R kristáyibolya oldat

Fizikai ás fizikai-kémiai vizsgálatok

Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.8

2.2.20. POTENCIOMETRIÁS TITRÁLÁS A potenciometriás titrálás végpontját úgy határozzuk meg, hogy a vizsgálandó oldatba merülő két elektród (egy indikátorelektród és egy összehasonlító elektród vagy két indikátorelektród) között a potenciálkülönbséget mérjük a hozzáadott mérőoldat mennyiségének függvényében. A cellafeszültséget nulla vagy gyakorlatilag nulla áramerősség mellett mérjük. Készülék. A készülék (egyszerű potenciométer vagy elektronikus műszer) olyan voltmérő, amelynek leolvasási pontossága legalább 1 mV. Az indikátorelektród – amelynek fajtája a meghatározandó anyagtól függ – lehet üveg- vagy fémelektród (pl. platina, arany, ezüst vagy higany). A összehasonlító-elektród általában kalomel- vagy ezüst/ezüstklorid-elektród. Sav-bázis titrálásokhoz, ha más előírás nincs, üveg – kalomel vagy üveg – ezüst/ezüst-klorid elektródpárokat használunk. Módszer. Gyenge savak és bázisok potenciometriás végpontjelzéssel történő titrálása során nem vizes oldószerek alkalmazása esetén, amennyiben szükséges, a vizsgálandó anyag oldása előtt üres mérést végzünk, vagy semlegesítjük az oldószerelegyet. Amennyiben az oldószerelegy semlegesítését potenciometriás titrálással nem lehet kivitelezni, abban az esetben megfelelő indikátort alkalmazva vizuális titrálást végzünk. Néhány példát mutat az alábbi táblázat: Mérőoldat Perklórsav Tetrabutilammónium-hidroxid Nátrium-hidroxid, etanolos

Indikátor R kristáyibolya–oldat R timolkék R metanollal készült 3g/l töménységű oldata R timolftalein–oldat

Vizsgálat. A hozzáadott mérőoldat-mennyiség függvényében ábrázoljuk az észlelt potenciálkülönbségeket, és a titrálást a várható végponton túl is folytatjuk. A végpontot a potenciálkülönbség ugrásszerűen bekövetkező megváltozása jelzi.

Metil-, etil- és izopropil-metánszulfonát meghatározása metánszulfonsavban Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.1 – 1

04/2011:20537

2.5.37. METIL-, ETIL- ÉS IZOPROPIL-METÁNSZULFONÁT MEGHATÁROZÁSA METÁNSZULFONSAVBAN A következő módszert a metánszulfonsav metil-, etil- és izopropil-észtereire a 0,5 és 100 ppm közötti koncentrációtartományra validálták. Ha a módszert a validált tartományon kívül szándékozunk alkalmazni a metánszulfonsav-észterek mennyiségének meghatározására, például eltávolításuk előtt, a szintézis kezdeti szakaszában, akkor a vizsgálati oldat koncentrációját ehhez igazodva módosítani kell. Tömegspektrometriával (2.2.43) kapcsolt gázkromatográfia (2.2.28). Belső standard oldat. 7 µl CRS butil-metánszulfonátot (BMS) R diklórmetánnal 10,0 ml-re hígítunk. Az oldat 10 µl-ét R diklórmetánnal 100,0 ml-re hígítjuk. Vizsgálati oldat. 0,74 g vizsgálandó anyagot 10,0 ml R vízhez mérünk, majd az anyagot 10,0 ml belső standard oldattal kivonjuk. A fázisok elkülönülése után a szerves fázist R vízmentes nátrium-szulfátot tartalmazó üvegcsébe visszük, és összerázás után megszűrjük. Összehasonlító oldat (a). R metil-metánszulfonát (MMS), R etil-metánszulfonát (EMS) és R izopropilmetánszulfonát (IMS) 50–50 mg-ját a belső standard oldattal 50,0 ml-re oldjuk. Az oldat 74 µl-ét a belső standard oldattal 10,0 ml-re hígítjuk. Ezen oldat 100 µl-ét a belső standard oldattal 10,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). 3,0 ml a) összehasonlító oldatot a belső standard oldattal 10,0 ml-re hígítunk. Oszlop: –

anyaga: kvarcüveg;

–

méretei: l = 15 m, Ø = 0,25 mm;

–

állófázis: R poli(dimetil)sziloxán (filmvastagság 1 µm).

Vivőgáz: R kromatográfiás célra szánt hélium. Áramlási sebesség: 1 ml/perc. Mintaáram-elosztás nélküli, impulzusszerű mintabevitel: 250 kPa, 0,25 perc. Hőmérséklet:

Oszlop

Idő (perc)

Hőmérséklet (°C)

0–1

55

1–9

55 → 135

Injektor

240

Detektor:

átvezetőcső

280

ionforrás

230

analizátor

150

Detektálás: tömegspektrométerrel, az alábbiak szerint; a detektort úgy állítjuk be, hogy a rendszeralkalmassági követelmények teljesüljenek: −

elektronütközéses ionizátorral (70 eV) felszerelt kvadrupól tömegspektrométer;

−

a tömegspektrométer paramétereit a fragmentometriás mérési módra (szelektív ionkövetés (SIM)) a következők szerint állítjuk be:

Metil-, etil- és izopropil-metánszulfonát meghatározása metánszulfonsavban Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.1 – 2 Anyag neve

m/z

Követés időtartama

butil-metánszulfonát (BMS)

56

tR 7,0 és 9,0 perc között

metil-metánszulfonát (MMS)

80


etil-metánszulfonát (EMS)

79


izopropil-metánszulfonát (IMS)

123


Injektálás: 2 µl Relatív retenciók a belső standardra (BMS) (retenciós ideje kb. 7,6 perc) vonatkoztatva: MMS kb. 0,3; EMS kb. 0,5; IMS kb. 0,6. Rendszeralkalmasság: –

csúcsfelbontás: legalább 3,0, az EMS és az IMS között, az a) összehasonlító oldat kromatogramján;

–

jel/zaj viszony: legalább 10, az MMS, az EMS, illetve az IMS csúcsára számolva, a b) összehasonlító oldat kromatogramján.

Az MMS, az EMS, illetve az IMS ppm-ben kifejezett mennyiségét a következő összefüggés alapján számoljuk ki:

A2 ⋅ I1 ⋅ W1 ⋅ C ⋅ 0,148 , A1 ⋅ I 2 ⋅ W2 ahol: A1

=

az MMS, az EMS, illetve az IMS csúcsterülete az a) összehasonlító oldat kromatogramján;

A2

=

az MMS, az EMS, illetve az IMS csúcsterülete a vizsgálati oldat kromatogramján;

C

=

az MMS, az EMS, illetve az IMS százalékos tartalmi értéke;

I1

=

a belső standard csúcsterülete az a) összehasonlító oldat kromatogramján;

I2

=

a belső standard csúcsterülete a vizsgálati oldat kromatogramján;

W1

=

az a) összehasonlító oldat készítéséhez használt MMS, EMS, illetve IMS tömege milligrammban;

W2

=

a vizsgálandó anyag tömege a vizsgálati oldatban, milligrammban;

0,148 =

hígítási faktor.

Metil-, etil- és izopropil-metánszulfonát meghatározása hatóanyagokban

Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.3 – 1

01/2012:20538

2.5.38. METIL-, ETIL- ÉS IZOPROPIL-METÁNSZULFONÁT MEGHATÁROZÁSA HATÓANYAGOKBAN A következő általános módszert a metánszulfonsav metil-, etil- és izopropil-észtereinek betahisztinmezilátban történő meghatározására validálták, a 0,2 és 5 ppm közötti koncentrációtartományban. Ha a módszert egyéb hatóanyagok esetében szándékozzuk alkalmazni, akkor – főként, ha ezen hatóanyagokban a metánszulfonsav-észterek a fentitől eltérő koncentrációtartományban vannak jelen – a vizsgálati oldat és az összehasonlító oldat koncentrációját ehhez igazodva módosítani kell, és a módszert ennek megfelelően kell validálni. VIZSGÁLAT Tömegspektrometriával (2.2.43) kapcsolt gázkromatográfiás (2.2.28) gőztéranalízis. A vizsgálati oldatot és az összehasonlító oldatokat közvetlenül felhasználás előtt készítjük. Oldószerelegy: R víz – R acetonitril (20+80 V/V). A-oldat. 30 mg R vízmentes nátrium-tioszulfátot és 60,0 g R nátrium-jodidot R vízzel 50,0 ml-re oldunk. Belső standard oldat. 10 μl CRS butil-metánszulfonátot (BMS) az oldószereleggyel 10,0 ml-re hígítunk. Az oldat 20 μl-ét az oldószereleggyel 10,0 ml-re hígítjuk. Ezen oldat 10,0 ml-ét az oldószereleggyel 100,0 ml-re hígítjuk. Vizsgálati oldat. 20 ml-es gőztér-gázkromatográfiás üvegbe mért, 25,0 mg vizsgálandó anyaghoz 0,50 ml A-oldatot és 0,50 ml belső standard oldatot adunk, majd az üvegcsét teflonnal bevont szilikon membránnal és alumínium kupakkal haladéktalanul lezárjuk. A származékképzési reakció lejátszódása után esetleg csapadékleválás észlelhető, ez azonban nem befolyásolja a mennyiségi meghatározás érvényességét. Összehasonlító oldat (a). R metil-metánszulfonát (MMS), R etil-metánszulfonát (EMS) és R izopropilmetánszulfonát (IMS) 25,0–25,0 mg-ját R toluollal 5,0 ml-re oldjuk. Az oldat 50 µl-ét a belső standard oldattal 25,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). Az a) összehasonlító oldat 20 µl-ét a belső standard oldattal 20,0 ml-re hígítjuk. Ezen oldat 0,50 ml-ét és az A-oldat 0,50 ml-ét 20 ml-es gőztér-gázkromatográfiás üvegbe mérjük, majd az üvegcsét teflonnal bevont szilikon membránnal és alumínium kupakkal haladéktalanul lezárjuk. Összehasonlító oldat (c). Az a) összehasonlító oldat 500 µl-ét a belső standard oldattal 20,0 ml-re hígítjuk. Ezen oldat 0,50 ml-ét és az A-oldat 0,50 ml-ét 20 ml-es gőztér-gázkromatográfiás üvegbe mérjük, majd az üvegcsét teflonnal bevont szilikon membránnal és alumíniumkupakkal haladéktalanul lezárjuk. Oszlop: –

anyaga: kvarcüveg;

–

méretei: l = 30 m, Ø = 0,25 mm;

–

állófázis: R polárisan dezaktivált polietilénglikol (filmvastagság 1 µm).

Vivőgáz: R kromatográfiás célra szánt hélium. Áramlási sebesség: 0,5 ml/perc. Mintaáram-elosztási arány: 1:20.



A statikus gőztér javasolt körülményei: –

egyensúly beállítás hőmérséklete: 60 °C;

–

egyensúly beállítás ideje: 30 perc;

–

átvezetőcső hőmérséklete: 120 °C.

Hőmérséklet:

Oszlop

Idő (perc)

Hőmérséklet (oC)

0-1 1 -10

40 40 → 130

Injektor

220

Detektor:

átvezetőcső ionforrás analizátor

280 250 200

Az analízis végén az oszlop hőmérsékletét 240 °C-ra emeljük, és 7 percen át ezen a hőmérsékleten tartjuk. Detektálás: tömegspektrométerrel, az alábbiak szerint; a detektort úgy állítjuk be, hogy a rendszeralkalmassági követelmények teljesüljenek; más lehetőségként megfelelő elektronbefogásos detektor is alkalmazható: −

kvadrupól tömegspektrométer, elektronütközéses ionizációs üzemmódban (70 eV);

−

a tömegspektrométer paramétereit a fragmentometriás mérési módra (szelektív ionkövetés (SIM)) a következők szerint állítjuk be: Anyag neve

Kvantitatív ion (m/z)

Kvalitatív ion (m/z)

butil-jodid (BuI)*

184

127

metil-jodid (MeI)*

142

127

etil-jodid (EtI)*

156

127

izopropil-jodid (iPrI)*

170

127

* BMS-ből, MMS-ből, EMS-ből, illetve IMS-ből, származékképzési reakcióban keletkezett

Injektálás: 1 ml; a vizsgálati oldat, valamint a b) és a c) összehasonlító oldat gőzteréből. Relatív retenciók a belső standardra (BuI) (retenciós ideje kb. 8,5 perc) vonatkoztatva: MeI kb. 0,51; EtI kb. 0,63; iPrI kb. 0,68. Rendszeralkalmasság: –

csúcsfelbontás: legalább 1,5, az EtI és az iPrI között, a c) összehasonlító oldat kromatogramján;

–

jel/zaj viszony: legalább 10, minden egyes alkil-jodid csúcsra számolva, a b) összehasonlító oldat kromatogramján.

A következő összefüggés alapján külön-külön kiszámoljuk mindegyik alkil-metánszulfonát ppm-ben kifejezett mennyiségét:

A2 ⋅ I 1 ⋅ W1 ⋅ C ⋅ 0,05 , A1 ⋅ I 2 ⋅ W2 ahol: A1

=

az alkil-jodid csúcsterülete a c) összehasonlító oldat kromatogramján;



A2

=

az alkil-jodid csúcsterülete a vizsgálati oldat kromatogramján;

C

=

a megfelelő észter százalékos tartalmi értéke;

I1

=

a belső standard csúcsterülete a c) összehasonlító oldat kromatogramján;

I2

=

a belső standard csúcsterülete a vizsgálati oldat kromatogramján;

W1

=

az a) összehasonlító oldat készítéséhez használt megfelelő észter tömege milligrammban;

W2

=

a vizsgálandó anyag tömege a vizsgálati oldatban, milligrammban;

0,05 =

hígítási faktor.

Metánszulfonil-klorid meghatározása metánszulfonsavban


04/2012:20539

2.5.39. METÁNSZULFONIL-KLORID MEGHATÁROZÁSA METÁNSZULFONSAVBAN A következő módszert a metánszulfonil-klorid metánszulfonsavban történő meghatározására validálták, a 0,05 és 50 ppm közötti koncentrációtartományban. Tömegspektrometriával (2.2.43) kapcsolt gázkromatográfia (2.2.28). Belső standard oldat. 68 µl CRS butil-metánszulfonátot (BMS) R diklórmetánnal 10,0 ml-re oldunk. Az oldat 0,5 ml-ét R diklórmetánnal 50,0 ml-re hígítjuk. Vizsgálati oldat. 5 ml R vízhez lassú ütemben 7,4 g vizsgálandó anyagot keverünk. Lehűtés után 5,0 ml R diklórmetánt és 100 µl belső standard oldatot adunk hozzá, és a kapott keveréket összerázzuk. A fázisok elkülönülése után a szerves fázist 1 g R vízmentes nátrium-szulfátot tartalmazó üvegcsébe töltjük. A kirázást 2×5,0 ml R diklórmetánnal kétszer megismételjük, a szerves fázisokat egyesítjük és megszűrjük. Összehasonlító oldat (a). 50 mg R metánszulfonil-kloridot R diklórmetánnal 10,0 ml-re oldunk. Az oldat 1,0 ml-ét R diklórmetánnal 10,0 ml-re hígítjuk. Ezen oldat 300 µl-ét R diklórmetánnal 10,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). 500 µl a) összehasonlító oldat és 100 µl belső standard oldat elegyét R diklórmetánnal 15,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (c). 25 µl a) összehasonlító oldat és 100 µl belső standard oldat elegyét R diklórmetánnal 15,0 ml-re hígítjuk. Oszlop: –

anyaga: kvarcüveg;

–

méretei: l = 15 m, Ø = 0,25 mm;

–

állófázis: R poli(dimetil)sziloxán (filmvastagság 1 µm).

Vivőgáz: R kromatográfiás célra szánt hélium. Áramlási sebesség: 1 ml/perc. Mintaáram-elosztás nélküli, impulzusszerű mintabevitel: 60 kPa, 0,1 perc. Hőmérséklet:

Oszlop

Idő (perc)

Hőmérséklet (oC)

0–4

40

4–8

40 → 200

Injektor Detektor

240 átvezetőcső

280

ionforrás

230

analizátor

150

Az analízis végén az oszlop hőmérsékletét 270 °C-ra emeljük, és 8 percen át ezen a hőmérsékleten tartjuk. Detektálás: tömegspektrométerrel, az alábbiak szerint; a detektort úgy állítjuk be, hogy a rendszeralkalmassági követelmények teljesüljenek: –

elektronütközéses ionizátorral (70 eV) felszerelt kvadrupól tömegspektrométer;

Metánszulfonil-klorid meghatározása metánszulfonsavban

–


a tömegspektrométer paramétereit a fragmentometriás mérési módra (szelektív ionkövetés (SIM)) a következők szerint állítjuk be: Anyag neve

m/z

Követés időtartama

Metánszulfonil-klorid

79


Butil-metánszulfonát (BMS)

56


Injektálás: 5 µl a vizsgálati oldatból, a b) és c) összehasonlító oldatokból, valamint a belső standard oldatból és R diklórmetánból. Relatív retenció a belső standardra (BMS) (retenciós ideje kb. 7,2 perc) vonatkoztatva: metánszulfonilklorid kb. 0,68. Rendszeralkalmasság: –

a belső standard oldat kromatogramján nem jelenhet meg olyan csúcs, amelynek retenciós ideje megegyezik a metánszulfonil-klorid csúcs retenciós idejével;

–

csúcsfelbontás: legalább 5,0, a metánszulfonil-klorid és a BMS között, a b) összehasonlító oldat kromatogramján;

–

jel/zaj viszony: legalább 10, a metánszulfonil-klorid csúcsára számolva, a c) összehasonlító oldat kromatogramján.

A következő összefüggés alapján kiszámoljuk a metánszulfonil-klorid ppm-ben kifejezett mennyiségét:

A2 ⋅ I 1 ⋅ W1 ⋅ C ⋅ 1,5 , A1 ⋅ I 2 ⋅ W2 ahol A1

=

a metánszulfonil-kloridnak kromatogramján;

megfelelő

A2

=

a metánszulfonil-kloridnak megfelelő csúcs területe a vizsgálati oldat kromatogramján;

C

=

a metánszulfonil-klorid százalékos tartalmi értéke;

I1

=

a BMS-nek megfelelő csúcs területe a b) összehasonlító oldat kromatogramján;

I2

=

a BMS-nek megfelelő csúcs területe a vizsgálati oldat kromatogramján; oldat

csúcs

készítéséhez

területe

W1 =

az a) összehasonlító milligrammban;

használt

W2 =

a minta tömege a vizsgálati oldatban, milligrammban;

1,5 =

hígítási faktor.

a

b)

összehasonlító

metánszulfonil-klorid

oldat

tömege,

2.6.33. Maradék pertusszisz toxin és a pertusszisz toxoid visszaalakulása

Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.8 - 1

07/2013:20633

2.6.33. MARADÉK PERTUSSZISZ TOXIN ÉS A PERTUSSZISZ TOXOID VISSZAALAKULÁSA Ez a szöveg nem vonatkozik a genetikai módosítással előállított termékekre. Referencia pertusszisztoxin-készítményként BRP pertusszisz toxin vagy olyan saját toxinkészítmény alkalmazható, amelyet a BRP-vel összehasonlítva Nemzetközi Egységekben kalibráltak. Egértörzs. Az alkalmas egértörzs toxin-LD50 értéke 6 NE és 50 NE között van. A vizsgálatokat olyan, azonos egyedszámú csoportokkal végezzük, melyek legalább 10, alkalmas törzsből származó, megfelelő életkorú és testtömegű hisztaminérzékeny egérből állnak. A maradék pertusszisz toxin vizsgálathoz az 1. csoport egyedeibe intraperitoneális úton a 2–8 °C-on tárolt vakcina 1-2 emberi adagját oltjuk. A pertusszisz toxoid visszaalakulásának vizsgálatához a 2. csoport egyedeibe intraperitoneális úton a 4 hétig 37 °C-on tárolt vakcina 1-2 emberi adagját oltjuk. A hisztaminérzékenység kritériumait egy, a referenciatoxin több adagjával végzett validációs vizsgálat során kell megállapítani; igazolni kell, hogy a dózis-válasz összefüggés szignifikáns. Ezt követően a hatóérték-meghatározás érzékenységnek igazolása során minden alkalommal a referenciatoxinnak egy olyan megfelelő adagját használjuk pozitív kontrollként, amely a dózis-válasz görbe lineáris szakaszán helyezkedik el, és amely az illetékes hatóság álláspontja szerint megfelelő pozitív választ ad. Az egerek pozitív kontroll csoportját a referencia pertusszisztoxin-készítmény (pl. BRP pertusszisz toxin) azonos térfogatával oltjuk, olyan dózisban, amelyről a validálás során megállapítottuk, hogy igazolja a hatóérték-meghatározás érzékenységét (pl. az egerek legalább 30%-a számára halálos adag). Az egerek negatív kontroll csoportját az oldószer azonos térfogatával intraperitoneális úton oltjuk. Ha összehasonlító egércsoportot használunk, az egyedeket a referencia pertusszisztoxin-készítmény (pl. BRP pertusszisz toxin) olyan adagjával olthatjuk, amely a termékben a korábbi ártalmatlansági adatok alapján megállapított legnagyobb megengedhető pertusszisztoxin-adagnak felel meg. Más lehetőségként referencia pertusszisztoxin-készítmény helyett olyan referenciavakcina is alkalmazható, amelynek ártalmatlanságát klinikai vizsgálatok alapján igazolták. 5 nap elteltével minden csoport minden egyes egerébe 2 mg hisztaminbázisnak megfelelő adagot adunk be intraperitoneálisan, 0,5 ml-t meg nem haladó térfogatban. Az állatokat 24 órán át megfigyelés alatt tartjuk. A vizsgálat nem értékelhető, amennyiben: −

a hisztamin beadását követően a negatív kontroll csoportban 1 vagy több egér elpusztul,

−

a hisztaminérzékenység nem felel meg a megállapított határértéknek (pl. hogy a pozitív kontroll csoport egyedei legalább 30%-ának el kell pusztulnia).

Amennyiben a meghatározást összehasonlító egércsoport nélkül végezzük, a vakcina megfelel a maradék pertusszisz toxin vizsgálat követelményének, ha az 1. csoport egyetlen egyede sem pusztul el. Ha egy vakcina gyártási tétel nem felel meg követelménynek, a vizsgálat azonos számú vagy több egéren megismételhető, ilyenkor a vizsgálatok eredményeit egyesítjük. A vakcina megfelel a vizsgálat követelményének, ha az oltott csoportban az elhullási arány nem haladja meg az 5%-ot. A vakcina megfelel a pertusszisz toxoid visszaalakulására vonatkozó vizsgálat követelményének, ha a 37 °-on inkubált vakcinával oltott 2. csoport szintén megfelel a fenti a követelményeknek. Amennyiben a meghatározásnál összehasonlító csoportot is alkalmazunk, a vakcina megfelel a maradék pertusszisz toxin vizsgálat követelményének, ha az 1. csoportban bekövetkező elhullási arány nem haladja meg az összehasonlító csoport elhullási arányát. Ha a vakcina egy gyártási tétele nem felel meg a követelménynek, a vizsgálat azonos számú vagy több egéren megismételhető, ilyenkor a vizsgálatok eredményeit egyesítjük. A vakcina megfelel a vizsgálat követelményének, ha az 1. csoportban bekövetkező elhullási arány nem haladja meg az összehasonlító csoport elhullási arányát. A vakcina megfelel a pertusszisz toxoid visszaalakulására vonatkozó vizsgálat követelményének, ha a 37 °-on inkubált vakcinával oltott 2. csoport szintén megfelel a fenti a követelményeknek.

2.6.33. Maradék pertusszisz toxin és a pertusszisz toxoid visszaalakulása


Más lehetőségként, a validálást követően, olyan hisztamin-szenzibilizálási vizsgálatok is alkalmazhatók, amelyek végpontját az egerek elhullása helyett testhőmérséklet-adatok képezik.

4.1.1. Reagensek, mértékoldatok, tompítóoldatok

Ph.Hg.VIII. - Ph.Eur.5.6.-6.5.-1

07/2013:40101

4.1.1. REAGENSEK Izoleucin. 1185000. [73-32-5]. Lásd Izoleucinum (0871). R1 eriokrómfekete-T–porhígítás. 1056802. R eriokrómfekete-T 1,0 g-ját összekeverjük R metilnarancs 0,4 g-jával és R nátrium-klorid 100 g-jával. Prolin. 1152200. [147-85-3]. Lásd Prolin (0785). Propán-1,3-diol. C3H8O2 (Mr 76,1). 1185100. [5045-637-2]. 1,3-Dihidroxipropán. Színtelen, viszkózus folyadék. fp: kb. 214 ºC. op: kb. –27 ºC. Szilika gél, kromatográfiás célra (szánt), 4-nitrofenilkarbamidszilil. 1185200. Nagyon finom eloszlású, kis szemcseméretű, 4-nitrofenilkarbamidszilil-csoportok bevitelével a felületén kémiailag módosított szilikagél. A szemcseméret az egyes vizsgálati előírásokban a reagens neve után szerepel. Finom elsoszlású fehér vagy csaknem fehér homogén por, vízben és etanolban (96%-os). gyakorlatilag nem oldódik. Valin. 1186300 [72-18-4]. Lásd Valin (0796). 07/2013:40103

4.1.3. TOMPÍTÓOLDATOK 0,25 M citrát–tompítóoldat (pH 3,0). 4012600. 5,3 g R citromsav-monohidrátot 80 ml R vízben oldunk. A pH-t (2.2.3) 1 M nátrium-hidroxid–mérőoldattal beállítjuk, majd az oldatot R vízzel 100,0 ml-re hígítjuk.

5.8. Gyógyszerkönyvi harmonizáció

Ph.Hg.VIII. - Ph.Eur. 7.8.-1

04/2011:50800 javított 7.8

5.8. GYÓGYSZERKÖNYVI HARMONIZÁCIÓ Jelen általános fejezet útmutatóul szolgál a felhasználók számára. Információt nyújt az Európai, az Amerikai és a Japán Gyógyszerkönyv különböző általános fejezeteit, illetve cikkelyeit érintő harmonizáció fokáról. Abban az esetben, ha az Európai Gyógyszerkönyvnek való megfeleléssel kapcsolatban bármilyen kétség vagy vitás kérdés merül fel, ez a fejezet nem befolyásolja a cikkelyek és általános fejezetek azon jogi státuszát, hogy hivatalos hivatkozási alapnak kell őket tekinteni. Az Európai Gyógyszerkönyvi Bizottság nagyra értékeli annak a közös munkának a hasznosságát, amelyet más gyógyszerkönyvi testületekkel együttesen, harmonizált cikkelyek és általános fejezetek kidolgozása érdekében végzett. Az ilyenfajta harmonizáció tökéletesen összhangban van a Bizottság által kitűzött célokkal, és számos előnye van, melyek közül kiemelkedik a minőségellenőrzési módszerek és engedélyező eljárások egyszerűsítése és racionalizálása. Ez a harmonizáció növeli a Nemzetközi Harmonizációs Konferencia (International Conference on Harmonisation, ICH) és a Nemzetközi Állatgyógyászati Harmonizációs Együttműködés (Veterinary International Cooperation on Harmonisation, VICH) munkájából származó előnyöket is, mivel számos kidolgozott irányelv alkalmazása a gyógyszerkönyvi általános fejezeteken alapul. A harmonizációs tevékenységet az Európai, a Japán és az Amerikai Gyógyszerkönyvek társulásával létrejött Gyógyszerkönyvi Tárgyalócsoport (Pharmacopoeial Discussion Group, PDG) megfelelően kialakított, de nem hivatalos eljárás szerint végzi. Jelen általános fejezet tartalmazza az információkat azon témakörökben, amelyekkel e csoport már foglalkozott. Az általános fejezetek harmonizálásának célja egymással kölcsönösen felcserélhető módszerek és követelmények kialakítása. Ez azt jelenti, hogy ha egy termék a három gyógyszerkönyv egyikének általános fejezetét alkalmazva megfelelőnek bizonyul, akkor a másik két gyógyszerkönyv általános fejezetét alkalmazva is ugyanahhoz az eredményhez jutnánk. Ez az általános fejezet mindig külön felhívja a figyelmet arra, ha az ICH a kölcsönös felcserélhetőség hivatalos közzétételét javasolta. Ha a harmonizált általános fejezetekben maradnak még eltérések, az ezekre vonatkozó információkat ez az általános fejezet tartalmazza. Az egyedi cikkelyek harmonizálásának célja, hogy a három gyógyszerkönyvben az adott termék minden jellemzőjére azonos követelmények vonatkozzanak. Néhány termék esetében azonban jogi vagy értelmezésbeli különbözőségek miatt különösen nehéz a teljes harmonizációt megvalósítani. Ennek következtében a Tárgyalócsoport érdemesnek vélte jóváhagyni és kiadni azokat a cikkelyeket is, amelyekben a lehető legtöbb minőségi jellemző egységesítésére sor került. A nem harmonizált jellemzőkre vonatkozó információt jelen általános fejezet tartalmazza. A három Gyógyszerkönyv vállalta, hogy sem a harmonizált cikkelyeket, sem az általános fejezeteket nem módosítja egyoldalúan, hanem egyeztetett felülvizsgálati eljárást alkalmaz, melynek során a partnerek egyidőben fogadják el a változtatást. 2.2.31. ELEKTROFORÉZIS Az alábbi összehasonlító magyarázat a XV. Japán Gyógyszerkönyv 23. Nátrium-dodecil-szulfát poliakrilamid gélelektroforézis (SDS-PAGE) című fejezetére és az Amerikai Gyógyszerkönyv USP31 NF26 2. kiegészítő kötetének <1056> Biotechnológiai termékek – Poliakrilamid gélelektroforézis című fejezetére valamint a Ph. Eur. 2.2.31. Elektroforézis című fejezetére vonatkozik. Az Európai Gyógyszerkönyvben a harmonizált fejezetet egy általánosabb, az Elektroforézis fejezet Nátrium-dodecil-szulfát poliakrilamid gélelektroforézis (SDS-PAGE) című bekezdése tartalmazza. Az általános fejezet további, nem harmonizált részei: Alapelvek, Szabad vagy mozgó határfelületű



elektroforézis, Hordozóanyaggal végzett zónaelektroforézis, Poliakrilamid-rúd gélelektroforézis. A fejezet ezen részeit fekete rombuszok határolják (♦♦). Mivel az általános rész további információkat is tartalmaz, ezért az Európai Gyógyszerkönyvben található fenti eltérések nem befolyásolják a harmonizációs eljárást. Ezért a három gyógyszerkönyv szövegei harmonizáltnak tekinthetők. 2.2.47. KAPILLÁRIS ELEKTROFORÉZIS A XV. Japán Gyógyszerkönyv 4. Kapilláris elektroforézis című fejezetének és az Amerikai Gyógyszerkönyv USP31 NF26 2. kiegészítő kötetének <727> Kapilláris elektroforézis című fejezetérnek, valamint a Ph. Eur. 2.2.47. Kapilláris elektroforézis című fejezetének szövegei az értékelés során harmonizáltnak bizonyultak. 2.2.54. IZOELEKTROMOS FÓKUSZÁLÁS A XV. Japán Gyógyszerkönyv 9. Izoelektromos fókuszálás című fejezetének és az Amerikai Gyógyszerkönyv USP31 NF26 2. kiegészítő kötetének <1054> Biotechnológiai termékek – Izoelektromos fókuszálás című fejezetének, valamint a Ph. Eur. 2.2.54. Izoelektromos fókuszálás című fejezetének szövegei az értékelés során harmonizáltnak bizonyultak. 2.2.55 PEPTIDTÉRKÉP-VIZSGÁLAT Az alábbi összehasonlító magyarázat a XV. Japán Gyógyszerkönyv 15. Peptidtérkép-vizsgálat című fejezetére és az Amerikai Gyógyszerkönyv USP31 NF26 2. kiegészítő kötetének <1055> Biotechnológiai termékek – Peptidtérkép-vizsgálat című fejezetére, valamint a Ph. Eur. 2.2.55. Peptidtérkép-vizsgálat című fejezetére vonatkozik. Validálás (USP). Az USP ezt Rendszeralkalmassági vizsgálat címen tartalmazza. Ezt a terminológiát mindhárom gyógyszerkönyv elfogadja. A peptidtérkép-vizsgálat alkalmazása genetikai stabilitás becslésére (USP). Ez a kiegészítő bekezdés nem érinti a harmonizációt, mivel csak módszerfejlesztésre használják. A fenti különbségek az USP szövegében nem érintik a harmonizációt. Ezért a három gyógyszerkönyv szövege harmonizáltnak tekinthető. 2.2.56 AMINOSAV-ANALÍZIS Az alábbi összehasonlító magyarázat a XV. Japán Gyógyszerkönyv 1. Aminosav-analízis fejezetére és az Amerikai Gyógyszerkönyv USP31 NF26 1. kiegészítő kötetének <1052> Biotechnológiai termékek – Aminosav-analízis szövegére, valamint a Ph. Eur. 2.2.56. Aminosav-analízis fejezetére vonatkozik. Az aminosav-analízis módszertana: általános alapelvek (USP). Az USP a „6-aminokinolil-Nhidroxiszukcinimidil-karbamát, vagy o-ftálaldehid” szövegrészt „6-aminokinolil-Nhidroxiszukcinimidil-karbonát”-tal helyettesítette. Ezen reagensek különböznek ugyan, de kompatibilisek, és bármelyiket alkalmazzuk, ez nem érinti a harmonizációt. Az USP valamennyi alább felsorolt módszer leírására részletes példával szolgált: –

1. módszer: oszlop utáni ninhidrines származékképzés;


–

2. módszer: oszlop utáni OPA származékképzés;

–

3. módszer: oszlop előtti PITC származékképzés;

–

4. módszer: oszlop előtti AQC származékképzés;

–

5. módszer: oszlop előtti OPA származékképzés;

–

6. módszer: oszlop előtti DABS-Cl származékképzés;

–

7. módszer: oszlop előtti FMOC-Cl származékképzés;

–

8. módszer: oszlop előtti NBD-F származékképzés.


A fenti példák a további tájékoztatást szolgálják, és nem befolyásolják a harmonizációt. Ezért a három gyógyszerkönyv szövege harmonizáltnak tekinthető. 2.4.14 SZULFÁTHAMU Az alábbi összehasonlító magyarázat a XV. Japán Gyógyszerkönyv 2.44. Izzítási maradék fejezetére és az Amerikai Gyógyszerkönyv USP32 NF27 1. kiegészítő kötetének <281> Izzítási maradék szövegére, valamint a Ph.Eur. 2.4.14. Szulfáthamu fejezetére vonatkozik. A JP a szövegben egy nem harmonizált bevezető részt jelentetett meg, melyet fekete rombuszok határolnak. E szövegrész csupán további információként szolgál, így nem befolyásolja a harmonizációt. Az USP a 600±50 °C-tól eltérő hőmérsékleten is megengedi a vizsgálat elvégzését, amennyiben azt az egyedi cikkely előírja. Ugyanígy, amennyiben az egyedi cikkely megengedi, a vizsgálat során általánosan alkalmazott 1–2 g-os mintamennyiségtől való eltérést is megengedi. Az USP egy további bekezdést is tartalmaz (melyet fekete rombuszok határolnak), mely a tokos kemence használatát és kalibrálását írja le. A fenti különbségek az USP szövegében nem érintik a harmonizációt. Ezért a három gyógyszerkönyv szövege harmonizáltnak tekinthető. MEGJEGYZÉS: az ICH ezt a módszert kölcsönösen felcserélhetőnek tekinti, az ICH régiókon belül. 2.6.1. STERILITÁSI VIZSGÁLAT Az alábbi összehasonlító magyarázat a XV. Japán Gyógyszerkönyvnek az Egészségügyi, Munkaügyi és Népjóléti Minisztérium 190. számú Értesítője által 2009. március 31-én hivatalossá tett részleges felújításában megjelent 4.06. Sterilitási vizsgálat fejezetére, az Amerikai Gyógyszerkönyvben 2009. május 1-jétől hivatalos, a Pharmacopeial Forum 34(6) kötetében, a 6. számú Ideiglenes Felújítási Bejelentésben (Interim Revision Announcement) 2008. december 1-jén megjelent <71> Sterilitási vizsgálat szövegére, valamint a Ph.Eur. 2.6.1. Sterilitási vizsgálat fejezetére vonatkozik. Az Amerikai Gyógyszerkönyv követelményeket állít egyrészt a gyógyszertári, ömlesztve csomagolt antibiotikumokra (melyekre nem vonatkozik sem a Japán Gyógyszerkönyv, sem a Ph. Eur.), másrészt a gyógyászati segédeszközökre (ezek nem alkotják a Ph. Eur és a Japán Gyógyszerkönyv részét) Azokat a megfelelő szövegrészeket, melyek nem alkotják a gyógyszerkönyvi harmonizáció részét, fekete rombuszok határolják (♦♦). A Japán Gyógyszerkönyv törölte a követelményeket a "Bélhúr és egyéb, az állatgyógyászatban használatos sebészeti varróanyagok"-ra vonatkozóan a 2.6.1.-2. táblázatból, a "Táptalaj közvetlen beoltása" bekezdésből, továbbá a 2.6.1.-3. táblázatból. A bélhúr és egyéb sebészeti varróanyagok nem alkotják a Japán Gyógyszerkönyv részét.



A fenti különbségek az USP és Japán Gyógyszerkönyv szövegében nem befolyásolják a harmonizációt. Ezért a három gyógyszerkönyv szövege harmonizáltnak tekinthető. MEGJEGYZÉS: Az ICH ezt a módszert kölcsönösen felcserélhetőnek tekinti az ICH régiókon belül. 2.6.12. NEM STERIL TERMÉKEK MIKROBIOLÓGIAI VIZSGÁLATA: MIKROORGANIZMUSSZÁM-MEGHATÁROZÓ VIZSGÁLATOK A XV. Japán Gyógyszerkönyv 1. kiegészítő kötetének 4.05 Nem steril termékek mikrobiológiai vizsgálata: I. Nem steril termékek mikrobiológiai vizsgálata – Mikroorganizmusszám-meghatározó vizsgálatok című fejezetének és az Amerikai Gyógyszerkönyv USP30 NF25 <61> Nem steril termékek mikrobiológiai vizsgálata: Mikroorganizmusszám-meghatározó vizsgálatok című fejezetének, valamint a Ph.Eur. 2.6.12. Nem steril termékek mikrobiológiai vizsgálata: Mikroorganizmusszám-meghatározó vizsgálatok című fejezetének szövegei az értékelés során harmonizáltnak bizonyultak. MEGJEGYZÉS: Az ICH ezt a módszert kölcsönösen felcserélhetőnek tekinti, az ICH régiókon belül. 2.6.13. NEM STERIL TERMÉKEK MIKROBIOLÓGIAI VIZSGÁLATA: VIZSGÁLAT MEGHATÁROZOTT MIKROORGANIZMUSOKRA A XV. Japán Gyógyszerkönyv 1. kiegészítő kötetének 4.05 Nem steril termékek mikrobiológiai vizsgálata: II. Nem steril termékek mikrobiológiai vizsgálata – Vizsgálat meghatározott mikroorganizmusokra című fejezetének és az Amerikai Gyógyszerkönyv USP30 NF25 <62> Nem steril termékek mikrobiológiai vizsgálata: Vizsgálat meghatározott mikroorganizmusokra című fejezetének, valamint a Ph. Eur. 2.6.13. Nem steril termékek mikrobiológiai vizsgálata: vizsgálat meghatározott mikroorganizmusokra című fejezetének szövegei az értékelés során harmonizáltnak bizonyultak. MEGJEGYZÉS: Az ICH ezt a módszert kölcsönösen felcserélhetőnek tekinti, az ICH régiókon belül. 2.9.1. TABLETTÁK ÉS KAPSZULÁK SZÉTESÉSE Az alábbi összehasonlító magyarázat a XV. Japán Gyógyszerkönyv 6.09. Szétesés vizsgálat fejezetére, az Amerikai Gyógyszerkönyv USP32 NF27 1. kiegészítő kötetének <701> Szétesési vizsgálat szövegére, valamint a Ph.Eur. 2.9.1. Tabletták és kapszulák szétesése (A-módszer) fejezetére vonatkozik. A Ph.Eur. fejezet A) módszere összhangban van a harmonizált fejezettel, a B) módszer nincs összhangban, mert 18 mm-nél nagyobb tabletták és kapszulák vizsgálatára vonatkozik. A B) módszer nem alkotja a gyógyszerkönyvi harmonizáció részét, ezért fekete rombuszok határolják (♦♦). A Japán Gyógyszerkönyv és az USP a különböző gyógyszerformák esetén megadja az alkalmazandó módszereket és elfogadási követelményeket. A Ph.Eur. gyógyszerformackkelyei egyenértékű megállapításokat tartalmaznak .. Ezen megállapítások nem alkotják a gyógyszerkönyvi harmonizáció részét. Mindemellett a Japán Gyógyszerkönyv leírást tartalmaz az üvegcsövek védelmét szolgáló segédcsőre és fémlemezre vonatkozóan. E szövegrészt fekete rombuszok határolják (♦♦). A fenti üvegcső és fémlemez használata befolyásolhatja a hidrodinamikát, így a harmonizációt is. A három gyógyszerkönyv szövege így harmonizáltnak tekinthető.



MEGJEGYZÉS: Az ICH ezt a módszert kölcsönösen felcserélhetőnek tekinti, az ICH régiókon belül, az alábbi feltételek mellett. A 18 mm-nél hosszabb tabletták és kapszulák esetében, amelyek esetében más készüléket használunk, a szétesés vizsgálat a három régión belül nem tekinthető felcserélhetőnek. A három régión belül nem tekinthető felcserélhetőnek a késleltetett hatóanyag-leadású, a gyomornedvellenálló és bélben oldódó gyógyszerformák szétesési vizsgálata. 2.9.7 BEVONAT NÉLKÜLI TABLETTÁK KOPÁSI VESZTESÉGE A XV. Japán Gyógyszerkönyv 26. Tabletták kopási veszteségének vizsgálata című fejezetének és az Amerikai Gyógyszerkönyv USP31 NF26 1. kiegészítő kötete <1216> Tabletták kopási vesztesége című fejezetének, valamint a Ph. Eur. 2.9.7. Bevonat nélküli tabletták kopási vesztesége című fejezetének szövegei az értékelés során harmonizáltnak bizonyultak. 2.9.17 PARENTERÁLIS KÉSZÍTMÉNYEK KIVEHETŐ TÉRFOGATÁNAK VIZSGÁLATA Az alábbi összehasonlító magyarázat a XV. Japán Gyógyszerkönyv 6.05. Parenterális készítmények kivehető térfogatának vizsgálata fejezetére és az Amerikai Gyógyszerkönyv USP32 NF27 1. kiegészítő kötetének <1> Injekciók szövegére, valamint a Ph. Eur. 2.9.17. Parenterális készítmények kivehető térfogatának vizsgálata fejezetére vonatkozik. A JP a szövegben egy nem harmonizált bevezető részt jelentetett meg, melyet fekete rombuszok határolnak. E szövegrész csupán további információként szolgál, nem befolyásolja a harmonizációt. Az USP-ben ezt a szövegrészt az <1> Injekciók általános fejezet Tartályos Injekciók Térfogatának Meghatározása című pontja tartalmazza. Ez nem érinti a harmonizációt. Ezért a három gyógyszerkönyv szövege harmonizáltnak tekinthető. MEGJEGYZÉS: Az ICH ezt a módszert kölcsönösen felcserélhetőnek deklarálja az ICH régiókon belül. 2.9.19. RÉSZECSKE-SZENNYEZÉSEK: SZABAD SZEMMEL NEM LÁTHATÓ RÉSZECSKÉK Az alábbi összehasonlító magyarázat a XV. Japán Gyógyszerkönyv (javított kiadás, 2007 szeptember) 6.07. Vizsgálat szemcsés anyagokra injekciókban fejezetére, az Amerikai Gyógyszerkönyv USP32 NF27 2. kiegészítő kötetének <788> Szemcsés anyagok injekciókban szövegére, valamint a Ph.Eur. 2.9.19. Részecske-szennyezések: szabad szemmel nem látható részecskék fejezetére vonatkozik. Az USP szerint a rendszeralkalmassági vizsgálat elvégezhető az USP RS részecske számláló használatával, de ez nem alkotja a gyógyszerkönyvi harmonizáció részét, ezért fekete rombuszok határolják (♦♦). Az előbbi különbség nem befolyásolja a harmonizációt. A Japán Gyógyszerkönyv részletes leírást tartalmaz a készülék kalibrációjára vonatkozóan. Követelményeket ad meg a részecskementes víz minőségére vonatkozóan, ezek azonban eltérnek azoktól a megállapításoktól, melyek az USP-ben (lásd. Reagensek, Indikátorok és Mérőoldatok részt) ill. a Ph.Eur-ban (lásd. 4.1.1. fejezet) vannak. A kalibrációra vonatkozó szekció nem alkotja a gyógyszerkönyvi harmonizáció részét. Fekete rombuszok határolják, így ez nem befolyásolja a harmonizációt. A Japán Gyógyszerkönyv továbbá szigorúbb követelményeket ír elő a 100 ml névleges térfogatú parenterális készítmények esetében. A PDG ezt a részt nem tekinti harmonizáltnak, ezért ezt a szövegrészt fekete rombuszok határolják (♦♦). Ez okból a 100 ml névleges térfogatú parenterális készítmények elfogadási követelményeit nem tekintjük harmonizáltnak.



A három gyógyszerkönyv szövege harmonizáltnak tekinthető, a 100 ml névleges térfogatú parenterális készítmények elfogadási követelményeit kivéve. MEGJEGYZÉS: Az ICH ezt a módszert kölcsönösen felcserélhetőnek tekinti, az ICH régiókon belül, a 100 ml névleges térfogatú parenterális készítmények elfogadási követelményeit kivéve. 2.9.26. FAJLAGOS FELÜLET MEGHATÁROZÁSA GÁZADSZORPCIÓVAL Az alábbi összehasonlító magyarázat a XV. Japán Gyógyszerkönyv 3.02. Fajlagos felület meghatározása gázadszorpcióval című fejezetére és az Amerikai Gyógyszerkönyv USP31 NF26 1. kiegészítő kötetének <846> Fajlagos felület című fejezetére, valamint a Ph. Eur. 2.9.26. Fajlagos felület meghatározása gázadszorpcióval című fejezetére vonatkozik. A JP 3.02 fejezete minden hőmérsékleti értéket Celsius fokban ad meg. Többpontos meghatározás (JP). A JP nem közli a fajlagos felület (S) definíciójában szereplő állandó (értéke 22400) jelentését, és nem követeli meg a módszer linearitásának ellenőrzését. Egypontos mérés (JP). A JP nem közli a gáz P/P0 értéknek megfelelő egyenérték mennyiségét, továbbá, ezt az értéket kisebb pontossággal adja meg (0,30), mint a többi gyógyszerkönyv (0,300). A JP nem tekinti feltételnek, hogy a C anyagi állandó nem változhat. Vizsgálatok (JP). A JP egyik módszer esetében sem adja meg a vizsgálat kivitelezéséhez szükséges hőmérsékletet. A JP hagyományos készülékek használatára korlátozza térfogatos módszerét, és nem vesz figyelembe alternatív eszközöket. Az említett különbségek a JP szövegében érinthetik a harmonizációt. Ezért csak a Ph. Eur. és az USP szövegét tekintjük harmonizáltnak. 2.9.36 PORFOLYÁS Az alábbi összehasonlító magyarázat a XV. Japán Gyógyszerkönyv 18. Porfolyás című fejezetére és az Amerikai Gyógyszerkönyv USP31 NF26 1. kiegészítő kötetének <1174> Porfolyás című fejezetére, valamint a Ph.Eur. 2.9.36. Porfolyás című fejezetére vonatkozik. Áramlás kifolyónyíláson keresztül (JP). A JP klasszikus kifolyónyílások alkalmazását írja elő, és nem engedélyezi sem vibrátorok, sem mozgó kifolyónyílások alkalmazását. A JP módszerével végzett vizsgálat eredménye kompatibilis a Ph. Eur. és az USP módszerével kapott eredménnyel. A Ph. Eur., illetve az USP módszerével végzett vizsgálat viszont nem felel meg a JP követelményének, ha a vizsgálatot vibrátor vagy mozgó kifolyónyílás alkalmazásával végezték. 2.9.37 OPTIKAI MIKROSZKÓPIA

A XV. Japán Gyógyszerkönyv 3.04 Részecskeméret meghatározás című fejezetének és az Amerikai Gyógyszerkönyv USP31 NF26 2. kiegészítő kötete <776> Optikai mikroszkópia című fejezetének, valamint a Ph.Eur. 2.9.37. Optikai mikroszkópia című fejezetének szövegei az értékelés során harmonizáltnak bizonyultak. 2.9.38 RÉSZECSKEMÉRET-ELOSZLÁS BECSLÉSE SZITAANALÍZISSEL Az alábbi összehasonlító magyarázat a XV. Japán Gyógyszerkönyv 3.04 Részecskeméret meghatározás című fejezetére és az Amerikai Gyógyszerkönyv USP31 NF26 1. kiegészítő kötetének



<786> Részecskeméret-eloszlás meghatározása szitaanalízissel című fejezetére, valamint a Ph.Eur. 2.9.38. Részecskeméret-eloszlás becslése szitaanalízissel című fejezetére vonatkozik. Szitaanalízis módszerei - Száraz szitaanalízis módszer (JP): A JP megengedi a szita alsó felületén visszamaradt por összegyűjtését és egyesítését a következő szita frakciójával. Ez a különbség a Japán Gyógyszerkönyv szövegében érintheti a harmonizációt. Ezért csak a Ph. Eur. és az USP szövegét tekintjük harmonizáltnak. 5.1.4 NEM STERIL GYÓGYSZERKÉSZÍTMÉNYEK ÉS GYÓGYSZERANYAGOK MIKROBIOLÓGIAI TISZTASÁGA A következő összehasonlító megjegyzés a XV. Japán Gyógyszerkönyv 1. kiegészítő kötetének 12. Nem steril gyógyszerkészítmények mikrobiológiai jellemzői című fejezetének és az Amerikai Gyógyszerkönyv USP30 NF25 <1111> Nem steril gyógyszerkészítmények mikrobiológiai jellemzői című fejezetének, valamint a Ph.Eur. 5.1.4. Nem steril gyógyszerkészítmények és gyógyszeranyagok mikrobiológiai tisztasága című fejezetének szövegeire vonatkozik. A Ph Eur. a természetes eredetű alapanyagokat tartalmazó, orális alkalmazásra szánt készítményekre vonatkozóan speciális követelményeket ír elő, melyeket az 5.1.4.-1- táblázatban tüntet fel. Az 5.1.8 általános fejezet az orális alkalmazásra szánt gyógynövénytermékek mikrobiológiai minőségére elfogadási kritérium bevezetését javasolja. Azokat a megfelelő szövegrészeket, melyek nem alkotják a gyógyszerkönyvi harmonizáció részét, fekete rombuszok határolják (♦♦). A fenti különbségek a Ph. Eur. szövegében nem érintik a harmonizációt. Ezért a három gyógyszerkönyv szövege harmonizáltnak bizonyult. MEGJEGYZÉS: az ICH ezt a módszert kölcsönösen felcserélhetőnek tekinti, az ICH régiókon belül.

Alteplasum ad iniectabile


07/2013:1170

ALTEPLASUM AD INIECTABILE Altepláz parenterális célra

DEFINÍCIÓ A parenterális célra szánt altepláz rekombináns DNS technikával készült steril, fagyasztva szárított altepláz – azaz szöveti plazminogén aktivátor – készítmény. A készítmény hatóértéke legalább 500 000 NE/mg fehérje. A szöveti plazminogén aktivátor a fibrinszálakhoz kötődve aktiválja a plazminogént, ami plazmin keletkezéséhez és a fibrin szálak vagy vérrögök elbomlásához vezet. Az altepláz 527 aminosavból áll, számított relatív molekulatömege 59 050, figyelmen kívül hagyva az Asn 117, Asn 184 és Asn 448 pozíciókban található szénhidrát oldalláncokat. A teljes relatív molekulatömeg kb. 65 000. A plazmin az alteplázt a 275-ös és a 276-os aminosav között kétláncú formára hasítja (A lánc és B lánc); a láncokat a Cys 264 és a Cys 395 között található diszulfid híd kapcsolja össze. Az egyláncú és a kétláncú forma in vitro hasonló fibrinolitikus aktivitással rendelkezik. ELŐÁLLÍTÁS Az alteplázt rekombináns DNS technikával módosított, szérummentes körülmények között tenyésztett sejtek termelik. A tisztítási eljárást úgy kell megtervezni, hogy az hatékonyan eltávolítsa a potenciális szennyező anyagokat, mint pl. antibiotikumokat, a gazdasejtből és a táptalajból származó DNS- és fehérjeszennyezőket, illetve lehetséges vírusszennyeződéseket.



Ha az alteplázt ömlesztett formájában tárolják, bizonyítani kell, hogy az alkalmazott tárolási körülmények között stabil (hatóértékét megőrzi). A gyártási és tisztítási folyamat lépéseit, illetve a termék minőségének állandóságát az alább leírt analitikai módszerek segítségével vizsgáljuk. Ezeket az eljárásokat gyártásközi ellenőrzésként rutinszerűen használják. Fehérjetartalom. Az altepláz oldatok fehérjetartalmát a fehérje oldatának 280 nm-en és 320 nm-en mért abszorbanciájából (2.2.25) határozzuk meg, az oldáshoz használt tompítóoldatot használva kompenzáló folyadékként. Ha az altepláz mintákat hígítani kell, úgy a hígítást is ezzel a tompítóoldattal végezzük. A fehérjetartalom számításához a tompítóoldat abszorbanciáját kivonjuk a minták oldatának abszorbanciájából. Az altepláztartalom számításához a két hullámhosszon mért érték különbségét (A280–A320) elosztjuk az altepláz fajlagos abszorpciós koefficiensével, 1,9-del. Hatóérték. Az altepláz hatóértékét a „Tartalmi meghatározás” pontban leírt in vitro alvadékoldó vizsgálattal határozzuk meg. Az ömlesztett altepláz specifikus aktivitása kb. 580 000 NE/mg altepláz. N-terminális szekvencia. N-terminális szekvenálást azért végzünk, hogy meggyőződjünk a fehérje Nterminális aminosavsorrendjének helyességéről, és hogy félkvantitatív módon további hasítási helyeket azonosítsunk az altepláz molekulában, mint pl. a 275–276 aminosav helyzetben, vagy a 27– 28 aminosav helyzetben. Az N-terminális szekvenciának egyeznie kell a humán szöveti plazminogén aktivátor szekvenciájával. Izoelektromos fókuszálás. Az altepláz molekula glikozilációs mikroheterogenitásának állandóságát izoelektromos fókuszálással (IEF) igazolhatjuk. A 6,5–8,5 pH tartományban 10 nagyobb és számos kisebb intenzitású sávból álló összetett mintázatot figyelhetünk meg. Az altepláz különböző töltésű változatainak jó elkülönítéséhez denaturáló körülmények között végezzük az elválasztást. A széles töltéseloszlás-tartományt olyan molekulaváltozatok okozzák, melyek sziálsavval eltérő mértékben szubsztitált, kétfelé és háromfelé elágazó összetett szénhidrátmaradékok finomszerkezetében különböznek egymástól. Az eljárás során kapott sávok mintázata meg kell hogy egyezzen az altepláz referencia anyag mintázatával. Egyláncú altepláz tartalom. A CHO (Kínai hörcsög petefészek) sejtek által szérummentes környezetben termelt altepláz túlnyomórészt egyláncú. Az egyláncú és a kétláncú forma az „Egyláncú altepláz tartalom” pont alatt leírt (ld. Vizsgálatok) redukáló körülmények között végzett gélpermeációs folyadékkromatográfiával választható el egymástól. A altepláz alapanyagban az egyláncú formának legalább 60%-ban kell jelen lennie. Tripszines peptidtérkép-vizsgálat. Az altepláz molekula elsődleges szerkezetének helyességét az „Azonosítás” B pontjában leírt tripszines peptidtérkép vizsgálattal igazoljuk. A redukált és karboximetilezett molekulát tripszinnel kb. ötven kisebb peptidre hasítjuk, amelyeket fordítottfázisú folyadékkromatográfiával választunk szét. Így egy, a készítményre jellemző kromatogramot (ujjlenyomatot) kapunk. Egy adott altepláz minta tripszines peptidtérképének azonossága egy jól jellemzett összehasonlító minta térképével összevetve, közvetetten igazolja a vizsgálati anyag aminosav szekvenciájának helyességét, mivel ezzel az érzékeny módszerrel vizsgálva egyetlen aminosavban mutatkozó különbség is kimutatható. Emellett a különböző glikopeptidek összetett csúcsai izolálhatók a tripszines peptidtérképről, és egy második dimenzióban tovább elválaszthatók. Az elválasztás vagy az elsőhöz képest megváltoztatott körülmények között végzett fordítottfázisú folyadékkromatográfiával, vagy kapilláris elektroforézissel történhet. A különböző glikopeptidek ilyen kétdimenziós elválasztásával igazolható a glikozilációs mintázat gyártási tételenkénti állandósága. Az altepláz minta tripszines peptidtérképe egyezzék meg az altepláz összehasonlító standard tripszines peptidtérképével. Monomertartalom. Az altepláz monomertartalmát a „Monomertartalom” pontban (lásd „Vizsgálatok”) leírt, nem redukáló körülmények között végzett gélpermeációs folyadékkromatográfiával határozzuk meg. Az altepláz alapanyagminták monomertartalmának 95% fölött kell lennie.



I. típusú/II. típusú altepláz tartalom. A CHO sejtek az altepláz két glikozilációs változatát termelik. Az I. típus polimannóz típusú szénhidrát oldalláncot tartalmaz az Asn 117 helyen, és két összetett glikoziláció figyelhető meg az Asn 184 és Asn 448 helyen. A II. típusú altepláz csak az Asn 117 és Asn 448 helyeken glikozilált. Az I. típusú/II. típusú altepláz arány állandó, 45–65% I. típusú, és 35–55 % II. típusú altepláz tartalommal. Az I. típusú és II. típusú altepláz tartalom SDS-PAGE (nátrium-dodecil-szulfátpoliakrilamid gélelektroforézis) gélek denzitometriás vizsgálatával határozható meg. A plazminnal kezelt altepláz mintákat – melyeket a gélre történő felvitel előtt redukálnak és karboximetileznek – a következő 3 sávra választjuk szét: I. típusú altepláz A-lánc (1-275 as.), II. típusú altepláz A-lánc (1275 as.), valamint az altepláz B-lánc (276-527 as.). Az I. típusú/II. típusú altepláz arányt kalibrációs görbe segítségével határozzuk meg, melyet tisztított I. típusú és II. típusú altepláz standardok meghatározott keverékeinek denzitometriás elemzése alapján készítünk el. SDS-PAGE. SDS-PAGE-t (ezüst festéssel) használunk, az altepláz alapanyag tisztaságának és az altepláz molekula integritásának igazolására. Altepláz alapanyag-minták esetén az SDS-PAGE géleken nem lehetnek jelen az összehasonlító altepláz oldatban megjelenő sávokhoz képest járulékos sávok és bomlástermékek, ha a gélre 2,5 µg altepláz fehérjét viszünk fel futtatási sávonként, és a kimutatási határ 5 ng BSA fehérje sávonként. Bakteriális endotoxinok (2.6.14): kevesebb, mint 1 NE/mg altepláz. Sziálsavak. A vizsgálathoz megfelelő validált módszert kell alkalmazni melynek elfogadási követelményeit a 2.2.59. Glikoproteinek glikán-analízise általános fejezet szerint kell kidolgozni. A vizsgálati minták sziálsavtartalmának az altepláz összehasonlító standard 70–130%-os tartományába kell esnie. Az altepláz összehasonlító standardban minden mól alteplázra kb. 3 mól sziálsav jut. Semleges cukrok. Az altepláz mintákat és a összehasonlító standardot a vizsgálati tompítóoldattal (34,8 g/l R arginin, 0,1 g/l R poliszorbát 80, R tömény foszforsavval pH 7,4-re beállítva) úgy hígítjuk, hogy az oldatok fehérjekoncentrációja 50 µg/ml legyen. Ugyanezen tompítóoldattal készült 20, 30, 40, 50 és 60 µg/ml koncentrációjú mannóz–oldatokkal kalibrációs görbét veszünk fel. Az altepláz mintákból, és a referenciastandardból, valamint mindegyik mannóz hígításból 2–2 ml-t kémcsövekbe pipettázunk. Két párhuzamos sorozatot készítünk. A kémcsövekbe ezután 50 µl R fenolt, majd 5 ml R tömény kénsavat mérünk, és a keveréket 30 percig szobahőmérsékleten inkubáljuk. Megmérjük az oldatok abszorbanciáját 492 nm-en. A semleges cukortartalmat a mannóz kalibrációs görbéről olvassuk le. A semleges cukortartalmat az 1 mól alteplázra eső semleges cukor móljainak számával fejezzük ki, figyelembe véve az altepláz minták és összehasonlító oldatok hígítási faktorát. A mannóz molekulatömege 180,2, az altepláz fehérjerészének molekulatömege pedig 59 050. Az altepláz minták semleges cukortartalmának az altepláz összehasonlító standard 70–130%-os tartományába kell esnie. A referencia standardban minden mól alteplázra kb. 12 mól semleges cukor jut. SAJÁTSÁGOK Fehér vagy enyhén sárga por, illetve porlékony szilárd anyag. A készítményt a címkén feltüntetett módon oldjuk fel, közvetlenül az azonossági, a tisztasági vizsgálatok (az oldhatóság és a víztartalom kivételével) ill. a tartalmi meghatározás elvégzése előtt. AZONOSÍTÁS A. A tartalmi meghatározás a készítmény azonosítására is szolgál. B.

Tripszines peptidtérkép-vizsgálat. Folyadékkromatográfiás vizsgálatot végzünk (2.2.29).

Vizsgálati oldat. A vizsgálandó készítményt R vízzel úgy hígítjuk, hogy az oldat milliliterenként kb. 1 mg alteplázt tartalmazzon. Az oldatot 2,5 ml-ét legalább 12 órán keresztül dializáljunk olyan oldattal szemben, amely 480 g/l R karbamidot, 44 g/l R trometamolt és 1,5 g/l R nátrium-edetátot tartalmaz, és amelynek pH-ját 8,6-ra állítottuk be. A dialízishez olyan membránt használunk, melynek elválasztási



határparamétere globuláris fehérjékre 10 000-es relatív molekulatömegnek felel meg. Megmérjük az oldat térfogatát, majd az oldatot átvisszük egy tiszta kémcsőbe visszük át, és ml-enként R ditiotreitol 156 g/l töménységű oldatának 10 µl-ét adunk hozzá. Ezután 4 órán keresztül állni hagyjuk, jeges vízben lehűtjük és ml-enként R jódecetsav frissen készített 190 g/l töménységű oldatának 25 µl-ét adjuk hozzá. Az oldatot ezután 30 percig sötétben hagyjuk állni. A reakciót ezután ml-enként 50 µl ditiotreitol-oldat hozzáadásával leállítjuk, majd ezt követően R ammónium-hidrogén-karbonát 8 g/l töménységű oldatával szemben 24 órán keresztül dializáljuk. A dializált oldathoz, 100 rész fehérjére számítva, 1 rész R peptidtérkép-vizsgálathoz szánt tripszint adagolunk és a reakcióelegyet 6–8 órán át állni hagyjuk. Ezután a tripszin hozzáadását megismételjük, és az oldatot annyi ideig hagyjuk állni, hogy a várakozási idő összesen 24 óra legyen. Összehasonlító oldat. Ugyanúgy készül, mint a vizsgálati oldat, de a vizsgálandó anyag helyett megfelelő referenciaanyagot használunk. A kromatográfiás eljárás javasolt körülményei: –

0,1 m hosszú és 4,6 mm belső átmérőjű R kromatográfiás célra oktadecilszililezett szilikagéllel (5–10 µm) töltött oszlop. A-mozgófázis: R nátrium-dihidrogén-foszfát-dihidrát 8 g/l töménységű – R tömény foszforsavval pH 2,85-re beállított – oldata. B-mozgófázis: R acetonitril 75 %V/V-os, az A-mozgófázissal készült oldata.

–

detektor: 210 nm-en regisztráló spekrofotométer.

Az egyensúly eléréséhez az A-mozgófázist 1 ml/perc sebességgel áramoltatjuk az oszlopon. Az oldat injektálása után a B-mozgófázis arányát percenként 0,44%-os ütemben addig növeljük, amíg az Amozgófázis és a B-mozgófázis aránya el nem éri a 60:40-et. Innentől a B-mozgófázis arányát percenként 1,33%-os ütemben addig növeljük, amíg az A-mozgófázis és a B-mozgófázis arány 20:80 nem lesz, majd az elúciót ezzel az eleggyel további 10 percig folytatjuk. Felvesszük az összehasonlító oldat kromatogramját: a vizsgálat csak abban az esetben értékelhető, ha a 6-os csúcs (268–275. peptidek) és a 7-es csúcs (1–7. peptidek) közötti felbontás legalább 1,5; továbbá, ha b0,5a és b0,5b legfeljebb 0,4 perc. Kb. 100 µl vizsgálati oldatot injektálunk és felvesszük a kromatogramot. A csúcsokat az összehasonlító oldat kromatogramjának segítségével azonosítjuk. A kromatogram nem tartalmazhat jelentősebb, azaz a 19-es csúcs (278–296 peptidek) területének 5%-át meghaladó vagy azzal azonos területű járulékos csúcsokat vagy vállakat; az azonosítás szempontjából jelentős csúcsok nem hiányozhatnak. Az említett csúcsok azonosításához az alábbi mintakromatogram használható fel (ld. 1170.-1. ábra).

1170-1. ábra - Kromatogram a tripszines peptidtérkép-vizsgálathoz.



VIZSGÁLATOK Az oldat külleme. A feloldott készítmény tiszta legyen (2.2.1). Színe nem lehet erősebb, mint az S7 szín–mértékoldaté (2.2.2, II. módszer). pH (2.2.3): 7,1–7,5. Oldékonyság. Az anyaghoz hozzáadjuk a feliraton feltüntetett térfogatú folyadékot. A készítménynek 2 perc alatt 20–25 °C-on teljesen fel kell oldódnia. Fehérjetartalom. A vizsgálandó anyagból kb. 1 g/l töménységű, pontosan ismert töménységű oldatot készítünk. A vizsgálandó anyag pontosan mért egy térfogatrészét R arginin 34,8 g/l töménységű – R tömény foszforsavval pH 7,3-re beállított – oldatával úgy hígítjuk, hogy a hígított oldat abszorbanciája a 280 nm-es maximumon 0,5 és 1,0 között legyen (vizsgálati oldat). Megmérjük az oldat abszorbanciáját (2.2.25) a kb. 280 nm-es maximumon és 320 nm-en, az arginin oldatot használva kompenzációs folyadékként. Az altepláz fehérjetartalmát a következő kifejezésből számítjuk ki:

V ( A280 − A320 ) 1,9 ahol V a vizsgálati oldat készítésénél felhasznált arginin oldat térfogata, A280 a kb. 280-nm-en mért abszorbancia, A320 pedig a 320-nm-en mért abszorbancia. Egyláncú altepláz tartalom. Folyadékkromatográfiás vizsgálatot végzünk (2.2.29). Vizsgálati oldat. A vizsgálandó készítményből R vízzel kb. 1 mg/ml töménységű altepláz oldatot készítünk. Az oldat kb. 1 ml-ét kémcsőbe mérjük, és R ditiotreitolnak a mozgófázissal készült 3 g/l töménységű oldatából 3 ml-t adunk. A kémcsövet lezárjuk, és az oldatot kb. 80 °C-on 3–5 percig melegítjük. A kromatográfiás eljárás javasolt körülményei: –

0,6 m hosszú és 7,5 mm belső átmérőjű, méretkizárásos kromatográfiára szánt, szilikagél alapú, 10–13 µm szemcseméretű, merev, hidrofil géllel töltött oszlop;

–

mozgófázis: áramlási sebessége: 0,5 ml/perc; R nátrium-dihidrogén-foszfát-dihidrát (30 g/l) és R nátrium-dodecil-szulfát (1 g/l) R hígított nátrium-hidroxid–oldattal pH 6,8-re beállított oldata;

– detektálás: spekrofotométerrel, 214 nm-en. Kb. 50 µl vizsgálandó oldatot injektálunk és regisztráljuk a kromatogramot. A kromatogramon 2 főcsúcs látható, az egyik az egyláncú, a másik a kétláncú altepláz. Az egyláncú altepláz relatív mennyiségét a csúcsok területének arányából számítjuk ki. A vizsgálat csak abban az esetben értékelhető ha az egyláncú altepláz-csúcs alapján számított elméleti tányérszám legalább 1000. Az egyláncú forma mennyisége az összes altepláz eredetű anyag legalább 60%-a. Monomertartalom. Folyadékkromatográfiás vizsgálatot végzünk (2.2.29). Vizsgálati oldat. A vizsgálandó készítményből kb. 1 mg/ml töménységű oldatot készítünk. A kromatográfiás eljárás javasolt körülményei: –

0,6 m hosszú és 7,5 mm belső átmérőjű, méretkizárásos kromatográfiára szánt, szilikagél alapú, 10–13 µm szemcseméretű, merev, hidrofil géllel töltött oszlop;

–

mozgófázis: R nátrium-dihidrogén-foszfát-dihidrát (30 g/l) és R nátrium-dodecil-szulfát (1 g/l) R hígított nátrium-hidroxid–oldattal pH 6,8-re beállított oldata; áramlási sebessége: 0,5 ml/perc,

–

detektálás: spekrofotométerrel, 214 nm-en.

A vizsgálandó oldatot injektáljuk és regisztráljuk a kromatogramot. A vizsgálat csak abban az esetben értékelhető, ha az egyláncú altepláz csúcs alapján számított elméleti tányérszám legalább 1000. Megmérjük az összes, különböző molekulatömegű alteplázfajtának megfelelő csúcsterületet. E



csúcsterületek alapján kiszámítjuk a monomer relatív mennyiségét. Az altepláz monomertartalma legalább 95% legyen. Víztartalom (2.5.12). legfeljebb 4,0%. A félmikro-módszerrel határozzuk meg. Bakteriális endotoxinok (2.6.14): fehérje-milligrammonként kevesebb, mint 1 NE. Sterilitás (2.6.1). A készítmény feleljen meg a sterilitási vizsgálat követelményének. TARTALMI MEGHATÁTOZÁS Az altepláz hatóértékét plazminogént aktiváló képességének, és egy nemzetközi egységekben kalibrált referenciakészítmény ugyanezen képességének összehasonlításával határozzuk meg. A plazminogén aktivációja során keletkező plazmint a fibrin alvadék adott körülmények közötti líziséhez szükséges idő meghatározásával mérjük. A Nemzetközi Egység az altepláz Nemzetközi Standardja egy meghatározott mennyiségének aktivitása. A Nemzetközi Standard Nemzetközi Egységben kifejezett egyenértékét az Egészségügyi Világszervezet határozza meg. Tompító-oldószer. Literenként 1,38 g R nátrium-dihidrogén-foszfát-monohidrátot, 7,10 g R vízmentes dinátrium-hidrogén-foszfátot, 0,20 g R nátrium-azidot és 0,10 g R poliszorbát 80-at tartalmazó oldat. Humán trombin oldat. R humán trombin tompító-oldószerrel készült 33 NE/ml aktivitású oldata. Humán fibrinogén oldat. R fibrinogén tompító-oldószerrel készült 2 g/l töménységű oldata. Humán plazminogén oldat. R humán plazminogén tompító-oldószerrel készült 1 g/l töménységű oldata. Vizsgálati oldatok. A vizsgálandó anyag 1 g/l töménységű oldatából a tompító-oldószerrel hígítási sort készítünk: pl. 1 : 5000, 1 : 10 000, 1 : 20 000 arányban. Összehasonlító oldatok. Egy pontosan ismert, kb. 1 g/l töménységű (580 000 NE altepláz/ml) megfelelő referenciaanyagot tartalmazó oldatból R vízzel 5 tagú hígítási sort készítünk, 9,0–145 NE/ml tartományban. Felirattal ellátott üveg kémcsősorozat mindegyikébe 0,5 ml humán trombin oldatot mérünk. A vizsgálati és összehasonlító oldatok hígításainak minden egyes tagját a kémcsősorozat egy-egy tagjához rendeljük és a kémcsövekbe az illető hígítás 0,5–0,5 ml-ét mérjük. Egy másik sorozat feliratos kémcső mindegyikébe 20 µl humán plazminogén oldatot és 1 ml humán fibrinogén oldatot mérünk, majd a kémcsövek tartalmát, rázogatással összekeverjük, és a csöveket jégen tároljuk. Kezdve a legkevesebb Nemzetközi Egységet tartalmazó összehasonlító oldat/trombin keverékkel, egyesével 200–200 µl trombin keveréket adunk a plazminogén/fibrinogén tartalmú csövekhez, és feljegyezzük a hozzáadás időpontját. Ezután minden egyes cső tartalmát vortex keverővel – a keverést többször megszakítva – összesen 15 másodpercig keverjük, majd a kémcsőállványt óvatosan egy 37 °C-os, cirkulációs vízfürdőbe helyezzük. 30 másodpercen belül szemmel látható, zavaros alvadék keletkezik, majd ezt követően az alvadék belsejében buborékok keletkeznek. Az alvadék líziséhez szükséges időt, azaz az altepláz oldat hozzáadásától az utolsó buborék felszínre érkezése közötti időt rögzítjük. A legkisebb négyzetek elve szerint illesztve a görbét, meghatározzuk az összefüggést az összehasonlító oldatok Nemzetközi Egység/ml-ben kifejezett koncentrációjának logaritmusa és az alvadék líziséhez szükséges idő (másodpercben) logaritmusa között, a következő egyenlet szerint: log t = a+b(logUS) ahol t az alvadék líziséhez szüksége idő, US az összehasonlító készítmény Nemzetközi Egység/ml-ben kifejezett aktivitása, b a meredekség, a pedig az egyenes y-tengellyel képzett metszéspontja. A vizsgálat csak abban az esetben értékelhető, ha a korrelációs koefficiens –0,9900 és –1,0000 között van. Az egyenes egyenletéből és a vizsgálati oldattal kapott alvadék lízis-időből kiszámítjuk az UA aktivitás logaritmusát, a következő egyenlet szerint:

log U A =

[(log t ) − a ] b



Az altepláz aktivitást Nemzetközi Egység/ml-ben a következő egyenlet szerint számítjuk ki:

D ⋅U A , ahol D a vizsgálati oldat hígítási faktora. A vizsgált anyagrész specifikus aktivitását a következő kifejezésből számítjuk ki:

UA P ahol P a „Fehérjetartalom” vizsgálatban megállapított fehérjekoncentráció. A készítmény becsült hatóértéke a deklarált hatóérték 90–110%-a legyen. ELTARTÁS Színtelen, üveg edényben, vákuumban vagy inert gáz alatt, fénytől védett helyen, 2 és 30 °C között. FELIRAT A feliraton fel kell tüntetni: –

a tartályban lévő altepláz-aktivitást, Nemzetközi Egységben,

–

a tartályban lévő fehérje mennyiségét.

Betahistini mesilas


07/2013:1071

BETAHISTINI MESILAS Betahisztin-mezilát

C10H20N2O6S2 [54856-23-4]

Mr 328,4

DEFINÍCIÓ N-Metil-2-(piridin-1-ium-2-il)etánaminium-bisz(metánszulfonát). Tartalom: 98,0–101,0% (vízmentes anyagra). ELŐÁLLÍTÁS A genotoxikusnak tekintett alkilszulfonát-észterek a betahisztin-mezilát szennyezői lehetnek. A gyártási folyamatot a minőségügyi kockázatkezelés szempontjai, a kiindulási anyagok minősége, az eljárás teljesítőképessége és a validálás figyelembevételével kell kifejleszteni. A 2.5.37. Metil-, etil- és izopropil-metánszulfonát meghatározása metánszulfonsavban, a 2.5.38. Metil-, etil- és izopropilmetánszulfonát meghatározása hatóanyagokban és a 2.5.39. Metánszulfonil-klorid meghatározása metánszulfonsavban általános módszerek segítséget nyújtanak a gyártóknak.

SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, kristályos, erősen nedvszívó por. Oldékonyság: vízben nagyon bőségesen oldódik; etanolban (96%) bőségesen oldódik; 2-propanolban alig oldódik. AZONOSÍTÁS Első azonosítás: B. Második azonosítás: A, C, D. A. Olvadáspont (2.2.14): 108–112 °C. B. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS betahisztin-meziláttal. C. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27). Vizsgálati oldat. A vizsgálandó anyag 10 mg-ját R etanollal (96%) 2 ml-re oldjuk.

Betahistini mesilas


Összehasonlító oldat. 10 mg CRS betahisztin-mezilátot R etanollal (96%) 2 ml-re oldunk. Lemez: R VRK szilikagél F254 lemez. Kifejlesztőszer: R tömény ammónia–oldat – R etil-acetát – R metanol (0,75+15+30 V/V). Felvitel: 2 μl. Kifejlesztés: a lemezmagasság háromnegyedéig. Szárítás: 110 °C-on, 10 percig. Előhívás: 254 nm-es ultraibolya fényben. Értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramjának főfoltja – helyét és méretét tekintve – egyezzék meg az összehasonlító oldat kromatogramjának főfoltjával. D. Az anyag 0,1 g-ját 5 ml R hígított sósavval kb. 5 percig rázogatjuk. 1 ml R1 bárium-klorid–oldat hozzáadása után az oldat tiszta marad. Az anyag másik 0,1 g-os részletét 0,5 g R vízmentes nátrium-karbonáttal összekeverjük, és a keveréket addig izzítjuk, amíg fehér maradékot nem kapunk. A maradékot hagyjuk lehűlni, majd 7 ml R vízben oldjuk. Az oldattal a szulfátion a) pont szerinti azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1) az előírt változás észlelhető. VIZSGÁLATOK S oldat. 5,0 g anyagot R desztillált vízből készített R szén-dioxid-mentes vízzel 50 ml-re oldunk. Az oldat külleme. Az S oldat tiszta (2.2.1) és színtelen legyen (2.2.2, II. módszer). pH (2.2.3): 2,0–3,0. Az S oldatot vizsgáljuk. Rokon vegyületek Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat. A vizsgálandó anyag 50 mg-ját a mozgófázissal 10,0 ml-re oldjuk. Összehasonlító oldat (a). 10 mg CRS betahisztin-mezilátot és 10 mg R 2-vinilpiridint (A-szennyező) a mozgófázissal 50,0 ml-re oldunk. Az oldat 2,0 ml-ét a mozgófázissal 50,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). A vizsgálati oldat 1,0 ml-ét a mozgófázissal 100,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (c). A b) összehasonlító oldat 2,0 ml-ét a mozgófázissal 10,0 ml-re hígítjuk. Oszlop: –

méretei: l = 0,25 m; Ø = 4,6 mm;

–

állófázis: R kromatográfiás célra szánt oktadecilszililezett szilikagél (5 μm);

Mozgófázis: 2,0 g R nátrium-dodecil-szulfátot oldunk a következő összetételű elegyben: R tömény kénsav 10 %V/V-os oldata (15 térfogatrész), R tetrabutilammónium-hidrogén-szulfát 17 g/l töménységű oldata (35 térfogatrész) és R víz (650 térfogatrész); az oldat pH-ját R hígított nátriumhidroxid–oldattal 3,3-re állítjuk be, majd 300 térfogatrész R acetonitrillel elegyítjük. Áramlási sebesség: 1 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 260 nm-en. Injektálás: 20 μl. Kromatografálási idő: a betahisztin-mezilát retenciós idejének háromszorosa. Retenciós idő: betahisztin-mezilát kb. 8 perc. Rendszeralkalmasság: a) összehasonlító oldat:

Betahistini mesilas

–


csúcsfelbontás: legalább 3,5, az A-szennyező és a betahisztin-mezilát között.

Követelmények: –

A-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a c) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,2%);

–

egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők egyenként: csúcsterületük nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,1-szerese (0,10%);

–

szennyezők összesen: csúcsterületük összege nem lehet negyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének fele (0,5%);

–

elhanyagolási határ: a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,05szorosa (0,05%).

2-Propanol (2.4.24): legfeljebb 0,5%. Klorid (2.4.4): legfeljebb 35 ppm. 14 ml S oldat és 1 ml R víz elegyét vizsgáljuk. Szulfát (2.4.13): legfeljebb 250 ppm. A vizsgálathoz 6 ml S oldatot R desztillált vízzel 15 ml-re hígítunk. Nehézfémek (2.4.8/A): legfeljebb 20 ppm. 12 ml S oldatot vizsgálunk. Az összehasonlító oldatot R ólom–mértékoldattal (2 ppm Pb) készítjük. Víztartalom (2.5.12): legfeljebb 2,0%. 0,50 g anyagot vizsgálunk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS 0,140 g anyagot 1 térfogatrész R vízmentes ecetsav és 7 térfogatrész R ecetsav-anhidrid elegyének 50 ml-ében oldunk. Az oldatot, potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), 0,1 M perklórsav–mérőoldattal titráljuk. 1 ml 0,1 M perklórsav–mérőoldattal 16,42 mg C10H20N2O6S2 egyenértékű. ELTARTÁS Légmentesen záró tartályban. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A.

A. 2-etenilpiridin (2-vinilpiridin).

Bleomycini sulfas

Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur. 7.8 - 1

01/2008:0976 javított 7.8

BLEOMYCINI SULFAS Bleomicin-szulfát

[9041-93-4] DEFINÍCIÓ A bleomicin-szulfát a Streptomyces verticillus által termelt vagy más módon előállított glikopeptidek keverékének szulfátja; a keverék két fő összetevője az N-[3-(dimetilszulfonio)propil]bleomicinamid (bleomicin A2) és az N-[4-(karbamimidoilamino)butil]bleomicinamid (bleomicin B2). Hatóérték: legalább 1500 NE/mg (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy sárgásfehér, erősen nedvszívó por. Oldékonyság: vízben nagyon bőségesen oldódik; vízmentes etanolban kevéssé oldódik; acetonban gyakorlatilag nem oldódik. AZONOSÍTÁS A. Az „Összetétel” vizsgálat során nyert kromatogramokat értékeljük. Értékelés: vizsgálati oldat kromatogramján megjelenő két főcsúcs – retenciós idejét és méretét tekintve – egyezzék meg az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható két főcsúccsal. B. A szulfátion azonossági reakcióit elvégezve (2.3.1) az előírt változások észlelhetők.

Bleomycini sulfas


VIZSGÁLATOK Az oldat külleme. 0,200 g anyagot R vízzel 10,0 ml-re oldunk. Az oldat tiszta legyen (2.2.1). 430 nmen mért abszorbanciája (2.2.25) legfeljebb 0,10 lehet. pH (2.2.3): 4,5–6,0. A vizsgálathoz 50 mg anyagot R szén-dioxid-mentes vízzel 10 ml-re oldunk. Összetétel. Folyadékkromatográfia (2.2.29): a normalizációs eljárást alkalmazzuk. Vizsgálati oldat. A vizsgálandó anyag 25,0 mg-ját R vízzel 50,0 ml-re oldjuk. Összehasonlító oldat (a). A CRS bleomicin-szulfátot tartalmazó üvegcse tartalmát R vízzel 10,0 ml-re oldjuk. Összehasonlító oldat (b). Az a) összehasonlító oldat 1,5 ml-ét R vízzel 100,0 ml-re hígítjuk. Oszlop: – méretei: l = 0,25 m; ∅ = 4,6 mm; – állófázis: R kromatográfiás célra szánt oktadecilszililezett szilikagél (7 μm); Mozgófázis: – A-mozgófázis: R metanol; – B-mozgófázis: 0,960 g R nátrium-pentánszulfonátot 900 ml ecetsavban (literenként 4,8 g C2H4O2) oldunk, az oldathoz 1,86 g R nátrium-edetátot adunk, majd az így nyert oldatot a fentebb megadott összetételű ecetsavval 1000 ml-re hígítjuk; az oldat pH-ját R ammónia–oldattal 4,3-re állítjuk be. Idő (perc)

A-mozgófázis (%V/V)

B-mozgófázis (%V/V)

0–60

10 → 40

90 → 60

60–végéig

40

60

Áramlási sebesség: 1,2 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 254 nm-en. Injektálás: 20 μl. Kromatografálási idő: a D-szennyező megjelenéséig (kb. 80 perc). Relatív retenciók a bleomicin A2-re vonatkoztatva: D-szennyező 1,5–2,5. Rendszeralkalmasság: – csúcsfelbontás: legalább 5, a bleomicin A2 (1. főcsúcs) és a belomicin B2 (2. főcsúcs) között, az a) összehasonlító oldat kromatogramján; – jel/zaj viszony: legalább 20, a b) összehasonlító oldat kromatogramjának főcsúcsára vonatkoztatva; – ismételhetőség: az a) összehasonlító oldat hatszori injektálását követően a relatív szórás legfeljebb 2%. Követelmények: – bleomicin A2: 55–70%; – bleomicin B2: 25–32%;

Bleomycini sulfas


– bleomicin A2 és bleomicin B2 összesen: legalább 85%; – D-szennyező: legfeljebb 5,5%; – szennyezők összesen, a D-szennyező kivételével: legfeljebb 9,5%; – elhanyagolási határ: az összes szennyező 0,1%-a. Réz: legfeljebb: 200 ppm. Atomabszorpciós spektrometria (2.2.23, I. módszer). Vizsgálati oldat. 50 mg anyagot R vízzel 10,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat. 1,0 ml R réz–mértékoldatot (10 ppm Cu) R vízzel 10,0 ml-re hígítunk. Fényforrás: réz vájtkatód lámpa. Hullámhossz: 324,7 nm. Atomizáló egység: levegő-acetilén láng. Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 3,0%. 50 mg anyagot 60 °C-on, 670 kPa-t meg nem haladó nyomáson, 3 órán át szárítunk. Bakteriális endotoxinok (2.6.14): kevesebb, mint 5 NE/mg. A parenterális gyógyszerkészítmények előállítására szánt anyag – abban az esetben, ha a készítmény előállítása során nem alkalmaznak megfelelő eljárást a bakteriális endotoxinok eltávolítására – feleljen meg e vizsgálat követelményének is. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Az Antibiotikumok mikrobiológiai értékmérése (2.7.2) fejezetben előírt vizsgálatot végezzük, a diffúziós módszert alkalmazva. Referenciaanyagként CRS bleomicin-szulfátot használunk. ELTARTÁS Légmentesen záró tartályban, 2–8 °C-on. Ha az anyag steril, akkor steril, légmentesen záró, garanciazáras tartályban. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: D. Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10.) című általános fejezetet.): A, B, C.

Bleomycini sulfas


A. R = OH: bleomicinsav, B. R = NH-[CH2]3-NH-[CH2]4-NH2: bleomicin A5, C. R = NH-[CH2]4-NH-C(=NH)-NH-[CH2]4-NH-C(=NH)-NH2: bleomicin B4, D. R = NH-[CH2]3-S-CH3: dezmetilbleomicin A2.

Bromocriptini mesilas


07/2013:0596

BROMOCRIPTINI MESILAS Bromokriptin-mezilát

C33H44BrN5O8S [22260-51-1]

Mr 751

DEFINÍCIÓ (6aR,9R)-5-bróm-N-[(2R,5S,10aS,10bS)-10b-hidroxi-2-(1-metiletil)-5-(2-metilpropil)-3,6-dioxo oktahidro-8H-oxazolo[3,2-a]pirrolo[2,1-c]pirazin-2-il]-7-metil-4,6,6a,7,8,9-hexahidroindolo[4,3fg]kinolin-9-karboxamid]metánszulfonát. Tartalom: 98,0−101,0% (szárított anyagra). ELŐÁLLÍTÁS A genotoxikusnak tekintett alkilszulfonát-észterek a bromokriptin-mezilát szennyezői lehetnek. A gyártási folyamatot a minőségügyi kockázatkezelés szempontjai, a kiindulási anyagok minősége, az eljárás teljesítőképessége és a validálás figyelembevételével kell kifejleszteni. A 2.5.37. Metil-, etil- és izopropil-metánszulfonát meghatározása metánszulfonsavban, a 2.5.38. Metil-, etil- és izopropilmetánszulfonát meghatározása hatóanyagokban és a 2.5.39. Metánszulfonil-klorid meghatározása metánszulfonsavban általános módszerek segítséget nyújtanak a gyártóknak.

SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy enyhén színes; finom, kristályos por. Oldékonyság:. vízben gyakorlatilag nem oldódik; metanolban bőségesen oldódik; etanolban (96%) oldódik, diklórmetánban mérsékelten oldódik. Fényre igen érzékeny. Az azonosítást, a vizsgálatokat és a tartalmi meghatározást fénytől védett helyen és a lehető leggyorsabban végezzük. AZONOSÍTÁS Első azonosítás: B. Második azonosítás: A, C, D, E. A. Ultraibolya és látható abszorpciós spektrofotometria (2.2.25).



Vizsgálati oldat. 10,0 mg anyagot 10 ml R metanolban oldunk, majd az oldatot 0,01 M sósav− oldattal 200,0 ml-re hígítjuk. Hullámhossztartomány: 250–380 nm. Abszorpciós maximum: 305 nm-en. Abszorpciós minimum: 270 nm-en. Fajlagos abszorpciós koefficiens ( A11% cm ) az abszorpciós maximumon: 120–135 (szárított anyagra). B. Infravörös abszorpciós spektrofotometriás vizsgálatot végzünk (2.2.24). Összehasonlítás: CRS bromokriptin-meziláttal. C. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27). Az oldatokat közvetlenül a felhasználás előtt készítjük. Oldószerelegy: R etanol (96%) – R metanol – R diklórmetán (30+30+40 V/V). Vizsgálati oldat. 10 mg anyagot az oldószereleggyel 10 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat. 10 mg CRS bromokriptin-mezilátot az oldószereleggyel 10 ml-re oldunk. Lemez: R VRK szilikagél G lemez. Kifejlesztőszer: R tömény ammónia–oldat – R víz – R 2-propanol – R diklórmetán – R éter (0,1+1,5+3+88+100 V/V). Felvitel: 10 µl. Kifejlesztés: késedelem nélkül, telítetlen kamrában, 15 cm fronttávolságig. Szárítás: meleg levegőáramban, 2 percig. Előhívás: a lemezt R3 ammónium-molibdát-oldattal bepermetezzük és a foltok megjelenéséig (kb. 10 perc) 100 °C-on szárítjuk. Értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramjának főfoltja – helyét, színét és méretét tekintve – egyezzék meg az összehasonlító oldat kromatogramjának főfoltjával. D. 0,1 g anyaghoz 5 ml R hígított sósavat adunk, az elegyet 5 percig rázogatjuk, majd szűrjük. A szüredékhez 1 ml R1 bárium-klorid−oldatot elegyítünk. A szüredék tiszta marad. Az anyag egy további, 0,1 g-os részletéhez 0,5 g R vízmentes nátrium-karbonátot adunk, összekeverjük, majd az elegyet addig hevítjük, amíg fehér maradékot nem kapunk. A maradékot hagyjuk lehűlni, majd 7 ml R vízben oldjuk (A-oldat). Az oldattal a szulfátion a) pont szerinti azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1) az előírt változás észlelhető. E. Az „Azonosítás” D. pontja szerinti vizsgálatban nyert A-oldattal a bromidion a) pont szerinti azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1) az előírt változás észlelhető. VIZSGÁLATOK Az oldat külleme. Az anyag 0,25 g-ját R metanollal 25 ml-re oldjuk. Az oldat tiszta legyen (2.2.1). Színe nem lehet erősebb, mint a B5, a BS5 vagy az S5 szín−mértékoldaté (2.2.2, II. Módszer). pH (2.2.3): 3,1−3,8. A vizsgálathoz az anyag 0,2 g-ját 2 térfogatrész R metanol és 8 térfogatrész R szén-dioxid-mentes víz elegyével 20 ml-re oldjuk. Fajlagos optikai forgatóképesség (2.2.7): +95 és +105 között.



A vizsgálathoz az anyag 0,100 g-ját R metanol és R diklórmetán egyenlő térfogatarányú elegyével 10,0 ml-re oldjuk és az eredményt szárított anyagra vonatkoztatjuk. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Oldószerelegy: R tompítóoldattal (pH 2,0) + R metanol (50+50 V/V) Vizsgálati oldat. A vizsgálandó anyag 0,500 g-ját 5,0 ml R metanolban oldjuk, majd az oldatot R tompítóoldattal (pH 2,0) 10,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (a). A vizsgálati oldat 1,0 ml-ét ét az oldószereleggyel 100,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). Az a) összehasonlító oldat 1,0 ml-ét az oldószereleggyel 10,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (c). Egy üvegcse CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt bromokriptinmezilát (A- és B-szennyezőt tartalmaz) tartalmát az oldószerelegy 1,0 ml-ében oldjuk. Oszlop: −

méretei: l = 0,12 m, Ø = 4 mm,

−

állófázis: R kromatográfiás célra szánt oktadecilszililezett szilikagél (5 µm).

Mozgófázis: −

A-mozgófázis: R ammónium-karbonát 0,791 g/l töménységű oldata,

−

B-mozgófázis: R acetonitril. Idő (perc) 0 – 30 30 – 45

−

A-mozgófázis (%V/V) 90 → 40 40

B-mozgófázis (%V/V) 10 → 60 60

Áramlási sebesség: 2 ml/perc.

Detektálás: spektrofotométerrel, 300 nm-en. Injektálás: 20 µl. Szennyezők azonosítása: Az A- és B-szennyezőkhöz tartozó csúcsokat a CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt bromokriptin-meziláthoz mellékelt kromatogram és a c) összehasonlító oldattal kapott kromatogram segítségével azonosítjuk. Relatív retenció a bromokriptinre vonatkoztatva: C-szennyező kb. 1,2. Rendszeralkalmasság: c) összehasonlító oldat: −

csúcsfelbontás: legalább 1,1, az A- és a B-szennyező között.

−

Követelmények:

−

A-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének ötödrésze (0,02%),

−

C-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének négyszerese (0,4%),

−

B-, D-, E-, F- és G-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének kétszerese (0,2%), és közülük legfeljebb egy csúcs területe lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,1%),

−

szennyezők összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének másfélszerese (1,5%),

−

elhanyagolási határ: a b) összehasonlítóoldat kromatogramján látható főcsúcs területének fele (0,05%), az A-szennyezőhöz tartozó csúcs kivételével.



TARTALMI MEGHATÁROZÁS Az anyag 0,500 g-ját 10 térfogatrész R vízmentes ecetsav és 70 térfogatrész R ecetsav-anhidrid elegyének 80 ml-ében oldunk. Az oldatot, potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), 0,1 M perklórsav−mérőoldattal titráljuk. 1 ml 0,1 M perklórsav−mérőoldattal 75,1 mg C33H44BrN5O8S egyenértékű. ELTARTÁS Légmentesen záró tartályban, fénytől védve, −15 °C-ot meg nem haladó hőmérsékleten. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, C, D, E, F, G.

A. (6aR,9R)-5-bróm-N-[(2R,5S)-2-(1-metiletil)-5-(2-metilpropil)-3,6-dioxo-2,3,5,6,9,10-hexahidro8H-oxazolo[3,2-a]pirrolo[2,1-c]pirazin-2-il]-7-metil-4,6,6a,7,8,9-hexahidroindolo[4,3-fg]kinolin9-karboxamid(2-brómdehidro-α-ergokriptin),

B. (6aR,9R)-N-[(2R,5S,10aS,10bS)-10b-hidroxi-2-(1-metiletil)-5-(2-metilpropil)-3,6-dioxooktahidro8H-oxazolo[3,2-a]pirrolo-[2,1-c]pirazin-2-il]-7-metil-4,6,6a,7,8,9 hexahidroindolo[4,3-fg]kinolin9-karboxamid(α-ergokriptin),



C. (6aR,9S)-5-bróm-N-[(2R,5S,10aS,10bS)-10b-hidroxi-2-(1-metiletil)-5-(2-metil-propil-3,6dioxooktahidro-8H-oxazolo-[3,2-a]pirrolo[2,1-c]pirazin-2-il]-7-metil-4,6,6a,7,8,9hexahidroindolo[4,3-fg]kinolin-9-karboxamid ((9S)-2-bróm-α-ergokriptin),

D. (6aR,9R)-5-bróm-7-metil-4,6,6a,7,8,9-hexahidroindolo[4,3-fg]kinolin-9-karbonsav,

E. (6aR,9R)-5-bróm-7-metil-4,6,6a,7,8,9-hexahidroindolo[4,3-fg]kinolin-9-karboxamid,

F. (6aR,9R)-5-bróm-N-[(2S,5S,10aS,10bS)-10b-hidroxi-2-(1-metiletil)-5-(2-metil-propil)-3,6dioxooktahidro-8H-oxazolo[3,2-a]pirrolo[2,1-c]pirazin-2-il]-7-metil-4,6,6a,7,8,9hexahidroindolo[4,3-fg]kinolin-9-karboxamid ((2’S)-2-bróm-α-ergokriptin),

G. (6aR,9R)-5-bróm-N-[(2R,5S,10aS,10bS)-10b-metoxi-2-(1-metiletil)-5-(2-metil-propil)-3,6dioxooktahidro-8H-oxazolo-[3,2-a]pirrolo[2,1-c]pirazin-2-il]-7-metil-4,6,6a,7,8,9hexahidroindolo[4,3-fg]kinolin-9-karboxamid (2-bróm-10’b-O-metil-α-ergokriptin).

Caprofenum ad usum veterinarium


07/2008:2201 javított 7.8

CARPROFENUM AD USUM VETERINARIUM Karprofen állatgyógyászati célra

és enantiomere

C15H12ClNO2 [53716-49-7]

Mr 273,7

DEFINÍCIÓ (2RS)-2-(6-Klór-9H-karbazol-2-il)propánsav. Tartalom: 98,5–101,5% (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, kristályos por. Oldékonyság: vízben gyakorlatilag nem oldódik; acetonban bőségesen oldódik; metanolban oldódik; 2-propanolban kevéssé oldódik. Polimorfiára hajlamos (5.9). AZONOSÍTÁS Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS karprofennel. Amennyiben a szilárd anyagok spektrumai eltérőek, a vizsgálandó anyagot és a referenciaanyagot külön-külön R acetonban oldjuk, az oldatokat szárazra párologtatjuk, és a maradékokból új spektrumokat veszünk fel. VIZSGÁLATOK Az oldat külleme. Az oldat tiszta legyen (2.2.1). Színe nem lehet erősebb, mint a BY3 szín– mértékoldaté (2.2.2, II. módszer). 1,0 g anyagot R metanollal 25 ml-re oldunk. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). A vizsgálatot fénytől védett helyen végezzük. Vizsgálati oldat. 50 mg vizsgálandó anyagot a mozgófázissal 100,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 2,5 mg CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt karprofent (amely Cszennyezőt tartalmaz) a mozgófázissal 10,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (b). A vizsgálati oldat 1,0 ml-ét a mozgófázissal 100,0 ml-re hígítjuk. Ezen oldat



1,0 ml-ét a mozgófázissal 10,0 ml-re hígítjuk. Oszlop: – méretei: l = 0,25 m, ∅ = 4,6 mm; – állófázis: R utókezelt, beágyazott poláros csoportokat tartalmazó, oktadecilszililezett, amorf szilikonkvarc-polimer (5 µm). Mozgófázis: R kálium-dihidrogén-foszfát 1,36 g/l-es, R tömény foszforsavval pH 3,0-ra beállított oldata – R2 metanol (30+70 V/V). Áramlási sebesség: 1,3 ml/perc. Detektálás: 235 nm-en, spektrofotométerrel. Injektálás: 20 μl. Kromatografálási idő: a karprofen retenciós idejének négyszerese. Retenciós idő: karprofen kb. 10 perc. Rendszeralkalmasság: a) összehasonlító oldat: –- csúcsfelbontás: legalább 1,5, a C-szennyező és a karprofen között. Követelmények: – egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének kétszerese (0,2%); – szennyezők összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének ötszöröse (0,5%); – elhanyagolási határ: a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,1%). Nehézfémek (2.4.8/B): legfeljebb 20 ppm. 1,0 g anyagot R etanollal (96%) 20 ml-re oldunk. Az oldat 12 ml-ét vizsgáljuk. Az összehasonlító oldatot R ólom–mértékoldattal (1 ppm Pb) készítjük. Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 0,5%. Az anyag 1,000 g-ját 2 órán át 105 °C-os szárítószekrényben szárítjuk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS 0,200 g anyagot 50 ml R etanolban (96%) oldunk. Az oldatot 1,0 ml 0,1 M sósav–mérőoldattal elegyítjük, majd potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), 0,1 M nátrium-hidroxid– mérőoldattal titráljuk. Leolvassuk a két inflexiós pont közti mérőoldatfogyást. 1 ml 0,1 M nátrium-hidroxid–mérőoldattal 27,37 mg C15H12ClNO2 egyenértékű. ELTARTÁS Fénytől védve. SZENNYEZŐK Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi



határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10) című általános fejezetet): A, B, C, D, E, F, G, H.

A. 2-(6-klór-9H-karbazol-2-il)-2-metilpropándisav,

és enantiomere

B. (2RS)-2-(9H-karbazol-2-il)propánsav,

és enantiomere

C. (1RS)-1-(6-klór-9H-karbazol-2-il)etanol,

D. 1-(6-klór-9H-karbazol-2-il)etanon,

E. 3-klór-9H-karbazol,

F. dietil-[2-(6-klór-9H-karbazol-2-il)-2-metilpropándioát],


G. etil-[(2RS)-2-(6-klór-9H-karbazol-2-il)propanoát],

H. 6-klór-2-etil-9H-karbazol.


Cellulosi acetas butyras


07/2013:1406

CELLULOSI ACETAS BUTYRAS Cellulóz-acetát-butirát DEFINÍCIÓ Részben vagy teljesen O-acetilezett és O-butilezett cellulóz. Tartalom: –

acetilcsoportok (C2H3O): 2,0 – 30,0% (szárított anyagra); a címkén jelöltnek 90,0 – 110%-a (szárított anyagra);

–

butirilcsoportok (C4H7O): 16,0 – 53% (szárított anyagra); a címkén jelöltnek 90,0 – 110,0%-a (szárított anyagra).

SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér, sárgásfehér vagy szürkésfehér por, vagy szemcsék. Enyhén nedvszívó. Oldékonyság: vízben gyakorlatilag nem oldódik; acetonban, hangyasavban és egyenlő térfogatrész metanol és diklórmetán elegyében oldódik; etanolban (96%) gyakorlatilag nem oldódik. AZONOSÍTÁS A. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS cellulóz-acetát-butiráttal. A sávok intenzitása a szubsztitúció fokától függően különböző lehet. C. A készítmény feleljen meg a „Tartalmi meghatározás” pontban leírt követelménynek. VIZSGÁLATOK Savasság. 250 ml-es Erlenmeyer-lombikban 5,00 g anyaghoz 150 ml R szén-dioxid-mentes vizet adunk, a lombikot lezárjuk, a szuszpenziót körkörös lóbálással enyhén keverjük, majd 3 órán keresztül állni hagyjuk. A folyadékot leszűrjük, a lombikot és a szűrőt R szén-dioxid-mentes vízzel átmossuk. A szüredéket és a mosófolyadékot egyesítjük. 0,1 ml R1 fenolftalein–oldatot adunk hozzá. Legfeljebb 3,0 ml 0,01 M nátrium-hidroxid–mérőoldattól az indikátor színének meg kell változnia. Nehézfémek (2.4.8/F): legfeljebb 20 ppm. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk. Az összehasonlító oldatot 2 ml R ólom–mértékoldattal (10 ppm Pb) készítjük. Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 2,0%. 1,000 g anyagot szárítószekrényben, 105 °C-on, 3 órán keresztül szárítunk. Összes hamu (2.4.16): legfeljebb 0,1%. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Folyadékkromatográfia (2.2.29).

Cellulosi acetas butyras


Vizsgálati oldat. 500 ml-es Erlenmeyer-lombikban 1,000 g vizsgálandó anyaghoz 100 ml R acetont és 10 ml R vizet adunk. A lombikot lezárjuk, és tartalmát mágneses keverővel teljes oldódásig kevertetjük. Folyamatos keverés közben 30,0 ml 1 M nátrium-hidroxid–mérőoldatot adunk az oldathoz. A lombikot lezárjuk, és az oldatot 30 percen keresztül mágneses keverővel kevertetjük. 100 ml 80 °C-os R vízzel lemossuk a lombik falát, majd a folyadékot 2 percig kevertetjük. A szuszpenziót lehűtjük, centrifugáljuk vagy átszűrjük, majd a maradékot R vízzel mossuk. A szüredéket és a mosófolyadékot egyesítjük. A folyadék kémhatását R hígított foszforsavval pH 3-ra állítjuk be, majd a térfogatát R vízzel 500,0 ml-re kiegészítjük. Összehasonlító oldat. 0,200 g R tömény ecetsavat és 0,400 g R vajsavat R vízben feloldunk, az oldat kémhatását R hígított foszforsavval pH 3-ra állítjuk be, majd az oldatot R vízzel 500,0 ml-re hígítjuk. Oszlop: – méretei: l = 0,25 m, Ø = 4,6 mm; – állófázis: R kromatográfiás célra szánt, oktadecilszililezett szilikagél (5 µm). Mozgófázis: – A-mozgófázis: R metanol; – B-mozgófázis: R1 foszfát–tompítóoldat (pH 3,0); Idő (perc)



0 – 30

5

95

30 – 35

5 → 20

95 → 80

35 – 60

20

80

60 – 61

5

95

Áramlási sebesség: 1,2 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 210 nm-en. Injektálás: 20 µl. A százalékos ecetsav- és vajsav-tartalmat a két oldat kromatogramján levő csúcsok területéből számoljuk ki. A százalékos acetilcsoport- (C2H3O) és butirilsoport- (C4H7O) tartalom kiszámításához a százalékos ecetsav- illetve vajsav-tartalmat 0,717-tel, illetve 0,807-tel szorozzuk meg. ELTARTÁS Légmentesen záró tartályban. FELIRAT A feliraton fel kell tüntetni a névleges százalékos acetilcsoport- és butirilcsoport-tartalmat.

Chlorhexidini digluconatis solutio


07/2013:0658

CHLORHEXIDINI DIGLUCONATIS SOLUTIO Klórhexidin-diglükonát-oldat

C34H54Cl2N10O14

[18472-51-0]

Mr 898

DEFINÍCIÓ Az anyag az [1,1’-(hexán-1,6-diil)bisz[5-(4-klórfenil)biguanidinium]]-di-D-glükonát vizes oldata. Tartalom: 190−210 g/l. SAJÁTSÁGOK Küllem: csaknem színtelen vagy halványsárgás folyadék. Oldékonyság: vízzel, illetve legfeljebb 3 rész acetonnal, valamint 5 rész etanollal (96%) elegyedik. AZONOSÍTÁS Első azonosítás: A, B. Második azonosítás: B, C, D. A. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Mintakészítés: 1 ml vizsgálati oldatot 40 ml R vízzel elegyítünk, az elegyet jeges vízben lehűtjük, majd kevergetés közben, cseppenként adagolt R tömény nátrium-hidroxid−oldattal R titánsárga−papírra nézve lúgosra állítjuk be a kémhatást, ezután 1 ml R tömény nátrium-hidroxid−oldat felesleget adunk az elegyhez. A csapadékos folyadékot megszűrjük, és a csapadékot R vízzel lúgmentesre mossuk. Az R etanolból (70 %V/V) átkristályosított csapadékot100−105 °C-on megszárítjuk. A maradékot vizsgáljuk. Összehasonlítás: CRS klórhexidinnel. B. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27). Vizsgálati oldat. 10,0 ml anyagot R vízzel 50 ml-re hígítunk. Összehasonlító oldat. 25 mg CRS kalcium-glükonátot 1 ml R vízben oldunk. Lemez: R VRK szilikagél lemez.



Kifejlesztőszer: R tömény ammónia−oldat – R etil-acetát – R víz – R etanol (96%) (10+10+30+50 V/V). Felvitel: 5 μl. Kifejlesztés: a lemezmagasság feléig. Szárítás: 100 °C-on 20 percig, majd hagyjuk kihűlni. Előhívás: a lemezt R ammónium-molibdátra nézve 25 g/l és R cérium-szulfátra nézve 10 g/l töménységű R híg kénsav-oldattal bepermetezzük majd 105°C -on 10 percig melegítjük. Értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramjának főfoltja, helyét, színét és méretét tekintve egyezzék meg az összehasonlító oldat kromatogramjának főfoltjával. C. 1 ml vizsgálati mintát 40 ml R vízzel elegyítünk, az elegyet jeges vízben lehűtjük, majd kevergetés közben, cseppenként adagolt R tömény nátrium-hidroxid−oldattal R titánsárga−papírra nézve lúgosra állítjuk be a kémhatást, ezután 1 ml R tömény nátrium-hidroxid−oldat felesleget adunk az elegyhez. A csapadékos folyadékot megszűrjük, és a csapadékot R vízzel lúgmentesre mossuk. Az R etanolból (70 %V/V) átkristályosított csapadékot100−105 °C-on megszárítjuk. A maradék 132−136 °C-on megolvad (2.2.14). D. 0,05 ml vizsgálati mintát R cetrimid 10 g/l töménységű oldatának 5 ml-ével, 1 ml R tömény nátrium-hidroxid−oldattal és 1 ml R brómos vízzel elegyítünk: sötétvörös szín keletkezik. VIZSGÁLATOK Relatív sűrűség (2.2.5): 1,06−1,07. pH (2.2.3): 5,5−7,0. A vizsgálathoz 5,0 ml vizsgálati mintát R szén-dioxid-mentes vízzel 100 ml-re hígítunk. azonos módon − de a vizsgálandó anyag hígított oldata helyett − R klóranilin R hígított sósavval készült, 0,010 g/l töménységű oldatának 10,0 ml-e és 10 ml R víz elegyével készítettünk. P-szennyező (Klóranilin): legfeljebb 500 ppm, a klórhexidin-diglükonát-oldatra vonatkoztatva. Vizsgálati oldat. 50,0 ml-es mérőlombikba mért 0,20 g vizsgálandó készítményt 30 ml R vízzel felhígítunk, majd alapos keverés közben gyorsan hozzáadjuk a következő reagenseket: R tömény sósav 103 g/l koncentrációjú oldatának 5 ml-ét, 0,25 ml R nátrium-nitrit–oldatot, R nátrium-szulfamát 50 g/l töménységű oldatának 2 ml-ét, R naftiletiléndiamin-dihidroklorid 1 g/l töménységű oldatának 5 ml-ét és 1 ml R etanolt (96%), majd a lombikot R vízzel jelre töltjük. Az oldatot 30 percen át állni hagyjuk. Összehasonlító oldatok: A R klórklóranilinre (P-szennyező) nézve rendre 50 ppm, 100 ppm, 200 ppm, 500 ppm illetve 600 ppm koncentrációjú összehasonlító oldatokat az alábbiakban leírtak szerint készítjük. R klóranilin (P-szennyező) R hígított sósavval készült 0,010 g/l töménységű oldatának 50,0 ml-es mérőlombikokba mért 1,0; 2,0; 4,0; 10,0; és 12,0 ml-es részleteit R vízzel 20 ml-re hígítjuk, majd 10 ml R vízzel tovább hígítjuk, végül alapos keverés közben mindegyik oldathoz gyorsan hozzáadjuk a következő reagenseket: R tömény sósav 103 g/l koncentrációjú oldatának 5 ml-ét, 0,25 ml R nátrium-nitrit–oldatot, R nátrium-szulfamát 50 g/l töménységű oldatának 2 ml-ét, R naftiletiléndiamin-dihidroklorid 1 g/l töménységű oldatának 5 ml-ét és 1 ml R etanolt (96%), majd a lombikokat R vízzel jelre töltjük. Az oldatokat 30 percen át állni hagyjuk. Mindegyik összehasonlító oldat abszorbanciáját (2.2.25) megmérve kalibrációs görbét készítünk. 556 nm-nél megmérjük a vizsgálati oldat abszorbanciáját (2.2.25). A klóranilin koncentrációját a kalibráló görbe segítségével számítjuk ki. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Az oldatokat 12 °C-ot meg nem haladó hőmérsékleten tarjuk. Vizsgálati oldat. A vizsgálandó minta 1,0 ml-ét az A-mozgófázissal 100,0 ml-re hígítjuk.



Összehasonlító oldat (a). egy üvegcse CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt klórhexidin (A-, B-, F-, G-, H-, I-, J-, K-, L- és O-szennyezőt tartalmaz) tartalmát 1,0 ml A-mozgófázisban oldunk. Összehasonlító oldat (b). A vizsgálati oldat 1,0 ml-ét az A-mozgófázissal 100,0 ml-re hígítjuk. Oszlop: –

méretei: l = 0,25 m, Ø = 4,6 mm;

–

állófázis: R kromatográfiás célra szánt, utókezelt oktadecilszililezett szilikagél (5 μm).

–

hőmérséklet: 30 °C.

Mozgófázis: –

A-mozgófázis: 20 térfogatrész R trifluorecetsav R acetonitrillel készült 0,1 %V/V-os oldatát és 80 térfogatrész R trifluorecetsav R vízzel készült 0,1 %V/V-os oldatát elegyítjük.

–

B-mozgófázis: 10 térfogatrész R trifluorecetsav R vízzel készült 0,1 %V/V-os oldatát és 90 térfogatrész R trifluorecetsav R acetonitrillel készült 0,1 %V/V-os oldatát elegyítjük.

Idő (perc)



0–2

100

0

2 – 32

100 → 80

0 → 20

32 - 37

80

20

37 - 47

80 → 70

20 → 30

47 - 54

70

30

Áramlási sebesség: 1,0 ml/perc. Detektor: spektrofotométerrel, 254 nm-en. Injektálás: 10 μl. Szennyezők azonosítása: az A-, B-, F-, G-, H-, I-, J-, K-, L-, N- és O-szennyezők csúcsának azonosításához a CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szán klórhexidinhez mellékelt kromatogramot és az a) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk. Relatív retenciók a klórhexidinre vonatkoztatva (retenciós ideje kb. 35 perc): L-szennyező kb. 0,23; Qszennyező kb. 0,24; G-szennyező kb. 0,25; N-szennyező kb. 0,35; B-szennyező kb. 0,36; F-szennyező kb. 0,5; A-szennyező kb. 0,6; H-szennyező kb. 0,85; O-szennyező kb. 0,90; I-szennyező kb. 0,91; Jszennyező kb. 0,96; K-szennyező kb. 1,4; Rendszeralkalmasság: a) összehasonlító oldat: –

csúcsfelbontás: legalább 3,0 az L- és G-szennyező csúcsa között;

–

hegy-völgy arány: leglább 2,0, ahol Hp a B-szennyezőnek megfelelő csúcs alapvonalatól mért magassága, és Hv az előőbi csúcsot az N-szennyezőnek megfelelő csúcstól elválasztó görbeszakasz minimumának alapvonaltól mért távolsága.


N-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (1,0%);

–

H-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének fele (0,5%);

–

A-, J- és K-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,4-szerese (0,4%);



–

I- és O-szennyező: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,4-szerese (0,4%);

–

G-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,3-szerese (0,3%);

–

B-, F-, L-, és Q-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,2-szerese (0,2%);

–

egyedi határérétkhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramjánlátható főcsúcs területének 0,1-szerese (0,10%);

– szennyezők összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének háromszorosa (3,0%); –

elhanyagolási határ: a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,05szorosa (0,05%).

TARTALMI MEGHATÁROZÁS Meghatározzuk a vizsgálandó készítmény sűrűségét (2.2.5). 1,00 g anyagot 250 ml-es főzőpohárban 50 ml R vízmentes ecetsavval elegyítünk. Az oldatot, potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), 0,1 M perklórsav−mérőoldattal titráljuk. 1 ml 0,1 M perklórsav−mérőoldattal 22,44 mg C34H54Cl2N10O14 egyenértékű. ELTARTÁS Fénytől védve. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyező: A, B, F, G, H, I, J, K, L, N, O, P, Q. Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10.) című általános fejezetet): E, M.

A. 1-(4-klórfenil)-5-[6-(3-cianoguanidino)hexil]biguanid,



B. N-[[6-[[[(4-klórfenil)amino]iminometil]guanidino]hexil]amino]iminometil]karbamid,

E. N-(4-klórfenil)guanidin,

F. N-(4-klórfenil)karbamid,

G. 1-(6-aminohexil)-5-(4-klórfenil)biguanid,

H. 1,1'-[iminobisz(guanidino(iminohexán-6,1-diil))]bisz[5-(4-klórfenil)biguanid]. I.

ismeretlen szerkezet

J. 1-(4-klórfenil)-5-[6-[[4-[(4-klórfenil)amino]-6[(1S,2R,3R,4R)1,2,3,4,5-pentahidroxipentil]-1,3,5triazin-2-il]amino]hexil]biguanid,



K. N-(4-klórfenil)-N'-[6-[(4-klórfenil)biguanido]hexil]guanidino]karbamid,

L. (5R,6S)-2-[(4-klórfenil)amino]-5-hidroxi-6-[(1R,2R)-1,2,3-trihidroxipropil]-5,6-dihidro-4H-1,3oxazin-4-on.

M. 1-(4-klórfenil)-5-[6-(fenilguanidino)hexil]biguanid

N. 1-[6-(guanidino)hexil]-5-(4-klórfenil)biguanid,

O. 1-(2-klórfenil)-5-[6-[[[(4-klórfenil)karbamimidoil]karbamimidoil]amino]hexil]biguanid

P. 4-klóranilin Q. ismeretlen szerkezet

Chlortetracyclini hydrochloridum


7/2012:0173 javított 7.8

CHLORTETRACYCLINI HYDROCHLORIDUM Klórtetraciklin-hidroklorid

Vegyület

R

Összegképlet

Mr

Klórtetraciklin-hidroklorid

Cl

C22H24Cl2N2O8

515,3

Tetraciklin-hidroklorid

H

C22H25ClN2O8

480,9

Klórtetraciklin-hidroklorid: [64-72-2] Tetraciklin-hidroklorid: [64-75-5] DEFINÍCIÓ Antibiotikumok keveréke; fő összetevője a (4S,4aS,5aS,6S,12aS)-7-klór-4-(dimetilamino)3,6,10,12,12a-pentahidroxi-6-metil-1,11-dioxo-1,4,4a,5,5a,6,11,12a-oktahidrotetracén-2-karboxamid hidrokloridja (klórtetraciklin-hidroklorid), amelyet a Streptomyces aureofaciens bizonyos törzseinek növesztésével, vagy egyéb módon állítanak elő. Tartalom: − klórtetraciklin-hidroklorid (C22H24Cl2N2O8): legalább 89,5% (vízmentes anyagra), − tetraciklin-hidroklorid ( C22H25ClN2O8): legfeljebb 6,0% (vízmentes anyagra), − klórtetraciklin-hidroklorid és tetraciklin-hidroklorid együttes mennyisége: 94,5–102,0% (vízmentes anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: sárga por. Oldékonyság: vízben és etanolban (96%) kevéssé oldódik; alkálilúgok és alkáli-karbonátok oldatai oldják. AZONOSÍTÁS Első azonosítás: C, D. Második azonosítás: A, B, C.

A. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27). Vizsgálati oldat. 5 mg vizsgálandó anyagot R metanollal 10 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 5 mg CRS klórtetraciklin-hidrokloridot R metanollal 10 ml-re oldunk.



Összehasonlító oldat (b). 5 mg CRS klórtetraciklin-hidrokloridot, 5 mg R doxiciklint és 5 mg R demeklociklin-hidrokloridot R metanollal 10 ml-re oldunk. Lemez: R VRK oktadecilszililezett szilikagél F254 lemez. Kifejlesztőszer: 20 térfogatrész R acetonitril, 20 térfogatrész R metanol és R oxálsav 63 g/l töménységû, előzetesen R tömény ammónia–oldattal pH 2-re beállított oldatának (60 térfogatrész) elegye. Felvitel: 1 µl. Kifejlesztés: a lemezmagasság háromnegyedéig. Szárítás: levegőn. Előhívás: 254 nm-es ultraibolya fényben. Rendszeralkalmasság: a b) összehasonlító oldat kromatogramján három, jól elkülönült folt látható. Értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramjának főfoltja – helyét és méretét tekintve – egyezzék meg az a) összehasonlító oldat kromatogramjának főfoltjával. B. Kb. 2 mg vizsgálandó anyaghoz 5 ml R tömény kénsavat adunk. Az oldat sötétkékre majd kékeszöldre színeződik. 2,5 ml R víz hozzáadására barnás színű lesz. C. A kloridion a) pont szerinti azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1) az előírt változás észlelhető. D. Folyadékkromatográfia (2.2.29) a "Rokon vegyületek" vizsgálat előírása szerint, a következő módosítással. Injektálás: vizsgálati oldat és a) összehasonlító oldat. Értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramjának főfoltja – RF-értékét és méretét tekintve – egyezzék meg az a) összehasonlító oldat kromatogramjának főfoltjával. VIZSGÁLATOK pH (2.2.3): 2,3–3,3. A vizsgálathoz 0,1 g anyagot 10 ml R szén-dioxid-mentes vízben enyhe melegítéssel oldunk. Fajlagos optikai forgatóképesség (2.2.7): –250 és –235 között (vízmentes anyagra). A vizsgálathoz 0,125 g anyagot R vízzel 50,0 ml-re oldunk. Abszorbancia (2.2.25): 460 nm-en legfeljebb 0,40. A vizsgálathoz 0,125 g anyagot R vízzel 25,0 ml-re oldunk. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Az oldatokat közvetlenül felhasználás előtt készítjük. Vizsgálati oldat. 25,0 mg vizsgálandó anyagot a B-mozgófázissal 25,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 25,0 mg CRS klórteraciklin-hidrokloridot a B-mozgófázissal 25,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (b). 1,0 ml vizsgálati oldatot a B-mozgófázissal 100,0 ml-re hígítunk. Összehasonlító oldat (c). 1,0 ml b) összehasonlító oldatot a B-mozgófázissal 10,0 ml-re hígítunk. Összehasonlító oldat (d). 5 mg CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt klóretraciklint (amely A-, B-, D-, E-, G-, H-, J-, K- és L-szennyezőt is tartalmaz) a B-mozgófázissal 5 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (e). 25,0 mg CRS tetraciklin-hidrokloridot a B-mozgófázissal 25,0 ml-re oldunk. Az oldat 5,0 ml-ét a B-mozgófázissal 100,0 ml-re hígítjuk.



Oszlop: − méretei: l = 0,075 m, ∅ = 4,6 mm; − állófázis: R kromatográfiás célra szánt, utókezelt, beágyazott poláros csoportokat tartalmazó oktilszililezett szilikagél (3,5 µm), − hőmérséklet: 45 °C. Mozgófázis: − A-mozgófázis: 725 ml R vízhez 50 ml R perklórsav–oldatot elegyítünk, az elegyet összerázzuk és 225 ml R dimetil-szulfoxidot elegyítünk hozzá; − B-mozgófázis: 250 ml R vízhez 50 ml R perklórsav–oldatot elegyítünk, az elegyet összerázzuk és 700 ml R dimetil-szulfoxidot elegyítünk hozzá; Idő

A-mozgófázis

B-mozgófázis

(perc)

(%V/V)

(%V/V)

0-46

100 → 0

0 → 100

Áramlási sebesség: 0,4 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 280 nm-en. Injektálás: 20 µl; vizsgálati oldat, valamint b), c) és d) összehasonlító oldat. Szennyezők azonosítása: az A-, B-, D-, E-, G-, H-, J-, K- és L-szennyező azonosításához a CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt klórtetraciklinhez mellékelt kromatogramot és a d) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk. Relatív retenciók a klórtetraciklinre (retenciós ideje kb. 26 perc) vonatkoztatva: D-szennyező kb. 0,5; tetraciklin kb. 0,6; E-szennyező kb. 0,7; B-szennyező kb. 0,8; A-szennyező kb. 0,86; G-szennyező kb. 0,9; H-szennyező kb. 1,1; J-szennyező kb. 1,4; K-szennyező kb. 1,67; L-szennyező kb. 1,71. Rendszeralkalmasság: d) összehasonlító oldat: − csúcsfelbontás: legalább 1,5 a tetraciklin és az E-szennyező között; legalább 1,5 az A- és a Gszennyező között; legalább 1,5 a K- és az L-szennyező között; szükség esetén módosítjuk az Amozgófázis dimetil-szulfoxid-tartalmát. Követelmények: − korrekciós faktorok: a következő szennyezők mennyiségének kiszámításához csúcsterületeiket szorozzuk a megfelelő korrekciós faktorral: G-szennyező 1,4; J-szennyező 0,3; K-szennyező 0,4; L-szennyező 0,4; − A-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének négyszerese (4,0%); – B- és E-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (1,0%); – J-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a c) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének háromszorosa (0,3%); – D-, G-, H- és L-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a c) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének kétszerese (0,2%); – K-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a c) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 1,5-szerese (0,15%);



– egyedi határértékhez nem kötött (nem-specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a c) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,10%); – összes szennyező az A-szennyező kivételével: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének kétszerese (2,0%); – elhanyagolási határ: a c) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,5szerese (0,05%). Nehézfémek (2.4.8/C): legfeljebb 50 ppm. 0,5 g anyagot vizsgálunk. Az összehasonlító oldatot 2,5 ml R ólom–mértékoldattal (10 ppm Pb) készítjük. Víztartalom (2.5.12): legfeljebb 2,0%. 0,300 g anyagot vizsgálunk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,5%. 1,0 g anyagot vizsgálunk. Bakteriális endotoxinok (2.6.14): kevesebb, mint 1 NE/mg. A parenterális gyógyszerkészítmények előállítására szánt anyag – abban az esetben, ha a készítmény előállítása során nem alkalmaznak a bakteriális endotoxinok eltávolítására alkalmas eljárást – feleljen meg e vizsgálat követelményének is. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Folyadékkromatográfia (2.2.29) a „Rokon vegyületek” vizsgálatánál leírtak szerint, az alábbi módosítással. Injektálás: 10 μl; vizsgálati oldat, valamint a) és e) összehasonlító oldat. A C22H24Cl2N2O8 százalékos mennyiségét az a) összehasonlító oldat kromatogramja alapján, a CRS klórtetraciklin-hidroklorid deklarált tartalmát figyelembe véve számoljuk ki. A C22H25ClN2O8 százalékos mennyiségét az e) összehasonlító oldat kromatogramja alapján, a CRS tetraciklinhidroklorid deklarált tartalmát figyelembe véve számoljuk ki. ELTARTÁS Fénytől védve. Amennyiben az anyag steril, úgy steril, légmentesen záró, garanciazáras tartályban. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, D, E, G, H, J, K, L. Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10.) című általános fejezetet): C, F, I.

A. (4R,4aS,5aS,6S,12aS)-7-klór-4-(dimetilamino)-3,6,10,12,12a-pentahidroxi-6-metil-1,11-dioxo1,4,4a,5,5a,6,11,12a-oktahidrotetracén-2-karboxamid (4-epiklórtetraciklin),



B. (4S,4aS,5aS,6S,12aS)-7-klór-4-(dimetilamino)-3,6,10,12,12a-pentahidroxi-1,11-dioxo1,4,4a,5,5a,6,11,12a-oktahidrotetracén-2-karboxamid (demeklociklin),

C. (4R,4aS,5aS,6S,12aS)-4-(dimetilamino)-3,6,10,12,12a-pentahidroxi-1,11-dioxo1,4,4a,5,5a,6,11,12a-oktahidrotetracén-2-karboxamid (4-epidemetiltetraciklin),

D. (4R,4aS,5aS,6S,12aS)-4-(dimetilamino)-3,6,10,12,12a-pentahidroxi-6-metil-1,11-dioxo1,4,4a,5,5a,6,11,12a-oktahidrotetracén-2-karboxamid (4-epitetraciklin),

E. (4R,4aS,5aS,6S,12aS)-7-klór-4-(dimetilamino)-3,6,10,12,12a-pentahidroxi-1,11-dioxo1,4,4a,5,5a,6,11,12a-oktahidrotetracén-2-karboxamid (4-epidemetilklórtetraciklin),

F. (4R,4aS,6S,8aS)-6-[(1R)-7-klór-4-hidroxi-1-metil-3-oxo-1,3-dihidro-2-benzofurán-1-il]-4(dimetilamino)-3,8a-dihidroxi-1,8-dioxo-1,4,4a,5,6,7,8,8a-oktahidronaftalin-2-karboxamid (4-epiizoklórtetraciklin),

G. (4S,4aS,6S,8aS)-6-[(1R)-7-klór-4-hidroxi-1-metil-3-oxo-1,3-dihidro-2-benzofurán-1-il]-4(dimetilamino)-3,8a-dihidroxi-1,8-dioxo-1,4,4a,5,6,7,8,8a-oktahidronaftalin-2-karboxamid (izoklórtetraciklin),



H. (4S,4aS,5aS,6S,12aS)-2-acetil-7-klór-4-(dimetilamino)-3,6,10,12,12a-pentahidroxi-6-metil-4a,5a,6, 12a-tetrahidrotetracén-1,11(4H,5H)-dion (2-acetil-2-dekarboxamidoklórtetraciklin),

I. (4R,4aS,12aS)-4-(dimetilamino)-3,10,12,12a-tetrahidroxi-6-metil-1,11-dioxo-1,4,4a,5,11,12ahexahidrotetracén-2-karboxamid (4-epianhidrotetraciklin),

J. (4S,4aS,12aS)-4-(dimetilamino)-3,10,12,12a-tetrahidroxi-6-metil-1,11-dioxo-1,4,4a,5,11,12ahexahidrotetracén-2-karboxamid (anhidrotetraciklin),

K. (4R,4aS,12aS)-7-klór-4-(dimetilamino)-3,10,12,12a-tetrahidroxi-6-metil-1,11-dioxo-1,4,4a,5, 11,12a-hexahidrotetracén-2-karboxamid (4-epianhidroklórtetraciklin),

L. (4S,4aS,12aS)-7-klór-4-(dimetilamino)-3,10,12,12a-tetrahidroxi-6-metil-1,11-dioxo-1,4,4a,5, 11,12a-hexahidrotetracén-2-karboxamid (anhidroklórtetraciklin).

Codergocrini mesilas


07/2013:2060

CODERGOCRINI MESILAS Kodergokrin-mezilát

Név

Összegképlet

Mr

dihidroergokorninmezilát

C32H45N5O8S

660

dihidroergokrisztinmezilát

C36H45N5O8S

708

α-dihidroergokriptinmezilát

C33H47N5O8S

674

β-dihidroergokriptinmezilát

C33H47N5O8S

674

R

[8067-24-1] DEFINÍCIÓ Az alábbi vegyületek elegye: –

[(6aR,9R,10aR)-N-[(2R,5S,10aS,10bS)-10b-hidroxi-2,5-bisz(1-metiletil)-3,6-dioxooktahidro-8Hoxazolo[3,2-a]pirrolo[2,1-c]pirazin-2-il]-7-metil-4,6,6a,7,8,9,10,10a-oktahidroindolo[4,3fg]kinolin-9-karboxamid]-metánszulfonsav-só (dihidroergokornin-mezilát);

–

[(6aR,9R,10aR)-N-[(2R,5S,10aS,10bS)-5-benzil-10b-hidroxi-2-(1-metiletil)-3,6-dioxooktahidro8H-oxazolo[3,2-a]pirrolo[2,1-c]pirazin-2-il]-7-metil-4,6,6a,7,8,9,10,10a-oktahidroindolo[4,3fg]kinolin-9-karboxamid]-metánszulfonsav-só (dihidroergokrisztin-mezilát);

–

[(6aR,9R,10aR)-N-[(2R,5S,10aS,10bS)-10b-hidroxi-2-(1-metiletil)-5-(2-metilpropil)-3,6dioxooktahidro-8H-oxazolo[3,2-a]pirrolo[2,1-c]pirazin-2-il]-7-metil-4,6,6a,7,8,9,10,10aoktahidroindolo[4,3-fg]kinolin-9-karboxamid]-metánszulfonsav-só (α-dihidroergokriptin-mezilát);

–

[(6aR,9R,10aR)-N-[(2R,5S,10aS,10bS)-10b-hidroxi-2-(1-metiletil)-5-[(1RS)-1-metilpropil)-3,6dioxooktahidro-8H-oxazolo[3,2-a]pirrolo[2,1-c]pirazin-2-il]-7-metil-4,6,6a,7,8,9,10,10aoktahidroindolo[4,3-fg]kinolin-9-karboxamid]-metánszulfonsav-só (β-dihidroergokriptin-mezilát vagy epikriptin-mezilát).



Tartalom: 98,0−102,0% (szárított anyagra). ELŐÁLLÍTÁS A genotoxikusnak tekintett alkilszulfonát-észterek a kodergoklin-mezilát szennyezői lehetnek. A gyártási folyamatot a minőségügyi kockázatkezelés szempontjai, a kiindulási anyagok minősége, az eljárás teljesítőképessége és a validálás figyelembevételével kell kifejleszteni. A 2.5.37. Metil-, etil- és izopropil-metánszulfonát meghatározása metánszulfonsavban, a 2.5.38. Metil-, etil- és izopropilmetánszulfonát meghatározása hatóanyagokban és a 2.5.39. Metánszulfonil-klorid meghatározása metánszulfonsavban általános módszerek segítséget nyújtanak a gyártóknak.

SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy sárgás por. Oldékonyság: vízben mérsékelten oldódik; etanolban (96%) oldódik − mérsékelten oldódik; diklórmetánban kevéssé oldódik. AZONOSÍTÁS A. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27). Vizsgálati oldat. A vizsgálandó anyag 0,20 g-ját 1 térfogatrész R metanol és 9 térfogatrész R diklórmetán elegyével 5 ml-re oldjuk. Összehasonlító oldat. 0,20 g R metánszulfonsavat 1 térfogatrész R metanol és 9 térfogatrész R diklórmetán elegyével 5 ml-re oldjuk. Lemez: R VRK szilikagél lemez. Kifejlesztőszer: R víz − R tömény ammónia−oldat − R 1-butanol − R aceton (5+10+20+65 V/V). Felvitel: 10 μl. Kifejlesztés: a lemezmagasság kétharmadáig. Szárítás: hideg levegőáramban, legfeljebb 1 percig. Előhívás: a lemezt R brómkrezolbíbor R metanollal készített, 1 g/l töménységű, 0,05 ml R1 hígított ammónia−oldattal ibolyásvörösre beállított oldatával bepermetezzük. Szárítás: 100 oC-on, meleg levegőáramban. Értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramjának főfoltja − helyét és színét tekintve − egyezzék meg az összehasonlító oldat kromatogramjának főfoltjával. B. Az „Összetétel” vizsgálatban nyert kromatogramokat értékeljük. Értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramjának 4 főcsúcsa − retenciós idejét tekintve − egyezzék meg az összehasonlító oldat kromatogramjának 4 főcsúcsával. VIZSGÁLATOK pH (2.2.3): 4,2−5,2. A vizsgálathoz az anyag 0,10 g-ját R szén-dioxid-mentes vízzel 20 ml-re oldjuk.



Összetétel. Folyadékkromatográfia (2.2.29); a normalizációs eljárást alkalmazzuk. Vizsgálati oldat. A vizsgálandó anyag 20 mg-ját R vízmentes etanol 1 térfogatrészének és R borkősav 10 g/l töménységű oldata 2 térfogatrészének elegyével 10 ml-re oldjuk. Összehasonlító oldat. 20 mg CRS kodergokrin-mezilátot R vízmentes etanol 1 térfogatrészének és R borkősav 10 g/l töménységű oldata 2 térfogatrészének elegyével 10 ml-re oldunk. Oszlop: –

méretei: l = 0,15 m, Ø = 4,6 mm,

–

állófázis: R kromatográfiás célra szánt, oktadecilszililezett szilikagél (5 μm).

Mozgófázis: R trietil-amin − R acetonitril − R víz (2,5+25+75 V/V). Áramlási sebesség: 1,5 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 280 nm-en. Injektálás: 20 μl. Kromatografálási idő: 20 perc. Elúciós sorrend: dihidroergokornin, α-dihidroergokriptin, dihidroergokrisztin, β-dihidroergokriptin. Rendszeralkalmasság: vizsgálati oldat: –

csúcsfelbontás: legalább 3, az egymást követő főcsúcsok között.

Összetétel: –

dihidroergokornin: 30,0−35,0%,

–

α-dihidroergokriptin: 20,0−25,0%,

–

dihidroergokrisztin: 30,0−35,0%,

–

β-dihidroergokriptin: 10,0−13,0%,

–

elhanyagolási határ: 1,0%.

Rokon vegyületek. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27). A vizsgálatot a lehető leggyorsabban és fénytől védett helyen végezzük. A vizsgálati oldatot utoljára és közvetlenül a lemezre való felvitel előtt készítjük. Vizsgálati oldat. A vizsgálandó anyag 0,40 g-ját R metanol 1 térfogatrészének és R diklórmetán 9 térfogatrészének elegyével 5,0 ml-re oldjuk. Összehasonlító oldat (a). 40 mg CRS dihidroergokrisztin-mezilátot 1 térfogatrész R metanol és 9 térfogatrész R diklórmetán elegyével 10,0 ml-re oldunk. Az így kapott oldat 3,0 ml-ét 1 térfogatrész R metanol és 9 térfogatrész R diklórmetán elegyével 50,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). Az a) összehasonlító oldat 2,0 ml-éhez 1 térfogatrész R metanol és 9 térfogatrész R diklórmetán elegyének 1,0 ml-ét adjuk. Összehasonlító oldat (c). Az a) összehasonlító oldat 1,0 ml-éhez 1 térfogatrész R metanol és 9 térfogatrész R diklórmetán elegyének 2,0 ml-ét adjuk. Összehasonlító oldat (d). Az a) összehasonlító oldat 1,0 ml-éhez 1 térfogatrész R metanol és 9 térfogatrész R diklórmetán elegyének 5,0 ml-ét adjuk. Lemez: R VRK szilikagél lemez. Kifejlesztőszer: R tömény ammónia−oldat − R metanol − R etil-acetát − R diklórmetán (1+3+50+50 V/V). Felvitel: 10 μl.



Szárítás: az utolsó oldat felvitele után sötétben, 2 percig. Első kifejlesztés: a lemezmagasság kétharmadáig, telítetlen kamrában. Szárítás: hideg levegőáramban legfeljebb 1 percig. Második kifejlesztés: a lemezmagasság kétharmadáig, telítetlen kamrában; frissen készített kifejlesztőszert használunk. Szárítás: hideg levegőáramban legfeljebb 1 percig. Előhívás: R7 dimetilaminobenzaldehid−oldattal alaposan bepermetezzük, majd meleg levegőáramban addig szárítjuk, amíg a d) összehasonlító oldat kromatogramjának foltja tisztán láthatóvá nem válik. Rendszeralkalmasság: vizsgálati oldat: –

a kromatogramon legalább 3, egymástól elkülönülő szekunder folt látható.


szennyezők egyenként: a foltok − eltekintve a főfolttól − nem lehetnek intenzívebbek, mint az a) összehasonlító oldat foltja (0,3%); e foltok közül legfeljebb 4 lehet intenzívebb, mint a c) összehasonlító oldat kromatogramjának foltja (0,1%); és közülük 2 lehet intenzívebb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramjának foltja (0,2%).

Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 5,0%. 0,500 g anyagot 120 oC-on erősen csökkentett nyomáson szárítunk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Az anyag 0,500 g-ját 60 ml R piridinben oldjuk. Az oldat felülete fölé R nitrogént áramoltatunk, majd az oldatot, potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), 0,1 M tetrabutilammóniumhidroxid−mérőoldattal titráljuk. 1 ml 0,1 M tetrabutilammónium-hidroxid−mérőoldattal 68,04 mg kodergokrin-mezilát (átlagos Mr = 680) egyenértékű. ELTARTÁS Fénytől védve.

Deferoxamini mesilas

Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.8. - 1

07/2013:0896

DEFEROXAMINI MESILAS Deferoxamin-mezilát

C26H52N6O11S [138-14-7]

Mr 657

DEFINÍCIÓ [N’-[5-[[3-[[5-(acetil-hidroxiamino)pentil]karbamoil]]-hidroxiamino]pentil]-N-(5-aminopentil]-Nhidroxibutándiamid]–metánszulfonsav. Tartalom: 98,0−102,0% (vízmentes anyagra). ELŐÁLLÍTÁS A genotoxikusnak tekintett alkilszulfonát-észterek a deferoxamin-mezilát szennyezői lehetnek. A gyártási folyamatot a minőségügyi kockázatkezelés szempontjai, a kiindulási anyagok minősége, az eljárás teljesítőképessége és a validálás figyelembevételével kell kifejleszteni. A 2.5.37. Metil-, etil- és izopropil-metánszulfonát meghatározása metánszulfonsavban, a 2.5.38. Metil-, etil- és izopropilmetánszulfonát meghatározása hatóanyagokban és a 2.5.39. Metánszulfonil-klorid meghatározása metánszulfonsavban általános módszerek segítséget nyújtanak a gyártóknak.

SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér por. Oldékonyság: vízben bőségesen oldódik; metanolban kevéssé oldódik; etanolban (96%) alig oldódik. AZONOSÍTÁS Első azonosítás: A, D. Második azonosítás: B, C, D. A. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Mintakészítés: pasztilla. Összehasonlítás: CRS deferoxamin-meziláttal. Amennyiben a kapott spektrumok eltérőek, a vizsgálandó anyagot és a referenciaanyagot külön-külön R alkoholban feloldjuk, szárazra párologtatjuk, majd a maradékokból új spektrumokat veszünk fel.



B. Az anyag kb. 5 mg-ját 5 ml R vízben oldjuk. Az oldathoz R trinátrium-foszfát-dodekahidrát 5 g/l töménységű oldatának 2 ml-ét és R nátrium-naftokinonszulfonát 25 g/l töménységű oldatának 0,5 ml-ét adjuk. Az oldat barnásfekete színűvé válik. C. A „Tartalmi meghatározás” során megtitrált oldat (a) oldat) barnásvörös színű. Az a) oldat 10 mléhez 3 ml R étert adunk. Az elegyet összerázzuk. A szerves fázis színtelen. Az a) oldat újabb 10 ml-éhez 3 ml R benzil-alkoholt adunk. Az elegyet összerázzuk. A szerves fázis barnásvörössé válik. D. Az anyag 0,1 g-ját 5 ml R hígított sósavban oldjuk. Az oldathoz 1 ml R2 bárium-klorid–oldatot adunk. Az oldat tiszta marad. Az anyag 0,1 g-ját porcelántégelyben R vízmentes nátrium-karbonát 1 g-jával összekeverjük, majd nyílt lángon hevítjük. Hagyjuk kihűlni, majd a maradékot 10 ml R vízben, szükség esetén melegítéssel, oldjuk. Az oldatot megszűrjük. A szüredékkel a szulfátion a) pont szerinti azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1), az előírt változás észlelhető. VIZSGÁLATOK S oldat. Az anyag 2,5 g-ját R desztillált vízből készített R szén-dioxid-mentes vízzel 25 ml-re oldjuk. Az oldat külleme. Az S oldat tiszta legyen (2.2.1). Színe nem lehet erősebb, mint az S5 szín– mértékoldaté (2.2.2, II. módszer). pH (2.2.3): 3,7−5,5. A frissen készített S oldatot vizsgáljuk. Rokonvegyületek. Folyadékkromatográfiás vizsgálatot végzünk (2.2.29). Az oldatokat közvetlenül felhasználás előtt, fénytől védett helyen készítjük. Vizsgálati oldat. A vizsgálandó anyag 50,0 mg-ját a mozgófázissal 50,0 ml-re oldjuk. Összehasonlító oldat (a). 10,0 mg CRS deferoxamin-mezilátot a mozgó fázissal 10,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (b). A vizsgálati oldat 1,0 ml-ét a mozgófázissal 25,0 ml-re hígítjuk. Oszlop: –

méretei: l = 0,25 m, Ø = 4,6 mm;

–

állófázis: R kromatográfiás célra szánt, oktadecilszililezett szilikagél (10 μm).

Mozgófázis: R ammónium-foszfát 1,32 g-ját és R nátrium-edetát 0,37 g-ját R víz 950 ml-ében oldjuk, az oldat pH-ját R tömény foszforsavval 2,8-ra állítjuk be (kb. 3−4 ml szükséges), majd az oldathoz 55 ml R tetrahidrofuránt elegyítünk. Áramlási sebesség: 2 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 220 nm-en. Injektálás: 20 μl. Kromatografálási idő: a deferoxamin retenciós idejének háromszorosa. Rendszeralkalmasság: a) összehasonlító oldat: –

csúcsfelbontás: legalább 1,0 a főcsúcs és a kb. 0,8 relatív retenciós idejű csúcs között.


A-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (4,0%);

–

szennyezők összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területének 1,75-szorose (7,0%);

–

elhanyagolási határ: azokat a csúcsokat, amelyek területe kisebb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területének 0,02-szorosa, nem vesszük figyelembe (0,08%).

Klorid (2.4.4): legfeljebb 330 ppm.



Az S oldat 2 ml-ét R vízzel 20 ml-re hígítjuk. Szulfát (2.4.13): legfeljebb 400 ppm. Az S oldat 5 ml-ét R vízzel 20 ml-re hígítjuk. Nehézfémek (2.4.8/C): legfeljebb 10 ppm. A vizsgálatot az anyag 2,0 g-jával végezzük. Az összehasonlító oldatot 2 ml R ólom−mértékoldattal (10 ppm Pb) készítjük. Víztartalom (2.5.12): legfeljebb 2,0%. 1,000 g anyagot vizsgálunk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. 1,0 g anyagot vizsgálunk. Bakteriális endotoxinok (2.6.14): kevesebb, mint 0,025 NE/mg. A parenterális gyógyszerkészítmények előállítására szánt anyag − abban az esetben, ha a készítmény előállítása során nem alkalmaznak a bakteriális endotoxinok eltávolítására alkalmas eljárást − feleljen meg e vizsgálat követelményének is. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Az anyag 0,500 g-ját 25 ml R vízben oldjuk. Az oldathoz 4 ml 0,05 M kénsav−oldatot adunk, majd 0,1 M vas(III)-ammónium-szulfát−mérőoldattal titráljuk. A titrálás végpontjához közeledve egyformán, percenként kb. 0,2 ml mérőoldatot adagolunk. Platina indikátorelektródot és kalomel összehasonlító-elektródot használva, potenciometriás végpontjelzést alkalmazunk (2.2.20). A megtitrált oldatot az „Azonosítás” C pontja szerinti vizsgálathoz használjuk fel. 1 ml 0,1 M vas(III)-ammónium-szulfát−mérőoldattal 65,68 mg C26H52N6O11S egyenértékű. ELTARTÁS Fénytől védve. Ha az anyag steril, akkor steril légmentesen záró, garanciazáras tartályban. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A. Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) című általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10) című általános fejezetet): B.

A. N’-[5-[[4-[[4-(acetil-hidroxiamino)butil]amino]-4-oxobutanoil]-hidroxiaminopentil]-N-(5aminopentil)-N-hidroxibutándiamid (dezferrioxamin A1), B. egyéb dezferrioxaminok.

Dihydroergocristini mesilas


07/2013:1416

DIHYDROERGOCRISTINI MESILAS Dihidroergokrisztin-mezilát

C36H45N5O8S [24730-10-7]

Mr 708

DEFINÍCIÓ [(6aR,9R,10aR)-N-[(2R,5S,10aS,10bS)-5-benzil-10b-hidroxi-2-(1-metiletil)-3,6-dioxooktahidro-8Hoxazolo[3,2-a]pirrolo[2,1-c]pirazin-2-il]-7-metil-4,6,6a,7,8,9,10,10a-oktahidroindolo[4,3-fg]kinolin-9karboxamid] metánszulfonsav-só. Tartalom: 98,0–102,0% (szárított anyagra). ELŐÁLLÍTÁS A genotoxikusnak tekintett alkilszulfonát-észterek a dihidroergokrisztin -mezilát szennyezői lehetnek. A gyártási folyamatot a minőségügyi kockázatkezelés szempontjai, a kiindulási anyagok minősége, az eljárás teljesítőképessége és a validálás figyelembevételével kell kifejleszteni. A 2.5.37. Metil-, etil- és izopropil-metánszulfonát meghatározása metánszulfonsavban, a 2.5.38. Metil-, etil- és izopropilmetánszulfonát meghatározása hatóanyagokban és a 2.5.39. Metánszulfonil-klorid meghatározása metánszulfonsavban általános módszerek segítséget nyújtanak a gyártóknak.

SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, finom kristályos por. Oldékonyság: vízben kevéssé oldódik; metanolban oldódik. AZONOSÍTÁS A. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Mintakészítés: pasztilla. Összehasonlítás: CRS dihidroergokrisztin-meziláttal. B. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27). Vizsgálati oldat: 0,10 g vizsgálandó anyagot 1 térfogatrész R metanol és 9 térfogatrész R diklórmetán elegyével 5 ml-re oldunk.



Összehasonlító oldat. 0,10 g CRS dihidroergokrisztin-mezilátot 1 térfogatrész R metanol és 9 térfogatrész R diklórmetán elegyével 5 ml-re oldunk. Lemez: R VRK szilikagél F254 lemez. Kifejlesztőszer: R tömény ammónia–oldat – R dimetilformamid – R éter (2+15+85 V/V). Felvitel: 5 μl. Kifejlesztés: a lemez 2/3-áig, fénytől védett helyen. Szárítás: hideg levegőáramban 5 percig. Előhívás: R7 dimetilaminobenzaldehid–oldattal bepermetezzük és meleg levegőáramban 2 percig szárítjuk. Követelmények: a vizsgálati oldat kromatogramjának főfoltja – helyét, színét és méretét tekintve – egyezzék meg az összehasonlító oldat kromatogramjának főfoltjával. C. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27). Vizsgálati oldat. 0,20 g vizsgálandó anyagot 1 térfogatrész R metanol és 9 térfogatrész R diklórmetán elegyével 5 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat. 0,20 g R metánszulfonsavat 1 térfogatrész R metanol és 9 térfogatrész R diklórmetán elegyével 5 ml-re oldunk. Az oldat 1 ml-ét 1 térfogatrész R metanol és 9 térfogatrész R diklórmetán elegyével 10 ml-re hígítjuk. Lemez: R VRK szilikagél F254 lemez. Kifejlesztőszer: R víz – R tömény ammónia–oldat – R 1-butanol – R aceton (5+10+20+65 V/V). Felvitel: 10 μl. Kifejlesztés: 10 cm-es fronttávolság eléréséig, fénytől védett helyen. Szárítás: hideg levegőáramban, legfeljebb 1 percig. Előhívás: a lemezt R brómkrezolbíbor R metanollal készített 1 g/l töménységű oldatával, melynek színét 1 csepp R1 hígított ammónia–oldattal ibolyásvörösre állítottuk, bepermetezzük, és forró levegőáramban 100 °C-on megszárítjuk. Követelmények: a vizsgálati oldat kromatogramjának főfoltja – helyét, színét és méretét tekintve – egyezzék meg az összehasonlító oldat kromatogramjának főfoltjával. VIZSGÁLATOK Az oldat külleme. Az oldat tiszta legyen (2.2.1). Színe nem lehet erősebb, mint a B7 szín– mértékoldaté (2.2.2, II módszer). A vizsgálathoz 0,50 g anyagot R metanollal 25,0 ml-re oldunk. pH (2.2.3): 4,0–5,0. A vizsgálathoz 0,10 g anyagot R szén-dioxid-mentes vízzel 20 ml-re oldunk. Fajlagos optikai forgatóképesség (2.2.7): –37 és –43 között (szárított anyagra). A vizsgálathoz 0,250 g anyagot R vízmentes piridinnel 25,0 ml-re oldunk. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). A vizsgálatot és az oldatok elkészítését erős fénytől védett helyen végezzük. Vizsgálati oldat. 75,0 mg vizsgálandó anyagot 10 ml R acetonitrilben oldunk. 10 ml R foszforsav oldatot (1,0 g/l) elegyítünk hozzá, és R vízzel 50,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat. 20,0 mg CRS kodergokrin-mezilátot 10 ml R acetonitrilben oldunk. R foszforsav 1,0 g/l töménységű oldatának 10 ml-ét elegyítjük hozzá és R vízzel 50,0 ml-re hígítjuk. A hígított oldat



6,0 ml-ét 20 térfogatrész R acetonitril, R foszforsav 1,0 g/l töménységű oldatának 20 térfogatrésze és 60 térfogatrész R víz elegyével 50,0 ml-re tovább hígítjuk. Oszlop: −

méretei: l = 0,25 m, Ø = 4,6 mm,

−

állófázis: R kromatográfiás célra szánt oktadecilszililezett szilikagél (5 μm), pórusmérete 10 nm, széntartalma 19%.

Mozgófázis: −

A-mozgófázis: 100 térfogatrész R acetonitrilt 900 térfogatrész R vízzel elegyítünk és 10 térfogatrész R trietil-amint adunk hozzá,

−

B-mozgófázis: 100 térfogatrész R vizet 900 térfogatrész R acetonitrillel elegyítünk és 10 térfogatrész R trietil-amint adunk hozzá. Idő

A-mozgófázis

B-mozgófázis

(perc)

(% V/V)

(% V/V)

0–5

75

25

5 – 20

75→25

25→75

20 – 22

25→75

75→25

22 – 30

75

25

Áramlási sebesség: 1,2 ml/perc. Detektálás: 280 nm-en regisztráló spektrofotométer. Injektálás: 10 μl. Relatív retenció a dihidroergokrisztinre (retenciós ideje = kb. 13,7 perc) vonatkoztatva: F-szennyező = kb. 0,8; H-szennyező = kb. 0,9; I-szennyező = kb. 1,02. Rendszeralkalmasság: összehasonlító oldat: −

a kromatogramon 4 csúcs legyen látható,

−

csúcsfelbontás: legalább 1 a dihidroergokrisztin és az I-szennyező között.

Követelmények: −

szennyezők egyenként: csúcsterületük nem lehet nagyobb, mint az összehasonlító oldat kromatogramján a dihidroergokrisztin csúcs területe (1%),

−

szennyezők összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint az összehasonlító oldat kromatogramján a dihidroergokrisztin csúcsterületének kétszerese (2%),

−

elhanyagolási határ: az összehasonlító oldat kromatogramján a dihidroergokrisztin csúcsterületének 0,1-szerese (0,1%).

Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 3,0%. 0,500 g anyagot erősen csökkentett nyomáson, 80 °C-on szárítunk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS 0,300 g anyagot 60 ml R piridinben oldunk. Az oldatot, miközben felszíne fölé folyamatosan R nitrogént vezetünk, potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), 0,1 M tetrabutilammóniumhidroxid–mérőoldattal titráljuk. A mérőoldatfogyást a második inflexiós pontnál olvassuk le. 1 ml 0,1 M tetrabutilammónium-hidroxid–mérőoldattal 35,39 mg C36H45N5O8S egyenértékű. ELTARTÁS



Fénytől védve. SZENNYEZŐK

A. R,9R,10aR)-7-metil-4,6,6a,7,8,9,10,10a-oktahidroindolo[4,3-fg]kinolin-9-karboxamid metilergolin-8β-karboxamid),

(6-

B. R,9S,10aS)-7-metil-4,6,6a,7,8,9,10,10a-oktahidroindolo[4,3-fg]kinolin-9-karboxamid metilizoergolin-8α-karboxamid),

(6-

C. R,9R,10aR)-N-[(2S,5S,10aS,10bS)-5-benzil-10b-hidroxi-2-(1-metiletil)-3,6-dioxooktahidro-8Hoxazolo[3,2-a]pirrolo[2,1-c]pirazin-2-il]-7-metil-4,6,6a,7,8,9,10,10a-oktahidroindolo[4,3fg]kinolin-9-karboxamid (2’-epidihidroergokrisztin),

D. (6aR,9R,10aR)-N-[(2R,5S,10aS,10bS)-10b-hidroxi-2-metil-5-(1-metiletil)-3,6-dioxooktahidro-8Hoxazolo [3,2-a]pirrolo[2,1-c]pirazin-2-il]-7-metil-4,6,6a,7,8,9,10,10a-oktahidroindolo[4,3fg]kinolin-9-karboxamid (dihidroergozin),

E. (6aR,9R,10aR)-N-[(2R,5S,10aS,10bS)-5-benzil-10b-hidroxi-2-metil-3,6-dioxooktahidro-8Hoxazolo[3,2-a]pirrolo[2,1-c]pirazin-2-il]-7-metil-4,6,6a,7,8,9,10,10a-oktahidroindolo[4,3fg]kinolin-9-karboxamid (dihidroergotamin),



F. (6aR,9R,10aR)-N-[(2R,5S,10aS,10bS)-10b-hidroxi-2,5-bisz(1-metiletil)-3,6-dioxooktahidro-8Hoxazolo[3,2-a]pirrolo[2,1-c]pirazin-2-il]-7-metil-4,6,6a,7,8,9,10,10a-oktahidroindolo [4,3fg]kinolin-9-karboxamid (dihidroergokornin),

G. (6aR,9R,10aR)-N-[(2R,5S,10aS,10bS)-5-benzil-2-etil-10b-hidroxi-3,6-dioxooktahidro-8Hoxazolo[3,2-a]pirrolo[2,1-c]pirazin-2-il]-7-metil-4,6,6a,7,8,9,10,10a-oktahidroindolo[4,3fg]kinolin-9-karboxamid (dihidroergosztin),

H. (6aR,9R,10aR)-N-[(2R,5S,10aS,10bS)-10b-hidroxi-2-(1-metiletil)-5-(2-metilpropil)-3,6dioxooktahidro-8H-oxazolo[3,2-a]pirrolo[2,1-c]pirazin-2-il]-7-metil-4,6,6a,7,8,9,10,10aoktahidroindolo[4,3-fg]kinolin-9-karboxamid (α-dihidroergokriptin),

I.

(6aR,9R,10aR)-N-[(2R,5S,10aS,10bS)-10b-hidroxi-2-(1-metiletil)-5-[(1RS-1-metilpropil]-3,6dioxooktahidro-8H-oxazolo[3,2-a]pirrolo[2,1-c]pirazin-2-il]-7-metil-4,6,6a,7,8,9,10,10aoktahidroindolo[4,3-fg]kinolin-9-karboxamid dihidroergokriptin vagy epikriptin),

J. (6aR,9R,10aR)-N-[(2R,5S,10aS,10bS)-5-benzil-10b-hidroxi-2-[(1RS)-1-metilpropil]-3,6dioxooktahidro-8H-oxazolo[3,2-a]pirrolo[2,1-c]pirazin-2-il]-7-metil-4,6,6a,7,8,9,10,10aoktahidroindolo[4,3-fg]kinolin-9-karboxamid (dihidroergoszedmin),



K. (6aR,9R,)-N-[(2R,5S,10aS,10bS)-5-benzil-10b-hidroxi-2-(1-metiletil)-3,6-dioxooktahidro-8Hoxazolo[3,2-a]pirrolo[2,1-c]pirazin-2-il]-7-metil-4,6,6a,7,8,9-hexahidroindolo[4,3-fg]kinolin-9karboxamid (ergokrisztin),

L. (6aR,7RS,9R,10aR)-N-[(2R,5S,10aS,10bS)-5-benzil-10b-hidroxi-2-(1-metiletil)-3,6dioxooktahidro-8H-oxazolo[3,2-a]pirrolo[2,1-c]pirazin-2-il]-7-metil-4,6,6a,7,8,9,10,10aoktahidroindolo[4,3-fg]kinolin-9-karboxamid]-7-oxid (dihidroergokrisztin-6-oxid).

Ph. Hg. VIII. − Ph. Eur. 7.8 - 1

Dihydroergotamini mesilas

07/2013:0551

DIHYDROERGOTAMINI MESILAS Dihidroergotamin-mezilát

C34H41N5O8S [6190-39-2]

Mr 680

DEFINÍCIÓ [(6aR,9R,10aR)-N-[(2R,5S,10aS,10bS)-5-Benzil-10b-hidroxi-2-metil-3,6-dioxooktahidro-8Hoxazolo[3,2-a]pirrolo[2,1-c]pirazin-2-il]-7-metil-4,6,6a,7,8,9,10,10a-oktahidroindolo[4,3-fg]kinolin-9karboxamid]-metánszulfonsav-só. Tartalom: 98,0−101,0% (szárított anyagra). ELŐÁLLÍTÁS A genotoxikusnak tekintett alkilszulfonát-észterek a dihidroergotamin-mezilát szennyezői lehetnek. A gyártási folyamatot a minőségügyi kockázatkezelés szempontjai, a kiindulási anyagok minősége, az eljárás teljesítőképessége és a validálás figyelembevételével kell kifejleszteni. A 2.5.37. Metil-, etil- és izopropil-metánszulfonát meghatározása metánszulfonsavban, a 2.5.38. Metil-, etil- és izopropilmetánszulfonát meghatározása hatóanyagokban és a 2.5.39. Metánszulfonil-klorid meghatározása metánszulfonsavban általános módszerek segítséget nyújtanak a gyártóknak.

SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, kristályos por vagy színtelen kristályok. Oldékonyság: vízben kevéssé oldódik; metanolban mérsékelten oldódik; etanolban (96%) kevéssé oldódik. AZONOSÍTÁS Első azonosítás: B, C. Második azonosítás: A, C, D. A. Ultraibolya és látható abszorpciós spektrofotometria (2.2.25). Vizsgálati oldat. 5,0 mg anyagot R metanollal 100,0 ml-re oldunk. Hullámhossztartomány: 250−350 nm. Abszorpciós maximumok: 281 és 291 nm-en.



Váll: 275 nm-en. Abszorbancia: a 320 nm fölötti tartományban elhanyagolható. 1% Fajlagos abszorpciós koefficiens ( A1cm ), a 281 nm-es abszorpciós maximumon: 95−105 (szárított anyagra).

B. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS dihidroergotamin-meziláttal. C. Vékonyrétegkromatográfia (2.2.27). Az összehasonlító oldatot és a vizsgálati oldatot közvetlenül felhasználás előtt készítjük. Oldószerelegy: R metanol − R diklórmetán (10+90 V/V). Vizsgálati oldat (a). 5 mg vizsgálandó anyagot az oldószereleggyel 2,5 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat. 5 mg CRS dihidroergotamin-mezilátot az oldószereleggyel 2,5 ml-re oldunk. Lemez: R VRK szilikagél G lemez. Kifejlesztőszer: R tömény ammónia−oldat − R metanol − R etil-acetát − R diklórmetán (1+6+50+50 V/V). Felvitel: 5 μl. Kifejlesztés: fénytől védve, a 15 cm-es fronttávolság eléréséig. A lemezt hideg levegőáramban legfeljebb 1 percig szárítjuk. A kifejlesztést fénytől védve, frissen készített kifejlesztőszerrel a 15 cm-es fronttávolság eléréséig megismételjük. Szárítás: hideg levegőáramban. Előhívás: a lemezt R7 dimetilaminobenzaldehid−oldat bőséges mennyiségével bepermetezzük, majd forró levegőáramban kb. 2 percig szárítjuk. Értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramjának főfoltja − helyét, színét és méretét tekintve − egyezzék meg az összehasonlító oldat kromatogramjának főfoltjával. D. Az anyag 0,1 g-ját 5 ml R hígított sósavval kb. 5 percen át rázogatjuk. A folyadékot megszűrjük, és a szüredékhez 1 ml R1 bárium-klorid−oldatot adunk. A szüredék tiszta marad. Az anyag 0,1 gját porított R nátrium-hidroxid 0,4 g-jával összekeverjük, megömlesztjük, majd a hevítést még 1 percig folytatjuk. Lehűtés után az ömledéket 5 ml R vízzel felforraljuk, és a folyadékot megszűrjük. A szüredéket R1 sósav hozzáadásával megsavanyítjuk, majd újra megszűrjük. A szüredékkel a szulfátion a) pont szerinti azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1) az előírt változás észlelhető. VIZSGÁLATOK Az oldat külleme. Az oldat tiszta legyen (2.2.1). Színe nem lehet erősebb, mint az S7, vagy a BS7 szín–mértékoldaté (2.2.2, II. módszer). 0,10 g anyagot R metánszulfonsav 70 g/l töménységű oldatának 0,1 ml-éből és 50 ml R vízből készített elegyben oldunk. pH (2.2.3): 4,4−5,4. 0,10 g anyagot R szén-dioxid-mentes vízzel 100 ml-re oldunk. Fajlagos optikai forgatóképesség (2.2.7): −42 és −47 között (szárított anyagra). 0,250 g anyagot R vízmentes piridinnel 25,0 ml-re oldunk. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). A vizsgálat során az oldatokat fénytől védjük. Oldószerelegy: R acetonitril − R víz (50+50 V/V). Vizsgálati oldat. 70 mg vizsgálandó anyagot az oldószereleggyel 100,0 ml-re oldunk.



Összehasonlító oldat (a). A vizsgálati oldat 1,0 ml-ét az oldószereleggyel 10,0 ml-re hígítjuk. Ezen oldat 1,0 ml-ét az oldószereleggyel 100,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). 7 mg vizsgálandó anyagot és 6,8 mg CRS ergotamin-tartarátot (Aszennyező) (amely 7 mg ergotamin-meziláttal egyenértékű) az oldószereleggyel 100 ml-re oldunk. Az oldat 5 ml-ét az oldószereleggyel 10 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (c). 5 mg CRS csúcsazonosításra szánt dihidroergotamint (amely A-, B-, C-, Dés E-szennyezőt tartalmaz) az oldószerelegyben oldunk. Az oldatot 100 μl R hígított kénsav hozzáadása után az oldószereleggyel 5 ml-re hígítjuk. Oszlop: –

méretei: l = 0,15 m, ∅ = 4,6 mm;

–

állófázis: R kromatográfiás célra szánt, utókezelt, oktadecilszililezett szilikagél (3 μm-es gömbök);

–


Mozgófázis: –

A-mozgófázis: R nátrium-heptánszulfonát-monohidrát 3 g/l töménységű, R tömény foszforsavval pH 2,0-re beállított oldata;

–

B-mozgófázis: A-mozgófázis − R kromatográfiás célra szánt acetonitril (20+80 V/V); Idő (perc)



0−15

58 → 40

42 → 60

Áramlási sebesség: 1,5 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 220 nm-en. Injektálás: 5 μl. Szennyezők azonosítása: az A-, B-, C-, D- és E-szennyező csúcsát a CRS csúcsazonossági vizsgálatra szánt dihidroergotaminhoz mellékelt kromatogram és a c) összehasonlító oldat kromatogramja segítségével azonosítjuk. Relatív retenció a dihidroergotaminra (retenciós ideje kb. 6,5 perc) vonatkoztatva: D-szennyező kb. 0,7; C-szennyező kb. 0,86; A-szennyező kb. 0,95; B-szennyező kb. 1,2; E-szennyező kb. 1,4. Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat: –

csúcsfelbontás: legalább 1,5, az A-szennyező és a dihidroergotamin között;


korrekciós faktorok: a szennyezők mennyiségének kiszámításához csúcsterületüket a következő korrekciós faktorokkal szorozzuk: A-szennyező 1,3; C-szennyező 1,3;

–

B- és E-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének ötszöröse (0,5%);

–

C-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének háromszorosa (0,3%);

–

A- és D-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 1,5-szerese (0,15%);

–

egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján a főcsúcs területe (0,10%);

–

szennyezők összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének tízszerese (1,0%);

–

elhanyagolási határ: az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének fele (0,05%).



Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 4,0%. Az anyag 0,500 g-ját 105 °C-on 0,1 kPa-t meg nem haladó nyomáson 5 órán át szárítjuk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Az anyag 0,500 g-ját 10 ml R vízmentes ecetsav és 70 ml R ecetsav-anhidrid elegyében oldjuk. Az oldatot, potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), 0,1 M perklórsav−mérőoldattal titráljuk. 1 ml 0,1 M perklórsav−mérőoldattal 68,00 mg C34H41N5O8S egyenértékű. ELTARTÁS Fénytől védve. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, C, D, E.

A. (6aR,9R)-N-[(2R,5S,10aS,10bS)-5-benzil-10b-hidroxi-2-metil-3,6-dioxooktahidro-8H-oxazolo[3,2a]pirrolo[2,1-c]pirazin-2-il]-7-metil-4,6,6a,7,8,9-hexahidroindolo[4,3-fg]kinolin-9-karboxamid (ergotamin),

B. (6aR,9R,10aR)-N-[(2R,5S,10aS,10bS)-5-benzil-2-etil-10b-hidroxi-3,6-dioxooktahidro-8Hoxazolo[3,2-a]pirrolo[2,1-c]pirazin-2-il]-7-metil-4,6,6a,7,8,9,10,10a-oktahidroindolo[4,3fg]kinolin-9-karboxamid (9,10-dihidroergosztin),

C. 6aR,9R,10aR)-N-[(2R,5S,10aS,10bS)-5-benzil-10b-hidroxi-2-metil-3,6-dioxooktahidro-8Hoxazolo[3,2-a]pirrolo[2,1-c]pirazin-2-il]-9-hidroxi-7-metil-4,6,6a,7,8,9,10,10aoktahidroindolo[4,3-fg]kinolin-9-karboxamid (8-hidroxi-9,10-dihidroergotamin),



D. (6aR,9R,10aR)-N-[(2S,5S,10aS,10bS)-5-benzil-10b-hidroxi-2-metil-3,6-dioxooktahidro-8Hoxazolo[3,2-a]pirrolo[2,1-c]pirazin-2-il]-7-metil-4,6,6a,7,8,9,10,10a-oktahidroindolo[4,3fg]kinolin-9-karboxamid (2'-epi-9,10-dihidroergotamin),

E. [(6aR,9R,10aR)-N-[(2R,5S,10aS,10bS)-5-benzil-10b-hidroxi-2-(1-metiletil)-3,6-dioxooktahidro8H-oxazolo[3,2-a]pirrolo[2,1-c]pirazin-2-il]-7-metil-4,6,6a,7,8,9,10,10a-oktahidroindolo[4,3fg]kinolin-9-karboxamid] (dihidroergokrisztin).

Dimeticonum

Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.8- 1

07/2013:0138

DIMETICONUM Dimetikon

[9006-65-9] DEFINÍCIÓ α-Trimetilszilil-ω-metilpoli[oxi(dimetilszilándiil)]. Poli(dimetilsziloxán), melyet diklórdimetilszilán és klórtrimetilszilán hidrolízisével és polikondenzációjával állítanak elő. Különböző polimerizációs fokú anyagok léteznek; ezeket a név után elhelyezett, a névleges kinematikai viszkozitást jelző számmal különböztetik meg egymástól. Polimerizációs fokuk (n = 20−400) olyan, hogy névleges kinematikai viszkozitásuk 20 mm2·s−1 és 1300 mm2·s−1 közé essen. Azok a dimetikonok, melyeknek névleges viszkozitása 50 mm2·s−1, vagy annál kisebb, csak külsőleg alkalmazhatók. SAJÁTSÁGOK Küllem: tiszta, színtelen, különböző viszkozitású folyadékok. Oldékonyság: vízben gyakorlatilag nem oldódnak; etanolban alig oldódnak vagy gyakorlatilag nem oldódnak; etil-acetáttal, etil-metil-ketonnal és toluollal elegyednek. AZONOSÍTÁS A. Az anyagot a 25 °C-on mért kinematikai viszkozitása alapján azonosítjuk (lásd Vizsgálatok). B. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS dimetikonnal. A spektrum 850−750 cm−1 tartományát nem vesszük figyelembe. C. Az anyag 0,5 g-ját kémcsőben kis láng fölött fehér gőzök megjelenéséig melegítjük. A kémcsövet egy második, R kromotropsav–dinátriumsó 1 g/l töménységű, R tömény kénsavval készített oldatának 1 ml-ét tartalmazó kémcső fölé fordítjuk, oly módon, hogy a gőzök elérjék az oldatot. A második kémcsövet kb. 10 másodpercen át rázogatjuk, majd vízfürdőn 5 percig melegítjük. Az oldat ibolyaszínűvé válik.

Dimeticonum


D. Az anyag 50 mg-jával platinatégelyben szulfáthamu vizsgálatot (2.4.14) végzünk. A maradék fehér por, mellyel a szilikátion azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1) az előírt változás észlelhető. VIZSGÁLATOK Savasság. Az anyag 2,0 g-jához R vízmentes etanol és R éter egyenlő térfogatarányú, 0,2 ml R1 brómtimolkék−oldatra előzetesen semlegesített elegyének 25 ml-ét adjuk, majd az elegyet összerázzuk. Legfeljebb 0,15 ml 0,01 M nátrium-hidroxid−mérőoldattól az oldat színének kékre kell változnia. Viszkozitás (2.2.9): a feliraton jelzett névleges kinematikai viszkozitás 90−110%-a; a meghatározást 25 °C-on végezzük. Ásványi olajok. 2 g anyagot kémcsőben 365 nm-es ultraibolya fényben vizsgálunk. Az észlelt fluoreszcencia nem lehet intenzívebb, mint az azonos körülmények között vizsgált, 0,005 M kénsavval készített, 0,1 ppm R kinin-szulfátot tartalmazó oldaté. Fenilezett vegyületek. 5,0 g anyagot 10 ml R ciklohexánban rázogatással oldunk. Az oldat abszorbanciája a 250−270 nm hullámhossztartományban (2.2.25) legfeljebb 0,2 lehet. Nehézfémek. legfeljebb 5 ppm. Az anyag 1,0 g-ját R diklormetánnal 20 ml-re oldjuk. Az oldathoz R ditizon R diklórmetánnal frissen készített, 0,02 g/l töménységű oldatának 0,75 ml-ét, R víz 0,5 ml-ét, valamint egy R2 hígított ammónia−oldat 1 térfogatrészéből és R hidroxilamin–hidroklorid 2 g/l töménységű oldatának 9 térfogatrészéből készített elegy 0,5 ml-ét adjuk. Egyidejűleg összehasonlító oldatot készítünk a következők szerint: 20 ml R diklórmetánhoz R ditizon R diklórmetánnal frissen készített, 0,02 g/l töménységű oldatának 0,75 ml-ét, 0,5 ml R ólom−mértékoldatot (10 ppm Pb), valamint egy R2 hígított ammónia−oldat 1 térfogatrészéből és R hidroxilamin–hidroklorid 2 g/l töménységű oldatának 9 térfogatrészéből készített elegy 0,5 ml-ét adjuk. Az oldatokat haladéktalanul 1 percen át erőteljesen rázzuk. A vizsgálati oldat rózsaszín színe nem lehet intezívebb, mint az összehasonlító oldaté. Illékony anyagok: legfeljebb 0,3%, az 50 mm2·s−1 értéknél nagyobb névleges viszkozitású dimetikonok esetében. 1,00 g anyagot szárítószekrényben 150 °C-on 2 órán át melegítünk. A vizsgálatot 60 mm átmérőjű, 10 mm mély tálban végezzük. FELIRAT A feliraton fel kell tüntetni: −

a névleges kinematikus viszkozitást jelző számot, melyet a termék neve után tüntetünk fel,

−

adott esetben, hogy az anyag csak külsőleges használatra alkalmas.

A FELHASZNÁLÁST BEFOLYÁSOLÓ SAJÁTSÁGOK Az alábbiakban tájékoztatás található azokról a sajátságokról, amelyeket a segédanyagként használt anyag egy vagy több funkciójának fontos ellenőrző paramétereként tartanak számon (lásd az 5.15. általános fejezetet). A „Felhasználást befolyásoló sajátságok” pontban szereplő egyes sajátságok, amennyiben maguk is kötelező minőségi követelményeket jelentenek, a cikkely kötelező érvényű részében is jelen lehetnek. Ilyen esetekben a „Felhasználást befolyásoló sajátságok” pontban hivatkozás található a kötelező érvényű részben szereplő megfelelő vizsgálatra. A sajátságok

Dimeticonum


ellenőrzése hozzájárulhat a gyógyszer minőségéhez, azáltal, hogy növeli az előállítási eljárásnak és a gyógyszer felhasználáskor mutatott teljesítőképességének a megbízhatóságát. Az itt megadott ellenőrző módszerek megfelelőnek bizonyultak erre a célra, de más módszerek is alkalmazhatók. Egy adott sajátságra kapott eredmény közlésekor az alkalmazott ellenőrző módszert is fel kell tüntetni.

Az alábbi sajátságok lényegesek lehetnek a lágyítóként használt dimetikon esetében. Viszkozitás (lásd Vizsgálatok).

Doxazosini mesilas


07/2013:2125

DOXAZOSINI MESILAS Doxazozin-mezilát

és enantiomere

C24H29N5O8S [77883-43-3]

Mr 547,6

DEFINÍCIÓ [1-(4-Amino-6,7-dimetoxikinazolin-2-il)-4-[[(2RS)-2,3-dihidro-1,4-benzodioxin-2il]karbonil]piperazin–metánszulfonsav (1/1). Tartalom: 98,0−102,0% (vízmentes anyagra).

ELŐÁLLÍTÁS A genotoxikusnak tekintett alkilszulfonát-észterek a doxazozin-mezilát szennyezői lehetnek. A gyártási folyamatot a minőségügyi kockázatkezelés szempontjai, a kiindulási anyagok minősége, az eljárás teljesítőképessége és a validálás figyelembevételével kell kifejleszteni. A 2.5.37. Metil-, etil- és izopropil-metánszulfonát meghatározása metánszulfonsavban, a 2.5.38. Metil-, etil- és izopropilmetánszulfonát meghatározása hatóanyagokban és a 2.5.39. Metánszulfonil-klorid meghatározása metánszulfonsavban általános módszerek segítséget nyújtanak a gyártóknak.

SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, kristályos por. Oldékonyság: vízben kevéssé oldódik; 15 térfogatrész víz és 35 térfogatrész tetrahidrofurán elegyében oldódik; metanolban kevéssé oldódik; acetonban gyakorlatilag nem oldódik. Polimorfiára hajlamos; egyes módosulatai nedvszívóak.

AZONOSÍTÁS Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS doxazozin-meziláttal. Amennyiben a szilárd anyagok spektrumai eltérőek, a vizsgálandó anyag és a referenciaanyag 1 részéhez külön-külön 10 rész R vízmentes etanolt adunk. A szuszpenziót forrásig melegítjük, és a melegítést − visszafolyóhűtő alkalmazásával − további 3 órán át folytatjuk. Ezután a szuszpenziót lehűtjük és megszűrjük. A szüredék szárított maradékából új spektrumokat veszünk fel.

Doxazosini mesilas


VIZSGÁLATOK Az oldat külleme. Az oldat tiszta legyen (2.2.1). Színe nem lehet erősebb, mint a BS6 szín−mértékoldaté (2.2.2, II. módszer). 1,0 g anyagot 15 ml R víz és 35 ml R tetrahidrofurán elegyében oldunk. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat. 25,0 mg vizsgálandó anyagot 5 ml B-mozgófázisban R víz hozzáadásával oldunk, majd az oldatot R vízzel 50,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (a). A vizsgálati oldat 5,0 ml-ét R vízzel 100,0 ml-re hígítjuk. Ezen oldat 2,0 ml-ét R vízzel 100,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). 5 mg CRS doxazozin-D-szennyezőt és 5 mg CRS doxazozin-F-szennyezőt 5 ml B-mozgófázisban R víz hozzáadásával oldunk, majd az oldatot R vízzel 50,0 ml-re hígítjuk. Ezen oldat 10,0 ml-ét R vízzel 50,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (c). Az a) összehasonlító oldat 5,0 ml-ét R vízzel 10,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (d). 25,0 mg CRS doxazozin-mezilátot 5 ml B-mozgófázisban R víz hozzáadásával oldunk, majd az oldatot R vízzel 50,0 ml-re hígítjuk. Oszlop: –

méretei: l = 0,25 m, ∅ = 4,0 mm;

–

állófázis: R kromatográfiás célra szánt, dezaktivált, oktilszililezett szilikagél (5 μm);

–


Mozgófázis: –

A-mozgófázis: R tömény foszforsav 10 g/l töménységű oldata;

–

B-mozgófázis: R tömény foszforsav R1 acetonitrillel készített, 10 g/l töménységű oldata; Idő (perc)



0–5

90

10

5 – 40

90 → 50

10 → 50

40 – 45

50

50

45 – 46

50 → 90

50 → 10

46 – 50

90

10

Áramlási sebesség: 0,8 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 210 nm-en. Injektálás: 10 μl; vizsgálati oldat, valamint a), b) és c) összehasonlító oldat. Relatív retenciók a doxazozinra (retenciós ideje kb. 30 perc) vonatkoztatva: D-szennyező kb. 0,5; Fszennyező kb. 0,6. Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat: –

csúcsfelbontás: legalább 4,5, a D-szennyező és az F-szennyező között.


egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,10%),

–

szennyezők összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének háromszorosa (0,3%),

Doxazosini mesilas

–


elhanyagolási határ: a c) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,05%).

Víztartalom (2.5.12): legfeljebb 1,5%. Az anyag 0,500 g-ját vizsgáljuk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk.

TARTALMI MEGHATÁROZÁS Folyadékkromatográfia (2.2.29) a "Rokon vegyületek" vizsgálatban leírtak szerint az alábbi módosítással. Injektálás: vizsgálati oldat és d) összehasonlító oldat. A százalékos C24H29N5O8S-tartalmat a d) összehasonlító oldat kromatogramja és a CRS doxazozinmezilát deklarált tartalmi értéke alapján számítjuk ki.

ELTARTÁS Légmentesen záró tartályban.

SZENNYEZŐK Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10.) című általános fejezetet): A, B, C, D, E, F, G, H.

és enantiomere

A. (2RS)-2,3-dihidro-1,4-benzodioxin-2-karbonsav,

és enantiomere

B. 1-[[(2RS)-2,3-dihidro-1,4-benzodioxin-2-il]karbonil]piperazin,

C. 1,4-bisz[(2,3-dihidro-1,4-benzodioxin-2-il)karbonil]piperazin,

Doxazosini mesilas

D. 6,7-dimetoxikinazolin-2,4(1H,3H)-dion,

E. 2,4-diklór-6,7-dimetoxikinazolin,

F. 2-klór-6,7-dimetoxikinazolin-4-amin,

G. 6,7-dimetoxi-2-(piperazin-1-il)kinazolin-4-amin,

H. 2,2'-(piperazin-1,4-diil)bisz(6,7-dimetoxikinazolin-4-amin).


Factor humanus von Willebrandi


07/2013:2298

FACTOR HUMANUS VON WILLEBRANDI Humán von Willebrand-faktor DEFINÍCIÓ Plazmafehérje-frakcióból előállított steril, fagyasztva szárított készítmény, mely von Willebrandfaktor glikoproteint és változó mennyiségben VIII. véralvadási faktort tartalmaz, az előállítás módjától függően. Az előállításhoz olyan humán plazmát használnak, amely megfelel a Humán plazma frakcionálás céljára (0853) cikkely követelményeinek. A készítmény segédanyagokat, például stabilizálószereket tartalmazhat. Jelen cikkely azon készítményekre vonatkozik, amelyeket a von Willebrand-faktor aktivitás alapján formulálnak. A feliraton előírtaknak megfelelően feloldott készítmény hatóértéke legalább 20 NE von Willebrand faktor milliliterenként. ELŐÁLLÍTÁS Az előállítási eljárást úgy kell kialakítani, hogy a humán von Willebrand-faktor funkcionális inegritása ne sérüljön. Az eljárásnak olyan lépéseket kell tartalmaznia, melyekről igazolták, hogy képesek eltávolítani vagy inaktiválni az ismert kórokozókat; amennyiben az előállítás során vírusinaktiváló anyagokat alkalmaznak, igazolni kell, hogy az inaktivációt követő tisztítási folyamat ezen anyagok koncentrációját a megfelelő szintre csökkenti, valamint hogy az esetleges maradékok nem befolyásolják a készítmény ártalmatlanságát. A készítmény fajlagos aktivitása legalább 1 NE von Willebrand-faktor, a stabilizáló fehérje esetleges hozzáadása előtti összes fehérje 1 mg-jára számítva. A von Willebrand-faktor-frakciót megfelelő oldószerben oldják. A készítményhez mikrobiológiai tartósítószer vagy antibiotikum nem adható. Az oldatot baktériumszűrőn bocsátják keresztül, majd aszeptikusan a végső tartályokba töltik és késedelem nélkül lefagyasztják. Ezt követően a készítményt fagyasztva szárítják, és a tartályokat vákuum vagy inert gáz alkalmazása mellett lezárják. AZ ELŐÁLLÍTÁSI ELJÁRÁS ÁLLANDÓSÁGA Igazolni kell, hogy a gyártási eljárás olyan terméket eredményez, amelynek összetétele a von Willebrand-faktort, a VIII. faktort, valamint a kettő arányát tekintve állandó. Ehhez olyan alkalmas analitikai módszereket kell alkalmazni, amelyeket a gyártási folyamat kifejlesztése során határoztak meg, és amelyek legalább az alábbiakat maguban foglalják. Humán von Willebrand-faktor multimerek. A különböző von Willebrand-faktor multimerek megoszlását alkalmas módszerrel, például nátrium-dodecil-szulfát (SDS) agaróz gélelektroforézissel (Western-blottal vagy anélkül) kell meghatározni. Standardként alkalmas normál humán plazmát kell használni. A multimermintázat például immunenzimatikus módszer segítségével tehető láthatóvá; a kvantitatív meghatározás denzitometriás analízissel történhet. Humán von Willebrand-faktor aktivitás (2.7.21). A von Willebrand-faktor aktivitás a risztocetin kofaktor aktivitás meghatározása, valamint egy vagy több egyéb alkalmas eljárás, például a kollagénkötő aktivitás megfelelő referenciakészítmény alkalmazása mellett végzett meghatározása alapján számítható ki.



Humán von Willebrand-faktor aktivitás/antigén arány. A gyártási eljárás állandóságát a von Willebrand-faktor aktivitás és a von Willebrand-faktor antigéntartalom arányának tekintetében is igazolni kell. Ha a feloldást követően a termékben néhány szemcse megmarad, a validálás során igazolni kell, hogy a készítmény hatóértéke a mellékelt szűrőn történő átbocsátás után nem változik lényegesen.

FELOLDÁS UTÁN SZEMCSÉKET TARTALMAZÓ TERMÉKEK.

SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy halványsárga, nedvszívó por vagy porlékony tömeg. A vizsgálandó készítményt a feliraton előírtaknak megfelelően, közvetlenül az „Azonosítás”, a „Vizsgálatok” (az oldékonyság és a víztartalom kivételével) és a „Tartalmi meghatározás” elvégzése előtt, a feliraton előírtaknak megfelelően fel kell oldani. AZONOSÍTÁS A „Tartalmi meghatározás” pont egyben azonosításként is szolgál. VIZSGÁLATOK Oldékonyság. A vizsgálandó készítményt tartalmazó tartályhoz a feliraton előírtnak megfelelő mennyiségű oldószert adunk, az ajánlott hőmérsékleten. A készítménynek enyhe kevertetés mellett 10 percen belül fel kell oldódnia. Az így kapott folyadék tiszta vagy enyhén opálos, színtelen vagy halványsárga lehet. Ezen kívül, ahol a feliraton az szerepel, hogy a feloldást követően az oldat néhány szemcsét tartalmazhat, a készítményt a feliraton előírtak szerint feloldjuk, és a mellékelt szűrőn keresztülbocsátjuk. A megszűrt oldat tiszta vagy enyhén opálos lehet. pH (2.2.3). 6,5–7,5. Ozmolalitás (2.2.35): legalább 240 mosmol/kg. Összes fehérje. Szükség esetén a vizsgálandó készítmény pontosan mért térfogatát R nátrium-klorid 9 g/l töménységű oldatával olyan mértékben hígítjuk, hogy a kapott oldat 2 ml-enként kb. 15 mg fehérjét tartalmazzon. Az így nyert oldat 2,0 ml-ét kerek aljú centrifugacsőbe mérjük, és R nátriummolibdenát 75 g/l töménységű oldatának 2 ml-ét, valamint 1 térfogatrész R nitrogénmentes tömény kénsav és 30 térfogatrész R víz elegyének 2 ml-ét adjuk hozzá. A keveréket összerázzuk, 5 percig centrifugáljuk, a felülúszó folyadékot leöntjük, és a lefelé fordított csöveket szűrőpapíron hagyjuk megszáradni. A maradék nitrogéntartalmát kénsavas roncsolással (2.5.9) meghatározzuk, és az eredményt 6,25-dal szorozva kiszámítjuk a készítmény fehérjetartalmát. Néhány termék, különösen a fehérjestabilizátort nem tartalmazó készítmények esetében ez a módszer nem alkalmazható. Ilyen esetekben a fehérjetartalom meghatározására más validált módszerek alkalmazása szükséges. Anti-A és anti-B hemagglutininek (2.6.20, A módszer). Az 1:64 arányú hígítások nem mutathatnak agglutinációt. A vizsgálandó készítményt R nátrium-klorid 9 g/l töménységű oldatával olyan mértékben hígítjuk, hogy milliliterenként 6 NE von Willebrand-faktor aktivitású oldatot kapjunk. Víztartalom. A készítményt alkalmas módszerrel, például félmikro-vízmeghatározással (2.5.12), szárítási veszteség vizsgálattal (2.2.32) vagy közeli infravörös spektrofotometriával (2.2.40) vizsgáljuk. A víztartalomnak az illetékes hatóság által jóváhagyott határértéken belül kell lennie.



Sterilitás (2.6.1). A készítmény feleljen meg a sterilitási vizsgálat követelményének. Pirogének (2.6.8) vagy Bakteriális endotoxinok (2.6.14). A készítmény feleljen meg a pirogén vizsgálat, illetve lehetőleg, amennyiben indokolt és engedélyezett, egy validált in vitro vizsgálat, például a bekteriális endotoxin vizsgálat követelményének. A készítményből a nyulakba testtömeg-kilogrammonként legalább 100 NE von Willebrand-faktor aktivitásnak megfelelő térfogatot fecskendezünk. Ha a bakteriális endotoxin vizsgálatot alkalmazzuk, a vizsgálati készítménynek a von Willebrand faktor egy Nemzetközi Egységére vonatkoztatott endotoxintartalma kevesebb legyen, mint 0,05 NE. HATÓÉRTÉK-MEGHATÁROZÁS Humán von Willebrand-faktor (2.7.21). A számított hatóérték a deklarált hatóérték 80–120%-a közé essen. A megbízhatósági intervallum (P = 0,95) a számított hatóérték 80–120%-a között legyen. Amíg nem áll rendelkezésre a kollagénkötés meghatározására kalibrált „von Willebrand-faktorkoncentrátum Nemzetközi Standard”, addig csak a risztocetin-kofaktor meghatározás használható. Humán VIII. véralvadási faktor (2.7.4). A tartalmi meghatározást akkor kell elvégezni, ha a VIII. faktor-tartalom nagyobb, mint 10 NE VIII. faktor/100 NE von Willebrand-faktor aktivitás. A számított hatóérték a deklarált hatóérték 60–140%-a közé essen. A megbízhatósági intervallum (P=0,95) a számított hatóérték 80–120%-a között legyen. ELTARTÁS Légmentesen záró tartályban, fénytől védve. FELIRAT A feliraton fel kell tüntetni: –

a tartály von Willebrand-faktor-tartalmát, Nemzetközi Egységekben;

–

a tartály VIII. faktor-tartalmát, Nemzetközi Egységekben, illetve hogy a VIII. faktor-tartalom kisebb vagy egyenlő, mint 10 NE VIII. faktor/100 NE von Willebrand-faktor aktivitás;

–

a tartályonkénti fehérjetartalmat;

–

a hozzáadott anyagok nevét és mennyiségét;

–

a feloldásra használandó folyadék nevét és térfogatát;

–

adott esetben, hogy a készítmény feloldás után néhány szemcsét tartalmazhat;

–

hogy a humán vérből és plazmából előállított gyógyszerkészítmények alkalmazása esetében a kórokozók átvitelének lehetősége teljesen nem zárható ki.

Factor VIII coagulationis humanus


07/2013:0275

FACTOR VIII COAGULATIONIS HUMANUS Humán VIII. véralvadási faktor

DEFINICIÓ Plazmafehérje-frakcióból előállított steril, fagyasztva szárított készítmény, mely a VIII. véralvadási faktor glikoproteint tartalmazza, az előállítás módjától függően változó mennyiségű von Willebrand faktorral együtt. A Humán plazma frakcionálás céljára (0853) cikkely előírásainak megfelelő humán plazmából állítják elő. A készítmény segédanyagokat, például stabilizálószereket tartalmazhat. A címkén megjelölt módon feloldott készítmény hatóértéke milliliterenként legalább 20 NE VIII:C faktor.

ELŐÁLLÍTÁS ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK Az előállítási eljárást úgy kell kialakítani, hogy a humán VIII. véralvadási faktor funkcionális integritása ne sérüljön, és hogy a potenciális neoantigenitás minimálisra csökkenjen. A folyamatnak olyan lépés(ek)et is tartalmaznia kell, mely(ek)ről igazolták, hogy alkalmas(ak) az ismert kórokozók eltávolítására vagy inaktiválására. Ha az előállítás során vírusinaktiválásra szolgáló anyagokat használnak, az azt követő tisztítási folyamat validálásával igazolni kell, hogy ezen anyagok koncentrációja elfogadható szintre csökken, és az esetleges maradék nem csökkenti a készítmény ártalmatlanságát. A fajlagos aktivitás legalább 1 NE VIII:C faktor, a stabilizáló fehérje esetleges hozzáadása előtti összes fehérje 1 mg-jára számítva. A VIII. faktor frakciót megfelelő oldószerben oldják. A készítményhez mikrobiológiai tartósítószer vagy antibiotikum nem adható. Az oldatot baktériumszűrőn bocsátják át, aszeptikusan letöltik a végső tartályokba, majd azonnal lefagyasztják. Ezután fagyasztva szárítják és a tartályokat vákuum vagy inert gáz alatt lezárják. AZ ELŐÁLLÍTÁSI ELJÁRÁS ÁLLANDÓSÁGA von Willebrand faktor aktivitással rendelkező termékek (von Willebrand betegség kezelésére szánt termékek). Bizonyítani kell, hogy a gyártási eljárás eredményeképpen olyan termék nyerhető, melynek összetétele a von Willebrand faktor szempontjából állandó. Az összetétel többféle módon is jellemezhető. A különböző multimerek száma és viszonylagos mennyisége meghatározható pl. nátrium dodecilszulfát (SDS) agaróz gélelektroforézis (kb. 1% agaróz) révén Western blot analízissel vagy anélkül, kevert normál humán plazma mint referenciaanyag alkalmazásával. A multimerek mintázata immun-enzimatikus módszerrel teehető láthatóvá, a kvantitatív értékelés pedig denzitometriás módszerrel végezhető. A felhasználást megelőző oldást követően pelyheket vagy szemcséket tartalmazó termékek. Ha a készítmény oldását követően kis mennyiségű pehely vagy szemcse marad az oldatban, a validálás során igazolni kell, hogy a rendelkezésre álló szűrőn történő átbocsátás nem befolyásolja jelentős mértékben a készítmény hatóértékét.



SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy halványsárga, nedvszívó por vagy porlékony szilárd anyag. A vizsgálandó készítményt a címkén feltüntetett módon oldjuk fel, közvetlenül az „Azonosítás”, a „Vizsgálatok” (az oldékonyság és a víztartalom vizsgálata kivételével), ill. a „Tartalmi meghatározás” elvégzése előtt. AZONOSÍTÁS A készítmény feleljen meg a „Tartalmi meghatározás” pont követelményeinek. VIZSGÁLATOK Oldékonyság. Egy, a vizsgálandó készítményt tartalmazó tartály tartalmához a címkén megjelölt oldószer megadott térfogatát adjuk, az ajánlott hőmérsékleten. A készítmény 10 percen belül enyhe keverés mellett teljesen oldódjék fel. Az oldatnak tisztának vagy enyhén opálosnak, és színtelennek vagy enyhén sárgának kell lennie. Abban az esetben, ha a címkén feltüntették, hogy a készítmény az oldás után kis mennyiségben apró pelyheket vagy szemcséket tartalmazhat, a címkén előírtak szerint feloldjuk a készítményt, majd átbocsátjuk a rendelkezésre álló szűrőn. A szűrt oldat tiszta vagy enyhén opálos legyen. pH (2.2.3): 6,5–7,5. Ozmolalitás (2.2.35): legalább 240 mosmol/kg. Összes fehérje. A vizsgálandó készítmény pontosan mért térfogatát szükség esetén R nátrium-klorid 9 g/l töménységű oldatával hígítjuk, úgy, hogy 2 ml oldat kb. 15 mg fehérjét tartalmazzon. Az oldat 2,0 mléhez kerek aljú centrifugacsőben R nátrium-molibdenát 75 g/l töménységű oldatának 2 ml-ét, valamint 1 térfogatrész R nitrogénmentes tömény kénsav és 30 térfogatrész R víz elegyének 2 ml-ét adjuk. Az elegyet összerázzuk, 5 percig centrifugáljuk, a felülúszó folyadékot leöntjük, és a nyílásával lefelé fordított centrifugacsövet szűrőpapírra állítjuk, hogy az felszívja a nedvességet. A maradék nitrogéntartalmát kénsavas roncsolásos módszerrel (2.5.9) meghatározzuk, és az eredményt 6,25-dal szorozva kiszámítjuk a fehérjetartalmat. Bizonyos termékek, különösen a stabilizáló fehérjét, pl. albumint nem tartalmazó készítmények esetében előfordulhat, hogy a módszer nem alkalmazható, ezért más validált eljárást kell használni a fehérjetartalom meghatározására. Anti-A és anti-B hemagglutininek (2.6.20, A-módszer). Az 1:64-es hígítás nem mutathat agglutinációt. A vizsgálandó készítményt R nátrium-klorid 9 g/l töménységű oldatával 3 NE VIII:C faktor/ml töménységűre hígítjuk. Víztartalom. A megfelelő módszerrel, mint pl. félmikro-vízmeghatározással (2.5.12), a szárítási veszteség mérésével (2.2.32) vagy közeli infravörös spektrofotometriával (2.2.40) mért víztartalomnak az illetékes hatóság által jóváhagyott határokon belül kell lennie. Sterilitás (2.6.1). A készítmény feleljen meg a sterilitási vizsgálat követelményeinek. Pirogének (2.6.8) vagy Bakteriláis endotoxinok (2.6.14). A készítmény feleljen meg a pirogén vizsgálat követelményeinek, vagy lehetőleg, amennyiben indokolt és engedélyezett, egy olyan validált in vitro vizsgálatnak, mint például a bakteriális endotoxin vizsgálat.



Pirogén vizsgálathoz nyulaknak testtömeg-kilogrammonként legalább 50 NE VIII:C faktornak megfelelő térfogatot adunk be a készítményből. Amennyiben a bakteriális endotoxin vizsgálatot alkalmazzuk, a vizsgálandó készítmény kevesebb, mint 0,03 NE endotoxint tartalmazhat VIII:C faktor Nemzetközi Egységenként. HATÓÉRTÉK-MEGHATÁROZÁS Humán VIII. véralvadási faktor (2.7.4): a becsült hatóérték a deklaráltnak 80–120%-a legyen. A konfidencia-intervallum (P = 0,95) a becsült hatóérték 80 és120%-a között legyen. von Willebrand faktor (2.7.21): a von Willebrand betegség kezelésére szánt készítmények esetében el kell végezni a humán von Willebrand faktor-tartalom meghatározását. A becsült hatóérték a deklaráltnak 60–140%-a legyen. Amíg nem áll rendelkezésre kollagénkötés meghatározásra kalibrált von Willebrand faktor koncentrátum Nemzetközi Standard, kizárólag a risztocetin kofaktor meghatározása végezhető el. ELTARTÁS Légmentesen záró tartályban, fénytől védve. FELIRAT A feliraton fel kell tüntetni: –

a tartályban lévő VIII:C faktor aktivitást Nemzetközi Egységekben, és adott esetben a von-Willebrand faktor-aktivitást is,

–

a tartályban lévő fehérjetartalmat,

–

minden adalékanyag nevét és mennyiségét,

–

a feloldásra használható folyadék nevét és térfogatát,

–

adott esetben, hogy a készítmény kis mennyiségben apró pelyheket vagy szemcséket tartalmazhat,

–

hogy az emberi vérből vagy plazmából előállított készítmények alkalmazása esetén a kórokozók átvitele nem zárható ki teljesen.

Factor XI coagulationis humanus


07/2013:1644

FACTOR XI COAGULATIONIS HUMANUS Humán XI. véralvadási faktor DEFINÍCIÓ A humán XI. véralvadási faktor olyan plazmafehérje frakció, mely a XI. véralvadási faktort tartalmazza. A készítményt a Humán plazma frakcionálás céljára (0853) cikkely előírásainak megfelelő humán plazmából nyerik. A címkén megjelölt módon feloldott készítmény hatóértéke milliliterenként legalább 50 egység XI. faktor. ELŐÁLLÍTÁS Az előállítási eljárásnak olyannak kell lennie, hogy a humán XI. véralvadási faktor funkcionális integritása ne sérüljön, és más véralvadási faktorok aktiválódását minimálisra csökkentse (a trombogén hatás lehetőségének minimalizálása érdekében). Az előállítási eljárásnak olyan lépést, ill. lépéseket kell tartalmaznia, mely(ek)ről igazolták, hogy az ismert kórokozók eltávolítására vagy inaktiválására alkalmas(ak). Ha az előállítás során vírusinaktiválásra szolgáló hozzáadott anyagokat használnak, az azt követő tisztítási folyamat validálásával igazolni kell, hogy ezen anyagok koncentrációja elfogadható szintre csökken, és hogy az esetleges maradék nem csökkenti a készítmény biztonságosságát a betegek szempontjából. Elkészítés után a XI. faktor frakciót megfelelő folyadékban oldják. Mikrobiológiai tartosítószer és antibiotikum nem adható hozzá. Az oldatot végső tartályokba töltik, majd azonnal lefagyasztják. Ezután a terméket fagyasztva szárítják, és a tartályokat vákuum vagy nitrogéngáz alatt lezárják. SAJÁTSÁGOK Fehér vagy csaknem fehér por, vagy porlékony szilárd anyag. A vizsgálandó készítményt a címkén feltüntetett módon oldjuk fel, közvetlenül az azonosítás, a tisztasági vizsgálatok (az oldékonyság és a víztartalom kivételével), ill. a tartalmi meghatározás elvégzése előtt. AZONOSÍTÁS A „Tartalmi meghatározás” pont egyben azonosításként is szolgál. VIZSGÁLATOK Oldékonyság. A vizsgálandó készítmény egy tartályának tartalmához a címkén megjelölt folyadék megadott térfogatát adjuk szobahőmérsékleten. A készítmény 10 percen belül teljesen oldódjék fel. Az oldódást enyhe körkörös mozgatással segítjük elő. pH (2.2.3): 6,8–7,4.



Ozmolalitás (2.2.35): legalább 240 mosmol/kg. Összes fehérje. Szükség esetén a feloldott vizsgálandó készítmény pontosan mért térfogatát R nátriumklorid 9 g/l töménységű oldatával hígítjuk, oly módon, hogy 2 ml-enként várhatóan kb. 15 mg fehérjét tartalmazó oldatot nyerjünk. Az így készített oldat 2,0 ml-éhez kerek aljú centrifugacsőben R nátriummolibdát 75 g/l töménységű oldatának 2 ml-ét, valamint 1 térfogatrész R nitrogénmentes tömény kénsav és 30 térfogatrész R víz elegyének 2 ml-ét adjuk. A keveréket összerázzuk, 5 percig centrifugáljuk, a felülúszó folyadékot leöntjük, és a nyílásával lefelé fordított csövet szűrőpapírra helyezzük, hogy az felszívja a maradék nedvességet. A maradék nitrogéntartalmát kénsavas roncsolásos módszerrel (2.5.9) határozzuk meg. A kapott eredményt 6,25-dal szorozva kiszámítjuk a fehérjetartalmat. Aktivált véralvadási faktorok (2.6.22). A hígításokkal kapott alvadási idő legalább 150 másodperc legyen. Heparin (2.7.12). Amennyiben heparint adtak hozzá, a vizsgálandó készítmény legfeljebb a címkén feltüntetett mennyiségű heparint tartalmazhatja, de semmi esetre sem többet, mint 0,5 NE heparint, XI. faktor egységenként. Antitrombin III (2.7.17). Amennyiben antitrombin III-at adtak hozzá, a vizsgálandó készítmény legfeljebb a címkén feltüntetett mennyiségű antitrombin III-at tartalmazhatja. C1-észterázgátló. Amennyiben C1-észterázgátlót adtak hozzá, a vizsgálandó készítmény legfeljebb a címkén feltüntetett mennyiségű C1-észterázgátlót tartalmazhatja. A vizsgálandó készítmény C1-észterázgátló-tartalmát úgy határozzuk meg, hogy összehasonlítjuk a készítmény C1-észterázgátló hatását a referenciakészítményként alkalmazott humán normál plazma hasonló aktivitásával. 1 egység C1-észteráz 1 ml humán normál plazma aktivitásával egyenlő. A vizsgálandó készítmény különböző mennyiségeit C1-észteráz feleslegével elegyítjük, és a fennmaradó C1-észteráz aktivitást megfelelő kromogén szubsztrát alkalmazásával határozzuk meg. Módszer. A készítményt a címkén megjelölt módon feloldjuk. A vizsgálandó készítmény, illetve a referenciakészítmény 1 egység XI. faktor/ml aktivitású oldatából kiindulva, 3 vagy 4 független hígításból álló megfelelő sorozatot készítünk. Hígító folyadékként literenként 9 g R nátrium-kloridot, továbbá vagy 10 g R humán albumint vagy 10 g R szarvasmarha albumint tartalmazó oldatot alkalmazunk. Használat előtt az összes oldatot vízfürdőben 1–2 perc alatt 37 °C-ra melegítjük. Kémcsövekbe vagy mikrotitráló lemez mélyedéseibe megfelelő mennyiségű C1-észteráz oldatot mérünk, majd az oldatokat 37 °C-on inkubáljuk. A referenciakészítmény vagy a vizsgálandó készítmény egy-egy hígításából megfelelő mennyiséget adunk az oldatokhoz, majd 37 °C-on 5 percig inkubáljuk azokat. Az így kapott oldatokhoz megfelelő mennyiségű kromogén szubsztrátot, pl. (Nα-metoxikarbonil-Nεbenziloxikarbonil-L-lizil-glicil-L-arginin)-4-nitroanilidet mérünk. 405 nm-en leolvassuk az abszorbancia növekedésének sebességét (∆A/min). Üres kísérletet is végzünk, a C1-észteráz és a szubsztrát helyett R trometamol-nátrium-klorid–tompítóoldat (pH 7,4) alkalmazásával. A C1-észterázgátló-tartalmat a szokásos statisztikai módszerekkel (pl. 5.3) számoljuk ki. Anti-A és anti-B hemagglutinin (2.6.20, A-módszer). Az 1:64 arányú hígítások nem mutathatnak agglutinációt. Víztartalom. A megfelelő módszerrel, mint pl. félmikro vízmeghatározással (2.5.12), a szárítási veszteség mérésével (2.2.32) vagy közeli infravörös spektrofotometriával (2.2.40) mért víztartalomnak az illetékes hatóság által jóváhagyott határokon belül kell lennie. Sterilitás (2.6.1). A készítmény feleljen meg a vizsgálat követelményeinek.



Pirogének (2.6.8) és bakteriális endotoxinok (2.6.14). A készítmény feleljen meg a pirogénvizsgálat, illetve indokolt és engedélyezett esetben lehetőleg egy validált in vitro vizsgálat, például a bakteriális endotoxin vizsgálat követelményeinek. A pirogénvizsgálat során a nyulaknak testtömeg-kilogrammonként legalább 100 NE XI. faktornak megfelelő térfogatot adunk be a készítményből. Ha a bakteriális endotoxin vizsgálatot alkalmazzuk, a vizsgálati készítmény 1 NE XI. faktorra vonatkoztatott endotoxintartalma kevesebb legyen, mint 0,1 NE. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Elvégezzük a Humán XI. véralvadási faktor hatóértékének meghatározását (2.7.22). A becsült hatóérték a deklaráltnak 80–120%-a legyen. A megbízhatósági intervallum (P=0,95) a becsült hatóérték 80–125%-a között legyen. ELTARTÁS Fénytől védve, 2–8 °C-os hőmérsékleten. FELIRAT A feliraton fel kell tüntetni: −

a tartályonkénti egységek számát,

−

a tartályonkénti maximális fehérjetartalmat,

−

adott esetben a tartályonkénti heparintartalmat,

−

adott esetben a tartályonkénti antitrombin III-tartalmat,

−

adott esetben a tartályonkénti C1-észterázgátló-tartalmat,

−

a készítmény oldására használandó folyadék nevét és térfogatát.

Glucagonum humanum


07/2013:1635

GLUCAGONUM HUMANUM Humán glükagon

C153H225N43O49S

Mr 3483

DEFINÍCIÓ A humán glükagon 29 aminosavból álló polipeptid; szerkezete megegyezik az emberi hasnyálmirígy α-sejtjei által termelt – a májban lévő glikogén lebomlását gyorsító, és ezáltal a vércukorszintet emelő – hormon szerkezetével. Tartalom: 92,5–105,0% (vízmentes anyagra). ELŐÁLLÍTÁS A humán glükagont rekombináns DNS (rDNS) technológián alapuló módszerrel nyerik. A termék kifejlesztése során bizonyítani kell, hogy a gyártási folyamat eredményeképpen nyert termék biológiai aktivitása – megfelelő, validált biológiai értékmeghatározással megállapítva – legalább 1 NE/mg. Gazdasejt eredetű fehérje. A követelményt az illetékes hatóság állapítja meg. Gazdasejt eredetű és vektor eredetű DNS. A követelményt az illetékes hatóság állapítja meg. SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér por. Oldékonyság: vízben és a legtöbb szerves oldószerben gyakorlatilag nem oldódik; híg ásványi savak és híg lúgok oldják. AZONOSÍTÁS A. Peptidtérkép-vizsgálat. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat. A vizsgálandó anyagból 0,01 M sósavval 5 mg/ml töménységű oldatot készítünk. Az oldat 200 μl-ét 800 μl R 0,1 M ammónium-karbonát–tompítóoldattal (pH 10,3) elegyítjük (hígított törzsoldat). R peptidtérkép-vizsgálatra szánt α-kimotripszinből R 0,1 M ammóniumkarbonát–tompítóoldattal (pH 10,3) 2 mg/ml töménységű oldatot készítünk, és ezen oldat 25 μl-ét a hígított törzsoldathoz mérjük. Az így nyert oldatot lezárt üvegcsében 2 órán át 37 oC-on tartjuk. Ezután az üvegcsét kiemeljük a temperáló közegből, és a reakciót 120 μl R tömény ecetsav azonnali hozzáadásával leállítjuk. Összehasonlító oldat. CRS humán glükagonból R 0,1 M ammónium-karbonát tompítóoldat (pH 10,3) felhasználásával 1 mg/ml töménységű oldatot készítünk (hígított törzsoldat). A továbbiakban a vizsgálati oldat készítésére előírtak szerint járunk el.

Glucagonum humanum


Oszlop: –

méretei: l = 0,05 m, Ø = 4 mm

−

állófázis: R kromatográfiás célra szánt oktadecilszililezett szilikagél (5 μm). Mozgófázis: –

A-mozgófázis: 500 μl R trifluorecetsav és 1000 ml R víz elegye;

–

B-mozgófázis: 500 μl R trifluorecetsavat 600 ml R vízmentes etanollal elegyítünk, és az elegyhez 400 ml R vizet adunk; Idő (perc)



0 – 35

100 → 53

0 → 47

35 – 45

53 → 0

47 → 100

45 - 46

0 → 100

100 → 0

46 - 75

100

0

Áramlási sebesség: 1,0 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 215 nm-en. Egyensúly beállítása: az A-mozgófázissal, legalább 15 percen át. Injektálás: 20 μl. Rendszeralkalmasság: az összehasonlító oldat kromatogramja egyezzen meg a CRS humán glükagonhoz mellékelt kromatogrammal. Értékelés: a vizsgálati oldat kromatográfiás profilja feleljen meg az összehasonlító oldat kromatográfiás profiljának. B. A tartalmi meghatározás során nyert kromatogramokat értékeljük. Értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs retenciós ideje egyezzen meg az a) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs retenciós idejével. VIZSGÁLATOK Rokon fehérjék és dezamidált formák. Folyadékkromatográfia (2.2.29): a normalizációs eljárást alkalmazzuk. Vizsgálati oldat. A vizsgálandó anyagból 0,01 M sósavval 0,5 mg/ml töménységű oldatot készítünk. Az oldatot 2-8 oC-on tartjuk. Összehasonlító oldat (a). Egy üvegcse CRS humán glükagonból 0,01 M sósavval 0,5 mg/ml töménységű oldatot készítünk. Az oldatot 2-8 oC-on tartjuk. Összehasonlító oldat (b). A vizsgálandó anyagból 0,01 M sósavval 0,5 mg/ml töménységű oldatot készítünk. Az oldatot 48 órán át 50 oC-on tartjuk (in situ előállítva a glükagon négy dezamidált formájának összmennyisége legfeljebb 7% lehet). Oszlop: − méretei: l = 0,15 m, Ø = 3 mm; −

állófázis: R kromatográfiás célra szánt, oktadecilszililezett szilikagél (3 μm);

−

hőmérséklet: 45 oC.

Glucagonum humanum


Mozgófázis: −

A-mozgófázis: 16,3 g R kálium-dihidrogén-foszfátot 800 ml R vízben oldunk. Az oldathoz, miután pH-ját R tömény foszforsavval 2,7-re állítottuk be, 200 ml R kromatográfiás célra szánt acetonitrilt elegyítünk;

−

B-mozgófázis: R kromatográfiás célra szánt acetonitril – R víz (40+60 V/V); Idő (perc)



0 – 25

61

39

25 – 29

61 → 12

39 → 88

29 - 30

12

88

30 - 31

12 → 61

88 → 39

Megjegyzés: Az izokratikus elúció befejezési ideje változtatható azért, hogy a grádiens a dezamidált glukagon 4 után kezdődjön (a relatív retenciók az alábbiakban láthatók) Áramlási sebesség: 0,5 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 214 nm-en. Injektálás: 50 μl; vizsgálati oldat és csúcsfelbontás-ellenőrző oldat. Relatív retenció a glükagonra (retenciós ideje kb. 21 perc) vonatkoztatva: dezamidált glükagon kb. 1,1, dezamidált glukagon 4 kb. 1,4. Rendszeralkalmasság: –

csúcsfelbontás: legalább 1,5, a glükagon és a dezamidált glükagon 1 csúcsai között a b) összehasonlító oldat kromatogramján.

–

szimmeteria faktor: legfeljebb 1,8 a glucagon-csúcsra vonatkozóan az a) összehasonlító oldat kromatogramján.

–

ismételhetőség: a relatív szórás legfeljebb 2,0% az a) összehasonlító oldatot ötször injektálva.

–

A b) összehasonlító oldat kromatogramján a főcsúcs után 4 jól látható csúcs jelenik meg melyek a dezamidált formáknak felelnek meg

Követelmény: –

Dezamidált formák: legfeljebb 0,8%.

–

szennyezők összesen: legfeljebb 3,0%.

Víztartalom (2.5.32): legfeljebb 10%. Az anyag 50 mg-ját vizsgáljuk. Bakteriális endotoxinok (2.6.14): kevesebb, mint 10 NE/mg. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Folyadékkromatográfia (2.2.29), a „Rokon fehérjék és dezamidált formák” vizsgálatban előírtak szerint, a következő módosítással. Injektálás: vizsgálati oldat és az a) összehasonlító oldat. A humán glükagon C153H225N43O49S-tartalmát a CRS humán glükagon deklarált C153H225N43O49Startalma alapján számoljuk ki. ELTARTÁS Légmentesen záró tartályban, fénytől védve, –15 oC alatti hőmérsékleten.

Hydroxypropylbetadexum


07/2013:1804

HYDROXYPROPYLBETADEXUM Hidroxipropilbetadex

R = [CH2-CH(CH3)-O]n-H

n = 0, 1, 2...

C42H70O35(C3H6O)x, ahol x = 7 MS DEFINÍCIÓ A hidroxipropilbetadex (β-ciklodextrin, 2-hidroxipropil-éter) a betadex részlegesen szubsztituált poli(hidroxipropil)-étere. Tartalom: – az anhidroglükóz egységekre jutó hidroxipropil-csoportok száma moláris szubsztitúcióban (MS) kifejezve 0,40–1,50 és ennek a számnak a feliraton jelzett értékkel 10%-on belül egyeznie kell. SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, amorf vagy kristályos por. Oldékonyság: vízben és propilénglikolban bőségesen oldódik. AZONOSÍTÁS A. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS hidroxipropilbetadexszel. Értékelés: a vizsgálandó anyag spektruma a CRS hidroxipropilbetadex spektrumával azonos abszorpciós sávokat mutatja. Az anyag szubsztitúciójában mutatkozó különbségek miatt egyes abszorpciós sávok intenzitása eltérő lehet. B. „Az oldat külleme” (Lásd Vizsgálatok). VIZSGÁLATOK S oldat. Az anyag 5,0 g-ját R desztillált vízből készített R szén-dioxid-mentes vízzel 50,0 ml-re oldjuk. Az oldat külleme. Az oldat tiszta (2.2.1) és színtelen legyen (2.2.2, II. Módszer), és szobahőmérsékletre hűtés után is ilyen maradjon. A vizsgálathoz 1,0 g anyagot 2,0 ml R vízben melegítéssel oldunk.



Elektromos vezetés (2.2.38): legfeljebb 200 µS·cm–1. Az S oldat elektromos vezetését mérjük, eközben az oldatot mágneses keverővel lassan kevertetjük. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat. 0,600 g vizsgálandó anyag R vízzel 10,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 60,0 mg CRS betadexet (A-szennyező) R vízzel 50,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (b), (c), (d), (e), (f): Az a) összehasonlító oldat megfelelő részletét úgy hígítjuk R vízzel, hogy CRS betadexre nézve rendre 0,09 mg/ml, 0,45 mg/ml, 0,90 mg/ml és 1,20 mg/ml töménységű oldatot kapjunk. Összehasonlító oldat (g). 0,15 g CRS hidroxipropibetadexet (A-szennyezőt tartalmaz) R vízzel 10 mlre oldunk. Oszlop: méretei: l = 0,25 m, ∅ = 4,0 mm. állófázis: R kromatográfiás célra szánt, 4-nitrofenilkarbamidszilil szilikagél (5 μm). hőmérséklet: 30 °C. Mozgófázis: A-mozgófázis: R kromatográfiás célra szánt víz. B-mozgófázis: R kromatográfiás célra szánt víz – R metanol (10+90 V/V). Idő (perc)



0–5

52

48

5 – 15

52 → 0

48 → 100

15 - 20

0

100

Áramlási sebesség: 1,0 ml/perc. Detektálás: elpárologtatáson alapuló, fényszórás elvén működő detektor (Evaporative Light Scattering Detector, ELSD); az alábbiakban leírt beállítások alkalmasnak bizonyultak; más beállítások alkalmazása esetén, azok olyanok legyenek, hogy a detektor megfeleljen a rendszeralkalmassági követelményeknek. Kétállású, 6 utas szelep alkalmazása javasolt, hogy a detektort megkíméljük a beinjektált nagy mennyiségű hidroxipropilbetadextől: –

vivőgáz: R nitrogén;

–

áramlási sebesség: 1,5 ml/perc;

–

elpárologtatási hőmérséklet: 70 °C.

Injektálás: 20 µl. Retenciós idő: A-szennyező kb. 4,2 perc. A hidroxipropilbetadex, az A-szennyező után, egy nagyon széles csúcsként, vagy több csúcsként eluálódik. Más jellemző szennyezők az A-szennyező csúcsa előtt eluálódnak egy széles csúccsal, vagy egy csoportban több csúcsként eluálódnak. Rendszeralkalmasság: –

csúcsfelbontás: legalább 2,0 az A-szennyező és a hidroxipropilbetadex első csúcsa között a g) összehasonlító oldat kromatogramján; ha szükséges módosíthatjuk az oszlop hőmérsékletét (a hőmérséklet csökkentése növeli a felbontást);

–

a b), c), d), e) és f) összehasonlító oldat A-szennyező-koncentrációinak logaritmusa függvényében ábrázoljuk a hozzájuk tartozó csúcs területének logaritmusát. A számoláskor figyelembe vesszük a CRS betadex deklarált tartalmát; a korrelációs koefficiens legalább 0,950 legyen.



A fenti függvényt használva kiszámoljuk a szennyezők százalékos tartalmát a száraz anyagra viszonyítva. Követelmények: az A-szennyező után eluálódó csúcsokat nem vesszük figyelembe: –

A-szennyező: legfeljebb 1,5%;

–

szennyezők összesen az A-szennyező kivételével: legfeljebb 1,0%;

–

jelentési határérték: 0,05%.

B-szennyező: Gázkromatográfia (2.2.28). Belső standard oldat. 62,5 mg R etilénglikolt R etanollal (96%) 10,0 ml-re hígítunk. Az oldat 1,0 ml-ét R etanollal (96%) 50,0 ml-re hígítjuk. Vizsgálati oldat. 50,0 mg vizsgálati anyagot R vízzel 10,0 ml-re oldunk. Az oldat 1,0 ml-éhez 1,0 ml belső standard oldatot adunk, majd R etanollal (96%) 10,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat. 62,5 mg CRS propilénglikolt (B-szennyező) R etanollal (96%) 50,0 ml-re hígítunk. Az oldat 1,0 ml-ét R etanollal (96%) 10,0 ml-re hígítjuk. A kapott oldathoz 1,0 ml belső standard oldatot adunk és R etanollal (96%) 10,0 ml-re hígítjuk. Oszlop: –

anyaga: kvarcüveg;

–

méretei: l = 30 m, Ø = 0,32 mm;

–

állófázis: R makrogol 20 000 (filmvastagság 1μm).

Vivőgáz: R kromatográfiás célra szánt hélium. Áramlási sebesség: 1,4 ml/perc. Mintaáram-eloszlási arány: 1 : 35. Hőmérséklet:

Oszlop

Idő (perc)

Hőmérséklet (OC)

0 → 10

150 → 200

10 → 11

200 → 240

Injektor

220

Detektor

240

Detektálás: lángionizáció. Injektálás: 2 μl; a fecskendőt R etanollal (96%) alaposan mossuk át, hogy elkerüljük a tű eltömődését. Relatív retenció az etilénglikolra vonatkoztatva (retenciós ideje kb. 7,5 perc): B-szennyező kb. 0,9. Rendszeralkalmasság: összehasonlító oldat: –

csúcsfelbontás: legalább 4,0 a B-szennyező és az etilénglikol csúcsa között;

–

szimmetriafaktor: legfeljebb 2,0 a propilénglikolra vonatkoztatva.

–

százalékos tartalom számolása: a belső standard eljárást alkalmazzuk.


B-szennyező: legfeljebb 2,5%.

Nehézfémek (2.4.8/A): legfeljebb 20 ppm. Az S oldat 12 ml-ét vizsgáljuk. Az összehasonlító oldatot R ólom–mértékoldattal (2 ppm Pb) készítjük. Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 10,0%. 1,000 g anyagot szárítószekrényben 120 °C-on 2 órán át szárítunk.



Mikrobiológiai szennyezés Ha az anyagot parenterális gyógyszerkészítmények előállítására kívánják felhasználni: TAMC: elfogadhatósági követelmény: 102 CFU/g (2.6.12). Ha az anyagot nem kívánják parenterális gyógyszerkészítmények előállítására felhasználni: TAMC: elfogadhatósági követelmény: 102 CFU/g (2.6.12). TYMC: elfogadhatósági követelmény: 102 CFU/g (2.6.12). Escherichia coli nem lehet jelen (2.6.13). Salmonella nem lehet jelen (2.6.13). Bakteriális endotoxin (2.6.14): kevesebb, mint 10 NE/g. Ha az anyagot parenterális gyógyszerkészítmények előállítására kívánják felhasználni és a készítmény előállítása során nem alkalmaznak a bakteriális endotoxinok eltávolítására alkalmas eljárást, feleljen meg e vizsgálat követelményének is. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Mágneses magrezonancia spektrometria (2.2.33). A moláris szubsztitúciót (MS) a hidroxipropil-csoport részét képező metil-csoport 3 protonjának jele és az anhidroglükóz egységek C1 szénatomjához kapcsolódó protonjának (glikozidos proton) jele közti arányból számítjuk ki. Vizsgálati oldat. Legalább 10,0 mg szárított anyagnak megfelelő vizsgálandó anyagot 5 mm-es – forgatható mintatartóval ellátott – NMR-csőbe viszünk, hogy a spektrumot forgatás közben vehessük fel. A cső tartalmához kb. 0,75 ml R1 deutérium-oxidot adunk. A csövet lezárjuk, majd miután tartalmát homogenizáltuk, a mintatartóba illesztjük. Készülék: Legalább 250 MHz frekvenciájú, Fourier-transzformációs mágneses magrezonancia spektrométert használunk, amely 25 °C vagy efölötti hőmérsékleten is alkalmas protonspektrum felvételére és mennyiségi analízis elvégzésére. 1

H-NMR spektrum felvétele. Beállítjuk a megfelelő műszerparamétereket (frekvencia, erősítés, digitális felbontás, mintaforgatás, korrekciós tekercsek, mérőfejhangolás, felbontás/adatpontok, vevőerősítés, stb.), hogy mennyiségi elemzésre alkalmas spektrumot kapjunk (megfelelő FID, a Fouriertranszformáció és a fáziskorrekció után ne legyen jeltorzulás a spektrumban). A relaxációs késleltetést az impulzusszöghöz kell igazítani, hogy két impulzus között teljes legyen a megfigyelt protonok relaxációja (pl.: 10 mp 90°-os impulzushoz). Legalább 8 mérésből rögzítjük a FID-et; a spektrumablakot úgy állítjuk be a készüléken, hogy az legalább a 0 ppm és +6,2 ppm közti tartományt magába foglalja. A ppm-skálát az oldószer könnyen cserélhető protonjainak jeléhez (+4,8 ppm) igazítjuk (25 °C). Az adatgyűjtés méretéhez képest legalább háromszoros zéruspont feltöltést és 0,2-et nem meghaladó (LB≤0,2) apodizációs szorzófüggvényt alkalmazunk, Gauss-féle felbontásnövelés nélkül (GB=0). A FID-et spektrummá transzformáljuk. A fázis- és az alapvonal-korrekció után +0,5 ppm és +6,2 ppm között integráljuk a csúcsterületeket. Megmérjük a metil-csoportoktól származó dublett területét +1,2 ppm-nél (A1) és a glikozidos protonoktól származó +5 ppm és +5,4 ppm közötti jelek területét (A2). A moláris szubsztitúciót (MS) az alábbi egyenlet segítségével számítjuk ki:

A1 (3 ⋅ A2 ) ahol


A1 = területe, A2


a hidroxipropil-csoportok részét képező metil-csoportok 3 protonjától származó jel

= a glükóz-anhidrid egységek glikozidos (C1-szénatomhoz kapcsolódó) protonjaitól származó jelek területe.

A szubsztitúció foka: egy β-ciklodextrin molekulára jutó hidroxipropil-csoportok száma, amelyet úgy kapunk meg, hogy az MS értékét 7-tel szorozzuk. FELIRAT A feliraton fel kell tüntetni: a moláris szubsztitúciót (MS), adott esetben, hogy az anyag parenterális gyógyszerkészítmények előállítására alkalmas. SZENNYEZŐK

A. Ciklo-α-(1→4)-D-heptaglükopiranozid (betadex vagy ciklomaltoheptóz vagy β-ciklodextrin),

és enantiomere B.(R,S)-propán-1,2-diol (propilénglikol). A FELHASZNÁLÁST BEFOLYÁSOLÓ SAJÁTSÁGOK Az alábbiakban tájékoztatás található azokról a sajátságokról, amelyeket a segédanyagként használt anyag egy vagy több funkciójának fontos ellenőrző paramétereként tartanak számon (lásd az 5.15. általános fejezetet). A „Felhasználást befolyásoló sajátságok” pontban szereplő egyes sajátságok, amennyiben maguk is kötelező minőségi követelményeket jelentenek, a cikkely kötelező érvényű részében is jelen lehetnek. Ilyen esetekben a „Felhasználást befolyásoló sajátságok” pontban hivatkozás található a kötelező érvényű részben szereplő megfelelő vizsgálatra. A sajátságok ellenőrzése hozzájárulhat a gyógyszer minőségéhez, azáltal, hogy növeli az előállítási eljárás megbízhatóságát és a gyógyszer felhasználáskor mutatott teljesítőképességét. Az itt megadott ellenőrző módszerek megfelelőnek bizonyultak erre a célra, de más módszerek is alkalmazhatók. Egy adott sajátságra kapott eredmény közlésekor az alkalmazott ellenőrző módszert is fel kell tüntetni. Az alábbi sajátságok lényegesek lehetnek az oldékonyság-növelőként használt hidroxipropilbetadex esetében. Szubsztitúciós fok. (Lást Tartalmi meghatározás).

Immunoglobulinum anti-T lymphocytorum ex animale ad usum humanum


07/2013:1928

IMMUNOGLOBULINUM ANTI-T LYMPHOCYTORUM EX ANIMALE AD USUM HUMANUM Humán felhasználásra szánt, állati eredetű anti-T limfocita immunglobulin

DEFINÍCIÓ A humán felhasználásra szánt állati eredetű anti-T limfocita immunglobulin steril folyékony vagy fagyasztva szárított készítmény, amely humán limfocita antigénnel immunizált állatok, főként nyulak vagy lovak savójából vagy plazmájából nyert immunglobulinokat tartalmaz. Az immunglobulin azzal a tulajdonsággal rendelkezik, hogy az immunkompetens sejtek, elsősorban a Tlimfociták számát és funkcióját csökkenti. A készítmény elsősorban immunglobulin G-t tartalmaz. Tartalmazhat más limfocita alpopulációk illetőleg más sejtek elleni ellenanyagokat is. A készítmény, adott esetben megfelelő oldószerrel történő hígítás után, intravénás alkalmazásra készül. A készítmény tartalmazhat segédanyagokat, pl. stabilizálószereket. Az állati eredetű Embergyógyászati immunszérumok (0084) cikkely vonatkozó rendelkezéseinek felsorolását lásd alább. ELŐÁLLÍTÁS ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK Az előállításra alkalmazott módszer bizonyítottan alkalmas legyen emberben ártalmatlan és hatékony, továbbá stabil immunglobulinok megbízható kinyerésére. Az előállítás során felhasznált bármilyen biológiai eredetű reagensnek baktérium-, gomba- és vírusszennyezéstől mentesnek kell lennie. Az előállítási eljárásnak tartalmaznia kell olyan lépést, vagy lépéseket amelyek alkalmasnak bizonyultak az ismert kórokozók kiküszöbölésére vagy inaktiválására. A kifejlesztési vizsgálatok során igazolni kell, hogy az előállítási eljárás olyan terméket eredményez, −

amellyel kórokozók nem vihetők át;

−

amelyet meghatározott immunológiai aktivitások sora jellemez, nevezetesen: antigén-kötés, komplement-függő és -független citotoxicitás, citokin felszabadulás, T-sejt aktiválás megindítása, sejthalál előidézése;

−

amely nem tartalmaz olyan ellenanyagokat, amelyek humán szövetekkel olyan mértékű keresztreakciót adnak, amely a klinikai ártalmatlanságot veszélyeztetné;

−

amelynek trombocita-elleni ellenanyag tartalma felső határértékhez kötött;

−

amelynek hemoglobin tartalma felső határértékhez kötött.

Állatokon végzett megfelelő vizsgálatok és a klinikai vizsgálatok értékelése alapján a készítmény jól tolerálhatónak bizonyult.



Referencia készítmény. Az a gyártási tétel, amely a vizsgálat érvényességének meghatározásánál megfelelőnek bizonyult, és amelynek hatékonysága klinikai kipróbálásokban bizonyítást nyert, vagy ennek gyártási tétele. ÁLLATOK Az illetékes hatóság által engedélyezett fajból származó, egészséges, és kizárólag a T -limfocita elleni ellenanyag termelésére fenntartott állatok használhatók fel. Az állatoknak kivizsgáltnak és igazoltan menteseknek kell lenniük bizonyos, tételesen felsorolt kórokozóktól. Az állatok zárt állományba (telepbe) történő bevonása meghatározott eljárásokat követve történik, beleértve a karantén körülményeinek meghatározását is. Ahol ez célszerű, a tenyészállomány kialakítására és fenntartására használt létesítmény földrajzi elhelyezkedéstől függően, további specifikus kórokozókra történő vizsgálatot is fontolóra kell venni. Az állatok táplálékának ellenőrzött forrásból kell származnia, és a táplálékhoz nem lehet állati fehérjét adni. Az állatok szállítóinak az illetékes hatóság igazolásával kell rendelkezniük. Amennyiben az állatokat antibiotikumokkal kezelték, megfelelő várakozási időnek kell eltelnie a vér, illetve plazma gyűjtése előtt. Az állatokat nem szabad penicillin, illetve penicillinszármazék antibiotikumokkal kezelni. Amennyiben élő vakcinát adnak be, a vakcinázás és az immunglobulin termelésre gyűjtött savó illetve plazma levétele között megfelelő várakozási időt kell beiktatni. Az állatok faját, eredetét és azonosító számát specifikálni kell. IMMUNIZÁLÁS A felhasznált antigéneket adott esetben azonosítani és jellemezni kell. Az antigéneket nevük, és gyártási tételük száma szerint kell azonosítani; eredetüket és készítésüket fel kell jegyezni. A kiválasztott állatokat legalább 1 héttel az immunizálás előtt elkülönítik, és a meghatározott immunizálási rend szerint, megfelelő időközönként ismétlő oltásokkal immunizálják. Adjuvánsokat lehet alkalmazni. Az állatokat általános egészségügyi felügyelet alatt tartják és a fajlagos ellenanyagok termelését minden egyes immunizálási ciklusnál ellenőrzik. A vér, illetve a plazma gyűjtése előtt az állatokat alaposan meg kell vizsgálni. Ha az állatok bármilyen, nem az immunizálási eljárással kapcsolatos, kóros elváltozást mutatnak, sem ezek, sem bármelyik, az érintett csoporthoz tartozó más állat nem használható fel, kivéve, ha nyilvánvaló, hogy felhasználásuk nem rontja a termék ártalmatlanságát. Az állatok immunizálására humán antigéneket, például folyamatos T-limfocita sejtvonalakat vagy timocitákat használnak. A sejtek megfelelő kiválasztási eljárásnak vethetők alá. Az immunizáló antigének legyenek fertőző kórokozóktól mentesek, a mentességet vérben előforduló patogén, elsősorban hepatitis B vírusra (HBV), hepatitis C vírusra (HCV) és humán immunhiányt okozó vírusra (HIV), valamint egyéb, az antigén előállítás kapcsán előforduló releváns kórokozókra validált módszerekkel igazolva. A felhasznált sejteknek meg kell felelniük a sejtpopuláció tisztaságára, valamint az esetleges szennyezőként szóba jöhető kórokozóktól való mentességre vonatkozó meghatározott követelményeknek. VÉR ILLETVE PLAZMA GYŰJTÉSE A vér illetve a plazma gyűjtését vénaszúrással vagy plazmaferezissel végzik. A vénaszúrás helyét leborotválják, megtisztítják és fertőtlenítik. Az állatokat lehet érzésteleníteni, de csak olyan módon, hogy az a termék minőségét nem befolyásolja.



A plazma- és savómintákhoz nem adható mikrobiológiai tartósítószer. A vért, illetve a plazmát olyan módon gyűjtik, hogy a termék sterilitása megmaradjon. A vér illetve a plazma gyűjtését az állatok tartási vagy tenyésztési területétől, és az immunglobulinok tisztítására használt területtől egyaránt elkülönítve kell végezni.. Amennyiben a savót vagy a plazmát a további feldolgozás előtt tárolják, óvintézkedéseket kell tenni a mikrobiológiai szennyezés elkerülésére. A tisztítás előtt az egyes plazma- vagy szérummintákat össze lehet önteni. Az egyedi, illetve a kevert mintákat a tisztítás előtt a következő vizsgálatoknak kell alávetni. Szennyező vírusokra végzett vizsgálatok. Minden keverék mintát megfelelő in vitro módszerekkel kell vizsgálni, beleértve az illető készítmény szempontjából lényeges vírusok széles körének kimutatására alkalmas sejttenyészetekre történt oltást. Adott esetben a szennyező vírusok kimutatására alkalmas vizsgálatot az adszorbeált, keverék mintákon, a gyártás utolsó olyan fázisa után végzik el, amelynél vírusszennyezés kerülhet az anyagba. TISZTÍTÁS ÉS VÍRUS INAKTIVÁLÁS Az immunglobulinokat részleges kicsapással, kromatográfiás úton, immunadszorpcióval vagy más megfelelő kémiai vagy fizikai módszerekkel töményítik és tisztítják. A módszerek kiválasztásával és validálásával kell biztosítani, hogy minden egyes feldolgozási lépésnél elkerüljék a szennyeződést, illetve olyan fehérje-aggregátumok képződését, melyek a készítmény immunbiológiai jellemzőit befolyásolják. Indokolt és engedélyezett esetek kivételével, a vírusok eltávolítására és/vagy inaktiválására validált módszereket kell alkalmazni. A tisztítás és a vírusok eltávolítását és/vagy inaktiválását célzó kezelés után a köztitermékhez stabilizátor adható. A köztitermék a stabilitási adatok alapján megállapított ideig tárolható. Csak olyan köztitermék használható a letöltés előtti késztermék előállítására, amely a következő követelményeknek megfelel. Ha az előállítási módszer tartalmaz olyan lépést a keresztreakciót adó anti-humán ellenanyag adszorbeálására, amely során emberi szövetből és/vagy vörösvérsejtből szármázó anyagot használnak fel, indokolt és engedélyezett esetek kivételével, az emberi eredetű anyagot a kórokozók inaktiválására szolgáló validál módszerrel kell kezelni. Ha az adszorpcióhoz vörösvérsejteket használnak, a vörösvérsejtdonorok feleljenek meg a Humán plazma frakcionálás céljára (0853) c. cikkelyben a vér- és plazmadonorokkal szemben támasztott követelményeknek. Ha más emberi eredetű anyagot használnak fel, az feleljen meg a vérben előforduló, fontosnak tartott kórokozóktól, nevezetesen HBV-től, HCV-től és HIV-től való mentesség követelményének. Ha a vírusok inaktiválására, vagy eltávolítására valamilyen anyagot használnak, ennek maradványai a végtermékben nem válthatnak ki semmiféle mellékhatást az anti T limfocita immunglobulinnal kezelt betegekben. LETÖLTÉS ELŐTTI KÉSZTERMÉK A letöltés előtti készterméket vagy egy köztitermékből, vagy azonos fajú állatokban nyert köztitermékek keverékéből készítik. A gyártási eljárás során, vagy a letöltés előtti késztermék oldat előállítása során a termékhez mikrobiológiai tartósítószer nem adható. A gyártási eljárás során az oldatot baktériumszűrőn bocsátják át.



KÉSZ GYÁRTÁSI TÉTEL A letöltés előtti anti T limfocita immunglobulin készterméket aszeptikus körülmények között, steril, garanciazáras tartályokba töltik. A tartályokat a szennyeződés elkerülése céljából lezárják. Csak olyan kész gyártási tétel kerülhet forgalomba, amely megfelel az Azonosítás, a Vizsgálatok és a Hatóértékmeghatározás címszó alatt leírt követelményeknek. SAJÁTSÁGOK KÜLLEM: – FOLYÉKONY KÉSZÍTMÉNY: TISZTA VAGY ENYHÉN OPÁLOS, SZÍNTELEN VAGY HALVÁNYSÁRGA FOLYADÉK; – LIOFILIZÁLT KÉSZÍTMÉNY: FEHÉR VAGY ENYHÉN SÁRGA POR VAGY TÖRÉKENY, SZILÁRD TÖMEG, AMELY FELOLDVA FOLYÉKONY KÉSZÍTMÉNYT AD AZ ALÁBBI LEÍRÁSNAK MEGFELELŐEN.

AZONOSÍTÁS A. A vizsgálandó készítmény precipitációs vizsgálatát megfelelő fajspecifikus antiszérumokkal végezzük el. A vizsgálat elvégzéséhez ajánlatos az illető ország minden egyes, biológiai eredetű anyagok előállítására használt háziállat fajából származó fajlagos plazmafehérjék, valamint a humán plazmafehérjék elleni specifikus szérumokat használni. A készítményben legyenek kimutathatók az anti T limfocita immunglobulin termelésére használt állatból származó fehérjék. B. A készítményt megfelelő immunelektroforézis technikával vizsgáljuk. A vizsgálandó készítményt és a készítmény előállítására használt állatok normál savóját hasonlítjuk össze, melyeket olyan töménységűre hígítunk, hogy azok a gélen jól látható gammaglobulin ívet adjanak. A vizsgálathoz a készítmény előállítására használt állatok normál savója elleni antiszérumot használnak. A vizsgálandó készítmény fő összetevője feleljen meg az előállításra használt állat normál savója IgG összetevőjének. C. A készítmény feleljen meg a vizsgálatokban előírt követelményeknek. VIZSGÁLATOK Oldhatóság. A feliraton szereplő mennyiségű folyadékot hozzáadjuk a fagyasztva szárított készítményt tartalmazó tartályhoz. A készítmény a feliraton meghatározott időn belül teljesen oldódjon fel. Kivehető térfogat (2.9.17) A készítmény feleljen meg a kivehető térfogatra vonatkozó követelménynek. pH (2.2.3) A pH legyen az illető készítményre elfogadott pH érték határértékén belül. Ozmolalitás (2.2.35): Adott esetben a feloldás után az ozmolalitás legalább 240 mosmol /kg legyen. Fehérjék (2.5.33): A fehérjék mennyisége a feliraton megadott mennyiség 90-110 %-a legyen. Stabilizátor. A stabilizátor mennyiségét alkalmas fizikai-kémiai módszerrel határozzuk meg. A készítmény a feliraton megadott mennyiség legalább 80 %-át, de legfeljebb 120 %-át tartalmazza.



Molekulaméret eloszlás. Méretkizárásos kromatográfiás vizsgálatot végzünk (2.2.30). Vizsgálati oldat. A vizsgálandó készítményt 0,9 g/l R nátrium kloriddal az alkalmazott kromatográfiás rendszernek megfelelő koncentrációra hígítjuk. A 2-20 g/l tartományban levő koncentráció általában megfelelő. Összehasonlító oldat. A BRP humán immunoglobulint (molekulaméret) 0,9 g/l R nátrium kloriddal ugyanolyan fehérjekoncentrációra hígítjuk, mint a vizsgálati oldatot. Oszlop: −

méretei: magasság: 0,6 m, átmérő: 7,5 mm,

−

állófázis 20 000-200 000 molekulatömegű globuláris fehérjék elválasztására alkalmas minőségű R méretkizárásos kromatográfiás célra szánt szilikagél.

Mozgófázis: 4,873 g R dinátrium-hidrogénfoszfát-dihidrátot, 1,741 g R nátrium-dihidrogén-foszfátmonohidrátot és 11,688 g R nátrium kloridot oldunk 1 l R vízben oldunk. Áramlási sebesség: 0,5 ml/perc. Meghatározás: spektrofotométerrel, 280 nm-en. Injektálás: 50-600 µg fehérje. Retenciós idő: A vizsgálati oldat kromatogramján megjelenő csúcsokat az összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő csúcsokkal összehasonlítva azonosítjuk; a dimereknél rövidebb retenciós idővel megjelenő csúcsok polimereknek és aggregátumoknak felelnek meg. A rendszeralkalmasság: −

összehasonlító oldat: az első csúcs az IgG monomernek felel meg, a dimernek megfelelő csúcs a monomerhez képest 0,85 ± 0,05 relatív retenciós idővel jelenik meg.

−

vizsgálati oldat: a monomer és a dimer relatív retenciója 1 ± 0,05 az összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő megfelelő csúcsokra vonatkoztatva.


a monomer és dimer együtt: az összes csúcs területösszegének legalább 95%-a,

−

összes polimer és aggregátum: az összes csúcs területösszegének legfeljebb 5%-a.

Tisztaság. Poliakrilamid-gél elektroforézist használunk (2.2.31), redukáló és nem redukáló körülmények között. Felbontó gél. Nem redukáló körülmények között 8%-os akrilamid gélt; redukáló körülmények között 12 %-os akrilamid gélt használunk. Vizsgálati oldat: A vizsgálandó készítményt 0,5-2 mg/ml fehérjekoncentrációra hígítjuk. Összehasonlító oldat. Az összehasonlító fehérjekoncentrációjú oldatot készítünk.

készítményből

a

vizsgálati

oldattal

megegyező

Felvitel: 10 µl Detektálás: Coomassie festés Eredmények: Az összehasonlító oldat elektroforetogramjával összehasonlítva a vizsgálati oldat elektroforetogramján nem jelenhetnek meg további sávok.



Anti A és Anti B hemagglutininek (2.6.20, A-módszer) 1:64 hígítás esetében nem mutatható ki agglutináció. Adott esetben a vizsgálandó készítményt a használati előírásban szereplő módon hígítjuk, mielőtt a vizsgálat céljára történő hígítást elvégezzük. Hemolizinek. A vizsgálandó készítményből – ha szükséges, a feliraton megadott hígítást követően – 1:64 arányú hígítást készítünk.. Az 1:64 hígítású elegyből 6 egyenlő térfogatrészt kiveszünk. Három oldathoz A1, B illetve 0 csoportú vörösvérsejt-szuszpenzió R nátrium klorid 9 g/l-es oldatával készített 10 % V/V hígításának azonos térfogatrészét adjuk. A megmaradó 3 oldathoz A1, B, illetve 0 csoportú vörösvérsejtszuszpenzió R nátrium klorid 9 g/l-es oldatával készített 10 % V/V hígításának majd komplementforrásként, friss AB csoportú savónak az oldatokkal azonos térfogatát adjuk. A keveréket homogenizáljuk, és 37 Cº-on 1 órán át inkubáljuk. A felülúszó folyadékot hemolízis előfordulására vizsgáljuk. Hemolizis jelei nem fordulhatnak elő. Trombocita elleni ellenanyagok. Megfelelő módszerrel vizsgálva a trombocita elleni ellenanyagok szintje nem haladhatja meg az adott készítményre engedélyezett értéket. Víztartalom (2.5.15): legfeljebb 3% lehet. Sterilitás (2.6.1) A készítmény feleljen meg a sterilitási vizsgálat követelményeinek. Pirogének (2.6.8) Indokolt és engedélyezett esetek kivételével, a készítmény feleljen meg a pirogénvizsgálat követelményeinek. Ha nincs más előírás, 1 ml/testtömegkg mennyiséget adunk be a nyulaknak. TARTALMI MEGHATÁROZÁS A biológiai aktivitást a célsejteken okozott komplement-függő citotoxicitás mérésével határozzuk meg. Áramlásos citometriát végzünk az elpusztult, propidium-jodiddal festődő sejtek leolvasásával. Az aktivitást az 50 %-os citotoxicitást (sejtölő hatást) kifejtő anti T limfocita immunglobulin milligramm / milliliter értékben megadott koncentrációjával fejezik ki. Limfocita elválasztó közeg. Kereskedelmi forgalomban levő, alacsony viszkozitású, 1,077 g/ml sűrűségű elválasztó közeget használnak. Komplement. A meghatározás céljára megfelel a kereskedelmi forgalomban levő komplement. Tompított sóoldat (pH 7,2). 8 g R nátrium kloridot, 0,2 g R kálium kloridot, 2,18 g R dinátriumhidrogénfoszfátot, és 0,2 g R káluim-dihidrogénfoszfátot R vízben feloldunk és az oldatot R vízzel 1000,0 ml-re hígítjuk. Tompítóoldat áramlási citometriához. 40 ml 0,1 V/V%-os R nátrium azidot és 10 ml fötális borjúsavót adunk 440 ml tompított sóoldathoz (pH 7,2). A fötális borjúsavót felhasználás előtt 56 Cº-on 30 perces hőkezeléssel inaktiváljuk. Az elegyet 4 Cº-on tároljuk. Propidium-jodid oldat. R propidium-jodidból tompított sóoldattal (pH 7,2) 1 mg /ml töménységű oldatot készítünk. Ezt a törzsoldatot 2-8 Cº-on tároljuk, és 1 hónapon belül felhasználjuk. A tartalmi meghatározás céljára a törzsoldatot áramlási citometriához való tompítóoldattal 5 µg/ml töménységűre hígítjuk. Ezt az oldatot 2-8 Cº-on tároljuk, és 3 órán belül felhasználjuk. Mikrotitráló lemezek. Az immunglobulin hígítások készítésére U vagy V alakú mélyedésekkel ellátott, nem előkezelt, polisztirol vagy polivinil-klorid lemezeket használunk.



Mikrokémcsövek. Citometriás mérésre megfelelő csöveket használunk. Sejtszuszpenzió. Alvadásgátolt vért gyűjtünk legalább egy egészséges donortól. A perifériás vér egymagvú sejtjeit a levétel után azonnal a limfocita elválasztó közegben történő sűrűséggrádiens centrifugálással úgy szeparáljuk, hogy az egymagvú sejtek a plazma és az elválasztó közeg között jól látható, tiszta réteget képezzenek. Ezt a sejtréteget gyűjtjük és tompított sóoldatot(pH 7,2) tartalmazó centrifugacsövekbe visszük át. A csöveket 400 g-vel 2-8 Cº-on 10 percig centrifugáljuk. A felülúszót elöntjük, a sejtüledéket az áramlási citometriához való tompítóoldatban újraszuszpendáljuk. A sejtek centrifugálásának és újraszuszpendálásának eljárását kétszer megismételjük. A harmadik centrifugálás után a sejtüledéket 1 ml áramlási citometriához való tompítóoldatban újraszuszpendáljuk. A sejtszámot és az élő sejteket Bürker kamra segítségével megszámoljuk. A sejtszámot az áramlási citometriához való tompítóoldattal 7·106 / ml töménységre állítjuk be. A sejtszuszpenziót 4 Cº-on tároljuk, és 12 órán belül felhasználjuk. Ha szükséges, az első egymagvú sejtüledék 20% fötális savót tartalmazó tompított sóoldatban (pH 7,2) is újraszuszpendálható, és 2 Cº-on 1 éjszakán át tárolható. Ezt követően 400 g-vel 2-8 Cº-on 10 percig centrifugáljuk. A felülúszót elöntjük. A sejtüledéket áramlási citometriához való tompítóoldatban újraszuszpendáljuk. A sejtszámot és az élő sejteket Bürker kamra segítségével megszámoljuk. A sejtek legalább 90%-ának élő sejtnek kell lennie. A sejtszámot áramlási citometriához való tompítóoldattal 7·106 / ml töménységre állítjuk be. A következő módszer alkalmazásával a sejteket le is lehet fagyasztani (azonnali lefagyasztás), majd folyékony nitrogénben tárolni. Tompítóoldat fagyasztás céljára. 20 ml szövettenyésztő táptalajhoz 25 ml fötális borjúsavót és 5 ml dimetil-szulfoxidot (DMSO) adunk. Ezt az elegyet 2-8 Cº-on tároljuk, és 3 órán belül felhasználjuk. Ampullánként 20·106 sejtet fagyasztunk le. Az ampullákat folyékony nitrogénben tároljuk. Tompítóoldat felolvasztás céljára. 450 ml sejttenyésztő táptalajhoz 50 ml fötális borjúsavót adunk. Ezt az elegyet 2-8 Cº-on tároljuk, és 3 órán belül felhasználjuk. Minden egyes ampullát 37 Cº-os vízfürdőben rázatva olvasztunk fel. A sejtek ismételt szuszpendálását szintén a felolvasztásra szánt tompítóoldattal végezzük, majd a szuszpenziót 200 g-vel 2-8 Cº-on 10 percig centrifugáljuk. A felülúszót elöntjük. A sejtüledéket áramlási citometriához való tompítóoldatban szuszpendáljuk. A sejtek centrifugálásának és újraszuszpendálásának eljárását megismételjük. A második centrifugálás után a sejtüledéket 1 ml áramlási citometriához való tompítóoldatban szuszpendáljuk. A sejtszámot és az élő sejteket Bürker kamra segítségével megszámoljuk. A sejtek legalább 90%-ának életképesnek kell lennie. A sejtszámot áramlási citometriához való tompítóoldat hozzáadásával 7·106 / ml töménységre állítjuk be. A sejtszuszpenziót 4 Cº-on tároljuk, és 3 órán belül felhasználjuk. Vizsgálati oldatok. A liofilizált készítményeket a feliraton megadott módon feloldjuk. Áramlási citometriához való tompítóoldat felhasználásával három, egyenként legalább 7 hígításból álló független hígítási sorozatot készítünk. Összehasonlító oldatok. A liofilizált készítményeket a használati utasításban megadott módon oldjuk fel. Áramlási citometriához való tompítóoldat felhasználásával három, egyenként legalább 7 hígításból álló független sorozatos hígítást készítünk. A vizsgálati oldat és az összehasonlító oldat minden egyes hígításából 75 µl-t adunk a mikrotitráló lemez egyes mélyedéssorozataihoz. Minden egyes mélyedésbe 25 µl-t mérünk az egymagvú sejtek szuszpenziójából, és 25 µl-t a nyúl komplementből. A lemezeket 37 Cº-on 30 percig inkubáljuk. A lemezeket ezután után 200 g-vel 4 Cº-on 8 percen át centrifugáljuk, a felülúszót elöntjük és a lemezeket jégen tartjuk. Az áramlási citfotometriás mérésre történő előkészítést lépésenként végezzük, mindig csak meghatározott számú mélyedést használva fel, azért, hogy az R propidium jodiddal történő jelölés



meghatározott időn belül mehessen végbe. Meghatározott számú lyukban óvatosan újra szuszpendáljuk a sejtüledéket 200 µl propidium-jodid oldattal. A szuszpenziókat csövekbe visszük át. A csöveket 25 Cº-on 10 percig inkubáljuk, ezután azonnal jégre helyezzük. A fluoreszcencia mérését áramlási citométerrel végezzük. Az előre történő fényszórás (Forward Scattered light: FSC) és a fluoreszcencia (a propidium jodid FL2 vagy FL3) alapján meghatározzuk azt a területet, ahol az összes propidium-jodid pozitív sejt elhelyezkedik. Meghatározzuk a propidium jodid pozitív sejtek százalékos arányát, kapuzás nélkül, de a sejttörmeléket kizárva. Minden egyes vizsgálati oldat illetve referencia oldat mintából legalább 3000 sejtet vizsgálunk. Az elhalt sejtek százalékos arányát használjuk fel arra, hogy a vizsgálandó készítmény hatóértékét, mint az 50%-os citotoxicitás eléréséhez szükséges, mg/ml-ben kifejezett koncentrációt meghatározzuk. A meghatározást a vizsgálati és a referencia készítményekkel nyert adatok felhasználásával kapott szigmoid dózis-hatás görbére történő illesztéssel és 4 paraméteres logisztikai modell (lásd: például 5. 3 fejezet) valamint a megfelelő szoftver alkalmazásával végezzük el. A vizsgálat csak akkor érvényes, ha a propidium-jodid pozitív sejtek %-os aránya a görbe alsó aszimptotikus szakaszán kevesebb, mint 15%, és a görbe felső aszimptotikus szakaszán legalább 80%. A készítmény becsült aktivitásának az illető készítményre jóváhagyott aktivitás 70-130%-a között kell lennie. A konfidencia határértékeknek (P=0,95) a becsült hatóérték 80-125%-a között kell lenniük. ELTARTÁS Fénytől védve, a feliraton megadott hőmérsékleten tároljuk. Lejárati idő: A lejárati időt a tartalmi meghatározás kezdetétől számítjuk. FELIRAT A feliraton fel kell tüntetni: −

folyékony készítmények esetében: a tartályban levő készítmény térfogatát és fehérjetartalmát,

−

liofilizált készítmények esetében: −

az oldáshoz használandó folyadék nevét és térfogatát,

−

a tartályban levő fehérje mennyiségét,

−

azt, hogy az immunszérumot a feloldás után azonnal fel kell használni,

−

a teljes feloldódáshoz szükséges időt,

−

az állatfaj eredetét,

−

adott esetben a stabilizátor nevét és mennyiségét,

−

a hígítás mértékét a készítmény felhasználása előtt.

Isoleucinum


07/2013:0770

ISOLEUCINUM Izoleucin

C6H13NO2 [72-32-5]

Mr 131,2

DEFINÍCIÓ (2S,3S)-2-Amino-3-metilpentánsav. Fermentációs termék, fehérje-extraktum, vagy hidrolizátum. Tartalom: 98,5–101,0% (szárított anyagra).

SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, kristályos por vagy pelyhek. Oldékonyság: vízben mérsékelten oldódik; etanolban (96%) kevéssé oldódik. Híg ásványi savak és híg alkálilúgok oldják

AZONOSÍTÁS Első azonosítás: A, C. Második azonosítás: A, B, D. A. Fajlagos optikai forgatóképesség (lásd Vizsgálatok). B.

Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24).

Összehasonlítás: CRS izoleucin. C. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27). Vizsgálati oldat. 10,0 mg vizsgálandó anyagot R tömény sósav 10,3 g/l töménységű oldatával 50 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat. 10 mg CRS izoleucint R tömény sósav 10,3 g/l töménységű oldatával 50 ml-re oldunk. Lemez: R VRK szilikagél lemez.

Isoleucinum


Kifejlesztőszer: R vízmentes ecetsav –R víz – R butanol (20+20+60 V/V). Felvitel: 5 μl. Kifejlesztés: a lemezmagasság kétharmadáig. Szárítás: levegőn. Előhívás: a lemezt R ninhidrin–oldattal bepermetezzük, majd 105 °C-on 15 percig szárítjuk. Értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramjának főfoltja, helyét, színét és méretét tekintve egyezzék meg az összehasonlító oldat kromatogramjának főfoltjával. VIZSGÁLATOK Az oldat külleme. Az oldat tiszta legyen (2.2.1). Színe nem lehet erősebb, mint a BS6 szín–mértékoldaté (2.2.2, II. módszer). 0,5 g anyagot 1 M sósavval 10 ml-re oldunk. Fajlagos optikai forgatóképesség (2.2.7): +40,0 és +43,0 (szárított anyagra). A vizsgálathoz 1,00 g anyagot R1 sósavval 25,0 ml-re oldunk. Ninhidrin-pozitív anyagok. Aminosav analízis (2.2.56, I. módszer). A vizsgálati oldat és az összehasonlító oldatok koncentrációját a méréshez használt készülék érzékenységéhez igazíthatóak. Minden oldat koncentrációját úgy módosítjuk, hogy a 2.2.46 általános fejezetben leírt rendszeralkalmassági követelmények teljesüljenek, az alább leírtaknak megfelelően a koncentrációarányokat megtartva. A-oldat: R1 hígított sósav, illetve az alkalmazott készülékhez megfelelő, mintakészítéshez használt tompítóoldat. Vizsgálati oldat: 30,0 mg vizsgálandó anyagot az A-oldattal 50,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a): 1,0 ml vizsgálati oldatot az A-oldattal 100,0 ml-re hígítunk. Ezen oldat 2,0 ml-ét az A-oldattal 10,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b): 30,0 mg R valint (A szennyező)az A-oldattal 100,0 ml-re oldunk. Ezen oldat 1,0 ml-ét az A-oldattal 250,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (c): 30,0 mg R prolint az A-oldattal 100,0 ml-re oldunk. Ezen oldat 1,0 ml-ét az Aoldattal 250,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (d): 30,0 mg R leucint (C szennyező) az A-oldattal 100,0 ml-re oldunk. Ezen oldat 1,0 ml-ét az A-oldattal 250,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (e):6,0 ml R ammónium–mértékoldatot (100 ppm NH4) az A-oldattal 50,0 ml-re hígítunk. Ezen oldat 1,0 ml-ét az A-oldattal 100,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (f):30 mg R izoleucint és 30 mg R leucint (C szennyező) az A-oldattal 50,0 ml-re oldunk. Ezen oldat 1,0 ml-ét az A-oldattal 200,0 ml-re hígítjuk. Üres oldat: A-oldat. A vizsgálati, összehasonlító és üres oldatokból megfelelő és egyenlő térfogatokat injektálunk az aminosav analízátorba. A fiziológiás aminosavak meghatározásához alkalmas programot futtatunk.

Isoleucinum


Rendszeralkalmasság: f) összehasonlító oldat. –

csúcsfelbontás: legalább 1,5 az izoleucin és a C szennyező csúcsai között.

Százalékos mennyiségek számolása: –

A-szennyező: a b) összehasonlító oldat A-szennyező koncentrációjára vonatkoztatjuk;

–

C-szennyező: a d) összehasonlító oldat C-szennyező koncentrációjára vonatkoztatjuk;

–

bármely, 570 nm-en detektált ninhidrin-pozitív anyag: az a) összehasonlító oldat izoleucin koncentrációjára vonatkoztatjuk;

–

bármely, 440 nm-en detektált ninhidrin-pozitív anyag: a c) összehasonlító oldat prolin koncentrációjára vonatkoztatjuk; ha egy anyag mindkét hullámhosszon a jelentési érték feletti csúcsot ad, az 570 nm-en kapott érték alapján adjuk meg annak mennyiségét;

–

ammónium: az e) összehsonlító oldat ammónium-koncentrációjára vonatkoztatjuk, figyelembe véve az üres oldat kromatogramján a megfelelő csúcsot.


A- és C-szennyező 570 nm-en: egyenként legfeljebb 0,2%;

–

bármely ninhidrin-pozitív anyag: egyenként legfelejebb 0,2%;

–

ammónium 570 nm-en: legfeljebb 0,02%;

–

szennyezők összesen: legfeljebb 1,0%;

–

jelentési határérték (ammónium kivételével): 0,05%.

A Gyógyszeranyagok (2034) cikkely „Rokon vegyületek” pontjában (2034.-1. táblázat) megadott határértékek erre a cikkelyre nem vonatkoznak. Klorid (2.4.4): legfeljebb 200 ppm. A vizsgálathoz az anyag 0,25 g-ját R vízzel 15 ml-re oldjuk. Szulfát (2.4.13): legfeljebb 300 ppm. A vizsgálathoz az anyag 0,5 g-ját 3 ml R hígított sósavban oldjuk, majd az oldatot R desztillált vízzel 15 ml-re hígítjuk. Vas (2.4.9): legfeljebb 10 ppm. 1,0 g anyagot, rázótölcsérben, 10 ml R hígított sósavban oldunk, majd az oldatot 3 × 10 ml R1 izobutil-metil-ketonnal kirázzuk. Az egyesített szerves fázist 10 ml R vízzel rázzuk ki. Minden egyes kirázás időtartama 3 perc legyen. A vizsgálathoz a vizes fázist használjuk. Nehézfémek (2.4.8/D): legfeljebb 10 ppm. Oldószer: R víz. Az anyag 0,25 g-ját vizsgáljuk. Az összehasonlító oldatot 0,25 ml R ólom–mértékoldattal (10 ppm Pb) készítjük. Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 0,5%. 1,000 g anyagot szárítószekrényben 105 °C-on szárítunk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. 1,0 g anyagot vizsgálunk.

TARTALMI MEGHATÁROZÁS Az anyag 0,100 g-ját 3 ml R vízmentes hangyasavban oldjuk. 30 ml R vízmentes ecetsav hozzáadása után az oldatot, 0,1 ml R naftolbenzein–oldatot alkalmazva indikátorként, 0,1 M perklórsav–mérőoldattal addig titráljuk, míg az indikátor színe barnássárgáról zöldre nem változik.

Isoleucinum


1 ml 0,1 M perklórsav–mérőoldattal 13,12 mg C6H13NO2 egyenértékű. ELTARTÁS Fénytől védve. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, C. Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10.) című általános fejezetet): B,D.

A. (2S)-2-amino-3-metilbutánsav (valin),

B. (2R)-2-amino-3-szulfanilpropánsav (cisztein),

C. (2S)-2-amino-4-metilpentánsav (leucin),

D. (2S)-2-amino-4-(metilszulfanil)butánsav (metionin).

Isoprenalini hydrochloridum


07/2013:1332

ISOPRENALINI HYDROCHLORIDUM Izoprenalin-hidroklorid

és enantiomere, HCl

C11H18ClNO3 [51-30-9]

Mr 247,7

DEFINÍCIÓ [(1RS)-1-(3,4-Dihidroxifenil)-2-[(1-metiletil)amino]etanol]–hidroklorid. Tartalom: 98,0–101,5% (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, kristályos por. Oldékonyság: vízben bőségesen oldódik; etanolban (96%) mérsékelten oldódik; diklórmetánban gyakorlatilag nem oldódik. AZONOSÍTÁS Első azonosítás: B, C, E. Második azonosítás: A, C, D, E. A. Olvadáspont (2.2.14): 165–170 °C (bomlás közben). B. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS izoprenalin-hidrokloriddal. C. Optikai forgatóképesség (lásd Vizsgálatok). D. Az S oldat (lásd Vizsgálatok) 0,1 ml-éhez 0,05 ml R1 vas(III)-klorid–oldatot és 0,9 ml R vizet elegyítve, zöld színű oldat keletkezik. Cseppenként adagolt R nátrium-hidrogén-karbonát–oldattól ez a szín először kékre, majd vörösre változik. E. A kloridion a) pont szerinti azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1), az előírt változás észlelhető. A vizsgálathoz az S oldat 0,5 ml-ét 1,5 ml R vízzel elegyítjük. VIZSGÁLATOK Az oldatokat közvetlenül a felhasználás előtt készítjük. S oldat. 2,5 g anyagot R szén-dioxid-mentes vízzel 25,0 ml-re oldunk. Az oldat külleme. Az S oldat tiszta legyen (2.2.1). Színe nem lehet erősebb, mint a B7 vagy a BS7 szín–mértékoldaté (2.2.2, II. módszer).



pH (2.2.3): 4,3–5,5. 5 ml S oldat és 5 ml R szén-dioxid-mentes víz elegyét vizsgáljuk. Optikai forgatóképesség (2.2.7): –0,10° és +0,10° között. Az S oldatot vizsgáljuk. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat. 50,0 mg vizsgálandó anyagot a mozgófázissal 10,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 1,0 ml vizsgálati oldatot a mozgófázissal 100,0 ml-re hígítunk. Ezen oldat 5,0 ml-ét a mozgófázissal 10,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). 2,5 mg CRS orciprenalin-szulfátot a mozgófázissal 100,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (c). 5,0 ml a) összehasonlító oldatot 5,0 ml b) összehasonlító oldattal elegyítünk. Összehasonlító oldat (d). 6,0 mg CRS isoprenalint (A szennyező) a mozgófázissal 50,0 ml-re oldunk. Ezen oldat 10,0 ml-ét 50,0 ml-re hígítjuk mozgófázissal. Oszlop: – méretei: l = 0,125 m, ∅ = 4,0 mm; – állófázis: R kromatográfiás célra szánt, utókezelt, oktadecilszililezett szilikagél (5 µm). Mozgófázis: R metanol – R tömény foszforsav 11,5 g/l töménységű oldata (5+95 V/V). Áramlási sebesség: 1,0 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 280 nm-en. Injektálás: 20 µl. Kromatografálási idő: az izoprenalin retenciós idejének hétszerese. A szennyezők azonosítása: az A-szennyező azonosítására a d) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk fel, az orciprenalin azonosításra a b) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk fel. Relatív retenciók: az izoprenalinra (retenciós ideje kb. 3 perc) vonatkoztatva: orciprenalin kb. 1,5; Aszennyező kb. 1,8. Szükség esetén módosítjuk a mozgófázis metanoltartalmát. Rendszeralkalmasság: c) összehasonlító oldat: – csúcsfelbontás: legalább 3,0, az izoprenalin és az orciprenalin között. Követelmények: – A-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint az d) összehasonlító oldat kromatogramján látható megfelelő csúcs területe (0,5%); – egyedi határértékhez nem kötött (nem-specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,2-szerese (0,10 %); – szennyezők összesen: 1,0%; – elhanyagolási határ: az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének tizedrésze (0,05%). Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 1,0%. 1,000 g anyagot 4 órán keresztül vákuumban 15–25 °C-on szárítunk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. 1,0 g anyagot vizsgálunk.



TARTALMI MEGHATÁROZÁS A reakcióelegy túlmelegedésének elkerülésére hatékony keverést kell alkalmazni, és a titrálást a végpont elérését követően azonnal be kell fejezni. Az anyag 0,150 g-ját 10 ml R vízmentes hangyasavban oldjuk, majd az oldathoz 50 ml R ecetsavanhidridet elegyítünk. Az oldatot, potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), 0,1 M perklórsav–mérőoldattal titráljuk. 1 ml 0,1 M perklórsav–mérőoldattal 24,77 mg C11H18ClNO3 egyenértékű. ELTARTÁS Légmentesen záró tartályban, fénytől védve. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyező: A.

A. 1-(3,4-dihidroxifenil)-2-[(1-metiletil)amino]etanon.

Juniperi aetheroleum


07/2013:1832

JUNIPERI AETHEROLEUM Borókaolaj

DEFINÍCIÓ A Juniperus communis L. érett, nem erjedt tobozbogyóiból vízgőzdesztillálással előállított illóolaj. Az anyag alkalmas antioxidánst is tartalmazhat. SAJÁTSÁGOK Küllem: könnyen mozgó, színtelen vagy sárgás folyadék; szaga jellegzetes. AZONOSÍTÁS Első azonosítás: B. Második azonosítás: A. A. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27). Vizsgálati oldat. A vizsgálandó anyag 0,2 ml-ét 5 ml R heptánban oldjuk. Összehasonlító oldat. 20 mg R α-terpineolt és 20 μl R terpinen-4-olt 25 ml R heptánban oldunk. Lemez: R VRK szilikagél lemez. Kifejlesztőelegy: R etil-acetát – R toluol (5+95 V/V). Felvitel: 20 µl, sávok formájában. Kifejlesztés: 12 cm fronttávolságig. Szárítás: levegőn. Előhívás: a lemezt R ánizsaldehid-oldattal bepermetezzük, majd a zónák megjelenéséig 100– 105 °C-on melegítjük. Nappali fényben, késedelem nélkül értékeljük. Értékelés: a zónák sorrendjét a vizsgálati oldat és az összehasonlító oldat kromatogramján lásd alább: A lemez teteje Intenzív barnásibolya zóna Barna zóna Ibolyásrózsaszínű zóna Terpinen-4-ol: barnásibolya zóna

Barnásibolya zóna (terpinen-4-ol) Ibolyaszínű zóna

α-Terpineol: ibolya vagy barnásibolya zóna

Ibolya vagy barnásibolya zóna (α-terpineol)

Összehasonlító oldat

Vizsgálati oldat

B. A „Kromatográfiás profil” vizsgálat során nyert kromatogramokat értékeljük.



Értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramján megjelenő, jellemző csúcsokra vonatkozó retenciós idők egyezzenek meg az összehasonlító oldat kromatogramján látható csúcsokra vonatkozó retenciós időkkel.

VIZSGÁLATOK Relatív sűrűség (2.2.5): 0,857–0,876. Törésmutató (2.2.6): 1,471–1,483. Optikai forgatóképesség (2.2.7): –15° és – 0,5° között. Peroxidszám (2.5.5): legfeljebb 20. Zsíros olajok és elgyantásodott illóolajok (2.8.7). Az anyag feleljen meg a Zsíros olajok és elgyantásodott illóolajok kimutatása illóolajokban c. fejezetben előírt követelményeknek. Kromatográfiás profil. Gázkromatográfia (2.2.28): a normalizációs eljárást alkalmazzuk. Vizsgálati oldat. A vizsgálandó anyag 60 mg-ját R trimetilpentánnal 5,0 ml-re oldjuk. Összehasonlító oldat. R α-pinén, R szabinén, R β-pinén, R β-mircén, R α-fellandrén, R limonén, R terpinen-4-ol, R bornil-acetát és R β-kariofillén 25-25 µl-ét R trimetilpentánnal 25,0 ml-re oldjuk. Oszlop: –

anyaga: kvarcüveg,

–

méretei: l = 30 m (1 µm-es filmvastagság használható) és 60 m között (utóbbi esetben 0,2 μm-es filmvastagság használható), Ø = 0,25–0,53 mm,

–

állófázis: R poli(dimetil)(difenil)sziloxán.

Vivőgáz: R gázkromatográfiás célra szánt hélium. Áramlási sebesség: 2,0 ml/perc. Mintaáram–elosztási arány: 1:50. Hőmérséklet:

Oszlop

Idő (perc)

Hőmérséklet (°C)

0–1

60

1 – 58

60 → 230

Injektor

250

Detektor

250

Detektálás: lángionizációs. Injektálás: 0,5 µl. Elúciós sorrend: az összehasonlító oldat készítésénél megadott sorrend. Az anyagok retenciós idejét regisztráljuk. Rendszeralkalmasság: összehasonlító oldat: –

csúcsfelbontás: legalább 1,5, a szabinén és a β-pinén között.

Felhasználva az összehasonlító oldat kromatogramja alapján meghatározott retenciós időket, a vizsgálati oldat kromatogramján azonosítjuk az összetevőket. Meghatározzuk az összetevők százalékos mennyiségét. A trimetilpentán csúcsát, valamint azokat a csúcsokat, amelyeknek területe kisebb, mint a csúcsterületek összegének 0,01%-a, nem vesszük figyelembe. A százalékos értékek az alábbi határok között legyenek:


–

α-pinén: 20–50%,

–

szabinén: kevesebb, mint 20%,

–

β-pinén: 1,0–12%,

–

β-mircén: 1,0–35%,

–

α-fellandrén: kevesebb, mint 1,0%,

–

limonén: 2,0–12%,

–

terpinen-4-ol: 0,5–10%,

–

bornil-acetát: kevesebb, mint 2,0%,

–

β-kariofillén: kevesebb, mint 7,0%.


ELTARTÁS Színültig töltött, légmentesen záró tartályban; fénytől védve, 25 °C-ot meg nem haladó hőmérsékleten.

Iuniperi pseudo-fructus


07/2013:1532

JUNIPERI GALBULUS Borókabogyó DEFINÍCIÓ A Juniperus communis L. megszárított, érett tobozbogyói. Tartalom: legalább 10 ml/kg illóolaj (vízmentes drogra). SAJÁTSÁGOK A drog, különösen összetörve, erősen fűszeres illattal rendelkezik. AZONOSÍTÁS A.

A legfeljebb 10 mm nagyságú, ibolyásbarna vagy feketésbarna színű, gyakran kékesen hamvas tobozbogyó gömbölyű. Három termőpikkelyből áll, felső részén ezt egy háromsugarú varrat és alig kivehető kúp jelzi, alsó részén pedig gyakran a kocsány maradványa látható. A tobozbogyó húsos része morzsalékos állagú és barnás színű. Benne általában három, ritkábban két kicsi, hosszúkás, nagyon kemény, erőteljesen három élű, háti oldalán többé-kevésbé lekerekített, csúcsán kihegyezett mag található. A magvak alsó részüknél, az alapjuk külső oldalán a tobozbogyó húsos részével összenőttek. A magok külső felszínéhez igen nagy, tojás alakú, gyantás ragacsos tartalommal rendelkező olajmirigyek kapcsolódnak.

B.

A drogot elporítjuk (355) (2.9.12). A drogpor barna színű. Mikroszkóp alatt, R klorál-hidrát– oldatban vizsgálva, a drog a következő sajátságokat mutatja: láthatók a tobozbogyók epidermisztöredékeinek sejtjei, melyek fala vastag, színtelen, gödörkésen megvastagodott; az epidermiszsejtek barna, gyantás tartalommal rendelkeznek; néha anomocitikus típusú gázcserenyílások (2.8.3) figyelhetők meg; a tobozbogyók felső részének töredékeiben jellegzetesek az ott lévő háromsugarú varrat hézagai és a papillásan fogazott epidermiszsejtek; jellegzetesek a hipodermát felépítő, megvastagodott falú sejtekből álló kollenchima töredékei; a mezokarpium töredékeinek parenchimasejtjei nagy méretűek, vékony falúak, rendszerint kerekdedek, melyek között nagy méretű intercelluláris üregek és szabálytalan, nagy méretű, főleg gyengén gödörkésen vastagodott, sárga színű idioblasztsejtek (hordósejtek) vannak; megtalálhatók a drogban a skizogén üregek töredékei, illetve a maghéj egy vagy több kalciumoxalát oszlopkristályt tartalmazó színtelen, vastag falú, gödörkésen vastagodott kősejtjei; az endospermium és az embrió szövetének töredékeiben lévő sejtek vékony falúak, zsírosolajat és aleuronszemcséket tartalmaznak.

C.

Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27). Vizsgálati oldat. A „Tartalmi meghatározás” során kapott olaj-xilol keveréket R hexánnal 5,0 mlre hígítjuk. Összehasonlító oldat. 4,0 mg R gvajazulént és 50 µl R cineolt 10 ml R hexánban oldunk. Lemez: R VRK szilikagél lemez. Kifejlesztőelegy: R etil-acetát – R toluol (5+95 V/V). Felvitel: 20 µl vizsgálati oldat és 10 µl összehasonlító oldat, sávok formájában. Kifejlesztés: 15 cm-es fronttávolságig.

Iuniperi pseudo-fructus


Szárítás: levegőn. Előhívás: a lemezt R ánizsaldehid–oldattal bepermetezzük, majd 5–10 percig 100–105 °C-on melegítjük. A kromatogramokat nappali fényben értékeljük. Értékelés: az összehasonlító oldat kromatogramjának felső felében vörös színű zóna (gvajazulén), alsó felében barnásibolya vagy szürkésibolya színű zóna (cineol) látható. A vizsgálati oldat kromatogramján egy erős, ibolyaszínű zóna (mono- és szeszkviterpének) jelenik meg, amely helyét tekintve megegyezik az összehasonlító oldat kromatogramján látható gvajazulén zónával; az összehasonlító oldat kromatogramján látható cineol-zónához képest kissé feljebb egy vörösesibolya színű zóna látható; az összehasonlító oldat kromatogramján lévő cineol-zónához képest kissé lejjebb egy szürkésibolya színű zóna (terpinén-4-ol) és közvetlenül ez alatt egy kék színű zóna jelenik meg. A cineol-zóna magasságában halvány ibolyaszínű zóna jelenhet meg. Egyéb zónák is láthatók. VIZSGÁLATOK Idegen anyagok (2.8.2): legfeljebb 5% éretlen vagy elszíneződött tobozbogyó és legfeljebb 2% egyéb idegen anyag. Víztartalom (2.2.13): legfeljebb 120 ml/kg. 20,0 g összetört drogot desztillációval vizsgálunk. Összes hamu (2.4.16): legfeljebb 4,0%. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Elvégezzük a Növényi drogok illóolajtartalmának meghatározása (2.8.12) c. fejezetben előírt vizsgálatot, melyhez közvetlenül a meghatározás előtt, megfelelő malomban durva porrá összetört drog 20,0 g-ját, 500 ml-es gömblombikot és desztilláló folyadékként 200 ml R vizet használunk. A beosztott mérőcsőbe 0,5 ml R xilolt töltünk. 3–4 ml/perces sebességgel, 90 percen át desztillálunk.

Leucinum


07/2013:0771

LEUCINUM Leucin

C6H13NO2 [61-90-5]

Mr 131,2

DEFINÍCIÓ (2S)-2-amino-4-metilpentánsav. Fermentációs termék, fehérje-extraktum, vagy hidrolizátum. Tartalom: 98,5–101,0% (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: Fehér vagy csaknem fehér, kristályos por vagy fénylő pelyhek. Oldékonyság: Vízben mérsékelten oldódik; etanolban (96%) gyakorlatilag nem oldódik. Híg ásványi savak és híg alkálilúgok oldják. AZONOSÍTÁS Első azonosítás: A, B. Második azonosítás: A, C. A. Az anyag feleljen meg a „Fajlagos optikai forgatóképesség” vizsgálatban előírt követelménynek (lásd Vizsgálatok). B. Infravörös abszorpciós spektrofotometriás vizsgálatot végzünk (2.2.24). Összehasonlítás: CRS leucin C. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27). Vizsgálati oldat. 10 mg vizsgálandó anyagot R tömény sósav 10,3 g/l töménységű oldatával 50 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat. 10 mg CRS leucint, R tömény sósav 10,3 g/l töménységű oldatában 50 ml-re oldunk. Lemez: R VRK szilikagél lemez. Kifejlesztőszer: R tömény ecetsav – R víz – R butanol (20+20+60+50 V/V). Felvitel: 5 µl.

Leucinum


Kifejlesztés: a lemezmagasság kétharmadáig. Szárítás: levegőn. Előhívás: a lemezt, R ninhidrin-oldattal bepermetezzük, majd 105°C-on 15 percen át melegítjük. Értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramjának főfoltja – helyét, színét és méretét tekintve – egyezzék meg az összehasonlító oldat kromatogramjának főfoltjával. VIZSGÁLATOK Az oldat külleme. 0,5 g anyagot 1 M sósavval 10 ml-re oldunk. Az oldat tiszta legyen (2.2.1). Színe nem lehet erősebb, mint a BS6 szín–mértékoldaté (2.2.2, II. módszer). Fajlagos optikai forgatóképesség (2.2.7): +14,5 és +16,5 között. A vizsgálathoz 1,00 g anyagot R1 sósavval 25,0 ml-re oldunk. Az eredményt a szárított anyagra vonatkoztatjuk. Ninhidrin-pozitív anyagok. Aminosav-analízis (2.2.56, I. módszer). A vizsgálati oldat és az összehasonlító oldatok koncentrációját a méréshez használt készülék érzékenységéhez igazíthatóak. Minden oldat koncentrációját úgy módosítjuk, hogy a 2.2.46 általános fejezetben leírt rendszeralkalmassági követelmények teljesüljenek, az alább leírtaknak megfelelően a koncentrációarányokat megtartva. A-oldat: R1 hígított sósav, illetve az alkalmazott készülékhez megfelelő, mintakészítéshez használt tompítóoldat. Vizsgálati oldat (a). 30,0 mg vizsgálandó anyagot az A-oldattal 50,0ml-re oldunk. Vizsgálati oldat (b). 1,0 ml a) vizsgálati oldatot az A-oldattal 25,0 ml-re hígítunk. Összehasonlító oldat (a). 1,0 ml a) vizsgálati oldatot A-oldattal 100,0 ml-re hígítunk. Ezen oldat 2,0 ml-ét az A-oldattal 10,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). 30,0 mg R izoleucint (A-szennyező) az A-oldattal 100,0 ml-re oldunk. Az oldat 1,0 ml-ét az A-oldattal 250,0 ml-re hígítjuk, majd ezen oldat 1,0 ml-ét az A-oldattal 10,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (c). 30,0 mg R prolint az A-oldattal 100,0 ml-re oldunk Ezen oldat 1,0 ml-ét az Aoldattal 250,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (d). 6,0 ml R ammónium–mértékoldat (100 ppm NH4) az A-oldattal 50,0 ml-re hígítjuk. Ezen oldat 1,0 ml-ét az A-oldattal 100,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (e). 30 mg R izoleucint (A-szennyező) és 20 mg R leucint az A-oldattal 50,0 ml-re oldunk. Ezen oldat 1,0 ml-ét az A-oldattal 200,0 ml-re hígítjuk. Üres oldat: A-oldat A vizsgálati, összehasonlító és üres oldatokból megfelelő és egyenlő térfogatokat injektálunk az aminosav analízátorba. A fiziológiás aminosavak meghatározásához alkalmas programot futtatunk. Rendszeralkalmasság: e) összehasonlító oldat. −

csúcsfelbontás: legalább 1,5, az A-szennyező és a leucin csúcsai között.

A százalékos mennyiségek számolása: az A-szennyezőt a b) vizsgálati oldatban, a b) összehasonlító oldat A-szennyező koncentrációjára vonatkoztatjuk;

Leucinum


bármely 570 nm-en detektált ninhidrin-pozitív anyagot az a) vizsgálati oldatban az a) összehasonlító oldat leucin-koncentrációjára vonatkoztatjuk; –

bármely 440 nm-en detektált ninhidrin-pozitív anyagot az a) vizsgálati oldatban az b) összehasonlító oldat prolin-koncentrációjára vonatkoztatjuk. Ha mindkét hullámhosszon a csúcs a jelentési küszöbérték felett van a tömegmeghatározáshoz az 570 nm-en kapott eredményeket használjuk;

az a) vizsgálati oldatban lévő ammóniumot a d) összehasonlító oldat ammónium-koncentrációjára vonatkoztatjuk, figyelembe véve az üres oldat kromatogramján a megfelelő csúcsot.


A-szennyező 570 nm-en: legfeljebb 0,8%;

– bármely ninhidrin-pozitív anyag: minden egyes szennyező legfeljebb 0,2%; – ammónium 570 nm-en: legfeljebb 0,02%; – szennyezők összesen: legfeljebb 1,0%; – jelentési határérték (ammónium kivételével): 0,05%. A Gyógyszeranyagok (2034) cikkely „Rokon vegyületek” pontjában (2034.-1. táblázat) megadott határértékek erre a cikkelyre nem vonatkoznak. Klorid (2.4.4): legfeljebb 200 ppm. A vizsgálathoz az anyag 0,25 g-ját R vízzel 15 ml-re oldjuk. Szulfát (2.4.13): legfeljebb 300 ppm. A vizsgálathoz az anyag 0,5 g-ját 3 ml R hígított sósavban oldjuk, majd az oldatot R desztillált vízzel 15 ml-re hígítjuk. Vas (2.4.9): legfeljebb 10 ppm. 1,0 g anyagot, rázótölcsérben, 10 ml R hígított sósavban oldunk, majd az oldatot 3 × 10 ml R1 izobutil-metil-ketonnal kirázzuk. Egy-egy rázás időtartama 3 perc. Az egyesített szerves fázist 10 ml R vízzel 3 percig rázzuk. A vizsgálathoz a vizes fázist használjuk. Nehézfémek (2.4.8/H): legfeljebb 10 ppm. Oldószer: R víz. Az anyag 0,25 g-ját vizsgáljuk. Az összehasonlító oldatot 0,25 ml R ólom–mértékoldattal (10 ppm Pb) készítjük. Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 0,5%. 1,000 g anyagot szárítószekrényben 105 °C-on szárítunk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. 1,0 g anyagot vizsgálunk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Az anyag 0,100 g-ját 3 ml R vízmentes hangyasavban oldjuk. 30 ml R vízmentes ecetsavat adunk hozzá. Az oldatot, 0,1 ml R naftolbenzeint alkalmazva indikátorként. Az oldatot, potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), 0,1 M perklórsav–mérőoldattal titráljuk. 1 ml 0,1 M perklórsav–mérőoldattal 13,12 mg C6H13NO2 egyenértékű. ELTARTÁS Fénytől védve.

Leucinum


SZENNYEZŐK

Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10) című általános fejezetet): B, C, D, E.

A.

(2S, 3S)-2-amino-3-metilpentánsav (izoleucin),

B.

(2S)-2-amino-4-(metilsulfanil)butánsav (metionin),

C.

(2S)-2-amino-3-fenilpropionsav (fenilalanin),

D.

(2S)-2-amino-5-metilhexánsav (5-metil-norleucin),

E.

(2S)-2-amino-3-metilbutánsav (valin).

Lysini hydrochloridum


07/2013:0930

LYSINI HYDROCHLORIDUM Lizin-hidroklorid

C6H15ClN2O2 [657-27-2]

Mr 182,7

DEFINÍCIÓ (2S)-2,6-diaminohexánsav–hidrokloridFermentációs termék, fehérje-extraktum, vagy hidrolizátum. Tartalom: 98,5–101,0% (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Fehér vagy csaknem fehér, kristályos por vagy színtelen kristályok. Vízben bőségesen oldódik; alkoholban kevéssé oldódik. AZONOSÍTÁS Első azonosítás: A, B, E. Második azonosítás: A, C, D, E. A. Az anyag feleljen meg a „Fajlagos optikai forgatóképesség” vizsgálatban előírt követelménynek (lásd „Vizsgálatok”). B. Infravörös abszorpciós spektrofotometriás vizsgálatot végzünk (2.2.24). Összehasonlítás: CRS lizin-hidroklorid. Amennyiben a kapott spektrumok eltérőek, a vizsgálandó anyagot és a referenciaanyagot különkülön, a szükséges legkisebb mennyiségű R vízben feloldjuk, az oldatokat 60 °C-on szárazra párologtatjuk, majd a maradékokból új spektrumokat veszünk fel. C. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27). Vizsgálati oldat. 10 mg vizsgálandó anyagot 50 ml R vízben oldunk. Összehasonlító oldat. 10 mg CRS lizin-hidrokloridot 50 ml R vízben oldunk. Lemez: R VRK szilikagél lemez. Kifejlesztőszer: R tömény ammónia-oldat – R 2-propanol (30+70 V/V). Felvitel: 5 µl. Kifejlesztés: a lemezmagasság kétharmadáig. Szárítás: a lemezt 105 °C-on melegítjük amíg az ammónia teljesen elpárolog. Előhívás: a lemezt, R ninhidrin-oldattal bepermetezzük, majd 105°C-on 15 percen át melegítjük.



Értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramjának főfoltja – helyét, színét és méretét tekintve – egyezzék meg az összehasonlító oldat kromatogramjának főfoltjával. D. Az S oldat (lásd „Vizsgálatok”) 0,1 ml-éhez 2 ml R vizet és R foszfor-molibdénsav 50 g/l töménységű oldatából 1 ml-t elegyítünk. Sárgásfehér csapadék keletkezik. E. A kloridion a) pont szerinti azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1), az előírt változás észlelhető. Az S oldat (lásd „Vizsgálatok”) 0,1 ml-ét 2 ml R vízzel elegyítve vizsgáljuk. VIZSGÁLATOK S oldat. 5,0 g anyagot R desztillált vízből készített R szén-dioxid-mentes vízzel 50 ml-re oldunk. Az oldat külleme. Az S oldat tiszta legyen (2.2.1); színe nem lehet erősebb, mint a B7 vagy a ZS7 szín–mértékoldaté (2.2.2, II. módszer). Fajlagos optikai forgatóképesség (2.2.7): +21,0 és +22,5 között. 2,00 g anyagot R1 sósavval 25,0 mlre oldva vizsgálunk, és az eredményt a szárított anyagra vonatkoztatjuk. Ninhidrin-pozitív vegyületek. Aminosav analízis (2.2.56, I. módszer). A vizsgálati oldat és az összehasonlító oldatok koncentrációját a méréshez használt készülék érzékenységéhez igazíthatóak. Minden oldat koncentrációját úgy módosítjuk, hogy a 2.2.46 általános fejezetben leírt rendszeralkalmassági követelmények teljesüljenek, az alább leírtaknak megfelelően a koncentrációarányokat megtartva. A-oldat: R1 hígított sósav, illetve az alkalmazott készülékhez megfelelő, mintakészítéshez használt tompítóoldat. Vizsgálati oldat. 30,0 mg vizsgálandó anyagot az A-oldattal 50,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 1,0 ml vizsgálati oldatot A-oldattal 100,0 ml-re hígítunk. Ezen oldat 2,0 mlét az A-oldattal 10,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). 30,0 mg R prolint az A-oldattal 100,0 ml-re oldunk Ezen oldat 1,0 ml-ét az A-oldattal 250,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (c). 6,0 ml R ammónium–mértékoldat (100 ppm NH4) az A-oldattal 50,0 ml-re hígítjuk. Ezen oldat 1,0 ml-ét az A-oldattal 100,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (e). 30 mg R izoleucint és 30 mg R leucint (A-szennyező) az A-oldattal 50,0 mlre oldunk. Ezen oldat 1,0 ml-ét az A-oldattal 200,0 ml-re hígítjuk. Üres oldat: A-oldat A vizsgálati, összehasonlító és üres oldatokból megfelelő és egyenlő térfogatokat injektálunk az aminosav analízátorba. A fiziológiás aminosavak meghatározásához alkalmas programot futtatunk. Rendszeralkalmasság: d) összehasonlító oldat. −

csúcsfelbontás: legalább 1,5, az A-szennyező és az izoleucin csúcsai között.

A százalékos mennyiségek kiszámítása: – –

–

bármely 570 nm-en detektált ninhidrin-pozitív anyag: az a) összehasonlító oldat leucinkoncentrációjára vonatkoztatjuk; bármely 440 nm-en detektált ninhidrin-pozitív anyag: a b) összehasonlító oldat prolinkoncentrációjára vonatkoztatjuk; ha egy anyag mindkét hullámhosszon a jelentési érték feletti csúcsot ad, az 570 nm-en kapott érték alapján adjuk meg annak mennyiségét; ammónium: a d) összehasonlító oldat ammónium-koncentrációjára vonatkoztatjuk, figyelembe véve az üres oldat kromatogramján megfelelő csúcsot.

Követelmények:



– bármely ninhidrin-pozitív anyag: minden egyes szennyező legfeljebb 0,2%; – ammónium 570 nm-en: legfeljebb 0,02%; – szennyezők összesen: legfeljebb 1,0%; – jelentési határérték (ammónium kivételével): 0,05%. A Gyógyszeranyagok (2034) cikkely „Rokon vegyületek” pontjában (2034.-1. táblázat) megadott határértékek erre a cikkelyre nem vonatkoznak. Szulfát (2.4.13): legfeljebb 300 ppm. A vizsgálathoz az S oldat 5 ml-ét R desztillált vízzel 15 ml-re hígítjuk. Ammónium (2.4.1/B): legfeljebb 200 ppm. Az anyag 50 mg-ját vizsgáljuk. Az összehasonlító oldatot 0,1 ml R ammónium−mértékoldattal (100 ppm NH4) készítjük. Vas (2.4.9): legfeljebb 30 ppm. 0,33 g anyagot, rázótölcsérben, 10 ml R hígított sósavban oldunk, majd az oldatot 3×10 ml R1 izobutil-metil-ketonnal kirázzuk. Egy-egy kirázás időtartama 3 perc legyen. Az egyesített szerves fázist 10 ml R vízzel 3 percig rázzuk. A vizsgálathoz a vizes fázist használjuk. Nehézfémek (2.4.8/A): legfeljebb 10 ppm. Az S oldat 12 ml-ét vizsgáljuk. Az összehasonlító oldatot R ólom−mértékoldattal (1 ppm) készítjük. Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 0,5%. Az anyag 1,000 g-ját szárítószekrényben, 105 °C-on szárítjuk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Az anyag 0,150 g-ját 5 ml R vízmentes hangyasavban oldjuk. Az oldatot 50 ml R vízmentes ecetsavval elegyítjük, majd potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), 0,1 M perklórsav−mérőoldattal titráljuk. 1 ml 0,1 M perklórsav−mérőoldattal 18,27 mg C6H15ClN2O2 egyenértékű. ELTARTÁS Fénytől védve. SZENNYEZŐK Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10) című általános fejezetet): A, B, C.

A. (2S)-2-amino-4-metilpentánsav (leucin),


B. (2S)-2-amino-3-fenilpropionsav (fenilalanin),

C. (2S, 3R)-2-amino-3-hidroxibutánsav (treonin).


Magaldratum

Ph.Hg.VIII. – Ph. Eur. 7.8 - 1

07/2013:1539

MAGALDRATUM Magaldrát Al5Mg10(OH)31(SO4)2.xH2O [74978-16-8]

Mr 1097 (vízmentes anyag)

DEFINÍCIÓ A magaldrát alumínium és magnézium hidroxidjaiból és szulfátjaiból áll. Összetétele közelítőleg megfelel az Al5Mg10(OH)31(SO4)2.xH2O képletnek. Tartalom: 90,0–105,0 % (szárított anyagra). Változó mennyiségű vizet tartalmaz.

SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, kristályos por. Oldékonyság: vízben és etanolban (96%) gyakorlatilag nem oldódik. Híg ásványi savak oldják. AZONOSÍTÁS A. 0,6 g anyagot 20 ml R 3 M sósavban oldunk, majd kb. 30 ml R vízzel való elegyítés után az oldatot forrásig melegítjük. Az oldat pH-ját R1 hígított ammónia–oldattal 6,2-re állítjuk be, majd a folyadékot további 2 percig forrásban tartjuk, azután szűrjük, és a csapadékot valamint a szüredéket félretesszük. A szüredék 2 ml-éhez 2 ml R ammónium-klorid–oldatot adunk, majd semlegesítjük. A semlegesítéshez szükséges oldat készítése: 2 g R ammónium-karbonátot 2 ml R1 hígított ammónia–oldat és 20 ml R víz elegyében oldunk. A semlegesítés során csapadék nem képződik. Az oldathoz ezután R dinátrium-hidrogén-foszfát–oldatot adunk; fehér, kristályos csapadék képződik, amely R1 hígított ammónia–oldatban nem oldódik. B. Az „Azonosítás” A pontjában nyert csapadékkal az alumínium azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1) az előírt változás észlelhető. C. Az „Azonosítás” A pontjában nyert szüredékkel a szulfátion a) pont szerinti azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1) az előírt változás észlelhető.

VIZSGÁLATOK Oldódó klorid: legfeljebb 3,5%. 0,5 g anyagot 25 ml R higított salétromsavval a teljes feloldódásig rázogatunk. Az oldathoz 10,0 ml 0,1 M ezüst-nitrát−mérőoldatot és indikátorként R2 ammónium-vas(III)-szulfát–oldatot adunk. Az

Magaldratum


oldatot 0,1 M ammónium-tiocianát–mérőoldattal titráljuk, erőteljesen rázva az állandó barnás-vörös szín megjelenéséig. 1 ml 0,1 M ezüst-nitrát−mérőoldattal 3,545 mg Cl egyenértékű. Oldódó szulfát: legfeljebb 1,9%. Az oldódó klorid vizsgálatánál nyert szüredék 2,5 ml-éhez 30 ml R vizet adunk, majd az oldatot, R kék lakmuszpapírt alkalmazva indikátorként, R tömény sósavval semlegesítjük. Ezután 1 M sósav, és R bárium-klorid 120 g/l töménységű oldatának 3-3 ml-ét elegyítjük hozzá, majd R vízzel 50 ml-re hígítjuk. A folyadékot összerázzuk, majd 10 percig állni hagyjuk. A vizsgálati oldat opálossága nem lehet erősebb, mint az egyidejűleg és azonos módon készített összehasonlító oldaté. Az összehasonlító oldatot 2,5 ml szüredék helyett 1 ml 0,01 M kénsavval készítjük. Szulfát: 16,0–21,0% (szárított anyagra). 0,875 g anyagot 5 ml R tömény ecetsav és 10 ml R víz elegyében oldunk, majd az oldatot R vízzel 25,0 ml-re hígítjuk. Előkészítünk egy 1 cm belső átmérőjű, 15 ml R kationcserélő gyantával (150–300 µm) töltött, előzőleg 30 ml R vízzel átmosott kromatográfiás oszlopot. A vizsgálandó oldat 5,0 ml-ét visszük fel az oszlopra, majd 15 ml R vízzel eluáljuk. Az eluátumhoz R magnézium-acetát 53,6 g/l töménységű oldatából 5 ml-t, 32 ml R metanolt és 0,2 ml R alizarin S–oldatot adunk. Bürettából kb. 4,0 ml 0,05 M bárium-klorid−mérőoldatot, és további 0,2 ml R alizarin S–oldatot elegyítünk hozzá, majd a csapadékos elegyet lassan addig titráljuk, amíg a sárga szín eltűnik, és ibolyásvörös színárnyalat válik láthatóvá. 1 ml 0,05 M bárium-klorid−mérőoldattal 4,803 mg SO4 egyenértékű. Alumínium-hidroxid: 32,1–45,9%, szárított anyagra vonatkoztatva. 0,800 g anyagot, vízfürdőn melegítve, 10 ml R hígított sósavban oldunk. Lehűtés után az oldatot R vízzel 50,0 ml-re hígítjuk. Az oldat 10,0 ml-éhez addig adunk R1 hígított ammónia–oldatot, amíg éppen csapadék kezd képződni. Hozzáadjuk a csapadék oldásához szükséges legkisebb mennyiségű R hígított sósavat, majd az oldatot R vízzel 20 ml-re hígítjuk. Az alumíniumot komplexometriásan titráljuk (2.5.11). 1 ml 0,1 M nátrium-edetát–mérőoldattal 7,80 mg Al(OH)3 egyenértékű. Magnézium-hidroxid: 49,2–66,6% (szárított anyagra). 0,100 g vizsgálati mintát 2 ml R hígított sósavban oldunk, majd R víz segítségével 500 ml-es gömblombikba mossuk. Az oldat térfogatát R vízzel 200 ml-re egészítjük ki, majd rázogatás közben 20 ml R trietanolamint, 10 ml R ammónium-klorid–tompítóoldatot (pH=10,0) és kb. 50 mg R eriokrómfekete-T–porhígítást adunk hozzá. Az oldatott 0,1 M nátrium-edetát–mérőoldattal addig titráljuk, míg az ibolyaszínű oldat tiszta kékre nem változik. 1 ml 0,1 M nátrium-edetát–mérőoldattal 5,832 mg Mg(OH)2 egyenértékű. Nátrium: legfeljebb 0,10%. Atomabszorpciós spektrometria (2.2.23, I. módszer). Vizsgálati oldat. A vizsgálandó anyag 2,00 g-ját 100 ml-es mérőlombikba mérjük, jeges vízfürdőbe helyezzük, 5 ml R tömény salétromsavat adunk hozzá, majd rázogatással megkeverjük. A folyadékot szobahőmérsékletűre hagyjuk melegedni, majd R vízzel 100 ml-re hígítjuk. Amennyiben szükséges, megszűrjük, hogy tiszta oldathoz jussunk. A szüredék 10,0 ml-ét R vízzel 100,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldatok. Az összehasonlító oldatok készítéséhez R nátrium−mértékoldatot (200 ppm Na) R hígított salétromsavval megfelelő mértékben hígítunk. Fényforrás: nátrium vájtkatód lámpa.

Magaldratum


Hullámhossz: 589 nm. Atomizáló egység: levegő–acetilén láng. Nehézfémek (2.4.8/A): legfeljebb 30 ppm. 2,0 g anyagot 30 ml R1 sósavban oldunk, majd a kapott oldatot 50 ml R izobutil-metil-ketonnal 2 percig rázzuk. A keveréket állni hagyjuk, majd a vizes fázist elválasztjuk és szárazra párologtatjuk. A maradékot 30 ml R vízben oldjuk. A vizsgálathoz ezen oldat 12 ml-ét használjuk. Az összehasonlító oldatot R ólom−mértékoldattal (2 ppm Pb) készítjük. Szárítási veszteség (2.2.32): 10,0–20,0 %. 1,000 g anyagot szárítószekrényben 200 °C-on 4 órán keresztül szárítunk.

TARTALMI MEGHATÁROZÁS 1,500 g anyaghoz 50,0 ml 1 M sósav−mérőoldatot adunk. A sósavfelesleget 1 M nátriumhidroxid−mérőoldattal pH 3,0 eléréséig titráljuk; potenciometriás végpontjelzést alkalmazunk (2.2.20). Üres titrálást is végzünk. 1 ml 1 M sósav−mérőoldattal 35,40 mg Al5Mg10(OH)31(SO4)2 egyenértékű.

Molsidominum


07/2013:1701

MOLSIDOMINUM Molszidomin

C9H14 N4O4 [25717-80-0]

Mr 242,2

DEFINÍCIÓ N-(Etoxikarbonil)-3-(morfolin-4-il)szidnonimin. Tartalom: 99,0−101,0% (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, kristályos por. Oldékonyság: vízben mérsékelten oldódik; vízmentes etanolban és diklórmetánban oldódik. op: kb. 142 °C. AZONOSÍTÁS Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS molszidominnal. VIZSGÁLATOK Az oldat külleme. Az oldat tiszta legyen (2.2.1). Színe nem lehet erősebb, mint a B7 szín−mértékoldaté (2.2.2, II. módszer). 1,0 g anyagot R vízmentes etanol kis részletével kb. 50 C0-on kb. 5 percig melegítünk, majd az oldatot ugyanezen oldószerrel 20,0 ml-re egészítjük ki. pH (2.2.3): 5,5−7,5. 0,50 g anyagot R szén-dioxid-mentes vízzel 50,0 ml-re oldunk. B-szennyező. Folyadékkromatográfia (2.2.29), a „Rokon vegyületek” vizsgálatban előírtak szerint, a következő módosításokkal. Detektálás: spektrofotométerrel, 240 nm-en. Injektálás: 20 µl; a) vizsgálati oldat és b) összehasonlító oldat. Relatív retenció a molszidominra (retenciós ideje kb. 9 perc) vonatkoztatva: B-szennyező kb. 0,43.

Molsidominum


Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat: −

jel/zaj viszony: legalább 20, a főcsúcsra vonatkoztatva.

Követelmény: −

B-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható megfelelő csúcs területe (3 ppm).

E-szennyező. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat. 0,200 g vizsgálandó anyagot a mozgófázissal 100,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 50,0 mg R kromatográfiás célra szánt morfolint 500,0 ml R kromatográfiás célra szánt vízben oldunk. Az oldat 20,0 ml-ét R kromatográfiás célra szánt vízzel 500,0 ml-re hígítjuk. Ezen oldat 5,0 ml-ét R kromatográfiás célra szánt vízzel 100,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). A vizsgálati oldat 10,0 ml-ét az a) összehasonlító oldat 10,0 ml-ével elegyítjük. Oszlop: −

méretei: l = 0,25 m, Ø = 4,0 mm;

−

állófázis: R fordított fázisú ionkromatográfia céljára szánt gyanta;

−


Mozgófázis: 3,0 ml R metánszulfonsav és 75 ml R acetonitril elegyét R kromatográfiás célra szánt vízzel 5000 ml-re hígítjuk. Az ionelnyomó (szupresszor) regenerálása: R kromatográfiás célra szánt vízzel. Áramlási sebesség: 1,0 ml/perc. Elvárt háttér-vezetőképesség: kisebb, mint 0,5 µS. Detektálás: vezetőképességi detektorral, 10 µS-en. Injektálás: 50 µl. Kromatografálási idő: 20 perc. Relatív retenció a molszidominra (retenciós ideje kb. 3 perc) vonatkoztatva: E-szennyező kb. 2,4. Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat: −

jel/zaj viszony: legalább 6, az E-szennyező csúcsára vonatkoztatva.

Követelmény: −

E-szenyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,01%).

Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Az oldatokat fénytől védjük. Oldószerelegy: R metanol − A-mozgófázis (10+90 V/V). Vizsgálati oldat (a). 0,200 g vizsgálandó anyagot 2,5 ml R metanolban oldunk, majd az oldatot az Amozgófázissal 5,0 ml-re hígítjuk. Vizsgálati oldat (b). Az a) vizsgálati oldat 1,0 ml-ét az oldószereleggyel 20,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (a). A b) vizsgálati oldat 1,0 ml-ét az oldószereleggyel 100,0 ml-re hígítjuk. Ezen oldat 1,0 ml-ét az oldószereleggyel 10,0 ml-re hígítjuk.

Molsidominum


Összehasonlító oldat (b). 2,4 mg CRS molszidomin-B-szennyezőt 80 ml R metanolban oldunk, majd az oldatot R metanollal 100,0 ml-re hígítjuk. Az oldat 2,0 ml-ét az oldószereleggyel 100,0 ml-re hígítjuk. Ezen oldat 5,0 ml-ét az oldószereleggyel 20,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (c). 10 mg R linszidomin-hidrokloridot (A-szennyező) és 5 mg CRS molszidominD-szennyezőt 10 ml R metanolban oldunk, majd az oldatot az oldószereleggyel 50,0 ml-re hígítjuk. Ezen oldat 5,0 ml-ét az oldószereleggyel 50,0 ml-re hígítjuk. Oszlop: −

méretei: l = 0,15 m, Ø = 4,6 mm;

−

állófázis: R kromatográfiás célra szánt utókezelt oktadecilszililezett szilikagél (5 µm).

−

hőmérséklet : 30 °C.

Mozgófázis: −

A-mozgófázis: 4,0 g R kálium-dihidrogén-foszfátot R kromatográfiás célra szánt vízzel 1000 mlre oldunk;

−

B-mozgófázis: R1 metanol; Idő (perc) 0–3 3 – 10 10 – 13

A-mozgófázis (%V/V) 90 90 → 20 20

B-mozgófázis (%V/V) 10 10 → 80 80

Áramlási sebesség: 1,3 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 210 nm-en. Injektálás: 20 µl; b) vizsgálati oldat, valamint a) és c) összehasonlító oldat. Relatív retenciók a molszidominra (retenciós ideje kb. 9 perc) vonatkoztatva: A-szennyező kb. 0,2; Dszennyező kb. 0,3. Rendszeralkalmasság: c) összehasonlító oldat: −

csúcsfelbontás: legalább 3,5, az A- és a D-szennyező között.


egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható molszidomin-csúcs területe (0,10%);

−

összes szennyező: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható molszidomin-csúcs területének háromszorosa (0,3%);

−

elhanyagolási határ: az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható molszidomin-csúcs területének fele (0,05%).

Nehézfémek: legfeljebb 20 ppm. Előírt oldat. 0,5 g anyagot 20 ml R etanolban (96%) oldunk. Vizsgálati oldat. Az előírt oldat 12 ml-e. Összehasonlító oldat. 6 ml ólom−mértékoldatot (1 ppm Pb) (amelyet R ólom−mértékoldat (100 ppm Pb) R etanolos (96%) hígításával készítettünk) 2 ml előírt oldattal és 4 ml R vízzel elegyítünk. Üres oldat. 10 ml R etanolt (96%) 2 ml előírt oldattal elegyítünk.

Molsidominum


Az oldatokhoz 2 ml R tompítóoldatot (pH 3,5) mérünk, majd az elegyeket 1,2 ml R tioacetamid−reagenshez adjuk, ügyelve a gyors elegyítésre. Ezután az oldatokat 0,45 µm pórusméretű membránszűrőn megszűrjük (2.4.8). Lassú, egyenletes szűrést végzünk, a dugattyú mérsékelt, állandó nyomásával. Összehasonlítjuk az egyes szűrőkön kapott foltokat. A vizsgálat csak akkor értékelhető, ha az összehasonlító oldat − az üres oldathoz hasonlítva − halvány barna színeződést mutat. A vizsgálandó anyag megfelel a vizsgálat követelményének, ha a vizsgálati oldattal kapott barna folt színe nem erősebb, mint az összehasonlító oldat foltjáé. Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 0,5%. Az anyag 1,000 g-ját szárítószekrényben 105 °C-on szárítjuk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Az anyag 0,200 g-ját 5 ml R ecetsav-anhidrid és 50 ml R vízmentes ecetsav elegyében oldjuk. Az oldatot, potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), 0,1 M perklórsav−mérőoldattal titráljuk. 1 ml 0,1 M perklórsav−mérőoldattal 24,22 mg C9H14 N4O4 egyenértékű. ELTARTÁS Fénytől védve. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: B, E. Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034)) című általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10) című általános fejezetet): A, C, D.

A. 3-(morfolin-4-il)szidnonimin (linszidomin),

B. 4-nitrozomorfolin,

C. (2E)-(morfolin-4-ilimino)acetonitril,

Molsidominum

D. morfolin-4-karbaldehid,

E. morfolin.


Natrii docusas


07/2013:1418

NATRII DOCUSAS Dokuzát-nátrium

C20H37NaO7S [577-11-7]

Mr 444,6

DEFINÍCIÓ Nátrium–1,4-bisz[(2-etilhexil)oxi]-1,4-dioxobután-2-szulfonát. Tartalom: 98,0–101,0% (vízmentes anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, viasszerű tömeg, illetve lemezkék. Nedvszívó. Oldékonyság: vízben mérsékelten oldódik; etanolban (96%) és diklórmetánban bőségesen oldódik. AZONOSÍTÁS A. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Mintakészítés: kb. 3 mg vizsgálandó anyagot nátrium-klorid lapra helyezünk, 0,05 ml R acetont cseppentünk rá, majd késedelem nélkül lefedjük egy másik nátrium-klorid lappal. A lapokat összedörzsöljük, hogy a vizsgálandó anyag feloldódjék, majd szétcsúsztatjuk, és hagyjuk az acetont elpárologni. Összehasonlítás: CRS dokuzát-nátrium. B. 0,75 g anyagot R hígított kénsav jelenlétében, tégelyben addig izzítunk, amíg csaknem fehér maradékot nem kapunk. Kihűlés után a maradékot 5 ml R vízzel felvesszük, majd megszűrjük. 2 ml szüredékkel elvégezve a nátrium a) pont szerinti azonossági reakcióját (2.3.1) az előírt változás észlelhető. VIZSGÁLATOK Lúgosság. 1,0 g anyagot R metanol és R víz azonos térfogatarányú, R metilvörös−oldatra semlegesített elegyének 100 ml-ében oldunk. Az oldathoz 0,1 ml R metilvörös−oldatot elegyítünk. Legfeljebb 0,2 ml 0,1 M sósav−mérőoldattól az oldat pirosra színeződjék. Nem-ionos rokon vegyületek. Gázkromatográfia (2.2.28). Belső standard oldat. 10 mg R metil-behenátot R hexánnal 50 ml-re oldunk. Vizsgálati oldat (a). 0,10 g vizsgálandó anyagot 2,0 ml belső standard oldatban oldunk és az oldatot R hexánnal 5,0 ml-re hígítjuk. Az oldatot kb. 1,5 ml/perc áramlási sebességgel átengedjük egy 10 mm belső átmérőjű, 5 g R bázisos aluminium-oxiddal töltött, és 25 ml R hexánnal mosott oszlopon. Először

Natrii docusas


5 ml R hexánnal eluálunk, és az eluátumot elvetjük. Ezután R éter és R hexán azonos térfogatarányú elegyének 20 ml-ével végezzük az elúciót. Ezt az eluátumot szárazra párologtatjuk, majd a maradékot 2,0 ml R hexánban oldjuk. Vizsgálati oldat (b). Az a) vizsgálati oldatnál leírt módon járunk el, azzal az eltéréssel, hogy 0,10 g vizsgálandó anyagot 5,0 ml R hexánban oldunk és új oszlopot használunk. Összehasonlító oldat. 2,0 ml belső standard oldatot R hexánnal 5,0 ml-re hígítunk. Oszlop: –

anyaga: üveg,

–

méretei: l = 2 m, Ø = 2 mm,

–

állófázis: 3 %m/m-os R polimetilfenilsziloxánnal impregnált, R gázkromatográfiás célra szánt, szilanizált diatomaföld.

Vivőgáz: R kromatográfiás célra szánt nitrogén. Áramlási sebesség: 30 ml/perc. Hőmérséklet: –

oszlop: 230 °C,

–

injektor és detektor: 280 °C.

Detektálás: lángionizációval. Injektálás: 1 µl. Kromatografálási idő: a belső standard retenciós idejének 2,5-szerese. Rendszeralkalmasság: a b) vizsgálati oldat kromatogramján nem jelenhet meg a belső standarddal megegyező retenciós idejű csúcs. Követelmények: a) vizsgálati oldat: –

szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a belső standardnak megfelelő csúcs területe (0,4%).

Klorid: legfeljebb 350 ppm. 5,0 g anyagot 50 ml R etanolban (50 %V/V) oldunk és az oldathoz 0,1 ml R kálium-dikromát−oldatot elegyítünk. Az oldatot, potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), 0,01 M ezüstnitrát−mérőoldattal titráljuk. 1 ml 0,01 M ezüst-nitrát−mérőoldattal 0,3545 mg Cl egyenértékű. Nátrium-szulfát: legfeljebb 2%. 0,25 g anyagot 20 térfogatrész R víz és 80 térfogatrész R 2-propanol elegyének 40 ml-ében oldunk. Az oldat kémhatását R perklórsav−oldattal pH 2,5−4,0 közöttire állítjuk be. Ezután az oldathoz 0,4 ml R naftarzon−oldatot és R metilénkék 0,125 g/l töménységű oldatából 0,1 ml-t elegyítünk. Legfeljebb 1,5 ml 0,025 M bárium-perklorát−mérőoldattól az oldat színének sárgászöldről sárgásrózsaszínűre kell változnia. Nehézfémek (2.4.8/B): legfeljebb 10 ppm. 4,0 g anyagot R etanollal (80 %V/V) 20 ml-re oldunk. Az oldat 12 ml-ét vizsgáljuk. Az összehasonlító oldat készítéséhez szükséges ólom–mértékoldatot (2 ppm Pb) R ólom−mértékoldat (100 ppm Pb) R etanollal (80 %V/V) történő hígításával nyerjük. Víztartalom (2.5.12): legfeljebb 3,0%. 0,250 g anyagot vizsgálunk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS

Natrii docusas


1,000 g anyagot 250 ml-es, visszafolyóhűtővel ellátott Erlenmeyer-lombikba mérünk, majd 25,0 ml alkoholos 0,5 M kálium-hidroxid−mérőoldatot adunk hozzá. Az oldatot vízfürdőn, visszafolyóhűtő alkalmazásával 45 percig melegítjük. A lehűlt oldatot, 0,25 ml R1 fenolftalein−oldat hozzáadása után, 0,5 M sósav−mérőoldattal titráljuk a piros szín eltűnéséig. Üres kísérletet is végzünk. 1 ml alkoholos 0,5 M kálium-hidroxid−mérőoldattal 0,1112 g C20H37NaO7S egyenértékű. ELTARTÁS Légmentesen záró tartályban.

Nimesulidum


07/2013:1548

NIMESULIDUM Nimeszulid

C13H12N2O5S [51803-78-2]

Mr 308,3

DEFINÍCIÓ N-(4-Nitro-2-fenoxifenil)metánszulfonamid. Tartalom: 98,5–101,5% (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: sárgás színű, kristályos por. Oldékonyság: vízben gyakorlatilag nem oldódik; acetonban bőségesen oldódik; vízmentes etanolban kevéssé oldódik. op: kb. 149 °C. Polimorfiára hajlamos (5.9). AZONOSÍTÁS Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS nimeszuliddal. Amennyiben a kapott spektrumok eltérőek, a vizsgálandó anyagot és a referenciaanyagot külön-külön R acetonban feloldjuk, és az oldatokat szárazra párologtatjuk. A maradékokból új pasztillákat készítünk, majd az új pasztillákból felvesszük a spektrumokat. VIZSGÁLATOK Abszorbancia (2.2.25): legfeljebb 0,50, 450 nm-en. A vizsgálathoz az anyag 1,0 g-ját R acetonnal 10,0 ml-re oldjuk. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat. A vizsgálandó anyag 20 mg-ját 8 ml R acetonitrilben oldjuk, majd az oldatot R vízzel 20,0 ml-re hígítjuk.

Nimesulidum


Összehasonlító oldat (a). 5 mg R 2-fenoxianilint (C-szennyező) 10 ml R acetonitrilben oldunk, majd az oldatot R vízzel 25,0 ml-re hígítjuk. Az oldat 1,0 ml-ét a mozgófázissal 50,0 ml-re tovább hígítjuk. Az így nyert oldat 1,0 ml-ét CRS nimeszulid-D-szennyező 1 üvegcséjének előzetesen R acetonitril 1,0 ml-ében feloldott tartalmával elegyítjük. Összehasonlító oldat (b). A vizsgálati oldat 1,0 ml-ét a mozgófázissal 10,0 ml-re hígítjuk. Az így nyert oldat 1,0 ml-ét a mozgófázissal 100,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (c). 4 mg CRS csúcsazonosításra szánt nimeszulidot (A-, B-, E- és F-szennyezőt tartalmaz) 4,0 ml R acetonitrilben oldunk, majd az oldatot a mozgófázissal 10,0 ml-re hígítjuk. Oszlop: −

méretei: l = 0,125 m, ∅ = 4,0 mm,

−

állófázis: R kromatográfiás célra szánt, oktadecilszililezett szilikagél (5 µm).

Mozgófázis: R acetonitrilnek (35 térfogatrész) és R ammónium-dihidrogén-foszfát 1,15 g/l töménységű, R ammónia–oldattal pH 7,0-re beállított oldatának (65 térfogatrész) elegye. Áramlási sebesség: 1,3 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 230 nm-en. Injektálás: 20 μl. Kromatografálási idő: a nimeszulid retenciós idejének 7-szerese. Szennyezők azonosítása: az A-, B-, E- és F-szennyezők csúcsait a CRS csúcsazonosításra szánt nimeszulidhoz mellékelt kromatogram és a c) összehasonlító oldat kromatogramja alapján azonosítjuk; a C- és D-szennyezők csúcsait az a) összehasonlító oldat kromatogramja alapján azonosítjuk. Relatív retenciók a nimeszulidra (retenciós ideje kb. 5 perc) vonatkoztatava: A-szennyező kb. 0,3; Bszennyező kb. 2,4; C-szennyező kb. 3,2; D-szennyező kb. 3,7; E-szennyező kb. 4,2; F-szennyező kb. 6,1. Rendszeralkalmasság: a) összehasonlító oldat: −

csúcsfelbontás: legalább 2,0, a C-szennyező és a D-szennyező között.


korrekciós faktorok: a szennyezők mennyiségének számításához csúcsterületüket a következő korrekciós tényezőkkel szorozzuk: C-szennyező esetén: 0,7; E-szennyező esetén: 1,4;

–

E-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 2-szerese (0,2 %); −

A-, B-, C-, D-, E- és F-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 1,5-szerese (0,15%),

−

egyedi hatóértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,10%),

−

szennyezők összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének ötszöröse (0,5%),

−

elhanyagolási határ: a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,5-szerese (0,05%).

Nehézfémek (2.4.8/D): legfeljebb 20 ppm. 1,0 g anyagot vizsgálunk. Az összehasonlító oldatot 2 ml R ólom–mértékoldattal (10 ppm Pb) készítjük.

Nimesulidum


Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 0,5%. Az anyag 1,000 g-ját szárítószekrényben, 105 °C-on, 4 órán át szárítjuk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Az anyag 0,240 g-ját 30 ml, előzetesen semlegesített R acetonban oldjuk, majd az oldathoz 20 ml R vizet elegyítünk. Az oldatot, potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), 0,1 M nátriumhidroxid–mérőoldattal titráljuk. 1 ml 0,1 M nátrium-hidroxid–mérőoldattal 30,83 mg C13H12N2O5S egyenértékű. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, C, D, E, F. Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10) című általános fejezetet): G.

A. N-(2,4-dinitro-6-fenoxifenil)metánszulfonamid,

B. N-(2-fenoxifenil)metánszulfonamid,

Nimesulidum

C. 2-fenoxianilin,

D. 4-nitro-2-fenoxianilin,

E. N,N-bisz(metánszulfonil)-2-fenoxianilin,

F. N,N-bisz(metánszulfonil)-4-nitro-2-fenoxianilin,

G. 4-nitro-2-fenoxifenol.


Pefloxacini mesilas dihydricus


07/2013:1460

PEFLOXACINI MESILAS DIHYDRICUS Pefloxacin-mezilát-dihidrát

C18H24FN3O6S.2H2O [149676-40-4]

Mr 465,5

DEFINÍCIÓ [[1-Etil-6-fluor-7-(4-metilpiperazin-1-il)-4-oxo-1,4-dihidrokinolin-3-karbonsav]- metánszulfonát]– dihidrát. Tartalom: 98,5−101,5% (vízmentes anyagra).

ELŐÁLLÍTÁS A genotoxikusnak tekintett alkilszulfonát-észterek a perfloxacin-mezilát szennyezői lehetnek. A gyártási folyamatot a minőségügyi kockázatkezelés szempontjai, a kiindulási anyagok minősége, az eljárás teljesítőképessége és a validálás figyelembevételével kell kifejleszteni. A 2.5.37. Metil-, etil- és izopropil-metánszulfonát meghatározása metánszulfonsavban, a 2.5.38. Metil-, etil- és izopropilmetánszulfonát meghatározása hatóanyagokban és a 2.5.39. Metánszulfonil-klorid meghatározása metánszulfonsavban általános módszerek segítséget nyújtanak a gyártóknak.

SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, finom por. Oldékonyság: vízben bőségesen oldódik; etanolban (96%) kevéssé oldódik; diklórmetánban alig oldódik.

AZONOSÍTÁS A. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Mintakészítés: 0,1 g anyagot 10 ml R vízben oldunk. Az oldathoz 5 ml 1 M nátrium-hidroxid–oldatot elegyítünk. Az oldat pH-ját R tömény foszforsavval 7,4±0,1-re állítjuk be, majd az elegyet 2×30 ml R diklórmetánnal kirázzuk. Az egyesített szerves fázist R vízmentes nátrium-szulfáttal megszárítjuk, szárazra párologtatjuk. A maradékból R kálium-bromidos pasztillát készítünk a spektrumfelvételhez. Összehasonlítás: 0,1 g CRS pefloxacin-mezilát-dihidráttal, a fenti módon eljárva. B. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27) Vizsgálati oldat. 40 mg anyagot R vízzel 1 ml-re oldunk.



Összehasonlító oldat. 60 mg R metánszulfonsavat R vízzel 10 ml-re oldunk. Lemez: R VRK szilikagél lemez. Kifejlesztőszer: R víz – R ammónia−oldat – R 1-butanol – R aceton (5+10+20+65 V/V). Felvitel: 10 μl. Kifejlesztés: 15 cm-es fronttávolság eléréséig. Szárítás: levegőn. Előhívás: a lemezt R brómkrezolbíbor 0,4 g/l töménységű, R etanollal (50 %V/V) készített, majd 1 M nátrium-hidroxid−oldattal pH 10-re beállított oldatával bepermetezzük. Értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramjának főfoltja − helyét, színét és méretét tekintve − egyezzék meg az összehasonlító oldat kromatogramjának főfoltjával. VIZSGÁLATOK S oldat. 1,0 g anyagot R szén-dioxid-mentes vízzel 10,0 ml-re oldunk. Az oldat külleme. Az S oldatot elkészítésétől számított 1 órán belül vizsgáljuk. Az oldat opálossága nem lehet erősebb, mint a II. számú összehasonlító szuszpenzióé (2.2.1), színe pedig nem lehet erősebb, mint a színárnyalatban hozzá legközelebb álló, 3-as számú szín−mértékoldaté (2.2.2, II. módszer). pH (2.2.3): 3,5−4,5. A vizsgálathoz az S oldat 1 ml-ét R szén-dioxid-mentes vízzel 10 ml-re hígítjuk. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat. 20,0 mg vizsgálandó anyagot a mozgófázissal 100,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 5,0 mg CRS pefloxacin-B-szennyezőt a mozgófázissal 50,0 ml-re oldunk. Az oldat 1,0 ml-ét a mozgófázissal 100,0 ml-re hígítjuk. Az így készített oldat 2,0 ml-ében egy üvegcse CRS pefloxacin-C-szennyezőt oldunk. Összehasonlító oldat (b). 10,0 mg CRS norfloxacin-A-szennyezőt (pefloxacin-F-szennyező) a mozgófázissal 100,0 ml-re oldunk. Az oldat 1,0 ml-ét a mozgófázissal 100,0 ml-re hígítjuk. Oszlop: –

méretei: 0,15 m, Ø = 6 mm;

–

állófázis: R kromatográfiás célra szánt, oktadecilszilil-vinil-polimer (5 μm).

Mozgófázis: R acetonitril (30 térfogatrész), továbbá literenként 2,70 g R cetiltrimetilammóniumbromidot és 6,18 g R bórsavat tartalmazó, 1 M nátrium-hidroxid−oldattal pontosan pH 8,30-ra beállított oldat (70 térfogatrész) és R tiodietilénglikol (0,2 térfogatrész) elegye. Áramlási sebesség: 1 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 258 és 273 nm-en. Injektálás: 20 μl. Kromatografálási idő: a pefloxacin retenciós idejének négyszerese (kb. 60 perc).



Relatív retenciók és korrekciós faktorok: A relatív retenció megközelítő értéke

Korrekciós faktor

E-szennyező

0,2

–

D-szennyező

0,3

–

A-szennyező

0,5

–

G-szennyező

0,8

1,4

1

–

C-szennyező

1,7

2,4

B-szennyező

1,8

–

H-szennyező

2,4

1,8

F-szennyező

3,5

Perfloxacin

Rendszeralkalmasság: a) összehasonlító oldat 273 nm-en: –

csúcsfelbontás: legalább 1,5, a C- és a B-szennyező között.

A C-, az F-, a G- és a H-szennyező százalékos mennyiségét a vizsgálati oldat 258 nm-en regisztrált kromatogramjából, a b) összehasonlító oldat 258 nm-en regisztrált kromatogramján látható főcsúcs területe alapján (külső standard módszer) és a táblázatban megadott korrekciós faktorok segítségével számítjuk ki. Az A-, a B-, a D- és az E-szennyező, valamint az egyéb szennyezők százalékos mennyiségét a vizsgálati oldat 273 nm-en regisztrált kromatogramjából, a kromatogramon megjelenő, megfelelő csúcsterületek alapján, normalizációs módszerrel számítjuk ki. Követelmények: –

A-, B-, D-, E-szennyező és egyéb szennyezők 273 nm-en, valamint C-, F-, G- és H-szennyező 258 nm-en: a szennyezők mennyisége egyenként legfeljebb 0,5%, és közülük legfeljebb három szennyező mennyisége 0,2–0,5%;

–

szennyezők összesen: összegük legfeljebb 1,0%;

–

elhanyagolási határ 273 nm-en: a vizsgálati oldat kromatogramján a főcsúcs területének 0,0005szerese (0,05%).

Nehézfémek (2.4.8/E): legfeljebb 10 ppm. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk. Az összehasonlító oldatot 10,0 ml R ólom−mértékoldattal (1 ppm Pb) készítjük. Víztartalom (2.5.12): 7,0−8,5%. Az anyag 50,0 mg-ját félmikro-módszerrel vizsgáljuk. Oldószerként 10 térfogatrész R metanol és 50 térfogatrész R diklórmetán elegyét alkalmazzuk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk.

TARTALMI MEGHATÁROZÁS Az anyag 0,200 g-ját 15,0 ml R vízmentes ecetsavban oldjuk. Az oldatot 75,0 ml R ecetsavanhidriddel elegyítjük, majd potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20) 0,1 M perklórsav−mérőoldattal titráljuk. 1 ml 0,1 M perklórsav−mérőoldattal 21,48 mg C18H24FN3O6S egyenértékű.



ELTARTÁS

Légmentesen záró tartályban, fénytől védve. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, C, D, E, F, G, H.

A. 1-etil-6-fluor-4-oxo-7-(piperazin-1-il)-1,4-dihidrokinolin-3-karbonsav (dezmetilpefloxacin vagy norfloxacin),

B. 6-klór-1-etil-7-(4-metilpiperazin-1-il)-4-oxo-1,4-dihidrokinolin-3-karbonsav pefloxacin-homológ),

(klórozott

C. 1-etil-6-fluor-5-(4-metilpiperazin-1-il)-4-oxo-1,4-dihidrokinolin-3-karbonsav (izopefloxacin),

D. 4-(3-karboxi-1-etil-6-fluor-4-oxo-1,4-dihidrokinolin-7-il)-1-metilpiperazin-1-oxid (pefloxacin-N-oxid),

E. 1-etil-6-fluor-7-(4-metilpiperazin-1-il)kinolin-4(1H)-on (dekarboxilezett pefloxacin),


F. 7-klór-1-etil-6-fluor-4-oxo-1,4-dihidrokinolin-3-karbonsav (norfloxacin-A-szennyező),


(N-etil

G. etil-(7-klór-1-etil-6-fluor-4-oxo-1,4-dihidrokinolin-3-karboxilát) (N-etil-észter),

H. 5-klór-1-etil-6-fluor-4-oxo-1,4-dihidrokinolin-3-karbonsav (izo-N-etil-sav).

sav)

Pergolidi mesilas


07/2013:1555

PERGOLIDI MESILAS Pergolid-mezilát

C20H30N2O3S2 [66104-23-2]

Mr 410,6

DEFINÍCIÓ [(6aR,9R,10aR)-9-[(Metilszulfanil)metil]-7-propil-4,6,6a,7,8,9,10,10a-oktahidroindolo[4,3-fg]kinolin]monometánszulfonsav-só Tartalom: 97,5–102,0% (szárított anyagra). ELŐÁLLÍTÁS A genotoxikusnak tekintett alkilszulfonát-észterek a pergolid-mezilát szennyezői lehetnek. A gyártási folyamatot a minőségügyi kockázatkezelés szempontjai, a kiindulási anyagok minősége, az eljárás teljesítőképessége és a validálás figyelembevételével kell kifejleszteni. A 2.5.37. Metil-, etil- és izopropilmetánszulfonát meghatározása metánszulfonsavban, a 2.5.38. Metil-, etil- és izopropil-metánszulfonát meghatározása hatóanyagokban és a 2.5.39. Metánszulfonil-klorid meghatározása metánszulfonsavban általános módszerek segítséget nyújtanak a gyártóknak.

SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, kristályos por. Oldékonyság: vízben kevéssé oldódik; metanolban mérsékelten oldódik; etanolban (96%) és diklórmetánban kevéssé oldódik; acetonban alig oldódik. AZONOSÍTÁS A. Fajlagos optikai forgatóképesség (2.2.7): –23 és –17 között (szárított anyagra). A vizsgálathoz 0,25 g anyagot R dimetilformamiddal 25,0 ml-re oldunk B. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Mintakészítés: pasztilla.

Pergolidi mesilas


Összehasonlítás: CRS pergolid-meziláttal. VIZSGÁLATOK Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfiás vizsgálatot végzünk (2.2.29.). Vizsgálati oldat. 30,0 mg vizsgálandó anyagot R metanollal 10,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). A vizsgálati oldat 1,0 ml-ét R metanollal 100,0 ml-re hígítjuk. Ezen oldat 1,0 mlét R metanollal 10,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). 10 mg R 4,4'-dimetoxibenzofenont R metanollal 10 ml-re oldunk. Az oldat 1 mléhez 2 ml vizsgálati oldatot elegyítünk, majd az oldatot R metanollal 100 ml-re hígítjuk. Az így készült oldat 1 ml-ét R metanollal 10 ml-re hígítjuk. Oszlop: –

méretei: l = 0,25 m, Ø = 4,6 mm;

–


–


Mozgófázis: –

A-mozgófázis. R kromatográfiás célra szánt morfolin 5,0 ml-ét 995 ml R vízzel elegyítjük. Az oldat kémhatását R tömény foszforsavval pH 7,0-re állítjuk be. Az oldatot 24 órán belül fel kell használni;

–

B-mozgófázis. R acetonitril – R metanol – R tetrahidrofurán (1+1+1 V/V); Idő (perc)



0 – 35

70 → 0

30 → 100

35 – 40

0 → 70

100 → 30

40 – 50

70

30

Áramlási sebesség: 1 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 280 nm-en. Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat: –

csúcsfelbontás: legalább 2,0 a 4,4'-dimetoxibenzofenon (első csúcs) és pergolid (második csúcs) között.


A-szennyező: nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területe (0,1%);

–

szennyezők összesen: a csúcsok területének összege nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területének ötszöröse (0,5%);

–

elhanyagolási határ: azokat csúcsokat, melyeknek területe kisebb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területének 0,2-szerese, nem vesszük figyelembe (0,02%).

Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 0,5%. Az anyag 1,000 g-ját vákuumban, 105 °C-on, 1 órán keresztül szárítjuk.

Pergolidi mesilas


Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Folyadékkromatográfia (2.2.29.). A-oldat. 5,0 mg R DL-metionint 500 ml 0,01 M sósavban oldunk. Az oldathoz 500 ml R metanolt elegyítünk. Vizsgálati oldat. 65,0 mg vizsgálandó anyagot az A-oldattal 100,0 ml-re oldunk. Az oldat 10,0 ml-ét az Aoldattal 100,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat. 65,0 mg CRS pergolid-mezilátot az A-oldattal 100,0 ml-re oldunk. Az oldat 10,0 ml-ét az A-oldattal 100,0 ml-re hígítjuk. Oszlop: –

méretei: l = 0,25 m, Ø = 4,6 mm;

–


–


Mozgófázis: 1 térfogatrész R acetonitril, 1 térfogatrész R metanol és 2 térfogatrész olyan oldat elegye, melyet az alábbiak szerint készítünk: 2,0 g R nátrium-oktánszulfonátot R vízben oldunk, majd 1,0 ml R vízmentes ecetsavat elegyítünk hozzá, és az így kapott oldatot R vízzel 1000 ml-re hígítjuk. Áramlási sebesség: 1 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 280 nm-en. Injektálás: 20 μl. Retenciós idő: pergolid kb. 9 perc. Rendszeralkalmasság: –

szimmetriafaktor: legfeljebb 1,5 a pergolid csúcsra vonatkozóan.

A százalékos C20H30N2O3S2-tartalmat a csúcsterületekből és a CRS pergolid-mezilát feltüntetett tartalmából számítjuk ki. ELTARTÁS Fénytől védve. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött szennyezők: A. Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10.) című általános fejezetet): B.

Pergolidi mesilas


A. (6aR,9R,10aR)-9-[(metilszulfinil)metil]-7-propil-4,6,6a,7,8,9,10,10a-oktahidroindolo[4,3-fg]kinolin (pergolid-szulfoxid),

B. (6aR,9R,10aR)-9-[(metilszulfonil)metil]-7-propil-4,6,6a,7,8,9,10,10a-oktahidroindolo[4,3-fg]kinolin (pergolid-szulfon).

Phentolamini mesilas


07/2013:1138

PHENTOLAMINI MESILAS Fentolamin-mezilát

C18H23N3O4S [65-28-1]

Mr 377,5

DEFINÍCIÓ [3-[[(4,5-Dihidro-1H-imidazol-2-il)metil]-(4-metilfenil)amino]fenol]-metánszulfonát. Tartalom: 98,0–101,0% (szárított anyagra). ELŐÁLLÍTÁS A genotoxikusnak tekintett alkilszulfonát-észterek a fentolamin-mezilát szennyezői lehetnek. A gyártási folyamatot a minőségügyi kockázatkezelés szempontjai, a kiindulási anyagok minősége, az eljárás teljesítőképessége és a validálás figyelembevételével kell kifejleszteni. A 2.5.37. Metil-, etil- és izopropilmetánszulfonát meghatározása metánszulfonsavban, a 2.5.38. Metil-, etil- és izopropil-metánszulfonát meghatározása hatóanyagokban és a 2.5.39. Metánszulfonil-klorid meghatározása metánszulfonsavban általános módszerek segítséget nyújtanak a gyártóknak. SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, kristályos, kissé nedvszívó por. Oldékonyság: vízben és etanolban (96%) bőségesen oldódik; diklórmetánban gyakorlatilag nem oldódik. AZONOSÍTÁS Első azonosítás: C, E. Második azonosítás: A, B, D, E. A. Olvadáspont (2.2.14): 178–182 °C. B. Ultraibolya és látható abszorpciós spektrofotometria (2.2.25). Vizsgálati oldat. 60,0 mg anyagot R vízzel 100,0 ml-re oldunk. Az oldat 5,0 ml-ét R vízzel 100,0 ml-re hígítjuk. Hullámhossztartomány: 230–350 nm. Abszorpciós maximum: 278 nm-en. 1% Fajlagos abszorpciós koefficiens ( A1cm ) az abszorpciós maximumon: 220–245.

C. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24).



Összehasonlítás: CRS fentolamin-meziláttal. D. 0,5 g anyagot R etanol (96%) 5 ml-éből és R tömény sósav 10 g/l töménységű oldatának 5 ml-éből készített elegyben oldunk. Az oldathoz R ammónium-vanadát 5 g/l töménységű oldatának 0,5 ml-ét elegyítjük. Halványzöld csapadék válik le. E. 50 mg anyagot 0,2 g R nátrium-hidroxiddal összekeverünk. A keveréket megömlesztjük, majd a hevítést néhány másodpercig folytatjuk. Az olvadékot hűlni hagyjuk, 0,5 ml meleg R vizet adunk hozzá, majd R hígított sósavval megsavanyítjuk és felmelegítjük. Kén-dioxid szabadul fel, mely a megnedvesített R jodátos keményítő–papírt kékre színezi. VIZSGÁLATOK Savasság. 0,1 g anyagot R szén-dioxid mentes vízzel 10 ml-re oldunk. Az oldathoz 0,1 ml R metilvörös– oldatot elegyítünk. Ha az oldat vörös színű lesz, legfeljebb 0,05 ml 0,1 M nátrium-hidroxid–mérőoldattól sárguljon meg. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Az oldatokat közvetlenül felhasználás előtt készítjük. Vizsgálati oldat. 25 mg vizsgálandó anyagot a mozgófázissal 50,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 5,0 ml vizsgálati oldatot a mozgófázissal 100,0 ml-re hígítunk. Ezen oldat 2,0 ml-ét a mozgófázissal 50,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). 5 mg CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt fentolamint (amely A- és Cszennyezőt is tartalmaz) a mozgófázissal 10,0 ml-re oldunk. Oszlop: –

méretei: l = 0,25 m, Ø = 4,6 mm;

–

állófázis: R1 kromatográfiás célra szánt, fenilszililezett szilikagél (5 μm).

Mozgófázis: R1 acetonitrilt (33 térfogatrész) elegyítünk R ammónium-acetát 0,5 g/l-es, R hígított ecetsavval előzetesen pH 5,9-re beállított oldatával (67 térfogatrész); Áramlási sebesség: 1,5 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 230 nm-en. Injektálás: 10 μl. Kromatografálási idő: a fentolamin retenciós idejének 1,5-szerese. Szennyezők azonosítása: az A- és a C-szennyező azonosításához a CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt fentolaminhoz mellékelt kromatogramot és a b) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk. Relatív retenciók a fentolaminra (retenciós ideje kb. 15 perc) vonatkoztatva: A-szennyező kb. 0,7; Cszennyező kb. 1,2. Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat: –

csúcsfelbontás: legalább 3,0, a fentolamin és a C-szennyező között.


korrekciós faktor: az A-szennyező mennyiségének kiszámításához a megfelelő csúcsterületet 1,7-del szorozzuk;

–

A-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,2%);

–

egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,5-szerese (0,10%);

–

szennyezők összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 2,5-szerese (0,5%);


–


elhanyagolási határ: az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,25-szorosa (0,05%).

Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 0,5%. Az anyag 1,000 g-ját szárítószekrényben 105 °C-on szárítjuk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Az anyag 0,300 g-ját 100 ml R1 2-propanolban oldjuk. Az oldatot nitrogén gázáram alatt, potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), 2-propanolos 0,1 M tetrabutilammónium-hidroxid–mérőoldattal titráljuk. Indikátorelektródként üvegelektródot, összehasonlító elektródként R tetrametilammmóniumkloriddal telített R1 2-propanolt tartalmazó kalomel elektródot használunk. Üres titrálást is végzünk. 1 ml 2-propanolos 0,1 M tetrabutilammónium-hidroxid–mérőoldattal 37,75 mg C18H23N3O4S egyenértékű. ELTARTÁS Légmentesen záró tartályban, fénytől védve. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyező: A. Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10.) című általános fejezetet): B, C.

A. N-(2-aminoetil)-2-[(3-hidroxifenil)-(4-metilfenil)amino]acetamid.

B. 2-(klórmetil)-4,5-dihidro-1H-imidazol,

C. 3-[(4-metilfenil)amino]fenol.

Plasma humanum coagmentatum conditumque ad exstinguentum virum


07/2013:1646

PLASMA HUMANUM COAGMENTATUM CONDITUMQUE AD EXSTINGUENDUM VIRUM Humán plazma, kevert, vírus-inaktiválás céljából kezelt DEFINÍCIÓ A kevert és vírus inaktiválás céljából kezelt humán plazma olyan fagyasztott vagy fagyasztva szárított, steril, pirogénmentes készítmény, amelyet azonos AB0 vércsoportba tartozó donoroktól származó humán plazmából nyernek. Használat előtt a készítményt – infúziós oldat készítése céljából – felolvasztják vagy feloldják. A felhasznált humán plazma feleljen meg a Humán plazma frakcionálás céljára (0853) című cikkely előírásainak. ELŐÁLLÍTÁS A felhasználandó plazmaegységeket a sejtek elkülönítése után hat órán belül, és minden esetben a vérvétel után 24 órán belül, –30 °C-ra vagy alacsonyabb hőmérsékletre kell hűteni. A kevert plazmát úgy hozzák létre, hogy azonos AB0-vércsoporthoz tartozó plazmaegységeket elegyítenek. A kevert plazmát megfelelően érzékeny és specifikus módszerekkel hepatitisz B felületi antigénre (HBsAg) és HIV antitestekre is vizsgálni kell. A kevert plazmának ezekre a vizsgálatokra negatív eredményt kell adnia. Hepatitisz A vírus RNS. A kevert plazmát vizsgálni kell hepatitisz A vírus RNS-re, validált nukleinsav-amplifikációs módszerrel (2.6.21). A vizsgálat egy 1,0·102 NE/ml hepatitisz A vírus RNS pozitív kontrollt, és az inhibitorok vizsgálatához egy belső kontrollt is tartalmaz, melyet úgy készítenek, hogy a plazmakeverék mintájához megfelelő jelzőanyagot adnak. A vizsgálat nem értékelhető, ha a pozitív kontroll negatív eredményt ad, vagy ha a belső kontrollal kapott eredmény inhibitorok jelenlétére utal. A kevert plazma megfelel a vizsgálat követelményének, ha a vizsgálat a hepatitisz A vírus RNS-re negatív eredményt ad. Hepatitisz C vírus RNS. A kevert plazmát vizsgálni kell hepatitisz C vírus RNS-re, validált nukleinsav-amplifikációs módszerrel (2.6.21). A vizsgálat egy 1,0·102 NE/ml hepatitisz C vírus RNS pozitív kontrollt, és az inhibitorok vizsgálatához egy belső kontrollt is tartalmaz, melyet úgy készítenek, hogy a plazmakeverék mintájához megfelelő jelzőanyagot adnak. A vizsgálat nem értékelhető, ha a pozitív kontroll negatív eredményt ad, vagy ha a belső kontrollal kapott eredmény inhibitorok jelenlétére utal. A kevert plazma megfelel a vizsgálat követelményének, ha a vizsgálat a hepatitisz C vírus RNS-re negatív eredményt ad. Pozitív kontrollként BRP NAT-vizsgálat céljára szánt hepatitisz C vírus RNS alkalmazható. A plazmaelegyek potenciális B19 vírus szennyezésének korlátozása érdekében a plazmaelegyet validált nukleinsav-amplifikációs módszerrel (2.6.21) B19 vírusra is vizsgálni kell. B19 vírus DNS: legfeljebb 10,0 NE/µl a plazmaelegyben. A vizsgálat egy µl-enként 10,0 NE B19 vírus DNS-t tartalmazó pozitív kontrollt és az inhibitorok vizsgálatához egy belső kontrollt is tartalmaz, melyet úgy készítenek, hogy a plazmakeverék



mintájához megfelelő jelzőanyagot adnak. A vizsgálat nem értékelhető, ha a pozitív kontroll negatív eredményt ad, vagy ha a belső kontrollal kapott eredmény inhibitorok jelenlétére utal. Pozitív kontrollként BRP NAT-vizsgálat céljára szánt B19 vírus DNS alkalmazható. Az előállítási eljárást úgy kell megtervezni, hogy bármely véralvadási faktor aktivációja a lehető legkisebbre csökkenjen (a trombogén hatás lehetőségének minimalizálása érdekében). A folyamatnak olyan lépéseket is tartalmaznia kell, melyekről igazolták, hogy az ismert fertőző ágensek eltávolítására vagy inaktiválására alkalmasak. Ha speciális anyagokat használnak vírusinaktiválásra, a soron következő tisztítási folyamat validálásával igazolni kell, hogy ezen anyagok koncentrációja elfogadható szintre csökken, és az esetleges maradék nem csökkenti a készítmény biztonságosságát a betegek szempontjából. Inaktiválási eljárás. A lipoidburokkal rendelkező vírusok inaktiválásának jellegzetes módszere az oldószer-detergens eljárás, amelyben a kezelést tributil-foszfát és oktoxinol-10 kombinációjával végzik. A reagenseket ezután olajos vagy szilárd fázisú extrakcióval eltávolítják, úgy, hogy a végtermék tributil-foszfát-tartalma kevesebb legyen 2 µg/ml-nél, illetve oktoxinol-10-tartalma 5 µg/ml-nél. Mikrobiológiai tartósítószer nem alkalmazható. Az oldatot baktériumszűrőn bocsátják át, aszeptikusan letöltik a végső tartályokba, majd azonnal fagyasztják, esetleg fagyasztva szárítják. A műanyag tartályoknak meg kell felelniük az Emberi vér és vérkészítmények tárolására szánt steril műanyagtartályok (3.2.3) fejezet követelményeinek. Az üvegtartályoknak követelményeinek.

meg

kell

felelniük

a

Gyógyszeres

üvegtartályok

(3.2.1)

fejezet

SAJÁTSÁGOK A fagyasztott készítmény a felolvasztás után tiszta vagy enyhén opálos, szilárd és kocsonyás részecskéktől mentes folyadék. A fagyasztva szárított készítmény csaknem fehér vagy enyhén sárga por vagy porlékony szilárd anyag. A vizsgálandó készítményt a címkén feltüntetett módon közvetlenül az azonossági vizsgálatok, a tisztasági vizsgálatok, ill. a tartalmi meghatározás előtt oldjuk fel vagy olvasztjuk fel. AZONOSÍTÁS A. Elektroforézis (2.2.31), az összehasonlításhoz humán normál plazmát alkalmazunk. Az elektroferogramokon azonos sávok láthatók. B. A készítmény megfelel az anti-A- és anti-B-hemagglutinin vizsgálat (lásd Vizsgálatok) követelményeinek. VIZSGÁLATOK pH (2.2.3): 6,5 és 7,6 között. Ozmolalitás (2.2.35): legalább 240 mosmol/kg. Összes fehérje: legalább 45 g/l. A készítményt R nátrium-klorid 9 g/l töménységű oldatával hígítjuk, úgy, hogy 2 ml oldat várhatóan kb. 15 mg fehérjét tartalmazzon. Kerek aljú centrifugacsőben az oldat 2,0 ml-éhez R nátriummolibdenát 75 g/l töménységű oldatának 2 ml-ét, valamint 30 térfogatrész R víz és 1 térfogatrész R



nitrogénmentes tömény kénsav elegyének 2 ml-ét adjuk. Az elegyet összerázzuk, 5 percig centrifugáljuk, majd a felülúszó folyadékot leöntjük, és a fejjel lefelé fordított csövet szűrőpapírra helyezzük, hogy az felszívja a maradék nedvességet. A csapadék nitrogéntartalmát kénsavas roncsolásos módszerrel (2.5.9) határozzuk meg; a fehérjetartalmat az eredményt 6,25-dal szorozva számítjuk. Aktivált alvadási faktorok (2.6.22). A készítmény feleljen meg az aktivált véralvadási faktorokra irányuló vizsgálat követelményeinek. A vizsgálatot a tízszeres és százszoros hígítások helyett a vizsgálandó készítmény 0,1 ml-ével végezzük el. A vizsgálandó készítményt tartalmazó kémcsőben az alvadási idő legalább 150 másodperc legyen. Anti-A és anti-B hemagglutinin (2.6.20, A-módszer). A hemagglutinin (anti-A vagy anti-B) jelenléte feleljen meg a címkén megjelölt vércsoportnak. Hepatitisz A vírus antitestek: milliliterenként legalább 1,0 NE. A vizsgálatot megfelelő immunkémiai módszerrel (2.7.1) végezzük. Összehasonlító készítményként BRP humán hepatitisz A immunglobulin alkalmazható. Irreguláris vörösvérsejt antitestek. A hígítatlan vizsgálandó készítményben indirekt antiglobulin teszttel irreguláris vörösvérsejt antitestek ne legyenek kimutathatók. Citrát. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat. A vizsgálandó készítményt R nátrium-klorid 9 g/l töménységű oldatának azonos térfogatrésznyi mennyiségével hígítjuk. Az oldatot 0,45 µm pórusméretű szűrővel szűrjük. Összehasonlító oldat. 0,300 g R trinátrium-citrátot R vízzel 100,0 ml-re oldunk. Oszlop: −

méretei: l = 0,3 m, ∅ = 7,8 mm,

−

állófázis: R kationcserélő gyanta (9 µm).

Mozgófázis: R tömény kénsav 0,51 g/l töménységű oldata. Áramlási sebesség: 0,5 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 215 nm-en. Egyensúly beállítása: 15 perc. Injektálás: 10 µl. Retenciós idő: citrát kb. 10 perc. Követelmény: – citrát: legfeljebb 25 mmol/l. Kalcium: legfeljebb 5,0 mmol/l. Atomabszorpciós spektrometria (2.2.23, I. Módszer). Fényforrás: kalcium vájtkatód lámpa; lehetőleg 0,5 nm spektrális sávszélességet alkalmazunk. Hullámhossz: 622 nm. Atomizáló egység: levegő-acetilén vagy levegő-propán láng. Kálium: legfeljebb 5,0 mmol/l. Atomemissziós spektrometria (2.2.22, I. Módszer). Hullámhossz: 766,5 nm.



Nátrium: legfeljebb 200 mmol/l. Atomemissziós spektrometria (2.2.22, I. Módszer). Hullámhossz: 589 nm. Víztartalom. A fagyasztva szárított termék esetén a megfelelő módszerrel, pl. félmikro vízmeghatározással (2.5.12), a szárítási veszteség mérésével (2.2.32) vagy közeli infravörös spektrofotometriával (2.2.40) mért víztartalomnak az illetékes hatóság által jóváhagyott határértéken belül kell lennie. Sterilitás (2.6.1). A készítmény feleljen meg a sterilitási vizsgálat követelményeinek. Pirogének (2.6.8) vagy bakteriális endotoxinok (2.6.14). A készítmény feleljen meg a pirogén vizsgálat, illetve indokolt és engedélyezett esetben lehetőleg egy validált in vitro vizsgálat, például a bakteriális endotoxin vizsgálat követelményeinek. A nyulaknak testtömegkilogrammonként legalább 3 ml-t fecskendezünk be. Ha a bakteriális endotoxin vizsgálatot alkalmazzuk, a vizsgálati készítmény endotoxintartalma kevesebb legyen, mint 0,1 NE/ml. TARTALMI MEGHATÁROZÁS VIII. faktor. Elvégezzük a humán VIII. véralvadási faktor hatóértékének meghatározását (2.7.4). Olyan összehasonlító plazmát használunk, amelyet a plazmában található VIII. véralvadási faktor Nemzetközi Standardjára van beállítva. A becsült hatóérték legalább 0,5 NE/ml legyen. A becsült hatóérték megbízhatósági intervalluma (P = 0,95) a becsült hatóérték 80–120%-a között legyen. V. faktor. Elvégezzük a humán V. véralvadási faktor alább leírt hatóérték-meghatározását. Olyan összehasonlító plazmát használunk, amely a plazmában található V. véralvadási faktor Nemzetközi Standardjára van beállítva. R imidazol–tompítóoldatot (pH 7,3) használva elkészítjük a vizsgálandó készítmény 3 felező hígítását, a tízszerestől a negyvenszeres hígításig. Lehetőleg két-két párhuzamost készítünk. Az egyes hígításokat a következőképp vizsgáljuk: 1 térfogatrész R V. faktor-mentes plazmaszubsztrátumot, 1 térfogatrész vizsgálandó hígítást, 1 térfogatrész R tromboplasztint és R kalcium-klorid 3,5 g/l töménységű oldatának 1 térfogatrészét elegyítjük. Ezt követően megmérjük az elegyek alvadási idejét, azaz a kalcium-klorid oldat hozzáadásának pillanatától a fibrin képződésének első jeléig eltelt időt. A fibrinképződést vizuálisan vagy megfelelő segédeszközzel észleljük. Hasonló módon meghatározzuk a humán normál plazma – ugyancsak R imidazol–tompítóoldattal (pH 7,3) készült – négy felező hígításának alvadási idejét (a tízszerestől a nyolcvanszoros hígításig). Az általánosan alkalmazott statisztikai módszerekkel (pl. 5.3) ellenőrizzük a vizsgálat érvényességét, és kiszámítjuk a vizsgálati készítmény hatóértékét. A becsült hatóérték legalább 0,5 NE/ml legyen. A becsült hatóérték megbízhatósági intervalluma (P = 0,95) a becsült hatóérték 80–120%-a között legyen. XI. faktor. Elvégezzük a humán XI. véralvadási faktor hatóértékének meghatározását (2.7.22). Olyan összehasonlító plazmát alkalmazunk, amely a plazmában található XI. véralvadási faktor Nemzetközi Standardjára van beállítva. A becsült hatóérték legalább 0,5 NE/ml legyen. A becsült hatóérték megbízhatósági intervalluma (P = 0,95) a becsült hatóérték 80–125%-a között legyen.



C-fehérje. Elvégezzük a humán C-fehérje hatóértékének meghatározását (2.7.30). Olyan összehasonlító plazmát használunk, amely a plazmában található humán C-fehérje Nemzetközi Standardjára van beállítva. A becsült hatóérték legalább 0,7 NE/ml legyen. A becsült hatóérték megbízhatósági intervalluma (P = 0,95) a becsült hatóérték 80–120%-a között legyen. S-fehérje. Elvégezzük a humán S-fehérje hatóértékének meghatározását (2.7.31). Olyan összehasonlító plazmát használunk, amely a plazmában található humán S-fehérje Nemzetközi Standardjára van beállítva. A becsült hatóérték az adott termékre jóváhagyott határértékek között legyen. A becsült hatóérték megbízhatósági intervalluma (P = 0,95) a becsült hatóérték 80–120%-a között legyen. Plazmin inhibitor (α2-antiplazmin). Elvégezzük a humán plazmin inhibitor hatóérték meghatározását (2.7.25). Olyan összehasonlító plazmát alkalmazunk, amely a humán normál plazmára van beállítva. A humán plazmin inhibitor egy egysége 1 ml humán normál plazma aktivitásával egyenlő. A humán normál plazmát úgy készítjük, hogy legalább 30 donor plazmáját elegyítjük, és –30 °C-on vagy annál alacsonyabb hőmérsékleten tároljuk. A becsült hatóérték legalább 0,2 NE/ml legyen. A becsült hatóérték megbízhatósági intervalluma (P = 0,95) a becsült hatóérték 80–120%-a között legyen. Részlegesen aktivált tromboplasztin idő (APTT). A vizsgálathoz az alvadási idő mérésére alkalmas berendezést vagy 37 °C-os vízfürdőbe helyezett inkubációs kémcsöveket használunk. A kémcsövekbe a vizsgálandó készítmény és a megfelelő APTT reagens (foszfolipidet és kontakt aktivátort tartalmaz) előzetesen 37 ºC-ra melegített oldatából 0,1–0,1 ml-t mérünk, majd az elegyet 37 ºC-on az ajánlott ideig inkubáljuk. A kémcsövek mindegyikébe előzetesen 37 ºC-ra melegített R kalcum-klorid 3,7 g/l töménységű oldatából 0,1 ml-t mérünk. Stopperórát alkalmazva mérjük a véralvadási időt, azaz – a vízuálisan, vagy megfelelő készüléket alkalmazva megfigyelt – a kalcium-klorid hozzáadása és a fibrinképződés kezdete között eltelt időt. A fenti térfogatok a vizsgálathoz használt APTT reagensnek és a használt berendezésnek megfelelően módosíthatók. A véralvadási idő feleljen meg a termék specifikációjában megállapított értéknek. FELIRAT A feliraton fel kell tüntetni: −

az AB0 vércsoportot,

−

a vírusinaktiválásra használt módszert.

Poly(alcohol vinylicus)


07/2013:1961

POLY(ALCOHOL VINYLICUS) Poli(vinil-alkohol)

DEFINÍCIÓ A poli(vinil-alkohol)t vinil-acetát polimerizációjával állítják elő úgy, hogy a keletkezett poli(vinilacetát)ot katalitikus mennyiségű lúg vagy ásványi sav jelenlétében részlegesen vagy csaknem teljesen hidrolizálják. A poli(vinil-alkohol)polimerek a következő mutatókkal rendelkezzenek: 0 ≤ n/m ≤ 0,35 Átlagos relativ molekulatömege: 20 000 – 150 000. Viszkozitása: 3 − 70 mPa⋅s. Észterszáma, mely a hidrolízis fokát jellemzi: legfeljebb 280. SAJÁTSÁGOK Küllem: sárgásfehér por vagy áttetsző szemcsék. Oldékonyság: vízben oldódik; etanolban kevéssé oldódik; acetonban gyakorlatilag nem oldódik. A poli(vinil-alkohol)nak különböző típusai vannak, ezek – az egyes típusok fizikai tulajdonságait meghatározó – polimerizációs fok és hidrolízisfok tekintetében különböznek egymástól. Viszkozitásukkal és észterszámukkal jellemezzük őket. AZONOSÍTÁS A. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS poly(vinil alkohol)lal Az 1720 és 1260 cm−1-en megjelenő abszorpciós maximumok intenzitása fordítottan arányos a hidrolízis fokával. B. Az anyag feleljen meg a „Viszkozitás” vizsgálatban előírt követelményeknek (lásd Vizsgálatok). VIZSGÁLATOK S oldat. Vízfürdőre helyezett, visszafolyóhűtővel és keverővel ellátott boroszilikát-üveg gömblombikban 250 ml R vizet melegítünk. Hozzáadjuk a vizsgálandó anyag 10,0 g-ját (szárítási

Poly(alcohol vinylicus)


veszteséggel korrigálva), és folyamatos keverés közben, 30 percig folytatjuk a melegítést. Elvéve a lombikot a vízfürdőről, a keverést a szobahőmérséklet eléréséig folytatjuk. Az oldat külleme. Az S oldat tiszta legyen (2.2.1). Színe nem lehet erősebb, mint az S7 szín−mértékoldaté (2.2.2, II. módszer). pH (2.2.3): 4,5 − 6,5. Az S oldatot vizsgáljuk. Viszkozitás (2.2.49): a feliraton feltüntetett érték 85 − 115% -a. A meghatározást − közvetlenül az S oldat elkészítése után − golyós viszkoziméterrel 20 ± 0,1 °C-on végezzük. Savszám: legfeljebb 3,0. 50 ml S oldathoz 1 ml R fenolftalein−oldatot adunk és az oldatot 0,05 M káliumhidroxid−mérőoldattal addig titráljuk, míg 15 másodpercig rózsaszínű marad. A savszámot a következő kifejezésből számoljuk: 2,805 V / 2, ahol V

=

a 0,05 M kálium-hidroxid−mérőoldat fogyása, milliliterben.

Észterszám (2.5.2): a feliraton feltüntetett érték 90 − 100%-a. 1,00 g anyagot 25,0 ml R alkoholos 0,5 M kálium-hidroxid−oldat és 25,0 ml R víz elegyével elszappanosítunk (2.5.6). Nehézfémek (2.4.8/D): legfeljebb 10 ppm. 1,0 g anyagot vizsgálunk. Az összehasonlító oldatot 1 ml R ólom−mértékoldattal (10 ppm Pb) készítjük. Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 5,0%. 1,000 g anyagot szárítószekrényben 105 °C-on 3 órán át szárítunk. Szulfáthamu (2.4.14): lefeljebb 1,0%. 1,0 g anyagot vizsgálunk. Az alábbi – gyógyszertechnológiai sajátságokra vonatkozó – vizsgálat a készítendő gyógyszerformától függően végezhető el. Nem kötelező erejű követelmény. FELIRAT A feliraton fel kell tüntetni: −

a 40 g/l töménységű oldat viszkozitását,

−

az észterszámot.

Poly(vinylis acetas)


07/2013:1962

POLY(VINYLIS ACETAS) Poli(vinil-acetát)

DEFINÍCIÓ A poli(vinil-acetát) hőre lágyuló polimer, melyet vinil-acetát – alkalmas indítót (iniciátort) alkalmazó – oldószer nélküli, vagy víz illetve 2-propanol jelenlétében végzett polimerizációjával nyernek. Az acetát-csoportok túlnyomó többsége a lánc nem szomszédos szénatomjaihoz kapcsolódik. Az n index kb. 100 – 17 000. A relatív molekulatömeg 10 000 és 1 500 000 közötti. Az anyag viszkozitása 4 és 250 mPa⋅s közé esik. Az észterszám, mely a hidrolízis mértékét jellemzi, 615 – 675. SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér por, vagy színtelen szemcsék, illetve gyöngyök. Oldékonyság: vízben gyakorlatilag nem oldódik; etil-acetátban bőségesen oldódik; alkoholban oldódik. Nedvszívó. Vízben duzzad. Az anyag 40–50 °C felett meglágyul. AZONOSÍTÁS A. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS poly(vinil acetát)ttal. B. Az anyag feleljen meg a „Viszkozitás” vizsgálatban (lásd Vizsgálatok) előírt követelménynek. C. 0,500 g anyagot 25,0 ml alkoholos 0,5 M kálium-hidroxid–mérőoldat és 25,0 ml R víz elegyében elszappanosítunk (2.5.6). A kapott oldat 0,15 ml-én az acetátion (b) pont szerinti azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1) az előírt változás észlelhető. VIZSGÁLATOK S oldat. 50,0 g anyagot, csiszolatos nyakú bórszilikát lombikban, 100 ml R etil-acetátban szuszpendálunk. A szuszpenziót, visszafolyóhűtő alkalmazásával, állandó keverés közben, 30 percig melegítjük. Ezután hagyjuk lehűlni, majd lemért tömegű zsugorított üvegszűrőn (16) (2.1.2) keresztül megszűrjük. A maradékot 50,0 ml R etil-acetáttal mossuk, és a szüredéket 250 ml-es beosztott mérőlombikba öntjük. A lombik tartalmát R etil-acetáttal 250 ml-re egészítjük ki. Az oldat külleme. Az S oldat tiszta (2.2.1) és színtelen legyen (2.2.2, I. módszer). Viszkozitás (2.2.49): a címkén jelzett érték 85–115%-a.



A viszkozitást közvetlenül az S oldat készítése után, 20 ± 0,1 °C-on, golyós viszkoziméterrel határozzuk meg. Savszám (2.5.1): legfeljebb 2,0. A vizsgálathoz 5,0 g anyagot 50 ml R alkoholban 3 órán keresztül rázatva oldunk. Észterszám (2.5.2): 615–675. 0,500 g anyagot 25,0 ml alkoholos 0,5 M kálium-hidroxid–mérőoldat és 25,0 ml R víz elegyében szappanosítunk el (2.5.6). Maradék peroxidok: legfeljebb 100 ppm, hidrogén-peroxidban kifejezve. 0,85 g anyaghoz, csiszolatos nyakú bórszilikát lombikban, 10 ml R etil-acetátot adunk, majd állandó keverés közben, visszafolyóhűtő alkalmazásával melegítjük. Ezután hagyjuk lehűlni, majd a tartály levegőjét R oxigénmentes nitrogénre cseréljük, és tartalmához 1 ml R tömény ecetsav és 0,5 g R nátrium-jodid 40 ml R vízzel készített oldatát öntjük. A lombik tartalmát alaposan összerázzuk, majd fénytől védett helyen 20 percig állni hagyjuk. Az oldatot 0,005 M nátrium-tioszulfát–mérőoldattal a sárga szín eltűnéséig titráljuk. Üres kísérletet is végzünk. A két fogyás közti különbség nem lehet nagyobb, mint 1,0 ml. Vinil-acetát. Gőztér (head-space) gázkromatográfia (2.2.28). Összehasonlító oldat. 15 ml R dimetilformamidot 20 ml-es injekciós üvegbe mérünk, ezután 45 µl R vinil-acetátot és 50,0 µl R butanált adunk hozzá, majd R dimetilformamiddal 20 ml-re hígítjuk. Az oldat 1 ml-ét R dimetilformamiddal 10 ml-re hígítjuk. Vizsgálati oldat (a). 0,2000 g vizsgálandó anyaghoz, 20 ml-es injekciós üvegben, 1,00 ml R dimetilformamidot adunk, majd az üveget lezárjuk, a dugót (kupakkal) biztosítjuk. Az üveg tartalmát – a dugó és a folyadék érintkezését elkerülve –összerázzuk. Vizsgálati oldat (b). 0,2000 g vizsgálandó anyaghoz, 20 ml-es injekciós üvegben, 1,00 ml összehasonlító oldatot adunk, majd az üveget lezárjuk, a dugót (kupakkal) biztosítjuk. Az üveg tartalmát – a dugó és a folyadék érintkezését elkerülve –összerázzuk. Oszlop: −

anyaga: kvarcüveg,

−

méretei: l = 25 m, ∅ = 0,32 mm,

−

állófázis: R poli(dimetil)(difenil)(divinil)sziloxán (filmvastagsága 0,32 µm).

Vivőgáz: R kromatográfiás célra szánt nitrogén. Áramlási sebesség: 20 ml/perc. Javasolt statikus gőztér körülmények: −

egyensúlybeállítás hőmérséklete: 60 °C,

−

egyensúlybeállítás ideje: 20 perc,

−

átvezetőcső hőmérséklete: 120 °C,

−

vivőgáz: R kromatográfiás célra szánt nitrogén.

Hőmérsékletek: −

oszlop: 155 °C,

−

injektálási hely: 120 °C,

−

detektor: 180 °C.

Detektálás: lángionizációval.



Injektálás: 1,6 ml az a) és a b) vizsgálati oldat gőzfázisából. Rendszeralkalmasság: b) vizsgálati oldat: −

csúcsfelbontás: legalább 2,0, a vinil-acetát és a butanál között,

−

jel/zaj viszony: legalább 5, a vinil-acetát csúcsra számolva.

A vinil-acetát százalékos mennyiségét az alábbi kifejezés szerint számítjuk:

0,931⋅ V ⋅ S1 2000 ⋅ (m1 S 2 − m2 S1 ) ahol: S1

= a vinil-acetát csúcs területe vagy magassága az a) vizsgálati oldat kromatogramján,

S2

= a vinil-acetát csúcs területe vagy magassága a b) vizsgálati oldat kromatogramján,

m1

= a vizsgálandó anyag tömege az a) vizsgálati oldatban, grammban,

m2

= a vizsgálandó anyag tömege a b) vizsgálati oldatban, grammban,

0,931 = a vinil-acetát sűrűsége g/ml-ben, V

= a vinil-acetát térfogata az összehasonlító oldatban, mikroliterben.

Követelmény: −

vinil-acetát: legfeljebb 0,3%.

Nehézfémek (2.4.8/D): legfeljebb 10 ppm. 1,0 g anyagot vizsgálunk. Az összehasonlító oldatot 1 ml R ólom–mértékoldattal (10 ppm Pb) készítjük. Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 1,0%. Az anyag 1,000 g-ját szárítószekrényben 105 °C-on szárítjuk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk. A következő, gyógyszertechnológiai tulajdonságokra vonatkozó vizsgálat a kívánt gyógyszerformától függően végezhető el, és nem kötelező követelmény. ELTARTÁS Légmentesen záró tartályban. FELIRAT A feliraton fel kell tüntetni: −

a névleges relatív molekulatömeget,

−

a viszkozitást.

Rocuronii bromidum


07/2013:1764

ROCURONII BROMIDUM Rokurónium-bromid

C32H53BrN2O4 [119302-91-9]

Mr 610

DEFINÍCIÓ [1-[17β-(Acetiloxi)-3α-hidroxi-2β-(morfolin-4-il)-5α-androsztán-16β-il]-1-(prop-2enil)pirrolidinium]bromid. Tartalom: 99,0–101,0% (vízmentes anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: csaknem fehér vagy halványsárga, kissé nedvszívó por. Oldékonyság: vízben bőségesen oldódik, diklórmetánban nagyon bőségesen oldódik, vízmentes etanolban bőségesen oldódik. AZONOSÍTÁS A. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS rokurónium-bromiddal. B. Az S oldattal (lásd Vizsgálatok) elvégezve a bromidion a) pont szerinti azonossági reakcióját (2.3.1) az előírt változás észlelhető. VIZSGÁLATOK S oldat. 0,10 g anyagot R szén-dioxid-mentes vízzel 10 ml-re oldunk. Az oldat külleme. Az S oldat tiszta legyen (2.2.1). Színe nem lehet erősebb, mint a BS5 szín– mértékoldaté (2.2.2, II. módszer). Fajlagos optikai forgatóképesség (2.2.7): +28,5 és +32,0 között (vízmentes anyagra). 0,250 g anyagot R tömény sósav 5,15 g/l-es oldatával 25,0 ml-re oldunk.

Rocuronii bromidum


pH (2.2.3): 8,9-9,5. Az S oldatot vizsgáljuk. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Oldószerelegy: R víz – R1 acetonitril (10+90 V/V). Vizsgálati oldat. 0,100 g vizsgálandó anyagot az oldószereleggyel 10,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat.(a). A vizsgálati oldat 1,0 ml-ét az oldószereleggyel 100,0 ml-re hígítjuk. Ezen oldat 1,0 ml-ét a mozgófázissal 10,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). 5 mg CRS csúcsazonosításra szánt rokuróniumot (A-, B-, C-, F-, G- és Hszennyezőt tartalmazó rokurónium) az oldószereleggyel 5,0 ml-re oldunk. Oszlop: –

méretei: l = 0,25 m, Ø = 4,6 mm,

–

állófázis: R kromatográfiás célra szánt szilikagél (5 μm),

–


Mozgófázis: R tetrametilammónium-hidroxid 4,53 g/l-es, R tömény foszforsavval pH 7,4-re beállított oldata (100 térfogatrész) és R1 acetonitril (900 térfogatrész) elegye. Áramlási sebesség: 2,0 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 210 nm-en. Injektálás: 5 μl. Kromatografálási idő: a rokurónium retenciós idejének 2,5-szerese. A szennyezők azonosítása: az A-, B-, C- F- G-és H-szennyező csúcsának azonosításához a CRS csúcsazonosítására azonosítására szánt rokuróniumhoz mellékelt kromatogramot és a b) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk. Relatív retenciók a rokuróniumra (retenciós ideje kb. 9 perc) vonatkoztatva: A-szennyező kb. 0,2; Gszennyező kb. 0,4; F-szennyező kb. 0,75; B-szennyező kb. 0,80; H-szennyező kb. 0,95; C-szennyező kb. 1,20. Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat: –

hegy-völgy arány: legalább 3, ahol Hρ a H-szennyező csúcsának az alapvonaltól mért magassága és Hν ezt a csúcsot a rokurónium csúcsától elválasztó görbeszakasz minimuma és az alapvonal közti távolság.


korrekciós faktorok: a következő szennyezők mennyiségének kiszámításához csúcsterületüket szorozzuk a megfelelő korrekciós faktorral: A-szennyező 0,5; F-szennyező 1,3; G-szennyező 0,4; H-szennyező 0,4;

–

A- B- és C-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének kétszerese (0,2%);

–

F-, G- és H-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 1,5-szerese (0,15%);

–

nem-specifikált szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,1%);

–

szennyezők összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének tízszerese (1,0%);

Rocuronii bromidum

–


elhanyagolási határ: az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének fele (0,05%); az üres kísérletben megjelenő csúcsokat, valamint közvetlenül az A-szennyező csúcsa előtt megjelenő csúcsot nem vesszük figyelembe.

Klorid. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat. 20,0 mg vizsgálandó anyagot R vízzel 20,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 0,824 g R nátrium-kloridot és 0,644 g R nátrium-bromidot R vízzel 1000,0 ml-re oldunk. Az oldat 1,0 ml-ét R vízzel 50,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). 0,824 g R nátrium-kloridot R vízzel 1000,0 ml-re oldunk. Az oldat 5,0 ml-ét R vízzel 50,0 ml-re hígítjuk. Ezen oldat 2,0 ml-ét R vízzel 50,0 ml-re hígítjuk. Üres kísérlet: R víz. Előtétoszlop: –

méretei: l = 0,05 m, Ø = 4,0 mm,

–

állófázis: R anioncserélő gyanta (13 μm),

Oszlop: –

méretei: l = 0,25 m, Ø = 4,0 mm,

–

állófázis: R anioncserélő gyanta (13 μm),

Mozgófázis: literenként 0,063 g R nátrium-hidrogén-karbonátot és 0,212 g R vízmentes nátriumkarbonátot tartalmazó oldat. Áramlási sebesség: 2,0 ml/perc. Detektálás: 30 °C-on tartott, 100 μS/V-re beállított vezetőképességi detektorral. Önregenerálóanionelnyomót alkalmazunk. Injektálás: 25 μl. Retenciós idők: klorid kb. 1,7 perc; bromid kb. 2,8 perc. Rendszeralkalmasság: a) összehasonlító oldat: –

csúcsfelbontás: legalább 2,5 a klorid és a bromid között.


klorid: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének fele (0,1%),

2-Propanol (2.4.24, A rendszer): legfeljebb 1,0% Nehézfémek (2.4.8/H): legfeljebb 20 ppm. Oldószer: R víz. 1,0 g anyagot vizsgálunk. Az összehasonlító oldatot 2 ml R ólom–mértékoldattal (10 ppm Pb) készítjük. Víztartalom (2.5.12): legfeljebb 4,5%. Az anyag 0,400 g-ját vizsgáljuk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS

Rocuronii bromidum


0,400 g anyagot 40 ml R tömény ecetsavban oldunk. Az oldatot, potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), 0,1 M perklórsav–mérőoldattal titráljuk. 1 ml 0,1 M perklórsav–mérőoldattal 60,97 mg C32H53BrN2O4 egyenértékű. ELTARTÁS

Légmentesen záró tartályban, fénytől védve, -15°C alatt. SZENNYEZŐK

Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, C, D, E, F, G, H. Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10) című általános fejezetet): D, E.

A. [3α-hidroxi-2β-(morfolin-4-il)-16β-(pirrolidin-1-il)-5α-androsztán-17β-il]-acetát,

B. 1-[3α,17β-bisz(acetiloxi)-2β-(morfolin-4-il)-5α-androsztán-16β-il]-1-(prop-2enil)pirrolidinium,

Rocuronii bromidum


C. 1-[3α,17β-dihidroxi-2β-(morfolin-4-il)-5α-androsztán-16β-il]-1-(prop-2enil)pirrolidinium,

D. 1-[3α-(acetiloxi)-17β-hidroxi-2β-(morfolin-4-il)-5α-androsztán-16β-il]-1-(prop-2enil)pirrolidinium,

E. 1-[17β-(acetiloxi)-3α-hidroxi-2β-(pirrolidin-1-il)-5α-androsztán-16β-il]-1-(prop-2enil)pirrolidinium,

F. 1-[3α,17β-bisz(acetiloxi)-2β-(pirrolidin-1-il)-5α-androsztán-16β-il]-1-(prop-2enil)pirrolidinium,

Rocuronii bromidum


G. 2β-(morfolin-4-il)-16β-(pirrolidin-1-il)-5α-androsztán-3α,17β-diol,

H. 1-[17β-(acetiloxi)-2-(morfolin-4-il)-3-oxo-5α-androszt-1-én-16β-il]-1-(prop-2enil)pirrolidinium.

Saquinaviri mesilas


07/2013:2267

SAQUINAVIRI MESILAS Szakinavir-mezilát

C39H54N6O8S [149845-06-7]

Mr 767

DEFINÍCIÓ (2S)-N1-[(1S,2R)-1-Benzil-3-[(3S,4aS,8aS)-3-[(1,1-dimetiletil)karbamoil]oktahidroizokinolin-2(1H)il]-2-hidroxipropil]-2-[(kinolin-2-ilkarbonil)amino]butándiamid–metánszulfonsav (1/1). Tartalom: 97,5−102,0% (vízmentes anyagra). ELŐÁLLÍTÁS A genotoxikusnak tekintett alkilszulfonát-észterek a szakinavir-mezilát szennyezői lehetnek. A gyártási folyamatot a minőségügyi kockázatkezelés szempontjai, a kiindulási anyagok minősége, az eljárás teljesítőképessége és a validálás figyelembevételével kell kifejleszteni. A 2.5.37. Metil-, etil- és izopropil-metánszulfonát meghatározása metánszulfonsavban, a 2.5.38. Metil-, etil- és izopropilmetánszulfonát meghatározása hatóanyagokban és a 2.5.39. Metánszulfonil-klorid meghatározása metánszulfonsavban általános módszerek segítséget nyújtanak a gyártóknak.

SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, kissé nedvszívó por. Oldékonyság: vízben gyakorlatilag nem oldódik; metanolban mérsékelten oldódik; etanolban (96%) kevéssé oldódik. AZONOSÍTÁS A.

Fajlagos optikai forgatóképesség (lásd Vizsgálatok).

B.

Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24).

Összehasonlítás: CRS szakinavir-meziláttal.

Saquinaviri mesilas


VIZSGÁLATOK Fajlagos optikai forgatóképesség (2.2.7): −35,0 és −42,0 között (vízmentes anyagra). 0,25 g anyagot R vízmentes metanollal 50,0 ml-re oldunk. Rokonvegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Oldószerelegy: R kromatográfiás célra szánt víz − R1 acetonitril (47+53 V/V). Vizsgálati oldat. 30,0 mg vizsgálandó anyagot ultrahangos kezeléssel az oldószerelegyben oldunk, majd az oldatot az oldószereleggyel 100,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (a). 1,0 ml vizsgálati oldatot az oldószereleggyel 100,0 ml-re hígítunk. Ezen oldat 1,0 ml-ét az oldószereleggyel 10,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). Egy üvegcse CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt szakinavirt (amely A-, B-, C- és D-szennyezőt tartalmaz) 1,0 ml oldószerelegyben oldunk, és az oldatot 2 percig ultrahanggal kezeljük. Összehasonlító oldat (c). 30,0 mg CRS szakinavir-mezilátot ultrahangos kezeléssel az oldószerelegyben oldunk, majd az oldatot az oldószereleggyel 100,0 ml-re hígítjuk. Oszlop: −

méretei: l = 0,15 m, ∅ = 4,6 mm;

−

állófázis: R kromatográfiás célra szánt, utókezelt, oktadecilszililezett szilikagél (3,5 μm-es gömbök).

Mozgófázis: −

A-mozgófázis: 2,5 ml R tömény nátrium-hidroxid−oldathoz 900 ml R kromatográfiás célra szánt vizet elegyítünk; a pH értékét R perklórsavval 1,8-re állítjuk be; ezután az oldatot R kromatográfiás célra szánt vízzel 1000 ml-re hígítjuk;

−

B-mozgófázis: A-mozgófázis − R1 acetonitril (38+62 V/V);

Áramlási sebesség: 1,0 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 210 nm-en. Idő (perc)



0–1

50

50

1 – 31

50 → 0

50 → 100

Injektálás: 10 μl; vizsgálati oldat, valamint a) és b) összehasonlító oldat. Szennyezők azonosítása: az A-, B-, C- és D-szennyező csúcsának azonosításához a CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt szakinavirhez mellékelt kromatogramot és a b) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk. Relatív retenciók a szakinavirre (retenciós ideje kb. 17 perc) vonatkoztatva: A-szennyező kb. 0,2; Bszennyező kb. 0,3; C-szennyező kb. 0,5; D-szennyező kb. 0,9. Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat: –

hegy-völgy arány: legalább 3, ahol Hρ a D-szennyező csúcsának az alapvonaltól mért magassága és Hν ezt a csúcsot a szakinavir csúcsától elválasztó görbeszakasz minimuma és az alapvonal közti távolság.

Saquinaviri mesilas



korrekciós faktorok: a szennyezők mennyiségének kiszámításához csúcsterületüket a következő korrekciós tényezőkkel szorozzuk: A-szennyező 0,5; B-szennyező 0,5; C-szennyező 2,5;

–

A-, B-, C-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 1,5-szerese (0,15%),

–

egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének fele (0,05%);

–

szennyezők összes: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének ötszöröse (0,5%);

–

elhanyagolási határ: az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,3szerese (0,03%).

Nehézfémek (2.4.8/G): legfeljebb 10 ppm. 0,50 g anyagot vizsgálunk. Az összehasonlító oldatot 0,5 ml R ólom−mértékoldattal (10 ppm Pb) készítjük. A pH-beállítás után az oldat megsárgulhat. Az oldatokat membránszűrőn szűrjük (0,45 μm). Víztartalom (2.5.12): legfeljebb 1,0%. Az anyag 0,250 g-ját vizsgáljuk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk.

TARTALMI MEGHATÁROZÁS Folyadékkromatográfia (2.2.29) a "Rokon vegyületek" vizsgálatban előírtak szerint, a következő módosítással. Injektálás: 10 μl; vizsgálati oldat és c) összehasonlító oldat. A százalékos szakinavir-mezilát-tartalmat a CRS szakinavir-mezilát deklarált tartalma alapján számítjuk ki. ELTARTÁS Légmentesen záró tartályban, fénytől védve. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, C. Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem-specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034)) című általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10) című általános fejezetet): D, E, F, G, H.

Saquinaviri mesilas


A. (2S)-4-amino-4-oxo-2-[(kinolin-2-ilkarbonil)amino]butánsav,

B. etil-[(2S)-4-amino-4-oxo-2-[(kinolin-2ilkarbonil)amino]butanoát],

(3S,4aS,8aS)-2-[(2R,3S)-3-amino-2-hidroxi-4-fenilbutil]-N-(1,1-dimetiletil)dekahidroizokinolin-3karboxamid,

D. (2R)-N1-[(1S,2R)-1-benzil-3-[(3S,4aS,8aS)-3-[(1,1-dimetiletil)karbamoil]oktahidroizokinolin2(1H)-il]-2-hidroxipropil]-2-[(kinolin-2-ilkarbonil)amino]butándiamid (epi-szakinavir),

E. (3S)-4-[[(1S,2R)-1-benzil-3-[(3S,4aS,8aS)-3-[(1,1-dimetiletil)karbamoil]oktahidroizokinolin2(1H)-il]-2- hidroxipropil]amino]-4-oxo-3-[(kinolin-2-ilkarbonil)amino]butánsav,

Saquinaviri mesilas


F. N-[(1S)-2-[[(1S,2R)-1-benzil-3-[(3S,4aS,8aS)-3-[(1,1-dimetiletil)karbamoil]oktahidroizokinolin2(1H)-il]-2- hidroxipropil]amino]-1-(cianometil)-2-oxoetil]kinolin-2-karboxamid,

G. metil-[(3S)-4-[[(1S,2R)-1-benzil-3-[(3S,4aS,8aS)-3-[(1,1dimetiletil)karbamoil]oktahidroizokinolin2(1H)-il]-2-hidroxipropil]amino]-4-oxo-3-[(kinolin-2-ilkarbonil)amino]butanoát],

H. N-[(3S)-1-[(1S,2R)-1-benzil-3-[(3S,4aS,8aS)-3-[(1,1-dimetiletil)karbamoil]oktahidroizokinolin2(1H)-il]-2-hidroxipropil]-2,5-dioxopirrolidin-3-il]kinolin-2-karboxamid.

Solutiones ad haemocolaturam haemodiacolaturamque


07/2013:0861

SOLUTIONES AD HAEMOCOLATURAM HAEMODIACOLATURAMQUE Vér szűrésére és diaszűrésére szánt oldatok DEFINÍCIÓ A vér szűrésére és diaszűrésére szánt oldatok parenterális készítmények, a bennük levő elektrolitok koncentrációja megközelíti a vérplazma elektrolit-összetételét. A készítmény glükózt is tartalmazhat. A vér szűrésére és diaszűrésére szánt oldatokat: −

merev vagy félmerev műanyag tartályokban,

−

lezárt védőborítékban lévő rugalmas tartályokban, vagy

−

üvegtartályokban

hozzák forgalomba. A tartályok és a záróelemek feleljenek meg a parenterális készítmények tárolására szánt tartályokra előírt követelményeknek (3.2 Gyógyszeres tartályok). A vér szűrése és diaszűrése során az alábbi összetételű oldatokat használják. Az összetevők koncentrációja 1 liter oldatra vonatkoztatva általában a következő tartományokban található: 0861.-1. táblázat Nátrium Kálium Kalcium Magnézium Acetát és/vagy laktát és/vagy hidrogén-karbonát Klorid Glükóz

Koncentráció (mmol/l) 125–150 0–4,5 1,0–2,5 0,25–1,5 30–60 90–120 0–25

Koncentráció (mEq/l) 125–150 0–4,5 2,0–5,0 0,50–3,0 30–60 90–120

Ha hidrogén-karbonát is jelen van, akkor a nátrium-hidrogén-karbonát–oldatot egy külön tartályban, vagy a tartály elkülönített részében hozzák forgalomba, és azt csak közvetlenül felhasználás előtt adjuk hozzá az elektrolit oldathoz. A vér szűrése és diaszűrése során az alábbi összetételű oldatok szintén alkalmazhatók: 0861.-2. táblázat Nátrium Kálium Hidrogén-karbonát Klorid

Koncentráció (mmol/l) 130–167 0–4,0 20–167 0–147

Koncentráció (mEq/l) 130–167 0–4,0 20–167 0–147

Az oldatokhoz antioxidáns nem adható. AZONOSÍTÁS A feltüntetett összetételnek megfelelően, a vizsgálandó oldattal az alábbi azonossági reakciókat elvégezve (2.3.1) az előírt változások észlelhetők: −

kálium: b) reakció;



−

kalcium: a) reakció;

−

nátrium: b) reakció;

−

klorid: a) reakció;

−

acetát:

−

ha az oldat glükózmentes, a b) reakciót használjuk,

−

ha az oldat glükózt is tartalmaz, az alábbi módszert alkalmazzuk: 5 ml vizsgálandó oldathoz, kupakkal ellátott és egy hajlított csövet is tartalmazó kémcsőben, 1 ml R tömény sósavat adunk, a kémcsövet melegítve néhány milliliter desztillátumot gyűjtünk; és a desztillátummal elvégezzük az acetátionok b) pont szerinti azonossági reakcióját;

−

laktát;

−

karbonát és hidrogén-karbonát;

−

magnézium: 0,1 ml R titánsárga–oldathoz 10 ml R vizet, 2 ml vizsgálandó oldatot és 1 ml 1 M nátrium-hidroxid–oldatot adunk; rózsaszín színeződés keletkezik;

−

glükóz: 5 ml vizsgálandó oldathoz 2 ml R hígított nátrium-hidroxid–oldatot és 0,05 ml R réz(II)-szulfát–oldatot elegyítünk; az oldat tiszta és kék színű; az oldatot forrásig melegítjük; bőséges, vörös színű csapadék képződik.

VIZSGÁLATOK Az oldat külleme. Az oldat tiszta legyen (2.2.1). Amennyiben az oldat glükózt nem tartalmaz, színtelen legyen (2.2.2, I. módszer). Amennyiben az oldat glükózt is tartalmaz, színe nem lehet erősebb, mint az S7 szín–mértékoldaté (2.2.2, I. módszer). pH (2.2.3): 5,0–7,5. Amennyiben az oldat glükózt tartalmaz, a pH 4,5–6,5. Abban az esetben, ha az oldat hidrogén-karbonátot tartalmaz, a pH 7,0–8,5. Hidroximetilfurfural. A vizsgálatot csak akkor kell elvégezni, ha az oldat glükózt is tartalmaz. 25 mg glükóznak megfelelő térfogatú vizsgálandó készítményhez R p-toluidin R 2-propanollal készített, 10 %V/V töménységben R tömény ecetsavat tartalmazó, 100 g/l töménységű oldatából 5,0 ml-t és R barbitursav 5 g/l töménységű oldatából 1,0 ml-t adunk. 550 nm-en az előzőleg 2–3 percig állni hagyott keverék abszorbanciája (2.2.25) nem lehet nagyobb, mint az egyidejűleg és azonos módon, de a vizsgálandó készítménnyel megegyező térfogatú és 10 µg R hidroximetilfurfuralt tartalmazó oldattal készített összehasonlító oldaté (400 ppm, a glükóz-koncentrációra vonatkoztatva). Amennyiben az oldat hidrogén-karbonátot is tartalmaz, az összehasonlító oldatot 20 µg R hidroximetilfurfuralt tartalmazó oldattal (800 ppm, a glükóz-koncentrációra vonatkoztatva) készítjük. Alumínium (2.4.7): legfeljebb 10 µg/l. Előírt oldat. 200 ml vizsgálandó oldat pH-ját 0,1 M sósavval vagy 0,1 M nátrium-hidroxid–oldattal 6,0-re állítjuk be, majd 10 ml R acetát–tompítóoldatot (pH 6,0) elegyítünk hozzá. Összehasonlító oldat. 1 ml R alumínium–mértékoldat (2 ppm Al), 10 ml R acetát–tompítóoldat (pH 6,0) és 9 ml R víz elegye. Üres oldat. 10 ml R acetát–tompítóoldat (pH 6,0) és 10 ml R víz elegye. Részecskeszennyezések (2.9.19, I. Módszer). A vizsgálatot a vizsgálandó készítmény 50 ml-ével végezzük. Kivehető térfogat (2.9.17). Az oldat feleljen meg a parenterális infúziókra előírt követelményeknek. Sterilitás (2.6.1). Az oldat feleljen meg a sterilitás vizsgálat követelményének. Bakteriális endotoxinok (2.6.14): kevesebb, mint 0,05 NE/ml.



Pirogének (2.6.8). Azok az oldatok, melyekkel érvényes bakteriális endotoxin vizsgálat nem végezhető el, feleljenek meg e vizsgálat követelményének is. A nyulakba testtömegkilogrammonként 10 ml-t fecskendezünk az oldatból. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Nátrium: a feliraton feltüntetett nátriumtartalom (Na) 97,5–102,5%-a. Atomemissziós spektrometriás vizsgálatot végzünk (2.2.22, I. módszer). Vizsgálati oldat. Szükség esetén a vizsgálandó oldatot R vízzel, az alkalmazott készülék által megkívánt mértékben hígítjuk. Összehasonlító oldatok. Az oldatsorozat készítéséhez R nátrium–mértékoldatot (200 ppm Na) használunk. Hullámhossz: 589 nm vagy 589,6 nm (dublett emissziós vonal). Kálium: a feliraton feltüntetett káliumtartalom (K) 95,0–105,0%-a. Atomabszorpciós spektrometria (2.2.23, I. Módszer). Vizsgálati oldat. Szükség esetén a vizsgálandó oldatot R vízzel, az alkalmazott készülék által megkívánt mértékben hígítjuk. Az oldat 100 ml-éhez R nátrium-klorid 22 g/l töménységű oldatának 10 ml-ét elegyítjük. Összehasonlító oldatok. Az oldatsorozat készítéséhez R kálium–mértékoldatot (100 ppm K) használunk. Minden egyes összehasonlító oldat 100–100 ml-éhez R nátrium-klorid 22 g/l töménységű oldatának 10–10 ml-ét elegyítjük. Fényforrás: kálium vájtkatód lámpa. Hullámhossz: 766,5 nm. Atomizáló egység: levegő–propán vagy levegő–acetilén láng. Kalcium: a feliraton feltüntetett kalciumtartalom (Ca) 95,0–105,0%-a. Atomabszorpciós spektrometria vizsgálatot végzünk (2.2.23, I. Módszer). Vizsgálati oldat. Szükség esetén a vizsgálandó oldatot R vízzel, az alkalmazott készülék által megkívánt mértékben hígítjuk. Összehasonlító oldatok. Az oldatsorozat készítéséhez R kalcium–mértékoldatot (400 ppm Ca) használunk. Fényforrás: kalcium vájtkatód lámpa. Hullámhossz: 422,7 nm. Atomizáló egység: levegő–propán vagy levegő–acetilén láng. Magnézium: a feliraton feltüntetett magnéziumtartalom (Mg) 95,0–105,0%-a. Atomabszorpciós spektrometria (2.2.23, I. Módszer). Vizsgálati oldat. Szükség esetén a vizsgálandó oldatot R vízzel, az alkalmazott készülék által megkívánt mértékben hígítjuk. Összehasonlító oldatok. Az oldatsorozat készítéséhez R magnézium–mértékoldatot (100 ppm Mg) használunk. Fényforrás: magnézium vájtkatód lámpa. Hullámhossz: 285,2 nm. Atomizáló egység: levegő–propán vagy levegő–acetilén láng.



Összes klorid: a feliraton feltüntetett kloridtartalom (Cl) 95,0–105,0%-a. Kb. 60 mg klorid-tartalomnak megfelelő, pontosan lemért térfogatú vizsgálandó oldatot R vízzel 50 ml-re hígítunk. A hígított oldathoz 5 ml R hígított salétromsavat, 25,0 ml 0,1 M ezüst-nitrát– mérőoldatot és 2 ml R dibutil-ftalátot adunk, majd összerázzuk. Az oldatot, 2 ml R2 ammóniumvas(III)-szulfát–oldatot alkalmazva indikátorként, 0,1 M ammónium-tiocianát–mérőoldattal vörösessárga színig titráljuk. 1 ml 0,1 M ezüst-nitrát–mérőoldattal 3,545 mg Cl egyenértékű. Acetát: a feliraton feltüntetett acetáttartalom 95,0–105,0%-a. Kb. 0,7 mmol acetát-tartalomnak megfelelő térfogatú vizsgálandó oldathoz 10,0 ml 0,1 M sósav– mérőoldatot elegyítünk. A kapott oldatot, potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), 0,1 M nátrium-hidroxid–mérőoldattal titráljuk. Leolvassuk a két inflexiós pont közötti mérőoldat-fogyást. 1 ml 0,1 M nátrium-hidroxid–mérőoldattal 0,1 mmol acetát egyenértékű. Laktát: a feliraton feltüntetett laktáttartalom 95,0–105,0%-a. Kb. 0,7 mmol laktát-tartalomnak megfelelő térfogatú vizsgálandó oldathoz 10,0 ml 0,1 M sósav– mérőoldatot, majd 50 ml R acetonitrilt elegyítünk. A kapott oldatot, potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), 0,1 M nátrium-hidroxid–mérőoldattal titráljuk. Leolvassuk a két inflexiós pont közötti mérőoldat-fogyást. 1 ml 0,1 M nátrium-hidroxid–mérőoldattal 0,1 mmol laktát egyenértékű. Nátrium-hidrogén-karbonát: a feliraton feltüntetett nátrium-hidrogén-karbonát-tartalom 95,0– 105,0%-a. Kb. 0,1 mg nátrium-hidrogén-karbonát-tartalomnak megfelelő térfogatú vizsgálandó oldatot, potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), 0,1 M sósav–mérőoldattal titráljuk. 1 ml 0,1 M sósav–mérőoldattal 8,40 mg NaHCO3 egyenértékű. Laktát és hidrogén-karbonát: a feliraton feltüntetett laktát- és/vagy hidrogén-karbonát-tartalom 95,0– 105,0%-a. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat. A vizsgálandó oldat. Összehasonlító oldatok. 100 ml R kromatográfiás célra szánt vízben annyi pontosan mért tömegű laktátot és bikarbonátot oldunk, hogy a feliraton feltüntetett laktát- is bikarbonát-koncentráció 90, 100 és 110%-ának megfelelő töménységű oldatokat nyerjünk. Oszlop: −

méretei: l = 0,30 m; Ø = 7,8 mm,

−

állófázis: R kationcserélő gyanta (9 µm),

−


Mozgófázis: R héliummal előzetesen gázmentesített 0,005 M kénsav. Áramlási sebesség: 0,6 ml/perc. Detektálás: differenciál refraktométerrel. Injektálás: 20 µl, kétszer. Elúciós sorrend: laktát, hidrogén-karbonát. A vizsgálati oldat laktát- és hidrogén-karbonát-tartalmát az összehasonlító oldatok kromatogramján a laktátnak megfelelő csúcsok területe, illetve a hidrogén-karbonátnak megfelelő csúcsok magassága felhasználásával lineáris regresszióval illesztett görbék alapján határozzuk meg.



Redukáló cukrok (vízmentes glükózban kifejezve): a feliraton feltüntetett glükóztartalom 95,0– 105,0%-a. A vizsgálandó oldat 25 mg glükóznak megfelelő térfogatát 250 ml-es, csiszolatos üvegnyakú Erlenmeyer-lombikba mérjük, majd 25,0 ml R réz(II)-citrát–oldatot mérünk hozzá. Az oldathoz néhány szem horzsakövet adunk, majd a lombikhoz visszafolyóhűtőt csatlakoztatva, az oldatot úgy melegítjük, hogy 2 percen belül felforrjon, és a forralás pontosan 10 percig tartson. A lehűtött oldathoz 3 ml R vízben oldott 3 g R kálium-jodidot, majd óvatosan, kis adagokban R tömény kénsav 25 %V/V töménységű oldatának 25 ml-ét elegyítjük. A kapott oldatot, a titrálás vége felé R keményítő–oldatot alkalmazva indikátorként, 0,1 M nátrium-tioszulfát–mérőoldattal titráljuk. 25,0 ml R vízzel üres kísérletet is végzünk. A vízmentes glükózban (C6H12O6) kifejezett redukáló cukor-tartalmat a 0861.-4. táblázat alapján számítjuk ki. 0861.4. táblázat A 0,1 M nátrium-tioszulfát–mérőoldat fogyása (ml) 8 9 10 11 12 13 14 15 16

Vízmentes glükóz (mg) 19,8 22,4 25,0 27,6 30,3 33,0 35,7 38,5 41,3

ELTARTÁS 4 °C-nál nem alacsonyabb hőmérsékleten. FELIRAT A feliraton fel kell tüntetni: −

a vér szűrésére és diaszűrésére szánt oldat összetételét g/l-ben és mmol/l-ben,

−

a mosmol/kg-ban kifejezett számított ozmolalitást,

−

a tartályban lévő vér szűrésére és diaszűrésére szánt oldat névleges térfogatát,

−

hogy az oldat bakteriális endotoxinoktól mentes, vagy adott esetben, hogy az oldat pirogénmentes,

−

az eltartási körülményeket,

−

hogy az oldat fel nem használt részét meg kell semmisíteni.

Tamoxifeni citras


07/2013:1046

TAMOXIFENI CITRAS Tamoxifén-citrát

C32H37NO8 [54965-24-1]

Mr 563,6

DEFINÍCIÓ [2-[4-[(Z)-1,2-Difenilbut-1-enil]fenoxi]-N,N-dimetiletánaminium]-dihidrogén-(2-hidroxipropán-1,2,3trikarboxilát). Tartalom: 99,0–101,0% (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, kristályos por. Oldékonyság: vízben kevéssé oldódik; metanolban oldódik; acetonban kevéssé oldódik. Polimorfiára hajlamos (5.9). AZONOSÍTÁS Első azonosítás: B. Második azonosítás: A, C. A. . Ultraibolya és látható abszorpciós spektrofotometria (2.2.25) Vizsgálati oldat. Az anyag 20 mg-ját R metanollal 50,0 ml-re oldjuk. Az oldat 5,0 ml-ét R metanollal 100,0 ml-re hígítjuk. Hullámhossztartomány: 220−350 nm. Abszorpciós maximumok: 237 és 275 nm-en. Abszorbanciák aránya: A237/A275 = 1,45−1,65. B. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS tamoxifén-citráttal. Amennyiben a szilárd anyagokkal kapott spektrumok eltérőek, a vizsgálandó anyagot és a referenciaanyagot külön-külön R acetonban feloldjuk, az oldatokat szárazra párologtatjuk, és a maradékokból új spektrumokat vesszünk fel.

Tamoxifeni citras


C. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27). Vizsgálati oldat. A vizsgálandó anyag 10 mg-ját R metanollal 10 ml-re oldjuk. Összehasonlító oldat (a). CRS tamoxifén-citrát 10 mg-ját R metanollal 10 ml-re oldjuk. Összehasonlító oldat (b). CRS tamoxifén-citrát 10 mg-ját és CRS klomifén-citrát 10 mg-ját R metanollal 10 ml-re oldjuk. Lemez: R VRK szilikagél F254 lemez. Kifejlesztőszer: R trietil-amin − R toluol (10+90 V/V). Felvitel: 5 μl. Kifejlesztés: a lemezmagasság kétharmadáig. Szárítás: levegőn. Előhívás: 254 nm-es ultraibolya fényben. Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat: − a kromatogramon két, egymástól jól elkülönülő folt látható. Értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramjának főfoltja − helyét és méretét tekintve − egyezzék meg az a) összehasonlító oldat főfoltjával. VIZSGÁLATOK Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Az oldatokat közvetlenül a felhasználás előtt készítjük, és fénytől védjük. Vizsgálati oldat. A vizsgálandó anyag 15,0 mg-ját a mozgófázissal 10,0 ml-re oldjuk. Összehasonlító oldat (a). CRS hatékonysági vizsgálatra szánt tamoxifén-citrát (amely A-, és Fszennyezőt tartalmaz) 3,0 mg-ját a mozgófázissal 2,0 ml-re oldjuk. Összehasonlító oldat (b). A vizsgálati oldat 1,0 ml-ét mozgófázissal 100,0 ml-re hígítjuk. Ezen oldat 1,0 ml-ét mozgófázissal 10,0 ml-re hígítjuk. Oszlop: – méretei: l = 0,25 m, ∅ = 4,6 mm, – állófázis: R kromatográfiás célra szánt, utókezelt, oktadecilszililezett szilikagél (5 µm). Mozgófázis: 40 térfogatrész R acetonitril és 60 térfogatrész tompítóoldat elegye; a tompítóoldat összetétele: R nátrium-dihidrogén-foszfát-dihidrátra 0,9 g/l töménységű és R N,N-dimetil-oktil-aminra 4,8 g/l töménységű, R tömény foszforsavval pH 3,0-ra beállított, R vizes oldat. Áramlási sebesség: 1,2 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 240 nm-en. Injektálás: 10 μl. Kromatografálási idő: a tamoxifén retenciós idejének kétszerese. Szennyezők azonosítása: az A-, és F-szennyező csúcsának azonosításához a CRS hatékonysági vizsgálatra szánt tamoxifén-citráthoz mellékelt kromatogramot és az a) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk. Relatív retenciók a taoxiféne (retenciós ideje kb. 20 perc) vonatkoztatva: A-szennyező kb. 0,8; Fszennyező kb. 0,9. Rendszeralkalmasság: a) összehasonlító oldat:

Tamoxifeni citras

−

alapvonal-elválasztás az F-szennyező és a tamoxifén csúcsai között.

–

csúcsfelbontás: legalább 3,0, az A- és F-szennyezők csúcsai között.



A-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint az b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének háromszorosa (0,3%);

–

F-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint az b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs összterületének kétszerese (0,2%);

−

egyedi határértékhez nem kötött (nem-specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,10%);

–

szennyezők összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint az b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének ötszöröse (0,5%);

–

elhanyagolási határ: az b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,5szorosa (0,05%); a citrátnak megfelelő csúcsot figyelmen kívül hagyjuk

Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 0,5%. Az anyag 1,000 g-ját vákuumban 65 °C-on 4 órán át szárítjuk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Az anyag 0,400 g-ját R vízmentes ecetsav 75 ml-ében oldjuk. Az oldatot, 0,1 ml R naftolbenzeinoldatot használva indikátorként, 0,1 M perklórsav-mérőoldattal titráljuk. 1 ml 0,1 M perklórsav-mérőoldattal 56,36 mg C32H37NO8 egyenértékű. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, F. Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10) című általános fejezetet): B, C,D, E,G, H.

A. 2-[4-[(E)-1,2-difenilbut-1-enil]fenoxi]-N,N-dimetiletánamin ((E)-izomer),

Tamoxifeni citras

B.


1-[4-[2-(dimetilamino)etoxi]fenil]-1,2-difenilbután-1-ol,

és (Z)-izomerje, C.

2-[4-[(EZ)-1,2-difeniletenil]fenoxi]-N,N-dimetiletánamin,

és (Z)-izomerje D.

2-[4-[(EZ)-1,2-difenilprop-1-enil]fenoxi]-N,N-dimetiletánamin,

és (Z)-izomerje E.

2-[2-[(EZ)-1,2-difenilbut-1-enil]fenoxi]-N,N-dimetiletánamin,

Tamoxifeni citras

F.


2-[4-[(Z)-1,2-difenilbut-1-enil]fenoxi]-N-metiletánamin.

G.(2 RS)-1-[4-[2-(dimetilamino)etoxi]fenil]-2-fenilbután-1-on,

és enantiomerje H. 2-[4-[(Z)-1-[4-[(RS)-[4-[2-(dimetilamino)etoxi]fenil]fenilmetil]fenil]-2-fenilbut-1enil]fenoxi]-N,N-dimetiletánamin.

Vaccinum pertussis sine cellulis copurificatum adsorbatum

Ph. Hg. VIII. – Ph. Eur. 7.8 - 1

07/2013:1595

VACCINUM PERTUSSIS SINE CELLULIS COPURIFICATUM ADSORBATUM Pertusszisz vakcina (sejtmentes, együtt tisztított, adszorbeált) DEFINÍCIÓ Az adszorbeált, sejtmentes, együtt tisztított pertusszisz vakcina a Bordetella pertussis antigén jellegű alkotórészeiből álló, ásványi eredetű hordozóra, például alumínium-hidroxidra vagy víztartalmú alumínium-foszfátra adszorbeált készítmény. A vakcina az egyes antigén alkotórészek szétválasztása nélkül tisztított antigénfrakcióból áll. Az antigénfrakciót olyan módszerrel kezelik, amely a pertusszisztoxint – immunogén hatását megőrizve – ártalmatlan toxoiddá alakítja át, és biztosítja, hogy a toxoid ne alakulhasson vissza toxinná. Az antigénfrakció pertusszisz toxoidból, filamentózus hemagglutininből, pertaktinból (69 kDa tömegű külső membrán fehérje) és egyéb B. pertussis alkotórészekből, például fimbria-2 és fimbria-3 antigénekből áll. A vakcina tartalmazhat maradék pertusszisz toxint, az illetékes hatóság által elfogadott mennyiségben. Az antigének összetételét és tulajdonságait azon az alapon kell megválasztani, hogy bizonyított-e védő képességük, és igazolt-e, hogy nem okoznak váratlan reakciókat abban a korcsoportban, amelynek kezelésére a vakcinát szánják. ELŐÁLLÍTÁS ÁLTALÁNOS ELŐÍRÁSOK Bizonyítani kell, hogy az előállítási eljárással mindig a klinikailag hatékonynak és ártalmatlannak bizonyult vakcinához hasonló termék állítható elő. Összehasonlító vakcina. Összehasonlító vakcinaként a klinikai kipróbálás során megfelelő hatékonyságúnak bizonyult vakcina gyártási tétel, vagy egy azt reprezentáló gyártási tétel használható. A reprezentatív gyártási tétel előállítása során szigorúan ragaszkodni kell a klinikai kipróbálásra használt gyártási tételnél alkalmazott gyártási folyamathoz. Az összehasonlító készítmény lehetőleg stabilizált legyen. A stabilizálást olyan módszerrel kell végezni, amelyről stabilizált és nem stabilizált gyártási tételek összehasonlításával bizonyították, hogy nincs jelentős hatással a hatóértékmeghatározásra. AZ ALKOTÓRÉSZEK SAJÁTSÁGAI A vakcina kifejlesztése során a gyártási folyamat validálásával bizonyítani kell, hogy az antigénfrakció mindig megfelel az alábbi követelményeknek; az előállítás állandóságának bizonyítása után a vizsgálatokat nem szükséges minden egyes gyártási tételen elvégezni. Adenilát-cikláz: legfeljebb 500 ng, a kész gyártási tétel 1 adagjára vonatkoztatva. Az adenilát-cikláz mennyiségét megfelelő módszerrel, például biológiai értékméréssel vagy folyadékkromatográfiásan (2.2.29) határozzuk meg. Tracheális citotoxin: legfeljebb 2 pmol, a kész gyártási tétel 1 adagjára vonatkoztatva. A tracheális citotoxin mennyiségét megfelelő módszerrel, például biológiai értékméréssel vagy folyadékkromatográfiásan (2.2.29) határozzuk meg. Maradék dermonekrotikus toxin mentesség. Három szopós egér mindegyikének 0,1 ml térfogatban olyan mennyiségű antigénfrakciót adunk be intradermálisan, amennyit a kész gyártási tétel egy adagja



tartalmaz. Az állatokat 48 órán keresztül megfigyelés alatt tartjuk. Bőrelhalásra utaló reakció nem jelenhet meg. Specifikus sajátságok. Az antigénfrakciót az alábbiakban felsorolt módszerek közül egy vagy több módszerrel vizsgáljuk, megfelelő referenciakészítményekkel összehasonlítva, az egyes alkotórészek azonosítása és specifikus sajátságainak (az egységnyi fehérjemennyiség aktivitásában kifejezve) meghatározása céljából. Pertusszisztoxin. In vitro módszerek: kínai hörcsög ovárium-teszt (CHO) és hemagglutináció; in vivo módszerek: limfocita-promóciós aktivitás, hisztamin-szenzibilizáló és inzulinszekréciós aktivitás. A toxin, transzducint használva akceptorként, ADP-riboziltranszferáz aktivitást mutat. Filamentózus hemagglutinin. Hemagglutináció; gátlás, specifikus antitestek hatására. Pertaktin, fimbria-2 és fimbria-3 antigének. Reaktivitás specifikus antitestekkel. Pertusszisz toxoid. A pertusszisztoxinra jellemző összes hatás gátlására képes antitestek termelését váltja ki állatokban. TISZTÍTOTT ANTIGÉNFRAKCIÓ Az antigénfrakció előállítása oltócsíra-rendszerben történik. Az oltócsíra-tenyészeteket olyan módon tartják fenn, hogy megtartsák toxintermelő képességüket, illetve amennyiben szükséges, ez tudatos újraválogatással helyreállítható legyen. Emberi vért vagy vérkészítményeket a tenyésztőtáptalajok egyike sem tartalmazhat. Az oltócsíra-tételek és az inokulumok előállításához használt táptalajok tartalmazhatnak állati eredetű vért vagy vérszármazékokat. Az antigénfrakciót tisztítják, majd tulajdonságainak meghatározása után megfelelő anyagokkal és olyan eljárással detoxifikálják, ami biztosítja, hogy a toxoid lehető legkisebb mennyisége alakulhasson vissza toxinná, különösen a tárolás során, illetve hőhatás esetén. A tisztítási folyamat validálásával bizonyítani kell, hogy a tenyésztés és a tisztítás során használt anyagok megfelelő mértékben eltávolításra kerülnek. A tisztítási folyamat nyomon követése céljából, és azért, hogy a kész gyártási tételben mennyisége a lehető legkevesebb legyen, meg kell határozni a bakteriális endotoxin tartalmat (2.6.14). A határértékeket úgy kell megállapítani, hogy a kész gyártási tétel 1 emberi adagjában ne haladja meg a 100 NE-t. A detoxifikálás előtt az antigénfrakció tisztaságát megfelelő módszerrel, például poliakrilamidgélelektroforézissel (PAGE) vagy folyadékkromatográfiásan meg kell határozni. Az alegységek SDSPAGE vagy specifikus mono-, illetve poliklonális antitesteket alkalmazó immunblot analízissel jellemezhetők. A követelményeket az egyes termékekre vonatkozóan egyedileg kell megállapítani. Csak az a tisztított antigénfrakció használható a letöltés előtti késztermék vakcina előállításához, amely megfelel az alábbi követelményeknek. Sterilitás (2.6.1). A vizsgálathoz minden táptalajra olyan mennyiséget viszünk fel a tisztított antigénfrakcióból, amely a kész gyártási tétel legalább 100 adagjával egyenértékű. Maradék pertusszisz toxin vizsgálat. A tisztított antigénfrakció feleljen meg a vizsgálat követelményeinek. Az egereken végzett vizsgálat helyett olyan validált módszer is alkalmazható, mely a toxin kínai hörcsög ováriumsejtre (CHO) kifejtett hatásán alapul. A detoxifikáló anyagok és egyéb reagensek maradványai. Ezen anyagok mennyiségét meg kell határozni, és igazolni kell, hogy mennyiségük alacsonyabb az elfogadott határértéknél, kivéve, ha az eljárás validálásával igazolták, hogy ezek az anyagok a folyamat során megfelelő mértékben eltávolításra kerülnek.



Antigéntartalom. Az antigénfrakció teljes antigénösszetételét megfelelő immunkémiai módszerrel (2.7.1), a fehérje-nitrogént kénsavas roncsolással (2.5.9) vagy egyéb alkalmas módszerrel határozzuk meg. A teljes antigénmennyiség fehérje-nitrogénhez viszonyított aránya a készítményre megállapított határértékek között legyen. LETÖLTÉS ELŐTTI KÉSZTERMÉK VAKCINA A vakcinát megfelelő mennyiségű antigénfrakció alumínium-hidroxid vagy víztartalmú alumíniumfoszfát hordozóra történő adszorbeáltatásával állítják elő. Megfelelő mikrobiológiai tartósítószer is alkalmazható. Csak az a letöltés előtti késztermék vakcina használható a kész gyártási tétel előállítására, amely megfelel az alábbi követelményeknek. Mikrobiológiai tartósítószer. Ha a készítmény tartalmaz mikrobiológiai tartósítószert, annak mennyiségét megfelelő kémiai vagy fizikai-kémiai módszerrel meg kell határozni. A mikrobiológiai tartósítószer mennyisége a megengedett érték 85–115%-a legyen. Sterilitás (2.6.1). A letöltés előtti késztermék vakcina feleljen meg a vizsgálat követelményeinek. A vizsgálatot minden táptalaj esetében 10 ml vakcinával végezzük. KÉSZ GYÁRTÁSI TÉTEL Csak az a kész gyártási tétel szabadítható fel, amely megfelel az „Azonosítás”, „Vizsgálatok” és „Hatóérték-meghatározás” pontokban előírt követelményeknek. Amennyiben a maradék pertusszisztoxin-mentesség, a toxoid visszaalakulás, a mikrobiológiai tartósítószer, a szabad formaldehid, és a hatóérték-meghatározás vizsgálatra már a letöltés előtti késztermék vakcina esetében sor került, és a vizsgálatok megfelelő eredménnyel zárultak, elvégzésükre a kész gyártási tétel esetében nincs szükség. AZONOSÍTÁS A vakcinát megfelelő módszerrel deszorbeáljuk. A következő módszer példaként szolgál: a vizsgálni kívánt vakcinában annyi R nátrium-citrátot oldunk fel, hogy 10 g/l töménységű oldatot kapjunk. Az oldatot megközelítőleg 16 órán át 37 °C-on tartjuk, és addig centrifugáljuk, míg tiszta felülúszó folyadékot nem nyerünk. A tiszta felülúszó folyadék, megfelelő immunkémiai módszerrel (2.7.1) vizsgálva, reagál a vakcinában lévő alkotórészekre specifikus immunszérummal. VIZSGÁLATOK Maradék pertusszisz toxin és pertusszisz toxoid visszaalakulása. (2.6.33). A kész gyártási tétel feleljen meg a vizsgálat követelményeinek. Mikrobiológiai tartósítószer. Ha a készítmény tartalmaz mikrobiológiai tartósítószert, annak mennyiségét megfelelő kémiai vagy fizikai-kémiai módszerrel meg kell határozni. A mikrobiológiai tartósítószer mennyisége nem lehet kevesebb, mint a hatásosnak bizonyult legkisebb mennyiség, ugyanakkor nem lehet több a feliraton jelzett érték 115%-ánál. Alumínium (2.5.13): egy emberi adagban legfeljebb 1,25 mg, amennyiben az alkalmazott adszorbens alumínium-hidroxid vagy víztartalmú alumínium-foszfát. Szabad formaldehid (2.4.18): legfeljebb 0,2 g/l. Sterilitás (2.6.1). A készítmény feleljen meg a sterilitási vizsgálat követelményeinek. HATÓÉRTÉK-MEGHATÁROZÁS



A Sejtmentes pertusszisz vakcina hatóértékének meghatározása (2.7.16) fejezetben előírt módszerek egyikét végezzük el. A vakcinának az egyes jelen levő sejtmentes pertusszisz antigének elleni antitestek képződését serkentő képessége nem lehet szignifikánsan (P = 0,95) kisebb, mint az összehasonlító vakcina ugyanezen képessége. FELIRAT A feliraton fel kell tüntetni: −

a vakcinában található antigénösszetevők megnevezését és mennyiségét,

−

a vakcinában található maradék pertusszisztoxin mennyiségének legnagyobb lehetséges értékét,

−

a lejárati idő végéig toxinná visszaalakuló toxoid maximális mennyiségét,

−

az adszorbens megnevezését és mennyiségét,

−

hogy a vakcina használat előtt felrázandó,

−

hogy a vakcinát tilos lefagyasztani.

Vaccinum diphtheriae, tetani, pertussis sine cellulis ex elementis preparatum et haemophili stirpe b conjugatum adsorbatum


07/2013:1932

VACCINUM DIPHTHERIAE, TETANI, PERTUSSIS SINE CELLULIS EX ELEMENTIS PRAEPARATUM CUMQUE HAEMOPHILI STIRPI B CONJUGATUM ADSORBATUM Diftéria, tetanusz, pertusszisz (sejtmentes, alegység) és konjugált b típusú hemofilusz vakcina (adszorbeált) DEFINÍCIÓ Az adszorbeált diftéria-tetanusz-pertusszisz (sejtmentes, alegység) és adszorbeált konjugált b típusú hemofilusz vakcina többkomponensű készítmény, mely diftéria formol toxoidból, tetanusz formol toxoidból, Bordetella pertussis egyedileg tisztított antigén jellegű alegységeiből, kovalensen hordozófehérjéhez kötött poliribozilribitol-foszfát (PRP) komponensből, és ásványi eredetű, például alumínium-hidroxid, vagy víztartalmú alumínium-foszfát adszorbensből áll. A b típusú hemofilusz komponenst külön tartályba is tölthetik. Ilyenkor ennek tartalmát közvetlenül felhasználás előtt kell a vakcina többi komponensével elegyíteni. A formol toxoidok Corynebacterium diphtheriae és Clostridium tetani tenyészetek által termelt toxinokból készülnek. A vakcina pertusszisz toxoidot, vagy egy toxikus tulajdonságoktól mentes pertusszisztoxin-szerű fehérjét tartalmaz, melyet a megfelelő, genetikailag módosított gén expressziója útján állítanak elő. A pertusszisz toxoidot olyan módszerrel állítják elő, amely biztosítja, hogy a pertusszisztoxin immunizáló képességét megőrizve ártalmatlan toxoiddá alakuljon, és hogy a toxoid ne alakulhasson vissza toxinná. A sejtmentes pertusszisz komponens tartalmazhat filamentózus hemagglutinint, pertaktint (69 kDa külső membrán fehérje) és egyéb B. pertussis alkotórészeket, például fimbria-2 és fimbria-3 antigéneket. Utóbbiak együttesen is tisztíthatók. Az antigének összetételét és tulajdonságait azon az alapon kell megválasztani, hogy bizonyított-e védő képességük, és igazolt-e, hogy nem okoznak váratlan reakciókat abban a korcsoportban, melynek kezelésére a vakcinát szánják. A PRP lineáris kopolimer, mely ismétlődő 3-β-D-ribofuranozil-(1→1)-ribitol-5-foszfát [(C10H19O12P)n] egységekből áll, meghatározott molekulaméretű, és a vakcina előállítására alkalmas b típusú Haemophilus influenzae törzsből származik. A PRP–hordozófehérje konjugátum a poliszacharid összetevőre T-sejt-függő B-sejtes immunválaszt vált ki. ELŐÁLLÍTÁS ÁLTALÁNOS ELŐÍRÁSOK Bizonyítani kell, hogy az előállítási eljárással mindig a klinikailag hatékonynak és ártalmatlannak bizonyult vakcinához hasonló termék állítható elő. Amennyiben a vakcina hemofilusz komponense külön tartályban található, az állandósági vizsgálatok során a diftéria, tetanusz és pertusszisz komponens meghatározását az alkalmazási előírásnak megfelelően szuszpendált, megfelelő számú gyártási tételen is el kell végezni. A továbbiakban, rutin vizsgálatok céljából, ezeknek a komponenseknek a meghatározása a hemofilusz komponenssel történő elegyítés nélkül is végezhető. A diftéria és a tetanusz komponens specifikus toxicitása. Az előállítási módszert validálni kell annak igazolására, hogy a termék, amennyiben vizsgálnánk, megfelelne az alábbi vizsgálat követelményeinek. Öt egészséges, 250–350 g testtömegű tengerimalacot a címkén feltüntetett emberi



adag ötszörösének megfelelő mennyiségű vakcinával szubkután oltunk. A tengerimalacok a vizsgálatot megelőzően nem kaphatnak kezelést olyan anyaggal, amely befolyásolja a vizsgálatot. Ha az injekció beadásától számított 42 napon belül az állatok bármelyike diftéria toxémia vagy tetanusz jeleit mutatja, illetve annak következtében elhullik, a vakcina nem felel meg a vizsgálat követelményeinek. Ha egynél több állat hullik el nem specifikus tüneteket mutatva, a vizsgálat egyszer megismételhető; ha a második vizsgálat során egynél több állat hullik el, a vakcina nem felel meg a vizsgálat követelményeinek. A tisztítási folyamat monitorozása céljából, és azért, hogy a kész gyártási tételben mennyisége a lehető legkevesebb legyen, meg kell határozni a tisztított diftéria és tetanusz toxoid késztermék, a pertusszisz alegységek és a PRP-konjugátum bakteriális endotoxin tartalmát (2.6.14). A határértékeket az egyes komponensekre vonatkozóan úgy kell megállapítani, hogy az endotoxintartalom ne haladja meg az adott vakcinára elfogadott értéket; ha a vakcina hemofilusz komponense külön tartályban található, a diftéria, tetanusz és pertusszisz antigén tartalom olyan legyen, hogy a kész gyártási tétel 1 emberi adagjában ne haladja meg a 100 NE-et. Az előállítási módszert validálni kell annak igazolására, hogy a termék, amennyiben vizsgálnánk, megfelelne az emberi felhasználásra szolgáló immunszérumokra és vakcinákra előírt abnormális toxicitási vizsgálat (2.6.9) követelményeinek. A készítményfejlesztés során és a gyártási folyamat esetleges újravalidálása esetén állatkísérletekkel kell igazolni, hogy a vakcina a PRP komponensre T-sejt-függő B-sejtes immunválaszt vált ki. Ha a hemofilusz komponens külön tartályban található, az előállítási eljárást validálni kell annak igazolására, hogy a hemofilusz komponens, amennyiben vizsgálnánk, megfelelne a pirogén vizsgálat (2.6.8) követelményeinek. A vizsgálatot a következőképpen végezzük: a nyulakba testtömeg kilogrammonként a vakcinának az alábbiakkal egyenértékű mennyiségét fecskendezzük: 1 µg PRP, ha a vakcina hordozóként diftéria toxoidot vagy CRM 197 diftéria fehérjét tartalmaz; 0,1 µg PRP, ha a vakcina hordozóként tetanusz toxoidot tartalmaz; 0,025 µg PRP, ha a vakcina hordozóként OMP-t (B csoportú meningococcus külső membrán fehérje komplex) tartalmaz. Összehasonlító vakcina (vakcinák). A több komponenst tartalmazó vakcinák hatóértékének meghatározásához megengedett monokomponensű összehasonlító vakcinák használata, feltéve, hogy teljesülnek a vizsgálat érvényességének követelményei. Ha ez nem lehetséges, a vakcina egyes komponensei közötti kölcsönhatás, vagy a vizsgálni kívánt és a monokomponensű összehasonlító vakcina eltérő összetétele miatt, a klinikai kipróbálás során megfelelő hatékonyságúnak bizonyult vakcina gyártási tétel, vagy egy azt reprezentáló gyártási tétel használható erre a célra. A reprezentatív gyártási tétel előállítása során szigorúan ragaszkodni kell a klinikai kipróbálásra használt gyártási tételnél alkalmazott gyártási folyamathoz. Az összehasonlító készítmény olyan módszerrel stabilizálható, amely bizonyítottan nincs hatással a hatóérték meghatározására. A KOMPONENSEK ELŐÁLLÍTÁSA A komponensek előállítása a Diftéria vakcina (adszorbeált) (0443), a Tetanusz vakcina (adszorbeált) (0452), a Pertusszisz vakcina (sejtmentes, alegység-, adszorbeált) (1356) és a Konjugált b típusú hemofilusz vakcina (1219) cikkelyekben leírt követelményeknek megfelelően történik. LETÖLTÉS ELŐTTI KÉSZTERMÉK VAKCINA Az előállításhoz különböző módszerek használhatók: a letöltés előtti késztermék vakcinát megfelelő mennyiségű tisztított diftéria és tetanusz toxoid késztermék, sejtmentes pertusszisz-alegységek és PRP-konjugátum ásványi hordozóra, például alumínium-hidroxidra vagy víztartalmú alumíniumfoszfátra történő együttes vagy egyedi adszorbeáltatásával állítható elő; készíthető két letöltés előtti késztermék vakcina is, melyek közül az egyik a diftéria, tetanusz és pertusszisz komponenseket, a másik a hemofilusz komponenst tartalmazza utóbbi lehet fagyasztva szárított is. Megfelelő mikrobiológiai tartósítószer alkalmazható.



A kész gyártási tétel előállítására csak az alábbi követelményeknek megfelelő letöltés előtti késztermék vakcina használható. Mikrobiológiai tartósítószer. Ha a készítmény tartalmaz mikrobiológiai tartósítószert, annak mennyiségét megfelelő kémiai módszerrel meg kell határozni. A mikrobiológiai tartósítószer mennyisége az elfogadott érték 85–115%-a legyen. Sterilitás (2.6.1). A vizsgálatot minden táptalaj esetében 10 ml vakcinával végezzük. KÉSZ GYÁRTÁSI TÉTEL Csak az a kész gyártási tétel szabadítható fel, mely megfelel az „Ozmolalitás” vizsgálatban és az „Azonosítás”, „Vizsgálatok” és „Hatóérték-meghatározás” pontokban előírt követelményeknek. Amennyiben a maradék pertusszisztoxin-mentesség, a pertusszisz toxoid visszaalakulás, a mikrobiológiai tartósítószer és a hatóérték-meghatározás vizsgálatra már a letöltés előtti késztermék vakcina vizsgálatai között sor került, és a vizsgálatok megfelelő eredménnyel zárultak, elvégzésükre a kész gyártási tétel esetében nincs szükség. Amennyiben a szabad formaldehidet a tisztított antigén késztermék, vagy a letöltés előtti késztermék vakcina vizsgálata során meghatároztuk, és bizonyossá vált, hogy a kész gyártási tételben tartalma nem haladja meg a 0,2 g/l mennyiséget, ez a vizsgálat a kész gyártási tétel esetében elhagyható. Ozmolalitás (2.2.35). A vakcina ozmolalitása, adott esetben szuszpendálás után, az adott készítményre elfogadott határértékek között legyen. pH (2.2.3). A vakcina pH-ja, adott esetben szuszpendálás után, az adott készítmény esetében elfogadott pH-tartományon belül legyen. Szabad PRP. A nem kötődött PRP-t a konjugátum eltávolítása után, például anioncserés, méretkizárásos vagy hidrofób kromatográfiával, ultraszűréssel vagy más validált módszerrel határozzuk meg. A szabad PRP mennyisége nem lehet nagyobb, mint az adott termékre elfogadott határérték. AZONOSÍTÁS Ha a vakcina hemofilusz komponense külön tartályban található, az A, B és C azonosítást a diftéria, a tetanusz és a pertusszisz komponenst tartalmazó tartály tartalmával, a D azonosítási vizsgálatot pedig a hemofilusz komponenst tartalmazó tartály tartalmával végezzük. A. A diftéria toxoidot megfelelő immunkémiai módszerrel azonosítjuk (2.7.1). Az alábbi, példaként megadott módszer nem minden vakcinára alkalmazható. A vizsgálni kívánt vakcinában annyi R nátrium-citrátot oldunk, hogy 100 g/l töménységű oldatot kapjunk. Az oldatot megközelítőleg 16 órán át 37 °C-on tartjuk, és addig centrifugáljuk, míg tiszta felülúszó folyadékot nem nyerünk. A tiszta felülúszó folyadék csapadékképződés közben reagál a megfelelő diftéria antitoxinnal. B. A tetanusz toxoidot megfelelő immunkémiai módszerrel azonosítjuk (2.7.1). Az alábbi, példaként megadott módszer nem minden vakcinára alkalmazható. Az A pontban leírtak szerint nyert tiszta felülúszó folyadék csapadékképződés közben reagál a megfelelő tetanusz antitoxinnal. C. A pertusszisz alegységeket megfelelő immunkémiai módszerrel azonosítjuk (2.7.1). Az alábbi, példaként megadott módszer nem minden vakcinára alkalmazható. Az A pontban leírtak szerint nyert tiszta felülúszó folyadék csapadékképződés közben reagál a megfelelő pertusszisz-alegység immunszérummal. D. A hemofilusz komponenst a PRP vizsgálatához megfelelő immunkémiai módszerrel azonosítjuk (2.7.1).



VIZSGÁLATOK Ha a termék hemofilusz komponense külön tartályban található, a maradék pertusszisztoxinmentességre, a toxoid visszaalakulásra, az alumíniumra, a szabad formaldehidre, a mikrobiológiai tartósítószerre és a sterilitásra vonatkozó vizsgálatokat a diftéria, a tetanusz és a pertusszisz komponenseket tartalmazó tartály, a PRP tartalomra, a víztartalomra (adott esetben), a sterilitásra és a bakteriális endtoxinokra vonatkozó vizsgálatokat pedig a hemofilusz komponenst tartalmazó tartály tartalmával végezzük el. Ha a vakcina hemofilusz komponense külön tartályban található, egyes vizsgálatokat célszerű a késztermék konjugátum helyett a fagyasztva szárított terméken elvégezni, amennyiben a fagyasztva szárítási eljárás befolyásolhatja a vizsgálandó komponenst. Maradék pertusszisz toxin és pertusszisz toxoid visszaalakulása (2.6.33). A kész gyártási tétel feleljen meg a vizsgálat követelményeinek. PRP-tartalom: a feliraton feltüntetett érték legalább 80%-a. A PRP-tartalmat a ribóz- (2.5.31) vagy foszfortartalom (2.5.18) meghatározásával, immunkémiai módszerrel (2.7.1) vagy pulzáló amperometriás detektálást alkalmazó anioncserés folyadékkromatográfiával (2.2.29) határozzuk meg. Alumínium (2.5.13): egy emberi adagban legfeljebb 1,25 mg, amennyiben az alkalmazott adszorbens alumínium-hidroxid vagy víztartalmú alumínium-foszfát. Szabad formaldehid (2.4.18): legfeljebb 0,2 g/l. Mikrobiológiai tartósítószer. Ha a készítmény tartalmaz mikrobiológiai tartósítószert, annak mennyiségét megfelelő kémiai módszerrel meg kell határozni. A mikrobiológiai tartósítószer mennyisége nem lehet kevesebb, mint a hatásosnak bizonyult legkisebb mennyiség, ugyanakkor nem lehet több a feliraton jelzett érték 115%-ánál. Víztartalom (2.5.12): legfeljebb 3,0%, a fagyasztva szárított hemofilusz komponensre vonatkoztatva. Sterilitás (2.6.1). A készítmény feleljen meg a sterilitási vizsgálat követelményeinek. Bakteriális endotoxinok (2.6.14). A bakteriális endotoxin tartalomnak az illetékes hatóság által az adott termék hemofilusz komponensére jóváhagyott határértékeken belül kell lennie. Ha a vakcina bármely komponense nem teszi lehetővé az endotoxin meghatározását, az Általános előírásokban leírt pirogén vizsgálatot kell elvégezni. HATÓÉRTÉK-MEGHATÁROZÁS Diftéria komponens. Az Adszorbeált diftéria vakcina hatóértékének meghatározása (2.7.6) fejezetben előírt módszerek egyikét végezzük el. A becsült hatóérték alsó konfidenciahatára (P = 0,95) nem lehet kisebb, mint a címkén feltüntetett hatóérték. A hatóérték emberi adagonként legalább 30 NE, ha nincs egyéb, az adott készítményre elfogadott érték. Tetanusz komponens. Az Adszorbeált tetanusz vakcina hatóértékének meghatározása (2.7.8) fejezetben előírt módszerek egyikét végezzük el. Egy emberi adag becsült hatóértékének alsó konfidenciahatára (P = 0,95) legalább 40 NE legyen. Pertusszisz komponens. A Sejtmentes pertusszisz vakcina hatóértékének maghatározása (2.7.16) fejezetben előírt módszerek egyikét végezzük el.



A vakcinának az egyes jelen levő sejtmentes pertusszisz antigének elleni antitestek képződését serkentő képessége nem lehet szignifikánsan (P = 0,95) kisebb, mint az összehasonlító vakcina ugyanezen képessége. FELIRAT A feliraton fel kell tüntetni: −

a diftéria és tetanusz toxoid Nemzetközi Egységekben kifejezett minimális hatóértékét egy emberi adagban,

−

az egyes pertusszisz alegységek megnevezését és mennyiségét egy emberi adagban,

−

a PRP mikrogramm/emberi adagban kifejezett mennyiségét,

−

a hordozófehérje típusát és egy emberi adagra vonatkoztatott névleges mennyiségét,

−

adott esetben, hogy a vakcina gyermekek alapimmunizálására szolgál, és nem szükségszerűen alkalmas emlékeztető oltás céljára vagy felnőttek oltására,

−


−


−

hogy a vakcinát tilos lefagyasztani,

−

adott esetben, hogy a vakcina géntechnológiai módszerrel előállított, pertusszisztoxin-szerű fehérjét tartalmaz.

Vaccinum diphtheriae, tetani, pertussis sine cellulis ex elementis praeparatum, poliomyelitidis inactivatum et haemophili stirpe B coniugatum adsorbatum


07/2013:2065

VACCINUM DIPHTERIAE, TETANI, PERTUSSIS SINE CELLULIS EX ELEMENTIS PRAEPARATUM, POLIOMYELITIDIS INACTIVATUM ET HAEMOPHILI STIRPE B CONIUGATUM ADSORBATUM Diftéria-tetanusz-pertusszisz (sejtmentes, alegység), poliomielitisz (inaktivált) és konjugált b típusú hemofilusz vakcina (adszorbeált) DEFINÍCIÓ Az adszorbeált diftéria-tetanusz-pertusszisz (sejtmentes, alegység), poliomielitisz (inaktivált) és konjugált b típusú hemofilusz vakcina diftéria formol toxoidból, tetanusz formol toxoidból, Bordetella pertussis egyedileg tisztított antigén jellegű alegységeiből, poliovírus megfelelő 1., 2. és 3. típusú törzseiből (melyeket arra alkalmas sejttenyészeten állítottak elő és inaktiváltak), kovalensen hordozófehérjéhez kötött poliribozilribitol-foszfát (PRP) komponensből és ásványi, például alumínium-hidroxid, vagy víztartalmú alumínium-foszfát adszorbensből álló, többkomponensű készítmény. A termék vagy egy tartályba töltött ötkomponensű, folyékony készítmény, vagy pedig négykomponensű folyékony készítmény, ahol a fagyasztva szárított hemofilusz komponenst külön tartályba töltik. Utóbbi tartalmát közvetlenül felhasználás előtt kell a vakcina többi komponensével elegyíteni. A formol toxoidok Corynebacterium diphtheriae és Clostridium tetani tenyészetek által termelt toxinokból készülnek. A vakcina pertusszisz toxoidot, vagy egy toxikus tulajdonságoktól mentes pertusszisztoxin-szerű fehérjét tartalmaz, melyet a megfelelő, genetikailag módosított gén expressziója útján állítanak elő. A pertusszisz toxoidot olyan módszerrel állítják elő, amely biztosítja, hogy a pertusszisztoxin immunizáló képességét megőrizve ártalmatlan toxoiddá alakuljon, és hogy a toxoid ne alakulhasson vissza toxinná. A sejtmentes pertusszisz komponens tartalmazhat filamentózus hemagglutinint, pertaktint (69 kDa külső membrán fehérje) és egyéb B. pertussis alkotórészeket, például fimbria-2 és fimbria-3 antigéneket. Utóbbiak együttesen is tisztíthatók. Az antigének összetételét és tulajdonságait azon az alapon kell megválasztani, hogy bizonyított-e védő képességük, és igazolt-e, hogy nem okoznak váratlan reakciókat abban a korcsoportban, amelynek kezelésére a vakcinát szánják. A PRP lineáris kopolimer, mely ismétlődő 3-β-D-ribofuranozil-(1→1)-ribitol-5-foszfát [(C10H19O12P)n] egységekből áll, meghatározott molekulaméretű, és a vakcina előállítására alkalmas b típusú Haemophilus influenzae törzsből származik. A PRP–hordozófehérje konjugátum a poliszacharid összetevőre T-sejt-függő B-sejtes immunválaszt vált ki. ELŐÁLLÍTÁS ÁLTALÁNOS ELŐÍRÁSOK Bizonyítani kell, hogy az előállítási eljárással mindig a klinikailag hatékonynak és ártalmatlannak bizonyult vakcinához hasonló termék állítható elő. A diftéria és a tetanusz komponensek specifikus toxicitása. Az előállítási módszert validálni kell annak igazolására, hogy a termék, amennyiben vizsgálnánk, megfelelne a következő vizsgálat követelményeinek. 5 egészséges, 250-350 g súlyú tengerimalac mindegyikét a feliraton feltüntetett emberi adag ötszörösével szubkután oltunk. Az állatok korábban nem kaphattak kezelést semmilyen anyaggal, amely a vizsgálatot zavarná. Amennyiben az injekció beadását követő 42 napon belül



bármelyik állat diftéria toxémia vagy tetanusz tüneteit mutatja, illetve annak következtében elhullik, a vakcina nem felel meg a vizsgálat követelményeinek. Ha több mint egy állat hullik el nem specifikus tüneteket mutatva, a vizsgálat egyszer megismételhető; ha a második vizsgálat során egynél több állat elhullik, a vakcina nem felel meg a vizsgálat követelményeinek. Bakteriális endotoxinok (2.6.14). A tisztítási folyamat monitorozása céljából, és azért, hogy a kész gyártási tételben mennyisége a lehető legkevesebb legyen, meg kell határozni a tisztított diftéria toxoid és tetanusz toxoid késztermék, a pertusszisz alegységek, az inaktivált monovalens poliovírus aratások és a PRP-konjugátum bakteriális endotoxin tartalmát. A határértékeket az egyes komponensekre vonatkozóan úgy kell megállapítani, hogy az endotoxintartalom kisebb legyen az illetékes hatóság által az adott vakcinára elfogadott értéknél. Készítményfejlesztés és állandósági vizsgálatok. A készítményfejlesztés során és a gyártási folyamat esetleges újravalidálása esetén állatkísérletekkel kell igazolni, hogy a vakcina a PRP komponensre Tsejt-függő B-sejtes immunválaszt vált ki. Amennyiben a vakcina hemofilusz komponense külön tartályban található, az állandósági vizsgálatok részeként a diftéria, tetanusz, pertusszisz és poliomielitisz komponens meghatározását az alkalmazási előírásnak megfelelően szuszpendált, megfelelő számú gyártási tételen is el kell végezni. A továbbiakban, rutin vizsgálatok céljából, ezeknek a komponenseknek a meghatározása a hemofilusz komponenssel történő elegyítés nélkül is végezhető. Amennyiben a vakcina hemofilusz komponense külön tartályban található, az előállítási eljárást validálni kell annak igazolására, hogy a hemofilusz komponens, amennyiben vizsgálnánk, megfelelne a pirogén vizsgálat (2.6.8) követelményeinek. A vizsgálatot a következőképpen végezzük: a nyulakba testtömeg kilogrammonként a vakcinának az alábbiakkal egyenértékű mennyiségét fecskendezzük: 1 µg PRP, ha a vakcina hordozóként diftéria toxoidot vagy CRM 197 diftéria fehérjét tartalmaz; 0,1 µg PRP, ha a vakcina hordozóként tetanusz toxoidot tartalmaz; 0,025 µg PRP, ha a vakcina hordozóként OMP-t (B csoportú meningococcus külső membrán fehérje komplex) tartalmaz. Összehasonlító vakcina (vakcinák). A több komponenst tartalmazó vakcinák hatóértékének meghatározásához megengedett monokomponensű összehasonlító vakcinák használata, feltéve, hogy teljesülnek a vizsgálat érvényességének követelményei. Ha ez nem lehetséges, a vakcina egyes komponensei közötti kölcsönhatás vagy a vizsgálni kívánt és a monokomponensű összehasonlító vakcina eltérő összetétele miatt, a klinikai kipróbálás során megfelelő hatékonyságúnak bizonyult vakcina gyártási tétel, vagy egy azt reprezentáló gyártási tétel használható erre a célra. A reprezentatív gyártási tétel előállítása során szigorúan ragaszkodni kell a klinikai kipróbálásra használt gyártási tételnél alkalmazott gyártási folyamathoz. Az összehasonlító készítmény olyan módszerrel stabilizálható, amely bizonyítottan nincs hatással a hatóérték meghatározására. A KOMPONENSEK ELŐÁLLÍTÁSA A komponensek előállítása a Diftéria vakcina (adszorbeált) (0443), a Tetanusz vakcina (adszorbeált) (0452), a Pertusszisz vakcina (sejtmentes, alegység-, adszorbeált) (1356), a Poliomielitisz vakcina (inaktivált) (0214) és a Konjugált b típusú hemofilusz vakcina (1219) cikkelyekben előírt követelményeknek megfelelően történik. LETÖLTÉS ELŐTTI KÉSZTERMÉK VAKCINA A négykomponensű, diftéria, tetanusz, pertusszisz és poliomielitisz komponensekből álló letöltés előtti késztermék vakcinát megfelelő mennyiségű tisztított diftéria és tetanusz toxoid és tisztított sejtmentes pertusszisz komponensek ásványi hordozóra, például alumínium-hidroxidra vagy víztartalmú alumínium-foszfátra történő együttes vagy egyedi adszorbeáltatásával, majd 1., 2. és 3. típusú humán poliovírus monovalens aratások vagy az ezekből készült háromkomponensű aratáskeverék hozzáadásával állítják elő. Megfelelő mikrobiológiai tartósítószer alkalmazható.



Amennyiben a vakcina mind az 5 komponense ugyanabban a tartályban található, a letöltés előtti késztermék vakcina készítése során a hemofilusz konjugátum megfelelő mennyiségét adják a négykomponensű letöltés előtti késztermék vakcinához. Amennyiben a vakcina hemofilusz komponense külön tartályban található, a letöltés előtti késztermék vakcina a konjugátumnak megfelelő, fagyasztva szárításra alkalmas hígítófolyadékkal a végső koncentrációra történő hígításával készül. A letöltés előtti késztermék vakcinához stabilizálószer is adható. A kész gyártási tétel előállítására csak az alábbi követelményeknek megfelelő letöltés előtti késztermék vakcina használható. Szarvasmarha szérumalbumin: a kész vakcina egy emberi adagjában legfeljebb 50 ng; a letöltés előtti késztermék vakcina előállítása során, az adszorbens hozzáadása előtt a poliomielitisz komponensben, alkalmas immunkémiai módszerrel (2.7.1) meghatározva. Mikrobiológiai tartósítószer. Ha a készítmény tartalmaz mikrobiológiai tartósítószert, annak mennyiségét megfelelő kémiai módszerrel meg kell határozni. A mikrobiológiai tartósítószer mennyisége az elfogadott érték 85–115%-a legyen. Sterilitás (2.6.1). A vizsgálatot minden táptalaj esetében 10 ml vakcinával végezzük. KÉSZ GYÁRTÁSI TÉTEL Amennyiben a vakcina hemofilusz komponense külön tartályban található, a hemofilusz komponens kész gyártási tétel fagyasztva szárított. Csak az a kész gyártási tétel szabadítható fel, mely megfelel az „Ozmolalitás” vizsgálatban és az „Azonosítás”, „Vizsgálatok” és „Hatóérték-meghatározás” pontokban előírt követelményeknek. Amennyiben a maradék pertusszisztoxin-mentesség, a pertusszisz toxoid visszaalakulás, a mikrobiológiai tartósítószer és a hatóérték-meghatározás vizsgálatra már a letöltés előtti késztermék vakcina vizsgálatai között sor került, és a vizsgálatok megfelelő eredménnyel zárultak, elvégzésükre a kész gyártási tétel esetében nincs szükség. Amennyiben a szabad formaldehid tartalmat a tisztított antigén-késztermék és a tisztított monovalens vagy trivalens poliovírus aratások, vagy a letöltés előtti késztermék vakcina vizsgálata során meghatároztuk, és bizonyossá vált, hogy mennyisége a kész gyártási tételben nem haladja meg a 0,2 g/l-t, ez a vizsgálat a kész gyártási tétel esetében elhagyható. Amennyiben a poliomielitisz komponens esetében az in vivo hatóérték-meghatározást végzik el, és a vizsgálat a letöltés előtti késztermék vakcinán megfelelő eredménnyel zárult, ez a vizsgálat a kész gyártási tétel esetében elhagyható. A poliomielitisz komponens in vivo hatóérték-meghatározása elhagyható, amennyiben egy adott termék esetében, minden egyes poliovírus típusra igazolt, hogy a D-antigén meghatározás elfogadhatósági kritériumai olyanok, hogy a vizsgálat azonos eredményt ad a vakcina egyes tételeinek elfogadhatósága tekintetében, mint az in vivo hatóérték-meghatározás. Az igazolásnak magában kell foglalnia csökkentett hatóértékű tételek vizsgálatát, melyeket szükség esetén kísérletes úton hoznak létre, például hőkezeléssel vagy az immunogén aktivitás más módon történő csökkentésével. Amennyiben jelentős változás történik az antigének előállításának vagy formulálásának folyamatában, meg kell becsülni a változásnak az in vivo vagy in vitro meghatározásokra gyakorolt hatását, és mérlegelni kell, hogy szükség van-e újravalidálásra. Ozmolalitás (2.2.35). A vakcina ozmolalitása, adott esetben reszuszpendálás után, az adott készítményre elfogadott határértékek között legyen. Szabad PRP. Amennyiben a hemofilusz komponens a folyékony készítményben található, a többi komponens jelenléte zavarhatja a meghatározást, illetve előfordulhat, hogy a PRP nem választható el az adjuvánstól. A szabad PRP mennyisége a konjugátumban, a többi komponens hozzáadása előtt, illetve a kész gyártási tétel nem adszorbeált frakcióján is meghatározható.



Amennyiben a vakcina hemofilusz komponense külön tartályban található, számos módszer alkalmazható a PRP elválasztására a konjugátumtól, például precipitáció, gélszűrés, méretkizárásos, anioncserés vagy hidrofób kromatográfia, ultraszűrés vagy ultracentrifugálás. A szabad PRP mennyisége különféle technikákkal határozható meg, például pulzáló amperometriás detektálással végzett nagyhatékonyságú anioncserés kromatográfiával (HPAEC-PAD) vagy PRP elleni ellenanyagokkal végzett immunmeghatározással. A szabad PRP mennyisége nem haladhatja meg az adott termékre jóváhagyott határértéket. AZONOSÍTÁS Az A, B, C és D azonosításokat a diftéria, tetanusz, pertusszisz és poliomielitisz komponenseket tartalmazó tartály, az E azonosítást az 5 komponens mindegyikét tartalmazó tartály vagy a hemofilusz összetevőt külön tartalmazó tartály tartalmával végezzük. A. A diftéria toxoidot megfelelő immunkémiai módszerrel azonosítjuk (2.7.1). Az alábbi, példaként megadott módszer nem minden vakcinára alkalmazható. A vizsgálni kívánt vakcinában annyi R nátrium-citrátot oldunk, hogy 100 g/l töménységű oldatot kapjunk. Az oldatot megközelítőleg 16 órán át 37 °C-on tartjuk, és addig centrifugáljuk, míg tiszta felülúszó folyadékot nem nyerünk. A tiszta felülúszó folyadék csapadékképződés közben reagál a megfelelő diftéria antitoxinnal. B. A tetanusz toxoidot megfelelő immunkémiai módszerrel azonosítjuk (2.7.1). Az alábbi, példaként megadott módszer nem minden vakcinára alkalmazható. Az A pontban leírtak szerint nyert tiszta felülúszó folyadék csapadékképződés közben reagál a megfelelő tetanusz antitoxinnal. C. A pertusszisz alegységeket megfelelő immunkémiai módszerrel azonosítjuk (2.7.1). Az alábbi, példaként megadott módszer nem minden vakcinára alkalmazható. Az A pontban leírtak szerint nyert tiszta felülúszó folyadék csapadékképződés közben reagál a megfelelő pertusszisz-alegység immunszérummal. D. A vakcina humán poliovírus 1., 2. és 3. típusát megfelelő immunkémiai módszerrel (2.7.1), például a D-antigén enzimhez kapcsolt immunszorbens meghatározásával (ELISA) mutatjuk ki. E. A hemofilusz komponenst alkalmas immunkémiai módszerrel azonosítjuk (2.7.1). VIZSGÁLATOK Ha a termék hemofilusz komponense külön tartályban található, a maradék pertusszisztoxinmentességre, a pertusszisz toxoid visszaalakulásra, az alumíniumra, a szabad formaldehidre, a mikrobiológiai tartósítószerre és a sterilitásra vonatkozó vizsgálatokat a diftéria, tetanusz, pertusszisz és poliomielitisz komponenseket tartalmazó tartály, a PRP tartalomra, a víztartalomra, a sterilitásra és a bakteriális endotoxinokra vonatkozó vizsgálatokat pedig a hemofilusz komponenst tartalmazó tartály tartalmával végezzük el. Ha a vakcina hemofilusz komponense külön tartályban található, egyes vizsgálatokat célszerű a késztermék konjugátum helyett a fagyasztva szárított terméken elvégezni, amennyiben a fagyasztva szárítási eljárás befolyásolhatja a vizsgálandó komponenst. Maradék pertusszisz toxin és pertusszisz toxoid visszaalakulása (2.6.33.). A kész gyártási tétel feleljen meg a vizsgálat követelményeinek. PRP-tartalom: a feliraton feltüntetett érték legalább 80%-a. A PRP-tartalmat a ribóz- (2.5.31) vagy foszfortartalom (2.5.18) meghatározásával, immunkémiai módszerrel (2.7.1) vagy pulzáló amperometriás detektálást alkalmazó anioncserés folyadékkromatográfiával (2.2.29) határozzuk meg. Alumínium (2.5.13): egy emberi adagban legfeljebb 1,25 mg, amennyiben az alkalmazott adszorbens alumínium-hidroxid vagy víztartalmú alumínium-foszfát.



Szabad formaldehid (2.4.18): legfeljebb 0,2 g/l. Mikrobiológiai tartósítószer. Ha a készítmény tartalmaz mikrobiológiai tartósítószert, annak mennyiségét megfelelő kémiai módszerrel meg kell határozni. A mikrobiológiai tartósítószer mennyisége nem lehet kevesebb, mint a hatásosnak bizonyult legkisebb mennyiség, ugyanakkor nem lehet több a feltüntetett érték 115%-ánál. Víztartalom (2.5.12): legfeljebb 3,0%, a fagyasztva szárított hemofilusz komponensre vonatkoztatva. Sterilitás (2.6.1). A készítmény feleljen meg a sterilitási vizsgálat követelményeinek. Bakteriális endotoxinok (2.6.14). A bakteriális endotoxin tartalomnak az illetékes hatóság által az adott termék hemofilusz komponensére jóváhagyott határértékeken belül kell lennie. Ha a vakcina bármely komponense nem teszi lehetővé az endotoxin meghatározását, az Általános előírásokban leírt pirogén vizsgálatot kell elvégezni. HATÓÉRTÉK-MEGHATÁROZÁS Diftéria komponens. Az Adszorbeált diftéria vakcina hatóértékének meghatározása (2.7.6) fejezetben előírt módszerek egyikét végezzük el. A becsült hatóérték alsó konfidenciahatára (P = 0,95) emberi adagonként legalább 30 NE, ha nincs egyéb, az adott készítményre elfogadott érték. Tetanusz komponens. Az Adszorbeált tetanusz vakcina hatóértékének meghatározása (2.7.8) fejezetben előírt módszerek egyikét végezzük el. A becsült hatóérték alsó konfidenciahatára (P = 0,95) emberi adagonként legalább 40 NE. Pertusszisz komponens. A Sejtmentes pertusszisz vakcina hatóértékének maghatározása (2.7.16) fejezetben előírt módszerek egyikét végezzük el. A vakcinának az egyes jelen levő sejtmentes pertusszisz antigének elleni antitestek képződését serkentő képessége nem lehet szignifikánsan (P = 0,95) kisebb, mint az összehasonlító vakcina ugyanezen képessége. Poliomielitisz komponens D-antigén tartalom. A termelés állandóságának ellenőrzése érdekében az 1., 2. és 3. típusú humán poliovírus D-antigén tartalmat megfelelő immunkémiai módszerrel (2.7.1), deszorbeálást követően, meg kell határozni. A vizsgálathoz Európai Gyógyszerkönyvi Egységekben kalibrált D-antigén referenciakészítményt használunk. A feliraton feltüntetett D-antigén-mennyiségre vonatkoztatott antigéntartalom a vírus minden típusára az adott termékre jóváhagyott határértékek között legyen. A BRP inaktivált poliomielitisz vakcinát Európai Gyógyszerkönyvi Egységekben kalibrálják, és a Dantigén meghatározására alkalmazzák. Az Európai Gyógyszerkönyvi Egység és a Nemzetközi Egység egyenértékűek. In vivo vizsgálat. A vakcina feleljen meg az Inaktivált poliomielitisz-vakcina hatóértékének in vivo meghatározása (2.7.20) fejezet követelményeinek. FELIRAT A feliraton fel kell tüntetni: −


−




−

a poliovírus egyes (1., 2. és 3.) típusainak D-antigénben kifejezett, Európai Gyógyszerkönyvi Egységben megadott névleges mennyiségét egy emberi adagban,

−

a poliomielitisz komponens előállítására felhasznált sejttípust,

−


−


−


−


−


−


−

adott esetben, hogy a vakcina géntechnológiai módszerrel előállított, pertusszisztoxin-szerű fehérjét tartalmaz.

Vaccinum diphtheriae, tetani, pertussis sine...


07/2013:1934

VACCINUM DIPHTHERIAE, TETANI, PERTUSSIS SINE CELLULIS EX ELEMENTIS PRAEPARATUM ET POLIOMYELITIDIS INACTIVATUM ADSORBATUM Diftéria-tetanusz-pertusszisz (sejtmentes, alegység)-poliomielitisz (inaktivált) vakcina (adszorbeált) DEFINÍCIÓ Az adszorbeált diftéria-tetanusz-pertusszisz (sejtmentes, alegység)-inaktivált poliomielitisz (adszorbeált) vakcina többkomponensű készítmény, mely diftéria formol toxoidból, tetanusz formol toxoidból, Bordetella pertussis egyedileg tisztított antigén jellegű alegységeiből, 1., 2., és 3. típusú humán poliovírus alkalmas sejttenyészeten szaporított és validált módszerrel inaktivált megfelelő törzseiből és ásványi adszorbensből (például alumínium-hidroxid vagy víztartalmú alumínium-foszfát) áll. A formol toxoidok Corynebacterium diphtheriae és Clostridium tetani tenyészetek által termelt toxinokból készülnek. A vakcina pertusszisz toxoidot, vagy egy toxikus tulajdonságoktól mentes pertusszisz-toxin-szerű fehérjét tartalmaz, melyet a megfelelő, genetikailag módosított gén expressziója útján állítanak elő. A pertusszisz toxoidot olyan módszerrel állítják elő, amely biztosítja, hogy a pertusszisz-toxin immunogén hatását megőrizve ártalmatlan toxoiddá alakuljon, és hogy a toxoid ne alakulhasson vissza toxinná. A vakcina tartalmazhat filamentózus hemagglutinint, pertaktint (69 kDa külső membrán fehérje) és egyéb B. pertussis alkotórészeket, például fimbria-2 és fimbria-3 antigéneket. Utóbbiak együttesen is tisztíthatók. Az antigének összetételét és tulajdonságait azon az alapon kell megválasztani, hogy bizonyított-e védőképességük, és igazolt-e, hogy nem okoznak váratlan reakciókat abban a célcsoportban, melynek kezelésére a vakcinát szánják. ELŐÁLLÍTÁS ÁLTALÁNOS ELŐÍRÁSOK Bizonyítani kell, hogy az előállítási eljárással mindig a klinikailag hatékonynak és ártalmatlannak bizonyult vakcinához hasonló termék állítható elő.

A diftéria és a tetanusz komponens fajlagos toxicitása. Az előállítási módszert validálni kell annak igazolására, hogy a termék, amennyiben vizsgálnánk, megfelelne az alábbi vizsgálat követelményeinek. Öt egészséges, 250–350 g testtömegű tengerimalac mindegyikét a címkén feltüntetett emberi adag ötszörösének megfelelő mennyiségű vakcinával szubkután oltunk. A tengerimalacok a vizsgálatot megelőzően nem kaphatnak kezelést olyan anyaggal, ami befolyásolja a vizsgálatot. Ha az injekció beadásától számított 42 napon belül az állatok bármelyike diftéria- vagy tetanuszmérgezés jeleit mutatja, illetve diftéria- vagy tetanuszmérgezésben elhullik, a vakcina nem felel meg a vizsgálat követelményeinek. Ha egynél több állat hullik el nem specifikus tüneteket mutatva, a vizsgálat egyszer megismételhető; ha a második vizsgálat során egynél több állat hullik el, a vakcina nem felel meg a vizsgálat követelményeinek. A tisztítási folyamat monitorozása céljából, és azért, hogy a kész gyártási tételben mennyisége a lehető legkevesebb legyen, meg kell határozni a tisztított diftéria és tetanusz toxoid késztermék, a pertusszisz alegységek és a tisztított, inaktivált monovalens poliovírus aratások bakteriális endotoxin tartalmát (2.6.14). A határértékeket az egyes komponensekre vonatkozóan úgy kell megállapítani, hogy az



endotoxintartalom ne haladja meg az adott vakcinára elfogadott értéket; az endotoxintartalom a kész gyártási tétel 1 emberi adagjában ne haladja meg a 100 NE-et.

Összehasonlító vakcina (vakcinák). A több komponenst tartalmazó vakcinák hatóértékének meghatározásához megengedett monokomponensű összehasonlító vakcinák használata, feltéve, hogy teljesülnek a vizsgálat érvényességének követelményei. Ha ez nem lehetséges, a vakcina egyes komponensei közötti kölcsönhatás, vagy a vizsgálni kívánt és a monokomponensű összehasonlító vakcina eltérő összetétele miatt, a klinikai kipróbálás során megfelelő hatékonyságúnak bizonyult vakcina gyártási tétel, vagy egy azt reprezentáló gyártási tétel használható erre a célra. A reprezentatív gyártási tétel előállítása során szigorúan ragaszkodni kell a klinikai kipróbálásra használt gyártási tételnél alkalmazott gyártási folyamathoz. Az összehasonlító készítmény olyan módszerrel stabilizálható, amely bizonyítottan nincs hatással a hatóérték meghatározására. A KOMPONENSEK ELŐÁLLÍTÁSA A komponenseket a Diftéria vakcina (adszorbeált) (0443), a Tetanusz vakcina (adszorbeált) (0452), a Pertusszisz vakcina (sejtmentes, alegység, adszorbeált) (1356) és a Poliomielitisz vakcina (inaktivált) (0214) cikkelyekben előírt követelményeknek megfelelően kell előállítani. LETÖLTÉS ELŐTTI KÉSZTERMÉK VAKCINA A letöltés előtti késztermék vakcina a tisztított diftéria toxoid, a tisztított tetanusz toxoid, a sejtmentes pertusszisz komponensek és az 1., 2. és 3. típusú humán poliovírus tisztított monovalens aratásának, vagy az ilyen monovalens aratásokból álló trivalens keverékek megfelelő mennyiségének külön-külön vagy együttesen ásványi eredetű vivőanyagra (például alumínium-hidroxid vagy víztartalmú alumínium-foszfát) történő adszorbeálása útján készül. Megfelelő mikrobiológiai tartósítószer alkalmazható. Csak az a letöltés előtti késztermék vakcina használható fel a letöltött végtermék előállítására, mely megfelel az alábbi követelményeknek.

Szarvasmarha szérumalbumin: a kész vakcina egy emberi adagjában legfeljebb 50 ng; a vírusaratást követően, a letöltés előtti késztermék vakcina előállítása során az adszorbens hozzáadása előtt a poliomielitisz komponensben alkalmas immunkémiai módszerrel (2.7.1) meghatározva. Mikrobiológiai tartósítószer. Ha a készítmény tartalmaz mikrobiológiai tartósítószert, annak mennyiségét megfelelő kémiai módszerrel meg kell határozni. A mikrobiológiai tartósítószer mennyisége az elfogadott érték 85–115%-a között legyen. Sterilitás (2.6.1). A vizsgálatot minden táptalaj esetében 10 ml vakcinával végezzük. KÉSZ GYÁRTÁSI TÉTEL Csak az a kész gyártási tétel szabadítható fel, mely megfelel az „Ozmolalitás” vizsgálatban és az „Azonosítás”, „Vizsgálatok” és „Hatóérték-meghatározás” pontokban előírt követelményeknek. Amennyiben a maradék pertusszisz-toxin mentesség, a pertusszisz toxoid visszaalakulás és a mikrobiológiai tartósítószer vizsgálatra, illetve a diftéria, tetanusz és pertusszisz komponensek hatóértékének meghatározására már a letöltés előtti késztermék vakcina vizsgálatai között sor került, és a vizsgálatok megfelelő eredménnyel zárultak, elvégzésükre a kész gyártási tétel esetében nincs szükség. Amennyiben a tisztított antigén késztermék vagy a letöltés előtti késztermék vakcina vizsgálata során sor került a szabad formaldehid vizsgálatára, és a vizsgálat igazolta, hogy a kész gyártási tételben a formaldehid mennyisége nem haladja meg a 0,2 g/l-t, ez a vizsgálat a kész gyártási tétel esetében elhagyható. Amennyiben az adszorbens hozzáadása előtt, a letöltés előtti késztermék vakcina készítése során sor került a készítmény D-antigén tartalmának meghatározására, és a vizsgálat megfelelő eredménnyel zárult, ez a vizsgálat a kész gyártási tétel esetében elhagyható.



Amennyiben a poliomielitisz komponens letöltés előtti késztermék vakcinán elvégzett in vivo hatóérték-meghatározásának eredménye megfelelő, ez a vizsgálat a kész gyártási tétel esetében elhagyható. A poliomielitisz komponens in vivo hatóérték-meghatározása elhagyható, amennyiben egy adott termék esetében, minden egyes poliovírus típusra igazolt, hogy a D-antigén meghatározás elfogadhatósági kritériumai olyanok, hogy a vizsgálat a vakcina egyes tételeinek elfogadása tekintetében azonos eredményt ad az in vivo hatóérték-meghatározással. Az igazolásnak magában kell foglalnia csökkentett hatóértékű tételek vizsgálatát, melyeket szükség esetén kísérletes úton hoznak létre, például hőkezeléssel vagy az immunogén aktivitás más módon történő csökkentésével. Amennyiben jelentős változás történik az antigének előállításának vagy formulálásának folyamatában, meg kell becsülni a változásnak az in vivo vagy in vitro meghatározásokra gyakorolt hatását, és mérlegelni kell, hogy szükség van-e újravalidálásra.

Ozmolalitás (2.2.35). A vakcina ozmolalitása az adott készítményre elfogadott határértékeknek megfelelő legyen. AZONOSÍTÁS

A. A diftéria toxoidot megfelelő immunkémiai módszerrel azonosítjuk (2.7.1). Az alábbi, példaként megadott módszer nem minden vakcinára alkalmazható. A vizsgálni kívánt vakcinában annyi R nátrium-citrátot oldunk fel, hogy 100 g/l töménységű oldatot kapjunk. Az oldatot megközelítőleg 16 órán át 37 °C-on tartjuk, és addig centrifugáljuk, míg tiszta felülúszó folyadékot nyerünk. A tiszta felülúszó folyadék csapadékképződés közben reagál a megfelelő diftéria antitoxinnal.

B. A tetanusz toxoidot megfelelő immunkémiai módszerrel azonosítjuk (2.7.1). Az alábbi, példaként megadott módszer nem minden vakcinára alkalmazható. Az A pontban leírtak szerint nyert tiszta felülúszó folyadék csapadékképződés közben reagál a megfelelő tetanusz antitoxinnal.

C. A pertusszisz alegységeket megfelelő immunkémiai módszerrel azonosítjuk (2.7.1). Az alábbi, példaként megadott módszer nem minden vakcinára alkalmazható. Az A pontban leírtak szerint nyert tiszta felülúszó folyadék csapadékképződés közben reagál a megfelelő pertusszisz-alegység immunszérummal.

D. A vakcina 1., 2. és 3. típusú humán poliovírus tartalmát alkalmas immunkémiai módszerrel (2.7.1), például a D-antigén enzimhez kapcsolt immunszorbens meghatározásával (ELISA) mutatják ki. VIZSGÁLATOK

Maradék pertusszisz toxin és pertusszisz toxoid visszaalakulása (2.6.33). A kész gyártási tétel feleljen meg a vizsgálat követelményeinek. Alumínium (2.5.13): egy emberi adagban legfeljebb 1,25 mg, amennyiben adszorbensként alumínium-hidroxidot, vagy víztartalmú alumínium-foszfátot alkalmaznak. Szabad formaldehid (2.4.18): legfeljebb 0,2 g/l. Mikrobiológiai tartósítószer. Ha a készítmény tartalmaz mikrobiológiai tartósítószert, annak mennyiségét megfelelő kémiai módszerrel meg kell határozni. A mikrobiológiai tartósítószer mennyisége nem lehet kevesebb, mint a hatásosnak bizonyult legkisebb mennyiség, ugyanakkor nem lehet több a jelzett érték 115%-ánál. Sterilitás (2.6.1). A készítmény feleljen meg a sterilitási vizsgálat követelményeinek.



HATÓÉRTÉK-MEGHATÁROZÁS

Diftéria komponens. Az Adszorbeált diftéria vakcina hatóértékének meghatározása (2.7.6) fejezetben előírt módszerek egyikét végezzük el. A becsült hatóérték alsó konfidenciahatára (P=0,95) legalább a címkén feltüntetett hatóértéknek megfelelő legyen. A hatóérték emberi adagonként legalább 30 NE, ha nincs egyéb, az adott készítményre elfogadott érték.

Tetanusz komponens. Az Adszorbeált tetanusz vakcina hatóértékének meghatározása (2.7.8) fejezetben előírt módszerek egyikét végezzük el. Egy emberi adag becsült hatóértékének alsó konfidenciahatára (P=0,95) legalább 40 NE legyen.

Pertusszisz komponens. A pertusszisz vakcina (acelluláris) hatóértékének meghatározása (2.7.16 ) c. fejezetben előírt módszerek egyikét végezzük el. A vakcinának az egyes jelen levő sejtmentes pertusszisz antigének elleni antitestek képződését serkentő képessége nem lehet szignifikánsan (P = 0,95) kisebb, mint az összehasonlító vakcina ugyanezen képessége.

Poliomielitisz komponens D-antigén tartalom. A termelés állandóságának ellenőrzése érdekében az 1., 2. és 3. típusú humán poliovírus D-antigén tartalmat megfelelő immunkémiai módszerrel (2.7.1), deszorbeálást követően meg kell határozni, a vizsgálathoz Európai Gyógyszerkönyvi Egységekre kalibrált D-antigén referenciakészítményt használva. A feliraton feltüntetett D-antigén mennyiségre vonatkoztatott antigéntartalom a vírus mindegyik típusára az adott terméknél elfogadott határértékek között legyen. A BRP inaktivált poliomielitisz vakcinát Európai Gyógyszerkönyvi Egységekre kalibrálják, és a Dantigén meghatározására alkalmazzák. Az Európai Gyógyszerkönyvi Egység és a Nemzetközi Egység egymással megegyezik.

In vivo vizsgálat. A vakcina feleljen meg az inaktivált poliomielitisz-vakcina hatóértékének in vivo meghatározása (2.7.20) vizsgálat követelményeinek.

FELIRAT A feliraton fel kell tüntetni: –


–


–

a vakcinában lévő poliovírus típusokat,

–

a poliovírus mindhárom típusának (1., 2. és 3.) névleges mennyiségét egy emberi adagban, a Dantigén Európai Gyógyszerkönyvi Egységekben megadott értéke szerint,

–

a poliomielitisz komponens előállítására felhasznált sejttípust,

–

adott esetben, hogy a vakcina gyermekek alapimmunizálására szolgál és nem szükségszerűen alkalmas emlékeztető oltás céljára vagy felnőttek oltására,

–




–


–


–

adott esetben, hogy a vakcina géntechnológiai módszerrel előállított, pertusszisz-toxin-szerű fehérjét tartalmaz.

Vaccinum diphtheriae, tetani, pertussis sine cellulitis ex elementis...


07/2013:1933

VACCINUM DIPHTERIAE, TETANI, PERTUSSIS SINE CELLULIS EX ELEMENTIS PRAEPARATUM ET HEPATITIDIS B (ADNR) ADSORBATUM Diftéria, tetanusz, pertusszisz (sejtmentes, alegység) és hepatitisz B (rDNS) vakcina (adszorbeált) DEFINÍCIÓ Az adszorbeált diftéria, tetanusz, pertusszisz (sejtmentes, alegység) és hepatitisz B (rDNS) adszorbeált vakcina többkomponensű készítmény, mely diftéria formol toxoidból, tetanusz formol toxoidból, Bordetella pertussis egyedileg előállított és tisztított antigén jellegű alegységeiből, hepatitisz B felületi antigénből és ásványi adszorbensből (például alumínium-hidroxid vagy víztartalmú alumínium-foszfát) álló összetett készítmény. A formol toxoidok a Corynebacterium diphtheriae és Clostridium tetani tenyészetek által termelt toxinokból készülnek. A vakcina pertusszisz toxoidot, vagy egy toxikus tulajdonságoktól mentes pertusszisz-toxin-szerű fehérjét tartalmaz, melyet a megfelelő, genetikailag módosított gén expressziója útján állítanak elő. A pertusszisz toxoidot olyan módszerrel állítják elő, amely biztosítja, hogy a pertusszisz-toxin immunogén hatását megőrizve ártalmatlan toxoiddá alakuljon, és hogy a toxoid ne alakulhasson vissza toxinná. A vakcina tartalmazhat továbbá filamentózus hemagglutinint, pertaktint (69 kDa külső membrán fehérje) és egyéb B. pertussis alkotórészeket, például fimbria-2 és fimbria-3 antigéneket. Utóbbiak együttesen is tisztíthatók. Az antigének összetételét és tulajdonságait azon az alapon kell megválasztani, hogy bizonyított-e védő képességük, és igazolt-e, hogy nem okoznak váratlan reakciókat abban a korcsoportban, melynek kezelésére a vakcinát szánják. A hepatitisz B felületi antigén a hepatitisz B vírus egyik alkotó fehérjéje; az antigént rekombináns DNS technológiával állítják elő. ELŐÁLLÍTÁS

ÁLTALÁNOS ELŐÍRÁSOK Bizonyítani kell, hogy az előállítási eljárással mindig a klinikailag hatékonynak és ártalmatlannak bizonyult vakcinához hasonló termék állítható elő.

A diftéria és a tetanusz komponens fajlagos toxicitása. Az előállítási módszert validálni kell annak igazolására, hogy a termék, amennyiben vizsgálnánk, megfelelne az alábbi vizsgálat követelményeinek. Öt egészséges, 250–350 g testtömegű tengerimalac mindegyikét a címkén feltüntetett emberi adag ötszörösének megfelelő mennyiségű vakcinával szubkután oltunk. A tengerimalacok a vizsgálatot megelőzően nem kaphatnak kezelést olyan anyaggal, ami befolyásolja a vizsgálatot. Ha az injekció beadásától számított 42 napon belül az állatok bármelyike diftéria- vagy tetanuszmérgezés jeleit mutatja, illetve diftéria- vagy tetanuszmérgezésben elhullik, a vakcina nem felel meg a vizsgálat követelményeinek. Ha egynél több állat hullik el nem specifikus tüneteket mutatva, a vizsgálat egyszer megismételhető; ha a második vizsgálat során egynél több állat hullik el, a vakcina nem felel meg a vizsgálat követelményeinek. A tisztítási folyamat monitorozása céljából, és azért, hogy a kész gyártási tételben mennyisége a lehető legkevesebb legyen, meg kell határozni a tisztított diftéria és tetanusz toxoid késztermék és a pertusszisz alegységek bakteriális endotoxin tartalmát (2.6.14). A határértékeket az egyes



komponensekre vonatkozóan úgy kell megállapítani, hogy az endotoxintartalom ne haladja meg az adott vakcinára elfogadott értéket.

Összehasonlító vakcina (vakcinák). A több komponenst tartalmazó vakcinák hatóértékének meghatározásához megengedett monokomponensű összehasonlító vakcinák használata, feltéve, hogy teljesülnek a vizsgálat érvényességének követelményei. Ha ez nem lehetséges, a vakcina egyes komponensei közötti kölcsönhatás, vagy a vizsgálni kívánt és a monokomponensű összehasonlító vakcina eltérő összetétele miatt, a klinikai kipróbálás során megfelelő hatékonyságúnak bizonyult vakcina gyártási tétel, vagy egy azt reprezentáló gyártási tétel használható erre a célra. A reprezentatív gyártási tétel előállítása során szigorúan ragaszkodni kell a klinikai kipróbálásra használt gyártási tételnél alkalmazott gyártási folyamathoz. Az összehasonlító készítmény olyan módszerrel stabilizálható, amely bizonyítottan nincs hatással a hatóérték meghatározására. A KOMPONENSEK ELŐÁLLÍTÁSA A komponenseket a Diftéria vakcina (adszorbeált) (0443), a Tetanusz vakcina (adszorbeált) (0452), a Pertusszisz vakcina (sejtmentes, alegység, adszorbeált) (1356) és a Hepatitisz B vakcina (rDNS) (1056) cikkelyekben leírt követelményeknek megfelelően kell előállítani.

LETÖLTÉS ELŐTTI KÉSZTERMÉK VAKCINA A letöltés előtti késztermék vakcinát megfelelő mennyiségű tisztított diftéria és tetanusz toxoid késztermék, sejtmentes pertusszisz-alegységek, illetve hepatitisz B felületi antigén ásványi hordozóra, például alumínium-hidroxidra, vagy víztartalmú alumínium-foszfátra történő együttes, vagy egyedi adszorbeálásával állítják elő. Megfelelő mikrobiológiai tartósítószer is alkalmazható. A kész gyártási tétel előállítására csak az alábbi követelményeknek megfelelő letöltés előtti késztermék vakcina használható.

Mikrobiológiai tartósítószer. Ha a készítmény tartalmaz mikrobiológiai tartósítószert, annak mennyiségét megfelelő kémiai módszerrel meg kell határozni. A mikrobiológiai tartósítószer mennyisége az elfogadott érték 85–115%-a legyen. Sterilitás (2.6.1). A vizsgálatot minden táptalaj esetében 10 ml vakcinával végezzük. KÉSZ GYÁRTÁSI TÉTEL Csak az a kész gyártási tétel szabadítható fel, mely megfelel az „Ozmolalitás” vizsgálatban és az „Azonosítás”, „Vizsgálatok” és „Hatóérték-meghatározás” pontokban előírt követelményeknek. Amennyiben a maradék pertusszisz-toxin mentesség, a pertusszisz toxoid visszaalakulás, a mikrobiológiai tartósítószer és a hatóérték-meghatározás vizsgálatra már a letöltés előtti késztermék vakcina vizsgálatai között sor került, és a vizsgálatok megfelelő eredménnyel zárultak, elvégzésükre a kész gyártási tétel esetében nincs szükség. Amennyiben a szabad formaldehidet a tisztított antigén-késztermék, vagy a letöltés előtti késztermék vakcina vizsgálata során meghatároztuk, és bizonyossá vált, hogy a kész gyártási tételben tartalma nem haladja meg a 0,2 g/l mennyiséget, ez a vizsgálat a kész gyártási tétel esetében elhagyható. Amennyiben a hepatitisz B komponensre in vivo hatóérték-meghatározást alkalmaznak, azt a letöltés előtti késztermék vakcinán elvégezték, és eredménye megfelelő, ez a vizsgálat a kész gyártási tétel esetében elhagyható.

Ozmolalitás (2.2.35). A vakcina ozmolalitása az adott készítményre elfogadott határértékek között legyen. AZONOSÍTÁS A. A diftéria toxoidot megfelelő immunkémiai módszerrel azonosítjuk (2.7.1). Az alábbi, példaként megadott módszer nem minden vakcinára alkalmazható. A vizsgálni kívánt vakcinában annyi R



nátrium-citrátot oldunk fel, hogy 100 g/l töménységű oldatot kapjunk. Az oldatot megközelítőleg 16 órán át 37 °C-on tartjuk, és addig centrifugáljuk, míg tiszta felülúszó folyadékot nyerünk. A tiszta felülúszó folyadék csapadékképződés közben reagál a megfelelő diftéria antitoxinnal. B. A tetanusz toxoidot megfelelő immunkémiai módszerrel azonosítjuk (2.7.1). Az alábbi, példaként megadott módszer nem minden vakcinára alkalmazható. Az A pontban leírtak szerint nyert tiszta felülúszó folyadék csapadékképződés közben reagál a megfelelő tetanusz antitoxinnal. C. A pertusszisz alegységeket megfelelő immunkémiai módszerrel azonosítjuk (2.7.1). Az alábbi, példaként megadott módszer nem minden vakcinára alkalmazható. Az A pontban leírtak szerint nyert tiszta felülúszó folyadék csapadékképződés közben reagál a megfelelő pertusszisz-alegység immunszérummal. D. A hepatitisz B komponenst a hatóérték-meghatározással, illetve adott esetben az elektroforetikus profil alapján azonosítjuk. VIZSGÁLATOK

Maradék pertusszisz toxin és pertusszisz toxoid visszaalakulása (2.6.33). A kész gyártási tétel feleljen meg a vizsgálat követelményeinek.

Alumínium (2.5.13): egy emberi adagban legfeljebb 1,25 mg, amennyiben adszorbensként alumínium-hidroxidot, vagy víztartalmú alumínium-foszfátot alkalmaznak.

Szabad formaldehid (2.4.18): legfeljebb 0,2 g/l. Mikrobiológiai tartósítószer. Ha a készítmény tartalmaz mikrobiológiai tartósítószert, annak mennyiségét megfelelő kémiai módszerrel meg kell határozni. A mikrobiológiai tartósítószer mennyisége nem lehet kevesebb, mint a hatásosnak bizonyult legkisebb mennyiség, ugyanakkor nem lehet több a jelzett érték 115%-ánál.

Sterilitás (2.6.1). A készítmény feleljen meg a sterilitási vizsgálat követelményeinek. Pirogének (2.6.8). A készítmény feleljen meg a vizsgálat követelményeinek. Minden nyulat 1 emberi adagnak megfelelő mennyiségű vakcinával oltunk. HATÓÉRTÉK-MEGHATÁROZÁS



Pertusszisz komponens. A pertusszisz vakcina (acelluláris) hatóértékének meghatározása (2.7.16 ) c. fejezetben előírt módszerek egyikét végezzük el. A vakcinának az egyes jelen levő sejtmentes pertusszisz antigének elleni antitestek képződését serkentő képessége nem lehet szignifikánsan (P = 0,95) kisebb, mint az összehasonlító vakcina ugyanezen képessége.



Hepatitisz B komponens. A vakcina feleljen meg a hepatitisz-B vakcina hatóértékének meghatározása (2.7.15) fejezetben előírt követelményeknek. FELIRAT A feliraton fel kell tüntetni: –


–


–

a HbsAg mennyiségét egy emberi adagban,

–

a hepatitisz-B komponens előállításához használt sejttípust,

–


–


–


–


–

adott esetben, hogy a vakcina géntechnológiai módszerrel előállított, pertusszisz-toxin-szerű fehérjét tartalmaz.

Vaccinum diphtheriae, tetani et pertussis sine cellulitis ex elementis...


07/2013:1931

VACCINUM DIPHTHERIAE, TETANI ET PERTUSSIS SINE CELLULIS EX ELEMENTIS PRAEPARATUM ADSORBATUM Diftéria, tetanusz, pertusszisz (sejtmentes, alegység) vakcina (adszorbeált) DEFINÍCIÓ Az adszorbeált diftéria, tetanusz, pertusszisz (sejtmentes, alegység) vakcina többkomponensű készítmény, mely diftéria formol toxoidból, tetanusz formol toxoidból, Bordetella pertussis egyedileg tisztított antigén jellegű alegységeiből és ásványi eredetű, például alumínium-hidroxid, vagy víztartalmú alumínium-foszfát adszorbensből áll. A formol toxoidok a Corynebacterium diphtheriae és Clostridium tetani tenyészetek által termelt toxinokból készülnek. A vakcina pertusszisz toxoidot, vagy egy toxikus tulajdonságoktól mentes pertusszisz-toxin-szerű fehérjét tartalmaz, melyet a megfelelő, genetikailag módosított gén expressziója útján állítanak elő. A pertusszisz toxoidot olyan módszerrel állítják elő, amely biztosítja, hogy a pertusszisz-toxin immunogén hatását megőrizve ártalmatlan toxoiddá alakuljon, és hogy a toxoid ne alakulhasson vissza toxinná. A vakcina tartalmazhat továbbá filamentózus hemagglutinint, pertaktint (69 kDa külső membrán fehérje) és egyéb B. pertussis alkotórészeket, például fimbria-2 és fimbria-3 antigéneket. Utóbbiak együttesen is tisztíthatók. Az antigének összetételét és tulajdonságait azon az alapon kell megválasztani, hogy bizonyított-e védő képességük, és igazolt-e, hogy nem okoznak váratlan reakciókat abban a korcsoportban, melynek kezelésére a vakcinát szánják. ELŐÁLLÍTÁS

ÁLTALÁNOS ELŐÍRÁSOK Bizonyítani kell, hogy az előállítási eljárással mindig a klinikailag hatékonynak és ártalmatlannak bizonyult vakcinához hasonló termék állítható elő.

A diftéria és a tetanusz komponens fajlagos toxicitása. Az előállítási módszert validálni kell annak igazolására, hogy a termék, amennyiben vizsgálnánk, megfelelne az alábbi vizsgálat követelményeinek. Öt egészséges, 250–350 g testtömegű tengerimalac mindegyikét a címkén feltüntetett emberi adag ötszörösének megfelelő mennyiségű vakcinával szubkután oltunk. A tengerimalacok a vizsgálatot megelőzően nem kaphatnak kezelést olyan anyaggal, ami befolyásolja a vizsgálatot. Ha az injekció beadásától számított 42 napon belül az állatok bármelyike diftéria- vagy tetanuszmérgezés jeleit mutatja, illetve diftéria- vagy tetanuszmérgezésben elhullik, a vakcina nem felel meg a vizsgálat követelményeinek. Ha egynél több állat hullik el nem specifikus tüneteket mutatva, a vizsgálat egyszer megismételhető; ha a második vizsgálat során egynél több állat hullik el, a vakcina nem felel meg a vizsgálat követelményeinek. A tisztítási folyamat monitorozása céljából, és azért, hogy a kész gyártási tételben mennyisége a lehető legkevesebb legyen, meg kell határozni a tisztított diftéria és tetanusz toxoid késztermék és a pertusszisz alegységek bakteriális endotoxin tartalmát (2.6.14). A határértékeket az egyes komponensekre vonatkozóan úgy kell megállapítani, hogy az endotoxintartalom ne haladja meg az adott vakcinára elfogadott értéket, illetve a kész gyártási tétel 1 emberi adagjában a 100 NE-et.

Összehasonlító vakcina (vakcinák). A több komponenst tartalmazó vakcinák hatóértékének meghatározásához megengedett monokomponensű összehasonlító vakcinák használata, feltéve, hogy teljesülnek a vizsgálat érvényességének követelményei. Ha ez nem lehetséges, a vakcina egyes komponensei közötti kölcsönhatás, vagy a vizsgálni kívánt és a monokomponensű összehasonlító



vakcina eltérő összetétele miatt, a klinikai kipróbálás során megfelelő hatékonyságúnak bizonyult vakcina gyártási tétel, vagy egy azt reprezentáló gyártási tétel használható erre a célra. A reprezentatív gyártási tétel előállítása során szigorúan ragaszkodni kell a klinikai kipróbálásra használt gyártási tételnél alkalmazott gyártási folyamathoz. Az összehasonlító készítmény olyan módszerrel stabilizálható, amely bizonyítottan nincs hatással a hatóérték meghatározására.

A KOMPONENSEK ELŐÁLLÍTÁSA A komponenseket a Diftéria vakcina (adszorbeált) (0443), a Tetanusz vakcina (adszorbeált) (0452) és a Pertusszisz vakcina (sejtmentes, alegység, adszorbeált) (1356) cikkelyekben leírt követelményeknek megfelelően állítják elő.

LETÖLTÉS ELŐTTI KÉSZTERMÉK VAKCINA A letöltés előtti késztermék vakcinát megfelelő mennyiségű tisztított diftéria és tetanusz toxoid késztermék, illetve pertusszisz-alegységek ásványi hordozóra, például alumínium-hidroxidra, vagy víztartalmú alumínium-foszfátra történő együttes, vagy egyedi adszorbeálásával állítják elő. Megfelelő mikrobiológiai tartósítószer alkalmazható. A kész gyártási tétel előállítására csak az alábbi követelményeknek megfelelő letöltés előtti késztermék vakcina használható.

Mikrobiológiai tartósítószer. Ha a készítmény tartalmaz mikrobiológiai tartósítószert, annak mennyiségét megfelelő kémiai módszerrel meg kell határozni. A mikrobiológiai tartósítószer mennyisége az elfogadott érték 85–115%-a legyen.

Sterilitás (2.6.1). A vizsgálatot minden táptalaj esetében 10 ml vakcinával végezzük. KÉSZ GYÁRTÁSI TÉTEL Csak az a kész gyártási tétel szabadítható fel, mely megfelel az „Ozmolalitás” vizsgálatban és az „Azonosítás”, „Vizsgálatok” és „Hatóérték-meghatározás” pontokban előírt követelményeknek. Amennyiben a maradék pertusszisz-toxin mentesség, a pertusszisz toxoid visszaalakulás, a szabad formaldehid, a mikrobiológiai tartósítószer és a hatóérték-meghatározás vizsgálatra már a letöltés előtti késztermék vakcina vizsgálatai között sor került, és a vizsgálatok megfelelő eredménnyel zárultak, elvégzésükre a kész gyártási tétel esetében nincs szükség. Amennyiben a tisztított antigén késztermék vagy a letöltés előtti késztermék vakcina vizsgálata során sor került a szabad formaldehid vizsgálatára, és a vizsgálat igazolta, hogy a kész gyártási tételben a formaldehid mennyisége nem haladja meg a 0,2 g/l-t, ez a vizsgálat a kész gyártási tétel esetében elhagyható.

Ozmolalitás (2.2.35). A vakcina ozmolalitása az adott készítményre elfogadott határértékek között legyen. AZONOSÍTÁS

A. A diftéria toxoidot megfelelő immunkémiai módszerrel azonosítjuk (2.7.1). Az alábbi, példaként megadott módszer nem minden vakcinára alkalmazható. A vizsgálni kívánt vakcinában annyi R nátrium-citrátot oldunk fel, hogy 100 g/l töménységű oldatot kapjunk. Az oldatot megközelítőleg 16 órán át 37 °C-on tartjuk, és addig centrifugáljuk, míg tiszta felülúszó folyadékot nyerünk. A tiszta felülúszó folyadék csapadékképződés közben reagál a megfelelő diftéria antitoxinnal.

B. A tetanusz toxoidot megfelelő immunkémiai módszerrel azonosítjuk (2.7.1). Az alábbi, példaként megadott módszer nem minden vakcinára alkalmazható. Az A pontban leírtak szerint nyert tiszta felülúszó folyadék csapadékképződés közben reagál a megfelelő tetanusz antitoxinnal.

C. A pertusszisz alegységeket megfelelő immunkémiai módszerrel azonosítjuk (2.7.1). Az alábbi, példaként megadott módszer nem minden vakcinára alkalmazható. Az A pontban leírtak szerint nyert



tiszta felülúszó folyadék csapadékképződés közben reagál a megfelelő pertusszisz-alegység immunszérummal. VIZSGÁLATOK

Maradék pertusszisz toxin mentesség és toxoid visszaalakulása (2.6.33). A kész gyártási tétel felejen meg a vizsgálat követelményeinek. Alumínium (2.5.13): egy emberi adagban legfeljebb 1,25 mg, amennyiben adszorbensként alumínium-hidroxidot, vagy víztartalmú alumínium-foszfátot alkalmaznak. Szabad formaldehid (2.4.18): legfeljebb 0,2 g/l. Mikrobiológiai tartósítószer. Ha a készítmény tartalmaz mikrobiológiai tartósítószert, annak mennyiségét megfelelő kémiai módszerrel meg kell határozni. A mikrobiológiai tartósítószer mennyisége nem lehet kevesebb, mint a hatásosnak bizonyult legkisebb mennyiség, ugyanakkor nem lehet több a jelzett érték 115%-ánál.

Sterilitás (2.6.1). A készítmény feleljen meg a sterilitási vizsgálat követelményeinek. HATÓÉRTÉK-MEGHATÁROZÁS



Pertusszisz komponens. A pertusszisz vakcina (acelluláris) hatóértékének meghatározása (2.7.16 ) sz. fejezetben előírt módszerek egyikét végezzük el. A vakcinának az egyes jelen levő sejtmentes pertusszisz antigének elleni antitestek képződését serkentő képessége nem lehet szignifikánsan (P = 0,95) kisebb, mint az összehasonlító vakcina ugyanezen képessége. FELIRAT A feliraton fel kell tüntetni: – a diftéria és tetanusz toxoid Nemzetközi Egységekben kifejezett minimális hatóértékét egy emberi adagban, – az egyes pertusszisz alegységek megnevezését és mennyiségét egy emberi adagban, – adott esetben, hogy a vakcina gyermekek alapimmunizálására szolgál, és nem szükségszerűen alkalmas emlékeztető oltás céljára vagy felnőttek oltására, – az adszorbens megnevezését és mennyiségét, – hogy a vakcina használat előtt felrázandó, – hogy a vakcinát tilos lefagyasztani, – adott esetben, hogy a vakcina géntechnológiai módszerrel előállított, pertusszisz-toxin-szerű fehérjét tartalmaz.

Vaccinum influenzae equi inactivatum

Ph.Hg.VIII – Ph.Eur.7.7-1

04/2013:0249 javított 7.8

VACCINUM INFLUENZAE EQUI INACTIVATUM Lóinfluenza vakcina (inaktivált) 1. DEFINÍCIÓ Az inaktivált lóinfluenza vakcina a ló influenzavírus egy vagy több inaktivált törzséből előállított készítmény. A vírust úgy inaktiválják, hogy immunizáló képessége megmaradjon. A megfelelő törzsek hemagglutinint és neuraminidázt is tartalmaznak. Ez a cikkely azon vakcinákra vonatkozik, amelyeket lovak lóinfluenzával szembeni aktív immunizálására alkalmaznak. 2. ELŐÁLLÍTÁS 2-1. A VAKCINA KÉSZÍTÉSE A vírust előkeltetett tyúktojásokban vagy sejttenyészetekben szaporítják. Minden egyes vírustörzset elkülönítve tenyésztenek. A vírusszuszpenzió tisztítható és töményíthető. A vakcina antigéntartalmát, amely elsősorban a vírusszuszpenzió hemagglutinintartalmát jelenti, „A gyártó által végzett vizsgálatok” részben leírtak alapján kell meghatározni. Az egyes törzsek esetében a hemagglutinintartalom nem lehet kevesebb, mint a hatóérték-meghatározás során megfelelőnek bizonyult vakcinában lévő mennyiség. A vakcinához adjuváns adható. 2-2. A VÍRUSSZAPORÍTÁSHOZ HASZNÁLT SZUBSZTRÁTUM 2-2-1. Előkeltetett tyúktojások. Ha a vakcinavírust előkeltetett tyúktojásokban szaporítják, a tojásoknak egészséges csirkeállományból kell származniuk. 2-2-2. Sejttenyészetek. Ha a vakcinavírust sejttenyészetekben szaporítják, a sejttenyészeteknek meg kell felelniük az állatgyógyászati vakcinák előállításához használt sejttenyészetekre vonatkozó követelményeknek (5.2.4). 2-3. A VAKCINA ÖSSZETÉTELÉNEK KIVÁLASZTÁSA A vakcinatörzsek kiválasztása járványtani adatokon alapul. Az Állategészségügyi Világszervezet (OIE, a korábbi Office international des épizooties) rendszeres időközönként áttekinti a járványtani adatokat, és ha szükséges, új törzseket javasol, az uralkodó járványtani helyzetnek megfelelően. Ezeket a törzseket az Európai Gyógyszerkönyv kidolgozásáról szóló Egyezményt aláíró államok hatályos rendelkezéseivel összhangban kell alkalmazni. A vakcina feleljen meg az ártalmatlanságra (5.2.6) és hatékonyságra (5.2.7) vonatkozó követelményeknek azon lovak esetében, amelyek kezelésére a vakcinát szánják. Amennyiben ismert, hogy egy bizonyos lófajta különösen érzékeny a vakcinára, akkor az ártalmatlansági vizsgálatba az adott fajtájú lovakat be kell vonni. Az ártalmatlanság és a hatékonyság bizonyítására az alábbi ártalmatlanság (2-3-1. pont) és immunizáló képesség (2-3-2. pont) vizsgálatok is alkalmazhatók. 2-3-1. Ártalmatlanság. A vizsgálatokat minden egyes javallott alkalmazási módon és formával, továbbá minden olyan állatkategóriával el kell végezni, amelynek kezelésére a vakcinát szánják. A vakcina olyan gyártási tételét használjuk, amely legalább a gyártási tételben várható legnagyobb hatóértéket tartalmazza.



A vizsgálathoz legalább 8, lehetőleg lóinfluenza elleni ellenanyagoktól mentes lovat használunk, indokolt esetben azonban alacsony ellenanyagszinttel rendelkező, lóinfluenza ellen korábban nem oltott állatok is felhasználhatók, amennyiben vakcinával való kezelésük nem vált ki emlékeztető oltásra jellemző választ. Minden egyes lovat 1 adag vakcinával oltunk, majd 14 nap elteltével újabb adag vakcinával kezelünk. Az állatokat, legalább napi rendszerességgel, további 14 napig megfigyelés alatt tartjuk. A vakcina megfelel a vizsgálat követelményének, ha a vizsgálat 28 napja alatt egy állatnál sem figyelhető meg a vakcinához köthető rendellenes helyi vagy általános reakció, és egyetlen állat sem hullik el a vakcinához köthető okokból. 2-3-2. Immunizáló képesség. A 2-3-2-1. pontban leírt vizsgálat alkalmas a vakcinában jelen levő törzsek immunizáló képességének igazolására. A virulens vírussal történő felülfertőzési vizsgálatot (lásd 2-3-2-1. pont) legalább egy vakcinatörzsre el kell végezni. A vakcinában előforduló többi törzs esetében, indokolt esetben, az immunizáló képesség igazolása alapulhat a vakcina által a lovakban kiváltott szerológiai válaszon is (lásd 2-3-2-2. pont); az ilyen törzsekkel szemben nyújtott védettség bizonyítása, antigénszerkezet szempontjából rokon törzsek esetében, az ellenanyagtiter és a védettség közötti összefüggésről szóló szakirodalmi adatokon alapulhat. Amennyiben szerológiai módszert alkalmazunk, a vizsgálatot a 2-3-2-1. pontban leírtak szerint végezzük, de a virulens felülfertőzés helyett két héttel az utolsó oltás után vért veszünk, és megfelelő immunkémiai módszerrel (2.7.1), mint például az alábbiakban leírt egyszerű radiális hemolízis vizsgálat vagy a hemagglutináció-gátlási próba, meghatározzuk minden egyes szérum ellenanyagtiterét; a vizsgálat validálásához referenciaszérumot alkalmazunk. Az elfogadhatósági követelmények az adott törzstől függnek, és a rendelkezésre álló adatokon alapulnak. Az A/equine-2 vírus esetében a vakcinák rendszerint megfelelőek voltak, ha az egyes szérumok ellenanyagtitere az egyszerű radiális hemolízis vizsgálattal meghatározva legalább 85 mm2 volt, illetve a hemagglutináció-gátlási próbát elvégezve legalább 1:64 (az antigén szuszpenziójával és a vörösvértestekkel való összekeverés előtt). Az egyszerű radiális hemolízis vizsgálatban referenciaszérumként BRP 1. altípusú lóinfluenza A törzs/ló/Newmarket/77 lóantiszérum, BRP 2. altípusú lóinfluenza Európai A törzs/ló/Newmarket/2/93 lóantiszérum, BRP 2. altípusú lóinfluenza Amerikai A törzs/ló/Newmarket/1/93 lóantiszérum, és BRP 2. altípusú lóinfluenza Amerikai A törzs/ló/ Dél Afrika/4/03 lóantiszérum alkalmazható. Az hogy az adott terméknél milyen típusú immunizáló képességet (felülfertőzés elleni védelem vagy ellenanyag-termelés) igazoltak, a termék javallatában szerepel. 2-3-2-1. A betegség tüneteivel szemben nyújtott védettség és a vírusürítés csökkentése. A vizsgálatot olyan fertőző törzs alkalmazásával végezzük, amely ellen a vakcina a javallata szerint védettséget nyújt. Lehetőség szerint friss izolátumot alkalmazunk. A vizsgálatot legalább 6 hónapos lovakon, a javallatban szereplő valamennyi alkalmazási módon és formával elvégezzük. Minden esetben a legkisebb hatóértékű vakcinát használjuk. Legalább 10, lóinfluenza vírus elleni ellenanyagoktól mentes lótól vért veszünk, és a mintákat, a szeronegativitás igazolása céljából, lóinfluenza vírus elleni ellenanyagokra egyedileg vizsgáljuk. Legalább 6 állatot az ajánlott program szerint oltunk, legalább 4 állatot pedig kontrollcsoportként meghagyunk. 7 nappal az első oltás után minden egyes vakcinázott állattól másodszor is vért veszünk, és a mintákat külön-külön ismét megvizsgáljuk lóinfluenza vírus elleni ellenanyagokra, hogy kimutassuk az esetleges másodlagos immunválaszt. Azokat az állatokat, amelyek ennél a lépésnél szerokonverziót mutatnak, kizárjuk a vizsgálatból. Legkorábban két héttel az utolsó oltást követően valamennyi vizsgált állatot, aeroszol formájában, olyan mennyiségű lóinfluenza vírussal fertőzünk, amely elegendő ahhoz, hogy fogékony állatban kiváltsa a betegség jellegzetes tüneteit (például láz, orrfolyás, köhögés). Az állatokat legalább napi rendszerességgel, 14 napon át megfigyelés alatt tartjuk. Naponta minden egyes állatból orrtampont veszünk a vírus izolálásának céljából.



A vakcina megfelel a vizsgálat követelményeinek, ha a betegség tünetei az oltott állatok esetében legfeljebb igen enyhék, míg a kontroll egyedeknél kifejezettek. A vírusürítéses napok átlagos számának és a megfelelő vírustiterek értékének az oltott lovak esetében szignifikánsan alacsonyabbnak kell lennie, mint a kontroll egyedeknél. 2-3-2-2. Antitestek jelenléte az oltást követően 2-3-2-2-1. Egyszerű radiális hemolízis. Minden egyes szérumot 56 °C-on, 30 percig tartó hőkezeléssel inaktiválunk. A szérumokat a vakcina előállításához használt törzs(ek)ből készített antigén(ek) alkalmazásával vizsgáljuk. Barbiturát–tompítóoldattal készült birka vörösvértest-szuszpenziót (1 térfogat vörösvértest 10 térfogat végső szuszpenzióban) 1 ml-ét az influenza vírustörzs barbiturát– tompítóoldattal készült megfelelő hígításának 1 ml-ével összekeverjük, és az elegyet 4 °C-on 30 percig inkubáljuk. A vírus/vörösvértest elegy 2 ml-éhez R króm(III)-klorid-hexahidrát 3 g/l töménységű oldatának 1 ml-ét adjuk, az elegyet összekeverjük és 10 percig állni hagyjuk. Az érzékennyé tett (szenzitizált) vörösvértesteket vízfürdőben 47 °C-ra melegítjük. R elektroforézis céljára szánt agaróz 10 g/l töménységű, barbiturát–tompítóoldattal készített oldatának 15 ml-ét, 0,7 ml szenzitizált vörösvértest-szuszpenziót és megfelelő mennyiségű, barbiturát–tompítóoldattal hígított tengerimalac komplementet 47 °C-on összekeverünk. A keveréket Petri-csészékbe öntjük, és hagyjuk az agart megdermedni. Az agar rétegbe lyukakat vágunk, és minden egyes lyukba 5-5 µl hígítatlan vizsgálandó szérumot vagy kontrollszérumot mérünk. A Petri-csészéket 37 °C-on, 18 órán keresztül inkubáljuk. Megmérjük a hemolízisgyűrű átmérőjét, és kiszámítjuk a területét. Ez adja meg a négyzetmilliméterben kifejezett ellenanyagtitert. Az egyszerű radiális hemolízis vizsgálatban referenciaszérumként BRP 1. altípusú lóinfluenza A törzs/ló/Newmarket/77 lóantiszérum, BRP 2. altípusú lóinfluenza Európai A törzs/ló/Newmarket/2/93 lóantiszérum, BRP 2. altípusú lóinfluenza Amerikai A törzs/ló/Newmarket/1/93 lóantiszérum, és BRP 2. altípusú lóinfluenza Amerikai A törzs/ló/ Dél Afrika/4/03 lóantiszérum alkalmazható. 2-3-2-2-2. Hemagglutináció-gátlási próba. Minden egyes szérumot 56 °C-on 30 percig tartó hőkezeléssel inaktiválunk. Az egyes szérumok egy térfogatrésznyi mennyiségéhez három térfogatrész R nátrium-klorid-tartalmú foszfát–tompítóoldatot (pH 7,4) és R könnyű kaolin ugyanezen tompítóoldattal készült, 250 g/l töménységű szuszpenziójának négy térfogatrészét adjuk. Az elegyeket 10 percig rázatjuk, majd centrifugáljuk, és a felülúszót tömény csirke vörösvértest-szuszpenzióval elegyítjük. Az elegyet 60 percig 37 °C-on állni hagyjuk, majd centrifugáljuk. Az így kapott szérumhígítás 1:8. A vakcina előállításához használt törzs(ek)ből készített antigén(ek) alkalmazásával a vizsgálatokat valamennyi szérumon elvégezzük. A hígított szérumokból 2-es léptékű hígítási sort készítünk. A kapott hígítások 0,025 ml-éhez 0,025 ml R éterrel kezelt, 4 hemagglutináló egységet tartalmazó antigénszuszpenziót adunk. A keverékeket 30 percig állni hagyjuk, majd milliliterenként 2×107 vörösvértestet tartalmazó csirke vörösvértest-szuszpenzió 0,05 ml-ét adjuk hozzájuk. Újabb 1 óra elteltével feljegyezzük az adott szérumnak azt az utolsó hígítását, amely még teljes mértékben gátolja a hemagglutinációt. 2-4. A GYÁRTÓ ÁLTAL VÉGZETT VIZSGÁLATOK 2-4-1. Maradék élő vírus. A maradék élő influenzavírusra vonatkozó vizsgálat során a 2-4-1-1. és a 2-4-1-2. módszer közül az érzékenyebbet kell alkalmazni. A vizsgálathoz használt inaktivált vírus mennyisége legalább 10 adag vakcinának feleljen meg. 2-4-1-1. Vizsgálat sejttenyészetekben. A vakcinát megfelelő sejtekbe oltjuk; 8 nap inkubálás után átoltást végzünk, majd további 6-8 napon keresztül inkubálunk. A felülúszóból kb. 0,1 ml-t learatunk, és hemagglutinációs vizsgálattal megvizsgáljuk élő vírus jelenlétére. Amennyiben hemagglutináció lép fel, sejttenyészeten egy további átoltást végzünk, majd újra elvégezzük a hemagglutinációs vizsgálatot. Az inaktivált vírusaratás megfelel a vizsgálat követelményének, ha nem lép fel hemagglutináció. 2-4-1-2. Vizsgálat előkeltetett tojásokban. 10 előkeltetett tojás allantois üregébe egyenként a vakcina 0,2 ml-ét oltjuk, majd a tojásokat 3-4 napig 33–37 °C-on inkubáljuk. A vizsgálat csak abban az esetben értékelhető, ha a 10 embrióból legalább 8 életben marad. Minden egyes életben maradt embrió



allantois folyadékából 0,5-0,5 ml-t learatunk, és egyesítjük a folyadékokat. Az összekevert folyadékból 0,2-0,2 ml-t oltunk további 10 előkeltetett tojásba, melyeket ezt követően 3-4 napig 33– 37 °C-on inkubálunk. A vizsgálat csak abban az esetben értékelhető, ha a 10 embrióból legalább 8 életben marad. Minden egyes túlélő embrió allantois folyadékából kb. 0,1 ml-t learatunk, és a folyadékokat hemagglutinációs vizsgálattal külön-külön megvizsgáljuk élő vírusra. Ha bármelyik folyadékban hemagglutinációt tapasztalunk, azzal további átoltást végzünk tojásokban, majd újra elvégezzük a hemagglutinációs vizsgálatot. Az inaktivált vírusaratás megfelel a vizsgálat követelményének, ha nem lép fel hemagglutináció. 2-4-2. A gyártási tétel hatóértékének vizsgálata. A „Hatóérték” (3-4.) pontban előírt vizsgálatot nem szükséges minden gyártási tétel esetében elvégezni, amennyiben azt egy legkisebb hatóértékű gyártási tételnél előzetesen meghatározták. Ha a vizsgálatot nem végezzük el, más megfelelő, validált vizsgálatot kell alkalmazni, amelynek elfogadási követelményeit arra a vakcina gyártási tételre vonatkoztatva kell megállapítani, amely a „Hatóérték” pontban leírt vizsgálat(ok) szerint megfelelő eredményt adott. Az alábbi vizsgálat alkalmazható. 5, specifikus ellenanyagoktól mentes tengerimalacot egy adag vakcinával szubkután oltunk. Az állatoktól 21 nappal később vért veszünk, és elkülönítjük a szérumokat. A szérumok specifikus ellenanyag-tartalmát megfelelő immunkémiai módszerrel (2.7.1), például egyszerű radiális hemolízissel vagy hemagglutináció-gátlási próbával vizsgáljuk. A vizsgálat validálására referenciaszérumokat használunk. A vakcina megfelel a vizsgálat követelményeinek, ha az ellenanyagtiterek szignifikánsan nem alacsonyabbak, mint a lovakon megfelelő hatékonyságúnak bizonyult összehasonlító gyártási tétellel tengerimalacokban kapott értékek. 2-4-3. Bakteriális endotoxinok. A termelés nyomon követése céljából, a tojásokban előállított vakcinák esetében meghatározzuk a vírusaratás bakteriális endotoxin tartalmát. 2-4-4. Hemagglutinintartalom. Az inaktivált vírusszuszpenzió hemagglutinintartalmát, adott esetben tisztítás és töményítés után, megfelelő immunkémiai módszerrel (2.7.1), például egyszerű radiális immundiffúzióval határozzuk meg, megfelelő hemagglutinin referenciakészítmény alkalmazásával. Az inaktivált vírusszuszpenzió megfelel a vizsgálat követelményének, ha hemagglutinintartalma azon határok közé esik, amelyek megfelelő vakcina készítését teszik lehetővé. 3. A GYÁRTÁSI TÉTEL VIZSGÁLATA 3-1. Azonosítás. A ló influenzavírus elleni ellenanyagoktól mentes állatokba oltott vakcina a megfelelő ellenanyagok termelését idézi elő. 3-2. Baktériumok és gombák. A vakcina, illetve adott esetben a feloldására szánt oldószer is, feleljen meg az Állatgyógyászati vakcinák (0062) cikkelyben előírt sterilitási vizsgálat követelményeinek. 3-3. Maradék élő vírus. 10 előkeltetett tojás allantois üregébe 0,2-0,2 ml vakcinát oltunk, majd a tojásokat 3-4 napig 33–37 °C-on inkubáljuk. A vizsgálat csak abban az esetben értékelhető, ha a tíz embrióból legalább 8 életben marad. Minden egyes túlélő embrió allantois folyadékából 0,5 ml-t gyűjtünk, és egyesítjük a folyadékokat. Az egyesített folyadékból 0,2-0,2 ml-t további 10 előkeltetett tojásba oltunk, majd a tojásokat 3-4 napig 33–37 °C-on inkubáljuk. A vizsgálat csak abban az esetben értékelhető, ha a 10 embrióból legalább 8 életben marad. Mindegyik élő embrió allantois folyadékából 0,1 ml-t gyűjtünk, és minden egyes folyadékrészletet egyedileg megvizsgálunk élő vírus jelenlétére, hemagglutinációs vizsgálattal. Ha bármelyik folyadéknál hemagglutinációt tapasztalunk, azzal a folyadékkal tojásokban további átoltást végzünk, és ismét elvégezzük a hemagglutinációs vizsgálatot. A vakcina megfelel a vizsgálat követelményének, ha nem lép fel hemagglutináció. 3-4. Hatóérték. Az egyik ajánlott módon és formában alkalmazott vakcina feleljen meg az „Immunizáló képesség” (2-3-2.) pontban előírt vizsgálat(ok) követelményeinek.

Vaccinum pertussis sine cellulitis ex elementis...


07/2013:1356

VACCINUM PERTUSSIS SINE CELLULIS EX ELEMENTIS PRAEPARATUM ADSORBATUM Pertusszisz vakcina (sejtmentes, alegység, adszorbeált) DEFINÍCIÓ Az adszorbeált, sejtmentes, alegység pertusszisz vakcina a Bordetella pertussis antigén jellegű alkotórészeiből álló, egyedileg előállított és tisztított, ásványi eredetű hordozóra, például alumíniumhidroxidra vagy víztartalmú alumínium-foszfátra adszorbeált készítmény. A vakcina pertusszisztoxoidot, vagy egy toxikus tulajdonságoktól mentes pertusszisztoxin-szerű fehérjét tartalmaz, melyet a megfelelő, genetikailag módosított gén expressziója útján állítanak elő. A pertusszisz-toxoidot olyan módszerrel állítják elő, amely biztosítja, hogy a pertusszisztoxin immunogén hatását megőrizve ártalmatlan toxoiddá alakuljon, és hogy a toxoid ne alakulhasson vissza toxinná. A vakcina tartalmazhat továbbá filamentózus hemagglutinint, pertaktint (69 kDa külső membrán fehérje) és egyéb B. pertussis alkotórészeket, például fimbria-2 és fimbria-3 antigéneket. Utóbbiak együttesen is tisztíthatók. Az antigének összetételét és tulajdonságait azon az alapon kell megválasztani, hogy bizonyított-e védőképességük, és igazolt-e, hogy nem okoznak váratlan reakciókat abban a korcsoportban, melynek kezelésére a vakcinát szánják. ELŐÁLLÍTÁS

ÁLTALÁNOS ELŐÍRÁSOK Bizonyítani kell, hogy az előállítási eljárással mindig a klinikailag hatékonynak és ártalmatlannak bizonyult vakcinához hasonló termék állítható elő. Amennyiben a vakcina előállításához genetikailag módosított B. pertussist használnak, a DNS technológiával előállított termékek (0784) cikkelyben előírt követelményekkel összhangban biztosítani kell a termelés állandó minőségét és a genetikai stabilitást.

Rekombináns

Összehasonlító vakcina. A klinikai kipróbálás során megfelelő hatékonyságúnak bizonyult vakcina gyártási tétel vagy egy azt reprezentáló gyártási tétel használható összehasonlító vakcinaként. A reprezentatív gyártási tétel előállítása során szigorúan ragaszkodni kell a klinikai kipróbálásra használt gyártási tételnél alkalmazott gyártási folyamathoz. Az összehasonlító készítmény olyan módszerrel stabilizálható, amelyről stabilizált és nem stabilizált gyártási tételeket összehasonlítva igazolt, hogy nincs jelentős hatással a hatóérték-meghatározásra.

AZ ALKOTÓRÉSZEK JELLEMZÉSE A vakcina kifejlesztése során a gyártási folyamat validálásával bizonyítani kell, hogy az egyedileg előállított alkotórészek következetesen megfelelnek az alábbi követelményeknek; az előállítás állandóságának bizonyítása után a vizsgálatokat nem szükséges minden egyes gyártási tételen elvégezni.

Adenilát-cikláz. Legfeljebb 500 ng, a kész gyártási tétel 1 adagjára vonatkoztatva. Az adenilátcikláz mennyiségét immunoblot analízissel vagy más megfelelő módszerrel határozzuk meg.

Tracheális citotoxin. Legfeljebb 2 pmol, a kész gyártási tétel 1 adagjára vonatkoztatva. A tracheális citotoxin mennyiségét megfelelő módszerrel, folyadékkromatográfiával (2.2.29) határozzuk meg.

például

biológiai

értékméréssel

vagy

Maradék dermonekrotikus toxin mentesség. Három szopós egér mindegyikének 0,1 ml



térfogatban olyan mennyiségű antigénfrakciót adunk be intradermálisan, amennyit a kész gyártási tétel egy adagja tartalmaz. Az állatokat 48 órán keresztül megfigyelés alatt tartjuk. Bőrelhalásra utaló reakció nem lehet megfigyelhető.

Specifikus sajátságok. A vakcina alegységeit az alábbiakban felsorolt módszerek közül egy vagy több módszerrel vizsgálják, megfelelő referenciakészítményekkel összehasonlítva, az egyes alkotórészek azonosítása és specifikus sajátságainak (az egységnyi fehérjemennyiség aktivitása) meghatározása céljából.

Pertusszisztoxin. In vitro módszerek: kínai hörcsög ovárium-teszt (CHO) és hemagglutináció; in vivo módszerek: limfocita-promóciós aktivitás, hisztamin-szenzibilizáló és inzulinszekréciós aktivitás. A toxin, transzducint használva akceptorként, ADP-riboziltranszferáz aktivitást mutat.

Filamentózus hemagglutinin. Hemagglutináció és annak gátlása specifikus antitestek hatására. Pertaktin, fimbria-2 és fimbria-3 antigének. Reaktivitás specifikus antitestekkel. Pertusszisztoxoid. A pertusszisztoxinra jellemző összes hatás gátlására képes antitestek termelését váltja ki állatokban.

TISZTÍTOTT ALEGYSÉGEK Az egyes alegységek előállítása oltócsíra-rendszerben történik. Az oltócsíra-tenyészeteket olyan módon tartják fenn, hogy megtartsák toxintermelő képességüket, illetve amennyiben szükséges, ez tudatos újraválogatással helyreállítható legyen. Emberi vért vagy vérkészítményeket a tenyésztőtáptalajok egyike sem tartalmazhat. Az oltócsíratételek és az inokulumok előállításához használt táptalajok tartalmazhatnak állati eredetű vért vagy vérkészítményeket. A pertusszisztoxint, illetve adott esetben a filamentózus hemagglutinint és pertaktint tisztítják, majd tulajdonságainak meghatározása után megfelelő kémiai anyagokkal detoxifikálják olyan módszerrel, amely biztosítja, hogy a toxoid ne alakulhasson vissza toxinná, különösen a tárolás során, illetve hőhatás esetén. A többi alegységet, mint a fimbria-2 és fimbria-3 antigéneket egyedileg, illetve együttesen tisztítják, tulajdonságaikat meghatározzák, és igazolják toxikus anyagoktól való mentességüket. A tisztítási eljárás validálásával bizonyítani kell a tenyésztés és a tisztítás során használt anyagok megfelelő mértékű eltávolítását. A tisztítási folyamat monitorozása céljából, és azért, hogy a kész gyártási tételben mennyisége a lehető legkevesebb legyen, meg kell határozni a bakteriális endotoxin tartalmat (2.6.14). A határértékeket az egyes alegységekre vonatkozóan úgy kell megállapítani, hogy a kész gyártási tétel 1 emberi adagjában ne érje el a 100 NE-t. A detoxifikálás előtt az alegységek tisztaságát megfelelő módszerrel, például poliakrilamidgélelektroforézissel (PAGE) vagy folyadékkromatográfiával meg kell határozni. Az alegységek SDSPAGE, vagy specifikus mono- illetve poliklonális antitesteket alkalmazó immunoblot analízissel jellemezhetők. A követelményeket az egyes termékekre vonatkozóan egyedileg kell megállapítani. Csak azok a tisztított alegységek használhatók a letöltés előtti késztermék vakcina előállításához, amelyek megfelelnek az alábbi követelményeknek.

Sterilitás (2.6.1). A vizsgálathoz minden táptalajra olyan mennyiséget viszünk a tisztított alegységekből, amely legalább 100 adag kész gyártási tétellel egyenértékű.

Maradék pertusszisz toxin. A készítmény feleljen meg a vizsgálat követelményeinek. Az egereken végzett vizsgálat helyett olyan validált módszer is alkalmazható, mely a toxin kínai hörcsög ováriumsejtre (CHO) kifejtett hatásán alapul.

Maradék detoxifikáló anyagok és egyéb reagensek. Ezen anyagok mennyiségét meg kell határozni, és igazolni kell, hogy mennyiségük alacsonyabb az elfogadott határértéknél. Ettől csak abban az esetben lehet eltekinteni, ha az eljárás validálásával igazolták, hogy ezek az anyagok a



folyamat során megfelelő mértékben eltávolításra kerülnek.

Antigéntartalom. Az antigéntartalmat megfelelő immunkémiai módszerrel (2.7.1), a fehérjenitrogént kénsavas roncsolással (2.5.9), vagy egyéb alkalmas módszerrel határozzuk meg. Az antigénmennyiség fehérje-nitrogénhez viszonyított aránya a készítményre megállapított határértékek között legyen.

LETÖLTÉS ELŐTTI KÉSZTERMÉK VAKCINA A vakcinát tisztított alegységek megfelelő mennyiségének alumínium-hidroxid vagy víztartalmú alumínium-foszfát hordozóra történő egyedi vagy együttes adszorbeáltatásával állítják elő. Megfelelő mikrobiológiai tartósítószer alkalmazható. A kész gyártási tétel előállítására csak az alábbi követelményeknek megfelelő letöltés előtti késztermék vakcina használható.

Mikrobiológiai tartósítószer. Ha a készítmény tartalmaz mikrobiológiai tartósítószert, annak mennyiségét megfelelő kémiai vagy fizikai-kémiai módszerrel meg kell határozni. A mikrobiológiai tartósítószer mennyisége az elfogadott érték 85–115%-a legyen. Sterilitás (2.6.1). A vizsgálatot minden táptalaj esetében 10 ml vakcinával végezzük. KÉSZ GYÁRTÁSI TÉTEL Csak az a kész gyártási tétel szabadítható fel, amely megfelel az „Azonosítás”, „Vizsgálatok” és „Hatóérték-meghatározás” pontokban előírt követelményeknek. Amennyiben a maradék pertusszisztoxin-mentesség, a toxoid visszaalakulás, a mikrobiológiai tartósítószer, a szabad formaldehid és a hatóérték-meghatározás vizsgálatra már a letöltés előtti késztermék vakcina vizsgálatai között sor került, és a vizsgálatok megfelelő eredménnyel zárultak, elvégzésükre a kész gyártási tétel esetében nincs szükség. AZONOSÍTÁS A vakcinát megfelelő módszerrel, mint például az alábbi, példaként megadott módszer, deszorbeáljuk. A vizsgálni kívánt vakcinában annyi R nátrium-citrátot oldunk fel, hogy 10 g/l töménységű oldatot kapjunk. Az oldatot megközelítőleg 16 órán át 37 °C-on tartjuk, és addig centrifugáljuk, míg tiszta felülúszó folyadékot nem nyerünk. A tiszta felülúszó folyadék, megfelelő immunkémiai módszerrel (2.7.1) vizsgálva, reagál a vakcinában lévő alkotórészekre specifikus immunszérummal. VIZSGÁLATOK

Maradék pertusszisz toxin és pertusszisz toxoid visszaalakulása (2.6.33). A kész gyártási tétel feleljen meg a vizsgálat követelményeinek. Alumínium (2.5.13): egy emberi adagban legfeljebb 1,25 mg, amennyiben adszorbensként alumínium-hidroxidot vagy víztartalmú alumínium-foszfátot alkalmaznak.

Szabad formaldehid (2.4.18): legfeljebb 0,2 g/l. Mikrobiológiai tartósítószer. Ha a készítmény tartalmaz mikrobiológiai tartósítószert, annak mennyiségét megfelelő kémiai vagy fizikai-kémiai módszerrel meg kell határozni. A mikrobiológiai tartósítószer mennyisége nem lehet kevesebb, mint a hatásosnak bizonyult legkisebb mennyiség, ugyanakkor nem lehet több a jelzett érték 115%-ánál. Sterilitás (2.6.1). A készítmény feleljen meg a sterilitási vizsgálat követelményeinek. HATÓÉRTÉK-MEGHATÁROZÁS

A pertusszisz-vakcina (sejtmentes) hatóértékének meghatározása (2.7.16) fejezetben előírt



vizsgálatok egyikét végezzük el. A vakcinának az egyes jelen levő sejtmentes pertusszisz antigének elleni antitestek képződését serkentő képessége nem lehet szignifikánsan (P = 0,95) kisebb, mint az összehasonlító vakcina ugyanezen képessége. FELIRAT A feliraton fel kell tüntetni: – a vakcinában található alegységek megnevezését és mennyiségét, – adott esetben, hogy a vakcina géntechnológiai módszerrel előállított pertusszisztoxin-szerű fehérjét tartalmaz, – az adszorbens nevét és mennyiségét, – hogy a vakcina használat előtt felrázandó, – hogy a vakcinát tilos lefagyasztani.

Vaccinum diphthteriae, tetani, pertussis sine cellulis ex elementis...


07/2013:2067

VACCINUM DIPHTHERIAE, TETANI, PERTUSSIS SINE CELLULIS EX ELEMENTIS PRAEPARATUM, HEPATITIDIS B (ADNR), POLIOMYELITIDIS INACTIVATUM ET HAEMOPHILI STRIPI B CONIUGATUM ADSORBATUM Diftéria, tetanusz, pertusszisz (sejtmentes, alegység), hepatitisz B (rDNS), poliomielitisz (inaktivált) és konjugált b típusú hemofilusz vakcina (adszorbeált) DEFINÍCIÓ Az adszorbeált diftéria, tetanusz, pertusszisz (sejtmentes, alegység), hepatitisz B (rDNS), poliomielitisz (inaktivált) és konjugált b típusú hemofilusz vakcina diftéria formol toxoidból, tetanusz formol toxoidból, Bordetella pertussis egyedileg tisztított antigén jellegű alegységeiből, hepatitisz B felületi antigénből (HBsAg), a humán poliovírus megfelelő 1., 2., és 3. típusú törzseiből (melyeket arra alkalmas sejttenyészeten állítottak elő és inaktiváltak) és kovalensen hordozófehérjéhez kötött poliribozilribitol-foszfát (PRP) komponensből álló összetett készítmény. A vakcinában lévő antigének ásványi hordozóra (például alumínium-hidroxid, vagy víztartalmú alumínium-foszfát) adszorbeálhatók. A készítmény külön tartályban tartalmazhatja a hemofilusz komponenst; utóbbi tartalmát közvetlenül felhasználás előtt vagy felhasználás közben kell a vakcina többi komponensével elegyíteni. A formol toxoidok Corynebacterium diphtheriae és Clostridium tetani tenyészetek által termelt toxinokból készülnek. A vakcina pertusszisz toxoidot, vagy egy toxikus tulajdonságoktól mentes pertusszisz-toxin-szerű fehérjét tartalmaz, melyet a megfelelő, genetikailag módosított gén expressziója útján állítanak elő. A pertusszisz toxoidot olyan módszerrel állítják elő, amely biztosítja, hogy a pertusszisz-toxin immunogén hatását megőrizve ártalmatlan toxoiddá alakuljon, és hogy a toxoid ne alakulhasson vissza toxinná. A sejtmentes pertusszisz komponens tartalmazhat filamentózus hemagglutinint, pertaktint (69 kDa külső membrán fehérje) és egyéb B. pertussis alkotórészeket, például fimbria-2 és fimbria-3 antigéneket. Utóbbiak együttesen is tisztíthatók. Az antigének összetételét és tulajdonságait azon az alapon kell megválasztani, hogy bizonyított-e védő képességük, és igazolt-e, hogy nem okoznak váratlan reakciókat abban a korcsoportban, melynek kezelésére a vakcinát szánják. A hepatitisz B felületi antigén a hepatitisz B vírus egyik alkotó fehérjéje; az antigént rekombináns DNS technológiával állítják elő. A PRP lineáris kopolimer, mely ismétlődő 3-β-D-ribofuranozil-(1→1)-ribitol-5-foszfát [(C10H19O12P)n] egységekből áll, meghatározott molekulaméretű, és a vakcina előállítására alkalmas b típusú Haemophilus influenzae törzsből származik. A PRP–hordozófehérje konjugátum a poliszacharid összetevőre T-sejt-függő B-sejtes immunválaszt vált ki. ELŐÁLLÍTÁS ÁLTALÁNOS ELŐÍRÁSOK Bizonyítani kell, hogy az előállítási eljárással mindig a klinikailag hatékonynak és ártalmatlannak bizonyult vakcinához hasonló termék állítható elő. Amennyiben a vakcina hemofilusz komponense külön tartályban található, az állandósági vizsgálatok részeként a diftéria, tetanusz, pertusszisz, hepatitisz B és poliomielitisz komponens meghatározását az



alkalmazási előírásnak megfelelően szuszpendált, megfelelő számú gyártási tételen is el kell végezni. A továbbiakban, rutin vizsgálatok céljából, ezeknek a komponenseknek a meghatározása a hemofilusz komponenssel történő elegyítés nélkül is végezhető.

A diftéria és a tetanusz komponensek fajlagos toxicitása. Az előállítási módszert validálni kell annak igazolására, hogy a termék, amennyiben vizsgálnánk, megfelelne a következő vizsgálat követelményeinek. 5 egészséges, 250–350 g súlyú tengerimalac mindegyikét a feliraton feltüntetett emberi adag ötszörösével szubkután oltunk. Az állatok korábban nem kaphattak kezelést semmilyen anyaggal, amely a vizsgálatot zavarná. Amennyiben az injekció beadását követő 42 napon belül bármelyik állat a diftéria toxémia vagy a tetanusz tüneteit mutatja, vagy elpusztul, a vakcina nem felel meg a vizsgálat követelményeinek. Ha több mint egy állat hullik el nem specifikus tüneteket mutatva, a vizsgálat egyszer megismételhető; ha a második vizsgálat során egynél több állat elhullik, a vakcina nem felel meg a vizsgálat követelményeinek. A tisztítási folyamat monitorozása céljából, és azért, hogy a kész gyártási tételben mennyisége a lehető legkevesebb legyen, meg kell határozni a tisztított diftéria és tetanusz toxoid késztermék, a pertusszisz alegységek, a hepatitisz B felszíni antigén, a tisztított inaktivált monovalens poliovírus aratások és a letöltés előtti késztermék PRP konjugátum bakteriális endotoxin tartalmát (2.6.14). A határértékeket az egyes komponensekre vonatkozóan úgy kell megállapítani, hogy az endotoxintartalom ne haladja meg az adott vakcinára elfogadott értéket. A készítményfejlesztés során és a gyártási folyamat esetleges újravalidálása esetén pirogénvizsgálatot (2.6.8) végzünk nyulakban, a kész gyártási tétel megfelelő mennyiségének beadásával. A vakcina abban az esetben elfogadható, amennyiben igazolt, hogy nincs pirogén aktivitása. A készítményfejlesztés során és a gyártási folyamat esetleges újravalidálása esetén állatkísérletekkel kell igazolni, hogy a vakcina a PRP komponensre T-sejt-függő B-sejtes immunválaszt vált ki. A kész gyártási tétel és a megfelelő köztitermékek stabilitását egy vagy több indikátorvizsgálat alapján értékelik. A hemofilusz komponens esetében ezek a vizsgálatok magukban foglalhatják a molekulaméret, a konjugátumban lévő szabad PRP és a depolimerizáció kinetikájának meghatározását. A stabilitási vizsgálatok eredményeit figyelembe véve, a felszabadítási követelményeket úgy állapítják meg ezen indikátorvizsgálatokra, hogy a vakcina a lejárati idő végéig megfeleljen.

Összehasonlító vakcina (vakcinák). A több komponenst tartalmazó vakcinák hatóértékének meghatározásához megengedett monokomponensű összehasonlító vakcinák használata, feltéve, hogy teljesülnek a vizsgálat érvényességének követelményei. Ha ez nem lehetséges, a vakcina egyes komponensei közötti kölcsönhatás, vagy a vizsgálni kívánt és a monokomponensű összehasonlító vakcina eltérő összetétele miatt, a klinikai kipróbálás során megfelelő hatékonyságúnak bizonyult vakcina gyártási tétel, vagy egy azt reprezentáló gyártási tétel használható erre a célra. A reprezentatív gyártási tétel előállítása során szigorúan ragaszkodni kell a klinikai kipróbálásra használt gyártási tételnél alkalmazott gyártási folyamathoz. Az összehasonlító készítmény olyan módszerrel stabilizálható, amely bizonyítottan nincs hatással a hatóérték meghatározására. A KOMPONENSEK ELŐÁLLÍTÁSA A komponenseket a Diftéria vakcina (adszorbeált) (0443), a Tetanusz vakcina (adszorbeált) (0452), a Pertusszisz vakcina (sejtmentes, alegység, adszorbeált) (1356), a Hepatitisz B vakcina (rDNS) (1056), a Poliomielitisz vakcina (inaktivált) (0214) és a Konjugált b típusú hemofilusz vakcina (1219) cikkelyekben leírt követelményeknek megfelelően állítják elő. LETÖLTÉS ELŐTTI KÉSZTERMÉK VAKCINA

Mindegyik komponenst ugyanabban a tartályban tartalmazó vakcina. A letöltés előtti késztermék vakcinát megfelelő mennyiségű tisztított diftéria és tetanusz toxoid, tisztított sejtmentes pertusszisz komponensek és hepatitisz B felületi antigén ásványi hordozóra, például alumíniumhidroxidra, vagy víztartalmú alumínium-foszfátra történő együttes vagy egyedi adszorbeáltatásával, majd megfelelő mennyiségű PRP konjugátum és 1., 2. és 3. típusú humán poliovírus monovalens



aratások vagy az ezekből készült háromkomponensű aratáskeverék hozzáadásával állítják elő. Megfelelő mikrobiológiai tartósítószer alkalmazható.

A hemofilusz komponenst külön tartályban tartalmazó vakcina. A diftéria, tetanusz, pertusszisz, hepatitisz B és poliovírus komponenst tartalmazó letöltés előtti késztermék vakcinát megfelelő mennyiségű tisztított diftéria és tetanusz toxoid, tisztított sejtmentes pertusszisz komponensek és hepatitisz B felületi antigén ásványi hordozóra, például alumínium-hidroxidra, vagy víztartalmú alumínium-foszfátra történő együttes vagy egyedi adszorbeáltatásával, majd 1., 2. és 3. típusú humán poliovírus tisztított és inaktivált monovalens aratások vagy az ezekből készült megfelelő aratáskeverék megfelelő mennyiségének hozzáadásával állítják elő. Ezt a letöltés előtti késztermék vakcinát külön töltik le. Megfelelő mikrobiológiai tartósítószer alkalmazható. A hemofilusz komponens letöltés előtti késztermék vakcina a késztermék konjugátumnak megfelelő hígítófolyadékkal a végső koncentrációra történő hígításával készül. A letöltés előtti késztermék vakcinához stabilizálószer is adható. A kész gyártási tétel előállítására csak az alábbi követelményeknek megfelelő letöltés előtti késztermék vakcina használható.

Szarvasmarha szérumalbumin. A kész vakcina egy emberi adagjában legfeljebb 50 ng; az aratások tisztítása után és a letöltés előtti késztermék vakcina előállítása előtt, az adszorbens hozzáadása előtt a poliomielitisz komponensben alkalmas immunkémiai módszerrel (2.7.1) meghatározva.

Mikrobiológiai tartósítószer. Ha a készítmény tartalmaz mikrobiológiai tartósítószert, annak mennyiségét megfelelő kémiai módszerrel meg kell határozni. A mikrobiológiai tartósítószer mennyisége az elfogadott érték 85–115%-a legyen. Sterilitás (2.6.1). A vizsgálatot minden táptalaj esetében 10 ml vakcinával végezzük. KÉSZ GYÁRTÁSI TÉTEL Amennyiben a vakcina hemofilusz komponense külön tartályban található, a hemofilusz komponens kész gyártási tétel fagyasztva szárított. Csak az a kész gyártási tétel szabadítható fel, mely megfelel az „Ozmolalitás” vizsgálatban és az „Azonosítás”, „Vizsgálatok” és „Hatóérték-meghatározás” pontokban előírt követelményeknek. Amennyiben az ozmolalitás, a maradék pertusszisz-toxin mentesség, a pertusszisz toxoid visszaalakulás, a mikrobiológiai tartósítószer vizsgálatokra és a diftéria, tetanusz és pertusszisz komponensek hatóérték-meghatározására már a letöltés előtti késztermék vakcina vizsgálatai között sor került, és a vizsgálatok megfelelő eredménnyel zárultak, elvégzésükre a kész gyártási tétel esetében nincs szükség. Amennyiben a szabad formaldehid tartalmat a tisztított antigén-késztermék és a tisztított monovalens vagy trivalens poliovírus aratások, vagy a letöltés előtti késztermék vakcina vizsgálata során meghatározták, és igazolt, hogy mennyisége a kész gyártási tételben nem haladja meg a 0,2 g/l-t, ez a vizsgálat a kész gyártási tétel esetében elhagyható. Amennyiben a szarvasmarha szérumalbumin vizsgálatot a poliovírus inaktivált monovalens aratásaiból készült háromkomponensű aratáskeveréken vagy a letöltés előtti késztermék vakcinán elvégezték, és a vizsgálat megfelelő eredménnyel zárult, elvégzésére a kész gyártási tétel esetében nincs szükség. Amennyiben a hepatitisz B komponensre in vivo hatóérték-meghatározást alkalmaznak, azt a letöltés előtti késztermék vakcinán elvégezték, és eredménye megfelelő, ez a vizsgálat a kész gyártási tétel esetében elhagyható. Amennyiben a poliomielitisz komponens esetében az in vivo hatóérték-meghatározást végzik el, és a vizsgálat a letöltés előtti késztermék vakcinán megfelelő eredménnyel zárult, ez a vizsgálat a kész gyártási tétel esetében elhagyható.



A poliomielitisz komponens in vivo hatóérték-meghatározása elhagyható, amennyiben egy adott termék esetében, minden egyes poliovírus típusra igazolt, hogy a D-antigén meghatározás elfogadhatósági kritériumai olyanok, hogy a vizsgálat azonos eredményt ad a vakcina egyes tételeinek elfogadhatósága tekintetében, mint az in vivo hatóérték-meghatározás. Az igazolásnak magában kell foglalnia csökkentett hatóértékű tételek vizsgálatát, melyeket szükség esetén kísérletes úton hoznak létre, például hőkezeléssel vagy az immunogén aktivitás más módon történő csökkentésével. Amennyiben jelentős változás történik az antigének előállításának vagy formulálásának folyamatában, meg kell becsülni a változásnak az in vivo vagy in vitro meghatározásokra gyakorolt hatását, és mérlegelni kell, hogy szükség van-e újravalidálásra.

Szabad PRP. Amennyiben az összes komponens azonos tartályban található, a szabad PRP tartalmat a nem adszorbeált frakcióban kell meghatározni. A hemofilusz komponens esetében a nem kötött PRP-t a konjugátum eltávolítása után kell meghatározni, például anioncserélő, méretkizárásos vagy hidrofób kromatográfiával, ultraszűréssel vagy egyéb validált módszerrel. A szabad PRP mennyisége nem lehet nagyobb a készítmény esetében elfogadott értéknél.

Bakteriális endotoxinok (2.6.14): mennyisége nem lehet nagyobb, mint a készítmény esetében elfogadott érték.

Ozmolalitás (2.2.35). A vakcina ozmolalitása, adott esetben reszuszpendálás után, az adott készítményre elfogadott határértékek között legyen. AZONOSÍTÁS

Amennyiben a vakcina hemofilusz komponense külön tartályban található, a diftéria, tetanusz, pertusszisz, hepatitisz B és poliomielitisz komponenseket tartalmazó tartály tartalmával az A, B, C, D és E azonosítást; a hemofilusz komponenst külön tartalmazó tartály tartalmával az F azonosítást végezzük el. A. A diftéria toxoidot megfelelő immunkémiai módszerrel azonosítjuk (2.7.1). Az alábbi módszer példaként szolgál. A vizsgálni kívánt vakcinában annyi R nátrium-citrátot oldunk fel, hogy 100 g/l töménységű oldatot kapjunk. Az oldatot megközelítőleg 16 órán át 37 °C-on tartjuk, és addig centrifugáljuk, míg tiszta felülúszó folyadékot nyerünk. A tiszta felülúszó folyadék csapadékképződés közben reagál a megfelelő diftéria antitoxinnal.

B. A tetanusz toxoidot megfelelő immunkémiai módszerrel azonosítjuk (2.7.1). Az alábbi módszer példaként szolgál. Az A pontban leírtak szerint nyert tiszta felülúszó folyadék csapadékképződés közben reagál a megfelelő tetanusz antitoxinnal.

C. A pertusszisz alegységeket megfelelő immunkémiai módszerrel azonosítjuk (2.7.1). Az A pontban leírtak szerint nyert tiszta felülúszó folyadék csapadékképződés közben reagál a megfelelő pertusszisz-alegység immunszérummal.

D. A hepatitisz B komponenst megfelelő immunkémiai módszerrel (2.7.1), például in vitro vizsgálattal vagy megfelelő elektroforézises módszerrel (2.2.31) azonosítjuk. E. A vakcina humán poliovírus 1., 2. és 3. típusát megfelelő immunkémiai módszerrel (2.7.1), például a D-antigén enzimhez kapcsolt immunszorbens meghatározásával (ELISA) mutatjuk ki.

F. A PRP-t és a hordozó fehérjét megfelelő immunkémiai módszerrel (2.7.1) azonosítjuk. VIZSGÁLATOK

Amennyiben a vakcina hemofilusz komponense külön tartályban található, a diftéria, tetanusz, pertusszisz, poliomielitisz és hepatitisz B komponenseket tartalmazó tartály tartalmával a



maradék pertusszisz toxin mentességre és toxoid visszaalakulásra, a szabad formaldehidre, alumíniumra, a mikrobiológiai tartósítószerre és a sterilitásra vonatkozó vizsgálatokat; a hemofilusz komponenst külön tartalmazó tartály tartalmával a PRP-tartalomra, a víztartalomra, adott esetben a mikrobiológiai tartósítószerre, adott esetben az alumíniumra és a sterilitásra vonatkozó vizsgálatokat végezzük el. A hemofilusz komponensre vonatkozó egyes vizsgálatokat, melyek esetében a fagyasztva szárítás hatással lehet a vizsgálandó komponensre, a fagyasztva szárított készítményen kell elvégezni. Maradék pertusszisz toxin és pertusszisz toxoid visszaalakulása (2.6.33). A kész gyártási tétel feleljen meg a vizsgálat követelményeinek. PRP-tartalom: a feliraton feltüntetett érték legalább 80%-a, a hemofilusz komponenst külön tartályban tartalmazó készítmény esetében. Azon készítmények esetében, ahol az összes komponens azonos tartályban található, a nem adszorbeált frakció PRP tartalma nem lehet kevesebb a készítményre elfogadott értéknél. A PRP-tartalmat a ribóz- (2.5.31) vagy foszfortartalom (2.5.18) meghatározásával, immunkémiai módszerrel (2.7.1), vagy pulzáló amperometriás detektálást alkalmazó anioncserés folyadékkromatográfiával (2.2.29) határozzuk meg.

Alumínium (2.5.13): egy emberi adagban legfeljebb 1,25 mg, amennyiben adszorbensként alumínium-hidroxidot vagy víztartalmú alumínium-foszfátot alkalmaznak.

Szabad formaldehid (2.4.18): egy emberi adagban legfeljebb 0,2 g/l. Mikrobiológiai tartósítószer. Ha a készítmény tartalmaz mikrobiológiai tartósítószert, annak mennyiségét megfelelő kémiai módszerrel meg kell határozni. A mikrobiológiai tartósítószer mennyisége nem lehet kevesebb, mint a hatásosnak bizonyult legkisebb mennyiség, ugyanakkor nem lehet több a jelzett érték 115%-ánál.

Víztartalom (2.5.12): legfeljebb 3,0%, a fagyasztva szárított hemofilusz komponensre vonatkoztatva.

Sterilitás (2.6.1). A készítmény feleljen meg a sterilitási vizsgálat követelményeinek. HATÓÉRTÉK-MEGHATÁROZÁS

Diftéria komponens. Az Adszorbeált diftéria vakcina hatóértékének meghatározása (2.7.6) fejezetben előírt módszerek egyikét végezzük el. A becsült hatóérték alsó konfidenciahatára (P=0,95) nem lehet alacsonyabb, mint a feltüntetett minimális hatóérték. Igazolt és engedélyezett esetek kivételével, a feliraton feltüntetett minimális hatóérték 30 NE emberi adagonként.


Pertusszisz komponens. A pertusszisz vakcina (acelluláris) hatóértékének meghatározása (2.7.16 ) c. fejezetben előírt módszerek egyikét végezzük el.



A vakcinának az egyes jelen levő sejtmentes pertusszisz antigének elleni antitestek képződését serkentő képessége nem lehet szignifikánsan (P = 0,95) kisebb, mint az összehasonlító vakcina ugyanezen képessége.

Poliomielitisz komponens D-antigén tartalom. A termelés állandóságának ellenőrzése érdekében az 1., 2. és 3. típusú humán poliovírus D-antigén tartalmat megfelelő immunkémiai módszerrel (2.7.1) meg kell határozni. A vizsgálathoz Európai Gyógyszerkönyvi Egységekre kalibrált D-antigén referenciakészítményt kell használni. A feliraton feltüntetett D-antigénmennyiségre vonatkoztatott antigéntartalom a vírus minden típusára az adott terméknél elfogadott határértékek között legyen. A BRP inaktivált poliomielitisz vakcinát Európai Gyógyszerkönyvi Egységekre kalibrálják, és a D-antigén meghatározására alkalmazzák. Az Európai Gyógyszerkönyvi Egység és a Nemzetközi Egység egymással megegyezik.

In vivo vizsgálat. A vakcina feleljen meg az inaktivált poliomielitisz-vakcina hatóértékének in vivo meghatározása (2.7.20) vizsgálat követelményeinek. FELIRAT A feliraton fel kell tüntetni: –


–


–

a HbsAg mennyiségét egy emberi adagban,

–

a poliovírus mindhárom típusának (1., 2. és 3.) névleges mennyiségét egy emberi adagban, a Dantigén Európai Gyógyszerkönyvi Egységekben megadott értéke szerint,

–

a poliomielitisz és a hepatitisz B komponensek előállítására felhasznált sejttípust,

–


–


–


–


–


–


–

adott esetben, hogy a vakcina géntechnológiai módszerrel előállított, pertusszisz-toxin-szerű fehérjét

Vecuronii bromidum


07/2013:1769

VECURONII BROMIDUM Vekurónium-bromid

C34H57BrN2O4 [50700-72-6]

Mr 638

DEFINÍCIÓ [1-[3α,17β,-Bisz(acetoxi)-2β-(piperidin-1-il)-5α-androsztán-16β-il]-1-metilpiperidinium]-bromid. Tartalom: 99,0–101,0 % (vízmentes anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér kristályok, illetve kristályos por. Oldékonyság: vízben kevéssé oldódik; diklórmetánban bőségesen oldódik; acetonitrilben és vízmentes etanolban mérsékelten oldódik. AZONOSÍTÁS A. Fajlagos optikai forgatóképesség (lásd Vizsgálatok). B. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS vekurónium-bromiddal. C. A bromidion a) pont szerinti azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1) az előírt változás észlelhető. VIZSGÁLATOK S oldat. 0,500 g anyagot R tömény sósav 5,15 g/l töménységű oldatával 50,0 ml-re oldunk. Az oldat külleme. Az S oldat tiszta legyen (2.2.1). Színe nem lehet erősebb, mint a BS7 szín– mértékoldaté (2.2.2, II. módszer). Fajlagos optikai forgatóképesség (2.2.7): +30,5 és +35,0 között (vízmentes anyagra). Az S oldatot vizsgáljuk. 0,250 g anyagot 0,05 M sósavval 25,0 ml-re oldunk. B-szennyező. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27).

Vecuronii bromidum


Vizsgálati oldat. 0,10 g vizsgálandó anyagot R diklórmetánnal 5,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 5 mg vizsgálandó anyagot és 5 mg szennyező) R diklórmetánnal 5 ml-re oldunk.

CRS pankurónium-bromidot (B-

Összehasonlító oldat (b). 5,0 mg CRS pankurónium-bromidot (B-szennyező) R diklórmetánnal 100,0 ml-re oldunk. Állófázis: R VRK szilikagél lemez (2–10 µm). Kifejlesztőszer: 1 g R nátrium-bromidot 5 ml R vízben oldunk. Az oldathoz 85 ml R 2-propanolt, majd 10 ml R acetonitrilt elegyítünk. Felvitel: 1 µl. Kifejlesztés: telítetlen kádban, a lemezmagasság kétharmadáig. Szárítás: levegőn, 30 percig. Előhívás: a lemezt R jód R metanolnak és R diklórmetánnak egyenlő térfogatarányú elegyével készült, 2,5 g/l töménységű oldatával bepermetezzük. Rendszeralkalmasság: a) összehasonlító oldat: – a kapott kromatogramon két, egymástól jól elkülönülő folt látható. Követelmény: – B-szennyező: a B-szennyezőnek megfelelő folt nem lehet intenzívebb a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható foltnál (0,25%). Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Frissen készített oldatokat használunk. Vizsgálati oldat. 40,0 mg vizsgálandó anyagot R tömény sósav R metanollal készült, 0,2 g/l töménységű oldatával 20,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 4 mg CRS csúcsazonosításra szánt vekuróniumot (amely A-, C-, D- és Eszennyezőt tartalmaz) R tömény sósav R metanollal készült, 0,2 g/l töménységű oldatával 2 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (b). A vizsgálati oldat 5,0 ml-ét R tömény sósav R metanollal készült, 0,2 g/l töménységű oldatával 100,0 ml-re hígítjuk. Ezen oldat 5,0 ml-ét R tömény sósav R metanollal készült, 0,2 g/l töménységű oldatával 100,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (c). A b) összehasonlító oldat 10,0 ml-ét R tömény sósav R metanollal készült 0,2 g/l töménységű oldatával 50,0 ml-re hígítjuk. Oszlop: – méretei: l = 0,25 m, Ø = 4,6 mm, – állófázis: R kromatográfiás célra szánt, utókezelt, oktadecilszililezett szilikagél (5 µm); – hőmérséklete: 40 °C. Mozgófázis: R tetrametilammónium-hidroxid R tömény foszforsavval pH 6,5 értékre beállított, 18,0 g/l töménységű oldata (50 térfogatrész), R metanol (250 térfogatrész) és R acetonitril (700 térfogatrész) elegye. Áramlási sebesség: 2,0 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 210 nm-en. Injektálás: 20 µl. Kromatografálási idő: a vekurónium retenciós idejének 2,5-szerese.

Vecuronii bromidum


Szennyezők azonosítása: az A-, C-, D- és E-szennyezőt a CRS csúcsazonosításra szánt vekuróniumhoz mellékelt kromatogram és az a) összehasonlító oldat kromatogramjának felhasználásával azonosítjuk. Az elúciós sorrend változhat, de a kémiai referanciaanyagban az egyes szennyezők mennyisége annyira különböző, hogy lehetséges a szennyezők biztos azonosítása. Relatív retenciók a vekuróniumra (retenciós ideje kb. 5 perc) vonatkoztatva: C-szennyező kb. 0,8; Dszennyező kb. 0,9; E-szennyező kb. 1,2; A-szennyező kb. 1,3. Rendszeralkalmasság: a) összehasonlító oldat: – hegy-völgy arány: legalább 2,0, ahol Hp = a D-szennyező csúcsának alapvonaltól mért magassága, és Hv = a D-szennyező csúcsát a főcsúcstól elválasztó görbeszakasz minimumának az alapvonaltól mért távolsága. Szükség esetén növeljük a mozgófázisban a tompítóoldat térfogatát, az acetonitril térfogatának egyidejű csökkentése mellett. A metanol térfogatát ne változtassuk; – szimmetriafaktor: legfeljebb 3,5, a főcsúcsra vonatkozóan. Követelmények: – korrekciós faktorok: a szennyezők mennyiségének számításához csúcsterületüket a következő korrekciós tényezőkkel szorozzuk: A-szennyező 0,6; C-szennyező 1,4; – A-, C-, D- és E-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területe ( 0,25%); – egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a c) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területének kétszerese (0,1%); – összes szennyező: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területének 2,8-szerese (0,7%); – elhanyagolási határ: a c) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területe (0,05%). Víztartalom (2.5.12): legfeljebb 4,0%. Az anyag 0,300 g-ját vizsgáljuk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS 0,450 g anyagot 50 ml R tömény ecetsavban oldunk. Az oldatot, potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), 0,1 M perklórsav–mérőoldattal titráljuk. 1 ml 0,1 M perklórsav–mérőoldattal 63,8 mg C34H57BrN2O4 egyenértékű. ELTARTÁS Légmentesen záró tartályban, fénytől és nedvességtől védve. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, C, D, E. Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10.) cimű általános fejezetet): F.

Vecuronii bromidum


A. [2β,16β-bisz(piperidin-1-il)-5α-androsztán-3α,17β-diil]-diacetát,

B. pankurónium,

C. 1-[17β-(acetiloxi)-3α-hidroxi-2β-(piperidin-1-il)-5α- androsztán-16β-il]-1-metilpiperidinium,

D. 1-[3α,17β-dihidroxi-2β-(piperidin-1-il)-5α-androsztán-16β-il]-1-metilpiperidinium,

Vecuronii bromidum


E. 1-[3α-(acetiloxi)-17β-hidroxi-2β-(piperidin-1-il)-5α-androsztán-16β-il]-1-metilpiperidinium,

F. [2β-(piperidin-1-il)-17-oxo-5α-androsztán-3α-il]-acetát.

R kristáyibolya oldat

Recommend Documents