TUDOMÁNY POPÉLY GYULA
A kassai jogakadém ia sorsa az im périum váltás után A pozsonyi Erzsébet T udom ányegyetem m ellett az im périum váltás után egy ideig m ég további k ét m agyar felső fo k ú tanintézet is folytathatta m űködését a m egszállt Felvidéken. M indkét főiskola Kassán volt található. Az egyik a Kassai Állami Gazdasági Akadém ia volt, a másik pedig a Kassai Állami Jogakadém ia. Persze, az im périum váltással járó bonyodalm ak Kassán is éreztették hatásukat és növelték m in d k ét tanintézet bizonytalanságérzetét. A Kassai Állami Jogakadém ia vezetése 1919. m árcius első napjaiban m ár értesült A. Stefánek iskolaügyi referen s Eperjesen végrehajtott iskolabezárási akciójáról, ezért jónak látta felkészülni a legrosszabbra. Rátvay Géza dékán 1919. március 6-ra rendkívüli k ari értekezletet hívott össze, mivel joggal feltételezte, hogy a h írhedt iskolaügyi referens Kassára is ellátogat, és ez csakis negatív következm ényekkel járhat majd a tanintézet további sorsát illetően. Nos, a kari gyűlés résztvevői ú g y döntöttek, hogy „a területi kérdések végleges eldöntéséig” a Felvidéken fokozatosan berendezkedő csehszlovák katonai és polgári közigazgatást egyszerűen csak „megszálló idegen hatalom nak” tekintik, és a hozzá való viszonyulásuk is ebből az elvből indul ki. Rátvay Géza d é k á n előterjesztésére a Kar határozatban m ondta ki: „hogy a cseh-szlovák k o rm á n y által esetleg kívánt esküt vagy fogadalm at megtagadja, m int olyant, am i az ő hazafias érzésével és a m agyar állam iránti hűségével ellenkezik; hogy a cseh-szlovák korm ány által esetleg felkínálható m indenne m ű m egalkuvást visszautasít, m ivel csak a m agyar korm ány im périum át ism erheti el törvényesnek m indaddig, míg a m agyar korm ány hozzájárulásával m egkötendő békeszerződés Kassa városát M agyarország testéből ki nem szakítja; hogy a jogakadém ia tudom ányos m űködését m egakadályozandó m inden erőszakos beavatkozás ellen óvást em el és a legerélyesebben tiltakozik, m int o ly an ellen, am i a katonai megszállás lényegével ellenkezik, és am it sem stratégiailag, sem katonailag indokolni nem lehet; végül jóváhagyólag tudom ásul veszi a dékán azon elhatározását, hogy a jogakadém ia könyvtárát és szerelvényeit, valam int az o k tatás céljaira rendelt tanfelszereléseit csak a fegyveres erőszaknak engedve adja át, és hivatalát is csak a fegyveres erőszak alkalmazása esetén hagyja el. C..)”1 Az 1918/19-es tan év folyam án azonban a csehszlovák állam hatalom m ég n e m kísérelte m eg a Kassai Állam i Jogakadém ia felszámolását. A Magyarorszá gi Tanácsköztársaság ellen viselt háború, Kassa átm eneti birtokbavétele a
Popély Gyula
m agyar vörös had sereg egységei által, m ajd az újbóli csehszlovák bevonulás utáni bonyodalm ak ezen a tére n is éreztették késleltető hatásukat. A m egszüntetés veszélye azonban állandóan ott lebegett a tanintézet felett. „Midőn az 1918/19. tanévet befejezve pihenőre tértünk — em lékezett vissza egy esztendő elm últával Rátvay dék án ezekre a napokra — , alig volt rem ényünk, hogy a következő tan év re m egnyithassuk az ősi főiskola kapuit. Még szeptem ber elején sem tudtuk, h o g y m i sors vár a jogakadémiára. Miután a cseh-szlovák állam tanügyi főhatósága nem rendelkezett, arra határozta el m agát a jog- és állam tudom ányi kar, hogy a tanévet m egnyitja.”2 A jogakadém ia ilyen k örülm ények között 1919. szeptem ber 1-jén m eghirdet te a beíratásokat a so ro n következő tanévre, s m inden nehézség ellenére kész volt újból elkezdeni rendeltetésszerű tevékenységét Ekkorra azonban a hatalom is elérkezettnek látta az időt a határozott közbelépésre. A tanintézetet értesítették, hogy a városba rövidesen m egérkezik A. Stefánek iskolaügyi referens, aki majd a kassai főiskolák ügyét is véglegesen elrendezni.3 A m int az m ár jó előre sejthető, sőt várható volt, A. Stefánek iskolaügyi referen s kassai látogatása sorsdöntő változások keztetét jelentette a Kassai Állami Jogakadém ia életében. A nev ezett referens 1919. szeptem ber 27-én egy közigazgatási, oktatásügyi és karhatalm i em berekből álló bizottság élén m egjelent Rátvay Géza dékán hivatalában, akinek bejelentette: azzal a szándékkal jött, h o g y a tanintézet m űködését beszüntesse, az akadém ia ép ü letét és egész leltárát a dékántól átvegye, a könyvtárat, a tanterm eket és eg y éb helyiségeket pedig hivatalosan lezárja és lepecsételje. E bejelentéssel párhuzam osan Stefánek átadta R átvay dékánnak az őáltala aláírt szlovák ny elv ű végzést a jogakadém ia m űködésének beszüntetéséről. Az iskolaügyi referen s által aláírt hivatalos o kirat Szlovákia teljhatalm ú m iniszterének, valam int az iskolaügyi és nem zetm űvelődési m iniszter ilyen irányú döntésére hivatkozott. A hallgatók tanulm ányaikat úgym ond befejezhetik a pozsonyi egyetem jogtudom ányi karán, ahol továbbra is fennm aradnak a m agyar nyelvű előadások. Ami a Kassai Állami Jogakadém ia oktatóit illeti, azok további szolgálatára a Csehszlovák Köztársaság nem tart igényt, de egy évig még folyósítani fogja a teljes fizetésüket. Az akadém ia épületét és teljes leltárát ideiglenes m egbízással a Kassára kinevezett csehszlovák tanfelügyelő, Ján Simecek-Gara veszi át.4 M agától értetődik, h o g y Rátvay Géza dékán azonnal szóbeli óvást em elt A. Stefánek eljárása ellen. H ivatkozott a nem zetközi jog szabályaira, am ely szerint a tanintézet csehszlovák állami átvételét csak hatályos békeszerződés birtoká ban leh et jogszerűen lebonyolítani. A dékán azt is szóvá tette az iskolaügyi referen s előtt, hogy „a jogakadém ia azonnali m egszüntetése sok száz ifjúnak pályáját törné ketté”; közben persze azt is m egjegyezte, hogy az 1918/19-es tanévben az intézetnek például tö b b m int 500 hallgatója volt. Érdekes, hogy A. Stefánek ebben az esetb en nem lépett fel a tőle m ár m egszokott kem énységgel és kérlelhetetlenséggel. Látszatra m egértően fogadta Rátvay dékán érvelését, m iközben több szóbeli en gedm ény m egtételére is hajlandónak bizonyult. Végezetül azonban felkérte Rátvay dékánt, hogy „a tárgyalások további
A kassai jogakadémia sorsa az impériumváltás után
felvétele végett” utazzék fel Pozsonyba, és ott 1919- október 4-én jelentkezzen a szlovákiai teljhatalm ú m inisztérium ban.5 Rátvay Géza d ék án a Stefánek-látogatás m ásnapján, 1919. szeptem ber 28-án levélben fordult V. Srobár szlovákiai teljhatalm ú miniszterhez. „Stefanek Antal korm ánytanácsos, közoktatásügyi referen s úr tegnap szem élyesen adta át nekem f. évi szep tem b er hó 27-ikén itt helyben kelt rendeletét, m elyben a kassai állami jogakadém iának, e 262 éves m últtal bíró főiskolának átvétele, illetve beszüntetése iránt intézkedik” — szögezte le m indjárt első m ondatában Rátvay dékán Srobár m iniszterhez írt levele. A levél érdem i része nem egyéb, mint írásban b e n y ú jto tt óvás és tiltakozás A. Stefánek előző napi intézkedése ellen. Amit Rátvay Géza A. Stefánek előtt szóban kifejtett, azt m ásnap írásban is összefoglalta, s levél form ájában továbbította V. Srobár teljhatalm ú m iniszternek Pozsonyba. „M indenekelőtt a nem zetközi jog szabályaira támaszkodva, tisztelettel óvást em elek az intézetnek m ár ez idő szerinti átvétele ellen, m ert a ratifikált békeszerződés becikkelyezése előtt jogi állapotról alig lehet szó” — ism ételte meg Rátvay dékán az A. Stefánek előtt szóban m ár kifejtett érvet. „Az átvétel aktusát a jog- és állam tudom ányok m ívelésére hivatott autonóm kar idő előttinek tartja. E nnek jogilag indokolható lehetősége csak a ratifikáció után foroghat fenn.” Rátvay dékán érvrendszerének egyik súlypontját a kassai joghallgatók érdekeire és a m éltányosságra való, em beriességi és logikai szem pontból is kitűnően m egindokolt hivatkozás képezte, am ely a következő érveket sorakoztatta fel: „Az intézkedés érd em i részét illetőleg, tisztelettel felhívom a Teljhatalm ú Miniszter Úr szíves figyelm ét arra, hogy a jogakadém iának azonnal való bezárása és összes évfolyam okon való rögtöni beszüntetése ellentétben áll azon elvi kijelentésekkel, m elyeket a referens ú r Kassán a m agyar nyelvű oktatás tárgyában tett. Ezek szerint a cseh-szlovák állam az egész vonalon m ódot nyújt, hogy m inden elemi és középiskolai tanuló tanulm ányait saját anyanyelvén folytathassa és végezhesse. Miért fosztatnának m eg ezen lehető ségtől ép p en a jogakadém ia hallgatói, akik tizenkét éven át m agyar nyelven nyerték elemi és középiskolai kiképeztetésüket? E kérdéssel kapcsolatban tisztelettel van szerencsém felhívni a Teljhatalm ú Miniszter Úr szíves figyelm ét arra a ténykörülm ényre is, hogy itt sok-sok száz joghallgató érdekéről van szó. Tény, hogy a n y a k ö n y v ü n k tanúsága szerint az elm últ tanév első felében 545, a m ásodik felében pedig — tekintettel a nehéz közlekedési, gazdasági és pénzügyi viszonyokra — mégis 228 hallgató volt beiratkozva a fakultáson. Ezen adatok hitelességéről a referens ú r szem élyes m eggyőződést szerzett. Sőt tényként kell elfogadni, hogy ez a szám a jelen tanévben csak em elkednék, ha a tőszom szédságban létezett (vasúton egy óra alatt m egközelíthető), de már m egszüntetett eperjesi jogakadém ia hallgatóinak term észetszerű tanulm ányi elhelyezkedését is tekintetbe vesszük. Talán felhozható, hogy a Szlovenszkó területén lévő joghallgatók tanul m ányaikat a pozsonyi egyetem jogi fakultásán folytathatják és végezhetik be.
Popély Gyula
Á m de eltekintve attól, hogy a jogi oktatás terén nem kívánatos a teljes centralizáció, am i pedig a kassai jogakadém ia m egszüntetése folytán — k ü lönös figyelem m el a m ár m egszüntetett eperjesi jogakadém iára is — a pozsonyi egyetem jogi fak u ltásán bekövetkeznék, m ert eredm ényes jogi képzés csak decentralizáció és e rév e n szem inárium i oktatás m ellett lehetséges és várható, egészen eltekintve ettől, a szlovenszkói ifjúságnak egyedül a pozsonyi fakultásra való utalása egyszerűen lehetetlenné tenné tekintélyes szám ú hallgatónak, hogy tanulm ányait befejezhesse. Pozsonyt oly messze távolság választja el Kassától és nagy vidékétől, hogy nem csak az ide-oda utazgatás, hanem a messze id e g e n b e n való tartózkodás a mai súlyos gazdasági és pénzügyi viszonyok k ö z e p ette oly nagy költséggel járna, am elyet a joghallgató ifjúságnak alig 3-5%-ka bírna el. Ez pedig sok szegénysorsú ifjúra n ézve egyenlő vo ln a a választott pálya abbahagyásával, ami érth ető m ódon n ag y elégedetlenséget váltana ki a legszélesebb társadalmi rétegekben. M indenesetre súlyos hiba és antiszociális dolog volna, ha a joghallgató ifjúság, amely a világháború kényszerhelyzete és hosszú tartam a folytán oly sokat veszített, m ost m egakadályoztatnék abban, hogy az új világrendben eddig végzett tanulm ányainak m egfelelő m ódon m ielőbb elhelyezkedhessék, m ert ellenkező esetb en kalandos foglalkozásokba kényszerítve, a szellemi proletariátus szám arányát csak növelné, és veszélyeztetné a konszolidáció m unkáját.” A jogakadém ia fenntartása — Rátvay dékán érvelése szerint — azonban „eminens köz- és állam érdek is”. „Államérdek kiváltképpen Szlovenszkóra nézve az, hogy az átm eneti id ő b e n képzett m agyar jogásznem zedék álljon rendelkezésre, m ert m indaddig, m íg a cseh-szlovák állam részére új m agán-, büntető-, váltó- és kereskedelm i jogi, polgári és bűnvádi perrendtartási stb. kódex nem készül el, a territorialitás princípium a alapján a m agyar jogrendszer alkalmazása nem m ellőzhető, am in th o g y nem m ellőzhető Csehországban sem például az osztrák polgári tö rv énykönyv, am elynek intenzív tanítása — heti 6 ó ráb an — helyet foglal jogakadém iánk tanrendjében is. Ilyen körülm ények között a m agyar jogi oktatás kérdése nem egészen közöm bös kérdés a cseh-szlovák állam ra nézve sem , m ert e nélkül az igazságszolgáltatás és közigazgatás teré n a legnagyobb bizonytalanság uralkodnék, különösen ha figyelem be vesszük még azt is, hogy m indezzel szem ben m ost m ár a cseh-szlovák állam törvényhozása is egy új jogforrást képez.” R átvay dékán m indazonáltal tisztában lehetett azzal, hogy a csehszlovák állam hatalom a Kassai Állami Jogakadém ia tartós fennm aradását sem m iképpen sem fogja engedélyezni, ezért kérelm én ek lényege arra összpontosult, hogy a tanintézet hallgatói helyben és m agyar nyelven fejezhessék be elkezdett tanulm ányaikat. „Mindezek alapján tisztelettel kérem a Teljhatalm ú Miniszter Urat, hogy azon elv alapján, am ely szerint ki-ki a saját anyanyelvén folytathatja és végezheti tanulm ányait, a kassai jogakadém ián is a m agyar nyelven való jogi oktatás legalább m ég három é v ig engedélyeztessék, hogy ily m ódon a joghallgató ifjúság tanulm ányait befejezhesse.” Rátvay Géza dékán annál is in k áb b — saját m egfogalm azása szerint — „bizalommal” várta ez ügyben V. Srobár miniszter döntését, m ivel úgym ond „a tanügyi referens ú r a tanári
A kassai jogakadémia sorsa az impériumváltás után
karral folytatott tanácskozás alapján az ügyet a legnagyobb jóindulattal és lojalitással kezelte, s az akadém ia azonnali átvételétől és bezárásától elállott, sőt a vizsgálatok zavartalan folytatására szóbeli engedélyt is adott”. Levelét a következő bizakodó sorokkal zárta: „Egyben tisztelettel bejelentem , hogy a Kar küldöttsége a referen s ú r által kijelölt időben, vagyis f. évi o k tó b er hó 4-én Pozsonyban a tárgyalások további fölvétele végett m eg fog jelenni.”^ A jelzett napon — 1919. október 4-én — Rátvay Géza dékán R éthey Ferenc jogakadém iai tanár társaságában v a ló b a n jelentkezett a pozsonyi m inisztérium ban, ahol m ódjukban v olt találkozni V. Srobár szlovákiai teljhatalm ú m iniszter rel. Elvárásaikban azonban csalódniuk kellett. Srobárnál ugyanis m ár sem m ilyen érdem i tárgyalásokra n e m került sor. A miniszter m indössze m ég egyszer ism ertette a kéttagú kassai küldöttséggel A. Stefánek iskolaügyi referens m ár jól ism ert rendezési javaslatát, am elynek változatlanul az volt a lényege, hogy „az akadém ia m int in tézet m egszüntettetik”. A Kassán elkezdett jogi tanulm ányok befejezése a következőképpen történne, az első évfolyam ba hallgatók m ár nem v e h e tő k fel, a m ásodik, harm adik és negyedik évfolyam ba beiratkozott hallgatók pedig átm en n ek a pozsonyi jogtudom ányi kar állomá nyába. „A kassai m egszüntetett akadém ián előadni nem szabad” — szögezte le hangsúlyosan a Srobár m iniszter által Rátvay dékánnak átadott, d e A. Stefánek által aláírt végzés, am ely eredetét tekintve valójában a tanügyi referensnek a m iniszter számára készült feljegyzése volt. „Ebben az értelem ben a kassai akadém ia ügyét rendeztem , és kérem , hogy a m iniszter az én rendelkezésem mel m agát azonosítsa” — zárult A. Stefánek feljegyzése. Nos, V. Srobár szlovákiai teljhatalm ú m iniszter teljes m értékben azonosította m agát iskolaügyi referense elképzeléseivel, s m indjárt azt javasolta Rátvay dékánnak, hogy haladéktalanul lépjen kapcsolatba a Pozsonyi Erzsébet T udom ányegyetem Jogtudom ányi K arának illetékeseivel, s a részletkérdéseket m ár azokkal tisztázza.7 Bár R átvay dékán a két kar — a pozsonyi és a kassai — „egybekapcsolását” nem tartotta kivitelezhetőnek, Srobár miniszter ism ételt felszólítására kényte len volt lépni e b b e n az ügyben. A m int azonban az feltételezhető volt, az Erzsébet T udom ányegyetem Jog- és Állam tudom ányi Kara m ásnap, 1919. o któber 5-én elutasítólag foglalt állást a szlovákiai teljhatalm ú m inisztérium kom binációjával kapcsolatban. Az udvarias, de elutasító válasz a következő k éppen hangzott: „M inthogy a pozsonyi jog- és állam tudom ányi kar a cseh-szlovák kor m ánnyal létrejött m egállapodás értelm ében eddigi szervezetében folytatja 3 évre m űködését, és közvetlenül a prágai iskola- és népkultúrügyi m inisztérium alá v an rendelve: e n n e k folytán a jog- és állam tudom ányi k ar e kérdéssel érdem legesen csak ak k o r foglalkozhatnék, ha arra illetékes felsőbbségétől felszólítást kapna. A m ennyiben e rre vonatkozó felszólítás m egtörténnék, a jogés állam tudom ányi kar m ár elő re jelzi azon álláspontját, h o g y a kérdés legm egfelelőbb m egoldásának azt tartaná, ha a kassai jogakadém ia további 3 évig eddigi szervezetében folytatná működését. Dr. Kiss Albert s. k. a jog- és állam tudom ányi kar e. i. dékánja. Dr. Bozóky Géza s. k. mint jegyző.”8 A Pozsonyi Erzsébet T udom ányegyetem Jog- és Á llam tudom ányi Kara
Popély Gyula
hivatalos állásfoglalásával R átvay Géza dékán és Réthey Ferenc kassai jogakadémiai tanár Pozsonyból haladéktalanul felutaztak Prágába, erről azonban V. Srobár szlovákiai teljhatalm ú m inisztert előzetesen nem inform ál ták. Prágában az iskolaügyi és nem zetm űvelődési m inisztérium ban O ttó Som m er osztálytanácsossal folytattak m egbeszéléseket a Kassai Állami Jogaka dém ia további sorsát illetően.9 „(...) a m inisztérium ban Som m er O ttó dr. osztálytanácsos, egyetem i m agánta nár szem élyében m eg értő lélekre találtam ” — nyilatkozta prágai tárgyalásairól n éhány nap elteltével a sajtónak R átvay dékán. „Pozitív ígéretet kaptam abban az irányban, hogy a pozsonyi korm ánnyal (é rtsd a szlovákiai teljhatalmú m inisztérium m al — P. Gy.) egyetértőleg kedvezően fogják a jogakadémia ügyét elintézni. (...) Az a benyom ásom (...), hogy a kassai jogakadém ia éppúgy tovább fog m űködhetni, m int a pozsonyi egyetem jogtudom ányi kara, vagyis m ég három évig az előadások m egtarthatók lesznek, hogy azok a hallgatók, akik tanulm ányaikat itt m egkezdték, itt be is fejezhessék.”10 N em sokkal e z u tá n m aga O ttó Som m er utazott Kassára, hogy hivatalosan közölje a jogakadém ia illetékeseivel az iskolaügyi és nem zetm űvelődési m inisztérium véglegesnek szánt dö n tését a tanintézet sorsáról és jogállásáról. O ttó Sommer 1919. o k tó b er 24-én kereste fel hivatalában Rátvay Géza dékánt, aki Baintner H ugó prodékán, Réthey Ferenc és Osváth G yula tanárok, valam int Péterfi Jó zsef titkár jelenlétében fogadta őt m int a prágai minisztéri um képviselőjét. Som m er osztálytanácsos előterjesztette a tanügyi korm ányzat p o n to k b a foglalt álláspontját a jogakadém ia további — m indazonáltal csupán átm eneti jellegű — m űködésével kapcsolatban, am it a jelenlévők beleegyezően tudom ásul vettek. A m inisztérium i propozíciók leglényegesebb kitételei a következők voltak: A Kassai Állami Jogakadém ia az 1921/22-es tanév végéig — tehát m ég három tanéven keresztül — rendeltetésszerűen végezheti m unkáját, m iközben csorbítatlanul m egtarthatja autonóm iáját. Az előadások továbbra is m agyar nyelven folynak, d e ezentúl a szlovák nyelv intenzív oktatása is kötelező, sőt a nyelvoktatást szlovák nyelvű jogi gyakorlatokkal is ki kell egészíteni. A tanulm ányi és vizsgarend „az eddigi marad, d e különös tekintettel az érv én y b en lévő jogra és a m egváltozott viszonyokra”.11 O ttó Sommer osztálytanácsossal valójában m ár csak a Prágában kialkudott alapelveket kellett m ég egyszer írásban rögzíteni, hogy ezáltal a jogakadémia bizonyosságot szerezzen a kiharcolt három éves haladékról. E találkozó m ásnapján, 1919. o k tó b e r 25-én a Kassai Állami Jogakadém ia m egtarthatta II. rendes kari ülését, am elyen m ár sor kerülhetett az 1919/20-as tanév m egnyitá sával kapcsolatos tee n d ő k m egbeszélésére. Rátvay dékán ezen a kari ülésen számolt be részletesen a tanintézet további átm eneti m űködését biztosítani hivatott kassai, pozsonyi és prágai tárgyalásairól. N em kis elégtétellel hívta fel a figyelm et többek között a lelkiism ereti és m agyar nemzeti szem pontból egyáltalán nem elhanyagolható m inisztérium i ígéretre, miszerint „a Cseh-szlovák Köztársaság a jogakadém ia professzoraitól és alkalmazottaitól hűségi fogadalm at vagy állam polgári esküt nem kíván”.i2 Az adott viszonyok között a Kassai Állami Jogakadém iának a régi keretek
A kassai jogakadémia sorsa az impériumváltás után
között való m egtartása — ha csak ideiglenes jelleggel is — tényleges sikerként volt elkönyvelhető. Az A. Stefánek iskolaügyi referen s által 1919. szeptem ber 27-én m ár feloszlatottnak nyilvánított tanintézet — ezt a határozatot 1919. október 4-én V. Srobár szlovákiai teljhatalm ú m iniszter is m egerősítette — végül is 1919. o k tó b er 30-án m egtarthatta tanévnyitó Veni Sancte-ját, és novem ber 4-én az előadások is elkezdődhettek.13 Nyilvánvaló, hogy V. Srobár szlovákiai teljhatalm ú miniszter, valam int buzgó iskolaügyi referense, A. Stefánek n em nézték jó szem m el a nevezett kassai tanintézet sorsának ilyetén alakulását. Sértette nem zeti önérzetüket az általuk m ár két alkalom m al is feloszlatottnak nyilvánított jogakadémia m űködésének ideiglenes jellegű m eghosszabbítása, s az efölött érzett sértődöttségüket nem is nagyon palástolták. A szláv nem zeti kizárólagosság és a Felvidék gyors m agyartalanításának élharcosai általában v év e valam ennyien sérelm esnek érezték a kassai jogaka démia továbbélésének biztosítását, m ég akkor is, h a az mindössze csak három évvel hosszabbította m eg a tanintézet fennállását. Egy 1919. decem ber 19-i keltezéssel a szlovákiai teljhatalm ú m inisztérium számára Kassa oktatásügyi viszonyairól készült összegező bizalm as jelentés például sajnálkozva állapítja meg az ottani jogakadém iáról, hogy lám az rendesen folytatja rendeltetésszerű m űködését; a városban ez az egyetlen olyan tanintézet, am elyben úgym ond az im périum váltás óta sem m i nem változott. A jogakadém iát azonban m inél előbb végérvényesen fel kell szám olni — tanácsolja a jelentés m egfogalm azója V, Srobár teljhatalm ú m iniszternek — , m ivel Kassa társadalmi életében az ottani jogászok hasonló szerepet játszanak, m int Prágában a ném et Burschenschaftok diáksága.14 M indennek ellenére a Kassai Állami Jogakadém ia m űködése az 1919/20-as tanévben a viszonyokhoz képest aránylag rendezettnek volt tekinthető. Az 1920. június 8-án m eg tarto tt tanévzáró kari értekezleten Rátvay Géza dékán tényként konstatálhatta, hogy b ár a tanév elején „a 263 éves m últra visszatekintő főiskola a cseh-szlovák állam im périum a alá került”, a tanintézet azonnali felszám olását mégiscsak sikerült m egakadályozni, s az egyelőre „tovább m űködhetik, éspedig a m agyar törvények és rendeletek értelm ében”. Nem kis sikernek volt betudható, h o g y „autonóm iánkat a cseh-szlovák állam az egész tanév folyam án tiszteletben is tartotta” — állapította m eg Rátvay dékán.15 A tárgyalt 1919/20-as tanévben ném i gondot jelentett a tanítás m enetében, hogy n é h á n y tanár kivált a tanintézet állom ányából, és a m aradék Magyaror szágra távozott. Ezek pótlása azonban m egoldhatónak bizonyult. Kuriózum ként m egem líthetjük — ezt maga Rátvay dékán is kiem elte az 1920. június 8-i kari tanévzáró értekezleten — , h o g y az 1920. január 25— 26-i m agyarországi nem zetgyűlési választásokon a kassai születésű Ferdinandy Gyulát, a tanintézet nyilvános rendes tanárát parlam enti képviselővé választották, m ajd SimonyiSemadam Sándor 1920. m árcius 15-én hivatalba lép ő korm ányában övé lett az igazságügyi tárca. A szóban fo rg ó 1920. június 8-i tanévzáró kari értekezleten Rátvay dékán hivatalosan is bejelentette, hogy a Kassai Állami Jogakadém ia a m ég
Popély Gyula
engedélyezett két tan é v re nyilvános rendes tanárokként szándékszik alkalmaz ni a m egszüntetett eperjesi evangélikus jogakadém ia három tanárát, akik név szerint a következők: O bekó Dezső, Flórián Károly, Maiéter István.1^ A Jogakadém ia 1919/20-as tan év év el kapcsolatban m ég m egem lítendő, hogy az első félévben a tanintézetnek 210 hallgatója volt. Ebből — Rátvay dékán idézett beszámolója szerint — 189 fő vallotta m agát magyar, 12 szlovák, 5 német, 4 pedig rutén nem zetiségűnek. A m ásodik félévre a hallgatók összetétele némileg változott Az ekkor m ár 215 hallgatóból 178 volt a magyar, 19 a szlovák, 11 a német, 4 a ru tén és 3 a cseh nem zetiségűek szám a „Hallgatóságunk létszáma tetemesen nagyobb lett volna, ha olyanokat is felvehettem volna, akik jogi tanulm ányaikat csak m ost kezdték vo ln a” — fejtette ki idézett beszám olójában Rátvay dékán. „Ilyeneket azonban a közoktatásügyi m inisztérium rendelkezése következté ben felvenni nem lehetett.”17 A Kassai Állami Jogakadém ia teh á t átvészelte az im périum váltást és az azt követő ún. forradalm i időszakot. Bár tartós fennm aradása nem volt biztosított, hivatott vezetőinek a n n y it azonban mégiscsak sikerült elérniük, h o g y a prágai iskolaügyi és nem zetm űvelődési m inisztérium az 1921/22-es tan év végéig biztosítsa a tanintézet rendeltetésszerű működését. * * *
Pozsonyban 1921 n y arán v ég érvényesen m egszűnt a m agyar felsőoktatás. Kassán a régi m agyar jogakadém ia azonban 1921 őszén még elkezdhette az utolsó tanévét. M inden kilátástalanság ellenére is a kassai joghallgatók m ég az 1921/22-es tanév v é g é n sem adták fel a rem ényt, s az utolsó percig azon voltak, hogy valam ilyen m ó d o n m eghosszabbítsák tanintézetük életét. A m egszűnés előtt álló Kassai Állami Jogakadém ia hallgatói 1922 július 2-án, vasárnap tiltakozó nagygyűlést rendeztek a kassai Schalkház nagyterm ében, am elyen tanintézetük közelgő bezárása ellen em elték fel szavukat. A nagygyűlésen a joghallgatók m ellett a tanári testület is m egjelent, Baintner Hugó dékánnal az élen. A tiltakozó m egm ozdulás záróakkordjaként Spenik Sándor joghallgató felolvasott e g y m em orandum ot, amelyet a nagygyűlés résztvevői a tanintézet n ö v en d ék ein ek nevében az iskolaügyi és nem zetm űve lődési m iniszterhez szándékoztak felterjeszteni. A m em orandum szám ba vette m indazokat a sérelm eket, am elyek a kassai joghallgatókat tanintézetük bezárása k övetkeztében érik, m ajd a következő kérelem m el fordult a miniszterhez: „Ha m ár nem volna m egengedhető, hogy a jogakadém ia továbbra is fönntartassék, legalább 2 év re biztosítsák m ég fönnállását, hogy a joghallgatók tanulm ányaikat befejezhessék.18 A kassai joghallgatók, akadém iai tanárok, sőt a városi m agisztrátus m inden nem ű kérvényezése és tiltakozása hiábavalónak bizonyult. 1922 július 31-én még m egtartották a Kassai Állami Jogakadém ia utolsó tanévzáró ünnepségét, ez azonban egyúttal az utolsó felvidéki m agyar főiskola búcsúja is volt.19 JEGYZETEK 1. Slovenský náro d n ý arch ív , Bratislava. K ráľovská právnická akadém ia v Košiciach, kartón č. 2 — inv. č. 8. Jeg y ző k ö n y v . F ö lv étetett Kassán, 1919. é v i március hó 6 -á n a Jog- és Á llam tudom ányi Kar re n d k ív ü li üléséről.
A kassai jogakadémia sorsa az impériumváltás után 2. Slovenský náro d n ý archív, Bratislava. K ráľovská právnická akadém ia v Košiciach, k artó n č. 2 — inv. č. 8. jeg y ző k ö n y v . F elv é te tett K assán a Jog- és Á llam tudom ányi Kar 1920. é v i június hó 8-án ta rto tt re n d e s (év záró ) ü lésén. 3. Uo. 4. Slovenský n áro d n ý archív, Bratislava. K ráľovská právnická akadém ia v Košiciach, k artó n ž. 45 — inv. £. 601. K orešp o n d en cia 1919. A. Š tefán ek iskolaügyi re fe re n s levele a Kassai Állami Jogakadém ia dékánjának 1919. szep tem b er 27-én. 5. S lovenský náro d n ý archív, Bratislava. K ráľovská právnická akadém ia v Košiciach, k artó n č. 2 — inv. č. 8. Jegyző k ö n y v . F e lv é te te tt Kassán, a Jog- és Á llam tudom ányi Kar 1919. é v i o k tó b er hó 25-én ta rto tt II. (re n d es) üléséről. 6. Slovenský n áro d n ý archív, Bratislava. K ráľovská právnická akadém ia v Košiciach, k artó n č. 45 — inv. č. 601. K orešpondencia 1919. Dr. S ro b ár Lőrincz teljhatalm ú m iniszter ú rh o z, Pozsony. Tiszteletteljes előterjesztése a kassai Jog- é s Á llam tudom ányi K arnak, a jogakadém iai m agyar n y elv ű előadások n ak fo ly tatása tárgyában. 7. Slovenský n áro d n ý archív, Bratislava. K ráľovská právnická akadém ia v Košiciach, k artó n č. 2 — inv. č. 8. Jegyzőkönyv. F elv étetett K assán, a Jog- és Á llam tudom ányi K arnak 1919. évi október h ó 25-én tarto tt II. (re n d e s) üléséről. 8. Uo. 9. Uo. 10. Jogakadém ián k sorsa. Kassai Újság, 1919. o k tó b e r 12., 1. old. 11. S lovenský n áro d n ý archív, Bratislava. K ráľovská právnická akadém ia v Košiciach, kartó n č. 2 — inv. č. 8. Jegyző k ö ny v . F e lv éte te tt K assán 1919. évi o k tó b er h ó 24-én, a kassai jogakadém ia épületében. 12. Slovenský n á ro d n ý arch ív , Bratislava. K ráľovská právnická akadém ia v Košiciach, kartón č. 2 — inv. í. 8. Jeg y ző k ö n y v . F elv étetett K assán, a Jog- és Á llam tudom ányi K arnak 1919. évi október h ó 25-én tarto tt II. (re n d e s) üléséről. 13. S lovenský n á ro d n ý arch ív , Bratislava. K ráľovská právnická akadém ia v Košiciach, kartón č. 2 — inv. č. 8. Jegyző k ö n y v . F elv étetett Kassán, a Jog- és Á llam tudom ányi Kar 1920. évi június hó 8-án ta rto tt ren d es (é v z á ró ) ülésén. 14. S lovenský n á ro d n ý arch ív , Bratislava. Pozostalosť V avra Šrobára, kartón č. 6 — inv. č. 39. Zpráva o sta v u školství v K ošiciach n a konci škol. ro k u 1918/19 a n a počátku šk o ln lh o ro k u 19/20. 15. Slovenský n áro d n ý archív, Bratislava. K ráľovská právnická akadém ia v Košiciach, k artó n č. 2 — inv. č. 8. Jegyző k ö n y v . F elv étetett Kassán, a Jog- és Á llam tudom ányi Kar 1920. é v i június hó 8-án ta rto tt ren d es (é v z á ró ) ülésén. 16. Uo. 17. Uo. 18. A kassai jogakadém ia jövője. Kassai Napló, 1922. július 4., 3. old.; Jogászok tiltakozó nagygyűlése. Kassai Újság, 1922. július 5., 1-2. old. 19. Ősi jogakadém iánk legutolsó tanéve. Kassai Újság, 1922. augusztus 21., 1-2. old.
