Rajongói fordítás 2013

Rajongói fordítás 2013.

A könyv eredeti címe: Jay Crownover – Rule (Marked Men #1) A sorozatban megjelent többi mű címe: Jay Crownover – Jet (Marked Men #2) Jay Crownover – Rome (Marked Men #3) – Megjelenik 2014ben!

A fordítás alapjául szolgáló könyv: Jay Crownover – Rule (Marked Men #1) – 2012. Fordították: Sky Maya Mandy Enn Janedoe peppermill runy Loreley Frea spies

Lektorálta: Enn

2

Ajánlom mindazoknak, akik évekig hallgatták a panaszkodásomat arról, hogy egy új életcélra van szükségem, és akik bátorítottak, hogy tegyem azt, amiben a legjobb vagyok. Próbálkozok hát és arról írok, amit ismerek – csak éppen annak egy kicsit romantikusabb és idealizáltabb verziójáról. Tehát ez a könyv azoknak a valós világban élő tetovált srácoknak is szól, akik az évek során be-, és kiléptek az életemből, és akik ihletet adtak a főhőseim megformálásához.

3

1. FEJEZET

Fordította: Sky és Maya Fordította: Sky

Először azt gondoltam, hogy a dörömbölés a fejemben, a tegnap este elfogyasztott 10 kupica Crown Royalnak köszönhető, de aztán eszembe jutott, hogy ma vasárnap van, és nem számít hányszor mondtam már neki, vagy mennyire udvariatlan voltam vele, vagy, hogy milyen állapotban talált éppen rám – minden egyes vasárnap megjelent, hogy hazacipeljen. Egy halk nyögés az ágy túlsó feléről felidézte, hogy tegnap este nem egyedül jöttem haza, na, nem mintha egyáltalán emlékeznék a lány nevére, vagy arra, hogyan is néz ki. Beletúrtam a hajamba és kiszálltam az ágyból, épp mikor az ajtó kinyílt. Sosem kellett volna kulcsot adnom annak a kis elkényeztetett hercegnőnek. Nem fáradtam azzal, hogy eltakarjam magam, hozzá volt szokva ahhoz, hogy meztelenül és másnaposan nyit rám. A lány az ágy másik felében oldalra fordult és összehúzott szemmel nézett fel kínos kis bulink legújabb szereplőjére.  Mintha azt mondtad volna, hogy szingli vagy! – Hangjából sütött a vádaskodás, amitől felállt a szőr a nyakamon. Ha egy lány hajlandó hazamenni egy ismeretlennel egy kis hancúrozás kedvéért, semmi joga nincs ítélkezni, főleg úgy, hogy még mindig meztelenül és kócosan feküdt az ágyamban.  Adj húsz percet. – Kezemmel a hajamba túrtam, a szőke az ajtóban pedig felvonta a szemöldökét.

4

 Tízet kapsz. – Szerettem volna válaszul én is felvonni a szemöldököm, de a fejfájás majd leterített, azonkívül rá amúgy sem tudtam volna ilyesmivel hatni. – Csinálok kávét. Nasht már megkérdeztem, kér-e, de azt mondta, be kell mennie az üzletbe, mert van egy ügyfele. Megvárlak az autóban. – Megfordult és mire felnéztem már el is tűnt, én pedig keresni kezdtem az eldobott gatyámat a földön.  Mi folyik itt? – Átmenetileg megfeledkeztem a lányról az ágyban, ezért halkan káromkodtam egyet, majd magamra kaptam egy fekete pólót, ami viszonylag tisztának tűnt.  Mennem kell.  Tessék? Homlokráncolva néztem rá, mikor felült és magához szorította a lepedőt. Elég jól nézett ki, szép teste volt – már amennyire a takarón keresztül láttam –, és azon töprengtem, vajon milyen mesét adhattam be neki tegnap este, hogy rávegyem, hazajöjjön velem. Az a típus volt, aki mellet nem bántam volna felébredni, ha mások lettek volna a körülmények.  Dolgom van valahol, ezért jobb, ha felkelsz és lelépsz ügyesen. A lakótársam általában itthon szokott lenni, szóval maradhattál volna egy kicsit, amíg készülődsz, de most dolgozni ment, tehát mozgasd azt a csinos kis fenekedet.  Viccelsz velem? – kérdezte hitetlenkedve. Hátranéztem a vállam fölött, miközben kihalásztam bakancsaimat egy halom szennyes ruha alól. – Nem.

a

 Miféle bunkó csinál ilyet? Semmi „kösz a tegnap estét, jó volt veled, mit szólnál egy reggelihez”, hanem csak „tűnj a picsába innen”? 5

Ledobta a lepedőt és észrevettem, hogy egy szép tetkó van a bordái fölött. Biztos az vonzott hozzá az este.  Igazi seggfej vagy, tudod? Még annál is nagyobb seggfej, de ez egyike volt azon rengeteg dolognak, amiről ennek a libának nem kellett tudnia. Magamban elátkoztam Nasht. A lakótársam, aki egyben a legjobb barátom volt már általános iskola óta, általában gondoskodott az ilyen helyzetekről. Mindig számíthattam rá, de most megfeledkeztem arról, hogy be kellet fejeznie egy tetkót, ezért kénytelen voltam kézbe venni a dolgokat.  Hé, egyébként mi is a neved? – Ha eddig dühös volt, most aztán tombolni kezdett, miközben kimászott az ágyból. Magára kapkodta tegnap esti ruháit, feltupírozta festett szőke haját és rám meredt.  Lucy, nem emlékszel? – Bezseléztem a hajam, hogy felálljon és magamra fújtam egy kis arcszeszt, hogy elrejtse a szex és másnaposság szagát. Megrántottam a vállam és vártam, hogy kimenjen előttem, közben fél lábon ugrálva felvette magas sarkúját, amiről üvöltött, hogy ’Dugj meg!’.  Rule vagyok. – Igazán hülyén jött volna ki, ha kezet nyújtok neki, ezért inkább a bejárati ajtóra mutattam, majd bementem a fürdőszobába, hogy kimossam a whisky áporodott ízét a számból. – Van kávé a konyhában, és ha gondolod, írd le a telefonszámod, egyszer majd felhívlak. A vasárnapok nem jók nekem. – Sosem fogja megtudni, mennyire igaz, amit mondtam. Hitetlenkedve bámult rám. – Tényleg fogalmad sincs arról, hogy ki vagyok, igaz?

6

Ezúttal lüktető fejem ellenére is felvontam a szemöldököm, és habzó fogkrémmel a számban néztem rá. Addig bámultam, míg végül fogcsikorgatva az oldalára mutatott. – Erre biztosan emlékszel! Nem csoda, hogy annyira tetszett a tetkója. Én csináltam. Kiköptem a fogpasztát és szemrevételeztem magam a tükörben. Borzalmasan néztem ki. A szemeim pirosak voltak, a bőröm szürke, a nyakamon pedig egy Rhode Island nagyságú szívás virított. Anya imádni fogja, akárcsak az új frizurámat. Sűrű, fekete hajam két oldalt leborotváltam, az elejét pedig befestettem lilára, és felfelé állt, mint a kakastaréj. A szüleimet már így is kikészítette a rengeteg tetoválás, ami mindkét karom és a nyakam egy részét borította, a frizura csak hab lesz a tortán. De mivel semmivel sem javíthattam a helyzeten, kiléptem a fürdőszobából, megragadtam a lány karját és minden kedvesség nélkül a bejárati ajtóhoz vonszoltam. Változtatnom kell ezen: én fogok hozzájuk elmenni, nem pedig őket hozom ide, és akkor elkerülhetem az ilyen helyzeteket.  Figyu, valahova el kell mennem, és bár nem feltétlenül szeretnék elmenni, de az, hogyha kiakadsz és jelenetet rendezel, semmit sem fog javítani a helyzeten, legfeljebb csak feldühít. Remélem jól érezted magad tegnap este, és ha akarod meg is hagyhatod a számod, de mindketten tudjuk, hogy szinte nulla az esélye annak, hogy valaha is felhívlak. Ha nem akarod, hogy ringyóként kezeljenek, talán nem kellene lefeküdnöd minden részeg seggfejjel az eső éjszaka. Hidd el nekem, minket csak egyetlen dolog érdekel, másnap reggelen pedig egyedül azt szeretnénk, ha szépen csendben, szó nélkül lelépnétek. Fáj a fejem, és azt hiszem hányni fogok, azonkívül a következő órát egy autóban összezárva kell töltenem olyasvalakivel, aki szótlanul gyűlölködve a halálomat tervezi, tehát mi lenne, ha hanyagolnánk a drámát, és tovább lépnénk? 7

Közben sikerült kiterelnem az épületből és megláttam az autóm mellet parkoló BMW-t. Türelmetlenül várt már rám, és ha nem sietek, elindult volna nélkülem. Rávigyorogtam Lucyra és megvontam a vállam. Elvégre nem az ő hibája hogy egy seggfej vagyok, és még én is beláttam, hogy többet érdemelt volna egy ilyen lerázásnál. – Figyelj, ne érezd magad rosszul. Igazán elbűvölő szemétláda tudok lenni, ha akarok. Messze nem te vagy az első, és az utolsó sem, aki végignézi ezt a kis műsort. Örülök, hogy a tetkód jól sikerült és remélem, hogy amiatt fogsz rám emlékezni, nem pedig a múlt éjjelért. Anélkül hogy visszapillantottam volna, lekocogtam a lépcsőn és felrántottam a puccos fekete BMW ajtaját. Gyűlöltem az autót és gyűlöltem azt is, hogy mennyire passzol a sofőrjéhez. Előkelő, elegáns és határozottan drága, ezek a jelzők az utastársamra is tökéletesen ráilletek, és annak ellenére, hogy miközben kifordultunk a parkolóból Lucy üvöltözött utánunk, csak annyit motyogott a bajsza alatt, hogy „Tipikus”. Megszokta a hisztiket, amiket másnap reggel a csajok rendeztek miközben leléptem tőlük. Egyszer még a szélvédőjét is ki kellet cseréltetnem, mivel az egyik liba, aki hozzám akart vágni egy követ elvétette, és betörte azt. Hátratoltam az ülést, hogy helyet csináljak hosszú lábaimnak és fáradtan az ablaknak hajtottam a fejem. Mindig hosszú és fájdalmasan néma volt az utunk, és noha ez máskor borzalmasan idegesített, ma nem bántam. Középiskola óta állandóan jelen voltunk egymás életében, minden hibám és erősségem ismerte. A szüleim saját lányukként szerették és legtöbbször szívesebben látták őt, mint engem. Az ember azt gondolná, hogy a múltunkkal, mindazzal a közöttünk lévő rossz és jó emlékkel, képesnek kellene lennünk egy kis udvarias csevejre pár óra erejéig. 8

 Mindazt a szemetet, ami a hajadban van, felkened az ablakomra. – A hangja egyáltalán nem illett hozzá. Az tiszta cigaretta és whisky volt, miközben ő maga pezsgő és selyem. Mindig szerettem a hangját, és amikor jól kijöttünk, akár órákig is képes lettem volna hallgatni azt.  Majd letakarítom. – Felhorkant, én pedig összefontam a karom a mellkasom előtt. Felkészültem a néma utazásra, de úgy látszik, ma volt számomra mondanivalója, mert amint ráhajtott az autópályára, lehalkította a rádiót és kimondta a nevem. – Rule. Kissé oldalra fordítottam a fejem és fél szemmel rápillantottam. – Shaw. A neve épp olyan előkelő, mint ő maga. Sápadt bőre volt, szőke, szinte fehér haja és hatalmas zöld szemei. Alacsony volt, az én 1,83as magasságomhoz képest egy fejjel kisebb, de a teste tökéletes. Az a fajta lány volt, akit a srácok akaratuk ellenére is észrevettek, de amint rájuk emelte azt a jeges zöld tekintetét, azonnal tudták, hogy esélyük sincs nála. Úgy áradt belőle az elérhetetlenség, mint más csajokból az, hogy ’Gyere és kapj el’. Nagyot sóhajtott és néztem, amint egy hajtincs elemelkedik a homlokáról. Szeme sarkából rám pillantott, én pedig megdermedtem mikor láttam, hogy milyen erősen szorítja a kormányt.  Mi a baj Shaw? Az alsó ajkát rágta, ami az idegesség biztos jele volt nála. – Gondolom a héten nem válaszoltál édesanyád egyetlen hívására sem. Nem éppen szoros kapcsolat volt köztem és a szüleim között, sőt, leginkább csak kölcsönösen elviseltük egymás jelenlétét, ezért cipelt haza minden vasárnap reggel Shaw. Mindketten egy Brookside nevű kisvárosból származtunk, Colorado tehetősebb részén. Amint megszereztem a diplomám, eljöttem Denverbe, és Shaw pár évre rá 9

szintén ideköltözött. Fiatalabb volt nálam, és minden vágya az volt, hogy bejusson a denveri egyetemre. Nemcsak úgy nézett ki, mint egy kibaszott mesebeli hercegnő, ráadásul még orvosnak is készült. Anya tudta, hogy önszántamból sosem tenném meg a két órás utat haza és vissza minden hétvégén, de ha Shaw vezet és elvisz engem, akkor nemcsak hogy lelkiismeret furdalásom lenne amiatt, hogy időt fordít rám zsúfolt napirendjéből, de kifogásom se lehetne arra, hogy ne menjek. Shaw állta az üzemanyagot, várt rám, amíg kikászálódtam az ágyból, és két év alatt még egyszer sem panaszkodott.  Nem, egész héten elfoglalt voltam. – Tényleg sok dolgom volt, ugyanakkor anyámmal sem szerettem beszélni, ezért figyelmen kívül hagytam mindhárom hívását a héten. Shaw nagyot sóhajtott és szorosabban markolta a kormányt. – Azért hívott, hogy elmondja, Rome megsérült és a hadsereg hazaküldi hat hétre, hogy pihenjen és felgyógyuljon. Apukád tegnap elment Springsbe, a bázisra, hogy hazahozza. Olyan gyorsan ültem fel, hogy bevertem a fejem. Szitkozódni kezdtem és megdörzsöltem a fájós részt. – Micsoda? Hogy érted, hogy megsérült? Rome a bátyám volt, három évvel idősebb nálam és az utóbbi hat év nagy részében tengerentúlon állomásozott, de még mindig nagyon közel álltunk egymáshoz, és ugyan nem tetszett neki, hogy eltávolodtam a szüleinktől, de ha komolyan megsérült, arról ő maga szólt volna nekem.  Nem vagyok benne biztos. Margot azt mondta, hogy történt valami a konvojával, mikor kimentek járőrözni. Azt hiszem elég csúnya balesetet szenvedtek. Azt is mondta, hogy eltört a keze és pár bordája, de olyan kapkodva beszélt, hogy nem értettem pontosan.  Rome felhívott volna. 10

 Szedálták, az utóbbi két napot pedig eligazításon töltötte, ezért megkérte anyukádat, hogy hívjon fel téged, mert ti Archer fiúk aztán igazán makacsok tudtok lenni. Margot mondta neki, hogy nem veszed fel a telefont, de Rome erősködött, hogy próbálkozzon tovább. A bátyám megsérült, de már itthon van, és én nem tudtam róla. Lehunytam a szemem és hagytam, hogy a fejem hátrahulljon.  Nos, azt hiszem, ez legalább jó hír. Elmész meglátogatni anyádat? Nem kellett ránézni, hogy tudjam, megdermedt. Gyakorlatilag kézzelfogható volt a feszültség.  Nem – felelte. Nem mondott többet, de nem is vártam. Lehet, hogy mi Archerek nem álltunk valami közel egymáshoz, de a Landonok mellet kispályások voltunk. Shaw családja aranyat szart és pénzt lélegzett, ugyanakkor hűtlenek és hazugok voltak. Elváltak majd újraházasodtak, és mindabból, amit az évek során tapasztaltam egyértelműen látszott, hogy nem igazán érdekli őket egyetlen lányuk sorsa. Tudtam, hogy Shaw szeretett nálunk lenni, imádta a szüleimet, mert ők álltak a legközelebb ahhoz, amit családnak nevezhetett, de sosem irigykedtem emiatt rá, sőt, örültem neki, mert így legalább elterelte a figyelmet rólam. Ha Shaw jól teljesített a suliban, egy befolyásos egyetemistával randizgatott és élte azt az életet, amit a szüleim a saját fiaiknak is megálmodtak – ami azonban nem jött össze –, távol tartották magukat az ügyeimtől. És miután Rome általában egy kontinensnyi távolságra tartózkodott tőlük, én voltam az egyetlen, akire rászállhattak, ezért szégyentelenül kihasználtam Shaw-t, mint lökhárítót.

11

 Ember, van vagy három hónapja, hogy utoljára beszéltem Rome-mal. Szuper lesz találkozni vele. Vajon rá tudom venni, hogy eltöltsön egy kis időt Denverben velem és Nashsel? Gondolom nagyon is készen áll már egy kis szórakozásra. Shaw megint sóhajtott egyet, majd felhangosította a rádiót. – 22 éves vagy Rule, mikor hagysz fel végre ezzel a meg–nem–értett– tinédzser viselkedéssel? Ennek a csajnak legalább megkérdezted a nevét?! És ha esetleg nem tudnád, úgy bűzlesz, mint egy kifőzde és egy sztriptíz klub keveréke. Felhorkantam, majd újra becsuktam a szemeimet. – 19 éves vagy Shaw, mikor fogsz végre felhagyni azzal a mániával, hogy mások elvárása szerint éld az életed? A 82 éves nagyanyámnak is több akcióban van része, mint neked. – Holtbiztos, hogy nem fogom neki elárulni, milyen jónak találtam az illatát, merthogy az édes volt és nagyszerű – én pedig nem akartam per pillanat kedves lenni. Éreztem, hogy rám meredt, mire elrejtettem egy vigyort. – Bírom Ethelt. – A hangja nyers volt.  Mindenki bírja Ethelt. Bátor és senkinek sem hagyja, hogy lealázza. Tanulhatnál egy s mást tőle.  Ó, talán átfesthetném a hajam pinkre, teletetoválom az egész testem, mindenféle fémet aggatok magamra és lefekszem mindenkivel, aki csak mozog – nem ez az életfilozófiád? Erre felpattantak a szemeim, a fejemben fel-alá masírozó zenekar pedig belekezdett a második körébe.  Én legalább azt csinálom, amit akarok. Tudom, hogy ki és mi vagyok Shaw, és nem kérek elnézést miatta. Ebben a pillanatban mintha Margot Archer beszélne belőled. Összepréselte ajkait. – Mindegy, térjünk vissza inkább az eredeti állapothoz, és hagyjuk figyelmen kívül egymást. Úgy gondoltam, 12

tudnod kell Rome-ról, mert az Archer fiúk nem igazán szeretik a meglepetéseket. Ebben igaza volt. Tapasztalataim szerint a meglepetések soha nem hoztak semmi jót. Szerettem a testvérem, de be kellet vallanom idegesített, amiért nem hívott fel, hogy elmondja megsérült, illetve mert még mindig azt akarta, hogy rendesen viselkedjek a szüleimmel. Díjaztam Shaw ötletét, miszerint nem veszünk tudomást egymásról, ezért visszadőltem az ülésbe és megpróbáltam a lehető legkényelmesebben elhelyezkedni a kis sportkocsiban, és kezdtem is elszundítani. Kb. 20 perc múlva arra ébredtem, hogy a telefonja a ’The Civil War’-t üvölti. Nagyokat pislogva végigsimítottam az arcomon. Ha a hajam nem idegesíti fel anyát, az, hogy nem borotválkoztam meg a nagyra becsült villás reggelijéhez, tuti az őrületbe kergeti majd.  Nem. Megmondtam, hogy Brookside-ba megyek, és csak későn érek vissza. – Ránéztem, és megérezhette a tekintetem, mert gyorsan felém pillantott és láttam, hogy kezd elpirulni. – Nem, Gabe, megmondtam, hogy nem érek rá. Nem hallottam a választ, de bárki is volt a vonal túlsó végén, dühös lett, amiért lerázták. Láttam, amint Shaw ujjai szorosabban fonódnak a telefonra. – Semmi közöd hozzá. Most mennem kell, majd később beszélünk. Egyik ujját végighúzta az érintőképernyőn és a pohártartóba hajította a drága készüléket.  Gondok a paradicsomban? Nem igazán érdekelt Shaw és a gazdagabb–mint–Krőzus, a– világ–jövendőbeli–uralkodója pasija, de az illem megkövetelte, hogy érdeklődj az illető állapotáról, ha látod, hogy valami bántja. Nem

13

ismertem Gabe-et, de abból, amit anya mondott mikor épp odafigyeltem rá, tökéletesen beleillett Shaw jövőjébe. A családja ugyanolyan gazdag, mint Shaw-é, az apja bíró, vagy ügyvéd, és biztos voltam benne, hogy az ürge valami unalmas ruhákat viselt. Hosszú pillanatokig úgy tűnt, nem fog válaszolni, de aztán megköszörülte a torkát.  Nem igazán. Szakítottunk, de Gabe nem veszi az adást.  Tényleg?  Igen, pár hete már. Egy ideje meg szerettem volna tenni. Túlságosan lefoglal a munkahely és a suli ahhoz, hogy barátom legyen.  Ha ő lett volna az igazi, akkor nem így éreznél. Szorítanál rá időt, mert vele szeretnél tölteni minden szabad pillanatot. Felhúzott szemöldökkel nézett rám. – Ugye nem épp párkapcsolati tanácsot akar nekem adni Mr. Az Évszázad Hímringyója? A szemeimet forgattam, mire a fejem sikoltva tiltakozni kezdett. – Csak mert nem volt még egyetlen olyan lány sem az életemben, akivel szerettem volna egy kis időt eltölteni, egyáltalán nem jelenti azt, hogy ne tudnám a különbséget a minőség és a mennyiség között.  Hát én simán bevettem, azonkívül Gabe olyat akart, amit nem álltam készen neki adni, és ebből még baj lesz, mert anyámék imádták.  Na, az igaz. Abból, amit róla hallottam, mintha direkt arra született volna, hogy boldoggá tegye a szüleidet. Hogy érted, hogy többet akart, mint amennyit hajlandó voltál adni? Megpróbált egy óriási követ az ujjadra húzni hat hónap után?

14

Rám nézett és felhorkant. – Messze nem. Csak szerette volna, ha komolyabbra fordul a kapcsolatunk, én meg nem. Felnevettem, közben a homlokomat dörzsölgetve. A fejfájásom kezdett tompa pulzálásba váltani, de így már elviselhetőbb volt. Meg kell kérnem, hogy álljon meg egy Starbucksnál, ha túl akarom élni az előttem álló napot.  Most szűziesen azt akarod mondani, hogy szeretett volna a bugyidba jutni, te meg nem akartad? Összehúzott szemöldökkel nézett rám, majd letért a Brookside-ba vezető útra.  Állj meg egy Starbucksnál, mielőtt elérnénk a szüleim házát és nehogy azt hidd nem vettem észre, hogy nem válaszoltál a kérdésemre.  Ha megállok, el fogunk késni és nem minden férfi azzal a fejével gondolkozik, amit a nadrágjában hord.  Nem fog ránk szakadni az ég, ha egy pár percet késünk és ugye csak viccelsz? Hat hónapig szédítetted azt a lúzert és nem adtál neki semmit? A gondolatra elnevettem magam és olyan erősen röhögtem, hogy meg kellet fognom a fejem, nehogy szétrobbanjon. – Ha tényleg ezt hiszed, messze nem vagy olyan okos, mint amilyennek mindig is hittelek. Minden egyes kilencven éven aluli férfi szeretne a bugyidba jutni Shaw, főleg ha azt hiszi, hogy a pasid. Én férfi vagyok, hidd el, tudom. Ajkába harapva azon töprengett, amit mondtam neki, miközben leparkolt a kávézó előtt. Gyakorlatilag kiestem az autóból, annyira vártam, hogy kinyújtóztassam a lábaimat. Hosszú volt a sor, én pedig körbepillantottam, hogy felismerek-e valakit, mert Brookside elég kicsi város és mikor hétvégenként hazajöttem, elkerülhetetlenül 15

belebotlottam egy-két ismerősbe. Nem fáradtam azzal, hogy megkérdem Shaw-t, kér-e valamit, mivel még mindig duzzogott, amiért meg kellett állnia. Majdnem én következtem, mikor a telefonom üvölteni kezdte a ’Social Distortion’-t a zsebemben. Elővettem, miközben leadtam a rendelést a legnagyobb bögre feketekávéra, majd helyet foglaltam a pultnál egy barnahajú csaj mellet, aki alaposan szemügyre vett, amit persze próbált eltitkolni.  Mizujs? – A háttérben hallottam, amint szól a zene a boltban, miközben Nash megkérdezte, hogyan zajlott a ma reggelem. Nash jobban ismerte minden hibám, mint bárki más ezen a világon, és azért sikerült ilyen sokáig megtartani a barátságunkat, mert sosem ítélkezett felettem.  Húzós volt. Másnapos vagyok, épp arra készülök, hogy leüljek anyámékkal jópofizni, azonkívül Shaw is elbűvölő hangulatban van ma.  Milyen volt a tegnapi csaj?  Fogalmam sincs. Még arra sem emlékszem hogyan kerültem haza a buliból, de azt hiszem én tetováltam ki, mert ma reggel magán kívül volt, amiért nem emlékeztem rá. Nash röhögni kezdett. – Tegnap este vagy hatszor elmondta neked, sőt, még a pólóját is le akarta venni, hogy megmutassa, és én vittem haza a részeg seggedet. Próbáltalak rávenni, hogy éjfélkor lelépj, de nem bírtam veled. Felhorkantam, majd elvettem a kávét a pultostól, mikor szólított. Észrevettem, hogy a barnahajú csaj követte tekintetével a pohárra fonódó kezemet, amire egy kobra feje volt tetoválva. A kígyó többi része a karomon tekeredett felfelé egészen a könyökhajlatomig. Villás nyelve képezte gyűrűsujjamon az L betűt a nevemből, ami az 16

ujjpercekre volt keresztben rátetoválva. Rákacsintottam, miközben eltátotta a száját és kisétáltam a rám váró BMW-hez.  Sajnálom haver. Hogy ment a munka? Nash nagybátyja, Phil hat évvel korábban nyitotta meg a boltot a Capitol Hill-en, ami korábban főleg bandatagokat és motorosokat szolgált ki, ma azonban a fiatal városiak és a hippik odaáramlásával a ’Marked’ az egyik legmenőbb tetováló szalon volt a városban. Nashsel ötödikben találkoztam művészeti órán és azóta elválaszthatatlanok voltunk. Valójában az ő ötlete volt már 12 éves korunkban, hogy majd beköltözünk a városba és Philnek fogunk dolgozni. Mindketten őrülten tehetségesek voltunk, és megvolt a személyiségünk ahhoz, hogy fellendítsük az üzletet, ezért Philt nem zavarta, hogy még a 20-at sem töltöttük be, mikor dolgozni kezdtünk nála. Jó érzés volt egy olyan barát, aki ugyanazon a területen dolgozott, mint én; a bőröm élő tanulsága volt Nash fejlődő képességének. A gyengébb tetkóktól a lehető legprofibb munkáig Nash bőre pedig az én fejlődő tehetségemet mutatta.  Befejeztem azt a hátmintát, amin július óta dolgoztam, és jobb lett, mint vártam. Az ürge pedig a mellkasát is tetováltatni akarja, én meg elvállalom, mert jól fizet.  Szép. – A kávémmal zsonglőrködtem, mert közben fél kézzel próbáltam kinyitni a kocsiajtót, mikor egy hang megállított.  Szia. – Hátranézve a vállam fölött a kis barnát láttam a kávézóból. – Tetszik a tetkód. Visszamosolyogtam rá, majd hátraugrottam, mikor majdnem magamra öntöttem a kávét, mivel Shaw nem túl kedvesen kinyitotta belülről az ajtót.  Köszi. – Ha nem lettünk volna olyan közel az otthonomhoz és Shaw nem rakja éppen rükvercbe a váltót, talán elkértem volna a 17

telefonszámát. Shaw lenéző pillantást vetett rám, amit figyelmen kívül hagytam és folytattam a beszélgetést Nashsel.  Itthon van Rome. Állítólag megsérült és Shaw azt mondja, itt is lesz még pár hétig felépülni és pihenni. Gondolom ezért hívott annyit anyám a héten.  Szuper. Kérdezd meg tőle, nem akar-e nálunk lakni egy ideig, hiányzott már az a csirkefogó. Kortyoltam párat a kávéból, mire a fejem végre kezdett lenyugodni. – Az a tervem. Majd otthonról felhívlak és elmesélem, mi a helyzet. Kinyomtam a telefont és visszasüppedtem az ülésbe. Shaw rám nézett és esküszöm, hogy a szemei villogtak a dühtől. Komolyan, soha nem láttam még ilyen zöldet a természetben, és ha dühös volt, akkor egyenesen másviláginak tűntek.  Anyukád hívott, miközben te a flörtöléssel voltál elfoglalva. Dühös, amiért késni fogunk. Nagyot kortyoltam az istenek fekete nektárjából és szabad kezemmel a zene ritmusára doboltam a térdemen. Mindig is nyugtalan srác voltam, és ahogy közeledtünk a szüleim otthonához, ez általában egyre rosszabb lett. Fordította: Maya

A reggeli mindig mesterkélt és kényelmetlen volt, és nem tudtam felfogni, hogy miért ragaszkodnak hozzá minden egyes héten, és azt sem tudtam megérteni, hogy Shaw miért rángat el engem erre a komédiára, de ennek ellenére minden héten elmentem, pedig tudtam, hogy soha semmi nem fog megváltozni. – Azért haragszik, mert te késésben vagy. Mindketten tudjuk, hogy nem igazán érdekli, én ott 18

vagyok-e vagy sem. – Ujjaimmal egyre gyorsabban és gyorsabban doboltam, ahogy az autó befordult a kapuval elzárt lakóövezetbe és közelebb ért a hegybe ágyazódott, hasonló stílusban épített mini paloták sorai felé.  Ez nem igaz, és ezt te is tudod, Rule. Nem szenvedném végig ezeket az autós tortúrákat minden hétvégén, és nem tenném ki magam a reggeli másnapos, aljas kinézetednek csak azért, hogy tojást és palacsintát ehessek a szüleidnél. Azért csinálom, mert látni szeretnénekk és meg akarnak próbálni valamilyen kapcsolatot kialakítani veled, nem foglalkozva azzal, hogy hányszor is bántod őket, vagy okozol nekik fájdalmat. Tartozom ennyivel a szüleidnek; és ami még fontosabb, tartozom Remynek annyival, hogy megpróbállak a helyes irányba terelni, annak ellenére, hogy ez egy istentelenül hálátlan feladat, ami egész embert kíván. Élesen szívtam be a levegőt, szinte már fájt a mellkasom, ami mindig akkor jött elő, ha valaki megemlítette Remy nevét. Az ujjaimat akaratlanul kinyitottam és összeszorítottam a kávéspohár körül, és haragosan felé kaptam a fejem.  Remy nem lenne örökösen a seggemben, próbálva olyasvalakivé változtatni, aki nem vagyok. Soha sem voltam elég jó nekik, és soha nem is leszek. Ő bárkinél jobban megértette ezt, és állandóan azon dolgozott, hogy mindazzá váljon számukra, ami én soha nem lehetek. Shaw sóhajtott és megállt a felhajtón apám SUV-ja mögött. – Az egyetlen különbség közted és Remy között csupán annyi, hogy ő hagyta, hogy az emberek szeressék őt. – Kinyitotta az ajtaját és átnézett a téren, ami elválasztott minket. – Mindig is eltökélten próbáltál rávenni minden egyes embert, aki csak törődik veled, hogy ezt kétségkívül bizonyítsa is be. Soha sem akartad, hogy szeressenek, Rule, és rohadt jó vagy abban, hogy erről soha senki ne feledkezzen 19

meg. – Olyan erővel csapta be az ajtót, hogy a fogaim összekoccantak és a fejem újra lüktetni kezdett. Már három éve. Három magányos, három üres, három szomorú, nyomorúságos éve, hogy az Archer testvérek nyerő hármasa már csak duó. Rome-hoz is közel álltam, ő is nagyszerű volt és mindig is a példaképem, mert egy igazi rosszfiú, de Remy volt a másik felem képletesen és szó szerint is. Ő volt az ikertestvérem, a fény a sötétségemben, egyszerűsége az én keménységemnek, öröm az én szorongásomban, a tökéletesség, míg én, ó, a totálisan elcseszett. Nélküle félember voltam, és már soha nem leszek teljes. Már három éve, hogy felhívtam az éjszaka közepén, jöjjön értem és szedjen össze, mert túl részeg vagyok ahhoz, hogy vezessek. Már három éve, hogy elindult a közös lakásunkból egyetlen szó nélkül, hogy felszedjen, mert mindig megtette értem. Már három éve, hogy elvesztette az uralmát a kocsi felett az esős és csúszós I-25-ös autópályán, és nekicsapódott egy teherautónak száz kilométer per órás sebesességgel. Már három éve, hogy az ikertestvéremet eltemettük és annak is, hogy anyám rám nézett könnyes szemekkel és közönyösen kijelentette, „Neked kellene ott lenned”, ahogy Remy testét leengedtük a sírba. Már három éve történt, de a neve említése is elég ahhoz, hogy a térdem megrogyjon, főleg ha az annak az egyetlen személynek a szájából hangzott el, akit Remy rajtam kívül a világon a legjobban szeretett. Remy volt minden, ami én nem. Jóvágású, jól öltözött, érdekelte a tanulás és az, hogy felépítsen magának egy biztos jövőt; és az egyetlen ember ezen a bolygón, aki elég jó és elég előkelő volt ahhoz, hogy passzoljon az ő nagyszerűségéhez, az Shaw Landon. Ők ketten elválaszthatatlanok voltak az első pillanattól fogva, amikor Remy elhozta őt hozzánk, amikor a lány tizenhárom éves volt és megpróbált elmenekülni a Landonok erődítményéből. Remy mindig 20

ragaszkodott ahhoz, hogy ők ketten pusztán barátok, hogy úgy szereti Shaw-t mint egy testvért és csak meg akarja őt védeni a szörnyű és hideg családjától, de az a mód, ahogyan viselkedett vele telve volt tisztelettel és törődéssel. Tudtam, hogy szereti őt és mivel Remy nem tudott rosszat tenni, Shaw hamar tiszteletbeli családtag lett, és a legnagyobb bosszúságomra ő volt az egyetlen, aki igazán, valójában megértette azt a mély fájdalmat, amit Remy elvesztése okozott bennem. Szereznem kellett még magamnak néhány extra szabad percet, hogy a lábaim rendeződjenek alattam, így felhajtottam a maradék kávémat, és csak azután löktem ki az ajtót. Nem voltam meglepve, hogy egy magas alak közeledett felém a SUV mellett, ahogy azon dolgoztam, hogy kikászálódjak a sportkocsiból. A bátyám tíz centivel volt magasabb nálam és olyan testfelépítésű, akár egy harcos. Sötétbarna haja tipikusan, katonásan rövidre volt nyírva és sápadt kék szeme, ami pontosan olyan jeges árnyalatú volt, mint az enyém, fáradtnak tűnt, ahogy erőltetetten rám mosolygott. Füttyentettem egyet, ahogy megláttam a bal karját begipszelve és felkötözve, merevítővel az egyik lábán, és a szemöldökétől egészen a homlokáig futó borzalmas, fekete öltéseket. A nyíró, ami megtámadta az én hajamat, egyértelműen jó munkát végzett a nagy tesónál is.  Jól nézel ki, katona. – Marcona féloldalas ölelésbe vont, amit viszonoztam, mire összerezzent, amiből egyértelműen tudtam, hogy néhány bordája is eltört vagy megsérült.  Úgy nézek ki, ahogy érzem is magam. Te néztél ki úgy, mint egy bohóc, ahogy kiszálltál a kocsiból.  Bármi történjék is, mindig bohócnak nézek ki, amikor ennek a lánnyal a közelében vagyok. 21

Hangosan felnevetett és végighúzta ujjait a tüskéimen. – Te és Shaw még mindig úgy viselkedtek, mintha halálos ellenségek lennétek?  Inkább, mint kényelmetlen ismerősök; ő meg ugyanolyan finomkodó és ítélkező, mint mindig. Miért nem hívtál vagy írtál egy e-mailt, hogy megsérültél? Tőle kellett megtudnom idefelé jövet. Káromkodott és lassan elindultunk a ház felé. Idegesített, hogy láttam, milyen nehézkesen mozog, és azon gondolkodtam, nem sérült-e meg jobban, mint ahogy azt mutatja.  Elvesztettem az eszméletemet, miután a Hammerrel átpördültünk. Rámentünk egy házilag készített robbanószerkezetre és iszonyatos volt. Egy hétig feküdtem kiütve a kórházban, és amikor felébredtem, meg kellett műteni a vállamat, ami után megint csak kába voltam egy ideig. Felhívtam anyát, gondoltam ő majd felvilágosít a helyzetről, de hallottam, hogy a szokásodnak megfelelően nem válaszoltál a hívásaira. Megvontam a vállamat és kinyújtottam felé a kezemet támogatásként, mikor habozott egy kicsit a bejárati ajtó előtti lépcsőknél. – Elfoglalt vagyok.  Makacs vagy.  Nem lehetek túl makacs, hiszen itt vagyok, nem igaz? És még csak nem is tudtam, hogy itthon vagy egészen negyed órával ezelőttig.  Az egyetlen oka annak, hogy itt vagy az, hogy a kislány odabent köti az ebet a karóhoz és elhatározta, hogy összetartja ezt a családot függetlenül attól, hogy a sajátja-e vagy sem. Menj be és viselkedj jól, különben szétrúgom a seggedet, törött kar ide vagy oda.

22

Néhány jól megválogatott szót motyogtam válaszul és követtem kissé leharcolt bátyámat a házba. A vasárnap tényleg a legkevésbé kedvelt napom volt.

23

2. FEJEZET

Fordította: Mandy

Halk kattanással csuktam be a fürdőszoba ajtaját és elfordítottam a zárat. A csempének dőlve lecsúsztam és végigfuttattam remegő kezeimet az arcomon. Minden egyes vasárnap egyre nehezebb és nehezebb volt Rule kísérőjének lenni ezekre a családi összejövetelekre. Már úgy éreztem, gyomorfekélyt kapok tőle, és ha még egyszer rá kellett nyitnom Rule-ra és az egyik gusztustalan, bárban felszedett kurvájára, nem voltam biztos benne, sikerül-e kijutnom a lakásából anélkül, hogy gyilkosságot követnék el. Megfordultam, hogy némi hidegvizet fröcsköljek az arcomra és elemeltem a nehéz szőke hajzuhatagot a nyakamról. Össze kellett szednem magam, mert az utolsó dolog, amire szükségem volt, hogy Dale vagy Margot észrevegye, valami nincs rendben – és még begyógyszerezve és fájdalmak között is Rome volt az egyik legfigyelmesebb ember, akivel valaha találkoztam. Semmi nem maradt észrevétlen előtte, ami valamelyik öccsével vagy velem volt kapcsolatos, mivel gyakorlatilag a póthúg kategóriába tartoztam nála. Egyre nehezebb és nehezebb volt Rule közelében lennem és nem csak azért, mert ha ránéztem, az emlékeztetett mindenre, amit elvesztettem – és pontosan ugyanezzel a problémával küzdött Dale és Margot is. Nem mintha azaz érzéketlen seggfej egy kicsit is együtt érzett volna a szüleivel! Az én küzdelmem abból fakadt, hogy Rule bonyolult volt, tapintatlan, nagyszájú, figyelmetlen, meggondolatlan, gyakran nyűgös és általában kibírhatatlanul idegesítő. De mikor úgy 24

döntött, elbűvölő és vicces is tudott lenni, művészien briliáns és nagyon gyakran a legérdekesebb ember a szobában. Tizenhárom éves korom óta mindkét oldalába fülig szerelmes voltam. Természetesen szerettem Remyt, mint egy testvért, mint azt a legjobb barátot és tökéletes védelmezőt, aki volt. De Rule-t úgy szerettem, mintha ez lett volna a küldetésem az életben, mintha elkerülhetetlen lett volna, és nem számít hány alkalommal bizonyosodott be, milyen borzalmas ötlet ez, hogy milyen rossz párosítás voltunk és milyen érzéketlen seggfej tudott lenni, képtelen voltam megszabadulni az érzéstől. Így minden egyes alkalommal, mikor szembesültem a ténnyel, hogy nem gondol rám másként, mint csupán valakire, aki hazafuvarozza, a már amúgy is összetört szívem egy kicsit még jobban megszakadt. A saját családom annyira zűrös volt, kizárt, hogy akár csak a fele is lennék annak a személynek, aki ma vagyok anélkül, amit Archerék tettek értem. Remy a szárnyai alá vett, mikor barátok nélküli és magányos tini voltam, Rome veréssel fenyegette az első fiút, aki megríkatott, mert nem viszonozta az érzéseimet, Margot vásárolni vitt a szalagavató és báli ruhákért, mikor a saját anyám túlságosan elfoglalt volt az új férjével ahhoz, hogy ezzel törődjön. Dale elvitt a Denver Egyetemre és a coloradói Boulderbe és segített logikusan és racionálisan leszűkíteni a lehetőségeket, mikor egyetemet kellett választanom. Rule, nos, Rule állandó emlékeztető volt arra, hogy a pénz nem ad meg neked mindent, amit akarsz – és nem számít, milyen tökéletes próbáltam lenni, milyen keményen dolgoztam azért, hogy mindenkinek megfeleljek, ez még mindig nem volt elég. Kifújtam a levegőt, amit mintha már több mint egy órája tartottam volna vissza, és elővettem egy Kleenexet, hogy letöröljem a fekete foltokat, amik a szemem alatt keletkeztek a víztől. Ha nem megyek az ebédlőbe gyorsan, Margot ki fog jönni értem, és nem volt ésszerű kifogásom arra, miért is hiperventillálok a fürdőszobában. 25

Kihalásztam egy hajgumit a zsebemből és alacsonyan lófarokba kötöttem a hajamat. Felkentem egy vékony réteg szájfényt és csendesen buzdító beszédet tartottam, emlékeztetve magam arra, hogy millió másik vasárnap csináltam már végig ezt, és a mai semmiben sem különbözik a többitől. Éppen kiléptem a folyosóra, amikor megszólalt a telefonom és vissza kellett fojtanom egy nyögést, mikor láttam, hogy megint Gabe keres. Hangpostára irányítottam a hívást és az elmúlt hónapban századszorra tűnődtem el azon, miért vesztegettem egyetlen pillanatot is az időmből arra a nagyképű seggfejre. Túlságosan méltatlan volt, túlontúl kapzsi, túl felszínes és jobban érdeklődött a vezetéknevem és a tény iránt, hogy a szüleim pénzesek, mint irántam. Még csak nem is akartam randizni vele, vagy bárki mással, de a szüleim erőltették a dolgot, és mint mindig, meghajlottam a nyomásuk alatt és az lett a vége, hogy több időt töltöttem Gabe-bel, mint amennyit szerettem volna. Sokkal tovább sikerült elviselnem őt, mint amit kinéztem volna magamból, végtére is Gabe inkább saját magával törődött, semmint velem. Amikor végül erőltetni kezdte a szexet, kényelmetlenséget okozva nekem azzal, hogy olyan helyeken érintett meg és fogdosott, amiknek a közelében sem akartam tudni a kezét, szakítottam vele. Sajnos sem ő, sem a szüleim nem akarták venni az adást és elárasztottak a hívások, üzenetek és e-mailek az utóbbi két hétben. Gabe-et elég könnyű volt elkerülni, az anyámat már nem annyira. Éppen a telefont tettem vissza a zsebembe, mikor egy halk hang megállított. – Mi van veled, kislány? Több mint tizennyolc hónapra elmentem és csak egy ölelést és puszit kapok, mielőtt felszívódsz? Hol vannak a könnyek, hol a hisztéria, hogy itthon vagyok épen és egészségesen? Mi folyik abban a bonyolult kis fejedben, mert azt egyértelműen látom, hogy forgatsz benne valamit?! 26

A csuklástól szaggatottam felnevettem és hagytam a homlokomat az előttem lévő erős mellkasra dőlni. Rome még sérülten és összetörve is az a fajta srác volt, aki a szerettei és azon dolgok közé állt, amik árthattak nekik. Megveregette a fejem búbját és súlyos kezét a tarkómra fektette. – Hiányzott ez a csinos arc, Shaw; nem is tudod milyen jó érzés újra itthon lenni. Addig helyezkedtem, amíg a karommal képes voltam óvatosan átöleltem a derekát, így meg tudtam szorítani egy kicsit anélkül, hogy fájdalmat okoztam volna neki. – Te is hiányoztál nekem, Rome. Csak feszült vagyok. Az iskola őrület mostanában, három vagy négy estét dolgozok egy héten és a szüleim nem szállnak le rólam a srác miatt, akivel most szakítottam. Tudod, hogy szeretem, amikor mind együtt vagyunk. Azt hittem, anyukád szívrohamot fog kapni, amikor felhívott, hogy elmondja mi történt veled. Annyira örülök, amiért jól vagy, nem hiszem, hogy ez a család el tudná viselni egy másik Archer fiú elvesztését.  Nem, valószínűleg nem. El sem tudom hinni, hogy anya miatt még mindig az idióta öcsém sofőrjét kell játszanod. A karjába fontam az enyémet és az ebédlő felé indultunk. – Ez az egyetlen módja annak, hogy eljöjjön. Ha ki kell hagynom az iskola miatt, vagy mert közbejött valami, Rule egyszerűen lerázza a szüleit. Legtöbbször, amikor elmegyek érte a lakásába, még csak azt sem tudja, milyen nap van, és úgy kell eltámolyognia az ajtóig – a mai nap is kiváló példa erre. Ha felbukkanok, úgy érzi köteles velem jönni, nem számít minek vagy kinek a közepén van éppen. Rome az orra alatt káromkodott. – Az a kölyök nem halna bele, ha egy héten egyszer kedves lenne anyával és apával. Nem szabadna elvárnia, hogy a bébiszittere legyél.

27

Megvontam a vállam, mert mindketten tudtuk, hogy az összes Archer fiúnak megvolt a maga szerepe. Remy volt a jófiú, a kiváló tanuló, a jövendőbeli Borostyánligás, valamint az ő feladata volt az is, hogy távol tartsa Rule-t a börtöntől és közbeavatkozzon, mikor az ikertestvére bajba került és nem tudta kidumálni magát belőle. Rule volt a féktelen srác, aki a legmagasabb fokon élte az életet és nem kért elnézést azoktól, akiket megsértett, vagy akiknek fájdalmat okozott eközben. Rome volt a főnök, az ikrek imádták őt és jóbanrosszban követték a példáját, mert Isten a megmondhatója, hogy ahol ők hárman megjelentek, sok rossz került az útjukba. Remy halálával senkinek nem okozott nagy meglepetést, hogy Rome még védelmezőbbé vált megmaradt öccsével szemben én pedig zökkenőmentesen vállaltam magamra a feladatot, hogy megpróbáljam Rule-t egyenesben tartani.  Ez a legkevesebb, amit Margotért és Dale-ért megtehetek. Ők mindig olyan sokat adtak nekem és annyira keveset kértek cserébe, hogy egyszer egy héten elszenvedni Rule haragját könnyen meghozható áldozat ezért. Valami megvillant azokban a szemekben, amik annyira hasonlítottak az öccseiére, hogy néha fájdalmas volt beléjük nézni. Rome nem volt ostoba és nem lepett volna meg, ha többet tudna a dolgokról, amiket magamban tartottam, mint amennyit elárult.  Csak nem akarom, hogy a céltáblája legyél Rule-nak, miközben hozza a formáját. Anyának túl kell jutnia a szarságain, ahogy Rule-nak is a magáéin. Mindenki felnőtt már és az élet túl rövid ahhoz, hogy folyamatosan a békéltetőt játszd kettejük között. Felsóhajtottam és lehalkítottam a hangom, ahogy a szoba bejáratához értünk. Az asztal már meg volt terítve és mindenki a szokásos helyén ült. Dale az asztalfőnél, Margot a jobbján mellette egy hellyel nekem. Dale balján volt Rome helye és Rule az asztal 28

ellentétes végét foglalta el, olyan messze mindkét szülőjétől, amennyire csak lehetséges volt. – Túl kell jutniuk a dolgon, hogy Rule soha nem lesz Remy, neki pedig le kell állnia azzal, hogy ezt a tényt szándékosan lenyomja a torkukon. Ameddig az egyik fél fel nem adja és meg nem tanul megbocsátani, ez így fog folytatódni. Rome finoman megpuszilta a homlokomat és röviden magához ölelt. – Nem hiszem, hogy tisztában vannak vele milyen szerencsések, amiért te ott vagy nekik, kislány. Elengedtem őt és elindultam, hogy elfoglaljam a helyem Margot és Rule között. Megpróbáltam nem összerezzenni, amikor Rule összeszűkült szemmel nézett felém, tudva, hogy Rome és én valószínűleg róla sugdolóztunk. Becsúsztam a helyemre és mosolyt villantottam Dale-re, ahogy elkezdte körbeadogatni a szokásosan pazar villásreggelit. Épp készültem megkérdezni Rome-tól, mit tervez csinálni, ameddig szabadságon van, mikor döbbenten kaptam fel a fejem Margot miatt.  Túl nagy megerőltetés lenne tőled, hogy ingben gyere reggelizni és olyan nadrágban, ami nem úgy néz ki, mintha turkálóból származna? Úgy értem, a bátyádnak számos törött csontja van és szörnyű balesetet szenvedett, mégis sikerül összeszedettebbnek kinéznie nálad, Rule. A nyelvembe kellett harapnom, nehogy ráförmedjek: szálljon le róla. Leginkább azért, mert a családi összejöveteleknek kötetlennek és szórakoztatónak kellene lennie, és nagyon jól tudom, hogy ha én jelenek meg farmerben és pólóban, azzal nem törődött volna, mivel azonban Rule-ról volt szó, Margot ezt a személye elleni támadásnak ítélte. Rule elvett néhány darab szalonnát a tányérról, amit átnyújtottam neki és nem zavartatta magát azzal, hogy válaszoljon. Ehelyett 29

Rome-hoz fordult és megkérdezte, mik a tervei az ittléte alatt. Szerette volna, ha Rome egy hétre a városba megy és vele meg Nashsel tölt egy kis időt. Láttam, hogy Margot szája összeszorul az elutasítástól és Dale is összevonja a szemöldökét. Minden vasárnap, mikor itt voltunk, a különböző fokozatait láttam ugyanezeknek az arckifejezéseknek. Ami rosszul esett, mert Rule az a fajta srác volt, aki még gyűrött pólóban és szakadt farmerben is jól nézett ki. Ugyanez volt a helyzet a tetoválások tömkelegével, ami tetőtől talpig beborította és a fémek sorával, amik itt-ott az arcát tarkították. Nem lehetett tagadni, hogy Rule jóképű srác volt – talán túlságosan is, hogy őszinte legyek –, ugyanakkor bonyolult is, és a szépsége el volt rejtve olyan dolgok alá, amiken könnyű keresztülnézni. A testvérei közül neki volt a legtisztább, leghidegebb kék szeme, az ő haja volt a legsűrűbb és a legfényesebb – még akkor is, mikor lilára, zöldre vagy kékre festette be – és még a bőrét fedő színeket figyelembe véve is, hármuk közül mindig Rule volt az, akihez a lányok leginkább vonzódtak. Csak úgy, mint az a barna a Starbucksban ma délután. Amy Rogersnek hívták és a középiskola négy évét végig általa és pompon lány barátai által kínozva töltöttem el. Sportolókkal és jómódú fiúkkal randizott, nem pedig olyan srácokkal, akik taréjban hordták a hajukat és piercinget viseltek a szemöldökükben és ajkukban – de még ő sem tudott ellenállni Rule Archernek a maga elragadó pompájában.  És mi van a hajaddal, fiam? Jó lenne egy olyan szín a változatosság kedvéért, ami tényleg megtalálható a természetben, különösen most, hogy az egész család együtt van, és mindannyian szerencsésnek érezhetjük magunkat, amiért a bátyád egy darabban hazatért. 30

Felnyögtem magamban és csendben elvettem a tál gyümölcsöt, amit Margot a kezembe adott. Most, hogy mind összefogtak ellene kizárt, hogy csendben marad majd. Általában figyelmen kívül hagyta az anyját és szarkasztikus beszólásokkal szerelte le Dale-t, de félbeszakítva és mindkét oldalról támadva, mialatt próbált felzárkózni mindazzal, ami Rome-mal történt, ezt nem fogja annyiban hagyni. Rule-t jobb napjain is könnyű volt felbosszantani, de szorítsd sarokba mikor másnapos és vonakodva próbál civilizált maradni, és kétségkívül fejek fognak hullani. Rémült pillantást vetettem Rome-ra az asztalon keresztül, de mielőtt közbeléphetett volna, Rule hangja úgy csattant fel, mint egy verbális visszakézből adott pofon.  Nos, a lila mindenütt megtalálható a természetben, így nem tudom, miről beszélsz, és ami a ruháimat illeti, úgy gondolom mindannyian szerencsések vagyunk, hogy egyáltalán vettem fel nadrágot figyelembe véve azt az állapotot, amiben Shaw talált rám ma reggel. Most pedig, ha mindketten végeztetek azzal, hogy kritizáljátok minden egyes lépésemet, folytathatnám a beszélgetést a több mint egy éve nem látott bátyámmal, akit majdnem felrobbantott egy pokolgép? Margot levegő után kapott, Dale pedig hátratolta székét az asztaltól. Előre hajtottam a fejem és megdörzsöltem a homlokomat a szemeim között, ahol a kezdődő fejfájás lüktetett.  Egy délután, Rule, egyetlen rohadt délutánt kérünk csak tőled. – Dale kiviharzott a szobából és Margot sem vesztegetve az időt könnyekben tört ki. A szalvétájába temette az arcát, én pedig odanyúltam és kínosan megveregettem a vállát. Rule-ra néztem, de ő már talpra állt és a bejárati ajtó felé tartott. Rome-ra pillantottam, aki csak a fejét rázta és nehézkesen talpra vergődött. Margot felemelte a fejét és könyörgő szemekkel nézett elsőszülött fiára. 31

 Mondd meg neki, Rome, menj és mondd meg neki, hogy nem bánhat így a szüleivel. Nincs benne semmi tisztelet. – Remegő ujjal az ajtóra mutatott. – Mondd meg neki, hogy ez elfogadhatatlan. Rome rám, majd az anyjára nézett. – Persze, beszélni fogok vele anya, de előbb neked mondom el, hogy nem volt okod így letámadni őt. Kit érdekel, ha farmert akar hordani és úgy néz ki a hajával, mint egy istenverte Hupikék Törpe? Mit számít mindez, amikor itt van és próbálkozik, Shaw pedig a maga zsúfolt napirendje mellett időt szakított arra, hogy lehetővé tegye ezt neked és apának – erre te, ti mind a ketten pontosan három másodpercet vártatok, mielőtt szándékosan vájkálni kezdtetek a sebben? Margotnak elakadt a lélegzete, de Rome még nem végzett. – Neked és apának magatokhoz kell térnetek. Ugyanolyan könnyen jöhettem volna haza hullazsákban is, mint ahogy gipszben. Már elvesztettetek egy fiút, értékelnetek kell azokat, akik megmaradtak, akár egyetértetek a döntéseinkkel, akár nem. A könnyek még jobban ömleni kezdenek a szeméből és Margot a vállamra hajtotta fejét. – Shaw szeret látogatóba jönni vasárnap; csak nem kellene többet megkérnünk, hogy magával hozza Rule-t is, mert ő nyilvánvalóan nem akar itt lenni. Végeztem azzal, hogy megpróbáljam részévé tenni a családnak, túlságosan fáj. Rome megrázta a fejét, mindketten felsóhajtottunk. Követte az öccsét kifelé a szobából, én pedig folytattam Margot vállának a veregetését. Ez az asszony kedves volt hozzám, a lányaként kezelt, mikor a saját anyám hasznavehetetlen volt számomra, így amit mondani készültem neki egy olyan helyről fakadt bennem, ami megtagadta, hogy végignézze még egy család szétesését.  Margot, te és Dale csodálatos emberek vagytok és jó szülők, de nem élhettek tovább a múltban. Nem fogok többé eljönni hozzátok 32

vasárnaponként, hacsak rá nem jöttök, hogyan fogadjátok el Rule-t pontosan annak, aki, és szeretitek olyannak, amilyen. Hiányzik Remy és tragikus, ahogy meghalt, de sosem fogjátok tudni Rule-t Remyvé változtatni, én pedig nem állhatok és nézhetem tovább, ahogy folytatjátok a próbálkozást. A szüleim egy olyan életformába kényszeríttetek, ami évek óta nem illett rám és csak azt kívánom, bár lett volna elég akaraterőm, hogy elutasítsam ezt úgy, ahogyan Rule teszi veletek. Talpra álltam és a saját könnyeimmel küszködtem, amikor döbbent és kiábrándult arccal rám nézett. – Ha Remy itt lenne, mindez nem történt volna meg. Rule nem kezdett volna ilyen borzalmasan viselkedni, te és Remy még mindig boldogok lennétek együtt és Rome soha nem csatlakozott volna ahhoz a hülye hadsereghez. El kellett távolodnom néhány lépést, olyan sok rossz volt ebben a gondolatmenetben, hogy majdnem leterített. – Margot, Rule mindig nehezen kezelhető volt, sosem hajolt meg Dale és a te akaratod előtt. Rome jóval a balesetet megelőzően besoroztatta magát, én pedig már milliószor elmondtam neked, hogy Remy a legjobb barátom volt és sosem éreztünk „úgy” egymás iránt. Azt hiszem, fontolóra kell venned, hogy beszélsz egy szakemberrel, mert újraírod a történelmet és ameddig ezt csinálod, elveszítesz egy nagyon klassz fiút.  Nem hiheted ezt őszintén! Rule ugyanolyan szörnyen bánik veled, mint ahogy velem és az apjával. Az ajkamba haraptam és keményebben dörzsöltem a homlokom. – Nem egy szörnyeteg, csak nehezebb szeretni. Remy megkönnyítette ezt nektek, Rule viszont soha; de megérdemli az erőfeszítést és ameddig ez a család nem képes észrevenni ezt, jobb módja is van annak, hogy eltöltsem az időmet. Ha civakodást és keserűséget akartam volna, elég csak hazamennem. Szeretlek téged és Dale-t, de 33

látom, mit csinálsz Rule-lal és nem fogok többé részt venni benne. Rome-nak igaza van: azt a családot kell értékelned, amid van, és nem ahhoz a családhoz hasonlítgatni, amit elvesztettél. Remy a világot jelentette számomra, Margot, de meghalt – Rule azonban még itt van. Margot keresztbe tette a karját és leroskadt az asztalra. Tudtam, hogy nem lenne értelme odamenni hozzá, így a bejárati ajtóhoz indultam. Nem lepődtem meg, amikor megláttam Dale-t a konyhapultnak dőlve, komoly tekintetét rajtam tartva.  Nem fog neki menni anélkül, hogy eljönnél. Fontos része vagy ennek a családnak. A fülem mögé tűrtem a hajamat és bánatosan Dale-re mosolyogtam. – Ahogy a fiad is az.  Nem Margot az egyetlen, akit emlékezni kellene erre, és muszáj elismerned, hogy az a haj nevetségesen néz ki. Ezúttal valóban felnevettem, majd odaléptem hozzá és megöleltem. – Margotnak segítségre van szüksége, Dale. Remy már meghalt egy ideje és Margot mást sem csinál, csak nyomást gyakorol Rule-ra, hogy vegye át az ő helyét. Mindannyian tudjuk, hogy ez nem fog megtörténni. Dale puszit nyomott a fejem búbjára és eltolt magától. – Nem tudom, miért véded azt a fiút mindig; heves természetű és forrófejű. Te pedig okos, gyönyörű lány vagy, tudnod kellene tehát, hogyan fog végződni Rule története.  Nem hiszek az előrelapozásban, Dale. Én végigolvasom a könyvet. Mondd meg Margotnak, hogy hívjon fel, ha lenyugodott, de komolyan beszéltem a vasárnapokat illetően. Ameddig valódi családi összejövetel nem lesz, és abba nem hagyjátok Rule becsmérlését, 34

amiért önmagát adja – és nem azt, aki szeretnétek, hogy legyen –, nem jövök el. Ez túlságosan is fájdalmas nekem.  Jól van kislány, de ha bármire szükséged van, tudod, hogy csak egy telefonhívásnyira vagyunk.  Tudom.  Tudom, hogy nem értékelné, hogy kardba dőlsz miatta.  Talán nem, Dale, de ez az én kardba dőlésem, és még ha senki – beleértve magát Rule-t – sem látja ezt, ő attól még megéri a fáradságot. Hiszek ebben és tudom, hogy Remy is így gondolta – talán emlékezhetnél erre, mikor legközelebb Rule rózsaszín hajjal jelenik meg. Kimentem a kocsifelhajtóra, de megtorpantam, mikor megláttam a testvéreket egymáshoz közel hajtott fejjel. Rule dühösnek tűnt, Rome pedig szomorúnak, a látvány egyszerre volt szívszorító és lenyűgöző. Rule vett észre először és elhúzódott bátyjától. Halkan mondtak valamit egymásnak és összeütötték az öklüket. Rome féloldalas ölelésbe vonta Rule-t és elindult felém. Ugyanolyan elköszönésben részesültem, kiegészítve egy puszival.  Próbálok annyi tüzet eloltani itthon, amennyit csak tudok a jövő hét folyamán, aztán bemegyek a városba. Találkozom veled, amikor tudok.  Kérlek, próbáld meggyőzni anyukádat, hogy kérjen segítséget, Rome.  Szeretlek, kislány. Próbáld meg a kedvemért távol tartani ezt az idiótát a bajtól. Viszonoztam a puszit az arcán. – Mindig azt teszem.  Nem tudtam, hogy ez ennyire rossz, Shaw. Olyan sok mindenről lemaradtam a távollétem alatt. 35

 A család is olyan, mint bármi más: munkát, türelmet és olyan embereket igényel, akik hajlandóak azt működtetni. Annyira nagyon boldog vagyok, hogy hazajöttél, Rome. Egy újabb ölelés után elhúzódtam, majd Rule felé dobtam a kocsi kulcsomat. – Fáj a fejem, vissza tudnál vezetni a városba? – Általában soha nem engedem az autóm közelébe, mert egy notórius gyorshajtó, aki nincs tekintettel a többi közlekedőre az utakon, de képtelen lettem volna most vezetni. Éreztem, hogy a fejfájás migrénné növi ki magát és csak be akartam csukni a szemem, bemászni egy puha ágyba és a fejemre húzni a takarót. Beszálltam az anyósülésre és labdává gömbölyödtem. Rule nem mondott semmit, ahogy ráadta a gyújtást és elindult hazafelé. Kikapcsolta a rádiót és nem is próbálkozott kényszerű udvariasságokkal. Tudtam, hogy nem fog bocsánatot kérni a korábbi jelenetért; sosem tette, így fel sem hoztam. Épp sikerült elszenderednem, mikor Gabe csengőhangja megszólalt a zsebemben. Káromkodtam, amit egyébként ritkán tettem és kikapcsoltam a vacakot. Mostanra a gyomrom csomókba állt össze és foltokat láttam a szemem előtt.  Többször hív téged most, mint amikor randiztatok. – Rule hangja halk volt és azon gondolkodtam, volt-e róla bármi fogalma, mennyire fáj a fejem.  Zavaró. Mondtam neked, hogy nem érti meg.  Gondot okoz neked? – Kinyitottam az egyik szemem, mert tényleg nem vallott rá, hogy bármennyi aggodalmat is mutasson felém.  Nem, úgy értem, még csak pár hete történt és azt hiszem, jobban hiányzik neki az elképzelés, hogy velem van, mintsem az, 36

hogy ténylegesen velem legyen. Biztos meg fogja unni, vagy talál valaki mást és lekopik.  Szólj valakinek, ha kezd a terhedre lenni. Nem lenne szabad egy lánynak sem ilyesmivel egyedül megbirkóznia.  Úgy lesz. – Visszatértünk a csendhez, ameddig meg nem köszörülte a torkát. Elég jól ismertem Rule-t ahhoz, hogy tudjam, próbál kimondani valamit, nekem pedig csak várnom kell és meghallgatni őt.  Nézd, sajnálom a reggeli dolgot; sok vasárnap reggelt sajnálok. Nem kellene folyton a legrosszabb formámban látnod; valójában nem is a te dolgod lenne, hogy időnként benézz hozzám. Végeztem a kényszeredett családi összejövetelekkel, semmi mást nem tesznek, csak mélyebbre nyomják bennem a kést – most már tisztán látom. Évek óta érik ez a dráma és nem fair, hogy a közepén ragadtál Remy nélkül, aki támogathatna. Imádott téged és rohadt szar munkát végeztem abban, hogy tiszteljem ezt. Túl nagy fájdalmat éreztem ahhoz, hogy ismét a Remyvel való kapcsolatom – vagy inkább nem létező kapcsolatom – szemantikájáról vitatkozzak Rule-lal. Nem úgy tűnt, hogy az Archer családban bárki is megértené, pusztán barátok voltunk, legjobb barátok és semmi több. A kapcsolatunk legendája bestiává változott, amivel már nem tudtam felvenni a harcot, különösen most, mikor az a kevés kaja is, amit megettem a villásreggelin, visszafelé indult a torkomban. Előredőltem és megragadtam Rule karját. Valószínűleg nem volt a legokosabb lépés, mivel száztízzel mentünk az autópályán, de készültem kiadni magamból a kekszeket egy olyan autóban, ami többe került, mint sokak éves keresete.

37

 Húzódj le! – Rule megeresztett egy sor káromkodást és sietve megkerült egy kisbuszt, hogy az útpadkára állhasson. Kinyitottam az ajtót és gyakorlatilag térdre estem, ahogy egy heves hullámban kiadtam magamból mindent az aszfaltra. Meleg kezek húzták el a copfomat az útból és nyújtottak át egy szakadozott zsebkendőt, mikor végre levegőhöz jutottam. Elvettem a vizesüveget, amit adott és a sarkamra ültem, mialatt a világ egy csomó különböző irányba forgott.  Mi volt ez? Kiöblítettem a vízzel a számat és a földre köptem Rule fekete bakancsaitól távol.  Migrén.  Mióta tartanak?  Mindig is megvoltak. Le kell feküdnöm a hátamra. Egy kézzel talpra húzott a karom alatt és rájöttem, hogy évek óta ez volt az első alkalom, mikor szándékosan érintett meg. Sosem ölelkeztünk, ütköztünk egymásnak, pacsiztunk vagy ráztunk kezet; szigorúan érintésmentes típusú kapcsolatunk volt, így a szervezetem majdnem fellázadt erre a kis testi kapcsolatra. Felnyögtem, mikor Rule gyakorlatilag visszarakott a kocsiba. Alacsony termetem miatt nem volt nagy ügy kinyújtózni a hátsó ülésen. Rule visszaült a kormány mögé és rám nézett a válla felett. – Megleszel az út hátralevő részén? Egyik kezemmel befogtam a szemem, másik karomat pedig forgó gyomromra helyeztem. – Nem mintha lenne választásom. Csak állj készen a lehúzódásra, ha rád kiabálnék. Visszakanyarodott a forgalomba és egy percig csendben volt, mielőtt megkérdezte. – Mindenki tud róla, hogy migrénjeid vannak? 38

 Nem. Nem jönnek rám túl gyakran, csak mikor nagyon feszült vagyok, vagy nem alszom jól.  Remy tudta? Sóhajtani akartam, de inkább válaszoltam helyette. – Igen. Motyogott valamit, amit nem hallottam és inkább éreztem, mintsem láttam, hogy megint rám néz. – Ezt soha nem mondta el nekem. Minden mást elmondott, még olyan szarságokat is, amik iránt nulla volt az érdeklődésem. Soha be nem állt a szája, ha rólad volt szó. Tévedett, olyan nagyot, nagyot tévedett, de ez Remy titka volt és még annak ellenére is, hogy ő már meghalt, én még mindig magammal vinném azokat a sírba. Sok minden volt, amit Rule és Rome sosem tudtak a testvérükről, dolgok, amiket félt megosztani velük, dolgok, amikkel napi rendszerességgel küzdött, és a tény, hogy migrénjeim voltak és visszavonhatatlanul beleszerettem Ruleba, még csak nem is karcolta a felszínt.  Valószínűleg megfeledkezett róla. Mint mondtam, nem túl gyakoriak és mikor ti, srácok Denverbe költöztetek és nekem még be kellett fejeznem a középiskolát valószínűleg egyszerűen elfelejtette, hiszen többé már nem lógtunk együtt annyit. Csak az utóbbi néhány évben rosszabbodtak. – Nem kellett megmagyaráznom, hogy mivel Remy meghalt, minden stresszel, amit addig levett a vállamról, most már egyedül kellett megbirkóznom.  Elég nagy ügynek tűnik ahhoz, hogy csak úgy kimenjen a fejéből.  Ellentétben azzal, amit ti Archerek szentül hisztek, Remynek számtalan egyéb dologgal kellett még foglalkoznia a barátságunkon, és azon kívül, hogy mi történik, vagy nem történik éppen velem. 39

Rule hangosan felhorkant. – Való igaz. Remy más ember volt, miután rád talált. Mindig jó srác volt, mindig a legjobb mindannyiunk közül, de miután jöttél te, mintha végül rátalált volna a rendeltetésére. Adtál neki valakit, akivel törődhetett a kibaszott terhek nélkül, ami nekünk, többieknek megvoltak. Jobbá tetted őt. A szívem olyan erősen összeszorult a mellkasomban, hogy egy pillanatig azt hittem, minden ki fog fordulni, ami bennem van. – Nos, ő is megmentett engem, szóval úgy tűnik, jobbá tettük egymást. Újra kényelmetlen csend borult ránk, ameddig a kocsi meg nem állt a lakása előtt. Megfordult az ülésben és lenézett rám. Kilestem rá a karom alól. A halványabb ezüst és szürke elnyelte a szemében a kékséget. – Vissza tudsz jutni a University Parkba, vagy vigyelek el? Megkérhetem Nasht, hogy kövessen minket, mivel már hazaért a munkából. Ez egy rendes felajánlás volt tőle – meg is lepett, hogy egyáltalán eszébe jutott –, de erre a napra elegem volt már az Archerekből, ráadásul a Capitol Hilltől a University Parkba vezető út nem volt olyan vészes vasárnap kora este.  Menni fog. Nincs olyan messze. – Kikászálódtam hátulról és az ajtókeretnek kellett dőlnöm, ameddig kiszállt a vezetőülésből. Olyan közel álltunk egymáshoz, hogy láttam a verdeső pulzust a torkánál, az ott található kolibri tetoválás alatt. – Azért köszönöm. Kifújta a levegőt és durván megdörzsölte az arcát a kezével. Tett egy lépést hátra és meggyőződött róla, hogy egyenesen a szemébe nézek, mikor a következőt mondta nekem. – Komolyan beszéltem a vasárnapokat illetően. Ne bukkanj fel itt jövő héten elvárva tőlem, hogy játsszak szépen. Végeztem ezzel. Két ujjal levágtam egy tisztelgést és hagytam, hogy a testem az ülésbe omoljon, amiből most szállt ki. – Üzenet átvéve. Többé nincs 40

szükség a szolgálataimra sofőrként és csapáselhárítóként, ami azt jelenti, hogy valószínűleg nem fogunk sűrűn találkozni. Próbálj meg vigyázni magadra Rule, valakinek komolyan meg kell tennie. Becsuktam az ajtót, mielőtt bármi mást mondhatott volna, majd meg sem várva, hogy eltávolodjon a kocsitól megfordultam és elhajtottam az épületegyüttestől. Rövid volt az út a saját lakásomig, amin a legjobb barátnőmmel, Aydennel osztoztunk. Elsőévesként ismertem meg, mikor egy kollégiumi szobába kerültünk. Vegyész szakos volt, ugyanabban a sportbárban dolgozott, mint én és teljesen és abszolúte megvolt hozzá a türelme, hogy foglalkozzon az összes neurotikus szarságommal. A családi háttere neki sem volt egyszerű, így szerettem, hogy mindig számíthatok rá, hogy ott van nekem. Ezenkívül pokolian okos lány is volt és pontosan nulla másodpercig tartott rájönnie, hogy miért volt a társasági életem unalmas és hogy mi miatt nem tudtam kötődni soha egyetlen sráchoz sem, akivel randiztam – mivel bele voltam gabalyodva Rule Archerbe. Így mikor most fájdalmas könnyekkel a szememben bebotladoztam a lakásba, kérdés nélkül ágyba segített és behúzta a sötétítőket a szobámban, majd hozott nekem fájdalomcsillapítót és egy hatalmas pohár vizet. Az ágy besüppedt, mikor bemászott mellém, közben én lerúgtam a nyitott orrú magas sarkúmat és kihúztam az övet a nadrágom övbújtatóiból.  Rossz nap? – Ayden Kentuckyból származott és déli akcentusa úgy gördült végig rajtam, mint egy tompító, hűs balzsam.  Megint valami ribanccal volt, egy Alaszka méretű kiszívott folt éktelenkedett a nyakán, a középiskolai halálos ellenségem rányomult a Starbucksban és kevesebb, mint egy percig tartott Margotnak és Dale-nek, hogy belekössenek a ruhájába és a hajába, és 41

emlékeztessék rá, hogy ő nem a halott ikertestvére és soha nem is lesz az. Szerencsére ezúttal nem említették a munkáját és a modorát, mert még azelőtt felpattant az asztaltól és kiviharzott. Mindannyian úgy döntöttek, az a legjobb, ha nem megyünk át többet vasárnaponként, és ezzel ez már a második olyan család, aminek a része vagyok, és amelyik nem képes szimplán szeretni és elfogadni egymást. És a tetejében Gabe egész nap hívogatott és nincs senki, akivel kevésbé akarnék beszélni, mint vele – szóval igen, tényleg kurva rossz napom volt. Végigsimított a kezével a hajamon és halkan felnevetett.  Te lány, ezek a helyzetek, amikben találod magad.  Nekem mondod?!  Visszaadtad már neki a kulcsot a lakásához? Felnyögtem egy kicsit és a párnába temettem az arcom. – Nem, teljesen kiment a fejemből, nem mintha annyira sietnék még egyszer rányitni, amint együtt van két csajjal. Őszintén, nagyon boldog lennék, ha soha többet nem kellene újra látnom azt a piercingelt farkát. Ayden vihogni kezdett és a hátára gördült, így most a mennyezetet bámulta. A haja olyan fekete volt, amennyire az enyém szőke, és laza rövid pixie-stílusban volt levágva. Nagy, aranybarna szemei voltak és tiszta arany szíve. Remyn kívül ő volt a legjobb barát, akim valaha volt és imádtam őt, amiért nem várta el, hogy kiteregessek előtte mindent, hogy azután átcsámcsogja magát a részleteken. Csak elfogadta és bár talán nem értette, hogyan tölthettem az időmet egyszerre utálva és szeretve ugyanazt az embert – aki csak kellemetlenséget látott bennem –, de sosem ítélt el vagy kritizált miatta.  Az a fiú nehéz eset. 42

 Nem tudom, talán az idő jót fog tenni nekem. Talán egy kis távollét az egész családtól végre megadja a lehetőséget, hogy elnyomjam magamban azt, ahogy mindig is éreztem iránta. Nem tölthetem a hátralevő életemet azzal, hogy lekoptassak más embereket, csak mert ők nem Rule.  Nos, nem mondhatnám, hogy sajnálattal néztem Gabe-et elhúzni, de megérdemelsz valaki olyat, aki csodálatosan bánik veled és megfelelően szeret. Kiérdemelted, mert senki, akivel egész életemben találkoztam, nem szeret olyan feltétel nélkül és ad olyan sokat, mint te – és látva, hogy a szüleidet talán jégből faragták, ez egy istenverte csoda. Te jó lány vagy Shaw, és a legkevesebb, amit megérdemelsz, az egy jó srác. Összekulcsoltam a kezeimet és letettem az arcomat. A fejem lassan kezdte abbahagyni a lüktetést, én pedig csak aludni akartam egy kicsit és talán elkezdeni feldolgozni mindent, ami ma történt. Aydennek igaza volt, megérdemeltem egy jó srácot. Ismertem egyet, aki úgy nézett ki és úgy is viselkedett; valójában legjobb barátok voltunk a megtestesült jó sráccal. Remyben megvolt minden, amit bármelyik épelméjű lány szeretett volna a barátjában, és mégis, egyetlen egyszer sem éreztem úgy iránta. Tisztán emlékeztem az első alkalomra, mikor magával vitt engem az otthonába. Tizenhárom éves voltam és nagyon nehéz időszakon mentem keresztül a beilleszkedéssel az előkészítős gazdag gyerekek közé a középiskola első évében. Most már tudtam, hogy csupán a látszat és a márkák számítottak, de abban az időszakban én egyszerűen farmert akartam viselni és a hajamat lófarokban hordani. Remy tizenhét volt és a focicsapat kapitánya. Egy nap sírva talált rám a lányöltözőben egy különösen csúnya szóbeli támadás után Amytől és a hordájától. Nem nevetett ki engem, nem tett fel kérdéseket vagy viselkedett furcsán, csak mert én elsős voltam ő meg 43

harmadikos, egyszerűen összeszedett és hazavitt magával, mert szomorú és magányos voltam és azt akarta, hogy soha többé ne legyek az. Azt mondta nekem, a szememben látta, hogy jó ember vagyok, hogy szükségem volt valakire, aki vigyáz rám és attól a perctől kezdve úgy döntött, ő lesz az, aki ezt megteszi. Emlékeztem az összes meleg és jóleső érzésre, ami abban a pillanattal átjárt, emlékeztem a hálára és az elsöprő örömre, amiért végre volt valaki, aki látta: méltó és feltétel nélküli szeretetre érdemes vagyok. De amire a legjobban emlékeztem, hogy minden a feje tetejére állt bennem, mikor Rule besétált a konyhába és felém intve az állával megkérdezte. – Ki a csaj? Megállt a szívem, olyan érzés volt, minta a tüdőm készült volna összeomlani; a bőröm hirtelen túl feszes volt az egész testemen, és nem voltam képes racionális gondolatot vagy értelmes mondatot formálni elmémben. Persze, hogy utána ostoba tiniszerelembe estem. Mindegyik Archer fiú jóképű volt és olyan tulajdonságaik voltak, amik az élet császáraivá tették őket. Minden lány, akit csak ismertem előbb-utóbb szükségszerűen rajongott egy rosszfiú iránt. Persze, ők általában kinőttek belőle, mikor rájöttek, hogy a rosszfiú csak egy seggfej, ők pedig megérdemlik, hogy jól bánjanak velük – de ahogy telt az idő és változtak a dolgok, az érzéseim sohasem tették ugyanezt. Az világos volt, hogy soha nem lesznek viszonozva, mivel Rule csak Remy kis tartozékának tekintett, egy elkényeztetett gazdag kislánynak, ahogy pedig idősebbek lettünk, már Remy barátnőjének. Ami szívás volt, mert ezek közül soha egyik sem voltam, és ennek eredményeképpen szabotáltam a kapcsolatokat, egyik fiút a másik után utasítottam vissza, egyszerűen azért, mert nem akartam jófiút – azt az egyet akartam, aki sérült volt és vak arra, ahogyan éreztem iránta. 44

Jó kislány voltam, hűséges és őszinte, keményen dolgoztam és sok időt és energiát fektettem abba, hogy biztos jövőt építsek magamnak. Nem kerültem bajba és felhagytam azzal, hogy megpróbáljak a kifinomult és tökéletes lány lenni, amilyennek a szüleim szerettek volna látni, helyette pedig arra törekedtem, hogy az a sikeres nő legyek, akihez az Archerek adták a magabiztosságot. Eközben azonban elfelejtettem az a személy lenni, akinek valójában éreztem magamat. Az a lány el volt zára valahol mélyen a bensőmben, fuldokolva és továbbra is kapaszkodva a reménysugárba, hogy Rule egyszer még tudomást vesz a létezéséről. Ez kimerítő volt és a sebezhető pillanatokban, mikor brutálisan őszinte voltam magammal, be kellett ismernem, nem tudtam biztosan, mennyi ideig vagyok még képes ezt tovább művelni.

45

3. FEJEZET

Fordította: Enn

A héten őrültek háza volt az üzletben. Szerintem csak azért, mert az adójóváírás időszakának kellős közepén jártunk, és az emberek, amikor extra költőpénzhez jutottak gyakran fordították azt tetoválásra. Teljesen be voltam táblázva egészen szombatig, és hétfőn este még túlóráznom is kellett, hogy megcsináljam egy srác felkarját, amit pár hónappal ezelőtt kezdtem el, mert napközben egyszerűen képtelen voltam már időt szakítani rá. Nashnél ugyanolyan teltház volt a héten, mint nálam, úgyhogy amikor elérkezett a szombat este, mind a ketten készen álltunk kiszabadulni az üzletből és jól berúgni. A vasárnap délelőtt ugyanúgy telt el, mint egy héttel korábban, csakhogy ezúttal elkísértem a lányt az autójáig és nem kellett amiatt aggódnom, hogy Shaw felbukkan és olyasminek lesz szemtanúja, amit nem akartam, hogy lásson. Felhívtam Rome-ot, hogy ugorjon be hozzám, amikor legközelebb a városba jön, de a dolgok otthon nyilvánvalóan nem alakultak jobban múlt hét óta, ezért még nem állt készen arra, hogy magára hagyja anyát. Gondoskodni akartam anyáról, sajnálni akartam őt, de egyszerűen képtelen voltam rá. Épp arra készültem, hogy sörrel a kezemben lehuppanjak a képernyő elé, lazuljak és megnézzem a meccset, amikor Nash lépett ki a szobájából, kapucnis melegítő felső volt rajta és egy fekete baseballsapka borotvált fején. Néhány centivel alacsonyabb volt nálam és sokkal zömökebb testfelépítésű, de valójában pokolian 46

jobban nézett ki, mint én. Fekete haját leborotválta – mivel iker tetoválások húzódtak a feje két oldalán –, és ragyogó szemei, amik sokkal inkább tűntek lilának, semmint kéknek, élesen ütöttek el sokkal sötétebb arcszínétől. Nem volt annyi fém az arcán, mint nekem, csak egy karika az orrában és sportos, obszidián fültágítók a füleiben. Bármilyen oka is volt rá, a kezeit és a nyakát üresen hagyta, ami nevetséges volt figyelembe véve a fején díszelgő maradandó cuccot. Jó összeállítást alkottunk, így ha együtt mentünk el valahova, általában alap volt, hogy nem kellett egyedül hazajönnünk. Nash sokkal kedvesebb fickó volt nálam, csak messze keményebb kinézetű.  Jet és Rowdy a Goal Line-ban nézik a meccset. Lóghatnánk velük, ha benne vagy. Rowdyval együtt dolgoztunk az üzletben, Jet pedig egy helyi metál banda főénekese volt, amit szívesen jártunk el meghallgatni. Gyakran gyűlt össze a csapat, ami Nashnek és nekem is nagyon bejött, és elmenni a bárba megnézni a meccset sokkal szórakoztatóbbnak ígérkezett, mint egymagamban üldögélni a kanapén. Így visszatettem a sört a hűtőbe és belebújtam a fekete bakancsokba. Nash egy teljesen felújított ’73-as Dodge Chargert vezetett, egy fekete, króm és erőteljes szörnyeteget. Eléggé biztos voltam benne, hogy amilyen hangos és morajló volt, a bérházban mindenki tudta, mikor jövünk haza, vagy megyünk el. Ugyanakkor nagyszerű kocsi volt és tudtam, hogy sokat jelentett Nashnek, mert a felújítást nagyrészt egymaga végezte el. Nash múltja elég hézagos volt, de az enyém se volt valami fényes, így sosem erőltettem igazán, hogy beszéljen róla. Tudtam, hogy az apja még kiskorában meghalt és hogy az anyja hozzáment valami pénzes seggfejhez, akihez Nash mind a mai napig tagadja, hogy bármi köze is lenne. Phil – ugyanaz a 47

Phil, aki átengedte nekünk a boltját – nagymértékben járult hozzá ahhoz, hogy Nash priusz és a törvénytelen gyerek megbélyegzése nélkül érje meg a felnőttkort. A bár a belvárosban volt – vagy a LoDo-ban, ahogy a helyiek nevezték. Népszerű szórakozóhely volt, főleg a helyiek és a munkásréteg köreiben, és mivel évek óta nem jártam már itt vasárnap, elfelejtettem, milyen zsúfolt tudott lenni, amikor a Broncos játszott. A srácoknak volt egy saját asztala hátul egy hatalmas tvképernyő alatt, most is poharak és egy korsó sör mellett vártak ránk ott. Öklök ütköztek össze és fejek biccentettek köszönés gyanánt az asztal körül, miközben a tömött bárban rekedt éljenzés tört ki, mivel a Broncos pontot ért el.  Mi a helyzet, cimborák? - Nash töltött nekünk egy kört, miután leültünk. Rowdy fel-le húzogatta a szemöldökét és válla felett elmutatott a bár túlsó felébe.  Nem jobb ez, mint családi körben lenni? Senki sem látná szívesen az anyját ilyen szerelésben. A bárban dolgozó lányok mind szexi sport-témájú egyenruhát viseltek, néhányan szuper szexi szurkolók voltak, mások ultra rövid mezt és dögös nadrágot hordtak, amik ugyanolyan fűzősek voltak, mint a futball nadrágok. De a kedvenceim azok a lányok voltak, akik apró bírói formaruhába öltöztek, ami épp csak eltakarta a feneküket. Dögös látvány volt és messze jobb, mint a szüleimmel lenni, akik már azért is darabokra szedtek, ha levegőt mertem venni.  Nem, az halál biztos. – Jó volt együtt lenni a srácokkal és lazítani, mivel általában a vasárnap jelentette a hét legrosszabb napját számomra. De a mai este remek volt, és még ha lelkiismeret furdalásom is lett önzőségem miatt, tudtam, elég sör képes lesz elmosni azt. 48

Jet felpillantott egy tányérnyi nachoból, amit lelkesen pusztított el éppen, és egy ujjal a pult felé mutatott a válla felett. – Várjátok ki, amíg meglátjátok azt a csajt, aki kiszolgált minket. Haver, erre egyszerűen nem létezik szó. Jet bandája, az Enmity elég menő volt a helyi élet palettáján és első kézből tudtam, hogy megvolt neki a saját rajongói köre. Ha tehát le volt nyűgözve, akkor a lány határozottan 10-es lehetett, és alig vártam, hogy lecsekkoljam. Dumáltunk és kiürítettük a korsót kb. fél óra alatt, a srácok pedig egyre hangosabbak és féktelenebbek lettek, de jól éreztük magunkat, és előbb vagy utóbb szükségünk volt egy újabb körre. Épp megláttam azt a bizonyos dögös pincérnőt, amikor a hajam a tarkómon égnek állt és belsőm hirtelen riadót fújt. Egy szőke tartott az asztalunk felé. Az elengedhetetlen bírói egyenruha volt rajta, amit apró fekete szoknya és necc harisnya tett teljessé. Egy pár fekete csizmát is viselt, ami pokolian úgy festett, mint az enyém női verziója, és határozottan lenyűgöző lábak bújtak meg benne. A haja olyan szőke, hogy az szinte már fehér volt, és ahelyett, hogy tarkónál, lent fogta volna össze lófarokba – ahogyan azt én már megszoktam tőle –, a feje két oldalán két laza copfba volt rendezve, borotva egyenes frufruja alól pedig riadt, zöld szemek néztek rám. Élénkpiros ajkai elütöttek sápadt arcától – az arctól, amit legalább olyan jól ismertem, mint a sajátomat –, és amíg én a felismeréssel küszködtem, idióta haverjaim szenvtelenül fixírozták, Nash pedig talpra kecmergett, hogy egy hatalmas ölelésbe vonja őt.  Hé, csajszi, mit csinálsz itt? – Shaw aprót sikkantott, ahogy viszonozta lakótársam ölelését, de tekintetét le sem vette rólam.  Itt dolgozok már egy ideje. Vasárnap általában szabadnapos vagyok, de a napirendem megváltozott és teltház van, úgyhogy beugrottam kisegíteni. Mit csináltok itt, srácok? 49

Tudtam, hogy a kérdést nekem címezte, de annyira ledöbbentem azon, mennyire másként nézett ki, hogy képtelen voltam válaszolni. Nash, egyik karját továbbra is Shaw vállán nyugtatva a barátainkra mutatott. – A kecskeszakállas srác Rowdy; az üzletben dolgozik velem és Rule-lal. Az, aki nachoval tömi magát Jet, az Enmityben énekel. Srácok, ő itt Shaw, együtt nőtt fel Rule-lal és a bátyjaival. Áhítat és iszonyat keverékével néztem, amint a barátaim gyakorlatilag átestek egymáson, csakhogy kezet foghassanak vele. Én továbbra sem szóltam egyetlen szót se, és kezdett a dolog kínossá válni, de ő csak elmosolyodott, felkapta a kiürült korsót és mondta, hogy néhány percen belül visszajön egy másikkal. Négy szempár követte copfjainak ütemes himbálózását és a fenekén fodrozódó szoknyát, ahogy elsétált, én pedig képen akartam törölni mindenkit ezért, beleértve magamat is. Mihelyt hallótávolságon kívülre került, Rowdy felém fordult és az asztalon áthajolva tenyérrel fejbe vágott. Elkáromkodtam magam és rámeredtem, de nem próbáltam revansot venni.  Ez meg mi a fasz volt? Megcsóválta a fejét és egy ujjal rám mutatott. – Ez az a csaj, akiről panaszkodsz, hogy minden hétvégén haza kell kocsikáznod vele? Ez az a csaj, akiről állandóan nyavalyogsz, hogy rád nyit, miközben éppen egy nővel vagy? Ez az a csaj, akinek nem fogadod a hívásait, és akit úgy kerülsz, mint a pestist? Jézus, Rule, nem tudtam, hogy meleg vagy. Nash felvihogott, Jet pedig féktelen röhögésben tört ki. Elütöttem Rowdy kezét és összeszűkült szemmel néztem vissza rá.  Fogd be. Fogalmad sincs, miről beszélsz.  Még hogy nincs. Van szemem, az a csaj pedig dögös, szóval vagy vak vagy, vagy pedig ostoba, mert ha én lettem volna 50

összezárva vele egy kocsiban két órára minden héten, hálát rebegtem volna az Istennek, nem pedig panaszkodok miatta. Nash megrázta a fejét. – El sem hiszem, hogy nem tudtad, itt dolgozik. Tényleg semmibe veszel mindent, amit neked mond? Rámeredtem. – Te sem tudtál róla, és te is szoktál vele beszélgetni, amikor vasárnaponként átjön hozzánk.  Azt kérdezem tőle, kér-e kávét, nem pedig azt, hogy miből él meg. Haver, el kell ismerned, ütődött vagy. Közbe akartam szólni, de ő csak folytatta tovább. – Márpedig dögös, és mindig is az volt, te csak nem bírod őt és ezért nem látod be. Jól néz ki azokban a csicsás göncökben is, amit általában hord, de ember, ebben az egyenruhában…  Igenis bírom őt. – Nem voltam hajlandó megjegyzést fűzni dögösségére, vagy annak hiányára, mert ez az egész hátborzongató volt számomra. Természetesen volt szemem, tehát logikusan tudtam, hogy Shaw gyönyörű lány, de mindig olyan hűvösnek tűnt és olyan érinthetetlennek. Igazából sosem gondoltam rá vonzó nőként, sokkal inkább, mint egy lenyűgöző művészeti alkotásra, amit a múzeumokban szokás látni, nem pedig a mindennapi élvezet részeként.  Ne hazudj. Ti ketten ki nem állhatjátok egymást. Megrántottam a vállam. – Olyan, mintha a családhoz tartozna. Tudod, mit érzek a családom iránt. Jet felhúzta egyik szemöldökét. – Bárcsak így néznének ki a családtagjaim. Szemeimet forgattam. – Állj le. Ne legyél ilyen faszkalap. Nem egy, hanem két kancsóval tért vissza, és egy tál sült csirke szárnnyal. Rámosolygott Nashre és a többi srácra, de amikor ragyogó 51

tekintetét rám vetette, megborzongtam. – Ezeket én állom. Így legalább megbizonyosodok arról, hogy eszel valamit vasárnap. Elfordult, sápadt haja susogva követte a mozdulatot, majd elsietett egy másik asztalhoz, ami tömve volt középkorú fickókkal, akik borzalmasan festettek magukra öltött mezeikben. Szemem összeszűkült, amikor egyikük fodrokkal borított fenekére tette a kezét. Shaw nyilvánvalóan hozzászokott az ilyesmihez, mert felvillantotta azt a gyilkos mosolyát és könnyedén arrébb lépett a tapizóstól. Annyira más volt így látni őt, ezért amikor újra elhaladt az asztalunk mellett és egyértelműen látszott, hogy szándékosan semmibe vesz engem – kinyúltam és megragadtam a karját. Szemei smaragdzöld szikrákat szórtak, ahogy lenéztek a tetovált ujjakra, amiket csuklója köré szorítottam. Meglepődtem, amikor az érintéstől egy remegés futott végig rajtam egészen a vállamig. Szemöldökeimet felhúzva néztem rá és csúfondáros mosolyra görbült a szám.  Tudják a szüleid, hogy itt dolgozol? És mi a helyzet Margottal? Nehezen hiszem el, hogy bármelyik felnőtt is – akiket olyan erősen próbálsz minden nap lenyűgözni – tudná, hogy itt flangálsz fel-alá félmeztelenül. Haragos tekintettel nézett rám és lerázta magáról a kezemet. – Nem, a szüleim nem tudják, mert sosem kérdezték. Margot tudja, hogy sport bárban dolgozok, de azt nem, hogy néz ki az egyenruha; és közel sem vagyok félmeztelen. Hagyj engem békén, Rule. A szobatársam is itt dolgozik és most épp olyan tekintettel néz rám, ami azt súgja, mindjárt riadót fúj. Hacsak nem akarod, hogy három jól megtermett kidobó hajítson ki innen, tartsd tőlem távol a kezeidet és zárva a szádat. Kedvelem Nasht, mindig is kedves volt hozzám, de nem félek örökre kirúgatni innen téged és a többi barátodat egyaránt, ha tovább dühítesz. 52

Addig néztünk egymásra ellenségesen, amíg az egyik asztala felől nem intettek neki.  Csak egyetlen hétvége. Homlokomat ráncolva néztem rá, mert olyan halkan motyogta a szavakat, hogy alig értettem meg azokat. – Micsoda? Azok a szemek úgy ragyogtak rám, hogy egyetlen szilárd érzelmet sem sikerült kiolvasnom belőlük. – Csak egyetlen olyan hétvégét akartam, amikor nem kell veled foglalkoznom. – Eliramodott mellettem, és először jöttem rá azóta, hogy találkoztunk, hogy együtt tölteni az időt talán ugyanolyan fájdalmas volt neki is, mint nekem. Még mogorvább lettem, amikor visszafordulva a barátaimhoz azt láttam, hogy mindannyian együttérzően és döbbenten néznek rám.  Mi az? – Kihallottam hangomból a zsémbességet.  Haver, ez meg mi volt? – Rowdy tette fel a kérdést, de Nash és Jet úgy nézett ki, mintha pontosan ugyanezt akarták volna tudni.  Miről beszélsz? Nash felemelte a sörét, hogy elrejtse mögé mosolyát. – Úgy néztetek ki, mintha mindketten meg akartátok volna ütni a másikat, vagy leszaggatni a másik ruháját és egymásnak esni a bár kellős közepén. Ami azt illeti, eléggé felhúzott téged.  Így igaz. Gazdag és elkényeztetett; semmiben sem értünk egyet, sosem tettük. Rowdy olyan tekintetet vetett rám, amiből sütött, hogy baromságnak tartja, amit mondtam. – Tudom, mit láttam, és az lehetetlen, hogyha az a lány nem ajánlotta volna fel, te nem vetted volna el. Rá akartam ordítani, hogy téved, hogy annyira tévedésben van, mert mielőtt idegesítővé vált és ennyire beférkőzött volna a bőröm 53

alá, ő Remyé volt, és ezt semmi az égvilágon nem tudta elfeledtetni velem. Hogy lenyugtassam magam, újabb korsó sört töltöttem, és rosszkedvű hallgatásba süllyedtem. Nem vonzódtam Shaw-hoz, csak arról volt szó, hogy új környezetben láttam őt és valami másban is, nemcsak az elegáns ruhákban, amik többe kerültek, mint a havi keresetem, és hogy a közöttünk fennálló feszültségbe láthattak bele a többiek valami egészen mást. Már a második kancsó fenekénél jártunk és Shaw megjelent csendben, hogy kicserélje azt, amikor egy igazán csinos lány, ultra rövid fekete hajjal bukkant fel hirtelen az asztalnál. Magas volt, szemei pedig olyan színűek, mint a Jack Daniels, de semmi üdvözítő kifejezés nem játszott az arcán. Olyan ajkai voltak, ami mellett Angelina Jolie is elbújhatott volna, és olyan teste, ami képes volt forgalmi dugót okozni. Shaw-éhoz hasonló ruhát viselt, annyi különbséggel, hogy a lenyűgöző csizmák helyett rajta hegyes sarkú cipő volt, ami miatt magasabb lett Nashnél és Jetnél. Jet felegyenesedett és Rowdy, aki messze a legrészegebb volt mindannyiunk közül, mivel húsz perccel korábban bedobott pár tequilát is, csaknem leesett a székéről, mikor a lány beékelődött kettejük közé az asztalnál. Pillantását egyenesen rám irányította, úgyhogy álltam a tekintetét addig, amíg végül meg nem szólalt. Enyhe délies akcentusa volt és esküszöm, láttam, amint Jet itt helyben szerelembe esett.  Te vagy Rule. – Ez inkább volt kijelentés, mintsem kérdés, úgyhogy csak bólintottam.  Ayden Cross vagyok. Együtt lakok Shaw-val. Nem voltam biztos benne, ennek miért kellett volna bármit is számítania nekem, úgyhogy nem reagáltam, mire a legjobb barátom felém kapta a fejét és rám meredt. Elég bunkónak tűnhettem, de 54

részeg voltam és még mindig mérges Shaw-ra, szóval nem igazán érdekelt.  Nem tudom, milyen alkut kötöttetek, de hagyd őt békén. Nincs arra szüksége, hogy baszakodj vele, úgyhogy vonulj vissza. Én csak pislogtam, mert őszintén fogalmam sem volt, miről beszélt ez a csaj. – Én nem szórakozok Shaw-val. Szemei összeszűkültek és egyik ujjával felém bökött. – Pontosan tudom, mit csinálsz, és ne folytasd, Tetkós Srác. Imádom Shaw-t. Édes, kedves és a világ legjobb szobatársa, úgyhogy menj és intézd valahol máshol a zűrös, rosszfiús ügyeidet, neki nincs erre szüksége… Úgy tűnt, arra készül, hogy még jobban rám másszon, de megakadt valamin a tekintete és szemei hirtelen aranyló fényben kezdtek izzani. – Ó, Istenem! Nem tudom elhinni, hogy annak a seggfejnek még volt képe felbukkanni itt. El kell rohannom Lou-ért. Sarkon fordult és keresztülmasírozott a tömegen, faképnél hagyva engem. Fogalmam sem volt, miről beszélt, de valamin egyértelműen felhúzta magát, úgyhogy hátranéztem a vállam fölött és éreztem, hogy összes védelmező ösztönöm azonnal életbe lépett. Shaw a bárpultnál állt. Hatalmas volt a tömeg, de tejföl szőke haját félreismerhetetlenül kivettem. Azt ugyancsak, hogy feszültnek tűnt, mint aki ki van borulva, miközben egy fehér pólóinges srác szögezte oda a pult széléhez. Egyik keze Shaw vállát fogta, belehajolt az arcába, és bármit is mondott neki, úgy tűnt Shaw vagy tökön akarja rúgni, vagy lehányni a cipőjét. Sosem láttam még rajta pánikba esett arckifejezést; általában olyan hűvös és rendíthetetlen nyugalmú volt, hogy legjobb belátásom ellenére talpra álltam. Nem voltam épp az a típus, aki a bajba jutott leánykák megsegítésére sietett, de erről a leánykáról tapasztalatból tudtam, 55

hogy képes megvédeni magát, szóval, ha úgy tűnt, küzd a srác ellen, közbe fogok avatkozni, nem számít, egyébként hogyan érzek iránta. – Mindjárt visszajövök. Mivel magas voltam és jó adag olyan minta borította a bőrömet, ami azt üvöltötte ’Ne baszakodj velem!’, nem kellett aggódnom amiatt, hogy az emberek nem húzódnak félre az utamból a zsúfolt bárban. Amikor elég közel értem hozzájuk, Shaw megpillantott és eléggé biztos voltam benne, hogy megkönnyebbülést láttam azokban a ragyogó zöld szemekben. Pólóinges még közelebb hajolt hozzá és hallottam, hogy valami olyasmit mond, hogyan fog festeni a dolog, ha egyedül megy haza a téli szünetre. Láttam, hogy Shaw megmerevedett és próbált elhúzódni, de pólóinges úgy mozdult, hogy még jobban a pulthoz tudja őt szorítani.  Nem érdekel, mit mondott az anyám neked, Gabe. Befejeztük; nem akarok elmenni veled és a családoddal Aspenbe. Ne hívogass többé és ne bukkanj fel állandóan ott, ahol vagyok.  Bébi, minket egymásnak teremtettek és mihelyt nem makacskodsz tovább, látni fogod, milyen nagyszerűek lennénk együtt. – Utáltam azokat a srácokat, akik bébinek hívták a csajokat. Akkor használtad a bébit, amikor nem jutott eszedbe a lány neve, vagy csak túl lusta voltál ahhoz, hogy kitalálj neki egy saját becenevet. Shaw tovább erőlködött, hogy kiszabaduljon és észrevettem, a fickó hogyan követi tekintetével ruhájának mély dekoltázsát.  Engedj el, Gabe. Már akkor sem akartam lefeküdni veled, amikor még randiztunk és pokoli biztos, hogy most sem akarok. Hagyj békén.

56

Pólóinges feje vörösbe váltott a nyílt visszautasításra. Épp arra készült, hogy még közelebb hajoljon hozzá és másik kezét is rátegye, amikor odanyúltam, megfogtam Shaw csuklóját és kiszabadítottam őt. Pólóinges vagy húsz centivel alacsonyabb volt nálam, úgyhogy az oldalamhoz húzva Shaw kisebb testét, a feje búbja fölött bámultam rá a srácra.  Bocs, hogy késtem, Casper. – Gondolkodás nélkül a derekam köré fonta egyik kezét és gyakorlatilag összeesett az oldalamon. Gyerekkorunkban arra használtam a becenevet, hogy cukkoljam őt, mert a haja majdnem fehér volt és tudtam, hogy utálja ezt, most azonban intimnek és személyesnek tűnt, mintha lenne valamilyen közös titkunk, amibe pólóinges nem lett beavatva.  Semmi gond. Egy óra van hátra a műszakomból, meg tudnál várni, amíg végzek? – Szemei könyörögtek nekem, hogy menjek bele a játékba, de én másra sem tudtam gondolni, csak arra, miért érzem úgy, mintha tűz égetné az oldalamat ott, ahol hozzám ért.  Persze. Ki a haverod? Pólóinges engem bámult és aggasztóan vöröses árnyalatba váltott az arca. Még csak esélyt sem adott Shaw-nak, hogy válaszolhasson.  A barátja vagyok, Gabe Davenport. Te ki vagy? Shaw megdermedt mellettem és éreztem, hogy ujjai a pólóm hátulját szorongatják.  Gabe, ő Rule Archer. Rule, ő Gabe, az EX barátom, akinek nehezére esik túltennie magát az ex-részen.  Shaw, menj el mellőle. Mégis mit képzelsz? Ugye nem gondolod komolyan, hogy bárki is el fogja hinni neked, ha helyettem valaki olyat választasz, mint ő? Nézz csak rá, ez egy bajkeverő.

57

Én már immunis voltam a valaki-olyan-mint-ő mantrára, mert örökösen ezt hallgattam, de Shaw nyilvánvalóan nem. Felfújta magát, mint egy ázott macska és olyan mozdulatot tett, mintha mellkason akarná taszítani a srácot, de visszahúztam az oldalam mellé és finoman megpróbáltam őt lenyugtatni úgy, hogy kezemmel elkezdtem csupasz karját cirógatni.  Ismertem Rule-t egész életemben, Gabe. Nem érdekel, hogyan néz ki, mert ő nem valakinek az ölebe és ugyanez nem mondható el rólad is. Ne hidd, hogy ott állhatsz és elítélheted őt, vagy elítélhetsz engem; úgy nem, hogy gyakorlatilag vadászol rám és megpróbálsz rám erőszakolni egy kapcsolatot azáltal, hogy manipulálod a szüleimet, csak mert tudod, hogy kedvelnek téged. Ayden is itt van és biztosra veheted, hogy ha meglát téged, azonnal elmegy Lou-ért. Lou nem szereti zaklatott állapotban látni a lányait, úgyhogy ha csak nem akarsz egy olyan jelenetbe kerülni, amit tuti biztos, hogy nem élnél túl, menj el és ne is gyere vissza. Hívhatod az anyámat, beszélhetsz az apámmal amennyit csak akarsz, mert ÉN nem akarok együtt lenni veled és ezen semmi az égvilágon nem változtathat. Pólóinges úgy festett, mintha tovább akart volna vitázni, de hirtelen egy lökés hullámzott végig a tömegen a bárpult irányába, ami még jobban a karjaim közé sodorta Shaw-t, én pedig kihasználva az alkalmat, apró testét teljesen az enyémmel egy vonalba húzzam. Ennek a lánynak elég komoly domborulatai voltak, én pedig azon csodálkoztam, mi a szart szívhattam, hogy ezt eddig még nem vettem észre.  Valami gond van, haver? – kérdeztem, miközben Shaw, kezeit a mellkasom közepére téve kissé elhúzódott tőlem, hogy egy kis teret nyerjen.

58

 Ja, haver, gond van, de sem a hely, sem az idő nem megfelelő ahhoz, hogy összebalhézzak egy hozzád hasonló taplóval. Shaw, később még beszélünk, ezzel nincs vége. Vállaival nekem ütközve húzott el mellettünk, közben pedig fenyegető pillantást vetett ránk. Bátorítólag megszorítottam Shaw-t és hagytam, hogy egy lépést hátráljon, de kezeimet továbbra is lazán a derekán tartva hagytam. Néztem, ahogy pólóinges elsétált, és közben próbáltam elkapni Nash tekintetét Shaw feje fölött. Shaw kilélegzett, ami a torkomat érte és megborzongatta a bőrömet.  Köszi.  Nincs mit. Annak a srácnak szüksége volt a felvilágosításra. – Nash végre felnézett én pedig az ajtó felé biccentettem, ahol pólóinges éppen kiment a bárból. Bólintott egy aprót, majd mondott valamit Rowdynak és Jetnek, amitől azok szintén talpra másztak. Láttam, hogy Shaw feketehajú szobatársa az ajtó közelében állt egy hegy méretű férfival. Furcsa pillantást vetett barátaimra, ahogy azok kivonultak az ajtón, de nem mondott semmit sem. Kivettem az AMX kártyámat a tárcámból és Shaw kezébe nyomtam. Ragyogó szemei kérdőn néztek rám.  Rendezd el a számlánkat, oké? Egy pillanat, és visszajövök. Elvette a kártyát és még egy lépést hátrált. Próbáltam nem a mellét bámulni, amikor mellkasa előtt keresztbe fonta karjait.  Hova mész?  Elintézek valamit.  Ne bántsd Gabe-et, Rule. Ő nem olyan, mint te meg Rome. Politikusnak született. A fenyegetés és megfélemlítés semmit sem jelent egy olyan srácnak, mint ő, úgyhogy csak hagyd. A gondolat, hogy egy tetkós, lila hajú srácért képes lennék elhagyni őt, épp elég 59

csapást jelent az egójára nézve, úgyhogy egy időre békén fog hagyni, higgy nekem. Emellett beszélni fogok Lou-val, a kidobóval. Ha elmondom neki, hogy Gabe zaklat engem, örökre ki lesz tiltva innen.  Nézd, Rome Nebraskáig rugdosná a seggemet, ha megtudná, hogy valami szemétláda gondot okozott neked, én meg nem tettem semmit, plusz, utálom az olyan fickókat, akik azt hiszik, bármi megtehetnek egy lánnyal, csak azért, mert jóban vannak a szülőkkel. Egy pillanaton belül itt vagyok, addig egyenlítsd ki a számlánkat és tartsd magadnál a kártyát arra az esetre, ha óvadék fejében ki kellene később hoznod egyikünket, vagy mindannyiunkat a börtönből. Azt hittem, vicces vagyok, de még csak el sem mosolyodott. Úgy nézett rám, mintha hirtelen második fejet növesztettem volna, nekem viszont muszáj volt elindulnom, mielőtt még az a seggfej eltűnt volna.  Nem lesz semmi baj, Shaw. Komolyan, kézben tartom a dolgot. Elléptem mellette és elindultam, hogy a fiúkat követve kimenjek a bejárati ajtón. A csinos szobatárs elkapta a pillantásomat és felemelte egyik szemöldökét. – Talán végre szert tettél valamennyi jó tulajdonságra is, Archer. Felmutattam neki a középső ujjamat, mert ebben jó vagyok, majd a tömb vége felé vettem az irányt, ahol megláttam Nash-t és a srácokat, akik egy fehér Lexusnak dőlve álltak. A nagyon idegesnek tűnő pólóinges fel-alá járkált előttük i-Phone-jával hadonászva, azzal fenyegetőzött, hogy kihívja a zsarukat, és folyton azt kérdezgette, hogy van-e fogalmuk arról, kicsoda az apja. Kezeimet zsebembe süllyesztettem, fejemet pedig oldalra biccentettem. Értettem, miért voltak oda annyira Shaw szülei ezért a fickóért – rendben volt a külseje, már amennyiben csíped az olyan pasast, aki úgy néz ki, mintha a banánköztársaság éves gyümölcstermését 60

hányták volna a fejére. Tulajdonképpen hasonló színekben játszott, mint én: sötét haj – mínusz a lila festék és a tüskék – és világoskék szemek, de előjogai és hiúsága úgy sütött róla, amennyire az csak a dologtalan gazdagokról volt képes. Rendelésre készült férj volt, aki szeretőt tartott, míg a csinos felesége a kamerákba mosolygott a választási időszakban. Ugyan az én kapcsolatom Shaw-val hajlamos volt legjobb esetben is viharos lenni, lelkem mélyén tudtam, hogy jobbat érdemelt annál, mintsem amit ez a hitvány alak nyújtani tudott neki.  Hé, pólóinges, lassíts csak le egy kicsit, beszélni szeretnék veled egy percre. – Épp a közepén volt a mondókájában – miszerint ezért vagy azért be fogja perelni Nasht, és hogy az apja bíró, úgyhogy a legszigorúbb büntetést fogja kapni –, mikor végre észrevette, hogy csatlakoztam a társasághoz. Leengedte vadul hadonászó karjait és rám bámult.  Tudom, ki vagy te. Shaw talán okosnak hiszi magát, de van egy kép hármótokról az éjjeliszekrényén a szobájában, a szülei pedig sokszor meséltek nekem egészségtelen ragaszkodásáról hozzád és a családodhoz. Az apja még azzal is megfenyegette, hogy nem fizeti tovább a tanulmányait, ha továbbra is ennyire megkérdőjelezhető döntéseket hoz azzal kapcsolatban, kivel tölti az idejét. Ez a kis találkozó valószínűleg el is dönti a dolgot. El kellett ismernem, hogy a kis szarzsák nem adta meg egykönnyen magát. Magamban is eléggé megfélemlítő voltam, most pedig olyan fickók vettek körül, akik legalább ugyanakkorák voltak, mint én, és akik halálbiztos, hogy sokkal jobban hozzá voltak szokva a fizikai erőszakhoz, mint ő – a kis hitvány mégis állta a sarat. – Nem tudom, mi vonzza egy olyan torzszülötthöz, mint te vagy, de itt az ideje, hogy kinője. Olyasvalakihez tartozik, mint én, és nem 61

olyanhoz, aki át sem tud menni úgy egy fémérzékelőn, hogy előtte le ne csupaszítaná az arcát. Nash felröhögött, Rowdy nevetésben tört ki. Én csak megráztam a fejem és torz vigyorra húztam a számat. – Szerintem valaki olyanhoz tartozik, akit jobban érdekel, hogy bejusson a nadrágjába, mintsem az apja pénztárcájába. Shaw egy értelmes lány, és értelmes fej ül a vállai között. A tény, hogy a második bázisig se jutottál el vele hat hónap alatt, azért elárul valamit, haver. Abból, amit hallottam, úgy tűnik, nagyobb szerencsével járnál, ha helyette a szüleit vinnéd el randira. Nézd, olyan, mintha a családomhoz tartozna, én pedig nem szeretem, ha a családommal baszakodnak. Ez csak egy kis baráti csevej, mert nyílt utcán állunk, én pedig éppen nagylelkű kedvemben vagyok, de legközelebb nem lesz nyilvános, a nagylelkűségemnek pedig lejárati ideje van. Hagyd őt békén, történet vége. Úgy festett, mintha vitatkozni akarna, mintha vissza akart volna vágni valamivel, amikor a hegy méretű férfi – nyilvánvalóan a bár kidobó embere – fordult be a sarkon. A kocsinak támaszkodó srácokra nézett, majd a dühös pólóingesre, és megrázta a fejét.  Elég. Ti négyen visszamentek a bárba, Ayden elmesélte, mi folyik itt, úgyhogy én állom a számlátokat. Te – mutatott egyik húsos ujjával Gabe-re. – Te többé nem teheted be a lábad a Goal Line-ba, vedd úgy, hogy ki vagy tiltva. Ha Shaw nem akarja, hogy itt legyél, engem aztán nem érdekel, mennyi pénz van a tárcádban, vagy miféle-fajta az öreged – ez az én házam, téged pedig nem látlak itt szívesen. Legközelebb, amikor rá akarsz mászni az egyik lányomra, ha csak egy ujjal hozzájuk is érsz, nem kell a srácok miatt aggódnod, mert biztos lehetsz abban, hogy sosem fognak rátalálni a hulládra, értve vagyok? Még én sem kérdőjeleztem meg, hogy ez a monstrum komolyan gondolt minden egyes szót, úgyhogy pólóinges nyelt egyet és aprót 62

bólintott. A srácok ellökték magukat a kocsitól, Nash pedig ’véletlenül’ nekiment a fickónak, ahogy elindult arrafelé, ahol én álltam. Gabe káromkodott és beugrott a kocsijába. Eltávolodott a szegélytől és bemutatott mindannyiunknak, ahogy besorolt a forgalomba. A kidobó tetőtől talpig felmért engem, majd egykedvű tekintetét végigjáratta vegyes csapatunkon.  Te vagy Shaw barátja? Nem igazán voltunk barátok, de ez legalább olyan jól körülírta a kapcsolatunkat, mint bármely más címke, szóval vállat vontam és azt válaszoltam: – Ja. Bólintott. – Lou vagyok. Én vigyázok az itt dolgozó lányokra, Shaw és Ayden pedig történetesen a két kedvencem. Ők jó lányok; keményen dolgoznak a bárban és az iskolában is. Nem azért vannak itt, hogy a seggüket mutogassák és bajba kerüljenek, és én ezért tisztelem őket. Nem hagyom, hogy bárki baszakodjon velük; sőt, valójában személyes ügynek veszem, ha valaki megpróbálkozik vele. Nem voltam biztos benne, miért mondja el mindezt nekem, de őszintén, elég ijesztően nézett ki, úgyhogy tartottam a számat és csak próbáltam nem megtörni a szemkontaktust.  Shaw egy édes gyerek, de túl sokat próbál magára vállalni, és hogyha az a seggfej tovább zaklatja őt, csak csendben fogja tűrni a dolgot. – Most már nyomatékosan nézett rám, úgyhogy felhúztam a szemöldökömet. – Szeretném majd tudni, ha lépni kell a fickó ügyében.  Shaw és én nem igazán állunk közel egymáshoz. Sosem beszélne meg velem ilyesmit. Inkább a lakótársával kellene ezt a beszélgetést megejtenie.  Veled beszélek, fiam. 63

Nem igazán voltam biztos benne, erre hogyan kellene reagálnom, de amikor éppen valami gúnyosat akartam mondani, a bárba vezető ajtó kinyílt mögöttünk és a mezbe öltözött középkorú fickók kiözönlöttek rajta, keresztülfurakodva közöttünk. Lou egy utolsó célzott pillantást vetett rám, amit nem tudtam másképp értelmezni, mint hogy üzletet kötött velem, majd bement a bárba. Hátranéztem a barátaimra és széttárt kezeimet a levegőbe vetettem.  Látjátok, miről maradtok le, amikor elmegyek a városból vasárnaponként? Mind a hárman röhögésben törtek ki, Jet pedig úgy döntött, ideje másik bárt keresnünk, úgyhogy be kellett mennem visszaszerezni a kártyámat Shaw-tól. A srácok a kezembe nyomtak fejenként tíz dolcsit, hogy adjam oda neki borravalóként, úgyhogy a bárpult felé vettem az irányt, ahol Shaw éppen egy másik pincérnővel beszélgetett; ennek festett méz-szőke haja volt és szurkolólány ruhát viselt. Shaw a mondat közepén elhallgatott és összeszűkült szemekkel nézett rám, mire rávigyorogtam és odanyújtottam neki a pénzt. – A kidobó haverod állja a számlánkat, de a fiúk gondoskodni akartak a jattodról. Visszaadta az AMX kártyámat. – Mit csináltatok Gabe-bel?  Semmit. – Felsóhajtott, én pedig meg sem próbáltam nem a mellén feszülő egyenruhát bámulni.  Nos, köszönöm a közbelépést; nem tudom, mi a baja. A szurkolólány a szemével szeretkezett velem, és míg általában teljesen odavoltam azért, amikor dögös csajok ezt csinálták, most szinte észre sem vettem, mert Shaw közben lehajolt, hogy átvegye az italait – és hirtelen a fenekére feszülő fodros szoknya volt az egyetlen, amit láttam. Alacsony alkata miatt sosem gondoltam volna, hogy ilyen nagyszerű lábai lehetnek, de azok formásak és kellően 64

izmosak voltak. Mivel elég időm jutott rá, kidolgoztam pár nagyon komoly, izgató képsort a fantáziámmal, amiben csak azok a lábak és csizmák szerepeltek, semmi egyéb.  Az a baja, hogy dögös vagy, gazdagabb, mint Krőzus, a szüleidnek remek kapcsolatai vannak, te pedig nem vagy hajlandó lefeküdni vele. De nemcsak a szextől fosztottad meg, hanem keresztbetettél a víziójának is, amiben az apáddal golfozik a klubban és az anyád mellett ül a republikánusok gyűlésén. Leromboltál mindent, amit eddig próbált felépíteni. Arrébb söpörte egyik copfját és felkapott egy italokkal teli tálcát. – Vissza kell mennem dolgozni. Gondolod, hogy lesz valaha is egy drámáktól és küzdelmektől mentes vasárnapunk? Kezemmel beletúrtam rendetlen hajamba és bánatosan ráztam meg a fejemet. – A vasárnap sosem volt számomra valami nagyszerű nap. Látjuk egymást később, Shaw.  Viszlát, Rule. Elindultam kifelé a bárból és arra gondoltam, hogy valószínűleg ez volt az első alkalom, mióta találkoztam vele, amikor csak egy gyerek volt. Most láttam először Shaw-t önmagának és ettől egy kicsit ideges lettem, mert amikor nem volt fenn az összes védfala és nem volt helyén az egész fennhéjázó védelmi mechanizmusa, annyira esendőnek tűnt, annyira tagadhatatlanul emberinek, annyira megközelíthetőnek és annyira… megszerezhetőnek.

65

4. FEJEZET

Fordította: Janedoe

Immár ötödik alkalommal számoltam meg az előttem heverő pénzhalmot. Néhány ok miatt elég nehezen tudtam koncentrálni. Először is, a bár zsúfolásig megtelt, ezért még két órával a műszakom lejárta után is bent voltam, és már eléggé elfáradtam. Másodszor, rajtam kívül tíz másik lány volt még bent, akik megpróbálták némi pénztől megszabadítani a vendégeket, és közben folyamatosan táskákról és fiúkról csacsogtak, mint egy csapat zümmögő méh. Harmadszor pedig, Ayden folyamatosan szemmel tartott, mint egy héja, ami keres valamit, de nem tudtam volna pontosan megmondani mit – és végül ott volt még Loren Decker is – a gimis Amy Rodgersem főiskolás változata –, aki folyamatosan Rule miatt rágta a fülemet. Loren egy élő, lélegző címlaplány volt, a tökéletes példa arra, mi történik, amikor az aljas lányok elhagyják a középiskolát és belépnek a valós világba. Sekélyes volt, fárasztó és több pénzt keresett, mint mi többiek összesen, mert az volt a feladata, hogy flörtöljön és olyan egyszerű dolgokat végezzen el, amik aligha jelenthettek nagy megpróbáltatást számára – és valamilyen oknál fogva majd belepusztult, hogy megtudjon minden egyes apró részletet, amit Rule-ról csak mondhattam. Tudni akarta hogyan ismertem meg, tudni akarta, hogy azelőtt miért nem volt soha a bárban, tudni akarta, hogy hány éves volt, hogy mi a foglalkozása, jártunk-e, volt-e barátnője, hogy kedvelte-e a szőkéket és a többi, és a többi. 66

Ez így ment végtelenül és kimerítően és azt hiszem zavart, hogy itt egy újabb lotyó, aki képes csak azért elgáncsolni saját magát, hogy ráeshessen Rule-ra. Ugyan el tudtam viselni az iránta való érzéseim terhét egyedül, de nem voltam hajlandó tálcán átnyújtani őt a ribanc kolléganőmnek, úgyhogy csak odamormogtam egy-egy választ és kerültem a személyes kérdéseket, ami sajnos nem állította meg őt abban, hogy továbbra is arról hadováljon, milyen szuperül néz ki Rule.  Úgy értem, általában nem járok olyan pasikkal, akik tele vannak tetoválásokkal és piercingekkel, de ó istenem, azok a szemek! Láttál már valaha olyat, mint azok? Mint a fagyos jég, olyan szép! És a teste fogadok, hogy ki van dolgozva, mármint tetszik, ha egy srácnak megvan a hat kockája, de az a magas, szikár dolog a tekintetével együtt teljesen kikészít. Általában milyen lányokkal szokott járni? Biztos vagy benne, hogy nincs barátnője? Komolyan Shaw, csak meg akarom nyalni azt a karikát a szája sarkában, ami olyan rohadtul izgató. El sem hiszem, hogy megtartasz barátnak valakit, aki ilyen szexi és nem akarsz vele kefélni, ez olyan természetellenes. Én még sosem keféltem senkivel, de neki erről nem kellett tudnia. A srácok próbáltak ágyba vinni, de minden egyes alkalommal, amikor közel voltam ahhoz, hogy a belegyezésemmel megpecsételjem a dolgot, az agyam rövidre zárt, és emlékeztetett rá, hogy nem ők voltak azok, akiket igazán akartam, és úgy álltam le, mint ahogy a fény kialszik. Összeszűkült szemmel néztem fel rá.  Lore, próbálom megcsinálni a pénztáramat, ez várhatna?  Csak add meg nekem a számát. – Közel voltam hozzá, hogy bekattanjak és kész voltam lenyomni a torkán egy maroknyi aprót, amikor Ayden, valószínűleg megérezve a készülődő vihart, letelepedett a mellettem lévő székre, és megcélozta a szőkét egy sötét 67

pillantással. Egyszerűen volt valami Aydenben, amitől az emberek felfigyeltek rá, és bármi is volt az, imádtam érte.  Lore, hagyj a lánynak egy kis teret. Rule-lal még csak nem is puszipajtások. Ha el akartad őt hívni, neked magadnak kellett volna megtenned, amíg még itt volt. Olyan arcot vágott, ami a srácokat valószínűleg arra késztette, hogy megvegyenek neki mindent, amit kívánt, de én csak a szemeimet forgattam tőle. – Megtettem volna, de túl elfoglalt volt azzal, hogy Shaw seggét bámulja, ezért is kérdeztem meg, hogy mi van köztük. Úgy értem, még egy ölelést sem kaptál tőle, amikor elment, de úgy néztetek egymásra, mintha képesek lettetek volna bármelyik másodpercben a másiknak esni. Megdöbbenve pillantottam fel Aydenre. Mióta nézett meg rajtam Rule bármit is? Általában figyelmen kívül hagyott, úgy tett mintha nem is léteznék. Ayden felvonta a szemöldökét.  Ha Shaw a közeljövőben bármikor összefut vele, biztos vagyok benne, átadja neki, hogy szeretnéd a számát, vagy ő is megadhatja neki a tiédet, ha érdekled Rule-t. Most viszont beszéljünk valami igazán fontosról: mit szeretnél csinálni a születésnapodon, Shaw? Már csak két hét van hátra addig. Felnyögtem és felhagytam a próbálkozással, hogy pontosan elszámoljak. Ehelyett csak átadtam a pénzt Aydennek és elkezdtem rendezni és összetűzni a hitelkártya bizonylatokat, ami sokkal kevesebb agyi teljesítményt igényelt. Utáltam a születésnapomat. Általában harcra adott okot a szüleim és a nevelőszüleim között, hogy kivel töltsek el egy kínos vacsorát – már amikor egyáltalán vették a fáradtságot, hogy eszükbe jusson a dolog. Tavaly például csak egy kártyát és egy nagy összegű csekket kaptam apától, anyától meg egy telefonhívást valami ígérettel arra, 68

hogy meglátogat, amint lesz ideje – de ideje az sosem volt rám. Ayden végül elvitt sushizni és elmentünk megnézni valami hülye romantikus vígjátékot, a nap pedig minden cicoma nélkül, érdektelenül telt el. Még az Archerek is hajlottak arra, hogy visszafogottabban kezeljék a születésnapomat, gondolom azért, mert ez emlékeztette őket arra, hogy egy újabb év telt el Remy nélkül. Rome mindig küldött nekem valamit, bármelyik részén is járt éppen a világnak, és mindig azok voltak a kedvenc ajándékaim. Talán mivel idén betöltöm a húszat, nagyobb feneket kellene keríteni a dolognak, de egyszerűen volt hozzá kedvem.  Miért nem megyünk el táncolni? – Úgy néztem Lorenre, mintha nőtt volna egy harmadik feje. Nem igazán jártam össze a lányokkal a munkából, nem azért mert nem kedveltem őket – néhányan közülük igazán kedvesek voltak és a legtöbben csakúgy, mint Ayden és én küzdöttek azért, hogy kifizethessék a számlákat, és hogy fenntartsák az egyensúlyt az egyetem és a munkahely között. Ők azonban többnyire olyan fiatalok voltak, akik eljártak inni, bulizni, srácokkal találkozgatni és megtették az összes olyan dolgot, amiben én egyszerűen nem akartam részt venni. A világon semmi szükségem nem volt arra, hogy még több ember gondolja azt, belül össze vagyok törve, ezért szimplán kerültem az ilyen társadalmi interakciókat.  Uh, én nem táncolok. Ayden mogorván nézett a szőkére. – Plusz, téged ki hívott meg? Erősen spirálozott szempilláit rebegtette és az orrát ráncolta. – Azt hittem mivel ez a te születésnapod, Mr. Magas, Rejtélyes, és Tetovált is ott lesz. És elmondanám Önöknek hölgyeim, hogy a sóvárgás negyedik szakaszában vagyok és ez már nem gyógyítható. 69

Ayden és én összenéztünk, majd visszatértem a szortírozáshoz. – Nem, a születésnapom nem nagy szám, úgyhogy Rule nem lesz ott. Szeretném visszafogottan megtartani.  Úgy érted unalmasan. Nem voltam barátságban Lorennel, sőt különösebben nem is kedveltem őt, úgyhogy már készültem megmondani neki, hogy dugja fel oda, ahol a nap sem süt, ami teljesen ellentétes volt a személyiségemmel, de Ayden csak beszélt tovább, mintha Loren ott sem lenne.  Gyerünk, Shaw, csináljunk valami mókásat. Tudod, hogy a szüleid ki fognak idegelni téged és csak egyszer vagy húsz éves. Szórakoztatónak és izgalmasnak kellene lennie. – A borostyánszínű szemében lévő csillogásból tudtam, hogy kiforralt valamit, amiről aligha tudnám lebeszélni. Beleraktam a halom papírt a táskába, elvettem a pénzt, amit Ayden nyújtott át nekem és megcsináltam az elszámolásomat. Mindig jól kerestünk, de valamiért a mai nap különösen jövedelmező volt. Kiengedtem összetűzött hajamat és a körmömmel keresztülszántottam a fejbőrömön.  Ezt beszéljük meg később, oké? Meg akarom kérni Lou-t, hogy kísérjen ki minket a kocsiig arra az esetre, ha Gabe úgy döntött volna, visszajön és megpróbál hazavinni.  Gondolod, hogy megtenné? – Belém karolt és elindultunk a főbejárat felé. – Gondolod, hogy lenne hozzá mersze? Úgy értem, Rule és a barátai elég elszántnak tűntek, hogy meggyőzzék, kopjon le rólad, Lou pedig közölte vele, hogy vagy elkotródik, vagy kihívja rá a zsarukat.  Nem tudom, Ayd. Őrülten viselkedik. Sosem gondoltam volna, hogy felbukkan itt, bepróbálkozik nálam és belemászik az arcomba. Többé már nem tudom, mi folyik itt. Úgy értem, szó sincs arról, 70

hogy valami hatalmas románc volt közöttünk, aztán meg otthagytam őt összetört szívvel, vagy ilyesmi. A legjobb napokon is csak langyos volt a kapcsolatunk. Rule szerint megalázva érzi magát, amiért ilyen egyszerűen és lazán dobtam.  Valószínűleg igaza van. Fintorogtam, miközben Lou odakísért minket a kocsimhoz. Elbúcsúztunk és hazaindultunk. Keményen próbáltam meghozni azokat a döntéseket, amelyek a legjobbak mindenki számára. Azt akartam, hogy Rule-t szeresse és támogassa a családja, azt akartam, hogy Margot segítséget kapjon, és hogy befejezze a fia szapulását. Azt akartam, hogy Gabe jusson túl ezen az egészen és egyszerűen kopjon le, és legfőképp csak azt akartam, hogy mindenki rendben legyen, mert így végre nem érezném azt, hogy mindezért én vagyok a felelős.

A következő hét homályban telt el. Írtam két tesztet, felvettem egy extra műszakot a munkahelyemen és nagyon komoly macska-egér játékba kezdtem az exemmel, mert Gabe is a denveri egyetemre járt, és bár ő jogot tanult a kampusz másik felén, mégis úgy tűnt, hogy minden egyes sarkon felbukkant. Napjában legalább kétszer hívott, ezért fontolóra vettem, hogy beszerzek egy új számot, de az olyan macerásnak tűnt, hogy inkább hagytam a hívásait a hangpostára futni és elég jól belejöttem abba, hogy levegőnek nézzem. Rome hívott és elmondta, Margot semmivel sem volt jobban. Határozottan visszautasította, hogy találkozzon egy gyásztanácsadóval, és most Rule-t hibáztatta azért, amiért nemet 71

mondtam, hogy hétvégenként elmenjek Brookside-ba. Rome szerint Margot a fejébe vette, hogy Rule valahogyan kimosta az agyam és őellene fordított. Nem szívesen hagyta volna magára otthon, és mivel Rome macerálta őt, hogy jöjjön a városba és lógjon együtt vele, biztos voltam benne, hogy pontosan ugyanazt a huzavonát érzi, amit én is szoktam: hogy csapdába esett a bátyja és az anyja között. Kibuktam, hogy nem lesz velem a születésnapomon, de nem mondtam semmit sem, mert így is annyi minden foglalkoztatta. Amikor közeledett a hétvége, csábító volt a gondolat, hogy elcseréljem a vasárnapi műszakomat azért, hogy elkerüljek egy újabb hétvégi drámát, de szükség volt mindenkire a bárban, és ha Rule le is jött a haverjaival, én ugyan nem láttam őket. Még mindig furcsa érzés volt, hogy nem kellett elfuvaroznom a szokásos vasárnapi villásreggelire, de amikor a műszakom véget ért és nyoma sem volt semmilyen fejfájásnak, vádaskodásnak és fájó érzéseknek, úgy tűnt, évek óta először lélegezhettem fel megkönnyebbülten. Amilyen jókedvemben voltam, engedtem, hogy Ayden rábeszéljen, hagyjuk ki a tanulócsoportot és helyette menjük el bekapni valami mexikói kaját. Nagyon régóta ez volt az első eset, hogy így éreztem magam, és jóformán azt sem tudtam, mihez kezdjek magammal. Mivel most kezdődött a félév, úgy éreztem belefulladok a rengeteg házi feladatba, így elcseréltem a következő heti pénteki és vasárnapi műszakomat is, és szombaton sem dolgoztam, mert aznapra esett a születésnapom. A bárban mindenki tudta, hogy Lou kedvel engem, és hogy bárkit kinyírna, aki megpróbálná rám sózni a saját műszakját azon a napon, amikor betöltöm a húszat. Mire a péntek délután elérkezett, még mindig nem hallottam semmit egyik szülőmről sem, ezért úgy véltem idén megúszom a kényszeredett családi találkozót. Viszont kaptam egy üzenetet 72

Margottól, amiben megkért, hogy a születésnapom miatt gondoljam át a héten a vasárnapot. Azt válaszoltam neki, hogy szívesen elmegyek amennyiben Rule is meghívást kap rá, de még nem írt vissza. Ayden titkolózott arról, mit tervelt ki a hétvégére, ettől pedig ideges lettem. Örültem volna, ha megint sushizunk és mozizunk, de ő kitartott amellett, hogy más irányt kell vennünk, hogy kalandra van szükségünk és valami újat is ki kellene próbálnunk. Ezek a szavak és az ő nem–ejtünk–foglyokat hozzáállása egy katasztrófa biztos receptjének tűntek, de próbáltam pozitív maradni, mert csak kedveskedni akart nekem, és mert csodálatos barát volt. Kiléptem az anatómia teremből és épp sms-eztem az egyik lánynak a munkahelyemről, hogy emlékeztessem rá, ő viszi a ma éjszakai műszakomat, amikor összeütköztem valakivel és azonnal visszahőköltem a félelemtől és az ingerültségtől. Gabe állt előttem épp olyan gyűrődésmentesen, makulátlanul és ápoltan, mint mindig. Sötét haja úgy festett, mintha folyamatosan keresztülszántana rajta az ujjaival, és amikor kinyújtotta felém a kezét, hogy megtámasszon, összezavarodtam és olyan gyorsan hátráltam el tőle, hogy majdnem seggre estem.  Mit csinálsz? – felháborodottnak és ellenségesnek akartam tűnni, de a hangom elcsuklott és meg kellett köszörülni a torkom, hogy visszanyerjem a lélekjelenlétem. Kék szemei feszülten keresték a tekintetem, és azon tűnődtem, hogyan találhattam őt valaha is vonzónak, mikor most kivert miatta a verejték.  Izé, nem válaszolsz egyetlen hívásomra sem és az utóbbi időben nagyon nehezen lehet rád bukkanni.  Azért, mert nem akarok beszélni vagy találkozni veled. Takarodj az utamból.

73

 Shaw, várj. – Felemelte a kezét és kivett valamit a zsebéből, majd felém nyújtotta. – Tudom, hogy holnap van a szülinapod és csak oda akartam ezt adni neked és elmondani, hogy sajnálom, ahogyan veled viselkedtem. Megőrjített, hogy talán lecseréltél arra a különcre, de az anyád elmagyarázta, hogy ti ketten nem vagytok együtt. Tessék, fogadd el. – Felém tartotta a bársonydobozt én pedig úgy hátráltam el tőle, mintha élő kígyót tartana a kezében.  Nem fogadom el ezt tőled, nem fogadok el tőled semmit sem. Hagyj békén Gabe, komolyan mondom.  Nézd, Shaw, valójában te sem hiheted azt, hogy valaha bármi is lesz közted meg a között a srác között. Édesanyád azt mondta, hogy évek óta viszonzatlanul szereted őt, de ő kettőnél többször sosem nézett rád. Egyszerűen nem vagy az esete, túl jó vagy neki és ő tudja ezt. Csak adj még egy esélyt; mi sokkal jobban megértjük egymást. Meg akartam ütni, de inkább hagytam, hogy a jég, ami a szavaitól keresztüljárta a testem, beborítsa az összes haragot bennem – ami, éreztem, egyre csak növekszik.  Nem. – Nem mondtam semmi mást, csak hogy ’nem’, mert nem kellett önmagam vagy az érzéseim miatt magyarázkodnom neki, vagy amiatt hogy tudtam, a nagy része annak, amit Rule-ról mondott, nagyon is igaz volt. Nem voltam túl jó hozzá, egyszerűen csak túlságosan ÖNMAGAM voltam ahhoz, hogy másként nézzen rám, mint ahogy eddig – de ezzel már évekkel ezelőtt megbékültem. Tettem hátrafelé néhány botladozó lépést, majd sarkon fordultam és futásnak eredtem, hogy elmeneküljek tőle. Azt hiszem a nevemet kiáltotta, de nem érdekelt, csak elrohantam onnan. Kezdett nagyon kiborítani engem, és hánynom kellett a ténytől, hogy a saját anyám kiadta neki az életem legintimebb részleteit. Nem tudtam elhinni, hogy annak a nőnek, aki azzal sem vesződött, hogy észrevegye 74

kiköltöztem a házából amikor elkezdődött az egyetem, feltűnt egyáltalán, hogyan érzek Rule iránt, amikor ő maga sem vett észre ebből semmit – és ez úgy sértette fel az egómat, akár a borotva. Ha Gabe nem hagyja ezt abba, meg kell fontolnom, hogy megváltoztassam a telefonszámomat és talán szereznem kell ellenne távoltartási végzést is. Amikor hazaértem a lakás tök üres volt, ezért mint egy dinka meggyőződtem róla, hogy minden ablak be van csukva és hogy a bejárati ajtó is duplán be van zárva. Elrejtőztem a szobámban, megcsináltam a leckém, és tobzódtam az önsajnálatban, ami azzal fenyegetett, hogy megfojt. Nem tartottam magam túlságosan nyitott vagy optimista személyiségnek; ez az évekig tartó otthoni semmibevételnek és a kínos iskolai interakcióknak volt köszönhető. Remynek egy időre sikerült kirángatnia a kiváltságos kagylóhéjból, amiben általában éltem, és amikor elhagytam Brookside-ot és az egyetemre jöttem annyira biztos voltam benne, hogy végre a magam útját járhatom. Csakhogy Remy meghalt, én pedig még mindig olyan erősen próbáltam megfelelni az embereknek, de azok nem sokra értékelték az erőfeszítéseimet. Csinosan öltözködtem és mindig jól viselkedtem és ügyeltem a részletekre, így a szüleim nem felejtették el teljesen, hogy létezek. Bébiszitterkedtem Rule felett és elviseltem rettenetes viselkedését, mert emlékeztetni akartam Margotot és Dale-et arra, hogy neki ugyanúgy szüksége van a szeretetükre és ugyanannyira megérdemelte azt, ahogyan Remy. A munkahelyemen nevetséges ruhát hordtam és elviseltem az ostoba lányokat és a részeg vendégeket, mert Aydennek megbízható szobatársra volt szüksége, akire támaszkodhat. És többnyire úgy tettem, mintha Rule-lal lenni, vagy végignézni, ahogy végigdugja a denveri fiatal felnőtt női lakosság nagy részét egyáltalán nem zavarna, nem ölne meg bennem 75

valamit – és attól, hogy ugyanezeket nap, mint nap át kellett élnem, kezdtem apránként árnyékká válni. Tudtam, hogy mi az oka annak, amiért eredetileg beleegyeztem, hogy Gabe-bel járjak – mert bizonyos értelemben, halványan Rule-ra emlékeztetett. A haja fekete volt, a szemei világosak, és miközben mindig rendezett és makulátlan megjelenésű volt, mindvégig ott bujkált benne egy kevés gonoszkodás is, amit korábban csak az én szabályszerű megszerzésemért fogott vissza. Az első néhány randiból tudtam, hogy nem ő az a valami vagy inkább valaki, akit kerestem, mert nem volt meg a szikra és soha nem is lesz, de Gabe udvarias és kényelmes volt mindaddig, amíg elkerülte a testiséget. Tudtam, hogy hat hónap elég hosszú idő, hogy valakit átverjek, de ez sem indokolta azt a bizarr rögeszmés viselkedést, amit jelenleg mutatott és úgy éreztem, ezzel csak egy újabb terhet rak a vállaimra. Készen álltam arra, hogy mindent elfelejtsek. Melegítőt vettem fel és összegömbölyödtem az ágyon, hogy megnézzek néhány Netflix filmet, miközben tudtam, hogy Ayden a műszakja végezte után kettőig nem jut haza, és addig egyedül szomorkodhatok. Jobban éreztem volna magam, ha a telefonom tele lenne olyan barátok számaival, akiket felhívhatok, hogy együtt töltsem velük ezt a kivételes péntek estét, de nem ez volt a helyzet, ami igencsak szomorú volt. Csupán néhány macskára és egy doboz fagylaltra volna szükség, hogy a képet teljesen szánalmat keltővé tegye. Valamikor a második romantikus vígjáték és a kínai kiszállítás után megfogadtam, hogy teljesen magamhoz ölelek bármit, amit Ayden a szülinapomra tartogat holnap, mert amit most csinálok, totálisan elcseszett. A szobatársamnak igaza volt, szükségem volt egy kis mókára, lazítanom kellett, ő pedig eltökélte, hogy eléri ezt – és én benne voltam a dologban. Elaludtam, miközben egy különc lányt néztem, aki végül meseszép lesz, mert valami okból kifolyólag 76

a srác nem látta, hogy valójában milyen gyönyörű volt a szemüvege és a kócos haja alatt. Másnap reggel Rome és apám ’Boldog szülinapot’ üzeneteire ébredtem. Anyámtól szokás szerint semmi sem érkezett, és utáltam elismerni, hogy szomorú voltam, amiért Margot sem küldött egyet sem. Úgy döntöttem, készítek reggelit. Meglepődtem a gyönyörű virágcsokor láttán a konyhaasztalon és hátratántorodtam, ahogy elolvastam a kártyán, kitől kaptam. Komolyan tennem kell valamit Gabe-bel. Ayden korán kelő volt, minden reggel futott bármilyen későn is végzett este a munkában. Teli bögrével intett a virágcsokor felé és a homlokát ráncolta. – Ez az ajtó előtt volt, amikor visszaértem a futásból.  Tudom. Azt hiszem, talán szereznem kell egy távoltartó végzést.  Nem bíró az apja, vagy mi? Felsóhajtottam. – De. – Lehet, hogy Gabe visszatartása nehezebb lesz, mint gondoltam. – Akarod, hogy készítsek reggelit? Rosszallóan megrázta a fejét és szemei izgatottan rám villantak. – Nem. El foglak vinni a Lucille’s-be és utána nekem van a legjobb szülinapi tervem számodra a szülinapok történetében. – Szerettem a Lucille’s-t. Egy népszerű cajun étterem volta a Washington Parkban, és valószínűleg annak a néhány helynek az egyike New Orleanson kívül, ahol igazán isteni fánkot készítenek.  Jól hangzik. Mi van még a listán?  Először elmegyünk vásárolni. – Fintorogtam, mert utáltam vásárolni. Nevetséges egyenruhában dolgoztam és drága, márkás ruhákat viseltem, amihez a szüleim ragaszkodtak, mert szerintük már most úgy kell kinéznem, ahogy a jövendőbeli orvosok – merthogy 77

semelyik orvos nem járkál farmerban és pólóban, még műszakon kívül sem. Az arckifejezésemet látva gonoszan vigyorgott.  Nem gazdag lányként fogunk elmenni vásárolni, normális hétköznapi főiskolás csajos bevásárló körút lesz. Elmegyünk a plázába, aztán a kedvenc turkálómba és abba a király régiségboltba a Pearl Streeten, és te barátom nem költhetsz többet ötven dollárnál egyetlen dologra sem. Úgyhogy nem lesz kétszáz dolláros tűsarkú, sem ötszáz dolláros kasmír pulcsi szett, sem tökéletesen szabott nadrágok, amit kézzel varrtak vak szerzetesek az Andokban, vagy hasonló. Csupán két barát leszünk, akik azzal töltik a napot, hogy a pénzükért beszereznek néhány haszontalan holmit. Ó, ez mókásan hangzott, valami olyasminek, amire sosem volt ezelőtt lehetőségem. – Aztán – whisky színű szemei drámaian elkerekedtek – elmegyünk, egy szalonba, ahol rendbe teszik a hajunkat és végül csináltatunk egy manikűr-pedikűrt. A szervetlen kémia csoportomból az egyik lánynak csodás haja van, úgy ragyog, mint a szivárvány, és ő esküszik erre a helyre. Tehát amikor mindent megkaptunk és teljesen csinosak vagyunk, felvesszük az új, normális csajos ruháinkat és elmegyünk vacsorázni abba a brazil étterembe, amit már mindketten annyira ki akartunk próbálni. Ez klasszul hangzott; minden annyira klasszul hangzott. Már indulni akartam felé, hogy egy hatalmas öleléssel megköszönjem, amikor feltartotta az egyik kezét. – Nem végeztem. – Egy percre eltűnt a szobájában és egy rózsaszínű borítékkal, benne egy kártyával tért vissza. – Elfogadod ezt a nagyon király, nagyon is nélkülözhetetlen születésnapi ajándékot, amit neked szereztem be és elmegyünk este – és ezalatt nem azt értem, hogy a Dave és Buster’s-

78

be, vagy az Old Chicago-ba1–, hanem KIMOZDULUNK és akkor is mulatni fogsz, ha közben belepusztulok. Enyhe izgalommal nyitottam ki a borítékot. Nem tudtam mit gondol azalatt, hogy KIMOZDULUNK. A borítékon belül egy fényes papírba csomagolt ajándék, ami elsőre úgy nézett ki, mint egy hitelkártya. Miután elolvastam a kedves szülinapi jókívánságot, óvatosan lehúztam róla a papírt és elakadt a lélegzetem, amikor megláttam, mi néz vissza rám.  Ayd, ezt nem használhatom. – Az igazolványon ott virított az arcom és a születési dátumom, ami szerint egy évvel idősebb vagyok és éppen úgy nézett ki, mint egy coloradói jogosítvány. Annyira, hogy alig különbözött attól, amit a pénztárcámban tartottam.  Ó igen, megteheted. Az elmúlt húsz évet azzal töltötted, hogy te voltál mindenki jó kislánya, és belebetegszem, hogy kinyírod ezzel magad. A legtöbb lány a te korodban eljár, klubokba oson be, fiúkkal csókolózik, felelőtlen egyéjszakás kalandjai vannak, nevetséges helyzetekbe kerül, drámai harcokat vív a barátnőivel. Shaw, te ezek közül egyiket sem teszed. Ma este fogod az igazolványod és eljössz velem, úgy viselkedsz, ahogy minden húsz éves idióta, akit ismerek. Túl sokat fogunk inni, ostobán viselkedünk, és jól érezzük magunkat, mert megérdemled. Nem is emlékszem az utolsó alkalomra, amikor mosolyogni vagy nevetni láttalak. Hagyod, hogy a lelked elsorvadjon, miközben próbálsz valaki olyanná válni, aki nem vagy, én pedig többé nem fogok állni és figyelni, ahogy ez újra megtörténik.

1

A Dave és Buster’s egy étterem és bár Denverben, az Old Chicago pedig egy franchise-rendszerű étteremlánc az USA-ban, ahol főleg pizzákat, tésztákat és szendvicseket lehet enni.

79

 Én pedig jövőre leszek huszonegy. – Nem vagyok biztos miből gondoltam, hogy ez egy meggyőző érv lesz számára, de valamiért ez csúszott ki a számon. Rosszallóan megrázta a fejét. – Kit érdekel. Ma töltöd a húszat, de úgy élsz, mintha ötven lennél. – Ez fájt, mert az utolsó út alkalmával Brookside-ba Rule nagyjából ugyanezt mondta. Egy sóhajjal eszembe jutott, éppen tegnap esti magányomban döntöttem el, hogy belevetem magam Ayden tervébe és lazítok. Néhány hajtincset a fülem mögé tűrtem és kihúztam a vállaimat.  Rendben. Ayden rám nézett és felvonta szemöldökét. – Rendben?  Igen. Tegyük ezt! Kezdjük a szülinapi mókát és züllést. – Elég hangosan sikított ahhoz, hogy a fülem belefájduljon és körberohant az asztal körül, hogy egy olyan ölelésbe zárjon, ami kiszorította belőlem a szuszt.  Hidd el, Shaw, a mai napot sosem fogod elfelejteni. – Igaza volt, mert az éjszaka végére ez a születésnap is bebizonyította, hogy az élet örökösen változik. A reggeli csodálatos volt és annyira teletömtük magunkat sült finomságokkal, hogy mire a bevásárlóközpontba értünk, tennem kellett néhány plusz kört, hogy meg tudjak egyáltalán mozdulni. Millió farmert felpróbáltam és végül jó néhányat meg is vettem. Megragadtam egy pár Chuck Taylor tornacipőt, amit mindig is akartam, de sosem engedték meg, hogy legyen és felszerelkeztem unalmas pólókkal és atlétatrikókkal. A turkálóban vettem egy fantasztikus old school bőrdzsekit és néhány western stílusú inget gyöngy gombokkal, amiről tudtam, hogy félelmetesen jól néz ki együtt az új szűk farmeremmel. 80

A régiségboltban kissé megőrültem, mert beleszerettem minden ötvenes-, hatvanas évekbeli ruhába. Úgy néztem ki bennük, mint a Mad Men egyik karaktere, mintha én lennék Bettie Page, mínusz jó néhány centi. Vettem egy pár pávakék színű magassarkút, flitterekkel az oldalán és egy nagyon édes, dobozka formájú pillbox kalapot, amit valószínűleg sosem fogok viselni, de imádtam. Ennél is fontosabb, hogy órákon át nevettem Aydennel, miközben egymás után próbálgattuk a holmikat és úgy éreztem, mintha egy hatalmas súly került volna le a mellkasomról. Jó móka volt, átlagos és egyszerű – és a tény, hogy már elfelejtettem, ez milyen érzés is, egyszerűen szomorú volt. A szalonban kaptam egy tüzes rózsaszín manikűr-pedikűrt és csak a hecc kedvért kértem hozzá pici fekete csillagokat. Menő volt és teljesen szemben állt a normál esetben használt sápadt és gyöngyház színeimmel. A nőnek, aki csinálta élénkzöld raszta haja volt és egy tetoválás keresztben a homlokán, ami miatt megborzongtam, mikor rám vigyorgott és azt mondta, jól áll nekem a szín. Mindenki, aki ebben a szalonban dolgozott laza volt, vibrált a rock and roll hangulat, és míg én általában oda nem illőnek és tartózkodónak éreztem volna itt magam, mégis mindannyian annyira kedvesek és barátságosak voltak, hogy lehetetlen volt mást tenni, mint ellazulni és jól érezni magam. A hajamért egy nagydarab, nyilvánvalóan meleg, tetőtől talpig leopárdmintába öltözött afro-amerikai srác felelt. Fényes kopasz feje hátuljára egy hatalmas szem volt tetoválva, a cipője pedig valószínűleg többe került, mint az enyém, de kedves volt és azt mondta, hogy a hajam gyönyörű, ezért csak azt javasolja, hogy legyen tépett fazonú, ami majd testet ad neki és életet lehel belé. Beleegyeztem és megkérdeztem tőle, tudna-e csinálni valami újat a színével is. A hajam annyira sápadt volt, általában elkerültem a 81

festetést, egyszerűen azért, mert az túl szélsőséges lett volna. A férfi sötét szemei izgatottan csillogtak, amikor valami ütőset kértem tőle, de tisztességes maradt, mert azt kaptam, ami alapból voltam: hamvas szőke, egy árnyalatnyi gesztenyebarnával alatta. Fantasztikus volt, más, de ahhoz elég diszkrét, hogy ne legyen riasztó. A kedvenc részem az volt, hogy a szuper egyenes frufrumat kettéválasztotta és a sötétebb színt hozzáadta az egyik oldalhoz. Ez divatos volt és menő és annyira eltért attól, ahogy a hajam általában kinézett, hogy jókedvűen öleltem meg őt távozáskor. Ő is megölelt, valószínűleg azért, mert egy hétvégi kiruccanásra elegendő jattot adtam neki, de kit érdekel, hisz istenien néztem ki. Visszarohantunk a lakásba, hogy kicicomázzuk magunkat a vacsorára. Az egyik új szerelésemet vettem fel, szuper szűk ceruza szoknya és egy áttetsző kék felső, alatta fekete trikóval. Begöndörítettem az új hajam és több sminket tettem fel, mint amennyit általában viselek. Végül úgy döntöttem, hogy a pokolba is, de a nagyszerű fekete csizmáimat veszem fel. Ezek úgy néztek ki mintha valami Harley Davidson modell viselné őket, de én szerettem őket, mert a megfelelő kiegészítést adták a megjelenésemhez, amit az elmúlt nap után éreztem, amikor az igazi Shaw levetette végre az örökös pórázát. Ayden egy olyan testhezálló vörös ruhát vett fel, amitől lábai végtelen hosszúnak tűntek, és ellentétben állt sötét hajával, amitől a pincérünk az étteremben gyakorlatilag a vizünkbe nyáladzott minden egyes alkalommal, amikor megállt, hogy újratöltse a poharainkat. Egy italrendeléssel kipróbáltatta velem az új igazolványomat, és működött is, mint a karikacsapás. Mielőtt ráeszmélhettünk volna, már egyikünk sem érzett fájdalmat, hanem nagyszerűen csak jól szórakoztunk bárról bárra és klubból klubba járva a LoDo-ban, és néhány órával azután, visszafelé haladva a Capitol Streeten is jó 82

néhány bárba beugrottunk még. Meglepett, hogy a legtöbb helyen egyáltalán nem kellett felmutatnom a hamis igazolványomat, kiderült, hogy a szűk szoknya és a mély dekoltázs ugyanúgy megteszi. Eszeveszetten nevettem Aydenen, aki tett némi benyomást egy hapsira a táncparketten; tekintélyes számú figyelmet vonzottunk magunkra ma este akárhová mentünk, és nagyon kevés italért kellett fizetnünk. Ebben a pillanatban egy srác a Boulderből épp illusztris labdarugó karrierjéről mesélt nekem – vagyis inkább a melleimnek, merthogy nem igazán nézett fel a lányokról. Ayden a szemét forgatta és megpróbált elkerülni néhány srácot és egyet bankáröltönyben, aki felajánlotta, hogy ingyen megcsinálja az adóbevallását, ha megadja a számát. Az este annyira bolondos és mókás volt, és nem kellett erőlködöm a flörtnél vagy elbűvölőnek lennem. Messze elég ittas voltam már, úgyhogy nem sokat beszélgettem. Mindössze annyit kellett tennem, hogy szépen mosolygok és ülök a bárszéken, és ezt a két dolgot nyilvánvalóan elég jól csináltam. Egy újabb Cosmo jelent meg előttem, amire határozottan nem volt már szükségem, és Mr. Foci még közelebb hajolt hozzám, amikor mint valami hatodik érzék, a küzdelmi, vagy a menekülési reakcióm hirtelen felerősödött. Felemeltem a fejem és körbefordultam a széken, gyakorlatilag térdkalácson rúgva vele az engem fixírozó focistát. A nyakamat nyújtogatva körülnéztem, hogy lássam, miért érzem a bőrömet hirtelen túl szűknek, de mindössze annyit láttam, hogy a bár szokásos törzsvendégei elvegyülnek a tömegben. A focista vissza akarta szerezni a figyelmemet azzal, hogy az ujját oda-vissza futtatta csupasz karomon, aminek úgy vélem szexinek kellett volna lennie, de most már részeg voltam és elbátortalanodott, és menni akartam. Meg akartam neki mondani, hogy kopjon le, hogy megkereshessem 83

Aydent és megkérjem, hívjon nekünk egy taxit, de mielőtt ezek közül bármit is megtehettem volna, egy meleg kéz csúszott a hajam alá és megállapodott a nyakamon, majd egy mély hang mordult a fülembe. – Hogy a faszba jutottál be ide, Casper? A focista szemei elkerekedtek, mert hát Rule az Rule volt. Őrült összevisszaságban meredező fekete haj eltűnt, helyette két oldalt le lett borotválva és ki volt szőkítve, ijesztő mohikán-stílusú taraja pedig jó néhány centi magasan meredezett. Szűk fekete ing volt rajta, egy viking sisakot viselő lángoló koponyával az elején, hozzá fekete farmer, ami a térdénél ki volt szakadva. A tetoválások mindkét karjának teljes hosszán, a lánc az oldalán, amihez a tárcája kapcsolódott és nehéz fekete motoros bakancsai tették a megjelenését még lenyűgözőbbé. Slamposnak és ápolatlannak kellett volna tűnnie a focista V-nyakú pulóvere mellett, de nem volt az. Dögösen és ziláltan nézett ki és elég egyértelműen olyannak, akivel nem érdemes összetűzésbe kerülni, mert a focista sietve ellökte magát az asztaltól és eltűnt a tömegben.  És mit műveltél a hajaddal? Részeg voltam, és valószínűleg nem a legjobb állapotban ahhoz, hogy megpróbáljak szemtől szemben összecsapni Rule-lal, miután két hét szünetet kaptam tőle, de imádtam a hajamat és nem fogom hagyni, hogy elrontsa a szülinapi mámort, különösen úgy, hogy valószínűleg nem is tudta, ma ünneplem. Lazán leráztam magamról a kezeit és egyetlen korttyal kiittam fanyar italomat.  Mit csinálsz itt? Felhúzott szemöldökkel pillantott rám és levetődött arra a helyre, amit a focista az imént elhagyott, majd lenézett mélyen kivágott felsőmre, meg a többire. – Ez a bár csupán egyetlen sarokra van a bolttól. Nash és én mindig beugrunk meló után. Épp most végeztem 84

egy ügyféllel. Tudom, hogy itt kérik az igazolványt az ajtóban. Hogy jutottál be? Úgy dobtam hátra a hajam a vállam fölött, mint ahogy azt az idegesítő csajoktól láttam, csakhogy ettől gyakorlatilag leestem a székről, és hirtelen nagyon rossz ötletnek tűnt annak az utolsó italnak az elszürcsölése. Megragadtam az asztal szélét, Rule pedig kinyújtotta a kezét, hogy megtartson. Úgy éreztem mintha égetne, ahogy hozzám ért. Egy perccel ezelőtt határozottan hallgatnom kellet volna a menekülési reakciómra. Az egyik kezemet a homlokomra tettem, ami meleg és nyirkos volt. – Mennem kell. Megpróbáltam talpra állni, de a helyiség őrült módon forogni kezdett. Annyira örültem, hogy a csizmáim mellett döntöttem a tűsarkúk helyett, mert ahogy önkéntelenül is megragadtam Rule bicepszét hogy egyenesben tartsam magam, tudtam máskülönben az arcomon végeztem volna. Itt túl meleg volt, túl nagy zaj és biztosra vettem, hogy ha nem jutok egy kis friss levegőhöz mihamarabb, akkor mindenfelé rókázni fogok.  Ki vezetett? – Rule hangja messziről jött, de az illata nagyon jó volt. Egy sóhajjal hozzá hajoltam és az orromat a nyakába temettem. Olyan magas volt, hogy meg kellett ragadnom a karjait, hogy elérjem. – Komolyan Shaw, hogy kerültél ide?  Ayden és én taxival jöttünk.  Ő hol van?  Egy bankárral. Haza kell mennem. – Éreztem, amint részeges lábaim inogni kezdenek és ő erős karjait a derekam köré zárta, hogy a mellkasához szorítva megtartson engem. Ez jó volt. Gondolkodás nélkül a nyak köré fontam karjaimat. Épp olyan mennyei érzés volt, ahogy mindig is hittem, hogy lesz. 85

 A lakótársa itt van valahol; ha látod, állítsd meg őt. Elviszem hozzánk. – Nem tudtam, hogy kivel beszél, de egy ismerős hang igent mormogott, és a következő dolog, amire eszméltem, hogy félig gyalogolva, félig cipelve elhagytam a bárt. A hideg januári levegő megcsapta a fejem, miközben Rule az oldalához vont, és az egyik karjával a vállamat átkarolva óvott engem. Átöleltem karcsú derekát és odabújtam az oldalához. Tisztában voltam vele, hogy a vodka késztet arra, hogy ezt az őrültséget tegyem, de nem tudtam megállni.  Csak három háztömbnyire vagyunk a lakásomtól. Majd leöntök egy kanna kávét a torkodon és beléd tömök némi chipset vagy egy burritot, és hívok neked egy taxit. Még sápadtabb vagy, mint általában, és ha most megpróbálsz beülni egy kocsiba, akkor csak mindent összehánynál. Miért vagy részeg, és egyáltalán miért vagy ilyen szexisen felöltözve? Kissé megborzongtam, ahogy a szél végigsimított csupasz lábaimon. Odafordultam és hideg orromat a bordáihoz nyomtam, hogy belélegezzem őt. Olyan illata volt, mint a fertőtlenítőnek a boltjukban, mint Nash cigijének, mint a taraján lévő hajápolóknak, de mindezek alatt a meleg, jóleső illat teljesen csak Rule volt. Az elmúlt nyolc év alatt egyszer sem voltam hozzá ilyen közel ilyen sokáig. És ennyi elég is volt ahhoz, hogy erősen elbénított és alkohol fűtötte szervezetemet túlhajszoljam.  Szerinted szexin nézek ki? – Ez a beszélgetés fontos részének tűnt. Megálltunk egy stop táblánál és ő lenézett rám, nyilvánvaló ingerültséggel azokban a világos szemekben.  Shaw, abban a bárban minden fickó körülötted körözött, mintha te lennél a héten a csali a cápák között. Tudod, hogy jól nézel ki, ezért amit én hiszek, nem kellene, hogy számítson. Miért is kéne számítania, amikor hirtelen olyan az öltözeted, a megjelenésed és a viselkedésed, mintha egy teljesen más személy lennél. Mi van veled? 86

Mogorván akartam rá felnézni, de úgy tűnt ez nagyon nehéz – legfőképp akkor, amikor a pólója felcsúszott a hátán és a karom hozzáért kellemesen meleg bőréhez. Lebotladoztam a járdaszegélyről, ahogy folytattuk az utunkat a következő tömbhöz, míg feltűnt az ismerős viktoriánus épület látványa. Szorosabban az oldalához húzott, és én meg sem próbáltam elrejteni azt a lágy sóhajt, ami kibukott belőlem. – Mindenki azt gondolja, hogy egy bizonyos módon kellene viselkednem, te, a szüleim, a szüleid, a csajok a munkából, Gabe. Mindenki azt akarja, hogy legyek ez, tegyem azt, hogy ezen az útvonalon sétáljak, amazon pipiskedjek, és rosszul vagyok az egésztől. Talán végre egyszer úgy akarok viselkedni ahogy én akarom, úgy érezni ahogy én akarom – anélkül, hogy bárki elítélne miatta, vagy elvárna tőlem valamit. Hallgatott, ahogy felsétáltunk a lépcsőn a bejárati ajtó felé. Talán a részeg beszédemet próbálta lefordítani, mert azt még én magam is hallottam, hogy az csupán elmosódott fecsegés volt vacogó fogaim között. Benyitott az ajtón és ráfordította a zárat. Odabent meleg volt, ezért megszabadultam a kabátomtól és remegő ujjaimmal végigszántottam a hajamon. Homályos látással fordultam felé, és majdnem lenyeltem a nyelvemet. Hátát az ajtófélfának támasztotta és félig lehunyt szemmel nézett engem. Nem dobált felém szarkasztikus megjegyzéseket, vagy hagyott figyelmen kívül, csak nézett rám. Kifújtam a levegőt; a nyelvemen még mindig éreztem az áfonyalé fanyar zamatát. Tettem felé néhány bizonytalan lépést. Ő magas volt, én nem annyira, ezért teljesen lábujjhegyre kellett állnom, hogy elérjem a fülét, miközben egyik kezem a vállára, a másik pedig a feje mellett az ajtóra tettem. Arra számítottam, hogy elhúzódik, finoman oldalra tol engem, de ehelyett karjait két oldalt a derekamra helyezte. 87

 Ma van a születésnapom, Rule. Azok a fakó szemek egy pillanatra megvillantak, ajkai pedig lefelé görbültek. A karika a szájában megcsillant, ahogy a homlokát ráncolta felém. – A francba, Shaw. Fogalmam sem volt róla. Megrántottam a vállam, és közelebb léptem hozzá. – Semmi gond, még a saját családom sem emlékszik rá. – Annyira nekinyomtam magam lapos mellkasához, hogy éreztem, amint a közelségem hatással volt rá. Ha nem kellett volna az egyensúlyomra koncentrálnom, mivel lábujjhegyen álltam, akkor már rávigyorogtam volna emiatt. Minden, amit az életben akartam csak az volt, hogy hatással legyek rá, hogy érezzen valamit irántam, bármi mást, mint szimpla toleranciát. – Tudom, mit tehetnél értem, hogy hivatalosan is ez legyen a legjobb születésnapom. – Magabiztosnak akartam hangzani, szexinek és érzékinek, de biztos, hogy csak részegnek és begerjedtnek tűntem. Nem érdekelt. Itt voltam, teljesen valómban, az az énem, aki olyan reménytelenül akarta Rule-t mindig is, és szó sem lehetett arról, hogy visszazavarom őt a ketrecébe. Nem gondolkodtam, nem érveltem, csak magasabbra toljam a testem és számat erősen az övére szorítottam. A karika a szájában megdöbbentően hideg volt az enyémen, de a többi testrésze tagadhatatlanul forró és kemény. Ez volt minden, amit valaha is akartam, és bár nem csókolt vissza, én mégis immár ezt tekintettem a valaha volt legjobb szülinapi ajándéknak. Elhúzódtam, újra leereszkedtem csizmás lábaimra, amikor valami megmozdult, valami megváltozott és Rule az engedékeny befogadóból átment valami egészen mássá.

88

5. FEJEZET

Fordította: Maya

Shaw részeg volt, nagyon, nagyon részeg. Retró divat szerint öltözött, és egy olyan csizma volt rajta, aminek a látványától csak csorgott a nyálam. Egész héten ingerlékeny és szeszélyes voltam, amit a barátom, az ügyfeleim és még a csaj is érzékelt, akivel szombat este elmentem. Egy ujjal sem tudtam hozzányúlni. Először azt hittem, hogy Rome miatt vagyok ideges, mert bosszantott, hogy nem szólt már rá anyura, nőjön végre fel, és lépjen túl a szarságain. Azt szerettem volna, ha eltölt velem egy kis időt, hogy jól érezzük magunkat, mielőtt visszamegy a sivatagba, de ő még nem volt hajlandó feladni a reményt, hogy megmentheti széthullott családunkat, és én nem akartam veszekedni a testvéremmel, a háborús hőssel. Azt hittem, hogy csak egy kis kikapcsolódásra van szükségem, de a szexi szőke, akit szombaton hazavittem, már a kocsiban elkezdett idegesíteni, és mire a szobájához értünk, az utolsó dolog, amit látni akartam, az a csaj volt meztelenül, így otthagytam. A vasárnap csak jött és ment, és egyre sötétebb lett a hangulatom. A srácok azt javasolták, hogy menjünk a Goal Line-ba; arra gondoltak, talán szükségem van némi verbális seggberúgásra egy bizonyos jég szőkétől, hogy kiverjem végre a fejemből, de visszautasítottam őket, és egész nap magamba voltam fordulva, vagy Call Dutyt játszottam.

89

Fogalmam sem volt, mi a bajom, de Shaw volt minden gondolatom, nem tudtam kiverni a fejemből. Nem tudtam elfeledni őt és a fodros szoknyával fedett fenekét már napok óta. Hívj sekélyesnek vagy soviniszta disznónak, de az az igazság, hogy olyan kibaszottul szexi volt abban a ruhában, hogy teljesen más megvilágításba helyeztem őt. Olyan volt, mintha csak most találkoztunk volna először. Az a pedáns és szerény kishölgy, akit Remy imádott, átváltozott egy olyan szexi vadmacskává, aki egész éjszaka annyira megigézett engem, amitől csakis felnőtteknek szóló gondolatok forogtak a fejemben. Most itt állt és rám nézett azokkal a nagy szemekkel, kissé imbolygott és tudtam, hogy a helyes dolog az lenne, ha elküldeném őt, de akkor megcsókolt, úgy, amitől a saját nevemet is elfelejtettem. Az első reakcióm a döbbenet volt, úgy értem, már több száz lánnyal csókolóztam, és mindig volt benne valami jó, de Shaw kispályára küldött, egyenesen a kóma felé. Miután visszatért a vér a fejembe az övem alól, rájöttem, hogy elhúzódott vagy meglehetősen távol volt. És igen, én egy igazolt seggfej voltam, mert tudtam, hogy tányéron kínálja magát, és tudtam, hogy ő még minden szempontból az ikertestvérem csaja, de egyik sem állított meg, mert annyira édes és csípős volt, amit soha sem érzetem eddigi életemben. Ahogy abban a feszes kis topban erotikusan simogatta a mellkasomat majd karjait a nyakam köré fonta, miközben a tüskés hajammal játszott, a farkam azért sikított, hogy tegyek valamit. Szóval, egy barom voltam. Felkaptam, mert túl alacsony volt, én pedig túl fáradt ahhoz, hogy lehajoljak. Egy szűk szoknyát viselt, így nem okozott gondot, hogy a formás vádliját megfogva a lábait körém csavarjam. Zihálni kezdett és talán itt még megálltam volna, nehogy kihasználjam a helyzetet, 90

de ekkor csípőjével ritmikusan körözni kezdett, miközben kezével felfedező útra indult a pólóm alatt. Az összes dolog, amit Shaw-ról gondoltam, most összetört, mint egy üveglap; soha sem hittem volna róla ilyesmit. Mindig annyira hűvösnek tűnt, annyira összetettnek, de most épp próbálta a pólómat leszedni rólam, miközben a nyelvével olyan dolgokat művelt az ajakgyűrűmmel, amitől a szemem keresztbe állt. Tudtam, hogy Nash csak néhány percnyi sétára van az ajtótól a lakótársával, és ezt be kellene fejeznünk. Tudtam, ha ezt hagyom folytatódni, nem leszek képes másnap tükörbe nézni, ezért elengedtem mikor hátra lépett, és reménykedtem, hogy hátha még így, részegen is okosan fog dönteni. Csak nézett rám elködösült, jáde zöld szemeivel, és alaposan megnyalta a száját, ami igazán kíváncsivá tett. Semmi sem volt még a földön ilyen dögös. Selyem felsőjét elkezdte lehúzni a fején keresztül, és elment mellettem a folyosón. Elfelejtettem, hogy tudja, hol van a hálószobám, ismerte az utat, és volt hozzá egy rohadt kulcsa is. Már a nyelvem hegyén volt, hogy szóljak, hagyja abba, és az ágyába küldjem aludni, de mégis csak követtem, ahogy a kék selyemblúz lehullott a padlóra, majd követte azt a fekete topja és szoknyája is, ami eddig takarta azt a csodálatos fenekét. Felvettem az eldobott ruhákat és megpróbáltam magam lebeszélni róla. Nem tehetem, nem akarhatom, helytelen volt, amikor úgy csókoltam meg, mint valami szexre éhes őrült. Ellenőrzés alatt kell tartanom magam, úgy, mint tegnap. Ő Shaw, nem valami ribanc a bárból. Nem olyan valaki, akit reggel kirúgok, és soha többé nem beszélek vele.  Shaw.

91

Fejét visszafordítva rám nézett a válla fölött, és azt hiszem egy pillanatra elvesztettem a külvilág érzékelését. Leejtettem a halom ruhát a földre, és megpróbáltam a nyelvemmel szétválasztani kiszáradt ajkaimat. Egy csomó lányt láttam már meztelenül, de egyik sem ért fel vele. Valahogy sikerült levennie a csizmáját anélkül, hogy elesett volna, és csak bámult rám hatalmas zöld szemeivel, miközben nem viselt mást, csak egy kis fekete csipkét, amit nem a kényelemre, hanem a csábításra terveztek. Minden jó szándék, minden gondolat, hogy jófiú legyek, minden helyesnek tűnő dolog kireppent az ablakon. Jég szőke haja, tökéletes sápadt bőre, karcsú dereka volt, és olyan „érj hozzám, Istenem, érj hozzám” mellekkel állt előttem. Csodálatos teste volt, és férfi lévén, nem voltam rá immunis. Tettem egy bizonytalan lépést felé, majd berúgtam az ajtót magam mögött. Valahol a tudatalattim azt suttogta, hogy ágyba kellene tennem, elmenni meginni egy sört, majd hidegzuhanyt venni, hogy csökkentsem a libidómat, de egyik sem fog megtörténni, mert félúton találkoztunk és apró kezei azonnal az övcsatomnál jártak.  Shaw – próbálkoztam újra. A kezemet a vállára tettem, azt tervezve, hogy eltolom őt magamtól, de a testem elárult és végül ujjaim annak a különleges melltartónak a pántjai alá vándoroltak. Szorosan hozzám simult, miközben kezei gyors munkát végeztek és már az alsónadrágomon jártak. Ajkaival a torkomat simogatta, miközben a pulzusom ezerrel száguldott. Kezei könnyedén végigsimítottak a hasamon és mellkasomon, amelyek már feszültek a vágytól. Egyik lábát becsúsztatta az enyém közé, és combjával finoman végigdörzsölte vágyam bizonyítékát és nem akartam megállítani, annak ellenére sem, hogy tudtam, ez nem helyes.  Fejezd be a gondolkodást. – Hangja rekedt volt, édes és ködös a vágytól. Ő volt az utolsó személy a földön, akinél ezt valóban 92

fontolóra kellene vennem, ráadásul az ellenvetések áttörtek a vágy okozta homályomon, mégis, egyik kezemmel lehúztam a melltartója pántját, míg a másikkal a hajába túrtam, ahogy vadul lecsaptam ajkaira. Csókolózni Shaw-val teljesen más volt, mind bármelyik másik lánnyal. Ez volt igazán a jó benne. A legtöbb lány zavarba jött az ajakgyűrűm és a súlyzószerű, fém golyók miatt a nyelvemben, de Shaw mintha megfeledkezett volna erről, és úgy csókolt, mint aki erre született. Sokkal alacsonyabb volt, mint a legtöbb lány, akiket általában felszedtem, és akik csak külsőleg voltak mutatósak, nekem pedig csak választanom kellett közülük, mert sorban álltak. Nem úgy tűnt, mintha érdekelné, hogy egy kicsit durva és türelmetlen voltam. Úgy éreztem, ha adnék magamnak időt a gondolkodásra, végül leállnék, de azt most igazán, igazán nem akartam, mert a kezei a nadrágomban a farkamat simogatták, és ha most kihúzná onnan, azzal megölne. Lejjebb húzta a farmeromat a seggem alá, én pedig a vállát megszorítva felhúztam őt magamhoz. Egy apró rándulással a nadrágom magától lehullt a földre, és egy könnyed taszítással a gyűrött ágyba löktem őt. Belekerült némi manőverezésbe és néhány trágár szóba, mire végre megszabadultam a nadrágomtól és a csizmámtól, de amikor sikerült, felmásztam fölé, és az agyam szinte rövidre zárt, ahogy ott feküdt alattam egy száll fekete csipkealsóban, álmodozó arckifejezéssel. Sok lány volt már ebben az ágyban, és az elmúlt hétvége volt hosszú ideje az első, amikor egyedül töltöttem az éjszakát, de egyikük sem érhetett fel Shaw látványával, ahogy itt feküdt a lepedők és a sötét takarók között. Elismerően nézett végig meztelen testemen, nem mintha nem látott volna már így korábban, de valahogy tudta, hogy ez most csakis neki szól. Olyan „enyém” tekintettel nézett rám, nem pedig azzal, hogy „Rule, utálatos vagy”. 93

Kezével végigsimított a mellkasom közepén lévő szív tetováláson, majd felfelé a bordáimon található két hatalmas mintán, ami szinte befedte az egész felsőtestemet. A bőrömet rengeteg színes műalkotás díszítette és mikor meztelen voltam, talán kicsit soknak is volt, és néhány kevésbé vállalkozó szellemű szeretőmnek igencsak túlzásnak tűnt. Úgy értem, hogy nem voltam hiú vagy öntelt, de tudtam, hogy rendben vagyok. Magas voltam, karcsú és fitt. Hetente többször jártam konditerembe, de most egyik sem számított igazán, mert Shaw úgy nézett rám, mintha én lettem volna az, amit mindig is akart, és ez furcsa dolgokat művelt a fejemmel. Volt egy piercing a farkam fejében is, ami egyszerre jelentette azt, hogy merész és idióta vagyok, mert a csajok fele nem látott még ilyet, és fogalmuk sem volt, hogy mit kezdjenek vele. Shaw elégszer nyitott rám ahhoz, hogy tudja ott van, de sosem tűnt úgy, mintha érdekelné. Ujjai hegyével végigsimított a makkomon, amitől sziszegve vettem a levegőt. Rájöttem, hagyom, hogy ő diktálja a tempót, hogy szexelni fogok vele, pedig alig váltottunk néhány szót, de ahogy hozzám ért azzal az őrületbe kergetett, én pedig hagyni fogom, hogy folytassa. Kellett nekem, így ujjaimat beleakasztva az apró fehérneműjébe lehúztam azt a lábán. Válaszul megborzongott, és most, hogy végre teljesen meztelenül, csapdában feküdt alattam, izgalom látszódott mohó tekintetében.  Gyönyörű vagy. – Sok mindenkinek mondtam ezt már korábban is, de azt hiszem, most először gondoltam komolyan. Kezeit a fejem két oldalára fektette, és rájöttem, hogy ez az új frizura nem könnyítette meg éppen a dolgát. Nem volt ott semmi, amiben belemarkolhatott volna, semmi, amin keresztül futtathatta volna az ujjait, csak a félelmetes tüskék, amik felsérthették. De nem úgy tűnt, hogy ez érdekli. Körmeit végighúzta a fejbőrömön, és 94

féloldalasan rám mosolygott. Nem tudom, hogy a pia hatása múlott, vagy kezdett rájönni, hogy teljesen meztelenek vagyunk az ágyban, átlépve egy határozott határvonalat, de Shaw kezdett magához térni.  Akárcsak te. Nem szabadott volna, de mindig is gyönyörű voltál. Emlékszem, amikor először megláttalak, nem hittem el, hogy ikrek vagytok. Remy annyira jóképű, és mindig olyan tökéletes, de te, Istenem, te gyönyörű vagy. Az a tény, hogy Remy neve elhangzott, miközben a keze a farkam köré volt fonódva, jeges áradatként kellett volna hatnia rám. De nem tette. Helyette megcsókoltam a füle alatt majd harapdálni kezdtem a nyakát. Felnyögött, amitől a szívem nagyot dobbant, miközben a lábaival körülfonta a csípőmet, így megéreztem a belőle áradó forróságot, amitől még keményebb lettem. Egy pillanatra pislogtam, mert úgy éreztem, hogy valamit elfelejtek. Kezeivel átölelte a vállamat és zihált, ahogy haladtam lefelé, a bőrét csókolva, majd beszívtam a mellbimbóját, és már készültem engedni neki, amikor az aggódás egy hulláma csapott keresztül rajtam, és elhúzódtam tőle.  Óvszer! – Tizennégy éves korom óta szexeltem, és nem számított ki volt a lány, vagy hogy részeg voltam-e, sosem feledkeztem meg a védekezésről. A tény, hogy ez a lány majdnem elfeledtette ezt velem és annak az esetleges következményeit, a frászt hozta rám.  Van egy a táskámban. Ránéztem, és pislogtam. – Egy egész dobozzal van az éjjeliszekrényemben, Shaw. Valóban ezt szeretnéd? Gondold meg. Meg fogod bánni reggelre. Felült, amitől szőke haja előre hullott, eltakarva duzzadt melleit. Olyan volt, mint egy rossz álom, és nem tudtam elhinni, hogy 95

tényleg le akarom beszélni róla. Szeme hirtelen fátyolos lett és tudtam, hogy sírni fog. Megpróbált kimászni mellettem az ágyból, de én szorosan átöleltem, és visszagördítettem újra magam alá.  Ne sírj.  Sosem akartál engem. Tátott szájjal, döbbenten néztem rá. – Uhh. Kibaszottul biztos vagyok abban, hogy kézzel fogható bizonyítékom van ennek ellenkezőjéről. Megrázta a fejét, amitől selymes, szőke haja az egész mellkasomat cirógatta. – Nem így értettem.  Akkor hogyan? Kicsit mozgolódott alattam, hogy elérje a karjával az éjjeliszekrényem fiókját. Ha valaki más lett volna, akkor kiborult volna attól, amit abban a fiókban találhat, de ő Shaw volt, ezért nem lepte meg és nem is akadt ki azon, hogy többek között egy töltött fegyvert is tartottam ott. Hallottam a celofán csomagolás zörgését, majd megéreztem az ujjait a derekam alatt. Nem emlékszem, hogy valaha is volt ennyire jó érzés egy óvszer felhúzása.  Rule, ma van a születésnapom. Az életem legtöbbször egy rohadt nagy káosz, lehetne, hogy csak most az egyszer megteszed ezt értem, kérlek? Melyik forróvérű, amerikai férfi tudott volna ellenállni egy hihetetlenül szexi, meztelen, szőke lány hasonló kérésének? Én tuti nem, nincs az az Isten, így újra megcsókoltam, és miközben nyelveink találkoztak egyik lábát körülfonta a csípőmön. Szerettem azt hinni, hogy nagy gyakorlatom van ezen a téren, de ezzel a lánnyal úgy éreztem magam, mint aki most csinálja először. Visszacsókolt és zihált, amikor lassan belé csusszantam. Annyira 96

szűk, annyira forró és annyira nedves volt, és úgy éreztem, hogy meghalok, ha nem hatolhatok belé teljesen a következő másodpercben. A nyakamba suttogta a nevemet, aztán a háta ívben megfeszült. Körmeit a vállamba mélyesztette, majd felemelkedtem és megpróbáltam mélyebbre merülni benne, mire megdermedtem és káromkodtam egyet, mert valami határozottan az utamban állt, de a pillanat annyira csodálatos volt, és már nem tudtam megállni, így lenéztem rá és láttam, hogy szája egy kis O alakot formázott a meglepetésszerű fájdalomtól, miközben visszanézett rám.  Mi a fasz, Shaw? Ő csak a fejét rázta, és felemelte a másik lábát is a csípőm köré, amivel újra mozgásra ösztökélt engem, így csak káromkodásra futotta tőlem.  Ne hagyd abba, Rule. Ne hagyd abba – zihálta, amire már egyébként is túl késő lett volna. Soha nem éreztem még ilyen jót, esélyem sem volt arra, hogy abbahagyjam. Egyik kezemmel a hajába túrtam, a másik kezemmel pedig megtámasztottam magam, mert nem akartam összenyomni. Ez volt életem eddigi legjobb szexe, annak ellenére, hogy egy istenverte, hazug szűz volt. Úgy mozgott, ahogy én akartam, úgy érintett, amire álmomban sem gondoltam, pontosan ahogy szerettem, úgy illeszkedett a ritmusomhoz, mintha már rengeteg szexben lett volna részünk. Erotikus hangon suttogta a nevem, amitől elégedettség és öröm járt át. Az utóbbi időben nem szexeltem józanul, sem olyannal, akit előtte nem csak néhány órája ismertem meg, és nem tudtam elhinni a különbséget a kettő között. Azt akartam, hogy jó legyen neki, azt akartam, hogy felejthetetlen legyen számára az első alkalom. Ezzel akartam meggyőzni, hogy az összes utánam következő fickót 97

hozzám hasonlítsa. Együtt mozogtunk, a háta ívben feszült, miközben kezeivel a fejemet markolta.  Ó, Istenem, Rule. Közel járt, éreztem, ahogy a farkamon végigkúszik a remegés. Nincs az az Isten, hogy ezt elrontsam az első alkalmat számára, ezért ott érintettem meg, amiről tudtam, hogy kiváltja a robbanást belőle, és tágra nyílt szemek, majd hatalmas nyögés volt a jutalmam érte. Megkönnyebbültem, mert már nem sokáig bírtam volna visszatartani magam. Az orromat a nyakába fúrva követtem őt a csúcsra. Mire sikerült valamennyire lecsillapodnom, még mindig annyira ziháltam, és karjaim annyira remegtek, mintha lefutottam volna a maratont. Kicsúsztam belőle, az oldalamra gurultam, és felkészültem a kétségbeesésére és sajnálkozására, de ő csak a szemeit lehunyva feküdt mellettem, így felkeltem, hogy kimenjek a fürdőszobába megmosakodni. Letöröltem magamról az izzadságot és megragadtam egy mosdókesztyűt. Amikor visszamentem a szobába, már az oldalán feküdt, kezeivel a feje alatt, és úgy nézett ki, mint egy tizenhat éves tini. Mellkasának ritmusos emelkedése mutatta, hogy aludt, így amennyire tudtam, megtörölgettem, vigyázva, nehogy felébresszem, majd visszafeküdtem mellé az ágyba. Karjaimat keresztbe rakva a fejem alatt a plafont bámultam. Mi a faszt tettem? És mi a pokolért nem feküdt le vele Remy az elmúlt években? Mindig az állították, hogy ők csak a legjobb barátok, de senki sem hitte ezt el nekik. Az a szeretet, ami köztük volt, a védelmezés, az odaadás a másik iránt gyakran féltékennyé tett engem, és most nem tudtam, hogy mi a faszt gondoljak. Shaw olyan lány volt, akit sosem soroltam volna azok közé, akikkel nem tudok, 98

vagy nem akarok szexelni, de ezt most fújhatom, és nem tudtam, hogy mit kezdjek vele. Ő nem csak egy csaj volt, akit másnap reggel kitessékelek az ajtón, és fogalmam sem volt, hogy mit kezdjek vele. Hozzá kell még adni azt a tényt is, hogy ez volt talán a legintenzívebb és legjobb szex eddigi életemben, úgy éreztem magam, mintha elveszítettem volna a kontrolt. Nem szabadna így éreznem Shaw-val kapcsolatban, nem szabadna megrengetnie az eddig szilárdnak hitt világomat. Libabőrös lettem attól, amit a tetkóim és a piercingjeim iránt mutatott, sokkal jobb és több volt, mint a csajok többsége, akiket eddig hazahoztam. Most minden zűrzavaros volt, és rossz lány feküdt az ágyamban, és fogalmam sem volt arról, hogy mit tegyek vele.

Elaludtam. A nap már rég felkelt, amikor a telefonom hangjára felébredtem, de az első dolgom az volt, hogy az ágy másik oldala felé forduljak. Egyszerre lepett el az összes emlék az előző estéről. Shaw eltűnt. A halom ruha, amit előző este az földön hagytam, most szépen az ágyam végében volt összehajtogatva, de egy sem volt ott az ő kis csinos darabjai közül. Felnyögtem, és egyik karommal eltakartam a szememet, miközben fogadtam a hívást.  Mi van? – Valami gyűrődött a csípőm alatt, míg a testvérem a fülembe nevetett.  Félbeszakítottam valamit? 99

Egy lap volt abból az írótömbből, amire az ügyfeleimnek szoktam jegyzetelni. Életem legszebb születésnapi ajándéka. Kösz. Nem írta alá, nem írta oda, hogy hívni fog és azt sem kérte, hogy én hívjam fel. Rövid és egyszerű volt, és nem tudtam eldönteni, hogy most örömöt vagy dühöt kellene éreznem. A testvérem még mindig a válaszomra várt, így kivertem a fejemből ezeket a gondotokat és felültem az ágyban. Ő és szex illata volt.  Nem, csak nem aludtam valami jól az éjjel.  Ez történik, amikor idegeneket viszel haza és nyitott szemmel kell aludnod, nehogy kiraboljanak, amíg alszol. Felnyögtem. – Haver, ez nem a hadsereg. Nem minden idegen egy lázadó. Morgott valamit az orra alatt, amit nem értettem. – A héten érkezem Denverbe. A vállam nem túl jó, és találkozóm van az ortopéd orvosommal, plusz anya felemészti az összes türelmemet. Shaw nem jön át ma ebédre, mivel anya nem hívott meg téged, ezért most meg van győződve arról, hogy valahogy megrontottad a kedvenc lányát. Hiába mondom neki, hogy Shaw-nak csak találkozója van valakivel, amit ráadásul apa meg is ért, de anya annyira makacs, azt hiszem, ezt tőle örököltük. Összerezzentem a beszélgetésünktől. Éreztem, ahogy a bűntudat kiül az arcomra. Anyám teljesen kiakadna, ha megtudná, valójában mennyire meg is rontottam Shaw-t.  Mikor érkezel előreláthatólag?  Először az orvosommal találkozom, meg kellene egy VA tanácsadóval is beszélnem, hogy megbizonyosodjon arról, nincs

100

PTSD-m a baleset miatt. Szóval, még van egy köröm az egészségügynél, mielőtt visszamegyek.  Nos, jó lenne végre mindenféle családi dráma nélkül találkozni.  Igen. Minden reggel beszéltem Shaw-val, de így el tudom majd vinni vacsorázni is a születésnapja alkalmából. Biztos vagyok benne, hogy a hülye szülei most sem tettek érte semmit, és még a gondolatát is utálom annak, hogy valószínűleg megint egyedül kellett eltöltenie azt. Fel kellene állnod arról a lusta seggedről és kapcsolatba lépni vele. Fulladozni kezdtem. Már ott volt a nyelvem hegyén, hogy elmondjam neki, nem hagytam egyedül, de ő Shaw volt, és olyan közel álltam Rome-hoz, hogy nem voltam képes elmondani neki, mit is csináltunk a szobámban tegnap este.  Á, szerintem elege van belőlem. Néhány hete összefutottunk, és itt-ott találkoztunk is. Azt hiszem, jót tesz neki a szünet, amikor nem kell velem minden hétvégén foglalkoznia. Lazán felnevetett. – Lehet, hogy igazad van. Drew haveromnál húzom meg magam, mivel nem hiszem, hogy a kanapéd jót tenne a vállamnak, és neki van szabad szobája, de felhívlak, amikor a városba érek. Ha nem tudok Shaw-val találkozni, akkor ketten elmegyünk valahová enni, és közben eldicsekedhetsz a legújabb hódításaid undorítóan mocskos részleteivel. Kezemmel végigsimítottam fáradt arcomon, és az éjjeliszekrényre tettem Shaw üzenetét. Még mindig magamon éreztem kezeinek érintését.  Itt lenne az ideje, hogy szerez magadnak saját hódításokat. Te egy hős vagy haver, a csajok zabálják az ilyesmit.  Én nem vagyok olyan, mint te, Rule. Az elmúlt huszonkét évet én a nadrágomban töltöttem. Láttam a legrosszabbat, ami csak az 101

emberrel megtörténhet, az utolsó négy évben több barátot veszítettem el, mint amennyit szereztem. Még két évem van a hadseregnél, és nem tudni, hogy mit tartogat számomra a jövő, szóval minden egyes lány szóba jöhet, nem túl magas az elvárásom. Most meg akarok gyógyulni, egyben akarom tudni a családomat és be akarom fejezni a szolgálatomat újabb holttestek nélkül. Egy napon meg fogod érteni. Nem tévedett. Az én fontossági sorrendem nagyon más volt, mint az övé. Jól kerestem, volt egy csomó megtakarított pénzem, szép autót vezettem, de tudatalattim nagyon is tisztában volt a ténnyel, hogy valójában megpróbáltam felnőni halott ikertestvérem árnyékához. Előnyben részesítettem a felületes kapcsolatokat, így senki sem állt közel hozzám, és senki sem tudott megítélni engem, és nem látta meg, hogy mi hiányzik. Olyan lányokat kerestem, akik egyszerűek voltak, akik maguktól felajánlkoztak néhány esztelen perc élvezetért cserébe. Még sosem volt barátnőm, soha sem adtam meg ezt a lehetőséget senkinek, mert legbelül féltem, hogy nem lennék elég és rájönnének, hogy ki is vagyok valójában. Tudtam, hogy elrontottam, tudtam, hogy egy érzelmi hullámvasút vagyok, ráadásul, amit Shaw-val műveltünk, attól minden csak rosszabb lett.  Ahogy gondolod. A szórakozásba még senki nem halt bele. Hívj majd. – A telefont az ágyra dobtam és bementem a fürdőszobába, felkészíteni magam a munkára. Amikor kimentem a nappaliba, Nash egy meccset nézett a tévében, egyik kezében egy bögre kávéval a másikban pedig egy fánkkal.  Reggelt – köszönt, miközben engem vizslatott. – Mi újság?  Semmi. Láttad Shaw-t ma reggel? 102

Bólintott és felemelte a fánkot szorongató kezét. – Ezeket ő hagyta itt. Szóval, mi a helyzet? Reggel a konyhában találtam, így feltételezem, hogy itt töltötte az éjszakát. Azt hittem, hogy hívtál neki egy taxit.  Hol hagytad a lakótársát? – kérdeztem, megpróbálva elterelni a témát, miközben magamnak is szereztem a kávéból.  Felajánlottam neki, hogy elhozom ide, ahol megvárhatja Shawt, de jó érezte ott magát, így néhány pohár ital után hívtam neki egy taxit. Úgy tűnt, nagyszerű ötletnek tartja, hogy a legjobb és nagyon is részeg barátnője veled megy haza. Miért is? Válaszul csak morogtam valamit és leültem mellé a kanapéra. – Nem tudom. Shaw és én, mi ketten, ez egy nagyon bonyolult történet. Ki tudja?  De veled töltötte az éjszakát?  Igen.  És feltételezem, hogy az éjszakát nem a legfrissebb politikai lépések megvitatásával töltöttétek el. Mogorván néztem rá. – Nem. Megrázta a fejét, és ciccegett. – Mégis, hogy gondoltad?  Nem gondolkodtam tisztán.  Haver, ő nem olyan lány. Őt nem lehet reggel csak úgy kirakni, és soha többé nem beszélni vele.  Hé, egyedül ébredtem ma reggel. Nem én küldtem el.  De elküldted volna. Shaw csak okos volt, és megelőzte, hogy szégyenbe hozd. Nem tudom elhinni, hogy lefeküdtél a testvéred barátnőjével. Tényleg valami gond van veled, ha már az sem számít, hogy ezzel mekkora felfordulást okozhatsz. 103

Fojtottan felnyögtem, és előrehajolva a térdemre könyököltem. – Mondjuk, most azon gondolkodom, hogy milyen köd lepte el Remy agyát. Nem tudom, hogy mi történt köztük az elmúlt években, de az éjszaka tagadhatatlan bizonyítékot szereztem arra, hogy még sosem voltak együtt. Nash káromkodott és döbbenten nézett rám. – Szűz volt? Bólintottam. Talán nem kellene ezt elmondanom Nashnek, de össze voltam zavarodva és ő volt a legjobb barátom. Ez túlnőtt rajtam.  Szűz volt, és neked adta. Szent szar, tesó, ez olyan, mint egy hatalmas alku. Felsóhajtottam. – Én is ezt hittem, de mire felébredtem már elment, kukába dobva az estét, szóval talán csak a sok sör és martini hatására döntött úgy tegnap.  Reggel úgy tűnt, hogy jól van. Úgy értem, másnaposnak nézett ki és kicsit leharcoltnak, de nem volt ideges, furcsa vagy ilyesmi. Felhívta Aydent, hogy vegye fel, és sietve bekapott pár falatot reggelire, amíg várt rá. Nem tudom, ember, de nem tűnt sem szédülten szerelmesnek sem pedig szörnyen dühösnek. Egyszerűen csak a normális Shaw volt, noha mindig is az volt az érzésem, hogy érez valamit irántad. Zavarodottan fordultam felé. – Mi?  Elviseli az összes szarságodat, bármilyen rosszak is azok. Emlékszel arra az újévre, amikor hazahoztad azt a kis vöröset meg a barátnőjét, és ő meg felbukkant, hogy hazavigyen? Az egy őrült éjszaka volt, és Shaw még csak nem is pislogott, csak odadobta a nadrágodat, és annyit mondott, hogy szedd össze magad. Szemrebbenés nélkül eltűri, hogy szeszélyes, mogorva és zsémbes legyél, és hidd el nekem haver, hogy ez már kezd unalmas lenni. 104

Hajlandó harcba szállni az egyetlen olyan emberekkel, azaz a szüleiddel, akitől valaha is szeretett kapott, mert azt akarja, hogy rendesen bánjanak veled, és ne hibáztassanak többé Remy haláláért. Mindezt nem Margot vagy Dale miatt teszi, még csak nem is Remy miatt. Csakis érted. Bármennyire is makacs és önimádó vagy, ezt látnod kellene.  De ő Shaw. A tökéletes Shaw. Már fiatal korában is érinthetetlen és büszke volt. Folyton nálunk lógott Remyvel, és akárhányszor valamit mondtam vagy csináltam, úgy nézett rám, mintha idióta lennék – horkantam fel.  Idióta is voltál. Már nem emlékszel milyenek voltunk tizenhat évesen? Kész rémálom, és sosem voltál kedves vele. Folyton szívattad és Remyt is megállás nélkül baszogattad, amiért annyi időt tölt vele. Egy seggfej voltál.  Tényleg az voltam?  Haver, még most is az vagy. És Shaw, az Shaw. Olyan kibaszottul gyönyörű, hogy néha fáj ránézni, de még csak nem is tud róla. Még mindig elérhetetlen, mert mindig is gazdagabb és okosabb lesz, mint mi, de őt mindez nem érdekli. Cool csaj, nem számít neki semmi, számára te csak te vagy – és komolyan Rule, bármelyik csaj, aki képes elviselni az összes baromságod, egy kibaszott nagy gyémántgyűrűt érdemelne. Belebokszoltam a vállába. – Azért nem vagyok annyira borzalmas. Csúnyán nézett rám. – De igen, az vagy. Gondolj bele. Egy szexi ruha kellett ahhoz, hogy egyáltalán észrevedd, mint nőt. Nagyon is gáz vagy.  De haver, basszus, mennyire dögös volt már abban a ruhában. 105

 Mondom, abszolút gáz vagy. Szóval, most mit fogsz tenni? Felhívod?  Nem tudom. Rome hamarosan megérkezik, és mivel ott szeretem a golyóimat tudni, ahol vannak, muszáj meghúznom magam. De nem hiszem, hogy mondana neki valamit.  Biztos, hogy nem. Tudja, hogy az őrületbe kergetné a bolond anyádat.  Na, igen.  Tehát… – nézett rám várakozóan. – Megérte mindent elcseszni köztetek? Hátra hajtottam a fejem, és a plafonra bámultam. – Totálisan megérte. Életem legjobb éjszakája volt azzal a lánnyal, akiről azt hittem, hogy teljesen elérhetetlen számomra és hogy a halott testvérembe szerelmes. Igen, Nashnek igaza volt. Azt, aki képes elviselni a baromságaimat, bolondok házába kéne zárni, mert ezúttal még én is rájöttem, hogy mennyire elcsesztem mindent tegnap este.

106

6. FEJEZET

Fordította: Enn

 Ne nézz rám így. – A hajammal babráltam és megigazgattam a sálat, amit viseltem, hogy takarja a nyakamat. Rome úgy nézett rám, mintha próbált volna belelátni a fejembe, ez pedig egyáltalán nem tetszett nekem. Nem fogadtam a hívásait egész vasárnap, mert még mindig próbáltam felfogni a tényt, hogy részegen rávettem Rule-t, vegye el a szüzességemet, és mérges voltam, mind a részegség, mind a lepedő akrobatika miatt. Hétfőn tesztet írtam, majd esti műszakban dolgoztam, kedden pedig önkénteskedtem a gyerekkórházban és végigszenvedtem egy istenverte vacsorát az apámmal és annak új feleségével, úgyhogy Rome-nak várnia kellett egészen szerdáig, hogy elvigyen egy kései szülinapi vacsira. Mióta csak leültem, engem bámult rendíthetetlenül, ezért muszáj volt leellenőriznem, hogy a sál továbbra is takarta-e a szívásnyomot a nyakamon, amit Rule hagyott ott még szombat éjszaka. Ayden már eléggé lehordott miatta, és nem volt arra szükségem, hogy Rome is csatlakozzon a Shaw–egy–idióta kórushoz.  A hajad miatt. Szép, csak már hozzászoktam a teljesen szőkéhez. Másképp festesz, sokkal idősebnek.  Köszi, imádom.  És azt sem hiszem, hogy láttalak téged valaha is farmerben. 107

 A születésnapomon elmentem vásárolni. Úgy döntöttem, nem kell mindig gyöngyöt és magas sarkút hordanom, ha elhagyom a házat, eleget viselhetem azokat, amikor társasági hölgyet játszok a családnak.  A születésnapokról beszélve, ezt anyától és apától hoztam. – Egy kis táskát adott át nekem, amit letettem kettőnk közé az asztalra.  Az anyád még mindig nem beszél velem; valamelyik nap próbáltam hívni.  Nehéz időkön megy át most, hogy lehordtad. Mindig szövetségesként tekintett rád a vegyük–rá–Rule-t–hogy–szedje– össze–magát háborúban. Ő egyszerűen nem látja be, mit művel mindezzel vele, velünk. Felsóhajtottam. – Tudom, épp ezért kellett leállnom.  Ez tőlem van. – Egy ajándékutalványt adott át nekem a kedvenc piperecikkeket árusító üzletembe. Elmosolyodtam, és hosszan megöleltem. Egyszerűen imádtam ezt a fickót, aki úgy festett, mint egy harcos, mégis olyan nagy szíve volt.  Köszönöm szépen, Rome, ez annyira édes. Annyira örülök, hogy itthon vagy.  Én is, kislány. Próbáltam rávenni Rule-t, hogy ő is jöjjön el, de volt egy kései ügyfele. Valami olyasmiről morgott, hogy egy újabb Harry Potter tetoválást kell csinálnia, asszem már elfelejtettem, hogy tényleg szokott dolgozni is. Belelestem a táskába. Egy kép volt benne. Margot megtalálta az egyik legelsőt, ami rólam és Remyről készült, és beletette egy gyönyörű ezüst keretbe. Olyan kicsi és esetlen voltam, Remy pedig olyan magas és jóképű, hogy nevetségesen festettünk egymás mellett, de ez egy édes gesztus volt és könnyeket csalt a szemembe. Megmutattam Rome-nak, majd visszacsúsztattam a táskába. 108

 Minden nap hiányzik.  Nekem is; hiányzik az, hogy képes volt mindenkit a jó irányba terelni. Felnevettem és aprót kortyoltam a jeges teából. – Ja, jó volt abban, hogy tegyen róla, mindenki jól bánjon a másikkal, és nem tolerálta az ostobaságot, amit mind hajlamosak vagyunk megengedni magunknak.  Rule azt mondta, összefutott veled párszor, hogy is volt az? Megköszörültem a torkomat és próbáltam elérni, hogy ne piruljak el Rule neve hallatán, mint ahogy eddig egész héten. – Véletlen volt. Eljött pár haverjával meccsnapon abba a bárba, ahol dolgozok. Szokatlan úgy beszélgetni egymással, mint az átlagos emberek. Bólintott, én pedig észrevettem, hogy a pincérnő nyíltam felmérte őt, amikor letette a vacsoránkat. – Azt is mondta, hogy volt egy kis összetűzésed az exeddel. Felnyögtem és a fejemet ráztam. – Elég nagy a szája. – Többek között a szája is… de nem engedhettem, hogy a piszkos fantáziám magával ragadjon.  Szóval, mi a helyzet, kislány? Grimaszoltam és bekaptam egy falat tésztát. – Rule már beszélt vele, csak úgy, mint a nagydarab ex-tengerészgyalogos is, aki a kidobó a bárban. Gabe csak egy elkényeztetett pasas, aki nem szokott hozzá az elutasításhoz. Nehezen fogta fel, amikor nemet mondtam neki.  Továbbra is hívogat téged? Nem akartam hazudni, úgyhogy próbáltam témát váltani. – Mit mondott az orvos a válladról?

109

Szemei összeszűkültek és turkálni kezdett az ételében. – Szerinte fokoznom kéne a fizikoterápiát, és ha az nem működik, talán szükségem lesz egy második műtétre, hogy helyre tegyék a csontokat… bármelyik is lesz, tovább maradok itthon, mint gondoltam.  Nos, az jó, nem igaz? Vállat vont és az a benyomásom keletkezett, hogy ez a kilátás őt nem tölti el akkora izgalommal, mint engem.  Gondolom.  Vissza akarsz menni?  Be akarom fejezni a küldetést; nem akarom, hogy így érjen véget. Gyűlölöm, hogy magára kellett hagynom a szakaszomat. Hat évig voltam a seregben, Shaw; nem igazán tudom, hogyan kell csinálni bármi mást.  Van egy csomó ember, aki szeret téged, Rome, nem annak kéne megijesztenie, hogy kikerülsz a seregből és biztonságban leszel.  Ezt tudom, de érzem, amit érzek. Egy percnyi csend borult ránk, mielőtt visszatért volna Gabe-re. – Mit mondott Rule az exednek? Felhúztam a vállam, majd hagytam leesni. – Nem ’tom. Azt mondta, hogy hagyjon engem békén, mire Gabe azonnal arra a következtetésre jutott, hogy Rule volt az oka, amiért dobtam őt. Mindenki örökösen azt hiszi, hogy bármit, amit teszek, azt Rule miatt csinálom. Nagyon idegesítő. Rome rám bámult azokkal a szemekkel, ami annyira hasonlítottak a testvéréire. A szája görbüléséből meg tudtam ítélni, hogy nem fog tetszeni az, amit mondani készül nekem.  És nem így van? 110

Rámeredtem és az ételt turkáltam. – Nem.  Rule meggyőzte Remyt, hogy az érettségi után egyből Denverbe költözzenek, mire te úgy döntöttél, hogy szintén ide jössz. Rule úgy viselkedik, mint egy seggfej, amivel lehetetlenné teszi a kapcsolatát anyával és apával, mire te úgy döntesz, hogy békebírót játszol és hazarángatod őt minden hétvégén. Rule csak cselekszik, nekünk pedig esélyünk sincs másra, minthogy reagálunk ezekre, és már évek óta csináljuk ezt… téged is beleértve.  Nem Rule miatt szakítottam Gabe-bel. – Ez nem éppen igaz, de nem volt szükségem arra, hogy Rome analizáljon minden részletet.  Igazán? – Hitetlenkedő hangjától dühbe gurultam. – Nem ismerem az összes apró részletét a Remyhez fűződő kapcsolatodnak…  Csak barátok voltunk, legjobb, legjobb barátok – jegyeztem meg automatikusan. Rome viszont úgy folytatta, mintha egy szót sem szóltam volna. – … de azt tudom, hogy amikor azt hitted, senki nem látja, úgy néztél Rule-ra, mint a héja. Tudom, hogy minden egyes alkalommal, amikor részegen botorkált haza, és bűzlött a szextől és olcsó parfümtől és bármilyen tinédzser prostitól, aki beengedte őt a bugyijába, te úgy festettél, mintha gyomorszájon rúgott volna. Tudom, hogy minden vasárnap, amikor hazahoztad őt, ugyanígy néztél ki, szóval Shaw, tényleg próbálod nekem bemesélni azt, hogy a döntéseknek, amiket meghozol, semmi közük sincs Rule-hoz? Felsóhajtottam és félrelöktem a tányért, az étvágyam hirtelen elment. – Mit akarsz tőlem, mit mondjak, Rome? Az életem olyan régen összekapcsolódott már az Archer fiúkkal, mennyi igazsággal vagy képes szembe nézni? Úgy értem, hivatalosan már nem vagyok többé tinédzser, és néhány dolgom egyszerűen senki másra nem 111

tartozik. Azt akarod hallani, hogy attól a pillanattól kezdve, hogy Remy hazavitt, szerettem őt, de közben szerelmes voltam Rule-ba? Azt akarod hallani, hogy éveket töltöttem szomorúan és magányosan Remy és ti, a srácok társaságában, mint egyedüli barátaim – és ez így rendben is volt, mert csak rátok volt szükségem, még ha a szívem minden nap egy kicsit jobban meg is szakadt, mert Rule-nak fogalma sem volt arról, hogy létezem? Azt akarod hallani, hogy az anyukád és apukád nélkül valószínűleg arra kényszerítettek volna, hogy egy bentlakásos iskolába menjek, aztán pedig valamilyen Borostyánligás egyetemre, csakhogy a szüleimnek ne kelljen velem foglalkozniuk? Ki vele, Rome, mit akarsz igazából hallani? Mire befejeztem, a hangom csepegett a keserűségtől és a szalvétámat apró labdává gyűrtem az ölemben.  Miért tartott Remy téged olyan közel magához, ha tudta, hogy annyira odavagy Rule-ért? Tudnia kellett, hogy nincs esélye nálad, és hogy Rule nem tesz semmi olyasmit, amihez egy kicsit is meg kell erőltetnie magát, és hogy – bármennyire is szeretlek téged, kislány – egyáltalán nem vagy egy könnyű eset. Ezen kérdések miatt kívántam azt, bárcsak itt lenne Remy, hogy választ adjon rájuk. – Megvoltak a saját okai, amik közül a legfontosabb az volt, hogy a lehető legtávolabb tartson engem a családomtól. Nem akarta, hogy egy stepfordi lánnyá váljak, mégha ez csak részben sikerült neki. Néha még ma sem tudok kikerülni a rengeteg elvárás alól. Egymásnak döntötte az ujjait az asztal fölött. – Szóval, tizenhárom éves korod óta szerelmes vagy az öcsémbe? Felhorkantam. – Valahogy úgy, és úgy tűnik, erről az égvilágon mindenki tud, őt kivéve. – Nagyon erősen próbáltam távol tartani a szombat éjszaka emlékeit. 112

 Miért nem mondod el neki?  Ah, találkoztál már az öcséddel, ugye? Mr. Bárkit megdöngetek, akinek nagy mellei vannak és alacsony IQ-ja. Mr. Azt teszem, amit, és amikor csak akarom. Rule-nak nem kell erről tudnia, mert az sem változtatna semmin. Rome megvonta a jó vállát, és rákacsintott a pincérnőre, ahogy az letette elénk a számlát. – Nem tudom, talán jót tett volna neki, ha tudja. Nagyon sokáig csak Remy pótlékaként élte az életét, talán észbe kapott volna, ha tudja, hogy valaki olyan jó, mint te, valaki ilyen kedves és szerető, érez iránta valamit, és már régebb óta. Tudom, hogy a lelke mélyén jó srác, csak annyira eltemeti az egészet egy csomó szarság alá, hogy nehéz ráakadni. Az volt a tervem, hogy addig kerülöm Rule-t, amíg a pokol be nem fagy. Nem bántam meg, hogy lefeküdtem vele, valójában beváltotta az összes, szexhez fűződő reményemet és őszintén, az elképzeléseimet a vele való szexről is. Egyetlen másik embert sem tudtam elképzelni, akinek odaadtam volna a szüzességemet, és miközben azt kívánom, bárcsak józan lettem volna és hogy bárcsak inkább érzelmekre, nem pedig fizikai vonzalomra épült volna, maga az aktus elképesztő volt és megért minden egyes lelkifurdaláshullámot, ami időnként rám tört miatta. Tudtam, hogy a kapcsolatom Rule-lal sosem lesz már ugyanolyan, és ebbe bele kellett törődnöm. Nem akartam az a csaj lenni, aki epekedik és koslat utána, és naponta százszor felhívja. Másnap reggel eldöntöttem, hogy mindazok után, amit mondtunk és tettünk, szerencsés vagyok, amiért olyan szép volt, amilyen, és hogyha ez minden, amit Rule-tól valaha is kapok, elégnek kell lennie.  Nem, ha tudja, az semmin sem változtat, csak még rosszabbul éreztem volna magam miatta. Mindketten tudjuk, hogy nem vagyok 113

a típusa, és egy életre elég visszautasítást kaptam már olyan emberektől, akiknek elméletileg szeretniük kellene engem. Rule-nak és nekem elég, ha azzal megbirkózunk, hogy elviseljük egymás társaságát, amikor kénytelenek vagyunk egy kis időt együtt tölteni, és ennek így is kell maradnia. – Rome-nak nem kellett tudnia arról, hogy a dolgok még jobban összekuszálódtak és még kínosabbá váltak kettőnk között.  A vacsora édesapáddal idén is olyan rossz volt?  Újra megnősült, a csaj huszonöt. – Szemeimet forgattam. – Egész este arról beszélt, miért kellene minél előbb csatlakoznom ahhoz a lányszövetséghez, amelyiknek ő is a tagja volt, mielőtt tavaly lediplomázott volna, apa pedig arról próbált meggyőzni egész vacsora alatt, hogy muszáj adnom még egy esélyt Gabe-nek. Kiállított nekem egy ezerdolláros csekket, miután kijelentette, hogy ezt meg is duplázná, ha visszafogadnám Gabe-et, szóval inkább hasonlított zsaroláshoz és kínzáshoz, semmint vacsorához. Rome felkuncogott. – Semmi hír az anyádról?  Semmi.  Nem tudom, hogy egy olyan jószívű ember, mint te, hogyan származhat attól a kettőtől.  Én sem, csak annak örülök, hogy ezentúl csökkentett dózisban kell elviselnem őket. Állandó csalódás tárgyának lenni eléggé fárasztó. Felemelte egyik sötét szemöldökét. – Az én kisöcsém talán tud valamicskét erről a dologról.  Szellemes.  Próbálkozok.

114

 Ami a szülinapi vacsorán történik, az a szülinapi vacsorán is marad, igaz Rome?  Semmit sem fogok mondani neki. Ha ennyi idő alatt nem vette észre, nem az én feladatom szembesíteni a dologgal, de tényleg úgy hiszem, jó esély van arra, hogy ti ketten igazán jók legyetek együtt. Az ellentétek vonzzák egymás, stb. A probléma ezzel csak az, hogy én nem hittem úgy, Rule-lal igazából annyira egymás ellentétei lennénk. Mármint persze, mohikán fejétől csizmás lábáig tetoválások tarkították, és ahol én gyöngy és antik kámea voltam, ott ő fém piercing – de mindketten olyan emberek voltunk, akik próbáltak a határvonalakon kívül élni, amit mások rájuk akartak erőltetni. Mindkettőnknek mély, fájdalmas nézeteltérései voltak a szüleinkkel, mindketten határtalanul szerettük a másik két Archer fiút, mindketten kétségbeesetten azt akartuk, hogy meglássák bennünk a saját értékeinket és nem csak mások elvárásait arra vonatkozóan, mit kellene, vagy épp nem kellene tennünk. És a szombat éjszaka után most már azt is tudtam, mindketten szerettük, ha a szex egy kicsit kemény és épp csak egy kicsit mocskos. Ja, nem annyira ellentétek, mint azt mások első pillantásra gondolnák.  Azóta próbálom megakadályozni, hogy Rule a sötétségben éljen, mióta Remy meghalt. Csak romlott a helyzet, nem javult, és egyszerűen nem folytathatom ezt az utat, mert annak sosem lenne vége. Rome felsóhajtott, ahogy felkeltünk és kimentünk a csípős levegőre. – A nap végére, kislány, egyedül mi maradunk a többieknek, szóval, nem számít mennyire nehéz bármelyikünknek is, egyszerűen erősnek kell maradnunk és összetartani az egészet.

115

Megöleltem, majd összekulcsoltam a kezeimet. A mellkasomhoz szorítottam a képkeretet és megremegtem, ahogy a hideg éjszakai szellő keresztülfújt a sálamon. – Könnyen mondod te, akit az év nagy részében egy óceán választ el innen. Legtöbbször csak én és Rule vagyunk itt, egy kényelmetlen fegyverszünet közepette, a szüleid, akik vizslatnak minket és az enyéim, akik rám sem bagóznak.  Te magad mondtad Shaw, hogy már nem vagy gyerek, meg tudod ezt oldani. Én bízom benned. Rome már csak ilyen volt. Ő volt a védelmező, aki azt akarta, ami a legjobb mindannyiunk számára. Mondtam neki, hogy hívjon fel, mielőtt visszamegy Brookside-ba, majd visszaindultam a lakásba. Ritkán fordult elő, hogy Ayden és én egyszerre voltunk szabadnaposak, de amikor hazaértem, a nappaliban találtam rá elterülve, körülötte mindenhol könyvekkel. Olyan intenzíven tanult, közben pedig olyan hangosan szólt a rádió, szerintem meg sem hallotta, hogy hazaértem. Egész héten Rule miatt piszkált engem. Ugyanakkor mindig kiállt mellettem, amikor ki akartam tombolni magam, és ha olyan döntéseket hoztam, amik boldoggá tettek – és elhitte, hogy Rule oh, de nagyon boldoggá tett engem. Tudta, hogy a Rule iránti érzéseim sokkal komplikáltabbak annál, mintsem amit hajlandó voltam beismerni neki, és meg volt győződve arról, afelé haladok, hogy a szívem még jobban összetörjön. Lábujjhegyre álltam a háta mögött és megragadtam a vállainál fogva, amitől sikított egyet és hátrapördült. A reakciója olyan drámai volt, hogy a hasamat fogtam a nevetéstől. Sóhajtozva huppantam le a kanapéra, majd levettem a kabátomat és a sálamat. Haragosan nézett rám, ahogy a rádió felé nyúlt, hogy lehalkítsa. – Nem vicces. Milyen volt a vacsora? 116

 Jó.  Csak jó?  Kihallgatott Rule-ról; úgy tűnik, azt hiszi, kiegészíthetnénk egymást, vagy valami hasonló baromság.  A bajkeverőről beszélve, hallottál róla mostanában? Megráztam a fejem. – Nem. Tudom, hogyan működik ő, Ayd. Tudod mennyi szomorú, zavart lányt láttam, akit lekoptatott másnap reggel? Én nem leszek egy közülük.  Ja, de ti srácok ismeritek egymást, barátok voltatok. Vállat vontam. – Az nem számít neki. A nők mindig is felcserélhetőek voltak. Ez megy fiatalkorunk óta. Egyik kezemet végigfuttattam kócos hajamon és elfojtottam egy ásítást. Még keményebben kellett most tanulnom, mert nyakunkon volt a félév vége, és az extra hétvégi műszak kezdett a terhemre válni. Ha hozzávesszük, hogy az éjszaka közepén tűzben égve és zavarodottan ébredtem fel, érthető, miért voltam ennyire fáradt.  Szerintem lekuporodok egy könyvvel, aztán korán lefekszek.  Nem hangosítom fel a zenét.  Ne törődj velem, jó éjt.  Neked is, és hé, legalább a szívásnyom kezd halványulni. Kiöltöttem rá a nyelvemet és bevonultam a szobámba. Arccal az ágyra vetettem magam, majd halkan szitkozódni kezdtem, amikor megcsörrent a telefonom a táskám mélyén. Más esetben figyelemre se méltattam volna, de a ‘We’re not gonna take it’-et játszotta a Twisted Sister’s-től, így tudtam, hogy az anyám keres, és úgyis addig zaklat majd, amíg fel nem veszem. Az ő ideje ugyanis roppant értékes ám! Átfordultam az oldalamra és előkotortam a készüléket.  Helló, anya. 117

 Shaw, sajnálom, hogy ilyen sokáig tartott, amíg felhívtalak a születésnapod miatt. Kaliforniában voltunk. Jack üzleti útra ment, és mivel otthon olyan hideg van ilyenkor, úgy gondoltam, a gyerekek örülnének a tengerpartnak. Felteszem a telefonok nem működnek Kaliforniában. – Semmi gond.  Beszéltem apáddal, ő mondta, hogy zavartnak és rosszkedvűnek tűntél. Megfontoltuk a dolgot és komolyan úgy gondolom, bármilyen játékot is űzöl Gabe-bel, abba kell hagynod. Most már érett felnőtt nő vagy, Shaw, el kell kezdened okos döntéseket hozni a jövődre vonatkozóan. Fiúról fiúra szálldosni többé már nem elegendő. Még csak fel sem köszöntött engem. – Nem érdekel Gabe, anya, egyáltalán nem.  Az érdeklődés itt édeskevés. Jó családból származik, a jövője előre meg van tervezve – ezek azok a dolgok, amit egy te korodbeli fiatal lánynak egy partnerben keresnie kell. A fogaimat csikorgattam és összeszorítottam a szememet. – Vagyis ezek a dolgok vezették apát Marissához? Jó családból származik? Biztosítva van a jövője? Vagy talán csak szereti a hatalmas D-s kosarait és a tényt, hogy megtesz bármit, amit mond neki. Ugyan már, anya, nevetséges vagy. Az biztos, hogy nem fogok egy olyan pasira időt pazarolni, akitől kiráz a hideg csak azért, mert te kedveled.  Vigyázz a nyelvedre, ifjú hölgy! Nem tudom, honnan jön ez a sok okosság, amit te annak hiszel, de nem vagyok sem ostoba, sem vak és tudom, hogy ahhoz az Archer fiúhoz van köze. Mindig ez megy. 118

Megdörzsöltem a homlokomat ott, ahol a kezdődő migrént éreztem, tőle hamarabb képes volt kialakulni, mint bármi mástól. – És akkor mi van, ha vele kapcsolatos?  Ó, Shaw, mikor fogod végre kinőni ezt az ostoba ragaszkodást?  Anya, kezd fájni a fejem, folytathatjuk ezt valamikor máskor? Egy hosszúra nyúlt pillanatig nem válaszolt és éreztem, ahogy a rosszallás hullámokban árad felőle a kagylón keresztül. – Meg fogom hívni Davenportékat vacsorára. Neked is el kell jönnöd.  Nem. Nem, ha Gabe is ott lesz.  Márpedig eljössz. Ne feledd, hogy az apáddal mi fizetjük a tandíjadat. Nagyszerű, még egy szülő, aki megzsarol engem, igazán szerencsés vagyok. – Ja, rendben, nem számít. – El sem köszöntem, csak kinyomtam a telefont és az egyik párnára dobtam, majd lekapcsoltam a villanyt. Nem tudtam, Rome hogyan hihette azt, képes lennék bárkit is kiegészíteni, jó lenni bárki számára is, amikor még a saját életem felett sem volt uralmam, és ez kezdett fizikailag kikészíteni.

A hét maradék részét és a hétvégét is azzal töltöttem, hogy akár egy mintadiák, minden egyes alkalmat megragadtam, hogy tanuljak. Befejeztem a labor-projektet, elkezdtem dolgozni az egyik félév végén esedékes beadandómon és még Aydennek is sikerült egy kicsit segítenem, mivel küszködött a kémiával.

119

Az egyik felkészítő órámhoz szükséges darabon dolgoztam, egy beszéden arról, miért kellene a segített öngyilkosságnak legálisnak lennie – szuper vidám egy téma –, de a lakás túlságosan békés volt, és belefáradtam már abba, hogy semmibe vegyem a telefonomat, ha az bármikor megszólalt attól rettegve, az egyik szülőm keres, vagy Gabe. Úgyhogy felkaptam a laptopomat és lementem a Pikes Perkbe, hogy befejezzem. Ayden írt egy sms-t, hogy elmehetnék a bárba, mert az ilyenkor elég csendes, de kevésbé serkentő környezetre volt most szükségem és egy hippikkel teli kávézó tökéletesnek bizonyult. Tucatnyi kutatási anyag feküdt előttem és egy karamellás latte hűlt a könyökömnél. Annyira belemerültem abba, amit csináltam, hogy észre sem vettem, amint a szemben álló széket a kisasztalnál, ahol ültem hátrahúzzák, sem a fekete-fémes pár cipőt, amik megjelentek a padlón. Valójában annyira belemerültem a munkába, hogy egészen addig észre sem vettem, társaságom van, amíg egy ismerős kéz – egy kígyótetoválással rajta, és a nevével keresztben az ujjpercein – oda nem nyúlt és lecsapta a gépem fedelét. Meglepetten pislogtam, felkaptam a fejem és láttam, hogy azok a jég kék szemek engem figyelnek intenzíven. Továbbra is tarajos haja volt, csakhogy ezúttal sokkolóan piros színű és képtelenül jól festett szűk hosszúujjú pólójában és farmerjében, ami egy kicsit bő volt rá. Meg sem próbáltam elrejteni a tényt, hogy nyíltan bámulom őt.  Mi van, ha nem mentettem el?  Nem most találkozunk először, rémlik? Elég jól ismerlek ahhoz, hogy tudjam, valószínűleg minden mondat után mentesz. Minden bekezdés után, de ez most lényegtelen. – Ez a hely nem igazán esik az utadba, mit keresel itt? – Pontosan tíz napja nem láttam, vagy beszéltem vele. A gondolat, hogy szándékosan keresett 120

fel itt, túlságosan erőltetettnek tűnt, semhogy elhittem volna, úgyhogy leszidtam magam, amiért ilyesmit olvastam bele hirtelen felbukkanásába.  Először a bárba mentem. Belefutottam a lakótársadba és ő mondta, hogy valószínűleg itt csinálod a leckédet. Shaw, beszélnünk kell. – Sosem hallottam még őt ennyire komolynak és ettől ideges lettem. Kezdenem kellett valamit a kezemmel, úgyhogy felkaptam az italomat és próbáltam elbújni mögötte.  Nem hiszem, hogy kellene. – Félig biztos voltam benne, hogy olyasmit fog mondani, amitől kedvem támad majd az arcába köpni a langyos kávét. Felhúzta szemöldökét, amibe dupla ezüst karikákat szúrtak, majd könyökét a combjára támasztva előre hajolt és egyenesen a szemembe nézett. Érdekes árnyak táncoltak és ragyogtak szemei ezüstös mélyén, amiről nem tudtam, hogyan keletkeztek, de sosem nézett még ki vonzóbban, mint abban a pillanatban.  Ugyan már. Komolyan azt hiszed, a dolgok ugyanúgy folytatódnak majd, mint korábban, mi pedig úgy teszünk, mintha az egész meg sem történt volna?  Miért ne? Eddig is ezt tettük és úgy tűnik, bevált.  Shaw – ingerültnek hangzott. – Az nem fog megtörténni, hogy egy ilyen elképesztően jó szex után – amiről mellesleg kiderül, hogy neked az első volt – egyszerűen nem beszélünk róla. Először is tudni akarom, mit csináltatok Remyvel ennyi év alatt, ha nem feküdtetek le egymással, ennek így egyszerűen nincs értelme. Azt is tudni akarom, miért léptél le másnap reggel, esélyt sem adva nekem, hogy beszélhessünk. Letettem a bögrét és kisöpörtem a hajamat az arcomból, majd felé hajoltam, úgyhogy majdnem pontosan ugyanabban a pozícióban 121

ültem, mint ő. Olyan közel voltunk egymáshoz, hogy láttam az összes szempilláját, amint az arcához értek, mikor pislogott.  Annyiszor elmondtam már nektek, srácok, hogy Remyvel csak barátok voltunk. Soha, soha nem volt közöttünk romantikus kapcsolat. A barátságunk mélyről gyökerezett, erőteljes volt és intim olyan módon, ahogy azt egy magadfajta neandervölgyi képtelen lenne megérteni. De sosem volt fizikai, és el sem tudom hinni, hogy azt gondoltad, csak azért ott maradok, hogy másnap reggel te magad dobhass ki. Többször láttalak akció közben, mint azt szeretném beismerni, Rule, és nem szándékoztam a soron következő másnap– reggeli–fejfájásod oka lenni. Ennél több büszkeség szorult belém.  De húsz éven keresztül ragaszkodtál a szüzességedhez, aztán csak úgy nekem adtad minden különösebb ok nélkül? – Eléggé bosszúsnak hangzott, amitől vigyorognom kellett.  Megvoltak rá a magam okai, Rule.  És azok pedig?  Elég, ha én tudom őket. Nézd, nem kérek és nem is várok el tőled semmit, úgyhogy túlléphetnénk végre a dolgon?  Nem, nem tehetjük. Egy kissé hátrahúzódtam és felhúzott szemöldökkel meredtem rá. – Micsoda? Miért nem? Örök idők óta ismerjük egymást; ez csak egy dolog, ami megesett. – Elutasító mozdulatot tettem a kezemmel, majd megmerevedtem, amikor megragadta a csuklómat, és sokkal nagyobb kezébe vonta az enyémet. Megigézve néztem, ahogy tetovált ujjai rákulcsolódtak az enyéimre.  Nézd, ez a dolog, ami megesett – a hangja pár oktávval elmélyült, én pedig hirtelen fokozottan tudtára ébredtem, hogy a kávézó tömve volt, és hogy bármilyen okból is, de elég nagy érdeklődést keltettünk és jó néhány szomszédos asztal feszült 122

figyelemmel követte beszélgetésünket –, ez nem valami jelentéktelen esemény volt, amit egyszerűen semmibe tudunk venni. Higgy nekem, megpróbáltam. Pénteken szórakozni mentem és összejöttem egy dögös vörössel. – Éreztem, ahogy az arcom haragossá válik, és próbáltam elhúzódni tőle. Rám mosolygott és csapdába esett kezemet használta, hogy még közelebb húzzon magához. – Sajnos öt percbe sem tellett, hogy rájöjjek, arra próbálok használni egy csajt, hogy kiverjek vele egy másikat a fejemből. Ezért szombaton úgy döntöttem, bepróbálkozok egy szőkével, esetleg egy barnával, a pokolba, talán egyszerre a kettővel, mert a fejemet elcsavarta egy olyan lány, akinek nem lett volna szabad. A kezemet rángattam, de ő csak még közelebb húzott magához, míg már gyakorlatilag a fülembe suttogott én pedig szinte az ölében ültem. Szabad kezemet kellett használnom, hogy nekigyürkőzzek kemény szorításának. Túlságosan intim volt, túlságosan ismerős így érinteni őt, amikor megpróbáltam egy kis távolságot tartani tőle – miközben ő azt ecsetelte, hogyan próbált meg más lányokat ágyba vinni. – Szóval Nash és én elmentünk szórakozni szombaton is. Voltak ott vörösek, voltak ott barnák és még egy szuper dögös csaj is, aki teljesen úgy nézett ki, mint Pink, de azt hiszed, bármelyikük is megfelelt nekem? Nem, Shaw, egyik sem, mert kibaszottul egyikük sem te voltál, mert amióta kisétáltál vasárnap a lakásból, semmi másra nem tudok gondolni, csak rád. Miért is van ez? Szavai hatására remegni kezdett a bensőm. – Mert ez újdonság volt, mert van múltunk, ez pedig megnehezíti számodra, hogy arctalan és névtelen maradjak. Nem tudom, Rule. Felemelte egyik kezét, és végigfuttatta hüvelykujját az államon. Elakadt a lélegzetem, a szívem vad vágtába kezdett. 123

 Bármi is az ok, számít, Shaw. Nagyon is számít.  Mit próbálsz elmondani, Rule?  Nem tudom, csak azt tudom, hogy a többi lány nem te vagy, én pedig nem tudok ezzel elbánni, úgyhogy azt gondolom, rá kell jönnünk, mi folyik kettőnk között. Kissé megráztam a fejem, mire ezüstös fényben ragyogott fel sápadt arca. – Én nem leszek egy a sok közül. Mint ahogy már mondtam, megvolt az okom arra, hogy hagyjam a dolgokat megtörténni úgy, ahogy megtörténtek. De ha azt hiszed, önként jelentkezek ágymelegítőnek, mert jelenleg senki más nem üti meg a mércét, hatalmasat tévedsz. Ismerlek téged, Rule; ismerlek azóta, hogy először rájöttél, a lányok sokkal bonyolultabbak a fiúknál, és hogy elhatároztad, sosem fogsz elég fáradságot beleölni a megszerzésükbe. Ujja könnyed érintésétől az arcomon majdnem tócsává olvadtam csizmás lábai elé. – Akkor ezúttal fogok, együtt leszünk, és jobban megismerjük egymást. Hiszen örök idők óta ismerlek téged, de igazából semmit nem tudok rólad. Ugyan már, Shaw, mi veszteni valód van? A szívem nem, az biztos, mert az már úgyis az övé, még ha nem is tudott róla. – Vagyis, uhm, randizni akarsz? Felnevetett. – Nem igazán vagyok az a randizós típus, de esküszöm, amíg megpróbáljuk kitalálni, mi folyik kettőnk között, a nadrág rajtam marad. Nincs félrelépés, nincsenek más lányok. Tartozok ezzel neked és magamnak is, hogy kiderítsük, mi folyik itt, vagy, hogy csak egy fellángolásról van-e szó. – Olyan őszintének hangzott; annyira komolynak tűnt és olyan elszántan meg akart győzni, hogy higgyek neki – még sosem láttam ilyennek.

124

Megköszörültem a torkom, és beharaptam az alsó ajkam egy kissé. Mindig is erről álmodoztam, arra hogy Rule végre rájön, nőből vagyok, és hogy velem akar lenni. Csakhogy fantáziámban ez mindig együtt járt múlhatatlan szerelmének és hűségének kinyilatkozatásával, de a valóságban kíváncsisága és azon ígérete, hogy legalább megpróbálja kipuhatolózni érzelmeit valószínűleg a legtöbb, amiről tőle számíthattam. Nem tudom, mennyire bíztam benne, de mindig, mindig is akartam őt, és eszem ágában sem volt kikosarazni, amikor ezüst tálcán nyújtotta magát felém.  Ha ezt tesszük; együtt leszünk, több időt töltünk együtt – a szüleid, a szüleim, Rome, egyiküknek sem fog tetszeni.  Kit érdekel? Felteszem engem, de mindig is én voltam az egyetlen, akit érdekelt az ilyesmi.  Oké.  Oké? Halkan mondtam ki, és miközben ő suttogva ismételte meg a szócskát, egy pillanatra becsukta szemeit, mire megtettem az egyetlen dolgot, ami még hátravolt… előre hajoltam és ajkaira nyomtam a sajátomat. Nyoma sem volt benne a kétségbeesésnek, mint legutóbb, se a pániknak amiatt, hogy meggondolhatja magát, se az éveken át felhalmozódott vágynak és frusztrációnak, nem volt keserűség sem amiatt, hogy ez csak egy egyéjszakás dolog lesz. Csak ajkaim édes nyomása az övéin és ajakgyűrűjének enyhe szúrása bőrömön. Rule-t csókolni mindig is egyedülálló módon eltérő, mint bárki mással tenni azt, egyszerűen volt valami benne, amitől klasszisokkal túlszárnyalta a többieket. Éreztem, hogy ajkai vigyorra húzódnak, ahogy a körülöttünk lévő asztalok felől hangos 125

sóhajok hangoztak fel. Visszahúzódott és egyik ujjával gyengéden megkoppintotta az orrhegyemet. Visszaültem a székemre és megköszörültem a torkomat. – Nos, hát akkor. Hangosan felnevetett. – Ja, ez a rész legalább gondolkodás nélkül megy. Hátradőltem a székemben és szórakozottan nyúltam a papírok felé, amik továbbra is közöttünk voltak szétterülve. – Bármilyen kellemes is volt ez a kis vizit, be kell fejeznem a prezentációt. Csalódottság villant fel a szemeiben, de gyorsan elrejtette a rá jellemző könnyed vigyor mögé. – Hogy dolgozol ezen a héten?  Egész hétvégén bent leszek, de én végzek legkorábban szombat este, és csak délelőtt tízre kell vasárnap beérnem.  Elfoglalt lány.  És még csak a feléről sem tudsz.  Tehát ez az együtt-lógós dolog nehezebben jön majd össze, mint gondoltam? Vidáman mondta ezt, de ismertem Rule-t; ő amolyan pillanatnyiöröm típusú srác volt. Ha a szoros napirendem megnehezítette, hogy több időt töltsünk együtt, nem voltak illúzióim arra vonatkozóan, hogy a közelben várna rám, amíg felszabadulok. Nem, tovább mozdulna valami sokkal könnyebbre, valaki sokkal elérhetőbbre.  Este tízkor végzek szombatonként és általában hétkor vasárnaponként, de az utóbbi műszak csak opcionális, azért vállaltam, mert már nem jártunk el Brookside-ba és úgy gondoltam, jól jönne egy kis extra pénz.  Jet haveromék a Cerberusban játszanak hétvégén, miért nem fogod a lakótársadat és jöttök el szombat este? 126

 Milyen zenét játszanak? – A Cerberusnak elég rossz híre volt a városban. Az ipari negyedben feküdt, és időnként ilyen-okból bezárták. Nem éppen az a környék, ahol szívesen töltöttem az időmet. Tulajdonképpen olyan hely volt, amit bármilyen áron elkerültem volna, már csak azért is, mert féltem ismerősökkel összefutni, akik utána beköptek volna a szüleimnek. De ha azt tervezem, hogy több időt töltök el ezzel a sráccal, akit már egy örökkévalóság óta magamnak akartam, akkor a látóhatáromnak sürgősen szélesednie kell.  Metál. Felhorkantam. – Ayden Kentuckyból származik, Taylor Swiftet és Carrie Underwoodot szokott hallgatni. Nem hiszem, hogy rá tudom venni erre.  Igazából nagyon jók, egy elég híres bandával turnéztak tavaly, emellett Ayden elég laza csajnak tűnt, fogadok már csak azért is eljön, hogy a szárnysegéded legyen. De ha ő nem jön, gyere el egyedül, nem foglak magadra hagyni.  Mi a helyzet Rome-mal?  Fort Carsonba megy hétvégére. Találkoznia kell a rehabilitációs tanácsadójával. Nehéz idők állnak előtte, mivel nem gyógyul olyan gyorsan, ahogy kellene.  Az nem jó.  Én senki elől nem fogom ezt rejtegetni, Shaw. Ha olyan játékot akarsz űzni, talán át kellene gondolnod, hogy tényleg akarod-e ezt az egészet. Megragadtam a felkarját és hagytam, hogy ujjhegyeim belemélyedjenek a kígyó tetovált testébe. – Nem, egyáltalán nem fogom titkolni a dolgot, csak ne csinálj belőlem idiótát, Rule. Ez sokat számít nekem. 127

 Nekem is, Casper. – Lábra állt, így fölém magasodott. Lehajolt és gyengéd csókolt lehelt a fejem búbjára. – Mellesleg nagyon jól nézel ki farmerben. Gyere el a koncertre szombaton.  Rendben. – Néztem, ahogy kisétált a kávézóból, és nem kerülte el a figyelmemet, hogy az összes jelenlévő lány is ugyanígy tett. Elfojtottam egy sóhajt és bánatosan csóváltam meg a fejem. Éppen azon voltam, hogy felnyissam a gépem fedelét, amikor elkaptam a szemben lévő asztalnál ülő lány tekintetét. Egy kicsit idősebb volt nálam, hosszú raszta hajjal, ami elképesztő, óceán szín kékben pompázott, és engem bámult irigykedve. Pislognom kellett, mert nagyon hozzászoktam már, hogy én vagyok az, aki irigykedő tekintettel néz a Rule ágyából kikecmergő lányokra. Szégyenlős mosolyt vetett rám.  Az ott le fogja kötni minden egyes szabad percedet. Tekintetbe véve, hogy abban sem voltam száz százalékig biztos, mit művelünk, nem kételkedtem benne, hogy a csajnak igaza van. Nem mintha Rule megkért volna, hogy legyek a barátnője és még csak igazi randiról se volt szó, csak azt mondta, velem akar lógni és együtt tölteni valamennyi időt – ez nem volt körülhatárolva, sem letisztázva és még csak azt sem tudtam, számára mit jelentett. Értékeltem, amiért közölte, hogy nem fog félre lépni, hogy tisztában volt azzal, bármi is folyik kettőnk között az elég fontos ahhoz, hogy megpróbáljon anélkül rájönni, hogy más lányokat is belekeverne a dologba. De meglehetősen tudatában voltam annak, hogy a régi szokások nehezen halnak el, Rule pedig nem éppen arról ismert, hogy képes visszafogni magát. Hangosan fújtam ki a levegőt. – Nekem mondod!? A lány felkacagott. – Egy hatalmas lótuszvirágot tetovált a barátnőm lábára nemrégiben; a három kezelés alatt végig 128

megpróbálta elhívatni magát a sráccal egy randira. Gondolom, közölhetem vele, hogy barátnője van, ettől talán jobban érzi majd magát az elutasítás miatt. Újra felkaptam a bögrémet és próbáltam elmémet kivezetni a Rule-ködből, ami leszállt rá, hogy visszatérhessek mintadiák-módba.  Nem vagyok a barátnője.  Igazán? Pedig eléggé úgy nézett ki.  Nagyon régóta ismerjük egymást, ez eléggé bonyolult. Rám kacsintott és pimaszul elvigyorodott. – Ó, édesem, amikor így néznek ki és árad belőlük, hogy ’tedd–meg, tedd–meg’, mindig is bonyolult lesz a dolog. Na, éppen erről beszélek. Ha egy tökéletesen idegen is – aki gyakorlatilag csak öt percig figyelt minket együtt – tisztán látja, milyen csatát vívok csak azért, hogy elrejtve tartsam a Rule-lal kapcsolatos érzéseimet, mekkora esélyem volt arra, hogy ezt a közöttünk lévő dolgot tényleg működőképessé tudjam tenni? Ezzel a depressziós gondolattal tértem vissza a segített öngyilkosság témájához és próbáltam jobbkedvre derülni.

129

7. FEJEZET

Fordította: Enn

A klub tömve volt. Az Enmity eléggé kedvelt a helyi metál fejek és punk-rockerek körében, plusz Jet már gyerekkora óta a színpadon élt, úgyhogy elég szép tábora lett csak attól, hogy sok időt töltött errefelé. Valamilyen szaros feltörekvő Slayer-utánzat2 nyitotta az estét és már a hangolásnál tartottak, őket egy punk lánycsapat követte, úgyhogy a fellépésük valószínűleg tolódni fog, ami nem is jött rosszul, mert már jóval elmúlt tizenegy, én pedig nem tudtam megállni, hogy ne a mobilom képernyőjén kövessem a percek múlását. Minden egyes alkalommal, hogy odanéztem, Nash a szemeit forgatta, Jet pedig felnevetett. Tekintettel arra, hogy jó munkát végeztek egy üveg Patron 3 eltüntetésében, nem vettem magamra a viselkedésüket. Írtam Shaw-nak jó egy órával ezelőtt, hogy megerősítsem, eljön-e, de eddig nem érkezett válasz. Nyugtalan és mogorva voltam, részben azért, mert ismeretlen területen mozogtam és tagadhatatlanul azért is, mert ez az egész monogámia dolog új volt nekem. Hozzászoktam, hogy megvakarjam, ha viszket, hogy kielégítsem az alapvető szükségleteimet és hagytam, hogy a testi vágy irányítson engem; viselkedni valahogyan azért, mert valaki megkért rá, nem pedig azért, mert úgy akarok, teljesen új dolog volt számomra, a mellékhatások pedig egy nagy szívás. 2 3

Slayer: egy amerikai thrash metál zenekar Patron: tequila márka

130

Kanos voltam és ingerlékeny, plusz elegem lett abból, hogy telefon-bújócskát játszottam vele – eddig fogalmam sem volt arról, milyen elfoglalt Shaw élete. A lány óráról munkába sietett, vagy az önkéntes melóhoz; és ez lefoglalta az egész napját. Amikor korábban hétvégenként találkoztam vele, feltételeztem, hogy sok a szabadideje és úgy döntött, hogy a vasárnapokat a szüleimmel akarja tölteni, de nyilvánvalóan nem ez volt a helyzet. A lány napjainak minden egyes perce előre meg volt tervezve és le volt vezényelve, vagyis azzal, hogy visszautasította a szüleim meglátogatását, amíg azok nem látnak tisztábban, nagyon sok áldozatot hozott.  Nyugi. Ha azt mondta eljön, akkor itt lesz. – Nash belekönyökölt a bordáimba, mire távolabb löktem magamtól a mobilt, amibe eddig lyukat égetett a szemem. Aztán visszasüllyesztettem a zsebembe és felkaptam a sörömet, amit már egy órája babusgattam. Elkaptam egy füstös szőke pillantását, aki már megérkezésünkkor érzékelt a radarjával és fejben gyorsan elemeztem, miért is gondoltam azt, hogy együtt lenni Shaw-val és azon morfondírozni, hogyan csavarta el így a fejem, jó ötlet, mikor itt van egy nagyon könnyű eset épp a szemem előtt. A szőke olyan mosolyt villantott rám, amiről sikított, „azt akarom, hogy a fogaiddal tépd le rólam a nadrágot" és majdnem megfulladtam, amikor a sör a nyelőcsövem helyett a légutakon keresztül indult el lefelé. Jet felröhögött és kezét átfuttatta rendetlen sötét haján. A pasas úgy festett, mint egy rock sztár; nyurga volt és örökösen úgy nézett ki, mintha akkor ébredt és kelt volna ki az ágyból, amitől a csajok elbutultak és álmodozó szemekkel bámultak rá. Emellett nagyszerű hangja volt és jól énekelt, tényleg énekelt, ami miatt kissé ironikus volt, hogy egy heavy metál bandát választott magának, mert jó néhány enmitys számuk csak ordibálásból állt. De a hapsi született 131

zenész volt és nemcsak gyilkos számokat tudott szerezni, de bármilyen hangszeren is játszott, ami a kezébe került. Egy különösen durva sörpongos éjszaka után bevallotta, azért szerette a metált, mert nem tudta kezelni a hírnevet és az imádatot, ami a többi, sokkal populárisabb zenei stílust övezte. Ő saját maga miatt akart benne lenni a bandában, nem érdekelte a rock sztárság, még ha meg is volt hozzá a kinézete és a kiállása.  Esküszöm, több bukszát vonzol magadhoz nálam, pedig van egy kibaszott bandám. Nem kell mást tenned, csak pislogni egyet és a tyúkok egymáson átesve rohannak a lábaid elé. Megköszörültem a torkom és leraktam a korsót az asztalra. – Ja, nos, mondtam már nektek srácok, hogy ezt egy időre jegelnem kell. Jet a vállai fölött odanézett a szőkére, majd vissza rám, gúnyosan vigyorogva. – Sok sikert hozzá. Nash bedobott egy újabb kupicát és fogain keresztül eresztette ki a levegőt. – Adj neki egy kis időt, haver, most jól alakulnak a dolgai.  Én csak azt mondom, hogy meg sem kell dolgozni a figyelemért. Elővettem a mobilomat és vagy századjára ellenőriztem az időt. – Valami azt súgja, hogy ez közel sem igaz. Jet és Nash mindketten ittak még egy kört majd Jet felordított. – Az első csapat lassan elkészül a kezdéshez, megyek megnézem, a srácok készen állnak-e szétszedni ma éjjel ezt a helyet. Nemsokára befejezzük az albumot, amin egy ideje dolgozunk, úgyhogy ma gyilkosok leszünk. – Összevertük az öklünket és felsóhajtottam, amikor a szőke újabb nyers pillantást vetett rám. Nem akartam folyamatosan felé tekingetni, de úgy tűnik, a régi rossz szokások nehezen halnak el.  Szívás. 132

 Komolyan, nyugi. Shaw nagyszerű, egy belevaló csaj és van annyira tökös, hogy visszaadja neked a szarságaidat és ismer téged, mégis hajlandó esélyt adni neked. Itt lesz, úgyhogy nyugodj már le és mondd meg a farkadnak, hogy rohadtul elernyedhetne. A hajamat még mindig őrült tarajban hordtam, úgyhogy nem tudtam keresztülfuttatni rajta kezeimet; helyette megdörzsöltem a tarkómat majd az asztal szélén doboltam ujjaimmal.  Szerinted miért ad ennek egy esélyt? Úgy értem, az esze biztosan tudja, hogy rossz választás vagyok, ismeri a múltamat és nincs bennünk igazából semmi közös sem. Azt tudom, hogy én képtelen vagyok kiverni őt a fejemből, de szerinted mi motiválja őt arra, hogy kiderítse, mi van közöttünk?  Szerintem ő egy szuper okos csajszi, és bármi is az indítéka, jól átgondolta a dolgot. Nem hiszem, hogy csak úgy lefeküdt veled, és komolyan kételkedem abban, hogy egyszerűen csak azért egyezett bele, hogy együtt lesz veled, mert megkérted rá. Úgy hiszem, ha nem veszted el a fejed és a farkad is a nadrágodban tartod, végül rájössz majd, miért teszi azt, amit – és eléggé biztos vagyok benne, hogy az okok felérnek majd egy seggberúgással.  Szerintem őrült vagyok, ha azt hiszem, képes leszek ezt végigcsinálni. – Szerettem a lányokat, szerettem a kötetlen szexet, hogy oda mentem, ahova és amikor csak akartam, és szerettem, hogy nem tartoztam senkinek sem magyarázattal – és összejönni Shaw-val véget vetett mindennek. Felsóhajtottam és hagytam, hogy a pillantásom megint visszavándoroljon a szőkére. Továbbra is engem nézett, csakhogy nagyon csinos arcán most már mogorva kifejezés ült. Ajkai úgy álltak, mintha valami keserűt ízlelt volna, én pedig nem tudtam rájönni, hogy mi változott meg az alatt az egy perc alatt, amióta 133

legutóbb elkaptam a pillantását – egészen addig, amíg Nash azt nem motyogta, hogy „Azt a rohadt!”, és rájöttem, minden körülöttünk ülő hapsi elfordult, hogy Shaw-t és Aydent bámulja, ahogy azok keresztülvonultak a báron arrafelé, ahol mi ültünk. Ütős párost alkottak. Messze a legfinomabb lányok voltak ezen a helyen, amiből egyértelműen kiderült, hogy egyikük sem merészkedett még el a Cerberusba ezelőtt. Shaw hosszú szőke haja lazán hullott alá fekete nyakpántos felsője miatt fedetlen vállaira. Feszes farmert viselt, amit úgy tűnt, csak sebészeti úton lehet majd eltávolítani róla, olyan szoros volt, és egy pár élénk kék magassarkút, aminek nevetségesen kellett volna festenie egy ilyen helyen, ehelyett még a régi vágású metálfejek is belenyáladztak a korsóikba miatta. Ayden szexin felállította sötét haját, apró szoknyában volt és hullámos bő lila topban, ami teljesen szabadon hagyta egyik vállát. Egy pár fekete cowboy csizmát vett fel, ami egyértelműen látott már jobb napokat is, de ez nem állította meg kettejüket abban, hogy minden tekintetet, férfit és nőit egyaránt magukra vonzzanak, ahogy az asztalunk felé siklottak. Nem tudtam, mit tegyek, úgyhogy csak bámultam Shaw-t, ő pedig szintén engem figyelt. Eléggé biztos voltam benne, hogy az összes vér a fejemből levándorolt délre, szóval úgy néztem rá, mint valami idióta, míg Nash kuncogott és odaköszönt nekik.  Hé. Bocs a késésért, legénybúcsú volt a bárban, úgyhogy tovább tartott ideérni, mint gondoltuk volna.  Írtam neked pár sms-t, hogy megtudjam, mi a helyzet. – Meg kellett volna kérdeznem tőle, kér-e valamit inni, tennem kellett volna valamit, bármit, amivel tudatom vele, hogy örülök, amiért itt van, de helyette goromba és furcsa voltam. Összevonta a szemöldökét. – A telefonom ki van kapcsolva. 134

Ayden az asztalra támaszkodott a könyökével és elfogadta a kupicát, amit Nash kínált neki. Aztán Shaw-ra meredt és felé bökött egy ujjal. – Mondd el neki azt is, miért van kikapcsolva. – Vádaskodás volt a hangjában, és még a sötét bárban is megláttam, ahogy Shaw elpirult. Egyik kezemet a derekára helyeztem és lehajoltam hozzá, így ajkaim a fülét érték. Éreztem, hogy megfeszült, de csípőjét az enyémnek döntötte. – Miért van a telefonod kikapcsolva, Casper? Testsúlyát egyik lábáról áthelyezte a másikra. – Mert Gabe örökösen hívogat. Anyám meghívta a szüleit a brookside-i country klubba vacsorára jövő hétvégére, és mindkettőnktől elvárják, hogy megjelenjünk. A fejébe vette, hogy együtt kellene odautaznunk, és nem tágít a dologtól, úgyhogy kikapcsoltam a mobilt, mert már az őrületbe kerget a hívásaival, és amúgy sem akarok elmenni oda. A pincérnő ebben a pillanatban jelent meg, úgyhogy a lányok rendeltek maguknak italt, én meg egy újabb korsó sört. Közelebb húztam Shaw-t az oldalamhoz és felém fordítottam, hogy szemtől szembe kerüljünk.  És mihez kezdesz? Egyik tenyerét a mellkasomra helyezte, épp a szívem alatt és szomorú zöld szemekkel nézett fel rám. – Fogalmam sincs. Muszáj elmennem, különben anya pokollá teszi az életemet, de nem akarok Gabe közelében lenni. Próbálok egyszerűen tudomást sem venni a dologról.  Ez nem fog sokáig működni. – Szerettem, hogy a teste pont illett az enyémhez, mintha úgy szabták volna, hogy éppen ott legyen a helye.

135

 Tudom. – A pincérnő letette az italokat, Ayden pedig grimaszt vágott, ahogy az első banda elkezdett játszani. Felnevettem és öntöttem neki egy újabb kupicával.  Csak éld túl az első kettőt, ígérem, Jet bandája nagyon jó. Újabb grimaszt vágott. – Az olyan dalokat szeretem, amikben kicsivel több pengetés és sokkal több bendzsó szerepel. Mindannyian felnevettünk ezen. – Segíts Nashnek eltűntetni a tequilát, az majd átsegít az éjszakán, és ha már nem bírnád, fogadok, Jetnél vannak füldugók, majd elcsórjuk neked. – Mondott valamit, amit nem hallottam, de Nasht eszement röhögésre késztette, úgyhogy visszafordultam Shaw-hoz. Megremegtem belül, amikor észrevettem, hogy amolyan csajosan összenézett a másik szőkével. Karomat teljesen a dereka köré fontam és addig húztam magam felé, míg teljes testével hozzám nem simult.  Hé, hagyd.  Ennél átlátszóbb már nem is lehetne.  Shaw, nézz körül. Legalább tíz pasas ül nem kevesebb, mint három méteren belül, akikről egyértelműen látszik, hogy éppen a szemükkel vetkőztetnek téged, ez van. Veled vagyok, nem pedig vele, te pedig miattam vagy itt, nem azok miatt, és csak ez számít, igaz? Rám grimaszolt, amitől kedvem lett volna megszívni felső ajkát. Odanyúltam a hajához, és egy tincset a füle mögé simítottam. Olyan volt, mint a szatén, és azonnal visszaugrott az arcához.  Sosem vártam még egy hetet, hogy újra együtt legyek egy lánnyal, akivel korábban már lefeküdtem, elég nagy szívás, de együtt szeretnék lenni veled egy kicsit.

136

 Tényleg sajnálom, amiért késtünk. Sokáig tartott rávenni Aydent, hogy eljöjjön velem. Ez tényleg nem az ő stílusa – ha már itt tartunk, az enyém se igazán – de örülök, hogy itt vagyunk. Végigfuttatta ujját a bicepszemen lévő főnix tetováláson, ami kilátszódott a pólóm ujja alól. – Én is együtt szeretnék lenni veled, Rule. Sajnálom, amiért ennyire hektikus az életem.  Ne aggódj emiatt. – Becsúsztattam a kezem nehéz hajzuhataga alá és lehajoltam, hogy a fülébe súghassam. – Szóval ma este eljössz hozzám, vagy mi? – Ha nemet mond, nagy esély volt arra, hogy hidegzuhanyt kell vennem, mielőtt egyáltalán megszabadulhatnék a farmeremtől. Zöld szemei ékkövekként csillogtak, ahogy engem nézett; sosem volt még lány, főleg nem olyan, akit már ilyen régóta ismertem, és akinél azon morfondíroztam, vajon mire gondolhat éppen. Shaw-n nehezen tudtam eligazodni, úgy tűnt, szemei ugyanazt tükrözik vissza, amit én is éreztem éppen.  Taxival jöttünk, szóval, amíg megbizonyosodok arról, hogy Aydennel nem lesz gond, ez is egy opció. – A hangja rekedten szólt, úgy gondoltam, ennél sosem hallottam még szexisebbet. Beleegyezően morogtam, mint valami neandervölgyi, közben a kezem lecsúszott a derekáról a fenekére. Négyen elbeszélgettünk és ittunk még pár kört, amíg végigszenvedtük az első és a második bandát. A másodikkal semmi baj nem lett volna, ha a főénekes jobban koncentrál az éneklésre és kevésbé arra, hogy a szólamokat keresse, de nekem többnyire csak ordibálásnak tűnt, amit műveltek. Miután egy órán keresztül ugráltak össze-vissza, Ayden már készen állt arra, hogy felrobogjon a színpadra és kibirkózza a mikrofont szegény lány kezéből.

137

Meglepődtem azon, milyen szórakoztató volt egyszerűen együtt lógni a többiekkel. Ayden vicces és szarkasztikus volt, Nashsel felváltva ugratták egymást, mintha évek óta barátok lennének, és mire az Emnity beállt a színpadra, a Patron elfogyott, azok ketten pedig lerészegedtek. Shaw csendesebb volt, megnézett mindent és mindenkit maga körül, kérdéseket tett fel és válaszolgatott, amikor épp belefolyt a társalgásba, de az idő nagy részében csak figyelte a történteket és kevésbé törekedett részt venni bennük. Egy ponton majdnem verekedést kezdeményeztem, mert ki kellett mennem a mosdóba, Nash meg kiszökött bagózni, és csak pár percig lehettünk távol, de mire visszaértünk az asztalhoz, valami izzadt metálfej próbált ráakaszkodni Shaw-ra. Nem szoktam féltékenykedni, egész életemben sosem voltam olyan jólelkű, mint az ikertestvérem, szóval nem értettem a gyilkos dühöt, ami hirtelen végigszáguldott rajtam; az azonnali szükségletérzetet, hogy tegyek valamit, amivel kihirdethetem az egész világnak, hogy ő az enyém. Szerencsére, Nash ért oda hamarabb az asztalhoz és félreérthetetlen módon elküldte onnan a pasast, mert megvolt rá az esély, hogy porrá zúzom és börtönben végzem az éjszakát. Így is, mikor visszaértem az asztalhoz lábujjhegyre húztam Shaw-t azokban a fasza kék cipőkben és csinos, rózsaszín ajkaira olyan erős csókot nyomtam, hogy ajakgyűrűm beleszúródott a bőrébe. Azt hittem, hátrébb fog húzódni, talán le is hord, amiért úgy viselkedek, mint egy idióta, de csak megragadta a pólómat apró kezeivel és hagyta, hogy azt tegyem, amit tennem kellett. Amikor végül leeresztettem a talpára, szemei üvegesek voltak, az arca kipirult. Végighúzta nyelvét felsőajkán, és újra elhelyezkedett az oldalamon.

138

 Be kell ismernem, Rule, imádok úgy csókolózni veled, hogy ott az arcodon az a sok fém. Sosem hittem volna, hogy tetszeni fog, de határozottan működik a dolog. Ó, ember, ez volt a legforróbb dolog, amit valaha hallottam. Valaha. Egy karomat a válla köré fontam. – És tudod, talán legközelebb csak körbepisilhetnél, hogy mindenki tudja, ez a te területed. Felnevettem száraz megjegyzésén, de meg sem próbáltam tagadni, miről szólt ez az egész. Tovább beszélgettünk és remekül éreztük magunkat, de mire a fények kialudtak és Jet arra készült, hogy megrengesse a színpadot, elegem lett a baráti csevejből és egyedül akartam maradni Shaw-val. Sajnálatos módon Jet tudta, hogyan kell jó bulit csapni, és még ha Ayden ki is jelentette, hogy azt a zsivajt, amit a banda művel, nehezen lehetne zenének nevezni, csak két számot adtak elő, mikor megragadta Shaw-t és a színpad elejéhez vonszolta magával. A banda hangos volt, agresszív és lángolt dalról dalra, de Jet jóképű fickó volt és értett ahhoz, hogyan kell megdolgozni a tömeget, úgyhogy nem lepett meg, amikor részeges, érdeklődő csillogást láttam Ayden szemeiben felvillanni, ahogy a színpad felé rohant. Sajnos ezzel magamra hagytak, hogy elbánjak becsípett legjobb haverommal.  Bírod még? Nash ibolyaszín szemei félig csukva voltak, és eléggé biztos voltam benne, hogyha nem lenne ott az asztal, ami megtartja őt, arccal a padlón végezné. Általában én is így néztem ki egy keményen végigivott éjszaka után, kissé riasztó volt látni ezt a másik oldalról.

139

 Huh? – Szavai értelmetlen mormogásnak tűntek és a szexi ábrándozást hirtelen felváltotta a valóság, miszerint saját kézzel kell majd visszatámogatnom a lakásba és eljuttatni a fürdőszobába, lehetőleg most azonnal.  Tesó, jobban teszed, ha nem rókázod össze a kocsimat. Hadd keressem meg a csajokat, szólok nekik, hogy mennünk kell.  Smhhh… - Oké, elsődleges célkitűzéssé vált, hogy még azelőtt kivigyem innen, hogy a tequila vissza találna jönni. Felsóhajtottam és elindultam a színpad felé, de mielőtt odaértem volna, feltartóztatott a korábbi szőke. Most, hogy Shaw itt volt és a fejem átvette az irányítást a farkamtól, tisztán láttam, kettejüket össze sem lehet hasonlítani. Shaw makulátlan volt és csinos anélkül, hogy három réteg smink fedte volna az arcát és olyan ruhákban is, amik többet fedtek be, mint amennyit szabadon hagytak. Ezenkívül elragadóan nem volt tudatában, milyen hatással van a másik nemre, míg ez a csaj azért volt itt, hogy felkeltse magára az érdeklődést. Egyik ujjával megérintette a mellkasom közepét és erősen kifestett szempilláival rám pislogott.  Hé.  Uh, hello. – El akartam menni mellette, de a bár tele volt, a banda pedig bevadította a tömeget. Az emberek fel-le ugráltak és a fejüket csapkodták körülöttünk, szóval, hacsak nem sétálok keresztül rajta, esélyem sem volt tovább haladni. Mivel magas voltam, tiszta rálátásom nyílt egy sötét és egy világos fejre, amik épp velem egyvonalban ugráltak a színpad előtt a zene ritmusára. Örültem, hogy Shaw ilyen jól érzi magát, ugyanakkor csalódott is voltam, amiért gyakorlatilag lehetetlenség volt odajutni hozzá.  Szóval, láttalak korábban, jóban vagy a bandával. 140

 Ja. – Olyan típusú csaj volt, akit általában választottam: könnyen megkapható, nincsenek kötelékek, tisztában van vele, hova vezet az éjszaka és mi vár rá másnap reggel.  Szóval nem akarsz esetleg lelépni innen valami csendesebb helyre, ahol tudunk… beszélgetni? A szemöldököm felpattant. Részegen ez talán csábítóan hangzott volna, de most, hogy józan voltam, csupán silánynak és elkeseredettnek tűnt. – Kösz, de nem egyedül jöttem. Élénkvörös szája keskeny vonallá húzódott és tett egy lépést hátrafelé. – Ja, láttam, de azt is, hogy nincs az az isten, hogy a csaj sokáig húzza melletted. Hozzá voltam szokva az előítélethez, ahhoz, hogy azt halljam, nem vagyok egyenrangú, vagy elég jó valakinek ilyen-olyan okból – de attól, hogy mindez egy részeg kocsmatöltelék szájából hangzott el, aki így próbál rávenni arra, hogy lefektessem őt, egy kissé hátratántorodtam.  Oké. – Nem tudtam, mi mást mondhatnék erre. A csaj felhorkant és hátravetette a vállán feltupírozott haját. – Arról a csajról ordít a pénz és a rang, rólad csak a tinta és semmi más. Szerinted meddig hiszi azt, hogy ennél több is van benned? Összevontam a szemöldököm; végeztem az illemszabályokkal. Erővel eltávolítottam őt az utamból és a vállam felett odavetettem neki. – Nem tudom, de idióta lennék, ha nem maradnék mellette addig is, amíg rá nem ébred erre. – Izzadt testek könyököltek az oldalamba és taszigáltak, míg odaértem a lányokhoz. Jet éppen előttük térdelt a színpadon, a feje hátravetve, a pólója szétszaggatva, így teljes rálátás nyílt a hatalmas halál angyalára, amit én tetováltam a mellkasára. Úgy üvöltött, mint egy igazi rock isten, és míg Shaw lenyűgözöttnek tűnt, Ayden úgy, mintha épp egy 141

orgazmikus tócsává készülne olvadni a padlón. Úgy látszik a haverom a vidéki kisegeret rockerré változtatta ma éjszakára. Egyik kezemet Shaw csípőjére helyeztem és lehajoltam, hogy megmondjam neki, – Ki kell vinnem innen Nasht, kikészült. Óriási szemeket meresztett rám és kérdés nélkül bólintott. Elfordult Ayden felé, hogy odakiáltson neki valamit, aki visszakiabált. A barna felém intett az ujjaival, és a következő dolog, amit észrevettem, hogy Shaw apró testével visszafelé húz a tömegen keresztül. Nash szinte már teljesen lelógott az asztalról és nem kerülte el a tekintetem, hogy a kidobó célzatosan nézett rá.  Mi lesz Aydennel, azt mondtad, meg kell bizonyosodnod arról, hogy rendben hazajut.  Megígérte, hogy felhív, amikor elindul. Azt mondta, majd fog egy taxit.  Meglesz itt egyedül?  Ja, nagylány már és tud vigyázni magára, plusz azt hiszem, a pia nagy részét kitáncolta magából. Szerintem itt marad, hogy megmondja a barátodnak, mennyire élvezte az előadást.  Jet már csak így hat a nőkre.  Értem, miért. Felbirkóztam Nasht és egyik karommal a derekát tartva kivonultam vele a bárból. Erős volt, ezért nehezen tudtam robosztus testével manőverezni. – Meggondoltad magad és dobni fogsz egy rock sztárért? Shaw felhorkant és elvette a kulcsokat, amit felé nyújtottam, hogy ki tudja nyitni a kocsiajtót. Így oldalvást befektethettem Nasht a hátsó ülésre. – Jobb, ha nem leszel rosszul idebent, haver.

142

Nem érkezett válasz, szóval segítettem Shaw-nak bemászni a kocsiba, és rájöttem, még csak nem is habozott azon, hogy velem jöjjön. Ettől a mellkasom közepén valami sikamlós, meleg érzés kelt életre.  Én csak azt mondom, hogy meglehetősen karizmatikus, és még ha felét sem értettem annak, amiről énekelt, így is eléggé erőteljes volt az előadása. Az egész bár a tenyeréből evett, az ilyen vonzerő nagyon lenyűgöző.  Ja, Jet rock sztárnak született, csak van egy kis gondja a reflektorfénybe kerüléssel és azzal, hogy mindig mindenhol felismerik.  Régóta ismered őt?  Gyerekkorunk óta eljártunk meghallgatni őt; akkor még punk volt. Nash, Jet és Rowdy állnak hozzám a legközelebb nagyon hosszú ideje. Rowdyval később haverkodtunk össze, amikor elkezdett az üzletben dolgozni, de ma már olyan, mintha testvérek lennénk más anyáktól. Kényelembe helyezte magát a bőrülésben, én pedig bekapcsoltam a fűtést, mikor láttam, hogy lúdbőrös a karja. – Biztos jó lehet, hogy ennyi közeli barátod van. Nekem sosem volt ebben részem. Szemem sarkából őt néztem. – Ezt hogy érted?  Félénk vagyok és feszélyezett. Sosem tudtam, hogyan lehet ilyen egyszerűen barátkozni. Utaztak rám a középiskolában. Remy volt az egyetlen igaz barátom, most pedig egyedül csak Ayden. Nehezen tudom közel engedni magamhoz az embereket, felteszem azért, mert láttam, milyen fájdalmas, amikor a hozzád legközelebb álló emberek azok, akik állandóan csalódást okoznak.  Mi a helyzet velem és Rome-mal? 143

 Hogy érted? Nash felnyögött hátul, én pedig nyugtalanul pillantottam rá a vállam felett. Nem hangzott valami bizalomgerjesztőnek. – Mi van velünk? Mi is ott voltunk neked, mi nem voltunk a barátaid? Apró hümmögést hallatott, amit létfontosságú testrészeim azonnal jelzésként fogtak fel.  Rome mindig olyan volt számomra, mint egy nagy tesó, vigyáz rám, ugrat engem, próbál megelőzni mindent, ami bántana, vagy fájdalmat okozna nekem. Te, nos, te mindig valami más voltál, nem barát, nem báty, csak valami más. 

És az rossz, az a valami más?

Inkább éreztem, semmint láttam, hogy vállat von. – Valamikor igen, valamikor nem. – Nem tudtam ezt mire venni, úgyhogy ejtettem a témát. A maradék utat úgy tettem meg, hogy fél szemmel az úttestet, fél szemmel pedig Nasht figyeltem, aki egyre hangosabban szenvedett a hátsó ülésen. Amikor a lakáshoz értünk, keresztülnéztem az utastéren Shaw felé, de ő már áthajolt az ülések között, Nash kopasz fejét simogatta és megnyugtató szavakat suttogott neki.  Hé, nem tudom meddig fog tartani, amíg rendbe hozom, itt is maradhatsz, de ha azt akarod, hogy hazavigyelek, megteszem. Rám nézett a válla felett és felhúzta a szemöldökét. – Rule, semmi gond ezzel. Mintha sosem láttam volna, milyen állapotban vagy vasárnap reggelenként. Mint mondtam neked, holnap csak tízre kell bemennem, amíg így jó neked, rendben vagyunk. Egy pillanatig csak bámultam őt és nem találtam szavakat, majd Nash öklendezése mozgásra ösztönzött. – Te mindig ilyen nagyszerű voltál? 144

Becsukta utánunk az összes ajtót és segített felvonszolni Nasht a lépcsőn. Megjegyeztem, hogy nem válaszolt a kérdésemre, de hozott Nashnek egy nagy pohár vizet és addig kutakodott a fürdőszobámban, amíg nem talált valamennyi fájdalomcsillapítót. Mindkettőt otthagyta a mosdókagylón, abban a fürdőszobában, ami a folyosóról nyílt és amit Nash használt, majd félreérthetetlen pillantást vetett rám. – Keress meg, amikor végeztél itt. Kisebb szitokáradatot szűrtem ki a fogaim között, ahogy leküzdöttem Nashről a pulcsit és a farmert. Épp azt fontolgattam, hogy hidegzuhany alá rakom, amikor a tequila megkezdte bosszúhadjáratát. A tetovált fej eltűnt a WC kagylóban, én pedig azzal töltöttem a következő egy órát, hogy megbizonyosodjak afelől, nem ájult el, vizet itattam vele, majd félreugrottam, ahogy az is megindult visszafelé. Amikor meggyőződtem arról, hogy nem lesz többször rosszul, az ágyába cipeltem őt és arccal lefelé belefektettem, majd gyorsan kitakarítottam a fürdőszobát és magamat is, és elindultam megkeresni Shaw-t. A szobám ajtaja nyitva volt, odabent ment a tv. Nem voltam benne biztos, mire számítsak, piszkos fantáziám több érdekfeszítő forgatókönyvet is kidolgozott, de ami odabent fogadott, nem szerepelt egyikben sem. A matracokig lecsupaszította hatalmas franciaágyamat és épp az ágyneműt cserélte le. Őrületes kék cipői a padló közepén hevertek, teljesen oda nem illőnek tűnve széjjeldobált pólóim és farmerjaim között, és ahogy az ajtófélfának támaszkodtam, nem tudtam mást tenni, csak bámulni őt. Úgy tűnt magában beszél, de túl halkan motyogott ahhoz, hogy megértsem, mit mond. Öt teljes percig vártam arra, hogy felnézzen, vagy hogy észrevegye, őt bámulom, de egyiket sem tette, úgyhogy megkérdeztem, – Mit csinálsz?, amitől fél métert ugrott a levegőbe. 145

Egyik kezét csípőre tette, de volt benne annyi jóérzés, hogy egy kicsit elszégyellje magát.  Lecserélem az ágyneműt.  Miért?  Uhh… hogy miért?  Igen, Shaw, miért cseréled le az ágyneműmet hajnali három magasságában? Megmenekült a válaszadástól, amikor felcsendült egy Garth Brooks szám a zsebéből. Kezdtem megérteni, hogy olyan csengőhangokat választott, ami illett a hívóhoz. Nem tartott sokáig a beszélgetés – gondolom Aydennel – majd letette a mobilt az ágy mellett álló éjjeliszekrényre. Felkapta a takaróm szegélyét és elkezdte visszahajtani az óriási ágy tetejére.  Ayden szerzett fuvart hazáig, felteszem a barátod a bandában emlékezett rá a Goal Line-ból és felajánlotta neki, hogy hazaviszi.  Az jó, bár Jet nem épp az az egyetlen-csaj típusú fickó, szóval remélem Ayden nem lát majd bele a dologba többet.  Mint ahogy már mondtam, tud vigyázni magára és őszintén, te sem épp erről vagy ismert – egyik kezével az ágy felé mutatott –, szóval átkozott legyek, ha olyan ágyban fogok aludni, a többiről nem is szólva, amiben több látogató fordult meg, mint a Denveri Nemzetközi repülőtéren anélkül, hogy lecserélném a lepedőket. – Alsó ajka lekonyult és egy kissé dacosnak hangzott.  Shaw – eljöttem az ajtóból és becsuktam, majd rákattintottam a zárat is. – Senki sem feküdt abban az ágyban azóta, hogy te kikeltél onnan. Mondtam neked, már azon a vasárnapon tudtam, hogy valami történt közöttünk, valami különleges.

146

Megremegett egy kissé, ahogy közelebb léptem felé, és láttam a nyers sebezhetőséget a szemeiben. Ijesztő volt tudni, milyen könnyen képes lennék megbántani ezt a lányt, és hogy milyen kétségbeesetten törekedtem arra, hogy ez ne történjen meg.  Nem tudom, hogyan csináljam ezt veled, Rule. Részegen rád vetettem magam és szerencsém volt, amiért hajlandó voltál elviselni, de józanul nehéz úgy rátekinteni arra az ágyra, hogy ne látnám minden egyes lányt, aki benne feküdt valaha, volt, hogy egyszerre egynél több is. Próbált könnyednek tűnni, de hallottam az őszinte melankóliát a szavai mögött. Két kezembe fogtam az arcát és hátrahajtottam a fejét annyira, hogy egymás szemébe nézhessünk.  Nem tudok a múlton változtatni, Casper, egyetlen részletén sem. Nem tudom az összes lányt semmissé tenni, vagy azt, hogy időről időre rájuk nyitottál vasárnaponként; ahogy Remyt sem hozhatom vissza, vagy mehetek vissza az időben, hogy ne hívjam fel őt aznap éjjel a fuvarért. Valószínűleg millió és egy megbánásom van, és ha azok közénk állnak akár itt, akár az ágyban, akkor inkább most fejezzük be, mert nem fogok a múlttal küzdeni, amikor a jövőm végre kezd olyanná válni, amit ki akarok aknázni. Felemelte a kezeit és megragadta a csuklóimat, először azt hittem, el fog tolni magától, de nem így lett. Előre hajolt és homlokát a mellkasomra támasztotta. – Rule, ha ez elromlik, az nagyon, nagyon csúnya lesz. – Hangja rekedt suttogás volt csupán.  Igaz, de ha működni fog, az nagyon, nagyon jó lesz. – Ujjaimmal beletúrtam a hajába, a kezei lecsúsztak a vállaimra. Fizikailag nem voltunk tökéletes párosítás, sokkal alacsonyabb volt nálam és be kellett vallanom, hogy még én is láttam, milyen furcsán festünk egymás mellett. De egyszerűen volt benne valami: volt 147

valami abban, ahogy a teste az enyémhez hajlott, ahogy fohászként ejtette ki a nevem, hogy napfény és édes és csupa ínycsiklandó illata volt; ezek mellett semmi más nem számított és ezek tették őt az egyetlen lánnyá, akit emlékezetem szerint valaha is tovább akartam pár röpke percnél a karjaimban tartani. Át akarta húzni a pólót a fejemen és felnevettem azon, mennyire ideges lett, amikor az megakadt mohikán hajamban. Grimaszt vágott felém és hátrahajította a válla fölött a pólómat a padlóra. Egy ujjal megpiszkálta az egyik tüskés tarajt. – Dögösen áll a taraj, Rule, de meg kell mondjam, ezzel a hajjal több a baj, mint a haszon. Végigfuttatta ujjait a bordáimon és megállt, hogy megszemlélje a rájuk vésett műalkotásokat. Az egyik oldalon egy kaszás volt, ami a hónaljamtól a combomig futott, a másikon egy gyönyörű angyal, közöttük a hátamon pedig egy hatalmas gótikus kereszt, ami lapockától lapockáig, lent pedig a farcsontig húzódott. Fölötte, a vállaimra keresztben egy elegáns szalagban a ’Remy’ felirat kanyargott dőlt betűkkel. A bőröm nagyobb része volt tetoválva, mint ami nem, és bár erre általában nem szoktam gondolni, meztelenül állva mellette, az ő sápadt, tökéletes bőrű pompájában kissé megsemmisítőnek tűnt az egész. Kezei lejjebb csúsztak, és mielőtt akár csak megcsókolhattam volna, ő már az övcsatommal bajlódott.  Remy imádta volna ezt, tudod? Mindig azt mondta, annyira örül neki, hogy elkezdted tetováltatni magadat. Mindig is nagyon furcsának tartotta, hogy valaki teljesen ugyanúgy nézzen ki, mint ő. De aztán elkezdtél annyira másképp kinézni, és örült neki, hogy végül te lettél az, mert ő soha az életben nem tudott volna elég hosszú ideig egy helyben ülni ahhoz, hogy tetoválják.

148

Való igaz. Remy örökmozgó volt, folyamatosan jött és ment, rázta kezét-lábát, sosem lett volna képes végigülni egy alkalmat, én pedig bármikor, ha hazamentem egy újabb alkotással, amivel hencegni szerettem volna, ő akarta elsőként látni. Ha megélte volna, mire befejezem a tanulóidőmet, megígérte, hogy engedi, rátetováljak valamit – ez is egyike volt annak a milliónyi megbánásnak, amit korábban említettem. Shaw gyorsan dolgozott a nadrágomon, én viszont hirtelen úgy éreztem, muszáj lelassítanom őt, úgyhogy felkaptam, mint valami játékbabát és az ágyam közepére dobtam. Háttal érkezett le, kezeitlábait szétvetve terpeszkedett el rajta. Lekaptam a bakancsaimat és hagytam, hogy a nadrág lecsússzon rólam. Mivel általában nem hordok alatta semmit, amikor fölé helyezkedtem, meztelen voltam, míg rajta továbbra is fent volt az összes ruha. Szemei tágra nyíltak, amikor kezeimet a pólója alá csúsztattam és lejjebb húztam azt, hogy nyakát beboríthassam egy halom csókkal.  Olyan vagy, mint a jó whisky, Shaw. Gyorsan és bársonyosan szállsz a fejbe. Legutóbb átugrottunk egy csomó izgalmas részt, miért nem lassítunk le ezúttal egy kicsit? – Hagytam, hogy ujjaim végigsimítsanak a melltartója fölött és éreztem, ahogy a teste megfeszült. Felhúzta a lábait, így közéjük helyezkedtem és méretbeli különbözőségünk ellenére éppen összeillettünk. Kezei bevándorolták a hátamat, én pedig éreztem, hogy körmei belevájnak a bőrömbe és sarkai nyomását a fenékhajlatomon – egyszerűen király volt.  Legutóbb attól tartottam, ha lelassítunk, elkezdesz gondolkozni és leállítasz, és úgy éreztem, abba belehalnék. Most már a melltartójában voltak a kezeim, ő pedig halkan zihálni kezdett, amitől még jobban megkeményedtem. Levettem a felsőjét és száját az enyémmel tapasztottam be. Nem hezitált, visszacsókolt, én pedig akkor és ott úgy döntöttem, Shaw-t csókolva valószínűleg 149

olyan közel járok a mennyhez, amilyen közel én csak ahhoz kerülhetek. Épp a megfelelő mértékben adtunk és kaptunk, épp elég szerep jutott a nyelvnek és a fogaknak, éppen addig csókolóztunk lélegzetvétel nélkül, hogy csillagokat lássak, és azonnal le akarjam róla tépni a nadrágját, hogy úgy támadjak rá, mint valami vadember. Nem viccelt azzal, hogy szereti az ékszereket a számban. Hozzádörzsölte nyelvét a súlyzóalakú nyelvpiercingemhez, alsó ajkát pedig az ajakgyűrűmhöz úgy, hogy szemeim akaratlanul is becsukódtak és majdnem elfeledtette velem, hogy azt akartam megmutatni neki, rengeteg jó dolgon száguldottunk át legutóbb.  Látod, szerintem itt nem időztünk el. – Hüvelykujjamat végigfuttattam a mellbimbóján és néztem, ahogy az szinte azonnal megduzzadt az érintésemre. – Olyan szép vagy és rózsás, Shaw, szerintem félig sem tudod ezt magadról. Nyelvem végigsimított a nyaka vonalán és annál is lejjebb, mígnem a számba vettem egyik mellbimbóját. Épp olyan édes íze volt, mint amilyen az illata és a gondolat, hogy én vagyok az egyetlen, aki így érintette őt, hogy az enyém volt, egyedül az enyém, még jobbá tette az egészet. A nevemet suttogta és a teste ívben felfelé hajolt, ahogy elég alaposan megdolgoztam a nyelvemmel a melleit. Hullámzott alattam, mohó kezekkel húzott közelebb magához és úgy dörgölőzött hozzám, hogy kezdtem egyetérteni vele abban, túlságosan lassan mozgok. Eleresztettem fogaim közül a húst, amit eddig gyengéden kínoztam és megcsókoltam a szegycsontját. – Látod, jó dolgok. Felsóhajtott. – Totálisan. – Feltámaszkodtam a könyökeimre és nyelvemmel nyomvonalat húztam a torkától egészen a köldökéig. Hasán megremegett a bőr, ahogy mintát rajzoltam a köldöke köré. Szerettem nézni, hogy tetovált bőröm mennyire másként fest az ő 150

tiszta vászna mellett; azt is nagyon élveztem, hogy amikor a tenyeremet a hasára fektettem, az ujjaimra tetovált nevem milyen birtoklónak tűnt a testen, amit egyre inkább kezdtem a magaménak tulajdonítani. A hüvelykujjamat beakasztottam a nadrágjába és újabb mintát dörzsöltem a bőrére, amitől elkezdet csiklandósan tekergőzni.  Rule – sürgetés volt a hangjában. – Mire vársz még?  Semmire. – Újra megcsókoltam és nem kapkodtam el, azt akartam, hogy tudja, épp olyan nagy hatással volt rám, mint láthatóan én is rá. Általában amikor egy lánnyal voltam, csak az azonnali kielégülés érdekelt, nem volt előjáték, nem volt várakozás. Úgy értem, szerettem azt gondolni, hogy ennyi év alatt sikerült jó pár kellemes mozdulatot kifejlesztenem, de mindig is annak a híve voltam, hogy a lehető legkevesebb idő alatt eljussak a gólvonalig. Nem azért voltam ott, hogy jó emlékeket szerezzek a csajnak. Egy elmét lezsibbasztó orgazmusért voltam ott és egy percnyi békességért, de Shaw más volt. Vele én is más voltam, ez a dolog pedig, ami kettőnk között zajlott, határozottan eltérő volt. Bejutottam szuper dögös nadrágja alá és meglepődve tapasztaltam, hogy nem vett magára alsóneműt. Felkaptam a fejem és levigyorogtam rá.  Semmi bugyi? Vállat vont és megremegett egy kicsit, ahogy ujjaim hozzáértek puhább, forróbb testrészeihez. – Minek? Ezt a nadrágot gyakorlatilag felfestették rám, és nem számít, milyen kicsi a bugyi, átlátszódott volna, úgyhogy ez volt az egyetlen opció.  Sosem hittelek volna annak a típusnak. – Zihálva ejtette ki a nevemet, ahogy ujjaimmal benyomakodtam nedves forróságába. Egész teste ívben az enyémnek feszült, én pedig megtartottam a hátánál fogva, hogy ott is maradjon, közben kigúnyoltam magam 151

szolgálatkészségem miatt. A dörzsölés hatására megremegett a karomban és tudtam, hogy csak idő kérdése, mielőtt elmegy a kezem által. – Mindig olyan illedelmes vagy és összeszedett, ki sejtette volna, hogy a mélyben egy ilyen piszkos lány lapult meg? – Nedves volt és felizgult, majd édes, meglepett hangot hallatott és tágra nyílt szemekkel nézett rám. Kezeivel átfogta a nyakamat és lehúzott még egy agyzsibbasztó csókra épp mielőtt éreztem, hogy elmegy. Belemosolyogtam a szájába és megmozdultam, hogy le tudja venni magáról a nadrágot. Mikor végre hozzám hasonlóan meztelen lett, egy percig élveztem a látványt, mert a meztelen Shaw olyasmi, amit értékelni kell, míg a meztelen és a kielégültségtől ragyogó Shaw pedig olyasvalami, amiért a művészek ölnének, hogy megörökíthessék. Áthajolt az ágyon, hogy előszedjen egy óvszert a fiókból. Én közben a hátamra gördültem és hagytam, hogy fölébem kerüljön. A fejem alá helyeztem a kezeimet és csak néztem fel rá, ahogy a fogaival tépte szét a csomagolást és nekikészülődött, hogy rám húzza. Óvatosan csinálta, szerintem attól tartott, hogy fájdalmat okozna vele, de jó volt, hogy elidőzött a dologgal, mert az ékszerek odalent néha bonyolulttá tették a védekezést. Amikor minden rendben volt, én pedig elég kemény ahhoz, hogy egy szöget is be tudjak verni vele, kicsit félénken nézett rám, ahogy ráhelyezkedett az ölemre.  Nem hiszem, hogy tudom, hogy kell így csinálni. Hát nem csodálatos? Meg kellett tanítanom ennek a gyönyörű, csodálatos, nagyszerű lánynak mindent a szexről. Úgy mozdultam, hogy a megfelelő helyre kerüljön és segítettem neki rájönni, hogyan csússzon rám, majd emelkedjen vissza megint. Összeszorítottam a fogaimat és szitkozódtam egy sort, mert semmi sem készítette fel arra, ahogyan próbálja megtalálni a maga ritmusát. Ahogy fel-le 152

mozgott, előre-hátrahajlott és ezzel elég szépen elhomályosította az agyamat, megpróbáltam visszafogni magam, de nem nagyon sikerült. Amikor éreztem, hogy közel van, átfordítottam őt a hátára és úgy nyomultam még jobban belé, mintha örökre el akarnám oda temetni magamat. Nem úgy tűnt, hogy nagyon zavarná a durva bánásmód, körmei végigkarcolták leborotvált fejemet, apró fogai belemélyedtek a vállamba. Egy pillanat múlva kirobbanva követtem őt, majd megsemmisült halomként borultam rá a testére. Éreztem, ahogy a kezei végigsimítanak a vállaimon, és hogy rekedt hangon azt kérdezi a fülembe, – És te mindig ilyen nagyszerű voltál?

153

8. FEJEZET

Fordította: Mandy

Nehezen tudtam koncentrálni a tanulócsoportomban, ami nem volt jó dolog, mert mindannyiunktól azt várták, hogy elboldoguljunk egyedül is. Elég jó voltam anatómiából, így nem aggódtam túlságosan amiatt, hogy lemaradok, de nem akartam, hogy valaki más miattam maradjon le, mert nem tudtam odafigyelni a feladatra. Időt találni arra, hogy beillesszem Rule-t a már amúgy is zsúfolt napirendembe, csüggesztő és frusztráló feladatnak bizonyult. Az elmúlt két hétben csak két ebédelős randit sikerült beszorítanom, mikor Rule-nak volt ideje a kliensek között, egy péntek estét – mikor eljött a bárba a barátaival és velem maradt, ameddig végeztem, valamint egy újabb szombat estét, ami természetesen a vasárnap reggelhez vezetett, de aznap dolgoznom kellett, úgyhogy csak egy rövid búcsúcsókra volt idő, utána már el is indultam. Beszéltünk telefonon és üzeneteket váltottunk, de ez nem volt elég nekem, és most, hogy rendszeresen együtt aludtunk, annak az énemnek sem, aki nem akart mást, mint hemperegni vele az ágyban, amikor csak alkalma adódott rá. Elpirultam egy különösen forró emléken, amikor az egyik lánynak meg kellett érintenie a vállam, hogy felhívja magára a figyelmemet. Biztos vagyok benne, hogy az arcom élénkvörös lett, így megköszörültem a torkom és a füzettel legyeztem magam, amit jegyzetelésre használtam. – Ne haragudj, mit is kérdeztél? 154

Megismételte a kérdést és átbotladoztam a válaszon, azt mondogatva magamnak, hogy koncentrálnom kell a hátralevő egy órában. A telefonom néhányszor életre kelt a zsebemben, de mint egy jó egyetemi tanuló, figyelmen kívül hagytam és összeszorítottam a fogam a kérdezz-felelek hátralevő részére. Ahogy lejárt az idő, összeszedtem a dolgaim és kirohantam a teremből, amit a találkozóra használtunk. Modortalanság volt, hogy még csak el sem köszöntem a csoporttársaimtól. Látni akartam, mi van a telefonomon. Rule szeretett szemérmetlen üzeneteket küldeni, mikor a legkevésbé számítottam rá. Kifulladt és kótyagos lettem tőlük és alig vártam, hogy lássam, hogy ezek mik lehetnek. Csakhogy a név a telefonomon nem az övé, hanem Gabe-é volt és ettől a földhöz akartam vágni a kis készüléket. Anyám még mindig ragaszkodott a családi összejövetelhez, szerencsére azonban a napirendje olyan zsúfolt volt, hogy sikerült elkerülnöm őt és Gabeet az elmúlt hetekben, de az üzenetekből, amiket hagyott, kiderült, hogy ez már nem működik sokáig. Shaw, ma beszéltem az anyáddal. Szeretné, hogy elhozzalak szombat este Brookside-ba vacsorára a klubba. Szeretné, hogy itt töltsd az éjszakát és utána csinálunk egy nagy összejövetelt a házában vasárnap villásreggelire. A szüleim is ott lesznek több más befolyásos emberrel együtt. Hangosan felnyögtem és legörgettem a következő üzenetre. Tudom, hogy tétovázol egyedül maradni velem a szeszélyes viselkedésem után, de biztosíthatlak, hogy jók a szándékaim. Csak egy fuvart ajánlok. Egészen biztosan nem akartam egy autóban ragadni Gabe-bel egy órára és határozottan nem akartam egy egész hétvégén keresztül anyámmal foglalkozni, plusz a szombat este bizonyult az 155

egyetlennek a héten, amit együtt tölthetek Rule-lal és egyáltalán nem akartam feladni ezt, de nem úgy tűnt, hogy lenne választásom. Az ajkamba haraptam és azt válaszoltam, hogy ott leszek, de egyedül vezetek odáig. Teljesen kizárt, hogy Brookside-ba menjek anélkül, hogy lehetőséget hagynék magamnak a hirtelen lelépésre. Visszaírt, hogy ez így jó lesz, és kérdezte, hogy el tudnám-e vinni magammal. Nemet akartam mondani, de gondoltam, hogy nem árthat, ha csak felveszem és kiteszem őt. Megbeszéltük, hogy szombat reggel egy pékségnél találkozunk, ami kettőnk lakása között feküdt és éppen készültem eltenni a telefont, mikor a Black Rebel ’Motorcycle Club’ című száma kezdett szólni a kezemben levő készülékből. Rule vigyorgó arca nézett fel rám a kijelzőről és nem tudtam visszafojtani egy mosolyt. Ayden minden áldott nap figyelmeztetett, hogy óvatosnak kell lennem. Szerelmes voltam Rule-ba; Rule nem volt szerelmes belém. Szexeltünk, tényleg elképesztő, világmegváltó szexet űztünk, de soha nem említett semmit kapcsolatról vagy arról, hogyan érzett irántam, és a szobatársam biztos volt benne, hogy egy óriási szívfájdalom szélén állok egy sziklán a zuhanásra várva. Most megelégszem azzal, amit Rule hajlandó adni, úgy értem ez több mint amit valaha is nyújtott bárki másnak, de az elmém hátsó szegletében tudtam, hogy nem lenne elég örökre, és végül valaminek változnia kell közöttünk, vagy legalábbis pontosabb meghatározást kapnia, amit el tudok fogadni.  Szia, azt hittem késő estig dolgozol ma.  Úgy van. És nagyon éhes is vagyok, és azon gondolkodtam, te ettél-e már.  Nem, épp most jöttem ki a tanulócsoportomból és el kell kezdenem dolgozni egy projekten az anatómiaórámra. 156

 Van valami, amit meg tudsz csinálni itt is?  A fülem mögé tűrtem egy hajtincset és óvatosan kiléptem a jeges parkolóba. – Az üzletben?  Igen, van Wi-Fi és csendes a hely, csak én és a kliensem vagyunk bent. Tudsz venni valami kaját és utána dolgozni itt pár órát, ameddig végzek. Átmehetünk hozzám később, ha szeretnél. Nagyon is akartam. Az ajkamba haraptam és beszállta a kocsimba.  Biztosan tudsz dolgozni, ha a közelben vagyok, úgy értem nem akarom elvonni a figyelmedet vagy ilyesmi. Halkan felnevetett, amitől libabőrős lett a karom.  Noha elég figyelemelterelő vagy Casper, a kuncsaftom egy ötvenöt éves visszavonult gyilkossági nyomozó, aki boldogan kitekerné a nyakam, ha elcseszném a tetoválását. Az Afganisztánban meghalt fia tiszteletére állít emléket vele. Úgyhogy hozz nekem enni, hogy jó munkát végezhessek és ne rúgassam szét a seggem. Nevetve a fülem és a vállam közé szorítottam a telefont. Még soha nem voltam Rule-nál az üzletben, ez egy olyan határvonalnak tűnt, amit a korábbi kapcsolatunk nem lépett át, de el kellett ismernem, kíváncsi voltam, hogy néz ki belülről egy igazi tetováló szalon.  Mit szeretnél, hogy vigyek neked?  Nem érdekes. Nem vagyok válogatós, csak legyen belőle sok, bármi is az.  Rendben, még mindig az iskolánál vagyok, szóval adj kb. fél órát.  Király. Elköszönés nélkül letette, amivel az őrületbe kergetett, mert mindig ezt csinálta, de kezdtem rájönni, hogy egy csomó furcsasága 157

volt, amikre sosem figyeltem fel korábban. Sokat tudtam meg róla, olyan dolgokat, amik megleptek, hogy nem vettem észre őket korábban, például a tény, hogy Rule mennyire jó barát volt. Láttam őt Rome-mal és Remy-vel, így tudtam, hogy odaadó és kedves azokkal, akik fontosak neki, de ugyanilyen volt a barátaival is. Nash és Rule határozottan egy csapatot alkottak. Ha az egyikük megmozdult, a másik ösztönösen követte, szinkronban éltek és dolgoztak, és világosan látszott, hogy törődnek egymással. És amilyen nehezen kezelhető és bonyolult volt Rule, el kellett ismernem, hogy lenyűgöző volt ezt látni. Megnevettették és feldühítették egymást, Rule elég trehány volt, Nash pedig rendmániás. Eltérő módon gondoskodtak egymásról. Nash hajlamosabb volt csendesebbnek lenni, hagyta elsiklani a dolgokat. Mint azt is, hogy a bunkó az utca túloldaláról elfoglalta a parkolóhelyét. Noha havazott és hideg volt, nem zavarta őt eléggé ahhoz, hogy felhajtást csináljon. De Rule született harcos volt, forrófejű, aki semmit nem hagyott annyiban. A srác, aki Nash helyére parkolt, arra jött ki, hogy alaposan kidolgozott jelenetekkel összefestve találta az autóját egy lila dinoszauruszról, akit leszopott valami, ami egy perverz Yodának nézett ki, mindezt lemosható festékkel készítve a motorháztetőre. Persze dühös volt és hívni akarta a zsarukat, de Nash lebeszélte róla rávilágítva, hogy le is foglalhatták volna a kocsiját, ami többe kerülne egy útnál az autómosóba. Ez is megmutatta, mennyire ellensúlyozták egymást a fiúk. Kínai mellett döntöttem, mert így elég nagy választékot tudtam összeszedni és szerettem a szezámos csirkét. Hosszú volt a sor és úgy tűnt, egy örökkévalóságig kellett várnom, hogy megkapjam a rendelést. Mire megtaláltam a szalont és egy parkolóhelyet, ami nem 158

egy órányi sétára volt az üzlettől, a Rule-nak mondott fél óra közelebb volt az egyhez. A Capitol Hillen rémálom volt parkolni, és a zsúfolt járdán sétálni az ételdobozos zacskókkal és a laptoptáskámmal elég nagy kihívásnak bizonyult, de megcsináltam, és az üvegajtó, ami old school tengerésztetoválások érdekes keverékével volt kifestve kitárult, mielőtt ki kellett volna találnom, hogyan bűvészkedjek tele kezeimmel ahhoz, hogy kinyithassam. Rule elvette tőlem az ételt, gyors, kemény csókot nyomott a meglepetéstől nyitva maradt számra és bevezetett a tetováló szalonba. A ’Zárva’ felőli oldalára fordította a táblát az ajtón és végigkísért egy hosszú márványpult mellett, amin ki volt terítve egy portfolió sorozat és hatalmas, csúcstechnológiás számítógéprendszer feküdt a tetején. A tetováló standokat derékmagas fallal választották el egymástól és síkképernyős tévével szerelték fel őket. Minden fényes volt és csillogóan tiszta, és számtalan különböző műalkotást rögzítettek a falakra. A falak szabad felületén mindenféle érdekes old school tetoválásminta látszott az embereknek, hogy választhassanak belőlük. A látvány serkentően hatott vizuálisan és egy régi Bad Religion szám szólt halkan a szalon lejátszó rendszeréből. Annyira Rule-ra vallott, olyan volt, mintha talált volna egy helyet, ahol dolgozhat, és amit a saját képére formálta, amit nagyon különleges volt látni. Egy hátsó szobába vezetett, amit asztallal, kanapéval, valamint kishűtővel szereltek fel és egy csomó különböző standdal, ahol rajzasztalok és speciális megvilágítás állt a tetováló művészek rendelkezésére. Az egyik asztalnál egy középkorú férfi ült, aki könnyen lehetett volna az apám golfhaverjainak egyike, leszámítva a tényt, hogy nem volt rajta póló és a mellkasa közepét nem őszülő 159

szőrzet fedte, hanem a teljes vázlata feketével egy sasnak és amerikai zászlónak. Rule az asztalra dobta a zacskókat és beléjük túrt.  Shaw, ő Mark Bradley, Mark, ő Shaw. Remélem, nem bánod, ha itt marad, mivel volt olyan kedves és vacsorát hozott nekünk. Elkezdte kirakni az ételt tányérokra, amiket a semmiből varázsolt elő.  Persze, hogy maradhat. Nem tudtam, hogy kimentél és szereztél magadnak egy lányt, még hozzá egy ilyen szépet. Rule rám kacsintott a pasi feje felett és átnyújtott egy megpakolt tányérnyi ételt, aminek valószínűleg a negyedét sem fogom megenni.  Az biztos, hogy nagyon szép. Összeegyeztetett csendben ettünk néhány percig, de a tekintetem folyamatosan a Mark mellkasán levő feltűnő vázlatra tévedt. Hatalmas volt és elég nagy elkötelezettségtételnek tűnt az ilyesmi valakinek az ötvenes éveiben. 

Lenyűgöző ez a tetoválás.

Mark lenézett magára, majd vissza fel Rule-ra.  Ez a kölyök igazán tehetséges. Körülnéztem az egész városban, hogy találjak valakit, aki megcsinálná azt, amit akartam. Rule azonnal megértette és az sem ártott, hogy a bátyja is katona, így átérezte a dolog jelentőségét.  Említette, hogy ez emlék a fia után.  Sajnálatos módon. Egy útszéli bomba ölte meg néhány évvel ezelőtt. Ő volt a legidősebb gyermekem és semmi sem tűnt megfelelőbbnek arra, hogy kifejezzem, mennyire büszke voltam arra, hogy az apja lehetek. Éreztem, ahogy elfutják a szememet a könnyek. Annyira hozzá voltam szokva, hogy a szülők nem törődnek a gyerekeikkel, vagy 160

túlságosan elvesznek a saját gyászukban ahhoz, hogy egészséges módon kifejezzék a fájdalmukat. Előrenyúltam és megszorítottam az idősebb férfi kezét, ameddig kipislogtam a szememben összegyűlt nedvességet.  Szerintem ez egy gyönyörű gesztus.  A fiam megszállottja volt a tetoválásoknak. Minden alkalommal cseszegettem érte, mikor valami újjal jött haza. Boldoggá tenné, hogy ezt a módját választottam az emléke életben tartására.  Készen lesztek vele ma? – kérdeztem Rule-t, aki felállt evés közben és osztatlan figyelemmel összpontosított a közöttem és a kliense között zajló beszélgetésre.  Nem. Egy ekkora méretű dolog jó néhány alkalmat igénybe vesz. Ma felvisszük az alap fekete és szürke maradékát, valamennyit a kiemelésekből és befejezzük az összes árnyékolást. A következő ülés csak körülbelül egy óra lesz, mikor felviszem rá a színt. Remekmű lesz, mikor az egész elkészül. Befejeztük az evést és felajánlottam, hogy eltakarítom a rendetlenséget, ameddig Rule kiment, hogy előkészítse a dolgokat Mark tetoválásához. Előhúztam a laptopom és a könyveim, hogy kipakoljam őket a hátsó szobában, mikor Rule bedugta a fejét az ajtón és behajlított ujjal maga felé intett.  Gyere ki ide és dolgozz valamelyik üres standnál.  Nem akarok útban lenni.  Gyere Casper, jobbá teszed a kilátást. A szemeimet forgattam rá és elindultam, hogy kipakoljak vele szemben. Elhelyezkedtem a meglepően kényelmes székben és az

161

ölembe helyeztem a laptopom. A zene a ’The Gaslight Anthem’-re váltott és én együtt dúdoltam vele.  Mit tanulsz? Felpillantottam Markra, aki érdekes arcot vágott, ahogy Rule fölé hajolt, a tetováló gép folyamatos zümmögése meglepően megnyugtató és vigasztaló volt.  Orvos akarok lenni. Végül pedig a sürgősségi ellátásban dolgozni.  Ez egy nagyon nagy cél. Miért pont a sürgősségi ellátás? Hanyag kontyba fogtam a hajamat a fejem tetején.  Mindig is orvos akartam lenni, az apám szívsebész, de elvesztettem egy igazán közeli barátot néhány évvel ezelőtt egy borzalmas autóbalesetben és azt hiszem úgy éreztem, ha jobb ellátást kapott volna, mikor bevitték a sürgősségire, túlélhette volna. Különbséget akarok teremteni, mikor a legjobban számít. Rule felnézett és egy hosszú pillanatig egymásra bámultunk, mielőtt lehajtotta a fejét és visszatért a munkájához. Mark morgott.  Nagyon különleges lányt találtál magadnak, kölyök. Jobban teszed, ha tisztességesen bánsz vele. Rule motyogott valamit, amit nem hallottam. Visszafordítottam a figyelmem a projektre, amin még mindig maradt egy csomó elvégezendő munkám. Én gépeltem, a tetováló gép pedig zümmögött a következő két órán keresztül. Nem sokat beszéltünk; én azért nem, mert dolgoztam és lopva figyeltem Rule-t; Mark, mivel ahogy telt az idő, világos volt, hogy fáj neki a procedúra; és Rule, mert amikor dolgozott, kizárólag arra koncentrált, amit csinált és ezt rendkívüli volt látni. Tulajdonképpen beletette önmaga egy darabját abba, amit Markon hagyott és nem érte volna be kevesebbel, mint a tökéletes végeredménnyel. Azt hiszem attól, hogy figyeltem őt munka közben, 162

néztem, ahogy gondosan örökre megváltoztatta ennek a férfinek a testét, egy kicsit még jobban beleszerettem. Marknak párszor szünetet kellett tartania és akárhányszor felkelt, Rule odajött hozzám. Először megpuszilta a fejem tetejét, a második alkalom egy teljes testet igénybevevő csóksorozat volt, amitől meg kellett igazítanom a felsőmet, mikor Mark visszajött a dohányzásból. Mindent összevetve ez nagyon jó módja volt annak, hogy együtt töltsünk egy estét és elég sok munkával el is készültem közben. Négy órával később Rule fekete tintafoltokat törölt le Mark kivörösödött bőréről és a kép a férfi mellkasán egy gyönyörűen bevésett tetoválás volt, elismerésre méltó tiszteletadásként az elesett fiának. Újra elmondtam neki, mennyire gyönyörűnek gondolom és szeretném látni, mikor teljesen elkészült. Ő úgy ölelt meg, ahogyan egy igazi apa tette volna és arra kért, vigyázzak magamra. Mark kifizette Rule-t, amitől leesett az állam. Fogalmam sem volt, mennyibe kerül tetováltatni, és a tetejében ő még hatalmas borravalót is adott neki. Rule szólt, hogy pakoljak össze, ameddig ő elment kitakarítani a standját és bezárni a szalont éjszakára. Egy újabb órába került, hogy elhagyjuk az épületet és addigra már ásítoztam és álmos lettem. Az autóm elég közel volt ahhoz, hogy úgy döntsek, ott hagyom és nem kezdtem el Rule-ék lakásához közelebb eső parkolóhelyet keresni. Rule megígérte, hogy korábban felkel és visszafuvaroz majd érte, ha szeretném. A lakáshoz vezető sétát gyorsra vettük, mert hideg volt, de segített, hogy egész úton magához húzva tartott. Odaérve köszöntünk Nashnek és azt hittem, Rule oda akar ülni hozzá és beszélgetni egy ideig, de csak ledobta a cuccaim a kávézóasztalra, kivett néhány sört a hűtőből és a szobájába terelt. 163

Nem beszéltünk, nem úgy tűnt, hogy szükség lenne rá. Mostanra kezdtem rájönni, hogyan működik az egész szex dolog, vagy inkább az egész szex dolog Rule-lal. Nagyon tapintható volt, nagyon aktívan vett részt benne, aminek én is nagy hasznát láttam. Miután nem egyszer, de kétszer is elmentünk, boldogan terültem el meztelen mellkasán, véletlenszerűen követve az ujjammal az arcom mellett fekvő karján lévő kígyótetoválás pikkelyeit. Rule egy párnának támaszkodott, az egyik sört itta és a telefonjával szórakozott, mialatt valamilyen mintát rajzolt a hátamra az ujjával. Kielégült voltam és majdnem álomba merültem, mikor megszólalt.  Szeretnél velem jönni egy koncertre szombaton? Tetováltam az egyik srácot az Artifice-ből és VIP jegyeket kaptam a színpad mögé. A szemem kipattant és megmerevedtem, amit, mivel a testét használtam párnának, ő is megérzett. Kifésültem a hajamat az arcomból és felnéztem rá. A szemei álmosak voltak és félig lecsukódtak, de láttam, hogy tényleg tudni akarta a válaszomat. Nyeltem egyet és az ajkamba haraptam, mint ahogy akkor szoktam, mikor ideges vagyok.  El kell mennem anyámhoz a hétvégére. Szombaton indulok, és nem érek vissza valamikor vasárnap délutánig. Most ő volt az, aki megmerevedett alattam.  Egyedül mész?  Nem. – A hangom alig volt több suttogásnál. – Mondtam Gabe-nek, hogy kiteszem őt a szüleinél út közben.  Azt mondtad a srácnak, aki követ és zaklat téged, hogy elviszed magaddal? A hitetlenkedő hangsúlytól ideges lettem. 164

 Igen.  Miért?  Mert egyszerűbb, mint megbirkózni a bűntudathegyekkel és végtelen mennyiségű csalódottsággal, amivel anyám bombázna, ha nem tenném meg. Te ezt nem érted.  Ó, tökéletesen megértem. Anyád azt mondja, ugorj és te megteszed, egyenesen annak az őrültnek a karjába. Ezt nem tudom elhinni, Shaw. Én is alig látlak, rohadtul meg vagyok őrülve az idő nagy részében, mert felébredek az éjszaka közepén, hogy érted nyúljak, de te nem vagy ott, erre elmész egy hétvégi kiruccanásra a pszichopata expasiddal. Hihetetlen. Legördültem róla és magam köré tekertem a takarót, leleplezve és sebezhetőnek érezve magam, és egyiknek sem volt köze a tényhez, hogy meztelen voltam.  Ez nem olyan, és ezt te is tudod. Nem akarok menni, nem akarok Gabe közelében lenni, de hagyni az anyámnak, hogy megkapja, amit akar könnyebb, mint megpróbálni szembeszállni vele.  Honnan tudhatnád? Próbáltál egyáltalán valaha szembeszállni vele? Összeszorított fogakon keresztül szívtam be a levegőt.  Ő az anyám, Rule.  Tökmindegy. Holnap beszélünk róla. Elfordulva tőlem az oldalára gördült és elég jól ismertem Rule-t ahhoz hogy tudjam, nem lesz semmilyen ’holnap beszélünk róla’. Valójában, ahogy kitett az autómnál másnap reggel, nem volt semmi beszélgetés, semmi csókolózás, semmi szemkontaktus, semmilyen

165

akármi tőle, ami jelezte volna, hogy egy beszélgetés rendbe hozhatná azt, amit valahogy elkövettem ellene. Másnap üzentem neki munka után, hogy sajnálom és látni szeretném, de nem kaptam választ. Felhívtam kedden, hogy megtudjam, szeretne-e ebédelni és megbeszélni a dolgokat, de a hívásom egyből a hangpostára ment. Szerdára gyakorlatilag meg voltam őrülve és kész voltam megjelenni a szalonnál vagy a lakásánál azt követelve, hogy beszéljen velem, csakhogy Rome visszatért a városba és rám parancsolt, hogy ebédeljek vele aznap. Kicsúszott a száján, hogy Rule-nál húzta meg magát néhány napig, mert a másik haverjának a városban van a családja a héten. A szívem majdnem meghasadt, mikor rájöttem, hogy Rule annyira sem méltatott, hogy közölje velem, Rome a városban van. Nagyon is könnyen megjelenhettem volna ott és lejárathattam volna magam a bátyja előtt, de még csak nem is törődött vele. A csütörtököt és a pénteket Ayden jobbára részvétlen vállán zokogva töltöttem és megpróbáltam túljutni a műszakjaimon a munkában. Teljesen kész voltam és szombat reggel, mikor megálltam a pékségnél, hogy felvegyem Gabe-et, mindennél jobban át akartam hajtani az önelégült, vigyorgó képén a BMW-mmel. Megpróbált odahajolni, hogy arcon csókoljon és olyan hevesen húzódtam el, hogy beütöttem a fejem a vezetőoldali ablakba.  Ne csináld. Szinte láttam a hangomon lógó jégcsapokat, de nem érdekelt. Hiányzott Rule, dühös voltam, amiért választanom kellett közötte és egy másik család között, és idegesített, hogy nem képes belátni, miért kellett azt tennem, amit tettem. Egész héten látomások gyötörtek a szobájáról, amint szexuális hódítások színterévé változik

166

vissza, és hiperventillálnom kellett a gondolattól. Értettem, miért volt dühös rám, de azt utáltam, hogy csak úgy kirekesztett.  Gyerünk Shaw, nem tudnád legalább megpróbálni ezt a hétvégét kellemessé tenni? A szüleink odalennének, ha meg tudnánk oldani a dolgokat kettőnk között. Bekapcsoltam a rádiót és hagytam, hogy a Truckers ’Georgia rock of the Drive’ című száma kitöltse az űrt, ahol a beszélgetésnek kellene folynia. Félreütöttem Gabe kezét, mikor a hangerőszabályzóért nyúlt.  Eszedbe se jusson.  Gyerünk már Shaw, beszélnünk kell.  Nem.  Ne legyél már ilyen makacs.  Gabe, járok valakivel. Nincs miről beszélnünk. Az egyetlen oka annak, hogy eljövök erre a hétvégére az, hogy az anyám leszálljon rólam.  Azzal a tetovált köcsöggel? Nem gondolhatod, hogy bármi komoly is lehet közöttetek, Shaw. Most komolyan, mit képzelsz? Haza fogsz menni egy hetvenkét órás műszak után a kórházból, és ő csak ott fog ücsörögni rád várva, mint valami tökéletes férj? Tényleg azt hiszed, hogy ez a pontos leírása a rád váró jövőnek egy ilyen alakkal? Sokkal inkább elkezded az orvosi praxisodat és amint látja, mennyit vagy távol és mennyi időt kell egyedül lennie, elkezdi felhozni azokat a lányokat, akik ott voltak, mielőtt bejöttél a képbe. Térj magadhoz! Az olyan srácok, mint ő, nem hosszú távra szólnak, csak addig maradnak, ameddig meg nem kopik a csillogás. Dühös lettem, mert ezzel most nagyon betalált nálam, de csak hangosabbra állítottam a zenét és megtettem mindent, ami tőlem telt, 167

hogy figyelmen kívül hagyjam őt az út hátralevő részére. Jó időt futottam, gyorsabban vezetve, mint ahogy kellett volna, de már nagyon ki akartam szabadulni a Gabe-bel való összezártságból. Néhány alkalommal megpróbált társalgást kezdeményezni, de mindig feljebb tekertem a hangerőt, ameddig a Truckers már fültépő hangerővel szólt, nevetségessé téve a beszélgetési kísérleteket. Végül megértette és befogta a száját. Gyakorlatilag kilöktem őt az ajtón anélkül, hogy megálltam volna, mikor a házukhoz értem Brooksideban. Intett, hogy húzzam le az ablakot, hogy beszélni tudjon velem, de csak összeszorítottam a fogam és csikorgó kerekekkel elhajtottam. A szüleim egy másik kapuval elzárt lakóközösségben éltek Brookside-ban, szóval, ahogy keresztülvezettem a városon, úgy döntöttem megállok annál a Starbucksnál, ahová Rule-t vittem az utolsó alkalommal mikor itt jártunk – hogy összeszedjem magam. Csakhogy tovább kínozzam magam, előhúztam a telefonom és egy kicsit még jobban meghaltam, mikor nem mutatott új üzenet. Nem tudtam mit tegyek és úgy éreztem, minden, amit valaha akartam, kicsúszik a kezeim közül.  Shaw? Shaw London, te vagy az? Felnéztem a kávémból és visszafojtottam egy nyögést, ahogy Amy Rogers lecsapott rám. Emlékeznem kellett volna rá, hogy ő és ez a Starbucks kéz a kézben járnak.  Igen. Hogy vagy, Amy? Megpuszilta a levegőt az arcom mellett és csupa–fog–mosolyt villantott rám. Soha még csak meg sem próbált hasonló kedvességet színlelni felém a középiskolában, így azonnal riadókészültségbe kapcsoltam.

168

 Ó, remekül. Most fejeztem be a kozmetikai iskolát és egy szuper trendi luxusszalonban dolgozom Denverben. Most már te is ott élsz, nem? Bólintottam és láttam, hogy a szemei végigsiklanak az új, tökéletesített frizurámon.  Nos, izgatott vagyok, amiért beléd botlottam. Gondolkoztam rajta, hogy felkereslek. Megemeltem a szemöldököm.  Miért? Átdobta a haját a vállán.  Itthon voltam néhány héttel ezelőtt elintézni a mosnivalót, mikor találkoztam az egyikkel az Archer ikrek közül, azzal, akinek az a sok tetoválása van, és eszembe jutott, hogy közel álltál hozzájuk és azon tűnődtem, megkaphatnám-e a számát tőled. Nem jut eszembe, melyikük volt, de istenkém, nagyon jó pasi. Hallottam, hogy ők is Denverbe költöztek, és reméltem, hogy talán belekezdhetnék vele valamibe. Úgy éreztem, minden megfagy bennem. Majdnem a csinos, tökéletes arcába vágtam a kávém, de éppen csak sikerült visszafognom magam.  Remy meghalt, Amy, már majdnem három éve csak Rule van, és biztos vagyok benne, hogy naaaaaagyon szeretne hallani valami idióta libáról, aki még csak azt sem tudta, ki ő, csak hogy egyike az Archer ikreknek. Hánynom kell tőled és szerencséd van, hogy nyilvános helyen vagyunk, különben nagy eséllyel jó néhányszor arcba vágnálak most. A meglepetéstől tátott szájjal bámult rám, ahogy elnyomultam mellette és a szemétbe vágtam a kávémat, mert egyáltalán nem kívántam már. – És nem adom meg neked a számát, mert ő az 169

enyém, és ha a közelébe mész, Istenemre esküszöm, amit veled fogok tenni, évekig ismételni fogják az Investigation Discovery-n. Remegtem, mire visszajutottam a kocsiba és csak másodpercekig tartott a könnyeknek, hogy ömleni kezdjenek. Hiányzott Remy, hiányzott Rule, hiányzott Margot és Dale is. Rule-nak igaza volt, nem tudtam, milyen érzés szembeszállni az anyámmal, mert soha nem próbáltam meg és most már ő is csak egy olyan ember, aki közém és a közé akart állni, akivel együtt akartam lenni. Azzal nem volt problémám, hogy egy olyan ribanc előtt jogot formáljak rá, mint amilyen Amy, de az anyám, nos, az sokkal nagyobb falat lesz. Mindig tudtam, hogy Rule megéri, mindennél jobban vártam, hogy ezt a szülei is észrevegyék, de mikor eljött az idő, hogy bebizonyítsam, ugyanazt tettem, amit mindenki más is tett vele, és hagytam, hogy az anyám rákényszerítsen valamire, ami eltávolított tőle. A kormányhoz nyomtam a homlokom és újra a kezembe vettem a telefonom. Jó öt percig bámultam rá, próbálva kigondolni, mit mondjak neki, miközben a kocsinak járt a motorja. Ennyivel bírtam előrukkolni. Nagyon sajnálom, soha nem akartalak megbántani. Maradnom kellett volna. Nagyon hiányzol. Eltettem a készüléket, mielőtt az őrületbe kergettem volna magam a várakozással, hogy vissza fog-e írni és megtettem a hátralevő utat a szüleim házáig. Az inkább valamiféle elegáns hegyi kúriára hasonlított, mint valódi otthonra. A kapukon túl minden pompázatos és drága volt. Ahogy leparkoltam az autót és a bejárati ajtóhoz mentem, emlékeztem, milyen kicsinek éreztem magam ekkora fényűzés mellett. Mikor Remy az életembe lépett és a szárnyai alá vett, kihasználtam az alkalmat és minden lehetséges időmet Archeréknél 170

töltöttem. Minden hibájuk ellenére otthont teremtettek, ahol világos volt, hogy szeretik és törődnek egymással. Sem az anyám, sem az apám otthona nem volt ilyen. Tele voltak személyzettel, mutogatni való darabokkal, és ahogy a nappaliba vezettek, újra lecsapott rám az érzés, mennyire nem akarok itt lenni, és hogy ha nem tudom helyrehozni a dolgokat Rule-lal ez után a hétvége után, jó esély van rá, hogy be kell majd zárni, mert lehet, hogy meg fogok őrülni. Anyám kritikus szemekkel méregetett az ő teljes kifinomult dicsőségében. Nem ölelt meg, nem kérdezte, milyen volt az út, semmi ’sajnálom, hogy kihagytam a születésnapodat, kicsim’, csak a jéghideg tekintete söpört végig rajtam gyorsan a fejem tetejétől a fűzős bőrcsizmámig. A már így is vékony vonallá összeszorított szája rosszalló kifejezést öltött.  Mit műveltél a hajaddal, Shaw? Szörnyen néz ki. Remélem, hoztál elfogadhatóbb ruhákat is a klubba, vacsorázni megyünk nem svédasztal lesz. Leggings volt rajtam és egy ingtunika széles bőrövvel, ami illett a csizmámhoz. Messze túlságosan flancos volt egy egyszerű hazaútra, de pontosan ezt a jelenetet szerettem volna elkerülni. Megint sikerült nem megfelelnem a szigorú elvárásainak. A kezeim szorosabbra fonódtak a táska körül, amit nem voltam hajlandó odaadni a szobalánynak, aki kinyitotta az ajtót. A szívem a torkomban dobogott, jobban mondva ott maradt Denverben jelenleg nem véve tudomást rólam, de nem volt sem itt, sem ott.  Feltételezem, neked és Gabe-nek volt időtök beszélgetni az idevezető úton?  Nem igazán. Említettem már, hogy nincs mit mondanom neki. Ha lehetséges lett volna, hogy még vékonyabb vonallá szorítsa össze a száját, úgy nézett volna ki, mintha citromot szopogatna. 171

Anyám gyönyörű nő, tőle örököltem szőke hajamat és világos színeimet, de ahogy objektíven néztem rá valószínűleg életemben először, rájöttem, hogy ez kemény fajta szépség volt, annyi jégbe és keserűségbe zárva, hogy nehéz volt észrevenni.  Kértelek, hogy fejezd be ezt a nevetséges viselkedést, kisasszony. Udvarias és kedves leszel ezen a hétvégén. Nem tűrök semmilyen Gabe, vagy bármelyik Davenport felé irányuló ellenségességet vagy modortalanságot, megértetted? Valahol mélyen bennem az a Shaw, aki Rule mellett voltam, a Shaw, akinek vissza kellett volna utasítania, hogy eljöjjön erre a hétvégének nevezett komédiára, felemelte a fejét. Hátradobtam a kéttónusú hajam a vállam felett és elsiettem az anyám mellett az emelet felé, ahol a szobám volt.  Megparancsoltad, hogy itt legyek, anyám, így most szembe kell nézned vele, akár tetszik az eredmény, akár nem. Metsző hangon utánam szólt valamit, de a vállam felett átkiáltva elnyomtam a hangját. – Szólj, ha készen állsz elindulni a vacsorára. Becsuktam a szoba ajtaját, amit soha nem éreztem a magaménak és hagytam a földre esni a táskámat. Anyám belsőépítésze nagyrészt szürkére és halványrózsaszínre tervezte a szobát. Minden nagyon szép, nőies és lányos volt, egy csomó fodros párnával az ágyon, még egy csipkés baldachin is elterült felette. Az a fajta szoba volt, amit élvezne egy olyan ember, aki luxusban akart aludni és egy rakás extra minőségű lepedővel körülvenni magát, de számomra élettelen és unalmas volt. Nem voltak személyes képek, színfoltok, TV vagy rádió, egyszerűen semmi, ami jellemezné a személyt, akinek itt kellene élnie. Törökülésben elhelyezkedtem a nagy ágy közepén és küldtem egy üzenetet Aydennek. Kicsit furcsán viselkedett azóta az éjszaka óta, 172

mikor Jet hazavitte őt a bárból, de nem akart róla beszélni. Mivel nekem is megvolt a saját pasi-drámám, nem akartam veszekedni azért, hogy kihúzzam belőle. - Még be sem tettem a lábam az ajtón, már megemlítette a hajamat és a ruhámat. Olyan jó itthon.  - Ez szívás, édesem. - Ja, és Rule még mindig nem írt vissza nekem. - Ööööö… - Mi az? - Nem tudom, hogy el kellene-e mondanom neked. - Elmondani mit? - Meg kell ígérned, hogy nem akadsz ki. - Nos, most már kötelező kiakadnom! - Loren arról beszélt, hogy szórakozni ment tegnap éjjel. Azt mondta, látta Rule-t és a fiúkat, bármelyik klubban is volt. - Ó, Istenem… - Ja, említette, hogy beszélni akart vele, vagy ilyesmi, mert ő a legostobább ribanc, de Rule-on valami vörös csaj lógott, még csak a közelébe sem tudott férkőzni. - Bassza meg. - Igen, azt is mondta, hogy Rule a csajjal lépett le, úgy értem, az egész csapatuk együtt ment el. Loren egy szörnyű pletykafészek és szeret szart keverni, de úgy gondoltam, tudnod kellene róla, mivel nem tudod elérni Rule-t. - Köszönöm. - Jól vagy? 173

- Nem, egyáltalán nem. - Akarod, hogy megverjem a kedvedért? - Lehet. Később felhívlak, miután átvészeltem ezt a hülye vacsorát. Szeretlek csajszi. - Én is téged, puszi. Végighúztam az ujjam a képernyőn és egy másodpercig visszatartottam a lélegzetem, hogy aztán egy dühös visításban engedjem ki és a falhoz vágjam a drága készüléket. A kezembe temettem az arcom és próbáltam nem elhányni magam. Nem tudtam elhinni, hogy ez megtörténik. Néhány másodpercre megvolt mindenem, amit valaha is akartam, és egyetlen összeütközésbe, egyetlen apró nézeteltérésbe került, hogy minden tönkremenjen. Nem kellett volna fájnia, hogy olyan könnyen és gyorsan lecseréltek. Ismertem Rule-t, tudtam, hogyan működött, de még mindig úgy éreztem, mintha valaki lyukakat döfne a lelkem legmélyébe egy forró piszkavassal. Szerelmesnek lenni Rule-ba soha nem volt egyszerű, és most, hogy már tudtam milyen valóban szeretni őt, nem tudtam, hogyan térjek vissza ahhoz, ami azelőtt volt. A délután hátralevő részét visszavonulva töltöttem a szobámban. Az anyám felküldött valakit a személyzetből megkérdezni, hogy szeretnék-e ebédelni, de nem nyitottam ki az ajtót, mikor kopogtak. Öt körül felküldte a férjét szólni, hogy egy óra múlva indulunk a klubba, és ameddig egy részem semmit nem akart jobban, mint csőfarmert viselni és motoros csizmát, úgy döntöttem, hogy lerendezni ezt a veszekedést anyámmal a féltestvéreim előtt csak gyerekesnek és nevetségesnek tüntetne fel engem. Így egy hosszúujjú lila-fehér A vonalú ruha mellett döntöttem, ami pár centivel a térdem fölé ért és néhány perc alatt kivasaltam a hajam, ami így egyenes függönyként terült el a vállam körül. Volt 174

egy pár lila cipőm hegyes sarokkal és kis szegecsekkel a hátulján, ami kiegészítette a megjelenésemet. Nem volt az a tökéletes country klubba illő kinézet, de át kellene juttatnia a bejáraton anélkül, hogy probléma lenne belőle. Anyám gyakorlatilag szemmel vert, ahogy lejöttem a lépcsőn és Jack felsegítette rám a szürke szövetkabátomat. Senki nem szólt egy szót sem, miközben bezsúfolódtunk a család Escalade-jébe és elindultunk a klubba. A gyerekek elkezdtek össze-vissza fecsegni a kocsiban, én pedig Rule-on merengtem és valami ismeretlen vörösön, abban reménykedve, hogy ez nem azt jelentette, amit sejtettem – közben pedig azért szurkoltam, hogy defektet kapjunk és így elkerülhessem Gabe-et és a családját. Nem volt ekkora szerencsém. Mikor odaértünk a klubba, mosolyt erőltettem magamra, hagytam Gabe-nek, hogy megpusziljon és kihúzzon nekem egy széket, de minden akaraterőmre szükség volt, hogy ne rohanjak el sikítozva az ellenkező irányba. Gabe és anyám között helyezkedtem el és felkészültem, hogy végigszenvedjem életem legkínosabb, legborzalmasabb vacsoráját.

175

9. FEJEZET

Fordította: Maya

 Szóval, most szépen elmondod, hogy miért is viselkedsz úgy a héten, mint egy seggfej? – Rome állt meg fölöttem, amíg én a fekvenyomó padon leengedtem a súlyt a mellkasomra. Megkért, hogy szombaton menjek le az edzőterembe, mert el kellett kezdeni a válla rehabilitációját. Elfelejtettem, hogy még sérülten is milyen erős volt a bátyám. Együtt dolgozni vele szégyenben hagyott engem, és az edzés legnagyobb részét azzal töltöttem, hogy megpróbáltam nem észrevenni, mennyivel több súlyt használt, mint amit én általában szoktam. Ahogy a súlyt kinyomtam a helyére, felültem és a törölközőmet végighúztam izzadt arcomon és frissen borotvált fejemen. Nem vágattam le teljesen kopaszra, mint Nash, de a tarajom eltűnt, és egy kevés sötét sörte maradt a fejemen. A szemöldökpiercingemmel és a tetoválásokkal, amik felhúzódtak a nyakamig, úgy nézhettem ki, mint egy szökött rab.  Nem igazán. – Követtem Rome-ot, aki átment a következő súlyokhoz és elkezdte azokat a sérült karjával oda-vissza emelgetni. Még mindig fájhatott neki, mert minden alkalommal összerándult, amikor behúzta vagy kinyitotta a karját, de nem panaszkodott és tartotta a folyamatos ritmust. Meg kellene mondanom neki, hogy Shaw miatt vagyok ingerült; valószínűleg tudott volna valami igazán hasznos tanácsot adni, mert 176

eléggé biztos voltam benne, jó úton járok ahhoz, hogy elcsesszek valamit, aminek hihetetlenül jól kellett volna alakulnia. Amikor elment szerdán, hogy Shaw-val ebédeljen, mindent be kellett vetnem, nehogy lebirkózzam őt azt követelve, hogy mondja meg, Shaw kérdezett-e rólam, vagy, hogy jól volt-e. De aztán eszembe jutott, hogy okkal nem válaszoltam a lány sms-eire, vagy fogadtam a hívásait, szóval úgy döntöttem, hogy annyiban hagyom a dolgot. A tekintetünk találkozott a tükörben, az arca eltorzult egy fájdalmas grimaszban. – Ennek semmi köze ahhoz, hogy miért nézett ki Shaw szerdán úgy, mint egy rohadt szellem, nem igaz?  Miért gondolod azt, hogy a két dolognak köze van egymáshoz?  Mert nem vagyok hülye. Shaw már régóta odavan érted és úgy gondoltam, csak idő kérdése, hogy kihúzd a fejedet a seggedből és észrevedd ezt. Plusz a múlt héten mindketten úgy bámultátok a telefonjaitokat, mintha az adhatna választ az univerzum nagy kérdéseire, és úgy néztetek ki, mint a kivert kutyakölykök, amik nem kapták meg, bármit is akartak annyira. Szitkozódtam és nyelvemmel az ajakgyűrűmet piszkálgattam. – Szerinted király, ha azt mondom, Shaw és én már összejöttünk? Vagy megütsz?  Mindaddig, amíg ez több mint egyszerűen csak összejönni, addig pokolian király. Shaw nem egy egyéjszakás kaland, és ha úgy kezeled, akkor eltöröm a lábaidat. Mérgesen néztem a tükörképére. – Hogy érted azt, hogy odavan értem? Berúgott egy éjszaka, a dolgok túlfűtötté váltak és nem tudtam megállítani, hogy megtörténjenek, így gondoltam, miért ne ugorjak bele. Kedvelem őt. Úgy értem, jó volt vele lenni. Szórakoztató, de mindig nagyon elfoglalt, és ezen a hétvégén az őrült exével ment haza Brookside-ba, mert az anyja azt mondta neki. Csak 177

azt nem értem, hogyan tudok olyasvalakivel lógni, mint ő. Húsz éves, a saját életét kellene élnie, és nem meghajolni a szülei minden szeszélyének.  Hadd találjam ki, ahelyett, hogy racionálisan és ésszerűen megbeszélted volna vele a dolgokat, szemet hunytál felettük és nem voltál hajlandó beszélni vele, miközben magadban pedig a saját levedben fősz, és egyre mérgesebb vagy. Megvontam a vállamat.  Rule, Shaw már nagyon régóta ismer téged. El tudod képzelni, hogy mit gondolt, amikor úgy tettél, mintha figyelmen kívül hagynád őt? Gyerünk, öcskös, használd a fejed egy rohadt pillanatig. Megéri, hogy tönkre tedd ezt az egészet, mielőtt megtudnád milyen is lehetne? Az a lány lát téged, úgy értem, tényleg lát, és azt hiszem, már a kezdetektől fogva, amikor még mindenki csak Remyvel foglalkozott. Be kell ezt fejezned, és ne légy ennyire makacs, hozd rendbe vele a dolgokat.  Elment az exével, Rome.  Igaz, míg te tegnap este hagytad egy ribancnak, hogy ledugja a nyelvét a torkodon. Nem mindenki működik ugyanolyan forgatókönyv alapján, Rule. A legtöbb ember azt szeretné, hogy a szülei boldogok legyenek, és szeretnék büszkévé tenni őket a cselekedeteikkel. Nem mindenki éget fel minden hidat maga mögött, mint ahogy te csinálod. A legtöbb ember szeretne egy utat hazafelé. Összerezzentem egy kicsit, mert ezek a szavak a lényembe találtak. Vajon ha csak egy kicsit részegebb, csak egy kicsit ostobább lettem volna múlt éjjel, talán elkövetek egy hibát, amit már nem lehet visszacsinálni. Szerencsére a vöröskének ragadós édes szájfény íze volt és olcsó virágos parfüm illata, és nyoma sem volt benne annak a puhaságnak vagy tökéletességnek, amit Shaw-val érzek csókolózás 178

közben, úgyhogy útjára bocsájtottam a csajt és szarul éreztem magam az este maradék részében. Tudtam, hogy beszélnem kell majd Shaw-val. Ezt nem folytathatom így tovább, különben a végén szabotálom mindazt, ami kialakult közöttünk.  Ez kiakaszt, Rome.  Miért?  Tudod, hogy miért. Amint valaki benne van egy kapcsolatban, az képes megölni őt, ha elhagyják.  Gyerünk, Rule, az emberek, akik eléggé foglalkoznak azzal, hogy belépjenek kapcsolatba, általában nem akarnak elmenni. Csak nézz körül, még mindig itt vagyok, Nash sem ment sehova, Jet és Rowdy ölnének érted, és ha csak egy percig is belegondolnál, rájönnél, hogy Shaw is legalább olyan régóta melletted áll. Lehet, hogy azt gondoltad, Remy mellett volt, mert mindig figyelt rá és védte őt, de azt gondolom, elég okos vagy ahhoz, hogy felfogd, talán egészen más okból próbált meg Shaw törődni veled. A súlyokat elengedte, amik csörömpölve estek vissza az állványra, és megfordult, hogy hűvös szemekkel nézzen rám.  Nőj fel, Rule. Ne viselkedj úgy, mint egy elkényeztetett kölyök, aki nem tud kilépni a bátyja árnyékából. Van egy nagyszerű és sikeres karriered, szilárd baráti társaságod, családod, akiktől lehet, hogy elszakadtál, mégis szeretnek téged, és van egy nagyon lenyűgöző lány, aki arra vár, hogy rájöjj, már a tied.  Ember, amikor a nagytestvért játszod, te aztán beleadsz apaitanyait. Csak a szemét forgatta válaszul és bementünk az öltözőbe. Visszavettem az utcai ruhámat, és vetettem egy pillantást a telefonomra. A szívem összeszorult a mellkasomban, amikor megláttam, hogy üzenetem érkezett. Ő küldte. Szinte kihallatszódott 179

a szomorúság a szavaiból. Tényleg egy seggfej voltam, tudtam, hogy ahelyett, hogy beszéltem volna vele, idióta módjára szó nélkül magára hagytam. Próbáltam kitalálni valami válaszféleséget, amikor Rome tenyérrel tarkón ütött.  Menjünk.  Melózni megyek, délre. Hé, Rome! – Megvártam, amíg megfordult, és rám nézett. – Mi a helyzet anyával meg apával?  Mi van velük?  Én és Shaw. Ha már rájöttem, ha sikerül barom módjára nem elszúrnom, mit csináljak velük? Ők soha nem értenék meg.  Kit érdekel? Te is megérdemled, hogy boldog legyél, és Shaw is. Remy elment, ezen már nem lehet változtatni. Megköszörültem a torkomat, és kezemmel a tarkómat dörzsöltem. – Igen. Nos, Shaw soha nem volt együtt Remyvel úgy. Szemei és a szája tátva maradt. – Akarom én tudni, hogy te honnan tudod ezt?  Nem hiszem, de mondhatjuk úgy, hogy tényként állíthatom, köztük nem volt olyan kapcsolat, mint a miénk.  Nos, függetlenítsd el anyától és apától. Nem minden az ő dolguk. Újra sóhajtottam. – Igen, azt hiszem. Elváltak útjaink, és elindultam a boltba. Egy mozgalmas nap várt még rám, egymást követték a kliensek, és még ott lesz az esti koncert a srácokkal. Ráadásul Brent, a banda énekese jó ügyfél volt és jó kis ingyen reklámot jelentett ő nekem a rengeteg tetoválásommal rajta, mivel az Artifice eléggé berobbant az utóbbi pár évben. Hazamentem, átöltöztem és készen álltam a srácokkal való estére, de az agyam még mindig Shaw és az üzenete körül forgott, amit ma 180

reggel küldött nekem. Megbántott engem, és én túl keményfejű voltam, hogy beismerjem, ez volt az oka annak, hogy eltávolodtam tőle. Nem akartam, hogy az exe közelében legyen, mert logikusan ő jobban illett hozzá, és nem akartam a rövidebbet húzni. Lefeküdtem vele, és még esélyt sem adtam neki, hogy megbeszéljük azt, vagy a lehetőségeket, egyszerűen csak elvágtam minden alkalmat arra, hogy elutasíthasson, mielőtt bármi is elkezdődhetett volna közöttünk. Idióta voltam, mert az összes ember közül az életemben Shaw volt az egyetlen, aki soha nem gondolta azt rólam, hogy bárminél is kevesebbet érek. Igen, elitélő volt és hideg, amikor sarokba szorítva érezte magát, de soha nem éreztette velem, hogy ne lennék elég.

A koncert nagyszerű volt, úgy kezeltek bennünket, mintha rock sztárok lettünk volna, mert bejutottunk a színpad mögé és ismertük a bandát is. A lányok körülöttünk csábítóbbnál csábítóbbak voltak, de amikor eljött az after party ideje, inkább leléptem, és egyedül mentem haza. Lezuhanyoztam, lefeküdtem, és csak a telefonomat bámultam. Nem tudtam, hogy mit is írhatnék neki, végül válaszoltam. Tegnap este megcsókoltam egy csajt. Visszatartott levegővel vártam a válaszát, mert fogalmam sem volt, hogy mit írhat erre vissza. Teljes mértéken felkészültem rá, hogy azt mondja, vége, hogy túl messzire mentem, de semmi sem

181

érkezett. Jó húsz perce bámultam a kijelzőt, a szívem dübörgött, de még mindig semmi sem jött. Sajnálom, nem akartalak megbántani, csak egy hülye vagyok és ez az egész nehezebb, mint gondoltam. Még mindig nem jött válasz, és éreztem, hogy az különös csomó a mellkasomban, ami Shaw-hoz kapcsolódott, kezdett meghasadni. Csak azt tudtam, hogy ezt helyre kell hoznom, nem álltam még készen arra, hogy csak úgy elengedjem őt. Rome-nak igaza volt, ideje felnőnöm. Még csak normális esélyt sem adtam ennek az egésznek, mint általában, forró fejem már kifizette a számlát, mert a maradék részem még nem készült fel a többire. Egész éjjel forgolódtam, egyáltalán nem hívott vagy üzent vissza, és kezdtem pánikba esni. Hallottam Nasht hazaesni valamikor négy után, és reméltem, hogy Rome-ot nem verte fel. Másnap reggel felkeltem, és eszeveszett módjára kezdtem a lakásban keringeni. Fogat mostam, bedobtam egy bagelt reggeli gyanánt. Feltúrtam a szekrényemet, csak hogy megtaláljam az egyetlen olyan ingemet, amin gombok vannak és ráakadtam az egyetlen fekete Dickie szövetnadrágomra, ami nem farmerből volt. Felvettem rá egy fekete kapucnis felsőt és egy hajszálcsíkos kabátot, és kirontottam az ajtón, miközben a testvérem és a szobatársam úgy néztek rám, mintha elment volna az eszem. 

Majd jövök.

 Hová mész? Templomba? – Nash egy kicsit szarul nézett ki, Rome viszont mindentudóan engem figyelt. 

Beszélnem kell Shaw-val.



Akkor hívd fel.



Nem veszi fel. 182

 Azt hiszed, az anyja hagyja, hogy csak úgy odamenj a házukhoz, és majd beenged? 

Nem érdekel, beszélnem kell vele, így beszélni is fogok vele.

Rome rám kacsintott, és tisztelgett felém a kávéspoharával. Tökös srác vagy. Hívj, ha letartóztattak és menni kell kiváltani.  Később. Meg kellett állnom tankolni, mert nagy lesz a forgalom a városban. Türelmetlen voltam, és szinte dühroham kerülgetett egész úton, mire megérkeztem Brookside-ba. Megpróbáltam még egyszer felhívni, de csak a hangpostája jelentkezett, és majdnem eltörtem a telefonomat a kezemben, amikor a vidám üdvözlő hangja azt mondta nekem, hogy hagyjak üzenetet. Tudtam, hol lakik az anyukája, mert kénytelen voltam többször érte jönni, amikor még egy kocsin osztoztunk Remyvel. Követtem az előttem haladó autót a kapun keresztül és gond nélkül rátaláltam a házra. Egy seregnyi drága divatos autó parkolt előtte, amilyeneket egész Coloradóban nem lehet látni, csak itt, a nyaralóház stílusú kúria előtt parkolni. Felkocogtam a lépcsőkön és becsöngettem. Arra számítottam, hogy egy szobalány, vagy egy puccos, pingvinruhába öltözött komornyik nyit ajtót, de amire nem számítottam, hogy Shaw egy idősebb és keményebb változata áll majd előttem. Kétség sem férhetett hozzá, hogy ő volt Shaw anyja, ugyanaz a világos szőke haj, ugyanazok az átható zöld szemek, de amíg Shaw finom volt és szép, addig ez a nő úgy nézett ki, mint akit egy tömör jégtömbből faragtak ki. Láttam, hogy a szeme elkeskenyedett és kiélesedett, amikor meglátott, de volt egy célom, és nem érdekelt, hogy ki ez a nő, mert nem fog az utamba állni, még akkor sem, ha át kell taposnom rajta ahhoz, hogy bejussak. 183

 Beszélnem kell Shaw-val. A szája megfeszült és szilárdan megállt az ajtóban. – Margot és Dale fia, ha nem tévedek.  Az egyik közülük. Nem voltunk barátok és már világos, hogy nem is leszünk soha azok.  Mit akar a lányomtól?  Ez személyes ügy. Csak beszélnem kell vele egy percre, utána lelépek.  Megszakított egy privát találkozót, Shaw a barátjával van, és nem hiszem, hogy látni akarja. Küzdöttem a szemforgatás ellen. A nő manipulatív volt, de ezt a véleményemet megtartottam magamnak, mert nem voltam hülye, így csak néztem rá.  Davenport egy fanatikus, és nem a barátja. Csak szóljon neki, oké? – Láttam, hogy a tiszteletem hiánya miatt kezdett kicsit feszült lenni.  Honnan feltételezi, hogy tudja, mi folyik a lányom magánéletében? Mindig csak bántja, mindannyian tudjuk, hogy maguk ketten nem illenek egymáshoz, és itt az ideje, hogy abbahagyja ezt a gyerekes játékot.  Nézze, hölgyem. Ami köztem és Shaw között történik, ahhoz magának semmi köze, és higgye el nekem, ez nem játék. Nem bánom, hogyha jelentet kell rendeznem ahhoz, hogy szóljon neki, ha ezzel megkapom azt, amit akarok, de valami azt súgja nekem, hogy a vendégeknek nem igazán tetszene az a felfordulás. – Kihívóan néztem rá, és felhúztam a piercingelt szemöldökömet. – Igazam van?

184

Azt hittem azt fogja mondani, hogy hívja a rendőrséget, és a férjéért fog kiáltani, de még a lehetőséget sem kapta meg erre, amikor a nehéz ajtót kirángatták halálos markából és Shaw sápadt arca jelent meg hirtelen.  Rule? Mit keresel te itt? Haja valami divatos dizájn szerint volt befonva és levertnek tűnt. A nyakában egy 1800-as évekből származó gyöngysor feszült, rózsaszín pulóvert viselt, ami kényelmesnek tűnt és puhának. Egy laza, krémszínű nadrág volt rajta és egy pár rózsaszín magas sarkú, amik olyan drágának néztek ki, mint az én egész furgonom ára. Egy teljesen más Shaw volt, mint akit megszoktam, majdnem megfordultam és távoztam anélkül, hogy egy szót is szóltam volna, de zöld szemei vadul és szomorúan csillogtak, amitől egy fura érzés kezdett el lüktetni a mellkasom közepén. Nem érdekelt, hogy az anyja sasszem módjára figyelt engem, megragadtam a karját és kihúztam magamhoz a küszöbre. Az arcát a kezeim közé fogtam és egyenesen a szemébe néztem.  Sajnálom. Kezét az enyémre tette, és csak pislogott rám. – Mi van?  Küldtem neked egy üzenetet tegnap este, egész éjjel hívogattalak, de nem válaszoltál. Sajnálom. Sajnálom, hogy elszúrtam, sajnálom, hogy idióta módjára viselkedtem, sajnálom, hogy nem tudom, hogyan kell csinálni ezt a dolgot kettőnk között, én csak sajnálom.  A telefonom összetört.  Hogy mi? – kérdeztem nevetve. Meg akartam csókolni, szerettem volna a karjaim közé kapni és messze elrohanni vele innen.

185

 A falnak vágtam, mert Ayden azt mondta, hogy egy lánnyal mentél haza péntek este, és összetört a kijelzője. 

A francba, veszek neked egy újat.

Becsukta a szemét és megszorította a kezemet. – Megtetted, hazavitted?  Nem. Megcsókoltam, ami részemről szemét dolog volt, és egy seggfej vagyok, de tudtam, hogy hibáztam, így abbahagytam és esküszöm, sosem hagyom, hogy ez újra megtörténjen. Próbálom kitalálni, hogyan is működik mindez, Shaw. Utálom, hogy te fizeted meg az én tanulópénzemet.  Leléptél, és egyedül hagytál a sötétben, Rule. Nem hiszem, hogy valaha bármi is lehet ennél rosszabb.  Tudom, Casper, tudom, de ne mondj le rólam, rendben?  Egészen idáig vezettél, hogy bocsánatot kérj? Bólintottam. – Helyre kellett hoznunk. Féloldalasan rám mosolygott. – megtanulnunk, hogyan ne rontsuk el.

Elsősorban

azt

kellene

Nagyot nyeltem, ahogy hirtelen ellepték a torkomat az érzelmek, és magamhoz húztam egy szoros ölelésbe. Olyan érzés volt, mint aki hazaért, nem hiszem, hogy valaha is tapasztaltam már ilyet. Gyengéden megcsókoltam a füle mögött, és azt suttogtam neki. – Mellesleg anyád utál engem, úgy értem UTÁL engem. Kezét a nadrágom hátsó zsebébe csúsztatta, lábujjhegyre állt és megcsókolta az államat. – Semmi gond, engem sem szeret igazán. Miért vágattad le a hajadat? Jól nézel ki így is, tetszik nekem, de a tarajt is szerettem. Végigsimítottam a majdnem kopasz fejemen. – Nem tudom. Csak változásra volt szükségem. 186

Komolyan rám nézett és összekulcsolta a kezeinket. – Ettől sokkal jobban hasonlítasz Remyre, mint bármely korábbi hajviselettel.  Shaw, köszönj el a barátodtól és gyere vissza a házba. Vendégeink vannak, és nagyon udvariatlanul viselkedsz. A válla fölött az anyjára nézett és éreztem, hogy megszorítja a kezemet. – Nem megyek Rule nélkül. Ó a francba. Már megint azt csinálja, közém és egy elítélő szülő közé áll. – Hé, minden oké, amíg rendben vagyunk. Majd összefutunk, amikor visszajössz a városba. Tudok várni, hogy később találkozzunk.  Nem.  Shaw. – Az anyja hangja ostorcsapásszerűen hangzott. – Fejezd be. Küld el, gyere be, és ne csinálj jelenetet.  Nem. Én vele vagyok, és ha azt akarod, hogy végigüljem még egy étkezést, ahol figyelmen kívül hagyod, ahogy Gabe nyíltan taperol ezzel szándékosan kényelmetlen helyzetbe hozva engem, akkor azt Rule-lal fogom végigcsinálni, hogy sakkban tartsa őt.  Shaw, ő nem tartozik ezeknek az embereknek a köreibe. És itt is van: az ítélet, a cenzúrázatlan vélemény, amiért a saját feltételeim szerint éltem az életem, és mert emiatt a magam teljes valójában nem voltam elég jó ehhez a lányhoz. Magam mellé húztam, mire az anyja jeges tekintetével találkoztam. Remy azáltal védte meg őt, hogy menedéket biztosított neki, de én egy harcos volt dacos természettel, és ez a nő már évek óta piszkálta a csőrömet.  Oké, de mégis én vagyok az egyetlen, aki vele volt a születésnapján, én vagyok az egyetlen, aki boldoggá teszi, én vagyok az egyik, aki készen áll, hogy megvédje őt a maga szánalmas próbálkozásaitól. És több mint hajlandó vagyok arra, hogy magam 187

mellett tartsam, még ha égnek is áll tőle a maga haja. De kétlem, hogy bármilyen elfogadható magyarázata lenne arra, miért kínálja fel tálcán annak a nyálas Davenportnak, és miért nem szívódik fel, csak most az egyszer az életben és engedi meg a gyerekének, hogy legyen valamije, amitől csak egy kicsit is boldog?  Shaw? – Kicsit zavartnak tűnt most már a hangja.  Oda megyek, ahová ő megy. Tehát ha nem akarod, hogy bejöjjön, akkor már itt sem vagyok. Sosem voltam az első helyen nálad… belefáradtam a manipulációidba és hogy állandóan kihasználsz, mintha csak egy eszköz lennék. Szóltam Gabe miatt is, de meg sem hallottál.  De ti tökéletesek vagyok egymásnak.  Lehet, de én Rule-lal akarok együtt lenni. Az anyja az ujjával felém bökött. – Nyíltan beismerte, hogy egy nappal ezelőtt megcsalt. Milyen kapcsolat lenne ez? Komolyan azt hiszed, hogy lehet vele ilyesmid egyáltalán? Gondolod, hogy apád továbbra is fizetni fogja az iskoládat, amikor megtudja? Shaw megvonta a vállát, mire a csípőjét átkarolva szorosan magamhoz vontam őt.  Halálosan elegem van már, hogy emiatt aggódjak, migrénem van tőle, de ez a kapcsolat az enyém, és dolgozom rajta. Ő nem tökéletes, én sem vagyok az, és ha úgy döntök, hogy megbocsájtok neki, semmi szavad sem lehet azzal kapcsolatban. Sarokba szorítva éreztem magam. Nem kellett volna felvállalni a vöröskét, csak el kellett volna felejteni, de Shaw még így is kitartott mellettem, szóval így nem igazán aggódtam emiatt.  Rendben. Gyere be, reggelizz meg és próbálj ember módjára viselkedni, mintha tényleg az lennél. Shaw, azt akarom, hogy elmenj, 188

miután vége a találkozónak és egy másodpercig se hidd, hogy ezzel végeztünk. Várj csak, amíg beszélek apáddal erről a cirkuszról. – Megpördült, és eltűnt a hatalmas házban. Lenéztem Shaw-ra és végighúztam az ujjaimat ráncba szaladt homlokán.  Megvagyunk?  Nagyjából. Csak legyünk túl ezen, és később aggódjunk a többi miatt. – Kezdett elhúzódni tőlem, de elkaptam a derekát és visszarántottam magamhoz.  Shaw.  Igen? Megcsókoltam. Megcsókoltam, hogy érezze a megbánásomat, a vágyódásomat a jó iránt. Azt is, hogy csak ő volt nekem, és nem engedem el. Megcsókoltam, mert szükségem volt rá, megcsókoltam, hogy jobban érezzem magam. Amikor felemelte a fejét, az ajkai duzzadtak és nedvesek voltak, szeme üveges és tele szenvedéllyel.  Te is hiányoztál. Kuncogott egyet és belém karolt. – Ez egy country klub tagjainak az összejövetele, valamint anyám politikai szövetségeseié. Eltűrnek, de ne várd, hogy tárt karokkal fognak üdvözölni. Nem hiszem, hogy bármelyikük is látott valaha is tetoválást közelről. Úgy fognak kezelni, mint egy kitaszítottat és úgy megnéznek majd, mintha egy álltakertben lennél kiállítva.  Megleszek. De azt nem ígérhetem, hogy szépen fogok játszani, ha seggfej módjára taperolni kezdenek előttem. Megborzongott. – Szörnyű volt az elmúlt éjszaka. Próbáltam egyre távolabb és távolabb menni, de állandóan követett. Anyám megőrült, ha azt hiszi, hogy még egy percet eltöltök Gabe társaságában. 189

 Nem te viszed ma vissza őt az egyetemre?  Azt terveztem, hogy fejfájást színlelek és hagyom őt vezetni, addig én meg a hátsó ülésen fekszem. – Egyáltalán nem tetszett az ötlet; nem volt helyes, hogy sebezhetőnek és legyőzöttnek kellett tettetnie magát egy hapsi miatt.  Csak add oda neki a BMW-d kulcsát és vissza tudsz jönni velem. Kérd meg, hogy írjon egy sms-t amikor hazaért, és Nash-sel elmegyünk felvenni az autódat még ma este.  Tényleg?  Igen. Nézd, tudom, hogy elcsesztem, de most már igazából itt vagyok. Végig fogjuk csinálni ezt, és megígérem, hogy a tőlem telhető legjobb módon vigyázni fogok rád. Türelemre lesz szükséged mellettem, mert én vakon szoktam repülni, de ez az a fajta dolog, amit meg fogok tenni érted, plusz nem akarom a közeledben tudni azt a fickót. Van valami az alatt a póló és khaki-összeállítás alatt, amitől egy kicsit sem bízom benne.  Minden oké, le fogom állítani, és ha nem lesz hajlandó rá, akkor megmondom neki, hogy oldja meg egyedül a hazavezető utat. Bevitt az étkezőbe, ami tömve volt amolyan igazi brookside-i ’született feleségekkel’, és az állam felső tízezrének a tagjaival. Rengeteg pénz és hatalom jelent meg itt és Shaw-nak igaza volt: úgy néztek rám, mint egy ketrecben lévő vadállatra. Shaw megszorítottam a karomat és egy asztal felé vezetett, ami tele volt mindenféle étellel. Mindenki nagy ívben kikerült bennünket, de ahogy Shaw közeledett az asztalhoz, pólóinges tartóztatott fel minket. Vizslatva nézett végig rajtam le-föl, majd olyan pillantást vetett Shaw-ra, ami miatt legszívesebben a saját beleinél fogva akasztottam volna fel egy fára. 190

 Ez egy privát találkozó, kétlem, hogy téged meghívtak rá. Felemeltem a szemöldököm, és kezemet Shaw hátára tettem.  Velem van. – Shaw hangja hideg volt, és nem hagyott teret vitának.  Egyelőre.  Hagyd ennyiben, pólóinges. Ez nem a megfelelő hely is idő.  Nem tartozol ide. Te egy bandita és egy vesztes vagy, Shaw bele fog fáradni a vad életstílusodba, és jobb belátásra fog térni.  Nesze. – Shaw odadobta neki a kulcsait és a magával húzott a szobába, ahol mindenki egy hatalmas asztal körül ült. Minden szem ránk szegeződött, ahogy beviharzott oda, közben a válla fölött pólóingeshez beszélve. – Nem vagyok hajlandó egy perccel sem többet egy fedél alatt tölteni veled; vagy elviszed a kocsimat, vagy keress magadnak egy fuvart. Hallottam, hogy pólóinges válasz gyanánt csak úgy köpködte a szavakat, de túl elfoglalt voltam azzal, hogy kihúzzam Shaw székét, majd leüljek mellé, így nem tudtam élvezni a pillanatot. Éreztem a rám szegeződő tekinteteket, és az anyja önelégülten nézett felénk az asztalfőről. Épp meg akartam mondani Shaw-nak, hogy ez butaság volt tőle és hogy mindenkinek csak kényelmetlenséget okozott vele, amikor meghallottam, hogy valaki meglepetten a nevemen szólít.  Rule? Rule Archer, te vagy az? Mi csinálsz te egy ilyen villásreggelin? – Kihúzódott a szomszédos szék és leült mellém Alexander Carsten, aki régen az egyik ügyfelem volt. Rávigyorogtam és kezet fogtam vele. – Mizu, Alex? Rég nem láttalak. Hogy van a lábad? Begyógyult rendesen? Öblösen felnevetett. Alex ügyvéd volt vagy valami olyasmi, negyvenes évei elején járhatott, és eléggé sikeres volt. Tudtam, hogy 191

egy csodálatos Jaguárt vezetett, és volt valahol egy gyönyörű tetőtéri lakása a LoDo-ban, de baromi jó arc volt öltönyös fickó létére. A lábára és a hátára tetováltam, és tudtam, hogy minkét kezén is van egy-egy mű, amiket most eltakart az élére vasalt ing és a selyem nyakkendő – egyiket Nash, a másikat Rowdy varrta. Nagy címletekben fizetett és jókora borravalót adott. Figyelembe véve, hogy ez volt az utolsó hely a földön, ahol számítottam volna rá, hogy összefutunk, egy pillanatig döbbent csendben ültem. Megéreztem Shaw apró kezét a combomon és rátettem a sajátomat.  Tökéletesen meggyógyult. Épp arra gondoltam az elmúlt hetekben, hogy megkereslek, és elkezdhetnénk valamit a mellkasomon is. Szóval, mit csinálsz itt?  Valójában Brookside-ból származom, de azért vagyok most itt, mert a csajom eléggé makacs és megpróbálok bizonyítani neki. – Shaw felé fordultam, mire ő összeszűkült szemekkel meredt rám. Alex rám majd Shaw-ra nézett és újra nevetni kezdett. – Te randizol Eleanor Landon lányával? Fogadok, annyira vagy kívánatos itt, mint a virgács karácsonyra. – Felteszem nem változtatta meg a nevét, amikor elhagyta Shaw apját vagy talán ez jobb névnek bizonyult a politikai propagandában.  Ó, igen, nem valami nagy rajongóm.  Nos, ne aggódj, ahogy hallottam, nem sok mindennek a rajongója. Jó volt egy ismerős arccal találkozni ebben a felhajtásban. Remélem, itt maradsz, ráfér ezekre az emberekre egy kis kulturális sokk. Mindig olyan unalmasak az ilyen összejövetelek. Összeöklöztünk és visszafordultam Shaw felé, hogy megkérdezzem tőle, meddig kell maradnunk, de most mindenki úgy bámult engem az asztalnál, mintha második fejem nőtt volna. 192

 Mi az? Felnevetett és a fejét a vállamra hajtotta. – Tudod, ki volt ez? Bedobtam egy gerezd narancsot a számba és erősebben szorítottam meg a combomon lévő kezét. – Alex. Én tetováltam, tulajdonképpen törzsvendégnek számít. Annyira nevetett, hogy kicsordultak a könnyei. – Ő ott Alex Carsten.  Én is ezt mondom.  Rule, Alex az Állami Főügyész. Ő a legbefolyásosabb jogi személy egész Coloradóban. Anyám segített neki a megválasztásában. Újabb szelet narancsot kaptam be és észrevettem, ahogy Shaw anyja most már teljesen másképp vizslat engem. – Fura. Tele van őrült tetkókkal. Az alatt a komoly, öltönyös kinézete alatt egy igazi műalkotás rejtőzik.  Ez egyszerűen túl bizarr.  Hé, meddig kell még itt maradnunk?  Fejezzük be az evést, utána összeszedjük a dolgaimat a szobámban. Feljössz és segítesz?  Azt gondolod, hogy a vár úrnője be fog engedni az elefántcsont tornyodba? Közelebb hajolt hozzám, kezét feljebb csúsztatta a combomon, amitől a számban lévő narancs majdnem a torkomon akadt. – Lehet, hogy ő nem engedne be – zöld szeme vidáman csillogott, – de én biztosan. Ez a hülye találkozó nem érhet elég gyorsan véget. Újabb narancsdarabot dobtam a számba és elkezdtem száztól visszafelé számolni, ezzel próbálva sakkban tartani libidómat. Mindig is úgy 193

gondoltam, hogy az én családommal elköltött villásreggelik a durvák, de kezdtem belátni, Shaw miért akarta annyira újra összehozni széthúzó családomat, még akkor is, ha az összes Archer elcseszett volt. Ezek a gazdag emberek magasan ránk vertek az őrületben és a távolságtartásban.

194

10. FEJEZET

Fordította: peppermill

Minden tőlem telhetőt megtettem, hogy távol kerüljek anyám házától. Bár a terv a menekülés volt, amint végeztünk az evéssel, Alex visszatért az asztalunkhoz és feltartotta Rule-t. Azt állította, hogy az egyik munkatársát érdekelné valami személyre szabott műalkotás a lakásába és szerinte Rule lenne a tökéletes személy, aki elkészítheti azt neki, szóval megint én voltam a magányos alak anyám szörnyű estéinek egyikén, míg a tetovált, piercinges barátom úgy rótta a köröket, mint egy híresség. Tulajdonképpen vicces volt és titokban felvillanyozott, hogy ez biztos idegesíti anyámat, de mégis menni akartam. Egyedül szerettem volna lenni Rule-lal és bepótolni az elvesztegetett időt. Úgy éreztem, mintha a dolgok drámain megváltoztak volna köztünk és szükségem volt egy kis időre, hogy kellően átgondolhassak mindent. Időre, hogy kitaláljam, mit is jelent neki pontosan ez az egész, mert az itteni felbukkanása és a bocsánatkérése miatt nekem kapcsolatnak tűnt a kettőnk közötti dolog, de tudnom kellett, hogy ő is ugyanígy érez-e. Anyám társalgott, Jack el volt foglalva a gyerekekkel, Gabe Amerika többi jövőbeli vezetőjével lógott együtt, úgy méregetve Rule-t, mintha lövöldözős gyilkos lenne, és mindeközben a pasim elegánsan öltözött férfiak között állt és valamit elmélyülten magyarázott a kezével gesztikulálva, amire a hallgatóság buzgón bólogatott és válaszolgatott. Itt volt a lehetőség arra, hogy egy percre elmenekülhessek, így átsurrantam a konyhán és elindultam a 195

szobámba. Belapátoltam az összes cuccomat a magammal hozott táskába és a halom tetejére dobtam törött telefonomat. Azt hiszem, köteleznem kellene Rule-t arra, hogy vegyen nekem egy újat, ha már miatta vágtam falhoz a régit. Körbenéztem, hátha elfelejtettem valamit, amikor meleg kezek csúsztak a derekamra. Ismertem Rule érintését és ez nem az volt. Felpattantam és keményen mellkason löktem Gabe-et.  Mégis mit gondolsz, mi a fenét művelsz? – Keményen megragadta a karomat és próbált magához húzni. – Kifelé a szobámból, Gabe!  Nos, kezdelek kiismerni, Shaw. – Közben olyan erősen fogta a karomat, hogy tudtam, meg fog látszani a helye. Próbáltam ellökni, de sokkal erősebb volt nálam. – Azért dobtál, hogy lefeküdhess Archerrel. Nos, mostanra már biztos eleget keféltél vele. Nekem viszont még csak esélyt sem adtál arra, hogy megmutassam, mire vagyok képes. Azt hiszem, megilletne az egyenlő bánásmód, mielőtt teljesen kizársz a versenyből. A tekintetem vadul repdesett, ahogy igyekeztem kiszabadítani magam. – Ugye csak szórakozol! Azért nem feküdtem le veled, mert egyáltalán nem vonzódom hozzád. Nem akartam veled szexelni veled akkor sem, és most sem. El kell tűnnöd, különben Rule meg fog ölni téged. Csuklómat olyan szorosan tekerte a hátam mögé, hogy felkiáltottam. Arcát az enyémhez tolta, és megragadta az állkapcsomat a másik kezével. Most már tényleg kezdtem pánikba esni. A szobám az emeleten volt, a hatalmas ház másik végében. Biztos, hogy valaki meghallaná a sikításomat, de abban már nem voltam biztos, hogy egy ilyen fajta jelenet hogyan venné ki magát. Küzdöttem, hogy kiszabaduljak, de Gabe csak nevetett. 196

 Nem félek egy utcai gengsztertől és nem vagyok lenyűgözve a zseniális művészi tehetségétől sem, akármit is beszél Carsten. A fiúd egy söpredék és nem fogja megakadályozni, amit akarok. Te hozzám tartozol, Shaw, és ezt mostanra már neked is illene tudnod. – Olyan keményen hátralökött, hogy nekiestem az ágynak. Azonnal átmásztam a másik oldalára, hogy minél nagyobb távolság legyen köztünk. – Jobb lesz, ha megbékélsz ezzel, mielőtt eldurvulnak a dolgok. Nehezen lélegeztem és egy kezemet a torkom elé emeltem. Reszketett, ahogy az egész testem is. Ekkor Gabe rádobta a kulcsaimat az ágyra. – Szereztem magamnak fuvart Denverbe. Nem akarhatsz még több időt egyedül eltölteni a tetovált fiúval, mint amennyi szükséges, ugye? Úgy sétált ki a szobából, mintha nem is bántalmazott és fenyegetett volna meg az imént. Felráztam magam a sokkból és összegyűjtöttem a cuccomat, majd elindultam lefelé a lépcsőn. Rule-t a konyhában találtam, elveszettnek tűnt és egyértelműen engem keresett. Átadtam neki a táskámat és sietve kitereltem a házból anélkül, hogy bárkitől is elköszöntem volna, beleértve az anyámat is. Majd amikor az autópályára értünk hazafelé menet, kiborultam. Hirtelen zokogás rázta az egész testemet és nem tudtam abbahagyni a sírást. Annyira remegtem és olyan hisztérikusan viselkedtem, hogy Rule kiakadt és lehúzódott az út szélére. Folyton kérdezgette, hogy a fejemmel van-e a gond, de nem tudtam válaszolni, csak az ölébe másztam és sírtam, és sírtam. Beletelt vagy húsz percbe, hogy abbahagyjam. Ezalatt Rule magánkívül volt és azzal fenyegetett, hogy elvisz a legközelebbi ügyeletre.  Ne! Csak adj még pár percet. – A hátamat dörzsölte és kék szemei olyan tiszták voltak, mint egy hegyi patak. Homlokomat az 197

övéhez támasztottam és felhúztam a kabátom ujját. Fájó, vörös hurkák és csúnya lila zúzódások virítottak a csuklómon. – Gabe megtámadott a szobámban, amikor a cuccaimat pakoltam össze. Erőszakoskodott velem és megfenyegetett, hogy vagy megbékélek ezzel, bármit is értett ezalatt, vagy eldurvulnak a dolgok. Tényleg bántott, Rule, és megijesztett. Nem tudom mi a baja, de egyre rosszabb lesz. Úgy megmerevedett alattam, mint egy szobor és felemelte egyik kezét, hogy megfogja sérült csuklómat. Odafordította a fejét, hogy gyengéd csókot adjon a pontra, ahol a pulzusom lüktetett és olyan halkan lehelte a következő mondatot, hogy hideg futott végig a hátamon. – Meg fogom ölni.  Tudom. – Hagytam még egy pillanatig, hogy nyugtatgasson, mielőtt lemásztam róla és újra letelepedtem az anyósülésre. – Holnap vissza kell mennem Brookside-ba, hogy elhozzam a kocsimat.  Ne aggódj, fogom Rome-ot és elmegyünk érte.  Nem kell dolgoznod?  Egyig nem. És azt hiszem, felhívom Markot is, és megkérem, hogy szerezzen be nekünk egy távoltartó végzést.  Nem hiszem el, hogy ez történik.  Nem hiszem el, hogy hagytad, eljöjjünk onnan anélkül, hogy felelősségre vontad volna. Elő kellett volna hozakodnod az egésszel a szüleid és a vendégek előtt, akiket annyira keményen próbál az a faszfej lenyűgözni.  Kiakadtam és csak menekülni akartam. Csak téged akartalak. – A hangom elcsuklott, mire felém nyúlt és az oldalához húzott. A kocsijában padszerű ülések voltak, úgyhogy kényelmes elfértünk.  Itt vagyok neked, Shaw. Bármikor, ha szükséged van rám, itt vagyok neked. 198

Nyaka hajlatához szorítottam a fejem és kifújtam a levegőt. Azt hiszem ez volt a legédesebb dolog, amit valaha mondtak nekem. – És milyen érzés volt a bál szépének lenni? Lefogadom, hogy anyám tombolt. Úgy nézett ki, mint aki mindjárt szívrohamot kap.  Van egy csomó ügyfelem az üzleti világból, egyre szélesebb körben népszerűek a komolyabb tetoválások. Nem kellene ennyire ítélkezőnek lennie.  Nem, nem kellene. Nem szeretném, hogy bajba kerülj Gabe miatt. Csak azt akarom, hogy hagyjon engem békén. Szorosan átölelt. – Ne aggódj miattam, Casper. Megígérem, hogy nem csinálok semmi hülyeséget nyilvánosan. Én is csak azt akarom, hogy hagyjon békén és teszek is róla, hogy ez így legyen. Addig azonban nem hiszem, hogy egyedül kellene elhagynod a bárt műszak után, úgyhogy Lou kikísér majd téged a kocsidhoz, és kitalálunk valamit az őrült időbeosztásunkkal kapcsolatban is. Azt akarom, hogy vagy maradj nálunk, vagy én megyek át hozzátok.  Nem kell ezt csinálnod, nem akarom, hogy átrendezd az egész életedet csak azért, mert egy srác seggfejként viselkedik velem.  De igen. És nem azért, mert ezt kell tennem, hanem mert ezt akarom tenni. Nem fog még egyszer hozzád érni. Soha többet. Ez nagyon szép volt tőle, így nem akartam vitatkozni, hanem hagytam, hogy magához vonjon, és szórakozottan simogattam fel-el a lábát miközben vezetett. Nem kérdeztem, hogy hazavisz-e vagy hozzá megyünk és igazából nem is érdekelt a dolog, amíg eszembe nem jutott Rome, aki jelenleg Rule kanapéján lakott.  Hé, a belvárosba megyünk vagy hozzám?  Szerintem hozzám, mivel szükségem van Rome segítségére, hogy a kocsidat elhozzam holnap reggel. Rendben?

199

 Hú, nem lesz furcsa odamenni együtt? Elég volt mára ennyi dráma. Éreztem, ahogy megrázza a fejét. – Á, beszéltünk ma. Tudja, hogy valami van köztünk, és neki oké a dolog. Azt mondta, eltörné mindkét lábamat, ha seggfej módon viselkednék, szerintem ez azt jelenti, hogy nincs baja vele.  Hmm… miért tetted? – Tudtam, hogy minden további magyarázat nélkül érti, mire vonatkozik a kérdés.  Mert ezt szoktam csinálni. – Halkan káromkodott. – Csajozni könnyű, általában jó az illatuk és az ízük, szóval néhány pillanatig minden egyszerű és remek, és az összes szarság lecsendesedik a fejemben. Tudtam, hogy nem akarok mást csak téged, de dühös voltam és zavarodott, szóval azt tettem, amit mindig is és reménykedtem, hogy ettől majd jobban érzem magam. De nem, totál szarul voltam, és eléggé világos lett előttem, hogy nincs senki, aki helyettesíthet téged. Hibát követtem el, de lehetett volna sokkal rosszabb is és remélem, hogy tényleg megbocsátasz nekem. Fájt emiatt a szívem, de elfogadtam, mert megértettem. – Nem tetszik, de értem. Viszont ez nem lehet kifogás a félrelépésedre minden egyes alkalommal, amikor veszekszünk. Nem fogok félrenézni mindig, amikor másik lánnyal kezeled a megbántott érzéseidet.  Mondtam, hogy soha többet nem teszem. Esküszöm, Shaw!  Remélem, mert lesznek még nézeteltéréseink, Rule. Már azelőtt vitatkoztunk, mielőtt elkezdtünk volna szexelni, szóval valószínűleg most még többet fogunk civakodni. Kezével fel-le simogatta a karomat. – Ez rendben is van, mert lefogadom, hogy a kibékülős szex veled őrületes lesz.

200

Nem tagadtam, így csak csendben maradtam és hagytam, hogy nyugtatgasson, amíg vezetett, még egy Straylight Run számot is választott a szokásos harsogó punk rock vagy heavy metal helyett, így mire leparkoltunk a viktoriánus épület előtt, újra összeszedtem magam. Rule elvette tőlem a táskámat és bevezetett a lakásba. Rome és Nash a kanapén terpeszkedtek a TV előtt ordibálva, ezért feltételeztem, hogy a Broncos állt vesztésre. Mindketten megkönnyebbülten néztek felém.  Hála Istennek. Most talán már nem fog úgy viselkedni, mint egy hisztis gyerek, aki kihagyta a délutáni alvást. – Rule tarkón vágta Nasht, miközben Rome felállt és egy nagy öleléssel magához szorított.  Örülök, hogy adtál neki még egy esélyt, kislány.  Fel kell hívnom Aydent, de a telefonom tönkrement. Használhatom a tiédet? – Arra számítottam, hogy eltölt pár percet az sms-ek törlésével, vagy, hogy eltávolítsa az előzményeket, de csak átadta a mobilt. Próbáltam elrejteni az örömömet, így az ajkamba haraptam és a folyosó felé intettem. – Bemegyek a szobádba, hogy ne zavarjon a meccs.  Menj csak, úgyis beszélni akarok a srácokkal. – Hangjának félelmetes hangzásából rájöttem, hogy a Gabe-helyzetet fogja elmondani nekik. – Ott leszek egy perc múlva. Ellenálltam a kísértésnek, hogy legörgessem a híváslistáját vagy megnézzem az sms-eket és inkább hívtam Aydent. Nem tudtam, vajon elérem-e, mivel nem ismerte Rule számát, de végül a harmadik csengés után felvette.  Haló?  Hello, én vagyok.  Milyen szám ez? 201

 Rule mobilját használom, mert egy zseni vagyok és az enyémet a falhoz vágtam.  Ez azért van, mert meséltem neked a lányról a klubban, ugye? – kérdezte vihogva.  Ja.  De most már nálad van a telefonja, szóval akkor menet közben biztos megoldódtak a dolgok.  Eljött Brookside-ba, hogy bocsánatot kérjen, pont beesett anyám villásreggelijére, majd végül ő lett a sztárvendég. Lehetetlenség volt nem megbocsátani neki.  Örülök. Valami azt súgja, hogy az a sráccal vonzza a drámát, szóval akár hozzá is szokhatsz.  Nos, a drámáim sora sosem ér véget. – Bementem a fürdőbe és nekidőltem a mosdónak. A tükörből visszanéző arc megdöbbentő volt. Gondterheltnek tűntem és a szokásosnál is sápadtabbnak. – Gabe elkapott és erőszakoskodott velem. Sarokba szorított a szobámban és mindenféle őrültséggel fenyegetett. Nem tudom, mit fogok csinálni. Rule készen áll, hogy egy régimódi lincselő csapatot szervezzen, én meg nem akarom, hogy miattam bajba kerüljön. Az egész annyira el van cseszve.  Az a seggfej kezet emelt rád?  Ja, vannak zúzódásaim. – Sóhajtottam.  Akkor szerintem hagyd Rule-ra a dolgot. Jobb, ha te inkább szerzel egy távoltartási végzést.  Azon vagyok. Rule-nak van egy ügyfele, aki régen rendőr volt, úgyhogy majd felhívja. Rule azt is kijelentette, hogy átmegy hozzánk, vagy pedig én maradok itt, amíg az egész ügy meg nem oldódik.  Ez úgy hangzik, mintha a fiúka kezdene megkomolyodni.  Próbálkozik. 202

 Nos, azt hiszem ez egyelőre jobb a semminél. Mikor szerzel új telefont?  Valószínűleg holnap. Rule felajánlotta, hogy vesz nekem egy újat.  Anyám, ez a pasi aztán tudja, hogyan kell bocsánatot kérni. Találkozunk holnap? – kérdezte végül.  Azt hiszem. Szólok majd, ha biztosan tudom.  Szeretlek csajszi! Vigyázz magadra, és hagyd Rule-nak, hogy gondoskodjon rólad egy ideig, megérdemled. Elég sokat törődtél vele idáig, most rajta a sor.  Egy párkapcsolatnak nem arról kellene szólnia, hogy egyenlő arányban törődünk egymással? Felnevetett, de nevetése keserűen hangzott. – Rossz embert kérdezel erről, szívem. Az eddigi tapasztalataim nem éppen adnak okot a hencegésre.  Ayden, történt valami? Nem is tudom, csípősebbnek tűnsz, mint általában.  Nincs semmi. Jól vagyok, csak aggódok miattad, drágám. Hiányoztál a hétvégén.  Te is hiányoztál. Leraktam a telefont és a mosdó szélére helyeztem. Feltűrtem a pulóverem ujjait és hidegvízzel meglocsoltam az arcom. Aztán kihúztam a hajgumit a hajamból és kiengedtem a szoros copfomat, így a hajam a vállaimat verdeste. Levettem a nyakláncomat és lerúgtam a magas sarkúmat, és így már sokkal inkább önmagamnak éreztem magam. Hallottam, ahogy a háló ajtaja kinyílik, majd becsukódik és Rule halkan a nevemet mondja.  Itt vagyok. 203

Behallatszott a csoszogása és a káromkodása, ahogy a padlón szétszórt cuccok között manőverezett sikertelenül. A fürdő ajtaja kinyílt és tekintetünk találkozott a tükörben. Amikor mögém állt, nyugodt pillantása mélyén aggodalmat láttam.  Jól vagy?  Kiakadtam, de azon kívül rendben vagyok.  Aggódsz, hogy anyád beárul apádnak? – kérdezte, miközben az egyik kezét mellém rakta, így csapdába kerültem közte és a mosdókagyló között.  Nem tudom megállítani, szóval, ha megteszi, akkor majd megbirkózom vele.  Mi a helyzet a sulival? Anyád azt mondta, hogy apád nem fogja fizetni, ha nem teszed azt, amit mond. Hátradőlve nekitámaszkodtam a mellkasának. – Mindketten szeretik ezt fenyegetésként használni ellenem, ez a kedvenc zsarolási eszközük. Gondolom, igazából jobban aggódnak amiatt, hogyan magyaráznák meg az embereknek, hogy a lányuk a Subwayben dolgozik ahelyett, hogy az orvosin lenne, amit ők abbahagytak finanszírozni. És ha esetleg mégis megtennék – megvontam a vállam –, akkor kitalálok egy B tervet.  Csak úgy?  Aha.  Nem is tudtam, hogy ennyire rugalmas vagy. – Pofát vágtam, amitől felnevetett és karjaival körbeölelt, így kezei megpihentek a hasamon. – A srácok rendelnek majd pizzát és nézik a meccset, mondtam nekik, hogy megnézlek és megbeszélem veled, hogy mit akarsz csinálni este. Hátrafésültem a hajamat, hagytam, hogy fejem a vállára dőljön. – Szeretnék forró fürdőt venni, aztán azt hiszem, szundítok egyet. 204

Szívás volt ez a hét, végig feszült voltam és kikészültem a sulitól. Nem is emlékszem az utolsó alkalomra, amikor csak úgy pihentem. Rule felvonta sötét szemöldökét. – Akkor nem bánod, ha lógok velük egy kicsit? Fejemet rázva nemet intettem. – Tényleg mehetsz, jól vagyok. Egy teljes percig csak bámult rám, próbált rájönni, szórakozom-e vele. Hogy bebizonyítsam, nekem oké a dolog, hogy a haverjaival tölt egy kis időt, csókot nyomtam az állára. Ő pedig megcsókolta a hajamat és kihátrált a fürdőből. – Hozom a táskádat. Letette a WC-re és keményen szájon csókolt, majd megint az arcomat fürkészte valami árulkodó nyom után. Felnevettem és kitaszítottam az ajtón, aztán erősen becsaptam az orra előtt. – Menj, legyél pasi! Itt leszek, amikor végzel. – Vártam, amíg meg nem hallottam, hogy a külső ajtó becsukódik, majd levetkőztem és bemásztam a zuhany alá. Ha soha többé nem kellene elszenvednem egyet sem anyám rendezvényei közül, az is túl hamar lenne. A testem minden egyes négyzetcentiméterét lesikáltam, amíg már nem voltam teljesen rózsaszín és fényes, hisztérikusan nevetve, mivel Rule szappanját kellett használnom, ezért úgy illatoztam, mint egy tizenhét éves kamasz fiú, aki most fedezte fel az Axe-t. Még a samponja és balzsama is férfiaknak készült az én általában használt kókusz és citromos cuccaim helyett. Mire végeztem, a hajamnak szantálfa és fűszeres illata volt. Ujjaimmal megfésültem nedves tincseimet és felhúztam a jóga nadrágomat és egy pólót, aztán bezuhantam az ágyba. Először a héten úgy éreztem magam, mint aki képes normálisan lélegezni. Rule oldalán belefúrtam magam az ágyba és egy másodpercen belül elaludtam a nappaliból behallatszódó huhogások és kiabálások ellenére.

205

Forró kezek lusta simogatással vándoroltak a ruhám alatt. Már felizgulva ébredtem fel, vonaglottam Rule csábító érintésétől. Pislogtam, szemem lassan hozzászokott a sötétséghez, de újra szorosan becsuktam őket, amikor Rule szája a belső combomhoz ért. Olyan volt, mint a legjobb álom, csak most ébren voltam és a testem fel-le kígyózott a várakozástól, ahogy a legérzékenyebb részemen éreztem leheletét. Odanyúltam, hogy megragadjam a fejét, és felkuncogtam, amint ujjaim tovasiklottak a bizsergető felületen. A borosta csiklandozta érzékeny ujjbegyeimet.  Tényleg hiányzik a tarajod.  Majd visszanő. – Piercingjének csúszásától a nedves redőkön olyan hangosan kezdtem ziháltam, hogy szinte fájt a tüdőm. Éreztem nevetését a bőrömön, kezei pedig megmozdultak, hogy a megfelelő pozícióba helyezzen engem, majd szilárdan megtartott. – Hiányzott ez. Senki sem olyan édes, mint te, Shaw. Éreztem a súlyzószerű piercing nyomását, ahogy bennem és körülöttem mozgatta a nyelvét, végleg felébredtem és készen álltam arra, hogy befogadjam azt, amit adni akart.  Azt hiszem a ténytől, hogy összehasonlítasz egy sereg lánnyal, akikkel előttem együtt voltál, valószínűleg dühösnek kellene lennem, de inkább úgy döntöttem, hogy bóknak veszem. – A mondat egy súlyos nyögésbe fulladt, ahogy felhúzta a csípőmet és száját vágyam égő középpontjára tapasztotta. Hallottam meséket a munkatársaimtól és még Aydentől is, hogy gyakran a szex legjobb része, amikor egy srác ezt csinálja, de mindig is voltak kétségeim, mert túl intenzívnek és intimnek tűnt. És nem is tévedtem. Ahogy csókolt és nyalt és 206

mozgott nedves redőim között és sajgó pontomon, egy kicsit megőrültem. Nem volt hova elbújni a hatás elől, ahogy mindezt csinálta velem, és ki tudja még mit. Egy ponton a nevét akartam sikítani, de az utolsó másodpercben eszembe jutott, hogy a testvére és a haverja a fal túloldalán vannak, így öklömet a számhoz szorítottam, hogy elfojtsam reakciómat, ahogy a világ – mint egy kaleidoszkóp – ragyogó színekbe fordult. Fogalmam sincs, hogy milyen lehet ez más férfiakkal, de mint ahogy mindent, ezt is Rulelal tapasztaltam meg először, és ő annyira széppé tette az egészet. Úgy feküdtem, mint egy halom massza, mikor ő felkelt az ágyról és elkezdte lekapkodni a ruháit. A műsor már önmagában élvezettel töltött el, így mire visszamászott mellém az ágyba, kész voltam dorombolni és hozzá dörgölőzni, mint egy elégedett szexi cica, amivé változtatott.  Ez egy határozottan jó ébresztési módszer. – Körbeöleltem kezeimmel a vállait, ahogy fölém hengeredett és térdét a lábaim közé helyezte.  Ki voltál ütve a délután legnagyobb részében. Vártam, hogy kidugod a fejed a szobából és csatlakozol hozzánk, de nem lett belőle semmi. – Annyira lehajtotta a fejét, hogy orra az arcomhoz ért. – Benéztem hozzád és annyira tökéletesnek és szépnek tűntél, ahogy aludtál az ágyamban, hogy nem tudtam magam türtőztetni. Gyengéd csókok sorát hintette a fülemtől le egészen a torkom érzékeny vonalán. Ujjai végigsimítottak a karomon és finoman körbe fogták sérült csuklómat. Gabe fekete és kék nyomokat hagyott rajtam, melyek élesen elütöttek sápadt bőrömtől. Nem tudtam parancsolni az érzéseimnek és a torkom elszorult, amikor Rule könnyedén megsimogatta a sérült felületet és pillekönnyű csókokat adott körbe a csuklómra. 207

 Ennek soha nem szabadott volna megtörténnie, nagyon sajnálom. Egyik kezemet az oldalára csúsztattam és hagytam, hogy az ujjaim körbejárják bordáinak ívét.  Először is nem kellett volna odamennem. Meg kell tanulnom, hol határvonalakat állítsak fel a szüleimmel szemben, és be is kell őket tartanom. Nem érdemes áldozatot hozni olyasmikért, amik nem számítanak nekem, csak hogy megpróbáljam őket boldoggá tenni. Fogta, és az ágy támlájához szögezte egyik kezemet, tekintetével pedig, melyben a vágy és az együttérzés keveredett, fogva tartotta az enyémet. – Shaw, én vagyok az a személy, aki a legkisebb probléma esetén már szükségét érzi annak, hogy porig égesse az egész házat maga körül. Tudom, hogy hajlamos vagyok elmenni a végletekig, és hogy vissza kell fognom magam. Azonban ha azt hiszed, hogy örök időkig az oldalsávban fogok állni és végignézem, ahogy szándékosan veszélyezteted magad újra és újra azzal a seggfejjel, akkor készülj fel rá, hogy még fogunk veszekedni. Nem kaptam esélyt, hogy válaszoljak, mert megcsókolt, tényleg megcsókolt, úgy csókolt meg, hogy nem lehetett kétséges, komolyan gondolt minden egyes szót és úgy csókolt, hogy egyértelmű volt, oda kell figyelnem arra, mi folyik közöttünk. Egy harapás, a piercing nyomása és minden, ami maga Rule, miközben nyelvünk egymáshoz ért és kezei elkezdték bejárni a testemet. Elkapta a még szabad kezemet és a fejem fölé fogta a másik mellé, így kinyújtózva feküdtem alatta. Szemei gonosz szándékkal csillogtak, ahogy rám vigyorgott.  Azt hiszem, szeretem nézni, mennyire imádod mindezt. – Másik keze végigcsúszott a testemen, bebarangolva az érzékeny bőrt és a nedves redőket. Enyhén nyöszörögni kezdtem, mert annyira jó 208

érzés volt, és mivel szerettem volna megmozdulni, de ő még mindig fogva tartott engem, ahogy jóval nagyobb testével rám nehezedett. – Szeretem, hogy hatalmam van feletted. Bármit megtehetek veled, amit csak akarok. – És ezt be is bizonyította azzal, hogy a mellem felső halmát addig szívta a szájával, amíg szinte fájt. Korábban is kiszívta már a bőrömet, de ezúttal más volt; olyan, mint egy terület megjelölés, egyfajta jogformálás rám.  Szerencséd, hogy mindent imádok, amit tenni akarsz velem. – Felhúzta az egyik lábamat és keskeny csípője köré csavarta. A lábam között érzett forró nyomás jelezte, hogy készen áll és próbáltam úgy mozogni, hogy bennem legyen. Visszahúzódott és rám vigyorgott.  Mindig olyan türelmetlen vagy. Megrántottam csapdába esett kezeimet. – El se tudod képzelni, mennyire. Újra felnevetett halkan, majd megcsókolt. – Akkor áruld el. Próbáltam magamba húzni, de ő csak folytatta a gyötrésemet egy gúnyos vigyor kíséretében. – Komolyan, Shaw, áruld el! Szorosan csukva tartottam a szememet, mert olyan sok minden volt, amit egy nap el kellett még mondanom neki. A másik lábamat is elmozdította, és így már csak egy vagy két milliméter volt közöttünk, amitől elkezdtem remegni. – Áruld el, miért gondoltuk mindannyian, hogy közted és Remy között komoly volt a dolog, de mégis én voltam neked az első. Miért hiszi Rome, hogy már egy ideje érzel valamit irántam? És azt is áruld el, hogy miért annyira más ez, amit most csinálunk, mint valaha bármikor a többi lánnyal? Azt akartam, hogy mozogjon, azt akartam, engedje, hogy én mozogjak, de amikor kinyitottam a szememet egyértelművé vált, hogy ki fogja várni, amíg válaszolok. Éles tekintete találkozott egy 209

szívdobbanásnyi ideig az enyémmel, mielőtt elsuttogtam volna a választ. – Mert mindig is te voltál az, még akkor is, amikor nem akartam és még akkor is, amikor a szívem újra és újra összetört emiatt. Mindig is te voltál az egyetlen. A szavaim megváltoztattak valamit benne, szemében szikra villant és hirtelen bennem volt, mozogni kezdett és a világ többi része megállt és eltűnt. Csak az számított, ami abban a pillanatban kettőnk között történt és éppúgy számított neki, mint amennyire számított nekem. Változtatott a ritmusán minden egyes lökésnél. Egy kicsit mindig is vad volt, kicsit gátlástalan az ágyban, de úgy tűnt, hogy a szavaim valamit eltörtek benne és ez volt az igazi Rule – a srác, aki az őrült hajával és az egész testét beborító tetoválásokkal távol tartott magától mindenkit, nehogy túl közel kerüljenek hozzá. A lélegzetem elakadt és felnyögtem, végül a nevét kiáltottam remegő hangon, ahogy rohantunk a beteljesülés felé. Ahogy ő is mondta, ez most más volt, erősebbnek, intenzívebbnek éreztem, és amikor végül a homlokát az enyémhez érintette, teljesebbnek. Elégedetten felsóhajtottam és átöleltem. Magához húzott, és a hátára fordul, hogy ne nyomjon össze. Becsuktam a szemeimet és éppen belemerültem volna egy nagyon kielégítő alvásba, amikor az egész teste megmerevedett alattam. Szemeim kipattantak, amikor megéreztem, hogy kezei megfeszülnek a hajvégemnél. Kényszerítettem magam, hogy felpillantsak rá.  Mi a baj?  Nedves az ágy. Értetlenül néztem rá. – És?  Ez azt jelenti, hogy nem védekeztünk. Azóta nem szexeltem gumi nélkül, amióta tinédzser voltam és egy idióta. Jézus, nem csoda, hogy olyan jó érzés volt. 210

 Tablettát szedek.  Miért? Pofát vágtam és legördültem róla. – Mert anyám rávett. Azt gondolta, hogy össze fogok jönni az egyik vagy akár mindkettő Archer ikerrel, még jóval azelőtt, mielőtt valóban megtörtént volna. Azóta is szedem, mert a havim így kevésbé ingadozik. Szóval minden oké. Visszahúzott a mellkasára és kisimította a hajamat az arcomból. – Az én múltammal tényleg kockáztatni akarsz? Hangosan kifújtam a levegőt. – Te aztán tényleg tudod, hogyan kell tönkretenni a pillanatot.  Hé, megmondtam neked, az én dolgom, hogy megvédjelek, még ha ez azt is jelenti, hogy saját magamtól kell téged megóvni. Csak rendben lévő egészségügyi papírokkal dolgozhatunk a boltban, mivel a munkánk testnedvekkel, tűkkel és nyílt sebekkel jár, és az utolsó leletem kristálytiszta. Szóval – mint ahogy mondtam –, mindig figyelek a biztonságos szexre, kivéve, ha egy magas, gyilkosan zöld szemű szőkével csinálom, aki annyira az őrületbe kerget, hogy elfeledkezem róla. Odabújtam teste hajlatához és hagytam, hogy karjait körém fonja. A nevével tetovált kézfeje a mellemen pihent. Mutatóujjammal körberajzoltam a félkövér betűket. – Bízom benned és szerintem rendben vagyunk, így nem fogok problémát csinálni az ügyből.  Igen?  Igen, mert mint mondtam, mindig is veled akartam lenni, Rule, még amikor szívből azt kívántam, bárcsak ne így lenne, akkor is.  Kezdem azt kívánni, bárcsak nagyobb figyelmet fordítottam volna rá. 211

Egybefűztem az ujjainkat. Tetszett, hogy teljesen összekapcsolódtak. Az övéi sokkal hosszabbak és ragyogó mintákkal voltak beborítva, az enyémek kisebbek és unalmas rózsaszínben fénylettek, de egymás mellett sokkal érdekesebbek voltak, sokkal élénkebbek. Újra elaludtam, ahogy hallottam folyamatos ki- és belélegzését a fülem mellett, és arra gondoltam, ha nem szedtem volna a tablettát, ez a vad, gátlástalan és teljesen védekezés nélküli szex vele még akkor is megérte volna a kockázatot. Rosszabb sorsot is el tudtam képzelni, mint hogy a következő zűrös Archert a világra hozzam.

212

11. FEJEZET

Fordította: runy

 Amikor először hazamentem és megláttalak a konyhában üldögélni Remy-vel, arra gondoltam, hogy úristen, mibe keveredett bele már megint? Annyira sápadt és rémült voltál, a szemed kétszer akkora, mint rendesen, úgy festettél, mint egy kis madár, aki kiesett a fészekből. Remynek mindig jó szeme volt ahhoz, hogy megtalálja az elhanyagoltakat, de nagyon meglepett, hogy a család is mennyire gyorsan befogadott téged. Mindig azt hittem, hogy csak mi ketten leszünk. Az Archerek az egész világ ellen, örökké. És aztán megjelentél te, minden szétesett, és még inkább én lettem a fekete bárány a családban. Rome rajongott érted, anya és apa elválaszthatatlan egységként tekintett rád és Remyre, én meg egyedül maradtam, mint mindig. Azt hiszem az összes rossz érzésemet, a magányomat, az elidegenedésemet rajtad töltöttem ki. Remy és én egy azon érme két oldala voltunk, és amikor te megjelentél ez bizonyos mértékig megváltozott. Azt hiszem féltékeny voltam, mennyi időt töltött azzal, hogy a hősöd legyen, és emiatt kevesebb ideje jutott arra, hogy a bátyám maradjon.  Amikor először megpillantottalak, megijedtem. Láttalak már téged és Remyt a suliban, és mindenki egyfolytában az Archer ikrekről beszélt, mintha valami misztikus teremtmények lennétek. Remy sportoló volt, a megfelelő emberekkel barátkozott, jó jegyeket szerzett, míg te mindig bajba kerültél, idősebb kölykökkel lófráltál, és állandóan az irodába hívattak, mert ellógtál az órákról vagy éppen 213

sántikáltál valamiben. Remy megmentett és hazahozott, megnevetettet, amikor úgy éreztem, hogy semmi vicces nincs már az életemben. Amikor mellette voltam úgy éreztem, hogy soha senki nem próbált még ennyire kedvesen bánni velem. Ott ültünk a konyhában és azt mondta, hogy ne aggódjak a testvérei miatt, majd ő helyre teszi őket, és akkor te meg Rome beviharzottatok az ajtón. Rome rám nézett, megrázta a fejét, és azt kérdezte Remytől, hogy egy újabb kóbor vagyok-e, és te, te keresztülnéztél rajtam, mintha csak egy szellem lennék, és megkérdezted tőle, hogy még mindig el akar-e menni veled és Nash-sel pizzázni. Arra gondoltam, hogy gyönyörű vagy, másként az, mint Remy. Hasonlóak vagytok, benned mégis volt valami, valami érdekes, ami miatt nem tudtam másfelé nézni. Vagy 15 percig bámultalak, majd amikor te és Rome felálltatok, hogy elmenjetek, rám néztél, és azt mondtad: „Jézusom Rem, adj már neki egy forró teát vagy valamit, úgy néz ki, mint Casper, a barátságos szellem.” Remy megrázta a fejét, leült velem szemben, és mintha már akkor tudta volna, mintha mindig is tudta volna, mert azt mondta nekem: „Rule egy jó srác, Shaw, igazából a legjobb. Mindenkinél a világon jobban szeretem őt, de csak egy 16 éves fiú, ráadásul Archer. Ne fájjon a szíved érte, jobb lenne, ha elfelejtenéd.” Éveken keresztül mindig azt mondta, hogy bolond vagyok, mert nem kellene miattad így éreznem magam, de egy évvel a halála előtt megváltozott a véleménye. Amikor Denverbe költöztetek együtt, azt akarta, hogy menjek az ottani egyetemre középsuli után és mondjam el neked, hogyan érzek irántad. Hirtelen ő lett Remy, a kerítő, ami nagyon fura volt, de akkor megtörtént az a balesett és végül nem volt már lehetőségem megkérdezni tőle, mitől változott meg a véleménye.  Nos, örülök, hogy most már tudom; de még mindig úgy gondolom, hogy úgy nézel ki, mint Casper.

214

 Én is örülök neki, és nem zavar, ha Caspernek hívsz, szerintem aranyos. Egyébként is, amikor először hívtál így, úgy éreztem, hogy különleges vagyok miatta, mert egyik lány sem kapott tőled soha egyedi becenevet, mindegyiket csak édesemnek, bébinek vagy kicsimnek hívtad.  Különleges vagy, már akkor is az voltál, én viszont hülye voltam és nem vettem ezt észre.  Szerintem akkor még én sem álltam készen rád.  És most készen állsz rám?  Bármikor. Ez a csendes beszélgetés kettőnk között teljesen új megvilágításba helyezte a lányt, aki kezdett egyre többet és többet jelenteni nekem. És sok kérdést is felvetett, amit már nem tudtam feltenni halott bátyámnak. Tudni akartam, hogyha tisztában volt azzal, hogy belém van esve, akkor miért hagyta, hogy én és a családom évekig azt higgye, van valami kettejük között. Ez annyira álnoknak és aljasnak tűnt, egyáltalán nem vallott Remyre. Azt is meg akartam kérdezni tőle, miért nem mondott nekem semmit róla, azt hittem mi tinédzserként mindig mindent megbeszéltünk egymással. Na, nem mintha akkor odaadtam volna a szívem Shaw-nak, de az akkor is furcsán hatott, hogy nem említett nekem semmit a lány érzéseiről, pedig talán kedvesebben bántam volna vele, és nem taposok bele a lelkébe. A rövid beszélgetésre kora reggel a szobámban került sor, amíg ő fel-alá járkált, próbálva elkészülni a sulihoz. Csak az a flancos ruha volt nála, amit az anyja házában viselt reggeli közben és nem akart már suli előtt hazarohanni, így felajánlottam neki az egyik pólómat a szekrényből. Vicces volt, ahogy ez a szexi csaj félmeztelenül állt a ruhásszekrényem előtt és próbált a cuccaim közül válogatni. Végül 215

egy leggings és egy csizma mellett döntött, megfejelve a Black Angeles pólómmal, ami a térdéig ért, és ami miatt máris érdekesebbnek tűnt elvinni őt az egyetemre. Nevetve kerülte ki a felé nyújtott kezemet, miközben copfba fogta a haját. Szerettem játszadozni Shaw-val, szerettem, hogy használta a fürdőszobámat és a dolgaimat, és rá kellett ébrednem, hogy az utóbbi egy hétben nem csak az ágyamból hiányzott, hanem az egész életemből. Adott egy rövid csókot, majd közölte, hogy csinál kávét és valami kaját reggelire, én pedig kikeltem az ágyból és megkerestem a telefonomat, hogy felhívjam Markot. Nem akartam elfecsérelni egyetlen lehetőséget sem arra, hogy minél több akadályt helyezzek Shaw és Davenport közé. Felvettem a sötétkék farmerem és egy pólót, majd a fürdőbe mentem megmosni az arcom hideg vízzel. A telefonom akkor kezdett el kicsöngeni, amikor a fogam mostam, és Mark akkor vette fel, amikor a kagylóba köptem.  Mi az, kölyök? – végignéztem borostás arcomon a tükörben, de úgy döntöttem, mivel most szinte amúgy sincs hajam, ezzel sem foglalkozok, és talán kecskeszakállat növesztek, vagy ilyesmi.  Hé, Mark, bocsi, hogy ilyenkor zavarlak, de van egy kis gondom és kellene a tanácsod.  Felhúztad a kiscsajt valamivel? Felröhögtem és a mosdónak támaszkodtam.  Igen, de azt megoldom magamtól is. Viszont tényleg miatta hívtalak. Van egy holdkóros ex a képben, aki nagyon nem érti a ’nem’ szó jelentését. Random feltűnik a munkahelyén, követi, hívogatja egyfolytában, és mivel ő a család egy barátja, a lányt a szülei örökösen arra kényszerítik, hogy a srác közelében legyen. Most hétvégén is megkörnyékezte őt, amikor egyedül volt, megragadta és megráncigálta. A karjai tele vannak zúzódásokkal és 216

megfenyegette, hogy mit fog vele csinálni, ha nem megy vissza hozzá.  Csodálom, hogy nem vagy még börtönben.  Nos, nem mondta el, amíg el nem jöttünk az anyja házából, és korábban már félreérthetetlenül közöltem a hapsival, hogy mit teszek vele, ha nem hagyja békén Shaw-t.  Hogy hívják?  Gabe Davenport. Hallottam, ahogy füttyentett egyet, és elkezdett fel-alá járkálni. – Ugye jól sejtem, hogy George Davenport bíró fia?  Valószínűleg. És folyamatosan bepróbálkozik nála, mintha azt gondolná, hogy az apja miatt érinthetetlen.  Valószínűleg igaza is van. Azt mondanám, hogy szerezzünk be egy távoltartási végzést minél előbb, de van egy kis esély rá, hogyha Davenport megtudja, hogy a fia is érintett az ügyben, akkor nem engedélyezi a papírt.  Ez baromság.  Az, de mégis meg kell próbálnunk, különben nem lesz semmi kézzelfogható bizonyíték ellene. Muszáj, hogy tiszta maradjon a fejed, kölyök. A Davenport név nagyon erős a törvényrendszerünkben, nem akarhatsz fejetlenül belekeveredni ebbe és végül a rossz oldalon kikötni. Remegő kézzel simítottam végig a fejemen. – Nem engedhetem a közelébe, Mark, ilyen egyszerű.  Ez rendben is van, de azért kerüld a bajt. Könnyű célpont lesz belőle, ha Davenport fia után mész és lecsuknak emiatt.  Mérges vagyok Mark, nem hülye. Biztonságban akarom tudni őt, és ugyan ez a hapsi elképesztően arrogáns, de nagyon jól tudom 217

azzal, ha átrendezem az arcát, nem fog megoldódni a dolog. Bár nem ígérhetek semmit, ha elkezd kötekedni velem.  Ha beléd köt, rendezd el, de emlékezz rá, hogy az ilyen srácok mindig a törvényt használják, és nem az izmukat. Mondd meg Shawnak, hogy legyen extra óvatos, soha ne maradjon egyedül, mindig legyen nála sokkoló, vagy egyéb önvédelmi eszköz, és ha még egyszer felbukkan vagy hozzányúl, azonnal hívja a rendőrséget. Ez zaklatásnak számít, így ha a rendőrséget bevonod, már egy bíró sem tud semmit sem tenni, hogy elkenje az ügyet. Add meg neki a számomat és mondd meg, hogy hívjon bátran, ha kérdése lenne, vagy ha csak beszélgetni szeretne. Muszáj elismernem, hogy nagyon különleges lányra akadtál, kölyök. Figyelj rá erősen.  Mindent elkövetek.  Tudom, hogy így lesz. És Rule – vártam, hogy befejezze a mondatot –, jó látni, hogy végre megállapodtál. Egy kicsit mindig is a saját fiamra emlékeztettél, vad és gondtalan, kellett valami cél az életetekbe. Az én fiamnak a harc lett az a szabadságért, az országáért. Neked, neked úgy látom, hogy ez a cél a szerelemben és egy lányban mutatkozik meg. Vigyázzatok magatokra, és hívjatok. Pont abban a pillanatban raktam le a telefont, hogy Shaw benyitott. – Gyere, kész a reggeli, aztán induljunk. Ránéztem, úgy értem alaposan ránéztem és az a sikamlós cucc a mellkasomban hirtelen letelepedett éppen a szívem közepére. Zöld szeme hatalmasra nyílt, ahogy megragadtam és berántottam a fürdőbe, a lábaim közé fogtam csípőjét, így teljesen hozzám préselődött, miközben államat a feje búbjára támasztottam. Néha a magasságbeli különbségünk éppen tökéletes volt.  Jól vagy? – karjait a derekam köré fonta és erősen megszorított. 218

Nagyot sóhajtottam, mintha már ezer éve visszatartottam volna a lélegzetemet. Hirtelen megértettem, hogy mindegy mit gondolnak a szüleim, mindegy mi történik a jövőben, végre először az abszolúte helyes dolgot cselekedtem. – Nem is kifejezés, mennyire.  Oké, nem akarok elkésni, úgyhogy gyere és edd meg a palacsintát, aztán vigyél el a suliba. – Megveregette a hátsómat és otthagyott. Megráztam a fejem és nevetve utána indultam. Rome a konyhában ült, és hallgatta, ahogy Shaw a tegnapi bizarr csapatról mesél, de Nasht sehol sem láttam. Mindketten tudták mi történt tegnap, és ha jól sejtem mindketten teljes készültségben voltak. A testvérem kérdőn nézett rám, ahogy leültem, de nem akartam belemenni a részletekbe, amíg Shaw itt volt.  Még mindig áll, hogy eljössz velem a kocsiért?  Igen, de beugornék anyához és apához is. Akarsz jönni? Rávertem egyet, mert nagyon jól tudta ő is, hogy az utolsó dolog, amire jelenleg vágyom az, hogy lássam az őseimet. – Nem tudok, időpontom van délre. Shaw lerakott elénk egy-egy tányért, és leült a jobb oldalamra. Melegen rám mosolygott és éreztem, hogy ez az, amit olyan régóta hiányolok. Otthon éreztem magam ezzel a lánnyal, a testvéremmel, a barátaimmal. Úgy éreztem, hogy kitisztult a világ, ami Remy halála óta sötétségbe borult. Szerettem a családomat, de sosem éreztem magam igazán a részének. Ez a világ, amiben most voltam, ez az élet tökéletes volt: olyan emberek vettek körül, akik tényleg ismertek, és olyannak szerettek, amilyen vagyok. A torkom összeszorult erre a gondolatra, és egy pohár narancslé mögé bújtam, mielőtt kitörtek volna belőlem az érzések, mint valami csecsemőből. Aztán megköszörültem a torkom. – Elviszem Shaw-t a suliba, aztán visszajövök érted. Jó lesz így? 219

 Persze. Megkeresem edzőterembe, amíg elvagy.

Nasht,

hátha

eljönne

velem

az

Shaw-ra pillantottam. – Suli után Ayden el tud vinni a munkahelyedre, ugye? – Rám nézett, bólintott, majd visszafordult a reggelijéhez. – Jó. Én majd elmegyek érted, amikor vége a műszakodnak. A kocsid itt lesz addigra, úgyhogy majd akkor eldöntheted, hogy itt maradsz vagy hazamész. Felhúzta a vállát. – Kettő előtt nem fogok végezni, hétfő van, foci este. Szerintem itt maradok. Meg egyébként is holnap el kell vinned telefont venni.  Miért kell telefont vennie neked? – A bátyámra néztem, de mielőtt beléfojthattam volna a szót, Shaw már válaszolt is.  Az enyém véletlenül eltört, és Rule felajánlotta, hogy kicseréli.  Felajánlotta? Ez egyáltalán nem jellemző az én öcsikémre. – Tudtam, hogy azt tervezte, felidegesít engem, de a tegnap éjszakai fantasztikus szex után és Shaw-val az oldalamon most, miközben palacsintát eszünk a konyhában; ez lehetetlen küldetésnek bizonyult. Rávigyorogtam, majd hátradőltem a székemben, hogy egyik karomat Shaw hátára fonhassam.  Tiszta lappal kezdek. Rome felröhögött. A szemei, ami annyira hasonlítottak az enyémekhez, ragyogtak az elfojtott humortól.  Egy olyan embernél, mint te, inkább azt mondanám, hogy belekezdtél egy kibaszott új könyvbe. De egy kis figyelmesség szép tőled, a változatosság kedvéért.  Kapd be. – Shaw a szemét forgatta és a villája hangos csörömpöléssel esett a tányérjára.

220

 Mindketten nevetségesek vagytok, én meg el fogok késni, úgyhogy menjünk. Odahajoltam hozzá és megcsókoltam a nyakát.  Felkapom a cipőmet és már mehetünk is. Hozd a cuccod. És köszi a reggelit.  Oké. – Elfutott a cuccaiért, én meg felálltam. Haragosan a testvéremre néztem.  Tudom, hogy kell kedvesnek lenni.  Csak ha akarsz valamit.  Ez igaz. Őt akarom.  Nekem úgy tűnik, már megkaptad.  Akkor most már csak azt kell kitalálnom, hogyan ne csesszem el. Rome is felállt. – Nem fogod, Rule. Amikor igazán számít, akkor sosem cseszed el. Jut eszembe, mit mondott a zsaru haverod?  Hogy tartsa nyitva Shaw a szemét, és hogy vegyek neki egy sokkolót vagy sprayt. Szerinte a kis punk eléggé megközelíthetetlen az apja miatt, de azt is mondta, hogyha bármit megpróbál tenni ellenem, akkor nyugodtan lerendezhetem. Ez akkora szívás, nem szabadna hagyni, hogy akár csak egy ujjal is hozzáérjen Shaw-hoz, és aztán túlélje.  Figyelünk rá, minden rendben lesz. Tudod, hogy mi megvédjük a hátsódat, öcskös. Grimaszt vágtam és lehalkítottam a hangom, mert hallottam, hogy Shaw közeledik. – Ha bármi történik vele Rome, én abba beleőrülök. Tudom, hogy minden széthullott, amikor Remy meghalt, de valamiért úgy érzem, ha vele történik valami, abból már sosem épülök fel. 221

Épp mondani akart valamit, de akkor feltűnt Shaw, és gyengéden meglökte a könyökömet, jelezve, hogy menjünk. Intett Rome-nak, majd kitaszigált a kocsimig. Hideg volt, úgyhogy átöleltem és magamhoz húztam. Hideg orrát a nyakamhoz nyomta és felnevetett. Én meg káromkodtam egy sort.  Szükséged van egy sapkára. – A frissen nyírt fejem tényleg fázott, de kemény srác vagyok, úgyhogy csak felhúztam a kapucnit a fejemre.  Így jobb?  Nekem mindegy, te nagy macsó. Köszönöm, hogy elhozod a kocsimat.  Nincs mit. Te pedig figyelj a suliban. Nem szeretném, ha pólóinges az utadba kerülne órára menet.  Pólóinges?  Davenport. Mindig olyan hülye pólókat hord. Ezen olyan erősen nevetett, hogy fel kellett emelnem az ülésig és megadnom neki a kezdő lökést a beszálláshoz – na, nem mintha bántam volna, mert így szuper rálátásom nyílt csinos kis hátsójára.  Milyen igazad van. Megígérem, hogy mindig lesz velem valaki. Egy lány, Devlin ugyanarra az évfolyamra jár, mint én és van egy pár közös óránk is, majd mellé szegődöm. Nem hiszem, hogy nagyon odalenne Gabe-ért, szerintem nem lesz gond.  Helyes. És milyen mobilt szeretnél? Nem akarom, hogy holnapig kelljen várnod. Brookside-ból hazafelé elmennék megvenni neked. Vállat vont, majd elkezdte az I-Podomat nyomogatni, mígnem Lucero füstös hangja töltötte be az utasteret.

222

 Mindegy. Jó lesz egy ugyanolyan, mint a régi. De valahogy majd a névjegyzéket is át kell rá menteni.  Majd én elintézem. Rám mosolygott és közelebb húzódott hozzám, a kezét a térdemre tette. Az ujjai a countryzene ritmusára doboltak, miközben átszeltük a várost az egyetem felé. Ez, ha épp nincs nagy forgalom, olyan húsz perces utat jelentett, de havazásra állt az idő és már előre láttam, hogy az első időpontomat hátrébb kell majd tolni, mivel délelőtt még városon kívülre is el kell furikáznom. Shaw azt szerette volna, ha egy utcával lejjebb megállok és kirakom őt, de én mindenképp szerettem volna addig rajta tartani a szemem, ameddig csak lehetett. Így a lehető legközelebb mentem a suli bejáratához és közöltem vele, hogy el fogom kísérni az első órájára. A szemeit forgatta, de nem vitatkozott velem, amikor kinyitottam neki az ajtót és kisegítettem a kocsiból. Átkaroltam és elindultunk az épület felé. Eszembe jutott, hogy eddig mindig csak akkor voltam itt, ha valami bulit rendeztek. Sokan odaköszöntek neki, vagy csak intettek felé és ő mindenkinek kedvesen válaszolt vissza; de nem kerülte el a tekintetemet a sok spekulatív pillantás sem, ami mondjuk érthető is, mert furcsa párost alkottunk, és az osztálytársai sem lehettek nagyon hozzászokva, hogy nem valamelyik előkelő ruhájában látják. Aztán megálltunk egy nagy épület előtt, felém fordult és rám nézett. Zöld szemei fénylettek, a haja miattam és a coloradói szél miatt kócosan meredezett mindenfelé, és az orra aranyos rózsaszínben pompázott. Azt hiszem sosem láttam még ennyire csinosnak.  Vezess óvatosan. És egyetértek a testvéreddel, találkozhatnál a szüleiddel, ha már ott vagy.

223

Nem volt kedvem vitatkozni vele, helyette inkább megcsókoltam, beleadtam mindent, hogy érezze ő is, egész nap csak rá fogok gondolni. Azt hittem, meg fog ijedni ettől a nyilvános érzelem kimutatástól, de csak egy szívverésnyi időbe tellett, hogy hideg kezei felkússzanak a hátamon és átkarolja a nyakamat. Visszacsókolt, legalább akkor hévvel, mint ahogy én csókoltam őt, és amikor visszahuppant a lábaira, nehezen vette a levegőt és sápadt arca vörösbe fordult.  Te is vigyázz magadra. Este elmegyek eléd és viszem a telefonodat is. És ha megoldható, akkor sose legyél egyedül. És Shaw – találkozott a tekintettünk, az övé ragyogott a jókedvtől –, nagyon tetszik, hogy az én ruhámban jöttél ma suliba. Ez kibaszottul dögös. Újra lábujjhegyre állt és megcsókolta az orromat.  Egyetértek, bár eléggé ügyetlenül váltottál témát, de értek én a szóból. Később találkozunk. Néztem, ahogy felsétált a lépcsőn, és megállt a barátnői mellett, akik rá vártak. Mosolygott és köszönt nekik. Hallottam, ahogy a csajok meglepett hangon azt kérdezték tőle, ki ez a srác? Kíváncsi voltam a válaszra, mert ez olyasmi volt, amiről még mi sem beszéltünk eddig. Nevetése éles volt és rekedt a téli hideg miatt. – Rule.  Nem is tudtam, hogy új barátod van.  Hát nem is igazán új, de igen. A barátja voltam. Ő pedig a barátnőm. Milyen furcsa már ez? A 22 évem alatt sosem voltam annyi ideig együtt egy csajjal, hogy a barátnőmnek nevezhessem, sőt, lány haverom sem volt igazán soha – Shaw állt a legközelebb ahhoz, hogy annak mondhassam. A barátja voltam, és ettől legszívesebben táncra perdültem, vagy beleöklöztem 224

volna a levegőbe. Ehelyett inkább csak rákacsintottam, amikor hátrafordult felém, mire ő kidugta a nyelvét, amitől nevetnem kellett. Nem értem, miért nem jöttem rá korábban, hogy valakit közel engedni magamhoz ekkora boldogsággal tölthet el. Hogy ő ekkora boldogsággal tölthet el. Nem is emlékeztem az idejére, mikor nevettem ennyit utoljára, és vele még az ágyban is vicces volt. Vele minden jobb volt, és azt akartam, hogy ő is így érezzen velem kapcsolatban. Küldtem Rome-nak egy sms-t azzal, hogy most indulok vissza. Válaszolt is azonnal, hogy Nashsel pont akkor végeztek az edzőteremben, úgyhogy mire hazaérek indulásra kész lesz. Átváltottam a Bloody Hollisra a zenét és hazáig azt hallgattam. Beugrottam a lakásba, kivettem Shaw telefonját a táskájából, majd felvettem a testvéremet és percekkel később már Brookside felé hajtottunk. Az első hópelyhek akkor hullottak a szélvédőre, amikor az autópályára kanyarodtunk, és esküszöm, megéreztem, hogy ez mit jelent majd a nap hátralévő részére nézve. Még oda sem értünk Brookside-ba, Nash már hívott is azzal, hogy mind a deles, mind pedig a kétórai időpontomat lemondták az időjárásra hivatkozva, úgyhogy az utolsó kifogásom is hamvába holt, hogy ne kelljen meglátogatnom a szüleimet. Rome természetesen nem volt teljesen hülye, figyelmesen végighallgatta a telefonbeszélgetést, és amikor leraktam, várakozóan nézett rám az utastér túloldaláról.  Nem fogsz belehalni, ha beugrunk, hogy köszönjünk nekik. Akár mehetünk is oda először, és akkor nem fogják megkérdezni, miért van nálunk Shaw autója.  Egyszerűen csak nem látom értelmét.

225

 Pedig nyilvánvaló: függetlenül attól, hogyan érzel irántuk jelenleg, ők a szüleid és nem mondhatsz le róluk.  Miért nem? Ők azonnal lemondtak rólam, ahogy a jó ikret halottnak nyilvánították.  Nőj már fel! Kibírnál egy öt perces találkozót anyával és apával, legalább azért, hogy elmondhasd, te megpróbáltad. Shaw örülne neki, ha megtennéd. Tudod, hogy neki a mi szüleink sokkal fontosabbak, mint a sajátjai, úgyhogy ha komolyan gondoljátok azt, amit most csináltok, akkor meg kell mutatnod Shaw-nak, hogy még ha anyu rendíthetetlen is irántad, te próbálkoztál nála. Igaza volt, és ettől a gyomrom felfordult. Shaw most épp azon volt, hogy hidat építsen anyám felé és rávegye, foglalkozzon velem és fogadjon el olyannak, amilyen vagyok. De amióta láttam, hogy a saját biológiai anyja hogy bánik vele, kétségem sem maradt afelől, hogy a rossz viszony, ami most közte és a szüleim között volt, nem fog sokáig tartani – vagyis ki kellett találnom, én hogyan illenék bele a puzzle-ba. A próbálkozásba még nem halt bele senki sem, de abban is biztos voltam, hogy nagyon kínos és kényelmetlen találkozás elé nézünk. De kettőnkért megteszem.  Rendben, beugorhatunk hozzájuk, de kérlek, ne kezdj el reménykedni. Egyikükkel sem beszéltem azóta, hogy leléptem a múltkor.  Az Archerek büszke emberek. Ha nem vigyázunk eléggé, ez fogja az egész családunkat tönkretenni. Az orrom alatt morogtam valamit válaszként, és közben igyekeztem meggyőzni magam, hogy ezzel nem csak Shaw-t teszem boldoggá, ez Rome-nak is sokat jelent, mert ha létezik a földön olyan ember, akiért bármit megtennék, akkor az a testvérem. Rome sosem kért tőlem semmit, mindig támogatott és biztosított a szeretetéről, 226

még amikor az egész család el is fordult tőlem. Úgyhogy tartozom neki annyival, hogy legalább megadom a lehetőségét annak, hogy rendbe hozzuk azt, ami elromlott. Az út további részét csöndben tettük meg; láttam, hogy Rome időnként a szeme sarkából engem figyelt. Gondolom végig arra számított, hogy egyszer csak kiakadok, hogy nem fordulok le a megfelelő lehajtón, vagy meggondolom magam; de egész úton azt hajtogattam magamban: nem kell, hogy a szüleim ugyanúgy örüljenek nekem, mint ahogy Remynek örülnének, amikor hazamegyek. Mielőtt ez a gondolat széttépett volna, és teljesen őrületbe kerget, eszembe jutott, hogy van egy nagyszerű munkám, egy bátyám, egy kibaszottul dögös barátnőm, aki úgy tűnt, totálisan belém volt zúgva, és egy kisebb baráti köröm, akik mindig ott voltak nekem és kiálltak értem. És bár a lyuk, amit Remy hagyott maga után sosem fog teljesen beforrni, jó életem volt és büszkének kellene lenniük rám – de ha nem azok, az csakis az ő bajuk. Mindkettejük kocsija ott állt a felhajtón, amikor bekanyarodtunk a ház elé. A fogaim között szűrtem ki a levegőt, és igyekeztem nem megütni Rome-ot, amikor megálltunk és megpaskolta a vállam, majd enyhén meglökött. – Gyerünk, nem tart soká. Kiugrottam a kocsiból, a lábam alatt ropogott a hó. Látszott a lélegzetem a levegőben, tehát az idő csak rosszabb lesz, mire hazaindulunk – ami elég jól leírta az érzéseimet is a jelenlegi helyzetről. Tudtam, hogy Rome-nak van kulcsa, mivel azonban én is vele voltam, megállt az ajtóban és bekopogott, magát is hozzám hasonlóan idegen-státuszúra minősítve le ezzel a lépéssel. Motoszkálást hallottam, majd pár perccel később apám jelent meg az ajtóban. Ahogy végignézett rajtunk meglepettnek tűnt, és be kellett vallanom, nem kicsit nyugtatott meg az, hogy ugyanolyan meglepetten nézett Rome-ra, mint rám. 227

 Fiúk? Mit kerestek ti itt? Teljesen kinyitotta az ajtót és beinvitált minket a meleg házba. Összedörzsöltem a kezeimet, hogy felmelegedjek egy kicsit, így meg sem próbált megölelni engem, miután Rome-ot egy hatalmas ölelésbe vonta, de jó volt ez így nekem, mert nem voltam biztos benne, hogy van-e ennyire szoros a kapcsolatunk.  Rule-nak el kellett a környéken intéznie valamit és arra gondoltunk, beköszönünk hozzátok. Ugye nem zavarunk?  Nem. Anyátok odabent van – a tekintette megakadt rajtam. – Meglep, hogy itt látlak, fiam. Már épp azon voltam, hogy valami odavágjak valami nyegle ostobaságot, amikor eszembe jutott, hogy békével jöttem, így egy ferde mosoly kíséretében csak annyit mondtam: – Ja, azt elhiszem. Rome úgy gondolta, jó lenne, ha eljönnék én is.  Rule, ez a te otthonod is, itt mindig szívesen látunk. Majdnem kimondtam, hogy nem érzem magam szívesen látottnak itt már három éve, de csak bólintottam. – Köszönöm, apa.  Milyen dolgod van, hogy ebben az időben errefelé jártok? Megvakartam a fejem és Rome-ra néztem.  Hát, az a helyzet, hogy megígértem Shaw-nak, eljövök a kocsijáért. Itt hagyta, amikor legutóbb meglátogatta a szüleit.  Shaw Brookside-ban volt a hétvégén? Azt hiszem, jobb lenne, ha ezt anyád nem tudná meg. Eléggé maga alatt van még mindig a határvonaltól, amit Shaw kettejük közé állított fel. Az a lány még nálatok is makacsabb és nem hiszem, hogy Margot felkészült arra, hogy olyan fegyverekhez fog folyamodni, amilyeneket végül bevetett ellene. Nagyon kedves tőled Rome, hogy kisegíted a kislányt. 228

Forgatni kezdtem a szemem az automatikus feltételezésen, hogy Shaw Rome-ot kérte meg a dologra, miközben a testvérem maga jelentette ki egy perccel ezelőtt, hogy ez az én feladatom. Nem akartam mondani rá semmit sem, Rome viszont felkuncogott és hátba veregette apát.  Nem én, szenilis vénember. Shaw és Rule fegyverszünetet kötött. Látnod kellene őket, szinte már civilizáltan viselkednek és olyanok együtt, mint két normális ember. És ő maga ajánlotta fel Shaw-nak, hogy eljön az autóért, én csak kísérő vagyok, én viszem haza a másikat. Apa Rome mögül szinte sokkolva nézett rám. – Tényleg? Ti ketten mindig nagyon furcsák voltatok együtt, már gyerekkorotokban is. Megvontam a vállam. – Próbálok felnőni egy kicsit. Régóta az életem része már, igyekszek másként tekinteni rá. Most jól megvagyunk. – Plusz jelenleg az volt az elsődleges dolog az életemben, hogy minél több időt töltsek együtt vele meztelenül. És attól, hogy olyasmiket csináltam, ami boldoggá teszi és biztonságban tartja őt, és közben én magam is boldog voltam, csak hab volt a tortán – és eléggé új érzés számomra, amit még nem is tudtam teljesen feldolgozni.  Talán megmondhatnád neki, hogy anyád mennyire hiányolja őt. Eljöhetne meglátogatni egyszer.  Megvan rá az oka, amiért nem jön, apa. – Reflexszerűen élesebb lett a hangom, de igyekeztem nem mutatni az egyre növekvő feszültséget, amit éreztem, ahogy beléptünk a nappaliba, ahol anyám a tévét nézte a kanapéról. Szemei Rome-ra ugrottak, onnan rám, majd vissza. Még a szobán keresztül is éreztem a neheztelést, ami csak úgy sütött belőle. 229

 Mit csináltok itt? – Még csak nem is nézett Rome-ra, a szemei rám tapadtak, dühe pedig ostorcsapásként érte a bőrömet. Kezeimet a zsebembe süllyesztettem, és szokásos módon álltam a tekintetét. Ezúttal nem hagyom, hogy a bőröm alá jusson; tartoztam ezzel a testvéremnek és a csajomnak.  Csak beugrottunk köszönni és megnézni, hogy vagytok.  Nem akarom, hogy itt legyél. – Rome megmerevedett mögöttem és hallottam, hogy apám lélegzete is elakadt, de engem őszintén szólva nem lepett meg a kifakadás.  Tudom, de úgy gondoltam nem halok bele, ha megpróbálom rendbe tenni a dolgokat.  Te csak káoszt tudsz okozni. – Anyám hangja érdes volt, és komolyan kihallottam minden szótagból a gyűlöletet. Apa előrébblépett, de Rome visszahúzta. – Margot, elég legyen. Ő is a mi fiunk, nem pedig egy idegen, akit csak úgy kirakhatsz a lakásból, mert nem tetszik, hogy itt van.  Apa, semmi baj. Tudom, hogyan érez, sosem rejtette véka alá.  Mit vártál, Rule? Miattad a fiam a föld alatt fekszik egy dobozban és a lány, akire sajátomként tekintettem, szóba sem áll velem. Csak megmérgezed ezt a családot. Hát ez most kicsit nyersebb és szókimondóbb volt, mint általában, de újra itt tartottunk. Az öklömmel dörzsöltem meg a szemem és mély levegőt vettem. Apám és Rome egymást túlkiabálva próbáltak beszélni anyával, rá akarták venni, hogy vonja vissza a szörnyű kijelentéseit, és megmondták neki, hogy egyáltalán nincs igaza, de nem sokat értek el vele.  Hé, hé, hagyjátok abba. Semmi baj, Rome ne vágj ilyen döbbent arcot. Mindig is engem okolt, mert felhívtam Remyt aznap 230

este egy fuvarért. Rendben van, értem én. Hogy őszinte legyek, én is magamat hibáztattam sokáig, de aztán rájöttem, hogy rengeteg más oka is lehetett. Baleset volt, ami elvett tőlünk valakit, akit mindannyian szerettünk. Hibáztathatná a kamion sofőrt, vagy Remyt, mert gyorsan hajtott, de még akár Istent is az eső miatt, vagy a doktort a sürgősségin, mert nem végezte el a feladatát, hiszen Remy meghalt. De ő engem hibáztat és mindig is engem fog hibáztatni és ezt elfogadom, ha emiatt egyben tudja tartani magát. – Mindhárman hatalmas szemeket meresztettek rám. Azt hiszem ez volt a leghosszabb szöveg, amit az elmúlt öt évben normális hangon mondtam a szüleimnek, és nem kiabálva. – Shaw egy okos és határozott lány, úgyhogy ne hidd azt, hogy a kettőtök közötti rossz viszonyhoz nekem bármi közöm is van. Elmondta neked, mit kellene tenned azért, hogy rendbe jöjjenek köztetek a dolgok, de te elutasítottad. Úgyhogy ezért csak és kizárólag magadat okolhatod.  Semmit sem tudsz te Shaw-ról. Teljes más szinten van, mint te. Ő és Remy mindig sokkal jobb úton jártak, egy olyan úton, amiről te még csak álmodni se mernél. Szomorúan csóváltam meg a fejem és az ajtó felé kaptam a fejem. – Anya, fogalmad sincs semmiről. Shaw a legszerethetőbb, legkedvesebb, legszenvedélyesebb ember a világon. Előbb vágná le a saját karját, minthogy valakit saját maga elé helyezzen. Csak az érdekli, hogy akiket szeret, azoknak az élete tartson valamerre, és találjanak rá a boldogságra. Most elmegyek. Dolgom van. Apa, örülök, hogy láttalak, meglepő módon az ittlétem első három perce elég kellemes volt. Rome, a kocsiban várlak. Megfordultam, hogy lemenjek a lépcsőn, ki a szabadba, amikor anyám hűvös hangja utánam szólt. – Maradj távol Shaw-tól, Rule. A végén úgyis bántani fogod őt, ugyanúgy, ahogy a testvéredet is. 231

Meg akartam neki mondani, hogy ehhez már túl késő, hogy egyre jobban megismerem Shaw-t kívül-belül, hogy egyre fontosabb szerepet tölt be az életemben, de csak lemondóan és szomorúan viszonoztam a tekintetét. – Sok sikert, hogy ezzel a hozzáállással visszacsábítsd őt az Archer családba, anya. Csak így tovább és előbb lesz a pokolban hideg, mint hogy Shaw újra betegye ide a lábát.  Miért választana téged a családunk helyett, helyettem? Az egyetlen választ adtam neki, ami erre létezett. – Mert úgy gondolja, hogy értem megéri. Megnyugtató pillantást vetettem Rome-ra és megkerültem őt úgy, hogy ne kerüljek apa közelébe. Nem néztem hátra, hogy valamelyikük követ-e, de ahogy kiértem a szabadba és megláttam a hófedte utcát, kiszakadt belőlem a levegő. Anyám szavai fájtak, mindig fájtak, de ahelyett, hogy újra önpusztítóan és magányosan érezzem magam, mint ilyenkor általában, most megláttam, hogy a probléma benne van és az égvilágon semmit sem tudok tenni azért, hogy megváltozzon a véleménye rólam – kivéve, ha végre segítséget kér valakitől. Túl régóta játszottam a vádlott szerepét, már nem tudtam újrakezdést felajánlani neki.  Fiam – megriadtam apám hangjától. Megállt, hogy felkapja a kabátját, de utána követett a felhajtóra. Rome nem volt sehol. Végigcsúsztattam a lábam a havon, és kezeimet belemélyesztettem a melegítő felső zsebeibe. – Beszélnünk kell erről.  Ennyit arról, hogy ez az én otthonom is, igaz apa? – Azonnal megbántam, ahogy kimondtam. Élt bennem egy kisfiú, aki még mindig a szülei elfogadására vágyott, és bármennyire is igyekeztem, nem tudtam őt elhallgattatni. – Bocsánat, ez hülyeség volt. Apám megrázta a fejét és megláttam a valódi érzéseit, a lelkifurdalást, amit magában hordozott. 232

 Sosem gondoltam, hogy idáig fajulhatnak a dolgok anyáddal, Rule. Nem vagyok a rajongója az őrült hajaknak, vagy a tetoválásoknak mindenhol a testen, ez igaz, de nem érdekel. És az sem érdekel, hogy úgy öltözöl, min egy huligán, csak hogy minket bosszants. De azt tudnod kell, hogy sosem hibáztattalak azért, ami Remyvel történt. Két teljesen más ember voltatok, de mindkettőtöket egyformán szerettelek. Hallottam, mit mondott anyád a temetésen, de szándékosan meggyőztem magam arról, hogy csak a gyász beszél belőle, amiért ilyen fiatalon veszítette el a gyerekét. Azt hittem, hogy idővel sikerül megbékélnie, de ma megláttam a valóságot. Segítség kell nekünk, neki kell segítség. Nem akarom kitiltani a fiamat a házamból, legyen rózsaszín vagy zöld a haja. Egyik sem számít semmit sem, mert szeretlek, és azt akarom, hogy boldog és szép életed legyen. Azt kívánom, bárcsak ne bosszantanád fel állandóan az öregedet, amikor a legkisebb esélyed nyílik rá, de azt soha, egy pillanatra sem gondoltam, hogy miért Remy halt meg, és miért nem te. Bárcsak sosem történt volna meg ez velünk, de megtörtént és teljesen igazad van, baleset volt. Úgy néztem apámra, mintha idegen lenne. Hideg volt, alig éreztem a lábujjaimat, a szívem mégis őrült vágtába kezdett. – Ezt még sosem mondtad nekem. Általában csak mérges leszel és távozol a szobából, amíg anyu darabokra szed.  Mindig nehezen értettelek meg, Rule. Rome volt a haverom, Remy pedig mindenkinek a legjobb barátja, de te, te saját utat jártál be már kiskorod óta, és sosem volt szükséged az útmutatásomra vagy a tanácsaimra. Anyád egy törékeny nő, jobban, mint azt gondoltam, és bár évekig láttam, hogy mi történik, hogy mennyire nem tesz ez jót a családunknak, mégis abban reménykedtem, hogy abbahagyja. Minél kegyetlenebb volt, te annál erősebben vágtál vissza, de sosem hagytad, hogy annyira felhúzzon, amennyire akarta. Most már 233

tudom, hogy évekkel ezelőtt közbe kellett volna avatkoznom, de csak most láttam meg, hogy mekkora károkat okozott, hogy mit is tesz veled.  Azt akarja, hogy Remy legyek. – Hangosan kimondva a szavakat mintha egy élet súlya zuhant volna le rólam. Köhögött és összedörzsölte a kezeit.  Azt a könnyű kapcsolatot akarja, amije Remyvel volt. Remy sosem vitatkozott, nem volt problémás, könnyű volt vele. Rome mindig is tudta, nem akarjuk, hogy bevonuljon, de ő akkor is megtette, mert eltökélte, hogy tenni akar valamit, változtatni akar a világon. De veled sosem volt könnyű, te nem voltál szolgálatkész. Mindig megszegted a kijárási tilalmat és minden más szabályt, amit felállítottunk nektek. Kreatív voltál és szeszélyes, nehezen lehetett közel kerülni hozzád. Ha azt mondtuk menj balra, te biztos, hogy jobbra indultál. Nem maradt egy olyan fia sem, akit irányíthat, akit pátyolgathat. Hiányzik neki, hogy anya lehessen és Remy mindig megadta neki ezt, ahogy Shaw is.  Apa, nem jöhetek át többet. Így nem. Mindent köszönök, amit ma értem tettél. Sőt, azt kívánom bárcsak évekkel ezelőtt elmondtad volna, akkor talán nem halmozódott volna fel a hátam mögött az összes borzalmas viselkedésem és a rengeteg megkérdőjelezhető döntés, de nem játszom tovább neki a bűnbakot. Sóhajtott egyet és az ajtó felé nézett, amikor Rome viharosan kitört rajta. – Valami azt súgja nekem, hogy nem te vagy az egyedüli Archer, aki hasonló döntésre jutott.  Shaw szintén. És nem fogom hagyni, hogy anya őt is felhasználja.  Én sem. Olyan ő nekem, mint a saját lányom. 234

Rome csatlakozott hozzánk, eléggé feldúltan. Amikor erős érzelmeket élek át a szemem kivilágosodik, szinte már szürkébe hajlik. Rome fénylő kék szemei ilyenkor tűzben égnek.  Teljesen megőrült. Apa, tényleg szüksége lenne egy pszichológusra és gyógyszerekre. El sem hiszem, hogy tényleg ezt mondta Rule-nak. Apa újabbat sóhajtott és lesöpörte a vállára gyűlt havat.  Tudom, fiam. Pont most mondtam Rule-nak, hogy rosszabb a helyzet, mint ahogy gondoltam.  Már csak hetek kérdése és elmegyek; értesd meg vele, hogy nem jövök vissza addig, amíg nem szedi össze magát. Én megpróbáltam elmondani ezt neki, de elkezdett össze-vissza hadoválni arról, hogy Rule kimossa mindenkinek az agyát, akit ő csak szeret. A saját fiát rágalmazza. Nem vagyok hajlandó ezt tovább hallgatni.  Mindketten jó fiúk vagytok. Vigyázzatok egymásra, én meg igyekszem vigyázni anyátokra. Szeretlek titeket. És kérlek, ne mondjatok még le rólunk. Mindketten megöleltük őt, majd Rome-mal beültünk a kocsiba. Beindítottam a motort, és amíg vártuk, hogy egy kicsit felmelegedjen, letöröltem a szélvédőt és hallgattam, ahogy Rome anyánkról beszélt. Meglepte és elborzasztotta, ahogy anya a látogatásomra reagált. Engem nem. Engem inkább apu szavai döbbentettek meg. Nem is emlékszem rá, valaha mondta-e nekem a testvéremen kívül bárki más is azt, hogy szeret. Már el is felejtettem, hogy milyen jó érzés ez.  Melyikünk kocsiját hozod vissza?  Shaw-ét. Láttalak már vezetni öcskös, nem érnél egy darabban vissza Denverbe azzal a sportkocsival. 235

Igaza volt, és én is egy darabban szerettem volna hazaérni, hogy beszerezhessem Shaw-nak a telefont, felvegyem munka után és végül vele töltsem az éjszakát az ágyban. Azt akartam, hogy átöleljen, hogy a nevemet suttogja újra és újra azon a rekedt hangon és talán, de csak talán ő lenne az, akitől igazán el tudtam volna fogadni, ha azt mondja nekem, hogy szeret; mert nem biztos, de úgy éreztem, az a sikamlós érzés a mellkasomban pokolian olyan, mint a szerelem.

236

12. FEJEZET

Fordította: Loreley

Próbáltam rájönni az új mobilom működési elvére. Ahelyett, hogy az összetört telefon helyébe egy ugyanolyan modellt szerzett volna be, Rule vett nekem egy vadiúj verziót mindenféle extrával, és a telefon tízszer okosabb volt nálam. Sms-t próbáltam írni Aydennek, hogy késni fogok a kávézóból, mivel az egyik órámat tovább tartották. Az elmúlt néhány héten csak pár perc erejéig láttam őt, így most azért találkoztunk, hogy dumáljunk egy keveset. Még mindig kicsit furcsán viselkedett, mivel azonban vagy az összes időt Rulenál töltöttem, vagy Rule volt nálunk, valamint folyamatosan váltogattam a műszakjaimat a munkában és állandóan figyelnem kellett, hogy ne fussak össze Gabe-bel – mivel a távoltartási végzést elutasították, ahogy Mark előre megjósolta –, lehetetlen volt elkapni őt és rákényszeríteni, hogy beszéljen velem. Egész jó ritmust kezdtem kialakítani. Azokon a napokon, amikor dolgoztam, a Hillen maradtam Rule-lal, mivel az ő lakása közelebb feküdt a bárhoz és szívesen eljött inni valamit, amíg rám várt, hogy végezzek és haza vihessen; ráadásul Lou-val már olyanok voltak, mint a legjobb barátok. Azokon a napokon, amikor iskolában voltam vagy önkénteskedtem, vacsora körül vagy mikor lefeküdtem volna aludni felbukkant és az én lakásomban töltötte az éjszakát. Úgy döntöttem kihagyom a szombati műszakokat, hogy legyen egy szabad éjszakám a hétvégén, amit vele tölthetek. Szeretett elmenni 237

péntek és szombat esténként a barátaival, ezért úgy gondoltam jó, ha hagyom, hogy legyen egy estéje, amikor a haverjaival lehet, amíg én dolgozom. És jó volt egy nap a hétvégén, amikor én is szabad voltam és elmehettem vásárolni vagy megnézni egy filmet, mikor már annyira megszoktam, hogy állandóan elfoglalt vagyok. Rule-lal együtt lenni megtanított arra, hogy az időm értékes, és olyan dolgokkal kell eltöltenem, amiket szeretek – azokon kívül, amiket elvártak tőlem. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy nem éreztem rosszul magam, amiért figyelmen kívül hagytam a szüleim telefonhívásait, amik azóta árasztottak el, hogy legutóbb Brookside-ban jártam. Végre sikerült elküldenem az üzenetet, és megkaptam a választ, miszerint már szerzett nekünk helyet és rendelt kávét is. Amikor odaértem, zsúfolva volt a hely, de Ayden lefoglalt egy kis zugot az egyik ablak mellett és a telefonját nyomkodta. Egy asztalnyi strébernek kinéző srác próbálta felhívni magára a figyelmét azzal, hogy hangosan beszélgettek és nevettek, de nagyon úgy tűnt, hogy észre sem vette őket. Már hiányoztak a csajos időtöltéseink, és szerettem volna, ha beszél nekem arról mi bántja az utóbbi időben, de a rengeteg dolog mellett, ami velem történt, tudtam nagyon jól, hogy nem voltam épp a legjobb barát mostanság. Lehuppantam a vele szemben lévő ülésbe, és hálásan felkaptam a habos italt, amit rendelt nekem. Vágott egy grimaszt és eltette a telefonját. – Majdnem megláttam meztelenül a pasidat ma reggel. Felnevettem az arcán játszó kifejezés miatt. – Nem tudom, mit mondjak. Talán, hogy szívesen? Összeráncolta az orrát. – Nem igazán szégyenlős, ugye?  Találkoztál már Rule-lal, nem igaz? Felvette a saját italát és rám sandított a pohár karimája felett. – Gondolom nincs nagyon miért aggódnia. Nem tudom, hogy nem 238

vonja el a figyelmedet az a sok minden, ami rá van tetoválva, szerintem én minden időmet azzal tölteném, hogy a tetkóit nézegetem ahelyett, hogy rátérnék a lényegre.  Jó móka.  Azt lefogadom. – Olyan elgondolkodónak tűntek szép szemei, hogy már nem hagyhattam szó nélkül.  Gyerünk Ayden, áruld el, mi van veled mostanában. Tudom, hogy el voltam foglalva a saját dolgaimmal, de látom, hogy megváltoztál. Mindig olyan szomorúnak tűnsz, ez nem vall rád. Whisky árnyalatú szeme egyik oldalról a másikra pillantott, mielőtt megállapodott az asztalon közöttünk. Letette a kávéját és ujjaival végigkövette a pohár karimáját.  Nem is tudom, mármint tudom, de mégsem. – Csak néztem rá, mert nem voltam benne biztos, miről beszél. – Régebben úgy gondoltam minden sínen van, az iskola, a fiúk, a jövőm, minden. Tudtam, nem számít az, hogy a semmiből jöttem, mert a helyes úton járok és valami nagyszerű válik belőlem – de most egyszerűen nem tudom.  Mi miatt van ez?  Azon az éjszakán a rock bárban, amikor Jet hazavitt, gyakorlatilag rávetettem magam. – Láttam, hogy egy kicsit megrándul az arca. – Elég udvariasan kezelte, de azt mondta, hogy nem igazán vagyok az esete, és az olyan rendes lányok, mint én, jobbat érdemelnek.  Nos, ez lovagiasnak és kedvesnek tűnik, nem sorsfordítónak.  Az a helyzet, Shaw, hogy most jó kislány vagyok, de fogalmad sincs milyen életem volt, mielőtt Coloradóba költöztem. Kentuckyban féktelen voltam. Partiztam, minden rosszban benne 239

voltam, túl sok pasival kavartam és kívül-belül katasztrófa voltam. Csoda, hogy bekerültem egyáltalán erre az egyetemre, és hogy ott tudtam hagyni mindazt. De egy részem még mindig az a lány, és amikor Jet visszautasított, mindkét részem egy kicsit szétcsúszott. Jet édes és egy bandában játszik, és dühös voltam, nagyon dühös, amikor visszautasított amiatt, hogy rendes lány vagyok. Azt hiszem, nem ilyen akarok lenni. Azóta is ezzel vívódok. Letettem a kávémat, és összehúzott szemekkel néztem rá. – Hagytad, hogy egy pasi teljesen összezavarja a fejed egyetlen rövid találka után? Ez egyáltalán nem vall rád.  Van valami ebben a srácban, Shaw. Nem tudom micsoda.  Ayden, te fantasztikus vagy. Nem érdekel milyen volt az életed korábban, mert most lojális vagy és kedves, megnevettetsz. Gyakorlatilag okosabb vagy mindenkinél, akit ismerek, nevetségesen gyönyörű, és mindketten tudjuk, hogy az elmúlt néhány évben voltak olyan időszakok, amikor egyedül te tartottál össze engem. Találkoztam Jettel néhányszor és tényleg kedves hapsi és határozottan jól néz ki, ugyanakkor ő egy rock and rollos fickó egy hadseregnyi rock and rollos rajongóval körülvéve, szóval bármilyen pillanatot éltetek is át, nem éri meg ezt a csüggeteg önértékelési zavart, amit úgy tűnik, beléd ültetett.  Ez attól a lánytól jön, aki majdnem egy évtizedig álmodozott titokban a pasijáról? – A szarkazmusa maró volt, de megérdemelt.  Igen, és nézd meg milyen nyomorulttá és magányossá tett. Csak azt mondom, hogy ha egy pasi nem tudja értékelni milyen csodálatos vagy, akkor nem is éri meg a fáradságot. És ha nem hajlandó összezúzni a rólad kialakult pozitív képet, ami akár valós, akár nem, akkor sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de úgy hangzik, mintha nem is érdekelted volna igazán. Te country vagy, ő meg rock. 240

Úgy értem tudom, hogy egész életemben arról beszéltem Rule-lal kapcsolatban, hogy az ellentétek vonzzák egymást meg hasonló ostobaságok, de talán ez nem igaz, és egyszerűen csak nem voltál az esete. Láttam a lányokat, akik ezekhez a pasikhoz csapódnak, amikor elmennek szórakozni, sőt, újra és újra rányitottam Rule-ra velük, és hidd el, a hatalmas agy, a magabiztosság és az ambíciók nem olyasmik, amiket ezek a nők nyújtani tudnak. Hangosan kifújta a levegőt. – Talán. Csak elgondolkoztatott azon, hogy mit is csinálok az életben. Randizok, jól szórakozom, imádok veled lakni, szuper vagyok a suliban, de úgy érzem, valami hiányzik, és amikor látom a szuper-szexi, félmeztelen barátodat tetkókkal borítva álmosan és elégedetten, a szívem egy kicsit belesajdul. Azt hiszem, magányos vagyok, és nem valami alkalmira és egyszerűre vágyom. Hidd el, rengetegszer volt részem abban, még fiatalabb koromban. Felnevettem egy kicsit, az ujjammal felkanalaztam egy kis habot az italról és bekaptam. Azt hiszem az asztalnyi stréber srác levegő után kapott, de nem voltam benne biztos, mert mikor felnéztem rájuk, mind vadul gépeltek a laptopjaikon.  Szóval egy heavy metal énekest választottál, hogy érzelgőssé és szentimentálissá válj miatta? Hű, fantasztikus ízlésünk van a férfiak terén. Velem nevetett és hátradőlt, hogy bokájánál keresztbe tegye hosszú lábait. – Azt hiszem el fog múlni, de addig is rá kell jönnöm, hogyan lépjek előre anélkül, hogy teljesen elfelejteném ki is vagyok. Úgy értem, nézz magadra. Nem borít hirtelen tetőtől talpig tinta, és nincs tele az arcod extrém piercingekkel. Magadévá tetted Rule “alkosd meg a saját szabályaidat” filozófiáját, és arra használtad, hogy kezedbe vedd a saját sorsodat, és nem lettél egy új te. 241

Részben igaza volt. Talán túl sok információ lett volna, ha elmondom neki, hogy komolyan fontolgatom, piercinget tetetek a mellbimbóimba. Rule mindig azt mondogatta nekem, milyen érzékenyek, hogy milyen egyszerű beindítani, felizgatni és orgazmus közelbe juttatni csak azzal, hogy játszadozik velük, és miután rendszeresen intim kapcsolatba kerültem valakivel, akinek piercingjei voltak anatómiájának stratégiai pontjain, pontosan tudtam, hogy az a kis ékszer mennyire megnövelheti az élményt. Csak Rule-lal voltam, így nem tudtam milyen olyasvalakivel a szex, akinek nincs piercing a péniszében és a nyelvében, de annyira jó volt vele, hogy nem is akartam megtudni milyen valakivel, aki nincs hozzá hasonlóan felszerelve. Nem Rule miatt akartam, hanem magam miatt, de nem voltam benne biztos, hogy készen állok egy ilyen nagy horderejű dologra.  Hatással van rám, mindig is hatással volt, de nem akarok valaki olyannal együtt lenni, aki csak azért van velem, hogy megváltoztasson engem.  Tudom, és ezt én se akarom. Azt hiszem, amikor eljöttem otthonról azt gondoltam, ha nem változom meg, akkor örökre abban az ördögi körben ragadok, és valahogy mindent elveszítettem, még a jó dolgokat is a Denver előtti Aydenből. Kinyúltam és megszorítottam a kezét, amit az asztal lapjára fektetett. – Talán csak egy új szakaszba lépsz, talán ez nem egy új Ayden vagy a régi Ayden, hanem egy fantasztikus új kombinációja a kettőnek. Minden rendben van veled, bárki és bármi akarsz is lenni, az rendben van.  Remélem is. Szóval láttad Gabe-et, vagy hallottál valamit felőle?

242

Megráztam a fejem és hátradőltem a székben. – Nem. Láttam a kampuszon jönni-menni, de megtartotta a távolságot. Rule ex-zsaru barátja azt mondja, Davenport bíró nem volt boldog, amiért a fia neve felbukkant a bíróságon, így szoros pórázon tartja. A srácok remekül megoldják, hogy mindig a közelemben legyen valamelyikük és nem hiszem, hogy van annyi bátorsága, hogy nekimenjen Rulenak vagy Rome-nak. Szándékosan elkerülök minden kapcsolatot a szüleimmel, így ha rajtuk keresztül próbálkozna, azzal sem ér el semmit.  És mi a hosszú távú terved? Rome-nak nemsokára vissza kell mennie katonáskodni, és bármennyire is úgy gondolom, hogy Rule szereti, ha a közelében vagy, egy idő után elege lesz az embernek. A mézeshetek sem tartanak örökké. Én is aggódtam emiatt. Most úgy tűnt, szeret a bárban lógni és nem bánja, hogy ide-oda kell variálnunk a zsúfolt időbeosztásunkat, hogy találkozzunk és rajtam tarthassa a szemét, de egyet értettem Aydennel abban, hogy nem ez nem maradhat így sokáig.  Egyszerűen nem tudom, mit csináljak. Ha a jogrendszer nem tud segíteni, és a saját szüleim is ellenem dolgoznak Gabe távoltartása terén, akkor egyszerűen nem tudom, mit tehetnék én. Bárcsak találna egy másik lányt, aki társadalmilag megfelel neki és elfelejtene engem.  Én se tudom, de örülök, hogy nem egyedül próbálod kezelni ezt az egészet.  Rule jót tesz nekem. Úgy érzem, az életem végre a sajátom, most, hogy már ő is benne van.  Elmondtad már neki, hogy szerelmes vagy belé és már egy örökkévalóság óta így érzel? 243

Félrenyeltem egy kortyot. Köhögtem egy másodpercig, amíg könnyezni nem kezdtem. – Nem! Megőrültél? Miért tenném? Azt már tudja, hogy egy örökkévalóság óta rajongok érte, és szerintem már ez is kiborította. Nem akarom ráerőltetni, hogy ugyanígy kell éreznie irántam. Azt akarja, hogy együtt legyünk, tényleg őszintén próbálkozik azon, hogy működjön ez a kapcsolat közöttünk, és nekem egyelőre ez elég. Ayden csettintett a nyelvével, és egyik ujját előre-hátra ingatta. – Ha azt hiszed, el tudod rejteni, hogyan érzel iránta, nagyon tévedsz. Az érzéseid az iránt a srác iránt úgy sugároznak belőled, mint egy ragyogó fénysugár. Látnia kell, akárhányszor csak rád néz. Idegesen babráltam a hajam végét. – Nos, semmit sem mondott erről, és nekem ez így rendben is van.  Olyan buta vagy. Tini korod óta szereted ezt a srácot, most a tiéd, és még mindig nem mersz nyílt és őszinte lenni vele? Azt gondolná az ember, hogy nem akarsz még több időt elpazarolni.  Rule-ról beszélünk. Ő kiszámíthatatlan és nem szokványosan viszonyul az érzelmekhez. Nem akarom elijeszteni azzal, hogy túl hirtelen leszek túl intenzív. Láttam mit csinál azokkal, akik rá erőltetnek valamit, és nem túl szép látvány.  Ha ez számít, szerintem annyira rád van kattanva, amennyire te rá. Az a ragyogás, ami körülvesz, nos, az nála is megvan, csak egy sötétebb, kicsit zavarosabb verzióban.  Nos, ezt jó hallani. Nem tudom, hogy elhiszem-e, de akkor is szép gondolat. Eltöltöttünk még egy órát és megittunk egy újabb kör kávét, amíg csevegtünk. Beszélgettünk a suliról és meséltem neki egy kicsit Margot kirohanásáról, amikor Rule elment a kocsimért. Beszélgettünk a munkáról és hogy milyen nevetséges Loren minden 244

egyes alkalommal, amikor kinyitja a száját; és elterveztük, hogy elmegyünk vásárolni következő hétvégén, miután megint meglátogattuk a szalont. Mire végeztünk, még túl korán volt a vacsorához és Aydennek rohannia kellett, hogy előkészüljön a munkára. Elbúcsúztunk egy öleléssel, ami az asztalnyi stréber srácnál szerintem azonnali merevedést idézett elő, és elindultam a Capitol Hill felé. Mivel szabad voltam és Rome megint Springsben volt vizsgálaton, megígértem Rule-nak, hogy a tetováló szalonban találkozom vele, és megvárom, amíg befejezi az utolsó kliensét. Még nem jártam itt nyitvatartási idő alatt, így amikor beléptem az ajtót egy kicsit ledöbbentem azon, hogy milyen sokan voltak odabent. Egy lány állt a pult mögött, akinek nagyon rövid, az enyémhez hasonló színű kiszőkített fehér haja volt, tüskékbe rendezve. Válaszolt a telefonokra, foglalkozott az emberekkel, akik várakoztak, és a lehetséges ügyfeleket a megfelelő portfóliókhoz irányította. Három másik művész volt azoknál a standoknál, ahol épp nem Nash, Rowdy vagy Rule dolgozott. Észrevettem, hogy az egyikük egy nagyon csinos lány fekete és zöld hajjal, amitől úgy nézett ki, mint egy képregény-szereplő. Hat kliensen dolgoztak összesen, akik különböző pozíciókban különböző mintákat kaptak, és akik különböző hangokat adtak ki, mivel eltérő mértékben szenvedtek – amin a barátaik és a művészek egyaránt nevetgéltek és könnyed megjegyzéseket tettek rá. Az ’Aginst Me!’ dübörgött a zenelejátszóból és az egész légkör energikus volt és izgalmas. Nem tudtam elképzelni, hogy keres valaki ilyen jól egy ilyen őrült környezetben, de úgy tűnt ez remekül passzol Rule személyiségéhez. Bizonytalanul álltam az ajtóban egy teljes percig, próbálva megszokni ezt az egészet, amikor egy lány túl szűk nadrágban és egy förtelmes hótaposóban oldalra lökött. A haja fel volt zselézve és 245

láttam, hogy kanyargó tetoválások húzódtak extra kicsi pólója alatt. Gondolom jól nézett ki amolyan olcsó, kétségbeesett módon, de a pult mögött álló lánynak nyilvánvalóan nem volt rá ideje, bármit is akart tőle, mert hangosan és érthetően hallatszott enyhe keleti-parti akcentussal zengő hangja, amikor nem túl finoman azt mondta a csajnak: – Húzz a picsába, Liza. Már megmondtam a telefonban is, hogy a következő két hétben minden időpontja betelt, és nem akar későig dolgozni csak azért, hogy veled foglalkozzon. A lány mormolt valamit, amit nem hallottam, majd áthajolt a pulton. A recepciós, vagy bármi is volt a státusza, drámain forgatta a szemét. – Nézd, hadd egyszerűsítsem le neked: nem érdekled őt. Te ügyfél vagy, azért fizetsz neki, hogy tetováljon téged, nem pedig azért hogy randizzon és flörtöljön veled. Elfoglalt, és ezt úgy értem tényleg elfoglalt, szóval, ha akarsz valamit, fel kell iratkoznod, mint mindenki másnak, és a megbeszélt időpontra idejönnöd. Amellett már van barátnője és többé nem érdeklik a kis tetkó nyuszikák. Meglepetten pislogtam, amikor rájöttem, hogy több mint valószínű, Rule-ról beszélt és én vagyok a barátnő, akire utalt. Milyen fura már? A lány még hisztizett egy sort, amíg világossá nem vált számára, hogy nem jut át a szőke tűzgolyón a művészekhez. Elnyomakodott mellettem kifelé menet, és egy jóvágású főiskolás srác azonnal a helyére lépett a pultnál. Gond nélkül megbeszélte az időpontját, én pedig tovább figyeltem a nyüzsgést, amíg a lány figyelme végül felém fordult.  Segíthetek valamiben? – Nem igazán volt barátságos, inkább tárgyilagos, ezért megszeppentem egy kicsit.  Csak várok valakire.  Nos, leülhetsz ott, ha egy ügyfélre vársz.

246

A fülem mögé tűrtem a hajamat, oldalra döntöttem a fejemet és figyelmesen néztem rá. – Igazság szerint Rule-ra várok. Most hogy engem nézett, láttam, hogy nagyon szokatlan színű a szeme, az egyik sötétbarna, a másik a zöld és kék keveréke. Mélyet sóhajtott és összehúzott szemekkel nézett rám. – Ahogy a másik tetkós tramplinak mondtam, Rule elfoglalt. Ha találkozni akarsz vele, időpontot kell kérned, mint minden más ügyfélnek. Akaratlanul felnevettem. – Tetkós Trampli? Így hívod őket? Meglepetnek tűnt a kérdésem hallatán. – Igen. Fogalmad sincs, hány szegény kislány mászkál ebben a városban ostoba derékon virító tetkóval csak azért, mert le akarták tolni a nadrágjukat valamelyik itt dolgozó srác előtt.  Ó, ezt abszolút elhiszem. Rátámaszkodott a könyökével a pultra és tetőtől talpig végigmért. – Mit is mondtál, mi a neved?  Nem mondtam, de nem is kérdezted. A nevem Shaw, nem vagyok trampli és nincsenek tetkóim, szóval egyik leírás sem illik rám ezek közül. Amint kimondtam a nevemet, leesett az álla, és hátralökte a nagy bőr széket, amin ült. Különös színű szemei tágra nyíltak és keményen rácsapott a márvány pultra, ami elválasztott minket.  Szent ég, te vagy Shaw? Tényleg létezel? Hihetetlen! Srácok, Rule csaja itt van és valódi lány, egy valódi aggyal. Hi-he-tet-len. A rémes hármas hetek óta csak rólad beszél és egyszerűen nem hittem nekik, de tényleg itt vagy. Mint valami filmben, hirtelen minden szem felém villant. Rengeteg időt töltöttem már el Nashsel és Rowdyval az elmúlt néhány hétben, így ők csak egy rövid “Sziát” mondtak és visszatértek ahhoz, amit épp csináltak. Rule pillantása perzselő volt, 247

rám kacsintott mielőtt mondott valamit a kölyöknek, akin épp dolgozott és hátradőlt, hogy letörölje a felesleges tintát a bőréről. A másik három művész nyíltan bámult rám, ami miatt nagyon kényelmetlenül éreztem volna magam, de a szőke lány közben kirohant a pult mögül és most előttem állt. Majdnem egyforma magasak voltunk, de ő körülbelül tíz kilóval kevesebbet nyomott nálam, és valahogy magasabbnak is tűnt vad haja miatt. Nehéz volt elhinni, hogy ez a nagy hang egy ilyen kis emberből jött. Olyan volt, mint egy punk rock pixie.  Van róla fogalmad, milyen régóta várom, hogy az egyik srácnak komoly barátnője legyen? Egy örökkévalóság óta! A tinta nyuszik elküldése még sosem volt ilyen kielégítő, mint most, és soha, de soha nem gondoltam volna, hogy Rule lesz az első, aki lenyugszik. – A válla fölött a szalon másik oldala felé intett, ahol az a három művész dolgozott, akiket nem ismertem, majd egyesével rájuk mutatott. – Bixie hozzáment egy tűzoltóhoz, szóval vele sosem problémáztak annyit a hátborzongató zaklató ügyfelek. Mase-nek van egy se-veled-se-nélküled barátnője, szóval ő tud viselkedni, de amikor épp külön vannak, túlszárnyalja Rule-t csajozás szempontjából. Jasper – nos, mi Jaznek hívjuk – csendben és titokban rendezi le a viszonyait, mivel kapcsolatai vannak a Kings of Sorrowban, a helyi motoros klubban, ami úgy tűnik szigorúan bizalmas, így a nyuszikák nem lógnak rajta olyan sokat. De a rémes hármas, ó, anyám, minden egyes nap, egész nap le kell kaparnom róluk a nyuszikákat, és még így is, hogy Rule összejött veled úgy tűnik, egyedül erről szól a munkám. Olyan hangosan és gyorsan beszélt, hogy nehéz volt követnem mindazt, amit mondott, plusz Rule közben levette a kesztyűjét és úgy sétált felém, amitől a lábaim kocsonyává váltak. Olyan ruganyos könnyedséggel mozgott, ami egyszerűen szexi volt és magabiztos. 248

Kezdett visszanőni a sérója, és tetszett a szinte teljesen fekete haj, ami a fejét fedte.  Történeteket mesélsz a barátnőmnek, Cora? Mondtam már, hogy Shaw régóta ismer, nem fogod tudni elijeszteni. – Befordult a sarkon és mielőtt elkezdhettem volna azon aggódni, hogy hozzá érhetek-e a munkahelyén, teljesen levett a lábamról azzal, ahogy beletúrt a hajamba és rátapasztotta a száját az enyémre. Kávé és borsmenta íze volt, és úgy tűnt az sem zavarja, hogy minden szem ránk szegeződik, amíg alaposan megcsókolt, mintha már hetek óta nem láttuk volna egymást, nem pedig ma reggel váltunk volna el. A nyelvével tett még egy utolsó mozdulatot, súlyzószerű piercingjét a fogaim hátuljához koccintva. Amikor elhúzódott biztos voltam benne, hogy üvegesek a szemeim és sűrűn kapkodom a levegőt. Megköszörültem a torkomat, és remegő kezemet a mellkasára fektettem, hogy összeszedjem magam. – Még körülbelül fél óra van hátra, nem baj, ha addig itt kell várnod? Beülhetsz hátra és megcsinálhatod a sulis dolgaidat, vagy ilyesmi. – Bólintottam és hátraléptem egyet. Részegítő volt és rögtön a fejembe szállt.  Ne, maradj itt és lógj velem. Belehalok, hogy mindent megtudjak erről a mitikus teremtményről, aki egyszer végre elérte, hogy Rule emberként viselkedjen. A válla fölött küldött egy bosszús pillantást a pixie felé. – Shaw, ő itt Cora Lewis. Ő az üzletvezető és a testátalakítás szakértője nálunk. Cora le-föl mozgatta a szemöldökét, jelentőségteljesen nézett rám és Rule irányába bökött az ujjával. – Mivel ezzel a sráccal vagy együtt, biztos vagyok benne, hogy ismerős a munkám. Visszafojtottam a nevetést és a számhoz kaptam a kezemet, miközben vörös pír indult el fölfelé Rule nyakán. – Komolyan, Cora? 249

Megvonta apró vállát. – Mi van? Igaz, nem? Rule jég kék szemei megint rám villantak, és a szemeiben látott bosszúság miatt elnevettem magamat. – Brooklynból jött. Egyikünk sem tudja Phil bácsi hol talált rá, és nem hajlandóak elmondani nekünk, de a szalont olajozott gépezetként működteti. Legtöbbünk azt se tudná, hogy éppen jön-e vagy megy nélküle.  Itt maradhatok és megvárlak. De éhes vagyok, úgyhogy gondoskodnod kell rólam, amikor végeztél. Lehajolt, és a fülemhez tette ajkait. – Ó, gondoskodni fogok rólad amint elkészültem, emiatt ne aggódj. Beleborzongtam a forróságba és elnehezült pillákkal néztem fel rá. – Jó. Megpuszilta az arcomat, és visszaindult a rá várakozó ügyfélhez. Rápillantottam Corára és elpirultam, amikor láttam, hogy úgy vigyorog rám, mint a vadalma. – Szóval így vagytok? Pislogtam és egyik lábamról a másikra álltam. Megragadta a kezemet és a pult mögé húzott, ahol szabályosan belelökött egy másik bőr székbe, ami ott állt az övé mellett.  Hogy vagyunk? Megfordította a székét, hogy szemben legyünk egymással és sokatmondóan nézett rám. – Egyszerre szenvedélyes és zűrös, ugyanakkor édes és melengető. Nem hittem volna, hogy abban a seggfejben megvan mindez. Te emberivé teszed. Ez volt a második alkalom, hogy valami ilyesmit mondott, de várnom kellett, hogy rákérdezhessek, amíg lerendezett néhány telefonhívást. – Ezt hogy érted pontosan?  Az elmúlt öt évben Rule-lal dolgoztam. Itt voltam, amikor ő és Nash megkezdték a gyakorlatot rögtön a középiskola után. Phil és én 250

már régóta ismerjük egymást, így a fiúkat is ismerem egy ideje. Imádom Rule-t. Szerintem genetikailag lehetetlen, hogy valamennyire ne legyél belehabarodva, ha vaginával lettél felszerelve. Egyszerűen van valami abban a szorongó, szeszélyes személyiségében, amitől magadhoz akarod ölelni és felvidítani. Pontosan tudtam miről beszél, úgyhogy csak egyetértően bólintottam. – Ugyanakkor arrogáns, robbanékony, rosszul bánik a nőkkel, mert túl sokan engedte meg neki, hogy azt tegye, és a testvére halála után nagyon sokáig néztem, ahogy gépiesen folytatta az életét, amit korábban élt. Eljött dolgozni, a haverjaival lógott, mindennap szekált és végigkefélte a környéket, de ezt mind egy buborékba zárva tette, és egyikünk sem tudott átjutni rajta azok közül, akik szeretik. Hűvös volt és elérhetetlen, de aztán hirtelen repedések keletkeztek rajta és a régi Rule újra felsejlett. A robot verziója, amivel olyan sokáig működött kezdett eltűnni, és a jó öreg emberi Rule visszatért, és szerintem ennek hozzád van köze.  Nagyon kedves tőled, hogy ezt mondod.  Nem kedvesség, ha ez az igazság. Szóval áruld el, egy ilyen hozzád hasonló vanília lány csupa érintetlen bőrrel és piercingmentesen hogy esik bele egy olyan srácba, mint Rule? Első ránézésre sosem gondolnám róla, hogy az eseted. Inkább tűnsz Brooks Brothers típusnak, mint Dickiesnek, ha érted mire gondolok. Egy hajtincset az ujjam köré csavartam és néztem, ahogy begépelt valamit a számítógépbe. Hihetetlenül hatékony és gyors volt, és nem tudtam biztosan, hogy akarok-e arról, milyen szexinek találom Rule-t olyasvalakivel, aki már közeli személyes ismeretségbe került a barátom szerszámával.  Amikor tizenhat volt, egyik nap hazajött egy rémes patkó és lóhere tetoválással a karján. Phil egy tetováló gépet és egy kis tintát 251

adott Nashnek a tizenhatodik születésnapjára, és ahelyett hogy disznókon vagy dinnyéken gyakoroltak volna, úgy döntöttek megpróbálnak egymáson tanulni. Mindketten igazán tehetséges művészek voltak. Nash inkább az utcai művészetben és a graffitikban volt otthon, míg Rule csak firkálgatott aztán rájött, hogy tényleg tehetséges. Szóval az ő házukban voltam, és nem tudom volte alkalmad találkozni Remyvel, de nem kifejezés, hogy mennyire egyformán néztek ki. Ugyanazok a szemek, ugyanaz a sötét haj, ugyanaz a belső tudatosság, hogy fantasztikusan néznek ki, de aztán Rule hazajött azzal a szörnyű tetkóval és hirtelen új ember lett. A sajátjaként jelölte meg a bőrét, kifejezte, hogy ki is ő és miben különbözik Remytől, és egyszerűen csak gyönyörű volt, hogy mennyire imádta azt, hogy a külsejének megváltoztatásával hogyan változik meg a bensője is. Mindig jól nézett ki, de amikor elkezdte magára szabni a külsejét csak egyre jobb és jobb lett. A tetkók és piercingek nélkül egyszerűen nem Rule lenne.  És mi van veled? Te nem akarsz ilyesmit?  Nem igazán tudom. Nagyon szigorú szülőkkel nőttem fel, és ha egy tetkóval vagy bármilyen extrém piercinggel mentem volna haza, az érettségiig szobafogságra ítélnek, így még csak nem is gondoltam rá soha.  Hány éves vagy?  Épp most lettem húsz.  Még mindig otthon élsz?  Nem.  Akkor nem kellene szabadon azt tenned a testeddel, amit csak akarsz anélkül, hogy tartanál a reakciójuktól?

252

Felsóhajtottam és elkezdtem előre-hátra hintázni a székemmel. – De igen. Igazság szerint gondolkoztam rajta, hogy csináltatok valamit.  Egy tetkót? Tudod, hogy Rule valami gyönyörűt csinálna neked, főleg mivel neki kellene állandóan néznie. Mindketten felnevettünk és a srácok kíváncsian felnéztek ránk.  Nem, arra gondoltam piercinget tetetek a mellbimbóimba. – Általában nem voltam ilyen nyílt, de úgy gondoltam mivel ez volt a munkája, így olyan mintha egy orvossal beszélnék egy egészségügyi problémáról. Különös színű szemei kiszélesedtek és hatalmas vigyort villantott rám.  Az szuper-szexi. Megvontam a vállam és tovább csavargattam a hajam. – Tetszik, ahogy kinéz, és mint mondtad ismerem a munkádat, szóval biztos vagyok benne, hogy hihetetlen tud lenni. Csak azt nem tudom, hogy készen állok-e valami ennyire extrémre.  Eltart egy ideig, amíg meggyógyulnak, de amikor megvan, nagyszerű. Ha úgy döntesz, hogy belevágsz, szólj és megcsinálom neked ingyen, csak az ékszert fogom felszámolni.  Nos, Rule születésnapja jövő hónapban lesz, szóval ha megteszem, még azelőtt lesz. Összecsapta a kezét és felkuncogott, mint egy kislány. Egy kicsit őrült volt, de azt hiszem kedveltem. Mindig olyan nehezen barátkoztam és nem éreztem jól magam új emberek társaságában. Az, hogy beszélgetni tudtam ezzel a furcsa lánnyal visszafogottság vagy gátlásosság nélkül, bizonyítéka volt Rule pozitív hatásának rám.  Ó, egy szexi ajándék. Egyszerűen imádom az ötletet. Mint 253

mondtam, csak szólj és kitalálunk valamit. Szeretem látni, hogy a srácaim boldogok és jól bánnak egy rendes lánnyal.  Köszi, azt hiszem. Elcsevegtünk még vagy egy órán keresztül, mert bármin is dolgozott Rule, tovább tartott neki, mint gondolta. Figyeltem, ahogy Cora azokkal az ügyfelekkel foglalkozott, akik már végeztek, és ahogy segített néhány bejövő embernek, akiknek volt néhány kérdésük és konzultálni szerettek volna valakivel. Elüldözött még egy lányt, aki ezúttal Rowdyt kereste, és mire Rule odasétált a pulthoz az újonnan bekötözött kliensével, úgy éreztem szereztem egy új barátot. A lány hihetetlenül szarkasztikus és szellemes volt, de nyilvánvalóan értette, hogy működik a pasim gondolkodása és teljesen más perspektívából közelítette meg, mint bárki, akivel eddig találkoztam. Rule ügyfele alig tűnt elég idősnek ahhoz, hogy jogsija legyen, de már komoly tetoválásai voltak, most meg a teljes felkarja be volt kötözve és fénylett a tintától és a rákent balzsamtól. Észrevettem az elismerő pillantást, amivel végigmért miközben kifelé tartott, de úgy tűnik Rule is. Rácsapott a kölyök tarkójára és megmondta neki, hogyha azt akarja, hogy be legyen fejezve a karja, jobb, ha nem kalandoznak el a szemei. Nekem csak annyit mondott, adjak még tíz percet, hogy összetakarítson a székénél, aztán mehetünk. Figyeltem, ahogy elsétál és észrevettem, hogy a női kliens akin Nash dolgozott és a fiatal lány, akit a Mase nevű művész tetovált, mindketten ugyanígy tettek. Corának igaza volt: valamiféle mágneses vonzerővel hatott Rule az ellenkező nemre, és amíg vele vagyok meg kell tanulnom, hogyan kezeljem ezt. Gyors volt és se perc alatt visszajött értem. Odaadott Corának egy pénzes zsákot, általánosságban kiabált egy ’sziát’, és kihúzott magával a most már fagyos éjszakába. Önkéntelenül megremegtem 254

és hozzá bújtam, amíg megigazította melegítő felsőjének kapucniját a szinte még mindig kopasz fején, és belebújt egy fekete munkáskabátba, aminek a tetováló szalon logója és neve szerepelt a hátán.  Rendeljünk valamit otthonra vagy szeretnél beülni valahová? – Erősen összedörzsölte a kezeit, aztán a hajam alá nyúlt és megfogta a tarkómat. Jéghidegek voltak a kezei, ezért még jobban remegtem, amíg a mellkasához nem vont és az állát a fejem búbjára támasztotta.  Rendeljünk, hogy ne kelljen arrébb állnom a kocsimmal.  Oké. Mit szeretnél? Telefonálok, amíg hazafelé megyünk.  Igazából bármit, nagyon éhes vagyok.  Pizza?  Rendben, de ne legyen zöldpaprika vagy gomba az én felemen. Belekaroltam, és próbáltam lépést tartani az ő iramával, miközben a viktoriánus ház felé tartottunk. Vibrálni kezdett a zsebemben a telefonom és összeráncoltam a homlokomat, amikor láttam, hogy megint apám az. Biztos voltam benne, hogy anyám bármilyen történetet is talált ki legutóbbi látogatásomról, az teljesen kiborította őt, de nem volt most türelmem egy olyan fickó kioktatását hallgatni az erkölcsökről és a megfelelő szerelmi partnerekről, akinek az új felesége csak néhány évvel volt idősebb nálam. Hangpostára küldtem a hívást, és elengedtem Rule karját, hogy kikerüljek egy különösen veszélyes jeges foltot a járdán. Csúnyán nézett rám, és visszahúzta a kezemet. Maga elé fordított és szemből a mellkasához ölelt, miközben előrefelé sétált és hátrálva vezetett engem. – Nem hagytam volna, hogy eless.

255

Felnyúltam, hogy a vállára tegyem a kezem és felpillantottam a szemeibe, amik olyan fagyosak voltak, mint a hó, ami a földet borította körülöttünk. – Nem?  Nem. Nem bízol bennem?  Többnyire bízom.  Miért nem állandóan? – Megálltunk a ház előtt és a válláról a tarkójára tettem a kezemet, ami miatt leesett a kapucnija.  Mert soha senkiben nem bíztam meg állandóan. Úgy tűnik, mindig azok az emberek okozzák a legnagyobb kárt, akikkel a legjobban törődöm.  Én nem leszek olyan, mint ezek az emberek, Shaw. – Ha tudná mennyire fájt a szívem minden alkalommal, amikor együtt kellett látnom valamelyik hódításával, nem mondaná ezt. Magamra erőltettem egy apró mosolyt és végigsimítottam ujjaimmal a puha fekete hajon, ami a fején kezdett nőni.  Remélem is, hogy nem. Csak megrázta a fejét és behúzott a házba, mert túlságosan hideg volt ahhoz, hogy odakint ácsorogjunk. Kibújt a kabátjából és a melegítőjéből, miközben intett nekem, hogy adjam oda a cuccaimat. – Nashnek randija van, úgyhogy csak későn fog hazajönni, ha egyáltalán hazajön. – Eltűnt a hallban, hogy letegye a dolgainkat a szobájában és a pizzériának telefonálva jött vissza. Előszedtem két tányért és adtam neki egy sört, majd tettem egy hiábavaló próbálkozást arra, hogy keressek valamit a fiúk hűtőjében, amiből csinálhatok salátát. Be kell szereznem valami normális kaját, ha sok időt fogok itt tölteni, különben akkora leszek, mint egy bébi víziló.  Valószínűleg nem örül neki, hogy ennyit vagyok a férfizónában. Ayden is megemlítette, hogy majdnem meglátott téged, amikor nálunk voltál ma reggel. Kétségtelenül elegük van belőlünk. 256

Felnevetett és kortyolt egyet a sörös üvegből. – Nem akartam meglepni Aydent ma reggel, de azt hittem elment. Nem tudtam, hogy csak futni volt.  Igen, minden reggel eljár, és igazából nem panaszkodott, inkább dicsérte a látványt. Felhorkantott. – Nash nem bánja, ha itt vagy; szereti, hogy főzni is szoktál, és hogy nem kell minden nap házhoz szállíttatnunk vagy kaját hazahoznunk. Plusz jó illatod van, és mindig összepakolod a cuccainkat, amiket széthagytunk. Ha idegesítené, hogy itt vagy szólna róla nekem, és nagy valószínűséggel neked is. Rome-nak gond nélkül megmondta, amikor elege lett belőle. Nekidőltem a pultnak és letekertem egy vizesüveg kupakját. – Cora mesélt nekem a tinta nyuszikáidról vagy tetkó tramplikról, ahogy ő nevezte őket. Fogalmam sem volt róla, milyen messzire ér a vonzerőd. Lányok olyan tetkókat csináltatnak, amiket nem fognak szeretni tíz év múlva, csak hogy egy kis időt tölthessenek el veled. Ez elég durva.  Corának nagy szája van és túloz, de a tetoválás elég intim dolog, nem számít ki az ügyfél. Amikor kilépnek az üzletből, valami olyannal mennek el, amit te tetováltál örökre a bőrükre. Megbíznak benned, hogy meg tudod ragadni az elképzelésüket és tökéletesen kivitelezed, emiatt néha meg kell őket ismerned valamilyen szinten. Néhány lányt, különösen a fiatalabbakat, elragadja a folyamat és többnek hiszik, mint ami. Van egy pár ügyfelem, akik kicsit belém vannak esve, és nem azért jönnek vissza tetováltatni, mert jónak gondolnak, hanem mert egy kis időt akarnak tölteni a székben, de ez a munkám, így megtartom a távolságot. Nem fogok hazudni, összejöttem egy-két ügyféllel, de soha nem munka után és sosem aközben, hogy egy tetkót csináltam. A szex és a munka nem férnek meg egymás mellett. 257

Ittam egy kis vizet és eltűnődtem ezen egy percig. – Zavar téged, hogy nem úgy nézek ki, mint a lányok, akikhez általában vonzódsz?  Mi a fenéről beszélsz? Felpattantam a pultra, és hagytam, hogy előre-hátra himbálózzon a lábam. A körmömmel a pulton doboltam és oldalra hajtottam a fejemet, miközben figyelmesen néztem rá. – Nincsenek tetkóim vagy piercingjeim. Nincs szexi hajam és nem hordok olyan ruhákat, amikben nem lehet levegőt venni. Én csak, tudod, egy normális lány vagyok és eleget láttam és találkoztam az egyéjszakás kalandjaiddal ahhoz, hogy tudjam, nem olyan vagyok, akihez általában vonzódsz. Én csak azon gondolkoztam, hogy amikor rám nézel eszedbe jut-e, hogy jobban festenék ki máshogy. Ha jobban hasonlíthatnék rád és a barátaidra. Letette a sört az asztalra, és végig a szemembe nézett miközben felém sétált. Korábban ideges lettem volna és pánikolni kezdek emiatt, de most csak forróság öntött el és felgyorsult a légzésem. Nem állt meg, amíg szorosan hozzám préselődve nem állt a lábaim között, a csípőnk tökéletes pozícióban ahhoz, hogy elfelejtsem a saját nevemet is.  Amikor rád nézek, csak téged látlak, és Shaw, tökéletes vagy. Nem érdekel milyen színű a hajad, hogy sápadt vagy napbarnított a bőröd, hogy ki vagy-e sminkelve, vagy épp most ébredtél. Csak az érdekel, hogy amikor rád nézek, te mindig visszanézel rám, és látsz is engem. Gyönyörű vagy kívül-belül, és ha tetőtől talpig tetováltatni szeretnéd azt a szépséges hófehér bőrödet, megtiszteltetés lenne, ha én csinálhatnám – de ha nem, bármikor elfogadlak csupasz tejfehér bőrrel is. Szívszorítóan romantikus volt. Ez volt a legszebb dolog, amit valaha mondtak nekem, és majdnem sírós csajjá változtam és 258

elhebegem neki, hogy milyen csodálatos volt mindaz, amit mondott, és hogy milyen sokat jelent számomra ő. Nos, vagy ez, vagy lerángatom a ruháit és magamévá teszem ott a konyha közepén. A két reakció között vacilláltam, amikor az ajtócsengő megszólalt és tönkretette a pillanatot. Elhúzódott tőlem és elment, hogy begyűjtse a vacsoránkat. Eltartott egy percig, hogy összeszedjem magam. A srác tényleg részegítő volt, és úgy terveztem kiélvezek minden egyes percet, amíg ez a figyelem felém irányul.

259

13. FEJEZET

Fordította: Frea

Az elmúlt hét során voltak olyan pillanatok, amik annyira tökéletesek, olyan megrendítőek voltak, hogy szó szoros értelemben megdermedtem a félelemtől, és legszívesebben amilyen gyorsan csak tudok, elrohantam volna a másik irányba. A nappaliban a kanapén ülve, kihűlt pizzával előttem, miközben a Sports Center csatornát nézem és Shaw a számítógépen valamilyen iskolai feladatot csinált, na, ez is egy ilyen pillanat volt. Néztem őt, és hirtelen fojtogató boldogságérzet tört rám. El kellett menekülnöm innen és vennem egy jó forró zuhanyt, még mielőtt valami hülyeséget csinálok, mint például megkérem a kezét, vagy azt mondom neki, hogy menjen el innen. Tökéletesen illett hozzám, betöltött minden űrt az életemben, és már maga a gondolat, hogy nincs velem, olyannyira megrémített, mint még soha semmi más. Nem akartam függeni tőle, nem akartam építeni rá, mert meglehet, hogy ez az érzés csak a friss kapcsolat iránti rajongásomból fakadt, mégis volt ott valami más is. Ha arra gondoltam, hogy valami olyat teszek, amitől minden elromlik, vagy hirtelen felébred egyik reggel és rájön, hogy sokkal jobbat érdemel nálam, akkor tudtam, hogy már soha többé nem lennék ugyanaz az ember. Az elmúlt hetek elképesztőek voltak. Élveztem, hogy itt volt a házamban, az életemben, nagyon tetszett az életében betöltött helyem. Minden barátom imádta, azt hiszem egy kicsit én is 260

beleestem, mert olyan természetes, megnyerő vonzerő áradt belőle, aminek nehéz ellenállni. Nyugodtan állíthatom, hogy mire eljöttünk az üzletből Cora a rajongójává vált, ami rengeteget jelent, lévén ő mintha csak a húgom lenne, ráadásul bíztam az ösztöneiben, ami az embereket illeti. Ezért volt olyan jó üzletvezető. Shaw már a családom részévé vált és miután elmondtam neki, mi történt a hazalátogatásom alkalmával, nem vesztegette az időt, írt egy csípős hangvételű e-mailt anyámnak, amiben tudatta vele, hogy a viselkedése miatt a közeljövőben ne számítson ránk, majd nyomatékosan megkérte, hogy keressen magának orvosi segítséget. Nem először védte meg a hátam, de vajon hányszor harcolt értem, én pedig nem is vettem észre. Ettől mindig nagyon szemétnek éreztem magam. A csendes pillanatokban úgy gondoltam, hogy valami nagyszerűnek az alapjait rakom le most vele, míg a szenvedélyes percekben, azokban a pillanatokban, amikor Shaw úgy nézett rám, mint egy ajándékra, amit már alig vár, hogy kicsomagolhasson – ezek a pillanatok elegek voltak ahhoz, hogy elhiggyem, talán megtaláltam azt az egyetlen személyt, aki sohasem fog megunni az ágyban. Ráadásul én voltam az egyetlen férfi, akivel valaha is együtt volt, így én taníthattam meg neki mindent. Shaw pedig mindig is kiváló tanuló volt. Függetlenül attól, hogy gyors vagy lassú, gyengéd vagy durva; egy gyors menet, amitől elveszítem az eszem, vagy egy egész éjszakán át tartó akció, ami miatt másnap reggel lekési az óráit, a lényeg, hogy szexuális értelemben tökéletesen összeillettünk. Shaw csak most kezdte ilyen téren megismerni önmagát, de az tény, hogy tetszett neki, ha egy kicsit durvább és piszkosabb volt a szex, amit nem is gondoltam volna róla. Ám valahogy mindig sikerült megtalálnia a dolog humorosabb oldalát, mielőtt kicsit kínossá vált volna a helyzet. Nem emlékszem arra, hogy valaha is ilyen jól 261

szórakoztam volna az ágyban. Nem hittem, hogy lehetséges, de ő még jobbá tette a szexet, és a gondolat, hogy bármelyikünk, vagy akár mindketten úgy döntsünk, szétválunk, arra késztetett, hogy egy sötét verembe zuhanjak, ahonnan soha többé nem akarok kimászni. Megpróbáltam lerázni magamról a félelmet, végtére is ez csak egy kellemes este volt itthon. Nash elment, így azt kellett volna tennem, amiben a legjobb vagyok: elérni, hogy a nevemet sikoltozza újra és újra, egészen addig, amíg ki nem fogy a levegő a tüdejéből. A kétségek azonban továbbra is ott bujkáltak bennem, így addig maradtam a zuhany alatt, amíg a víz fagyos nem lett és a hideg kiűzött onnan. Egy bolyhos törölközőt az arcom és a fejem köré, egy másikat pedig lazán a derekamra tekertem. A ruháimat egy kupacban a földön hagytam, majd a szobámba mentem. Azt feltételeztem, hogy Shaw még mindig a nappaliban a házi feladatát készíti, mert kellett volna pár perc, hogy összekapjam magam, a tévé azonban ki volt kapcsolva, ő pedig ott ült a hatalmas ágyam közepén, a korábban megbontott sörömet kortyolgatva. És mintha ez még nem lenne elég, csak az én egyik, tetováló szalon logós pólómat viselte. Sokkal jobban állt rajta, mint rajtam valaha is. Engem nézett, üde fűzöld szemei nagyon komolynak tűntek. 

Mi folyik itt?

Megköszörültem a torkomat, és próbáltam úgy tenni, mintha tudnám, miről van szó. – Semmi. Miért? Csakhogy ez Shaw volt, aki bárki másnál jobban ismerte a hülyeségeimet. Az ágy szélére mászott, majd letette a sört az éjjeliszekrényre.  Mert egy örökkévalóságig voltál odabent, pedig ma reggel már zuhanyoztál. Valami megijesztett, ami elől el akarsz menekülni, én pedig tudni akarom, hogy mi az. 262

Eszembe jutott, hogy hazudhatnék és mondhatnám azt, csak képzelődik, de a végén úgyis tisztába kell tennünk a dolgokat, és reméltem, hogy nem fog kiborulni attól, amiért érzelmileg ennyire elcseszett vagyok.  Ez az egész. – Mutattam magamra, majd rá. – Olyan egyszerű, természetes és gondtalan, hogy néha kiborít. Nem vagyok hozzászokva a normális és hétköznapi dolgokhoz, és ettől ideges leszek. Az életem mindig is abból állt, hogy megpróbáltam megragadni az öröm és a boldogság röpke érzéseit, most pedig, hogy mindezt megkapom tőled, az jár a fejemben, hogy vajon mit fogok csinálni, amivel elcseszem, vagy hogyan fogom majd a kapcsolatunkat megmenteni, ha te úgy döntesz, hogy továbbállsz. Néha annyira maradandóak ezek a „mi lesz akkor, ha” látomások, hogy nehezen tudok a jelenre koncentrálni. Tévézni, vagy egyszerűen csak együtt lenni veled megnyugtat bennem valamit, ami nem is tudtam, hogy létezik, mögötte azonban ott lapul a félelem. Sajnálom. Csak nézett rám, én pedig felkészültem arra, hogy felkel az ágyról, majd kisétál az ajtón. Ha megteszi, törölköző ide vagy oda, utána megyek és addig könyörgök neki, amíg vissza nem jön. Ehelyett azonban felkelt az ágyról, és mezítláb elém sétált. A pólóm éppen hogy eltakarta remek kis fenekét. Megállt előttem, és ugyan nem értünk egymáshoz, mégis olyan közel voltunk, hogy éreztem a leheletét.  Ez engem is megrémít, Rule. Én sem vagyok hozzászokva a hétköznapi dolgokhoz és soha nem gondoltam volna, hogy veled fogom átélni mindezt, úgyhogy semmi baj, ha egy kicsit elveszettnek érzed magad, egészen addig, amíg odajössz hozzám és megbeszéljük. Nem foglak olyan dologra kényszeríteni, ami 263

kényelmetlen a számodra. Az emberek egész életemben ezt tették velem és már nagyon elegem van belőle. Élesen kifújtam a levegőt, majd ellazítottam a kezeimet, amit észre sem vettem, hogy közben ökölbe szorítottam az oldalamnál.  Mi lenne, ha arra kérnélek, hogy adj nekem mindent, Shaw? Mi van akkor, ha mindent akarok? Ettől nem leszek én is olyan, mint mindenki más? Felhorkant, majd elmosolyodott, ami majdnem megölt, ott helyben, annyira gyönyörű és tiszta volt. – Nem, mert neked nem kell kérned semmit sem, már mindenem a tiéd. Te vagy az egyetlen, akinek ezt oda akartam adni. A végemet akarja ez a nő. Kezeit az oldalamra tette, egyik tenyerét az angyalra, másik tenyerét a kaszásra. Azt hittem, hogy a szívem menten kiugrik a mellkasomból.  Meg kell ígérned, hogy nem fogsz cserbenhagyni, ha eltévedek, Shaw. Meg kell ígérned, hogy várni fogsz, amíg vissza nem találok az útra. Tudnom kell, hogy ott fogsz várni rám az alagút végén, ha minden elsötétedik.  Megtanultam várni rád, Rule. Nem bánom, hogy ezt kell tennem, egészen addig, amíg megígéred, hogy nem zársz ki az életedből. Az úgy nem működik, hogy együtt vagyunk, közel kerülünk egymáshoz, majd amikor túl sok ez neked, becsukod az ajtót előttem. A szívem ezt nem bírná elviselni.  Tudom. – Azonban nem voltam biztos benne, hogy ezt meg is tudom neki ígérni. A védekezési technikám az volt, hogy visszavonulok oda, amit ismerek, amihez távolság és tér kellett, egyedül csak így voltam képes megvédeni magamat. – Megteszem, ami tőlem telik, Shaw. De meg kell, hogy mondjam, fogalmam sincs, 264

hogyan működik egy párkapcsolat, rohadtul tartok attól, hogy valami olyat teszek, amivel elszúrom az egészet. Előrehajolt, a vállamon keresztül lecsúsztatta a kezeit a hátamra, majd egy lágy csókot nyomott a mellkasom közepére, ami olyan érzés volt, mintha az egész életem eköré az apró érintkezési pont köré csoportosult volna.  Nos, akkor retteghetsz egyedül, de akár együtt is. Én a második lehetőséget választanám, de megértem, ha szeretnél egy kis teret, hogy tisztába jöjj magaddal és azzal, hogy mit is akarsz. Veled akarok lenni Rule, de akkor nem, ha ez megijeszt téged, vagy fájdalmat okoz neked. Ennél mindketten jobbat érdemlünk. Ennél a pontnál már nem voltam biztos benne, hogy ez arról szól, mit érdemlek meg, és mit nem, de nem voltam annyira hülye, hogy hagyjam lerombolni azt, ami kettőnk közt volt, csak azért mert kételkedem abban, hogy irányítani tudom a helyzetet. Kinyújtottam a kezem és az egész testét szorosan a csupasz bőrömhöz öleltem. Számtalan percet eltöltöttem vele ma reggel, egészen addig, amíg kegyelemért nem könyörgött, kifacsartam magam teljesen, de úgy tűnik ez mégsem volt elég, mert a farkam megrándult a törölköző alatt, tudatva vele, hogy bármi is zajlott a fejemben az semmi hatással nem volt arra, ahogyan a testem reagált rá. – Csak össze vagyok zavarodva, Shaw. Sajnálom, hogy felhoztam a dolgot, de az utolsó, amit akarok, hogy egyedül kelljen kikeverednem ebből. Megcsókoltam, és engedtem, hogy érezze, amit szavakkal képtelen voltam kifejezni, azt, ami felforralta a véremet. Mindig is akartam őt, annyira, hogy még a térdeim is elgyengültek tőle. Ellenkezés és vita nélkül hagyta, hogy birtokba vegyem az ajkait, hogy a kezem durván összekuszálja a haját, nekitoljam a legközelebbi falnak, és a testéhez nyomjam kemény erekciómat. 265

Nem volt bennem semmi gyengédség, nem törődtem vele, hogy a mozdulataim jó érzéssel töltik-e el őt, egyedül csak a mindent elvakító szükség létezett, hogy minél előbb benne lehessek, hogy éreztessem vele azt, ami majdnem megbolondított. Ki kellett eresztenem magamból ezt a mindent elsöprő vágyat és az egyetlen módja ennek az, ha magamból belétáplálom azt. Shaw feje tompa puffanással a falnak dőlt. Éreztem, hogy élesen beszívja a levegőt, de nem állított meg. A törölközőm a padlóra hullott, és a rajta lévő pólóm sem állhatott ellen nekem, ahogy minél előbb meztelenül akartam tudni magunkat. Valahol mélyen a fejemben tisztában voltam vele, hogy muszáj lenne lassítanom, visszavennem az irányítást, mert a kezem túlságosan durva volt, a szám pedig már most jeleket hagyott a testén, mégsem tudtam leállni. A nevemet suttogta, próbált lelassítani, de nem érdekelt. Arra készültem, hogy minden félelmemet és bizonytalanságomat vakon a meleg testébe temessem. De ő volt az a lány, aki ismerte minden trükkömet, tudta, hogy mire készülök, és hogy talán nem is fogok emlékezni erre reggel, ezért nem engedte, hogy ő is egy legyen az arctalan hódításaim közül, akiket arra használtam, hogy békét leljek. Mivel nem volt hajam, és sokkal nagyobb voltam nála, nem volt más választása, belevájta a körmeit a fejbőrömben és megharapta a nyelvemet, amitől hátrahőköltem, ő pedig végre levegőhöz jutott. Levegőért kapkodott, eltolta magát a faltól és a kezét a mellkasom középre tettem, majd keményen meglökött. Hátráltam egy lépést, és megráztam a fejem. – Casper – bocsánatot akartam kérni tőle, elmondani, hogy sohasem akartam szándékosan lealacsonyítani azt, amit iránta érzek, de esélyt sem adott rá. Lábujjhegyre állt, majd apró kezét a számra szorította. Hatalmas zöld szemei a vágy és az izgalom keverékét tükrözték, amitől összefacsarodott a szívem. Ez a lány tökéletesen megértett 266

engem, nem fog hibáztatni azért az őrületért, ami bennem növekedett.  Csak ne csináld, Rule. – Elvette a kezét, és ezerszer nagyobb gyengédséggel csókolt meg, mint amit én mutattam felé. – Most arra van szükséged, hogy én viseljem a gondodat, amit meg is teszek, de akkor nem, ha nem vagy tisztában azzal, hogy én vagyok az.  Tudom, hogy te vagy az, Shaw.  Jó, mert egy percig azt hittem, hogy nem vagy tisztában vele, és el sem tudom mondani, hogy ez mennyire felidegesített. Most pedig pofa be, és engedd, hogy kisegítselek a sötétből. Felé mozdultam, hogy megragadjam és magamhoz szorítsam, de kikerülte a karomat és letérdelt előttem. Egy pillanatig visszatartottam a lélegzetemet, amikor a szájával megérintett, és valahol a köldököm és a hasam aljára koncentrálódott minden, annyira, hogy már fájt. Csináltunk már sok mindent egymással, de egészen eddig úgy tűnt, hogy erre még nem állt készen. A farkam megremegett a várakozástól, amikor nyelve hegyével végigrajzolta a sellő tetoválásomat, aminek a hosszú farka körülölelte a férfiasságom tövét. Nem tudtam milyen messzire hajlandó elmenni, ezért finoman a feje tetejére helyeztem a kezemet. A haja, akár a selyem siklott végig az ujjaim között. Nem mozdultam, mert féltem, hogy valami olyasmit teszek, amitől abbahagyja, amit éppen csinált.  Shaw. – Nem tudtam, mit akarok kérni tőle: hogy folytassa, vagy hogy hagyja abba, mert nem voltam benne biztos, mennyit bírok még elviselni. Túlságosan feszültnek és robbanásra késznek éreztem magam. – Nem kell ezt tenned. – Komolyan így is gondoltam, de tisztában voltam vele, jó esélye van annak, hogy meghalok, ha mégis úgy dönt, hogy leáll. A szája nedves és forró volt, a makkomat díszítő apadravya piercing és a péniszem alsó 267

részén végigfutó frenulum piercing körül megfeszült a bőr, ahogy Shaw körülzárta ajkait a húsomon. Szorosan lehunytam a szemem, mert amint elértem a torka végét, minden valaha az életemben tapasztalt érzés megszűnt létezni. Rengeteg csaj tett már velem hasonlót, élveztem is minden egyes alkalommal, de semmi sem volt ahhoz hasonlítható, ahogy Shaw előttem térdel, és a szájába vesz. Ez az érzés sokkal jobb volt az eddigieknél. Nehezen kaptam levegőt és úgy tűnt a térdeim hirtelen nem képesek megtartani többé. A farkam a szívdobogásom ütemére lüktetett, az érzékeny húsom váratlanul olyan feszessé vált, hogy kész volt darabokra hullani. Nem tudtam mit mondani, amivel ösztönözhettem, vagy elmondhattam volna neki mi az, amit szeretek, és mi az, amit nem, de nem is volt erre szükség, mert ugyanúgy, mint minden máshoz, amit eddig csináltunk, ehhez is ösztönös tehetsége volt. Játszadozott a piercingjeimmel, apró nyelvével a tetejét és a körülötte lévő rész izgatta, amitől a fém felváltva vált hűvössé és meleggé, ahogy a szája dolgozott rajta. Nagy levegőt vettem és megpróbáltam elhárítani a közelgő orgazmust, de nem tudtam azt kontrollálni. Figyelmeztetésül a nevét ziháltam, belemarkoltam a hajába és megpróbáltam elhúzni a fejét, így akartam tudatni vele, hogy jobb lenne, ha lőtávolságon kívülre kerülne, de nem hagyta magát. Befejezte, akár egy bajnok, majd adott egy csókot a még mindig remegő gyomromra, és miközben próbáltam újra működésre bírni az agyamat, meztelen dicsőségében talpra állt. Felvonta a szemöldökét, majd a válla mögé vetette kusza és rendetlen haját.  Mindig gondodat fogom viselni, sőt, szeretem is csinálni, mert boldoggá tesz és ez jó érzés, de azt nem fogom hagyni, hogy arra használj fel, hogy elűzd a démonaidat, mint azt a többi lánnyal tetted. Jobb, ha megtanulod a különbséget. 268

Nem válaszoltam, mert igaza volt, ehelyett felkaptam a derekánál fogva és az ágyra dobtam. Nem kellett neki időt adnom ahhoz, hogy készen álljon rám, mert biztos voltam benne, hogy amit az imént velem tett, méghozzá jobban mint valaha bárki más, őt is felizgatta, nedvessé és csúszóssá tette. Redői készek voltak bármire, amit nyújthattam neki. Amikor beléhatoltam, éreztem, hogy a piercing a legérzékenyebb pontját dörzsöli. Most, amikor úgy szexeltünk, hogy semmi sem állt kettőnk közé, tudtam, hogy bár nem voltam különösebben teletűzdelve odalent ékszerrel, amim viszont volt, attól képes lehetett elveszíteni az eszét, nem mintha nem ez lett volna mindig is a célom. A csípőm köré tekerte a lábait, miközben ki és be mozogtam benne, majd hagyta, hogy a szeme félig lecsukódjon. Fölé magasodtam, kezeivel megragadta a bicepszemet. Egészen biztos, hogy boldog emberként halnék meg, ha így nézne rám, mint most, miközben nyögdécselt és vonaglott alattam, amint a gyönyör végigszáguldott a testét, és összeszorult körülöttem. Eddig nem igazán gondoltam a monogámiára vagy az elkötelezettségre, arra, hogy egyetlen emberrel szexeljek újra és újra, mert nem hittem, hogy ez lett volna az én utam. De most, a lelkem mélyéig tudtam, hogy boldog lennék egyedül csak vele. Szenvedélyesen nyögte a nevemet, ami előidézte a saját orgazmusomat is. Beletemettem az arcomat nyakának selymes ívébe és morogtam, akár egy felvadult állat. Miután már mind a ketten teljesen ki lettünk facsarva, kimerülten a testére omlottam és éreztem, ahogy karcsú karjait összezárja körülöttem. Az arcomat a nyakába temettem, és csukott szemmel elhalmoztam gyengéd csókokkal.  Miattad képes vagyok elhinni, hogy minden rendben lesz. Elfordította a fejét, hogy jobban hozzáférhessek a nyakához, és könnyedén fel-le simogatta a hátamat a gerincem mentén. – Annyit tehetünk, hogy próbálkozunk, Rule. Hajlandó vagyok rá, ameddig te 269

is, de nincsenek téveszméim. Régóta ismerlek és tudom, hogy a dolgok nem lesznek mindig könnyűek és szórakoztatóak – mint ahogy például a pizzázástól és egy csendes otthoni estétől is képes voltál berezelni –, de itt vagyok mindaddig, amíg felismered, hogy mi történik és hajlandó vagy próbálkozni. Nedves bőrébe kuncogtam, amitől megborzongott. – Ha a kiborulás azt jelenti, hogy arra késztetlek, amit az előbb tettél velem, csakhogy ne viselkedjek úgy, mintegy idióta, akkor nem ígérhetem meg, hogy nem lesz több ilyen a közeljövőben. Átkozódott, és rácsapott a fenekemre. A karjaim közt tartva és lágy nevetésével a fülemben visszahangozva aludtam el. Az alagút hosszú és sötét volt, és nem számított, mennyire jó szándék vezérelt néha, a falak hajlamosak voltak felém közelíteni és az összelapításommal fenyegetni, de ha Shaw hajlandó volt a fénynek lenni az alagút végén, akkor elképzelhetetlen volt, hogy meg se próbáljam ezt a dolgot közöttünk működésre bírni.

Mindketten csendesek voltunk másnap reggel, amikor felkeltünk, hogy elmenjünk az autójáért. Megálltunk a sarki kávézóban reggelizni, de egyikünk sem szívesen emlegette fel az előző estét. A hosszú éjszakai alvás és a békés, ártatlan arca melletti ébredés után kitisztult a fejem és elmondtam magamat mindennek, amiért hagytam, hogy a hülyeségeim ilyen sötét irányba taszítsanak engem. A pizza és a nyugodt este a kanapén össze sem hasonlítható azzal a sok szeméttel, ami Shaw segítségével sikerült letisztáznom. Szégyelltem magam, amiért tisztában volt vele: arra próbáltam használni a testét, hogy elmeneküljek, hogy valamit, ami vele 270

annyira különböző, annyira jobb volt lehúzzam arra a szintre, ahol a többi szexuális együttlétem zajlott. Ha Shaw nem hozta volna elő belőlem ezt a sok szart, és békén hagyott volna, az valószínűleg a kapcsolatunk végét jelenti. Tudtam ezt, és biztos vagyok benne, hogy ő is, de hagyta, hogy egy dobozba zárjam ezt az összes olyan dologgal együtt, amit ki nem állhat, és ezért örökké hálás leszek neki. Az idő felengedett annyira, hogy a járdán lévő jeges foltok pocsolyákká változzanak a piszkos latyakban. Kerülgettük őket, miközben a forró kávét egyensúlyoztuk a kezünkben és próbáltuk melegen tartani. A kocsiját a bolttól egy-két háztömbnyire lévő utcában parkolta le. Már éppen meg akartam kérdezni tőle, hogyan érzi magát és minden rendben van-e köztünk, amikor hirtelen megállt, én pedig nekiütköztem a hátának. Halkan káromkodtam, mert a forró kávé a kezemre fröccsent. – Mi az ördög, Shaw? Meg sem mozdult, amikor pedig élettelen kezéből a havas földre esett a kávéja, félre kellett ugranom. Remegő kezét a szájához emelte, de még mielőtt újra megkérdezhettem volna tőle, hogy mi a baj, a baloldalon lévő teherautó elindult, és megpillantottam a kocsiját. Minden ablaka ki volt törve, a fényszórók összezúzva, a négy kerék felnije a földre ért, a gumik szétszabdalva lógtak körülöttük, mint valami rongy. A csillogó fekete fényezést ronda piros festék csúfította el, és még ocsmányabb felirat virított a felületén. A motorháztetőn hatalmas betűkkel a „ribanc” szó, az autó két oldalán, egészen az elejétől a végig hasonló szöveg villogott. Szörnyű volt, és tekintetbe véve, hogy Shaw milyen autóval járt, a javítás is rendkívül költséges lesz. Láthatóan reszketett, ezért átkaroltam a vállát és a mellkasomhoz szorítottam. Először ellenállt, sóbálvánnyá meredve tartotta a szemét 271

az értelmetlen pusztításon, de amikor kicsit jobban megszorítottam, készségesen hozzám simult, és az állam alá bújtattam.  Valószínűleg hívnunk kellene a zsarukat. Megborzongott és éreztem a torkomnál, hogy a fejével tagadólag int. – Nem. Tudod miért? Az apja megint fedezné és elsimítaná a dolgokat. Emellett pedig bizonyítékunk sincs rá, hogy ő tette. Utáltam ezt, de valószínűleg igaza volt. – Szeretnéd, hogy elvigyelek az iskolába? Mindenről gondoskodom helyetted, amíg ott vagy.  Nem. Fel kell hívnom a biztosítótársaságot és el kell vontatnom valahova. Miért nem tud békén hagyni? Gyengéden végigsimítottam majdnem fehér haján, egészen a végéig. – Mert szinte lehetetlen elfelejteni téged. Felsóhajtott a nyakamnál és hagyta, hogy így tartsam, amíg már nem reszketett. – Azt hiszem, vissza kellene mennem a lakásodra, hogy intézkedhessek.  Rendben. – Átnyújtottam neki a megmaradt kávémat, és gondoskodtam arról, hogy végig szorosan magamhoz szorítsam, amíg visszafelé sétáltunk. Egyikünk sem szólt semmit sem, most azonban különböző okok miatt, de tudtam, hogy muszáj visszatartanom a dühömet, ami szinte már fojtogatott, egészen addig, amíg biztonságba nem helyezem. Valamit így tönkretenni olyan brutalitás volt, amit még én sem tudtam elhinni, és bár annak ellenére, hogy színét sem láttuk Gabe-nek az elmúlt hetekben, világossá vált számomra, hogy nem múlt el a megszállottsága a barátnőm irányába. Amint visszaértünk a lakásba, azonnal intézkedni kezdett, hogy a kárbecslő megnézhesse az okozott kárt, majd az autót elvontathassák a szervizbe. Ezidőre szüksége volt bérautóra, és nem vesztegette az 272

időt, ezt is elintézte. Körülbelül egy, vagy két óra múlva, mialatt figyeltem őt, akár a sólyom, az adrenalin megviselte annyira, hogy közölte velem: lezuhanyozik és elmegy lefeküdni. Összeszorított fogakkal és egy csókkal a szobámba küldtem, remélve, hogy nem veszi észre a dühömet, ami elemésztette testem minden porcikáját. Nash néhány perccel azután érkezett haza, hogy meghallottam odabent folyni a meleg vizet. Elég megviseltnek tűnt, bár vigyorgott, igaz, a pólója kifordítva volt rajta, ebből gondoltam, hogy a randin elérte a célját. Egy pillantást vetett megfeszült állkapcsomra és az érzésem szerint vérben forgó szemeimre, és azt kérdezte:  Rosszul sikerült az éjszaka?  A reggel. Shaw autóját megrongálták tegnap éjjel.  Úgy gondolod, a pólósinges volt?  Ki más tenne ilyet?  Nem tudom, talán a légiónyi egyéjszakás kapcsolataid közül valaki dühös lett, amiért kikerültél a képből? Mindkettőtöknek elég sok dolog van a múltjában. Még csak eszembe sem jutott, hogy én lehetek az oka a támadásnak. Ettől csak még mérgesebb lettem. A szobám felé intettem a fejemmel.  Figyelnél rá, amíg vissza nem jövök? Úgy tűnik, minden rendben van vele, de látom rajta, hogy megrázta az eset.  Hova mész? Egy órára az üzletben kell lennem.  Addigra visszaérek.  Rule…  Ne most, Nash. Elég hosszú ideje halogattam már ezt. Tőlem kell hallania annak a seggfejnek, hogyha továbbra is szórakozik Shaw-val, kicsinálom őt. 273

 Keresed a bajt, és nem a jó értelemben.  Nem érdekel. Nemsokára visszajövök, addig figyelj Shaw-ra. Ha kérdezi, hol vagyok, találj ki valamit. Nem kell, hogy ma még más miatt is aggódjon. Vonakodva beleegyezett, de biztos voltam benne, hogy nem értett egyet azzal, amire készültem. Beugrottam a kocsimba és az iskolához hajtottam. Tudtam, hogy Shaw-nak és Gabe-nek hétfőn, szerdán és pénteken azonos időben voltak órái, így amikor találtam egy parkolóhelyet, bólintottam az egyik csoporttársának, rákacsintottam egy másikra, miközben arrafelé sétáltam, ahol a politológia órát tartották. Hideg volt, ezért a diákok lehajtott fejjel igyekeztek egyik épületből átjutni a másikba, így nem igazán figyelt fel rám senki, miközben azelőtt a bejárat előtt ólálkodtam, ahonnan biztos voltam, hogy Gabe ki fog jönni. Szerencsémre nem kellett sokáig várnom, a kampusz biztonsági szolgálata pedig már gond nélkül elhaladt egyszer mellettem, így csak húsz perc telt el, mire kinyílt az ajtó és egy pasikból álló csoport tódult ki rajta, akik úgy néztek ki, mintha kifosztottak volna egy J. Crew áruházat, majd felvásárolták volna még az L.L Bean’s teljes téli kínálatát is. Mindannyian nevettek és beszélgettek. Davenport annyira önelégültnek tűnt, hogy legszívesebben leküldtem volna gyöngyház fehér fogait a torkán. Megvártam, amíg szétszéledik a csapat és csak ketten maradtunk Davenporttal. Felhúzta Patagonia dzsekijének a nyakát egészen a füléig, és elővette a mobilját. Eltoltam magamat az épület falától, aminél addig várakoztam és csendesen követtem a parkolóig. Amikor megállt a Lexus mellett, megragadtam a tarkóját és előre löktem, hogy az arca a fagyos tetőnek nyomódott. Meglepett hangot hallatott, a könyvekkel teli táskája és a laptopja csörömpölve hullott a földre. Küzdött ellenem, de keményen tartottam, ráadásul engem 274

táplált az élénken bennem lévő düh is, így esélye sem volt ellenem. Előrehajoltam, a könyököm fájdalmasan belenyomódott a nyakába, míg az ujjammal megszorítottam a torkát, egészen addig, amíg a bőre meg nem feszült.  Ha zaklatni akarsz valakit, megijeszteni, rettegésben tartani hogy felszedhesd, akkor győződj meg róla, hogy nincsen-e egy dühös barátja, aki a sarkon várakozik, előkészítős fiúka. Ez az utolsó alkalom, amikor figyelmeztetlek, hogy hagyd békén Shaw-t. Ha nem teszed, akkor a Ken-baba arcocskád, amit úgy tűnik, nagyon is szeretsz, a végén úgy végzi, mint egy hamburger. – Még egyszer meglöktem, így a fém az arcának nyomódott. A parkolóban sétáló emberek megálltak és megbámultak minket, de nem foglalkoztam vele. – Világos? Felmordult, kezeit a mellkasa alá emelte, hogy el tudja lökni magát az autó oldalától. Elengedtem, és hátraléptem, karomat a testem mellé helyeztem arra az esetre, ha úgy döntene, hogy itt és most rám támad. Lesimította a haját, ami összekócolódott a durva bánásmódom hatására és rám nézett, miközben állkapcsa megfeszült.  Mindketten tudjuk, hogy apám képes kihozni a börtönből, a tiéd mit tud tenni érted? Lecseréli a gumidat, segít költözködni? – Keserűen felnevetett, és véreset köpött, alig hibázva el a csizmámat. – A való életben nem vagy számomra ellenfél. Hívhatod magadat a barátjának, ha akarod, de a tény az, hogy egyszerűen nem engedheti meg, hogy elhagyjon engem olyasvalakiért, mint te. Ez példátlan. Azt hittem elkényeztetett és bosszantó, de minél többet beszélt, annál inkább azt éreztem, hogy elvesztette a józan eszét. Ez a fickó úgy beszélt, mint valami őrült.  Haver, menj és baszogass valaki mást. Shaw nem kíváncsi rád, és soha nem is lesz az. Ha zaklatod, azzal csak felidegesítesz 275

mindenkit. Ha azt hiszed, megijedek attól amit az apád, vagy bárki más képes velem tenni, ha ezzel megvédhetem Shaw-t, akkor tévedsz. De ha még sikerülne is engem eltávolítanod az útból, akkor is rengeteg ember van, aki kész átvenni a helyemet. Sohasem leszel együtt vele, és ha még egyszer hozzáérsz, egyenként töröm el az ujjaidat és nyomom le a torkodon. Gúnyosan rám nézett, és az ujjával megbökte a mellkasomat. Szerencséje, hogy nem vágtam szájba. – Annyira hülye, iskolázatlan és alacsony rangú vagy, hogy azt hiszed, ennek bármi köze van a szexhez. Azt bárhol megkaphatom. Tényleg azt gondolod, hogy hagytam, Shaw hat hónapig riszálja a seggét előttem és nem csináltam semmit? A szex lényegtelen, de ha megadta magát neked, akkor nem is akarok tíz méterrel közelebb menni hozzá. Ez az egész az üzletről, az imidzsről szól; nem teheti meg, hogy lecserél egy tetovált punkra, akinek semmije sincs. Nem engedhetem meg, hogy az embereknek ez jusson eszébe rólam. Megragadtam a csuklóját, amivel megbökött és a kocsinak löktem. – Ha azt gondolod, hogy a szex Shaw-val lényegtelen, akkor te vagy a műveletlen seggfej. Add fel. Ha bizonyítani tudom, hogy bármi közöd van a kocsija megrongálásához, vádat fogunk emelni. Ha továbbra is zaklatod, elmegyünk a bíróságra, ahol végül valaki észre fogja venni, hogy az öreged fedezi a seggedet. Most figyelmeztetlek, hogy vagy leállsz, vagy mehetsz a kórházba, én pedig eltöltök egy kis időt a sitten, felfogtad? Bámultunk egymásra, és mialatt méregettük egymást már egész tisztességes méretű tömeg gyűlt össze körülöttünk. Nem láttam meg a biztonsági őrt egészen addig, amíg kettőnk közé nem állt. Mielőtt azonban kérdéseket tehetett volna fel, bemutattam Gabe-nek és elindultam az utca felé, ahol a kocsimat hagytam. Az őr utánam kiabált, majd hallottam, hogy Davenport felemeli a hangját, de meg 276

sem álltam addig, míg el nem értem a kocsit, majd felcsavartam a fűtést. Többször megszorítottam a kormányt, vettem néhány mély levegőt, hogy megnyugodjak. Az utolsó alkalom, amikor ezt a mennyiségű tehetetlen haragot, ezt a vég nélküli szükséget éreztem arra, hogy elpusztítsak valamit akkor volt, amikor végignéztem, ahogyan a testvéremet a föld alá eresztették. Apró darabokra akartam szaggatni a tökéletesre szabott testét, és nézni, ahogy szenved. Visszakozásra bírni és kényelmetlen helyzetbe hozni nem elég. A sötétség, a kiszámíthatatlanság ott bujkált újra bennem és újult erővel növekedett, féktelen bosszúra vágyott, de vissza kellett zárnom a dobozába, mert nem akartam, hogy Shaw-nak ilyen hamar megint meg kelljen birkóznia vele. Közel fél órába telt, mire úgy éreztem, hogy kész vagyok hazamenni és szembe nézni vele. Amikor beléptem az ajtón Nash éppen játszott, és trágárságokat ordítozott a fejhallgatóba annak, akivel játszott. Letépte a felszerelést a fejéről, és adott egy „na végre” pillantást, miközben becsuktam az ajtót, majd feltápászkodott.  Nem látok vért, sem erőszak nyomait. Vállat vontam és rádobtam a kabátomat a kanapé hátuljára. – Túl sokan voltak körülöttünk, plusz ha szétrúgnám a seggét, azzal csak bátorítanám. Ez a srác nem normális. Ez az egész még csak nem is Shaw-ról szól, hanem arról, hogy hogyan néz az ki, hogy egy lány szakított vele, majd velem kezdett el lógni. Hatalmas egója van, és őszintén szólva nem tudom mit fogunk vele csinálni, mert abban igaza van, hogy az apja képes fedezni a seggét, amit már egyszer bizonyított is. Nash a szobám felé intett a fejével. – Egy hangot sem hallottam felőle. Végzett a tusolással, de nem jött ki. Nem tudom, mit csinál, 277

de most mennem kell, különben el fogok késni a találkozóról, és még össze kell kapnom magam előtte.  Semmi gond. Figyelek rá. Talán annyira felingerelte magát, hogy aludt egész idő alatt.  Csak neked lehet ekkor szerencséd, tesó. Felhorkantam, intettem neki miközben a szobám felé indultam. Az ajtó be volt csukva és teljesen sötét volt, mikor benyitottam. Shaw magzati pózban, összegömbölyödve feküdt az ágy közepén és nem kellett zseninek lennem ahhoz, hogy megállapítsam, ébren van és sír. Kezét az arcánál tartotta és vakon a kikapcsolt tévékészüléket bámulta.  Mit csináltál vele? – hangja nyers volt, és még jobban rekedtes a sírástól. Az ágy szélére ültem, kinyújtottam a kezem és végigsimítottam a combján.  Mondtam neki, hogy kopjon le, és hogy nem okos dolog felbosszantani egy olyan barátot, mint én. Nem tudom, mit akar elérni, Shaw, de azt hiszem az egyértelmű, hogy az a hapsi nem kiszámítható.  Azt hittem bántani akarod.  Nos, megfordult a fejemben, de fényes nappal van és egy egész seregnyi főiskolai diák járkált körülöttünk. Kicsit meglöktem, aztán vitatkoztunk egymással, de legfőképpen azt akartam elérni, hogy tudja, nem vagy egyedül. Ha bánt, akkor rengeteg ember áll mögötted, aki képes neki visszavágni. Néma könnyek csorogtak le az arcán. Előrehajoltam és letöröltem az ujjammal.  Csak azt akarom, hogy hagyjon békén. Nem tettem semmit, amivel ezt érdemelném. Mindig is csak azt akartam, amit mindenki 278

más, miért engem büntetnek azért, amiért ezt az egy dolgot el szeretném érni.  Nem tudom, Casper, egyszerűen nem tudom. – Fogalmam sem volt mit tehetnék, amitől jobban érezné magát, ezért csak odafeküdtem a háta mögé és átöleltem, miközben sírt. Sohasem tartottam magam empatikus, vagy együtt érző embernek. Általában el voltam foglalva a saját érzelmi spirálommal és nem foglalkoztam senkivel sem, de most, ahogy átölelve tartottam Shawt, valami elemi szinten megváltozott bennem. Úgy éreztem, nincs semmi a világon, amit ne adnék, vagy tennék meg neki, hogy jobban érezze magát. Bukásnak éreztem, hogy nem voltam képes megállítani a történteket. Tudtam, hogy figyelni rá és biztonságban tartani Davenporttól már nem elegendő. Hirtelen világossá vált számomra, azon szándékom, hogy megtegyek mindent azért, hogy örökre megvédjem a fájdalomtól, eleve bukásra volt ítélve. Mert valahol mélyen bennem élt egy alattomos gyanú, miszerint a szorongásának legalább annyira én voltam az oka, mint a pólóinges; és ezt bizonyítandó, legszívesebben megint összetörtem volna valamit.

279

14. FEJEZET

Fordította: spies

 Biztos vagy benne, hogy ezt akarod? – Ayden idegesnek hangzott és nem volt elragadtatva, amiért korán reggel elrángattam a ’Marked’-hoz. Ültünk a bolt kicsi szobájában, amit még sosem láttam belülről, bár egyre több és több időt töltöttem az üzletben Rule-ra várva, hogy hazafuvarozzam, vagy hogy vacsit vigyek neki, amikor sokáig dolgozott. A szobát egyértelműen egy nő rendezte be, Cora funky stílusában pompázott az egész, és kevésbé volt fertőtlenítő szaga, mint az üzlet többi részének. Egy széken ültem, ami olyan borzalmasan nézett ki, hogy akár egy nőgyógyász rendelőjébe is beleillett volna, és idegesen fészkelődtem mindenfelé nézelődve.  Biztos.  Egyszerűen nem értem, miért akarsz olyasmit, ami fájni fog.  Csak egy pillanatig fog fájni és bízom Corában. – Tényleg így volt. Valahányszor az üzletben jártam, elkerülhetetlen volt, hogy órákat beszélgessünk, és ez kiépített közöttünk egy bimbódzó barátságot. Mikor Rule vagy Rome nem ért rá a „Shaw-figyelő akcióra”, Cora szívesen töltötte velem az idejét, amíg az egyik vérebem le nem váltotta. Tényleg kedveltem őt, és mióta a gondolat gyökeret eresztett bennem, boldog voltam, hogy ismerek valakit, aki szívesen megcsinálja nekem a piercinget – mivel olyasvalakinek nem engedtem volna, hogy hozzám érjen, akiben nem bízok. Cora még 280

azt is elvállalta, hogy bejön, mikor a bolt zárva van, Rule meg Nash pedig az edzőteremben, így meglepetés maradhatott a dolog.  Csak biztosra akartam menni, hogy magad miatt, és nem Ruleért csinálod. Mi van, ha ti, srácok szakítotok és a következő pasid szabálytisztelő és finomkodó lesz? Az átszúrt mellbimbók talán nem jönnek majd be a következő barátodnak. Vágtam felé egy unott képet és próbáltam lenyugtatni az idegeimet. Az igazság az, hogy ennek semmi köze sem volt Rulehoz. Ettől visszakaphattam az érzést, hogy újra én uralom az életemet. Az a dolog a kocsimmal és ahogy Gabe még mindig befolyásolta a mindennapi életemet; a nyomás, amit a szüleim gyakoroltak rám; ahogy Rule kezdett bezárkózni, mikor túl közel kerültem hozzá – egyszerűen kellett valami, ami csak az enyém. Vágytam valami pici dologra, ami az én választásom volt, egy döntésre, hogy megváltoztatom egy kicsit a testem, amibe senkinek semmi beleszólása nincsen. Gyakrabban voltak migrénjeim, három az elmúlt két hónapban, és ha nem teszek valamit, túl sok apró darabra törtem volna ahhoz, hogy újra képes legyek összeszedni magam.  Ha szakítanánk Rule-lal, te tényleg azt hiszed, hogy a következő pasas az életemben szabálytisztelő és finomkodó lesz?  Nem látom okát, miért ne lehetne az. Hat hónapig randiztál Gabe-bel és ő annyira Rule fizikai ellentéte, amennyire az csak lehetséges. Fogadok, hogy az átszúrt mellbimbóktól ő szívinfarktust kapna.  Soha többé nem fogok senkivel sem muszájból randizni, és egyébként nem is tervezem, hogy Rule-on kívül bárkivel is fogok randizni a közeljövőben, szóval erről ennyit.

281

Az igazság az volt, hogy a dolgok elég feszültek lettek Rule és közöttem az elmúlt héten. Nem tudom miért, de úgy bánt velem, mintha cukorból volnék, és bármelyik pillanatban széteshetnék. Mikor nem gondolta, hogy figyelek, elkaptam néhány zavart pillantását, mintha próbálta volna kitalálni, hogy miért vagyok ott, vagy ő miért van még mindig mellettem. Megszállottan aggódott a biztonságom miatt, biztosra akart menni, hogy soha nem maradok egyedül és bár még mindig minden éjszakát együtt töltöttünk felváltva nála vagy nálam, de az idő amit az ágyban töltöttünk el átalakult szenvedélyesből és felszabadultból gyengéddé és múlandóvá – és bár ez jó volt és aligha panaszkodhattam volna miatta, egyáltalán nem vallott Rule-ra, ami miatt tényleg aggódni kezdtem. Nem tudtam hogyan mondjam meg mindezt neki, mert nem volt ténylegesen rossz dolog, még mindig jelen volt érzelmileg, még mindig figyelmes volt velem és egyértelműen hajlandó volt próbálkozni, ha bármit kértem tőle, de valahogy nem stimmelt valami, csak nem tudtam pontosan rámutatni, mi is volt az.  Ha apád erre rájön, tényleg meggondolja majd, hogy visszavonja a csekkét a következő tanévre. Apám végül belefáradt abba, hogy figyelmen kívül hagytam a hívásait, és letámadott a lakásomnál múlt hétvégén. Próbáltam neki megmagyarázni a helyzetet a kocsival, próbáltam megértetni vele Gabe-et és a fenyegetéseit, de semmire nem mentem vele. Apám csak amiatt aggódott, hogyan érintik őt és anyámat a dolgok, és bár megint felhozta a tandíjfizetés megszüntetését, az már nem volt rám semmilyen hatással. Mondtam neki, hogyha nem fizeti ki, szívesen munkába állok mint sztriptíz táncos, hogy fedezzem az orvosit, de ez egy kicsit sem tetszett neki. Tudtam, hogy a fenyegetésem csak rövid ideig fogja őt távol tartani tőlem, de most csak ennyire volt szükségem, ha már nem fogta a pártomat a Gabe-ügyben. 282

Színét sem láttam Gabe-nek, de kételkedtem abban, hogy tényleg meghátrált volna Rule fenyegetésének hatására. Ayden említette, hogy hallott néhány lányt rólam beszélgetni és abból ítélve úgy tűnt, Gabe legújabb küldetése az volt, hogy tönkretegye a hírnevemet a kampuszon egy sor ocsmány hazugsággal és felháborító történetekkel. Szerencsére elég immunis voltam az ilyen szörnyűségekre, hisz elég ítélkező és gyűlölködő házban nőttem fel, különben még jobban kiborultam volna és talán az iskolaváltást fontolgattam volna, hogy megszabaduljak mindettől.  Igen, képes lenne rá, de szerencsére ez olyasmi, amit ő sosem fog a saját szemével látni. Cora kinyitotta az ajtót egy kis fém tálcával a kezében, ami sterilizáltnak tűnt és kórházi fertőtlenítő szaga volt.  Készen állsz? Meglengettem a lábam, majd visszafeküdtem a székbe, és próbáltam szabályozni gyors légzésemet.  Jobban, mint valaha.  Gyorsan dolgozok, hamar túl leszel rajta. Csak azt kell megjegyezned, hogy tisztán kell őket tartani, így az első három-négy hétben ne játszadozz velük, vagy ne hagyd, hogy más játszadozzon velük – annak ellenére, hogy a fiúkának már ismernie kellene a szabályokat. Felnevettem, majd mondta, hogy vegyem le szűk V-nyakú Henley pólómat és a melltartómat. Önkéntelenül megborzongtam a leplezetlenségtől, de Cora biztató volt annak ellenére is, hogy tudtam, nem igazán volt oda azért, hogy Ayden fogta a kezem és feszült figyelemmel követte minden mozdulatát.  Először is bejelölöm a helyüket, hogy biztosan szimmetrikus és egyenes legyen mind a kettő. – Furcsa volt, hogy valaki, még ha az 283

egy barát is, ilyen módon nyúlt a testemhez. A kijelölő hegye hideg volt, amitől reszketni kezdtem, de közel sem annyira, mint amikor ráhelyezte a fémkapcsot az első halványrózsaszín csúcsra. Kétárnyalatú szemével az enyémbe nézett, én meg éreztem, hogy körmeim Ayden tenyerébe vájódnak. – Oké, csajszi, végy egy nagyon mély lélegzetet, és mikor szólok, lassan, egyenletesen engedd ki. Nagy nyomást fogsz érezni a tű beszúrásakor, és mikor majd az ékszereket rakom be, csak tartsd rajtam a szemeidet és folytasd a ki-be lélegzést. Azt tettem, amit mondott, és a kezdeti fájdalom miatt kétségkívül egy pár meglepett könnycsepp gyűlt a szemem sarkába, de inkább csak kellemetlen volt az egész, semmint fájdalmas. Megismételte a műveletet a másik oldalon, és csak úgy vége lett, én meg már át is voltam szúrva. Megkérdezte, kérek-e tükröt. Elvettem tőle és megcsodáltam a műalkotást. Eleve szép melleim voltak, nem óriásiak vagy ilyesmi, de kemények és peckesen álltak, a mellbimbóim pedig csini rózsaszínűek. Az ezüstkarikák, amiket kaptam, nagyon hasonlítottak a Rule szemöldökében és ajkában lévőkhöz, de a kődíszítést az enyém közepén fényes akvamarin gömb alkotta. Szexisek és nőiesek voltak, én meg rohadtul szerettem a látványukat. Kaptam pár utókezelésre vonatkozó instrukciót, majd visszavettem a ruháimat. Éreztem, hogy az a kis részem, ami az elmúlt hetekben csapkodott, most lenyugodva visszavonult; Corára mosolyogtam és megöleltem őt.  Imádom őket.  Nincs is más választásod. Irtó szexi.

284

Ayden bólintott, miközben felvette a kabátját. – Nem hittem, hogy illeni fog hozzád, de tévedtem; nagyon nőies és csábos. Már értem, miért akartad megtenni. Cora megemelte szuper-szőke szemöldökét, ahogy a pénzt a kezébe nyomtam. – Tudom, hogy azt mondtad, ingyen megcsinálod, de fizetni akarok érte. Megrázta a fejét, és próbálta visszaadni a kezembe a pénzt, de nem fogadtam el. – Szeretném, ha figyelembe vennéd, már barátok vagyunk, és a barátok nem használják ki egymást, szóval csak vedd el, kérlek. Rosszallóan nézett rám és elindult, hogy összepakolja az eszközeit. – Ha akarnál egy tetoválást és Rule vagy Nash felajánlaná, hogy ingyen megcsinálja, hagynád nekik?  Rule-nak igen, Nashnek nem. Megadóan felsóhajtott. – Nos, rendben. Majd meséld el, mit szólt hozzájuk a hősszerelmes, nem mintha képes lenne elrejteni a gondolatait a francos, ennivaló vigyora mögé. Esküszöm, a hangulata teljesen akörül forog, hogyan mennek kettőtök között a dolgok. Kihúztam hosszú hajamat a kabát alól és igyekeztem nem összerezzenni a mozdulat okozta kellemetlenségtől, amit a melltartóm dörzsölése eredményezett. – Szóval, hogy van mostanában? – Kíváncsi voltam.  Jól. Érettebb és talán csendesebb is, mint általában, de jól.  Nos, az jó dolog, azt hiszem.  Nem úgy hangzik, mintha annyira biztos lennél ebben. Vállat vontam, nem tudva, hogyan magyarázzam meg neki. – Rule soha nem volt valami érett srác.

285

 Nem, valóban, de lehet, hogy te okot adtál arra, hogy az legyen. Talán boldog és mindene megvan, amit akart, így már nincs többé oka rá, hogy mindig szorongjon és kiszámíthatatlanul viselkedjen. Fel lettem volna villanyozva, ha úgy hiszem, hogy Corának igaza van, de ismertem Rule-t és ezek közül egyik sem volt jellemző rá. – Talán. Megölelt, vigyázva a mellemre és kikísért minket a boltból. – Ne akadj ki ettől, semmi baj nincs az érettséggel.  Köszönöm, Cora.  Bármikor. Most viszont sietek, ki kell még takarítanom, mielőtt az időpontra érkező vendégek megjelennek, és a srácok is ideérnek, hogy kezdjenek. Ayden kutatóan nézett rám, ahogy kiléptünk a hidegbe. – Hogyan sikerült megszabadulnod az őrző-védőid tekintete elől ma reggel? Rule mindig begurul, amikor megpróbálod, és örökösen ott van a sarkadban.  Azt mondtam, hogy fodrászhoz megyek veled, és te majd nem fogsz szem elől téveszteni. Egyetlen pasi sem akarna egy órát a fodrászszalonban eltölteni, különösen, ha az a pasi Rule. – Felhúzott szemöldökkel nézett rám, mikor odaértünk a kölcsönzött kocsihoz, amit jelenleg vezettem.  És tényleg elmegyünk megcsináltatni a hajunkat? Mivel nem voltam hazug és gyűlöltem átverni őt, ezért valóban foglaltattam mindkettőnknek időpontot. – Megyünk, csak kicsit később, mert először megállunk még valahol.  Hol?

286

Kihajtottam Colfaxból és elindultam az autópályán Brookside irányába.  Hova megyünk? – Tudtam, hogy Ayden kíváncsi volt, de mikor reggel felébredtem és Rule olyan émelyítően udvariasan és kedvesen viselkedett, tudtam, hogy van két dolog, amit ma feltétlenül el kellett intéznem. Az elsőn már túlestem, és a második… nos, nem voltam benne biztos, de úgy éreztem, a végén a második talán még fájdalmasabb lesz számomra.  Csak be kell ugranom valahova meglátogatni egy régi barátomat.  Brookside-ban?  Csak a külterületén. Érjünk oda először, és elmagyarázom. – Csendben vezettem a hegyekben, míg el nem jutottunk egy kis temetőhöz Evergreen szélén, egész úton a The Dawes melankolikus dalait hallgattuk, amik pont illettek a hangulatomhoz. Inkább nézett ki farmnak, mint temetőnek a hely, én pedig mindig azt gondoltam, milyen ironikus, hogy Remyt a város egy ilyen csendes pontján temették el, mikor ő maga olyan élénk volt, tele energiával és élettel. Leparkoltam a látogatóknak kijelölt helyre és felhúztam a kesztyűimet és a sapkámat, mert nem voltam biztos benne, milyen sokáig maradok odakint, márpedig a hely magasabb fekvése miatt itt hidegebb volt, mint a városban.  Itt hagyom a kulcsokat, hogy menjen a fűtés, és hogy hallgathasd a rádiót. Nem tudom, meddig leszek oda. Ayden borostyán sárga üveges tekintete tele volt szomorúsággal és megértéssel. Adott nekem egy gyors, féloldalas ölelést majd ellökött magától. – Jól megleszek, maradhatsz, ameddig csak szükséges. Ha túl sokáig tart, legfeljebb majd elviszel egy forró köves masszázsra utána. 287

 Megegyeztünk. – Ezért imádtam ezt a csajt. A csizmám csikorgott a hóban, ahogy a temető hátsó része felé sétáltam, ahol a hideg és steril sírkő feküdt – csak egy újabb szürke árny a kopár télies tájban. Egy élénkvörös rózsacsokor hevert a teljesen fehér sír tetején, és ez mosolyt csalt az arcomra. Remy szerette a vöröset, szeretett mindent, ami vibrált és figyelemfelkeltő volt, mindent, ami illett a személyiségéhez. Nem érdekelt, hogy a föld fagyos és havas, letérdeltem és végigsimítottam a nevén kesztyűs ujjaimmal. Azonnal könnyek gyűltek a szemembe. A kezem átsiklott a hatalmas patkó alakzaton is; mindkét életben maradt Archer fiú ragaszkodott ahhoz, hogy ez felkerüljön testvérük fejfájára. Állítólag felfelé fordítva összegyűjtötte az összes jó szerencsét; Rome-nak tetszett, amit szimbolizált, Rule pedig szerette, hogy ez egy képi ábrázolás volt arról, hogy ők ketten össze voltak kötve a végtelenségig.  Hé, jóképű! Sajnálom, hogy ilyen sok idő telt el az utolsó látogatásom óta, de az események elég… sűrűk voltak mostanában. – Mulatságosan felnevettem. – Van egy olyan érzésem, hogyha itt lennél szétröhögnéd magad és ráznád a fejed mindannyiunkon. Nagyon hiányzol és minden egyes nap csak arra tudok gondolni, mennyivel jobb lenne, ha fel tudnálak hívni. Te mindennek képes lennél értelmet adni és egyben tartani az egészet. Milliószor nehezebb ezt nélküled végigcsinálni. Ekkor már erősen sírtam és nem láttam élesen a fejfát. Rásimítottam a tenyeremet a nevére és arra koncentráltam, hogy mély lélegzeteket vegyek. – Lefekszek a bátyáddal, és ha korábban azt gondoltad, hogy egy hülye epekedő bolond vagyok, hát most kéne látnod. Kiborulok már amiatt is, hogy túl kedves hozzám. Tudom, egyedül én vagyok képes aggódni azért, mert a barátom túlságosan kedves velem; de mindketten ismerjük Rule-t és tudom, 288

hogy van itt valami, amiről nem beszél velem. Mellesleg, mennyire fura már, hogy Rule-t a barátomnak hívom? A szívem megdobban minden egyes alkalommal, amikor kimondom ezt, és néha úgy érzem, az egész életemet látom a szemében – mégis kizár engem, mindig becsukja az ajtót előttem és annyira nehézzé teszi, hogy egyszerűen csak szeressem őt. Ha itt lennél, rávennélek, hogy szedd ki belőle, miről van szó, ő pedig elmondaná neked, mert neked mindig megtette. Sóhajtottam és hagytam a fejemet előre hullani. – Bárcsak elmondtad volna nekik, Rule-nak és Rome-nak. Bárcsak bíztál volna bennük annyira, hogy a bizalmadba fogadd őket úgy, mint engem is. Az anyád teljesen kikelt magából, mert Rule visszautasítja, hogy a másodpéldányod legyen és emiatt a családod cafatokban van. Talán hogyha mindenki tudta volna, ha megpróbáltad volna közel engedni őket magadhoz, akkor megértették volna, hogy mindenki megérdemli, hogy szeressék őt, nem számít, hogyan élik az életüket – és akkor nem így alakult volna minden. Az apád kezdi megérteni, de még mindig próbálja távol tartani Margotot a bolondok házától és Rome… Szegény Rome olyan, mint egy óriási ping-pong labda, aki próbál megvédeni mindenkit és mindent rendbe hozni, de nincs segítsége. Szüksége van rád, hogy te légy a közvetítő, ahogy mindig is te voltál az ebben a családban. A térdeim kezdtek átfagyni és a nadrágom is átázott. A fogaim vacogtak és hamar megtanultam, hogy a nagyon hideg időjárás és a mellbimbó-piercing nem a legjobb kombináció.  Van egy exem, aki követ engem és zaklat, ez pedig pokollá teszi az életemet. A szüleim meg vannak győződve róla, hogy hozzá kéne mennem feleségül és el kéne költöznöm vele Cherry Hill-be. Rule utálja őt és jó esély van rá, hogy ha az exem tovább folytatja ezt, akkor Rule végül megöli és mindez az eleve bonyolult dolgokat 289

még borzalmasabbá teszi. Az a sanda gyanúm, hogyha itt lennél, akkor átláttál volna Gabe fényes, csillogó álcáján egészen a romlott belsőjéig, és soha nem kerültem volna ebbe a helyzetbe. Hiányzik, hogy megvédj engem saját magamtól. A bátyád próbál engem megóvni és úgy gondolom, őszintén törődik velem, de annyira lefoglalja, hogy megvédjen mindenkitől – beleértve saját magát is –, ezért nem hiszem, hogy látja: én vagyok önmagam legnagyobb ellensége. Folyton arról beszél, hogy tönkre fogja tenni közöttünk a dolgokat és nincs szívem megmondani neki, hogy sosem tudná annyira elrontani a dolgot, hogy ne szeretném őt továbbra is ugyanúgy. Viszont jó esély van arra, hogy mindenki máshoz hasonlóan egyszer ő is belátja, amit fel tudok neki ajánlani, az messze nem olyan nagyszerű, és többet fog kérni, mint amit én adni tudok. Annyira nyakatekert és zavaros az egész, azt sem értem, hogyan jutottunk el idáig. Megeresztettem egy apró, de igazi nevetést, mire egy pár nem messze tőlem csúnyán nézett rám.  A szülinapomon berúgtam és odadobtam magam neki. Egész végig rettegtem, hogy ki fog kosarazni, vagy éppen hogy ki fog használni, mivel részeg vagyok – de megtörtént és odaadtam a szüzességemet az ikertesódnak. Valahogy tudom, hogy ezt hisztérikusnak tartanád és sosem hagynád, hogy valaha is elfeledkezzek róla. Igazad volt, mindig is csak arra vártam, hogy kapva kapjon a lehetőségen – és most, hogy megtörtént, hát, azt kell mondanom, csodálatos volt és nehezen tudom elképzelni nélküle a jövőmet. Adtam egy puszit a kemény bőrkesztyűmre, majd ráhelyeztem a kezem a nevére. – Minden nap, Rem, minden egyes nap van valami, ami rád emlékeztet, amitől olyan dolgok jutnak eszembe, amiket el akarok mondani neked, ami miatt sírnom kell, hogy ez megtörtént 290

veled. Minden nap hiányzol, és most, amikor nagyobb szükségem van rád, mint bármikor, próbálok döntéseket hozni, megpróbálok abba az irányba indulni, amivel tudom, hogy büszkévé tehetnélek és elérhetném, hogy miattam mosolyogj – de ez nehéz. Maradtam még pár percig, addigra a megfagyott könnyektől már fájt az arcom, de végül lábra álltam. A kezemet a sírkő tetejére tettem és mondtam egy utolsó búcsút, amíg próbáltam rendbe tenni a lelkemet. Amikor beszálltam a kocsiba, a rádiót éppen a Lady Antebellum egyik száma hangzott fel, de Ayden teljesen lehalkította, én pedig beültem a kormány mögé és levettem a kesztyűmet.  Minden oké? Bólintottam és átfagyott kezeimet a fűtés fölé helyeztem, közben azon merengve, bárcsak elég nagy lenne ahhoz, hogy megszáradjon a farmerem szára is.  Igen, csak olyan szomorú az egész. Nagyon hiányzik. Minden egyes nap beszéltünk, néha órákon át. Az idő legnagyobb részében elveszettnek érzem magam nélküle, és azt hiszem ő volt az egyetlen, aki megértette, hogy milyen nehéz Rule-lal bánni. Nagyon különbözőek voltak, bár belsőleg alapjában véve ugyanolyanok: jó srácok erős öntudattal és hűségérzettel.  Egyértelmű, hogy nagyon törődtél vele, de akkor ti ketten miért nem jöttetek össze soha? Úgy tűnik, hogy tökéletesen összeillő pár voltatok. Szomorúan elmosolyodtam és elindultam vissza a város felé.  Mert nem így éreztünk egymás iránt. Tudta, hogy szerelmes vagyok Rule-ba, néha támogatta a dolgot, néha mindent megpróbált, hogy lebeszéljen róla, de tudta és legtöbbször tiszteletben is tartotta. Szerelmes volt valaki másba, valaki egészen másba, mint én. Remy 291

lehelt életet a bulikba, millió barátja volt és mindenki egyfolytában a közelében akart lenni, de nagyon zárkózottá vált, amikor a szerelmi élete került szóba. Rome és Rule úgy falta a lányokat, hogy az már őszintén nyugtalanító volt, de Remy szívből játszott, és szerintem hagyta, hogy az emberek azt higgyék, hosszú távú terveink vannak, mert így nem zaklatták olya kérdésekkel, amiket nem akart megválaszolni. Nem akarta, hogy a bátyjaihoz hasonlítgassák, a szülei pedig szerettek engem, úgyhogy könnyebb volt neki megjátszani a dolgot, mint foglalkozni az esetleges vitákkal.  Ez nem úgy látszik, mintha fair lett volna veled szemben. Ha tudta, hogy végig szerelmes voltál Rule-ba, miért hagyta direkt, hogy ő azt higgye, egy pár vagytok? Rule is ezt kérdezte tőlem – noha ő Aydennel ellentétben arról még csak nem is tudott, hogy régóta szerelmes voltam már belé – és utáltam, hogy nem válaszolhattam neki. Remy titkai nem az enyémek voltak, hogy elmondhassam bárkinek, még ha ezzel feszültség keletkezett is kettőnk között.  Megvoltak a maga okai és néha meg is értettem őket, de most már úgy hiszem, nem láttam előre, milyen káros hatása lehetnek mindennek majd a jövőben. De a nap végén megmentett a középiskolás élettől, ami szörnyű volt és a családomtól, ami bútorként kezelt. Úgyhogy nem bántam, hogy egy kicsit szenvednem kellett érte. Kedvelted volna őt, ahogy mindenki más is kedvelte. Amilyen hangulatember és bonyolult tud Rule lenni, Rem annyira az ellentéte volt neki. Ő mindig barátságos, mosolygós és boldog volt, csak jól akarta érezni magát és biztosnak lenni benne, hogy mindenki más is boldog körülötte. Amikor leérettségizett, elmehetett volna Kaliforniába egy foci ösztöndíjjal, jó volt benne, a jónál is jobban játszott, de elutasította, mert akkor már az iskolában maradásért kellett volna játszania, nem csupán a móka kedvéért. Rule Denverbe 292

költözött Nashsel és Remy velük tartott. A srácok az üzletbe mentek dolgozni, mikor megszerezték az érettségijüket, Remy pedig próbálta kitalálni, hogy mit is akar kezdeni magával az életben. Végül egy menő rendezvényszervező cégnél kötött ki, ahol elegáns partikat és szmokingos estélyeket csinált, ez lett a hivatása és ezután soha nem beszélt többet az egyetemről. Sok pénzt keresett, szeretett a városban élni, nagyszerű kapcsolata volt a testvéreivel és családjával, együtt volt valakivel, ami mosolyt csalt az arcára és amitől olyan lett, mint egy szeleburdi gyerek, plusz én csak akkor költöztem ide elsőévesként, mikor meghalt. Akkora szívás volt és egyáltalán nem fair; mindene megvolt, amit akart, és erre mindent elvett tőle ez a hülye baleset.  Egyszerűen tragikus. – Hallottam az érzelmeket a hangjában.  Az – értettem egyet vele, mert ez volt minden, amit tehettem. Mire visszaértünk a szalonba, már mindkettőnknek szüksége lett volna egy kis felvidításra, ezért úgy döntöttem, hogy a forró köves masszázs végülis egyáltalán nem rossz ötlet. Miközben kényeztettek minket, teljesen ellazultunk. Talán túl lazák is lettünk, mert mikor elérkezett az ideje, hogy felfrissítsem a frizurámat, mondtam a fodrásznak, hogy az eredeti világosbarna helyett majdnem feketére fesse a frufrumat. Hagytam, hogy ugyanezt megtegye a hosszú hajam alsó felével is, így amolyan sakktáblás hatást érve el. Szögletes és drámai lett, nem lehetett nem odanézni rá, ráadásul a feketétől a zöld szemeim szivárványszínűben játszottak. Nagyon tetszett, és úgy mindenki másnak is, mert ahogy kiléptünk a szalonból, egy csomó korunkbeli lány megállított, hogy megkérdezze hol csináltattam. Aydennel elmentünk ebédelni, majd úgy döntöttünk megiszunk egy koktélt a lakásunk közelében fekvő bárban. Rápillantottam a telefonomra és észrevettem, hogy Rule írt, hogy megkérdezze, mit 293

csinálok. Homlokráncolva válaszoltam neki, hogy minden rendben van. Vártam, hogy majd azt követeli, mondjam el hol voltam egész nap, hogy megkérdezze, miben sántikálok, de helyette csak visszaírt, hogy az jó, és tudni akarta mikor jöjjön át este. A gyomromban csomó keletkezett, és úgy éreztem valami rettenetes emelkedik a torkomból. Kedves volt és udvarias, de én utáltam emiatt és azt akartam, hogy hagyja abba, így ezt írtam neki: Úgy érzem, egy migrén közelít. Ayden ma este nem dolgozik, szóval azt hiszem, lányos estét tartunk otthon, hülye filmekkel és popcornnal, szóval elmehetsz bulizni a barátaiddal, vagy amit csak akarsz. Azt akartam mondja azt, hogy ez hülyeség, hogy természetes átjön hozzám, de végül ezt a választ kaptam: Rendben. Szólj, ha valami baj van. Zárd be jól az ajtót, még mindig nem bízok Davenportban. Vissza akartam kapni az én Rule-omat. Azt akartam, hogy haragudjon rám, hogy hajítsa el ezt a normális hozzáállást és viselkedjen velem úgy, ahogy régen tette, de egyik sem valósult meg. Csak a csendes belenyugvást és az egyetértést kaptam tőle, csupa olyasmit, amiről az én Rule-om semmit se tudott. Dühös lettem és nem tudtam miért vagy mit tegyek ezzel, így beledobtam a telefonom a táskámba és rendeltem még egy kör italt magunknak.  Most mi a baj?  Semmi.  Gyerünk, Shaw. Veled voltam egész nap. Mondd el, mi áll a mellpiercing, a fazonigazítás és a fagyos sírlátogatás hátterében. Te is mindig beszéltetsz, mikor pedig én nem akarok magamról mesélni, szóval zúdítsd rám szépen az egészet. 294

Szomorúan sóhajtottam egyet és megforgattam a szívószálat az italomban. – Azt mondtam Rule-nak, hogy ne jöjjön át, mert hamarosan migrénem lesz.  Ami, felteszem, nem igaz.  Nem, és nem is igazán akarom, hogy távol maradjon tőlem. Csak azt szeretném, hogy újra normálisan viselkedjen: kapjon dührohamokat, legyen temperamentumos és parancsolgató; hogy azt mondja nekem, hogy átjön, akár tetszik ez nekem akár nem, mert Ő így akarja. Ehelyett, csak azt kapom, hogy ’rendben van’, mintha nem lenne az egész nagy ügy, és én nem tudom, mit kezdjek mindezzel. Nem mintha ne lehetne édes és kedve hozzám, mikor úgy akarja, de alapból ő egyáltalán nem ilyen. Bonyolult és vitatkozó, de az utóbbi időben mást sem csinál, csak mosolyog és bólogat, mintha az égvilágon semmi rosszat nem követhetnék el. Ez furcsa nekem, egyszerűen nem tetszik, amikor ilyen és nem tudom, mit tegyek.  Talán megpróbálhatnál kiakadni amiatt, hogy a pasid nagyszerű?! Megpróbáltam mosolyogni, mert tudtam, hogy csak viccel, de nem jött szívből. – Nem csak akkor ilyen, amikor beszélünk, vagy megkérem dolgokra, hanem az ágyban is így viselkedik. Normális esetben határtalan szenvedély az egész és elmezsibbasztó orgazmus követ orgazmust, de az utóbbi időben inkább olyasmiről szól, hogy ’csinálhatom ezt?’ és ’jó neked, ha így csinálom?’, vagy ’ez így milyen érzés?’ és ’ez tetszik neked?’, ilyesmi. Soha nem volt az a típus, aki engedélyt kért bármire is. Nem, ő elveszi amit akar, és a végén gondoskodik róla, hogy kétszer annyira kívánd őt, mint korábban tetted. És ez kezd tényleg kiakasztani, mert nem tudom, hogyan beszéljek vele erről anélkül, hogy paranoiás elmebetegnek látszanék. 295

 Nos, beszélned kell vele. Nem várhatsz tovább arra, hogy valahogyan viselkedjen, miközben teljesen másképp csinálja, mert végül mindketten csak csalódni fogtok. Tudtam, hogy igaza van, de ez nem jelentette azt, hogy megvolt a nyitja, hogyan kezdjek hozzá a dologhoz. – Akármi is történt közte és Gabe között, miután a kocsim tropára ment, akkor kezdődött. Elhagyta a lakást, és mintha egy idegen tért volna vissza.  Egy-két ember a csoportomból arra járt, amikor megtörtént az eset. Azt mondták, Rule úgy nézett ki, mint aki darabokra akarja tépni Gabe-et, de aztán elengedte, majd felbukkant a biztonsági őr is, így nem tudom mi váltott ki ilyen furcsa reakciót belőle.  Én sem, de gyűlölöm ezt, és eggyel több okom van rá, hogy átkozzam Gabe-et, amiért sikerült megint beleavatkoznia az életembe. Elég lehangoltnak éreztem magam, így több koktélt ittunk, mint terveztük, és Ayden úgy döntött, hogy mivel már úgyis ittasak vagyunk, tényleg megvalósíthatnánk azt a csajos estét. Rendeltünk csirke szárnyakat a bárból és hazasétáltunk, mivel csak négy háztömbnyire voltunk a lakástól, én meg úgyis csak reggel tudtam volna összeszedni a kocsit. Bebotladoztunk az ajtón és elterültünk a kanapén. Megnéztünk három csöpögős, romantikus vígjátékot, eltüntettük a csirkét egy üveg bor kíséretében, engedélyeztünk magunknak fagyit és pattogatott kukoricát is, és hisztérikusan nevettünk dolgokon, amik távolról sem voltak viccesek. Egészen addig, amíg órákkal később bemásztam az ágyba, nem jöttem rá, hogy nem hívtam fel Rule-t, vagy küldtem üzenetet neki arról, hogy mit csináltam egész éjjel. Azt hiszem, a szívem megszakadt egy kicsit, miközben néztem a telefonom képernyőjét, és nem várt rám ott egyetlen nem fogadott hívás vagy új üzenet sem tőle. Még csak egy ’jó éjszakát’-tal, vagy’hiányzol’-lal sem vesződött. 296

Lelöktem a telefonomat valahová a padlóra, vigyázva, hogy ezúttal ne hajítsam a falhoz, és bemásztam a takaró alá. Mivel nagyon részeg voltam, azt hittem, hogy az alvás jót tesz majd nekem, de nagyot tévedtem. Több mint két órán keresztül forgolódtam, amíg végül feladtam és rájöttem, hogy nem fogok tudni elaludni, ha nem változtatok valamin. Az elmúl hónapot Rule erős testéhez simulva töltöttem és egy üres ágyban aludni, amikor ráadásul szarul is érzem magam, egyszerűen nem volt ugyanolyan. Félretoltam a takarót és kotorászni kezdtem a komód egyik fiókjában, amibe Rule kezdte belepakolni a dolgait, amikor itt maradt nálam. Megtaláltam a kedvenc Defiance Ohio pólóját, majd levetkőztem és felvettem azt. Kopott volt, puha és emlékeztetett rá, így mikor visszakúsztam az ágyba, görcsös pihenésbe zuhantam, de közben nagyon is tudatában voltam annak, hogy megoldást kell találnom erre az összevisszaságra, mielőtt még megőrülök, vagy egy részeges holdkórossá válnék.

297

15. FEJEZET

Fordította: Janedoe

 Hé, van egy perced? – meglepetten néztem fel a régimódi kalózhajó rajzából, amin órák óta dolgoztam, ahogy meghallottam a bátyám hangját a szobám ajtajából. Erősen koncentráltam, ezért nem is vettem észre, hogy bejött, ráadásul a gondolataim is vagy millió fényévre jártak innen, mert Shaw már zsinórban a második közös éjszakát mondta le valami béna kifogással, és ez kikészített. Keményen igyekeztem úgy viselkedni, amiről feltételeztem, hogy minden jó barát tenné. Megértő voltam, figyelmes, előtérbe helyeztem az ő vágyait és nem sürgettem semmire sem – tehát összességében egy hatalmas nyápic voltam –, hagytam, hogy mindenről ő döntsön még az ágyban is, és átkozottul nem mentem vele semmire sem. Az a srác akartam lenni, aki nem ad neki okot arra, hogy lelépjen tőle, aki boldoggá teszi őt, így nem kellett örökösen a hangulatváltozásaimmal és az őrült kirohanásaimmal küzdenie. Kevés sikerrel próbáltam az a pasas lenni, akit ő akart, különösen azért mert Davenport még mindig körülötte legyeskedett, ami összezavarta; de valamiért úgy tűnt, hogy az új, megváltozott hozzáállásom az ellenkező eredményt érte el. Az elmúlt két éjszakát forgolódással és hánykolódással töltöttem, mert nagyon megszoktam már az enyém mellett összegömbölyödő puha testét és túl ingerült voltam ahhoz, hogy egyszerűen felhívjam és megmondjam neki, elegem van ebből és jöjjön át. Pedig tudtam, hogy mindenkeppen 298

átjött volna, mert mindketten erre vágytunk. Rome felé hajítottam a ceruzámat, így jelezvén neki, hogy bejöhet, ha akar.  Mi a helyzet? Ő visszadobta nekem a ceruzát, és keményen levetette magát az ágyamra. Aztán otthon érezve magát kényelembe helyezkedett, kinyújtotta hosszú lábait, a bokáját keresztbe tette és a könyökére támaszkodva hanyatt dőlt.  Még mindig semmi hír Shaw-ról? Visszafojtottam egy morgást, mert ha csak eszembe jutott a dolog, kárt akartam okozni valamiben. – Azt mondta túl sok a házija holnapra, ezért meló után hazamegy, és azon fog dolgozni.  Huh.  Mit akar ez jelenteni?  Semmit, csak huh.  Pofa be Rome. Nálad a ’huh’ sosem a semmit jelenti.  Hát csak fura, hogy az elmúlt néhány napban nem sokat volt a közeledben. Veszekedtetek, amiről nem meséltél nekem?  Nem.  Biztos vagy benne? Rosszallóan néztem rá. – Igen, biztos vagyok benne, hogy nem veszekedtünk. Csak azért jöttél be hozzám, hogy bosszants vagy akarsz is valamit?  Megpróbálsz témát váltani? Elmondtam őt mindenfélének, aztán hátat fordítottam neki a székben. – Ha csak azért jöttél, hogy cseszegess, nem érek rá ilyesmire. Be kell fejeznem ezt a hátmintát egy ügyfél számára.

299

 Ma kaptam meg az orvosi zárójelentést. Nem sokkal ezelőtt hívott a doki Carsonból. Ez azt jelenti, hogy a jövő hét elején elrepülök. Visszapördültem felé. Próbált lazának tűnni, de láttam a feszültséget a szemei és a szája körül.  A vállad teljesen rendbe jön addigra?  Nekem ezt mondták.  És mi a helyzet veled? Te kész vagy visszamenni?  Azt hiszem, nem igazán van választási lehetőségem. Jobban érezném magam amikor elmegyek, ha tudnám, hogy a dolgok veled és Shaw-val egyenesben vannak, hogy nem vadászik rá valami őrült, és ha anya beleegyezett volna némi segítségbe, de azt hiszem, csodák csak a filmekben történnek. Morogtam és a kezemmel megdörzsöltem a hajam, ami úgy tűnt percről percre egyre hosszabb lett. Vágytam rá, hogy újra visszanyírjam taréjosra, de bármilyen okból is a fejembe vettem, hogy Shaw nem lehet együtt egy égbemeredező hajú sráccal, így normális és természetes állapotában hagytam meg – bár Shaw rendszeresen emlegette, mennyire hiányzik neki a taréj.  Shaw és én rendben vagyunk, emiatt ne aggódj, és ami anyát illeti, hát abban az ügyben nem sokat tehetek. Csak ígérd meg, hogy óvatos leszel. És nem hajtasz rá több bombára.  Ez első alkalommal sem szerepelt a tervben. Nézd, el fogom mondani apának és anyának és tudod, hogy szervezni akarnak majd valamit, mivel nem tudják, mikor jövök vissza legközelebb és milyen állapotban leszek akkor.  Rome, én képtelen vagyok újra keresztülmenni ezen anyával.

300

 Majd megmondom apának, hogy intézzen valami foglalást egy étteremben vagy ilyesmi. Teszek róla, hogy tisztában legyen vele, ez egy családi esemény, ami azt jelenti, hogy te és Shaw is ott lesztek. Ez nem kérés, öcskös, hanem kijelentés. A sivatagba készülök visszamenni ki tudja mennyi időre, és megérdemlek egy jó családi emléket, amit magammal vihetek. Mindenki kibír egyetlen rohadt estét, megérdemlek ennyit.  Láttad, hogy legutóbb is milyen jól ment, pedig én nem provokáltam anyát. Felsóhajtott és kinyújtotta a lábát. – Tedd ezt meg nekem Rule, kérlek. Nem akartam ezt, nem akkor, amikor Shaw-val a dolgok éppen furcsán alakultak és nem azután, hogy az anyám nyilvánvalóvá tette az érzéseit velem kapcsolatban. De nem létezett túl sok dolog, amit megtagadtam volna a bátyámtól, és nem volt semmi olyasmi, amit ne tettem volna meg neki, ha megkért rá. Káromkodtam egy sort és hátrahajtottam a fejem.  Szólj mikor és hol. Majd átadom Shaw-nak, de nem kaphatod fel a vizet és mehetsz vissza dühösen a háborúba, ha anya úgy viselkedik majd, ahogyan szokott és tönkreteszi az estét.  Nem értem, legalább most az egyszer miért nem tudunk mindannyian egy istenverte család lenni. Tényleg nem érzem úgy, hogy túl sokat kérnék.  Igazad van, és én megteszem, ami tőlem telik. Rendben?  Kösz, tesó. Csak fele olyan rossz vagy, mint amilyennek mindenki gondol.  Pofa be – nevettem és visszatértem a rajzomhoz. – Csak hogy tudd, hiányozni fog az a parancsolgató segged. 301

Odajött és átölelt. Feleslegesen küszködtem azzal, hogy kiszabaduljak, hiszen túl erős volt és könnyedén legyűrt engem.  Nekem is hiányozni fog a szemtelen szád és a szar hozzáállásod. Bár ez a hülye frizura, amit mostanában hordasz egyáltalán nem illik hozzád, szóval ez egy kicsit sem fog hiányozni. Amikor keményen beleöklöztem a bordái közé, végre eleresztett. Egy mordulással engedett el, én pedig próbáltam eltüntetni az arcomról a nehezen leírható érzelmeket.  Csak azért aggódsz, mert a normális hajammal az emberek rájönnek majd, hogy sokkal jobban nézek ki nálad. Megint nekem rontott és birkóztunk egymással egy keveset, úgy ahogy gyerekkorunkban tettük, csakhogy Rome most óriási volt, és a masszív száz kilója ellen nem igazán tudtam küzdeni. Azzal az ígérettel távozott, hogy felhív, ha intézett valamit a vacsorával kapcsolatban, és némi elégtételt jelentett nekem, amikor észrevettem, hogy kifelé menet a bordáit dörzsölgette. Előhúztam a telefonom és hosszan bámultam a kijelzőjét. Utáltam, hogy küzdöttem a Shaw-nak szánt mondanivalómmal, hogy azon aggódtam, milyen szavakat használjak. Hozzá voltam szokva, hogy azt mondtam és tettem, amit csak akartam, ezért ebből a kontrollált és visszafogott énemből már az előtt kezdett elegem lenni, hogy igazán kiteljesedhetett volna. Gyorsan írtam neki egy üzenetet:  Rome most kapta meg a zárójelentését. Hétfőn visszamegy a sivatagba. Azt hittem mivel dolgozik, nem fog rögtön válaszolni, plusz nem szerettem volna, ha mély filozófiai társalgásba bonyolódunk ilyen késő este.  Ó, ne! Te jól vagy? 302

Az egyik testvéremet már elvesztettem és attól a gondolattól, hogy annak az egynek, aki megmaradt olyan munkája volt, ami állandó életveszélybe sodorta őt, attól egyáltalán nem voltam jól, de nem tehettem ellene semmit sem. Rome-ot a kötelességtudata tette azzá, aki ő volt, én pedig túlságosan tiszteltem ezt, túlságosan tiszteltem őt ahhoz, hogy engedjem, hogy az érzéseim beárnyékolják azt a röpke időt, amit együtt tölthetünk.  Voltam már jobban is, de úgy tűnik ő rendben van, így mi mást tehetnék?  Akarod, hogy munka után átmenjek?  Azt hittem sok a tanulnivalód.  Valóban, de ha szükséged van rám, akkor az várhat. Szükségem volt rá. Ölelni akartam őt, szeretkezni akartam vele egész éjjel, de nem azért mert sajnált engem, hanem azért, mert ő is velem akart lenni. A telefonra meredtem azon gondolkozva, a dolgok hogyan válhattak ennyire bonyolulttá pár éjszaka alatt.  Á, megvagyok. Rome viszont szeretne egy közös családi vacsorát, mielőtt elmegy.  És az hogy fog működni, amikor a dolgok így állnak közted és Margot között?  Nem csak én megyek, te is jössz.  Nem is magam miatt aggódom.  Úgy tűnik Rome azt hiszi, mivel elmegy, ha ő kéri meg rá, akkor anya viselkedni fog, bár nekem vannak kétségeim efelől. Azt hiszi, ha egy nyilvános helyre megyünk, akkor visszafogja majd magát.  Olyan szomorú, hogy nektek srácoknak még ilyesmi miatt is aggódnotok kell. 303

 Nem én vagyok az egyetlen, akinek családi gondjai vannak, Casper.  Nem, nem te vagy az egyetlen.  Jó éjszakát. Hosszú szünet következett és nem hittem, hogy még válaszolni fog, de öt perc múlva a telefonom csipogva jelzett egy újabb üzenetet.  Hiányzol, Rule. Nem tudtam mit mondjak erre, mivel most az egyszer nem én voltam kettőnk közül az, aki eltávolodott a másiktól, így csak lezártam a kijelzőt és visszatértem a rajzomhoz.

Másnap én voltam az, aki lemondta az esti találkozót Shaw-val, mert az a nagyszerű ötletem támadt, hogy elrángatom Rome-ot és legalább megpróbálom őt egy csaj ágyába rángatni, mielőtt visszatérne tengerentúlra. Csakhogy végül én végeztem fél arccal a padlón az ötödik Crown ledöntése után és én láttam duplán, így biztos vagyok benne, hogy nem sikerült a tervem, és hogy a valaha volt legrosszabb szárnysegédként végeztem. Rome és Nash bedobtak az ágyba miután gyakorlatilag hazacipeltek, és másnap délelőtt tizenegyig ki sem keltem onnan, amikor is megpróbáltam lezuhanyozni és összehozni egy munkaképes, kellően emberi kinézetet, és csak akkor vettem észre azt is, hogy három nem fogadott hívásom és öt olvasatlan üzenetem érkezett Shaw-tól. Mindegyik kb. ugyanarról szólt: ’hol vagy’, ’mit csinálsz’, ’miért nem veszed fel’, ’átmehetnék hozzád’, ’át fogsz jönni’? Ezek csak 304

azt érték el, hogy elszégyelljem magam és káromkodjak egy sort. Pokolian bűnösnek éreztem magam, mert ha a dolgok nem lettek volna olyan feszültek közöttünk, akkor felhívhattam volna indulás előtt megkérdezni, hogy ő is eljön-e, de így csak élveztem a tegnap estét, és azt, hogy a normális önmagam lehetek, és nem kellett semmilyen erőfeszítést tennem arra, hogy bárkinek a tökéletes bárkije legyek. Épp készültem felhívni őt, hogy megpróbáljam megmagyarázni a dolgot, amikor Rome lépett ki a folyosói fürdőszobából egy törülközővel a fejét szárítgatva. – Te élsz?  Alig. Fel kell hívnom Shaw-t. Nagyon elcsesztem a múlt éjszakát, el kell neki mondanom, mi történt. Vetett rám egy éles pillantást. – Már hívtam. Küldött nekem egy üzenetet tegnap este, hogy megkérdezze, mit csinálsz, ezért elmondtam neki, hogy részeg voltál és irányíthatatlan. Szomorúnak hangzott, és ami még rosszabb: miattad volt szomorú. Morogtam egy keveset és a könyökömet a konyhapultra támasztottam. – Tudom, de fogalmam sincs, mit csináltam rosszul. Majdnem halálra vertem az exét egy parkolóban és rájöttem, ha úgy viselkedek akár egy ősember, el fogom veszíteni őt, és nem leszek ott, hogy megvédhessem. Úgyhogy összeszedtem magam és jól viselkedtem – és biztosíthatlak róla, eddig gőzöm sem volt arról, milyen nehéz is ez –, ráadásul mióta elkezdtem, azóta úgy viselkedik mintha megcsaltam, vagy valami más szörnyű dolgot tettem volna.  Rule, ő már azelőtt is szeretett téged, hogy jól viselkedtél volna. Hagyd abba, hogy próbálsz olyasvalaki lenni, aki nem vagy és csak engedd neki, hogy szeressen téged. Ez nem nehéz, amúgy apa hívott és a vacsora ma este lesz hatkor a Ruth Chrisben, a

305

belvárosban. Shaw-nak már szóltam, úgyhogy hacsak nem akarsz megalázkodni és bocsánatot kérni tőle, akkor nem kell felhívnod őt.  Ide jönnek?  Apa azt gondolta, hogy ez jót fog tenni anyának. Úgy gondolja, ha elviszi őt Brookside-ból, azzal valamennyire elszakítja őt a múlttól, ami fogva tartja.  Hát, majd meglátjuk.  Rule. – Megfordulta, hogy ránézzek és meglepett a szeméből sütő őszinteség. – Köszönöm, hogy megteszed ezt értem. Tudom, hogy nem könnyű neked.  Megtanultam, hogy az egyszerű dolgok nem mindig kifizetődőek. Azok a dolgok számítanak igazán, amikért meg kell dolgozni.  Még mindig az a kis punk vagy, aki nem bírja a piát, de valahol az idők folyamán tényleg olyan férfivá értél, akit büszkén nevezek a testvéremnek. Egy hosszú percig csak bámultuk egymást és előbb ölnék, minthogy beismerjem, hogy a szemeim egészen bekönnyesedtek. Megköszörültem a torkom és ellöktem magam a pulttól. – Kösz Rome, de most mennem kell, hogy kiderítsem van-e még barátnőm, vagy sikerült magam facérra inni tegnap este. A szavain gondolkodtam, ahogy tárcsáztam Shaw számát, hogy küldjek egy hangüzenetet neki. Csak engedd neki, hogy szeressen téged. Nem voltam benne biztos, ennek hogyan is kellene nekikezdeni, azt azonban tudtam, hogy semmi, amit eddig tettem nem működött. Miután üdvözölt a rögzítő, hagytam egy mogorva üzenetet neki. – Hé, én vagyok. Elcsesztem és sajnálom. Hívnom kellett volna téged. Biztos vagyok benne, hogy aggódtál, és ha szakítasz velem, a falat fogom kaparni. Tényleg nincs mentségem, 306

talán csak az, hogy a dolgainktól kissé kivoltam, és megpróbáltam megérteni őket. Hívj fel, amikor ezt megkapod, ha akarsz. Ma este találkozunk. Tényleg sajnálom és ígérem, nem folytatom tovább így a dolgokat, amikor a régi módon minden jól működött. Nem tudtam mit fog válaszolni, csak abban voltam biztos, hogy elszúrtam és reméltem, hogy nem túl késő helyrehozni. Végeztem a munkára készülődéssel, majd túlestem az első két időpontomon anélkül, hogy egyetlen szót is hallottam volna felőle, és emiatt kezdtem aggódni. Tudtam, hogy aznap órája volt, de ez általában nem akadályozta meg abban, hogy az órák közötti szünetekben rám írjon. Nagy volt a kísértés, hogy újra felhívjam, de féltem, hogyha megint rögtön a hangpostára kapcsolna, az mit tenne velem, mivel már így is egy cérnaszálon lógtak az idegeim. Már az utolsó ügyfelem után takarítottam, amikor végül jött tőle egy üzenet.  A vacsorán találkozunk. Mindössze ennyi. Semmi ’igen, megbocsátok’, ’igen, elcseszted, de most csókolj meg és béküljünk ki’, semmi ’mindenki követ el hibákat’, semmi ’örülök, hogy a dolgok visszatértek a normális kerékvágásba’, csak a ’vacsorán találkozunk’. Mégis mit kellett volna kezdenem ezzel? Ez a barátnő-megtartó-küldetés kezdte megfájdítani a fejem, és újra azokra a napokra vágytam, amikor egyszerű, szívélyes ellenségek voltunk és csak pár órát töltöttünk együtt egy héten. Oké, ez távolról sem volt igaz, de egy kicsit jobban éreztem magam, ahogy hazamentem, hogy átöltözzek valami olyasmibe, amitől az anyámat nem fogja megütni a guta. Felvettem egy szürke Dickiest és egy kockás inget, a szegecses bőrövemet pedig egy egyszerű feketére cseréltem. A bakancsomat meghagytam és persze megcsináltam a hajam is, rakoncátlan tincseimre csupán annyi hajápoló szert téve, 307

hogy csak félig keltsen rendezetlen hatást. Még mindig önmagamnak látszottam, csupán egy olyan változatának, amiért apám nem hordhatott le és ami miatt anyámnak nem lehetett oka rinyálni. El kellett ismernem, hogy alig vártam, hogy Shaw-t lássam, és hogy amint lehetőség van rá, tisztázhassak vele mindent, de a fejem annyira bezsongott, amikor csak rá gondoltam, ezért igyekeztem minél kevesebb időt azzal tölteni, hogy azon elmélkedjek, mi lesz a reakciója, amikor végre találkozunk. Rome és én bemásztunk a kocsimba és látszott rajta, hogy ő is ideges volt, így csendben tettük meg az utat az étteremig. Őszintén megvallva nem is hibáztathattam emiatt, mivel az utolsó családi összejövetel olyan remekül ment le, és mivel anya még mindig nem hitte el, hogy bármilyen szerepe is lenne a családi zűr keltésében. Még mindig nem volt biztos benne, hogy ez a nyilvános találkozó – miközben ráadásul ott volt ez a plusz feszültség Shaw és közöttem –, olyan sikeres lesz, de elhatároztam, hogy megadom Rome-nak azt a búcsúztatót, amire rászolgált, mert nem hagyhattam, hogy kiábránduljon belőlem vagy bármilyen extra oka legyen aggódni azokért, akiket szeretett. Megálltunk egy tömött parkolóban, dobtunk pár dolcsit a parkoló órába, és a zsúfolt étteremhez sétáltunk. Anya és apa már odakint vártak ránk Shaw-val. A légzésem felgyorsult és valami ugrott egyet a mellkasomban a látványától. Csak néhány napja volt, hogy utoljára találkoztunk, de most hirtelen úgy éreztem, mintha évek teltek volna el azóta. Ez alatt az idő alatt megváltoztatta a haját, ami most drasztikusan kétárnyalatú volt és agresszívnek tűnt sápadt bőre és csillogó szemei mellett. Az arca piros volt a hidegtől és zöld szemeiben ott cikázott a feszültség, ahogy közeledtünk feléjük. Láttam, hogy anyám halál közeli állapotban szorongatja Shaw karját és nem igazán van elragadtatva az érkezésünktől. Rome lehajolt és 308

mindkettőjüket arcom csókolta, apával pedig kezet rázott, mielőtt kinyitotta az ajtót. Én oldalra döntött fejjel és felhúzott szemöldökkel közelítettem Shaw felé.  Szia. Kissé elhúzta a szája sarkát, míg az anyám tudomást sem vett rólam. – Szia. Menjünk be. Megfagyok. – Hagyta, hogy az anyám távolabb rángassa tőlem, mire a bőröm alatt elkezdett cikázni a düh, de ez az este nem rólam szólt, így és próbáltam lenyugtatni magam, miközben az apám átölelt, megragadta a tarkóm és egy enyhén megrázott. Ettől a gesztustól újra tíz évesnek éreztem magam, ami azért egy kicsit vicces, mert most jó hat centivel magasabb voltam nála.  Ez mindannyiunk számára jó dolog, kölyök. Csak légy türelmes és minden rendbe jön, újra egy egységes csapat leszünk.  Ez csak egy vacsora, apa. Ne ragadtassuk el magunkat.  Hát sétálnunk kell, mielőtt futni kezdenénk, fiam, és jelenleg az Archerek pusztán botladozva sántikálnak. Mindössze annyit tehetünk, hogy előre nézünk. Nem tudtam mit kéne erre mondanom, úgyhogy inkább befogtam a szám és Shaw formás alakját néztem, miközben a pincérnő az épület hátsó részében lévő asztalunkhoz vezette kis csapatunkat. Anyám megállás nélkül fecsegett hozzá, Shaw pedig néha bólintott és egyetértő hangokat hallatott, de rám sem nézett és egyáltalán tudomást sem vett rólam. A parázsló harag lángolásba kezdett átcsapni bennem, és ha valami nem töri meg hamarosan ezt, akkor olyat fogok tenni, amit később bizonyára megbánok. Mikor végre leültünk az asztalunkhoz, be lettem szorítva a bátyám és a barátnőm közé. Az előbbi figyelmeztetően nézett rám, a másik szomorúan és vádlón – ezt a két utóbbit egyáltalán nem értettem, és kész voltam 309

pokolian bármit kimondani, hogy válaszokat kapjak rá. De esélyem sem volt, mert amint Shaw-hoz fordultam, megjelent a pincérnő és el voltunk foglalva az italrendelésekkel, majd anyám ismét lekötötte a lány minden figyelmét. Csak hogy kipróbáljam, milyen mély vízben vagyok, az asztal alatt a combjára tettem a kezem és éreztem, ahogy megfeszül az érintésemtől. Azt vártam, hogy megmozdul vagy ráteszi a kezét az enyémre, de meg sem szakította a beszélgetést az anyámmal. Nyilvánvaló volt, hogy hiányolták egymást, szúró bűntudatot éreztem azért, mert Shaw lemondott egy olyan kapcsolatról, amit egyértelműen nagyra tartott, az irántam való hűsége és érzései miatt. Hagytam, hogy az apám és a bátyám belevonjon a beszélgetésükbe a Broncosról és szemmel tartottam Shaw-t, miközben vacsorát rendeltünk. A kezemet nem mozdította el a térdéről, de egyszer sem nézett rám és fogalmam sem volt, mihez kezdjek mindezzel. Azért azonban hálás voltam, hogy mindaddig, amíg az anyám rá összpontosított, addig engem pillantásra sem méltatott, így a vacsora simábban zajlott, mint vártam volna, figyelembe véve a körülményeket és az ellenséges indulatokat. Apa a desszerttel együtt rendelt egy üveg pezsgőt is és mielőtt kihozták, anyám felállt, hogy kimenjen a mosdóba, így lehetőséget adva Shawnak, hogy felém forduljon és rám nézzen. Amikor megtette, a száját összeszorította és szuper világos szemöldökét összeráncolta. – Beszélnünk kell. Én is felhúztam a szemöldökömet, így az ott átszúrt karikák keményen megfeszültek. – Ezt elég nehéz megtenni, ha nem veszed fel a telefonodat, amikor hívlak és mindenféle béna kifogásokkal állsz elő éjszakáról-éjszakára, hogy az időt ne velem kelljen töltened. Láttam őt meghökkenni és közelebb hajolt, hogy a fejünk csaknem összeért. Elég halkan sziszegett ahhoz, hogy csak én 310

halljam meg, amit mondott: – Hát bocs, amiért fogalmam sem volt mit mondjak neked, figyelembe véve, hogy az utolsó alkalommal, amikor pár napig nem beszéltünk egymással, ledugtad a nyelvedet az első arra hajlandóságot mutató csaj torkán. Nem tudom, mi van veled, de úgy érzem, mintha egy idegenné válnál, és ezt utálom. Bosszúsan néztem rá és az ujjaim megfeszültek a lábán. – Bízol bennem egyáltalán? Jézus Shaw, talán csak próbáltam jobb barát lenni, valaki olyan, aki nem pöccen be állandóan minden hülye baromságon, és nem kerül börtönbe, miközben a pszichopata exed még mindig a környéken ólálkodik. Talán csak próbáltam helyesen cselekedni a változatosság kedvéért. Próbáltam olyan srác lenni, akit megérdemelsz. Összeszorított fogain keresztül keményen kifújta a levegőt és a smaragdzöld szín kiélesedett a szemében a haragtól, ami meglepetésemre ugyanolyan forrón égett, mint a sajátom. – Talán meg kellett volna kérdezned, mielőtt eldöntöd, hogy én mit érdemlek, Rule. Lehet, hogy nekem az tetszett, hogy minden szarságon bepöccentél. Talán nekem hiányzik, hogy olyan szenvedélyes legyél irántam és a biztonságom iránt, hogy még a börtönbe jutást is megkockáztatod a pszichopata exem miatt. És pokolian biztos vagyok benne, hogy nem kértelek arra, jobb barát legyél, mivel ez a barát az elmúlt héten nem tett mást, csak összezavart és elszomorított. Nem hinném, hogy egyikünk is rájött, felemeltük a hangunkat, vagy hogy most már rabul ejtett közönségünk is volt. Valójában az anyám volt az – aki olyasfajta torokhangot hallatott, mint egy sebzett állat, miközben a széke mellett imbolygott a sarkain –, aki felkeltette a figyelmünket. Hatalmas szemekkel nézett rám és Shaw-ra és a kezét erősen a mellkasához szorította. Apám sokkal kevésbé tűnt meglepettnek, de mint általában, én inkább az anyám miatt aggódott. 311

 Minek nevezted őt az imént? Shaw az anyámra nézett, majd vissza rám. Felsóhajtott és halkan válaszolt, mintha csak attól tartana, hogy a hír hallatán ez a nő előtte törik össze. – Rule-lal egy kicsit több mint egy hónapja találkozgatunk. Azt mondtam neki, hogy abba kell hagynia, hogy úgy viselkedik, amilyennek szerinte lenni kell, hogy jobb barát legyen. – Megfordult, hogy rám nézzen és láttam, hogy belül hadakozik magával valamin. Végül vett egy mély lélegzetet és visszafordult anyámhoz. – Tizenhárom éves korom óta szerelmes vagyok belé, Margot. A vallomásától mozdulatlan lettem és éreztem, hogy a bensőm teljesen elgyengült. Szeretett engem. Ez a tökéletes, gyönyörű, kedves fiatal nő szeretett engem és már ilyen hosszú ideje. De nem tudtam ezt hová tenni, mivel az anyám elkezdte visszapislogni a könnyeit és az este folyamán első ízben fordította felém a figyelmét.  Nem elég neked, hogy elvetted Remy életét? Azt a lányt is el kell venned tőle, akit szeretett? A döbbent csend úgy landolt az asztalnál, akár egy tonna tégla. Az ösztönöm azt súgta, hogy lökjem el magam az asztaltól, és viharozzak ki az étteremből, de nem tudtam, mert Shaw a kezét a lábamra szorította, és Rome meg az apám egyaránt talpra ugrott a felháborodástól. – Margot!  Anya! Ahogy növekedett a hangerő, más vendégek is a jelenetet kezdték el figyelni, amit mi rendeztünk, de én túlságosan döbbent voltam ahhoz, hogy ez érdekeljen. Hallottam, ahogy Shaw a nevemet mondja és éreztem, hogy a bátyám a vállamra teszi a kezét, de nem voltam ott, mindaddig nem, amíg Shaw felállt két ujját a szájába téve és fütyült egyet, amitől mindannyin döbbenten néztünk rá. A 312

kezeivel az asztalra támaszkodott, előrehajolt, hogy közvetlenül az anyámhoz beszéljen, de mindegyikünkkel fenntartotta a szemkontaktust.  Mindenki fogja be. – Az ujjával anyámra mutatott és összehúzta a szemeit. – Figyelj rám Margot, és ez egyszer meg kell hallgatnod, amit mondok. Mindig szerettem Remyt, de sosem voltunk szerelmesek egymásba. Tudta, hogy mit érzek Rule iránt és ez olykor mindkettőnket bátorított és elkedvetlenített, de a nap végén tudta, hogy nem feltétlenül mi választjuk ki, kibe szeretünk bele. Vett egy mély lélegzetet és figyeltem, ahogyan a mellkasa emelkedett és süllyedt. Küzdött valamivel, valami naggyal, erre utaló jel volt elvörösödő arca és ökölbe szoruló kezei. – Remynek voltak titkai. Tudom, srácok, hogy közel álltatok hozzá, hogy mindannyian szerettétek és tiszteltétek egymást, de Remy más volt, mint ti ketten és nem tudta, hogyan mondhatná el ezt nektek. Azt gondolta, talán úgy a legjobb mindenkinek, ha azt feltételezitek, hogy egy pár vagyunk, mert Dale-nek és Margotnak már így is elég nehéz volt Rule-lal és mindazzal, amit tett, hogy tetováltatta magát és hogy úgy hordta a haját, akár egy őrült. Megfordult, teljesen szembe velem és láttam, hogy könnyek szöktek a szemébe és az alsó ajka megremegett. Egy ölelésben akartam őt vonni és jobbá tenni ezt az egészet, de még sokkolt érzelmi állapotomban is tudtam, hogy a most következő szavai örökre meg fogják változtatni a világomat. – Megígértem neki, és mivel olyan sokkal tartozom felé, megesküdtem, hogy soha az életben nem mondom el ezt senkinek. – Körbejáratta a tekintetét mindannyiunkon az asztal körül. – Remy meleg volt. Ő volt a legjobb barátom, a pótcsaládom, de homoszexuális volt. Egy Orlando Fredrick nevű sráccal volt komoly kapcsolata, akivel az utolsó évben találkozott, amikor még focizott. Ez volt az igazi oka 313

annak, hogy iskola után Denverbe költözött; Orlando is a denveri egyetemen tanult tovább. Idegen kétkedés és hideg kígyózott fel a gerincemen. Rome eleresztett egy sor káromkodást, és anyám közben komolyan ordítani kezdett. Shaw felém fordult és szomorú szemekkel nézett engem, én pedig úgy néztem vissza rá, mintha még sosem láttam volna őt ezelőtt.  Az nem létezik. Elmondta volna nekem. Csalódottan rázta meg a fejét, fekete-fehér haja a vállait súrolta. – Akarta, de aggódott, hogy nem értenéd meg, amiért ezt titokban akarta tartani előttetek. Attól félt, sürgetnéd, hogy hozakodjon elő vele. Sosem az aggasztotta, hogy te hogyan reagálnál rá, csak tudta, hogy ezzel megölné Margotot.  Ikrek voltunk, az isten bassza meg. Nekem elmondta volna.  Rule. Ellöktem magam az asztaltól és lenéztem rá. – Ez baromság. Rome felállt és azt vettem észre, hogy ő is szigorú szemekkel néz Shaw-ra. – Nincs rá szükség, hogy hazugságokat hozz fel egy elhunytról, csak hogy megpróbáld megkönnyíteni a dolgokat Rulenak. Ez kétségbeesett és szükségtelen, Shaw. Könnyek csorogtak le az arcán, ahogy oda-vissza nézett kettőnk között, kinyitotta a száját, hogy mondjon valamit, de apám félbeszakította azzal, hogy a kanállal megkocogtatta a pezsgőspoharának oldalát.  Rendben, mindenki üljön le és pofa be. – Vetett egy szigorú pillantást anyámra és rámutatott a székére, amiről percekkel ezelőtt pattant fel. Anya úgy nézett ki, mint aki mindjárt elájul, és nagyjából olyan boldognak tűnt, hogy Shaw mellé kell visszaülnie, mint amikor néhány héttel ezelőtt beugrottam hozzájuk. Én vonakodva leültem és 314

meglepő módon Rome volt az, aki kitartott. A széke háta mögött habozott, mígnem apám dühösen ránézett és odamutatott. – Segget a székbe, katona. Shaw sírt mellettem, de most ahelyett, hogy meg akartam volna vigasztalni, mindössze csak minél messzebb akartam tőle lenni. Apám megköszörülte a torkát és a kezét keresztbefonta az asztalon.  A dolgok ebben a családban elég régóta hevernek romokban. Túl sok volt a tisztességtelenség és túl sok mentség volt mindenki számára, és én kész voltam rá, hogy mindezt a szőnyeg alá söpörjem, csakhogy a feleségem boldog legyen, mert ha ő nem az, akkor egyikünk sem lehet. – Megdörzsölte az állát és hirtelen vagy száz évvel idősebbnek tűnt, mint amennyi valójában volt. – Margot, ne tettesd magad, hogy nem tudod, az, ahogyan Rule-lal az elmúlt években bántál milyen kegyetlen és indokolatlan volt. Én ugyanúgy elvesztettem a fiam, ahogy te, és mégis figyeltem, ahogy megpróbáltad a megmaradtat egy idegenné vagy valaki olyanná változtatni, aki gyűlöl minket. Ő egy jó fiú; keményen dolgozik, szereti a családját és egyértelműen vannak olyan tulajdonságai, melyek elég jók voltak a mi lányunknak, hogy értékelje azokat. Én végeztem azzal, hogy elidegenítsem őt. Mindketten tudjuk, hogy Shaw szerelmes belé gyerekkora óta, láttuk, ahogy ránézett, ahogy megvédte, és nem hinném, hogy te ezt egy másodpercre sem vetted észre, miközben megpróbáltad állandóan Remy felé taszigálni őt. Felsóhajtott és most olyan tekintettel nézett rám és Rome-ra, mint gyerekkorunkban. – Shaw nem hazudott nektek, fiúk. A testvéretek valóban alternatív életmódot folytatott. Lehet, hogy nem akarta, hogy anyátok és én tudjunk róla, de a tinédzserek szarul hazudnak és nem is volt olyan diszkrét, mint hitte. – Vetett egy oldalpillantást anyámra, miközben mi Rome-mal döbbenten néztünk egymásra. – Margot azt hitte, ez csak egy periódus az életében és ez volt a fő oka 315

annak, hogy olyan lelkes volt és olyan szívesen fogadta be Shaw-t az otthonunkba és a családunkba. Eleinte meg volt róla győződve, hogy ez meg fogja Remyt változtatni, el fogja érni, hogy a lányokat szeresse, de hogy még pontosabb legyek, hogy téged szeressen, Shaw. De mint mondtam, elég nyilvánvaló volt, hogy téged viszont Rule érdekelt és még akkor sem éreztél volna így Remy iránt, ha a lányokat szeretette volna. Ahogy telt az idő, mi is épp ugyanannyira imádtunk téged, és láttuk, mennyire hiányzik neked a szeretet, hogy nem tudtunk elengedni, és bár én sosem értettem egyet Rem döntésével, hogy hagyta, mindenki azt gondolja, több van köztetek barátságnál. Felmorogtam. – Nekem elmondta volna – csaptam a tenyeremmel az asztalra, mire az apám dühösen rám nézett.  Nem fiam, nem tette volna. Remy küzdött ezzel, küzdött azzal, aminek mindenki szerint lennie kellett ellentétben azzal, aminek mindenki más gondolta őt, ez pedig nem olyasmi, amit te valaha is megtettél. Te mindig önmagad voltál és bárkinek nekimentél, akinek ez nem tetszett. Ránéztem Shaw-ra, majd az asztalra. Megpróbáltam érte megváltozni, ami egy epikus kudarcnak bizonyult. Felálltam és a tekintetem anyámra esett. – Nem értem, hogy engem miért nem voltál képes soha olyannak szeretni, amilyen vagyok, miközben őt nyilvánvalóan a döntéseitől függetlenül szeretted. Ennek semmi értelme. Le kell innen lépnem.  Veled megyek. – Rome ugyanolyan vadnak tűnt, mint amilyennek én éreztem magam belül. Lenéztem oda, ahol a puha kéz az alkarom köré szorult. Önkéntelenül összerezzentem, és azt hiszem valóban láttam a szívét összetörni a szemében. – Rule – a hangja csupán megtört suttogás 316

volt. – Sajnálom. – Elengedett és én szinte meg sem tudtam szólalni a gombóctól a torkomban.  Felfogtam, hogyan értetted, amikor azt mondtad, mindig a hozzád legközelebb állók okozzák neked a legnagyobb fájdalmat. Majd jelentkezem. – De ahogy Rome és én kisiettünk az étteremből nem voltam benne biztos, hogy az igazat mondtam neki, és nem voltam hajlandó belegondolni, hogy az, ahogyan most elsétáltam tőle, mennyire hasonlított ehhez a fájdalomhoz.

317

16. FEJEZET

Fordította: Mandy

Majdnem három hét telt el azóta, hogy legutóbb kapcsolatba léptem Rule-lal. Semmi üzenet, hívás, egyetlen e-mail, vagy postagalamb se, csak nagy rakás csend és egy összetört szív az én részemről. Rome még csak nem is viszonozta a hívásaimat vagy üzeneteimet, amikben elköszöntem tőle és tudattam vele, hogy hiányozni fog, ameddig távol van. Úgy ment el a sivatagba, hogy haragudott rám és ez éppen olyan fájdalmas volt, mint a mindennap megvívott csaták saját magammal, nehogy felhívjam Rule-t és könyörögjek neki, hogy bocsásson meg, és kérjem, hogy értse meg, ez soha nem az én titkom volt, amit elmondhattam volna neki, annak ellenére, hogy a kapcsolatunk fájdalmasan intenzív volt. Ayden folyton azt mondogatta, hogy Rule lenyugszik majd és előkerül, ameddig Margot és Dale szilárdan hitték, hogy soha többé nem áll szóba egyikünkkel sem. Ugyanabban a csónakban eveztek, amiben én, egyik fiú sem beszélt velük és Margot majdnem idegösszeroppanást kapott, mikor Rome nem engedte meg nekik, hogy elvigyék Fort Carsonba az indulásra, ehelyett a testvérek együtt mentek el, kizárva minket, többieket a hidegbe. Szenvedtem, de elegem is volt abból, hogy a szeretetem és ragaszkodásom senkinek nem volt elég. Régebb óta és jobban szerettem Rule-t, mint bárki mást az életemben, és ez még mindig nem volt elég neki ahhoz, hogy átlásson saját sértett érzésein és azon, 318

hogy úgy érezte, elárulták, és rendbe hozza a dolgokat közöttünk. Még mindig dühös voltam, amiért a bomba ledobása előtti hetet azzal töltötte, hogy úgy próbált viselkedni, ahogy én arra sosem kértem őt, és amit egyáltalán nem akartam tőle. De mikor egyedül voltam este és az ágyamban sírtam, el kellett ismernem, hogy bár hülyeség volt tőle, mégis nagyon édes gesztus, és ha nem siklottak volna félre a dolgok, valami igazán nagyszerű is kialakulhatott volna közöttünk. Emlékeztem rá, ahogy figyelmeztettem, mennyire rosszul alakulhatnak a dolgok, ha megpróbálkozunk ezzel. Valahogy még az sem tudta felvenni a versenyt a fájdalommal, amit ez a teljes kirekesztés okozott, amikor annak idején újra és újra egy ágyban találtam az összes létező ribanccal a Platte folyó ezen oldaláról. Igazán keményen próbáltam nem aggódni amiatt, mit csinál, vagy hogy kivel csinálja mindazt, ez azonban minden egyes eltelt nappal elkerülhetetlenebbnek tűnt. Bármit is érzett irántam, az nem volt elég ahhoz, hogy túljusson a sértettségen és még a közelében sem járhatott annak a szívszorító fájdalomnak, amit én éreztem iránta. Úgyhogy bármennyire is majdnem belehaltam, bármennyire kínzott is, hogy elengedjem őt, ennyi idő után túl kellett jutnom Rule-on, dolgoznom kellett azon, hogy továbblépjek, mert még ha újra fel is vette volna velem a kapcsolatot, túl nagy volt rá az esély, hogy visszatérne a régi viselkedéséhez és kizárt, hogy túléljem ezt a fajta árulást valaki olyantól, aki ennyire fontos volt nekem. Így ahelyett, hogy szenvedtem volna miatta, mosolyt erőltettem az arcomra minden nap, újra felvettem a műszakokat a munkában, amiket kihagytam, belevetettem magam az iskolai feladataimba és annyi időt töltöttem Aydennel és Corával, amennyit csak tudtam. Cora közelében minden alkalommal óvatos voltam, nehogy kimutassak valamit és ő is ugyanolyan óvatos volt; soha, de soha nem említette Rule-t vagy bármit, aminek köze volt hozzá. 319

Az pedig nem kifejezés, ha azt mondom, hogy a szüleim izgatottak voltak amiatt, hogy Rule nem volt többé a képben. Apám annyira boldog volt, hogy elvette az újrafestett BMW-met és egy Porsche Cayenne-nel helyettesítette, miután valamelyik nap amiatt panaszkodtam, hogy szeretnék egy SUV-ot a havazós napokra. Megpróbáltam visszautasítani, mert nem volt szükségem megvesztegetésre, tekintetbe véve, hogy igazából Rule hagyott el engem, de a tulajdoni lap az én nevemre szólt és a BMW már nem volt meg, így vonakodva elfogadtam. Anyám még rosszabb volt. Minden nap felhívott, hogy ellenőrizzen. A nő, akinek sosem volt ideje rám, hirtelen túlságosan érdeklődő lett minden iránt, amit csináltam és mindenki iránt, akivel az időmet töltöttem. Szerintem tudatalatt próbálta a tudomásomra hozni, hogy ameddig kihagyom az életemből a kellemetlen alakokat, végül elnyerném a jóváhagyását. Vicces, de most, hogy Rule elment, nem is akartam már anyám elismerését. Milliószor inkább elfogadtam volna a kitagadást és az örökségből kizárást, ha cserébe rá tudtam volna venni Rule-t, hogy szóba álljon velem, ha csak a felét éreztethettem volna vele annak, amit én mindig éreztem iránta. Azt hiszem, az érdeklődésem hiánya mindkét szülőmet idegesítette. Annyira hozzászoktak már ahhoz, hogy úgy lóbálták előttem az elfogadásukat és a helyeslésüket, mint valami arany répát és most, hogy ez már nem vonzott engem, nem tudták mit tegyenek. Üdítőnek vagy izgalmasnak kellett volna találnom, hogy az én kezemben volt a hatalom, de ehelyett csak üresnek éreztem magam tőle. Már hamarabb fel kellett volna vennem velük a harcot, így kellett volna tennem azonnal, mihelyt Rule és én elkezdtük az egészet – bármi is volt az, amit csináltunk. Annyi időt elvesztegettem, és emiatt csak még több szomorúságot és megbánást 320

halmoztam fel a tetejébe annak, amivel már így is el kellett boldogulnom.  Köszönöm, Lou. Rávillantottam erőltetett mosolyaim egyikét, amikben már kezdtem profi lenni és hagytam neki, hogy medveölelésbe kapjon, ahogy a műszakom után az autómhoz kísért. Azóta nem hallottam Gabe-ről, amióta nem beszéltem Rule-lal sem, de jobban éreztem magam a tudattól, hogy valaki még mindig eléggé törődik velem ahhoz, hogy megbizonyosodjon róla, biztonságban vagyok, így soha nem utasítottam vissza Lou-t, mikor felajánlotta, hogy az autómhoz kísér. Ráadásul ez egy fura este volt számomra, azért vállaltam be a műszakot, mert az egyik lány lebetegedett, de ma Ayden nem dolgozott, így egyedül voltam. Valójában úgy tűnt, a szobatársam megszabadult a félelmétől és randizni ment egy nagyon aranyos fizika szakossal, aki történetesen annyira a szöges ellentéte volt egy rockernek, amennyire ez csak lehetséges lehetett. Kétszer randizott vele ezen a héten és egy kicsit jobban hasonlított a régi önmagára, így örültem a dolognak; még ha ez azt is jelentette, hogy egy újabb éjszakát kellett egyedül eltöltenem a nyomoromban tobzódva. Végül is senki nem mondta, hogy a felépüléshez vezető út szép. Lou letett és megpuszilta a homlokomat.  Hiányolom azt a te fiatalemberedet, Shaw. Nagyokos, de jó srác. Sóhajtottam, mert legalább heti egyszer letudtam ezt a beszélgetést Lou-val. – Tudom. Nekem is hiányzik.  Vigyázz magadra, te lány.  Mindig azon vagyok. Az új autóm fantasztikus volt, nem fogom tagadni. Úgy dorombolt, ahogy az összes jó sportkocsinak kellett, de nem volt 321

nehéz navigálni vele a havas és jeges belvárosi utcákon, ahogy áthajtottam a városon a lakásomig, egész úton a The Avett Brothers nagyon szomorú dalait hallgatva összetört szívekről. Késő volt, jóval éjfél után, és nem is hétvége, így nem igazán tartózkodott odakint senki. Valahol egy kutya ugatott és önkéntelenül is megborzongtam, ahogy kiszálltam a SUV-ból, mert hideg és sötét volt, ezért automatikusan utáltam a hazafelé vezető utamnak ezt a részét. Csak kiemelte a lényeget, miszerint tényleg és igazán egyedül voltam, ez a tudat pedig mélyre égett a zsigereimben. Szerencsém volt, hogy találtam egy parkolóhelyet pontosan az épület előtt. Siettem a biztonsági ajtóhoz és beütöttem a kódot, mert az egyenruhám nem volt épp alkalmas kinti viseletre, még a denveri tél vége felé sem. Rájuk leheléssel próbáltam felmelegíteni az ujjaimat és turkálni kezdtem a táskámban a kulcsaim után. Normál esetben már elővettem volna őket, de az utóbbi időben annyira elterelte a figyelmemet a fejemben lévő zaj és a mellkasomra nehezedő súly, hogy gondoskodni a biztonságomról valahol a prioritásaim listájának aljára került. Éppen betettem a kulcsomat a zárba és készültem elhúzni a reteszt, mikor egy mély hang a nevemen szólított a hátam mögül. Egy pillanatra izgatott lettem, féktelen megkönnyebbülés áradt szét bennem, mert az egyetlen srác, akiről azt gondoltam, a lakásomnál várna, Rule volt, ráadásul még akkorról tudta a belépőkódot, mikor randiztunk. De még mielőtt meg tudtam volna fordulni és bármit tenni, erős kezek ragadtak meg a tarkómnál fogva és arccal az ajtónak nyomtak. Elakadt a lélegzetem a rémülettől, az agyam egy részén átvillant, hogy segítségért kellene kiáltanom, de kivágódott az ajtó egy olyan csukló erős mozdulatától, amin egy túlságosan ismerős Tag Heuer óra virított. Előrebotladoztam, ahogy durva kezek löktek befelé a lakásba.

322

A táskám elrepült és annyira megdöbbentett, hogy Gabe-et látom magam előtt, ugyanolyan élére vasaltan és kifényezve, mint általában, de őrült szemekkel és tébolyult vigyorral az arcán, hogy még csak meg sem tudtam mozdulni.  Hogy jutottál be ide? Tudtam, hogy ez nem lehet jó. Nem voltam biztonságban vele, egyáltalán nem akartam egyedül lenni vele, de a lakás kicsi volt, és nem maradt sok hely, ahová futhattam. Volt egy gázspray a táskámban a padlón és a sokkoló, amit Rule vett nekem, hasztalanul hevert az új kocsimban. Most nagyon megbántam, hogy nem engedtem Rule-nak itt hagyni a pisztolyát, pedig folyamatosan kérte, ameddig találkozgattunk. Gabe nyilvánvaló izgalommal futtatta végig a kezeit sötét haján és úgy figyelt, mint bármelyik másik ragadozó figyelte a kinézett prédáját.  Azt mondtam anyádnak, hogy haladunk a kibékülés felé és meg akarlak lepni. Megadta a kódot. Követtelek hazafelé a munkából, mivel a köcsög nyilvánvalóan kikerült a képből és a katona majom sem volt a közelben, gondoltam, a jelenlegi alkalom pont olyan jó nekünk, hogy egyetértésre jussunk, mint bármelyik másik. Olyan hideg volt, olyan tényszerű, még azt sem hittem, megérti, hogy épp most tört be a lakásomba és hogy én remegek a félelemtől. Összefontam a karomat a mellkasomon, hogy megpróbáljak leplezni valamennyit a félelemből, amit éreztem, de Gabe továbbra is úgy bámult rám, mintha éppen mentálisan szedne szét engem darabokra.  Még csak nem is ugyanabból a könyvből olvasunk, Gabe. Menned kell, mert két másodpercre vagyok attól, hogy sikítani kezdjek. 323

Megrázta a fejét és helytelenítő hangot hallatott.  Látod, Shaw, a dolgok igazán rosszra fordultak a számomra. Mióta a gengszter barátod úgy tüntetett fel, mint egy tehetetlen balféket és az apám nem fedezi a hitelkártyáimat a kis trükk miatt, amit megléptél a távoltartási végzéssel, a dolgok elindultak lefelé a lejtőn. Megbuktam politikaelméletből, a diákszövetségem ki akar dobni, mert szemlátomást nem okés dolog hagyni egy csatornapatkány IQ-jával rendelkező srácnak, hogy lúzernek tüntessen fel téged a saját kampuszodon. A szüleim dühösek rám a távoltartási végzés miatt és a gyakorlat az anyád kampányában, amit akartam, kudarcba fulladt, mert egyszerűen nem volt ideje összehozni. Szóval látod, Shaw, amióta úgy döntöttél, hogy önző ribanc leszel és hátat fordítasz az összes nagyszerű dolognak, amink együtt lehetett volna, dupla annyit kell dolgoznom, hogy megkapjam, amit akarok. Meg volt őrülve, teljesen elment az az átkozott esze. Próbáltam arrébb araszolni előle, mert ha elég közel jut ahhoz, hogy hozzám érjen, a dolgok rémisztőből elképzelhetetlenül borzalmasba fognak átmenni.  Sajnálom, hogy nehézségeid vannak, Gabe, de nem kellett volna az autómmal szórakoznod. Az végképp kiakasztotta Rule-t. Mondtam neked, hogy hagyj békén, vagy nem fog tetszeni, amit tenni fog. Felvisítottam, mert Rule-t nyilvánvalóan nem kellett volna felhoznom. Gabe gyorsabban mozdult, mint ahogy hittem volna, hogy képes rá. Követett, ahogy hátráltam előle, próbálva annyi távolságot tartani közöttünk, amennyit csak tudtam. Sajnos elkapott a nappaliban, és annak ellenére, hogy harcoltam, egyszerűen nagyobb és erősebb volt nálam, így megragadott a torkomnál fogva és egymással küzdve a padlóra kerültünk. Felrúgtam egy aszalt, ami 324

hatalmas zajt csapott és kiérdemeltem vele egy pofont visszakézből, amitől felrepedt a szám sarka. A derekamra ült, az oldalamhoz szorított a karjaimat és a torkom köré fonta a kezét. A szemeim nedvesek voltak a fájdalom könnyeitől és attól, hogy küzdenem kellett a levegőért. Belekarmoltam az engem szorongató kezébe és rugdostam a lábaimmal, de ő csak fölém hajolt és erősített a nyakam körüli szorításon.  Azt hiszed érdekel, amit az a vesztes gondol? Szerinted nem szarom le magasról, amit az a degenerált tenni akar velem? Ő egy senki. Végig azt mondtam neked, hogy nem fog veled maradni, és most nézz magadra. Teljesen egyedül vagy és végre a kedvem szerint cselekedsz. Mondtam, hogy megkapom, amit akarok, mindig így van. El kell menekülnöm tőle, különben meg fog ölni, tényleg meg fog ölni. A látásom kezdett homályosodni és égett a tüdőm, de ő csak tovább szorított és ült rajtam, ameddig arról beszélt, hogyan jövünk össze újra és hogyan fogom felhívni az anyámat és veszem majd rá, hogy átgondolja a dolgokat Gabe gyakorlati helyével kapcsolatban most, hogy újra egy pár vagyunk. Oda-vissza ráztam a fejem, próbálva valamennyi levegőhöz jutni és sikerült kettőnk közé tennem a kezem eléggé ahhoz, hogy beledöfjem a körmöm a bicepsze alsó részébe. Összerezzent tőle és eléggé hátratántorodott ahhoz, hogy egy kissé el tudjak mászni előle. A kezemet megvágta egy darab a törött lámpából, ahogy küszködve próbáltam talpra állni, de csak annyit értem el vele, hogy egy kegyetlen kéz visszahúzott a hajamnál fogva. Felmordultam, ahogy Gabe súlya egyenesen a hátamon landolt és ki kellett pislognom a szememből a folyamatosan odacsorgó vért, miután bevertem a fejemet a felborult asztal lábába.  Ayden bármelyik percben hazaérhet. 325

A hangom vékony és gyenge volt a nyomástól, amit a nyakamra gyakorolt, nem mintha számított volna egyébként. Egyszerűen talpra rántott és hozzám préselődött, így meghajolva a kanapé hátuljához nyomódtam. Kétségbeesetten próbáltam nem gondolni rá, mennyire kevés akadályt képezett a munkaruhám abban, hogy visszatartsa őt. Lehajtotta a fejét az enyémhez, kicsit sem tűnt úgy, hogy bánná, amiért mindenhol vér volt.  Kit érdekel? A barátnőm vagy, Shaw, hozzám tartozol. Ha a szobatársad hazajön, majd azt mondod neki, hogy a dolgok kicsit szenvedélyessé váltak, miközben együtt voltunk. Annyit helyezett a súlyából a hátamra, ahogy kicsavarta a kezem a hátam mögött, hogy az nem bírta elviselni a nyomást és egy émelyítő pukkanással, amitől mindketten megrándultunk, a vállam kiutat talált a gödréből. Sikítottam a fájdalomtól és elernyedtem azon az oldalamon. Félelem és pánik emelkedett gyorsan és keményen a torkomban, ahogy küzdöttem, tudva, hogy el kell jutnom a táskámban lévő gázsprayhez vagy a konyháig, hogy valamilyen fegyvert keressek ott, amit felhasználhatok ellene. Elengedte a kezeimet, most, hogy az egyik teljesen haszontalan volt és az egyik kezét a tarkómra tette, hogy meghajolva tartson a kanapé felett, közben a másikkal elkezdte rángatni és húzgálni az egyenruhám alját. Mindenféle töredékmondatot motyogott és arról beszélt, hogyan fog megbizonyosodni róla, megértettem, hogy egy pár vagyunk. Arról fecsegett, hogy összeházasodunk és egyesítjük a családjainkat, és komolyan sírni kezdtem, mert kizárt volt, hogy hagyjam őt ilyen módon erőszakot tenni rajtam. Szerencsére az általam felrúgott lámpa egy része elég közel landolt ahhoz a kanapéhoz, hogy egy darabja beleágyazódjon a párnák egyikébe. Mialatt Gabe el volt foglalva a ruháim rángatásával, a jó kezem ujjaival megmarkoltam a darabot. Éreztem, 326

hogy a fodros kis rövidnadrág, amit az egyenruhám alatt viseltem, szakadni kezdett és ez elég volt ahhoz, hogy akcióba lendüljek. Az egyetlen, amit hason fekvő pozíciómból el tudtam érni, az a combjának a húsos része volt és nem voltam biztos benne, hogy elég erőm van valódi kárt okozni benne, de meglendítettem a szilánkot olyan erősen, ahogy csak tudtam. Hallottam Gabe-et káromkodni és hirtelen hátrarándult. A kezeimre roskadtam és felsikítottam, ahogy a súlyom a sérült karomon landolt. Keresztülmásztam a padlón, miközben próbálta kihúzni magából az üveget és sikerült elérnem a táskámat. Épphogy visszaküzdöttem magam a talpamra, amikor dühösen megindult felém, de elővettem a gázsprayt és a szórófejet felé fordítva, teljes dózist zúdítottam egyenesen az arcába, amitől úgy üvöltött, mint egy sérült medve. Ép kezembe szorítottam a sprayt és az ajtó felé rohantam. Biztos voltam benne, hogy úgy nézek ki, mint egy szökevény az őrültek házából, hisztérikusan sírtam, csupa vér volt az arcom és alig tudtam beszélni a torkomat ért sérülés miatt, de ezek egyike sem számított, mert ahogy eljutottam a biztonsági ajtóhoz, egyenesen Aydenbe futottam és bömbölő kupaccá estem össze, ahogy elkapott. A nevemet kiáltozta azt követelve, mondjam el, mi történt és hallottam, hogy a 911-et hívja telefonon, de a sokk és a fájdalom között én teljesen magamba zárkóztam. Felpislogtam rá az arcomon lecsorgó véren keresztül és homályosan a tudatában voltam a tömegnek, ami a többi lakásból kijövőkből állt össze, de az egész egyszerűen túl sok volt és minden elsötétült előttem. Biztos vagyok benne, hogy Ayden elkapott, mielőtt földet értem volna, de egy hordágyon tértem magamhoz, amint épp betoltak egy mentőautóba. A szirénákból áradó fényektől lüktetett a fejem és a fiatal mentős millió kérdéssel bombázta Aydent, ahogy beszállt

327

velem hátra. Azonnal megragadta a kezem és megszorította, és észrevettem, hogy ugyanolyan keservesen sír, mint én.  Gabe? Lángolt a torkom, a beszéd olyan érzés volt, mintha borotvapengék erdején keresztül jönnének a szavak. Ayden remegő kezekkel törölte le a könnyeit és összerezzentem, ahogy a mentős felém irányította a kérdéseit.  A rendőrök elkapták. Az apja felbukkant, miközben egy rendőrautó hátuljába ültették, de a gázsprayt, amit használtál rajta, nehezen lehetett nem észrevenni, szóval nem igazán tudta tagadni, hogy Gabe a lakásunkban volt. Hogyan jutott át a biztonsági kapun? Megrándultam, mikor a mentős megvizsgálta a vállamat. Együttérző pillantással fordult felém.  Ezt a helyére kell majd tenni. Kificamodott, és azt hiszem a vágás a homlokán elég mély ahhoz, hogy össze kelljen majd varrni. Sajnálom. Meg akartam mondani neki, hogy rendben van, mert életben vagyok és legalább Gabe nem járt sikerrel a végső erőszakkal, de túlságosan is fájt a beszéd, így mikor megkérdezte, hogy szükség lesz-e nemi erőszak miatti vizsgálatra, nemet intettem a fejemmel és megszorítottam Ayden kezét, ahogy újra sírni kezdett.  Az anyám. – A szavak megtörtek voltak, és nem csak a torkom miatt. – Megadta neki a kódot, mert Gabe azt mondta neki, hogy újra együtt vagyunk. Ayden olyan káromkodássorozatot eresztett meg, amire még Rule is büszke lett volna, és az út többi részét egymásba kapaszkodva töltöttük. A következő két óra orvosok és rendőrök elmosódott forgatagában telt. Az első tizenöt perc után világos volt, hogy nem fogom tudni befejezni a beszélgetést bántalmazott hangszálaim 328

miatt, így íráshoz kellett folyamodnom, hogy elmondjak mindent, ami velem történt. Gabe legalább éjszakára be volt zárva és az apja semmit sem tehetett, hogy kijuttassa. A nyomozó, aki felvette a vallomásomat, tudatta velem, hogy Gabe családja jó eséllyel kifizeti az óvadékot reggel, így kiengedik, de már megvolt az elrendelt távoltartási végzés, amivel szemben az apja tehetetlen volt. Nem mintha számított volna, mert legalább éjszakára bent tartottak, hogy lássák, mekkora kár keletkezett valójában a torkomban és extra erős fájdalomcsillapítókra volt szükségem, hogy tompítsák a migrént, amivel a helyre tett vállam miatti fájdalom tetejében még küszködtem. Anyám és Jack feltűntek valamikor hajnal felé és apám is eljött. Mondtam Aydennek, hogy egyiküket sem akarom látni, amire persze azok hatalmas jelenetet rendeztek, de mikor anyám ordítozni kedzett, hogy valószínűleg az egyik gengszter az elkövető, akivel akkor találkoztam, mikor Rule és én együtt voltunk, Ayden teljesen kiakadt és tájékoztatta mindegyiküket, hogy ha anyám nem adta volna meg Gabe-nek az épület biztonsági kódját, ez soha nem történt volna meg. Erre mindenki azonnal elhallgatott. Apám az egészségügyi kapcsolatait felhasználva benyomult a szobámba és jó egy órát töltöttem azzal, hogy oda se figyelve meresztettem rá a szemeimet, ameddig ő újra és újra bocsánatot kért. Mikor meg akart puszilni, elfordítottam a fejem és gondoskodtam róla, hogy lássa a teljes undort a szememben. Gabe megszállottságának egy része abból eredt, amit ezek az emberek képviseltek és ezt abban a pillanatban egyszerűen nem tudtam elviselni a közelemben. Mindannyian elmentek, miután egy nővér azzal fenyegetőzött, hogy hívja a biztonságiakat, ha nem hagynak fel a háborgatásommal. Ayden kihúzott egy széket mellém és feltette a lábát az ágy szélére, majd mindketten nyugtalan álomba merültünk, ahogy eljött a 329

reggel. Rosszul aludtam, fel-felébredtem, szükségem volt még több fájdalomcsillapítóra, ahogy a vállam fájni kezdett és a testem egyéb bántalmazott részei is hallattak magukról. Ayden eltűnt valahová dél körül, ami nem volt gond, mert itt volt az ideje az orvos és nyomozók újabb körének. Gabe apjának sikerült kijuttatnia őt óvadékkal, de kétségtelen volt, milyen súlyosan bántalmazott és a rendőrség gyilkossági kísérlettel vádolta. Újra és újra elmondatták velem a történetemet és sosem haboztam a brutális tényeknél. Gabe beteg volt, segítségre szorult, de még ennél is nagyobb szüksége volt arra, hogy olyan helyre kerüljön, ahol nem tehette meg ugyanezt valaki mással is. Eléggé feljogosítva éreznie magát arra, hogy birtokoljon egy másik személyt annak az érzéseire való tekintet nélkül, az több mint mentális instabilitásra vallott. Ayden jött vissza joghurttal és müzlivel, félénknek tűnve.  Felhívtam Corát, hogy elmondjam neki, mi történt. Bele sem gondoltam abba, hogy teljesen ki fog akadni azonnal, ott a munkahelyén. – Mozdulatlanná váltam és elkerekedett szemekkel fordultam felé. – Úgy tűnik, Rule óriási dührohamot kapott, mikor meghallotta, mi történt és szükségtelen mondani, hogy öt perc múlva itt lesz. Sajnálom, de úgy gondoltam, tudnod kellene róla. Azt hiszem, megkérhetem a kórház személyzetét, hogy ne engedjék be, ha ezt akarod, bár van egy olyan érzésem, hogy leállítani őt amikor ennyire felhúzta magát nem lesz egyszerű, és csak újabb exedet juttatnád rács mögé az éjszakára. Nem tudtam biztosan, hogyan érzek azzal kapcsolatban, hogy idejön. Egyrészről mást sem akartam az elmúlt hónapban, mint látni őt, rávenni, hogy tudomást vegyen rólam, de nem egy szörnyű és erőszakos ébresztőnek kellett volna ezt megvalósítania. Felsóhajtottam és ide-oda csóváltam a fejem, tudva, hogy Aydennek úgyis igaza van. Kint tartani Rule-t, ha ő úgy döntött, hogy 330

beviharzik a kastélyba, nagyobb zűrzavart fog kelteni, mint amekkorára most szükségem volt.  Rendben van, elboldogulok vele. A hangom még mindig nyers és érdes volt, de legalább már kevésbé fájt használni.  Nem úgy nézel ki, mint aki olyan formában van, hogy bármivel is képes lenne elboldogulni. Ayden nem tévedett. A fél karom fel volt kötve, a háromhüvelykes sebet a homlokomon összevarrták és fehér kötést helyeztek fel rá, ami nagyon hasonlított ahhoz, ahogy a kezemet ellátták. A szám felrepedt és véres heg fedte, volt egy ronda kék és fekete zúzódásgyűrű a torkom sápadt bőre körül és a tetejében remek monoklipárt viseltem attól, hogy először az ajtónak, majd a padlónak löktek arccal lefelé.  Rendben lesz. Bejöhet megnézni, hogy jól vagyok, majd mehet is a dolgára, amit egészen biztos vagyok, hogy tenni akar majd. Ayden kételkedve rám pillantott és megveregette a szúrós, viszketést okozó kórházi takaró alatt fekvő lábaimat.  Oké, ha megesküszöl, hogy rendben leszel, megyek és keresek egy helyet, ahol nem kátrány ízű a kávé, utána visszajövök. Soha többé nem leszek teljesen rendben, nem hittem, hogy bárki, aki keresztülment azon, amin én az utóbbi pár hónapban, rendben lenne, de nem féltem Rule-tól, és az, hogy majdnem megerőszakolt egy elmebeteg, egészen új perspektívát mutatott nekem arról, mi hiányzik az életemből, és mit fogok másképp tenni mostantól fogva. Babrálni kezdtem a hajamat, de az összetapadt a megszáradt vértől és ki tudja még mitől, plusz nem mintha javíthattam volna ezzel az arcomon. Rule-nak szembe kellett néznie a teljes horror show-val és meg kellett birkóznia vele. 331

A telefonommal szórakoztam, üzenetekre válaszoltam Corától és meglepő módon Rule haverjainak nagy részétől, tudattam velük, hogy jól vagyok, mikor kinyílt az ajtó és bejött. Felnéztem és figyeltem őt, így láttam, mikor a kezdeti düh, ami az egész jóképű arcát beborította gyorsan elszörnyedésbe váltott az összevert, sérült látványra, amit nyújtottam. Láttam emelkedni és süllyedni a mellkasát, ahogy hallhatóan levegő után kapott és az ágy végéhez lépett. Csendben bámultunk egymásra és szórakozottan vettem észre, hogy a haja még mindig normális és rakoncátlan, valamint természetes sötétbarna színű. Még mindig utáltam, mert úgy nézett ki tőle, mint egy idegen. A szemei féktelenek és túlságosan nagyok voltak az arcán; egy egész hóvihar süvített azokban a hideg mélységekben. A szájkarikáját piszkálta, mint mindig, mikor ideges volt, és rájöttem, ha nem mondok semmit, jó esély van rá, hogy a délután hátralevő részét azzal töltjük majd el, hogy óvatosan egymást figyeljük.  Nem kellett volna eljönnöd. Jól vagyok, csak egy kicsit összeverve. Rule nagy kezei megfeszültek az ágy végén, és néztem, ahogy a kígyófej meghajol és feszül a mozdulattól.  A saját szememmel akartam látni, hogy rendben vagy. Felhívhattál volna, hogy tudasd velem, megsérültél. Nem voltam hajlandó félrenézni, és Rule minden alkalommal dühösnek tűnt, mikor a tekintete a testem egy másik sérülését vette észre.  Nos, tekintetbe véve, hogy majdnem egy hónapja nem állsz szóba velem, nem tűnt túl logikusnak tudatni veled, mi történt. Megfeszült a szája. – Igazad van. Ott kellett volna lennem. Nem kellett volna egyedül maradnod. 332

Sóhajtottam és ökölbe szorítottam a kezeimet a takarón.  Igazad van, ott kellett volna lenned, de nem azért, mert Gabe őrült és nem is azért, mert védelemre volt szükségem vele szemben. Azért kellett volna ott lenned, mert törődsz velem annyira, amennyire én veled, de nem ez a helyzet. Senki nem hibás ezért az egészért, csakis Gabe. Ő beteg és valami gáz van a fejével, és még ha lett is volna velem valaki, még mindig nagy eséllyel átmehetett volna őrült zaklatóvá, úgyhogy ez van. Senkit nem tartok felelősnek rajta kívül. Emellett a testem már gyógyulóban van, de a szívem még mindig olyan, mintha egy ételfeldolgozón ment volna keresztül.  Shaw – megpróbált közbevágni, de felemeltem sértetlen kezemet és egyenesen a szemébe néztem.  Belefáradtam abba, hogy a szeretetem nem elég jó neked. Mikor ez elkezdődött veled, azt gondoltam, megelégszem azzal – bármi is legyen –, amit hajlandó vagy adni nekem, azt gondoltam, tudlak eléggé szeretni mindkettőnk helyett is, mivel olyan régóta fuldokoltam benne, de végre rájöttem, hogy többet érdemlek. Visszapislogtam a könnyeket, amik kitörni készültek belőlem.  Megérdemlem a mindent, amikor hajlandó vagyok mindent odaadni cserébe. Áthatoltam volna veled a sötétségen, Rule. Amit nem fogok megtenni, az az, hogy nézzem, amint elsétálsz tőlem minden egyes alkalommal, amikor történik valami olyasmi, amiben ott rejlik a potenciál, hogy fájdalmat okozzon neked. Sajnálom, hogy sosem beszéltem neked Remyről, de mindig mondtam neked, újra és újra, hogy nem voltunk egy pár, tagadhatatlan bizonyítékot szereztél rá a születésnapomon – rá kellene dühösnek lenned, amiért titokban tartotta, nem pedig rám. Végig neked volt igazad, nem bízunk egymásban eléggé ahhoz, hogy valaha is esélyünk legyen ezt

333

működőképessé tenni. Azt hiszem, én túlságosan akartam, te viszont nem akartad eléggé. Meglepetten láttam a nedvességet a szemében, mikor végeztem a beszéddel. Az egyetlen alkalom, mikor sírni láttam Rule-t, az Remy temetésén volt. Előrenyújtotta a kezét, mintha a lábamra akarná tenni, de visszahúzta, mielőtt hozzám ért volna.  Shaw, mi van, ha szerettelek? – A hangja csak egy kicsivel volt hangosabb a suttogásnál. – Így látni téged arra késztet, hogy puszta kézzel akarjam megölni Davenportot, de valahol mélyen bennem fájdalmat is okoz. Hiányoztál az elmúlt hetekben, de ugyanakkor dühös is voltam rád, és egyszerűen nem tudtam egyenesbe hozni a kettőt. Szomorúan megráztam a fejem és hagytam legördülni a szemeimben összegyűlt könnyeket. – A ’mi van ha’ nekem már nem elég. Egész életemet azzal töltöttem, hogy elérhetetlen elvárásoknak próbáljak megfelelni. Te voltál az egyetlen dolog, amit valaha magamnak akartam, és amint megkaptalak, úgy érezted, mintha teljesen meg kellene változnod azért, hogy velem lehess. Nem vagyok hajlandó ugyanazokat az elvárásokat támasztani valaki más számára, amikkel én mindig küzdöttem, még ha nem is kértem őket tőle. Bizonyos részeink jók együtt, Rule, de más részeink egyszerűen csak nem működnek. Ez az egész – intettem a sértetlen kezemmel a kórházi ágyban fekvő alakom felé – újra fogja egyesíteni magát. Rendben leszek, és csak visszatérünk ahhoz, bármi is volt az, amit ezelőtt csináltunk. Biztosra mentem, hogy megértse, ez alatt mindent értettem a fejemen levő sebtől kezdve az összetört szívemig. Túljutok rajta, mert nincs más lehetőségem.

334

 Mindig is jelen voltál az életemben, Shaw. Képesnek kellett volna lennünk működőképessé tenni ezt. Vállat akartam vonni, de mivel az csak az egyik oldalon mozgott rendesen, erre nem volt lehetőségem. Ehelyett letöröltem a könnyeimet a kézfejemmel és Rule-ra vetettem egy bizonytalan mosolyt.  Sok dolog van, aminek talán máshogy kellett volna lennie, de nem úgy történt. Tudom, hogy a legtöbben azt gondolták, te és én együtt úgyis kudarcra vagyunk ítélve, így csak hálásnak kellene lennünk azért, amink ezalatt a kis idő alatt volt.  Úgy érzem, cserbenhagylak, mindenkit cserbenhagyok és most az egyszer ez rohadtul zavar. Csak nem tudom, hogyan kerüljem meg azt, ami itt folyik – ütögette meg a homlokát egyik ujjával. Most már nagyon sírtam és a nyelvem hegyén volt, hogy ha képes lenne egyszerűen szeretni engem, ha képes lenne megtanulni megengedni, hogy egyszerűen csak úgy szeressem őt, ahogy megérdemelte, úgy, ahogy kétségbeesetten akartam, akkor minden rendben lenne – de nem ez volt a helyzet. Hinnünk kellett egymásban, bíznunk kellett benne, hogy elég az, amik vagyunk – anélkül, hogy mások próbálnánk lenni annak érdekében, hogy együtt lehessünk – de ez nem történt meg, így becsuktam a szemem és most az egyszer én voltam az, aki kizárta őt és aki lemerült a sötétségbe.  Néhány dolog egyszerűen csak nem működik. Kezdek elfáradni, tudnál küldeni egy nővért, mikor kifelé mész? Azt hiszem a fájdalomcsillapítóknak kezd elmúlni a hatása.  Shaw, annyira sajnálom.  Én is, Rule, én is nagyon sajnálom. Mert az egész életemet azzal töltöttem, hogy szerettem őt, és bármennyire is erős akartam lenni és színlelni, hogy magam mögött 335

hagyom az egészet – elengedni azt, amit iránta éreztem a legnehezebb dolog lesz, amit valaha tettem. Egy hosszú, szomorú percig egymásra bámultunk, majd sarkon fordult és elment. Mikor Ayden visszajött a szobába, vigasztalhatatlanul sírtam, be kellett másznia mellém az ágyba, hogy átöleljen. Hosszabb ideig sírtam, mint eddig bármikor, addig sírtam, ameddig semmi nem maradt bennem, amit kisírhatnék, és mikor végeztem, hagytam a legjobb barátomnak, hogy a karjában tartson, miközben szétestem. A nővér, akit Rule beküldött, fájdalomcsillapítóval érkezett, de mikor meglátta, milyen állapotban vagyok, azonnal kifordult és nyugtatóval jött vissza. Eltöltöttem még egy napot a sürgősségi szobában, de mikor kikerültem, rájöttem, kizárt, hogy visszamenjek a lakásba úgy, hogy Gabe-et kiengedték óvadék ellenében, távoltartási végzés ide vagy oda. Szerencsére Corának volt néhány üres szobája a házban, amit bérelt a Washington Parknál, mert a szobatársai éppen akkor jegyezték el egymást és kiköltöztek, hogy saját lakást vegyenek. Így Ayden kitett Coránál és néhány óra múlva az összes holmimmal visszatért oda, amit hosszabb maradásra pakolt össze. Azt mondta, az ingatlankezelő cég dolgozik rajta, hogy kitakarítsák a helyet, de még így is kirázta a hideg az ottani egyedülléttől, így nem tartott tovább egy hétnél, mire megkérte Corát, meghúzhatná-e ő is magát a ház harmadik szobájában. Az ingatlankezelő még abba is belement, hogy ne kelljen kifizetnünk a bérleti díjat, amiért nem töltjük ki a bérleti időt, tekintettel arra, ami történt velem. A lányok közelében lenni csodákat tett mind a mentális, mind a fizikai állapotommal. Sosem hagytak letörni és valaki mindig ott volt, hogy emlékeztessen, minden, amit érzek, csak átmeneti. Még azt sem hagyták, hogy kiakadjak a Gabe elleni vádemelés miatt. 336

A dolgok gyorsan pörögtek és néhány alkalommal úgy tűnt, az apja minden trükkjét fel fogja használni, hogy tisztára mossa Gabeet, de Alex Carsten varázslatosan közbelépett és most Gabe-et a bokájára csatolt érzékelővel figyelték és nem csak súlyos testi sértéssel vádolták, de betöréssel is. Egy pillanatig sem gondoltam, hogy ez egy, az anyám által behajtott szívesség volt, Rule és én azonban nem beszéltünk egymással, így nem hívtam fel, hogy rákérdezzek nála, vagy hogy megköszönjem neki a közbelépést. Természetesen Davenporték a város legjobb és legdrágább védőügyvédjét bízták meg, de minden jel félreérthetetlenül az én győzelmemre mutatott, így próbáltam pozitív maradni. Egyik szülőmmel sem voltam hajlandó szóba állni. Valójában egyikükkel sem közöltem, hogy elköltöztem és megváltoztattam a telefonszámomat órákkal a kórház elhagyása után. A helyzet az volt, hogy egyiküknek sem volt mit mondanom; minden, amit Rule-nak mondtam, rájuk is igaz volt. Jobbat érdemeltem, és ha ők nem hajlandóak azt a szeretetet adni nekem, amit én mutattam feléjük – korlátozások és követelések nélkül –, nem akartam, hogy az életem részesei legyenek. Tudtam, hogy az anyámat rosszul érinti az, hogy végső soron ő tehető felelőssé azért, ami velem történt, hisz ő volt az, aki lehetőséget adott Gabe-nek egyedül sarokba szorítani engem, de ahogy mondtam Rule-nak, az egyetlen, akit hibáztattam, az maga Gabe. Fontosabb volt nekem, hogy anyám felismerje a tényt: sosem kellett volna rám erőltetnie Gabe-et, mikor elmondtam neki, hogy valaki másba vagyok szerelmes. Ha a szüleim nem tudtak módot találni rá, hogyan szeressenek és értékeljenek saját magamért, én megvagyok nélkülük is. Ayden és én új napi rutint vettünk fel, és mindketten imádtuk Corát. Jó érzés volt házban élni lakás helyett, és minden eltelt nappal könnyebben lélegeztem a lyuk körül, aminek a helyén korábban a 337

szívem volt. Még csak két hete történt, de úgy éreztem, már egy örökkévalóság óta külön vagyunk Rule-lal. Ezúttal sokkal nehezebb volt megjátszani, hogy rendben vagyok, talán mert tudtam, hogy most tényleg vége van. Nem volt hamis mosoly, nem színleltem, hogy simán keresztülsiklom az életen. Küszködtem, méghozzá keményen. Hiányzott Rule. Szerettem őt. Nem lehetett az enyém és ez teljesen más módon ölt meg, mint mikor távolról szerettem őt, anélkül, hogy tudott volna róla. Cora alig beszélt a munkáról és a fiúkról, de néha kicsúszott a száján valami Rule-ról és minden alkalommal olyan érzés volt, mint egy üvegszilánk a nyílt sebben. Jobban kellett volna éreznem magam attól, hogy nem úgy hangzott, mintha Rule sokkal különbül érezné magát nálam, de nem így volt. Mindketten megérdemeltük a boldogságot, egyszerűen szívás volt, hogy nem tűnt úgy, képesek vagyunk együtt megtalálni azt. Nem sokkal Szent Patrik napja előtt – ami nemcsak, hogy hétvégére esett ebben az évben, de történetesen Rule születésnapja is volt –, a lányok úgy döntöttek, hogy mogorván üldögélés és elégedetlenkedés helyett el kell mennünk szórakozni egyet. Nem akartam, úgy értem, tényleg nem akartam menni és nem csak azért, mert az arcom nem gyógyult még meg teljesen, de nem is hittem, hogy jót tenne nekem most, ha tömegben lennék. Biztos voltam benne, hogy borzalmas lesz, és nem fogom jól érezni magam, de mivel szerettem őket, hagytam, hogy rábeszéljenek és meglepetésemre néhány martini után egy kívül eső szórakozóhelyen, amit Cora ismert, ellazultam és tényleg jól éreztem magam, fantasztikusan, amire már nagyon szükségem volt. Másnap reggel borzalmas volt felkelni az iskola miatt, és kísértett, hogy mulasszak, de annyi órát kihagytam már a támadás miatt, hogy nem engedhettem meg magamnak.

338

A tükör előtt álltam a hajamat csinálva és hiába próbálva eltüntetni a monoklim sárgás maradványát, amikor megdöbbentő felfedezésre jutottam. Rule-t szeretni sosem volt könnyű, mindig is nehéz és fájdalmas volt és évekig tartott, mire kifizetődött, de soha nem döntöttem úgy, hogy nem éri meg. Az iránta érzett szerelmem sosem volt választás kérdése, csak valami, amivel kapcsolatban úgy döntöttem, elkerülhetetlen, épp úgy, ahogy azt is eldöntöttem: az, hogy Rule valaha is törődjön velem, soha nem fog megtörténni. Előző este annyira biztos voltam benne, hogy nem fogom jól érezni magam, hogy az este borzalmasan rossz lesz, de miután elmentem, jót szórakoztam és teljesen megérte a kockázatot és a zaklatást, amit elszenvedtem, hogy rávegyenek. Megtettem Rule-lal, amire megesküdtem, hogy sohasem fogom: leléptem, mert nem volt garancia a végére, nem volt garantálva a happy end a számunkra. Letettem a hajsütővasamat a mosdókagylóra és magamra bámultam a tükörben. Minden szomorúságom és az összes hiányzó része az énemnek tisztán látszott a rám visszabámuló tükörképben. Mindig is akartam Rule-t, és mikor nehézzé vált mellette maradni, csak elengedtem ahelyett, hogy harcoltam volna azért, hogy megtartsam őt – és ez nem volt helyes. Megérdemeltem, hogy szeressenek, de ugyanakkor megérdemeltem őt is, bármilyen formában jött is a szerelme. Rule nem volt normális srác, sosem lesznek szívecskék és virágok vagy költőien áradó szavak, amiktől elpirulok. Amire mindig is számíthatok tőle az az, hogy adunk és kapunk, hullámvölgyeket élünk meg és olyan szenvedélyt, ami mindkettőnket a legbelsőnkig felperzsel. Mikor megkérdezett a kórházban arról, ’mi lenne, ha’, azt kellett volna válaszolnom, ’ha kérdezed, akkor már teszed is’, mert már tudtam, képes voltam olyan tisztán látni, mint a saját arcomat a tükörben, hogy Rule szeretett, csak nem tudta, hogy ez az, amit érez. Egyikünknek sem voltak 339

igazán fényes példái az egészséges, szerető kapcsolatokra, amiből meríthettünk volna, de abban a pillanatban, mikor elmondta nekem, hogy meg akarja próbálni, tudnom kellett volna, hogy kezd belém szeretni. Korábban soha nem próbálkozott senkinek a kedvéért sem. Valaki bekopogott a fürdőszoba ajtaján és Ayden dugta be a fejét rajta. – Hamarosan indulnunk kell, már majdnem kész vagy? Tekintetbe véve, hogy csak a jobb oldalon volt begöndörítve a hajam, azt hiszem, a válasz nyilvánvaló volt. Nagyra kerekedett szemekkel fordultam felé. – Suli után el kell mennünk ruhát vásárolni. Az ajtónak támaszkodott a csípőjével és egyik sötét szemöldökét megemelte rám. – Van rá valami különös okod?  Ezen a hétvégén van Rule születésnapja.  Cora talán említette.  Biztosan lesz majd születésnapi bulija.  Cora talán erről is említett valamit.  El kell mennünk rá.  Miért? Azt hittem, végeztél már ezzel. Vagy talán a tegnap esti martinik beszélnek belőled? Megráztam a fejem és újra felvettem a hajsütővasat. – Ajándékot kell adnom neki.  Igen? És mi van, ha valaki mással lesz ott? Élesen rápillantottam. Ez a lehetőség fel sem merült bennem. – Ez előfordulhat? Ayden motyogott valamit az orra alatt és kisöpörte az arcából hosszú frufruját. – Nem. Cora azt mondta, Rule eléggé remeteéletet él, mióta szakítottatok, és hogy izzik a vérmérséklete, így mindenki 340

messziről elkerüli, aki nem akarja, hogy élve megnyúzzák. Egyébként is mit tervezel adni neki?  Az egyetlen dolgot, amit szerintem akar. Ayden vihogott. – Még több ékszert az arcába? Nevettem. – Nem… Engem. Azt hiszem az egyetlen, amit igazán akar, az én vagyok. Csak mindketten túl elcseszettek voltunk ahhoz, hogy erre rájöjjünk. Ayden összedörzsölte a tenyerét. – Nos, bárhogy is alakuljon, ez érdekesnek ígérkezik. Az érdekes ezt meg sem közelítette, de az új életem teljesen az önjutalmazásról szólt és végső soron Rule volt az, akit jutalomként akartam. Csak remélni tudtam, hogy nem ment még olyan messzire az alagútban, ahonnan nem vagyok képes visszahúzni őt.

341

17. FEJEZET

Fordította: Maya

 Hé, haver. Boldog születésnapot! – Végighúztam az ujjamat a patkón, amihez ragaszkodtam, hogy felkerüljön a fejfára, és a felgyülemlő érzelmek elszorították a torkomat. Nem jöttem ide elég gyakran, de minden évben egyszer, a születésnapunkon itt voltam és Remy tudtára hoztam, hogy gondolok rá. Nehéz volt évente egyszer emlékezni arra, hogy ő nem lesz már huszonhárom éves, hanem örökre megmarad húsznak, mert az élete túl hamar ért véget.  Jelenleg haragszok rád. Az életem a feje tetejére állt, és nem úgy tűnik, hogy hamar lábra fogok állni, és az összes szarság, amit általában elkövetek, hogy elfeledtessem vele a fájdalmat és a zavarodottságot, most egyáltalán nem működik. Nem értem, hogy miért nem beszéltél egyszerűen velem és miért használtad ki Shaw-t úgy, ahogy tetted; és tényleg nem értem miért hagytad, hogy évekig seggfej módjára viselkedjek vele, pedig tudtad, hogy hogyan érzett irántam. Hát itt egy apró hír, tesó. Nekem is vannak érzéseim iránta, de most minden annyira el lett cseszve, és gőzöm sincs, hogyan hozhatnám helyre. Mindig mindenki a pokolba kívánt engem a makacsságom, a temperamentumom és a bonyolultságom miatt, és erre kiderül, hogy nálad még több rejtőzött a felszín alatt, mint ahogy azt Rome és én valaha is sejtettük – és mégis te maradsz az örök kedvenc. Mekkora gáz már ez? – Néhány rövid hét leforgása alatt

342

már második alkalommal éreztem a könnyeket felgyülemleni a szememben.  Shaw megtartotta a titkodat. Egész idő alatt, még akkor is, amikor a dolgok hevesebbek lettek, megtartotta a titkodat. Szeret téged, de engem is szeret, én pedig nem tudtam ezzel mit kezdeni, így dühös lettem és kizártam őt, aminek következtében megsérült és nem engedte, hogy visszatérjek hozzá, még akkor sem, ha ez az egyetlen, amit akarok. Ez szívás, a szerelem bekaphatja. Ráadásul úgy érzem, ha itt lettél volna, mindez egyáltalán meg sem történik, úgyhogy bekaphatod te is. – Nem volt válasz, csak a felületes lélegzésem visszhangzott, valamint a falevelek zörgése hallatszódott a szélben. Hosszú ideje most először éreztem nagyon egyedül magamat, és a két veszteség, ami ért, nagyon erősen telepedett rám. Az elmúlt másfél hónap nagyon durva volt. Shaw elhagyott engem, ami szinte szétfeszített és lecsupaszított. A normális reakcióm az érzelmek ilyen elsöprő áradatára az lett volna, hogy szétiszom a májam és megdugok mindent és mindenkit, aki csak az utamba kerül. Egyik dolog sem szerepelt a terveimben, a pia nem volt elég ahhoz, hogy eltompítson annyira, hogy ne gondoljak arra, keményebben kellett volna próbálkoznom; és csupán a gondolat, hogy valaki olyat vigyek az ágyamba, aki nem Shaw, már elérte azt, hogy övön alul mindenem lefagyjon, amim csak volt. Egy csomót dolgoztam, Markon és Alexen keresztül pedig azon voltam, hogy tartósan távol tartsam Gabe-et Shaw-tól, még ha ő maga erről nem is tudott; illetve sok időt töltettem a srácokkal, miközben a sebeimet nyalogattam. Annak ellenére, hogy Shaw mérges lett, mert próbáltam jobbá változni érte, éreztem, hogy néhány jelentős változás következett be bennem, és ez egyáltalán nem volt olyan rossz. Megengedtem magamnak az érzéseket, és amíg ezek az érzések lekötöttek és szinte égetett a Shaw-val 343

kapcsolatos hibám, legalább képes voltam a feldolgozásukra, és nem a régi rossz szokásokkal vezettem le őket. Felkészültem, hogy elbúcsúzzam Remytől, amikor a vékony hórétegen apró léptek ropogó hangjára lettem figyelmes, így az eddig földre szegezett tekintetemet felemeltem. Önkéntelenül is összevontam a szemöldökömet, és a számat pedig félrehúztam egy grimaszba, amikor felismertem a felém közeledő alakot. Minden ösztönöm azt súgta, hogy lépjek le innen, mielőtt tönkrevágná az egész napomat, de maradtam, mert egyenesen rám nézett és most az egyszer nem megvetés és gyűlölet sütött szemeiből.  Anya.  Boldog születésnapot, Rule. Megköszörültem a torkomat, mert fogalmam sem volt, hogy mit mondjak neki. Az ujjaimmal megkopogtattam a kemény fejfát, ezzel búcsúzva el némán a testvéremtől. – Hagylak, így egyedül tudsz egy kis időt tölteni vele. Biztos vagyok benne, hogy a mai nap nehéz neked. Majdnem hanyatt estem, amikor kinyújtotta a karját felém, és az enyémre helyezte azt. Anyám nem ért hozzám önként már évek óta, így ettől a gesztustól most elnémultam. – Mindannyiunknak nehéz, de nem ezért vagyok itt. Kerestelek a munkahelyeden, hogy megkérdezzem, esetleg elvihetnélek-e ebédelni a születésnapodon. Biztos voltam benne, hogy nem vennéd fel a mobilodat, ha azon hívtalak volna, ezért megkérdeztem a lakótársadat, hogy hol találhatlak meg. Ő mondta, hogy itt vagy. Azt hiszem, ha nem lettem volna annyira elfoglalva az elmúlt években azzal, hogy kizárjalak, akkor magamtól is rájöttem volna erre. Tettem egy lépést előre, mert biztos voltam benne, hogy anyámat elrabolták az idegenek, és ez a lény itt előttem nem az igazi anyám 344

volt. Azok, amiket kiejtett a száján, szinte túl sok volt, hogy be tudjam fogadni. – Apa hol van?  Otthon. Próbálja elsimítani a dolgokat a testvéreddel, azok után, ami történt, én pedig veled szerettem volna beszélni. Lehetséges lenne, hogy együtt ebédeljünk, vagy esetleg megigyunk egy kávét? Nem akartam menni. Nem bíztam benne, vagy az indítékaiban, de ma volt a születésnapom és a testvérem sírja mellett álltunk, szóval lekoptatni őt nem tűnt járható útnak, vagy olyasminek, amivel később együtt tudtam volna élni.  A kávé jó lesz. Rám mosolygott szomorúan, úgy értem igazán, őszintén szomorúan, és most először ismertem fel, hogy anyám is elveszett egy sötét alagútban, és hogy talán azt a jellemzőmet tőle örököltem. Csendben sétáltunk vissza a parkolóba, majd követtem őt vissza Brookside-ba, bár én mást sem akartam, csak hogy továbbmenjek, vissza Denverig. Megálltunk a Starbucks előtt, és hagytam, hogy vegyen nekem egy kávét, miközben én leültem egy félig eldugott sarokban és kinyújtóztattam a lábaimat. Látszott rajta, hogy ideges, úgyhogy megpróbáltam ellazulni és nem olyan rideg lenni, amilyen általában voltam vele.  Beszéltem egy szakemberrel. Apád talált valakit itt a városban, aki a gyásszal és a családi problémákkal foglalkozik. Azt hiszem, hasznomra van. Csak pislogtam. – Ez nagy előrelépés. Bánatosan mosolygott és megpillantottam azt a nőt, akinek azelőtt ismertem, mielőtt a kapcsolatunk megromlott volna a tragédia óta. – Miután a dolgok megtörténtek a vacsorán, apádnál betelt a pohár. Tudtam, vagy elmegyek segítséget kérni, vagy végigézem, ahogy a 345

férjem, akivel harminchat éve élek együtt, eltávolodik tőlem. Dale mindig is az egyetlen állandó dolog volt az életemben, nem tudnék létezni nélküle és rá kellett jönnöm, ha kilépne az ajtón, akkor teljesen egyedül maradnék, miután ezt műveltem a családommal. Csak döbbenten meredtem rá. Nem tudtam, hogy mit mondhatnék, így csak néztem őt folyamatosan a kávémat kortyolgatva.  Azt kérdezted tőlem, hogyan tudtam Remyt szeretni, miközben tudtam, hogy mennyire más volt ő, míg veled mindig nehezebb volt bánnom, így most szeretném megpróbálni elmagyarázni neked a dolgokat. Ez nem mentség, a kapcsolatunk soha sem volt egyszerű, mi ketten soha nem voltunk annyira közel egymáshoz, mint a testvéreddel, és ez már akkor így volt, amikor megszületettek. Koraszülöttek voltatok, ez elég gyakori az ikreknél, csakhogy te erősen jöttél és egészségesen, torkod szakadtából üvöltve. Remy nem volt ilyen szerencsés. Neki a nyakára tekeredett a köldökzsinór és farfekvéses volt. Nagyon sok munkába és erőfeszítésbe került, hogy életben tartsák, így azt hiszem a kezdetektől fogva őrá jobban odafigyeltem, mint rád, amitől szörnyű anya vagyok, de ez nem jelenti azt, hogy nem szerettelek mindkettőtöket. Remy még szopott, amikor te már rendes ételt akartál, és amikor te már tudtál járni, Remy még csak az ujjaimba kapaszkodva támolygott a házban. Egyedül indultál el, Rome-ot használtad támasztéknak, belekapaszkodtál és egyszerűen felálltál egyedül. A testvérednek mindig szüksége volt rám, mindig engem akart és te… nos, te olyan voltál akkor is, mint most: független, vad, eltökélt, lángoló, saját magad jártad az utadat a világban, és én csak elengedtelek. Apád és én egyszerűen hagytuk, hogy kirepülj. Nehezen jutottam levegőhöz, de annyira koncentráltam arra, amit mondott, hogy nem tűnt ez most olyan fontos dolognak. 346

 Amikor Remy hazahozta Shaw-t, annyira izgatott voltam. Soha nem mutatott érdeklődést a lányok iránt és amikor az apád rájött, hogy minden héten legalább egy lány oson ki az ablakodon, kezdtünk róla összerakni a dolgokat. Biztos voltam benne, hogy csak az igazira vár és hogy Shaw tökéletes a számára. Kedves, tanult, okos lány, aki pénzes családból származott, és sosem jöttem rá, hogy túl törékeny volt és túlságosan összetört a saját családja által ahhoz, hogy valaki olyan gyengéd és édes mellett kössön ki, mint Remy. Neki valaki erősre volt szüksége, valakire, aki nem fél semmi olyasmitől, ami őt nap nap után kínozta, így természetesen téged választott és téged is szeretett örök idők óta. Láttam én, apád is látta, ennek ellenére hagytuk, hogy Remy kihasználja őt és hagytuk, hogy mindenki azt higgye, ők ketten együtt vannak, mert ez könnyebb volt, mint az igazsággal szembenézni. Abbahagyta a csészéje babrálását és tekintete találkozott az én döbbent pillantásommal. A szemei könnyekkel voltak tele, ami ugyan nem jelentett újdonságot számomra, de most az egyszer a sajnálat hozta őket létre, nem pedig a düh és a felém irányuló szemrehányás.  A baleset éjszakáján Remy felhívott engem. Tudtam, hogy elindult érted, és azt mondtam neki, hogy ne menjen; felnőtt ember vagy, aki magától is hazatalál. Nagyon dühös lett rám és azt mondta, hogy túl kellene már lépnem ezen, bármi is az, ami megakadályozza, hogy ugyanolyan nyíltan és teljesen szeresselek téged is, mint ahogyan őt. Én is dühös lettem rá és megmondtam neki, nincs olyan helyzetben, hogy kiselőadást tartson nekem arról, hogyan viselkedjek veled, miközben ő is hazugságban élt. Elég nagyot és csúnyán veszekedtünk, majd a végén még meg is fenyegettem. Azt mondtam neki, elárulom neked és Rome-nak, ki is az ő igazi testvérük, mire 347

kiborult. Letette a kagylót és elment, hogy felszedjen téged és ezek voltak az utolsó szavak, amiket mondtam az én kisfiamnak. Most már sírt, és én nem tettem mást, csak ültem ott és hagytam, hogy minden, amit elmondott, keresztüláramoljon rajtam.  Azt mondtam, hogy neked kellett volna ott lenned; az összes bánatomat és felelősségérzetemet a te válladra tettem, mert túl gyenge voltam ahhoz, hogy felelősséget vállajak a részemért abban, ami Remyvel történt. Mindannyiunk közül te vagy a legerősebb, te vagy az, aki a legjobban kezelte a dolgokat és könnyebb volt téged hibáztatni, mint szembenézni a valósággal és azzal, amit tettem. Sosem szerettél engem úgy, mint ahogy Remy, és minél messzebb toltalak magamtól, annál kevésbé éreztem a bűntudatot. Sajnálom, hogy ezt tettem veled, sosem érdemelted meg. Úgy éreztem, hogy te már eleve elvesztél számomra, így a gondolat, hogy elveszítelek téged nem volt olyan bénító, mintha ugyanez Rome-mal történt volna meg. De most már tudom, hogy sosem veszítettelek el, csak ellöktelek magamtól, olyan keményen, és olyan messzire, amennyire csak tudtalak, amiatt ami történt, vagy ami talán meg sem történt, ez pedig se nem egészséges, se nem elfogadható. Csendben ültünk, miközben igyekeztem végiggondolni ezt az egészet. Nem tudtam csak úgy elfogadni a bocsánatkérését, túl sok idő telt már el és túl sok bántó szót vetettünk a másik szemére ahhoz, hogy egyszerűen elfelejtsük azokat; de arra rájöttem, hogy mindannyian emberek vagyunk, és mindannyian követünk el hatalmas hibákat, vagy teszünk olyan dolgokat azok ellen, akiket szeretünk, amiket idővel megbánunk, és megpróbáljuk jóvátenni őket.  Ez nagyon sok így egyszerre anya, és nem egészen tudom, hogy mit vársz tőlem most, miután mindezt elmondtad. 348

Kézfejére hajtotta a fejét és bánatosan mosolygott rám.  Nem várok semmit sem, de akarom, hogy tudd, az apád és én elköteleztük magunkat, hogy ez a család újra egy legyen, beleértve Shaw-t is. Tudom, hogy dühös vagy, amiért nem mondta el neked Remyt, de azt is látom, hogy ti ketten hogyan néztetek egymásra. Láttam, milyen voltál vele, Rule, és én még soha nem láttalak senkivel ilyennek. Ő mindig úgy gondolta, hogy megéred a fáradozást és szükséged van a szeretetre, még ha minden tőled telhetőt meg is tettél azért, hogy megpróbáld meggyőzni az egész világot ennek az ellenkezőjéről. Csak azt kérem, fontold meg a dolgokat, mielőtt meghozod a döntésed, és végleg elhagyod tőle. Ez volt az anyám, az a nő, akinek az elmúlt három évben az volt a küldetése, hogy tudassa velem, az emberiség legaljasabb söpredékének tart – most meg párkapcsolati tanácsokat adott? Komolyan arról beszélt, hogy próbáljam meg újra Shaw-val?  Igazából ő már elhagyott engem. Azt mondta, hogy a próbálkozás neki nem elég, hogy tudnia kell biztosra, hogy szeretem őt, amit én nem tudtam megígérni neki. Nem tudom, hogyan is lehetnénk elég jók egymásnak. Anyám átnyúlt az asztal felett, megfogta a kezemet és megszorította. Majdnem kiugrottam a bőrömből.  Szüksége van az erődre, neked pedig arra, hogy megtanítsa, hogyan kell szeretni. Ő egy nagyon rossz családból jött, Rule. Szüksége van valakire, aki mellette áll, miközben megbirkózik mindennel, neked pedig szükséged van valakire, aki nem fél tőled, valaki olyanra, aki képes az összes különböző részedet szeretni, és aki nem kér arra, hogy változz meg a kedvéért. Évek óta ezt csinálja, ha nem jöttél volna még rá. Hű volt a testvéredhez és megtartotta a

349

titkát, annak ellenére, hogy ez kettőtök között problémát okozott, és hűséges lesz hozzád is. Csendben ültünk, amíg anyám szavai eljutottak hozzám. Nem tudtam, hogy mit kellett volna mondanom, csak abban voltam biztos, hogy a dolgok nem ugyanolyanok voltak az életemben Shaw nélkül. Az elmúlt pár hónap szent volt. Nem csak az ágyamból hiányzott, ami persze igaz volt… nagyon is, hanem hiányzott reggelente, a reggeli mellől. Hiányoztak a délutáni találkák és a szemtelen sms-ek, amiket neki küldtem és amiktől tudom, hogy elpirult. Hiányozott az, hogy vacsorát hozott az üzletbe és az, hogy csak együtt legyek vele, miközben ő a háziját csinálja. Egyszerűen hiányzott nekem, és a dolgok nem voltak olyan jók, mint amikor a közelemben tudtam őt.  Meg kell, hogy mondjam, ez volt eddig a legmeglepőbb születésnapom.  Megérdemelsz egy kis békességet, nekem pedig vállalnom kell a felelősséget azért, hogy olyan nehézzé tettem a számodra, hogy felismerd mindazt a jót és az őszinteséget, ami épp ott van a szemed előtt.  Mennem kell. – Eltoltam magam az asztaltól és lenéztem rá. Hálás voltam azért, hogy nem mozdult és nem próbált megölelni, mert még közel sem voltam felkészülve ilyesmire, de amikor halványan rám mosolygott, nem haboztam és visszamosolyogtam rá.  Kösz, anya.  Nagyszerű dolgokat érdemelsz, Rule, beleértve egy boldog, teljes családot is.  Egyszerre csak egy lépést, anya. – A kávézóból sétáltam kifelé, amikor nekimentem az aprótermetű barnába, aki még akkor szemezet velem, mikor legutóbb itt jártam. Megragadtam a felkarját, nehogy elessen, majd eleresztettem, hogy tovább mehessek mellette. Hogy 350

mit kell tennem, hogy kihez kell eljutnom, hirtelen annyira világossá vált számomra, mint a fény egy alagút végén, és tudtam, egyszerűen biztos voltam benne, hogyha képes lennék egyszer átjutni ezen a sötétségen, többé sosem húzna újra magába.  Bocs. – Elléptem az útjából, de ő újra elém mozdult. Lenéztem rá, miközben hosszú szempillái alól pillegett fel rám.  Ezúttal barátnő nélkül, micsoda szégyen. Visszahőköltem, mert ez várt odakint rám –lányok, akik flörtöltek velem, lányok akik hazajöttek velem, miközben tudták, hogy együtt járok valakivel – ez már nem volt elég nekem. Jobbat érdemeltem.  Éppen hozzá tartok most. A barna lebiggyesztette az ajkait, de rám nem volt semmilyen hatással sem. – Soha nem gondoltam volna, hogy te és Shaw valaha is összejöttök. Ő mindig olyan rideg volt a középiskola óta, és azt hittem, hogy szerelmes a testvéredbe. Nem borít ki, hogy csak egy pótlék vagy? Általában az ilyen dolgoktól vörös köd telepedett rám és az agyam menten szétrobbant volna, de most rájöttem, hogy ez a csaj csak egy senki, az ő véleménye nem számít és a félreinformáltsága egyenesen nevetséges. Végeztem azzal, hogy bárki is, beleértve a tudatlan idegeneket, Remyt használják fel fegyverként ellenem.  Kopj le. Legközelebb pedig, ha meglátlak felém közeledni, biztos lehetsz abban, hogy azonnal hátraarcot veszek és elindulok a másik irányba. – Levegő után kapkodott felháborodásában, de nem igazán érdekelt, túlzottan lefoglalt az, hogy kikerüljem, és küldjek egy üzenetet Corának, hogy megtudjam, Shaw még mindig a házában lóg-e. Nem voltam biztos benne, hogy kapok választ, mert a lányok összetartottak és Cora távolságtartóan viselkedett velem Shaw miatt, de, talán mert ma volt a születésnapom, visszaírt, hogy 351

Shaw és Ayden mindketten szabadnaposak ma, így otthon kellett lenniük. Jobban szerettem volna négyszemközt beszélni Shaw-val, nézőközönség nélkül, mivel Ayden nem igazán tartozott mostanság a rajongótáboromba. Bármire hajlandó voltam azonban Shaw-ért, így még Aydent is képes lettem volna felkapni, hogy eltávolítsam az utamból, ha nem engedne oda a csajomhoz. Késő délután lett, mire visszaértem a városba. Boldog voltam, hogy szabadnapot vettem ki aznap, figyelembe véve a rengeteg váratlan és sorsfordító eseményt, amik egész nap velem történtek. Úgy volt, hogy este a srácokkal kajálunk aztán lesz egy pseudo parti a Cerberusban. Jet együttese játszott és az össze haver meg az állandó ügyfeleim is ott lesznek, hogy megigyunk egy italt vagy kettőt. Szar volt, hogy Rome már elment, de lényegesen közelebb kerültünk egymáshoz, mialatt itt volt, úgyhogy többször is elmondtam neki, hogy majd megiszom az ő részét is a sajátjaim mellé, így lélekben velem lesz. Jelenleg csak annyit tudtam, hogy nem lesz itt semmilyen ünneplés sem, amíg el nem kapom Shaw-t hogy elmondjak neki mindent, amit akarok. Amikor odaértem Cora házához, az idegeim már pattanásig feszültek. Ha ez volt az utolsó esélyem, hogy helyre hozzam ezt az egészet, és továbbra is elküld a fenébe, nem voltam benne biztos, hogy azt kezelni tudom. Jó esély volt arra, hogy Shaw össze fogja törni a szívemet, és ez piszkosul ijesztő volt, mert mielőtt belépett az életembe nem is tudtam, hogy van olyanom. Megkerültem a klassz új Porsche SUV-ot és megkönnyebbülten láttam, hogy Ayden Jeepje nincs sehol se. Zene szűrődött ki a házból. A Heartless Bastards szólt és kuncogni támadt kedvem, ahogy megszólalt a csengő. Jó öt percet kellett várnom, mielőtt a zene elhalkult és láttam, ahogy belenéznek a kémlelőnyílásba. 352

Büszke voltam rá, hogy nem nyitott egyből ajtót, anélkül hogy tudná, ki áll ott, de az idegeim már táncot jártak miután látta, hogy én voltam ott, mégis várt még néhány percet, mielőtt kinyitotta volna az ajtót. Amikor kitárta, elakadt a lélegzetem, és elfelejtettem mindent, amit mondani akartam. Nyilvánvalóan készült valahová. Egy extra feszes, extra rövid fekete ruha volt rajta, zöld szemei ragyogtak és haja világos szőke fénykoszorúként fonta körül a fejét. Minden bizonnyal megzavartam, mert mezítláb nyitott ajtót és még nem volt kisminkelve, de a haja már egy bonyolult frizurába fel lett tűzve. Még mindig annyira tökéletes volt a látványa, hogy szinte fájt tőle a szemem. A gondolat, hogy talán valaki mással készül épp randizni, azonnal megtörte nehezen meghozott elhatározásomat, és a fogaimat csikorgattam tőle.  Szia. – Ez nem volt sem ékesszóló, sem romantikus, de alig voltam képes nem túlbonyolítani a dolgot és nem is tűnt úgy, mintha zavarta volna őt ez a megszólítás. Megborzongott a szinte semmi ruhájában, és tett egy lépést hátra az ajtótól.  Gyere be, hideg van. Követtem a házba és kicsit megkönnyebbültem, amikor bement a konyhába és kivett nekem egy sört a hűtőből. Így legalább volt valami a kezem ügyében és egy percem, hogy rendbe rakjam a fejemet.  Nem túl nagy ajándék, de ez a legjobb, amit ebben a pillanatban adni tudok. Boldog születésnapot, Rule.  Kösz, te… uhh… készülsz valahová? – Hagytam, hogy éhes tekintetem bevándorolja a testét csillogó hajától kezdve pirosra lakkozott lábujjaiig. Már majdnem teljesen felgyógyult, és pontosan úgy nézett ki, mint akit mindig is akartam, eltekintve néhány kisebb

353

zúzódástól és horzsolástól, ami elég volt ahhoz, hogy emlékeztessen arra, milyen közel voltam ahhoz, hogy teljesen elveszítsem őt.  Nagyon szép vagy. Szégyenlősen mosolygott, egyik hajtincsét csavargatva az ujja köré. – Csak készülődtem, mert később elmegyek.  Ó, nos, akkor nem fogom túl sok idődet elvenni. Csak szerettem volna gyorsan beszélni veled valamiről. Nekitámaszkodott a konyhapultnak, konyhaasztal melletti székre.

míg

én

leültem

a

 Ayden elfelejtett valamit, amit be kell fejeznie a kémialaborban, így még nem jön haza egy-két óráig, és Cora sem ér vissza hétnél korábban. Vacsorázni készültünk. Annyira örültem, amiért nem randija volt egy másik sráccal, hogy hangosan felsóhajtottam, mire felvonta egyik halvány szemöldökét. – Miről akarsz beszélni, Rule? Örülök, hogy látlak meg minden, de meg kell, hogy mondjam, kicsit meglepődtem azon, hogy itt vagy. Azt akartam mondani neki, hogy szükségem van rá, hogy nem vagyok ugyanaz az ember nélküle, hogy ő jelenti nekem az egész világot, de más jött ki a számon. – Ma együtt kávéztam az anyámmal. Láttam, ahogy a szemei csodálkozva szétnyílnak. – Hűha. Ez óriási.  Remy sírjánál talált rám. Épp váltakozva szidtam őt, amiért titkolózott és mondtam el neki, hogy mennyire hiányzik. Minden évben kimegyek hozzá a születésnapunkon. Tudtad, hogy apa azzal fenyegetőzött, hogy elhagyja anyámat, ha nem kér külső segítséget?

354

Az alsó ajkába harapott, ez felemésztette minden csepp önkontrollomat is, alig tudtam ellenállni a késztetésnek, hogy abban a pillanatban felálljak, és az ajkára tapasszam a sajátomat.  Erről nem tudtam, csak annyit mondott, hogy Dale beszélt vele valami komoly dologról. Hozzászoktak már ahhoz, hogy te eltávolodtál tőlük, de amikor Rome is kirekesztette őket és nem engedte meg nekik, hogy kikísérjék őt, akkor jöttek rá, hogy mekkora veszteség is érte őket. Örülök, hogy ez végre segített. Ti egy család vagytok, és szükségetek van egymásra.  Ez a lényeg, Shaw, soha nem hittem volna, hogy így van, amíg nem jöttél te. Soha nem gondoltam volna, hogy szükségem lehet valamire vagy valakire, amíg te bele nem etted magadat a fejembe és elkezdted lebontogatni a falakat, amiket az érzelmeim köré építettem. Csak néztük egymást a feszült csendben, majd halkan felsóhajtott és megszólalt. – Nem sajnálom. Ez nem egy rossz dolog, nem szörnyűség az, ha törődnek veled. Óvatosan ránéztem. Nem tudtam megítélni, hogyan érzett jelenleg irántam, és ettől még rémisztőbbé vált, hogy teljesen kitárulkozzak előtte. – Nem, ez valóban nem rossz dolog, de a frászt hozza rám. Soha nem volt még semmi vesztenivalóm előtted, de az, hogy elveszítettelek, szinte kikészített.  Engem is kikészített. Kezemmel a hajamba túrtam és találkozott a tekintetünk, én pedig hagytam hadd lássa meg az összes érzelmet, ami bennem kavargott. Nem igazán voltam jó az érzelmek kifejezésében és ez most bosszantott. – Azt akarom, hogy tudd, rajtad kívül senki nem létezik számomra, Shaw. Magad köré csavartál és annyira beléd habarodtam, hogy soha senki más nem jöhet számításba, csakis te. 355

Hiányzol. Tudom, hogy most valami halhatatlan szerelmi vallomást szeretnél, tudom, hogy a próbálkozni neked nem elég, de akarlak téged és szükségem van rád, és ami még fontosabb: tudom, hogy neked is szükséged van rám. Nem valami felhígított szintetikus változatomra, ami könnyebbé tenné kettőnk dolgát, hanem a magas oktánszámon dübörgő, nehezen kezelhető énemre, akire lehet támaszkodni, mert erős vagyok, és Shaw, nem hagyom, hogy bárki, különösen a családod lebecsülje mindazt a csodálatos dolgot, amit adni tudsz. Felálltam és odamentem hozzá. Szemei tágra nyíltak és kétségbeesett zihálásától mellei le-föl jártak. Még mindig nem mondott semmit, így kihúztam egy tollat a farzsebemből, és a kezembe fogtam.  Nem vagyok Jet, így nem tudok írni neked egy dalt, ami elmondaná, mennyire fontos vagy nekem. Nem vagyok Nash, így nem tudok egy épület falára festeni, hogy megmutassam, számomra minden veled kezdődik és végződik. – Kezét tenyerével felfelé belefektette a kezembe és nem fordította el a tekintetét, amíg én fölé hajolva egy gyors vázlatot skicceltem fel a golyóstollal selymesen lágy bőrére. – Én tetováló művész vagyok, és valószínűleg mindig is az maradok. Nem tudom, mi vár rám a jövőben, vagy a te jövődben a suli elvégzése után, és őszintén szólva nem is érdekel. Ez az, amit ajánlani tudok, Shaw, és ahogyan te engedted, hogy én legyek neked az elsőd, én is engedem, hogy te legyél nekem az első. – Az egész tenyerét befedő részletes skicc egy szent szívet ábrázolt, pontosan olyat, ami a mellkasom közepére volt tetoválva. Lángok táncoltak mögötte, töviskoronával a tetején, rózsákkal körülvéve az alján és egy kanyargó szalaggal a közepén, a nevemmel rajta. – Itt a szívem, Shaw. A kezedbe adom, és ígérem, hogy te vagy az első és utolsó személy, aki megérintheti azt. De légy vele nagyon óvatos, mert 356

sokkal törékenyebb, mint azt valaha is gondoltam, és ha megpróbálod visszaadni, nem fogadom el. Nem tudok eleget a szerelemről, hogy biztos lennék benne, ez van-e közöttünk, de azt tudom, hogy csak te létezel a számomra, csakis te, és azt meg tudom ígérni, hogy vigyázni fogok rád, és nem foglak újra ellökni magamtól. Az élet anélkül is kivitelezhető, hogy te benne lennél, de ha választhatok, akkor veled az oldalamon szeretném leélni, és én mondom neked, nem fogok elfutni azelől a munka elől, ami ahhoz kell, hogy ez megvalósuljon. Shaw, nem félek többé magunktól. Mire befejeztem, elfogyott a levegőm, mégis úgy éreztem, mintha egy hatalmas súly esett volna le a vállaimról, mert ha még el is utasít engem, legalább tudta, hogy mit érzek iránta. Elengedtem a kezét, ő pedig végighúzta ujjait a rajzon, amely az egész tenyerét lefedte. Amikor felemeltem a tekintetemet az övéhez, kicsit meglepődtem, amikor megláttam, hogy smaragd szemeiben könnyek csillogtak. Arcomra tette azt a kezét, amelyet nem rajzoltam össze, és hüvelykujjával végigsimított az alsó ajkamon, majd megállt az ajakgyűrűmnél. Ajkai szegletében megjelent egy apró mosoly, amiből tudtam, hogy most már minden rendben lesz.  Úgy volt, hogy összefutunk a ma esti születésnapi partidon. – Közel voltunk, de még mindig elválasztott bennünket néhány centi. Nem tudtam levenni róla a tekintetemet, kinyitotta a másik kezét és a mellkasomon lévő szív tetoválás fölé helyezte azt a szívet, amit az előbb adtam a kezébe. – Oda készültem.  Boldoggá tett volna, hogy láthatlak. Mosolya még ragyogóbb lett. – A minap elhatároztam magam, be kell fejeznem azt, hogy eldöntsem, a dolgok hogyan fognak alakulni, mielőtt ténylegesen megtörténnének. Kirekesztettél engem Rule, de csak azért, mert hagytam neked. Annyira aggódtam amiatt, hogy mit fogsz tenni, vagy mi fog történni, így csak hagytam, hogy bezáródjon 357

az ajtó, de amikor te újra ki akartad nyitni, annyira féltem a fájdalomtól, amit a hiányod okozott, ezért egyszerűen nem akartam újra átélni azt. Egyikünk sem volt fair a másikkal szemben. Nem félek a kettőnk között lévő dologtól, hajlandó vagyok érte megküzdeni és ígérem, nem hagyom, hogy újra eldobj magadtól. Szükségem van rád, Rule, te vagy az egyetlen dolog, amit valaha is a magaménak akartam tudni. Meg kellett volna próbálnom jobban harcolni, és igazad van, ezzel itt óvatosan kell bánnom – tenyerét a bőröm alatt lüktető szívemre fektette. – Ez a legbecsesebb és a legjobb ajándék, amit valaha is kérhetnék. Szorosan átöleltem és lábujjhegyre emeltem. Meg akartam csókolni, minden olyasmit akartam tenni vele, ami az elmúlt két hónapban kimaradt. El akartam vele felejtetni Davenport kegyetlenségét és minden ezzel kapcsolatos emlékét, de ahogy ajkaimat az övéi felé vittem, elhúzódott tőlem és megrázta a fejét.  Ha ezt most elkezded, akkor esély sem lesz arra, hogy eljussunk a vacsorára és a partidra. Igaza volt, de nem érdekelt. Az enyém volt, és ez volt az egyetlen ajándék, amit akartam. Csalódottság látszódhatott az arcomon, mert zárt ajkait az enyémre nyomta egy unalmas csókra, és kicsúszott az ölelésemből.  Szeretlek, Rule, igazán, és van valami, amit szeretnék neked adni a születésnapodra, de várnod kell vele addig, amíg kettesben nem leszünk és Ayden vagy Cora belépése nem fenyeget, úgyhogy menj és bulizz a haverokkal. Találkozunk később a bárban, utána pedig magunkban ünneplünk. Bevágtam a durcát. Így van, duzzogtam, mint egy kisgyerek, akitől elvették a kedvenc játékát. Túl hosszú ideig voltunk távol

358

egymástól. Szükségem volt, hogy megérintsem, szükségem volt arra, hogy a karjaim között tartsam, de ő egyáltalán nem így tervezte.  Gyerünk, Shaw, csak egy apró csókot. Ma van a születésnapom, és piszkosul hiányoztál. – Szinte már könyörögtem neki és láttam rajta abból, hogy közelebb araszolt hozzám, hogy kezdi beadni a derekát, de a pillanatot tönkrevágta, amikor a bejárati ajtóban megcsörrent a kulcs, és egy pillanattal később Ayden viharzott be hosszú lábú, fekete hajú dicsőségében. Egy pillantást vetett rám majd Shaw-ra, és elvigyorodott.  Hallelujah! Épp itt volt már az ideje, hogy ez a két idióta rájöjjön, egymásnak lettek teremtve. Shaw felnevetett és megrázta a fejét. Adott egy futó csókot és távolabb lépett. – Ma éjjel. Ígérem, hogy megéri a várakozást. Vonakodva bár, de beleegyeztem annak ellenére, hogy még mindig akartam őt, és nyilvánvaló volt az ő megingása is. De el kellett ismernem, hogy így még jobban izgatott, hogy milyen ajándékot is tartogat a számomra, ha egyszer végre kettesben leszünk.

Hazamentem, vettem egy hidegzuhanyt és készen álltam az éjszakára. Nem akartam túl sokat inni, mert nincs az az isten, hogy hagyjam, a pia meggátolja a randimat a csajommal. Soha nem hittem annak a szóbeszédnek, hogy olyannal szexelni, akivel törődök sokkal jobb érzés – márpedig igaz volt. A srácok a Buckhorn Exchange-be vittek, ahol hatalmas szelet vadhúst ettünk, mint az ősemberek, és úgy viselkedtünk, mint egy 359

csapat seggfej, és most, hogy a dolgok rendeződtek köztem és Shaw között, könnyebbnek és boldogabbnak éreztem magam, mint az elmúlt hónapokban bármikor, és ez sütött rólam. Mindannyiuknak elege volt már a krónikusan rossz hangulatomból és az egyre magasabb szintet elérő faszfej viselkedésemből, és látszódott rajtuk, mennyire megkönnyebbültek és hálásak voltak, hogy visszatértem közéjük, ahol lennem kellett. A vacsora viccesre sikeredett, de készen álltam, hogy haladjunk tovább az éjszakában, mert alig vártam már, hogy hazavigyem Shaw-t és részesei legyünk egy kifullasztó szexnek, ami pontot tenne a valaha volt legjobb születésnapomra. A bár tömve volt emberekkel, akik mind nekem akartak boldog születésnapot kívánni. Még Phil bácsi is eljött. Elfogadtam a hátveregetéseket és az öleléseket, miközben egy különösen szőke hajkoronát kerestem a tömegben. Egy kis ügyeskedés kellett ahhoz, hogy elkerüljem azt a rengeteg felest, amit az emberek a kezembe nyomtak, de sikerült és végül meg is láttam a csillogó, fekete-fehér villanást a színpad mellől. Shaw Ayden és Cora társaságában állt ott és vég nélkül bosszantott, hogy Jet máris ott téblábolt az asztaluknál a gyönyörű barnával flörtölve. Figyelmen kívül hagyva mindenkit, aki a nevemet szólongatva próbálta magára vonni a tekintetemet, felemeltem a csajomat magamhoz, aki hihetetlen magassarkú cipőket viselt és emiatt majdnem olyan magas volt mint én, és lepecsételtem az ajkaimmal az övéit. Nem érdekelt döbbent, tiltakozó motyogása sem. Szerettem volna egy apró csókot, a születésnapom volt, így meg is szereztem azt az átkozott csókot, mert ez a lány jelentette nekem az egész világot. Kicsit fészkelődött, amíg kezével a hajamba nem túrhatott, én pedig biztosítottam őt arról, hogy megéri ez a csók azzal, hogy a nyelvemmel végigsimogattam az övét. Halkan felnyögött, mire a 360

kezemmel végigsimítva rajta, keményen megmarkolva a fenekét magamhoz préseltem, egészen addig, míg a körülöttünk harsogó füttyögés és taps fel nem hangzott. Felemeltem a fejem, ahogy elfogyott mindkettőnk levegője, és lihegve fogadtam a körülöttünk állók ovációját, nagyjából az összes emberét a bárban. Döbbenten összenéztünk Shaw-val és egyszerre tört ki belőlünk a nevetés. Enyhén meghajoltam, Shaw pedig pukedlizett egyet, mire mindenki nevetni kezdett, majd Shaw visszafordulva hozzám és újra egy olyan csókban részesített, amitől kásás lett az agyam. A néhány sörnek, puha ajkainak és a nevetségesen rövid ruhájának együttese elég volt ahhoz, hogy elég korán le akarjak lépni a saját partimról. Addig azért maradtunk, amíg Jet lerészegedett és elénekelte nekem a ’Boldog Szülinapot’ és amíg azt az instrukciót nem adtam Nashnek, hogy lehetőleg ma ne menjen haza a lakásunkba, plusz begyűjtöttem az ajándékokat, amiket az emberektől kaptam, aztán már húztam is kifelé Shaw-t az ajtón, pedig még éjfél sem volt. Végig fogtuk egymás kezét a kocsiban a hazafelé vezető úton és halkan beszélgettünk azokról a dolgokról, amiket az egymástól külön töltött idő alatt tettünk. Örömmel hallgattam, hogy nagyjából ugyanazokat a dolgokat csinálta, amit én is, és hogy a Gabe-bel történteket higgadtan kezelte. Csodálatos egy nő volt, én pedig szerencsés, amiért az enyém. Mikor beléptünk a lakásba, kész voltam arra, hogy egyszerűen csak behúzzam magammal a hálószobába, és végre a magaménak tudhassam, de ő lerúgta szexi magassarkúit és a konyhába libegett, hogy italt vegyen elő nekünk. Nyugtalan és felizgult voltam, de nem akartam nekiesni, így követtem őt a kanapéra és elvettem tőle a felém nyújtott sört. Leült velem szemben és kezével beletúrt a hajamba. Nagyon jól esett, de sok más jobb hely volt, ahol tudni 361

szerettem volna a kezeit, úgyhogy megkérdeztem tőle, – Miért játszol mindig a hajammal?  Mert olyan sokszor változtatod meg, és mindig más érzés beletúrni. Ez az első alkalom, hogy teljesen normális, természetes, és nem tudom elhinni, hogy mennyire puha.  Azt hittem, hogy szeretted a taréjomat.  Valóban. Szeretem a hajad, bárhogy is áll, de amikor ilyen természetes, ettől valahogy sokkal megközelíthetőbbé válsz. Kicsit idegesnek tűnt, ami furcsa volt. Ez egy olyan terület, ahol korábban még nem jártunk, így nem igazán tudtam, mit kellene tennem, hogy megnyugtassam. A sörösüvegemet hozzákoccintottam az övéhez, és féloldalasan rámosolyogtam. – Boldog születésnapot nekem! Visszamosolygott, és ahogy megmozdult, a haja előrecsúszott. – Nos, el kell valamit mondanom, mielőtt megkapod a meglepetésedet. Hangja komoly volt, így azonnal minden rossz gondolat az eszembe jutott: hogy volt valakije, amíg külön voltunk; hogy a Gabedolog jobban fáj neki, mint azt bárki is gondolná és még nem áll készen az intimitásra; hogy valójában nem is akar együtt lenni velem; vagy, hogy Peruba költözik – és minden csepp hidegvéremre szükség volt, nehogy kiboruljak és tönkretegyem azt, amit a mai napon elértünk.  Oké, ne kímélj.  Kicsit kínos.  Shaw, kinyírsz. Csak mond el. Letette a sört és közelebb húzódott hozzám a kanapén, amitől a ruhája szívfájdítóan magasra csúszott fel selymes combjain. Ha nem böki ki hamarosan, ettől függetlenül fogom az ágyba vinni. Arcomat 362

a kezei közé fogta és lehúzott magától, amitől a szó szoros értelmében szemtől szembe kerültünk.  Mindaz, amit arról mondtunk, hogy szépen viselkedünk a másikkal és megpróbálunk egy kicsit megváltozni, hogy ezzel megkönnyítsük ezt a kapcsolatot közöttünk, az vonatkozik a hálószobára is, igaz? Kérdőn vontam fel a szemöldököm, és karcsú derekát átölelve az ölembe húztam. – Mire akarsz kilyukadni, Casper? Csak bökd ki. Furán nézett, majd enyhe pír öntötte el az arcát. – A kedves Rule, az a Rule, akinek ilyen a haja az unalmas az ágyban, és ezt nem szeretem. Csak vissza akarom kapni az igazi énedet, és mindent, ami azzal jár. Egy ideje már így érzem, szóval úgy gondoltam, jó, ha tisztázzuk a dolgot. Hangosan felnevettem, miközben a kezem a maroknyi ruha alá tévedt, ami azt a harapnivaló seggét takarta. – Nem tudom eldönteni, hogy most megsértődjek, vagy örüljek. Előrehajolt annyira, hogy ajkaink majdnem találkoztak. – Én csak téged akarlak. Válaszul morogtam egyet és úgy döntöttem, itt az ideje befejezni a beszélgetést. Hangosan felsikkantott, mikor a lábait magam köré fonva felkaptam és a karjaimba zártam, de lábát a derekam köré tekerte és lazán átölte a nyakamat.  Úgy gondolom, az ajándékozásra a hálószobában is sor kerülhet. Nem válaszolt, hanem elkezdte végigcsókolni a nyakamat, amitől a vérem a fülemben mennydörgésszerűen dübörögni kezdett, és nem voltam biztos abban, hogy az ágyig kibírom, ahogy az apró, éles fogaival harapdálni kezdte a fülcimpámat, miközben piszkos dolgokat suttogott bele – olyan piszkosokat, amiket mindig is hallani 363

akartam. Berúgtam az ajtót a bakancsom sarkával és végig őt csókoltam, míg eljutottunk az ágyat takaró fekete paplanig. A lábai szétnyíltak, és azon kaptam magam, hogy ez volt az egyetlen hely, ahol mindig is lenni akartam. Beleakasztottam az ujjaimat apró, vékony bugyijának pántjába és elkezdtem lehúzni róla. Ha tudtam volna, hogy ilyen keveset visel a ruhája alatt, fele ennyi időt sem töltöttünk volna el a buliban. Mindketten felnyögtünk, amikor bőrünk végre akadály nélkül összesimulhatott, miközben Shaw megragadta a pólómat, és elkezdte azt áthúzni a fejemen át. Még mindig elég sok ruha volt rajtunk, én meg csak csókoltam és csókoltam őt, közben finoman dörzsölődtem hozzá, egészen addig, míg már mind a ketten eljutottunk arra a pontra, hogy lihegtünk a vágytól, és a legélvezetesebb módon simultunk egymáshoz. Örültem, hogy nem akarta, hogy puha és gyengéd legyek, örültem, hogy bármit elviselt, amit csak tettem vele, mert már túl hosszú ideje volt, és úgy éreztem, hogy az agyam menten széthasad a vágyakozástól iránta. Tiltakozóan felmordultam, amikor kiszabadította magát és a hátamra lökött. Tudtam, hogy teljesen meztelen a ruhája alatt, és szinte viszketett a tenyerem azért, hogy hozzáérhessek nedves és sajgó tagjaihoz, de neki más tervei voltak. Kibújtatta az övcsatomat, és utasított, hogy vegyem le a bakancsomat, de úgy tűnt, túl lassú voltam, mert a kezébe vette az irányítást és pillanatok alatt megszabadított a ruháimtól. Hátat fordított nekem, és megkért, hogy húzzam le a cipzárját, ami a lapockái között futott le, végig a gerince mentén. Szívesen tettem eleget a kérésének, különösen azért, mert így az a fekete anyag, amely eddig körülölelte selymes bőrét, a padlóra hullott a bokája köré. Végigfutattam ujjaimat gerince vonalán, és örömmel néztem, ahogy az érintéstől libabőrös lett. A vállai fölött rám nézett, és 364

éreztem, ahogy a szívem eszeveszett dübörgésbe kezdett a tekintetéből áradó rosszaság láttán.  Nos, lényegében már azelőtt megvolt az ajándékod, mielőtt kettőnk között megromlottak volna a dolgok, de így még szerencsésebb a dolog, mert mostanra legalább meggyógyultak és meg tudok érinteni őket. – Egyik kezével félrehúzta a haját, szembe fordult velem és a kíváncsiságom csak még jobban növekedett, mivel karjával átölelte meztelen mellkasát és felmászott rám, ahogy ott feküdtem az ágyon. Lábaival közrefogta a derekamat, amitől kőkemény merevedésem lett. Leejtette a karját mire a szemeim a lehető legnagyobbra nyíltak döbbenetemben. Biztos voltam benne, hogy valójában is kicsordult a nyálam, mert ő volt a legszexisebb nő a világon, és mellbimbóiban a gyűrűkkel, meztelenül, rajtam elég volt ahhoz, hogy az agyam rövidzárlatot kapjon és a maradék vér, ami még a testemben maradt, mind a lábam közé gyűljön.  Ó, ember, ez kibaszottul dögös. Felnevetett, ami halk nyögésbe fulladt, ahogy ujjaimmal körbesimítottam a hideg fémet.  Ez az én születési kövem. – Az ékszer közepén egy fényes, csillogó kékeszöld akvamarin volt finoman megmunkálva, pontosan olyan finom és szép, amilyen ő maga is volt. Sziszegve fújta ki a levegőt, amikor lágyan meghúztam a gyűrűt, és láttam, ahogy szemét elönti a színtiszta, hamisítatlan vágy. Mindenkinél jobban tudtam, hogy az intim piercingek növelik a szexuális élményt és személyes életcélomnak tűztem ki, hogy mindazt, amit valaha is megtanultam, megmutassam Shaw-nak. Lehajolt és megcsókolt.  Boldog születésnapot, Rule! Neked adom magamat, most és mindörökre, és ha ezt viszonozni szeretnéd, nem fogok elfutni előle.

365

Átfordítottam magunkat, és úgy csókoltam meg, mintha a világvége jött volna el és soha többé nem lenne alkalmam megcsókolni. Imádtam őt csókolni, szerettem őt, és soha nem fogom elengedni. Nyelvemet becsúsztattam az ajkai közé, és ajakgyűrűmet szinte belepréseltem az ajkaiba, annyira hiányzott már nekem. A harapásaink után maradt fognyomok és a körmeink, amik sajgó nyomot hagytak bőrünkön tudatták a világgal, hogy mi ketten összetartozunk. Mindketten ziháltunk, mikor kezemmel a lába közé nyúltam, nyelvemmel pedig a gyűrűtől csak még szexisebb mellbimbóját kezdtem izgatni, amitől a lágy simogatások helyett mindketten vadul és kapzsin vettük el azt, amire szükségünk volt. Éreztem, ahogy körmeit a hátsómba mélyesztette, miközben szinte őrült módjára érintettem őt az ajkaimmal és a kezeimmel, de ez még közel sem volt elég. Túl hosszú ideig voltunk távol egymástól, az utolsó együtt töltött héten pedig keményen próbálkoztam, hogy valaki más legyek, valaki olyan, aki nem én voltam, ami megfertőzte azt a csodálatos dolgot, ami köztünk létezett. Most pedig ki akartam törölni mindazt, ami akkor történt és a csajomnak voltak is ötletei erre.  Rule. – Egyik kezével megragadta a hajamat, a másikkal a köztünk mereven lüktető szerszámomat. – Nagyra értékelem az előjátékot, és azt, hogy a kedves Rule eltűnt, de ha két másodpercen belül nem dugsz meg, sikítani fogok. Túl rég volt már. Szeme fényesen csillogott, és bár szerettem volna, hogy legalább egyszer jó legyen neki is, mielőtt elszabadul az ennyi idő alatt felgyülemlett szexuális feszültség bennem, de most nem úgy nézett ki, hogy nem adott választási lehetőséget nekem. Felmordultam, ahogy ujjaival körülfonta a farkamat és lassan lecsúsztatta a bőrt a nehéz súlyokként megfeszülő golyóim felé, így játszva a féktelen merevedésemmel. Nem volt fair tőle, ezért felemelkedtem és forró 366

bejáratához illeszkedve hagytam neki, hogy hazavezessen. Mindketten megnyugodtunk, ahogy összekapcsolódtuk. Abszolút tökéletesek voltunk ketten együtt, és kellett egy perc, hogy hagyjuk magunkat egymásban elmerülni. Felemelte a csípőjét, mire egész hosszamban belé csusszantam, és mindkettőnk szájából különböző káromkodások hangzottak el. Nem voltam lassú és édes, inkább őrjöngő és vad, de csodálatos volt és annyira átkozottul forró, hogy azt gondoltam, el fogjuk égetni egymást. A mellbimbójában lévő fémgyűrű súrlódása morgásra kényszerített minden egyes alkalommal, amikor a mellkasomhoz ért, és éreztem, ahogy a farkam fejében lévő piercing minden egyes lökésemnél megüti a csiklóját, mert teste ívben feszült és légzése szakadozottá és vaddá vált. Ez az a fajta szex volt, amit csak vele tudtam átélni, és amikor megéreztem, hogy összeszorul a farkam körül és közeledik az orgazmus felé, rájöttem, hogy eddig fogalmam sem volt arról, milyen az igazi szerelem, de felismertem azt a tisztán ragyogó szemeiben, amikor rám nézett, és nem tehettem róla, de úgy éreztem, neki is ezt kellett látnia a szemeimben, amikor ránéztem. Gyorsítottam a tempón, közben éreztem, ahogy kezével le-fel simogatta a hátamat, majd megmarkolta a seggemet és végül milliónyi ragyogó darabra szakadt, amiből nem akartam, hogy valaha is felépüljön. Elfordított a fejét, és halántékon csókolt. – Szeretlek. Arcomat a nyaka hajlatába fúrtam, és az ott lévő vékony bőrt a fogaim közé szívtam. – Szeretni foglak, Shaw. A szeme ráncba szaladtak. – Már most is azt teszed. Nem kellett válaszolnom, mert rájöttem, hogy valószínűleg igaza van. Én és ez a lány túl sok időt töltöttünk el azzal, hogy megpróbáljunk túl sok különböző dolog lenni túl sok ember számára túl sok rossz okból, de most csak rajtunk múlott, hogy itt legyünk 367

egymásnak és szeressük egymást a megfelelő okokból. Ahogy mellém gömbölyödött és lábát átvette a derekamon, valahogy tudtam, hogy mindig is ez volt a helyes, hogy ő az enyém, és talán, csak talán, ez egy ajándék volt, amit meg tudtam osztani Remyvel – mert boldog voltam, Shaw is boldog volt és végtére is ez volt minden, amit a bátyám valaha is kívánt kettőnknek.

368

EPILÓGUS

Fordította: runy

Kb. 8 hónappal később

 Ha nem maradsz nyugton és továbbra is izegsz-mozogsz, akkor abbahagyom.  De fáj.  Mindig ezt mondod. Már elégszel csináltuk ahhoz, hogy tudd, hogy megy ez. Mindjárt végzek, úgyhogy bírd még ki egy kicsit.  Lehetnél gyengédebb.  Nem szereted, amikor gyengéd vagyok. Most komolyan Casper, te vagy a legrosszabb kliensem, ami szégyen, mert ez a szép fehér bőr tetoválásért kiált – gyilkos pillantást vettettem Rowdyra, amikor észrevettem, hogyan méri végig Shaw-t. – Ha még egyszer megbámulod a barátnőm seggét, új munkát kell majd keresned, mert el fogom törni az összes ujjadat. Shaw kuncogott és elfordította a fejét a karján, amin támaszkodott, miközben hason feküdt előttem. A mostani darab, amin dolgoztam az egész jobb oldalát elfoglalta, a hónaljától le a domborulatokon egészen a combjáig. Hatalmas volt és részletesen kidolgozott, gyönyörűen ívelve végig a bordáin. Még jó három óra munka várt rám a színezéssel és az árnyékolással, de mivel a vászon tulajdonképpen nálam lakott, így nem féltem, hogy nem fogunk időt 369

találni rá. Csak az volt a gond, hogy amikor rajta dolgoztam ő majdhogynem meztelen volt, csak a melegítő felsőmet viselte és egy picike sortot. A fiúk az üzletben folyamatosan csorgatták utána a nyálukat, mint mindig, amikor rajta dolgoztam, és nehéz volt egyszerre koncentrálni és figyelni a kis spiclikre is. Rowdy legyintett egyet felém, de láttam rajta, hogy csak viccel. A barátaim szerették Shaw-t, szerették, hogy miatta a sok őrültségem egy kicsit tompult, hogy azóta könnyebb velem élni és a környezetemben lenni. Már lassan egy éve voltunk együtt, és bár még mindig nem voltam egyszerű eset, sokat változtam és sikerült valamennyire elviselhetőbb emberi lénnyé fejlődnöm. – Ez lehet a legfantasztikusabb munkád, amit valaha is csináltál. Berakod majd a portfóliódba, ha kész van? A minta egy nagyon bonyolult és nagyon színes, a ’Holtak napja’ ihlette kaszás volt. A nő arca gyönyörű volt és tragikus, annak a szívnek a pontos mását tartotta, amit hónapokkal ezelőtt Shaw tenyerébe rajzoltam. Shaw csak két dolgot kért a művel kapcsolatban: hogy a szív a szent szívet idézze, és hogy a kaszás hasonlítson arra a kaszásra, ami rajtam volt. Sosem gondoltam, hogy Shaw-t annyira érdekelni fogja a tetoválás művészete, mint engem, de alig telt el pár hónap, hogy hivatalosan is egy pár voltunk, mikor megkért, hogy rajzoljak rá pár apró hópelyhet a kék, szürke és fehér árnyalataiban. Amikor megkérdeztem, miért, azt válaszolta, hogy a szemem mindig a télre emlékezteti és akar valamit, ami örökké vele marad és rám emlékezteti. Úgyhogy most egy hóvihar dúlt a bal fülétől kezdődve végig a nyakán egészen a jobb válláig. Ez volt az egyik legkedvesebb helyem a testén, rengetegszer végigcsókoltam már, és nem csak azt imádtam benne, hogy volt rajta valami, ami rám emlékeztette, hanem azt is, hogy én voltam az, aki ezt rátetoválta. Pár hónappal később arra kért, hogy rajzoljak neki egy patkót, rajta 370

Remy nevével, így most már neki is volt egy tetoválása a bátyám emlékére, ami minden egyes alkalommal megnyugvással töltött el, amikor megláttam a karja belső oldalán, ha megölelt, vagy ha kéz a kézben sétáltunk. Az a darab, amin ma dolgoztam vagy ezerszer nagyobb volt, mint az eddigiek és sokkal részletesebb is, és be kellett vallanom, hogy imádtam. Imádtam a dizájnját, imádtam, hogy bízott bennem annyira, hogy megengedte, megcsináljam neki, és imádtam, hogy én leszek az, aki nap mint nap látni fogja, amikor befekszik mellém az ágyba. Letöröltem a felesleges tintát és vért az oldaláról. Lágyan megpaskoltam a seggét, és levettem a kesztyűt.  Ez csakis Shaw-tól függ. Ha szeretné, hogy berakjam, akkor bele rakom, ha nem, akkor nem. Mielőtt Shaw átlendítette a lábát az asztalon, bekentem és bekötöztem a művet, nehogy összekenjen mindent a tintával és a vérével, amíg haza nem érünk. Azzal a kezemmel, aminek az ujjpercein immár ott virított a neve, végigsimítottam az arcán, miközben megcsókoltam őt. Mint egy hivatásos tetováló művész, ismertem minden hibát és kellemetlen következményt, amivel egy másik ember nevének tetoválása a test bármely pontjára járhatott, de nem érdekelt. Imádtam lenézni rá és a nevét látni magamon, ugyanúgy, ahogy azt is szerettem, amikor egymás mellé raktam a két kezemet és így kettőnk neve is egymás mellé került, örökre a bőrömbe vésve. Nash készített rám egy tetoválást Casperről, a Barátságos Szellemről a bal fülem mögé, pont azon a helyen, ahol Shaw-nak volt a hóviharos tetoválása, ami rám emlékezteti. Tudom, hogy nagyon giccses, de ő aranyosnak tartotta, és azután, hogy megmutatta az ágyban, mennyire is méltányolja a gesztust, még napokig mosolyogtam, úgyhogy ki a faszt érdekel, ha giccsesek voltunk. 371

 Gyönyörű. Köszönöm.  Ahogy te is. – Újra megcsókoltam, amikor leugrott az asztalról, vigyázva és takarva magát, egészen a fürdőszobáig, ahol majd felöltözik. Végigsimított a fejem kopasz oldalán. A taraj időnként visszatért, de tényleg nem hazudott, amikor azt mondta, hogy őt ez nem érdekli, egészen addig, amíg beletúrhatja a kezét. Nem érdekelte, hogy néz ki a hajam, vagy milyen színű az adott hónapban. Rowdy megrázta a fejét és fanyarul rám mosolygott. – Rohadt szerencsés egy Archer vagy. Nevettem és elkezdtem letakarítani az ágyat és az eszközöket, amiket használtam. – Tudom. Nem volt mindig minden tökéletes. Még mindig két teljesen más személyiség voltunk, két teljesen más irányba haladtunk az életben, de megoldottuk. A Davenport elleni per elég nehéz volt, gyűlöltem látni, hogy újra át kellett élnie az egészet, és egyszerűen túl sok dolog állt Davenport rendelkezésére, hogy kikerülje az igazságszolgáltatást, de Shaw erős maradt még akkor is, amikor a szülei erőltették, hogy ejtse a vádakat és hagyja, hogy Davenport apja maga intézze el a fiát. De ő kitartott és helyesen cselekedett, Gabe pedig megkapta a büntetését, bár messze nem olyan szigorút, amit érdemelt volna, és amit mi szerettünk volna rámérni. Shaw szülei sem voltak oda kettőnkért, de amikor megértették, hogy vagy elfogadják, hogy már én is Shaw életének része vagyok, vagy a közelébe sem mehetnek többet, kissé engedékenyebbek lettek. Szerintem csak a támadás miatti bűntudat és a hülye szülői szarságok vették rá őket arra, hogy továbbra is finanszírozzák Shaw tanulmányait és húzódozva, de elfogadjanak engem, de mindez nem érdekelt, mert én ott voltam neki, hogy megvédjem tőlük. Szóval 372

bármi is vezérelte őket, nem számított – amíg normálisan viselkedtek, az jó volt, vagy legalábbis nem annyira rossz. A saját szüleimmel is javult a kapcsolatom. Nem lett tökéletes, de jobb. Anya és én végre megértettük egymást. Sosem lesz olyan közeli kapcsoltunk, mint neki volt Remyvel, de már tudtunk egymással beszélgetni és még el is mentem vele az egyik terápiás kezelésére, szóval már sokkal jobban megértettem, hogyan lett ilyen megrögzött. És rá kellett jönnöm arra is, hogy nem különböztünk annyira, mint gondoltam. Sajnos jelenleg Rome a nehezen kezelhető Archer fiú a családban. Még mindig nem beszélt se anyával se apával, csak Shaw felé volt hajlandó megnyílni, amikor közöltem vele, hogy szétrúgom a seggét amikor hazajön pár hónap múlva, ha továbbra is így viselkedik vele. A dolgok nem mentek simán ezen a fronton, úgy érezte hazudtak neki és elárulták, de én hittem benne, hogy megoldódik majd minden, mert ő sokkal jobb ember volt nálam, szóval ha én képes voltam megoldani a dolgaimat, ő is meg fog birkózni vele. Shaw épp a copfját kötötte meg, miközben kifelé jött a fürdőből. Cora mogorván tekintett rá az asztal mögül. – Nem hiszem el, hogy elhagysz emiatt a seggfej miatt. Annyira fogsz hiányozni.  Ah, te is nagyon fogsz nekem hiányozni, csajszi, de már így is alig vagyok ott és meguntam, hogy kétfelé van minden cuccom. – Shaw összeköltözik velem és Nash-sel a hétvégén. Sokat gondolkodtunk rajta Nash miatt, hiába töltött ugyan Shaw nálam 5-6 éjszakát is egy héten, nem akartuk zavarni a lakótársamat. Ő volt a legjobb barátom, de végül egyik reggel azt mondta, ha Shaw bevállalja a főzést akkor rendben van, beköltözhet hozzánk. Mindketten nagyon hálásak voltunk, szeretem azt a helyet, kényelmes a munka szempontjából is és nem akartam se kiköltözni, se megkérni Nasht arra, hogy menjen el. De jól kijöttünk így hárman, 373

Nash sokszor nem töltötte otthon az éjszakákat, így sosem mentünk egymás agyára. A lányok viszont kiakadt, hogy Shaw elköltözik tőlük és tudtam, hogy neki is nagyon fog hiányozni Ayden és Cora, de sokat lógtak együtt, a csütörtököt pedig kinyilvánították csajos estének, úgyhogy nem izgultam azon, hogy megbánja majd a döntését. Cora felhúzta az orrát, amitől úgy nézett ki, mint egy dühös Csingiling.  Nem akarom, hogy egy idegennel kelljen együtt laknom. Te és Ayden tökéletes lakótársak voltatok, és hogy őszinte legyek, ami veled történt elvette a maradék bizalmamat is az idegenekkel kapcsolatban, és nem akarom, hogy egy random ember az utcáról beköltözzön hozzánk. Shaw leült a székre, amiről épp lepakoltam, és megsimogatta a combomat, amitől megborzongtam. Nash felnézett a bagolyról, amit épp készített és a szemei köztem és Rowdy között cikáztak.  Nem mostanában jön majd haza Jet a turnéról?  De. Miért? – Az Artifice nagy időket élt, felléptek a Metalfesten és Jet bandája, az Enmity volt az elő zenekaruk. Már hat hónapja elmentek, de amíg úton volt, a csaja, akivel együtt lakott összejött valami exével, és kirúgta Jetet. Eddig úgy gondoltuk, hogy majd Rowdynál vagy valamelyik bandatagnál fog csövezni, ha hazaért.  Kiadhatnád neki a szobát – közölte Nash, mintha ez annyira egyértelmű lenne. – Jóban van Aydennel és egyébként se sok vizet zavarna, mert állandóan turnézik. Szerintem ő tökéletes lenne. Shaw és én egymásra néztünk. Jet jóban volt Aydennel, ez igaz, sőt annyira közeli barátságnak tűnt az övék így kifelé, hogy gyakran azt is megkérdőjeleztük, tényleg csak barátság van-e a country lány 374

és a metál fiú között. Közel álltak egymáshoz, de annyira mások voltak, hogy azt sem tudtuk elképzelni, vajon miről tudnak egyáltalán beszélgetni. Úgyhogy ha bárki megkérdezte volna, szerintem jó ötlet-e ha Jet összeköltözik a barna hajú szépséggel, azt mondtam volna, hogy kész katasztrófa lenne – vagy nagyon is jó, attól függ, honnan nézzük. Megköszörültem a torkomat és megfogtam Shaw kezét.  A bátyám is visszajön pár hónap múlva. Neki is kell majd egy hely, ahol meghúzhatja magát. Ezen is gondolkodj el. – Cora bólintott egyet és visszatért a számítógéphez és az aktuális dolgához, bármi is volt az. – Mehetünk haza? Imádtam megkérdezni ezt tőle. És imádtam, hogy tudta, imádom ezt kérdezni. Rám mosolygott, majd óvatosan felállt és adott egy puszit. Tudtam, hogy az oldala nagyon fájhat. Négyórányi tetoválás nagyon sok idő, ő pedig általában úgy tűrte, mint egy bajnok, olyan nyugodtan, mint egy kőszikla. Azt terveztem, hogy beterelem a zuhany alá és addig kényeztetem, amíg jobban nem lesz.  Aha. Kéz a kézben sétáltunk ki az üzletből, és a viktoriánus épület felé indultunk. Imádta hüvelykujjával az ujjperceimre tetovált nevét simogatni fel-alá, ettől pedig mindig jó kedvem lett.  Szeretnél berakni a portfoliódba, Rule? Nem számítottam erre a kérdésre, úgyhogy meglepetten néztem rá. – Miért kérded? Vállat vont. – Nem tudom. Az összes igazi nagy műved benne van, és nem értem, hogy ezt miért ne akarnád belerakni. Átkaroltam a vállát és közel húztam magamhoz, hogy megcsókolhassam a homlokát. 375

 Mert az mind munka. Felvarrtam pár emberre, akik aztán távoztak a nagyvilágba, ahol remélhetőleg elfogadják és szeretik is őket. De minden, amit veled teszek, minden, ami kettőnk között történik az nem munka, azt érted teszem, és nekem is értékes. Amikor rajtad dolgozom, akkor tudom, hogy te vagy az és tudom, hogy bármit is csinálok, az örökre ott lesz velünk. Mint korábban már mondtam, ha szeretnéd, hogy belekerülj, akkor beleraklak, de ha nem, akkor is boldog leszek, hogy én vagyok az egyedüli, aki a kezem munkáját megcsodálhatja. Pár pillanatig csendben meredt rám. – Neked vannak a világon a legbénább bókjaid, de ez aranyos volt és igazad is van. Az egyedüli ember, aki szeretném, hogy lássa, az te vagy. Felmordultam és meghúztam a haját. – Az a cucc félig a seggeden van. Remélem is, hogy csak én láthatom, Casper. Zöld szemei megcsillantak, úgy, amit csak én tudtam kiváltani belőle. – Szeretlek, Rule Archer. Mindig, amikor ezt mondta, egyre könnyebben mondtam vissza neki, hogy „Én is szeretlek”. És ez így is volt. Nem kellett sosem megkérdeznem tőle, nem kellett aggódnom, nem kellett attól félnem, hogy egy sötét lyuk magába szippant, mert minden, amit Shaw érzett irántam, azt viszonoztam én is, és ennyi elég volt. Nem kellet próbálnom, egyszerűen csak csináltam, és minden nap egyre könnyebb és könnyebb lett.  Szóval mit szólsz hozzá, hogy Jet és Rome összeköltözik Corával és Ayddel? Hozzám simult és folytattuk utunkat a lakás felé. – Kíváncsian várom, hogyan fog elsülni. Felhorkantam. – Rólunk is ezt mondta mindenki.  És látod milyen jó műsort szolgáltattunk nekik. 376

 Igaz. Az ellentétek nem csak vonzzák egymást, de még fel is égetik közben az egész várost.  Mintha én nem tudnám! Bármi is történjen, egy dologban biztos voltam. Ha bármelyik haverom ráakad egy lányra, aki iránt úgy érez, mint én Shaw iránt, akkor bármit megteszek annak érdekében, hogy ők maguk is észrevegyék ezt. Az ilyen fajta szerelmet senki sem szalaszthatja el, még azok sem, akik sosem hitték el, hogy létezhet ilyesmi egyáltalán. Most nézz rám, milyen optimista lettem, meg minden. Remy annyira büszke lenne.

VÉGE

Ayden és Jet története következik…

377

Ha ennek a történetnek lenne zenei aláfestése, az albumra a következő számok kerültek volna fel: The Civil Wars: Falling Social Distortion: Outlaw Twisted Sister: We’re Not Gonna Take It Garth Brooks: I Got Friends In Low Places Black Rebel Motorcycle Club: Ain’t No Easy Way Bad Religion: American Jesus Gaslight Anthem: Film Noir Drive By Truckers: Decoration Day Straylight Run: Big Shot The Black Angels: Better Off Alone Lucero: I Kissed The Bottle The Bloody Hollies: Raised By Wolves Against Me!: Borne On The FM Heart Wave Dawes: If I Wanted Someone Lady Antebellum: Need You Now Defiance Ohio: Anxious And Worrying The Avett Brothers: I Would Be Sad Heartless Bastards: Only For You

378