Családi kapitalizmus

Bevezetés

E tanulmány a hazai családi kapitalizmusról szól – történeti alapon. A következőkben röviden értelmezem a címben szereplő családi kapitalizmus kifejezést, és bemutatom a tanulmány vázát. A családi kapitalizmus nyelvünkben ritkán használt kifejezés. Sem a Magyar Nemzeti Szövegtár közel kétszázmillió kifejezést tartalmazó gyűjtése, sem a Magyar Nyelv Elektronikus Nagyszótára1 nem tartalmazza ezt a szókapcsolatot. A világháló magyar szegmensében a kereső 2007 őszén még egy tucat találatot sem kínált megtekintésre, s e találatok is részben idegen nyelvű cikkek fordításai voltak. Ezekből a cikkekből homlokegyenest ellenkező értesüléseket szerezhet az érdeklődő olvasó. Az egyik tanulmány szerint „az üzleti életben a vállalkozó, a mérnök és az ügyvezető (menedzser) felemelkedése vált lehetővé. A »családi kapitalizmus« sikeres összeomlásával az ügyvezetői elit már nem az előző tulajdonos csemetéi közül került ki, hanem a rátermettségüket bizonyított emberek közül.”2 A másik írás, egy újságcikk,3 éppen a családi kapitalizmus túléléséről szól. Ha kitekintünk nyelvi horizontunkon túlra, hasonló bizonytalansággal találkozunk. A családi kapitalizmus mint kifejezés általában keveredik a családi üzlet, családi vállalkozás fogalmával. A témával foglalkozó írások között böngészve kiderül, hogy a családi kapitalizmus általában olyan üzleti életet jelent, amelyben nagy szerepet játszanak a családi cégek. Egy rendkívül formális értelmezés szerint annál inkább beszélhetünk családi kapitalizmusról, minél inkább elmondható az, hogy a tulajdonlás alanyai csak magánszemélyek.4 Andrea Colli a témáról szóló összefoglalásában megállapítja, hogy a „family business” kifejezés napjainkra elveszítette jelentésének az elmaradottsággal, a paternalizmussal, a műszaki fejletlenséggel, az egyszerű szervezeti sémákkal és a gyönge kereskedelmi, illetve értékesítési készségekkel leírható árnyalatait.5 Amikor azonban a családi üzleti életet közelebbről is meg kívánja határozni, el kell ismernie, hogy e kifejezés – szóhasználati reakció. Reakció Alfred DuPont Chandler évtizedek során fokozatosan kifejtett, a modern nagyvállalati szervezetre vonatkozó nézeteire. Ennek megfelelően, mondja Colli, sokkal jobban tudjuk azt, mi is a menedzseri kapitalizmus, mint azt, hogy mi a családi párja. Eszerint 9

Családi kapitalizmus

a „family business” terminusnak „ellentétpárja van, de jelentése úgyszólván nincs”.6 Colli nézetét a tudománypolitikai helyzetből érthetjük meg. Az imént említett A. D. Chandler-féle amerikai business history-vel szemben védekezésre kényszerült európai vállalkozástörténet nem tudott egységes koncepcióval előállni, de ahhoz, hogy kellő súllyal tudjon föllépni, egy név alá kellett sorolnia sokféle esetet, hasonlóan ahhoz, amikor a statisztikai táblázatokban a sokféle típus mellett van egy állandóan visszatérő „egyéb” megnevezésű kategória is. Ahhoz, hogy az előbb említett amerikai-európai szembenállást megérthessük, röviden összefoglalom a chandleri fölfogást. Eszerint a modern nagyvállalat a 19. század utolsó harmadában kialakult, jellegzetesen észak-amerikai, de legalábbis ottani eredetű jelenség. Nagyüzemek másutt is, korábban is voltak, de az a fajta, úgynevezett üzletvezetői (menedzseri) nagyvállalat, ahol termelés és értékesítés egy szervezeten belül összefonódott, az Egyesült Államokban fejlődött ki a vasútvállalatok belső szervezetének mintájára. Ezt a szervezetet az alakította, hogy a vállalatnak hosszú távú, összetett szerződéseket kellett kezelnie. A tőketulajdonosok, a befektetők egyre kevésbé láttak rá a napi üzletmenetre. A vállalat irányítása a vezérigazgató – a ma üzleti híreiben gyakran emlegetett CEO elődje – vezetése alatt álló igazgatói szervezet föladata lett, annak minden következményével együtt.7 Műveiben A. D. Chandler az európai vállalkozástörténetet többször is ellenpéldák tárházaként használta. Ez magyarázza, miért is fordultak európai kollégái – érdemei elismerése mellett – a vállalkozástörténet amerikai apostolának következtetései ellen. A Business History című folyóirat 1993-ban tematikus összeállítást szentelt a családi kapitalizmus kérdésének. A szerkesztők, Geoffrey Jones és Mary B. Rose a száméval azonos című értékelő tanulmányukban8 erősen vitatták az amerikai történész nézeteit. Álláspontjuk szerint a családi kapitalizmus kérdésével foglalkozóknak legelőbb is választ kell adniuk arra, vajon miért szokás a családi vállalkozásokat elmaradottnak és konzervatívnak tekinteni, ha tapasztalati tény, hogy a világon keletkező és létező vállalkozások túlnyomó része családi vállalkozás. Az ügyvezetői vállalat nem szükségszerűen felsőbbrendű, fölénye esetleges, inkább egybeesésről van szó: ez a vállalatszerveződési forma ott és akkor alakult ki, ahol a világ legnagyobb ipari övezete jött létre, illetve ahol a munkaerő termelékenysége a legmagasabbá vált. Túl az előbb említett statisztikai egybeesésen, a szerzőpáros végső érve az észak-amerikai fejlődés különössége.9 Annak ellenére, hogy a családi kapitalizmus fogalma egy tudománypolitikai megfontolásokkal terhelt diskurzus során, csupán reakcióként született meg, jó hívószónak bizonyul. Erről tanúskodik többek között Harold James Családi kapitalizmus című könyve,10 mely három – egy német, egy francia és egy olasz – nagy nehézipari vállalkozócsalád történetét mutatja be. Az A. Colli összefoglaló műve kapcsán érzékeltetett fogalmi keveredés e műben talán még nyilvánvalóbb – 10

Bevezetés

az amerikai szerző német recenzense a könyv német fordítását ismertetve ezt rögtön észrevételezte is.11 H. James műve – ha az erényeire összpontosítunk – a családi vállalkozások európai jellegzetességnek tekintett dominanciáját az állam–piac–család fogalmi háromszögben értelmezte. Gondolatmenete szerint a modernitás világában állam és piac kölcsönösen föltételezik egymást. A célratörő piacok nem lehetnek meg az államok kínálta közhatalmi infrastruktúra nélkül, míg – miként azt a pártállami tervgazdaságok kísérlete bebizonyította – az államok legitimitásuk elvesztésével fizetnek, ha a személyes kezdeményezések piacok által megnyilvánuló hajtóerejéről lemondanak. H. James ebben az önerősítő rendszerben a család helyét a válságok, a piaci anomáliák kezelésében találta meg. E tekintetben könyvének lényege szinte a mottójában összefoglalható: „Nincs kapitalizmus család nélkül. A tőzsde az anomália.”12 A család jelentőségét H. James szerint az adja, hogy a folytonosságot és kilátásokat biztosító kapocs szavatolja és szentesíti a nemzedékek közötti transzfereket. A család döntő szerepet játszik a tulajdonjogok átruházása során. Végül, de nem utolsósorban a család „a biológiai ösztönök erejével hajtja az embereket arra, hogy vagyoni értékeiket magukhoz genetikailag közel álló személyeknek adják tovább. A tőkés gazdasági rendszert a DNS-láncok tartják össze, nem pedig azok az allegorikus láncok, amelyek szétszaggatását Marx és Engels a Kommunista Kiáltvány végén követelték.”13 Általában nem magától értetődő, sőt vitatható eljárás, ha egy szófordulatot elemeiből értelmezünk. Az eddig mondottak alapján azonban jelen esetben, mivel nem annyira fogalomról, mint inkább elterjedt nyelvi formáról van szó, kifejezetten kívánatos e forma tartalommal való megtöltése. A legegyszerűbb, ha a kifejezést alkotószavainak jelentése felől közelítem meg. Ezért a következőkben röviden a család és a kapitalizmus fogalmával foglalkozom. A vállalkozástörténeti irodalomban – csakúgy, mint a mindennapi életben – a famíliáról nagyjában-egészében kétféleképpen szokás beszélni. Az egyik értelmezési lehetőség a „háztartás”, az aristotelesi oikos értelemben vett família, a másik értelmezés szerint a família az együtt élők érzelmi-szolidaritási közössége. Az évtizedek során megjelent (esetenként kontrasztív) elemzésekből és időben, illetve (az európai) térben szóródó tárgyú esettanulmányokból kiderül, hogy a vállalkozók családja és a család vállalkozása közötti viszonyban nemzeti sajátosságok fedezhetők föl. A brit esetben a vállalkozók hajlamosabbak voltak családon kívüli személyekkel társulni, míg a kontinentális esetben a família és vállalkozása nem könnyen különíthető el. Egyes – inkább német – vizsgálatok a famíliát mint vagyonközösséget mutatták be, más – inkább francia tanulmányok – a gazdálkodás bizalmi tőkéjének forrásaként néztek rá. Vizsgálták, miként működött a vállalkozócsaládok körében az atyai hatalom, és kutatták azt is, vajon kimutatható-e bizonyos együttélési mintázatok elsőbbsége a vállalkozócsaládok körében. Kiderült az is, hogy a família háttérbe szorulása nem jelenti mindenképpen a vállalkozó atomizáltságát, hanem a jelenség – tudniillik a család jelentőségének 11

Családi kapitalizmus

csökkenése – mögött gyakran fedezhető föl erős vallási vagy egyéb kulturális szolidaritás, hogy ne mondjuk: családpótlék. Nem kívánom megkerülni a kapitalizmus meghatározását vagy legalábbis körülírását. Sőt, mivel a kapitalizmus fogalmát oly sokszor emlegetjük, s oly ritkán gondoljuk át, miről is beszélünk, az eddigiekhez képest többet foglalkozom vele. A tőke a jövőbeni haszon elérését lehetővé tevő eszközöket jelenti. A magyar szó jellegzetesen egy rurális miliő viszonyaira visszavezethető naturalista szemlélettel terhelt. A tőkepénz kifejezésben a néváttétel (metonímia) során a tőke a következő évben is termést adó növényi részről vette nevét. Ezzel szemben a szó latin eredetű megfelelői a ’fő’ jelentésű caput-ra mennek vissza, és a jelentés kibővülése szociális szemléletet tükröz. A szó a ’személyi hitel’ jelentéssel egészült ki, azaz az emberek közötti bizalmat tekintették a jövőbeni haszon elérése eszközének. A kapitalizmus gazdálkodási forma. Intézményrendszer, amely a vagyonok tőkeként való működtetését, illetve azokat a törekvéseket szolgálja, amelyek e működést kívánják előmozdítani. Karl Marx a kapitalizmust az emberi történelem egy stádiumának tartotta, s bár elismerte, hogy e forma csírái korábban is léteztek, ezeket csak annyiban ismerte el kapitalizmusnak, amennyiben a később, az nagyipari termelés során megvalósult tiszta formát készítették elő. Ezzel szemben Werner Sombart és Max Weber hangsúlyozták, hogy már az ipar és szállítás forradalma előtti korokban is léteztek kapitalizmusok, még ha figyelemmel kell is lenni azokra a különbségekre, amelyek ezeket a régi kapitalizmusokat a moderntől elválasztják. A két utóbb említett szerző e modern kapitalizmust szellemiségében kísérelte megragadni, de e szellemet csak körülményesen, mondhatni túlbonyolítva voltak képesek megfogalmazni. Mivel nézeteiknek már könyvtárnyi irodalmat szenteltek, újabb ismertetésüktől bízvást eltekinthetek. Ezekhez képest lenyűgözően egyszerűnek találom ifj. Leopold Lajos nézetét, aki a kapitalizmust a magántulajdon szabadságával és a termelt készletek uralmával határozta meg.14 „Igaz ugyan, hogy valamely gazdaság »kapitalista« formája és a szellem, amelynek jegyében működik, általában véve »megfelel« egymásnak, de nincs közöttük »törvényszerű« kölcsönös feltételezettség.”15 Ifj. Leopold Lajos első világháború vége előtt megjelent esszéje – a Színlelt kapitálizmus–16 ennek az iménti, a Max Weber Protestáns etikájából származó tagadólagos gondolatnak a pozitív kifejtése. Ifj. Leopold Lajos a modern autochton kapitalizmusnak saját szellemet tulajdonít, mi több, e szellem működésének tudja be, hogy e modern kapitalizmus nem puszta színlelés, hanem sajátos lelki motívum,17 mely a hatékonyság elvének követésére készteti résztvevőit.18 A kapitalizmus lelki motívuma ifj. Leopold értelmezésében erkölcsi motívum, „mely vastörvénnyel szorít el mindenkit megszabott munkahelyére”.19 Ennek az igazi tőkés rendnek „a gazdasági elemei: a koncentráció, a munkamegosztás és a piacra termelés; erkölcsi eleme: a jövőbe vetett bizalom; logikai eleme: a spekuláció és a kalkuláció”.20 A termelt készlet mint lelki 12

Bevezetés

indíték első hallásra meglepő, és értelmetlenül hangzik. A marxi és weberi hatást egyaránt sejtető21 pár szónak (ne feledjük, a szerző ekkor volt éppen távolodóban a marxizmustól) nem nehéz értelmet adni, mégpedig olyat, amely bizonyosan nem esik távol sem a szerző, sem Max Weber eredeti szándékaitól. Az egyéni cselekvők szintjéről kibontva a „termelt készletek uralma” szófordulatot, egyszerűen arról van szó, hogy a beruházásokon alapuló termelés viszonyai között a piaci verseny arra készteti a piaci szereplőket, hogy a rentabilitás (kapacitáskihasználás) növelése érdekében akkor is termeljenek, ha a kibocsátást nem teljesen fedik le a megrendelések, vagy a megrendelések mögött nem áll minden esetben fizetési garancia. Sőt, talán elegendő annyit föltenni, hogy a termelt készleteket halasztott fizetés mellett adják tovább, például továbbértékesítésre, vagyis a termelő és felhasználó közötti kapcsolatok – már csak a munkamegosztás okán is – nem szemtől szembe jellegűek,22 hanem a tranzakciók kiváráson (türelmen), elvárásokon (követelményeken) és várakozásokon (reményeken) alapulnak. Ha a gazdasági ügyletek alanyai tranzakcióiknak a belátható időn túli ismétlődésére számítanak, akkor közöttük bizalom jön létre, s ez maga is hozzájárul a gazdasági rendszer tartósságához. Tekintsük át e meghatározásnak tekintett kifejezés elemeit sorjában! A termelt készletek uralkodnak. A tőke nem általában – értsük alatta akár a pénzt szülő pénzt, akár az emberek közötti termelési viszonyt – uralkodik, hanem mint célirányosan előkészített, de célját még meg nem lelt termék, mely már készen van ugyan, de még nem hagy nyugtot, foglalkozni kell vele, nehogy veszendőbe menjen. Olyan, mint a nőnapi vágott virág: már a palántázást is úgy kell megkezdeni, hogy pontosan akkorra jusson el – még bimbózva – a sarki árushoz, amikor az ajándékozási kényszert érző férfiak hajlandóak és akarják megvenni. Amint az üvegházban levágják tövéről, sorsa eldőlt, el fog hervadni, ám mindazoknak, akik fáradoztak vele, nem mindegy, hogy egy asztali vázában fonnyad el, vagy a kereskedő hajítja ki, még szinte frissen, mert kell a hely a még frissebb virágnak. Illik ez még a pénzkészletekre is – erre utalnak ifj. Leopold Lajos banki hipertrófiára vonatkozó megjegyzései. A termelt készletek uralkodnak. Arra kényszerítik a piaci résztvevőket, hogy velük törődjenek, s azt figyeljék, mi kellhet ahhoz, hogy készleteik értékesülhessenek; igyekezzenek kiismerni piacukat. A vállalkozóknak anticipálniuk kell, ehhez figyelniük kell a piac várható viselkedésének előjeleit. Ebben segítségükre van a tapasztalat, de még ez sem elég; arra kell törekedniük, hogy építsék és megőrizzék piacaikat. Ifj. Leopold Lajos felfogásának egyik nagyon értékes eleme az a közvetlenül és egyenesen ki nem mondott nézet, melyet azonban példáiból minden további nélkül ki lehet következtetni, nevezetesen, hogy a piacok nem eleve adottak a gazdaság résztvevői számára. A piacokat valakinek vagy valakiknek meg kell teremteniük, fel kell építeniük, karban kell tartaniuk. Egy piac megalkotása sikerülhet jól, de rosszul is. A piacnak szerepe van, s ekként működésének van mértéke – ez ifj. Leopold számára kétségkívül a köz java. 13

Családi kapitalizmus

A termelt készletek uralkodnak, vagyis valakik – az „ural” szó régi jelentésével élve – uralják, azaz uruknak vallják, urukként tisztelik ezen készleteket. Marx Károlynál a tőke kényszerít, a túlélési ösztön kihasználásával el tudja érni, hogy a termelési eszközeiktől megfosztottak akarva, nem akarva szolgálják őt. Ifj. Leopold szerint éppen nem efféle kényszerről, erőszakról, hatalomról van szó, hanem józan belátáson alapuló uralomról és szolgálatkész alkalmazkodásról. Mindenesetre ifj. Leopold szerint a kapitalizmus (legalábbis az igazi kapitalizmus) ereje civilizációs vonásában, integrációs képességében van. A „termelt készletek uralma” során a láthatatlan kéz nem szükségképpen és nem elkerülhetetlenül működik.23 A résztvevőknek aktívan figyelniük kell egymást és egymásra, keresniük kell önzés és együttműködés célszerű arányát, hogy ezáltal hozzájuthassanak megtermelt készleteik szolgálatáért járó jutalmukhoz. Ez jobbára versengést, esetleg harcot jelent, de lehet, hogy együttműködést és öszszefogást. Bár az együttműködés nem mindenképpen a harmadik fél veszteségére játszik, a józan önzésből, miként az ifj. Leopold által a színlelésre fölhozott példák mutatják, nem feltétlenül jön létre a közjó. Az egyéni siker is csak utólag tudható meg: az adaptációt eredményessége igazolja vissza – nincsen biztos recept. A tőkés szellem ifj. Leopold-féle felfogása első látásra összhangban van a weberi intenciókkal. Van azonban egy fontos különbség: míg – kora kapitalizmusát illetően – a magyar szerző megfogalmazásából egy uralomra és az annak megfelelő nevelődésre, társiasulásra (szocializálódásra) vonatkozó nézet következtethető ki, addig a német szerző nem az ’elhívás’, hanem a ’túlélésért folytatott küzdelem, talpon maradás’ értelmű kiválasztásra helyezi a hangsúlyt.24 S bár ifj. Leopold Lajos a kapitalizmus szellemét úgy értelmezte, hogy abban a protestáns etikát szóba sem kellett hoznia, a max weberi iránymutatásnak megfelelően járt el, amikor a szellemet – melyet maga Max Weber csak valamiféle „als ob”-ként írt le – sikerült önfenntartó társaslélektani mechanizmusként megfogalmaznia. A kapitalizmus – bármily profánul hangozzék is – olyasmi, mint egy az éttermek és boltok előtt a járdán egy helyben imbolygó, sűrített levegővel működtetett szövetfigurák közül. Alak, melyet a mozgás éltet – mihelyst nem fújják belé a levegőt, összeesik, ha túlfújnák, szétrepedne. Ami a figura esetében a sűrített levegő, az a kapitalizmus esetében a versengés, az izgatott nyüzsgés, a szellem. A figurának alakot adó szövetnek a versengésnek, izgalomnak, szellemnek ellenálló, tág értelemben vett jogi szabályok felelnek meg, s az alaknak jogi szabályokból, közösségi akaratnyilvánításokból összetoldozott-foldozott erkölcsi rend.25 Ha a kapitalizmust egy építményhez, például egy Hanza-város gótikus katedrálisához hasonlítom, akkor nagyságának mértéke az a többletérték, mely a katedrális és a megépítéséhez előzetesen fölhalmozott téglahegy között van. Ha a fogalmakat nem tisztáztam is egyszer s mindenkorra (ez nem is volt célom), ennyi körülírás e tanulmány céljaihoz elegendő. Megemlítendő, hogy ifj. Leopold a kapitalizmus fogalmát a külsődleges, a színlelt kapitalizmus jelenségének bemutatása érdeké14

Bevezetés

ben dolgozta ki. A színlelést számára a szellem nélküli forma, a magántulajdon magára maradt szabadsága jelentette. Bár ifj. Leopold Lajos számára a színlelés volt az érdekes, a családi kapitalizmus szempontjából csak annyiban az, hogy e tanulmány végére látni fogjuk, a jogi formáknak – mint amilyen például a puszta birtoklástól, rendelkezéstől és haszonélvezettől megkülönböztetett tulajdonlás is – a kapitalizmus puszta léte szempontjából is nagy jelentősége van. A megközelítés módszere a következő. Az első fejezetben értelmezem az ideáltípus fogalmát. Bár ezt már túl sokan is megtették, azért lesz rá mégis szükség, hogy a családi kapitalizmus családjának ideáltípusát a szépirodalomra, pontosabban egy szépirodalmi alkotásra alapozva építhessem föl. A szépirodalmi mű Thomas Mann A Buddenbrook-ház című regénye lesz. Az ideáltípus alapját azonban nem a címadó család adja, hanem az ellenlábas regénybeli família fogja képezni. Ezt a második fejezetben bontom ki. Ezután egy nagy magyarországi tőkés család történetét tekintem át. A Baumgarten család neve az irodalomtörténetből sokak számára ismerős, de azt, hogy a hazai gazdaságtörténetben is jelentős szerepet játszott, illetve azt, hogy sorsa társadalomtörténetileg is érdekes, már valószínűleg kevesebben tudják. A család történetét nagyon hagyományosan, ágak és ízek szerinti bontásban fogom tárgyalni, lehetőleg egyénenként. A záró fejezet visszatér a kidolgozott ideáltípushoz, és sorra veszi, vajon miként értelmezhetőek a Baumgarten család életének különböző mozzanatai a Buddenbrookokról szóló regényben szereplő Hagenström család történetéből leszűrtek alapján.

Jegyzetek 11 A Magyar Irodalmi és Köznyelv Nagyszótárának korpusza / Magyar Történeti Korpusz. URL: http://www.nytud.hu/hhc/ 12 Bell, Daniel: Az információs társadalom társas keretrendszere. Információs társada-

lom, 1:1, 28.

13 Családi kapitalizmus (Family capitalism). The Economist, 2007. március 15.; Globális trendfigyelő, 2007. április 18–19. URL: http://www.polgariszemle.hu/app/data/gt_0704.pdf 14 Turnovec, František: Arithmetics of Property Rights: A Leontief-type Model of Ow-

nership Structures. Homo Oeconomicus, 2005/22(3):371–379. URL: http://ies.fsv.cuni.cz/storage/publication/1598_hoec_05-22-3turnovec.pdf

15 Colli, Andrea: The History of Family Business, 1850–2000. C.U.P., Cambridge stb., 2003. 16 Bolgár Dániel találó megfogalmazása. 17 Részletesen kifejti Halmos Károly: „A nagyvállalkozás történeti elmélete.” A. D. Chandler Jr. három munkája. Korall, 2003/14:117–134. URL: http://epa.oszk.hu/ 00400/00414/00010/pdf/06halmoskaroly.pdf?contentID=10 18 Jones–Rose, 1993. 19 Okfejtésüket némileg értelmezve foglalom össze.

15

Családi kapitalizmus

10 James Harold: Family Capitalism. Wendels, Haniels, Falcks, and the Continental European Model. MA, Harvard University Press, Cambridge, 2006. 11 James, Harold: Familienunternehmen in Europa: Haniel, Wendel und Falck. Beck,

München, 2005. A német fordítás előbb jelent meg, mint az angol eredeti. V.ö. Christina Lubinski: „Harold James: Familienunternehmen in Europa. Haniel, Wendel und Falck. Aus dem Englischen von Thorsten Schmidt, München: C. H. Beck 2005.” In: Sehepunkte, 2006/6. Nr. 2 [15. 02. 2006.] URL: http://www.sehepunkte.historicum.net/2006/02/9107.html

12 A könyv szerint az idézet („D’ailleurs, il n’y a pas de capitalisme qui [n’est] pas familial. L’anomalie du capitalisme, c’est le marché.”) a címszereplő de Wendel család leszármazottjának tulajdonítható. Ebben a formában azonban a megadott szerzőtől a megadott helyen és időben a bon mot nem jelent meg. Hasonló idézet („Il n’y a pas de capitalisme qui ne soit pas familial. L’anomalie du capitalisme, c’est le marché.”) egy idézetgyűjteményben (Paroles de Sciences Sociales) URL: http://www.citations-ses.net/index. php/?2007/03/13/1072-ernest-antoine-seilliere) lelhető föl, a helytelen forrásmegjelöléssel, illetve Jean-Pierre Robin hivatkozik rá – már a könyv megjelenése után – „Les trois soleils du systeme capitaliste” című cikkében. URL: http://www.lefigaro.fr/economie/2007/07/09/04001-20070709ARTFIG90255-les_trois_soleils_du_systeme_capitaliste.php 13 James, Harold: Familienunternehmen in Europa: Haniel, Wendel und Falck. 8. 14 Leopold Lajos, ifj.: Színlelt kapitalizmus <1917>. Medvetánc, 1988. 323. A következő gondolatmenet részletesebben: Halmos Károly: A magyar gazdaság- és társadalomtörténet-írás a kapitalizmus szelleméről. In: Molnár Attila Károly (szerk.): Szellem és etika. A „100 éves a Protestáns etika” című konferencia előadásai. Századvég, Budapest, 2005. 153–173. 15 Weber, Max: A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme <1904>. In: Weber, Max: A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme. Vallásszociológiai írások. Gondolat, Budapest, 1982. 68–69. 16 Leopold Lajos, ifj.: Színlelt kapitalizmus. Medvetánc. 1988. Talán nem nyilvánvaló, miként tekinthetek egy érezhetően korabeli minapiságokkal (aktualitásokkal) teli művet társadalomtörténetinek. Erre mindenekelőtt az írás érvrendszere jogosít fel – a kapitalizmus történetileg kialakult világrendszerként való értelmezése egyrészt, s a sajátos magyar helyzet gazdaságtörténeti és -földrajzi tényezőkkel való értelmezésének kísérlete másrészt. Harmadrészt kérdezzünk vissza: melyik tudományág tekintheti a társadalomtörténeténél nagyobb joggal a magáénak ezt a nem szaktudományos igénnyel készült kísérletet (essay-t)? 17 „A tőkés rend emberi elhatározásokon, emberi akaraton, értékelésen, türelmen fordul meg.” (I. m.: 323) 18 „…az adott szinten leggazdaságosabb, legbefejezettebb anyagi lét, mely a növekedésének ellenálló környezetet szétrepeszti.” (I. m.: 326) 19 I. m.: 326. 20 „Az igazi tőkés rend gazdasági elemei: a koncentráció, a munkamegosztás és a piacra termelés; erkölcsi eleme: a jövőbe vetett bizalom; logikai eleme: a spekuláció és a kalkuláció.” (I. m.: 331) 21 „Uralomról beszélünk, ha van rá esély, hogy egy meghatározott tartalmú parancsnak megadható személyek engedelmeskedni fognak.” (Weber, Max: Szociológiai alapfogalmak. 16.§. In: Gazdaság és társadalom. A megértőszociológia alapvonalai. 1. Közgazdasági és Jogi, Budapest, 1987. 77.) 22 „…a termelés céljai elszakadnak… a termelők céljaitól.” (Leopold Lajos, ifj.: Színlelt kapitalizmus, 1988:327)

16

Bevezetés

23 Adam Smithnél a láthatatlan kéz olyan fogalmi konstrukció, mint a weberi kapitalista szellem. Azt fejezi ki, hogy a vállalkozók biztonság-, illetve nyereségvágya nem szándékolt következményként valósítja meg azt, amit a látható kéz, adott esetben a beviteli korlátozások – mint egyedárusági helyzetet teremtő intézkedések – célként kinyilvánítottan kitűz, de csak kedvezőtlen következményekkel együtt érhetne el. (Smith Ádám: Vizsgálódás a nemzetek jólétének természetéről és okairól. Magyar Közgazdasági Társaság, Budapest, 1940, 4. könyv, 2. fejezet.) 24 „…a mai kapitalizmus… a gazdasági kiválasztás során neveli fel és teremti meg a neki szükséges gazdasági alanyokat… Az életvitelnek és a hivatás felfogásának a kapitalizmus jellegzetességeihez idomult módja csak úgy »választódhatott ki«, azaz csak úgy arathatott győzelmet más módok felett, hogy előbb nyilvánvalóan létre kellett jönnie…” (Weber, Max: Protestáns etika, 1982:53) 25 Erkölcs. In: A Pallas nagy lexikona. Az összes ismeretek enciklopédiája tizenhat kötetben. 1897– A „cselekvés és magatartás módja általában” a cselekvés és magatartás és megállapodott jellege. A régi irodalomban az erkölcsös annyit is jelent, mint komor, csökönyös, »erkölcsös ló«, »erkölcsös, komor úr«. http://www.mek.iif.hu/porta/szint/egyeb/lexikon/pallas/pallas.mek; http://www.mek.iif.hu/porta/szint/egyeb/lexikon/pallas/html/. V.ö. Étosz: vmely ember állandó cselekvésmódja. [Uo.]

17