CREDO A NAGYBAJOMI ÉS A PÁLMAJORI EGYHÁZKÖZSÉGEK LAPJA
Püspök Atyánk 70 éves!
13. évfolyam 3. szám 2011. március hónap
127. szám
Püspök Atyánk 70 éves!
Balás Béla püspök úr március 25–én tölti be 70. életévét. Mindannyian a hívek közül jól ismerik őt, hiszen többször is meglátogatott minket. Több alkalommal is találkozott városunk lakóival, az iskola pedagógusaival. Még ma is emlegetik nyílt és őszinte beszédéért az iskola tanárai. Legutóbb 2009 őszén járt nálunk, igaz plébániánk filiáján, Pálmajorban, az új kápolna szentelésén. De bérmált nálunk 2006–ban és 2010–ben is, és idén májusban is őt várjuk fiataljaink megbérmálására. Néhány beszédes adat az életéből: Budapesten született a háború alatt, 1941. március 25–én. Szülei közül édesapját igen korán elveszítette. Fiatalságát a Regnum Marianum határozta meg. Ez a lelkiségi „mozgalom” mentette át többek között a kommunista idők alatt a katolikus kereszténységet Magyarországon. Világi papok, esztergomi egyházmegyés, de főleg budapesti atyák fogtak össze, vállalva azt is, hogy a fiatalsággal foglalkoznak, amiért akkoriban börtönbüntetés is járt, ha kitudódott. Nagy elődök, mint Tompa Nándor, Emődi László vagy Keglevich István, – akik mind ültek börtönben is – foglalkoztak vele. Valószínűleg itt kapta ő is papi hivatását. Ebben a „Regnum”–ban nőttem fel én is. Minden két hétben, titokban találkoztunk egy–egy fiú– vagy lányközösség tagjának lakásán, ahol hittant tanultunk, játszottunk, majd a találkozó végén egyesével indultunk haza, nehogy valaki észrevegye csoportunkat, és felhívja így az államvédelmi hatóság figyelmét. A „Regnum” minden kor2
osztályból alakult fiú– és leányközösségei alkották a „Népet”. Mindegyik közösségnek volt egy idősebb „vezetője” és egy papja. (A miénket öregfiúként Darvas László (Daru) és Bajcsy Lajos atya (Buxus) vezette. Bátyámat „Tarhonyának”, öcsémet pedig „Tejfölnek” hívták a Regnumon belül. Nekem „Ödön” volt a „fedőnevem”.) Nyáron nomád körülmények között erdei táborba mentünk egy forrás közelébe, ahol patakban fürödtünk. (Ezek a táborok még ma is elevenen ott élnek bennem, felejthetetlen és kitörölhetetlen emlékként.) Évközben sokat kirándultunk, a regnumi atyák hazaszeretetre, a család és az egyház tiszteletére neveltek minket. Nagyon szerettük őket és közösségeinket. Együtt szilvesztereztünk, farsangoztunk. Minden nagyböjtben lelkigyakorlatos hétvégén vettünk részt. Nekem, mint fiatalnak, püspök atya, közismertebb nevén Beton atya lelkigyakorlatai Bajóton nagyon sokat jelentettek. Püspök atyát pappá 1965–ben szentelték, június 20–án, Esztergomban. Káplán volt Nagymaroson 1965–71–ig. A nagymarosi ifjúsági találkozók megszervezésén és lebonyolításán kezdetektől fogva ott bábáskodott. Aztán Nógrádmegyerre helyezték káplánnak 1971–72 között. A következő állomás Budapest volt – Erzsébetváros 1972– 73, majd a Kada utca 1973–75 között, és a Rokolya utca 1975–ben. Mivel túl sok fiatalt mozgatott meg Pesten, vidékre helyezték: Varsány 1975–76, Érsekvadkert 1976– 77. Az államvédelmi hatóság szerette volna elnémítani, ezért egy eldugott „vörös” bányászfaluba helyezték plébánosnak, Bajótra. 1977–től itt élt püspökké szenteléséig, 1992–ig. A kezdetben 4–5 templomba járó száma többszörösére szaporodott. A vasárnapi szentmisékre megtelt a templom. Közben felépített egy modern plébániát, ahol a pap lakrésze igen szerény volt, annál inkább nagy tér a plébánia vendégei számára. Tetőtérben aludtunk, amikor lelkigyakorlatokra mentünk Bajótra a Beton atyához, ahol 30 fiatal kényelmesen elfért, több napon keresztül is. Nem tudom egészen pontosan, de úgy tudom, hogy a fiatalsággal való foglalkozása miatt figyelt fel rá a Szentatya, és nevezte ki püspökké. Munkájára a koronát II. János Pál pápa budapesti látogatása jelentette, amikor a Népstadion lelátói teljesen megteltek fiatalokkal, és nagyon kedves, hangulatos műsorral várták a Szentatyát. Ennek megszervezésében – úgy tudom – Beton atyának oroszlán része volt! Veszprémi segédpüspökké 1992–ben nevezték ki. Majd következett 1993. május 30–án Kaposvár. A Kaposvári Egyházmegye első püspökeként él közöttünk lassan 18 éve! Szeretnék most mindannyiunk, a nagybajomi és pálmajori hívei nevében Isten áldotta, kegyelmekben gazdag születésnapot kívánni neki a CREDO hasábjain keresztül. Imádkozzunk érte, hogy jó egészségben és Isten áldásával irányíthassa még sok éven keresztül fiatal egyházmegyénket! (István atya)
CREDO 2011 március
Pusztai Mihály (Marcali) HA TÖBB A REMÉNYE, MINT AZ EMLÉKE… (Balás Béla Püspök Atya születésnapjára)
hiszem el én is, hisz a nagy emberekkel kapcsolatban a múló idő sok történetet kegyes adomává szépít. Történt pedig, még püspökségének első néhány hónapjában, amikor még személyisége nem volt annyira közismert. Az egyik Kaposvár közeli kis település plébánosa kórházba került, és nem volt pap, aki helyettesítse. Márpedig, – vélte a sekrestyés – szentmise nélkül nem ünnep az ünnep. Felszentelt pap után kutakodva gondolt egy nagyot. Ha már van püspökség Kaposváron, ott biztosan talál majd valakit, egy papot, aki bemutathatná kis falujában a szentmisét. Ötletét tett követte, felhívta telefonon a püspökséget. A telefon pont Balás püspök úr vette fel. Miután meghallgatta a sekrestyés problémáját, a püspök megnyugtatta: – Nyugodtan harangozzon a megszokott időben, lesz szentmise. – A sekrestyés még hozzátette elköszönésekor: – Aztán el ne feledje ígéretét, tisztelendő úr! A szentmisét elmondani a kicsi falu kis templomába személyesen ment el a püspök úr. A szertartás és a prédikáció osztatlan sikert aratott a hívek körében. Az öreg sek-
Írásom címe igazából így hangzik: „Az az ember marad fiatal, akinek több a reménye, mint az emléke…” Az idézett gondolat Páter Halász Piusz atyától származik. Aki pedig ezt a frappáns meghatározást előadásában, az 1995–ös évek körül felelevenítette a könnyű felejtés homályából, az új Kaposvári Egyházmegye első főpásztora, Balás Béla püspök úr volt. Az itt élők számára nagy öröm, hogy II. János Pál pápa bölcs döntésével Kaposvárt püspöki székhellyé tette. Mi, somogyiak joggal mondhattuk a pápaválasztó konklávé felszálló fehér füstjét magyarázó mondatot – kicsit a mi helyzetünkre átalakítva: „Van püspökünk!” Az új megyéspüspök kaposvári megérkezése 1993– ban méltó volt apostolelődeihez. Ahogyan Simon Péter és András, Jakab vagy János gyakran szálltak bárkába, mivel halászok voltak, úgy főpásztorunk is Veszprém megyéből, – a Balaton átszelve, – hajón érkezett Somogy megyébe. Akkoriban gyakran tettük fel egymásnak a kérdést: – Te már láttad? Milyen az új püspök? – Közvetlen az emberekkel. Barátságos. – kaptuk a választ. – Nincs neki püspöki palotája. Mondhatnám úgy is, – tette hozzá egy atyafi ismerősöm – a magyar püspökök között ő a legszerényebb és a legszegényebb. Öröm a szentmiséin részt venni. Elektromos feszültség lengi körül, amikor az oltárnál áll. És ez a szent erő minket is, – a vele együtt imádkozókat – megperzsel. Nem jártam utána, mennyire igaz a vele kapcsolatos alábbi történet. Mentségemre szolgáljon, éppen ezért
restyés sem fukarkodott a misét dicsérő szavakban. Köszönetét így fejezte be: – Nos, tisztelendő úr, magát az Úristen küldte hozzánk! Meglássa, ha így folytatja a papi tevékenységét, még püspök is lehet magából… Püspök úr – mivel van humora – a sekrestyés próféciáján csak derűsen mosolygott. Püspök atyánk márciusban ünnepli 70. születésnapját. Biztosan sok szép élmény tette gazdaggá eddigi papi életét. Istenünk áldásával még több élmény és főleg „remény” szépítse életét mind a saját, mind a mi örömünkre és nem utolsó sorban az Isten dicsőségére!
CREDO 2011 március
3
HELYTÖRTÉNET Marics József (Berzence)
NAGYBAJOM TÖRTÉNETE 41. A politikai hatalom erőszakos megszerzése: 1947–1950.
Az 1947–1950 közötti időszak a magyar történelem legsötétebb és legszörnyűbb évei közé tartozik. A proletárdiktatúra létrejötte, a vallás– és nemzetellenesség, a kilakoltatások, bebörtönzések, a másként gondolkodók üldözése jellemezte ezt a néhány esztendőt. 1947 januárjában a Vörös Hadsereg katonái letartóztatták és Szovjetunióba hurcolták Kovács Béla Kisgazdapárti országgyűlési képviselőt. A magyar kormány tehetetlenül és gyáván tűrte ezt az igazságtalan jogtiprást. 1947. február 10–én a párizsi béketárgyaláson még a trianoni békeszerződést is megszegve, Szlovákiának ítéltek három magyar települést: Dunacsunyt, Horvátjárfalut és Oroszvárat. A győri püspök szomorú szívvel búcsúzott az elszakított plébániák papjaitól és híveitől. A magyar lapok elég közömbösen vették tudomásul a kegyetlen és szomorú ország fosztást.
4
Március 14–én, a kommunisták nyomására Nagy Ferenc átalakította a kormányát, melyben az új miniszterek: Dinnyés Lajos, Dobi István és Ortutay Gyula a baloldal beépített tagjai voltak. Még ezen a napon Nagy Ferenc miniszterelnök Svájcba utazott szabadságra. Távollétében összeesküvéssel vádolták. Június 1–én csak úgy kapta meg a túszként fogvatartott kisfiát, hogy lemondott kormányfői tisztségéről és emigrációba vonult. Július 2–án Varga Béla kanonok, balatonboglári plébános, az országgyűlés elnöke hagyta el az országot. Július 10–én Dinnyés Lajos kormánya és az országgyűlés hivatalosan is lemondott az Európa fölépítését szolgáló Marshall– tervről. Július 25–én Tildy Zoltán államfő feloszlatta a nemzetgyűlést. Augusztus 31–én megtartották az előrehozott választást. Az MKP minden törvényes és törvénytelen
eszközt felhasznált, hogy megszerezze a győzelmet. Több százezer választópolgárt kizártak a választási jegyzékből. A választási csalások sorozatát követték el. „kék cédulás választásként” – nevezték el a választási jogtiprást, mert a kommunisták aktivistái: 12.260 személy 208.000 hamis szavazatot adott le az ország különböző helyein, ahová a párt teherautói szállították őket. A kommunisták: csaltak, erőszakoskodtak, megfélemlítettek, ígérgettek, adományokat osztogattak, jegyzőkönyveket hamisítottak meg, de még így is csak a Baloldali Blokk csak 45,5 %–ot ért el. Vorosilov marsall a választás után, mérgében tettlegesen bántalmazta Rákosi Mátyást. Szemére vetette, hogy nem volt elég bátor és határozott. Szeptember 24–én megalakult az újabb Dinnyés Lajos kormány, melyet eléggé megtűzdeltek árulókkal, bábfigurákkal és a baloldal radikális, erőskezű embereivel. 1947 őszén a Választási Bizottság a baloldal nyomására megsemmisítette a Magyar Függetlenségi Párt 49 mandátumát. A belügyminiszter pedig még a pártot is föloszlatta. Feiffer Zoltán, a párt vezetője külföldre távozott. Most már a Baloldali Blokk többséghez jutott a parlamentben, és igen kemény harcot indított a teljes hatalom megszerzése érdekében. 1948. május 10–én Mindszenty József herceg-
CREDO 2011 március
prímás erőteljesen tiltakozott az egyházi iskolák államosítása és a szerzetesrendek feloszlatása ellen. Ezzel a bátor kiállásával magára vonta a kommunisták haragját és gyűlöletét. Június 12–én az MKP és az MSZP egyesülésével megalakult a Magyar Dolgozók Pártja, melynek elnökévé Szakasits Árpádot, főtitkárává pedig Rákosi Mátyást választották. A szociáldemokraták árulásával a kommunisták hivatalosan is megszerezték a kormányzási hatalmat, mely kegyetlen támadást zúdított a másként gondolkodókra a személyi kultusz kiépítésével az egész országra. Július 30–án a szerencsétlen, minden halálos ítéletet és igazságtalan, törvénytelen határozatot aláíró Tildy Zoltán köztársasági elnök lemondott a tisztségéről. Az utódja a szociáldemokraták árulója: Szakasits Árpád lett. 1948. december 26–án, Karácsony másnapján az esztergomi prímási palotában, az esti órákban letartóztatták Mindszenty József bíboros, hercegprímás, esztergomi érseket. A fogva tartás és a börtönévei alatt kegyetlenül bántalmazták, megalázták, mindent elkövettek, hogy a hatalom oldalára állítsák, de a Bíboros Úr Jézusba kapaszkodva a vértanúk hősiességével vállalta a szenvedést az egyházért és nemzetünkért. Most már a baloldali kormány mindent megtehetett. Államosították az egyházi iskolákat, intézménye-
ket, egyesületeket, mozikat, nyomdákat és színházakat. Eltörölték a férfi és női szerzetesrendeket. A szerzetesek százait bántalmazták, tartóztatták le és igazságtalanul ítélték el őket. A baloldal bábfigurája, Dinnyés Lajos miniszterelnök utóda a kommunisták titkos híve, a lelkiismeret furdalás elől az italozásba menekülő, alkoholista Dobi István lett. 1949. február 8–án a megfélemlített és megkínzott magyar főpapot: Mindszenty József hercegprímást, koholt vádak alapján életfogytiglani fegyházra ítéltek. 1949 tavaszán elkezdődött a kilakoltatások és
megnyomorított testvéreink tízezrei túlélték a földi poklot. 1949. augusztus 18–án a magyar országgyűlés új alkotmány fogadott el. Ez teljesen szovjet mintára, a kommunisták szája íze szerint készült. Ezt kell napjainkban teljesen elvetni, a feledés fátylával örökre letakarni és egy újat, a magyarságunkhoz méltó alkotmányt állítani, mely az igazságosság, az erkölcs, a törvényes jogrend, a kereszténység elvei alapján fogja védeni és vezetni nemzetünket az országépítés és az előttünk álló feladatok tisztességes elvégzése terén. Az új alkotmány értel-
kitelepítések igazságtalan, kegyetlen és embertelen korszaka, mely 1951–ig tartott. Minden paraszt családot, melynek 25 holdnál nagyobb birtoka volt, fölvették a kuláklistára. 70.000 szorgalmas, becsületes, módos parasztember rettegett, hogy mikor jön a megtorlás, mikor hurcolják őket az ország másik végébe. Akiket kilakoltattak és munkatáborokba hurcoltak, kegyetlen sors várt rájuk. Nem voltak jogaik. Szinte emberszámba sem vették őket. Úgy bántak velük, mint élősködőkkel és az ország ellenségeivel. Isteni csoda, hogy a szegény,
mében létrehozták az Elnöki Tanácsot, melynek első elnöke Szakasits Árpád lett. A kommunisták most már saját emberei, a párt kiszolgálói ellen is harcot indítottak. A személyi kultusznak ezen a téren is sok áldozata lett. A baloldal már a saját fiait is fölfalta. Október 15–én kivégezték Rajk László belügyminisztert. Zöld Sándor belügyminiszter öngyilkos lett. Kádár János belügyminisztert és több elvtársát pedig bebörtönöztek, ahol Farkas Mihály és pribékjei vallatták, kínozták és egyeseket halálra vertek. A Ter-
rorháza Múzeum erről félelmetes képet ad. 1949–ben már állami kézben voltak az egyházi intézmények: óvodák, iskolák, középiskolák és főiskolák. A rendházakból, de még a kórházakból is kiűzték a szerzeteseket. Az atyák, testvérek és nővérek százait tartóztatták le. Tombolt a hatalom. Sátáni örömmámorban táncolt Rákosi és bandája. Nagybajom történelmi múltja is érdekes, szomorú és elgondolkodtató képet mutat az 1947–50. közötti évekről. 1948–ig a kaposvári Horváth Tibor edző vezetésével az ökölvívó szakosztály igen szép eredményeket ért el a megyénkben és az országos szintű versenyeken. Nagy kár, hogy az edző megbetegedése után nem találtak szakavatott mesterre, így a bajmiak bánatára az ökölvívó szakosztály feloszlott. 1948 nyarán Nagybajomban is egységre lépett a helyi MKP és az SZDP. Nálunk is megalakult a Magyar Dolgozók Pártja, 92 taggal. A párttagok számára egyértelmű és kötelező volt az MDP programjának, célkitűzésének a megismerése, annak elfogadása és szigorú megvalósítása. Az MDP az
CREDO 2011 március
élet és a halál ura volt minden területen. Elkezdődött a besúgók toborzása, beépítése, mert a hatalmat gyakorló baloldal mindenkiről és mindent akart tudni. Az alantas szerepet játszó informátorokat megjutalmazták és előléptették, vagy sokkal kedvezőbb körülmények között dolgozhattak. Nagybajomban az MDP első elnökének, a pipásként becézett Dr. Telkes József állatorvost, titkárának pedig Gold István kiskereskedőt választották meg. A fiatalság körében is átvette a vezető szerepet a baloldali hatalom. Az egykori MADISZ feloszlatása után megalakult 1948–ban az EPOSZ (Egységes Parasztifjúság Országos Szövetsége), melynek első vezetője Butor István lett, majd őt követte Kányási Kálmán, akinek a karrierje ebből az ifjúsági mozgalomból indult el. A fiataloknak most már nem beszéltek istenhitről, erkölcsről és hazaszeretetről. A kommunista párt tanítását, mint politikai hitvallást tanították és követelték meg az EPOSZ tagjaitól. Az 1940–es évek végén a SAC, Somogynagybajomi AC néven szereplő labdarugó csapatunk fölkerült a megyei I. osztályba. 1953–ig szép játékával igen 5
sok örömet szerzett a településünk sportszerető közönségének. Kisgyermekkoromtól fogva – 1960–ig szinte minden hazai mec�csen ott voltak néhány barátommal. A közönség, akkor még tudott sportszerűen drukkolni, az ellenfelet nem ellenségnek tekintette. Tudott örülni a hazai gólnak, de tapssal jutalmazta a vendégcsapat szép játékát is. A mérkőzések után, jóízűen beszélgettek mindkét csapat drukkerei is. Az ellenfél megtámadása és durva bekiabálások akkor még ismeretlen fogalmak voltak a sportszeretők népes táborában. 1948 júniusában Nagybajomban is államosították a katolikus és református felekezeti iskolákat. Létrehozták a központi: Nagybajomi Állami Általános Iskolát. Első igazgatójának Mikóczy Alajos tanárt
ÉLETÜNK
nevezték ki. A tanári kar tagja lett: Mally Ferencné, Mikóczy Alajosné, Kálmán Józsefné, Lenti Rozália, Felméri Istvánné, Dr. Mózsa Ernőné, Vajda Vilma, Mally Ferenc és Sáringer Gyula. Az iskola szelleme az államosítás után gyökeresen megváltozott. A tanítói karnak a kormány és az Oktatásügyi Minisztérium rendeletei alapján kellett tanítaniuk. A pedagógusaink a legnehezebb körülmények között is tisztességes és emberi méltósággal teljesítették hívatásukat. Közszeretetnek örvendtek. Közülük, nem is kevesen, titokban továbbra is gyakorolták hitüket és vallásukat. Az MDP megalakulása után elkezdődött a termelőszövetkezet létrehozásáért való harc és agitálás. A II. Világháború után 436 újgazda kapott földet. Főleg, az ő soraikból lépett be
LÓRÁNT ATYA KITÜNTETÉSE
2011. február 7-én, a Nagykanizsai Civil Kerekasztal Egyesület a „Köszönet Napja” díjkiosztó ünnepségén adta át az elismeréseket mindazon személyeknek és közösségeknek, akik önkéntesen és önzetlenül dolgoznak a társadalomért. 8 társával együtt Horváth Lóránt atya, egykori plébánosunk is közöttük volt. A Halis István Városi Könyvtár 3. emeleti előadótermében megrendezett ünnepségen Cseresnyés Péter polgármester köszöntötte a megjelenteket: – Egy település a civilek segítsége, összefogása nélkül nem tud előbbre jutni – hangsúlyozta. A polgármester Lóránt atyát méltató beszédében megköszönte eddigi tevékenységét. Külön kiemelte a nagybajomi templom és plébánia felújítását és a Kolping Szakiskola létrehozását. Nagykanizsán többek között a ferences temp6
1950–ben, az első tsz–be 28 személy, akiket példaképül állított a párt és a kormány a földművesek elé, mert ők megértették az idők szavát és vállalták a kollektív gazdálkodást, így a szocializmus eszméinek élharcosaivá minősítették őket. 1950–ben létrehozták a különböző munkahelyeken is az MDP alapszervezeteit, hogy ezek a sejtek átfogják és behálózzák Nagybajom lakosságát. Szerették volna ezáltal átformálni még az emberi szíveket is. Megalakult az alapszervezet: az erdészetben, a földműves szövetkezetben, a gépállomáson, az állami intézményekben és a rendőrségnél. A diktatórikus meggyőzés sikerrel járt, mert a párttagok száma rövid időn belül elérte a 150 főt. A párttagok javaslatára a tsz–tagok Présel Istvánt választották meg az első tsz–elnöknek.
1950. október 22–én Nagybajomban, a nagypolitikát kopírozva, az új alkotmány szellemében megválasztották az első Tanácsot. A Végrehajtó Bizottság elnöki tisztét Baráth István, az elnökhelyettesi munkakört Kányási Mária és a titkári teendőket Varga Lajos látta el. A Végrehajtó Bizottság tagjai lettek: Matók Jánosné, Illés Istvánné, Simon Ferenc, Herr István, Ihász Károly és Barabás Ferenc. A hatalmat megszerző baloldal az élet minden területén visszaélt a választók bizalmával. Eltörölték az ellenzéki pártokat. Kezdetét vette a totális államhatalom diktatúrája és a személyi kultusz igazságtalan, embertelen és korlátlan rémuralma. (folytatjuk)
lom külső-belső felújítását és Lóránt atya közösségszervező munkáját köszönte meg. Az emlékplakettek átadása végén Lóránt atya köszönte meg mind a saját, mind a többiek nevében munkájuk elismerését.
CREDO 2011 március
Lempach Gabriella Idén február 5-én került sor az egyházmegye ifjúsági találkozójára. A programokat a Család évéhez alakították. Így a nap mottója a Példabeszédek könyvének egy mondata volt: „Minden féltett dolognál jobban őrizd meg a szívedet, mert abból indul ki minden élet!” (Péld 4,23)
István atya
SZEMESI IFJÚSÁGI TALÁLKOZÓ Délelőtt a kanizsai piarista iskola egyik tanára, Bende Krisztián és felesége tettek tanúságtételt életükről, családjukról: a házasság nem a gyermekekért van, a gyermek annak csak a gyümölcse. Majd szentmisén vehettünk részt, amit Nagy Vendel atya mutatott be az egy-
házmegye papjaival, a prédikációban Borza Miklós atya szólt hozzánk, aki keresztény hivatásunk megéléséről beszélt. Ezután ebéd következett, majd lesétáltunk a Balaton partra, ahol a kanizsai társasággal egy jót játszottunk Lóránt atya vezetésével.
Délután Váron István tett tanúságot hivatásáról, életéről. A zenei szolgálatot idén is a nagykanizsai Magvető zenekar biztosította. Majd liturgikus játékok, és táncház zárta a napot. Lelkileg feltöltődve indultunk haza.
Anyagi felelősségünk bajmi Egyházunkért
A nagybajmi katolikus Egyházat a Szentháromság nevében megkeresztelt, és itt lakó emberek alkotják. Ezért az Egyház nemcsak a pápa, a püspökök, a papok, vagy a szerzetesek, hanem az Egyház MI vagyunk. Mint Isten népe, vasárnapról–vasárnapra a templomban jövünk ös�sze, hogy hitünkben növekedjünk, Isten és embertársaink iránti szeretetben erősödjünk. A templom és a plébánia fenntartása, működtetése, állagmegóvása és renoválása a hívek támogatásával történik. Ezért hálásan megköszönjük mindazoknak, akik a 2010–ben áldozatos imádságot, kétkezi munkát, pénzt (egyházi hozzájárulást, önkéntes adományt) ajánlottak fel. Kérjük az Úr 2011–es esztendejében is segítsék a plébániánk működését a befizetett egyházi hozzájárulássukkal és önként felajánlott adományokkal. A héten tartottuk képviselő–testületi ülésünket, amelyen szomorú szívvel kellett megállapítanunk, hogy az elmúlt esztendőben, 2010–ben kb. 270ezer forinttal kevesebb egyházadó folyt be, mint egy évvel korábban. Vagyis sokan, akik korábban fizettek, – nem tudtak, vagy nem akartak fizetni. Ugyanakkor a perselyadományok idén is, tavaly is több ezer forinttal nőttek. Ami azt jelenti, hogy a templomba járó híveink komoly felelősséget éreznek plébániánkért! Köszönjük.
A képviselő–testület azt is eldöntötte, hogy idén sem emeli meg azt az összeget, amelyet minimálisan az egyházi hozzájárulás mértékének évekkel ezelőtt megállapított, azaz az egy főre eső 2.500,– Ft–t. Továbbra is fennáll az a kitétel, hogy aki valamilyen szolgáltatást vár az egyházától (keresztelő, elsőáldozás, bérmálás, esküvő vagy temetés), de korábban nem fizetett egyházadót, annak 5 évre visszamenően kell megfizetnie. Jelen írásommal azokat a híveinket szeretném megszólítani, akik amúgy is rendszeresen támogatják egyházközségünket és annak mind ügyét, – az anyagiakat is beleértve – szívükön hordozzák. A Magyar Katolikus Püspöki Kar több éve tanácsolja az egyházközségeknek, hogy a hívek nettó keresetük 1 %–t fizessék be egyházi hozzájárulásként. Egyházmegyénkben már igen sok helyen bevezették ezt, többek között a szomszéd kutasi plébánián is. Tapasztalat szerint, – ahol ezt megemlítették és a hívek megértették, – igen sok felelősen gondolkodó hívő így támogatja már plébániáját. A Biblia valamikor a tized megfizetését írta elő, amit a kisegyházak, köztük pl. a Hit Gyülekezete is következetesen megtesz tagjaival. Mi persze nem akarjuk ezt, de az 1 %–t ajánljuk felelősen gondolkodó híveinknek. Miért van erre most szükség? • A forintban kifejeződő értéknek változnia kell, mert
CREDO 2011 március
7
ha valakinek a jövedelme az elmúlt 10–15 évben 6.000 Ft–ról 60.000 Ft–ra emelkedett, akkor illő lenne, hogy az egyházi hozzájárulása is tízszeresére emelkedjék. • Ahogy a család kiadásai, úgy az egyházközség kiadásai is (villany, gáz, víz, csatorna, irodai költségek, javítási anyagok, egyéb szolgáltatások és személyi illetmények) a tízseresüknél magasabbra emelkedtek az elmúlt években. • Kérem a kedves testvéreket, hogy aki teheti, az minden évben március végéig fizesse be az egyházi hozzájárulást és adományt, mert a pályázatokhoz a befolyt összeget igazolni kell az első negyed évben önrészként, amely ha nagyobb, az esély is hatványozottan növekszik, hogy az egyházközség megnyerheti a pályázatot. • Ülésünkön sok olyan megvalósítandó tervünkről be-
széltünk, amelyhez – reméljük a jövőben pályázni is lehet (a sekrestye–, a torony feljárati– és az oldal bejárati ajtók cseréje, a diavetítő helyett projektor, a templom falának szigetelés körbe, a közösségi terem festése, felújítása stb.). Ha nincs elegendő pénzünk persze, nem tudjuk majd ezt megtenni. Hogyan számítsuk ki a saját egyházi hozzájárulásunkat? (a táblázat nyújt segítséget a számításokban). Vegyünk egy példát: Egy személy havi nettó jövedelme 30.000, – Ft. Ezt az összeget meg kell szorozni 12–vel (a hónapok száma), és el kell osztani 100–zal. A kapott összeg az éves egyházi hozzájárulás összege.
Táblázat az egyházi hozzájárulás megállapítására
Most van az adóbevallások ideje. Az APEH minden évben lehetővé teszi számunkra, hogy adónk 1+1%–áról rendelkezzünk. Sokan érdeklődtek e felől. Utalásaikat megtehetik a következő számlaszámokra: – 0011 Magyar Katolikus Egyház – 19200916–1–14 – a Kaposvár Karitász Alapítvány Felhívjuk a Kedves Hívek figyelmét, hogy templomaink felújítását az Egyházmegyei Alapítványon keresztül is támogathatják. Az így befizetett összegeket az Alapítvány visszautalja plébániánkra, hogy felhasználhassuk templomaink felújítására.
Csima Zsuzsanna A lap rendszeres olvasói bizonyára emlékeznek még a szeptemberi szám címlapjára: a Kolping Katolikus Szakiskola és Felnőttoktatási Intézmény új, 9. osztályos tanulói ülnek városunk katolikus templomának első padsoraiban, hallgatják István atya szavait az évnyitó szent misén. Akkor még sokaknak ismeretlenek voltak ezek az arcok. 8
Miért ajánljuk az alapítványra való befizetést? Azért, mert abból a befizetőnk is haszna van! Ugyanis a püspökség minden befizetésről a következő év elején igazolást ad, amit az állami adóelszámoláskor érvényesíteni lehet. Tehát az illető egyszerre támogatja saját temploma felújítását, és ugyanakkor a befizetett adójából is visszakap. Kinek érdemes alapítványra befizetni? Alapítványra csak azoknak érdemes befizetni, akik adókötelesek, és a befizetett adójukból van mit leírniuk. Hogyan fizethetünk be alapítványra? Nagyon egyszerű: alapítványi csekken. Ilyen csekket bármikor kérhetnek a plébániánkon.
KIK VAGYUNK?
(Kolpingos szilánkok) Azóta részesei lettek a város képének. Sokan közülük csaknem állandó hallgatói a keddi miséknek. Kicsit zörögnek, kicsit sugdolóznak, kicsit forgolódnak, és alig illemtudóak. Kolpingosok… Nem könnyű velük… És nem könnyű nekik…. Alig van köztük olyan, aki az általános iskola befejezése után azonnal CREDO 2011 március
a mi iskolánkba került. Általában második, harmadik, sokadik esélyt kapva jönnek hozzánk. Innét már nem nagyon van hova menniük. A 12.–es Kata anyukája másutt nem tudta volna kifizetni a nagylány gyakorlati oktatásának díját. Karina azért jött ide, mert Kaposváron sikertelenül próbálkozott a középiskola elvégzésével, s Zoli szülei is ezért hozták ide fiu-
kat. Ili és Ricsi anyukája azért döntött a Kolping mellett, mert itt szem előtt vannak a gyerekek, s ő minden csemetéjét ide fogja beíratni. Józsit Zala megyéből az iskola „katolikus” neve vonzotta…
Sokfélék az okok, sokfélék a gyerekek. Mások, mint akiket kisgyerek koruktól ismernek a nagybajomiak. Nem jobbak, és nem rosszabbak. Vannak köztük olyanok, akik országos sportversenyeken értek el I.-III.-VI. helyezést. Vannak, akik az országos tanul-
mányi verseny regionális fordulójába jutottak, és országos szakmai versenyen vettek részt. Van kitűnő tanuló a kolpingosok közt! A sorsuk talán nehezebb, mint kortársaiké. Erről vallottak még év elején:
Kokas Norbert a nevem, röviden elmondom az életem. 1 kg 80 dekával születtem, de mint látjátok, szép nagyra megnőttem. Sokat ettem, és szépen fejlődtem, óvodába, majd iskolába mehettem. Mivel tanulni nem nagyon szerettem, így eredményeim néptánccal szépítettem. Felsőben már a cigánytánc a mindenem, és ezt mindennél jobban szeretem. Mivel ezzel kenyerem nem kereshetem, kőműves szakmára jelentkeztem. Kinek nem tetszett, írjon verset helyettem, mert én ennyivel befejezem. (Kokas Norbert 9. osztályos tanuló)
Egy átok volt az életem, mikor a világra jöttem: Meghalt a két mamám, depressziós lett az édesanyám. Váratlanul elvittek tőle, soha nem hallottam felőle. S mikor 3 éves lettem, új életet kezdhettem: nevelőszülőkhöz kerültem. Vígan éltem, a bánatot elfeledtem: rendes gyereknek neveltek. Majd testvéreimhez kerültem, annyira megörültem! Kilenc éves lettem, ütöttek-vertek engem: dühöt és gyűlöletet éreztem. Én is verekedni kezdtem – az ütéseket már meg sem éreztem… 16 évesen a dühöt lefékeztem, az idegeimet ártalmatlanná tettem: Már nem verekedtem: csöndes gyerek lettem. 18 éves leszek, a világban keresem a helyemet. A múltat elvetem, és új életet kezdek – voltam, vagyok, leszek. (Bogdán József 9. osztályos tanuló) Ehhez nyújtunk segítő kezet mindannyiuknak.
Anyakönyvi adatok a plébánián: Keresztelések: február13 .: JÁZMIN–ANIKÓ – Várdai László és Szerencsés Anikó gyermeke – Jákói út február13 .: RAJMUND–LÁSZLÓ – Várdai László és Szerencsés Anikó gyermeke – Jákói u február20.: ALEXANDRA – Orsós Zoltán és Kalányos Györgyi gyermeke – Kunmajor u. február20.: ZOLTÁN – Orsós Zoltán és Kalányos Györgyi gyermeke – Kunmajor u.
TANULSÁGOS TÖRTÉNETEK 1. A bárány A bárányka alig jött a világra, észrevette, hogy az állatok között ő a leggyengébb. Állandóan torkában dobogott a szíve. Nagyon félt, hogy valami vadállat megtámadja. Nem tudta, hogyan fog megmenekülni.
Elmesélte bánatát a Teremtőnek. – Szeretnél kapni valamit, hogy megmenekülj?– kérdezte jóságosan a Teremtő. – Igen jó lenne – volt a válasz. – Megfelelne egy pár erős agyar? – Akkor a friss füvet biztosan nem CREDO 2011 március
tudnám leharapni. – Akkor két hegyes szarv, talán? – Az sem, mert biztosan rosszra használnám őket. – Vagy olyan méregfog, mint a kígyóé, hogy mérget marjál az ellenfél testébe? 9
– Szó sem lehet róla. Engem is gyűlölne mindenki. – Talán akkor két erős pata? – Az sem kell, mert lónak néznének. – De mégis, valami csak kellene, hogy megsebezd, aki meg akar támadni? – Megsebezni én? Arra nem lennék képes, Inkább maradok olyannak, amilyen vagyok.
de Senki nem csinálta meg. Valaki nagyon megdühödött emiatt, mivel ez Mindenki dolga lett volna. Mindenki úgy gondolta, hogy Bárki megcsinálhatná és Senki nem vette észre, hogy Mindenki kerüli a munkát. Végül Valaki lett az, akit Mindenki okolt, amiért Senki sem csinálta meg azt, amit Bárki megtehetett volna.
Elfelejtettük, hogy bizonyos fokig olyanok vagyunk, mint a védtelen állatok, éles fogak, vagy karom nélkül, minden támadásnak kiszolgáltatva. Nem a ravaszság ment meg, hanem az áldozat: A képesség, hogy másokat szeressünk, vagy helyet engedjünk mások szeretetének. Nem a mi keménységünk ad az éjszakának langyos meleget, hanem mások óhaja, hogy fel tudjanak melegedni. Az ember igazi ereje a gyengédsége.
3. Az egér és az egérfogó (csak felnőtteknek!) Az egér egy lyukból nézi a parasztot és a parasztasszonyt, amint egy csomagot bont fel. Elszörnyülködve látja, hogy egérfogó van benne. Kiszalad az udvarra, és kiabál: "Egérfogó, egérfogó"! A tyúk ránéz, és azt mondja: – Tudom, hogy nagyon félsz, de nekem nincs mitől félnem. Az egér a disznóhoz szalad. A disznó röfög egy kicsit, és azt mondja: – Sajnálom, ez rám nem vonatkozik, de imádkozni fogok érted. Az egér a tehénhez menekül. A tehén elbőgi magát: – Egérke, sajnálom, de nem az én bőrömről van szó! Az egér lehajtott fejjel tér haza. Még azon az éjszakán a házban nagy zajjal lecsapódott az egérfogó. A parasztasszony sietett megnézni, mit fogott az egérfogó. A sötétben nem vette észre, hogy mérges kígyó esett a csapdába, és az állat megmarta a lábát. A paraszt bevitte a kórházba a feleségét. Nemsokára hazaengedték, de még mindig lázas volt. A paraszt tyúkot vágott és erőlevest készített az asszonynak, de szenvedése nem múlt el. Jöttek a barátok, egész nap ápolták, gondoskodtak róla. A paraszt disznót vágott, hogy legyen mit enni, de semmi sem segített, az asszony meghalt. A temetésre sokan eljöttek. A paraszt tehenet vágott, hogy legyen elég ennivaló a halotti toron. Az egér szomorúan nézte végig a halotti tort.
2. Csapatmunka Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer négy ember. Név szerint: Mindenki, Valaki, Bárki és Senki. Egy szép napon szóltak Mindenkinek, hogy akadt egy fontos munka, amit sürgősen meg kell csinálni. Mindenki biztos volt benne, hogy Valaki megcsinálja. Bárki megcsinálhatta volna,
Ha megtudod, hogy valakinek problémája van, és azt gondolod, hogy ez téged nem érint – gondolkodj el. Mindannyian ugyanazon az úton haladunk, amelynek neve: ÉLET. Minden ember és minden esemény az élet képzeletbeli szőttesének egy–egy fonala...
10
CREDO 2011 március
4. A kismadár Egy vadász megfogott egy kismadarat. A madárka azt mondta a vadásznak, hogy ha szabadon engedi, három felbecsülhetetlen értékű tanácsot ad neki. A vadász hosszan tépelődött, majd belement az alkuba. A kismadár első tanácsa az volt, hogy ne ragaszkodjon a dolgokhoz, hagyja, hadd jöjjenek, hadd menjenek. A vadász úgy gondolta, ez jó tanács, és kiengedte a markából a madarat. A második tanács így szólt: bízzon abba, amit közvetlenül érez és tapasztal. A vadász úgy gondolta, hogy ez is jó tanács, és engedte, hogy a madár felszálljon egy közeli fára. Amint ez megtörtént, a kismadár harsányan nevetve felrepült. A vadász utána kiáltott, és megkérdezte, mi olyan mulatságos, mire a madár így válaszolt: – Ha tudnád, hogy nálam van a világ legértékesebb gyémántja, nem engedtél volna el. – És még jobban nevetett. A vadász dühbe gurult, é kiabálni kezdett, hogy a madár azonnal jöjjön vissza. A madárka persze, ügyet sem vetett rá. Hát jó, de akkor legalább tartsd be, amit ígértél–mondta. Halljam a harmadik tanácsot! Ugyan miért mondanék neked bármit is, te ostoba, amikor az első két tanácsomat sem fogadtad meg, hiszen nem hagyod csak úgy jönni és menni a dolgokat. Nézd, hogy dühbe gurultál és próbálsz újra megfogni. És az érzékeidben sem bízol, különben felfognád, hogy egy olyan apró madár, mint én, nem rejtheti el apró testében a világ legértékesebb ékkövét. 5. Melyik vagyok én? Melyik vagy te? Melyik szeretnénk lenni? Egy leány panaszkodott az édesapjának, hogy rosszul mennek a dolgai. Belefáradt az állandó eredménytelen harcba. Nem tudta, hogyan menjen tovább az életében, mert kimerültnek érezte magát. Úgy tűnt számára, hogy valahányszor megold egy problémát, mindig új probléma jele-
nik meg életében. Édesapja szakács volt. Kézen fogta őt és elvitte a munkahelyére. Fogott három fazekat és vizet forralt bennük. Amikor forrni kezdett a víz, az egyikbe sárgarépát, a másikba tojást és a harmadikba kávészemeket rakott. Főzés közben egyetlen szót sem szólt, csupán rámosolygott a leányára. A lány türelmetlenül várakozott, magában azt kérdezve, vajon mit akar tenni az édesapja. 20 perc elteltével apja eloltotta a tüzet, majd egy tálba rakta a tojásokat, egy tányérba a sárgarépát és kitöltötte a kávét egy csészébe. Ezután megkérdezte lányától: – Kedvesem, mit látsz itt? – Tojást, sárgarépát és kávét – válaszolta. Ekkor arra biztatta, hogy tapintsa meg a sárgarépát. A lány megtapintotta és érezte, hogy puha. Ekkor
arra kérte, hogy hántsa le a tojás héját és a lány, érezte, hogy a tojás nagyon kemény. Ekkor arra kérte ott, hogy kóstolja meg a kávét. A lány nevetve kortyintott az illatos nedűből, majd megkérdezte: – Mit jelentenek mindezek, apám? Az édesapja elmagyarázta ekkor neki, hogy mind a három elemet ugyanolyan körülmények közé helyezték: forró vízbe. Csakhogy mindhárom elem különbözőképpen reagált erre: A sárgarépa megpuhult és töréken�nyé vált. A tojások erősen megkeményedtek. Ellenben a kávé, megváltoztatta a vizet. – Mit gondolsz, te melyikhez hasonlítasz ezek közül? – kérdezte lányától az apa. Amikor a mostoha körülmények kopognak ajtódon, te hogyan válaszolsz erre? Egy látszólag kemény sárgarépa
vagy–e, akit megérint a fájdalom és elveszíti keménységét? A tojáshoz hasonlítasz, aki képlékeny szívvel és folyékony szellemmel indul, azonban egy kegyetlen esemény után, keménnyé és rugalmatlanná válik? Te kívül ugyanolyan maradtál, azonban belül megkeseredett a szíved? Vagy, egy kávészem vagy? A kávé megváltoztatja a forró vizet, a neki fájdalmat okozó elemet. Amikor a víz eljut a maximális forráspontra, a kávé kiengedi legjobb aromáját és zamatát. Ne hagyd magad legyőzni! Emelkedj sorsod fölé és az élet kegyetlenségei csupán megfelelő alkalmat jelentsenek számodra ahhoz, hogy kiengedd "édes kávé zamatodat"! A döntés a Te kezedben van!
LELKISÉG AZ ÖREGEK KERESZTÚTJA Ha akarják, ha nem, az ő vállukon is kereszt van! Csendesen hordozzák. Urunk, adj nekik erőt! 1. állomás: Pilátus halálra ítéli Jézust Az öregeket is sokszor megítélik mások! „Nem értesz hozzá.” „Te ezt már nem tudod csinálni!” „Nincs jogod hozzá!” „Mi tartunk el.”.„Ne szólj bele!” – Minden mondat ítélet. Kegyetlen. Szívtelen. – Uram, adj nekik erőt! 2./ Jézus vállára veszi a keresztet. Az öregek sem térnek ki előle. Betegség miatt görnyedeznek. Megroppant erejük nyomasztó teher. Hordozzák az öregedés naponta nehezedő keresztjét. – Uram, segíts, hogy a kereszt kínjai az életre készítsék őket. 3./ Jézus először esik el a kereszttel. Régi botlásaik földre nyomják az öregeket. Fiatalkori eleséseik. Múltjuk tényei. Hogy jobban csinálhatták volna. – Uram, segíts, hogy jó gyónással letegyék múltjukat. Akkor fölemelkedhetnek. 4./ Jézus szent Anyjával találkozik. Az öregeknek is fáj az övéikkel való találkozás. Fáj nekik az elesettségük. Az, hogy kíméletre és irgalomra szorulnak. Kiszolgáltatottak, megalázottak. – Uram, add, hogy övéik irgalmas szeretettel közeledjenek feléjük.
CREDO 2011 március
11
5./ Cirenei Simon segít Jézusnak Az öregeknek legnehezebb elfogadni a kényszerű segítséget. Arcot vágnak unokáik,ha segíteni kell. Lányaik nem érnek rá. Fiaiktól kérni kell az anyagi segítséget. Tehernek tartják őket, ezt mutatja minden. – Uram, mozdítsd meg a hozzátartozók szívét. 6./Veronika kendőt nyújt Jézusnak. Azt mondják az öregek: csak valaki megértene… És nem találnak megértő emberre. Aki meghallgatná őket. Megértő szívvel nézne rájuk. Kendőnyi gyöngédséggel lenne hozzájuk. Uram, add, hogy nekik is akadjon gyengéd, megértő emberük. 7./ Jézus másodszor esik el a kereszttel. Az öregeket földre taszítják jelen életük bűnei. Ők is emberek, gyarlók, bűnösök. Önzők. Féltékenyek. Irigyek. Kapzsik. Konokok. Kevélyek. A föld húzza őket, s ők keseredetten mondják, érzik: nem voltam soha ilyen…– Uram, szabadítsd meg őket a földtől. 8./ Jézus vigasztalja a síró asszonyokat. Az öregeket is bántja, ha fájdalmat okoz másoknak a sorsuk. Ezért hallgatnak bánatukról. Eltitkolják bajaikat. Egyedül hordozzák keresztjüket. Magukba fordulnak. És még ők vigasztalnak másokat. – Uram, segítsd őket, mert oly hasonlók Hozzád. 9./ Jézus harmadszor esik el a kereszttel. Az öregeket a tehetetlenség nyomja a földre. Nem tudnak gondoskodni magukról. Már imádkozni sem képesek. Ös�szezavarodnak az emlékeik. Még hitükben is kísértést szenvednek. Elkeserednek. – Uram, csak a te segítségeddel tudnak felkelni. 10./ Jézust megfosztják ruháitól. Az öregekről a becsület köntösét veszik le. Törtetéssel magyarázzák ifjúságuk munkakedvét. Önzéssel tehetős életüket. Csapodársággal, ha nincs semmijük. Hiusággal jótetteiket. – uram, segíts, hogy csak az számítson nekik: Te mire tartod őket. 11./ Jézust keresztre szegezik. Az öregség a keresztre szegezés. Az öregedés, a betegség, az elhagyatottság a szegek. Küzdeni lehet ellene, de kitérni nem. Végül mozdulni sem tudnak sajgó fájdalom nélkül. Uram, segíts nekik, hogy a Te példádon erősödjenek. 12./ Jézus meghal a kereszten A halál elkerülhetetlen. A hozzátartozók mégis tagadják. Az orvosok az életért dolgoznak. Az öreg kezéből kiveszik a jó készület utolsó lehetőségét. Könnyű vigasztalás ecetes szivacsát nyújtják helyette nekik,. Pedig a halál biztos. – Uram, könyörülj rajtuk. 13./ Jézus testét leveszik a keresztről. S a halál helyett az öregek fiatalabb szeretteik koporsója elé kerülnek, akik megelőzték őket a halálban. Szívesen cserélnének. Nem lehet. Egyedül maradnak fájdalmaikkal. Nem tudnak megnyugodni. Nem tudnak felejteni. Szűzanyánk, te könyörülj értük. 14./ Jézus holttestét sírba teszik. Az öregek végül sírba kerülnek. De sírjukat lassan feltöri a gaz. Elkorhad felettük a kereszt. Eső, fagy rongálja a követ. S oly kevés fohász száll értük az ég felé. Az élő öregek tűnődnek: így lesz velem is? – Uram, ne engedd, hogy megfeledkezzünk elhunyt szeretteinkről. Urunk! Te légy erőforrása és segítsége az öregeknek. Adj nekünk érzékeny szívet, hogy irgalmas szívvel segítsük őket keresztútjukon, mely majdan a mi utunk is lesz.
12
CREDO 2011 március
Március 19. – Szent József ünnepe
Németh József atya
Az én keresztem
Az én keresztem nem olyan, mint másé Mint Péteré, vagy a hitetlen Tamásé Nem földből nőtt olyan szörnyű nehézre! Vállamat töri és sehogy sem áll kézre. Ez a sorsom: mindig terhet vinni Közben sok keserű cseppet meginni Hordom is ezt nappal és miden éjjel Némán daccal és elkeseredéssel. Hordozgatom türelemmel, könnyel Találkozom jó szívvel, közönnyel. Mégsem lehet egészen letennem. Nem kint hordom, bent van a szívemben. (Közreadta: Miklai Lászlóné)
Március 25. Gyümölcsoltó Boldogasszony Tótfalusi István Az angyali üdvözlet Örömhír ez… Mi volna boldogítóbb, Mi volna szebb, mi volna érdesebb, Mint öntestünk–vérünkből testezett Emberként bírni Őt, a Boldogítót? Örömhír ez… S mégis mi fájna jobban a boldogságnál, milyen gyötrelem? A Szűz szívébe messzi sejtelem, Hét tőr kegyetlen, égő árnya lobban. Örömnek s szenvedésnek néma násza, Krisztus keresztjének törvénye int. Gábor nem szól. Áll. Vár a válaszára.
Reményik Sándor József az ács, az Istennel beszél Magasságos, Te tudod: nehéz ez az apaság, Amit az én szegény vállamra tettél. Apja volnék, – és mégsem az vagyok. Ez a gyermek…ha szemébe tekintek, Benne ragyognak nap, hold csillagok. Anyja szemei s a Te szemeid, Istenem, a Te szemeid azok. Gyönyörűséges és szörnyű szemek, Oly ismerősek, s oly idegenek… Ez az ács–műhely… ezek a forgácsok… Mit tehettem érte?... mit tehetek? Én tanítottam fogni a szerszámot, Mégis rá fogják majd a kalapácsot. Úgy félek: mi lesz? Most is ki tudja, merre kóborog, Tekintetétől tüzet fog a műhely, Tüzet a világ, s egyszer ellobog, Ó,jó volt véle Egyiptomba futni S azután is óvni lépteit, Fel a templomig, Jeruzsálemig, Míg egyszer elmaradt… Ó, jó volt, míg parányi rózsaujja Borzolta szürkülő szakállamat, Ezüst nyomot hagyott már akkor is , Komoly nyomot parányi rózsaujja. S most olyan más az útja… Vezetném és Ő vezet engemet. Csak azt tudom, a Te utadon jár, Magasságos, De ki tudja a Te ösvényedet? Te vagy az atyja, – én senki vagyok, Az Evangéliumban hallgatok, S hallgat rólam az Evangélium.
A Szűz könnyes szemébe rátekint: „Íme az Úrnak szolgáló leánya, Legyen nekem a te igéd szerint.”
CREDO 2011 március
13
Horváthné Annuska
A Rejtőzködő Isten
Ébredez a Tavasz, elmúlóban a tél. Remény fagy szekerét tovaűzi a Szél. Leveté ruháját, szép subát ölt a Föld. Tarka szép virágok, s körülötte csupa zöld. Madaraim, a szép, kis piros orrúak, A cinkék és egyebek lassan elmaradnak. Meghozza a Tavasz bő táplálékukat, Így a télnek ők is takarodót fújnak. Már látom előttem az aranyeső bokrot, A nárciszt, a tulipánt, s a hóvirág csokrot. Andalít illata a jácint s ibolyának, Körbe cakkos ruhás, szép harangvirágnak. Előjön házából a szorgos méhecske, Hogy az édes mézet, nektárt gyűjtögesse. Kimegy a mezőre a szántó-vető gazda, Hogy az Élet magját a földbe eljutassa. Várhatjuk a kedves vándormadarakat, Kis minden tavasszal fészkükre találnak. Vajon honnan tudja a gólya, a fecske, Hol van a hazája, hol van az ő fészke? És azt, hogy tavasszal kicsirázik a mag, Kirügyezik a fa, s hogy majd gyümölcsöt ad. Bizonyára van egy olyan Igazgató, Ki mind ezt elrendezi; ő, a Mindenható! Örök Mindenható! Égnek–földnek Ura. Dicsérünk, imádunk, Neved legyen áldva! Add, hogy nemzetünk új életet kezdjen, Hitben, reményben és szeretetben éljen!
REJTVÉNY
14
CREDO 2011 március
A rejtvényben Jézusnak a sátán elleni elutasító válaszát fejtheted meg. A kísértéssel szemben nekünk is csak elutasító válaszunk lehet! (A vastagon keretezett kockák betűit kell összeolvasnod.) 1. Ennyi napon keresztül böjtölt Jézus; 2. "A … a pusztába vitte Jézust"; 3. "Odalépett hozzá a … és így szólt."; 4. "Ha … Fia vagy, mondd, hogy"; 5. "Ezt mind neked …, ha leborulva imádsz!"; 6. "Ekkor … azt mondta neki:"; 7. "Írva van: Nemcsak … él az ember."; 8. "és íme, … jöttek és szolgáltak neki."; 9. "Uradat, … imádd, és … neki szolgálj!"; 10. "Erre ott hagyta őt a …, "; 11. "Én vagyok az út, az …, és az élet."; 12. A nagyböjt első napja: hamvazó…; 13. Mit nem szabad enni nagyböjt péntekjein?; 14. "Mondd, hogy ezek a kövek változzanak…. 15. Hol telepített az Úristen kertet? (Teremtés); 16. Milyen levélből készített kötényt az első emberpár?; 17. "hogy kőbe ne … lábadat."; 18. Isteni alkotás; 19. Apostol, aki Júdás helyett választottak meg. Februári számunk megfejtése: Betegek világnapja a lourdesi boldogságos szűz Mária ünnepén van. lékhorgászat:B
A rejtvényt összeállította, szerkesztette: Lempach Gabriella
HUMOR A székely jön ki a kocsmából kicsit kapatosan, és tűnődik, hogy is fog hazajutni. Fohászkodni kezd: – Az ég összes szentjét kérem, segítsenek fel a lovamra! – Nagy lendületet vesz, és a ló túlsó oldalán landol. Megint felnéz: – Jó lesz, jó lesz! Most próbáljuk meg úgy, hogy csak minden második szent segít! ☻☺☻☺☻ A vasárnapi mise alatt hirtelen hatalmas vihar támad. Egy villám belecsap a toronyba, a templom beleremeg a csattanásba. Az embe-
rek nagyon megrémülnek. A miséző pap zavarában így szól a hívekhez: Most félbeszakítjuk a misét: kezdjünk el komolyan imádkozni. ☺☻☺☻☺ A sorozáson megkérdezik a fiatal embert. – Hova szeretne kerülni? – A vezérkarba. – Maga megőrült? – Miért, az feltétel? ☻☺☻☺☻ Őrmester: – Közlegény, maga nem jelent meg az álcázási gyakorlaton. Közlegény: – Honnan tudja? ☺☻☺☻☺
Ne főzzön erős kévét a férjének, asszonyom, mert az doppingolhatja, s nagyon ideges lesz tőle. – De attól még idegesebb lesz, ha gyenge kávét főzök neki… ☻☺☻☺☻
CREDO 2011 március
Két éhező hajótörött kifog egy doboz konzervet a tengerből. – Ez aztán a pech – nézegeti az egyik a doboz címkéjét. – Miért, mi van benne? – Étvágygerjesztő.
15
GIZI NÉNI RECEPTJEI Miklai Lászlóné:
KINCSESBÁNYA
Tészta: 8 tojásból piskótatésztát keverünk. Két részre osztjuk: Egyharmadát sárgán sütjük meg. Kétharmadába keverünk egy evőkanál tejfölt és egy evőkanál kakaóport és így sütjük meg. Sütés után kihűtjük. A kakaós lapot megkenjük sárgabarack lekvárral. A sárga lapot felkockázzuk és kávéba mártogatjuk és rátesszük a lekváros kakaós lapra. Krém: Egy csomag vaníliás pudingport 4 dl tejben cukor nélkül felfőzzük. 15 dkg vajat, 10 dkg cukrot habosra keverjük és vegyítjük a pudinggal melyet ismét jól kikeverünk. Rákenjük a süteményre. Tetejére ½ liter tejszínhabot teszünk, melyet cukorral ízesítünk. Ízlés szerint díszíthetjük csokiöntettel, csokimázzal, csokidarával, vagy reszelt csokival. Kockára szeleteljük. Finom könnyű sütemény
GYERMEKEKNEK Leszkai András
MOHA BÁCSI MESÉI Morcos és Mióka
Egy nyári reggel egész házunk népéből csak hárman maradtak odahaza: négy éves öcsikém, Ugri-bugri; Morcos, a fekete pulink; meg Mióka, a hófehér cicánk. Édesapánk már hajnalban kiment a szőlőnkbe, édesanyám, Gyopár bátyám meg én kilenc óra tájt egyszerre mentünk el hazulról. Gyopár a völgybeli falucskába készült, budapesti barátja elé. Nemrégiben ő vendégeskedett három napig Rudiéknál Budapesten, most meg Rudika jön hozzánk Törpeházára. Azt írta, hogy autón hozzák, és a falucska közepén teszik le. Édesanyánk meg én nagynénémhez, Mályva néni-hez indultunk. Édesanyám, hogy megtudakolja a marcipán kifli készítésének módját, én meg, hogy hozzak néhány palackkal Mályva néni híres körteszörpjéből. Nagyon fontos volt Gyopár-nak, hogy jól sikerüljön a vendéglátás. Szerette volna, ha Rudika még azon a nyáron ismét meg-hívja Buda-pestre. Szívesen velünk jött volna Mályva nénihez Ugribugri is, de valakinek be kellett engednie a tejes nénit, és félre kellett parancsolnia Morcost. Mondta is neki a jókedvű Gyopár, miközben behúzta hármunk után a rácsos kertajtót: -- Aztán jól vigyázz a házra! Senkit se engedj be, csak a tejes nénit! Tudod, milyennek kell lenned. Mint Morcos. Nemrégiben ugyanis az történt, hogy talált Gyopár egy szokatlanul nagy fenyőtobozt, és odaadta Ugribugrinak, ő hozza haza szobánk díszéül. Rosszalkodó kistörpék azonban elvették tőle, Ugri-bugri sírt, Gyopár meg dühös volt, és ekkor mondta neki először: -- Mert gyáva, tutyimutyi vagy! Olyan vagy, mint Mióka. Ha rákiáltanak: sicc, elszalad. Olyan légy inkább, mint Morcos! Tőle bezzeg nem lehet elvenni a csontot! 16
Mert legény a talpán. Persze kutya legény, de azért tanulhatsz tőle egy kis bátorságot. Mint mindig, ha nagyon csodálkozott, csípőre tette az öcskös a két kis öklét, úgy bámult föl Gyo-pár arcába. Hazajövet pedig hosszasan vizsgálgatta Morcost, s hogy mind szófogadóbban telje-sítse bátyja kívánságait, még haja csimbókjait is a szeme elé húzogatta, hogy külsőleg is hason-lítson a pulira. Amikor édesanyám meg én vagy fél óra múlva megjöttünk Mályva nénitől, Morcos a ház mögé oldalgott, a kútnál pedig egy kisfiú állt. Ugribugri meg kuksolt, és ügyetlenül mosogatta a kisfiú lábszárán két helyen is szivárgó vért. A kisfiút, Rudikát, Morcos megharapta. Rudika elmondta, hogy elromlott az autó, vonaton jött, Magyarkúton szállt le, de alig figyeltünk rá. Bevezettük a házba, bekötöttük sebét, aztán édesanyánk lefektette a díványra, hogy elálljon a vérzés, és kiment tízórait készíteni. Azalatt megérkezett Gyopár is, hírét vitte valaki az állomásról, hogy vonaton jött a vendége. Édesanyánk behozta a tízórait, s mialatt a sebesült eszegetett, Ugribugri félig ijed-ten, félig haragosan elmotyogta, mi is történt. Valahogy így mondta el: -- Én nem tehetek róla, hogy megharapta Rudikát Morcos. Rudika azt mondta, hogy ő Rudika, de én azt mondtam: lehet, hogy Rudika, lehet, hogy nem Rudika, de akár Rudika, akár nem Rudika, nekem csak a tejes nénit szabad beengedni, és Gyopár ma is mondta, hogy olyan legyek, mint Morcos. De Rudika nevetett rajtam, azt mondta, szóljak a kutyának, és már jött is be. Én szóltam is, de azt mondtam: kergesd ki. De azt nem mondtam, hogy ha-
CREDO 2011 március
rapja meg, és nem is harapta volna meg, ha Rudika nem akar engem megsimogatni, de Morcos nem tudhatta, hogy Rudika csak simogatni akar. Nagyon sajnálom Rudikát is, a lábát is, de a harapásban Rudika a hibás. Gyopár vörös arccal, a dühtől szinte fuldokolva hallgatta Ugribugri előadását, de nem szólt egyet-len szemrehányó szót se. A tekintete is csak akkor villant az öcskösre, de ekkor már kétségbe-esetten, amikor Rudika kijelentette, hogy a legelső vonattal visszautazik Budapestre, mert minél előbb be kell oltatnia magát veszettség ellen. Korán megebédeltünk tehát -- jókedv és marcipán kifli nélkül --, aztán mindhárman lekísértük Rudikát a nógrádverőcei állomásra. Ugribugri most már annyira sajnálta a visszakergetett vendéget, hogy még a könnye is kicsordult, amikor búcsút intett a vonat ablakán k-kucskáló Rudikának. Amikor meg elkattogott a vonat, felsóhajtott: -- Szegény jó Rudika! Csak meg ne vesszen!
Gyopár két hétig úgy viselkedett, mintha se Ugribugri, se Morcos nem léteznék. Én meg örültem, hogy abbahagyta öcsénk kutyásítását. Ugyanis e nélkül is sokallottam Ugribugri legénykedéseit, különösen a közös kislabdánk tekintetében. De még e morcosságnak harapásban megnyilvánult csődje után is merészelt annyira legénynek lenni a talpán az öcskös, hogy egy délután, amikor pajtásaimmal labdáztam, egyszerűen elkapta a labdát és elszaladt vele. Elérkezettnek láttam az időt, hogy most én neveljem egy kissé a kudarcot vallott Gyopár helyett, és a következő oktatásban részesítettem: -- Elég legyen már a kutyálkodásból, hékás! Nagy hiba volt, hogy Rudika belépésekor nem kötötted meg tüstént Morcost. De még nagyobb hiba lenne, ha önmagadban se kötnéd meg a benned morgolódó morcosságot. Olyan fiú is lehet ám bátor, meg legény a talpán, aki egyúttal barátságos és szelíd: olyan, mint Mióka. A morcosság nevetséges és ellenszenves. A barátságosság szeretetre méltó, tiszteletre méltó. Rangosabb, mint a mogorvaság. Gondolj arra, milyen fölénye-sen szokott lehunyorogni az öledből Mióka a féltékenyen vakkantgató Morcosra. Az öcskös csípőre tette két kis öklét és csodálkozva bá-
mult fel az arcomba. Aztán visszaadta a labdát, s minthogy ez odahaza történt, tüstént érdeklődve nézegetni kezdte Miókát. Már néhány nap múlva ámuldozva mondogatták rokonaink, ismerőseink: -- Milyen barátságos és kedves lett Ugribugri! Ő meg egész nap ragyogó arcocskával járt-kelt, nagyon tetszett neki új magatartása, és jólestek a dicséretek is. Örültem persze magam is a változásnak, és nemsokára egy másik öröm is ért. Szüle-im új pár csizmácskát és új ruhát csináltattak nekem. A csizmácska már ott ragyogott az ágyam mellett, a ruha utolsó próbájára pedig egy délután elsétáltam édesanyámmal Törpeháza másik végére, a szabó bácsihoz. Hazafelé jövet egyszerre csak Ugribugri szaladt elénk, és boldogan lelkendezte: -- Mióka meg én most megint nagyon barátságosak voltunk. Megajándékoztunk egy szegény koldus bácsit! Örült édesanyánk az öcskös jó szívének, s minthogy Ugribugri akkor megint egyedül volt oda-haza, mosolygott önálló intézkedésén: -- És mivel ajándékoztátok meg? De amikor mondani kezdte az öcskös, hogy mivel, akkor már nem mosolygott. Ugribugri ugyanis ezt felelte: -- Szalonnával, kolbásszal, sonkával, zsírral, liszttel, dióval, mogyoróval, édesapa ingeivel, törölközőkkel.
A többit már nem mondhatta el, mert rohantunk a barátságosság színhelyére. Morcos megkötve, vadul ugatott, szobaajtók, szekrényajtók tárva, a kamra fölforgatva, vadonatúj csizmácskám üres helyén ott ragyogott ugyan a délutáni napsugár, de nem tudta pótolni érzelmeimben a suviksz fényét. Édesanyánk lerogyott egy székre, és nyögött is, nevetett is: -- Hogy történt ez az ajándékozás? Ugribugri meg csodálkozva, ijedten, de sértődötten is elkezdte: -- Én nem tehetek róla, hogy nem tetszik örülni neki. Kint ültem a padocskán az utcán, és akkor jött egy szegény bácsi, siránkozva mondta, hogy éhes, és kérdezte: nem kaphatna-e valami harap-nivalót. A harapnivalóról eszembe jutott Rudika, meg az, hogy mondta Moha, meg kellett volna kötnöm Morcost. Mondtam hát a bácsinak, hogy szívesen adok, mert én olyan vagyok, mint a Mi-óka
CREDO 2011 március
17
cicánk, barátságos és kedves, csak várjon, amíg megkötöm Morcost, aztán jöjjön be és válasz-szon a kamrában, mert én nem tudhatom, hogy mit szeret. A bácsi nagyon örült, megsimogatta Miókát is, Mióka meg dorombolt és hozzádörgölőzött. Akkor a bácsi azt mondta, hogy neki hét kisfia meg hét kislánya van, és azok annyira éhesek, hogy játszani se tudnak az éhségtől, és kért egy zsákot, hogy minél többet vihessen nekik. Adtam zsákot és mondtam, hogy tápláló enni-valókat válogasson, de nagyon kapkodott és mondta, hogy nem válogatós gyerekek, inkább csak siessünk. De kértem, hogy jöjjön be a szobába is, válas�szon ruhaféléket, de rögtön Moha csizmá-ját választotta. Szerette volna édesapáét is elvinni, de az már sajnos nem fért a zsákba, hát kény-szerűségből felhúzta, a magáét meg itt hagyta, mert nagyon jószívű bácsi. Még azt is mondta, hogy nem az úton megy a zsákkal, nehogy rosszul essék más szegényeknek, hogy neki ennyi mindene van, és rögtön itt velünk szemben besietett az erdőbe. Ezzel Ugribugri elhallgatott. Édesanyánk magához ölelte, megcsókolta, én pedig megkönnyebbül-tem. Már fájt az oldalam a nevetéstől. A holmi egyébként majdnem hiánytalanul visszakerült hozzánk. A zsákot cipelő csavargó már az-nap este gyanút
Túrmezei Erzsébet
keltett egy közeli faluban, és már másnap délelőtt fel is vezették hozzánk helyszíni szemlére a csendőrök. A csizmámat azonban már elfogatása előtt eladta egy szekeres embernek, s nem tudták kinyomozni, ki volt az. A helyszíni szemle nagyon megzavarta Ugribugrit. Rémülten ámuldozott, sírdogált, hibáztatta is, mentegette is magát: -- Szegény bácsi! Most börtönbe zárják miattam! De én nem vagyok hibás! Moha azt monda: olyan legyek, mint Mióka, és ebből is baj lett! Hát mégis Morcost utánozzam? Édesapánk felfigyelt, s amikor magunkra maradtunk, kikérdezte az öcsköst. Aztán hozzánk fordult: -- No, te kutyaajánló Gyopár! Most értem csak igazán, miért szakadt meg olyan csúfosan Rudika vendégeskedése. És te macskatanácsoló Moha! Most már tudom, miért futott világgá a csizmád! -- ismét Ugribugrira nézett: -- Mondd, kisfiam, csak Morcost meg Miókát emlegette ez a két okos? A gondolkodásról egyikük se beszélt neked? Hogy gondolkodjál, mielőtt cselekszel, arra egyikük se tanított? Ugribugri csípőre tette a két kis öklét és töprengve, kérdező szemmel ránk bámult. De mi csak hallgattunk; tudtuk már, mit hibáztunk el.
AZ ÚR JÉZUS FÁI Ott a kedves őszi napsugárba kint, gyümölcstől hajol meg a fák ága mind. Gazdagon, bőséggel termett meg mindenik. Hű kertészünk szíve úgy örül nékik. Az Úr Jézus fái emberéletek. Én is az ő kedves fája lehetek. Kertjébe fogadta kicsiny életem, S csupán egy a vágyam azóta nekem: Hogyha majd megérint ősz hideg szele, állhassak előtte gyümölccsel tele.
18
CREDO 2011 március
Márciusra ajánljuk programjainkból • Márciusban a hétköznapi szentmisék időpontja 5 óráról este 6 órára változik! • Hamvazó szerda után a nagyböjti időben a hétköznapi szentmisék előtt fél 6 órától és vasárnap délután 3 órától keresztutat járunk. • A bibliaórákat márciusban is a keddi szentmise után a plébánián tartjuk.
Előre hirdetjük, hogy április 17–én, Virágvasárnap délután 3 órakor Horváth Lóránt atya, nagykanizsai plébános tart nálunk lelkigyakorlatot. A mise alatt és után gyóntat is. Credo
Kiadja: a Nagybajomi Plébánia, 7561 Nagybajom, Templom u. 3. tel.: (82) 357-134, (30)433-2162. Honlapunk: http://www.plebania-nagybajom.hu/ E -.mail címünk:
[email protected], Alapító kiadó Horváth Lóránt plébános Jelenlegi felelős kiadó: Rajkai István plébános, Szerkesztő: Dornacker Gyula Munkatársak: Lukács Istvánné és Lempach Gabriella, Fotók: Halgató Zoltán és Lempach Gabriellla Bankszámla számunk: 67100097-10000403, Nagybajom és Vidéke Takarékszövetkezet Nyomdai munkálatok: Kapos Color Print, 7400 Kaposvár, Csokonai u. 8. Újságunk havonta jelenik meg, következő, áprilisi számunk 2011. április 3-tól kapható.
A Credo-t önkésntes adományokból tartjuk fenn! CREDO 2011 március
19
BALATONSZEMESI IFJÚSÁGI TALÁLKOZÓ
