Premier Jacques Offenbach
HOFFMANN MESÉI opera három felvonásban elő és utójátékkal, két részben, magyar nyelven Szövegkönyv: Jules Barbier Fordította: Innocent Vincze Ernő Rendező: HALASI IMRE Jászai-díjas
VERMES TÍMEA / EPERJESI ERIKA; SERES ILDIKÓ / LÁZIN BEATRIX; KERTÉSZ MARCELLA /HERCZENIK ANNA; RADNAI ERIKA; MESTER VIKTÓRIA / TÓTH JUDIT; MOLNÁR ANNA / ORTH ÉVA; VADÁSZ ZSOLT / XAVIER RIVADANEIRA / URBÁN-NAGY RÓBERT; DOMOSZLAI SÁNDOR / TURPINSZKY BÉLA; BONCSÉR GERGELY; KINCSES KÁROLY / MOLNÁR ERIK; IRLANDA GERGELY; ROZSOS ISTVÁN; TURPINSZKY BÉLA; SÁNDOR ÁRPÁD/GÁBOR GÉZA; KOLOZSI BALÁZS; DEMETER SÁNDOR
A premier időpontja 2007. január 26., péntek 19 óra - Nagyszínház A Hoffmann meséi fotózásának időpontja: 2007. január 23. (kedd) 19 óra és január 24. (szerda) 19 óra Interjúk egyeztetése, információk: Balogh Csilla 06/20/4217054 e-mail:
[email protected] A Miskolci Nemzeti Színház társulata és vezetősége nevében: Balogh Csilla kommunikációs vezető
Háttéranyagok: szabadon felhasználhatók • • • •
Röviden a Hoffmann meséiről Felvonásról felvonásra Két élet, egy mű Színházi Esték a Miskolci Nemezi Színház lapja további érdekességek: www.mnsz.eu Színházi Esték megjelenik január 26-án
Röviden a Hoffmann meséiről A Hoffmann meséi Jacques Offenbach utolsó színpadi műve, melynek 1881-es párizsi bemutatóját a zeneszerző már nem élte meg. Szövegkönyvét Jules Barbier írta a fantasztikus, bizarr történeteiről elhíresült E. T. A. Hoffmann elbeszéléseit felhasználva, sőt az operában magát Hoffmannt is szerepelteti. Egy berlini kocsmába, ahol a diáksereg már javában mulat, betoppan Hoffmann, a költő. Borús kedvében van, mert a szomszédos színházban a Don Juant adják, és a főhősnő, Stella fájó emlékeket ébreszt benne. Hoffmann aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve belekezd szerelmi kalandjainak elbeszélésébe: előbb Olympia, majd Giulietta, végül Antonia történetét osztja meg hallgatóságával. Amikor befejezi három szerelmének szomorú történetét, a kocsmáros Stella sikerének hírét hozza. Az ünnepelt primadonna meg is érkezik, de ekkor Hoffmann italoktól elnehezülve már a földön alszik...
Felvonásról felvonásra Első felvonás Az előjáték Stella, az énekesnő találkára hívja Hoffmannt, a költőt. A levelét azonban megszerzi Hoffmann régi ellensége, Lindorf tanácsos. Lindorf terve, hogy Luther pincéjében leitatja Hoffmannt, és Stella – meglátva a részeg diákot – , kiábrándul belőle. Megérkezik a költő a kocsmába, és barátai unszolására borozás mellett szerelmeiről mesél. Történetei megelevenednek. Hoffmann először egy élethű baba-gépezetbe, Olympiába bolondul bele, akit Spalanzani és Coppélius alkotott. A két tudós ezermester azon vitázik, kié az alkotás dicsősége. Spalanzani eladja Coppéliusnak a babát, de a pénzt kiutaló bank már régen csődbe ment. Közben Spalanzani házában bál van, és Hoffmann nem hisz barátjának, Miklósnak, hogy a szépséges hölgy csak egy bábu. A becsapott Coppélius dühében összetöri a babát. Hoffmann ekkor döbben rá: nem egy hús-vér leányba volt szerelmes. Második felvonás Hoffmann másik szerelme egy velencei kurtizán, Giulietta. A lány Dappertutto befolyása alatt áll – ő is, akárcsak Coppelius, a gonosz Lindorf egyik megjelenési formája. Giulietta megszerzi szerelmeinek tükörképét Dappertutto számára, hogy lelkük a gonosz varázslóé legyen. Kis híján így jár Hoffmann is. A nő addig intrikál, amíg egymásra uszítja a költőt és Schlemilt, akinek az árnyékát Guiletta már korábban ellopta Dappertuttónak. Hoffmann leszúrja vetélytársát, de Giulietta egy harmadik férfival szökik el. Ismét a barát segít: Miklós menti meg a csalódott költőt a közeledő őrség elől. Harmadik felvonás Hoffmann Antóniába, a tehetséges, de tüdőbajos énekesnőbe szerelmes. A leányt
eltiltották hivatásától, mindentől óvja őt apja, Crespel, és kéri őt párja, Hoffmann is: kímélje magát, hogy egymáséi lehessenek. A gonosz orvos, Miracle doktor ravasz praktikákkal mégis éneklésre készteti Antóniát. Crespel tehetetlen, és a szobába berontó Hoffmann zokogva borul halott kedvesére. Utójáték Ismét Luther pincéjében vagyunk. A szomorú történetekre újabb kancsó borokat hozatnak az ifjak. Az elbeszélések befejeztével pedig mély, részeg álomba merül a költő. Így amikor Stella a levélben írtak szerint eljön érte, hiába próbálja felébreszteni szerelmét. Az énekesnő – csalódva a költőben – a diadalmaskodó, ravasz és józan Lindorf karján távozik.
Két élet, egy mű E. T. A. Hoffmann és Jacques Offenbach Igazi művészfigura volt az 1776-ban született Hoffmann – zseniálisan tehetséges és sokoldalú, szertelen és elszántan szorgalmas –, aki azonban még hivatalnokoskodni volt kénytelen, hogy megélhetését biztosítsa. Nem csak író Egészen a kormánytanácsosságig vitte, ám inkább zeneszerző kívánt lenni, és a mércét magasra tette: ezt jelzi nevében az Amadeus, amelyet a keresztségben kapott Ernst Theodor mellett szereplő Wilhelm helyett vett fel a példaképnek tartott Mozart tiszteletére, akinek Don Juanjáért rajongott. Daljátékokat, misét, zenei tárgyú recenziókat írt, többek között Beethoven V. szimfóniájáról; karmesterként, rendezőként, díszlettervezőként és -festőként is dolgozott, irodalmi, zenei társaságokat alapított, emellett rajzolt és festett. Csak harmad(negyed?)sorban tartotta magát írónak – 33 éves, amikor első novellaremeke, a Gluck lovag megjelent, és még egy jó évtized adatott meg számára, hogy a német romantika nagyhatású műveit – Az arany virágcserép, a Scuderi kisasszony, A kis Zaches, a Murr kandúr életszemlélete – megírja. 40 éves, amikor Undine című operáját bemutatták. Közben pedig megszállott színházi emberként társulatokhoz szerződött, Shakespeare-, Calderon- és Kleist-darabokat rendezett. Élete során bejárta egész Poroszországot: a keleti tartomány fővárosában, Köngisbergben (ma Kalinyingrád, Oroszország) született 1776-ban, az ottani egyetemre járt, de Kant óráit nem látogatta. A végzett jogászt Posenbe (ma Poznan, Lengyelország) helyezték, ahol a város tisztjeiről készült gúnyrajzai miatt egy sivár lengyel kisvárosba, Plockban száműzték. Közben megházasodott. Egy befolyásos barát segítségével Kelet-Poroszország nagyvárosába, Varsóba helyezték. Megszületett a kislánya, aki kétévesen meghalt. A napóleoni háborúk kora ez. A Varsót elfoglaló franciák elől Berlinbe ment, nyomorúságos körülmények között élt, majd színtársulatokkal Lipcsében, Drezdában dolgozott. Aztán ismét a főváros következett, ahol a társaság kedvence lett. Erejét emésztő lázas életet élt, újra és újra konfliktusba került a hivatalosságokkal. Ágynak esett, és a gerincsorvadás az egész testét megbénította. 1822 tavaszán 46 évesen hunyt el. Életműve hatással volt Wagnerre éppúgy, mint később Kafkára. Varázslatos meséi
ihletették Delibes Coppélia és Csajkovszkij Diótörő című balettjét. És az ő életét és történeteit zenésítette meg Offenbach a Hoffmann meséi című operájában. De mielőtt a zeneműről szólnánk, lássuk a másik német, Jacob – később Jacques-ra franciásított és a párizsi operett atyjaként emlegetett – Offenbach élettörténetét.
A zeneszerző 1819. június 20-án született Kölnben, a helyi zsidó hitközség kántorának fiaként. Apja Párizsba vitte, hogy zenét tanulasson a rendkívül tehetséges kis Jacob. 1833-ban a Conservatoire-on gordonkázni tanult és magán zeneszerzés-órákat vett. Eleinte a nagyhírű Opéra-Comique csellistájaként dolgozott, és hamar a párizsi szalonok érdekes és kedvelt figurájaként tartották számon az alacsony és csúnya, de annál tehetségesebb emberkét. Színházi vállalkozásba kezdett: saját társulatot szervezett, és ő lett a Bouffes-Parisiens igazgatója. Első és rendkívüli sikerét az Orphée aux enfer vagyis az Orfeusz az alvilágban című vígoperával aratta 1858-ban. Ez a mű lett az operettek prototípusa, és ez alapozta meg a mester hírnevét és vagyonát. Rendkívül hajszolt életet élt, elképesztő tempóban dolgozott, körülötte népes családja zsibongott, naponta fogadta vendégeit, és színházat igazgatott. A 60-as évektől köszvény gyötörte. 1864 elejétől 1867 elejéig komponálta a Szép Helénát, A Kékszakállt, A gerlodsteini nagyhercegnőt, A párizsi életet, és még tizenegy operettet, revüt, vígoperát… 1873-75-ig a Théatre de la Gaîté igazgatójaként működött, de ez a vállalkozása csődbe jutott. Hogy a válságból kilábaljon, Amerikában utazott, ám az 1876-os körút nem hozott kellő sikert és pénzt. Ettől kezdve csak zeneszerzéssel foglalkozott. Régi tervének megvalósításához fogott hozzá élete végén: 102. és egyben utolsó színpadi kompozícióját, egyetlen operáját, a Hoffmann meséit már súlyos betegen komponálta.
Az opera Jules Barbier és Michel Carré Hoffmann meséi című „fantasztikus drámáját” 1851-ben mutatta be a párizsi Odéon. Offenbach látta a darabot, de az hosszú és bonyolult történet, amíg a dráma alapján az opera komponálásába belefogott. A librettó végső változatát készítő Carré felhasználta Hoffmann-nak a berlini Szerapiontestvérek elnevezésű körről írott művét. A kör névadója egy remete volt, aki a IV. századi Egyiptomban élt és mártírhalált halt Szent Szerapionnak képzelte magát; a tagok ennek szellemében a valóság és az illúzió viszonyáról „szóló” csavaros és fantasztikus történetekkel szórakozatták egymást, akárcsak az opera Hoffmannja. Az első felvonás babájának, Olymipának a meséje az igazi Hoffmann Homokember című novellája alapján született, Gulietta szerelmét és hűtlenségét a Mese az elveszett tükörképről című elbeszélés ihlette, míg a beteg Antonia alakja a Szerapion-testvérek sorozat Krespel tanácsos című darabja alapján született. Offenbach 1876-ban kezdett terve megvalósításához. Művét azonban már nem tudta
befejezni, 1880 hunyt el Párizsban. Offenbach fia Bizet Carmenjének bécsi, standarddá lett változatának komponistáját, bizonyos Ernest Guiraud-t kérte fel, hogy készítse el a partitúra előadásra alkalmas formáját. A Hoffmann meséit 1881-ben mutatták be a párizsi Opéra-Comique-ban. Az opera előadás-történetét ekkortól fogva nem csupán sikerek jelzik, hanem a szerző által be nem fejezett, másként fogalmazva: „nyitva” maradt mű folytonos újragondolásának szükségessége. Az 1881-es változat ugyanis az operának csupán az egyik lehetséges verziója. S hogy Miskolcon melyik kerül színre? Olvassák el, mint mond erről a rendező, Halasi Imre. Kornya István
Színházi Esték Színházi Esték A Miskolci Nemzeti Színház lapja A legújabb szám megjelenik: 2007. január 26-án, a Hoffmann meséi premierjére. A tartalomból: A tartalomból: Hoffmann meséi: Halasi Imre rendező * A vihar kapujában: Müller Péter író, Csiszár Imre rendező, Szakács Györgyi díszlettervező * 1956 - a forradalom következményei a miskolci Nemzetiben * Közelítő: feLugossy László * Képek, érdekességek, hírek a színház életéből A Színházi Esték megjelenik minden nagyszínházi premierre. Megvásárolható a színház jegyirodájában, valamint előadások előtt és a szünetekben.
Színlap JACQUES OFFENBACH HOFFMANN MESÉI OPERA HÁROM FELVONÁSBAN ELŐ ÉS UTÓJÁTÉKKAL, KÉT RÉSZBEN, MAGYAR NYELVEN SZÖVEGKÖNYV: JULES BARBIER FORDÍTOTTA: INNOCENT VINCZE ERNŐ OLYMPIA VERMES TÍMEA EPERJESI ERIKA GIULIETTA SERES ILDIKÓ LÁZIN BEATRIX
ANTONIA HERCZENIK ANNA KERTÉSZ MARCELLA STELLA RADNAI ERIKA MIKLÓS MESTER VIKTÓRIA TÓTH JUDIT ANTONIA ANYJA MOLNÁR ANNA ORTH ÉVA HOFFMANN VADÁSZ ZSOLT XAVIER RIVADANEIRA URBÁN-NAGY RÓBERT SPALANZANI DOMOSZLAI SÁNDOR TURPINSZKY BÉLA NATHANAEL BONCSÉR GERGELY CRESPEL KINCSES KÁROLY MOLNÁR ERIK LUTHER IRLANDA GERGELY ANDRÉS / COCHENILLE / PITTICHINACCIO / FERENC ROZSOS ISTVÁN KIVÁLÓ MŰVÉSZ TURPINSZKY BÉLA LINDORF / COPPÉLIUS / DAPPERTUTTO / MIRACLE SÁNDOR ÁRPÁD GÁBOR GÉZA HERMANN KOLOZSI BALÁZS SCHLEMIL DEMETER SÁNDOR
KÖZREMŰKÖDIK A MISKOLC NEMZETI SZÍNHÁZ ZENEKARA, ÉNEKKARA ÉS KIJELÖLT TÁNCKARA ZENEI VEZETŐ: VÁRADI KATALIN DÍSZLET: ZEKE EDIT JELMEZ: LACZÓ HENRIETTA KARIGAZGATÓ: REGŐS ZSOLT KORREPETITOROK: VARGA ZSUZSANNA, BÓDI TAMÁS, CSERMELY ZSUZSANNA MOZGÁS: LAVRO-GYENES ILDIKÓ SZÍNPADMESTER: FARKAS GÁBOR ÜGYELŐ: FÜSTI MOLNÁR ÁGOTA, OREHOVSZKY ZSÓFIA SÚGÓ: HORTI ZSUZSA RENDEZŐASSZISZTENS: RADNAI ERIKA VEZÉNYEL: VÁRADI KATALIN ÉS PHILIPPE DE CHALENDAR RENDEZŐ: HALASI IMRE JÁSZAI-DÍJAS BEMUTATÓ 2007. JANUÁR 26. NAGYSZÍNHÁZ VÉGE
