Powell Riveri Ballada

S o p r o n , 1956 - V a n c o u v e r - P o w e l l R iv e r - F ie ld , 1957 3. RÉSZ A n d r é B él a

Vége lett a Powell-River-i tartózkodásomnak. Itt mindenki úgy élt, mintha a főiskolán tanulnánk, kollégiumunk a Company1 telepe, programunk az angol­ tanulás, sok-sok előadás, diákköri választás, politikusok látogatása. Kényelmes faházakban, kétszemélyes szobákban éltünk, a telep konyháját magunk üzemel­ tettük, magyaros ízekkel főztünk, ebben tapasztalt magyarok vezetésével, ma­ gyarok munkájával. A tábor kerítése a tengeröbölre nézett, annak túlsó oldalán a gyár, melynek kéményeiből jellegzetes szagú füst szállt telepünk felé, s ez az illat is felejthe­ tetlenné tette a tábor levegőjét. Előttünk a Csendes-óceán, hátunk mögött he­ gyes, dombos, erdős táj, ahol izgalommal figyeltük egy-egy fekete medve moz­ gását. Az új hazában első lakhelyünk, ahonnan a nyári munkára utaztunk, s aho­ vá annak befejezése után visszatértünk - Powell River volt. Találtam egy diákverset - írójára már nem emlékezem -, ezt tekintse az ol­ vasó rímes helyzetképnek, ez jól jellemzi az ottani hangulatot. A vers formáját Faludy György Villon fordításai adták meg. Faludy fordításai nagy hatással vol­ tak ránk. Azért, mert ezeket első ausztriai lágeres éjszakáinkon hallottuk. Faludy kiszabadult rabtársai szavalták, s mi a verseket nappal szorgalmasan lejegyeztük. A korabeli leírt versek ma is megvannak, s az azóta megjelent verseskötettel összehasonlítva, alig kellett javítani, oly jól tudták az egykori társak. (F. Villon balladái Faludy György átköltésében. Magyar Világ Kiadó, 1988.) Powell Riveri Ballada Hogyan álmodik az ember szép lányról és volt hazát míg felette a szoba legét Company szag hatja át. Forog, pörög az ágyában, mit sem tud a világról, de a legszebb pillanatban egyszerre csak duda szól... Oh irgalom anyja, ne hagyj el! Reggelizni - reggelezni, nincs már csak egy pillanat Kapkodásban alig van meg a kellő ruhadarab Rohan szegény, lába alatt szúrós kavics messze fut, S becsukják orra előtt kajáspolcnál a kaput! Oh...

1Company: gyár, társaság. Nálunk Powell River Company (papírgyár) 170

Kapja hát a könyvek halmát így élte már öt hetét S kívánja a jó pokolba dr. Lucas2 ötletét. Megint alig ért szóból, hisz csak angol gagyogás, Amit kíván, fénnyé válna, lenne akkor ragyogás. Oh... Az osztályban benn a teacher3, késett ép, egy minutát Egész lényét a remegés, „I am sorry”4 hatja át. Suttogva a leckét kéri, de nem nyeri meg a pört, Felhangzik az átkos szólam: no talking and please home work5! Oh... Szünetben piheg a hírnök, gyűljön fényre ki a had Látogatónk érkezett, most több a gyűlés, mint a nap. Ezt hallgatni, azt hallgatni, így lesz jó a vélemény, Szegény student6 azt sem tudja, néha napján él-e még? Oh... Ez most fontos, nagyon fontos, közénk jött egy miniszter Mért nem vagyok flüchtling7 helyett közönséges fíliszter8? Fel is áll az emelvényre három zászló ékíti, Halászati miniszter és harcsa bajsza sincs neki... Oh... Azután már itt az ebéd, minden napnak vigasza Tizedszerre, századszorra együttlétünk grimbusza. Lökdösődnek, tolakodnak a tanári gyerekek Jelentkezzék, ki látott már ilyen szemteleneket! Oh... Ebéd után még egy óra. Jó ez a kis pihenés Tanár fáradt, diák fáradt, mit tanulnak, oly kevés. Utána meg véradásra hosszú sorba beállunk Majd intim helyre vonulunk, s székletpróbára várunk! Oh... Délutánnak legszebb éke firma-balek háború 2 dr. Lucas: tananyagának alapján tanultuk az angolt 3 tanár 4 elnézést, szomorú vagyok 5 ne beszéljenek és kérem a házi feladadtot 6 tanuló 7 menekült 8 nyárspolgár 171

Nincsen olyan megjegyzés itt, hogy ne követné ború. Ha így folyik ez majd tovább, ami van már kiírva, Önérzetes balekjaink azt mondják, hogy: kuss firma! Oh... Vacsorát megemészteni legjobban vajh hol lehet? (jó hozzánk a mindenható) előadásrendszerek Könnyítik meg a dolgunkat, ők már unják tán maguk, Annyi már az előadó, egymásba ér a szavuk! Oh... Ez a vers sűrítve idézi fel számomra az ottani hangulatot, ezt olvasva - több mint 40 év távlatából - könnyebb az emlékezés. A nyári munka sokunk számára várva várt eseményt jelentett. Persze, vol­ tak köztünk olyanok, akik nyaranta eddig még soha nem dolgoztak. Ők szorong­ va, félve várták a májust. A kanadai munkanélküliség nehézzé tette a munkavállalást. Kellett a Powell River Company protekciója és az állami ajánlás. A munkaadó megjelent, volt olyan, aki az ajánlatára jelentkezőket sorba ál­ lította, mustrálta őket, megtapogatta izmaikat. Ez persze óriási ellenérzést váltott ki bennünk. No de fontos volt a munka, a kereset, a gyenge és finnyás diák munka nélkül maradt. Voltak magas bért és kemény munkát ígérők. Voltak szegény bért és könnyebb munkát ajánlók. Láttam, hogy a nagy keresetet akarók a kevés ajánla­ tért foggal-körömmel küzdenek, s láttam azt is, hogy nem lesz annyi ajánlat, ahányan vagyunk, ezért azonnal jelentkeztem, bármilyen volt is a lehetőség. így sikerült egy viszonylag gyengébben fizető helyre megfelelni, s két évfolyamtár­ sammal - Markó Imrével és Porpáczy Lehellel - hármasban május hó 1-jétől a Fieid-i központú YOHO Nemzeti Parkba szerződnünk. Erről, az utazás körülményeiről május 3-án kelt levelemben szüleimnek így számoltam be: „Hétfő este általános búcsúzkodással telt el. (IV.29.) Még délelőtt elbú­ csúztunk Mrs. Leask-től, az angol tanárnőtől. Este fájó szívvel váltunk el társa­ inktól, ki tudja mit hoz a holnap. Busszal mentünk Vancouverbe. Reggel 6 óra­ kor indultunk, a busz a tengerbe csatlakozó fjordoknál komphajóra szállt, s 12 óra 15 perckor ért Vancouverbe. Itt volt időnk este 9 óráig sétálni, mert akkor indult a vonatunk tovább. Először kerestünk egy japán üzletet, s vettünk bucit, kolbászt, retket. így egy parki pádon magyarosan laktunk jól. Kószáltunk a nagyvárosban, központi részét ismergettük. Találkoztunk egy pár síró-rívó ma­ gyarral. Ők nem találtak munkát. Igaz, hogy mi is egy nemzeti parkban a legala­ csonyabb bérért fogunk dolgozni. Ennek a nagy munkanélküliség miatt örülnünk kell.

172

Este indult a vonatunk a központi pályaudvarról. Éjjel a kényelmes lehajt­ ható ülésekben utaztunk, szundikáltunk. Reggelre gyönyörű helyre értünk. A jobbra balra elterülő csodaszép helyeket a vasúti kocsi tetején lévő üvegtetejű kilátó kupéból élveztük. A rádióból kellemes zene szólt. 3000-4000 m-es csú­ csok között merész párkányokon, hajmeresztő viaduktokon rohantunk. 16 órás út után érkeztünk Field-be. (Május 1-én 14 órakor.) Vártak bennünket. Egy telepre, a Camp-re vittek bennünket. Itt kb. 20-an voltunk, saját konyhája van, ezt egy német srác vezeti. Napi 1,95 dollár az étkezés, az órabérünk 1,25 dollár. A mi szobánkban 9-en lakunk. Van itt ukrán, kanadai, ír, lengyel, német, s ki tudja hány nemzetség. De nagyon rendesen viselkednek, mindnyájan barátságosak. Másnapra már munkában voltunk. Mi a »fiitó« brigádba kerülünk. Hár­ munkon kívül két kanadai motorfűrésszel vágja a fát, mi kérgezzük, és egy út korlátjához készítjük elő. Nem túl nehéz a munka, a tenyerem kezd kérgesedni hozzá.” A Yoho Nemzeti Park a legkisebb parkok egyike. Területe kb. Zala megyé­ vel egyező. A park központja Field nevű településen van. A központi camp a „Government9 Camp” a mi lakhelyünk. A főnök (mint erdészetvezető) patronál bennünket. Szabad időben elvisz kirándulni, újságokat hoz, igyekszik gondjain­ kat figyelni. Közvetlen főnök a parkőr (erdész), adja a napi munkát. Szolgálati járműve egy 1 tonnás Ford (vegyeshasználatú) gépkocsi, ahol egy munkás mel­ lette, a többi a platón ül. Field a völgyben van. Itt folyik egy nagyobb folyó, mely itt a Csendes-óceán felé halad. Sok hegyi patak vizét gyűjti. (Közel va­ gyunk a hegyválasztóhoz, tőlünk keletebbre a Sziklás-hegység már a kontinens felé lejt.) Ebben a völgyben haladnak a vasutak, és itt épült a nagy autóút, a Trans Canadian Highway, pont akkor, amikor mi odakerültünk. De erről majd később. A park nem magyar értelemben volt park. Védettek főleg az állatok, ezek vadon körülmények között, félelem nélkül éltek. Az élet a völgyekben zajlott, a magasra törő hegyek oldalán eleinte erdő, majd bokrok, s legfelül csupasz szik­ lák voltak. A sziklacsúcsok kora nyáron is havasak voltak. Az első naplemente látványa ma is bennem él. A lebukó nap sötétzöldbe festi a lábazati erdőket, vörösre festi a sziklákat és tűzpirosra a hóval fedett csú­ csokat. Csodálkozva néztük, s mondtuk, ha ezt meg tudnánk festeni, hatalmas giccsnek tűnne odahaza. Az első munkanapon 1/2 8 órakor reggeli, majd Jimmy, a kisfőnök el­ mondja, mi a munka. Fel a kocsira, a konyhán az oldaltáskánkba szendvicset készítettünk, gyümölcsöt tettünk, s a helyszínre utaztunk. Katonás eligazítás, s Jimmy elporzott, mi kezdtük a munkát. Az első fél hónapban fenyőfát kérgeztünk, útkorlátanyagot faragtunk, utak­ ra dőlt fákat távolítottunk el, kemény munkával régi vízelvezető csöveket csáká­ nyoztunk ki, s helyére újakat tettünk, telefonvezetékekről vágtuk le a télen rádőlt ágakat, fákat, s ha elszakadtak, összekötöttük a vezetéket. Ehhez a mun­ 9 állami-közigazgatási 173

kához fűződik az első időszak maradandó emléke. A környező hegycsúcsokon tűzfigyelő házak voltak. Ezek ablakain a tájat szektorokra jelölték. Ha tűz volt, a tűzőr bejelentette, hogy a füstöt merre látja, melyik ablakkal megjelölt szektor­ ban. A másik csúcsról ugyanígy, így az irodában - mintegy előremetszve - a tűz helye kirajzolódott. A tűzfigyelőben nyáron volt 1-1 ember. Őket hetente látták el élelemmel. A kapcsolatot az előbb említett telefonon tartották. A mi munkánk ezeknek a telefonvonalaknak a téli károk utáni helyreállítá­ sa volt. Az első napokban kevés gyaloglás sok munka, majd egyre több a gya­ loglás, s egyre kevesebb idő marad a munkára. Míg a csúcsra felérünk, A kilátás egyre szebb. Az utolsó napokban 1-1 óra munka, majd a házat elérve telefonpró­ ba, s kész. Itt történt, hogy dél körül félmeztelenül, ebéd után hógolyóztunk, gyönyörködtünk a felejthetetlen látványban, s indultunk lefele, hogy Jimmy főnökünknek ne kelljen várnia ránk. Ezzel kapcsolatos, hogy a nagyfőnök május 5-én azzal lepett meg minket, hogy behozott a campre egy öreg magyart. Pista bácsi a 30-as években tántorgott ki Amerikába. Azóta Fieldben élt, legény maradt, nyáron tűzfigyelő, télen feléli keresetét. Magyarul annyit tudott, mint a 30-as évek alföldi falusi embere, utána amit megismert, csak angolul gagyogta (pl. emeletes ház, autóút stb.). Sokat derültünk az öregen, a nagyfőnök is rájött, hogy már mi is tudunk annyit ango­ lul, hogy nem kell tolmács. Sajnos, ilyen öreg amerikás sors nem volt egyedi, amikor munka után a máshol dolgozókkal találkoztunk, majdnem mindenki elő­ hozakodott hasonló, szomorú sorsú honfitársainkkal történt találkozásával. A hónap második felében Jimmy a házához vitt bennünket (szolgálati la­ kás). Itt facserepes tetőt kellett javítani, kezelni impregnáló festékkel, s mindezt olyan jól csináltuk, hogy a parkőrök lakásait sorba vetették velünk. Hamarosan kiderült, hogy a függőleges falakat is ragyogóan festjük, ezt követték a belső felületek, s - nagy szomorúságunkra - a szobák mennyezetei is. Ezt nehéz volt festeni olajfestékkel, ecsettel. Egyszer az egyik lakás kutyaházát is befestettem fehérre. Ráírtam, hogy „white house” (Fehér Ház). Nagy baj lett belőle, a nagy­ főnök értette csak meg, hogy ez ártatlan vicc akart lenni. Egyik este megjelent a campon piros-fehér sport Ford gépkocsival egy fia­ talember. A magyarokat kereste. Mikor megtaláltuk egymást, elmesélte, hogy a 40-es évek végén jött ki, jelenleg egy hídépítő cégnél vasbetonszerelő. Hallotta, hogy a campre magyarok érkeztek, s rögtön felkeresett bennünket. Jólesett a barátsága, mert rögtön programokat ajánlott a környék megismerésére. Ő cseré­ be magyar szót, magyar történeteket hallott tőlünk. Csak az tudja, ez mit jelent, aki legalább egyszer idegen környezetbe került, s ott bizony nagyon egyedül érzi magát. Sok mindent hallottunk tőle, sokat utaztunk vele. Voltunk Laké Louisban, egy csodálatos tó melletti szállodában, kirándultunk az Emerald Lake-hoz, elmentünk a szomszédos Jasper Nemzeti Parkba, ott voltunk Bannf városkában, ahol később téli olimpiát rendeztek. Sok szép látnivalót köszönhettünk neki. Sajnos az épülő autóúton hamarosan befejezték a közeli híd építését, messzire került, így többet nem láthattuk egymást.

174

Megtudtuk tőle, hogy a nyári hónapokban van munkája, a keresett pénzt télen Mexikóban éli fel, ahol sokkal olcsóbb az élet. Egyhangú munkás napjain­ kat színesítette, csodálatos szép autójával utazva kicsit kanadainak éreztük ma­ gunkat. A mindennapi munka egyre több reggeli, esti autózással járt. A campunktól mintegy 30-35 km-re egy kis camp építéséhez vittek bennünket. Mint később kiderült, ez lett új lakhelyünk, a folyó partján, az épülő autóút mellett. A gyatra kis faházakat kívülről kátránypapírral vontunk be. Egy szebb faház volt, mely­ nek a tetejére kellett facserepeket rakni. Ez lett a konyhánk. Ha a 4 ágyas kis faházak szomorúan néztek is ki, azért 10-11 nemzeti parkos munkás számára konyhát, szakácsot biztosítottak. A szerb származású szakács reggel verte a kolompot, elkészítette a reggelit, szokás szerint egy asztalon volt a szendvics­ alapanyag, és este kaptunk meleg vacsorát. Az egyik régi fényképet nézve egy benzineshordót látok a „házunk” mel­ lett. Ez volt a „mosógép” A folyó vizéből vettünk a hordóba, beletettük a ma már nálunk is ismert, kiváló mosóporok egyikét. A hordót 3 téglára állítottuk. Alatta kis tüzet raktunk, s egy jó alakú fával a hordóban ruháinkat folyamatosan kevertük. Később a folyóban alaposan kiöblítettük, s a fák között kifeszített kö­ teleken megszárítottuk azokat. Munkák közben hallottuk a folyó túlsó partján érkező vonat hangos kürtjeiét, s megállva csodáltuk a rohanó „ezüst” vonatot, melyben gondtalan utasok utaztak és gyönyörködtek a Sziklás-hegység tájaiban. Nem messze egy autós parkírozó volt. Itt az autósok nyitott faházban tűz­ helyet találtak, főzhettek, pihenhettek, étkezhettek. Az autóspihenővel szemben egy folyóba ömlő patak vize visszaduzzasztva tószerűen terült el. Egyszer a pár fatörzsből készült tutajainkon evezgettünk, amikor egy kanadai család állt a pi­ henőbe. Két kis gyerek volt velük, megkértek bennünket, hogy vigyük a gyere­ keket magunkkal tutajozni. Ma is emlékezem, milyen igyekezettel javítgatták kiejtésünket a gyerekek, s mi is milyen kellemesen szórakoztunk, élvezve az ismeretlen, de nagyon barátságos család bizalmát. Az új camp azért készült el, mert mi ezután egy közeli tűzvédelmi út építé­ sénél dolgoztunk. Abbamaradt a mindenféle segédmunka, maradt az út építésé­ vel kapcsolatos munkák serege. Levelező társaim megtanulták az új címem: Misko Camp Field B.C. Canada. Költözésünk napja, 1957. június 11-e arról is emlékezetes, hogy a Sop­ ronba írt kérvényem, melyben visszavételemet kértem a főiskolára, kedvező elbírálást nyert. Ez még nem volt hivatalos, de sok forrásból egybehangzóan megerősítették. S a kis faházban az első napokban este tisztáztam amnesztiakér­ vényemet, melyet a Magyar Külügyminisztériumba küldtem. Nem tudhattam akkor még, hogy a Kanadában élő magyarok ügyeit a Kanadai Lengyel nagykö­ vetség Magyar Érdekvédelmi Osztálya látja el. Új munkánk egy tűzvédelmi út építése volt. Induláskor egy völgyből kezdtünk kapaszkodni felfelé, a fák és a bokrok kivágása volt feladatunk. így írtam erről haza június 20-án:

175

„Most egy hegyi út előkészítő munkáit csináljuk. Fát és bokrot vágunk. S jőni fog egy buldózer nevű gépezet, mely a tuskókat és a földet egyenesre gya­ lulja, s kész az út.” Persze ez nem volt ilyen egyszerű. A buldózer után gépkocsi hordta a folyómederből a kavicsot, azt lebillentette, mi ilyenkor ezt elterítettük, hengerezték és így készült az út. S hogy mi volt a különleges? A buldózernek, a rakodógépnek, a billenős autónak, a vontatott hengernek egy vezetője volt. Szá­ munkra elképesztő volt, ha az eléggé kövér kezelő például rakodógépén ült, minden más gép állt, majd átült a tehergépkocsira, felment lebillentette, s ha a dózerolás következett, e gépeket félreállította, s átült a buldózerre. A völgyi szakaszon igen sok volt a szúnyog, így írtam: „Rengeteg van, s nem győzzük pofozni magunkat.” Az út nyomvonala szép lassan emelkedett felfelé. Minden kijelölés nélkül, teljes szélességben vágtuk a pásztát, míg kb. fél hónap múlva a pászta egy szik­ laháthoz ért. Vagy lejjebb, vagy feljebb kellett volna érni, de ahova értünk, ott nem lehetett tovább menni. Bölcs vezetőnk visszavitte a munkásokat, s új pásztát vágatott, hogy jó helyre érjünk. S ekkor kezdődött a mi időnk! Mondtuk, enged­ jenek előre hármunkat, s mi vágunk egy 1 méteres pásztát, elkerüljük a rossz helyeket, s a helybeliek csak szélesítsenek, terítsék a követ, így olcsóbb lesz. Valóban ez lett a munkánk, csak akkor kellett beállni a sok ember közé, ha a nyomvonallal nagyon előre siettünk. Szép és veszélyes munka volt. Sokszor sziklahátnak dőltünk és úgy mentünk lépésnyomból lépésnyomba lépve, hogy egy-egy kikerülhetetlen sziklán túllegyünk. Ezt később, ha másképpen nem le­ hetett, akkor robbantották, de míg mi előbb dolgoztunk, naponta kétszer tornáz­ tuk át magunkat ilyen helyeken. Egyre több lett itt is a napi gyaloglás, s egyre kevesebb a napi tevőleges munka. A záporeső ellen a duglászfenyő gallyakból „esőbeállókat” építettünk, s mi tagadás, sokszor a napfény elől is oda húzódtunk. A nagy campre tisztálkodni, bevásárolni be szoktak vinni bennünket. Volt úgy is, hogy stoppoltunk. Az utat építő tehergépkocsik vezetői mindig felvettek, de Field előtt volt jóval a telepük, így 1-1 órát gyalogolni kényszerültünk. Ha személygépkocsi megállt, abban biztos, hogy európai származású család utazott. Július 19-én emlékezetes napunk volt. Svéd származású munkatársunk be­ vitt bennünket Fieldbe, mi végeztük a dolgunkat, ő moziba ment. Jött egy nagy eső, minket ott hagyott, s egyedül hazament. Éjfélig vártuk, közben az eső is elállt. Éjfél felé láttuk, hogy baj van. Ha nem érünk haza, könnyen elzavarhatnak bennünket. Forgalom már nem volt. Előttünk 30 km-nyi út a Sziklás­ hegységben, ezt reggel 6-ig meg kell tenni. Imre barátom úgy gondolta, üssünk össze három rönköt, s tutajozzunk le. De nem ismertük a folyót, nem tudtuk, nincs-e vízesés. A gyaloglás mellett kellett dönteni, hátha még autó is jön az úton. De féltünk a medvéktől. Ezért kitaláltuk, hogy 1-1 összecsavart újság lesz a kezünkben, s ha medve jönne, meggyújtjuk, s ezzel megijesztjük. Volt is ilyen gondunk, mert az útpadkán előttünk egy mocorgó fekete foltot vettünk észre. Kézbe vettük a papírokat és a gyufát. Reszkető lábbal közeledtünk, míg kirajzo­ lódott egy farakat sziluettje, mely az útról felszálló, vibráló meleg levegő miatt 176

tűnt úgy, mintha mozogna. Egész éjjel mentünk, semmi nem jött az úton. 6 óra után értünk a Misko Campre. A „bennszülöttek” kajánul vigyorogtak „Big wolking?” (nagy séta?), kérdezgették, s bennünk forrt a méreg a megaláztatástól, a tehetetlenségtől. Mentünk dolgozni, s a hegyoldalban ebédszünetben csattant az ostor! Mindig sorba ment, kinek kell a partoldalban vízért lemenni a patak­ hoz, a vászontömlőt megtölteni vízzel. Ray - az egyik munkatárs - mikor felér­ tem, újra kezdte: „big wolking” Hárman, magyarok ittunk a tömlőből, utána a lábához vágtam, a víz kifolyt. Egymás mellé álltunk, s úgy nézhettünk rájuk fáradtan, dühösen, mintha egy orosz tank legénységével találkoztunk volna a novemberi napokban. Szerencsénkre ők ijedtek meg jobban. Ray felvette a tömlőt és szuszogva elindult lefelé vízért. Többet nem volt „big wolking” Este nagyon fáradtan aludtunk el. A vasárnapok nehezen teltek. Az autóval rendelkező hazaiak elmentek, mi sétálgattunk, s nagyon sokat beszélgettünk. Ekkoriban kaptam meg Magyaror­ szágról az értesítést, hogy a lengyel követség adja ki úti okmányaimat, s mi a teendő. Sokat beszélgettünk esténként, a hazaiakról, szülőkről, barátokról, s főleg a kis, elhagyott barátnőkről. Egymás kis gimnazista barátnőit elbeszélése­ inkből már megismertük. Volt egy kinti vers, mely jól idézi borongós hangula­ tunkat. íróját nem tudom, a verset megtanultam, s most leírom: Üzenet valakinek... Az évek tovasuhannak Nyoma sincs a friss tavasznak és maradtam s a magány. Árny borul a kis szobámra s elhoz emlékeim szárnya Te, kis gimnazista lány. Párizs, Róma karja mámor Nektár hull sok leányszájról mégis legszebb volt a vám mit álmomban kaptam Tőled s óva titkoltam előtted Te, kis gimnazista lány. Lehetsz asszony, másé százszor bennem úgy élsz védve vágytól tisztán-szentül, mint Anyám s hogyha egyszer hazatérek maradj mindig hű emléknek Te, kis gimnazista lány.

177

Azonban nem csak nosztalgiáztunk. Ahogy olvasom jegyzeteimet, levelei­ met, munka után bizony sportoltunk is. Én rendszeresen futottam, hogy hazatér­ ve ne legyen nagy kiesésem az atlétikából, azontúl súlyzót szerkesztettünk, s erősítettük - főleg felsőtestünket - a munkához. Mellettünk épült az autóút, a Trans Canadian Highway. Az építést figyelve, sok időt töltöttünk ott. Nagy gépek dolgoztak. Néger sofőrök billenős autóval hordták a követ, tolólapos gépek igazították tükörbe az anyagot és majd tömörí­ tették. Utána egy másik gépbe hordták az aszfaltot, amiből egy aszfaltszőnyeg jött ki, ezt hengerezték, s másnap már ment a kész szakaszon a forgalom. Bizony kevés magyar ember volt, aki előttem fínishert látott dolgozni. Csak kézi munkát nem láttam, ott már akkor is teljes volt a gépesítés. A mi kis szerény hegyi utunkon a szokott módon folyt a munka. Augusztus elején már tapasztaltuk, hogy itt az ősz. Rövidültek a napok, bár nappal meleg volt, az éjszakák egyre hidegebbek lettek, s nekünk a faházakban esténként fűte­ ni kellett. (1000 m-nél magasabban voltunk.) Augusztus közepén, a munka vége felé, így telt el egy hetem (korabeli levélből idézve): „Augusztus 12-én, hétfőn útkijelölést csinálunk. Vágunk egy méter széles utat előre. A terep már nagyon rossz, az út magasra megy, hogy a hegy oldalán lévő szakadéksorozat felett tudjon elmenni. Viszont az erdő itt szebb. Kb. 30 éves fenyvesben halad az utunk. Angol származású szobatársunk a kevés fizetés miatt ma itt hagyta a munkát. Kedden délelőtt ugyanazt csináljuk, mint tegnap. Délután nagy eső közele­ dett. Fenyőgallyakból gyorsan bunkert csinálunk, így vészeljük át a délutánt. Ilyenkor eső után rossz közlekedni hazafelé. Az ágak csúszósak, s néha olyan helyen megyünk, hogy egy megcsúszást feltétlenül el kell kerülni. Ha ez nem sikerülne, nem tudni, mi lenne velünk, mert gurulni lehet lefele a kövekkel együtt 10-50 métert is. Ezeken a szakaszokon rendkívül óvatosan megyünk, minden lépést előre kitapogatunk, s még eddig nem volt semmi baj. Szerdán abbahagyjuk a jelölést. Visszatérünk az út szélesítésére. Az idő kezd javulni. Délre pokoli hőség van. De a nedves napok után mindig rendkívül sok a szúnyog, így az inget nem tanácsos levetni. A buldózer közben szépen halad, s mára már egész hosszú szakaszt megcsinált. Most jó a buldózernek, mert a talaj agyagos palatörmelék. Ha majd odaér, ahol mi dolgozunk, bizony a kilógó sziklaháton csak robbantással mehet túl. Csütörtök. Ha igaz, mához egy hétre hagyom itt a munkát. A meleg foko­ zódik. Lekerül az ing. A felsőtestem szép barna, de a lábaim fehérek. Pénteken a munka ugyanaz. Rayt elzavarják, mert a földgyalu előtt felej­ tette a motorfűrészt, s az majdnem eltemette. Este a campre jött egy kereskedő, akitől egy kék szarvasbőr dzsekit vettem. Mikor meglátta, hol lakunk, rögtön engedett az árából. Szombaton már kevesebben vagyunk. Az eltávozottak helyére nem hoztak senkit. Az öreg lengyel szuszog velünk felfelé s mondogatja: szombaton csak kicsit dolgozunk! Óriási meleg van nappal, nem is lehet sokat dolgozni.”

178

A következő hét első munkanapján megjön a vízumom. Augusztus 22-én, csütörtökön Jimmy bevisz a központi campre, ott elszámolok. Mégpedig percek alatt, napra készen. Az iroda gépein ez nem gond. 12 óra 10 perckor indul a vo­ nat. Percek alatt elrohanunk Misko Camp mellett. De sokszor néztem az elsuha­ nó vonatot! Másnap reggel 8 óra 35 perckor a vancouveri állomáson kiszállok. Itt már tényleg teljesen egyedül, elszakadva a társaktól, magamra utalva. A bankból kiveszem a pénzem, 100 dollárt haza feladok. A többivel elsétálok a repülőjegyért, melyet a Misko Campről levélben megrendeltem. Lett is riada­ lom, amikor elővettem a farzsebemből az 500 dollárt! Rögtön becsukták az ajtót, itt ennyi pénzt utalni szoktak. Este busszal visszamentem Powell Riverbe. Másnap csomagoltam, csoma­ got adtam fel Magyarországra. S a könnyes búcsú, egy focimeccs a haverokkal, egy kis sör, sok-sok üzenet. 26-án hétfőn Powell Riverben reggel 10 óra 38 perckor újra buszra szálltam. Sok barát kikísért, bizony sokan cseréltek volna velem. Még egy szállodai alvás Vancouverben, majd irány a repülőtér! Volt bennem izgalom, még soha nem repültem, de azt megfogadtuk sokan, hogy mi­ kor kifelé a viharban hánykolódtunk, hajóval többet nem utazunk. Mai szemmel nézve, nem volt nagy a repülőtér. Egy szabadtéri elkerített te­ rületre irányították az amsterdami utasokat. Voltunk vagy öten. 11 óra 50 perc­ kor beszállás, s a Canadian Pacific négymotoros Super DC 6B gépével irány Európa! Este 21 óra körül Goose Bay-ben leszállva tankolunk, s az időszámítással szemben, repülve, indulási idő szerint hajnali 3 óra 30-kor Amsterdamban vol­ tunk. Két napot töltöttem egy motelben, s augusztus 29-én este 22 órakor Feri­ hegyen voltam. Véget ért a nagy utazás. Öröm szüleimnél, nekem a formaságokat kellett elintéznem, majd irány Sopron. Talán még arról, hogy barátaimtól nagyon sok üzenetet hoztam. Első utam még Pestről Gödöllőre vezetett, ahol legjobb barátom menyasszonyjelöltjét kel­ lett meglátogatnom. Nem volt még otthon, visszamentem elé a HEV-állomásra. Százával szálltak le a HÉV-ről. Én kerestem a Sziklás-hegységi estéken oly sok­ szor leírt kislányt, megláttam, s tudtam, ő az. Odaléptem, s mondtam: Te vagy a Hiúz. Ő volt, s együtt könnyeztünk. Barátom sokáig írta nekem: Hiúz levele mindig azzal végződött, mert Béla megjött, Te nem... S az élet úgy hozta, hogy ők megmaradtak egymásnak hű emléknek. Zalaistvándon egy másik barátom édesanyja, egyszerű fejkendős néni, vigasztalhatatlanul sírdogált. Ernő se jött meg. Pedig ha velem indulhatott volna... Néhány kinti barátom megbeszélt, virágnyelven értesült arról, mi történt velem. Akivel már kinn eldöntöttük, hogy hazatérünk, 1-2-3 éven belül haza is tértek. 42 év telt el azóta. Rengeteg emlék a feledés homályába merült. Mert nem volt fórum, ahol ezt el lehetett volna mondani, s a kor hivatalos tollnokai nem voltak rá kíváncsiak. Nem voltak, mert aki megírta a minden alapot nélkülöző „Bujkál a hold” c., népszerű kalandregényt, nem volt hajlandó találkozni velem. 179

Pedig, sajnos, a bevezetőjéből kiderült, hogy az első soproni kalandos hazatéré­ séről ír, s ez egyértelműen én voltam. Az a kis kör, aki ismert, tudta, hogy min­ dezt az író találta ki. Sajnos azonban, utólag tudom, néhány kintmaradt, távolab­ bi ismerősöm elhitte, hogy a sok badarság közreadásában részem volt. Köszönöm a Soproni Műhely nagyszerű szerkesztőinek és az Erdészettör­ téneti Szakosztálynak, hogy késői visszaemlékezéseimnek helyt adtak. S azt is, hogy társaim dolgozataiból egy valósághoz jobban hasonlító kép alakulhatott ki az utókor előtt. Zalaegerszeg, 1999. május

180

M a s

o l

a~T

'

'

7

Külügym inisztérium Budapest I I . , Be® r k p . 47 . K ü l f ö l d i Magyarok R e f e r a t u r á j a . Ügyszám: 3 1 / 1 / 4 5 3 / 1 9 5 7

André B é l a , r é s z é r e Z alaegerszeg SaTT ái-u.3. É r t e s í t j ü k , hogy 1 9 5 6 / n o v . e l e j é n d i s s z i d á l t f i a André B é l a l e v é l b e n f o r d u l t h o z z á n k , h a z a t é r é s é n e k e n g e d é l y e z é s é t k é r v e . Ugye f o ly a m a tb a n van v a l ó s z í n ű n e k t a r t j u k , hogy r ö v i d e s e n megkapja az e n g e d é l y t . K é r j ü k e r r ő l f i á t t á j é k o z t a t n i . K ö z ö l j ü k , még, / m i u t á n f i a l e v e l é b ő l az t ű n i k k i ftogy é r r e l nem t u d / hogy Canadában a magyar á l l a m p o l g á r o k ü g y e i v e l a c a n a d a i L e n g y e l K ö v e t s é g Magyar É r d e k v é d e l m i O s z t á l y a / c i m e : 255. F l ó r a S t r e e t fik O ttaw a 4 . O n t a r i o / f o g l a l k o z i k . T e h á t f i a i n n e n f o g j a megkapni a s z ü k s é g e s o k m á n y o k a t. E s e t l e g e s egyéb p r o b l é m á i v a l s z i n t é n i d e f o r d u l j o n . F i a az a l á b b i c í m r ő l i r t hozz án k: André B é l a F i e l d . B . C . C a n a d a Miskd Camp. B u d a p e s t , 1957. j u l i u s 3. E lső J d z s e f sk. _____________________________________________________ r e f . v e z e t ő .

£egattonof tíje&epuöltcof $olanb IN C H A R G E O F

HUNGÁRIÁN

INTERESTS

2 5 5 FLÓ R A STREET O T T A W A A. O N T A R IO Teuephone

FLEASE

REFER

TO

NO .

CE

IN CA N A D A

1957

J U llU S

3°

5-1052

TilhhrJ-

André B éla urnáit, Misko Camp, F i e l d , B.C. F. hó 2 5 . - é n k e l t e z e t t l e v e l é r e so ron k lv ü l közlöm v á l a s z u l , hogy nekem i s k ü ld ö tt a magyar Küm. az Ön h a z a t é r é s ! ügyében Ugenetet é s h a z a t é r é s i ig a z o lv á n y á t a c s a t o l t s z e lv é n y e n beküldendő sze­ m é ly i adatainak, valam int három u t le v é lf é n y k é p n e k v é t e l e után i g y e k e z n i fogok mielőbb k i á l l í t a n i é s clmérg t o v á b b í t a n i . Kiad­ mány! i l l e t é k ü n k $ g . - , aminek b e v é t e l e z é s é t ő l k e r e s e t n é l k ü l i s é g esetén elte k in tek . RepülőútJán az á lta la m k ia d o t t utiokmányon k í v ü l más ig a z o ló irat szü k sége nem l e s z . Canadaban n in c s k i j e l e n t ő , mintahogy b ejelentő sem l é t e z i k . H azatérést ig a z o lv á n y á v a l minden t o v á b b i n élk ü l géprszá á lh a t. Tudomásom s z e r i n t Austrlában nem s z á l l h a t k i é s nem f o l y t a t h a t j a ú t j á t vonaton((o s z tr á k á t u t a z á s i vízum n é l k ü l . Az o s z t r á k kövgtség h e t e k k e l e z e l ő t t még a r r ó l t á j é k o z t a t o t t engem, hogy hazatérő me­ n e k ü lt magyaroknak nem adnak k i á t u t a z á s i v íz u m o t. Helyesebb lenni ha Budapestre repülne, mint t e t t e azt kb. M-7 h a zatérő n k eddig és t e s z i k sokan másol: ezu tá n . (M ontrealból h e t e n t e repü lnek haza ma.gyar a n n e s z t i á s o k . ) Javaslom te h á t: u tazzék egyenesen a F e r ih e g y i r e p ü l ő t é r r e , akár a n g o l, akár h o lla n d (KLí-í) vonalon. Az u tóbbi e s e t b e n Amszterdam k ö z b e j ö t t é v e l repülne B p .-r e . Beküldendő három u t l e v é l f é n y k é p é t a képes o l d a l a l s ó s z é lé n s z í ­ v e s k e d jé k a l á í r n i . OSZTÁLY o s z t é ly vezetője

182

Hegatíon oftfje &epubltc of iPolanö IN C H A R G E O F H U N G Á R IÁ N

IN T E R E S T S

IN

CANADA

2 5 5 FLÓ R A STR EE T O TTA W A 4 . O N T A R IO T elepho ne

PLEASE

R E FE R T O

NO ..

CE

5 -1 0 5 2

A ug. 1 V 5 7

3 7 4 5 .-2

T i s z t e l t Honfitársunk! Sürgős i n t é z k e d é s t k é r ő l e v e l é r e v á l a s z ú ^ megküldöm utiokm án yát h á t l a p ! magyar b e u t a z á s i vízummal. Repülőn más i g a z o l á s o k r a nem l e s z szü ks ég e.

00

u>

Fel nem h a s z n á l t f é n y k é p e i t e z e n n e l v i s s z a s z á r m a z t a t o m . H a z a t é r é s é r ő l a magyar K ü l'; g y m ln Í 6 zteriu m o t é r t e s í t e t t e m . Legyen szabad f e lk é r n e m , Í r j o n majd néhány s z ó t s z e r e n c s é s h a z a ­ érkezéséről. Hazafias ü d v ö z le t te l : LENGYEL KÖVETSÉG- MAGYAR RÉSZLÉGÉ

André B él a, M isk o Camp, F i e l d , B .C .

X

. J leg a iid ii u f t lie P n K íh ^ S top k ’g |? e H U N G Á R IÁ N 255

FLÓ R A

OTTAWA

4.

D I V IS IO N STREET ONTARIO

r

Mr. B. ANDRÍ, Misko Camp, F i e l d , B.G.

BY AIR M A IL PA R A VI ON

F ó r Em ployer’s Use

A l’usoge de l ’employeur

- Insurance No. * N o d'assurance.-

3 > í.L L ~ o f o

_ Surnam e. 2 N ő m de fam ille.-

A A O R Z .

_ G iven X am es. 3 Pr én o m s .

73 £ L /\

CANADA

I N S U R A N C E BOOK LIVRET D 'A SSU RA N C E 1957-1958

(

WORLD HEALTH ORGANIZATION ORGANISATION MONDIALE DE LA SANTÉ

to 2 -J o < — z

»- o < -

INTERNATIONAL CERTIFICATES OF VACCINATION

C H > Z CE

CERTIFICATS INTERNATIONAUX DE VACCINATION

< t2 < w

UJ tű < ÍZ z _j < < cn

h< z cLU H z

“J S m

MIÉ

" » )

i^

A1i

<x.

Passport N o. or Travcl Docum ent No. N um éro du passeport ou de la piéce justificative

186

Saving. cvoiiect t/ue S$*c£ic ^öroíe on e n

-íü.

^ tiiíe d

to

y.

—

u se

2— /

t/o e

(n

f t/z a /s ,

7

ii A & reina^fcex

" S Í . (~& . ^ & ." , a A

^U éy, acatetUíed m ernie*

cl

t/ve

sfrcá'-c ^ cvf/e ^ c /U u ir t- ^ z A J&OMadUwi &ac*fíc S^örÁrieA Sm five^i */J o .r.Q .n ta _

187

IMPORTANT NOTICE AEOUT THROUGH-CONNECTION F a sser.ger D e p a rtm e n t, S c h i p h o l a irp o rt, T e le p h o n e 7 3 D 7 3 C C ity o ffic e -A M S T E R D A M , L e id s e p íe in 7 - 3 T e le p h o n e / ^ 1 21 2

K L M - R O Y AL D U T C H AIRLINES

T'jC'S/

T rip from A m s te rd a m lo Pláne leaving S c h ip h o l-a irp o rt at..... C o n n e c tin g H o te lro o m

cár

service

leaves

....

/V ,

KLM

......... reserved on .... hrs. on Üne

B usterm ina!

M u se u m p le in

/0 < 5 / M / ű_ fáC. *3-o5~'.

A m sterdam

at .....

/..ȣ 4

-hrs

has been reserved at .............................................................................

FÓR H O TELR O O M , PLEASE APPLY TO

KLM

BUSTERMINAL/AMSTERDAM

In case y o u are nőt using the cár service of o u r com pany, please ch e ck in at S c h ip h o l-a irp o rt b e fo re .................... hrs. N o te fó r K L M -c ity -o M íc

//r d --

mp nd

S ig n a tu re N o te : P assengers s to p p ir >ing o v e r in th e N e lh e rle n d s fó r som é (Ím e , a re k in d ly re q u e s te d lo n o tlly th e K IM o ffic e o l ih e ir sd dress, 2 4 hrs. p r io r to d e e e rtu re KLM 2 5 5 1 - 1 0 0 0 0 - 2 5 7 - 3

»2