által a római katho­ lika egyház akkori időben nagyon is rothadt fájába oltattak. Pázmán Péter a dicső magyar nyelvhez oly határtalan ragaszkodását is azon­ ban csak vakító csábként használá, hogy ezen hazafias színezetű köpeny alól syrén hangjaival a magyarokat a katholika egyházba csábít­ gassa, s őket a magyar szabadság rovására az önkény-molochnak ál­ dozatul meghozhassa. Ezen ügyes halász hálóját különösen a protes­ táns mágnásokra s tehetősb urakra veté, nem roszúl következtetve, hogyha ezeket a kis királyokat köpűjébe kerítheti, majd lassan, mint a méhraj királynéját, követendi őket az alattvalók nagy serege. Ezen, kezdetben titkos súrlódás, mely eddig mint valamely ten­ ger, a romlás elemeit még csak a méhében horda, későbben nyílt zivatarrá fejlődött, s hullámain mind a jezsuitapárt, mind pedig a protestáns egyház hajója a létei és nemlétei szirtéi közt csak bizony­ talanra hányatva uszdogált. Nagy csapás érte a protestánsokat mindjárt e nyílt tusa kezde­ tén az által, hogy kegyelt védjük, Illésházy István, a nádor, elhunyt. Benne a protestánsoknak letűnt egy fényes vezércsillaga. De az isteni gondviselés még sem hagyta el a benne bizókat. A letűnt phönix ham­ vaiból felemelkedett már a megriadt protestánsok örömére Thurzó György. 0 lett a megdicsőült Illésházy Istvánnak a nádori széken is őt követő utódja. Benne, a legkitűnőbb mágnások egyikében, a földi gaz­ dagság párosult a lelki kincsek bőségével. 0 volt a megtestesült szi­ lárd tetterő, a protestáns alapos képzettségű műveltség, s haza iránti tántoríthatlan hűség s ragaszkodás példányképe. Egyaránt mint nagy hazafi s protestáns (mert egy a másik nélkül nem is képzelhető) a j e ­ zsuita politikát csak megvetni tudta, s a protestánsok, következő­ leg a haza megtámadt alkotmányos jogait tekintélyének egész súlyá­ val s hatáskörének egész erejével oltalmazta s védte. Khlesl, a bécsi érsek, Thurzóról ekként nyilatkozott : „ E l ő b b l e s z T h u r z ó k a t h o ­ l i k u s , m i n t s e m b u z g ó h í v ü n k . " De hála isten! egy sem lett a kettő közül. Ez időben, a mint megemlítők, a zivatar már közelgett, közel s távolban már nyomai is érezhetők voltak, mintegy előre kijelelők az utat, melyen a vihar rombolni megindult. Maga Mátyás király is e

felhőből szórta villámait a jogaikhoz békésen ragaszkodó protestánsokra s velők a legmostohábban bánva vesztökre tört, csakhogy e nemte­ len tette által a bekövetkezendő császárválasztásnál a katholika vá­ lasztó fejedelmek kegyét maga számára megnyerhesse s biztosíthassa. Stajerhonban, Karinthia-s Krajnában meg a protestánsok ellen Ferdinand főhg dühöngött s azok kiirtásán, előre kiszámított terv sze­ rint minden kigondolható eszközökkel élve dolgozott, és sajnos, czélt is ért. Épen ily vermet ásott a protestánsoknak osztrák tartomá­ nyokban Khlesl a bécsi érsek s minister; Magyarhonban sátán eszkö­ zeiként működtek Forgách, az esztergomi érsek prímás s Pázmán Péter, a jezsuita. A horvát tartományi gyűlésen meg az ottani bán, egyetértve a zágrábi püspökkel, oda nyilatkoztak, hogy ők inkább készek a ma­ gyar koronától elszakadni, mintsem a magyar kormány alatt tarto­ mányukat a lelket ölő Luther tanaival megmételyeztetni engedjék. E mostoha sorsban minden protestánsnak szeme Thurzón, a ná­ doron függött, mindenki a protestáns élethajó e veszélyből megmen­ tését ő tőle várta, ő volt a közremény horgonya. De k i is oszlathatta volna el a protestánsok lelkére nehezedett sűrű ködöt - más, mint a napmeleg keblű Thurzó, a lángesze s hazaszeretete miatt köztisztelet­ ben élő nádor ? * Legnagyobb baj volt, hogy a protestáns egyház még ez időben nem volt rendezve, mi az önvédelemnek nem kis hátrányára szol» gált. A protestáns egyházi községek katholika egyházi törvényhatóság alatt álltak, katholika papoknak szószéki jogért adót fizetni kénytelenítettek, s katholika püspökök felügyelete alá tartoztak. Könnyen el­ képzelhető, mennyit kellett a protestáns híveknek ezen esküdt elleneik­ től szenvedniök, s a püspöki egyházlátogatások alatt mennyi ke­ serű gúnyt elnyelniök, s mily ébren kellett a sok cselszövényes kisér­ tetek miatt résen állniok. Hány egyháznak, hány protestáns családnak s egyesnek kellett a katholika püskökök látogatási szent buzgóságát ezüst s aranyba foglalt könyükkel megvásárolniok, mérsékelniök. A protestáns hívek sorsa hasonlatos volt ez időben az Aesop báránykaéhoz, k i t a farkas, hogy a báránykát felemészthesse, aklából anyja te­ jénél sokkal ízletesebb, erősebb, húsos ételekkel kiédesgetett. E nyomasztó sorsnak tehát mentől előbb elejét kellett venni, s az egyház belsejébe furakodott férget el kellett takarítani. S ehez Thurzó erélyesen hozzá is látott, s oly czélból, hogy az egyház ma-

gát rendezhesse, és hogy a pozsonyi országgyűlésen törvényileg elis­ mert egyházi önkormányzat életbe is léptethessék, Thurzó 1610ben Zsolna városába protestáns zsinatot hívott össze. Megjelent e zsinaton 19. mágnás, 25. pap és 3. városi követ, s három napi ta­ nácskozás után következőkben állapodtak meg: 1. A 10. vármegye, mely e zsinaton követei által volt képviselve, 3. egyházi kerületre osztatott s minden kerület élére egy superintendens választatott. Igy alakúit L i p t ó , Á r v a , T r eh c s í n - k e r ü l e t , leién L á ­ nyi superintendenssel S— T ú r ó c z , N ó g r á d , Z ó l y o m , H o n t - k e r ü l e t , élén Melik superintendenssel; — B a r s , N y i t r a , P o z s o n y - k e r ü l e t , élén Abrahamides Izsák superintendenssel. 2. A német és magyar ajkúak számára ügyelők választattak, kik egyetértve a superintendensekkel a kerületeket kormányozzák. 3. Kineveztettek esperesek s körlelkészek s határoztatott, hogy helyökbe, ha állásukról valamelyikök lemondana vagy halál által kimúlna, más lesz választandó. Ezeknek mindenben egyező hit­ valláshoz ragaszkodás szívökre köttetett. 4. Azon esetben, ha valamely superintendens elhunyna vagy m á s kerületbe költöznék, a másik két superintendensnek meghagyatott, hogy a megürült superintendensi állomást, az illető kerület beleegyezé­ sével, általános szótöbbséggel mentől előbb, más alkalmas lelkészs/el betöltsék. 5. A superintendensek fizetése álljon az úgynevezett szószéki adópénzekből, s esperességek és megyékként a hivek nagylelkűségéből önként befolyó jótékony adományokból. 6. A superintendenseknek meghagyatott, hogy az egyházakat évenként legalább egyszer látogassák s az évenkénti gyűlések meg­ tartása is elrendeltetett. 7. A hitvallás egyformasága tekintetéből a Concordia-minta álla­ píttatott meg. 8. Végre az egyházi hivatalnokok kötelességei s teendői közelebb meghatároztattak s elrendeltettek. Ezen i t t dióhéjba foglalt zsinati intézkedésekkel le volt téve az alap azon protestáns egyházi önkormányzati épülethez, mely később annyi ostromot kiállva, s annyi viszálylyal daczplva, mai napig is megőrizve dicsőségesen fennáll. Thurzó György nevét a magyarhoni történet lapjain dicsőén meg-

,

örökítette már az által i s , hogy e zsinat határozatait azonnal kinyomatván, azoknak gyors eltérj édesére a hívek közt mintegy szárnyakat adott. De az ármány, mely éji ragadozóként sötétben fogja prédáját, látván a protestáns mozgalmak ez uj hajnalának hasadtát, hogy azt el­ nyomhassa, újra megkezdé fondorkodásait. Forgách, a prímás, protestatio-alakban megtámadá a zsolnai protestáns intézkedéseket, azoknak érvénytelenségét oly érvekkel, oly ferde logikával s oly hangon bizo­ nyítgatván, a minőket csak egy bibornok országprímástól várni lehetett, k i háttérben á kormány részéről biztos e r ő r e , mintegy megerősített várra támaszkodhatott. Ő eminentiája ekként okoskodott: „a z s o l n a i z s i n a t h a t á r o z a t o k " úgymond „ e l l e n k e z n e k az or­ s z á g t ö r v é n y e i v e l , e g y h á z s z a b a d s á g á v a l , szent k á n o n n a l s i s t e n p a r a n c s i v a l . " A bibornokprimás az az ő csalhatatlan lelke által bűnösöknek itélt protestáns vezéreket átokkal sújtotta, és az egyházból kitagadta, kirekesztette s e szent dühében mintegy meg­ feledkezni látszott azon intézkedésekről, melyek a protestánsok elő­ nyére, a bécsi békekötés, hogy úgy mondjam, szővetségládájába leté­ tettek, törvényesítettek, és az országos rendek által s királyi esküvel biztosítattak. Thurzó György, a nádor, az új pokoli szülöttről értesült keleti Magyarhont beutaztában s nemes dühében Lányi superintendensnek irott levelében e szókra fakadt „ h a a nemes l ó e b u g a t á s s a l m i t s e m t ö r ő d i k , m i t t ű n ő d n é n k m i ezen p a p i á t o k - s k i t a g a d á s s a l ?" Igaz, e nemes megvetés helyett sokkal czélszerűbb lett volna, ha az ország nádora magas hivatala egész erejével, az ellen lépteit, mint medréből kilépett árt, mindjárt kezdetben törvényes partok közé vezette volna. A viszály, mely csirájában könnyen lett volna elfojtható, e mulasztással nőttön n ő t t , s végtére mérges fulánkú személyes sértegetésekké fajúit. A protestánsok előharczosai közt kitűnt különösen Lányi superin­ tendens s a katholikusok vezérharczosa volt Pázmán Péter, a jezsuita. Ezen utóbbi a nyilt tollharczban meg nem feledkezett a titkos térítés müvéről sem, sőt azt mindig nagyobb és nagyobb erélylyel folytatván, sikerűit neki, mint már feljebb is említők, számos protestáns családot a katholika, szerinte egyedül üdvözítő, egyház ölébe kebeleznie. E

térítésnél Pázmánnak nyájas-megelőzőleg segédkezet nyújtott a bécsi kormány, holmi csáberejfí ajándékokkal s remény dús kilátásokkal ke­ csegtetvén a protestáns renegátokat. — S szavát, hogy ezen esz­ közzel is a térítgetési czélt mentől hathatósabban előmozdíthassa, be is váltotta. Igy lett Homonnay, á protestáns kitért, zempléni főispánná. Homonnay hogy magát uj hitsorsosinál behízeleghesse, s azoknak bizalmát magának kivívhassa, egy jezsuita collegium megalapításán dol­ gozott , s előbbi protestáns hitrokonit megkettőztetett dühhel üldözte, sanyargatta. Homonnay, amint alantabb látni fogjuk, annyira elve­ temedett, hogy kebléből a hazaszeretet szikráját is kioltva, magát a legocsmányabb czél elérésére, a bécsi kormánytól legundokabb eszközként felhasználtatni engedte. A katholika pártnak tehát a protestáns egyház zsolnai szervez­ kedése szemet szúrt. Előre érezte, hogy azon egyházakra, melyek a zsolnai határozatok értelmében szervezkednének, és áz onnan folyó j ö ­ vedelemre csak keresztet vethet, nem maradt tehát egyéb hátra a katholika pártnak, mint szintén az alája rendelt protestáns egyházak szervezéséhez látnia. A katholika párthoz még hűségesen ragaszkodó visszamaradtak biztosítása, s az elidegenültek visszacsábítása volt azon czél, melyet Forgách, a prímás, magának kitűzött, midőn 1611.-ben Nagyszombatra egyházi zsinatot összehívott. Egyelőre úgy látszott, mintha csak a papi rend uj átalakulását tűzte volna k i e zsinat teendőjéül, s ennél több csakugyan napvilágot nem is l á t o t t , m i a zsinat felemlített szándékát némileg megerősíteni látszott. A nagyszombati közrebocsátott zsinatintézkedések értelmében, a papi teendők s kötelességek egyöntetű zsinórmértéke kitüzetett; a nős papok (s ezek ez időben még számosak voltak) egyházból kire­ kesztéssel fenyegettettek; az úrvacsorának kétszín alatti kiszolgál­ tatása, mint népámítás, betiltatott; s azon képzettségi követelmé­ nyek, melyek a megválasztandó városi és falusi papoknál igényeltet­ tek, közelebb meghatároztattak. Ezen utóbbi intézkedésnek indokul szolgált azon tapasztalás, hogy csak a papok tudatlansága s mindig nagyobb elbutulása oka, a népek szitásának a reformatióhoz, jól tudván azt, hogy a lelki világosság a reformatio legjelentékenyebb rugója, melyet ők papjaikban egyensúlyozni kívántak. A nagyszombati zsinatintézkedésekből ennyi merült a felszínre,

de hogy titkosan egy károsabb fa is vert ott gyökeret, ez gyümölcsei­ ről csakhamar fölismertetett. Nemsokára Győrött és Szakolczán a katholikusok három megvá­ lasztott protestáns papnak a városba bocsáttatása ellen tiltakoztak. B sérelemért a király elé menesztett kérelmökre azon választ nyerték : „ m i s z e r i n t a katholikusok nem kényszeríthetők, h o g y m á s idegen v a l l á s f e l eke z e t ü l e l k é s z e k e t f a l a i k k ö z t m e g t ű r n i k é n y t e 1 e n í t e s s e ne k." Egy.kath. zólyomi esperesnek meg védirat kiadatni rendeltetett, melynek erejénél a politikai hivatalok őt, a protestáns egyházak hiva­ talos látogatási kőrútjában, támogatni utasítattak. Ezen égre kiáltó önkényes kijátszása a protestáns jogoknak, nagy zavarba hozta a pro­ testánsokat, s villámként sújtotta, s fájdalmas keserűséggel elárasz­ totta keblüket azon való hír, hogy túl a Dunán hitrokonaik nem elég, hogy nyilvános istentisztelet alatt háborgattatnak, de még templo­ maiktól is megfosztatnak. — A protestánsok jogaik-és hozott tör­ vényekre utalva, hiában folyamodtak a kormányhoz, hiában kértek, i t t mostoha kebelre és süket fülekre találtak. I l y történtek után kétsé­ get sem szenvedett, hogy a reactio, a protestánsok üldözésénél minden törvénytelen erőszakos eszközökkel szabadon rendelkezhetett, s legfel­ sőbb helyütt ótalom alá vétetve, protestánsok elleni garázdálkodásaiban elő is segítetett. A protestánsoknak tehát elleneik részéről ily ősszműködő veszély ellen szintén tömör egészszé kelle olvadniok, hogy össze tett vállakkal a reactio nyers nyomásának ellentállhassanak s egy szívvel és lélekkel lelkisméreti szabadságukat, s elődeik vérével kivívott s megszentelt törvé­ nyes egyházi s vallásörökségüket megvédhessék, megóvhassák. E czélból ült egybe a bicsei superintendensi gyűlés, hogy eleve tanácskozhas­ sanak az elszigetelt erők összesítése, s az erőkkel mikénti rendelkezhetés felöl. Hason feladata volta szepes-váraljai zsinatnak,melyet a ná­ dor rokona, a protestáns egyház kebelébe ismét visszatért Thurzó Kris­ tóf, hívott össze. Ezen zsinat azt eredményezte, hogy Szepes és Sáros­ vármegyék szintén a zsolnai zsinat határozataihoz szegődtek, s azon­ nal superintendensválasztáshoz hozzá is fogtak. Feltűnő, hogy Thurzó Kristóf ez időtől három hónapra meghalt. A protestánsok továbbá meggyőződvén, hogy a reformatio életfájának törzse, a tudományos felvilágosodottság, csak jól elkészített talajon verhet erős gyökeret, e

czélból a már létező iskolákat ujakkal szaporították, szellemi tovaképzodés végett ifjaikat német egyetemekre küldék, shogy a szegényebb sorsuakat ise szerencsében részeltethessék, a tehetősb protestáns ha­ zafiak a külföldi egyetemeken pénztőkéket alapítottak. Tiszteletteljes elismerést érdemelnek i t t azon férfiak is, kik a külföldi istenészi m ű ­ veket hazai nyelvünkre fordíták, avagy a protestáns egyházi irodalmat saját terményeikkel bővíték, díszítek. De a katholika párt e téren sem akart háttérbe szoríttatni s a protestánsok szellemi ereje ellen, hason fegyverrel síkra szállni töre­ kedett. Óriási erőt fejtett k i e téren Pázmán Péter „ H o de g u s " avagy igazság útmutatója czímü művében. Velős irály, szabatos külső alak s uj tüneményként feltűnt zamatos honi nyelv jellemzik ez egész mun­ kát. E művében, mely 1613.-ban került k i a sajtó alól, akatholicismust védve, győzelemittasan s élesen támadá meg Pázmán a más hit­ felekezeteket, s egyátaljában e művével nagy feltűnést okozott, s a fent­ említett tökélyek miatt a közfigyelmet e műre ébresztette. Megfoghatlan s megbocsáthatlan mulasztás a protestáns papok részéről, hogy ők e művet feleletre sem méltatva inkább oly mel­ lékdolgokra szorítkoztak, melyeknek megvitatása vívmány helyett csak homályt hozott a protestáns egyházra. Csak később, midőn már e mű varázs erejével több protestáns családot elnyelt, eszméltek fel a pro­ testáns papok, s a Hodegust bonczkésük alá véve, czáfolatába bocsát­ koztak. De mind h i á b a , az elmulasztott alkalmas időt vissza nem te­ relhették, és soraikban az ez ido alatt keletkezett számos űrt be nem tölthették. Pázmán Hodegusának születése után két évre meghalt Forgách, a bibornokprimás. A protestansfaló életpályájának koronája abban állt, hogy sír széléről a turóczi apátságot a jezsuitarendnek hagyományozá, s ez által az egyházi viszályoknak alig hamvadó szikráját újból feléleszté. Forgáchnak utóda lett Pázmán Péter a primási széken. E méltó­ ságra őt a királynak Forgách ajánlá,s a pápa meg őt e végre a jezsuita rend esküjétől feloldá. Khlesl bécsi érsek s minister eleget iparkodott, hogy Thurzót, á nádort, ezen kinevezés miatt megnyugtassa s többek közt megemlíté, hogy „ P á z m á n , a p r i m á s , m e g s z ű n i k P á z m á n j e z s u i t a l e n n i , é s hogy a k ö z é r d e k ö n m é r s é k l e t e t i g é n y e l . "

A nádor ezen biztatásnak hogy kevés hitelt adott, kitűnik különösen abból, hogy a prímást első nála tisztelgésnél, nem a legvérmesebb re­ mények közt, hidegen inkább, mintsem megelőző melegséggel fogadá. S mennyire bízott Pázmánban, az onnan is kitetszik, hogy épen ez idő­ ben a történtek befolyása alatt irá végrendeletét, melyben minden örö­ kösét, k i római katholika hitre térne, herczegi javadalmainak örökösö­ désijogából kizár. Thurzóban, k i 1616.-ik év december 14,-kén múlt k i , a protestáns egyház hű pásztort, a vallásszabadság bátor vezért, s a haza bölcs államférfit s tántoríthatlan hazafit vesztett, kit egy bécsi m i ­ nister kegyteljes mosolya azon útról, melyre mint állami jogok s törvények főőre nemzeti bizalomból lépett s melyet egyszer számára a becsület kijelölt, soha le nem terelhetett. Egy kormányt vesztett hajóval, a tengeri zivatar előestéjén, lehet a magyarhoni protestánsok sorsát Thurzó elhunytával összehasonlítani, de a mely hajón nyugodott az isteni gondviselés keze, mely ezt, egy más közbejött ép, erős hajó segedelmével a végmegsemmisüléstől megóva, biztos parton kiköttette. Bethlen Gábor, Erdély társország fejedelme, volt az isteni gondvi­ selés eme választottja, ő volt, elhunyt elvtársai-példájára, a józan val­ lásszabadságiránti kegyeletnek, s alkotmányos önállósághoz szilárd ra­ gaszkodásnak szintén példányképe, sőt hadvezéri képességgel őket még felül is múlá. Bethlen Gábor 1613.-ban választatott meg Erdély ésahozzá tar­ tozó részek fejedelmévé. Fejedelmi elődének, kinek Ő volt főtámasza, egy alaptalan gyanúja miatt hónából menekülni kényszerült. Ezen szám­ kivetés azonban volt Bethlen legjobb iskolája. — I t t képződött, mint az arany a tűzben, ezen nagyratörő lélek, s különös lelki képességgel megáldott hős valódi fejedelmi példányképpé, s az alattvalók áldásthozó angyalává. Erdélyhon, különösen mióta több magyarhoni vármegyékkel nagyobbodott, volt Magyarhonnak a török uralom s foglalási vágy ellen .egy kitűnő bástyája. Ezt belátva a bécsi udvar, azon törekedett, hogy ezen, minden oldalról hegylánczolattal bekeretelt természetes vá­ rat, magyar kéztől elütve saját közvetlen hatalmába keríthesse. János király halála óta e szívós törekvésében kétszer czélt is é r t ; de a bécsi kormánytól Erdélyhonba kebelezett rabló tábornokok, vad s zabolátlan

német zsoldosok és a rakonczátlan jezsuiták abécsi udvart az erdélyiekkel annyira megutaltatták,hogy ezek készebbek voltak a portának fizetendő adó fejében a török jármot nyakukba venni, csakhogy török segítség­ gel hónukat e szentségtörő elemektől megtisztíthassák. A bécsi udvar látván, hogy ezen az útón nem boldogulhat, minden működését oda fordította, hogy Erdélyben oly egyének jussanak a fejedelmi méltóság­ ra, kik ugyan a török évi adó beszolgáltatása mellett alattomban a bé­ csi politikával rokonszenvezzenek, egy szóval, a bécsi udvarnak minden szándéka oda irányúit, hogy az Erdély s Magyarhon közti egységes kap­ csot felbontsa, s hogy így a megoszlott erőt egyenként megtörje, meg­ semmisítse, különösen a mióta vérével vásárlá meg azon tapaszta­ lását, hogy a Bocskayféle lázadás is csak Erdély, a testvérhaza, Bécs­ től elfordultával s a lázadáshoz járultával, teheté zászlaira a győ­ zelmi babérkoszorút. Bethlen Gábor, k i számkivetésében a haza jelen sorsát alaposan tanulmányozta, bő tapasztalataiból azon meggyőződésre jutott, hogy a magyar nemzet jelen körülmények közt alkotmányát s vallásszabadsá­ gát csak úgy mentheti meg, ha Erdély török ótalomra támaszkodva, Bécstől függetlenségét megóvhatja. E meggyőződésből kiindulva, utol­ só ott tartózkodása alatt, minden rábeszélési erejét oda fordítá, hogy a portát meggyőzze azon érdekről, melyet Erdélyhonnak a portához hű ragaszkodása, ez utóbbinak előnyére szülhet. Nagyon természetes, hogy Bethlennek eme magaviseletét Bécsben nem a legjobb szemmel nézték. De Bethlen Bécsből szelídebb tekintetet nem is várhatott, ezt ő igen is jól tudta, s nagy előnyére szolgált, hogy Magyarhonban s Erdélyben elszórt irigyeinek s elleneinek számát jól ismerte. Hogy tehát ügyét, mely a haza ügyével össze volt forrva, Bécscsel ellensúlyozhassa, első teendői közé tartozott, hogy magát a trónon megerősítse, a párt­ dühöt Erdélyben elfojtsa, s viszonyait Mátyás királyéival lehetőleg b é ­ kés úton kiegyenlítse. Bölcs mérséklet s hazafiúi buzgóság jellemzék trónfoglalásának első lépteit, s az országban általános megelégedést szültek, és a kivánt czélt eredményezték. I l y honi kedélyhangulattól támogattatva, Bethlen nyugodtan nézhetett a Bécscsel kiegyezkedésnek elébe. De Bécsben egy protestáns fejedelemmel ügykiegyenlítés­ ről mitsem akartak tudni. Khlesl már is egy pokoli terven kovácsolt, s czéljának elérésére magának a renegát Homonnayt, mint már fel­ jebb megpenditok, eszközül kiszemelte. Homonnaynak a katho-

likusoknak eddig tett nagy érdemeiért most már mint fölkent aranygyap­ jas vitéznek, kellett volna a katholikus párt és Serbán Eaduly fejede­ lem segítségével, s az oláhok és erdélyi szászok (Austriának e kedvencz eszméje) közreműködésével, Bethlent megtámadni, őt a trónról elűzni s magát Erdély fejedelmévé avatni. Persze a bécsi udvar e terve sikeresítésere a szükségelt pénzt sem sajnálta s köztudomású dolog, hogy a bécsi udvar ily eseteknél nagyon is bőkezű szokott lenni s minthogy i t t különösen a katholikus űgy (értetődik római felfogás sze­ rint) forgott a szőnyegen, a pápától és spanyol királytól is támoga­ tást várt. Khlesl, kinek agyában fogamzott e gonosz terv, nagyon jól tudta, hogy a még akkor élő Thurzó nádor közreműködése nélkül Bethlen ellen csak homokra épit, mit maga is bevallott ekként nyilatkovzán: h a T h u r z ó a n á d o r nem s z ö v e t k e z i k v e l ü n k , s e m m i ered­ m é n y r e s e m s z á m í t h a t u n k , m e r t az o r s z á g o k ^ i n k á b b k ö v e t i k Őt, m i n t b á r k i m á s t , de h a ő t m e g n y e r t ü k , g y ő z t ü n k , e v é g r e nem s z a b a d sem p é n z á l d o z a t o t , sem f á r a d s á g o t k í m é l n ü n k . Eterv Forgách Ferencz bibornok érsek prímásnak is megnyerte tet­ szését, s 1615.-ben meglátogatá testvérét, Forgách Zsigmondot, hogy e terv mikénti kiviteléről vele tanácskozzék. Forgách Zsigmond felső Magyarhonban, Serbán meg több lengyel úrral szövetkezve Moldvában már zsoldosokat is gyűjtött, midőn e t i ­ tokban szőtt cselnek a szemesés óvatos Bethlen Gábor literére tapintva, ez országos béke és csendháborítás ellen, zempléni 17.-dik februariusban tartott megyegyűlésen tiltakozott, s a gyűlés ennek következtében határozatilag kimondá: h o g y B e t h l e n G á b o r a f e j e d e l e m e l ­ l e n s e n k i f e g y v e r t f o g n i ne m e r é s z e l j e n , b á r m e l y t á ­ b o r n o k p a r a n c s á r a , m é g a z o n e s e t b e n s e m , h a ez mindjárt evégre magának a fenséges királynak m e g h a g y á s á t i s e l ő m u t a t n i t u d n á . E z e n megyehatározat a nádorral is közöltetett oly czélból s azon bizalmas felhívással, hogy ő is ezen csendzavarásnak útját állja s elejét vegye. M i meg is történt. Mert Thurzó, annak daczára, hogy ismeretben okokból Bethlen erdélyi fejedelemmel nem a legmeghittebben rokonszenvezett, magát Khlesl által a fenti czélra eszközül felhasználtatni még sem engedé. Kklesl a mint lattá, hogy az ő finoman szőtt terve Thurzó tántorít-

hatlan hazafiságán hajótörést szenvede, Thurzót, kit legyőzni nem birt, kijátszani akarta. Khlesl, hogy Turzóval fölényét megéreztesse, a török követeket arra birta, hogy a magyar ügy Bécsben, tehát a nádor mellőzésével, intéztetnék el. Ezen török követeknek még azon fela­ datuk is lett volna, hogy azon laza viszonyt, mely Khlesl esztelen po­ litikája miatt a magas porta meg Bécs közt fennállt, barátságosabb kapocscsá olvasztani törekedjenek. Szokás szerint Khlesl ezen uj terve támogatásához is 450,000. tallért szükségelt. De mit törődött ezzel Khlesl. Az állam pénztárának izzadni kellett, hogy Khlesl e népveríték­ kel bosszúszomját enyhíthesse. Legérdekesebb pont a törökkel való egyezkedésben a hajdúk ügye. Ezen derék honfiak, Bocskay óta, 15—20. ezerével is sorakoztak Er­ dély fejedelmeinek zászlai alá, kivált ha ezek vallás-és nemzetszabad­ ság jelszavát tűzték lobogóikra. Ezeket akarta Khlesl megtörni, s e czélra a törököket felhasználni, vagyis ravasz róka módjára, ezekkel akarta a gesztenyét a forró parázsból kivétetni. S e szándékában mily finom csellel élt! Khlesl,hogy a törökök haragját a hajdúk mint határŐrök ellen lángra lobbantsa, ezeket titkon unszolá, hogy több rabló csapatokban török területre törjenek, ott raboljanak s orozzanak; a török bécsi követeket meg kéz alatt előkészíté, hogy ezek e k i ­ hágások miatt a hajdúknak megbüntetését, avagy a hajdúknak mint határőröknek más német és cseh csapatokkal felváltását sürgessék. De ez a bécsi békekötéssel össze nem fért. — Mátyás királynak nem ma­ radt egyéb teendője, mint vagy önkényhatalommal kellett a cso­ mót megoldani, vagy mint alkotmányos királynak e különben előtte ked­ ves tervet félre vetni. E válasz után Mátyás tanácsot kért Albert főherczeg-, belga helytartótól. A válasz, mely néhány hétre innen vissza érkezett, következő: „ A z o n k ö v e t e l m é n y , h o g y a h a t á r ő r i á l l o „mások n é m e t csapatokkal b e t ö l t e s s e n e k , a magyarok „meg f ö l d m ű v e l ő t ű z h e l y ü k h ö z menesztessenek, k ö v e t ­ k e z m é n y e i b e n nagy h o r d e r e j ű . H a t e k i n t e t b e v e s s z ü k , „hogy Magyarország uralkodó házunknak öröksége, s e , j o g u n k k a l e g y b e v e t j ü k azon k á r o s f o n d o r k o d á s o k a t , me­ l y e k e t a m a g y a r o k e l l e n ü n k k o v á c s o l n a k , csak h o g y a „ s z a b a d v á l a s z t á s t m i n d k ü l m i n d benn k i v í v h a s s á k , n e m „megvetendő alkalom volna, t á m o g a t t a t v a a törökök „ ó h a j á t ó l , a magyar h a t á r ő r i csapatoknak n é m e t zsoldo-

„ s o k á l t a l f e l v á l t a t á s á r a . S ez v o l n a e g y ú t t a l a l e g j o b b „ e s z k ö z az e l é g e d e t l e n e k f é k e z é s é r e , a k i c s a p o n g o k m e g ­ t o r l á s á r a , s Magyarhon mint örökségünk, b i z t o s í t á s á r a . „ É s ha f i g y e l e m b e v e s s z ü k a m a g y a r n é p j e l e n á l l a p o t á t , „ m i t l á t u n k o t t e g y e b e t s z e g é n y s é g n é l , n y o m o r ú s á g okoz­ n a e l t e s p é d e s n é l ? M o s t o h a e l h a g y a t o t t s á g u k b a n ab é k e u t á n „sóvárgó szomszéd tartományoktól segítségre számot „aligtarthatnának,ha intézkedéseinkkel daczolnimerész­ k e d n é n e k . — H a d i e l l e n t á l l á s t ó l nincs m i t tartanunk. „ A k a r v a vagy nem akarva k e l l s z i l á r d akaratunk előtt „ m e g h u n n y á s z k o d n i o k , mert e l l e n k e z ő esetben k é t , t ö „rök és o s z t r á k , t ű z f a l k ö z é j u t n á n a k . De ezen t e r v k i v i ­ k e l é b e n a r é g e n ó h a j t o t t E r d é l y h o n t is h a t a l m u n k b a e j t „ h e t n ő k , m i n é m e t k a t o n a s á g n a k Magyarhonba elhelye­ z é s e nélkül alig volna kivihető, — mert Erdély s f e l s ő „ M a g y a r h o n k ö z t a viszony t e s t v é r i e s , e g y m á s t s e g í t i k , s „ a l i g v o l n á n a k h a j l a n d ó k k e d v ü n k é r t e kapcsot megszeg­ n i s hajba kapni." Ezen szándék, mely nem a legajánlatosabb szinben tün­ teti fel a Magyarhon irányában követett politikát s mely a későbbi események kulcsául tekinthető, minden simasága daczára sem volt oly hamar foganatosítható, becsúsztatható. Mert a mint Forgách Zsigmond a kormány megbízásából a kassai gyűlésen a hajdúk foganatba veendő le­ fegyverzését szőnyegre hozá, az i t t összegyűlt éjszakkeleti Magyarhon rendéi, e finomul szőtt fátylon átpillantván, a mögé rejtett kormány szándékát azonnal felismerve, a hajdúk lefegyverzése ellen tiltakoztak s a történtről az ország nádorát követek által azonnal tudósították. A bécsi kormány ez idétlen új szülöttje is tehát kora bölcsőjében fúlt meg. Khlesl ugyan e terv kivitelét még egyszer megkisérlette, a törők követektől arról értesülvén, hogy a Szultán nem csak a magyarokra, de Bethlenre is neheztel. Ismét Homonnaynak kellett Erdélyt, Serbánnak meg Oláhországot, látszólag önerejükkel, meghódítani. De Homonnay az ellene támadt vármegyéktől zsoldosainak szétbocsáttatására kény­ szeríttetett, Serban meg lengyel fegyvereseivel s vallonoknak öltö­ zött lengyeléivel egy török basa által, Bethlentől támogattatva, vissza­ nyomatott. Bethlen ezen tette által a török szultánnak bizalmát annyira megnyeré, hogy őt e bizalmában Bethlen ellen támasztott semmi paEajz. a magy. prot. tört.

4

nasz, 3 ellene forralt semmi ármány meg nem tántoríthatá s hogy Bethlennel kegyét még inkább éreztesse, tett szolgálatáért elismerésül a beszolgáltatni szokott adót 6. évre elengedé. És így Khleslnek eme kísérlete volt a félhalva szülött tervnek utolsó vonaglása. Végre a bécsi kormány elérkezettnek látta az idot, hogy a fejedel­ met, k i m á r türelmét veszíteni kezdé, maga iránt némileg kiengesz­ telje. Szüksége is volt rá, különösen főherczeg Ferdinand foganatosí­ tandó megkoronázásánál. A beteges s gyermektelen Mátyás király ugyanis a trónról lelépni szándékozván, utódául Ferdinand főherczeget szemelte k i . Ferdinand a csehektől m á r meg is koronáztatott, de azon kikötéssel,, ha Rudolf fenségi hitlevelét, melyben a protestánsok vallásszabadsága biztosíttatik, ő is megerősíti. Sokkal bizonytalanabb volt Ferdinándnak megkoronáztatása Magyarhonban, a hol a protes­ tánsok elégedetlensége, különösen az utóbbi események folytán, tető­ pontra hágott, s a hol Bethlennek csak egy szavába kerülhetett, hogy a rendeket Ferdinand ellen fellázítsa, kik a nélkül is hozzá, a protestán­ sok iránt, minden alkalommal tanúsított türelmetlenségeért, ellenszenv­ vel viseltettek. Ily körülmények közt látott a nagyszombati transactio napvilá­ got, melyben a kérdéses ügyek némileg szabályoztattak. E kiegyezkedési év végével, a magyar és erdélyhoni protestánsok megünnepelték a folytonos viharok közt fejlődő reformatio életfájának száz éves jubileumát. Ezen nagyjelentőségű emléknap legnagyobb fény és pompával megünnepeltetett Lőcsén, Bicsén és a Thurzók grófi várkastélyában. Részt vettek ez ünnepélyen Thurzó Szaniszlón és Imrén kivül több lutheránus mágnások, köztük: Perényi Ferencz, György és Gábor; Rákóczy György és Zsigmond, Zrínyi Miklós és György, Nádasdy Pál, Révay Péter, Illésházy Gáspár, Szécsy Tamás és György, Prépostváry Zsigmond, Liszt János és István, Bocskay Miklós, Bánffy Ferencz, Zólyomi Dávid. Kálvinisták közül : Bethlen Gábor és István, Battyányi Ferencz, Tőrök István, Forgách Péter és Mihály, Rhédey Ferencz, Károlyi Mihály, Lorántfiy Mihály, Tökőlyi István, Mariássy Zsigmond és Pál, Sennyei Kristóf, a Berényi-család, Szentiványi, Szirmay, Kemény, Barcsay, Zay,Barkóczy, Nyáry,Divéky, Ujfalusy, Fáncsy, Hallers töb­ ben nagy számmal. A magyar világhírű vendégszeretet, mely i t t az ünnepély mél-

tóságához s magasztosságához képest a szokottnál kissé nagyobb pom­ pával s harsogóbb zenével ment végbe, az ellenektől, kik még a ká­ kán is csomót kerestek, magyar nyerseségnek, mértéktelenség- s bujaságnak kürtöltetett. Hiában, úgy volt ez mindig, az ördög, k i maga is fekete, szeretné még a csillagokat is feketéknek látni, és szá­ mára oly kedvező egyiptomi sötétséget levarázsolni. • Ezen protestáns ünnepélyt és szellemi átvarázsolást nemsokára ko­ moly valóság váltotta föl. Ferdinand megkoronáztatása a küszöbön állt. E czélra már az országgyűlés is egybehivatott, s tevékenységét 1618-ban meg is kezdé. A tíz év előtti koronázás elé torlaszolt nehéz­ ségek, még most több rendbeli gyanútól élesztve, a mostani királyvá­ lasztásnál újból fölmerültek. Végre hosszas tárgyalás után a főherczeg, látván az országos rendeknek követelményeikhez rendíthetlen ragasz­ kodását, a kivánt koronázási szerződést aláírta s jóváhagyta. Ez országgyűlésen a leghevesebb vita tárgyát képezte a protes­ tánsok azon követelése, hogy a népetlen községekben elhagyott katho­ likus templomok a helyi evangélikusok rendelkezése alá adassanak s ezen függelékkel az 1608.-ik törvényczikkely kiegészítessék. A katholikus párt ebbe, mint szerintök a patronatusjogok czélba vett megcsonkításába, bele nem egyezett. E szenvedélyes vita mindkét fél­ ről tiltakozással végződött. E törvényczikkely ekkénti k i nem egészítése a későbbi polgárháborúban, ezen templomok miatt, vajmi sok vérbe került. Ferdinand 1618-ik év július l.-sején Pázmán érsektől nagy pom­ pával megkoronáztatott. Ferdinand első teendői közé tartozott, hogy a legmagasabb állami hivatalokat katholikus férfiakkal betöltse. Igy lett Forgách Zsigmond ország nádora- s a többször nevezett Homonnay or­ szág birájává (judex curiae.) Ezen országgyűlés eloszoltával Csehhonban pusztító fergetegként kitört a 30. éves háború, a jezsuiták vakbuzgóságának eme mételyes műve. Khlesl erről értesülve, azonnal egy tábornokot küldött e nép­ mozgalmi ár elnyomására.Ferdinand, az új király, ezen intézkedést erély­ telennek tekintve, Khlesl bibornokot, kit már anélkül is gyűlölt, e miatt elfogatta s bebörtönöztette. Mátyás ezen kedvenczének külön­ ben érdemszerü megtorlását nagyon rosszalta, Ferdinand ezzel mitsem törődve, a cseh lázadás ellen foganatba veendő intézkedések gyep­ lőjét ezentúl maga kezébe vette s vezette , de mint király szabadon - 4*

mégis csak elődének rövid idő múlva bekövetkezett halála után mozog­ hatott. Mátyás, k i Rudolfot trónjától megfosztá, de e koronára érdemetlenségének szintén nem kevesebb jeleit adá, meghalt 1619.-ik év martius 21.-kén. I I . Ferdinand oly időben lépett a trónra, melyben a kor szelleme herkulesi erővel megindult, hogy az emberiség istentől ihletett jogain, úgymint vallásszabadságán s lelki fejlődésén elkövetett méltánytalan­ ságot és zsarnokságot megbosszulja. Százados nyomatást igényelt a n é ­ pek türelme, míg végtére lángtengerként megindult, hogy 30. évi futá­ sában izzó lávaként Középeurópa-szerte borzadályt szüljön, s pusztító dúlást okozzon. Ferdinándnak mint Magyarhon királyának s egyúttal Némethon császárának, következőleg Európa egyik leghatalmasabb fejedelmének, könnyű lett volna e vészes néphullámokat lecsendesíteni. A béke és nyugalom helyreállítása csak egy szavába került volna, t. i . „a vallás­ szabadság" jelszavába. De hogy ez meg ne történjék, a felett a jezsui­ ták argusszemekkel őrködtek s erről jó eleve a királynak, még mint főherczegnek, felneveltetése alatt gondoskodtak. Hogy e fejedelem lelki szellemi képességéről némi fogalmunk legyen, elég legyen annyit meg­ említenünk, hogy ő Ingolstadtban nyert tudományos képességének ab­ ban tevé le koronáját, hogy onnan még mint főherczeg haza térve, lorettói cstídaképhez zarándokolt, s egyúttal a V I I I - d i k Kelemen pá­ pától czélbavett munkájához kikért áldástól egészen át és áthatva, azon szándékkal tért vissza,hogy a katholika vallást az örökös tartományokban, sot az egész Némethonban régi eredetiségébe visszahelyezi. Jelszava volt: „ i n k á b b a k a r o k egy p u s z t a s i v a t a g b i r o d a l m a t , m i n t e r e t ­ nekektől benépesítettet." Látszottak is nyomai. Stajerhonban, Karinthiában, Krainában és Görzben a protestánsok öt gyászos éven át pénzbirsággal, számkivetés­ sel, botütlegekkel, akasztással, templomaik szétrombolásával üldöztet­ tek , úgy hogy ezen kínos állapot elől Cseh- és Magyarhonba me­ nekülni, vagy hon maradva, életöket örömtelenül eltengetni kénysze­ rültek. A cseh harcz ez időben m á r Magyarhon s Osztrákország fölött is mint fészkéből fölvert sas, lebegtetni kezdé erős szárnyait. Ezúttal a jezsuiták szellemétől áthatott bécsi udvar ugyancsak kedvezőtlen körülmények közé jutott. Magyarhonnak az 1608.~ik évben megkötött

szerződés értelmében, a jogaikért küzdő tartományokat kellett volna se­ gítenie; hogy tehát ezt Ferdinand megelőzve megakadályoztassa, trónra lépte után 9.-ik napra Pozsonyba országgyűlést hívott össze, oly czélból, hogy az ország őt, a mindenünnen szorongatott királyt, lázadók ellen fegyveres erővel segítse; de egyidejűleg a cseh-morva és osz­ trák szövetséges rendek is kérték a nádort meg az országgyűlést, hogy Ferdinándnak a fegyveres segedelmet megtagadja. A katholikusok felelőtökben semlegességet Ígértek. De egészen másként gon­ dolkoztak a protestánsok. Ők nagyon is érezték, hogy az ő sor­ suk a szomszéd protestánsokéval azonos, azok elnyomatása volna az ő bukásuknak csak előjátéka. Nem maradhattak tehát hideg nézői ezen szemök előtt lefolyó szomorújátéknak. Nem élt-e még fris emlékezetökben Pázmán Péternek nyilvános gyűlésen a főpapokhoz intézett eme felhívása: „ n e m szabad k é s n ü n k , a p r o t e s t á n s e r e t n e k e ­ iket m e n t ő l előbb g y o m k é n t k i k e l l t é p n ü n k , i n k á b b vál­ j é k h a z á n k f a r k a s o k m e g r ó k á k b a r l a n g j á v á , m i n t s e m az „eretnekek laktanyájává?" De Homonnay sem hagyott fel renegát buzgólkodásával; protes­ táns egyházi fekvő birtokokat, több helyütt templomokat is lefoglalt, mentségül a gyámjogot (Patronatsrecht) adván okúi. Erre visszafize­ tésül a protestáns földesurak meg a katholikus papokat űzték el, s helyükbe evangélikus lelkészeket ültettek. Ezen, folytonosan ápolt súr­ lódás nagyon természetes elégedetlenséget szült — s a küllázadás Magyarhont ily levert kedélyhangulatban találá. Hogy a lázadási ár Magyarhont azonnal magával nem ragadá, oka volt, hogy a nemzeti és protestáns szabadelvű párt soraiban rögtön vezért, kire a fölkelésnek, mint valami zivatarral szemközt evező hajónak, kormányzatát bízhatta volna, nem talála. De nem keile soká várakoznia. Bethlen Gábor, a bátor hadvezér s nemes hazafi, a mozgalom élére állott. Nagyon is jól ismerte ő ellenét, annak titkos mozzanatait s terveit őrszemmel m á r régen kisérvén, s ez okból pillanatig sem késett, hogy a magyar haza s protestánsok vallásszabadságára szánt halálos ütést visszanyomja. Bethlen azt, hogy a bécsi udvar az ő megbuktatására minden k i ­ gondolható eszközt megkisérlend, kétségbe sem vonta; hogy őt a , porta előtt mily színben festi, s neki hogy ágyaz, nagyon is jól tudta; sőt még arról is volt tudomása, hogy a bécsi kormány, csakhogy a

cseh-morva és magyarhoni protestánsok által Bethlennek küldött levél­ nek foglalatját megtudja, e czélra Bethlen egy szolgáját is lekenyerezte. Bethlent a bécsi udvar ravasz- s szószegőnek hirlelte, ha sikerűit Bécs cselszövéseit kijátszania, s a nekivetett háló elől menekülnie. Sár­ ral szerették volna legalább azt bedobálni, k i merészkedett a hazas hitsorsosinak védjeként az elnyomók elleni mozgalomnak élére állni; k i Őket azon élvezettől, hogy a protestánsokat hóhérpallos alatt elvérzeni, s az alkotmányt önkényük dicsszekere elé fogva lát­ hatnák, megfosztani merészkedik. Szabadság a protestánsoknak, szabadság a hazának! volt a szép jelszó, melyet Bethlen magának előre kitűzött. Bethlennél kevésbé éles tekintetüek is könnyen beláthatták, hogy Magyarhonnak e két egy­ beforrt ikergyermeke egymástól elválaszthatatlan. Egyiknek elhuny­ tával, a másiknak okvetlen tűnnie kell. Ez volt Bethlen meggyőződése, ez jellemvonása. Bethlen Gábor tehát habozás nélkül szánta el magát, hogy a Morva vizén túl szorongatott hitvéreknek segítségére megy annálinkább, mert tudta, hogy a hitszegő jezsuita udvar előtt a ma­ gyar protestánsok sorsa egy csöppel sem biztosabb a különben szen­ tesített törvények szárnyai alatt, mint a cseheké fenségi hitlevél ótalma alatt. Bethlen tehát a bécsi békekötésnek és a pozsonyi törvényczikkelynek akart fegyveres erővel érvényt szerezni. Míg Bethlen fegyvereseit egész csendben összevonná, az alatt a felső magyarhoni urak, a kassai polgárok egyetértésével, Homonnaynak elvbarátját, Dóczy ezredest foglyukká tették, Homonnayt meg, k i a csehek ellen sereget gyűjtött, Lengyelhonba ugrasztották. Ez alatt Bethlen fegyveres csapataival Debreczen alá érkezett, s i t t egy „ M a g y a r h o n s é r e l m e d " czimű röpiratban támadásának okait közhírré teszi, * Ennek hallattára a felső magyarhoni rendek Kassán összegyűlvén, fonökökül szintén Bethlent megválaszták, s a magyarhoni kormányha­ talmat is ő reá ruházták, egyszersmind kijelentvén, hogy ők minden vallásfelekezet iránt egyenlő tisztelettel viseltetni s üldözni egyet sem fognak. Bethlen ez alattKassára vonult. Kassán rövid időzése'után i t t már 40,000.-re szaporodott seregének egy részét, Bákóczy György vezény­ lete alatt, fedezésül e városban hagyá, egy osztályt meg Morvaor­ szágba menesztett, Bethlen maga seregének zömével Pozsony felé in-

dult, útközben véd-s szabadító angyalként mindenütt nagy lelkesedéssel fogadtatván. I t t a nádort, k i Bethlenhez csatlakozást színlett, az országgyűlés Pozsonyba egybehívására felszólítá, s hogy a katholikus urak rokonszenvét is megnyerje, következő vasárnapon mind a három vallásfelekezet isteni tiszteletén részt vett. Ferdinand hivei s a főpapok ez országgyűlésen meg nem jelen­ tek, mert ettől Ferdinand által eltiltattak. Hogy tehát az országgyűlés részrehajlás gyanújába ne essék, bizonytalan időre elnapoltatott. Bethlen, k i a császáriakat csata elfogadására sehogy sem bírhatá, seregeivel Bécsnek tartott, midőn egyszerre azon hírt vevé, hogy Homonnay Lengyelhonból felső Magyarországba tört, s Rákóczyn győ­ zedelmeskedvén, ennek katonáit szétugrasztá, következőleg őtet hátról fenyegeti. De alig vette Bethlen fegyvereseivel biztonság kedvéért ke­ letnek irányát, az előbbi hir okozta gondfellegeket eloszlatá azon ide szárnyalt megnyugtató hír, hogy Homonnaynak lengyel gyülevész csa­ patai elmaradt zsoldjuk miatt egy vezérüket agyon ütötték, s eloszol­ ván Galicziába tűzhelyükhöz visszatértek. Ezen közbejött eset a ren­ dek közt nagy örömvihart eredményezett, s e kedélyáradattól fellel­ kesülvén, Ferdinándot trónvesztettnek, s Bethlen Gábort magyar király­ nak kikiáltani akarták. De Bethlen ebbe beleegyezni sehogy sem akart. Egyelőre tehát, kívánsága szerint, csak kormányzó fejedelmi mól­ tósággal bízatott meg, hogy így a Bécscsel alkudozást sze­ mélyében annál sikeresebben vezethesse, mely nem sokára kétes eredményű fegyverszünettel végződött. Erre Bethlen ismét Kassára tért, hol a neki benyújtott több tőrvényczikkelyt fejedelmi erővel szen­ tesítette. I t t megemlítésre méltó különösen azon törvényczikkely, mely az ágost. és helvét hitvallású egyház katholikusokkal egyenjogosúltságáról s szabadságáról hozatott. Es hogy a honfiak közt minden további egyenetlenségnek s ebből keletkező' súrlódásnak eleje vétessék, az országra 12. tagból álló b i ­ zottmány neveztetett k i , kik mind a három vallásfelekezet kebeléből hasonszámmal (egyre esett 4. tag) megválasztva, egyházaik ügyét képviseljék. Pázmán ezen határozatok s a kath. vallásra, szerinte, annyira káros fegyverszünet ellen tiltakozott, ez utóbbira nézve mintegy megfeled­ kezni látszván főpásztor létére Krisztus urunk Péter apostolnak tett

azon óvásáról, hogy „a k i k f e g y v e r t r a g a d n a k , f e g y v e r r e l k e l l elveszniök." Bethlen Gábor még ezen évben (1620) Beszterczebányán összeült országgyűlésen kiáltatott k i Magyarország királyává, felbőszülvén a rendek Ferdinándra, hogy ennek ezen országgyűlésen jelenvolt biztosai a cseh ügynek a magyar ügytol elválasztatását követelték. Bethlen Gábor ez úttal királylyá választatásába beleegyezett. Tette ezt azon okból, mert a törökök csakis ezen föltételhez kötötték a magyar ügyhöz segédkézzel fegyveres hozzájárulásukat. De Bethlen Gábor magát daczára a közfelhivásnak megkoronáztatni még sem engedé. v

Bethlen Gábor már most mint magyar király alatt a vallásfele­ kezeti egyenjogúság, királyi szentesítésével, újra törvényerö're emeltetett, ennek nyomán az ország négy kerületre osztatott, minden kerületre vallásszabadság-örökül 4. biztos neveztetvén k i . — Továbbá a papi tized minden felekezet papjainak oda Ítéltetett, a kath. egyház kor­ mányzata a protestáns superintendentiákhoz egyaránt szintén 3. püspökségre osztatott s a püspökök fizetése 2000. magyar forint­ ban megalapítatott. A jezsuiták az országból ujolag kiűzettek, Pázmán Péter meg, mint a lázadás tüzének fő szítója, s a hazának tollal és tettel bebizonyult konok ellene, s mint békezavaró abosniai püspökkel együtt a hazából örökre számkivettetett. A Bécscsel kiegyezkedés azonban a csak színre megjelent királyi biztosok távoztával nem sikerűit. Bethlennek nem maradt tehát egyéb h á t r a , mint a jog és az igazság Bécsben szőtt gordiusi csomóját, melyet békés úton megoldani nem lehetett, fegyverrel ketté vágni. Bethlen tehát hadi zászlait újra Bécs alatt lobogtatá, s egyúttal a szorongatott cseheknek is küldött fegyveres segedelmet. De ez, sajnos, a kivánt időre meg nem jelenhetett, hogy „a f e h é r h e g y e n " acsehekre mért halálos csapást élével felfoghatta s a habozó s tettgyenge Fridrik uralkodásának nem a legdicsőbbenletűnt napját fentarthatta volna. A szegény Csehország elejtett galambként ismét az innen elűzött, de boszútóllángoló szemekkel visszatért vérszopó jezsuiták kányakör­ mei közé került. Ha Fridrik Bethlen tanácsait követi, s a császári seregeket, még ezeknek bajor Miksa csapataival egyesülése előtt, megtámadja, vagy ha a gyorsmenetü magyarokat bevárja, az 1628.-dik óv nov. 8.-ka h i ­ hetőleg nem lett volna a cseh szabadságnak temetkezési napja.

Bethlen követői értesülve a protestánsoknak Cseh-Morvaországban és Sziléziában égrekiáltó lemészárlásáról, a leglevertebb ke­ délyhangulattal néztek a jövőbe, s az ott napi renden levő rémítőbbnél rémítőbb bosszújelenetek kikerülhetése reményében, készeknek nyilat­ koztak Ferdinánddal bármi föltételek alatt kiegyezkedni, s a békét meg­ kötni. — De Ferdinand kőszívén megtört minden kísérlet, ő Pázmán Péter s Eszterházy Miklós, a protestánsok esküdt ellenei, unszolására, a magyar lázadásnak egy véres csapással akart csak véget vetni. E czélból szállt most Bethlen ellen összes fegyveres erejével síkra, kinek serege már most csak 21,000.-re olvadott össze. De épen e szo­ rongatott helyzetben tűnt fel Bethlen a legdicsőbb hadvezéri fényében. Csekély erején Érsekújvárnál (Neuhäusel) megtört az ellenség hada, s ő kis Dávidként a nagy tömegeken győzedelmeskedvén, a haza hajóját, az azt elnyelni készülő örvény elől kiragadá, s a protestáns sza­ badságot az események mérlegén a reactio ármányai ellen ismét túlsúlyba helyezé. Ezen osztrák vereség következtében, melyben hadvezérét is el­ veszte, az osztrák makacsságon megszakadt kiegyezkedési fonal is­ mét tova fonathatott, még pedig Thurzó György fia, a még csak 24. éves, nagy lelki képzetségű Imre, erélyes közbenjárásával. A kivánt kiegyezkedési szerződés 1621.-ben köttetett meg da­ czára Thurzó Imre, állítás szerint, méreg által kora kimúlásának s daczára a bécsi udvartól előterjesztett első nehézkes föltételeknek, melyekre maga Bethlen azt monda, hogy azokat még mint fogoly sem fogadhatná el. Ezen szerződés 3.-dik pontja értelmében Ferdinand magát a bécsi békekötésnek, az 1608-ik évi törvényczikkelyeknek s a koronázási oklevélnek (vonatkozólag a királyválasztási föltételekre) szentül meg­ tartására s biztosítására kötelezte. Amint e szerződés napvilágot látott, Bethlen a magyar királyság­ ról azonnal lemondott, s a nikolsburgi szerződés erre négy hónapra egy­ begyűlt országgyűlésen törvényerőre emeltetett s nádor az elhunyt Forgách helyébe a protestáns Thurzó Szaniszló lett. Thurzó Szaniszló nem bírt sem György bölcseségével, sem pedig Imre magas röptű lelkével. Főjellemvonása volt, a legbotrányosabb aristokrata gőg oly annyira, hogy olykor maga magának hízelgő öntömjénzéstol elkábultan még Bethlen nevét is csak amúgy vállvetve em-

lité. Könnyen elképzelhető, hogy i l y férfi épen nem volt hivatva arra, hogy magas állásának méltósága- s erejével a protestáns szabadság kapuit a reactio megtámadásai ellen biztosítani, vagy, ha kellendett,saját vérével is férfiasan megvédeni tudta volna. S innen magyarázható, hogy Győrött nemcsak a protestáns papok, de még azon kereskedők és katonák is, kik a katholika egyház kebelébe térni vonakodtak, a városból kitiltattak, és hogy ehez hasonló esetek másutt is elő­ fordultak. De a kamarilla Bethlen ellen sem szünteté be nyilait. Őt, a maga becsülete felett oly éber szemmel őrködő szeplőtlen jellemű férfit, holmi közrebocsátott gúnyképek- s iratokban megvetés tárgyává akarta tenni. Oroszlányi torokkal hirdeté s fenyegetődzék, hogy a Tilly győ­ zelmeivel kilátásba helyezett német evangelika szövetség megsemmisí­ tése után, mily véres boszút fog majd Magyarországon állani; s hogy a fenyegetődzést majd a tett is követendné, ezt a bécsi kormány minden lépten nyomon kétségen kivűlivé tette. Tűzzel vassal akarta a reformátiót gyökerestől kiirtani. S hogy Bethlennel és a magyarokkal kiköthessen, minden szerződésileg magára vállalt kötelezettséget s királyi szóval szentesített békeföltételt, a hol csak alkalma nyílt, hitszegően megszegett. Többek közt a nikolsburgi szerződés értelmében Oppeln és Batibor Bethlent illette, de e birtok Bethlentől annak daczá­ ra, hogy ez minden békeföltételt a leglelkismeretesebben teljesített, még is megtagadtatott s Károly főherczegnek adatott. Bethlen ennyi merész kihívásra végre türelmét vesztve, fölvevé a neki dobott keztyfít. De különösen amint a Cseh- és Morvaországból Magyarhonba szállongó, sanyargatástól elkínzott, s nyomorúság- és éh­ ségtől kiaszott menekülteket árnyalakokként fel s alá lézengeni látta, s amint e csontvázakban a jezsuiták, ezen szabadalmazott halálka­ tonák, pokoli művét fölismerte, Bethlen tovább nem habozott, de félretéve minden tétovát, a menekült gróf Thum s ennek bajtársai ké­ relmére a protestáns szövetségbe l é p e t t ; s egyúttal a törökök fegyve­ res közbenjárásáról s Anglia, Holland és Velencze részéről 4000'. tallérnyi támogatásról biztosítatva, hősies kardjához elszántan másodíz­ ben is nyúlt. Bethlen 1623.-ban már augustus hó 15.-kén mozgósította csapa­ tait, de kinzó forró láz közbejöttével, hadjáratát csak három hét múlva kezdheté meg, s ezt megelőzőleg egy lelkesítő kiáltványt bo-

csátott a megyékre és városok lakóira, melyben különösen kiemelé: „ h o g y Őt n y u g a l m a s é l e t ö l é b ő l a v é s z t e l j e s h a r c z m e z ő r e c s u p á n nemzete i r á n t i szeretete s e l n y o m o t t nemzeti j ó ­ l é t e feletti f á j d a l m a hivá. — F á j d a l m á r a a b é k e k ö t é s czikk e l y e i megszegettek s b e c s ü l e t e n y i l v á n m e g s é r t e t e t t . — Állitá tovább, h o g y a b é c s i u d v a r t ö b b s z ö r , Í r á s b e l i s k ö v e ­ t e k á l t a l i b a r á t s á g o s f e l h í v á s r a csak a k ö t e l e z e t t s é g e k s z e n t s é g t ö r ő m e g s z e g é s é v e l f e l e l ; — b o g y csak s z ó v a l á m í t t a t i k , s e n n é l t ö b b e t a j ö v ő r e sem r e m é n y l h e t v é n , mintegy kényszeríttetik hathatósabb eszközhöz s erélye­ sebb m ó d o k h o z n y ú l n i . K ü l ö n b e n b i z t o s í t j a ő k e t , h o g y csak jogaik védelmére ragadott fegyvert, reményivé e g y ú t t a l , h o g y e szent c z é l r a v á r a k o z á s á n a k Ő k i s m e g f e l e l n e k . S v é ­ g ű i f ö l h í v j a Őket, h o g y ő t s z á n d é k u k s a k a r a t u k f e l ő l k ü l ­ d ö t t e i k á l t a l t u d ó s í t a n i e l ne m u l a s z s z á k . " Egy más nyilt iratban megtámadásának okait adja elő, s egyúttal a kormánynyal tudatja, hogy ha ez a magyarhoni s ezzel szövet­ séges protestánsok jogait elismerendi s a leigázott cseheket jogaikba s elkobzott birtokaikba visszahelyezi, ő e békeföltételek teljesíté­ sével tűzhelyéhez, a honnan jött, azonnal kész visszatérni. Bethlennek e két proclamatiójából eléggé világos, hogy ő csupán csak az elnyomott nemzeti jog, s a kínpadra állított lelkismereti sza­ badság megmentéseért rántott kardot. A reactio, mely a legtisztább tárgyhoz is szennyes kézzel nyúlt, Bethlennek e legszentebb hazafiúi szándékát személyes hiúság- s czélnélkűli dicsvágynak szerette volna keresztelni; mit stentori hanggal országszerte becstelen nap­ számosai által hirdettetni el sem mulasztott, számítva a nemtelen s áll­ hatatlan, érzelmüeknél többszörös viszhangra. A hadműködésnek, előre megalapított terv szerint, Mansfeldnak és braunschweigiKeresztélyhek,a németegység vezéreinek, Morvaországfelé nyomulásával kellett volna megnyílnia, hogy i t t Bethlennel egyesűlendők, az elűzött Fridriket ismét a cseh trónra visszahelyezzék. De e terv meghiúsult, mert Mansfeld Bethlen megindulása előtt 8. nappal csatát vesztve, a kitűzött czéltól elüttetett. Bethlen daczára e közbejött csapásnak, most első ízben török fegy­ veres közreműködéssel Morvaországig nyomult. De i t t , épen midőn harczra került volna a sor, a törökök elmetszvén vezénylő basájuk

sátrának köteleit, őt hazatérésre unszolák s kényszeríték. A katonai fegyelmetlenség e mételyes példája, sajnos, átragadt az erdélyiek- és hajdúkra is. Bethlennek tehát nem maradt egyéb hátra, mint hogy az ajánlott fegyverszünetet elfogadja, s seregeit téli szállásokra sikertele­ nül visszavezesse. De Bethlen egyúttal látván saját hiveinek is napról napra mindinkább elpárolgott lelkesedését, s Mansfeld seregének romjain kívül más szövetségre most nem számíthatván, melyre támaszkodva az ellenreformatió nyomását visszatartóztathatta volna,a szándékolt t á ­ madástól ez időre elállt, csak vakmerőségnek vélvén i l y körülmé­ nyek közt a balul kezdett hadjáratnak tovafolytatását. Bethlen Gábor midőn ezen szent ihlettel felkarolt szabadsági eszmét, részint közbejött szerencsétlen események, de nagyobb részt a nemzet kiskorú habozása miatt, a reactio véres markú ha­ talmába visszaesni látta; fájdalmas elkeseredéssel, környezete előtt, nem egyszer nyilatkozott í g y : „ h a i s t e n e z ú t t a l ü g y é t j ő s i k e r ­ r e l m e g á l d a n á , i l y n e m z e t t e l m á s rendes ü g y e t soha „több é meg nem kezdene." Bethlen igy eszközökben megfogyva s erőben s hatalmában meg­ szorítva, minden gondját s törekvését oda fordítá, hogy a kormánynyal tisztességes békét köthessen. S e czélból még Thurzó Szaniszlóval is kibékült, kit nemrég személyes sértés miatt párviadalra kihítt volt. De czélt nem ért, mert a harczpárt s Eszterházy, Bethlennek szemé­ lyes s elvellene, Ferdinándot arra sarkalták, hogy ez a most kínál­ kozó alkalmat, melyben Magyarhont Csehország módjára eltemetheti, eine mulaszsza. Ferdinándnak ezen ajánlat nagyon is hízelgett, k i Beth­ lent mint képzelt ellenpártját földig megalázva, benne a magyar Pro­ testantismus főoszlopát megtörve s az ellenreformatió legerősebb gátját megsemmisítve mentőlelobb szerette volna látni. Karaffa tábornok már seregeket is gyűjtött, hogy Magyarhonba törve, a magyar szabadságot a jezsuitáknak, az emberi jogok eme sírá­ sóinak, holt tetemként lábaihoz letegye. A jezsuiták a várt konczot már biztosnak vélve, ujjongtak s prédára kész markaikat megelégedve dörzsölék. De mephisto-mosolyuk csakhamar komor redőkben megoszlott, amint Bécsbe megérkezett azon hír, hogy az angol parlament az elű­ zött Fridriknek, 1-so Jakab angol király vejének, 30,000. segédfegyve­ rest megszavazott, s a Szultán meg budai basájának megparancsolá, hogy 50,000. főnyi csapattal Bethlen seregeihez csatlakozzék.

Ezen arithmetikai számoszlopzatok kissé lehfísiték a fekete szok­ nyások nagyon is vérmes reményeit, s Ferdinand ezen hirek nyomása alatt, meghajolt, Thurzó s több béke után epedő magyar koronataná­ csos azon kérelmére, hogy kimélné meg a hazát ennyi külfegyveres erő pusztításától, s a nemzetet a küszöbön álló nagy vérontástól. Az egyezkedés most már gyors léptekkel haladott, 1624.-ik év május 8.-dikán a nikolsburgihoz hasonló szerződés meg is köttetett, azon kivétellel, hogy Oppeln és Ratibor ezentúl is Ferdinand birtoka maradjon, k i most ezzel fiát megajándékozá. Bethlen még e kiegyezkedésben sem látta nemzete jogainak, s ahit és lelkisméretszabadságnak kivánt biztosítékát. Hogy e mennyei két kincset, mely szivével oly annyira összeforrt, szilárdabb alapra fektet­ hesse, Bethlen, a hona iránt lángoló fejedelem, eddigi eljárásától egészen eltérő politika ösvényére lépett, mely ugyan rosz akaratú félrema­ gyarázással jellemére könnyen vészfényt vethetett volna, de részrehajlatlan szemüvegen tekintve, Bethlen ez által is fáradhatlan s tántoríthatlan tiszta hazaszeretetének jeleit adá. 0 ugyanis most a bécsi udvarral akart szövetkezni, hogy egyesűit erővel a már úgy is fogyatkozásnak indult törökholdát Hunyadiak a hónából kirekeszthesse, s Árpád szent öröksé­ gét, melyet eddig a jezsuiták papuralma, s a bécsi kormány ön­ kényhatalma s a török nyers erő bitoroltak, vegyes vérből szárma­ zandó utódoknak kezére játszhassa s biztosíthassa. I l y szeplőtlen érzel­ mektől vezéreltetve az osztrák uralkodó házzal vérrokonságba akart l é p n i , ha ez a jezsuita cselszövényeket beszüntetni, Magyarhon nemzeti szabadsága ellen kovácsolt terveivel fölhagyni, s maradandó békebiztosítékot nyújtani késznek nyilatkozik. Bethlennek ezen, leg­ tisztább hazafiúi szívből eredt ajánlata is megtört Loyola utódainak Bécsben magát makacsul befészkelt s megrögzött sötét szellemén. De Eszterházy Miklós is ellenszegült a Bethlennel való ilynemű egyezségnek, nemkülönben Pázmán Péter, a térítő bibornok prímás is k i annyira megkedvelt jövedelmező mesterségével sehogy sem akart volna fölhagyni még a haza javának oly annyira üdvözítő szine alatt sem Ha már a haza legtekintélyesebb államférfiai önérdeküket a hon közérdekének feláldozni s alárendelni nem tudták, mit lehetett volna várni az idegen ministerektől, kik a despotikus önkény záto­ nyaiba sülyedve, a népeket üdvözitő szabad eszmékhez soha nem is férhettek, s ábrándeszméiket csak hóhérpallos- s gályarabsággal

életbe léptethetőknek lenni vélték. A ministeriumról még csak föltenni sem lehetett, hogy ő a népek javáért egyeseknek annyira kedvező múltjával szakítson, s hogy o a hagyományilag öröklött önkény-kor-' mányrendszert az általa beiskolázott utódjaira sértetlen örökség gya­ nánt ismét ne hagyományozza. Az alkotmány, mint a népek szivéből fakadt szabad kormányrendszer, szálka volt szemükben, s azt mint, szerintök, isten kegyelméből vett, de általuk véres marokkal kezelt kor­ mányhatalommal össze nem egyeztethetőt, gyűlölték; a protestantismust meg, mint a lélekisméretszabadságra alapított hitvallást s m i n t á z alkotmánynak hű gyermekét s erős támaszát, megvetették s tűzzel vassal üldözték. A milyen volt környezete, olyan volt maga Ferdinand császár is. Ő, amint már feljebb is megemlitők, ingolstadti jezsuiták növendéke volt. A nemzeti szabadság boldogítva termékeny fáját még csak á r ­ nyékáról sem ismerte; s hogy a népjogokat egyiptomi sötétséggel eltakaró hályog lelki szemeiről valahogy le ne hulljon, s hogy Ferdinand mint császár főherczegi neveltetésének méltó gyümölcseit meghozza, a felett Lamormain (Lämmermann) páter jezsuita éber szemmel Őrködött. Ezen dämoni lélek Ferdinand lelkét és szivét polyp karjaival fogva tartá, s minduntalan füleibe súgva, őt azon mámoros álomban ringatá, hogy az eretnekek kiirtása a fejedelmi kötelmek s erények legfőbbje s legdicsőbbje, s hogy ő (t. i . Ferdinand) e czélra istennek fölkent választottja. Az ily megmételyezett politikai légkörben megfogamzott jezsuita szándék csakhamar mély gyökeret vert valósággá alakúit s követ­ kezetes nyomása alatt annak, m i a jezsuiták romboló útjába gátként állni merészkedett, romba kellett dőlni, ha mindjárt e romok alatt népek millióinak boldogsága s a haza felvirágzása elpusztítatott l é ­ gyen is. Vér s holttetemek jelezek a jezsuiták nyomdokit, s a czélt a szabadság s emberi jogok gyásztemetője. I l y ferde nézetek s a jezsuitáknak divido et impera (oszsz- és ural­ kodjál) S Z Í V Ó S jelszavukhoz makacs ragaszkodásuk miatt, Bethlen terve, nagyon természetes, a népek szabadsága s Magyarhon egysége javára meg nem érlelődhetett; sőt a kormány minden működését oda fordítá, hogy a portát Bethlen ellen bőszült eszköz gyanánt fölhasznál­ hassa. I l y szándékkal közié Eszterházy Miklós konstantinápolyi k ö ­ vetség utján a dívánnal Bethlen leveleit, melyek a díván ellen némi

csípős észrevételeket tartalmazhattak, vagy ennek érdekei ellen ta­ núskodhattak. Bethlen élt a gyanúperrel, s hogy a bécsi kormány szándékolt cselfogásait kijátszhassa s megelőzhesse, magának a török szultán kegyét s bizalmát az angol követ közbenjárásával jó eleve biztosítani el nem mulasztá. S ez sikerűit is neki oly mérvben, hogy a török szul­ tán a Bécscsel való békeszerződés megkötését a. bécsi udvar nem kedves meglepetésére s keze megkötésére Bethlenre ruházá, holott eddig Bethlen szerencsecsillaga minden feltűnésével, a foganatosítandó béke­ kötések a szultán udvaránál indítattak meg. Bethlen ajánlatai Bécsben eként elvettetvén, ismét az előbb köve-, tett politika ösvényére l é p v e , keleti szomszédjára támaszkodott, mert ettől nemzete alkotmányát s vallásszabadságát kevésbé látta veszélyeztetve,, mint az alattomos ravas-z nyugati szomszédjától. Ezen utóbbi már is beleegyezett Wallenstein herczeg azon ajánlatába, mely szerint 50,000. önélelmezésre, amúgy másokra szorítkozandó fegyve­ resnek kellendett a protestánsok ellen síkra szállni. Bethlen az unióhoz szegődött, melyhez az éjszak-német szövet­ ségen felül, már Dánia, Angol- (igért segítséggel) s Francziaország is csatlakozott, ezen utóbbi különösen azért, mert tartott az osztrák könnyen növekedhető hatalmi túlsúlyától. A bécsi kormány, hogy Bethlennek pártját lehetőleg gyengítse, utóbbi időben minden törvénytelenség elkövetésétől tartózkodott, s hogy Bethlen ügyének még annál nagyobb döfést adjon, épen ezen időre országgyűlést hívott egybe, melyre Bethlen 7. megyéjének képvi­ selői is megjelentek. Ferdinand ezen országgyűlést személyesen nyitotta meg Sopron­ ban, s minden ellenvetés nélkül beleegyezett a rendek azon óhajába, hogy az 1625-dik év május elsején elhalt Thurzó Szaniszló helyett más n á ­ dort választhassanak, mert már előre tudta, hogy ezen a király után legmagasabb méltóság anélkül is Eszterházy Miklós számára van jó eleve biztosítva. Már innen is következtethetni, mennyire csökkent ez időben a protestáns mágnások száma, hogy Eszterházy két, vele e méltóságra kijelölt protestáns mágnást maga előnyére leszavaztathatott. Az újdon megválasztott nádor Pázmán Pétertől s a katholika rendektől támogattatva, daczára Bethlen 7. megyéjének ily önkényes

eljárás elleni tiltakozásának, s a panaszok hosszú sorát 100.-ról 17.-re olvasztva, oda tudta terelni az országos rendi többséget, hogy ez Fer­ dinand főherczegnek, a császár első szülöttének, megkoronáztatásába beleegyezett. De most az országgyűlés mégis kitett m a g á é r t ! Az alkotmányos rendszer mellett oly hősies elszántsággal harczolt, hogy daczára az udvar alkotmányelleni megfeszített törekvéseinek, a fiatal 18. éves fo­ herczegnek az alkotmányos szabadságra, s az országos törvények szen­ tül megtartására, magát előre esküvel kellett leköteleznie. A koro­ názás még ez év december hó 8.-dikán Pázmán Péter által men végbe. A protestánsokat illetőleg, az 1608.-dik évi I-ső törvényczikk most hozott új törvénynyel újra megerősítetett, mit ugyan a nádor, a kath. rendekkel egyetértve, minden áron melíőzni szeretett volna, s a prímás sem feledkezett meg, a már megrögzött szokás szerint, a protestánsok minden törvényes jogai ellen tiltakozni. A pápai nuntius meg mennyei elfogultságában sehogy sem tud­ hatta azt felfogni, hogyan lehet a protestánsokat még szabadalmakban is részeltetni ? De a nuntius szent gerjedelmeit, saját nyilatkozata szerint, melyet több kath. urakkal eszmecsere közben hallatott, a ná­ dor megnyugtatá. „A n á d o r " úgymond „a v a l l á s ü g y f e l e t t aggo­ d a l m a i n k a t e l o s z l a t á , m e r t á l l í t á s a s z e r i n t m é g az e s k ü v e l „ m e g e r ő s í t e t t t ö r v é n y c z i k k e l y e k is h a t á l y o n k i v ű l h e l y e z ­ h e t ő k , ha ebben a r e n d e k a k i r á l y l y a l e g y e t é r t e n e k . S k ü l ö ­ n ö s e n k i l á t á s b a h ó l y e z é , h o g y az e g y h á z b a n o k o z o t t h é ­ z a g a napi renden levő t é r í t g e t é s e k á l t a l k ö n n y e n helyre „ l e s z ü t h e t ő , s az u t á l a t o s b e c s t e l e n uj v a l l á s h a l o m r a „dönthető." Ez idő alatt Bethlen a brandenburgi választó fejedelem testvérével jegyet váltott, de azért a megkezdett nagy munka sikeresítésére is nagy gondot fordított. Egyik követe által Berlinben a németegység tag­ jainál a megkezdendő hadjáratra nézve az utat előkészítette, más, konstantinápolyi megbizottja által meg a franczia, angol, holland s velenczei követségek útján, ezektől a harczköltségek fedezésére havon­ ként 40,000. tallért kieszközöltetett. 1626.-ik év martius 2.-kán ünnepelte Bethlen Gábor brandenburgi Katalinnal Kassán egybekelését s már hat hétre látjuk őt a harcz készűlődési zajába, mint tevékeny hadvezért, beleelegyűlve.

Mig az edzett hadfiakat vitéz zászlaik alá sorakoztatá, s a sorok­ ban történt réseket újoncz fegyveresekkel kiegészítgeté; azalatt egy megbízottat küldött Haagába, hogy az unióval az egyezséget meg­ újítsa, más megbizottat meg Konstantinapolyba száguldatott, hogy a portánál a kivánt segélyt kieszközölje. Igy álltak az ügyek, amint a bécsi udvarnak sikerült, oda dobott Eris almájával,Frank- s Angolhon közt meghasonlást előidézni, s követ­ kezőleg a protestáns ügytől bennök két támaszt megvonni. Bethlen még alig indította meg előcsapatait Erdélyből,melyeket ő se­ regének zömével september 7-kén követett, midőn azon leverő hírt vevé, hogy Mansfeld, kinek rendeltetése volt a weimári herczeg sere­ geivel Szileziátmegszállni,adessaui hídnálWallenstein által megveretett. Hasonló sors érte I V . Keresztély dán szövetségesét, k i Tilly ellen L u t tennél szintén csatát vesztett. Wallenstein, Mansfeld üldözését abba hagyva, s Zrínyi- és Eszterházyval megerősödve, most Bethlen ellen vezeté összes seregeit. — Bethlen az ellen egyesűit seregeivel mérkőzhetni magát gyöngének érezvén s ezen felül a partos vidéket a lovasság kibontakozására alkal­ matlannak látván, visszahúzódott. De tette ezt azon czélból is, hogy elő­ csapatait s Mansfeld fegyvereseit ez idő alatt serege zöméhez vonhassa. E közben békealkudozások által az ellent a legszebb reményekben rin­ gatta s e czélra közte és az udvar közt közbenjáróul a nádort választá. Végre a csapatoknak Bethlen részéről kivánt egyesülése Nógrád­ megyében megtörtént. De m i haszna, midőn Mansfeld s a weimári herczeg csak megvert seregök romjaival csatlakozhattak Bethlen tábo­ rához. Ezen, vagy 8000. főből álló többnyire kimerült s kiéhezett fegy­ veres,—Bethlen legfájdalmasb megütközésére— magával hozá a nyers Tillytől, s a rettenetes Wallensteintól és a vad Pappenheimtól kato­ náikban ápolt, s azoktól öröklött barbár harczi szokásokat. — Hogy e katonai zabolátlan kicsapongás seregeit valahogy meg ne mételyezze, Bethlen kényszerítve érzé magát a két hadvezért arra figyelmeztetni, hogy a hadjárat nem kenyérkereseti mesterség ám. Wallenstein annak hirére, hogy Bethlen egyesítette erejét, a Vágig visszavonult.Bethlen i t t csapatain több győzelmet aratott; mire a friedlandi herczeg — mert seregében a döghalál is tizedelt — Pozsonyig hátrált. A friedlandiak e nyomasztó helyzete volt oka, hogy Ferdinand Kajz, a raagy. prot. tört.

5

Bethlennel kiegyezkedési tárgyalásokba bocsátkozott, daczára annak,hogy már a felbomlott német egységtől nem volt mit tartania, s hogy már most Magyarország ellen összes hadseregével rendelkezhetett volna. De váratlan kedves vendég volt ezen kiegyezkedési kisérlet Bethlenre nézve is, mert Mansfeld s a weimári herczeg közt, a német protes­ tánsok nagy hátrányára kitört egyenetlenség napról napra nottön nőtt s e mellett a török segédcsapatokban is kitört a lázadás, melyet csak a közbeugratott huszároknak sikerűit nagy nehezen lecsendesí­ teni. I l y kedvezőtlen helyzet miatt Bethlen is siettette a kiegyezkedést, s 1626-dik év dec. 8-kán a bécsi kormánynyal e már harmadik szerző­ désétmegkötötte s aláirta. E szerződésben a nikolsburgi s az 1624-ben létrejött békekötés megújítatott s teljes mérvben megerősítetett. Egyik pontja értelmében, Bethlen német segédcsapatainak hónukba szabad kivonulás biztosítatott. Ezeknek azonban egy része a helyett, hogy hó­ nába költözött volna, Bethlennél, a többi meg a budai basánál lépett katonai szolgálatba, aweimári herczeg még e kiegyezkedés folyama alatt halt meg, Mansfeld meg eladván a török basának minden hadi kész­ leteit, Velenczébe indult, de útközben Dalmátiában forró láz következ­ tében kimúlt. Ezen rideg hadvezér két bajtársának vállaira támasz­ kodva, amúgy állva, várta élte órájának végső fövenylehulltát. Bethlen, a protestáns hadvezér, igaz ugyan, hogy még most sem érhetett az óhajtott czélhoz; de hadjáratával s különösen ezen utóbbi intézkedésével annyit még is eredményezett, hogy az eddig szü­ netlenül ostromolt hazai jogok s szabadalmak legalább egy időre béké­ vel szünetelhettek. — S hogy Magyarhon nem lett ez alkalommal oly borzasztó jelenetek színpada, mint a minők Német- s Erankhonban a kormánytól szítva napirenden dühöngtek, ezt Bethlennek köszönhetni, k i mint Magyarhon s a protestantismus őre még mindig harczkészen állt aKirályhágóntúl, annyira, hogy derekához övedzett győzelmi kardjá­ hoz még negyedízben is bátran nyúlhatott. . De hogy a kormány a jezsuitáktól gondosan ápolt, a népek lel­ kiismerete szabadságának elnyomására ellenállhatlan szomját so­ káig kielégítetlen hagyja, a felett a harminczéves háborúnak első 8. évi eseménye minden lehető kétséget eloszlatott. Mily érzülettel s szándékkal égtek Magyarhon iránt az akkori ministerek, arról egy, 1626-dik év végével, titkos tanácsban kovácsolt s helyesnek ismert terv, éleseleven színekkel eléggé tanúskodik.

E tanácskozmányban részt vettek: Eggenberg herczeg ministerelnök, Ditrichstein bibornok, gróf Ogmala spanyol követ, jelen volt továbbá a florenczi megbízott Harrach s Wallenstein, két titkos taná­ csos s több katona főtiszt. A magyar protestantizmus elnyom ása volt a tanácskozás tárgya. Az i t t napfényt látott több vélemény közt megemlítésre legméltóbb a spanyol követnek osztatlan tetszéssel fogadott beszéde, mely követ­ kező t a r t a l m ú : „Hogy a Magyarhonba beharapódzott átkozott tan gyökerestől „kiirtathassék, e czélra az én felséges uram, általam, ha kell még ez „évben avagy bármely időre, 40,000. válogatott, tökéletesen fölszerelt „fegyverest élelmezési ellátással együtt 40. évre felajánl. — Ha ezek„hez még lengyel kozákok is csatoltathatnának, ez esetben a hűtelen „magyar gyakori felségsértés s a császári ház elleni lázadás bűne miatt „könnyen lenne eltörölhető s Ausztria a magyarok betöréseitől „könnyen föl lehetne örökre menthető." „Azt hallom, hogy a magyar bátor, fegyverforgatásban ügyes s „könnyű lovassága miatt veszedelmes nép, s hogy török szomszéd­ j á t ó l könnyen segítethetnék is. Erre azt felelem, hogy a muhamedá„nokat aranynyal kell lekenyerezni; Őket a magyaroktól s Bethlentől, „holmi ellenök támasztott gyanúsítgatásokkal, el kell idegeníteni, s a „nagyúrral minden áron örök békét kell kötni. Ha ez sikerűi, könnyű „lesz az osztráknak, spanyol módra, hasoneszközökkel, Magyarhonban „határtalan hatalmát megalapítani. E barbár nemzet nyakára idegen „helytartók lesznek küldendők, azon utasítással, hogy ezek a magya­ r o k r a új, holmi önkénytörvényeket erőszakoljanak, s őket kigondol„hatólag ezer meg ezer kiállhatlan módon nyomják és sanyargassák. „Ha a magyarok ezen eljárás ellen a bécsi udvarnál panaszt emelné„nek, ez esetben azon egyszerű felelettel utasítassanak el, hogy a fel„ség, ezen szörnyek eljárásáról mitsem tudva, mennyire fájlalja hű „magyarjai nyomasztó sorsát, s mennyire van e miatt felháborodva. A „rövidlátó magyarok utóvégre is ezt elhiszik, s a császár ártatlansága „feletti meggyőződésükben, haragjuk csak a helytartókat fogja érni.— „De történjék b á r m i , minden bekövetkezhető veszély daczára, a „helytartóknak e kitűzött ösvényről nem szabad letérniök, sőt előre „meghatározott rendszer szerint mindenben tántoríthatlanúl kell eljár„niok; megtorlandók minden legkisebb engedetlenséget elviselhetlen • 5*

„kínos büntetésekkel, s holmi szeszélyes önkény eljárással a maagyarok kedélyhangulatát a végsőig felkorbácsolandók. „Ily bánásmód a nemzeti függetlenségükre annyira rátartó — s „ily nehéz járomhoz nem szokott magyaroknál elkerülhetlen forradal„matfog szülni. Ekkor elérkezendik a kivánt idő, midőn a magyarok fel­ s é g s é r t é s ürügye alatt üldöztethetnek, elnyomathatnak s minden t ö r „ vényes formák s Ítéletek nélkül halállal pusztítathatnak. „A helytartóknak ily égető melege alatt az aratásra megért ma„gyar nemzetre ráuszítathatnak a lesben készen tartott fegyveres ara„tók is, kik rövid idő alatt diadalmi énekkel meghozhatják az aratási „kivánt koszorút, legelői a kiválóbb, köztiszteletben álló, követ­ k e z ő l e g terveinkkel ellenkező magyar férfiak levágott fejeit." „S ha e czélra 40,000. fegyveres nem lenne elégséges, ez eset­ k é n ezt felséges uram még 20.000-rel szaporítani ígérkezik, csak „hogy valahára erős,állandós isten előtt kedves béke megköttethessék." Bethlen, hogy e konokul szőtt ördögi tervnek útját állja, egyeseihez nyúlt, melynek lehető lelepleztetésével kortársai s az utókor előtt jó hírnevét könnyen beszeplősíthette, sőt még fejedelmi trónját is koczkáztathatta volna. Épen ezen időben Konstantinápoly és Bécs közt kiegyezkedési tárgyalás volt folyamatban. Bethlen minden törekvését oda fordította, hogy e kiegyezkedés egyik feltételéül a német s magyar protestáns ügy is felvétethessék, hogy így török közbenjárás által eszközöltethesse azt, mi neki három hadjáratban nem sikerülhetett. De terve hajótörést szenvedett, mert Bethlen épen a török által, mint a kinek jogról, méltá­ nyosságról s lelkiismeret szabadságáról még távol fogalma sem volt, sőt az ily törekvést rabszolga lázadásnak tekinté, kérelmétől elüttetett. Bethlen, mit e kiegyezkedés utján élnem nyerhetett, azt e két ha­ talmasság lehető meghasonlása által vélte elérhetőnek, s ily remény­ ben hintegeté a két császár között a bizalmatlanság könnyen lángba merülhető gyújtó üszkét. Különösen a töröknek gyanúját élesztgeté Bécs ellen, Őt erdélyi követei által arra figyelmeztetgetvén, hogy Wallenstein herczeg, a németek és magyarok legyőzetésével, kormányá­ tól vett meghagyás szerint, majd Balkán félszigetét fogja rabló csa­ pataival elözönleni. Miben Bethlen egészen nem is csalatkozott — mert Wallenstein csakugyan hordott ilyes szándékot titkos gondolati méhében.

De a béke Bécs és Konstantinápoly közt, daczára Bethlen ezeír cselfogásainak, még is létrejött, — mert annak halaszthatlan megkö­ tését maga a szultán, most kitört ázsiai háborúja miatt, siettette. Bethlen azért szeretett volna Bécs és a porta közt összeütközést előidézni, — hogy a majd ezek közt kitörendő háború esetére, az osz­ trák összes hadseregét keleten igénybe venni kénytelenítetvén, a né­ methoni protestánsok üldözése alól felszabadulhatnának, s elrablott j o ­ gaik s szabadalmaik élvezetébe visszahelyeztethetnének. Ugyan ily utógondolattal sürgette most másodízben a bécsi udvarnál a törökök ellen megindítandó keresztes hadjáratot s e czélra egy sajátkezűleg irott levélben kikérte Pázmán Péter bibornoknak a bécsi udvarnál közreműködését. De h i á b a ! Pázmán Péternek inkább feküdt érdeké­ ben a protestantismus szellemének elnyomatása, mint sokat szen­ vedett hazájának a nyomasztó török járom alól megmentése ; a mit Pázmánnak egy dec. 28-káról 1627-ben Ferdinándnak irott ily tar­ talmú levele is kétségenkívűlivé tesz: „Felség!Én a fejedelem szándo„kát kétségbe vonom. Nem szeretné- e ő felségedet a törökkel csak „azért harczba elegyedve látni, hogy ez által felségedet a Némethon„ban már aratott sikertől elüttethesse." Bethlen ezzel egyidejűleg a lengyel korona után is vágyott, me­ lyet egyik előde fején már anélkül is dicsőségesen viselt. — A t ö ­ rök szultán már ebbe bele is egyezett Lengyelország felé nyomuló sógorával, Gusztáv Adolffal, Bethlen már magát közlekedésbe is tette, — több lengyel mágnás tisztelgését ily czélból már el is fogadta, s leendő megkoronáztatásához már az előkészületek is megtétettek, — amint Bethlen Gábor rögtön megbetegedvén, a 42. csatát minden leg­ kisebb sérület nélkül keresztűlküzdött hős Erdélyben, jezsuitáktól Bécsből oda játszott orvos gondviselése alatt, nov. 15-ik én 1629-ben élete 49-dik évében, tehát még legerőteljesebb korban, meghalt. Kevés­ sel halála előtt hattyúdalát, e sajátkezűleg irott bibliai mondatban nyujtá át környezetének „ha isten velünk, k i ellenünk." Még Bethlen életében komor viharos fellegek tömörültek közép Európa egén, — előidézve azon oktalan félszeg kormányrendszertől, mely a népek vallásos és alkotmányos szabadságának elnyomatását, tűzte k i vakpolitikájának alapjául s czéljáúl.Elvégre erős orkánként, ré­ mületes ágyúdörgések közt, megindult a zivatar Elbe partjairól s csakhamar keleti tengerpartokon, Rajna és Duna mentében, sőt még a

Kárpátbérczek közt is erős viszhangra talált;, a harmincz éves h á ­ ború mintegy vértes hajó az élő országok szíve medrébe löketett, — habuszályként maga után hagyva romboló útjában népek vérével fes­ tett gyászos nyomokat. Ezen, végczéljában s eredményében oly nagy jelentőségű háború, mely majdnem egy emberi kor időszaka alatt dúlta'a népek béke s nyu­ galmát, mely csak magában Némethonban tíz millió ember véráldozatot nyelt el, korántsem volt személyes hiúság avagy országfoglalási kárhozatos vágy szüleménye. Ez egy elvi harcz volt, melyben a lelki világosság a lelki sötétséggel, szabadság a zsarnoksággal, emberi ön­ állóság a jezsuita feszszel, a szabad isteni eszme bálvány előtt térdet­ hajtó vakhittel, az önkormányzati jog a vasmarkú önkénynyel vívta élethalálra párviadalát. Ezen óriási harczban a koczkának el kellett dőlnie — váljon egyesek pillanatnyi szeszélye, — egy pokoli kasztnak ördögi érdeke bitorolják-e még tovább is a népek millióinak lelkiismereti sza­ badságát — s egyesek tiszta meggyőződése játszó labdául szolgáljon-e a kamarilla-orgiák kénye- s kedvének ? avagy az embernek azon elvitázhatlan joga lépjen-e előtérbe, hogy ő saját felfogása, meggyőződése s módja szerint imádhatja istenét, és hogy a protestáns minden üldöz­ tetéstől menten szabadon nyilváníthat]'a-e hitvallását, s tulajdonának vallhatja-e isten tiszteletére emelt templomát ? Azon példás hazafiak közt, kik e zivataros időben erejőket s min­ den képességüket oly hazafiúi elszántsággal a végzet mérlegébe vetet­ ték, csakhogy tehetségük szerint a zsarnok keresztyén Tiberiusok s ezek zsoldosainak visszaéléseit megakadályozhassák, s az emberi jogo­ kat gázló politika kerekét megköthessék, különösen kitűnt Bethlen Gábor erdélyi fejedelem nemzeti erényekben plastikai összhangzatú s hazaszeretettől lángoló nemes lelkével. 0 ugy állt a többi honfiak közt, mint a nap a csillagok közt, kiknek lelki fényt s szívmeleget kölcsönzött. Bethlen mindjárt fejedelmi trónra ültével minden törekvését oda fordítá, hogy a 17-dik század első két évtizedén át kültámadások s bel­ viszályok által megrongált Erdélynek állami épületét erősebb alapra fek­ tethesse, kimerült erejét helyreüthesse, s egykori fényét visszaszerez­ hesse. Tapintatos ügyvezetése alatt a szétzilált kormányrendszer csak­ hamar a legkisebb rétegekig rendes útba tereltetett, az egymásközt meghasonlott pártok Bethlen mint valami gyúpont köré sorakoztak, s a kimerült ország anyagilag és erkölcsileg hamvaiból új életre támadt.

— Amint Bethlen hónát ily megifjúlt erőben, s átszellemült honfiait maga köré összpontosítva lenni látta, csak ekkor fogott mint máso­ kat is boldogítni szerető magyar protestáns külmissiójához. Természe­ tes, hogy ezen üdvhozó munkájában a bécsi kormánytól szőtt sok hálót kellett eltépnie s számtalan cselt óvatosan kikerülnie. Véres kebellel s szorult szívfájdalommal töprenkedett huzamosb ideig ezen nagy honfi kedves hazájának szívtelen eldaraboltatásán. Az országnak egy része barbár török basák nyomása alatt nyögött, kik ragadozó állati szomjjal rohantak a leigázott népek vagyona- s birto­ kára — az általok bitorolt megyékben közelszegényedést s nyomorú­ ságot hagyva maguk után.Hiába emeltetett ellenök panasz. A konstan­ tinápolyi nagyvezérnél a panaszló magyarok sziklakemény szívre s süket fülekre akadtak. Törököknél egyik kéz a másikat mosta, varjú varjúnak a szemét k i nem szúrta. — A kincsvágy és zsarnokság a nagy­ vezértől lefelé az összes basák szivét villanyként egyaránt áltáljára, — s m i több, a nagyvezér a magyarok ellen elkövetett méltatlanságait a szultán előtt szolgai alázatossággal takargatva, s a Koránban előirt ál­ lami bölcseség takarójával födve; a magyarokat annál határtalanabb szívtelenséggel nyoma, s előttök jobb létre még a remény szikráját is eloltá. Az ország más felében meg féktelen önkénynyel garázdálkodtak a nyers császári tábornokok, kik képmásai voltak a török uralom kezelőinek, s a törvényességnek egy csöppel sem emberségesebb tisz- * telői. Egy részt a törökök rabszolgakereskedés által hontalanították a magyarokat; — másrészt a bécsi udvar eme satellesei tömlöczözték a magyar nép kiválóbbjait, a legkitűnőbb honfiakat számkivetve föl­ dönfutókká tették, s az elviselhetlen katona-beszállásozások által egész megyék népségét koldusbotra juttatták. — A császári tábornokok közt fehér hollóként csak imitt amotttünt fel egy emberséges érzületű egyéni­ ség — nagyobb részök ocsmány kéjvadász, megbélyegzett bűnös, szóval megvetendő gonosz volt. Ezen császári tábornokok sziklakemény szí­ vét a népek jajai meg nem lágyíthaták; ők a legkonokabb felső meg­ hagyásokat vak engedelmességgel végrehajtva, egymást társas be­ szédközben a magyarok jajveszékléseivel, tréfát űzve a magyarok leg­ szentebb szenvedéseiből, mulattatták; s k i minél égrekiáltóbb ke­ gyetlenséget tudna a magyarokon elkövetni, abban vetélkedtek. S kép­ zeljük e tábornokokhoz a leggyülevészebb rakonczátlan katonákat s

bérencz féktelen zsoldosokat, kik a helyett, hogy a félhold katonáin hűtötték volna verőket, a szegény magyarokat rabolták és kínozták, — s e szomorú történeti képhez ecseteljük még a reformatio elleni ördögi törekvéseket s a protestánsok véres üldöztetését, — s könnyen elkép­ zelhetjük szegény magyar hazánk akkoriban mostohánál is mostohább gyászos állapotát s kínos helyzetét. Az eként becsmérelt népjog, s önkényileg kijátszott szabadság Bethlen erdélyi fejedelem szárnyai alá menekült. Bethlennek legtisz­ tább törekvése volt —-távol minden bosszúállási szándéktól — az esküvel biztosított, de eltiport alkotmány s vallási szabadság visszaszer­ zése. Ez volt a czél, mely felé Bethlen evezett; ez volt szíve érzületé­ nek ikergyermeke, melyeket pelikánként, ha kellendett, még saját vérével is ápolni kész volt, s értök éltével is áldozott. A kis tér, melyen mozoghatott, a csekély eszköz, melylyel rendelkezhetett, igaz ugyan hogy megkötötték elszánt lelkének bátor röptű szárnyait; de hogy ő daczára ezen anyagi korlátoltságnak, az európai események színpadán a neki jutott legjelentékenyebb szerepnek annyira megfelelni tudott, — nem bizonyít-e ezen körülmény Bethlen rendkívüli szellemi képes­ sége mellett? — Az anyagi ero hiányait szellemével pótolta, — legte­ kintélyesebb vívmányait, csekélyszámú seregének vitézsége mellett, legtöbb esetben államférfiúi bölcseséggel eszközölte,'— a kínálkozó kö­ rülményeket magába rejtő mély belátással, férfias kitartással s leigéző nyugalommal czéljainak sikerítésére kihalászni igen ügyesen tudta. Bethlennek vétkül rovatott az fel, hogy a törökkel, mint a ke­ resztyénség esküdt ellenével, szövetkezett. De két tűz közé szorulva — s osztrákhoz közeledése által nemzete s vallása érdekeit még nagyobb veszélynek kitéve látva — tehetett-e ennél egyebet ? S nem szégyení­ tette-e meg akkori időben a keresztyén bécsi kormányt — mely nem­ zeti és vallási türelmetlenségének annyi égrekiáltó embertelen jeleit adá — a muhamedán török, k i az évi adónak pontos beszolgáltatásán felül a magyarok alkotmányos s vallásügyével mitsem törődött, sőt még a meghódolt megyék rendéit az országgyűlésen megjelenéstől sem tiltá el ? Bethlen többek közt, egy Eszterházyra irt levelében így nyilat­ kozik. „ H o g y az e m b e r e k a l e g s z é l s ő b b s z ü k s é g b e n r e n d ­ ek i v ű l i s e g é d e i em u t á n i s n y ú l n a k , ez n e m e g y e d ü l az é n „ t a l á l m á n y o m . I . R u d o l f a ta t á r o k a t — I - s ő F e r e n c z f r a n -

czia k i r á l y m e g a t ö r ö k ö k e t h í v t a s e g í t s é g ü l , s h a s o n l ó t „ t e t t e k sokan m á s o k . I s t e n a t a n ú m , h o g y a k é n y s z e r ű s é g h ő i l é p t e m ez ö s v é n y r e . A z o k n a k b a r á t i keze u t á n k e l l „ n y ú l n u n k , k i k azt f e l é n k n y ú j t j á k . H o g y m i vagyunk-e „ e n n e k o k a i v a g y m á s o k , a f e l e t t i s t e n t i l l e t i az Í t é l e t , „ m e r t m i ebben el nem igazodhatunk." Bethlen ha mindjárt a törökkel szövetkezett is, de azért a török vad uralomnak nemcsak hogy részese nem lett, sőt inkább szívből gyűlölte azt — mint a mely a még egy század előtt annyira viruló Magyarhont barbár bánásmódjával élettelen vázzá sülyesztette. S érdemlett-e Bethlen osztrák részről szemrehányásokat? Nem nyújtá- e oda Bethlen segédkezét a császári kormánynak, s nem. ajánlkozott-e közreműködésre a töröknek magyar határokon túl, délfelé kiűzetésére ? Mily nagy horderejű volt pedig Bethlennek ezen aján­ lata ! Az ily egyesített összműködéssel a magyar nemzeti fejlődés s m ű ­ velődés, a török elnyomatás alól felszabadulhatva, békóit lerázhatta — s a Középeurópa élete fölött függő félhold Damokles kardja eltávolítathatott volna. De nem vettetett-é el Bethlennek eme terve a magyar ellenes osztrák reactiótól? Sőt m i több, nem nyujtogatta-é ez magyar­ gyilkoló pókszálait egész a török kabinetig, hogy ezt titkos úton maga részére csábítva, a magyar nemzetet két oldalról egész örülésig kor­ bácsolhassák, hogy ez végtére kínoktól elkábultan, alkotmány s vallás­ szabadságának önkéntes feláldozásával magát az osztrák karjaiba vetni kénytelenítessék. Az osztrák kormánynak II-dik Ferdinand császár alatt systemává emelt törekvése oda volt irányozva, hogy Magyarhon önállásától megfosztatva, az osztrák birodalomba olvasztassék — ha e szán­ déknak a nemzetiségökre büszke magyaroknak vérén, bebörtönöztetésén, gályarabságán, s kegyetlen eltiportatásán is kellett volna megvásárol­ tatnia. Ezen kormány ellen, mely Magyarhon politikai élete ellen tört, — s mely a magyar hazafiságot, a nemzeti alkotmány emez erős bás­ tyáját, hogy ezt légbe röpíthesse, oly ravaszul aláaknázgatta — mon­ dom, ezen kormány ellenében Bethlen igen csekély sereggel rendelkez­ hetett, s az ellenség törekvéseit csakis kitartó elővigyázattal s elszánt hősies védelemmel hiúsíthatá meg. — E két részről igen egyenetlen volt a harcz.Az osztrák nagy számú seregekkel rendelkezett.Vad, zsák­ mány után szomjúhozó, halált lenéző csapatok ezerével sorakoztak a még vadabb, vakmerő, de a hadviselésben jártas tábornokok vezérzászlai

alá; e mellett a jezsuitáktól a német és magyarhoni protestánsok ellen szított hadjárat is megindult, — míg mindezek ellen Bethlen, ezen ma­ gyar Themistokles, nagyobb csapatok élén csak akkor szállhatott síkra, ha a nem kis áldozatokkal megnyert nagyvezér parancsára a budai basa seregeihez csatlakozott. De ebben sem volt köszönet, mert ezen segédcsapatok szabad hadvezéri; rendelkezése alá soha sem adattak — s a török janicsárok vezénylő basájuk rendelkezése alatt állva, folytonos rablások s katona-lázadások által Bethlennek i n ­ kább hátrányára mintsem előnyére voltak. Sokkal kedvezőbb körülmény volt Bethlenre nézve, hogy a bécsi udvar előre nem látható következmények miatt, félt a portával k i ­ kötni. S hogy a portát részére megnyerhesse s vele a békét megköt­ hesse, Khlesl s elvtárs-utódai által minden lehető lekenyerezési módot megkísértetett. Tekintélyes pénzösszegek s értékes ajándékok nem egy kiválóbb basának verték e czélra markait. S ha a szemes erdélyi feje­ delem konstantinápolyi ügyes megbízottai által a nagyvezérnek hoz­ záférhető üterére szintén tapinthatott s annak és az illetőknek „auri sacra fames"-ét (arany szomját) ő is el-eloltogatta, — volt ekkor Bethlennek elleneitől mit hallgatnia! Őt megbecstelenítendők, kigyót békát hánytak szemeire, mert hason-fegyvérrel élni ő is merészkedett. Avagy helyesebben cselekedett volna-e. Bethlen, ha hazafiúi szent szán­ dékát hajótörés veszélyének kitéve,—ez által az ellennek korszerű ha­ ladást gátló kezét megoldotta volna, csupán azért,mert a török kincsvágyó ministerek szomját eloltatlan hagyja ? Sajnos volt Bethlennek min­ denesetre azt tapasztalnia, hogy a legnemesebb ügy is nem belső ér­ téke- s becséért talál hü követőkre s pártolókra — s hogy az ember nem annyira igazi jellem- s tisztelettel hajol meg valamely igaz ügy­ nek szentélye előtt; de inkább holmi gyengéi iránti hízelgésből, s ma­ gán árnyékérdekből ajánlja fel a legszentebb ügynek egyaránt mint a legocsmányabbnak szolgálatait. Bethlen csekély haderején, s a török csapatokba épen nem fektet­ hető bizalmon felül — a második nagy akadály volt, mely Bethlen terveinek útjába gördült, a magyar urak előjoga s szabadalmai. A ma­ gyar urak legtöbbjei még azzal be nem érték, hogy az országos adót kizárólag csak a köznép fizette, s úrbéri kötelezettségeit a mágnások, püspökök, és nemesek birtokfóldjein véres verejtékkel végezte; — még ezenfelül az úrbéresre urasága részéről a hitvallás is ráerőszakol-

tátott, s lelkismerete ellenére a falu népének azon egyházhoz kellett tartoznia, mely egyháznak tagja volt a kastély vagy a vár ura. Az oligarchák e vallásos türelmetlensége Pázmán térítgetéseinek nagyon kedvezett — mert ennek csak a nagy birtokosokra kellett hálóját k i ­ vetnie, s ime ha ezeket megkaparíthatta, ezek maguk után vonták alattvalóiknak egész seregét. Ezen magas állású proselyták — kevés kivétellel — annyira el voltak fogulva, hogy ezek az uralkodó vallási­ türelmetlenség hályoga miatt, a megtámadt protestáns jogokban, egy­ úttal alkotmányos nemzeti szabadságuk ereklyéjét veszélyeztetve be nem láthatták. Ily kedvezőtlen akadékos körülmények miatt a nemzeti s vallási ügy óhajtott nagyszerűségében nem sikeresítetheték. Egyedül Bethlen Gábor szelleme s kitartó ereje volt arra hivatva, hogy az ellen sötét lelkeinek határozott „álljt!" kiálthatott — s szavát nyomatékos ágyú­ zene közt Bécs falai alatt is visszhangoztathatá. Bethlennek Bécs alatt több izbeli megjelenése, s gyakori os­ tromállapot, eljuttatták őt azon czélhoz, mely felé rendelkezhető cse­ kély eszközeivel alig evezhetett volna. Bethlennek folyton fenyegető állása, s a minden pillanatban megifjúlt erővel könnyen megújítható népfelkeléstől tartó félelem — a jezsuitákat kényszeríté Bethlennel békekötésre, s legalább egy időre az evangélikusok üldözésével föl­ hagyásra. A mit a fegyver kivív, azt gyakran a toll veszti el. Ezen állítás el­ lenkező értelemben alkalmazható Bethlenre. Az általa követett politi­ ka eredményezte számára többnyire azt, mit fegyverrel el nem érhe­ tett. 0 szerencsésebb,következŐleghatalmasabb államférfi volt, mint had­ vezér. S így lett a kamarilla veszélyes ellenévé, mely ellen, mint nagy tehetségű államférfi, épen ott győzött, hol ezt legkevésbé várta. 0 d i plomatiaikapcsolatban állt az európai uralkodó udvarokkal,melyekrészint meggyőződésből, részint az ausztriai uralkodó ház növekedhetőségétol ^ 1 félelmökben, lettek a protestáns ügynek sorsosivá, s a harmincz éves háborúnak részesivé. Ha Bethlen H . Ferdinand székvárosát szünetlenül nem fenyegeti, s ha keleten, mint ott, a vallásszabadság egyedüli védője kardot nem ránt — nem vonta volna-e össze a reactio összes hadseregeit Némethon­ ban, — s a hadjárat még első kezdő éveiben Luther és Kálvin műve könnyen romokba dűlhetett, s a protestantismus kapott sebeiben elvérez-

hetett volna. Nem becs- s dicsvágyból keveredett Bethlen a vallásügyi háborúba, de szilárd meggyőződésből, s a jövőbe mély prófétai tekin­ tettel párosult tiszta vallási érzületből. Mai napig ereklye gyanánt te­ kintetik egy általa szerkesztett zsoltári ének. A bibliát, melyet még csa­ tákközben is magával hordott,huszonhatszor olvasá át.Nagyratörő cselek­ vőségének rugói korántsem voltak a vallásos gyűlölet s türelmetlen­ ség. Nem a felekezetesség, de érdem s képesség szerint választá meg Beth­ len kedveltjeit. Egyik titkára katholikus volt, egy meg sakramentarius. Vallási türelme annyira terjedt, hogy még az elűzött jezsuitáknak is a hónukba térést megengedé. Kormánya alatt tartományában senki sem panaszkodhatott vallási nyomatás, annál kevésbé üldöztetés ellen. Öszszes alattvalói tökéletes vallásszabadságban részesültek. A fejedelem különös előszeretettel viseltetett a szellemi haladás iránt, s e czélból legfőbb gondját az iskolákra forditá. FŐteendői közé tartozott, hogy egy elődének hagyománylevelét, illetőleg a debreczeni iskolára tettleg átruházá. — Nagyszombatban iskolákat alapított, s 24. tanuló számára ingyen ellátást biztosított. Ezen intézet később elvéte­ tett a protestánsoktól. Fejedelmileg megemlékezett a fejérvári collegiumról, avagy amint akkor nevezni szokták, akademiko-gymnasiumról. Nagy-enyedi uri tizeddel s ehhez kapcsolt 4. faluval vetette meg e collegiumnak tőkealapját. Kitűnő erők működtek ebben az időben ezen intézetben. Némethoniak közül — kik ezen gymnasiumnak Némethon­ ban is szárnyra kapott nagy hirére jöttek ide — különösen kitűntek : Opicz, Alstedt, Piscator, és Bisterfeld. — Bethlen ezen intézet számára jelentékeny könyvtárt gyűjtött, de mely 1658-ban lángok marta­ léka lett. 1664-ben ezen iskola Nagy-Enyedre tétetett át, s ott mai napig is a testvérhazában, legjelesebb iskoláinknak egyike. 1848-ban új sze­ rencsétlenség érte, a mennyiben az oláh lázadók által a város felgyúj­ tatván, iskolaépülete nagy könyvtárával együtt hamuvá égett. Bethlen több fiatal tanulót saját költségén némethoni egyete­ mekre küldött. Fejedelmi udvara bölcsek gyülhelye volt s nem volt a tudománynak oly ága, mely udvarában kellőleg nem képviseltetett volna. Ez volt Erdélyhonnak aranykora, fényszaka, melylyel ezelőtt soha nem bírt, s melyre ezután többé nem is vergődhetett. ;Bethlen volt a,fejedelmi tökély példányképe, s nemzeti nagyjaink közt tagadhatlanúl őt is illeti a legelsőbb tiszteleti helyek egyike.

S ha ezen nagy lélek kitűzött szent czélját el sem is érhette, s ha nemes szándokától a sikernek koronája meg is tagadtatott — nem kell-e azért földig meghajolnunk ó'-előtte, mint az emberi"jognak és szabadságnak egyik legnemesebb úttörője s a nemzeti alkotmánynak s protestáns szabad fejlődésnek holtig hű bajuoka előtt? S ha tőle az isten meg is tagadta a kivánt sikert, később az igaz­ ságos sz. ügynek mégis valósággá kellett válnia, A humanitás és a haladás kerekei egy időre megköttethetnek — s a jog és a nemeskeblüség olykor elnyomathatnak ugyan, de örökre nem számkivettethet­ nek, el nem tiportathatnak és a nemzeti és vallási szabadság sz. tüze el nem oltathatik, sot inkább az égi angyaloktól Vesta tüzeként ápol­ tatva ég s égni fog mindörökké. Németből szabadon. B r ocken Lajos, f. petényi ev. pap.

IV. Lorántfy Zsuzsanna, Jellemkép a tizenhetedik

századból.

Schnell Károly, vadkerti evangélikus lelkésztől.

Ha számtalan életpéldák által bebizonyult tagadhatatlan igazság az, hogy nagy férfiak, kik kortársaik fölé magasan emelkedtek, kik megjelenésökkel, cselekedeteikkel és életökkel, szellemi irányuk által, melyet követtek, jóltevőleg és áldásdúsan folytak be nem csak kortár­ saik, — hanem századokra is, — ezen irányadást leginkább azon első benyomásoknak köszönhették, melyeket az atyai házban bölcs, istenfélő szeretetteljes anya emlőin szívtak be : úgy az is igaz, hogy az ily anyák kiérdemelték maguknak nem csak a dicséretet, hanem a legnagyobb

hálaköszönetet is, melyet az emberi szív kimutathat. De ha igazságo­ sak akarunk lenni és minden részrehajlatlanság- és pártszellemtől me­ nekedni, ei kell ismernünk, hogy találkoztak nők is, kik nemükön ma­ gasan felülemelkedvén, örök emlékű műveket idéztek elő', melyeket csak a következő századok tudtak méltólag megérteni és méltányolni. Ne vesse senki ellenem azt, hogy hasonló személyek, a kik égi t ü ­ neményekként a láthatáron előtűntek, az asszonyiságot megtagadván, az ő munkálkodásuk szerény határát is átlépvén, a természettől nekik ki nem jelölt állást foglaltak el. Jóllehet ezt bizonyos esetekben meg­ engedhetjük, és habár áltáljában tagadni nem lehet: mindazáltal ama dicső nők ideáljának, melyet ma kegyes olvasóinknak nyújtani akarunk, megaláztatásul vagy rövidségül legkevésbé sem szolgáland, sőt sze­ münkben annál inkább emelendi és dicsőségét fokozandja. — De hogy rövid előadásunkba összefüggést hozzunk, még előlegesen valamit a tizenhetedik század történetéből eló'bocsátanunk szükséges. Rákóczy az 1-ső vagy nagy Rákóczy György vala, a k i a jelenlegi sárospataki ref. collegium számára oly sokat tett, nemcsak királyi m ó ­ don adományozta, hanem a közmondást megszégyeníté : „inter arma silent musae;*) mert midőn egy kézzel a hazát védte, vallásfelekezetét a vallási önkény és nyomatás ellen oltalmazta, más kézzel a tudomá­ nyok ápolásáról és felvirágoztatásáról is gondoskodott, midőn a sáros­ pataki iskolához, melyet ő a z övének ismert, tudós férfiakat hitt meg. A kegyes fejedelem a szent iratokat palládiumként tartotta, és valamint nagy Sándor Homerját, így ez a szent irást vagyis bibliát mindig ma­ gával hordta; azt mondják felőle, hogy a szent Írásokat huszonhétszer olvasta végig. Hogy a keresztyén életet és cselekedetet az ő hitsorsosai közt emelje, gondoskodott, hogy ezen szent könyv mint forrása vallásunknak, melyet ő is vallott, terjedjen, azért szorgos kormányzási gondjai közt 1638.-dik évben Erdély és Magyarország protestáns theologusaitaz ó és új szövetség szent iratainak az eredeti nyelvből le­ fordítására szólítá fel. Hogy ezen felszólítása, mely valamint a nem­ zeti nyelv kiképzésére, úgy szintén a keresztyén élet és cselekvés meg­ szilárdítására oly nagy horderejű lesz vala, eredménytelen maradt, csak sajnálnunk lehet. Ha hónáért, a tudomány- és hitszabadságért semmi

*) Fegyverzörej

latt elnémulnak A múzsák,

egyebet nem tett volna, ez és hogy általa a linczi béke köttetett, elég lett volna nevét megörökítni. Hogy ezen mélyen látó fejedelem*) ily tudományos intézetnek, m i ­ lyen a sárospataki volt, szükségességét elismerte és annak nagy horderejét kiszámította, azon ne csudálkozzunk, ez mindig tulajdona a m é ­ lyen látó szellemeknek, és épen azért minden figyelmét reá fordította, semmi fáradozást nem kiméit, semmi áldozattól vissza nem rettent, hogy azt, a mennyire lehetett, emelje és támogassa. A legforróbb hála nem csak ezen intézet bélfalai közt adatik neki, mely mai napig nagy fela­ datának oly dicsőén felel meg, hanem az egész magyar protestáns tes­ tület minden időben és században arra lekötve érzendi magát és a re­ formatio történetkönyvéből soha k i nem törültetnek halhatatlan érdemei ezen kegyes szívnek, az igazi műveltség- és szükséges tudománynak népei s unokái közt terjesztésén annyira buzgólkodó fejedelemnek. De talán valamivel tovább, mint e sorok czélja engedné, időz­ tünk ezen szép képnél, melyet I-ső Eákóczy élete nyújt, melyen sze­ münk még mindig örömest nyugszik; mindazáltal arra igen nagy okunk volt, mert az terjes kiegészítéséhez azon rajznak, melyet i t t n é ­ hány vonásban kegyes olvasóinknak nyújtunk, igen szükséges vala. A szép, nagy mű, melyet Rákóczy alkotott és oly hathatósan előmozdított, ama borús, veszélyes, a felvilágosodás- és művelődésnek oly kedvezőtlen korszakában ismét elenyészett volna kérlelhetlenűl, ha szorgos kezek és nemes lelkesedés azt tovább is nem ápolták volna, s ha önnönmagát megtagadó önáldozat a sorompóba érette nem lép. Nagy műért csak nagy, ritka szellemek, nemes áldozatkészség képes mindent megtenni; félszeg erő, fél akarat i t t keveset végez; ha a munkának sikerülnie kell, szükség, hogy a nemes szív egészen érette dobogjon. É s ezt teljesen feltaláljuk I . Rákóczy Györgynek nemes, a maga századában sok kortársnőjén felülemelkedett özvegyében. Ha az ó kornak Semiramisa volt, a k i csudamüveket milliók k i ­ rályi pazarlásival és százezer emberi kéz foglalkodtatásával alkotott; ha volt Rómának Lukrétiája; a lacedemonbélieknek oly hölgyei, a kik­ nek a hon és ahoz való szeretet mindennél becsesb vala, kik nemes önmegtagadásban a csatába készülő honfiakhoz, mint szent ereklyét

*) Ő Canuing-al, ama brit nagy államf'órnuval, egy értelemben volt, kí ezt monda: „the science is power" (a tudomány hatalom). Szül. 1770; megh. 1828.

nyújtván át a hadi paizsot, mondának: „ezzel vagy azon"! és ha volt a tizenötödik századnak d'Arc Johannája, *) a k i vakmerősége és ritka bátorsága által egész katonai sereget lelkesíteni és hónát az angol el­ lenséges kézből megszabadítani t u d á : így a magyarok történelmének nem kevésbé vannak Zrinyi Ilonái. De nem csak ritka jellemű, nemes önmegtagadású hölgyekkel, a kik hónukért teljes lemondással élni és halni tudtak, találkozunk mult századaink történelmének mezején; ha­ nem hölgyekkel, kik ritka, mély szellemmel, keresztyén lelkülettel, ke­ gyelettel és isteni félelemmel, oly szivvel valának felékesítve, a mely nem az anyagi- és mulandóért, hanem az örökké tartóért, nem magok­ nak, hanem az emberek javáért, nem a legközelebbi környezetnek, nem a szűk családi körnek, nemzetségöknek, hanem a legkésőbb unokák­ nak, a jövő századoknak munkáltak és éltek; és ezen ritka, nemes höl­ gyek közé méltán sorozzuk a lelkes Lorántfy Zsuzsannát, Eákóczy György nejét és özvegyét A nagy művel, a sárospataki főiskola felépítésének folytatásával, melyet megboldogult férje emelni igyekezett vala, emléket állított ma­ gának, melyet semmi időnek foga meg nem emészt; az Ő érdemei min­ den nemes szívben kitörülhetlen vonásokkal késő századok számára mélyen bevésve maradandnak, és az ő tettein az unokák és késő nem­ zedékek szellemi, jobb és istenes tettekre buzdulandnak. — Mintegy csendes csermely, mely távolhegyek közt eredve, majd völgyek és ré­ tek közt csendesen csörgedez, vizével nem csak a fáradt, szomjazó utast felüdíti és enyhíti, hanem messzeutján a mezőket itatja, áldást és termékenységet idéz elo: úgy a nemes, emberien gondolkodó és érző, magasztosb tárgyakért buzgó szív; ez az igazi eszköz a láthatatlan isten kezében, mely országaért munkál, az ő czéljait e földön előmozditja, és nem e rövid életaraszért, mely i t t alant adatott számára, hanem örök­ valóságért ver. Hanem lássuk közelebbről, mit tett Lorántfy Zsuzsanna a sárospa­ taki iskola javára, m i által a késő nemzedék forró háláját és a halhatat­ lanság égi pálmáját kiérdemlette magának. Minekutána királyi férje a munkásság teréről lelépett volna, ezen legszebb kifejlődésébe n levő intézet, a sárospataki iskola, valóban ár-

*) Született 1410 Domremy lotharingiai faluban, Mozel folyónál; Orleansi leánynak is neveztetett.

vának tekinthette m a g á t ; magas pártolója ős atyáihoz költözött, — fia és örököse, Z s i g m o n d , még fiatalabb lévén, hogysem az el­ költözött nagy atyának helyét pótolhassa, és, fájdalom, a kérlelhetlen halál őt is korán az anya oldala mellől elragadta: Lorántfy Zsuzsanna, a nemesszivíí és nagylelkű hölgy, magára vállalta a szép, a nagy mun­ kát, melyet férje kezdett, az Ő szellemében, hasonló vagy még nagyobb áldozattal és lelkesültséggel folytatni. Hogy annál sikeresben munkálkodhassék, férje halála után 16'48-dik évben fijával, Zsigmonddal, Sárospatakra vonult, és igazán mondhatjuk, hogy ezen időtől fogva egész halála napjáig leginkább ezen iskolának élt. Mindent elkövetett, a m i erejében volt, a nélkül, hogy a szerény asszonyi kört áthágta volna. Hogy és miképen mozdította elő a nagy művet ? 1650-ik évben az egész mívelt Europa előtt.hiressé lett Comenius Jánost *) saját költségén Patakra hozatta, a k i jogosan Eeichlin vagy Melanchton Fülöpnek oldala mellé állítathatik, és ha az utób­ bit Németország praeeeptorának nevezték, amazt Europa praeceptorának tartani lehetett. Áz ő vezetése és befolyása ezen iskolát más egyéb európai hason intézetekkel hason rangra emelni akarta. Ez jól kiszámított és éretten kigondolt szándék volt, hatalmas emeltyű, hogy a kitűzött pzélt utóiérhesse, és az iskola felvirágoztatását előmozdítsa. A tanszékeket szaporította, az intézetet javadalmakkal megajándékozta,, melyek gazdagon jövedelmeztek, és valamint ezeket, úgy szintén min­ den egyéb, mások által ajándékozott fekvőségeket minden adóteher alul felmentette. A tanulókat kastélyából és tulajdon asztalától nyúj­ tott könyöradományokkal gazdagon ellátta, s hogy ezen intézet derék, kiképzett férfiakban hiányt ne szenvedjen és hogy külműveltség és előhaladás a tudományok mezején az anyaföldre átplántáltassék, többe­ ket tulajdon költségén külegyetemekre küldött. Nem elégedvén meg ezen több mint királyi bőkezűséggel, s még akkor is, midőn a földi ha­ tárt már túlérte, szellemi gyermekére, az iskolára, jóltevően akarván hatni, meghagyta végrendeletében: azon esetben, ha fiai örökös nél­ kül halnának meg, birtokának egy nevezetes része a sárospataki tan­ intézetet illesse. Ily nemes igyekezet és törekvés, ily szent czélok szüntelen folyta*) Morvaországból. Comenius Ján. Arnos, szül. 1592. Komna faluban Brün mellett, a morva testvérgyülekezetnek püspöke volt 1632.. Meghalt Naardenben Hollandiában 1671.. Rajz. a magyar prot. tört.

6

tása 'mellett, a milyeneket Lorántfy Zsuzsanna, századának éke, a jóltevő testesült őrangyal, életének utolsó szakaszában magának kitűzött, vélui lehetne, hogy az ő munkálkodása és nagy áldozatai, melyeket kora embereinek és a késő nemzedéknek hozott, nem csak elismerést nyer­ tek, hanem talán haladattal is jutalmaztattak meg? Korántsem! Az élet zavartalan öröme, mely egy halandónak sem jutott osztályrészül, ő neki sem adatott. Keserves eset vala, férjétől és későbben fijától Zsigmondtól való elválása; de ezen fájdalmat részint az által tudá enyhítni, hogy szellemi gyermekét, az iskolát, ugyanazon szeretettel és gonddal ápolni igyekezett, valamint azelőtt férje tette. Hogy ezt kívülről és belülről emelje, szükségesnek tartá, kikérvén tanácsát az intézetet szintén szívén viselő legközelebbi környezetének, az iskolának új törvényeket adni. Már 1621-ben I . Rákóczy új törvényeket és új tantervet szándékozott behozni; tervezete azonban, bármi nemes és üdvös lehetett, meghiúsult, mert az ifjúság ragaszkodván a régi meg­ szokotthoz, ellenszegült. A nyughatatlanságok 1648-ban megújultak. A nemes lelkű nő úgy vélvén annak legjobban elejét vehetni, ha ezen nyomós ügyben ahoz értő férfit választ környezetéből: udvari papját, Medgyesy Pált, bízta meg, hogy törvényeket alkosson, melyek által az iskolának békéje jövendőre biztositassék. Ezen törvények kihirdettettek; de oly következménynyel, milyet a kegyes fejedelemasszony, csak az intézet boldogságát tartván szem előtt, nem v á r t : csipős észrevételek és keserű gúny követték az ifjúság részéről azoknak kihirdetését. Az ügy zsinat elibe terjesztetett, hogy a felbomlott béke ismét helyre állí­ tassák; de reménylett süker nélkül, a felbőszült kedélyek nem csilla­ pultak le, végtére oda jutott a dolog, hogy az összes ifjúság az iskolát és a várost elhagyá és kiköltözött; de csak rövid időre, harmadnapra ismét visszatért. A legtisztább igyekezettől lelkesített fejedelemasszonyt ezen kedvetlen esemény mélyen megszomorította; Ő még azon évben, 1660-ban meghalt. K i határozhatja meg, váljon ezen borús jelenet nem siettette-e halálát? Annál alaposabb okunk van ezt hinni, mivel az akkor hivataloskodó esperes, főiskolai és egyházi gondnok, Tarczali Pál, erről irtában nyilatkozott és többek közt ezt mondja, hogy Z ák á n y A n d r á s halálának okát egyedül a deákoknak tulajdonítja, kik fellázadás és daczoskodás által utolsó napjait annyira megkeserítek. És ezen állítás nem vala alaptalan, mert Tarczaliemigy í r : „engemet,

a seniort, halálra való betegülése előtt mintegy hatod nappal felhi­ vatván méltóságos Lorántfy Zsuzsanna és házában csak magammal be­ szélgetvén mintegy két óráig, beszéde közt ottan ottan sírásra fakad­ ván, ilyen szókat is szólott: „Idvezült u r a m m a l ifjúságomtól fogva istenesen él­ v é n , de sem a n n a k , sem é d e s k e d v e s f i a m n a k R á k ó c z y Zsigmondnak h a l á l á n a n n y i t nem s í r t a m , keseregtem, m i n t az i f j ú s á g n a k ez r a j t a m t e t t m é l t a t l a n c s e l e k e d e t i n . Te l á t o d i s t e n , m i n t á z é d e s a n y a m a g z a t i t , az d a j k a az ő kicsindedit, úgy igyekeztem nevelni istennek és szegény h a z á n k n a k s z o l g a l a t j á r a , de sok d a j k á l k o d á s i m a t i m e m i v e l f i z e t i k " ! — Néhány nappal azután, hogy e hattyúéneket el­ mondotta, e nemes szív mindenkorra megszűnt dobogni. Mily siralmas következményei lehetnek egyetlen esztelen, k ö ­ vetkezményeiben megnem fontolt cselekedetnek!. És i t t elbúcsúzunk az Ő nemének és korának e ritka díszétől, a nemes fejedelmi nőtől, Lorántfy Zsusannától, kinek emléke kiolthatat­ lan kegyeletben, szeretetben és tiszteletben, míg a tudomány ho­ nunkban ápoltatandik, minden protestáns szivébe mélyen bevésve maradand.

T o l d a l é k : Hogy ezen szép szellem a nemesszivű fejedelemaszszonynyal, kinek hathatós munkálkodását a tudomány és műveltség me­ zején m i néhány vonásokkal i t t előterjeszteni igyekeztünk, k i nem halt, hogy tovább terjedt és napjainkban is tevékeny, arról szembetűnő bizonyságot tesz legújabban szintén egy nagyszerű nőnek utolsó nagy­ szerű hagyománya, illetőleg végrendelete, melyről a napi sajtóban az elmúlt napokban olvashatni alkalmunk vala és i t t emlités nélkül nem hagyhatjuk. Erre vonatkozólag imígy irtak a lapok: „ F . é. április 3. Pinkóczon elhalálozott nagyságos palóczi Horváth Mária úrnő, több mint fél millió forintot o. é. egyházi és iskolai czélokra hagyományozott. A sárospataki kollégium öröklött 2050. hold földet."

V. A m a g y a r ev. e g y h á z

történetének leggyászosabb lapjai 1650—1676. Petz Gyula mezöberényi ev. paptól.

A k i napjainkban a két protestáns testvéregyház virágzó álla­ potát hazánkban szemléli, alig sejti, mennyi küzdelmeknek kellett azt megelőzni, mig mind az egyház, mind az iskola terén azon fokig emelkedhettek, hogy szegénységök daczára a hazánkban gazdagon ado­ mányozott romai kath. egyházzal szemben, nem csak a versenyt k i ­ állni voltak képesek, hanem — dicsekvés nélkül legyen mondva — mind a szellemi, mind az anyagi jólét előmozditásában, szóval, alkot­ mányos életünk kifejlesztésében is nem utolsó helyen szerepelni. Iga­ zolta magát magyarhoni ev. egyházunk történetében is, már az ős apos­ toli korból Gamaliel állítása ap. csel. 5, 38, 39. „Ha emberektől va­ gyon e tanács és dolog, semmivé leszen 5 ha pedig istentől vagyon, t i fel nem bonthatjátok, hogy ne láttassatok isten ellen tusakodni." Az örök szellem fejlődését az idő haladtával el nem lehet fojtani. — Ez azon történeti igazság, mely minden, nemünk javát igazán szivén hordó ember keblét örömmel és vigasztalással tölti el, ha a történet folyásából meggyőződhetik, hogy akár m i nagy erővel és hatalommal emeli is fel fejét a reactio : az igazság benső erején visszapattannak nyilai, és csak annak van jövő biztositva, mi az örök szellem haladását nem hátráltatja, hanem vele karöltve halad és elősegíti haladásában. Ezen állítás igazolására ev. egyházunk történetének majd min­ den lapja szolgálhat adatokkal; különösen pedig annak azon időszaka, melyben I . Leopold uralkodása alatt mindazok, kiknek hatalom volt kezökben, teljes erőből oda törekedtek, az ev. egyházat hazánkban kiirtani. I. Magyarhoni ev. egyházunk múltját tekintve, I . Leopold uralkodása alatt a leggyászosabb időszak kezdődött. Valamint egy részről a pro­ testáns egyház ege elkomorult, ugy más részről a jezsuiták aranykora vette kezdetét. Mert Leopold, atyjától, I I I . Ferdinándtól, a paszszaui

püspökségre lévén szánva, saját testvére LV. Ferdinand korona-örökös haláláig a jezsuiták által egészen ezeknek szellemében neveltetett. I . Leopold is, épen ugy mint elődei, mindjárt uralkodása kezde­ tén megerősítette, az 1659. pozsonyi országgyűlésen, a protestánsok jogait és szabadságait, mert hasonlóképen felvétette az 1655.-ki ország­ gyűlés I . czikkét a koronázási oklevélbe. Ezen oklevél 1—10. pontjáig ugyanaz I I . és I I I . Ferdinándéival, azzal a különbséggel, hogy Leo­ pold császárénak első pontjában az a z ó t a h o z o t t t ö r v é n y e k is újra megerősíttettek. Tehát ez nem csak a bécsi békekötést és I I . Mátyás k. e. és k. u. 1608. és 1609-ben .hozott tőrvényeket, hanem a nikolsburgi (1621) béke pontjait és az 1622. és 1625.-ben hozott tőrvé­ nyeket és a linczi békekötést (1645) is foglalta magában. SŐt azon hoz­ zátétellel: „et aliis etiam annis editos" — továbbá — „modernae etiam Imper. et Eegiae Majestatis (Ferd. I I I ) conclusionem, novissimi tractatus et pacificationis Lincensis, omnesque articulos ibidem specificatos, simul et constitutiones regni annor. 1647. 1649. atque etiam praesentis 1655. in omnibus suis punctis *). Ezen oklevél képezi az 1659.-M országgyűlés I . czikkét, a X I V . törvényczikk pedig megújítja az előbbeni törvényeket a polgári hiva­ talok betöltésére nézve benszülőttek által, minden v a l l á s k ü l ö n b ­ ség nélkül. E szerint ugy látszott, mintha az evangélikusok vallásszabad­ sága Magyarországban minden csak kitelhető álladalmi feltételek által biztosítva volna. Azonban a hol az országban más hatalom parancsol, az állam minden legigazságosabb intézkedései is meghiúsulnak. I l y hatalom voltak azon időszakban a jezsuiták, a r. kath. egyházi főméltó­ ságok, a prímás és az állam főhivatalnokai, kik mind vagy magok is jezsuiták voltak, vagy azoknak befolyása alatt állottak. Ily körülmények közt nem fogjuk csudálni, ha az esztergomi érsek és prímás Lippai György által Nagyszombatba 1658. jun. 2.-kára egybe­ hívott zsinaton, minden törekvés oda ment, hogy a b é c s i é s l i n c z i békekötések m e g s e m m i s i t e s s e n e k , és a p r o t e s t á n s o k egyetemes ü l d ö z é s á l t a l v é g k é p e n kiirtassan-ak**). *) Kuzmány: Lehrbuch des alig. österr. prot. evang. Kirchenrechts p. 239.» Desselben Urkundenbuch L X X X V I . p. 124.. **) Merle d'Aubigné: Geschichte der evang. Kirche in Ungarn, p. 215..

Midőn 1659. j u l . 21-kén Pozsonyban megnyilt az országgyűlés, és a protestánsok az 1655. óta nagyon meggyült sérelmeikkel lépnének a király elé, az országgyűléstől várván sérelmeik orvoslását: a k i ­ rály — minthogy épen azon időben a török nagyvezér Erdélyország­ ban győztesen előrehaladván, készülőben volt Nagyváradot mint Er­ dély kulcsát szintén törők kézre keríteni, — e fenyegető veszélyre utal­ ván, megigérte nekik, hogy a* vallásügy a legközelebbi országgyűlé­ sen *) elő fog vétetni. Az evangélikus rendek ebbe annyival könnyebben beleegyeztek, mivel a nádor és az esztergomi érsek velők reméltették, hogy panaszaik és sérelmeik akkoron majd megelégedésökre fognak orvosoltatni, s egyelőre eléglették, hogy a jezsuitáknak országos állást biztositó tőrvényjavaslat a felség által visszavonatott **). Azonban nem sokára bő okuk lett az evangélikusoknak ama hiú Ígéretekkel való hirtelen megelégedésüket megbánni. Mert évek mul­ tak el, míg az az országgyűlés, melytől sérelmeik orvoslását várhat­ ták, végre 1662. máj. l.-jén valahára megnyilt. Azon ideig napról napra szaporodtak a protestánsok sérelmei, minthogy a főrendek s az urak nagyobb száma ekkor már visszaszereztetvén a romai egyház­ nak, patronatusi jogaikra támaszkodva, jobbágyaikat erőszakosan is belekényszeriték a rom. kath. egyházba, azon vallásosságot színlelő ürügygyei védelmezvén eljárásukat, miszerint: „Atyáik vétkeztek, m i ­ dőn a rom. kath. egyházakból protestáns templomokat csináltak. Ők az alapítók kegyeletes szándékát hajtják végre, midőn ezen templomo­ kat visszaadják a rom. kath. isteni tiszteletnek" ***). Voltaképen pedig, érezvén, hogy az udvarnál is minden a jezsui­ ták befolyása alatt áll, jobbágyaik ezen erőszakos visszatérítése által ugyanannyi érdemeket szereztek maguknak az országos legfőbb h i ­ vatalok elnyerésére. A klérus tagjai pedig már benső hivatásuknál fogva, az egyház által reájok parancsolt kötelességüknek is tartották, job­ bágyaikat megtéríteni. Hogy tehát ezen oly nehezen várt országgyűlésen valahára czélt érjenek a protestánsok, a vármegyék követeiknek a legszigorúbb utasí•*) Szalay László V, 63.. **) Szalay László V, 64.. ***) Szalay László: Magyarország története V. k. 65. lap, hol azon nagy­ úri családok is nóvszerint megnevezvék, melyek akkor már a rom. kath. egy­ háznak visszaszereztettek.

tást adták, semmiféle ügyek tárgyalásába nem ereszkedni, míg az evan­ gélikusok vallásos ügyei, ezeknek tökéletes megelégedésükre a törvé­ nyek értelmében el nem igazíttatnak. De midőn az országgyűlésen ke­ resztül nem hatoltak a protestánsok, jun. 5.-kén Draskóczy György által esedező levelet adtak be a királynak, melyben a legkeservesebben panaszkodnak, hogy Eszterházy Pál, Nádasdy Ferencz, Kéry Ferencz, Erdődy György, Illésházy György és Gáspár, Révay Ferencz főurak, több főpapok és sok mások falvaikon erőszakkal elvévén az evangéli­ kusok templomait és iskoláit, ezek vallásgyakorlatát akadályoztat­ ván, a szabad vallásgyakorlatról hozott országos törvényeket is k i játszák *). Hasonló kegyetlen jelenetek Erdélyországban és Magyarország azon részeiben is adták elő magokat, melyek Rákóczy uralma alatt ál­ lottak, hol annyira túlnyomó számmal voltak a helv. hitvallásuak, és azon ideig oly nyugodt napokat töltöttek vala. Mert alighogy I I . Rá­ kóczy György a csatában kapott sebeiben 1660. jun. 6.-kán elvérzett; **) özvegye, B á t h o r y Z s ó f i a , azonnal kinyilatkoztatta, hogy Ő csak s z i n 1 e g tért a reform, hitvallásra, s z i v é b e n mindig hű maradt R o m á h o z . Ennek következtében minden azelőtt adott Ígéreteinek daczára, fiát, Ferenczet, a rom. kath. vallásban neveltette. ***) A mint azután aug. 28.-kán Nagyvárad török kézre került, a reform, tanuló ifjúság innen Debreczenbe vette magát, s ez időtől fogva számítandó a debreczeni collegium tanuló ifjúságának nagyobb szaporodása és az intézetnek felvirágozása. f ) Ily körülmények közt nyilt meg az 1662,-diki országgyűlés, melyen midőn a prot. rendek híjába sürgetnék vallási sérelmeik k i ­ egyenlítését, és a felébb emiitett esedező levelet tették volna le a trón zsámolyához: a király Porcia herczeg, császári főudvarmester által azt válaszoltatta nekik: „Sérelmeik kiegyenlítése a törvény által k i *) Joannes Ribini: Memorabilia aug. conf. in regno Hungáriáé töm. I I . p. 2. Merle d'Aubigné 216 — 222. részletesebben vannak leirva az üldözések. Az utolsó országgyűlés óta 40. templom vétetett el tó'lök erőszakkal, u. o. és Fabó-Schmal: Monumenta Evangelicorum I I . p. 211.. **) Szalay László: Magyarorsz. története V. p. 42.. ***) Fabó-Schmal: Monumenta I I . p. 212, a*) jegyzetben. Merle d'Au­ bigné p. 222.. I) Budai Ézsaiás Magyar Históriája 2. k. 276. 1..

szabott törvényszékek, nem pedig az országgyűlés elé v a l ó ; i t t csak a haza védelméről lehet szó. Léteznek törvények, melyek szerint mag á n v i s z á l y o k a t elintézhetni." *) Ennek hallattára, hogy azo vallásgyakorlatuk „ m a g á n ü g y e k " közé tartozónak mondatott, nagyon megbotránkoztak a protestánsok. Nem lankadván türelmökben, sem istenben való bizodalmukban, már reá következő nap, jun. 12.-kén Görgey Ezékiel által uj folyamodványt adtak be a császárnak, melyben minden alattvalói hűség kifejezése mellett hathatósan esedeznek, ne tekintenék az ő vallásgyakorlatukat m a g á n ü g y n e k ; — amellett utalnak a linczi békekötésre* mely nyilvános vallásgyakorlatukat biztositaná, végre pedig hogy a protestánsok elnyomása tárgyában, minden panaszuk daczára, még eddig semmi Ítélet nem hozatott. Ezen folyamodványukra csak j u l . 4.-ikén jött válasz, udvari le­ iratban, ezen czimzettel: „ F i d e l i b u s E v a n g e l i c a e Confess i o n i s i n h a c D i a e t a p r a e s e n t i b u s a ds i g n andum."**) Az evangélikus rendek Vesselényi nádor által értesülvén ezen leirat tartalmának m é l t á n y t a l a n s á g á r ó l , más részt sértve érezvén magukat, hogy a „ r e n d e k " c z í m a b b a n t ő l ö k m e g ­ t a g a d t a t o t t : azt fel sem bontották, és csak, miután e hiba a czímzeten kiigazítva lőn, fogadták el. Felbontása után meggyőződtek, hogy ebben sem n y e r t e k s e m m i t s e m . Ismét audientiát kérvén, j u l . 8.-kán Berényi György harmadik folyamodványukat tette le a trón zsámolyánál. Erre j u l . 14.-kén Porcia herczeg a király nevében szóval azt válaszolta: „nincs ő felségé­ nek hatalmában a panaszos ügyet ós az uralkodó félreértéseket m á s ­ kép kiegyenlíteni mint azelőtt történt, és ő felsége inti is Őket, hagy­ nának fel a m a g á n ü g y é k k e l , és irányoznák figyelmöket az állam egyetemes ügyeire." Türelmökben még ekkor sem hagyván alább, j u l . 24.-kén az evang. rendek ugyan Berényi György által a negyedik emlékiratot adták által, melyben előbbeni kérelmeiket ismételték. Midőn ekkor k i ­ rályi leirat helyett Szelepcsényi György kanczellár és kalocsai érsek j u l . 26-kára a városok követeit szállására rendelte, hogy ott vagy reá*) Ribini I I , 2. Merle d'Aubigné 223.. '*) Ribini: Memorab. I I , 3. Meile d'Aubigné 223. s köyetk. lapokon.

jok ijeszszen vagy egyenetlenséget támaszszon az evang. rendek között; ó'k pedig azontúl is szilárdul ragaszkodtak feltett elvűkhez, h o g y m i g c s a k v a l l á s i s é r e l m e i k o r v o s o l v a n e m l e s z n e k , sem­ minemű közönséges ország megmaradására nézendő d o l g o k h o z n e m n y ú l n a k ; s újra is Porcia herczeg közöttük megjelenvén, engedékenységre intette volna őket, azonban hiú ígérete­ ken kivííl semmi segítséget nem tett kilátásba: eltökélték magokat végre még egyszer fejedelmük elé lépni. Aug. 2-kán bocsáttattak audientiára a császár elé. Mire Leopold a folyamodás elolvasása után azonnal így válaszolt: „Javunkra vonat­ kozó jó kivánataikat kegyelmesen elfogadjuk. Minthogy azonban felter­ jesztett vallási sérelmeitekre nézve Porcia herczeg által már kimerí­ tően tudtotokra adtuk határozatunkat: azt reméltük, hogy azzal beér­ vén, majd az ország nyilvános ügyei tárgyalásához fogtok. És mostanra is azt várjuk tőletek, kik egyébiránt kegy teljesen maradunk irányo­ tokban" *). Hasonló értelmű választ kaptak az ev. rendek aug. lO.-kén Írás­ ban is. Ekkor határtalan türelmök aug. 16.-kán még a hatodik kísérle­ tet is tette, mire 17.-kén Leopold a kővetkező választ adta nekik: „Ha máskép határozhatjuk el magunkat az akatholikus status irányában, már kiadtuk volna ebbeli határozatunkat, s nem fogtuk volna annyi ideig elhalasztani az ügy elintézését. Miután pedig más választ nem adhatunk, intjük az evangel. statust, jőjön már valahára a rendek közé tanácskozni!" **) Midőn az ev. karok és rendek látnák, hogy minden, ez irányban k i ­ fejtett törekvésök hijábavaló, aug. 24.-kén a nádorhoz ünnepélyes kö­ vetségetküldöttek, mely tőle oltalmat és segedelmet kérne ügyöknek. ***) De mikor innen sem következett be semmi válasz: oly gyüleke­ zetben, melyben s z á m o s r o m . k a t h . k ö v e t e k i s r é s z t v e t ­ t e k , sept. l.-jén azt végezték maguk közt, hogy miután igazságos kérelmük meg nem hallgattatik; t ö m e g e s e n o d a h a g y j á k az o r s z á g g y ű l é s t . Ezen nyilatkozatukat a nádornak, k i őket nagyon visszamarasztalta, minden kérelmei daczára, t e t t k ö v e t t e , és *) Merle d'Aubigné p. 225.. "*) Szalay L szló V, 67. 1.. *) Ribini I I , 5..

sept. 2.-kán Pozsonyból eljöttek, miután Vesselényi nádortól és Zrinyi Miklós bántól búcsút vettek vala. *) A visszamaradt r. kath. rendek folytatták az országgyűlést, mely már sept. 19.-kén 55. törvényczikkel befejeztetett. Ezeket a király megerősítette ugyan; de a tizenhárom keletéjszaki vármegyék Zemplén mezővárosában tartott gyűléséből Leopold czászárnak követeik által azon kinyilatkoztatással küldettek vissza, hogy azon t ö r v é n y e k e t soha é r v é n y e s e k n e k e l n e m i s m e r h e t i k , m i u t á n azok az e v a n g é l i k u s r e n d e k b e l e e g y e z é s e n é l k ü l h o z a t ­ t a k. Erre Porcia herczeg felhívta a nádort, utasitaná el, ezen embere­ ket, kik nem a tizenhárom megye, hanem egy folt lázadó küldöttei, s kikkel Leopold ugy fog bánni, mint érdemlik, ha késnek haza taka­ rodni.**) E nyilatkozatot felhasználva a k 1 e r u s t a gj a i , s erre hivat­ kozván, az e v a n g é l i k u s o k k a l k ö t ö t t b é k e s z e r z ő d é s e ­ k e t é s t ö r v é n y ek e t h as o n l ó u l é r v é n y t e l e n e k n e k m o n d t á k , m i n t ho g y a r o m . k a t h . p a p s á g m i n t első r e n d ó v á s t t e t t v o l n a a z o k e l l e n . Azonban tudva levő dohogy azon békeszerződések és törvények mindig t e Í j es sz á m ú o r s z á g g y ű l é s e k e n a magas klérus megegyezésével hozattak és az által a l á i s í r a t t a k ; s csak akkor állottak ezen urak elő óvá­ saikkal, mikor már a megváltozott viszonyok által biztosaknak érezték magukat ***)

II. Hogy prot. egyházunk történetének következő fejlődését megért­ hessük, néhány pillanatot kell vetnünk hazánk politikai viszonyaira. Montecuculi császári hadvezér a törökpket Sz. Gotthard mel­ lett Vasvármegyében 1664. aug. 1. visszanyomta, f ) Azon közben Souchez tábornok Nyitrát, és Heisterrel szövetkezvén Lévát is a törököktől visszafoglalta volt. f f ) A háborúnak ezen kedvező kezdeménye a legjobb *) Szalay László V, 67 1. Merle d'Aubigné 266.. **) Szalay László: Magyarorsz. története V, 69 1. Székely Endre és Szubay Mátyás voltak a küldöttek. ***) Merle d'Aubigné p. 227.. t) G. D. Teutsch: Geschichte der Siebenb. Sachsen p. 603. Szalay László V, 91. 92. Budai Ézsaiás I I , 289.. ff) Szalay László V, 88. 89..

kimenetel reményére jogosított. Mindannak daczára a magya­ rok nagy meglepetésére, e z e k n e k h i r e é s t u d t a n é l k ü l , * ) Vasváron 1664. aug. 10.-kén h u s z é v r e megköttetett a béke a t ö ­ rökökkel következő feltételek alatt: Mind a két hadakozó fél vonja k i seregeit Erdélyországból; Er­ délyországnak, ha megürül a fejedelmi szék, szabad legyen uj fejedel­ met választani; Szatmár és Szabolcs, s az ehez tartozó szabad hajdú­ kerület, részét teszik a császári felség birodalmának; a törököknek, az erdélyi fejedelemnek hozzájok semmi köze. A császár ezen megyék végvárait is tetszése szerint megerősítheti. Székelyhid, kikerülésére azon bajoknak, melyek mindkét felet érhetnék miatta, leromboltatik, s felépítése azontúlra is tilalmaztatik. Eákóczy fia és Kemény Jánosné Erdélyre ne tarthassanak jogot stb.. Ezen békesség által Nagyvárad, Nógrád és Érsekújvár hallgatag módon török kézen maradt. **) Csudálkoztak a szövetségesek ezen tudtok s hirök nélkül hirte­ lenül megesett békekötésen. A magyarok, különösen a n á d o r V e s s e l é n y i , a Z r í n y i e k , főkép Z r í n y i M i k l ó s , k i épen ez idő­ ben közel volt ahoz, hogy Érsekújvárt a törököktől visszavegye, és maga az érsek L i p p a i , n a g y o n r o s z n é v e n vették: egyrészt, hogy a legjobb alkalom, a törököt egész Magyarországból kiszoríthatni, elszalasztatott, más részt, h o g y h a z á j u k r a i l y n a g y h o r d ­ e r e j ű l é p é s m e g t é t e l e m e l l e t t , m e g sem k é r d e z t e t t e k. ***) Hasonlókép az erdélyiek is nagyon nehezteltek, hogy a vas­ vári béke kárukra van. Leopold, hogy ezen gyalázatos békekötés iránt kiengesztelje Magyarországot, magához hivta a magyar tanácsosokat Bécsbe, és Lobkovicz által dec. 9.-kén fejtegettette ezen béke „hasz­ nos" voltát, de m i r ő l a m a g y a r r e n d e k s e m m i ú t o n m ó d o n m e g n e m v o l t a k g y ő z h e t ők. f ) Sőt a magyar rendek, az udvar­ nak különösen benyújtott emlékiratban, a m a b é k e k ö t é s t t ö r ­ v é n y t e l e n n e k s a h a z á r a vészt hozónak nyilatkoztat­ t á k k i ; sürgették azon felül, hogy a külföldi katonaság vitessék k i az országból, a korona pedig Bécsből Magyarországba hozassék vissza! Midőn mindezen igazságos kérésükre semmi választ nem nyertek: *) **) ***) t)

Budai Ézsaiás I I , 290.. Szalay László V, 93.. Budai Ézsaiás I I , 290.. Szalay László V, 97..

nagy ingerültségben hazatértek. Ekkor és ezen eljárás — n e m p e d i g a r e f o r m a t i o é s az e v a n g . p a p o k á l t a l , mint később elle­ neink el akarták azt hitetni — hintetett el az első szikra, mely a Vesselényi nádor összeesküvésében lángra volt kitörendő *) Ez által t. i . sok előkelőkben érlelődött a szándék, az osztrák járom alól véglegesen szabadulhatni. E közben Lippai György, k i a magyar tőrvény tanszéke számára a n.-szombati egyetemen 150ÖO. ftnyi alapítványt tett vala, meghalt 1666. jan. 3.. Vesselényi és Nádasdy, mióta amaz még 1623.-ban Pázmán törekvésére a genfi hitágazatokat, emez az ágostaiakat Eszterházy sürgetésére Rómáéival felcserélte, buzgó hivei voltak a r. kath. egyháznak. De most czélzatuk létesítésére ta­ nácsosnak vélték az evangélikusok legyezgetését és érdekeik felka­ rolását. Szelepcsényi György, Lippainak Esztergom érseki székén utóda s ebbeli felmagasztalása óta a nádortól, az országbírótól irányban mind­ inkább különváló, kérte a királyt: tiltaná el az eperjesieket azonlyceum megnyitásától, melynek 1666. april 5.-kén alapját vetették; s Leopold rajok íratott, hogy miután akadémia alkotásához csak a felségnek van joga, hagynának fel a szándékkal, máskülönben súlyos büntetés éri őket. **) (Szalay László Y, 104—105). *) Apaffy 1671. jan. 23.-kán a brandenburgi választófejedelemhez adott levelében azt állítja : a rom. katholikusok eleintén ellenkeztek az evangéliku­ sokkal, de midőn azon korszerűtlen béke által gyanúban, veszélyben látták ma­ gukat, már nem a vallásról, hanem az országról kezdtek aggódni. És már itt veszi kezdetét ama tanácskozás, mely mai időben Bécsben az ellenséghez szegődés és pártütés nevével bélyegeztetik. Az ország ez aggodalmas helyzetében és az elmék ily nagy zavargásában, a főurak és a bátrabbak, a k i k közt a ná­ dor Vesselényi Ferencz, az elhunyt érsek Lippai György, k i k különben a csá­ szárnak a magyarok unalmáig hivei, kezdtek egymással tanácskozni s értekezni, váljon e nagy bajok elhárítására mitévők legyenek ? Szalay László V, 103.. **) Praecipuum gymnasium est, licet non aetate primum Eperiessiense, quod splendebat, dum salvo esse licuit, tanquam inter Stellas, luna, mino­ res. — Multt viri doctissimi aegre ferebant in regioné, universitate destituta, *am angustos studiorum limites, juvenibusque ad mercatum in exteris regnis bonarum literarum proficisci, quibuscunque de causis nequeuntibus, oceasionem ingenia explicandi, praescissam : ideoque desiderabant, scholám scientiis amplioribus, instructiorem in patria erigi. — Vix haoc molimina patriae sane utilissima percrebuerunt: apud augustam aulám deferuntut, obicesque ponuntur, quo opus integrum sufflaminari posait. Seribit itaque arohiepiscopus Georg. Szelepcsényi

B á t h o r i Z s ó f i a , férjének, Il.-dik Rákóczy Györgynek, halála után v i s s z a t é r t a r ó m a i e g y h á z k e b e l é b e, s fiát, Ferenczet, is abban neveltette (1. feljebb 87. lap). Az özvegy most a Rákócziháztól az evangélikus lelkészeknek kijárt segédpénzeket r. kathol. papok díjazá­ sára fordította, s a pataki reformált iskolának Lorántfy Zsuzsanna által adományozott telkeket visszafoglalta. Eljárásának igazolására az 1647. 11.-dik czikkelyt hivta fel, mely szerint „az evangélikus rendek a r. kath. papoknak semmi­ nemű fizetésre nem kötelesek"; más részről a pataki iskola Lorántfy Zsuzsannának végintézetéből tulajdonjogát olvasta k i amaz elfoglalt j ó ­ szágokra. A segély nélkül hagyott lelkészek és tanárok pedig Szatmár, Zemplén, Bereg és Ungmegyék által pártfogoltattak. Leopold az ügy végelintézését az országgyűlésre kivánta halasztani, s a keletéjszaki megyék imént kinevezett főkapitányának, Csáky Ferencznek, meghagyta, hogy Báthori Zsófiát az emiitett megyék ellenére megvédje. — Rákóczy Ferencz pedig, ipának, Zrínyi Péternek, tanácsára, nem csak visszaadta a prot. papoknak s tanároknak az anyja által lefoglalt segélyt, hanem az általuk vallott kárt is még ezer aranynyal pótolta.*) Igy közeledett az 1667. év, melyre Leopold — nem tudván, hogy már az ország nagyjai Murány várában egy évvel azelőtt titkos gyülésezéseket tartottak, hogy egy részről a francziák, más részről (Apaffy követei által) a törökök segítsége felől biztosítsák magukat—Beszterczebányára országgyűlést hívott egybe. Midőn ezen az országgyűlésen gróf Rothal és Heiszter, királyi biztosok, az elnökséget igényelték maguknak, s egyébiránt is kihívó magukviselete által minden szabadabb nyilatko­ zatot elfojtottak, megérlelték amaz összeesküvést, melynek fejei Vesse­ lényi Ferencz nádor, Nádasdy Fer. országbíró, Zrínyi Miklós és Péter, Rákóczy Fer., Bocskay, Frangepan, Tattenbach, m i n d m i n t a p r o t e s t a n s o k e l l e n e i v o l t a k i s m e r e t e s e k , de kikhez számos protestáns nagyurak is csatlakoztak. Midőn ugyanez időben egy kísérlet extemplo Hteras dehortatorias, et cum nihil proficeret, permovet Augustiss. Imperatorem Leopoldnm, quo auctoritate sua conamina prohiberet. etc.. Pauli Wallaszky: Conspectus Reipublicae literariae in Hungária. Budae 1808. p. 230—233. Épen most olvassuk a „Prot. Egyházi és Isk. lap 1867. 30. számában 958. lapon: „az eperjesi collegium 200. éves jubilaeuma sept. lO.-kén fog meg­ tartatni." *) Szalay László V, p. 105. Sehmal-Fabó: Törtónelm. Emi. I I , 142. 143.

is tétetett a király megmérgezésére; a jezsuiták elég ürügygyei bírtak, mindezt a protestánsok üldözésére felhasználni, félelem, gyűlölség és gyanúval megtölteni a király szivét ellenök *). A nélkül, hogy e helyen feladatunknak tartanék a király ellen szö'tt esküvés felfedezésének történetét részletesen előadni, csak anuyit jegyzünk meg, hogy miután Vesselényi, a nádor, természetes halállal mult k i , annak többi fejei közül Nadasdy, Zrinyi Péter és Frangopan, árulás következtében, elfogatván, megindíttatott a per ellenök. Tizenkét férfiúból álló rendkivüli törvényszék állíttatott fel Bécsben 1670. sept. 20.-kán Hocher János ausztriai kanczellár elnöklete alatt. Híjában esdekeltek a magyarországi rendek, hogy az említett három ma­ gyar főúr dolga magyar birák előtt folyjon l e ! E g y e t l e n e g y m a g y a r s e m v o l t k ö z t ő k . **) A borzasztó ítélet, m i ügyük­ ben hozatott, t. i . hivatalaiktól megfosztás, jószágaiknak a királyi fiscusnak odaítélése s 1671. apr. 30.-kán történt kivégeztetésük, úgyis köztudomású dolog. A többiekről, kik az összeesküvésben részesültek vagy annak gyanújával terheltettek, a Leopold által Pozsonyba kinevezett rendki­ vüli törvényszék, Pozsonyban 1671-ben tett vizsgálatot. Ezeknek száma, kik között sok protestáns is volt, meghaladta a három százat.***) Elég volt ez ürügynek a protestánsok ellenei kezében, az egész összeesküvést a protestánsokra róni, s ezeknek vesztére felhasználni. Ez időtől fogva a protestánsok tízéves üldöztetése, honi evang. egyházunk történeté­ nek leggyászosabb lapja, vette kezdetét, f ) Főkép két férfiú volt, k i azon üldözést rajongó buzgósággalés irtó­ zatos kegyetlenséggel folytatta. Egyik volt S z e l e p c s é n y i G y ö r g y , esztergomi érsek és királyi helytartó; a másik K o l l o n i c s L e o p o l d , bécsújhelyi püspök. Amazt még Pázmán ragadta vala k i szegénységé­ ből, s egészen a maga szellemében nevelvén őt, oly férfiúvá 'képezte, ki a tőle kezdett munkát a legsikeresebben folytathassa; emez pedig, *) Merle d'Aubigné 228. 229..

-

**) Merle d'Aubigné 232. Szalay László V, 132-143. I I . p. 302-304..

Budai Ézsaiás

***) Merle d'Aubigné 233. f) Ezt végig t. i. 1681.-ig elbeszélni, már nem tartozik kitűzött fel­ adatomhoz.

azelőtt katona, *) az által, hogy ifjabb napjaiban egykor a mérgezés poharát kikerülte, érezte magát arra ösztönözve, a papi rendbe lépni**) Szelepcsényi több tudománynyal, Kollonics több bátorsággal b í r t : mit amaz tervezett, azt ez nagy kegyetlenséggel végre tudta hajtani. A je­ zsuiták pedig azonfelül Leopold császárt reá tudták vala venni, hogy erősen higyje, miszerint birodalmának s trónjának biztosságára semmi sem adna erősebb támaszt, mint a v a l l á s e g y s é g e . Ennek alap­ ján a klérusnak szabadság adatott, az evangélikusok templomait elve­ hetni, papjaikat s tanitóikat száműzhetni. A felébb emiitett rendkívüli törvényszékben Pozsonyban, Szelep­ csényi György mint királyi helytartó, gr. Rothal János mint elnök, Heiszter tábornok és több a császárhoz hű gróf és nemes, mint bírák vettek volt részt. „A murányi várban talált irományok, s főleg a Bécs­ ben fogva tartott lessenyei Nagy Ferencz vallomásai, Vesselényi ná­ doron kivül még Csáky Ferenczet, a keletéjszaki megyék főkapitányát, Tökölyi Istvánt, Bory Mihályt, Vitnyédy Istvánt és Dobai Endrét, kik meg annyian már természetes halállal kimúltak, nagy mértékben ter­ helték ; ezeknek örököseik is a biztosság elébe idéztettek, s ez vagyo­ nukat a fiscus által elkoboztatta. — S mert kiviláglott, hogy a lefolyt mozgalmaknak nem ugyan fejei, de legmakacsabb (?) párthivei luthe­ ránusokból, kálvinistákból állottak, kénye kedve szerint a protestánsok ellen fordulhatott mindenki. ***) Báthori Zsófia kiűzte uradalmaiból a reformált lelkészeket, a pa­ taki iskolából a reform, tanárokat; Sopronyban egyelőre egy, majd va­ lamennyi, Szakolczán két, Kőszegen két, Rozsnyón egy templom elvé­ tettek az evangélikusoktól, el az eperjesi collegium i s ; Kassán, mely­ nek polgárai véres tusát vívtak vala az őrséggel, Spankau, már most felső magyarországi főkapitány, 1670. Katalin napján, a főegyházat visszaadatta a r. katholikusoknak; 1671. végén a hajduvárosok közül külön mindenik katholikus kapitány gondjaira bízatott, f ) *) Szalay László V, 145. 146. Johannes Borbis: Die evang. luth. Kirche Ungarns in ihrer gechichtlichen Entwickelung p. 68.. **) Fabó-Schmal: Monuni. evang. aug. conf. in Hungária historica I I . p. 288. ***) Szalay László V, 144. (Ne hogy részrehajlásból a tények ferdítésévé vádoltassam, betűről betűre irám ki itt Szalayt mint r. kath. irót). t) Szalay László V, 144. 145.

A felébb említett bíróság azzal fejezte be működését, hogy a nyolczvannyolcz éves Drabicius Miklós, ledoiczei lelkészt is, nem mint­ ha a jelen politikai mozgalmakban részt vett volna, hanem mert 1638. óta magát prófétának mondta, s mert Amsterdamban 1665-ben egy fana­ tikus munka (Lux in tenebris novisradiis aucta) jelent meg tőle, mely­ ről azt állitá, hogy a szent lélek sugallatára irta, és mely telve volt vészjóslatokkal Leopold czászár és háza ellen, szintén törvényszéke elé idéztette. Ő mint morvaországi születésű még 1629.-ben Bethlen ide­ jében kényteleníttetett Magyarországba menekülni. Rothal őt őrültnek nyilatkoztatta; mind a mellett kivégeztetett. *) Ugyanez időben azon szándékból, az evang. egyházat Magyaror­ szágban kiirthatni, jelent meg Bársony György szepesi prépost és n. váradi czímzetes püspök ily czímű munkája: „Veritas toti mundo declarata, argumento triplici ostendens Sacratiss. Caes. Reg. Majestatem non obiigari tolerare in Ungaria sectas lutheranam et calvinianam." Kassa 1671.; melyben azt vitatja, miszerint a c s á s z á r a b é c s i ó s , l i n c z i b é k e k ö t é s é k n é l f o g v a épen nem k ö t e l e s a p r o t e s t á n s o k a t M a g y a r o r s z á g b a n t ű r n i , minthogy 1) magok azok a békeszerződések oly viszonyok közt köttettek, melyek azoknak erejét önként megsemmítik, 2) mert a klérus azok ellen min­ dig óvást tett; 3) végre mert magok a protestánsok is, mind a luthe­ ránusok mind a kálvinisták, eredeti hitvallásaiktól már eltértek. Feleltek e munkára nyomban: Pósaházi János, imént még pa­ taki tanár, most Gyulafehérvárott Apaffy védencze, ily czím alatt „Falsitas veritatis toti mundo declaratae, in negotio tolerantiae exercitii publici religionis protestantium in Ungaria, breviter et dilucide ostensa", és Csipkés Komáromi György debreczeni lelkész e czimfí könyvében: „Molimen sísyphium,hoc est: frustraneitas conatus istius, quo G. B . E. V . reformatos in Ungaria non esse helveticae confessionis probare contendit." **) Később felelt Bársony munkájára Job Kresz-

*) Szalay László u. o. Ribini I I . 9—12. Merle d'Aubigné 233. — Szalay László állítása szerint a pozsonyi orvosok, mind a mellett, hogy r. kath. csak egy volt közöttük, oda nyilatkoztak, hogy az ember nem őrült. **) Ribini: Memorab I I , 15. Szalay László V, 145. Budai Ézsaiás I I , 306. 307. Merle d'Aubigné 236..

tianszky de Freiberg ily czímű könyvecskében: „ Ausführliche Antwort auf die verlarvte Wahrheit." *) Azonban a tollharcznál sokkal érzékenyebbek voltak a csapások, melyek tettel ejtettek a protest. egyházon, s melyekről általában már említést tettünk. Legyen szabad e helyen állitásunk igazolására néhány részleteket is közölni. Felső Magyarországban Szelepcsényi esztergomi és Széchenyi kalocsai érsek, gróf Kollonics Leopold bécsújhelyi püspök és a magyar kamara elnöke, Bársony György és Szegedi Ferencz czimzetes püspö­ kök, dragonyosok kiséretében járták be az országot, a protestánsok tem­ plomait elvenni és őket egyházi szabadságaiktól megfosztani. Mikor ekkép a kassaiak 1671.-ben elvesztették templomukat; hat evang. papjaik, Liefmann Mihály superintendens, Kis Ádám ma­ gyar, Eccard Keresztély német, Fischer György tót papok, ugy szintén Pittó Ádám és Kőszeghy István a r. kath. gr. Volkra, a szepesi kamara elnöke, parancsára fogságba tétettek **) Nem használt semmit, hogy a kassaiak 1670.-ben minden ellenállás nélkül készséggel nyitották vala a város kapuit a császáriaknak, kik akkor nekik mind polgári mind egyházi szabadságaikat biztositották vala. Beszterczebányán a Skótországból menekült r. kath. gróf Leslie Walther 1671. nov. 18.-kán erővel elvette a németek templomát és száműzte az evangélikusok papjait. A következő év febr. 2.-kán a tótajku evangélikusoktól is elvették ott a templomukat. Szelepcsényi mint Bozók (Hontmegyében, Zólyommegye szé-, lén) földes ura, az oda való ev. papot, Zabojnik Györgyöt, Zólyom Hont és Túrócz superintendensét, elfogatta és elűzte paplakából. B á ­ nattól megtörve nemsokára azután meghalt Korponán, hol a nemeslelkű földesasszony Ujfalusi Anna, (ki tót nyelven i r t ima- és énekeskönyvét Harhov szepesi esperes által kiadatta) szives vendégszeretettel fo­ gadta volt. ***) Miután hasonló módon Trencsinben és Szakolczán is befejezték, mind a két hitfelekezet templomainak elvételét, 1672. jan. 16.-kán sor­ ban következtek Nagy-Szombat és Somorja Csallóközben, honnan gr *) Fabó-Schmal: Monum. II, 217.. *) Merle d'Aubigné 236. Szalay László V, 150.. **) Merle d'Aubigné 237. Fabó-Schmal. I , 38.. Rajz, a magy. prot, tőrt.

Pálffy parancsára szintén mind a két pap távozni kényszerült. *) Bárt­ fán Kolozsvári István prépost és apát kisértette meg szerencséjét. És miután i t t sikerült neki a templom elvétele, térítési útját egyházláto­ gatás ürügye alatt folytatta, hogy ebbeli kegyes szándékát jun. 2.-káu Eperjesen is végrehajtsa. I t t segítségére volt Szegedi Eerencz, egri püspök, k i betöretvén a templom ajtaját, azt i t t azon ürügy alatt vé­ tette el, hogy rom. katholikusok által építtetett vala fel. Ekkor vesz­ tette el Eperjes két templomát, négy papját, nagyszerű kollégiumát, tíz tanárát, és négyszáz evang. tanuló kiutasíttatott a városból. **) Hosszas volna elbeszélni mindazon kegyetlenségeket, melyeket Széchenyi György kalocsai czímzetes érsek Borsod, Gömör, Torna, Sáros, Abauj és Zem­ plénvármegyékben, Bársony György püspök a Szepességen követtek el a protestánsokon, mindenfelé katonai segítséggel elvévén ezeknek templomaikat. Nem akarjuk említeni mint j á r t el ez utóbbi Nyitra ***) vármegyében. Elég az hozzá, hogy eliszonyodik az ember, ha Pilarik „Currus Jehovae mirabilis" czimű munkájában olvassa, minő kegyetlen­ ségeket követett el Tura-Lúkán és Miaván a protestánsokon, f ) Nem is csuda, hogy ily kegyetlenkedések ellenszegülést idéztek elő a protestánsok részéről, ugy hogy Miaván a püspök emberei és a lakosság közt véres ütközet keletkezett; -hasonlókép Szenicz mezővá*) Jobann Liebergott's Tagebuch von der Wegnahme der evang. Kirchen und Schulen im Jahre 1672. p. 44. Ribini: Memorab. I I , 16. 17.. **) „Crevit Pomario moderánte in dies collegii eperiessiensis flos ; neque, tarnen diu durabat haecce ejus secunda fortuna. Jam namque mense septembri ann. 1672. pröfessores cum discipulis urbe jubebantur migrare, non tarnen prius quam urbe die 11-mo martii anno 1673. per comitem Ferd. Volkra capta, in exsilium sunt ejecti.Quae a festo Michaelis ann. 1672. ad d. 14-tum martii ann. 1673quavis die Eperiessini fuerunt acta, haec Pomarius in opusculo manuscripto, „Acta tragica Reformationis Eperiessiensis 1673" accurate enarravit." Pro­ grammá Eperiessiensis 1834. Decadis III-tiae rectorum scholae eperiessiensis particula prior. Cassoviae. Ant. L . Munyay. ***) Nyitrában Pritrzsd, Szenicz, Szobotistye, Tura-Lúka és Miava köz­ ségekben néhány száz vad, eretnekek vérét áhítozó horvátok segedelmével akarta elvenni a templomokat s elűzni papjaikat. Miava lakosai ellenállván jul. 14.-kén, a püspök kísérőivel erőszakhoz nyúltak, a horvátok tüzelni kezdtek, mire két földmivelo azonnal elesett. E z által felizgatva először a püspök testvérét agyon lőtték, magát a püspököt pedig majdnem agyon verték volna, ha az ev. lelkész Krman Dániel közbenjárása által meg nem mentette volna, f) Merle d'Aubigné 238 -241..

rosában is, hol már 1671.-ben híjában kísérletté volt meg gróf Balassa Bálint és gróf Kollonics Leopold, kamaraelnök és püspök, meg Majthényi János a templomot elvenni. Az tehát, hogy most 1673.-ban ellentállásra találtak az erőszakos térítők, elegendő oknak találtatott pártütéssel vádolni a protestánsokat! Ugyanez időben a pozsonyiak is vesztették el egyházi és iskolai épületeiket. Az érsek Szelepcsényi György 1672. febr. l.-jén kérte el az evangélikus gyülekezettől a templomokat, okul adván, hogy a tem­ plomok azért nem lehetnek az övéik, minthogy a föld, melyen azok épül­ tek, a királyé, a k i , míg az építkezés folyt, ez ellen több ízben tilta­ kozott volna. Midőn ezek vonakodnának a templomok kulcsait kiadni, fenyegetésekkel, befogatásokkal ijesztette a város nyugalmas lakosait. Az ez ügyben ellenszegülő pozsonyi polgárok és polgárnők máj. 23-kára Szelepcsényi által rendkívüli törvényszék eleibe idéztettek N.-Szombatba, hol a nők durva szitkok közt elbocsáttattak, a polgárok ő felsége ellen „bebizonyult" hűtlenségben, jószáguk s életük vesztében elma­ rasztaltattak; az ev. papok pedig, u. m. Titius Dávid, Reiser Antal, Sutorius Bálint és Horeczky István börtönbe vettettek, honnan mind Ők, mind a polgárok csak a szász választó fejedelem közbenjárására bocsát­ tattak szabadon; de a papok mindnyájan száműzettek. Végre sok huza­ vona után a dolognak mégis az lett a vége, hogy j u l , 18.-kán Kollonics a német és magyar templomot 1200. emberből álló katonaság segítsé­ gével erőszakkal elfoglalta. *) Eképen elvesztvén a pozsonyiak is drága templomaikat s iskolái­ kat, ezek 1672. sept. 8.-kán rom. kath. szertartás szerint felavattattak. Ez idő táján a korponaiak elvesztették szép templomukat. Azonközben a magyar elégedetlenek Apafly által titkon segittetve, 1762. aug. vége felé Vesselényi Pál, Petróczy István, Szuhay Mátyás, Szepesy Pál, Kende Gábor, Ispán Ferencz és Forgách Miklós nyolczszázad magukkal kijöttek Erdélyből, Szőlős patakán keresztül betörtek Magyarországba, hol a váradi basától ötszáz török lovast maguk mellé vettek, s a hajdú városok összes legénységét felültették, ugy hogy csakhamar 15000. ember állott zászlóik alatt. Spankau t á ­ bornok, a császáriak vezére, kassai főkapitány átkelt a Tiszán, hogy a *) Johann Liebergott's Tagebuch von der Wegnahme der ev. Kirchen und Schulen p. 44—64. Szelepcsényi erre vonatkozó eredeti levelei ö felségé­ hez u. o. 110-116.. t

bujdosók elohaladását késleltesse, de kénytelen volt elölök a túlsó partra visszavonulni, s általok egész Kassáig visszaszoríttatott. *) A merre a bujdosók csak vonultak, mindenütt visszanyerték a protestánsok templomaikat és iskoláikat. Az eperjesi collegium is viszszaadatott akkor nekik. De az által nagyon ártottak ügyöknek, hogy ezzel, ha egyházi s iskolai épületeiket visszanyerik, még meg nem elé­ gedvén, ezen templomok és iskolák erőszakos elvételének és a vallási üldözések szerzőit, a hol csak kezükbe keríthették, kegyetlenülbántalm azták. Azonban mihelyt Kopp Farkas csász. táborszernagy és gróf Esz­ terházy P á l számos sereggel Magyarországba jöttek, és a Kassán elfogott Spankaut kiszabadították; a bujdosók 1672. okt. 26. Györké mellett nem messze Eperjestől megveretvén törekvéseik egy időre meghiúsultak. Ezen győzelem következtében még keményebben kezdett Leo­ pold Magyarországgal bánni. Már a Vesselényi és társai összeesküvését akarta volt alkalmul használni a magyar alkotmány elnyomására és a magyar közigazgatás átalakítására. Nádasdy és Zrínyi halála után az országbírói és báni méltóságok betöltetlenül hagyattak. Most a Vesse­ lényi kimúlása óta szintén üresen hagyott nádorság s az esztergomi érsekek által, nádor nem létében, gyakoroltatni szokott királyi helytar­ tóság eltöröltetése ment határozatba. E végre Szelepcsényi kénytelen volt helytartósági méltóságáról, mennyiben ez törvényes ügyeken túl politikaiakra is kiterjeszkedett, 1673.-ban lemondani. **) Ekkor történt, hogy 1673 febr. 27.-kén Leopold császár helyet­ tes kormányzóságot állított fel Magyarországban, melynek székhelyét Pozsony várába tette, fejéül pedig Ampringen Gáspár Jánost, a német rend nagymesterét, nevezte k i . Ez az ember Magyarországban szület­ vén, életének nagyobb részét külföldön töltötte. Mint keményszívű fér­ fiú mindent elkövetett, a m i őt állásában megszilárdíthatta ; a vallási mozgalmak iránt azonban közönyös volt. A m i a kormányzóságnak utasításul adva volt, hogy t. i . kötelességévé tétetett a rom. kath. vallás érdekeiről gondoskodni, ennek ő csak kelletlenül***) és csak annyiban fe­ lelt meg, a mennyiben ez által a császár kegyét biztosíthatta magának. Azon közben haladtak a rom. kath. főpapok, maga az érsek, *) Szalay László V, 160. Merle d'Aubigné 243. 244.. **) Szalay László V, 154.. Fabó-Schmal, I I . 230»

Széchenyi, Kollonics, gróf Volckra és Szegedy a protestánsok tem­ plomai és iskolái elvételében. Az eperjesiek, noha nem rég vissza­ nyerték vala templomaikat és kollégiumukat, mégis, amint Szegedy püs­ pök és gr. Volckra *) odajöttek, birtokukból ismét kivettettek. Igy ugyan­ ezen évben 1673. Kézsmárkon, Zsolnán, Szeniczen, Eózsahegyen, Sz.Miklóson, Lipcsén és másutt is elvétetvén az evangélikusok templomai, remete Pál — szerzetesek hozattak Kézsmárkra Bársony György püspök által, **) k i noha evangélikus szülök gyermeke volt, mint váradi p ü s ­ pök tettel, tollal és szóval buzgón térítette az evangélikusokat a r. kath. hitre. ***) Ez időben, 1673.-ban vesztek el az evangélikusok templomai, Szenczen Pozsonymegyében, Mosonmegyében pedig Rajka, Magyar­ óvár, Zurány és Galsa templomai. Noha eképen ezer meg ezer sebből vérzett a prot. egyház Ma­ gyarországban, a protestánsok üldözése fejének, Szelepcsényi érseknek és segédeinek mégis lassúnak látszott az üldözés, szerintök a megté­ rés, müve. III. Oly politika mellett, mint a minő Leopold császáré volt, maga az udvar is érezte, hogy annak ellenszegülést kell szülnie, a miért is minden törekvése oda ment k i , a kitörhető forradalmat még csirájában elfojtani. I l y körülmények közt és ily közhangulat mellett a magas klérus, főképen Szelepcsényi, Kollonics \ ) és Bársony, a forradalom kitörhetését használták fel ürügyül térítési buzgalmuk terjesztésére, és az evangélikusok, különösen azoknak papjai üldözhetésére. Egy vég­ csapással akarta most a prímás a prot. egyházat kiirtani. Szelepcsényi György hogy véget vethessen a prot. egyháznak Magyarországban, 1673. sept. 25.-kére három ág. hitv. superintendenst, *) Fabó-Schmal II, p. 228. Lásd feljebb, 98. lap a **) alatti jegyzetet. **) Fabó-Schmal I I . p. 228.. ***) Szalay László Magyarok története V. 153.. f) Kollonics iránya ez állandó szavajárásából legjobban kivehető ; „Faciam Hungáriám captivam, pöstea mendicam, deinde catholicam." Egyébiránt Szelepcsényi nem kedvelte őt; saját emberei előtt rőthajá zsoldosnak, hóhérnak nevezte Kollonicsot.

harminczkét ág. hitv. papot a bánya-városokból, Zólyom, Liptó és Turóczmegyékbó'l és egy helv. hitv. papot Korponáról idéztetett, j e ­ lennének meg Pozsonyban a rendkívüli bizottmány (Judicium delegatum) előtt, hogy forradalmi merényleteikről számot adnának *) Ezek, ártatlanságuk öntudatában megjelentek ezen bizottmány előtt, noha az ország tőrvényei és nádor által megerősített zsinati ká­ nonok értelmében nem köteleztethettek volna egyedül római kath. fő­ papokból álló törvényszék előtt megjelenni! **) Megjelentek sept. 25.-kén ezen törvényszék előtt majdnem valamennyien, a kik idézve voltak, a kitünőbbek köztök voltak névszerint: Katinka Joachim és veje Tarnóczi Márton superintendensek ***), (Fekete István superintendens noha idézve volt, meg nem jelent), Brecht Kelemen és Porschius Má­ tyás beszterczebányai német, Sextius Péter és Csernák Sámuel tót pa­ pok, k i utóbbi a per folyama alatt meghalt; Titius Gottfried és Hofstetter Kristóf selmeczi német és Pilárik Ézsaiás tót pap ; Sinapius Dániel radváni pap, Sextius János korponai tót és B u r i u s János n é ­ met pap, k i „Micae" czimfí könyvében az evang. egyház eseményeit, mint szemtanú nagy gonddal gyűjtögette, stb. (Kiadta Lichner Pál, pozsonyi főiskola-igazgató.) A vád, mely ellenök emeltetett, oly esztelen pontokat foglalt magában, hogy maga azon pontok összeállítása elegendő azok hihetlenségét és a vád alaptalanságát bebizonyítani, f ) De hogy annak részleteit elhallgassuk, csak röviden öszvevonva Szalay László V, 161. szerint közöljük azt. A Majláth Miklós királyi *) Miért sújtattak ez által jobban az ág. mint a helv. hitvallásuak, onnan magyarázható, hogy az ország azon része, hol ezeknek számosabb és népesebb egyházaik voltak, nagyobb részt azon időben a török hatalma alatt állott. **) Ezen törvényszék tagjai voltak: Szelepcsényi György esztergomi érsek és primás, Széchenyi György kalocsai érsek, Kollonics Lipót németujhelyi püspök és a magyar kamara elnöke, Klobusiczky István pécsi püspök, Korompay Péter apát, Balogh István esztergomi kanonok, több gróf és a klé­ rusnak vakon engedelmeskedő hivatalnokok. Merle d'Aubigné p. 246.. ***) Fabó-Schmal, de vita superintendentum evang. in Hungária commentatio p. 24. Fekete István a rostocki Müller Henrik „Erquickstunde" czimü müvét magyarra fordította, u. o. p. 94. f) Lásd: Kurzer und wahrhaftiger Bericht von der letzten Verfol­ gung der evang. Prediger in Ungarn aus dem Holländischen ins Deutsche übersetzt. Zum ersten Mal gedruckt in Jahre 1678. Leipzig, Verlag von Otto Wigand. 1860, p. 52-54..

ügyigazgató által sept. 26.-kán az érseki palotában ellenök emelt vád következőket foglalt magában: „Nemcsak a katholikusokat álta­ lában, hanem névszerint az uralkodó ház összes tagjait is bálvány-imádóknak czímzik; hogy a szenteket, a boldogságos szüzet, magát a fe­ születet is gyalázó kifejezésekkel illetik; hogy gúnyiratokat kovácsol­ nak; hogy zavarokat és lázadást idéztek elő; hogy Petróczyt és t á r ­ sait támogatták; hogy a császár külelleneivel ármányt szőnek; hogy a szószékről izgató beszédeket mondanak a néphez; hogy tehát, mint az isteni s a földi felség sértői, büntetést érdemelnek. A törvényszéktől halált várhattak magokra." *) Több, Szalaynál nem érin­ tett pont volt m é g : hogy királyi férfiakat és kanonokokat ütlegekkel bántottak, császári ministerek halálra ítélése felett értekeztek, a törökök­ kel leveleztek, külhatalmasságokhoz követeket küldöttek, a bujdosókhoz csatlakoztak fegyveresen, a töröknek és bujdosóknak katholikus papokat eladtak, kilencz kath. papot kegyetlenül meggyilkoltak, a törököket segítették Fülek vára bevételében, Szeniczen, Tura-Lúkán és Miaván pártütést idéztek elő, az oltári szentséget r. kath. templomokban láb­ bal tapodták, a sz. edényeket ellopták és a sz. misemondó ruhákból zászlókat csináltak stb. stb., Szóval voltak még e vádnak oly pontja is, melyeket az illedelem tilt i t t közölni **) E gyalázatos vádpontokra nem engedtetett meg nekik, magukat védhetni. Azonban védelmezték őket Köszler és Heiszler, két pozsonyi ág. hitv. ügyvéd ***), kik maguk a birák által jeleitettek k i nekik oct. 2.-kán. De akármily alaposan czáfolták is meg ezek a királyi ügyész­ nek a nevetséggel határos vádpontjait; nem ért semmit sem. A királyi ügyész vádját arra alapítá, hogy Kalinka superinten­ dens Drabicius könyvét (1. 96.) helyeselte, továbbá a bányai kamara egy iratát, Lucius és Neckel körmöczi papok ellen, s egy levelet Sinapius Dániel radváni pap ellen mutatott fel, melyekkel be akará b i ­ zonyítani, hogy ezen férfiak ama vétkeket elkövették, a miért is a tör­ vények értelmében súlyosan kellene őket megbünteni. Végre, hogy valamennyire rásüthesse a pártütés bélyegét, Vitnyédy István Beth­ len Miklós- és Keczer Ambrushoz titkos jegyekkel i r t leveleit hozta *) Szalay László V, 161.. **) Merle d'Aubigné 247. Kurzer und wahrhaftiger Bericht, a felébb idézett helyen. ***) Ribini I I . p. 24..

r

fel. Röszler és Heiszter mindezen állításokra ugy feleltek, hogy könnyen kiderítették, miszerint ezen vádpontok nem szilárd alapon állanak. Erre Majláth, királyi ügyész, felindulván azt válaszolta: „a beperelt pa­ pokat felségsértési bűnben ugyan a felhozott okmányok alapján elma­ rasztalni nem lehet; mind a mellett azok kielégitö'k arra, hogy ilyen vétket fel lehessen róluk tenni." Bámulták Eöszler bátorságát, midőn azt merte kimondani, hogy főbenjáró ügyben nem feltevés, hanem csak minden kétségen felüli bizonyítékok után lehet Ítéletet hozni. Végre abban maradtak, hogy az Ítélet kihirdetését elnapolják. *) Ekkor gróf Illyésházy György, k i azelőtt lutheránus, de romai kath. hitre tért vala, az előszobában az idézett lelkészek előtt mint közbenjáró megjelenvén, szép módjával akarta Őket hitök elhagyására bírni. „Bizonyosan — monda — borzasztó Ítéletet fognak hallani: négyen közülök, tudom, kínpadra fognak húzatni, azután lefejeztetnek s kezeik fognának elvágatni." A lelkészek mind a mellett istenbe s ártatlanságukba vetették bizodalmukat. „Azonban" — ugy mond a gróf — „ha a királyi kegyelemhez folyamodnának, még mielőtt itéletök kihirdettetnék, enyhíttethetnék büntetésük, mely enyhítés abból, állana, hogy a lelkészek és tanárok vagy végkép lemondanának hivata­ los tisztségeikről — ez esetben az országban maradhatnának, vagy k i ­ költöznének a hazából önkéntes száműzetésbe. De legkisebb bántal­ mazással sem illettetnének, ha romai katholikusokká lennének." Ők minden pártütéstől menteknek mondák magukat, készeknek nyilatkoztak mindenekre, melyek ő felségétől nekik meghagyatnának, de olyanokat ne kívánjanak tőlök, melyek leikök ismeretével s vallá­ sukkal ellenkeznek s papokhoz nem volnának méltók. Azonban ők sem Illyésházy, sem Szelepcsényi, sem Kollonics által semmiféle Ígéretek ál­ tal sem voltak állhatatosságukban megtántoríthatók. Mikor látnák a bírák, hogy így semmire sem mennek velők, két nembeli térítvény**) adatott eléjük, melyeknek vagy egyikét vagy má­ sikát aláírni kényteleníttettek, a mint t. i . vagy egy vagy másképen el­ szánva voltak. Volt térítvény azon lelkészek számára, kik az or*) Ribini : Memorabilia I I . 24. 25. Merle d'Aubigné 248.. **) Kurzer und wahrhaftiger Bericht p. 58—62. Ribini: Memorab. I I , 27. Merle d'Aubigné 250. Afentemlített térítvényeken kivtil volt még két módositótt térltvényi s, mindazok számára, kik kiköltözködtek, mindazok számára, kik az országban akartak maradni. Kurzer und wahrhaftiger Bericht 63—69,

szagban akartak maradai, volt egy másik azok számára, k i k ahazábó önként kiköltözendők voltak. Ezen térítvények aláírása csak azért siirgettetett oly nagyon, hogy a bizottmány alapos okmánynyal bírna, melylyel kezében az egész protestáns világ előtt igazolhatná magát, miszerint a vádlottak az or­ szág törvényei szerint kihallgattatván, saját vallomásuk szerint is a felségsértési bűn reájok bizonyulván, ők magok kérték volna a méltó­ ságos bizottmányi törvényszéket, hogy a halálos Ítéletet, mely felettek hozatott, kinehirdesse, és — minthogy eme kegyelmet megnyerték, ön­ ként köteleznék magukat vagy hivatalaikról lemondásra, vagy önkéntes száműzetésre — m i t , hogy minden kényszer nélkül tettek, bizonyítaná azoknak sajátkezű aláírása! Képzelhető, mily aggodalmas lehetett szegényeknek helyzete, midőn ők, kik ártatlanságuk öntudatában jelentek vala meg a pozsonyi bizottmány előtt, ott felségsértéssel, hazaárulással s más hallatlan vétkekkel vádoltattak. Mint bámultak, midőn a királyi kegyelemhez folyamodni tanácsoltatott nekik — és mikor már hajoltak volna erre, az adatott értésökre, hogy kegyelmet csak akkor várhatnak, ha a t é ­ ritvények valamelyikét aláírnák! Ártatlanoknak tudták magukat és mégis öntudatukat oly aláírással terhelni, kiállhatatlannak látszott ne­ kik ; más részről ijesztette őket a halálos Ítélet. *) E szerint hosszas benső tusa után egy része visszalépett hivatalától, más része önkén­ tes száműzetést vállalt, avagy az egyik vagy a más nembeli térítvényt aláirta. Azoknak, kik k i akartak költözni, még harmincz napi határidő engedtetett családi dolgaik rendbeszedésére; amazok pedig védlevelet

*) „Leopold t. i. oda módosította az ítéletet, mielőtt kihirdettetett volna, hogy mondjanak le a lelkészi tisztről, és sem nyilvános helyen, sem titokban szót se tegyenek a vallásról — ezt ha tevők lesznek, visszanyerik szabadsá­ gukat s maradhatnak a hazában ; de aláírásukkal meg kell ismerniök : hogy tisztökkel visszaéltek; hogy a közrendet zavarták ; hogy e miatt bíróilag elma­ rasztaltattak, a császártól kegyelmet kértek, és Magyarországban maradásra en­ gedelmet nyertek ; mely kegyelmet meghálálok az isteni tiszteletbe nem fognak avatkozni, a hűségben meg fognak maradni, s feljelentők lesznek a gyanúsokat fogadásukat ha megszegik, javaikról, életökröl rendelkezhessék a császár." stb. Szalay László V, 161.

kaptak, melyre támaszkodva az országban maradhattak *). Rom. kath. hitre térésre egy sem volt birható, kivévén Suhajda Máté varini pap Trencsinvármegyébol. **) A többiek meghallgatván itéletöket, zavart és bús képpel hagyták el a törvényszék teremét. Önkéntes száműzetést választanak mindazok, kik a tudományban kitűntek s annál fogva külföldön is alkalmazást reménylhettek, u. m. Kalinka, Tarnóczy, Fekete, Neckel, Brecht, Pilárik Ézsaiás, Sextius, Burius, Sinapius stb., kik részint Lusatiában, részint Szászországban és Sléziában nyughelyet találtak. ***) K i k nagyon öregek voltak, vagy nemsokára sorsuk jobbra fordultát várták, visszamaradtak hazájukban, u. m. Draco Dániel osztrolúkai pap, Reguli János és Mihály, Pilárik János ocsovai pap, Zacharides János és mások, kik otthon nagy nyomo­ rúságban éltek és szokatlan kézi munkákhoz fogni kényteleníttettek. Azonban az evang. gyülekezetek, melyek ily erőszakos úton pap­ jaiktól megfosztattak, nem nézték ezen nyomasztó és kegyetlen eljá­ rást tétlenül. A prot. papok félelme, melytől ösztönözve a térítvényeket aláirtak, melyek értelmében vagy hivatalos tisztségeik elhagyására vagy önkéntes száműzetésre kötelezték magukat — a mint Ribini I I , 28. olvasható, országszerte nagyonrosz néven vétetett. Nagy buzgalmat fejtettek k i ez ügyben különösen a bányavárosok, Selmecz-, Körmöczés Beszterczebánya, hogy ismét visszanyerhessék isteni tisztelőtöket. Jött is ez időtájban 1673. oct. 12.-kén az akkor Grátzban tar­ tózkodó Leopold császártól intézvény, melyben a bányavárosok pap­ jainak minden idézése betiltatik, — ha pedig már történt volna valami *) Lásd ezen védlevelet, Kurzer und wahrhaftiger Bericht u. s. w. Brief des sicheren Geleits p. 72 — 74. **) Omnes in religione sua constantes permanserunt, uno excepto, Matthaeo Suhajda, sacra romana publice in monasterio franciscanorum amplexo. Ribini I I , p. 23.. ***) Merle d'Aubigné 250. 251. A kiköltözöttek egyike, Fekete István, kőszegi pap és dunántúli superintendens, miután Móricz szász zeitzi fejedelem és a naumburgi nemesszivü polgárok által nagylelkűen segittetett vala, 1679-ben titokban hazájába visszatérvén, menedéket talált a Rábaközben az Ostffy csa­ ládnál. Ennek következtében az ostffy-asszonyfai vár katonai erővel szétrombol­ tatott. Fekete pedig, Némethonba akarván menekülni, útközben elfogatott és Pozsonyba vitetett. Most hogy megmentse életét, római hitre tért, és mint Kő­ szeg városa birája a protestánsok egyik legdühösebb üldözője lőn. Ribini I I , 405. 106. „Fekete per multos atro carbone notatus nunquam cordatis amplius albus erit." Fabó-Schmal II, 141..

ügyökben, ne terhelnék okét vádakkal és ne is száműznék őket a b á ­ nyavárosokból, hanem hagynák ügyöket függőben. — Azonban ez máikésőn volt. *) Mindannak daczára szándékukban tántoríthatlanok, a selmecziek Hellenbah Gottfriedot és Liembach G ottfriedot, a beszterczebányaiak Heinczel Jánost és Fischer Györgyöt küldték mint követeket Bécsbe,**) liogy a többi bányavárosok követeivel egyesülvén, minden erőből oda működnének, hogy más papokat legyen szabad nekik híniok. Elkövettek mindent, m i csak erejöktol telt. Nem csak szóval, de Írásban benyúj­ tott folyamodásokkal is esedeztek ő felsége előtt: hivatkoztak tántoríthatlan hűségökre, melylyel a bányavárosok ő felsége iránt minden­ kor viseltettek, és mily nyomasztó helyzet a polgári társadalomban nyilvános isteni tisztelet nélkül kelleni é l n i ! A császár ezen követek folyamodásait átadta Szelepcsényi esz­ tergomi érseknek, a k i 1674. jan. 16.-kán összehiván a bányavárosok követeit magához, ezen választ adta nekik: „A bányavárosok folyamo­ dásai a legközelebb márc. 5.-kén Pozsonyban tartandó rendkívüli tör­ vényszék előtt fognának tárgyaltatni: ott megértendik a bányavárosok a császár szándékát." A mint a követek az érsek szájából ezen választ hallották, minden reményök elesett. Midőn harmadnapra ezen választ az érsektől Írásban kérték* volna, ezt egyenesen megtagadta tolok. Most a követek látván, hogy annyi kegyes törekvés daczára még sem nyertek semmit sem; a csá­ szár kegyelmébe és méltányosságába vetvén bizodalmukat, újra terje­ delmes és nagyon szivreható folyamodást nyújtottak be ő felségéhez, melyben részletesen adtak elő mindent, m i szivöket nyomta. ***) Ebben újra [tántoríthatlan hűségökre az ausztr. császári ház iránt hivatkoz­ ván, melynek kegyelméhez határtalan bizodalommal viseltetnek, előad­ ják, miszerint meg nem foghatják, hogy ők, kik minden pártütés gya­ nújától távol vannak, mi okból sújtatnak oly keményen, s miután újra

*) Merle d'Aubigné 25.. **) A körmöcziek különös szerződés alapján akkor még megtarták ispotály-templomukat, midőn a vártemplom tölök elvétetett, abban megtarták papjokat és istenitiszteletöket, dec. közepéig 1673, a mikor egy, abban végzett keresztelési szertartás miatt ez is lepecsételtetett és 1674 jan. 4.-kén az érsek parancsára romai szertartásává felavattatött. ***) Lásd ezen folyamodást Ribini I I . p. 31—34..

a leghatártalanabb engedelmességet és hűséget fogadják, arra kérik Ő felségét, engedményezne mindegyik bányavárosnak egy-egy német s egy egy tótajku papot; vagy legalább hogy az evang. lakosok ünnepek s va­ sárnapokon együtt imádkozhassanak, sz. leczkéket magyarázhassanak, harangszóval élhessenek, halottaikat a szokott temetőbe vihessék; hogy továbbá a rom. kath. hitnek vallására, r. kath. szertartásokban r é szeltetésre s holmi szokatlan taksák fizetésére ne kényszeríttessenek *) Ez a folyamodás 7. szabad kir. bányaváros által aláirva, nyújtatott be o felségének. De ezzel sem érhettek el semmit sem azon keserves időszakban, miután Leopold tanácsosai állal arról lőn meggyőzetve, hogy „az ág. hitv. papok és tanítók nyugtalan pártütők, kiket a közbéke és közcsend kedvéért minden áron el kellene távolítani." **) Leopold tanácsosai a folyamodókat Szelepcsényihez utasították, k i 1674-diki márc. 5.-kére valamennyi evang. lelkészt és iskolames­ tert, „mint a közelebb mult években ő felsége ellen néhány gonosz ember által szervezett lázadás részeseit" Pozsonyba, helytartósági széke elébe idézte. ***) Olyan volt most az evang. egyház állapota ezen bányavárosok­ ban, mintha egyházi átok alá lettek volna vetve. Elnémult az isten igéje evang. templomaikban, megszűnt azoknak nyilvános isteni tiszte­ lete ; hiányzottak a papok és ujakat kemény büntetés terhe alatt t i ­ lalmazva volt hívni. — Magok a bányavárosok papjai pedig, midőn most m á r egy második idézés hirét hallották és látták, hogy minden törekvés oda megy k i , őket vagy hazájukból száműzni vagy meggya­ lázni, 1674. január végével búcsút vőnek hiveiktől, és utazások közben sokszor feltartóztatván és bántalmaztatván, miután nagy öszveg pénzt is letettek, hogy útjokat folytathassák, végre megérkeztek Briegbe, Sziléziába. f )

*) Szalay László V, 162.. **) Eibini I I , p. 34.. **) Szalay László i. b.. t) Merle d'Aubigné 252. 258.

IV. *) Oly jól sikerült vala az üldözőknek ez az első kisérlet! Nem volt semmi kétségök, elég ijesztő példa lesz ez, mely a többi evang. egy­ házszolgákat is maga után fogná vonni. Harminczkét evang. pap meg volt gyalázva. Legalább a hivek lelkipásztoraiktól megfosztva; a többi papok, ugy mint a gyülekezetek elrémítve; a király maga, a r. kath. mágnások, a katonaság és a magas klérus a jezsuiták kezében, ne hogy ugy mondjuk, azoknak vak eszközei! Egész tűzzel és bátorsággal folytatta most az agg, majdnem nyolczvan éves ősz Szelepcsényi **) „térítési" és az ev. vallást üldö­ zési munkáját. Január 17.-kén 1674. az evang. papokat és iskolai fér­ fiakat egész Magyarországból, nem csak a császár tartományából, ha­ nem az ország azon vármegyéiből is, melyek törők hatalom alatt állottak, „mint a közelebb mult években ő felsége ellen néhány go­ nosz ember által szervezett forradalom részeseit" 1674. márc. 5.-kóre Pozsonyba idézte rendkívüli törvényszéke elé. Az idézettek közül azok, kik török felsőség alatt állottak, nagyobb részt helv. hitv. gyülekezetek lelkipásztorai, a budai basa által a meg­ jelenéstől egyenesen letiltattak. ***) Mások több ízben tapasztalván már az akkori rom. kath. klérus álnokságát, most is gyanakodván, vagy menekültek vagy elrejtőztek, f ) Voltak gyülekezetek, melyek — miután már nagyon ismeretes volt azon törvényszék kegyetlen el­ járása, sem hogy alegroszabbtólnem kellett volt tartani, — m i n t a sop­ roni, hogy lelkészeiket a félelmes törvényszék előtti megjelenéstől meg­ óvhassák, Bécsbe és Pozsonyba közbenjárás végett követeket küldöttek, s ezen követeknek Sopron a községi pénztárból (a magistratus r. kath. *) Ezen szakaszra nézve v. ö. História diploma tica de statu religionis evangelicae in Hungária 73—86. Eibini I I , 37—42. Merle d'Aubigné 253—273. Fabó-Schmal Monum. evang. aug. conf. in Hungária I I , Adversaria p. 233—262. Kurzer und wahrhaftiger Bericht von der letzten Verfolgung der ev. Prediger in Ungarn etc. Leipzig bei Otto Wigand 1860. Joh. Borbis 69—71. Szalay László : Magyarok története V, p. 162—165. **) Fabó-Schmal I I , p. 247.. ***) Kurzer und wahrhaft. Bericht p. 14.. i) Hist. dipl. 73,

része is) még az úti költségeket is megszavazta *) — Ismét mások is­ tenben s ártatlanságukban bizván, (noha gyanús volt ama törvényszék egész megalakítása, — mint a melynek törekvése volt, nem annyira a pártütés vádjával illetetteket elmarasztalni, mint inkább az evang. hitet s egyházat Magyarországban végképen kiirtani**) — részint azért hogy tudták, miszerint a pártütés költött ürügye alatt az evang. hitet és egyház ellen van minden törekvés irányozva, a miért méltán gyalá­ zatosnak tartották, ha ez a veszély órájában valamennyi által cserben hagyatnék; részint azért is, hogy az egész világ előtt napfényre hozassék ártatlanságuk — ha pedig meg nem jelennek, aligha súlyosabb gyanúval nem terhelik magukat; végre hogy épen felhasználják az alkalmat a felség iránti hüségöket bebizonyítani: a félelmes törvény­ szék előtt megjelentek. ***) Ezeknek sorsa m á r emez előre feltett szán­ dékuknál fogva sokkal szomorúbb és rémitobb volt, mint az előbbieké, miután egyelőre semmi úton módon reá nem voltak vehetők, a három elejökbe terjesztendő feltét közül valamelyikre reá állani, t. i . hogy vagy rom. kath. hitre térnének, vagy önként végkép lemondanának hivata­ laikról, vagy önkéntes száműzetésre határoznák el magukat. E szerint megjelent azon rettegett törvényszék előtt 250. ág. hitv. és 54. helv. hitv. pap és iskolai férfiú, f ) A mint első ízben, *) Matthias Miillner. Gesch. des ev. Gymnasiums zu Oedenburg nebst den Denkwürdigkeiten der ev. Gemeinde dasebst, Oedonb 1857. S. 50.. **) Histot. diplom. 73.. ***) Gecseni György az udvar barátaitól megkérdeztetvén, váljon mit akarnak annyi ártatlan ember idézésével ? azt válaszolta : „kötelet fontunk a magyar evangélikusoknak, melyet ha sikerülend nyakukba akasztani, soha többé vallásuk Magyarországban lábra nem áll ; ha pedig nem sikerülend : magunknak és nem Önöknek szerzendünk kimondhatlan bajokat." u. o. 74. f) Ennyire teszik az idézettek számát a Hist. dipl. szerzője p. 74. Ribini I I , 37. és utánok Merle d'Aubigné 254. Kurzer und wahrh. Bericht összesen 250-re teszi az idézettek számát. Fabó-Schmal I I , 233. „Citati verbi divini ministri et scholarum rectores tanto frequentiores comparuerunt, quanto certiores erant, quod et augustissimo regi suo constantissime fideles, et ab omni seditionis suspicione liberi perstiterint. Numerus eoium, qui Posonii comparuerant, definiri non potest. Lampius in Hist. eccl. ultra 250 ; vener. autem condam Joh. Simonides, malorum illorum socius — circiter 400. (Szalay L . V, 164) convenisse adnotavit." — Szalay László Magyarország története V, 162. szerint : Az ágostai hitvalláson levó'k közül többen Németországba, a helvét hitvallásnak közül számosan a bujdosókhoz vonultak : de megjelent mégis háromszáz s egynehány, köztök ötvenkét kálvinista. Hogy általában

ugy most is csupa rom. kathol. birákból áliott a törvényszék. Szelep­ csényi volt, mint az elmúlt évben is, a bíróság elnöke. Szalay László V, 163. szerint „ j o b b r ó l ültek: Szelepcsényi György esztergomi érsek, k. helytartó; Széchenyi György kalocsai érsek, győri p ü s p ö k ; Pálffy Tamás kanczellár, nyitrai püspök; Kollonics Leopold, pozsonyi kamaraeluök, németujhelyi püspök. Sennyey István veszprémi püspök. Klobusiczky István péc3i püspök; Balogh István nagyszombati káptalanbeli; Lapsanszky János királyi táblai titoknok; Kerekesy Meny­ hért mosonyi alispán, k. táblai ülnök. Vályi Mihály az esztergomi káptalanjegyzője; Török György kir. táblai ülnök. Balról: Forgách Ádám országbiró-helyettes; Pálffy Miklós koronaőr; Pálffy Antal kir. táblai ül­ nök; Szécsi István koronaőr; Erdődy György kir. táblai ülnök; a pannon­ halmi apát. Szenthe Bálint kir. alhelytartó. Morőcz Isván alországbiró. Mednyánszky János a kir. helytartó itélőmestere; Pesti Endre az or­ szágbíró itélőmestere; Terstyánszky György a k. szemelynök itélő­ mestere. Majláth Miklós a k. ügyek igazgatója; Orbán P á l . — Ha e neveket olvassuk, nehéz hitelt adnunk Lapsanszky János „ Extractus breviset verus -ának,melyben állíttatik: „inter quos judices adfuereipsi quoque acatholici." Sokan legalább nem voltak. Eldöntő sulylyal Sze­ lepcsényi és Kollonics bírtak a tanácsasztalnál. Amaz egyébiránt emezt talán szintoly alaposan gyűlölte, mint magokat a prot. lelkészeket, s távollétében „rőthaju német katonának* szidta, k i majd megtanítja a tiszteletes urakat, ha vonakodnak a magyar ember szavát (önmagát érti) fogadni. — Szalay V. 163, 164.. Az ellenök emelt felségsértési és rom. katk. vallást giínyolási *•) vád leginkább Vitnyédy I s t v á n , Nádasdy Ferencz m á r meg­ holt barátjának, két rendbeli levelére alapíttatott. Az egyik Eper­ jesről 1669. máj. lO.-kéről Bethlen Miklóshoz, az erdélyi kan­ czellár fiához adatott, a másik levél Keczer Ambrus, eperjesi pol­ gármesterhez volt intézve, s kelt Pozsonyban 1669 dec. 30.-kán. Mind a két levél tartalma körülbelől oda megy k i , hogy szabadságaikat v é a

kalyinista kevesebb jelent meg, a török basa (kinek parancsa alatt a helv. gyülekezetek nagyobb részt állottak) tilalmából magyarázható. Merle d'Aubigné 254. K. Knzmány, Lehrbuch des ev. Kirchenrecht p. 240 az első' alkalommal 32 ág. hitv. és 1 helv. hitv. a második alkalommal 193. ág. hitvallásura teszi az idézettek számát. *) Violatae, quam regi deberent fidei et versae in lndibrium religionis rom. catholicae accusabantur." Ribini I I . 37. Micae Job. Burii p. 84.

rükkel akarják megtartani, a tőrök császárnak akarnak adózni, egy szív egy lélek lenni az erdélyi fejedelemmel. J ó lenne, ha az erdélyi feje­ delem minden lelkészhez ima, hogy arra készitsék el a népet, az ev. rendek megtették a magukét stb.. Az evang. lelkészek országszerte megnyervek az ügynek; az ausztriai, morva, cseh és sziléz atyafiak­ kal folyton foly a közlekedés; hogy a szószékről elő kell készíteni a népet stb.. *) Gyanúsak voltak magok a levelek, a mennyiben titkos betűkkel voltak írva, s ere d e t i b e n soha f e l n e m v o l t a k m u t a t h a t ó k , —meg sem volt nevezve bennök senki sem; sőt még magában az is kétségbe vonatott, élt-e valaha Vitnyédy, s nem volt-e költött n é v ? ! Az idézett evang. lelkészeknek s tanároknak semmi öszszeköttetésök sem volt vele, sőt még nevéről sem ismerték őt, a miért is koholtak­ nak állították azon leveleket, vagy legalább olyanoknak, melyekhez nekik semmi közük nem volt **) Alapíttatott a vád azonkívül a budai basa némi, kétségkívül eltorzí­ tott közleményére,***) mely szerint ötvenezer tallért ígértek volna neki, ha minél több'pápista lelkészt igyekszik elfogni. A vádlottak koholt­ nak állították valamint Vitnyédy leveleit, ugy a basa által Komáromba küldött irományt. Ok v é t k e s e k , i g e n , h a v é t e k , n e m k a tholikusnak lenni! f) Ügyök védésére adattak a vádlottak mellé Szedeki Ferencz, Heiszler Menyhért Ferdinand és Szalontai István, kik a pártütés vádját oly világos bizonyítékokkal hárították el a vádlottakról, annyi igazság­ szeretet- és lelkességgel bizonyították be, hogy a vádlottak sem ő felsége, sem a haza ellen legkisebb hűtlenséget sem követtek el, sőt hogy a forradalom keletkezése inkább a rom. kath. nagyurak, sőt ma­ gától a prímástól Lippai Györgytől vette volna eredetét, hogy még a törvényszék két kitűnő tagjának, gr. F o r g á c h - és gr. S z é c s i n e k volt annyi bátorsága és igazságszeretete, az idézett vádlottakat a párt*) Lásd mind a két levelet ; Kurzer und wahrhaftiger Bericht, 48—51. Szalay László : Magyarorsz. tört. V, 162. 163., hol azonban a második levél költe még löő8-ra vau téve. Merle d'Aubigné p. 255. 266.. **) Ezen levelek alaptalanságáról Fabó-Schmal I I , 237 ss. Omnes eruditi hungari, ne roinano catholicis exceptis, s u p p o s i t i t i a s has Vitnyédyi epistolas et deriserunt antehac et detestantur adhuc, etc.. ***) Szalay László Magyarorsz. tört. V, 163.. f) Szalay László, u. o.. f

ütés vétkétől tisztáknak kinyilatkoztatni! Ezen egész tárgyalás azon­ ban, minthogy nagyon nehezítette volna a ozélt, mely végett az idézés tör­ tént volt,t. i . az evang. vallás kiirtását Magyarországból és az evang. lel­ készek száműzetését: az érsek parancsára a periratokból kitöröltetett.*) Miután eképen felületes vizsgálat- és törvénykezéssel egy hónap elmúlt volna, april 4.-kén a rendkivüli törvényszék berekesztette ülé­ seit a nélkül, hogy a vádlottakat egyenként kihallgatta volna. Egyet­ lenegy ellen sem volt hiteles tanú felhozható. **) Ok magok pedig a legsúlyosabb büntetésre készeknek nyilatkoztak, ha csak egy vétek is, melylyel vádoltattak, reájok bizonyulna! Ártatlanságuk isten és a világ előtt nyilvánvaló volt. Végre elleneik a vádlottak állhatatossága által el lévén keseredve, minthogy látták, hogy minden törekvésök azokkal meghiúsult, 1674. apr. 4.-kén a lelkészek, 7.-kén pedig az iskolai férfiak ellen kimondták az Ítéletet ***}, mely fej- és jószágvesztésben állott, de a mely kegyelem utján oda módosíttatott, hogy életöket és szabadsá­ gukat rom. kath. hitre téréssel, lemondással eddigi hivatalaikról és azon­ túl tántoríthatlan hűség fogadásával vagy önkéntes száműzetéssel megválthatnák, f ) Azt gondolta a törvényszék, ha ily szigorúan veszi a dolgot: az elitéltek, ily közel a halálhoz, csak mégis reá adják magokat, hogy vagy r. katholikus okká lesznek, vagy a térítvények egyik vagy másik nemét aláírják. S hogy ez annyival inkább éressék el, végre nem haj­ tották rajtok a súlyos csapást, hanem adtak nekik még nyolcz heti ha­ táridőt, hogy tán reá gondolhassák magokat, mely idő alatt egy kissé szabadabban tartattak. Mód nyújtatott nekik a szökésre, hogy azon esetre, ha ezt felhasználnák, ez maga újra mint vád használtat­ hassák fel ellenök. Ok azonban, \ik inkább irtóztak a rosznak csak látszatától is, mint magától a haláltól, állhatatosan Pozsonyban marad­ tak, mind az ideig türelemmel övezvén lelküket, bízván istonökben és Üdvözítőjükben s ártatlanságukban, *) Ribini. I I , p. 38. Merle d'Aubigné 256 . **) Kurzer und wahrhaft. Bericht p. 19. ***) Ugyanott. Merle d'Aubigné szerint 5.-kén. Hist. dipl. 75.. Quartus Április erat toto uiemorabilis aevo, Qui voluit servos mortificare dei." Fabó-Schmal. I I . p. 242. f) Merle d'Aubigné p. 256. Szalay László V. p. 164. Micae Burii 83. ss.. Nagy világosságot vetnek ezen egész ügyre Szelepcsényi levelei, melyek Job. Pogners Verzeichniss Pressburg 1861. függelékében közölvék. Kajz. a magy. prot. tőrt. 8

Boszaiikodtak üldözőik, hogy még így sem foghattak ki rajtok, hogy az elitéltek sem az önszámüzésre sem az öngyalázásra reá nem állottak, és készebbek voltak akármit is szenvedni, mit isten reáj o k m é r n e , semhogy lelkökismerete ellen vétenének! Midőn most elle­ neik belátnák, hogy sem vakbüzgalommal, sem ravaszság által meg nem tántoríthatok : a legembertelenebb kegyetlenség által végre mégis sikerűit százharminczhatot a térítvények aláírására bírni. *) „Ah utinam nullus nomen calamumque dedisset! Aurea libertás quam modo clara foret. Vae! quia complures ambobus vota dedere, Aurea libertás jam modo nulla nitet." Fabó-Schmal I I . p. 241.. Ezek közül is legtöbben a száműzetést választák. Midőn az érsek látná, hogy így sem törheti meg valamennyinek állhatatosságát, tanácsosnak látta rémrendszert venni alkalmazásba; a miért is a többinek ijesztésére máj. 5.-kén négy helv. hitv. pap, u. m. Sellyei István pápai superintendens, Miskolczi Mihály füleki, Bátorkeszi István veszprémi és Czeglédi Péter lévai papok, párosan meglánczolva a pozsonyi várban setét börtönbe vettettek. **)•. Néhány nap múlva követte Őket oda Lányi György korponai ág. hitv. iskola­ igazgató, csak azért, hogy az érsek szava közt l^özbeszólalt. ***) Máj. 8.-kán még száznyolczvan elitélt vala. f ) A többi a t é ­ rítvények vagy egyik vagy másik nemét aláirta; és elhagyta volt Po­ zsony városát; azonban ezeknek száma is napról napra fogyott. De midőn, bár megfogyva számra, mégis állhatatosak maradtak: máj. 25.-kón külön választották az ág. hitvallásuaktól, amazokat az érseki udvarba záratván. Igy külön választva gondola Kollonics könnyebben sikerülend neki Őket a térítvények aláírására bírni. Es ha meggondol­ juk a kínzások különféle nemeit, melyeknek feltalálásában Kollonics esze kimeríthetlen volt; nem fogjuk csudálni, hogy nem kevesen irtak alá, mégis ág. hitvallásuak még negyvenhatan maradtak, kik inkább *) Merle d'Aubigné 258.. **) Fabó-Schmal I I . p. 242. 243.. **!*) U. o. Lányitól létezik egy munka, melyben, miután — a mint alább látandjuk—Olaszország felé való útjában szökés által megmenekült, e történeteket mint szemtanú irta le : „Ediderat M. Georg. Lányi, rector carponensis 1676. Narrationem historicam captivitatis suae etc." Fabó-Schmal I . 38.. f) Merle d'Aubigné 258.

a börtönt választották. *) A kik aláirtak, fejenkint 50. ftnyi díjjal el­ bocsáttattak ; emezek viss zaküldettek börtöneikbe, honnan ismét elohurczoltatván, jun. 3.-kán tizenhét Leopoldvárába— ezek közül H o d i k i u s J á n o s (ezt nem szabad felcserélni Hodikius János superinten­ denssel, ki már 1642.-ben meghalt) N.-Szombatban áttért — hét Sárvárra, öt Berencsre Nyitravármegyében, husz pedig Komárom vá­ rába vitetvén, vasra verettek, és alegocsmányabb börtönökbe zárattak, ha tán ez által volnának reá vehetők, hogy hitöktől elpártoljanak **) Különösen hajthatlanok maradtak a helv. hitvallásuak, mint a kik a német nyelvben járatlanok, nem reménylhettek oly könnyen al­ kalmazást a külföldön. Voltak pedig még akkor negyvenhetén, ***) te­ hát összesen voltak mégis m é g 93-man, kik a Krisztus neveért minden szenvedésre készek voltak. Merle d'Aubigné szerint helv. hitvallá­ suak május végével már csak negyvenegyen voltak Pozsonyban. A többi még az Ítélet előtt menekült meg, s visszatérvén gyülekezeteik­ hez földesuraiknál találtak menhelyet; négyüknek vagy a basák nem engedték a visszatérést, vagy börtönben sínlődtek valahol. (Merle d'Aubigné 259). Többé nem a térítvények aláírása, hanem csak az áttérés sürgettetett. De midőn a legeroltetettebb kísérletek is meghiúsultak, jun. 7.-kén (Fabó-Schmal I I , 243.1674) fedett szekerekre rakván húszat közülök: hetet Sárvárra, ugyanannyit Kapuvárra, hatot Eberhardba — (Pozsony­ tól 1 s fél órányira) vittek, lánczokkal terhelvén őket, setét lyukakba zár­ ták, hol mindenféle kínzásokat kiállván, a jezsuiták folytonos törekvése daczára, őket áttérésre bírhatni, erős lélekkel folytonos fohászkodások és zsoltárok éneklése közt, hitökben meg nem voltak ingathatok! A hátramaradt huszonegy egy héttel később, a pozsonyi börtönből kivé­ tetvén, szintén szekerekre rakattak, minden tisztességesb ruhájoktól és mi még egyebökvolt, Kollonics parancsára megfosztatván, a legdur­ vább katonák kíséretében Leopoldvárába setét és ocsmány tömlöczökbe vitettek. A „História diplomatica" szerzője részletesen adja elő a kínzá­ sok különféle nemeit, melyek által mindegyik helyen különböző módon sanyargattattak. Hozzáteszi előadása végén, miszerint a kínzások oly *) Hist. dipl. 75. Kurzer und wahrh. Bericht. 22. 23.. **) Merle d'Aubigné 259. 260. Fabó-Schmal I I , 243.. ***) Kurzer und wahrh. Bericht p. 23»

borzasztók voltak, hogy az utókor előtt alig találandnak hitelre *). K o ­ márom- és még inkább Leopoldvárában a legkeményebben sanyargattattak. Távol attól, mintha a hajdankor vétkei előadása által a jelen kor nemeslelkü r. kath. férfiaira akarnék czélzani — miután különösen n a p j a i n k b a n m i n d a r. k a t h . v i l á g i , m i n d e g y h á z i t a g ­ j a i b a n van a l k a l m u n k t a l á l k o z n i oly férfiakkal, kik a hazában létező felekezetek közt a k ö l c s ö n ö s s é g és e g y m á s i r á n t i szeretet e l v é t é l e t b e l é p t e t n i igye­ k e z n e k—pusztán csak mint történész a történeti igazságnak és hű­ ségnek teszek eleget, ha i t t egész általánosságban megjegyzem, hogy nincs nyelv, nincs toll, mely képes volna mindazon kínokat és gyalázásokat ecsetelni, melyeket kegyes őseink ama gyilkosok barlang­ jaiban kiállottak. Eothadt és bűzhödt lyukakba vettettek; rendes napi munkájok volt taligákban vizet, földet, ganéjt hordani, m i közben gúnyszavakkal s ütlegekkel bántalmaztattak. Senkinek sem volt sza­ bad Őket megszólítani vagy vigasztalni, sem élelmi szerekkel szenvedé­ seiket enyhíteni. Ha munkától szüneteltek, összelánczoltatták fejeiket, és így megbilincselve nyughattak éjjel puszta köveken. Közös párnájok hosszú gerenda volt, lábaik pedig kalodában tartattak. **) Ezen éjjeli nappali kínzások végre a Komárom várában bebörtönözötteket reá birták a térítvények aláírására, miután könnyebben vet­ ték volna a rögtöni kivégeztetést, mint szegény élőtöknek ily embertelen kinokközti nyújtását. Most azonban az ott felügyelő jezsuita magasabbra feszité követeléseit, csak azon esetre Ígérvén nekik nyugodalmat és szabadulást, ha r. kath. hitre térnének. Ennek következtében tizenhét ág. hitvallású elhagyta hitét. ***) Csak két ág. hitv., u. m. Bugányi Miklós gömöri, Zedényi István dörgicsei és Kopécsy Vazul szkárosi Abaujvármegyében helv. hitv. papok maradtak meg állhatatosan, mely utóbbival annál keményebben bántak, mivel társait is folytonosan áll­ hatatosságra intette, f ) *) „Innumerae certe concatenataeque calamitates fuerunt, quas captivi incredibili robore ex alto instructi fortissime sustinuerunt; quarumque apud posteritatem fides propemodum laborabit." p. 78.. **) Kurzer und wahrhaftiger Bericht p. 23. 24. Fabó-Schmal, 244—246. Micae Burii 85.. ***) Fabó-Schmal I I . 247. Kibini. Memor. I I . 39. Merle d'Aubigné 260.. f) U. o. 260.

Az áttértek közül néhány 50. frtnyi mások kevesebb összeggel a mint egyiket vagy másikat többre-vagy kevesebbre méltónak tar­ tottak*) elbocsáttattak, azon meghagyás mellett, hogy a többit is átté­ résre buzdítsák. **) Sárváron ennek következtében mindegyik testvér­ egyházból egyegy,Leopoldvárában***) három ág., egy helv. hitv., Eberhardon három holv. hitv., Buccariban hét az ág. hitv., három a helv. hitvallásuak-közül tért r. kath. hitre, f ) Leopoldvárában Kellio Miklós jezsuita, k i a foglyok feletti felügyoléssel bízatott vala meg, k i nem merült azoknak kínzására uj meg uj módokat kitalálni. Az ö' parancsára i t t a legaljasabb munkákat kell vala nekik végezniek, u. m. árnyékszékeket és csatornákat tisztítaniok, a legkegyetlenebb tél idején havat, jeget és ganéjt p u s z t a k e z ö k k e l elhordaniok.Haa szentség azutezán keresztül vitetett, készakarva halad­ tak azzal műhelyök előtt el, hogy azon osetre, ha olyankor térdre nem borulnának, igazságos ürügy adódnék, őket ütlegek által büntethetni. Midőn egy ízben negy nő merészeltezen szegény áldozatoknak, kik csak nagyon vékony tápszerekkel tartattak, kevés kenyeret, szalonnát, és lencsét vinni, és hogy észre ne vétessenek, ezt talicskábarakták volt; Kellio figyelmét ez k i nem kerülvén, ezen nőket a leggyalázatosabb mó­ don büntettette, f f ) Mindezen üldözések daczára mégis találtak a szegény foglyok egy ízben módot az év (1674) vége felé esedező levelet indíthatni ő felségéhez, melyet borzadály nélkül végig nem olvashatni f f f ) Ezen levél aláírásából; „Csász. kir. felségednek legalázatosabb, *) Micae Burii 84.. **) Hist. dipl. 77.. ***) Leopoldvára nevezetes vár és erősség Nyitramegyében, a Vágh jobb partján, Galgóczczal általellenben. Építette azt I . Leopold 1664-ben, minekutána Érsek-TJjvár a török kezében maradt. (Lásd feljebb 91-dik lapon) Eberhard Pozsonyvármegyében, Pozsonyhoz két mértföld. f) Fabó-Schmal I I . p. 247,, hol többeknek nevei is említvék. ff) Kurzer und wahrhaftiger Bericht 24. Fabó-Schmal I I . 251, 252 Mérle d'Aubigné 262. Hist. diplomatica 77 — 79.. f f j) Kibini: Memorab. ÍI. 450—454., hol ezen szivreható esedező levél egész terjedelemben német nyelven olvasható. Hogy ezen folyamodás a foglyok által fogalmaztatott és elindittatotfc, az bizonyos ; azonban a r. kath. papok ér­ dekében állott, megakadályozni, hogy Leopold kezeihez juthasson. Merle d' Aubigné 263.

legengedelniesebb helv. és ágost. hitv. elfogott papok és tanárok, kik 6. várban, u. m. Leopoldvárában 35, Sárváron 15, Berencsen 5, Kapu­ váron 7,Eberhardon 6, Komáromban 3-man fogva tartatunk," kivehető, hogy ez időtájban mind a két hitfelekezet vértanúi annyira megfogy­ tak, hogy összesen már csak 71-en voltak. — Lehet, hogy e kebelrázó esedező levél meghatotta Leopold szivét, és támogatva külföldi hatal­ mak közbenjárása által, lassanként megérlelte benne a szándékot, ke­ gyesebben bánni ezen áldozatokkal. Ez üldözések hire azonközben lassanként annyira kezdett ter­ jedni a hazában, hogy Kellió méltán aggódott, mi tevő legyen, ha e kinzási gazságai mind napfényre kerülendnének ? Kis időre tehát eny­ hébben kezdett a foglyokkal bánni, s ez úton aláírásaikkal ellátott bizo­ nyítványt sikerült neki tőlük kicsikarni, melyben elismernék, *) „mi­ szerint hű gondoskodás- és ápolásban részesülnek, a nekik küldött pénzösszegeket és tápszereket kezökhez vették és az Őket látogatni akaróknak szabad bejárás engedtetik". Azonban alighogy ez, mit szegények sorsuk enyhithetése r e m é ­ nyében magukról kiadtak vala, kezében volt; csakhamar újra kezdte folytatni előbbi embertelen kinzási modorát! Miután eképen tiz hónap hosszat súlyos börtönökben sinlődtek, sorsuk valahára más, de még szomorúbb fordulatot vőn. A hitéhez hű maradt három, Komárom várában fogva volt pap, kik időközben Leo­ poldvárába vitettek volt, 1675. márcz. 18-kán még más harminczhárom bajtársakkal együtt titkos ajtón a várból kibocsáttatván, egy Olasz­ országba rendelt, 400. lovas- és gyalogkatonából álló csapatnak adat­ tak át. Minden kísérlet meg volt téve a vértanúkat hitökben megingatni és még sem sikerült vala: ez boszantotta az üldözőket. Még hátra volt a gályarabság, melylyel szegények már azelőtt fenyegetve voltak. Ez időre esik t. i . a Messinában kitört forradalom; a császár pedig (1700-ig t. i . a Habsburg-család egyik ága birta Spanyolország koronáját, Nápoly és Sicilia pedig spanyol felsőség alatt állottak, és csak I I . Károlyban halt k i Spanyolországban a Habsburg-család, a *) Egészen azon jellemtelen embertől függvén ezen szerencsétlenek, nem tartották tanácsosnak , kissé javított helyzetüket azon bizonyítvány megtaga­ dása által roszabbra változtatni, és kiadták azt. Hist. dipl. 79. 80. Fabó-Schmal II, 252. Merle d'Aubigné 262..

mikor azután a spanyol örökösödési háború ütött ki) segédseregeket küldött a spanyol korona érdekében, melyek Magyarországból és az ausztriai örökös tartományokból gyűjtettek, a messinai, franczia ér­ dekben keletkezett, forradalom lecsillapítására. Ez által talált a klé­ rus kedvező' alkalmat a gályarabsággal való fenyegetést az evangélikus papokon és tanárokon végrehajthatni! (Fabó-SchmalII. 254).

•'

• -V.. ' 7 ;

•••

'

;

.

'

Midőn a magyarhoni evang. egyházi és iskolai férfiak üldözői lát­ nák, hogy minden eddig elkövetett kinzási kísérlet által czélt nem k é p e s e k é r n i : n e m t a r t o t t á k m é l t ó s á g u k o n a l u l amaz i r ­ tóztató csapást elkövetni rajtok, melylyel minduntalan fenyegették vala, t. i . a g á l y a r a b s á g r a h u r c z o l t a t n i s z e g é n y e k e t ! Történt pedig ez egyedül a klérus és jezsuiták részéről, a k i r á l y ­ n a k nem csak t u d t a n é l k ü l , de világos m e g h a g y á s a e l l e n * ) . Ugyanis a foglyok jóakarói és barátai m á r megnyerték vala a király resolutióját, melyben ez Kollonicsnak meghagyja, hogy szabadon bo­ csássa az elfogott evang. papokat és iskolaigazgatókat. Ezen királyi resolutio t. i . Pálffy Tamás nyitrai püspök és az idő szerint Magyarország kanczellárának adatott által, hogy azt Kollonics­ nak kézbesítse. Kollonics pedig beváltandó ama fenyegetését: „Ti a király kegyelmébe biztok ? ha tizszer bocsátaná is k i a legkegyelme­ sebb rendeleteket számotokra, százszor fogom én azokat megváltoz­ tatni," **) hogy még is a király szava ne álljon, azon a Pálffy kanczellár által ily h á t i r a t t a l : „hogy imádkozni (t. i . a gályákon) tanuljanak,"***) ellátott leiraton kapva Kollonics, nem késett ama kegyetlen Ítéletet végrehajtani, a mi a királyi leirat szelid hangulatával egyenes ellentét­ ben állott. E szerint 1675. márcz. 1 8 - k á n 3 5 . ev. ág. és helv. hitv. pap és 6. *) Hist. diplom. p. 80.. **) Merle d'Aubigné 264.. ***) „Captivorum patroni jam a Clementissimo Rege mandátum a Colonitzio obtinuerant, quo is captivos dimittere jussus est. Mandátum isthoc Tho­ mas Pálffy, episcopus Nitriensis Cancellarius regni, Judicii Posoniensis Assessor, Colonitzio exhibere jussus, ita adulteravit, ut in tergo ejus adscriptis verbis, ut orare (scilicet in triremibus) discant" etc. — pertendebat. Hist. dipl. p. 80..

tanár, Összesen 4 1 . *) kerülő utakon, Morvaországon keresztül Schottwienbe vitetett, a hol a Berencsben volt 5. társaik hozzájok csatoltat­ tak. *') I t t egymás karjaiba borulván, kitartást fogadának egymásnak. Ezek egy csapat katonaság kíséretében most Ausztrián, Stájeror­ szágon, Karintliián keresztül, mindkét lábaikon megbilincselve, gyalog az őket kisérő katonaság folytonos bántalmazásai között, éhség- és szom­ júságtól elcsigázva érkeztek Trieszt városába. Egy csapat katona ment előttük, másik utánok; ők magok középen, súlyos bókokkal lábaikon. Igy mentek szegények, némelyek már Ősz fürtökkel, mások beteg test­ tel, a kik még nem rég oly tisztességes hivatalokat viseltek volt, most azonban a föld alatti egészségtelen börtönök és aljas munka által egé­ szen elkinozva! ***) Triesztbe megérkezvén, a legszemtelenebb módon megmotoztattak, megfosztattak ruháiktól s szakálaiktól, még fejeik is letaroltattak. Szóval, a n n y i r a k i v é t e t t e k f o r m á j o k b ó l , h o g y c s a k h a n g j a i k o n i s m e r t e k e g y m á s r a ! I t t három nap és három éjsza­ kán át éheztek; istállókban és más tisztátalan helyeken összeszorittattak, és a vékony élelemtől, mely szegényeknek nyújtatott, rövid idő múlva többen megbetegedtek, négyen még a trieszti fogságban elhal­ tak, kotten pedig még útközben nyomorult módon elestek valaf), T r i ­ esztből kis idő- mul\a elvitetvén, mindenféle szenvedések között ten­ geren vitettek által Olaszországba, hol Pesarobau kitétettek a száraz földre, f f ) *) Erant autem nostrum ab iuitio , cum huc duceremur 41, praeter illos, quos alibi dotineri captivos audivimus. Ribini I I . 417. Fabó-Scliraal II, 2 )3 . **) Merle d'Aubigué, 264. ***) Ribini I I . 469. Kurzer und wahrhaftiger Bericht 25—27. f) U. o. 27. 28. Merle d'Aubigné 264. Ribini I I . 469 szerint itt nyolczan haltak el. Fabó-Schmal I I . 254. 255.. ff) Fabó Schmal I I . 254. 255. „Cum vestes militares assumere nollent, per triduum fame divexati mari adriatico commissi sunt. Ingressi navem trium contignattonum 9. Apr. in infiina parte collociti, loca, utt ven. Simonides in pe-. culiari manuscripto adnotavit, occuparunt hoc ordine circa parietes : Gregorius Illés (alias Heli), Joli. Korodi, Nicol. Bugáuyi, Georg. Lányi, Petr. Kálnuy, Balth et Sam. Niclétii, Job. Timkovics, M. Thom, Steiler, Andr. Végh, Tob. Masnitius, Joli. Simonides, Mkh. Paulovics, Steph. Komíromy, Mich. Kurasznay, Petr. Soíuody, Steph. Séllyey superint. papensia , Valón r. Kocsy ejusdem reetor , Mich. Miskolczy , Joh. Szilvásy, Steph. Harsányi, Petr. Czeglédy , Nicol. Boihiday, Georg. Alistali, Andr. Szödoy, Franc. Fóris Otrokocsy, Steph. Bátorkeszy, Mich.

Innen ment ntjok Nápolyba. Ezen az irton két református meg­ betegedvén , a többi elcsigázott testvér által vitetett. Heli (v. Illés) Gergely, malomsoki ág. hitv. pap *), hetvenévesnél korosabb, ezen uta­ zás közben a szamárról, mely a félholtat vitte, leesvén, azonnal meghalt, és ottmaradt a ragadozó madaraknak martalékul. **) Nem messze már Nápolytól Gotsch vagy Goes Mihály, kálnói pap és a nógrádi esperesség dékánja adta k i lelkét. ***) A reformátusok közül hatan az irtóz­ tató kegyetlen bánásmód által végkép elcsigáztatváu, Tietiben a bör­ tönben maradtak volt hátra a vértanúság nemes harczát harczolván, hol is négy közüiök nem sokára meghalt f ) . Három ág. hitvallásúnak, u. m . Lányi György, korponai iskolaigazgatónak, Simonides János, breznóbányai iskolaigazgatónak és Masnitius Tóbiás illavai (Trencsin vármegye) papnak sikerült útközben menekülniek. f f ) Igy a negyvenegy közül, kik elvitettek, már csak harminczan voltak h á t r a , kik először Capra-Cottába (mezőváros Moliso tartomá­ nyában, Nápolyországban), innen Nápolyba vitettek, f f f ) hol 1675. máj. 8-kánszemélyeükéut 50—55. scudiárfc *) eladatván, megbélyegez­ tettek, **) s különböző gályákhoz ***) beosztattak, hol a legaljasabb gonosztevők társaságában oda lánczolva az evező padokhoz a legsulyoHuszty, Joh. S z é c s e y , Georg. K ö r m e u d y , Marfc. S z e n t p é t e r y , Steph. Zedónyi et sic porro. N ä v i in Italiám delati 23. Apr. mare adriaticurn reliuquunt

et versus

Pescharam ad civitatem Theatae propelluntur etc.. *) F a b ó - S c h m a l I I . 258..

.

**) Merle d'Aubigné 264.. ***) F a b ó - S c h m a l I I . 258.. f) Kurzer und wahrhaftiger Bericht 28.. f f ) Az első Capra-Cotta mellett

menekült, a másik kettő L i s e r n a

városa

mellett. L á n y i mind saját mind társai s z e n v e d é s e i t részletesen előadja: „Narratio his'torica captivitatis papisticae, nec non ex eadem liberationis miraculosae M . Georgii L a n i , rect. olim gytnn. carponensis 1676" czimü, most már ritkán kap­ ható müvében. F a b ó - S c h m a l I I . 255. I . 3 6 - 3 8 . . t t t ) Ribini I I . 4 7 0 - 4 7 2 . . *) E g y nápolyi scudi porosz pénzben =

1 tallér, 10 ezüst garas és 9 fillér,

a mi p é n z ü n k szerint körülbelől 1 frt. 82 kr o. é. **) Merle d'Aubigné 265.. ***) Gálya

130—140.

lábnyi hosszú é s 16 — 20. lábnyi

széles hadi hajó,

mindegyik oldalán 22 — 26 e v e z ő v e l , mely e v e z ő p a d o k - vagy á l t a d e s z k á k r ó l öt öt l e g é n y által hajtatott. K ö z ö n s é g e s e n

két alacsony árbocza volt, háromszögű

vitorlával és k e v é s alattsággal. Az e v e z ő l e g é n y e k ezeken, g á l y a r a b ó k n a k nevez­ tettek. A törökök e czélra rendesen fogoly k e r e s z t y é n e k e t használtak, a közép-

sabb munkákat kényteleníttettek végezni: vagy félig mezítelenül evezniök kellett, vagy ha a gályák pihentek, meglánczolva erejükön fe­ lül vastag köteleket vagy nehéz gerendákat kellett hordaniok. Még a többi testvéreknek sorsa, Sárvár, Kapuvár és Eberhard börtöneiben mindeddig el nem volt döntve. Még folyvást reménylték üldözőik, hogy végre tán mégis sikerülend őket állhatatosságukban megingathatni? De miután minden bántalmazásaik daczára czélt nem értek; ezen hátralevő húszat — t. i . még 13. helv. és 7. ág. hitvallású maradt vala hátra — szintén arra Ítélték, hogy vitetnének el Nápolyba, hol a legsanyarubb sors várta szegényeket. *) Ezek 1675. j u l . l-jén Kövér Gábor, Kollonics dühének vak esz­ köze által elvezettettek, de kik közül Kapossy István, helv. hitv. rima­ szombati pap, és Szentmiklóssy János a császár világos meghagyása következtében még Magyarországban szabadon bocsáttatván, **) csak tizennyolczan, rongyosan, fáradtan és elcsigázva érték el Triest városát. Marhaistállók adattak i t t tartózkodási helyül és nagyon vékony eleség nyújtatott nekik. Miután egynek közülök sikerült megszökni, a többit annál keményebben tartották. A menekült megkerittetvén, unszolták, adná fel a foglyok közül azokat, kiknek az ő szökéséről tudomásuk volt: de ő senkit fel nem adott. ***) Még Triestben velenczei kereskedők minden'valláskülönbség nél­ kül a tábornokkal alkudoztak, ezer aranyat Ígérvén a foglyok szabadon bocsáttatásaért. Ez 500-zat elfogadván, azok szabadonbocsáttatását nem csak megígérte, hanem Beregszászy István, hanvai helv. hitv. papot Velenczébe kezesül is küldte! Mig azonban a tábornok Bécsbe hivatván, ott hosszabb ideig elmaradt volna*, a foglyok Buccariba vitettek. Ezek közül ketten nagy öszveg pénzért megváltattak, egyik közülök Csúzy Jakab, helv. hitv. losonczi pap, f ) öten a szász választófejedelem köz­ benjárására, — k i (miután már a szerencsétlenek magok a német egye­ temekhez i r t siralmas levelükben kemény sorsukat elpanaszolták

tenger melléki álladalmak, u. m. Franczia- és Olaszország gonosztevőket. A gályarabság legkeményebb büntetéseknek egyike, és a beltartományokban megfelel a várfogságnak.. \ *) Merle d'Aubigné 265.. **) Kurzer und wahrh. Bericht 30, 36.. ***) Merle d'Aubigné 266.. f) Fabó-Schmal I I , 257. Kurzer und wahrhaftiger Bericht 36..

volt) *) 1675. dec. 10-kéii Drezdában kelt levelében ő felségét, Leo­ pold császárt, lelkére beszélvén, hathatósan kérte, bocsátaná a foglyo­ kat szabadon **) — bocsáttattak el. ***) • Buccariban üldözőik nj meg uj kinzási tervekben kimeríthetleuek lévén, hajlandók leszünk kimenteni, ha tízen hitöket elhagyták, f ) H á ­ rom helv. testvér, u. m. Tökölyi István dobóczi (Grömörm.), Szentkirályi András, zsipi (Gömörm.) és Szendrei György, baloghi (Gömör és K i s Hontm.) még azelőtt halt vala el, kiket testvéreik a 88-dik zsoltár el­ éneklése mellett takarítottak el. — Eképen már kevesen maradtak h á t r a , de kiknek sorsuk annál szomorúbb lőn. Fogaik kiestek és — mondhatni, még élőkorukban indultak rothadásnak. Végre már maga az isten az egekben sem nézhette tovább e vér­ tanúk nyomorúságát, és megváltót küldött nekik Kuyter Adorján Mihály németalföldi tengeri táborszernagy (admirál) és annak helyettese de Haen János aladmirál személyeiben, kik kormányuktól parancsot kap­ ván, tovább is a középtengeren maradni, hogy a németalföldi álla­ mok hajóseregével a spanyol koronának szolgálnának, Nápolynak irá­ nyozták utjokat. Ugyanis még azelőtt Weltz György, gazdag és tekintélyes nápo­ lyi polgár, testvérével Fülöppel együtt, a szegény foglyokon szánakoz­ ván, Őket látogatta, vigasztalta és saját asztaláról küldött ételekkel enyhitett sorsukon; néha pénz-és ruhanemüekkel is látta el. Megaján­ dékozta a börtönőröket; — Stahrenberg ausztr. tábornokot pedig gyakran vendégül hívta magához, hogy segitségével kieszközölje azok­ nak szabadulását. És már közel volt hozzá, hogy fejenként 100. darab aranyért, melyeket Weltz kifizetni kész lett volna, szabadon bocsáttatnának. **) Sőt ezek ösztönözték Ruytert is a nemes tett végrehajtására. Hasonló érdemeket szerzett magának a szerencsétleneknek sorsa *) Ribini. I I 467—472.. **) Ribini I I . 473-475.. ***) Fabó-Schmal I I . 257. Dimissi: Joh. Rimaszombathy, minister soltóensis. Samuel Tatai, pastor eccl. tornallyensis. Steph. Szentpótery, minister eccl. 8 Í m o n y i e n s i s . Steph. Ladmóezy, minist, eccl. serkiensis. His addeobsidem venetianum, Steph. Beregszászy, ministrum hanvaiensem. t) Fabó-Schmal I I . 247. Merle d'Aubigné 266.. t t ) U. o. 267. Fabó-Schmal I I . 260. 261. 262..

enyhítése iránt Zaffius Miklós, Veleuczében lakó orvostudor,.*) k i még 1675. sept. 9-kén a leginditóbb levelek által értesité Schweiz, Német­ alföld, Angol- és Németország egyetemeit Krisztus eme vértanúinak szerencsétlen sorsa és állapota felöl. Ez által mindenhol a legélénkebb részvét keltetett fel e szerencsétlenek iránt. A szász választófejedelem közbenjárása érdekükben Ő felségénél Leopold császárnál, már felébb volt említve. Hasonlókép Oxenstirn Benedek svéd követ a császári ud­ varnál 1675. febr. 26. kelt terjedelmes emlékiratban igyekezett azok­ nak szabadon bocsáttatását kinyerhetni. **) — Zaffius pedig, ha értesítő' leveleire válasz érkezett, sietett a vigasztaló válaszokkal, melyek Hei­ degger tanár, Dr. Wazer és Turretin Ferenz genfi paptól érkeztek, a fog­ lyokat felderíteni. Hasonlókép I I . Károly angol király tettleg kívánván segíteni rajtok, felhívta fővárosait, egyetemeit, érsekeit és püspökeit „a vallásuk miatt üldözöttek számára" pénzsegély gyűjtésére, mi különösen már szabadulásuk után tetemes könnyitésökre s z o l g á l t — Azonban mind ez még nem hozta meg fogoly testvéreinknek a szabadságot. Mindennek daczára folytatta Weltz György emberszerető törek­ véseit. Az ő közbenjárásával nyújtottak be a fogoly ev. papok és ta­ nárok folyamodást Alvarez Péter-, Nápoly alkirályához, melyben világos és czáfolhatatlau érvekkel bebizonyíták, hogy nem felségsértés, hanem csak hitök miatt, minden isteni és emberi igazság és törvény ellen ítél­ tettek el a gályarabságra. De még ezzel sem értek czélt. Ekkor történt, hogy 1675. dec. l-jén Euyter admiral hajóserege de Haen János al-admiral vezérlete alatt Nápoly révpartján kikötött. Maga az admiral pedig legelső teendőjének t a r t á , Vireth Egyed ten­ gerészeti lelkész által a foglyok állapota, különösen elitéltetésök iudokai felől alapos tudomást szerezni magának, hogy szabadon bocsáttatásukat annál hathatósban sürgethesse. ***) Ezeknek alapos előadására támaszkodván , személyesen ment *) Zaffius Miklós ez érdekben írt levelezései: Frid. Adolph Lampe, H i ­ stória Ecclesiae Reformatae in Hungária et Transsylvania p. 447—167. Ribini I. 39.; **) Fabó-Schmal I I , 261.. '***) L . ennek részletes leirását Merle d'Aubigné 2 9—271. Kurzor uud wahrhaftiger Bericht 29-31. Fabó-Schmal I I . 260-262..

Ruyter az alkirályhoz, ezen szerencsétlenek szabadon bocsáttatását ké­ relmezni. Miután azonközben az akkorFrancziaország részéről fenye­ gető háború miatt Siciliába távozni kényteleníttetett, az aladmirál a főadmirál, a világhírű bajnok Euyter Adorján *) által a németalföldi egyesült államok részéről parancsot kapott, mely épen Ruyternek ma­ gának a foglyok ügyét a leghathatósabban ajánlotta. Egyúttal magok­ tól ezen vértanúktól is kapott folyamodást, minthogy ezek most már ő benne helyezte^ minden reményöket és bizodalmukat. Mélyen meghatva ez által Ruyter admiral, azonnal irt Nápoly királyához, leveléhez mellékelvén Hammel Bruininxnek, a bécsi udvar­ nál a németalföldi egyesűit államok követének a fogoly protestáns papok és tanárok ártatlanságának részletes leírását. **) Azonfelül aján­ lotta a foglyok ügyét Vandelen Kornél, hollandi követnek a nápolyi ud­ varnál és, a nemesszivü Weltz Györgynek. Ezekután az alkirály átadta a periratokat a királyi törvényszék­ nek, melynek tanácsnokai megvizsgálván az ügyet, 1676. jan. 22-kén következő Ítéletet hoztak : „A jelenlevő fogoly prot. papok és tanárok ártatlanok, és minden további késedelem nélkül szabadon bocsátandók." Már csak huszonhatan voltak, kik a gályarabságból kiszabadul­ tak. Fabó-Schmal H . 260. szerint: nyolcz ág. hitvallású és tizennyolcz helv. hitvallású. Az ág. hitvallásuak közül a kitünobbek voltak: Nicletius Sámuel újbányái és Nicletius Boldizsár, alsó-sztregovai, Leporini Miklós poltári, Zedényi István, dörgicsei, Bugányi Miklós sajó-gömöri papok, M. Steller Tamás beszterczebányai- iskolaigazgató. A helv. hitvallásuak * *) (a Kurzer und wahrhaft. Bericht szerint) Szomodi János szendi, Bátorkeszi István veszprémi , Fóris-Otrokocsy Ferencz, szécsi, Jablonczai János, bejei, Kopéczy Vazul szkárosi, Alistali György szonyi, Újvári János mező-eörsi, Sellyei István pápai, Harsányi István, rimaszombati, Komáromi István, n. győri és ácsi, +

*) A többek közt mikor 1666-ban Né metalföld tengeri háborúja An­ golország ellen megújult, Ruyter 1667. jun. 8-án egy angol hajósereget elégetett a Themse folyó vizén és egész Londont rémülésbe hozta. **•) Ezen okmányt Hammel Bruininx Ruyterhez Siciliába küldte volt. ***) Ezekre nézve Fabó-Schmal, meg nem nevezvén őket, megjegyzi: ,quoruni nomina legi possunt in elegauti Consolatione martyrum Heideggeri, Tigur. an. 1678. odita. " I I . 260..

Kálnai Péter putnoki, Körmendi György barsi, Czeglédi Péter lévai, Karasznai Mihály keleméri, Szalóczi Mihály zubogyi, Szentpéteri Már­ ton hetényi, Szodoi András sárvári papok, és Kocsi Bálint pápai isko­ laigazgató. *) A kilencz hónapon keresztül sanyargatott gályarabok szabadon bocsáttatása örvendetes hirével Holland követe személyesen sietett hozzájok. Hasonlókép siettek oda a Weltz testvérek olasz ügyvéddel kiséretökben. Még kinzóik is megindulva látszottak. Mind a mellett még egy izben beborult az ég felettök. Hirtelen t. i . elterjedt annak hire, hogy a hollandi hajóseregnek haza kell térni, és azonnal újra kezdőd­ tek rabjaink gyaláztatásai, munkái és szenvedései, midőn a hollandi egyesült államok azon parancsa következtében, hogy a középtengerre való hadszállitás elhalasztandó, Ruyter egészen véletlenül, minden vitor­ láival Nápoly kikötőjében termett. Weltz György a capracottori börtönből szabadultakat fedett ko­ csin Nápolyba hozatta, hol még rongyosan, ahogy érkeztek, asztalához ültetvén őket jól tartotta, s vacsora után a sz. irást vévén kezébe 2.Thess. 3 s kket olvasta velők. Azután fényes szobába vezettetvén, gyönyörű tiszta ágyak adattak nekik nyughelyül. Miután még a házigazda paran­ csára megnyittatott annak könyvtára, ott találták Luther, Chemnitz, Lyser, Gerhard és más evang. szerzők műveit, térden istennek hálát adván, levetve rongyaikat lepihentek. Virradatkor tudtok nélkül fürdő készülvén számokra, uj ruhákba öltöztettek fel. Végre Weltz maga be­ köszöntvén hozzájok, elmondá k i ő, s üdvöt kívánván szabadulásukhoz, miután öt hétig sok jóval élvén nála, megpihentek volna, békességben elbocsátá őket. 1676. febr. 11-kén volt az az örömünnep, melyen a hollandi hajó­ sereg tábori papjai, Westhiowe Tivadar és Vireth Egyed a foglyokhoz sietvén, általuk először de Haenhez, más nap pedig Ruyterhez, szabadítóikhoz vezettetve, levetve gályarabi öltönyeiket Weltz gondosko­ dása által azokat ujakkal váltották fel, és mint álomból ébredők szen­ vedéseik színhelyét elhagyván, örvendve énekelték el a 46. 114. és 125-dik zsoltárokat. Miután az aladmirál hajójára megérkezvén általa

*) Kurzer und wahrhaftiger Bericht p. 33—35. még Simoni Péter iskola­ igazgatót is említ.

nagy szívességgel fogadtattak, étel és itallal megerősítették magokat közös ima és ének közt elmondván a 116-dik zsoltárt az aladmirál ha­ jóján tölték az éjszakát. *) Lányi az örömünnepet, t. i . 1676. febr. 11-két következő chronostichon által megörökité : „LVX fVerat LVnae rVtILans VnDena seCVnDae VInCtVs qVa VICtor soLVItVr I L L e Ioseph." * ) Másnap Ruyter fó'admirál elé vezettetvén, ez a lehető legnagyobb szívességgel fogadván őket, kinyilatkoztatta, hogy „minden győzelmei között egysem szolgált neki annyi örömére, mint Krisztus ez ártat­ lan szolgáinak elviselhetlen járom alóli felszabadítása." Visszautasított minden hálálkodást, mert — úgymond — „Istené a dicsőség ; ő az, a ki szabadságotokat visszaadta: magam csak eszköz voltam annak ke­ zében !" +

Időközben Hammel Bruiniux-, az egyesült államok bécsi követének folytonos közbenjárása és szorgalma által sikerült végre azt kieszkö^ zölni, hogy I . Leopold császár következő udvari rendelvényt bocsátott k i 1676. márcz. 20-kán: '**) „ 0 felsége, szeretett barátai és szövetségesei, az egyesült német­ alföldi államok közbenjárása folytán, azoknak kérelmére hajolván, jónak látta, hogy a magyar protesC papok, kik a gályákra elitéltettek vala, másokkal együtt, kik velők el voltak fogva, szabad lábra állíttas­ sanak, ha aláírás által lekötelezik magukat arra, hogy soha üldözői­ ken boszút nem állándnak, sem hazájukba soha vissza nem térnek, f ) *) Fabó-Schmal IÍ.,262. Merle d'Aubigné 271.. **) Fabó-Schmal I I . 262.. ***) Kurzer und wahrhaftiger Bericht p. 29. 30.. f) Miután egész Európában még a jobblelkü római kath. hivek is undor­ ral fordultak el a magyar r. k. klérus által előidézett ezen iszonyoktól ; jónak látták ez üldözések szerzői következő czimü könyvet kiadni : „Extractus verus e brevis, quo candide démon stratur : Acatholicorum Praedicantium ex Eegno Hun­ gáriáé proscriptionem et degradationem, factam esse respectu rebellionis, non autem respectu religionis: eosdem praedicantes non in genere, sed in specie convictos •), judicatos ac legitime esse condemnatos. Tyrnaviae 1675." melyben Kellio Miklós jezsuita , Lapsanszky álneve alatt azt igyekszik kimutatni, hogy nem a vallás, hanem felségsértés következtében történt a prot. papoknak a gályákra el­ ítéltetése. Azonban felelt erre, a Nápoly felé való útjában, Liserna városa mellől ») (A mi már az idő rövidsége miatt is lehetetlen volt).

Ezek most elszóródtak részint Németországba, részint Schweizba, részint Hollandiába, hol egy része élete fogytáig is maradt; némelyek azonban, miután számokra is a visszatérésre szabadság kieszközölte­ tett, hazájukba visszatértek. Mondanunk sem kell, hogy eltávolíttatván a gyülekezetektől az ev. papok, a jezsuiták mind a szószékről, mind fenyegetésekkel igyekez­ tek azonközben az evangélikusokat római katholikus hitre téríteni. E szerint evang. egyházunk Magyarországban egész létezése alatt soha oly keményen nem sújtatott, miut 1673—1676-ig, a miért is az azon években történtek elbeszélését méltán honi evang. egyháztörténetünk leggyászosabb lapjainak nevezhetjük.. A nyilvános isteni tisztelet ugyanis az ország azon részeiben, melyek nem a török hatalom alatt állottak, végkép megszűnt, ugy hogy a császár tartományaiban az evangéliku­ soknak egy templomuk sem maradt, sem papjok , sem iskolaigazgató­ juk nem volt, kivéve Sopronban, hol — mint felébb láttuk — maga a község (mely vegyesen állt evangélikusok- és római katholikusokból) közbenjárt volt, hogy ev. papjaik a pozsonyi törvényszék előtti megje­ lenést kikerülhetnék. *) K i egyébiránt részrehajlás nélkül lapozza és vizsgálja, honunk

szerencsésen menekült Lányi György, korponai iskolaigazgató, 1676-ban „Funda Davidis contra Goliathum" czimü művében. Tartozunk azzal a történeti igazságnak, azon gyalázatos vádat, melylyel rajongó klerikusok ártatlan evang. papokat terbelui igyakeziiök, a fentebb elbe­ széltek nyomán egyenesen visszautasítani, hogy ezek szívtelen üldözőin ragad­ jon a hazugság bélyege. A"mit annyival inkább állíthatunk, hogy maga I. Leo­ pold is I I . Györg.y szász választófejedelem közbenjár.''sä következtében az ev. papok és tanárok ellen hozott Ítéletet újra megvizsgáltatván : bé kellett vallania, hogy ezeken nagy igaztalanság követtetett el, és szabadon bocsáttatni paran­ csolta őket. De minthogy a klérus tartott ezen vértanúk befolyásától a hazában; meg nem nyugodott, mig csak a fent idézett, márcz. 20-kán 1676. kiadott paran­ csába be nem igtatta a császár ama záradékot; szabadon bocsáttatnak „azon fel­ tét alatt, hogy soha üldözőiken boszút nem állandnáúak, sem hazájokba viszsza nem térendnének." Merle d'Aubigné 273.. *) A soproni evang. egyház azon időben kivételes kedvezőbb helyzetének elbeszélése már nem tartozik kitűzött feladatomhoz. Egyébiránt ott is nagy részt csak a nemesszivti Eggenberg Anna Mária herczegasszony és derék udvari papja Lang Mátyásnak volt köszönhető, hogy ott — noha roppant korlátoltsággal — végezhették az evangélikusok isteni tiszteletüket.

egyháztörténetét: azon evangélikusokat is kárhoztatni kénytelen, kik rajongó dühöktől elkapatván 1674-ben Nyitravármegyében néhány rom. kath. plebánust, továbbá két ferenczrendi barátot Kecskeméten és Csepelényi Györgyöt, pálrendi remetét és afüzéri (közel Kassához) plé­ bánia administratorát, agyon verték. *) Azonban a higgadt történész g fogja tudni különböztetni azt, hogy ezen vétkes kihágások csak egyesek vak dühének róhatók fel, mely a folytonos zaklatások által nagyon is nagy mértékben előidéztetett; mig a másik, t. i . a r. kath. fél részéről maga az állam és a r. kath. egyház fejei által egész rendszeres üldözés vétetett foganatba. De már nem akarom az olvasót e gyászos emlékek hosszadalmas felújításával untatni. Ugy hiszem egyébiránt, hogy a mai időt összevetve a múlttal', nemcsak hajlandók leszünk a tudomány- és művészetben haladás jótékony befolyását a gyakorlati életre is méltánylólag elis­ merni, és egy kissé kevesebb hitelt adni azoknak , kik a jelen kort a múlttal szemben ócsárolják: hanem készséggel igazat is fogunk adni azon német r. kath. irónak, k i egyik versezetében állítja, miszerint h i ­ szi, hogy a szeretet parancsolata, mely hajdan kőtáblára Íratott, határ nélkül maradna, ha isten azt szivünkbe is nem véste volna, és hogy noha tudja, mily enyhítő balzsam az élet bajaiban és mily biztos szö­ vétnek az élet kétes eseteiben a h i t ; de ám „azt is tudja, hogy maga a hit, papjai kezében, több roszat mivelt tizenhét századon át, mint az ész hat ezredéven keresztül." **) Hanem forduljunk már végkép el ama gyászemlékektől, és ad­ junk hálát a gondviselésnek, hogy már többé nem marczangolja szét édes hazánkat a hitvallásért való küzdelem, és hogy oly időkre virradtunk, melyekben a vallás és egyház terén a keresztyén szeretet és a vallásfe­ lekezetek közti kölcsönösség nemsokára hazánk törvényhozása által is biztosíttatni fog, m i egyik nem leggyengébb talpkövét képzendi alkot­ mányunk épületének. m e

*) Szalay László V. 169.. Merle d'Aubigné 23^. 239. 272.. **) Ich weiss — die Welt hat es erfahren — Dass selbst der Glaub' in deiner Priester Hand Mehr Böses that in siebzehn hundert Jahren, Als in sechs tausend Jahren der Verstand. A. Blumauer : Glaubensbekenntniss eines nach Wahrheit ringenden Katholiken.. Kajz. a magy. prot. tört.

9

VI. A z 1681-dik évi soproni o r s z á g g y ű l é s , különös tekintettel

a soproni evangélikusok egyházi viszonyaira. Gamauf

után

közli

Kolbenheyer Móricz, soproni ev. pap.

Legközelebbi okot szolgáltattak ezen országgyűlésre az egész birodalomra nehezült nyomor és a mindenfelé elharapózott pusztító zavarok. L o b k o v i c z n a k leigáztatási tervei, S z e l e p c s é n y i k e g y e t l e n k e d é s e i é s A m p r i n g e n m é l t a t l a n k o d á s a i fellázíták a kedé­ lyeket, úgy hogy már 1672-ben jelentékeny sereget képeztek az Er­ délybe menekült elégületlenek, — évről évre szaporodtak s később Len­ gyel- és Francziaerszágból is hatalmas pártfogást nyertek. Gróf T ö ­ k ö l y I m r e , mint a nemzetiségnek és vallásosságnak előharczosa 1678-ban élére állott az elógületleneknek, m i által a sereg még tekin­ télyesebb és rettentőbb lett. A Tököly által kitűzött nemzetiség zász­ laja alá az ország rendéinek nagy száma, — a vallásosság lobogója alá pedig a protestánsok sereglettek, kiknek erőhatalom által elvett templomaik visszaadattak s letiltott vallásgyakorlataik újra megen­ gedtettek. Igy megerősbülve, rövid időn csaknem egész felső Magyarorszá­ got meghódította Tököly, a bányavárosokban a császári kincseket le­ foglalta, s midőn védelmére már a törökök és Apaffy erdélyi fejedelem is felállottak: az országot annyira fenyegette a végveszély, hogy az országgyűlés megtartása mulaszthatlanná vált. A klérus megtett ugyan mindent, sőt annyira biztosnak hitte az országgyűlés meggátolhatását, hogy még akkor is kételkedett annak egybegyülése felől, midőn az már hirdetve volt. Egy jezsuita a soproni Mihálytemplomban igy prédikált: „ s o k a t b e s z é l n e k az o r ­ s z á g g y ű l é s r ő l , de é n a n y a k a m a t t e s z e m r á , h o g y n e m l e s z m e g , " — a kalocsai érsek és győri püspök Széchényi György pedig így s z ó l t : „de h i s z e n m í g e g y p l e b a n u s é l

M a g y a r o r s z á g b a n , s o h a g y ű l é s t n e m a d m i t t á l ! " Es mégis az országgyűlést meggátolni többé nem lehetett. April 28-ra k i lön hirdetve, de csak május 24.-kén nyílt meg, mert a császári udvar csak két nappal előbb érkezett Sopronba. Ugyan­ akkor történt, hogy midőn az udvari menet Pamer János polgár háza előtt vonult el — mindjárt az előkapu mellett — az órában Pamer családjában figyermek született. Tanácsolták az atyának, kérné fel a most érkezett császárt keresztapának. Pamer hallgatott a tanácsadásra s kérelmét a fejedelem nem is tagadta meg, hanem főudvarmesterét azonnal Serpilius tanácsoshoz küldé oly megbízással: helyettesíte­ né Őt a keresztelésnél.,Az ünnepélyes keresztelés a következő napon— máj. 23.-kán — meg is történt s a gyermek Leopold nevet nyert. Ez érdekes ünnepélyhez egy kis költemény is csatoltatott. A császári udvar a még jelenleg is fenálló gr. Viczayházban szál­ lásolt ; a szolgaszemélyzet közelben — az akkori Amfalti épületben, mely most megyeház. A mágnások a tanácsház gyüléstermében, — a rendek az akkori ferencziek — jelenleg benczések templomában gyűléseztek. Hogy mimódon lehetett annyi embert Sopronban elhelyezni, szinte megfoghatlannak tetszenék, ha nem tudnók, hogy akkor még sem oly sok képviselő nem volt, sem ezek számára oly terjedelmes szál­ lások nem szükségeltettek, mint talán jelenben. 22. praelatus, 48. báró, 16. kir. táblai személy, 18. főpap, 62. megyei küldött, 55. városi kép­ viselő, 28. mágnásokat helyettesítő: összesen 249. egyénből állott az egész országgyűlés. — A jelenvolt 48. báró között csak egy ev. hitv. Z a y András, k i egyszersmind nádorjelölt volt, O s z t r o s i t h Mátyás nem jelent meg. A megyei küldöttek között volt 28. prot., a távollevő mágnásokat helyettesítők között 7.. Néhány város is küldött prot. kép­ viselőt, így Nagy-Bánya 2. kálvinistát. Bármily nagy volt tehát a megjelenteknek kísérete, az udvarhoz és ministeriumhoz tartozó sze­ mélyzet: nem lehetett oly igen nehéz mindazokat illően elszállásolni Sopronban. Az országgyűlés prot. tagjai 56-an voltak, tehát csak y -de az egésznek. A protestánsok és minden confessióhoz tartozók saját szer­ tartásuk szerint tartottak istentiszteletet, a lutheranok július l.-jétől Sovisch Ábrahám gazdasági csűrépületében a Potschi kis utczában; a 5

kálvinisták július 10.-től Steiner Ábrahám gazdasági csűrépületében ugyancsak a Potschi kis utczában. Sopron városa részéről ezen országgyűlésre képviselokül válasz­ tattak a kath. részről Preiner Mátyás polgármester, Bartock János vá­ rosi biró és Horváth Miklós tanácsnok; az evang. részről: Serpilius János, Natl Gergely tanácsosok és Schlattner Zsigmond városi ügyész. A főképviselők voltak tulajdonkép csak Bartock és Serpilius, amaz egy nyájas, tudományos s a protestánsoktól nem idegen férfiú, — ez egy hirneves jogtudós. A többiek mint helyettesitők valának mel­ lettük, az esetre, ha egyik vagy másik nem jelenhetne meg a gyűlésen, mely eset Bartocknál csakhamar be is állott, amennyiben őt már június hó közepén elvesztette a város, — ideglázban halt el. Helyét Horváth Miklós foglalta el. Az utasítás, melyet a képviselők a várostól nyertek, nem tarto­ zik ide, hanem csak az, melyet az evang. küldöttek egy ünnepélyes egyházi conventbol vettek. Ezen utasítás a következő öt pontba volt foglalva: 1) Az első pontban az, m i 1674-ben febr. 15.-kén a soproniak­ nak a kir. ügyészszel kötött szerződésük alkalmakor felmerült s a m i ezen szerződésben a soproniak tudta és akarata ellen a magyar kanczellár által változtatást szenvedett; 2) Ama büutetés, mely 1672. jun. 27.-kén azért méretett a vá­ rosra, mert addig a tanácsba egy katholikus sem vétetett fel, — mivel soha sem voltak arra alkalmas egyének. Továbbá megbízattak a képviselők, 3) hogy a vallásügyet a többi rendekkel közös ügygyé tegyék, és 4) hogy a városok és falvak templomainak s iskoláinak elvételét, a prédikátorok elűzetését az ev. rendek összes panaszaihoz csatolják; 5) jelentsék be az országgyűlésnek, hogy a magyar kamarától kiküldött biztosok miként járnak el a tisztujitások körül, hogy a ta­ nácsnak törvényesen megválasztott tagjait is, a város ősi jogainak sé­ relmével, hivataluktól megfosztják. Ép oly kevéssé tartoznak ide ezen, csaknem nyolcz hónapig tartó országgyűlésnek ama tauácskozmányai, melyek Magyarország jólétét i llető körülmények felett tartattak, s az e tárgyban hozott határozatok. Ezen határozatoknak legnevezetesbjei, melyek közelebbről vagy távo­ labbról Sopron városát is érdekelték: hogy gr. Eszterházy P á l válasz-

tassék nádorrá; szüntettessék meg az oly igen gyűlöletes eddigi gubernium; állíi tassék vissza a d a l m á t i a i b á n régi jogaiba, úgyszintén a h o r v á t - é s t ó t o r s z á g i i s ; erősíttessenek meg a régi ismeretes s z a b a d s á g i o k m á n y o k ; hirdettessék á l t a l á n o s a m n e s t i a ; azoknak, kik két hó alatt meghódolnak, adassanak vissza minden j a ­ vaik ; töröltessék el minden alkotmány ellenes kényszoradó; állít­ tassák helyre a régi n e m z e t i h a t á r ő r s é g ; — Ruszt mezőváros emel­ tessék szab. kir. várossá. Szorosabb értelemben ide csak az egyházi ügyek feletti tanács­ kozások és határozmányok tartoznak, — sőt ezek közül is csak az ál­ talánosabbak, melyek kellőleg megvilágosítják, — érthetővé teszik azt, m i Sopron városát érdekli. Az ev. rendek — mivel mindjárt az országgyűlés megnyitása után a kath. rendekhez intézett abeli kérdésökre: vájjon az egyete­ mes országos panaszokkal az összes rendek nevében adatik-e át a k i ­ rálynak az evangélikusoknak egyházi ügyeikre vonatkozó panaszuk is — tagadó választ nyertek: június 22.-kén alázatos kérvényökkel egye­ nesen a királyhoz folyamodtak, és esedeztek mindazon bajaiknak elhá­ rításáért, melyeket m á r 1662-ben élénk színekben festettek a király elé, s a melyek az időtől is folyton sulyosbittattak. — Ezen kérvényt a király közié a kath. rendekkel tanácsadás végett, kik több hetekig tar­ tották azt maguknál. Midőn végre a keserűséggel és igaztalan szem­ rehányásokkal telt válasz megjelent: oly utasítással közöltetek ez a protestánsokkal, hogy lépjenek a katholikus okkal barátságos egyez­ ségre. De a protestánsok kijelenték, miszerint őket ily egyezség nem nyugtathatja meg soha, mert rettegnek az 1647-iki p é l d á t ó l ; — mert ily egyezséget maguk a katholikusok sem akarnak, és — mert ez által árulói lennének nyilvános jogaiknak. Újból esedeztek tehát a királyi ke­ gyelemnél jogaiknak biztosított helyreállításaért. Ezen újabb kérelmöket ismét egy külön iratban terjesztek fel aug. 18-kán, s miután erre sem nyertek választ: aug. 28.-kán kijelentették, hogy — ha kérelmük nem teljesíttetik, kénytelenek lesznek az országgyűlést odahagyni. Ezen határozott nyilatkozat végre azt eredményezé, hogy aug. 28.-kán kijelentetett, miszerint maga a király veendi fel a vallás ügyében emelt panaszokat s múlhatlanul megindítja azoknak tárgyaltatását. Ezek után csakhamar rendezték is az összes országos panaszokat, s átadták a k i ­ rálynak sept. hó 8.-kán.

A királynak kézbesített panaszok között csakugyan mint hatodik lőn felvéve a kővetkező i s : „az egyházi ügyeknek Ő felsége által még ezen országgyűlés ideje alatt eszközlendő legkegyelmesebb kiegyen­ lítését óhajtják a rendek, mivel ez ügyben úgy a katholikus — mint az evangélikus rendek ő felségének egy kegyelmes diploniatiai resolutiójára hivatkozn ak." Sept. 27.-kén ezen 6.-ik pontra vonatkozólag következő választ nyertek a rendek a királytól: „mivelhogy az ág. és helv. hitv. hitroko­ nok a katholikusokkal üdvös egyezségre nem léphettek: ez ügyben Ő felsége, a már tett Ígéretek szerint, még az országgyűlés ideje alatt fog illőleg határozni." Nov. 9.-kén végre csakugyan megtétetett ezen felső határozat 15. pontban, s csaknem mindazt magában foglalá, a m i az országos'tör­ vények két vagy három pontjában megállapíttaték. De ez nem elégí­ tette k i az evangélikusokat, mert sokkal kevesebbet biztosított szá­ mukra, mint a már régebbi legszentebb oklevelek, törvények és szer­ ződések. Nem szűntek meg tehát kérvény után kérvényt bocsátani a királyhoz jogaiknak teljes visszaállításáért. Kezdetben igen röviden terjesztek fel kérelmeiket azon feliratokban, mélyek az összes országos sérelmek ügyében tétettek, de mivel azoknak egyikére sem nyertek megnyugtató választ: dec. 8.-kán saját kérvényöket nyújtották be, felsorolván ebben mindazon templomokat, melyek elvétettek tőlük, és oly meghatólag esedeztek, hogy még az élettelen köveknek is meg kelle vala illetődniök! Mivel azonban még erre sem nyerhettek megnyugtató választ — s mivel már az összes törvényczikkelyek egybeállításához és felolvasá­ sához kezdettek: egy ujabb feliratukban, dec. 17.-kén kijelentették az evangélikus rendek a királynak, hogy •— ha meg nem hallgattatnak — továbbra semmikép sem vehetnek részt a közülésekben — melyekből nevezett naptól fogva valóban k i is maradtak. — Midőn aztán a köz­ ülésekben megjelenésre a szemelynök által büntetés fenyegetésével szólítattak f e l : dec. 22,-kén egy újabb kérvényben kerestek menedé­ ket a királynál, részint, hogy önmagukat igazolják, részint, hogy ismét segedelemért esedezzenek. Ugyanazon napon megjelenvén a királyi utolsó felelet s megbízatván annak felolvasásával: dec. 26.-kán ismét megjelentek a közülésben. De csalódva reményeikben, s előrelátva az országgyűlés eredményét: újabb feliratukban (dec. 29.) már csak azért

esedeztek a királyi kegyelemnél, hogy az alkotott vallási törvényczikkek ne vétessenek fel a többiek sorába. Ezt sem nyerték meg, s így történt az, mi ez ideig még soha, hogy az említett törvényczikkek, melyek az evangélikusok közreműködése nélkül, egyedül a kath. v i ­ lági rendek által alkottattak, valóban fel lö'nek véve a többi törvényczikkek sorába, s amint az egész egybe lett állítva — az eddigi szokástól eltéroleg—nyilvánosan fel sem olvastattak, hanem azonnal át­ nyújtattak a királynak megerősítés végett, a mi dec. 30.-kán mégis történt. Ezen sérelmes törvényczikkelyek a 25-ik és 26-ik, melyekhez még a 27.-ik sorozható. Tartalmuknak lényege ez: „A bécsi békekö­ tésnek 1-ső czikkelye újra megerősíttetik, ú g y h o g y az 1608-ik évi koronázási 1. t. cz. értelme szerint a birodalomban mindenütt szabad vallásgyakorlat engedtetik — de a földesúri jogok sérelme nélkül. A prédikátorok és iskolatanitók, kik száműzetésben élnek, szabadon viszszatérhetnek s hivatalukat elfoglalhatják ; minden re versalis megsem­ misíttetik. Jövőben pedig semmiképen ne háborgattasék vallásgyakor­ latában senki. Az evangélikusok ne kényszeríttessenek semminemű szer­ tartásokra, melyek vallásukkal nem egyezők."—Ez a 25.t. cz.tartalma. A 26-ik t. cz. értelme szerint az evangélikusoknak biztosok által adassanak vissza mindazon templomaik, melyeket maguk építettek, s melyek kath. istentiszteletre még nem szenteltettek fel. Más helyeken pedig kiküldött biztosok által jelöltessenek k i számukra templom- pap­ lak- és iskolahelyek, névszerint a következő 1 1 . megyében: Vas, Sop­ ron, Pozsony, Nyitra, Bars, Zólyom, Túrócz, Liptó, Árva, Trencsén és Szepesmegyékben, mindegyikben két-két helyen. A többi 19. megyé­ ben: Zala, Veszprém, Győr, Komárom, Abauj, Sáros, Zemplén, Ugocsa, Bereg, Torna, Gömör, Borsod, Hont, Nógrád, Szolnok és Heves, PestPilis- és Solt, Szabolcs, Ung és Szatmárban, — hol különben is csak­ nem minden templomuk birtokukban van, tartsák meg azokat továbbra is. Ép így a véghelyeken is: Sz. Grót, Tihany, Vázsony, Pápa, Vesz­ prém, Győr, Komárom, Léva, Korpona, Fülek, Putnok, Ónod, Szendro, Tokaj, Kalló, Szatmár-ban engedtessék szabad vallásgyakorlat. A szab. kir. és bányavárosokban: Sopronban maradjon, mint jelenleg van, a többiekben pedig a számukra kijelelendő helyeken — az elővárosok­ ban — építsenek az evangélikusok új templomot, paplakot és iskolát. Azon templomok, melyek most birtokukban vannak, hagyassanak meg; a temetőket s harangokat mindkét fél közösen használja. Sem a katho-

likusok az evangélikusok papjának, sem az evangélikusok a kath. pap­ nak az 1647-iki 11. t. cz. értelme szerint nem kötelesek adózni. Min­ den mágnásnak és nemesnek szabad váraikban és udvaraikban saját hitvallásuk szerinti imaházakat vagy kápolnákat emeltetni és ezekre hagyományozni. Jövendőben pedig minden erőszakos templomelvétel, s minden vallásgyakorlatnak háborgatója Ulászló V I . decretumának 8.-ik czikke értelmében büntettessék meg. Mindezek mellett — nem tekintve a klérusnak s egyes világi na­ gyoknak tiltakozását, megengedtetik az evangélikusoknak, hogy jöven­ dőben is minden panaszukat az országgyűlés elé terjeszthessék." — Végre a 27. t. czikkben meg Ion állapítva, hogy minden világi és papi hivatalok s minden adományozások csak belföldi s érdemes egyénekre ruházhatók — minden valláskülönbség nélkül." Ha k i nem tudná, mennyiben voltak ez ideig a protestánsok Magyarországban biztosítva, annak természetesen csodálkoznia kellene mindazok felett, melyek a fentebbi' törvényczikkelyekben megadattak, sőt, k i mind a multakat, mind ezeket jól ismeri s tudja, hogy 50, különösen 10. év óta m i vétetett el a protestánsoktól, — az is kényte­ len volna bevallani, hogy a felsorolt törvényczikkelyekben, a fennforgó körülmények között, s a klérusnak oly ellenszegülése daczára is mind az megadatott, a mit várhattak; mert ezen törvényczikkek megerősí­ tették a bécsi békét, amint ezt az 1008-iki törvény, — mely a pro­ testánsoknak saját superintendenseik felügyelete alatt hitük szerinti szabad vallásgyakorlatot engedett— kijelenté; megengedtetett az el­ űzött egyházi és iskolai tanítóknak a visszatérhetés és hivataluk elfog­ lalása s reversalisaik megsemmisíttettek. A protestánsoknak minden további háborgattatásaik eltiltattak, büntetés szabatott azokra, kik templomaikat elvennék; felmentettek a katholikusoknak mindennemű szertartásaik alól, valamint a kath. papoknak való adózástól is. Min­ den — a katholikusok istentiszteletére még fel nem szentelt templo­ maik visszaadattak, meg lőn engedve, hogy a megyékben s városokban új templomokat építhessenek, s hogy mindazok, melyek birtokukban vannak, náluk hagyassanak. A mágnások szabadalmat nyertek saját váraikban kápolnák emelhetésére ; minden protestáns hivatalképes­ nek jelentetett k i ; feljogosíttattak, hogy sérelmeiknek orvoslását j ö ­ vendőben is kereshessék az országgyűléseken. — Igaz, hogy a bécsi

béke C3akis az 1608-ik évi koronázási 1. törvényczikkre, nem pedig egyszersmind a linczi békére való tekintettel erősíttetett meg, ugy hogy a szünetnélküli versengésre még mindig maradt fenn elég anyag; de mindez a következő országgyűléseken kiegyenlíthető vala! A f ö l d e sú r i j o g o k , melyek már ez ideig is annyi égrekiáltó bűnökre vezet­ tek, igaz, világosan nem lőnek szentesítve; — de később e tekintetben is megállapíttathatik vala,, hogy a földesúrjog az alattvalóknak csakis adózására é3 a robotszolgálatra vonatkozhatik; — igaz, hogy mind­ azon templomok, melyek 1670-től s még inkább, melyek m á r előbb elvétettek a protestánsoktól, birtokosaik kezében hagyattak, mert h i ­ szen mindazok fel valának már szentelve a kath. cultusnak! És mégis mely áldozatra nem kész a szerencsétlen, ha csak némileg is vissza­ nyerheti régi boldogságát! Igaz, hogy a 26. törvényczikk m o s t o h a a r á n y t a l a n s á g o t m u t a t f e l az ú j o n n a n v i s s z a a d o t t é s az ez i d e i g e l v e s z t e t t templomok között, mert míg amazoknak száma nem nagyobb 50-nél, az elvesztett templom csaknem 900! Sőt ha egybehasonlítjuk ezen 26. törvényczikkel a 25-iket, melyben a szabad vallásgyakorlat általán megengedtetik: az újonnan átengedett templomok különös királyi kegy ajándéknak tekinthetők, hogy ez által a szenvedett veszteségek némileg kárpótolva lennének, a mely kegyelem mellett egyszersmind megengedtetik a protestánsoknak annyi templomot építhetni, a mennyit akarnak — csak az azok­ hoz szükséges helyiségeket vegyék meg s ne várják, hogy ingyen je­ löltessenek k i számukra! — Igy tagadhatlan, hogy a soproni ország­ gyűlés a dolgok akkori állásához mérten, valóban eleget engedménye­ zett a protestánsoknak. Mindazáltal mégsem lehet feltűnő, hogy küldötteik dec. 20-kán egy ünnepélyes tiltakozást nyújtottak be. E tiltakozás tulaj donkép nem az emiitett három törvényczikkre vonatkozott — mint közönségesen hiszik — hanem csakis a katholikus rendek eljárása — ama törvényczikkelyek szerkesztése — és beczikkelyezése ellen; mert az emiitett törvényczikkek — mint fölebb láttuk — az evangélikusoknak közre­ működése nélkül egyedül a katholikus világi rendek által alkottattak s a protestáns képviselők akarata és kérelme ellenére vétettek fel a törvényczikkelyek közé, s mivel mindez ekkorig hallatlan, uj dolog s minden országgyűlési törvényes eljárásnak gúnyja vala, s mivel ma­ guk a képviselők sem tudták, miben rejlhetik a dolog bibéié: nem

volt mást mit tenniök, mint tiltakozniuk. Ugyanennek kelle vala tör­ ténni az esetben is, ha a törvényczikkek tartalma teljesen ismeretes lett volna előttük. Hiszen ez csak kevéssel többet tartalmazott, mint a mennyit a nov. 9.-ikéről szóló királyi határozat adott, a mivel pedig lehetetlen volt megelégedniök, mert mindez szemben azzal, mit nem teljesen birtak, vajmi csekély vala, — és mert ezen csekélységet is csak mint k i r . k e g y e l m e t kellett tekinteniök, — és mert egykor a sokkal többet is a legérvényesb j o g g a l élvezhették! Hogy Sopron városa evangélikus küldöttei is csatlakoztak a t i l ­ takozókhoz, abból következtethető, hogy megbízatásuk határozottan az vala, miszerint a vallás dolgában, mint közös ügyben, a többi evangé­ likus rendekkel együtt tartsanak s mindazt, m i az országos tőrvények­ kel s a királyi oklevéllel megegyez, híven követeljék; de még világo­ sabban abból, hogy még egy külön megbízatást is vettek. Dec. 20.-kán Preiner Mátyás polgármester következőket terjesz­ tett az egybegyűlt község elé: „Igen fontos az ügy, mely miatt tanács­ kozásra hívtam a községet, ugyanis a k é p v i s e l ő uraknak a d o t t u t a s í t á s , a mint az elintéztetett, s a mint a képviselő urak szerinte alkalmazkodnak — semmi jó eredményt nem fog szülni, mert Ő felsége a vallásügyi pontok s^az ez által b e á l l o t t s z a k a d á s — és a törvényczikkek szerkesztése miatt igen elkedvetlenült s mind­ ez nekünk kétségkívül nem javunkra, hanem csakis romlásunkra szolgálhat. E bajt megelőzendők, a tisztelt községnek úgy evangélikus mint katholikus tagjai a vallásügyi pontokat illetőleg, — kiki szemé­ lyesen — nyilatkozzanak, hogy k é s z í t t e s s e k-e e g y m á s u t a s ítás ? S hogy utasíttassék-e mind a két követ (nem tekintve, hogy a vallásügyben az evangélikusoknak diplomatice még nem adatott elég­ tétel) a törvényczikkek szerkesztésében részt venni? Én részemről mindjárt kezdetben tanúsítottam, hogy minden pontban a tisztelt köz­ séggel tartok, de a vallásügyet illetőleg semmibe sem avatkozom, va­ lamint ők is — az evangélikus urak, — vallásügyben nem fognak a katholikusok mellett kardoskodni." A királyi kegyvesztésen kivül még követfező két okkal t á m o gatá indítványát a polgármester: 1) hogy ő herczegi kegyelme, a pa­ latínus, a kassai küldötteknek meghagyta: hívják össze az ülésekből kimaradó városi követeket s úgy tüntessék fel előttük ezen ő herczegi kegyelmessége által tett tiltakozást, hogy ha utóbb veszedelem álland

be, o herczegi kegyelmessége ne légyen oka, k i is jóeleve mentve akar lenni mindentől, 2) hogy ő méltósága K o l l o n i c s gróf hason­ lókép tiltakozik, a mennyiben mindazt, a m i az evangélikusoknak kez­ deményezése által a szabad városoknak kárára ós hátrányára szolgálna, az evangélikusokra vetendi. E javaslat iránt a község azonnal kimutatta nemtetszését, s szó­ szólója Unger Mihály mindjárt válaszolt is akövetkezőkben: „a polgár­ mester úr előterjesztésének jelenben nem lehet helye, mivelhogy 1) egy oly tisztelt község, a milyen annak idején volt, jól átgondolt és a jegyzőkönyv szerint ugy a katholikusok mint evangélikusok által együttesen adott utasításától alapos ok nélkül nem állhat el és semmi mást ezúttal nem adhat; 2) a községben jelenleg levő minden katho­ likus urak jó belátással mindazt, mit kezdetben az egész ország általá­ nos sérelemnek tekintett, s a mit régtől hathatósan szorgalmaz, végre is nem tolhatják egyedül az evangélikusok nyakába, hanem meggondolandják, hogy minden, úgy a vallást, mint a külbékét illető szabadság egybefoglalva és a királyi okmányban ugy van összefonva, hogy a k i csak egy pontot is megsemmisít, azonnal megszünteti az egész királyi okmányt, melynek megsemmisültével misem marad többé fenn; 3) egy újólagos szavazás ezen találmánya, jól megtekintve, nem egyéb, mint az evangélikusok ellen kivetett tőr a végre, hogy okot szolgáltas­ sanak nekik szakításra és daczosságra, a m i ellen az evangélikusok ünnepélyesen tiltakoznak s kijelentik, hogy ezen szent oklevél megingathatlan alapján nyugvó véleményük semmikép se magyaráztassék, és oda értelmeztessék, mintha csak akadékoskodni és ő felsége legke­ gyelmesebb leiratainak merészen ellenszegülni akarnának; 4) hanem Ők mindenkor megmaradnak legalázatosb kérés és folyamodás korlátai közt, hogy megnyerjék ő császári felségétől azt, mit királyi szent sza­ vával kegyelmesen megígért; — és az evangélikusok, bár mennyire óhajtanák is az irigyek, nem engedik a kegyelem ajtaját becsukatni, terjesen bízván abban, hogy ha a leggonoszabbaknak és a már elitél­ teknek is lehet kegyelemért esedezni, nekik is, mint híveknek, isten Után legközelebb a királyhoz, legkegyelmesebb urukhoz, szabad leend menekülniök, szükségeiket az előtt elpanaszolniuk és orvoslást annál keresniök. És minekutána az evangélikusok részéről mindeddig min­ denkor a nekünk minden joggal tartozó vallásszabadság a legmélyebb alázatossággal keresve Ion, annakokáért az evangélikusok sehogysem

lesznek rábeszélendok, mikép hihetnék, hogy ő felsége, mint polgár­ mester ur ő kegyelme említi, épen azért le volna hangolva, mert ő csá­ szári királyi felsége alattvalói iránt mindenkor atyáskodó indulattal viseltetik, daczára annak, hogy csak egy valaki némi hűtlenségről van meggyőződve. De hogyan lehetne azt elhinni, hogy egy atya akkor is bosszúval illesse engedetlen fiát, midőn ez nagy Ínségében lábaihoz bo­ rul." Ezen beszéd ellen a tisztelt községből senki részéről semmi el­ lenvetés nem tétetett, hanem különbözőleg támogattatott. Ebből tehát teljes bizonyossággal kitűnik, hogy a többi evangéli­ kus képviselők által dec. 30.-kán tett tiltakozásból a soproni küldöt­ tek sem vonták k i magukat. Az adott engedményekkel, a soproni küldöttek természetesen még leginkább megelégedhetnek vala, — mert bár az egész csak annyiból állott, hogy „ S o p r o n v á r o s á n a k h a g y a s s á k m e g a z o n v a l l á s s z a b a d s á g , m e l y l y e l j e l e n l e g b í r , s ab­ b a n ne h á b o r g a t t a s s á k " — s bár ez által a régi dicsőségből mi sem ló'u visszaadva: mégis igen sok vala az, mit az evangélikus közönség nyert. Hiszen már maga az eddigi állapot is nagybecsű volt; továbbá az általánost is illette; végre ama roszhírű záradék miatt i s : „a f ö l d e s ú r i j o g o k n a k s é r e l m e n é l k ü l " alig tarthatott valami káros következményektől, mivel legközelebbi földesura maga a város, — s legtávolabbi pedig maga a király. Ez kétségkívül meg­ tehette volna szintazt, mit a kisebb méltóságok mentül előbb meg­ tettek; — de attól nem lehetett félni, a minthogy nem is tör­ tént meg. Ezen országgyűlésnek a soproni evangélikus egyház azon ünne­ pélyesen biztosított vallásszabadságot köszöni, a mely utóbb soha sem zavartatott meg, ugy hogy ezen országgyűlés a soproni evangélikus egyház történelmében a régebbi és újabb korszak határkövének mél­ tán tekinthető. Mindezeknek daczára küldötteik az említett tiltakozás­ ból nem vonhatták k i magukat. Dec. 30.-kán be lőn fejezve az országgyűlés, miután előbb — még dec. 9.-kén, a király harmadik neje Eleonóra Magdolna pfalzi vá­ lasztófej edelemnp a ferencziek templomában Magyarország királyné­ jává koronáztatott.

VII. Krman Dániel, az e v a n g . e g y h á z e g y i k v é r t a n ú j a a m ú l t s z á z a d b ó l .

Szeberényi Lajos, pozsonyi ágost. vall. evang. paptól.

Alig van ország, melynek egyháztörténete gazdagabb volna megható tragicus jelenetekben, mint Magyarország a reformatio első két századában. Ha ama néróihoz hasonló üldözést mellőzzük is, mely 1672-től 1681-ig oly pusztitólag vonult végig a hazán, és mely­ ről a nápolyi tengerpartok is szomorú tanúbizonyságot tehetnek: azon kivfíl is százszor meg százszor lobbant föl a pokoli türelmetlenség emésztő lángja, hogy Jézus Krisztus jámbor szolgáit elnyelje, az isten dicsőségére nagy áldozatokkal emelt templomokat elhamvaszsza; a hitben erős híveket földönfutókká tegye, a gyöngéket kísértetbe ejtse. Ha tehát van egyház, melyre P á l apostol szavai (1 kor. 3, 13) „Mindennek munkája nyilván leszen; mert a nap megmutatja, mert a tűz által megjelentetik; és mindennek munkája minemű legyen, a tűz megpróbálja" alkalmazhatók: akkor a magyarországi protestáns egyház az, mely az üldözések tűzpróbáját dicsőén kiállta. És noha a megpróbáltatások e nehéz napjaiban az egész egyház egyetemének tántoríthatlanul kellett állnia, hogy a rohanó és rom­ boló ár el ne sodorja: akadunk különösen egyes jellemekre, melyek a többi közül különösen kiváltak. Ugy tűnik föl múltban merengő lel­ künk előtt ez egyház, mint valamely szilárd cserfákból álló erdő, mely­ ben imitt amott egyes fák csúcsaikkal többi testvéreik fölé emelked­ nek. Ha jő a vihar, az egész erdőnek neki fekszik ugyan dühöngő ere­ jével: de különösen érinti a magasba kiemelkedő erős fákat, s vala­ mint amazok közösen egymást födve, ugy ezek is fön a magasságban, noha — távol állván egymástól — egymást nem támogathatják, el­ lenállnak a vihar pusztításának, s ereje kénytelen 'szilárdságukon megtörni. Ilyen kiváló jellem azon férfiúé, kinek életvázlatát i t t adni akar-

juk. K r m a n Dániel is magasan tűnt k i kornak társai fölött; a v i ­ har őt is leghamarább és legerősebben érte; de inség és nyomor, Ígé­ retek és börtön daczára meg nem törhette. Az utókor bízvást fölmu­ tathatja ez erős lelkű vértanút az uj nemzedéknek követendő például. Ezt szükségesnek tartottuk előrebocsátani, nehogy a nyájas ol­ vasó az előadás gyarlóságától visszarettenvén, olvasatlanul hagyja e lapokat. Biztosíthatjuk, hogy az alak szárazságaért bő kárpótlást fog találni a vonzó tartalomban. K r m a n Dániel születésének idejét nehéz meghatározni. S c h m a l András (Adversaria ad illustrandam históriám ecclesiasticam stb.) *) azt mondja, hogy 1663-ban született. Ugyanezt ismétli K r m a n n á k életrajzában (De vita superintendentum evangelicorum in Hungária) * ) . Valószínűleg ezek nyomán teszi H o r á n y i is (Me­ moria Hungarorum) hasonlóképen ez évre K r m a n születését. De már, mint P a b ó az idézett helyhez tett jegyzetében mondja, a Halberstadtban 1830-ban megjelent „Magyarországi evangélikus egyház története" ***) szerint 1662-diki aug. 28. született. És az előttünk kéz­ iratban fekvő „Processus Krmanianus"-ban K r m a n védő ügyvéde, G o t t s e c z Gábor, kinek pedig, a milyen lelkiismeretesnek magát a pörben tanúsította, s a védencze életére vonatkozó adatokat tőle ma­ gától kapta, ezt nagyon jól kellett tudnia, vádiratában világosan ál­ lítja, hogy Bársony itélőmesternek Turolúkán 1672-ben történt megöletésekor K r m a n még kilencz éves sem volt. Mely adat tehát ismét oda vezetne, hogy csakugyan 1663-ban kellett születnie. Atyja, ha­ sonlóképen Dániel, előbb szadai, aztán mijavai, lesseti, végre turolúkai buzgó lelkész; anyja pedig a híres M a s n i c i u s Dániel leánya, Anna volt. +

Már születésének szomorú körülményei is mintegy előjelei vol­ tak viszontagságos életének. Mert, mint életirója, S c h m a l , beszéli, anyja a lakóhelyéhez közelgő tatárok elől menekülvén, a msennei pap­ lakban hozta életre fiát, mint e körülményről halála előtt készült sír­ iratában maga is megemlékezik, midőn mondja:

*) Monumenta evangelicorum Aug. conf. in Hurtg. historica. Kiadta F a bó András. I I . köt. 218 1. **) F a b 6: Monumenta Evang. stb. I . köt. 99. 1.. »**) História Ecclesiae Evang. Aug. Conf, in Hungária. 111 1..

„Natus in exilio, denatus in exilioque." (Számkivetésben születtem, számkivetésben haltam is meg) Gondos szülői mindjárt zsenge gyermekkorában elkezdték fogé­ kony lelkét művelni, és miután a tanulást Szobotiston kezdte volna, ugyanannak folytatása végett előbb Illavára, hol Major Pál, utóbb Trencsinbe ment, hol H o 1 v a j d t György voltak tanárai. H o r n y á n s z k y Victor *) azt is említi, de a forrás megnevezése nélkül, hogy K r m a n Divék-Újfaluban is tanult. Vájjon nem hibásan csúszott-e be ez adat ? Nem azon körülmény szolgáltatott-e rá alkalmat, hogy K r m a n u n k Divék-Ujfaluban 1685-ben T a r n ó c z y Márton superintendenst, de nem mint tanuló, hanem már mintmosóczirector parentálta ? Ez adat első pillanatra, más forrásokkal összehasonlítva, tévesnek látszik. De ugyanazon mű 273. lapján újra történik rá hivatkozás. I t t ugyanis azt olvassuk, hogy 1673-ban horyátok közeledtek Turolúka felé, mindent lekaszabolva, a m i eléjök került, a marhát elhajtva, a házakat leper­ zselve. K r m a n atyja az erdőkbe menekült előlök, s ekkor könyvtárát is elrabolták. Egy ideig Szadleczen, utóbb Klenóczon tartózkodott. Azután pedig Divék-TJjfaluba ment, h o l f i a a k k o r t a n u l t . Ha K r m a n , mint láttuk, 1663-ban született, ekkor tiz, vagy ha atyjá­ nak bujdosása, mint valószínű, több hónapig tartott, legíolebb t i ­ zenegy éves lehetett; és igy divéki tanulása az Illaván tanulást meg­ előzte volna. Elkészülvén akép a hazai tanintézetekben a felsőbb tudományokra, Boroszlót látogatta meg, hol különösen H a u c k e Márton volt tauára. Innen Lipcsébe költözött, hol S c h e r z e r t és A l b e r t i Bálintot hallgatta. Végre, mint tőle várni lehetett, fölkereste a reformatio böl­ csőjét, Wittenberget, hol hasonlókép a legjelesebb tanároknak volt szorgalmas hallgatója. Mielőtt a tudományok itteni csarnokától elbú­ csúzott volna, 1683-diki octoberben D e u t s c h m a n n alatt dicsére­ tesen disputált „a lelkészek hivatásáról." A visszatért 20—21. éves szépreményű ifjút hazája örömmel fo­ gadta, mert már 1684-ben Illaván tanár volt, hol nagy buzgalommal kezdte oktatni a rá bizott ifjúságot. De a kor a legnemesebb törekvé­ seknek nem kedvezett. K r m an is kénytelen volt alig kezdett pályá*) B eitrage zur Geschichte evangelischer Gemeinden in Ungarn, Von Victor H o r n y á n s z k y . 78.1..

j á t még azon év vége felé félbeszakítani. A magyar kamara ugyanis az illavai uradalmat azon oknál fogva, hogy O s z t r o s i t h Mihály T ö ­ k ö l y párthíve volt, elkobozván, a lecsapott menyko az ottani evan­ gélikusokat is sújtotta. Az evangélikus isteni tisztelet végkép meg­ szüntethetvén, M a s n i c i u s Tóbiás lelkésznek még azt sem engedték meg, hogy mint magánzó a vár egyik szerény lakában megvonulhasson. K r m a n ugyan még egy ideig bizonyos P a y e r n é l mint magánta­ nító ott maradt; de azon hír következtében, hogy a horvátok oly szán­ dékkal közelednek, hogy a lelkészt és tanitót fölkeressék, szülőihez menekült Bukóczra, hol akkor ők is mint száműzöttek időztek. E csa­ pás véget vetett a virágzó illavai iskolának, ugy hogy K r m a n volt utolsó igazgatója. Bukóczról Trencsinbement át, honnan az 0 sz t r o s i t h család többi tagjai gondoskodása folytán félévi bujdosás után még 1684-ben Mosóczra került iskolaigazgatónak. Visszaadatván ekép működése te­ rének, két éven túl buzgólkodott i t t az ifjúság növelésében. Tovább azért nem, mivel a nagy kor és betegségek által megtört atyja nem levén képes tovább lelkészi hivatalát folytatni, helyébe fiát hívták meg Turolúkára. K i e meghívást elfogadván, 1687-diki jun. 28.-kán Z ab e l e r Péter, mint ez idő szerint egyetlen superintendens, k i hivata­ los teendőit akadály nélkül végezhette, avatta föl a lelkészi hivatalra Bártfán. A fiatal kora daczára is már sokat üldözött férfiúra nézve i t t is csakhamar bekövetkeztek a megpróbáltatás napjai. Már 1688. február 26.-kán éjjel O r b á n P á l , királyi szemelynök, két embere jelent meg Turolúkán, kik egy Vlknevü ottani földművelőt k ü l d é k K r m a n h o z , hogy néhány szóra hivja k i a házból hozzájok. Krmanban a szokatlan eljá­ rás gyanút ébresztvén, azt üzente az idegeneknek, hogy jőjenek Ők hozzá. Ezek azonban a meghívást el nem fogadván, kenyeret és bort kérettek. Az egyik kancsót csakhamar kiürítvén, még egyet kértek, s nem sokára egészen a ház ajtajáig jővén, latin nyelven szóliták föl a lel­ készt, hogy menjen k i hozzájok, egyszersmind biztosították, hogy ne féljen tolok, miután Ők, — mint mondák — jó barátjai. Krman talán hajlandó is lett volna kimenni, de a házi cselédség figyelmeztette, hogy az idegenek köpönyeik alatt kardokat és pisztolyokat rejtegettek. Igy a csel nem sükerülvén, a küldöttek kénytelenek voltak eredmény nélkül eltávozni.

Ugyanazon évi juuius 15-dikén ugyancsak Orbán P á l NagySzombatból hivatalos felszólítást intézett Turolúka községe elöljárói­ hoz, hogy lelkészöket rögtön bocsássák e l , mivel ellenkező esetben az egész lakosságot nagy veszedelembe döntenék. Krman e levélre, me­ lyet vele hívei közlöttek, september 10. nagy mérséklettel válaszolt, ótalmat és segélyt kérvén Orbántól ily zaklatott, válságos helyzetben, a község pedig 300. mérő zabot küldött neki ajándékul. Orbán az aján­ dék átadóinak minden jót i g é r t ; de hogy ez csak képmutatás volt, a következés világosan megmutatta. Turolúkára intézett egy újabb irat­ ban nem sokára ismételte előbbi levelében foglalt felszólítását, a leg­ keményebb fenyegetések mellett követelvén Krman eltávolíttatását. September 30-kán Orbán, s ekkor már nem maga, hanem Tersztanszky Jánossal együtt, harmad ízben is i r t Turolúkára, meghagyván a bíráknak és eskütteknek, hogy 40. for. büntetés terhe alatt Szobotiston megjelenjenek. Krman tanácsára el is ment oda négy egyháztag. Ezeknek fejenkint 100. forintot és mindnyájoknak szabad menetelt ígértek, ha lelkészöket elbocsátják. A megrettent emberek aláirtak,' a mit tőlök követeltek. Nyilatkozatuk tartalma következő: „Mi alulírot­ tak, Turolúka községének birája és az egész közönség ez iratunknál fogva ezennel kötelezzük magunkat, hogy Ő cs. királyi fölsége, kegyel­ mes urunk parancsát teljesitendők, evangélikus lelkészünket, k i eddig nálunk lakott, mindjárt holnap elbocsátjuk, őt soha többé be nem fo­ gadjuk, és őt soha többé nem is hallgatjuk: hanem a hozzánk a t. esz­ tergomi káptalan által küldendő pátert lelkészünknek elismerjük, őt tiszteljük, neki engedelmeskedni fogunk. Ha pedig e szerződésünket megszegnok, és a katholikus papot el nem fogadnók, alávetjük ma­ gunkat bármely büntetésnek, melyet ő csász. kir. fölsége vagy elöl­ járóságunk ránk szab. Kelt Szobotiston, 1688. oct. 1. Kubecska János, biró. Wachula Márton, Jasztrab Márton, Jankó György. Előttem K ő szeghi István, kir. itélo tábla jegyzője. Előttem Albrechtovics Márton. Előttem Csernics György. Éjfélkor Kubecska biró Krmanhoz jött, kijelentvén, hogy Ő kény­ telen még nap felkölte előtt Szobotistra menni és Krman távozását j e ­ lenteni. A megrémült Krman fölkérte a báránybőrbe öltözött farkast, hogy azonnal utasítson valakit a bukóczi fiókegyházba, és hívja össze a gyülekezetet, hogy a teendőkről együtt tanácskozzanak. A biró mindent megígért, de semmit sem teljesített. Csupán néhány férfit h í Rajs. a magy. prot. tört.

10

vott össze, kik vele egy húron pendültek. A paplak előtt végbement zajos tanácskozás után Kubecska bemenvén Krmanhoz, tudtára adta, hogy távozzék. Minthogy azonban Krman hallotta, hogy lakása előtt az utczánállottak a birónak ellenmondván, lelkészöknek pártját fog­ ták, kijelenté, hogy ő összehívja a bukécziakat, és ha ezek is ellene nyi­ latkoznak, kész eltávozni. De már hajnalban megjelent a bukóczi biró tiz fölfegyverzett férfiúval, hogy lelkészöket ótalmazzák, és ha Turolúkán biztosságban nem lenne, magokkal vigyék. GrófNyáry is tanácsolta Krmannak, hogy távozása által a személyes megtámadást megelőzze. Elhatározta t e h á t , hogy engedni fog.a kényszerűségnek. Ennélfogva nejét és vagyonát Trencsinbe küldvén, maga Bukóczra ment, ott vá­ randó be a dolog kimenetelét. Elutaztakor a templom kulcsait az egyházfinak, s illetőleg a mennyiben felső vidékeken a gondnokot is így nevezik, ennek adta át. Már a küldött (a fönebb emiitett Wachula Már­ ton) el is akart indulni Nagy-Szombatba a róm. katholikus papért, midőn Brasitides Daniel azt tanácsolta Krmannak , hogy forduljon az egyház nevében közvetlenül Lipót királyhoz. Később a turolúkaiak a hadi tanácshoz is nyújtottak be folyamodást, s ez 1688. decz. 18-dikán biztosító levelet adott k i számukra. Krman ekkor, visszahíván család­ j á t Trencsinből, maga is újra átköltözött Turolúkára. *) Azonban a buzgó férfiú nem működött i t t sokáig ; mert az 1690. év végén a sokat zaklatott tekintélyes mijavai egyház hívta meg lel­ készének. *) De ezután sem szűntek meg sem Mij avara, sem Krmanra *) Hornyánszky": Beiträge 274. és 275. II.. **) Érdekes lesz itt megjegyezni, hogy ez évben Mijavának egymás után bárom lelkésze volt. Az egyik Sabbatitius vagy Szabadkay Mátyás, ki véletle­ nül vetődvén oda, a lakosok a hozzájok behelyezett Ábrahámfi nevü franciscanust elűzték, és Szabadkayt megtartották. E z pünkösd előtti szombaton a tem­ plomból mindent kihányatván, mi a róm. katholikus isteni tiszteletre emlékezte­ tett, más nap nagy ünnepélylyel ülte meg pünkösdöt. De miután ezért Szé­ chenyi, kalocsai érsektől fenyegető irat érkezett volna hozzá, tettét megbánta és lemondott, úgyhogy csak öt napig lelkészkedett. Ugyanazon évi augustusban Mayer Jánost választották meg, kit sz. háromság utáni X I I . vasárnapon Krman Dániel igtatott be. E z alkalommal, állítólag, Mayer nagyon együgyű beköszöntő beszédet tartott; és más nap ugy eltűnt, hogy soha többé vissza nem került. Csak később derült ki, hogy tulajdonképen nem is készült lelkészi pályára, ha­ nem orvos volt Kassa vidékéről. A mijavaiak megunván a sok kellemetlenséget, mely őket érte, utoljára a már jó hírben állott Krman Dánielt hívták meg Turolúkáról.

nézve a nehéz napok. Hivataloskodása folytonos küzdelem volt ármánykodó ellenségei ellen. Mellőzve a csekélyebb jelentőségű nyugtalanitásokat, csak a legfőbbeket emiitjük. Midőn 1695-ben a csejtei urada­ lomnak aNádasdyakat illető részét a királyi fiscus grófErdődy Kristóf Antalnak adományozván, Mijava is, mint ez uradalomhoz tartozó, ez utóbbinak birtokai a került: az uj földes úr minden áron arra töreke­ dett, hogy Krmant eltávolitván, helyébe pápista papot helyezzen be Mijavára. Végre 1698-ban erőszakhoz nyúlt, Beda Istvánt és Turnay Márton csejtei plébánost küldvén k i Mijavára, hogy az evangélikus templomot elvegyék. Ezek megjelenvén a hely szinén, követelték a templom kulcsának átadását. A szegény falusi nép erre megrettenvén a fenyegetésektől, a követelt kulcsot kiszolgáltatta 5 Krman pedig, hogy az összeütközést kikerülje, övéivel együtt elvonult. Turnay tehát el­ lenállás nélkül foglalta el a templomot, hol azonnal misét tartott, s felül rá a paplakot is azonnal birtokba vette. De a völgyekben szerte szét lakó nép csak ekkor tudván meg, m i tőrtént, összesereglett és a hívatlan vendégeket elkergette. Nem sikerülvén ekép az első kísérlet, grófErdődy nem hagyott föl gonosz tervével; hanem néhány nap múlva Kertészi Pált és Vincze János, podolei papot küldte k i ugyanazon föladattal, kik azonban a nép erélyes ellenállása folytán hasonlókép czélt nem érhettek. K 0 1 bn i c s Lipót, esztergomi érsek, értesülvén a történtekről, kapva ka­ pott az alkalmon, hogy a hitbuzgó mijavaiak ellen á megsemmisítő csapást megtegye. Azon cselhez folyamodott ugyanis, melyet a jezsui­ ták és barátaik több ízben használtak föl a protestánsok ellen: a mijavaiakat mint lázadókat vádolta be Lipót király előtt. Ez értelmében lázadó az is, k i Zöld Marczi, Sobri vagy Rózsa Sándor ellen védi ma­ gát, mikor igazságos vagyonát akarják elrabolni. Hanem a jesuitismus „ad majorem dei glóriám "ily eszközöktől sem irtózik.Csakugyan jött is fensőbb rendelet, mely meghagy ta,mely hogy a mijavaiak kérdőre vonandók, az izgatók pedig megbüntetendők, a lelkész végre— mint afönforgott körülmények közt máskép nem is lehetett—száműzendő. I l y aljas mesterkedések folytán a templomot 1699. april. 17.-dikén erőszakosan elvették, K r m an t—minden kihallgatás nélkül — Csejte várába fog­ ság ra hurczolták; helyébe pedig egy barátot helyeztek be azegyházba. De az isteni gondviselés, mely a magyarországi evangélikus egyházat annyi vértanúság daczára sem hagyta elenyészni, ugy hogy 10*

Ap. c s e l ek. 5. 39. szerint ez is elegendő tanúbizonysága isteni ere­ detének, a kegyelmes isteni gondviselés intézkedett, hogy a jó ügynek e tántoríthatlanbajnoka végkép áldozatul ne essék. Szövetkezvén ugyan­ is M i k s i c s Jánosbörfcönőrrel, k i bizonyosan K r m a n ártatlanságáról meg volt győződve, sükerült paraszt ruhába átöltözködve, menekülnie. Első megállapodási helye Mijava volt, hol hozzá, mint hü pásztorukhoz, ragaszkodó híveinél menhelyet találván, i t t három napig tartózkodott. Azonban belátván, hogy a huzamosabb i t t maradás mind magára, mind szállásadóira veszedelmessé válhatnék, valamint azt is, hogy szerencsétlen hazája nem adhat neki biztos menedéket, Siléziába i n ­ nen Eausitzba vonult, honnan rövid idő múlva Drezdába került*). Igy volt kénytelen csaknem egész hat évig hazátlanul külföldön bolyongani, mint a vallási türelmetlenség és vakbuzgóság nem ugyan első, de nem is utolsó áldozata. Miután azonban 1705. nov. 22.-dikén a szövetkezett rendek által kinevezett biztosok a zsolnaiaknak a na­ gyobb templomot visszaadták volna, **) e tekintélyes gyülekezet K r m a n t hívta meg lelkészéül. Mely meghívást elfogadván, már a következett évben superintendensnek is választatott, mely méltóságba Pilárik István superintendens igtatta. De e választásnak a lelkészek egy része azon oknál fogva, mivel nagyobb részint csupán világiak be­ folyása folytán történt, ellenmondott. K r m a n azonban ennek da­ czára nagy buzgósággal és nem süker nélkül viselte főpapi hivatalát. Mint ilyen voltjelen 1707-ben a rózsahegyi zsinaton, valamint hogy *) Megjegyzendő itt, hogy a mijavaiak a hozzájok rendelt róm. kathol pappal nem levén megelégedve, ezt elűzték, s ismét evang. isteni tisztelete, hoztak be. GrófErdődy ezért az úri szék elé idézvén őket, miután ott meg nem jelentek, három század lovas katona küldetett nyakukra, ezek mindaddig ott maradván, mig a templomot ismét át nem adták. **) L . e visszaadási okmányt: Kegesta Visit. Canonicae Eccl. evang. A. C . Trench. Liptov. stb. K I . 253. 1.. Az átadási okmány után a következő jegyzet áll : Post restitutionem templi Solnensis, non multo tempore, deprehendimus supra ianuam templi parochialem Inseriptionem IHS. calce incrustatam, eamque curavimus renovari per pictorem. Erat vero talis : Nunquid spelunca latronum facta est domus ista, in qua invocatum est nomen meum in oculis vertris ? Ego, ego sum, ego vidi, dicit Dominus. Jerem. 7, 11.. Apparuerunt etiam litterae vetusfÄjres, continentes nomina Senatorum. quit teroplum illud reformaverunt. Anno Í5* (Az évszám vége és a nevek nincse­ nek meg.)

az i t t hozott határozatok aláírói közt az 6' nevét is találjuk *). Emlí­ tésre méltó e zsinat történetében, hogy Haliéból kiindulva az ez idő­ tájban Magyarországban is terjedni kezdett pietismus ellen az egész gyülekezet, s ennek élén különösen K r m a n felszólalt. Az i t t hozott határozatok közé ugyan nincs befoglalva, de külön szerkesztetett s k i is nyomatott egy czikk, melyben a jelenvoltak kijelentik, hogy, „míg egy felől a változatlan ág. hitv. evang. egyház symbolikus köny­ veihez ragaszkodnak; más felől az azokban kárhoztatott eretnek­ ségeket és szakadásokat, nevezetesen a pietismust — minden árnyala­ taival együtt — hasonlóképen kárhoztatják, és Magyarországból örökre száműzik." E czikk szerzésére B u r i u s János, beszterczebányai, és M i t t u c h Ádám, bazini lelkészek szolgáltattak alkalmat, mint a kik ily pietismus gyanújában, álltak. Schmal**) említi, hogy mihelyt K r m a n e czikkét tollba mondotta, B u r i u s azonnal fölkelt, intvén a zsinatot, hogy óvatosan járjon el, nehogy a pietismust kárhoztatva, Arndot és Spenert s követőiket is kárhoztassa. Csatlakozott hozzá M i t t u c h Ádám, és ünnepélyesen tiltakozott, nehogy az említett tant vakmerően kárhoztassák, mivel ez esetben u. m. a zsinatnak nem csak annak követőivel, hanem a porosz királylyal is lenne dolga. Erre ismét K r m a n szólalt föl, és az egész zsinat nevében óvást tett ama nyilatkozat ellen. A hevesebbé válhatott vitát; ugy egyenlítették k i , hogy a zsinat valamennyi tagja báró P e t r ó c z y István házához h i ­ vatván, i t t B u r i u s és M i t t ü c h a Concordia könyvére tevén ujjai­ kat, hittel fogadták, hogy a pietistákkal nem értenek egyet. K r m a n superintendensi buzgalmáról tanúskodnak az ő főpapi egyházlátogatásai is, melyeket azonnal hivataloskodása kezdetén vég­ hez vitt. A „Regesta visitationis canonicae Eccl. evang. Aug. Conf. Trenchin. Liptov. Arv. Nitr. et Poson. ab anno 1610 usque 1706'" a pozsonyi lyceum könyvtárában levő kézirat szerint K r m an visitált 1706. j u l . 14. a trnói, sztranyói éslucskai fiókegyházakban, 1706. aug. 31.-dikVarinban, sept l.-jénKiszuczán; ugyanazon évi sept. 2 1 . Stjavnikon, hol ez évi Bertalan napján (aug 24.-kén) a templomot is fölszentol+p volt, Tüzdrás 6 r. alapján tartván beszédet; 1707. febr. 17.-kén *) Hogy a rózsahegyi zsinat határozatait az 1715-diki országgyűlés meg semmisitette, s jövőre minden hasonló összejöveteleket eltiltott, ismeretes. **) F a b ó András. Monumenta Evangelicorum. A. C. in Hung. historica H. köt. 120. 1..

Rájeczen, febr. 19.-kén Konsztján; 1707-diki septuagesima vasárnap­ ján Ljetaván; mar. 18'-dikán Erivaldban. Zsolnai hivataloskodása idejére esik a Rákóczyféle zászlóknak szentelése is. Midőn t. i . C z e l d e r O r b á n a táborba készült kivo­ nulni, ennek, és magának a fővezérnek, Rákóczynak, kivánatára K r m a n Dániel 1707. *) marc. 8.-dikán nyolcz pompás zászlót szentelt föl. A parancsnok a hadsereggel a zsolnai nagy templomba vonulván, a zász­ lókat az oltár közelében állították föl, s az ének befejezte után a su­ perintendens a 60. zsolt. 3—5. v. alapján megható beszédet tartott, szólván „a téli szállásról az ige és imádság által fölszentelt uj zász­ lók alatt táborba menendők kötelességeiről. Mely kötelességek: 1) hogy a bűnt a szállásokon hagyják; 2) az adott zászlót fölemeljék; 3) a zászlótartók tisztöket teljesítsék. 8

E zászlószentelés után nem sokára következett K r m a n n a k a Péter, orosz czár ellen hadakozott X I I . Károly'svéd k irályhoz külde­ t é s e , R á k ó c z y Ferencz részéről. Utjának fő czélja volt: segélyt kérni az eperjesi collegium számára, melynek alapítványait a jezsuiták elra­ bolták volt. Említett király a magyar protestánsok iránti rokonszenvét már előbb is tanúsította, négy jelentékeny stipendiumot alapítván 1705. j u l . 20.-kán a greifswaldi egyetemben theologiát hallgató ma­ gyarok számára. A X I I . K á r o l y részére [szerencsétlenül végződött pultavaiütközet után a legyőzött és hátráló királyt K r m a n is k ö ­ vette. Mindamellett fáradozása nem volt egészen sükeretlen, mivel sa­ ját naplójegyzetei szerint**) a király a nevezett főiskola részére 20,000, K r m annak pedig uti költségül 1000. tallért adományozott. Zsolnai hivataloskodása közben, mint superintendens, több gyű­ lést tartott, nevezetesen Zsolnán kettőt és Rájeczen egyet. Általában az egyházi fegyelmet szigorúan kezelte, arra törekedvén, hogy ( 1 . Kor. 14, 10) mindenek ékesen történjenek a gyülekezetben. De ez volt egy­ szersmind részben oka, hogy elfordulván tőle a szerencse, nagy számú ellenségei valának. M e r t J á n o s 3 , 1 9 . szerint „ a z e m b e r e k i n k á b b *) Kétségtelenül 1707., nem pedig 1708., mint a Monumenta (Fabó. I I . 288 1.) alkalmasint sajtóhiba folytán mondja ; mert hiszen akkor ez ünnnpély leirása nem jelenhetett volna meg 1707-ben, mint i. h. a következő lapon és ugyancsak a Monumenta (Fabó András) I . köt. 100 1. e) betű alatt is meg van jegyezve, a mint hogy e leirás csakugyan 1707-ben jelent meg Zsolnán Dadannál, ** Bauhofer György: Geschichte der evang. Kirche in Ungarn 371. 11..

s z e r e t t é k a s ö t é t s é g e t , hogysem a világos ságot, mert az ő c s e l e k e d e t e i k g o n o s z o k v a l á n a k . " Mikép távozott el Zsolnáról, ismét nem könnyű meghatározni. H o r n y á n s z k y * ) azt állítja, hogy 1708-ban jött másodszor M i ­ javára. Ez azonban annál kevésbé valószínű, mivel Schmal **) világosan említi, hogy Zsolnáról 1711-ben zavartatott k i , és ezután hívta meg újra a mijavai egyház. I t t azután annál sükeresebben működött az Úr szőlőjében, minél inkább ellátta Őt az isteni kegyelem mindazon ado­ mányokkal, melyek a lelkészi és főpapi hivatal viselésére megkíván­ tatnak. Hogy e helyen háborítlanabbúl legeltette Krisztus nyáját, onnan is következtethetjük, hogy forrásaink 18—20. évi időszak alatt semmi rendkívüli eseményt életéből nem említenek. Hogy pedig superintendensi méltóságát, s ebből folyó jogait és kötelességeit az egyház j a ­ vára fölhasználta, arról tanúskodik azon körülmény is, hogy a gyüle­ kezeteket munkás és kegyes lelkészekkel ügyekezett ellátni. Igy aján­ lotta a verbóczi egyháznak 1724-ben az akkori neczpáli iskolaigazgatót A m b r ó zy Györgyöt, később superintendenst, k i midőn i t t advent I I I . vasárnapján K r m a n jelenlétében próbabeszédet tartott volna, har­ mad napra ezután P e t k o János, prítrzsdi, N ó g r á d i János, brezovai és K r m a n Mihály, krajnai lelkészek jelenlétében beigtattatott. De uéhány évi béke után annál nagyobb volt azon csapás, mely azt fölváltotta. Hasonlított e nyugalom azon csöndhez, mely a tengeri vihart szokta megelőzni. K r manra nézve is bekövetkezett a pusztító vihar, és pedig oly dühvel, hogy őt is, a kísértések edzette, erős hitbajnokot eldöntötte. K r m a n n a k a pozsonyi lyceum könyvtárában levő em­ lékkönyvébe egykorú kéz után lemásolva találjuk azon tragicus esemé­ nyek leírását ***), melynek előadása i t t következik. E körülmény föl­ ment bennünket az adatok gyűjtésének fáradságától. Minélfogva azt híven szóról szóra lefordítva ide igtatjuk, amint következik: 1729-ben Mijavára bizonyos M i i n á r Ulászló (Venczel f ) nevű morva jött K r m an Dániel főtisztelendő úrhoz. Valóban úgy volt-e, vagy csak azon ürügy alatt, hogy az evangélikus vallást elfogadja, *) Beiträge 128. 1.. **) Fabó: Monumenta. I . 101. 1. ***) Ily czím alatt: Deseriptio seditionis Mijaviensis sub Krmano. f) "Valamint Schmalnál (Fabó. Monumenta. I . 101. 1, ugy Hornyánszkynál (Beiträge 129. 1.) ez egyén Mlinarios Venczelnek van nevezve.

elég az, azt állította, hogy testileg belé szállt a rosz szellem. A főtiszte­ lendő férfiút sok kéréssel annyira megnyerte, hogy a nevezett morvát testi és szellemi eszközök felhasználásával betegségétől megszabadít­ ván, előbbi egészségét helyreállította. Ez időtől fogva Mlinár K r m a n oldala mellett tartózkodott Mijaván. Valami úton módon tudomására jutott ez a róm. katholikus papságnak, mely szokott buzgalmánál fogva valamint Mlinár, mint valóságos kitért (apostata, tulajdonképen: hit­ hagyó), ugy K r m a n ellen is azonnal súlyos vádakat emelt. A vár­ megye (Nyitra) tehát elhatározta, hogy Mlinár közhatósági személyek által elfogatván, érdemlett büntetésének kiállása végett a nyitrai bör­ tönbe hozassék. Azonban a papság mindjárt fölemlíté azon aggodalmát, nehogy a mijavai buzgó lutheránusok ismét úgy ellenszegüljenek, mint B á r s o n y György ellen *) és nehogy velők oly roszúl bánjanak, mint amazzal, azonnal karhatalmat is követeltek. Nehogy pedig oly színe legyen a dolognak, mintha valami fölöslegeset cselekednének, el­ határozták, hogy egy járásbeli eskütt ménjénél a mijavaiakhoz, meg­ tudakolandó, mikép vélekednek, s vájjon lehetséges-e Venczelt elfogni. Ezt csakugyan mégis tette a verbói eskütt, H i n j er k a, ha jól érte­ sültünk ; de nagyon kedvezőtlen eredménynyel. Mert sem Venczelt el

*) E z esemény, mely egyébiránt nem Mijaván, hanem a szomszéd Turolúkán történt, itt már másod ízben említtetvén, s később ezt a kir. ügyész, Grassalkovich, Krman ellen is vádul felhozván, nem tartjuk czélszerütlennek, az ol­ vasót vele röviden megismertetni. 1672. jan. 14. B á r s o n y György, püspök Turolúkára jővén, kocsijával a paplak előtt megállt. Az egyházfi kérdésére: mit parancsol ? a templom kulcsát követelte, hogy ott misét tarthasson. Amaz kérte az ez iránti királyi parancsot. A püspök pedig valami papirost vévén elő, erről olvasott. Az egyházfi ezzel nem elégedett meg, hanem kivánta az iratot, hogy a lelkésznek ( K r m a n atyjának, szi nte Dánielnek) megmutassa. A püspök (ta­ lán akkor is részeg levén, merthogy részeges volt, K r e s t y a n s z k y J ó b állítja) fölindultán verte mellét, erősítvén, hogy ez a királyi parancs, s egy úttal lőtt az egyházfira. Alig sült el a lövés, a paplakból egy paraszt rohant elő, s ez is kilővén fegyverét, B á r s o n y János, itélőmestert s a püspök öcscsét leteríté. A nép erre összecsoportosulván, a püspököt és kíséretét elpáholta, ugy hogy az idősb B á r s o n y t is csak K r m a n mentette meg a nép dühétől, az árnyék­ székbe rejtvén el őt. A katonák s a püspök többi kísérete a szomszéd erdőkbe menekült. A hasonlóképen megsebesült idősb B á r s o n y t pedig Krman neje, Dánielünk anyja, gondosan ápolgatá. Meg is igérte akkor, hogy megmentője iránt hálásnak fogja magát tanúsítani. Mennyire váltotta be szavát, megmutatta az általa írt „Veritas toti mundo declarata" czimü gyalázatos munkában.

nem foghatta, sem a mijavaiakat kiadására rá nem bírhatta. Azonnal jelentést tett tehát a vármegyének. Megkap ván ezt a vármegye, elha­ tározta, hogy az egész ügyről j e l entést fog tenni ő felségének, s így királyi parancsot eszközöl k i , melynek megérk eztével hajtassék végre az előbbi határozat. E szerint a fő- és alszolgabírón kivül két esküttet s a csejtei uradalomból néhány tisztet küldtek k i , kikhez még a csejtei archidiaconus és a vágújhelyi prépostnak segédje is csatla­ koztak, és pedig úgy, hogy még a német katonaságból egy altisztet az alája rendelt legénységgel is magokkal vigyék. Összegyülekezvén így a fényes küldöttség, Mijavára ment, és K u b o v c s á k házában nagy csöndesen leszállt. Beállván az alkony, bizonyos posztócsinálótól, k i előbb róm. katholikus volt, kérdezősköd­ tek, hol szokott rendesen a hitehagyott Venczel tartózkodni. Ezt is megtudván, az emiitett posztócsinálótmegfogadták kalauznak, és a ka­ tonaság által födözött hajdúkat Venczel elfogására kiküldték. Az elfogatásnál jelen volt bizonyos szerencsétlen Cz ad v a , máskép B 1 a n ár i k , különben nyugtalan természetű ember. Ez sehogy sem feledkez­ hetett meg VenczelrŐl, sőt az egész eseményt azonnal el akarta a sze­ gény K r m annak beszélni. Ide érkezvén, K r m a n neje még nem fe­ küdt volt le, hanem a konyhában levén valamivel elfoglalva, még éb­ ren volt, s épen ezért C z a d v á t már alvó férjéhez nem akarta bocsá­ tani. De Cz a d v a semmibe sem vévén K r m a n alvását, a kerítésen keresztül a kertbe ugrott és K r m a n ablakát szörnyen verte, úgyhogy ez első álmából fölriadt. Ijedten ugorván föl ágyából, egész testében reszketve, kérdi: mi baj ? C z a d v a pedig mellőzvén minden óvatossá­ got iszonyúan kiáltva felel: „Haj, P á n taticku, ved' Vám Václava vzali!" (Hej, atyám uram! Elvitték Venczelt!). Szegény K r m an pe­ dig úgy értette: „Ved' Vám slámahori!" (Ég a szalmája!). Azt hitte te­ hát, hogy tüzet jelentenek neki; minélfogva megparancsolá C z a d v ának, hogy siessen a tanítóhoz, k i az ő írja volt, és veresse félre a ha­ rangot. A tanitó, kancsóba tekinteni szerető néhány pajtással, még mulatott; fölszalad a toronyba és szorgalmasan üti a harangot. Meg­ hallván ezt a nép, fejszékkel, vasvillákkal és más eszközökkel fölfegy­ verkezve összefut; de nem látván tüzet, fölmegy a toronyba, megtudni, miért verik félre a harangot. A szerencsétlen Cz a d v a pedig az egész sereget Kubovcsák házához vezeti, biztatván a sokaságot, hogy szaba­ dítsa meg Venczelt. Nem is kellett hozzá sok biztatás; a házat azon-

nal megrohanják, a kaput és ajtót betörik, a katonákat és hajdúkat jól elverik, Venczelt pedig megfogván, a kötelekből kiszabadítják. Ez megtörténvén, a küldöttek i t t hálnak; de már ekkor K r m a n ellen borzasztóan összeesküsznek. Más nap tehát az egész küldöttség K r m a n hoz megy, és mindenképen kivánja, hogy adja k i Venczelt. Mire K r m a n határozottan feleli, hogy Venczelt, mint jó lelkipásztor nyugodt lelkiis­ merettel k i nem adhatja, kiadni nem akarja; de ha szükség lesz rá, tettéről kellőleg felel. *) Hallván ezt a küldöttség, rögtön eltávozott, hogy a vármegyénél minél sötétebb jelentést tegyen. E jelentésben nem csak az eseményt a legterjedelmesebben leírták, de az igazságtól elhajolván, bele sok ha­ zudságot is tettek. A vármegye pedig, miután a szörnyű dolgok felol­ vastattak, annyira fölindult, hogy Bécsbe rögtön külön küldöttet utasí­ tott, kinek föladata v o l t : K r m a n t lazítással, a mijavaiakat pedig nyilt föltámadással vádolni. Onnan halogatás nélkül azt felelték, hogy a vármegye a dolgot minél szorgalmatosabban megvizsgálván, a föl­ kelésben részt vetteket az egész község lerombolásával büntesse, s e czél kivitelére néhány század német katonát használjon. A vármegye készséggel akarván eleget tenni e meghagyásnak, né­ hány századot azonnal kiküldött Mijavára. Ezek a várost köriílvevén, azzal fenyegették, hogy az egész községet feldúlják. Oly nagy számú katonaság jelenlététől K r m a n megijedvén, szolgája szűrébe burkolódzva, kertje hátulsó ajtaján át éjjel elfutott a paplakból és a felső irtványokra menekült. Ezalatt a katonaság a paplakba vonult, és ott mindeut elpusztí­ tott, összetört, feldúlt, széthurczolt, sot K r m a n nejét is illetlenül bántalmazván, azután ott hagyta. A jó K r m a n pedig reménynyel és aggodalommal eltelten föld alatti kunyhókbau rejtőzött, csak né­ hány híve által ismerve. I t t ismeretlen ember által, sem kelettel, sem aláírással el nem látott következő levelet kapott, melyet azonban, mint vélik, Je s z é n á k P á l úr i r t : „Főtisztelendő ú r ! ő csász. kir. fölsége parancsára történt, a mi történt. Minthogy pedig neki, mint mindnyájunk legkegyelmesebb urának, mindnyájan alázatosan*) E z adat, melyet más források is felhoznak, nehezen való. Legalább le­ hetetlen, hogy ezt a vádló a pörben, mint alább látni fogjuk, terhelő körülmény gyanánt föl ne használta volna.

engedelmeskedni tartozunk: mihelyt ön e levelet veszi, jöjjön azonnal Pozsonyba. Ha vonakodnék ön, a legelrejtettebb zugokból is kivonják és elviszik önt. Azt az ördögtől megszállt embert is el kell hozni, és jöjjön még legalább hat eskütt ember. M i ha megtörténik, könnyen lehet bocsánatot nyerni és Mijava feldúlását elhárítani." Miután K r m a n e levelet kapta, hat esküttet vévén maga mellé, Venczellel együtt útnak indult Pozsony felé. Oda érve a „vörös ököré­ nél szállt meg. De hiába; alig lépett be, már is érte küldött K i ns z k y korlátnok, s miután hozzá ment, a hat esküttel és Venczellel együtt a pozsonyi várba kisértette, és börtönbe vettette; de nem ugyanabba amazokkal, mert K r m a n külön volt elzárva. Ez 1729-ben történt. E börtönben másfél évnél tovább ült, mig ügye fölvetetett és tárgyaltatott. Nyitra vármegyében ugyanis 1730-ban, miután Mijavától a kegyelem kinyerése után a feldúlás elháríttatott, J e s z e n á k Pál úr különféle nyomozást tartott, mit innen a királyi tanácsnak, onnan pedig a királynak jelentettek. És csak ezután 1731-diki jan. 8-dikán neveztek k i a jó K r ma n Dániel ügyében rendkívüli itéló'széket, mely előtt magát nevezett napon nagys. gyaraki G r a s s a l k o v i c s Antal, ő kir. felsége tanácsosa, mint azon időben Magyarországban királyi ügyész *) által indított vádak ellen védte. A vádlottat királyi parancsra tek. G o t s e c z Gábor képviselte. I t t félbeszakítjuk az idézett okmány előadását, hogy a pozsonyi lyceum könyvtárában levő s előttünk fekvő pöriratokból **) az ügyre vonatkozó néhány jellemző adatot fölemlítsünk. A S c h m a l által is egy jegyzetben közlött***) vádlevél egyes pontjai a k ö v e t k e z ő k : 1) Mlinarics Venczelt és nejét, kik Morvaország Szeninka nevü községéből állítólag mint tolvajok és rablók megszöktek, a róm. kath. egyháztól eltérítette; Venczelt mint rosz szellem általmegzálltat több ízben exorcisálta, mely alkalommal u. m. több oda csempészett egér futott el mellőle, mint a melyek a képzelt daemont képviselték. 2) Miután Venczel elfogatására H o d o s i János pénztárnok és N a g y János eskütt a vármegye által kiküldetvén, Mijaván 1729. sept. 5. az ottani őrmesterhez szálltak, és Mlinaricsot jellenállás nélkül elfogták volna: K r m a n esti 10. óra tájban Jas z n a J á n o s egyházfi

.

•*) Tulajdonképen ennek nevében Barinyai Ferencz. **) Processus Krmanianus. K I . ***) Fabó András : Monumenta. I I . köt. 219. köv. 11.

által a foglyot kiadatni kérte, mivel különben a harangot fogná félre­ veretni. De a választ be nem várva, ezt meg is tetette, s ez egy negyed óráig tartott. Ennek következtében a nép puskákkal, fejszékkel, villák­ kal fölfegyverkezve összecsődült. Az őrmester lakása elé vonulván, az ablakot betörte; a behajigált kövekkel az esküttet mellen, egy katonát pedig fejen ütött, s Venczel k i nem adatása esetére a ház felgyujtásával fenyegetőzött. Az őrök a dühös tömegnek nem levén képesek ellen­ állni, a foglyot kiadták, kit a nép K r m a nhoz vezetett. Miután pedig a harangot Ő huzattá meg, az egész zendülésnek ő a támasztója. Más­ nap a megyei pénztárnok és eskütt hozzá menvén, a helytartótanács rendeletének előmutatása mellett követelték Mlinarics kiadatását. M i t ő azonban nem teljesítvén, a királyi parancsnak ellene szegült. 3) Minden alap nélkül püspöki czímet tulajdonítván magának, hogy ez iránt kérdőre vonassék, Nyitra vármegye 1725-ben N e m s o v a y György, akkori szolgabírót, később alispánt, és egy esküttet uta­ sított hozzá, kikhez még többen is csatlakoztak. Midőn pedig e k i ­ küldöttek Mijavára értek volna, a nép azonnal fenyegetőleg kezdett csoportosulni, ugy, hogy csak nagy bajjal lehetett lecsöndesíteni. Ek­ kor K r m a nhoz menvén, ez a királyi parancsot magában foglaló ira­ tot sem látni, sem olvasni nem akarta. E lázadásnak (? ! ?) is kétség­ telenül ő a szerzője. (Nevezetes, hogy ez eseményt azok közül, kik K r m a n r ó l írtak, egyetlen egy sem említi) 4) Már 1672-ben, mint turolúkailelkész B á r s o n y János itélőmestert agyonlövette", midőn bátyja, B á r s o n y György püspök ott visitátiót (?) akart tartani. Ugyanekkor a küldöttség (visitatio és külség?) többi tagjait kegyetlenül megverték. Mivel pedig Krman ekkor k i ­ kerülte a büntetést, annál vakmerőbblett hasonló mozgalmak előidézésére. 5) A róm. katholikns egyházat többféleképen gyalázta, neveze­ tesen : sz. István első királyt szidalmazta, Nepomuk Jánost parázná­ nak nyilvánította, azt állítván felőle, hogypV. Venczel, cseh király ne­ jének szeretője volt, s ezért fojtatta őt a megsértett férj a Moldvába; azon nyelv pedig, melyet mint Nepomuk Jánosét tisztelés végett k szoktak állítani, nem az Övé, hanem kutyáé ; hogy a róm. kathol. pa­ pok az ostyát kutyatejjel sütik. I l y eszközökkel vádlott több morvát a római egyháztól elcsábított. Mindezeknél fogva a királyi ügyész a vádlottat, mint lázítót, gyilkost, fölségsértot és istenkáromlót halálra Ítéltetni kéri.

A vádlott védője, G o t s e c z Gábor, részint tanúvallomásokból, részint maga a vádló által felhozott okiratokból világosan kimutatta a pör folytán : 1- re: Hogy K r m a n Mlinaricsot sem Mijavára, sem magához, soha nem csábította; hanem önként jött, néhány barátja által mint bús komorságba esett odavezettetve, hogy isten igéjével vigasztalja. K r m a n kezdetben látni sem akarta; csak 14. nap múlva nagy kérésre bocsátotta maga elé, s ekkor imádkozott vele; isten igéjéből oktatta, vele vigasztalta. A nem nála, hanem egy koldusnál lakott Venczelt an­ nál kevésbé exorcisálhatta, mivel ez szokásban sincs az evangélikusok­ nál. Deepen úgy nem is térítette, sőt csak félév múlva bocsátotta úrvacsorához; mi egyébiránt Mlinaricsnak tette, melyről számoljon ő isten és lelkiismerete előtt, noha a bécsi békekötés a szabad vallásgyakorlatot biztosítja. Egyébiránt ez egyénre vonatkozólag az is be van bizonyítva, hogy hazájában jámbor, feddhetetlen életet élt; egyedüli bűne tehát, hogy az evangyéliomi világosságot óhajtotta és követte. *) 2- ra: Hogy a zavart Mijaván 1729-ben nem K r m a n idézte elő; hanem egy felől a kiküldött H o d o s s y János, más felől az őrmes­ ter. H o d o s s y János annyiban, hogy a rábizottakat nem, mint szokás, nappal, hanem éjjel akarta végrehajtani, fölháborítván ekép a község nyugalmát; továbbá, hogy akkor is, midőn már megbízatásában eljár­ ván, Mlinarics meg volt kötözve, a község biráit is minden ok nélkül letartóztatta, Őket, midőn a nép gyülekezett, felvilágosítás végett k i ­ menni nem engedte, sem hozzájok senkit nem bocsátott. — Az őr­ mester pedig annyiban, hogy a bár összesereglett, de magát egészen csöndesen viselő népet ingerelte; kimenvén, az ablak előtt állt egyházfit, Jetmár Jánost, agyonlövéssel fenyegette ; aztán kihíván a kato­ nákat a népre, és pedig akkor, midőn már oszlani kezdett, uszította. És csakugyan a katonák voltak az első támadók; a haza felé indult nép csak ekkor fordult vissza, és néhány követ, illetőleg göröngyöt, be­ hajított. H o d o s s y pedig a királyi rendelettel már akkor ott sem volt, ha-

*) A mennyiben a szerencsétlen Mlinár vagy Mlinarics itt utolsó ízben van említve, megjegyezzük, hogy őt egészen 1733.-ig a pozsonyi várban fogva tar­ tották, s ekkor titkon elszállították. K i tudná azt megmondani hová ? Soproni kéziratgyűjtemény. 6. köt. 58 sz. B a u h o f er : Geschichte der evang. Kirche in Ungarn. 372.1..

nem átment minden sérelem nélkül szállására; minélfogva a mozga­ lom nem is lehetett a királyi rendelet elleni támadás. De K r m a n nem is küjdött a házhoz senkit; sem az egyházíit, hogy kérdést tegyen Venczel iránt, sem a népet, hogy ezt kiszabadítsa. — Hogy pedig a királyi rendelet iránt mély tisztelettel viseltetett, azt az által is tanúsította, hogy azt, midőn másnap vele közölték, meg­ csókolta; továbbá, kérdezé: miért nem mutatták neki előbb, s akkor nem támadt volna zavar. De H o d o s s y K r m a n n á l levén, Mlinarics kiadását nem csak nem követelte, sőt midŐnjönként előállíttatott, sem vitte el m a g á v a l — Az is kitűnt, hogy a ház felgyujtásával való fe­ nyegetés, melyért egyébiránt K r m a n különben sem lehetne fele­ lős, merő koholmány. És így a vádlott egész hibája e pontra nézve nem egyéb, mint hogy a harangot félreverette. De ez nem bűn, s ezt valamint a törvény nem tiltja, úgy véletlen baleseteknél, kivált éjjeli megtámadásoknál, szokásos jeladás. A 3-dikra: N e m s o v a y t soha még csak szóval sem sértette, valamint vádlott nem is emlékezik,.hogy hozzá a püspöki czím iránt valaha két eskütt érkezett volna. De más felől a tanúvallomásokból kitűnt, hogy midőn említett N e m s o v a y a kérdéses ügyben Mijavára —- de nem Krmanhoz — jött, a nép, mely jövetele czélját nem tud­ hatta, össze nem csoportosult, hanem csak néhányan jöttek, részint a templomból jövet, kíváncsiságtól vezéreltetve, részint az érkezettnek üdvözletére, s azok is — természetesen — fejsze és villa nélkül. I r t ugyan egy ízben N e m s o v a y K r m a n h o z a püspöki czím iránt, mire utóbbi azonnal felelt is, s a felszólító akkora válaszszal megelégedett, s ezzel évekig, egészen befogatásaig hallgatott. 4-dikre: Vádlott 1672-ban gyilkosságot nem követhetett el, m i ­ után akor kilencz éves gyermek levén, Turolúkán lelkész sem lehetett. Ezzé csak 1687-ben szenteltetett. (Noha e körülmény napnál világo­ sabban volt bebizonyítva, vádló erre mégis tovább is mint terhelő kö­ rülményre hivatkozott, mivel u. m. a fiú hasonló atyjához.) Az 5. pont alatt felhozott illetlen beszédeket vádlott komolyan visszautasítja. Ha mint művelt ember műveltek előtt ilyen s ezekhez hasonló nyilatkozatokat nem tett, miért szólt volna úgy műveletlen kőműves legények előtt, kik ama szavakat egyenkint különböző idő­ szakokban több év előtt akarták tőle hallani. Igaz, hogy a Rákóczyféle mozgalmak alatt a katholikusokétói eltérő iheologiai nézeteke

nyilvánított; de a római vallást soha sem szidalmazta. De azon nyi­ latkozatok sem terhelhetik többé, mivel a forradalmi tettekre, annál i n ­ kább szavakra általános amnestia következett. Milyen tisztelettel v i ­ seltetik pedig vádló István, első király iránt, arról tanúskodik 1704-ben Istvánnapkor tartott és felmutatott egyházi beszéde, melyben s z ó l t : „István hármas koronájáról"; 1) a győzelem vas — 2) a tudomány azany és ezüst — s 3) az élet drágakő — koronájáról. A többi gyalázónyilatkozatokat annál kevésbé lehet bebizonyí­ tani, mivel azokra nézve csupán egyes vádlók jleentkeztek, tanú pedig egy sem, s azok is legnagyobb részben csak mások utáni hallomásra^ hivatkoztak. Ha pedig Nep. J á n o s r ó l — mint vádló állítja— 1724-ben csakugyan úgy szólt volna is, mint mondatik, noha ezt el nem ismeri, azzal szentet nem sérthetett, miután ez csak 1729-ben canonisáltatott. Végre, a mennyiben közbevetőleg a csejtei fogságból való emnekülése is [vádul volt felhozva: elismeri, hogy fogva volt, de most em tudja, miért (s ezt vádló ügyvéd sem fejtegeti); és miután senki, sem őrizte, egyszerűen eltávozott. Befejezésül e pörre nézve megjegyzendő, hogy a K r m a n ellen felhajhászott tanúk közt két volt evangélikus lelkész is találkozott, nevezetesen R a d i c s , vagy R a d i x János, turolúkaiés B o l e t i Mátyás, verbói volt lelkészek, kik azonban egyetlen egy tényt sem, tudván ellene felhozni, csupán nyugtalan természettel vádolták. E föllé­ pésük kulcsa ott keresendő, hogy K r m a n superintendenssége alatt az utóbbi hivatalától elmozdíttatott, az első pedig be is börtönöztetett mindketten erkölcstelen tetteikért. Ez a hosszú pörnek rövid kivonata. Befejeztetvén a vádló és védő részéről az ügy tárgyalása, a pöriratoknak I I I . K á r o l y királyhoz fel­ küldése mellett a kinevezett Ítélőszék a K r m a n fölött hozandó ítéle­ tet is fölterjeszté. E szerint vádlott a neki tulajdonított némely bűnö­ kért önkényes büntetéssel, másokért „ v e s s z ő z é s s e l " , i s m é t m á s o k é r t „ b o t o z á s s á l " volna büntetendő: de részint azért, nehogy kiszaba­ dulván, nyugtalan természeténél fogva ismét zenebonát támaszthasson, részint nagy kora miatt „ h o l t i g t a r t ó f o g s á g r a í t é l t e t i k . " s

Mely ítélet megerősíttetvén, a kir. helytartó tanács 1731. j u n . 12..kén kelt intézvényben továbbá elrendelte*), hogy Mijaván azevan*) Dan. Erman : Hungária Evangelica végén függelék. K I . a pozsonyi lyceum könyvtárában.

gelicus egyház rögtön megszüntettessék, a lelkész — ha most ilyen van — és tanitó azonnal elküldessék, a templom, paplak és iskola el­ foglaltatván, mindezek r. katholikus papnak adassanak át. Minthogy pedig a zendülésben az egész község részt vett, meghagyatott a földes uraknak, hogy úri széket tartván, ott a bűnrészesek főbbjei föfött szi­ gorú Ítéletet hozzanak. Ez úri szék meg is tartatott, és az előttünk fekvő kézirat *) sze­ rint a szegény mijavaiakat előbb Vérbőn, azután Nyitrán, végre Mija­ ván verték. Némelyek közülök azonnal a büntetés kiállása után, m á £ok rövid időn meghaltak, valamennyien pedig betegen feküdtek. Azonban térjünk vissza a börtönben sínlödő K r m a n h o z , hogy sírjáig elkísérjük. Ilyen borzasztó és igazságtalan Ítélet után isten igéje volt egyetlen vigasztalása. Gyakran énekelte Mária, Magyaror­ szág királynéja amaz énekét: „Mag ich Unglück nicht widerstehen," melyet ő fordított tót nyelvre. **) Türelmesen és istenben vetett biza­ lommal viselte a reá súlyosodott csapást, mely annál nehezebb volt, mivel még nejének sem engedték meg, őt látogathatni. Egyszer, két­ szer fölcsillámlott még lelkében a szabadulás remény csillaga; de csak azért, hogy aztán annál sötétebben elhomályosuljon. Barátjai azt hit­ ték, hogy a királyt fölvilágosítván, szivét meg fogják lágyíthatni. Hasz­ talan!. Mások a porosz király, F r i g y e s V i l m o s közbenjárásaért fo­ lyamodtak. És ez csakugyan írt is 1732. april 29.-kén K r m a n ügyé­ ben valamint bécsi követéhez, B r a n d t h o z , hogy vesse magát érte közbe, úgy közvetlenül a királyhoz is. Ez utóbbi iratában valamint K r m a n szabadon bocsáttatását, úgy a mijavaiaknak a vallás szabad gyakorlatának megengedtetését kérte, világosan kijelentvén, hogy az ezek iránt tanúsítandó kegyelmet maga iránt tanúsított szívességnek fogja tekinteni, s ezt előfordulandó esetekben hasonló szívességgel kész viszonozni. ***) Hasztalan!. *) Descripto seditionis Mijaviensis sub Ermano. **) Olvasható ez ének Tranoscius György „Cithara Sanctorum"-ában 1736. kiad. 569. 1. Az uj „Zpevnik"-be is föl van véve 602. sz. alatt Ezen kivül több éneket is fordított tót nyelvre. ***) „Ego hancce meis consortibus fidei declarandam gratiam non secus, quam mihi ipsi praestitam gratitudinem aestimaturus, me ad augendam hoc modo gratam obligationem quibusvis occasionibus cum multa obligatione excitaturus." Ezek a porosz király levelének szavai, melyek olvashatók Hornyánszky Bei­ träge. ISO...

Öt évvel később a kor és fogság sanyarúságai által me gtört aggastyán azon hitben, hogy a bosszúnak már elég ideje volt, magát kielégitettnek tartani, maga járult folyamodásával a trón zsámolyához. E folyamodásban szívrehatólag könyörög, hogy élete hátralevő cse­ kély részét csöndességben és ő fölségeért az éghez küldendő imád­ kozásban szabadon tölthesse. Ez is hasztalan!. Csupán egyetlen egy reménye maradt még, az utolsó — a halál. Be is következett ez; de még a fóldi nyomorúságot megszüntető e szomorú megmentő sem jöhetett nyugodtan azon férfiúhoz, kinek egész élete csupa hányattatás volt. 1740-diki septemb. 17.-kén, m i ­ dőn végórája közeledett, két jezsuita jelent meg börtönében, kik még utolsó kisérletet akartak tenni, hogy vallott hitében megtántorítván, a római egyházba térésre rábírják. De annál, k i annyi vészt, vihart állhatatosan kiállott, e fortélyos mesterkedésöknek is meg kellett hiúsulnia. Meggyőződvén erről, erőszakhoz nyúltak, s a már tehetet­ lenné vált vonagló öregnek szájába erővel tömték' be a megszentelt ostyát. 0 azonban ekkor sem nyelte le, hanem szájában tartva, kiadta nemes lelkét. De a jezsuiták sokkal ravaszabbak voltak, hogy e körül­ ményt is saját dicsőségük emelésére k i ne zsákmányolják. És csak­ ugyan halála után azon hírt teijesztették el, hogy K r m a n haldoklása közben pápistává lett. A mijavai mozgalomnak fönebb idézett leí­ rása, *) Schmaltól eltérőleg, K r m a n halálának idejét september 22. és 23.-ka közti éjjelre teszi; azon jezsuiták egyikét pedig, kik utolsó ízben hozzájővén, az erőszakot végrehajtották, W e i s s m e y e r József­ nek nevezi. Hogy az áttérítési mesének annál nagyobb hitelt szerezzenek, nem csak hogy nagy ünnepélylyel temették el, és pedig a pozsonyi róm. katholikus templomok' egyikében**), hanem díszes sírkövet is állí­ tottak emlékezetére. A mijavai forrongás leírása hozzáteszi, hogy ugyanazon páter W e i s s m e y e r , k i az üldözés kiszenvedett áldozata kimultánál oly jézusi szellemben szerepelt, oct. 2-dikán a jezsuiták templomában magasztaló beszédet mondott K r m a n emlékezetére *) Descriptio seditionis Mijaviensis. **) Melyikben, nem könnyű meghatározni, miután némely forrás a főtem­ plomot, mások pedig a jezsuiták (értsd a pozsonyi főtéren levő és az evangelicusoktól 1672. jul. 18. elrabolt) templomát említik, mint Krman porrészének nyughelyét. Kajz. a magy. prot. tört.

;

A

A

S i r á k 25, 22. alapján, kiemelvén egy felöl az elhunytnak jelességét, más felöl gyalázván nejét; deu. m. az evangélikusok közül senki sem adott hitelt szavainak. Mindamellett ezek is örültek, hogy superintendensöket ily fényesen takarították el, annál inkább, mivel már régóta ag­ gódtak, mit fognak vele halála után cselekedni. Többen, megfontol­ ván jól a dolgot, azt hiszik, hogy K r m a n holttestét később e székes egyházból kivivőn, máshol temették el. Közéletbeli ily hányattatásai közben K r m a n számára azon csöndes révpart sem jutott megnyugtatásul, melyben sokan, az élet viharai közül kiragadván magokat, oly örvendetes üdülésre akadnak. Értjük a családi kört. Neje ugyan mindvégig hűségesen óhajtotta ne­ héz fogságában is gondját viselni; de annál kevesebb örömet szerez­ tek neki gyermekei.Elso házasságából született leánya bizonyos Mathaesiushoz ment férjhez, kik idővel mindketten hűtelenek lettek evangéli­ kus vallásukhoz. Mihály fia, S c h m a l szerint a kresznei, de mivel ily nevü egyház nem létezett, talán a krajnai gyülekezet lelkésze, nem úgy élt, hogy az általánosan tisztelt K r m a n név díszét növelte volna. Mátyás pedig, kiről már fönebb is történt említés, tanitó volt Mijaván. De már azon jelenet és társaság is, melyben ott találtuk, gyaníttatja, milyen szellemű lehetett. Gyermekeinek ez elvetemült magaviselete kétségtelenül még inkább keserítette az apai szívnek már magokban is elég súlyos fogsági fájdalmait. Ez a magyarországi evangélikus egyház legkitűnőbb vértanúi egyikének szárazon előadott rövid életrajza. Ennek szerzője semmit sem óhajt inkább, mint azt: vajha ez egyszerűen közlött vázlat által is sükerült volna hitsorsosai közül némelyek figyelmét hazai egyháztör­ ténetünk felé irányozni, mely ily kimondhatatlanul gazdag megható jelenetekben. E történet tanulmányozása lehetetlen, hogy az ez egy­ ház iránti buzgó szeretetet is ne ébreszsze, vagy a meglevőt ne fokozza. Azonban ez életrajz nem volna teljes, ha befejezésül K r m a n irodalmi tevékenységét is érdeme szerint nem méltányolnók. Nem áll ugyan hatalmunkban, s azt a rendelkezésünkre álló lapok köre sem engedi, hogy becses munkáit részletesen taglaljuk; hanem legalább czímeik szerint akarjuk elősorolni. A már említett énekfordításokon kivül tőle vannak a következők: 1) Dissertatio theologica, qua veram orthodoxae ministrorum vocationis considerationem publicae eruditorum disquisitioni proposuit. Wittenberg. 1683. 4-dr..Ezt tehát húsz éves

korában írta. — 2) Kniha zivota (Élet könyve) Dadán könyvnyomó fö­ lött mondott halotti beszéd. Zsolna. 1704.— 3) Nucleus formularum precandi M . Caspari Neumannii (Imakönyv) Zsolna. 1707. 12-dr. — 4) Actus inaugurationis vexillorum, dum Urbanus Czelder tumultuoso illo Hungáriáé tempore stationem mutaret. Zsolna. 1707..— 5) Két előbeszéd; egyik a B é l Mátyással együtt kiadott tót bibliafordítás­ hoz; *) és Kleich Ulászló énekes könyvéhez. — 6) Nábozné arie (Ke­ gyes dallamok) Beszterczebányán. — 7) Anti-Dubnicai. 1718. — 8) Agenda slavica. Egyházi szertartások könyve, mely csak 1734-ben je­ lent meg A m b r ó z y György, ekkor már K r m a n veje eszközlése foly­ tán, és melylyel imitt amott még máig is élnek a tót gyülekezetek­ ben. — 9) Katechismus ucení krestanského (A kerestyén tanitás katekismusa). Hely nélkül 1738 12-dr..— Végre maradt utána kéziratban is több munka, milyen a már felhozott „Hungária Evangelica, sive história Evangelii Jesu Christi in Hungária et provinciis eius", vagyis Magyarország egyháztörténete 1610-ig**); továbbá: Regesta supellectilis et proventuum Ecclesiasticorum parochialium et scholarum Comitatus Trenchiniensis; Excerpta ex Catalogo Testium et Confessorum purae evangelicae veritatis. Voltak, kik a História Diplomaticát is neki tulajdonították; ma már azonban tudjuk, hogy e becses mű nem tőle származott Ha valakire nézve áll azon állítás, hogy az élet folytonos küzde­ lem, akkor ezt kétségtelenül K r m a n r a teljes joggal alkalmazhatjuk. Az istentelen ármány kiszakította őt áldásdús működése köréből; de az általa vallott tanítás mindinkább tért foglalt; mert „ é g é s f ö l d e l m ú l n a k ; de az Ú r b e s z é d e i soha e l n e m m ú l n a k . " Sírkö­ vére oda illettek volna az Üzvözitő szavai: „ N e f é l j e t e k a z o k t ó l , k i k a t e s t e t m e g ö l i k ; de a l e l k e t n e m ö l h e t i k m e g . " Máté 10, 28.) *) Erre kívánta munkatársul a jeles A m b r ó z y Györgyöt megnyerni s részben e czélból sürgette szomszédságába, Verbóczra való meghivatását. **) Nem 1602-ig, mint Monumenta I I . 20. lapján áll; legalább a pozsonyi lyceum könyvtárában levő másolat eddig terjed.

vm. Gyászlapok a magyar prot. egyház mult századi történeteiből. Hatvani István debreczeni tanár egykorú feljegyzései szerint közli

Révész Imre, debreczeni belv. vall. ev. pap.

,

1749.-ki m a r t . 16. A győri templom és iskola mind a reformátusoktól mind a l u ­ theránusoktól elvétetett a felséges helytartótanács parancsolatjából, de 'nem ő felsége egyenes parancsolatjából. Ha ő felségéhez folya­ modtak volna, talán megmaradhattak volna. A prédikátorok [voltak; öreg tiszteletes Komáromi Pál uram, egyszersmind egyházmegyei es­ peres; T uram. Professora az oskolának vala: T. Dancsházi Nagy József uram; ez innen Jász-Kisérre ment prédikátornak. 1752-ki maj. 12. A pápai oskola és oratórium, mely curián vala, elvétettek. Tiszt, superintendens Torkos Jakab uram és T. Komáromi Pál uram kiűzet­ tek, kik prédikátorok voltak. Ugy T. Kun Kocsi János uram is, a professor, deákjaival s egész oskolájával. A vármegye vette el a felséges királyi helytartótanács parancsoatjára; de ő felsége Mária Therézia egyenesen nem parancsolta. Ha tiltakoztak volna, és ő felségéhez folyamodtak volna, talán még ma is vallásgyakorlatuk megvolna. Ebben az iskolában voltak togátus diákok, negyven sőt ötven is gyakran, valamint a szathmári oskolában is. 1754,-ki e s z t e n d ő b e n . A szathmáriaknak megparancsoltatott, hogy többet egy prédiká­ tornál ne tartsanak, és az odavaló professor is az iskolában való taní­ tástól megtiltatott, az oskola eloszlott és tiszteletes Szigeti Sámuel uram 1755.-ki májusban Karczagra mene prédikátornak. Magok a lakosok adtak reá alkalmatosságot, mivel azt kezdették beszélleni,

hogy a deákok tartása ő nékiek terhes. Megkönnyítették tehát okét az oskolától, melynek sok szép alapítványai valának a fejedelmektől is. 1755.-ki j ú n i u s b a n , Losoncz városa hét helyen vetett tűz által a gyujtogatóktól fel­ gyújtatott, nagyobb része megégett, az oskolával és parochialis házak­ kal együtt, a templom is nehezen maradott meg. A mint rebesgettetett, valami pápisták gyújtogattak, és a gyújtogató gyermek is a füleki barátoktól való volt, k i megégettetett azzal az asszonynyal, a k i megfogadta vala. 1759.-M a u g u s t . 23.-kán. Tatában felséges asszonyunk parancsolatja mellett az oratórium lepecsételtetik; másnap földig lerontatik. A prédikátor tiszteletes Körtvélyesi János uram kiűzetik. Az oskola is elvétetik. Kővári P á l deákunk, kit odavaló mesternek adtunk, az oskolából kiveretik. Uram, meddig haragszol a Sionra és nem könyörülsz, széthányt falain! Igy leve oda egy a legrégibb reformata ekklézsiák közül! 1771.-ik april 22.-kén. A Eimaszómbat városában lévő szép templom, az oskolával, két parochialis házakkal s kántor házával együtt, maga ő felsége Mária Therézia parancsolatjára a reformátusoktól elvétettek, még pedig a templomhoz tartozó minden szent edényekkel s pénzzel együtt, me­ lyeket hit alatt kellett előadni. A két papok: t. Márton József és Varannai István uraimék, szolgálatjoktól örökre megfosztattak, ugy az oskolamester is, — de csak a rimaszombati ekklézsiában, mert ezután t. Márton ur szentpéteri, Varannai ur pedig bölcsi prédikátorok levének. A deákok kivettettek és az oskola kiűzetett a városból ugyan­ azon nap, die 22. április, lévén ott királyi bi tos és tanácsos Neuhold ur, és vármegye gyűlését tartván, segítségére lévén ott három swadron würtenbergianus lovas német katonák. Parancsnokló kapitány volt Hanisch, k i a templom ajtóira hat hat strását állított, a város kapuin szinte úgy, kivül és belől; a többi katonákat állította a vármegye háza eleibe. I t t olvasta el Neuhold ur a sententiát, hogy ő felsége parancsolatjábul elvétetik a templom, oskola, ós a romano-katholikusoknak adatnak; a papok, mester és deákok kiverettetnek; a magistratualis személyek: biró, tanács és nótárius kivettetnek és minden tisztvise­ lésre örökre alkalmatlanoknak nyilváníttatnak. z

Oka ez nagy királyi haragnak volt, mivel 1770. esztendőben, Karába nevű térito pap, k i Tamásfalvában lakott már két esztendő alato és i n ­ nen bement processióval Űrnapján (Rimaszombatba) s prédikállott5 tehát utána való]vasárnap ismét nagy sereg embert öszvegyüjtött és be­ indult a városba, de az emberek azt hirlelték, hogy ők a templomot elvenni mennek: így a közönség felzúdult és a processiót tevő pápista emberekre ütött; azokat ütötték, verték és visszahajtották, a lobogó zászlókat az asszonyok tojással s holmi egyetmással hajigálták. A pré­ dikátoroknak ezt roszalták: miért hogy ők a népet nem csendesítették? A bíráknak hasonlóképen.. A férfiak és asszonyok közül tizenöten rab­ ságra ítéltettek, némelyek öt, mások négy és három [esztendői rab­ ságra. Az asszonyoknak, kik nem nemesek, a rabság elein harmincz korbács adódott, mikor eleresztik ugyanannyival fognak büntettetni. V i ­ tettek a vármegye tömlöczébe Kemenczére,Nagy-Hontba a Garam mellé. Igy lett oda egy a legszebb s legtisztább, magyarországi reformata ekklézsiák közül! A térítő pap Karába jutalmul plébánosnak állíttatott be s tétetett esperesnek, sőt már a szepesi káptalanban kanonoknak is. Ez fog lenni minden protestáns ekklézsiáknak a sorsa Magyarországon. Reá várják, mig olyas okot adnak, hogy megsemmitsék a vallásgyakorlatot.

Toldalékul a rimaszombati, föntebb leirt eseményhez érdekesnek találtam a magyar királyi helytartótanácsnak 1771.-ki april 9.-kén kelt, Hontmegye közönségéhez írt és másolatban a pesti nemzeti m ú ­ zeumban levő következő intézményét közleni: Méltóságos, főtisztelendő st. Azok, melyeket a Rimaszombatban működött térítő pap és r ó ­ mai katholikus nép ellen az ottani akatholikusok által iszonyú botrány­ nyal és ritka példával megkísértett és támasztott zavargásról, a per­ iratok fölterjesztésével, czímzett uraságtok ide följelentettek, innen ő szentséges császári királyi apostoli fölségének alázatosan felküldet­ vén, ő szentséges fölsége következő legkegyelmesb császári királyi rendeletet méltóztatott kiadni, úgymint: A bővebben megvizsgált s egymással egybevetett periratokból világosan derülvén k i az, mit a városi tanács sem tagadhat, hogy a r i ­ maszombati helvét vallású lakosok e botrányos zavargást a közbéke megzavarásával és a szabad menevéd vakmerő megsértésével támasz-

tották, a békével tovahaladó katholikus bucsúsokat a nélkül, hogy ezek arra okot adtak volna, különféle ártó eszközzel felkészülten, több o l ­ dalról egyazon pillanatban bőszültekként undok zajgás és káromlás közt megrohanták, a processióra összegyűlt katholikus népet a császári királyi legfelsőbb hatalomból oda rendelt térito pappal együtt a város határain vakmerően túlkergették, sok megfutamodott katholikust ü l ­ dözve megvertek, megsebesítettek, megvéreztek, némelyeket a Rima fo­ lyóba, életöket veszélyeztetve, dobtak és, m i a legfőbb, a teremtő isten, ő szentséges fölsége fönséges személye, a katholikus vallás és ennek követői ellen borzasztó káromlásokat és istentelen átkokat dőre szájjal szórtak: e vakmerő kihágás bűnével pedig nemcsak a zavargásba bo­ nyolódott egyes személyek, hanem inkább maga a városi tanács és pa­ pok, a kiknek kormányzatától kellene függnie az alárendelt népnek, végre az egész helvét vallású városi község — a tiszti vizsgálatoks periratokból világosan kiderülvén hallgatag összeesküvésük bizonyít­ ványai — egyetemben terhelve volnának. Ez okból valamint e kihágás nemcsak a zavargásba bonyolódott egyes személyeknek egyenként, hanem főleg a tanácsnak, papoknak és az egész helvét vallású városi községnek általában méltán számítandó be: ugy ez, valamint a zavargásba bonyolódott egyesek méltó bünte­ téssel példásan lesznek megfenyítendők. Mivel pedig a rimaszombati hálátlan lakosok eddig merő csá­ szári királyi kegy- és kegyelmességből azon föltétel alatt tűrettek az egykoron katholikus templom és a helvét vallás nyilvános gyakorlatá­ nak birtokában, hogy azt a királyi parancsok szigorú teljesítése mellett és az uralkodó orthodox vallás sérelme nélkül további királyi tetszésig nyugton és békével használhassák; Ők pedig nem hogy békét és csen­ det ápoltak volna, hanem minden, a katholikusok részéről adott ok "nél­ kül, különösen az orthodox hit fékezhetlen gyülölésébŐl, császári k i ­ rályi határozott kegyelmes rendeletek ellenére, a közbékét feldúlva, az áhítatosan egybegyűlt katholikus népet ütve, megvérezve városuk egész határából csúfosan kikergették, azonfölül teremtő istenöket, országuk törvényes uralkodóját s az egész orthodox uralkodó vallást istentelen szájjal szidalmazni nem iszonyodtak s ez által a tanács, a papok és az egész helvét vallású városi község tűrt szabad vallásgyakorlata törvenyeit vakmerően áthágva, e részben magát további császári királyi kegyre méltatlanná tette.

Ennélfogva az isten, o szentséges királyi fölsége és az orthodox vallás ily sulyos bántalmazásának megtorlása s jövőre ily vakmerőségs elbizottságnak megfékezése tekintetéből azt határozta és rendelte ke­ gyelmesen Ő császári királyi fölsége, hogy a kihágók megérdemlett büntetéséül a helvét vallásnak Rimaszombatban eddig császári királyi kegyből volt nyilvános gyakorlata a nyilvános iskolákkal együtt azon­ nal szüntettessék meg, a papok pedig valamennyi togatussal, kik ed­ digelé különben is az adózók terheltetésével és verítékéből nagyobb számban tápláltattak, ugy szintén a tanárok és tanitók a városból ha­ ladéktalanul parancsoltassanak k i ; ezenfölül a papok, kik a tanácsuk­ tól függő népet a mérséklet, az uralkodó iránt tartozó engedelmesség és jobbágyi tisztelet korlátai közt megtartani nem ügyekeztek, hanem a zavargókat a templomkerítés ajtajából nézve, hallgatagságukkal Őket az üldözés folytatására s ennek rosz következményeire mintegy báto­ rították, a papi hivatalnak bárhol' viselésére alkalmatlanoknak nyilvá­ níttassanak; végre a templom, mely különben is római katholikusoké volt, előbbeni jognál fogva katholikusok használatára adassék vissza s hogy a helybeli akár katholikusok, akár akatholikusok pillanatig se maradjanak a lelkiekben elláttatlanul, illő buzgalmú és eszélyes katho­ likus plébános, tanitó és egyházfi azonnal állíttassanak be. Mivel pedig a papok és alárendeltjeik hivatalvesztése által hátra­ hagyott lakaik s valamennyi birtokolt javadalmuk tettleg császári k i ­ rályi kegyelmes rendelkezés alá estének; mielőtt ezekre nézve valami határoztatnék, ő szentséges fölsége ugy akarja kegyelmesen, hogy ugy a papok és togatusok, mint a tanárok és tanitók lakai, ezeknek belső kényelmei, külső tartozékai, ingatlan és ingó, vagy nekik ideiglen át­ engedett s eddig általok bírt javadalmakkal együtt részletesen és pon­ tosan hivatalból Írassanak össze; mindez pedig hivatalos zár alá vé­ tessék és az alatt tartassék, azután az összeírás ide minélelőbb fel­ küldessék, hogy k i lehessen számítani, a katholikus plébános, tanitó és egyházfi fizetésére m i t és mennyit lehet rendelni? a maradványból pedig m i t és mennyit kelljen további királyi kegyelmes rendelkezésre meghagyni. A mi továbbá a várost, egészen helvét vallású bírót, jegyzőt és tanácsot illeti, kiderülvén a periratokból az, hogy ez akár hallgatag be­ folyás és összeesküvés, akár szemhúnyás, akár tisztében hanyagság ál­ tal bűnrészesévé lett e botrányos és vakmerő kihágásnak, czímzett ura-

ságtok intézkedni fognak, hogy e biré és az egész tanács a jegyzővel együtt, büntetésül rosz hivatalkodásükért, nemcsak eddig viselt közhi­ vataluktól fosztassanak meg, hanem azonfölül birói, esküdti, tanácsosi, vagy jegyzői hivatalviselésre mindenkorra alkalmatlanoknak nyilvánít­ tassanak s helyökbe más biró, jegyző s egészen uj tanács aként ala­ kíttassák, hogy a rendszerinti jegyző négy tanácsossal római katholi­ kusok közül választassák és állíttassák be. Az egyetemleg vétkes városi község közvétsége igy lesz meg­ büntetendő. M i továbbá az egyes zavargók vétségeit illeti, ámbár a megyei törvényszék Ítélete a vizsgálati iratokban megnevezett s a zavargásba bonyolódott nemes és nem nemes férfiakról általában szól s közülök a nemeseket egy évi börtönre, a nemnemeseket pedig száz botra Ítélte; ámbár Király Lajos és némelyek ellen az ott megnevezettek közül még további vizsgálatot rendel: de mivel a zavargásnak első rendű része­ seit részletesen meg nem nevezi, a Király Lajos és mások elleni vizs­ gálat folytatása miatt pedig ezen egész ügynek a körülmények nagyobb elmérgesítésével függőben kellene maradnia; ennélfogva mindez, va­ lamint a megbecstelenített feszületnek a rimaszombati piaczon felállí­ tandó oszlopa ez úttal egészen abban hagyandó. Más tekintet alá esnek azon férfiak és nők, a kik a törvényszéki Ítéletben névszerint kellően meg vannak jelölve és a kiknek méltán megbüntetendő vétségei tanúk hitalatti vallomásai által világosan s bőven igazolvák. Mivel pedig e vétkes férfiak közt is egyik jobban van terhelve a másiknál, ezek az elkövetett s rajok bizonyított vétség aránya szerint, megkülönböztetés és osztályozás után, a következő rend­ ben lesznek megfenyítendők, még pedig 1) Posonyi Pál, a gazdászati biró fia, k i a tanúk vallomása sze­ rint a többi zavargó, káromló és verekedő vezére volt, öt évi börtönre; 2) Benyó István, Szabó János és Torpis János, kik a kihágások-, verekedés-, káromlásban Posonyi Pált leginkább megközelítették, négy évi börtönre; 3) Végre Babiczky Ferencz, Fejes Mihály és Mitre János, kik az említett zavargási kihágásokban amazoknak utánzói valának, három évi, valamennyien vasban töltendő börtönre itélendők. Ezekhez adandók a megyei törvényszék Ítéletében névszerint el­ itélt nők, a kik tudniillik, tanúk hitalatti bizonyítása szerint, zászlókat

gúnyolva póznákra aggatott rostákkal s ezekről lecsüngött különféle pi&zkos foszlányokkal a processio elébe mentek, az első rohamot kü­ lönféle, sárral, szeméttel, gazzal beundokított nöi eszközökkel ök tet­ ték, a processióval érkező katholikus népet és zászlókat bemocskol­ ták, Összetörték s a többit rakonczátlanságban felülmúlták, különösen pedig e nemes nők: Nagy Vatthy (más példányban: Vasy) Tejes M i ­ hálynak, Kovács Sára Tokay Ferencznek, Csernahay Zsuzsanna Galambosy Jánosnak, Soos Erzsébet, Légrády Ferencznek, Molnár Katalin Bedics Andrásnak, Kalassi-Szilvásy Mária, Jeszenszky Zsófia So­ mogyi Istvánnak és Kovács Judit Thuróczy Ferencznek neje; Nemnemesek pedig: Szabó Zsuzsanna Urházy Mihálynak, Len­ gyel Katalin Molnár Istvánnak, SZÍVÓS Judit Daray (más példányban: Darnyi, még egy másban: Darugyi) Istvánnak, Szűcs Judit Soos Istvánnak, és ennek leánya Erzsébet Gyenes Jánosnak, Molnár Zsófia ifjabb Soos Istvánnak, Szalay János özvegye Radó Sára, Daray (más példányban: Darnyi) Erzsébet Pap Jánosnak, Thót Katalin Simon Andrásnak, Kardos Erzsébet Szoboszlay Andrásnak, Árva Katalin Bodzássy Istvánnak, Tornyos Katalin Nyergessy Istvánnak neje; Mindezek, tekintve a vétség nagyságát, jóllehet nagyobb bünte­ tésre volnának méltók', de kegyelmes figyelembe vétetvén nemök gyarlósága, a nemesek csak egy évi tiszti börtönbe zarándok, a nem nemesek pedig a rimaszombati piaczon, a vétség színhelyén, egyen­ ként, de két különböző ízben, harmincz harmincz korbácscsal lesznek azon világos kikötéssel megfenyítendők, hogy a bebörtönöztetendő fér­ fiak és nők, ha képesek magokat foglyokhoz illően élelmezni, nehogy az adópénztár terheltessék, a megyei pénztárból teendő költségeket saját vagyonukból, más különben pedig maga a kihágó városi község a megyének megtéríteni kötelesek legyenek. Hogy pedig e császári királyi rendelet annál biztosabban s uj zavargás támasztása nélkül hatályosan foganatosíttathassák, ezen egész ügy nagy óvatossággal és a legnagyobb titokban intéztessék el. S va­ lamint Neuhold János tanácsos ur, e cselekvényre kinevezett királyi biztos, a mai napon oda utasíttatott, hogy e Hontmegyének saját el­ nöklete alatt tartandó közgyűlését Rimaszombat városába minél előbb tűzze k i s az alatt is ugy az alispánnal, mint az ottan szállásoló kato­ naság főbb tisztével titkon tanácskozva a határnapot kitűző császári k i ­ rályi kegyelmes rendeletet hirdettesse kis annak foganatosítását szemé-

lyes jelenlétében a legjobb módon eszközölje; e czélra pedig nehogy biztonsági eszközöket nélkülözzön a királyi biztos ur, a fő hadi kor­ mánynál el lőn már maga útján kegyelmesen rendelve, hogy az általa kitűzendő időben és helyen kivánt számú katonai segély készséggel szolgáltassák ki neki. Azonképen e legkegyelmesb királyi rendeletet legfelsőbb királyi parancsolatra a végett tudatja.czímzett uraságtokkal e királyi helytar­ tótanács, hogy annak előirt módon foganatosítását magok részéről is semmiben el ne mulaszszák, hanem azt tisztök szerint foganatosítsák s ennek mikénti végrehajtásáról czímzett uraságtok ezen királyi hely­ tartótanácsot igazán és körülményesen minélelobb tudósítsák. Kelt a magyar királyi helytartótanácsnak Pozsonyban 1771-ki april 9.-kén tartott üléséből Czímzett uraságtoknak jó akarója Albert.

kész szolgái Balogh László. Boross Lajos. A végrehajtásról Sztehlo András, akkoron derencsi pap, így írt egy főúrnak: Nagyságos Neuhold királyi biztos ur váratlanul rendeletet ka­ pott, hogy Rimaszombatba menjen s april 23.-kán azon városban le­ gyen a két alakú parancscsal, melyeknek egyikét szabad volt felnyit­ nia, a másikat csak Rimaszombatban, a tekintetes megyeházában, lehe­ tett feltörnie s a város jegyzője által felolvastatnia. Sietett tehát oda, hol a város kapuja előtt már két század vasas várta őt. Ezekkel bemenve, a hozzá adottakkal elfoglalta a középületeket; ezalatt a kato­ naság rendbe állíttatik, nagyobb és kisebb fegyvereit mindnyájok szeme láttára megtölti, kardját kihúzza. Egy része a városházat, egy része a templomot, paplakokat, iskolákat veszi körül; egy része az utczákon futos, minden mozgalomra éber szemmel figyelve. Megtörténvén mindez tekintetes Pongrácz László ur, mint azon tekintetes megye alispánja, a nagyságos biztost üdvözli. Beszéde tartalma ez volt: Miért jött fegy­ veres kézzel s az azon megyében élő hiveket miért rettegteti ? Válaszolá: ő az uralkodó parancsából mind megfélemlítés, mind végre­ hajtás végett jött. Ekkor előmutatja a még lepecsételt paran­ csot s parancsolja, hogy a város valamennyi tisztviselője álljon elő. Ezek katonák által kisértetve megjelennek. Felnyitás végett jegy­ zőjüknek adja át a parancsot. Ez azonban azt ijedtében nem

tehetve, valaki a megyeiek közöl felnyitja, elolvassa s annak erejénél fogva az egész régi tisztikar letétetik, uj alakíttatik, melybe négy r ó ­ mai katholikus, négy református tanácsos, birónak pedig Gerber Mihály állíttatik, mintegy hatvanan a kemenczei börtönbe szál­ líttatnak, kik közül némelyek megbotoztatás után, némelyek, ha élet­ ben és vallásukban megmaradnak, egy, két, három évi börtön után szabadulnak meg. Azután százados küldetik az első paphoz, adja át a templom kulcsát, mit az azonnal meg is tett. Felnyittatván a templom a biztos a megyei és uj tisztikarral bemegy, a templom czímzetes püs­ pök s egri kanonok által római katholikus szertartással fölszentelte­ tik s a zavargáskor megvert Garaba térítő, k i addig Káhón békében lakott s egykoron rapi plébános volt, beiktattatik. A papok esti 6. óráig, holmiokat barátaikra bizva, kiköltözni valának kénytelenek. A tanár hasonlóan valamennyi idegen tanulóval. A papok egész Magyar­ országon hivatalra alkalmatlanoknak nyilváníttattak, kivéve az első aggastyánt, kinek, mint a k i magát a végrehajtók előtt megalázta s ártatlanságát ez ügyben bebizonyította, remény nyújtatott, hogy öreg napjaiban ő felsége külön kegyével meg fog örvendeztetni. *) Közli Fabó András,

IX.

Vallásügyi tárgyalások az u j a b b k o r i m a g y a r

országgyűléseken.

Schimko Gusztáv banki ágost. vall. evang. paptól.

Midőn az ujabbkori magyarhoni országgyűlések vallás dolgában történt tárgyalásainak és tanácskozásainak rövid képét, rövid történeti vázlatát nyújtani s föleleveníteni akarom: minden félreértés tekin­ tetéből mindenek felett tisztán akarom körvonalozni azon szándékot, melye történeti vázlat fölelevenítésében lelkemnek iránytűje s vezéresz­ méje volt. *) A magyar olvasónak szükségtelen említeni, hogy az itt leirt szigor kö­ vetkezményei utóbb, I I . József uralkodása alatt elenyésztek s Rimaszombatban most is virágzó helvét vallású evangélikus gyülekezet s egyesült protestáns gymnasium van.

Szándékom tisztán az, hogy egy részt leróvjam a tiszteletnek tartozását és hálaadóját azon nagy férfiak irányában, kik a törvényho­ zás terén a protestáns vallás jogai mellett a szellemi harcznak zász­ laját buzgón és bátran lobogtaták; más részt egy kis követ rakjak le az épület felderítéséhez, hogy megvilágosítsa, — láthatóvá tegye e ta­ nácskozások folyama és történeti képe azon igazságot, miszerint a nem­ zet, az ország, a törvényhozás őszintén akart volna a protestáns egy­ házon segíteni, — szerette volna kitelhetőleg bajait eloszlatni, sé­ relmeit orvosolni: de a segítő kéz kötve volt, a legjobb, legszentebb szándék és akarat meghiúsult, mert — mint nagynevű történetirónk Horváth Mihály írja — „az u d v a r t ó l p á r t o l t k a t h o l i k u s fő­ p a p s á g n a k keresztyényi szeretet hiányából származott folytonos fondorkodása következtében, két száz évnél több idő s a 19.-ik század felvilágosodott szellemének fuvallata kívántatott arra, hogy a bécsi és linczi békekötések alkalmával biztosított elvek és jogok valahára vilá­ gos, minden kétértelműséget, minden cseleskedést kizáró törvény által ténylegesen érvényesíttessenek." A vallásjavitás világossága, mely Wittenbergában 1517.-ik évi oct. 31.-kén Luther által meggyújtatok, csakhamar kiterjeszté fényét s melegítő sugarait hazánk földére, mert már a mohácsi vészt megelőző évben, tehát 1525.-ben a rákosi országgyűlésen hozatott azon végzés, hogy a lutheránusok megégettessenek. A belzavarok és pártviszályok alatt, melyek e hazát a mohácsi vész után szétszaggaták, midőn Ferdinand és Zápolya uralkodókon fe­ lül, a török is parancsolt, — a vallásjavitásnak hivei számban és erő­ ben háborítatlanul nevekedtek és szaporodtak, mert az ország legha­ talmasabb családjai: Eszterházyak, Nádasdyak, Thurzók, Illésházyak, Forgáchok, Perényiek stb. a vallásjavitásnak buzgó védői és terjesztői valának. Ezen háborítatlan nyugalom megszűnt 1576-ban Miksa felvi­ lágosodott fejedelem halálával. — Rudolf uralkodása alatt kezdődik a protestáns egyház szomorú korszaka s üldöztetése, mert Rudolf vé­ rengző vezérei Belgiojoso (Barbiáno) és Basta elszedték a protestán­ sok templomait, elűzték papjaikat és tanítóikat s mindent elkövettek, hogy a protestáns vallást kiirtsák. És midőn az ország alkotmányán is számtalan sérelem és tör­ vénytelenség ejtetett ugy, hogy azt a nemzet többé nem türheté;

Bocskay István az alkotmányos szabadság s ez által a protestánsok jogai mellett is fegyvert ragadott és sikerrel hadakozván, megköttetek a bécsi békekötés 1606.-ban, mely a protestánsok szabad vallásgyakor­ latát biztosítá. I L Ferdinand mint a jezsuiták növendéke, a protestáns egyház határozott gyűlölője és üldözője lévén, miután a bécsi békekötés pontjai meg nem tartattak; Bethlen Gábor, erdélyi fejedelem, fegyverhez nyúlt, s győzelmesen nyomulván előre, létesült a békekötés Nikolsburgban 1621.-ben, hol a protestánsok vallásszabadsága újra biztosítva lőn. I I I . Ferdinand uralkodása alatt meg nem szűnvén a törvény­ telenségek és a protestánsok üldöztetései, Rákóczy György, er­ délyi fejedelem, ismét fegyvert ragadott és létrejött a linczi békeköés 1645.-ben, m i által a protestánsok teljes vallásszabadsága megint megerősíttetek. A békekötések pontjai azonban meg nem tartattak. — A pro­ testáns egyházra a legszomorúbb korszak következett be I . Leopold alatt. Nem volt Bocskay, Bethlen, Rákóczy, k i védelmére kelhetett volna. De eljött Ambringen Gáspár s vele a vérengző Karaffa, az eper­ jesi hóhér. A protestáns papokon a gályarabság lánczai csörögtek, — a templomok elvétettek, — Karaífa felállítá Eperjesen a vérpadot — az üldöztetés tetőpontra hágott. — És amidőn 1687.-ben a protestáns küldöttség elmondá panaszait Hocher birodalmi kanczellár előtt, — így nyilatkozott: Ha ezen üldöztetéseket csak tiz napig tűrtétek volna, bámulandó türelmetek; dehogy tizévig viseltétek — ez minden türelmi fogalmat felülmúl. Megfogyánk a nehéz szenvedések és irtó üldöztetések alatt — apáink buzgósága és kitartó hitének köszönhetjük, hogy végkép k i nem fogyánk. Ború után derű következett. — A korát szellemével túlszárnyaló I I . József türelmi parancsára csakhamar I I . Leopold igazságszerető fejedelem alatt a bécsi és linczi békekötések alapján létesült az 179% 26. törvény czikk, —mely, hanem is adá vissza mindazt, a mit a bécsi és linczi békekötések biztosítottak, a teljes vallásszabadságot a pro­ testánsoknak, — de mindenesetre— amint egy részről fényes tanúbi­ zonysága volt I I . Lipót igazságszeretetének; ugy más részről az ak­ kori idők viszonyaihoz mérve nagy nyereség volt ez a protestáns egy­ házra nézve.

A protestánsok örömét csak nevelte és fokozta azon körülmény, hogy királyi engedély folytán zilált egyházügyeik rendezése végett 1791. év sept. 14.-én zsinat tartására összegyűlhettek, még pedig a helvét hitvallásuak Budán gr. Teleki József, az ágostai hitvallásuak Pesten b. Prónay László elnöklete alatt. Hanem I I . Lipót, az igazságszeretö fejedelem, 1792.-ikév febr. 28.-án a protestánsok méltó fájdalmára jobb létre szenderült, mielőtt e zsinati végzések a királyi jóváhagyást megnyerhették volna S hogy e zsinati végzéseknek megerősítése mily kevéssé állt a kormány érde­ kében, sőt, hogy mily szálka volt a 26. t. czikk a jezuitismus befo­ lyása alatt álló kormányférfiak szemeiben, mutatja világosan azon adat, hogy a király gyakori távollétét felhasználva, kiadá a helytartótanács 1792.-ik év sept. 25.-én 21,098. szám alatt kelt rendeletét, melyben az említett törvényczikk ellenére a térítvények érvénye s ezzel kap­ csolatban a vegyes házasságokból származott gyermekek erőszakos ki­ ragadása a szülék karjaiból jóváhagyatott, sot a protestáns papoknak szigorúan meghagyatik, hogy ar. katholikus okat templomaikból tiltsák k i Valamint egy századdal előbb a leopoldi 1691.-ik évi kir. rende­ let, ugy ezen helytartósági resolútio is magában horda a visszaélések és törvénytelenségek egész özönét, melyek a protestáns egyház életén ejtettek. A törvénytelenségeket és sérelmeket, melyek ezen helytartó­ sági rendelet folytán elkövettettek egyeseken és egyházakon, részlete­ sen elősorolja a protestánsoknak azon 60. ívre terjedő folyamodványa, mely 1796.-ik évben elkészült, és Vay Dániel s Prónay Gábor köve­ tekre bízaték, hogy azt ő felsége elébe terjeszszék. Ezen folyamodványból látható, hogy az áttérni szándékozók min­ den úton módon való hátráltatása s ha ez nem sikerült, gyakori bebörtönözése, — a térítvények erőszakos kicsikarása — a protestánsoknak elmellőzése a hivataloknál — az iparűző legényektől a mesterjog meg­ tagadása — a vegyes házasságokból eredő gyermek karhatalmú elvé­ tele a szüléktől, — a recopulatio vagyis a vegyes házasságoknak isméti esketése sat. sérelmek és törvénytelenségek napirenden valának, s an­ nak felderítésére, mily nehéz napjai voltak a protestantismusnak még a 19.-ik században, hogy hosszas ne legyek, elég említeni ama kebellázitó eseményeket és visszaéléseket, miknek a puchóvölgyi békés, az evangélikus valláshoz híven szító és ragaszkodó Laaz lakosai kitéve voltak különösen 1816ban, a midőn erőszakkal hajtattak a r. katholika

egyház kebeléhe ugy, hogy ezen maga Ferencz császár és király felin­ dult és megbotránkozott, s ez eseményekre nézve nyilatkoztatá k i a r. kath. helytartótanácsos s későbbi kanczellár gr. Pálffy F i d é l : hogy ó' f ő b e l ő n e m i n d e n k i t , k i az ő g y e r m e k e i t , m i n t L a a z o n , elrabolni merészkednék. És sikertelenek valának a protestáns egyháznak csak nem éven­ ként megújuló panaszai és előterjesztései ezen sérelmek ellen. Ered­ mény nélkül hangzanak el a megyék gyakran erélyes feliratai ezen visszaélések ellen, melyek a törvénybe ütköztek. — Az alkotmány szünetelt, országgyűlés nem tartatott, és így el lévén vágva az orvos­ lásnak biztos útja, a kormány háborítatlanul folytatá megtámadásait a protestáns egyház ellen ugy annyira, hogy midőn 1817.-ben Balogh Péter és gr. Teleki László a franczia háború lezajlása után Bécsbe i n dulának előadandók az egyház sérelmeit, — nyiltan bevallhaták az ország nádora előtt, kinél előbb tisztelegtek Őt is küldetésök czéljáról értesítendők, hogy a 26.-ik t. czikknek alig van pontja, mely több­ szörösen meg nem sértetett volna. M i volt e folytonos zaklatásnak és háborgatásnak természetes kifolyása? A nyáj, melyet ragadozó farkasok környeznek és hábor­ gatnak minden oldalról, biztosan nem legelhet. — A protestáns egy­ ház, így szakadatlanul küzdve a lételért, a midőn a legtöbb erejét és figyelmét az önvédelem vette igénybe, nagyon természetes, hogy bensőleg szellemileg nem terjeszkedhetett, hogy szent hivatásában, a szel­ lemi erők fejlesztésében, — több tekintetben hátramaradt, s hogy a kormány e szellemi téren is gátolta előre haladását, bizonyítja azon körülmény, miszerint a pozsonyi tanári karnál letett, a londoni bibliai társulat által a szegények számára ajándékozott Szentírásnak 700. példánya, felsőbb parancs folytán, a pozsonyi tanács által lefog­ laltatott. Ez rövid, dióhéjba foglalt történeti képe és helyzete a magyar­ honi protestáns egyháznak, melynek ügyét az ujabbkori magyarhoni országgyűlések oly erélyesen felkarolták és a vitatkozások e tárgy felett gyakran keserű, heves ingerült fokra emelkedtek. — Szükségesnek vél­ tük ezen képét és helyzetét az egyháznak, habár lehető rövid vonások­ ban, érinteni, ha a tanácskozásokat s vallásügyi tárgyalásokat, melyek e helyzetből indultak k i , a magyarhoni országgyűléseken kellő figye­ lemmel kisérni, felfogni, méltányolni akarjuk.

I. 1825—27.-dik é v i o r s z á g g y ű l é s . Ezen országgyűlés kezdetével, — mely 1825.-ik évi sept. 15.-én Ferencz fejedelem által személyesen lőn megnyitva s 1827.-ik évi aug. 18.-án befejezve — a magyar nemzet helyzete sok hasonlót bír felmu­ tatni az ország 1861.-ik évi helyzetével. —Huzamosb idő, 1812.-ik év óta nem tartatván országgyűlések, a kényuralmi rendszer és kormányzás által maga az alkotmány volt alapjában megsértve s megrendítve, és nagyon természetes, hogy ezen országgyűlés mindenekfelett az alkot­ mányon ejtett sebek és sérelmek orvoslásával volt elfoglalva, mely te­ kintetben hozattak is törvények, biztosítandők az alkotmányt, de ezek­ nek elosorolása vázlatunk körén kivül esik. Az alkotmányt megvédeni, biztosítani, rendes sánczaiba vissza vezetni lévén tehát főtörekvése ezen országgyűlésnek, a vallásügye nem is jött nyilvános vitatkozás és tárgyalás alá. — A protestáns követek is, — részint mivel nem akarták a tőrvényhozó rendeket ezen nagy szent feladatukban háborgatni, részint —• mivel az időt és szellemet sem találták még elég érettnek és kedvezőnek arra nézve, hogy sérel­ meiket előtérjeszszék, nem sürgették a vallásügy felvételét és tár­ gyalását. Mindamellett nem mondhatni, hogy a protestáns vallású rendek, s az egyháznak előbbkelő hivei és elöljárói egészen tétlenek lettek volna. Közölték Ők a prot. egyház helyzetét más vallású követtársaik­ kal , a vallásügynökök pedig az egyház panaszait és sérelmeit rövid, világos jegyzékbe foglalták s előterjesztek az országgyűlés szabadabb érzelmű tagjainak, hogy így a föld kellőleg elkészíttessék a mag be­ fogadására. És az országgyűlés hangulata nem is maradt minden befolyás és hatás nélkül a kormányra. —' A kormány látván a szabadabb érzületet mely ezen országgyűlésen hangosan kezdett nyilvánulni, látván az or­ szág hő ragaszkodását törvényeihez, kezdett a kormány is simulni, — szelídebb eljárást követni a protestánsok irányában, m i főleg az átté­ rési engedélyek gyorsabb megadásánál volt tapasztalható, kivált akkor, midőn Koháry Ferencz halálával 1827.-ben Eeviczky Ádám lőn a fő* kanczellár. Ezen befolyásos kanczellár 1829.-ik évben hivatalos felszólítást intézett a protestáns egyház előkelő tagjaihoz, a hol értekezlet tartáEajz. a magy. prot. tört.

12

sára hívja össze őket, hogy így az 1791.-ik évi zsinatnak sok tekintet­ ben már elavult végzései — mint mondva van a meghívásban — a korszellem kívánalmai szerint rendeztessenek s a vallásügy legfelsőbb jóváhagyás által elintéztessék. Összejöttek is az értekezlet tagjai: mint gr. Teleki József, Radvanszky Antal, Schedius Lajos, Ambrózy Lajos, b. Podmaniczky Ká­ roly, b. Prónay Sándor, Izsák Sámuel kir. tanácsnok, Tihanyi Tamás, Péchy Imre, Szilassy József. — De ezen tanácskozmány, ugy látszik, azért nem vezetett eredményhez, mivel a kormány nézete a consistorialis rendszer felé hajolt; ellenben az értekezlet tagjai a presbyterialis rendszert, mindenek felett a szabad mozgást, — pártolták a sza­ bad egyházban. II. 1830.-ik é v i o r s z á g g y ű l é s . Habár rövid volt ezen országgyűlés, mert sept. 8.-án kezdődött s már dec. 20.-án végződött, s ámbár eleve k i volt tűzve annak egyik főtárgya, t. i . Ferdinand trónörökösnek magyar királylyá koronáztatása; mindamellett az országgyűlés végével felmerült a vallás kérdése is, — s az indítványozó ez ügyben Nógrádmegye volt, melynek követei ekkor a lelkes Prónay János és Gyurcsányi Gábor valának! A nógrádmegyei indítvány veleje és tartalma az volt: hogy az említett, annyi visszaélést és sérelmet előidéző 1792.-ik évi sept. 25.-én kelt kormányi rendelet, miután az 179%. 26. t. czikk szellemével el­ lenkezik, mint különben is törvénytelen, hatályon kívülinek helyeztes­ sék annál inkább, mivel ezen rendelet értelmében és erre támaszkodva szedetnek a r. kath. papság részéről a vegyes házasságoknál az úgy­ nevezett reversalisok vagyis oly kötvények, melyekben a protestáns há­ zasfél írásban előre elkötelezi magát, hogy a házasságból netalán szár­ mazott minden gyermekeit a r. kath. vallásban fogja nevelni. — I n dítványozá még Nógrádmegye, hogy módosíttatnék azon, 1803.-ik évi april 5.-én kelt kormányi rendelet, mely a királyi engedelem meg­ nyerése után is, az evangélikus vallásra áttérni szándékozók számára még ezen felül hat heti oktatásnak kiállását parancsolja s mely ismét sok visszaélésnek tágas tért és kaput nyit s enged. Végtére indítványozta Nógrád, miszerint az 179%. 26. t. czikk 14. pontjának azon megszorítása, mely a protestánsokat Dalmát, Hor­ vát és Tótországokban nem csak a lakástól s vagyonbirtoklástól el-

tiltja, hanem a köz és magán hivatalviselés képességétől is megfosztja, eltöröltessék. Az alsóház rendéinek nagy többsége helyesléssel fogadta ez i n ­ dítványt, s azonnal kivánta volna törvény által orvosolni a bajt. De a követi kar ezen jóakarata megtört és meghiúsult a felsőház makacs el­ lenzésén, hol is a r. kath. főpapság — szám szerint mintegy 30. — he­ vesen ellenszegült ily törvény hozatalának. — Találkoztak ugyan i t t is egyes lelkes szóvivői és bajnokai a lelkiismereti szabadságnak, kik kö­ zött különösen b. Vesselényi Miklós tünt fel ragyogó s a reactiót kérlelhetlenül elitélő szónoklatával; azonban a felsőtábla nagy többsége hasonló volt a még kemény jégtáblához, melyet a tavasz melege, a korszellem melegito sugarai még meg nem puhítottak. A mágnások, a magyar haza született törvényhozóinak nagy száma ez időben nem bírta a haza nyelvét, idegen földön élt, tartózkodott — idegen nyelven szólt és beszélt. Az alsóház nem volt ugyan megelégedve a főrendek válaszával; de látván különben is, hogy az országgyűlés befejezése küszöbön áll, — tapasztalván azt is, hogy a társországok követei utasításuk értel­ mében saját önkormányzati jogukra hivaíkozva, ellentmondtak oly törvényes intézkedésnek, mely birtokjogot és hivatalképességet bizto­ sít a protestánsoknak Horvát- Tót- Dalmátországokban, — az ügyet elejtette s jövő országgyűlésre halasztotta. Ha tehát ezen első felszólamlás eredménytelenül hangzott is e l ; azonban mindenesetre első lépés és előkészület volt mintegy a nagy műhöz, s annyi eredménye volt mégis a nógrádi indítványnak, hogy Horvát- Tót- Dalmátországok rendéinek szűkkeblű utasítása általános megütközést és roszalást szült, s azon jogos remény nyilvánult az or­ szággyűlésen, hogy jövőre keresztyénibb szellemű utasítással láttatandnak el a társországok követei. És ha tekintetbe vesszük, hogy ezen rövid vallásügyi tárgyalás által a nemzet figyelme e tárgy felé fordult, hogy ez által a valláskér­ dés az ország többi sérelmei és elintézendő tárgyai közé fölvétetett: nem tagadhatjuk el annak horderejét és fontosságát; — s már csak azért is nevezetes ezen vallásügyi tárgyalás, mivel ezen században ez volt az első, mely felmerült a magyarhoni országgyűléseken, mivel i t t látjuk kezdetét azon gyakran heves és szenvedélyes vitatkozásoknak} melyek a főrendek SZÍVÓS ellenzése miatt, de az alsóház annál komo12*

lyabb és kitartóbb küzdése folytán, mely a protestánsok jogai mellett erélyesen, csüggedetlenül, nem tágítva szállt síkra, — utoljára az 184% I I I . t. czikkben értek véget és vezettek eredményhez és megol­ dáshoz. III. 2

183 / -ik évi o r s z á g g y ű l é s . 6

Mikép érintettük, a vallásügy — mint végső tanácskozási tárgy került szőnyegre a mult országgyűlésen, s az volt elejtésének és elha­ lasztásának egyik fó'oka, mivel az országgyűlés befejezése felé sietett, s így e fontos kérdésben, az alsó és felső ház között nem történhettek üzenetváltások, hogy a nézetek tisztuljanak és a két tábla között, miu­ tán nézetei amúgy is nagyon eltérők valának e tárgyban, egyetértés és megállapodás jojön létre, miből a királyi szentesítés után a magyar jog szerint származik a törvény. De a vallás kérdése eképen már az 1830.-ikévi országgyűlés ál­ tal az ország többi sérelmei közé fölvétetvén és a legtöbb megye ez ügyben utasítással is ellátván követeit: előre volt látható, hogy ezen kérdés megpendítése nem fog elmaradni ezen, oly hosszúra terjedt országgyűlésen, melynek ünnepélyes megnyitása 1832-ik évi december 20-kán, berekesztése pedig 1832.-ik évi május 2.-kán történt. A protestáns egyház legfőbb, jogos panaszai és sérelmei abból eredtek, mint láttuk, hogy a kormány nem a bécsi és linczi békeköté­ sek és az ezek alapján létesült 179%. 26. törvényczikk értelmében és szellemében járt el; sőt ezen törvénynyel világos ellentétben álló rendeleteket bocsátott k i a protestáns egyház nem kis rövidségére és megszorítására, mint például az 1792.-ik évi sept. 25.-én, és 1803. évi april 5.-én kiadott helytartósági rendeletek voltak. — Nem is említve a többi számtalan nyomást, zaklatást és sérelmet, — a legtöbb, gyak­ ran szomorú visszaélésnek példáival találkozunk különösen a vegyes házasságoknál és az áttéréseknél. Tudjuk ugyanis, hogy a vegyes házasságokból származott gyer­ mekekre nézve az 1 7 9 % , 26. törvényczikk 15.pontja aztrendeli, hogy oly esetekben, ha az apa evangélikus, a figyermekek atyjuk vallását kövessék. De a r. kath. papság az érintett 1792.-ik évi helytartósági rendeletre hivatkozva, a vegyes házasságoknál a protestáns vőlegény­ től előleges kötelezvényt vagyis reversalist követelt, m i által az apa

leendő figyermekeit előre lekötötte, hogy azok akarva nem akarva a r. kath. vallást kövessék, következőleg abban neveltessenek is. Eltekintve azon kérdés taglalásától, illő-e, szabad-e, lehet-e ? a szabad lénynek igy előre lekötni, mintegy árúba bocsátani halhatatlan lelkét, — lekötni, megszorítani eleve szabad akaratát, fejlődését és gon­ dolkozásmódját, hogy ott keresse lelki üdvét és boldogságát, a h o l azt később érettebb fejlődése és meggyőződése után talán nem találhatja; már magában az államra nézve is veszélyes volt ezen elv és eljárás, mert a családi élet szentélyébe behatva és avatkozva, annak csendét, békes­ ségét és nyugalmát megzavarta. Mert ha az apa később higgadt meg­ fontolás után megbánta tettét és gyermekeit az adott reversalis elle­ nére saját vallásában akarta nevelni, a gyermekek ez esetben erőszak­ kal, karhatalommal ragadtattak k i karjaiból, minek példáit láttuk a puchóvölgyi lakosokon, de láttuk és tapasztaltuk többször a Bach kényuralmi rendszer alatt, sőt 1867.-ben is hasonló esetben járult kér­ vényével az országgyűlés elébe egy szombathelyi apa. — Ha pedig ta­ lálkoztak szilárd jellemű férfiak, kik nem voltak bírhatók a reversalis aláírására; a r. kath. egyház ekkor megtagadta tolok az áldást, és vagy kénytelenek voltak odahagyni szivük választottját, vagy éltek többször esketés, — egyházi áldás nélkül, úgynevezett vadházas­ ságban, mivel a vegyes házasságoknak esketésétől a protestáns lelké­ szek el voltak tiltva. Valamint a vegyes házasságokkal, ugy az áttérési esetekben is gyakran a visszaélések szomorú példái fordultak elő. — Az 179%. 26. törvényczikk 13. pontja szerint, ha valaki a katholika vallásról vala­ melyik evangélikus vallásra áttérni akar, nehogy ezen áttérés vaktá­ ban történjék, az i l y esetek ő felségének feljelentendők lesznek. — A törvény betűje i t t is csak irott malaszt volt. Az 1803. apr. 5.-én kelt kor­ mányi rendelet meghagyja: hogy az áttérni szándékozók még a királyi engedelem és jóváhagyás elnyerése után is még hat heti oktatás alá ves­ sék magukat valamely r. kath. pap előtt, különben az áttérés érvénytelen. M i származott ebből, m i volt e rendeletnek következménye? Az, hogy a r. kath. pap látván az áttérőnek szilárd és hajthatatlan akara­ t á t , mely nem tágít, melyet az ő oktatásai el nem tántoríthatnak szán­ dékától, midőn már az öt heti oktatást kiállotta és kitöltötte, a hato­ dik hétben elkergette magától, — és a szegénynek újra kellett kez­ denie a leczkéket más pap előtt, és ez így ment évekig, — gyakran

bezárták, hogy kissé lehűtse izgatott vérét és kedélyét, — hideg bör­ tönbe vetették, mert nem akart javulni, mert — mint mondva volt — makacskodott. — Utoljára is könyörült sok esetben, mint a bihari i n ­ dítvány is érinti — ide stova hányatott lelkén a mindent kipihentető ha­ lál, hogy elvigye lelkét oda, azon Ítélőszék elébe, a hol nincsen személy­ válogatás. S hogy némi fogalmunk legyen, mily nehézségekkelés akadá­ lyokkal kellett megküzdenie annak, k i a r. katholika vallásból kitérni kí­ vánkozott, mutatja egyebek között a budai vallásügynöknek azon hiva­ talos jelentése,hogyl838.-ikévjulil.-jétő'11839.-ik év június végéig 103. folyamodó közül, csak 20. személynek adatott meg az áttérési engedelem. A protestánsok több ízben járultak panaszaikkal küldöttségeik által a nádor és király elébe, s ha i t t ott nyertek egyes más esetben or­ voslást, a baj nem volt gyökerében orvosolva, mert a sérelemnek okai, a törvényellenes kormányi rendeletek fennállottak. Magára az országgyűlésre is csak aggodalomteljes szívvel te­ kintettek a protestánsok ez időben. — Fris emlékezetében volt a két testvér evangélikus egyháznak, hogy a befolyásos főpapság és a vele tartó zászlósurak, — 1830.-ban is hevesen ellenszegültek oly tör­ vénynek, mely Horvát- Tót- Dalmátországokban a birtokjogot és h i ­ vatalképességet a protestánsoknak megengedé. — Nem feledték el a protestánsok, hogy az 179%. 26. törvényczikk hozatalát is megakarta buktatni a r. kath. főpapság, sőt különnyilatkozatban benyújtotta ün­ nepélyes óvását és tiltakozását ellene, s csakis az igazságos fejede­ lem I I . Lipótnak lehet köszönni, hogy ezen ellenmondás daczára léte­ sült a sokszor emiitett 26. törvényczikk. Ezen előzményekből, — melyek épen nem valának olynemüek, hogy kecsegtető, reményeket táplálhattak volna, megmagyarázható a protestáns egyház azon vonakodása, miszerint panaszaival a honatyák elébe járuljon. De a mit a protestáns rendek, nem bízván az eredményben, vona­ kodtak, nem mertek megtenni; a zászlót, a bátor kezdeményezés és felszólalás hangját megtéve és megragadá helyettök m á s , még pedig r. katholikus férfiú. — Es ezen férfiú, kit sem a protestánsok aggo­ dalmai, sem a kath. papság Ígéretei nem bírtak eltántorítani utasítá­ sának követésétől, — ezen a vallásügynek bátor kezdeményezője és indítványozója volt: B e ö t h y Ö d ö n , Biharmegye követe s az alsó­ háznak kétségkívül egyik jelesb szónoka és dísze, k i ez időtől fogva 3.

országgyűlésen keresztül ugy szólván vezérszónoka lett és maradt a vallásügyi tanácskozásoknak. — A k i hallotta ezen, termetére nézve ugyan alacsony, de erős vallásférfiút, midőn dörgő hangjával betölté a tanácskozó termet, k i hallotta a rögtönzés szónoklatának ezen nagy mesterét, midőn kész volt minden pillanatban sújtani ellenfelét elő­ adásának élénk megragadó képeivel, — gondolatainak gazdagságával és élczeivel, mint szerencséje volt hallani két országgyűlésen e vázlat írójának: az bizonyosan soha sem fogja feledni a vallás ezen felkent bajnokát, k i magának a magyarhoni protestánsok méltó háláját örökre kiérdemlé. Beöthy Ödön által a kezdeményezés és indítvány a vallásügyben megtörtént 1833.-ik évi jan. 9.-én. „Küldőimtől nyert pótló utasításom következtében — monda Beöthy — bátor vagyok egy előterjesztést tenni, melynek felvételét az előleges sérelmek rendében szorgalmazni annyival inkább szorosabb kötelességemnek tartom, mivel egy alapos törvényünk huzamos sérte­ getésének orvoslása forog kérdésben. A bécsi és linczi békekötés polgári és vallásbeli szabadságot ad protestáns atyánkfiainak, visszarendeli templomaikat, harangjaikat, te­ metőhelyeiket, ezen három tárgyat, melyért vérpatakok boriták nem­ csak hazánkat, de egész Európát. Ezen törvényt csakhamar kivetkez­ tették erejéből. A jezsuiták, — azon munkás és fanaticus szerzet — ápolgatták az üldözés szikráit hamvai alatt, mig 1671. évben sokkal dühösebb s nagyobb mértékben ütöttek azok k i . Vannak a nemzetek évkönyveiben oly történetek feljegyezve, melyeket valóban szégyenleni k e l l : azért nem kivánok azon gyászos tiz esztendő szomorú eseteiről szólani, csak annyit említvén i t t meg, hogy midőn 1681.-ben Hocher kanczellárnak előadák a protestánsok panaszaikat, imígy válaszolt az:ha csak tiz napig szenvedtétek is ezen üldözéseket, már csodálni kell tűrésteket, minthogy pedig tíz eszten­ dőkig tűrtétek, ez felülmúl minden fogalmat. Ezen habozó, ezen üldözésteljes és bizonytalan helyzetnek véget vetett I I . József türelmi parancsa. — Új sérelem, mert a mely tárgy egyszer törvényesítve van, annak eltűréséről többé kérdés nem lehet; mégis hálaérzéssel vették ezt is. I I . Leopold kormánya kezdetén ismét veszély kezdé fenyegetni a vallásbeli tárgyat, vissza akarták vétetni a József által kiadott edictumot. — De a király felvilágosodott elméje

győzött sötétes körülményein, és így nyert léteit az 179%. 26. tör­ vényczikk, mint megujitója s erősítője az emiitett bécsi és linczi béke­ kötéseknek. A szelídebb század, — a tőrvény ereje egy szebb és nyu­ godtabb jövendőt ígért azon három millió léleknek, kik üldözés és nyo­ mattatás alatt nevekedtek, de csak igért, mivel az 1792,-ki rendelete a helytartótanácsnak felforgatta azon törvényt gyökeréből. Folyamodtak ezen világos törvényekbe ütköző rendelet vissza­ vételéért a protestánsok s meg is nyerték azt 1793.-ban; de sorsuk jobbra nem fordult. — Hány felírást tettek a törvényhatóságok, hány­ szor folyamodtak magok a protestánsok sérelmeik orvoslásáért, de hasztalan! I t t alapos törvények megsértése és magyarázása forog kérdés­ ben, ennek orvoslása egyenesen a törvényhozó test hatóságához tartozik, mert törvényt hozni, magyarázni, eltörleni a haza és király közös joga. Ha ezt a kormánynak i t t tenni lehetett, k i fog kezeskedni, hogy több hasonló esetekben ugyanez ne történjók? Az idő int, vessünk véget azon kedvetlen helyzetnek, melynek bírálása sírontúli jövendőre tartozik. — Báthory István erdélyi fejede­ lem s később lengyel király, buzgó katholikus, de egyszersmind igen toleráns emberbarát, azt szokta vala mondani, az isten három dolgot tartott fel magának, u. m. semmiből teremteni, a jövendőt elhatározni, a lélekismereten uralkodni. Velős mondás. — De az utolsó még az is­ tenről sem mondathatik általában, mert ő is eltűri azt, a m i egyesít­ hetné a különböző vélekedést. Az isteni törvény, a keresztyén morál lelke és kútfeje a szeretet, a haladott korszellem mind parancsolva kí­ vánják, hogy kiki maga módja szerint szabadon szólhasson istenhez, és a szegénynek, a nyomorultnak ezen egyben támaszbotját kezeiből kiragadni gonoszság. A mik előadásom bebizonyítására szolgálnak, i t t előadnom szük­ ségtelen. Azonban ezt, valamint azt is, miképen kívánják megbízóim jövendőre ezen törvényczikkelyt érteni, az 179%. 26. törvényczikket módosítani, hogy minden kérdéses eset elkerültessék, és környülállásosan megtétessék — kívánok egy küldöttséget kineveztetni, mely ezen sérelmeket s kivánatokat megvizsgálja, s a tek. K K . és RR. elébe terjeszsze." Az alsóház általános helyesléssel fogadá Beöthynek ezen indít­ ványát s mondhatni egyhangúlag, mert csak két hang nyilatkozott az

indítvány ellen, azonnal bizottmány neveztetett k i , mely a törvényja­ vaslatot a valláskérdésben elkészítendő' vala. A törvényjavaslat a kiküldött bizottmány által 12. pontban elké­ szülvén, febr. 4.-én a kerületi ülésben felolvastatott. Ezen törvényja­ vaslat szerint: minden törvényesen bevett vallás gyakorlata teljesen szabad, az áttérést egy vallásról másra bármiként akadályozni tilos és így a hat heti oktatás eltöröltetik, — a vegyes házasságoknál divatozó reversalisok, melyek lekötik a gyermekeket, hogy azok a r. kath. val­ lásban neveltetni fognak, a múltra nézve is érvénytelenek; az 179°/i26. törvényczikk 14. pontja, mely a protestánsokat Tót-, HorvátDalmátországokban a szabad lakás, birtoklás és hivataloskodásból k i ­ zárja, megszűnik; — a protestáns ifjúságnak megengedtetik a külföld bár mely egyetemét látogatni; kath. szülék gyermekeiket protestáns iskolákban nevelhetik s protestáns nevelőket tarthatnak; a magyar sorezredeknél protestáns tábori papok alkalmaztassanak, — a prot. mesteremberek a kath. ünnepek megtartására a czéhek által nem szo­ ríthatók ; egy szóval, olynemüek voltak ezen törvényjavaslat pontjai, melyek a legszabadabb szellemű törvényhozás színvonalán állva, a vallás és lélekismeret szabadságát biztosítják. A bizottmány által ily szellemben benyújtott törvényjavaslatot a kerületi ülés általános többsége elfogadta, csak a káptalanok követei tettek ellene kifogást. — A szellemi harczot, mely ebből keletkezett, gyönyörűen írja le Kölcsey Ferencz, Szathmármegyének lángkeblű követe,Naplójában.—„Vivás lőn," megjegyzi Kölcsey — „s nem vívás a r. katholikusok és protestánsok közt, hanem vívás a kath. papság és római egyházhoz tartó világiak közt. — Mily változás! Mikor a linczi békét s a bécsi szerződést még vérrel kellett kiküzdeni, k i merte volna jövendölni, hogy 1833.-ban a magyarországi gyűlésen a Luther és Kálvin fiai hallgatva nézik, mig a Pázmán hitének sorsosi érettek egy­ mással vetekedve szólanak." A kerületi ülésen így megvitatott vallásügyi javaslatot f e b r . 20.-án k e z d t é k t á r g y a l n i az o r s z á g o s ü l é s b e n . — I t t is az alsóháznak nagy többsége pártolta a törvényjavaslatot, mert a káptalani követeken kivül, a vármegyék közül csak Szepes, Esztergom és Pozsegamegyék, valamint Horvátország követei emeltek ellene hangot. Az alsó tábla legjelesebb kath. hitű szónokai szálltak a szellemi küzdtérre, hogy a protestáns egyház jogai mellett vívjanak. „Mint a

kerületben, ugy i t t is, minden protestáns hallgatva ült, az egyháziak saját sorsosaikkal vívának"— mondja Kölcsey. — „És mondhatni szép nyilatkozások történtek, mik Europa legvirágzóbb népének is diszül fogtak volna szolgálni. Vetekedve keltek fel a követek egymás után, — vetekedve mondák el a legtisztább, legjózanabb, a felekezetek közele­ dését leginkább segito gondolatokat." Azon kath. követek közül, kik ezen országgyűlés folyama alatt, mint a vallásszabadság lelkes buzgó védői leginkább kitűntek, a vezér­ szónokon, Beöthy Ödönön, kivül a többi jeles között nevezetesbek: Ba­ logh János és Majthényi László, Barsnak két követe, — a keresztyén szeretet példányképe vagy, mint neveztetek „örök igazság" Bezerédy István, Borsiczky István, Niczky József, a baranyai Siskovics József s követtársa Répásy Lipót, — b. Perényi Gábor ugocsai és a különben nem az ellenzék soraiban küzdő Császár Sándor temesmegyei köve­ tek. — Ezen vitákban lépett fel az érzelmek nagy szónoka Klauzál Gábor, valamint később, midőn Deák Antal a zalai követségről lemon­ dott, — a helyébe választott testvéröcscse Deák Ferencz, országunk bölcse és büszkesége. A követi kar prot. tagjai között kiemelendők : a mint költő, t u ­ dós, státusférfiu egyiránt jeles és kitűnő Kölcsey Ferencz (szatmári), id. Pázmándy Dénes (komáromi), Palóczy László (borsodi), Prónay J á ­ nos (nógrádi), Bernáth Zsigmond (unghi), Radvánszky Antal zólyomi követek. Ezek azonban a vallásügy első vitáit csak hallgatva kisérték, mint idéztük Kölcseyből. A protestáns követek csak akkor vegyültek a vitatkozásokba, midőn a főrendi tábla kedvezőtlen válasza a vallási törvényjavaslatra megérkezett. A kath. érdekeket mesterileg védte a lángeszű L o n o v i c s József, egri kanonok, nyugodt, finom, szélestudományu előadásával. Ő ugy' szólván egyedül állt e téren, a hol annyi jeles ünnepelt tehetséggel szemben a népszerűtlen ügyet támogatnia kellett az alsóháznál. Febr. 21.-én az országos ülésben főkép az áttérés pontja felett folyt a tanácskozás. És ezen napi tárgyalás viharossá, zajossá, szenvedélyessé lett az által, hogy T a g e n János, nagyváradi prépost, meghazudtolá Beöthy szavait, miket utasítása, értelmében elmondott.—„Mindaddig" — mondja Kölcsey — „mig az egri kanonok Lonovics, vagy a fehér­ vári Mayer szólottak, nem volt semmi baj. Amaz rhetori simasággal és fordulatokkal tudá észrevételeit közleni, emez pedig mindig valami

liberalismushoz hasonlót éreztetett. De midőn Beöthy utasítása sze­ rint, az oktatással visszaélés példáit említé; midőn elmondá, miképen bizonyos, hetven évet élt férfiú ifjúságától kezdve haláláig leczkézés alatt tartatott, holt teste, mint meg nem tért emberé, temetséget nem találhatott: akkor a váradi nagyprépost Tágén felkele s az előadott történet igaz voltát kereken tagadá. Tagen szavai vihart idéztek elő az ülésben. — A követek sér­ tésnek vették, hogy egyik kitüaőbb társuk, midőn utasítása szavait idézi, ily módon nyíltan meggyaláztatik, meghazudtoltatik. A zaj és za­ var ennek folytán tetőpontra hágott. Szólni akartak sorban a követek, — felállt Beöthy is és szóhoz akar jutni, — hogy igazolja magát.— Mérey Sándor azonban, az akkori szemelynök , látván az általános ingerültséget és felhevülést, melyet Tagen szavai támasztottak, oda hagyja elnöki székét s felbontja az ülést. „Bihar! Bihar! halljuk Bihart!" ez volt az általános óhajtás és kiáltás, mely a zaj és ingerültség lángja közepette behangoztatá az országos termet. — De Mérey másnapra utasítván a szólni akaró Beőthyt, távozik." Ezek után a rendek izgatott hangulata önként képzelhető. Az ilyen eset a ritkaságok közé tartozott honunk törvényhozási történelmé­ ben. A főherczeg nádor lecsillapítandó a háborgó, zajló tengert, — hivatta Beőthyt s megígérte, hogy Tágent megkövetésre fogja bírni. Azonban az alsóház a történtek után Mérey szemelynök ellen is akarta fegyverét fordítani, mert sérelmet látott azon eljárásában, hogy ülést bontott s távozása által a rögtöni elégtételadástól elütötte Beőthyt s mivel a szemelynök különben sem vala valami kedvelt személy a követek előtt, ellenei ezen eseményt megbuktatására akarták fel­ használni. Ily hangulatban gyűltek össze a rendek feb. 22.-én a harmadik országos ülésre, mely megtartandó vala a vallás kérdésében. — M i n ­ denek előtt szólni kezdett Beöthy s fel akarja olvasni utasításából azon esetet, melyet a váradi nagyprépost kereken tagadott. De a követek ugy vélekedvén, hogy ő magát csak küldői előtt tartozik e tekintetben igazolni, meg nem engedé az utasítás felolvasását. — Beöthy tehát emiitvén a történteket, a meghazudtolást, — magának igazságot s megsértett követi méltóságának pedig elégtételt kért a gyűléstől. Mérey, egy két követ nyilatkozata után, k i sem hallgatva a többit, k i e tárgyban följegyeztette magát a szólásra, be nem várva különösen

magának Tagennek netaláni igazoló nyilatkozatát, a végzést kimondja, mely Tagen ellen az actiótrazaz a törvényes bepereltetést elrendeli. — Tagen akart is nyilatkozni, de a nagy zsibaj és növekedő zaj között nem juthatott szóhoz, az alatt pedig a kir. ügyigazgató ellene a vádat feltette és felolvasta. Megadatván ekép az elégtétel, várható volt, hogy a kedélyek lefognak csillapodni s a gyűlés tovább fogja folytatni a vallásügyi tár­ gyalást.— De a dolog más fordulatot vett Majthényi László, barsi kö­ vet, azon nyilatkozata által, hogy a vádlottnak addig, mig kereset alatt van, nincs joga állomásához, ennélfogva Tagennek rögtöni kiuta­ sítását követelte agyülésből. „Vagy Ő vagy m i " monda Majthényi, m i ­ dőn látta a szemelynök zavarát, habozását és vonakodását. A köve­ tek erre felkelnek s távozni akarnak. Mérey végtére zavarában k i ­ mondja a végzést s Tagent a gyűlésből kiutasítja. t

Ez volt lefolyása ezen viharos, szenvedélyes eseménynek, mely mint villám csapott le a békés hajlékba, hogy a kedélyek nyugalmát, az országos tanácskozások higgadtságát és szentségét felzaklassa. A ke­ délyek és szenvedélyes indulatok lezajlása után, ugy látszik, maga az alsóház restelte a történteket, legalább ezt látszik bizonyítani hosszasb vitatkozás után hozott abbeli végzése, miszerint Tagen követi állo­ mására, ha tetszik, visszatérhet.— De a kiutasított prépost, természe­ tes, nem érezhetett többé örömet és kedvet a reá nézve oly tövises kö­ veti szék elfoglalására, s utóbb is az lett vége az egész pertárgynak, hogy a király elébe terjesztetvén, mai napig várja az ítéletet. Nem tartozik vázlatunk czéljához és köréhez rajzát adni annak, miként használtatott fel ezen esemény Mérey Sándor szemelynök el­ távolítására. Csakhamar ezen esemény után az alnádor Somsich Pongrácz kezdett elnökölni s már jun. 15.-én, mint véglegesen kinevezett királyi személynököt látjuk őt az elnökszéken. A vallásügyi javaslat felett a tárgyalások febr. 27.-én fejeztettek be az alsó táblánál. Ezen ülésben a törvényjavaslat azon pontja ke­ rült szőnyegre, mely Horvát- Tót- Dalmátországokban a protestánsok­ nak szabad lakást, birtokjogot és hivatalképességet biztosít s így az 179%. 26. törvényczikk 14. pontját megszünteti. — Horvátország kö­ vetei most is, mint 1830-ban és későbben is, saját önkormányzati j o ­ gukratámaszkodva és hivatkozva,ellenmondtak a javaslat ezen pontjának. A káptalanok követei együttesen csatlakoztak ezen ellenmondáshoz.

De a követek nagy többsége változatlanul kívánta meghagyatni ezen pontot, s annál inkább ragaszkodott hozzá, mivel köztudomás szerint Horvátországban az óhitűek a katholikusokkal egyenlő polgári jogokat élveztek, — és a zsidóknak is ott szabad lakás volt megengedve. A vita, a szellemi harcz tehát ismét megújult ezen pontnál. — A szemelynök végtére, tartván a komolyabb következményektől, ne­ hogy a szenvedélyek lángja ismét felcsapjon és elharapódzók, — maga ajánlá a javaslati pontnak elfogadását. — A pécsi káptalan kö­ vete ez ülésben az egész egyházi rend nevében benyujtá ugyan ünne­ pélyes óvását általán az egész törvényjavaslat ellen; azonban az alsóház ezt mellőzve végeztetett, hogy a törvényjavaslat elfogadtatok s mint üzenet a felsőháznak átküldetek. Nem lehet érintés nélkül hagyni azon körülményt, hogy a törvény­ javaslatnak ezen utoljára megvitatott pontja volt első oka azon szo­ morú meghasonlásnak, mely Magy ar- és Horvátország között keletkezett. Ugyanis a r. kath. papságnak, mely Horvátországban különösen gaz­ dag s befolyásos, ez szolgált fegyverül és eszközül a konkoly elhintésére, az ellenszenv szítására és a kedélyek felizgatására Magyarhon ellen, — elhitetvén a néppel és ugy adván elő a dolgot: miszerint a magyar törvényhozás csak azért ragaszkodik oly erősen ezen pont­ hoz, hogy a protestáns lakosok betelepítése folytán a magyar nemzeti­ ség mindinkább nevekedjék a horvát nemzetiség rovására és elnyomá­ sára. (Lásd: Horváth Mihály: Huszonöt év történelmének I . k. 329. lap.) Tudjuk, hogy a testvéreknek, egy anyaország gyermekeinek, kik nyolcz századon át kölcsönös szeretettel és támogatással hiven megoszták egymás között a kapcsolatnak terheit és örömeit, — ezen szo­ morú meghasonlása, mily végzetteljesen nehezült 1848.-ban a néze­ teiben egymástói különvált testvérnemzetre. — És a sok ártatlan k i ­ ontott polgári testvéri vérre tekintve vissza, midőn a testvér testvérét gyilkolá ilynemű izgatások folytán, — az ügyefogyott özvegyek és ár­ vák jajait, panaszait, keserves könyűit számba véve, — valljon k i ne fogná kárhoztatni a jezuitismus elvét, melynél fogva a czél szentesíti az eszközöket? Ha a protestánsok nem minden tartózkodás és aggodalom nél­ kül néztek elébe a vallásügyi tárgyalásoknak még a szabadabb szel­ lemű alsóháznál is, hol úgyszólván biztos győzelemre volt kilátás; ha ezen tartózkodás és aggodalomnál fogva kérték a protestánsok Beőthyt,

halasztaná jobb időkre indítványát, midőn ezen kérdést a korszellem fogja megérlelni : annál méltóbb és jogosabb volt ezen aggódalom a felsőházat illetőleg, hol még az ellenzék nem volt szervezve, hol ugy szólván egyedül a püspökök, zászlósurak és főispánok véleménye birt döntő befolyással a határozatokra nézve, mert a többi független, szabadérzelmü főrendeknek véleménye és szava eddig alig jött tekintetbe. És hogy a szellem, mely a felsőtáblánál e kérdés irányában ural­ kodott, épen nem volt kecsegtető, hogy e szellem a régi felekezetesség és ellenszenv bilincseit lerázni, — a homályos századok éjjeléből, a felvilágosodás és keresztyén szeretet boldogitó hajnalára még nem igen akart ébredni: világos példa erre a kalocsai érseknek azon körle­ vele , melyet ez időben egyházmegyéjében kibocsátott, s melyben a bűnbánat és nyilvános imádságok tartatását elrendeli azon okból, hogy a kath. vallás legnagyobb veszélyben forog az alsóház törvényjavas­ lata folytán. Ily aggodalom, feszült figyelem és várakozás közepett elérke­ zett martius 9.-ike, mely napon az üzenet vagyis az alsóháznak a val­ lás dolgában elfogadott törvényjavaslata tárgyalandó vala a főrendek­ nél. — A főherczeg nádor József ő fensége jóakaratának és felvilágo­ sodott szellemének kétségtelen jeleit tanusitá az által, hogy valamint előbb magán tanácskozmány okban, ugy most is az országos ülésben azt ajánlotta, hogy a tőrvényjavaslat legalább részben elfogadtassák, s már az ügy gyorsítását tekintve is, az üzenet ne általában, hanem részletesen pontonként tárgyaltassék. A nádori véleményt támogatták, tehát az alsóház üzenetét lelke­ sen pártolták gr. Vay Ábrahám mármarosi — és Gyürky Pál krassói főispánok, — továbbá Széchenyi István, Vay Miklós, Eszterházy Mihály, Waldstein János, Károlyi György s Batthyányi Imre és a kit méltán első hely megillet e tekintetben, a szabadságnak rendíthetlen bajnoka b. Vesselényi Miklós. Hanem a püspökök pártja is annál hevesebb ellenzéssel sorako­ zott s ezen párt szónokai között említendők: Jordanszky Elek czímzetes püspök és esztergomi kanonok; — Szepessy Ignácz pécsi és Hám János szathmári püspökök. A főpapi párt, mint előre volt látható, 34. szavazattal 23. ellené­ ben győzött s az lőn a felsőtábla határozata, hogy a vallás kérdése a sérelmi bizottmányhoz utasíttassák rendbeszedés és véleményadás végett.

A főrendek ezen válaszüzenetével az alsóház korántsem volt meg­ nyugtatva. Az alsótábla kijelentvén, hogy oly törvényjavaslat, mely annak rendje szerint tárgyaltatok már, nem vethető alá többé egy b i ­ zottmány véleményének kezdeményezési joguk sérelme nélkül, köz­ megegyezéssel visszaküldték az eredeti üzenetet azon egyenes kívánat­ tal, hogy az a felsőház által érdeme szerint tárgyaltassék. — Ez al­ kalommal az alsóháznál ismét vitára szolgáltatott alkalmat Trsztyanszky veszprémi káptalan követének azon indítványa, hogy a vallás kérdése halasztassék el, mivel a kath. papságnak is volnának számtalan sérel­ mei és panaszai az evangélikusok ellen, miknek rendbeszedésére és előterjesztésére idő kívántatnék. — Ez indítványra nézve az alsóház akép nyilatkozott, hogy a mennyiben a kath. vallásnak volnának i l y ­ nemű igazságos panaszai és sérelmei, kész azokat minden részrehajlás nélkül orvosolni, ámbár más részről kételkedik, hogy a kormány, mely­ nek törvénytelen rendeletei a protestáns egyház ellen irányozvák, va­ laha rendeletei által a kath. vallást jogaiban sértette és háborgatta volna. — Erre vonatkozólag a székesfejérvári káptalan követe Mayer kijelenté, hogy egyházmegyéjében tudtával ily sérelmek nem léteznek, és a katholikusok az evangélikusokkal kívánatos jó egyetértésben él­ nek. — Minélfogva ő is a tárgy elhalasztása ellen szól s támogatja az alsóház azon határozatát, miszerint a törvényjavaslat haladék nélkül érdemileg tárgyaltassék a főrendek által. Az alsótábla ezen válaszüzenete mart. 17.-én került szőnyegre a főrendeknél. A nádor ismét melegen ajánlá az üzenetnek pontonkénti felvételét. A püspökök látván, hogy akarva nem akarva bele kell még is harapniok a fanyar ízű almába, minden törekvésüket oda irányozták, hogy a kérdés minél továbbra vonassék, húzódjék s elhalasztassék. — Minélfogva javaslatba hozták, miszerint bizottmány neveztetnék k i a törvényjavaslat' pontjai felett előbb tanácskozandó, s véleményt ter­ jesztendő a főrendek elébe. — Szepessy Ignácz volt ez alkalommal a párt főszónoka, k i törvény és jog ellenébe oly bőven állított fel dog­ mákat és zsinati végzéseket, hogy beszéde ötnegyed óráig tartott s annyira telve volt csípős, gúnyos kifejezésekkel és kikelésekkel, s tárgy­ hoz nem illő kitérésekkel, miszerint a nádor szükségesnek tartá őt fi­ gyelmeztetni, hogy a tárgy érdeméhez szóljon. A protestánsok jogait lelkesen védte a már érintett gr. Vay Áb-

rahám — s mint a törvényjavaslatnak buzgó védője tünt fel a láng­ eszű, jeles képzettségű ifjú gr. Dessewffy Aurél. A többség azonban a bizottmány kinevezése mellett nyilatkozott, s a gr. Cziráky János országbírónak elnöklete alatt kinevezett bizott­ mány mart. 27.-én benyújtotta tizenegy pontban munkálatát, melynek értelmében : A reversalisok jövőre megszűnnek, de a múltra nézve ér­ vényesek ; a vallásváltoztatásnál viszonyosán katholikusok és evangé­ likusokra nézve a hatheti leezkéztetés megtartatik; de a k i 18. éves koráig az evang. vallásban neveltetett, abban többé neháborgattassék; — a vegyes házasságokra s ezekből származott gyermekekre nézve az 179°/!. 26. törvényczikk l 5 . - i k pontja továbbra is fennálljon, mert ily sarkalatos törvényt bővíteni és változtatni nem lehet; a r. kath. szü­ lék gyermekei sem magán, evangélikus tanitók által nem nevelhetők sem ev. iskolákba nem járhatnak; — Horvát- Tót- Dalmátországokra nézve a protestánsokat onnan kitiltó rendelet továbbra is fenntartatik. Ez volt lényege a főrendi bizottmányi munkálatnak. — Mily t á ­ tongó mélység választá el a két házat egymástól, ha ezen munkálatot egybehasonlítjuk az alsóház szabadszellemű tőrvényjavaslatával! „Va­ lóban nem fogja hinni a maradék, hogy a két tábla tagjai ugyanazon idő, ugyanazon világosság-terjesztő század emberei valának" ily keserű, de igaz szavakra fakadt a lángkeblü Kölcsey. És a főpapság még ezen munkálatot is nagyon szabadnak, bőke­ zűnek, engedékenynek találta s épen azért ellenzé annak elfogadását.— A szabadelvű párt ellenben roszalta a munkálatot azért, mivel azt a haladás korához mérve sötétnek és szűkkeblűnek találta. Végtére sok vitatkozás u t á n a k é t versengő fél között, mint rendesen, győzött a har­ madik, — a bizottmány munkálata mint végzés közöltetett az al­ sóházzal. Az alsótábla april 17.-én kezdte tárgyalni a felsőháznak ezen második válaszüzenetét. A többség most is az eredeti üzenet megtar­ tása mellett nyilatkozott ugyan; de az ingadozásnak, habozásnak s a főrendek véleményéhez való símulásnak jelei is kezdtek már feltünedezni. — Meglátszott, hogy nem siker nélkül működtek és izgattak a me­ gyékben a püspök és főispán urak, miszerint a követek ellenkező utasí­ tástnyerjenek ez ügyben, mint például az Trencsénmegyével történt, hol a nyitrai püspöknek és Marczibányi Antalnak működése folytán, egé­ szen a főrendiház többségének szellemében készült a pótló utasítás.

Az általános többség azonban — mint érintők — az eredeti tör­ vényjavaslathoz hiven kijelenté a főrendeknek, hogy épen azon okból, mely a jövőre nézve szükségessé teszi a reversalisok eltöröltetését, kívánatos azoknak megszüntetése a múltra nézve is. — Hogy a vallás s lelkiesméret szabadsága s ennek alapján egyik vallásból a másikra való szabad átmenet nem ellenkezik a kath. egyház elveivel és hitta­ naival : hivatkozik a válaszüzenet Bajorhon és Belgium példáira, hol ez meg van engedve. —• A papság azon állításainak megczáfolására, melyeknél fogva a vegyes házasságok felbonthatók nem lennének: hivat­ kozik az alsóház nemcsak azon törvényekre, melyek szerint ez Austriában megtörténik, hanem a tridenti zsinatnak szentségekről szóló vég­ zéseire is. — És midőn a kath. papság a tridenti zsinatnak ezen vég­ zését azzal mentegeté, hogy ez a Moreában — Göröghonban — lakozó számos görögök kedvéért hozatott: azon természetes feleletben része­ sült, hogyha egy helyen, másutt is lehet helyt adni ily kivételnek és kedvezménynek, ha azt a viszonyok és körülmények kívánatossá teszik. Az alsóháznak ezen válaszüzenetét május 15.-én vette tárgyalás alá a felsőház. Anélkül azonban, hogy az alsótábla válaszában foglalt okokra és érvekre czáfolólag feleltek volna, — anélkül, hogy azok ko­ moly tanácskozásuk tárgyát képezték volna, egyszerűen tagadólag fe­ leltek a főrendek:hogy a már kimondott elvekhez szorosan ragaszkod­ nak, miután mindazt megtették, mit a vallásbeli sérelmek orvoslása, a legjobb sikerrel gyakorlott szokás, a fennálló törvények szelleme és a törvényhozó testületnek előrelátó gondossága megkívánhat. Méltó felindulással vették az alsóház rendéi a felsőtábla ezen ta­ gadó válaszát. Most már a főrendek makacs, SZÍVÓS ellenzése folytán országos és nem csupán felekezeti lévén ezen ügy : mind sűrűbben és hevesebben emeltek hangot az alsóháznak protestáns vallású tagjai a veszélyben forgó 'vallásügy mellett. — Maj. 20*-án tartatott ülésben tehát az alsóház keményen kikel a főrendek azon eljárása ellen, mely puszta tagadást állít okok és érvek ellenébe, mely tiltakozás, ha foly­ tonosan s minden ügyben e módon nyilatkoznék, a haladásnak és elő­ menetelnek megölő betűje leend. „Nem állhatom már tovább," így fakadt k i Kölcseynek szelid lelke — „nem titkolhatom el keserűségemet, melyet egy méltó ma­ gyar sajnosán s lélekrázólag érez. A hon java, vallásunk romjai alól elroncsolt hangon kiáltok segedelmet s egyszersmind boszút, panaR a j z . a magy. prot. tőrt.

-

13

szom szavai a letaposva nyögő közügy vonagló szavai, s annak meg­ bántott szelleme szól ajakimról. J ó l tudják a T. K k . es RR. kikre inté­ zem szavaimat s panaszomat, érezzük azt, kik nyugalmunk elrablói. A főrendek azok, sajnosán érzem, a magyar főrendek azok, kik­ től a haza legtöbbet várhatna, kik legtöbb javaival élnek áldott termé­ keny hazánknak, azok zárják be sziveiket a haza szent ügyének sírva panaszkodó hangja előtt." Eképen Kölcseyvel az alsóháznak legkitűnőbb szónokai kese­ rűséggel adtak kifejezést elégedetlenségüknek, s a többség — 8. me­ gye kivételével, a törvényjavaslathoz hű ragaszkodás nyilvánítása mellett kijelentetni határozta egyúttal a főrendeknek : mikép az al­ sóház a felsőtáblának puszta tagadását bánatos érzéssel vette anynyival inkább, mivel érveket csak érvekkel és nem puszta tagadással lehet is, kell is megczáfolni 5 mikép a főrendek által javaslott módok akár a szokással, akár a törvényekkel meg nem egyezők, és a midőn az alsóház a vallásbeli viszálkodásoknak minél .biztosabb elhárítását czélba vette, ez által csak törvényhozói kötelességében hiven eljárt, s épen az előrelátó gondossághoz tartozandónak véli a történetből me­ rített tapasztalásokat felhasználni s mindazt, a m i más nemzeteknek sok roszat és viszálkodást szült, sikeresen eltávoztatni. Hanem a főrendek többsége folytonos tagadással felelt az alsó­ ház által felhozott minden okokra és érvekre. Igy váltogatták egymást a válaszüzenetek a két ház között hat hónapokon át anélkül, hogy a főrendek más véleményre és határozatra bírhatók lettek volna. És a mit megengedtek kegyelmesen mindössze az volt, hogy a reversalisok a jövőre nézve eltöröltetnek, —• a temetők, hol külön kihasítva nincse­ nek, közösen használhatók, — az ezredeknél protestáns lelkészek is al­ kalmazhatók. Az alatt pedig, mig a főrendi többség eképen puszta tagadással felelt az alsóháznak, meg nem szűntek a püspökök és főispánok iz­ gatni a megyéknél, hogy azok pótló utasításokkal lássák el követeiket. — Június elején már tizenegy megye nyilatkozott az eredeti törvény­ javaslat ellen. A nádor főherczeg be akarván zárni a hosszú eredménytelen v i ­ tákat és tanácskozásokat, magához hivatá az alsóház jelesebb tagjait, íigyelmezteté őket, hogy engedjenek, ha nyerni s a javaslatból tör-

\

vényt látni kivannak. — Jelesen engedjenek az áttérés pontjában oly formán, hogy a hat heti oktatás eltöröltessék; azonban minden átme­ net egyik vallásból a másikra legfelsőbb helyre feljelentessék s királyi engedelem mellett történhessék. — Ez értelemben működött az uj szemelynök Somsich Pongrácz s június végével már 23. vármegye meg volt nyerve, hogy a kormány ezen előterjesztését pártolni s t á m o ­ gatni fogják. „Kínos érzemény" —jegyzi meg Kölcsey — „mert félévig vívni valamiért s oly reménynyel és czéllal vívni, mint i t t ; birni a nemzet többségét, bízni korban s az igazság erejében, s utoljára is vesztést látni maga előtt." De az alsóháznak szabadelvű, az eredeti javaslathoz még min­ dig hű többsége el volt tökélve inkább lemondani mindenről, inkább nem alkotni törvényt, mint hozni olyat, mely által a lélek szabadsága az át­ térésnél korlátozva s a kormány engedőimétől függővé tétetett volna. A kormány pedig minden áron szeretett volna a vallásügyben törvényt, mivel tartott tőle, hogy a közvélemény Őt fogja elitélni és sújtani, ha e tekintetben törvény nem hozatik. A kir. szemelynök tehát j u l . 4.-én indítványozta, hogy az áttérési eseteknél a hat heti oktatás elmaradjon; de viszont az áttérni szándékozó legfelsőbb helyre folya­ modjék királyi engedelem elnyerése végett. — Huszonegy megye pár­ tolta a szemelynök indítványát. Nehogy veszélyeztetve legyen ezen pont, mely sarkköve volt a lelkisméret-szabadságnak s egyik fénypontja az eredeti törvényjavas­ latnak, — j u l . 10.-én a törvényjavaslathoz hiven ragaszkodó megyék követei elhatározták magúk között, miszerint a vallástárgynak kedve­ zőbb időkre való halasztását fogják indítványba hozni inkább, mint' sem a szabad vallásváltoztatás pontját feladnák. Az ügy kezdeményezője, Beöthy Ödön, volt egyúttal a kérdés letéteményező szónoka, találóan zárván be beszédét Jézus ama szavaival: nem h a l t m e g a l e á n y z ó , csak a l s z i k . — A vallásügy ezen leté­ telét s jobb időkre halasztását iparkodott ugyan a szemelynök meggá­ tolni; azonban hasztalan volt erőlködése, 38. megyének szavazata pár­ tolta Beőthyt s az alsóház végzésileg kimondá: hogy a b é c s i é s l i n c z i b é k e k ö t é s ek s ezek a l a p j á n l é t e s ü l t 179% :26 t. cz. s z e l l e m é v e l e l l e n t é t b e n á l l ó m i n d e n k o r m á n y i rende1 eteket t ö r v é n y t e l e n e k n e k s é r v é n y t e l e n e k n e k nyil13*

v á n i t . Rövid, határozott hangú üzenetben közölte ezen végzését az al- , sótábla a főrendekkel. — A felsőháznak nem lévén kedvére a tárgy­ nak ily alakban elhalasztása, — válaszában azon kivánságát fejezte k i a rendek előtt, hogy azon pontok, melyekre nézve a két tábla egyet­ ért, a királyhoz terjesztessenek jóváhagyás végett. Az alsóház többsége azonban a nyolczadik s végső üzenetben tudtul adá a főrendeknek, hogy határozatához hü marad, — ez úttal felfüggeszti a valláskérdést, s azon pontokat is, melyekre nézve egyet­ értenek, nem kivánja ő felsége elébe terjeszteni, mivel azok nem mél­ tók a felterjesztésre. Nem hagyható még említés nélkül, miszerint ugyanezen or­ szággyűlésen 1834-ik év augustus havában, midőn az úrbéri viszo­ nyok rendezése került szőnyegre, Nógrádmegye lelkes követe Prónay János indítványozta, hogy a protestánsok, kik önmaguk erejéből, önáldozatukkal tartják fenn templomaikat, iskoláikat, egyházi szolgáikat, és nevelnek az állodalomnak polgárokat a nélkül hogy az állodalom segélyezné Őket, — az 179% : 26 t. cz. alapján a papi tized alól fölmentesenek. Az alsóház méltányosnak találta, hogy a protestánsok vállairól a kettős teher levétessék s 27. szóval 19. ellenében magáévá tette a nó­ grádi indítványt. — Hanem az alsóház jóakarata i t t is hajótörést szenvedett a felsőház mozdulatlan szikláinál, — a főpapság, jövedelme nagyon is közelről volt érintve és érdekelve a tized által, — megbuk­ tatta ismét ezen végzést. — Oly erős viharnak és nyomásnak kelle bekövetkeznie, mint az 1848-ik évi volt, hogy e sziklák végre mozdul­ janak, s a papi tized az országban egészen eltöröltessék.

1£39—40-ik é v i o r s z á g g y ű l é s . Ezen országgyűlésen, mely jun. 6.-án V. Ferdinand király által személyesen megnyittatok s 1840 -ik év május 13.-án befejeztetek— az alvó leányzó, a valláskérdés, csakugyan felébredett, noha maga Beöthy Ödön, k i ezt zárbeszédében a mult országgyűlésen megjósolta, megyéjében lévén elfoglalva, nem volt jelen akkor, midőn a leányzót álmaiból felrázták vagyis a vallási tárgyalások kezdőtöket vették. Hogy a mult országgyűlésen vallási sérelmeket orvosló törvény nem hozatott s a különböző vallásfelekezetek viszonyai törvényhozás

utján nem rendeztettek, mint láttuk, ismét a felsőház ellenszegülése miatt, annak sajnos következményei még ezen országgyűlés megnyi­ tása előtt beköszöntek, szomorú összeütközést idézvén elo a világi és egyházi hatóságok között. Az esemény, mely ezen meghasonlásnak oka volt, nagy izgatott­ ságot szült az egész országban, s mivel ezen tény a vallási sérelmeket egygyel szaporítá s az országgyűlési viták egyik tárgyát képezé, szük­ ségesnek tartjuk annak előleges megemlítését. A kedélyeket, a nemzetet annyira felrázó, a világi hatalmat az egyházival egyenes ellentétbe hozó eseményt — a nagyváradi és rozs­ nyói püspökök pásztorlevelei idézték elő. A mult országgyűlés félévi s gyakran éles vitáiból tudjuk, hogy a főrendek csak jövendőre nézve voltak hajlandók elismerni a reversa­ lisok érvénytelenségét, mig ellenben az alsóház azoknak törvénytelen­ ségéhez a múltra nézve is ragaszkodott. — A megyei hatóságok az 179%. 26. törvényczikk 15. pontjának értelmében törvényellenesnek te­ kintvén a reversalist vagy is oly kötvényt, mely a törvény szellemét sérti, — azon evangélikus apát, k i később tettét megbánta s figyermekeit saját vallásában akarta nevelni, gyakran pártfogás alá vették s vonakodtak végrehajtó eszköz lenni i l y törvényellenes szerződéseknél, ha az egyházi hatalom végrehajtást követelt, s kényszeríteni akarta az apát, hogy fiai katholikusok legyenek. A megyei hatóságok ilynemű pártolása folytán szaporodtak a vegyes házasságok anélkül, hogy az evangélikus vőlegény oly rever­ salist adott volna magáról, — melynél fogva figyermekeit a r. kath. egyháznak átengedi. A nagyváradi püspök tehát, Lajcsák Ferencz, a kölni érsek pél­ dáját követve, 1839.-ik év mart. 14.-én közrebocsátotta pásztorleve­ lét, melyben meghagyja egyház megyéje lelkészeinek, hogy oly vegyes házasságoktól, hol a vőlegény vonakodik kiállítani a reversalist, tagad­ ják meg az egyházi áldást. A nagyváradi püspök nyomaiba lépett Scitovszky János, rozs­ nyói püspök, hasontartalmú pásztorlevelével. — Ellenben az alsóbb rendű papság többsége elismert alkotmányos érzelmeinél fogva a két püspök ezen eljárását szóval és tettel elitélte s kárhoztatta, mint azt Horváth Mihály nagyhírű történetírónk, k i ez időben maga is egyik díszes tagja volt ezen rendnek, huszonötévi történelmében említi.

Annál hevesebben és nyíltabban roszalták a megyék csaknem egyhangúlag ezen püspöki pásztorleveleket, mert a törvénybe ütközők valának, mert az 1 7 0 % . é v i 26. törvényczikk 15. pontja világosan el­ rendeli, hogy a vegyes házasságokat bármikép s bármely ürügy alatt akadályozni szabad nem lészen. — Biharmegye a nagyváradi — Gömör pedig a rozsnyói püspök ellen azonnal felirást intézett Ő felségé­ hez, s mivel az ország legtöbb megyéi utasításul adák követeiknek, hogy ezen törvénysérelem orvosoltatáaát az országgyűlésen szorgalmaz­ zák : előre volt látható, mikép az említett püspöki pásztorlevelek az országgyűlési viták tárgyát képezendik. Ezen, az országban uralkodó, a nagyváradi és rozsnyói püspökök eljárását hangosan kárhoztató közvélemény, miután a két evangélikus testvéregyház közgyűlései is felszólaltak ez ügyben s folyamodványuk­ ban a törvények megtartására kérték utasítatni a püspököket; mind ez arra bírta a kormányt, miszerint kevéssel az országgyűlés megnyí­ lása előtt 1839.-ik év april 30.-án kiadott egy rendeletet, melyben szelíden bár, de határozottan a törvény iránti tiszteletre, engedelmes­ ségre és azoknak megtartására intetnek az egyház nagyjai, mivel — úgymond ő kir. felségének eltökélett szándéka, az 179%- 26. törvényczikket épségében fenntartani. — Mellesleg legyen érintve, hogy Scitovszky János ugy lőn büntetve mindezért, miszerint a gazdagabb j ö ­ vedelmű pécsi püspökséget kapta a szegényebb rozsnyói helyett s az országgyűlésen már mint pécsi püspököt látjuk a főrendeknél. Ezen, az országyűlés küszöbe előtt lefolyt esemény említése után, felfogva a vallásügyi vitatások fonalát, ezen tárgyalások az l 8 % , - k i országgyűlésen két külön részre és tárgyra oszthatók. 3

0

Lássuk tehát először az alvó leányzó felébredését, vagyis a val­ lásügy azon részének és fonalának felvételét, hol az a mult országgyű­ lésen az alsóház szabadelvű pártja által a főrendek heves ellenszegü­ lése miatt megszakadt s jövőre elhalasztatott. A követek 1839.-ik év oct. 21.-én kezdték tárgyalni a vallás­ ügyet kerületi ülésükben, s felolvastatván az alsóháznak mult ország­ gyűlésen letett törvényjavaslata és a felsőháznak erre vonatkozó máso­ dik válaszüzenete : M a r c z i b á n y i A n t a l Trencsénmegye követe szólalt fel elő­ ször, a főrendek azon üzenetét pártolván, hogy a reversalisok jövőre

eltöröltessenek, de a multat illetőleg érvényben maradjanak, nem akar­ ván részéről a törvénynek visszaható erőt tulajdonítani. U t á n a K o v á c s M á t y á s egri,b. Rudnyánszky Sámuel esztergomi, — gr. Z i c h y D o m o n k o s győri káptalanok követei általán védték a reversalisokat s azoknak ártatlan volta mellett azon érveket hozták fel, hogy ezen lekötelezések sem a lelkiismeret szabadságát nem kor­ látozzák, sem a természetnek és istennek törvényével nem ellenkez­ nének. — Sőt igyekeztek a reversalisok törvényességét az 179%. 26. t. cz. 15. pontjának azon szavából „követhetik" — latinul sequi possint — kipréselni, ugy okoskodván, hogy akkor, ha a vogyes házasság­ ban az evangélikus atyának vallását a törvény szerint csak követhetik a figyermekek, — i t t megengedi a törvény a kibúvó ajtót, azaz : helye van a reversalisoknak, mint más szabad kötésnek. Megfelelt minderre Csongrádvármegyének jeles követe K l a u z á l G á b o r . „Pártolom" úgymond ő — „ mindazon sérelmeket, melyek a fel­ olvasott üzenetben foglaltatnak; mert azokat ugy nézem, mint a bécsi és linczi békekötéseken az 1 7 9 % : 26. sarkalatos törvényen, és így közvetlen ugyan evangélikus polgártársainkon, de közvetve az alkot­ mányon ejtett sérelmeket, egyszersmind felszólítani kívánom a mélt. főrendeket, hogy miután a status polgárainak óhajtott egyesítésére legczélosabb út és mód a vallási viszonyoknak tökéletes elrendezése, fogadják el m á r valahára üzenetünket. Részemről kívánom, hogy mind­ azok, melyek jelen üzenetünkben foglalvák, egyszersmind törvényja­ vaslatba foglaltassanak, s az üzenettel együtt átküldessenek a főren­ dekhez ; kívánom, hogy tisztán s általánosan mondassék k i abban azon elv, miként a magyar nemzet, ember és ember közt azért, mert különzö hitvallású, semmi különbséget nem ismer; kívánom, hogy a t ö ­ kéletes reciprocitás — viszonyosság — kimondassék, valamint to­ vábbá azt, hogy ezen kifejezés „bevett vallás" törvény által eltöröltes­ sék. — Az egri káptalan követe által a reversalisok. pártolására felho­ zott okoskodás nem á l l ; mert igaz, hogy a szerződés nem ellenkezik a természeti törvénynyel, valamint a hozott törvényekkel sem, de csak maga személyét kötelezheti kiki, hanem egy oly lényrőT, mely még nem is létezik, s melynek még meggyőződése sem tudatik, szerződni, még pedig minden viszonyosság, minden feltétel nélkül ugy szerződni, hogy az azt megtartani köteles legyen, ez már a természeti törvénynyel nyilván ellenkezik. Azt monda továbbá az egri káptalan követe, hogy

a szülék rendelkezhetnek egymás között gyermekeik vallásáról. — Igen szép szavak! törvénybe kell iktatni. De nem ugy van ám a do­ log, mert megengedtetik ugyan, hogy az evangélikus apának fiai, kik törvény szerint követhetnék apjuk vallását, katholikusok lehessenek, de nem viszont. Egyezzék meg az egyházi rend ezen viszonyosságban, én örömest ráállok, kivált a vallásnál, hol senkit kényszeríteni nem lehet. Nem fogadhatom el azt sem, mit Trencsén követe mondott. — Nem lesz ez a törvény visszaható, ha a reversalisok a múltra nézve szintén megszüntetnek is, mert ez csak akkor állna, ha a törvény va­ lami olyat szüntetne meg, a mi eddig törvényes volt, de midőn azt semmisíti meg, a mi eddig is törvénytelen volt, azon törvényt viszszahatónak mondani nem lehet. — Szükség ezt tenni annyival inkább, mert tapasztaljuk, hogy még a mult században adott reversalisokkal is zaklatják a békés unokákat." E z u t á n P a l ó c z y László, Borsodmegye követe szólalt fel az üzenet mellett. — „Küldőink," monda, „meghagyták, hogy a vallás tár­ gyát magunk ugyan elő ne hozzuk, mert még most is [sajog köblökben a fáj dalom, hogy ámbár ezen tárgyat a mult országgyűlésen magok a r. katholikusok nevöknek örök dicsőségére, oly buzgón pártolták, mégis végre azt a főrendeknek ellenszegülése miatt letenni kényteleníttettek ; meghagyták azonban azt is, hogy ha felhozatik, pártolni kötelességünk­ nek tartsuk. Annálfogva a jelen üzenetet én is pártolom. Óhajtottam azonban, hogy mint az felolvastatott, hozzá bővebben nem is szólva, csak ugy küldtük volna által a főrendekhez. '— De miután a főtiszte­ lendő egyházi rend a reversalisok védelmezésébe ujolag bele avatko­ zott, kénytelen kelletlen nekem is hozzá kell már szólanom, annyival inkább, mert nem régiben is jött Borsod vármegyéhez egy kir. rende­ let épen a reversalisok kérdésében, mely a vármegyét severissima animadversióval — legszigorúbb rendreutasítással — fenyegeti. — Az mon­ datott i t t , hogy a reversalisok nem törvénytelenek. Engedjen meg az egri káptalan követe, ha azt neki el nem hihetem; mert menjünk csak vissza, hogyan és mikor származtak a reversalisok?. Ezek az istenben boldogult jezsuiták officinájából kerültek. — Ők t. i . a mit szerzőtök­ nek dicsőségére elkövethettek, mind azt elkövették. Hanem mutasson nekem valaki 1758. előtt csak egy reversalist! Ekkor tiltotta meg Mária Terézia, a minő vallásos buzgó volt, a vegyes házasságot; hogy ez az általam tisztelt pátereknek befolyásával történt, kétséget nem szen-

ved. Csakhamar észrevették azonban a dolgot, hogy roszul számítot­ tak, mert igen megszorították térítési körüket. Annálfogva 1768-ban ismét uj parancs jött, mely már megengedte a vegyes házasságokat, de reversalis mellett. Azonban nem sokáig gyönyörködtek a páter jezsuiták ezen munkájuk dicsőségében, mert 1775.-ben a hires Ganganelli kimondta rajok a halálos sententiát; később pedig József császár is eltörölte; nem voltak tehát már 1790.-ben és igy a mi nem volt, nem is kellett eltörölni. Honnan jöttek tehát ismét vissza? Bol­ dogult Ferencz császár 1792.-bon elment a tábort megtekinteni, az alatt jött k i , de altissimo jussu regio — legfelsőbb királyi parancsból — egy felső rendelet, mely a reversalisokat újra lábra állította. Voltak azonban megyék, melyeknek nevét nem lehet dicsé­ ret nélkül említeni, u. m. Liptó, Zólyom, Pest, melyek ez iránt azon­ nal repraesentáltak (felírtak); ezt tették az evang. superintendencziák is. 0 felsége csak elálmélkodott, hogy mit csináltak hon nemléte alatt; megparancsolta mindjárt, hogy húzzák vissza; vissza is húzta a helytartótanács amúgy nyöszörögve, még is fennáll ma is; de azért ab­ ból, miután tudjuk, hogy miként jött be, usust formálni nem lehet. Azt mondja az egyházi rend, hogy szerződni szabad, és „contractus contrahentibus legem ponit" — a szerződés a szerződő felekre nézve törvény. Én erre csak a^ mondom, hogy szabad igenis; de a vallást nem lehet eladni, sem reá örököt vallani. Igenis furcsán jön k i , hogy ha én jószágomat örökösen eladom, a fiam invalidálhatja, és midőn hitét, meggyőződését örökre lekötöm, azt neki változtatni ne lehessen. — De hiszen nincs is arra szükség, hogy protestáns magát ilyenekre kötelezze; legyen az olyan apa maga is katholikus, ha azt a vallást jobbnak tartja; de hogy nem meggyőződését követi, az mutatja, hogy maga mégis protestáns marad. — Végre még Trencsén követének fe­ lelek: ne féljen az érdemes követ attól, hogy már m i majd valami nagy inquisitiókat fogunk tenni, visszafelé egész Mária Teréziáig; m i protestánsok proselitákon nem kapunk, legyen minden abban a vallás­ ban, a melyben neveltetett, de azt törvénybén kimondani nem lehet, hogy ezek a múltra nézve meg nem szüntetnek. Felszólítom a rende­ ket, hogy ne vitatkozzunk sokat felette, hanem küldjük által e jelen üzenetet ugy a mint van." Hy értelemben nyilatkoztak gr. P é chy Manó Abauj, b. Prónay Gá­ bor Turócz, valamint S z u c s i c s Károly Bácsmegye követei — pártolván

az üzenetet egész kiterjedésben,—s az utóbbi kiterjesztetni kívánja a görög nem egyesültekre nézve is, miután azok a reversalisok kérdésében hasonló helyzetben vannak az evangélikusokkal. Deák Ferencz Zalamegye követe is hallata bölcs szavát e tárgy­ ban: „A mi az egészet illeti" — ú g y m o n d — „statustekintetben legna. gyobb hibát az államok akkor követtek el, midőn legelőször a vallás dolgába avatkoztak; az államnak elég arra felügyelni, hogy a polgári társaság czéljával ellenkező vallások ne legyenek; a mely állam ebbe mélyebben belo ereszkedett, mindig megadta az árát. E hibát azon­ ban Európának minden statusai elkövették, a bajban már benne va­ gyunk, nincs máshátra, mint ezen az úton vigyázva járnunk, hogy ujabb hibát el ne kövessünk." Az üzenetben foglalt sérelmeket szóló nem csupán protestánsok, hanem az egész ország sérelmeinek tartja, mert a lélekismeret sza­ badsága és a törvények korlátozását tárgyazzák. De miután ezek a mult országgyűlésen már eléggé kifejtettek, ugy hogy küldői nem láták szükségesnek e tárgyban uj utasítást adni, hanem csak az üzenetre hivatkoztak; szóló véleménye az: hogy mivel ellenzésre ugy is alig talál, küldessék át az üzenet a mint fekszik, nehogy ezen élénk sebek isméti felvakarása ujabb súrlódásokat szüljön; majd elválik, m i t mon­ danak a főrendek? Akkor lesz inkább szükség hozzá szólni. Általános helyeslés fogadá az ellenzék vezérszónokának szavait; de utána csaknem minden megyének követe, habár röviden, elmondá küldőinek utasítása értelmében az üzenet pártolását. S z e n t k i r á l y i Móricz, Pest vármegye követe nemcsak az üze­ netet egész épségében, —• hanem a bácsi indítványt is a görög nem egyesültek tárgyában támogatja s kívánja, hogy az unitária vallásnak törvényesítése az egész országra nézve szintén kimondassék. N a g y Pál, Sopronmegyének nagyhírű követe s az ellenzéknek ősz bajnoka is elmondá véleményét e kérdésben. — „Sopron rendéi­ nek," úgymond, „régtől fogva legfőbb törekvésük volt ezen vallás, nyelv s több i l y tekintetben elszórt nemzetet egyesíteni, annálfogva mind­ azon indítványt, mely ide czéloz, mindig forrón pártolták. — Nem le­ het ugyanazon véleményben, hogy egy még nem született lénynek mily vallásban neveltetése felől a szülék ne egyezhetnének, mert azt a törvény is előre rendeli, mit tenni a statusnak kötelessége; csak­ hogy majd ha az érett kort eléri, megengedtessék neki meggyőződé-

séhez képest azt a vallást követni, melyet legjobbnak tart. Szóló véle­ ménye szerint felesleges e felett tovább vitatkozni, miután az egyházi rend is csak annyiban ellenzi az üzenetet, a mennyiben az az egyház dogmáiba ütközik. — Ő azt hiszi, hogy ez az egyház elveivel nem ellen­ kezik, mert ha az nem ellenkezik, hogy a protestáns apától szárma­ zott fiu protestáns lehessen, miért ellenkeznék az, hogy a leány is az legyen? Minek halasztgatni a tökéletes reciprocitás (viszonyosság) k i ­ mondását? ugy is k i fogja azt vívni a világ elébb utóbb. Különösen tűnik fel előtte, hogy Kölnben, Posenben, Nagyváradon, Rozsnyón mind egyszerre jönnek a püspökök azon gondolatra, hogy a vegyes há­ zasságokat tiltsák; mert hiszen, ha ezek a kath. vallás elveivel ellen­ keztek, miért nem tiltották eddig is ?. Igazsága van Borsodvármegye ér­ demes követének, hogy a jezsuita szerzet munkája, mely most több helyeken újra behozatott; talán azt látja ezen szerzet, hogy Európa békéje már igen hosszúra terjed, tehát újra egyenetlenséget akar kö­ zénk hinteni. Küldői meghagyták, hogy a jezsuita szerzetnek Magyar­ országra leendő behozatala ellen felszólaljon, sőt más szerzetek is csak a törvényhozó testület megegyezésével hozathassanak be. — Az üzenetet pártolja." Ily értelemben nyilatkozván az alsóház legkitűnőbb szónokai, — és az üzenet ellen csakTrencsén- Szepes- Mosonmegyék, valamint Hor­ vátország követei szavazván — végzésbe ment, hogy a törvényjavas­ lat, ugy a mint az 183 / -ik évi országgyűlésen letétetett, átküldetik a főrendekhez. A görög nemegyesülteké szintén. 2

6

October 22.-én folytattatok a valláskérdés tárgyalása a kerületi ülésben. S z u c s i c s Károly (Bács) előadá, hogy a vallási sérelmek a nemegyesült görögökre nézve csupán a reversálisokra, az áttérésre és allectióra alkalmazhatók. Határozatba ment 36. szóval 1 1 . ellenében, miszerint a görög nemegyesültek sérelmei az evangélikusok sérelmei­ vel egyszerre ugyan, de külön fognak felterjesztetni. Azonban másnap oct. 23.-án az említett követ előterjesztvén ez ügyben, mikép ahoz, hogy a nemegyesült görögök sérelmei külön fel­ férj eszthetők legyenek, több adatokra van még szüksége, az alsóház ezen sérelmek felterjesztésének elhalasztásába bele nyugodott. Nov. 11.-én e tárgyban országos ülés tartatván, egyhangúlag elfogadtatott a következő törvényjavaslat:

ll

A bécsi és linczi békekötéseknek alapján az 179 /i- 26« tör­ vényczikk következendőkben bővittetik, illetőleg módosíttatik: 1. A vallásos reversalisok, vagyis a születendő gyermekek mily vallásban neveltetésük iránti kötelezések erőnélküliek, s azok tekinte­ téből akár eddig eredett és még függőben levő', akár ennekutána t á ­ madható mindennemű vallásbeli követelések teljesen és tökéletesen megszüntetnek. 2. A vegyes házasságból származott mindkét nembeli gyerme­ kek atyjuknak, a törvénytelen születésű gyermekek anyjuknak, a talált gyermekek gondviselőiknek vallásában neveltessenek; a 18.-ik esz­ tendőt pedig meghaladván, szabadságukban álland azon vallást k ö ­ vetni, melyet meggyőződésük szerint lelkiismeretük megnyugtatására legalkalmatosabbnak itélendnek. 3. A kath. vallásból és viszont az evangelika vallásból általmenni kivánő, ebeli szándékát az illető polgári törvényhatóságnak bejelen­ teni tartozik. I l y esetben a vármegyék és külön portákkal biró kerüle­ tek ugyan az első közgyűlésekből, a városok pedig tanácsüléseikből kihallgatás végett vegyes küldöttséget rendeljenek, mely a végzés ho­ zatalától számítandó 15. nap alatt eljárni, és ha az átmenni kivánó k i ­ jelentett szándékában állhatatosan megmarad, számára bizonyságleve­ let, hogy a kivánt vallást minden akadály nélkül gyakorolhatja, nyom­ ban kiadni köteles. — A küldöttség a törvényhatóságot eljárásáról t u ­ dósítván, tudósítása az 1 7 9 % : 26. törvényczikk 15. szakaszának ren­ deletéhez képest, ő felsége eleibe tudomás végett felterjesztessék. 4. Az evangélikusok templomaiban oda különben sem meg nem hivatott, sem nem édesgetett más vallásuaknak járása, az evangélikus lelkipásztorokra nézve törvénynyel tiltatott s fenyíttetni is rendelt csá­ bítási véteknek nem tartatik. 5. A katholikusok gyermekeinek az evang. iskolák gyakorlása, úgyszintén mind az evang., mind a kath. ifjúságnak a külföldi u. m. az ausztriai monarchián kiviili iskolák látogatása megengedtetik, egy­ szersmind szabadságukban álland a kath. szüléknek, hogy gyermekeik mellett evang. nevelőket tartsanak. 6. A vallásos kérdés alatt levő házastársaknak recopulátiója t i l tatik, azon lelkipásztor pedig, k i a házastársak esketését tudva az 179% : 26. törvényczikk 15. §.-a rendelete ellen végrehajtotta, mint

hivatalával visszaélő a közpolgári törvények rendes utján fog felelet alá vonatni. 7. Az 1 7 9 % : 26. törvényczik 5.-ik szakaszának ellenére az evangélikusok abeli szabadságuk gyakorlásában, hogy elemi és grammatikális iskolákat mindenütt, hol szükségesnek látandják, előlegesen nyerendő felsőbb engedelem nélkül állíthassanak, nem korlátoztathatnak. 8. A vegyes házasságból eredett válóperekben, ha a perlekedő felek az ágytól és asztaltól örökre elválasztatnak, ezen elválasztás által az evang. részre nézve a kötés is felbontottnak tekintetik s szabadsá­ gában álland uj házassági szövetségre lépni. Azonban az 1790: 26. törvényczikk 16. szakasza által a hasonló válóperekre nézve megállapított biróság hatósága nem terjed k i oly esetekre, midőn a házasságszerzés alkalmával evang. valláson volt mindkét házastársak közül valamelyik a válóper lefolyta alatt vagy épen az elválasztási Ítélet után kath. vallásra t é r ; ily általtérő, sem a már meghozott Ítéletre, sem a per folyamatjára nézve változtatást, vagy a már lefolyt pernek az említett biróság előtti megujithatását nem következtetheti. Az egyházi személyeknek és tanítóknak fizetésére és bárminemű egyházi épületek felállítására és igazítására az evangélikusok és v i ­ szont a katholikusok egymásnak nem köteleztethetnek: ott azonban, hol az e végre szükséges költségek kőzjövedelmekből gyűjtött községi pénztárból tétetnek, mind a katholikusok, mind az evangélikusok köl­ csönös arányosságban részesüljenek. 10. Az 1790: 26. törvényczikk 8.-ik szakaszának rendelete a hivatalok betöltése iránt a szabad királyi városokra is világosan kiter­ jesztetik. 11. Az evangélikusokat vallás tekintetéből a lakosságtól vagy mesterségük űzésétől eltiltani nem szabad, és minden e részben neta­ lán fennálló ellenkező szokás, határozat, vagy rendelet ezennel eltöröl­ tetvén, az ellenszegülők az 1 7 9 % : 26. törvényczikk 12. szakaszában kitett minden egyes esetre külön megveendő büntetés alá vétessenok. 12. A megürült telekbe költözött evangélikusok a katholikus, és viszont a katholikusok az evangélikus egyházi személyek fizetésére nem köteleztethetnek.

13. Oly helyeken, hol elválasztott temetők nincsenek, a temető használása az evang. és kath. vallásuakra nézve közös. 14. Az 1790. 26. törvényczikk 14.-ik szakaszának rendelete ezennel megszűnvén, az evang. vallás szabad és nyilvános gyakorlatát tárgyazó törvények Horvát, Datmát és Tőtországokra is kiterjesz­ tetnek. 15. Ő felsége kegyelmesen megígérni méltóztatott, hogy a ma­ gyar ezredeknél az evang. valláson levő katonák tekintetéből evang. tábori lelkészek alkalmazása iránt is gondoskodni fog. A felsőtáblán ezen törvényjavaslat felett a tárgyalások 1839.-ik dec. 30.-án vették kezdőtöket. Pontonként történt annak felvétele és tárgyalása, mely is hat napi vitatkozás után 1840.-ik január 7.-kén lőn befejezve. A főrendek minden szenvedély és heveskedés kizárásásával méltósággal és türelemmel vitatták meg e tárgyat, hogy az nem­ zetünknek egész Európa előtt díszére válik, mikép a főherczeg nádor elismerőleg jelenté k i e tekintetben teljes megelégedését bezáró be­ szédében. A törvényjavaslat többi pontjaira nézve nem lévén észrevétele és kifogása a felsőháznak, a javaslatnak csak az 1, 2, 3, 4, 5, 6, 8 és 14. pontjai kerültek vitakérdés alá, tehát azon pontok, melyek s z ó k ­ nak a reversalisokról, a vegyes házasságokból származott, úgyszintén törvénytelen és talált gyermekek neveléséről, a vallás-változtatásnál dívó hat heti oktatás eltörléséről, az allectióról vagyis a r. k. vallásuaknak az evang. templomba való járásáról és édesgetéséről, — a kath. ifjaknak protestáns iskolákba járó engedelemről, valamint evang. nevelők tarthatásáról, — a recopulatióról vagy isméti esketésről, a vegyes házasságok váló pereiről, — és végtére a protestánsok szabad vallásgyakorlatának kiterjesztéséről Horvát-, Dalmát- és Tótorszá­ gokban is. A főrendi papság most is a régi hagyományos utat és szellemet követve, a törvényjavaslat ellen, tehát az 179%. 26. törvényczikk m ó ­ dosítása és bővítése ellen küzdött. — SŐt midőn a reversalisok kér­ désében úgyszólván egyedül maradt azon nézete, hogy azok a múltra és jövendőre nézve érvényben maradjanak, mert csak két főúr, b. Perényi László és gr. Keglevich János barsi főispán szavazott a püspö­ kökkel ; — az esztergomi érsek az egyház nevében óvását és ünnepé­ lyes tiltakozását jelenté k i azon határozat ellen, mely gr. Teleki József

indítványára elfogadtatott és a reversalisokat jövőre egészen, a múltra nézve pedig feltételesen eltörli. A főpapság elismert feje már rangjánál fogva is az esztergomi érsek és herczegprimás ekkoriban Kopácsy József volt ugyan; de legünnepélyesebb szónoka tagadhatlanul a szellem dús Lonovics József, k i a mult országgyűlésen egyházának és a kormánynak egyiránt ho­ zott szolgálataiért csakhamar a csanádi püspökséget nyeré jutalmul. Az érsekek és püspökök ugyanazon okokkal és érvekkel harczo­ lának a törvényjavaslat ellen, mint a káptalanok követei az alsóház­ nál. — Ellenkezik a dogmákkal, — a r. kath. vallás elveivel, — nem korlátozzák a lélekismeret szabadságát, — a természeti és isteni tör­ vényeket sat. „A K K . és rendek" — úgymond gr. Nádasdy Ferencz váczi püs­ pök — „ugy tüntetik elő a reversalisokat, mintha azok a bécsi és linczi békekötésekkel és az 179%. 26. törvényczikkel ellenkeznének. Igaz, hogy ezen törvény a reversalisokat világosan nem említi, de ha fel­ veszi szóló annak szavait: si mater merít catholica, proles nonnisi masculae patris religionem sequi possint, és igy non debeant, sed pos~ sint; következik, hogy ezek iránt még föltételeknek és szabad köté­ seknek van helye. — Bizonyos továbbá a szóló szerint az is, hogy a reversalisok semmi roszat vagy természetellenit magukban nem fog­ lalnak, hanem csak oly kötések, mint akármi más, melyről mindenkinek szabadon lehet intézkedni. De nem ellenkeznek az evangélikusok el­ vével, mert azok szerint akármely vallásban idvezümi lehet, a katholikusoknak megnyugtatásokra azonban okvetlenül szükséges, hogy gyermekeiknek lelki boldogságát eszközöljék." „A 26. törvényczikk" — monda hasonló értelemben a már em­ lített csanádi püspök Lonovics József— „fennhagyja a protestáns félnek azon szabadságát, hogy magát valamennyi gyermekeinek kath. neve­ lésére kötelezhesse, mely annak debeant (kell) helyett possint (lehet) szavából kitetszik. — Quod quid lex non prohibet, permittit." Miután a protestáns apa tartozik gyermekeit keresztyén vallásban nevelni, m i képtelenség van abban, ha magát arra kötelezi, hogy azokat oly vallásban fogja nevelni, melyet Ő ugyan nem k ö v e t , do minden órán követhet, a melyet tisztelni tartozik, és a melyben leány gyermekeit növelni köteles. A reversalisok sem a természettel, sem az igazsággal nem ellenkeznek. A természettel nem, miután a törvény

csak azt parancsolja, a mi moraliter és physice lehetséges, az igazság­ gal sem, mert ha egyes embernek nem volna szabad gyermeke neveltetéséről eleve rendelkezni, ugy azt törvény á l t a l , mely nem egyéb, mint a közakaratnak kijelentése, sem lehetne elhatá­ rozni, hogy melyik vallást kövesse a még nem született gyer­ mek stb." Felesleges szószaporítást tennénk, ha a többi érsekek és püspö­ kök beszédeit idéznők, mert ez értelemben mozgott az mind. Azon férfiak közül, kik a felsőháznál mondhatni fejei és képviselői voltak a protestáns egyháznak, — és az evangélikus ügyet melegen és buzgón ajánlották a felsőtábla figyelmébe és pártfogásába, kiemelendők főkép gr. Zay Károly és gr. Teleki József, koronaőr és szabolcsi főispán. „Ha valaha, most" — úgymond gr. Zay Károly dec. 30.-án tar­ tott beszédében — „búval lepi el szivét szónoki tehetségének gyarló­ sága. — Nagy az ügy, melyért a szellemi küzdtérre száll, hol a dia­ dalnak jutalma honunk közboldogsága. — E szent ügy a vallásbeli egyenlőség. Ezt keresztyén társaknak megadni szent kötelesség, és csak az akaratosság s türelmetlenség késhetik azt a protestánsoknak meg­ adni. Csak ott fejlődik a szabadság és erkölcsiség, hol kiki szabadon gyakorolhatja vallását, hol pedig a türelmetlenség az embernek ezen legszentebb jogát elfojtani törekszik, ott egyenetlenség forrong, mely annál dúlóbb, mennél nagyobb felsőséget követel egy vallás a má­ sikon ; mert minden kényhatalmak közt az egyházi a legsanyargatóbb, mely lebilincseli nemcsak a testet, hanem a lelket is; hol a polgári kötelesség egyenlő, Ott a jogoknak is egyenlőknek kell lenni, nehogy az erősebb kedvező állását a gyengébb elnyomására használja. Korunk felvilágosodott gondolkozása a külön vallásúak korláto­ zását ellenzi, mert átlátja, hogy az által az emberiség eredeti jogai sértetnek, politikai meghasonlások tápláltatnak, és így a nemzet és kormány java veszélyeztetik. Igy tehát a kormányra nézve is csak kívá­ natos lehet a vallásbeli egyenlőség; de a kath. egyház sem sértetik meg, mert dogmáit a protestánsok megtámadni, világi javaiban osz­ tozni nem kivannak, csak a törvény előtti egyenlőség kivívása törek­ vésük czélja. Mélt. főrendek! tudjuk hogy e diszes körtől a szűkkeblűség és elfogultság távol van, és így bizton reméljük, hogy e szent ügyben testvéri kezet fognak azokkal, kikkel egy az iste-

uök, egy a királyuk, egy a hamvaikat fedezendő anyaföld, — egy az üdvezitőben reménységök." Gróf Teleki József — koronaőr és szabolcsi főispán — a reversalisokra nézve monda szintén 1839.-ik év dec. 30.-án—legfőbb kér­ dés i t t az, hogy törvényesek-e azok vagy nem? Ez iránt több véle­ mények adattak elő; legnevezetesebb köztük az, mely az 1 7 0 / : 26. törvényczikkből hozatott fel, miszerint a vegyes házasságokban a pro­ testáns apa figyermekeit a maga vallásában nevelheti, a katholikus pedig tartozik abban nevelni; i t t gondolják sokan alapulni a reversa­ lisokat, holott i t t egészen más, t. i . a protestáns vallás türelmességi elve van kifejezve, az t. i . hogy a protestáns apának, a körülmények ugy hozván magokkal, a nélkül, hogy magát lekötötte volna, szabadsá­ gában áll gyermekét nem maga vallásában, hanem a kath. vallásban is nevelhetni; és hogy ez nem vétethetik a reversalisokra, bizonyítja az is, hogy ugyanazon törvény első szakaszában minden régi királyi válaszok eltöröltettek. )

1

A szóló meggyőződése szerint így törvénytelenek lévén a reversa­ lisok, kérdés m á r : igazságosak is?MidŐn szabadságában áll egy félnek magának feltételeket kikötni, a másik félnek ellenben csak arra van szabadsága, hogy azokat elfogadhassa, de maga részéről feltételeket nem tehet, az nem igazságos. Kérdés továbbá: szükségesek-e ? i t t is— úgymond — azt tartom, hogy nem szükségesek; mert a protestáns apának megvan adva azon szabadság, hogyha tetszik gyermekeit mind a kath. vallásban nevelheti; következésképen ha meggyőződése, vagy felesége iránti szeretete azt hozza magával, minden reversalis nélkül teheti. De végre a reversalisok még veszedelmesek is; mert oly szem­ pillantásban köttetnek, mikor az ember teljes szabadságában nincs, mikor szabadon nem szerződhetik; az ily pillanatban kivett reversali­ sok bizonyosan kedvetlen következéseket szülnek, annyival inkább, mert közönségesen egy harmadik is beleavatkozik. Mindezeknél fogva maga részéről a szóló kivánná ugyan a reversalisoknak mind a múltra, mind a jövendőre eltörlését, de ha a több­ ség azokat a múltra meghagyatni óhajtaná, némely feltételek alatt azt sem ellenzi, stb." És, hála a kor előrehaladott szellemének, nem hanzgottak el si­ ker nélkül e szavak, nem voltak többé kiáltó hang a pusztában. — A Rajz, a magy. prot. töri.

14

felsőtábla legjelesebb r.kath. tagjai szellemi síkra szálltak, hogy a val­ lási viszonosság elve minél szélesebb alapra legyen fektetve. „A szőnyegen lévő tárgynak tökéletes elrendezése, azon szellem­ ben elrendezése, mely a keresztyén vallásnak alapja, t. i . a kölcsönös szeretet, sok áldást fog hozni hazánkra" — monda gr." Széchenyi István.—„Valamint felfüggesztése vagy félszeg elintézése, azt hiszem, minden tekintetben csak felette káros következéseket szülhet. Va­ lamint a tövis, melyet ha apródonként húznnk k i a testből, a sebet begyógyítani nem engedi mindaddig, mig csak egészen k i nem véte­ tik ; igy vagyunk a kérdés alatti vallástárgyban is az előhaladás kivánatával, ez addig meg nem szűnik, mig tökéletesen k i nem elégíttetik." Az élénk helyeslésnek kiváló jeleivel fogadtatok b. Eötvös József beszéde, k i mint 26. éves tagja a főrendi háznak, először lépett fel e téren, hogy ezentúl nemcsak mint jeles költőt és irót, hanem mint k i ­ tűnő államférfiút és ünnepelt szónokot is tisztelje és ismerje hazánk. „Az egész előttünk levő tárgy elhatározása"—monda e jelesünk — „csak e két kérdésnek megfejtésétől függ: l . - ö r valljon a K K üze­ netében előadott kivánatok a kath. hitvallás lényegével ellenkezésben állnak-e? 2.-szor ha nem, hasznos-e azoknak elfogadása az országra, mint egészre nézve? — A kath. hitvallás lényegéhez tartozik az, hogy szabadon folytathassa oktatásait, hogy szent kötelességének teljesíté­ sében senki által ne háborgattassék, hogy oktatás által szabadon terjeszsze hivei számát, de az, hogy hiveit privát szerződések által szaporítsa, hogy egy szenvedélytől el ragadott férfi, midőn házasságra lép, csak azért, hogy czélját elérhesse, születendő gyermekei vallásáról szerződést kössön, ez a kath. hitvallás lényegéhez nem tartozik, ez a kath. anyaszentegyházra nézve fontos csak akkor lehetne, ha annak magas tekintete hivei számától függne, nem oktatásának tisz­ taságától s nem czéljainak szentségétől."— S midőn a szónok azon kérdést fejtegeti, nem következnék-e a reversalisok megszüntetésé­ ből haszon az országra nézve, így végzi beszédét: „Az 179% : 26. törvényczikk többet adott reformált hontársainknak, mint hogy egyenlő­ séget ne reménylhetnének, kevesebbet, mint hogy azzal megelé­ gedhetnének. Sérelmek t á m a d t a k , vallási viták tölték el ország­ gyűléseinket, vallási viszálkodások az országot egyik határától a másikig, s az egyes polgárok, kik véleményeikben különváltak, eltávoztak egymástól érzeményeikhen is. Lehet-e nagyobb érdeke

a hazának, lehet-e fenségesebb feladata a törvényhozó testnek, mint e viszálkodásoknak megszüntetése; lehet-e nagyobb érdeke ma­ gának a vallásnak, minthogy az pártok jelszavául nem használtatván, a viták közt szélylyel ne tépessék ? Mondjuk k i az egyenlőséget, s a pár­ tök zaja hallgatni fog. Miként apáink az 179% : 26. törvényczikk által megszüntették az elnyomást, ugy szüntessük meg m i annak szinét is, s habár egyesek, kik a most felvett szokások szerint a kath. hitvallás­ ban neveltetnének, más vallást fognak is követni, az a vallás, mely a szívben és tetteinkben fekszik, nyerni fog ez által, nyerni a haza, mely­ nek vallásosságnál erosebb talpköve nincs, nyerni a nemzet, mely csak polgárainak egyessége által erősbül." De nem volnánk igazságosak, ha e vallási viták vázlatát nyújtva, említés nélkül hagynók a conservativek lángeszű vezérét, gr. Dessewflfy Aurélt, k i is az által, hogy e kérdésben az ellenzék soraiban küzdött, nagy befolyással volt arra nézve, hogy a főrendek többsége a vallásban szabadabb irányt és szellemet követett és tanúsított. — „Az lett volna a polgári társaságoknak" — monda gr. [Dessewffy Aurél — „kezdettől fogva legkívánatosabb, hogy magát a világi hatalom a lelkiismeret legdrágább kincsébe, a vallás kérdésébe nem avatva, hanem azt ma­ gára bizva, annak tulajdon belső erejétől várta volna szellemi kifejlő­ dését s haladását, ez által a vallásos ideáknak ereje s terjedése bizo­ nyosan nem vesztett, más részről pedig elkerültetett volna azon v i ­ szontagságoknak nagy része, melyek a históriában egész évkorokat homályba borítanak. A történetek azonban mást akartak, státus és egyház egész Eu­ rópában többféle viszonyban állanak egymással, érdekeik sokféleképen egybeszövék s ugyanazon egy országban létező különféle vallásbeli fe­ lekezeteknek érdekeik gyakorta összeütközésbe jővén, számos esetekre nézve elkerülhetlenné vált a polgári hatóság kőzbejővetele. — Már­ most ama sokkal könnyebb kötelesség helyett a státusnak az a nehezebb feladat jutott, hogy az össze ütközések minden eseteire czélirányos szabályo-kat találjon fels alapítson meg. Ezen szabályok megalapításában mikor az egyház és annak tulajdon hivei közti viszonyokról van szó, min­ den kétségen kivüi a dogma a vezérelv; de midőn különböző vallá­ sos felekezetek érdekei jönek összeütközésbe, akkor ha az egyik vagy a másik dogmát választaná vezérelvül a törvényhozás, szükségképen igaz­ ságtalannak kellene lennie, mert mindenkor csak egyiknek tehetne eleget. 14*

Az ily esetekben tehát nincs egyéb hátra a törvényhozó hatalomra nézve, mint egyeztetést, ugy szókán közbenjárást gyakorolni, a m i is­ mét csak igazság és viszonosság által érethetik el." — És midőn a r. kath. főpapság, jelesen az esztergomi érsek s prímás Kopácsy József— azon vádat emelé a protestánsok ellen, hogy mindig uj engedménye­ ket kivannak, uj követelményeik vannak, így szólt gr. Dessewffy Aurel: „Én azt tartom, hogy a kath. ügy csak akkor fog erősen állani minden ostromok ellenében, mikor egyszer evang. atyánkfiainak meg­ adtuk mindazt, a mit tőlünk igazságosan kívánhatnak. Irántuk az igazságnak határai azon ponton vannak, melyen túl a kath. ügy iránti igazságtalanság fogna kezdődni." Ily módon a r. kath. egyház legelőbbkelő tagjai a protestánsok jogai mellett, — a vallási viszonosság és egyenlőség elveiért lobog­ tatván a szellemi harcz zászlaját, — a felsőház több kérdésben enge­ dékenyebb — szabadabb, a r. kath. főpapság nézetétől eltérő irányt követett. — E szabadabb irányt és szellemet még nagyban elŐmozdítá azon körülmény is, hogy a főrendi ellenzéki párt is gr. Batthyáni L a ­ josnak, később az 1849.-ik évi szomorú emlékezetű októberi napok eme nemeskeblü vértanujának, erélyes buzgalma folytán ez országgyű­ lés folyama alatt tömörült és szervezkedett s mindinkább nagyobb ha­ tást kezdett gyakorolni a határozatokra. Az alsóház nem volt egészben megelégedve a felsőház határoza­ taival, melyek néhány pontban az eredeti törvényjavaslattól eltérők valának; és ezen eltérés feletti, l840.-ik év január 23.-án kezdett s jan. 27.-ik napjáig folytatott válaszüzeneti vitákban az alsóháznál kü­ lönösen az emberiség javáért hon érző és lángoló Bezerédy István Tolnamegye, és régi jelesünk, Szentiványi Károly, Gömörmegye köve­ tei tűntek fel remek szónoklataik által; de a felsőház ezen érintett,sze­ lídebb korszellemtől vezérlett gondolkozásmódja lehetővé tette, hogy hat rendbeli üzenetváltás után a két ház végtére közös megállapo­ dásra juthatott a vallás tárgyában. Igy történt, hogy 1840.-ik év május 7.-én a következő törvény­ javaslat terjesztetett fel ő felsége elébe jóváhagyás és megerősítés végett: A bécsi és linczi békekötés alapjánál fogva az 179°/i • 26. tör­ vényczikk következendőkben bővíttetik és illetőleg módosíttatik: 1. A vallásos reversalisok vagyis a születendő gyermekeknek

mely vallásban neveltetésük iránt ezentúl kötendő kötelezések erőnél­ külieknek nyilatkoztatnak. 2. Kijelentetik, hogy azok, kik 18, éves koruk eléréséig az ev. vallásban neveltettek, a nőszemélyek pedig férjhezmenetelök után, ha­ bár ezen kort még el nem érték is, sem magok, sem maradékaik val­ lásos kérdés alá többé nem vétethetnek. 3. Azon vegyes házasságok, melyek eddig a kath. lelkipásztor előtt, de egyházi áldás nélkül köttettek, ugy is erőteljesek levén, az azokból származott vagy ezután származandó gyermekek is törvénye­ seknek tekintendők. 4. A vegyes házasságra lépni kívánók ennekutána mindenkor a vőlegény vallásán levő lelkipásztor előtt adassanak össze. 5. Az ennekutána kötendő vegyes házasságból születendő mind­ két nembeli gyermekek atyjok vallásán neveltessenek. 6. A törvénytelen születésű gyermekek anyjok vallásában nevel­ tessenek; következő vegyes házasság általi törvényesíttetésük eseté­ ben pedig azok, kik 7.-ik évet törvényesítéskor még el nem értek, a vegyes házasságokból született gyermekekre nézve megszabott rende­ let alá esvén, — azok, kik a 7.-ik évet m á r meghaladták, továbbá is anyjok vallásában fognak neveltetni. 7. A talált gyermekek gondviselőiknek vallásában, minden esetre pedig valamely bevett keresztyén vallásban neveltessenek. 8. Oly esetekben, midőn eredetileg tiszta házasság az egyik vagy másik házastársnak a házasság ideje alatt más vallásra történt átmenetele által vegyes házassággá válnék, azon gyermekek, kik az át­ meneteikor a 7-ik évet meg nem haladták, a vegyes házasságból szár­ mazott gyermekek nevelésére nézve megszabott rendelet alá esnek; azok ellenben, kik a 7-dik évet meghaladták, azon vallásban fognak továbbá is neveltetni, melyben átmenet előtt neveltetésök már meg­ kezdetett, vagy neveltetniők kellett volna. Viszont azon esetekben, midőn eredetileg vegyes házasságokból tiszta házasságok válnak, a gyermekek neveltetése megfordítva ugyanazon rendelet alá esik. 9. Az evangélikusok templomaiba különben sem meg nem hívott, sem nem édesgetett más vallásuaknak járása az evang. lelkipászto­ rokra nézve törvénynyel tiltott, fenyíttetni is rendelt csábítási vétek­ nek nem tartatik. 10. A kath. gyermekeknek az ev. iskolákba való járása megen-

gedtetik, ugy mindazáltal, hogy ezen iskolai gyakorlás az evangéli­ kusoknál tanított hittudományra s vallásos tudományokra k i ne terjed­ jen, hanem ezen tárgyakat a katholikusok tulajdon elveik szerint kath. tanítótól vagy illető' lelkipásztoroktól tanulni és ugyanezen vallásnak szabályait gyakorolni tartozzanak, az ily iskolákban nyert bizonyság­ levelek, akár tanulásnak valamely iskolákban leendő folytatása vagy azoknak befejezése után az odább menetel eszközlésére nézve minden­ kor teljes és tökéletes erejűek levén, melyekhez a kath. ifjakra nézve a kath. hittudomány tanulása s gyakorlata iránti bizonyítvány is kap­ csolandó lészen. 11. Miad az evang. mind a kath. ifjaknak megengedtetik az is, hogy bármely külföldi, úgymint az ausztriai monarchián kívüli tarto­ mányokban lévő iskolákat akadály nélkül látogathassanak. 12. Szabadságában álland a kath. szüléknek gyermekeik mellett evang. nevelőket s tanítókat tartani, ugy mindazáltal, hogy a kath. val­ lásban oktatásra s gyakorlásra nézve a 10.-ik §.-ban megszabott fel­ tétel teljesíttessék. 13. A vallásos kérdés alatt lévő személyekre nézve a recopulationak, midőn az első esketés jó hiszemben történt, helye nem lészen; de különben is az csak a fennforgott vallásos kérdés teljes ésvégképeni elintézése után vitethetik véghez; azonban a recopulatio előtt szüle­ tett gyermekek minden esetre még akkor is, ha a házastársak között valamelyiknek időközbeni halála miatt, a recopulatio nem teljesíttetnék, törvényeseknek tekintendők. 14. Az 179%. 26. törvényczikk 5. §.-a ellenére az evangéliku­ sok abeli szabadságuk gyakorlatában, hogy elemi s grammatikalis is­ kolákat mindenütt, hol szükségesnek látandják, előlegesen nyerendő felsőbb engedelem nélkül állíthassanak, nem korlátoztatnak. 15. A vegyes házasságokból eredett válópörökben az 179% : 26. törvényczikk 16. §.-a által megrendelt bírósági hatóság nem ter­ jed k i oly esetekre, midőn a házasságszerződési alkalommal evang. valláson volt mindkét házastárs közül valamelyik a válóper lefolyta alatt vagy épen az elválasztási ítélet után kath. vallásra megy által. Ily átmenet sem a pör folyamatára nézve változást, vagy a már lefolyt pernek az említett biróság előtti megujíthatását nem következtetheti. 16. Az egyházi személyeknek és tanítóknak fizetésére, bármi­ nemű egyházi épületek fölállítására s igazítására az evangélikusok és

viszont a katholikusok egymásnak nem köteleztethetnek; ott azonban, hol e végre szükséges költségek közjövedelemböl gyűjtött községpénz­ tárból tétetnek, az ily jótéteményben mind a katholikusok, mind az evangélikusok kölcsönös arányosságban részesüljenek. 17. Az 179°/, : 26. törvényczikk 8. §.-a rendelete a hivatalok és tisztségek betöltése iránt a sz. kir. városokra s különös portákkal biró kerületekre is világosan kiterjesztetik. 18. Az evangélikusokat a kath. vallás tekintetéből tiltott szer­ zéstől vagy a lakóságból kirekeszteni, őket mesterségek gyakorlásában, addig, mig a czéhek fennállanak, ezekbe való fölvételben gátolni az 179% :'26. törvényczikk 17. §.-ában megszabott minden egyes eset­ ben külön megveendő büntetés terhe alatt t i l t a t i k ; minden e részben ellenkező szokás, határozat vagy rendelet ezennel eltöröltetvén. 19. A megürült telekbe költözött evang. a katholikusnak, és v i - > szont a kath. az evang. egyházi személyek fizetésére nem kötelez­ tethetnek. 20. Oly helyeken, hol elválasztott temetők nincsenek, a temető használása az evang. és kath. vallásuakra nézve közös. 2 1 . Ő felsége kegyelmesen gondoskodni fog, hogy a magyar ez­ redeknél, az ev. valláson lévő katonák tekintetéből, evang. tábori lel­ készek is alkalmaztassanak. Hasonló elveken nyugvó törvényjavaslat terjesztetett fel Mr. jóvá­ hagyás végett a görög nemegyesültekre nézve 12. pontban. Az unitaria vallás törvenyesítését tárgyazó törvényterv azonban, melyet Pestmegye indítványozott, azon időre halasztatott, midőn a visszakapcsolt részek iránti kérdés kerül szőnyegre. Az esztergomi érsek, mint emiitettük, a többi érsekek és püs­ pökök nevében óvását és tiltakozását jelenté k i ezen törvényjavaslat ellen, s a reversalisokat illető határozatra nézve jelesen ugy nyilatko­ zott: „hogy a vegyes házasságok tekintetében a jövőre, bár a világi törvény és hatóságok kötelezésének kellőleg meg fognak felelni, a h á ­ zasság szentségének feladásánál mindazáltal oly módon járandnak el, miképen vallásuknak s egyházuknak jól értett s ujabb időben ő szent­ sége által is állhatatosan védett elvei kívánják/ Midőn pedig ezon óvás és tiltakozás az egyházi rend részéről csak annyiban vétetett tekintetbe, a mennyiben a kisebbségben ma­ radt fél ellenmondott a többség határozatának, mint az 1791.-ben is

történt, — és a törvényjavaslat ezen tiltakozás daczára király elébe lőn felterjesztve; a tiltakozó s kisebbségben maradt érsekekés püspö­ kök minden befolyásukat felhasználták, hogy a királyi szentesítést ezen törvényjavaslatra nézve elhalaszszák és lehetőleg megakadályozzák. Ezen czélból oda működtek a kormánynál, halasztaná el a tör­ vényjavaslat megerősítését a jövő országgyűlésre, okul adván, hogy ők magok köréből Romába küldöttet szándékoznak meneszteni, k i a pá­ pával értekezvén, ezen ügyet vele együtt tisztábo hozza és így a kér­ dés lehetőleg békés úton kiegyenlíthessék. A kormány engedett az egyházi rend ebéli előterjesztésének s mielőtt határozott választ adna a törvényjavaslatra, be akarta várni a pápával tartandó értekezlet eredményét, a mint valóban Lonovics József csanádi püspök j á r t is ez ügyben Romában. — A kormány vá­ lasza tehát, mely május 12.-én, tehát az országgyűlés befejezése előtti napon érkezett meg, olynemü volt, melyről a magyar azt mondja: sem hideg, sem meleg. — Nem volt ugyan tagadó válasz, de a törvényja­ vaslat megerősítése is elmaradt benne, kijelentvén a rendeknek, hogy a tárgy fontossága s az idő rövidsége miatt ezen kérdés a jövő törvény­ hozásra halasztassék, kegyelmesen megígérvén egyúttal ő felsége, m i ­ kép az e tárgybeli sérelmeket, időközben is legmagasb rendeletei által enyhíteni fogja. Igy az országgyűlés szétoszlott megint a nélkül, hogy ezen fél­ százados sérelem törvény által orvosoltatott és rendeztetett volna. — Ismét elmaradt, — elhalasztatott a püspökök és kormánynak gátló el­ járása által azon sajgó seb gyógyítása, mely hazánkban annyi éveken át a polgárok nyugalmát felzaklatá és hová tovább húzódva nevelte és szaporította az egyházi és világi hatalom közötti meghasonlásnak szo­ morú következményeit. Fájdalom az önérdekek háttérbe szorították a kőznek, a hazának javát, nyugalmát és boldogságát, mely csak a hon­ polgárok egyetértése által virulhat és emelkedhetik. Ezen most már harmadik országgyűlésen megvitatott valláskérdé­ sen kivül, még egy más vallásos sérelmi tárgy is foglalkodtatá a törvény­ hozást. — Érintettük, hogy a nagyváradi és rozsnyói püspököknek a vegyes házasságok ügyében kibocsátott körlevelei mily nagy forron­ gást idéztek elo a hazában, hogy ez ellen Bihar és Gömörmegyék r é ­ széről nyomban felírás intéztetett ő felségéhez. Több megye Bihar és Gömör példájára utasításul adván a követeknek, hogy a püspökök ezén

eljárása ellen, mint mely a törvény ellenére a vegyes házasságok aka­ dályozását czélba vette, tiltakozzanak s fenyítést szorgalmazzanak az országgyűlésen; valóban 1840.-ik évjanuarhó 20. 2 1 . és 22-diknapjai­ ban felmerült ezen tárgy a kerületi ülésekben. Beöthy Ödön volt a kezdő szónok e tárgyban. — Beszéde, me­ lyet az alsóház feszült figyelme között tartott meg s hosszú éljenzése között befejezett, egész terjedelmében így hangzik: — „Az emberi nem szerencsétlenségei közt nem legutolsó helyen áll az, hogy a legüdvösb intézkedéseket azon korszakban, melyben létrehozattak, él­ vezni alig lehet. Leginkább beteljesedett ez a vallás tárgyánál, mely eredetére oly mennyei, az emberiségre oly jótékony, mégis, noha már a 19.-ik százat irjuk, nem éldelhetjük ennek jótévö áldásait. Azon val­ lásbeli rázkódtatás, mely kelettől nyugotig az egész világot keresztül fu­ totta, Magyarországban is tapasztaltatott, hol mintegy második kereszt­ séggel váltatott meg a vallás gyakorlatának szabadsága. — Midőn küldőim a mult országgyűlésen azon vallásbeli sérelmeket, melyek az 1 7 9 % ; 26. törvényczikk alkotása óta történtek, és a melyeknek orvosoltatásáért oly sokszor tétettek folyamodások a felséghez, általam i t t elő­ adatni parancsolák, azon édes reménynyel voltak, hogy azoknak fel­ terjesztésében mind a két tábla megegyezend, ő felsége pedig az or­ szág lakosainak aggodalmát megszüntetni fogja. Azonban máskép vala ez a végzet által elrendelve; vigasztalás nem érkezek; de még sem csüggedénk, mert azt hivők, hogy nem sokára ismét eljön azon időszak, melyben azok orvosoltatni fognak. I l y sérelmek közepett alig valánk képesek csak gondolni is, m i a lefolyt évben történt, midőn a nagyváradi püspök Laicsák Ferencz urmart. 15.-érol egy pásztori kör­ levelet bocsátott k i egyházmegyéjében, mely külső szinét tekintve oly szelid szavakba van öntve, hogy alig lehet szelídebbet képzelni; mert hiszen lehet-e valami természetesebb, mint hogy az, k i híveire fel­ ügyelni tartozik, azokat a vallásban mint az erény legbiztosb ösvényén meg kívánja tartani. De sajnosán tapasztalok, miképen ez csak egy rövid ideig tartó csalódás volt, mert lehetetlen reá nem találni ezen körlevélben azon czélra, miszerint az a vegyes házasságok tökéletes megszorítására van intézve. — Általában a házasságról szólni nem feladatom, én theologiai s dogmatikai kérdéseket e helyen vitatni nem szándékozom, de legyen szabad nekem azt azon viszonyban felvenni, mint az a polgári s

társaságban áll. — A házasság azon gyöngéd kötés, mely férj és nö, szülék és gyermekek kölcsönös boldogságának elérhetése végett kötte­ tik, mind megannyi kis társaságok, melyeknek boldogságán az egész nagy álladalom mint nyugvó ponton fekszik. — A sziveknek kölcsö­ nös szeretetén alapuló ezen kapcsolat a mennyben köttetik, s így nem emberi ész szüleménye: ha a polgári társaság azon tekintetéből veszszük is azt, miszerint alig lehet nagyobb bünt elkövetni, mint ezen köl­ csönös szereteten épült házi életet megzavarni. És ime tek. ERd! ezen pásztori levélben nyilván kimondatik, hogy a főpásztor azon őrködés­ nél fogva, melylyel a hívekre felügyelni tartozik, inti és figyelmezteti őket, hogy a vegyes házasságtól óvják magokat, a lelkipásztoroknak pedig meghagyja, hogy ha reversalisok nem adatnak, az áldást tagad­ ják meg.

1

Megvallom, erkölcsi szempontból indulva is k i , nem képzelhe­ tem, mennyire legyen az áldás megtagadása a vallás elveivel egybekap­ csolva, minekutána a mindenható ur isten fia által bennünket azon vallásra tanított, hogy ne átkozzunk, hanem áldjunk, ne üldözzünk, ha­ nem tűrjük el minden embertársunkat magunk mellett. — Nem fog­ hatom meg, miként lehet idvezítőknek ezen tanítását arra magyarázni, hogy a vegyes házasságoktól az áldás megtagadtassák. Alig szülhetett valami nagyobb ingerültséget, mint ezen pász­ tori levél, mert midőn egy áliadalomban, hol mindenki a törvény o l ­ talma alatt lépett ily házasságra, egyszerre a legnagyobb béke köze­ pett egy ily pásztori levél felkél: lehetséges-e, hogy fel ne riaszsza a legszentebb érzéseket? szélylyel ne szaggassa a családi kötelékeket? nem lehetnek-e a leggyászosabb következései az ily felszólításoknak? Nyújtott ugyan később a püspök ur egy felvilágosítást a megyéhez, de ez a botrányt még tetézte, mert a többek közt ezt mondja: most, midőn már huzamos évek óta békeség uralkodik hazánkban, midőn köl­ csönös bizodalom és egyesség létez a külön felekezetű polgárok k ö z t : most van ideje megtudnunk, mit adhatunk és mit várhatunk egy­ mástól. Tek. Rendek! mikor béke közepett egy főpap, az istennek fel­ kent szolgája, felhatalmazottnak érzi magát, hogy a tüzes üszköt kör zinkbe lökje, abékeséget és egyetértést tőlünk száműzze, lehet-e ezj el­ hallgatnunk ? Ha mindezeket nyugot lélekkel tekintem, lehetetlen, kogy ezen

pásztori levélben a vallás iránti buzgalom legyen a főczél, mert a m i istentől rendeltetett, nincs annak szüksége emberi támaszra; ha pedig mélyebben beletekintek s különösen figyelembe veszem, miképen i l y tünemények nemcsak hazánkban, hanem a külföldön is mutatkoztak, akaratlanul azon gondolat jön eszembe, hogy i t t újra az ultramontanizmus és a hierarchia akarja borzasztó hatalmát éreztetni. Tudora azt, hogy a Torquemadák és Albák ideje megszűnt, az inquisitio bör­ tönei többé meg nem népesednek, és azon máglyák lángjai, melyek az isten tiszteletére gyújtattak, az ég felé csapkodni nem fognak, mert a jelenkor szelídebb szellemének jelszava a haladás és emberiség, ez tanít arra, hogy az embernek egymás mellett élni sokkal szebb és üdvösebb, mint egymás ellenében, és hogy hazánkban valamint Luther és Kálvin követői, ugy az erősen álló Péterszikla hivei együtt meg­ férnek; mert az isten egyiránt éleszti napjának jótékony sugarai által mindenki kalászait, egyiránt növeszti éltető esője veteményeit, szerető' karokkal öleli azokat, kiket maga képére teremtett, és áldásával élteti, hogy dicsőségére fényijének és virágozzanak. — Ha most, midőn a vallási kérdések már szinte fél századig nyugodtak, ismét felelevení­ tetnek, a törvényhozás bölcseségétől függ tehát ezen kérdéseket ketté vágni, különben a fanatismus szomorú példáit kikerülni nem lehet. Most már átmegyek arra, hogy ezen pásztori levél mennyire el­ lenkezik honunk törvényeivel. — Ezek szerint hazánkban a vallássza­ badság oly időben vette származását, midőn azzal Európában még egy ország sem dicsekedhetett. Mégis egy nemzet sem vette oly kevés hasznát a csendes nyugalomnak, mint nálunk a két protestáns vallású felekezet. Vallásbeli egyenlőség van kifejezve törvényeinkben, mégis azt kell tapasztalnunk, hogy a türelmetlenség még ma sem akar meg­ szűnni, újra egy erkölcsi megtámadás czéloztatik, miszerint a vegyes házasságból születendő gyermekekre nézve a pásztori levélben az pa­ rancsoltatik, hogy mind kath. vallásban neveltessenek, és ha ezt a szü­ lék tenni nem akarják, akkor a pap, k i a feleket öszveadja, csak mint tanú legyen jelen a szerződésen s tagadja meg attól az áldást. Tek. Kendek! 1790. óta a törvény rendelete szerint minden vegyes házassá­ gok kath. papok előtt köttettek, és nem jutott egy papnak is eszébe az ily házasságokra azt mondani, hogy azok a kath. anyaszentegyházra nézve veszélyesek, vagy hogy ezekből a hazának jó polgárai ne válhassa­ nak; és imé a pásztori levélben hasonló elvek foglaltatnak; ezeket tehát

/

a törvényhozásnak elhallgatni nem lehet. — Miután küldőim háromszor tettek felirást e tárgyban, figyelmeztetvén ő felséget, hogy az ily ál­ dástól megfosztott házasságból születendő gyermekek egy uj nemze­ dékét fogják tenni a hazának, mely eddig tőrvényeink előtt ismeretlen volt, mert eddig a vegyes házasságból született gyermekek mindazon jogokkal éltek, melyekkel a többi polgárok. Azonban Ő felségétől vá­ lasz nem érkezett, kötelességünkké tették e tárgyat a Eendek elébe terjeszteni. — Nem tekinthetik pedig különben ezt másképen, mint nyilvános attentatumot és erectiot contra statum publicum, annálfogva azt kivánják, hogy azon püspök ur, ilyetén merész tettéért megbüntet­ tessék, pásztori levelét visszahúzni köteleztessék, és hogy az ezen levél kihirdetése óta kötött vegyes házasságokra a papi áldás kiadassék; ha pedig az egyházi rend ezen átalkodottságban tovább is megmaradna, akkor küldőimnek az a szándéka, hogy az 179% : 26. törvényczikk aképen módosíttassék, hogy a vegyes házasságokban evangélikus papok köthessék öszve a ^házaspárokat, az ezektől születendő gyermekek pe­ dig törvényesek legyenek." Beöthy után Szentmiklósy Victor, Gömör követe, előadá megyé­ jének hasonló panaszát a volt rozsnyói püspök Scitovszky János ellen. Idézte annak levelét, melynek tartalma — úgymond — mutatja, m i képen a r. kath. papság hierarchiája a polgári állodalmon felülemel­ kedik, s kész hatalmával a polgári törvényeket letapodni. Idézte Szkalnik Ferencz plébánosnak vegyes házasságokról i r t s a nevezett püspöknek pártfogása és ajánlata mellett megjelent munkáját, mely­ nek egész foglalatja, sőt minden egyes szava — úgymond — gúny a protestánsokra nézve, oly piszkolódás, mely törvényeinkkel, fejedel­ münk rendeletével és a szelid Jézus tanitásával ellenkezik, mert a r. kath. férjnek evang. hitvesét Acháb bálványozó Jesabel feleségéhez hasonlítja, mely a más vallásuakat megvetni, kitagadni tanítja, és azon kérdésre: idvezülhet-e a protestáns ? egyszerű nemmel felel. — Szólónak keblét fájdalmas érzés ós méltó aggodalom lepi e l , midőn a törvények i l y módon büntetlen áthágatnak, sőt az áthágok jutalmaz­ tatnak (értvén Scitovszky János kineveztetését a gazdagabb pécsi püs­ pökségre). Minélfogva szóló is pártolja a bihari indítványt azon kérés­ sel, hogy az a rozsnyói püspökre is kiterjesztessék. A káptalanok követei, jelesen b.Eudnyanszky Sámuel esztergomi, Bezerédy Miklós veszprémi, Kovács Mátyás egri, természetesen egy-

házuk szempontjából nem láttak sérelmet a püspöki körlevelekben, és az országgyűlést nem is tartották illetékesnek arra, hogy bírálja és taglalja az oly pásztori leveleket, melyek egyedül az egyház köréhez és hatalmához tartoznak. De az alsóház legünnepeltebb szónokai, mint b. Wenkheim Béla, Deák Ferencz, Klauzál Gábor, Palóczy László, Bezerédy István, Szentkirályi Móricz, Szentiványi Károly s maga a valláskérdésben ren­ desen hallgatag Nagy P á l is, általában roszalták és elitélték a püs­ pöki körleveleket, mint melyek nemcsak a törvényt sértik, hanem a keresztyén vallás magasztos, szereteten nyugvó elveivel és a haladás­ sal, a század szelídebb korszellemével ellentétben állanak. Végtére három napi vitatkozás után Deák Ferencznek — k i a szónoklatok egyik remekét tartá e tárgyban, azon véleménye, illetőleg a bihari indítványnak abéli módosítása fogadtatott el a többség által, melynél fogva felírás intéztessék ő felségéhez, melyben mellőztessék ugyan a büntetés kifejezése; hanem a panasz, mint országos sérelem kifejeztetvén, ő felsége megkéressék: „méltóztassék törvényeinknek a vegyes házasságokról szóló rendeletét szorosan megtartatni^az említett főpásztoroknak törvényt sértő rendeleteit megsemmisíteni s őket szigo­ rúan oda utasítani, hogy a törvények iránti tiszteletnek sérelmével kia­ dott körleveleiket visszavegyék, jövendőre pedig a törvénynek miuden eféle tettleges, egyoldalú s önkényes magyarázatától tartózkodjanak.* A felsőház, hol ezen sérelmi tárgy mart. 6.-án és 7.-én került vitatás alá, — ámbár gr. Dessewffy Aurél kívánta volna kimondatni végzésiieg legalább azt, miszerint óhajtani kellett volna, hogy az, a m i a nagyváradi püspök részéről történt, ne történt volna — az alsó­ ház ezen határozatával ellenkezőleg, azt végezte és válaszolta, hogy a kérdéses esetben semmi törvénysértést nem lát és igy az al­ sóház véleményében nem osztozhatván, rokon bizodalommal felszólít­ ja a rendeket, hogy e tárgyat nyugodni hagyják a maga utján, miu­ tán Gömőr és Biharmegyék által fel van már terjesztve ő felségének. Maga Zsedényi Eduard, Szepesmegye követe s a kormánypárt elis­ mert vezérszónoka az alsóháznál, mart. 19.-én kerületi ülésben tar­ tott jeles beszédében — melynél Beöthy szerint az ész párosult a szív­ vel — elitélte a főrendek ezen végzését és válaszát. Az alsóház tehát komolyan ragaszkodott azon nézethez, hogy a

pásztori levelek törvénysértők s ezek ellen — mint országos sérelem ellen — felirás intéztessék Ő felségéhez. Hanem a felsőház is komo­ lyan és állhatatosan ragaszkodott eredeti végzéséhez, melynél fogva a püspöki pásztorlevelekben nem lát törvénysértést. Eredmény nélkül vitázván a két ház ezen tárgy felett s több­ szöri válaszüzenetek után sem juthatván megállapodáshoz; — május 5-én végre az alsóház ezen tárgyat letette, — s azt a jövő, talán szerencsésb országgyűlésnek teendői közé sorozta. V. 3

184 / -ik é v i 4

országgyűlés.

Ezen országgyűlésen, mely 1843-ik év május 14-ik napjára lőn egybehíva Pozsonyba s melynek berekesztése 1844-ik év nov. 13-án történt, — az alsóház, a szükséges előmunkálatok megtétele után, már. 1843-ik év június 8-án vette tárgyalás alá a valláskérdést. Előleges megállapodás szerint csak azon pontok bővebb megvi­ tatása tűzetvén k i , melyekre nézve még a két tábla között vélemény­ eltérés létezik, vagy oly sérelmekre, melyek még az üzenet tárgyai sem voltak, mert csak a mult országgyűlés óta származtak s igy még tanácskozás alá nem vétethettek; főkép a reversalisok, az áttérés, a vegyes házasságok válóperei, a recopulatio pontjai felett és az evan­ gélikusokat Horvát, Dalmát és Tótországokból kizáró municipalis jog megszüntetéséről folyt a tanácskozás. Az előbbi országgyűlések alatt elég bőven lévén már minden oldalról ezen tárgy megvitatva és meghányva, alig birnánk valami ujat előhozni, ha a szónokok beszédei! idéznok. — De hogy a tárgy még mindig érdeket keltett, mutatja azon körülmény, hogy a viták fe­ lette több napokon át húzódtak s az alsóháznál mintegy 50. szónok nyilatkozott ez ügyben. Három napi kerületi tanácskozás után június 12-én végzésbe ment: 1. A reversalisok a múltra nézve is megszüntettetnek. 2. A transitus — áttérés egyik vallásról a másikra — szabad, a hat heti oktatás eltöröltetik. 3. Ha a vegyes házasságban élők ágyra és asztalra nézve elvá­ lasztatnak, a protestáns fél uj házasságra léphet.

4. Az evangélikusokat Horvát-Dalmát- és Tótországokból kitiltó municipalis jog megszüntettetik. 5. A recopulatio — isméti esketés — tilos. 6. A vallásbeli tökéletes viszonosság külön elvben kimondandó. Midőn azt hitte mindenki, hogy a tárgy a végzés kimondása által be van ez úttal fejezve, s másnap június 13-án a görög nemegyesültek sérelmei tárgyalandók valának; a szellemi harcz váratlanul újra megú­ j u l t s kifejlődött. Előidézte ezt a tudományos Vurda Károly győri kanonoknak s káptalan követének június 12-én — a végzés kimondása előtt történt nyilatkozata s azon nézete, melynél fogvaő szerencsétlenségnek tartja, hogy az országgyűlésen vallási tárgyakról foly a tanácskozás, s ezen szerencsétlenségnek okát nem a kath. clerusban — mert iliacos intra muros peccatur et extra— hanem abban találja, hogy az egyházi és világi hatalom nincsenek egymástól tökéletesen elkülönítve, a vallási dolgok vitatását a világi törvényhozás körébe nem tartozónak nyilat­ koztatta s teljes vallásbeli szabadság mellett szavazott. — „A vallási súrlódások alapoka" — úgymond Vurda ezen beszédében — „a törvények egyoldalúságában fekszik: mert minden politikai hiba megboszulja magát még századok múlva is. Ezen egyoldalúság állitá fel a vallások közt a politikai különbséget, és szülte a legembertelenebb törvényeket, minő például az, mely a lutheránusokat megégettetni rendeli. Ennek következménye lett, hogy ezek kénytelenek voltak karddal vivní k i a szabadságot s azt a király által is esküvel biztosíttatni. De a béke, melyet ennek következtében reméltek, csak egyeseket boldogított; a közönség azt nem éldelhette. Igy jöttek létre a kir. resolutiók, a tü­ relmi rendelet s az 1791-ki törvény. Eleink azt hitték, hogy ez czélra vezet; és mégis a jelen állapot, a melyben egyik fél a másik felett előr ynyel bír, ellenkezőt bizonyít. Óvakodjunk tehát hasonló hibától, és ne ereszkedjünk be e tárgyba mélyebben, mint a közjó kivánja. E szempontból kiindulva, legczélszerűbb elismerni a vallási teljes sza­ badságot; ez vezethet egyedül a kivánt czélra. Óvakodni kell vallás dolgában a kényszerítő törvényektől; mert a meggyőződés az embernek legdrágább kincse, s a tőrvények nemcsak külső engedelmességet, ha­ nem benső tiszteletet is igényelnek. — Az ember két világ polgára: u. m. a szellemi és anyagié, azok mindegyike más elven nyugszik. Az egyxk külső, a másik benső szabadságot igényel; a hol pedig a benső

szabadságot kényszer fojtja el, ott a külső sem állhat fenn. Mondjuk k i tehát — úgymond a szóló — hogy a maga körében minden vallás szabadon mozoghat; s nemcsak egyesekre, de az egyházi községre nézve is; mondjuk k i : hogy alkotmányos szabad országban a vallás­ nak, a véleményeknek is szabadoknak kell lenni. — Az iskolákra nézve alkalmazva ezen szabadságot — azt tartja szóló — hogy i t t is akkor lesz szabadság, ha azok rendezése körül nem az egyes egyházak, hanem az összes állodalom forog szem előtt. A vallási oktatás felett őrködjék az egyház, a világi tudományoké felett maga a status. Bs ha a nemzet a tökéletesség azon fokára jutand, hogy minden vallás egyen­ lő legyen, akkor nem lesz többé katholikus, vagy protestáns, hanem egyedül magyar nemzeti iskola" (Horváth Mihály Huszonöt év Ma­ gyarország történelméből II.-ik kötet 198. és 99 lapon.) Vurda Károly ezen beszéde, mely így szakítani mert a r. kath. egyház hagyományos elveivel, nagy tetszésben részesült a megyék k ö ­ veteinél; de a szabad szellemet tanúsító kanonok ellen annál heve­ sebben kikeltek káptalantársai. — Nagy Ion a mozgás, nagy lőn a kedélyek felindulása az egyházi rend soraiban, ugy hogy másnap, jun. 13.-án a napi rendre térés előtt, sorban felkelének a káptalanurak, — és ünnepélyes óvásukat jelentették k i az általa nyilvánított szabadabb elvek ellen. Több megyei követ ezen egymást felváltó óvástételek ellen fel­ szólalván, egyhangúlag oda nyilatkozott: hogy ezen óvások különben is törvény által tiltva lévén, a káptalani követ urak okok ellen okokkal lépjenek fel, s miután ők is azon egy pálya síkján állanak, czáfolják meg állításait; nyilatkoztassa k i mindegyik maga személyében vagy küldői nevében ellenvéleményét — de nem az egyház nevében, melyet ők nem képviselnek, ne szóljanak egyházi alkotmányról, melyről e tábla nem tud semmit, hanetn igen törvényes alkotmányról, melynek világiak és egyháziak egyiránt vannak alávetve. — Az óvástételek mind e mel­ lett is folytattatván, megjegyeztetett egy megyei követ által, hogy ezen óvástételek csak azt bizonyítják, miszerint a káptalani követek a tár­ suk beszédében nyilvánított szelid szellem és keresztyén szeretet el­ len protestálnak, pedig ezen beszédből ész és szív szólott. Ezen jelenet — mondja tovább a „Pesti Napló"—annál szomorítóbbnak találtatott, mivel azon testület, melyből az óvástételek tör-

téntek, mintegy külön államot képezvén, az egyest, k i ellenök nyilat­ kozik, önhatalmukból s önkörükben sújthatják. És a sujtás, a büntetés valóban bekövetkezett. — Vurda, mivel szabadabban merészelt gondolkozni és nyilatkozni, mint azt a r. kath. egyház hagyományos elvei és a középkori zsinatok sötét végzései meg­ engedik, csakhamar áldozata lőn szabad gondolkozásának és nyilat­ kozatának. — A győri káptalan a püspökök meghagyásából csakhamar kénytelen volt őt visszahívni követi állomásáról,— gondoskodtak róla, hogy többé ne szólhasson. Mintegy előreérezve maga is ezen következményt, felszólalt g egyszer Önvédelmére, — elmondá még egyszer szilárd igazságon alapuló nézeteit, — és kijelentve fájdalmát, hogy a mai tanácskozás­ nak vétke nélkül tárgyává lett, ezen szavakat alkalmazá magára: „si propter me orta est haec tempestas, projicite me in mare, ero alter Jonas" (ha miattam támadt e vihar, dobjatok a tengerbe, második Jónás leszek.) Egyébiránt ha valamit mondott, mi a katholikus el­ vekkel ellenkezik, azt visszavonja; de lelkiismerete őt arról nem vá­ dolja. 0 tisztán státuspolgári tekintetből szólott, nem javaslott sem­ mit, csak elveket mondott k i . Szabad országot, szabad vallást, szabad egyházat kivánt. Nem azt mondta, hogy a törvények vallás tárgyában szükségtelenek, hanem hogy az eddigiek egyoldalúak valának. Sajnálja, hogy követtársai kisszivüek voltak, hogy gáncsot találtak beszédé­ ben. 0 nem javaslotta — mit egyik követtársa a katholikus elvekkel ellenkezőnek állított — hogy a különböző hitfelekezetbeliek gyermekei azon egy iskolában taníttassanak, csak azt mondotta, hogy ez talán bekövetkezhetik, hogy ez lehetséges. — Egyébiránt köszönetet mon­ dott a Kendeknek azon szeretetért és hajlandóságért, melyet iránta ta­ núsítottak. m e

A követek vetekedve siettek helyeslésüknek és tiszteletüknek kifejezést adni a nemesen érző egyházi férfiú irányában. Miután még a naplóvivő Majláth György, Baranyamegye követe, kinyilatkoztatta, h°gy jegyzetei szerint is, Vurda Károly azon kifejezésekkel élt ma is, melyekkel tegnap; miután még többen kijelentették, hogy Vurda mel­ lett szól a közértelem s a közbecsülés, s hogy nyílnék meg bár előtte tágasabb kör, melyben elveit létesíthesse, — határozattá Ion: misze­ rint a kerületi jegyzőkönyvben megemlíttessék, hogy az ülés a kápta­ lani követek által tett óvásokat helyteleneknek, az országgyűlési gyaRajz, a magy. prot. tört.

15

korlattal s a törvénynyel ellenkezőknek és minden érvényesség nélkü­ lieknek találta. Június 14.-én, miután előbb végzésbe ment, hogy a görög nem­ egyesültek sérelmei és kivánatai ugyanazon módon, ugyanazon osz­ tályzattal, mint a protestánsokéi, s egészen a mult országgyűlés nyo­ mán fognak ő felsége elébe terjesztetni, — valamint az is határoztatott volna, hogy az unitaria vallás törvényesítését tárgyazó üzenet a főrendekhez átküldendő; — a vegyes házasságok kérdése, — a pápai breve, s az erre adott királyi placetum ügye került szőnyegre. Visszatekintve ez ügyben a mult országggyülés tanácskozásaira, tudjuk, hogy 1840.-ik év május 17.-én a két tábla megegyezése foly­ tán a vallástárgyban törvényjavaslat terjesztetett ő felsége elébe. — Ezen törvényjavaslat királyi megerősítése és szentesítése azért maradt el főkép, mivel a püspökök azon előterjesztéssel járultak a kormány­ hoz, hogy ők Romába követet szándékoznak körükből küldeni, k i a pápával ez ügyben előleges értekezést tartson. Tudjuk azt is, mily hosszas és heves vitatkozásoknak tárgyai valának a mult országgyűlé­ sen a nagyváradi és rozsnyói püspökök által kibocsátott körlevelek a vegyes házasságokra nézve. De —• mert a főrendek nem akartak látni e pásztori levelekben törvénysértést, holott az alsóház ezekben a ve­ gyes házasságoknak törvénybe ütköző gátlását és akadályoztatását ta­ lálta, a két tábla többszöri üzenetváltása e kérdésben nem vezethet­ vén eredményhez — ezen tárgy végtére az alsóház által letétetett s a sérelem orvoslása jövő, talán szerencsésebb országgyűlésre halasztatott. A sérelem azonban azóta csak nevekedett és szaporodott az ál­ tal, hogy az esztergomi érsek, mint ország prímása a nagyváradi és rozsnyói püspökök elvei szerint hasonló tartalmú körlevelet bocsátott ki, melyben nyiltan kimondá, hogy azok, kik vegyes házasság által leendő gyermekeiket a kath. vallástól eltérés veszedelmének teszik k i , az egyházi s isteni törvények ellen vétkeznek s meghagyá a lelkészek­ nek, hogy a reversalist nem adó felet ne áldják meg, az ily házassá­ gokat ne egyházban, hanem a paplakban kössék össze s csak mint ta­ nuk legyenek jelen. A sérelem tetézve s koronázva volt még az által, hogy a r. kath. egyház küldötte, Lonovics József, azóta megfordulván ez ügyben R ó ­ mában, — onnan kiengesztelődés és kibékéltetés helyett 1841.-ik év april 30.-án kelt pásztori levél érkezett a pápától, mely is latinul bul-

Iának vagy brevenek neveztetik. A pápai körlevél vagy breve, hazai törvényeink és szokásaink sérelmével az említett főpapi körleveleket helyesli, sőt uj rendeletekkel bőviti és a törvények szerint megenge­ dett vegyes házasságokat botránynak nevezi. A magyar király apostoli jogaihoz tartozván az, hogy az ő tudta és beleegyezése nélkül még a pápa körleveleit sem szabad közrebocsátani, — midőn a magyar k i ­ rály ezen pápai brevére vagy körlevélre reáirja ezen latin szót „pia­ cet „az az tetszik" akkor a király által helybe hagyott breve, placetumnak mondatik. A vitatkozások ezen országossá vált sérelem felett három napig tartottak. — Az alsóház legkitűnőbb szónokai, mint Beöthy Ödön, Klauzál Gábor, Szentkirályi Móricz, Palóczy László, Pázmándy Dianes, Kubinyi Ferencz, Szemere Bertalan sat. nyilatkoztak ez ügyben, tör­ vényelleneseknek tekintvén a vegyes házasságokat gátló főpapi körleve­ leket, a brevét és placetumot. Deák Ferencz fájdalom! az ismert zalai követválasztási szomorú jelenetek után ezen országgyűlésen nem volt jelen. — Végtére június 17.-én kimondatott a határozat: hogy külön feliratban terjesztessék elo ama sérelem, mely a brevékből s placetumból az országra nézve keletkezett; sürgettessék ezeknek vissza­ vonása és megszüntetése, a vegyes házasságokat megáldani nem akaró lelkészek ellen megkezdett pöröknek, melyeket a kormány felkért, leküldetése, hogy a törvény azok szerint végrehajtathassák; említtes­ sék továbbá a rendeknek azon kívánsága, miszerint ezentúl országgyű­ lésről országgyűlésre mindazon brevék, melyek időközben placetummal elláttatnak, az országgyűlés elébe terjesztessenek. Mielőtt az alsóháznak ezen két rendbeli, u. m. az általános val­ lásügyben és a vegyes házasságok kérdésében hozott határozatai fe­ lett tanácskoztak volna a főrendek, 1843-ik év j u l . 5.-én a vallás tár­ gyában kir. leirat érkezett az országgyűléshez, mely válasz volt tulaj­ donképen azon törvényjavaslatra, mely még a mult országgyűlésről 1840-ik év május 7.-én ő felsége elébe Ion terjesztve jóváhagyás vé­ gett, — de ezen jóváhagyás, mint láttuk, a püspökök közbenjárása folytán jövőre halasztatott. — A mult országgyűlésből felterjesztett törvényjavaslat 5. pontja szerint, hogy a reversalisok megakadályoztas­ sanak, — czélszerü módnak tekintették a Eendek kijelenteni, misze­ rint a vegyes házasságokból születendő mindkét nembeli gyermekek atyjok vallásán neveltessenek. A királyi leirat a t t ó l , hogy a vegyes 15*

házasságokból születendő gyermekek atyjok vallásában neveltessenek, nem idegen ugyan; de ezen törvényt ugy kivánná módosíttatni, hogy a vegyes házasságok kötésekor a jegyesek szabad szerződés ál­ tal határozhassák meg egymás között : a bevett keresztyén vallások melyikében akarják gyermekeiket neveltetni. — Az ilyen szerződé­ sek minden esetben a magán kötlevelek tökéletes erejével bírjanak; és csak a hol ily szerződések nem sikerülnének, vagy pedig a felekezen alkukötési jogukkal élni nem akarnának, csupán ott tartozzanak a születendő gyermekek az apa vallását követni. A királyi leirattal sem az egyházi, sem a világi rend nem volt megelégedve. —• Az egyházi rend azért, mert megingatva találta egyedül uralkodni vágyó elveit a leirat által; a világi rend pedig azon okból, mert tartott tőle, hogy általa a reversalisok uj alakban fognak előtűnni akkor, midőn azoknak eltörlését a nemzet folytono­ san sürgette, sőt a baj kettőztetve lenne, és a lelkiismeret szabadsága két oldalról támadtatnék meg azon jogos föltevés által, hogy az evang. lelkész hasonló buzgósággal fog törekedni ilynemű kötelezések kieszközlésére, mint melylyel a r. kath. lelkészek eddig is törekedtenek. I l y értelmű felirást terjesztett ő felsége elébe július 8.-án az al­ sótábla, — az említett leiratra, — s némi irályi módosítás után a főrendek is hozzájárultak ezen felirathoz j u l . 11.-én, miután azt két országos ülésben érdemileg megvitatták, — „és megeredt a nagy sza­ vak áradó folyama, mely a lélek legmélyebb fenekéből — a vallás lakából— j ő ; és mütatkozának fölötte gyöngyök, emberiséget boldogí­ tók s megalapítni képesek a nyugalmat, mely annyi ideig száműzve volt," írja e tanácskozásokról a „Pesti Napló." A püspöki pad, szokása ellenére, e két napi tanácskozás alatt egészen hallgatott, bizonyítékául annak, hogy az egyházi rend sem volt megelégedve a j u l . 5.-diki királyi leirattal s így nem ellenezte, hogy uj felirat intéztessék ő felsége elébe. 1843-ik év september havában a főrendek csaknem folytonosan a vallásügy felett tanácskoztak. Ugyanis sept. 4.-én tárgyalni kezdték azon törvényjavaslatot, melyet az alsóház már júniusban megvitatott s elfogadott volt. Nagy érdekkel vitatkoztak a reversalisok pontja felett két napig, az átmenetel pontja felett három napig s csak sept. 12.-én fejeztettek be a hosszura terjedt tanácskozások többnyire azon eredménynyel, hogy

a felsőház mult országgyűlésen nyilvánított nézeteihez és határozatai­ hoz híven ragaszkodott. Folytatólag a görög nemegyesűltek sérelmeit és az unitaria val­ lás bevételét tárgyazó üzenetek kerülvén szőnyegre, — végtére sept. 25.-én a vegyes házasságok kérdése, illetőleg a főpapi körlevelek, a pápai breve és királyi placetum kerültek tanácskozás alá. Az alsóház felirata, melyet ez ügyben szerkesztett, — határozott hangú. — Élesen megróvja a főpapok törvénytelen eljárását, mely az ország, a családi élet nyugalmát megzavarja s kéri ő főlségét: méltóz­ tatnék kegyesen a papi körlevelekre roszalását kimondani s azokat megsemmisíteni, a pápai brevére adott placetumot visszavonni, a r. kath. papságot pedig a törvény megtartására szigorú eszközökkel szo­ rítani. „Törvényt óhajtunk"—mondj a a felirat, „hogy oly vegyes házas­ ságok, melyek az 1839. évi mart. 15.-dik napjától, úgymint a nagyvá­ radi papi körlevél kibocsátásától ezen törvény kihirdetéséig nem r. kath. lelkipásztor előtt, akármely más, az illető törvényhatóság határzatában megszabott ünnepélyes módok szerint köttettek, ugy szintén az ily házasságokból eddig született, vagy ennekutána születendő gyer­ mekek törvényeseknek kijelentessenek." Heves, öt napig tartó vitatkozás után, mely néha majdnem k i ­ törésig emelkedő ingerültségbe hozta a kedélyeket, végzés lőn a fel­ sőháznál: k é r e s s é k m e g ő f e l s é g e , hogy a mult országgyűlésnek v a l l á s d o l g á b a n f ö l t e r j e s z t e t t t ö r v é n y j a v a s l a t a mihamarább m e g e r ő s í t t e s s é k , vagyis más szavakkal: a főrendek is ohajtj ák, hogy a vallási viszonyok törvény által mielőbb rendeztessenek, mert „ t e l j e s h a z a f i ú i készséggel osztoznak ugyan" —mint válaszüzenetükben kifejezik, „az alsóház törvényszerű gondoskodásában,valahányszor azt a törvé­ nyeken ejtett sérelem orvoslása és a megsértett törvények szentségének helyreállítása megkívánják," de a szép bevezetés után, midőn azon ter­ mészetes következtetést lehetne várni, hogy tehát az alsóház feliratához, mely épen ezen törvényeken ejtett sérelem orvoslását és a megsértett törvények szentségének helyreállítását sürgeti, —• hozzájárulnak; épen ellenkezőleg a nagyváradi püspöknek, — úgyszintén az esztergami ér­ seknek és a többi megyés püspököknek, —• körleveleit és igy a brevét — a placetumot törvénybe ütközőknek nem tekinthetik. A két tábla azon egyértelmű sürgetésének, hogy -még a mult or­ szággyűlés végnapjaiban felterjesztett törvényjavaslat kir. szentesítést

nyerjen, azon eredménye lett, miszerint 1844-ik év mart. 25-én uj leiratot küldött a kormány a vallás tárgyában, mely azonban lénye­ gére nézve hasonló volt a már érintett 1843-diki j u l . 5-én kelt leirat­ hoz, miután ezen leiratában is a kormány ragaszkodott ahoz, hogy a vegyes házasságokból származott gyermekek vallásának meghatározása a házas felek kölcsönös szabad egyezkedésének tárgya legyen s ez egyedül magán szerződésnek tekintessék. A kormány és a törvényhozás utjai és nézetei tehát e tekintetben elváltak egymástól.— A kormány vonakodott hozzájárulni oly törvény szentesítéséhez, mely szerint a vegyes házasságból születendő mind­ két nembeli gyermekek az apa vallásában neveltessenek ; a törvény­ hozó Eondek ellenben védték ezen pontot, mivel ezen utat vélték leg­ ez élszerübbnek annak elérésére, hogy a gyűlölt reversalisoknak oleje vétessék. — A vallásügyi viták tehát ezen leirat következtében megint fölelevenültek. — Az alsóház 1844-ik év [május 14-én kezdó meg a fe­ letti tanácskozásait, melyek öt napig tartván május 18-án a borsodi indítvány elfogadásával végződtek. — „A hely, melyen állok, szent"—igy kezdé indítványozó jeles be­ szédét maj. 14-én Palóczy László, Borsodnak érdemes követe.— „E szavakat hallá" — úgymond — „egykor hangzani a csipkebokorból a zsidók hajdani tőrvényhozója s e szavaknak felséges jelentését érzi ő is e jelen ünnepélyes helyen és pillanatban."— Azután a magyarhoni protestanstismus múltját érintve, mely vérrel van áztatva I I . - i k Lajostól I I . - i k Józsefig, belebocsátkozik a k i r . leirat taglalatába, nyomasztóbbnak monda ezt, ama másik, j u l . 5-dikén kibocsátottnál, — mert az ebben levő határozatlanság, széles kapu­ nyitás, oldalajtó mégroszabb mint ama volt; mert ennek azon rende­ lete, miszerint a házasok szabadon egyezkedjenek gyermekeik neve­ léséről, de az egyességeket kény szerint felbonthassák, erkölcstelen­ ségre utat nyitó, s ugy a természeti mint hazai törvényekkel ellenkező. Ezen alkudozási, egyezkedési szabadság által a protestáns fél is, ön­ védelemre levén szorítva, kénytelen lesz proselyta-vadászatra vete­ medni, mi a protestantismus tiszta szellemét megrontaná. — A szó­ nok tehát megmarad az előbbi törvényjavaslat mellett, annak elfo­ gadását ismételve is sürgettetni kívánja; a kir. leiratban foglalt szép és szent elvet azonban, t. i . a. lelkiismereti szabadság, vallásos egyen-

lőség s kölcsönösség elvét valódi kincsnek tartja, s azt majdan a vitá­ ban a főrendekkel jó használatot tehetőnek véli. — Ha a E E . i l y állhatatossága talán azon következményt vonná maga u t á n , hogy a vallásos törvény létre nem jönne, erre Ő is egyet sóhajt, de megnyug­ szik, mert a jelen s utókor látni fogja, hogy az ország mindent elkö­ vetett. Nem akar minden áron törvényt, s nem akarja azt különösen a későbbi megbánás árán vásárolni. Egyébiránt bizodalmát fejezé k i a bölcs isteni gondviselés, s háláját azon felvilágosodott kath. hontársak iránt, kik a vallásszabadság ügyét oly lelkesen pártolák, kérvén egy­ szersmind Őket, hogy e nemes pályán ezentúl se szűnjenek munkálni a haza közös érdekében." Az ötödik szónok e tárgyban Zsedényi, Szopesmegye követe, volt, — k i védőleg lépett fel a kormány leirata mellett azon axiómával kezdvén hosszú beszédét, miszerint a mult kiesett hatalmunkból és csak a jövendőnek vagyunk urai. ő tehát ezen álláspontból, mivel nem hiszi, hogy a jövendő jobb törvényt hozhatna minékünk, megragadja a leiratban kinálkozó alkalmat s kész a kormánynyal alkudozás terére lépni. Az öt napi vitatkozások alatt elmondott jeles beszédeket, me­ lyek az alsóház ünnepelt szónokai, mint Klauzál Gábor, Beöthy Ödön, Pázmándy Dienes, Szentkirályi Móricz, Perczel Móricz, sat. által a borsodi inditványt pártolólag, Zsedényinek állításait pedig czáfolőlag tartattak, — vázlatunk szűkebb térre szorított foglalatja egész terje­ delmében nem adhatja. — Méltók volnának, hogy azokat külön könyv örökítené. A tanácskozások, mint érintők, a borsodi indítvány elfogadásá­ val végződtek. — E szerint a Eendek a királyi választ, mivel positiv törvénytől idegen, s e helyett a vegyes házasok jó hitére bizott szerző­ dést kivan törvényesítem, nem pártolják; de tisztelve fogadván a benne kimondott nagy elveket, épen mivel azoknak alkalmazását tartalmazza, kérik fölterjesztett törvényjavaslatukat jóváhagyatni. — Egyszersmind pedig, minthogy a leirat által elfogadott viszonosság és lelkiismereti szabadság azon alap, melyből kiindulva kell a többi vallási pontoknak is elintéztetniök: fölveszik a Rendek a fejedelem által nyújtott fonalat, s különösen az átmenet szabadságára nézve a főrendekkel még befe­ jezetlen egyezkedést siettetni fogják.

Május 20.-án folytatólag az alsóháznál a főrendek azon válasz­ üzenetei tárgyaltattak, melyeknek értelmében a felsőtábla mult ország­ gyűlésen nyilvánított nézeteitől nem akar eltérni, — valamint a püs­ pöki, vegyes házasságokra nézve kiadott pásztori levelekben nem lát törvénysérté st. Az alsóház megmaradt mindenben előbbi nézete és határozata mellett, — s a vallásváltoztatás pontjára nézve oly módot ajánlott a főrendeknek válaszüzenetében, mely alapul szolgált azon tőrvényczikknek, mely ez ügyben végtére létesült. — Jun. 12.-én tartatott alsó­ házi országos ülésben, tehát épen egy évvel később azon napon, melyen a törvényjavaslat pontjai végzésbejöttek — bemutatva s elfogadva lettek a kerületi ülésekben történt végzések u. m . : üzenet s felírási javas­ lat a vallás tárgyában az 1844. évi mart. 25.-éró'l érkezett királyi vá­ laszra; üzenet a vegyes házasságok tárgyában; üzenet a vallásbeli ál­ talános súlyok és nehézségek tárgyában; üzenetek a görög nemegye­ sült vallás és unitáriusok ügyében. A szemelynök, Szerencsy István, ajánlá ugyan a kir. leirat elfogadását; de a többség elvetette indítvá­ nyát. — Ugyanekkor Palóczy László s a káptalan követei között, mint gyakrabban is megtörtént, — ismét egy kis szóváltás támadt. A ke­ délyes öreg ur ugyanis meginté a tisztelendő urakat, hogy simuljanak már egyszer egy kicsit a századhoz, s hasonlítsanak ;e részben a jezsui­ tákhoz, kik a korszellem s körülményekhez mindenkor igen ügyesen tudtak alkalmazkodni, p. o. Chinában megengedek a bálványimádást, mert titkon keresztet rejtettek a bálványokba. A káptalan urak sem maradtak adósak, s még az öreg úrra is ráfogták, hogy legalább szé­ les értelemben jezsuita, minthogy Jézus tudományát hiszi és vallja. — De már ezt az öreg, mint Kálvin tanának és szellemének hű követője, megsokalta, s másnap jun. 13.-án kijelentette, hogy ő boldognak érzi ugyan magát Jézus tudománya követhetésében, de jezsuita még a szó legtágasb értelmében sem akar lenni, s azon ismeretes szójátékkal fe­ lelt: „Prouti Jezu i t a ; nihil ut Jezuita" — (Tégy ugy mint J é z u s ; — de semmit ugy mint jezsuita). A felsőtábla az alsóház 2-ik válaszüzeneteit június 19.-én vette tárgyalás alá. A reversalisokra nézve megmaradt előbbi nézete mel­ lett, hogy a múltra nézve érvényesek. A vallásváltoztatás kérdésében nem ragaszkodott szorosan a hat heti oktatáshoz, — s kész más, czélra vezető módot is elfogadni. — A vegyes házasságokból eredő válópe-

rekben, a protestáns fél sem l é p t e t uj házasságra, a protestánsokat Horvátországból kizáró törvény fenntartatik, — a teljes egyenlőség­ nek és tökéletes viszonosságnak elve el nem fogadtatik, (mert ez nem is lehető a kath. vallás irányában más vallásra nézve, mint egy püs­ pök kifejezé magát), mindez határozatba ment a felsőházi többség ál­ tal 1844.-ik évi június 21.-én. Alig hihetné az ember, hamegnem tör­ tént volna. Juu. 22.-én a főrendi többség az 1844.-ik évi mart. 25.-én k i ­ adott kir. leiratot is az alsóház véleménye ellenében elfogadta. Az alsóház aug. 16.-án — a felsőház sept. 2 -án ismét tárgyal­ ván a már 3.-ik üzenetet a vallás tárgyában, miután az átmenet vagy szabad vallásváltoztatás kérdése volt az, melyben a két tábla közt nem létezett lényeges véleménykülönbség, az alsótábla sept. 10.-én tartott kerületi ülésében elhatározta, hogy ezen pont a többi vallásbeli kérdések közül kiszakíttatván, ő felségéhez külön terjesztessék fel j ó ­ váhagyás végett, mely nézethez sept. 16.-án a felsőház is csatlakozott. A kormány october havában küldött leiratában beleegyezését adván az oly törvény megerősítéséhez, mely az áttérést egyik vallásról a másikra szabályozná, — igy létesülhetett az 1 8 4 % : I I I . törvény­ czikk, melynek létrejöveteléhez a két törvényhozó testület közt fenn­ forgó vélemény-elágazás miatt eleinte oly kevés remény mutatkozott Az 184% országgyűlés I I I - i k törvényczikke a vallás dolgában. A bécsi és linczi békekötések alapján az 179% : 26. törvény­ czikk következendőkben bővíttetik s illetőleg módosíttatik: 1. Kijelentetik, hogy azok, kik 18. éves koruk eléréséig az evangelika vallásban neveltettek, a nőszemélyek pedig férjhez menetelök után, habár még ezen időkort el nem érték is, sem magok, sem mara­ dékaik vallásos kérdés alá többé nem vétethetnek. 2. A jelen törvény kihirdetése után keletkező azon vegyes há­ zasságok is, melyek evangélikus lelkipásztor előtt köttetnek tör­ vényesek. 3. Azon vegyes házasságok, melyek római kath. és az evang. vallás bármelyikéhz tartozó felek között, az 1839.-ik évi mart. 15.-ik napjától kezdve, a most folyó 1844.-ik évi november 10.-ik napjáig köttettek, és nem r. katholikus, hanem az evangelika vallás bármelyiké­ nek lelkipásztora által adattak össze, törvényesítettnek jelentetnek k i .

4. Az illető törvényhatóságok kötelesek a jelen törvény kihirde­ tésétől számítandó egy év alatt ily házasságokat hitelesen összeiratni; az összeírást a felek és maradékaik jövő biztosítása végett levéltáraikba betétetni; s mennyiben a házasságok az illető egyházi anyakönyvbe be­ írva nem lennének, ezen anyakönyvbe beíratni. 5. A római katholika vallásból az evangelika vallások bármelyikére leendő átmenet eseteit illetőleg rendeltetik. 6. Az átmenni kivánó ebeli szándékát önmaga által választott két tanú jelenlétében, azon vallásbeli lelkipásztor előtt, kinek egyházi községéhez addig tartozott, nyilatkoztassa k i . 7. Ezen első kinyilatkoztatástól számítandó négy hét eltölte után ugyanazon egyházi községnek lelkipásztora előtt, ujolag nyilat­ koztassa k i , hogy átmeneti eltökéllett szándéka mellett továbbá is megmaradott. 8. Az átmenni akaró mind első, mind másodízbeni nyilatkozata felől azon lelkipásztortól, k i előtt átmeneti szándéka iránt nyilatkozott, mindkét ízben külön külön bizonyságlevelet kérjen. 9. Ha a lelkipásztor a kivánt bizonyságlevelet akár a 6.-ik akár 7.-ik §§-ok esetében bármi oknál fogva azonnal k i nem adná: mind az első, mind a másodízben tett nyilatkozat felöl bizonyságle­ velet a jelen volt tanuk adjanak. 10. §. Az átmenni akaró a 8-ik vagy 9-ik §. rendelete szerint vett bizonyságleveleket azon vallásbeli lelkipásztornak, mely vallásra általmenni szándékozik, bemutatván, ez által az átmenet egy vallásról a másikra teljesen befejeztetett. Ezen bizonyságlevelek előmutatása nélkül azonban az átmenet meg nem történhetik. 11. §. A megtörtént átmenetek esetei az illető püspöki hivatalok által a helytartótanács utján tudomás végett félévenként fognak Ő fel­ ségének bejelentetni. „A nehéz kérdés tehát"—mondja Horváth Mihály — „mely n á ­ lunk szintúgy, mint Európa egyéb tartományaiban, oly hosszan, annyi ingerültséggel vítattatott, e törvény által aként lőn befejezve, hogy mind a teljes lelkiismereti szabadság, mind a különböző vallásfeleke­ zetek közti tökéletes viszonosság elve biztosíttatott. Ezen elvek m á r a bécsi és linczi békekötések alkalmával is kimondattak ugyan; de az udvartól pártolt kath. főpapságnak keresztyéni szeretet hiányából származott folytonos fondorkodása következtében, kétszáz évnél több

ido s a 19-ik század felvilágosodott szellemének fuvallata kívántatott arra, hogy azok valahára világos, minden kétértelműséget, minden cseleskedést kizáró törvény által ténylegesen érvényesíttessenek." Ne Ítéljünk tehát elhamarkodva. — Ne kárhoztasuk a nemzetet, a törvényhozást, ha talán egyben másban hátramaradánk. — í m e ezen tárgy is, a valláskérdés, mutatja, hogy a nemzet, az ország törvény­ hozása szeretett volna őszintén, teljes erejéből segíteni s a bajt or­ vosolni; de a kormány, a főpapság, a felsőtáblának kormánytól függő zászlós urai és főispánjai, kik az ellenzék ellenében a több­ séget képezték, — mindannyiszor gátlólag léptek fel a nemzeti szent akarat ellenébe. — És hány üdvös eszme, hány józan szán­ dék a legjobb akarat mellett meghiúsult, mert a felsőbb hatalom nem engedé azt érvényre emelkedni., — minek bizonyságául elég legyen emliteni, hogy midőn az 183 /c--ki országgyűlésen a Kendek, az ifjúság kiképeztetésének s ez által az ország anyagi érdekeinek eme­ lése tekintetéből az ország nagyobb városaiban ipar-és reáltano­ dákat, Budapesten pedig politechnikumot akart felállítani: a kormány a törvényhozásnak ezen javaslatát félrevetette, rendre utasítván a Ren­ deket, hogy abba, a mi a kormány tiszte és gondjai közé tartozik, ne avatkozzanak. — Lehet-e elitélni a nemzetet, ha századok óta a kor­ mány inkább ellensége, mint barátja, inkább hátráltatója, mint elő­ mozdítója volt jó ügyének, előmenetelének s boldogulásának ?. 2

VI. 1847 --ki o r s z á g g y ű l é s . 8

Venio nunc ad fortissimum, — jövök a leghatalmasabbhoz. — Mit vérrel áztatott csatamezők, — békekötések, országgyűlések tanács­ kozásai és heves vitatkozásai nem birtak századokon át valósítani, — azt az események nagyszerűsége létesíté, mintegy előteremte, és a mit 1844-ben még a főrendi ház néhány elfogult tagja csak sophismának —'ábrándnak nevezett, a különböző vallásfelekezetek tökéletes viszo­ nossága és egyenlősége, az 184 / -diki XX-ik t. czikk által k i lőn mondva. Nov. 12-én 1847-ben személyesen megnyittatok ezen ország­ gyűlés V. Ferdinand király által. — K i hitte volna, k i merte volna előre jósolni, hogy az, a m i néhányak jámbor óhajai közé tartozott, va7

8

lósággá, tetté leeud és april 11-én 1848-ban, midőn az országgyűlés Ő felsége a király által, a királyné s o fenségeik Károly főherczeg s fia Ferencz József jelenlétében ünnepélyesen bezáratott, a magyar füg­ getlen felelős ministerium kinevezve s megerősitve lee d?. De a tények logikája legdöntőbb, legerősebb, leghatályosabb.— A februári párisi forradalom utáu 1848-ik év martius 13-án csak­ hamar bekövetkeztek a bécsi események, melyek Metternich herczegnek bukását idézték elő és létesültek az 184 / -diki törvények, melyek által az ősi magyar alkotmány gyökeres átváltoztatáson ment keresztül, — s valljuk meg igazán: a kiváltságos osztály e hazában sohasem fe­ jezhette volna be dicsőbben ezredéves életét, mint a midőn az alkot­ mány sorompóin kivül álló néppel híven megosztá jogait. Az események nagyszerűsége igényelte, hogy a szabadság igéje testté legyen. És létesült e lerakott gyöngyök—az 1 8 4 / - i l á törvények sorában a X X - i k törvényczikk a vallás dolgában, melynek pontjai. 1 Az unitária vallás törvényes bevett vallásnak nyilvánittatik. 2. E hazában törvényesen bevett vallásfelekezetekre nézve kü­ lönbség nélkül tökéletes egyenlőség és viszonosság állapíttatik meg. 3. Minden bevett vallásfelekezetek egyházi és iskolai szükségei közálladalmi költségek által fedeztessenek, s ez elvnek részletes alkal­ mazásával a ministerium, az illető hitfelekezetek meghallgatásával, a közelebbi törvényhozás elébe kimerítő törvényjavaslatot fog előter­ jeszteni. 4. A bevett vallásfelekezetek iskoláiba járhatás, valláskülönbség nélkül mindenkinek kölcsönösen megengedtetik. 5. A ministerium rendelkezni fog, hogy a bevett vallásokat kö­ vető katonák saját vallású tábori lelkészekkel láttassanak el. 6. Az 1844,-diki 3.-dik törvényczikknek rendelete a. görög nem egyesült vallásuakra is kiterjesztetik. 7. és 8.-dik §-ok a görög nemegyesültekről szólanak. A mű be volt tetézve, be volt koronázva. — De fájdalom! nem élvezhettük a gyökeres átalakuláshoz igényelt békés időt, melyben a gyümölcs megért, az épület, a lerakott magasztos alapokon tovább fejlődhetett és emelkedhetett volna. Elleneink megirigyelték örömünket, boldogságunkat. — Szomorú nehéz napok megpróbáltatása nehezedett reánk. — Elvérzettek leg­ jobbjaink az 1849-ik évi gyászszal telt októberi napok alatt. Fenékig 7

8

7

8

megtelt a keserű, pohár, gúny tárgya volt a magyar saját hazájában.— Az alkotmány lenyűgözve sírt és nyögött az önkény vashatalma alatt, melynek kezelői Bach, Geringer, Haynau, a 19.-ik század ezen Karaffája, valának. És megérezte a protestáns egyház is P á l apostol szavainak igaz­ ságát: „Kicsoda háborgattatik, hogy ennem háborgattatnám?"Az anyá­ nak, a hazának fájdalmában kellett osztoznia, mint mindig, midőn a haza alkotmányán vérző seb ejtetek.—Nem említve az egyeseken, lelkészeken és tanítókon elkövetett méltatlanságokat, bebörtönözéseket, elitéltetése­ ket, Haynaunak 1850-ik év febr. 10.-én kelt rendelete által a protestáns egyház alkotmánya is felfüggesztve, — superintendeseitől s felügyelői­ től megfosztva, — gyűlések tarthatásától eltiltva lőn, — és Haynau alatt történt, hogy a keresztyén vallás kútfeje, a szent könyv, a Biblia sem vala megkímélve a megtámadástól, mert a budai ág. hitv. lelkész­ nél talált, az angol bibliai társulat részéről küldött bibliai példányok elkoboztatván, a paplakon Bauhoffer György lelkész szemeláttára víz­ zel tölt kádakba péppé csomoszoltattak. De nem akarom a múltnak szenvedéseit, a fájó sebeket felrázni^ felszaggatni. Némuljon el a panasz keserű hangja, midőn jobb, örömteljesebb napok derűje virradott fel hazánkra, a sötét, borús éj után. De a közelmúlt emlékét visszaidézve, k i tagadhatná, hogy a protestáns egyház szilárd magatartása az 1859.-ki pátens elleni küz­ delmekben, midőn nem akart a jog, a törvény erős alapjáról letérni, hogy a kegyelem sikamlós, változandó terére lépjen — hogy ekkor a protestáns egyház mintegy előharczosa volt azon alkotmányos életnek, melyre 1866.-ban ébredtünk, — s melynek záloga s pecsétje felsé­ ges urunk és fejedelmünk megkoronáztatása. Nem dicsekvésképen mondom és említem ezt. — Az Urnák segedelme, k i a fejedelmek szivét és népek sorsát igazgatja, volt ve­ lünk és megsegített ugy, hogy midőn e bezáró sorokat irom, a pátens végső romjai is összedőltek felséges fejedelmünk kegyelme folytán. Hanem azért említem ezen küzdelmeket, hogy hálás szívvel em­ lítést tehessek azon szíves testvéri részvétről, buzdításról és támoga­ tásról, melyben ekkor részesült a protestáns egyház a r. kath. vallású ugy egyházi, mint világi hontársaink részéről. És midőn a protestáns egyházat kath. vallású hontársaink igy támogatták s a részvétnek félreismerhetlen jeleivel kisérték e küzdelmekben ; akkor fájdalom! hí-

tünknek cselédei és sorsosai, némethoni protestáns testvéreink, a he­ lyett , hogy erkölcsileg támogattak volna, félreismertek és értettek bennünket, balra magyarázták söt elitélték azon egyház küzdelmét, mely szenvedésteljes múltjából azon tanúságot merité, — hogy a jognak, a törvénynek alapja erősebb, biztosabb, mint a kegyelemé. Adja isten! hogy hazánkban az emiitett testvéri találkozás és karöltés záloga legyen a kölcsönös jó egyetértésnek, mire honunknak ez átalakulási korszakában mindnyájunk részéről oly kiváló mértékben van szüksége. — Adja isten, hogy a sokat hányatott, szenvedett pro­ testáns egyház, a XX.-dik törvényczikk gyümölcseit élvezve, — az egyenlőség és viszonosság alapkövén, a lételért, az existentiáért kiállott nehéz küzdelmek után, — háboritlanúl bensőleg végezhesse szent hivatását, — mely nem lehet más, mint haladás,— tökéletesedés — növekedés hitben, szeretetben, reménységben!.

NYILATKOZAT. Szakférfiak által, kiknek kezeiben különböző kéziratok fordulnak meg, nézettük át kéziratait azon tisztelt munkatársaknak, kik ezen irodalmi vállalatunkban közreműködni szivesek valának és azon szak­ férfiak biztosítottak bennünket, hogy 20—22 ívnyi olvasmányt adha­ tunk majd a gyülekezetünket pártoló közönségnek. A számítás máskép ütött k i . A kötet csak 16. ívre terjed. Biztosítunk mindenkit, hogy e tárgyban roszhíszeműleg nem jártunk el. Épen azért egy ívet 10. krba számítva, m i a magyar könyvek árához képest nem túlfeszített ár, a kötet árát 1. frt. 60. krra szállítjuk le, s e szerint azon előfizetőinknek, a kik az előfizetési felhívásunkban megszabott árt, a 2. frtot, be már is küldöttek, ha k í v á n j á k , a 40.krt. visszaszolgáltatni kötelességünk­ nek tartjuk, azoknak pedig, kik a 40. krt. rem követelnék vissza, sze­ gény gyülekezetünk nevében alázatos köszönetet mondunk. Vácz, május 30-án 1868.

B e n k á r D é n e s , m. k.

T o r n y o s P á l , m. k.

ügyelő.

lelkész.

TARTALOM. Lap. Előszó . VI I. A váczi ágost. vall. evang. gyülekezet története. T o r n y o s P á l . . 1 II. Iktári Bethlen Gábor, Erdély fejedelme és Magyarország választott királya. G y ö r y V i l m o s 9 III. Bethlen Gábor kora. B o t h M á r t o n 35 IV. Loráritfy Zsuzsanna. S c h n e l l K á r o l y . . . 77 V. A magyar ev. egyház történetének leggyászosabb lapjai 1650 — 1676 Petz Gyula 84 VI. Az 1681-dik évi soproni országgyűlés, különös tekintettel a soproni evangélikusok egyházi viszonyaira. G a m a u f után K o l b e n heye r Móricz . . . . 130 VII. Krman Dániel, az evang. egyház egyik vértanúja a mult századból. SzeberényiLajos . . . 141 V I I I . Gyászlapok a magyar prot. egyház mult századi történeteiből. H a t ­ v a n i I s t v á n után R é v é s z I m r e , toldalékkal F a b ó A n ­ drástól 164 IX. Vallásügyi tárgyalások az ujabbkori magyar országgyűléseken. SchimkoGuaztáv 172 Nyilatkozat 239