PRO MILITUM ARTIBUS A HADTUDOMÁNYÉRT

PRO MILITUM ARTIBUS A HADTUDOMÁNYÉRT

PRO MILITUM ARTIBUS

A HADTUDOMÁNYÉRT

All rights reserved © HM Zrínyi Nonprofit Kft. – Zrínyi Kiadó, 2014 © Ungvár Gyula †, 2014 Minden jog fenntartva. A könyvet vagy bármely részét a kiadó engedélye nélkül bármilyen formában vagy bármilyen eszközzel másolni, tárolni vagy közölni tilos! A HM Zrínyi Térképészeti és Kommunikációs Szolgáltató Közhasznú Nonprofit Kft. a Honvédelmi Minisztérium által alapított, annak kizárólagos tulajdonában lévő cég. e-mail: [email protected] 1087 Budapest, Kerepesi út 29/b. www.honvedelem.hu

A kiadásért felel: Bozsonyi Károly ügyvezető A Zrínyi Kiadó mb. vezetője: Isaszegi János Lektorálta: M. Szabó Miklós

TARTALOM

Előszó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9 Pro Militum Artibus A Hadtudományért kitüntető cím adományozása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 10 Pro Militum Artibus oklevél . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 12 Pro Militum Artibus emlékplakett . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 13 2000-ben kitüntető címben részesültek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Bárány István ny. mk. ezredes . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Hersiczky Lajos ny. vezérőrnagy . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Kalina Béla ny. mk. ezredes . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Kiss Jenő ny. ezredes . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Lex Mihály ny. ezredes . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Madaras Péter ny. ezredes . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Márton András ny. altábornagy . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Perjés Géza ny. ezredes . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Polgár Ervin ny. vezérőrnagy . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Szőnyi István ny. mk. ezredes . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Sztanó Géza ny. vezérőrnagy . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26

2001-ben kitüntető címben részesültek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Erdős József ny. mk. ezredes . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Horváth István ny. ezredes . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Karacs Károly ny. hőr. ezredes . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Kálazi József ny. vezérőrnagy . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Tóth Lajos ny. vezérőrnagy . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Ugrai Ferenc ny. altábornagy . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

29 30 31 32 33 34 35

2002-ben kitüntető címben részesültek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Bernáth Béla ny. ezredes . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Borsits László ny. altábornagy . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Évin Sándor ny. vezérőrnagy . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Kaufmann János ny. mérnök ezredes . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Kazai Barna ny. vezérőrnagy . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Máday András ny. hőr. ezredes . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Naményi Pál ny. vezérőrnagy . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

37 38 39 40 41 42 43 44

5

2003-ban kitüntető címben részesültek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Kiss Sándor ny. mk. altábornagy . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Lőrincz Kálmán ny. vezérezredes . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Prof. dr. Manninger Jenő ny. orvos vezérőrnagy . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Paál György ny. vezérőrnagy . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Stock János ny. altábornagy . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Szilágyi László ny. vezérőrnagy . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

47 48 49 50 51 52 53

2004-ben kitüntető címben részesültek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Horváth János ny. mk. vezérőrnagy . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Sárdy Tibor ny. mk. vezérőrnagy . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Sárhidai Gyula ny. tanácsos, mérnök közalkalmazott . . . . . . . . . . . . . . . . . . Sipula István ny. mk. vezérőrnagy . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Szűcs László ny. vezérőrnagy . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Tétényi Emil ny. vezérőrnagy . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Posztumusz Gyulai Mihály vezérőrnagy . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Kozma István vezérezredes . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Sólyom László altábornagy . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

55 56 57 58 59 60 61

2005-ben kitüntető címben részesültek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Komáromi István ny. vezérőrnagy . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Pacsek József ny. vezérezredes . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Réti Tibor ny. ezredes . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Sebők János ny. vezérőrnagy . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Tóth Tibor ny. altábornagy . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Posztumusz Ambris József pv. ezredes . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Borbás Máté vezérőrnagy . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Csémi Károly vezérezredes . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Matékovits Endre vezérőrnagy . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

67 68 69 70 71 72

2006-ban kitüntető címben részesültek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Arnoczky Pál ny. mk. alezredes . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Csomós Lajos ny. vezérőrnagy . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Farkas Gábor ny. vezérőrnagy . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Patai Endre ny. vezérőrnagy . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Vadászi Tibor ny. vezérőrnagy . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Posztumusz Bérces Emil vezérőrnagy . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Frey Andor ezredes . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Köteles Jenő altábornagy . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

79 80 81 82 83 84

6

62 63 65

73 74 75 76

85 86 87

Nárai István altábornagy . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Oláh István hadseregtábornok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Schmidt István vezérőrnagy . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Reményi Gyula altábornagy . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

88 89 90 91

2007-ben kitüntető címben részesültek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 88 Újfalusi Gyula ny. vezérőrnagy . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 94 Ruzsás Lajos ny. mk. ezredes . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 95 Rókusz József ny. ezredes . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 96 Rataj Endre ny. ezredes . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 97 Posztumusz Darányi Miklós vezérőrnagy . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 98 Imre Gábor vezérőrnagy . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 99 Szalai István vezérőrnagy . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 100 2008-ban kitüntető címben részesültek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Bóka Sándor ny. ezredes . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Damó Elemér ny. ezredes . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Halassy Géza ny. ezredes . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Palásthy Antal ny. mk. vezérőrnagy . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Szentkirályi Frigyes ny. ezredes . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Posztumusz Balogh Béla vezérőrnagy . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Debreczeni József ezredes . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Fehér Ferenc mk. vezérőrnagy . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Jobbik István mk. ezredes . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

103 104 105 106 107 108

2009-ben kitüntető címben részesültek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Illés László ny. ezredes . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Kérészy István ny. ezredes . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Pesti István ny. mk. ezredes . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Szabó József ny. mk. ezredes . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Posztumusz Albert Mihály alezredes . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Görgényi Dániel vezérőrnagy . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Révai Kálmán altábornagy . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Sárközi Sándor ezredes . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Somogyi Endre altábornagy . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Zsemberi István mk. vezérőrnagy . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

115 116 117 118 119

109 110 111 112

120 121 122 123 124 125

2010-ben kitüntető címben részesültek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 127 Fodor Mihály ny. ezredes . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 128 Paróczy Ottó ny. vezérőrnagy . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 129 7

Posztumusz Kocsis János vezérőrnagy . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 130 Simonyi Gyula vezérőrnagy . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 131 2011-ben kitüntető címben részesültek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Furkó Kálmán ny. ezredes . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Kositzky Attila ny. altábornagy . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Mazán Pál ny. mk. vezérőrnagy . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Posztumusz Kucher József mk. ezredes . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Misnay József mérnök ezredes . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Rumpelles Kornél hmtk. altábornagy . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

133 134 135 136 138 140 141

Utószó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 143

8

ELŐSZÓ Az ezredfordulón dr. Ungvár Gyula ny. mk. – akkor – vezérőrnagy, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Professzori Tanácsának elnöke azzal a javaslattal fordult hozzám mint rektorhoz, hogy ne engedjük a Magyar Honvédség, valamint a Magyar Néphadsereg, illetve a magyar katonai felsőoktatás szervezeti-technikai fejlesztése érdekében dolgozó, ezen a téren elévülhetetlen érdemekkel rendelkező, de – bármilyen okból – tudományos fokozatot nem szerzett elődeink tevékenységének, emlékének a feledés homályába veszését. E kezdeményezés eredményeként a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Intézményi Tanácsa, a 2000. július 18-án kelt határozatával megalapította a Pro Militum Artibus (a hadtudományért) kitüntető címet, amelyet 2004-től posztumusz is adományozott. Így az elmúlt 12 év alatt összesen 96 fő találtatott méltónak e kitüntetésre. Nemcsak egykori rektorként, de hadtörténészként is nagy megnyugvás és öröm számomra, s köszönet mind a támogatóknak, mind a kiadvány megalkotójának, hogy immár nyomtatott formában is méltó módon megőrizhetjük a benne szereplők tevékenységét, emlékét. Budapest, 2014. május

9

M. Szabó Miklós ny. altábornagy Rector Emeritus, az MTA rendes tagja

PRO MILITUM ARTIBUS A HADTUDOMÁNYÉRT KITÜNTETŐ CÍM ADOMÁNYOZÁSA

A Pro Militum Artibus kitüntető címet az Egyetemi Professzori Tanács javaslatára és az Egyetemi Tanács döntése alapján az egyetem rektora adományozza. A cím azoknak a tudományos fokozattal nem rendelkező nyugállományú tábornokoknak és tiszteknek adható: – akik aktív pályafutásuk során hosszú éveket vezető beosztásban töltve a honvédség vezető szervei, a fegyvernemek vagy szakszolgálatok élén, szakmailag elismert, meghatározó jelentőségű katonai vezetővé, elméleti szakemberré váltak és döntő szerepet játszottak a honvédség és a honvédelem fejlesztésében; – akiknek, mint elismert szaktekintélyeknek, meghatározó szerepük volt a fegyvernem vagy a szolgálati ág tevékenységének elméleti megalapozásában, fejlesztésében és gyakorlati irányításában; – akik hosszú éveket tanszékvezetői vagy tanári beosztásban töltve elévülhetetlen érdemeket szereztek a hivatásos állomány képzésében, a fiatal generáció hivatástudatát formáló nevelésében, tudományos pályára irányításában; – akik a gyakorlati munkájuk végzése során szerzett tapasztalataikat tudományos igénnyel rendszerezve jelentősen gazdagították a magyar katonai szakirodalmat és járultak hozzá a hadtudományok, illetve a katonai műszaki tudományok elméletének hazai fejlődéséhez; – akik a társ fegyveres testületeknél végzett vezető munkájukkal jelentősen hozzájárultak a honvédség, a határőrség, a polgári és a katasztrófavédelmi közös feladatok sikeres teljesítése elméleti és gyakorlati kérdéseinek eredményes megoldásához. A Pro Militum Artibus kitüntető cím évente öt főnek adományozható. A cím posztumusz is odaítélhető, évente öt főnek. Az egyetem rektora a Pro Militum Artibus kitüntető címet és oklevelet ünnepélyes keretek között adja át az Egyetemi Tanács nyílt, ünnepi ülésén.

10

11

PRO MILITUM ARTIBUS oklevél

12

PRO MILITUM ARTIBUS EMLÉKplakett

13

14

2000-ben PRO MILITUM ARTIBUS A HADTUDOMÁNYÉRT kitüntető címben részesültek 1. Bárány István nyugállományú mérnök ezredes 2. Hersiczky Lajos nyugállományú vezérőrnagy 3. Kalina Béla nyugállományú mérnök ezredes 4. Kiss Jenő nyugállományú ezredes 5. Lex Mihály nyugállományú ezredes 6. Madaras Péter nyugállományú ezredes 7. Márton András nyugállományú altábornagy 8. Perjés Géza nyugállományú ezredes 9. Polgár Ervin nyugállományú vezérőrnagy 10. Szőnyi István nyugállományú mérnök ezredes 11. Sztanó Géza nyugállományú vezérőrnagy

15

Bárány István ny. mk. ezredes

1920. szeptember 27-én született Cinkotán. 1940-ben a Budapesti Műszaki Egyetem vegyészmérnöki, majd 1961-ben a villamosmérnöki karán szerzett diplomát. 1952. július 15-én századosként került hivatásos állományba, 1969. április 4-én léptették elő ezredessé. 25 éven át dolgozott a Haditechnikai Intézetben (HTI), ahol munkáját mint vegyész polgári alkalmazott kezdte. 1952-től 1976-ig – a HTI-ben – különböző szakosztályok főmérnökeként és osztályvezetőjeként, 1964-től az intézet főmérnökeként, 1967-től parancsnokhelyettesként, 1974-től 1976-ig megbízott intézetparancsnokként végezte felelősségteljes, alkotó munkáját. Töretlen szakmai, katonai fejlődése képesítette az egyre magasabb és felelősségteljesebb beosztások maradéktalan ellátására. A haditechnikai tudományokban és a gyakorlati műszaki fejlesztői munkában széles körű tapasztalatokra tett szert. A haditechnikának alig van és volt olyan ága, amelyet ne ismert volna részletekbe menően. A vegyi harc és radiológia, valamint a pirotechnika vonatkozásában pedig mindmáig országosan elismert szakértővé és fejlesztő hadmérnökké nőtte ki magát. Mint az elektronikai és vegyi osztályok főmérnöke, beosztásának megfelelően nemcsak elsajátította, de alkotó módon alkalmazta is a katonai elektronika számos új vívmányát. Munkáját mindenkor az elmélyülés, a széles látókör és a konstruktív megoldásra való törekvés jellemezte. Szorgalma és nagy áttekintőképessége tette alkalmassá arra, hogy mint parancsnokhelyettes irányítsa a nemzetközi haditechnikai együttműködés honvédségi érdekű feladatainak részletes kidolgozását és koordinálását, majd mint megbízott parancsnok irányítsa az intézet általános fejlesztői tevékenységét, melynek eredményei a honvédség fegyvernemeinek, illetve szakcsapatainak új eszközökkel való ellátásában öltöttek testet, és nemzetközi viszonylatban is elismerést vívtak ki. Emberi magatartása, általánosan elismert nagy tudása, emellett szerénysége, vezetési stílusa, szakmaszeretete, a haditechnikai tudományok tisztelete és az új iránti fogékonysága példaként állítható a fiatal hadmérnökök, valamint az egész új katonanemzedék elé. Bárány István mk. ezredes 25 éves szolgálat után, 1976. április 1-jén vonult nyugállományba, hét kitüntetéssel és számos magas szintű elismeréssel. 2001. április 30-án, 81 éves korában hunyt el. Kívánságára családi körben helyezték örök nyugalomra. 16

Hersiczky Lajos ny. vezérőrnagy

1920. június 20-án született Kisbéren. 1949. május 1-jén hivatásos állományba vették alezredesi rendfokozatban, 1955-ben léptették elő ezredessé, 1962-ben pedig kinevezték vezérőrnaggyá. Közel tizenöt évet töltött a Magyar Néphadsereg (MN) műszaki szolgálata élén. Mint műszaki főnök kiemelkedő munkát végzett az MN harckészültségének, hadrafoghatóságának biztosításában. Szolgálati évei alatt tudományos előrelátással szervezte és irányította a műszaki csapatok anyagi-technikai fejlesztését; a törzsek, csapatok felkészítését, kiképzését és hadműveleti-harcászati alkalmazását. Kidolgozta a műszaki szakharcászat alapjait, kialakította a szakfeladatok értékelésének hadműveleti és kiképzési normatíváit. Szabályozta a műszaki szaktisztek alap- és felsőfokú képzését, meghatározva a képzési szintek követelményrendszerét. Irányításával jött létre a műszaki csapatok magas fokú gépesítése, korszerű műszaki harcanyagokkal való ellátottsága. A szakkiképzés terén támasztott magas szintű követelményei kiváló teljesítményeket eredményeztek. Tizedére csökkent az úszóhidak építésének ideje. Jelentősen javult a híd- és az útépítés, a műszaki zárak telepítésének üteme. Számottevően fejlődött a tömegpusztító fegyverek elleni védelem, illetve az erődítés, valamint a műszaki zárak, akadályok leküzdése. A békefeladatok terén a vízügyi szervekkel összhangban létrehozta az árvízvédelem katonai szerveit, kidolgozta azok alkalmazásának elveit és szabályait. A katonai tudományok terén elért kutatási eredményeket következetesen a műszaki csapatok érdekében hasznosította. Maga is kezdeményezője volt sok új műszaki eszköz fejlesztésének és gyakorlati bevezetésének. A műszaki csapatok élén végzett munkájának elévülhetetlen érdemeit napjainkban a műszaki alegységek boszniai teljesítménye hitelesítette és tette nemzetközileg is elismertté. 1972. október 15-én 23 éves szolgálat után, 52 évesen vonult nyugállományba 13 kitüntetéssel és számos magas elismeréssel. 2002. április 14-én, 82 évesen hunyt el, és mint a Magyar Honvédség halottját helyezték örök nyugalomra.

17

KALINA BÉLA ny. mk. ezredes

1926. augusztus 23-án született Budapesten. 1950-ben rádiótechnikai szakmérnök alhadnagyként vették hivatásos állományba. 1951-ben százados, 1966-ban ezredes. 1950–53 között a Haditechnikai Intézetben lokátorfejlesztőként, 1953-tól 1958-ig a Fegyverzeti Csoportfőnökségen lokátormérnökként, 1958-tól 1961-ig a fegyverzeti csoportfőnök helyetteseként dolgozott. Levelező úton elvégezte a Zrínyi Miklós Katonai Akadémiát, és több hónapos lokátorés rakétatechnikai átképző tanfolyamon továbbképezve magát vált igazi, a fegyverzet teljes spektrumát átfogó hadmérnökké. Kalina ezredes 1961-ben a hadseregszintű fegyverzeti és rakétatechnikai szolgálat alapító főnöke volt, majd 1965-től a nyírteleki elektronikai javítóbázis létrehozója, amelynek 25 évig volt a parancsnoka-igazgatója. Ez utóbbi beosztásában elévülhetetlen érdemeket szerzett a fegyverzettechnikai eszközök és rendszerek komplex javítási rendszerének kidolgozásával, gyakorlati bevezetésével. Irányításával jött létre a rakéta-, a lokátor-, az elektronikai rendszerek közép- és nagyjavításának, valamint a műszerek hitelesítésének hazai feltételrendszere. A bázis ezáltal évente több százmilliós megtakarítást eredményezett a nemzetgazdaságnak, egyben meghatározó tényezőjévé vált a csapatok technikai hadrafoghatóságának. Nevéhez fűződik Nyírteleken egy szakközépiskola létrehozása is, amely meghatározó jelentőségű volt a Nyírségben az elektronikai szakemberképzés szempontjából. Tudományos megalapozottsággal végzett négy évtizedes hadmérnöki tevékenységével, számos újításával, példamutató parancsnoki és emberi magatartásával elévülhetetlen érdemeket szerzett a fiatal mérnöki állomány hivatástudat-formáló nevelésében, a fegyverzeti szolgálat általános fejlődésében és a haditechnikai javítás komplex rendszerének – nemzetközileg elismert – bevezetésével. Kalina ezredes 1990. június 1-jén, 40 év szolgálat után 64 évesen, 22 kitüntetéssel és számos magas szintű elismeréssel vonult nyugállományba. 2010. március 23-án, 84 éves korában elhunyt, és mint a fegyverzeti szolgálat hadmérnök karának doyenjét a Magyar Honvédség halottjaként helyezték örök nyugalomra.

18

KISS JENŐ ny. ezredes

1929. augusztus 13-án született Nyiszneken. 1948-ban önkéntesként kezdte katonai pályafutását. 1950-ben kiváló eredménnyel végezte el a Dózsa gyalogos tiszti Iskolát, 1953-ban pedig aranydiplomával a Honvéd Akadémiát. Ezután került a Honvéd Vezérkar Hadműveleti Csoportfőnökségre, az akkor szerveződő tudományos osztályra. 1962-ben tudományos osztályvezető-helyettessé, egyben a Honvédelem című tudományos folyóirat főszerkesztőjévé nevezték ki. E beosztásában nevéhez kötődik a hadtudományi aspirantúra beindítása. Tudományos írásai a tudományszervezés kérdéseiről a Honvédelemben jelentek meg. Főszerkesztőként elévülhetetlen érdemeket szerzett a tudományos információellátásban, a külföldi katonai szakirodalom terjesztésében, a tudományos kutatási pályázatok megfogalmazásában és értékelésében. 1971-ben a Hadműveleti Csoportfőnökség fejlesztési osztályvezetőjévé, majd a csoportfőnök fejlesztési helyettesévé nevezték ki. 1971-ben lépett elő ezredessé. Másfél évtizeden át a Magyar Néphadsereg fejlesztési koncepcióinak alapvető elvi kidolgozójaként meghatározó szerepe volt a különböző szervezési programok alternatív megalkotásában, többek között a dandár-hadtest szervezeti struktúra kidolgozásában. Katonai-szakmai alkotómunkája elismeréseként 1988-ban megkapta a Hunyadi János-díjat. 1985-ben 35 év aktív szolgálat után – betegsége miatt – 56 évesen 12 kitüntetéssel és számos magas szintű elismeréssel vonult nyugállományba. Nyugdíjazását követően is tovább folytatta aktív tudományos kutatói tevékenységét, aminek eredményeit a katonai felső vezetés a honvédség rendszerváltás utáni átalakítása, fejlesztése, reformja vonatkozásában kiinduló alapként hasznosította, amely tények is elévülhetetlen érdemeit igazolják.

19

LEX MIHÁLY ny. ezredes

1926. május 2-án született Nagycenken. 1950. szeptember 24-én főhadnagyként került hivatásos állományba, 1969. november 7-én léptették elő ezredessé. Aktív éveinek döntő részét az oktatásnak; a katonák, tisztek és parancsnokok felkészítésének szentelte. Már a 60-as évektől tanári beosztást látott el a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia (ZMKA) Hadtáptanszékén. Hosszú évekig kiemelkedő munkát végzett a Honvédelmi Minisztérium Hadtápfőnökség Kiképzési Osztály vezetőjeként. Több éven keresztül kiemelkedő eredményességgel végezte a hadtáptisztek, -tiszthelyettesek és -katonák, valamint hadtápalegységek és -egységek szakmai felkészítésének tervezését, irányítását és ellenőrzését. Mialatt egy percre sem szakadt el a képzéstől, 1979-ben több felajánlott beosztás közül a ZMKA Hadtáptanszéke mellett döntött. Mint tanszékvezető újszerűen ötvözve az elméletet a gyakorlati kérdésekkel, mintegy megreformálójává vált az akadémiai hadtápképzésnek. Az új felfogású és tartalmú képzéssel a korszerű integrált hadtáptisztképzés alapjait rakta le, melynek tudományos igénnyel általa kidolgozott – és publikált – elméletét máig irányadóként fogadhatjuk el. Tanszékvezetői tevékenysége során meghatározó szerepe volt a hadtáptisztek tudományos pályára irányításában. Számos, ma elismert katonatudós tudományos segítője, tutora volt. Nyugállományba vonulása után a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen a védelemgazdaságtan hazai problémáit oktatta. 1986. november 1-jén, 60 évesen, 36 év szolgálat után 15 kitüntetéssel vonult nyugállományba.

20

MADARAS PÉTER ny. ezredes

1931. november 10-én született Miskolcon. 1950. szeptember 26-án alhadnagyként vették hivatásos állományba, 1984. szeptember 29-én lépett elő ezredessé. 1950-ben egy szaktanfolyam elvégzése után került a vegyi­védelmi szolgálathoz és kezdte meg csapatszolgálatát. 1956-ban lett a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia vegyi­védelmi tanszékvezető-helyettese, majd 1967-től nyugdíjazásáig a tanszékvezetői beosztást látta el. A szolgálat meghatározó egyénei, számos tudományos kutató és tudományos fokozatot szerzett személy került ki az általa vezetett tanszék hallgatói közül. Számtalan kiadványa, tansegédlete található meg jelenleg is a Nemzeti Közszolgálati Egyetem könyvtárában. Maga is hozzálátott a tudományos fokozat megszerzéséhez, de betegsége meggátolta ebben. 1986. december 1-jén, 55 évesen, 36 év szolgálat után 14 kitüntetéssel és számos magas szintű elismeréssel vonult nyugállományba. Ezt követően is töretlenül folytatta hadtörténeti kutatásait, melynek eredményeit több cikkben publikálta. Jelentős szerepet vállalt a kiskőrösi Vegyivédelmi Múzeum és szakgyűjtemény kialakításában. A Magyar Hadtudományi Társaság vezetőségi tagja, Vegyivédelmi Szakosztályának alapító tagja. 1999-ig volt a Budapesti Nyugdíjas Klub vegyivédelmi tagozatának elnöke. Madaras Péter nyugállományú ezredes négy évtizeden át kiemelkedő tudományos és tudományszervező tevékenységet végzett, illetve végez jelenleg is. Olyan mennyiségű írott és tárgyi emléket mentett meg, gyűjtött össze, melynek tudományos feldolgozása és elemzése, a nyilvánosság elé tárása több kutató többéves tevékenységét alapozhatja meg. Mindezek alapján, a hadtudomány érdekében végzett gyakorlati és elméleti munkássága elismeréseként részesült a kitüntető címben.

21

MÁRTON ANDRÁS ny. altábornagy

1924. június 20-án született Sarkadon. A háború után felvették a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemre, majd 1947-ben – mint a Nemzeti Parasztpárt egyik káderét – beiskolázták az első katonai törzs- és főtiszti tanfolyamra. A tanfolyam elvégzését követően századosként avatták tisztté. Első tiszti beosztásában az 1. Önálló Ejtőernyős zászlóalj 2. századának parancsnoka lett. 1949 novemberétől a Szovjetunióban tanult. Hazatérése után 1951-ben – már őrnagyként – kinevezték a Különleges Tanfolyam parancsnokának, majd a Hunyadi János Lövésztiszti Továbbképző Iskola parancsnoka lett. 1952. december 24-től ezredes. 1953-ban országgyűlési képviselő, majd a Szovjetunióban Vezérkari Akadémiát végzett. 1955. november 10-én nevezték ki a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia parancsnok általános helyettesévé, 1956. október 1-jével az akadémia parancsnokává. 1957. február 2-án tartalékállományba helyezték, február 7-én letartóztatták. A forradalomban betöltött szerepéért tíz év börtönre ítélték. Ezzel szakadt meg katonai pályafutása. 1962 áprilisában szabadult, majd tolmácsként, fordítóként dolgozott a bábolnai, illetve a mezőtúri Állami Gazdaságnál. Innen is vonult nyugdíjba 1985-ben. 1989-ben lett a Történelmi Igazságtétel Bizottság tagja és a katonai albizottság elnöke. 1990-ben már vezérőrnagyként a Honvédelmi Minisztérium Katonai Tanácsadó Testület tagja. 1992. június 15-én léptették elő altábornaggyá 2006. szeptember 23-án pedig vezérezredessé. 2001. augusztus 2-án, 77 évesen hunyt el, és mint a Magyar Honvédség halottját helyezték örök nyugalomra. Márton András egész életével, pályafutásával példázza azt a töretlen kitartást, hitet, emberi és erkölcsi tartást, amely csak a legjobbak sajátja.

22

PERJÉS GÉZA ny. ezredes

1917. augusztus 14-én született Trencsénben. A Ludovika Akadémia elvégzése után 1939-ben avatták hadnaggyá és kezdte meg tényleges szolgálatát. 1942-ben főhadnaggyá, két évvel később századossá léptették elő. 1942 júliusa és 1944 júliusa között frontszolgálatot teljesített az orosz hadműveleti területen. Több sikeres felderítő vállalkozásért három magas rangú kitüntetésben részesült. 1944 júliusában megsebesült. Egészségügyi szabadságát követően a háború végéig a szombathelyi III. kerületi kirendeltségnél szolgált. 1946-ban rövid angol hadifogságot követően újból jelentkezett katonai szolgálatra. 1948ban elismerték századosi rendfokozatát, tiszti és kiképzési feladatokat látott el az újjászerveződő Magyar Honvédségben. Az 1959-ben kelt katonaigazolványa szerint az ötvenes években megfosztották korábbi rendfokozatától. A rendszerváltás után rehabilitálták, 1999-ben ezredessé léptették elő. A világháborút követően szerzett egyetemi diplomát. 1967 és 1989 között az MTA tudományos kutatója volt. Kutatási területe a XVI–XX. század hadtörténelme, a hadtudomány kérdései, a katonaszociológia, katonapszichológia. Elsőként foglalkozott a katonai döntés és tervezés, illetve a játék- és döntéselmélet kérdéseivel. Zrínyi Miklós, Clausewitz munkásságának kitűnő ismerője és feldolgozója. Meghatározó eredményeket mutatott fel a hadseregellátás kérdéseivel foglalkozó írásaiban, többek között az akciórádiusz-elmélettel. Munkásságát hét könyv és több mint száz tudományos szakcikk jelzi. 1992 és 1994 között a honvédelmi miniszter tanácsadó testületének elnöke, 1993 és 1998 között a Magyar Történelmi Film Alapítvány kuratóriumának elnöke, 1996-ban a Hadtörténelmi Közlemények szerkesztőbizottságának a tagja. 1992-ben a köztársasági elnök a Honvédelmi Minisztérium munkatársaként, „a magyar és egyetemes történelem, ezen belül a hadtörténelem területén kifejtett tudományos tevékenységéért” a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjének katonai tagozatát adományozta részére. Egész élettevékenysége elválaszthatatlanul kötődött a magyar hadtörténelem és hadtudomány kutatásához, valamint annak tudományos igényű feldolgozásához. Perjés Géza 86 éves korában, 2003. szeptember 18-án hunyt el, és mint a Magyar Honvédség halottját helyezték örök nyugalomra.

23

POLGÁR ERVIN ny. vezérőrnagy

1929. november 12-én született Nádasdon. 1949-ben vették hivatásos állományba, 1950-ben avatták hadnaggyá, 1966-ban lépett elő ezredessé, 1984-ben pedig kinevezték vezérőrnaggyá. 1949 óta teljesített hivatásos tiszti szolgálatot. Pályája elején két évtizeden át különböző honvédelmi minisztériumi szerveknél és az 5. Hadsereg törzsében volt felelős beosztásokban. Katonai, szakmai tudását folyamatosan fejlesztve dolgozott mind felelősebb munkaterületeken és került egyre magasabb beosztásokba. 1969-ben felderítő szakterületre vezényelték. Előbb a Vezérkar 9. önálló osztály osztályvezetőjeként, majd 1972-től a Vezérkar 2. Csoportfőnökség csapatfelderítő-helyetteseként szervezte és irányította a hadműveleti-harcászati felderítőszolgálat tevékenységét. Számos, máig alapelvként elfogadható elméleti és gyakorlati értékű tanulmány, illetve szakcikk fémjelzi publikációs munkáját. Jelentős érdemei vannak az összfegyvernemi felderítőtörzsek, alegységek korszerű szervezeteinek, kiképzési rendszerének kialakításában és megvalósításában. Vezetésével vált egységessé a csapatfelderítés szakmai irányítása, megszilárdult és a követelményeknek megfelelő szintre fejlődött a szakalegységek és törzsek kiképzési, harckészültségi színvonala. Meghatározó szerepet játszott a csapatfelderítés szervezete, harceljárása és technikai fejlesztésében. Elévülhetetlen érdemeket szerzett a mélységi felderítés rendszerének elméleti kidolgozásában és szervezete gyakorlati létrehozásában. Magas szintű elméleti felkészültséggel megalapozott tudása és munkája, pozitív emberi magatartása, a szolgálat terén szerzett érdemei alapján általánosan elismert, megbecsült vezetővé vált. 1989. december 1-jén 39 éves szolgálat után, 60 évesen, 17 kitüntetéssel és számos magas szintű elismeréssel vonult nyugállományba mint a csapatfelderítés doyenje.

24

SZŐNYI ISTVÁN ny. mk. ezredes

1925. február 3-án született Budapesten. 1949-től 1988-ig dolgozott rádiómérnökként a Vezérkar 2. Csoportfőnökségen felelős beosztásokban. 1969-ben lépett elő ezredessé. A kutató-fejlesztő munkához átlagon felüli érzékkel rendelkezett, amelyet hatékonyan hasznosított a feladatok megoldásában. Tevékenységét mindvégig a tudományosan megalapozott eredményesség jellemezte. Elméleti tudása és szakmai eredményei alapján nemzetközi vonatkozásban is elismert híradástechnikai szakembernek számított. A Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége Híradástechnikai Tudományos Egyesület Elnökségének és Végrehajtó Bizottságának tagjaként fejtett ki közéleti tevékenységet. A híradástechnika kutatása, fejlesztése terén elért kimagasló eredményeiért számos magas szintű elismerésben – köztük 1978-ban és 1985-ben megosztott Állami Díjban – részesült. Egész élettevékenysége elismeréseként Stromfeld Aurél-díjat kapott. Az 1950-es évektől kezdve meghatározó szerepe volt a rádiófelderítő-technikai rendszerek kifejlesztésében, gyártásszervezésében, és elévülhetetlen érdemeket szerzett a magyar rádiófelderítő rendszerek nemzetközi elismertségében. Mindezen kiemelkedő hadmérnöki tevékenységéért részesült e kitüntető címben. 1988. december 1-jén, 37 év aktív alkotó szolgálat után, 63 évesen, 16 kitüntetéssel és számos magas szintű elismeréssel vonult nyugállományba. 2011. június 14-én, 86 éves korában hunyt el, és mint a Magyar Honvédség halottját helyezték örök nyugalomra.

25

SZTANÓ GÉZA ny. vezérőrnagy

1929. június 4-én született Debrecenben. 1950. szeptember 24-én vették hivatásos állományba mint hadnagyot. 1964-ben ezredesként nevezték ki a Vegyivédelmi Szolgálat főnökének, mely beosztást 25 éven át, nyugdíjazásáig töltötte be. 1977-ben lett vezérőrnagy. A tudományos módszerek iránti elkötelezettségének köszönhetően élte vezetése alatt a Vegyivédelmi Szolgálat a fénykorát, mivel mindig fontosnak tartotta az új tudományos és technológiai eredmények megismerését, valamint azoknak a gyakorlati adaptációját. Ennek következtében a vegyivédelmi szakcsapatoknál a 60-as évek második felében túlnyomó többségében már a magyar megfontolások alapján, magyar fejlesztésű és a magyar ipar által előállított vegyi, illetve vegyivédelmi hadfelszerelés volt rendszeresítve. Az ezekbe befektetett szellemi tőke tette lehetővé, hogy a magyar alegységek vegyivédelmi teljesítőképessége kétszer-háromszor meghaladta a Varsói Szerződés országai hasonló szervezeteinek teljesítményét. Ennek volt köszönhető a vegyivédelmi szervezetek akkor tapasztalt viszonylag alacsony létszámszintje, valamint az is, hogy 1970-től kezdve a vegyivédelmi alegységeket vették igénybe az ipari katasztrófák következményeinek felszámolásakor és más környezetvédelmi feladatok megoldásánál. Az ő elvi irányításával kifejlesztett vegyivédelmi műszereket nemzetközi viszonylatban is elfogadottan alkalmazták nemcsak a honvédelmi, de a polgári és a környezetvédelmi szervezeteknél is. Mindezek elismeréseként részesült a kitüntető címben. Sztanó vezérőrnagy 1989. július 1-jén, 39 év aktív szolgálat után, 60 évesen, 19 kitüntetéssel és számos magas rangú elismeréssel vonult nyugállományba.

26

28

2001-ben PRO MILITUM ARTIBUS A HADTUDOMÁNYÉRT kitüntető címben részesültek 1. Erdős József nyugállományú mérnök ezredes 2. Horváth István nyugállományú ezredes 3. Karacs Károly nyugállományú határőr ezredes 4. Kálazi József nyugállományú vezérőrnagy 5. Tóth Lajos nyugállományú vezérőrnagy 6. Ugrai Ferenc nyugállományú altábornagy

29

ERDŐS JÓZSEF ny. mk. ezredes

1932. március 16-án született Siófokon. 1954-ben a Budapesti Műszaki Egyetem Hadmérnöki Karán szerzett diplomát, avatták főhadnaggyá és vették hivatásos állományba. 1954-ben a Honvédelmi Minisztérium Vezérkar állományából egy évre a Központi Fizikai Kutatóintézethez vezényelték tapasztalatszerzési feladat végzésére. 1955–1957 között a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia Vegyivédelmi Tanszék főtanára. 1957–1961-ben a Vezérkar Vegyivédelmi Főnökség fejlesztési főmérnöke mint osztályvezető-helyettes, majd az 5. Hadsereg vegyivédelmi főnök technikai helyetteseként szolgált. 1962-től a Honvédelmi Minisztérium Anyagi-technikai Főcsoportfőnökség vegyivédelmi technikai osztály vezetője. 1963-tól 1965-ig a Vegyivédelmi Főnökség fejlesztési főmérnöke, majd 1965-től 1984-ig technikai helyettese volt. 1984-től 1990-ig a Fegyverzettechnikai Főcsoportfőnökség vegyivédelmi technikai osztályvezetői beosztást töltötte be. 1990-ben 37 év szolgálat után 58 évesen, 12 kitüntetéssel és számos magas szintű elismeréssel vonult nyugállományba. Tudományos rendszerszemléletű gondolkodásmódjának köszönhetően alakult ki egy olyan egységes vegyivédelmi eszközrendszer, amely nemzetközi összehasonlításban is megállta a helyét. A hazai fejlesztésű sugárzásmérő műszerek, valamint vegyi felderítő eszközök a hazai ellátás mellett külpiacokon is vevőre találtak. Irányítása alatt a vegyivédelmi technikai szolgálat számos olyan új eszközzel gazdagodott, amelyek világviszonylatban is élenjáróknak számítottak. Emberi magatartása, általánosan elismert nagy tudása, emellett szerénysége, vezetési stílusa, szakmaszeretete, az új iránti fogékonysága példaként állítható az új katonanemzedék és hadmérnöki állomány elé.

30

HORVÁTH ISTVÁN ny. ezredes

1928. augusztus 20-án született Kókán. 1949-től katona, a Dózsa Gyalogos Tiszti Iskolán avatták tisztté. A csapatszolgálatban eltöltött évek, majd a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia elvégzése után 1956-ban került a Vezérkar Hadműveleti Csoportfőnökségére. Katonai tudományos munkával a Honvédelmi Minisztérium központi folyóiratának, a Honvédelemnek a szerkesztőségében 1958-ban kezdett el foglalkozni. Mint szerkesztő, főszerkesztő-helyettes, majd főszerkesztő három évtizeden át tevékenyen vett részt a magyar katonai szakirodalom szervezésében, fejlesztésében, irányításában és vált emblematikus figurájává mind e tevékenységnek. Főszerkesztői működése idején a folyóirat átfogta a hadtudomány valamennyi területét, és a honvédség legolvasottabb szakmai orgánuma lett. A folyóirata nemcsak fóruma volt a tisztikar gondolatai közreadásának, hanem legfőbb szervezője, ösztönzője is a hadseregben folyó hadtudományi munkának. Kiemelkedő szerepet vitt a tudományos pályázatok szervezésében, kibontakoztatásában, eredményeinek hasznosításában. A főszerkesztői feladatok mellett kiemelkedő munkát végzett a hadtudományi információ fejlesztésében. Az általa kialakított rendszer kiindulópontját képezi a mai, korszerű információs rendszernek. 1981-ben lépett elő ezredessé, 1988-ban 60 évesen, 12 kitüntetés és számos magas szintű elismerés birtokában vonult nyugállományba. Ezt követően is töretlenül folytatta munkáját. 1991-től főszerkesztője a Magyar Hadtudományi Társaság folyóiratának, a Hadtudománynak, emellett a Honvédelmi Minisztérium Oktatási és Tudományszervező Főosztály munkatársaként részt vesz a katonai irodalmi és tudományszervezési feladatok ellátásában. Főszerkesztői és tudományszervezői munkája mellett szakírói és kutatói tevékenysége is széles körű. Ezt nemcsak publikációinak száma bizonyítja, hanem az is, hogy eredményesen vesz részt az Országos Kiemelésű Társadalomtudományi Kutatások pályázatain. Számos tanulmánya, írása jelent meg a katonai szakirodalmi tájékoztatás elveiről, a hadtudományi pályázatok szerepéről és rendszeréről, a honvédelem és a hadügy, a haderő-átalakítás, a haderőreform, a biztonság és védelem alapkérdéseiről. Négy évtizedes kimagasló szakirodalmi, szerkesztői tevékenysége és tudományos munkássága elválaszthatatlanul kötődik a magyar hadtudomány műveléséhez és az utóbbi évtizedben elért eredményességéhez.

31

KARACS KÁROLY ny. hőr. ezredes

1938. november 22-én született Füzesgyarmaton. Sorkatonai szolgálatát 1958. november 8-án a nyírbátori kerületnél kezdte meg. Innen indult hivatásos pályafutása. Elvégezte a BM Rendőrtiszti Akadémiát, a Rendőrtiszti Főiskolát, majd 1984-ben jeles eredménnyel a Zrínyi Miklós Katonai Akadémiát. Szorgalmát jellemzi, hogy ez időszakban középfokú nyelvismeretet is szerzett. Első beosztásában őrsparancsnok-helyettesként, majd azt követően felderítőtisztként kiválóan helytállt. Munkája, megbízhatósága, magas fokú tudása meghozta gyümölcsét, 1982ben alosztályvezetői, 1988-ban osztályvezetői, majd 1992-ben főosztályvezetői teendőkkel bízták meg, melyeket a tőle megszokott szorgalommal, szaktudással és bölcsességgel látott el. Magas színvonalú munkáját 1992-ben főtanácsossá történő kinevezéssel a belügyminiszter is elismerte. 1994. január 31-én – a nyugdíjkorhatár elérésével – nyugállományba vonult. Aktív szolgálata alatt nyolc kitüntetésben és 21 dicséretben, jutalomban részesült. Birtokosa a Magyar Köztársaság Csillagrendjének. Határőrélete során elkötelezetten dolgozott azért, hogy a fiatal tisztek, tiszthelyettesek, sorkatonák magas elméleti felkészültséggel foglalják el első beosztásukat. Aktívan részt vett az oktatásban, képzésben, rendszeresen tartott előadásokat, beszámolókat, jegyzeteket dolgozott ki, lektorált és vizsgáztatott. Kapcsolatát a segítőkészség, az emberiesség, a nyugodt, kiegyensúlyozott magatartás jellemezte. Élete egyik célja a nevelés volt, amelyet magas színvonalon és mindenki által elismerten végzett.

32

KÁLAZI JÓZSEF ny. vezérőrnagy

1919. december 31-én született Udvardon. A Dózsa Gyalogos Tiszti Iskola elvégzése után századosként avatva kezdte meg hivatásos szolgálatát 1950-ben. Katonai pályafutását lövészzászlóalj-parancsnokként kezdte, majd hadosztály-törzsfőnök, később hadosztályparancsnok, ezután hadsereg-törzsfőnök volt. 1962-ben nevezték ki vezérőrnaggyá. 1963-tól 10 éven át mint az 5. Hadsereg parancsnoka szolgált. 1973-tól 1976-ig a Honvédelmi Minisztérium személyügyi főcsoportfőnöke volt. Ez utóbbi beosztásból vonult nyugállományba 1976. december 31-én, 57 évesen, 10 kitüntetéssel és számos magas szintű elismerés birtokosaként. Katonai pályafutása során a különböző parancsnoki beosztásaiban alkotó módon, gyakorlatilag járult hozzá a hadtudomány vezetéselméleti fejlődéséhez. Neve elválaszthatatlanul kötődik az 5. Hadsereg létrejöttéhez, a hadsereg fegyverzettechnikai fejlődéséhez, és elévülhetetlen érdemeket szerzett a magyar hadtudomány, a magyar haderő általános fejlődését meghatározó fiatal tisztek hivatástudat-formáló nevelésében és fejlődésük irányításában. A haza szolgálatában eltöltött 25 év és a felelős beosztásokban végzett kiemelkedően eredményes munkájának elismerése e kitüntető cím odaítélése. Kálazi vezérőrnagy 2003. április 30-án hunyt el 84 évesen, és mint a Magyar Honvédség halottját helyezték örök nyugalomra.

33

TÓTH LAJOS ny. vezérőrnagy

1922-ben született Újpesten. 1948 novemberében kezdte meg katonai pályafutását századparancsnoki tanfolyam hallgatójaként. Ezt követően közel egy éven át az esztergomi harckocsiezrednél századosi rendfokozatban töltött be század-, illetve zászlóalj-parancsnoki beosztást. A már ekkor megmutatkozó kiemelkedő képességei alapján vezényelték továbbképzésre, így 1949–1950-ben elvégezte a Honvéd Törzstanfolyamot, majd a Magasabb Parancsnoki Tanfolyamot. Ez utóbbi elvégzését követően kinevezték a Honvéd Akadémia parancsnokának tanulmányi helyettesévé, majd rövidesen ezredessé. E beosztásában megkezdődött az a közel negyedszázados tevékenysége, ami közvetlenül vagy közvetve a magyar katonai felsőoktatáshoz kapcsolta. A Vorosilov Vezérkari Akadémia diplomájának birtokában 1954 novemberétől a Vezérkar szervezési és mozgósítási csoportfőnök-helyettesi, majd csoportfőnöki beosztásban szolgált. 1957. február 20-án hadműveleti csoportfőnökké, majd április 27-én vezérőrnaggyá nevezték ki. 1959-től 1969-ig a vezérkari főnök általános helyetteseként szolgált, de emellett 1959 és 1961 között – a vezérkari főnök vezérkari tanfolyam hallgatójakénti távolléte alatt – ellátta a megbízott vezérkari főnöki beosztást is. 1969-ben visszatért a Zrínyi Miklós Katonai Akadémiára, melynek parancsnokaként 1975-ig jelentős mértékben hozzájárult az oktatás korszerűsítéséhez. Ezekben az években fejlesztették tovább a nevelésközpontú oktatás feltételeit, korszerűsítették a felvételi eljárást és a nevelési irányelveket, bontakozott ki a tudományos fokozatszerzés és az idegen nyelvi képzés kiszélesítése. Irányításával az akadémia tanári állománya jelentősen hozzájárult a katonapolitika, illetve a hadügyi forradalom által felvetett kérdések magasabb színvonalú értékeléséhez, megoldásához. Az akadémia – mint tudományos kutatóműhely – jelentős segítséget nyújtott a tábori hadsereg szintjén jelentkező elméleti kérdések feltárásához, kidolgozásához. Katonai pályafutását varsói katonai attaséként fejezte be 1982. december 1-jén. A katonai felsőoktatás közvetlen, illetve közvetett irányítása, a hadsereg és az akadémiai képzés korszerűsítése terén végzett kiemelkedő tevékenysége elismeréseként a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Tanács Tóth Lajos ny. vezérőrnagy számára 2006-ban a Doctor Honoris Causa (Tiszteletbeli Doktor) címet adományozta. 34

UGRAI FERENC ny. altábornagy

1922-ben született Tiszagyulaházán. 1939-ben vonult be a honvédséghez. Részt vett a délvidéki és erdélyi műveletekben, majd tüzértiszthelyettesként a második világháborúban. Hadifogságból való hazaérkezése után 1945-ben jelentkezett a szervezés alatt álló új magyar hadseregbe, ahol különböző parancsnoki beosztásokban szolgált. 1948. augusztus 1-jén alhadnagyként vették hivatásos állományba. 1948–49 között a Leningrádi Tüzér Akadémia parancsnoki szakán, majd 1960–62 között a Vezérkari Akadémián tanult. Szolgált hadosztály- és hadtesttüzérfőnökként, tüzérhadosztály-parancsnokként, a Magyar Néphadsereg tüzérparancsnok kiképzési helyetteseként. 1952-ben ezredes. 1955-ben az MN tüzérparancsnoka, 1957-ben vezérőrnagy. 1957-től 1963-ig a a Magyar Néphadsereg Vezérkar főnöke volt. 1962-ben altábornagy. Beosztásában kiemelt figyelmet fordított a katonai fegyelemre, a fiatal tüzértisztek nevelésére, a tüzérségi éleslövészetekre, a tüzérszakma továbbfejlesztésére, majd a néphadseregi összfegyvernemi továbbképzésekre. Mint vezérkarfőnök, tevékenysége meghatározó jelentőséggel bírt a forradalom utáni Magyar Néphadsereg újjászervezésére. 1963. június 1-jén 15 kitüntetéssel – egészségügyi okok miatt – vonult nyugállományba. 2006. november 26-án, 84 évesen hunyt el, és mint a Magyar Honvédség halottját helyezték örök nyugalomra.

35

36

2002-ben PRO MILITUM ARTIBUS A HADTUDOMÁNYÉRT kitüntető címben részesültek 1. Bernáth Béla nyugállományú ezredes 2. Borsits László nyugállományú altábornagy 3. Évin Sándor nyugállományú vezérőrnagy 4. Kaufmann János nyugállományú mérnök ezredes 5. Kazai Barna nyugállományú vezérőrnagy 6. Máday András nyugállományú határőr ezredes 7. Naményi Pál nyugállományú vezérőrnagy

37

BERNÁTH BÉLA ny. ezredes

1931. április 25-én született Uzsoron. A Kossuth Tüzér Tiszti Iskola elvégzése után avatták 1950-ben alhadnaggyá és vették hivatásos állományba. 1950-től 1955-ig különböző csapatbeosztásokban szolgált mint tüzértiszt. 1955–1959 között a Zrínyi Miklós Katonai Akadémián tanult. Ezt követően két évet a Magyar Néphadsereg (MN) Tüzér Parancsnokságon szolgált mint hadműveleti tiszt. 1961-től 1972-ig az 5. Hadsereg Rakéta-tüzérfőnökségen szolgált. Közben egy évig a Szovjetunióban továbbképző tanfolyamon vett részt. Ezt követően 1972-től 1978-ig a 44. tüzérdandár parancsnoka volt. 1975-ben ezredes. 1978-tól 1989-ig az MN Rakéta-tüzérfőnökségen mint kiképzési osztályvezető szolgált és innen vonult nyugállományba 39 év után, 9 kitüntetéssel és számos elismeréssel. Bernáth ezredes munkája az alábbiakban foglalható össze: hat évig tüzérdandár-parancsnokként, előtte és utána különböző szintű törzsekben a tüzérfelderítés, de alapvetően a tüzérlövész- és harckiképzés hadsereg- és HM-szintű irányítója volt. Számos tüzérbemérési eljárás és a számítógépek gyakorlati alkalmazásának bevezetése fűződik nevéhez. Elévülhetetlen érdeme az automata számítógépes tüzér tűzvezető rendszer elvi kidolgozása, harcászat-műszaki követelményeinek meghatározása, melynek eredményeként útmutatásával jött létre az Árpád tűzvezető rendszer és rendszeresítették azt a Magyar Néphadseregben.

38

BORSITS LÁSZLÓ ny. altábornagy

1939. november 17-én született Fertőszentmiklóson. 1961-ben a Egyesített Tiszti Iskola elvégzése után avatták hadnaggyá. 1991-ben három évtizedes aktív szolgálat után mint a Magyar Honvédség (MH) vezérkarfőnöke altábornagyként 12 kitüntetéssel és számos elismeréssel vonult nyugállományba, 52 évesen. Borsits László egész élete a honvédséghez kötődött, amely lényegében a II. Rákóczi Ferenc Katonai Középiskolában kezdődött. Tiszti pályafutása során elvégezte a Zrínyi Miklós Katonai Akadémiát, a Szovjetunióban a Vezérkari Akadémiát. Nyolc év tanulással alapozta meg elméleti tudását, és 1961-től 1985-ig szakasz-, század-, ezred- és hadosztály-parancsnoki beosztásokban szerezte meg azt a gyakorlati tapasztalatot és mutatott fel olyan parancsnoki kvalitásokat, amelyek eredményeként: 1985-ben az 5. Hadsereg törzsfőnöke, 1988-ban hadműveleti csoportfőnök (vezérkarfőnök-helyettes) 1989-ben a Honvéd Vezérkar főnöke lett. A különböző beosztásokban végzett munkájával szervező-, irányítótevékenysége jelentősen hozzájárult a Magyar Honvédség és a hadtudomány fejlődéséhez, melynek elismeréseként a köztársasági elnök 2006. október 23-ai hatállyal vezérezredessé léptette elő.

39

Évin Sándor ny. vezérőrnagy

1929. február 28-án született Kiskunhalason. A Tüzér Tiszti Iskola elvégzése után 1951-ben avatták alhadnagyként tisztté és kezdte meg hivatásos szolgálatát, amelyet 1990-ben vezérőrnagyként fejezett be. Tüzértiszti alapképesítésének megfelelően 1951-től 1964-ig különböző tüzéralakulatoknál mint tüzérosztály-, ezred-, dandártörzsfőnök-helyettes, -törzsfőnök és -parancsnok szolgált. Közben elvégezte a Zrínyi Miklós Katonai Akadémiát, majd a Szovjetunió Vezérkari Akadémiájának elvégzése után 1967-ben gépesített lövészhadosztályparancsnok-helyettes, 1969től hadosztályparancsnok. 1977-től 1990-ig mint hadtestparancsnok szolgált, és közel három évtizedes szolgálat után 20 kitüntetéssel és számos magas elismeréssel vonult nyugállományba, 61 évesen. Évin Sándor végigjárta a ranglétrát, életét mindvégig a csapatoknál töltötte. Számos új tüzérségi eszköz rendszerbeállításával, tűzvezetési eljárás honosításával, a tüzérségen túl az összfegyvernemi szemléletnek a parancsnoki munkájában való érvényre juttatásával elévülhetetlen érdemeket szerzett a hadsereg és a hadtudomány fejlesztésében.

40

KAUFMANN JÁNOS ny. mérnök ezredes

1929. augusztus 30-án született Győrben. A Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karán szerzett diplomát. 1949. augusztus 1-jén mint alhadnagyot vették hivatásos állományba. 1954-ig a Zsukovszkij Repülőmérnöki Akadémián tanult a Szovjetunióban. Ugyanitt képezte magát tovább egy évig 1964/65 folyamán. Katonai pályafutását is mindvégig repülőmérnöki szakképesítése határozta meg. 1967-ben lépett elő ezredessé. A repülőhadmérnök-műszakiszolgálat főnökeként kezdte, majd 32 évig volt a légierő főmérnöke, később mint az Országos Légvédelmi Parancsnokság (OLP) parancsnokhelyettese fejezte be szolgálatát. 1991. július 1-jén 42 év szolgálat után, 16 kitüntetéssel és számos magas szintű elismerés birtokosaként vonult nyugállományba 62 évesen. Meghatározó szerepe volt a Repülőmérnök Műszaki Szolgálat kialakításában, fejlesztésében és irányításában. Elévülhetetlen érdemeket szerzett az új repülőtípusok rendszerbe állításával, a légierő technikai hadrafoghatóságát biztosító üzemfenntartási és üzemeltetés-biztonsági rendszer kidolgozásával, majd bevezetésével, összességében a Repülőmérnök Műszaki Szolgálat magas szintű irányításával és vezetésével.

41

Kazai Barna ny. vezérőrnagy

1929. december 12-én született Mezőnagymihályon. A Honvéd Kossuth Akadémia elvégzése után 1949. március 14-én alhadnagyként avatták tisztté és lett hivatásos katona. 1966. április 4-én lépett elő ezredessé. 1973. november 7-én nevezték ki vezérőrnaggyá. Lövészszakasz-parancsnokként kezdte pályafutását, majd egy magasabbparancsnoki tanfolyam és a Frunze Katonai Akadémia elvégzése után 1961–66 között gépkocsizó lövészhadosztály-törzsfőnökként szolgált. Az itt szerzett gyakorlati tapasztalatát kamatoztatta miután 1966-tól 1967-ig az Egyesített Tiszti Iskola parancsnokhelyettese, majd parancsnoka volt, de a legmaradandóbb érdemeket 1967-től 1988-ig a Kossuth Lajos Katonai Főiskola parancsnokaként szerezte. Mint főiskola-parancsnok elévülhetetlen érdemeket szerzett a fegyvernemi és az összfegyvernemi tisztek két évtizeden keresztüli minőségi utánpótlásának szervezésében és a fiatal tisztek szakmai, valamint hivatástudat-formáló nevelésének irányításában. Kazai vezérőrnagy 1988. december 1-jén 59 évesen, 40 éves aktív szolgálat után 21 kitüntetés és számos magas szintű elismerés birtokosaként vonult nyugállományba. 2007. április 27-én, 78 évesen hunyt el.

42

MÁDAY ANDRÁS ny. hőr. ezredes

1945. július 1-jén született Pestszentlőrincen. A Kossuth Lajos Katonai Főiskola határőr szakán kitüntetéses oklevéllel végzett 1968-ban és az Orosházi Határőr Kerület állományában kezdte meg határőrtiszti pályafutását. Tízévi szolgálat után a Határőrség Országos Parancsnokságára helyezték, ahol különböző vezetői beosztásokban mintegy 25 évet dolgozott. 1982-ben a Zrínyi Miklós Katonai Akadémián, 1993-ban pedig a Rendőrtiszti Főiskolán kitüntetéses oklevéllel szerzett magasabb katonai és rendészeti képesítést. A 80-as évek második felében a határőrség országos parancsnokának helyetteseként humánterületen dolgozott, és egyben a Határőrség Tudományos Bizottságának szervezője, valamint a Belügyminisztérium Tudományos Tanácsának (Bizottságának) tagja volt. Beosztásából adódóan közreműködött a tudományos publikációk megjelentetésében, az eredmények hasznosításában, terjesztésében. A határőrség tudományos közösségének jelentős szerepe volt a testület rendszerváltást követő tartalmi és strukturális átalakításában, a hivatásos szervezetre történt áttérés lépéseinek elvi megalapozásában, a feladatok kidolgozásában, a stratégiai tervezésben. A 90-es években – a szakterület vezetőjeként – részese volt az országos parancsnok közvetlen alárendeltségében működő szakmai ellenőrzési apparátus létrehozásának, működtetésének. E munkaterülethez kapcsolódóan közreműködött a korrupciós cselekmények komplex megelőzési rendszerének kidolgozásában. E tárgyban 1988-ban az FBI Akadémián (USA, Quantico) tanulmányúton vett részt és több hazai, valamint nemzetközi konferencia résztvevője volt. 1993 márciusában a belügyminiszter főtanácsadói címet adományozott részére. A felső korhatár elérésekor – 2002-ben – nyugállományba helyezték. Ezt követően még öt évig az országos parancsnok tanácsadójaként tevékenykedett. Ezen időszakban tagja volt annak a szakcsoportnak, amely kidolgozta a rendőrség és a határőrség integrációs projektjének alternatíváit és közreműködött a fúzió gyakorlati megvalósításában is. Huzamosabb időn keresztül részt vett a Rendészettudományi Társaság Határrendészeti Szakcsoportjának munkájában, és munkakapcsolatban állt a katonai, valamint rendészeti tanintézetek határőr szaktanszékeivel. 2003-ban a Magyar Köztársaság elnöke nyugállományú határőr dandártábornokká nevezte ki. 43

NAMÉNYI PÁL ny. vezérőrnagy

1922. október 12-én született Rákosszentmihályon. Azon kevés Ludovika Akadémiát végzett (1941–43) tisztek közé tartozik, akik hadműveleti területen jártak, megsebesültek, majd a kórház után hadifogságba kerültek. Megszökött és 1945 márciusában önként jelentkezett a demokratikus hadseregbe. Pályafutását a Magyar Néphadseregben 1945-ben főhadnagyként kezdte, 1970-ben lett ezredes, 1977-ben lett vezérőrnagy. 40 éves katonai szolgálatából 20 évet csapatoknál, különböző szintű beosztásokban (szakaszparancsnoktól hadosztály-, hadtest-törzsfőnök), 19 évet pedig a katonai felsőoktatásban (Honvéd Akadémia, Zrínyi Miklós Katonai Akadémia [ZMKA]) töltött el. Közben lépést tartott a hadtudomány fejlődésével, maga is rendszeresen továbbképezte magát, így mindenki által elismert gyakorlati és elméleti oktatóvá, illetve vezetővé nőtte ki magát. Mint a ZMKA-parancsnok szárazföldi és összfegyvernemi helyettese, 16 kitüntetéssel és számos elismeréssel vonult nyugállományba 1980. február 1-jén, 58 évesen. 2008. február 14-én, 85 éves korában hosszan tartó betegség következtében hunyt el, és mint a Magyar Honvédség halottját helyezték örök nyugalomra.

44

46

2003-ban PRO MILITUM ARTIBUS A HADTUDOMÁNYÉRT kitüntető címben részesültek 1. Kiss Sándor nyugállományú mérnök altábornagy 2. Lőrincz Kálmán nyugállományú vezérezredes 3. Prof. Dr. Manninger Jenő nyugállományú orvos vezérőrnagy 4. Paál György nyugállományú vezérőrnagy 5. Stock János nyugállományú altábornagy 6. Szilágyi László nyugállományú vezérőrnagy

47

KISS SÁNDOR ny. mk. altábornagy

1927. május 20-án született Nagykátán. 1948-ban a Budapesti Műszaki Egyetem (BME) Vegyészmérnöki Karán tanult. 1950-ben – a Magyar Néphadsereg (MN) felhívására – jelentkezett a Szovjet Katonai Akadémia mérnöki karára. 1950 májusában avatták alhadnaggyá. 1956 augusztusáig a Moszkvai Páncélos Akadémián tanult, és jeles diplomát szerzett. 1956–59 között harckocsiezred-parancsnok, 1959-től 1960-ig hadosztályparancsnok technikai helyettes volt. 1961-től 1966-ig az 5. Hadsereg Technikai Törzs Javítási Osztály vezetőhelyettese. 1967től 1969-ig az 5. hadseregparancsnok technikai helyettese. 1970–74 között a HM Páncélos és Gépjármű Technikai Szolgálat főnöke. 1972-ben vezérőrnaggyá nevezték ki. 1973-ban a BME-n mérnöki diplomát szerzett, jeles eredménnyel. 1974–76 között a HM Honvéd Vezérkar anyagtervezési csoportfőnökség csoportfőnöke, majd 1977 és 1983 között ugyanitt mint vezérkarfőnök-helyettes látta el feladatát. 1984 és 1989 között az MN, 1989. december 1. és 1990. április 1. között a HM anyagi-technikai főcsoportfőnöke, HM-helyettes volt. 1984. január 1-jével altábornaggyá léptették elő. Elévülhetetlen érdemei voltak az MN haditechnikai eszközeinek műszaki fejlesztése, gyártása és exportja terén, valamint a nemzetközi katonai gazdasági-műszaki tevékenységek két- és sokoldalú együttműködésében. Tagja volt a Varsói Szerződés Egyesített Fegyveres Erői Főparancsnokság Technikai Tudományos Tanácsának, a kormány Hadiipari Bizottságának. Koordinálta a szövetséges hadseregek (6 ország) között működő kétoldalú műszaki tudományos kutató- és fejlesztőtevékenységet. Az MN részéről társelnöke volt több ország katonai kutatói fejlesztést koordináló testületének. Részt vett a MTA Műszaki Tudományos Osztály, valamint a Világgazdasági Tudományos Kutató Intézet tevékenységében is. Számos publikációja jelent meg a technikai biztosítás, az integráció és gazdálkodás kérdéseiről. Munkája elismeréseként 15 hazai és 15 nemzetközi kitüntetésben, jutalomban és dicséretben részesült. 1990. április 1-jén, 63 évesen vonult nyugállományba. 48

LŐRINCZ KÁLMÁN ny. vezérezredes

1939. február 11-én született Gyulán. A hároméves Egyesített Tiszti Iskola elvégzése után 1960-ban avatták hadnaggyá. Mint páncélostiszt, pályafutásának első éveit is páncélosalakulatoknál töltötte különböző beosztásokban. 1967–70 folyamán a Zrínyi Miklós Katonai Akadémián tanult. Ezt követően a Vezérkar Hadműveleti Csoportfőnökségen dolgozott különböző felelős főtiszti beosztásokban. 1976-tól a moszkvai Vezérkari Akadémia után 1979-ig a 8. gépesített lövészhadosztály törzsfőnöke, majd 1984-ig a 11. harckocsihadosztály parancsnoka volt. 1982-ben nevezték ki vezérőrnaggyá. 1985. január 1.–1989. március 31. között az 5. Hadsereg parancsnokának első helyettese, majd 1989. december 1-jéig – már mint altábornagy – az 5. Hadsereg parancsnoka volt. Ezt követően 1994. szeptember 3-án, mint a Magyar Honvédség (MH) parancsnoka – 1991-től már mint vezérezredes – 35 év után a felső korhatár elérésével – 15 hazai, hét külföldi kitüntetés és számos elismerés birtokosaként – vonult szolgálati nyugállományba. Pályafutását mint hadnagy harckocsiszakasz-parancsnokként kezdte, és vezérezredesként mint az MH parancsnoka fejezte be. Elévülhetetlen érdeme, hogy beosztásaiban – mint parancsnok – döntéseit a Magyar Honvédség haditechnikai fejlődése diktálta igényekhez felnőve, azokkal mindig összhangban hozta meg és ezzel jelentős mértékben járult hozzá a magyar hadtudomány fejlesztéséhez.

49

PROF. DR. MANNINgER JENŐ ny. orvos vezérőrnagy

1918. október 30-án született Rácbolypusztán. 1942-ben a Pécsi Orvostudományi Egyetemen szerzett orvosi diplomát. 1948-tól 1972-ig az Országos Traumatológiai Intézet igazgatója volt. Egy tartalékos tiszti tanfolyam elvégzése után 1951-ben mint hadnagyot vették hivatásos állományba. 1980-ban lett az orvostudományok doktora. Háromszor 3 hónapos katonaorvosi továbbképzésen vett részt a Szovjetunióban. 1976. január 1-jétől 1985. szeptember 1-jéig töltötte be a Magyar Néphadsereg fősebészi beosztását. 1972-ben lépett elő ezredessé, 1976-ban nevezték ki vezérőrnaggyá. 1985. szeptember 1-jén, 34 éves szolgálat után 67 évesen hét állami kitüntetéssel vonult nyugállományba mint a katonai egészségügyi szolgálat doyenje. Szolgálati ideje alatt jelentős eredményeket ért el a speciális háborús sérülések ellátása elméleti és gyakorlati oktatásában. Azóta is egyedülálló módon szervezte meg a traumatológus szakorvosjelöltek háborús, illetőleg a katasztrófahelyzetek egészségügyi ellátásával kapcsolatos intézetek és orvostanhallgatók kötelező kurzusát. Ténykedésének ideje alatt a katonaorvoslás kiemelkedő hazai elismertségre tett szert. Több, azóta jelentős vezető traumatológus és világszerte elismert szakember került ki védőszárnyai alól, és több százra tehető azoknak a betegeknek a száma, akiket megoperált és tovább élhették életüket. 2008. október 3-án hunyt el, 90 évesen.

50

PAÁL GYÖRGY ny. vezérőrnagy

1930. június 9-én született Pócsmegyeren. 1950-ben a Bem Légvédelmi Tüzér Tiszti Iskola elvégzése után került hivatásos állományba mint alhadnagy. 1950-től 1960-ig volt légvédelmi ütegparancsnok, légvédelmi osztályparancsnok, légvédelmi kiképző parancsnok. A Zrínyi Miklós Katonai Akadémia elvégzése és különböző szovjetunióbeli tovább- és átképző tanfolyamok után 1968-tól 1973-ig az Országos Légvédelmi Parancsnokság (OLP) légvédelmi tüzér csoportfőnöke, majd 1978-ig az 1. Honi Légvédelmi Hadsereg légvédelmi rakétatüzérfőnöke volt. 1978–1989 között a Zalka Máté Katonai Műszaki Főiskola (ZMKMF) parancsnoka volt. 1981-ben nevezték ki vezérőrnaggyá. Parancsnoksága alatt a főiskola folyamatosan az elvárt hatékonysággal végezte a tisztképzési feladatokat. Elévülhetetlen érdemei voltak a főiskola több időszakot átfogó rekonstrukciójának irányításában, a képzési rendszer többszöri átszervezése és reformja megszilárdításában, a képzés minden oldalú feltételeinek megteremtésében, az új, korszerű fegyverzeti és légvédelmi rakétarendszerek igényeinek megfelelően. Számos későbbi légvédelmi rakétaegység-parancsnok került ki kezei alól, akik mind gyakorlatilag fejlesztették az új hadtudományt a csapatoknál.

51

STOCK JÁNOS ny. altábornagy

1927. október 7-én született Gyulán. 1949. október 16-án került hivatásos állományba főhadnagyként. Hivatásos katonai pályafutása első éveiben légvédelmi tüzérlöveg-parancsnok, légvédelmi tüzérezred-parancsnok, honi légvédelmi hadosztály-törzsparancsnok volt. 1955-től öt évig az Országos Légvédelmi Parancsnokság (OLP) parancsnokának légvédelmi tüzér helyettese. 1961-ben szerzett diplomát a Zrínyi Miklós Katonai Akadémián. Nyolc évig légvédelmi hadosztályparancsnok. Tizenegy évig honi légvédelmi hadseregparancsnok, majd négy évig a Magyar Néphadsereg légvédelmi és repülőparancsnoka volt. Kiemelkedő képessége és szakmai felkészültsége elismeréseként 1982-ben altábornaggyá nevezték ki. 1990. április 1-jéig – szolgálati nyugállományba helyezéséig – miniszterhelyettes, a Magyar Néphadsereg légvédelmi és repülő főcsoportfőnöki beosztásban szolgált. Sokoldalúan képzett, nagy gyakorlati tapasztalatokkal rendelkező katonai vezető volt. Kiemelkedő érdemeket szerzett a honi légvédelmi haderőnem szervezeti korszerűsítésében, a harckészültség magas szinten tartásával hazánk légterének megbízható oltalmazásában. Több mint négy évtizedes katonai pályafutása alatt 33 kitüntetésben és számos elismerésben részesült. Stock János altábornagy 2007. május 22-én, 79 éves korában elhunyt, és mint a Magyar Honvédség halottját helyezték örök nyugalomra.

52

SZILÁGYI LÁSZLÓ ny. vezérőrnagy

1919. február 7-én született Brassóban. Katonai pályáját 1938. október 1-jén sorkatonaként kezdte. 1947. március 1-jén került hivatásos állományba. Az 1. vasútbiztosító ezred állományban szakasz-, később századparancsnok. 1948 szeptemberétől a budapesti őrzászlóaljnál szolgál mint szakaszparancsnok. 1949. szeptember 30-tól 1952. október 15-ig a Frunze Katonai Akadémia hallgatója. Tanulmányainak befejezése után 1954-ig kiképzési osztályvezető a Magyar Néphadsereg Vezérkar (MNVK) Hadműveleti Csoportfőnökségen, majd hadműveleti csoportfőnök-helyettesi beosztásban szolgált. 1956. április 11-től 1959. június 29-ig összekötő tiszt az MNVKF titkárságán, majd kinevezik a Hadműveleti Csoportfőnökség főnökévé. Felkészültsége és munkája elismeréseként vezérőrnaggyá nevezték ki, majd 1961. augusztus 1-jén az Országos Légvédelmi Parancsnokság (OLP) parancsnokává. 1969. október 1-jétől 1974. július 1-jéig – vezérkarfőnök-helyettesi besorolásban – az Egyesített Fegyveres Erők Parancsnokságán a törzsfőnök magyar helyettese volt. Szakmailag jól felkészült, önálló véleményét és a Magyar Honvédség érdekeit határozottan képviselő karizmatikus vezető volt. Harminchat éves katonai pályafutása alatt 13 kitüntetésben, számos dicséretben és elismerésben részesült. Szilágyi László vezérőrnagy 2007. szeptember 25-én – 88 éves korában – elhunyt, és mint a Magyar Honvédség halottját helyezték örök nyugalomra.

53

54

2004-ben PRO MILITUM ARTIBUS A HADTUDOMÁNYÉRT kitüntető címben részesültek 1. Horváth János nyugállományú mérnök vezérőrnagy 2. Sárdy Tibor nyugállományú mérnök vezérőrnagy 3. Sárhidai Gyula tanácsos, mérnök közalkalmazott 4. Sipula István nyugállományú mérnök vezérőrnagy 5. Szűcs László nyugállományú vezérőrnagy 6. Tétényi Emil nyugállományú vezérőrnagy POSZTUMUSZ 7. Gyulai Mihály vezérőrnagy 8. Kozma István vezérezredes 9. Sólyom László vezérezredes

55

HORVÁTH JÁNOS ny. mk. vezérőrnagy

1928. augusztus 18-án született Tapolcán. Iskolai tanulmányai befejezése után a régi hadseregben Kiskunhalason töltötte sorkatonai szolgálatát. 1943-ban a Ludovika Akadémián volt hallgató, majd hadifogoly 1944-ben Krasznogorszkban. 1945. március 15-től egy tiszti tanfolyam elvégzése után mint alhadnagy Kiskunhalason, majd a Petőfi Akadémián szolgált. 1949-től 1955-ig a Sztálin Páncélos Akadémia mérnöki fakultásán tanult. Ezután a tatai Páncélos Tiszti Iskola, majd az Egyesített Tiszti Iskola parancsnokának technikai helyettese volt. 1961-től – már mint mérnök ezredes – az 5. Hadsereg páncélos- és gépjármű-technikai szolgálat főnöke, majd a hadseregparancsnok technikai helyettese volt. 1967-ig számos új páncélos- és gépjármű-technikai eszköz rendszerbe állítása fűződik nevéhez. 1967-től 1974-ig a Zalka Máté Katonai Műszaki Főiskola (ZMKMF) parancsnoka. 1968. április 4-én nevezték ki vezérőrnaggyá. 1974-től 1982-ig az Egyesített Fegyveres Erők Főparancsnokság Technikai Testület vezetőjének magyar helyettese volt. 37 év szolgálat után – 27 évet felelős magas vezető beosztásokban töltve – 1982. december 1-jén 24 kitüntetéssel vonult nyugállományba, elévülhetetlen érdemeket szerezve és maradandót alkotva minden beosztásában, a páncélos- és gépjármű-technikai biztosítás, valamint a tisztképzés-kiépítés és -utánpótlás biztosítása vonatkozásában.

56

SÁRDY TIBOR ny. mk. vezérőrnagy

1922. december 28-án született Lubényben. 1951-ben a Gazdasági és Műszaki Akadémián szerzett üzemmérnöki oklevelet. 1952-ben hívták be a Honvédelmi Minisztériumba, kinevezték a Haditechnikai Intézet (HTI) parancsnokává, és alezredessé léptették elő. Beosztásának ellátása mellett a Budapesti Műszaki Egyetemen (BME) kitüntetéses gépészmérnöki oklevelet szerzett. 1955-ben kinevezték a vezérkar haditechnikai csoportfőnökének (HTCSF), és ezredessé léptették elő. 1958-ban megszűnt a HTCSF-ség, és ismét HTI lett, de a Magyar Néphadseregben (MN) folytatott kutatás-fejlesztésért továbbra is ő volt a felelős. 1963-ban jött létre a Vezérkar alárendeltségében a Haditechnikai Fejlesztési Csoportfőnökség (HFCSF-ség), melynek főnöke lett. 1968-ban nevezték ki vezérőrnaggyá. 30 éven keresztül – nyugállományba vonulásáig – irányította a haditechnikai kutatás-fejlesztést. A BME-n oktatói tevékenységet is folytatott mint címzetes egyetemi docens. Tanácsadója volt a Magyar Tudományos Akadémia főtitkárának, majd az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnökének. Elévülhetetlen érdemei voltak az MN haditechnikai és a magyar hadiipar felfejlesztésében, a nemzetközi (a Varsói Szerződésen belüli) műszaki együttműködés kialakításában és fejlesztésében. 1982. november 1-jei hatállyal, 60 évesen 30 éves szolgálat után 21 kitüntetéssel vonult nyugállományba. Sárdy Tibor mk. vezérőrnagy 2009. augusztus 3-án, 87 éves korában elhunyt, és mint a Magyar Honvédség halottját helyezték örök nyugalomra.

57

SÁRHIDAI GYULA

ny. tanácsos, mk. közalkalmazott

1945. február 26-án született Budapesten. Sárhidai Gyula tanácsos, mérnök közalkalmazott 1974 óta dolgozik a Haditechnikai Intézetben (HTI) mint a Haditechnika műszaki-tudományos ismeretterjesztő folyóirat szerkesztője. Elismert szakíró, a II. világháború vonatkozásában országos, sőt európai elismertségű haditechnika-történeti szakember. Széles körű technikai és történelmi szakismerettel rendelkezik. Alkotóerejét reprezentálja, hogy 48 könyv szerzője, társszerzője, szerkesztője vagy lektora. Megírt 40 tanulmányt és szinkronizált hat filmet. Napjainkig húsz országos terjesztésű lapban 1162 szakcikket publikált. Széles körű tudományos közéleti tevékenységet folytat. Alapító tagja volt a Magyar Asztronautikai Társaságnak, tagja a Magyar Történeti Társaságnak, a TIT csillagászati szakosztályának és elnökségi tagja a Haditechnika-történeti Társaságnak. Egyszerre végzett és végez ma is szakmai kultúramegőrzést és kultúrateremtést. Munkássága során az általa készített és szerkesztett cikkek, tanulmányok, könyvek – a haditechnika oldaláról – kitűnő tudományos bázisul szolgálnak minden érdeklődőnek, kutatónak. Harminckét éves szerkesztői tevékenysége döntően hatott a Haditechnika folyóirat keresett, elismert, korrekt műszaki lappá válására. A Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem első civilként ismeri el hadtudományi tevékenységét a Pro Militum Artibus kitüntető címmel.

58

SIPULA ISTVÁN ny. mk. vezérőrnagy

1926. július 14-én született Szolnokon. 1950-ben a Műszaki Főiskola elvégzését követően vették hivatásos állományba alhadnagyi rendfokozattal. Ezt követően a Híradó Tiszti Iskolán, majd a Páncélos Szertárnál folyó továbbképzés hallgatója volt. 1951-ben kinevezték a 33. Harckocsi Ezredhez és még ebben az évben a Páncélos Szertárhoz műhelyparancsnoknak. Innen áthelyezték a Páncélos Parancsnokságra, ahol előadó, alosztályvezető, majd 1955-től a Központi Páncélos és Gépjármű Javítóüzem vezetője volt. 1970-ben lett a Gödöllői Gépgyár igazgatója. 1963-ban a Budapesti Műszaki Egyetemen mérnök-közgazdász diplomát szerzett. 1965. április 4-én ezredessé lépett elő. 1974-től a Magyar Néphadsereg (MN) Páncélos és Gépjármű Technikai Szolgálat Főnökségen teljesített szolgálatot. 1984-ben kinevezték az MN Páncélos és Gépjármű Technikai Szolgálat főnökévé, mely beosztást nyugállományba helyezéséig – 1989. december 1-jéig – töltötte be. 1976. november 1-jén nevezték ki vezérőrnaggyá. 39 éves aktív szolgálata során beosztásában kiemelkedő érdemeket szerzett a páncélos- és gépjárműtechnika folyamatos és elvárt szintű technikai hadrafoghatóságának fenntartásában. Érdemi katonai tevékenységéért 15 kitüntetésben, számos magas szintű dicséretben és elismerésben részesült. Sipula István mk. vezérőrnagy 2010. április 5-én – 84 éves korában – elhunyt, és mint a Magyar Honvédség halottját helyezték örök nyugalomra.

59

SZŰCS LÁSZLÓ ny. vezérőrnagy

1920. október 7-én született Tiszalökön. 1949-ben egy zászlóalj- és századparancsnoki tanfolyam elvégzése után századosként vették hivatásos állományba, mint páncélostisztet. 1951-ben a magasabbparancsnoki tanfolyam után a Páncélos Parancsnokság törzsfőnökeként maradandó érdemeket szerzett a páncéloscsapatok megszervezésében és hadrafoghatóságuk megalapozásában. 1955-ben lépett elő ezredessé. 1955-től 1958-ig a szovjetunióbeli Páncélos Akadémián tanult, ezt követően 1959-től 1961-ig a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia parancsnokának hadműveleti és harcászati tudományos helyettese volt. 1961-től 1966-ig hadműveleti csoportfőnök, majd a Magyar Néphadsereg (MN) vezérkarfőnök hadműveleti helyettese volt. 1962-ben nevezték ki vezérőrnaggyá. 1966–68 között a Szovjetunió Vezérkari Akadémiáján tanult. 1969-től 1976-ig az MN hadtápfőnöke, honvédelmi miniszterhelyettes. 1976. december 31-én 25 év szolgálat után, 56 évesen 14 kitüntetéssel, számos magas szintű dicsérettel és elismeréssel vonult nyugállományba. A 60-as éveken betöltött beosztásaiban nevéhez kötődik az MN perspektivikus fejlesztési tervek kidolgozása és gyakorlati megvalósításuk irányítása. A 70-es években mint hadtápfőnök nevéhez kötődik a szolgálat egészének, a hadműveletek hadtápbiztosításának összfegyvernemi szemléletű megreformálása. Munkájával e két meghatározó területen szerzett elévülhetetlen érdemeket a hadsereg és a hadtudomány fejlesztésében.

60

TÉTÉNYI EMIL ny. vezérőrnagy

1928. november 22-én született Noszlopon. A Bem Légvédelmi Tüzér Tiszti Iskola elvégzése után 1950-ben avatták tisztté és vették hivatásos állományba. Tiszti pályafutása során négy évig volt tanfolyam- és osztályparancsnok, tíz évig légvédelmi tüzérezred-parancsnok, három évig légvédelmi hadosztályparancsnok-helyettes, hat évig légvédelmi hadosztályparancsnok, három évig a Magyar Néphadsereg légvédelmi és repülőfőfelügyelő helyettese. Mindeközben (1957–1960) elvégezte a Zrínyi Miklós Katonai Akadémiát. 1960-ban és 1970-ben két légvédelmi rakétaátképző tanfolyamon tanult a Kalinyini Légvédelmi Parancsnoki Akadémián. 1977. november 7-én nevezték ki vezérőrnaggyá. 1982. november 1-jén – egészségügyi okok miatt – 32 év aktív szolgálat után 15 kitüntetéssel és számos magas szintű elismeréssel vonult nyugállományba. Tétényi Emil vezérőrnagy azon katonai vezetők egyike, akik fiatalon indultak és különböző beosztásokban végigjárták a ranglétrát. Folyamatosan képezte magát, lépést tartva a technikai fejlődéssel, maradandót alkotva, elévülhetetlen érdemeket szerzett hazánk – a honi légvédelem – szervezeti és technikai fejlesztésében, valamint a légvédelmi rakétás tiszti utánpótlás kinevelésével.

61

GYULAI MIHÁLY vezérőrnagy

1912. január 22-én született Gyulaváriban. 1931-ben az érettségit követően tartalékos tiszti iskolát végzett. 1941-ben hivatásos szolgálatra jelentkezett. Szakasz-, századparancsnok, majd tartalékos tiszti iskolaparancsnok volt mint százados. 1944-ben a kárpátoki arcvonalra vezényelték. A háború kilátástalanságát látva, és hogy megőrizze emberei életét, zászlóaljával a fegyvert letéve 1944. június 10-én hadifogságba vonult, majd zászlóaljával felkészült a németek elleni harcra is, amire nem került sor, viszont részt vett a Debrecenben induló új, demokratikus hadsereg szervezésében. 1947-ben a Kossuth Akadémián zászlóaljparancsnok. 1948-tól két évig a Frunze Katonai Akadémián tanult. 1951-től 1953-ig a Honvéd Akadémia parancsnoka, 1950-ben ezredes. 1953-tól a kecskeméti hadtestparancsnok helyetteseként szolgált 1956-ig. A Magyar Néphadseregben (MN) végzett addigi munkáját öt állami kitüntetéssel ismerték el. Az 56-os eseményekkel kezdődött számára mint katona számára „az ember tragédiája”. A hadtest parancsnoka és politikai helyettese ugyanis elhagyták helyüket, magára hagyták, de később mindenért, ami a hadtestben és hatáskörzetében történt, az ő nyakába varrták a felelősséget. A hadbíróság három év börtönre és lefokozásra ítélte. 1966-ban halt meg. 1989-ben a Szegedi Katonai Bíróság az ítéletet semmisnek nyilvánította. 1991. október 23-án posztumusz vezérőrnaggyá nevezték ki. Gyulai Mihály harctéri tapasztalatokkal rendelkező, elméletileg magas szinten képzett elkötelezett hivatástudatú katona volt, aki jelentős mértékben járult hozzá az MN kialakításához és bátran, hűséggel és becsülettel szolgálta hazáját.

62

KOZMA ISTVÁN vezérezredes

1896. szeptember 9-én született Csíkszeredán. Az egyéves Ludovika Akadémia után 1915. augusztus 18-án avatták hadnaggyá, s a hadműveleti területre került. 29 hónapot töltött az arcvonalban, öt kitüntetést kapott, és főhadnaggyá lépett elő. Első világháborús érdemei elismeréseként 1923-ban a Vitézi Rend tagja lett. Az Osztrák–Magyar Monarchia összeomlása után a harctéri sebesüléséből felépülve 1918 őszén a Vörös Őrség egyik századparancsnoka lett a Tanácsköztársaság bukásáig. Ezután két évig a Magyar Királyi Honvéd Hadiakadémia hallgatója volt, és előlépett századossá. A Hadiakadémia elvégzése után 1927-től 1933-ig csapatszolgálat következett, 1933. május 1-jén vezérkari őrnaggyá lépett elő. 1937. május 1-jén vezérkari alezredesként kinevezték a Honvéd Hadiakadémia tanárává. E beosztását 1940. június 1-jéig töltötte be, 1940. június 15-én mint vezérkari ezredest kinevezték a VII. hadtest vezérkari főnökévé. A hadtest csapataival részt vett Észak-Erdély visszacsatolásában. 1942. október 1-jén vezérőrnagyi kinevezéssel a IX. Hadtest parancsnoka, 1944. július 1-jéig állt a székely határvédelem élén, 1944. szeptember 1-jével altábornaggyá nevezték ki. A nyilas-hungarista hatalomátvételt követően Beregfy Károly honvédelmi miniszter a leventék és nemzetőrök parancsnokává nevezte ki, azonban e beosztást nem foglalta el, így 1945. január 1-jével rendelkezési állományba került. Március 1-jével családjával áttelepült Ausztriába. 1945. december 20-án tért vissza családjával. 1946. január 7-én állományba vették, majd a Honvédelmi Minisztérium igazolóbizottsága 1946. október 2-án igazolta őt. Az új hadsereg vezetői – Pálffy és Sólyom tábornokok – hívására szolgálatot vállalt. 1947. december 17-én kinevezték a 2. honvédkerület parancsnokává, majd 1948. november végén a Honvédelmi Minisztériumba vezényelték. Itt közvetlen kapcsolatba került Sólyom László altábornaggyal, a Honvéd Vezérkar főnökével, aki a háború utáni vezérkari tisztképző intézmény, a Honvéd Hadiakadémia megalapítója és parancsnoka volt 1947. december 1. és 1949. január 6. között. Ekkor Farkas Mihály honvédelmi miniszter utasítására megszüntették a Hadiakadémia működését. Kozma István altábornagyot 1949. április 6-án Sólyom altábornagy felhatalmazta, hogy mivel nagy szakmai tapasztalattal és hadműveleti tudással rendelkezik, kezdje meg az előké63

születeket a Hadiakadémia újraindításához. 1949. június 1-jével kinevezték a leendő Hadiakadémia parancsnokává. Kozma altábornagy nagy hatékonysággal teljesítette a kapott feladatot, azonban az október 1-jei nyitás nem történt meg, mivel 1949 nyarán a „Rajk–Pálffy–Szőnyi-féle összeesküvés” felszámolása az új parancsnok sorsát is megpecsételte. A Hadiakadémia ünnepélyes megnyitása helyett Kozma altábornagyot 1949. október 1-jén nyugállományba helyezték. A budapesti Katonai Bíróság folytatólagosan elkövetett háborús bűnösséggel vádolva Kozma István altábornagyot 1951 tavaszán halálra ítélte, s az ítéletet fél év múlva, 1951. október 2-án végrehajtották. Kozma István hamvai ismeretlen helyen porladnak, de a 298-as számú parcellában lévő tábla jelzi, hogy emléke halhatatlan, hiszen a vitéz katona már az ifjúkorában elsajátított örök hűség, a „Hazáért mindhalálig!” szellemében élt és halt. A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága 1990-ben megsemmisítette az ítéletet, a Magyar Köztársaság elnöke 1991-ben Kozma Istvánt posztumusz vezérezredessé nevezte ki.

64

SÓLYOM LÁSZLÓ altábornagy

1908. december 17-én született a szlovéniai Muraszombaton. A kőszegi Magyar Királyi Hunyadi Mátyás Reáliskolai Nevelő Intézet tanulója, majd a hűvösvölgyi hadapródiskola hallgatója volt. A Ludovika akadémián 1931-ben avatták tüzér hadnaggyá. 1935-ben felvették a Magyar Királyi Honvéd Hadiakadémiára, ahonnan egyéves gyakorlati szolgálatra Franciaországba került. Hazatérése után, 1939-ben befejezte a hadiakadémiát. 1940-ben századosi rangban a vezérkari testületbe is átvették. A Szovjetunió elleni háború megindítása után – nézetei miatt – 1941 augusztusában egészségügyi okokra hivatkozva nyugdíjazását kérte. Belépett a Kommunisták Magyarországi Pártjába, és bekapcsolódott az antifasiszta mozgalomba. A német megszállás után illegalitásba vonult, és a Bajcsy-Zsilinszky Endre–Kiss János altábornagy vezette Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadítási Bizottság katonai csoportjának tagja lett. 1944. november 19-én letartóztatták, de rövidesen sikerült megszöknie. Budapest felszabadulása után a főváros rendőrkapitánya. 1946 májusától a Honvédelmi Minisztérium (HM) katonai főcsoportjának főnöke, egyben 1947-től a Honvéd Hadiakadémia parancsnoka és tanára. 1948. december 3-tól a Magyar Néphadsereg (MN) első vezérkari főnöke lett. 1946 májusától 1950 májusáig tartó tevékenysége alatt Sólyom László beindította a hadtörténelmi és hadtudományi kutatómunkát, a hadtudományi katonai folyóiratokat (a mai Honvédségi Szemlét), a Hadtörténelmi Intézet és Múzeum újbóli felállítását, a Hadtörténeti Intézetben a haditechnikai kutatómunkát, a különböző szabályzatok és tansegédletek megalkotását, a kiképzési célok újszerű és szemléletű meghatározását nemcsak a csapatoknál, hanem az akadémián is – amelyhez gyakorlatilag tanárként is érdemben hozzájárult. Mindemellett jelentős tudományos publikációs tevékenységet is folytatott. A hadtörténelem tükrében a világháborúról 31 tanulmánya jelent meg. 1947-től 1950-ig 10 tanulmányt publikált az általa indított Honvéd folyóiratban. 1950. május 20-án koholt vádak alapján letartóztatták, 1950. augusztus 19-én halálra ítélték és kivégezték. 2007-ben (nyilvánosságot mellőzve) posztumusz vezérezredessé nevezték ki. Sólyom László élete utolsó négy évében elévülhetetlen érdemeket szerzett az MN szervezeti kialakításában, az új demokratikus honvédség alapjainak lerakásában, működési rendjének megszervezésében és feladatainak meghatározásában, nem utolsósorban az új demokratikus tisztképzést megalapozó Honvéd Hadiakadémia létrehozásával és a képzés beindításával. 65

66

2005-ben PRO MILITUM ARTIBUS A HADTUDOMÁNYÉRT kitüntető címben részesültek 1. Komáromi István nyugállományú vezérőrnagy 2. Pacsek József nyugállományú vezérezredes 3. Réti Tibor nyugállományú ezredes 4. Sebők János nyugállományú vezérőrnagy 5. Tóth Tibor nyugállományú altábornagy POSZTUMUSZ 6. Ambris József polgári védelmi ezredes 7. Borbás Máté vezérőrnagy 8. Csémi Károly vezérezredes 9. Matékovits Endre vezérőrnagy

67

KOMÁROMI ISTVÁN ny. vezérőrnagy

1930. március 28-án született Hajdúszoboszlón. A Bem Légvédelmi Tüzér Tiszti Iskola elvégzése után 1952-ben hadnaggyá avatták és hivatásos állományba vették. 1953–56 között a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia (ZMKA) hallgatója volt, majd 1956-tól 1963-ig az akadémia légvédelmi Tüzér Tanszékén volt tanár, főtanár, illetve tanszékvezető. 1963–71 között légvédelmi tüzérezred-parancsnoki, légvédelmi tüzérhadosztály-törzsfőnöki, légvédelmi hadosztályparancsnok-helyettesi beosztásokban szolgált. 1971–72-ben elvégezte a ZMKA előkészítő tanfolyamát. Ezután a Szovjetunió Vezérkari Akadémiájának hallgatója volt 1972–74 között. 1974–77 között a 2. Honi Légvédelmi Hadosztály parancsnoka. 1977–82 között a Magyar Néphadsereg (MN) légvédelmi és repülőfelügyelő helyettese. 1979. szeptember 29-én nevezték ki vezérőrnaggyá. 1982–84 között az 1. Légvédelmi hadsereg parancsnok első helyettese, 1984–88-ig parancsnoka. 1988–90 között az MN Hátországi és Polgári Védelem parancsnoka volt. 1990. június 1-jén ez utóbbi beosztásából – 38 év aktív szolgálat után, 16 kitüntetéssel és számos magas szintű elismeréssel – vonult nyugállományba. Komáromi István hadnagytól vezérőrnagyig, ezredparancsnoktól hadseregparancsnokig elméletileg megalapozott, maradandó gyakorlati eredményekkel járult hozzá elsősorban a honi légvédelem technikai és harcképességi fejlődéséhez, úgy is, mint oktató, úgy is, mint gyakorlati vezető szolgálva a magyar hadtudományt.

68

PACSEK JÓZSEF ny. vezérezredes

1928. augusztus 29-én született Tiszaigaron. 1949-ben a Kossuth Akadémia elvégzése után avatták alhadnaggyá. 1949-től szakaszparancsnok az 1. páncéloshadosztály állományában. Majd 1954-ig a Moszkvai Páncélos Akadémián tanult. 1954-től a Zrínyi Miklós Katonai Akadémián harcászati tanár, páncélostanszékvezető-helyettes, -tanszékvezető, majd tagozatparancsnok-helyettes. 1957-től harckocsiezredparancsnok-helyettes, 1958-tól -parancsnok. 1961-től a Vezérkari Akadémia hallgatója. Tanulmányai befejezése után 1963-ban a 11. Harckocsihadosztály törzsfőnöke, majd 1965-től parancsnoka. 1967-től a Magyar Néphadsereg (MN) Kiképzési Főcsoportfőnökség főnökelyettese. 1972-től az MN Általános Gépkocsizó Lövész és Harckocsi Kiképzési Csoportfőnökség csoportfőnöke, kiképzési főfelügyelő-helyettes, majd 1973-tól honvédelmi miniszterhelyettes, kiképzési főfelügyelő. 1984-től 1989-ig, nyugdíjba vonulásáig az MN Vezérkar főnöke, honvédelmi miniszterhelyettes volt. 1974-ben vezérőrnagy 1980-ban altábornagy. 1989-ben vezérezredessé lépett elő. 40 évet szolgált az MN-ben, szakaszparancsnoktól vezérkarfőnökig végigjárta a ranglétrát, meghatározó elméleti alapokkal és gyakorlati tapasztalatokkal rendelkező katonai vezető volt, aki érdemi eredményekkel járult hozzá az MN fejlődéséhez. Kiemelkedő tevékenységének elismeréseként számos dicséretben és 21 kitüntetésben részesült. 2009. június 18-án – 80 éves korában – elhunyt, és mint a Magyar Honvédség halottját helyezték örök nyugalomra.

69

RÉTI TIBOR ny. ezredes

1937. augusztus 4-én született Budapesten. A hároméves Egyesített Tiszti Iskola elvégzése után 1958-ban avatták hadnaggyá és lett hivatásos tiszt. Három évig tanult a Zrínyi Miklós Katonai Akadémián, amelyet 1972-ben kitüntetéses oklevéllel végzett el. Ezt követően 1982-ben a Vezérkari Akadémia felsőfokú tanfolyamán szerzett diplomát. Lövész-összfegyvernemi képesítése meghatározó szerepet játszott egész pályafutása során, amelyet tanulmányain túl 10 éves csapatszolgálattal alapozott meg. Ez az elméleti és gyakorlati tudás tette lehetővé, hogy 1972-től 1992-ig a Vezérkar Hadműveleti Csoportfőnökségen – később főcsoportfőnökségen – mint osztályvezető-helyettes, osztályvezető, csoportfőnök-helyettes, főcsoportfőnök-helyettes dolgozott. A hadsereg hadműveleti felkészítését alapozó tervező-, kidolgozómunka fűződik nevéhez, amelyeket gyakorlati eredmények igazoltak vissza és tettek hitelessé szolgálatának utolsó 20 évében. E beosztásából 1992. október 1-jén, 12 kitüntetéssel és számos magas szintű elismeréssel vonult nyugállományba 37 év szolgálat után, 55 évesen mindig a háttérben, de mindenki által elismerten. Réti Tibor ezredes 2012. április 17-én, 75 évesen váratlanul elhunyt, és mint a Magyar Honvédség halottját helyezték örök nyugalomra.

70

SEBŐK JÁNOS ny. vezérőrnagy

1929. október 8-án született Mezőszentgyörgyön. A fegyvernemi tiszti iskola elvégzése után 1951-ben vették hivatásos állományba mint tüzér alhadnagyot. 1951–54 között tüzérezred iskolaparancsnok, illetve hadműveleti tiszt. 1954–57 között a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia (ZMKA) hallgatója. 1957–62 között tüzérezredparancsnok-helyettes, illetve osztályparancsnok, majd ezredtörzsfőnök. 1962–63 között rakétaátképző-tanfolyam hallgatója a Szovjetunióban. 1963–78 között az 5. önálló rakétadandárnál (örak. dd.) törzsfőnök, ezredparancsnok-helyettes, miközben 1967–68-ban elvégezte a ZMKA hadműveleti tanfolyamát. 1978–89 között az 5. örak. dd. parancsnoka volt. 1982. szeptember 29-én nevezték ki vezérőrnaggyá. 11 éven át mint a rakétadandár parancsnoka elévülhetetlen érdemeket szerzett az R–170es R–300-ra való váltásának levezénylésében, az állomány új rendszerre való átállásának felkészítésében. Nem utolsósorban valamennyi rakétalövészet esemény nélküli kiváló eredményű végrehajtásának irányításában. 38 év szolgálat után 15 – köztük hat állami – kitüntetéssel és számos magas szintű elismeréssel 1989. július elsején vonult nyugállományba. Munkája eredményeivel örökre beírta nevét a Magyar Néphadsereg rakétatechnikai fegyvernem fejlődéstörténetébe.

71

TÓTH TIBOR ny. altábornagy

1931. június 20-án született Győrteleken. 1950–1951 között a Kossuth Tüzér Tiszti Iskola elvégzése után avatták alhadnaggyá és mint bemérőtiszt kezdte meg hivatásos szolgálatát. 1954-ben Debrecenbe, tüzér hadműveleti tiszti beosztásba került. Innen iskolázták be a Zrínyi Miklós Katonai Akadémiára, melynek elvégzése után egy évig tüzérharcászati előadó volt. 1961-től 1965-ig az 5. Hadseregnél tüzérhadműveleti kiképzési osztályvezető. 1963-ban speciális tanfolyamot végzett a Szovjetunióban. Ezt követően az 5. Hadsereg rakéta-tüzérfőnökének nevezték ki. 1972-től 1974-ig a Vezérkari Akadémia hallgatója. A Vezérkari Akadémia elvégzését követően a Magyar Néphadsereg (MN) rakétatüzérfőnökhelyettesének – és vezérőrnagynak – nevezték ki. 1977-ben az MN vezérkari főnök hadműveleti helyettese, csoportfőnök lett. 1988-tól 1989-ig – nyugállományba helyezéséig –, az MN vezérkari főnök első helyettesi beosztást látta el. 1986-ban altábornaggyá lépett elő. Katonai szolgálata alatt folyamatosan képezte magát, az új iránt fogékony, következetes, követelménytámasztó – a tüzérség haditechnikai fejlődési igényeivel lépést tartó – vezető volt. Kiemelkedő munkája elismeréseként számos alkalommal kapott dicséretet–jutalmat. Érdem utáni kitüntetésben 18 alkalommal részesült. 2009. november 8-án, életének 79. évében elhunyt, és mint a Magyar Honvédség halottját helyezték örök nyugalomra.

72

AMBRIS JÓZSEF pv. ezredes

1949. október 31-én született Fancsalon. 1976. január 15-én került a polgári védelemhez (PV) mint polgári alkalmazott, melynek hátterét vegyipari automatizálási mérnöki végzettsége képezte. 1979-től már mint hivatásos állományú főhadnagy szolgált Miskolcon, majd a Borsod megyei PV-parancsnokságon mint műszaki főtiszt. 1984-ben Budapestre helyezték a PV kiképző központba, majd 1986-tól a Polgári Védelmi Országos Parancsnokság műszaki védelmi osztályán dolgozott. 1988-ban a Vezérkar Hadműveleti Csoportfőnökség PV-alosztályon hadműveleti főtiszt, majd 1990-től a Budapesti Polgári védelmi Parancsnokságon törzsparancsnok-helyettes. 1993-tól a Belügyminisztérium Polgári védelmi Országos Parancsnokság védelmi főosztály vezetője. 1996-tól ugyanitt az országos parancsnok helyettese. 1998-ban elvégezte a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem felsőfokú vezetőképző tanfolyamát, később ugyanitt oktatott a vezérkari tanfolyamon. 2000. január 1-jétől a Belügyminisztérium Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság (BM OKF) Koordinációs Főosztályának vezetője. 2003. február 1-jétől a BM OKF hivatalvezető-helyettese volt. 2004-ben 28 év szolgálat után, 55 évesen – 12 kitüntetéssel és számos magas szintű elismeréssel – vonult nyugállományba. 2005. március 27-én hunyt el, és mint a polgári védelem halottját helyezték örök nyugalomra.

73

BORBÁS MÁTÉ vezérőrnagy

1916. január 22-én született Szegeden. A törzstanfolyam elvégzése után mint őrnagy lett hivatásos tiszt 1949-ben. Egy kétéves leningrádi magasabb tüzértanfolyam elvégzése után már mint alezredes és ezredes a Magyar Néphadsereg tüzérparancsnokának törzsfőnöke volt 1953-ig, majd tüzérparancsnok – 1954től vezérőrnagyként – 1955-ig. 1956. november 14-én megbízták a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia (ZMKA) parancsnoki teendőinek ellátásával. A moszkvai Vorosilov Vezérkari Akadémia elvégzése után 1958 és 1961 között az Országos Légvédelmi Parancsnokság (OLP) parancsnoka. Ezt követően, 1961-től 1969-ig, ismét a ZMKA parancsnoka volt. 1969–1971 között a Honvédelmi Minisztérium kiképzési főcsoportfőnök testnevelési és sportügyeket felügyelő helyettese. Beosztásaiban mint a tüzérség, az OLP és mint a ZMKA parancsnoka elévülhetetlen érdemeket szerzet, mind a tüzérfegyvernem, mind a honi légvédelem, mind a felsőfokú tisztképzés fejlesztésében, irányításában és vezetésében. 25 év aktív szolgálat után 14 kitüntetéssel és számos magas szintű elismeréssel vonult nyugállományba, 55 évesen. 75 éves korában, 1991. július 24-én hunyt el, és mint a Magyar Honvédség halottját helyezték örök nyugalomra.

74

CSÉMI KÁROLY vezérezredes

1922. június 22-én született Tanyban. 1946-ban vették hivatásos állományba mint alhadnagyot. 38 éves aktív szolgálatának utolsó 21 éve nevesített korszak volt. 1946–48 között csapatnál szolgált. 1948–53 között a Vezérkari Akadémia páncélostagozat hallgatója. 1953–56 között a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia (ZMKA) páncélostanszékének vezetője. 1956–57 között az 5. hadosztály parancsnoka. 1957–61 között a ZMKA parancsnoka, 1961-ben vezérőrnagy. 1961. augusztus 1-jén alakul meg az 5. Hadsereg, melynek 1963-ig parancsnoka volt. 1963-tól 1969-ig a Magyar Néphadsereg (MN) Vezérkar főnöke (VKF), a honvédelmi miniszter (HM) helyettese. 1966-ban altábornagy, VKF, HM első helyettes. 1969–73 között az Egyesített Fegyveres Erők főparancsnokának (EFEF) magyar helyettese. 1973-tól 1984-ig HM-államtitkár (EFEF h.), 1978-ban vezérezredes. 1984. december 6-án, 62 évesen ez utóbbi beosztásából 25 magyar és külföldi kitüntetéssel, elismeréssel vonult nyugállományba. Csémi Károly vezérkari főnöksége idején indult be az MN legintenzívebb haditechnikai fejlődési korszaka: a szárazföldi és a légvédelmi csapatok rakétásítása; a hazai kutatás-fejlesztés; a hadiipari gyártás felfuttatása; a hadtudományi kutatómunka. Mindezek az eredmények elválaszthatatlanul kötődtek az ő döntéseihez. Csémi Károly vezérezredes 1992. június 7-én, 70 évesen elhunyt, és mint a Magyar Honvédség halottját helyezték örök nyugalomra.

75

MATÉKOVItS ENDRE vezérőrnagy

1909. október 21-én született Debrecenben. 1927–31 között a Ludovika Akadémia elvégzése után avatták hadnaggyá. 1931–39 között szakasz-, század-, zászlóaljparancsnok. 1939–43 között a Ludovika Akadémián fegyvertanár. 1943–44 között tanár a Várpalotai Főiskolán. 1944 őszén a magyarországi arcvonalra vezénylik már mint századost. 1944. november 4-től 1947. augusztus 1-jéig hadifogságban volt. Hazatérése után önként jelentkezett a Demokratikus Hadseregbe, 1947. december 1-jével került hivatásos állományba 1957 áprilisáig. Ez alatt a tíz év alatt egy évig a Kossuth Akadémia tanára, egy évig a Dózsa Gyalogos Tiszti Iskola csoportfőnöke, három évig a vezérkar hadműveleti csoportfőnöke, három évig a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia parancsnoka, két évig a HM kiképzési csoportfőnök helyettese volt. 1957. április 8-án 26 év aktív szolgálat után, 48 évesen helyezték nyugállományba. Az új hadseregben töltött tízéves eredményes munkájának elismerését 1950-ben történt vezérőrnagyi kinevezése és hat állami kitüntetése fémjelzi. Matékovits Endre vezérőrnagy 1985. május 17-én, 76 éves korában hunyt el, és mint a Magyar Néphadsereg halottját helyezték örök nyugalomra.

76

78

2006-ban PRO MILITUM ARTIBUS A HADTUDOMÁNYÉRT kitüntető címben részesültek 1. Arnoczky Pál nyugállományú mérnök ezredes 2. Csomós Lajos nyugállományú vezérőrnagy 3. Farkas Gábor nyugállományú vezérőrnagy 4. Patai Endre nyugállományú vezérőrnagy 5. Vadászi Tibor nyugállományú vezérőrnagy POSZTUMUSZ 6. Bérces Emil vezérőrnagy 7. Frey Andor ezredes 8. Köteles Jenő altábornagy 9. Nárai István altábornagy 10. Oláh István hadseregtábornok 11. Schmidt István vezérőrnagy 12. Reményi Gyula altábornagy

79

ARNOCZKY PÁL ny. mk. alezredes

1923. február 24-én született Békésen. 1949-ben önként jelentkezett a Híradó Tiszti Iskolára, melynek elvégzése után 1950-ben avatták hadnaggyá, lett hivatásos tiszt és szolgált 1956. november 15-ig, amikor is saját kérelmére tartalékállományba került. Hivatásos szolgálatban eltöltött ideje alatt 1950-től 1956-ig: a Híradó Tiszti Iskolán előadó, a Honvéd Akadémia Híradó Tanszék tanára, 1955–1956 között a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia (ZMKA) Híradó Tanszék főtanára volt. 1951-ben főhadnagy, 1954-ben százados. Azokban az években az ő tervei alapján készült el a ZMKA-n az első méréstechnikai labor a legkorszerűbb mérőműszerekkel felszerelve, ami az akkori híradószolgálat legkorszerűbb oktatási bázisa volt és mintegy másfél évtizeden át szolgálta a híradótiszt-képzést. Az 1956-os eseményekben való aktív részvétele miatt, mint a ZMKA, a Budapesti Műszaki Egyetem, a Nagybudapesti Forradalmi Tanács tagját 1958. február 27-én honvédelmi miniszteri parancs alapján lefokozták. Attól félve, hogy letartóztatják, Svájcba emigrált. Azóta is ott él. 1991. február 28-án a honvédelmi miniszter parancsa alapján rehabilitálták – századosi rendfokozatát visszaadták és 1993-ban előléptették őrnaggyá, 2006. október 23-ai hatállyal a honvédelmi miniszter előléptette ezredessé.

80

CSOMÓS LAJOS ny. vezérőrnagy

1942. július 24-én született Gyöngyösön. 1964-ben végzett az Egyesített Tiszti Iskolán (ETI) rádiótechnikai (RT) szakon, és mint P–15-ös lokátorállomás-parancsnok kezdte meg 37 éves hivatásos szolgálatát. Négy évig tanult az ETI-n, négy évet a Zrínyi Miklós Katonai Akadémián, egy évet a Szovjetunióban. Mindemellett 1970-ben a Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnök Karán műszaki tanári diplomát is szerzett. 28 évet csapatszolgálatban töltött. Egy évig lokátorállomás-parancsnok, nyolc évig lokátor-anyagismereti előadó, főelőadó, VOZDUH-technikai tanszékvezető, két évig RTezrednél hadműveleti főtiszt (törzsfőnökhelyettes), két évig RT-zászlóaljparancsnok, négy évig RT-ezredparancsnok, két évig légvédelmi hadtest hadműveleti alosztályvezető, RTfőnökhelyettes, kilenc évig Magyar Honvédség (MH) RT-főnökség, kiképzési osztályvezető, RT-főnökhelyettes, RT-szemlélő, az MH RT-főnöke volt. 1989-ben lépett elő ezredessé, 1994-ben nevezték ki vezérőrnaggyá. Nevétől elválaszthatatlanul maradandót alkotott a Magyar Néphadsereg RTrendszerfejlesztését illetően, amikor: 1990–91-ben kidolgozta a GLORIA RT inforendszert, amely a polgári légiforgalmi rendszer RT-adatait juttatta el a hadosztály-harcálláspontokra – telefon helyett – számítógépes feldolgozással és továbbítással; 1993-ban kidolgozta az új RT-rendszerkoncepciót, amely a korábbi 131 lokátor helyett 2-3 háromdimenziós lokátorral oldotta volna meg a RT-rendszer békeidőszaki folyamatos légtér-ellenőrzési feladatait; 1994-ben egy munkacsoport vezetőjeként kidolgozta az IFF (idegen-barát) repülőeszközöket felismerő rendszer földi eszközeinek telepítési tervét. 1995-től nyugállományba vonulásáig vezette az ASOC (légtér-szuverenitási hadműveleti központ) magyar munkacsoportját. Csomós Lajos 1997. július 27-én 55 évesen, kilenc kitüntetéssel, valamint számos magas szintű dicsérettel és elismeréssel vonult nyugállományba mint az RT-szakma mindenki által elismert doyenje.

81

FARKAS GÁBOR ny. vezérőrnagy

1929. augusztus 10-én született Orosházán. 1948–49 között a Kossuth Akadémia elvégzése után alhadnagyként kezdte hivatásos szolgálatát. Ezt követően egy évig ezredparancsnoki tanfolyamon, négy évig a Zrínyi Miklós Katonai Akadémián, két évig a Vezérkari Akadémián tanult. Ezek az iskolák képezték az alapját eredményes munkájának az alábbi beosztásokban: Két évig szakasz- és zászlóaljparancsnok, kilenc évig a Magyar Néphadsereg Vezérkar (MNVK) Hadműveleti Csoportfőnökségen főtiszt, egy évig hadsereg hadműveleti alosztályvezető, 11 évig MNVK Hadműveleti Csoportfőnökségen osztályvezető-helyettes és osztályvezető, hat évig MNVK hadműveleti csoportfőnök-helyettes, négy évig hadsereg-törzsfőnök, három évig hadtesttörzsfőnök, három évig mint (mint MN vezérkari főnökhelyettes) az Egyesített Fegyveres Erők törzsfőnökének magyar helyettese volt. 1975-ben nevezték ki vezérőrnaggyá. 40 év után – 1988. szeptember 1-jével –, 15 kitüntetéssel, valamint számos magas szintű dicsérettel és elismeréssel vonult szolgálati nyugállományba. Farkas Gábor vezérőrnagy minden beosztásában mindenki által elismerésre méltó, alkotó, kreatív munkát végzett. Jelentős eredményeket ért el az összfegyvernemi szemlélet – a csapatszintű hadműveleti tervezés – tudatosításában. Csapattapasztalatait ugyanakkor eredményesen kamatoztatta a felsőszintű tervezési munkákban. Mindenki által tisztelt, elismert parancsnok, vezető – ember – volt. 2008. szeptember 25-én – 79 éves korában – váratlanul elhunyt, és mint a Magyar Honvédség halottját helyezték örök nyugalomra.

82

PATAI ENDRE ny. vezérőrnagy

1922. december 8-án született Budapesten. Patai Endre 1949-ben került a Magyar Néphadseregbe mint polgári alkalmazott. 1950. augusztus 1-jén hivatásos állományba vették mint századost. Aktív katonai pályafutása során: 1950–53 között a Vezérkar Szervezési és Mozgósítási (SZERV. és M) Csoportfőnökségen alosztályvezető, 1953–1954 között ugyanitt osztályvezető. 1954–1955 között a Zrínyi Miklós Katonai Akadémián (ZMKA) magasabbparancsnoki tanfolyam hallgatója. 1955–63 között korábbi csoportfőnökségén osztályvezető. 1963–72 között ugyanitt ezredesként csoportfőnök-helyettes. 1972–82 között ugyanitt vezérőrnagyként csoportfőnök. Mindeközben levelező úton 1962-ben diplomát szerzett a ZMKA-n. 1982. október 1-jei hatállyal 60 évesen – 19 kitüntetéssel, számos magas szintű dicsérettel és elismeréssel – vonult szolgálati nyugállományba. 32 éven át vezetett szakterületén elévülhetetlen és maradandó érdemeket szerzett a Magyar Néphadsereg mozgósítási rendszerének kidolgozása és folyamatos tökéletesítése területén, valamint a vezérkar előtt álló, nagyobb jelentőségű perspektivikus tervek kidolgozásában, a döntések előkészítésében és gyakorlati végrehajtásuk irányításában.

83

VADÁSZI TIBOR ny. vezérőrnagy

1928. január 16-án született Szentantalfán. 1948. október 20-án vonult be önként a hadseregbe. A Dózsa Gyalogos Tiszti Iskola elvégzése után alhadnagyi rendfokozatban megkezdte ötéves csapatszolgálatát. A Zrínyi Miklós Katonai Akadémia elvégzése után ugyanitt 1958-tól 1962-ig tanári, főtanári beosztásokban szolgált. 1962-től 1964-ig a Hadműveleti Csoportfőnökségen kiképzőfőtiszt. Ezt követően egyéves előkészítő tanfolyam után a Vezérkari Akadémián tanult 1965–67 folyamán. A Vezérkari Akadémia elvégzését követően felelős beosztásokban bizonyította magas szintű elméleti és gyakorlati felkészültségét. A Vezérkar Hadműveleti Csoportfőnökségén eltöltött több mint egy évtizedes munkája során eredményesen irányította a hadsereg fejlesztésével kapcsolatos tervezési feladatokat. 1983-ban nevezték ki vezérőrnaggyá. 1984-től 1988-ig a Szervezési Csoportfőnökséget irányította. Kiemelkedő munkát végzett a szárazföldi csapatok új struktúrára való áttérésének honvédelmi minisztériumi szintű előkészítésében, a tervező-tevékenység koordinálásában. 1988. szeptember 1-jétől – már mint a vezérkari főnök helyettese – külügyi szolgálatot látott el. A bécsi fegyverzetcsökkentési és bizalomerősítő tárgyalásokon részt vevő magyar delegáció katonai csoportjának vezetőjeként eredményesen látta el feladatait. Vadászi Tibor vezérőrnagy a hivatásos szolgálatban négy évtizeden keresztül becsülettel, tudása legjavát adva kreatívan és maradandót alkotva dolgozott minden beosztásában. 1990. december 15-én, 62 évesen 14 kitüntetéssel és számos magas szintű elismeréssel vonult szolgálati nyugállományba.

84

BÉRCES EMIL vezérőrnagy

1920. november 9-én született Budapesten. Katonai szolgálatát 1941-ben kezdte meg, majd folytatta a demokratikus honvédség állományában. 1949-ben századosi rendfokozattal hivatásos tisztként zászlóaljparancsnok volt. Ezt követően közel két évtizeden keresztül csapatoknál szolgált. Volt üteg-, zászlóalj-, ezredparancsnok, hadosztály-törzsfőnök. 1961-ben elvégezte a Vorosilov Vezérkari Akadémiát. Ezt követően kinevezték a tatai 11. Tatai Harckocsi Hadosztály parancsnokává. Nyolc évig e beosztásban három új típusú harckocsit állított rendszerbe és szervezte újjá a harckocsizó fegyvernem harcászati elveit. 1969-ben kinevezték a Központi Harcálláspont parancsnokává, mely beosztást 1975-ig, 55 éves korában történt nyugállományba helyezéséig látta el. Kitűnően képzett, széles körű ismeretekkel, nagy gyakorlati tapasztalatokkal rendelkező parancsnok volt. Katonai szolgálatát a magas fokú hivatástudat, a pontosság, a becsületes munkavégzés és helytállás jellemezte, melynek elismeréseként 15 kitüntetésben és több dicséretben részesült. Bérces Emil vezérőrnagy 1997. április 11-én – 77 éves korában – szívinfarktus következtében elhunyt, és mint a Magyar Honvédség halottját helyezték örök nyugalomra.

85

FREY ANDOR ezredes

1912. november 12-én született Budapesten. Frey Andor 1927-től 1930-ig a Fegyver- és Gépgyár (FÉG), 1930–49 között a Vadásztöltény- és Gyutacsgyár dolgozója volt. Ez az előélet – mint fegyver- és lőszerismeretekkel bíró munkáskáder – indította az akkori vezetést arra, hogy őt 1949-ben behívja és 1949. február 15-én mint alezredest kinevezze az akkori fegyverszertár parancsnokának. Ez az akkori időkben – megbízhatóságon túl, katonai előképzettség nélkül – nem kis feladatot jelentett, amit ő kiválóan teljesített. Ennek eredményeként 1950. augusztus 1-jén a Tüzér Parancsnokság alárendeltségében létrehozott Tüzér-fegyverzeti (TÜFE) szolgálat főnökévé nevezték ki, és 1952-ben előléptették ezredessé. 1953. december 3-án a TÜFE megszűnt, és létrehozták az önálló Fegyverzeti Csoportfőnökséget (FCSF), melynek 1956. szeptember 20-ig főnöke lett. Egészségügyi állapota miatt 1958-ig tartalékállományba helyezték, majd még négy évet szolgált mint a Munkásőrség fegyverzeti főnöke. 1962. február 15-én – 50 évesen – vonult végleg nyugállományba négy állami kitüntetéssel. Elévülhetetlen érdeme, hogy létrehozta azt a fegyverzeti mérnök-műszaki szolgálatot, amely a későbbiek folyamán meghatározó lett a Magyar Néphadsereg fegyverzeti hadrafoghatósága folyamatos – elvárt szintű – fenntartásában.

86

KÖTELES JENŐ altábornagy

1914. január 25-én született Szendrőládon. Pedagógusnak készült. 1936-ban, egyetemi tanulmányainak befejezése után, tényleges katonai szolgálatra vonult be. A II. világháborúban mint hivatásos katonatiszt vett részt a keleti hadszíntéren. Felismerve a háború népellenes jellegét, 1944-ben megszökött alakulatától, és szülőfalujában csatlakozott a Vörös Hadsereg egységeihez. Mint zászlóaljparancsnok részt vett a fasizmus elleni harcban. A háború után közreműködött a demokratikus magyar hadsereg megszervezésében. 1947ig a határőrségnél teljesített szolgálatot. 1947–49-ben a Kossuth Akadémia ezredparancsnoka, majd a Honvédelmi Minisztériumba (HM) került. 1950-ben ezredessé, 1951-ben vezérőrnaggyá nevezték ki. Ezt követően Moszkvában a katonai akadémián tanult. 1956 után az Egyesített Tiszti Iskola (ETI) parancsnoka, majd 1961-től a HM kiképzési csoportfőnöke volt. 1962-ben altábornaggyá léptették elő és 1963 decemberében honvédelmi miniszterhelyettessé nevezték ki. Köteles Jenő altábornagy elévülhetetlen érdemeket szerzett az új demokratikus hadsereg kiépítésében, mint ETI-parancsnok az új tisztképzés megalapozásában, és mint kiképzési főcsoportfőnök a csapatkiképzés megreformálásában. 1966. július 1-jén, 52 évesen hunyt el, és mint a Magyar Néphadsereg halottját helyezték örök nyugalomra.

87

NÁRAI ISTVÁN altábornagy

1929. június 25-én született Kispesten. 1951-ben a Tiszti Iskola elvégzése után főhadnagyként avatták tisztté, és Tatán a Páncélos Tiszti Iskolán főelőadó, majd Rétságon harckocsikiképző-tiszt lett. A Honvéd Akadémia elvégzése után a verpeléti harckocsiezred zászlóaljparancsnoka, 1957-től pedig a Honvédelmi Minisztérium (HM) Páncélos Parancsnokság előadója, majd lőkiképzési tisztje volt. A Zrínyi Miklós Katonai Akadémia elvégzése után 1960-tól a HM Kiképzési Csoportfőnökségen páncélosharckiképző-tiszti, majd osztályvezető-helyettesi beosztásokat töltött be. 1969-ben elvégezte a Vezérkari Akadémiát, és mint ezredes az 5. Hadsereg harckiképzési osztályvezetője lett. 1973-tól a Magyar Néphadsereg (MN) Kiképzési Főfelügyelőség csoportfőnöke (1975től vezérőrnagyként), majd 1984-től (1985-ben már, mint altábornagy) – nyugállományba helyezéséig – az MN kiképzési főfelügyelője (miniszterhelyettes) volt. Feladatait mindenkor a legjobb tudása szerint látta el. Tapasztalatait beosztásaiban eredményesen hasznosította, jelentős szerepe volt az új technikai eszközök rendszerbe állításában. 1988-ban 59 évesen, 37 év hivatásos szolgálat után, 25 kitüntetéssel és számos magas szintű elismeréssel vonult nyugállományba. Nárai István altábornagy 2001. december 13-án – 72 éves korában – betegség következtében elhunyt, és mint a Magyar Honvédség halottját helyezték örök nyugalomra.

88

OLÁH ISTVÁN hadseregtábornok

1926. december 16-án született Nádudvaron. Tanítóképzői tanulmányait megszakítva, 1945. március 15-én önként jelentkezett az új magyar honvédségbe. A Kossuth Akadémiát 1949-ben, a Honvéd Akadémiát 1952-ben, a Zrínyi Miklós Katonai akadémiát 1957-ben végezte el. Vezérkari képesítést 1964-ben a Vorosilov Akadémián szerzett. Különböző ezredszintű parancsnoki beosztásokban teljesített szolgálatot. 1954–1957 között a II. Rákóczi Ferenc Katonai Középiskola parancsnoka volt. A csapatszolgálati, valamint a tanintézeti tapasztalatai alapján 1966. szeptember és 1973. január között a Magyar Néphadsereg kiképzési főcsoportfőnöke, honvédelmi miniszterhelyettes. Ezt követően 1973. január 19-től 1984. december 6-ig az MN Vezérkar főnöke. 1959-ben ezredes, 1966-ban vezérőrnagy, 1973-ban altábornagy, 1980-ban vezérezredes. 1984. december 6-án a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa honvédelmi miniszterré nevezte ki, és 1985-ben hadseregtábornokká lépett elő. A katonai felső vezetésben betöltött tisztségei során számos olyan intézkedés és döntés fűződik nevéhez, amely meghatározó jelentőségű volt a néphadsereg szervezési, kiképzési, hadkiegészítési színvonalának növelése és technikai korszerűsítése vonatkozásában. Többek között ő volt az első – a Varsói Szerződésen belül –, aki javasolta, hogy a hadosztály-, hadtest-szervezeti struktúrát dandárszervezetre kell átváltani. 15 évvel halála után ez a korszerű hadseregek zöménél már megvalósult. 1985. december 15-én 59 évesen, betegség következtében hunyt el, és mint a Magyar Néphadsereg halottját helyezték örök nyugalomra.

89

SCHMIDT ISTVÁN vezérőrnagy

1932. március 10-én született Budapesten. A Repülő Hajózó Tiszti Iskola elvégzése után 1950-ben alhadnagyként kezdte meg hivatásos szolgálatát. 1952-ben elvégezte a Honvéd Akadémiát, 1972-ben a Vezérkari Akadémiát. Ezek az iskolák alapozták meg elméleti felkészültségét, amelynek birtokában: 4 évig repülőhadosztály-törzsfőnök (TÖF), 3 évig repülőkiképzési központ-TÖF, 4 évig csapatrepülő-TÖF és parancsnok első helyettes, 9 évig OLP TÖF-helyettes és TÖF, 12 évig a Magyar Néphadsereg repülőfőnöke volt. 1966-ban ezredes, 1976-ban vezérőrnaggyá nevezték ki. 40 éves aktív szolgálatából 32 évet magas felelős vezetői beosztásokban töltve mindenki által elismert, kimagasló eredményeket ért el. Katonai és szakmai téren egyaránt kiválóan felkészült, széles látókörű, gyakorlati tapasztalatokkal is rendelkező, karizmatikus vezető volt. Elévülhetetlen érdemei voltak az új típusú repülőeszközök rendszerbe állításában, a repülőcsapatok harci felkészítésében, harcászati tevékenységük megtervezésében, irányításuk megszervezésében és vezetésében. 1990. május 1-jén 17 kitüntetéssel és számos magas szintű elismeréssel vonult szolgálati nyugállományba, 58 évesen. A csapatoknál az eseményt úgy aposztrofálták, hogy „elment az ész”. 1996. június 24-én Schmidt István vezérőrnagy hosszú betegség után elhunyt, és mint a Magyar Honvédség halottját helyezték örök nyugalomra.

90

REMÉNYI GYULA altábornagy

1921. június 27-én született Tótszerdahelyen. Egy tartalékos tiszti tanfolyam elvégzése után, 1950 őszén saját kérésére került hivatásos állományba századosi rendfokozatban. Egy budapesti alakulatnál előbb alosztályvezető-helyettes, majd vegyivédelmi parancsnok lett. 1951-től a Magyar Néphadsereg Vezérkar (MNVK) vegyivédelmi osztályvezető-helyettese, majd osztályvezetője, közben elvégezte a Honvéd Akadémiát. 1961-től az 5. Hadsereg vegyivédelmi szolgálatfőnöke, 1962-től már mint vezérőrnagy az MN Kiképzési Főcsoportfőnökség vegyivédelmi csoportfőnöke volt. 1967-ben, a Vezérkari Akadémia elvégzése után az MNVK 1. csoportfőnök általános helyettese, csoportfőnök (vezérkarfőnök-helyettes), 1977-től nyugállományba helyezéséig (1988. május 1.) már mint altábornagy a vezérkari főnök első helyettese volt. Pályafutása során kiemelkedő érdemeket szerzett a néphadsereg vegyivédelmi fejlesztésében, a hadsereg harckészültségének folyamatos magas szinten tartásában. Közel négy évtizedes tevékenysége elismeréseként 24 kitüntetésben, számos dicséretben és elismerésben részesült. Reményi Gyula altábornagy 1998. március 17-én – 76 éves korában – betegség következtében elhunyt, és mint a Magyar Honvédség halottját helyezték örök nyugalomra.

91

92

2007-ben PRO MILITUM ARTIBUS A HADTUDOMÁNYÉRT kitüntető címben részesültek 1. Újfalusi Gyula nyugállományú vezérőrnagy 2. Ruzsás Lajos nyugállományú mérnök ezredes 3. Rókusz József nyugállományú ezredes 4. Rataj Endre nyugállományú ezredes POSZTUMUSZ 5. Darányi Miklós vezérőrnagy 6. Imre Gábor vezérőrnagy 7. Szalai István vezérőrnagy

93

ÚJFALUSI GYULA ny. vezérőrnagy

1930. július 21-én született Debrecenben. 1950-ben a Bem Légvédelmi Tüzértiszti Iskola elvégzése után alhadnagyként avatták tisztté. 1950–52 között a légvédelmi hadosztály törzsütegparancsnoka, hadosztály-kiképzési tiszt. 1952–54 között a Honvédelmi Minisztérium Tüzérparancsnokság Légvédelmi Osztályán főelőadó, majd légvédelmi szemlélő. 1954–56 között légvédelmi hadosztály kiképzési alosztályvezető. 1957–61 között a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia hallgatója. 1961–64 között légvédelmi tüzérezred-parancsnok Szolnokon. 1964–70 között a Csapatvédelmi Főnökség hadműveleti osztály vezetője, majd törzsfőnöke. 1970–72 között a Szovjetunió Vezérkari Akadémiájának hallgatója. 1973-ban lépett elő ezredessé, 1978-ban nevezték ki vezérőrnaggyá. 1973–83 között a Magyar Néphadsereg (MN) rádiótechnikai főnöke. 1983–88 között a Légvédelmi Repülő Parancsnokság törzsfőnöke. 1988. december 1-jével, 58 évesen, 40 év szolgálat után, 17 kitüntetéssel és számos elismeréssel vonult nyugállományba. Aktív pályafutását légvédelmi ütegparancsnokként kezdte és tábornokként fejezte be. A különböző szintű csapat- és magasabbparancsnoki beosztásokban töltött évei alatt elévülhetetlen érdemeket szerzett a csapat- és a honi légvédelmi technikai fejlesztéseken az új rakéta- és rádiótechnikai eszközök rendszerbe állításával és a honi légvédelem magas szintű, állandó készenléte fenntartásának megszervezésével és folyamatos biztosításával.

94

RUZSÁS LAJOS ny. mk. ezredes

1946. június 24-én született Szombathelyen. A Zalka Máté Katonai Műszaki Főiskola elvégzése után 1968-ban avatták hadnagyként. 1971-ig a Fővárosi Kiképző Központnál volt tanár. 1971-től 1976-ig a Leningrádi Tüzér Műszaki Akadémián tanult, 1976–77-ig hadosztály műszaki parancsnok volt Marcaliban. Ezt követően négy évig a tiszthelyettesképző iskolán lokátor-alosztályvezető főtanár. 1980–92-ig a Honvédelmi Minisztérium (HM) Fegyverzeti Csoportfőnökségen, Fegyverzettechnikai Főcsoportfőnökségen, végül az Anyagi-technikai Főcsoportfőnökségen mint hadműveleti tiszt, főtiszt, osztályvezető teljesített szolgálatot. 1992-ben lépett elő ezredessé. 1992-től 2003-ig a HM Katonai Tervezési, Szervezési és Koordinációs Főosztályon dolgozott mint osztályvezető-helyettes, osztályvezető végül mint főosztályvezető-helyettes. Aktív pályafutása 40 évének felét fegyverzeti szaktisztként csapatnál töltötte, másik felében a HM magasabb vezető szerveinél dolgozott. Szakmai és szakirodalmi tevékenysége különösen a rendszerváltás óta bontakozott ki sokrétűen és vált gazdaggá. Ezek közül is ki kell emelni a Magyar Honvédség hosszú távú fejlesztését meghatározó kormány- és országgyűlési határozatok előkészítését, a tízéves fejlesztési tervek, az irányítási-vezetési rendszer újjászervezésével és a civil kontroll érvényesítésével kapcsolatos dokumentumok kidolgozását. Kiemelkedő szerepet töltött be az új védelmi tervezőrendszer dokumentumainak kidolgozásában és érvényre juttatásában. 2003. június 24-én 39 éves szolgálat után, 57 évesen 13 kitüntetéssel és számos magas szintű elismeréssel vonult nyugállományba – de ezután is régi munkahelyén dolgozott mint köztisztviselő 2009-ig. Összességében Ruzsás Lajos ezredes mind elméleti, mind gyakorlati szempontból kiemelkedő szerepet töltött be a honvédelem rendszerét érintő alapelvek, követelmények kialakításában, a Magyar Honvédség fejlesztésére, korszerűsítésére vonatkozó elvi anyagok, koncepciók, tervek, országgyűlési előterjesztések kidolgozásában és az ezekkel összefüggő vezetési tevékenységek minisztériumon belüli koordinálásában. Mindezekkel jelentősen hozzájárult a honvédség és a hadtudomány új irányú fejlesztéséhez.

95

RÓKUSZ JÓZSEF ny. ezredes

1927. január 9-én született Szolyván. 1949-ben vették hivatásos állományba alhadnagyként. 1964-ben már ezredes. A Frunze Akadémia elvégzése után – 1959-től – a Hadműveleti Csoportfőnökség hadműveleti, harcászati kiképzési osztályának (egy ideig hadműveletei osztályának) vezetőjeként a parancsnoki és törzskiképzés legmagasabb szintű tervezője, szervezője és irányítója volt. Meghatározó szerepet töltött be a Magyar Néphadsereg (MN) egészének kiképzésében, beleértve a csapatkiképzés tartalmi meghatározását is. Tevékenységével részese volt a folyamatnak, amely biztosította a hadtudomány fejlesztésének és gyakorlati alkalmazásának magas színvonalát az MN-ben. Ezzel jelentősen hozzájárult a hadtudományi kutatómunka fejlődéséhez is. Az általa vezetett osztály volt – hosszú éveken át – valamennyi magasabb (hadosztály, hadsereg) szintű és különböző típusú parancsnoki és törzsvezetési gyakorlat kidolgozója, ezzel a hadtudomány gyakorlati alkalmazásának, a tapasztalatok feldolgozásának legfőbb kísérleti műhelye. Ő hozta létre (elsőként az MN-ben) a gyakorlatokon működő tapasztalatgyűjtő (lényegében hadtudományi kutatási) csoportokat, amelyeket később minden egyes gyakorlaton működtetett. Szolgálati tevékenységének utolsó éveiben a harckészültség fenntartásában hasznosította gazdag gyakorlati tapasztalatait, és lényegében vezetése alatt alakult ki a hadsereg (békében és háborúban alkalmazható) fő harcálláspontjának működési rendje. Rókusz József ezredes személyében magas színvonalon egyesítette a hadtudomány kutatóját, illetve művelőjét – néphadseregi szinten. Az 1950-es évek második felétől az 1970-es évek végéig csoportja élén ő volt az, aki megalapozta a gyakorlatok tudományos igényű elemző értékelését, a tapasztalatok elméleti és gyakorlati feldolgozásának és azok perspektivikus hasznosíthatóságának meghatározását, amivel jelentősen hozzájárult a hadtudomány fejlődéséhez, és megteremtette a téma további kutatásának az alapjait. 1984. december 1-jén, 35 év szolgálati után, 57 évesen, 13 kitüntetéssel és számos magas szintű elismeréssel vonult nyugállományba. 2009. november 11-én hunyt el, és mint a szolgálat halottját helyezték örök nyugalomra.

96

RATAJ ENDRE ny. ezredes

1927. november 18-án született Békéscsabán. 1949. június 29-én lett alhadnagyként hivatásos tiszt. Rataj Endre ezredes aktív pályafutásának meghatározó részét a tudományos kutatás képezte. 1960–1983 között több mint három évtizeden keresztül volt a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia politikai gazdaságtan, majd a politikai gazdaságtan és hadigazdaságtan tanszék vezetője. Az ő irányításával született meg a hadigazdaságtan tantárgy és annak első korszerű tananyaga. Vezetésével a tanszék több évtizeden keresztül végezte nemcsak az oktatást, hanem a tudományos kutatást is. A hadigazdaságtan mint új tudományág létrehozásával és a hadtudományon belüli bevezetésével elévülhetetlen érdemeket szerzett a hadtudomány fejlesztésében. 1968. november 7-én lépett elő ezredessé. 1984. december 1-jén 35 éves szolgálat után, 57 évesen 14 kitüntetés és számos magas szintű elismerés birtokosaként vonult nyugállományba.

97

DARÁNYI MIKLÓS vezérőrnagy

1928. december 5-én született Debrecenben. 1950. szeptember 24-én vették hivatásos állományba alhadnagyként. A Zrínyi Miklós Katonai Akadémiát 1957-ben, a Vezérkari Akadémiát pedig 1965-ben végezte el. 10 évig ezredtörzsfőnök és -parancsnok. 4 évig hadosztály-törzsfőnök és -parancsnokhelyettes. 8 évig a 11. Harckocsi hadosztály parancsnoka. 10 évig a Magyar Néphadsereg hátországvédelmi parancsnoka volt. 1968. november 7-én ezredes. 1975. április 4-én vezérőrnagy. 1987. december 1-jén 37 év szolgálat után 59 évesen, 20 magas szintű kitüntetés, számos dicséret és elismerés birtokosaként vonult nyugállományba. Egész életét csapatszolgálatban töltötte el. Karizmatikus egyéniség volt. Magas beosztásokban dolgozott, és minden beosztásában új kihívásokkal szembenézve, felnőve a feladatokhoz, eredményes munkát végzett. Tíz évig volt a hátországvédelem parancsnoka. Ez idő alatt – a megújított szervezet – sikeresen teljesítette kiképzési, harckészültségi, mozgósítási és építő-műszaki feladatait, elvárt szinten bizonyítva képességüket, béke- és háborús viszonyok között is. Mindezzel – elméletileg és gyakorlatilag is – új szakterülettel gazdagította a hadtudományt. Darányi Miklós vezérőrnagy 1996. november 27-én hunyt el, és a Magyar Honvédség halottjaként helyezték örök nyugalomra.

98

IMRE GÁBOR vezérőrnagy

1928. május 30-án született Kecskeméten. 1949. október 16-án főhadnagyként vették hivatásos állományba. A törzstiszti tanfolyam, a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia, a Frunze és a Vezérkari Akadémia elvégzése eredményeként a hadseregben három nagy területen fejtett ki magas színvonalú elméleti és gyakorlati tevékenységet: az egyik az oktatás, képzés; a másik a hadseregfejlesztés tervezése, szervezése és irányítása, a harmadik pedig a tudományos munka. Ez együtt járt a második világháború utáni új hadtudomány kialakításának művelésével, amelyben kiemelkedő munkát végzett. Ez kiegészült azzal, hogy irányította a Hadműveleti Csoportfőnökségen akkor kialakuló központi tudományos szervezet és az új hadtudományi folyóirat (Honvédelem) létrehozását. Mint hadműveleti csoportfőnök, majd a vezérkari főnök első helyettese tervezte, szervezte és irányította a hadsereg újjászervezésének munkálatait, az erre vonatkozó dokumentumok elkészítését. Központi, meghatározó személyisége volt a 60-as, 70-es évek hadsereg-fejlesztési folyamatainak. Mindeközben aktívan részt vett a hadtudományi munka szervezeteinek továbbfejlesztésében: a hadtudományi aspiránsképzés beindításában, a Hadtudományi Intézet létrehozásában, a Honvédelem című folyóirat körül egyre jobban kibontakozó hadtudományi kutatások kiszélesítésében. A folyóirat szerkesztőbizottságának több mint 20 éven át volt tagja, illetve elnöke. Személyesen is kivette részét a hadtudományi kutatásokból. Gondolatait a korszerű hadtudomány alkalmazásáról szóló könyve, számos katonai és civil kiadványban megjelent cikke és előadása őrzi. Imre Gábor egyik legkiemelkedőbb személyisége volt a magyar hadtudomány életre hívásának, fenntartásának és eredményes gyakorlati alkalmazásának. 1962. április 4-én ezredes, 1967. április 4-én vezérőrnagy. 1975. február 15-én 47 évesen, 26 év szolgálat után, 11 kitüntetéssel és számos magas szintű elismeréssel vonult nyugállományba. 1995. május 9-én 67 évesen, tragikus körülmények között elhunyt, és mint a szervezet halottját helyezték örök nyugalomra.

99

SZALAI ISTVÁN vezérőrnagy

1951. július 31-én született Kalocsán. 1973. augusztus 20-án hadnagyként avatták tisztté. A Kossuth Lajos Katonai Főiskola és a Frunze Katonai Akadémia elvégzése, majd angliai tanulmányai után, 25 éves szolgálata alatt nagy ívű katonai pályát futott be. Felderítőszakasz-parancsnok, hadosztály-felderítőfőnök, majd a Honvéd Vezérkar Hadműveleti Főcsoportfőnökség főcsoportfőnöke. Közben két évig felelős NATO-beosztásban dolgozva meghatározó katonai vezetővé nőtte ki magát. 1991. március 15-én ezredes, 1997. augusztus 20-án vezérőrnagy. 1998. november 10-én gépkocsibaleset következtében elhunyt. Hét állami kitüntetése volt. Kiemelkedő szerepe volt az új Magyar Honvédség kialakításában, amely munkának tragikus halála vetett véget. A Magyar Honvédség halottjaként temették el.

100

102

2008-ban PRO MILITUM ARTIBUS A HADTUDOMÁNYÉRT kitüntető címben részesültek 1. Bóka Sándor nyugállományú ezredes 2. Damó Elemér nyugállományú ezredes 3. Halassy Géza nyugállományú ezredes 4. Palásthy Antal nyugállományú mérnök vezérőrnagy 5. Szentkirályi Frigyes nyugállományú ezredes POSZTUMUSZ 6. balogh Béla vezérőrnagy 7. Debreczeni József ezredes 8. Fehér Ferenc mérnök vezérőrnagy 9. Jobbik István mérnök ezredes

103

BÓKA SÁNDOR ny. ezredes

1928. november 25-én született Budapesten. Katonai pályáját 1948-ban a tüzértisztképzésben, valamint a Magyar Néphadsereg Rakéta- és tüzérfőnökség különböző felelős beosztásaiban töltötte egészen 1983-as nyugdíjazásáig. Ezt követően szaktudására a Honvédelmi Minisztérium Haditechnikai Intézet tartott igényt egészen 2004-ig, a BTR-alapú tüzérfelderítő jármű kifejlesztésének befejezéséig. Bóka Sándor legfontosabb publikációiban már az 1980-as évek elején merész előrelátással felvázolta egy korszerű automatizált tűzvezető rendszer harcászati követelményeit és várható alkalmazási előnyeit, amellyel megalapozta az Árpád tűzvezetési rendszer fejlesztési irányait. Bóka Sándor hozzájárulása a katonai műszaki tudományhoz elsősorban az automatizált tüzérségi tűzvezető rendszer fejlesztésében, a harcászati és a tüzérszakmai követelmények megfogalmazásában volt alapvető. Jelentős szerepe volt a lövedék röppályájának léggel telt térben Runge–Kutta differenciálegyenlettel való leírásában és az együtthatók meghatározásában. Elévülhetetlen érdemeként kell említeni, hogy a NATO-csatlakozásunkat követően kidolgozta a szövetségi rendszerben használt UTM-koordináta-rendszer adatainak kétirányú konvertálási módszerét, amellyel lehetővé tette az Árpád tűzvezető rendszer NATO-n belüli kompatibilitását és ezzel a magyar haditechnikai fejlesztés nemzetközi elismertségét.

104

DAMÓ ELEMÉR ny. ezredes

1918. szeptember 14-én született Szentesen. Katonai szolgálatát 1936-ban kezdte. A Ludovika Akadémia elvégzése után 1939-ben avatták hadnaggyá. Volt műszaki századparancsnok, oktatott a m. kir. Bolyai János Műszaki Akadémián, harcolt az orosz hadszíntéren, megsebesült, és 3 évet töltött orosz hadifogságban. Hazatérte után, 1948-ban azonnal behívták az új magyar hadseregbe. Egy évig utászzászlóalj-parancsnok volt, majd – angol, francia, orosz nyelvtudásának köszönhetően – 1949-től a Honvédelmi Minisztérium és a Vezérkar fordítójaként dolgozott. Ez határozta meg további életútját is. 1950-től a szabályzatszerkesztés különböző szerveinél szolgált. Közben elvégezte a Zrínyi Miklós Katonai Akadémiát és egy szakfordító-tanfolyamot is. Egész katonai pályafutása a szabályzatszerkesztés és -kiadás területére koncentrálódott. E szakterületen végzett 25 éves szolgálata alatt az új század-, zászlóalj-, ezredharcászati szabályzatok, a szolgálati szabályzat, a törzsszolgálati utasítás szerkesztésében meghatározó munkát. 1973-ban – már mint a szabályzatszerkesztő csoportfőnök helyettesét – helyezték nyugállományba, de 1977-ig még visszatartották a szolgálatban, míg be nem fejezte az új szolgálati szabályzat kidolgozását. Közben 1975-ben előléptették ezredessé. 1993-ban, 75 évesen vált meg végleg a honvédségtől, azonban a munkát ezután sem hagyta abba. Nevéhez fűződik a magyar értelmező szótár katonai szakkifejezéseinek lexikonszerű szerkesztése. Ezenkívül 15 könyvet írt, és két éve jelentette meg négykötetes művét, 85 év honvédség címen. Mindezekkel elévülhetetlen érdemeket szerezve járult hozzá a katonai szabályzati, történelmi, valamint a hadtudományi szakirodalom háború utáni gazdagításához.

105

HALASSY GÉZA ny. ezredes

1930-ban született Vecsésen. 1949. július 17-én avatták alhadnaggyá. 1950. május 1-jével lépett elő hadnaggyá, egyben vezényelték a Táncsics Műszaki Tiszti Iskolára, innen pedig a Honvéd Akadémiára műszaki segédtanárnak. 1950–51 között ennek ezredparancsnoki tanfolyamát végezte el. Ezután 1952. május 1-jéig a 19. hadtestközvetlen műszaki zászlóalj parancsnoka volt, majd a Honvédelmi Minisztérium Műszaki Parancsnokságán szolgált mint hadműveleti főtiszt. Önkéntes jelentkezés alapján helyezték át a Honvéd Aknakutató Zászlóaljhoz. Itt mint törzsfőnök szervezte a II. világháborús aknazárak felszámolását, a műszaki vezető állomány szakmai felkészítését, de személyesen is végzett tűzszerészmunkát. Parancsnoki tevékenysége során számtalan új technikai és technológiai újítást vezetett be, amelyek a mentesítést végző szakállomány megóvását segítették. Kutatási eredményeit mintegy 120 oldalas tanulmányban foglalta össze a hazai tűzszerészek II. világháborút követő tevékenységéről. 1960–65 között kitüntetéses oklevéllel elvégezte a Zrínyi Miklós Katonai Akadémiát. Ezt követően részt vett az osztrák–magyar határon telepített robbanó műszaki zárak (aknamezők) felszámolásában, majd az elektromos őrzés-védelmi rendszer létesítésének megszervezésében. A Műszaki Főnökség megbízásából újból megszervezte a mintegy 15 éven keresztül szünetelő budapesti, augusztus 20-i tűzijátékot, és 1968-ig felügyelte, irányította annak végrehajtását. 1972–1985 között a Honvédelmi Minisztérium Műszaki Főnökség kiképzési osztályvezetője volt. 1976–1977 között elvégezte a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia hadműveleti tanfolyamát, melyet követően előléptették ezredessé. 1985. március 1-jén vonult nyugállományba. A szakmai közélettől ekkor sem szakadt el. Kutatta és kutatja a műszaki csapatok történetét, és vezeti, szervezi a budapesti Honvéd Nyugállományú Klub műszaki tagozatát. 1974–84 között hat szakmunkája jelent meg, amellyel jelentősen hozzájárult a katonai műszaki tudományok fejlődéséhez.

106

PALÁSTHY ANTAL ny. mk. vezérőrnagy

1928. december 8-án született Pásztón. 1949-ben a Kossuth Akadémia elvégzése után avatták hivatásos tisztté. Ezt követően hét évet tanult a moszkvai Páncélos Mérnöki Akadémián. Ezt követően négy évet tanult a Budapesti Műszaki Egyetemen, ahol közgazdász mérnöki oklevelet szerzett. 1956–62 között ezred, 1962–67 között hadosztály, 1967–76 között az 5. Hadsereg páncélos- és gépjármű-technikai szolgálat különböző beosztásaiban, 1976-tól pedig a hadseregparancsnok technikai helyetteseként szolgált. Ez idő alatt több mint 20 páncélos gépjármű hadieszköz csapatpróbáját és technikai rendszerbe állítását irányította, egyúttal bevezette ezek új rendszerű technikai kiszolgálását. 1982-ben nevezték ki vezérőrnaggyá. 1982-től 1990-ig az Egyesített Fegyveres Erők technikai testületvezető magyar helyettese volt. E beosztásából vonult nyugdíjba 1990-ben 62 évesen, 27 kitüntetéssel. Négy évtizedes katonai pályafutásának felét magasabb vezetői beosztásokban töltve elévülhetetlen érdemeket szerzett szakterülete fejlesztésében és irányításában, a páncélos- és gépjárműtechnika folyamatos hadrafoghatóságának magas szintű fenntartásában.

107

SZENTKIRÁLYI FRIGYES ny. ezredes

1919. december 1-jén született Szegeden. 1938–40-ig a Ludovika Akadémián tanult, 1940-ben avatták hadnaggyá. A II. világháborúban a keleti hadszíntéren kétszer sebesült. A magyar és a szovjet hadsereg között mint összekötő futár jelentős szerepet játszott az 1944. októberi eseményekben. Ezt értékelve az 1945 januárjában megalakuló új honvédség mint tisztet befogadta, és a Honvédelmi Minisztériumban szolgált az anyagtervezési csoportfőnökségen. 1952-től 1964-ig különböző csapatbeosztásokban szolgált, amely periódust a hadsereg komendánsezredének parancsnokaként zárta le. Közben 1958 és 1962 között levelező úton elvégezte a Zrínyi Miklós Katonai Akadémiát is. 1964. október 31-től 1977. december 31-i nyugdíjazásáig az akadémián szolgált. Öt évig főtanár, négy évig a parancsnok szárazföldi összfegyvernemi helyettesének főmunkatársa, négy és fél évig az alapfakultás parancsnoka volt. 1974-ben léptették elő ezredessé. Az egész személyi állomány tisztelte és becsülte. 37 éves tiszti pályafutásából három évtizedig a Magyar Néphadsereg, illetve a Magyar Honvédség kötelékében több mint 13 évet a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia tiszti hallgatóinak oktatása, nevelése érdekében szolgált.

108

BALOGH BÉLA vezérőrnagy

1939. október 6-án született Mezőberényben. 1958-ban lépett be a hadseregbe. 1961-ben avatták hadnaggyá. Elvégezte a Zrínyi Miklós Katonai Akadémiát, majd a Vezérkari Akadémiát és a pilótából először repülőezred-parancsnok, majd légvédelmi hadtestparancsnok lett, végül mint a Magyar Honvédség légvédelmi és repülő főszemlélője (Magyar Honvédség parancsnokhelyettes), 1984-ben lett vezérőrnagy. Harminchárom éves aktív szolgálata alatt nagy ívű katonai pályát futott be. Repülőgép-vezetőként a MiG–21-gyel bezárólag minden harcirepülőgép-típuson összesen több mint 3000 órát repült. 1993-ban kezdeményezője volt a Magyar Honvédség rádiótechnikai rendszere, majd ezt követően a Magyar Köztársaság légvédelmi korszerűsítési koncepciója kidolgozásának, amel�lyel jelentősen hozzájárult a magyar hadtudomány fejlődéséhez. A békepartnerség keretén belül jelentős szerepe volt számos NATO-ország és a Magyar Honvédség légvédelmi és repülő felsővezetői közötti kölcsönös együttműködés kialakításában. Nevéhez fűződik számos új típusú harci gép és helikopter rendszerbe állítása, a fiatal pilóták kiképzése. Elévülhetetlen érdeme a honi légvédelmi és repülőcsapatok állandó hadrafoghatóságának és a légtérbiztosítás magas szintű fenntartásának biztosítása. A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével kitüntetve, 55 évesen, 1994-ben vonult nyugállományba. 2008. október 18-án – 69 éves korában – váratlanul elhunyt, és mint a Magyar Honvédség halottját helyezték örök nyugalomra.

109

DEBRECzENI JÓZSEF ezredes

1909. szeptember 9-én született Debrecenben. Szegény földműves család gyermekeként az ínség, a nehéz körülmények késztették arra, hogy 1929-ben önként jelentkezzen katonai szolgálatra, s könnyítsen családja sorsán. 1930tól fegyverzeti, majd műszaki szaktanfolyam elvégzése után 1937-ben hivatásos őrmester, 1945-ben főhadnagy lett. E rendfokozatban vette állományba az új Magyar Honvédség. Különböző beosztások és tanfolyamok elvégzése után, műszaki szakképzettségének megfelelően, 1951. január 18-án, már mint őrnagyot, kinevezték az akkor megalakuló Gábor Áron Tüzér Technikus Tiszti Iskola parancsnokává. Munkáját 1952-ben a Magyar Népköztársasági Érdemrend V. fokozatával ismerték el. Iskolaparancsnoki beosztásából mint alezredes – 1957. május 28-án öt kitüntetéssel – vonult nyugállományba. 1981. május 14-én 72 évesen mint a Magyar Néphadsereg halottját katonai tiszteletadással helyezték örök nyugalomra. Debreczeni József alezredes 28 éves katonai pályafutásának utolsó hat évében ért a csúcsra. A technikus tiszti iskola parancsnokaként – ahová már akkor is csak érettségizetteket vettek fel – elévülhetetlen érdemeket szerzett a korszerű hazai technikus tisztképzés beindításában és a végzettek mérnöki szintű továbbképzési lehetőségének megalapozásában. Több mint negyedszázaddal halála után, volt tanítványai kezdeményezésére, életműve előtt tisztelegve részesült a kitüntető címben.

110

FEHÉR FERENC mk. vezérőrnagy

1923. június 5-én született Aradon. 1950-ben lépett be a hadseregbe alhadnagyként. 1954-ben, a moszkvai Páncélos Mérnöki Akadémia elvégzése után hazatérve az akkori páncélosparancsnok helyettesének nevezték ki. 1958-ban létrehozták a Magyar Néphadsereg Páncélos gépjármű-technikai szolgálatfőnökséget, amelynek 1970-ben bekövetkezett váratlan haláláig főnöke volt. 1967-ben nevezték ki vezérőrnaggyá. 12 éves szolgálatfőnöksége idején, irányítása és vezetése alatt valósult meg: – a T–34 típusú harckocsik kivonása, a T–54, T–55 típusok és a Csepel-gépkocsicsalád rendszerbe állítása; – a páncéloseszközök (FUG, PSZH) hazai gyártási bázisának megteremtése Győrött; – a D–566-os terepjáró gépjármű kifejlesztésének és gyártásának beindítása; – az új zárt telepítésű műhely, híradó, mentő, törzsbusz gépkocsicsalád kialakítása; – a technikai biztosítási rendszer csapat- és üzemi szintű létrehozása Gödöllőn; – a mérnöki képzés megszervezése és beindítása a hadmérnöki karon; – végül szakterületén a nemzetközi együttműködés beindítása. Fehér Ferenc mk. vezérőrnagy 1970. november 21-én, 47 évesen hunyt el, és mint a Magyar Néphadsereg halottját helyezték örök nyugalomra.

111

JOBBIK ISTVÁN mk. ezredes

1943. október 28-án született Kiskunhalason. A Kilián György Repülő Tiszti Iskola elvégzését követően 1966-ban hadnagyként avatták, és Taszáron kapott beosztást, majd 1970–74 között kiváló diplomával és aranyéremmel elvégezte a Zsukovszkij Repülőmérnöki Akadémiát. Diplomamunkája, a helyből felszálló repülőgépek aerodinamikája, tudományos alapossággal megírt dolgozat volt, amelyet évekig példaértékűként emlegettek. Az akadémia elvégzését követően különböző, folyamatosan emelkedő, felelősségteljes vezetői munkakörökben szolgált. 1992-től – 1999-ben történt nyugdíjazásáig – a Magyar Honvédség repülőmérnök-műszaki szolgálatfőnöke volt. 1984-ben jelent meg A korszerű repülőgépek aerodinamikai és repülési jellemzői, valamint sajátosságai című összefoglaló kétkötetes tanulmánya, amely minden szempontból kielégítette a doktori disszertációval szemben támasztott követelményeket. Felelősségteljes beosztásai mellett folyamatosan publikált, tudományos értékű szakfordításokat, tanulmányokat és repülőesemény-kivizsgálási jegyzőkönyveket készített. 1999. október 28-án, 33 éves aktív szolgálat után, 56 évesen 20 kitüntetéssel és számos magas szintű elismeréssel vonult nyugállományba. 2000. január 16-án, 57 évesen hunyt el, és mint a Magyar Honvédség halottját helyezték örök nyugalomra. Halálával számos beteljesületlen tudományos ambíciót hagyott az utód kutatókra.

112

114

2009-ben PRO MILITUM ARTIBUS A HADTUDOMÁNYÉRT kitüntető címben részesültek 1. Illés László nyugállományú ezredes 2. Kérészy István nyugállományú ezredes 3. Pesti István nyugállományú mérnök ezredes 4. Szabó József nyugállományú mérnök ezredes POSZTUMUSZ 5. Albert Mihály alezredes 6. Görgényi Dániel vezérőrnagy 7. Révai Kálmán altábornagy 8. Sárközi Sándor ezredes 9. Somogyi Endre altábornagy 10. Zsemberi István mérnök vezérőrnagy

115

ILLÉS LÁSZLÓ ny. ezredes

1932. április 26-án született Debrecenben. A Dózsa Lövész Tiszti Iskola elvégzése után 1951-ben avatták alhadnaggyá. Bár a tiszti iskolát lövésztisztként végezte, hivatásos pályafutását meghatározóan a csapatlégvédelem vonalán töltötte. Végigjárva a ranglétrát elvégezte a Zrínyi Miklós Katonai Akadémiát, majd két, meghatározó jelentőségű légvédelmirakéta-tanfolyamot. A keszthelyi légvédelmi ezred parancsnokaként 1976-ban elsőként állította rendszerbe a KUB, majd 1982-ben a KRUG légvédelmirakéta-komplexumokat, amivel úttörő szerepet vállalt a csöves tüzérségi csapatlégvédelem átfegyverzésében, lényegében egy új fegyvernem és egy új szakmai kultúra megteremtésében, új, rakétás parancsnoki, technikusi és mérnöki gárda szakmai kinevelésében. 1977-ben léptették elő ezredessé. Közel másfél évtizedes vezetése alatt ezrede minden rakéta-éleslövészeten kiváló eredményt ért el. 36 év szolgálat után 17 kitüntetéssel, 55 évesen vonult nyugállományba 1987-ben. Parancsnoki munkájának elévülhetetlen érdeme az új csapatlégvédelmi rakétarendszerek Magyar Néphadseregen belüli meghonosítása.

116

KÉRÉSZy ISTVÁN ny. ezredes

1919. július 17-én született Kunhegyesen. 1940-ben végzett a Ludovika Akadémián, majd hadnaggyá avatását követően 1942-ig ütegparancsnokként szolgált egy légvédelmi osztálynál. Oktatói-pedagógiai képessége már korán kibontakozott. A Hadapródiskolára történő áthelyezése után, 1944-ben már légvédelmi ágyús és lőelemképző tanári beosztást töltött be. A II. világháborúban frontszolgálatra vezényelték. 1945–1948 között szovjet hadifogságban volt, ahol kiválóan elsajátította az orosz nyelvet. 1949-ig szolgálaton kívüli tisztként igazolási eljárás alatt állt. Ezt követően főhadnagyként visszahívták a hadseregbe, és kinevezték a Bem Légvédelmi Tüzér Tiszti Iskola tanszékvezetőjévé. 1952-től a Kossuth Tüzér Tiszti Iskolán, majd az Egyesített Tiszti Iskolán (ETI) teljesített szolgálatot tanszékvezetőként. Utóbbi tanintézetnél részt vett a fegyvernemi tanszékek megalapításában, az egységes tanulmányi követelmények és értékelések kidolgozásában, valamint a tanári állomány kiválasztásában, illetve rendszeres szakmai továbbképzésük megszervezésében. Úttörő szerepet vállalt a csapatok szakmai igényéhez igazodó tananyag kidolgozásában és a kibocsátandó tisztek gyakorlatias képzésének bevezetésében. A Zalka Máté Katonai Műszaki Főiskolán a légvédelmi tanszéket vezette, ahol 1970-ben ezredessé léptették elő. Csaknem 28 éves tanári pályafutása során folyamatosan részt vett a technikai fejlődéshez igazodó tananyag és oktatási rendszer korszerűsítésében. A légvédelmi csapatok hazai éleslövészete biztonságának növelése érdekében kidolgozta a „tükörlövészet” módszertanát és értékelési rendjét, amely a gyakorlatban is alkalmazást nyert. 35 évi szolgálat után, 1974-ben 55 évesen, 16 kitüntetéssel vonult nyugállományba. 2009. december 9-én, 90 évesen hunyt el, és mint a Magyar Honvédség halottját helyezték örök nyugalomra.

117

PESTI ISTVÁN ny. mk. ezredes

1927. november 4-én született Sárszentlőrincen. 1942-ben kezdte meg tanulmányait a Repülő Csapattiszthelyettes Képző Szakiskolában. 1944 végétől frontszolgálatra vezényelték, majd szovjet hadifogságba került, ahonnan 1946-ban tért haza. 1947-ben sorkatonai szolgálatra vonult be, majd 1948-ban jelentkezett az akkor szerveződő katonai repülőalakulathoz. A századmérnöki tanfolyam elvégzése után, 1950-ben előléptették hadnaggyá, s egyben kinevezték a Börgöndi Csapatrepülő Ezred főmérnökévé. Itt kapta meg a MiG–15 vadászgéptípusra kiképzését, melyet követően előbb a Sármelléki Vadászrepülő Ezred főmérnöke, majd a parancsnok technikai helyettese lett. 1961-ben a MiG–21-es vadászgépre képezték át a Szovjetunióban. Ezt követően a Pápai Vadászrepülő Ezred főmérnökévé, majd technikai helyettesévé nevezték ki. 1963-ban a Budapesti Műszaki Egyetemen gépészmérnöki, majd repülő-szakmérnöki diplomát szerzett. Időközben kidolgozta a MiG–21 típusok üzemeltetési rendjét. 1975-ben kinevezték az Országos Légvédelmi Parancsnokság vadászrepülő-főmérnökévé. 1986-tól a Repülő Biztonsági Szolgálatnál (REBISZ) teljesített szolgálatot, 1987-ben léptették elő ezredessé. 1990 végén, 47 évi szolgálat után, 63 évesen, 14 kitüntetéssel vonult nyugállományba. Elméleti tudása, gyakorlati tapasztalata, vezetői képessége alapján általános elismertséget ért el a teljes repülőszakmában, és elévülhetetlen érdemeket szerzett a REBISZ, valamint a technikai hadrafoghatóság fenntartása területén. A REBISZ-nél töltött évei alatt a különböző repülőesemények, -katasztrófák kivizsgálásában szerzett tapasztalataival, tudományos igényű és értékű szakmai analíziseivel jelentős mértékben járult hozzá a repülések biztonsága technikai feltételeinek tökéletesítéséhez, a technikai kiszolgálóállomány szakmai felkészítése korszerűsítéséhez, a rendszerbe állt új típusok igényeinek megfelelően. Jelentős érdemei voltak a repülőgépek külföldi nagyjavítás utáni műszaki átvétele során jelentkezett magyar érdekek érvényesítésében. A hajtómű-meghibásodások gyári kivizsgálása során tényfeltáró, elemző közreműködésével hozzájárult a konstrukciós és üzembentartói hiányosságok felszámolásához. A típushibák feltárásában nemzetközi szinten is szakmai tekintélyt vívott ki nemcsak magának, hanem a magyar haditechnikai tudománynak is.

118

SZABÓ JÓZSEF ny. mk. ezredes

1935. május 10-én született Sárkeresztúron. A Budapesti Műszaki Egyetem elektromérnöki szakának elvégzése után, 1962-ben főhadnagyként lett hivatásos tiszt. A Tapolcai Rakéta Dandár állományába, ahol nyugállományba helyezéséig szolgált, egy féléves rakétatanfolyam elvégzése után került. Katonai pályafutását beosztott mérnökként kezdte és főmérnökként fejezte be. Elvégezte a Zrínyi Miklós Katonai Akadémiát, majd egy évig tanult a Leningrádi Tüzér Műszaki Akadémián. 28 éves szolgálati ideje alatt elévülhetetlen érdemeket szerzett két rakétakomplexum rendszerbe állításában, hadrafoghatóságuk folyamatos fenntartásában, valamennyi élesindítás technikai előkészítésében, amely alapját képezte az elért kiváló lőeredményeknek. Mindezek hátterét az általa irányított és vezetett technikai szakalegységek és a rakétamérnöki szakszolgálat képezte. Magas szintű szakmai tudása, vezetői képessége, az emberekkel való közvetlen viszonya elismert, köztisztelettel övezett vezetővé avatta. Szakmai irányítómunkája elismeréseként – bár az állománytáblában rendszeresített helye alezredesi volt – a honvédelmi miniszter 1988-ban ezredessé léptette elő. Aktív pályafutását 55 évesen, öt kitüntetéssel és számos elismeréssel 1990-ben mint a dandárparancsnok fegyverzettechnikai helyettese fejezte be. A Rakéta Fegyverzeti Szolgálat egyik alapítójaként úttörő szerepe volt egy – a tüzérségen belüli – új szakmai kultúra kialakításában, az ennek megfelelő új technikusi és mérnök-műszaki állomány kinevelésében.

119

ALBERT MIHÁLY alezredes

1929. november 1-jén született Dombrádon. A Honvéd Kossuth Akadémia elvégzése után 1949-ben avatták a tüzér szakon hadnaggyá. 1949-től 1962-ig különböző tüzéralakulatoknál és -beosztásokban teljesített szolgálatot. 1952–57 között a Leningrádi Tüzér Parancsnoki Akadémián tanult, amely meghatározta további katonai pályafutását. 1962-ben addigi eredményes parancsnoki munkája elismeréseként, őrnagyi rangban kinevezték egy újonnan felállítandó osztály parancsnokává, ahol elsőként állította rendszerbe a hagyományos csöves tüzérségi eszközök helyett az R–30-as, majd pár évvel később már alezredesként az R–70-es harcászati rakétakomplexumot. Ez a feladat új kihívást, új korszak nyitását, új, a fegyvernemen belüli szakmai kultúra létrehozását és egy új szakembergárda kinevelését jelentette, amit Albert alezredes eredményesen megoldott, és amit az évenkénti kiváló rakétalövészeti eredmények is igazoltak. Pályafutásának ezt a 15 éves, kiemelkedően eredményes periódusát – 30 éves szolgálat után – 1979. január 15-én, 50 éves korában bekövetkezett váratlan halála szakította meg. Mint a Magyar Néphadsereg halottját helyezték örök nyugalomra. Halálát az egész tüzérszakma gyásza kísérte.

120

GÖRGÉNYI DÁNIEL vezérőrnagy

1898. április 9-én született Szászrégenben. 1930-ban kezdte meg tiszti pályafutását hadnagyként. A II. világháború alatt a hadműveleti területen szolgált. 1943. február 2-án alegységének megmaradt részével csatlakozott a szovjet hadsereghez. Az antifasiszta iskola elvégzését követően mint frontagitátor kapcsolódott be a fasizmus elleni tevékenységekbe. 1945. február 26-tól a demokratikus hadsereg műszaki zászlóaljának parancsnokaként vett részt a németek elleni harcokban, a háborút Ausztriában fejezte be. 1945. április 1-jétől, a demokratikus hadsereg megalakulásától nyugállományba helyezéséig, felelős beosztásokban, fáradhatatlanul tevékenykedett a műszaki alakulatok szervezéséért, irányításáért, a kiképzés magas színvonalra történő emeléséért, a műszaki fegyvernem létrehozásáért. 1948-ban nevezték ki vezérőrnaggyá. 33 év aktív katonai szolgálat után, 16 kitüntetéssel, 1963-ban 65 évesen vonult nyugállományba. Magas kora ellenére is aktívan részt vett a közéletben, 1971-től a Fegyveres Erők és Testületek Budapesti Nyugdíjas Klubjának elnöki tisztségét látta el. 1968-ban jelent meg könyve Signum Laudis – Egy katona emlékiratai címmel. 1978. február 18-án, életének 80. évében hunyt el. A Magyar Néphadsereg halottjaként helyezték örök nyugalomra. 36 évvel halála után, tisztelegve hajtunk fejet a műszaki csapatok atyja és egy igazi katona egész életútja előtt.

121

RÉVAI KÁLMÁN altábornagy

1911. július 16-án született Dunaharasztiban. A Ludovika Akadémia elvégzése után 1934-ben avatták hadnaggyá. Csapattiszti szolgálatát alapvetően a huszároknál teljesítette. A II. világháborúban részt vett a felvidéki, a kárpátaljai és a délvidéki bevonulásokban. 1944-ben egészségi okokra hivatkozva nyugállományba helyeztette magát. Pálffy Györgyön és Bajcsy-Zsilinszky Endrén keresztül bekapcsolódott az ellenállási mozgalomba, amiért a statáriális bíróság halálra ítélte. Az ítéletet életfogytig tartó fegyházra változtatták, és Sopronkőhidára szállították. A németek Sopronkőhidáról Németországba vitték, ahonnan 1945. június 21-én tért haza, és azonnal szolgálattételre jelentkezett a Honvédelmi Minisztériumban – ahol parancsőrtiszti beosztást kapott. 1946-ban ezredessé léptették elő és kinevezték a Honvédelmi Minisztérium kiképzési osztály vezetőjévé. 1947-ben megszervezte a Kossuth Akadémiát, melynek – már mint vezérőrnagy – első parancsnoka lett. 1949 júniusától a honvéd páncéloscsapatok parancsnoka volt. 1950. július 27-én letartóztatták, majd a Sólyom László és társai koncepciós perben kötél általi halálra ítélték, s augusztus 19-én – hét társával együtt – kivégezték. 1963. július 11-én a Legfelsőbb Bíróság – bűncselekmények hiányban – felmentette és rehabilitálta. Rendfokozati rehabilitációjára is sor került, amikor 2007. október 13-án posztumusz altábornagy lett. Ma – 64 évvel halála után és a Honvéd Kossuth Akadémián avatott első demokratikus tisztek kibocsátásának 64. évfordulóján – tisztelegve hajtunk fejet a tábornok előtt, aki elévülhetetlen érdemeket szerzett az első demokratikus katonai felsőoktatási intézmény létrehozásával és az új szellemű tisztképzés beindításával.

122

SÁRKÖZI SÁNDOR ezredes

1915. október 16-án született Tiszaroffon. A II. világháború kezdetén hívták be katonának. A háborúban előbb tiszthelyettesként, majd tisztként szolgált. A Budai Önkéntes Ezred tagjaként harcolt – a németek ellen – a budai harcokban. 1945ben alhadnagyként hivatásos állományba került. Szolgált lövész-, tábori tüzér- és páncélosalakulatoknál, volt légvédelmi tüzérezred-parancsnok, légvédelmi hadosztályparancsnok, hadtest tüzérparancsnok légvédelmi helyettes is. Parancsnoki beosztásai mellett elvégezte a Zrínyi Miklós Katonai Akadémiát. 1959-ben a Szovjetunióban az elsők között sajátította el a légvédelmi rakétákkal kapcsolatos ismereteket. Hazatérése után részt vett a honi légvédelmi rakétafegyvernem megalakításában. 1960-ban az elsőként felálló 104. honi légvédelmi rakétaezred parancsnokává, 1961-ben az 1. Honi Légvédelmi Hadosztály légvédelmi rakéta-tüzérfőnökévé nevezték ki. Ettől kezdve ő irányította a teljes honi légvédelmi rakétarendszer kialakítását. 1968-ban léptették elő ezredessé. 55 évesen, 32 évi szolgálat után 18 kitüntetéssel, 1970ben vonult nyugállományba. Elismert szakmai tevékenysége mellett jelentős irodalmi munkássággal is bírt. Katonai tárgyú kutatásai eredményeit és a haditechnikai eszközök fejlesztésének történetét számos kiadványban dolgozta fel. Emléket állít a hadseregben szolgált kiemelkedő személyeknek és eseményeknek. 2000-ben részt vett a Légvédelmi tüzér- és rakétacsapatok második világháború utáni története című kiadvány elkészítésében. A légvédelmi rakétafegyvernem megalakításának 50. évfordulójára jelent meg a fegyvernem megalakításával, fejlődésével kapcsolatban írt visszaemlékezése. Sárközi Sándor 2009. augusztus 15-én, 93 évesen hunyt el, és mint a Magyar Honvédség halottját helyezték örök nyugalomra.

123

SOMOGYI ENDRE altábornagy

1891. november 18-án született Cserépfalun. Katonai pályafutása 1909-ben a Pécsi Hadapródiskolában kezdődött. A Ludovika Akadémiát elvégezve 1912-ben avatták hadnaggyá. 1914-től az I. világháború hadszínterein harcolt, ahol megsebesült. 1919-ben a Tanácsköztársaság hadseregében szolgált. 1921-ben elvégezte a Hadi Akadémiát, ezután 1924-ig Törökországban katonai attasé volt, török, német, francia nyelvtudásának köszönhetően. 1924–39 között különböző beosztásokban szolgált. 1928-ban háborús érdemeiért vitézzé avatták. 1939. január 15-én mint vezérkari ezredest nevezték ki a Magyar Királyi Honvéd Térképészeti Intézet parancsnokává, amit 1945-ig irányított. 1943-ban léptették elő altábornaggyá. 1946-ban, 34 év szolgálat után, 15 kitüntetés birtokosaként helyezték nyugállományba. 1967-ben, 76 évesen hunyt el és a kispesti temetőben helyezték örök nyugalomra. Halála után 47 évvel személyére két szempontból kell emlékeznünk. A hadtudomány vonatkozásában őt tartják a magyar katonaföldrajz mint önálló tudományterület megteremtőjének, a mai modern térképészeti intézet megalapítójának. A katonaföldrajz vonatkozásában megjelent tudományos műveiben tett megállapításai mind a mai napig helytállóak és a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen a katonaföldrajz elméleti alapjai oktatásának szerves részét képezik. Sport vonatkozásában őt tartják az öttusasport nagykorúsítójának. 1930–44 között neve elválaszthatatlan volt a magyar öttusasport eredményeitől.

124

zsemberi ISTVÁN mk. vezérőrnagy

1933. január 13-án született Jászapátiban. A Vasvári Pál Repülő Műszaki Tiszti Iskola befejezése után, 1953-ban alhadnagyként kezdte meg katonai szolgálatát. Egész pályafutása a magyar katonai repülés fejlesztésének jegyében telt el. A technikus tisztből a Budapesti Műszaki Egyetem elvégzése után ezredmérnök, majd a Zsukovszkij Repülőmérnöki Akadémián folytatott tanulmányait követően a szolnoki repülőezred parancsnokának technikai helyettese lett. Munkáját mindenkor az a megbízhatóság, pontosság és felkészültség jellemezte, amely minden repülőszakember sajátja kell hogy legyen. 1972-ben – elöljárói kérésére – átvette a Kilián György Repülő Műszaki Főiskola kiképzési osztályvezetői beosztását. Életét ettől kezdve a repülőnemzedékek oktatásának szentelte. Hamarosan a parancsnok kiképzési helyettese – 1978-ban ezredes – lett, s tevékeny részt vállalt a katonai repülés komplex oktatási rendszerének kialakításában. 1982-ben nevezték ki a főiskola parancsnokává, 1986-ban vezérőrnaggyá nevezték ki. Parancsnoksága alatt érte el maximális hatékonyságát a sorszerelő-, a műszaki tiszthelyettes-, a tartalékos tiszti és üzemmérnöki képzés egy bázison egyesített rendszere, és ekkor kezdődött el a polgári repülőszakemberek képzését, továbbképzését célzó együttműködés a civil tanintézetekkel. Hivatásos katonai pályafutását 13 kitüntetés birtokosaként 1991-ben, 58 évesen fejezte be, de a katonai repülés iránti elkötelezettsége nyugállományba vonulásával sem szűnt meg. Tudását, tapasztalatait a rá mindig jellemző alapossággal, hozzáértéssel, ugyanakkor nagyfokú szerénységgel osztotta meg fiatal pályatársaival. Zsemberi István vezérőrnagy 2012. április 2-án váratlanul elhunyt, és mint a Magyar Honvédség halottját helyezték örök nyugalomra.

125

126

2010-ben PRO MILITUM ARTIBUS A HADTUDOMÁNYÉRT kitüntető címben részesültek 1. Fodor Mihály nyugállományú ezredes 2. Paróczy Ottó nyugállományú vezérőrnagy POSZTUMUSZ 3. Kocsis János vezérőrnagy 4. Simonyi Gyula vezérőrnagy

127

FODOR MIHÁLY ny. ezredes

1928. február 18-án született Kiskunhalason. Katonai szolgálatát 1950-ben kezdte meg, majd a tiszthelyettesképző elvégzése után a Bem Légvédelmi Tüzér Tiszti Iskolán folytatta tanulmányait. 1952-ben hadnaggyá avatták, és a móri légvédelmi tüzérosztály ütegparancsnoki beosztásába helyezték. 1953-tól 1962-ig különböző beosztásokat töltött be a légvédelmi osztály-, ezred-, hadosztálytörzsekben. 1962-ben beiskolázták a Zrínyi Miklós Katonai Akadémiára, majd annak sikeres elvégzése után 1966-ban a székesfehérvári 5. Önálló Rádió-technikai Zászlóalj, majd 1971-ben a kalocsai 15. Légvédelmi Tüzérezred parancsnokává nevezték ki. 1974 és 1975 között a hadműveleti tanfolyamon folytatta tanulmányait, melynek elvégzése után 1976-ban ezredessé léptették elő. 1977-ben kinevezték a győri 14. Légvédelmi Tüzérezred parancsnokává, ahol az eltöltött 11 év alatt jelentős szakmai sikereket ért el. Egyik fő feladata volt az ezred KUB légvédelmi rakétarendszerre történő átfegyverzése. Ez egyrészt a laktanya bővítését, másrészt a technika fogadását és harmadrészt a személyi állomány új technikára való átképzését, illetve annak üzemeltetésére való felkészítését jelentette. A feladat eredményes végrehajtását az 1978-ban, első alkalommal végrehajtott élesrakétalövészet kiváló eredménye bizonyította, ami 11 éven keresztül kiváló és jó szintű eredményekkel ismétlődött meg. Ez a tradíció – melynek alapjait Fodor ezredes rakta le – a győri 12. Arrabona Légvédelmi Rakétaezred által napjainkban is folytatódik. Fodor ezredes 38 év szolgálat után 60 évesen, 18 kitüntetéssel és számos elismeréssel vonult nyugállományba mint a légvédelmi rakétások mindmáig tisztelettel övezett emblematikus figurája. Parancsnoki munkájával elévülhetetlen érdemeket szerzett a Magyar Honvédség fegyvernemi fejlesztésében.

128

PARÓCZY OTTÓ ny. vezérőrnagy

1931. április 5-én született Becsken. 1948–1949-ben elvégezte a Honvéd Kossuth Akadémia egyéves légvédelmi tüzértanfolyamát, melynek befejezését követően alhadnaggyá avatták. E tanfolyam határozta meg további életét és szakmai munkáját. 1951–1955 között különböző légvédelmi alakulatoknál szolgált mint törzsfőnök, majd parancsnokhelyettes. 1955–1959 között elvégezte a Zrínyi Miklós Katonai Akadémiát. 1959-től 1965-ig a Csapatlégvédelmi Főnökségen, illetve a Kiképzési Főnökségen látott el különböző beosztásokat, majd 1965–1967 között a moszkvai Vezérkari Akadémián folytatta tanulmányait. 1967-től mint a Magyar Néphadsereg csapatlégvédelmi főnöke, ezt követően 16 éven keresztül 1988-ig mint a Magyar Néphadsereg Légvédelmi Rakéta Tüzér Főnökség főnöke szolgált. 1982-ben vezérőrnaggyá nevezték ki, majd 1988-ban, 41 év szolgálat után 19 kitüntetéssel és számos elismeréssel vonult nyugállományba 57 évesen. Elévülhetetlen érdeme a csöves légvédelmi tüzérségi rendszerek után a légvédelmi rakétakomplexumok rendszerbe állítása, az országos légvédelmi rakétarendszer kiépítésének megszervezése, a hazai légvédelmi rakétatisztképzés és -átképzés beindítása, és nem utolsósorban a nagyoroszi Légvédelmi Tüzérlőtér és Kiképző Központ létrehozása, valamint tapasztalatainak 20 tudományos igénnyel megírt tanulmányban való rögzítése.

129

KOCSIS JÁNOS vezérőrnagy

1928. december 30-án született Nyírbátorban. 1951-ben kezdte meg tanulmányait a Kilián György Repülő Hajózó Tiszti Iskolán. Egyéves repülőgép-vezetői kiképzés után avatták tisztté, majd kiváló eredményei elismeréseképpen beiskolázták a Zrínyi Miklós Katonai Akadémiára (ZMKA). Diplomamunkáját A szárazföldi csapatok tevékenységének repülőtámogatási feladatai címmel írta és védte meg. Témaválasztása további katonai pályafutását is meghatározta. A ZMKA elvégzése után 1962-ig vadászrepülő-ezredeknél szolgált különböző beosztásokban. 1962-től 1972-ig a Kilián György Repülőtiszti Iskola (később főiskola) törzsfőnöke, majd megbízott parancsnoka volt. 1972-ben megbízták a Csapatrepülő Parancsnokság felállításával, mely feladat eredményes végrehajtása elismeréseként 1974-ben ezredessé léptették elő. 1976-ban kinevezték az alakulat parancsnokává, majd 1978-ban vezérőrnaggyá. A csapatrepülők parancsnokaként 1985. január 1-jén, 13 kitüntetéssel és számos elismeréssel vonult nyugállományba. 34 éves szolgálati ideje alatt nevéhez fűződik számos pilóta kiképzése, át- és továbbképzésének irányítása, számos vadászgép, harci helikopter, szállítógép rendszerbe állítása. Vezetése alá tartoztak a harci-, a felderítő-, a szállítóhelikopter-alakulatok, a vadászbombázó-század, a szállítórepülő-század, a szentesi repülőtér-karbantartó zászlóalj és a mezőkövesdi bázis is. Nevéhez fűződik továbbá a szárazföldi, a légvédelmi csapatok és a támogató légierő együttműködési rendszerének kidolgozása, valamint a parancsnoki állomány ilyen irányú képzése is. Munkásságával elévülhetetlen érdemeket szerzett a Magyar Néphadsereg, a légierő és a magyar hadtudomány fejlesztésében. Kocsis János 2010. szeptember 5-én, 81 éves korában váratlanul elhunyt. A Magyar Honvédség halottjaként helyezték örök nyugalomra.

130

SIMONYI GYULA vezérőrnagy

1914. december 17-én született Budapesten. Vasesztergályosi szakmáját feladva a törzstiszti tanfolyam elvégzése után, 1949-ben avatták őrnaggyá. Ezt követően egy kiérdemelten gyors és magas katonai karriert futott be. 1953-ban a leningrádi Tüzérakadémia elvégzése után alezredesi rendfokozatot kapott, kinevezték a HM Tüzér Parancsnokság törzsfőnökének, majd a Személyügyi Főcsoportfőnökség helyettes vezetője lett. 1955-től 1962-ig – különböző tanfolyamok és a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia elvégzését követően – először prágai, majd moszkvai katonai attaséként szolgált. 1963-ban a leningrádi Tüzérakadémia különleges tanfolyamának elvégzése után kinevezték az MN Rakéta és Tüzér Főnökség főnökének, egyben vezérőrnaggyá léptették elő. Az e beosztásban eltöltött közel 10 év alatt ő hozta létre új fegyvernemként a harcászati és a harcászati hadműveleti rakétaegységeket, nevelte ki az új tiszti és tiszthelyettesi szakállományt, akik éleslövészeteiket kiváló és jó szinten hajtották végre. Simonyi Gyula vezérőrnagy 1972-ben, 10 kitüntetéssel – egészségügyi okokból – 58 évesen vonult nyugállományba. 1972. július 1-jén hosszan tartó súlyos betegség után hunyt el, és mint a Magyar Néphadsereg halottját helyezték örök nyugalomra Farkasréten. Ma fejet hajtunk a tábornok és a mindenki által tisztelt ember előtt, mert elévülhetetlen érdemeket szerzett a Magyar Néphadseregen belül a harcászati és harcászati hadműveleti rakétacsapatok létrehozásával a magyar hadtudomány fejlesztésében.

131

132

2011-ben PRO MILITUM ARTIBUS A HADTUDOMÁNYÉRT kitüntető címben részesültek 1. Furkó Kálmán nyugállományú ezredes 2. Kositzky Attila nyugállományú altábornagy 3. Mazán Pál nyugállományú mérnök vezérőrnagy POSZTUMUSZ 4. Kucher József mérnök ezredes 5. Misnay József mérnök ezredes 6. Rumpelles Kornél hadműveleti törzskari altábornagy

133

FURKÓ KÁLMÁN ny. ezredes

1947. január 2-án született Nyírbátorban. 1966-ban felvételizett a Testnevelési Főiskolán, amit 11 hónapos sorkatonai szolgálat után honvédségi ösztöndíjasként kezdett meg. 1970. augusztus 20-án avatták hivatásos tisztté alhadnagyként. 1971-ben szerzett középiskolai testnevelő tanári diplomát. Előléptették hadnaggyá, és a váci híradóezredhez került testnevelő tisztnek. Még a főiskolán találkozott a Svédországban élő Mészáros Attila kyokushin karatemesterrel. Bemutató előadása olyan nagy hatással volt rá, hogy egy életre elkötelezte magát a karaténak. 1974 májusában a balatonkiliti táborban hajtotta végre élete első ejtőernyős ugrását. Itt tartotta meg a felderítő-sorállomány első közelharckiképzését, ami azóta rendszeressé vált. A Felderítő Csoportfőnökség kiadta a Támadó-önvédelem című közelharcsegédletet, amely lehetővé teszi a mélységi felderítő katonák részére önmaguk megvédését, az ellenfél legyőzését akkor is, ha fegyvertelenné válnak vagy a feladat jellege nem engedi meg fegyverük használatát. 1975-ben előlépett főhadnaggyá, 1977. szeptember 1-jén került a Felderítő Zászlóaljhoz. 1977. október 24-én karate-edzőtermet nyitott Szolnokon, ami a hazai karateélet fellegvárává vált. A Katonai Filmstúdió elkészítette A csend harcosai című filmet, amely bemutatta a harcművészetek szerepét a katonai kiképzésben. Ezt több hasonló témájú oktatófilm követte. 1980ban századossá, 1985-ben őrnaggyá léptették elő. Kiadták az új közelharc-kiképzési programot. Harcászati foglalkozásokon mutatták be a közelharc életszerű alkalmazását, a katonai középiskolák programjában is. 1992-ben lett alezredes. A Honvédségi Szemlében, a Zsaru magazinban, továbbá más hazai és külföldi újságokban is jelentek meg írásai a katonai közelharcról. Mindig feladatának tekintette a katonák fizikai felkészítését, teljesítőképességük magas szintre emelését. Beosztásában és a sportban végzett munkájáért 17 alkalommal részesült állami kitüntetésben és elismerésben. 1441 ejtőernyős ugrás után, mint Aranykoszorús I. osztályú ejtőernyőstisztet a honvédelmi miniszter 2001. július 31-i hatállyal, 54 évesen, 31 éves szolgálat után nyugállományba helyezte és előléptette ezredessé. Jelenleg a Magyar Kyokushin Karate Szervezet alapítója, 7 danos karatemester, a Megszállottak Klubjának és a WKO Shinkyokushinkai Világszervezet övvizsgabizottságának tagja. Furkó Kálmán ezredes elévülhetetlen érdeme, hogy a harcászati kiképzés keretében bevezette és rendszerré téve honosította meg az új közelharcképzési programot, létrehozva ezáltal a hadtudományon belül egy új kiképzési ágazatot és a harckultúrát. 134

KOSITZKY ATTILA ny. altábornagy

1943. szeptember 4-én született Kazincbarcikán. 1961–65 között végezte el a Repülő Tiszti Iskolát és avatták hadnaggyá. Ezután 1967-ig repülőgép-vezetőként szolgált Szolnokon és a pápai Vadászrepülő Ezrednél különböző beosztásokban. 1975–78 között tanulmányokat folytatott a Zrínyi Miklós Katonai Akadémián. 1985-től 1990-ig a pápai Vadászrepülő ezred parancsnoka volt. 1990-től 1995-ig a Honi Légvédelmi Hadtest repülőfőnöke, közben 1994–95-ben elvégezte a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem vezérkari tanfolyamát. 1995 szeptemberében kinevezték hadtestparancsnok-helyettessé, majd december 15-én hadtestparancsnokká, egyben vezérőrnaggyá. 1997. szeptember 1-jétől kinevezték az MH Légierő Vezérkar főnökévé, egyben altábornaggyá. Egy ilyen, hadnagytól altábornagyig ívelő életpálya érdemileg csak számokkal kifejezve érzékeltethető. Kositzky Attila 38 éves katonai pályafutása során közel 100 fiatal pilótát képezett ki és képzett át. 15 típusú vadászgéppel repült. 12 különböző (szovjet, amerikai, francia, svéd, német, angol, lengyel, olasz) harci gépet tesztelt. Repüléseket végzett a hazai repterek mellett Ausztria, Csehszlovákia, Franciaország, Hollandia, Lengyelország, Nagy-Britannia, Olaszország, Svédország és a Szovjetunió repülőterein. 1970-től I. osztályú, 1980-tól Aranykoszorús első osztályú vadászpilóta-minősítéssel rendelkezik. 10 repülőtérrend kidolgozásában és elbírálásában, két repülőtér felújításában vett részt. A repüléssel és légi harccal kapcsolatosan 20 tudományos publikációja és két életrajzi regénye jelent meg. 17 magas szintű állami kitüntetésben és hét egyéb magas fokú hazai és külföldi elismerésben részesülve 3369 óra 36 perc repült óra és 38 év szolgálat után 1999-ben vonult nyugállományba, 56 évesen. Mint a Magyar Honvédség vadászpilótáinak doyenje, elévülhetetlen érdemeket szerzett az új korszerű harci gépek rendszerbe állításával, a fiatal pilótaállomány mesteri kinevelésével, a korszerű légi harcászati elvek kidolgozásával és gyakorlati bevezetésével.

135

MAZÁN PÁL ny. mk. vezérőrnagy

1930. október 27-én született Medgyesegyházán. 1953-ban a Budapesti Műszaki Egyetemen mérnöki-hadmérnöki diplomát, majd 1960ban mérnök-közgazdász szakon oklevelet szerzett. 1953–59 között a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia Műszaki Tanszékén az akadémia egyik első hadmérnök-tanáraként hadihidakat, katonai építőanyagokat és az ezekkel kapcsolatos szerkesztési–méretezési–alkalmazási elveket oktatta. 1959-től 1961-ig a Magyar Honvédség Műszaki Csapatok Parancsnokságán fő feladata a faszerkezetű gerendahidak előre gyártásának tervezése és kivitelezése volt, majd fő-építésvezetője volt a légvédelmi rakétarendszer állásépítéseinek. 1961-ben mint a HM Anyagi-technikai Főcsoportfőnökség műszaki osztály osztályvezetőhelyettesének, fő feladata a Haditechnikai Intézetben folyó fegyvernemi témák koordinációja és felügyelete volt. 1963-ban a vezérkar önálló szerveként megalakult a Haditechnikai Fejlesztési Csoportfőnökség, melynek egyik alapító tagja lett. Kezdetben mint a fegyvernemi eszközfejlesztések felelőse, majd főnökhelyettes, végül – mint mérnök vezérőrnagy – főnöke, 1988-ban 58 évesen, 13 kitüntetéssel vonult nyugállományba. 25 év megszakítás nélküli vezetői munkája mellett soha nem szakadt el a közvetlen mérnöki munkától. Mint témafelelős számos sikeres témát vezetett, melyek felsorolására nincs lehetőség. Néhányat azonban, melyek jelentős hatást gyakoroltak a kor hadtudományára, hadvezetésére, meg kell említeni. 1963–64 között a HTI mérnökeivel a dunai kavicsszállító uszályokat vizsgálták, melynek során bizonyították, hogy az uszályok minimális erősítéssel alkalmasak a legnagyobb katonai terhek nagyfolyami partváltására. Ennek eredményeként került a rendszerbe a harckocsik partváltását biztosító hátországi uszálykomp. 1969–75 között a honvédelem egyik legjelentősebb, nemzetgazdasági súlyú témáját vezette. Ennek eredményeként jött létre a Mahart uszályaiból összeállítható nagyfolyami, nagy teherbírású úszóhíd, népszerű nevén az uszályhíd. A téma 1975-re megvalósult és nagy sikerrel szerepelt hazai, nemzetközi bemutatókon és gyakorlatokon, míg végül a szövetséges országok hadfelszerelési rendszerébe került. A sorozatgyártás a külkereskedelmi forgalmazást is megalapozta. Az uszályhídra az Országos Találmányi Hivatal szabadalmi oltalmat adott. A tervező 136

és kivitelező kollektíva 1978. április 4-én Állami Díjban részesült. Ez volt az első eset, hogy hadmérnökök ebbe a legmagasabb szakmai elismerési körbe kerültek. Mazán Pálnak nagy szerepe volt a haditechnikai nemzetközi együttműködési munkában is. 1961-től vett részt a kutatás-fejlesztés szakértői munkacsoportban, 1980-tól annak vezetőjeként. Beosztásaiban jelentős szakirodalmi tevékenységet is folytatott. Meghatározó szerepe volt a HTI-ben 1966-ban alapított – országos terjesztésű – tudományos folyóirat a Haditechnikai Szemle, később Haditechnika létrejöttében, amelynek szerkesztőbizottsági tagja, 1983-tól 1988 végéig pedig elnöke volt. A Budapesti Műszaki Egyetem vezetésével készült Technika kisenciklopédiába, a Haditechnikai kislexikonba ő írta meg a haditechnika körébe eső címszavakat. 2003-ban a Budapesti Műszaki Egyetem Rektori Tanácsa az 50 éves mérnöki munkáját Aranydiploma adományozásával ismerte el. A 2001–2004-es időszakra a honvédelmi miniszter kinevezte a Miniszteri Tanácsadó Testület haditechnikus tagjává. A fentiek alapján úgy ítéljük meg, hogy Mazán Pál mk. vezérőrnagy össztevékenysége meghatározó jelentőségű volt a Magyar Honvédség haditechnikai fejlesztésében, de emblematikus figurájává is vált a hadmérnöki állomány egészének. Munkája nemcsak a hadtudományra, de a nemzetgazdaságra is jelentős hatással volt.

137

KUCHER JÓZSEF mk. ezredes

1909. november 12-én született Szőnyben. A Magyar Királyi József Nádor Műszaki Egyetem Gépészmérnöki karának elektromos tagozata mellett a bécsi műszaki egyetemen is folytatott tanulmányait követően, 1935-ben szerzett diplomát. Már 1931-től kapcsolatba került a hadsereggel, 1936-tól pedig a Danuvia Fegyver- és Lőszergyár Rt. mérnökeként évente többször is behívták, melynek során pilótakiképzésben részesült. 1941-ben alhadnagyi rendfokozatban hivatásos állományba került. 1942-ben repülőfelderítőként egy hónapot hadműveleti területen is szolgált, ahol főhadnaggyá léptették elő. A Danuvia Fegyver- és Lőszergyár Rt. mint kiemelt hadiipari cég kérte szolgálat alóli felmentését, így tartalékállományba helyezték. 1942 és 1943 között mint tartalékos hadmérnök a II. önálló repülőműhelyben dolgozott Tapolcán. A háború után ismét a Danuviánál dolgozott, majd 1948. június 1-jén katonapolitikai érdekből felvették a hadseregbe és századosi rendfokozattal a Haditechnikai Intézet (HTI) állományba került. Kucher József egyik első fejlesztése egy gyakorlólőszer volt, amivel a tervezett időnél fél évvel korábban készült el, ezért 1949. augusztus 1-jén őrnaggyá léptették elő. Kimagasló képességeit az is bizonyította, hogy otthonosan mozgott a gépészet szinte valamennyi területén, jól beszélt németül és angolul. 1949. október 1-jén átkerült a kézifegyver-szakosztályra, ahol rögtön hozzákezdett a 7,62 mm-es K1-es jelű könnyű géppisztoly és a 7,62 mm-es könnyű hevederes géppuska tervezéséhez, amelyek prototípusait a Danuvia 1952ben le is gyártotta. A Budapesti Műszaki Egyetemen beindított hadmérnökképzésbe fegyvertant oktatva Kucher őrnagyot is bevonták. 1952-ben megkezdődött a felkészülés a 45, a 68 és a 94 mm-es űrméretű kézi páncélelhárító rakétafegyverek gyártására. Így feladatul kapta egy 45 mm-es űrméretű félautomata páncéltörő fegyver kifejlesztését, ami K5 45 mm-es páncélromboló gyalogsági fegyver néven kumulatív gránátjával képes volt a 100 mm vastagságú páncél átütésére is. A csendes, szerény, visszahúzódó, csak a szakmájának élő mérnök munkáját 1952-ig számos esetben ismerték el. 1953-ban kémkedéssel vádolták meg és február 14-én előzetes letartóztatásba helyezték. Bár a bírósági dokumentumokból kiderült, hogy érdemi vád nem volt, csak a múltját rótták fel. Hűtlenség bűntette miatt kötél általi halálra ítélték. Az ítéletet a 138

Katonai Felsőbíróság július 13-án kegyelemből életfogytig tartó szabadságvesztésre, teljes vagyonelkobzásra, a közügyek gyakorlásától 10 évre történő eltiltásra és lefokozásra enyhítette. Kucher József a büntetését 1956. augusztus 16-ig töltötte, amikor szabadlábra helyezték. Ezután újra a Danuviánál helyezkedett el, ahol továbbra is fegyverek tervezésével és gyártásával foglalkozott. 1976 júniusában halt meg Budapesten. A honvédelmi miniszter 90/1992. számú parancsában, az 1953-as ítéletben szereplő lefokozást mint törvénysértő intézkedést hatályon kívül helyezte, Kucher József őrnagyi rendfokozatát helyreállította, és posztumusz ezredessé léptette elő. Ma – 38 évvel halála után – fejet hajtva tisztelgünk a kiváló alkotó hadmérnök előtt, aki elévülhetetlen érdemeket szerzett nemcsak a magyar haditechnikai fejlesztés, de a gyártás területén is.

139

MISNAY JÓZSEF mérnök ezredes

1904. augusztus 13-án született Budafokon. A Ludovika Akadémián folytatott tanulmányait követően 1926. augusztus 20-án avatták tisztté. 1931-től négy évig tanított előbb a Ludovika Akadémián, majd a Bolyai János Műszaki Akadémián. 1938-ban mérnöki diplomát szerzett a Magyar Királyi József Nádor Műszaki Egyetemen. 1938-tól 1944-ig dolgozott a Magyar Királyi Honvéd Haditechnikai Intézetben, ahol 1942-re az összes hadiműszaki törzskari (hmtk.) vizsgát kiváló eredménnyel és 1. rangsorolással tette le. A Bolyai János Műszaki Akadémián, a műszaki tudományok előadásában nyújtott teljesítményéért Bronz érdeméremmel, a Délvidék és Kárpátalja hídjainak helyreállításáért, illetve építéséért a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjével tüntették ki. Nem tudni pontosan, mikor kezdett foglalkozni egy új típusú kumulatív hatáson alapuló akna kifejlesztésén, de 1942-ből fennmaradt egy hadiműszaki törzskari előadása az „üreges töltetekről”, és ezzel megalapozta elsőségét egy addig ismeretlen területen. Az eredményekre felfigyelt dr. Hubert Schardin német professzor is, aki szintén foglalkozott a hatás vizsgálatával és a jelenség elméletével. Eredményeik elismeréseképpen a jelenségről az angolszász szakirodalom Misnay–Schardineffektus néven emlékezik meg. Kísérletei során sikerült a páncélokat nagyobb távolságról átrobbantani. Ennek eredményeképpen rendszeresítették a LŐTAK-ot (lövő tányéraknát) és a 43M magyar kumulatív harckocsi elleni aknát. A LŐTAK volt a világon az első akna, melyet az oldalpáncél átrobbantására alkalmaztak. 1944-ben Misnay a HTI állományával nyugatra távozott. Hazatérése után újból szolgálatra jelentkezett, így 1945. december 10-i hatállyal felvették az új Magyar Honvédségbe. 1948 októberében alezredesi rendfokozattal visszakerült a Haditechnikai Intézet állományába, ahol folytatta a LŐTAK fejlesztését. Kísérleteket végzett még az ún. trotilágyúval és a kumulatív puskagránáttal is. Eredményeinek elismeréseként ezredessé léptették elő. 1950 második felében nyugdíjazták, majd kitelepítették Tiszafüredre. 1968. november 16-án halt meg Tiszafüreden, ott is van eltemetve. Ma, 46 évvel halála után, emlékezve a világhírű magyar hadmérnökre és a korát évtizedekkel megelőző találmányra, hajtunk fejet egy méltatlanul elfeledett katonatudós előtt.

140

RUMPELLES KORNÉL hmtk. altábornagy

1878. február 6-án született Budapesten. A bécsi császári és királyi Műszaki Katonai Akadémia elvégzése után 1900. augusztus 18-án avatták hadnaggyá. 1905-ben felvették a vezérkari tisztek képzésére felállított császári és királyi Hadiiskolába, melyet 1909. július 1-jén fejezett be kitűnő eredménnyel. Ekkorra már kiválóan beszélt németül, angolul és jó szinten franciául. 1909. augusztus 1-jei hatállyal került beosztásba a Műszaki Katonai Bizottsághoz, ahol 1911. január 1-jével századossá léptették elő. Az I. világháború kitörését követően a császári és királyi 4. hadtestparancsnokság tüzérségi előadója lett őrnagyi rendfokozatban. 1918. augusztus 1-jén alezredessé léptették elő. A Nemzeti Hadsereg megalakulását követően, 1920. december 10-től már vezérkari ezredesi rendfokozatban kapta feladatul, hogy a Magyar Királyi Honvédség számára hozzon létre egy, a haditechnikai kutatás-fejlesztés bázisául szolgáló intézetet. Az ilyen jellegű tevékenységet a trianoni diktátum tiltotta, ezért azt az antant elől rejtve kellett létrehozni és működtetni. A Hadik-laktanyában elhelyezett intézet, amely működésének első tíz évében Technikai Kísérleti Intézetként szerepelt a hivatalos iratokon, 1930-tól vette fel a Magyar Királyi Honvéd Haditechnikai Intézet (HTI) megnevezést. A HTI a katonai műszaki tudományok elméletének és gyakorlatának fellegváraként megalakulásától kezdve számos eszközt fejlesztett ki a hadsereg számára. Rumpelles Kornél volt a HTI alapító parancsnoka és a szervezet működésének kialakítója. Az általa megszervezett HTI-nek évtizedeken keresztül meghatározó szerepe volt a mindenkori magyar haderő fejlesztésében, valamint meghatározó befolyást gyakorolt a magyar hadtudomány és hadiipar fejlődésére is. Rumpelles Kornél sikeres tevékenységének köszönhetően előbb vezérőrnagyi, majd altábornagyi rendfokozatot kapott. 1934. október 24-én kinevezték a hadmérnökkar főnökévé is. Rendkívül sikeres parancsnoki munkáját követően a Honvéd Főparancsnokság tüzérségi szemlélőjévé nevezték ki, amely beosztást 1936-ban bekövetkezett haláláig látta el. A Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra, de élete fő műve, a HTI ma ismét régi nevén működik. Ma, 78 évvel halála után emlékezve úttörő munkásságára, a Magyar Honvédség haditechnikai fejlesztése érdekében végzett több évtizedes munkássága elismeréseként tisztelegve hajt fejet a hadmérnöki kar teljes állománya. 141

142

UTÓSZÓ A Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Professzori Tanácsa 2000-ben indított kitüntetőcímadományozási kezdeményezésének az volt a célja, hogy ne engedjük feledésbe merülni azokat az EMBEREKET – tábornokokat, tiszteket, parancsnokokat, szolgálatfőnököket, haditechnikai fejlesztőket, hadtudományi és haditechnikai kutatókat, oktatókat, írókat, szerkesztőket, az alapvető tervező-szervező és kidolgozómunkát irányítókat és végzőket – AKIK – bár nem értek el tudományos fokozatot –, gyakorlati tettekkel járultak hozzá az új demokratikus honvédség és a Magyar Néphadsereg kialakulásához, szervezeti fejlesztéséhez, korszerű fegyverzettechnikai színvonalának megteremtéséhez. Tisztelegni kívántunk – posztumusz is – mindazok előtt, akiknek meghatározó szerepük és elévülhetetlen érdemeik voltak ebben a folyamatban – nemcsak 1945 után, hanem az első és második világháború alatt és után is hozzájárultak az alapok lerakásához, valamint a máig ható eredményeihez. Nem szelektáltunk, hogy ludovikás indíttatásúak-e vagy egyszerű munkás-paraszt káderekként indulva járultak hozzá 1945 után a hadsereg, a magyar hadtudomány, a magyar haditechnikai tudományok és a magyar hadiipar fejlesztéséhez – a HAZA VÉDELMÉHEZ. Egyenlően ítéltünk meg mindenkit, munkája, teljesítménye, érdemei alapján – a névsor így sem teljes – és munkáját sem mindenki tudta kiteljesíteni. Mi a katonák munkáját értékeltük, a politika pedig sajnos – mások mellett – katonákat is ültetett érdemtelenül a vádlottak padjára, majd állított bitófa alá. A számos törvénytelen ítélet után évtizedekkel mi – csak megkövetve Őket – tisztelegni kívántunk emlékük előtt is a PRO MILITUM ARTIBUS A HADTUDOMÁNYÉRT kitüntető cím odaítélésével.

143

Prof. Emeritus Dr. h. c. Ungvár Gyula ny. mk. altábornagy az MTA doktora (a Professzori Tanács volt elnöke)

ISBN 978 963 327 620 4 Olvasószerkesztő: Nyári Éva Műszaki szerkesztő: Sztáryné Benkő Krisztina Tördelőszerkesztő: Dancs Katalin Korrektor: Eszes Boldizsár Borítóterv: Hovári Éva Nyomdai kivitelezés: HM Zrínyi Térképészeti és Kommunikációs Szolgáltató Közhasznú Nonprofit Kft. Felelős vezető: Németh László ágazati igazgató