Projektnapló Előkészítő szakasz Kárpátaljára készültünk. Az ukrán-orosz polgárháborús helyzet miatt meg kellett változtatni az útvonaltervünket. Az osztály többsége nem is bánta, mert így a szülők nem aggódtak annyira. A tanulmányi kirándulás előtt tanáraink előkészítő történelem, irodalom és földrajz órát tartottak nekünk a Felvidékről. Az óra nagyon érdekes, tartalmas és sokszínű volt. Csoportokban dolgoztunk és előadásokat is hallhattunk. Rendhagyó óra keretében ellátogattunk Győrben a Batthyány térre, ahol megemlékeztünk a Honfoglalási emlékműnél. Az emlékmű felirata: „A Honfoglalás 1100. évfordulóján emeltette Győr városa emlékezve a fejlődést segítő uralkodókra és Győr polgáraira, akik harccal és munkájukkal vívták ki a kiváltságukat.” Itt versek segítségével elevenítettük fel a magyar történelem fontos pillanatait.
Tanulmányi kirándulás 1. nap Reggel a korai órákban indultunk el utunkra, a Felvidékre. Győrben csatlakozott hozzánk idegenvezetőnk, András bácsi is. Nagyon jó dolgokkal egészítette ki a kirándulást, hozott nekünk hanganyagot, dalokat, videofelvételeket, melyeken magyar mondák és népmesék voltak. Színessé, változatossá tette az utazást is. Komáromnál léptük át a magyar-szlovák határt, a Dunán átívelő Erzsébet hídon, ami nagy élményt nyújtott számunkra. A határon átlépve eszünkbe jutott Jókai Mór, „a nagy mesemondó” alakja, aki ebben a városban született. Az első napon a 3 bányavárost látogattuk meg. Selmecbányán megnéztük az Evangélikus Líceumot, ahol Petőfi Sándor is tanult. Örültünk, hogy ahhoz, amit irodalom és történelem órán tanultunk, most már képeket és élményeket is csatolhattunk. A Líceumot sajnálatunkra nagyon rossz állapotban találtuk. András bácsi elmesélte az óratorony történetét, aminek mutatói közel ugyanolyan méretűek, hogy megzavarják az arra járó kereskedőket, amiért ők nem járultak hozzá anyagilag a torony megépítéséhez. Odaállhattunk a Mafla-sarokhoz, ahonnan a fiatal férfiak a hölgyeket nézhették, ismerkedhettek.
Bár emelkedőn kellett megtennünk az utat, felsétáltunk az Óvár épületéhez is, ahonnan szép kilátás nyílt a városra. Mindhárom bányavárosban a téren található Szentháromság-szobor. Megtudtuk, hogy hálából állították őket a pestisjárvány elvonulása után. Előttük közös fotókat is készítettünk.
Selmecbányán még megnézhettük a Bányamúzeumot is. Láthattuk milyen nehéz munkát végeztek az ott dolgozók, milyen eszközökkel tették azt, milyen egyenruhájuk volt, hogy bányászták ki az aranyat. Ez mindannyiunkat lenyűgözött. Körmöcbányán Károly Róbert pénzverdéjénél jártunk és bemehettünk a Pénz és érmemúzeumba is. Nagyon hangulatos volt a főtér, ahol finom fagyit is ettünk.
A napot egy besztercebányai sétával zártuk, ahol a főtéren megtekinthettük a Thurzó házat, a holokauszt emlékművet és a Szentháromság-szobrot. Este fáradtan érkeztünk meg a szállásunkra, Kokava Líniába, a Pension Familybe, ahol finom vacsorával vártak bennünket. Nagyon szép helyen tölthettük a két esténket. Hangulatos volt az étterem, ahol finomakat ettünk, bár kicsit másképp készítették el az ételeket, mint Magyarországon.
2. nap A második nap ismét korán indultunk útnak, de nem bántuk, mert már nagyon szerettünk volna találkozni a szlovákiai magyar gyerekekkel és vártuk a közös futball meccset is. Rimaszombatra érve először a Gömör-kishonti Múzeumot néztük meg, ahol sok érdekes dolog várt ránk. Megismertük az állatvilágot, a régi használati eszközöket, még igazi múmiát is láthattunk.
Ezután mentünk a Tompa Mihály Református Gimnáziumba, ahol beszélgethettünk az ott tanuló diákokkal, a diákönkormányzat vezetői bemutatták nekünk az ottani iskolai életet, s megismerhettük az iskola igazgatóját is. Nagyon érdekes volt számunkra, ahogy a magyar nyelvet használták. Kicsit másképp beszéltek, mint mi. Ezután következett a várva várt focimeccs, még a testnevelő tanár is bekapcsolódott a játékba. Nagyon jól éreztük magunkat. Amíg a fiúk fociztak, addig a lányok a lelátón szurkoltak nekik. Az iskola előtt felelevenítettük azokat az információkat, amiket az előkészítő órán Tompa Mihályról tanultunk.
A nap hátralevő részét a Málnapataki víztározónál töltöttük. Lenyűgöző volt a látvány, ami elénk tárult, a hatalmas víztömeg, a szép környezet és a tiszta levegő csodálatos volt. Lementünk a gátra és lesétáltunk a sok-sok emeletnyi magasságból. Itt a víztározó felelős vezetőjének tehettük fel a kérdéseinket, amikre ő készséggel válaszolt.
Az este nagyon jó hangulatban telt, felvidéki, gömöri táncokat és énekeket tanulhattunk egy szlovák nénitől és kézműveskedtünk, tojást festettünk.
A nap végére megint nagyon elfáradtunk, de megérte a sok élmény, amivel gazdagodtunk. Alig vártuk a másnapi kassai kirándulást.
3. nap Az utolsó reggel pihentebben keltünk, mert éjszaka nem voltunk olyan sokáig fenn, mint az első éjjel. Az esős időjárás sem szegte a kedvünket. Szép erdős, dombos útvonalon jutottunk Rozsnyóra. A főtéren körbe húzódó házak őrzik a német telepesek stílusát, akik az itteni vasbányászat mesterei voltak. A tűztoronnyal ékesített téren volt fél óra szabadidőnk. Készítettünk néhány fényképet, egy vendéglő teraszán üdítőt ittunk, majd a csoporttal közösen egy szép katolikus templomba mentünk be, ahol egy szlovák keresztelőnek lehettünk a szemtanúi.
Rozsnyó után kirándulásunk utolsó helyszíne Kassa volt.
A város határát átlépve többünknek eszébe jutott a 6. osztályban megismert történet, amikor 1604-ben a város polgárai minden ígéret ellenére sem nyitják meg a kapukat Belgiojoso császári seregei előtt és Bocskait támogatják. A város levegőjét a valaha élt Báthory, Rákóczi, Bercsényi,Eszterházy család szellemisége hatja át. Szlovákia 2. legnagyobb városa a szakadó esőben is gyönyörű volt. Első utunk Márai Sándor otthonába vezetett, ahol bemutatták nekünk az író kassai éveit, legjelentősebb munkáit.
A székesegyházba azonban nagyon nehezen jutottunk be a folyamatos esküvői szertartások miatt. Nem bántuk, mert ez alatt finom pizzát ettünk és megvettük az otthon maradottaknak az ajándékot. Végül két esküvő között lejutottunk a Szent Erzsébet székesegyház altemplomába. Osztálytársam elszavalta Kölcsey Ferenc:”Fejedelmünk, hajh”című versét, elhelyeztük a”Határtalan tisztelettel” feliratú szalaggal ellátott koszorúnkat II. Rákóczi Ferenc sírjánál, és megálltunk pár percre Bercsényi Miklós koporsója mellett,majd néma csendben felmentünk a templomba vezető lépcsőn. Sajnos a gyönyörű templomot az esküvői szertartások miatt nem tudtuk nyugodtan megcsodálni, de sohasem fogom elfelejteni a bámulatos szárnyas oltárt.
Szemerkélő esőben még elsétáltunk a Rodostó-házhoz és egy utolsó közös képpel búcsúztunk ettől a szép felvidéki magyar várostól.
Azzal a tudattal ültünk buszra, hogy el kell köszönni attól a tájtól, amit néhány évre 1938-ban még hazainak tudhattunk. Csodálatos 3napot zártunk le. Köszönjük a program megálmodóinak és a pályázatkezelőnek. Értékelő szakasz: A kirándulás után részt vettünk egy értékelő órán, melyet osztályfőnökeink tartottak. Ildi nénivel és Adél nénivel képek segítségével felelevenítettük a kirándulást, fogalmazást írtunk az utazásról és vetélkedőn is részt vettünk. Nagyon hasznos volt számunkra. Mindenkiben mély nyomot hagytak a látottak, így nem volt nehéz felidézni, jól sikerültek a kvízek is. A beszámoló órán pedig osztályfőnökeink segítségével elmesélhettük élményeinket a hatodikosoknak, akik jövőre Erdélybe pályáztak meg tanulmányi utat. Érdeklődve hallgattak bennünket.
A nemzeti összetartozás napjára idén a felvidéki kirándulás élményeinek segítségével emlékeztünk meg. Itt már nem csak mi, hanem a többi diák is bekapcsolódhatott, részt vehetett a megemlékezésen. A témanapon sokat énekeltünk felvidéki dalokat, ahol Zoli bácsi citerával is kísért bennünket. A tanárnők kisfilmet készítettek az utazáson készült fényképekből, amelyet reggel közösen néztünk meg. Gyönyörű plakátok is készültek ezen a napon, melyekkel jövőre a tantermeket is díszítjük majd, hogy emlékezzünk ezekre a csodás napokra. A projektnaplót készítették: Szentmihályi Laura – Bognár Ákos – Homonnai Zsófia – Horváth Milla – Mohai Dominik – Kránicz Eszter
