Rada Iveković AZ OLASZ KOMMUNISTÁK ÉS A NŐMOZGALOM
„ A 70-es évek eseményei robbanásszerűen vetették fel azokat a kér déseket, amelyeket a kommunistáknak ismételten bírálóan fel kellett mérniük a n ő m o z g a l o m m a l kapcsolatban, mert a k o r á b b i viták során kevésbé f o g l a l k o z t a k v e l ü k " — olvashatjuk A i d a Tiso A kommunisták és a nőkérdés c í m ű krónikájában. A t o v á b b i a k b a n a k ö v e t k e z ő k e t írja: „ A feministák puszta jelenléte hozzájárult ahhoz, h o g y a k ö z v é l e m é n y nagy része tudomást szerezzen a n ő k helyzetének komolyságáról. Ezt az országban kialakult új helyzet és az a tény tette lehetővé, h o g y a feminista c s o p o r t o k képviselőivé m i n d i n k á b b az értelmiségi n ő k , írók, írónők, újságírónők váltak, s ezek viszonylag könnyen közismertté te hették eszméiket." A kommunistáknak és a k ö z v é l e m é n y n e k a nőkérdéssel kapcsolatos álláspontjában végbement változást n y o m o n követhetjük a „ f e m i n i z m u s " f o g a l o m helyzetének alakulásában. A s z á z a d f o r d u l ó táján, a s z o cialista és n ő m o z g a l o m kezdetén kialakult „ f e m i n i z m u s " kifejezésnek a 60-as é v e k végére m e g v á l t o z o t t a jelentése. A z állítólagos férfiellenes revansizmus kifejezője lett, amelynek a kisugárzó k ö z p o n t j a A m e r i k a v o l t , tevékenységi területe pedig leszűkült (holott a feminizmus v a l ó j á ban — sőt kifejezetten — az általános emberi, s n e m csupán női jogokért h a r c o l ) , majd végül elveszítette pejoratív jellegét és megszokottá vált, s így néhány évre az olaszországi megjelenését k ö v e t ő e n végérvényesen kedvező politikai színt öltött. Olaszországban ma m á r sem a k o m m u nisták, sem mások nem v o n j á k kétségbe politikai és elméleti jelentőségét. Praktikus és közkeletű terminusként f o g a d t á k el. Írásunkban a „ f e m i n i z m u s " fogalmát ilyen értelemben, negatív előjel nélkül használjuk az olasz n ő m o z g a l o m jelölésére. A f o g a l m a k a t illetően nem ez az első eset. Példaként Sartre-t említhetnénk, aki elsőként ellenezte az „ e g z i s z tencializmus" fogalmát, de a m i k o r később közhasználatúvá vált, maga is elfogadta. 1
Enrico Berlinguer 1976-ban a C a r l o R a v a i o l i v a l folytatott beszélgetés-
ben már e l m o n d h a t t a : „ N e m c s a k m e g g y ő z ő d é s e m , h o g y a n ő m o z g a l m a k robbanásszerű elterjedése napjaink egyik legjelentősebb társadalmi jelensége, hanem ú g y is tűnik számomra, h o g y kifejezésre juttatja m i n d a z o k a t a törekvéseket, amelyek egész korunkat jellemzik. A z o k a nagy társadalmi c s o p o r t o k és népek, amelyek é v s z á z a d o k o n és évezredeken át kimaradtak a történelemből, a harmadik világ népei, az e l n y o m o t t és kizsákmányolt tömegek, tehát m i n d a z o k akik — k ü l ö n b ö z ő oknál f o g v a kapcsolatban állnak a kapitalista, d e a szocialista államberendezéssel is — ki v o l t a k z á r v a a sorsukat érintő döntéshozatalból, s most a társa d a l o m küzdőterére lépnek, h a r c o t f o l y t a t n a k és n y o m á s t g y a k o r o l n a k problémáik megoldása érdekében. A n ő m o z g a l o m n a k ez a hirtelen f e l színre törése véleményem szerint azzal a termékeny mozgással m a g y a r á z ható, amely megrázkódtatta az egész világot. A z o n kérdések k ö z é t a r t o z i k , amelyek politikai színezetet öltenek, s amelyek egymástól a l a p o san k ü l ö n b ö z n e k , mégis az emberiség k ö z ö s fejlődésének tanúi. U g y a n is egészen a közelmúltig csak egyes országok, egyes népek, egyes c s o p o r tok játszottak szerepet a történelem színpadán, manapság pedig m i n denki azon m u n k á l k o d i k , h o g y részt vehessen a történelem formálásá ban. A történelmet így mindenki b i r t o k o l h a t j a . " D e h o g y a n is jutottunk m i el eddig a megállapításig? E z nem v o l t egyszerű a párt számára. A n ő k elégedetlenségét kezdetben eszközként használták fel és kizárólag a párt céljainak megfelelően b e f o l y á s o l t á k az osztályharcban és a politikai k ü z d e l m e n belül, majd a nőkérdés létezé sének teljes kétségbevonásán át (azzal a megokolással, h o g y a n ő k n e m osztály) eljutottak a feminista küzdelem céljainak teljes elismeréséig. A párt azokat néhány, többnyire taktikai mint lényegbeli — a szavazók miatt szükséges — fenntartással átvette. I d ő v e l elismerték, h o g y a n ő k — függetlenül attól, h o g y nem k é p e z n e k osztályt — a k ü l ö n b ö z ő t á r sadalmi osztályokban szociális helyzetükre v a l ó tekintet nélkül azonos függőségi v i s z o n y b a n vannak tulajdon osztályuk férifiaitól. Ezzel új g o n d o k elé kerültek a feminista m o z g a l o m b a is b e k a p c s o l ó d ó n ő k , mert két v o n a l o n kellett a k t i v i z á l ó d n i u k : Egyrészt a h a g y o m á n y o s p á r t p o l i tika v o n a l á n , másrészt pedig a „ m o z g a l o m b a n " (magától értetődő, h o g y a n ő m o z g a l o m b a n ) . E z a két tevékenységi terület ellentétbe került e g y mással, mert a n ő m o z g a l o m stílusában lényegesen eltért a szokásos p o litikától: A m o z g a l o m nem párt, a n ő k k ö z ö t t nincsenek vezetők, nincs hierarchia, amit egyébként is szándékosan kerülnek. A z a vélemény ala kult k i , h o g y a h a g y o m á n y o s pártokban a nő nem juthat kifejezésre (az Olasz K o m m u n i s t a Párt ezt nyíltan b e is ismerte a háborút k ö v e t ő e n , amikor külön pártsejteket létesített a n ő k számára), mert a pártrend szer tipikusan „ f é r f i a k r a " jellemző hatalmi rendszer, míg a n ő m o z g a l o m éppen az ilyen .rendszerek ellen k ü z d . Ezek a kérdések igen vitatottak a neofeministák körében, u g y a n a k k o r pedig a régi olasz feministák a s z o cialista és m u n k á s m o z g a l o m m a l karöltve haladtak és nem tudatosodtak bennük ezek a kérdések. Olaszországban a n ő m o z g a l o m kezdetben a munkásság körében jelent2
kezett, de a 19. század második felében a radikális 'republikánus k ö r ö k ben v o l t a legerősebb. A korabeli burzsoá társadalmat — amely az o r szág egyesítésére törekedett — az északi iparosodott polgárság és a déli f ö l d b i r t o k o s o k szövetsége jellemezte. Szövetségük Olaszország egyesítését k ö v e t ő e n is gazdasági és társadalmi visszahúzó erő v o l t . A z ipar már a k k o r igényt tartott a nő munkájára, de u g y a n a k k o r támogatja azt a függőségi viszonyt, amely szerint a nő „természetszerűleg" kisebbrendű. Ennek az v o l t az egyedüli célja, h o g y a n ő i munkaerőt ne kelljen m e g felelőképpen megfizetni. Olaszországban tehát az első v a l ó d i értelemben vett feministák a falusi és munkásnők — a textiliparban, a rizsföldeken ( „ m o n d i n e " ) és a d o h á n y f ö l d e k e n d o l g o z ó k — v o l t a k . Bérkövetelésekkel léptek fel (fizetések kiegyenlítéséért folytatott harcukat többnyire nem támogatták), igyekeztek kiharcolni a m u n k a i d ő csökkentését és a nők védelmét szolgáló törvények meghozatalát. M i v e l a tiltakozó n ő m o z galmak többnyire a proletariátus egyetemes küzdelméhez tartoztak, ezért nem ismerték el és egyáltalán nem valósították meg azokat a k e z d e m é nyezéseket, amelyek m á r a k k o r a n ő k sajátos helyzetéből következtek. Ezzel egyidőben a polgári nők öntudata is kialakult, különösen Fourier és Stuart Mill f i l o z ó f i á j á n a k hatására, .akik a m a g u k m ó d j á n — a p o l gári társadalom keretei k ö z ö t t — hirdették a női egyenjogúságot, de tudatuk kialakulására hatással lehetett a francia f o r r a d a l o m visszhangja is, amely a n ő k melletti kiállásával, sajnos, n e m dicsekedhetett. A n ő m o z g a l m a k kialakulásának idején A n n a m a r i a M o z z o n i ( 1 8 3 7 — 1920) hirdette a legelszántabban, h o g y ez az a u t o n ó m politikai m o z g a l o m nem csupán látszatra, hanem szervesen kapcsolódik a leghaladóbb p á r t o k h o z . M o z z o n i a n ő k törvényes jogaiért h a r c o l v a jutott el ahhoz a felismeréshez, h o g y a n ő k összetett helyzetét n e m lehet csupán g a z d a sági kérdésnek tekinteni. M o z z o n i az egyik munkásgyűlésen — m i k ö z ben rendszeresen a polgári j o g o k t ó l m e g f o s z t o t t n ő k patriotizmusára h i v a t k o z i k — a k ö v e t k e z ő k e t m o n d j a : „ M i is lehet számotokra a haza? R e n d ő r , amely a gyereketekért jön, h o g y katonát csináljon belőle . . . T ö r v é n y , amely gyermekeidet férjed tulajdonának tekinti, téged pedig a rabjává n y i l v á n í t . " Ezekkel a szavaival, akárcsak a mai feministák, az osztályjellegű és feminista m o z z a n a t o k szoros kapcsolatára utal. A baloldal 1876. évi hatalomra kerülését követően merül fel a n ő k sza vazati jogának kérdése, amely mellett M o z z o n i határozottan kiáll, de hamarosan m i n d a b a l - m i n d pedig a j o b b o l d a l egyaránt szembehelyezke dik vele, mert tartanaik a z o k t ó l a változásoktól, amelyeket a n ő k p o l i tikai szerepe idézhet elő a családi életben. 1879-ben M o z z o n i csatlakozik a Demokratikus Szövetséghez, amely felvette p r o g r a m j á b a a n ő k v á lasztójogáért v a l ó küzdelmet. 1888-ban Bolognában megalakította a L a lega nevű női érdekeket képviselő szövetséget, amelyről napjainkban is n ő m o z g a l m i dalokat énekelnek. A L a lega később csatlakozott az olasz munkáspárthoz. A z a küzdelem, amelyet M o z z o n i a megkülönböztetett és kizsákmá n y o l t n ő k emancipációjáért f o l y t a t o t t , nem vezethetett m á s h o v a , mint a
korabeli szocialista m o z g a l o m h o z . A nők az említett években egész sor sztrájkot szerveztek. 1889-ben M o z z o n i t Turatival, A n n a Kuliseioff-fal és másokkal együtt a milanói szocialisták szövetségének megalapítói k ö zött találjuk. M o z z o n i és Kuliscioff eltérő véleménnyel v o l t a k a n ő k é r dés és a m u n k á s m o z g a l o m viszonyáról. A n n a Kuliscioff mint a s z o c i a lista Filipp Turatinak a barátja, m i n d kulturális, m i n d politikai v o n a l o n k ö z e l e b b állt a I I . Internacionálához, tehát kevésbé radikális elveket vallott a n ő m o z g a l o m b a n . A különbség abban van k ö z ö t t ü k , h o g y A n n a Kuliscioff, a paviai o r v o s n ő , áki nemére v a l ó tekintettel nem vállalhat munkát, megkérdőjelezi a nőkérdés sajátos jellegét, M o z z o n i viszont i n tézményesnek tartja, véleménye szerint nem egyszerűsíthető le csupán gazdasági problémára, bár k ö z e l áll ahhoz. A k c i ó i k során t ö b b a l k a l o m mal ellentétbe kerültek egymással. M o z z o n i szerint a nőknek sohasem kellene elfogadniuk a protekcionista törvényeket, amelyek állítólag védik az egészségüket és az anyákat, de valójában diszkriminálják őket, mert alátámasztják a n ő k alacsonyabb rendűségéről kialakított képet. Szerinte minden történelmi m o z g a l o m r a két m o z z a n a t jellemző: az e g y i k h a l a d ó és f o r r a d a l m i , a másik pedig k o n z e r v a t í v és reakciós. A z első esetben a f o r r a d a l m á r o k a n ő k felszabadításának kérdését vállalják. A k o n z e r v a tív és reakciós c s o p o r t pedig visszautasítja ezt a feladatot és ismételten a régi társadalmi v i s z o n y o k a t f o g a d j a el, amelyek a nőt rabságba k é n y szerítik. Ebben a z esetben a forradalmiként létrejött m o z g a l o m b a n a felszabadulásért k ü z d ő n ő k tartják ébren a küzdőszellemet a k o n z e r v a t í v törekvésekkel szemben. E z a megállapítás annak a kimondására kényszeríti M o z z o n i t , h o g y a feminista követelések f o r r a d a l m i jellegűek. A m i k o r az Olasz Szocialista Párt ( O S Z P ) női szervezetei 1911-ben megszakították kapcsolataikat a p á r t o n k í v ü l i , az egyenjogúságért, első sorban pedig a választójogért h a r c o l ó nőkkel, akkor az O S Z P megszűnt a nőkérdéssel kapcsolatos leghaladóbb álláspontok képviselője lenni. A szocialisták azt állították, h o g y a polgári feminizmussal (szüfrazsettek kel) ellentétben f o r r a d a l m i m ó d o n szándékoznak f o g l a l k o z n i a nőkérdés sel, de törekvésük, amelynek következtében a nőkérdésnek teljesen be kellett v o l n a olvadnia a proletariátus általános küzdelmébe, tehát nem k a p o t t v o l n a k ü l ö n figyelmet — f o k o z a t o s a n az emancipációs eszmék megszűnéséhez vezetett. A m i k o r újra napirendre került a n ő k szavazati jogának kérdése, az O l a s z Szocialista Párt tagságának egy része az a d minisztratív szavazati j o g o k mellett foglalt állást, a többség viszont ellenezte a bevezetését, s így a nőkérdést azzal a megindoklással vették le napirendről, h o g y a polgári demokrácia gondjainak, így a nők szava zati jogának semmi köze az osztályharchoz, sem pedig a munkásosztály h o z . A nőkérdést így v a l ó b a n sikerült m i n d a d d i g háttérbe szorítani, m í g a kommunisták, j ó v a l k é s ő b b pedig a n ő m o z g a l o m nem tűzte ki célul a szavazati jog kiharcolását. A z 1921-ben létrejött Olasz K o m m u n i s t a Párt többnyire a baloldali kommunistákat tömörítette. A dogmatizmusra hajlamos kommunisták számára a marxizmus és a feminizmus viszonya mindig problematikus-
nak tűnt. Н а a feminizmus legtermékenyebb, kritikai jellegű vonulatát a kezdeti marxizmus kiegészítésének tekintjük (a feminista elmélet értékei re v a l ó tekintettel ezt ma már megtehetjük), akkor minden ellentmondás látszólagossá válik. A n n a Kuliscioff m á r 1890-en A férfi egyeduralma címmel megtar tott beszédében világosan elkülöníti a proletár feminista m o z g a l m a t a (kevésbé jelentős) polgári n ő m o z g a l o m t ó l . Sajnos, a munkásosztályra a múlt század vége felé a nők iránti k o n z e r v a t í v előítéletek v o l t a k jellem z ő k . Így például 1884-ben a szocialista n y o m d á s z o k határozottan szem beszegültek a nők n y o m d a i foglalkoztatásával. Ezen a téren erős hatás sal v o l t a korporatizmus is. Kuliscioff a szocialista m o z g a l o m b a n állan dóan felszínen tartotta a d o l g o z ó n ő k kizsákmányolásának kérdését, bár elképzeléseit kizárólag a gazdasági élet területére korlátozta. A m i k o r már a republikánusok és a radikálisok — a haladó polgárság — is kész v o l t megadni a nőknek a szavazati j o g o t , Turati 1910-ben egyedül elle nezte a választójog kiterjesztését, s álláspontját a n ő k állítólagos o s z tálytudatával indokolta. A kommunista n ő k első értekezletére 1922-ben R ó m á b a n került sor A n t o n i o Gramsci (!) elnökletével. Figyelemre méltó, h o g y a létrejövő Olasz Kommunista Párt álláspontja a fasizmus elleni harcot, az olasz szocializmus hiányosságait feltáró vitát, a női emancipáció és az ehhez hasonló kérdések felelevenítését szorgalmazta. Természetesen erre nem a múlt században letűnt m o z g a l m a k , hanem a forradalmi lendület, a s z o v jet és a nemzetközi események hatására került sor (a I I I . Internacionálé álláspontot alakított ki a nőkérdéssel kapcsolatban.) A z ezt k ö v e t ő é v e k ben a nőkkel kapcsolatos viták lendülete alábbhagy, v a g y pedig a p i l lanatnyi párthelyzettől függően alakul. Togliatti szerint a párt számára létfontosságú lehet a n ő k tevékenységének felélénkítése és politikai fel világosítása, s ezt a nemzetközi összejöveteleken is hangsúlyozza. Ebből k ö v e t k e z i k az a megállapítása, h o g y a pártnak f o k o z o t t hangsúlyt kell helyeznie a n ő k körében végzett munkára. Álláspontja azonban azt a régi tézist sejteti, miszerint a nőkérdés unajd csak az osztálykérdés m e g oldásával rendeződik, függetlenül attól, h o g y ez a szemlélet magától értetődőnek tartja, h o g y ez nemcsak gazdasági, hanem adott körülmé nyek k ö z ö t t az elemi polgári j o g o k é r t és az új kultúráért f o l y t a t o t t harc kimenetelétől is függ. A fasizmus idején a nőkérdés háttérbe szorult, a rezsim a nőt eszköz ként használta fel céljai eléréséhez és a fasiszta ideológia elterjesztésén munkálkodott'. A z ellenállási m o z g a l o m n a k nem v o l t a k külön női k ö v e telései, mert nem is lehettek v o l n a , ehelyett egészen másra került sor: a nők, bár nem nagy számban, de mégis b e k a p c s o l ó d t a k a partizánhar c o k b a , az illegális m o z g a l o m b a . A n ő k ezt politikai meggondolásból tették, ami minőségileg új m o z z a n a t n a k számít. Megalakultak a nők védelmi csoportjai ( G r u p p i Difesa D o n n e ) , amelyek az Olasz N ő s z ö v e t ség ( U D I ) magvát képezték. A háború után az Olasz K o m m u n i s t a Párt a női emancipációt a tár-
sadalom demokratikus és szociális átalakulásáért folytatott harc általá nos problémakörébe helyezi. A h á b o r ú t , a közvetlen hadászati szükség leteket és illegális akciókat k ö v e t ő e n azonnal sor került a katolikusok szellemi ellenakciójára. V a l ó j á b a n éppen a katolikus egyház a legfelelősebb Olaszországban a n ő k elmaradott helyzetéért. U g y a n a k k o r a k o m munistáknak óvatosalbbaknak kellett lenniük, s ezért egész sor k o m p r o misszumos megoldásba mentek bele. A női választójog kérdése ismét terítékre kerül, a kommunisták körében is kiélezett viták f o l y n a k róla. Felmerül a kérdés, h o g y szavazati j o g o t kell-e adni a z o k n a k , akik teljes bizonysággal a k o n z e r v a t í v o k és a reakciósok oldalára állnak (mármint a n ő k ) ? Togliatti azon az állásponton v a n , h o g y a nőknek meg kell adni a szavazati j o g o t . A z ő és «a párt álláspontjának köszönhető, h o g y a nyilvános vitákban a tömegekre g y a k o r o l t hatásukkal 1945-ben elér ték, h o g y a n ő k megkapják a szavazati j o g o t . A harc azonban sem ezzel, sem pedig később nem fejeződött b e , bár ezt k ö v e t ő e n szélcsendes i d ő szak következett. A z Olasz N ő s z ö v e t s é g (Unione D o n n e Italiane) antifasiszta ellenállási m o z g a l o m m á nőtte ki magát. Olaszországban ebbe a m o z g a l o m b a k a t o likus tömegek is bekapcsolódtak, tehát a Kereszténydemokrata Párthoz tartozóik -és a laikus baloldaliak is. U g y a n e z v o l t érvényes a nőkre is, akik a háborúból a felszabadító harc tapasztalataival kerültek ki és egy szervezetet tudhattak maguk m ö g ö t t ( U D I ) , amely független v o l t a p á r t o k t ó l . A z U D I tulajdonképpen megmaradt annak, ami v o l t , a szocialista és kommunista n ő k , valamint egyéb baloldali erők szerveze tének. N a p j a i n k b a n , de különösen 1976 után az U D I szélesre tárta kapuit a M o z g a l o m előtt (Olaszországban e z a N ő k Felszabadítási M o z galmát jelenti, amelynek a rövidítése: M L D ) , de akkor, a háborút k ö vetően a j o b b o l d a l i p á r t o k k i v o n t á k tagságukat az Olasz N ő s z ö v e t s é g ből ( í g y került sor a kereszténydemokrata nők saját szervezetének a C I F nek a megalakítására), más feministák pedig az U D I tagságán k í v ü l nem is v o l t a k . A m i k o r kimerült a harci összetartozás minden vonatkozása (mert az i d ő k m e g v á l t o z t a k ) , az U D I a pártutasításokat közvetítette a n ő k felé, s emellett kapcsolatiban állt a szakszervezetekkel és a munkás nők egyesületeivel. Ez más pártoknál is hasonlóképpen ment végbe, de j ó v a l nehezebben: a nőszervezeteket és a nőkérdést a pártpropaganda eszközeként használták fel. A n ő k tényleges problémái háttérbe kerül tek. A szavazati jog megszerzésével a n ő k elvileg politikai tényezővé váltak. Kérdés viszont, h o g y ezzel a jogukkal mennyire éltek. Általános vélemény, h o g y annak idején rendszeresen, de manapság is gyakran a férj, az apa, a fivér v a g y a fiú határozza meg, h o g y a nő kire s z a v a z z o n . A z ország újjáépítésével és a 60-as évek életszínvonal-növekedésével a k o n z e r v a t í v erők megkétszerezték a kispolgári nőeszmény p r o p a g á l á sára tett erőfeszítéseiket. A z Olasz K o m m u n i s t a Párt (amely a háborút követően részt vett a koalíciós k o r m á n y b a n ) tudatában v o l t , h o g y valamit tenni kell, ezért a női pártsejtek létrehozása mellett d ö n t ö t t , még ha a z o k veszélyt
is jelentettek számára. Berlinguer az említett interjúban a k ö v e t k e z ő k é p p vélekedett e r r ő l : „ E z egy sokat vitatott kérdés, amelynek megvan a maga története. M i n d a n n y i a n jól tudjuk, h o g y pártunknak egyidőben női pártsejtjei v o l t a k . Ezeknek a szerveknek a létrehozása elvi s z e m pontból a probléma »szektori jelleguve« tételét jelentette, s így elveszí tette v a l ó d i jelentőségét, holott általános jellegű. A h á b o r ú b ó l (s n e m csak a háborúból, hanem a fasizmus elmaradottságából is) kilábaló olasz társadalmi körülmények k ö z ö t t a női pártsejtek — különösen az ország egyes vidékein — a n ő k folyamatos társadalmi jelenlétének az egyetlen eszközei v o l t a k , mert lehetővé tették, h o g y részt vegyenek a megbeszé léseken, ismertessék javaslataikat, bekapcsolódjanak a tevékenységbe stb. Ezzel gyakorlatilag járultunk h o z z á a szokásjoggal, a családi élettel, az időbeosztással stb. kapcsolatos tilalmak leküzdéséhez, ezáltal mintegy lehetőséget teremtve, h o g y belépjenek egy számukra teljesen új és s z o katlan v i l á g b a . " 3
A jelenlegi neofeministák első, „ t ö r t é n e l m i n e k " nevezett nemzedékéhez tartozó Carla R a v a i o l i , az O K P 50 év körüli szenátornője és a Berlin guer közötti párbeszéd így f o l y t a t ó d o t t : „ C . R . : — Ez e g y olyan probléma, amellyel a neofeminizmusnak is foglalkoznia kellett, mégpedig a l e g k ü l ö n b ö z ő b b v o n a t k o z á s b a n : A f e m i nista csoportok azért váltak külön az egyetemista csoportosulásokon b e lül, h o g y védelmet biztosítsanak a férfiakkal szemben. A n ő k rámutat tak, h o g y ezek a c s o p o r t o k ellenséges magatartást tanúsítanak a k ö v e teléseikkel szemben, v a g y pedig vezető szerepet szándékoznak betölteni a n ő k körében. Így váltaik a nők tulajdon forrongásuk szubjektumává, a felszabadulásukért v í v o t t küzdelem k e z d e m é n y e z ő i v é . E. В.: — A m i t a mi pártunk javasolt a női pártsejtek megszerzése ér dekében, ez nem jelentette az emancipáció „ a j á n d é k o z á s á t " : É p p e n ellen kezőleg, az v o l t a célunk, h o g y eszközt biztosítsunk a n ő k számára a kulturális és politikai felemelkedéshez, olyan eszközt, amelyet maguknak kell alkalmazniuk tulajdon érvényesülésük érdekében. M e g v a g y o k g y ő z ő d v e , h o g y ezek a pártsejtek k e d v e z ő szerepet töltöttek b e : H a más utat választottunk v o l n a , amely elvi síkon k o n k r é t a b b n a k tűnt v o l n a , akkor ténylegesen csökkent v o l n a a n ő k tevékenysége a pártban, de az egész politikai életben is. A z adott történelmi pillanatban hasznos, esz k ö z r ő l v o l t s z ó , amelyet csak a k k o r kellett eltávolítani, amikor már u r a l k o d ó v á váltak b i z o n y o s életfeltételek, szokások, politikai és társa dalmi beidegződések. A k k o r viszont v a l ó b a n elimináltuk. M a viszont a nőbizottságok problémája o k o z legtöbb g o n d o t . Ezeknek felbecsülhetet len a szerepük a párt bátorítását és f o l y a m a t o s ösztönzését illetően. N e m t u d o m , h o g y h o v a jutnánk, mire menne pártunk a nőkérdéssel k a p c s o latos kezdeményezéseivel ennek a bizottságnak a mindennapi jelenléte nélkül. Sajnálatos tény, de így van. Jelenleg ugyan ez a helyzet, d e e l érhetjük, h o g y a j ö v ő b e n ez ne legyen így. U g y a n a k k o r a nőbizottságok egyik k e d v e z ő t l e n vonása, h o g y túlságosan befelé f o r d u l n a k , s ezáltal o b j e k t í v akadályokat gördítenek a női aktivisták általános pártaktivi-
tása elé, s ez lehetetlenné teszi, h o g y egyéb területeken felelősségteljesen kivegyék részüket a vezetésből. C . R . : — Ebben rejlik a nőkérdés minden összetettsége: A nőknek szükségszerűen és kötelességszerűen küzdeniük kell a közéleti és p o l i t i kai életbe v a l ó teljes bekapcsolódásukért. A helyzet az, h o g y éppen a küzdelembe v a l ó bekapcsolódás által határolják el és zárják k i magukat abból a sokrétű tevékenységből, ami magának a küzdelemnek a célja. A feminista c s o p o r t o k esetében ez a kettős tevékenység o k o z állandóan g o n d o t , ez ismétlődik a végtelenségig. Ú g y tűnik, a mai n ő k csak a j ö v ő nemzedékek szolgálatában á l l n a k . " A háborút k ö v e t ő e n a n ő k jogaiért és az adott j o g o k megvalósításá ért f o l y ó küzdelem nem lankadt. E z a küzdelem tulajdonképpen a m u n kára v a l ó j o g r a és a n ő k termelő foglalkozásokra v a l ó képzésére k o r l á t o z ó d i k . A polgárjogi v o n a t k o z á s o k még mindig kisebb érdeklődést v í v nak k i , bár a nő a t ö r v é n y előtt m é g mindig nem egyenlő a férfival ( f ü g getlenül attól, h o g y az utóbbi időben hányszor módosították és egészí tették ki a t ö r v é n y e k e t ) . M á r 1947-ben a kommunista szakszervezet, a N e m z e t i Egysógkongresszus ( C G I L ) keretében m ű k ö d ő k ö z p o n t i ta nácsadó nőbizottság b i z o n y o s eredményeket ért el: Családfőként ismerték el a z o k a t a nőket, akik gyermekeik és szüleik eltartói; kiegyenlítették a postaügyi minisztériumban d o l g o z ó n ő k és férfiak fizetését (de csak az övékét) és még néhány kisebb horderejű kérdésben is előrehaladást értek el ( m e g a k a d á l y o z t á k egyes n ő k elbocsátását, bölcsődéket h o z t a k létre k ü l ö n b ö z ő intézményekben). M é g ugyanaz év júniusában megtartották az olasz n ő k kongresszusát, amelynek a kiáltványa a k ö v e t k e z ő k e t h a n g s ú l y o z z a : többek k ö z ö t t a munkára, az igazságos (a férfiakkal a z o nos) javadalmazásra, az egészségügyi és szociális segítségre, a m u n k a v i s z o n y rendezésére (ez elsősorban a magánszemélyeknél f o g l a l k o z t a t o t takra és a háziszolgákra v o n a t k o z o t t ) a felelős állások betöltésére, a m e zőgazdaságban d o l g o z ó n ő k helyzetének kiegyenlítésére v a l ó j o g o t k ö veteli. A z O l a s z K o m m u n i s t a Pártban m á r az 50-es években egymástól el térő véleményeket hangoztatnak a nőkérdésről. A m í g egyesek — férfiak és n ő k egyaránt — azon a véleményen v a n n a k , h o g y a nőkérdés sajátos viszonyban van az osztályszempontokkal, de u g y a n a k k o r egymáshoz k ö zeledésük is n y i l v á n v a l ó (tehát nem a kettő szembenállásáról van s z ó , ahogyan állítólag a feministák a „ n e m e k h a r c á t " (?) elképzelik az o s z t á l y harcon belül) mások viszont arra az álláspontra helyezkednek, h o g y a nőkérdés o s z t á l y s z e m p o n t o k nélkül nem is létezik. Erre a szakadásra már a n ő k 1955-ben megtartott értekezletén sor került, amikor Togliatti maga is ellenezte és mesterkéltnek tartotta ezt az ellentétet. Véleménye szerint a n ő k e g y o l y a n valóságos küzdelmet folytatnak, amely része a társadalom megváltoztatására irányuló általános m o z g a l o m n a k . D e v a n nak sajátosan nőket érintő p r o b l é m á k is, amelyek sajátos hozzáállást tesznek szükségessé, de ezek megoldása is kihatással van az egész társa dalomra. Togliatti ugyan azt állítja, h o g y a n ő k elmaradottságának leg-
f ő b b o k a a gazdasági v i s z o n y o k általános fejletlensége — amihez nem fér kétség — ós különválasztja a problematikus társadalmi v i s z o n y o k a t , a szélesebb értelemben vett társadalmi szokásokat, polgári j o g o k a t , az egyház hatását, a patriarchális család szerepét. 5
A z olasz nő felszabadulásának egyik l e g n a g y o b b akadályát az erős visszahatást g y a k o r l ó patriarchális szemléletmódban látja, amely a p o l gári társadalom törvényeinek a megváltoztatását k ö v e t ő e n is f e n n m a rad. A neofeminizmus Olaszországban az 1 9 6 8 — 1 9 6 9 - e s egyetemista m o z galmakban jelentkezett a n ő m o z g a l o m b a n beállt hosszabb szünetet k ö v e tően. E k k o r az egyetemista l á n y o k ezrei vettek részt először a tömeges m e g m o z d u l á s o k o n és a forradalmi lehetőségek kreatív kutatásában. A z o k kal az állításokkal szemben, h o g y 1968 nem h a g y o t t maga után semmit, kimutathatjuk a h a l a d ó m o z g a l m a k sajátos elaprózódását. Századunk második felében jelentkeztek nyugaton a feministák, f e l p r ó z ó d n a k a centralizmus és a dogmatizmus ellen k ü z d ő független baloldali c s o p o r t o k ; egyre jelentéktelenebb c s o p o r t o k adnak hangot követeléseiknek, meg v á l t o z i k az életstílus, lerombolják a tekintélytiszteletet; az ökológusokat, a radikálisokat követően feltűnnek a szélsőségesek, a terroristák is, m a j d pedig az atomenergia-ellenes m o z g a l o m , mind m e g a n n y i szokásostól el térő mozgaloim, amely magát a h a g y o m á n y o s politikai szervezeti f o r mát és a pártrendszert is elveti; a homoszexuálisok felszabadításáért k ü z d ő m o z g a l m a k , az antiklerikális c s o p o r t o k stb. N a g y o n sok fiatal lány azért k a p c s o l ó d o t t b e az 1968-os eseményekbe, mert az emberek k ö z ö t t i kapcsolatok, tehát a nő és a férfi viszonyának alapvető megváltozását remélte. Hitték, h o g y a hierarchia visszautasí tásával és a tekintélyelvűség elleni lázadással — az egyetemista m o z g a l o m céljának elérésével — önmagától megszűnik a f á r f i a k n a k a n ő k f e letti felsőbbrendűsége és egyenrangúvá válnak a nemek. Ez nem valósul hatott meg, mert az egyetemista m o z g a l o m b a n ugyanazzal a mellőzéssel és megkülönböztetéssel szembesültek mint családjukban, a pártban és az iskolában. Emellett a munkásmozgalmi elmélet a nőkérdés rendezését a proletariátusnak a kapitalista termelési v i s z o n y o k leküzdésére irányuló általános harcához kötötte. A z Olasz Szocialista Pártban és a szakszer vezetekben ez a nő-bizottságok felszámolásához és a kérdésnek a n a p i rendről v a l ó ismételt levételéhez vezetett (egészen a neofeminizmus elő retöréséig, amely mindent m e g b o l y g a t o t t ) . A z első neofeminista tiltakozásokra a n ő k megkülönböztetése miatt került sor az 1968-as egyetemista m o z g a l m a k b a n . M é g kiélezettebben j u tott ez kifejezésre az 1977. évi egyetemista és diákzavargásokban. A d i á k l á n y o k ugyanolyan lelkesedéssel vettek részt ezekben az ese ményekben, mint a többi egyetemista, mégsem kaphattak kreatívabb munkát és jelentősebb szerepet. A szokásos d o l g o k k ö v e t k e z t e k : f ő z t é k a k á v é t a többieknek, sokszorosító gépet kezeltek, amelyeken k i á l t v á n y o k a t és k ü l ö n b ö z ő szövegeket nyomtattak, de progresszivitásukról a z zal is tanúbizonyságot kellett tenniük, h o g y barátaik k ö z ü l bárkivel le-
feküdjenek. Ez a nyugat-európaitól egy évtizeddel korábban jelentkező lendületes amerikai neofeminizmus ideje v o l t , melynek egyes eszméi Olaszországban — a már említett helyzet miatt — az értelmiségi nők körében visszhangra találtaik. A z Egyesült Á l l a m o k b a n ekkorra m á r a korszerű amerikai kapitalizmus bírálatával egyetemben k i d o l g o z t á k a nőkérdés elméletét és gyakorlatát (lásd: Betty Friedan A nőiesség m i s z tikuma című tanulmányát). E z eleinte a k i s - ós k ö z é p p o l g á r i , valamint értelmiségi réteghez t a r t o z ó n ő k egy részének a bírálata v o l t (találó k r i tikájuk jelentős mértékben érvényes v o l t az olasz körülményekre), amely nagy hatással v o l t az egyes egyetemista m o z g a l m a k kezdetén az első olasz neofeministákra. Olaszországban azonban e z a m o z g a l o m nem m a radt meg csupán az egyetemista l á n y o k körében, hanem kiterjedt a tár sadalom minden rétegére, hihetetlen méretű női t ö m e g m o z g a l o m m á tere bélyesedett, amely a társadalmi elitet és a munkásosztályt egyaránt m a gában foglalta. A feminista c s o p o r t o k m á r 1970-től igyekeztek a k ö z v é l e m é n y figyel mét a n ő k társadalmi helyzetéből a d ó d ó g o n d o k r a terelni. Lendületes tevékenységükre és m o t i v á c i ó j u k r a ugyanaz v o l t jellemző, mint általá ban a beteges indítékú új politikai m o z g a l m a k r a . Ezek a n ő k — s itt h o z z á kell tennünk, h o g y nemcsak n ő k , hanem férfiak is — érdeklődés sel követték a társadalmi változásokat, olvasták a marxista és feminista irodalmat. A napjainkban „történelmi feministáknak" nevezett n e o f e m i nisták első nemzedéke m ö g ö t t évtizedes tapasztalat és k ö n y v t á r n y i — i d ő k ö z b e n létrejött — elméleti i r o d a l o m áll, de nevet szereztek m a g u k nak a társadalmi h a r c o k b a n , a szakszervezeti és párttevékenységben, a nőkkel kapcsolatos politikai irodalomban, az újságírásban és az alkotó tevékenység l e g k ü l ö n b ö z ő b b f o r m á i b a n . A pártok — különösen az Olasz K o m m u n i s t a Párt — ma már e g y ü t t m ű k ö d n e k velük, míg 10 évvel e z előtt kitagadták őket. A neofeminizmus 1972-től — de különösen 1976-tól — vált tömeges tiltakozó m o z g a l o m m á . Feltehetjük a kérdést, miért kerül sor a n ő m o z galomra a m u n k á s m o z g a l m o n k í v ü l (azt nem mondhatjuk, h o g y elle nére), m i k o r a baloldali pártok és a szakszervezetek többé-kevésbé szin tén f o g l a l k o z t a k ezekkel a kérdésekkel? V a j o n még mindig az a nézet uralkodna, h o g y a n ő k , a feministák a baloldali p á r t o k tagjai v a g y p á r tonkívüliek csupán megmakacsolták magukat, s tulajdoniképpen a p á r toknak van igazuk? M a már tudjuk, h o g y nem így v a n . E g y , a n ő m o z g a l o m viszonylagos függetlenségével kapcsolatos kérdést a k ö v e t k e z ő k é p p lehetne megválaszolni: a) A szervezett baloldali erők hajlamosak elfogadni egy kizárólagosan gazdasági és tekintélyelvi szemléletet, amely megfeledkezik Engelsnek Л család, a magántulajdon és az állam c í m ű művében kifejtett g o n d o l a táról, miszerint az élet és az emberi társadalom anyagi alapját a terme lései és újratermelési v i s z o n y o k eredményezik. Ezt az utóbbi v o n a t k o zást, amely a férfi és a nő sajátos v i s z o n y á t is jellemzi, egészen n a p j a inkig elhanyagolták.
b ) A pártideológia szintjén nem értették m e g , h o g y a kapitalizmus válsága nemcsak gazdasági jellegű, hanem az értékek, a magatartásfor mák, a szokások válsága is, pszichológiai válság. A nő viszont igyekszik megszabadulni a h a g y o m á n y o s családi élettől és a történelmileg r á k é n y szerített szereptől, ezért az egész társadalommal el akarja ismertetni a z o kat az értékeket (erőszakellenesség, szolidaritás, új szexualitás, kreativi tás, pluralizmus stb.), amelyeknek h a másként nem, hát történelmileg a h o r d o z ó j á v á vált. Emellett a hivatalos j o b b o l d a l i gyakorlat valamennyi társadalmi jelenséghez egyedüli illetékesként viszonyült és n e m tűrte meg, h o g y rajta kívül bárki is felvessen valamilyen kérdést. c) A lebecsülés, a politikai baloldal tevékenysége, a z o k n a k az ismere teknek a szerepe, amelyek a „természetes" és a szocializált jelenségek v i szonyából erednek és a „természetest" magától értetődőnek tartják (meg említhetjük például a k ö v e t k e z ő sztereotípiákat: a nő m á r természeté nél f o g v a , gyengédebb, v a g y : már természeténél f o g v a alkalmasabb házi munkák végzésére, m í g a férfi ugyanilyen o k o k n á l f o g v a nyíltabb v a g y magába z á r k ó z ó b b stb.). d) A sajtó és a tévé rendkívül nagy szerepet játszik a kulturális b e idegződések és a feminizmus megjelenése ó t a a vele kapcsolatos infor m á c i ó k terjesztésében (ezek többnyire kedvezőtlen előítéletektől áthatot tak). Természetesen a feminizmus érvényesülésével egyidőben a t ö m e g tájékoztatási eszközök kedvező szerepet is játszottak a feminizmus meg ismertetésében, ugyanis a kispolgári szemléletnek megfelelően nagy teret szenteltek neki és látványossá tették. M i n d e z o d a vezetett, h o g y azok a nők is bekapcsolódtak a m o z g a l o m b a , akik egyébként nem is hallottak v o l n a róla. e) A feminizmus, illetve a neofeminizmus Olaszországban az adott tár sadalmi körülmények k ö z ö t t mindenképpen ellenzéki mozgalom. A nők, különösen a fiatal n ő k tömegeit nem sikerült egyetlen politikai pártba, még baloldaliba sem b e v o n n i , mert rájöttek, h o g y a z o k nem képviselik érdekeiket, hanem csak eszközként használják fel céljaik eléréséhez. Ü g y ü k megvalósulását megnehezíti az is, h o g y a p á r t o k és tagságuk hal latlan agresszivitást tanúsítanak a nőkérdést illetően. H a például vala milyen más csoportosulás vetné fel ugyanezeket a kérdéseket, egyáltalán nem így fogadnák őket. Miért? A z é r t , mert túlságosan b e i d e g z ő d ö t t s z o kás, h o g y a nőnek hallgatnia kell. A nőknek ugyanis állítólag nem kel lene szociális problémákat o k o z n i u k , mert az ilyesmi a patriarchális tár sadalmakra jellemző. Minden más agresszivitásnak és értelmetlenségnek tűnik, mert túllépi a szokásos kereteket és veszélyezteti m i n d a férfiak, mind a nők patriarchális önbizalmát. f) A n ő m o z g a l o m jellegét tekintve ellenzi a tekintélyelvűséget, a hi erarchiát és a legszerényebbeknek ad h a n g o t . A z emancipáció és a fel szabadulás beláthatatlan perspektíváját nyitja meg a n ő k előtt (hisz olyan kérdéseket taglal és vet felszínre, amelyek mindenkit érintenek, s amelyeket minden párt kerül). A n ő m o z g a l o m egy v a l ó d i értelemben vett forradalmi elkötelezettség alkotó lendületét h o r d o z z a magában, s ezáltal
új minőséget jelentett ós jelent m i n d a z o k n a k a nőknek az életében, akik számára egyetlen más politikai irányvétel sem nyújhatott v o l n a ennyit. M o z g a l m u k már ö n m a g á b a n v é v e is érték, személyiségformáló k ü z d e lem. Olaszország női a m o z g a l m u k által sorsuk szubjektumává minősül ték át és b e k a p c s o l ó d t a k a politikai és a közéletbe. A nőket leginkább a m o z g a l o m baráti jellege, közös elkötelezettsége, a konkurrenciaharc k i iktatása és a spontán alkotó jelleg v o n z o t t a . M o z g a l m u k esetében a h o z zátartozás érzése és a ténykedési lehetőség n a g y o b b v o l t , mint a pártok esetében. Eleinte éppen ezért v i s z o l y o g t a k és tanúsítottak ellenállást a feminizmussal szemben a h a g y o m á n y o s k ö r ö k , s nemritkán m a g u k a baloldali p á r t o k is. A z olasz társadalomban igen erős a b a l o l d a l , az el lenzék. N e m e g y s z e r viszont az uralkodó struktúra részét képezte, mert o p p o z í c i ó b a vonulni csak valamivel szemben lehetséges. E z a struktúra azonban veszélyeztetve érezte magát a feminizmustól. A h a g y o m á n y o s család ellen k ü z d ő feministák például magától értetődőnek vették az etatizmus, a p o l g á r i állam elleni h a r c o t is, amit n e m is lepleztek. Ez v i szont az ellenzéket is nyugtalanította, amely az állam nélkül nem lé tezett volna. A feministák némileg másként tekintenek a nőkérdésre, mint a k o m munisták, s ez például a n ő k alárendeltségére és periférikus szerepére v a l ó utalásban jut kifejezésre. D e a l b á n is különböznek egymástól, h o g y k ü z d e l m ü k során céljukat milyen fontossági sorrendbe helyezik (a f e m i nisták többnyire azon a véleményen vannak, h o g y nem lehetnek elsődle ges és másodlagos kérdések, javaslatok v a g y megoldások a harc során). Emellett arról sem szabad megfeledkeznünk, h o g y a feminizmus nem v a lami k ö z p o n t o s í t o t t és egyértelmű m o z g a l o m , s így magában a m o z g a l o m b a n is számos eltérő vélemény v a n érvényben. A l e g n a g y o b b k ü l ö n b ség a szocialista, illetve baloldali feministák és a hangsúlyozottan polgári jellegű, szexközpontú irányzat k ö z ö t t van, amely ellenségét a férfival azonosítja. A z utóbbi irányzat néhány éve lényegesen meggyengült, el veszítve politikai ütőképességét és semmi kilátás, h o g y bármiféle ered ményt érjen el: N e m is k ö t ő d i k mindig a polgári réteghez, hanem s z ó r ványosan minden rétegnél fellelhető. A „ k ü l ö n á l l ó " feminista m o z g a l o m egyetlen k e d v e z ő vonatkozása, amelyet m a j d ki kell értékelni, a k u l turális ténykedés, a női kreativitás elméletének kialakítása. M a g á t ó l ér tetődő, h o g y kulturális v o n a l o n nem revansista jellegű, hanem autonóm, eszmei gazdagsága pedig v a l ó d i értékek lecsapódása lesz, v a g y már az is. R ö v i d e n még csak annyit, h o g y a n ő k kulturális térhódítását illetően ez az irányzat nagyban hozzájárult ö n b i z a l m u k kialakulásához és b á t o r í t ó an hatott rájuk. A z utóbbi években rendkívül nagyszámú nő — k ü l ö n ö sen alkotással, írással f o g l a l k o z ó nő — kapott ilyen ösztönzést. A feministák eltérő nézeteket vallanak a munkáról, de a hatalomról és sok minden másról is, k e z d v e az elidegenülésként értelmezett m u n k á tól a gazdasági érvényesülés eszközének tekintett m u n k á n át egészen a háziasszonyok bérköveteléséig. Egyrészt úgy vélik (többek k ö z ö t t a kommunista nők is), h o g y a házi m u n k a megfizetése — ha mindez le-
hetséges volna — a nő végérvényes gettóba zárását és a ház falai k ö z ü l v a l ó kitörés minden m o t í v u m á n a k a felszámolását jelentené. Másrészt viszont van egy olyan nézet is, miszerint azzal csak szolgálatot teszünk a patriarchális társadalmi rendnek, ha az otthon d o l g o z ó nőket — m i k ö z ben arról vitázunk, h o g y megfizessük-e őket v a g y sem — nem ismerjük el és nem fizetjük meg munkájukat. Végső soron a házi m u n k á n a k is m e g v a n a maga társadalmi szerepe.. Elsősorban r e p r o d u k t í v jellegű, azaz a munkaerő megújulását szolgálja és minden különösebb erőfeszítés nél kül ki lehet mutatni értekét. A házi munkát végző nő nem önmagáért d o l g o z i k , mint a b o r o t v á l k o z ó férfi: munkája pótolhatatlan. A feministák figyelemre méltó vitát folytattak politikai harcuk f o r májáról. N a g y részük szerint a n ő m o z g a l o m n a k függetlennek kell len nie a fennálló társadalmi rendtől, aminek keretében még a baloldali pár tok is h a g y o m á n y o s és parlamentáris küzdelmet folytatnak. A k ü l ö n b ö z ő pártok — még a baloldaliak is — a feministák nagy részét nem tartják méltónak m a g u k h o z (ami nem jelenti, h o g y nem f o g a d j á k el egyéb, szociális átalakulást sürgető elveiket). A z t állítják, h o g y szerke zeti összetételüket és működésüket illetően már „ h í m n e m ű e k k é " váltak, és h o g y a n ő k nehezen jutnak bennük kifejezésre és tisztséghez (ez a női párttagok létszámáról ítélve minden bizonnyal helytálló). H a így értelmezzük a d o l g o t , akkor ezek a 'nagyrészt férfiakból álló szervezetek sohasem foglalnak állást a n ő k mellett. A m o z g a l o m első éveiben Olaszországban különösen a konvencióktól eltérő és előretörő kis Radikális Párt vette védelmébe a nőket. Ezt v i szonylag könnyen megtehette, mert annak idején mellékes szerepet ját szott és nem kellett taktizálnia, m í g az Olasz Kommunista Pártnak k o n zervatív és az egyház befolyása alatt levő választói miatt h á r o m s z o r is meg kellett gondolnia, h o g y hangosan kiáll-e valamiféle reform mellett, amely a patriarchális rendszer ellen irányul. Ezek a k o m p r o m i s s z u m o k mindig a nőnek kedveztek, a Radikális Párt pedig — mivel távol állt a hatalomtól — vállalhatta a feminista jelszavakat és ezáltal megszerezte a női jogokért k ü z d ő k ö z v é l e m é n y szimpátiáját. A n ő k csak fokozatosan jutottak el addig a felismerésig, h o g y a Radikális Párt a nőkérdést esz közként használja fel p r o p a g a n d a céljaira, mivel egy időben nem akadt más párt, amely magára vállalta v o l n a legradikálisabb követeléseiket. N a p j a i n k r a a n ő m o z g a l o m a Radikális Párttól is függetlenítette magát. A feministák, függetlenül attól, h o g y t ö b b baloldali párttal — az Olasz K o m m u n i s t a Párttal, az Olasz Szocialista Párttal és a Radikális Párttal — is együttműködtek, mégis függetlenek m a r a d t a k , s ezért ma is hangsúlyozzák, h o g y nem érdekli őket a hatalom, mert az állítólag min dig csak rosszat jelenthet, mert az eddigiek során mindig a férfiak ke zében v o l t . Álláspontjuknak az az előnye, h o g y lehetővé tette m o z g a l m u k számára az intézményesítés, a bürokratizálódás elkerülését, s így megmaradhatott spontán és nyitott jellegűnek, s nem állt céljában ha talmi k ö z p o n t o k létrehozása. A n ő k politikai m o z g a l m a valóban eltér a szokásostól: Elutasítják a politikai harc h a g y o m á n y o s formáját (a parla-
mentarizmust), a k ö z v é l e m é n y r e g y a k o r o l t hatásukkal, tiltakozásaikkal, sztrájkjaikkal, népgyűléseikkel viszont többet elérteik mint n a g y o n sok párt az utóbbi években. T é n y viszont, h o g y ezzel az „ á l l a m o t " , a „ h a t a l m a t " egyáltalán nem gyengítették, még ha a kedvező társadalmi k ö rülmények következtében számos d o l o g meg is v á l t o z o t t . Most az a k é r dés, t o v á b b r a is kerülik-e a hatalmat és a jelentősebb politikai esemé n y e k közvetlen befolyásolásának a lehetőségét. Más szóval b e szándé k o z n a k - e v a l a h a is épülni a társadálom szerkezetébe? A vélemények megoszlanak. A kezdeti határozott elutasítást követően manapság — a m o z g a l o m stabilitásának megteremtését követően — egyre gyakrabban hangzanak el ezzel ellentétes vélemények, különösen a kommunista n ő k részéről. V a l ó j á b a n ez a feminizmus e g y i k legkérdésesebb stratégiai p r o b lémája, amit minden b i z o n n y a l a körülményektől függően mindig más ként válaszolnak meg. Igen nagy feminista vita f o l y t a szexualitás kérdéséről is, különösen arról, ahogyan a n ő k látják a problémát, mert a szexualitással k a p c s o l a tos u r a l k o d ó nézet a férfiaktól származik. Ennek legfontosabb m o z z a n a t a a terhességmegszakításra és a kontracepcióra v o n a t k o z i k , ugyanis az olasz n ő k ezek engedélyezését követelték. A legvitatottabb feminista kérdés az öntudat kérdése v o l t . A z elhang zott vélemények szerint az emancipációnak nem a k ü l ö n b ö z ő engedmé nyekre kész társadalom ajándékának, hanem a megvalósult öntudat ered ményének kell lennie. A nőket az öntudatnak kell rádöbbentenie saját szükségleteikre: A követeléseket az e l n y o m o t t a k n a k , a háttérbe szorított egyéneknek és társadalmi c s o p o r t o k n a k kell kezdeményezniük. A c s o p o r tosan is kinyilvánított ö n t u d a t n a k kell elősegítenie, h o g y személyes élet tapasztalatából kiindulva minden nő felfogja, h o g y sorsa nemcsak egyéni, hanem azonos más nőkével. Így k ö t ő d i k egymáshoz a személyes és a t á r sadalmi érdek, s ez sürgeti a társadalom megváltoztatására, felújítására irányuló politikai h a r c o t , amely lehetővé teheti a nő személyiségének k i teljesülését. A gyakorlat azonban egyes „ ö n t u d a t o s s á g r a " t ö r e k v ő c s o p o r t esetében beigazolta, h o g y ez a m o z g a l o m nem mindig öltött p o l i tikai méreteket, hanem ismételten bezárkózik és egy ú j , „ m a g á n j e l l e g ű " gettót alakít ki a csoport létrehozásával. Ilyen esetben képtelenek m e g felelő figyelmet fordítani az önállóság kereséséhez elengedhetetlen külön állás dialektikus jellegére, s így törekvéseiben a csoport elszakad a társa d a l o m t ó l és magába z á r k ó z i k . A feministák szerint semmi értelme elejét venni a személyes iránti ér deklődésnek, hanem azzal egyidőben egy másik f r o n t o n , társadalmi té ren is megfelelő célokat kell kitűzni. Éppen a saját belső világunkból v a l ó kimozdulásnak kellene lehetővé tennie, h o g y egyértelműen áttekint hessük saját sorsunk társadalmi vonatkozásait. A nő helyzetét v a l ó j á ban nem csak a nemek k ö z ö t t i v i s z o n y határozza meg, hanem az a l á rendeltség is: E z a szemléletmód leegyszerűsíti a nő és a társadalom k a p csolatát, a társadalom viszont mélyreható társadalmi és gazdasági v á l tozásokra, s egyben erkölcsi és intellektuális forradalomra ö s z t ö n ö z . A
feministák, de különösen a kommunista feministák programjába a már h a g y o m á n y o s forradalmi tevékenység mellett b e kell h o g y kerüljön az érzelmek felszabadítására irányuló kutatás, beleértve a nemek k ö z ö t t i kapcsolatokat is stb. A feminizmus kiélezte a helyzetet és a törvényes változások h a r c o sává vált. A z olasz n ő k helyzetét nemcsak az idejétmúlt törvények tették kedvezőtlenné, de progresszív k ü z d e l m ü k b e n megfelélő kiindulópontnak b i z o n y u l t a k , ez a h a r c tömörítette őket, s ez késztette f o r r a d a l m i straté giájuk kialakítására. A z egyik első „ n ő i " népszavazás az v o l t , amikor a n ő k tömegei a v á lással kapcsolatban foglaltak állást. A polgári életben is érvényes egyházi t ö r v é n y szerint elválni nem lehetett. A n ő k és a haladó e r ő k t ö b b h ó n a pos élénk vitájának eredményeként a j o b b o l d a l ellenkezésétől függetlenül sikerült elérni, h o g y a válás kérdése elsődleges szerepet k a p j o n egy k a t o likus elnyomatás alatt álló országban. A reakciós erők határozott ellen állást tanúsítottak, a kereszténydemokraták, a klérus és a j o b b o l d a l i p á r tok szembehelyezkedtek az új időik követelményeivel. A kommunisták m i n d a d d i g nem k a p c s o l ó d t a k b e a vitába a „ d i v e r z i s t á k " , azaz a válást t á m o g a t ó k oldalán, míg az e r ő v i s z o n y o k nem sejttették, h o g y g y ő z e l m ü k mindenképpen biztosított. E z még 1974^Ьеп történt, azóta Olaszország ban el lehet ugyan válni, de rendkívül b o n y o l u l t procedúrát kell végig járni és legalább h á r o m é v különélést tesz szükségessé. A k o m m u n i s t á k nak a „ d i v e r z i s t á k t ó l " és a népszavazástól v a l ó tartózkodása nem v o l t összefüggésben a nőkérdésről v a g y a válásról kialakított álláspontjukkal, hanem csupán taktikai jellegű v o l t . A k ö z v é l e m é n y előtt még m a sem népszerű kedvezőtlen kijelentéseket tenni a h a g y o m á n y o s családról. M a g a Enrico Berlinguer is azt h a n g s ú l y o z z a , h o g y a családi élet h í v e , másrészt viszont kommunistáiként régtől f o g v a elismeri, h o g y éppen a család a női elnyomás színhelye, s azt a családot, amely nem ilyen, még „ n e m találták f e l " . A válási t ö r v é n y meghozataláért v í v o t t küzdelemben a radikálisok tűntek ki legjobban. 6
1975-ben végre a parlamentben is megszavazták a hosszú időn át elő készített családjogi t ö r v é n y t , amely formálisan kiegyenlíti a férfit és a nőt. A törvényt a profasisztákon k í v ü l minden párt megszavazta. Ezután 'következett az abortuszra v a l ó jog k i v í v á s a , amelyet a k o rábbi t ö r v é n y t ő l eltérően kizárólag a m o z g a l o m b a n aktivizált n ő k v í v tak ki. A radikálisok ezúttal is támogatták a nőket. H a n g s ú l y o z n u n k kell azonban, h o g y kis létszámukra v a l ó tekintettel ezt sokkal jobban megengedhették maguknak, mint a kommunisták, u g y a n a k k o r a s z o k á sostól eltérő szenzációhajhász m ó d o n t o b o r o z t á k a tömeget, h o g y úgy tűnjön, mintha sokan v o l n á n a k . A többi baloldali párt később csatla k o z o t t ehhez a megmozduláshoz. A terhességmegszalkítás kivívása rend k í v ü l nehezen ment. A kereszténydemokratákat nem lehetett meggyőzni, de végül többszöri kísérlet után sikerült rávenni őket, h o g y a parla mentben ne obstruáljanak, hanem tartózkodjanak. Különösen a j o b b o l d a l i kereszténydemokraták és a vallásos fanatikus szervezetek aktivizálták
magukat a terhességmegszakítás ellen, s akárcsak a válási t ö r v é n y m e g hoztala idején, ezúttal is a n ő k túlzott szabadságát hangsúlyozták és a magzatelhajtást gyilkosságra v a l ó j o g n a k nevezték. A m o z g a l o m b a b e v o n t n ő k a magzatelhajtásban nem a születésszabályozás eszközét l á t ták, hanem szükséges rossznak tartották. K ö v e t e l t é k , h o g y a n ő n e k j o g a legyen szabadon rendelkeznie ö n m a g á v a l , döntenie a szüléséről, s h o g y a szülés öntudatos és felelősségteljes legyen, h o g y csak a szülők által k í vánt gyermeket kelljen megszülni. A nem kívánt terhesség miatt a n ő k tájékozatlanságát tették felelőssé, és követelték a születésszabályozás népszerűsítését, a nemek (közötti v i s z o n y humanizálását. Fáradságuk némi eredménnyel is járt, mert 1977-ben sikerült megszavazni v a l a m i féle terhességmegszakítási t ö r v é n y t a kommunisták támogatásával, de ez számos korlátozást is tartalmaz a n ő k követelésére nézve. E l k e z d ő d ö t t a fogamzásgátlás népszerűsítése, amit egyes cégek spekulációs célokra használtak fel, s ettől k e z d v e a férfiak és a n ő k sterilizálása sem számí tott büntetendőnek. A terhességmegszakítási t ö r v é n y o l y a n értelemben félmegoldás, h o g y a feministák egy része elégedetlen vele és visszauta sítja, más részük pedig csak azon az alapon teszi m a g á é v á , h o g y „ H a nincs más, akkor ez is j ó ! " A t ö r v é n y szerint a magzatelhajtás nem i n gyenes és az o r v o s n a k hivatástudatára h i v a t k o z v a j o g a van a műveletet nem elvégezni. E z gyakorlatilag azt jelenti, h o g y az elmaradott v i d é k e keken senki sem f o g l a l k o z i k magzatelhajtással, s az elvétve fellelhető k ó r h á z a k h o z érkező rengeteg k é r v é n y t n e m érkeznek megválaszolni. Gyakorlatilag az ország déli részén élő n ő k n e k t o v á b b r a sincs lehetősé gük a terhességmegszakításra. A kiskorúaknak ehhez szülői beleegyezésre van szükségük, ami azért különösen k e d v e z ő t l e n , mert terhességüket be sem merik vallani (végső soron a szüleiktől nem is kapnak semmiféle tanácsot a terhesség megelőzésével k a p c s o l a t b a n ) . H a tekintetbe vesszük, h o g y szexuális kapcsolat létesítéséhez már eléggé felnőttek, akkor furcsa, miért nem kezelik ő k e t felnőttként, ha arról van szó, akarnak-e g y e r e ket stb. A n ő k szerint még s o k a rés ebben a törvényben. A magzatel hajtásért f o l y t a t o t t h a r c egyértelmű v o l t és gyakorlatilag megerősítette a nőmozgalmat. í m e e g y példa, h o g y megjavult a párt és a feministák kapcsolata. A legutóbbi, 1979. júniusi választásokon az OKP által a független baloldal jelöltjei közül Carla R a v a i o l i t , a „történelmi feministát" (az idézett i n terjú készítőjét) választották meg. Carla R a v a i o l i mindig is e g y ü t t m ű k ö d ö t t az Olasz Nőszövetséggel és az O K P - v e l , habár a párt p o l i t i k á j á v a l szemben — különösen a nők-érdést illetően — rendkívül kritikus ál láspontot képviselt. A párt ezt nem kifogásolta, bizalmat szavazott neki és nem követelte tőle, h o g y alávesse magát a pártdiszciplínának. Carla R a v a i o l i e g y i k e a z o k n a k , akik írói és újságírói tevékenységükkel a f e m i nisták és az O K P kilbékítésén m u n k á l k o d t a k . Ezt mutatja a Berlinguerrel készített interjúja is, valamint a pártban végbement fejlődés, a n y i tás a feminizmus felé. H a t á r o z o t t a n állítja, h o g y a meg nem értés oka az, h o g y az O K P nem ismeri kellően a feminizmus céljait és elméletét.
Carla R a v a i o l i néhány napra rá megkezdte harcát a szenátusiban, j a v a solva az olasz a l k o t m á n y 37. szakaszának megváltoztatását, amely arra v o n a t k o z i k , h o g y milyen munkafeltételeket kell biztosítani a n ő n e k , h o g y „ a l a p v e t ő családi f u n k c i ó j á t " is betölthesse. A z ilyen m e g f o g a l m a zás — m o n d j a ő — diszkriminálja a nőket és nincs kapcsolatban a f é r f i a k k a l : családi ü g y , sőt a n ő k alkotmányos kötelessége. E z különösen súlyos k ö v e t k e z m é n y e k k e l jár a nőkre n é z v e o l y a n i d ő s z a k o k b a n , amikor nő a munkanélküliség és nagyarányú az elbocsátás: a n ő k veszítik el leg először imunkahelyüket, s méghozzá azzal a megokolással, h o g y ez az ő érdekükben történik. M i k o r elbocsátják a nőket, megígérik ndkik, h o g y alkalmazzák férjüket, az alkotmány 37. szakaszának megfelelően. A n ő k harca, a feministák és a kommunisták közeledése n e m ér itt véget. M i n d k é t kulcskérdés esetén (válás 'és abortusz) és egy egész sor kisebb horderejű törvénymódosítás során a kommunisták m i n d n y í l tabbak v o l t a k a n ő k követeléseivel szemben, s ugyanúgy a néptömegek is, mert egyre érzékenyebbé váltak e p r o b l é m á k iránt. Most, a harmadik n a g y törvényjavaslat küszöbén ( a referendum m á r készen v a n ) a k o m munisták már a kezdet kezdetén bekapcsolódtak a már évek óta e m l e getett kérdés m e g o l d á s á b a : a nőkkel szembeni erőszak elleni harcba. A Rinascita című pártlap oldalain nyílt vita f o l y i k a n ő k ellen elkövetett szexuális erőszakról ( a pszichikairól, de mindenekelőtt a fizikairól). í g y ír Tina Lagostena Bassi ü g y v é d , feminista, aki az erőszak áldozatait v é d i : » A nőknek, h o g y az erőszak ellen v é d v e legyenek, nincs szüksé gük „ ő k e t v é d ő t ö r v é n y e k r e " , csupán hatásos t ö r v é n y e k r e és intézmé nyekre, m e l y e k készek ő k e t e l f o g a d n i ; a n ő k azt követelik, h o g y ismer jék el emberi méltóságukat, melyet a jelenlegi törvények kétségbe v o n nak. A z érvényes n o r m á k , mint a büntető t ö r v é n y k ö n y v érvényben levő 5 2 5 . szakasza — amely szerint a büntetés csökkenthető, ha „ a bűnös az ítélet e l ő t t . . . hazaviszi (a nőt) o d a , ahonnan elhozta, v a g y a család j á h o z , v a g y biztos h e l y r e , " — azt a patriarchális mentalitást igazolja, amelyet a n ő k szeretnének megszüntetni. A n ő k ugyanis nem használati tárgyak, akik viszonylag j ó állapotban visszaszállíthatok a családjukba, hanem teljes jogú politikai szubjektumok, akik az őket érintő t ö r v é n y e ket nemcsak k i d o l g o z z á k és javasolják, de figyelemmel is kísérik k ö v e t kezetes alkalmazásukat.« 7
A n ő k elleni erőszakról a vita a 70-as évek elején k e z d ő d ö t t , s 1 9 7 5 ben lángolt fel, az erőszak újságcikkben megjelentetett első nyilvános el ítéléséről, e g y 16 éves megerőszakolt lány és az egész feminista k o l l e k tíva (ilyen k o l l e k t í v a minden városnegyedben létezik) követelésére; 1978-ban, húsvét táján R ó m á b a n , a N ő k H á z á b a n (Casa della donna) erőszakellenes feminista gyűlést tartottak. 1979 őszén ugyané ház f e m i nistái, a N ő k Felszabadítási M o z g a l m á n a k tagjai — első ízben közösen — az Olasz Nőszövetséggel törvénytervezetet készítettek a szexuális erő szak ellen. U g y a n a b b a n az időben az O K P és az Olasz Szocialista Párt is elkészítette törvénytervezetét. Í g y h á r o m k ü l ö n b ö z ő , de azonos célú törvényjavaslat f o g l a l k o z o t t a női méltósággal, az erőszak és a megaláz-
tatás minden formájának elítélésével. Jelenleg a 'tömegtájékoztatási esz k ö z ö k ö n keresztül, a párton belül, a n ő m o z g a l o m b a n , a gyárakban az erőszakról f o l y i k a vita és arról, h o g y a n lehetne elejét venni. M i n d e n b i z o n n y a l néhány új harcra is sor f o g kerülni. Bátorítást az ad, h o g y Olaszországban a baloldali orientációjú n ő k együtt v í v j á k k ü z delmüket, függetlenül attól, tartoznak-e valamely párthoz. Mert — szé lesebb értelemben v é v e — mindannyian a n ő m o z g a l o m h o z tartoznak. Í g y manapság a kommunista n ő k is büszkeséggel vallják, h o g y ő k f e ministák.
Megjegyzés Ezen szöveg megírása (1979) óta az olasz kommunisták, illetve az egész bal oldal és a nőmozgalom közötti kapcsolat mindinkább a kölcsönös egymásra hatás szellemében alakult. Arra, sajnos, nines időm, hogy tüzetes elemzés alá vegyem a témával szorosan összefüggő közelmúilti és legújabb adatokat és ese ményeket. Állításaim alátámasztására azonban álljon itt Enrico Berlinguernek egy nemrégi interjújából kiragadott mondat: „Pártunk elméleti, gyakorlati és stratégiai platformjában feltétlenül bdyet kell kapnia a feminista mozgalom valamennyi követelésének." (Politika, 1982. IV. 14.)
Jegyzetek 1
2
3
4
5
6
7
I coimunisti e la questione feiraninile, Riuniti Kiadó, Róma 1976, 120. és 115. old. La questione femminile — Intervista con il PCI, Bompiani, Torino, 1976. szenbhorvát fordításban megjelent: Žena, 1979, 85. old. Žena, 1979. 1. sz., 74. old. Camilla Ravera: Breve storia del movimento femminile in Italia, Riuniti Kiadó, Róma, 1978. Palmiro Togliatti: L' emancipazione femminile, Riuniti Kiadó, Róma, 1965. Lásd: Említett interjú, Žena, 83. old. Rinascita, 1979. X I . 30., 10. old.
