RÉGIÓS ÚTMUTATÓ
1. A régió természetföldrajza Az Ausztria és Magyarország határán elterülő nyugat-dunántúli régiót három megye alkotja: GyőrMoson-Sopron megye, Vas megye és Zala megye. A Nyugat-dunántúli régiót északon a Duna, délen a Mura, nyugaton a Nyugat-magyarországi peremvidék, keleten a Dunántúli-középhegység határolja. A régiót síkságok, dombságok, hegyek, tavak és folyók teszik változatossá. A régió északi és déli területeinek éghajlata eltérő. Az északnyugaton betörő szelek által az óceáni éghajlat jellemzői határozzák meg a Kisalföld mérsékelten meleg és száraz klímáját. A csapadék mennyisége 500–600 mm, ám a régió délebbre, hegyek között fekvő vidékein elérheti akár a 900 mm-t is. Itt az északi területekkel ellentétben tehát hűvösebb, csapadékosabb az éghajlat az Alpok felől érkező hidegebb légáramlatoknak köszönhetően. Az évi napsütéses órák száma is ennek megfelelően eltéréseket mutat, a Kisalföldön 2000, a Kőszegi-hegységben mindössze 1700 óra. Vas megye hűvös, de kiegyenlített szubalpin éghajlatát az Alpok közelsége alakítja, melynek tiszta levegője a hegyekben nyaralóknak jelent fő vonzerőt. Győr-Moson-Sopron megye Győr-Moson-Sopron megye a Dunántúli-középhegység, az Alpokalja és a Kisalföld találkozásánál fekszik. Székhelye Győr. A Kisalföld három középtájra osztható fel: Győri-medence, Marcal-medence és a Komárom-Esztergomi-síkság. A megye nagy része sík terület, azonban a közeli Bakony hegység is alakítja domborzatát. A Kisalföld mellett a Dunántúli-középhegység részeként a Pannonhalmidombság vagy más néven a Sokoró is itt található. A Pannonhalmi-dombság, amely a Bakony nyúlványa, három fő dombból áll: Pannonhalma, Ravazd-Csanaki vonulat és Sokoró. A megye legmagasabb pontja a 709 m magas Kőris-hegy, amely Veszprém megye és Győr-Moson-Sopron megye határán emelkedik, ez Veszprém megye legmagasabb pontja is. A megye legnagyobb folyóvizei a Duna, a Rába és a Rábca. A régió vízrajzát elsősorban a Duna és mellékfolyói alakítják. A Duna főága mintegy 36 km hosszú szakaszon Magyarország északi határvonalát is jelenti. Ezen a szakaszon azonban a Duna számos ágra válik szét, és így létrehozza Magyarország legnagyobb szigetét, a Szigetközt (375 km2). A Szigetközt az Öreg-Duna és a MosoniDuna fogja közre. A Szigetköztől nyugatra fekvő Fertő-Hanság medence északi részén terül el a világörökség részévé vált Fertő tó, amelynek nagyobbik része Ausztriához, a Neusiedler See-Seewinkel Nemzeti Parkhoz, kisebb része Magyarországhoz, a Fertő-Hanság Nemzeti Parkhoz tartozik. A tó és a nemzeti park természeti és néprajzi látványosságainak köszönhetően turisztikai szempontból kiemelt jelentőségű. Vas megye Győr-Moson-Sopron megye déli szomszédja Vas megye, amelynek területe 3337 km2. A határ menti megye két országgal is határos: nyugaton Ausztriával, délnyugaton pedig Szlovéniával. Ez a földrajzi adottsága egyre bővülő gazdasági kapcsolatokat tesz lehetővé mindkét országgal, de jó regionális gazdasági kapcsolatokat ápol a szomszédos megyékkel is. Székhelye, Szombathely. Természeti adottságait tekintve Vas megye az ország egyik legváltozatosabb területe. Nyugati részén a Magyar Elő-Alpok és az Alpokalja vonulatai húzódnak. Az Alpokalja és az ehhez tarozó Soproni- és Kőszegi-hegység legmagasabb pontja az osztrák–magyar határon található 883 m magas Írott-kő. Délnyugaton a Dunántúli dombság részét képező Zalai dombság színesíti a tájat. Vas megye területének majdnem fele síkság, amely a Kisalföldhöz tartozó Kemeneshát, Vas-Soproni síkság és a Marcal-medence középtájakat foglalja magában. A megye természetes és mesterséges vizekben is gazdag. Az Őrségben eredő és a megye fő vízgyűjtőjét jelentő Zala folyó mellett az Alpokalja vízfolyásai (Pinka, Sorok, Perint, Répce) tagolják a területet. A mesterséges tavak (Szajki-, Bajánsenyei-, Gersekaráti-tó) nemcsak emelik a táj szépségét, de turisztikai szempontból is fontos szerepet töltenek be. Bár ipari alkalmazásra használható ásványkincsek nincsenek a területen, az ugyancsak turisztikai szempontból fontos termálvizek és gyógyvizek jelentős bevételt jelentenek a megyében telepített vállalkozások számára. 2
Vas megye területének több mint negyedét borító erdők gazdag vad- és növényviláguknak köszönhetően biztosítják az élővilág változatosságát. Zala megye A régió legdélebbi megyéje a Vas megyétől délre fekvő Zala megye. Két fő tájegysége: a Dunántúliközéphegység tagja, a Keszthelyi-hegység és a Dunántúli-dombsághoz tartozó Zalai-dombság. Vas megyéhez hasonlóan két országgal, Horvátországgal és Szlovéniával határos. A megyeszékhelyen, Zalaegerszegen kívül Nagykanizsa is megyei jogú városi ranggal rendelkezik. Zala megye területén emelkednek az Őrség és a Vend-vidék agyagos felszínű dombjai. A legnagyobb összefüggő síkság a Kis-Balaton környéke, valamint a Mura és a Zala folyók völgye. A Mura-folyó és a Balaton vizét tápláló Zala folyó mellett számos patak (Kerka, Lendva, Szévíz, Sárvíz, Szentgyörgyvölgyi patak) és tó (Hévízi-tó, Balaton, Kis-Balaton, Gébárti-tó, Pölöskei horgásztavak) tagolja a környéket. Turisztikai szempontból az ország egyik leglátogatottabb vidéke. A Balaton-parti városok közelsége (Keszthely, Gyenesdiás, Vonyarcvashegy) és híres gyógyfürdői (Hévíz, Zalakaros, Kehidakustány, Lenti) miatt a megye a magyar és külföldi turisták állandó kedvelt úti célja. A régen észak–déli, ma kelet–nyugat folyásirányú folyók által a dombok között kialakított völgyek erősen tagolják a felszínt, ezért nagy falvak helyett csupán kicsi, úgynevezett „szeges” falvak kialakítására volt lehetőség. A falusi turizmus fontos megélhetési forrást jelent a helyieknek. Zala megye – Nógrád és Veszprém megyét követően – a harmadik legnagyobb hányadban erdővel borított megye. A zalai erdőket gímszarvas-állománya tette igazán híressé. 2. A régió történelme Győr-Moson-Sopron megye Győr és Sopron környékén nagyszámú régészeti lelet emlékeztet a csiszolt kőkorszak, később a réz- és bronzkor emberére. A Kr. e. 800–400 körüli években a soproni Várhely-dombon egy feltehetően illírtrák eredetű nép alakított ki földsáncokkal védett telepeket. Állattartással foglalkoztak, kereskedelmi kapcsolataikról a föníciai eredetű ékszerek tanúskodnak. Jól értettek a fazekassághoz is. Az Kr. e. 5-4. század táján a vidéket kelta népesség lakta, a fémművesség nyomait hagyva maguk után (vas-, aranyés ezüstleletek). A kelták alapították Győr város területén az első telepet, amelyet Arrabonának neveztek el. Az 1. században a Kisalföld is a római Pannónia tartomány része volt. Sopronban a mai belváros helyén épült fel a kelta névvel Scarbantiának nevezett római település. Jelentőségét az itt áthaladó fontos észak-déli kereskedelmi útvonal, a Borostyán-kő út alapozta meg. Több szentély és gazdag polgárház maradványait sikerült feltárni, és a városon kívül ismert az amfiteátrum helye is. Győrben avar fejedelmi székhely volt a 6. században; az avarok itt építették ki a védelmi rendszer egyik fontos bástyáját. Győr magyar nevére vonatkozó feltételezések között az avar eredetű névadás tűnik a legvalószínűbbnek, ami a Rába-mocsáron átvezető hídfőre utalt. A Honfoglalás idején Győrt és vidékét a fejedelmi törzs és Huba vezér népe szállta meg. Nem zárható ki, hogy Győr már a fejedelmi korszakban az uralkodó egyik székhelye volt. Győr mellett Sopron és Moson is központi szerepet játszott a határvédelemben. Szent István államszervezetében ispánsági székhelyek voltak. A tatárjárás főként a Rábától keletre eső részeket érte, így Pannonhalmát, Sopront, Mosont megkímélte a veszedelem. 1277-ben IV. László király egyesítette Sopronban a vár népességét a Szent Mihály-templom körül kialakult külvárossal, a váraljával, és hozzácsatolta a besenyő íjászok, a lövérek telepét is. Sopron szabad polgárai kikerültek az ispáni joghatóság alól, és a város a következő századokban árumegállító jogot kapott. A polgárok jelentős mennyiségű bort exportáltak a város környéki szőlőbirtokaikról. Az építészet is fejlődésnek indult, a szellemi élet kiteljesedett. A céhes kézművesség töretlenül fejlődött a Mohácsig tartó periódusban. Magyaróvárt 1354-ben Erzsébet királynő a királynői városok közé választotta, 1364-ben viszontadományozás révén főúri családok tulajdonába került. A 16. században ismét királyi birtok lett. A megyében vásártartási joggal felruházott mezővárosok sokasága alakult ki: a pannonhalmi monostor tövében fekvő Szent Márton, a szigetközi Hédervár, a Duna-menti Gönyű, Moson megyében 3
Oroszvár, Nezsider, Köpcsény, Rajka, Halászi; Sopron megyében Szil, Szany, Csepreg, Beled, Csorna, Kapuvár, és a később szabad királyi városi rangot elnyert Kismarton, Ruszt. Győrben és Sopronban több szerzetesrend telepedett meg: Győrben domonkosok, ferencesek, johanniták, Sopronban ferencesek és johanniták, Csornán a premontreiek, Sopron-Bánfalván a pálosok. A török hódítás Nyugat-Magyarországot is elérte. 1556-tól Győr az egyik végvári főkapitánysági székhely volt, és a kor legmodernebb új olasz rendszerű végvárai közé tartozott. A második védelmi vonalban fontos szerepet kapott Magyaróvár és a Nádasdy-birtokok központja, Kapuvár, valamint Sopron is. Sopron, Magyaróvár és Győr lakosai befogadták a reformáció tanait; 1557-ben Sopronban német, 1657-ben magyar nyelvű gimnáziumot létesítettek. Az evangélikus líceum és a jezsuiták 1627es győri és 1636-os soproni gimnáziumai nagy hírnévre tettek szert. A törökök 1683-as Bécs elleni hadjárata, a visszavonulókat üldöző seregek és a Rákóczi szabadságharc összecsapásai borzalmas pusztítást okoztak a megye területén. A szatmári békekötést követően és az 1709–1713-ig tartó hatalmas pestisjárvány megszűnése után lassan megkezdődött az újjáépítés a Nyugat-Dunántúlon. A 18. században átalakult Sopron városképe, a piactéren rokokó stílusú lakóházak épültek. 1769-ben itt nyílt az ország második állandó színháza. Esterházy Miklós Kismartonban Versailles mintájára építette fel pompás kastélyát és itt alkotott a kor kiváló muzsikusa, Joseph Haydn. Udvarházak és kastélyok épültek Mihályiban, Nagycenken, Dénesfán. 1779-ben német nyelvű tudományos hetilap indult Sopronban. Nyomdák létesültek Győrben és Sopronban. 1743-ban Győr pénzben megváltotta földesúri terheit és Mária Terézia privilégiuma alapján szabad királyi város lett. Díszes barokk polgárházak és kis paloták épültek a városban, és ezzel elnyerte a város máig jellegzetes arculatát. 1713-tól a jezsuita szerzetesek fokozatosan kiépítették a felsőfokú teológiai, jogi és bölcsészeti képzést. 1848-ig működött itt a győri királyi akadémia, melynek falai között nevelkedett Deák Ferenc, Batthyány Lajos, Reguly Antal. 1778-ban kezdte meg működését a tanítóképző őse, a mesterképző. A jezsuiták győri és soproni gimnáziumait 1802-től a bencés rend működtette. A 19. század közepén a város bekapcsolódott a virágzó dunai gabonakereskedelembe. A reformkorban mindenütt megerősödött a magyar szellemiség. Az 1825/26-os országgyűlésen a megye követei sürgették a magyar nyelv hivatalos nyelvként való elismerését. A város tudományos életét nagy egyéniségek alakították, mint például Révai Miklós, Jedlik Ányos, Czuczor Gergely. 1848 forradalma nem sokáig élt a nyugati határvidéken. 1848. december 27-én Windischgrätz herceg csapatai megszállták Győrt. A század második felére jellemző gazdasági fejlődés a vasútvonal kiépítésével kezdődött. 1847-ben megindult a forgalom a Széchenyi István által támogatott Sopron–Bécsújhely közötti vonalon, 1855-ben pedig a Bécs–Bruck–Győr–Komárom között is jártak a vonatok. Kialakult a tőkeés hitelforgalom; takarékpénztárak létesültek Győrben, Sopronban, Óváron, Kapuváron, Csepregen. Megtörtént a feudális birtokviszonyok teljes felszámolása, lezárult a birtokrendezések, tagosítások időszaka. Magyarország gabona- és lisztkivitelének nagy részét Moson község és Győr város kereskedői bonyolították; emellett az élőállat-kereskedelem összpontosult Győrben és Sopronban. 1870-ben Sopronban alakult meg a Kereskedelmi és Iparkamara, melyből 1890-ben vált ki a győri kamara. Az országos vasúthálózat fejlődésével azonban Győr és Sopron elveszítette vezető szerepét a gabonaexport területén. A modern gyáripar fejlődésének lehetőségei biztosítottak voltak (gáz, víz, csatorna), és kiváló iparfejlesztő politikusok működtek közre, mint Czehmeister Károly és Baross Gábor. 1896-ban osztrák tőkével kezdte meg működését a győri vagon- és gépgyár, osztrák és cseh tőkével a szövőgyárak, mint például a Richards és a Gráb textilüzemek. Az első világháborúra való felkészülésben a magyaróvári tölténygyárnak, valamint a Monarchia legkorszerűbb hadi üzemének számító győri ágyúgyárnak (1913) jutott fontos szerep. Az első világháború hatalmas emberáldozatokat követelt a megye lakosságától. A vesztes háború és a Tanácsköztársaság után a román királyi csapatok 1919 augusztusában a Rába vonaláig megszállták a vidéket és nagymennyiségű hadisarcot szállítottak el. A békeszerződések alapján 1919 januárjában csehszlovák csapatok megszállták Medve, Nyárad, Radvány, Szap falvakat. 1921 őszén Sopron és Moson megye nyugati járásait átadták Ausztriának. 1921. december 14–16-án népszavazást 4
tartottak Sopron városáról és közvetlen környékéről (Nagycenk, Kópháza, Harka, Ágfalva, Fertőrákos, Fertőboz, Balf, Bánfalva). A lakosság 72,75%-a a Magyarországhoz való tartozás mellett foglalt állást: ezzel Sopron kiérdemelte a Civitas Fidelissima címet. A területi átcsatolások miatt Sopron és Moson megye elveszítette területének 50–55%-át, lakosságának 47–49%-át. Egyedül a textilipar tudta megtartani és erősíteni termelési pozícióit. A Győr–Sopron–Magyaróvár háromszög az ország második legnagyobb textilipari központja lett. 1938-ban Darányi Kálmán miniszterelnök „győri program” néven meghirdette a hadi célokat szolgáló iparosítást, és a negyvenes évek elejére a gépiparban hatalmas méretű termelésbővülés ment végbe. 1942-ben a repülőgépgyárral bővített Magyar Vagon- és Gépgyárban már 8000 ember dolgozott, a háború végén pedig több mint 10 000. A megye a második világháborúban nagy veszteségeket szenvedett; a szövetséges angolszász légierő több alkalommal súlyosan bombázta a városokat és gyártelepeket, közlekedési csomópontokat. 1945. április 2-án a megye teljes területét megszállta a Vörös Hadsereg. 1946 tavaszán a több tízezer embert érintő lakosságcserék további szenvedéseket zúdítottak a háborúban meggyötört családokra. A megrongált épületek aránya az egész országot tekintve Sopronban volt a legnagyobb, mintegy 25%. A második világháborút lezáró, 1947-es párizsi békeszerződések értelmében Győr-Moson megyét újabb területi veszteségek érték. A Duna jobb partján, Pozsonnyal átellenben három község, Oroszvár, Dunacsúny és Horvátjárfalu a Csehszlovák Köztársasághoz került. A Magyaróvárról Bécs felé vezető főközlekedési út ezzel megszakadt, és helyette új nyomvonalat kellett kiépíteni Hegyeshalom irányába. A nyugati határövezet hermetikus elzárása Sopron és Mosonmagyaróvár környékén a fejlődés teljes befagyasztását jelentette. Győrben viszont ismét jelentős fejlődésnek indult a Vagongyár és a textilipar. 1956. október 26-án, Mosonmagyaróváron az államvédelmi hatóság laktanyája előtt a békés tüntetőkre leadott sortűz majd’ ötven áldozatot követelt, és a súlyos sebesültek száma meghaladta a százat. A november 4-e után megindult a menekülők áradata az egész országból, és egy részük a Hanság-csatornán átvezető andaui hídon át jutott Ausztriába. A Kádár János nevével fémjelzett rendszer először erőszakkal, majd a szovjet csatlós államok viszonyaihoz képest magasabb életszínvonallal konszolidálta a magyarországi állapotokat. A megye meghatározó vállalatai a győri Rába Magyar Vagon-és Gépgyár, a Graboplast Pamutszövő- és Műbőrgyár, a Gardénia Csipkefüggöny-gyár, a Richards Finomposztó-gyár, a Győri Textilipari Vállalat, a Húsipari Vállalat, a mosonmagyaróvári Kühne Mezőgazdasági Gépgyár, a Fémszerelvénygyár, a Timföldgyár, a Soproni Szőnyeggyár és az Elzett Vasárugyár lett. Győr és Sopron regionális jellegű iskolavárossá fejlődött. 1974-ben megnyitotta kapuit a Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola, a Széchenyi István Egyetem elődje. 1975-ben főiskolai rangra emelték a már 1959 óta diákokat képző felsőfokú tanítóképző intézetet, ami ma a Nyugatmagyarországi Egyetem Apáczai Csere János Karaként működik, a Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Főiskola pedig a Nyugat-magyarországi Egyetem Mezőgazdasági és Élelmiszertudományi Kara lett. 1990 után, a békés politikai átalakulást követően elkezdődhetett a demokratikus többpártrendszer kialakulása. A piacgazdaság kiépítése és az önkormányzati rendszer bevezetése a megye közigazgatási reformjával együtt zajlott. A megye neve 1991-től a történelmi hagyományoknak megfelelően Győr-Moson-Sopron megye lett. Vas megye Az Alpokalján és a Rába vidékén 400 000 évnél is korábbi leletek árulkodnak rénszarvasvadászok nyomairól. A legelső települések maradványai pedig a kései őskőkorból, a jégkorszak végéről, a 20 000–10 000 évvel ezelőtti időkből származnak (Gencsapáti, Gyöngyösapáti). Az újkőkorban egységes vonaldíszes kultúra terjedt el az egész közép-európai térségben. Az 5000–3000 évvel ezelőtt itt élt emberek kapcsolatban voltak a dalmát szigetvilággal, az Al-Duna vidékével, a mai Bajorországig pedig a réz és az arany jutott el ebből a térségből. Kr. e. 1500–1440 táján a bronzkor nyugalmasabb időszaka következett be. Az ezredfordulón nagyobb települések is léteztek már; tízezres lélekszámú, valódi városok voltak ezek, kő-, vályog- és paticsfalú házakkal, mesterséges teraszokkal, kövezett csatornákkal. A Hallstatti kultúra népére várak, 5
temetők, földdel fedett halotti házak maradványai emlékeztetnek a Borostyán-út mentén, amely ÉszakItáliát és a Baltikumot kötötte össze. A Kr. u. 1. évtizedben a római hadsereg túljutott a Dráván és a Murán. Savaria, Szombathely Claudius császár coloniája volt. A Kr. u. 1. század közepén kiépült római úthálózat a középkorban és később is fennmaradt. Ezek a szakaszok egyenes nyomvonalúak, 4-5 méter szélesek voltak, és 50-60 centiméteres kavicsréteg képezte az alapjukat. A technológiára a mai Öttevény településnév is emlékeztet: az öntött szó öttevény formában döngölt kavicsréteget jelöl. 433 táján a térség a Kárpát-medencét és a kelet-európai sztyeppéket magába foglaló hun birodalom nyugati peremvidéke lett. A honfoglaló magyarok Géza uralma alatt (970–977) építették ki az a nyugati gyepűvonalat, ami már kirajzolta a középkori államhatárt. A kialakuló Vas vármegye a nyugati határ védője lett. Az augsburgi csatát (955) követően a magyarok elkezdték megerősíteni nyugati határaikat. A sáncrendszert sok helyütt vizekkel védték, máshol hatalmas fák kidöntésével akadályokat, csapdákat, útelzárásokat építettek, melyeken az átjárást szigorúan őrzött kapuk és erődök biztosították. Ennek a szervezetnek óriási volt a vasszükséglete. Szent István nevéhez köthető Vas vármegye megalapítása, amelynek központi erőssége, egyben a korabeli hadiipar (a vasművesség) központja is Vasvár (Castrum Ferreum) lett. A védelmi feladatokat felderítők, őrök, íjászok, vigyázók, kapuőrök, hírvivők látták el, élükön az őrnaggyal (maior speculatorum), aki a vasvári ispánnak volt alárendelve. A 13. századig várak egész láncolata jött létre: Német-Újvár, Szaló, Borostyánkő, Léka, Rohonc, Kőszeg. Folyamatos volt a várnépek, őrszemélyek letelepedése, amire a tájegység Őrség elnevezése utal. A 13–14. század, az Anjou királyok és Zsigmond kora a városiasodás időszaka volt. Szombathelynek a 13. században két temploma volt, melyeket Szent Márton és Szűz Mária tiszteletére emelték. Egy 1288-ból származó oklevélben maradt fenn a város neve Villa Zumbothel – villa episcopalis Sabaria formában. Mátyás király halála után Miksa császár elfoglalta Kőszeget, Rohoncot, Szombathelyt, Vasvárt, Lékát, Körmendet. A Pozsonyi béke megkötése után Szombathely és Körmend visszakerült Magyarországhoz, de a megye nyugati fele császári közigazgatás alatt volt egészen 1647-ig. A török hódítás időszakában, Buda eleste után Vas megye déli része Zalával együtt egységes végvidék lett. Nádasdy Ferenc, a fekete bég kiemelkedő szerepet játszott a határvidék védelmének megszervezésében. Ebben a mozgalmas időszakban terjedtek el a lutheránus tanok, ami maga után vonta a Habsburg ellenreformáció hullámait, ugyanakkor a magyar alkotmány elleni törekvések felerősödését is. Az 1606. évi Bécsi békében kimondták a szabad vallásgyakorlatot és az alkotmány visszaállítását, az 1618-as országgyűlésben pedig felmerült az Ausztriához csatolt területek visszaadásának kérdése is. 1664-től fellángoltak a törökellenes harcok Vas megye területén is. Szentgotthárdnál a híres hadvezér, Montecuccoli győzelmet aratott, de utána következett a szégyenteljes Vasvári béke. A Rákóczi-szabadságharcban Vas megye a kurucok oldalán állt, akik katonai sikereket értek el 1705ben, de a császáriak elfoglalták Szombathely városát, miközben Béri Balog Ádám és Bezerédj betört Alsó-Ausztriába, Stájerországba. A sokat szenvedett városok többször is gazdát cseréltek (Kőszeg lakosságának többsége németajkú volt). A szombathelyi püspökség létrehozásával válhatott Szombathely a szellemi élet központjává. Sorra épülnek a megyében a barokk nemesi kastélyok, kúriák. A megyében alkot Kemenesalja szellemóriása, Berzsenyi Dániel. Az 1825-ös országgyűlésen a megyét elsősorban köznemesi családok képviselték, akikre a pragmatikus gondolkodás volt jellemző. Az 1867. évi kiegyezést követően megindult intenzív gazdasági fejlődés jótékony hatással volt Vas megye iparára, mezőgazdaságára és infrastruktúrájára. A századfordulón már több jelentős, elsősorban gép-, textil- és malomipari üzem működött a megyében. A fejlődés üteme különösen Szombathelyen volt szembetűnő. Városrendezési tervek alapján új városrészek jöttek létre, nagyszabású köz- és magáncélú építkezések, beruházások kezdődtek. A dualizmus időszakában Szombathely az ország legmodernebb vidéki városainak egyike lett. Az első világháborúban a férfilakosság fele harcolt hosszabb-rövidebb ideig a fronton. Nagy hadifogolytáborok működtek Radafalván, Borostyánkőn, Nagyunyomban, Kissitkén, Földvámpusztán. A monarchia egyik legnagyobb hadifogolytábora Ostffyasszonyfán volt, közel kétszáz barakképülettel, ipari vágánnyal, műhelyekkel, raktárakkal, villanyvilágítással. A hadifogolytáborok nagy terhet róttak a környezetükre. 6
A trianoni döntések tragikus fordulatot jelentettek a megye történetében, évekig tartott a bizonytalanság, és csak 1922-ben lett végleges az új megyehatár. 1910-ben a megye lakosságának 43%-a nemzetiség volt, elsősorban német és vend. A megye lakossága 1918-ban IV. Károly királytól és Wekerle Sándor miniszterelnöktől várta az önállóság, függetlenség és egyenjogúság biztosítását. Az első világháborút lezáró békeszerződések szerint Vas megye területéből Muraszombat és Szentgotthárd járásokból dél-nyugaton a Szerb-Horvát-Szlovén állam, később Jugoszlávia kapott területeket. A felsőőri, kőszegi, német-újvári és szombathelyi járásokból Ausztria részesedett. Moson, Sopron és Vas megyékből egy összefüggő területet kellett átadni Ausztriának, 350 000, többségében németajkú állampolgárral együtt. Vas megye új határait a Magyar-osztrák Határmegállapító Bizottság jelölte ki. Az egyezmény aláírói Anglia, Franciaország, Olaszország és Japán képviselői voltak, valamint a megbízottak Magyarország és az érintett ország részéről. Az Amerikai Egyesült Államok képviselői nem vettek részt a határ-megállapításokról szóló tárgyalásokon, és nem írták alá a szerződést, ezért Magyarországgal később külön békeszerződés aláírására került sor. Vas megye az ország nyugati kapuja, évszázadokon át a közvetítő és befogadó szerepet vállalta kelet és nyugat, észak és dél között. A megye közelmúltbéli történetében tetten érhetők azok az elemek, amelyek bizonyítják a térségi szellemi-kulturális összetartozást. Példája ennek a Mogersdorf Kultúrtörténeti Szimpózium, amely több mint harminc éve a régió történészeinek, levéltárosainak szoros együttgondolkodását jelenti. Zala megye Zalavár volt az ország legkorábbi rézolvasztó helye, és a fenékpusztai leletek már távolsági kereskedelem meglétét mutatják. A késő bronzkorban feltűnően sűrű a megye településhálózata, Balatonhídvég térségében erődítmények, kettős sánccal védett települések nyomai lelhetők fel. A 4–3. században a kelták lakták egész Dunántúlt, akik ismerték a vasművességet és a fazekaskorongot. 430 után a rómaiak kiürítették Pannóniát és átadták a hunoknak. A vidéket a 6. századtól avarok lakták, akik a településeken egymás szomszédságában éltek a romanizált keresztény lakossággal; avarok és szlávok közös temetőkben, de elkülönülő szokásrend szerint temetkeztek. A 9. században Zalavárra érkezett és évekig itt működött Cirill és Metód, akik megalkották az óegyházi szláv nyelvet és liturgiát. Salzburgi írott források alapján állítható, hogy a környéket a honfoglalásig folyamatosan lakták, a zalavári Vársziget pedig a 9. században az ország legsűrűbben lakott vidéke volt. Zala területe a Balaton északi partjától a Dráváig terjedt. Vas, Zala és Somogy területe a magyar törzsszövetség harmadik méltóságának, a horkának uralma alá került. Kál volt a törzs vezére, akinek emlékét településnevek őrzik; az ő fia volt Bulcsú. A helységnevek rendre a vezérek neveit sorakoztatják fel: Örs (Vörs), Berény, Besenyő (Balatonszentgyörgy), Oszlár, Kér, Keszi. A kora Árpád-korban az őrzött határvonal, a gyepű a Rába és a Zala völgye között húzódó Hegyhátat átszelve, Vasvár–Győrvár között a Muráig folytatódott. A gyepű lakatlan, határvédő terület volt. A Szent István által alapított megye okleveles említése 1009-ből származik. Zalavár erős központtá vált Szent László uralma alatt. Az Őrvidék őrök lakta falvak egész sorát foglalta magában. Zalavár a veszprémi püspökség főesperessége lett. A megye lényege a vár volt; a várnépek felső rétegét a várjobbágyok alkották, akik katonáskodtak. A várat szolgáltató falvak vették körül és tartották fönn. Az udvarházak 20-30 km-re, egy napi járóföldre épültek egymástól, és a királyi udvar sorra látogatta ezeket, felélve a terményeket, ezért nem volt szükség a szállítás megszervezésére. A zalai nemesi vármegye az elsők között alakult meg az országban. Nagynevű nemesi családok birtokai voltak a megye területén, a Lád család, Vérbulcsú leszármazottai, a Kador család, a Türje és Gut-Keled családok. Csáktornya, Alsólendva, Buzádsziget várait oligarchák építették. A veszprémi nagyhatalmú püspök építtette Szigliget és Sümeg várát, a zalavári apátságot pedig még Szent István hozta létre. A megye középkori történetének utolsó virágkora Mátyás uralkodásának idejére esett. 1479ben zajlott le az első török támadás a megye ellen; ez a hadjárat a Mura menti falvakat sújtotta leginkább. A lakosságnak további pusztításokat kellett elszenvednie a németek betörése miatt 1481ben, és még inkább így volt ez a Mátyás király halálát követő időszakban. A reformáció és a reneszánsz kultúra felvirágzott a főúri birtokon, Nádasdy Tamás, Bánfi Miklós neve kötődik ehhez az egyébként békétlen időszakhoz. Buda 1451-es elfoglalása után a török 7
hadak előrenyomultak, ekkor állt fel a dunántúli főkapitányság, és a megye főnemesei megerősítették váraikat. 1574-ben elesett Kanizsa vára, és a török csapatok feldúlták. Az udvari haditanács új védelmi koncepciót munkált ki, ekkor erősítették meg a végvárak láncolatát: Szigliget, Rezi, Tátika, Sümeg, Körmend, Pölöske, Szentgyörgyvár, Zalavár, Keszthely, Keresztúr várait. 1600-tól Kanizsa lett a török birodalomban a legnyugatibb vilájet, vagyis a beglerbégség központja. A Kanizsával szembeni végvári vonalon és a Muraközben Csáktornya körül a Zrínyiek szervezték meg a védelmet. A gyakori török betörések időszakában a főkapitányi tisztség a Batthyány családban öröklődött. A török fennhatóság alól Kanizsa csak 1690-ben szabadult fel. A déli, dél-keleti vidékeken óriási volt a pusztulás. 1702-ben Lipót császár rendeletére lerombolták a megmaradt végvárakat, köztük Kanizsát és Zalavárt is. A Rákóczi-szabadságharc egyik legnagyobb kuruc haditette az 1706. november 5–6-án lezajlott egervár-győrvári csatához és Bottyán János nevéhez fűződik. A szabadságharc elbukása utáni években súlyos pestisjárvány tarolt a térségben. A császári közigazgatás reformja keretében ekkor törvényileg visszaállították Zala megye területét, visszaálltak az Árpád-kori határok, és megindult az újjáépítés. A folyamat a birtokviszonyok átalakítását is magában foglalta. A Bánffy, Nádasdy birtokokból (Lenti és Lendva) részesültek az Esterházy, Batthyány, Széchényi, Ebergényi, Szapáry, Csáky családok. A Muraköz a koronára szállt, később itt kapott adománybirtokokat Althan gróf, majd a század végén Festetics György vásárolt meg jelentős területeket. A Festeticsek családi központjukat is Zalában építették ki, Keszthely is az övék volt. Jelentős vagyonokat birtokolt az egyház is, a veszprémi püspökségé volt Zalaegerszeg, Nova, Tihany, több bencés apátság és Türjén a premontrei apátság. 1720 körül nagyobb bevándorlás kezdődött. Kevés szlovén nemzetiségű evangélikus is élt a megyében, de a lakosság legnagyobb része magyar anyanyelvű katolikus volt. Két emberöltő alatt helyreállt a településhálózat, sok régi templomot újjáépítettek. Erdőirtások kezdődtek meg, építkezések folytak; a térség egyik keresett exportcikke volt a hamuzsír, amire az üveg-, textil- és szappangyártáshoz volt szükség. Badacsony, Becehegy, Szigliget környékén, de Göcsejben is elterjedt a szőlőművelés. Jellemző volt a szántóföldi művelés is, legfontosabb termények a kukorica, a burgonya, és a takarmánynövények voltak. A leginkább elterjedt építőanyag a fa volt, de emellett sövényfalú házak, vályog- és kőépítmények, rozmaringos-muskátlis porták is álltak szép számban a településeken. A Balaton-felvidéken kisnemesi birtokok és szegény zsellérfalvak határozták meg a táj arculatát. Kiskomárban jelentős jezsuita uradalmi központ alakult ki. A Kis-Balaton térségében szarvasmarha tenyésztés és gabonatermelés folyt, Zalakaros, Zalakomár a szőlőről volt híres. Nyugaton, észak-nyugaton húzódott Göcsej és Hetés vidéke, ez már az Őrség szomszédsága; itt a bucsuszentlászlói ferencesek központja köré szerveződött a vidék. A 18. század elején a megye székhelye Zalaegerszegen állandósult. 1723-ban kezdődött a megyeház építése, ami 1732-ben készült el, és 1872 óta ez a Bíróság épülete. A megyében két kisebb református sziget és evangélikus szórvány maradt meg, a kisnemesek lakta területeken, a református Őrséggel határos Szentgyörgyvölgyben és a göcseji szegekben. A ferencesek híres központjaivá vált Csáktornya, Sümeg, Kanizsa, Keszthely. A bencés rendi apátságok Tihanyban és Kapornakon épültek, a zalavári apátságot pedig Zalaapátiban szervezték újjá. A megye területén a veszprémi és a zágrábi püspökségek osztoztak. A 18. század végén a vármegye tisztikarának nagy része szabadkőműves volt: Spissich, Somssich, Festetics György, és Babocsay József kanizsai orvos is valószínűleg, aki ismertté tette a hévízi tavat. A 19. század elején éreztette hatását a napóleoni konjunktúra, majd a devalváció egy évtized multával visszavetette a fejlődést. A főúri uradalmak eladósodtak, erre a sorsra jutott a Festetics és a Deák család is. Már küszöbön voltak Széchenyi reformjai; a térségben különösen fontos kérdés volt a vízrendezés. Utóbb kiderült, hogy a Kis-Balaton lecsapolása nagy környezeti kárt okozott, és csak a 20. század végén sikerülhetett az ökológiai rendszer természetes szűrő-funkciójának részleges visszaállítása. A déli területek fejlődése kedvezőbben alakult, a kanizsai piacok közvetítették a termékforgalmat Pest, Horvátország, Bécs, Szlavónia és Bosznia között, de jelentős volt a Törökország felé irányuló árucsere is: élő állat, gabona, gyári és gyarmati portékák. 1831-re elkészült a balatonfüredi színház, az utókor ma is hálás Kisfaludy Sándornak a szervezésben tanúsított buzgalmáért. Deák Ferenc, a haza bölcse 1803-ban született Söjtörön, jogot végzett, és a megye követe volt a pozsonyi országgyűlésen, majd Batthyány Lajos igazságügyi 8
minisztere. 1849-től kehidai birtokán élt, és a passzív ellenállás évei után részt vett az 1867-es kiegyezés előkészítésében. Az 1848-as hadiesemények érintették a megyét is. 1949 után a Muraközt Horvátországhoz csatolták, Zalát pedig a soproni kerülethez. A kiegyezéssel megindulhatott a technológiai fejlődés, gőzekét, cséplőgépet használtak, a rézgálic alkalmazásával a szőlőművelés újra fellendülhetett, és elkezdődött a vasútépítés. A Déli Vasúttársaság létesítette a Nagykanizsát érintő trieszti és sopronipécsi vonalakat, bankok nyíltak, fejlődött a gyáripar. A Guttmann család bárói rangot szerzett, és jelentős földbirtokkal rendelkezett a megyében. A társadalmi-gazdasági szerveződés új formái és színterei jelentek meg a szakmai egyesületek megalapításával, kaszinók, székházak építésével; a század utolsó éveiben volt már telefon, villanyvilágítás, omnibusz Nagykanizsán. A század végén már érezhető volt a Kaposvár–Gyékényes–Zágráb vasútvonal elszívó hatása, mert Zalaegerszeget, a megyeszékhelyet domborzati okokból hosszabb ideig elkerülte a vasút; csak a századfordulón létesült összeköttetés a fővárossal. Az első világháború utáni békeszerződések rendelkezései szerint Csáktornya és Alsólendva a határ túloldalára került. A megye területén viszont ismét fejlődésnek indultak a hagyományos iparágak, a faipar, téglagyártás, és az élelmiszeripar; fűrésztelepek létesültek, jelentős volt a malomipar és a tejfeldolgozás a két világháború között. 1937-ben a kőolaj-kutatás eredménnyel járt, Lovászi, Nagylengyel térségében jelentős készleteket tártak fel, és rövid idő alatt megindult a kitermelés, és az erre települt finomítás, gépgyártás. A második világháború ismét szenvedést hozott a polgári lakosságra, de a térség viszonylag rövid ideig volt hadszíntér. 1945 márciusában és áprilisában a 3. ukrán front egységei elfoglalták Zalaegerszeget és Nagykanizsát; a németek nem tudtak jelentős ellenállást kifejteni. 1945 után a megyehatár többször megváltozott. Az 1867 óta működő igazgatási rendszert 1950-ben a tanácsokról szóló törvény értelmében bevezetett új, szovjet mintájú hatósági szervezet váltotta fel. A tanácsrendszer 1990-ig állt fenn, amikor az új önkormányzati törvény alapján megalakultak a megyei önkormányzatok. Zalaegerszeg és Nagykanizsa megyei jogú városok; de már 1954-ben város lett Keszthely, később Szentgrót, Letenye, Hévíz, Karos is. 1950–1960 között katonai létesítmények építése céljából fennállt a határsáv, ahonnan a lakosság jelentős részét kitelepítették. 3. Kulturális örökségek a régióban Győr-Moson-Sopron megye A megye szellemi-kulturális örökségét, művészeti és művelődési tevékenységét jelentős részben az önkormányzatok által fenntartott intézmények őrzik, illetve végzik. A tudományos fokozattal rendelkező Kisfaludy Károly Megyei Könyvtár helyismereti gyűjteménye őriz minden olyan dokumentumot, amely a mindenkori megye területére vonatkozik. Kutatási lehetőséget kínál szakemberek számára a régiségek miatt külön kezelt részleg, amely két ősnyomtatványt, 18 db antikvát és számos, 1800 előtt megjelent magyar és idegen nyelvű könyvet tartalmaz. A megyébe érkező látogató mintegy negyven múzeumi gyűjteményt tekinthet meg. Ezek közül a megyei önkormányzat fenntartásában működő megyei múzeumi szervezethez 25 muzeális intézmény tartozik. A két egyházi gyűjtemény (Pannonhalma és Győr) nemzetközi léptékkel mérve is gazdag muzeális gyűjtemény. A megyei múzeumi szervezet városi és városkörnyéki feladatokat is ellát, folyamatosan segítve a településeken élőket abban, hogy községük múltját felkutathassák és bemutathassák. A művészettörténet megyei értékeinek kutatásai Sopronban jellemzően a Storno-hagyatékhoz kötődnek, Győrben a barokk művészet és a kortárs festészet tanulmányozása mellett a 19. századi iparművészet feldolgozása folyik, amelyet Mosonmagyaróváron a Gyurkovits-hagyaték kutatása egészít ki. A helytörténeti kutatások közül Győrben a helyi céhek és a jellemző mesterségek felkutatása, Nagycenken Széchenyi István munkásságának feldolgozása, Sopronban a kora újkori gazdaságtörténet kutatása folyik. Győr-Moson-Sopron megye győri és soproni levéltárai közszolgálati, közigazgatási és tudományos feladatokat látnak el. A megye gyűjtőterülete két önálló (Győr, Sopron) és egy
9
fióklevéltár (Mosonmagyaróvár) között oszlik meg. Az itt folyó történeti kutatómunka eredményeként évente 2-3 önálló kiadvány jelenik meg A kézművesek között jellegzetes színt képvisel a fazekasság, a kékfestés – különösen a Rábaközben –, melynek hagyománya még ma is él. A megyében gazdag tárháza lelhető fel a népdal, a népzene és a néptánc művészetének is, amelyet minden tájegység – a magyar kultúra szerves részeként – napjainkig hűen megőrzött. A megye színházművészete jellemzően a két nagyváros, Győr és Sopron nevéhez fűződik. Győrben a jelenlegi színházépületet 1978-ban vette birtokba a társulat és a győri közönség. A prózai és a zenei tagozat mellett magas művészi értéket képvisel a Győri Balett, amely évtizedek óta nemzetközi hírnevet és elismertséget tudhat magáénak. Sopronban a mai színházépület eredetileg 1841-ben épült és 1909-ben nyerte el mai formáját. A megye zenei életének meghatározó tényezője a Győri Filharmonikus Zenekar, Sándor János Liszt-díjas karmester irányításával az együttes a kortárs zene elismert műhelye lett. A modern zene népszerűsítésében megyei szinten kiemelkedik a Győri Ütő-együttes, amely 1974-ben alakult Váray László vezetésével. Sopronban több évszázados hagyománya van a fúvószenének. A felnőtt és a kétszeres kiemelt aranydiplomával kitüntetett ifjúsági fúvószenekar évente mintegy ötven hazai és nemzetközi hangversenyen képviseli a várost. A megye irodalmi életéről elmondható a gazdag múlt öröksége és a folytatás nemes szándéka. A jelenleg is élő folyóiratok közül először a Soproni Szemle jelent meg, majd a Győri Tanulmányok 1973-ban. A Műhely című megyei kulturális folyóirat mellett a Várhely és a Pannonhalmi Szemle című periodikák tekinthetők még irodalmi alkotásokat is közlő orgánumoknak. A Radnóti Irodalmi Társaság évtizedek óta szervezi a megye irodalmi értékeinek bemutatását. Fő rendezvényük a Megyei Irodalmi Hét, amely minden év őszének fontos eseménye. A Soproni Ünnepi Hetek és a Győri Nyár rendezvényei több évtizedes múlttal rendelkező rangos fesztiválok. Ehhez társulnak mindkét városban a tavaszi illetve őszi fesztiválok rendezvényei, mint például a Régi Zenei Napok Sopronban, vagy a Barokk Nosztalgiák Művészeti Fesztivál Győrben. Az Országos Érembiennálé Sopron egyik legrangosabb rendezvénye több mint húsz esztendeje, ahol a kortárs magyar éremművészet kap rendszeres bemutatkozási lehetőséget. Szintén a kortárs képzőművészeti alkotások bemutatására vállalkozik – nemzetközi szinten – a Győri Nemzetközi Grafikai Biennálé. Ugyancsak hagyományos rendezvénynek számít, s a középiskolás korosztály fesztiválja a Kisfaludy Napok, illetve a Kazinczy Szép Magyar Beszéd elnevezésű országos rendezvény. Vas megye Napjainkra a „Vas megye: a nyitott kapu” metafora meghatározóvá vált. 1999-ben a megyei közgyűlés elfogadta a „Vas megye kulturális öröksége védelmének helyzete és fejlesztésének lehetőségei” című dokumentumot, amely egyben katalógusa a megye értékeinek, ugyan akkor kijelölte a továbblépés irányait. Vas megyében jelentős irodalmi hagyomány él tovább, az irodalmi kultusz kiemelkedő emlékhelyei: Egyházashetye, Zsennye, Csönge, Kőszeg, Duka, Ostffyasszonyfa, Sárvár, Celldömölk. Az Életünk című folyóirat az irodalmi értékőrzés és értékteremtés, a tudományos publikációknak műhelye pedig a Vasi Szemle folyóirat. A képzőművészet területén a Szombathelyi Képtár egyedülálló a régióban. Infrastruktúrája, kortárs képzőművészeti és textilgyűjteménye, kiállításai, nemzetközi együttműködése révén részese az országos és nemzetközi művészeti életnek. A Képtárban rendezik a Nemzetközi Textil-triennálét, kiegészülve a Zászló-, Szalag- és Minitextil Szemlével. A megyei önkormányzat a Mecenatúra, valamint a Közösségtámogató Alapjaival segíti az alkotókat. 2002-ben a közgyűlés létrehozta a Vas Megye Művészetéért Közalapítványt. A szombathelyi Savaria Szimfonikus Zenekar szívesen látott vendége a hazai és az európai hangversenytermeknek. A Capella Savaria, a Savaria Barokk, a Kőszegi Vonósok, a Haydn Vonósnégyes és sok más zenei együttes és mindenekelőtt a több évtizedes Nemzetközi Bartók Szeminárium és Fesztivál bizonyítja, hogy Vas megye a zenei élet térképén is jelentős helyet foglal el. Az elmúlt években milliárdos beruházásként új Megyei Levéltárat építettek Vas megyében. Megújult és kibővült a Berzsenyi Dániel Könyvtár és a Bartók Terem. A megyei múzeumi hálózat 10
központja a Savaria Múzeum. A Járdányi Paulovics Romkert, az Isis Szentély, a Vasi Múzeumfalu és a Smidt Gyűjtemény értékes kincseivel a vasi kultúra tárgyi örökségének tárházai. Az épített örökség elemei a kőszegi Jurisics vár, a sárvári Nádasdy vár és a körmendi Batthyány-kastély. A kulturális értékek megőrzéséhez nagymértékben hozzájárul a Savaria Történelmi Karnevál rendezvénysorozata is. Az Ungaresca Néptáncegyüttes híven őrzi a magyar néptáncos hagyományt. Az Alpok-Adria Munkaközösség sok értékes tapasztalattal gazdagította a megye kulturális életét. A különleges, védett népi építészeti értékeket a Vasi Múzeumfalu őrzi, a hajdani parasztházakat és mezővárosi polgárháztartásokat ellátó céhes mesterségeknek, különösen a fazekasságnak vannak tovább élő hagyományai az Őrségben. A népi kultúra és kismesterségek megújításán szerte a megyében jeles alkotók és közösségek fáradoznak, közülük is kiemelkednek az otthont és műhelyt építő Velemi Népművészeti Műhely alkotói. Zala megye Zala megyében a közművelődés színterét jelentő közösségi tér egy jól kiépült, közművelődési és közgyűjteményi intézményhálózatra épül. Gazdag és színes programok szolgálják az állampolgárok kulturális igényeit. Nagykanizsa valamennyi közművelődési intézményét egy szervezeti egységbe vonta össze Kanizsai Kulturális Központ néven. A város saját fenntartású közgyűjteményi intézményei a Városi Könyvtár, Kanizsai Kulturális Központhoz tartozó Képzőművészetek Háza és Magyar Plakát Ház. Megyei fenntartású a Thury György Múzeum. A város kulturális örökségének fontos részét képezik a műemlékvédelem alatt álló épületek. Ezek megmentése és funkciójuk „kulturális” szolgálatba állítása kiemelt feladata az önkormányzatnak. A 2009-es év legnagyobb kulturális projektje a Zalai Millennium volt. Zala megye, mint a négy legősibb vármegye egyike, 2009-ben ünnepelte első írásos említésének 1000 éves évfordulóját. A rendezvény rendkívül színvonalas kulturális és szórakoztató programokat vonultatott fel. A Megyei Levéltár elkészítette a Zala Megyei Helytörténeti Lexikon digitalizálását. Több kötet is jelent meg a 2009-es millenniumi évben: a Levéltár Kvártélyház – egy zalaegerszegi középület története 1765– 2008 című kötete, illetve a Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága kiadásában készült Zala megye várai és a Fedezze fel Zalát! című kötetek. Az ország első szabadtéri néprajzi múzeuma, a Göcseji Falumúzeum 1968-ban Zalaegerszegen nyílt meg. Rá egy esztendőre szomszédságában a Magyar Olajipari Múzeum szabadtéri kiállítása, majd nem olyan régen, 2001-ben a skanzen átellenes oldalán a Finnugor Néprajzi Park. Európában is egyedülálló, hogy egy helyen három, tematikailag egymástól meglehetősen távoli témájú skanzen látogatható meg. A Göcseji Falumúzeum mintegy ötven eredeti épületből álló kis zalai falu képét mutatja. A látogató egy 19. századvégi kis falu árnyas fái alatt sétálhat. Kezdheti a faluvégi kovácsműhelynél, vagy az egykoron a Zala vízével forgatott vízimalomnál. A Finnugor Néprajzi Park a finnugor nyelvrokon népeink egy-egy népcsoportjára jellemző építőkultúrát megjelenítő lakóházakból áll, berendezésük pedig ugyancsak a hagyományos életkörülményeket tükrözi. Az olaj városrészben található skanzen-együttes harmadik tagja a Göcseji Falumúzeum szomszédságában lévő, az idén negyvenesztendős Magyar Olajipari Múzeum. Az ország egyik legrégibb és legjelentősebb műszaki múzeuma állandó szabadtéri kiállításában a 20. század elejétől szinte napjainkig mutatja be a szénhidrogénipar valamennyi ágazatának (bányászat, feldolgozás, szállítás) legfontosabb és legjellemzőbb gépeit, berendezéseit, eszközeit. A mintaszerűen gondozott parkban komplett fúróberendezések, mélyszivattyú-himbák, a kitermelésben és a feldolgozóiparban használatos nagygépek mellett a mindennapokban használt tárgyakkal találkozhat a látogató. 3. A régió gazdasága A magyar gazdaság szerkezete az utóbbi évtizedekben átalakult. A második világháború után a mezőgazdaság helyét átvette az ipar, majd az 1990-es évek végére a szolgáltatások kerültek vezető helyre.
11
A magyar ipar sokoldalú, legnagyobb részét a gépipar teszi ki, ezt követi a vegyipar (műanyagok gyártása, gyógyszeripar). Az ipari termelésben jelentős a tömegtermékek gyártása. A külföldi tőke befektetései révén létesült új autógyárak (Esztergom, Győr, Szentgotthárd), elektronikai üzemek (Székesfehérvár, Gödöllő, Pécs, Zalaegerszeg) elsősorban a külföldön gyártott alkatrészeket szerelik össze. Ezzel a hazai ipar bekapcsolódott a nemzetközi nagyvállalatok rendszerébe. A magyar élelmiszeripar jelentőségét a multinacionális vállalatok és a tőkeerős hazai vállalkozások tulajdonában levő mintegy 200 nagyüzem biztosítja. Az EU-ba irányuló kivitelt döntően ők bonyolítják le. Termelésükhöz a nyersanyagot alapvetően hazai forrásokból szerzik be. Az élelmiszeripar többi, mintegy nyolcezer szereplője alapvetően a hazai piac ellátásában érdekelt. Magyarország természeti és klimatikus adottságai kiválóan alkalmasak mezőgazdasági tevékenységekhez, mégis folyamatosan csökken a mezőgazdaság GDP-hez való hozzájárulása (1990: 15,3%; 2000: 4,6%). Ugyanakkor a mezőgazdaság meghatározó szerepet játszik a hazai piaci és feldolgozóipari igények kielégítésében, emellett jelentős exportárualap előállítására is képes. A szántóföldi növénytermesztés (kukorica, búza), az ipari növénytermesztés (napraforgó, cukorrépa), a borászat, a gyümölcstermesztés, a zöldségtermesztés, a gyepgazdálkodás, illetve az állattartás és a vadgazdálkodás mind jellemzők a magyar agrárgazdaságra. Említésre méltó még három ágazat: a magyar méztermelés, a halászat (elsősorban a ponty), amely a magyar mezőgazdaság nemzetközi szinten is versenyképes területe, és a gyógynövénytermesztés. Mindhárom ágazat tekintetében Magyarország Európa élvonalába tartozik. A termelést a nagyüzemi méret jellemzi, de nagyszámú kisterületen gazdálkodó vállalat is jelen van a gazdaságban. Magyarországon a tercier szektoron belül az idegenforgalom és a kereskedelem a meghatározó. A külföldi turisták döntő része magáncéllal jön, de az utóbbi években a konferenciaturizmus is fellendülőben van. Az ország nemzetközileg legértékesebb idegenforgalmi területe a Balaton, Európa legnagyobb tava. Fontos idegenforgalmi célpontok a gyógy- és termálvizes fürdők, illetve Budapest. Az utóbbi években viszont nemcsak a természeti adottságokhoz, hanem az egyes kulturális rendezvényekhez (pl. Sziget Fesztivál, Balaton Sound, Volt Fesztivál), illetve sporteseményekhez (pl. Hungaroring) kapcsolódóan is nőtt az országba látogató turisták száma. 1. táblázat. Magyarország főbb gazdasági mutatói (2009. I. félév) Megnevezés
2009
GDP/fő
Euró
10072*
Az ipari termelés értéke/fő
Ezer forint
884,00
Az ipari értékesítésből az export aránya %
55,2
Beruházás/fő
Ezer forint
122,6
Alkalmazásban állók keresete/fő/hó
Nettó, forint 121 724
Aktivitási arány
%
54,6
Munkanélküliségi ráta
%
9,6
Forrás: Világgazdaság, 2009. október 7. Megjegyzés: a *-gal jelölt adat a 2007. évre vonatkozik.
A kereskedelmi egységek nagysága széles skálán változik. A szupermarketek általában nagy nemzetközi láncok tulajdonában vannak (pl. Spar, Tesco), és terjeszkedő politikát folytatnak. A bevásárlóközpontokban – ahol a lakosság növekvő arányban költi jövedelmét – gyakran több kereskedelmi lánc is jelen van.
12
A magyar gazdaság fejlettsége elmarad az EU-tagállamok többségétől. A gazdasági válság és a maastrichti kritériumok teljesítése érdekében hozott megszorító intézkedéscsomag tovább nehezíti a helyzetet. Tőkehiányos ország lévén a nagy beruházási igényű ágazatok elsősorban külföldi tőkére támaszkodnak, amely az országot kiszolgáltatottá teszi. Pozitívumként értékelhető viszont az EUviszonylatban is viszonylag alacsony munkanélküliségi ráta, negatívum a lakosság alacsony aktivitási aránya. Külkereskedelmi tendenciák, főbb partnerek 2. táblázat. Főbb külkereskedelmi tendenciák (milliárd forint) Megnevezés
2006
2007
Az export értéke
59,9
69
Az import értéke 62,3
69,3
Forrás: Eurostat
Magyarország külkereskedelmének háromnegyedét az EU tagállamaival bonyolítja, exportjának és importjának közel egyharmadát pedig Németországgal. Az ország második legnagyobb külkereskedelmi partnere Ausztria. Mindkét ország irányába a kivitel legfontosabb tételei a gépek és szállítóeszközök, illetve a feldolgozott termékek. Fontos exportpartnerek még a közép- és keleteurópai országok (Románia, Szlovákia, Bulgária). A behozatalban szintén a gépek és szállítóeszközök, illetve a feldolgozott termékek dominálnak, de jelentős az energiahordozók importja is. Az import területén további fontos partnerek még Kína és Oroszország. Magyarország a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek nettó exportőre. Fő exporttermékek a hús, a gabonafélék, a friss és feldolgozott zöldség és gyümölcs, valamint a szeszes italok. A legfontosabb importtermék az állati takarmány, az élelmiszerek közül pedig a trópusi termékek. Tőkeáramlás, főbb partnerek 3. táblázat. Főbb tőkeáramlási mutatók (milliárd euró) Megnevezés
2008
Közvetlen külföldi működőtőke-befektetések állománya
62,7
Közvetlen működőtőke-kihelyezések állománya külföldön 13,9 Forrás: MNB
Magyarország nettó tőkeimportőr, ugyanakkor ez elmúlt években magyar nagyvállalatok is hajtottak végre több milliárd euró értékben közvetlen külföldi tőkebefektetéseket. A magyar közvetlen külföldi tőkebefektetések 67%-a Közép-Kelet-Európába (Szlovákiába, Horvátországba és Szerbiába) irányult, de jelentős kiviteli célpont Hollandia is. A tőkebefektetések több mint fele a szolgáltató szektorba (elsősorban pénzügyi szolgáltatások) irányult, de jelentős volt még a feldolgozóiparba (pl. kőolaj-feldolgozás) irányuló befektetés is. A magyar tőkekivitel főbb motivációi: a komparatív előnyök kihasználása, a vállalati érték növelése, az export növelése és a fejlődő piacok nyújtotta lehetőségek kihasználása. A magyar tőkeimport meghatározó része az Európai Unióból, kisebb része az Amerikai Egyesült Államokból érkezik. A Magyarországon nyilvántartott mintegy 25 ezer külföldi érdekeltségű vállalat több mint 20%-a osztrák. A befektetett összes osztrák tőke értéke Magyarországon megközelíti a 8 milliárd eurót. Ezzel szemben az Ausztriába irányuló közvetlen magyar tőkeexport 13
eddig nem ért el jelentős volument, viszont folyamatosan emelkedik. Egyre több magyar vállalat fektet be az idegenforgalomban. Győr-Moson-Sopron megye gazdasága Győr-Moson-Sopron megye az ország egyik legfejlettebb megyéje. Vezető iparágai a gép-, a könnyűés az élelmiszeripar. A megye legnyereségesebb cégei: 1. Audi Hungária Motor Kft., 2. Északdunántúli Áramszolgáltató Zrt. (ma már EON), 3. Rába Futómű Kft. A megye köztudottan Magyarország legjobban iparosodott vidéki megyéje. A megyében végzett ipari tevékenységek: motor-, gépjármű alkatrész-, mezőgazdasági gép-, radiátor-, fémtömegcikk-, szőnyeg-, bútor- és cserépgyártás, valamint textilgyártás. Fontos továbbá az építőipar és az élelmiszeripar (cukorgyártás) is. Az 1990-es években létrehozott Győri Ipari Park több külföldi vállalatnak ad otthont, köztük az Audi Hungária Motor Kft.-nek, amely a megye legnagyobb árbevételű vállalata, illetve országos szinten az egyik legnagyobb exportőr. Az országban működő külföldi vállalkozások 5%-a ebben a megyében működik, nagy részük az ipari park területén. A megyében a kedvező földrajzi adottságok nak köszönhetően jelentős a szőlő- és bortermelés. A földterületek nagy része művelés alatt áll, melyeken elsősorban búzát, rozst, árpát, kukoricát, cukorrépát, napraforgót, burgonyát és lucernát termesztenek. Jelentős a zöldség-, illetve a gyümölcstermesztés is. Az állattartás is fontossá vált, a nagyobb vágóhidak Sopronban (szarvasmarha), Kapuváron (sertés) és Győrben (szárnyasok) működnek. Mindezek ellenére a megyében az agrárszektor zsugorodása figyelhető meg. Győr és környéke az egyetlen terület, amely fejlett üzleti szolgáltatásaival kiemelkedik, és országos viszonylatban is képes átlag feletti szolgáltatásokat nyújtani. Idegenforgalom szempontjából a megye kedvelt célpontjai a Szigetköz, a Fertő-tó és környéke, valamint a termálvizekben gazdag térségek (pl. Lipót). 4. táblázat. Győr-Moson-Sopron megye főbb gazdasági mutatói (2009. I. félév) Megnevezés
2009
GDP/fő az ország átlagában
%
112,5*
Az ipari termelés értéke/fő
Ezer forint
1929,90
Az ipari értékesítésből az export aránya %
82,9
Beruházás/fő
Ezer forint
148
Alkalmazásban állók keresete/fő/hó
Nettó, forint 115 493
Aktivitási arány
%
57,6
Munkanélküliségi ráta
%
5,8
Forrás: Világgazdaság, 2009. október 7. Megjegyzés: a *-gal jelölt adat a 2007. évre vonatkozik.
A megye főbb gazdasági mutatóiból is kitűnik, hogy a térségben az ipar a meghatározó ágazat. Ugyanakkor a beruházások értéke is ebben a megyében a legmagasabb. Nem elhanyagolható szempont az sem, hogy az alkalmazásban állók havi nettó fizetését leszámítva a megye az országos átlag felett teljesít, egyes esetekben jóval meghaladva az országos átlagot (pl. ipari termelés értéke/fő).
14
Vas megye gazdasága Vas megye elhelyezkedése sokban hozzájárul gazdasága fejlődéséhez, hiszen számos külföldi vállalat (pl. General Motors, Linde) telepedett le a megye ipari parkjaiban. A megye gazdaságában tehát az ipar a domináns gazdasági ágazat. A megye legnagyobb nyereségű vállalatai a 2006-os adózott eredmény szerint: 1. Linde Gáz Magyarország Zrt., 2. FW Magyarország Licencia-hasznosító Kft., 3. General Motors Powertrain Autóipari Kft. Az utóbbi években ugyan fokozatosan csökkent az ipar szerepe a gazdaságban, még mindig a gazdaság húzóerejének számít. Ezen belül is a vegyipar, textilipar, elektronikai ipar, faipar, élelmiszeripar a meghatározóak, melyek alapvetően exportra termelnek. A megyében 8 ipari park létesült, ezek közül a leghíresebbek: a Claudius, a Répcelaki, a Szentgotthárdi és a Sárvári Ipari Park. A Claudius Ipari Parkot 1997-ben hozták létre, és több mint 150 vállalat működik benne, köztük olyanok, mint a LUK vagy a Jabil. A Répcelaki Ipari Parkfőleg kis és közepes vállalkozások számára alkalmas. A Szentgotthárdi Ipari Park 1997-ben alakult, az egyik legjobb viszonyokat biztosító ipari park. Itt található az Opel (General Motors) telephelye is. A Sárvári Ipari Park kis területű, és összesen 10 vállalat (pl. Flextronics) telepedett itt meg, amelyek főleg tintasugaras nyomtatókat, csomagolóanyagokat és fém alkatrészeket gyártanak. A másik négy ipari parkból kettő Kőszegen, egy-egy pedig Celldömölkön és Körmenden van. A mezőgazdaságnak közel sincs akkora a szerepe a gazdaságban, mint az iparnak. Inkább az erdőgazdálkodás dominál, ami a tájvédelem szempontjából is nagyon fontos. Állattenyésztés terén pedig említésre méltó a szarvasmarha-állomány. Jelentős az idegenforgalom a megyében, köszönhetően a termálfürdőknek (pl. Bükfürdő, Sárvár), illetve az Alpokalja nyújtotta látványosságoknak (pl. Kőszeg, Írott-kő). Nemcsak a földrajzi és természeti adottságok, hanem a különböző rendezvények (pl. a Savaria Karnevál) is vonzzák az idelátogatókat. 5. táblázat. Vas megye főbb gazdasági mutatói (2009. I. félév) Megnevezés
2009
GDP/fő az ország átlagában
%
94,1*
Az ipari termelés értéke/fő
Ezer forint
997,4
Az ipari értékesítésből az export aránya %
79
Beruházás/fő
Ezer forint
70,4
Alkalmazásban állók keresete/fő/hó
Nettó, forint 103 957
Aktivitási arány
%
56
Munkanélküliségi ráta
%
10,1
Forrás: Világgazdaság, 2009. október 7. Megjegyzés: a *-gal jelölt adat a 2007. évre vonatkozik.
Elsősorban a négy ipari park és a sok külföldi vállalat az oka annak, hogy Vas megye az egy főre jutó GDP tekintetében a második helyen áll a megyék között. Ennek ellenére az ipari termelés egy főre jutó értéke csak a fele a Győr-Moson-Sopron megyében mértnek, viszont az országos szintet így is meghaladja. A megyében letelepedett vállalatok nagy arányának ismeretében meglepő azonban a lakosság viszonylag alacsony aktivitási rátája, amely közel áll az országos értékhez.
15
Zala megye gazdasága Zala megye a nyugat-dunántúli régió gazdaságilag legkevésbé fejlett megyéje. Idegenforgalmi vonzerejét tekintve viszont a legnépszerűbb a három megye közül, köszönhető ez elsősorban a termálés hévizekben gazdag földrajzi adottságainak, illetve a Balaton közelségének. A megye legnagyobb nyereségű vállalatai: 1. Zalakerámia Zrt., 2. Pannontej Zrt., 3. Rotary Fúrási Zrt. Az iparon belül a kőolajkutatás az egyik lényeges ágazat, de az építőanyag-ipar, a gépipar, a villamos energia-, a gáz-, a gőz- és a vízellátási-ipar, illetve az élelmiszeripar is jelen vann. A gépipari ágazat (DKG EAST) és a villamos energiaipar (General Electric) Nagykanizsán meghatározó. Ezzel szemben az építőanyag-ipar legnagyobb cége, a Zalakerámia Zrt. Zalaegerszegen található, amely termékei harmadát Európába és Japánba exportálja. Az élelmiszeripar legnagyobb gazdasági egységei közé tartozik a zalaegerszegi Pannontej Zrt. – a korábbi Zalatej –,termékeinek egyharmada az Egyesült Államokba, Japánba és Nyugat-Európába kerül. A Zalagabona Rt. szintén jelentős exportot bonyolít: évi több tízezer tonna takarmánygabonát szállít külföldre. A Zalabaromfi Rt. pedig korábban a megye legfontosabb élelmiszeripari vállalata volt. Ma azonban a leépítések és átszervezések következtében csökkent a jelentősége. Zala megyében 12 ipari park működik, ezek azonban nem zöldmezős, hanem inkább barnamezős beruházások formájában jöttek létre. A megye területének nagy részén rossz a talaj termőképessége, ezért a mezőgazdaság nem játszik jelentős szerepet a gazdasági életben. A térségben állattenyésztéssel, azon belül is szarvasmarha-tenyésztéssel, továbbá takarmánytermesztéssel foglalkoznak. A gyümölcstermesztés (elsősorban a szőlő- és almatermesztés) szintén fontos ágazat, illetve a Zalai dombságon jelentős a gyepgazdálkodás. Zala megyében található Magyarország legnagyobb összefüggő körtése. A megye bortermelése elsősorban a Balaton környékén összpontosul. A Balatonhoz kötődően gazdasági szempontból fontos még a halászat, illetve a kis-balatoni nád, amely fontos és keresett exportcikk. A szolgáltatások szerepe ebben a megyében a legmagasabb a három említett megye közül. A megye szolgáltatóipara elsősorban a balatoni turizmushoz, illetve a termálvizekhez és hévizekhez kapcsolódik. Így a termál- (pl. Lenti, Kehidakustány, Zalaegerszeg) és gyógyturizmus (pl. Hévíz, Zalakaros) meghatározó ágazata lett a megye gazdaságának. Ami az üzleti szolgáltatásokat illeti, ugyanaz érvényes itt is, mint Vas megye esetében, vagyis a nagyobb városok és vonzáskörzetük átlagos szintű, míg a belső és határmenti perifériák átlag alatti üzleti szolgáltatást nyújtanak. 6. táblázat. Zala megye főbb gazdasági mutatói (2009. I. félév) Megnevezés
2009
GDP/fő az ország átlagában
%
Az ipari termelés értéke/fő
Ezer forint
79,6* 900,9
Az ipari értékesítésből az export aránya %
38,5
Beruházás/fő
Ezer forint
54,1
Alkalmazásban állók keresete/fő/hó
Nettó, forint 101.244,-
Aktivitási arány
%
58,8
Munkanélküliségi ráta
%
10,2
Forrás: Világgazdaság, 2009. október 7. Megjegyzés: a *-gal jelölt adat a 2007. évre vonatkozik.
16
Zala megye ipari termelése elmarad a korábban említett két megye értékeitől, de az országos értéket így is felülmúlja. Az ipari termelésnek azonban csekély, az országos szint alatti része kerül külföldön értékesítésre. Ugyanakkor a lakosság aktivitási rátája nagyobb, mint a Vas megyei és az országos átlag. A munkanélküliségi ráta ebben a térségben a legnagyobb, igaz csak 0,1%-kal magasabb, mint a Vas megyei.
4. A régió társadalmi-politikai viszonyai Magyarországon az osztrák helyzettel ellentétben erősen centralizált térszerkezetet láthatunk, történelmileg megtört társadalomfejlődéssel, ráadásul a magyar térszerkezet jelenleg képlékeny, átalakulóban van, túlzottan hierarchikus formát ölt. Nézzük meg részleteiben e politikai-társadalmi fejlődést és eredményét. Magyarországon a megyék alapja a több száz éves kulturális, történelmi, politikai és sok esetben gazdasági megszokás, amely a megyékre épül, és megyék struktúrájába szerveződik. A jogi, alkotmányos, közigazgatási rendszer, amely a megyéknek ad jogosítványokat, demokratikus képviseleti intézményt és területfejlesztési lehetőségekbe történő beleszólást, mindezt még bonyolítja. Ez azt jelenti, hogy a megyék pozíciója – bár a rendszerváltást követően az első szabadon választott kormány a gyengítésüket célozta – meghatározónak tűnik. A megyei önkormányzat tagjai az adott terület városainak és községeinek képviseleti szerve, kivéve a megye testében lévő megyei jogú városokat. A régión belül négy 50 000-nél nagyobb népességszámú város van, ezek megyei joggal bírnak, s így nincs megyei önkormányzati képviseletük. 1990-ben bevezették a köztársasági megbízotti rendszert, amely jogi-közigazgatási szempontból igazgatási, törvényességi ellenőrzési, valamint hatósági jogkörök ellátásáért volt felelős, de implicite kifejezte a kormányzat megyékkel szemben fennálló bizalmatlanságát is. A megyék jogai, pénzügyi kereteit a minimumra vették, és kvázi intézmény-fenntartási funkciókat kaptak, mint például a megyei kórházak, oktatási és művelődési intézmények finanszírozása. Ezzel összhangban átalakuláson ment át a lokális önkormányzatiság pénzügyi függetlenségének státusza is. Míg a rendszerváltás után a jövedelemadó helyben hagyott hányada 90% körül mozgott, addig a 90-es évek végére ez már 10% alá csökkent, igaz helyette bevezettek egyéb helyben maradó adónemeket, mint például a gazdasági vállalkozások által fizetett iparűzési adót vagy a gépkocsik után fizetendő adót. A területfejlesztésről és területrendezésről szóló törvény módosított változata kiemelendő célnak és feladatnak tekinti a tervezési-statisztikai régiókat, főként a főváros és vidék, városok és falvak, elmaradott és fejlett térségek közötti különbségek csökkentése és a válsággócok kialakulásának megakadályozása, az endogén potenciál kiaknázására épülő fejlesztési politika és azok összehangolása, de leginkább az EU-s források lehívásának érdekében. A magyarországi régiók tervezési-statisztikai, valamint fejlesztési célokat szolgálnak, lehatárolásuk egybeesik a tagmegyék közigazgatási határával, s a régió társadalmi, gazdasági és környezeti szempontból együtt kezelendő egységet alkot. A kormány készíti elő és terjeszti az országgyűlés elé az országos területfejlesztési koncepciót, irányelvekkel, prioritásokkal együtt, az országos területrendezési terveket, anyagilag támogatja a tervekben szereplő programokat, összehangolja a fejlesztési célokat. Emellett kezdeményezheti például regionális fejlesztési tanács megalakulását, s szintén a kormány fogadja el a kiemelt térségek területfejlesztési koncepcióit, valamint képviselőket jelöl az EU Régiók Bizottságába. Külön intézményként alakul meg az Országos Területfejlesztési Tanács (OTT), amely „részt vesz a területfejlesztési politika kialakításában, döntés-előkészítő, javaslattevő, véleményező és koordinációs feladatkörökben”. A Regionális Fejlesztési Tanács (RFT) értelemszerűen a régió közép és hosszú távú területfejlesztési koncepcióját, valamint a programját kell hogy kidolgozza, operatív szinten is. Emellett tevékenysége kiterjed a régióban lévő gazdasági, társadalmi és önkormányzati szervezetek fejlesztési projektelképzeléseket összegyűjtésére, azok figyelembevételére, javaslattá alakítására. Lehetősége van e tanácsoknak nemzetközi együttműködéseket kötni, illetve külföldi régiókkal kapcsolatot kialakítani, ám a Régiók Bizottságába delegálandó képviselőről önállóan nem dönthet, arra az adott kormánynak tehet javaslatot. Véleményezési joga van az országos, valamint a régiót érintő ágazati fejlesztési koncepciókat, programokat, rendezési terveket illetően, valamint véleményezi 17
és koordinálja az adott területre illetékes államigazgatási szervek fejlesztési koncepcióit, programjait, sőt egyes esetekben egyetértési joggal bír. A megyei területfejlesztési tanácsnak a megyében lévő területfejlesztési feladatok összehangolását kell elvégeznie, harmonizálnia kell a kormányzat, a kistérségi fejlesztési tanácsok, a helyi önkormányzatok és a gazdasági szereplők érdekeit, véleményezni a kistérségi fejlesztési koncepciókat. A területfejlesztés intézményrendszere a regionális, megyei és a kistérségi tanács mellett működő gazdasági társasági formát öltő ügynökségekkel történik, EU-s gyakorlat alapján. A területfejlesztési stratégiák négy szintre tagolódnak szét, nevezetesen az országos, a regionális, a megyei és a kistérségi szintre. A kistérségekben alapvetően a települések és a térség viszonyai a meghatározóak. A társadalom és a szervezeti szint között mérhető egyfajta eltérés. Míg a különféle gazdasági és társadalmi szervezetek általában megyei téregységhez alkalmazkodnak (Kereskedelmi és Iparkamara, Ipartestület) addig a társadalom tagjainak területi identitása elsősorban lokális és nemzeti térhez kötődik, a középszint „vonzása” általánosságban gyenge. A Nyugat-dunántúli Régió esetében ez az általános vonás tarka képet mutat. Míg a régió északi megyéjében, Győr-Moson-Sopronban alapvetően gyenge a térségi identitás, addig a középsőben, Vasban és a déli részen, Zala megyében, elsősorban a községekben és kisebb városokban erősebb megyei identitás bontakozik ki. Mindhárom megye esetében igaz viszont, hogy mind a kistérségi, mind pedig a regionális identitás alacsony, akárcsak egyéb köztes földrajzi kategóriák az ország egyéb területein. A két domináns tényező a nemzeti/országos és a lokális kötődés. Itt kell megemlíteni, hogy a régióba benyúlik egy turisztikai régió, nevezetesen a Balatoni, amely esete az identitás erőssége kapcsán üdvözítő kivétel. Ez is bizonyítja, hogy funkcionális régiók létrehozása hasznosabb volna, mivel társadalmi elfogadtatásuk révén beteljesítené hivatott feladatát. Egy adott régió, amely szerves egészet alkot és erős kötődést, identitást vált ki az ott élőkből, a közös tudat pedig elősegíti az együttműködést, a közös akarat érvényre jutását. Identitás és területi egység kapcsolata Lakókörnyezet Lokalitás Kistérség Megye Tájegység Regionális Országrész (Dunántúl/ ÉDunántúl) Ország (nemzet) Szubkontinentális (KKEu/KEu) Kontinentális (Európa) Összesen
Az össz. megkérdezett %-a 57 91 17 41 28 17 39 76 11 24 N=910 (100%)
A Nyugat-dunántúli régió egy jó példa arra, hogy a funkcionalitásra érzéketlen módon alkották meg, s inkább az Európai Uniós források sikeres elnyerésének kizárólagos célja lengett a régiókijelölők szeme előtt, a határ menti együttműködések széles körű kiaknázása terén. Hátrány e régión belül, hogy a burgenlandihoz hasonlít az észak-déli tengely révén, ám településrendszerében és fejlettségbeli eltérésében sokkal nagyobb differenciák találhatóak, mint ahogy ezt a GDP egy főre jutó havi átlagáról szóló ábra is mutatja.
18
2500 2000 GyMS Vas
1500
Zala
GyMS Vas Zala Orsz NyD
GDP 2336 2039 1839 2021 2111
Orsz
1000
Ny-D 500 0 GDP
1. ábra. GDP Euró/fő havi átlagban a Nyugat-Dunántúli Régió (Ny-D), Győr-Moson-Sopron Megye (GyMS), Vas, Zala Megye és országos (Orsz) viszonylatban. Forrás: KSH, 2008. Saját szerkesztés. A régió infrastrukturális szempontból is szegényes összeköttetésű, hiszen nincsen fejlett északdél irányú közlekedési útvonala. A gazdasági együttműködés inkább észak-dunántúli viszonylatban tapasztalható Sopron–Győr–Tatabánya irányban. Alátámasztja e szempontot, hogy a régió kialakításakor a déli megye, Zala eredetileg Dél-Dunántúlhoz kívánt kapcsolódni, ahova szervesebb viszonyok kötik. A régión belül eltérő a településjelleg is. Míg Győr-Moson-Sopronban inkább a közép- és nagyközségek a jellemzőek, Vasban már jóval több az aprófalu, Zalában pedig tipikusan aprófalvas jelleg a meghatározó. A következő három táblázat azt hivatott bemutatni, hogy milyen társadalmigazdasági eltéréseket mutat a három megye által strukturált régió. 8 7 6 GyMS
5
Vas 4
Zala
3
NyD
GyMS Vas Zala NyD Orsz.
2005 4,3 8 6,4 5,9 7,2
2008 3,5 5,5 6,6 4,9 7,8
Orsz.
2 1 0 2005
2008
2. ábra. Munkanélküliség százalékos arányszámai Nyugat-Dunántúli Régió (Ny-D), Győr-MosonSopron Megye (GyMS), Vas, Zala Megye és országos viszonylatban. Forrás: KSH, 2009. Saját szerkesztés.
A 2., 3., 4. ábra azt hivatott bemutatni, hogy a három megye által strukturált régió, milyen társadalmi-gazdasági eltéréseket mutat. Ha a munkanélküliségi adatok mértékét nézzük, egyértelműen kitűnik Győr-Moson-Sopron kedvező helyzete. Minél finomabb társadalmi mutatókat vizsgálunk, mint például a kultúra jellemzői, annál inkább növekednek a különbségek az elmaradott és fejlett térségek között. Ezt a szempontot igazolja a színház-, múzeum- és mozilátogatás abszolút számai, amelyek még erőteljesebb differenciákat mutatnak Győr-MosonSopron megye és a másik két megye között. Magyarországon különösen jellemző, hogy a területi elmaradottságnak életminőséget érintő hatásaként erőteljesen jelentkezik a kulturális szakadék dimenziója. Ez a kulturális eltérés ugyanakkor a társadalmi rétegződésre is érvényes magyarázattal szolgálhat, azaz feltételezhető, hogy a centrumtól és a fejlett térségektől való távolsággal arányosan gyengül a középrétegek súlya, és a területi periferizálódással párhuzamosan növekedik a társadalmilag leszakadó rétegek aránya.
19
400
GyMS Vas Zala NyD
350 300 250 2005
200
2005 213 45 103 382
2008 244 45 124 392
2008
150 100 50 0 GyMS
Vas
Zala
NyD
3. ábra. Színház-, múzeum- és mozilátogatás (ezer fő) Nyugat-Dunántúli Régió (NyD), Győr-MosonSopron Megye (GyMS), Vas, Zala Megye viszonylatban. Forrás: KSH, 2009. Saját szerkesztés. Az egy főre jutó bruttó átlagkeresetben az imént említett észak-dél lejtőt szintén megtaláljuk, itt azonban a különbségek már enyhébbek, igazolva azt a fenti feltevést, hogy a területi különbségek a kulturális-művelődési dimenzióban mutatnak nagyobb eltéréseket.
160000 140000 120000
GyMS
100000
Vas
80000
Zala Orsz
60000
GyMS Vas Zala Orsz Ny-D
bruttó átlk 152152 138721 132314 159423 143067
Ny-D
40000 20000 0 bruttó átlk
4. ábra. Az egy főre jutó bruttó átlagkereset 2008-ban Nyugat-Dunántúli Régió (Ny-D), Győr-MosonSopron Megye (GyMS), Vas, Zala Megye és országos (Orsz) viszonylatban. Forrás: KSH, 2009. Saját szerkesztés A magyar társadalom esetében jellemző, hogy az együttműködési készség gyenge, és az kooperációra való motiváltság is erőtlen, a kialakult rendszer centralizáltságából adódóan nem képes rugalmas, a kor kihívásainak megfelelő reakciókra. A megye melletti legdöntőbb érv talán a történelmi kontinuitásból fakadó kulturális-jogi megszokottság, beidegződés, az alkotmány megyékre ruházott jogainak köre s a választási rendszer. További megyepárti szempont lehet a szigorú monetáris politika, amely a települési önkormányzatokat a megyébe kényszeríti. A régió mellett szól, hogy ezen a térségi szinten kedvezőbb a területpolitika, környezetvédelem, infrastruktúra és területfejlesztés lehetőségének potenciálja. Egy új, kissé a föderatív irányba elmozduló regionális önkormányzati rendszerrel kedvezőbb esélyek jelenhetnek meg az infrastruktúra-fejlesztés terén. A jelenlegi struktúra és adminisztrációs szintek egész sora pazarló, nehézkes és társadalomidegen, a gazdasági funkciókat egyáltalán nem követi. A települési önkormányzatok, csakúgy, mint a megyei szint alulfinanszírozott, ráadásul nagytérségi gazdasági-társadalmi szakadékok figyelhetőek meg. A decentralizált funkciók a régióba települve választott képviselőkkel a közigazgatás átalakulását eredményeznék, ráadásul a választókerületek is a régiókhoz formálódnának, amelyek alapjául a kistérségek szolgálnának. Ekképpen a régió s az abban lévő kistérségi szint önkormányzati autonómiája megerősödhetne, kompetenciája megnövekedne, gazdasági fejlesztési lehetőségei megnyílnának. A régió jobban szolgálná egy modern európai állam céljait, amelyek révén hatékonyabban lehetne küzdeni a területi különbségek, a gazdasági kihívások és a társadalmi leszakadás ellen. 20
