MISKOLCI EGYETEM Állam- és Jogtudományi Kar Jogtörténeti Tanszék
RENDÉSZET TÖRTÉNET Szakdolgozat
Konzulens: Prof. Dr. Stipta István tanszékvezető egyetemi tanár Készítette: Balázs Roland
- 2013 -1-
UNIVERSITY OF MISKOLC Faculty Of Law Department Of Legal History
HISTORY OF POLICING Thesis
Conzultant: Prof. Dr. Stipta István Head Of Department Professor Maker: Balázs Roland
- 2013 -
-2-
Tartalomjegyzék:
1. Bevezetés ............................................................................................ 4. old. 2. Középkori „Rendőrség” .................................................................... 8. old. a. Királyi és nemesi vármegye ..................................................... 8. old. b. Az első rendészeti tisztségek .................................................. 10. old. 3. A Rendőrség és a Csendőrség ......................................................... 16. old. a. Szervezete .............................................................................. 19. old. b. Irányítása .............................................................................. 29. old. c. Feladatai ............................................................................... 33. old. d. Szolgálat ellátása .................................................................. 41. old. e. Fegyverzet és felszerelés ....................................................... 49. old. 4. Összegzés .......................................................................................... 52. old. 5. Befejezés ........................................................................................... 55. old. 6. Felhasznált irodalom ....................................................................... 57. old. 7. Internetes hivatkozások .................................................................. 59. old. 8. Mellékletek ....................................................................................... 60. old.
-3-
1.
Bevezetés A rendészet1 mondhatni egyidős az emberiséggel, hiszen valamennyi szervezett
emberi csoportban voltak, vannak olyan belső szabályok, szokások, normák, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a csoporton belüli személyek közösségként működhessenek és fennmaradhassanak, azonban ezek betartása, betartatása szükséges.2 Az emberi csoportok közösségé, társadalommá válása az ókor hajnalán már megfigyelhető volt, hiszen nagy birodalmak keletkeztek világszerte. Az ellentétek fokozódtak a társadalmi csoportok között, hiszen ahhoz, hogy egy állam megfelelően tudjon működni, egyáltalán fennmaradni, szükséges volt valamilyen szervezet, amely a belső rendet fenntartotta, és a normasértőkkel szemben fellépett. Az ókori társadalmakban ezt a tevékenységet a katonaság látta el, mint fegyveres szervezet. A politea görög eredetű szóból alakult ki és terjedt el a police, policáj kifejezés, amely akkoriban az állam helyes kormányzásának tudományát jelentette, nem a mai modern értelemben vett rendészetet. A biztonság a szervezett társadalom működésének egyik lényeges feltétele volt valamennyi
korban. A biztonsággal szembeni elvárások pedig a társadalom és a
termelés fejlődésével gyarapodtak, a rend fenntartása a társadalom stabilitásához és fejlődéséhez szükséges volt. A biztonság megteremtése, kialakítása egyre fontosabb szerepet töltött be az állam életében, a szellemi és financiális kapacitások növekvő hányadát fordították erre a területre. Megfigyelhető, hogy ez a történelmi tendencia a XIX. században sem szűnik meg, hanem inkább felerősödik. Az akkori szakirodalomban is foglalkoztak a tudományág kérdéseivel, hiszen ezen kérdések minden társadalmi rendben aktuális problémákat jelenítenek meg, a rendőrség céljaként a veszélyek és háborítások elhárítása, amelyek származhatnak vagy az 1
A rendészet fogalma: Szamel Lajos szerint a rendészet „olyan állami tevékenység, amely a közrend megzavarásának megelőzésére, a közvetlenül zavaró magatartás megakadályozására és a megzavart rend helyreállítására irányul”. 2 Ernyes Mihály: A magyar rendőrség történte, Budapest 2002. (9-16 old.)
-4-
emberek gonosz akaratából, vagy azoknak vigyázatlanságából, vagy a természeti elemektől. Jelen időszakban, az 1980-as és 1990-es évekre már a rendvédelem 3mint fogalom megjelent a köztudatban, amely fogalom alkalmassá vált arra, hogy ezen társadalmi jelenség összefoglaló megnevezése legyen. Hazánkban - egészen a Honfoglalástól visszatekintve - folyamatosan, valamilyen formában mindig törekedtek a belső rend fenntartására, azonban nem beszélhetünk sokáig szervezett rendvédelméről4. Magyarországon egészen a XIX. század végéig nem alakult ki egységes, Országos Hatáskörű Szervezet, amely a közrend, közbiztonság rendészeti jellegű feladatait ellátta volna. Az ilyen feladatok ellátása a középkorban szinte „állandóan” változott, mindig valamilyen más szervezet alakult ki, amelyek feladata nem elsősorban a rendészeti feladatok ellátása volt. Meg lehet említeni az 1848 utáni időszakban az Osztrák Császár egy pátensével, létrehozott Császári Zsandárságot5, amely nem Magyar hatóságként működött és a köztudatban is idegen, elnyomó hatalom zsoldosiaként jelentek meg. A századvégére azonban felállítottak egy centrális szervezetet, amely az akkori belügyminiszternek volt alárendelve, személyügyileg azonban még mindig a honvédséghez tartozott, ez nem más, mint a Csendőrség6. 1867-től 1919-ig terjedően 26 rendvédelmi testület működött az országban, többnyire egymást követően. A rendfenntartás feladata ugyan nem változott, de a komplexitását
3
Parádi József szerint "a rendvédelem az állam (ha kell kényszerítő) fellépése a közrendre veszélyes cselekmények megakadályozására vagy megtörésére, vitathatatlanul a közjoghoz tartozik. Azon belül is a rendészet egyik ágát képezi, s mint ilyen, a közigazgatás, a közigazgatási jog részének tekinthető.” 4 Parádi József: Rendvédelem kontra rendészet, ( 9 old.) Parádi József : A magyar rendvédelem története Osiris, Budapest, 1996. (7-24 old.) 5 1849-ben egy Pátensével hozta létre II. József császár, 1850. január 18-i rendelettel szabályozták működését 6 mindössze három alaklommal hozták létre Magyarországon a csendőrséget, a szabadságharc leverését követően 1849-ben, 1881. február 14-én, az első világháborút követően 1919-ben
-5-
többször és több féle módon osztották fel. Szervezetek születtek és oszlottak fel, ugyanazon tevékenységi kört különböző módon szétosztva.7 Megfigyelhető azonban, hogy a Kiegyezésben és az azt követő időszakban nincs Rendőrségről szóló részletes szabályozás. A rendőri tevékenység határait az alábbi elvek határozták meg, amely elvek adnak alapot a napjainkban is szolgálatot teljesítő rendőrök intézkedéseihez:
A rendőrségnek ott kell közbenjárni, hol a polgárok saját tevékenysége sikertelen és elégtelen. A közrendészeti intézkedések megegyezzenek az erkölcsiséggel. Az egyéni jogok csak akkor essenek korlátozás alá, ha az a többség érdekét szolgálja és azt, a közjólét kívánja. A rendőri intézkedés a jogszerűség mellett célszerű is legyen értve ezalatt azt, hogy az elhárító tevékenység a lehető legkisebb korlátozással, károkozással járjon. A legjobb, legbiztosabb eszközök választassanak meg. A rendőri hatalom ne űzessék a rendőri hivatalnokok önkénye szerint, korlátai pontosan meghatározottak legyenek.8
A Rendőrség szervezete, és a rendészeti feladatok napjainkban is folyamatosan változnak, bővülnek. A Magyar Köztársaság Alkotmánya9 2007-ben még az alábbi rendészeti szerveket sorolta föl: „VIII. fejezet A fegyveres erők és a rendőrség 40/A. § (1) A fegyveres erők (Magyar Honvédség, Határőrség) alapvető kötelessége a haza katonai védelme, valamint nemzetközi szerződésből eredő kollektív védelmi feladatok ellátása. A Határőrség rendészeti feladatkörében ellátja az államhatár őrzését, a határforgalom ellenőrzését és a határrend fenntartását. A fegyveres erők feladatairól és a rájuk vonatkozó részletes szabályokról szóló törvény elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges. (2) A rendőrség alapvető feladata a közbiztonság és a belső rend védelme. A rendőrségről és a nemzetbiztonsági
7
Parádi József (szerk.): Az európai rendőrségek együttműködésének tapasztalatai és a Schengeni Egyezmény tapasztalatainak oktatása. Budapest, 2002, Tipico Design (7-16 old.) 8 A szolgálati szabályzat tankönyve 1939. (vitéz Nagyselmeczy László) 9 1949. évi XX. törvény a Magyar Köztársaság Alkotmánya
-6-
tevékenységgel összefüggő részletes szabályokról szóló törvény elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges.
” Ma már a Rendőri feladatok rendkívül széleskörűek és különböző területekre oszlanak: „A Magyar Köztársaság Rendőrségének feladata a közbiztonság és a közrend védelme, valamint az államhatár őrzése, a határforgalom ellenőrzése és az államhatár rendjének fenntartása. A Rendőrség a közbiztonság és a közrend védelme, valamint az államhatár őrzése, a határforgalom ellenőrzése és az államhatár rendjének fenntartása körében a törvényben és törvény felhatalmazása alapján más jogszabályban meghatározott bűnmegelőzési, bűnüldözési, államigazgatási és rendészeti feladatait látja el.”10
Az egységesülő Európában már nem csak az országon belüli szervezett bűnözés nehezíti a rendészeti szervek munkáját, hanem az államhatáron átnyúló bűnözés is, amely az államok közötti határellenőrzések megszüntetésével nagy faladatot ró a nemzeti rendőrségek vállára. A Schengeni vívmányok11 révén a közös rendészetképzések és a szoros együttműködés segítségével egy egységes Európai rendőrség körvonalazódik, ahol a nemzeti szervek ugyan megőrzik sajátosságukat, azonban a végső cél vélhetően az Európai Rendőrség. Szeretném a Középkori Magyar „Rendőrséget”, illetőleg az első magyar felelős rendőri szervezetet, annak működését, feladatát bemutatni, illetőleg azt, hogy a hagyományok, milyen módon épülnek be a mai rendészeti szervek működésébe, illetőleg megfigyelhető-e a jogfolytonosság. Ezek alapján - a teljesség igénye nélkül - körvonalazni szeretném a Rendőrség és a Csendőrség viszonyát a második világháború végéig bemutatni, illetőleg említést tenni a szervezeti változásokról, az állam és a társadalmi változások figyelembevételével.
10
1994. évi XXXIV. törvény a Rendőrségről 1. § (1). bek. Schengeni vívmányokon: 562 / 2006. EK rendelet, a személyek határátlépésére irányadó szabályok közösségi kódexének (Schengenihatár-ellenőrzési kódex) létrehozásáról szóló joganyag mellékleteiben megfogalmazottakat kell érteni 11
-7-
2.
Középkori „Rendőrség” I. Szent István az államalapítás időszakában próbált egy egységes „európai”
államot létrehozni, amelyhez példát szolgált az akkoriban már virágzó Német-Római Birodalom, illetőleg a Frank Birodalom. Elsőként a kereszténység felvétele és a tulajdon védelme jelentett megoldandó problémát, amelyet ezen az keresztül szerveződő királyi vármegye rendszer kialakításával oldott meg. XIII. századra azonban a királyi vármegyék helyébe már nemesi vármegyék kerültek, jelezvén, hogy a király a nemeseitől függ, ebben az időszakban indul el a partikularizáció, amelynek révén nem csak minden vármegyében, de szinte minden településen eltérő szokások alakultak ki. I. Mátyás halálát követően a Magyar-királyság a török elleni harcokban egyre jobban meggyengül, majd végül az ország jelentős része török hódoltság alá került, amely következményeként Magyarország 3 részre szakadt. A Magyar-királyság egyre inkább a Habsburg Birodalom befolyása alá került, a törökök kiűzését követően ez tovább erősödött. Az 1848-1849-es szabadságharc leverését követően pedig, mint „osztrák tartomány” próbálták integrálni Magyarországot a Birodalomba. Erdély ezen időszakig tartotta függetlenségét és őrizte a magyar hagyományokat és sajátosságokat. a.
Királyi és nemesi vármegye A királyi vármegyerendszert 12I. Szent István államalapító királyunk hozta létre,
amely egészen a XIII. századig szinte változatlan formában maradt fenn. A vármegye egy különálló közigazgatási egység volt, amelyet a király által kinevezett ispán13 vezetett, feladata kiterjedt közigazgatási mellett igazságszolgáltatási, katonai és adóbeszedési feladatokra. I. István a vármegyékkel együtt várispánságokat is felállított.14 A XI. század folyamán a várispánság és a megye között sok közös vonás volt megfigyelhető: azonos személy is állhatott a két szervezet élén, ugyanaz a vár jelentette a székhelyüket, de alapvetően 12
Comitatus, a vármegyékből ebben az időszakban kb. 45 volt, majd a XII. sz. végére már közel 70 területi egységről beszélhetünk. 13 Comes 14 Magyar alkotmánytörténet, Osiris Kiadó, Budapest, 2003. (szerk.: Mezey Barna) (144-145. old.)
-8-
különböztek területi kiterjedésükben, mivel a megye közigazgatási egységként a nem királyi területek felett is rendelkezett jogokkal, addig a várispánság csak a várbirtokra terjesztette ki befolyását. Eredményeképpen elvált egymástól a megyés ispáni és a várispáni funkció, az előbbi minden igazgatási feladatot ellátott, kivéve a katonai feladatokat, mivel az utóbbi hatáskörévé vált. Az Ispán feladatait királyi felhatalmazás révén látta el. A gazdasági tevékenységet a király tisztségviselőjeként, a bíráskodási és a katonai feladatokat állami hatáskörben, király általi megbízatásként látta el. Kinevezése már említett módon rátermettség alapján történt.15 A hatalmas méretű vérmegyék igazgatását nem tudta volna egyedül ellátni, a szabad magyar származású emberekből egy tisztségviselői apparátus jött létre, akik különböző tevékenységi köröket láttak el. A hadnagy a katonai feladatokat ellátó tisztségviselő volt, de a katonai erők főparancsnoka a már említett comes volt. Az udvarispán ítélkező szerepet töltött be, még a katonai igazgatási feladatokból a vár gondnoka is részesült. Az akkori ország peremvidékén határvármegyék kerültek szervezésre, amelynek a feje a határvárispán, aki már szélesebb körű katonai jogkörökkel rendelkezett. Később ezen területekből II. Lajos király uralkodása idején a török nyomásra katonai határőrvidék szerveződött, amely területen sajátos katonai feladatokat teljesítő szervezet jött létre. A rendészeti feladatokat a katonaság, csőszök, börtönőrök, kapusok látták el, amely nem a mai klasszikus értelemben vett rendőri tevékenység volt, hiszen mint ahogyan azt az elnevezésük is mutatja, különböző katonai, büntető-végrehajtási, őrszolgálati munkakört láttak el. A középkor hajnalán nem volt szükség még a rendőri erők folyamatos jelenlétére, hiszen a közösségek a saját normasértőiket szokásaikhoz híven igyekeztek megtorolni, eleinte korlátozás nélkül, majd a vérbosszú tálió16elvével való felváltása már korlátozást jelentett.
15 16
Magyar alkotmánytörténet, Osiris Kiadó, Budapest, 2003. (szerk.: Mezey Barna) (146. old.) Szemet-szemért elv
-9-
Fokozatosan került háttérbe a sértettek személyes kompenzációja. A vármegye, mint igazgatási egység, igazságszolgáltatási egységként is működött. A királyi vármegyék szerepét fokozatosan átvették a nemesi befolyás alá került terültek, amelyek a királyaink birtokadományai révén egyre nőttek. Az így kialakuló nemesi vármegyék igazgatási szerkezete hasonlóképpen alakult ki a királyi vármegyéknek megfelelően. A vármegye élén szintén a comes, azaz az ispán állt, azonban a XVI. században már főispánként van nevesítve, akinek a feladatát (jogkörét, megbízatását a királytól kapta), és már kettős szellemben kellett ellátni, hiszen a királyi rendeletek végrehajtása mellett védelmeznie kellett a nemességjogait. Azonban még ebben az időszakban sem volt szükséges egy egységes rendfenntartó testület, hiszen a katonaság ezen tevékenységet el tudta látni, az igazságszolgáltatási tevékenység pedig az a vármegyék tisztségviselőinek feladata volt. b.
Az első rendészeti tisztségek17 Rendészeti tevékenységet a szolgabírói tisztséget betöltő személyek láttak el,
részt kellett venniük a megyei törvényszéki eljárásokon, a peres ügyekkel kapcsolatban az idézések, kihallgatások teljesítésében, illetőleg az ítéleteket követő végrehajtásban is rendelkeztek feladatokkal. El kellett járniuk a jobbágyügyekben is, hiszen részt vettek az úriszékeken folyó eljárásokban, valamint ők kutatták fel és ők jártak el az engedély nélkül elköltözött jobbágyokkal szemben a XV. században. Megyénként ezen tisztségre négy főt választottak ki a szerviensek18maguk közül négy évre. A XVI. századtól kezdve jelentek meg a vármegyékben a kisebb járások, amelyek kialakulása nagyjából az 1700-as évek végére fejeződött be.19 Ekkor minden járásban egy főszolgabírót és néhány alszolgabírót választottak, akik a járást kisebb részekre osztó egy-egy kerületben látták el a szolgabírói feladatokat úgy, hogy a főszolgabírónak is volt egy saját kerülete.
17
Magyar alkotmánytörténet, Osiris Kiadó, Budapest, 2003. (szerk.: Mezey Barna) (148-149. old.) Szerviens: latin szó, jelentése: szolga, szolgáló, szolgálattevő. A szerviensek a XI-XII. században átmeneti réteget képeztek a jobbágyok és az ország előkelői, a bárók között. A jobbágyokkal ellentétben rendelkeztek saját földdel, ezek nagysága nem tette lehetővé, hogy az előkelőkhöz tartozzanak. 1222-ben kiadott Aranybullában királyi előjogokat szereztek. 19 Magyar alkotmánytörténet, Osiris Kiadó, Budapest, 2003. (szerk.: Mezey Barna) (149-152. old.) 18
- 10 -
A rendőri feladatok ellátásával kapcsolatban a közhitelességi tevékenységet ellátó poroszló
20
is fontos szerepet játszott. Az igazságszolgáltatásban a bíró egyik
legfontosabb embere volt, hiszen az akkori peres eljárásokban a szóbeliség miatt szükség volt egy olyan megbízható, közhiteles személyre, aki az adott eljárási cselekmények megtörténtét és mikéntjét tudta igazolni. A poroszlót középkori királyaink védelmezték, olyan mértékben, mint a mai jogban meglévő hivatalos személyt. Később már bűnözők felkutatásában, elfogásában is résztvevő személyként jelent meg. Az országban a török hódoltság idején az idegen fennhatóság alatti területi egységek megnevezése a keleti kultúrának megfelelően livák lettek, amelyek egy vármegye területének felelhettek meg, amelyek vezető tisztségviselője a bég volt, akik e terület irányításához szükséges apparátussal rendelkeztek. A szubasi elnevezésű tisztséget betöltő személy látta el a rendőri feladatokat. Az 1800- as években még továbbra, sem lehetett egységes az egész ország területére kiterjedő, egyértelműen szervet szerű rendészeti szervről beszélni, hiszen megvizsgálva a Magyar Történelem ezen időszakát - sem az állami, sem a társadalmi feltételei nem
álltak fenn annak, hogy ezen viszontagságok idején jogalkotási
szempontból egy rendőri szervezet létrejöjjön. Magyarországon ezen időszakban a szuverenitás kiharcolása, megóvása volt a cél, a polgárosodás, és a felvilágosodás is késve érkezett hazánkba, minta többi Kelet-Európai országba. Az 1848-1849 Forradalom és Szabadság harc idején és az azt megelőző jogalkotási időszakban már felmerült az igény - függetlenség kiharcolása mellet - hogy racionalizálják a közbiztonságot.21 A Szabadságharc leverése után, a Habsburg Birodalom kiterjesztette teljes mértékben fennhatóságát hazánkra, amely így megtorlás időszakába érkezett, ahol logikusan
20
Pristaldus Parádi József: A dualizmus közrendvédelmi szervezeteinek jellemzői és tevékenységük tapasztalatai. Rendvédelem-történeti Füzetek (Acta Historiae Praesidii Ordi-nis), II. évf. (1992) 3. sz. 21
- 11 -
következett be az Osztrák Rendfenntartó Hatóságok bevezetése is, így a Császári Zsandárság.22 Az egységes rendőri fellépést sürgette továbbá az úgynevezett "betyár23" világ kialakulása, amely így a társadalmi rend megszilárdulásával mar égető problémát jelentett. A megtorlások elől bujdosó honvédek elnevezése is használták a kifejezést akik osztrák ellenes szemlélettel éltek tovább -, később azonban ismételten egyet jelentett a bűnözéssel.24 A közhiedelmen a betyárok nem feltétlenül jelentenek negatív szereplőt, gondoljunk csak Rózsa Sándorra, aki egy valós történelmi személyiség volt, azonban azt is fontos megemlíteni, hogy bár Móricz Zsigmond műveiben25 a gazdagok és elnyomók ellenségeként, a szegények megmentőjeként szerepelt, addig a Szabadság Harc idején annak ellenére hogy bűnözői múltja miatt elítélték - kegyelmet kapott és fontos feladatot a Habsburgok elleni harcokban. Ezen megbízatást magától Kossuth Lajostól származott, azonban mivel
bűnözői múltjától nem tudott teljes egészében szabadulni és a
megbízatása ellenére is folytatta a tulajdon elleni bűncselekmények elkövetését, ezért Kossuth megvonta tőle a bizalmát. A betyárok esetében már felmerül a mai értelemben vett bűnszervezet 26fogalma, amely Rózsa Sándorra és betyárokból álló bandájára rá illet, bár a jelenlegi szabályozás alapján, nem feltétlenül meríti ki a fogalom minden tényállási elemét. A fenti hatások következtében a XIX. században a rendvédelmi feladtok, a bűnüldözői feladatokra terjedt ki, tagoltan, míg a "rendőrök" a városok biztonságát védték, a pandúrok, később csendőrök a vidék bűnözőit próbálták elfogni. A politikai
22
Rektor Béla: A Magyar Királyi Csendőrség oknyomozó története. Cleveland, Ohio, USA., 1980, Árpád Könyvkiadó (49-52. old.) 23 Betyár - perzsa-török kifejezés - a bűnözőket hívták így a XVII. és XIX. század között Magyarországon, jelentése suhanc, dolog nélküli fiatal, a törökök a keresztényekre is használták e kifejezést (bekiar, bikiar) 24 Ernyes Mihály: A magyar rendőrség történte, Budapest 2002. (130-134. old.) 25 Rózsa Sándor a lovát ugratja, Rózsa Sándor összevonja szemöldökét 26 1978. évi IV. törvény A Büntető Törvénykönyvről, IX. fejezet, 137.§ 8. pontja
- 12 -
szempontokat szem előtt tartó és a Császári igényeket kielégítő Zsandárok az előző megnevezésekkel ellentétben az országban teljes ellenszenvet váltottak ki27. Megemlítésre került a pandúr
28
tisztség, amely megelőzte a 1881-ben megalakult
Magyar Királyi Csendőrséget. A pandúri rendszer vármegyékre tagolódott, feladatait illetékességi területén az adott vármegyében látta el. Ezen szervezet, sem volt egységes, hiszen az adott megyei igényeknek megfelelően végezték
feladatukat, a vezetőik a csendbiztosok voltak.
Külön épülettel, hivatali helyiséggel nem rendelkeztek, feladataikat, a szolgálati tevékenységüket, adott esetben otthonukban végezték.29 Arra tekintettel, hogy feladataikat a vármegyei igényeknek megfelelően látták el egészen eltérő kötelezettségeik is voltak, azonban létszámuk minimális volt, ez vezethetett oda, hogy bűnüldözés terén különösebb eredményt nem tudott felmutatni a szervezet. A megyei szervezet vezetője a csendbiztos volt, akit a főispán nevezett ki, hozzátatoztak - a megyénként kb. 10-20 főt számláló - pandúrok és az úgynevezett perzekutorok30. A zsandárság mint azt már korábban említettem az osztrák elnyomást jelképezte, ezért a Kiegyezést követően az felszámolásra került, Magyarország területén összesen 3 zsandárezred működött. A Forradalom és Szabadságharc leverése után elsődleges feladatuk az esetleges további felkelések kezelése, megakadályozása volt, később a bűnözés, és a már említett betyárvilág felszámolása lett.31 Állomáshelyeik32 között volt Kassa, Pest-Buda, Nagyvárad, Nagyszeben, Temesvár, Zágráb. Az ezredek szárnyakra, szakaszokra, csoportokra és őrsökre voltak osztva.
27
Parádi József: A dualizmus közrendvédelmi szervezeteinek jellemzői és tevékenységük tapasztalatai. Rendvédelem-történeti Füzetek (Acta Historiae Praesidii Ordi-nis), II. évf. (1992) 3. sz. 28 Az úgynevezett határőrszolgálatot ellátó szerb nemzetiségű - délvidéki - katonákat nevezték így, később a rendőri szolgálatot ellátó fegyveres szervezet tagjait. 29 Földi Pál: Pandúrok, Zsandárok, Csendőrök 2012. Anno Kiadó (19. old.) 30 "Üldözők", lovas - portyázók voltak 31 Rektor Béla: A Magyar Királyi Csendőrség oknyomozó története. Cleveland, Ohio, USA., 1980, Árpád Könyvkiadó (57-58. old.) 32 6. sz. melléklet
- 13 -
Közbiztonság ellátásának a feladata 6-8 fős őrsökre volt bízva, járőrözés során feladatuk volt a bűncselekményekkel kapcsolatos nyomozás, az elkövetők elfogása, őrzése. A városokon kívül tevékenykedtek.33 A zsandárok a kisebb kihágásokat esetében, azt helyszínen tisztázták és az ügyben szükséges módon eljártak, súlyos bűncselekmények észlelése esetén jelentési kötelezettségük volt elöljáróik irányába. A járőr szolgálatot párosával látták el, a vezetői szerepet mindig az idősebb tapasztaltabb zsandár látta el. Az állomány tagjai elsősorban cseh és osztrák nemzetiségűek voltak, hivatalos nyelvük is a német volt, az egyenruhájuk is a birodalmat idézte.34 Eredményes szervezet volt, különösen a besúgó, kémhálózatnak köszönhetően, amely a testület munkáját nagyban segíteni tudta. Az 50-es évek közepére enyhült a Habsburg Birodalom és benne Magyarország viszonya így a szervezet létszámát fokozatosan csökkentették. A teljesség kedvéért, - bár a kiegyezéssel úgymond a zsandárság megszűnt Erdélyben és Horvátországban fenntartották, amely így lehetőséget nyújtott a szakmai teljesítmény,
azaz
a
mai
értelemben
vett
eredményesség
tükrében
történő
összehasonlítására, amely a korábban említett pandúr rendszerre rossz fényt vetett, később ezen eredménytelenség vezetett a csendőrség, mint egységes szervezet kialakulásához. 1967-re Ráday Gedeon került megbízásra - királyi megbízott - aki elegendő hatalmat kapott a bűnözés felszámolására, mivel ezen időszak végére a magyarországi közbiztonság összeomlott, így rá várt a feladat, hogy a rendészeti szerveket irányítsa és összefogja. Tevékenységét 1871-ig folytathatta kivételesen eredményesen.35
33
Rektor Béla: A Magyar Királyi Csendőrség oknyomozó története. Cleveland, Ohio, USA., 1980, Árpád Könyvkiadó (59. old.) 34 Ernyes Mihály: A magyar rendőrség történte, Budapest 2002. (73-75. old.) 35 Földi Pál: Pandúrok, Zsandárok, Csendőrök 2012. Anno Kiadó (22-28. old.)
- 14 -
A jogforrások alapján a már említett időszakban a Magyar Királyság rendvédelmi szervezetei36 voltak a magyarországi rendőrségek, a Magyar Királyi Csendőrség, a Magyar Királyi Pénzügyőrség és vámhivatalok, a testőrségek, a Magyar Királyi Koronaőrség és a Magyar Királyi Képviselőházi Őrség, valamint a büntetésvégrehajtás intézménye, azonban a teljesség igénye nélkül, tekintettel a téma szerteágazóságára, ezen dolgozatomban a Csendőrség és a Rendőrség feladatainak összevetésével és viszonylagos fejlődésével kívánok majd foglalkozni, ahogyan azt már a bevezetőben is felvázoltam.37
36 37
7.sz. melléklet Parádi József : A magyar rendvédelem története. Budapest, 1996, Osiris (68-71. old.)
- 15 -
3.
A Rendőrség és a Csendőrség Megállapítható, hogy hazánkban a középkorban - nemzetközi viszonyoknak
megfelelően - nem beszélhetünk egységes rendvédelmi szervekről, mivel külön az ország teljes területét lefedő intézmény rendszerek, sem jelentek meg, nem beszélhetünk az államhatalmi ágak elválásról sem. Az esetleges - ma már rendvédelmi feladatoknak nevezett - tevékenységet a királyi udvar "hivatalnokai" látták el, majd később a bíráskodást, így maga az igazságszolgáltatás is lassan a nemesség kezébe került, amely nem nevezhető sajátosságnak a korabeli Kelet-közép Európában. A fentieket a középkori társadalmi rend is befolyásolta, mivel abban az időszakban nyílt társadalmi különbségek voltak. A gazdasági változások és az iparosodás változtatott a társadalmi szerepeken, amelynek következtében a partikularizmus már nem volt képes a társadalmi változások nyomon követésére, tulajdont, vagyont szerezhettek a nem nemes családban élők is.38 Szükségessé vált valamennyi újnak mondható társadalmi jelenség szabályozása, amelyek mind a "túl" fejlett társadalmakban, államokban kezdődtek meg. Ezért figyelhető meg a jogrendszerekben a viszonylagos hasonlóság, illetőleg az ókori római jogi visszavezethetőség, mivel a középkori társadalmi jelenségekre - kereskedelem fellendülésére - megfelelő szabályokat, úgy nevezett keretet biztosított. Nagyobb változások következtek be az 1848-1849-es szabadság harcokat követően, amely során Magyarország a Habsburg Birodalom részévé vált. Az
1848-1849
Szabadságharc
leverése
után
egy
császári
paranccsal
megalapították Magyarországon a Császári Zsandárságot, amely valójában az Osztrák fennhatóság megerősítését célozta. Az akkori társadalom is az elnyomó hatalom katonáit látta benne. Valójában az első szervezet formájában is megjelenő rendőri erőnek számított, amely akkori körülményekhez képest feladatait kifogástalanul látta el, azonban nem csak a
38
Ernyes Mihály: A magyar rendőrség történte, Budapest 2002. (11-17. old.)
- 16 -
bűnözőkkel szemben. Magyar érzelmű hazafiakkal szemben is erélyesen léptek fel, amely révén a negatív hírneve tovább mélyült e testületnek.39 Egy magyar csendőri szervezet gondolata is körvonalazódott a magyar képviselői házban, azonban ezen kezdeményezés osztrák akadályokba ütközött. A csendőr szó francia eredetű, amely „…testület neve eredetileg „Maréchaussée” volt. A XIII. században a francia királyok hoztak létre a hadra kelt sereg kötelékében olyan alakulatokat, amelyek hivatása a katonák által elkövetett bűncselekmények (tipikusan fosztogatás, erőszakosság, gyilkosság, gyújtogatás stb.) megelőzése és felderítése volt. Mivel a testület jól működött, a hatáskörét fokozatosan kiterjesztették a haderőre békeidőben is, majd a hadműveleti területek polgári lakosságára, végül pedig — lakossági kezdeményezésre — a Francia Királyság teljes területén az egész polgári lakosságra is…”40 A kiegyezésig a Habsburg Birodalom integrációs törekvései, a magyarság elnyomása révén, egyre nagyobb gazdasági problémák merültek fel a birodalomban, amellyel megkezdődhetett az érdekek egyeztetése a két „állam” között, a problémák mielőbbi felszámolására. 1867-ben a Kiegyezéssel az immár két ország Osztrák-Magyar Monarchia megnevezéssel egy sajátos államalakulatként lépett elő. A megállapodásban rögzítésre kerültek a közös ügyek41, amelyek az uralkodó hatáskörébe tartoztak, közös érdekű ügyek42, amelyekben a kétfél nem tudott megegyezni és nem sikerült a már említett közös ügyekben rögzíteni.43 A belügyek, mint olyanok, szintén rögzítésre kerültek, amelyben az eddigi ügyeken kívül valamennyi igazgatási ágazat, az ország szuverenitása beletartozott. Magyarországon így lehetőség nyílt a saját rendészeti igazgatás létrehozására, amely révén, Erdélyt kivéve, valamennyi ezredet feloszlattak, amely állományról később az osztrák állam gondoskodott. Személycserékre került sor, hiszen az akkori zsandároktól 39
Rektor Béla: A Magyar Királyi Csendőrség oknyomozó története. Cleveland, Ohio, USA., 1980, Árpád Könyvkiadó (60-61 old.) 40 www.csendor.com 41 hadügy, külügy és az ezekhez kapcsolódó pénzügyek, amely ügyekhez közös apparátust is létrehoztak (Pragmatica Sanctio). 42 Osztrák államadóság ügye, kereskedelmi és vámügyek, bankügy, illetőleg Bosznia-Hercegovina katonai megszállása és közös igazgatása, nem hoztak létre közös apparátust 43 Magyar alkotmánytörténet, Osiris Kiadó, Budapest, 2003. (szerk.: Mezey Barna) (265-266. old.)
- 17 -
nem szerelhetett át senki a megalakulóban lévő új rendőri szervezethez. A csendőrség osztrák múltja miatt ismételt felállítása háttérbe szorult, azonban a polgárosodással járó társadalmi fejlődés szükségessé tette egy erős központi fennhatóságú szervezet létrehozását. A városok, illetőleg a vármegyék önállóan szervezték meg rendőrségüket44, de a kisebb településeknek is joga volt saját rendőrség tartására. Ez utóbbiak nagyságát és fejlettségét az adott települések anyagi lehetőségei határozták meg. A dualizmus időszakában a magyar rendvédelem két legnagyobb szervezettípusa a Magyar Királyi Csendőrség és a rendőrségek voltak.45 A rendőrségi szervezet nem volt elegendő a bűnözés megfékezésére, hiszen a rendőrkapitányok önállóan, szinte közvetlen alárendeltség nélkül látták el feladataikat, egymás tevékenységétől függetlenül, 1840. évi joganyagon kívül más nem állt rendelkezésre, amely részletesen tartalmazná az alapvető feladatokat. Az is megállapítható, hogy csak Budán és Pesten említhető meg a rendőrségi feladatok ellátásából származó siker. Egyértelműen látható, hogy a hatásköri és illetékességi rendelkezések hiányáról volt szó. Az akkori felelős kormány törvényjavaslatára az országgyűlés elfogadta a Csendőrség felállításáról szóló törvényt, amely révén 1881. február 4-én az uralkodó szentesítette a joganyagot, ezt követően kezdődött meg az első Magyar Csendőrség felállítása. 1882. január 1-én kezdete meg működését az új szervezet, amely egészen 1945. márciusáig működött46. A feloszlatást követően alakult meg a Magyar Államrendőrség. A témakört tekintve, az úgynevezett önkormányzati, azaz a csendőrszervezeten kívüli rendőrségi szervekről nem sok szó esett, annak ellenére, hogy bizony az végig kísérte a csendőrség történetét, és egymás mellett működtek.
44
Pandúrok Parádi József: A dualizmuskori magyar rendvédelem (72-74. old.) 46 1690/1945. ME rendelet alapján megszüntetésre, feloszlatásra került. 45
- 18 -
Említést érdemel, hogy ezen szervezetek közvetlenül az "önkormányzatokhoz" tartoztak, így valójában nem a Belügyminiszternek voltak alárendelve, a miniszteri befolyás csak az önkormányzatokon keresztül volt megvalósítható47. Ezek a rendőri szervek szegényesek voltak, és csak a gazdagabb városok engedhették meg maguknak a jól működő rendőri szerveket. a.
Szervezete A Csendőri testület létrehozása több évet vett igénybe, amely során a szervezeti
struktúrát, az alárendeltségét, valamint az ehhez szükséges létszámot is biztosítani kellett.48 A 1881. évi törvénycikk, amely az állomány kiegészítéséről szól, lényegében a honvédség állományából próbálták a megfelelő létszámot biztosítani, hiszen az akkor még szolgálati jogviszonnyal rendelkező katonák erre irányuló igényét várták, illetőleg a hadkötelezettséget ténylegesen letöltött személyeket, akik megfelelő tapasztalattal rendelkeztek ezen tisztség betöltésére. „1. § A csendőrségi legénység állománya kiegészittetik: a) a hadseregben (hadi tengerészetben) vagy a honvédségben szolgált olyan altisztekből, a kik az 1868. évi XL-ik törvénycikk 38-ik §-ának, illetőleg az 1873-ik évi II-ik törvénycikknek alapján, igénynyel birnak a közszolgálatban való alkalmazásra; b) olyan önkéntesekből, kik hadkötelezettségüknek már teljesen eleget tettek; c) a hadsereg kötelékébe tartozó, s huzamos időre szabadságolt és önkéntesen belépő egyénekből, kik már a sorhadi kötelezettségnek utolsó félévében állanak; d) a hadseregnek önkéntesen belépő tartalékosaiból és póttartalékosaiból; e) az önkéntesen belépő honvédekből. Mozgósitás estében azonban a c), d) és e) pontok alatt elősorolt egyéneknek a csendőrségbe való önkéntes beléptetése nem engedtetik meg.” A törvénycikkben is szerepel, hogy a jogszabályban foglaltak végrehajtásáért a honvédelmi miniszter volt a felelős. A szervezeten láthatóvá vált a katonai jelleg, hiszen az állomány képzettsége hadseregi tapasztalatokból származott. Ugyanakkor 1881. évi III. törvénycikk lehetővé tette a belügyminiszter számára azt a lehetőséget, ha a katonai igazgatási egység és a csendőri
47 48
39.820/1921 BM rendelet a Magyar Királyi Állami Rendőrség szolgálati szabályzatáról Csapó Csaba: A magyar királyi csendőrség története 1881-1914, Pro Pannónia, 1999. (20-25. old)
- 19 -
szervezeti egység megegyezne – más feltételek megléte esetén –, akkor a rendőri hatóságot egy másik kerületbe helyezheti át. A csendőrség így központi vezetésre, országos szervekre és területi alakulatokra tagozódott. Teljes létszáma kb.: 12 000 fő volt49. Magyarország
területét,
Budapest
kivételével,
hat
csendőrkerületre
osztották,
valamennyi kerület rendelkezett csendőr-parancsnoksággal, amely szervezet a következőképpen alakult meg50: I. kerület, amelynek parancsnoki székhelye Kolozsvár volt, négy úgynevezett szárnyparancsnoksággal, amelyhez tartoztak a következő megyék, városok: Alsó-Fehér, Besztercze-Naszód, Brassó, Csik, Fogaras, Háromszék, Hunyad, KisKüküllő, Kolozs, Maros-Torda, Nagy-Küküllő, Szeben, Szolnok-Doboka, Torda-Aranyos és Udvarhely megyék, Kolozsvár és Maros-Vásárhely városok. II. kerület parancsnoki székhelye Szeged városa volt, három szárnyparancsnoksággal rendelkezett, amelyhez az alábbi megyék és városok tartoztak: Bács-Bodrog, Csanád, Csongrád, Krassó-Szörény, Temes és Torontál megyék, Baja, Hódmezővásárhely, Pancsova, Szabadka, Szeged, Temesvár, Ujvidék, Versecz és Zombor városok. III. kerület parancsnoki székhely: Budapest, három szárnyparancsnoksággal; ehhez tartoznak: Arad, Békés, Bihar, Hajdu, Jász-Nagy-Kún-Szolnok, Pest-Pilis-Solt-Kis-Kún és Szilágy megyék, Arad, Debreczen, Kecskemét és Nagy-Várad városok. IV. kerület parancsnoki székhely: Kassa, három szárnyparancsnoksággal; ehhez tartoznak: Abauj, Borsod, Heves, Sáros, Szepes, Torna, Bereg, Máramaros, Szabolcs, Szathmár, Zemplén, Ung és Ugocsa megyék, Kassa és Szathmárnémeti városok. V. kerület parancsnoki székhely: Pozsony, két szárnyparancsnoksággal; ehhez tartoznak: Pozsony, Komárom, Nyitra, Túrócz, Árva, Trencsén, Zólyom, Bars, Gömör, Liptó, Nógrád, Hont és Esztergom megyék, Komárom, Pozsony, Selmecz és Bélabánya városok.
49
8. sz. melléklet Némethy Ferenc: A Magyar Királyi Csendőrség szervezete, szolgálata és viszonya közigazgatási hatóságokhoz. Budapest, 1900. 50
- 20 -
VI. kerület parancsnoki székhely: Székes-Fehérvár, három szárnyparancsnoksággal; ehhez tartoznak: Fehér, Győr, Veszprém, Sopron, Moson, Vas, Zala, Baranya, Tolna és Somogy megyék, Győr, Pécs, Sopron és Székesfehérvár városok. A csendőrség területi szervei a csendőrkerületek, az osztályok, szárnyak, szakaszok, őrsök és különítmények voltak. A legkisebb egység, a már említett őrs (gyalogos, lovas vagy vegyes), létszáma 6-25 fő volt. A csak altisztekből álló őrs élén az őrsparancsnok állt. A szakasz élén alhadnagy állt, a szárny-parancsnokságán általában tiszt (főhadnagy, százados). Az osztályparancsnokság élén zömmel törzstiszt állt (őrnagy, alezredes). A csendőrosztályok működési területe általában megegyezett az adott vármegye területével. A kerület élén ezredes állt. Nem volt alárendelve a vármegyei apparátusnak. Utasították a megyéket, hogy véleményezzék a szervezete létrehozásának elképzelését. Irányelveket állapítottak meg az őrsök elhelyezésének tervezetéhez, hiszen a csendőrség a már rendőrségi szervezettel rendelkező városokban rendes szolgálatot nem látott el, a joganyag szerint. Az őrsök illetékességi területét a városokon kívül jelölték ki. Az irányelvek alapján, minden járási szolgabíróság székhelyén, minden járásbíróság székhelyén, amely a szolgabírói székhelyektől jelentős távolságra található, minden szabad királyi városban a szomszédos községek felügyeletére, bányatelepek székhelyén, vasúti és más közlekedési csomópontokban, valamint fontosabb határátkelőhelyeken, minden szakaszparancsnokság székhelyén őrsöt helyezzenek el, amelyek egymástól való távolsága nem haladhatta meg a 23-24 kilométert. A megyei javaslatokat általában nem fogadták, csak nagyon indokolt esetben, előfordult az is hogy az őrs elhelyezéshez szükséges épület nem ált rendelkezésre pl.: nem volt bérelhető. „A szervezés befejezésekor 104 tisztből és 4916 legénységi állományú beosztottból állt a csendőrség.”51
51
www.police.hu/magyarrendorseg/tortenet
- 21 -
Alapot szolgált a magyar királyi csendőrség intézménye Erdélyben, amely 14 év alatt jó szintű
munkát
végzett,
ezt
a
szervezetet
tartotta
az
akkori
kormány
a
legalkalmasabbnak, bűnözés visszaszorítására.52 „…ezért kéri a törvényhozás elhatározását arra, hogy a közbiztonsági szolgálat ellátására az ország egész területén magyar kir. csendőrség szerveztessék…”53 Elmondható azonban, hogy a szervezet folyamatos létszám hiánnyal küszködött, hiszen nehezen lehetett megfelelni az elvárásoknak. Csendőr az lehetett, aki magyar állampolgár volt, erkölcsileg feddhetetlen, és megfelelő szellemi képességgel rendelkezett. Életkorra tekintettel 20 és 40 év közöttinek, nőtlen, vagy gyermektelen özvegynek kellett lennie. Legalább 163 cm magas, a katonai szolgálatra való tökéletes alkalmassággal kellett rendelkeznie, a magyar nyelven kívül ismerni kellett az adott vidék nyelvét, illetőleg írnia, olvasnia és megfelelő módon számolnia kellett tudni. Csak férfiak jelentkezhettek a szolgálatra. Meg kell említenem a csendőrségen belüli szervezeti eltéréseket úgymint a Tábori és Határcsendőrséget, hiszen a szervezet fontos részét képezték. Az 1890. éveket követően a katonai rendészeti területen működő - a hadsereghez tartozó - Tábori Csendőrség fokozatosan került át a csendőrséghez, ez a folyamat egészen 1938-ig tartott. Szervezetét, állományát tekintve az "általános" csendőrség tagjaiból vezényelték 54és a klasszikus katonai rendészeti feladatok mellett részt vettek a bűnüldözésben. Érdekesség, hogy a Honvédség akkori állományából ritkán vezényeltek beosztottak a tábori rendészeti feladatok ellátásra. A Tábori Csendőrség feladatait a későbbiek során veszem számba, a szervezet tényleges 1938-es felállítását követően nem sokkal, a Nyilasok 55hatalomra jutásával megszűnt, a szolgálatok átszervezése miatt.56
52
Némethy Ferenc: A Magyar Királyi Csendőrség szervezete, szolgálata és viszonya közigazgatási hatóságokhoz. Budapest, 1900. 53 1881. évi III. törvénycikk indoklása a közbiztonsági szolgálat szervezéséről 54 1922. évi VII. törvénycikk alapján 55 1944. október 15., október 27-én Szálasi Ferenc úgynevezett nemzetvezető lett (miniszterelnökköztársasági elnök) 56 Némethy Ferenc: A Magyar Királyi Csendőrség szervezete, szolgálata és viszonya közigazgatási hatóságokhoz. Budapest, 1900.
- 22 -
A Határcsendőrség feladata volt - katonaság és határrendőrség mellett - határőrizeti feladatok ellátása, tiltott határátlépések megakadályozása, csempészet visszaszorítása, amely lássuk be - tekintve kialakulásának időszakát - nem lehetett a leghatékonyabb szervezet. A határvédelmi feladatok - tekintettel katonai jellegére - a Honvédség feladatát képezte. Valójában maga rendőri szervezet, Csendőrségből, városi-községi rendőrségekből és határrendőrségből állt, és adott esetben bizonyos feladatokat elláttak a Honvédség irányítása alatt is. Ezen szervezetek egymás mellett működtek, így feladatok és hatáskörök rendkívül széleskörűvé váltak, és érzethető a központi, egységes szervezet hiánya még ezen időszakban is. Mint azt már korábban is említettem több szervezeti egység működött párhuzamosan a rendvédelem ezen időszakában hazánkban, amely szervek határkörei, illetőleg illetékességi területei határozottak voltak, a rendőri szervek Vármegyékre, Községekre, Városokra tagozódott. A rendészeti feladatok körét, a rendőrség felépítését, mozgási területeit a törvények, a helytartótanácsi rendelkezések, a miniszteri rendeletek mellett a város által alkotott szolgálati utasítások, szervezési, kihágási szabályrendeletek határozták meg.57 A vármegyei csendbiztosok, illetőleg vezetésükkel58 a pandúrok általános feladatot láttak el, részt vettek a nyomozásokban, kihallgatásokban, bizonyos esetekben feladatkörük kiterjedt a büntetések végrehajtás területére is. Fontos megállapítani, hogy illetékességi területüket, azaz működési területük határát csak kivételes esetekben hagyhatták el, illetőleg léphettek át más vármegye területére. Ilyen kivételt képezett az úgynevezett üldözés, amely esetben a látókörbe került elkövetők elfogására reális esély kínálkozott. Azonban azért mert tudomására került, hogy a szomszédos településen, működési területén kívül - bűnöző található, ezen észlelés már nem alapozta meg azon lehetőségét, hogy ennek érdekében elhagyja területét.
57
58
Parádi József: A dualizmuskori magyar rendvédelem - Jegyzet - (75. old.) Földi Pál: Pandúrok, Zsandárok, Csendőrök 2012. Anno Kiadó (17-18. old.)
- 23 -
A vármegyei rendőrségeket mintegy kiegészítően, a XIX. század végétől működtek a községi rendőrségek. Szervezetükben, követelményeikben a jogszabályi előírásokon túl komolyan figyelembe vették a nagyobb települések rendészeti szerveinek szolgálati útmutatóit, tapasztalatait.59 A városkapitányi szolgálati utasításokat, a szabályrendeletekben megfogalmazott előírásokat, az egyes városok szolgálati szabályzatai az 1880-as évektől egészítették ki. A rendőrszolgálati szabályzatok részben önálló szabályrendeletben, részben a városok valamely – általában szervezési – szabályrendeletében kerültek megfogalmazása. A városi rendőrségek közül a budapesti és a fiumei volt állami60, illetve a rendőrségek közül a határrendőrség működött még állami irányítás alatt. A többi városi szervezet a helyi városi önkormányzathoz tartozott. A korabeli szabályozások a rendőrséget polgári fegyveres őrtestületként határozták meg. Ezzel próbálták kifejezésre juttatni, hogy a rendőrségek viszonyaiból hiányzik a katonai jelleg. A csendőrség személyi állománya ugyanis – hasonlóan a testőrségekhez, koronaőrséghez és a képviselőházi őrséghez – katonai rendfokozatot viselt és a testület belsőfüggelmi viszonyai is katonaiak voltak.61 A Magyar Királyi Csendőrség a második világháborúvégéig fennmaradt az akkori Belügyi- és Honvédelmi tárca irányítása és felügyelete alatt. Az első világháborút követően az Ideiglenes Nemzeti Kormány tervbe vette, hogy a Trianoni békeszerződést követően - a csökkent államterületre tekintettel - 33.000 fős rendőri testületre van szükség, amelynek megfelelően kívánták kialakítani a testületet. Figyelme bevéve a megfelelő rendőr képzést, külön kiemelve a rendőrtisztek képzését. A szervezeti struktúra kiépítése a Belügyminiszter irányítása alatt lévő Országos Főkapitányság megvalósításával indult, amelyhez tartoztak a Megyei és a Városi Főkapitányságok, külön megemlítették Budapest sajátos helyzetét, ahol szintén 59
Ernyes Mihály: A magyar rendőrség történte, Budapest 2002. (206-210. old.) Ernyes Mihály: A magyar rendőrség történte, Budapest 2002. (225-229. old.) 61 Parádi József: A dualizmus közrendvédelmi szervezeteinek jellemzői és tevékenységük tapasztalatai. Rendvédelem-történeti Füzetek (Acta Historiae Praesidii Ordi-nis), II. évf. (1992) 3. sz. 60
- 24 -
Főkapitányság alakult. A Megyei Főkapitányságok alatt helyezkedetek el a városi kapitányságok, illetőleg a járási kapitányságok, valamint a rendőrbiztosságok a községekben. Megállapítható, hogy elsőre bonyolultnak tűnő szervezeti egységet kívántak létrehozni, ahol a hatáskörök és illetékességek, adott esetben összefolyhattak. A szervezet élén az Országos Főkapitány áll, aki közvetlenül a Belügyminiszter alá tartozott, értelem szerűen az Országos Főkapitány alá tartoztak, a Budapesti Főkapitány, Megyei Főkapitányok és a Városi Főkapitányok. A Megyei Főkapitány alá a Városi Kapitányok, akik alá a járási, és a rendőrbiztosságok vezetői tartoztak. Az elképzelt struktúra azért érdekes, mert elmondható, hogy napjainkban sincs túl nagy eltérés a szervezeten belül. 1945-ben az Ideiglenes Nemzeti Kormány ismételten fontosnak tekintette a rendőrség megszervezését és a csendőrség megszüntetését, amelynek érdekében végül az 1690/1945. ME. rendeletet hozták a csendőrség feloszlatásáról és a demokratikus államrendőrség felállításáról. Előzményként már 1944-ben megállapították, hogy a rendőrség feladata kettős, mivel egyrészről "a demokratikus államrend védelmét és megszilárdítását kell szolgálnia, másfelől
pedig
a
rendet
és
a
közbiztonságot
biztosítania
a
közönséges
bűncselekményekkel szemben". Felmerült az igény arra, hogy az államrendőrség központosított szervezet legyen, mivel a fent említett feladatát csak ebben az esetben tudja kellőképen ellátni. A szervezet kezdeti létszámát a meglévő polgárőri szervezetek és az önkormányzatok által fenntartott még meglévő szervezetek képezték, amely természetesen nem elégítette ki a szervezet kívánalmait, így szükséges volt további toborzások megszervezése a megfelelő létszám kialakítása érdekében.62 Feltételként jelölték meg, hogy a rendőrök lehetőleg "értelmiségi" személyek legyenek, legalább 6 osztályt végzett, úgynevezett katona viseltek legyenek.
62
Ernyes Mihály: A magyar rendőrség történte, Budapest 2002. (24-25. old.)
- 25 -
Szükségesnek tartották az állomány demokráciára, demokratikus eljárásra való nevelését, mivel úgy vélték, hogy a régi rendvédelmi alkalmazottak népellenesek voltak, kifejezett feladatként jelentkezett a rendőr állomány laktanyai együttélésének a felszámolása. A szervezet napjainkig változott és még jelenleg is változik, a Rendőrségnek egyre nagyobb szerepe van a társadalomban. Manapság már az is megfigyelhető, hogy a szegényebb társadalmi rétegek csak ezen szervezettől kérnek segítséget olyankor is, amikor a rendőrség feladat és hatáskörén túlmutatóak a problémák és ezen problémák kezelésére más szervek jogosultak. Néhány gondolatban folytatnám a rendőrség szervezetének a változásait II. világháború lezárását követően, annak érdekében, hogy a jelenlegi szervezeti felépítés is láthatóvá váljon. 1946-ban alakították ki a Magyar Államrendőrség Államvédelmi Osztályát a Budapesti Főkapitányságon belül, az 533 900/1946. BM rendelet alapján, amely országos határköröket kapott. A Megyei Főkapitányságokon is működtek ilyen osztályok. Ezen osztályok működését közvetlenül felügyelte a Belügyminiszter. 1947-ben már a rendőrséghez jelentkezőket az említett osztályok jóváhagyásával vehették fel a rendőrség testületébe. 63 A bekövetkező politikai változások hatására az ÁVO kivált a rendőrség szervezetéből, amely már a kezdetekben is várható volt, hiszen a szervezet egy külön "egységként" tevékenykedett. BM Államvédelmi Hatóságként működött tovább. A rendőrség feladatát ebben az időszakban nehezítette, hogy a bűncselekmények száma jelentős volt, a szervezet pedig még nem volt stabil, illetve a létszám is korlátozott volt, továbbá jellemzővé vált, hogy csak az úgynevezett "megbízható" emberek kerülhettek a szervezetbe.
63
Forró János: Rendvédelem-történeti füzetek 20 évf. (2011.)
- 26 -
A nagy változások következtek be, a Belügyminisztérium szervezetében is, hiszen a közelőd Szovjet elnyomás hatására, az általános kommunista eszmék64 mentén a rendőrség és ezen keresztül a Belügyminisztérium közigazgatási, civil funkciói megszüntetésre került. A minisztérium irányításával az "új" rendőrség elsődleges feladata már nem a közrend és a közbiztonság fenntartása, hanem a politikai hatalom átvétel biztosítása lett, amelynek megfelelően irányították. Megkezdődtek a rendeleti szabályozások, a belügyminiszter Rajk László 65lett, 1950-től pedig a Belügyminisztérium rendőr-minisztériummá
66
vált. 1953. összevonásra
67
került
az Államvédelmi Hivatal és Belügyminisztérium, amelyet nem hoztak nyilvánosságra. Ezen változások révén a minisztérium egészen 1987-ig így működött tovább, elsődleges feladatának külföldi hírszerző szervek, valamint a belső ellenséges és bűnöző elemek tevékenységével szembeni védelmét határozták meg.68 A Belügyminisztérium szervezete, amelynek kötelékébe az államvédelem – ezen belül a belső karhatalom és a határőrség –, a rendőrség, a büntetés-végrehajtás, a tűzoltóság és a légoltalom központi és belső szervei tartoztak, ezeknek az elveknek megfelelően működtek. A szervezeti módosítások természetesen ebben az időszakban úgy kerültek végrehajtásra, hogy a belügyminisztériumon keresztül a rendőri vezetés párthű legyen, így kommunista. A rendőrség innentől kezdve, - kritikusan - a politikának, mintsem a törvényeknek
alárendelve végezte feladatait.
A korábbi
szervezet
tagjait
-
szakképzettségük ellenére - elbocsátották, és szakképzetlen, de hűséges beosztottak toborzásába kezdtek. A közbiztonság olyan helyzetbe került, hogy az új állomány nem tudott megfelelően úrrá lenni a problémákon.69
64
Ernyes Mihály: A magyar rendőrség történte, Budapest 2002. (25. old.) 1946. március 20. és 1948. augusztus 5. között A Magyar Népköztársaság Belügyminisztere 66 Horváth Attila: Rendészet és emberi jogok (2011/2) 67 500/6/1953. MT határozat 68 Forró János: Rendvédelem-történeti füzetek 20 évf. (2011.) 69 Jobst Ágnes: A Belügyminisztérium működésének szabályozása 1956 nyarán, 2011/1. sz. (132151. old.) 65
- 27 -
A lakosság ezek után ismételten nem a védelmező szervezet képét látta, hanem a megtorló és vérengző párt embereket, így láthatóvá vált, hogy a történelem ismételte önmagát70. A Belügyminisztérium irányítása alatt az alábbi szervezeti egységének kellett megalakulnia, Budapesti Rendőr-Főkapitányság és a Vidéki Főkapitányságok. Minden egyes megyei, városi és járási kapitányságon négy osztályt kellett felállítani: bűnügyi, politikai, igazgatásrendészeti és rendőrbírói osztályt. Az 1989-1990 évekig megfigyelhető, hogy törvényi szinten nem volt meghatározva a rendőrség szervezete és feladatait, az első ilyen törvény 1994. évben született, amely még a mai napig is - bár több módosítással -, de fenn maradt, ez a törvény az 1994. évi XXXIV. törvény a Rendőrségről. A szervezet jelenlegi felépítése az alábbiak szerint rekonstruálható: Országos Rendőr-főkapitányság - Megyei Rendőr-főkapitányságok, Budapesti Rendőrfőkapitányság,
-
Városi
Kapitányságok,
Határrendészeti
Kirendeltségek
-
Rendőrőrsök.71 Megállapítható, hogy a szervezet felépítése nem sok mindenben változott, azonban itt meg kell említenünk a Nemzeti Nyomozó Irodát és a Terrorelhárító Központot, amelyek sajátos jogállású szervei a rendőrségnek, és a jogszabályi változások réven ezen szervezet összevonásra kerültek. Látható, hogy a II. világháborút követően megálmodott szervezet nem sokat változott felépítésében, de maga a testület rengeteg változáson ment keresztül, hiszen a mindenkori társadalmi és tegyük hozzá állami rendet kell fenntartania. Jelentősebb változás azonban történt, hiszen nem régiben, az 1997. XXXII. törvénnyel életbelépett Határőrséggel egészítették ki 2008. évben a rendőrséget, amely során jelentős létszám béli növekedés volt megfigyelhető, ugyanakkor a feladatok is 70 71
Osztrák Zsandárság 1994. évi XXXIV. törvény a Rendőrségről 4. § (3) bekezdés
- 28 -
szélesedtek, hiszen immáron az államhatárőrzése és határrendészeti feladatok ellátása is ezen túl, ezen egy szervezet tevékenységévé vált. Nem kis kihívás, hiszen itt már az államhatáron átnyúló bűncselekményekkel és más jogellenes cselekményekkel is fel kell venni a harcot, amelyek természetesen az integrációt megelőzően is el kellett látni, azonban az államhatárok idézőjelbe vett "fizikai" eltűnése
72
a bűnelkövetők számára
előnyt jelent, így a nemzet államok között az együttműködést is más szintre kellett hozni, egységesíteni, jogszabályokat egymáshoz való közelítésével. Ebből a fejtegetésből is egyértelműen kitűnik, hogy a társadalmi és államrend, vagyis a politikai célok fenntartása, és megvalósításában hatalmas teher hárul olykor a szervezetre, amely egyébként a mai napig létszámhiánnyal küzd. Fontos megemlítenünk hogy 1945. évtől már nők is tagjaivá válhattak a testületnek, napjainkban már fontos részét képezi a Rendőrségnek a női állomány, hiszen jelentős a nők aránya a szervezetben. Látható a szervezeti fejtegetésből, hogy Magyar Királyi Csendőrség - és szervezetei fennmaradásáig a rendőrségek mellett működött, szolgálati feladataikat, az illetékességi területeik figyelembevételével látták el.73 b.
Irányítása A rendőri szervezet irányítása nem volt megfelelőképpen szabályozva, és a már
említett módon a települések költségvetésétől függően jöttek létre rendőri szervek egymástól függetlenül, amelyek élén rendőrkapitányok álltak. A testület ebben a formában jórészt csak Pesten és Budán ért el nagyobb sikereket, a közbiztonság romló tendenciát mutatott, a kommunikációhiány és közös, egységes irányítás híján.74 1881. évi III. törvénycikk indoklása a közbiztonsági szolgálat szervezéséről szóló joganyagban is megjelenik a sikertelenség:
72
SVE (Schengeni Végrehajtási Egyezmény) II. cím, 1 fejezet, 2 cikk. Parádi József: A polgári magyar állam rendvédelmi testületeinek humán viszonyai 1867-1945. Rendvédelem-történeti Füzetek 2009/22. sz 74 Csapó Csaba: A magyar királyi csendőrség története 1881-1914, Pro Pannónia, 1999. (20-52. old.) 73
- 29 -
„A közbiztonság állapotáról, a belügyministeriumhoz több évek során felterjesztett jelentésekből meggyőződés szereztetett, hogy a jelenlegi közbiztonsági szolgálat nem kielégítő. Beható tanulmányozás folytán meg kellett győződnöm arról, hogy a megváltozott viszonyok között, a régi alapokon szervezett közbiztonsági szolgálat, a méltányos és jogos igényeknek többé meg nem felelhet. Egyes törvényhatóságok is ismételten sürgették, hogy közbiztonsági szolgálat az állam által átvétetvén, mielőbb új alapokon szerveztessék s általában meg kellett győződnöm arról, hogy a közbiztonsági szolgálat új alapokon szervezése az oly fontos személy- és vagyon-bátorság veszélyeztetése nélkül tovább nem halasztható.”
Ezzel ellentétben a csendőrség egy jól működő szervezetként került kialakításra, amely feladatait és irányítását tekintve a mindenkori belügyminisztériumhoz tartozott. Személyügyi szempontból azonban a honvédelmi minisztérium felügyelete alá tartozott, tehát a fegyelmi jogkör gyakorlója is maga a honvédség. A csendőrök katonai rangokat viseltek és a testületen belüli függelmi viszonyok is katonaiak voltak.75 A csendőrségi tisztek és összes csendőr előléptetési ügye a honvédelmi miniszterhez tartozott, az összes személyi ügyet a honvédelmi minisztériumban kezelték, s a csendőrség által elkövetett bűnügyekben kizárólag a magyar királyi honvédbíróságok voltak illetékesek. A közigazgatási és rendőri szolgálati viszony tekintetében a csendőrség a belügyminiszter fennhatósága alá tartozott.76 A csendőr kerületek közvetlenül a belügy- és a honvédelmi miniszternek tették meg jelentéseiket, így ezen minisztériumoktól várták a szükséges intézkedések megtételét. A minisztériumokban szakügyosztályok alakultak, amelyek elkészítették a javaslatokat, amelyeket az illetékes miniszter saját aláírásával hitelesített, majd ezt követően küldték ki a kerületeknek. Csendőrségi felügyelő rendelkezett a teljes csendőri állomány felett, parancsadási és ellenőrzési jogkörrel. A kontroll rendszeres végrehajtása fontos volt a kerületek, szárnyak és szakaszok működésének rendeltetésszerű fenntartása végett. Megillette a magas rangú tisztek ellenei becsületügyi eljárások megindítása, amelyben azt vizsgálták, hogy a szervezet kötelékében alkalmas-e a szolgálati feladatok ellátására, általában visszaélések, bűncselekmények elkövetése vagy gyanúja esetén került rá sor. 75
Parádi József: A dualizmus közrendvédelmi szervezeteinek jellemzői és tevékenységük tapasztalatai. Rendvédelem-történeti Füzetek (Acta Historiae Praesidii Ordi-nis), II. évf. (1992) 3. sz. 76 Csapó Csaba: A magyar királyi csendőrség története 1881-1914, Pro Pannónia, 1999. (52-55. old.)
- 30 -
Az őrsök ellenőrzését a többi tiszthez hasonlóan végezte egy meghatározott szempont szerint. Meg kellett vizsgálnia a legénység létszámát, az orvosi vizsgálatok gyakoriságát, a szolgálatot teljesítők és a betegek számát, az öltözet, felszerelés a fegyver és a lőszer állapotát, az oktatások minőségét, a szolgálatteljesítés módját, a fegyelmet és az állomány magaviseletét, az ellátás szintjét, úgy mint élelmezés, elhelyezés, irodák és pénztárak ellenőrzése, a szolgálati állatok állapotát, a legénység kérelmeit, panaszait. Leltár ellenőrzést is végrehajtott. A felügyelő jogköre érezhetően széles körű volt, amelyek bizonyos hányada a belügyminisztérium hatásköréhez tartoztak (szolgálatok és a szervezet ellenőrzése) A II. világháborút követően az összes megyei és városi főkapitányságok fölötti országos szervezetet az Országos Főkapitányságot hozták létre, - amelyet már az előzőekben említettem - közvetlenül a Belügyminiszter alá tartozott. Vezetője a rendőrség legmagasabb tisztségét betöltő parancsnok azaz az országos főkapitány.77 A tiszteket, illetőleg a legalsóbb szinten található szervek, azaz rendőrbiztosságok altiszti állományú vezetőit az illetékes önkormányzat jelölte ki, amely alapján a Belügyminiszter nevezte ki. A legénységet a toborzó bizottságok, - amely
a
Belügyminiszter kiküldötteiből és az önkormányzatok képviselőiből állt -, veszik fel, ez alapján nevezte ki őket az országos rendőrfőkapitány. Az országos főkapitányt a Belügyminiszter és a Miniszterelnök előterjesztésére az államfői jogokat gyakorló szerv nevezte ki. Az áthelyezés joga a Belügyminisztert, illetve a rendőrség magasabb parancsnokait illette. Főkapitányok, kapitányok és rendőrbiztosok áthelyezéséhez azonban az érdekelt önkormányzatok hozzájárulása is szükséges volt. Meg kell említeni, hogy ebben az időszakban - bizonyos esetekben azonban föltétlen áthelyezési joga volt a Belügyminiszternek, illetve a rendőrség magasabb parancsnokainak. A fegyelmi jogkört az országos főkapitányon keresztül a Belügyminisztert gyakorolta. Látható volt, hogy az önkormányzatok szerepe nőtt a rendőrségi jogkörök tekintetében, amelyet jól mutat, hogy az önkormányzatoknak fegyelmi eljárást kezdeményező joga
77
Ernyes Mihály: A magyar rendőrség történte, Budapest 2002. (58-60 old.)
- 31 -
volt, amely kezdeményezése alapján a Belügyminiszter köteles volt elrendelni az eljárást. Az önkormányzat által kezdeményezett fegyelmi eljáráskor a fegyelmi bizottságban képviseltette magát. Ebben az esetben lehetőség volt a vizsgálat befejezéséig, a rendőr felfüggesztésére. Az új szervezet képes volt ellátni azokat a rendészeti feladatokat is, amelyeket a régi rendszerben a csendőrség végzett el a rendőri szervek mellett párhuzamosan. A Rendőrség egészen az 1989-1990 rendszerváltozásig és azt követően is a 2007-ig a Belügyminisztérium irányítása alatt maradt. 2006. évtől az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium irányítása alá került. 2010. évben pedig - jogfolytonosságnak megfelelően - a Rendőri szervezet ismételten a Belügyminisztériumhoz tartozik, és a belügyminiszter irányítása és felügyelete alatt működik. A jelenleg is hatályban lévő 1994. évi XXXIV. törvényben a 4. § (2) bekezdésében a jogalkotó úgy fogalmazott, - keretszabályozás - hogy " A Kormány a rendészetért felelős miniszter útján irányítja a Rendőrséget"78 ez a ami napig így szerepel a többször módosított törvényben. A miniszter, amely volt már igazságügyi és rendészeti, honvédelmi, illetőleg - mint jelenleg is-
belügyi, szabályozza a szervezet működését és tevékenységét, amely
kiterjed törvényességi, szakszerűségi és gazdasági (hatékonysági) irányításra. Ugyanakkor a munkáltatói jogköröket is ő látja el a az országos rendőrfőkapitány felett, kivéve a kinevezési és felmentési jogkört, mivel arra a mindenkori miniszterelnök jogosult. Az országos főkapitány helyetteseit, a megyei főkapitányság vezetőjét azonban felmentheti,
kinevezheti.
Megállapítható,
hogy
a
belügyminiszter
jogkörei
korlátozottak, mivel olyan utasítást nem adhat, amellyel a Rendőrség hatáskörébe tartozó ügyet elvon, vagy hatáskörének gyakorlásában akadályozza a szervezetet. Az országos rendőrfőkapitány képviseli a Rendőrséget, annak idején, mint országos hatáskörű szerv vezetője ként jelent meg, ma
hatályos szabályozás értelmében
egyszemélyi vezetés alatt álló szervezet vezetője. Jogosult - figyelemmel a
78
1994. évi XXXIV. törvény a Rendőrségről 4.§ (2) bekezdés
- 32 -
belügyminiszter jogkörére - utasítás adására, javaslatot tehet bizonyos rendőri vezetők kinevezésére és felmentésére, illetőleg jogosult a főkapitányságok alárendelt szerveinek a helyettesinek a felmentésére, kinevezésére. A rendőrségi törvény pontosan megjelöli a 6. § (3) bekezdésében a főkapitány vezetői tevékenységének a terjedelmét. A kinevezési jogkörökre figyelemmel a mai értelemben az országos rendőrfőkapitány kinevezésére a mindenkori miniszterelnök jogosult, az illetékes miniszter javaslatára, amelyhez szükséges a Magyar Országgyűlés Rendészeti Szakbizottságának az állásfoglalása.79
c.
Feladatai A rendőri feladatok a Csendőrség időszakában, az adott települések
közigazgatási
területére
korlátozódtak,
ezen
feladatokat
általában
az
intéző
rendőrséghez tartozó fogalmazó és kezelő tisztviselők, a végrehajtó rendőrséghez tartozó fogalmazó tisztviselők, csapattisztek, rendőri őrszemélyzet, detektívek továbbá szakközegek, altisztek és szerződéses személyzet látta el. A kapitányok saját szerveződés révén saját feladataikat látták el, így egyértelmű, hogy a szervezet sikertelenségének az alapja, az állomány felkészületlensége és az, hogy jelentős volt a korrupció. Feladatok közül elláttak nyomozati cselekményeket, vizsgálati munkát, végrehajtási tevékenységet is. A feladatok taxatív felsorolását nehezíti, hogy az 1840. évi IX. törvénycikken kívül nem volt megfelelő törvényi szabályozás, ebben is inkább kihágási, illetőleg büntetőjogi különös részi tényállások, valamint végrehajtási tényállások találhatók. Általánosságban elmondható, hogy alapvető feladatuk saját illetékességi területükön a közrend, közbiztonság, és a béke fenntartása.80
79
1994. évi XXXIV. törvény a Rendőrségről 6.§ (2) bekezdés Parádi József: A dualizmus közrendvédelmi szervezeteinek jellemzői és tevékenységük tapasztalatai. Rendvédelem-történeti Füzetek (Acta Historiae Praesidii Ordi-nis), II. évf. (1992) 3. sz. 80
- 33 -
Az 1881. évi XXI. tc. 2. §-ában rögzíti a rendőrség feladatait: Működési területén a személy – és vagyonbiztonságot megóvni, a békét és közrendet fenntartani, a büntetőtörvények, a rendeletek és szabályrendeletek megszegését a vétlenségből vagy bármily természetű mulasztásból eredhető veszélyeket és károkat megakadályozni, a megzavart rendet és békét helyreállítani, az ezek ellen vétőket kipuhatolni és megfenyítés végett az illetékes bíróságnak vagy hatóságnak feljelenteni, illetőleg átadni s általában a figyelő, megelőző és felfedező rendőrség feladatait a jelen törvény keretén belül teljesíteni.81 A csendőrség feladatait 1882. évi X. törvénycikk által felruházott jogkörben látta el, amely alapján a városok bel-, illetve külterületein rendes szolgálatot nem teljesít, ez azonban nem zárja ki, hogy adott esetben, amennyiben szükséges, a már említett területeken is ellássák szolgálati feladataikat.82 Amennyiben a közrend vagy a közbiztonsági helyzet megkívánja és a városi rendőrség az ebből adódó feladatait nem tudja, vagy nem képes ellátni, akkor a városi hatóság főnöke, a kapitány, vagy helyettese jogosult kérni a csendőrség segítségét. Az igénybevétel célja lehetett különösen, a közegészségügyi, közbiztonsági; vagyon és személy biztonsági; közcsend, rend és nyugalomra vonatkozó szabályok betartatása végett. A joganyag úgy fogalmaz, amennyiben nem kérik segítségüket, de a településen áthaladva jogellenes cselekményt észlel, úgy szolgálati utasítása értelmében köteles eljárni, a letartóztatottakat pedig át kell adni a város vagy település rendőri szerveinek. A bűncselekmények felderítését a helyőrség hatáskörébe tartozó területek egészét átfogó, rendszeres járőrözéssel kellett végrehajtani. A csendőrjárőrök feltűnésének gyakorisága nem ritkán óvatosságra intette a bűnözőket, s ha sor került jogellenes cselekmény elkövetésére, a csendőrjárőr azonnal üldözőbe vehette a tetteseket. Alapvetően hatóságként feladata abban állt, hogy a lakossági fel- és bejelentések
81
Csapó Csaba: A magyar királyi csendőrség története 1881-1914, Pro Pannónia, 1999. ( 52. old., 106-113. old.) 82 Némethy Ferenc: A Magyar Királyi Csendőrség szervezete, szolgálata és viszonya közigazgatási hatóságokhoz. Budapest, 1900.
- 34 -
nyomán saját hatáskörében eljárva őrizetbe vette a gyanúsítottakat, és kihallgatta a szemtanúkat83. A tiszti állomány, beosztásuktól függően, általában kiképzési és adminisztrációs feladatokat látott el. Az 1881 és 1920 közötti időszakban a csendőrséggel kapcsolatos szabályok elsősorban keret szabályok voltak, amelyek tartalommal való feltöltése az adott szakminiszternek volt a feladata. A csendőrség a feladata nem változott az évek során, sem törvényi sem rendeleti szinten, tevékenységét, munkakörét ugyanazon módon látta el. Kényszerítő eszközök közül a fegyverhasználati jogosultságra volt jellemző, hogy arányosság és az élet, testi épség védelme, az akkori jogalkotó számára kevésbé volt
fontos,
hiszen
szolgálati
szabályzat
alapján
beszélhettünk
kötelező
fegyverhasználatról és megengedett fegyverhasználatról. „A szolgálatot teljesítő csendőr fegyverének használatára mindenki ellen jogosítva van: aki a csendőrt erőszakosan megsérti vagy támadással veszélyesen fenyegeti, ha a tetten ért gonosztevő, vagy alapos gyanúval terhelt egyén felfegyverkezve lévén, az előzetes felszólítás dacára magát önként meg nem adja, vagy esetleg védett helyzetéből előjönni vonakodik; aki figyelmeztető utasításainak tettlegesen ellenszegül; aki mint veszélyes gonosztevő a C. által elfogatik vagy őrizet alá adatik, és bár erőszakos ellenállás nélkül, de a megállításra célzó fenyegető rákiáltás dacára elfut, ha visszatartására más mód nem létezik; aki ellenséges viszonyok között magát gyanússá teszi, és a felvilágosításra kielégítő válasz nélkül elszalad. „84
83
Rektor Béla: A Magyar Királyi Csendőrség oknyomozó története. Cleveland, Ohio, USA., 1980, Árpád Könyvkiadó (97-100. old.) 84
Csapó Csaba: A magyar királyi csendőrség története 1881-1914, Pro Pannónia, 1999. (107-113. old.)
- 35 -
Ezekben az esetekben a csendőr mérlegelési jogkörrel nem rendelkezett, amennyiben ebből eredő kötelezettségének nem tett eleget, úgy kötelességszegésért eljárás alá vonták. A második esetben saját döntésére volt bízva a fegyverhasználat. Ha a fegyvernek, a fent felsorolt esetekben történt alkalmazása folytán az ellenszegülőnek testileg súlyos megsértése vagy annak halála következett be, akkor a tényállást a honvédbíróság vizsgálta ki, amely során ellenőrzik a csendőr vallomását, amely a meglévő más tényekkel összehasonlításra kerül. Ha a kiküldött bizottság határozatban kimondta, hogy a csendőr a szolgálati utasításoknak megfelelően járt el, ezt a csendőrparancsnokság által a napiparancsban közzé kellett tenni, ha azonban olyan jogos gyanúokok mutatkoztak, amelynél fogva a csendőr fegyverhasználati jogával való visszaéléssel vádolható, ellene a bizottság véleménye alapján haditörvényszéki vizsgálat került elrendelésre. Kitérnék röviden a Tábori Csendőrség feladataira, tekintettel specializált jellegére. A szervezet feladadtai az alábbiak voltak:
"Büntetendő
cselekmények
elkövetésének
megakadályozása,
a
már
elkövetett
cselekmények tetteseinek kinyomozása és elfogása. A honvédség fegyelmének fenntartása (ebben az alakulatparancsnokok is segítségükre voltak). A honvédek ellenőrzése, ha köteléken kívül voltak (eltávozás, szabadság). Hírszerző és kémelhárító szolgálatokban közreműködés
(a polgári lakosság
vonatkozásában is). Ellenség támadása esetén a pánik és visszavonulás megakadályozása. A rekvirálási szabályok betartásának ellenőrzése. A háborús övezet polgári lakosságának ellenőrzése bűnmegelőzés és felderítés céljából. Rendfenntartás közterületeken, tömegközlekedésen, teljes településeken. Általában az államrendészet és közrendészet fogalmai alá tartozó feladatok."85 Az 1949. évi XX. törvény a Magyar Népköztársaság alkotmánya nem nevesítette a rendőrséget, amely meglepő hiszen az Ideiglenes Nemzeti kormány Debrecenben is az
85
Szakály Sándor (2010/I.). „A magyar tábori csendőrség”. Rubicon XX (202)
- 36 -
egyik legfontosabb - égető - problémaként kívánta a közbiztonságot megteremteni, helyreállítani, azonban a politikai változások hatására a helyzet sokat változott. A rendőrségre vonatkozó rendelkezések mindig rendeletek
86
(törvényerejű rendeletek)
formájában öltöttek alakot, mivel az alaptörvény meghozatalát megelőzően a kormányzat lehetővé tette - törvény adta felhatalmazás révén - , hogy a "az állam gazdasági, pénzügyi és közigazgatási rendjének biztosítása érdekében rendelettel megtehet a rendkívüli helyzetben szükséges bármely magánjogi, büntetőjogi, közigazgatási és a törvényhozás hatáskörébe tartozó egyéb rendelkezést és evégből - a Nemzetgyűlés által alkotott törvények kivételével - a fennálló törvényektől eltérő rendelkezéseket állapíthat meg"87 Ezen joganyag időbeli hatályát több alkalommal is kiterjesztették. 1955. évben született meg egy nagyon részletes szabályozás a rendőrség határköréről, illetékességéről és feladatainak ellátásról, amelyet nem törvényben, hanem rendeltben 88szabályoztak. A rendelet alapján a Rendőrség a Magyar Népköztársaság fegyveres szerve, a feladata a közrend, a közbiztonság védelme és a bűnözés elleni harc. A rendőrség munkájában a dolgozó tömegekre támaszkodva biztosítja a szocialista tulajdon sérthetetlenségét. A polgárok személyi és vagyonbiztonságát, a szocialista törvényesség megtartását, felügyeletét gyakorolja a közúti és légi forgalom rendjére és biztonsága felett, ellátja az állampolgárokat alapvető személyi okmányokkal. Megszervezi a Minisztertanács által meghatározott objektumok őrzését, valamint ellenőrzi azon tanácsrendeleteknek a végrehajtását,
amelyek
az
ellenőrzés
feladatát
a
rendőrségre
bízzák.
Továbbá megjelöli az alábbi jogi lehetőségeit is a jogszabály: A bűncselekmények megelőzése, felderítése és megszakítása érdekében a rendőrség a Büntető Perrendtartásban előírt jogok és kötelezettségek alapján végzett nyomozói és vizsgálati munka mellett a következő főbb titkos módszereket és eszközöket alkalmazhatja:
86
1955. évi 22. tvr., 1956. évi 35. tvr., 1963. évi 22. tvr. 1946. évi VI. törvény a nemzeti kormány részére rendeletek kibocsátására adott felhatalmazásról 88 1955. évi 22. tvr. a Rendőrségről 87
- 37 -
Ügynökséget
1.
szervezhet
(ügynök,
informátor,
rezidens,
találkozási
lakástulajdonos, lebujcsapda-tulajdonos), a szocialista tulajdon fosztogatásával, üzérkedéssel és más közbiztonságra veszélyes bűncselekményt elkövető személyek felderítésére és leleplezése céljából. A titkos hálózati operatív munka során a következő módszereket alkalmazhatja:
2. Titkos
kihallgatás,
házkutatás,
bűncselekmény
végrehajtásával
gyanúsított
személyeknek, valamint iratoknak titkos lefényképezése, ujjlenyomatoknak titkos megszerzése.Az illetékes államvédelmi szerven keresztül ellenőrizheti bűncselekménnyel gyanúsítható személyek levelezését, telefonbeszélgetését, valamint más beszélgetések lehallgatását. Titkos
3.
állományt
foglalkoztathat:
bűnöző
személyek
megfigyelésének
végrehajtására, környezettanulmány készítésére. Titkos nyilvántartást vezethet: bűnöző elemekről, bűnös kapcsolataikról,
4.
rendőrség ügynökségéről. A rendőrség körzeti megbízottai információszerzés céljából tájékoztató
5.
személyeket foglalkoztathatnak becsületes és a rendőrséget önként támogató állampolgárok közül.89 Már ebben az időszakban is beszélhetünk úgynevezett körzeti megbízottakról, akik napjainkban jelentős szerepet töltenek be a kistérségek, települések közbiztonságának fenntartásában és bűnüldözésben, valamint a nyomozások elősegítésében. Az ezt követő jogszabály, az állam- és közbiztonságról szóló 1974. évi 17. törvényerejű rendelet 5. § (1) szerint megfogalmazásában a bűnözés elleni harc során gondoskodni kell a bűncselekmények megelőzéséről, felderítéséről, a büntetés hatálya alatt álló személyek ellenőrzéséről. A tvr. végrehajtására született meg a rendőrségről szóló 39/1974. évi MT Rendelet, melynek 7. §-a megfogalmazza, hogy a rendőrség intézkedéseket foganatosít a bűncselekmények megelőzése, felderítése, illetőleg az előkészületben lévő, vagy megkezdett bűncselekmények véghezvitelének megakadályozása érdekében. A rendelet, a leírt feladatok mellett megfogalmazza a rendőrség bűnözés elleni harcban betöltött szerepére vonatkozó hatásköröket és intézkedési jogosultságokat. 89
Jobst Ágnes: A Belügyminisztérium működésének szabályozása 1956, nyarán, 2011/1. sz.
- 38 -
Itt már látható, hogy a megelőzés is fontos szerephez jut a rendészeti igazgatásban. Az 1989. évi XXXI. törvény az Alkotmány módosításról VIII. fejezete már nevesíti a rendőrséget, mint szervezetet, amelynek az alapvető feladata a közbiztonság és a belső rend védelme, továbbá az akkori módosítás értelmében "A rendőrséggel és az állam biztonságával összefüggő részletes szabályokat alkotmányerejű törvény határozza meg"90 Az Alkotmányi felhatalmazás alapján 1994. évi XXXIV. törvény a Rendőrségről, már egységes szerkezetbe foglalta testület feladatait, hatáskörtét, illetékességét, irányítását és szervezetét. Az Alkotmányban megjelölt feladatokkal összhangban "A Magyar Köztársaság Rendőrségének (a továbbiakban: Rendőrség) feladata a közbiztonság és a belső rend védelme" A feladatokat a jogszabály pontokba szedve állapította meg az alábbiak szerint. A Rendőrség a közbiztonság és a belső rend védelme körében az e törvényben és törvény felhatalmazása alapján más jogszabályban meghatározott bűnmegelőzési, bűnüldözési, államigazgatási és rendészeti feladatkörében: a) általános bűnügyi nyomozó hatósági jogkört gyakorol, végzi a bűncselekmények megelőzését és felderítését; b) szabálysértési hatósági jogkört gyakorol, közreműködik a szabálysértések megelőzésében és felderítésében; c) végzi a külföldiek beutazásával, magyarországi tartózkodásával és bevándorlásával, továbbá a menekültügyi eljárással kapcsolatos idegenrendészeti feladatokat; d) ellátja a közbiztonságra veszélyes egyes eszközök és anyagok előállításával, forgalmazásával és felhasználásával kapcsolatos hatósági feladatokat; e) közlekedési hatósági és rendészeti feladatokat lát el; f) ellátja a közterület rendjének fenntartásával kapcsolatos rendészeti feladatokat; g) védi a Magyar Köztársaság érdekei szempontjából különösen fontos személyek (a továbbiakban: védett személy) életét, testi épségét, őrzi a kijelölt létesítményeket; h) engedélyezi és felügyeli - a rendvédelmi szervek kivételével - a személy- és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói tevékenységet; i) büntetés-végrehajtási feladatokat lát el; j) ellátja a rendkívüli állapot, a szükségállapot és veszélyhelyzet esetén a hatáskörébe utalt rendvédelmi feladatokat; k) elvégzi a részére megállapított egyéb feladatokat.
90
1989. évi XXXI. törvény az Alkotmány módosításáról 40/A. § (2) bekezdés
- 39 -
Megállapítható, hogy az említett feladatokat, - mintegy összefogva - rögzítette a törvény, amely napjainkig folyamatosan módosult és szélesedett. Fontos megjegyezni, hogy a törvény rendelkezett arra vonatkozóan, hogy a Rendőrség pártbefolyástól mentesen kell, hogy a feladatait ellássa, más szervezetekkel együtt működve91. A rendszerváltozás időszakában hozott Alkotmány módosításában szerepel a Határőrség, amely a rendelkezések alapján a Honvédséggel közösen a fegyveres erők közé tartoznak, amelyek alapvető feladata az ország katonai védelme, illetőleg az Alaptörvényünkben felhatalmazás szerepel arra, hogy az "országos hatáskörű szervezetekre" vonatkozó rendelkezéseket törvénybe foglalják. Ezen megfontolásból megalkotásra került az 1997. évi XXXII. törvény a határőrizetről és a Határősségről, amelynek immáron nevesített rendészeti feladatai lettek, amely a jogszabály II. fejezetében szerepel, amely azért érdekes, mert láthatóan már ekkor elmozdulás történt a rendészeti jellegű határőri feladatok ellátása felé, amelyhez kapcsolódtak bűnüldöző feladatok is92. A szervezet felépítése, struktúrája hasonlított a Rendőrség szervezetéhez, irányításához, struktúrájához. 2007. június 25-én módosításra került az 1949. évi XX. törvény az Alkotmányról, amely mintegy előhírnöke volt a két szervezet összevonásának, amely 2008. január 1-én végrehajtásra került. Az integráció keretében - mivel már a Határőrség fegyveres erőkhöz való besorolása is megszűnt - a Rendőrségről szóló törvényt és a Szolgálati Szabályzatról szóló rendeletet is módosítani kellett. Fontos és előre mutató lépés volt a Rendőrség és a Határőrség történetében, de az is tény, hogy egyedülálló jelenség volt ez idáig a Magyar rendészet történetben - mivel más országokban már történt hasonló integráció -. Visszatekintve a Magyar Királyi Csendőrség , illetőleg a Rendőrség fejlődésére látható, hogy a társadalmi berendezkedésből adódó feladatok folyamatosan fennálltak, azok csak csekély mértékben változtak. Megállapítható, hogy a változásokat előidéző
91
1994. évi XXXIV. törvény a Rendőrségről 2.§ (1)-(2)-(3)-(4) bekezdés az 1994. évben kihirdetett norma szöveg alapján. 92 1997. évi XXXII. törvény a határőrizetről és a Határőrségről 22.§ (2) bekezdés
- 40 -
események általában történelmi jellegűek voltak, a rendészet mint olyan fokozatosan a " szolgáltatás" irányába haladt, amelyet a rendőrség törvényben foglalt feladatai is alátámasztanak. A Rendőrség jelenlegi feladatai a többször módosított 1994. évi XXXIV. törvény az alábbiak szerint állapította meg. "A Magyar Köztársaság Rendőrségének (a továbbiakban: rendőrség) feladata a közbiztonság és a közrend védelme, az államhatár őrzése, a határforgalom ellenőrzése, az államhatár rendjének fenntartása, a terrorizmus elleni küzdelem és az e törvényben meghatározott bűnmegelőzési, bűnfelderítési célú ellenőrzés."93 d.
Szolgálat ellátása Csendőrként - egyenruhában - az a személy tevékenykedhetett, aki a szigorú
feltételeknek megfelelt, és a beosztásától függően el tudta látni szolgálati feladatait. A szolgálatot elsősorban gyalogosan vagy lóval megerősítve hajtották végre. Elsőként az őrsparancsnoka megtartotta az eligazítást a kivonuló portyázó járőrnek, ellenőrizte ruházatát, felszerelését, egészségi, valamint feladatok ellátásához szükséges állapotát. A ruházat az a honvédségi egyen ruházathoz volt hasonlatos, színe sötét zöld, még anyaga posztó volt, amely vöröses zsinórozással volt díszítve, a rendfokozatjelző
94
paroli
szintén vöröses, amelyen a ma is jól ismert arany, ezüst, "csont" csillagok voltak elhelyezve, a rendfokozatuknak megölelően. Az egyenruhán jelvényt és egy címeres kokárdát is viselniük kellett, vadász kalapjukon a rendfokozatának megfelelő színű zsinórral, és fém címerrel, a legjellegzetesebb, amely alapján mindenki felismerte a Csendőrt - még napjainkban is - a sapkán viselt kakastoll. Mint azt már említettem az egyenruha viselése kötelező volt, polgári ruhát, csak abban az esetben viselhetett, amennyiben nyomozói feladatokat végzett.
93 94
1994. évi XXXIV. törvény a Rendőrségről 1.§ (1) bekezdés A mai rendfokozatjelzők kék alapúak, 3-4. sz. melléklet
- 41 -
Az őrs illetékességi területén több járőrt szerveztek a vezetők. Őrjáratok is szervezésre kerültek, amelyek között a terület felosztásra került, ezen részt havonta többször végig kellett ellenőrizniük, amely akár 48 órát is igénybe vehetett. Fontos megemlíteni, hogy szolgálatban nem csak a már említett esetben volt a csendőr, hanem szolgálaton kívül, amikor csak oldallőfegyverrel volt felszerelve, törvénysértés észlelése esetén kötelessége volt eljárni. A járőrök általában nem a forgalmas utakon közlekedtek, hanem ösvényeken, erdőkben, mellékutakon, különösen éjszaka, hogy a bűnözők ne is tudjanak róluk, így sok esetben néhány elkövetőre a meglepetés erejével hatott megjelenésük. Minden lakott és lakatlan helyen megfordultak, általában járőrpárban látták el a szolgálatot. Az elkövetőket felszólították a „törvény nevében”
95
és megbilincselték, majd az őrsre
kísérték meghallgatás céljából, amennyiben a szükséges bizonyítékok fennálltak, amely alapján az ügyész vádat emelhetett, és
amely vád alapján a bíróság az elkövetőt
elítélhette úgy az statisztikai adataként rögzítésre került. Gyakran előfordult azonban az is, hogy a vallomás során az elkövető ugyan beismerte a jogellenes cselekmény elkövetését azonban, tudván, hogy megfelelő bizonyítékokkal nem rendelkeznek, a bíróságon azt állította, hogy kényszervallatás áldozatává vált, így felmentette a bíróság a vád alól. Ez a jelenség, magatartás napjainkban is előfordul elkövetői körökben. Ám az is tény, hogy a korabeli jogszabályi feltételek lehetővé tettek olyan magatartási formák alkalmazását is, amelyek egy mai társadalmi rendben teljesen lefogathatatlannak tekinthető. Gyakran lehetett hallani csendőri túlkapásokról, visszaélésekről, amelyek újságokban is megjelentek, nem minden esetben alaptalanul. A folyamatos - és napjainkban is jellemző a rendvédelem területén - létszám hiánnyal küszködő szervezet gyakran olyan személyek felvételére kényszerült, akik nem láthattak volna el közterületi szolgálatot. 1893. évi XXXIV. törvénycikkben már törekvés mutatkozott a honvédség és a csendőrség közötti átjárási lehetőség megváltoztatására, a cél pedig egyértelműen az volt, hogy csak fiatal, művelt, bizonyításra képes személyek vehessenek részt a közterületeken való szolgálatok ellátására. 95
Kényszerintézkedés és kényszerítő eszköz alkalmazása esetén mai ezen szavak előre bocsátásával kell az intézkedést megkezdeni
- 42 -
Az aktuális jogszabályi rendelkezéseket folyamatosan sajátították el, lövészetei, és közelharci képzések is végrehajtásra kerültek részükre. Az 1890 évekbeli reformok kapcsán alakult meg a határcsendőrség is. Fontos részleteiben megvizsgálni a fegyverhasználatot, mint az egyetlen kényszerítő eszközt a csendőr birtokában. Nem volt lehetősége más kényszerítő eszköz alkalmazására csak a rendszeresített fegyverével járhatott el. Tehát karabéllyal, forgópisztollyal, karddal és szuronnyal. Más tulajdonában lévő fegyver használatát szigorúan tiltották, amely alól volt kivétel, nem más, mint a jogos önvédelem esete. Jogos védelem esete forgott fenn, saját vagy más élete elleni jogtalan és közvetlen támadás esetén, a testi épség ellen intézett jogtalan és közvetlen támadásnál, személyes szabadság jogtalan megsértése esetén, illetőleg a vagyon elleni bűncselekmény megakadályozásakor. Azonban még így is túlléphető volt e szabályozás akkor, ha a csendőr ijedségre vagy megzavarodásra hivatkozik, és az megállapítható. Korlátot jelentett az, hogy gyermekek ellen semmilyen körülmény között nem volt lehetőség fegyverhasználatra.96 A kardot csak vágásra -rendkívüli esetben szúrásra-, a szuronyt csak szúrásra, a puskát csak lövésre lehetett használni. Fegyvertelen személy esetében előírás szerint, amennyiben a csendőrre támad, úgy karddal az arcába kell vágni. Zárthelyiségben alkalmazása taktikai szempontból nem előnyös a kishely miatt, ezért a szurony használatot javasolták, amelyet arcra, kézre, avagy combra kellett irányítani. Felfegyverzett személy esetében a szolgálati fegyvert korlátozás nélkül lehetett használni, tekintet nélkül annak esetleges következményeire. A tömeggel szembeni fegyverhasználatot eredetileg nem szabályozták, azokat alsóbb rendű jogszabályok rendezték, pl.: utasítások.97 Az alábbi ajánlásokat tették a csendőrök részére: 10-20 lépésre kell elhelyezkedni a tömegtől, úgy hogy figyelemmel lehessen kísérni a személyek viselkedését, és a
96 97
Csapó Csaba: A Magyar Királyi Csendőrség története 1881-1914, Pro Pannonia 1999. (113. old.) Földi Pál: Pandúrok, Zsandárok, Csendőrök 2012. Anno Kiadó (56-59. old.)
- 43 -
támadás elhárításához megfelelően tudja alkalmazni a fegyverét, tehát legyen ideje és helye az védekezésre. A hátulról érkező támadások elhárítására, lehetőleg magas kerítés, domb vagy ház előtt kellet állást foglalniuk. 98 A
tömeg
oszlatása
először
szuronyrohammal,
ennek
sikertelensége
esetén
lőfegyverhasználatával kellett végrehajtani. Figyelmeztető lövések leadása szigorúan tilos volt, amennyiben jelentős eltérés mutatkozott a sebesültek száma és felhasznált lőszernek a száma között vizsgálat indult. Amennyiben a fegyverhasználat elérte célját és az elkövető harcképtelenné vált, úgy további bántalmazása vagy megsebesítése szigorúan tilos volt. Haláleset bekövetkezése esetén, jelentési kötelezettsége volt a csendőrnek a közvetlen parancsnoka irányába, aki az esetet kivizsgálta a helyszínen, a bíráskodásossal a hadbíró volt megbízva, aki a tényállás felvázolását követően döntött a két tisztből álló biztonsággal a jogszerűségről. Amennyiben nem találták jogszerűnek úgy intézkedett a csendőr felelősségre vonásáról, amely révén vagy büntetőbírósági, vagy fegyelmi eljárást kezdeményezett. A csendőrintézkedési lehetősége nagyon korlátozott volt, hiszen fegyverén kívül más eszközt nem alkalmazhatott, így egy egyszerű felszólításból, igazoltatásból is kirobbanhatott egy véres összeütközés. A bilincs használat általánossá vált a csendőrség kötelékében, a kísérések esetén kötelezővé vált. Megállapítható az is, hogy a csendőr élettét és tevékenységét részletesen szabályozták még a korabeli időkben is, illetőleg mint azt majd a későbbiek során is látni fogjuk, az intézkedésekre vonatkozóan néhány rendelkezés, még a mai napig megtalálható a hatályos - rendőrségi joganyagban. "A városi rendőrségnek a nyomozati munka mellett a közrendvédelmi szolgálatnak az emberi szabadságjogokat érintő sarkalatos részét is központilag szabályozták a Magyar
98
Csapó Csaba: A Magyar Királyi Csendőrség története 1881-1914, Pro Pannonia 1999. (113-119. old)
- 44 -
Királyságban. Ide tartozott az előállítás, elővezetés, bekísérés, a motozás, a házkutatás, a fegyverhasználat és a bilincs alkalmazása. A városi rendőrségek szolgálatellátását a szolgálati szabályzatuk határozta meg. Minden városi rendőrségnek külön szolgálati szabályzata volt. Bár a városi rendőrségek a szolgálat szabályzat és a rendőri szolgálatellátás terén mintának tekintették
az
állami
rendőrségeket,
mégis
e
téren
érvényesült
a
helyi
rendőrkapitányoknak a bűnüldözésről alkotott felfogása. A városi rendőrségek szabályzata általában a helyi rendőrség szervezeti felépítését, a testületcélját és feladatait, a felvétel és elbocsátás szabályait, a fegyelem kérdéseit, a magatartási
szabályokat,
a
panasztétel
lehetőségeit,
a
szolgálatellátás
és
fegyverhasználat szabályait, az egyes beosztások kötelmeit, a személyi állomány járandóságait, valamint a szolgálatellátás során előforduló részfeladatok ellátásának módját (bekísérés, elfogás stb.) tartalmazta. E kérdések szabályozása során – bár voltak közös vonások – a szabályzatok mindegyike egyedi alkotás maradt. A II. Világháború utáni időszakban „a magyar rendvédelem történetében az 1945-től 1950-ig terjedő korszak fő ismérve nemzeti rendvédelmünk felszámolása és a megszálló hatalom rendvédelmi modelljének az országra erőltetése összhangban volt a tejes közigazgatás szovjet típusú átalakításával", amint azt már a korábbiakban említettem. „A rendvédelmi tevékenység a sztálini diktatúrában sajátos módon deformálódott. A rendvédelmi szervezetek kisebb-nagyobb mértékben a diktatúra törvénysértő és antihumánus tetteinek eszközévé váltak, melynek során lényegében a teljes lakosságot, minden családot ért valamilyen atrocitás. Bár ezek korántsem tekinthetők azonos súlycsoportúaknak."99 Az új
100
rendőrségi törvény IV. fejezete határozza meg a rendszerváltozást
követő rendőri állomány részére a feladatai ellátásának a módját, mikéntjét, amelyben megfogalmazásra került, hogy a rendőr köteles életének kockáztatásával az
99
Dr. Buzás Gábor: Közigazgatás - rendészet - rendőri intézkedés (PhD. értekezés) Dr. habil Balla Zoltán (89-90. old.) 100 1994. évi XXXIV. törvény a Rendségről
- 45 -
Alkotmányban - Alaptörvényben - és a Rendőrségi törvényben foglalta feladatokat elvégezni, akként, hogy tevékenységével a törvényekben foglaltak szerint és az elöljárójának utasításai szerint kell eljárni, attól függően, hogy a beosztásából milyen kötelezettségei erednek, illetőleg vannak. Itt látható, hogy a felettes utasítását végre kell hajtani, azonban értelemszerűen a törvény kivételt tesz, abban az esetben, aha az elöljáró utasításának végrehajtása bűncselekményt valósít meg, hiszen ilyen esetben a beosztottnak nem áll fenn az utasítás végrehajtásának kötelezettsége. Szabálysértés, illetőleg jogellenes magatartások teljesítése esetén, azonban csak jelezni kell a vezetőnek annak jogellenes voltát, illetőleg írásba adását kell kérelmezni, amely kérés nem teljesítése esetén - felettes részére való jelzés ellenére - az utasítást végre kell hajtani. Ez esetben az estleges felelősségre vonás kérdése, vizsgálata már fegyelmi eljárás keretében történik. A joganyag külön címben nevesíti a az intézkedési kötelezettséget, illetőleg az arányosság követelményét, amely alapvető jogelv. A fentiek alapján a rendőr szolgálatban vagy szolgálaton kívül - amennyiben arra alkalmas állapotban van - köteles eljárni, intézkedést kezdeményezni, amennyiben szolgálati feladatainak ellátása vonatkozó cselekményt észlel, vagy hoznak tudomására. A rendőrnek ezek lapján el kell dönteni, hogy azaz esemény "belső rend védelme körében az e törvényben és törvény felhatalmazása alapján más jogszabályban meghatározott feladatkörébe"
bűnmegelőzési, 101
bűnüldözési,
államigazgatási
és
rendészeti
tartozik-e vagy nem, illetőleg, - amennyiben szolgálaton kívül van a
rendőr akkor is - az intézkedés eredményességének megfelelő magatartást tud-e tanúsítani, tehát érvényt tud-e szerezni az intézkedésnek vagy nem. Itt már mérlegelési jogkörről is beszélhetünk. Ellentétben a Csendőrség időszakában, majd a későbbi törvényerejű rendeletekben foglalt arányossággal, itt törvényszabta arányossági feltételeket látunk, amelyek alapján kell a rendőrnek az intézkedéseit végrehajtani.
101
1994. évi XXXIV. törvény a Rendőrségről 1.§ (2) bekezdés
- 46 -
A rendőri intézkedés nem okozhat olyan hátrányt, amely nyilvánvalóan nem áll arányban az intézkedés törvényes céljával. Több lehetséges és alkalmas rendőri intézkedés, illetőleg kényszerítő eszköz közül azt kell választani, amely az eredményesség biztosítása mellett az intézkedéssel érintettre a legkisebb korlátozással, sérüléssel vagy károkozással jár.102 Ez a követelmény a mai napig így szerepel a többször módosított Rendőrségről szóló törvényben. Már lényegesen nagy változások tapasztalhatók a Csendőrségi szabályozással szemben, illetőleg pontosítások 1946. és 1994. évi szabályozások közötti időszak norma alkotása tekintetében. Hiszen a kényszerítőeszközök tételesen felsorolásra kerültek, azok alkalmazása eligazítást mutat a szolgálatban lévő rendőrnek a fokozatosság és az arányosság elvének a segítségével. A jogszabály nevesíti a rendőr titoktartási kötelezettségét, illetőleg a segítségnyújtási kötelezettségét, amely szintén a mai napig a hatályos normaszöveg része. Fontos megemlítenünk, hogy az 1997-ben hozott a határőrizetről és a Határőrségről szóló törvény ezen részek tekintetében az 1994. évi XXXIV. törvény rendelkezéseire hivatkozik. Mind a rendőrségnek, mind pedig a határőrségnek a részletes szolgálati feladatainak ellátásának segítéségéül az illetékes minisztérium rendeltet alkotott.103 A kényszerítő eszközök közül az egyik leg érdekesebb a fegyverhasználat, hiszen ez végig kísérte a Rendőrség feladatának ellátását, a Magyar Királyi Csendőrségtől napjaink Rendőrségéig. Így lehet legkézenfekvőbben megfigyelni a konszolidációt és a társadalmi, szociális változások hatását a kényszerítő eszközök alkalmazásában.104
102
1994. évi XXXIV. törvény a Rendőrségről 40/2001. BM rendelet a Határőrség Szolgálati Szabályzatáról, 3/1995. BM rendelet, 62/2007. IRM rendelet és a jelenleg hatályos 30/2011. BM rendelet a Rendőrség Szolgálati Szabályzatáról 104 A szolgálati szabályzat tankönyve 1939. (vitéz Nagyselmeczy László) 103
- 47 -
A Magyar Királyi Csendőrség esetében szerény lehetőségek voltak láthatók a kényszerítő eszközök tekintetében, hiszen valamennyi eszköz - a bilincs kivételével alkalmas volt az emberi élet bármikor kioltására. A II. világháborút követő időszakban már jóval fejlettebben és a társadalmi elvárásoknak megfelelő módon kerültek szabályozásra az intézkedési lehetőségek, ez a fokozatos fejlődés elvezet egészen napjainkig. A rendszerváltozást követően a lőfegyver használatának az alábbi feltételei lehetőségei vannak, A rendőr lőfegyvert használhat a) az élet elleni közvetlen fenyegetés vagy támadás elhárítására; b) a testi épséget súlyosan veszélyeztető közvetlen támadás elhárítására; c) a közveszélyokozás, a terrorcselekmény vagy a légi jármű hatalomba kerítése bűncselekményének megakadályozására vagy megszakítására; d) bűncselekmény lőfegyverrel, robbanóanyaggal vagy az élet kioltására alkalmas más eszközzel való elkövetésének megakadályozására; e) lőfegyver, illetőleg robbanóanyag jogosulatlan, erőszakos megszerzésére irányuló cselekmény megakadályozására; f) az állam működése vagy a lakosság ellátása szempontjából kiemelkedően fontos létesítmény ellen felfegyverkezve intézett támadás elhárítására; g) az emberi élet kioltását szándékosan elkövető elfogására, szökésének megakadályozására; h) az állam elleni (Btk. X. fejezet), az emberiség elleni (Btk. XI. fejezet) bűncselekményt elkövető személy elfogására, szökésének megakadályozására; i) azzal szemben, aki a nála lévő fegyver vagy más veszélyes eszköz letételére irányuló rendőri felszólításnak nem tesz eleget, és magatartása a fegyver vagy a más veszélyes eszköz ember elleni közvetlen felhasználására utal; j) az elfogott, bűncselekmény elkövetése miatt őrizetbe vett vagy bírói döntés alapján fogvatartott menekülésének, erőszakos kiszabadításának megakadályozására vagy elfogására, kivéve, ha a fogvatartott fiatalkorú; k) a saját élete, testi épsége, személyes szabadsága ellen intézett támadás elhárítására.105 A jelenleg hatályos szabályozásból már kikerült a h, pont, tehát a fenti esetben erre lehetősége már nincs a rendőrnek. Látható,
hogy jelenős
változások
figyelhetők
meg a kényszerítő
alkalmazásában, azok jóval korlátozottabbá váltak, konszolidálódtak.
105
1994. évi XXXIV. törvény a Rendőrségről 54.§
- 48 -
eszközök
e.
Fegyverzet és felszerelés106 A csendőrség fegyverzetére és felszerelésének beszerzéséhez versenypályázat
került kiíratásra, amelynek a lényege az volt, hogy az összes szükséglet a hazai gyártóktól származzon, és Magyarország területén kell feldolgozni. Ha az összes szükséglet a hazai gyárakból nem volt előállítható, akkor azon ajánlattevő részesül előnyben, aki nagyobb mennyiségben szállít hazai gyárakból. Azonban az anyag feldolgozása minden képen az ország terülten kell, hogy megtörténjen. A ruházati és felszerelési tárgyakat beszerzését követően az állományhoz speciális módon juttatták el. Minden, a csendőrséghez belépő új személy egy ún. „első tömegbetét”-ben részesült, amelyből a központilag meghatározott felszerelést be kellett szerezni. Ez az összeg gyalogos csendőrnek 60, a lovas csendőrnek 130Ft volt, ezen kívül minden évben erre a célra juttatást kaptak. A felszerelési tárgyak száma az idők folyamán jelentősen emelkedett, azonban a már említett összegek nem változtak. A csendőrök kénytelenek voltak saját fizetésükből finanszírozni a felszerelési tárgyak megvásárlását, cseréjét. A ruházat a már meglévő régi erdélyi csendőrség által használt egyenruha volt. A felszerelést igyekeztek kiegészíteni akként, hogy az magyarosabb jelleget sugározzon. A kalapon egy koszorúval övezett magyar állami címer került elhelyezésre, a kabátra és a köpenyre honvédségi gombokat varrtak, a zubbonyra szintén a honvédségnél rendszeresített zsinórozás került. Eltörölték
a
kabátot
a
gyalogos
csendőrök
esetében
a
tölténytáskát
a
honvédlovasságéval cserélték fel, amelyet a derékszíjon, elől viseltek. A lovas legénység öltözete megegyezett a gyalogságival. A szolgálatban teljes felszereléssel kalapban, zubbonyban, járőrtáskával kellett kivonulniuk. Polgári ruhát még szolgálaton kívül sem viselhettek. A haj hosszát is szabályozták. Elől 6,5cm, hátul 2,5cm lehetett. Kötelező volt a bajusz, vagy a szakáll viselete, de csak olyan hosszúságban, hogy a galléron viselt rendfokozati jeleket ne takarja el. 106
5.sz. melléklet
- 49 -
Az öltözetet minimálisan napi 8 órát őrjáratban használták, amelynek a tisztítása nem volt praktikus. Ez az öltözet háborús körülmények között megfelelőnek tekinthető, azonban békés időszakban rendkívül megnehezítette a szolgálatot, amely talán felesleges megterhelést is jelentett.107 A ruházaton és a fegyverek beszerzésén is megfigyelhető volt a konzervativizmus. A gyalogos legénység puskával és karddal, a lovasok ezen kívül pisztollyal, a tisztek pedig pisztollyal és karddal voltak felszerelve. A karabélyok Ausztriából voltak beszerezve, ahol 1889-től a gyártás leállt. A századfordulóra ismételten beindult a karabélyok gyártása, amely már egy új fegyver volt, amelyhez már egy új derékszíj, valamint személyenként két tölténytáska került rendszeresítésre. A pisztolyok esetében hasonló problémával szembesült az akkori belügy- illetőleg hadügyminisztérium. A beszerzések álltak, a későbbiek során már több fegyver kipróbálásával választhatták ki a szolgálati feladatok ellátásához legmegfelelőbb pisztolyt. Költségkímélés
miatt
megtartották
az
erdélyi
csendőrségnél
rendszeresített
gyalogcsendőr szablyát. Pengéje homorulat nélküli volt. Markolata sárgaréz, a kard hüvelye fából készült és fekete bőrrel vonták be. Ezzel szemben a már újonnan felállított kerületek gyalogos és lovas csendőrkardja kétszer finomított, rugóacélból készült. A kardhüvely a gyalogosoknál „üszőbőrből” készült, a lovasoknál pedig acélból. 108 A korabeli rendőrség - ellentétben a csendőrséggel - nem volt egységesnek nevezhető, így nem meglepő, hogy egyen ruházatuk, felszereléseik, szintén sokféleséget mutattak. A városok szabályrendeletekben állapították meg rendőrségeik szervezeti és működési szabályait. Nem akadt két egyforma szabályrendelet.
107
Csapó Csaba: A Magyar Királyi Csendőrség története 1881-1914, Pro Pannonia 1999. (88-90. old.) 108 Csapó Csaba: A Magyar Királyi Csendőrség története 1881-1914, Pro Pannonia 1999. (95-97. old.)
- 50 -
A rendőrségek tagjai önállóan voltak kötelesek beszerezni szolgálati fegyverüket, amely ez által azt eredményezte, hogy a legénységi állomány esetében – akiknek fizetése mérsékeltebb volt –a legolcsóbb elöregedett fegyvereket vásárolták meg. Alapvető változás akkor következett be, amikor a csendőrségnél fegyverzetfejlesztésre került sor. A századfordulón a forgópisztolyokat öntöltő pisztolyokra cserélték. A városi rendőrségek személyi állománya ekkor tudott hozzájutni a csendőri forgópisztolyokhoz. Ekkor lényegében megtörtént a városi rendőrségek átfegyverzése. Karabéllyal azonban a városi rendőrségek tagjai nem rendelkeztek, kizárólag oldalfegyver volt számukra előírva, de elmondható, hogy kardot is viseltek.109
109
Parádi József: A dualizmuskori magyar rendvédelem - Jegyzet - (75. old.)
- 51 -
Összegzés Az államalapítás idején létrehozott vármegyerendszerre épülő igazgatási szervezeten belül már megjelentek a rendészeti feladatokat ellátó tisztségviselők. Azonban ezek a tisztségek nem különültek el oly módon, mint egy önálló, országos hatáskörű szerv. Tevékenységüket a király nevében látták el. A településeken első sorban a közösségek feladata volt a bűnüldözés. A középkor végéig jellemező volt a jogágak összefonódása, illetőleg a szokásjogi széttagoltság. Magyarországon a királyi vármegyerendszer átalakulásával létrejövő nemesi vármegyék előhírnökei voltak a már említett széttagoltságnak. Az abszolutizmus időszakában mutatkozott igény az egységes eljárási rendek kialakítására, amelyek révén megalakultak az egységes igazgatási apparátusok, illetőleg a társadalmi változások, a polgárosodás szükségessé tette a belső rendfenntartói feladatok a katonasági hatáskörből való kiemelését. Így alakultak ki az első rendőri testületek. A jogági elkülönülés révén átláthatóbbá váltak a különböző jogterületek szabályozásai. A jogfolytonosság megfigyelhető a már eddigiekben felvázolt szervezetekben. Napjaink rendőrsége már bővült feladatokkal, de hasonló módon látja el tevékenységét. A szervezet irányítása a polgárosodás hajnalán válik egyértelművé, illetőleg magának a szervezetnek a körvonalai is ebben az időszakban rajzolódnak ki. A jelenlegi magyar rendőrség az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium irányítása alatt működik, amely a szervezet testületkénti működése óta volt a Honvédelmi Minisztérium, illetőleg az elemzett csendőrség pedig a Belügyminisztérium irányítása alatt. A csendőrség létrehozását követően az első olyan központosított szervezettel rendelkező testület volt, amely képes volt egységes képet közvetíteni az ország bűnüldöző szerveiről. Feladatait azokon a területeken látta el, amelyeken a városi, illetőleg települési rendőrségek már nem jártak el, ha kellett, a csendőri erők rendelkezésükre álltak saját feladataik segítése céljából. A csendőri szervezet eleinte kettős jogállással bírt, hiszen személyügyileg a honvédséghez tartozott, azonban a már említett Belügyminisztérium látta el a
- 52 -
szakirányítói feladatokat. A csendőrkerületek a jelentéseket mindkét minisztérium irányába megtették. A csendőrség képzéseken sajátította el jogszabályi, illetőleg szolgálati, taktikai ismereteit. A létszámhiány, amely a szervezetet végig kísérte, elsősorban a felvételi eljárásban meghatározott követelmények nehéz teljesíthetőségéből adódott. A szegényesen alkalmazható kényszerítő eszközök, a fegyverhasználat, elősegítette a csendőrség negatív ítéletét, hiszen a fegyverhasználaton kívül más módon a bűnözők ellenállását megtörni nem tudta, intézkedésének érvényt szerezni, illetőleg másokkal szemben szakszerűen eljárni nem tudott, kivéve, ha az említett eljárás alá vont nem szegült ellen az intézkedésnek. Az arányosság elvének a széles körű alkalmazása a fegyverhasználat tekintetében nem volt megfigyelhető, azonban fokozatosan társadalmi elvárásként jelentkezett. Összességében tehát megállapítható, hogy a Magyar Királyi Csendőrség a polgárosodó magyar államhoz szorosan kapcsolódó rendvédelmi testületként jelenik meg a rend fenntartása terén. Feloszlatására nem szakmai, hanem politikai indítékok nyomán került sor, az államrendőrség felállításával. Belsőfüggelmi viszonya katonai jellegűek voltak. Ha a jelenlegi szervezetet vizsgáljuk láthatjuk, hogy van hasonló jellegű szervezeti egység a Rendőrségen belül, amelyet korábban a Rendőri Ezredek láttak el és értelem szerűen mindezt megelőzően a csendőrség -, míg most a Készenléti Rendőrség110. Tevékenységi körük nem településekre, hanem nagyobb területi egységekre oszlanak, a rendvédelmi feladatokat adott esetben párhuzamosan látják el az adott városi kapitányságok mellett. Jól látható, hogy a zsandárság kivonását követően a dualizmus időszakában egy olyan rendszer alakult ki a rendvédelmében, amely ma is fontos és követendő példa, amelynek
110
Szikinger István: Rendőrség a demokratikus jogállamban. Budapest, 1998.
- 53 -
egységessége - bár hagyott maga után kívánni valót- , azonban a Csendőri szervezet megállta helyét az adott társadalomban.111
111
Parádi József: A polgári magyar állam rendvédelmi testületeinek humán viszonyai 1867-1945. Rendvédelem-történeti Füzetek 2009/22. sz
- 54 -
Befejezés A jelenlegi Rendőrségi szabályozás
112
őrzi a múlt normáit, amelyek tovább fejlesztésre
kerültek. A szolgálatba vonuló állomány minden alkalommal eligazítást követően kezdi meg tevékenységét ellátni, úgy hogy előtte öltözetét, szolgálati feladatainak ellátására való alkalmasságát, égészségi állapotát ellenőrzik. A járőrözési rendszerek is hasonló képen alakulnak ki, hiszen a napjaink mélységi, közbiztonsági ellenőrzései is hasonló elvek mentén kerülnek megszervezésre, közlekedési csomópontokon, megbúvásra alkalmas helyeken, települések külterületein. A csendőrséghez hasonló szervezetként működik a Rendészeti Biztonsági Szolgálat készenléti rendőrség - , hiszen tevékenysége kiterjed az egész ország terültére, ugyanakkor sajátos feladatokat lát el, kiegészíti a megyei rendőr-főkapitányságok járőrözési rendszerét, közrendvédelmi feladatok ellátására specializálódott. A szolgálati szabályzatok már letisztult formában tartalmazzák az általános jogelveket, amelyek szükségesek, ahhoz, hogy intézkedések ne sértsék és csak a szükséges mértékben korlátozzák az alapvető emberi jogokat, a korabeli követelményeknek, társadalmi elvárásoknak eleget tett az akkori rendőri szervezet. Szükség van a hagyományok és a régi ismertek feltárására a rendvédelemben is, hiszen ezen keresztül lehet a legmegfelelőbben megismerni egy szervezet működését, felépítését. A középkori vívmányok nem hasonlíthatók össze a jelenlegi rendészeti tevékenységgel, azonban a XIX. század végére, már olyan szervezet látja el a már említett rendőri feladatokat, amely képes megfelelő szinten fellépni a bűnözői csoportokkal szemben. A világháborúkat megélt szervezet végérvényesen 1944 végén, a Debrecenben megalakult ún. Ideiglenes Nemzeti Kormány első ténykedései révén könyörtelen felszámolásra került. A szervezet valamennyi megszüntetése esetén sem játszott szerepet a szakma hiányosság, vagy az eredménytelenség, minden esetben politikai indíttatásból történt a testület feloszlatása. 112
1994. évi XXXIV. törvény a Rendőrségről
- 55 -
A csendőrség még ma is létező rendészeti szerv több álamban pl.: Svájc, Franciaország. Magyarországon a csendőrség visszaállításának gondolata nagyban foglalkoztatja a közvéleményt, akik úgy látják, hogy olyan jogosultságot kellene adni a Rendőrség részére, amellyel hatékonyabban lehetne a bűnözői köröket felszámolni, az állampolgári jogokban jelentős károkozás révén. A régi rendvédelmi tapasztalatokat felhasználva lehet olyan új testületet létrehozni, amely révén a Rendvédelem naprakészen képes a bűncselekmények elkövetőivel szemben eljárni. A folyamat napjainkban is megfigyelhető, hiszen 2008. január 01-én a Rendőrség szervezetébe integrálták a Határőrséget, amely révén jogkörök bővültek, a feladatok szélesedtek, egy komplexebb szervezet jött létre, amely széles körűen működik együtt az Európai Unió tagállami rendőrségeivel, amely révén már több esetben elismerésre méltó eredményeket ért el.113
113
Parádi József: A dualizmuskori magyar rendvédelem - Jegyzet - (77-79. old.)
- 56 -
Felhasznált irodalom: 1. Magyar alkotmánytörténet, Osiris Kiadó, Budapest, 2003. (szerk.: Mezey Barna) 2. Magyar jogtörténet, Osiris Kiadó, Budapest, 2004. (szerk.: Mezey Barna) 3. Egyetemes jogtörténet I., Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1997 (szerk.: Dr. Horváth Pál) 4. Parádi József (szerk.): Az európai rendőrségek együttműködésének tapasztalatai és a Schengeni Egyezmény tapasztalatainak oktatása. Budapest, 2002, Tipico Design 5. Parádi József : A magyar rendvédelem története. Osiris, Budapest, 1996. 6. Parádi József: A rendvédelmi diszciplina Magyarországon. Rendvédelem történeti Füzetek Acta Historiae Praesidii Ordinis, X. évf. (1999) 12. sz. 7. Parádi József: A dualizmus közrendvédelmi szervezeteinek jellemzői és tevékenységük tapasztalatai. Rendvédelem-történeti Füzetek (Acta Historiae Praesidii Ordi-nis), II. évf. (1992) 3. sz. 8. Parádi József: A polgári magyar állam rendvédelmi testületeinek humán viszonyai 1867-1945. Rendvédelem-történeti Füzetek 2009/22. sz 9. A szolgálati szabályzat tankönyve 1939. (vitéz Nagyselmeczy László) 10. Ernyes Mihály: A magyar rendőrség történte, Budapest 2002. 11. Parádi József: A dualizmuskori magyar rendvédelem - Jegyzet 12. Csapó Csaba: A magyar királyi csendőrség története 1881-1914, Pro Pannónia, 1999. 13. Rektor Béla: A Magyar Királyi Csendőrség oknyomozó története. Cleveland, Ohio, USA., 1980, Árpád Könyvkiadó 14. MOL XIX–L–1–a, 1. doboz, 30–I62–1945–15025 (1945. január 13.) (Magyar Országos Levéltár Pénzügyminisztérium iratai) 15. Jobst Ágnes: A Belügyminisztérium működésének szabályozása 1956 nyarán, 2011/1. sz. 16. Földi Pál: Pandúrok, Zsandárok, Csendőrök 2012. Anno Kiadó 17. Dr. Buzás Gábor: Közigazgatás - rendészet - rendőri intézkedés, 2010 PhD. értekezés - Dr. habil Balla Zoltán 18. Némethy Ferenc: A Magyar Királyi Csendőrség szervezete, szolgálata és viszonya közigazgatási hatóságokhoz. Budapest, 1900. 19. Szikinger István: Rendőrség a demokratikus jogállamban. Budapest, 1998
- 57 -
20. Horváth Attila: Rendészet és emberi jogok (2011/2) 21. Szakály Sándor: (2010/I.). „A magyar tábori csendőrség”. Rubicon XX. 22. Forró János: Rendvédelem-történeti füzetek 20 évf. (2011.) Felhasznált jogszabályok: 1. 1949. évi XX. törvény a Magyar Köztársaság Alkotmányáról 2. 1989. évi XXXI. törvény az Alkotmány módosításáról 3. 1994. évi XXXIV. törvény a Rendőrségről 4. 40/2001. BM rendelet a Határőrség Szolgálati Szabályzatáról, 5. 3/1995. BM rendelet, 62/2007. IRM rendelet a Rendőrség Szolgálati Szabályzatáról 6. 500/6/1953. MT határozat az AVH és BM összevonásáról 7. 30/2011. BM rendelet a Rendőrség Szolgálati Szabályzatáról 8. 562 / 2006. EK rendelet, a személyek határátlépésére irányadó szabályok közösségi kódexének (Schengenihatár-ellenőrzési kódex) létrehozásáról szóló joganyag 9. 39.820/1921 BM rendelet a Magyar Királyi Állami Rendőrség szolgálati szabályzatáról 10. 1881. évi II. törvénycikk a csendőrségi legénység állományának kiegészítéséről 11. 1881. évi III. Törvénycikk a közbiztonsági szolgálat szervezéséről 12. 1881. évi LXXI. törvénycikk a magyar királyi csendőrség nyugdíj-igényeire nézve 13. 1882. évi X. törvénycikk a magyar királyi csendőrség által, a törvényhatósági joggal felruházott városok kül- és belterületein való teljesítendőkről 14. 1883. évi XXVII. törvénycikk az V. és VI. csendőrkerületi parancsnokság felállatása céljából, a csendőrség legénységi állományának ideiglenes kiegészítéséről 15. 1893. évi XXXVI. törvénycikk a csendőrtiszti állomány kiegészítéséről 16. 1903. évi VII. törvénycikk három új csendőrkerület felállításáról 17. 1955. évi 22. tvr. a rendőrségről 18. 1922. évi VII. törvénycikk a magyar királyi állami rendőrség és a magyar királyi csendőrség létszámának, kiegészítési módjainak és felfegyverzésének megállapításáról - 58 -
19. 1978. évi IV. törvény A Büntető Törvénykönyvről 20. 39.820/1921 BM rendelet a Magyar Királyi Állami Rendőrség szolgálati szabályzatáról 21. 1690/1945. ME rendelet a csendőrség feloszlatásáról és a demokratikus államrendőrség felállításáról 22. 1881. évi XXI. törvénycikk a Budapest-fővárosi rendőrségről
Internetes hivatkozások:
www.1000ev.hu
www.police.hu
hu.wikipedia.org
www.csendor.com
www.betekinto.hu
Digitális Törvényhozási Tudástár (http://dtt.ogyk.hu/hu/gyujtemenyismertetok/jogforrasok/hivatalos-kozlonyok)
- 59 -
Mellékletek
1. sz. melléklet
Alkotmány kivonat (I.-III. fejezet)
2. sz. melléklet
Törvénycikk a csendőrségi legénység állományának kiegészítéséről
3. sz. melléklet
Rendfokozati jelzések (Csendőri)
4. sz. melléklet
Jelenlegi rendfokozati jelzések
5. sz. melléklet
Csendőrök szolgálati viseletben
6. sz. melléklet
Zsandárság
7. sz. melléklet
XX. sz. elején működő rendvédelmi testületek
8. sz. melléklet
Csendőr létszám
- 60 -
1. számú melléklet 1949. évi XX. törvény
A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ALKOTMÁNYA A nagy Szovjetunió fegyveres ereje felszabadította országunkat a német fasiszták igája alól, szétzúzta a földesurak és nagytőkések népellenes államhatalmát, megnyitotta dolgozó népünk előtt a demokratikus fejlődés útját. A régi rend urai és védelmezői ellen vívott kemény küzdelmekben hatalomra jutva, a magyar munkásosztály, szövetségben a dolgozó parasztsággal, a Szovjetunió önzetlen támogatásával újjáépítette háborúban elpusztult országunkat. Évtizedes harcokban megedződött munkásosztályunk vezetésével, az 1919. évi szocialista forradalom tapasztalataival gazdagodva, a Szovjetunióra támaszkodva népünk megkezdte a szocializmus alapjainak lerakását s országunk a népi demokrácia útján halad előre a szocializmus felé. E küzdelem és országépítő munka már megvalósult eredményeit, országunk gazdasági és társadalmi szerkezetében végbement alapvető változásokat fejezi ki és a további fejlődés útját jelöli meg: A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ALKOTMÁNYA.
I. FEJEZET
A Magyar Népköztársaság 1. § Magyarország: népköztársaság. 2. § (1) A Magyar Népköztársaság a munkások és dolgozó parasztok állama. (2) A Magyar Népköztársaságban minden hatalom a dolgozó népé. A város és falu dolgozói választott és a népnek felelős küldöttek útján gyakorolják hatalmukat. 3. § A Magyar Népköztársaság állama védi a magyar dolgozó nép szabadságát és hatalmát, az ország függetlenségét, harcol az ember kizsákmányolásának minden formája ellen, szervezi a társadalom erőit a szocialista építésre. A Magyar Népköztársaságban megvalósul a munkásság és a dolgozó parasztság szoros szövetsége a munkásosztály vezetésével.
II. FEJEZET
A társadalmi rend 4. § (1) A Magyar Népköztársaságban a termelési eszközök zöme társadalmi tulajdonként az állam, a közületek vagy szövetkezetek tulajdonában van. Termelési eszközök magántulajdonban is lehetnek. (2) A Magyar Népköztársaságban a népgazdaság irányító ereje a nép államhatalma. A dolgozó nép fokozatosan kiszorítja a tőkés elemeket és következetesen építi a gazdaság szocialista rendjét. 5. § A Magyar Népköztársaság gazdasági életét állami népgazdasági terv határozza meg. Az államhatalom a társadalmi tulajdonban levő vállalatokra, az állami bankrendszerre, a mezőgazdasági gépállomásokra támaszkodva irányítja és ellenőrzi a népgazdaságot a termelőerők fejlesztése, a közvagyon növelése, a dolgozók anyagi és kulturális színvonalának állandó emelése és az ország véderejének fokozása érdekében. 6. § Az egész nép vagyonaként az állam és a közületek tulajdona: a föld méhének kincsei, az erdők, a vizek, a természeti erőforrások, a bányák, a jelentős ipari üzemek, a közlekedési eszközök - vasút, szárazföldi, vízi- és légiutak -, a bankok, a posta, a távíró, a távbeszélő, a rádió, az állam által szervezett mezőgazdasági üzemek: állami gazdaságok, gépállomások, öntözőművek stb. Az állam vállalatai látják el a külkereskedelmet, valamint a nagykereskedelmet; az állam irányítja az egész kereskedelmi forgalmat. 7. § (1) A Magyar Népköztársaság elismeri és biztosítja a dolgozó parasztok jogát a földhöz és kötelességének tekinti, hogy állami gazdaságok szervezésével, mezőgazdasági gépállomásokkal, az önkéntes társulás és a közös munka alapján működő termelőszövetkezetek támogatásával elősegítse a mezőgazdaság szocialista fejlődését. (2) Az állam elismeri és támogatja a dolgozóknak a kizsákmányolás ellen irányuló minden valóságos szövetkezeti mozgalmát. 8. § (1) A munkával szerzett tulajdont az Alkotmány elismeri és védi. (2) A magántulajdon és a magánkezdeményezés a köz érdekeit nem sértheti. (3) Az öröklési jogot az Alkotmány biztosítja. 9. § (1) A Magyar Népköztársaság társadalmi rendjének alapja a munka. (2) Minden munkaképes polgárnak joga, kötelessége és becsületbeli ügye, hogy képességei szerint dolgozzék. (3) A dolgozók munkájukkal, munkaversenyben való részvételükkel, a munkafegyelem fokozásával és a munkamódszerek tökéletesítésével a szocialista építés ügyét szolgálják. (4) A Magyar Népköztársaság megvalósítani törekszik a szocializmus elvét: „Mindenki képessége szerint, mindenkinek munkája szerint”.
III. FEJEZET
Az államhatalom legfelsőbb szervei
(2) Országgyűlési képviselőt az Országgyűlés hozzájárulása nélkül letartóztatni vagy ellene bűnvádi eljárást indítani - tettenérés esetét kivéve - nem lehet. (3) Minden politikai, gazdasági vagy egyéb tevékenység, illetőleg magatartás, amely ellentétben áll a dolgozók érdekével, összeférhetetlen az országgyűlési képviselői megbízatással. 12. § (1) Az Országgyűlés évenként legalább két ízben ül össze rendes ülésszakra. (2) Az Országgyűlést a képviselők egyharmadának írásbeli kérelmére vagy a Népköztársaság Elnöki Tanácsának határozata alapján össze kell hívni. (3) Az Országgyűlés tagjai sorából elnököt, két alelnököt és hat jegyzőt választ. (4) Az Országgyűlés üléseinek összehívásáról a Népköztársaság Elnöki Tanácsa gondoskodik. (5) Az Országgyűlés működésének szabályait és tárgyalási rendjét ügyrendben állapítja meg. 13. § Az Országgyűlés ülései általában nyilvánosak. Rendkívüli esetben az Országgyűlés zárt ülés tartását is elhatározhatja. 14. § (1) A törvényhozás joga az Országgyűlést illeti meg. (2) Törvényt a Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a minisztertanács, továbbá bármely országgyűlési képviselő kezdeményezhet. 15. § (1) Az Országgyűlés akkor határozatképes, ha a képviselőknek legalább fele jelen van. (2) Határozatait az Országgyűlés szótöbbséggel hozza. (3) Az alkotmány megváltoztatásához az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges. 16. § Az Országgyűlés által elfogadott törvényt a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke és titkára írják alá. A törvény kihirdetéséről a Tanács elnöke gondoskodik. A törvényt a hivatalos lapban kell kihirdetni. 17. § (1) Az Országgyűlés a szükséghez képest bármely kérdés megvizsgálására tagjaiból bizottságot küldhet ki. (2) A hatóságok, hivatalok és intézmények, valamint az állam minden polgára köteles az országgyűlési bizottság által kívánt adatokat rendelkezésre bocsátani, illetőleg a bizottság előtt vallomást tenni. 18. § (1) Az Országgyűlés megbízatásának lejárta előtt is kimondhatja feloszlását. (2) Háború vagy egyéb rendkívüli körülmények esetén az Országgyűlés megbízatásának meghatározott időre való meghosszabbítását is kimondhatja. (3) A feloszlatott Országgyűlést a Népköztársaság Elnöki Tanácsa háború vagy egyéb rendkívüli körülmények esetén ismét összehívhatja. Az ekként összehívott Országgyűlés megbízásának meghosszabbítása tárgyában maga határoz. (4) Az Országgyűlés feloszlatásától számított három hónapon belül új Országgyűlést kell választani. (5) A megválasztott Országgyűlést a Népköztársaság Elnöki Tanácsa a választást követő egy hónapon belül hívja egybe. 19. § (1) Az Országgyűlés első ülésén tagjai sorából megválasztja a Népköztársaság Elnöki Tanácsát, amely elnökből, két helyettes elnökből, titkárból és tizenhét tagból áll. (2) A minisztertanács elnöke, elnökhelyettesei és tagjai a Népköztársaság Elnöki Tanácsába nem választhatók. 20. § (1) A Népköztársaság Elnöki Tanácsának hatásköre: a) kitűzi az országgyűlési választásokat, b) összehívja az Országgyűlést, c) törvényeket kezdeményez, d) országos jelentőségű kérdésekben népszavazást rendelhet el, e) a Magyar Népköztársaság nevében nemzetközi szerződéseket köt, f) megerősíti a nemzetközi szerződéseket, g) megbízza és fogadja a követeket, h) kinevezi a törvény által meghatározott fontosabb megbízatású állami alkalmazottakat, valamint a fegyveres erők magasabbrangú tisztjeit, i) adományozza az Országgyűlés által alapított rendjeleket és címeket, valamint hozzájárul külföldi rendjelek és címek viseléséhez, j) gyakorolja a kegyelmezési jogot, k) dönt azokban az ügyekben, amelyeket külön törvény hatáskörébe utal. (2) A Népköztársaság Elnöki Tanácsa az államigazgatási és a helyi államhatalmi szervek által hozott minden olyan jogszabályt, határozatot vagy intézkedést megsemmisíthet, illetőleg megváltoztathat, amely az alkotmányba ütközik, vagy sérti a dolgozó nép érdekeit. (3) A Népköztársaság Elnöki Tanácsa feloszlathatja az államhatalomnak azt a helyi szervét, melynek működése az alkotmányba ütközik, vagy a dolgozó nép érdekeit súlyosan veszélyezteti. (4) Ha az Országgyűlés nem ülésezik, az Országgyűlés jogkörét a Népköztársaság Elnöki Tanácsa gyakorolja; az Alkotmányt azonban nem változtathatja meg. (5) A Népköztársaság Elnöki Tanácsa által alkotott jogszabályok törvényerejű rendeletek, amelyeket az Országgyűlés legközelebbi ülésén be kell mutatni. (6) A Népköztársaság Elnöki Tanácsának minden határozatát és intézkedését az elnök és a titkár írják alá. Rendeleteit a hivatalos lapban kell kihirdetni. 21. § (1) A Népköztársaság Elnöki Tanácsának megbízatása akkor szűnik meg, amikor az Országgyűlés a Népköztársaság Elnöki Tanácsát újonnan megválasztja. (2) A Népköztársaság Elnöki Tanácsa az Országgyűlésnek felelős és köteles működéséről az Országgyűlésnek beszámolni. (3) Az Országgyűlés jogosult a Népköztársaság Elnöki Tanácsát vagy bármely tagját visszahívni. (4) A Népköztársaság Elnöki Tanácsának határozatképességéhez az elnökön és titkáron kívül kilenc tag jelenléte szükséges. (5) A Népköztársaság Elnöki Tanácsa ügyrendjét maga alkotja meg és azt az Országgyűlésnek bemutatja.
10. § (1) A Magyar Népköztársaság legfelsőbb államhatalmi szerve az Országgyűlés. (2) Az Országgyűlés gyakorolja a népszuverénitásból folyó összes jogokat, meghatározza a kormányzás szervezetét, irányát és feltételeit. (3) E jogkörében az Országgyűlés: a) törvényeket alkot, b) meghatározza az állami költségvetést, c) megállapítja a népgazdasági tervet, d) megválasztja a Népköztársaság Elnöki Tanácsát, e) megválasztja a minisztertanácsot, f) minisztériumokat létesít és szüntet meg, illetőleg meghatározza és megváltoztathatja a minisztériumok feladatkörét, g) dönt a hadüzenet és a békekötés kérdésében, h) közkegyelmet gyakorol. 11. § (1) Az Országgyűlést négy évi időtartamra választják.
- 61 -
2.számú melléklet
1881. évi II. törvénycikk a csendőrségi legénység állományának kiegészitéséről 1. § A csendőrségi legénység állománya kiegészittetik: a) a hadseregben (hadi tengerészetben) vagy a honvédségben szolgált olyan altisztekből, a kik az 1868. évi XL-ik törvénycikk 38-ik §-ának, illetőleg az 1873ik évi II-ik törvénycikknek alapján, igénynyel birnak a közszolgálatban való alkalmazásra; b) olyan önkéntesekből, kik hadkötelezettségüknek már teljesen eleget tettek; c) a hadsereg kötelékébe tartozó, s huzamos időre szabadságolt és önkéntesen belépő egyénekből, kik már a sorhadi kötelezettségnek utolsó félévében állanak; d) a hadseregnek önkéntesen belépő tartalékosaiból és póttartalékosaiból; e) az önkéntesen belépő honvédekből. Mozgósitás estében azonban a c), d) és e) pontok alatt elősorolt egyéneknek a csendőrségbe való önkéntes beléptetése nem engedtetik meg. 2. § A hadseregből vagy a honvédségből a csendőrségbe önkéntesen belépett egyének szolgálati kötelezettsége három évig terjed. Azok azonban, a kik ezen három éven tul is kivánnak a csendőrségben szolgálni önkéntesen és évről-évre tovább is folytathatják ottani szolgálatukat. 3. § Azoknak, kik a hadseregből vagy a honvédségből lépnek be a csendőrségbe és abban négy évig szolgálnak, összes szolgálati idejökből, a honvédségnél töltendő két utolsó év elengedtetik. Az ilyenek tehát két évvel előbb bocsáttatnak el véglegesen a hadi kötelékből. 4. § A hadseregből, illetőleg annak póttartalékából és a honvédségből önként belépett csendőrök, a csendőrségnél teljesitendő szolgálatuk idejére nézve, a csendőrség állományába véglegesen áthelyezettnek tekintendők; és igy az időnkinti fegyvergyakorlatok és ellenőrzési szemlék s általjában a tényleges szolgálatra való behivás alól fel vannak mentve és mozgósitás esetében is a csendőrségnél hagyatnak meg. 5. § Ezen törvény végrehajtásával a honvédelmi minister bizatik meg.
- 62 -
3. számú melléklet
- 63 -
4. számú melléklet
- 64 -
5. számú melléklet
- 65 -
6. számú melléklet
- 66 -
7. számú melléklet
- 67 -
8. számú melléklet
- 68 -
