protestáns szekták és kapitalizmus szelleme l

III protestáns szekták és kapitalizmus szelleme l

l. Ez új és erősen bővített közlése annak a tanulmánynak, amelyet a Frankjitrter Zeitung 1906. évi húsvéti számában, majd némileg bővítve a Christliche Welt 1906-os évfolyamának 558. skk., 577. skk. oldalain Egyházak és szekták címmel tettem közzé, s amelyre az előbbiek kiegészítéseként többször hivatkoztam. Az átdolgozást az indokolta, hogy az általam kifejtett szektafogalmat (mint az "egyházfogalom" ellentétét) időközben Troeltsch Soziallehren der christlichen Kirchen ("A keresztény egyházak társadalmi tanai") c. művében örömömre átvette és behatóan tárgyalta, úgyhogy ezek a fogalmi fejtegetések itt már csak azért is elmaradhatnak, mert már az előző tanulmányban (német kiad. 153. o. 1. jegyzet) elmondtam azt, ami szükséges. Ez a tanulmány csak a legszűkösebb adatokat tartalmazza az előzőek kiegészítéseképpen.

Az Egyesült Államokban már jó ideje fennáll "állam és egyház különválasztásának" elve. Ezt olyan szigorúan érvényesítik, hogy a felekezeti hovatartozásról még állami statisztika sem létezik, mert törvénybe ütköző nek számítana, ha az állam akár csak kérdezősködne a polgár felekezete felől. E helyütt nem kívánjuk megtárgyalni, hogy ennek az alapelvnek mi a gyakorlati jelentősége az egyházi közösségeknek az államhoz való viszonya2 szempontjából. Inkább az a körülmény érdekel bennünket elsősorban, hogy még körülbelül két és fél évtizede csak mintegy 6%-ra becsülték, tömeges bevándorlás uk ellenére, a "felekezet nélküliek" (akkori) számát az Egyesült Államokban,' jóllehet az állam abszolúte nem vett tudomást a felekezetekről, és egyáltalán nem léteztek ajutalmazásnak azok a fölöttébb hatékony módjai sem, amelyeket akkoriban a legtöbb európai állam alkalmazott bizonyos privilegizált egyházakhoz való tartozás esetén. Amellett akkor az egyik vagy másik egyházi közösséghez való tatiozás ott összehasonlíthatatlanul súlyosabb terheket jelentett - főként a szerényebb körülmények között élők számára -, mint minálunk bárhol. Publikált háztartási költségvetések bizonyítják ezt, én személy szerint pedig egyebek között megismertem az egyik 2. E tekintetben az elv gyakran - a katolikusok mint választók miatt - csak papíron létezik (előfordul, hogy felekezeti iskolák szubvenciót kapnak). 3. A közelebbi adatok a kérdés szempontjából nem érdekesek. Utalunk az "American Church History Series" ("Amerikai egyháztörténeti sorozat") egyes kötetei re (persze igen különböző éliékűek!).

jelentősége

231

Erie-tó parti városban egy csaknem egészében bevándorolt német tanulatlan famunkásokból álló közösséget, amelyben a munkások hozzávetőleg évi 1000 dollár összegü keresete mellett célokra fizetett rendszeres járulékaik csaknem 80 dollárra rúgtak -; ezzel szemben mindenki tudja, hogy minálunk ennek a pénzbeli elvárásnak már egy kis töredéke is az egyházból való tömeges kilépést vont volna maga után. De ettől teljesen eltekintve: aki csak 15-20 évvel ezelőtt, az Egyesült Államok legutóbbi akut eUfópaizálódását megelőzően odalátogatott, annak figyeimét nem kerülhette el az a még akkor is nagyon intenzív egyháziasság, amely az európai bevándorlók által nem egészen közvetlentil elárasztott területek mindegyikén uralkodott. 4 Ez az egyháziasság, mint ez minden régebbi úti beszámolóból kitetszik, korábban még sokkal erősebb és magától él1etődő volt, mint az utóbbi évtizedekben. Mármost bennünket itt a tényállásnak elsősorban az egyik oldala érdekel. Még akár Brooklynban is, New York testvérvárosában - amely azonban a közelmúltig érezhetően erősebben őrizte a régebbi hagyományt -, de különösen más helységekben, amelyek kevésbé voltak kitéve a bevándorlás hatásának, még alig egy emberöltővel ezelőtt is mindig megesett az új helyen bemutatkozó üzletemberekkel, hogy társasági kapcsolatok létesítésekor feltűnés nélkül és látszatra mellesleg, de nyilvánvalóan soha nem véletlenül feltették nekik a kérdést: "To what church do you belong?" ("Melyik egyházhoz tartozik?" a ford.) Olyasféleképpen, ahogy, teszem azt, egy jellegzetes skóciai vasárnapi társas étkezésnél a szárazföldről érkezett utazót még egy negyedszázaddal ezelőtt is csaknem mindig az a veszély fenyegette, hogy a hölgyek egyike felteszi neki a kérdést: "What service did you attend to-day?"5 ("Melyik istentiszteleten vett ma részt?" - a ford.) A közelebbi megfigyelés pedig könnyen meg4. Már rég terhes cikornyává lett persze, hogy nemcsak az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságának minden ülését, hanem minden pártkonvenciót is imával nyitottak meg. 5. Vagy, ha véletlenül mint legidősebb vendég az asztalfőn ült, a pincér a leves tálalásakor felszólította: "Sir, the prayer, please." C. Uram, az imát szíveskedjék.") - A szövegben idézett tipikus kérdésre én Portree-ban (Skye szigete) egy gyönyörű vasárnap csak ezzel a megjegyzéssel tudtam segíteni magamon: "A badeni nemzeti egyház tagja vagyok és Portree-ban nem lelhettem fel ennek az egyháznak egy kápolnáját sem" - amit a hölgyek komolyan és jól fogadtak (,,9h, he does'n't attend any service except ofhis own demomination"' (,,0, csak a saját felekezetének istentiszteletén vesz részt"!).

232

győzhette az embert arról, hogy az amerikai hatóságok mint olyanok, mint mondottuk, soha nem tették fel a felekezeti hovatartozásra vonatkozó kérdést, a társasági magánérintkezésben, valamint az állandóságra és hitelnyújtásra beállított üzleti érintkezésben _. szinte azt mondhatnánk: .- núndig feltették. Apró személyes (1904-bőJ való) megfigyelések sorával próbálnám ezt most szemléltetni. E sorok írója az (akkori) Indian Territoryn átutazván hosszú időt töltött egyazon vasúti fUlkében egy "undertaker's hardware"-t (fém sírkőfeliratokat) áruló kereskedelmi utazóval. Amikor (mellékesen) szóvá tette a még mindig szembetünően erős egyháziasság tényét, az utazó a következő megjegyzést tette: "Uram, felőlem higgyen vagy ne higgyen mindenki azt, ami jólesik neki, de: ha olyan farmel1 vagy kereskedőt látok, aki semelyik egyházhoz nem tartozik, akkor az nekem még 50 centre se jó: mi indíthatja arra, hogy engem kifizessen, ha semmiben sem hisz? (why pay me, ifhe doesn 't believe in anything?)." Nos, ez azért némileg homályos indoklás volt. Ám valamivel világosabbá vált a tényállás egy német születésü orr- és gégespecialista elbeszéléséből, aki egy Ohio-parti nagyvárosban telepedett le és elbeszélte első páciensének látogatását. A férfi, miután az orvos felszólítására végigfeküdt a pamlagon, hogy ez utóbbi az OITtükölTel megvizsgálhassa, előbb még felegyenesedett és méltóságteljes nyomatékkal kijelentette: "Uram, én a .... i, ... utcai baptista egyház tagja vagyok." Az orvos, elképzelni sem tudván, vajon mit jelenthet ez a körülmény a páciens orrbetegsége és annak kezelése szempontjából, bizalmasan megkérdezte eITől egy ismerős amerikai kollégáját, aki mosolyogva felvilágosította: ez csak aztjelenti, hogy "ne aggódjék a honorárium miatt". De hát miért jelenti éppen ezt? Ezt talán jobban megvilágítja egy harmadik esemény. Egy szép, derült október elejei vasárnap délután néhány rokonommal - fannerek az észak-karolinai M. megyeszékhelytől néhány mérföldnyire levő bokros erdőben - részt vettem egy baptista keresztelőn; a színhely egy kis tó volt, amelyen átfolyik a távolban látható Blue Ridge-hegységből érkező patak. Hideg volt, éjszaka fagyott. Köröskörül a dombok lankáin tömegével álltak farmercsaládok, amelyek könnyű kétkerekű kocsijaikon érkeztek a környékről, de részben messziről is. Derékig a tó vizében állt a feketébe öltözött lelkész. Különböző előkészü­ leteket követően mintegy tíz társasági öltözetű nő és férfi lépett, egyik a másik után a tóba; bizonyságot tettek a hitükről, aztán - a

2",., .J.J

nők cl

at him- ! told you

mindenekelőtt: hitele volt mindenkinél. Ha anyagi nehézségei támadtak, a szekta rendezte megnyugtatta a hirelezőket és minden módon azt a bibliai alapelvet szerint mutuum date nihil inde spel;antes" ("nyújtsatok kölcsönt, mit' sem várva érte" -- a ford.). Am a szektatag esélyei szempontjából végső soron a döntő nem a hitelezőknek ez az elvárása volta szekta a saját presztizse miatt nem ők V,",,/lI~"szenvedjenek -, hanem az a tény, hogy egy valamennyire rs tisztes szektába csak olyan emben vettek akit "életvitele" minden kétséget kizáróan erkölcsileg kifogástalannak mutatott. Hogy tehát a valamely szektába való tartozás - ellentétben a valamelyik "egyházhoz" való tartozással, hiszen az egyházba "beleszületik" az ember, s az kegyelmét igazak és vétkesek fölött egyaránt ragyogtatja - etikai, kiváltképpen üzleti-etikai erkölcsi bizonyítványt is jelentett a személyiség számára. Az egyház, nemde, kegyelmi intézmény, amely az üdvözülés javait igazgatja, mint valami hitbizományi alapítvány, s amelyhez tmiozni (eszmeileg!) kötelező, ennélfogva az oda taJiozó tulajdonságait illetően semmit sem bizonyít. Ezzel szemben a szekta (az eszme értelmében) kizárólag vallási és etikai értelemben kiválónak minősített emberek voluntarisztikus szövetsége, amelybe az ember önként lép be, ha a vallási próba önkéntes kiállása után felvételt nyer. 8 Ha valakit etikai vétségek miatt kizáliak a szektából, az gazdasági szempontból a hitelre való érdemesség elvesztését és társadalmi deklasszálódást jelentett számára. A következő hónapokban számos megfigyelés alátámasztotta nemcsak az egyháziasságnak mint 0lyannak 9 látszólag ugyan gyorsan csökkenő, ám

hanem

lelkészek

csak meg azt az embert Amikor (a ceremónia végeztével) megkérdeztem: Miért gondoltad eleve, mint mondod, hogy ez így ezt válaszolta: "Mert ez az ember bankot akar M.-ben." sok a baptista a hogy abból meg lehet élni? -- "Szó sincs róla, de most, hogy megkeresztelkedett. megaz egész vidék ügyfélkörét és mindenkit agyonkonkurál majd." A további kérdések, a "miért"-ek és "miáltal"ok nyomán kitűnt, hogy az ottani, még szigorúan a vallási hagyokötődő baptista közösségbe való felvétel - melyre csak a lehető leggondosabb "próbatétel" és az "életmódra" vonatkozó, igen-igen aprólékos, a zsenge gyermekkorig visszanyúló nyomozás után kerül sor ("disorderly conduct"?) "kicsa~ pongó életvitel"?, (kocsmázás? tánc? színház? káliyázás? anyagI kötelezettségek pontatlan kiegyenlítése'! egyéb meggondolatlanságok?) -, egy úriember erkölcsi, de mindenekelőtt üzleti kv~­ litásai olyannyira abszolút garanciájának számít, hogy az Illetőnek konkurencia nélkül bizonyossággal rendelkezésére állnak az egész környék raktárai, valamint korlátlan hitel. "Befutott ember" az ilyen. A további megfigyelés azt mutatta, hogy ilyen vagy leglábbis igen hasonló jelenségekjátszódtak le a legkülönbözőbb vidékeken. Az üzleti életben azok (és általában csak azok) boldogultak, akik metodista vagy baptista vagy más szektához (vagy szekta jellegű konventikulumhoz) tartoztak: Ha egy szek~ tatag egy másik helységbe költözött, vagy kereSKedelmI utazo volt, akkor magával vitte gyülekezetének tanúsítványát, s ezáltal nemcsak hogy kapcsolatot tudott teremteni szektabeli társaival, SOl"

6. A "hit" feltétlenül megoltalmaz a náthától, jegyezte meg egy rokon. 7. Megszóiította az egyik megkereszteltet: "Halloh, Bill, was'n't the water pretty cool?" eHé, Bill, nem volt a víz nagyon hideg?"), és ezt az igen komoly választ kapta: ,,Jef{ I thought of some pretty hot place (a p~kolra!), and so l did'n't care for the cool water.") (,,JeU, egy igen forró helyre gondoltam (a pokolra!), így aztán nem törődtem a hIdeg vízzel.")

234

8. Hogy a szekták egymással versengő lélekvadászata - amelv a prédikátorok anyagi érdeTeltségétől is erőteUesen függött - sokszor /gen k.omoly ellenhatást gyakorolt e kiválasztással szemben, s éppen Amenkában, az persze bizonyos. Ezért sokszor kartellek jöttek létre a versengő felekezetek között, hogy korlátozzák ezt alélekvadászatot (így pl. kizárandó egy - vallási alapelvek szerÍl1t - elégséges ok nélkül elv~ít férfi meggondolatlan esketése, amely nagy vonzerőt gyakorolt). E téren állítólag némely baptista közösségek időnként lazá,\:' voltak, miközben mind a katolikus, mind a lutheránus (Missouri-állambeli) egyházról elismerték, hogy korrekt szigort gyakorolt. ez azonban (állítólag) mindkettőnél csökkentette a tagság létszámát. 9. Nagyvárosokban több esetben (spontán) elmondták nekem, hogy egy telekspekuláns rendszeresen először egy (gyakran igen szerény) "templomépületet" szokott felállítani, azután különféle teológiai

235

(akkor) még meglevő igen nagy je!entőségét, hanem éppen e kiemelkedő vonásának a különös fontosságát. A hitvallás fajtája meglehetős en közömbös volt. IO Egyre ment, hogy valaki szabadkőmüves, II a Christian Science követője, adventista, kvéker vagy bámli más. Ha megvoit a döntő dolog -- felvétel csakis "ballott" ("titkos szavazás" - a ford.) útján, előzetes próba és az etikai próbatétel kiállása után azon erények szellemében, amelyeket a protestantizmus benső, lelki aszkézise, vagyis a régi puritán hagyomány díjaz -, akkor ugyanazt a hatást lehetett megfigyelni. A közelebbi megfígyelés aztán láthatóvá tette annak ajellegzetes "szekularizációs" folyamatnak az előrehaladását, amely a modem korban mindenütt utoléri az ilyen, vallási eszmékben fogant jelenségeket. Már nemcsak vallási szö\'etségek, vagyis szekták fejtették ki ezt a hatást. Sőt, a szektákmind csökkenő mértékben. Ha valakifígyelt egy kevéssé, akkor (még 15 évvel ezelőtt is) a szemináriumok valamelvikének egv növendékét alkalmazza )-600 S-os fizetéssel és kilátásba helyezi, h'(;Ú mint lelkész ragyogó helyzetbe kerül, ha gyülekezetet toboroz maga köré és,.teleprédikáIja" neki a telket Mutattak düledező templomszerü építményeket, amelyek balsikerre vallottak. De többnyire sikerült a dolog. Az új letelepülőnek éppen ott nélkülözhetetlen, hogy legyen kapcsolata szomszédokkaL legyen vasárnapi iskola, de mindenekelőtt: kapcsolat "etikailag" megbízható szomszédokkaL I O. A szekták a heves konkurencia ellenére - ez a gyülekezeti estély eken nyújtott anyagi és szellem i javak milyenségében, előkelő egyházakban az énekprodukciókéban is megnyilvánult (a bostoni Trinit), Churchben egy tenorista, akinek állítólag csak vasárnaponként kellett énekelnie, akkor 8 OOO dolláli kapott) - sokszor igen jó viszonyban vannak egvmássaL Például a metodista templomnak azon az istentiszteleté;'- amelyen jelen voltam, mindenki szál;tára épületes látványként utalta k az említett baptista keresztelőre. "Agazati tanok", egyáltalában dogmatika meghallgatását a gyülekezetek többnyire teljesen elutasították. Csak etikajöhetett szóba. Ez azokban az esetekben, amikor a középosztály számára tartott prédikációkat hallgattam, a tipikus polgárilag tisztességes és derék morál volt persze a legalaposabb és legszárazabb fajta, de láthatóan belső meggyőződéssel, gyakran megindultan adták elő. II. Az egyik keleti egyetem sémi nyelvekkel foglalkozó docense mondta nekem: sajnálja, hogy nem lett" atyamester", mert akkor visszavonulna az üzleti életbe. Kérdésemre, hogy mit használna ez neki, ezt felelte: ha mint kereskedelmi utazó vagy eladó atyamesterként igazolhatná magát, akkor, mint elismerten megbízható, minden versenytársat legyőzne és aranyat érne.

236

szemébe ötlött, hogy az amerikai polgári középosztály férfi tagjai közül feJtűnően sokan (igaz, nem az egészen modern nagy_ városokban és emigrációs központokban) a baomblvukukba tüzve apró jelvényt viseltek; e különböző színü jelvények leginkább a becsületrend rozettájára emlékeztettek. Arra a kérdésre, hogy ez micsoda, rendszerint egy-egy szövetséget említettek, amelyek némelyike kalandos fantázianevet viselt Ami rendeltetésüket és céljukat illeti, kitűnt, hogy csaknem minden esetben eav temetkezési pénztáregylet funkcióját gyakorolják, többféle ~~ás szolgáltatás mellett Az is gyakori volt - mégpedig éppen azokon a területeken, amelyeket a legkevésbé érintett a modern kor bomlasztási folyamata -, hogy önhibájukon kívül gazdaságilag veszélyeztetet~ helyzetbe jutott tagjaikat (erkölcsileg) igényjogosulttá a tették mmden tehetős tagtársuk testvéri seaítséaére '-' e > b ' méapedi b b több olyan esetben, amelyekről akkoriban tudomást szereztem, megint éppen a "mutuum date nihil inde sperantes" ("nyújtsatok kölcsönt, mit sem várva élie" - a ford.) elve alapján, vagy esetleg nagyon alacsony kamat fejében. A tagtársak pedig ajelek szerint készséggel teljesítették ezt az igényt Ezenfelül azonban - és itt is ez volt a fő dolog - taggá csak titkos szavazás alapján válhatott az ember, miután előzetesen lenyomozták és megállapították etikai beválását A gomblyukba tűzött rozetta tehát ezt jelentette: "én a nyomozás és a próba kiállása alapján ie:azolt és taasáaj . ~ b b vIszonyomnál fogva garantált úriember vagyok" -, mindenekelőtt ez esetben is a hitelre való kipróbált érdemesség üzleti ~rtelmében. Itt is megállapítható volt, hogy ez az igazolás gyakran Igen döntően befolyásolta az üzleti esélyeket Mindezek a jelenségek, amelyek - legalábbis a vallásiak - a jelek szerint meglehetősen gyorsan megszünőben voltak, 12 lényegében a polgári középosztályra korlátozódtak. Kiváltképpen jellemző eszközei voltak a középpolgári vállalkozói körbe való felemelkedésnek és e középpolgári rend széles Ca fannereket is magában foglaló) körein belül a polgári kapitalista üzleti ethosz elterjedésének és megtaliásának. Igaz, köztudott, hogy az amerikai "promoter"-ek, a "captains ofindustry" ("kezdeményezők", "az ipar kapitányai" - a ford.), a multimilliomosok, akárcsak az 12. Sok müvelt amerikai ezt a tényállást gyakran bizonyos bosszús megvetéssel mint "humbugot" vagyelmaradottságot röviden elintézte vagy éppenséggel tagadta; sokan - a~ogy William James megerősítette nekem - egyáltalán nem ismerték. Am a legkülönbözőbb területeken ezek a csökevények, olykor groteszken ható formákban még éltek.

237

iparmágnások közül nem is kevesen (alkalmasint az idő­ sebb nemzedék nagy része) fonnálisan szektákhoz, különösen a tmtoztak. Ennek azonban tem1észetszerüleg gyakran csak konvencionális okai voltak, akárcsak minálunk, és a személyes-társadalmi, nem pedig az üzleti legitimálást szolgálták. Mert, mint már a puritánok korában is, az ilyen "gazdasági felsőbbrendű embereknek" természetesen nem volt szükségük etTéle mankóra, az ő "vallásosságuk" őszintesége pedig gyakran több mint kétséges volt. A középosztály, a beléje és a belőle felemelkedő réteaek voltak mindenekelőtt - éppúgy, mint a XVI!. és XVIII. s~ázadban - annak a specifikus vallási irányultságnak a hordozói, amelyet az ő esetükben csak OPP?ltunista indítékokkal magyarázni nagyon is óvakodnunk kell. l , Hanem soha ne tévesszük szem elől, hogy a módszeres életvitel azon kvalitásainak és alapelveinek egyetemes elteljedése nélkül, amelyel(et ezek a vallási közösségek támogattak, a kapitalizmus mindmáig még Amerikában sem lenne az, ami. Nincs a történelemnek olyan korszaka, hacsak nem a szigorúan feudális vagy patrimoniális kötöttségűeket vesszük, és nincsen a földnel~ olyan gazdasági régiója, amelynek ne lettek volna meg a Plerpo~t Morgan, Rockefeller, Jay Gould stb. jellegű kapitalista figurál, csak a szerzés általuk használt eszközei változtak (természetszerülea). Ok azok, akik a múltban és most is "jón s rosszon túl" Yan~ak, de: bánnilyen sokra becsülnénk is egyébiránt jelentőségüket a gazdaság forradalmasítása szempontjából, soha nem ők döntötték el, hogy milyen gazdasági szellem volt a meghatározó egy adott korszakban és egy adott területen. Mindenekelőtt pedig nem ők voltak a megteremtői és nem ők lettek a hordozói specifikusan nyugati polgári szellemek. . Mánnost nem kívánunk itt belebocsátkozni abba, hogy ml a politikai és társadalmi jelentősége ezeknek és a számo~ hasonló amerikai exkluzív szövetségnek és klubnak, amelyek tItkos szavazással egészítik ki a létszámukat. Az iskolai Boy's Clubtól (Fiúk klubja - a ford.) az Athletic CJubig, vagy a Greek Letter

Society-ig

vagy tetszés szerinti más az üzletemberek és a polgárok közül a notabilitásokat befogadó számos vagy végül a plutokrácia nemzedékbeli tipikus jenkit is élete folyamán az exkluzív klubok sora kísérte végig. ezekbe volt egy belépőjeggyel a felemelkedés birodalmába, mindenekelőtt azonban az ember saját önérzetének fóruma előtt nyert hogy "bevált". Az olyan diák, akit a college-ban klub jellegű társaságba) sem vettek rendszerint egyfajta pária volt (tudomást szereztem a felvétel elutasítása miatt elkövetett öngyilkosságokró!); az olyan üzletember, nikus vagy orvos rátermettsége, aki hasonló sors kérdéses volt. Manapság számos ilyen klub azoknak az arisztokratizálási tendenciáknak a hordozója, amelyek a plutokrácia mellett és - amit alighanem tanácsos figyelembe venni - részben lődésre. 14 vele ellentétben jellemzőek a jelenkori amerikai A rnúltban azonban és egészen ajelenkorig a specifikus amerikai demokrácia ismertetőjegye voít, hogy nem egyének alaktalan homokbuckája alkotta, hanem szigorúan exkluzív, ám voluntarisztikus szövetségek összevisszasága. Ha nem sokkal ezelőttig a születés és az öröklött vagyon, a hivatal és a diplomával tanúsított képesítés presztízsét nem, vagy csak olyan ~sekély mértékben Ísmelte is el, mint ez a világban csak igen ritkán fordult és fordul

13. A "képmutatás" és a konvencionális opportunizmus ezekben a dolaokban odaát aligha fejlődött ki erősebben, mint nálunk -, ahol \'ég~ére a" felekezeten kívüli" tiszt vagy hivatalnok szintén le~e~etle?­ ségnek számított, és egy berlini ("ál:ia" I) polgármestert nem erosltettek meg hivatalában azért, me11 egyik gyermekét nem kereszteltette meg. Cs~i az iránv amelvben ez a konvencionális "képmutatás" mozgott, volt eltérő: hi;atali ;lőmenetel nálunk.. üzleti esélyek ott.

14. A "pénz·' egymagában Amerikában is vásáro! ugyan magának hatalmat, de nem társadalmi megbecsülést. Természetesen eszköz ehhez. Éppígy nálunk és mindenütt. Csakhogy nálunk a következő utat kellett járni: nagybil10k vásárlása, hitbizomány-alapítás, címerleveles nemesség, amely azután lehetővé tette az unokák befogadását a nemesi "társaságba". Odaát a régi hagyomány azt a férfit. aki maga szerzett valamit, többre becsülte az örökösnél, és a társadalmi megbecsüléshez vezető út ez volt: előkelő összeköttetés előkelő college-b;n, régebben: előkelő szekta (pl. presbiteriánus, melynek New York-i templomaiban az üléseken puha párnákat és legyezőket lehetett találni), most mindenekelőtt: előkelő klub. Emellett most a lakás (a "jó" utcán, amely közepes nagyságú városokban szinte soha nem hiányzik), a ruházkodás. a sp0l1 fajtája. Csak újabban: a Zarándok Atyáktól, a pocohontáktól vagy más indián hölgyektől való származás és hasonlók. Részletesebben itt ebbe nem bocsátkozhatunk bele. Tömegével vannak a plutokrácia pedigréjének felkutatásával foglalkozó különféle irodák: és ügynökségek. Mindezek a sokszor igen groteszk jelenségek az amerikai .,társaság" európaizálódásának tág területére ta!1oznak. ~

238

239

elő, attól mégis igen távol állt, hogy bárkit tárt karokkal egyenrangúként befogadjon. Igaz, egy amerikai farmer (még másfél évtizeddel ezelőtt), vendégével a mezején járva, nem ment volna úgy el egy (bennszülött) szántó munkás mellett, hogy - a formális '" után - ne késztesse vendégét arra, hogy" k ezet razzon ' " bemutatás az előbbivel. Igaz, egy tipikus amerikai klubban azelőtt egyáltalán semmi sem emlékeztetett arra, hogy például az egymással biliárdozó két klubtag között főnök-alkalmazotti viszony áll fenn: itt a gentleman egyenlősége volt érvényben. IS Igaz, az amerikai munkás felesége, hogyha magával hozta a szakszervezeti funkcionárius férj, akivel együtt ebédel az ember, telj~sen alkalmazkodott, ha kissé egyszerűbb és sutább formában IS, ~ polgári úriasszony öltözékéhez é~ viselkedéséhe~. ~e ha ,va~akl: bálmilyen állást töltött is be, teljes értékűnek kivant szamIta?! ebben a demokráciában, annak nemcsak hogy alkalmazkodnIa kellett a polgári társaság konvencióihoz, beleértve az igen szigorú úri divatot, hanem abban a helyzetben kellett lennie, hogy szabályszerűen igazolhassa, sikerült titkos szavazás útján felvétetnie maaát valamilyen - mindegy, hogy milyen fajta -, kellőképpen tör~ényesnek elismeli szektába, klubba vagy társaságba és ott, azzal, hogy gentlemannek bizonyult, helytállnia. 16 Akinek ez~em sikerült, az nem volt gentleman, aki ezt visszautasította - mmt a németek legtöbbször tették l7 - , arra nehéz sors várt, mindenekelőtt üzleti téren is. De, mint mondtuk, itt most ne vizsgáljuk e mélyreható átalakulásban levő állapotok társadalmi jelentőségét. Bennünket elsősorban az érdekel, hogy a világi, a maguk tagságát titkos szavazással kiegészítő klubok és társaságok modem kori helyzete

15. Nem mindig ez a helyzet a német-amerikai klubokban .. Fi~tal New York-i német kereskedők (akik a legjobb Hanza-neveket ViselIk), arra a kérdésre. miért törekedtek valamennyien egy amerikai klubba való felvételre '- az igen takarosan berendezett német helyett -, ezt válaszolták: igaz, hogy (német-amerikai) főnökei k is biliárdoztak néha velük, de mindig éreztették, hogy ezt a maguk részéről "igen kedvesnek" találják. . . 16. Párhuzamok nálunk: az egyesületi színeknek és a tartalékos tiszti okiratnak a jelentősége az úrvacsora és a házasságkötés szempontjából és a "párbajképesség" nagy rendi jelentősége. A dolog ugyanaz: de az irány és az anyagi hatás jellemzően eltérő. .. . 17. Lásd azonban az előző jegyzetet. Egyamenkal klubba (az Iskolában vagy később) való belépés mindig döntő pillanat a németség elvesztése szempontjából.

240

messzemenően e voluntarisztikus szövetségek, a szekták prototípusa egykori, jóval kizárólagosabb jelentőségéhez viszonyított szekularizációs folyamat terméke. Mégpedig éppen az igazi jenkiség hazájában: az észak-atlanti államokban. Emlékezzünk csak vissza még egyszer: az amerikai demokrácián belül az általános egyenlő választójog (a nem-színesbőrűeké! hiszen a négerek és az összes keverékfajtájúak számára de facto ma sem létezik), éppúgy pedig "állam és egyház különvc\.lasztása" a - lényegében a XIX. század elejétől számított - közelmúltnak a vívmán~ai, és hogy a gyarmati időkben Új-Anglia központi területem, mindenekelőtt Massachusettsben a teljes jogú állampolgárság előfeltétele (néhány más feltétel mellett) elsősorban a következő volt: teljes polgárjog az egyházközségben, amely a maga részéről a felvételről vagy annak elutasításáról rendelkezett. ls Mégpedig aszerint rendelkeztek erről, hogy az életvitel igazolja-e a vallási minőséget, ahogy valamennyi - a szó tágabb értelmében vett - puritán szekta. Hasonlóképpen Pennsylvaniában kevéssel a fuggetlenségi háború előttig a kvékere k voltak az .áll~m ~rai, b,ár formailag nem egyedül ők voltak politikailag teljes Jogu polgarok (hanem már csak egy messzemenő választókerületi geometria révén). Az az óriási jelentőség, amelyet a szektaközösségijogok teljes körű élvezete, különösen az úrvacsora

18. Az egyházközség alakítása az Új-Angliába való bevándorlásnál gyakran megelőzte a politikai, társadalmasulást (a Zarándok Atyák ismert szerződésének módjára). Igy például az 1619-es dorchesteri bevándorlók először is - még mielőtt kivándoroltak - egyházközségbe tömörültek s lelkészt és tanítót választottak. Massachusetts gyarmaton az egyház formailag teljesen önálló testület volt, amely persze csak polgárokat vett fel, tagul és amelynek tagsága másfelől előfeltétele volt a polgárjognak. Eppígy kezdetben New Havenben (mielőtt ellenállása dacára bekebelezték Connecticutba) az egyházi tagság és jó életvitel (= úrvacsorához engedés) a polgárjog előfeltétele volt. Connecticutban viszont (l 650-ben) a község volt köteles fenntartani az egyházat (elpártolás az indepentizmus szigorú elveitől a presbiterianizmus irányába). Ez nyomban valamivel lazább gyakorlatot jelentett: New Haven bekebelezés e után az egyházat ott arra vonatkozó bizonyítványok kiadására korlátozták, hogy az illető vallásilag feddhetetlen és eléggé tehetős. Massachusettsnek már a XVII. században Maine és New Hampshire bekebelezése alkalmával engednie kellett a vallási minősítés teljes szigorábó! a politikai jogok javára. S az egyháztagság kérdésében is kompromlsszuinot kellett kötni, a leghíresebb ezek közül az 1657. évi Halfway-Covenant. A nem bizonyíthatóan újjászületetteknek is engedélyezték a tagságot, de - a XVIII. század elejéig - az úrvacsorát nem.

241

akkor) minduntalan találkozunk az afölötti ujjonaással hOGv

engedélyezésének tulajdonítottak, a szektáknál annak az aszketikus hivatásetikának a kitenyésztése irányában hatott, amely a modern kapitaJízmussal, keletkezése idején, adekvát volt. Mert pontosan úgy, ahogy ezt Amerikára nézve azok a személyes élmények szemléltették, hatott az aszketikus szekták vallásossága több é~századon át bizonyithatóan mindenütt, Európában is. Ha ugyanis visszatekintünk e protestáns szekták egyházi elő­ történetére 19 ezek dokumentumaiban, mindenekelőtt a kvékereknél és ; baptistáknál, egészen a XVII. századig (és éppen 19. Soroljunk fcl néhány írást a Németországban kevéssé ismC11 régebbi irodalomból: a baptisták történetének rövid vázlatát nyújtja Vedder: A short history of the Baptists (A baptisták rövid története) (2. kiad .. 1897, London). Hanserd Knollyról lásd Culross: H. Kn., Baptist Manuals (Baptista szet1artáskönyvck), II. köt. és P. Gould (London, 1891). Az újrakeresztelők töt1énetéhcz: E. B. Bax: Rise andfalI of the Anabatists (Az anabaptisták tündöklése és bukása), New York 1902. Smythről: Henry M. Dexter? The true story of John Smyth, the Se-baptist, as told by himself and his contemporains (John Smyth. a baptista igaz töt1énele, úgy, ahogyan ő maga és kOl1ársai elbeszélik), Boston. 1881. A Hanserd Knolly Társaság fontos kiadványait (a Társaság számál'a nyomta J. Halden. Castle Street, Finsbury 1846-1854) már idéztük. To'vábbi hivatalos dokumentumokat lásd The Baptist Church Manual (A baptista szeI1artáskönyv) (.T. Newton Brown, a teológia doktora, Philadelphia. American Baptist Pub. Soc., Arch Street). A kvékerekről Sharpless korábban már idézett művén kívül A. C. Applegat1h: 77Je Qllakers in PelJ/JS~vlvania (A kvékerek Pennsylvaniában), a John Hopkins University Studies in History and political Science, X. sor., VIII., IX. köt. G. Lorimer: Baptists in History (A baptisták a történelemben), N ew York, 1902. J. A. Seiss: Baptist system e:;amined (A baptista rendszer vizsgálata), (Lutheran Public. S., 1902). Uj-Angliáról (Doyleon kívül): a Afassachusetts Historical Collections (Massachusettsi Történeti Gyűjtemények), továbbá:, Weeden: Economic and social history of New-EnglalJd 1620-1789 (Uj-Anglia gazdaság- és társadalomtörténete 1620-1789 (2 kötetben), Daniel W. Howe: The Puritan Republic (A puritán köztársaság) (Indianapolis, Bowen Merrill Cl' Publ.). A "covenant" (szövetség, egyezmény - a ford.) eszméj ének a régebbi presbiterianizmusban való fejlődéséről, e szekta egyházi fegyelméről és viszonyáról egyfelől a hivatalos egyházhoz, másfelől a kongregacionalistákhoz és más szektásokhoz lásd Burrage: The Church Covenant Idea (Az egyházi szövetség eszméje), 1904; ua: The early English DisselJters (A korai angol dissenterek), 1912, továbbá W. M. Macphail: The Presbyterian Church (A presbiteriánus egyház), 1918; J. Brown: The Engfish Puritans (Az angol puritánok), 1910; fontos dokumentumokat lásd Usher: The Presbyterian move ment J584-89 (A presbiteriánus mozg a-

242

a

v~}ág bűnös gyer~ekei" még üzleti téren is bizalm~tlanok eg~n;ás

lrdnt, :l~zont a Jamboroknak a vallás feltételéhez kötött becsüle,tessegeben megbíznak;20 ezért nekik és csak nekik adnak hitelt naluk hel7ezlk el pénzüket letétbe s az ő boltjaikban vásárolnak' l~ert ott es csakis ott szolgálják ki őket megbízhatóan és szabot; arakon -;, a b~ptisták tudvalevőleg mindig is igényt ta/tottak arra ~lOgy elsokke~t ők deklarálták ezt elvként."1 Mármost hogy a~ Istenek azt, .akl akár áldozata révén, akár életvitelének mó~ával kedv.es nekl~, gazdagságg~l áldják meg, az persze viJágszelte elterJ~~t elke~zelé,s volt. Am hogy ezt tudatosan kapcsolatba hozzak avallasos eletvItel ezen módjával, a "honesty is the best Ion: } 5,84-~?). Com., Soc. 190,5. Ez csak igen hozzávetőleges megállapItasat nJ uJIJa a szamunkra lenyegesnek. 20. Ez annyira magától értetődőnek számított a XVII. században hogy .~ mmt ~orábban már említettem - Bunyan (Pi/arim 's Proe:res; [A zarandok utJal:,TaL!c!1l1itz kiad., 114. o.) egyenesen ~zt az érvet adja ,.MI. Money-love szaJab~ hogy lehetünk vallásosak azért, hogy meggazdagodJunk, küJönösen, hogy megsokszorozzuk ligyfeleink szám~t: me~i az, hogy ml o.kb,0IIe11lil1~ vallásosak, végül is közömbös kell hogy legyen. 21. R3JtLtk kIvul a kvekerek ts. ahogy a következő passzus bizonyítja. amelyre annaktdeJén E. Bemstein úr mutatott rá nekem: "But it was not only t~ .I11atters which releted to the law of the land where the primitive membel' he!d thell~ words and engagements saCI·ed. This trait was remat'ked to be true of them m their concems in trade. On their fIrst appearance as a socIety they ,suffered as tradesmen, because others, displeased with the pecullanty of theIr manners. withdrew their custom from their shops. But m a httle time the great outery against them was, that they got the trade of the country mto thetr hands. This outCly arose in part from a strict exemtion ofaIl,commerclal agreements betvveen them and other, and because they nevel asked tv"? pnces for the commodi/ies they so ld. " (De ez nemcsak annak az orszagnak a :örvényére tartozó ügyekben volt így, ahol az eredetI tago~ szavukat es kötelezettségeiket szentnek tekintettél<. Ezt a .Iellegzetes~,eg~ket Igaznak állapították meg kereskedelmi ügyeikben. AmIkor ?,loszor Jelentek meg Társaságként, megszenvedték ezt mint keresk~do.k, mert mások, akiknek nem tetszettek furcsa szokásaik, ottha~y:ák ~zletelket. ?e kevés i,dő múlva azzal zúdultak fel ellenük, hogy kez~kbe kaparmtották az orszag kereskedelmét. Ez a felzúdulás részben abbol fakadt, hogy szigorúan mentesültek másokkal való minden kereskedelmI ,megállap?dástól, és mert soha nem kértek kétféle árat az általuk eladort aruczkkekert.,. - Thomas Clarkson: A Portraitw'e of the Christl,an ~rofe:slOn ~nd Practi~e ,of t/:ze Society of Friends (A kvékerek tarsasaga kereszteny hitvallasanak és gyakorlatának leírása), 3. kiad., London 1867,276. o. (Az 1. kiadás 1830 körül jelent meg.)· .

243

policy" ("a becsületesség a legjobb politika': ~ a,ford.) ~orakapj­ talista elve szerint, az, ha nem IS teljesen klzarolag, de ~bben a folyamatosságban és ilyen következetesen csakis ezeknel a ~ro­ testáns szektákná! található meg. 22 De nemcsak ez az .etlka, amelyről már az előző tanulmányba.n is részlete~eb?en szo hanem mindenekelőtt a társadalmi Jutalmak es tegyelmc;ze~1 eszközök, és egyáltalában a protestáns szekták egész szervezeti alapja, valamennyi hatás ával eg,Yetemben, az aszketJk:l: ~zek­ taképződés kezdeteire nyúlnak vissza. Azok a mal ame:tl~at, maradványok az egyházi életszabályo,zás v,alat~lkor rendkl;ul ,a,thatóan érvényesülő szervezetének utohullamal. HogY.:ls~an ~assuk ezek fajtáját, hatásának módját és irányát, tekmtsuk at mmdezt

:0,1::

röviden. . , , , k ( h' A protestantizmus on belül a "beltever s churc,h -n.e :,a 1vők egvházának" - a ford.) - egy valóban szent nep sZlgor:r~n ~z "iaazi'~ keresztényekre korlátozott, ezért voluntarist~, a vdagtol el~onult közösséaének - elve először 1523-24-ben ZUrIchben, az újrakeresztelőkné'l merült fel világosan,23 akik 1525-ben, csatla22. Az egész, tipikusan polgári etika valamennY,i aszketikus szektánál és konventikulumnál kezdettől fogva közös volt es azonos azza~, a:nelvet Amerikában még a jelenkorig is gyakoroltak. T!l~sn~k szan;lto;t például a metodistáknál: 1. sok szót ejteni a vétel nel es eladasn,al ("alkudozni"), - 2. elvámolatlan áruval kereskedl:I" 3. az orszag törvénve által megengedettnél magasabb kamatot sZaJTIItam, -~. "foldI kincseket ayüjteni" (= a tőkét" vagyanná ,,' változtatm),. - ). hlt~l: felvenni a;élkül, hogy biztosak lennének abban, hogy VIssza tudjak .... ," ') fizetni, - 6. mindennemü pazarlás.. 23. Források ehhez Zwingli nyIlatkozatai (~ussh I, 228., vo. :,,4~., 253.,263) és Elenchus contra catabaptistas (Cafolat a katabap,tlsta~kal szemben) c. müve (Werke III, 357., 362.). ZWll1g11l1ek a saJat gyulekezetében jellemző módon igen sok vesződsége. vol.t az antJp~d~b~p­ tistákkal (gyermekkeresztséget ellenzőkkel), akIk vIs~~,nt az uJlakeltehát a voluntanzmusban az has) szen eszte1,,· o l" k"lo"nválásban". U " le' '.nt' elve,t tendőt látták. Minden" wicked liar" (bűnös hazug - a ford. IZai a~a, ~z egyházból és csak a "faithfull" (hívők - a ford.) és gyelmekelk be~ocsatasat kÖvetelte egv r. J akabhoz intézett 1603. évi browl11sta beadvany. De a , ,,, l~e~) l -S84-ben kelt (presbiteriánus) Directory of Church (va lOSZlI1U b d . I Gov., ernment (az Egyházvezetés Irányelve - a ford.) (az ere e;l. ~.~PJan I" ". közzétéve A. F. Scott-Pearson heIdelberg! dlsszertacIOJaban, e OSZOl d"k ' "h 1912) 37. cikkelye is követeli, hogy csak azokat enge Je urvacsOla oz, akik alávetették magukat a fegyelemnek vagy "hteras testJmol11a:es idoneas aliunde attuleriut" (alkalmas bizonyító okmányt hoznak mashonnan).

kozva Thomas Münzerhez - ő elvetette a gyermekkeresztséget, de nem követelte a végső konzekvenciát: a gyernlekként megkeresztelt felnöttek újbóli megkeresztelését (az újrakeresztelést) __ bevezették a felnőttek keresztelését (beleértve az esetleges újrakeresztelést). Vándorló mesterlegények, az újrakeresztelő mozgalom fő támaszai, annak eszméjét, valahányszor elnyomták, új meg új területekre vitték át. Nem kívánunk itt egyenként kitérni e voluntarisztikus benső aszkézis egyes kifejeződéseire: a régi újrakereszte]ökre, a mennonitákra, a baptistákra, a kvékerekre, és azt sem akmjuk újból kifejteni, hogyan szorítottak minden aszketikus felekezetet, a kálvinizmust2 4 és a metodizmust is újból 24. Az ecclesia pura (tiszta egyház - él ford.) követelésébőllogikusan következö szektás-voluntarista elv problematikája él reformált (kálvinista), a szektaelvet elutasító egyház számára d~gmatikusan különösen világosan szembetünik a modern korban ll. Ku)pernél (az ismeit későb­ bi miniszterelnöknél). Mindenekelőtt lezáró programiratában: Separatie en doleantie (Amszterdam, 1890). A probléma szerinte annak a következménye, hogya nem-katolikus kereszténységben nincs egy csalhatatlan tanítói/árum, ami magával vonja, hogy a látható egyház" teste" nem lehet a régi reformáliak értelmében való "Corpus Christi", hanem szükségképpen hely és idő szerint megosztottnak és emberi fogyatékosságokkal terheltnek kell maradnia. Egy látható egyház csak a hívők akarati aktusa révén keletkezik a Krisztus által nekik adott felhatalmazásnál fogva, s ezért a potestas ecclesiastica (egyházi hatalom _ a ford.) nem magánál Krisztusnál van, nem is a lelkészeknéL hanem csakis a hívő gyülekezetnél (kapcsolódás Voetiushoz). Gyülekezetek jogilag önkéntes egyesülése révén - amely azonban vallási kötelesség - keletkezik a nagyobb közösség. A római alapelvet, hogy aki az egyház tagja, az ezáltal eo ipso (magától- a ford.) lakóhelyének gyülekezeti tagja is, el kellett vetni. A keresztség csak passzív "membrum incompletum"-má (nem teUes taggá - a ford.) tesz és nem ad semmilyen jogot. Nem már a keresztség, hanem csak "belijdenis en stipulatie" tesznek jogi éItelemben aktív gyülekezeti taggá, s a gyülekezeti tagság (és csakis ez) azonos a disciplina ecclesiae (egyházi fegyelem - a ford.) alá rendeléssel (megint kapcsolódás Voetiushoz). Az egyházjog a láthatá egyháznak éppen az emberek által létrehozott, igaz, Isten rendeléseihez kötött, de nem magát Istent kifejező elöírásait tárgyalja (vö. Voetius, Pol. Eccles. I. köt. l. és ll. o.). Mindezek independista változatai az eredeti református egyházalkotmány-jognak (ahogy azt különösenjól Rieker fejtette ki) agyülekezetnek, tehát a világiaknak a felvételnél való aktív közreműködése éltelmében. Az egész gyülekezetnek ez az aktív közremüködése Új-Angliában is egy folyton a sikeresen behatoló "johnsonista", a "ruling elders" (korányzó presbiterek - a ford.) egyházi uralmát képviselő irányzat elleni állandó harcban először a brownista independensek által

244 245

ugyanarra a pályára: vagy a példás keresztények konventikulunla az egyházon belül (pietizmus), vagy pedig a kifogástalanokként legitimált teljes jogú egyházi polgároknak millt az egyházfö/ölti uraknak a közössége, amelybe a többiek csak mint a csökkent értékű keresztények passzív, fegyelmezésnek alávetett rendje tartoznak (independentizmus). A két strukturális elv - "egyház" mint kegyelmi intézmény, vagy "szekta" mint a vallásilag kvalifikáltak egyesülete külső és belső konfliktusa a protestantizmusban évszázadokon át húzódik Zw inglitől Kuyperig és Stöckerig. Itt azonban a voluntarisztikus elvnek csupán az életvitel befolyásolása szempontjából gyakorlatilag fontos konzekvenciáit akarjuk szemügyre venni. Emlékszünk még: hogy az úrvacsora istentelenek részvételétől való tisztántartásának döntő gondolata s ebben a gondolatban domborodik ki az úrvacsora központi társadalmi jelentősége a keresztény közösségek számára - ugyan a szektaalkotás konzekvenciáját le nem vonó felekezeteknél, különösen az eleve elrendelést hirdető puritán oknál is az egyházi fegyelem kezelésének olyan fajtáj ához vezetett, amely hatásában közel járt a szekták fegyelméhez;25 de hogy maguknál a szekrögzített program volt. Hogy csak "regenerates"-t (újjászületetteket - a ford.) vegyenek fel (Baillie szerint ,AO-ből csak egyet"), az magától élietődött. Hasonlóképpen a XIX. században a skót independensek egyházelmélete is (Sack, i. h.), akik szintén megkövetelték a külön felvételi határozatot. De maga a Kuyper-féle egyházelmélet egyebekben természetesen nem "kongregacionalista". Az egyes gyülekezetk általa meghatározott vallási kötelezettsége, hogy csatlakozzanak az összegyházhoz és tartozzanak hozzá, csak akkor nem áll fenn és csak akkor következik be a "szeparáció" kötelezettsége - mert egy helységben csak egy törvényes egyház lehet -, ha a "doleantie": a kísérlet, hogy a romlott összegyházat aktív protestálással és passzív obstrukció val megjavítsák (doleeren = protestáini már a XVII. században előfordul mint terminus), minden eszköz kimerülése után végérvényesen hasztalan marad, és engedni kell az erőszaknak. Akkor persze, minthogy az egyházban nincsenek "alattvalók", hanem a hívők mint olyanok egy istenadta hivatalt töltenek be, az önálló konstituálódás kötelesség. Mert: forradalmak lehetnek Isten iránti kötelességek (Kuyper, De conflict gekomen, 30/1.). - Kuyper is (mint Voetius) a régi independens állásponton van: hogy csak az úrvacsorában engedélyezés révén részesedők teljes jogú tagjai az egyháznak és csak ők képesek gyermekeikért a kezességet vállalni a keresztségben: hívő egyházi élielemben a belsőleg megtért, jogi értelemben csak az úrvacsorához engedett. 25, Kuyper számára (Dreigend conflict, 1886) alapfeltétel, hogy b{[n, ha az úrvacsorát nem tartják tisztán a hitetlenektől (41. o.; hivatkozás L

246

l~vé] a Korinthusbeliekhez, 11,26,27,29: l. levél Timótheushoz, S, 22: Janos JeL, 18,4). J óllchel az ,,Isten előtti" kegyelmi állapotról az egyhá~ ellentetben a "labadistákkal" (radikális pietistákkal) - soha nem mondoti véleményt; de az úrvacsorához em~edést illetően csak a hit és a~ életvitel dönt. A XVI. és XVIl. századi németalföldi zsinatok tárgyalasa! tele vannak az úrvacsorához engedés előfeltételeinek meavitatásávaJ: délhollandiai IS74. évi zsinat~ nem lehet úrvacsorát nyDjtani ott, aholmncs szervezett gyülekezet, melynek presbiterci és diakónusai gondoskodnak arról. hogy méltatlant ne engedjenek oda; IS75. évi ro[t?rclaml zsmat: nem engedhető oda egyetlen olyan sem, aki nyilvánvaloan megbotránkoztató életet él (al. odaengedés a gyülekezet presbiterel, nem egyoldalúan a prédikátor révén tÖliént, és csaknem mindia a gyüle~ezet a.z, amely - sokszor szemben a prédikátor általi lanyh[bb kezelessel- Ilyen aggályokat támaszt: vö. pl. a Reitsmánál, ll. köt. 231. ~. tárgya~t esetet); kérdés, hogy egy férfi, akinek anabaptista a felesége, urvacsorahoz engedhető-e: 1619. évi leideni zsinat. 114. cikkely: hogy ~gy "lombardhltelt nyújtónak" az alkalmazottja odaengedhető-e, 1595. ev: dev::~teri tartományi zsinat, 21. cikkely; hogy "csődbejutottak" (])99. eVI alkmaaJ-i zsinat, ll. cikkely, 1605. évi alkmaari z~inat. 28. Cikkely) és olyanok, akik egyezséget kötöttek (1618. évi enkhuizeni északhollandiai zsinat, Grav. Class. Amstel, 16. sz.) odaengedhetők-e. Az utóbbi kérdésre igen a válasz abban az esetben, ha az egyháztanács a vagyonllstát kielégítőnek és az amellett készített kikötést élelemről és ruházatról az adós és családja számára megfelelőnek találja, de különö.sen akk~r, ha a hitelezők kijelentik, hogy az egyezséggel ~eg vannak elegedve es az adós részéről tartozáselismerés történik. A . .Iombardhitelt nyújtók" oda nem engedésérőllásd fentebb. Házasfelek kizárása összeférhetetlenség esetén: Reitsma III. 91. o., a peres felek kibékülése követelm~ny ~z ?~aengedés előtt, és távol tartandók, amíg a per tart, egy becsuletseliesl perben alulmaradtnak, aki fellebbezett, feltételes odaengedése, III. 176. o. - Az úrvacsorából való kizárást. ha az érdemessé,g vizsgálata (de akkor még a lelkipász.tor, nem a gyüiekezet által) nemJ~li eredménnyel, Kálvin alkalmasint először a strasbourgi francia emIgransok gyülekezetében vitte keresztül. A kiközösítést Kálvin eredeti tana szerint (Inst. Chr. Rel. IV. c. 12,4. O., ahol az isteni szentencia kihirdetéseként jelöl~ meg) jogszerűen tulajdonképpen csak reprobáltakra kellett klszabm, de (uo. 5. o.) mégis a "javítás" eszközeként is tárgyalj~. Amerikában a formális kiközösítés a baptistáknállegalábbis a nagyvarosokban most igen ritka, és a gyakorlatban "dropping"-gal: egyszerű hallgatólagos törléssel helyettesítik. A szektáknál és az independenseknél mindig a világiak voltak az egyházi fegyelem tipikus hordOZÓI, míg az eredetileg kálvinista-presbiteriánus egyházi fegyelem kIfejezetten tervszerű uralomra törekedett állam és egyház fölött. Mindamellett már az angol presbiteriánusok 1584. évi Directory-ja (220. o. I. Jegyzet, a magyar szövegben 23. jegyz.) a világi presbitereket az egyházJakkal egyenlő számban bevonta a kormányzó testületbe és az egyházvezetés felsőbb hatóságaiba.

247

táknál éppen keletkezésük első időszakában közve~lenül döntő volt 26 Már az első következetes voluntansta, Browne Treatise of Reformation without tarying for anie" ("Késedelem ~élkü\i éltekezés a reformációró\" - a ford.) c. müvében (valósZÍnűlea 1582) az episzkopalizmus és a presbiterianizmus elutasításabmellett szóló fő indokként a "wicked men"-nel ("bünös emberekkel" - a ford.) való úrvacsora-közösség kényszerét emeli kiY A presbiteriánus egyházban hiába fáradoztak azon, hogy ezzel a problémával boldoguljanak. Már Erzsébet korában

jelentőségű

Ám olykor különbözőképpen volt szabályozva a presbiterek és a

gyülekez~t egymáshoz való helyzete. Ahogya (presbiteriánus), Hosszú

Parlament 1645-ben a (világi) presbiteriánusok kezébe adta az urvac~o­ rából való kizárást úgy az 1647 körüli "Cambridge Platform" is UjAngliában. De a skót independenseknél még a XIX. század köze~én ,IS szokásban volt rossz életvitel miatt feljelentést tenl1l egy blzottsagnal, amelynek jelentése alapján az egész gyiileke::ei dö~tö(t ,a kizár~sról, az egyes ember egyetemleges felelősségéről vallott sZIgoru felfogas ,eneImében. Ez teljesen megfelelt az 1. Jakab királyhoz 1603-ban benyuJtott. már idézett brownista hitvallásnak (Dexterm, i. m. 308. o.), míg a "johnsonisták" a (választott) presbiterek szuverenitását biblikusnak t~kintették, mondván, hogy ezek a gyülekezet határozatával szem?et; IS alkalmazhassanak kiközösítést (Ainsworth elszakadása alkalmaboI). A megfelelő viszonyokról a korai angol presbiteriánusoknállásd a 218. o. 1. Jegyzetének - a magyar szövegben 19. jegyz. - vég~n idézett irodalmat és a 220. o. l. jegyzetében - a magyar szövegben 2_1. Jegyz. idézett Pearson-féle disszertációt. 26. Egyébként ugyanezt az alapelvet képviselték a németalföldi pietisták is. Pl. Lodensteijn azon az állásponton volt, hogya nem újjászületettekkel - s ezek szerinte kifejezetten az olyanok" akik ne~l viselik magukon az újjászületésjegyeit - nem szabad egyutt urvacsor.at venni, sőt odáig ment, hogy ellenezte a Jvfiatyánk gyermekekkel egyu.~ való imádkozását, mert hiszen ők még nem lettek "Isten gyermekeI. Köhler még olykor találkozott Németalföldön azzzal a nézettel" hogy.az újjászületett egyáltalán nem vétkezik. A kálvinista ortodOXia es a BIbliában való bámulatos jártasság éppen a kispolgán tömegekben volt képviselve. És éppen az ortodoxia volt itt az is, amely - bizalmatlan lévén a teolóaiai müveltség iránt még az 1852-es egyházszabályzattal szemben is (~gy kielégítően szigorú "censura mo rum" (erkölcssz,ab~­ lyozás - a ford.) hiánya mellett) a világiaknak a zs~natban .valo ~ul csekély képviseletét fájlalta -, ami akkor Németorszagban bl~onyara egyetlen lutheránus ortodox egyházi pártnak se Jutott volna eszebe. 27. Idézve Dexter: Congregationalism of the last 300 years as seen in its litt. (Az utolsó 300 év kongregacionalizmusa az irodalom tükrében), New York, 1880,97. o. 248

(wandworthi konferencia) ez volt a döntő pont 28 A kérdés, hoay ki zárhat ki embereket az úrvacsorából, az angol fonadal~1i

parlamentben aztán újra meg újra szerepet játszott Először (1645-ben) úgy gondolták, hogy a lelkészek és a presbiterek (tehát világiak) szabadon rendelkezzenek efelől. Amellett a parlament próbálta megállapítani azokat az eseteket, amelyekben a kizárás megengedhető lenne, az összes többit a parlament jóváhagyásához kötni: ez "erastianizmus", amely ellen a westminsteri gyűlés élesen tiltakozott. Az independensek Pártj a azzal tűnt ki, hogy a helyben lakó és vallásilag teljes értékűnek elismert gyülekezeti tagokon kívül csak igazolvánnyal (ticket) rendelkező személyeket engedett az úrvacsorához; külső személyeknek csak kifogástalannak minősítettek ajánlása alapján adtak igazolványt. A más helyre költözés és utazás esetére kiállított minősítési bizonyítványok (letters of recommendation) szintén már a XVII. századba tartoznak. 29 A hivatalos egyházon belül Baxter konventikulumai (egyesülései), amelyeket 1657-ben 16 grófságban bevezettek, me~próbáltak egyfajta önkéntes cenzúrahatóságként berendezkedl1I, amely a minősítésnél, valamint a "scandalous persons" ("megbotránkoztató személyek" - a ford.) az úrvacsorából való kizárásánál segítséget nyújt a lelkésznek. 30 Hasonló . 28. Az angol presbiteriánusok Erzsébet korában az Angol Egyház 39 clkkelyét el akarták ismerni (a mi szempontunkból itt nem érdekes 34-36. cikkelyekre vonatkozó fenntariásokkal). 29. Ahhoz, hogya helyi baptistagyüIekezetbenem tartozó baptistákat az úrvacsorához engedjenek, máshová való baptistáknak a XVII. században letters .of recommandation-re volt szükségük; nem-baptistákat csak a gyülekezet által végzett vizsgálat és meghozott határozat után lehetett odaengedni (Függelék az 1689-es Hanserd Knolly Hitvalláshoz, West Church, Pennsylvania, 1817). A jogosultnak minősítettre nézve náluk is dogmatikus úrvacsora-kényszer állt fenn: a lakóhelye érvényesen megalakult gyülekezetéhez nem csatlakozni az egyháztól való elszakadást (schismát) jelentett. A más gyülekezetekkel való kötelességszerű közösséget illetően az álláspont hasonló volt, mint Kuypernél (lásd a 220. o. 2. jegyzetét - a magyar szövegben 24. jegyz.); de elutasítottak bárminenn7 bíráskodást az egyes egyházakfölött. A litterae testimonialesről (bizonyító okmányokról) a covenantereknél és a korai angol presbiteriánusoknál lásd fent, a 220. o. 1. jegyzetét - a magyar szövegben 24. jegyz. -és a218. o. l. jegyzetében - a magyar szövegben 19. jegyz. - idézett irodalmat. 30. Shaw: Church Hist. under the Commonwealth (Egyháztörténet a Köztársaság idején), II., 152-165. o.; Gar'diner: Commonwealth (Köztársaság), III., 231. o. 249

volt a szándéka már a westminsteri gyűlés ,,5 dissenting bret.~"-'e' k ( 5 dl' ssenter hittestvérének" -- a ford.) -- AHollandlat ren l ne " l meúárt , felső osztá!yokbóJ származó menekültekne~ - azza a javaslatukkal, hogy az egyházközség me!le[~ engedelyezzenek 'voluntarisztikus konaregációkat és ezeknek IS adjanak valasztójogot a zsinatra. (Jj~Angliában az egész egyháztö~énet te~e van azon kérdés körLili harcokkal, hogy kmek lehet resze a szentségekben (például keresztszülői minőségben is), hogy, a ~zent­ séaekbő! kizártak gyermekeit szabad-e megkeresztelm>i es mlly:n fenntartásokkal stb. Hiszen a nehézsé~ abban_;o,lt, .l~ogy egyrészt csak az érdemesnek volt szabad.a~,urvac~ot,abol lesz:: sülnie, annak viszont azt el kellett fogadma;'- a saJat erdemesse,? iránti kétely tehát nem tett bűntelenné,33 másrészt az?nban a ayülekezet Istennel szemben eayetemlegesenjelelr az urvacso~ának érdemtelenektől, különö:en reprobáltaktól'4 való, tisztántaIiásáéti. Mindenekelőtt tehát azéli felelt, hogy egy erden:~s, azaz kegyben álló lelkész szolgáitassa ki az úrva~sorát. Ezzel uJr,a felmerültek ősrégi egyházalkotmányi problémak. Hasztala~ k:sérlet volt Baxter kompromisszumos javaslata: hogy le~alabbl: szükség esetén egy méltatlan, vagyis életvitelében ,~lfogaso~hato lelkésztől való elfogadás is megengedhető legyen:" aszemelyes karizma régi donatista elve és az intézmé~yes ~egyelem~~k a kato l ikus egyházban a pap eltörölhetetlen status a altal radlk~llsan megalapozott, de a hivatalos reforwegyház.akban IS ~ral~o~o ~l;e könyörtelenül összeütköztek,36 mint a koraI keresztenyseg IdeJ en.

a

mind a lelkész, mind az úrvacsorában érdemességéért való vallási felelősségén alapult az independens gondolatvilág kompromisszumot nem ismerő radikalizmusa. annyiban is maradt a dolog elvben. Tudvalevően még az utóbbi évtizedekben is a Kuyper-féle egyházszakadás Hollandiában, a maga messzemenő politikai következményeiveJ az alábbi okokból keletkezett: a Herformde Kerk der Nederlanden zsinati egyházvezetésének igényeivel szemben egy amszterdami templomi gyülekezett presbitere i - világiak, élükön Kuyper későbbi miniszterelnökkel, aki szintén egyszerű világi presbiter volt - vonakodtak külső, az ő álláspontj ukról nézve méltatlan vagy hitetlen lelkészek konfirmáció-igazolásait elégségesnek elismerni az úrvacsorában részesüléshez 37 Lényegében pontosan részesülő

Il.. 108. o. . 'bb r t 34. Hogy az eleve elrendelés tana itt is menny!re a legtl,szta .' IpUS képviseli, és hogy milyen nagy volt ajogtalanul ujra meg ~Jla ketsegbe vont gyakorlati jelentősége, azt mi sem ;nut~tJaolyan ;l:agosan, mmt az elkeseredett vita arról, hogy - az eletvlte\uk tanusaga szennt :reprobáltak: gyermekeinek megkeresztelését .. sz~bad-e megenge,dm. A négy amszterdami m~nekült-gyülekezet kozul harom (~X~II. szazad elején) mellette volt; Uj-Angliában azonban csa~ az 1~)7. ~VI ,,~alf­ W;y-Covenant" tett engedményt ebben. Hollandlat !lletoen lasd 22_. o. l. jegyz. - magyar 25. jegyz. 35. L m., II., 110. o.

36. Már a XVI l. század elején a konventikulumok elleni tilalom általános kultúrharc ot gerjesztett Hollandiában (Slijkgeuzen). Rettenetes szigorral jál1 el Erzsébet a konventikulumok ellen (1593-ban halálbüntetést helyezett kilátásba). Ennek oka az aszketikus vallásosság tekintélyellenes jellege, vagy ebben az esetben inkább: az egyházi tekintélynek a világival szembeni konkurencia-viszonya (Cartwright kifejezetlen követelte, hogy a fejedelmekkel szemben is megengedhető legyen a kiközösítés). Csakugyan szükségszerű volt, hogy elrettentően hasson Skócia példája. amely a presbiteriánus egyházi fegyelemnek és a király elleni klerikális uralomnak a klasszikus talaja volt. 37. Liberális amszterdami polgárok a gyermekeiket, hogyelkerüljék az 0l10dox lelkészek hitbéli nyomását, szomszédos gyülekezetek liberális lelkészeihez küldték, hogy ott részesüljenek a konfirmálandók oktatásában. Az érintett amszterdami gyülekezet kerkraadja (egyháztanácsa) (1886-ban) vonakodott elismerni az úrvacsorát vevők erkölcsös magaviseletéről ilyen lelkészek által kiállított bizonyítványokat és kizárta őket az úrvacsorából, mert annak tisztának kell maradnia, és mert Istennek inkább kell engedelmeskedni, mint az embereknek. Amikor a zsinati bizottság helyt adott az említett elhajlás elleni panasznak:, az egyháztanács, megtagadva az engedelmességet; új szabályzatot fogadott el. amely felfüggesztés esetére kizárólag a meglévő egyháztanácsot ruházta fel rendelkezési joggal az egyház fölött, megtagadta a közösséget, s a már felfüggesztett (világi) presbiterek, Rutgers és Kuyper a felállított őrök ellenére csellel hatalmukba kerítették a Nieuwe Kerk-et (Új templomot) (vö. Hogerfeil: De kerkelijkestrijd te Amsterdam j 886, valamint Kuyper idézett írásait). Már a húszas években Bilderdijk és tanítványai, Isaak: da Costa és Abraham Capadose (két kikeresztelkedett zsidó) vezetésével megindult a predesztinaciánus (ezért pl. a négerek rabszolgaságának megszüntetését a gondviselésbe való beavatkozásként, éppúgy, mint az oltást elutasító!) s a hiányzó egyházi fegyelem, valamint a szentségeknek méltatlanok számára való kiszolgáltatása

250

251

31. Ez ellen már a brownisták I. Jakab királyhoz intézett 1603. évi beadvánva tiltakozik. . .' , 32. E~t az alapelvet mondták ki pl. az 1585. éVI edaml zsmat hatarozatai (a Reitsma-gyüjteményben 139. o.). . _ . . 33. A kételkedő gyülekezeti tago knak (az Angol Egyhaz2). clkkelye miatti) félelmét az úrvacsorától behatóan tárgyalja Baxter: Eccles. Dzr.,

ez volt a presbiteriánusok és az independensek ellentéte a XVL században. Ugyanis a gyülekezet felelősségéből döntöen fontos következmények származtak. A voluntarisztikus elv mellett: érdemesek, és csakis ilyenek szabad bebocsátása a gyülekezeti tagok sorába, a helyi egyes úrvacsora-gyülekezet szuverenitásának elve. Hiszen csak ez ítélhette meg személyes ismeretség és vizsgálat révén, hogy egy tag alkalmas-e, nem pedig egy helyközi közösség mégoly szabadon választott egyházvezetősége. És csak korlátozott taglétszám esetén tehette ezt meg: csakis viszonylag kis gyülekezetek feleltek meg az elvnek. 3s Ezért, ahol a gyülekezetek túl nagyok voltak ehhez, ott konventikulumokat hoztak létre, mint a pietizmusban, vagy pedig, mint a mewdizmusban, a tagokat csoportokban egyesítették, amelyek az cgyházijegyclcm hordozói voltak. 39 Mert ez: a rendkívül merev erkölcsi szigor40 ellen buzgolkodó mozgalom. és különválásukhoz vezetett. Az "Afgeschiedenen gereformeerten Gemeente" (különvált reformált gyülekezetek) 1840. évi amszterdami zsinata a dordrechti kánon elfogadásával elutasított mindenfajta uralmat (gezag) "az egyházon belül vagy fölötte". - Bilderdijk tanítványai közé tartozott Groen van Prinsterer. 38. Klasszikus megfogalmazása már az 1611. évi "Amszterdami Hitvallás"-ban (a Hanserd Knolly Társaság Közleményei, 10. köt.). 16. cikkely: That the members of every church and congregation ought to knmv one another, ... therefore a church ought not to consist of such a multitude as cannot have practical knowledge one of another. (l-rogy minden egyházközség és gyülekezet tagjainak ismerniük kell egymást, ezért egy egyházközség ne álljon olyan sokaságból, hogy gyakorlatilag ne ismerhessék egymást.) (A ford.) Ezért minden zsinati kormányzat és minden központi egyházi hatóság létrehozása végső soron már az elvtől való elpártolásnak számított. Így volt ez Massachusettsben, úgyszintént Angliában Cromwell alatt, ahol annakidején az 1641. évi parlamenti rendszabályok, amelyek minden egyes gyülekezetnek engedélyezték, hogy ortodox lelkészt szerezzen magának és prédikációkat rendezzen, megadták ajelet a baptisták és a radikális independensek beözönlésére. Az egyes gyülekezetet (akkor alighanem ténylegesen még: az egyes lelkészt) mint az egyházi fegyelem hordozóját az Usher által közzétett korapresbiteriánus Dedhami jegyzőkönyvek is előfeltételezik. Titkos szavazás a felvételhez: 1582. X. 22-ikei jegyzőkönyv: "That none be brought in az one of this company without the general consent of the whole" (Hogy senkit ne hozzanak be a társaság tagjaként az összesség általános j óváhagyása nélk.iil.) (A ford.) De ezek a puritánok már 1586-ban kinyilvánították ellentétüket a brownistákkal szemben, akik levonták a kongregacionalista következtetéseiket. 39. A metodisták "osztályai" mint közösségi lelkipásztorkodásuk alapja úgyszólván az egész szervezet gerincét alkották. 12-12 személyből kellett egy "osztályt" képezni, az osztályvezetőnek hetenként talál-

252

koznia kellett minden egyes taggal, vagy otthonában, vagy az osztályamelyen elsősorban az általános gyónás volt szokásban. A vez.etőnek könyvet keHett vezetnie a tag életvitelérőJ. Ez a könyvvitel szolgalt alapul többek között a bizonyítványok kiállításához a tagok költö~ködésekor. - Ez a szervezet mára alighanem mindenütt, az Egyesült Allamokban is régen felbomlott. Hogy milyen módon funkcionált az egyllázi fegyelem a régebbi puritanizmusban, azt felrnérhetjük a már korábban idézett dedhami jegyzökönyvben szereplő megjegyzésen, amely szerint az "admonition"-nek (intés, feddés, figyelmeztetés -- a ford.) a konvcntikulumban kell eJhangoznia, "if any things have been observed or by the brethrcn" (ha a testvérek bármit észrevettek vagy kikémleltek - a ford.). 40. Az egyházi fegyelem lutheránus területeken. kivált Németországban köztudomásúan igen fejletlen volt, illetve már korán teljesen felbomlott. E környezet hatására és az államhatalomnak aLltonó~ hierokratikus hatalmak konkurenciájára mindenün meglevő. de Németországban [úleröben maradt féltékenysége miatt ez a fegyelem a német refo7-mált területeken is, kivéve JLilich-Clevében ~s más rajnai területeken, kevéssé volt hatékony. (Mindamellett egészen a XIX. s~ázadig akadnak nyomai a fegyelmezésnek: az utolsó kiközösítés Pfalzban - ahol az 1563-as egyházi rendtartást a gyakorlatban természetesen már korán erastiánus szellemben kezelték- 1855-ben történt.) Csak a mennoniták és később a pietisták hoztak létre hatékony fegyelmező eszközöket és fegyelmi szervezeteket. (Menno szerint "látható egyház" csak ott létezett, ahol egyházi fegyelem állt fenn, s ennek magától értetődő alkotó része volt a rossz életvitel és a vegyes házasság miatti kiközösítés. A rhynsburgi kollegiánsok minden dogmát elvetettek és szerintük csak az ,.életvitel" számít.) A hugenottáknál az önmagában igen szigorú egyhaZl fegyelmet alkalmilag újra megújra megbénította az, hogy óhatatlanul tekintettel kellett lenniük a politikailag náluk nélkülözhetetlen nemességre. Angliában a puritán egyházi fegyelemnek elsősorban a polgán-kapitalista középosztály volt híve, így például a londoni City. E.z nem félt a klérus uralmától, ezzel szemben az egyházi fegyelmet a tomegek megszelídítésének eszközévé akarta tenni. De a kézműves rétegek is nagy hívei voltak az egyházi fegyelemnek, s természetesen vIszonylag kevésbé a nemesek és a parasztok. Ellenfelei a politikai hatalmak voltak, Angliában ezért a parlament is. De nem .. osztályérdekek"', hanem, ahogyadokumentumokba vetett minden' pillantás muta1ja, vallási és mellettük politikai érdekek és meggyőződések játszottak elsődleges szerepet ezekben a kérdésekben. Ismeretes, mennyire szigorú volt az í0-angliai, de az európai eredeti puritán egyházi fegyelem lS. Cromwell dandártábornokai és biztosai között, akik az ő egyházfegyelmi közegei voltak, többször felmerül ajavaslat, hogy száműzzék az "ldle, debauched and profane persons" (semmittevő, romlott és szentségtörő személyek - a ford.) mindegyikét. - A metodistáknál megengedhető volt, hogy novíciusokat a próbaidő alatt rossz életvitel miatt minden további nélkül, teljes jogú tagokat bizottsági vizsgálat után

253

_ mégpedig a gyülekezet által gyakoro,lt szigorvolt a hanlladik olvan elkerülhetetlen elv, amelyet az urvacsoraközösség (vagy, ~ kvékereknél, az imaközösség) tisztántartásának érdeke megkövetelt. Az aszketikus szekták fegyelme valójában - ebben is hasonlóan a kolostori fegyelemhez - sokkal kérlelhetetlenebb volt, mint bámlelyik egyházé. Felállították a noviciátus elvét,41 Ellentétben a hivatalos protestáns egyházak alapelveivel, az erkölcsi vétségek miatt kitaszítottaktól gyakran meataaadtak minden érintkezést a gyülekezet tagjaival, ebben az ese~be~ tehát abszolút boj kotta l sújtották őket, üzleti vonatkozásban is, és olykor kerültek minden kapcsolatot nem-gyülekezetbeIiekkel kivéve amikor erre feltétlen szükség volt. FegyelmezésUk súlyp~ntját a világiak kezébe adták. Semmiféle egyházi

hatóság sem menthette fej a gyülekezetet Isten előtti egyetemleges felelőssége alóL Már a presbiteriánusoknál igen nagy volt a világi presbiterek súlya. Ám az indepentizmus és még inkább a baptizmus éppenséggel harcot jelentett a gyülekezet fölötti teológiai uralom ellen,43 és, ennek megfelelően, természetszerűen jelentette az ön igazgatás, figyelmeztetés és esetleges kiközösítés által gyakorolt erkölcsi ellenőrzés funkcióiba lépő világiak klerÍkalizálódását 44 Az egyházon belLili világi uralom kifejezésre jutott egyrészt a világiak prédikálási szabadsága (liberty of prophesying) iránti óhajban 45 (itt az őskeresztény gyülekezet állapotaira hivatkoztak), amelyen nemcsak a lutheránusok ütköztek meg a hivatásról, hanem a presbiteriánusok is az isteni rendről alkotott fogalmuk alapján; másrészt kifejezésre jutott egyáltalán a hivatásos teológus-prédikátorokkal való szembenállásban: mert csak a karizma, nem pedig az iskolázottság és a hivatal számít50n. 46 Más szekták persze nem vagy legalábbis nem tartósan vontak le olyan radikális konzekvenciákat, mint a kvékerek azzal az alapelvükkel, hogy az istentiszteleti gyülekezetben beszélhet bárki, de csak az, akit éppen megszállt a "lélek", hogy tehát

kizárjanak. A hugenoiták egyházi fegyelmét illetően (akik volta~éppen hosszú ideig gyakorlatilag "szeklaként" léteztek) a zsmatl Jegyzokonyvek többek között áruhamisítás és megbízhatatlanság miatti megrovas eseteit tüntetik fel: 6. zsinat (Avert. Gén. XIV); gyakoriak az öltözékre vonatkozó szabályok: rabszolgatartás és -kereskedelem megengedett: 27. zsinat; meglehetősen laza gyakorlat a kincstári igényekkel szemben (a kincstár zsarnok): 6. zsinat, cas de conc. dec. XIV:. uzsora uo. XV (vö. 2. genfi zsinat 17, ll. genfi zsinat 42). A korai angol presblleriánusokat a XVL század vége felé a hivatalos levelez~sekben "dlsclpllnarian"-eknek (a szigorú fegyelem híveinek - a ford.) nevezik. (Idézetek Pearsonnál, i. m.) 41. Bizonyára minden szektánál volt próbaidő, a metodistáknál pL 6 ' . . " hónap. 42. A westminsteri zsinat öt (independens) "dlssentmg brethren jének (szakadár testvérének - a ford.) "Apologetical Narration".~jében (apologetikus elbeszélésében a ford.) előtérbe helyeZik a "kozombos és formális keresztényektől" való elkülönülést Ez elemte csak a voluntarista szeparatizmust ielentette, nem a commercium (érintkezés - a ford.) megtagadását De Robinsonnak - egy szigorú kálvinistának s a dordrechti zsinat védelmezőjének (lásd róla Dexter: Congregatzonalism, 402. o.) az volt az eredeti, később enyhített véleménye, hogy az independentista szeparatistáknak nem szabad érintkezni~k a többle~­ kel-, még ha ezek (ami elképzelhetőnek számított) megvalasztottak IS. Igaz, a legtöbb szekta kerülte, hogy nyíltan magáénak vallja ezt az elvet, s némelyek kifejezetten elutasították -legalábbis mint alap~lvet. Baxter (Chr. Dir. IL, 100. o. 2. hasáb lent) éppenséggel úgy véll, ho~y ~a a családapa vagy a lelkipásztor, tehát nem az ember maga fe1e~os erte, akkor megnyugodhat abban, hogy egy istentelennel együtt lmadkozlk. Ez azonban nem puritán magatartás. A "mijdinge" a XVII. században Hollandiában a radikális újrakeresztelő szektáknál igenjelentős szerepet játszott

43. Ez már a XVII. század elején az amszterdami menekült-gyülekezeten belül igen élesen megmutatkozott a fejtegetésekben és harcokban. Éppígy Lancashire-ben a lelkés:::i egyházi fegyelem elutasítása és az a kívánság, hogy világi kormányzás legyen az egyházban, s világiak felügyeljenek az egyházi fegyelemre, döntő volt a cromwelli kor egyházon belüli harcaiban elfoglalt álláspontot illetően. 44. A presbiterek kinevezése az independens és baptista gyülekezeteken belül hosszú viták tárgya volt, melyek bennünket itt nem érdekelnek. 45. Ez ellen irányult aHosszú Parlament 1646. XIr. 31-ikei rendelete, amellyel csapást akaltak mérni az independensekre. Másrészt a liberty of prophesying elve mellett már Robinson írásban is kiállt Episzkopális álláspontról Jeremy Taylor tett engedményeket az elvnek (The liberty of prophesying. 1647). Cromwell "tryer"-jei (bírái a ford.) megkövetelték hat jóváhagyott gyülekezeti tag, köztük négy világi igazolását az engedély megadásához. Az angol reformáció kezdeti korszakában az "exercises"-t (lelki gyakorlatokat - a ford.) és a prophesyings-t buzgó anglikán püspökök sokszor nemcsak megtűrték, hanem bátorították is. Skóciában ezek (l560-ban) az egyházi tevékenység alkotmányos részei voltak, 1571-ben bevezették őket Northamptonban, kevéssel utána másutt is. De Erzsébet ragaszkodott betiltás ukhoz, Cartwright elleni 1573-as proklamációja értelmében. 46. Már Smyth azzal a követeléssellépett fel Amszterdamban, hogy az újjászületett még aBibliát sem talthatja maga előtt a prédikáció alatt.

254

255

egyáltalán nincs hivatásos lelkész 47 De ezeknél a szektáknál a lelkész alapvetóen nem mint "bérenc"48 tevékenykedik, hanem csak tiszteletbeli hivatást gyakorol, vagy pedig önkéntes tiszteletbeli adományokban részesül,49 vagy csak mellékfoglalkozásként, csupán költségtérítés fejében végzi munkáját;50 vagy bármikor elbocsátható, vagy egyfajta missziós szer-vezet áll fenn, amelynek vándorprédikátorai mindenkor csak egyazon körzetben dolgoznak,51 47. Persze ezt ma már nyilván sehol sem valósítják meg radikálisan. A hivatalos "legenda" az. hogy a gyülekezet tapasztalatai szerint a Lélek számára különösen hozzáférhető tagok az istentiszteleten egy külön padon, a gyülekezettel szemben ülnek és mély hallgatásba merülve várják, hogy aLélek mcgszállja egyiküket (vagy akár a gyülekezet egy másik tagját). De egy pennsylvaniai college-ban az istentiszteleten a Lélek sajnos nem - ahogy reméltem - a szép egyszerű viseletben a padon ülő idős hölgyet szállta meg, akinek karizmáját nagyon dicséI1ék, hanem - kétségtelenül megállapodás szerim - egy derék college-könyvtárost, aki igen tudós beszédet mondott arról a fogalomról, hogy mi is az, hogy "szent". 48. A szektások (Fox-típusúak és hasonlók) karizmatikus forradalmai a gyülekezetekben mindig azzal kezdődtek, hogy harcot indítottak a hivatalba helyezett javadalmas "bérenc" ellen és a Lélek által hajtott személy díjazás nélküli szabad prédikálásának apostoli elve mellett Heves viták folytak a parlamentben Goodwin, a kongregacionalista és Pryenne között, aki szemére vetette az előbbinek, hogy állítólagos dveivel ellentétben "livinget" Qavadalmat - a ford.) fogadott el, míg Goodwin kijelentette, hogy csak azt fogadja el, amit önként adnak. Az alapelv: hogy csak önkéntes adományok engedhetők meg a prédikátorok ellátására, szerepel a brownisták L Jakabhoz intézett 1603. évi beadványában (71. pont; ennélfogva tiltakozás a "popish livings" (pápaista javadalmak - a ford.) és a "jewish tithes" (zsidó tizedek - a ford.) ellen). 49. Ez utóbbit követelték az 1649. május l-jei Agreement of the People~ben (A nép egyezségé-ben - a ford,) minden prédikátor számára. 50. Igy tevékenykedtek a metodisták helyi prédikátorai. 51. A metodisták 1793-ban eltöröltek minden különbséget felszentelt és fel nem szentelt prédikátorok között, ennélfogva a fel nem szentelt vándorprédikátorokat (travelling preachers), tehát misszionáriusokat, a metodizmus jellegzetes képviselőit egy sorba állította a még anglikán módon felszenteltekkeL Ugyanakkor azonban a vándorprédikátorok monopóliumot kaptak arra, hogy az egész körzetben prédikáljanak, és csakis nekik ta!1ották fenn a szentségek kiszolgáltatását (a szentségek külön kiszolgáltatását alapjában véve csak akkor valósították meg, de még mindig más időpontokban, mint a hivatalos egyház, amelyhez való tar10zásukra továbbra is igényt formáltak). Minthogy már 1768 óta tilos volt polgári mellékfoglalkozást űzniük, ezzel új "klérus" keletkezett. 256

!~int il metodistáknáP2 Aho! a (hagyományos értelemben hlvatalt, tehát a teológiai szakképesítést fenntartották,53 ott ez már csupán szakmai-technikai előteltételnek számított, a tulajdonképpen döntő minőséget a kegyelmi állapot karizmája szolgáltatta; ennek megállapítására irányult azoknak az intézményeknek a nyomozása, amelyeknek - mint a Cromwell-féle triereknek (min?sítési bizonyítványok kiállítására alakult helyi testületek) és eJectoroknak (egyházi fegyelmi intézmény 54) - a lelkészek a1kalmasságátkellett megvizsgálniuk, Látjuk: a tekintély karizmatikus jellegét éppúgy óvták, mint magának a gyülekezeti tacysáanak a karizmatikus jellegét Ahogy a Cromwell-féle Szent~k Sereae csak vallásilag minősítettektól fogadta el az úrvacsorát, úgy v~­ nakodott Cromwell katonája attól, hogy olyan tiszt vezénylete alatt szálUon csatába, aki nem volt társa a minősítettek úrvacsoraközösségében 55 A szektákon belül, a tagok között, legalábbis az újrakeresztelóknél és a belőlük származott szektákban a követelménynek

1836 óta formálisan felszentelték a prédikátoraikat Velük szemben álltak a világiakból toborzott mellékfoglalkozású helyi prédikátorok. akiknek ne~1 volt joguk szentségek kiszolgáltatására, és csak helyileg voltak Illetekesek. EgyIk kategória képviselői sem viseltek papi öltözetet. 52. Gyakorlatilag, legalábbis Angliában, a legtöbb "körzetből" kis parókia lett, a prédikátorok utazása pedig fikció, Mégis a jelenkorig ragaszkodtak ahhoz, hogy ugyanaz a lelkész három évnél tovább ne;; láthatja el ugyanazt a körzetet Ezek hivatásos prédikátorok voltak. Ezzel szemben a "local preachers" (helyi prédikátorok - a ford.), akik közül a vándorprédikátorok kikerültek, polgári foglalkozású emberek v~lta~ ~s (ere~etileg) mindig egy évre kaptak prédikátori engedélyt Letezesukre mar az istentIszteletek és kápolnák nagy száma miatt is szükség volt. De mindenekelőtt az " osztályok" szervezetének és lelkip~sztori .ellátásának gerince, tehát az egyházi fegyelem tulajdonképpeni kozpontI szerve! voltak. 53. Cromwellnek a "Szentek Parlament"-jével való ellentéte többek között az egyetemek kérdésében éleződött ki (hiszen ezek minden tized és javadalom radikális eltörlésével elJehetetlenültek volna), E kulturális intézmények megsemmisítésére - amelyek azonban éppen akkor értelemszerűen elsősorban a teológusok előképzésének helyei voltak _ Cromwell nem tudta rászánni magát. 54. Az 1652, évi javaslat és lényegében az 1654. évi egyházalkotmány szerint is. 55. Példa Gardinernél: Fal! of the Monarchy fA királyság bukása), L, 380. o, .

257

meafelelően öskeresztény testvéri szellem uralkodott. 56 Némely~­ kül~nél tilosnak számított az állami bírósághoz fordulm,57 es fennállt a segitségnyújtás kötelezettsége. 58 Teffi1észetesen leg~ alábbis az üzleti érintkezés nem_gyülekezetbellekkel nem v?lt tiltva (kivéve alkalmilag, az egészen radiká~is b'Yül,~kezete~:l:l). De rnagától értetődött, hogy a gyül~kez~tbel~eket e~onyben l esze~ sitették. 59 Kezdettöl fo~v~ l1;egtal,:lhato a~,~~:zol~sok re~~S~~l~ (a gyülekezetbe tartoza5rol es az e/etvlteb ol ) l,n~shova koltozo szekta-testvérek számára. A kvékerek támogataSI rendszere oly ma~asan fejlett volt, hogy éppen az ~zálta: ~elet~e.~ö te~e~ következtében a propagandára való haJlandosag vegul. ~1ebbe­ nult A gyülekezetek összetartása oly erős volt, hogy ~? okkal nevezték meg az új-angliai, általában zárt és kezdettol fogva 56 A Westminsteri Hitvallás is (XXVI, l) felállítja a kölcsönös',belső külső segítségnyújtási kötelezettség elvét. Számos megfelelo ren, delkezés található minden szektánáL 57. A metodisták sokszor megpróbál ták a világi bíróhoz folyamo?ast kizárással büntetni. Másrészt több ízben olyan fórumokat hoztak letre, ameivekhez késedelmes adósokkal szemben folyamodm lehetett: , 58. A régi metodistáknál testvérekböl alakult b!zotts~g ~eg:l:s~alt minden esetet, amikor valaki beszüntette a fizetést. Ado~sagcsmalas a visszafizetés biztos reménye nélkül kizárást vont maga utan: mnen ered a hitelre való érdemességülz. Vö. holland zsinatoknak a ~22_ ~_ 1: jegyzetében _ magyar 25. je~yz. - ,idé,zett határ?zatalL A test-;erek ko:t~ segítségnyújtási kötelezettseget peldaul a ~aptlst~ H~~serd Knolly Hit vallása (28. fej.) azzal a jellemz? ~enntartassal ro~ZltJ" hogy ezáltal ~~ érje sérelem a tulajdon szentsegeL Alkalmankent (Igy az :647.e\! C~mbridge Platformban, 1653. évi kiad., 7. VI. sz.) ny?~atekosan a presbiterek lelkére kötik azon köt,~lesség?ket: h. 0gy, eIJ~rJal:ak olyan tagok ellen. akik" without a callmg (hlvatas nelkul) einek, va",y "ldlely in~their caÍlim(' (henyék a hivatásukban). 59. A meto~distáknál ez kifejezetten előírás is. ," . 60. A metodistáknál eredetileg negyedévenként meg ke~le:t uJltal1l. A régi independensek, mint már megje~ye~tük, csak ~IZO~Yltvanyo~k~1 bíróknak adták az úrvacsorát. A baptlstaknal az odakoltozo befoga.dasahoz elengedhetetlen volt, hogy legyen ajánlólevele ~z ,addlglgyul~k~­ zetétől: lásd Hanserd Knolly Hitvallása 1689-es kmdasanak ~ugge~eket (West Chester, Pennsylvania 1827). Már a XVI. század elejen aharom amszterdami újrakeresztelő gyülekezetnek ugyanez vo!t a re~dszere, amely azóta mindenütt visszatér. Massachusettsben 1669 ota (az ~rvacso­ ráho~ való eredeti odaengedés helyett) a prédikátoroknak és klvalasztott férfiaknak ortodoxiáról és életvite/ről kiállított tanúsítvány a volt a politikai polgárjog eléréséhez szükséges minősítési bizonyítvany.

és

258

erősen

városias letelepi.ilés egyik indítóokaként 61 - szemben a DélleL Mjnde~ekben a pontokban, mint látjuk, megmutatkozik, hogy az amenkai szektáknak és szektaszerű szövetséaeknek e vázlat, ele!én ~éldákkal szemléltetett modern funkció tegyene s vonalu elagaza~aI, csö~evényei és maradványai azoknak az egykor valamennYI aszketikus szektában és konventikulumban uralkodó, ma már hanyatlóban levö viszonyoknak. A szektások roppant ~lzárk6z? "kasztgőgjét" kezdettől fogva bizonyították. 6" .. M~rm~st ml :,olt tulajdonképpen a problémánk szempontjából don~o - es ml jelenleg is döntő ebben az egész fejl6désben? A, kIközösítés politikai és polgári következményekkel járt a közepkorban IS, s6t formailag súlyosabbakkal, mint ott, ahol szektas.zabads~g volt. A középkorban is csak a keresztény lehetett tel~es jO~U polgár. A középkorban is - ahogy Aloys Schulte szepen kllnutatta - az, hogy egy püspökkel szemben, aki nem fi~~tte meg adósságát, az egyház fegyelmi eszközeivel lehetett eIJ.arm, oda hatott, hogy azelőbbi hitelképesebb volt, mint a világi feJ~de,lem. A. porosz hadnagyra nézve is az a körülmény, hogy ados~ago~ miatt elbocsáthatták a szolgálatból, nagyobb hitelképesseget Jelentett Ugyanez teljes mértékben érvényes volt a ~émet diáke~yesületek tagjaira. Végül, a középkorban is a ayónás es az egyháZI büntető hatalom eszközöket adott hatékony e~yházi fegyelmezés érvényesítésére, és ez mea is töliént Követelések biztosítékaképpen akkor elsösorban a~ az eskü által meateremtendö lehetöséget használták ki, hogy adósokat sikelilUön kiközösíttetni. Kétségkívül így van. De mindezekben az esetekben a körülmények és eszközök által elősegített vaay tiltott maaatartási b b mo'd,o k nem~s~k e~észen mások voltak, mint amelyeket a protestans aszkezls kltenyésztett vagy elnyomott. Például a had~agynál vagy a diákegyesületi tagnál és alighanem a püspöknél IS a:na fO,kozott. hitel~ép~sség bizony~ra nem üzleti személyes tulaJ~o.nsagok klteny~szt.esén alapult. Es - ami közvetlenül kap~solodlk ehhez az utobbl megjegyzéshez - amennyiben a hatás lrá~:a sz~ndék szerint ugyanaz volt is, a hatás módjának alapvetoen masnak kellett lennie. A középkori, akárcsak a lutheri , 61. Így például Doy1e a többször idézett művében, ő erre vezeti vissza ipari jellegét, szemben a földművelő gyarmatokkal. .62. Lasd például Doy1e megjegyzéseit a rendi viszomyokról Új-AnglIában, ahol a régi vallási-irodalmi hagyományokra támaszkodó ~salá­ dok, nem pedig vagyonos osztályok alkották az "arisztokráciát". Uj-Angl~a erősen

259

egyházi fegyelem l) az egyházi hatóság kezében volt, 2) tekintélyi eszközök révén hatott, amennyiben egyáltalán h.atékony volt, és 3) egyes konkrét cselekedeteket büntetett vagy Jutalm~­ zott. A puritánok és a szekták egyházi fegyelme 1) legalábbIs részben, gyakran pedig teljesen világiak kezében V?lt, 2) az önfenntartás szükségességének eszköze révén hatott es 3) kva!itásokat tenyésztett ki, vagy, ha úgy tetszik, kivála~ztotta azok~~. Ez utóbbi a legfontosabb. A szekta (vagy konventikulum) tagj anak ahhoz, hogy a gyülekezetbe felvegyék, bizonyos fajta kvalitásokkal kellett rendelkeznie, amelyek bírása - ahogy az első tanulmányban kimutattam - fontos v~lt a racionális modem kapitalizmus fejlődése szempontjából. Es a tagn~k a~oz,. hogy ebben a körben megállja a helyét, folytonosan bzzonyltahla kellett, hogy birtokában van e kvalitásoknak: ezeket álla~.d~an. és folyamatosan tenyésztették benne. Mert a?og~ - ~z e~ozo CI~ fejtegetései szerint - túlvilági üdve, úgy eVilági egesz tarsadal~l léte is azon állt vagy bukott, hogy" igazolja"63 ezeket a kvahtásokat. Minden tapasztalat azt mutatja, hogy nem létezik erősebb fegyelmező eszköz mint a társak körében való társadalmi önt : > ' • fenntartásnak ez a szükségessége, és a szekták folyamatos es feltűnés nélküli etikai fegyelmezése ennélfogva úgy viszonyult az egyház autoritárius fegyelmezés éhez, mint a racionális fegyelmezés és kiválogatás a parancshoz és az elzáráshoz. Ebb~n, akárcsak szinte minden más tekintetben is a puritán szekták, mmt az evilági aszkézis legspecifikusabb hordozói, a legkövetk~~e~e­ sebb, bizonyos értelemben az egyetlen követke~~tes, antItezIst alkotják az univerzalisztikus katolikus kegyelmI m~e~n:énny~l szemben. A társadalmi önbecsülés legerősebb egyem erdekelt állították ők annak a fegyelmezésnek a szolgálatába, tehát még ezeket az egyéni indítékokat és személyes önérdekeket is a "polgári" puritán etika és annak minden következmén~e f:nn: tartás ának és propagálásának szolgálatába. Ez az abszolut donto hatás átütő ereje és súlya szempontjábóL Mert - hogy ismételjük64

- nem valamely vallás etikai tana, hanem az az etikai magatartás, amelyre üdvözülés i javainak fajtája és feltételhez kötöttsége révénjutalmakat tűznek ki, alkotja a szó szociológiai értelmében az "ő" specifikus "ethoszát". Ez a magatartás a puritanizmus esetében az életvitelnek bizonyos módszeres-racionális jellege volt, amely - adott feltételek között - a modem kapitalizmus "szellemének" útját egyengette; ajutalmakat az üdvözülés biztosításának értelmében Isten előtti "igazolódásra" tűzték ki valamennyi puritán hitbeli közösségben, az emberek előtti igazolódásra a társadalmi önfenntartás értelmében a puritán szektákban. A kettő kiegészítette egymást ugyanabban ahatásirányban: segített világra hozni a modem kapitalizmus "szellemét", specifikus ethoszát, azaz a modem polgárság ethoszát. Különösen az aszketikus konventikulum- és szektaalkotás azzal, ahogyan radikálisan széttörte a patriarchális és autoritárius kötöttséget,65 és azzal, ahogyan a maga módján értelmezte a tételt, hogy inkább Istennek, mint az embereknek kell engedelmeskedni, a modem " individualizmus" egyik legfontosabb történelmi alapját hozta létre. Ahhoz, hogy megértsük ezeknek az etikai hatásoknak a módját, szükség van még egy utolsó összehasonlító megjegyzésre. A középkori céhekben sem volt ritka a tagok általános etikai szintjének hasonló ellenőrzése, mint amilyet az aszketikus protestáns szekták egyházi fegyelme gyakorolt. 66 Ám az egyén gazdasági magatartására gyakorolt hatásban kézenfekvő az elkerülhetetlen különbség. A céh szaktársakat, tehát konkurenseket egyesített magában, mégpedig abból a célból, hogy korlátozza a konkurenciát és a benne ható racionális törekvést a szerzésre. A céh "polgári" erényekre nevelt és bizonyos (itt közelebbről nem tárgyalandó) értelemben a polgári "racionalizmus" hordozója volt. De az " ellátási politika" és a tradicionalizmus értel-

63. Ezzel szemben a katolikus gyónás, ismételjük, afelmentés eszköze volt a roppant belső nyomás alól, amely alatt a szektatag~t életvitelében folyton tartották. - Itt még nem szükséges megtárgyallll, hogy a középkor bizonyos, ortodox és heterodox vallási kö~össég-képz?d­ ményei mennyire voltak előfutárai ezeknek az aszketikus protestans felekezeteknek. 64. Újra nyomatékosan rámutatunk e két ta~~lmru:Y közül az .~ls?n.~k erre az egészen döntő kihangsúlyozására. KntI~usaJm ~Iapv~t? hlb~Ja volt, hogy éppen ezt nem vették figyelembe. Amikor majd az o-IzraelIta

etikát tárgyalj uk a tanítás tekihtetében igen hasonló egyiptomi, föníciai, babiloni etikákkal összehasonlítva, egészem hasonló tényállásra fogunk bukkanni. 65. Vö. ehhez többek között a fentebb mondottakat. Az ókori zsidó gyülekezet-alkotás - éppúgy, mint az ókeresztény -, mindegyik más módon, ugyanabban az irányban hatott (a zsidóknál, mint látni fogjuk, ez vonta maga után a nemzetség társadalmi jelentőségének eltűnését, és hasonlóan hatott a kereszténység a korai középkorban). 66. Más példák helyett vö. Etienne de Boileau párizsi főbíró 1268-as Livre de métiers-jét (Mesterségek könyvé-t - a ford.) (kiad. Lespinasse és Bonnardot az Histoire générale de Paris-ban (Párizs általános történeté-ben - a ford.), 211. o., 8,215. 0.,4.

260

261

mében - az ismert gyakorlati következményekkel, amennyire megszerezte a hatalmat a gazdaság szabályozása fölött. A szekták azonban, amelyek nem oktatás vagy családi kapcsolatok révén bevont, technikailag kvalifikált szaktársakat, hanem etikailag kvalifikált hitbeli társakat tömörítettek magukba kiválogatás és nevelés útján. ezek életvitelét kizárólag a formális tisztesség és módszeres aszkézis értelmében ellenőrizték és rendszabályozták, a szerzésre való racionális törekvés terjedését gátló, anyagi ellátáspolitikai cél nélküL Valamely céhtárs kapitalista sikere bomlasztotta a céhszellemet ahogyan ez Angliában és Franciaországban töriént -, és kárhoztatták. Egy szektabeli társ kapitalista sikere - ha tisztességes úton érte el- alkalmasságának és jó képességeinek bizonyítéka volt, emelte a szekta presztízsét és propagandisztikus esélyeit, és ezéri szívesen fogadták, mint a többször idézett kijelentések bizonyítják. A szabad munka céhbeli szervezete nyugati középkori formájában - nagyon is ellentétesen a céhek szándékával nemcsak akadálya volt a tőkés munkaszervezésnek, hanem előfoka is, amely talán nem lett volna nélkülözhetőY Ám a modern polgári-tőkés ethoszt természetesen nem hozhatta létre önmagából. Hiszen ennek az ethosznak a gazdaságilag" individualisztikus" ösztönzéseit amaz nem tudta legitimálni és átszellemíteni, hanem csak az aszketikus szekták életmetodikája.

Jegyzetek

10. o. J'vJimánszá-iskola: a karma-minánszá szabályait Dzsamini alkotta meg. Eredetileg teológiai tanulmánynak szánta művéi, és a brahmanizmus szent könyveinek magyarázatával foglalkozott. Később életműve filozótiai rendszen·é fejlődött, amely a különböző szubsztanciák valóságos létét tanította. A hat indiai "dm·sana", szemléletmód egyike. ~ Dis::kant: a szigorúan polifonikus szerkesztésben a felső szólam az ún. diszkant-zárlattal együtt, amely ugyanennek a szólamnak a szokásos zárólépése. a felső szólam visszatérése az alaphangra. IS. o. Ergasztérion: az ókori Athénban eleinte családi jellegü, majd számos rabszolgát foglalkoztató mühely. . 30. o. Hugenották· a kálvini refonnáció franciaországi követői. 1562ben r~bbant ki a háború köztük és a katolikusok között amely több véres esemeny (Szent-Bertalan éj) után végül politikai hatalmuk megtörésével végződött.

67. Ezeknek a meglehetősen összefonódott oksági kapcsolatoknak a mellékesen való elemzésére itt nem vállalkozhatunk.

Kvékerek: George Fox (1642-1691) és William Penn (1644-1718) által alapított és az észak-amerikai Pennsylvaniában meghonosodott felekezet. A "J2a[á.l9Js.ttu:sasá,gának" nevezték magukat, mivel hitvallás. li~urgia ~s ,szentségek nélkül; egyedül a" belső világosságra" hagyatkozo bensoseges vallási életet éltek . . }2. Pietizmus: A ,.,pius" - kegyes,jámbor-Iatin szóbóL A protestans, íoleg az evangélIkus egyházban elterjedt irányzat, amely feleslegesnek tartja a hittani kérdésekről való vitatkozást, s a gyakorlati k~reszté?y életvitel fontosságát hangsúlyozza. Szerintük a vallás egyedul a SZIV dolga, ezért a keresztény embernek legfontosabb feladata a BIblIa tanulmányozása révén felkelteni a szív érzelmeit. Ezeknek az érzelmeknek a bünök útját állják, ezért szigorú aszkézissel kell a bűnöket kiküszöbölni . . 33. o: i'vJammonizmus: Mammon a katolikus világképben a pokol hIerarchiájában a kapzsiság ura. A/lnamtnoniimus.a..pénzimádat... a z~~~0ri,s~~szinonimája. .

262

263

,?

36. o. Gisbertus Voi!tills (Gijsbert Voet) (l utrechti teológus, a szigorú kálvinizmus híve. Az egyház államtól való függetlenségét hirdette. 43. o. Deizmus: az a teológiai-filozófiai felfogás, szerint lsten létezik ugyan, de a világra semmilyen befolyást nem gyakoroL 47. o. Gazdasági racionalizmus Catónál, Varrónál és Columelláná/: Varro, Marcus Teremtius Roatinus (i. e . 11&-27), római és közíró. Fő gazdasági müve a földmüvelésről szóló háromkötetes munka (De re rust/ca libri JJl). Cato, Marcus Porcius (i. e. 234·-149) a földművelésről szóló értekezésére utal Weber. Columclla, Lucius Junius Moderatus (i. sz. L sz.), római gazdasági szakíró. De rustica (A mezőgazdaságról) címü 12 kötcles müvében a római mezőgazdaság állapotát írja le a colonatus kezdeti időszakában. 48. o. John Wiclzf(l324-1384): angol pap, oxfordi egyetemi tanár. Radikális egyházi reformokra törekedett Harcolt a pápai adóztatás ellen, s azt tanította, hogy a királyi hatalom független a pápaságtól, s a király szabadon rendelkezik az egyház összes vagyonávaL Követelte, hogy a papok apostoli szegénységben éljenek. A hit egyedüli forrásának a Bibliát tekintette, szembeszállt azzal a katolikus doktrínával, hogy az oltáriszentségben Krisztus teste és vére valóságosan jelen van: nézete szerint a kenyér és a bor csak jelképei Krisztusnak. XL Gergely pápa elítélte tanait, őt magát pedig eretneknek nyilvánította. Szkopcok: a görög 0I10dox egyházból kivált szekta. Alapítója Szelivanov. Megkövetelték tagjaik öncsonkítását (férfiak kasztrálása, nők mellének levágása), hogy ezáltal a szellemek minden bünös szenvedélytől megszabadulva üdvözüljenek. Felfogásukat Máté 19, 12-vel: "vagynak herélt emberek, kik magok herélték meg magokat a mennyek országáért", illetve 18, 8-cal: "Hogyha pedig a te kezed vagy lábad azt míveli, hogy megbotránkozzál, vágd el azokat, és vesd el tőled; jobb néked az életre menned sántán, vagy csonkán, hogynem két kézzel vagy lábbal az örök tűzre vettetned." támasztották alá. A szekta részben a hlisztekre (L ott) való visszahatásként jött létre, hogy kiküszöbölje az orgiasztikus tánc mágikus következményeit, amely táncot bünösnek bélyegeztek. Sienai Bernát (1380-1444): ferences szerzetes, aszkéta. V. Miklós pápa szentté avatta. l5. o..Metodisták: a methódosz - rendszer - görög szóbóL A XVII. száz~db~I~ az angliKaí1 egyházról levált vallási irányzat John és Charles Wesley anglikán lelkész alapította, elterjesztésében George Whitefield vállalt nagy szerepet A metodizmus központi eszméje a megtérés s az ezt követő bizonyosságérzet az üdvösség felőL Ez nincs szentségekhez kötve, hanem maga a szentlélek nyilvánítja ki az embereknek. A metodisták igen fontosnak tekintették az erkölcsi parancsok megtartását Híveik mindennapi életét szigorú előírásokkal szabályozták és ellenőrizték. A hit egyedüli forrásának a Bibliát tartották. Istentiszteleteik egyszerűek, bibliaolvasásból és prédikációból állnak.

264

57. o. Al'minianizmus. Kálvin tanítása szerint isten korlátlan llatalmá.l1ak hogy még az ember bünbeesése is eleve e nézet képviselőivel, az ún. "supralapsariLlsokkal" álltak szemben az "infralapsariusok" - például Jakob Arminius -, akik szerint a bűnbeesés az ember szabad akaratából következik, ennélfogva isten kegyelme sem elveszíthetetlen, s az embemek közre kell működnie megszerzésében és a megtérésben. L még remonstránsok. 63. o. Az evangélium a kamarról: a kamatszedés tilalma először Mózes könyveibcnjeJenik meg: "Ha pénzt adsz kölcsön az én népemnek a szegénynek ki veled vagyon, ne kívánj rajta uzsorát, mint az uzsorás szokott cselekedni. (2Mo 22). Hogyakamatszedés és az uzsora mégis szokásos volt, arra lásd Zsolt 15, 5: "Pénzét nem adja uzsorára, és ajándékot az ártatlan ellen nem vészen. Aki ezeket cselekszi, soha ki nem mozdul!" Claudius Salmasiw; (Claude Saumaise, 1588-1653): francia protestáns tudós. Fő müve kom me már Solinus Polyhistor címü könyvéhez. 1649-ben írta Defensio regia pro Carolo J (L Károly király uralkodásának védelme) címü müvét, amellyel 165! -ben Milton szállt vitába. 66. o. Krematizmus: a görög "khrema" = dolog, pénz szóbóL Szerzés i vágy, amely a pénzben látja a gazdaság célját Ariánusok: ókeresztény eretnek mozgalom. Megalapítója, Arius, aki a Szentháromságról azt hirdette, hogy a fiú nem egylényegü, csak hasonló az atyával, s így nem valóságos isten. A 325-ben összehívott niceai zsinat elítélte ezt a tanítást, de az még sokáig fennmaradt az ortodox kereszténység mellett. 70. o. Sirák könyve (Ecclesiasticus): valójában Jézus, Sirák fia könyve. A görög (Szeptuaginta) és a latin (Vulgata) Biblia része. Jórészt erkölcsi szabályokat tartalmaz. Keletkezési ideje valószínűleg az i. e. IL század. Előszava szerint eredetileg héberül íródott, s a szerző (Jézus, Sirák fia) unokája fordította görögre. Szeptuaginta: az Ótestamentum első görög fordítása. Közvetlenül héberből készült az i. e. IL században. 74. o. Berthold von Regensburg (1220-1772): ferencesrendi prédikátor. A "szív bűnbocsánatát" hirdette, amelyhez képest a jámbor zarándoklások és a feloldozás csak külsőségek. 75. o. Halikarnasszoszi Dionüszosz (kb. i. e. 20.): görög történész, híres müve Róma története a mitikus időktől az első pun háborúig. 77. o. Lollardok: a katolikus egyház ellen fellépő népi prédikátorok, a reformáció előfutárai, a máglyahalált szenvedett Walter Lollard (kb. 1260-1322) követői. A mozgalom különösen Angliában volt népszerű, ahol elsősorban Wicliftanait hirdették. A lollardok részt vettek az 1381. évi angol parasztfelkelésben. 80. o. "Aki nem dolgozik, az ne is egyék": Thesz IL 3, 10. S L o. Jezsuita probabilizmus: a probabilizmus az a nézet, amely szerint ha valaki egy cselekedetről nem tudja eldönteni, hogy bűnös vagy megengedett-e, akkor a megengedhetőségre vonatkozó valószínü

265

véleményre kell támaszkodnia, még akkor is, ha az a legvalószínűbb, hogy a cselekedet bűnös. /\jezsuita doktrína hamarosan átvette az először Bartolomt': de Medina által 1577-ben kifejtett gondolatot. zenisták később emiatt támadták a jezsuita gyóntatók jóhiszeműségét, őket téve felelőssé az erkölcsök fellazulásáért. Port Royaljanzenistái: ajanzenizmus XVII. századi katolikus teológiai irányzat, amely Kálvinhoz közelálló tanokat hirdetett. Mcgalapítója C. Jansen (1585-1638) louvaini egyetemi tanár. Központja a Port Royal apácakolostor volt. 82. o. Hosszú parlament: azért nevezték "hosszúnak", mert 1640 őszétől 1653 tavaszán történt feloszlatásáig újraválasztás nélkül, folyamatosan ülésezett. Az ango! forradalom hivatalos vezető szerve volt. William Laud (1573-1645): angol püspök. A puritanizmus ellenfele, az angol egyházat a katolicizmuson belül akarta tartani. Rendkívüli szigorral nyomott el minden egyházi újító törekvést, s az egyház befolyását politikai kérdésekre is ki akarta teljeszteni. Perbe fogták, majd 1645-ben kivégezték. 87. o. Heinrích Suso (Seuse) (129&-1366): német dominikánus szerzetes, misziikus filozófus. Doktrínája a neoplanizmus és atomizmus elemeit kapcsolja össze. 89. o. Ulrich Zwingli (1484--1531): a reformáció egyik legjelentősebb alakja. a német Svájc reformátora 1525-ben De vera et falsa religione (Az igaz és hamis vallásról) című művében tette közzé tanításait, amelynek középpontjában a világ abszolút uraként szereplő isten áll, akinek akaratától függ minden a világon, még a rossz is. Egyházszemlélete demokratikus, egyszerűség jellemzi. Lutherral a legnagyobb teológiai ellentéte az oltáriszentség értelmezése körül támadt. Zwingli ugyanis Lutherral szemben - aki Krisztus valóságos je1enlétét vallotta a kenyérben és a borban - az oltáriszentséget csak a Krisztussal való egyesülés emlékeztetőjének tartotta. Zwingli és hívei 1531-ben megtámadták a katolikus svájci kantonokat, de Kappelnél katonai vereséget szenvedtek, s a csatában maga Z. is elesett A békekötés után Bullinger, a zwingliánusok új vezetője fokozatosan megegyezett Kálvinnal a legtöbb kérdésben, s ennek következtében Z. követői egyesültek Kálvin 90. o. Paul Gerhardt (1606-1676): német himnuszköltő, radikális lutheránus. 91. o. "Kerekfejz7ek": "roundheads" - az angol polgári forradalom idején a parlament híveinek gúnyneve. 1641-ből származó elnevezésük a puritán irányzatot követő polgárok rövidre nyírt hajviseletére utalt. 92. o. Menno Simons (1492-1559): a korábban katolikus papként tevékenykedő M. S. Frízföldön 1537-ben szigorú fegyelmű gyülekezetté egyesített egy csoport "újrakereszteléspártit". Amennonita szekta az életvitelben a jámborság mellett állt ki, elvetette a gyermekkeresztelést és az esküt, a szigorúbbak megtagadták a katonai szolgálatot és a hatósági tisztségek viselését is. 94. o. Johan van Oldenbarnevelt (1547-1619): holland államférfi.

Remonstráns és a németalföldi fhmcia befolyás fokozásának híve volt, spanyolellenes politikai törekvéseit alátámasztandó. A föderalizmus híve Orániai Móric centralizáló irányvonalával szemben. 1619-ben Móric parancsára elfogták és koholt vádak mert állítólag szeparatista törekvéseket támogatott. 95. o. Philipp Jakob Spener (1635-1705): német teológus. 1666-ban a Frankfurt am Main-i lutheránus egyház fő lelkipásztora lett, s elindította a pietista mozgalmat. ZinzendOlI a Zinzenc!orf gróf birtokán 1722-ben befogadott" testvérek" alkották annak a "testvérgyülekezetnek" az alapját, amelynek fő székhelye a Zittan melletti Hernnhutban volt. Az eredetileg a szétvert husziták maradványai ból álló gyülekezethez lutheránusok és reformátusok is esa tlakoztak. Independens szekták' az independensek a puritánok radikális irányzata. Nem vetették alá magukat a presbiteri zsinatok vezetésének, hanem teljes függetlenséget (independentia) és önkormányzatot követeltek minden gyülekezet (kongregáció) számára. 97. o. Richard Baxter (16! 5-1691): angol puritán lelkész. Mérsékel! nonkonformista volt. 1641-től Kidderminster lelkésze, ahol jelentős reformokat vezetett be. Csatlakozott Cromwell hadseregéhez és ott mérsékelt álláspontot képviselt: az alkotmányos rend hív~ volt' a radikális törekvésekkel szemben. 10 I. o. Az independensek 1658-as Savoy-i Hitvallása: 1658 szeptemberében a kongregacionalista egyházak elöljárói és szóvivő i Londonban, aSa voy-palotában gyűltek össze, ahol nyilatkozatot adtak ki (Declaration of the Faith and Order), amely a hívők gyülekezeteinek elsőbbségét hirdette az intézményes egyházzal szemben. E felfogás szerint az egyház nem létezik a gyülekezeteken kívül és azoktól függetlenüL 10 1. o. Kettős dekrétum formájában megjelenő eleve elrendelés: Kálvin tanítása szerint minden történés eleve elrendelt isten akarata által. Ez vonatkozik a bűnbeesésre is, amellyel isten szintén saját dicsőségét hirdeti. lsten ugyanakkor az emberi faj egy részét üdvözülésre, másik részét kárhozatra ítélte. Az isteni akaratnak ez a kettős rendelése a predesztináció. 103. o. Dordrechti szinódus: az Orániai MórÍcnak Oldenbarnevelt feletti győzelmét követően 1618. november l 3-án megnvílt dordreehti nemzeti zsinaton az ortodox kálvinisták leszámoltak ; ren10nstráns kisebbséggeL A remonstráns prédikátorok többségét leváltották, sokakat közülük száműztek A hitoktatás központját, a leideni egyetemet megtisztították a remonstráns elemektőL Teológiai kérdésekben viszont kompromisszum született: elvileg a mérsékeltebb, ún. "infralapsarius" nézet maradt érvényben, de lehetőséget adtak a legszélsőségesebb predesztináció álláspontjának fenntartására is. 114. o. Isaac da Costa (1798-1860): holland költő és tudós. 1822-ben csatlakozott a református egyházhoz. 116. o. Théodore de Béza (1519-1605): svájei származású francia humanista. Kálvin tanítványa, annak halála után a svájci reformáció

266

267

követőivel.

vezetője.

Teológiai munkákon kívül francia nyelvU verseket és drámát

írt.

123. o. János 1., 3, 5: "És tudjátok, hogy ő megjelent e hogy a mi bűneinket elvenné, és hogy ő benne nincs bűn." Gáspár fordítása) 130. o. Szent Benedek regu/ájo: a Nursiai Szent Benedek által alapított Benedek-rend szerzetesi szabályai, amelyekkel a korábbi szerzetesség (cönobiták) visszaéléseit akarta megswntetni. A szabályok értelmében a szerzetesek egy év próbaidő után engedelmességi fogadalmat tettek és kötelezték magukat, hogy életfogytiglan a rend kötelékében maradnak és a kolostort sem hagyják el. 133. o. Szent Ferenc tercierrendje: Assisi Szent Ferenc három rendet alapított: az elsőt a férfiak, a másodikat a Szent Klára vezetése alatt álló nők (klarisszák), a harmadikat a világban élő, ám a rend életvitelét és szabályait betartó házasok számára. Bonaventura, szent (1221-1274): skolasztikus filozófus, párizsi egyetemi tanár, a ferencesek generálisa. A korai skolasztikárajellemző augustinizmust próbálta összeegyeztetni az arab filozófusok nyomán teljedő arisztotelészi gondolatokkaL 134. o. Jean de La Badie (1610-1674): francia lelkész, a "labadisták" iskolájának megalapítója. Az egyházon belül a javak köztulajdonát, a prófétálás jogosultságát, a hívők közötti házasság szentségét, a szombatok megtartását hirdette. 136. o. Donatista egyház: eredetileg az i. sz. IV. században keletkezett eretnek egyházat jelent. Alapítója Donatus, karthágói püspök. A bűnös életű papok által kiszolgáltatott szentségek érvénytelenségét hirdették. 139. o. Presbiteriánusok: a puritanizmus mérsékeltebb szárnya. Az egyes egyházközségek presbitereinek (elöljáróinak) zsinatait tartották legfelső, egységes irányító szervüknek. 142. o. Richard Hooker (1554-1600): angol lelkész. Fő műve: Of the Laws ofEcclesiastical Polity (Az ekklezsiasztikus közösség törvényei), 1593, amelyben az Erzsébet kori állami és egyházi berendezkedést védi meg a katolicizmussal és a puritánokkal szemben. Teológiai kérdésekben a Biblia és az egyház autoritása mellett a racionalizmus elvét vallotta. William Chillingworth (1602-1644): angol lelkész. Rövid katolizálás után az oxfordi protestantizmus egyik képviselője lett. Fő műve: The Religion of Protestants, a Safe Way to Salvalion (A protestáns vallás az üdvözülés biztos útja), 1637. Anabaptisták: a XVI. századi reformáció népi irányzata. Az ezeréves birodalom eljövetelét várták, elvetették az egyházi dogmákat, így a gyermekek megkeresztelését is, s csak azt tanították, ami aBibliából világosan kiolvasható. Az anabaptista szektát Thomas Münzer (14901525) zwickaui lelkész fejlesztette antifeudális mozgalommá.

268

147. o. Roger Williams (1603'1 -1684): a rhode islandi kolónia megalapítója. A vallási szabadság híve volt, egyetlen egyház fennhatóságát sem ismerte el. 148. Szas~z:al1idák: perzsa dinasztia, Sasans anahitai pap utódai. Sasans unokélJa, Ardaslf L e. 224-ben véget vetett a parthusok uralmának; ~. megalapította a második perzsa nagybirodaimat, egyúttal helyreallnva a zarathusztra! vallás uralmát. A szasszanidák uralmát i. sz. 642-ben az arabok döntötték mea 149. o. Karl Lamprecht (1856-1915): német történetíró. Wilhelm Wundt hatása alatt a történelmi fejlődés szociálpszichológiai törvényeit kutatta. 150 o. August Hermann Francke (1663-1727): német protestáns lelkész. 1686-ban P. Antonnaj együtt megalapította a Collegium PhilobIblIcumot, a Blblla rendszeres tanulmányozására. A pietizmus eavik vezéralakja. ö~ . 152. o. Pál. Zsid 5, 13-14.' "Mert minden a ki tejet eszik, tudatlan az 19a::s~gnak, beszédében; mert kis gyermek az. Az öregeké pedig a valosagos et~L azo,ké tudniillik, a kiknek gyakoroltatott érzékenységek vagyon, a Jonak es gonosznak megválasztására, az őszokásokért." (Károli Gáspár fordítása) 153. o. Thomas Goodwin (1600-1680): angol nonkonformista lelkész. Cromwell egyik legbensőbb tanácsadója. 157. o. Johann Konrad Dippel (1673-1734): pietista teológus. Orvostudománnyal és alkímiával is foglalkozott. Elvetette az állameayházat és mindenfajta vallási szervezetet. ö . 16~. o. "Leis:lI-e classes :':.~!~lás Thorstein Veblen amerikai közgazdasz es szoclOlogus kategonaJara, amelynek főművét (Theory of the Lelsure Class - magyarul: A dologtalan osztály elmélete, Bp. 1978) szentelte. 166. o. Korübantok: démonikus fegyveresek a görög mitológiában. A gyermek Zeuszt őrizték Kréta szigetén és zaj osan táncoltak körülötte hogy sírását Kronosz meg ne hallja. ' 168. o. Humiliátok, beginák: humiliati: latinul "alázatosak". Itáliai szerze:esrend. !2?I-benjött létre, 1571-ben oszlatták fel. Női rendjüknek meg van nehany kolostora. Beginák: Németalföldön a XII. században lét;ejö:t női testvérisé~. T.agjai nem voltak apácák, de hozzájuk h.asonloan eitek; megtartottak vIszont vagyonukat, bármikor elhagyhattak a ~özösséget és férjhez is mehettek. Begardok: mesteremb~rek, keresetúket közös kasszába gyűjtötték. Betegeket, szegényeket gondoztak. . 171., o. Communicatio idiomatum: lefordíthatatlan teológiai szakklfe!ezes: K:lsztus kettős természet ét, ember és istenvoltát jelölik vele. Az urvacsorara vonatkoztatva: a kenyérben megtestesülő krisztusi testet és szellemet jelöli. 172 o. Kaspar Schwenckfeld (1489-1561): református teolóaus és miszt~kus filozófus. Az újplatonizmushoz hasonló tanítást hirdetett. Eszermt az anyag nem közvetítheti a szellemet, ezért az úrvacsora

269

pusztán külsődleges utalás az istennel való egyesülésre, kizárólag a léiek mélyén megy végbe. Az őskeresztény közösséget akarta visszaállítani a" teremtett egyházzal" szemben. A vallási türelem egyik első következetes képviselőj e. 173. o. ~zociánusok v, unitáriusok: a sienai Laelius Socinus (t 1562) és unokaöccse, Faustus Ct l 604) követői. lsten egységét hangsúlyozták és harcoltak az egyházi szentháromság-tan ellen, , 175.0, Chiliazmlls: az Apokalipszis 20, fejezetén C,Es láték ?zékeket és leülék azokra, és adaték nékik ítélettételre való hatalom, Es látám azoknak is lelkeket, a kiknek fejeket vették a Jézus felől való bizonyságért, és az Istennek beszédéért, és kik nem imádták a fenevadat, sem annak képét, és nem vették annak bélyegét sem homlokokra, sem kezekre; és élnek és uralkodnak a Krisztussal ezer esztendeig"." stb, Károli Gáspár fordítása) alapuló hiedelem, amely szerint a szenvedésektőL nyomorúságtól és általában minden szociális bajtól Jézus Krisztusnak a közeli jövőben bekövetkező ezeréves uralma hozza meg a szabadulást. 177, o, jón, rosszon túl lévő.' utalás Fr. Nietzsche JÓI1, ross::on túl (J enseits von Gut und Böse) címü müvére, 182, o, Ebjonim.' héberül szegények, Az ebioniták (vagy ebjoniták) korai keresztény irányzat, amelynek képviselői a zsidók alsó néprétegeiből toborzódtak. Szigorú aszkézisben éltek, 1fn. o. Lombard-hite!: ;álog - többnyire a piacon könnyen értékesíthető áru vagy értékpapír - ellenében nyújtott, rendszerint rövid lejáratú hitel. 184, o. Clunyi reform: szerzetesi mozgalom a X. és Xl. században, amely a Benedek-rend eredeti formájában való visszaállítását tüzte ki célul és harcot indított a pápai hatalom megerősítéséért s a papság elvilá2:iasodása ellen. 196. o. Unigenitus bulla: kiegészítve: Unigenitus Dei filius (lsten egyszülött fia), XL Kelemen pápának a janzenisták ellen kibocsátott bullája, 198. o. Cromwelli türelmi rendelet: 1654-ben Cromwell két rendeletet bocsátott ki, Mindkettő a lelkészség színvonalának emelését célozta, a második (augusztus 28.) biztosította a vallásgyakorlás szabadságát a baptistáknak, a kongregacionalistáknak és a presbiteriánusoknak, Ugyanezt az anglikánoktól és a római katolikusoktól megtagadta, de kizárólag politikai okokból. 222, o, Dissenterek: a hivatalos anglikán államegyházzal szemben álló ellenzéki (nonkonformista) szekták gyüjtőneve, Remonstránsok: a németalföldi "remonstránsok testvérisége" elnevezését azokról a panaszokról kapta, amelyeket 161 O-ben 44 református lelkipásztor nyújtott be a kormányzatnak az egyház (különösen a predesztinációval kapcsolatos) felfogása ellen. Az erre kapott elutasító válasz nyomán alakult meg az a gyülekezet, amelyet az 1609-ben elhunyt teológia professzorról, Jakob Arminiusról arminiánusoknak is neveztek. Tanításuk szerint isten szeretete mindenkire vonatkozik, s haragja csak azokat éri, akik vonakodnak hinni benne. Ebben a felfogás-

270

ban lényegtelenné válik az a kérdés, hogy isten parancsa a bünbeesés előtt vagy után érkezik-e, (ehát isten felelős-e a bűnért. lsten mindenhatósága továbbra is lényeges, de az akarat szabaddá válik. ami egyúttal korlátozza az isteni mindenhatóságot. A remonstránsok ezzel elhatárolták magukat a predesztináció-tantóL Annak ortodox hívei viszont, azt állítván, hogy a remonstránsok felfogása szükségképpen pápizmushoz, sőt ateizmushoz vezet, kiadták Ellen-Remonstrációjukat. 19y indult meg az egyházon belüli nyílt pártharc, amely az 1618--19-es dordrechti zsinattal (lásd ott) zárult le,

271