Prohászka Ottokár Orsolyita Közoktatási Központ 9022 Gyõr, Újkapu utca 2–4. Telefon: 06 96-510 380 Fax: 06 96-510 381. www.prohaszka.gyor.hu
Tartalom
A Magyar Katolikus Püspöki Kar rendelkezése szerint a katolikus iskolák a MKPK Iskolabizottsága jogkörébe tartoznak. ♦ Az Iskolabizottság elnöke: Dr. Pápai Lajos győri megyéspüspök ♦ Az iskola fenntartója: Egyházmegyei Hatóság, Győr ♦ Megyéspüspök: Dr. Pápai Lajos ♦ A Szent Orsolya-rend tartományfőnöke: Matkovics Mária Emerica OSU ♦ Kiadja: Prohászka Ottokár Orsolyita Közoktatási Központ. 9022 Gyõr, Újkapu utca 2–4. Telefon: 06 96-510 380. Fax: 06 96-510 381. ♦ Honlap: www.prohaszka.gyor.hu, e-mail:
[email protected]. ♦ Felelõs kiadó: Németh József igazgató. Szerkesztõ: Jakab Gábor. ♦ Nyomdai elõkészítés: Konrád Kiadványszerkesztõ Kft. ♦ Nyomtatás: Ecopress Hungary Nyomdaipari Kft., Gyõr. ♦ Kéziratokat és fotókat nem õrzünk meg és nem küldünk vissza. A kéziratok rövidítésének jogát fenntartjuk.
A nevelôtestület tagjai 2009–2010............................................................................................ 7 A nevelôtestület tagjai 2010–2011............................................................................................ 9 A 2009/10-es tanév munkarendje ............................................................................................ 11 A 2010/11-es tanév munkarendje ............................................................................................ 13 Kiss Eszter: Iskolámról .............................................................................................................. 15 Virágné Bertalan Éva, Téringerné Ötvös Éva,Takácsné Keszei Emôke: Az óvoda és a család kapcsolatának lehetôségei........................................................................ 17 Tóth Ferencné: Az esztendô nevelô munkája a néphagyományok tükrében .............................. 19 Szabó Zsuzsanna, Tompa Ferencné: Gondolatok a teremtett világ óvásáról .............................. 22 Jakab Gábor: A fény megérkezett ............................................................................................ 24 Horváth István: Keresztút képekben .......................................................................................... 25 Németh József: Mit szeret Isten ezen a világon? Azt, hogy az Övé! .......................................... 26 Lévai Anikó: Gondolatok Udvardi Erzsébet kiállításának megnyitójára........................................ 28 Ács Veronika: Beszélgetés Lukácsi Zoltán atyával ...................................................................... 30 Jakab Gábor: Tíz éves iskolánk kórusa (2010) ............................................................................ 33 Csorba János: Lumen de lumine – világosság a világosságtól .................................................... 35 Tóth Tabita: Brüsszeli beszámló ................................................................................................ 36 Pusztai László: Egy hét a bizalom zarándokútján........................................................................ 38 Fekete Katalin: Drezdai élménybeszámoló ................................................................................ 40 Kaszás-Tóth Cecília, Pittner Petra: Szülõk farsangja 2011 ........................................................ 43 Botosné Mészáros Krisztina: Comenius Együttmûködési Projektek 2. éve 2009/2010 ................ 45 Pusztai László: Máltai osztályok ................................................................................................ 50 Marek Péter: Turisztika, sport, szabadidô .................................................................................. 52 Lajkó Anna: A varangy és a tündérek sípja ................................................................................ 68 Tôke Péter Miklós: A furfangos legény (Szigetközi népies mese) ................................................ 72 Móser Zoltán: Egymás mellett – Pilinszky János és Georges Bernanos ...................................... 76 Göcsei Georgina: Ballagási beszéd 2010 .................................................................................. 82 Lázár Barbara: Ballagási beszéd 2011 ........................................................................................ 84 8. a osztályosok ballagása 2011 ................................................................................................ 85 Statisztikák .............................................................................................................................. 86 Csoport- és osztálynévsorok 2009–2011 .................................................................................. 90 Nagy Gáspár: „Diákdal”............................................................................................................104 Csoport- és osztályképek 2012 ................................................................................................105 Ballagó osztályaink....................................................................................................................118
A nevelôtestület tagjai 2009—2010 Pedagógusok Németh József igazgató, latin-történelem tanár Czéh Szabolcs igazgatóhelyettes, fizika-informatika tanár Dr. Szabó Ákosné igazgatóhelyettes, tanító Antalné Hatoss Györgyi tanító ♦ Cziczó Csaba Péter testnevelés-gyógytestnevelés tanár Csorba János ének tanár ♦ Csorba Lászlóné tanító ♦ Czéhné Zilahi-Szabó Judit német tanár Fabinyi Ferencné tanító ♦ Fekete Katalin könyvtáros, magyar-német tanár ♦ Gacs Lászlóné tanító Gősyné Magyar Mónika tanító ♦ Hegedüsné Bankó Mária tanító ♦ Hernádi Lászlóné tanító Hodossy Ágnes matematika-fizika-informatika tanár ♦ Horváth-Hutás Rita magyar-német tanár Honty Dénes matematika-fizika tanár ♦ Horváthné Nyikovics Mónika tanító ♦ Jakab Gábor munkaközösség-vezető, magyar-történelem tanár ♦ Kardos Márta magyar-német tanár Kállainé Bentz Erika tanító ♦ Lakos Györgyné történelem-földrajz tanár ♦ Lengyel Zsuszsanna magyar-német tanár ♦ Leitnerné Óvári Csilla tanító ♦ Ludányi Péter Gyula német-történelem tanár ♦ Makó Zsolt munkaközösség-vezető, földrajz-biológia tanár ♦ Marek Péter tanító ♦ Matondo Diambu Péter angol tanár ♦ Mészáros Krisztina angol tanár ♦ Nagy András angol tanár ♦ Pappné Horváth Márta munkaközösség-vezető, angol tanár ♦ Pusztai László hitoktató ♦ Révész Gyuláné testnevelő tanár ♦ Sántháné Bella Valéria tanító ♦ Soósné Koppi Ágnes tanító ♦ Szabó György matematika-fizika tanár ♦ Szakszné Gelesz Erzsébet tanító ♦ Szerediné Nagy Gellei Márta munkaközösség-vezető, tanító ♦ Szomor Gáborné matematika-kémia tanár ♦ Tóthné Sasvári Szilvia biológia-földrajz tanár ♦ Török Zsuzsanna magyar-történelem tanár ♦ Zilahi-Szabó Imréné informatika-matematika tanár ♦ Zimonyi Katalin angol tanár
Megbízási szerzôdéssel dolgozók Lukácsi Zoltán püspöki biztos, magyar-levéltár Vas Lászlóné technika tanár Dékány Ferenc kémia-biológia tanár
7
Részfoglalkozású dolgozók Dubi Árpád matematika-rajz tanár Hódságiné Mihályi Éva kémia tanár
A nevelôtestület tagjai 2010—2011 Pedagógusok
Óvodai dolgozók Dr. Ottófi Rudolfné óvodavezető Cserpes Orsolya óvónő ♦ Oross Bernadett óvónő ♦ Szabó Zsuzsanna óvónő Takácsné Keszei Emőke óvónő ♦ Téringerné Ötvös Éva óvónő ♦ Tompa Ferencné óvónő Tóth Ferencné óvónő ♦ Virágné Bertalan Éva óvónő
GYES-en lévôk Katona-Kerekes Réka magyar-olasz tanár Lajkóné Alesztics Zsuzsanna matematika-biológia tanár Tolnainé Török Ildikó matematika tanár Németh Judit angol tanár
Gazdasági dolgozók Szollingerné Baracskay Beáta gazdasági vezető Bacskó Lajosné iskolatitkár Horváthné Németh Andrea ♦ Scheibelhoffer Zsoltné ♦ Dombi Orsolya ♦ Éles Mihályné Fütty Csabáné ♦ Pihokker Gáborné ♦ Pusztai Lászlóné ♦ Horváth Istvánné ♦ Farkas Lászlóné Horváth Krisztina ♦ Horváth István ♦ Lurvig József ♦ Mohácsi Róbertné ♦ Prikler Sándorné Takács Elekné ♦ Dukkon Csabáné ♦ Varga Sándorné ♦ Józsa Imréné ♦ Kató Józsefné
Németh József igazgató, latin-történelem tanár Czéh Szabolcs igazgatóhelyettes, fizika-informatika tanár Dr. Szabó Ákosné igazgatóhelyettes, tanító Antalné Hatoss Györgyi tanító ♦ Császári Ildikó angol tanár ♦ Cziczó Csaba Péter testnevelés-gyógytestnevelés tanár ♦ Csorba János ének tanár ♦ Csorba Lászlóné tanító ♦ Fabinyi Ferencné tanító ♦ Fekete Katalin könyvtáros, magyar-német tanár ♦ Gacs Lászlóné tanító Gősyné Magyar Mónika tanító ♦ Hegedüsné Bankó Mária tanító ♦ Hernádi Lászlóné tanító Hodossy Ágnes matematika-fizika-informatika tanár ♦ Hofer Eszter matematika tanár Horváth-Hutás Rita magyar-német tanár ♦ Horváth Rita gyógypedagógus, tanító ♦ Horváthné Nyikovics Mónika tanító ♦ Jakab Gábor munkaközösség-vezető, magyartörténelem tanár ♦ Juhász Orosolya tanító ♦ Kardos Márta magyar-német tanár ♦ Kállainé Bentz Erika tanító ♦ Lakos Györgyné történelem-földrajz tanár ♦ Lengyel Zsuszsanna magyar-német tanár ♦ Leitnerné Óvári Csilla tanító ♦ Makó Zsolt munkaközösség-vezető, földrajz-biológia tanár ♦ Marek Péter testnevelő tanár, tanító ♦ Matondo Diambu Péter angol tanár ♦ Mészáros Krisztina angol tanár ♦ Márton Katalin német tanár ♦ Horváth Márta munkaközösség vezető, angol tanár ♦ Pusztai László hitoktató ♦ Révész Gyuláné testnevelő tanár ♦ Sántháné Bella Valéria tanító ♦ Soósné Koppi Ágnes tanító ♦ Szabó György matematika-fizika tanár Szakszné Gelesz Erzsébet tanító ♦ Szerediné Nagy Gellei Márta munkaközösség vezető, tanító ♦ Szobonya Edina angol tanár♦ Szomor Gáborné matematika-kémia tanár ♦ Tóthné Sasvári Szilvia biológia-földrajz tanár ♦ Török Zsuzsanna magyar-történelem tanár ♦ Zilahi-Szabó Imréné informatika-matematika tanár
Megbízási szerzôdéssel dolgozók Vas Lászlóné technika tanár Dékány Ferenc kémia-biológia tanár
8
9
Részfoglalkozású dolgozók Dubi Árpád matematika-rajz tanár Hódságiné Mihályi Éva kémia tanár Hoffmann Anikó német tanár Téringer Anita angol tanár Kövecses Éva angol tanár
A 2009/10-es tanév munkarendje Augusztus
26. Pótvizsgák ♦ Tanévnyitó nevelőtestületi értekezlet, tűz- és balesetvédelmi oktatás 27–29. Munkaközösségi megbeszélések, tantermek, szertárak előkészítése, adminisztrációs feladatok elvégzése 30. Veni Sancte 31. Az első tanítási nap
Szeptember
1. Szülői értekezlet (1. osztályok) 14. A fakultációk, szakkörök és különórák kezdete, a tanmenetek leadásának határideje ♦ Szülői értekezlet (2–12. osztályok)
Október
Czéhné Zilahi-Szabó Judit német tanár ♦ Katona-Kerekes Réka magyar-olasz tanár Lajkóné Alasztics Zsuzsanna matematika-biológia tanár ♦ Németh Judit angol tanár Tolnainé Török Ildikó matematika tanár ♦ Zimonyi Katalin angol tanár
4. 6. 7. 10. 15. 21. 23. 26.
Iskolamise a Bazilikában (9 ó.) Osztályonkénti megemlékezés az aradi vértanúkról Nevelési értekezlet (14.30) Prohászka Ottokár püspök születésnapja Hangverseny Szent Orsolya ünnepe Nemzeti ünnep Az őszi szünet kezdete
November
2. 8. 23. 24.
Első tanítási nap az őszi szünet után Iskolamise a Bazilikában (9 ó.) Szülői értekezlet, tanári fogadóórák (1–8. o.) Szülői értekezlet, tanári fogadóórák (gimnazisták)
Gazdasági dolgozók
December
3. 6. 19. 21.
Hangverseny Iskolamise a Bazilikában (9 ó.) Rekollekció a diákoknak (számozott tanítási nap), A karácsonyi szünet kezdete
Január
4. 10. 15. 19. 27. 28.
Első tanítási nap a karácsonyi szünet után Iskolamise a Bazilikában (9 ó.) Az első félév vége ♦ Osztályozó értekezletek A félévi értesítők kiosztása ♦ Félévi nevelőtestületi értekezlet Szent Angéla ünnepe Hangverseny
Óvodai dolgozók Dr. Ottófi Rudolfné óvodavezető Cserpes Orsolya óvónő ♦ Oross Bernadett óvónő ♦ Szabó Zsuzsanna óvónő Takácsné Keszei Emőke óvónő ♦ Téringerné Ötvös Éva óvónő ♦ Tompa Ferencné óvónő ♦ Tóth Ferencné óvónő ♦ Virágné Bertalan Éva óvónő
GYES-en lévôk
Szollingerné Baracskay Beáta gazdasági vezető Bacskó Lajosné iskolatitkár Halasy Ákos rendszergazda Horváthné Németh Andrea ♦ Scheibelhoffer Zsoltné ♦ Dombi Orsolya ♦ Éles Mihályné Fütty Csabáné ♦ Pihokker Gáborné ♦ Pusztai Lászlóné ♦ Bódi Ferencné ♦ Farkas Lászlóné Horváth Krisztina ♦ Horváth István ♦ Lurvig József ♦ Mohácsi Róbertné ♦ Prikler Sándorné Takács Elekné ♦ Dukkon Csabáné ♦ Varga Sándorné ♦ Józsa Imréné ♦ Kató Józsefné
10
11
Február
Március
Április
Május
Június
1. 2. 7. 15. 15–17. 18–19. 22. 25. 7. 15. 30. 31.
Szülői értekezlet, tanári fogadóórák (1–8. o.) Szülői értekezlet, tanári fogadóórák (gimnazisták) Iskolamise a Bazilikában (9 ó.) A „sí” szünet első napja Tanári továbbképzés (számozott tanítási napok) Tanári kirándulás (számozott tanítási napok) Első tanítási nap a „sí” szünet után Megemlékezés a kommunista diktatúrák áldozatairól Iskolamise a Bazilikában (9 ó.) Nemzeti ünnep Rekollekció a diákoknak (számozott tanítási nap) A húsvéti szünet első napja
7. Első tanítási nap a húsvéti szünet után 19. Megemlékezés a holokauszt áldozatairól szülői értekezlet, tanári fogadóórák (1–8. o.) 20. Szülői értekezlet, tanári fogadóórák (gimnazisták) 28. A 12. osztályok osztályozó értekezlete 29. Rekollekció a 12. osztályok tanulói számára 30. Ballagás (16. 30) 3–4 Osztálykirándulások (számozott tanítási napok) 5. Érettségi szünet 3–25. Közép- és emelt szintű írásbeli érettségi vizsgák: 3. magyar nyelv és irodalom (8 ó.) ♦ 4. matematika (8 ó.) ♦ 5. történelem (8 ó.) 6. angol nyelv (8 ó.) ♦ 7. német nyelv (8 ó.) ♦ 11. informatika (emelt szintű, 8 ó.) 12. biológia (8 ó.) ♦ 13. kémia (8 ó), földrajz (14 ó.) ♦ 17. informatika (közép szintű, 8 ó.) ének-zene (14 ó.) ♦ 18. fizika (8 ó.), rajz és vizuális kultúra (14 ó.) 24. Pünkösdhétfő, tanítási szünet 3–9. 10. 11. 12. 14–18.
Emelt szintű szóbeli érettségi vizsgák Osztályozó értekezletek Rekollekció a diákoknak (számozott tanítási nap) Te Deum a Bazilikában – ünnepélyes tanévzárás Az év végi adminisztrációs feladatok elvégzése, a szertárak rendbetétele, a megírt bizonyítványok leadásának határideje 14–25. Középszintű szóbeli érettségi vizsgák: 14–15. 12. N osztály ♦ 16–17. 12. H osztály 18. Tanévzáró nevelőtestületi értekezlet
A 2010/11-es tanév munkarendje Augusztus
25. Pótvizsgák ♦ Tanévnyitó nevelőtestületi értekezlet, tűz- és balesetvédelmi oktatás 26–31. Munkaközösségi megbeszélések, tantermek, szertárak előkészítése, adminisztrációs feladatok elvégzése 31. Veni Sancte
Szeptember
1. Az első tanítási nap ♦ szülői értekezlet (1. osztályok) 13. A fakultációk, szakkörök és különórák kezdete ♦ a tanmenetek leadásának határideje ♦ szülői értekezlet (2–12. osztályok)
Október
6. 7. 10. 21. 23.
Osztályonkénti megemlékezés az aradi vértanúkról Hangverseny (10.30) Prohászka Ottokár püspök születésnapja Szent Orsolya ünnepe Nemzeti ünnep
November
2. 8. 11. 29. 30.
Az őszi szünet kezdete Első tanítási nap az őszi szünet után Hangverseny (10.30) Szülői értekezlet, tanári fogadóórák (1– 8. o.) Szülői értekezlet, tanári fogadóórák (gimnazisták)
December
21. Rekollekció a diákoknak (számozott tanítási nap) 22. A karácsonyi szünet kezdete
Január
3. 6. 14. 17–19. 19. 27. 31.
Első tanítási nap a karácsonyi szünet után Hangverseny (10.30) Osztályozó értekezletek ♦ Az első félév vége A félévi értesítők kiosztása Félévi nevelőtestületi értekezlet Szent Angéla ünnepe Szülői értekezlet, tanári fogadóórák (1–8. o.)
A számozott tanítási napok száma: 182
12
13
Február
1. 21. 21–23. 24–25. 28. 25.
Szülői értekezlet, tanári fogadóórák (gimnazisták) A „sí” szünet első napja Tanári továbbképzés (számozott tanítási napok) Tanári kirándulás (számozott tanítási napok) Első tanítási nap a „sí” szünet után Megemlékezés a kommunista diktatúrák áldozatairól
Március
15. Nemzeti ünnep 24. Hangverseny (10.30)
Április
11. Szülői értekezlet, tanári fogadóórák (1–8. o.) 12. Szülői értekezlet, tanári fogadóórák (gimnazisták) 19. Rekollekció a diákoknak (számozott tanítási nap) Megemlékezés a holokauszt áldozatairól 20. A húsvéti szünet első napja 27. Első tanítási nap a húsvéti szünet után ♦ A 12. osztályok osztályozó értekezlete 28. Rekollekció a 12. osztályok tanulói számára 29. Ballagás (16.30)
Május
2–3. Osztálykirándulások (számozott tanítási napok) 4. Érettségi szünet 2–24. Közép- és emelt szintű írásbeli érettségi vizsgák: 2. magyar nyelv és irodalom (8 ó.) ♦ 3. matematika (8 ó.) 4. történelem (8 ó.) ♦ 5. angol nyelv (8 ó.) ♦ 6. német nyelv (8 ó.) 10. informatika (emelt szintű, 8 ó.) ♦ 11. biológia (8 ó.) ♦ 12. kémia (8 ó), földrajz (14 ó.) ♦ 16. informatika (közép szintű, 8 ó.) ének-zene (14 ó.) ♦ 17. fizika (8 ó.), rajz és vizuális kultúra (14 ó.)
Június
2–8. 9. 10. 11. 14–17.
Emelt szintű szóbeli érettségi vizsgák Osztályozó értekezletek ♦ A 8. osztályosok ballagása Rekollekció a diákoknak (számozott tanítási nap) Te Deum a Bazilikában – ünnepélyes tanévzárás Az év végi adminisztrációs feladatok elvégzése, a szertárak rendbetétele, a megírt bizonyítványok leadásának határideje 14–28. Középszintű szóbeli érettségi vizsgák: 14–15. 12. N osztály 16. Tanévzáró nevelőtestületi értekezlet A számozott tanítási napok száma: 182
14
Kiss Eszter
Iskolámról
Amikor az ember hét éves lesz, szülei kiválasztják az általuk legjobbnak vélt és a lakóhelyhez legközelebbi általános iskolát. A legjobbat akarva döntenek, az emberpalánta pedig hat-nyolc évet kap arra, hogy okosodván, védett kis burkából az élet körül szaglásszon. Ez a pár év hirtelen elszelel, majd némileg fontosabb döntés előtt áll a család; a megfelelő középiskola kiválasztása nehezebb feladat. Itt már nem csupán a szülőké a döntés joga, s felelőssége. A cseperedő, önjelölt, kicsi felnőttek először igazán beleszólnak saját életük folyásába, s megtapasztalják döntéseik, felelősségük ízét, súlyát. Emlékszem, amikor döntés előtt álltam: a sok-sok iskola egymást könyökölve ajánlgatta magát, s már az utolsó két általános iskolai évben, némi távolságtartással, ám a bőrömön érezve égetését, szembesültem a jobbnál jobb ajánlatok holtversenyével. Ez nemcsak megszédített, de a kedvemet is szegte időnként. Olyan iskolát akartam választani, amely nem könyököl, nem tapos, nem valami átláthatatlan, gigászi ismerethalmaz fejembe erőszakolását kínálja, és nem hajtogatja folyton azt a bizonyos „nagybetűs Életet”, amelytől katonatiszti hangon, keserűn beszélve egyidejűleg el is rettent, hanem felajánlja segítségét, és a kiképzés szó helyett inkább a nevelést preferálja. Az ilyen iskolát megtalálni persze nem egyszerű. Annak idején, végiglátogatván az intézményeket, s túlélve a nyílt napok prospektus-áradatát, a Prohászkába is be akartam kukkantani – talán ott megtalálom, amit keresek. Apró jelek voltak, melyek egyértelművé tették, hogy oda kell jelentkeznem. Belépve, az aulában egy gondosan letakart (!) zongora fogadott, elevenségükben fegyelmezett, mégis életrevaló fiatalok.
Visszatekintve bátran állíthatom, jól döntöttem. Aki nem tradícióból vagy divatból akar gimnáziumba járni, hanem valóban tanulni akar, fejlődni hitben, szellemben, emberségben, megmaradni, és boldognak maradni a mai világban, az jó helyen jár az Újkapu utcában. Hogy az iskola milyen mértékben támogatja a fiatalt, ha hajtja a tudásvágy, arra az én példám, azt hiszem, elég szemléletes. Régi vágyam volt már tizennégy évesen is, hogy a halottnak gúnyolt, ám a ma élőnek nevezett nyelveknél is élőbb, virágzóbb nyelveket tanulhassak, először is latint. Rajtam kívül annak idején egy árva lélek sem mert latinul tanulni az iskolában, ennek ellenére egyetlen latinosként négy évig, heti három órában melengette szívemet az ókor. Szenvedélyem cseppet sem csillapodott, klasszika-filológia szakos egyetemista lettem, és tökéletes alapokat kaptam hozzá. Az osztálytársaim esetében sem volt ez másképp: akit a biológia érdekelt, az azóta biológus lett, akit a történelem, az történész. Tantárgytól függetlenül, mindenki megkapta a megfelelő alapokat egy komoly, és életre szóló munkához.
15
A hitbéli nevelést is említenem illik, ha a Számos ilyen, s ehhez hasonló programon veProhászkáról szólok. Egyházi iskola, s a maga hetnek részt a prohászkás diákok. Ezek a nemében, véleményem szerint, a legjobbak megmérettetések próbára teszik a testet, a közé tartozik. Sosem siklottunk át korunk jellelket, s mindkettőt fel is üdítik; közösséget legzetes felületességével az Istennel, hittel formálnak, saját határainkat és lehetőségeinkapcsolatos, s ezáltal az élet legfontosabb ket is elénk tárják, s emellett felejthetetlen éldolgain. Ora et labora! – méltán volt, s maményeket adagolnak kincsestárunkba. Abba radt jelmondatunk. Imádkozzunk, s dolgoza kincsestárba, melyet az élet nehéz perceizunk! Ebben a sorrendben, mindegyiket a leben kinyithatunk, és feltöltődhetünk általa. hető legőszintébben, kényszer nélkül, jókedvZárásképp idézni szeretnék kedvenc gonvel, s szívből. Imádkozom, s dolgozom – ezt dolkodómtól, a dán szépírótól és filozófustól, tanultam meg a Prohászkában. A neaki következő soraiban mély igazságot fejez velés akkor igazi, ha valóban hiki, és tökéletesen összefoglalja a fent Egy teles emberek kezében van. említett, s alma materemben kakeresztény iskola Hit, tudomány, és emberpott kincsestáram esszenciáját: n, akkor nevel igazá ség szempontjából egya„Senki nem merülhet felehogyan ha arra is megtanít, ránt. Nyugodt szívvel désbe, aki e világon kiváló lémákkal, bánjunk el a prob mondhatom: egy illanó volt; azonban mindenki a k, re be em hogyan maradjunk at sik pillanatra sem okozott maga módján volt nagy, má a k és hogyan szeressü an atb lan csalódást az iskolám. annak nagysága szerint, akit pil t ot ad akkor is, ha az gme k án Persze, mint mindeszeretett. Hiszen aki önmagát dn tu is nem nütt, ahol emberek vanszerette, az önmagában vált indokolni szeretetünket. nak, időnként konfliktusok naggyá, és aki másokat szeretett, is támadnak. Ez alapjában az az odaadásban volt nagy, aki azonvéve nem meglepő, hiszen elkerülban Istent szerette, az mindenkinél nagyobb hetetlen és természetes, a közösségi élet volt. Mindenkit megőrizhet az emlékezet, de velejárója. Egy keresztény iskola azonban mindenki aszerint vált naggyá, amit várt. Van, akkor nevel igazán, ha arra is megtanít, hoaki arra várt, ami lehetséges, van, aki arra, ami gyan bánjunk, illetve hogyan bánjunk el a örök; aki azonban a lehetetlent várta, az minproblémákkal, hogyan maradjunk emberek, denkinél nagyobb volt. Mindenkit megőriz az és hogyan szeressük a másikat akkor is, ha emlékezet, de mindenki ahhoz képest vált az adott pillanatban nem is tudnánk megin- naggyá, amivel viaskodott. Hiszen aki a világdokolni szeretetünket. gal viaskodott, a világ legyőzése által vált nagyHadd írjak végül egy hatalmas élményről, gyá, és aki önmagával viaskodott, az önmaga amelyet az iskolámtól kaptam. 2006-ban az legyőzése által; aki azonban Istennel viaskodott, igazgató atya szervezett nekünk egy kiadós az mindeninél nagyobb lett. (...) Volt, aki önmabiciklitúrát, egy igazi zarándoklatot. Az Őrség- gában bízva mindent elnyert, volt, aki erejének ből indulva, csaknem ezerkétszáz kilométer tudatában mindent föláldozott, aki azonban Ismegtételével egészen Rómáig kerékpároztenben hitt, mindenkinél nagyobb volt...” tunk. (Nem kis felelősség, nem kis feladat.) (Søren Kierkegaard: Félelem és reszketés) Kiss Eszter 2008-ban végzett gimnáziumunkban. 16
Virágné Bertalan Éva, Téringerné Ötvös Éva, Takácsné Keszei Emôke
Az óvoda és a család kapcsolatának lehetôségei Gyermekeink nevelése szempontjából egyre fontosabb a szülői ház és az óvoda jó kapcsolatának, együttműködésének kérdése. Az óvoda és a család közötti együttműködés csak jó partnerkapcsolatban valósulhat meg. Az emberek életritmusa megváltozott, élettempója felgyorsult és ezt a kisgyerekek alaposan megérzik. A család és az óvoda közötti jó kapcsolat, együttműködés a kisgyermek alapvető érdeke. Ennek alapja a bizalom, kölcsönös segítség a gyermekek nevelésében, összefogás, összedolgozás.
dőburok, amiből kiszakad a három éves „csemete”. Olyan új, tágabb világba csöppen, ahol kezdetben nem könnyű megállni a helyét az édesanya óvó keze nélkül, még a legtalpraesettebbeknek sem. Új a környezet, újak a felnőttek, a sok új társ, aki szintén a családja közepéből került az idegen, ismeretlen világba. Az óvodai nevelés alapértékei a családdal való együttműködésben teljesednek ki, őrizhetők meg. A kapcsolatnak egy bizalmon alapuló, egymást támogató, a kisgyermek érdekeit mindenkor előtérben tartónak kell lennie. Ezért is igyekszünk a szülőkhöz az együttnevelés szándékával, segítő készséggel közelíteni. Ezt az együttműködést nevelőtestületünk állandóan figyelemmel kíséri, fejleszti, javítja és új ötletekkel igyekszik gazdagítani.
A kapcsolattartás formái
Mindkét fél szándéka, célja, feladata, hogy a gyermek testi, lelki szükségletei kielégítettek legyenek, biztonságban érezze magát, és fejlődésre képes legyen. A család, mint a szocializáció első lépcsője, meleg vé-
– A nevelési év folyamán a szülői értekezleteken az aktuális tudnivalók mellett mindig igyekszünk a szülőket is érdeklő témákról beszélgetni, amikre gyakran előadót is hívunk. A hitre nevelés, a szabad játék fejlesztő hatása, az iskolaérettség, és még sok fontos téma, nagy érdeklődést vált ki. – A családlátogatás is lehetőséget ad a kisgyermek megismerése. A kiscsoportosok-
17
hoz igyekszünk a nevelési év elején eljutni. Az új óvodást a saját környezetében meglátogatjuk, ahol a gyerek megmutatja a játékait, saját birodalmát. Kicsit beszélgetünk a szülőkkel, ami segíti az anyától való elszakadást, az óvodai életbe való beilleszkedést, befogadást. – A fogadóórák egyéni egyeztetéssel történnek. Akár a szülő, akár az óvónő látja szükségét egy nyugodt, hosszabb megbeszélésnek, alkalmat adunk rá. Természetesen a naponta adódó egyszerű gondokat, örömöket megosztjuk egymással a gyermekek átadásakor.
– A játszódélutánokat – főként az ünnepekhez kapcsolódóan – szervezünk. Advent kezdetén, húsvét előtt, olyan apró díszeket, ajándékokat barkácsolunk, amihez elengedhetetlen a felnőtt segítsége. Amíg közösen dolgoznak a szülők gyermekeikkel, alkalom adódik közös beszélgetésekre, és talán sikerül kialakítani gyermekeinkben, hogy az ünnepet a rá való készülődés öröme teszi sokkal szebbé. – Az együtt töltött ünnepek, kirándulások azok, amelyek talán a legmélyebb em-
18
léket hagyják a családokban. A Mihály-napi vásár, a szálláskeresés, a betlehemezés, a gyermekek-szülők közös karácsonyi énekei, hangszerjátéka, a farsangi jelmezbál, táncház, anyák napja a kápolnában, évzáró. – Örömmel látjuk, hogy a nagyszülők mennyit segítenek a szülőknek. Rohanó, dolgozó világunkban, megpróbálják kivenni részüket a gyermekek neveléséből. Velük is jó kapcsolatot ápolunk. Amikor reggel hozzák, vagy délután viszik haza unokájukat, néhány érdeklődő kedves szóval próbáljuk elnyerni bizalmukat. Szívesen fogadtuk, mikor egy Nefelejcs csoportos nagyszülő meghívott a nyúli hegyen lévő hétvégi házukba. Buszra szálltunk, útnak indultunk… Süteménnyel, teával, üdítővel fogadtak, a kert játszótérré változott: hinta, sátor, lengőteke, tollas, kistraktor, labda várta a gyerekeket. A nagyszülők is lelkesen kapcsolódtak be a játékba. A nevelési év utolsó programja a családokkal közös kirándulás. Évről évre olyan helyeket keresünk, ahol lehetőségünk van egy rövid, közös áhítatra, hálaadásra, ugyanakkor megismerhetjük környékünk szépségeit, nevezetességeit. Így látogattunk el az évek során a Szigetközbe, a Hanság kapujába, Rigópusztára… Gyönyörködhettünk a táj növény-, és állatvilágában, rácsodálkozhattunk a teremtett világ szépségére, megismerhettük az ott élő embereket, élvezhettük vendégszeretetüket, szerető gondoskodásukat. Ezek a programok, a családokkal együtt töltött idő is segíti építeni a mi közösségünket, hozzájárulva ahhoz, hogy azonosuljunk egymás elképzeléseivel, gyermekeink nevelésével kapcsolatban.
Tóth Ferencné óvodapedagógus
Az esztendô nevelô munkája a néphagyományok tükrében Néphagyományaink az évszázadok folyamán szoros egységbe fonódtak a kereszténységgel. Az életre kelt népszokásokat beleszőttük az óvodai élet mindennapjaiba, ünnepeibe. Meggyőződésünk, hogy már itt, ebben a korban kell megalapozni a gyermekek lelkében a keresztény hit és a magyar hagyományok szeretetét, hogy erre épülhessen magyarságtudatuk.
Nem csak a szőlőhegyen, de az óvoda udvarán is lehet szüretet tartani. A gyerekek gyümölcsnapon szőlőt hoztak. Szemezték a szorgos kis kezek a fürtöket, és már csordult is az édes must a „ kis” présből, amit Márti néni hozott. Mindenki jót kortyolhatott az édes nedűből, még Igazgató urat is megkínáltuk. Szólt a szüreti dal az, Érik a szőlő..., Lipem-lopom...
Szent András hava: Szent Mihály hava: Mihály nap (szeptember 29.) A gazdasági évet lezáró ünnep, ősi pásztorünnep. A jószág behajtásának ideje. Ekkor számoltatták el, és újra szegődtették a pásztorokat. Mint minden esztendőben, most is a régi idők hangulatát idéző vásárt rendeztünk, amit a Napraforgó csoportosok egy vásári forgataggal nyitottak meg. Pénz híján két gyümölcsért lehetett alkudozni a kirakott portékákból (nyaklánc szélcsengő, állatfigurák, diócitera), amit az óvó nénik készítettek a gyerekekkel a gyerekeknek. Gyűltek a gyümölcsök, fogyott a portéka. A vásári hangulatot fokozta a fazekas, a kosárfonó, a pattogatott kukorica árus, no és a kürtöskalácssütés.
Mindenszentek hava: „Hegyről nevetés nóta száll, puttonyok alján szunnyad a nyár. Dúdol, járkel, szüretel az ősz, éjjel-nappal didereg a csősz.”
Szent Márton (november 11.) Római katona volt, itt született Pannóniában. Ruháját egy koldusnak adta. Álmában az Úr jelent meg előtte, vállán az a lovagi köpeny volt, amelyet a szegény mezítelennek adott. Az álom hatására elhatározta: a szegények segítője, Isten szolgája lesz. Szent Márton legendáját a Margaréta csoportosok mutatták be a kisebbeknek. Az élmény mély nyomot hagyott a kicsikben. Emlegették, hogyan találták meg Mártont a libák óljában, hogy Isten terve szerint püspöki székbe ültessék. Lámpás körmenet zárta a Márton napot. Bensőséges látványt nyújtott, ahogy az iskola folyosóján vonultunk mécseseinkkel, és a gimnazisták mosolygó tekintete követett bennünket. „Szent Mártonnak ünnepén, égő lámpást viszek én”
Szent Erzsébet (november 19.) Szent Erzsébet történetét a csoportban dramatizáltuk. A gyerekek megépítették
19
Wartburg várát, megszemélyesítették a királyt, Lajost és Erzsébetet. Eljátszották, hogyan változott rózsává (télen) az ennivaló Erzsébet kosarában.
Karácsony hava: Advent tele titokkal, várakozással. Az adventi koszorú gyertyáinak fényénél hangolódtunk rá a szent ünnepre, Jézus születésére. Ilyenkor mélyebben élik át a gyerekek a viszonzás nélküli örömszerzés élményét. „Szállást keres a szent család...” Ez a szép szokás annak emlékére történik, amikor Máriát és Józsefet (Betlehembe érve) sehova sem fogadták be, istállóban kellett megszületni Isten fiának. Az óvodás gyerekek családjai Adventben egymáshoz vitték a Betlehemet. A gyerekek szüleikkel várva várták, hogy együtt imádkozzanak, énekeljenek, és otthonukba fogadják, szívükbe zárják a Szent családot. Szent Mihály püspök ajándékozó jóságára emlékezünk december 6-án. György tanár úr osztálya minden évben apró ajándékokkal kedveskedik a gyerekeknek. A huncut krampuszok a tisztított csizmákba tették az ajándékokat, és mókás jelenlétükkel nevettették meg a kicsiket és nagyokat. A gyerekek a Mikulás láttán (karbantartó Józsi bácsi) elfelejtettek kételkedni a létezésében, még a nagyhangúak is megszeppent báránykákká váltak és megígérték, hogy egész évben csak jót tesznek.
Szent Luca (december 13.) A szembetegek védőszentje. Ősi hagyomány szerint természetvarázsló nap.
20
Legények jártak házról- házra „kotyolni” bőséget, gazdagságot kívánni. „Annyi tojásuk legyen, mint égen a csillag!” „Olyan hosszú kolbászuk legyen, mint a kerítés hossza!” A nap asszonyi dologtiltó volt: a varrás, a meszelés, a seprés, a sütés tilalma. Az óvodában a Gyöngyvirág csoportosok csoportról, csoportra járva elevenítették, fel ezt a kisalföldi szokást. Szórták a szalmát, énekelték a jókívánságokat, rigmusokat. A dajka nénik nem tudták betartani a dologtiltást, mert takarítani, rendben hagyni az óvodát ezen a napon is kellett. Jézus születésének bensőséges megünneplése a szülők részvételével történt. A „Kisalföldi betlehemes” játékot elevenítették meg a Nefelejcs csoportosok mendikálás, pásztorok köszöntése, és a szülők koncertje emelte az ünnep fényét.
Boldogasszony hava: A bölcsek hittek a jövendölésben. A „Három királyok” útját a csoportban jelenítettük meg.
Böjtelô hava: Szent Balázs gyógyító imádsága hitünket növelte, érzelmi életünket gazdagította. Szent Balázs püspök közbenjárását kérve József atya a kápolnában részesítette Balázs áldásban az óvodásokat. Farsangi maskarázás. A gyerekek már előre eltervezték, milyen jelmezbe bújnak. A szülők hagyományunknak megfelelően a tornateremben gyönyörködhettek a gyermekeik jelmezbemutatójában. Utána karneváli hangulat alakult ki. „Néptáncos” Kriszti néni irányításával ropták a táncot kicsik és nagyok, óvó-és dajka nénik egya-
ránt. A mulatságot a bűvész előadása koronázta meg.
Böjtmás hava: Tavaszváró napok Sándor, József, Benedek. A méhek rajzásának a gyümölcsfák oltásának ideje (Gyümölcsoltó Boldogasszony március 25.) Virágvasárnap, Zöldág járás, kiszehajtás „Haj ki kisze haj, gyűjj be sódar gömböce…” A Margaréta csoportosok kiénekelték a Kiszét, a hideget, a betegséget, rosszat ráaggatták a bábura, elűzték a telet.
A hiedelem szerint az ezen éjjelen gyűjtött gyógyfüvek, embert, állatot egyaránt gyógyítanak. Mi állatokról szereztünk ismereteket, állatmesét dramatizáltunk, állatokat utánoztunk.
Pünkösd hava: Tavaszünnep, nyárfogadó nap. Az ekkor végzett mágikus cselekedetek a termést és a termékenységet voltak hivatottak biztosítani.
Szent György hava: A tavaszi ünnepkör legjelentősebb ünnepe a Húsvét. Örömünnep, Jézus feltámadt a halálból. Nekünk, katolikusoknak ez a legnagyobb ünnepünk. Ezt a misztériumot mi a „Fehérke” történetén keresztül éreztettük meg a gyermekekkel. A Jópásztor (Jézus) védi, oltalmazza, számon tartja bárányait. Húsvét jelképei: áldozati bárány => Jézus halálára emlékeztet gyertya => Krisztus világossága olaj ág => béke, öröm tojás => Jézus életre kelt a halálból A húsvéti locsolás régi szokása (kissé megváltozott formában) napjainkig hagyományozódott. A húsvéti szünet után a fiúk „szagos vízzel” locsolták a lányokat, csokoládé, piros tojás fejében. Az udvaron a húsvéti apró meglepetések keresése mindig lázba hozza a gyermekeket.
Szent György (április 24.) Pásztorünnep, György napján hajtották ki az állatokat először a legelőre. „Szent György napján húzd fel béres a gúnyád, tereld ki a legelőre a gulyád.”
„Akkora legyen a kendtek kendere, Akkora legyen a kendtek búzája Mint a kiskirályné maga!” Barsi Ernő bácsi gyűjtése alapján pünkösdöltünk, amit az évzárón a szülők is megtekinthettek. Elődeink megfigyelései, évszázados tapasztalatai, bölcs útmutatást nyújtanak számunkra. Ezt a kincset szeretnénk megbecsülni, megőrizni, és áthagyományozni a jövő nemzedék számára.
21
Szabó Zsuzsanna, Tompa Ferencné
Gondolatok a teremtett világ óvásáról Környezettudatosság az óvodában gyan él, hogyan neveli generációk hosszú sorát. Kiemelkedő sajátossága életünknek, hogy felgyorsult eseményáradat részesei, szereplői vagyunk. Felnőttként tapasztaljuk az ezredfordulón kibontakozó ökológiai és humánökológiai válságot. Mi, aki az óvodáskorú gyermekek nevelésére, fej„Amit tap lesztésére köteleztük el asztalsz, érzesz és magunkat, tudjuk, hogy tanulsz, A környezettudatosság, Évmilliók milyen nagy a jövőt alara lesz mint magatartásforma elsőtulajdono pozó jelentősége ennek sorban gondolkodásmód és d.” a korszaknak a gyermek (Madách lelkiállapot, elkötelezettség és Az ember Imre: életében. tragédiája belső igény. ) A természetbarát gyerKörnyezettudatos nevelés mek csak természetbarát körcélja a környezet fenntarthatósága nyezetben nevelődhet. Életforérdekében szükséges ismeretek, mamára pedig magával az élettel lehet nevelni. gatartásminták, értékek és életviteli szokáA környezettudatos nevelés tere maga sok átadása. az óvodai élet, ahogyan játszunk, ahogyan Hívő ember környezettudatos magataralakulnak emberi kapcsolataink, ahogyan tásának célja: Az ember és a természet harvigyázunk a vízre, az energiára a termek móniájának megteremtése. Nem csak arról tisztaságára. szól, hogy művelje, gondozza a Földet, hanem mivel Isten bízta rá, munkájával folytassa a teremtés művét, általa a szerető Isten akaratát valósítsa meg. A felelős szeretet kialakításával erősítjük a gyermekekben a környezettudatos magatartás kialakulását, és elültetjük a teremtett világ iránt érzett felelősségvállalás magvait. Sokan gondoljuk, hogy a világ megmaradása attól függ, hogy a mai ember ho-
22
Óvodánk nevelési programjában kiemelten fontos helyen áll a környezettudatos magatartás kialakítása. – A víz napja alakalmából mindegyik csoportban kreatív tevékenységek során ismerkedhettek gyermekeink a víz tulajdonságaival. Pl.: Mosoni-Dunából vízminta, terepasztal, papírcsónakok a vízen. – A Mihály napi vásárra újrahasznosítható tárgyakból portékákat készítettünk, melyet egy arab gyümölcsért megvásárolhattak a gyerekek. Advent idején a belvárosban felállított város karácsonyfájára a gyerekekkel közösen készítettünk kültéri díszeket, feleslegessé vált dobozokból, elhasznált villanykörtékből, műanyag palackokból.
– Az óvodás korú gyermekek környezeti, erkölcsi nevelésében kiemelten fontos a munka szeretetének kialakítása és elmélyítése. Az óvodában kialakított virágos kert, virágos ládák jó lehetőséget adnak arra, hogy a gyerekek az óvónők segítségével közösen ültessék, gondozzák a növényeket. – Az őszi falevelek közös söprésével, a környezetünk rendjéért, tisztaságáért végzett mindennapi feladatok felelősségteljes vállalásába vonjuk be a gyermekeket. – A természethez való pozitív kötödés alakulását, a hétvégére szervezett családi kirándulás segítette.
– Az óvoda környékén tett gyakori csoportos séta, élményszerű tapasztalatszerzési lehetőséget nyújt, a közvetlen környezet megbecsüléséről valamint annak hiányáról. Ilyen alkalmakkor felkeressük a szelektív hulkor ladékgyűjtő ek ak k, k e m er ba szigeteket. „A gy omolyab k. k g a e sz na al or ját nulják, k i m a a kor t t.” Olyan i is az éle m ) l e Mich hogy n
(Buto
23
Jakab Gábor
A fény megérkezett
Udvardi Erzsébet Kossuth-díjas festőművész a születést fénybe foglaló oltár képét, Hefter László üvegművész a teremtést megfogalmazó ablakait Horváth István Munkácsy-díjas belsőépítész álmodta eggyé. A gimnázium épületében újra megszentelt hely várja a gyerekeket. Ezt a teret 1940-ben kápolnának alakították ki az orsolyita nővérek. 1948-tól – az egyházi iskolák államosításától – a közelmúltig könyvtárként és raktárként hasznosították. A gondviselés útjai azonban csak számunkra kiszámíthatatlanok. Mert Isten ura az időnek, a térnek és az emberi szíveknek
is. Ahogy ebből a térből is próbálták elűzni, emlékét kitörölni, szentjeit lefesteni, de most visszatért ide, s hisszük: előbb-utóbb így veszi birtokba az egész világot, és Ő lesz mindenben minden. 62 esztendő elteltével újra dicsőségének ragyogásába vonta ezt a
kápolnát – fogalmazott Németh József atya, az intézmény igazgatója a szentelésen. Külön érdekesség, hogy a hajdani kápolna liturgikus terének fehérre meszelt oszlopai szentek ábrázolását rejtették. A levéltárból előkerültek a tervek, s így Pfilf Éva művésznő restaurálni tudta őket. Hefter László alkotta a kápolna üvegablakait. A hat bejárati ajtószárny képeivel a teremtés csodájának részesévé teszi a betérőt, színeinek világa pedig megsejteti a teremtő Isten szeretetét. S így, ide érkezik meg Udvardi Erzsébet oltárképén az idők teljességében az Isten Fia. A képet azóta a Magyar Posta is kiválasztotta. 2010 karácsonyán ez lesz látható Magyarország hivatalos karácsonyi bélyegén. Itt, a Prohászkában lesz a bélyeg bemutatója is. Advent idején Udvardi Erzsébet kiállításával gazdagodik a tér, a kiállítást Lévai Anikó nyitja meg. A kápolna gondos gazdája, Horváth István már készíti a keresztutat, hogy nagyböjtben arra tekintve imádkozhassanak a diákok. Addig is osztálymisék, az ajtók kitárásával, az aulával egybenyitva iskolamisék, ünnepek és hálaadások otthona a kápolna, ahogy a szentelésen elhangzó Nagy Gáspárés Paul Claudel-versek szellemisége is biztatja az ide belépőt. Él a remény, hogy a diákkápolnájukba betérő prohászkások élete igazi fénybe kerülhet e megszentelt hely kegyelméből.
Az írás a Hitvallás 2010. évi (XI. évfolyam) 9. számában jelent meg. 24
2011 hamvazószerdáján áldotta meg Pápai Lajos megyéspüspök úr iskolánk diákkápolnájának új keresztútját. Az alkotó, Horváth István Munkácsy-díjas művész vallomását közöljük a képekről.
Horváth István
Keresztút képekben
És némelyek hamis tanúbizonyságot tőnek ellene. Pilátus mondá a főpapoknak: Mi rosszat cselekedett? Azok pedig kiáltanak vala: Feszítsd meg Őt! És bíborba öltöztették Őt, töviskoszorút tevének fejére, rugdossák, verik, köpdösik vala Őt. S Ő ránk néz – búcsúzik –, magához szorítja keresztjét, azonosul vele, s tudja, vállán hordja halálát. Elindul – kísérjük a fájdalom útján képtől képig a Golgota nevű helyre. Nehéz a kereszt, kibillen, másodszor földre esik, tenyerébe takarja arcát, szégyenli a földre esést. Hiába segített parancsszóra Czirenei Simon, hiába vigasztalta anyja szótlan szeretetével, Veronika kendőjének ráncaiban, hűségének szeretetével törölte fájdalmának verejtékét. Jézus megköszöni. „Fölállok” és viszi tovább keresztjét, perlekedik az őt sirató jeruzsálemi asszonyokkal „ne miattam sírjatok”. Az idős asszony Jézus szenvedését látja maga előtt, a fiatal imádkozik. A harmadik tragikus esésnél a kereszt által bezárt háromszögből lehetetlenség felállni. Kezében – lelkében még ott feszül a csöppnyi erő, hogy feláldozza önmagát érettünk.
A brutalitás máris tépi róla ruháit, meggyalázzák, ruháit szétosztják és keresztre feszítik Őt. Görcsbe szorult kezéből vér csorog, szeméből a megbocsátás sugárzik a félrevezetett tömeg felé „mert nem tudják, mit cselekszenek”. Délután hatodik órában sötét támada az egész földön, a kilencedik óraban magára vette a világ bűneit és az Atyához szólt „én Istenem, és Istenem miért hagytál el engemet”. A fájdalomtól meggyötört anyja magához öleli Szent Fiát, búcsúzik tőle, tudja, hogy halálában a szeretet, az élet tovább él, s a remény fénye beszűrődik a sírkamra résein. A fénykoszorúban égi felhők kíséretében felmegy az Atyához, beteljesedett jóslata, hogy nekünk örök életünk legyen. A halál földi fájdalma feloldódik a feltámadásban. Alleluja-alleluja! Néz rád, ránk, mindannyiunkra, jókra és rosszakra, szeméből az égi fény ragyog békességben, szeretetben, még az árnyék is feloldódott. Jézus keresztútja a fájdalom útja, a szeretet útja, a lélek erejének útja, az élet győzelme a halál felett. Istennek legyen hála!
25
Iskolánk kápolnájának oltárképét Udvardi Erzsébet Kossuth-díjas festõmûvész alkotta. E képet a Magyar Posta kiválasztotta, hogy ez legyen Magyarország karácsonyi bélyege, mivel Krisztus születését és a királyok imádását jeleníti meg. A bélyegeket 2011. október 28-án (csütörtökön) 11 órakor bocsátotta forgalomba a Magyar Posta iskolánkban.
Mit szeret Isten ezen a világon? Azt, hogy az Övé!
Németh József
Fõtisztelendõ Püspök úr, kedves Dalma asszony, tisztelt Vezérigazgató úr, Alpolgármester urak, Vendégeink, Munkatársaim és kedves Diákjaink!
Gyakran lapozgatok kortörténeti szakkönyveket és megdöbbenek azon, hogy valamikor virágzó kultúrák „örök idõkre” épült nagy piramisai, palotái milyen állapotban kerültek elõ néhány ezer év múlva a föld alól.
26
Arra gondoltam, ha mondjuk a harmincadik század embere talál valamit a 21. század civilizációjából – mi lesz az? Ha valahogy ráakadna iskolánk Udvardi Erzsébet által alkotott oltárképére, akkor megtudhatja belõle, ki az Isten, ki volt Jézus Krisztus – és kik voltunk mi, hogy szükség volt számunkra egy ilyen üzenetre. Arra, hogy „úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte, hogy aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” Ám valaki jogosan megkérdezhetné: ugyan, mit szeret Isten ezen a világon? Mi szeretnivaló van rajta? Sokkal érthetõbb lenne – ami minket is sokszor megkísért -, hogy meggyûlölte Isten ezt a megbolydult világot… Mit szeret Isten ezen a világon? – Azt, hogy az Övé! Vállalja, nem tagadja meg! Ugyan honnan van az önfeláldozó, magukat elégetõ szeretet az édesanyákban? – Onnan, hogy Isten lényege benne van a világmindenség tengelyében, és abból ad egy szikrát az édesanyákba: ebbõl az önfeláldozó, melengetõ, gyermekeiket mindhalálig körülvevõ szeretetbõl. Tulajdonképpen mást is küldhetett volna Isten, mint a Fiát. Küldhetett volna új Tízpa-
rancsolatot, vagy valami nagy szellemi kisugárzást... De Isten jól ismer bennünket, tudja, hogy mi emberek gyógyíthatatlanul materialisták vagyunk. Nekünk valamit meg kell fognunk, valamit látnunk kell – akkor talán hiszünk. Valamit látnunk kell – akkor érthetõ számunkra. Egyszer egy évfolyamtársam cseperedõ gyermeke az ölemben ülve megkérdezte: mondd meg, kicsoda az Isten? S elmondtam neki, hogy az Isten, olyan mint Jézus, aki nem szégyellt minket, közénk jött, szeretett, megbocsátott, jó és kedves volt az emberekhez. S még egy cica sem zavarta meg szentséges hozzánk érkezését. Ha pedig, kedves diákjaink, azt kérdeznétek tõlem: milyen legyek én, milyen ember? Akkor nem azt felelném: olyan, mint én. Ezt nem mondom, és még azt se, hogy olyan, mint a legjobb ember, akit ismersz; legfeljebb azt mondom: tudod, milyen legyél? Velem együtt, egy kicsit olyan, mint Jézus Krisztus… Karácsonykor sokan kérdezik majd tõlünk: mit kaptál és mit adtál? Hadd kérdezzem már a karácsonyi bélyegek fényénél: Kit adtunk tegnap, vagy kit akarunk adni ma. Tudunk-e embertársunknak valakit adni: magunkat, s magunkkal együtt egy villanásnyit, egy szikrányit Krisztus szeretetébõl? Miért is mondtam el mindezt? Azért, mert amirõl szóltam, nagyon is a Magyar Postához kapcsolódik. A Posta feladata a hírvivés. Levélben, vagy levelezõlapon a feladó gondolatait közvetíti. Jó szolgálat ez. S bármilyen búnkat vagy örömünket bízzuk rá, e két bélyeg segítségével célba ér. Az egyik bélyegen a Szûzanya egyszülött Fiával. A másikon három angyal tele szájjal énekel. Nem tudom mit. Névértéke 80 meg 105 Ft. Ám missziója, küldetése túl mutat ezen a materiális világon.
Végül még csak annyit: lehet, hogy talán mégis sejtem, mit énekelnek az angyalok, akiket – bocsánat – de szelíd erõszakkal kiprovokáltam a Mûvésznõtõl: szóval remélem, azt éneklik a mi szívünk által megzenésítve, s hozzájuk társulva mi is tele szájjal, kotta nélkül is zengjük, hogy „úgy szerette
Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte, hogy aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” Ezek a bélyegek olyan szépek, hogy lehetetlen nem hinni ebben!
27
2011. december 3-án nyílt meg iskolánk aulájában és kápolnájában Udvardi Erzsébet Kossuth-díjas festőművész tárlata. A kiállítást Lévai Anikó ajánlotta az egybegyűltek figyelmébe.
Lévai Anikó
Gondolatok Udvardi Erzsébet kiállításának megnyitójára Amikor a mestert megkérdezte egy gyáros, hogy mi a foglalkozása, a következõt válaszolta: – Az emberiparban dolgozom. – Az meg, könyörgök, ugyan meg micsoda – kérdezte a gyáros megrökönyödve. – Gondolj magadra – felelte a Mester. A te erõfeszítéseid jobb eszközöket produkálnak, az enyémek jobb embereket. Tisztelt Mûvésznõ, kedves Erzsébet! kedves Egybegyûltek! Nagy szeretettel és tisztelettel köszöntöm Önöket, és köszönöm, hogy meghívtak ide maguk közé. Köszönöm, hogy – Antony de Mello jezsuita szerzetes kifejésével – az emberipar szorgos munkásai, az emberipar szolgái között lehetek a mai nap. Az emberipar szolgái között, akik mindig alkotnak, sohasem rombolnak, mindig hozzáadnak, sohasem elvesznek, mindig áldozatok, sohasem paraziták. Mindig a bennünk lakozó jót szólítják meg. Az embereket jobbá tenni, szolgálni sokféleképp lehet: jócselekedetekkel, lehet felemelõ szavakkal, és lehet mûvészettel, némán. Akárcsak Udvardi Erzsébet. A festészet ugyanis, tisztelt hölgyeim és uraim, a néma gesztusok mûvészete. Más-
28
képp fogalmazva: szenvedélyes vágy a közlésre az elszánt hallgatás eszközeivel. Valaki így fogalmazta meg a festészet kvintesszenciáját. Festeni annyit tesz, mint vállalni a néma szolgálatot. Ám ez a némaság a legkevésbé sem lemondás és fogyatékosság. Azért van rá szükség, mert éppen azokat a dolgokat kívánja kife-
alázatos némasága húzza össze, mint egy rugót, hogy azután a kimondhatatlan dolgok sugallatán keljen szárnyra és emelkedjen a magasba. Akárcsak egy angyal. Semmi helyénvalót nem érthetünk meg tehát egy festménybõl, nem részesülhetünk az adományban, ha nem azzal kezdjük, hogy lelkesen tiszteljük eredendõ némaságát. Ne várjuk tehát egy képtõl, hogy magától értetõdõen, a mi megértésére irányuló erõfeszítésünk nélkül kijelentse szándékait. Nekünk is közelednünk kell, másképp fogalmazva: el kell fogadnunk néma szolgálatát. A festészet gyönyörûsége, hogy örökös hieroglifa számunkra: megállás nélkül értelmezzük a látottakat és az azok mögött megbúvó titkot. A festménybõl tehát folyamatosan áradnak, buzognak a jelek felénk: igen, a néma alkotás állandóan beszél hozzánk. Tisztelt Egybegyûltek! Huxley, a Szép új világ szerzõje kiszámította, hogy a csend köre évenként tizenhárom és fél kilométerrel szûkül. Már nincs messze
az az idõ, mondta, amikor a csend a Földrõl tökéletesen eltûnik, és boldog lesz, akinek néha sikerül a Himalájában, vagy az óceánon félórás megnyugvásban részesülni. Nos, nem tudjuk, hogy a jeles szerzõ mire is alapozta a számítását, és azt sem, hogy ezek alapján a csend köre vajon meddig is terjed, de az biztos, hogy itt megõriztek nekünk, valamennyi betérõ zarándok számára egy szigetnyi csendes, néma áhítatot. Csak az angyal beszél hozzánk ragyogó színeivel, tiszta fényeivel és mindenekelõtt nemes, lélekemelõ céljával. Köszönet érte!
jezni, amelyeket a nyelv önmagában soha sem mondhatna el: a kimondhatatlannal kíván adni. A nyelv tudniillik azt az erényét, hogy nagyon is világos és kijelentõ kommunikáció, csak súlyos megkötések árán érheti el: csupán az általános közlésekre kénytelen hagyatkozni. Hiszen gondoljunk csak bele: már egy szín meghatározott árnyalata is kimondhatatlan! A fény, a teremtõ energia, a transzcendens leírása pedig szinte kivitelezhetetlen feladat. A festészet, a szolgáló mûvészet tehát ott kezdõdik, ahol a nyelv végzõdik: saját 29
Lukácsi Zoltán atya kerek tíz esztendõt szolgált intézményünkben. 2011-től a Gyõri Hittudományi Fõiskola rektora lett. Az itt töltött idõrõl, örömökrõl, feladatokról beszélgettünk.
Minden órámat, prédikációmat útravalónak szántam Ács Veronika
Beszélgetés Lukácsi Zoltán atyával – Mennyi idõt töltött itt? – Kereken tíz évet töltöttem itt, mint iskolalelkész, és most tizenegyedik évre még visszajárok tanítani a tizenkettedik osztályosokat, de ez már csak lecsengése a tíz évnek. 2000-ben jöttem, 2010-ig maradtam. – Mit gondol ezekrõl az évekrõl? – Ezek küzdelmes és szép évek voltak, nagyon nagy szeretettel tekintek vissza rájuk. Jó volt látni az iskola fejlõdését, a diákok tanulmányait végigkísérni. Hiszen akikkel kezdtem, azok majdnem már az érettséginél tartanak. Jó volt így végigkísérni õket az elsõáldozás, a bérmálkozás, a gimnáziumi évek útján. Egy kicsit sajnálom, hogy vége van, de ennek ellenére nagyon jólesõ érzéssel gondolok ezekre az évekre. – Nem hiányzik az iskola idõnként? – Mivel most még visszajárok tanítani heti két órában, ezért nem mondhatom, hogy hiányzik, mert itt vagyok, de nagyon szokatlan ez. Eddig minden napom úgy indult, hogy miséztem az Orsolyitáknál, és aztán jöttem az iskolába. Minden nap, ha volt órám, ha nem, és most nagyon szokatlan, hogy ez nem így van. Tehát valóban hiányzik a mindennapos ittlét és az iskola hangulata, ez így van. Hiányzik.
30
– Látott változást ez alatt a tíz év alatt? – Ó, hát nagyon sok változás történt! Ha csak arra gondolok, hogy a tíz év alatt indult be az óvoda. Aztán a tíz év alatt sikerült átköltöznie az új épületbe a gimnáziumnak, ott kialakult az új óvoda, kialakult az új diákkápolna. Az iskola folyamatosan fejlõdött, a felszerelése, az állapota. Tehát rengeteg fejlõdés volt ez alatt a tíz év alatt. Igaz, hogy úgy tûnik nekem ez a tíz év, mintha nagyon rövid idõ lett volna, de ha belegondolok, akkor nagyon sok minden történt. – Milyen emlékeket õriz a lelkigyakorlatokról, az iskola- és osztálymisékrõl? – Ezek nagyon nehéz feladatok voltak számomra, ezek voltak a legnehezebbek. Minden évben a lelkigyakorlatokat megszervezni, az osztálymiséket, iskolamiséket beosztani, ez elég nehéz volt. Mégis, ezek adták a legtöbb örömet és szépséget az életemben. Én nagyon szerettem az Orsolyita templomnak a hangulatát, és az ottani osztálymiséket. Ugyanakkor nagyon vágytam arra, hogy elkészüljön a gimnázium kápolnája, és nagy terveim voltak, hogy majd hogyan lesznek itt a misék. Sajnos ezt én már nem tudom megvalósítani, úgyhogy
ezt picit sajnálom. Pont, mikor elkészült, akkor kell elmennem innen. – Mire büszke az itt eltöltött idõbõl? – Ha lehet ezt büszkeségnek mondani, akkor én az emberi kapcsolatokra vagyok büszke. Tehát arra, hogy a kezdeti idegenkedés után, ahogyan fogadtak, nagyon jó kapcsolatot sikerült kiépítenem a kollégákkal… És, bár azt hiszem, hogy a gyerekek szigorú tanárnak ismertek, kicsit tartottak tõlem, de ennek ellenére nagyon sok jó kapcsolatom alakult ki gyerekekkel és egész osztályokkal is. Tehát, ha van valami, amire büszke lehetek, sikernek mondhatom, akkor ez azt hiszem, az. Ez, egyedül. – És mi az, amit másképp tett volna? – Nos, arra tudok gondolni, hogy alapvetõen nincsen, amit másképp csináltam volna, vagy, ha újra kezdeném, akkor másképp állnék hozzá. Itt megint az emberi kapcsolatokra utalnék: talán akivel nem
tudtam eltalálni a hangot, talán vannak, akik valami kellemetlen élményt õriznek rólam... Azt lenne jó jóvátenni, de hát visszamenõleg már nem lehet. Tehát ezekben voltak problémák… De ezek nem az egész intézményre vonatkozó dolgok, hanem inkább egyes személyekre. – Hogyan látja, a saját ifjúsága és a mai fiatalok élete között mi a különbség? – Én még egy diktatúrában nõttem fel, kommunista diktatúrában, mikor egy fiatalnak sokkal kevesebb lehetõsége volt, mint egy mainak. Például, hogy egyet mondjak, a külföldre utazás. Én itt nõttem fel a nyugati határszélen, esélyünk sem volt arra, hogy átmenjünk a határon. Egy mai gyerek úgy nõ fel, hogy természetes, hogy külföldre mehet, akár tanulni, nyáron utazhat külföldre, megismerhet országokat, tehát ez egy óriási különbség. Sokkal több lehetõségük van. A másik, ami egy óriási különbség az én gyerekkorom és a mostaniak között, az a technikai forradalom. Az én gimnazista koromban a számítógép az olyan új-
31
donság volt, hogy… Hát akkor, az iskolánkban volt egy számítógép. És az nagy dolognak számított, hogy volt számítógép. Hogy ez ilyen rövid idõn belül mindennapos használati eszköz lesz, erre akkor gondolni sem mertünk volna. Na, most ezzel együtt jár egy csomó minden, tehát például akkor még újdonság volt a videó. Ma a gyerekeknek teljesen természetes, hogy egy filmet megvehetnek, bármikor megnézhetnek. Sokaknak van hordozható személyi számítógépe. A mobiltelefon teljesen elterjedt. Még egyetemista koromban is ritkaság volt, csak a leggazdagabbaknak volt mobiltelefonja. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy én már katona voltam, amikor a szüleimhez bevezették a telefont, és akkor mi voltunk az elsõk az utcában. Tehát az információnak, a technikának a fejlõdése valami elképesztõen megváltoztatta a világot a gyerekkoromhoz képest. Ennek vannak azért hátrányai is. A mai ifjúság nem tudja, mit köszönhet az Istennek, hogy ilyen körülmények között élhet. Szerintem nem szabad, hogy zúgolódjon, vagy elégedetlen legyen, mert pár évtizeddel ezelõtt sokkal rosszabb körülmények között lehetett, sokkal kisebb lehetõségek között kellett élnünk. – Mit üzen a prohászkásoknak? Mi az, amit esetleg át kéne gondolniuk, vagy meg kéne változtatniuk a viselkedésükben? – Én azt mondom, hogy a prohászkás diákok, azok – az átlag diákhoz képest –, azért talán szelídebbek, vallásosabbak… Természetesen kirívó esetek mindenhol vannak… Tehát én azt mondom, hogy ragaszkodjanak ahhoz, amit itt elkezdtünk, és abban próbáljanak tökéletesedni. Na-
32
gyon nagy a csábítás arra, hogy ne dolgozzanak, hogy ne fektessenek energiát a tanulásba, a munkába. Ezektõl a kísértésektõl óvakodjanak, és azt a szellemiséget, amit itt kapnak, próbálják ápolni a késõbbiekben is, mert hosszútávon csak ez a sikeres. Rövidtávon talán sikeresebbnek tûnik a másik, de én ezt fontosnak tartanám. – Van még esetleg valami, amirõl szeretne beszélni? – Különösebb nincsen, mert én úgy érzem, hogy amikor egy osztálytól el szoktam
búcsúzni, vagy így évvégén, évzárókor, vagy amikor már többet nem tanítom õket, akkor is azt szoktam mondani, hogy én nem akarok búcsúzni, mert én minden órán azt az értékrendet képviseltem, amit fontosnak tartottam. Tehát nem akarok utolsó bölcsességeket hátrahagyni, vagy útravalókat adni, mert én minden órámat útravalónak szántam mindig. És minden prédikációmat útravalónak szántam. Én csak azt mondom, hogy amiket én képviseltem, azokat most is vállalom, és remélem, hogy azok tovább élnek még egy kicsit az itteni diákok körében, amíg még emlékeznek rám.
Jakab Gábor
Tíz éves iskolánk kórusa 2010
A jubileumi koncerten elhangzott köszöntő Kedves Vendégeink, volt és jelenlegi Diákok, volt és jelenlegi Kórustagok és kedves János! Együtt egymásért nincs más, csak sok szív, de egyetlen dobbanás, nincs értelme másnak tudod jól, az élet nem egy dal, de nekünk szól. Mikor Csorba János karnagy úr megkért, hogy konferáljam a koncertet, megígértem neki, hogy bármit felolvasok, amit előre megír, de semmi önálló gondolatot ne várjon tőlem. Ennek megfelelően szeretném, most röviden elmondani, mit gondolok arról, hogy Csorba János 10 éve vezeti a Prohászka iskola kórusát. A nyolcvanas évek közepén V. Standyfer, egy Marylandban élő szociális munkás mindent megpróbált megtenni azért, hogy megakadályozza a városában egyre inkább terjedő fiatalkorú bűnözést. A hagyományos eszközök – jó szó, rábeszélés, börtönnel és elrontott élettel való fenyegetés –, sorra csődöt mondtak. Standyfer tisztában volt azzal, hogy leginkább a sötétedés beállta után virágzik a fiatalkorú bűnözés és a kábítószer-kereskedelem. Sok átvirrasztott és áttöprengett éjszaka után aztán megszületett az elsőre furának hangzó ötlet: éjszakai korárlabdamérkőzéseket kezdett szervezni barátaival az utcán csellengők részére. Az eredmény felülmúlta minden várakozásukat: egy év alatt a régióban a felére csökkent a fiatalkorú bűnözés, két éven belül pedig az Egyesült Államok csaknem mindegyik tagállamában működtek már hasonló sportklubok.
Kolumbia, Bogota – 30 évvel ezelőtt a saját lakói szerint is a világ egyik legborzalmasabb helye volt. A 20. században – 100 év alatt - 100ezerről 7 millióra nőtt a lakossága… A 80-as évekre a drog, a bűnözés, a gyűlölet fővárosa lett. Élhetetlen város, ahol közlekedni sem lehetett. 1982 – Augusto Ramirez polgármester lett – tudta, ezen változtatni kell. Pénze nem volt. Első rendelkezése olyan fura volt, hogy bolondokházába akarták záratni érte: A város
nem az autóknak épült, hanem az embereknek. Hatalmi szóval minden vasárnap lezáratott 120 km-nyi útszakaszt a városban reggel 7-től délután 2-ig.
33
10 év alatt 70%-kal csökkent a bűnözés. Az emberek kimennek az utcára, sétálnak, bicikliznek, sárkányt eregetnek, sakkoznak a padokon, fagylaltoznak – és beszélgetnek! A fiatalok, akik addig sikátorokban ittak vagy drogoztak, most fociznak, énekelnek, gitároznak. Hétvégére egyetlen nagy park lesz a belváros. A valós életből vett két példa számomra egyetlen fontos tanulsággal bír: valahol el kell kezdeni… Szinte mindegy, hogy hol, mivel és hogyan, de el kell kezdeni a változást; bármilyen kis csücskénél, de meg kell ragadni végre a problémát… Félre kell tenni a panaszkodást, el kell temetni a reálisnak érzett pesszimizmust, ki kell nőni a kishitűségből – és neki kell állni dolgozni, ha meg
34
akarunk valamit a környezetünkben változtatni, ha bármin is javítani akarunk. Szerintem Csorba János vezetésével a Prohászka iskola kórusa több mint tíz éve ezt teszi: eszközének az énekelt szót választotta. Apró impressziókkal, üzenetközvetítő szavakkal és dallamokkal próbálja formálni azok világát, akikhez eljut. A kórus és karnagya így misszionál, így evangelizál, így szolgál már tíz éve. Tíz éve elindult egy gondolat, s mi most ennyien itt vagyunk miatta. Azt hiszem, mindanynyiunk nevében mondhatom, köszönöm János, köszönöm kórus! ElŐször tedd meg, ami szükséges, aztán tedd, ami lehetséges - és hirtelen észreveszed, hogy megteszed, ami lehetetlen." Assisi Szent Ferenc
Megjelent iskolánk kórusának második CD-je
Lumen de lumine — világosság a világosságtól Csorba János karnagy
A kórus elsõ lemeze óta hét év telt el. Hosszú idõ ez egy olyan kórus életében, ahol az évadzáró koncert mellett is bõven akad fellépés. Így alakult. Ám most egy olyan válogatást tárunk Önök elé, ami elsõ sorban az utolsó két évad áldozatos munkájának gyümölcse. A lemez címén nem is gondolkodtam. A felvételkor visszahallgatva egy szakaszt dobbant meg bennem valami, amikor a lumen de limine résznél jártam. Világosság a világosságtól, énekelték. Innentõl minden olyan magától érthetõdõ lett. Kórusunk Istentõl kapott tehetséget, világosságot arra, hogy ezt a fényt ne csak hordozzuk, hanem átadjuk másoknak, beragyogjuk vele az életet. Minõ nagy, és szép feladat! Sikerült-e? Döntsék el Önök, kedves Hallgatók! Szokolay Sándor tanár úrral kötött barátságunk az elsõ lemezünkre irt Himnusz óta töretlen, ezért választottam kezdésül az Õ mûvét, mely tartalmában oly közel áll hozzám, és remélem már a kórus tagságához is. A következõ két mû az egyházi év nagy részében felhangozhat, mi is többször énekeljük, ezért került fel a lemezre. Praetorius mûvének dallama századokon át Európa egyik legkedveltebb karácsonyi éneke volt, mely az Éneklõ Egyházban is megtalálható. Leo Delibes miséje áradó dallamaival hamar belopta magát a fülekbe és szívekbe, ami hallható is a felvételen! Segítségünkre volt egy lassan állandónak mondható zenekar is, akik barátságból oly régóta segítik a kórus koncertjeinek még színvonalasabbá tételét.
Vincent Lübeck: F-dúr Preludium és fúga címû mûve Giczi Balázs 10. évfolyamos diákunk elõadásában hangzik el, akire nem csak zenei tanulmányai miatt vagyunk büszkék. A Pataji bokrétában szintén hallhatják Õt, akkor fuvolázik. Ernst Kraus miséje nagy kedvence lett a kórusnak, amiben nagy szerepe volt, hogy vegyeskari mû, és együtt énekeltek diákok és tanár urak. Ebbõl most csak a Credo tétel hallható a lemezen, amiben Pusztai László tanár úr mellett a Gyõri Szeminárium elöljárója és papnövendékei voltak segítségünkre. Ezúton is köszönet a közös munkáért, ami terveim szerint folytatódik az elkövetkezõ évadokban is! A lemez utolsó mûve egy népdalcsokor, Gombás Pál feldolgozásában. Fontosnak tartom, hogy a népdal ne csak tananyag legyen, hanem élhetõ zene. Ebben ez a csokor kiváló segítség; jól összeválogatott dallamok, amik a játékosságukkal könnyen szerethetõvé váltak. Mit is írhatnék még ajánlásul? A zene egy láthatatlan, de szorosan összetartó kötelék az emberek között. Akik mûvelik, egymásra vannak utalva az élmény elérésében, és ez sokszor nem kis tudást, erõfeszítést igényel tõlük. Hogy ez megéri-e? (Nagy öröm volt számomra, hogy a felvétel hírére több volt kórustag jelentkezett, szeretne részt venni a munkában. ) Ugye, már meg is van a válasz: Igen. Ezen gondolatok jegyében kívánok Önöknek jó zenehallgatást! 35
Tóth Tabita
Brüsszeli beszámló
A Fidelitas Közéleti Akadémia 2010-ben kihelyezett képzése Brüsszelben, az Európai Parlamentben volt, 2010. október 26–28 között. Látogatást tehettem vezetőképzős társaimmal a Külügyi Bizottság ülésén, megismerkedtünk az EU döntéshozatali mechanizmusával. Bemutatták nekünk az EP brüszszeli épületét és szót váltottunk a lisszaboni szerződésről valamint az abból következő lépésekről is. Az Akadémia résztvevőinek dr. Schöpflin György képviselő tartott elő-
adást, Dömötör Csaba, a YEPP alelnöke a parlamenti munka sokrétűségéről szólt, Ágh Péter pedig Brüsszelt mutatta be. Kedden délután izgalmasan vártuk az indulást, hiszen sokunknak ez volt az első repülőútja. Természetesen a brüsszeli programokat is kíváncsian vártuk, főleg azt az épületet, amelyik most előttünk is megnyílt, ahol az EU tagállamai hozzák meg hazánkat is érintő döntéseiket. Nyári tábor óta 36
nem találkoztunk és jó volt újra látni egymást a repülőtéren. Este, miután elfoglaltuk szállásunkat, kis pihenő után elindultunk Brüsszel esti arcát felfedezni, a várost picit megismerni. Közben vacsora mellett megízleltük méltán híres belga söröket, köztük a jellegzetes gyümölcs ízűeket. Másnap reggel az Európai Parlamentbe vezetett utunk Csirszka-Kipke Andrea, dr. Schöpflin György EP képviselő munkatársa vezetésével. Először rövid előadást hallgattunk meg a parlamenti munkáról, az Európai Unió intézményrendszeréről, ennek folytatásaként még bővebb, személyesebb információkhoz jutottunk a EU munkájáról és kérdéseinkre is válaszolt az utazás „házigazdája”, dr. Schöpflin György egyetemi tanár, a Fidesz EP képviselője. Szót váltottunk a lisszaboni szerződésről és az abból következő teendőkről. Megtudtuk, hogy a dokumentum nagyobb teret biztosít a Parlamentnek. A témák közül természetesen nem maradhatott ki a 2011-es magyar EU elnökség sem. A hivatalos előadás után a csoportunk kétfelé lett osztva és felváltva részt vett a Külügyi Bizottság ülésén és találkozott Dömötör Csabával, akitől szintén az éppen aktuális parlamenti napirendi pontokról kaptunk információkat. A bizottsági ülésen a fő napirendi pont Szerbia európai integrációja volt. Az ezzel összefüggő jelentés vitájához Schöpflin György is hozzászólt. Később egy finom kávé elfogyasztása után végig vezettek a Parlament épületében. Ekkor nem maradhatott el természetesen a fényképezkedés a plenáris ülésteremben és a magyar zászlóval. Látogatásunkat egy ebéd zárta,
melyet a képviselők éttermében fogyasztottunk el. Délutánunk városnézéssel telt és egy másik arcát ismerhettük meg Brüsszelnek nappal, Ágh Péter volt segítségünkre ebben, aki örömmel volt az „idegenvezetőnk”. Több magyar vonatkozású emléket, helyet is találtunk. Az EP-ban az egyik szárny Antall József nevét viseli, a belvárosban Bartók Béla szobra is megtalálható. A belga királyok koronázásainak és esküvőinek helyet adó Szent Mihály székesegyházban pedig megcsodálhattuk azt a színes
üvegablakot, melyen II. Lajos magyar király és felesége Mária látható, aki férje halála után Németalföld kormányzója lett. A királyi palotánál halhattunk arról is, hogy Ferenc József fia Stefánia személyében a belga uralkodó lányát vett el, aki azonban Rudolf öngyilkossága miatt nem lehetett Magyarország királynéja. Csütörtökön indulás előtt volt alkalmunk még picit megcsodálni a nevezetességeket és apró ajándékokat vásárolni szeretteinknek. Kalandos volt a hazaérkezésünk, a brüsszeli reptéren technikai problémák miatt több órát várnunk kellett. Mindegyikünk elgondolkodhatott azon, hogy a Parlament munkájában mekkora megtiszteltetés részt venni. Társaim közül velem együtt többen a politológusi pályát választják. Számunkra sok érdekes, izgalmas élménnyel teli pillanatot és politikai tapasztalatot adott ez a brüsszeli látogatásunk, mely az egész csapat számára örök emlék marad.
37
Pusztai László
Egy hét a bizalom zarándokútján Poznan, Brüsszel, Genf, Zágráb, Milánó, Lisszabon, Hamburg, Budapest, Párizs után a 33. Európai Ifjúsági Találkozót a Taizéi Közösség a Holland Püspöki Konferencia, a Holland Protestáns Egyház tanácsának és Hollandia Egyházainak Tanácsa meghívására Rotterdamba szervezte. A 2010. december 28-tól 2011. január 1-ig tartó zarándoklaton az összes földrészről kb. 30000 fiatalt vártak Rotterdamba, hogy együtt
imádkozzunk és megosszuk egymással tapasztalatainkat, élményeinket. Hazánkat mintegy ötszáz fiatal képviselte. A rengeteg fiatalt különböző egyházközségek látták vendégül. A programok is részben itt, de nagyobb részben Rotterdam egyik nagy kiállítási csarnokában az Ahoyban voltak. Huszonkét órás fárasztó utazás után a fogadó egyházközségekben szeretettel fogadtak bennünket. A szállásunk családoknál volt, akik mindent megtettek azért,
38
hogy jól érezzük magunkat. Reggelente a fogadó egyházközség templomában kezdődalt. A kiscsoportos foglalkozások során az örömről, az együttérzésről, a megbocsájtásról beszélgettünk, de bepillantást kaptunk a rotterdami ferences atyák életébe is. A programok további része Rotterdamban az Ahoy nevű óriási csarnokban folytatódott. Ide mindenkinek magának kellett eljutni. Segítségül térképet és ingyen utazási jegyet kaptunk, s a második nap egészen dött a napunk, ahol a zsúfolásig megtelt templomban taizéi imaórán vettünk részt. Minden imádság és könyörgés más és más nyelven hangzott el, köztük magyarul is. Felemelő érzés volt bekapcsolódni, a felcsendülő a csodálatos taizéi énekekbe. Latinul, vagy a saját anyanyelvén, de mindenki énekelt. Az imaórát minden alkalommal kiscsoportos beszélgetés követte. A szervezők profi módon alakították ki a nemzetközi csoportokat. Nyelvi problémák nem voltak, hiszen az angol német, francia mellett a szeretet nyelve minden nyelvi akadályt áthi-
otthonosan mozogtunk. A profi módon megszervezett és elfogyasztott ebéd után minden nap értékesebbnél értékesebb fakultatív programok közül választhattunk. Az óriási csarnok különböző termeiben ki-ki megtalálta azt az előadást, amely őt a legjobban érdekelte. Ízelítő a választható témák közül: Találkozás Teréz anya Rotterdamban élő kisnővéreivel; Az eukarisztia és az őskeresztények – beszélgetés egy taizéi testvérrel; Rotterdami Erasmus, a 16. századi humanista teológus élete és gondolatai, Hogyan halljuk meg, és hogyan vála-
szoljunk a hivatásra? Elmélkedés egy taizéi testvérrel... Aki városnézésre szeretett volna menni, az a múlt és a jelen vallási kincseit nézhette meg egy idegenvezető segítségével. Ezek mellett még számos kulturális lehetőség közül választhattunk. A vacsora után az Ahoy óriási csarnokában közös imára jöttünk össze, melynek második részében minden alkalommal meghallgathattuk Alois testvér, a taizéi közösség vezetőjének elmélkedését. Közben, és az elmélke-
dés után egymás után csendültek fel az ismert csodálatosabbnál csodálatosabb taizéi énekek. Az esti ima után hazatértünk szállásadóinkhoz. Köszönjük mindazoknak, akik lehetővé tették, hogy részt vehettünk ezen a csodálatos zarándoklaton. A prohászkás küldöttség tagjai voltak: Balogh Mária, Nagy Enikő, Bernáth Diána, Fehér Dávid, Nyőgér Melinda, Pusztai Lászlóné és Pusztai László A „Bizalom zarándoklata a Földön” ezen újabb lépésével a Taizéi Közösség folytatja az utat, amelyet alapítója, Roger testvér nyitott, hogy segítse a fiatalokat a béke és a kiengesztelődés keresésében, nemcsak a keresztények, hanem minden ember között. 39
Fekete Katalin
Drezdai élménybeszámoló Utunkra hivatalosan csak 2011. július 20-án indultunk, de már jó három héttel a nagy nap előtt megkezdtük a felkészülést, hogy lelkileg és szellemileg fittek és frissek lehessünk azon a tíz napos programon,
amit a Magyar Máltai Szeretetszolgálat és az ICE közösen szervezett fiataljaink, a győri Prohászka Ottokár Orsolyita Közoktatási Központ nyolc diákja számára. Jó szívvel emlékszem vissza azokra az izgalmas és nem ritkán humoros órákra, amelyeket egy panellakás 3. emeletén, egy kicsiny szobában töltöttünk, miközben felfedeztük történelmünk, jogrendszerünk és alkotmányunk részleteit, valamint ízlelgettük a mindennapi életben elengedhetetlenül fontos német szavak és kifejezések kiejtését, használatát. Kísérőként és tolmácsként úgy gondoltam, célravezető, ha ezek a 15 éves lányok mélyebb betekintést nyernek a Muskovszky Judit és Benedikt Kroll szerve-
40
zők által meghatározott témába. Törekvésemben és későbbi munkámban is óriási segítséget jelentett kolléganőm, Hoffmann Anikó munkája. A szeminárium célja és feladata az volt, hogy három ország fiataljai tanuljanak egymástól, ismerjék meg egymás rövid távú történelmi múltját, jogrendszerét, és emberi jogokhoz való viszonyát. Összesen tizenegyen vágtunk neki a hosszú útnak. Segítőnk és kísérőnk a Magyar Máltai Szeretetszolgálat munkatársa, Bábiczki Péter sokat tett azért, hogy az út során és a következő tíz napban minden simán menjen. Egy tizenhat órás vonatút közelebb hozza egymáshoz a csapattagokat. Nálunk sem volt ez másképp, főleg, hogy a minket húzó mozdony már Pest alatt elromlott, és hogy a légkondicionáló teljesen megzavarodott. De mindenkinek a tarsolyában volt számos élmény és vicces történet, amit feltétlenül meg kellett osztania a többiekkel, csak azért, hogy könnyebben teljenek az amúgy örökkévalóságnak tűnő percek, útban Drezda felé. 23 órakor végre elértünk a szállásra. Csodásnak találtuk a helyet, s mindenki kényelmesen berendezkedett abban a szobában, ami a szeminárium idejére otthonául szolgált. Az elkövetkezendő három napban, nagyon sok ötletes játékon keresztül ismerkedtünk a többi résztvevővel, akik Lengyelországból (18 fő) és Németország (10 fő) különböző szövetségi államaiból érkeztek. A fonalból készült pókháló fényt derített arra, kinek mi a hobbija, kedvenc könyve.
Ki-ki megmutathatta, milyen ügyesen tud kosarazni, röplabdázni, vagy épp csak fél lábon ugrálni. Ismerkedtünk egymás nyelvével, kedvenc játékaival, dalaival. Mi, lengyel és magyar kísérők, hosszas és tanulságos eszmecseréket folytattunk országaink politikai, gazdasági és foglalkoztatás-ügyi kérdéseiről. A fiatalok remek filmeket forgattak, ügyességi feladatokat oldottak meg, vagy épp jeleneteket terveztek az emberi jogok kapcsán. Természeten mindezt vegyes nyelvű csoportokban tették, és a kezdeti nehézségek ellenére nagyon jól megértették egymást. A sok móka mellett természetesen nagy figyelemmel és érdeklődéssel hallgattuk a véleményszabadsággal és az egyes országok közelmúltjával kapcsolatos előadásokat. Izgalmas vitákat folytattunk többek között a Magyarországon lezajlott választásokról, és az új médiatörvényről, a lengyel u.n. Narancssárga Törpék mozgalmáról, de
szóba kerültek a drezdai tartózkodásunk alatt történt sajnálatos oslói események is. A lipcsei Történeti Múzeumban és a drezdai Stasi levéltárban elénk tárták a DDR történelmét és az elmúlt politikai rendszer emberi jogokat sértő gyakorlatát. Nagyon felkavaró volt, amikor idős emberek meséltek nekünk arról, milyen volt az élet a koncentrációs táborban. Diákjaink számára ekkor vált érthetővé, amit annyi éven keresztül csak leírt szóként, ködbe vesző múltként értékeltek. A szólásszabadság fontosságának megértésében hasznosnak találtam az egyik helyi, független rádióban tett látogatást. Nagy élmény volt, hogy élőben leadták azt a születésnapi dalt, amit közösen énekeltünk magyarul, mert az adó fennállásának 18. évfordulója pont a mi látogatásunk napjára esett. Bejárhattuk a lipcsei MDR té-
41
véstúdiót is. Megnézhettük, hogyan készülnek az adások, híradót forgathattunk, és Lipcse panorámájában gyönyörködhettük tizenhárom emelet magasságban. Természetesen a sűrű programban a kirándulásnak és a városnézésnek is jutott
hely. Sétálhattunk Drezda és Lipcse utcáin, megcsodálhattuk többek között a híres drezdai belvárost, a Semperopert és a Zwingert, valamint a lipcsei Szent Tamás templomot és a városházát. Örömünket beárnyékolta, hogy néhány társunk nem jöhetett velünk Lipcsébe, mert egy kisebb lábsérülés okán orvoshoz kellett fordulniuk. Hálával gondolunk az ICE munkatársaira, akik mellettünk álltak ebben a cseppet sem könnyű helyzetben, és minden rendelkezésükre álló eszközzel segítettek bennünket, nemcsak az orvosi ellátás, de az ügyintézés kapcsán is. Nagyon gyorsan elrepült az idő, és két pillanat múlva már készülődnünk kellett a hazaútra. A búcsúesten minden nemzet kitett magáért, finom ételekkel és izgalmas játékokkal örvendeztettük meg egymást. Másnap a korai indulásunk ellenére sokan felkeltek, hogy elköszönhessenek tőlünk.
42
A szeminárium egy kérdőív kitöltésével zárult, ahol tanácsot kértek a résztvevőkről a sikeresebb folytatás érdekében. Jómagam egyetlen megjegyzéssel éltem. Úgy gondolom, a kirándulások időpontjai túl közel voltak egymáshoz, így a városnézések végére ugyan jókedvűek, de nagyon elcsigázottak voltunk, ami némiképp hátráltatta az azt követő napok érdemi munkáját. Viszont azt is ki kell emelnem, hogy a szervezők, kísérők és tolmácsok közötti kommunikáció és a felmerülő problémák megoldásának menete szinte zavartalan volt. Jó érzés volt látni, hogy megérte a felkészülés és a rengeteg előkészület. A lányok sokszor szóltak hozzá a vitákhoz, és fél szavakból is világosan értették, éppen mi a teendőjük. Alapvetően nagyon aktívak és nyitottak voltak mind a témákat, mind pedig a társaikat illetően. Egészen megújulva, felnőttebben, egy biztosabb nyelvtudás birtokában tértek haza. Rengeteg új barátot szereztek, akikkel azóta is folyamatosan leveleznek, beszélgetnek.
Hálásak vagyunk ezért a lehetőségért, köszönjük mindazok munkáját, akik lehetővé tették, hogy eljuthassunk erre a programra. Kívánunk nekik további eredményes munkát!
Az iskola élete több szempontból is felfrissülni látszik, kezdve a megújult iskolaújságtól a filmklubon keresztül a jobbnál-jobb rendezvényekig. Ezek közül a legkiemelkedõbb talán mégis az idei jótékonysági szülõi bál, a fáradhatatlan szervezõ csapatnak köszönhetõen. Hogy többet megtudjunk a bál hátterérõl, ellátogattunk a szerdai Apuka Focira, ahol a lelkes focisták – akik a bál szervezõi is – örömmel válaszoltak a kérdéseinkre. Ezt ezúton is szeretnénk nekik megköszönni.
Kaszás-Tóth Cecília, Pittner Petra
Szülõk farsangja 2011 „Nagyon úgy néz ki, hogy hagyományt teremtettünk” – Honnan jött az ötlet, hogy jótékonysági bált szervezzenek? – Spontán. A foci után az öltözõben beszélgettünk. Úgy indult a dolog, hogy közülünk többen mondták, hogy egy bográcsozást össze kéne dobni a társaságnak. Innen fejlõdött tovább, hogy csináljunk egy batyus bált, ezután felvetõdött az ötlet, már nem is tudjuk pontosan kitõl, hogy a bálon befolyó pénzbõl támogathatnánk az iskolai sportéletet. – Elérték a célt, amit kitûztek maguk elé? – Reményeinken felül sikerült. Nem is számoltunk azzal, hogy 132 ember fog eljönni. Mi az elején úgy számoltuk, hogyha 50-60, optimistábbak szerint 70-80 ember összejön, akkor már nagyon szerencsések vagyunk. Ahogy érkeztek a visszajelzések, úgy kezdtünk megrettenni, hogy hova fogunk annyi embert ültetni. Komoly feladat volt megszervezni ezt a bált. – Mi lesz pontosan a befolyt összeg sorsa? – A bál jótékonysági bál címen volt meghirdetve, miszerint a befolyt összeget az iskola sportéletének fellendítésére fordítjuk. Mivel a bálon rengeteg szülõ jelen volt
az egész intézménybõl (ovi, alsó tagozat, felsõ tagozat, gimnázium), így ezt a pénzt három részre osztjuk az óvoda, az alsó ta-
gozat, és a felsõ tagozat – a gimnáziumot is beleértve – között. Úgy gondoltuk, hogy azon szülõk gyermekei, akik megtiszteltek bennünket jelenlétükkel, mind kihasználhassák a fejlesztéseket. – Miért pont a sportéletre akartak pénz gyûjteni? – Minden gyereknek és felnõttnek szüksége van a sportra, mert az felszabadít. Itt,
43
az iskolában, az Apukák Fociján, mind nagyon jól érezzük magunkat. Mindenkinek jólesik, hogy Péter által az iskola lehetõséget teremtett nekünk a focizásra, ezt viszonozni szerettük volna valahogy. Mi lehetõséget kaptunk, adjuk meg gyermekeinknek is. – Általánosságban tudnák jellemezni a hangulatot? – Én azt vettem észre, hogy nagyon jó hangulat volt, sokkal jobb, mint ahogy elsõre reméltük. A bál végén már úgy kellett „elzavarnunk” az embereket. Hihetetlenül jó érzés volt. Nem nézegették az órájukat percenként, nem akartak haza menni, és nagyon sokan úgy köszöntek el, hogy: „Jövõre találkozunk!”. Mi egyelõre ennek a bálnak a lebonyolítása miatt rettegtünk, nem állt szándékunkban egy rendezvénysorozatot elindítani. Az eseményt még színesítette egy borszakértõ, aki még a vacsora elõtt ismertette a bálon fogyasztható borokat. Szintén hálásak vagyunk azoknak a szülõknek, és mindenki másnak,
44
akik különbözõ értékes tombolatárgyakkal, vagy bármilyen más segítséggel emelték az est színvonalát. Szerintünk a jó hangulathoz hozzájárult a nagyon jó zene is. Emellett baráti társaságok gyûltek össze a bálon, ezáltal nem lehetett rossz a hangulat. Mindenki talált ismerõs arcot, barátot. Az egész kötetlen volt, kitûnõ helyszínen megrendezve. Biztosan sokat nyomott a latba az is, hogy mindenki tudta, mire fordítjuk a pénzt. Volt egy alapmotiváció, ami miatt úgy döntöttek, eljönnek, és segítenek az iskolának. És még jól is érezték magukat. – Tehát akkor az eddigiek alapján úgy látják, hogy lesz folytatás? – Egészen biztos, egyszerûen nem lehet nem folytatni, és nagyon úgy néz ki, hogy hagyományt teremtettünk. A visszajelzések alapján mindenképpen úgy gondoljuk, hogy jövõre ugyanitt, ugyanekkor találkozunk, mivel a résztvevõk is elvárják. Sok munkával járt, de megérte.
Botosné Mészáros Krisztina
Comenius Együttmûködési Projektek 2. éve 2009—2010 Iskolánk két sikeres Comenius projektet bonyolított le 2008 és 2010 között, amelyek első évéről a 2008/2009-es évkönyvben olvashatnak részletesen. Mindkét uniós pályázattal 12-12 ezer eurót nyertünk a Tempus Közalapítványtól Az egész életen át tartó tanulás program keretében. Az egészséges életmódról szóló kétoldalú együttműködési projekt második évében a lengyelországi sporttagozatos iskola diákjain volt a sor, hogy viszonozzák előző évi tíz napos látogatásunkat. Az áprilisi személyes találkozó előtt azonban a résztvevő diákokra (Balogh Mária, Csonka Zsófia, Karsai Éva, Horváth Eszter, Horváth Szilvia, Rácz Boglárka, Szabó Vanda 10. N; Kaszás-Tóth Cecília, Németh Hanna, Tömböl Eszter 10. H) még sok feladat várt. A 2008 októberében elkezdett edzésprogramot folytatni kellett Cziczó Péter tanár úr felügyelete alatt, hiszen itt is sor került sportversenyekre. A korábban 30 órában elsajátított lengyel tudást ebben az évben 10 órás tanfolyamon elevenítettük fel, illetve bővítettük. A két iskola diákjai a rajzórákon, szakkörökön plakátokat rajzoltak az egészséges élet 12 pontjához (nálunk ezt Dubi Árpád tanár úr koordinálta), valamint angol nyelvű fogalmazásokat készítettek arról, hogy számukra mit jelent egészségesen élni. Az írásművekben megnéztük, hogy a fent említett 12 pontból melyek és milyen gyakorisággal szerepelnek. Ezek összegzése, és minden egyéb érdekesség a projekttel kapcsolatban iskolánk honlapján olvasható. Sajnálatos módon a cseretalálkozó egybeesett a lengyel államfő, Lech Kaczynski és 96
fős kíséretének repülőgép szerencsétlenségével. Sólyom László akkori köztársasági elnök így fogalmazott: „biztos vagyok abban, hogy Kaczynski elnök műve, mindaz, amit a magyar-lengyel barátságért tett, túl fogja őt élni.” A szerencsétlenség után együtt töltött tíz nap bebizonyította, hogy a köztársasági elnökünknek igaza volt. A magyar diákok mély együttérzéssel viseltettek
lengyel társaik bánata iránt, közösen vettünk részt az Igazgató Atya által az áldozatokért bemutatott szentmisén az Orsolyita templomban, valamint a Lengyel Kisebbségi és a Börcsi Önkormányzat közös megemlékezésén. Megható volt látni, ahogy a lengyel diákok a mise végén sírva énekelték a himnuszukat, és mi is a magyart, majd szintén könnyeikkel küszködve helyeztek el egy-egy szál virágot Varga Béla szobránál, aki a második világháború alatt nyugatra juttatta a lengyel menekülteket, és gimnáziumot hozott létre számukra Balatonbogláron. Ez a tragédia még közelebb hozta a diákokat egymáshoz, és elmélyítette barátságukat. 45
Igyekeztünk minden napra változatos, színes programot összeállítani Cziczó tanár úrral a sportos életmód jegyében. A 2010. április 12-én, hétfői megérkezésük utáni délelőttöt az iskolában töltöttük, ahol megismerkedhettek az egyes tagozatokkal, a könyvtárral, a tornatermekkel és a kápolnával. Marek Péter tanár úr vezetésével egy nagyon érdekes kísérletet végeztünk el a dohányzás káros hatásairól, majd a tornateremben Cziczó Péter tanár úr irányításával, aki egyébként az egész projekt sport részéért felelt, lejátszottuk az első meccsünket, ami floorball volt. Sajnos 8:5-re kikaptunk a lányaink nagy igyekezete ellenére is. A délután győri városnézéssel telt. Szerdán a ravazdi erdei iskolában jártunk, ahol megnéztük a kiállítást az erdő élővilágáról, valamint sétáltunk a tanösvényen. Balogh Mária (10. N osztály) édesapja fantasztikus süteményeket és tortákat készített a társaság számára, amit jóízűen fogyasztottunk el náluk a hosszú séta után. Mértékkel falatozhattak csak a diákok, mert délután került sor a kosárlabdára. A meccs hangulata forró volt, mindenki teljes erőbedobással küzdött, de itt is alul maradtunk. Csütörtökön Marek Péter tanár úrral kiegészülve Budapestre utaztunk, ahol az időjárás nem volt túl kegyes hozzánk.
46
Ennek ellenére gyönyörködtünk Pest panorámájában a Citadelláról és a Budai Várból is. Megnéztük a Parlamentet, a Szent István Bazilikát és a Hősök terét. Délután a fokozottan védett Szemlő-hegyi-barlang falait gazdagon borító, Európában ritkaságnak számító borsókő-kiválásokat és gipszkristályokat csodáltuk meg a 250 méter hosszú túraútvonalon. Péntek délelőtt ismét a sporté volt a főszerep. Ekkor került sor a Sátoros uszodában az úszóversenyekre, majd a Dózsa pályán az atlétika számaira. Mivel a nálunk vendégeskedett lengyel diákok többsége versenyszerűen úszik, sportszerűen adtak egy kis előnyt az úszásban nekünk, így „természetesen” nyertünk is. Az atlétika pályán súlylökésben és távolugrásban diadalmaskodtunk Rácz Boglárka (10. N) és Karsai Éva (10. N) révén, a futószámokat (100 m,
4x400 m, 800 m) a lengyelek bírták jobban. Délután közös bevásárlás után a Krúdy Gimnázium és Szakközépiskola tankonyháján készítettünk frankfurti levest palacsintával. Mindkét nemzet konyhájában megtalálható a palacsinta, de a lengyelek sűrűbbre készítik a tésztát. Mivel vegyes csoportokban főztünk, két-két lengyel és magyar diák osztozott egy tűzhelyen, így komoly viták alakultak ki a palacsinta tészta állagáról. Végül is elkészültek a palacsinták, de kihűlni már nem volt idejük.
A szombat különleges nap volt, hiszen nem csak a 10 lengyel és 10 magyar diák vett részt a balatoni kiránduláson, hanem az egész 10. N osztály, amiből 7 lány vett részt a programban. A lengyelek saját bevallásuk szerint ezt a napot élvezték a legjobban, amihez a gyönyörű idő is hozzájá-
rult. Először a balatonfűzfői kalandparkban lehetett falat mászni, íjászkodni, bobozni, akadálypályákat teljesíteni. Majd Füreden kisvasúttal bejártuk a várost, sétáltunk a Tagore sétányon, és hajóval átmentünk Tihanyba. Ott szintén kisvasútra ültünk, ami felvitt bennünket az apátsághoz. A Balaton látványa varázslatos volt a tavaszi napsütésben. Vasárnap, ahogy már fentebb említettem, részt vettünk Börcsön a falu szülöttének, Varga Bélának az emlékére szervezett ünnepségen, amelynek szomorú felhangot adott a lengyel repülőgép szerencsétlenség. Az ünnepség misével kezdődött, majd méltató beszédekkel és koszorúzásokkal folytatódott Varga Béla szobránál. A mi lengyel diákjaink egy-egy szál fehér rózsával tiszteleghettek halottjaik előtt. A nap hátralévő részét mindenki a saját vendéglátó családjával töltötte. Hétfőn a Pisztráng Kör Egyesület szervezésében kenuzni mentünk a Szigetközbe. Vadregényes tájakon eveztünk, ahol a vidéket jól ismerő vezető nélkül biztosan eltévedtünk volna. Itt is lehetőség
volt íjászatra, valamint egy ősi helyi mesterség kipróbálására. Ez nem volt más, mint az aranymosás. Aranyat ugyan nem találtunk, de megtapasztalhattuk, hogy régen nagyon keményen meg kellett dolgozniuk a sikerért. Kedden szárazföldön tettük próbára magunkat, elbicikliztünk Pannonhalmára. Ebben két 10. N osztályos tanuló, Bagó Rebeka és Péter Aletta, továbbá a kerékpáros egyesületük néhány lelkes tagja volt segítségünkre. Ők vezettek bennünket biztonságos utakon, és biztatták a fáradó csapatot. A bencés apátságot angol és magyar nyelvű idegenvezetéssel jártuk körbe két csoportban, majd egy ravazdi vendéglő teraszán megnéztük a helyi néptánccsoport műsorát, amelynek egyik tagja a projektben résztvevő Horváth Szilvia (10. N). A műsor után Péter Aletta (10. N) nagypapája által nevelt szürke marhából készült nagyon finom pörköltet ehettünk. Majd meg is látogattuk a csordát a legelőjén, és a program zárásaként lengyel-magyar párok részvételével vidám hangulatú sorversenyeket rendeztünk. Az utolsó napjukon, szerdán az elutazásuk előtt még egyszer visszatértünk az iskolába, ahol a lengyeleket megleptük egy diavetítéssel a közösen átélt élményekről. Az előző napi sorverseny eredményhirdetése is megtörtént, s végül útra keltünk Ferihegyre. A gép indulásában nem lehettünk biztosak, mivel az izlandi hamufelhő miatt sok gépet töröltek. Szerencsére a járatuk pontosan indult, de az elbúcsúzás nagyon nehéz volt. Mindenki sírt a repülőtéren, és megfogadtuk, hogy kapcsolatban maradunk egymással, és a projekt vége nem jelenti a barátságok végét.
47
Ezt a munkánkat a Tempus Közalapítvány jelölte a Nemzetközi Együttműködési Kultúráért Nívódíjra, ami azt jelenti, hogy 2010-ben bekerültünk a legjobb 24 nemzetközi együttműködés közé. Az értékelés kiemeli a valódi csapatmunkát, ahol gyerekek, tanárok és szülők egyforma lelkesedéssel és odaadással dolgoztak együtt. Köszönet érte mindenkinek! A másik projektünk, ami a víz jelentőségét vizsgálta városaink életében, több iskola közreműködésével valósult meg: egy-egy belga és osztrák, továbbá két olasz. A 2009/10-es tanévben két nagy feladat várt ránk, amit a 2009-es októberi projekttalálkozón egyeztettünk részletesen Soveratoban. Iskolánkat Horváth Márta tanárnővel együtt képviseltük. Az első feladat során összeírtuk, hogyan képzeljük el a víz felhasználását a partnerországokban, persze mi is megkaptuk a többiek munkáját, és ezekre reflektálva kellett elkészíteni a beszámolónkat a víz életünkben betöltött szerepéről. Három nagy területet választottunk ki: ipar, mezőgazdaság és halászat. Az ipari vízfelhasználást a Győri Szeszgyár és Finomító Rt. példáján
48
keresztül szemléltettük, a mezőgazdaság témakörében a bősárkányi Agro-Nexus Kft. szarvasmarha telepét, a halászat kapcsán pedig a gyirmóti halastavak halállományát, vízvizsgálatát, felmerülő problémáikat és megoldásukat mutattuk be. Az elkészült angol nyelvű prezentáció a többi iskoláéval együtt megtekinthető a projekt honlapján: http://hlwried.jimdo.com Természetesen az elkészült munkákat az osztrák-magyar közös rendezésű záró találkozón be is mutattuk egymásnak. Erre az egyhetes együttlétre 2010. március 22–27. között került sor, így az első nap egybeesett a víz világnapjával. 17 tanár kíséretében 34 diák érkezett városunkba három napra. 34 gyerek elszállásolását és ellátását kellett megoldani, amelyért hálás köszönet illeti iskolánk azon családjait, akik ezt teljesen önzetlenül, minden ellenszolgáltatás nélkül felvállalták. A visszajelzések alapján merem állítani, hogy a befogadó családjaink vendégszeretetből jelesre vizsgáztak. Minden gyerek úgy utazott tovább Ausztriába három nap után, hogy szívesebben töltenék még a hátralévő időt nálunk. A megérkezés napján, hétfőn minden külföldi diák a vendéglátója kíséretében megnézte Győr nevezetességeit. Másnap
Hévízre és Keszthelyre utazott a csapat, ahol a két, Közép-Európában egyedülálló tó szépségében gyönyörködtünk. Szerdán Nagy András tanár úr vezetésével budapesti
városnézés következett, ahol kiemelt figyelmet szenteltünk a Dunának. A csütörtöki elutazás előtt még megnéztük az iskolánkat. 10 óra körül indultunk Ausztriába, ahová 7 magyar diák tartott a csoporttal: Brugós Vanda, Fehér Anna, Horváth Zsóka, Lázár Barbara, Szabó Gabriella, Varga Veronika, Varga Veronika (11. N). Bécsben egy rövid városnézésre megálltunk, amit az osztrák diákok vezettek. Vegyes nemzetiségű kiscsoportokat alakítottunk, és mindegyik kapott egy osztrák lányt idegenvezetőnek. Késő este érkeztünk meg Ried-im-Innkreis-be, ahol a tanulók szintén családoknál kerültek elszállásolásra. Péntek délelőtt a prezentációk ideje volt, amikor is egy bank előadótermében mindenki bemutathatta a többi ország képviselőjének, hogyan is hasznosítják valójában a vizet szülőföldjén. Érdekes volt látni a földrajzi adottságok sokszínűségéből adódó különbségeket. Mivel az osztrák középiskola egyik profilja a vendéglátás, az iskola ebédlőjében a szakács tanulók főztjét kóstolhattuk meg, míg a pincérnek tanulók felszolgáltak. Délután a Salzkammerguti tóvidékhez kirándultunk, ahol a hosszas utazás miatt sajnos csak
rövid időt tölthettünk el. Este egy jó hangulatú, hagyományos osztrák ételeket felvonultató vacsorán búcsúztunk el egymástól. A soveratoi csoport hazafelé Salzburgig velünk tartott a buszon, s onnan vonattal utaztak Budapestre, ahol még egy éjszakát maradtak. A többiek Bécsből repültek haza. Szóval Salzburgban volt egy kis időnk mielőtt az emeletes buszunkkal nekivágtunk volna a Győrbe vezető útnak. Az osztrák iskola igazgatója elkísért bennünket, az ő helyismeretének köszönhetően nagyon sok mindent meg tudtunk nézni szűkös időnk ellenére is. A Tempus Közalapítvány ezt a projektünket is igen sikeresnek értékelte, és kiemelte, hogy nagyon jól közelítettük meg a témában rejlő, az európai hozzáadott érték témaköréhez kapcsolódó lehetőségeket. Szeretnék köszönetet mondani Igazgató úrnak, az összes kollégámnak, a közreműködő diákoknak és szülőknek a segítségükért ahhoz, hogy ilyen eredményesen zárhattuk mindkét projektünket.
49
Pusztai László
A Magyar Máltai Szeretetszolgálat Egyesület Győri Csoportja kezdeményezésére négy ével ezelőtt együttműködési megállapodást kötöttünk, melynek értelmében az iskola mindenkori 9. évfolyam diákjai alkotják az ún. máltai osztályt, akik a tanév folyamán karitatív tevékenységet folytatnak. Célunk, hogy a programban résztvevő fiatalok elfogadóbbakká, megértőbbekké váljanak a hátrányos helyzetű gyerekekkel, il-
letve felnőttekkel, idősebbekkel szemben, mint az általában kortársaikra jellemző. Ugyanakkor cél az is, hogy a fiatalok kipróbálhassák magukat, mire képesek valójában, megérlelődhet bennük egy későbbi hivatás gondolata, tapasztalják meg, mit jelent a szolgáló szeretet. Az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, hogy a program sikeres. Nagyon jó visszhangja van mind a résztvevő diákok, mind a szülők, mind pedig a fogadó intézmények körében. A program sikerét jelzi, hogy érettségi után több diákunk szociális, egészségügyi területen folytatja tanulmányait. A programban résztvevő osztályok tanulói a tanév során rendszeres időközönként, havi három óra időtartamban 3-5 fős csoportokat alkotva ellátogatnak a rászoruló emberek közé, kis mosolyt, vidámságot, sze50
csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.” Haszonits Andrea
Máltai osztályok retetet adnak és kapnak, ezáltal sok tapasztalatot szereznek az élet „másik oldaláról”. A diákjaink egy csoportja a Szent Angéla idősek otthonában, mások a kórház gyermekosztályán, ismét mások a Máltai Szeretetszolgálat Gondviselés Háza sérültek napközi otthonában végeznek karitatív tevékenységet. A gyerekosztályon a Lurkó Alapítvány munkatársaival együtt varázsolnak mosolyt a kis betegek arcára. A mese, a közös rajzolás és a játék segít elfogadhatóbbá tenni a kényszerű kórházi tartózkodást. Minden évben emlékezetesek a közös ünnepek, melyekre külön műsorral készülnek fiataljaink. Az idősek otthonában beszélgetés, a társasjáték, felolvasás és közös séták hozzák közel egymáshoz a két generációt. Van aki közben szinte észrevétlenül tanul meg kézimunkázni a kedves idős néniktől, akik mint saját unokájukat fogadják fiataljainkat. Az elmúlt tanévben egy közösen bemutatott színdarabbal országos versenyre is eljutottak. A Gondviselés Házában megtanulják, elfogadni a kerekes székes, a vak, vagy az értelmileg akadályoztatott embereket. A diákokat a fogadó intézményekben mentorok segítik. A program iskolai koordinátora rendszeres munkakapcsolatban áll a fogadó intézmények vezetőivel. A tevékenységük során a tanulók
ún. eseménynaplót vezetnek. Tanév végén minden tanuló írásos beszámolót készít az év során végzett tevékenységéről. Több tanulónk a kötelező foglalkozásokon túl is szívesen vállal önkéntes karitatív tevékenységet. Ott vagyunk mindenütt, ahol a segítő kézre, vagy csak segítő szóra szükség van. Részletek a diákok munkanaplóiból … egy Ki mit tud vetélkedőre készülünk a nénikkel együtt. Fiatalok és idősek is részt vesznek rajta egyaránt, mert ez a verseny mindenféle generációnak közösen lett meghirdetve. Nagyon jó dolognak tartom, mert ez közelebb hozza egymáshoz a generációkat. Reméljük, hogy ezeknek az apró kis dolgoknak egyszer majd sikerül kicsit közelebb hozni egymáshoz az embereket. Én úgy gondolom, hogy a szeretet egy körforgás. Az a feladatunk, hogy szeretetet, és egy kis darabot adjunk magunkból másoknak, és akkor biztosak lehetünk abban hogy mi is kapunk majd… Megyesi Lilla …a fogyatékkal élők sportversenyein segédkeztünk. Két rendezvényen is részt vettünk: az első a Kálvária iskolában, a másik pedig a Fekete István iskolában került megrendezésre. Jó volt látni, hogy nem csak a kötelező máltai osztályokból érkeztek diákok, hanem az iskola más osztályából is... Szeretném megköszönni, hogy részt vehettem ezeken az alkalmakon, sok tapasztalattal és szép emlékekkel gazdagodva. Azt hiszem most értettem meg igazán mit is jelent az a mondás: „Jól
…nagyon jól éreztem magam és legközelebb már úgy mentem máltaizni, hogy mindenkit ismertem. Név szerint szólítottam s már barátaimnak tekintettem az ott lévő embereket. Egyik nap iskola után beszaladtam egy órára megnézni egy gyógytorna foglalkozást. Szívesen segítettem én egy kisfiúnak a gyakorlatok elvégzésében. Közben beszélgettünk, viccelődtünk... Következő órán meg is kérdeztem a tanárurat, hogy
lehet-e hogy jövőre is segíteni, ő igent mondott, mert ezen a helyen tényleg elkél a segítség. Nagyon örültem neki. Sári Karolin ...jó dolognak tartom a máltai programban való részvételünket. Jó volt látni, hogy a nénik már annak is nagyon örültek, hogyha bementünk hozzájuk olvasni. Persze sokszor volt az, hogy nem volt kedvem elmenni szívesebben lettem volna a barátaimmal, vagy otthon, de soha nem volt olyan hogy megbántam volna a részvételt. Örülök, hogy örömet tudtam okozni sok embernek, és hogy részt vehettem ebben! Varga Bianka
51
Marek Péter
Turisztika, sport, szabadidô Amikor egy iskola életének egy-egy időmegpróbáljuk egy kis időre a gyermekeikkel szakát próbáljuk rendszerbe foglalni, akkor közösen kiszakítani a mindennapok sodrásáalapvetően két fontos időszakot különítheból, egyre inkább megvalósulni látszik. A tatünk el egymástól. Amíg az egyik terünítási időszakon túlmutató szabadidős let a tanítási órákhoz, szorosan programjaink alkalmával örömteli az oktató-nevelő munkához tendenciaként jelenik meg a kapcsolódó tevékenységeszülők, kisebb vagy na: ó z Mott ényekhe ket öleli fel, addig a gyobb testvérek részvételi m él sport segíteni másik időszak azokat a igénye. n a y „Ol lyek ozzá programokat, eseméJelen összeállítás kell h keket, me ló rme ükre szó nyeket tárja elénk, e időrendben tárja elénk y g a élet get amelyek túlmutatnak a azokat a programokat, egész elezettsé izikai tanítás-tanulás folyaamelyek jól szimbolizálelköt eznek a f ény nt” á m matán. Ezen tevékenyr ják azon lehetőségeket, d i e s r ) á e it ta aktiv i Sport Char ségek hozzájárulnak diamelyekből diákok illetve pa (Euró ákjaink testi-szellemi-lelki szülők kiválaszthatják a száfeltöltődéséhez, mai szóhaszmukra legvonzóbb szabadidős nálattal élve a rekreációjukhoz. tevékenységeket. Ezen összeállítással egy olyan csokrot Az alábbi összeállítás döntően diákjaink szeretnék átnyújtani a kedves olvasóknak, írásaiból készült, ezáltal az ő „szemüvegüamely az elmúlt egy-két esztendő tanórán kön keresztül” ad egy kis ízelítőt iskolánk kívüli programjaiból ad egy kis ízelítőt. szabadidős és rekreációs tevékenységéből. Jelen visszatekintésünk alkalmával nagyon sok olyan eseményt idézhetünk fel (a Fertô tó kerülô bringatúra teljesség igénye nélkül!), amelyek két szemA 2009-2010-es tanév szeptemberének pontból is jóleső érzéssel tölthetnek el benvége felé immár 14. alkalommal szálltunk nünket. nyeregbe azzal a céllal, hogy körbekerékpáEgyfelől azért, mert számos olyan tanítási időn kívül lebonyolított sport és turisztikai programra emlékezhetünk, amelynek során több száz diákunk tapasztalhatta és ismerhette meg a szabadidő aktív és hasznos eltöltésének néhány lehetséges módját. Másfelől pedig azért, mert az a nem titkolt cél, hogy a fogékony és érdeklődő családokat 52
rozzuk a Fertő tavat. Eddigre már annyira kedvelt programmá vált diákjaink között ez a hétvégi elfoglaltság, hogy ezúttal már több, mint harmincan vágtunk neki a kb. 120 km-es távnak. A menetrend ezúttal is a már jól bevált rendszer szerint alakult: Fertőszentmiklósig vonattal utaztunk a kerékpárjainkkal együtt, majd a leszállást követően – miután az állomásnál felszereltük a csomagjainkat a „paripákra” – útnak indultunk Neusiedl’ am See felé. A szállásunk is a már jól bevált helyen volt, illetve az esti közös szentmiselátogatás és az azt követő vacsora helyszíne is többeknek ismerősnek hatott már. Másnap a reggeli után ismét nekilódultunk a kilométereknek, és a csapat elszántságának köszönhetően a vacsorát már a soproni Tűztorony lábánál fogyaszthattuk el.
Budapesti kirándulás Becker Klaudia, Rózsás Mira, Lehel Vanda beszámolója
Az őszi szünetben egy egész napos budapesti kiránduláson vettünk részt. A napi eseményekről így számoltak be diákjaink: Elsőként a pénz palotájába, Magyarország központi bankjába, a Magyar Nemzeti Bankba vezetett az utunk. Nagy izgalommal léptünk be a Látogatóközpontba, ahol egy idegenvezető néni fogadott bennünket, aki röviden ismertette velünk, hogy miféle látnivalókban lesz részünk. Ezt követően az általa elmondottakhoz és a kiállításhoz kapcsolódóan egy kvízjátékban vehettünk részt. Ennek során egy számítógép segítségével hat kérdésre kellett válaszolni. Ha ebből legalább három helyes volt, akkor egy saját arcképünkkel ellátott papírpénzt készíthettünk, egy fabatka értékben. Amíg a pénzkészítésre várakloztunk, megnéztünk egy kiállítást a magyar pénztörténetről, megemelhettük és megtapasz-
53
Fertô tó kerülô bringatúra taltuk, hogy mekkora súlya van ugyanakkora méretű aranynak, vasnak, stb. Ezután a vetítőteremben a pénz kialakulásáról néztünk egy filmet, majd végül az érmeboltot csodálhattuk meg, ahol régi pénzérméket és papírpénzeket is lehetett vásárolni. A nap második programjaként egy fantasztikus kiállításon vettük részt, amelynek során az egyiptomi birodalom csodálatos világa tárult elénk. A tárlatvezetés is nagyon érdekes volt, mert egy „rádiós” idegenvezető segített az eligazodásban. Elsőként megismerkedtünk az egyiptomi írással, majd pedig a piramisok kincseivel. A kiállítás pontosan úgy tárta szemünk elé a fáraó sírjában talált berendezési tárgyakat, ahogy azt annak idején a kutatók megtalálták. Két rövidfilmet is levetítettek nekünk. Az egyik azt a kutatócsoportot mutatta be, akik nyomára bukkantak a híres Tutanhamon fáraó kincseinek, a másik – ami nagyon tetszett – az a kisfilm volt, amely a fáraó életét mutatta be. A nap zárásaként a Vajdahunyad várába látogattunk, ahol az esőerdők titokzatos éjszakai élővilágával ismerkedhettünk meg egy interaktív kiállítás segítségével. Kalandjaink során egy játékos tudáspróbán vettünk rész, amelynek segítségével megismerhettük az ott bemutatott állatokat. DélAmerika, Afrika, Ausztrália tájait „bejárva” láthattunk félelmetes vadászt és álomszuszékot éppúgy, mint ugróbajnokot és erőművészt. A játék során az újonnan szerzett ismereteinkre támaszkodva egy tesztet kellett kitölteni, a végén pedig a helyes megoldásért ajándékokat kaptunk. Úgy érezzük, hogy érdemes volt elmenni erre a kirándulásra, mert rengeteg élménynyel térhettünk haza, és sok új, hasznos dolgot ismerhettünk meg.
54
2010. májusában került sor - a hagyományoknak megfelelően - a tavaszi „tókerülésre”. Ezúttal már 15. alkalommal készítettük fel kerékpárjainkat műszakilag, magunkat pedig lelkileg és fizikailag a várható erőpróbára. A létszámunk ezúttal is közelítette a 40-et. A csoportunkhoz ezúttal már néhány bátor, vállalkozó kedvű szülő is csatlakozott, ezzel is erősítve a felnőtt résztvevők arányát. A túránk ezúttal is a diákjainktól már megszokott remek hangulatban telt, a végén megerősítve abbéli szándékunkat, hogy az őszi megmérettetés időpontját is már jó előre beírjuk a naptárba.
Brennbergi nyári tábor Végre elérkezett a 2009/2010-es tanév vége, és mint eddig már több alkalommal, ezúttal is táborozni hívtuk iskolánk alsóbb osztályaiba járó gyerekeket. Az ezt megelőző esztendővel vettünk búcsút Bakonyjákótól, amely sok-sok diákunkat ajándékozta meg szebbnél szebb élményekkel az évek
során. Az idei nyáron Brennberg felé vettük az irányt, ahol egy jellegében hasonló táborhelyet találtunk. Hasonló, mert itt is a természet közelében, a környéki erdők ölelésében található házikókban „vertünk sátrat”. A programjainkat illetően a fő hangsúlyt ezúttal is a sport és a játék kapta, kiegészülve olyan programokkal, amelyekre reményeink szerint ezúttal is szívesen gondolnak majd vissza, akik velünk tartottak. Bizonyára emlékezetes marad a Fertő tavi nádasban átélt kenutúra, az egész napos autóbuszos kirándulásunk a Fertő-táj Világörökségi Területen, vagy az az igazi éjszakai túra, amelynek során az őzek becserkészésén túl egy speciális reflektor és a „hívóhang” segítségével a baglyok éjszakai életébe is bepillantást nyerhettünk.
Bringával a Balaton körül Tömböl Eszter, Pittner Petra, Kaszás-Tóth Cecília beszámolója A tanév végét követően iskolánk diákjai több táborozási lehetőség közül választhattak, egy csoport a kerékpáros programra szavazott és az immár második alkalommal meghirdetett Balatonkerülő kerékpártúrára nevezett be. Élményeiket így fogalmazta meg a túra három résztvevője: 2010. június 28-án reggel keltünk útra. A Győr–Balatonalmádi távot ezúttal autóbusszal tettük meg. Balatonalmádiban kerékpárra pattanva – a tavalyihoz hasonlóan – az első napi célállomásunk Siófok volt. Miután nagyon jó tempóban tudtunk haladni és az időjárás is kifogástalan volt, ezért az érkezésünket a szobák gyors elfoglalása követte, majd pedig irány a Balaton. Fürdés, játék illetve nagy beszélgetések a parton. Közben a lányok olykor-olykor akaratuk ellenére is részesültek a tó hűsítő vizéből.
Másnap a délelőttöt még Siófokon töltöttük, és folytattuk az előző délutáni-esti programot, vagyis napoztunk, fürödtünk, illetve voltak akik a vizibiciklizni is kimentek a tóra. Az ebédet követően a kora délutáni órákban indultunk útnak Balatonboglár felé. Mivel a délelőtt folyamán már kellően kiázott a bőrünk a Balatonban, ezért az este folyamán a strandolás helyet csoportunk nagy része a labdarúgó világbajnokság egyik mérkőzését szurkolta végig. Szerda reggel korábban kellett indulnunk, mert ezen a napon egy kicsit hoszszabb táv állt előttünk. Délután érkeztünk meg Balatongyörökre, ahol egy nagyon szép parkban található, gyönyörű kastélyban szállhattunk meg. Természetesen itt sem maradhatott el a fürdés, a szobák elosztása után a közeli strandon pihentük ki a napi fáradalmakat. A negyedik napon egy viszonylag rövidebb szakasz megtétele után egészen hamar megérkeztünk Révfülöpre, így a gyors szobafoglalás után már mentünk is le a tavalyról már jól ismert strandra. A „változatosság kedvéért” itt is sikerült egy kicsit felfrissíteni magunkat a víz jótékony hatásai révén illetve a szép napos idő lehetővé tette D-vitamin raktáraink feltöltését is. Pénteken reggel egy kicsit szomorkásabban kezdtünk csomagolni, hiszen mindanynyian tudtuk, hogy elérkeztünk kerékpáros kirándulásunk utolsó napjához. Miután megreggeliztünk elindultunk Balatonalmádi felé, ahol még lehetőségünk volt egy búcsúcsobbanásra, majd elindultunk az autóbusz állomásra, ahol a kerékpárokat felraktuk a teherautóra, mi pedig buszra szálltunk és Győr felé vettük az irányt.
55
Ez az 5 nap felejthetetlen volt számunkra. Az időjárásra sem lehetett panasz és a jó hangulat, a tréfák is hozzájárultak ahhoz, hogy egy maradandó élménnyel gazdagodjunk. Ez a második Balaton kerülő bringatúra volt, amit végig tekertünk, és nagyon szeretnénk a következőn is ott lenni!
perrel, amelynek platóját látogatók szállítására alkalmassá téve alakították át. Egy másik nap ellátogattunk egy vízi vidámparkba, ahol többek között vízi malmok, kovácsműhely, drótkötélpálya, mászókák, hinták, csónakázási lehetőség várt
Családi hosszúhétvége Ausztriában Szintén a 2009-2010-es tanév zárásához kapcsolódó esemény volt az az ausztriai hosszú hétvége, amelynek keretében 4 napot töltöttünk Steiermarkban, az Eisenerz illetve Leoben városkák környéki területen. Remek programok keretében sikerült kikapcsolódni egy kicsit mindannyiunknak. Többek között egy hatalmas Hauly segítségével részt vettünk egy bányatúrán, mégpedig az eisenerzi vasércbánya külszíni fejtésén. A bányában a letermelt hegyoldal egy piramisra emlékeztet. Az egykoron aktív külszíni bányát járhattuk be az óriás döm-
56
bennünket. Ezen kívül egy mini vadvízi pálya nyújtott lehetőséget játékos körülmények közt a rafting kipróbálására. Csodás élmény volt szintén, amikor a Salza folyó feletti hídról induló sétaút egy mesés vízesésrendszerhez vezetett bennünket egy veszélytelen, falépcsőkkel kiépített útvonalon.
A gyalogtúrát kedvelők kipróbálhatták magukat egy igazi magashegyi programon is. Nevezetesen, amikor a Reichensteinnel szemben magasodó, közel 2000 m magas Polster csúcsára sikerült feljutni. A hegy tetejéről elénk táruló Enns-völgyi Alpok és a Hochschwab hegycsúcsainak látványát szavakkal elmesélni nem lehet, ahogy mondani szokás, azt látni kell. A 4 napos program fénypontja kétség kívül a raftingtúra volt, amelyet Ausztria egyik legismertebb és legnépszerűbb vadvízi folyóján, a Salzán teljesítettünk. Az egész napos túrához előzetes egyeztetés alapján választhatók voltak 2, 3, 4, 6, 8, vagy akár 12 személyes hajók is. A ruházatot és a felszerelést a helyszínen biztosították számunkra. A 4 nap letelte után megfogadtuk, hogy amennyiben lehetőség nyílik rá, akkor a következő esztendőben visszatérünk…
a gimnáziumig mindegyik tagozat képviselteti magát az apukák által. A pályán minden mérkőzésen hatalmas küzdelem zajlik, a győzelmet nem adják ingyen. Azonban az eddigi tapasztalatok tükrében bátran kijelenthető, hogy még a legnagyobb küzdelem hevében sem szorul háttérbe a sportszerűség, és minden bizonnyal a futball sze-
Apukák focija A tavalyi tanév során a Karácsonyt megelőző időszakhoz kapcsolódva egy családi labdarúgó délután keretében hívtuk pályára a focit szerető apukákat és gyermekeiket. A remek hangulatú sportdélután követően vetődött fel az az ötlet, hogy keressük meg annak lehetőségét, hogy a vállalkozó kedvű apukák mi módon, milyen keretek között mérhetnék össze futballtudásukat heti rendszerességgel. Az ezzel kapcsolatos egyeztetések illetve az igényfelmérést követően 2010. szeptember 8-án útjára indítottuk a labdát, és azóta ez az összejövetel a szerda esték elmaradhatatlan programjává vált. A résztvevők létszámára sem lehet panasz, hiszen a legtöbbször négy csapat küzd a gólokért illetve a győzelemért. Nagyon rövid idő alatt kialakult egy olyan összetételű magja ennek a csoportnak, amelyben az intézményünk óvodájától
retetén kívül ez is nagymértékben hozzájárul ahhoz, hogy minden résztvevő szívesen vegyen magára sportfelszerelést. A közösség erejét az is jól szimbolizálja, hogy a szülők aktivitása már lényegesen túlmutat ezeken a szerda estéken, hiszen számos program ötlete, szervezése és lebonyolítása is az itt aktívan megjelenő apukák találékonyságának és segítőkészségének megnyilvánulásaként valósulhatott meg. (pl. Prohászka Kupa, Prohászka bál, családi hétvégék, stb.) Ezek alapján egyértelműen igazolást nyert, hogy sikerült egy olyan kezdeményezést konkrét formában is megvalósítani, amelynek a közösséget formáló ereje és az egészséges életmód szolgálatában elfoglalt helye megkérdőjelezhetetlen.
57
Fertô tó kerülô bringatúra Mike Dominika beszámolója A következő tanévhez kapcsolódó első szabadidős esemény az őszi kerékpártúra volt. Ez több szempontból is emlékezetes marad, de egy tekintetben semmilyen eddigi tókerüléshez nem hasonlítható. Hogy miért? Megtudhatjuk az alábbi beszámolóból: Egy hét csúszást követően elérkezett a várva-várt nap, és szeptember 25-én közel 40-en útra keltünk, hogy a nyári Balaton után megmutassuk magunkat az őszi Fertő tónak is.
Győrből vonattal utaztunk Fertőszentmiklósig, majd az addig pihenő drótszamarainkra pattantunk, és elindultunk az első napi uticélunk, Neusiedl am See (Nezsider) irányába. Nagyon jó ütemben tudtunk haladni, és a csoport is szinte teljesen együtt maradhatott, mert az időjárás is kegyes volt hozzánk ezen a napon és a kerékpárok is jól bírták a gyűrődést. Az egy-két csomag igazításon kívül rendkívüli esemény nem történt, így semmi sem akadályozott meg bennünket abban, hogy délután 5 órára a szálláshelyre érkezzünk.
58
A szobák elosztása és egy rövid pihenő után elmentünk az esti szentmisére, ahol a hangulat számomra már egy kicsit a közelgő karácsonyt idézte. Ezt követően egy étterembe mentünk vacsorázni, ahol egy magyar pincér volt szolgálatban, e miatt sajnos nem tudtuk alkalmazni tájszólásos német nyelvtudásunkat. Visszatérve a szállásunkra – ami nagyon tetszett – persze nem voltunk még álmosak. Úgy éreztük, hogy akár reggelig is tudnánk beszélgetni, de az estére megérkező eső vízcseppjeitől csillogó falevél, amit mi kémiai és fizikai tudásunkra támaszkodva gömbvillámként azonosítottunk, gyorsan ágyba zavart bennünket. Másnap reggel azután azzal szembesültünk, hogy az időjárás már koránt sem olyan kegyes hozzánk, mint az előző nap. Akkora szél fújt, hogy Mary Poppins esernyő nélkül is könnyedén repkedhetett volna. A jó hír annyi volt, hogy legalább az eső elállt. Elindultunk tehát a második napi szakasz leküzdésére. A közben már helyenként viharossá fokozódó széllel dacolva egészen Purbachig sikerült eljutni, azonban a települést magunk mögött hagyva már tolni is nagyon nehezen lehetett csak a kerékpárokat. Így azután egy rövid egyeztetést követően a csoport egy része vonatra szállt és úgy jutott el Sopronig. Mi a többiekkel tovább folytattuk az utat. Az egyik faluban egy nagyon mulatságos jelenetet fedeztünk fel, egy kutyát sétáltató néni úgy nézett ki a póráz végét fogva, mintha sárkányt eregetett volna. Persze ekkor már mi is aggódva figyeltük Péter bácsi arcát, nehogy bajusz nélkül maradjon. A szél után megérkezett délutánra az eső is, ezért aztán az útvonalunkat megváltoztatva Eisenstadt (Kismarton) felé vettük az irány, ahol mi is vonatra szálltunk és így jutottunk el Sopronig, ahol egy pizza elfogyasz-
tása után felültünk a Győrbe tartó vonatra. Hazafelé út közben megegyeztünk, hogy tavasszal akkor is erősebbek leszünk, és körbe meghódítjuk a Fertő tó partját. Minden kellemetlenségével együtt szerintem nagyon jó kalandban volt részünk. Végszóként csak annyit, hogy ha vágysz egy kis kalandra, akkor gyere el a következő FKB-ra te is ! (Fertő tó kerülő bringatúra)
Budapesti kirándulás Bezdán Szimonetta, Polgár Barbara beszámolója Ez a tanévünk sem múlt el autóbuszos kirándulás nélkül. Az irányt - a tavalyi tanévhez hasonlóan - ezúttal is Budapest felé vettük, természetesen más felfedezésre váró érdekességeket kutatva. Az egykori résztvevők közül két diákunk így számolt be a nap eseményeiről: November 3... Reggel fél 8... A győri vasúti pályaudvar főbejárata... Innen indult Marek Péter tanár úr irányításával Budapestre egy fekete-bordó autóbusz az idei őszi szünet szerdáján, fedélzetén iskolánk diákjainak egy csoportjával, akik az egész buszt megtöltötték (kiegészülve néhány lelkes szülővel). Útközben megálltunk egy benzinkútnál, ahol „segítettünk” egy bajbajutott kamionoson, majd folytattuk utunkat. Kis idő múlva megérkeztünk Ferihegyre. Belépés előtt egy ellenőrzésen estünk át, hogy nem viszünk-e veszélyes tárgyat a területre. Az ellenőrzés után körbevezettek minket a reptér teljes területén. Megismerhettük a különböző légitársaságokhoz tartozó repülőket, a hangárokat, a kifutópályát, a radarokat, az irányítótornyot, a különböző kiszolgáló kocsikat, és tiszteletünkre még a repülőgépek fogadását segítő bevezető fénysort is bekapcsolták. Szerencsénkre pörgött a forgalom, így a gyakorlatban láthattuk, hogyan száll le illetve fel
egy repülő, hogyan készítik fel a következő útjára... Megtudtuk, hogy valójában milyen nehéz dolguk van a pilótáknak, hisz mindenre oda kell figyelniük. Ezt követően egy emlékparkot látogattunk meg. Itt megismerkedhettünk a kiállított repülők történetével, majd három repülőbe be is szállhattunk. Nagyon izgalmas volt ezeknek a nagy gépeknek a közelében lenni.
Következő megállónk a Közlekedési Múzeum volt, ahol az elmúlt századok közúti, vasúti, vizi közlekedési eszközeit csodálhattuk meg. Itt is voltak óriási gépek, de apró maketteket is megfigyelhettünk. A vasúttól kezdve, a hajókon keresztül a lovaskocsiig minden eszköz történetével találkozhattunk. Nagyon érdekes volt, mert sok új dolgot tudhattunk meg. 59
A terepasztalokon rohanó kisvonatok bejárták az egész „környéket”, a bakter bácsi pedig a sorompót is leengedte, amikor odaértünk. Az itt töltött időt nagyon kevésnek éreztük, hiszen úgy éreztük, hogy ennyi érdekes régiség között egy egész délutánt el tudnánk tölteni. De nem tehettük, mert vártak már ránk a következő „állomáson”.
dultunk volna felfedező útra. Mindenki felkapcsolta a lámpáját és kezdődhetett a kutatás! Először a szobrokon lévő rajzokról kaptunk tájékoztatást. Nagyon érdekes volt, hisz kiderült, hogy ezek a rajzok összefüggenek egymással. Megtudtuk, hogy a legenda szerint II. Ramszesz 3000 évvel ezelőtt utasítást adott egy város felépítésére. A munkálatok befejezését azonban egy hatalmas homokvihar megakadályozta. A sírkamrában a falfestmények világával és az egykori Egyiptom temetkezési szokásaival találkoztunk. A kiállítást végignézve nagyon fontos információkat tudhatunk meg az ókori Egyiptom istenvilágáról, az építészetéről és az emberek mindennapi életéről. A Ramszesz kiállítás után hazaindultunk. Mivel ekkorra már beesteledett, Budapestről kifelé tartva útközben még megcsodálhattuk a fényárban úszó Parlamentet, a Lánchidat és a Várat is. Köszönjük ezt a szép kirándulást, és reméljük, hogy sok ilyen jó élményben lesz még részünk!
Prohászka Kupa
Az utolsó megállónk a Ramszesz kiállítás volt. Amikor megérkeztünk mindenki kapott egy fejlámpát. Akinek a telefonja alkalmas volt rá, bluetoothon küldték az adatokat az egyiptomi istenekről, fáraókról és az egyiptomi mitológia számos alakjáról. A majdnem 2.5 méteres szobrok között beléptünk a sötét szentélybe, ahol teljes sötétség, a lábunk alatt pedig vastag homokréteg fogadott bennünket. Olyan érzés volt számunkra, mintha a régi Egyiptomba in-
60
Egy nagyszerű álom vált valóra 2010. december 13-án a Győr Arénában. Iskolánk I. korcsoporthoz tartozó labdarúgó csapata megnyerte az első alkalommal kiírt Prohászka Kupát. Az előzményekről röviden annyit, hogy az egyik októberi „apák focija” után felvetődött egy nagyszerű gondolat a gyermekük sporthoz, ezen belül a labdarúgáshoz fűződő attitűdjét fontosnak tartó apukák részéről. Nevezetesen, hogy szervezzünk egy
meghívásos labdarúgó tornát az ebben a korosztályban érintett gyermekeknek! A kisdiákjaink részéről hatalmas lelkesedés fogadta az ötletet, és ahogy közeledett a kupa időpontja, egyre fokozódott bennük az izgalom is.
Sítáborok A 2010-2011-es tanév téli időszakában két sítábor lebonyolítása vált lehetővé. Az egyikre a téli szünet ideje alatt, még a másikra februárban került sor. Amint már a bevezetőben is utaltam rá, nagyon örvendetes volt, hogy több szülő is elkísérte ezekbe a táborokba gyermekeit. Az élményekre visszagondolva érdemes felidézni a két tábor legfontosabb eseményeit. A decemberi sítáborra így emlékszik az egyik résztvevő: Sítábor a két ünnep között, avagy „a” HEMBELEG... Pittner Petra beszámolója
A gondolatot tettek követték. Az időpont illetve helyszín kiválasztása után továbbítottuk a meghívókat a részvételre felkért iskolák csapatai részére. Nagy örömünkre valamennyi érintett szívesen fogadta az invitálást és jelenlétükkel megtisztelték a rendezvényt. Így a Gyárvárosi Általános Iskola, a Péterfy Sándor Evangélikus Oktatási Központ, az Audi Iskola, és a II. Rákóczi Ferenc ÁMK csapata egyaránt. Az iskolánkban korosztályos fociszakkörére járó gyerekek közül jelentkezőből nem volt hiány, oly’ annyira nem, hogy két csapattal tudtunk indulni a viadalon (nem csoda, mert a betegeken kívül mindegyikük részese akart lenni az eseménynek). Az igazgató úr rövid megnyitója és a sorsolás után a csoportmérkőzéseket bonyolítottuk le, majd következtek a helyosztók. Először az 5., majd a 3. végül az első helyért. A torna döntőjének végén az egyik csapatunk emelhette magasba a kupát, míg a másik csapatunk a jelen lévő szülők és hozzátartozók szerint is nagyon becsületesen helytállt, és az erősebb együttesekkel szemben nagy küzdelemben maradt csak alul.
Ebben a tanévben történt meg első alkalommal, hogy Marek Péter tanár úr a két ünnep közötti időszakra is szervezett sítábort. Vasárnap reggel találkoztunk a Városháza mögötti parkolóban, ahol már mindenki izgatottan várta a következő 5 napot. Röpke 4 órás út után megérkeztünk a szállásunkra, ahol a gyors terepszemlét követően minden résztvevő elfoglalhatta a szobákat a bakterházból (vasútállomásból) átalakított panzióban. Az elhelyezkedés után síruhába öltöztünk és kibaktattunk felfedezni a mellettünk lévő sípályát. A rutinos síelők hamar megszokták az új környezetet, viszont az újoncok egy „kis” oktatást igényeltek. A síelés tekintetében a napok nagyjából ugyanúgy teltek, reggel 9-től délután 4-ig volt lehetőségünk használni a pályákat, illetve a felvonókat. Persze akadtak olyanok is, akik feltétlen szükségét érezték, hogy 4 óra után is síeljenek, ő nekik már gyalog kellett (síbakancsban, sílécekkel) visszacaplatni
61
az egyik pálya tetejénél található szállásra. Reggelente az étkezőben svédasztalszerű reggeli várt minket, és vacsorára is mindig volt meleg étel az asztalon. Aki megéhezett dél körül 1-2 euróért tudott virslit és sült krumplit venni. Kedden délután a csapat lehetőséget kapott egy kis kikapcsolódásra, lazításra. Ezen a napon egy kicsit korábban hagytuk abba a síelést, majd pedig átmentünk Eisenerzbe, ahol a termálfürdőben pihentethettük elfáradt tagjainkat. Az utolsó napon a szobák kipakolása után még mindannyian az egész napot a pályán tölthettük. Délután 5 óra körül, amikor bepakoltuk a csomagokat a kisbuszba (azóta is rejtély, hogy fértünk el) és elindultunk haza, már tudtuk, hogy jövőre is itt a helyünk. Összességében mindenki remekül szórakozott, számomra meglepő módon senki nem szenvedett komolyabb testi vagy lelki sérülést, csak néhány bravúrosabb esést és tarolást, amit azóta is örömmel idézünk fel.
62
Öt nap kikapcsolódás Innsbruckban… Megyesi Lilla és Sztaracsek Boglárka beszámolója Sokáig csak álomnak tűnt, de azután valóra vált. Már mindannyian nagyon izgatottan vártuk a síelés első napját. Vasárnap a reggeli indulást, majd néhány óra utazást követően dél körül értünk oda Innsbruckba. A város központjában található szálloda nagyon elegáns volt. Mindenki gyorsan bepakolt a szobájába, majd nemsokára megérkezett a csoportunk számára kijelölt síbusz, amellyel a Patscherkofelre vittek fel minket. Ezen a napon délután szabadon választható program is volt, amellyel éltek néhányan. A városban sétáltak és Innsbruck nevezetességeit csodálták meg, amíg a többiek síelni mentek. A kezdő csoportnak Marek Péter tanár úr volt a vezetője. Pár nap alatt a teljesen kezdő csoportból majdnem, hogy profi síelőkké varázsolt minket. Egészen az alapoktól kezdtük, játékos feladatokkal tette színesebbé a nehéz „munkát”. Ez mókásnak tűnt, mert nem tudtuk
mi minden vár ezután még ránk. Minél jobbak, és jobbak akartunk lenni, azzal a motivációval, hogy mi is hamarosan lecsúszhatunk a nagy és csodálatos hegyekről. A második nap reggelén mindenki nehezen mászott ki a puha ágyból. Sietni kellett, hogy időben megreggelizzünk és utána felvegyük a meleg síruhát. Fél nyolckor lementünk az étterembe, ahol szépen megterített asztalok és finom falatokkal teli svédasztalos reggeli várt bennünket. Miután végeztünk, a sítároló felé vettük az irányt a lécekért és a botokért. Bepakoltunk a buszba és máris indulhattunk a Schlick 2000-re. Még ezen a napon is rengeteget tanultunk, hisz mint tudjuk, a gyakorlat teszi a mestert. De a sok gyakorlás mellett volt időnk a pihenésre és a szórakozásra is. A pálya szélén egy remek kis „Hütte” állt, a terasza nagyon hangulatos volt. Szólt a zene, az emberek táncoltak és mindenki forró teát vagy forralt bort kortyolgatott a hidegben. Nagyon jól éreztük magunkat, de nemsokára vissza kellett mennünk a szállodába. Mindenki örömére volt egy kis időnk pihenni, szaunázni és a medencébe úszni, játszani. Aztán vacsora után mindenki a szobájába ment pihenni, hiszen az izomzatunkat ez a nap is nagyon próbára tette. A harmadik naptól kezdve Axamer Lizumon síeltünk. Találtunk egy szuper helyet a pálya alján, és itt tanultuk tovább Péter bácsi segítségével a következő lépéseket. Bár sokszor elestünk, de mindig sikerült gyorsan felállni. Ilyenkor jókat nevettünk magunkon. Végre eljött a várva várt pillanat. Eljutottunk addig a szintig, hogy lecsúszhattunk a kék pályán. Az Olympiabahn névre hallgató vonattal mentünk fel a hegy tetejére, ahonnan lélegzetelállító látvány tárult elénk. Akármerre néztünk, mindenfelé óriási hegyek, melyeket csillogó hó borított. A hegy tetején egy „üvegpalota” állt, amelyről kiderült, hogy egy hatalmas étterem.
Amikor azután megláttuk a hosszú – számunkra – meredek pályát, összerándult a gyomrunk. Majd elindult a nagy csapat, szépen sorba mindenki egymás után. Fi-
gyelmesen követtük Péter bácsi utasításait, azonban az első meredekebb kanyarban a csapatból majdnem mindenki elesett. Elég vicces látvány lehetett. Péter bácsi és Tamás bácsi egyenként mindenkit összeszedtek, és gyorsan indultunk tovább. A síelés egy leírhatatlan érzés. Szabad vagy, száguldasz, akár a madár. A táj olyan, mintha egy mesében lennénk. Hihetetlen, hogy mire képes a természet. Délben ismét visszamentünk a hegy tetejére, ahonnan a kék pálya indult. Az egész csapat együtt ment ebédelni, közben megbeszéltünk az aznapi élményeket, és jókat nevettünk. Amikor befejeztük az ebédet, visszatértünk gyakorolni a csákányos pályára. Körülbelül fél ötre megjött értünk a busz és a szállodába mentünk. A negyedik napon egy síversenyt rendeztek a csoportunknak, amelyen elég szép számmal vettünk részt szülők és gyerekek egyaránt. Mindenki nagyon jól teljesített, ügyesen kerültük ki az akadályokat,
63
a végén pedig mindenki kapott érmet. Ez örök emlék marad mindannyiunknak. Az egyik nap zárásaként este szánkópartira vittek bennünket. Hatalmas nevetések közepette, jó szórakozás volt lecsúszni a hosszú, kivilágított pályán. Az utolsó nap sajnos nem tudtunk síelni, mert nagyon ködös volt az idő. Így közösen mentünk várost nézni, majd hamar elérkezett a búcsúzás ideje. Rengeteg élménnyel gazdagodtunk. Az biztos, hogy ha lehet, akkor jövőre is szeretnénk mindannyian ott lenni!
Kirándulás Ausztriába Ács Veronika és Ladocsi Lilla beszámolója 2011. április 16-án ismét megtöltöttünk egy autóbuszt, és ezúttal ismét Ausztria felé indultunk. Konkrét célállomásunk Bécs és
környéke volt, ahol többen már nem először jártak. Az út során kiderült azonban, hogy az Ausztriában már néhányszor megfordult „rutinos” útitársak is sok újdonsággal találkoztak. Hogy miért, az az alábbi összeállításból kiderül.
64
Utunk első állomása a Seegrotte barlangrendszer volt Hinterbrühl külvárosban. A kissé fülledt levegőjű buszban való utazás után megkönnyebbülés volt kiszállni. Igazából kicsit még álmosak voltunk, de a friss levegőn hamar felébredtünk. A nagy létszám illetve a könnyebb haladás miatt gyorsan két csoportra osztottak minket, mi a másodikba kerültünk. Egy idegenvezetővel jártuk be a barlangot, ahol többek között megtudtuk, hogy a barlang egykor gipszbányaként működött, majd 1912-ben egy vízbetörés következtében 20 millió liter víz öntötte el a barlangot. A vizet kiszivattyúzták, majd a II. világháború alatt sugárhajtású vadászrepülőgépeket gyártottak itt (He-162). Egynek a modelljét ezek közül láthattuk is. A látogatást végül egy hajókázás zárta Európa legnagyobb földalatti taván – az utcaszint alatt mintegy 60 m mélységben – amelynek felülete 6.200 m2. A Seegrotte-ban tett látogatásunk után átbuszoztunk az ORF székházba (az osztrák rádió és televízió székházába). Amíg a beléptetésre vártunk, addig többnyire fényké-
peket készítettünk, amikor pedig bemehettünk az épületbe, gyorsan körülnéztünk az ajándékboltban. Az idegenvezetésen – hasonlóan a Seegrotte-hoz - két csoportban vettünk részt. Idegenvezetőnk, Markus meglehetősen szépen beszélt németül, így a nyelvet is gyakorolhattuk. Elsőként az ORF történetét mesélte el, aztán bevezetett minket az Info-Studioba, ahonnan az ORF Konkret című műsorát közvetítik élő adásban. A vezetés közben megtudtuk, hogy Ausztria harmadik legnagyobb áramigényű épületében tartózkodunk. Innen átmentünk az Erlebnis-, azaz élménystúdióba (bluebox), ahol megtapasztalhattuk, hogyan veszik fel az időjárás-jelentést. Azonban természetesen nem csak térkép szolgálhat a speciális felvételek hátteréül, hanem akár Bécs légifelvétele, vagy állatok, számítógépes animációk is. Különösen a kisebb gyerekek élvezték az itteni látogatást, mi, az „idősebb” korosztály képviselői inkább néztük őket. Körútunk végén a most divatos Dancing Stars (Táncoló sztárok) című műsor stúdiójában jártunk. Itt sok kulisszatitkot tudtunk meg a felvételekről és az adásról. Ezután a kijárat felé vettük az irányt, ahol útközben egy csoportképet is készítettek rólunk. Az izgalmas napot a Haus des Meeres-ben, azaz a Tenger Házában zártuk, amely egy hatalmas 9 emeletes épület. Többek között sok kisebb és egy óriási, két emelet magas akvárium, továbbá az esőerdők hangulatát idéző részleg krokodilokkal és majmokkal, és még számos érdekesség fogadott minket. Itt a bejárható terület nagyságára való tekintettel négy csoportra osztottak bennünket, két-két felnőtt kíséretével. Mi Megyesi Lilla szüleivel tartottunk. Mind a kilenc szintet bejártuk, sőt még az épület tetején található kilátóhoz is kinézhettünk, ahol egy helyi idegenvezetőtől megtudtuk pl. hogy a torony, amelyben voltunk, a II. világháború során a megszállt Bécs egyik légvédelmi tor-
nyaként működött. Amikor azután a sok bolyongásban elfáradtunk, egy Almdudlerrel frissítettük fel magunkat a büfében. A kirándulás nagyon vidám hangulatban telt, úgy véljük, a legkisebbektől rajtunk keresztül a felnőttekig mindenki jól érezte magát. Legközelebb gyere Te is!
Sárkányhajó A szabadidős elfoglaltságaink egy újabb üde színfolttal gazdagodtak, ugyanis az elmúlt időszakban több csoporttal is lehetőségünk volt kipróbálni ezt az igazi csapatsportot. Nem indultunk versenyeken,
azonban a résztvevőktől kapott visszajelzések alapján nagy esély van arra, hogy a későbbiekben is hajóba ülünk. Akik velünk tartottak az eddigi alkalmakkor, azok a képzett oktatók segítségével az alapoktól tanulták meg a beszállás, a hajóban való elhelyezkedés, a lapátfogás, az evezés és még sok fontos dolog „tudományát”. Egy-egy alkalommal igazi csapatok alakultak ki a foglalkozások végére, és már koránt 65
sem lehetett látni azokat a bizonytalan tekinteteket, amelyekkel a hajók megközelítésekor találkozhattunk.
Fertô tó kerülô bringatúra Miután ismét a tavaszi napsütés mosolygott ránk, 2011. májusában 17. alkalommal is felszereltük a kerékpárjainkat, és a már jól bevált útvonalon ezúttal is legyűrtük az előttünk álló 120 km-t. A csapat ezúttal is kitűnőre vizsgázott akaraterőből és elszántságból, a hangulat pedig ezúttal is remek volt.
Balatonkerülô bringatúra A 2010-2011-es tanév végét követően – az előző éveknek megfelelően – ezúttal is meghódítottuk a Balatoni Bringa Körutat. A csapat a már megismert útvonalon haladt, ami eddig emelkedő volt, az most sem vál-
tozott lejtővé, ami pedig elkápráztatott bennünket ezidáig minden alkalommal (pl. a Kenesei fennsík), az most is rabul ejtett minden résztvevőt. A túra során sikerült ez alkalommal is megmártózni a Balatonban, persze vérmérsékletétől függően ez kinek kisebb, kinek nagyobb örömöt jelentett (a víz hőmérséklete miatt). A megérkezéskor persze örömmel gratuláltunk egymásnak, hiszen ez alkalommal sem „maradt bennünk egy km sem”.
Családi napok Ausztriában Az előző évi sikeres családi napok után a 2010-2011-es tanévet követően nyáron visszatértünk Steiermarkba, az osztrák Alpok egyik leggyorsabban és legegyszerűbben megközelíthető részére, Eisenerz illetve Leoben városkák környékére, ahová ezúttal is egy hosszú hétvégét (csütörtökvasárnap) szerveztünk. A tavalyi élményeknek
és a pozitív tapasztalatoknak köszönhetően ekkor már közel 70-en voltunk. A nagy sláger ezúttal is a rafting volt, amely borongós idővel indult, aztán a nap végére szikrázó napsütés lett belőle. Természetesen maradandó élményt nyújtott az egész napos kikapcsolódást nyújtó Mautern park is, ahol Nautic Jettel startolva keresztülszeltük a levegőt és a vízen landoltunk, a Butterflyon megtapasztalhattuk a gravitációt, az 1.600 m hosszú rollerpályán az Elfenberg-Flitzer garantálta a szórakozást, az 1.200 m hosszú nyáribob pályán pedig kényelmesen visszajuthattunk a völgybe. Ezen kívül pl. a vadászmadarak arénája, parasztudvar, állatsimogató és még számos érdekesség várt bennünket. 66
Mindezek mellett az Erzbergbahnnal hegyvidéki sínautóbuszozáson is részt vehettünk, részünk volt egy éjszakai alagút túrában, valamint a leobeni strandon is eltölthettünk egy kellemesen üdítő délután, amely azóta is csalogatóan hív viszsza bennünket.
67
Lajkó Anna rajza
Lajkó Anna
A varangy és a tündérek sípja
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy király, s annak volt egy világszép aranyhajú lánya. Egyszer ezt a királylányt elrabolta a hétfejű sárkány, és kacsalábon forgó palotájába zárta. A király kihirdette, hogy aki megmenti,annak adja fele királyságát és a lánya kezét. Nagyon sok királyfi próbálkozott, de mind pórul járt. Végül a szomszéd király legkisebb fia kerekedett fel, hogy megmentse a raboskodó királykisasszonyt. Hét nap hét éjjel vándorolt, míg egy nagy pusztaságba nem ért. Abban a pusztaságban csak egy ház állt. Az a ház is kidőlt-bedőlt, kopott volt már. A királyfi bekopogtatott.
Az ajtóban egy vasorrú bába jelent meg. – Jó estét öreganyám! – köszönt a királyfi. – Szerencséd, hogy öreganyámnak szólítottál, mert különben halál fia lennél! Mi járatban vagy, hol a madár sem jár? – Meg akarom menteni az aranyhajú királylányt, de előbb szállást kérek éjszakára. – Jól van! Feküdj le és aludj! A boszorkány nem akarta, hogy kiszabaduljon a királylány, ezért éjfél tájban óriási, csúnya békává varázsolta a királyfit. – Te már aztán nem mented meg a hercegnőt! Legfeljebb csak szeretted volna! – hahotázott a banya gúnyos, kárörvendő hangon.
Horváth Szabina Sára rajza
68
Reggel amikor felébredt a királyfi elborzadva látja magát varangy képében, de elhatározza, hogy békaként is folytatja útját, és a királynő megmentésére siet. Sokáig ment mendegélt, amíg egy gyönyörű tündértanyához ért. Szerencsére a tündérek állatkedvelők voltak, így kedvesen köszöntötte a fő tündér: – Mi szél hozott erre a tájra, amit csak a tündérek ismernek? – Az aranyhajú hercegnőt keresem, akit elrabolt a hétfejű sárkány. – A sárkánynak kacsalábon forgó kastélya van, de segítek. Itt van ez a síp. Ha ebbe belefújsz, mi a segítségedre sietünk. De jól vigyázz, mert csak háromszor használhatod. Sajnos mi nem tudunk téged visszaváltoztatni. Az igazi képedet csak akkor nyered vissza, ha feleségül veszed az aranyhajú királylányt. – Isten veled! – Járj szerencsével! – kiáltották utána a tündérek.
A királyfi újra útnak indult. Egyszer csak meglátta a kacsalábon forgó kastélyt. Már messziről lehetett hallani a borzalmas ordítást. Lassacskán odaért. Belefújt a sípjába, és rögtön megjelent előtte egy tündér. – Változzál át gólyává, és tegyél a csőrödbe! Vigyél a szépséges királykisasszony ablakába! – kérte a királyfi a tündért. – Igenis! – hangzott a válasz. A tündér egy szempillantás alatt átváltozott, s máris csőrében a békával felemelkedett a levegőbe. Átrepültek a kerten, az udvaron, és a gólya letette a békát az ablakpárkányra, és elrepült. A királykisasszony éppen karosszékében üldögélt, és könnyeit hullatta. A csúnya varangy meghúzódott az egyik sarokban, s nézte a bús királylányt. Egyszeriben belészeretett. Este lett, s a hercegnő lefeküdt aludni. Reggel a lány kinyitotta az
69
Gulyás Panna rajza
ablakot, és a béka észrevétlenül belopakodott a szobába. A hercegnő visszaült karosszékébe, és bánatosan nézett maga elé. Egyszer csak kopogtattak. – Tessék! – válaszolt a királykisasszony. Nagy dübörögve belépett a sárkány, és ezt kérdezte: – Hozzám jössz feleségül? – Nem – felelt a lány. – Nem leszel a feleségem??? – dühöngött a sárkány. – Nem akarok a feleséged lenni soha! A sárkány tüzet okádva viharzott ki a szobából. Erre előbújt a béka, és így szólt: – Ne félj tőlem szép királykisasszony! Én valójában királyfi vagyok, csak a gonosz boszorka változtatott rút békává. A varázslat csak akkor törik meg, ha hozzám jössz feleségül. – Előbb a sárkányt kell elpusztítanod, mert ő akar feleségül venni.
– Nekem már van is egy ötletem! – azzal belefújt a királyfi a sípjába, s egy tündér ismét a segítségére sietett. – Mi a parancsod? – Azt szeretném, ha a lépcsőre varázsolnál egy láthatatlan botot. A tündér így is tett, aztán eltűnt. A hétfejű sárkány nagy dirrel-durral ment föl a lépcsőn, s egyenest a királylány szobája felé vette az útját. Kopogás nélkül rontott be a királykisasszonyhoz,hogy ismét feleségül kérje. A lány most már bátran visszautasította. A sárkány feldühödten rohant ki a szobából, csakhogy megbotlott a láthatatlan botban, s legurult a lépcsőn. Nyomban életét is vesztette. A királylány tenyerén a békával bandukolt hazafelé. A gonosz boszinak volt egy különlegessége: akire gondolt, akár hol is volt, látta. Most épp a szépséges királykisasszony jutott az eszébe, s rémülten látta, hogy a békával a kezében sétálgat. Rosz-
szat sejtett, ezért gyorsan a seprűjére pattant, hogy még országán belül utolérje őket. Már épp a nyomukban volt, amikor a királyfi belefújt a sípjába, és egy tündér ismét megjelent. – Mit segítsek? – Változtasd a banya seprűjét öntözőkannává! 70
Somogyi Dalma Éva rajza
A tündér így is tett. A gonosz boszorkány hirtelen a földre huppant, és szörnyethalt. A királylány hazament a varangyos békával. Elmesélte szüleinek, hogy mi történt vele. Nyomban megtartották a lakodalmat, s a béka délceg királyfivá változott. Itt a vége, fuss el véle! 71
Tôke Péter Miklós
A furfangos legény (Szigetközi népies mese) Egyszer volt, hol nem volt, az ÖregDunán innen, a kacsaúsztatón meg túl, volt egyszer egy falu. Ezt a falut igazából úgy hívták, hogy Győrújfalu, de egy idő után „Söprűpörzsülő”-nek kezdték csúfolni. Tudjátok-e, miért? Nem tudjátok? No, akkor elmondom. Élt Újfalun egy huncutkedvű, furfangos legény. A nevére már nem emlékszem, csak azt tudom, hogy mindig huncutságon járt az esze... Hát egyszer is szolgált valakinél, aztán a gazdája összeveszett a feleségével. Éppen ebédeltek. Fogja a gazda a tésztát, kivágja nagy mérgesen az udvarra. Kapja erre a legény is a tányérokat, hajítja őket a tészta után; össze is törött mind! – Megbolondultál, te? – kérdi a gazdája. – Miért dobtad ki a tányérokat? – Azt hittem – mentegetőzött a legény –, hogy odakint ebédezünk! Máskor meg, ha a gazdasszonya nem tett neki elég túrót a tésztára, kirakta sorban a csupaszokat az asztalra. – Sorakozó! – vezényelte. – Hát ti hol kódorogtatok, amíg a többinek a túrót osztották? Akkor a gazdasszony elröstellte magát, és azontúl adott neki is, rendesen. – Te – mondja egyszer a gazdája –, a feleségem azt emlegeti folyvást, hogy bolond volt, amikor hozzám jött; oszt erre én nem tudok mit válaszolni!
72
– Ezt mondja neki, gazduram – felelt a furfangos –, most már én is tudom, hogy bolond vagy, de akkor még, sajnos, nem tudtam! A jó tanácsért aztán kapott egy marék aprópénzt a gazdájától. Máskor meg jött egy ember a faluba, aki azzal dicsekedett, hogy ő ért mindenféle nyelven, ami csak létezik. Szóltak is hozzá, ki hogyan bírt – aztán tényleg, az mindenkinek megfelelt. Mondják akkor ennek a huncutnak, hogy el kéne venni a kedvét a soknyelvű embernek! – Fogadjatok vele, hogy szólnak hozzá olyan nyelven, amit ő nem ért meg – azt mondja. – De a nyert pénz felét nekem adjátok! Akkor azok elmentek a kocsmába, a dicsekvőhöz, és fogadtak vele. Hát, ahogy ott beszélgetnek, elkezdi ám mondani valaki, odakint: – Mekeke, mekeke... – No – kérdik –, hát mit mondtak az előbb? Biz’ azt nem értette a dicsekvő, mert a furfangos legény kecskét mekegtetett; így elvesztette a fogadást! – Egy szép napon pedig a kisbírónak állt bele a fogába a fájás. Lyukas volt a foga, de nem merte kihúzatni – olyan nagyon félt a kovács fogójától. – Ha nagyon fáj, tűzzél gyufaszálat bele – tanácsolta neki a huncut –, aztán akkor majd kiáll belőle!
No, bele is tűzte a kisbíró rögvest; de nem ám a fájás állt ki a fogából – amint gondolta volt –, hanem a gyufaszál!... Két napig járt így, mindenki mulatságára, míg rájött, hogy bolondot csináltak belőle... Más alkalommal a mezőn dolgozókat tréfálta meg a legény. Vastag bőrkesztyűt húzott a kezére, vett egy égő fahasábot, oszt ahogy ment előre az alkonyatban, fölföl hajintotta... No, lett nagy rémület a mezeiek között! – Ahun gyün a tüzesember! – kiáltották, és mind elszaladt. Hanem egyszer ráfizetett ám a kópé! Felöltözött éjjel kísértetnek – magára terített egy fehér lepedőt –, és ment a szomszéd istállóba, tehenet fejni. Ugyan, a gazda meg a fia ott aludtak az állatoknál, de azt gondolta: elijednek azok, he meglátják őt! No, bemegy, leül a fejőkére, feji a tehenet. Szortyog a tej a zséterben, fölébrednek a zajra a háziak... De nem ijedtek ám meg! – Ki vagy, hé? – kiáltja a gazda. – Nyárád ide, kúp ide, tej ide meg vaj ide! – szól a huncut, síri hangon, a lepedő alól. Ám azok még ettől sem ijedtek meg! – Minden igaz lélek az Urat dicséri! – rikkantott az öreg, és eldöngették ott, a lepedőben, hogy ropogott a csontja. Csak amikor már a vasvillát készültek belebökni, akkor vallotta be a legény, hogy kicsoda: ne bántsák már. No, hanem ezután megfogadtatták vele, hogy nem huncutkodik többet, mert a falusiaknak elegük van már belőle!... Búsult is a legény, persze, fenyegette a falubélieket, hogy elhagyja őket, világgá megy bánatában, de azok nem törődtek vele.
– Talán nem hiszitek? – mérgedt meg a legény, arra gondolván, hogy titokban talán mégis bánnák, csak nem merik kimondani. – Ehun e! Máris menek! Fogta a kalapját, és csakugyan elindult; ám az emberek, hagyták, hadd menjen... Ment hát a furfangos, de csak a szomszéd faluig ért; ott igen megszomjazott. Betért a kocsmába, rendelt egy meszely bort. Hát, amint iszogat, hallja, hogy nagy gondban van a gróf, mert nem beszél a gyereke, pedig már elmúlt öt éves. – Miért nem bírják szóra? – csodálkozott. – Hajaj! – felelt a kocsmáros. – Próbálták már sokan! Jártak ide hírneves doktorok a világ minden tájáról, mert a gróf egy zsák aranyat ígért annak, aki szóra bírja; de eddig még senkinek sem sikerült. – Hol lakik a gróf? – kérdezi a legény. Mikor oszt megmondták neki, elment oda, – Aggyonisten mindnyájuknak! – köszönt illendően, belépve a grófi portán. – Fogaggyisten! – felelte a gróf, a pipáját tömködve éppen. – Mi járatban vagy, te legény? – A gyerek miatt jövök – mondja a furfangos. Hej, megörült a gróf; még a pipát is elejtette! – Anyjuk! – rikoltott vidáman. – Gyere hama’! A gyerek miatt gyüttek! Szaladt a grófné, bevezette a legényt a fiúkhoz. Ott ült az, egy párnás kosárban, de nem szólt, csak bámult maga elé... A fur-
73
fangos mindjárt tudta a szeme állásáról, hányadán van vele! – Menjünk ki! – azt mondja. – Hát mit gondol, mi baja van neki? – kérdi odakint a grófné. – Hozzanak egy kicsi bögrét – rendelkezett a huncut –, tegyenek bele finom aludttejet, meg adjanak egy jó nagy fakanalat! Amikor megkapta, bevitt mindent a gyerekhez, letette eléje. Aztán kiment és elbújt az ajtó mögött, a grófékkal együtt. – Most figyeljenek! – aszongya. Hát, látják ám, hogy fogja a gyerek a kanalat, a bögrét, merítene az aludttejből, de nem tud. Próbálgatta egy darabig, de hiába: nagyobb volt a kanál a bögrénél, így nem ment bele! Akkor aztán megszólalt a gyerek: – Kicsiny pohár, nagy kanál! Ki látott már ilyen csudát? Attól kezdve beszélt hát rendesen. A furfangos meg kapott egy nagy zsák pénzt; alig bírta elcipelni! Dejszen nem is akarózott már világgá menni neki, akkora teherrel! Hazafelé fordította a kocsirudat, és csaptak otthon hét falura szóló vigadalmat – amíg futotta a pénzből! Épp az utolsó pár garast mulatták el, amikor egy fuvaros érkezett a kocsma elé. Nyírfasöprűket hozott eladni a Bakonyból, aztán itt, Újfalun esteledett rá. „Meghálok a szín alatt, a kocsmánál!” – gondolta a söprűs, és úgy is tett. Lefeküdt szépen a kocsija alá, és elaludt mihamar. A furfangos legény meg rögtön látta, hogy lehetne ám huncutkodni megint – ha lehetne!... Küszködött magával, kötötte a fogadalma, hogy nem művel több huncutságot a faluban, de végül nem bírta tovább.
74
– Ej – azt mondja, vakarva a feje búbját –, egy életem, egy halálom: ezt a huncutságot én nem bírom kihagyni! Ott mulatott velük az öreg Márton bácsi, aki már többször látott eleven kísértetet, sőt boszorkányhoz is volt már szerencséje, legalább kétszer... No, a legény megvárta szépen, amíg a többiek elballagnak a mulatozás után, és hazakísérte Márton bá’t. Közben pedig telebeszélte a pityókás, vén fejét mindenféle boszorkányos történettel... Éjjel aztán ellopott egy csomó seprűt a szekérről, és elpotyogtatta őket Győr felé az úton. Látják ám másnap az emberek, hogy mennyi söprű hever szanaszéjjel; hozták őket, mutogatták – találgatták, honnan kerülhettek oda. Már akkor a söprűs nem volt a faluban – Kunszigetnél járt a portékájával, de a hiányt még nem vette észre. Az öreg Márton bá’nak pedig mindjárt eszébe jutottak a boszorkányok a söprűkről! – Megálljatok! – kiáltotta lelkendezve. – Ne tapogassátok a söprűket, mert boszorkák hullatták el őket! El köll égetni mindeniket! Tekintélye volt az öregnek a többiek előtt, így hát tűzre rakták a söprűket, nagy ijedelmükben.... A söprűk azonban még frissek lévén, nem égtek el, csak megperzselődtek... Nohát e nevezetes esemény óta hívják Újfalut Söprűpörzsülőnek! Ha a söprűk elégtek volna, akkor Söprűégetőnek hívnák.
75
Móser Zoltán
Egymás mellett Pilinszky János és Georges Bernanos Ülök a kora őszi kertben, és olvasok. A kertet, az égboltot, a fákat, s egy öreg kutya pillantását, jelenlétét olvasom. Esténként előbb a szürkületet, később a csillagok betűit, az éjszaka zajait, a csönd „betűvetését”. Kifogyhatatlan olvasmány! Ülök a kertben és olvasok. Először úgy, ahogy a költő tette. Aztán a költővel. Mert Pilinszkynek A mélypont ünnepélyét lapozom. De előttem, az asztalon fekszik egy másik könyv is. Ugyanis amikor a felső szobámból lehoztam a Pilinszky két kötetét, rátettem egy kis asztalra, hogy majd idővel átolvasom és jegyzetelem. Csak napok múlva vettem észre, hogy Georges Bernanos könyvére, az 1926-ban, Párizsban megjelent Egy falusi plébános naplójára tettem a magyar költő összegyűjtött prózai munkáját. Közben megtudtam, hogy ezt a könyvet, amelyet én mostanában olvastam el, Pilinszky is jól ismerte, és többször is idézte. Ez a véletlen adta nekem azt az ötletet, hogy az író és a költő prózájában olvasható hasonló témákat, gondolatokat kimásoljam és összevessem. Ezért olyan ez a kis írás, mint egy tükör, ahol az idézetek oda-vissza olvasandók és olvashatók: Pilinszkytől Bernanosig, ill. Bernanostól Pilinszkyig.
Áldozás és áldozat Rögtön az elején el kell mondanom, hogy a papságról külön azért nem szól Bernanos, mert az egész könyv, minden egyes sora erről szól. Mészáros Vilma azt írja Bernanosról, hogy magányos farkas volt, akinek: „minden regényének középpontjában Isten és a Sátán harca áll, a hős pedig, akin keresztül csatájukat vívják, szinte mindig pap. Hozzátehetnénk: szinte mindig ugyanaz a pap. (…) Milyen hát ez a pap, aki az író szándéka szerint az ateista és élvezetekbe merült földi világot a túlvilággal összeköti? Nyugodtan felelhetjük: éppen ellenkezője az átlag papnak.” A költő is röviden szól, bár egyszer viszonylag hosszú riportban számol be egy aranymisés vak papról. Uhl Antalnak ilyen megható sorokat szentelt: Beszédének legszebb gondolta – amelynek katartikus erejével érintette meg a híveket –, hogy „Isten papja nemcsak áldozatot mutat be, hanem önmagát, saját életét is föláldozza a Menynyei Atyának.
Hit, szeretet, szegénység A félelemről és a kishitűségről szólva a költő így idézi Bernanost: „Ne féljetek, kicsinyhitűek … „ – mondta a Mester, mert
76
bizony van mitől félnünk! Bernanos egész drámát szentelt a gyávaságig menő félelemnek, hogy a végén épp betegesen rettegő hősnője váljék a legbátrabbá a halálban. A hívő a mindenség örök gyermeke, vallja Pilinszky: A hivő semmivel se tud többet, mint a hitetlen. De úgy érzi, hogy az ember létszférája messze túlnő tudása határain. Hogy az ember befejezetlen, végtelen szabadság…. A hitről ezt vallja Bernanos falusi plébánosa: Nem, nem vesztettem el a hitemet! Ez a kifejezés: „elveszteni a hitet”, amint az ember a pénztárcáját vagy egy kulcscsomót veszít el, egyébként is mindig egy kissé együgyűnek tűnt fel nekem. Valószínűleg annak a polgári és illedelmes vallásosságnak a szókincséhez tartozik, melyet a XVIII. századi szomorú, de sokat beszélő papok hagytak ránk örökül. Az ember nem veszti el a hitét: csak annyi az egész, hogy a hit megszűnik táplálni az életet. A hit és a hitetlenség kapcsán még egy megrendítő példázatot idézek Pilinszkytől – az Újszövetség egyik legdrámaibb jelenetét – a hit fölismeréséről és annak elfogadásról: Tudjuk, hogy szó szerint egyetlen embernek ígérte meg a paradicsomot: a jobbján függő latornak. S ez egyáltalán nem véletlen. Benne, a jobbik latorban, egyetlen pillanatban valósult meg az emberi lét három végletes pillanata: a halál, a szeretet és a hit élménye, s mindhárom tökéletes egységben, s tökéletesen sajátjaként már. Abban a pillanatban, amikor Jézushoz fordult, fogadta el és teljesítette be halálát. De ettől nemhogy megszűnt volna szeretni, hanem szeretete is épp ezzel a fordulattal született meg benne, hogy a hit legintimebb és legbizonyosabb vallomását mondassa el vele anélkül, hogy Jézus tanításaiból bármit ismert, s föltámadásának dicsőségéből bármit is előre tudhatott volna.
A szeretet hirdetése a kereszténység egyik pillére: Szeretet híján a valóság a semmibe hanyatlik vissza – vallja hűséges meggyőződéssel Pilinszky, másutt pedig ezt írja erről: Az, ami Jézus tanításából és követéséből fontos, lényege szerint egyetlen pillanatba tömöríthető. Ez volt az ő jó híre. Hogy a szeretet meredeken lerövidíti a hozzá vezető végejárhatatlan utakat. Egyetlen föltétele, hogy a szeretet valóban gyökeret eresszen bennem, az én szeretetem legyen (szemben az énszeretettel) a másik iránt. Ez az a „kisajátítás”, mely sohase önzés, hanem épp ellenkezőleg, kitárulás és elszemélytelenedés, mely szabad utat enged szívünkben Isten üdvözítő szeretetének és baráti meghívásának. A szeretetről és a szegénységről ezt mondja a fiatal ambricourt-i plébános: Őszintén hiszem, mindegy: szegény vagyoke, vagy gazdag, csak azt szeretném, ha elöljáróink egyszer s mindenkorra eldöntenék ezt a kérdést. Arra kényszerítenek bennünket, hogy polgári jólét keretében éljünk, pedig ez annyira nem illik nyomorúságunkhoz … A nagy szegénység könnyen tud méltóságteljes maradni. Akkor hát miért kell fenntartani a látszatot? Miért csinálnak belőlünk szűkölködőket? Egyetlen egy társadalom sem fogja kiirtani a Szegényt. Egyesek az emberek ostobaságából, hiúságából, bűneiből élnek. A Szegény a szeretetből él. Milyen fenséges szó! Ha valóban keresnéd Jézus Krisztust, megtalálnád – mondtam neki. Ezt felelte: Ott keresem a jó Istent, ahol a legtöbb esélyem van, hogy megtalálom, a szegények között.
77
Középút, középszer Ki az, akit nem foglalkoztatott élete során a középút, és kit nem bosszantott a középszer? Mi is hát a különbség az „arany középút” és a középszerűségbe való menekvés között? – teszi fel a kérdést az Új Emberben Pilinszky János. Az előbbi föltételezi a lankadatlan és tárgyilagos figyelmet; az állandó kritikát és a tájékozódás örömét; a „játékszabályok” kölcsönös tiszteletét. Nem így a középszer! A középszerűség eleve fél a valóságtól és kerül minden igazságot, mely egykönnyen arra kötelezhetné, hogy föladja kicsinyes önzését. Számára egyedül az fontos, hogy olyan világot hazudhasson maga köré, amelyben se ki-
78
csivé (vagyis alázatossá), se óriássá (vagyis hőssé) nem kell válnia. Titkos elve: kicsinyesen és nagyzolva! (…) A középszer viszont, ha már a gondolkodástól is fél, még jobban retteg a cselekedettől, a vállalástól. Dosztojevszkijnek igaza volt, amikor az ördögöt közönségesnek vélte. És ha az ördög csakugyan közönséges, a pokol minden bizonnyal középszerű. Kilátástalanul és reménytelenül középszerű. Az ördögöt emlegeti a középszer kapcsán Bernanos is: Őrizd meg magadnak, amit mondani fogok: minden baj talán abból eredt, hogy gyűlölte a középszerűeket. Te gyűlölöd a középszerű embereket – mondtam neki néha. Ö pedig nem tiltakozott, mert, ismétlem: igaz ember volt. Az embernek vigyáznia kellene, látod? A középszerű ember az ördög csapdája. A középszerűség túl bonyolult dolog számunkra, Istenre tartozik. Addig pedig a középszerű embernek menedéket kellene találnia árnyékunkban, a szárnyunk alatt. Menedéket, meleget – hiszen olyan szükségük van melegre, szegény ördögöknek!
Öröm, szomorúság, szenvedés, igazság Az öröm akarásáról ez olvasható az Egy falusi plébános naplójában: Nem elég akarni, hogy az ember örülni tudjon. Egy kisfiú hónapokig boldogan játszik el a legkisebb filléres babával, míg egy koravén gyermek ásítozni fog az ötszáz frankos játék láttára is. Miért? Mert elvesztette gyermeki lelkületét. Nos, hát, a jó Isten azzal bízta meg az Egyházat, hogy megőrizze a világban ezt a gyermeki lelkületet, ezt a romlatlanságot, ezt az üdeséget. A pogányság nem volt a természet ellensége, de csupán a kereszténység teszi naggyá, önt lelket belé, teszi méltóvá az emberhez, az ember álmához.
A szomorúságról és vidámságról, az örömről és szenvedésről mindketten vallanak. Pilinszky szerint az örömbe és szenvedésbe egyedül a tiszta szívűek merészelnek alászállni, s épp a bűnös szív az, mely a semmi kerülőivel kitér az ismeret, a szenvedés és az öröm útjából. Igen, vakmerő szívekre, az élet mélységes szeretetére és megbecsülésére van égető szükségünk, hogy megszülessék számunkra a vigasság új formája, hogy ismét körülülhessük a kánai asztalt! Hiszen, kivétel nélkül ez után a derű után vágyakozunk. A fiatal papot így oktatja egyik, idősebb kollégája: A keresztény nép nem szemforgató nép. Az Egyháznak jó erős idegei vannak, nem ijed meg a bűntől, sőt. Nyugodtan szembenéz vele, sőt Jézus Krisztus példájára el is fogadja, magára vállalja. Ha egy jó munkás becsületesen dolgozik a hét hat napján, megengedhetik neki, hogy szombat este leigya magát. Nézd csak, majd az ellenkezőjével határozom meg neked, hogy mi a keresztény nép. A keresztény nép ellenkezője a szomorú nép, az öregemberek népe. Azt válaszolhatod, hogy ez a meghatározás nem nagyon teologikus. Elismerem. De elgondolkoztathatja azokat az urakat, akik végigásítják a vasárnapi szentmisét. Persze hogy ásítgatnak! Csak nem gondolod, hogy az Egyház meg tudja őket tanítani az örömre abban a hetenkénti fél órában?! De még ha betéve tudnák is a Tridenti Zsinat katekizmusát, valószínűleg akkor sem lennének vidámabbak. Az igazságról mindketten röviden vallottak: Ha útközben találkozol egy igazsággal, nézd meg jól magadnak, hogy alkalomadtán rá tudj ismerni, de ne várd, hogy majd az kacsint rád. Az evangélium igazságai sohasem kacsintgatnak. A többi igazsággal sohasem
tudja az ember biztosan, hol hemperegtek, mielőtt hozzánk elérkeztek... Mert végtére is, az igazság a hatalmasok kezei között csak ugyanolyan kormányzati eszköz, mint a többi. Miért nevezik igazságnak? Pilinszky vallomása, az írás címe szerint is, néhány szóból áll: Ahhoz, hogy igazságos lehessek, tudnom kell, hogy nem vagyok birtokosa semmiféle abszolút igazságnak.
Bûn és bûnbánat A bűn, a bűnös és a bűnbánat egy pap és egy keresztény ember számára megkerülhetetlen kérdések. Kétféle módon viszonyul a kereszténység a bűnhöz és bűnöshöz – írja a költő. Mert bármiféle bűnről legyen is szó, Jézus magatartása tökéletesen más a bűnnel szemben, és megint tökéletesen más a bűnössel szemben. A bűnnel szemben csupa könyörtelen tiltás, de már a bűnösnek, s kivált a vezeklővel szemben csupa irgalom és szeretet. A bűn fogalmát szükségszerűen másként használják a civil jogrendben, és másként a keresztény, vallásos használatban. Az előbbiben inkább gyakorlati a jelentése, az utóbbiban viszont elsőrendűen lelkiismereti kérdés. Gyökerében szemlélve vétkét, a vallásos lelkiismeret szinte megoldhatatlan nehézség előtt áll. Látni fogja, hogy bűne, mint holmi futótűz terjed tovább, s ha egyszer elkövette, nincs módjában többé határt szabnia vétke kiszámíthatatlan láncreakciójának. Lényege szerint tehát minden bűn jóvátehetetlen, s mindenki ellen irányul. Pokoli kör ez. Fölismerése nélkül nincs igazi bűnbánat, s ugyanakkor épp e fájdalmas fölismerés fokozatosan meg is bénítja a lelket. Vagy kétségbe ejti, vagy eltompítja.
79
Mindegy. Az állandósult szorongás és lelkiismeretfurdalás előbb-utóbb éppúgy újabb vétekbe sodor, mint a hazugságokkal megvásárolt közöny, kitérés a lelkiismeret zaklatása elől. S épp ez az a pont, ahol Isten megszánta az embert, s megtörte a bűn és bűntudat feloldhatatlan körforgását, kibogozhatatlan örökkévalóságát. Erre egyedül a megtestesült és isteni ártatlanság vállalkozhatott… Hasonlóan, de kemény szavakkal vall erről a kérésről a Napló főszereplője: Én csak egy nagyon méltatlan és nagyon szerencsétlen szegény pap vagyok. De tudom, hogy mi a bűn. Ön nem tudja. Minden bűn hasonlít egymáshoz, csak egyetlenegy bűn van. (…) A bűn világa szembenéz a kegyelem világával, mint egy táj visszavert képe egy fekete s mély víz partján. A szentek közössége mellett megvan a bűnösök közössége is. Abban a gyűlöletben és megvetésben, amellyel a bűnösök egymást illetik, ők egyesülnek, összetapadnak, összekeverednek, és az Örökkévaló szemében egy nap nem lesznek többek annál a mindig ragadós mocsárnál, melyen hiába csap át az isteni szeretet végtelen dagálya, az élő és zúgó lángtenger, mely megtermékenyítette a káoszt. Ki maga, hogy ítélkezni mer más bűne fölött? Aki megítéli a bűnt, egy vele, eljegyzi magát vele.
Imák, imádságok Az imádságáról sokszor és sokat írt a költő. Egyik vallomásában Pilinszky Bernanost idézi: Az ima béke és öröm, de sokszor magas fal állja el az utat, s épp az Istenhez legbuzgóbban igyekvők előtt. Bernanos így kiált föl: Ó, tökéletesen tudom, hogy az ima vágya már maga is imádság, és tökéletesen elég Istennek. De nekem nem elég a puszta
80
vágy. Úgy kellene az imádság, mint tüdőnek a levegő, mint szívnek kell az oxigén. Ami mögöttem áll, az többé nem a hétköznapi, megszokott élet, amihez bármikor visszatérhetek. Úgy érzem most, hogy semmi sincs mögöttem, s szemközt velem csak egy fal, egy fekete fal áll. Bernanos Naplója egyébként kétségbeesett kísérlet, hogy a falusi pap imádságra képtelen lelkét megvizsgálja és Isten felé emelje. A naplót is ennek tekintette: Az volt az elgondolásom, hogy naplóm beszélgetés lesz a jó Isten között és köztem, az ima folytatása, eszköz, amelynek segítségével kikerülhetem a meditáció nehézségeit… Az egyik idősebb kollégája azt rója fel neki, hogy ő nem imádkozik eleget: Túl sokat szenvedsz az imádért, ez a véleményem. Az ember a fáradalmaihoz arányosítsa táplálkozását, az ima pedig szenvedéseinkhez igazodjék. De... én... én nem tudok! – kiáltottam fel. És azonnal megbántam a vallomást, mert tekintete újra megkeményedett. Ha nem tudsz imádkozni, kérőddz! Figyelj ide, nekem is megvoltak a magam nehézségei! Az ördög olyan viszolygást ébresztett fel bennem az imával szemben, hogy amikor az olvasómat mondtam, verejték patakzott rólam, próbáld ezt megérteni! Az ima, Pilinszky szerint az Istenhez emel – de nem az emberektől való elidegenedés árán. Ellenkezőleg: az Isten felé nyitott szívbe természetes a bejárás az ember számára is, az Isten ütötte résen befér akár az egész világ. Más szóval: az imában Isten a felebarátnak és vele a teljes világnak legodaadóbb szálláscsinálója. A hívő költő kérése szerény kérés, reá jellemző óhaj: Ha mégis kérek Tőled imámban valamit: ne vedd el tőlem, ne vedd el
tőlünk a kérés nélküli imádságot. A kérés nélküli imában nemcsak én, de az egész mindenség hallgat, s hallgatnak azok is, akik – egy szinttel még mélyebben – torzsalkodnak, harcolnak, lázonganak és ítélkeznek. A nem kérő imádságban azonban, imádkozza bárki is, az egész világ térden áll a „teremtés egyességében.” Ez az idézet Az imádság, mint metakommunikáció című jegyzetéből való, amelyet így fejez be: Igen, valamiképp így az Istenhez fölszálló imádság egyúttal az emberiségnek is sértetlenül megmaradt anyanyelve, amit még Bábel leomló tornya se tudott mindenestül maga alá temetni. Mindannyian Bábel leomló tornya szomszédságában élünk, és annak köveit próbáljuk – amennyire erőnk és időnk engedi – összeszedni és újra felrakni, megépíteni a tornyot, ami így hiábavaló vállalkozás, de imával és költészettel, amely a „közénk született Isten bölcsőjénél minden bizonnyal ott volt”, lehetséges. Ez az egyik üzenete Pilinszkynek.
A Sors angyala Rónay László egyik méltatásban a Sors angyalának nevezte Pilinszkyt: „tragikusra hangolt író volt, aki egész életművében a keresztre függesztette tekintetét”. Szellemi rokona az Egy falusi plébános naplója főhősének, egy mély lelkiéletre törekvő fiatal papnak, „akinek hivatása első állomáshelyén szembesülnie kell nyájának értetlenkedésével, közöny évei és cinizmusával, miközben ő maga is súlyos hitbeli válságba kerül, s szenvedései nem csak lelki, de fizikai teherként is ránehezednek” – olvassuk a regény fülszövegében. André Rousseau ortodoxnak nevezte Bernanost. Rousseau szerint Bernanos a katolikus írók között az egyetlen ortodox. Ennek az „ortodox” jelzőnek persze semmi köze a keleti kereszténységhez, sem
Konstantinápolyhoz, sem Moszkvához. Bernanos olyan ortodox, óhitű, igazhitű, aki kompromisszumok nélkül, magányosan száll szembe a modern polgári konformizmussal, a technokrata szép új világgal, az elidegenedéssel, a gyorsuló idővel. Milyen alternatívát kínál Bernanos mindezekkel szemben? A radikális, letisztult, evangéliumi krisztusi eszmény frissességét.
Fénybe halni Egy nagyon meleg nap utáni estében kiültem a kertbe, ahol az asztalon meggyújtottam három mécsest, s vártam az enyhületet, néztem a csillagos eget, a repülők felcsillanó fényét, közben zenét hallgattam. Egyszer csak egy lepkét vettem észre, aki a három mécses imbolygó fénye körül cikázott, majd egy hírtelen mozdulattal, mint egy zuhanó bombázó, az egyikbe becsapódott. A láng kihunyt, a lepkének is vége lett. Mivel a költő életén gondolkodtam, úgy éreztem, hogy olyan volt ez, mint az ő hirtelen halála: fénybe halni. Pilinszky János hatvan éves korában halt meg. „Maga jóval korábban írt arról, hogy kifelé megy már az életből, öregnek érzi magát, minden új napot váratlan ráadásként fogad – írta Jelenits István. Azt hittük, nem gondolja komolyan. Betegségei közt is kamaszosan fiatalnak láttuk, s lám terveket, gondolatban megépített művet vitt magával, amikor váratlanul csakugyan elköltözött közülünk.” Ezért is mondhatom – a lepke nekem ezt példázta –, Pilinszky János nem akárhogyan halt meg, ő igenis fénybe halt. Ami azt jelenti, hogy ma is, és még nagyon sokáig fényt sugároz felénk, még akkor is, ha az antennánkat nem is jól állítottuk be.
81
Göcsei Georgina
Ballagási beszéd 2010
Tisztelt Igazgató úr! Kedves Tanáraink! Drága Szüleink, Hozzátartozóink és szívünknek kedves Diáktársaink! Nekem jutott az a megtiszteltetés, hogy a búcsúzó tizenkettedikes iskolatársak nevében elköszönjek iskolánktól, a Prohászka Ottokár Orsolyita Gimnáziumtól, ahol oly sok éven át – bizony páran közülünk tizenkét éven keresztül - nevelődtünk, formálódtunk, kerestük a helyünket a világban. Nagy naphoz érkezett életünk. Emlékszem – ahogy idézgetem az itt eltöltött gimis éveket –, milyen érdekes volt megélni évről évre, ahogy sorfalat álltunk az elköszönő társainknak. Először kisgimisként a kapunál álltunk, aztán egyre beljebb, s most – hithetetlennek tűnik –, most mi jöhettünk az oltárhoz, ide egészen közel, hogy megköszönjünk mindent, s hogy elköszönjünk iskolánktól. Ünnep. Valami lezárul. Ballagás, érettségi – elmegyek-elmegyek, könnyes szemek, szerenád – egy új kor kezdete – először igazán számot adni a kapott talentumokról... Kavarognak fejemben a gondolatok. És megint egy emlék válik élessé bennem – Gyuri bácsi és az osztálykirándulások. A hegymászások – amikor néha tényleg nagy akaratra és küzdésre volt szükség, hogy felérjünk az ígért kilátóhoz – ami tényleg ott volt, bár kételkedtünk néha – és tényleg gyönyörű volt, amit láttunk. Most kezdem érteni, hogy a hegymászás, ahogy egymásban tartottuk a lelket, ahogy a Tanár Úr fáradhatatlanul noszogatott ben-
82
nünket és segített, ez több volt, mint egy túra, mint egy egyszeri teljesítmény. Ez maga az élet. Vagy az „N”-esek története Márti néni csodájáról, amikor Tihanyból Füred felé viszszaúton lekésték a hajót, busz már nem volt, vonat arra nem jár, és a csüggedt társaságban Ő elővette a telefonját és percek alatt elővarázsolt nekik egy utcai kisvonatot a füredi hazatéréshez. Ők is magtanulták, hogy nincs lehetetlenség, csak tehetetlenség... Szép ez az ünnep! Az ünnep mindig szép. De ezzel az ünneppel nagy feladatok és még nagyobb felelősség nehezedik ránk. Mától többért vagyunk felelősek, mint a jegyeinkért. Most érezzük, hogy felelősek lettünk a világért, jövönkért, mindenért, amit kaptunk, a tehetségünkért is. Geometria, József Attila, a vegyületek, a fizikai törvények, az összetett mondat, iskola a határon, a Cooper-futás utolsó perce - megint tolonganak a fejemben a kapott ajándékok, és lassan kimondom, mert jeleztem már mondandóm elején, hogy köszönetet mondani jöttünk, szóval lassan kimondom, és egyre erősebben dobog a szívem, hogy KÖSZÖNÖM! Köszönjük az Úrnak, hogy ide vezetett minket, ebbe az iskolába, hogy itt barátokra leltünk, hogy tanáraink mindig mellettünk álltak, és ígérjük, igyekezni fogunk az elkövetkezendő próbákon, hogy méltón szerepeljünk és büszkék lehessenek ránk. Köszönjük a lelkigyakorlatokat és a találkozásokat. Olyan értékes embereket hallhattunk, mint Eperjes Károly vagy Jókai Anna. Papp Lajos szívsebész magyarságunk értékeiről beszélt. És Lipp László atya, akinek köszönjük bíztató, kedves
szavait: nem nyalogatom a sebeimet, nem várok elismerést senkitől, hisz „akik Istent szeretik, azoknak minden a javukra válik.” Nálunk járt Orbán Viktor miniszterelnök úr, akivel kötetlenül beszélgettünk jövönkről, és Nagy Gáspár, a költő, iskolánk himnuszának szerzője. Móser Zoltán művész úr napraforgói sem felejthetők, melyek reggelente fogadtak minket a lépcsőfordulóban. És sorolhatnám, sorolhatnám, csak azt látom, hogy gyűlt a kincs a tarsolyunkban és bőséges az útravaló, amit magunkkal vihetünk. Az iskolába, ebbe a katolikus közösségbe szüleink vezettek el, ők fogták végig a kezünket és erősítettek bennünket, ha gyengültünk. Az Isten áldja meg őket jóságukért! Végül, utolsó gondolatként engedjék meg/ engedjétek meg, hogy egy film rész-
letét idézzem. Tarkovszkij: Andrej Rubljov című filmje talán sokunk előtt ismerős. A film egy jelenetére gondolok, amikor Borisz, a harangöntő fia kiönti élete első harangját, melynek tudományát édesapjától örökölte. Az emberek körülállják a harangot, és várják, hogy megszólaljon. Mindenki feszült izgalommal figyeli, jó volt-e az agyag, amit kiválasztottak, elég volt-e az idő, hogy képes legyen elbírni a súlyát, és megszólal-e. És a harang megszólal, és az emberek ünnepelnek. Kedves Diáktársaim! Kérjük ma az Istent mindannyian, hogy a harang hangja, hogy a mi hangunk megszólaljon, hangosan, tisztán és messze szóljon! És kívánom nektek, itt maradók, hogy a ti harangotok is sikerrel készüljön. Isten áldjon benneteket!
83
Lázár Barbara
Ballagási beszéd 2011
Tisztelt Igazgató úr, kedves Családtagok, Tanáraink, Diáktársaink, kedves Barátok, Rokonok és Ismerősök! Mintha csak tegnap lett volna, hogy először léptük át a gimnázium ajtaját. Szinte még látjuk magunkat bizonytalan kilencedikesként, ahogyan kíváncsian méregetjük egymást az első napon. Nem tudtuk, hogy mit tartogatnak számunkra a középiskolai évek. Az elmúlt időszak során szoros barátságok szövődtek. Rengeteget nevettünk, viccelődtünk, és persze a gyermeki csínytevések sem maradhattak el, amelyeknek a nevelőink persze nem mindig örültek. Sokszor mondták, hogy problémás osztály vagyunk. Amikor azonban valamelyikünk bajban volt, mindig összetartottunk, segítettünk egymásnak és pró-
84
báltunk örömet szerezni a másiknak. Éppen ezért most mindenki szíve nehéz, mert tudjuk, hogy el kell válnunk azoktól, akikkel minden nap együtt sírtunk és együtt nevettünk. A középiskola mérföldkő az ember életében. Ez a négy év életünk egyik legmeghatározóbb időszaka volt, s oly hamar eltelt. Nehéz elképzelni, hogy a következő szeptemberben nem ide térünk vissza, hanem egy ismeretlen helyre, ahol ismét meg kell szoknunk mindent. De úgy látszik, ez az élet rendje: az örök változás. Így hát nem búsulunk, hisz a barátságok nem szakadnak meg. Itt állva azonban kezdjük érezni a jövő bizonytalanságát, s azt, hogy mától sokkal több dolog múlik rajtunk, sokkal önállóbbnak kell majd lennünk.. Már nem segíthetnek tanáraink, akik négy évig egyengették utunkat, neveltek és fegyelmeztek minket állandóan. Nem segíthetnek szüleink sem, akik mindig mellettünk álltak, s fogták a kezünket, ha szükségünk volt rá. Félig örömmel, félig bánattal teli szívvel állunk azok előtt, akik megtanítottak mindarra, amit most tudunk, azok előtt, akik embert faragtak belőlünk. Nem tudjuk, hogy fejezzük ki hálánkat mindazért, amit kaptunk tőlük. Csak annyit mondhatunk: Köszönjük! Elbúcsúzunk hát. Minden dolog, aminek kezdete van, véget is ér. S visszagondolván az itt hagyott négy évre, a szürke hétköznapokra, a kirándulásokra, a hangversenyekre, a farsangokra, a szalagavatóra vagy a szerenádra, szerencsésnek érzem magam, hogy ide járhattam. Olyan tapasztalatokkal gazdagodtam, ami segít majd elindulnom az élet rögös útján. Mert ma kilépünk a nagyvilágba.
8. a osztályosok ballagása 2011 Osztályfônök: Makó Zsolt
♦ Bodor Ferenc ♦ ♦ Chroméj Renáta ♦ ♦ Csiza Mátyás ♦ ♦ Csizmadia Eszter ♦ ♦ Horváth Ádám ♦ ♦ Horváth Boldizsár ♦ ♦ Kállai Csaba ♦ ♦ Kovács Klaudia ♦ ♦ Puter Szebasztián ♦ ♦ Remete Kitti ♦ ♦ Szabó Patrik ♦ ♦ Szikora Vivien ♦ ♦ Sztojka Ibolya ♦ ♦ Vincze Flóra Ágnes ♦
85
Felsô tagozat 2009—2010 év vége Magatartás Szorgalom Magyar nyelv Magyar irodalom Történelem Id. nyelv: Angol Id. nyelv: Német Matematika Fizika Kémia Biológia Földrajz/Term. ism. Informatika Technika Ének-zene Rajz Testnevelés Hittan Osztály átlag Bukott: 1 tárgy 2 tárgy 3 és több tárgy Bukott összesen: Kitûnô Mulasztás:(óra) igazolt: igazolatlan: Összes: 1 fôre jutó (óra) 1 fôre jutó (nap) Osztályozott tanuló: Osztálylétszám:
5. évfolyam A B 4.48 4.58 4.52 4.32 4.14 3.79 4.67 4.16 4.43 4.00 4.50 3.91 4.55 4.25 4.43 3.68
6. évfolyam A B 3.76 4.40 4.06 4.00 4.35 3.90 4.18 4.25 3.18 3.25 4.21 3.86 4.00 3.92 3.53 3.55
4.52
4.16
4.71 4.48 4.76 4.71 4.67 4.55
4.32 4.21 4.63 4.47 4.58 4.18
3.59 4.41 3.65 4.12 4.71 4.47 3.59 4.00
5
3.60 4.25 3.95 3.45 4.60 4.20 3.90 3.90 1
7. évfolyam A 3.91 3.36 3.18 3.45 3.55 4.00 3.67 2.55 3.64 4.09 3.73 3.45 3.36 4.00 3.55 4.45 3.90 3.55 3.63 2
1 2
2
Gimnázium 2009—2010 év vége
8. évfolyam A 4.17 3.61 3.87 3.52 2.83 2.77 3.44 2.83 3.17 2.57 3.35 3.17 3.39 3.7 2.87 4.74 3.13 3.77 3.32
Felsôs tantárgyi átlag 4.22 3.98 3.87 4.04 3.54 3.88 3.97 3.43 3.41 3.33 3.54 3.75 3.85 4.06 3.78 4.65 4.15 4.01 3.83 3
1
3 8
908
360
1002
709
732
1169
4880
908 43 7 21 21
360 19 3 19 19
1002 59 10 17 17
709 34 6 21 21
732 67 11 11 12
1169 51 8 23 23
4880 45 9 112 113
Magatartás Szorgalom Magyar nyelv Magyar irodalom Történelem Angol Német Angol (II.) Német (II.) Matematika Fizika Kémia Biológia Földrajz Informatika Rajz Ének-zene Testnevelés Hittan Technika Latin nyelv Magyar fakt. Történelem fakt. Matematika fakt. Biológia fakt. Fizika fakt. Kémia fakt. Informatika fakt. Angol fakt. Német fakt. Földrajz fakt. Ének fakt. Rajz fakt. Testnevelés fakt. Osztály átlag Bukott 1 tárgy 2 tárgy Bukott összesen: Kitûnô Mulasztás:(óra) igazolt: igazolatlan: Összes: 1 főre jutó (óra) 1 főre jutó (nap) Osztálylétszám:
tantárgyi Hatévfolyamos gimnázium átlag 7/H 8/H 10/H 12/H 4.47 4.53 4.32 4.78 4.53 4.00 4.06 4.05 4.59 4.18 4.06 4.21 4.55 4.63 4.36 4.18 4.38 4.41 4.7 4.44 4.44 3.71 4.55 4.78 4.37 4.00 3.50 4.40 4.47 4.09 3.75 3.83 4.00 4.42 4.00 4.29 4.73 4.51 3.79 3.93 3.86 3.24 2.88 3.64 3.74 3.38 3.29 3.82 3.27 3.85 3.56 4.00 3.18 3.73 3.64 3.85 3.74 4.14 4.56 4.07 3.71 3.76 4.14 3.87 4.00 3.68 4.55 4.08 4.76 4.65 4.71 4.03 3.76 4.45 4.08 3.68 4.03 4.23 4.04 4.00 4.29 4.53 4.59 4.00 4.35 3.97 4.15 4.06 5.00 5.00 4.88 4.88 5.00 5.00 5.00 5.00 4.43 4.43 5.00 5.00 4.50 4.50 4.25 4.25 4.50 4.50
3.95
3.86 3
1
3 1
2358
2741
2358 69 12 34
2741 81 13 34
4.17
5.00
5.00
4.33
4.08 3 3 5
3 1541 2 1543 70 10 22
1950 1950 72 12 27
8590 2 8592 73 12 117
tantárgyi Négyévfolyamos gimnázium átlag 9/N 10/N 11/N 12/N 4.33 4.39 4.81 4.65 4.55 3.81 3.81 3.87 4.24 3.93 3.93 3.81 3.77 4.47 4.00 4.11 3.94 3.87 4.41 4.08 3.74 3.35 3.68 4.41 3.80 3.65 3.85 4.25 4.67 4.11 3.80 3.28 3.53 4.00 3.65 3.60 3.78 3.73 4.45 3.89 4.12 3.73 3.75 3.33 3.73 3.30 3.52 3.84 4.50 3.79 3.00 2.84 3.42 4.06 3.33 3.15 3.03 3.09 3.23 3.39 3.76 3.46 3.30 3.87 3.59 4.19 4.29 4.24 4.81 4.87 4.84 4.11 3.60 3.86 4.22 3.83 4.53 5.00 4.40 4.52 4.39 3.61 3.18 3.93 5.00
4.00 5.00 4.00 5.00 4.33 5.00
4.00 5.00
4.00
1039 14 1053 62 10 17
3.85
3.65
3
1
4.29 4.71 3.83 3.00 4.50 5.00 5.00 3.86 1 1 2 1
1335
2508 2 2510 78 11 32
2481 44 2525 81 12 31
1335 49 7 27
3.80
5.00 5.00 5.00 4.19
4.50 4.50 4.50 5.00 4.07 5.00 4.15 4.71 4.42 3.00 4.75 5.00 5.00 3.87 1 1 2 5 7363 60 7423 69 10 107
Az osztályátlagok a fakultációkat nem tartalmazzák! 86
87
Felsô tagozat 2010—2011 év vége Magatartás Szorgalom Magyar nyelv Magyar irodalom Történelem Id. nyelv: Angol Id. nyelv: Német Matematika Fizika Kémia Biológia Földrajz/Term. ism. Informatika Technika Ének-zene Rajz Testnevelés Hittan Osztály átlag Bukott: 1 tárgy 2 tárgy 3 és több tárgy Bukott összesen: Kitûnô Mulasztás:(óra) igazolt: igazolatlan: Összes: 1 fôre jutó (óra) 1 fôre jutó (nap) Osztályozott tanuló: Osztálylétszám:
5. évfolyam A B 4.67 4.56 4.50 4.11 4.44 4.28 4.78 4.33 4.06 3.72 4.30 4.31 4.38 3.80 3.89 3.78
6. évfolyam A B 4.33 4.26 4.24 4.11 3.76 3.47 4.05 3.84 4.00 3.58 4.70 3.91 4.36 4.25 4.29 3.68
4.28
3.94
4.33 4.17 4.89 4.56 4.50 4.38
4.22 4.00 4.67 4.28 4.28 4.13
4.19 4.81 4.52 4.14 4.76 4.76 4.38 4.36
3.74 4.42 4.47 3.79 4.63 4.53 4.32 4.05
7. évfolyam A 3.75 3.65 3.74 3.60 3.00 3.50 3.70 3.15 3.25 3.25 3.45 3.20 3.60 3.60 2.70 4.70 3.40 3.30 3.45 1 1
Gimnázium 2010—2011 év vége
8. évfolyam A 4.23 3.38 3.38 3.38 2.77 3.63 2.40 3.23 3.38 3.00 3.23 3.54 3.23 3.92 3.62 4.62 3.62 4.31 3.45
2 3
2
2
627
614
1090
627 34 7 18 18
614 34 7 18 18
1090 52 9 21 22
792 792 42 7 19 19
856 856 43 7 20 20
Felsôs tantárgyi átlag 4.30 4.00 3.85 4.00 3.52 4.06 3.82 3.67 3.32 3.13 3.34 3.82 4.02 4.18 3.74 4.71 4.19 4.18 3.84 1 1 2 7
829 4 833 64 11 13 14
4808 4 4812 41 8 109 111
Magatartás Szorgalom Magyar nyelv Magyar irodalom Történelem Angol Német Angol (II.) Német (II.) Matematika Fizika Kémia Biológia Földrajz Informatika Rajz Ének-zene Testnevelés Hittan Technika Latin nyelv Magyar fakt. Történelem fakt. Matematika fakt. Biológia fakt. Fizika fakt. Kémia fakt. Informatika fakt. Angol fakt. Német fakt. Földrajz fakt. Ének fakt. Rajz fakt. Testnevelés fakt. Osztály átlag Bukott 1 tárgy 2 tárgy Bukott összesen: Kitûnô Mulasztás:(óra) igazolt: igazolatlan: Összes: 1 főre jutó (óra) 1 főre jutó (nap) Osztálylétszám:
tantárgyi Hatévfolyamos gimnázium átlag 7/H 8/H 10/H 12/H 4.71 4.44 4.88 4.73 4.69 4.29 4.09 3.92 4.23 4.13 4.00 3.97 3.92 4.64 4.13 4.00 4.25 4.27 4.50 4.26 3.57 4.09 3.54 4.45 3.91 4.38 3.88 3.53 4.50 4.07 4.17 3.71 3.86 4.00 3.94 4.29 4.00 4.15 3.41 3.91 3.66 3.50 4.09 3.84 4.14 3.89 3.79 3.41 3.73 3.36 3.57 4.07 3.94 3.35 3.79 4.29 3.84 3.77 3.97 3.93 3.91 3.50 3.78 4.36 3.91 4.38 4.22 4.86 4.75 4.73 5.00 4.84 4.29 3.78 4.41 4.16 4.57 4.16 4.46 4.21 4.35 4.43 4.69 4.46 4.32 4.48 4.00 4.28 4.14 4.00 4.00 4.00 4.00 4.00 5.00 5.00 5.00 5.00 3.80 3.80
4.14
4.04
2
2
766
1978
766 55 9 14
1978 60 10 33
3.98 1 1 3 2288 6 2294
26
4.25 4.67 4.50
4.25 4.67 4.50
4.00
4.00
5.00 5.00 4.22
5.00 5.00 4.07 1
2
1 9
1806 5 1811 82 14 22
6838 11 4555 48 8 95
tantárgyi Négyévfolyamos gimnázium átlag 9/N 10/N 11/N 12/N 4.69 4.63 4.23 4.69 4.56 4.31 4.00 3.87 3.88 4.02 3.50 4.29 3.83 3.84 3.87 4.06 4.29 4.20 3.81 4.09 2.88 4.17 4.07 3.88 3.75 4.14 3.87 3.46 4.42 3.97 4.33 3.44 3.22 3.75 3.69 3.89 3.89 3.24 3.60 3.66 4.14 3.71 3.60 3.67 3.78 3.25 3.21 3.90 3.97 3.58 3.81 3.17 2.90 3.16 3.26 3.13 3.58 3.36 3.54 2.97 3.50 3.34 2.94 3.58 3.26 4.19 4.46 4.33 4.75 5.00 4.88 3.67 4.13 3.90 4.25 4.67 3.90 4.53 4.34 3.88 4.88 4.10 3.72 4.15 5.00
3.80
3.99
4.00 4.60 5.00 5.00 3.36 5.00 3.00 5.00 3.86 4.00 3.50 5.00 5.00 5.00 3.72
4.50 3.18 4.20 5.00 3.33 5.00 3.38 4.00 5.00 4.67 3.82
1 1
1 1 4
4 670
1392
670 39 6 17
1392 58 8 24
2775 8 2783 93 13 30
4.50 4.55 5.00 4.09 3.78 5.00 3.00 4.17 4.43 3.69 3.50 4.50 5.00 4.84 3.83
2131 25 2156 67 11 32
6968 33 7001 68 10 103
Az osztályátlagok a fakultációkat nem tartalmazzák! 88
89
Óvoda 2009—2010 Gyöngyvirág csoport Óvodapedagógusok: Takácsné Keszei Emôke, Virágné Bertalan Éva Dajka: Éles Mihályné
Napraforgó csoport Anda Bernát ♦ Boczor Botond ♦ Bombay Máté ♦ Bors Hunor ♦ Csehi Philip Zoltán ♦ Csík Róza Julianna ♦ Erős Benedek Ferenc ♦ Fűke Kristóf ♦ Horváth Barbara ♦ Hörömpő Márk Gergely ♦ Jófejű Flóra ♦ Kopácsi Péter ♦ Muzslai Tamás ♦ Műhelyi Balázs ♦ Nagy Ábris ♦ Nagy Orsolya Anna ♦ Pálfi Elizabet Kiara ♦ Peredi Luca Szilvia ♦ Preisz Ákos Attila ♦ Sinkó Dóra ♦ Skaliczky Gergő ♦ Szabó Emese ♦ Szabó Kata Sára ♦ Tóth Mihály ♦ Tóth Virág Johanna ♦ Veszprémi Jenő Dominik
Margaréta csoport Óvodapedagógusok: Tóth Ferencné Oross Bernadett Dajka: Dombi Orsolya
90
Óvodapedagógusok: Tompa Ferencné Cserpes Orsolya Dajka: Pihokker Gáborné
Bőti Dominik Tamás ♦ Ciotola Giovanna ♦ Csáki Armand ♦ Csík Hanna Antónia ♦ Dombi Alicia Johanna ♦ Dombi Roland Krisztián ♦ Fazekas Zsanett ♦ Gottwald Előd ♦ Gottwald Zalán ♦ Jakab Domonkos ♦ Katona Borbála ♦ Kósa Lilián ♦ Lájer Boglárka ♦ Lajkó András ♦ Mészáros Anna Boglárka ♦ Németh Kolos ♦ Pertl Liza Dalma ♦ Pintér Gréta ♦ Sándor Emese ♦ Szabó Benedek ♦ Szabó Júlia ♦ Takács Noé Zoltán ♦ Tóth Ábel ♦ Tóth Zsófia ♦ Varga Benedek
Nefelejcs csoport Antal László ♦ Gasztonyi Lehel ♦ Jáky Bendegúz György ♦ Jankó Eszter ♦ Józsa Márk ♦ Katona Ágota ♦ Kovács Illés Paszkál ♦ Kovács Titusz ♦ Lipták Máté ♦ Mészáros Liza ♦ Milanovich Márton ♦ Nagy Panna ♦ Pálfi Bianka Ida ♦ Pataki Anna Klára ♦ Pintér Júlia ♦ Pintér Tekla Róza ♦ Putz Zsófia ♦ Salamon Dániel ♦ Szücs Ákos ♦ Unger Csenge ♦ Varga Klára ♦ Visi-Szalay Bendegúz ♦ Wilingstorffer Konrád
Óvodapedagógusok: Dr. Ottófi Rudolfné Szabó Zsuzsanna Téringerné Ötvös Éva Dajka: Fütty Csabáné
Alpár Zsófia ♦ Gál-Deschmann Csenge ♦ Hegyi Lujza ♦ Hoffer Bulcsú ♦ Hornyák Luca ♦ Hörömpő Dávid Bence ♦ Kiss Dorka ♦ Kővágó Hanga ♦ Kóbor Ádám ♦ Lukács Adél ♦ Lukács Anna ♦ Muzslai Dávid ♦ Nagy Raffay Barnabás ♦ Németh Szilárd ♦ Orosz Ágnes ♦ Peredi Anna Júlia ♦ Pongrácz Anna Benedikta ♦ Pongrácz Ágnes Laura ♦ Rákosfalvy Zalán Ferenc ♦ Rákosfalvy Lujza Ibolya ♦ Schmelczer Virág ♦ Szitter Julianna ♦ Tóth Adél Jolánta ♦ Tóth Álmos ♦ Vass Álmos ♦ Vincze Anna
91
Óvoda 2010—2011 Gyöngyvirág csoport Óvodapedagógusok: Takácsné Keszei Emôke, Virágné Bertalan Éva Dajka: Éles Mihályné
Napraforgó csoport Anda Bernát ♦ Boczor Botond ♦ Bognár Bianka Csilla ♦ Csehi Philip Zoltán ♦ Csík Róza Julianna ♦ Erős Benedek Ferenc ♦ Fűke Kristóf ♦ Horváth Barna ♦ Jófejű Flóra ♦ Katona Veronka ♦ Kopácsi Péter ♦ Lajkó Tímea ♦ Muzslai Tamás ♦ Műhelyi Balázs ♦ Nagy Ábris ♦ Peredi Luca Szilvia ♦ Preisz Ákos Attila ♦ Sinkó Dóra ♦ Szabó Emese ♦ Szabó Kata Sára ♦ Szarvas Géza Jenő ♦ Thiel Csanád László ♦ Tóth Mihály ♦ Tóth Virág Johanna ♦ Vass Emese ♦ Vitéz Virág
Margaréta csoport Óvodapedagógusok: Tóth Ferencné Oross Bernadett Dajka: Dombi Orsolya
92
Óvodapedagógusok: Tompa Ferencné Cserpes Orsolya Dajka: Pihokker Gáborné
Angyaláti Ábel ♦ Borbély Dávid ♦ Bors Mikolt Viktória ♦ Bőti Dominik Tamás ♦ Csóka Lili ♦ Fekete Dzsino Csaba ♦ Gotthard Kata Flóra ♦ Gottwald Gergely ♦ Gottwald Zalán ♦ Hoffer Huba ♦ Horváth Eliza Dóra ♦ Józsa Bíborka ♦ Kolozsvári Gyula ♦ Kovács Annamária ♦ Laza Sátor Attila ♦ Megyesi Viktória ♦ Mészáros Boglárka ♦ Nagy Emma ♦ Szabó Benedek ♦ Sztanity Róza ♦ Tinka Barnabás ♦ Vincze Zsófia ♦ Visi-Szalay Borbála ♦ Wally Donát
Nefelejcs csoport Antal László ♦ Baracskai Dóra ♦ Galló Ákos Norbert ♦ Gasztonyi Lehel ♦ Jáky Bendegúz György ♦ Jankó Eszter ♦ Józsa Márk ♦ Katona Ágota ♦ Kovács Illés Paszkál ♦ Kovács Titusz ♦ Lipták Máté ♦ Mészáros Liza ♦ Milanovich Márton ♦ Nagy Panna ♦ Pálfi Bianka Ida ♦ Pataki Anna Klára ♦ Pintér Júlia Anna ♦ Pintér Dorottya ♦ Pintér Tekla Róza ♦ Putz Zsófia ♦ Salamon Dániel ♦ Szücs Ákos ♦ Unger Csenge Mónika ♦ Varga Klára ♦ Visi-Szalay Bendegúz ♦ Willingstorffer Konrád
Óvodapedagógusok: Dr. Ottófi Rudolfné Szabó Zsuzsanna Téringerné Ötvös Éva Dajka: Fütty Csabáné
Alpár Zsófia ♦ Bilecz Ákos ♦ GálDeschmann Csenge ♦ Hegyi Lujza ♦ Hoffer Bulcsú ♦ Hornyák Luca ♦ Hörömpő Dávid Bence ♦ Kiss Dorka ♦ Kővágó Hanga ♦ Kóbor Ádám ♦ Lukács Adél ♦ Lukács Anna ♦ Muzslai Dávid ♦ Nagy-Raffay Barnabás ♦ Orosz Ágnes ♦ Peredi Anna Júlia ♦ Pongrácz Anna Benedikta ♦ Pongrácz Ágnes Laura ♦ Rákosfalvy Zalán Ferenc ♦ Rákosfalvy Lujza Ibolya ♦ Schmelczer Virág ♦ Szitter Julianna ♦ Tóth Adél Jolánta ♦ Tóth Álmos ♦ Vass Álmos ♦ Vincze Anna
93
Iskola 2009—2010 1. a Osztályfônök: Fabinyi Ferencné
1. b Osztályfônök: Szerediné Nagy Gellai Márta
2. a Osztályfônök: Horváthné Nyikovics Mónika
2. b Osztályfônök: Antalné Hatoss Györgyi
3. a Osztályfônök: Gôsyné Magyar Mónika
94
Bekő Csenge ♦ Costantini Marco ♦ Csiba Richárd ♦ Csizmazia Máté Rudolf ♦ Csóka Eszter ♦ Déri Barnabás ♦ Dobos Bianka Rita ♦ Gondár Flórián ♦ Jámbor Balázs ♦ Kausits Bianka ♦ Keszei Dominik Pál ♦ Magyar Kristóf Ádám ♦ Moscoso Raul Dávid ♦ Nagy Zsombor Attila ♦ Némedi Tóth Imre ♦ Pongrácz Eszter ♦ Remete Róbert ♦ Sándor Előd Attila ♦ Tarbay Júlia ♦ Tóth Áldea Tímea ♦ Tóth Benedek ♦ Tóth Krisztina Adrienn Antreter Ferenc ♦ Csizmazia Laura ♦ Fábián Mihály József ♦ Horváth Anna Zsófia ♦ Hun Julianna Szilvia ♦ Jakab Dalma ♦ Kovács Bulcsú ♦ Környei Regős Csoma ♦ Kővágó Keve ♦ Lajos Barnabás ♦ Megyesi Ádám ♦ Nagy Raffay Benedek ♦ Orosz Katalin ♦ Ötvös Csaba ♦ Zalán ♦ Pintér Borbála ♦ Rozmán Lilla Anna ♦ Szakács Júlia ♦ Szitter Benedek ♦ Szücs Ábel Csombor ♦ Tarbay Zsófia ♦ Thiel Zsófia ♦ Varga Mátyás ♦ Vass Gellért Alpár Fruzsina ♦ Benkő Fruzsina ♦ Kaszás Ágoston ♦ Nagy Dávid ♦ Németh Borbála ♦ Orosz Anna ♦ Péntek Alíz Eszter ♦ Péter Barnabás ♦ Petrikó Sarolta ♦ Salamon Krisztina ♦ Tóth Dorottya ♦ Turóczi Zoé Sára ♦ Vojta Gábor ♦ Wunder Imola Réka ♦ Wunder Olivér Csóka László Balázs ♦ Dely Rebeka Dóra ♦ Fekete Tamara ♦ Greszler Ákos ♦ Gulyás Panna ♦ Horváth Szabina Sára ♦ Koloszár Kristóf ♦ Lajkó Anna ♦ Mezei Ramóna ♦ Orsós Attila ♦ Paray Zoltán László ♦ Pék Máté ♦ Somogyi Dalma Éva ♦ Szabó Rita Eszter
Barta Kristóf ♦ Békési Kimberli ♦ Bombay Ádám ♦ Frank Richárd ♦ Gallyas Márton ♦ Hofbauer Gergely Viktor ♦ Józsa Viktória ♦ Kadocsa Bálint István ♦ Lőre Máté Levente ♦ Mészáros Dorottya ♦ Mészáros Zsófia ♦ Pittner Gergő Árpád ♦ Pintér Ottó Richárd ♦ Popper Polett Beatrix ♦ Rábai Balázs ♦ Ravasz Rebeka Veronika ♦ Stircula Martin Norbert ♦ Szeredi Áron ♦ Takács Barbara Csenge ♦ Thiel Dániel ♦ Tóth Máté Dániel ♦ Zselyi-Oláh Viktória
3. b Osztályfônök: Leiterné Óvári Csilla
4. a Osztályfônök: Szakszné Gelesz Erzsébet
4. b Osztályfônök: Kállainé Bentz Erika
5. a Osztályfônök: Szomor Gáborné
5. b Osztályfônök: Marek Péter
Bejczi Csaba Barnabás ♦ Burján Bence ♦ Erdélyi Katinka ♦ Fehér Zoltán Gellért ♦ Fekete Zoltán ♦ Gallyas Fábián ♦ Gulyás Luca Réka ♦ Horváth Máté Márk ♦ Horváth Szófia ♦ Jakab Soma ♦ Kadocsa Benjamin István ♦ Kiss Júlia Réka ♦ Kriston Emma ♦ Pihokker Judit ♦ Polgárdi Anna ♦ Sabotic Melissa ♦ Szakács Adél ♦ Szalai Zalán Géza ♦ Szalai Dániel ♦ Tóth Dóra ♦ Turóczi Dominik ♦ Varga Vivien Antreter Fanni ♦ Bagó Petra ♦ Barabás Judit ♦ Bombay Barnabás ♦ Chroméj Hajnalka ♦ Csiba Dávid ♦ Csizmazia Richárd ♦ Fábián Hanna ♦ Kósa Ramóna Mercédesz ♦ Lázár Patrik Béla ♦ Lazúr Barnabás ♦ Lazúr Margaréta ♦ Panykó Eszter ♦ Sárközi Dzsenifer Virág ♦ Somogyi Márk Péter ♦ Szabó Szebasztián ♦ Varga Dorottya ♦ Vigh Dzsenifer Bárány Botond ♦ Burkus Benjamin ♦ Dombi Richárd ♦ Farkas Tünde Eszter ♦ Futó Dorina ♦ Horváth Botond István ♦ Horváth Csanád Benedek ♦ Horváth Lídia Afrodité ♦ Horváth Patrícia ♦ Janás Gábor ♦ Keszei Fruzsina ♦ Nagy Marcell ♦ Nagy Marietta ♦ Szabó Gergő ♦ Szabó Kristóf Barnabás ♦ Szücs Anna Csenge ♦ Torjai Nóra ♦ Unger Attila Pál ♦ Varga Bálint ♦ Varga Zoltán Baji Anna ♦ Gunther Ágota Anikó ♦ Hatoss Patrik ♦ Hatvani Lili ♦ Havasi Anna ♦ Horváth Marianna Elza ♦ Kadocsa Levente Gábor ♦ Kiss Alice Rita ♦ Kocsis Gellért ♦ Lehel Vanda Laura ♦ Nagy Péter Zoltán ♦ Németh Mónika ♦ Ódor Dalma ♦ Pénzes Xavér ♦ Prépost András ♦ Rózsás Míra ♦ Szalay Kristóf ♦ Szemethy Kristóf ♦ Tóth János Benjamin ♦ Tóth Máté Gábor ♦ Vojta Kitti Baumgärtner Félix Gábor ♦ Becker Klaudia Anna ♦ Bőhm Anna ♦ Farkas Dániel ♦ Farkas Tamás ♦ Fodor Barnabás ♦ Gasztonyi Szabolcs ♦ Gyenge Vanessza ♦ Heiczinger Eszter ♦ Kiss Dániel ♦ Kiss Ádám ♦ Kósa Hajnalka ♦ Ravasz Róbert ♦ Soós Johanna Ágnes ♦ Szarvas Patrik ♦ Szimeiszter Tamás ♦ Tóth Fábián Patrik ♦ Váczi Attila ♦ Valki Ferenc 95
6. a Osztályfônök: Csorba János
6. b Osztályfônök: Kardos Márta
7. a Osztályfônök: Makó Zsolt
8. a Osztályfônök: Zilahi-Szabó Imréné
7. H Osztályfônök: Jakab Gábor
96
Csapó Noémi ♦ Dobai Vanessza ♦ Fekete Iván ♦ Jakab Zsófia ♦ Kozma Bence ♦ Magyar Laura ♦ Mészáros Bálint ♦ Molnár András Vajk ♦ Moscoso Angelika Inez ♦ Orsós Karolina ♦ Pihokker Dóra ♦ Puskás Sára ♦ Rábai Péter ♦ Szekér Anna ♦ Sztaracsek Máté ♦ Takács András ♦ Varga Tamás ♦ Vaszari Balázs Bányai Blanka ♦ Bognár Péter ♦ Bozi Lili ♦ Bozi Zsolt ♦ Burján Gergő ♦ Frank Martin ♦ Háczky Róbert ♦ Haszonits István ♦ Horváth Éva ♦ Keinauf Márk ♦ Nagy Csaba ♦ Panykó Ágota ♦ Pintér Lili ♦ Polgár Zsófia ♦ Rácz Kristóf Márton ♦ Szaksz Blanka Kata ♦ Tóth Enikő ♦ Vaczula Rebeka ♦ Vaszari Zsolt ♦ Végh Fanni Mónika ♦ Veszprémi Evelin ♦ Veszprémi Evelin
Chroméj Renáta ♦ Csiza Mátyás ♦ Csizmadia Eszter ♦ Horváth Ádám ♦ Horváth Boldizsár ♦ Kállai Csaba ♦ Kiss Béla Martin ♦ Puter Szebasztián ♦ Remete Kitti ♦ Szabó Patrik ♦ Sztojka Ibolya ♦ Vincze Flóra Ágnes Áder Gábor ♦ Baracskai Anita ♦ Bilisich Cintia Anna ♦ Cserteg Tamás József ♦ Farkas Mónika ♦ Fekete Bernadett ♦ Hofbauer Valter Márk ♦ Hordós Krisztina ♦ Horváth Melinda ♦ Horváth Benjamin ♦ Jánoki Andrea ♦ Jobbágy János ♦ Kadocsa Krisztián Márk ♦ Kalász Kristóf ♦ Megyesi Lilla ♦ Orbán Fanni ♦ Őrsi Zsófia ♦ Popper Patrícia Anna ♦ Szabó Kálmán Krisztián ♦ Szilbek Katalin ♦ Sztojka Tamás ♦ Tóth Regina Stefánia ♦ Varga Bianka Bartal Virág ♦ Bezdán Szimonetta ♦ Borbély Bettina ♦ Czompa Vivien ♦ Cseszkó Alexandra ♦ Damó Adrienn ♦ Erdei Szilvia ♦ Fehér Kristóf ♦ Fekete Kamilla ♦ Fodróczi Frida ♦ Havasi Júlia ♦ Horváth Csenger Álmos ♦ Horváth Dominik ♦ Jordán Dániel ♦ Kadocsa Dorina ♦ Keller Pál ♦ Keszi Péter ♦ Kiss Olivér ♦ Kovács Boglárka ♦ Nagy Beatrix ♦ Papp Dorina ♦ Pénzes Rebeka ♦ Polgár Barbara ♦ Sándor Adrienn ♦ Simon Bettina ♦ Simon Orsolya ♦ Szabó Júlia ♦ Szakács Géza ♦ Szalai Gábor ♦ Szemethy Péter ♦ Takács Bence Benegúz ♦ Tengelics Vivien ♦ Tóth Zsófia ♦ Varga Vince Pál
8. H Osztályfônök: Horváth-Hutás Rita
9. Osztályfônök: Török Zsuzsanna
10. H Osztályfônök: Lakos Györgyné
10. N Osztályfônök: Mészáros Krisztina
Ács Veronika ♦ Barta Henriett ♦ Bartalos Eszter ♦ Benkovics Annamária ♦ Bodor Ferenc ♦ Bognár Kristóf ♦ Dombi Olivér ♦ Erdélyi Franciska ♦ Giczi Balázs ♦ Haszonits Andrea ♦ Horváth Annamária ♦ Horváth Bence ♦ Jakab Anna ♦ Janák Réka ♦ Járay Ninetta ♦ Járóka Dalma ♦ Kalmár Gellért ♦ Katona Bianka Márta ♦ Kiss Virág ♦ Kránitz Bence ♦ Ladocsi Lilla ♦ Majer Márk ♦ Mátrai Dorina Andrea ♦ Menzák Tímea ♦ Mók Dónát ♦ Nyári Ákos ♦ Puskás Mária ♦ Puter Ferenc ♦ Rozmán Máté ♦ Szabolcsi László ♦ Torjai Zita Dóra ♦ Tóth Mercédesz Kitti ♦ Váczi Vivien ♦ Vági Kata Franciska ♦ Varga Vivien
Bakaity Attila ♦ Bejczi Laura ♦ Bérczes Antal ♦ Bognár Bettina ♦ Bőhm Ferenc ♦ Erdei Zsuzsanna ♦ Erős Márk ♦ Fehér András ♦ Fehér Tamás ♦ Havasi Petra ♦ Jánoki Dorina ♦ Katona Viktor ♦ Kausits Anita ♦ Keszi Katalin ♦ Majlinger Dóra ♦ Módly Márton ♦ Németh Flóra ♦ Pihokker Zsófia ♦ Pulai Sarolta Ilona ♦ Szabó Lilla ♦ Szabó Regina ♦ Szalánczi Ambrus ♦ Szemethy Kitti ♦ Sztaracsek Boglárka ♦ Tóth Mónika ♦ Varga Viola Veronika
Bodai Klaudia ♦ Budai Fatime ♦ Fajkusz Tamás ♦ Fehér Gábor ♦ Haszonits Barbara ♦ Horváth Péter László ♦ Kalmár Anna ♦ KaszásTóth Cecília ♦ Komjáti Adrienn ♦ Kovács Dóra ♦ Kustos Nikolett ♦ Magyar Mónika ♦ Moscoso Alexander ♦ Németh Hanna ♦ Pittner Petra ♦ Raufi Jamila ♦ Rippert András ♦ Szabó Csilla Petra ♦ Szeli Gábor ♦ Takács Kamilla ♦ Tömböl Eszter ♦ Veszprémi Annamária
Bagó Rebeka ♦ Balogh Mária ♦ Bernáth Diána ♦ Czipf Nikolett ♦ Csonka Zsófia ♦ Csordás Jenő ♦ Dobra Bence Lukács ♦ Fehér Dávid ♦ Fekete Fanni Ilona ♦ Hegedüs Hajnalka ♦ Hérics Dávid ♦ Horváth Eszter Marcella ♦ Horváth Szilvia ♦ Karsai Éva ♦ Katona Boglárka ♦ Keszi Tímea Judit ♦ Kocsis Dominika ♦ Kovács Mária ♦ Nagy Enikő ♦ Németh Ádám ♦ Péter Aletta Ramóna ♦ Rácz Boglárka Márta ♦ Reider Zsófia ♦ Rideg Béla ♦ Stinner Melitta ♦ Szabó Vanda ♦ Szalai Máté ♦ Szeredi Flóra ♦ Sztojka Mária ♦ Tomaskovics Péter Dávid ♦ Zalavári Dóra
97
Iskola 2010—2011 11. Osztályfônök: Lengyel Zsuzsanna
Bartal Viktória ♦ Belágyi Hanna ♦ Brugós Vanda ♦ Czumbel Evelin ♦ Fehér Anna ♦ Fekete Márk ♦ Forgács Melinda ♦ Hainer Fanni Réka ♦ Hornung Eszter Katalin ♦ Horváth Zsóka ♦ Jobbágy Frigyes ♦ Jursics András ♦ Jursics Andrea ♦ Kausits Renáta ♦ Kiss Viktória ♦ Kovács Veronika ♦ Lázár Barbara ♦ Márhoffer Réka ♦ Nagy Edina ♦ Nagy Felicián ♦ Nemes Zoltán Adrián ♦ Nerhaft Tünde ♦ Pilikta Dániel ♦ Pintér Petra ♦ Rásó Noémi ♦ Rippert János ♦ Somogyi Gergő Tamás ♦ Szabó Gabriella ♦ Tóth Tabita Georgina ♦ Tóth Zsófia ♦ Varga Veronika ♦ Varga Veronika
1. a Osztályfônök: Szakszné Gelesz Erzsébet
1. b 12. H Osztályfônök: Szabó György
Alasztics Ilona ♦ Bakaity Alíz ♦ Bartalos Roland ♦ Békefi Júlia ♦ Benkovics Zoltán ♦ Bódis Rita ♦ Bognár Ramóna ♦ Csudai Tünde ♦ Erdélyi Péter ♦ Göcsei Georgina ♦ Hatoss Gábor ♦ Hegedüs Dorottya Johanna ♦ Kálmánfi Beatrix ♦ Kiss Judit ♦ Kiss Dorottya ♦ Komjáti Krisztina ♦ Lendvai Anna ♦ Nagy Lídia ♦ Opra Dániel ♦ Ormos Orsolya ♦ Oross Mária ♦ Simon Renáta ♦ Szabó Anna ♦ Szabó Borbála ♦ Szekér Julianna ♦ Tompa Loretta ♦ Varga Fanni ♦ Varga Nóra
Osztályfônök: Horváthné Nyikovics Mónika
2. a 12. N Osztályfônök: Horváth Márta
Ábrahám Nóra ♦ Bátfalvi Csilla ♦ Budai Anna Psziché ♦ Fehér Sára ♦ Horváth Orsolya ♦ Horváth Péter ♦ Katona Tibor ♦ Kovacsics Petra Judit ♦ Mikolasek Judit ♦ Nagy Georgina ♦ Nagy Sándor ♦ Oláh József ♦ Pellek Dávid ♦ Somogyi Réka ♦ Szántó Dániel ♦ Varga Mónika ♦ Vas Gréta
Osztályfônök: Fabinyi Ferencné
2. b Osztályfônök: Szerediné Nagy Gellai Márta
98
Bartal Mátyás László ♦ Bilecz Máté ♦ Bombay Máté ♦ Csík Hanna Antónia ♦ Dombi Alicia Johanna ♦ Dombi Krisztián Roland ♦ Fazekas Zsanett ♦ Hatoss Dorka ♦ Hörömpö Márk Gergely ♦ Horváth Áron ♦ Horváth Barbara ♦ Lajkó András ♦ Lőre Krisztina Laura ♦ Nemes Orsolya ♦ Pálfi Elizabet Kiara ♦ Sándor Emese ♦ Takács Regina ♦ Tóth Prépost Péter ♦ Tóth Zsófia ♦ Varga Éva Emese ♦ Veszprémi Jenő Dominik ♦ Zanzi Glória Annabella
Bezdán Noémi ♦ Bors Hunor László ♦ Ciotola Giovanna ♦ Cseszkó Dániel ♦ Fazekas Fanni ♦ Gottwald Előd ♦ Gunther Sára Judit ♦ Jakab Domonkos ♦ Keszeg András László ♦ Kovács Barnabás ♦ Lájer Boglárka ♦ Márton Kinga-Mária ♦ Nagy Orsolya Anna ♦ Németh Kolos ♦ Pintér Gréta ♦ Sátor Abigél ♦ Skaliczky Gergő ♦ Takács Noé Zoltán ♦ Tóth Ábel ♦ Varga Benedek ♦ Vojta Lilia Sára ♦ Völfinger Luca Fanni
Bekő Csenge ♦ Costantini Marco ♦ Csiba Richárd ♦ Csizmazia Máté Rudolf ♦ Csóka Eszter ♦ Déri Barnabás ♦ Dobos Bianka Rita ♦ Gondár Flórián ♦ Horváth Máté ♦ Jámbor Balázs ♦ Kausits Bianka ♦ Keszei Dominik Pál ♦ Magyar Kristóf Ádám ♦ Moscoso Raul Dávid ♦ Nagy Zsombor Attila ♦ Némedi Tóth Imre ♦ Pongrácz Eszter ♦ Remete Róbert ♦ Sándor Előd Attila ♦ Tarbay Júlia ♦ Tóth Áldea Tímea ♦ Tóth Benedek
Antreter Ferenc ♦ Csizmazia Laura ♦ Fábián Mihály József ♦ Horváth Anna Zsófia ♦ Hun Julianna Szilvia ♦ Jakab Dalma ♦ Kovács Bulcsú ♦ Környei Regős Csoma ♦ Kővágó Keve ♦ Lajos Barnabás ♦ Megyesi Ádám ♦ Nagy Raffay Benedek ♦ Orosz Katalin ♦ Ötvös Csaba Zalán ♦ Pintér Borbála ♦ Rozmán Lilla Anna ♦ Szakács Júlia ♦ Szitter Benedek ♦ Szücs Ábel Csombor ♦ Tarbay Zsófia ♦ Tóth Krisztina Adrienn ♦ Thiel Zsófia ♦ Varga Mátyás ♦ Vass Gellért
99
3. a Osztályfônök: Kállainé Bentz Erika
3. b Osztályfônök: Antalné Hatoss Györgyi
4. a Osztályfônök: Gôsyné Magyar Mónika
4. b Osztályfônök: Leitnerné Óvári Csilla
5. a Osztályfônök: Soósné Koppi Ágnes
100
Alpár Fruzsina ♦ Kaszás Ágoston ♦ Nagy Dávid ♦ Németh Borbála ♦ Orosz Anna ♦ Péntek Alíz Eszter ♦ Péter Barnabás ♦ Petrikó Sarolta ♦ Salamon Krisztina ♦ Tóth Dorottya ♦ Vojta Gábor ♦ Wunder Imola Réka ♦ Wunder Olivér
Csóka László Balázs ♦ Dely Rebeka Dóra ♦ Gulyás Panna ♦ Horváth Szabina Sára ♦ Koloszár Kristóf ♦ Lajkó Anna ♦ Mezei Ramóna ♦ Orsós Attila ♦ Pék Máté ♦ Sátor Laura ♦ Somogyi Dalma Éva ♦ Szabó Rita Eszter
Barta Kristóf ♦ Békési Kimberli ♦ Bombay Ádám ♦ Dani Brigitta Roxana ♦ Frank Richárd ♦ Gallyas Márton ♦ Hofbauer Gergely Viktor ♦ Józsa Viktória ♦ Kadocsa Bálint István ♦ Lőre Máté Levente ♦ Mészáros Dorottya ♦ Mészáros Zsófia ♦ Pittner Gergő Árpád ♦ Pintér Ottó Richárd ♦ Popper Polett Beatrix ♦ Rábai Balázs ♦ Ravasz Rebeka Veronika ♦ Stircula Martin Norbert ♦ Szeredi Áron ♦ Takács Barbara Csenge ♦ Thiel Dániel ♦ Tóth Máté Dániel ♦ Zselyi-Oláh Viktória Bejczi Csaba Barnabás ♦ Burján Bence ♦ Erdélyi Katinka ♦ Fehér Zoltán Gellért ♦ Fekete Zoltán ♦ Gallyas Fábián ♦ Gulyás Luca Réka ♦ Horváth Máté Márk ♦ Horváth Szófia ♦ Jakab Soma ♦ Kadocsa Benjamin István ♦ Kiss Júlia Réka ♦ Kriston Emma ♦ Pihokker Judit ♦ Polgárdi Anna ♦ Sabotic Melissa ♦ Szakács Adél ♦ Szalai Zalán Géza ♦ Szalai Dániel ♦ Tóth Dóra ♦ Turóczi Dominik ♦ Varga Vivien Bagó Petra ♦ Barabás Judit ♦ Bombay Barnabás ♦ Chroméj Hajnalka ♦ Csiba Dávid ♦ Csizmazia Richárd ♦ Fábián Hanna ♦ Kósa Ramóna Mercédesz ♦ Kovács Kinga ♦ Lázár Patrik Béla ♦ Lazúr Barnabás ♦ Lazúr Margaréta ♦ Panykó Eszter ♦ Pápay Levente Róbert ♦ Sárközi Dzsenifer Virág ♦ Somogyi Márk Péter ♦ Szikora Vanessza ♦ Varga Dorottya
5. b Osztályfônök: Zilahi-Szabó Imréné
6. a Osztályfônök: Szomor Gáborné
6. b Osztályfônök: Marek Péter
7. b Osztályfônök: Kardos Márta
8. a Osztályfônök: Makó Zsolt
Bárány Botond ♦ Burkus Benjamin ♦ Dombi Richárd ♦ Farkas Tünde Eszter ♦ Futó Dorina ♦ Horváth Botond István ♦ Horváth Patrícia ♦ Janás Gábor ♦ Keszei Fruzsina ♦ Nagy Marcell ♦ Nagy Marietta ♦ Szabó Gergő ♦ Szabó Kristóf Barnabás ♦ Szücs Anna Csenge ♦ Torjai Nóra ♦ Unger Attila Pál ♦ Varga Bálint ♦ Varga Zoltán
Baji Anna ♦ Gunther Ágota Anikó ♦ Hatoss Patrik ♦ Hatvani Lili ♦ Havasi Anna ♦ Horváth Marianna Elza ♦ Kadocsa Levente Gábor ♦ Kiss Alice Rita ♦ Kiss Erik ♦ Kocsis Gellért ♦ Lehel Vanda Laura ♦ Nagy Péter Zoltán ♦ Németh Mónika ♦ Ódor Dalma Anna ♦ Pénzes Xavér ♦ Prépost András ♦ Rózsás Míra ♦ Szalay Kristóf ♦ Szemethy Kristóf ♦ Tóth János Benjamin ♦ Tóth Máté Gábor ♦ Vojta Kitti
Baumgärtner Félix Gábor ♦ Becker Klaudia Anna ♦ Bőhm Anna ♦ Farkas Dániel ♦ Farkas Tamás ♦ Fodor Barnabás ♦ Gasztonyi Szabolcs ♦ Gyenge Vanessza ♦ Heiczinger Eszter ♦ Kiss Dániel ♦ Kiss Ádám ♦ Kósa Hajnalka ♦ Ravasz Róbert ♦ Soós Johanna Ágnes ♦ Szarvas Patrik ♦ Szimeiszter Tamás ♦ Tóth Fábián Patrik ♦ Váczi Attila ♦ Valki Ferenc
Bognár Péter ♦ Bozi Lili ♦ Bozi Zsolt ♦ Burján Gergő ♦ Csapó Noémi ♦ Dobai Vanessza ♦ Frank Martin ♦ Háczky Róbert ♦ Horváth Éva ♦ Kakuk Gabriella Katalin ♦ Kozma Bence ♦ Nagy Csaba ♦ Rábai Péter ♦ Rácz Kristóf Márton ♦ Tóth Enikő ♦ Truhlig Patrik ♦ Vaczula Rebeka ♦ Vaszari Balázs ♦ Vaszari Zsolt ♦ Végh Fanni Mónika
Bodor Ferenc ♦ Chroméj Renáta ♦ Csiza Mátyás ♦ Csizmadia Eszter ♦ Horváth Ádám ♦ Horváth Boldizsár ♦ Kállai Csaba ♦ Kovács Klaudia ♦ Puter Szebasztián ♦ Remete Kitti ♦ Szabó Patrik ♦ Szikora Vivien ♦ Sztojka Ibolya ♦ Vincze Flóra Ágnes
101
7. H Osztályfônök: Szabó György
8. H Osztályfônök: Jakab Gábor
9. H Osztályfônök: Horváth-Hutás Rita
9. N Osztályfônök: Hodossy Ágnes
10. Osztályfônök: Török Zsuzsanna
102
Bányai Blanka ♦ Jakab Zsófia ♦ Horváth Bettina Andrea ♦ Magyar Laura ♦ Markovics Fanni ♦ Moscoso Angelika Inez ♦ Nagy Roland ♦ Orsós Karolina ♦ Peredi Adrienn ♦ Pihokker Dóra ♦ Puskás Sára ♦ Szaksz Blanka Kata ♦ Sztaracsek Máté ♦ Veszprémi Evelin Bartal Virág ♦ Bezdán Szimonetta ♦ Borbély Bettina ♦ Cseszkó Alexandra ♦ Damó Adrienn ♦ Erdei Szilvia ♦ Fehér Kristóf ♦ Fekete Kamilla ♦ Fodróczi Frida ♦ Havasi Júlia ♦ Horváth Csenger Álmos ♦ Horváth Dominik ♦ Jordán Dániel ♦ Kadocsa Dorina ♦ Keller Pál ♦ Keszi Péter ♦ Kiss Olivér ♦ Kovács Boglárka ♦ Nagy Beatrix ♦ Papp Dorina ♦ Pénzes Rebeka ♦ Polgár Barbara ♦ Sándor Adrienn ♦ Simon Orsolya ♦ Szabó Júlia ♦ Szakács Géza ♦ Szalai Gábor ♦ Szemethy Péter ♦ Takács Bence Benegúz ♦ Tengelics Vivien ♦ Tóth Zsófia ♦ Varga Vince Pál ♦ Vidéki Beatrix Lúcia Ács Veronika ♦ Barta Henriett ♦ Bartalos Eszter ♦ Benkovics Annamária ♦ Bognár Kristóf ♦ Dombi Olivér ♦ Erdélyi Franciska ♦ Giczi Balázs ♦ Haszonits Andrea ♦ Horváth Bence ♦ Jakab Anna ♦ Járay Ninetta ♦ Járóka Dalma ♦ Katona Bianka Márta ♦ Kiss Virág ♦ Kránitz Bence ♦ Ladocsi Lilla ♦ Mátrai Dorina Andrea ♦ Menzák Tímea ♦ Mók Dónát ♦ Nyári Ákos ♦ Puskás Mária ♦ Szabolcsi László ♦ Tóth Mercédesz Kitti ♦ Váczi Vivien ♦ Varga Vivien Bedők Gergely ♦ Boros Klaudia Anna ♦ Francia Georgina ♦ Jánoki Andrea ♦ Kalász Kristóf ♦ Márkus Lilla ♦ Megyesi Lilla ♦ Mike Dominika ♦ Mitring Anna ♦ Reider Dóra ♦ Ruff Katalin Zsuzsanna ♦ Sári Karolina Anna ♦ Somogyi Rebeka ♦ Szakacs Rebeka Krisztina ♦ Szalai Viktória ♦ Varga Bianka ♦ Vidéki Márk
11. H Osztályfônök: Lakos Györgyné
11. N Osztályfônök: Mészáros Krisztina
12. Osztályfônök: Lengyel Zsuzsanna
Bodai Klaudia ♦ Budai Fatime ♦ Fajkusz Tamás ♦ Fehér Gábor ♦ Haszonits Barbara ♦ Horváth Péter László ♦ Kalmár Anna ♦ Kaszás-Tóth Cecília ♦ Komjáti Adrienn ♦ Kovács Dóra ♦ Kustos Nikolett ♦ Magyar Mónika ♦ Moscoso Alexander ♦ Németh Hanna ♦ Pittner Petra ♦ Raufi Jamila ♦ Rippert András ♦ Szabó Csilla Petra ♦ Szeli Gábor ♦ Takács Kamilla ♦ Tömböl Eszter ♦ Veszprémi Annamária
Bagó Rebeka ♦ Balogh Mária ♦ Bernáth Diána ♦ Czipf Nikolett ♦ Csonka Zsófia ♦ Dobra Bence Lukács ♦ Fehér Dávid ♦ Fekete Fanni Ilona ♦ Hegedüs Hajnalka ♦ Hérics Dávid ♦ Horváth Eszter Marcella ♦ Horváth Szilvia ♦ Karsai Éva ♦ Katona Boglárka ♦ Keszi Tímea Judit ♦ Kocsis Dominika ♦ Kovács Mária ♦ Nagy Enikő ♦ Németh Ádám ♦ Péter Aletta Ramóna ♦ Rácz Boglárka Márta ♦ Reider Zsófia ♦ Rideg Béla ♦ Stinner Melitta ♦ Szabó Vanda ♦ Szalai Máté ♦ Szeredi Flóra ♦ Sztojka Mária ♦ Tomaskovics Péter Dávid ♦ Zalavári Dóra
Bartal Viktória ♦ Belágyi Hanna ♦ Brugós Vanda ♦ Czumbel Evelin ♦ Fehér Anna ♦ Fekete Márk ♦ Forgács Melinda ♦ Hainer Fanni Réka ♦ Hornung Eszter Katalin ♦ Horváth Zsóka ♦ Jobbágy Frigyes ♦ Jursics Andrea ♦ Kausits Renáta ♦ Kiss Viktória ♦ Kovács Veronika ♦ Lázár Barbara ♦ Márhoffer Réka ♦ Nagy Edina ♦ Nagy Felicián ♦ Nemes Zoltán Adrián ♦ Nerhaft Tünde ♦ Pilikta Dániel ♦ Pintér Petra ♦ Rásó Noémi ♦ Rippert János ♦ Somogyi Gergő Tamás ♦ Szabó Gabriella ♦ Tóth Tábita Georgina ♦ Tóth Zsófia ♦ Varga Nóra ♦ Varga Veronika ♦ Varga Veronika
Bakaity Attila ♦ Bejczi Laura ♦ Bérczes Antal ♦ Bognár Bettina ♦ Bőhm Ferenc ♦ Erdei Zsuzsanna ♦ Erős Márk ♦ Fehér András ♦ Fehér Tamás ♦ Havasi Petra ♦ Jánoki Dorina ♦ Katona Viktor ♦ Kausits Anita ♦ Keszi Katalin ♦ Majlinger Dóra ♦ Módly Márton ♦ Németh Flóra ♦ Pihokker Zsófia ♦ Pulai Sarolta Ilona ♦ Szabó Lilla ♦ Szalánczi Ambrus ♦ Szemethy Kitti ♦ Sztaracsek Boglárka ♦ Tóth Mónika ♦ Varga Viola Veronika 103
„Diákdal“
A Káptalandomb s az õsi bástya még múltján mereng, de jövõbe néz, mert diák-idõnk emlék-palástja lelkünkre száll, ha szívünk nehéz. Szállunk... és jön velünk egy dallam, mint a Duna fölé lobbanó sirály, így óvják a lelkünk szakadatlan imáikkal az orsolyiták.
Gyöngyvirág csoport
2012
Óvodapedagógusok: Takácsné Keszei Emőke, Virágné Bertalan Éva Dajka: Éles Mihályné Anda Bernát ♦ Boczor Botond ♦ Bognár Bianka Csilla ♦ Csehi Philip Zoltán ♦ Csík Róza Julianna ♦ Erős Benedek Ferenc ♦ Fűke Kristóf ♦ Horváth Barna ♦ Jófejű Flóra ♦ Katona Veronka ♦ Kopácsi Péter ♦ Lajkó Tímea ♦ Muzslai Tamás ♦ Műhelyi Balázs ♦ Nagy Ábris ♦ Peredi Luca Szilvia ♦ Preisz Ákos Attila ♦ Sinkó Dóra ♦ Szabó Emese ♦ Szabó Kata Sára ♦ Szarvas Géza Jenő ♦ Thiel Csanád László ♦ Tóth Mihály ♦ Tóth Virág Johanna ♦ Vass Emese ♦ Vitéz Virág
Évszázadok lángoló hitével újítunk már megint követ s rögöt; tudás és e példa útunkon kísérhet: legyünk „mint liliom tövisek között!“
Margaréta csoport
Óvodapedagógusok: Tóth Ferencné Oross Bernadett Dajka: Dombi Orsolya
Antal László ♦ Galló Ákos ♦ Gasztonyi Lehel ♦ Jáky Bendegúz György ♦ Jankó Eszter ♦ Józsa Márk ♦ Katona Ágota ♦ Kovács Illés Paszkál ♦ Kovács Titusz ♦ Lipták Máté ♦ Mészáros Liza ♦ Milanovich Márton ♦ Nagy Panna, Pálfi Bianka Ida ♦ Pataki Anna Klára ♦ Pintér Júlia ♦ Pintér Dorottya ♦ Pintér Tekla Róza ♦ Putz Zsófia ♦ Salamon Dániel ♦ Szücs Ákos ♦ Unger Csenge Mónika ♦ Varga Klára ♦ Visi-Szalai Bendegúz ♦ Willingstorffer Konrád
104
105
1. a
Napraforgó csoport
Óvodapedagógusok: Tompa Ferencné Zadraveczné Jámbor Anett Dajka: Pihokker Gáborné
Óvodapedagógusok: Szabó Zsuzsanna Téringerné Ötvös Éva Dajka: Fütty Csabáné Anda Gellért ♦ Bertleff Kovács Botond ♦ Bilecz Ákos ♦ Czéh Dorottya ♦ Fűke Márton ♦ Homlok Balázs ♦ Horváth Anna Róza ♦ Hörömpő Dávid Bence ♦ Kálmán Jázmin ♦ Keszei Marcell Előd ♦ Kopácsi Lilla Zsófia ♦ Laza-Sátor András ♦ Ondrejó Barnabás ♦ Pápai Regina Stella ♦ Pintér Regina ♦ Seiwert Liza ♦ Smuk Abigél ♦ Szabó Domonkos ♦ Szarvas Péter István ♦ Takács Maya Márta ♦ Tóth Álmos ♦ Varga Réka ♦ Willingstorffer Erik ♦ Zadravecz István ♦ Zámolyi Mira ♦ Zimonyi Bence
106
Alpár Zsófia ♦ Bartossik Bolivár Patrik ♦ Csókás Petra ♦ Dancs Ádám ♦ Gottwald Zalán ♦ Hegyi Lujza ♦ Horváth Norbert Dávid ♦ Kiss Marcell ♦ Ladocsi Dorka Fanni ♦ Lukács Adél ♦ Lukács Anna ♦ Madár Marcell ♦ Muzslai Dávid ♦ Orosz Ágnes ♦ Peredi Anna Júlia ♦ Pongrácz Ágnes Laura ♦ Pongrácz Anna Benedikta ♦ Süle Zita Elza ♦ Szabó Benedek ♦ Szabó Lujza ♦ Vincze Anna
1. b
Nefelejcs csoport
Angyaláti Ábel ♦ Bors Mikolt Viktória ♦ Burkus Veronika ♦ Csóka Lili ♦ Fekete Dzsino Csaba ♦ Gotthard Kata Flóra ♦ Gottwald Gergely ♦ Hoffer Huba ♦ Horváth Eliza Dóra ♦ Józsa Bíborka ♦ Kiss Boglárka ♦ Kolozsvári Gyula ♦ Kovács Annamária ♦ Laza Sátor Attila ♦ Megyesi Viktória ♦ Nagy Emma ♦ Orosz László Botond ♦ Sztanity Róza ♦ Takács Krisztián ♦ Tinka Barnabás ♦ Vincze Zsófia ♦ Visi-Szalai Borbála ♦ Wally Donát ♦ Zámbó Virág Angyal
Osztályfőnök: Leitnerné Óvári Csilla Napközis nevelő: Juhász Orsolya
Osztályfőnök: Szerediné Nagy Gellai Márta Napközis nevelő: Hegedűsné Bankó Mária Bőti Dominik Tamás ♦ Dely Kristóf Tibor ♦ Fórián-Szabó Bernát Zsigmond ♦ Hoffer Bulcsú ♦ Horváth Anna ♦ Keszei Miklós ♦ Kiss Dorka ♦ Kóbor Ádám ♦ Kovács Dóra ♦ Kovács Réka ♦ Kővágó Hanga ♦ Kurucz Alexandra ♦ Mészáros Anna Boglárka ♦ Nagy-Raffay Barnabás ♦ Nádasi Rozália ♦ Pető Kata ♦ Rákosfalvy Lujza Ibolya ♦ Rákosfalvy Zalán Ferenc ♦ Szitter Julianna ♦ Tóth Adél Jolánta ♦ Vass Álmos
107
3. a
2. a
Osztályfőnök: Szakszné Gelesz Erzsébet
Osztályfőnök: Horváthné Nyikovics Mónika Napközis nevelő: Gacs Lászlóné Bezdán Noémi ♦ Bors Hunor László ♦ Cseszkó Dániel ♦ Fazekas Fanni ♦ Gottwald Előd ♦ Gunther Sára Judit ♦ Jakab Domonkos ♦ Keszeg András László ♦ Kovács Barnabás ♦ Lájer Boglárka ♦ Márton Kinga-Mária ♦ Nagy Orsolya Anna ♦ Németh Kolos ♦ Pintér Gréta ♦ Sátor Abigél ♦ Skaliczky Gergő ♦ Takács Noé Zoltán ♦ Tóth Ábel ♦ Varga Benedek ♦ Vojta Lili Sára ♦ Völfinger Luca Fanni
108
Bekő Csenge ♦ Costantini Marco ♦ Csiba Richárd ♦ Csizmazia Máté Rudolf ♦ Csóka Eszter ♦ Déri Barnabás ♦ Dobos Bianka Rita ♦ Gondár Flórián ♦ Horváth Máté ♦ Jámbor Balázs ♦ Kausits Bianka ♦ Keszei Dominik Pál ♦ Lakics Kristóf ♦ Magyar Kristóf Ádám ♦ Moscoso Raul Dávid ♦ Nagy Zsombor Attila ♦ Némedi Tóth Imre ♦ Pongrácz Eszter ♦ Remete Róbert ♦ Sándor Előd Attila ♦ Sulyok Anita ♦ Tarbay Júlia ♦ Tóth Áldea Tímea ♦ Tóth Benedek
3. b
2. b
Bartal Mátyás László ♦ Bilecz Máté ♦ Bombay Máté ♦ Csík Hanna Antónia ♦ Dombi Alicia Johanna ♦ Dombi Krisztián Roland ♦ Fazekas Zsanett ♦ Hatoss Dorka ♦ Horváth Áron ♦ Horváth Barbara ♦ Hörömpő Márk Gergely ♦ Lajkó András ♦ Lőre Krisztina Laura ♦ Nemes Orsolya ♦ Pálfi Elizabet Kiara ♦ Sándor Emese ♦ Takács Regina ♦ Tóth Prépost Péter ♦ Varga Éva Emese ♦ Veszprémi Jenő Dominik ♦ Vida Zsófi ♦ Zanzi Glória Annabella
Osztályfőnök: Fabinyi Ferencné
Osztályfőnök: Gősyné Magyar Mónika Napközis nevelő: Horváth Rita Antreter Ferenc ♦ Csizmazia Laura ♦ Fábián Mihály József ♦ Horváth Anna Zsófia ♦ Hun Julianna Szilvia ♦ Jakab Dalma ♦ Kovács Bulcsú ♦ Környei Regős Csoma ♦ Kővágó Keve ♦ Lajos Barnabás ♦ Megyesi Ádám ♦ Nagy Raffay Benedek ♦ Orosz Katalin ♦ Ötvös Csaba ♦ Zalán ♦ Pintér Borbála ♦ Rozmán Lilla Anna ♦ Szakács Júlia ♦ Szitter Benedek ♦ Szücs Ábel Csombor ♦ Tarbay Zsófia ♦ Thiel Zsófia ♦ Varga Mátyás ♦ Vass Gellért
109
5. a
4. a
Osztályfőnök: Kállainé Bentz Erika Napközis nevelő: Horváth Rita
Barta Kristóf ♦ Békési Kimberli ♦ Bombay Ádám ♦ Dani Brigitta Roxana ♦ Frank Richárd ♦ Halasi Barbara ♦ Hofbauer Gergely Viktor ♦ Horváth Réka ♦ Járóka Luca ♦ Józsa Viktória ♦ Kadocsa Bálint István ♦ Kettinger Dalma ♦ Mészáros Dorottya ♦ Mészáros Zsófia ♦ Peredi Petra ♦ Pintér Ottó Richárd ♦ Pittner Gergő Árpád ♦ Popper Polett Beatrix ♦ Rábai Balázs ♦ Ravasz Rebeka Veronika ♦ Stircula Martin Norbert ♦ Szeredi Áron ♦ Szalai Filoména Laura ♦ Thiel Dániel ♦ Tóth Máté Dániel ♦ Zselyi-Oláh Viktória
Csóka László Balázs ♦ Dely Rebeka Dóra ♦ Gulyás Panna ♦ Horváth Szabina Sára ♦ Koloszár Kristóf ♦ Lajkó Anna ♦ Mezei Ramóna ♦ Nádasi Léna Júlia ♦ Orsós Attila ♦ Pék Máté ♦ Sátor Laura ♦ Somogyi Dalma Éva ♦ Szabó Rita Eszter ♦ Ternyák Zsófia
110
5. b
4. b
Alpár Fruzsina ♦ Illés Flóra ♦ Kaszás Ágoston ♦ Nagy Dávid ♦ Németh Borbála ♦ Orosz Anna ♦ Péntek Alíz Eszter ♦ Péter Barnabás ♦ Petrikó Sarolta ♦ Salamon Krisztina ♦ Vida Fanni ♦ Vojta Gábor ♦ Wunder Imola Réka ♦ Wunder Olivér
Osztályfőnök: Antalné Hatoss Györgyi
Osztályfőnök: Matondu Diambu Péter
Osztályfőnök: Makó Zsolt Bejczi Csaba Barnabás ♦ Burján Apollónia ♦ Burján Bence ♦ Csonka András ♦ Erdélyi Katinka ♦ Fehér Zoltán Gellért ♦ Fekete Zoltán ♦ Gulyás Luca Réka ♦ Horváth Máté Márk ♦ Horváth Szófia ♦ Jakab Soma ♦ Kadocsa Benjamin István ♦ Kiss Júlia Réka ♦ Kovács Kolos ♦ Kriston Emma ♦ Neuperger Dominika Csenge ♦ Pihokker Judit ♦ Polgárdi Anna ♦ Sabotic Melissa ♦ Sulyok Eszter Anna ♦ Szakács Adél ♦ Szalai Dániel ♦ Szalai Zalán Géza ♦ Tamási Laura ♦ Tóth Dóra ♦ Varga Evelin ♦ Varga Vivien
111
7. a
6. a
Osztályfőnök: Soósné Koppi Ágnes
Osztályfőnök: Zilahi-Szabó Iméné Bárány Botond ♦ Burkus Benjamin ♦ Dombi Richárd ♦ Drázsnyák Zsófia ♦ Farkas Tünde Eszter ♦ Futó Dorina ♦ Horváth Botond István ♦ Horváth Patrícia ♦ Janás Gábor ♦ Keszei Fruzsina ♦ Nagy Marcell ♦ Nagy Marietta ♦ Szabó Kristóf Barnabás ♦ Szücs Anna Csenge ♦ Torjai Nóra Judit ♦ Tóth Ábel Botond ♦ Unger Attila Pál ♦ Varga Bálint ♦ Varga Zoltán ♦ Váradi Rebeka
112
Bangha Barbara Brigitta ♦ Farkas Dániel ♦ Fodor Barnabás ♦ Gasztonyi Szabolcs ♦ Jagadics Eszter ♦ Kadocsa Levente Gábor ♦ Kecskés Balázs ♦ Kiss Alice Rita ♦ Kiss Erik ♦ Komjáti Anna ♦ Kósa Hajnalka ♦ Nagy Péter Zoltán ♦ Ódor Dalma Anna ♦ Pénzes Xavér ♦ Prépost András ♦ Ravasz Róbert ♦ Soós Johanna Ágnes ♦ Szimeiszter Tamás ♦ Tóth János Benjámin ♦ Tóth Máté Gábor ♦ Tóth Bianka Gina ♦ Váczi Attila
8. a
6. b
Bagó Petra ♦ Bombay Barnabás ♦ Chroméj Hajnalka ♦ Csiba Dávid ♦ Csizmazia Richárd ♦ Fábián Hanna ♦ Gunyhó Krisztofer ♦ Kósa Ramóna Mercédesz ♦ Kovács Kinga ♦ Lázár Patrik Béla ♦ Lazúr Barnabás ♦ Lazúr Margaréta ♦ Panykó Eszter ♦ Pápay Levente Róbert ♦ Sárközi Dzsenifer Virág ♦ Somogyi Márk Péter ♦ Soós Mária ♦ Székelyi Klaudia ♦ Szikora Vanessza ♦ Varga Dorottya
Osztályfőnök: Szomor Gáborné
Osztályfőnök: Kardos Márta Bognár Péter ♦ Bozi Lili ♦ Bozi Zsolt ♦ Burján Gergő ♦ Csapó Noémi ♦ Dobai Vanessza ♦ Frank Martin ♦ Háczky Róbert ♦ Horváth Éva ♦ Kakuk Gabriella Katalin ♦ Kozma Bence ♦ Nagy Csaba ♦ Rábai Péter ♦ Rácz Kristóf Márton ♦ Tóth Enikő ♦ Truhlig Patrik ♦ Vaczula Rebeka ♦ Vaszari Balázs ♦ Vaszari Zsolt ♦ Végh Fanni Mónika ♦ Zakár Róbert
113
9. H
7. H
Osztályfőnök: Marek Péter
Osztályfőnök: Szabó György Bányai Blanka ♦ Jakab Zsófia ♦ Horváth Bettina Andrea ♦ Magyar Laura ♦ Markovics Fanni ♦ Moscoso Angelika Inez ♦ Nagy Roland ♦ Orsós Karolina ♦ Peredi Adrienn ♦ Pihokker Dóra ♦ Puskás Sára ♦ Szaksz Blanka Kata ♦ Sztaracsek Máté ♦ Veszprémi Evelin
114
Bartal Virág ♦ Bezdán Szimonetta ♦ Borbély Bettina ♦ Cseszkó Alexandra ♦ Damó Adrienn ♦ Erdei Szilvia ♦ Fehér Kristóf ♦ Fekete Kamilla ♦ Fodróczi Frida ♦ Havasi Júlia ♦ Horváth Dominik ♦ Jordán Dániel ♦ Kadocsa Dorina ♦ Kálóczi Dávid ♦ Keller Pál ♦ Keszi Péter ♦ Kiss Olivér ♦ Kovács Boglárka ♦ Magyarósi Adél Ivett ♦ Majlinger Rita ♦ Márfi Anna ♦ Márfi Kata ♦ Nagy Beatrix ♦ Papp Dorina ♦ Pénzes Rebeka ♦ Simon Orsolya ♦ Szabó Júlia ♦ Szakács Géza ♦ Szalai Gábor ♦ Szemethy Péter ♦ Szikora Vivien ♦ Takács Bence Benegúz ♦ Tengelics Vivien ♦ Varga Vince Pál ♦ Vidéki Beatrix Lúcia
10. H
8. H
Baumgärtner Félix ♦ Becker Klaudia Anna ♦ Bőhm Anna Berta ♦ Farkas Tamás ♦ Gyenge Vanessza ♦ Hatoss Patrik ♦ Havasi Anna ♦ Heiczinger Eszter ♦ Horváth Marianna Elza ♦ Kiss Ádám ♦ Kiss Dániel ♦ Laki Laura Éva ♦ Lehel Vanda Laura ♦ Németh Mónika ♦ Perger Patrícia ♦ Pihokker Sára ♦ Rózsás Mira ♦ Szarvas Patrik ♦ Szemethy Kristóf ♦ Valki Ferenc Zalán ♦ Varga Áron Frigyes ♦ Vojta Kitti
Osztályfőnök: Jakab Gábor
Osztályfőnök: Horváth-Hutás Rita Ács Veronika ♦ Barta Henriett ♦ Bartalos Eszter ♦ Benkovics Annamária ♦ Bognár Kristóf ♦ Dombi Olivér ♦ Erdélyi Franciska ♦ Giczi Balázs ♦ Haszonits Andrea ♦ Horváth Bence ♦ Jakab Anna ♦ Járay Ninetta ♦ Járóka Dalma ♦ Katona Bianka Márta ♦ Kiss Virág ♦ Kránitz Bence ♦ Ladocsi Lilla ♦ Mátrai Dorina Andrea ♦ Menzák Tímea ♦ Mók Dónát ♦ Nyári Ákos ♦ Puskás Mária ♦ Szabolcsi László ♦ Tóth Mercédesz Kitti ♦ Váczi Vivien ♦ Varga Vivien
115
12. N
10. N
Osztályfőnök: Hodossy Ágnes
Osztályfőnök: Hofer Eszter Bakaity Attila ♦ Bejczi Laura ♦ Bérczes Antal ♦ Bognár Bettina ♦ Bőhm Ferenc ♦ Erdei Zsuzsanna ♦ Erős Márk ♦ Fehér András ♦ Fehér Tamás ♦ Jánoki Dorina ♦ Katona Viktor ♦ Kausits Anita ♦ Keszi Katalin ♦ Majlinger Dóra ♦ Módly Márton ♦ Németh Flóra ♦ Pihokker Zsófia ♦ Pulai Sarolta Ilona ♦ Szabó Lilla ♦ Szalánczi Ambrus ♦ Szemethy Kitti ♦ Sztaracsek Boglárka ♦ Tóth Mónika ♦ Varga Viola Veronika
116
Bagó Rebeka ♦ Balogh Mária ♦ Bernáth Diána ♦ Czipf Nikolett ♦ Csonka Zsófia ♦ Dobra Bence Lukács ♦ Fehér Dávid ♦ Fekete Fanni Ilona ♦ Hegedüs Hajnalka ♦ Hérics Dávid ♦ Horváth Eszter Marcella ♦ Horváth Szilvia ♦ Karsai Éva ♦ Keszi Tímea Judit ♦ Kocsis Dominika ♦ Kovács Mária ♦ Nagy Enikő ♦ Németh Ádám ♦ Péter Aletta Ramóna ♦ Rácz Boglárka Márta ♦ Reider Zsófia Zsaklin ♦ Rideg Béla ♦ Stinner Melitta ♦ Szabó Vanda ♦ Szalai Máté ♦ Szeredi Flóra ♦ Sztojka Mária ♦ Tomaskovics Péter Dávid ♦ Zalavári Dóra ♦ Macarena Fermanda Flores Sepulveda
12. H
11.
Bedők Gergely ♦ Boros Klaudia Anna ♦ Francia Georgina ♦ Jánoki Andrea ♦ Kalász Kristóf ♦ Márkus Lilla ♦ Megyesi Lilla ♦ Mendel Ákos ♦ Mike Dominika ♦ Mitring Anna ♦ Reider Dóra ♦ Ruff Katalin Zsuzsanna ♦ Sári Karolina Anna ♦ Somogyi Rebeka ♦ Szalai Viktória ♦ Varga Bianka ♦ Vidéki Márk
Osztályfőnök: Mészáros Krisztina
Osztályfőnök: Lakos Györgyné Bodai Klaudia ♦ Fajkusz Tamás ♦ Fehér Gábor ♦ Haszonits Barbara ♦ Horváth Péter László ♦ Kalmár Anna ♦ Kaszás-Tóth Cecília ♦ Komjáti Adrienn ♦ Kovács Dóra ♦ Kustos Nikolett ♦ Magyar Mónika ♦ Moscoso Alexander ♦ Németh Hanna ♦ Pittner Petra ♦ Raufi Jamila ♦ Rippert András ♦ Szabó Csilla Petra ♦ Szeli Gábor ♦ Takács Kamilla ♦ Tömböl Eszter ♦ Veszprémi Annamária
A csoport- és osztályképeket Tóth Tibor készítette. Köszönjük!
117
12. N
12. H
Ballagó osztályaink 2010
Osztályfônök: Horváth Márta Ábrahám Nóra ♦ Bátfalvi Csilla ♦ Budai Anna Psziché ♦ Fehér Sára ♦ Horváth Orsolya ♦ Horváth Péter ♦ Katona Tibor ♦ Kovacsics Petra Judit ♦ Mikolasek Judit ♦ Nagy Georgina ♦ Nagy Sándor ♦ Oláh József ♦ Pellek Dávid ♦ Somogyi Réka ♦ Szántó Dániel ♦ Varga Mónika ♦ Vas Gréta
118
Osztályfônök: Szabó György Alasztics Ilona ♦ Bakaity Alíz ♦ Bartalos Roland ♦ Békefi Júlia ♦ Benkovics Zoltán ♦ Bódis Rita ♦ Bognár Ramóna ♦ Csudai Tünde ♦ Erdélyi Péter ♦ Göcsei Georgina ♦ Hatoss Gábor ♦ Hegedüs Dorottya Johanna ♦ Kálmánfi Beatrix ♦ Kiss Judit ♦ Kiss Dorottya ♦ Komjáti Krisztina ♦ Lendvai Anna ♦ Nagy Lídia ♦ Opra Dániel ♦ Ormos Orsolya ♦ Oross Mária ♦ Simon Renáta ♦ Szabó Anna ♦ Szabó Borbála ♦ Szekér Julianna ♦ Tompa Loretta ♦ Varga Fanni ♦ Varga Nóra
119
12.
Ballagó osztályunk 2011
Osztályfônök: Lengyel Zsuzsanna Bartal Viktória ♦ Belágyi Hanna ♦ Brugós Vanda ♦ Czumbel Evelin ♦ Fehér Anna ♦ Fekete Márk ♦ Forgács Melinda ♦ Hainer Fanni Réka ♦ Hornung Eszter Katalin ♦ Horváth Zsóka ♦ Jobbágy Frigyes ♦ Jursics Andrea ♦ Kausits Renáta ♦ Kiss Viktória ♦ Kovács Veronika ♦ Lázár Barbara ♦ Márhoffer Réka ♦ Nagy Edina ♦ Nagy Felicián ♦ Nemes Zoltán Adrián ♦ Nerhaft Tünde ♦ Pilikta Dániel ♦ Pintér Petra ♦ Rásó Noémi ♦ Rippert János ♦ Somogyi Gergő Tamás ♦ Szabó Gabriella ♦ Tóth Tábita Georgina ♦ Tóth Zsófia ♦ Varga Nóra ♦ Varga Veronika ♦ Varga Veronika
120
