Polgár András. APUKA - regény. Történet a 60-as évekből

Polgár András

APUKA - regény –

Történet a 60-as évekből

2

„ -Nem játszhatom veled – mondta a róka a kis hercegnek. – Nem vagyok megszelídítve. - Mit jelent megszelídíteni? - Ez olyan dolog, amit az emberek már túlságosan elfelejtettek. Annyit tesz, mint kapcsolatot teremteni. Te most az én számomra még csak egy kisfiú vagy, százezer más kisfiúhoz hasonló. És nincs szükségem rád. És neked sincs szükséged rám. Én a te számodra csak egy róka vagyok, százezer más rókához hasonló. De ha megszelídítesz, szükségünk lesz egymásra. Az egész világon az egyetlen leszel a számomra. Az egész világon az egyetlen leszek számodra…” Saint-Exupéry

3

„196… július 5-én hajnalban Pesterzsébeten a Békásitó körüli vízmosásban fiatal férfi holttestére bukkantak. A szerencsétlen ember Peterdi Mihály 21 éves gyári munkás, környékbeli lakos volt. A rendőri szervek megállapítása szerint gyilkosság áldozata lett. A gyilkosság körülményeinek megállapítására a vizsgálat megindult.” (újsághír)

4

Első rész A nyomozás

(Részlet T. István és T. Istvánné 196… július 5-i rendőrségi vallomásából) …megmondom őszintén, akkor jól leszidtam az asszonyt, mivel én nem is erre akartam menni, errefelé mindig történik valami balhé. Mi mindig a kövesúton megyünk a villamos felé. Az asszony azt mondta, minek kerülünk mindig, mostan nyár van, korán világosodik. Megmondom őszintén, mikor megláttam a fejit neki itt a vízmosásnál, már tudtam, hogy balhé van, mondom, asszony, húzzuk el a csíkot, nem kell nekünk minden másnap tanúskodni járni. Jobb, ha az ember nem avatkozik semmibe. A tanúskodás rengeteg idő meg vesződség, így meg úgy, hogy volt, hogy nem volt, mindenfélét kérdeznek, és az ember végül belekeveri magát a pácba. Mert, kérem, az ártatlanságot bebizonyítania legnehezebb. Szóval, ottan van a feje neki, szája tátva, a szeme nyitva, ránézek, mondom, ennek csö9ngettek, jobb, ha elhúzzuk a csíkot, asszony! Minek kell pont nekünk halottat találni? Pénztárcát sose találunk, de ezt ne tessék beleírni, csak úgy, sré-vizavé mondom. Az asszony sírni kezd, ez olyan, bánatban, örömben feszt csak sír, ezt se tessék beleírni, azt mondja, csinálj vele valamit, hátha él. Elfutott rendőrért, én meg közel hajoltam a… ahhoz az illetőhöz, látom, itt aztán

5

térdre, imához. Letette a kanalat, de végleg. Nekem, kérem, ezt még el akarom mondani, nem volt semmiféle szóváltásom a zsarukkal, vagyis a rendőr elvtárssal, csak azt mondtam, mint a ketten elkésünk a gyárból, ki ad nekünk igazolást? De őszintén?...

aláírások

6

(Részlet özv. jegyzőkönyvéből)

Peterdi

Ferencné

azonosítási

…f. hó 6-án, kilenc óra negyvenöt perckor az itt jelenlévő özvegy Peterdi Ferencné előtt feltártam az áldozat arcát. Özv. Peterdi Ferencné az áldozatban fiát, Peterdi Mihályt ismerte fel. Ezután a főépületben levő laboratóriumba kísértem, ahol átadtam az áldozatnál talált tárgyakat. Tételes felsorolása: 1 db irattárca (műbőr), 1 db katonakönyv, Peterdi Mihály nevére kiállítva, 1 db villamosbérlet, Peterdi Mihály nevére kiállítva (lejárt), 1 db fénykép (pornográf felvétel, szakadozott), 1 db kapubelépő, Peterdi Mihály nevére kiállítva (érvényessége f. év június 30-án lejárt), 1 db törött fésű (piros), 1 db szegedi bicska, fanyelű, dugóhúzós, 2 db kilyukasztott villamosjegy, kb. 1,5 m spárga, 3 db ajtókulcs, 1 db Cornavin márkájú férfikaróra, 1 db patkó alakú, műbőr pénztárca, 219 Ft, az alábbi címletekben: 1 db százforintos, 2 db ötvenforintos, 1 db tízforintos, 4 db kétforintos, 2 db ötven filléres.

7

Az áldozat személyi igazolványára vonatkozóan felhívtam özv. Peterdi Ferencné figyelmét, hogy azt a hatóság már nem adja ki. (Megjegyzés. I. Az áldozat ruházatára özv. Peterdi Ferencné nem tartott igényt. A temetésről, tekintettel szűkös anyagi helyzetére, kéri, a hatóság gondoskodjék. A boncolás tényét, mint az eljárás kötelező ténymegállapító vonatkozását – ez utóbbi szó átjavítva „részét”-re – tudomásul veszi.)

8

Megjegyzés. II. özv. Peterdi Ferencné szóbelileg megemlítette, hogy igen kevés az áldozatnál talált pénz: A fizetését még nem adta oda neki. „Lehet, hogy az a cafka elszedte tőle.”)

Kihallgatási jegyzőkönyvek Dávid Mária tanú (XX. Tégla u 6.) kelt: 196…júl. 8.

DÁVID MÁRIA A Miska a vőlegényem volt. Május elsején ismerkedtünk meg, a munka ünnepén, a Késdobálónak nevezett Művelődési Házban. Nem, rosszul emlékszem, május elsején közösültem vele először, április negyedikén ismerkedtem meg vele a Késdobálóban. Egy táncesten. Apuka nem tudott róla. Arra a kérdésre, hogy július negyedikén mit csináltam, azt tudom válaszolni: piac után hazamentem, tojásos nokedlit főztem a gyerekeknek (két öcsém van, Zsolt ötéves, Csaba nyolc), megetettem a gyerekeket, még arra is emlékszem, adtam egy pofont Csabának, mert húsz forintot vesztett huszonegyesen, akkor hazajött Apuka a kocsmából, elég részeg volt, de nem nagyon. Azt mondtam, egyen tojásos nokedlit, ő ehelyett kiment a budiba. Kisvártatva hallottam, nagyon kiabál

9

értem, kimentem, azt mondta, nézzem meg a székletét, mert véres. Megnéztem. Véres volt. A szomszéd, Mertz Mihály asztalosműhelyéből felhívtam a körzetit, aki kijött. Megnézte ő is az Apuka székletét, és Mertz Mihály műhelyéből kihívta a mentőt. Ez úgy délután hat óra körül játszódhatott le. A mentő elvitte Apukát, majd egy másik autó jött, és fertőtlenítettek. Össze frecskendezték a falakat, a budit, azt mondták, Apukának vérhasa van. Anyuka fél hét körül jött haza a munkából, a Kőbányai Gyógyszergyárban dolgozik, mondtam, mi történt. Anyuka hét óta tájt ment ismét el, a fodrászhoz. Azt mondta, este randevúja van, meg kell csináltatni a haját, „mert olyan a fején, mint egy lobonc”. Akkor én levágtam egy nyulat (tizennégy darab bécsi házinyulunk van, nekem kell gondozni őket), megnyúztam, majd lefektettem Zsoltot. Csaba már eltekergett valahová, nem aggódtam érte, máskor is el szokott menni vacsora után. Arra a kérdésre, hánykor jött oda a Miska, azt tudom válaszolni, fél nyolcra, de előbb Sz. János jött oda, a másik udvarlóm. Sz. Jánost én nem szerettem, vele soha nem közösültem, és nem is volt szándékomban, egyáltalán. Apuka meg is ölt volna. Sz. János engem mindig molesztált azért, mert mielőtt a vőlegényemet megismertem volna, néha elvitt táncolni a motorján. De ott, a tánchelyen, dúrva módon viselkedett, fogdosott, és sokat ivott, megmondtam neki, hogy nekem nem kell. Akkor este azt mondtam, menjen a fenébe, mert a Kellneréknél mindjárt házkutatás lesz, és szeretném

10

megnézni. Azt mondta, tudom én, miért küldesz el, város a stricidet. Azt mondtam, isten bizony a házkutatást akarom megnézni, minek molesztál, az egész utca végig fogja nézni, csak pont én nem, inkább maradjon veszteg, nézze ő is. Attól féltem, tényleg eljön a Miska, és abból verekedés lesz, mint a múlt szombaton is volt a Késdobálóban. Az Sz. János folyton lekért a Miskától. Akivel éppen táncoltam, az ivott. Aztán megelégelték a lekéregetést, és kimentek az udvarra. A Miska sokkal erősebb volt, mégis először szép szóval akarta elintézni. Az Sz. János meg ráugrott. A Miska akkor lecsapta, jobban mondva, leütötte. De az Sz. János mindig csak felkelt, már rossz volt nézni, mert ahogy a lábára állt, megint kapott egyet. Tiszta vér volt az inge, azt hiszem, az orra vérzett neki, de lehet, hogy A SZÁJA IS, MÁR NEM TUDOM PONTOSAN, MERTBELÉG SÖTÉLT VOLT. Két haverja volt ott, a Brúgó meg a Csia, más nevüket nem tudom, ők fogták le az Sz. Jánost, hogy hagyja már abba, mert a Miska „fasirtot csinál a sérójából”. Különben nem volt ebben semmi különös, errefelé a srácok megverekszenek a lányokért. Akkor este végleg elment az Sz. János. A házkutatás még nem kezdődött el, addig bementem fésülködni. Megjött a Miska, és azt mondta, menjek el vele a Békási-tóhoz közösülni. Mondtam, jó, csak átöltözöm. Átöltöztem, felhúztam a vekkerórát, mert anyuinak reggel időre kell menni. A vekkerórát felhúztam, és oldalt fektettem, mert csak így jár. Ha a lábára állítjuk, megáll.

11

Arra kérdésre, hogy miért állt meg az óra még fél kilenckor, nem tudok válaszolni, én aznap tizenegy előtt otthon voltam, ezt anyuka is tanúsíthatja. Lehet, hogy az óra másnap reggel fél kilenckor állt meg. Arra kérdésre, hogy jól emlékszem-e arra, hogy a vekkert lefektettem a hasára, hogy járjon, igennel felelek. Aztán elmentünk a Miskával. Azt mondtam, menjünk el előbb a Dávid nagyanyámhoz, hátha megengedi, hogy a lakásában közösüljünk. Elmentünk, de a Dávid nagyanya rám ordított, hogy ne zavarjuk a varrásban. Melltartókat készített egy maszeknak, de nem volt bejelentve. Ugyanis a havi nyugdíját rendesen megkapja, ezen kívül nem lett volna szabad pénzért dolgozni. De hát ki tud megélni hétszáz forint nyugdíjból? Akkor elmentünk a Tégla utcában lakó Zöllner Jánosnéhoz egy kis beszélgetésre. Mert már akkor nagyon nem akartam közösülni Miskával. Zöllner Jánosné nagyon ideges volt, nekem bizalmasan elárulta, hogy már kétszer kimaradt a menstruációja, és mégse terhes. Azt hiszi, rákja van. Bort ittunk, egészen addig, amíg hazajött Zöllner János kiborulva, hogy a Kellner néni az utca közepén fetreng, a két fiát meg elvitték a fakabátosok. Hogy a házkutatás milyen eredményt hozott, arra nem tudok semmit mondani. A Kellner fiúk mindig tele vannak pénzzel, azt tudom.

12

Mondtam a Zöllner Jánosnénak, szerintem nincs rákja, ezt azért mondtam, hogy megnyugtassam. A Zöllner Jánosné akkor azt mondta, rákja lehet, mert olvasta, hogy ha a férfinak túl nagy a … a micsodája… azaz, hogy a pénisze, akkor az asszony rákot is kaphat. A Zöllner Jánosnak meg egy nagy szamár bőgetője van. Akkor villamosra ültünk a Miskával, és kimentünk a Békási-tóhoz, de addigra végképp elment a kedvem a közösüléstől. Leültünk a fűre, már éjszaka lehetett. A Miska mindenfélét mondott, azt mondta, már nem szeretem, mondtam, igenis szeretem, csak most nincs kedvem hozzá, és különben is el voltam keseredve az Apuka miatt, meg úgy az egész életem az eszembe jutott. Már máskor is el szoktam keseredni az életem miatt. Akkor motorzúgást hallottam, és behunytam a szemem. Tudtam, hogy az Sz. János jött. Könnyű volt megtalálni minket, az egész környék a Békási-tóhoz szokott járni abból a bizonyos célból. Megállt előttünk a motorján, leszállt. Nekem végigfutott a hátamon a hideg. Mondtam, Miska, fuss el. Miska meg se mozdult. És nekem sírnom kellett. Felkeltem és elszaladtam. Úgy van előttem kst is, ahogy akkor láttam. Miska a földön ül, szelíden néz, az Sz. János meg áll előtte a motorral. Hazáig futottam,. Lefeküdtem. Anyuka már aludt. Nem néztem meg az órát, de tizenegy előtt lehetett, mert a Mertz Mihály asztalosműhelyében még égett a villany. Ő tizenegy után sose szokott dolgozni. Arra kérdésre, hogy láttam-e kést Sz. Jánosnál, nem tudok se igennel, se

13

nemmel válaszolni. Nem tudom, mit láttam. Ismételt kérdésre nemmel válaszolok. Arra a kérdésre, hogy tudok-e arról, hogy Sz. János négy hónapot ült késelésért, azt válaszolom, nem tudok. De ha ivott, mindenre képes volt. Még arra is, hogy agyonveresse magát, miattam. Arra a kérdésre, hogy mikor tudtam meg Miska halálhírét, azt válaszolom, hogy másnap reggel tudtam meg, mikor kijöttek hozzánk a nyomozók. Arra a kérdésre, volt-e mással is nemi kapcsolatom, azt válaszolom, nem volt, csak most, két nappal a tizenhetedik születésnapom utáni napon, május elsején, a Miskával. De ezt az egyet is titokban kellett tartani, mert az Apuka megölt volna, ha megtudja. Én olyan nevelést kaptam otthon, hogy nekem a becsületemre vigyáznom kellett. Máskülönben gyanakvásból is rengeteg verést kaptam. Egyszer még orvoshoz is elvitt az Apuka, aki adott egy papírt a szüzességemről. Ez fél évvel ezelőtt történt. Még az jutott eszembe, a fertőtlenítők, tetszik emlékezni, ott a vérhasnál, tablettákat is adtak, de én nem nyeltem le őket, a Csaba ette meg mindet, csak úgy tömte magába őket, víz nélkül. Végigolvasva a vallomást – kihúzva a „vallomás” szó, helyette „kihallgatás” szerepel – hozzá szeretném tenni, hogy nem mondtam mindenben igazat akkor, mikor azt mondtam, aznap este nem közösültem a Miskával. Az igazság, hogy mégiscsak közösültem, mert

14

annyira akarta. Utána jött az Sz. János. A többi mind úgy volt, ahogy mondtam.

Dávid Mária Annabella

15

Szabó János tanú (XX. Astra gyármunkásszállója.) kelt: 196… júl. 8. SZABÓ Azt szeretném mondani, hogy ebben a bizonyos ügyben teljesen ártatlan vagyok, ezt tanúkkal bizonyítom. KÉRDÉS Büntetve volt? SZABÓ Büntetve voltam, de azóta, teljesen ás útra tértem, lehet érdeklődni az Astrában. Ott van a művezetőm, vagy a többi srác, ők majd tanúsítják.Négy hónapot ültem. Én, kérem, akkor se, vagyis hogy állítólag bicskával fenyegettem a húsbolti kiszolgálót… Szóval, rövidre fogva, bepiáltunk. Igen, ez még 1960-ban történt. Bepiáltunk, elmentünk meleg kolbászt enni. Én állítólag bicskával támadtam rá a húsbolti eladóra, mert nem volt meg a húsz deka, utána pedig törni-zúzni kezdtem, megsebesítettem a bolti eladót, és állítólag megütöttem az üzletvezetőt is. Semmire sem emlékszem, mégis rám húztak négy hónapot. Azóta teljesen más útra tértem. A Peterdi gyereket ismertem. Igen. Jól ismertem. Szóval, egy cipőben jártunk. Kérem szépen, mi meg akartuk húzni a Dávid Marit. Ez a lány, itt az telepen egy extra lányként volt ismert. Nem akart senkivel sem húzni. Velem sem. Kérem szépen, ez itt a telepen nem szokott előfordulni. Mármint, hogy megjátssza magát

16

valaki. De hát ez a család, az úgy ahogy van, golyós. Legfőképpen a faterja neki, akarom mondani az apja, a Dávid Rudolf. Állítólag meg is fenyegette a lányát, hogy ha meghúzza valaki, megöli. Nem az illetőt, hanem a lányát. Ebből is látszik, hogy golyós. KÉRDÉS A Peterdi „gyerekkel” milyen volt a kapcsolata? SZABÓ Nem volt vele semmilyen kapcsolatom. KÉRDÉS Haragban voltak? SZABÓ Nem voltam, kérem, haragban vele, azt nem lehet mondani. Egyszer lecsapott, az igaz, de sokkal erősebb nálam. Azt mondják, slapic korában bunyózott, Ezért én nem haragudtam rá. Kérem szépen, ha én mindenkire haragudnék, aki pofán vágott életemben… Mint tetszik látni rajtam, nem vagyok magas növésű. Katona se voltam, nem feleltem meg, mert az egyik lábam, vagyis hogy a bal lábam három centivel rövidebb. Ha rendesen megyek, akkor sántítok, de nem zavart különösebben, este meg egyáltalán nem, mert tudok úgy is járni, hogy a bal lábammal a lábujjhegyemre lépek, a jobbal meg rendesen megyek. Például, ha táncolok, senki sem veszi észre rajtam, hogy rövidebb az egyik lábam. Szóval, én vidéki vagyok, csabai. A szüleim ott élnek. A Peterdi gyereket az Ecserin* ismertem meg, a Dávid Rudolf standja mellett. Luftballomot árulnak, jobban mondva, a lány árulja, a Dávid Rudolf csak

17

készíti. Mindenféle luftballomja van, labda alakú, pettyes, állatfejes meg aztán kacsa formájú, nyuszi meg ilyesmi. Ott állok, ez még tavasszal történt, április végén, ott állok, és beszélgetek a Dávid Marival, munka után ki szoktam menni a piacra hozzá azért, hogy lássa, mennyire jó nálam, szóval, ott beszélgetek, arra jön a Peterdi gyerek, és a cigarettájával elpukkaszt egy ballomot. Olyan sunyiforma egy gyerek volt, kérem szépen, már előzőleg ott somfordált, de nem tudta, hogy elegyedjen beszédbe a lánnyal, egyszer csak elpukkasztja. Nagy durranás, mondom neki, ne izélj, Jankó, mert lecsavarom a füledet. Fizesd meg a kárt, amit tettél! Azt mondja, mi a hézag, nyári Mikulás, testőr vagy te, vagy prókátor? Mondom neki, testőr, egyes számú gárdaezred. Méregetjük egymást, láttam, hogy magasabb nálam, de ez nem számít, kérem szépen, mert ha felmegy a pumpám, akárkinek lekeverek egyet. Viharsarki gyerek vagyok. A lány viszont, a Dávid Mari, odalép, azt mondja, nyolc forint, de siessen kifizetni, mert viszket a tenyere. A Peterdi gyerek röhög, azt mondja, most szerelt le, ha neki nyolc forintja volna, már rég sörbe fektette volna. De elsején megadja. A Dávid Mari akkor lekever a Peterdi gyereknek egy fülest, azt mondja, kvittek vagyunk! Ha másikat is ki akar még pukkasztani, akkor siessen, míg még meleg a tenyere. Másnap aztán jól meg voltam lepve, hogy a Késdobálóban folyton táncol vele. Azért is érintett kellemetlenül, mert tánc után mindig ki szoktam vinni a motorral a Békási-tóhoz, mármint a Dávid Marit, van egy táskarádióm, zenét hallgatunk, meg ülünk. Történni más nem történt, mert magához nem enged nyúlni. Én kérem, sokszor elhatároztam, hogy hagyom lógva ezt a lányt, kapok én más milyent akárhányat, motorom is

18

van, arra minden lány bukik, a gyárban is akadna, de olyan az ember, hogy igazán neki csak egy kell. Pont az az egy. Nem azért mondom, de a gyárban bírnak engem, benne vagyok a KISz-ben, mikor a klubszobához társadalmi munka kellett, én voltam a fő építő, merthogy az eredeti szakmám kőműves. Az egész klubszobát mi magunk építettük fel, ott magnóznak, tévéznek, meg táncolnak a tagok. Én nem járok közéjük, mert a Dávid Mária után caplattam folyton, ő meg nem akart a gyáriakhoz járni. Azért is meg voltam lepve, hogy a Dávid Marinál jó a Peterdi gyerek. Láthatta, hogy jó útra tértem, van egy takarékbetétkönyvem is, hatezer forint van rajta, nem mondtam neki, de az volt a szándékomban, hogy ha a gyár, lakást épít (folyton szó van róla, csak még nem valósították meg), akkor én beszállok. Hogyha meg lakásom van, akkor feleségül veszem. Megmondom úgy, ahogy van, kérem szépen, nekem az azért tetszett, hogy a Dávid Mari nem hagyta magát senkitől se meghúzni. KÉRDÉS Kése van? SZABÓ Persze hogy van, több is, a szálláson vannak. Én, kérem szépen, mivel a gyárban esztergályos vagyok, fusiban szoktam késeket csinálni. Konyhakéseket. Már fegyelmit is kaptam emiatt, de ki nem rúgnak, tudom én jól, mert kevés a jó esztergályos. Egy haver srác (asztalos) csinálja nyeleket, én meg a pengét. Nem azért mondom, de van olyan jó az én késem, mint a gyári. Ott a gyárban sokan vettek belőle, elég olcsón adom, húsz

19

forint darabja. A szálláson is vettek, tetszik tudni, nagyobbrészt vidékiek laknak velem, azoknak megrendelésre is szoktam csinálni, disznóölőt, nyúlvágót, mindenfélét. Mert sokféle kés van, minden célra másmilyen. Ebből vettem a motort is. KÉRDÉS Mit csinált július negyedikén? SZABÓ Július negyedikén kettőig dolgoztam. Lezuhanyoztam, utána megebédeltem. Akkor hazamentem a szállóba, aludtam ötig. Akkor elmentem a Tégla utcába, a Dávid Máriához. Megmondom egészen őszintén, hogy nagyon szerettem ezt a lányt, és nagyon felmérgesített, hogy mostanában a Peterdi gyerekkel mászkál. Beszélni akartam vele, dűlőre vinni a dolgot, mondja meg vagy ő, vagy én. De, sajnos a Dávid Máriával nem lehetett beszélni, mert a szomszédjukból hordták kifelé a szajrét (nem a Dávid Mária, hanem mások), mivelhogy valahonnan megtudták, hogy házkutatás lesz. Mondtam, mit törődsz te a házkutatással, nem nálatok lesz, mi attól még beszélgethetünk. A Dávid Mari nagyon ideges volt. Az egyik öccse, a kisebbik, a Zsolt folyton ott lábatlankodott, fogdosta a motort, fel akart ülni, és mindenfélét kérdezett. Azt mondja, mér van olyan sok lába a Kellnerék kutyájának? Mondom, nem olyan sok lába van, csak négy darab. Azt mondja, hülye vagyok, mikor a Kellnerék kutyájának nyolc lába van, megszámolta őket. Addig-addig mondta, míg felpipásított, és hátramentem vele a nyúlketrecek mögé. Ott kefélt egy kutyát a Kellnerék kutyája. Hát tényleg, kettőjüknek,

20

nyolc lába volt. Mondom, te egy fej vagy, Zsolt, itten nyolc láb van, de ez nem jellemző rá. Már nagyon idegesített az egész szitu, felment a pumpa, akkor azt mondja a Dávid Mari, menjek a fenébe, ha ideges vagyok. Felültem a motorra, és elmentem moziba. Egy hosszú hajú manusz zongorázott. Rozs Ferenc? Rizs Ferenc? Na, mindegy, nem jut eszembe. A végén még meg is öregedett, de akkor is, folyvást zongorázott. A címére pontosan nem emlékszem, valami álom meg szerelem volt benne. KÉRDÉS A jegy megvan? SZABÓ Nincs meg a jegy, kérem szépen, sose szoktam eltenni a mozijegyeket. Mozi után megittam egy korsó sört a Kossuthiban. Ez egy kocsma a Kossuth utcában, mindenki úgy hívja, Kossuthi. KÉRDÉS Kivel találkozott? SZABÓ Azt nem tudnám megmondani. Sokan voltak a krimóban. Mikor kijöttem, megmondom őszintén, nagyon felment bennem a pumpa, másra se tudtam gondolni, csak a Dávid Marira, nagyon fájt nekem, hogy én lakást akartam építeni, feleségül venni, és ő közben dob engem. Még egy korsó sört is ittam. Tíz óra után lehetett, mert akkor zárt be a közért. Igen, arra

21

emlékszem, hogy az alkalmazottak abban a pillanatban húzták le a rácsot. Felültem a motorra, és a szállóba akartam menni. De aztán megfordultam. Volt egy olyan érzésem, hátha mégis szeret a Dávid Mari. Bekopogtam a házukba a spalettán. Azon a házon nincs csengő, és az első ablakokon spaletta van. Kijött a Csaba. Ő a nagyobbik öccse a Dávid Marinak. Röhög képembe, azt mondja, savanyú a szőlő, elhúzta a csíkot a Peterdi gyerekkel. De egy partit lehúzhatunk. Lehúztam egy parti huszonegyest a Csabával (tetszik tudni, ahhoz képest, hogy még csak nyolcéves gyerek, már tud úgy csalni, mint egy tanár), szóval, hiába tartottam nyitva a szemem, sötét volt, és nyert tőlem egy tízest. Berúgtam a motort, akkor egy pillanatra megláttam a ház mögött a Dávid Rudolfot, vizelni mehetett, mert a sliccét gombolta. Akkor elmentem.Egyenesen a szállóba mentem. A Kossuth utcában igazoltatott egy rendőr. Nagyon ideges lettem, mert már akkor bennem volt egy csomó sör, ha rá találok lehelni, még megbüntet, ezért nem a feje felé beszéltem, hanem oldalt. KÉRDÉS Ismeri ezt a rendőrt? SZABÓ Nem ismerem azt a rendőrt, két csillagja volt. Nem, a körzeti megbízottat, azt ismerem, ezt a rendőrt még sohasem láttam. Akkor háromnegyed tizenegy volt, a közért fölött van a villanyóra. Még gondoltam is, megint nem alszom ki magam. Ötkor csörög az óra, mivel hatra járok melózni. A szállóban senkivel sem találkoztam. KÉRDÉS

22

A portással sem? SZABÓ A portásnak ott kell ülni a kalitkájában, de akkor nem ült ott. Nem tudom, hol volt. A helyén nem ült, az biztos. A szobatársaim hárman vannak, abból kettő éjszakai műszakban volt. A harmadik, a Brúgó becenevű, D. Károly, az meg még nem volt ott, mert előző nap volt az esküvője, és nászútra ment a Balatonra. Akkor én még tojásrántottát csináltam a villanyfőzőn, aztán lefeküdtem. KÉRDÉS A Békási-tónál nem járt? SZABÓ Aznap én a Békási-tónál nem voltam. KÉRDÉS Dávid Rudolf aznap kórházban volt? SZABÓ Hát lehet, hogy kórházban volt, de én mégis láttam a kefrtjében. Elismerem, hogy sötét volt, de annyira nem, hogy ne ismertem volna fel! Még a sliccét is láttam, hogy gombolgatja. Azt még egyszer szeretném elmondani, hogy ebben a bizonyos ügyben teljesen ártatlan vagyok, bárki megmondhatja, aki jól ismer, hogy attól az egy dologtól eltekintve, amikor meg is kaptam a büntetésemet az állítólagos garázdálkodásomért, én bele nem ütköztem a törvénybe, mivelhogy teljesen más útra tértem.

23

KÉRDÉS Tehát azt állítja, hogy aznap este látta Dávid Rudolfot a kertjében? SZABÓ Kérem, szépen, nem akarok ellentmondásba keveredni, ha egyszer kórházban volt, akkor nem láthattam. A Dávid Rudolfról, aki a Mari apja, én semmi rosszat nem állítok, nincs is szándékomban, ennél becsületesebb embert én soha nem ismertem. Ez reggeltől estig melózik a családjáért, a lelkét kiteszi értük, ott az egész környék apukának hívja, mert a gyerekei így szólítják. Egy testestől-lelkestől tisztességes ember, aki agyondolgozza magát. Róla én ellentmondást nem állítok. Az, hogy megiszik

egy fröccsöt, az nem számít, más fizeti neki, többek között én is fizettem már, csak azért, hogy ne vonja el a gyerekeitől a fillért. KÉRDÉS Tehát befejezésül: Ön kijelenti, hogy július negyedikén este nem járt a Békási-tónál? SZABÓ Kijelentem, hogy július negyedikén se nappal, se éjjel nem jártam a Békási-tónál.

Szabó János tanú

24

Zöllner Jánosné tanú (XX. Tégla u 12. ) kelt: 196… júl. 9. ZÖLLNERNÉ Július negyedikén az esti órákban, nem néztem az órát, nyolc óra után lehetett, mert már alkonyodott, bejött hozzám Dávid Mária és a vőlegénye, Peterdi Mihály. A kislányt régem ismerem, és nagyon szeretem, mert végtelenül okos és helyes teremtés. Tele van érzelemmel, tiszta, becsületes, nem való egy ilyen szemétdombra, mint amilyen ez a telep. Akinek lehetősége van, az mind elköltözik innen. (Mi is elköltözünk, az uram ablaktisztító, maszek munkája is van, befizettünk egy szövetkezeti lakásra, mivel lakáskörülményeink elviselhetetlenek. Egy éves kislányommal hárman lakunk egy régen sufninak használt helyiségben. Jelen pillanatban pedig, a tegnapi vizsgálat szerint, ismét terhes vagyok.) Nagyon zavaros emlékeim vannak arról az estéről, bár nem ide tartozik, talán elmondhatom, hogy miért vannak zavaros emlékeim arról az estéről. Sokszor volt szó köztem és Dávid Mária között arról, hogy ezen a szemétdombon ő csak tönkremegy. Tudok arról, hogy pár évvel ezelőtt Dávid Rudolf kétszobás, tanácsi lakást kapott a József Attila lakótelepen, tekintettel arra, hogy feleségével és három gyermekével él egy lakásnak nem nevezhető épületben. Dávid Rudolf azonban, aki a tanácsi lakásért lemondott a Béke utcai, lakásnak szintén nem nevezhető lakásáról, rövidesen visszaköltözött a telepre, ezúttal a szomszédunkba, és vadonatúj, egészséges, szép lakását

25

átadta az addig itt lakó B. Zoltán autószerelőnek. Rebesgetik, hatvanezer forintot kapott a cseréért. Lényeg azonban az, hogy a három gyermek, köztük Dávid Mária, ismét visszakerült ebbe a fertőbe. Senkit sem akarok megsérteni, hiszen sok a szegény ember ezen a környéken (bár mostanában az újságban, rádióban azt halljuk, hogy tulajdonképpen manapság nincs is szegény ember), szóval igen sok szegény ember lakik a környéken, akiket eszem ágában sincs megsérteni, mégis azt kell mondanom, ez a telep, úgy, ahogy van, egy mocskos szemétdomb. Itt lopás, betörés, taxisofőr kirablása, nemi erőszak éppúgy előfordul és olyan gyakorisággal, mint ahogy délben harangoznak a templomban. Szerény véleményem szerint, az államnak már régen le kellett volna rombolni ezt a telepet, és a lakóknak tisztességes lakást kellett volna kiosztani. Az olyan embereket, mint Dávid Rudolf, be kellene csukni, hét lakat alá. (Ha jól tudom, törvényes eljárás is indult ellene, ifjúság elleni bűntett címen, mert megjegyzem, hogy amit a családjával művel, az túlmegy minden határon, de végül felmentették.) Nekem személy szerint, pedig azért vannak zavaros emlékeim arról az estéről, mert akkoriban voltam éppen Dávid Máriával az SZTK-ban, békavizsgálaton. Minden jel arra mutatott, hogy terhes vagyok, az SZTK-tól kapott lelet viszont negatív volt. Ekkor arra gyanakodtam, rákom van. Az édesanyám rákban halt meg. Bár az SZTK-ban azt mondták, a rák nem örökölhető, én mégis rettenetesen féltem. (Tegnap újból megjelentem békavizsgálaton, e lelet szerint viszont terhes vagyok, tehát a ráktól való félelmem alaptalan.) Tudtam arról, hogy Szabó János is udvarol Dávid Máriának, és azt is tudtam, hogy Peterdivel össze

26

is verekedtek. Azt tanácsoltam, hogy legjobb az őszinteség, mondja meg Szabó Jánosnak, hogy nem szereti. Dávid Mária azonban, bár kívülről nyers, szókimondó, sőt, durva lánynak tűnik, valójában gyengéd, finom teremtés, aki senkinek sem tud fájdalmat okozni. Mondtam, rossz vége lesz annak, ha ketten járnak utánad, ezen a szemétdombon hamar előkerül a bicska, mint ahogy, elő is került, sajnos. Szabó Jánosról én mindent fel tudok tételezni! KÉRDÉS Ez gyanúsítás, burkolt formában! Törölhetjük? ZÖLLNERNÉ Felszólításra hozzájárulok, hogy az utolsó mondatomat töröljék. Gyanúsítani Szabó Jánost nem állt szándékomban. Én a Peterdi Mihállyal való kapcsolatáról is lebeszéltem Dávid Máriát. Rendkívül bizalmas viszonyban voltam a kislánnyal, tudtam az ifjúságvédelmi felügyelőnővel való esetéről is, tudott dolog volt, hogy mennyire szenved ettől az élettől. Legfőképpen az apjától, aki nem is tudom, miért nincs még a bolondokházában? Úgy látom, a család forrása Dávid Mária volt, aki szinte egymaga tartotta el az egész családot. Házinyulat nevelt, szaporította, adta-vette őket, ő árulta a léggömböket a piacon, ő főzött két kiskorú testvérére. Az anyja, Dávid Rudolfné teljesen beszámíthatatlan, imbecillis, azt hiszem, ezt így mondják, még írni-olvasni sem tud. Egyébként többet nincs otthon, mint van. Egy tisztességes mondatot nem tud elmondani, csak mosolyog örökké. Azt se tudom,

27

hogy lehet szabadlábon az ilyen? Csoda, hogy a gyerekei normálisak lettek… Dávid Máriával kiterveltük, hogy mivel az ifjúságvédelmi felügyelőnővel való esete nem vezetett eredményre, és Dávid Rudolfnak a haja szála sem görbült meg, jövőre, április 29-én, a tizennyolcadik születése napján elhagyja a telepet. Ugyanis aznap nagykorúvá válik. Az uram is meg én is mellette állunk, szerzünk neki albérletet, vagy akár ideiglenesen magunkhoz vesszük (minden bizonnyal addigra megkapjuk a szövetkezeti lakást), és a kislány saját lábára állhat! Itt csak a teljes züllés vár rá, amit szívből gyűlöl. Megszakít minden kapcsolatot családjával. De amíg kiskorú, semmit sem tehettünk. Az eddigi kísérleteket Dávid Rudolf körmönfont leveleivel mindannyiszor megakadályozta. Arra viszont emlékszem, hogy azon a bizonyos estén, amiről azt mondtam, zavaros emlékeim vannak, Dávid Mária négyszemközt megsúgta, hogy az a tervünk, hogy a tizennyolcadik születése napján saját lábára áll, füstbe ment. Hogy miért, nem tudom. Valószínűleg Peterdi Mihály miatt. Aznap éjjel hazajönni Dávid Máriát nem láttam, mivel mi az urammal, korán fekvő emberek vagyunk.

Zöllner Jánosné

28

Mertz Mihály tanú (XVIII. Kövesdi út 119.) kelt: 196… júl. 9. MERTZ Az asztalosműhelyem a Tégla u.8. szám alatt van, a Dávidék szomszédja vagyok. Július negyedikén, azért emlékszem erre a napra, mert másnap szállítanom kellett húsz darab teknőt, és reggelig dolgoztam, este szóváltásra figyeltem fel, Dávidék kerítésénél. A Dávid lány motorbiciklis udvarlója volt ott, láthatóan illuminált állapotban, és fenyegetődzött. Nem, szavakra nem emlékszem, csak arra, hogy ordított a lánnyal. Ha utána gondolok, lehetséges, hogy nem fenyegetődzés volt, amit hallottam, csak egyszerű veszekedés, ami a körül forgott, hogy a lány eddig vele járt, most pediglen mással. Sokszor láttam a lányt ennek a fiúnak a motorján elmenni, hazajönni. Mikor kijöttem, aránylag csendes hangon folyt a vita, hogy ő, azaz a motoros fiú lopta el a Dávid Rudolf Trabantját vagy sem. Ez egyébként egy teljesen mellékes kérdés volt, mert köztudott, hogy Dávid Rudolf iszákos ember, és amikor megvette a Trabantot (amit a jó ég tudja, miféle manipulációval szerzett meg, beszélik, hogy valami lakásüzérkedés, meg a Kellnerék által gyártott kozmetikai szerek révén vásárolt), nos, ezt a kocsit másnap már ellopták. A Rendőrség később megtalálta Budán, kárt nem tettek benne. Dávid Rudolfnak hamarosan elvették a jogosítványát, így vettem meg én a gépkocsit, a vételár hetven százalékát már kiegyenlítettem, a többiről írás van. Én meg Dávid

29

Rudolf jó viszonyban vagyunk, élni és élni hagyni, ez az elvünk, nem turkálunk egymás leveses fazekában. A nap eseményei: Délben láttam, hogy Rudolf a kertjében ásott. Láttam, amikor Dávid Rudolfot elvitte a mentő. Láttam, amikor Dávid Mária és a másik udvarlója, akit később megöltek, elment. Láttam később visszajönni a motorost. Dávid Máriát aznap éjjel nem láttam hazajönni, ami nem jelenti azt, hogy tudom, hazajött vagy sem? Én bent vagyok a műhelyemben. Hajnalban azonban, mikor már a kocsira raktuk fel az elkészült teknőket, Dávid Mária a házból jött ki, és úgy nézett ki, mint aki alvásból kelt fel. Borzas volt, hálóinget viselt, és kiöntött egy lavór piszkos vizet az udvarra.

Mertz Mihály asztalosmester, tanú

30

özvegy Dávid Antalné tanú (XX. Nagy Sándor u 304.) kelt: 196… júl. 10. ÖZV. DÁVIDNÉ Július negyedikén eljött az unokám a fiújával. Körülbelül egy órát tartózkodtak a lakásban. Lehet, hogy csak fél órát. Én varrtam. Ahhoz, hogy azt a fiút megölték, nincs semmi hozzáfűznivalóm. Tudom, mi az, valakinek elveszíteni a hozzátartozóját. Énnekem az első férjem vöröskatona volt, azt megölték a fehérek. A másik férjem, a Dávid Antal, az meg csendőr volt, azt megölték az oroszok. Az unokámnak ez csak a vőlegénye volt, nem az ura. Azt a megjegyzést szeretném tenni, hogy mikor a nyomozó elvtársak kiint jártak a lakásomon, nyomozás céljából, az asztalon feküdt ezeregyszáz forintom, amit egy… egy bizonyos munka elvégzéséért kaptam. Az az ezeregyszáz forint szőrén-szálán eltűnt. Éppen akkor tűnt el, amikor a nyomozó elvtársak ott jártak. Én hétszáz forint nyugdíjból élek, szűkösen, beteg is vagyok, orvosi ápolásra szorulok. Kérem a nyomozó hatóságot, hogy az eltűnt ezeregyszáz forintomat fizessék vissza! Özv. Dávid Antalné tanú (Az aláírás fölé utólag odaírta: „teljes tisztelettel”)

31

6. Sz. László tanú (XX. Astra gyár munkásszállója portása) Kelt: 196… júl. 10. SZ. LÁSZLÓ Július hó negyedikén éjszaka én voltam szolgálatban. Mint portás. A szálló gondnokának a helyettese is én vagyok. Az éjszaka folyamán nem észleltem semmi. Ha észleltem volna gyanúsat, azt beírtam volna az átadófüzetbe. Oda kell írni az eseményeket. KÉRDÉS Mikor érkezett haza Szabó János?

SZ. LÁSZLÓ Ezt az egyet nem tudom. Előfordul, hogy elbóbiskolok. Olvasni szoktam, de van úgy, hogy mégis elbóbiskolok. Ez attól van, hogy sok gyógyszert szedek. Ötvenkilenc éves vagyok. De sokkal többnek látszom. Tudom. KÉRDÉS Kiment valahová közben? Ez lehetséges?

SZ. LÁSZLÓ Sose szoktam kimenni. Ja, vécére. Az lehet, hogy vécére kimentem. Hogy akkor jött volna éppen haza? Ezt

32

az egyet nem tudom. Reggel rendes időben elment. Fél hatkor mennek a reggelesek. Ő is ment, a többivel együtt. Tizenegykor (este) bezárom a kaput. Onnantól kezdve csöngetni kell. Ő, azaz Szabó János nem csöngetett. Ha csöngetett volna, arra emlékeznék. Mert borravalót adnak. És én el is fogadom. Ezt senki sem tilthatja meg. Ha borbélyhoz megyek, én is adok borravalót. Nekem is adnak. Már aki ad. Mert itt mindenféle népek is laknak. Még cigányok is. Nem azért mondom, azok is emberek, de mégse olyanok, mint a magyarok. Pocsékká teszik a szobát, főzőcskéznek. Van, amelyik feketekávét is főz. Lecsöpögtetik a parkettát. Összerondítják az ágyneműt. Főzni a szállóban, szigorúam tilos. Van a gyárnak rendes étkezdéje. Én is oda járok. A Szabó János nagyon rendes. Mondhatom, hogy a legrendesebb. Ha befelé, vagy kifelé sántikál, rendesen köszön. Tiszteli az öreget. Ha levelet kap hazulról, nekem adja ab bélyeget. (Mert bélyeggyűjtő vagyok.) Nem mintha értékes bélyegek lennének, a magyar postai bélyeg semmit se ér, de cserére jó. KÉRDÉS Szabó János mégis főzött. Rántottát csinált. Tud erről?

SZ. LÁSZLÓ Ezt az egyet nem tudom. Nem kérte el a serpenyőt. Mert tőlem kell kérni a serpenyőt annak, aki rántottát készít. Akkor éjjel nem kérte el. Ha elkéri,

33

mégis kínál. Mert az ő rántottájából enni kell! Na, Cila bácsi, ezt faggyúzza meg! Ezt mondja. A szülei jófajta szalonnát küldenek. Meg kolbászt. Attól van zamata a rántottának. Füstölni csak vidéken tudnak. A motorját bütyköli. Egyszer még kitöri a nyakát. Minek kell az a motor? A kisebbségi érzése a sántaságától van. Én ne érek annyit, mint más? Ezt kérdezi. Aztán berúg, mint a barom. De ez csak azóta van, hogy beleszeretett egy lányba. Sokszor berúgott. Mondtam is, ki fog készülni a mája! Nekem is kikészült. De a munkából sohase mulaszt. A munka, az szent! Nem úgy, mint a cigányoknak. Azok, ha megkapják a fizetést, délig is alszanak. Úgy veri ki őket a takarítónő. Van, hogy nőt is felvisznek. Engem elcsalnak a portáról, aztán, uzsgyi, föl a szobába! Ott henteregnek. Az igaz, a magyarok között is van, aki csinálja. De a Szabó János, az nem. Bele van pistulva abba a lányba. Megmutatta a fényképét. Azt mondja, feleségül veszi. Most nem megy a kés sem neki. A tél jobb. Sokkal jobb. Mikor jön a disznóölés. Akkor viszik a kést, mint a cukrot. Olcsón adja, és jó munka. Itt a szállóban vannak a kései, itt tartja őket. A szekrényében. Nekem is van. Ingyen adta. Öregtől nem fogad el pénzt. Rendes. Az öregekkel nagyon rendes. Egy lányt átkozott feszt. Azt az egyet tudom, hogy egy lányt átkozott. De olyan nagyon, hogy azt már nem is hallgattam végig.

34

Mondtam, megver az Isten, te Szabó, ha így káromkodsz rája. Isten nevét ne add össze egy kurváéval! Ez is más, az is más. De ő csak mondta. Mostanában valaki lecsapta a kezéről a lányt. Azért szidta. Azt mondom, a lány olyan, mint a villamos, egyik jön, másik megy. Megsajnáltam, mert én is ilyen szomorkodós voltam. Az apám nekem is azt mondta. És így is van. Mikor rajtakaptam a menyasszonyomat egy finánccal, a Tiszának akartam menni. Hogy ilyen lány nem jön többé! Hogy minek is élek? Akkor mondta az apám, amit mondott. Aztán feleségül vettem egy másik lányt. Harmincöt évit éltünk együtt, Isten nyugosztalja. Mondtam, rúgjál be Szabó, aztán jól van. Berúgott, de csak nem csillapult. Sírt. Úgy tudott sírni, mint egy taknyos, a szeme meg szikrázott. Olyan szeme van, mint a tigrisnek. Néha megijedek tőle. Szelíd fiú, meg rendes, de ha úgy ránéz valakire… Nem szeretném, ha haragosom volna… KÉRDÉS Még mit tud elmondani? SZ. LÁSZLÓ Mást nem. KÉRDÉS Ezt az inget ismeri? SZ. LÁSZLÓ

35

Ezt az inget felismerem. Ez a Szabó János kockás inge. Kettő van neki, tőlem vette. Mikor itt jártak a jugoszlávok. Ezt a piros kockásat meg a kék kockásat. De mindig a piros kockásat hordta. Azt szerette. Hát erről azt tudom mondani, hogy mikor reggel elment a munkába, kiteregette a kötélre. Mondtam, vidd föl a szobába, esőre áll. Azt mondta, siet. Kiteregette a kötélre. Az éjszaka mosta ki, azt mondta, lesörözte. KÉRDÉS Mit tapasztalt, hogyan viselkedett mostanában Szabó? Idegesnek látta? Nyugtalankodott? Vagy éppen olyan, mint máskor? SZ. LÁSZLÓ Éppen olyan. Rendes. Nagyon rendes. Kivált az öregekkel.

Sz. László portás, tanú

36

V. Ferenc tanú (VIII. Orczy tér 18.) Kelt: 196… júl. 10. V. FERENC Szabó Jánost négy éve ismerem, akkor kerültem az Astrába, művezetőnek. Jó munkaerő, szorgalmas, a kiadott feladatokat maradéktalanul elvégzi. Selejtje az átlag alatt van, nulla egész négy százalék körül. Rendes, tisztelettudó fiatalembernek tartom. Jutalmat egyszer kapott, egyszer pedig beutalót a gyár siófoki üdülőjébe. Nősülési szándékáról tudok. Régen foglalkoztatja a tovább tanulás gondolata, a szakszervezeti bizottsággal egyetértésben azonban, nem javasoltuk esti gépészeti technikumba, mert fusizik. Megmondtuk, ha abbahagyja a fusizást, javasoljuk. Rajta még nem kaptam fusizáson, de a késekről az egész gyár tud. Mikor csinálja, rejtély. KÉRDÉS Büntetést kapott a fusizásért? V. FERENC Büntetést nem kapott számottevőt, ebben én vagyok a hibás, mert szemet hunytam. Nem akarom elveszíteni. Ha alacsonyabb munkabért kap, otthagyja a gyárat. Kevés a jó szakmunkás. Nem mondunk le valakiről csak úgy. Hogy mikor csinálja, miként viszi ki a kapu, az, rejtély. Ha a kapuellenőrzés elkapná, akkor persze meg kellene büntetni, de eddig még nem kapta el. Lehet rá számítani. Nem mondom, szépen keres, tizenkét forint körül van az órabére, de bármikor, ha

37

szorul a kapca, rá számíthatunk, lett légyen szó túlóráról, felajánlásról vagy bármi másról.

V. Ferenc művezető, tanú

38

K. István rendőr tizedes tanú kelt: 196… júl. 10. K. ISTVÁN … jelzett napon, július 4-én, 22 órakor léptem szolgálatba. Az éjszaka eseményeiről a Napi jelentésben számoltam be, írásban. Annak másolatát magammal hoztam, átadtam. Július negyedikén, éjjel (nulla hat óráig voltam szolgálatban, járőr társammal), motorost nem igazoltattam!

K. István rendőr tizedes Melléklet: A XX. Ker. Kapság Napi jelentése.

Boncolási jegyzőkönyv (kivonat) kelt: 196… júl 10.-én Áldozat neve: PETERDI MIHÁLY Kora: 21 év … jobb halántéktájon, a hajas fejbőr határán, 2.5 cm hosszú, éles szélű bőrfolytonossági megszakítás van. A hajas fejbőrt és a sisakot lefejtve, a halántéki izom állományában, a fenti szúrt seb környezetében, az

39

izomszövet bevérzett. A felszíni bőrfolytonosságimegszakításnak megfelelően, a halántékcsont pikkelyén, ujjhegynyi területen, benyomatos, darabos koponyacsonttörés látható; környezetében a lágyagyhártyák bevérzettek, és az agyállományban, jobb fali lebenyben, a fenti folytonosság-megszakítások irányában 5 cm mély, kisujjat befogadó, nedves véralvadékkal és roncsolt agyszövettel kitöltött üreg látható… Véleményből …Nevezett halálát okozhatta egy rendbeli, a koponya jobb halántéki táját ért, merev, éles heggyel bíró eszközzel (pl. tőrrel, erős, hegyes késsel) végrehajtott szúrás, amely a koponya leggyengébb pontján, a halántéki tájon átjutva az agyállományba hatolt, és itt vérzéses agyszövet roncsolást okozott. …A halál 196… július 4-én, 22 és 23 óra között állt be. A szúrás erejéből ítélve, a tettes erőteljes (fiatal) férfi lehetett.

…A húgyvezetékben ondó szálcsák nem voltak találhatóan, így minden valószínűség szerint tárgynapon, áldozatnál ejakuláció nem következett be.

Dr. Zs. R. rendőr orvos-őrnagy

40

Vizsgálati jegy XX. ker. Kapság, Életvédelmi Oszt. kelt: 196… júl. 11. Melléklet Egy darab piros kockás férfiing (41-es méret). Az anyagból vett szövetmintát benzidin eljárásnak vetettük alá, s az eljárás során a vegyszer vérnyomomra valló elszíneződést nem eredményezett. Benzidin eljárással megvizsgáltuk továbbá a mellékelt 14 (tizennégy darab), házilag gyártott, különféle formájú és rendeltetésű, házilag készült markolattal ellátott, Szabó János tulajdonát képező kést. A késeken a benzidin próba latens vérnyomokat nem mutatott ki. Eredménytelen maradt Szabó János július 4-én viselt további ruházatának vizsgálata is, mely ruházatot mellékelten visszaküldünk. 1 db kék farmernadrág, 1 db férfi alsó (rövid), 1 db férfi atléta trikó, 1 pár férfi zokni (nylon), 1 pár férfi szandál (barna).

K.J. laborvezető Kihallgatási jegyzőkönyvek

41

Szabó János gyanúsított

(XX. Astra munkás

szálló) kelt: 196…júl. 20.

SZABÓ JÁNOS Azt elismerem, akkor éjjel nem aludtam a szállóban. Vagyis, hogy ott aludtam, de későn mentem haza, kérem. Mivel a kaput tizenegykor lezárták, a kerítésen másztam be. Úgy három óra körül lehetett. KÉRDÉS Korábbi vallomásában azt állította, hogy háromnegyed tizenegykor rendőrjárőr igazoltatta, majd azonnal a szállóba hajtott, ott tojásrántottát készített6, majd lefeküdt. SZABÓ JÁNOS Ezt megváltoztatom. Ezt csak azért vallottam, hogy úgy látszódjon, egész éjjel aludtam. KÉRDÉS Igazoltatták? SZABÓ JÁNOS Nem igazoltattak, kérem, ezt elismerem. De az egész ügyben teljesen ártatlan vagyok! KÉRDÉS Ismeretes Ön előtt a helyszíni szemle jegyzőkönyve. Abból tudhatja, hogy a helyszínelők a gyilkosság színhelyén motorkerékpár nyomokat

42

rögzítettek. A vizsgálat megállapította, hogy a nyomok, az Ön, 250-es Pannónia gyártmányú motorkerékpárjától származnak. Ön korábbi vallomásában azt állította, hogy július hó negyedikén nem járt a Békási-tónál! SZABÓ JÁNOS Továbbra is ezt állítom, kérem szépen. Nem mondhatok mást, mint ami az igazság. Az egy másik motor lehetett. Én nem voltam ott. Miért nem hiszik ezt el nekem? KÉRDÉS A telepen senki másnak nincs a birtokában Pannónia 250-es motorkerékpár! A keréknyomok vizsgálata egyértelműen arra vall, hogy az Ön járművéről van szó! A gumik minden járművön másképpen, más formában kopnak. A hibák jellegzetesek. Az áldozat megtalálásának közelében talált nyomok azonosíthatók az Ön motorkerékpárja által hagyott nyomokkal! SZABÓ JÁNOS Lehet. Én akkor se voltam ott. KÉRDÉS Dávid Mária tanú állítása szerint is ott járt akkor éjszaka, sőt, mikor ő ijedten elszaladt, ketten maradtak a helyszínen, Ön és az áldozat. SZABÓ JÁNOS Ez teljesen valótlan állítás, kérem szépen. Ezt Ő nem láthatta, mivel én nem voltam ott. Én mást nem tudok mondani, mint azt, hogy ebben az ügyben én teljesen ártatlan vagyok. Ha megkérdezik a

43

művezetőmet vagy azokat, akik jól ismernek, mint tanúsíthatják, hogy teljesen becsületes útra tértem. Azt beismerem, hogy nagyon utáltam a Peterdi gyereket azért, mert vele mászkált a lány, de megölni nem öltem meg. Nem is tudnék megölni valakit. KÉRDÉS Korábbi vallomásában azt állította, hogy a Hunyadi moziban a Szerelmi álmok cimű, Liszt életéről szóló filmet látta azon az estén. A Szerelmi álmok című filmet nem játszotta a Hunyadi mozi. Sőt, a filmet, abban az időben már más mozi sem játszotta. SZABÓ JÁNOS Igen, elismerem, hogy ezt a filmet Pesten láttam, az ősszel. De mivel más filmet azóta nem láttam, ezt kellett mondani. Mert… mert meg voltam ijedve. KÉRDÉS Miért volt megijedve? SZABÓ JÁNOS Azért voltam megijedve, mert mivel valaki kicsinálta a Peterdi gyereket, attól féltem, engem fognak gyanúsítani. KÉRDÉS Korábbi vallomásában nem említette, hogy azon az éjszakán inget mosott volna. SZABÓ JÁNOS Azért nem említettem, mert ettől a dologtól is féltem. Én, kérem, mikor éjszaka hazamentem, akkor

44

tényleg lefeküdtem. Ötkor felkeltem, de nem arra, hogy csörög a vekkeróra, hanem arra, hogy bejött a Csia, az Ughy Sándor nevű barátom, és azt mondta, jól nézd meg magad, valaki kicsinálta a Peterdi gyereket! Akkor én nagyon megijedtem. Felöltöztem, elég hideg volt, és legyűrtem az ingem ujját. KÉRDÉS Ezt a piros kockás inget viselte? SZABÓ JÁNOS Ezt a piros kockás inget viseltem. Legyűrtem az ujját, és láttam a mandzsettájánál a vérfoltokat. Ezért gyorsan kimostam és kiteregettem. KÉRDÉS Miféle vérfoltok voltak azon az ingen? SZABÓ JÁNOS A saját vérem foltjai, kérem. Egyszer ugyanis már kimostam ezt az inget, de mivel az ujját felgyűrve viseltem, nem vettem észre, hogy a mandzsettájánál még maradt vér. A Peterdi gyerekkel egy héttel azelőtt verekedtem. Jobban mondva, Ő vert meg engem. Akkor véreztem össze az ingemet. KÉRDÉS Korábbi vallomásában azt állította, hogy mikor este visszament Dávidék Tégla utcai házához, és Dávid Csabával játszott egy parti huszonegyest, látta a sötétben Dávid Rudolfot a kertben. Dávid Rudolfot aznap délután vitte el a mentő. SZABÓ JÁNOS

45

Akkor is láttam. Ez igaz, kérem, olyan igaz, mint ahogy itt ülök. De nemcsak én láttam, hanem a Csia is, az Ughy Sándor is. Aki velem volt akkor. KÉRDÉS Eddig nem említette, hogy Ughy is magával tartott azon az estén. SZABÓ JÁNOS Azért nem említettem, mert Ő jelenleg Cseszkóban tartózkodik, családi látogatáson. De ha majd hazajön, Ő is tanúsíthatja. Ő a legjobb barátom. Mindig meg akart nevelni engem. Mikor virágot vettem a Dávid Marinak, Ő mondta mg, ez itt a telepen nem divat, ki fog röhögni érte. Bár Ughy Sándornak, aki mindig jó irányba befolyásol, általában igaza szokott lenni, ebben az egy esetben nem volt igaza. Dávid Mari nem röhögött ki, hanem nagyon meghatódott, vázába tette, és még sokáig megvolt neki. Azt Ő is megmondta, hogy errefelé még sohasem fordult elő, hogy egy lánynak valaki virágot vegyen. Ez olyan volt itt a telepen, mintha mondjuk valaki Kossuth-díjat kapott volna zsebtolvajlásért. KÉRDÉS Mindent összevetve, július negyedikén estére nincs alibije. Nem tudta hitelt érdemlően bizonyítani, hogy merre járt, mit csinált. Elismeri? SZABÓ JÁNOS Azt elismerem, hogy nincs alibim, de ártatlan vagyok. Szeretném még azt is elmondani, hogy azért nincs alibim, mert még mindig szeretem Dávid Máriát, és nem akarok neki fájdalmat okozni.

46

KÉRDÉS Kíván még valamit elmondani? SZABÓ JÁNOS Ezt a lányt és imádom! Őrjöngve imádom! Hiába, az ember csak egyszer tud szeretni. Van, mikor az ember szeretne jobb lenni, másképpen élni, meg szeretve lenni, de nem lehet. Mindegy. Ha felakasztanak**, és a pokolba vagy a mennyországba jutok, ott találkozunk! KÉRDÉS Ezen kívül óhajt még elmondani valamit? SZABÓ JÁNOS Igen. Ártatlan vagyok. KÉRDÉS Az előbb azt mondta, azért nincs alibije, mert nem akar a lánynak fájdalmat okozni. Ez így ostobaság! Magának a bőréről van szó! SZABÓ JÁNOS Ezek szerint engem gyanúsítanak? KÉRDÉS A bizonyítékok maga ellen szólnak, ezért, a további nyomozás zavartalan lefolytatása érdekében, őrizetbe vételét fogom elrendelni. SZABÓ JÁNOS

47

Hát akkor… Hogyha a Dávid Mari nem tudja meg, még el kívánok mondani valamit. Egyébként ezt az Ughy Sándor is igazolni tudja. KÉRDÉS Felhívom a figyelmét arra, hogy fontolja meg minden szavát! Újabb mesékkel ne traktáljon bennünket! SZABÓ JÁNOS Kérem szépen, ez nem mese. Azt az éjszakát kilenc órától kábé éjjel háromig, én ez férjes asszony lakásán töltöttem! KÉRDÉS Ki az a férjes asszony? SZABÓ JÁNOS V. Ferencné. Orczy tér 18. szám alatt lakik. A férje a művezetőm. Aznap a férje éjszakás volt.

Szabó János gyanúsított

48

V. Ferencné tanú (VIII. Orczy tér 18.) kelt: 196…júl. 21. V. FERENCNÉ Kérem, én nem tudom megindokolni tettemet. Más nő azt mondja, veri a férje, vagy iszákos, vagy beteg, nekem nincs indokom. Három éve van viszonyom Szabó Jánossal. Nem vagyok már fiatal, az én családom nőtagjai korán öregszenek. A János hét évvel fiatalabb, mint én. Kérem, mindent elmondok, csak azt kérem, hogy diszkrécióval kezeljék. Nem akarok elválni. Tizenkét éve élek a férjemmel, egy gyermekünk van. A János, igen, Szabó János július negyedikén este váratlanul jött fel, régen nem találkoztunk. Azt is meg tudom mondani, hány órakor, a férjem azon a héten éjszakás volt, negyed tízkor indult munkába. Minden nap, végig a héten. Hétfőn, igen, hétfői nap volt, csengetett a János. Kicsit ivott, látszott rajta. Elmondta, hogy járt egy lánnyal, aki vízben hagyta. És most itt van. Ha elfogadom, folytathatjuk. Nem ígéri, hogy meddig tart, tart, ameddig tart. Elfogadtam. Hét évvel fiatalabb nálam. Ezt nem kell magyarázni. Az a típus vagyok, aki akarja, igen, igényli, hogy kívánják… Erről nem tudok többet mondani. A János késő éjszaka ment el tőlem, sajnos meglátta a házmester is, bár nekem kapukulcsom van. A

49

házmester éppen egy társaságot engedett ki a kapun. A Jánosról tudta, hogy hozzám jár, adtam neki ötven forintot, hogy hallgasson. Habár azt hiszem, anélkül is hallgatott volna. Kérdezte, hol a motor? János azt felelte, villamossal megyek. A házmester az mondta, három elmúlt, ki kell bandukolni a körútra. Nagyon szépen kérem, diszkréten kezeljék ezt a vallomást vagy tanúkihallgatást. Nem akarom, hogy emiatt felboruljon a házasságom. KÉRDÉS Ez természetes. V. FERENCNÉ Köszönöm szépen. V. Ferencné, tanú

Ughy Sándor tanú (XIX. Határ út 1.) kelt: 196… júl. 25. UGHY Szabó Jánost ismerem, jó barátomnak tartom. Olyan srác, mint a többi, csak ez a Dávid Máriával való szerelem kihozta a sodrából. Engem dühített, hogy egy ilyen belevaló srác, mint a János, egyszer csak elkezd nyavalyogni egy lány miatt.

50

KÉRDÉS Csehszlovákiában járt? UGHY 196… július 5-én mentünk ki a feleségemmel, Besztercebányán lakó anyósomékhoz, ott töltöttük a szabadságiunkat. Tegnap érkeztünk haza. Július negyedikén a Kossuthiban találkoztam Szabó Jánossal. Mint említettem, nagyon dühített, hogy olyan szekér után fut, amelyik nem veszi fel. Csak egyszer élünk, az az idő, amit elfuserálunk, az életben többé nem jön vissza. Az ember élje ki a afiatalságát5, melózzon, ha van kedve, csináljon akármit, csak ne fuserálja el az életét. Itt a srácok vagánykodnak, verekednek, csajoznak, de akármilyen vagány is valaki, egyszer eljön az idő, amikor eldöntse, bú vagy bá? Mindegyik vagány megnősül egyszer, gyerekeket csinál, aztán él magának. Így vagyok én is. (nekem szerencsém volt, a feleségem is belevaló lány, jól megértjük egymást.) A Szabó János meg egyszer csak lógatni kezdte az orrát. Mondtam, keress magadnak mást, mit kókadozol? Ez az egész Dávid família egy degenerált társaság. A lány nem, azt nem állítom, de a família olyan, hogy ott belevaló embernek nincs keresnivalója. Kérem, normális dolog az, hogy a Dávid Rudolf, a lánynak az apja, megfenyegette a lányát, ha lefekszik valakivel, akkor a vérét veszi! Ezt mindenki tudja a környéken. Szerintem, ha egy srác jár egy lánnyal, akkor le kell feküdni! Máskülönben mit csináljanak az energiájukkal? Attól még egy lány nem lesz kevesebb! A Szabó Jánosnak meg még ott volt az Ilona.

51

Hát ez nem valami elegáns ügy, nem mintha finnyásak lennénk az ilyesmire, de mégis. Cikis. A góréjának a felesége. Egy vállalati bulin ismerkedtem meg. Elég az hozzá, hogy a Szabó János elkezdett járni az Ilonához. Akkor hagyták ab, amikor megismerkedett a Dávid lánnyal. A múlt hónapban egyszer fent voltam a lakásukon, mert fusiban rádiót javítok, és azt mondja az Ilona nekem a fürdőszobában, kézmosás közben, te, mi van a Jánossal? Attól kezdve rágni kezdtem a máját a haveromnak, ne légy palimadár, csak egy darab nyavalyás életed van, mit koslatsz ott, ahol nem kellesz. Ráadásul az Ilona két klasszissal jobb nő, mint a Dávid lány. Ez persze csak a magánvéleményem. Mondom, ezen a héten, éjszakás a góré! Eredj fel az Ilonához! Mit csinálsz az energiáddal? Hazaküldöd Csabára, a jó édes anyádnak? Azt mondja, nem csalja meg a Dávid lányt. Mondom, ez nem csalás, te palimadár, a lány nem a tiéd, hogy csalnád meg? Július negyedikén aztán, este sörözök az asszonnyal a Kossuthiban, bejön a János. Lóg az orra, a földet söpri. Mondom, téged beengednek, szájkosár nélkül? Míg sörözünk, mondom neki az Ilonát. Azt mondja, a Dávid lány megint a Peterdit várja. Kijárnak a Békási-tóhoz. Mondom, egy okkal több! Azt mondja, úgy

52

el van keseredve, de úgy, hogy legszívesebben meghalna. Mondom neki, kutyaharapást, szőrével! Az asszonyt otthagytam, elszaladtunk a motorján a Dávidékhoz. Kilenc óra lehetett. A lány persze nem volt otthon, csak az apja, hátul caplatott a nyulak körül. Mondom a Jánosnak, most aztán alminger! Irány az Orczy tér! Mert ott lakik az Ilona. A férje negyed tízkor startol a műszakba. Odamegyünk. János felment, én meg a motorral vissza. (Itt jegyzem meg, a motort nekem is gyakran kölcsönadta, néha szombat-vasárnap is, ha le akartunk ruccanni az asszonnyal a Balatonhoz.) Gondolom magamban, csak utána nézek ennek a Dávid lánynak. Oda megyek a Békási-tóhoz, nem is kellett sokat keresgélni őket, ott ültek a füvön, és ugatják a Holdat. Megállok a motorral mögöttük. Mondhatom, azért elszorult a szívem. A János által szeretett lány ott ül egy krapekkal (itt az utolsó szó áthúzva, helyette „fiúval” szó szerepel), feje a vállán, és ugatják a Holdat. Azt mondja a Dávid lány, de közben hátra se néz, csak a motort hallva: „hagyjál engem, János!” Megfordulok a motorral, felszedem az asszonyt, és hazamegyünk. Reggel, ahogy megyek a szálló felé, hogy felszedjem a Jánost, látom ám a tónál az URH-s kocsit, na, gondolom, megint gáz van! De arra nem gondoltam, hogy pont ez a fiú… Mondja egy asszony, hogy a Peterdit csinálták ki. Rohanok a szállóba, rázom fel a Jánost, mondom, jól nézd meg magad, palimadár, a Peterdi ki van csinálva! Tuti, hogy a nyakadba varrják! Mint ahogy a

53

nyakába is akarják varrni. Mert neki volt oka kicsinálni a Peterdit… KÉRDÉS Július negyedikén, hat óra tájban, Dávid Rudolfot vérhas tünetekkel elszállította a Mentőszolgálat. A kórházból, a Zárójelentés tanúsága szerint, július hatodikán jött ki. Fenntartja vallomásának azt a részét, hogy július negyedikén, este kilenc óra tájban, Dávid Rudolfot látta a kertjében? UGHY Fenntartom. Nemcsak én, a Szabó Jani is látta, mivel ketten voltunk a kerítésnél. Máskülönbben Szabó János nem képes megölni valakit. Ő az államnak köszönheti, hogy ember lett belőle. Azt mondta, nagyon rendesek voltak hozzá a sitten is. De hát nem is Ő volt. Ma reggel felhívtam telefonon az Ilonát, a művezetőnk feleségét, aki azt mondta, ország-világ előtt is bevallja, ha kell, hogy a János vele volt egész éjjel, még akkor is bevallja, ha ezért otthagyja a férje. Különben is, lehet, hogy elválnak. Szereti a Jánost. KÉRDÉS Valóban, V. Ferencné igazolta Szabó alibijét. Arra feleljen, miért nem jelentkezett vallomás tételre, ha egyszer ennyire a lelkén viseli a barátja sorsát? UGHY Komolyan nem gondoltam, hogy a nyakába akarják varrni. Tudtam, hogy a rendőrök megtalálnak, ha szükség lesz rám. Máskülönben pedig nem szeretek a rendőrségre mászkálni. Ha rendőrt látok, ideges leszek.

54

Ja. A Dávid Rudolfot akkor este az öreg buzi is látta, aki szemben leselkedik. A nevét nem tudom.

Ughy Sándor tanú

Dávid Mária tanú (XX. Tégla u 6.) kelt: 196… júl 25. (Dávid Mára idézés nélkül jelent meg, helyesbíteni kívánja f. év júl. 8-án kelt vallomását.)

DÁVID MÁRIA Eljöttem, mert nagyon fáj, hogy Szabó János miattam letartóztatásban volt. Ma eljött, és azt mondta: „ha felkötöttek volna miattad, én akkor is, még halálomban is szeretnélek”. Énmiattam nem köthették volna fel, én azt sohasem állítottam, hogy Szabó János ölte meg a Miskát. KÉRDÉS Korábbi vallomásában azt állította, hogy július negyedikén este a Békási-tónál, ahol Peterdi Mihállyal közösülési célból tartózkodott, megjelent Szabó János a motorkerékpárján. DÁVID MÁRIA

55

Azt se tudom, mint mondtam. Teljesen fel voltam zaklatva. Az biztos, hogy a hátunk mögött egyszer csak felbúgott a motor, és én valamit hátraszóltam. Nem lehetett más, mit a Szabó János, aki féltékenykedett rám. KÉRDÉS Korábbi vallomásában azt állította, hogy amikor Szabó János maguk előtt megjelent, maga megijedve a várható verekedésről, elszaladt.

DÁVID MÁRIA Ez nem így történt pontosan. A hely, ahol a Miskával voltunk, egy kis emelkedőn volt- Mögöttünk megállt a motor. Azt hittem, János

az. Hátraszóltam, ezután nem berregett a motor, azt hittem, ledöntötte a földre, és aztán meg neki a Miskának. Én felálltam és elszaladtam. KÉRDÉS Elképzelhetőnek tartja, hogy az illető, aki a motorkerékpárral megállt a hátuk mögött, nem letette a gépet, hanem megfordult, és motor nélkül legurult az emelkedőről? DÁVID MÁRIA Elképzelhetőnek tartom, de nem láttam, mivel akkor már elszaladtam. De azóta is furdal a lelkiismeret a Szabó Jánossal szemben. Az igazság az, hogy a magam módján szerettem őt. Úgy tudott velem beszélni, ahogy senki sem beszélt. Szépen, finoman. Virágot is hozott

56

egyszer. Csak ha ivott, ha begerjedt, akkor féltem tőle. Megmondtam neki, hogy nem szeretem, én talán nem is tudok szeretni, más már rég otthagyott volna, Ő nem ilyen fiú volt. Csak hát… kicsi növésű, akarom mondani, alacsony, meg sántít… szóval nem tudtam belészeretni. A Miska nagyon szép srác volt. Az ellentéte a Jánosnak. Most már megbántam, hogy kettőjük közül őt választottam. Szabad kérnem egy pohár vizet? KÉRDÉS Az eddigi kihallgatásokból kitűnik, hogy az Ön apja többször megfenyegette, ha elveszíti a szüzességét, megöli Önt. Megfelel ez a valóságnak?

DÁVID MÁRIA Megfelel. A mi családunkon rajta ül az átok, a törvénytelen gyerek. Apuka is törvénytelenül született, a nagyapám, aki csendőr volt, később vette feleségül nagyanyát, és akkor íratták át az apuka nevét. A nagyanya nagyon sokat szenvedett apuka miatt. Aztán ez a mi családunkban folytatódott. A születésem után az apuka valami betegség miatt… szóval nem kell nő neki. Erről, orvosi igazolása is van. A két öcsém törvénytelenül született. Anyuka tudniillik, nem beszámítható, kezelték már több intézetben. Apuka, vallásos ember, kislény koromban nekem is járni kellett gyónni meg áldozni, és ha valami bűnt követtem el, apuka azzal büntetett, hogy egy tövises ágat kellett a blúzom alatt hordani. Azt mondta, a lánynak egyetlen vagyona van, a becsülete, ha ezt elherdálja, nem ér az élete semmit. Nincs becsülete sem. És ez igaz is volt, a telepen azok a lányok, akik odaadták magukat, azok ki lettek röhögve, gúnyolva. Az egész

57

telep tudott róluk, mindent tudott. Volt egy lány, a Pötyi, a rendes nevét nem tudom, az titkolta terhességét, leszorította a hasát, még a szülei sem tudtak róla, aztán mikor megszült, belefojtotta a gyerekét a csatornába. Börtönben van. Apuka nem akarta, hogy nekem is hasonló legyen a sorsom. Ezért nevelt vallásos hitben. Megszabta, hány órára kell otthon lennem, és olyan szigorúan fogott, annyi munkát adott, hogy nem is volt érkezésem fiúkkal mászkálni. KÉRDÉS Ennek ellenére előbb Szabó János, majd Peterdi Mihály járt magához. Motorozni mentek, táncolni, sőt kijárt a Békási-tóhoz is. Hogyan reagált az apja az udvarlók megjelenésére? DÁVID MÁRIA Utálta őket, úgy reagált. De szemtől-szembe nem merte megmondani nekik, csak engem kínozott. Hogy mindegyik csak ugyanazt akarja, úgyis tudja, mi lesz a vége, meg ilyenek. Apuka ahhoz gyáva volt, hogy odaálljon egy fiúval veszkődni. Engem viszont elvitt orvoshoz, és megvizsgáltatott, szűz vagyok-e még? Akkor még szűz voltam, mert a Szabó Jánossal sohasem közösültem. Nagyon sokszor előfordult, hogy ha hazamentem egy randevúról, apuka megnézte a… megnézte az alsóneműmet, nem véres-e? KÉRDÉS Hogyan fogadta az apja, hogy Peterdi Mihályal mégis megtörtént? DÁVID MÁRIA

58

Nem tudta. Talán meg is ölt volna. Féltem tőle. Mármint az apukától. Ma is félek. Csak addig volt jó nekem, amíg kórházban volt, két napig. A temetésen, Ő is ott volt, mármint a Miska temetésén, és ott, a sír fölött, megkezdte már a kínzást. Itt, ezen a szent helyen mondjam meg, odaadtam-e a becsületemet ennek a halottnak? Persze azt mondtam, nem. Azt mondta, Isten megbüntet, ha hazudok. Mondtam: büntessen, akkor is: nem! Mert bár nem jártam ki a nyolc osztályt – apuka megakadályozta a tanulásomat, mindenféle levelet írt, kérvényeket, még az igazságügy miniszterhez is beadott egy levelet, - sok könyvét elolvastam. Apuka a piacon megvásárolta az értékesebb könyveket, és azt akarta, olvassam el valamennyit, Ő se járt iskolába, mégis vitte valamire! Ha a könyveket elolvasom, az, többet ér száz iskolánál. Megengedte, hogy A nemi élet kérdései című könyvet is elolvassam, csak azért, hogy tisztában legyek magammal és egyáltalán. Megmondom őszintén, én a Miskával se közösültem volna szabad akaratomból. Május elsején a Késdobálóban nagyon berúgtam. Nem szoktam inni, csak akkor, egyszer. A Miska vitt ki a levegőre. Akkor történt. Én nem is tudtam róla. Másnap mondta. Akkor én nagyon megijedtem, és megmondtam neki, hogy soha többé nem leszek az övé. És nem is lettem. KÉRDÉS Korábbi vallomásában azt állította, hogy július negyedikén, a Békási-tónál közösült Peterdi Mihállyal. DÁVID MÁRIA Ez nem felel meg a valóságnak. Nem tudom, miért mondtam. A Miska akarta, de én nem. Éppen elég baj volt nekem a magam baja. Ugyanis teherben vagyok!

59

Tessék, itt ez a lelet. Ezt az SZTK adta ki. Az én életem úgyis tönkrement. A Miska a temetőben van, a gyereke meg a hasamban. És mindennek a tetejében, ott van Apuka. KÉRDÉS Milyen viszonyban

vannak

Kellnerékkel?

DÁVID MÁRIA Apuka nagyon jó viszonyban van velük, főleg a Kellner fiúkkal. Bizonyos korig üzlettársak. Mint ahogy már kitudódott, és a két Kellner fiú őrizetben van, kozmetikai szereket gyártottak, rúzsokat, kőpúdert, kölnivizet, amely gyártmányokat Apuka értékesítette a piacon. Azt hiszem, ez nem büntetendő! Apuka bizományba vette át, árusítási engedélye van, azt, hogy ezek a gyártmányok hamisak, azt nem tudtuk. Igaz, a címkék eredetiek, Max Factor Revlon, Miss Dior,, de mi senkinek nem mondtuk, hogy eredetiek. Csak kitettük a standra. Aki venni akart belőlük, az vett. KÉRDÉS Július negyedikén, honnan Kellneréknél házkutatás lesz?

tudták,

hogy

DÁVID MÁRIA Apuka mindent tud előre. Hogy honnan tudta, azt nem tudom.

Dávid Mária Annabella tanú

Melléklet

60

1 db SZTK vény. Biztosított neve: DÁVID MÁRIA Lakása: Bp. XX. Tégla u. 6. Munkahelye: olvashatatlan

Tárgy: terhességi reakció Rana: positiv

Dátum, pecsét: 196…. június 27. Aláírás, pecsét: dr. Tatár

61

Dávid Rudolf tanú (XX. Tégla u.6.) kelt: 196…. júl. 26. (Dávid Rudolf használtcikk-kereskedő az idézésre nem jelent meg, ezért karhatalom segítségével állítottuk elő kihallgatásra) DÁVID RUDOLF Az előállítás ellen tiltakozom! Eljárásuk törvényellenes. Mikor szűnik meg végre súlyosan beteg családom üldöztetése? A kormányelnök nemrégen azt nyilatkozta, az államnak szüksége van a kiskereskedőkre. Én gyakorlatból nem ezt tapasztalom, hanem ennek az ellenkezőjét. Eddig a XX. ker. gyámhatósága üldözte szerencsétlen, epilepsziás kislányomat, most pedig a rendőrség kezdi ugyanazt. Az elmúlt héten a Peterdiné nap mint nap megjelent kislányomnál, jogtalan követelésekkel állva elő. Az egész piac füle hallatára azt ordítozta, hogy kislányom eltékozolta a fiának a fizetését. Kislányom súlyosan beteg, attól félek, ha ez az asszony továbbra is zaklatja, kiújul az epilepsziája. Én tudom, milyen érzés egy apának a karjában tartani rángatódzó, habzó szájú gyermekét. Tudja, hogy van az? Az ember segíteni akar, de semmit sem tehet, csak arra kell vigyázni, hogy a beteg oda ne üsse valamijét a földhöz. Kislányom, hála Istennek, az utóbbi években, gondozásom következtében, kiheverte betegségét, azonban, ha a rendőrség folytatja üldöztetésünket, epilepsziája bármikor kiújulhat. A temetés is megártott neki, végig

62

sírt. Azóta többször (Engedélyemmel.)

is

kint

járt

a

sírnál.

KÉRDÉS Megfelel-e a valóságnak, hogy Ön számtalanszor kijelentette, megöli a lányát, ha elveszíti a szüzességét? DÁVID RUDOLF Igen, de ezt csak úgy mondtam. Tudja, hogy van az. Sok mindent mond az ember. Nekem egyetlen támaszom a kislányom. Nem azért neveltem fel keserves erőfeszítések árán, több mint félmillió forintot áldozva a nevelésére, hogy valaki megrontsa. Ha itt lesz az ideje, majd férjhez adom egy diplomáshoz, aki támogatni fogja kislányom szerencsétlen családját, vagyis minket. A feleségem elmebeteg, rá nem számíthatok, lány korában gyógypedagógiai iskolába járt, azóta többször kezelték. Olyan, mintha nem is lenne. Arra persze volt esze, hogy két darab törvénytelen gyermeket, azok felnevelését, velük való törődést rám oktroálja. Természetesen, a törvényes apasági eljárások lefolytatása után, mindkét férfi, az egyik fogtechnikus, a Másik MÁV-alkalmazott, a törvényes tartásdíj követelésemnek eleget tesz. KÉRDÉS Mit csinált július negyedikén? DÁVID RUDOLF Július negyedikén egy nagyon sajnálatos eset szenvedő részese voltam, vérhas betegséget kaptam. Két óra szenvedés után, végre nagykegyesen kijött a mentő, és megfelelő borravaló leadása után kegyeskedett kórházba szállítani. Tudja, hogy van az. Máma a

63

Krisztus koporsóját se őrzik ingyen… Még ott, a hordágyon megfelelően leborravalóztam a mentő embereit, a kórházban ágyba dugtak, és gyógyszert adtak. Július hatodikán reggel eresztettek ki. Mivel a vérhas betegség már másnapra elmúlt, csak megfigyelés céljából tartózkodtam a kórházban. Megjegyzem, amilyen felületes vizsgálat és kórházi ápolás részese voltam, attól meg is halhattam volna. Isteni szerencse, hogy a vérhas betegségem, a tabletták dacára, másnapra elmúlt. KÉRDÉS Július negyedikén nappal mit csinált? DÁVID RUDOLF Egész nap kint voltam a piacon. Szabályszerű árusítási engedélyem van. Jelenleg az a helyzet, hogy léggömbök árusításával foglalkozom, az Ecseri piac területén. Vasárnap, és nemzeti ünnepek alkalmával az Állatkert előtt, a Hősön terén és egyéb helyeken árusítok. Természetesen tudom, mi a kötelességem az állammal szemben, én mindig a legmesszebbmenően szem előtt tartom állampolgári kötelességemet, nem úgy, mint egyes hivatalos szervek, akik az állam zsebéből kapják ki a fizetésüket, és ezért lelketlenül tologatják, meg aszalják az aktákat hétszámra, hónapszámra. Én megfelelően felkészülve várom a nemzeti ünnepeket, és a magam erejéhez mérten részt veszek a fennálló törvényes rend politikai támogatásában. Például május elseje előtt a léggömbökre ezt festem: „ÉLJEN A SZABAD MÁJUS ELSEJE!” Az alkotmány ünnepén ezt festem rá: „ ÉLJEN AUGUSZTUS 20!” És így tovább.

64

KÉRDÉS Honnan tudta, hogy Kellneréknél házkutatás lesz?

július

negyedikén

DÁVID RUDOLF Én a Kellner fivérekkel üzleti kapcsolatban állok. Hogy milyen kapcsolat ez, és milyen üzletágban, arról más kihallgató szervek előtt már beszámoltam. Teljesen téves nézetek vannak Kellnerékről, akik nagyon becsületes emberek, ennyit akarok mondani erről a témáról. Üldözésük törvényellenes! A fogva tartásuk, pedig súlyosan veszélyezteti a szocialista törvényességet. Erről más fórumon majd többet is fogok mondani vagy írásban közölni. Hál’ Istennek elmúltak azok az idők, amikor embereket, alaptalan rágalmakkal rács mögé lehetett dugni. A házkutatás teljesen és tökéletesen fentieket igazolja, a Kellneréknél semmit sem találtak, a két fivért, pedig ennek dacára, jogellenesen őrizetbe vették. Hogy a Legfőbb Ügyésznek ehhez még lesz néhány szava, az nem lehet kétséges. A törvénytelenség elkövetői meg fogják kapni méltó büntetésüket! KÉRDÉS Nem válaszolt a feltett kérdésre! DÁVID RUDOLF Nem válaszoltam, mert nem is válaszolhatok. Nem vagyok köteles rávallani valakire, aki jó indulatúan figyelmeztetett valamire, és akit ezért – ismerve ennek a kerületnek az elhamarkodott intézkedéseit – az információért súlyosan megbüntetnének. Itt van a példa. A Szabó János is őrizetve vették. A telepes elterjedt, hogy

65

ő a gyilkos! Tudja, hogy van az. Az ilyesmi szájról-szájra terjed, mint a ragály. Aztán egy szép napok kieresztik. Tévedtünk! Hoppá. Szegény Szabó János meg ártatlanul fogva volt. Tudom, milyenek a börtönviszonyok. Egy ember a telepen, nem mondom meg a nevét, ne is kérdezze, azt mondta: az esetet egy ártatlan ember fogva tartását, súlyos szenvedéseit meg kellene írni a Szabad Európa Rádiónak! Hadd lássák, hogyan megy nálunk a szocialista törvényesség. Én erről a tervéről természetesen lebeszéltem (az az ember pedig hallgat rám), mert én mindenkor politikailag támogattam ezt a rendszert. A hatóságok tévedéseiért, túlkapásaiért nem a rendszer a hibás, hanem azok, akik ott, középtájon tologatják az aktákat. Itt, maguknál is meglátszik a hiba. A Peterdi Mihályt megölték és kirabolták. Ez világos, mit a nap. Nincs meg a fizetése. És maguk azt hitték, féltékenységből gyilkolta meg a Szabó. Ilyen súlyos tévedést nem lenne szabad elkövetni! KÉRDÉS Ön azt állítja, hogy július negyedikén, vagyis a gyilkosság délutánján, tizennyolc óra tájban, mentővel távozott el lakásáról. Kórházba szállították. Onnan, két nap múlva, július hatodikán reggel jött ki. Hogyan lehetséges, hogy a gyilkosság napján, huszonegy óra tájban, Önt a háza körül látták? Ketten is? DÁVID RUDOLF Sehogy sem lehetséges! Kórházban voltam. Akik azt állítják, aljasul megrágalmaznak, és megfelelő törvényes fórumon rágalmazásért fel is jelentem őket! KÉRDÉS Mit ásott el a kertjében, aznap délután?

66

DÁVID RUDOLF Tegnap? Vagy akkor? Semmit. Ki állítja, hogy tegnap ástam volna? KÉRDÉS Július negyedikéről van szó, végig! Mit ásott el a kertjében? DÁVID RUDOLF Semmit. Nem szoktam ásni. KÉRDÉS És tegnap, július 25-én, mit ásott el? DÁVID RUDOLF Semmit. KÉRDÉS Kíván még valamit elmondani? Újra olvasva ezt a kihallgatási jegyzőkönyvet, óhajtja kiegészíteni? DÁVID RUDOLF Nincs kiegészítésem, a színtiszta igazság van itt leírva.

Dávid Rudolf tanú Kiegészítés: Dávid Rudolf kéri, hogy az alábbiakat írásban rögzítsük: „Bár a jegyzőkönyvet már aláírtam, meggondolva az itt leírtakat, egy szó félreértésre ad okot. A kérdező

67

elvtárs azt kérdezte „aznap”? Mire én visszakérdeztem „tegnap?” Ezután a kérdező elvtárs megkérdezte: „Mit ástam el tegnap?” Ez csak azért volt, mert egyszer felrobbant a palack, amiből felfújom a léggömböket, és a hallásom súlyos sérülést szenvedett. Ebből is látszik, hogy ebben a kerületben a kérdezők nincsenek tekintettel a kihallgatottak egészségi állapotára.”

Széll Oszkár nyugdíjas (XX. Tégla u 13) kelt: 196…. júl. 27. SZÉLL OSZKÁR A Dávid Rudolf az utóbbi időben titokzatosan viselkedik. Én erről nem hallgathatok tovább. Tegnap, sötétedés után egy ismeretlen férfi érkezett a háza elé, bement, elég sokáig volt bent, aztán mikor kijöttek, a férfi két nagyobb ládát rakott be a kocsijába. Arról sem hallgathatok, hogy a gyilkosság idején, nem tudom pontosan, melyik napon, a Dávid Rudolf kora hajnalban, még alig világosodott, kézikocsira felrakott egy nagyobb testet, rongyokkal letakarva. A kézikocsival elindult a kövesút irányába. Mert mivel nyugdíjas vagyok (és rossz alvó), már korán reggel felkelek, és figyelem a környéket. Azt is közölni kívánom, hogy mikor ellopták a Trabantját, a Dávid Rudolf izgatott a népi demokrácia ellen, úton-útfélen azt hangoztatta, hogy ez is csak máma fordulhat elő, hogy a rendőrség nem képes megtalálni egy ellopott autót! És ugyanakkor azt is hangoztatja, hogy ő a kapcsolatai révén akárkit képes elintézni, ha az ellensége a rendszernek. Többek között azt is

68

állította, hogy visszavonatja a nyugdíjamat, ha akarja, mert én háborús bűnös voltam. Én kérem, igaz, hogy a Magyar Királyi Csendőrség kötelékébe tartoztam, 1945-ben három évet ültem. Nem politikai okból, hanem kiskorúakkal elkövetett fajtalankodásért. A nyugdíját senkinek sem lehet visszavonatni. Dávid Rudolf azt is hangoztatja, hogy le fogja váltatni ennek a kerületnek a hatósági szerveit, mert elégedetlen a működésükkel. Kérdem én, ha ennyire a szívén viseli a népi demokráciát, miért rejteget a lakásán egy szuronyt? Honnan van neki szuronya? Ez nem más, mint fegyverrejtegetés, amit most jelentek be, ezúton! Evvel a szuronnyal hadonászott akkor is, mikor elkergette a gyámhatósági hölgyet. Ezt a szomszédok is látták! Tehát fennáll a fegyverrejtegetés, amit most jelentek be! KÉRDÉS Felhívom a figyelmét arra, hogy az itt elhangzottak, amennyiben alaptalanok, kimerítik a rágalmazás tényét! Ezért Ön a Btk. Szerint Bíróság elé állítható! SZÉLL OSZKÁR Tessék csak kinyomozni vagy kinyomoztatni. A szurony, az ott van a lakásán. Ha csak el nem ásta. Mert mostanában majdnem mindennap, sötétedés után ás. Furkál a kertjében. Az egészről Ő tehet! Eddig az alkalmazásában álltam, én árultam a kiolvasott könyveit a piacon, de a múltkor azt mondta, nem alkalmaz engem tovább. Én tudom azt is, Hogy a Dávid Rudolfnak

69

nagyon sok pénze van, mégis toprongyosan öltözködik, egy spárgával van átkötve a kabátja, ugyanazt a kalapot hordja több, mint tíz éve, és az aktatáskáját is spárgával köti át. A Dávid Rudolf uzsorakölcsönt is folyósít. A kölcsönkérőtől írást kér, és az íráson kívül valamilyen tárgyat is. Szemétlapátot, lábost, bármit, a mit a rászoruló hazulról el tud hozni. Láttam a piacon, hogy egy rászoruló kivette a műfogsorát, és azt adta oda Dávid Rudolfnak biztosítékként, Dávid Rudolf a rászoruló műfogsorát zsebre vágta. A kölcsön összege harminc forint volt, de egy hónap múlva, negyvenet kellett visszaadni! KÉRDÉS Látta Ön Dávid Rudolfnál azt a szuronyt? SZÉLL OSZKÁR Láttam hát. Katonai szurony volt, a gyalogságnál használatos puska-szurony volt. Nekünk is volt ilyen. Mármint a csendőrségnél. Egyszer a Dávid Rudolf disznót vágott avval a szuronnyal. Én segédkeztem neki. KÉRDÉS Mikor látta utoljára azt a szuronyt? SZÉLL OSZKÁR Azóta nem láttam, de biztos megvan neki. De az is lehet, hogy elásta. Nemhiába furkálja annyit, a kertjét. Csak ennyit akartam elmondani! Széll Oszkár nyugdíjas, tanú

70

Mertz Mihály tanú (XVIII. Kövesdi út 119.) kelt 196… júl. 28. MERTZ Én kérem, tudok arról, hogy a Dávid Rudolfnak van valamilyen kése! Viszont kése mindenkinek van! KÉRDÉS Tanúja volt-e Ön annak, hogy Dávid Rudolf ezzel a késsel kikergetett valakit a lakásából? MERTZ Igen, de ez régen volt. Egy nő járkált akkoriban oda. A kislányt el akarták venni a Dávid Rudolftól. Az a nő, a nevét nem tudom, folyton kellemetlenkedett, gonoszul turkált Dávidék leveses fazekában, mocskolódott, rendőrt küldött a nyakára. Mikor aztán Dávid Rudolf nem bírta cérnával, kikergette a nőt avval a késsel. De egy karcolást sem ejtett rajta. Láttam volna. Lényeg az, hogy a Dávid Rudolf kijött a sodronyból, ilyen állapotban még nem is láttam. A Dávid Rudolf nagyon lovagias ember, arra, hogy egy nőt megüssön, vagy pláne megsebesítsen, sohasem vetemedne. Csak meg akarta ijeszteni a késsel, amit, szerintem, az a nő meg is érdemelt, mert nem volt joga Dávidék leveses fazekában turkálni. KÉRDÉS Késről van szó, vagy szuronyról? MERTZ Nem voltam katona, nem tudom, mi a különbség. De azt hiszem, szuronya van.

71

KÉRDÉS Van a környéken valakinek kézikocsija? MERTZ Úgy tudom, csak nekem van. KÉRDÉS Dávid Rudolf is az Ön kézikocsiját használja? MERTZ Igen, az enyémet. Ezzel jár ki a piacra, nekem csak akkor van szükségem rá, ha kész árút szállítok. KÉRDÉS Dávidék mit szállítanak a kézikocsin? MERTZ Ők is árut. Reggel csak bekiabál, „viszem a kocsit!”. És viszi. Ráteszik az oxigénpalackot, a dobozokat meg a használt ruhát, ha van. KÉRDÉS Nem tűnt fel Önnek július negyedike körül, hogy mást szállítanak a kocsin? MERTZ Nem. Mindig látom, mit szállítanak. A kislény megy a kocsi elejéhez, van egy istráng, azt a vállára akasztja, jobban mondva belebújik, az apja meg hátulról tolja. KÉRDÉS

72

Előfordulhat, elvileg, hogy az Ön tudta nélkül is elviszik a kézikocsit? MERTZ Nem fordulhat elő. Én hétkor nyitom a műhelyemet, a kocsi pedig bent áll az udvaron. Nálam nélkül, nem tolhatnák ki. Másrészt, Dávid Rudolf nem az az ember, aki jogtalanul használna egy kocsit! A tulajdonjogot a legmesszebbmenőkig figyelemben tartja.

Mertz Mihály asztalosmester, tanú

73

Dr. Cseh Éva ifjúságvédelmi felügy. (X. Kőér u. 190.) kelt:196…aug.2.

Dr. Cseh Mint a kerületi tanács gyámhatósági előadója, négy évvel ezelőtt kerültem kapcsolatba Dávidékkal. Az Ecseri úti használtcikk-piacon figyeltem fel Dávid Mária, akkor tizenhárom éves kislányra. Személyes beszélgetés során megállapítottam, hogy a kiskorú a körülményekhez képest szellemileg jól fejlett, értelmes, eszes gyermek, aki Dávid Rudolf terrorja alatt él. A kislánytól hallottak alapján, valamint tekintve, hogy már meglehetősen ismertem azt a környéket, nem mondhatnám, hogy Dávid Mária mikrokörnyezetével kapcsolatban illúzióim lettek volna, mégis meglepetten vettem tudomásul, hogy Dávidék családja, otthona és maguk a szülők mennyire veszélyeztetik a gyermek egészséges fejlődését. Két másik gyermek is él abban a lakásnak alig nevezhető épületben, az akkor négy esztendős Dávid Csaba, és az akkor alig esztendős Zsolt. Javasoltam a gyermekek állami gondozásba vételét, tekintettel arra, hogy az imbecillis anya, és a rabiátus, zsarnoki, pszihopata apa alkalmatlan a kiskorúak nevelésére. Az ügy évekig elhúzódott, közben az apa ellen eljárás indult ifjúság elleni bűntett miatt is, sajnos, végül a bíróság az apát felmentette, és egyik gyermeket sem sikerült állami gondozásba vennünk. Illetve a kislányt

74

időlegesen, két ízben is gyermekotthonba azonban mindkét ízben megszökött onnan.

került,

Számomra a mai napig érthetetlen, hogy a kislány miért ment vissza apjához ahelyett, hogy tiszta, rendes, egészséges környezetben folytatta volna tanulmányait. Személyes beszélgetéseink során meggyőződtem arról, a gyermek szellemi képessége továbbra is jó, szereti az iskolát, érdeklődik a tantárgyak iránt, sőt a számtanban kifejezetten jó előmenetelt tanúsított. Az apával való személyes találkozásaink során kettőnk között annyira elromlott a kapcsolat, hogy ki kell jelentenem, vallomásom minden bizonnyal nélkülözi a szükséges objektivitást. Három év alatt többet foglalkoztam ezzel a családdal, mint a többi összes ügyemmel együttvéve, és teljes kudarcot vallottam! A dolgok ismeretéhez tartozik az is, hogy a Dávid család ügyének lefolytatása közben eléggé rossz idegállapotban voltam, magánéletem ezalatt válságosra fordult, házasságom felbomlott, válóper, vagyonjogi tárgyalás zajlott, természetesen ez nincs kapcsolatban a Dávidüggyel, mindezt azért részletezem, mert lehetségesnek tartom, a dolgokra visszagondolva, hogy nem a munkámhoz elkerülhetetlenül hozzátartozó higgadtsággal és tárgyilagossággal végeztem feladatomat. Gyors döntésre törekedtem, minden áron az igazamat akartam bizonyítani, melyről ma is állítom, az egyetlen igazságos és emberséges megoldás lett volna. Tehát kijelentem, hogy a Dávid Rudolffal való személyes kapcsolatom gyűlölködéssé való átalakulásában és is hibás vagyok. A mi munkánk csakis nagy tapintattal és türelemmel végezhető!

75

KÉRDÉS Úgy érti, hogy Dávid Rudolffal kapcsolatban nem óhajt vallomást tenni? Dr. Cseh Pontosan úgy. Dávid Rudolf engem mindennek elmondott, miniszoknyás ribancnak, vénlánynak, kerítőnőnek és nem tagadhatom el, hogy a magam módján válaszolgattam is neki! Teleki téri lány vagyok, én se megyek a szomszédba egy cifra kifejezésért. Az egyetemen töltött évek nem mosták el nyomtalanul a gyerekkorban magamba szívott durva kifejezéseket. E tényről később feletteseimnek beszámoltam, és bármilyen nevetséges (csak m, az évek múltán tudok persze ezen nevetni!), az egész ügyben én húztam a rövidebbet. Azon túl, hogy háromévi munkám összes fáradozása egy – szerintem vitatható – bírói döntéssel semmivé vált, feletteseimtől, Dávid Rudolf írásos bejelentése alapján, feddést kaptam. KÉRDÉS Került-e sor tettlegességre Ön és Dávid Rudolf között? Dr. Cseh Tettlegességre éppen nem, de kis híján. Az utolsó, vagy utolsó előtti találkozásunkkor, amikor a Tégla utcai lakásán jártam, ezúttal egyedül, szóváltásra került sor. Azt találtam mondani, ha igazán vallásos lenne, mindennap pénzt dobhatna Szent Antalnak azért, hogy egy ilyen bűnözőt, mint amilyen Ő, nem dugnak rács mögé! Elismerem, hogy helytelen volt kijelentenem. Sajnos, nem voltam képes uralkodni magamon, e akkor

76

érkezett az a bejelentés, hogy Dávid Rudolf nemi érintkezést folytat a lányával! Ez teljesen kihozott a béketűrésből. Dávid Rudolf ekkor előrántott valahonnan egy hosszú tőrt, és fenyegetően rám szegezte. Hanyatthomlok menekültem ki a lakásból. Dávid Rudolf az utcára kifutva ordította utánam válogatott szidalmait. Az ügy tárgyilagosságához tartozik, hogy azt még elértem, vizsgálják meg a kislányt, mert amennyiben ez a bejelentés beigazolódik, Dávid Rudolfot semmi sem menti mg a börtöntől. A vizsgálat szerint Dávid Mária virgo volt. KÉRDÉS Kérem, próbáljon visszaemlékezni, az Ön által tőrnek mondott szúrófegyver voltaképpen mi volt? Dr. Cseh Tőr. Bár nem néztem meg jó. KÉRDÉS Kérem, nézze meg ezeket a képeket. Jelölje meg azt a képet, amely hasonlított arra a szúrófegyverre, amelyet Dávid Rudolf kezében látott! Dr. Cseh Ilyen volt! A 62-es ábrán látható kép! KÉRDÉS Ez egy, a második világháborúban, a magyar hadseregben rendszeresített kézitusa fegyver, amely a hatvankettes ábrán látható! Népszerű nevén: szurony! Dr. Cseh

77

Ebben az esetben kijelentem, hogy a Dávid Rudolfnál látott fegyver szurony volt, melyet valahonnan a szobában található kupacból emelt fel.

Dr. Cseh Éva, tanú

Levelek, feljegyzések, összefoglaló jelentések Tárgy Kk (kiskorú) Dávid Mária állami gondozásba vételének anyaga (Másolat) 1. FELJELENTÉS Budapesti Rendőr-főkapitányság, …ker. Kapitányság Vizsgálati Aloszt. Alulírott, dr. Cseh Éva ifjúságvédelmi előadó (XX. Ker. Tanács Gyámhatóság) Feljelentést teszek Dávid Rudolf (XX. Tégla u.6. szám alatti lakós) ellen, ifjúság elleni bűntett elkövetése miatt.

78

Nevezetthasználtcikk-kereskedő, lánygyermekét, Kk. Dávid Máriát nem engedi iskolába járni, s ezzel megszegi azon törvényt, amely 16 éves korig jelöli meg az iskolakötelezettséget. Kk. Dávid Mária folyó tanévben 197 órát mulasztott. Nevezett gyermek az Ecseti téri használtcikkpiacon árusít apja felügyelete mellett, ruházata elhanyagolt, piszkos, étkezése nincs kellően biztosítva. Dávid Rudolfnak ezen kívül még két gyermeke van, (kk. Dávid Csaba és kk. Dávid Zsolt), akik otthon tartózkodnak, elképzelhetetlenül aszociális viszonyok közepette. Javaslom mindhárom gyermek azonnal állami gondozásba vételét!

Dr. Cseh Éva Ifjúságvédelmi előadó, dátum, pecsét 2. ÖSSZEFOGLALÓ JELENTÉS (Másolat)

Jelentem, hogy a fenti számú ügyben a XX. Ker. Tanács feljelentése alapján eljárás indult Dávid Rudolf XX. Ker. Tégla u. 6. szám alatti lakós ellen, ifjúság elleni btt. Elkövetése miatt. A feljelentés adatai szerint Dávid Rudolf, Mária nevű kiskorú gyermekét nem engedi iskolába, és ezért a gyermek a folyó tanévben 197 órát mulasztott, de ennek

79

ellenére a gyermek levizsgázott, általános elégséges tanulmányi eredménnyel. Az eljárás részeként a helyszínen megjelentem, és megállapítottam, hogy a lakás, amelyben a két kiskorú gyermek tartózkodik, igen elhanyagolt. Voltaképpen háborús sérülések következtében romba dőlt. Kijavításáról nem történt gondoskodás. A bejárati ablakon üveg helyett csomagolópapír borítás van, így fény nem jut a szobába. Csak ez a szoba lakható. A szoba elhanyagolt, piszkos, bútorzata alig van, csak a legszükségesebbek, ellenben a földön és a bútorokon nagy mennyiségű könyv található és igen sok használt ruha. A kisgyermekek egy járókában voltak. Fekhelyük vaságy, amelyet esténként állítanak fel. Pokróccal takaróznak, mert a dunyhát az apa a szekrényben tartja, spárgával összecsomagolva, „nehogy tönkremenjen”. Van a szobában egy tévé készülék, de nincs benne képcső. Az apa jövedelme, saját véleménye szerint igen csekély, mintegy 4-500 forint. A feleség a Kőbányai Gyógyszergyárban dolgozik, mint takarítónő, havi keresete kb. 1.000.- forint. Megállapítást nye4rt, hogy az apa valósággal terror alatt tartja feleségét, mondván, hogy mivel csak gyógypedagógiai iskolába járt, így elmebeteg, tehát nem irányíthatja a családot. Kk. Dávid Máriáról is azt tartja, hogy ideg- és elmebeteg (epilepsziás), annak ellenére, hogy az iskolaorvos ennek az ellenkezőjét állapította meg. Az apa elfogult, többször hangoztatja szektás nézeteit. Rövid beszélgetés után megállapítható, hogy valójában az apának hangoztatott nézeteihez nincsen köze! Ideológiailag teljesen primitív.

80

A lakásban van egy telefonkészülék, melyet az apa, hogy távolléte alatt a család ne használhassa, táskájában hurcol. Kk. Dávid Mária iskolai kötelezettségének be nem tartása miatt az apa nem érez lelkiismeret furdalást. Véleménye szerint elégséges, ha gyermekét ő taníthatja, könyveket olvastat vele, hiszen a könyvekből megismerhető az egész világ! Kijelenti, hogy ő is így nevelkedett, és mégis tud annyit, mint más ember, sőt, vannak az életnek területei, ahol még sokkal többet is. Az ügyet vádemelési javaslattal fejeztem be. Az ügyet a … ker. Ügyészségnek küldtem meg, befejező határozattal.

Kelt mint fent. S. L. r-ftörm

81

3. (Eredeti! Kézzel írt beadvány. Kockás papíron, piros tintával.)

T: Magyar Munkás Paraszt Kormány Miniszter Tanács. Sürgős. Panasz. Panaszt emelek avégett, hogy lányom Dávid Mária intézetbe kerüljön. Mióta iskolába járt, epilepsziás rohamokkal és bántalmazásokkal végezte amit az iskolai ojtásoktol kapot. Az iskolába mindenkinek ojtást adnak. Lányom az első elemibe a legelső ojtásoktól haldokolt, nem tudtak rajta segiteni. Én adtam neki ujra életet elsö osztályos korába, az egész telet, 3 hónapot éjjel-nappal kint voltam vele a szabad levegőn, hejségbe nem léphettem be vele, rögtön haldokolni kezdet. Mikor az ájulásból feleszmélt, átadtam a kórháznak. De a kórházban nem érnek rá gyógykezelni csak a boravalot lesik, még egy aszpyrynt se adnak boravalo nélkül. Ezt tetszenek tudni amúgyis a kórházi viszonyokat. Nem kel részletezni. A látogatáskor, tíz nap után annyira leromlot lányom, hogy újra csak haldokolt. Ha ki nem hozom másnap, mehetem volna a hullájáért. És ez mint az ojtásoktol volt. Bécégé, himlő, miegymás.

82

Ez így ment évekig. Az idei évben az első félévet nagynehezen el tudta viselni, ellenőrzésből otthon az ajtófélfán dátum szerint mindig feljelöltem a növekedését abban a félévben, amig birta az iskolábajárást. Nem növekedett egy milimétert sem. Gondoltam rosz a ceruzám amivel jelöltem a növekedést, mert csak ácsceruza volt otthon, ami vastag vonalat húz, gondoltam, növekedik, csak a vastag vonal végett nem veszem észre, ezért etől kezdve golyostollal jelöltem a növekedését. Így se nőt, nem növekedet egy milimétert sem. A második félévben amikor önvédelmi ösztönböl már be se nagyon járt, akkor már növekedett. Az iskolából mindig öszetépet ruhával mocskosan hiányzó tanszerekkel jöt meg, öt év alat számtalanszor bebizonyosodott, epilepsziás gyerek csak magán úton tanulással menthető. Hiszen ha csak két epilepsziás gyerek van együt, az egyik roszuléte ragájszerüen kiváltja a másiknál a roszulétet… A normál iskolába ezenfelül megverik, a gyogyók közöt a szellemileg lerombolodik. Egyébként én az apa átértem a léggömbök árusitására az edigi ruhanemű cik helyett és tanusitom hogy azota lányom és többi gyerekem otthoni elátása lényegesen megjavult, kielégitö. Ha a lányom a dolgozok iskolájára járhat azt elfogadom. Lányom bármikor töbre becsüléi szülei othonát bármej intézetnél eről töbször nyilatkoztam a megjelent rendőri szerv elvtársnak. Lányom a felajánlot intézetet nem fogadja el. Én az apa félmilio forint árán, sok nehézséggel nevltem fel ojtásoktol megmérgezett lányomat. 13 éves testileg nagyon jol fejlet (mostmár hogy nem jár iskolába)

83

és a jó levegő ott a piacon a továbi fejlődését előúsegiti. Hejségbe nem léphet tartosan mert roszullét fenyegeti. Felnevelését rajtam kívül senkis sem csinálta volna különben. Szégyenteljes cselekedet fent emlitetek dacára, hogy a szülőket félreállítva, az alkotmányban rögzitett jogbol valo kizárásával, az egészségi álapotának szem elől tévesztésével intézetbe akarják rakni. Hol van ennek az ügynek az edigi intézésében a jóindulat? Szünjön meg epilepsziás beteg ártatlan lányomnak rendőri üldöztetése.

Szabadság! Dávid Rudolf apa

84

4. FELJEGYZÉS (Másolat!)

196…-én a BRFK Fiatalkorú- és Gyermeknevelési Osztálya Vizsgálati Alosztályáról, S. F. rendőr hadnagy közölte, hogy május 4.-én kk. Dávid Mária ellen jegyüzérkedés miatt eljárás indult. Május 4.-én kiskorút beszállították az M. úti Nevelő Otthonba. Május 5.-én telefonon beszéltem az M. úti N. O. vezetőjével, aki közölte, hogy nevezett kiskorú már délben megszökött. Az intézet az eltűnési bejelentést a rendőrség felé már elkészítette, elküldése folyamatban van. Május 8.-án, Vezető. Z. Károly ifjúságvédelmi felügyelővel kimentünk kiskorú lakására. Mindkét szülő, otthon volt, tagadták, hogy a kiskorú hazaszökött volna. A lakás külseje s a benne lévő bűz egyébként leírhatatlan, az apa elmondása szerint 1945-ben vagy 1956-ban (azért nem tudja pontosan, mert akkor még nem lakott itt) több súlyos találat érte, és azóta az ablak elől be van deszkázva. A külső ablakkeret lerohadt, és a spaletta van beszögezve. Ez a tulajdonképpeni ablak. Megjegyzésemre, hogy nem lehet olyan lakásban élni, ahová 14 éve nem hatolt be a napfény és rettenetesen büdös van, az apa, Dávid Rudolf azt

85

válaszolta, hogy ő egészségesen él, nála télen-nyáron nyitva van az ablak, és tulajdonképpen igaza van, mert a spaletta itt-ott lyukas. Ezek szerint az ablak télen-nyáron valóban nyitva van! Vezető Z. Károly közbeszólására az apa azt válaszolta, hogy a bányákban ennél sokkal rosszabb levegő van, és az iparos munkát végző emberek úgyis összepiszkolódnak, ezért megszokták, hogy otthon sem igényelnek nagyobb tisztaságot. Levegőzésre, pedig ott a pompás kert! Az apa elmondása szerint a pompás kertben nyúlketrecek vannak elhelyezve. Köztudomású, hogy a nyulak bűze sem nevezhető rózsaillatnak. Az imbecillis anya és az apa szavaiból ítélve, arra lehet következtetni, hogy mindketten leánygyermekük munkába állításától várják a család anyagi fellendülését. Távozásunkkor a kiskorú nem került elé.

Budapest, 196…. máj. 9.

Dr. Cseh Éva ifjúságvédelmi felügyelő 5. (Eredeti! Kézzel írt beadvány. Kockás papíron, piros tintával.)

86

T: Budapest XX. Tanács VB Oktatási Főosztály Mint a ker. Gyámhatóság Legfelső Foka Sürgős. Kérelem. Kérelmezem cse Éva azonali levéáltását. Cse Éva nem alkalmas epilepsziás gyermekem álapotának felmérésére. Nem alkalmas lakásom egészségi fokának megálapitására. Mint gyámos nem járhat miniszoknyába, a környék összes ifjusága bámulja. Bebámulnak a kertembe. Intézkedést kérek, mert cse Éva megálapitása jogellenes. Lányomat mégis állami gondozásba helyezte, bár egyszer már hazaszököt, evvel is tanujelét adva szülei iránti ragaszkodásnak. Két másik testvérét is ő gondoza. Remélem megint hazaszökik. Megálapitást nyert az is, hogy cse Éva rosz idegálapotban van, a jelenlétemben gyógyszert vet be, ami is azt bizonyitja, hogy roszindulata idegálapota következménye. Sürgős intézkedést kérek!

Szabadság! Dávid Rudolf családapa 6. (Eredeti! Kézzel írt beadvány. Kockás papíron, piros tintával.) T:

87

Magyar Foradalmi Munkás Paraszt Kormány igazságügy Miniszternek Sürgős! Adatkiegészítés! Több mint két éve tart súlyosan beteg gyermekem gyámhatóság által tarto üldöztetése. A gyámhatoság sorozatos gáncsoskodásal, félrevezetésel, roszindulatal tanujjelét adta, hogy lányomat el akarja szakitani tölem. A gyámhatóság bünek roja fel, hogy lakásom nincs fényüzöen berendezve. Lebontásra szánt ház, a tanács számtalanszor megigérte a tatarozást, mért fektesek bele egy csomó pénzt, ha a tanács ingyen tataroztatni fogja? 5-en élünk a lakásban, természetes, hogy a lányom keresetével megfelelő hejzet alakulna valamennyiünk számára. Két kiskoru gyermekemet is ö gondozná. Lányom családfentarto, én sulyosan beteg ember vagyok, leszázalékolt, a rendszer meleti hejtállásom bizonyitja, hogy a háboruban sulyos sérüléseket szereztem. (Tüdötágulás miegyéb.) Lányom üldözésével sulyosan ártanak családomnak, a társadalomnak, a szocializmusnak és az alkotmánynak. Félmilio forint értéket forditottam lányom felnevelésére és ha mi már nem élünk egy ingyen munkaerőt biztositunk a társadalomnak. A gyámhatoság avval érvel, hogy én mint apa nem vagyok alkalmas lányom nevelésére. Aki ismer az tudja hogy 1934 óta perfekt Marx-ista vagyok és voltam és meggyőződésemet a Hortikormányzat embereinek sulyos kinzásai ellenére sem adtam fel. A gyámhatóság által felhozot kifogások 100%-osan megszünének, ha lányom továbra is odahaza nevelődhetne mint

88

családfentarto. A gyámhatoság, főleg cse Éva kitételeivel nem épit, hanem rombol. Szabadság! Dávid Rudolf családapa 7. KIVONAT dátum

(Másolat!) A kivonat az I. utcai Nevelő Otthon eltűnési bejegyzését tartalmazza, kk. Dávid Mária ellen. Kiskorú másfél hetes itt tartózkodás után megszökött! Kérjük, szíveskedjenek nevezett ellen a körözést kiadni!

Pecsét. Aláírás.

89

9. XX. TANÁCS GYÁMHATÓSÁGA JEGYZŐKÖNYV Idézés nélkül megjelenik Dávid Rudolf és előadja a következőket: (Másolat!)

„Nyilatkozatot teszek! Én a benyújtott kérelemmel azt kívánom elérni, hogy a ker. Tanács Gyámhatósága szüntesse meg lányom állami gondozását, mert véleményem szerint, az intézeti elhelyezés gyermekem szellemi fejlődését nem mozdítja elő, hanem arra egyenesen káros. Ha lányom állami gondozását megszüntetik, számára munkakönyvet adnak, azonnal munkában helyezem, el az Ecseri- téri piacon. Használtcikk-kereskedői iparengedélyemmel együtt dolgozunk, mint társtulajdonosok. A tényleges helyzet lényegében ugyanaz, mint korábban, mert lányom nem tartózkodik az intézetben, hanem velem él együtt. Nem is volt intézetben, csak időnként egy-két napot, az intézetből mindig hozzám jött, mert egyszerűen nem bírja az intézeti életet. Legfőképpen nem bírja a helyiségben való tartózkodást. Az Ügyészség segítségét kérem az állami gondozás megszüntetéséhez. Számtalanszor fordultam az évek alatt a Gyámhatósághoz, járhasson lányom esti

90

tagozatra, ezt engedélyezzék, mert ez megfelel egészségi állapotának, de jogellenesen nem adták meg az engedélyt, mindenáron intézetbe akarják tenni, orvosi eltanácsolás dacára. Lányomnak nem megy a tanulás, a VII. osztályt csak kettes tanulmányi eredménnyel végezte el, mégsem látják be, hogy számára már csak a munkavállalás marad. Nemhogy segítenék munkába állását, hanem elgáncsolják, mindenáron zülleszteni akarják. Ezzel súlyosan ártanak lányomnak, családomnak, a társadalomnak, a szocializmusnak és az alkotmányban mindenki számára biztosított munkavállalási jognak. Megvádolták jegyüzérkedéssel is, és az sem lett bebizonyítva, mint ahogy a T. Bíróság engem is felmentett az ifjúság elleni bűntett vádja alól! Az egész Cseh Éva lelkén szárad. Az utóbbi két és fél esztendőben számtalan kérvényt, panaszt és beadványt intéztem lányom ügyének igazságos elbírálása végett az illetékes szervekhez. Már azt hittem, kérvényeim nem értek célba, de a példamutatóan igazságos bírói ítélet azt bizonyítja, hogy államunk igazságszolgáltatása a dolgozók érdekét szolgálja. Nem tűri a törvénytelen zaklatásokat. Ezt a Nyilatkozatot a T. Ügyészség címére kérem eljuttatni. A Nyilatkozat másolatát pedig elkérem, hogy amennyiben nem küldik el, birtokomban legyen! Szabadság! Dávid Rudolf családapa.” 10.

91

NÁCIZMUS ÜLDÖZÖTTEINEK BIZOTTSÁGA (Másolat!) XX. KER. Gyámhatóságnak Budapest Kérésükre közöljük, hogy Dávid Rudolf (Bp. XX. Tégla u.6.) nyilvántartásunkban nem szerepel. Írásos nyoma munkásmozgalmi szerepének, nincsen. A fasizmus alatt elszenvedett üldöztetéséért kártérítési igényt nem jelentett be. Pecsét, aláírás

92

11. HATÁROZAT (indoklási (Másolat!)

rész)

Dávid Rudolf elvtársnak, Budapest, XX. Tégla utca 6. Kiskorú gyermekének, Dávid Máriának állami gondozását megszüntetem, azzal, hogy Ön kötelezi magát arra, hogy lánya a következő tanévben az ált. iskola VIII. osztályát (esti tagozaton) elvégzi. Egyidejűleg intézkedtem, hogy gyermeke munkakönyvet kapjon. Kérem, keresse fel nevezett Tanács Munkaügyi Osztályát.

Aláírás XX. ker. Tanács Gyámhatóság, Csop. Vezető

Levelek, feljelentések, jelentések 1.

93

XX. ker. Rendőrhatóságnak, tisztelettel Helyben Özvegy, idős asszony vagyok, hétszáz forint nyugdíjból élek. Nemrégiben (amikor az onokám fiújának gyilkosát keresték) a nyomozó elvtársak a lakásomon (XX. Nagy Sándor u.304.) jártak. Az asztalomon ott feküdt ezeregyszáz (1.100.-) forint. Ez a pénz eltűnt. Nem akarok vádammal bárkit is gyanúsítani, pláne nem a nyomozó elvtársakat, de a hétszáz (700.-) forint nyugdíjam jóformán a hideg vízre sem elég. Orvosi ellátásra is szorulok. Kérem a rendőrhatóságot, pénzösszeget fizessék meg!

hogy

az

eltűnt

Teljes tiszteletettel: Özv. Dávid Antalné A levélen kézírással: „T. Gazdasági Hivatal! Azonnal tisztázni bejelentő panaszát! Ügyész s.k.” A kézírás alatt, más írással: „A pénz eltűnésének körülményeit utólag lehetetlen tisztázni. A Gazd. Hiv. 500.- (azaz ötös-száz) Ft kiutalásáról intézkedett, fenti címre!”

94

2. T. XX. ker. Kapitányságnak FELJELENTÉS 196…. aug. 15. A Főv. Temetkezési Vállalat ezúton feljelentést tesz ismeretlen tettes (tettesek) ellen, kegytárgyak ellopása miatt. Az elmúlt napokban a Rákoskeresztúri Temető 753. számú parcella, 80-as sírhelyén temetett Peterdi Mihály sírján több friss koszorút, virágcsokrot találtunk. A koszorúkon még friss, élénk színű szalagok láthatóak, az alábbi feliratokkal: „Felejthetetlen kislányunknak!” „Imádott feleségemnek. Emléked örökké szívemben él!” Etának. Feltámadunk!” Nagyapánknak, akit annyi szenvedés után magához vett az ég! A gyászoló család.” Felhívjuk szíves figyelmüket két körülményre: Egyrészt Peterdi Mihályt f. év júl 12.-én temették, és most a sírjára került koszorúk feliratainak tanúsága szerint, e kegyeleti tárgyak nem nevezett számára készültek! Másrészt, több gyászolótól bejelentés érkezett, miszerint az általuk gondozott sírokról ismeretlen tettesek ellopkodják a koszorúkat (virágcsokrokat is!), és a Peterdi Mihály sírján helyezik el.

95

U. István, a temető gépkocsivezetője egyidejűleg bejelentette, hogy Peterdi sírjánál egy lányt és két kisfiút látott gyakorta megjelenni. Más személy a sírt nem látogatja.

O. K. Oszt. Vez. s.k. Főv. Temetkezési Váll

96

3. XX. ker. Rendőrkapitányságnak Budapest Vizsgálati Osztály Jelentem, megkeresésükre kihallgattam Cs. Gábor bányászt (lakik: Tatabánya-felső, Tó utca 93. II.em. 10 lakás.), aki 169 július 1-től július 14-ig a budapesti László Kórház I. em. 110 számú kórterem, 2-es ágyán, kórházi kezelés alatt állott. Cs. Gábor előadta, hogy a szoba kétágyas volt. Ő bélfertőzéssel került kórházba. Július negyedikén (hétfőn) reggel eltávozott a szoba 1-es ágyáról addigi szobatársa, és a helyébe, alkonyattájt, Dávid Rudolf került. Azt is megtudta, hogy új szobatársa vérhas tüneteivel került az osztályra. Új szobatársa kissé illuminált állapotban volt. Egy kézi kofferrel érkezett. Este kilenc óra tájban, (amikor ő szendergéséből felébredt), az látta, hogy új szobatársa utcai ruhában, útra készen áll az ágya előtt. Megkérdezte tőle: „Hová megy, szomszéd? Hiszen csak most jött be?” Új szobatársa erre a kérdésre meglehetősen zavartan viselkedett, és félhangosan ezt válaszolta: „Muszáj hazaszaladnom a gyerekeimhez, nem hagyta otthon pénzt élelemre!” Ezzel szobatársa eltávozott, és csak késő éjjel tért vissza. Másnap reggel azt kérte Cs. Gábortól, hogy éjszakai távozásáról az orvosi személyzetnek ne tegyen említést, mert mint mondta, „nem akar kellemetlenséget!” Cs. Gábor, ígéretéhez

97

híven, erről a tényről a mai napig hallgatott, csak most, kifejezett kérdéseimre közölte a fentieket. Tatabánya, 169…. aug 16.

Z. Sz. r. alhadnagy Tatabányai Megyei Főkapság.

98

4. XX. ker. Kapitányság Budapest JELENTÉS 196…augusztus 16 Jelentem, a mai napon karhatalmi segédlettel megjelentem Dávid Rudolf XX. Tégla utca 6.sz. lakásán, annak telkén, és az utasításnak megfelelően, nevezett tiltakozásának ellenére, felásattam 1 m. mélységben a kert egész területét. Az ügyészi utasítást nevezettnek felmutattam. Az épülettől Észak-Déli irányban, az épülettől 2.8 m. távolságban, egy 30X60X45 cm. nagyságú ládát találtam, mely láda kozmetikai szereket tartalmazott. A láda tartalmát a Jelentés végén leltárszerűen átadom. Az épület mögött, a nyúlketrecek közvetlen szomszédságában, viaszosvászonba csomagolt, katonai rendeltetésű oldalfegyvert találtam (szuronyt). A fegyver, dacára annak, hogy gyártási ideje kb. 30-50 éves lehet, teljesen új fegyver benyomását kelti, mintha súrolószerrel (Vim, Ultra stb) rendszeresen karbantartották volna. Szemrevételezésre hegye és élei épek, sértetlenek! A kerítés északi oldalán, a kapubejárótól 0.5 m. távolságban, viaszosvászonba csomagolt, máik, fémből készült ládikát találtam, (méretei: 30X35X50 cm.), melyet Dávid Rudolf, felszólításomra a szekrényében tartott

99

kulccsal kinyitott. A ládikában nagy mennyiségű magyar pénz volt, százforintos címletekben. Leltár: sz. láda tart: 192.000.- forint, azaz egyszázkilencvenkettő ezer forint. sz. láda tart: 20 doboz Max Factor márkájú kőpúder, 10 tubus Max Factor márkájú női ajakrúzs. 3. sz. egy darab gyalogsági oldalfegyver, szurony. A leltár másolatát Dávid Rudolfnak átadtam. A tárgyak lefoglalásra, ill. elkobzásra kerültek. P.L. r. főtörm 5. ORVOSI VÉLEMÉNY Dr. Z. Károly igazgató-főorvos, mint a budapesti László Kórház jelenlegi vezetője, Dávid Rudolf ügyével kapcsolatban, az alábbiakat tartom szükségesnek írásba foglalni: F. év, július 4.-én 18 óra harminc perckor az Országos Mentőszolgálat szállította be nevezett beteget, vérhas alapos gyanújával. A körzeti orvos és a rohamkocsi mentőtisztje helyesen cselekedett a beteg azonnal beszállításával, annak dacára, hogy a beteg láztalan volt. Tudni kell, hogy a vérhasnál gyakori az a

100

jelenség, hogy a belek vérzékenysége megelőzi a lázt, de a betegség egyéb tünetei (szédülés és hányinger, erős főfájás, fizikai rosszullét) már jelen vannak. Beteg az I. em. 110 számú szobájában nyert elhelyezést. Láza még ekkor sem volt, ennek ellenére kezelését azonnal megkezdtük. (A betegség és a kezelés részletes leírását ezúttal nem szükséges közölnöm, hiszen mint kiderült, a vérhas de facto nem állt fenn!) Az illetékes osztályvezető orvosának, aki aznap ügyeletes is volt, nem volt tudomása arról, hogy nevezett beteg éjjel elhagyta volna az intézetet. (Ezt a tényt ma sem hiszem. (Porta, ügyeletesek!!!) Másnap, július 5.-én a beteg állapota nem rosszabbodott, láz továbbra sem lépett fel, sőt a belek vérzékenysége megszűnt, széklete normalizálódott. A negatív bakteriális eredmény után nevezett beteget a szokásos Zárójelentés kiadása után, elbocsátottuk. Felhívom a nyomozó szervek figyelmét arra, hogy amennyiben Dávid Rudolfnak alibi céljából szüksége volt kórházba szállításra, kórházban tartózkodásra, a vérhas tüneteit (legalábbis a véres székletre vonatkozólag) ELŐIDÉZHETI TÖBB MÓDON! Legegyszerűbben kroton olajnak az emésztőszervekbe való juttatásával. Ilyen például orvosi praxisomban már találkoztam. Budapest, 196… aug 17.

Dr. Z. Károly s.k. Igazgató-főorvos

101

Kihallgatási jegyzőkönyvek

Dávid Rudolf terhelt (XX. Tégla u.6.) kelt: 196… aug. 18. reggel 8 óra 00 perc. (Dávid Rudolf terhelt, előzetes letartóztatásban) DÁVID RUDOLF Az őrizetbe vétel ellen a legmesszebbmenőkig tiltakozom. Ez törvényellenes. Milyen alapon írják azt, hogy „emberölés alapos gyanúja?” Levelet fogok írni az igazságügyi miniszternek! KÉRDÉS Ez természetesen jogában áll. Előbb azonban válaszolnia kell kérdéseinkre! DÁVID RUDOLF Előbb mondják meg, hol a pénzem? A nyomozó hatóság közbenjárása folytán az anyám pénze is odaveszett! KÉRDÉS Az Ön pénze a törvényes eljárás lefolytatásáig letétben van. Erről szabályos átvételi elismervényt kapott. DÁVID RUDOLF

102

Avval a papírral kitörölhetem… Nekem ebben a pénzben egy élet munkája fekszik. Az anyám pénze is megugrott! KÉRDÉS Fejezzük be ezt a komolytalan vitát. Az Ön pénzéért a kerületi kapitányság vezetője felel. Ennek a jelentőségét nincs jogában kétségbe vonni. DÁVID RUDOLF Rendben van, nem vonom kétségbe. Akkor nem felelek. Ügyvédet kérek! Ha vádlott vagyok, rendeljenek ki számomra megfelelő védőügyvédet! Ezt a törvény előírja. Majd meglátják, mekkora melléfogást követtek el. Nem elég, hogy beteg gyermekem ügyében évekig meghurcoltak, súlyosan veszélyeztetve ezzel családom egészségét és fennmaradását, most újabb melléfogást akarnak elkövetni. Hát csak tessék. De előbb kérem az ügyvédet. Most már megelégeltem ennek a kerületnek a sorozatos melléfogásait. KÉRDÉS Ön nem vádlott! Ön gyanúsított! A rendőrhatóság, ha alaposnak találja a gyanút, átadja az iratokat az Ügyészségnek, és ha ők megvádolják, akkor lesz vádlott! Természetesen jogában áll ügyvédet fogadni, ennek elmulasztása esetén az állam hivatalból kirendelhet védőt! Az állami kirendelés csak a vádirat kiadása után lehetséges. DÁVID RUDOLF Addig nem beszélhetek ügyvéddel? Tanácsra van szükségem!

103

KÉRDÉS Jogában áll saját költségén bármelyik ügyvédi munkaközösségből ügyvédet fogadni! DÁVID RUDOLF És az mennyibe kerül? KÉRDÉS Tudomásom szerint egyszeri ügyvédi tanácsadás díja 80 forint, plusz a kiszállási költség. DÁVID RUDOLF Akkor hívjanak ügyvédet. De csak azért, hogy minél jobban bebizonyíthassam ennek a kerületnek a sorozatos melléfogásait. Addig semmiféle kérdésre nem válaszolok. (Terhelt a jegyzőkönyv aláírását megtagadta. Jelenlétében telefonon érintkezésbe léptünk az I. kerület 44.sz. Ügyvédi Munkaközösség vezetőjével, akinek javaslatára dr. Monori Lajos ügyvéd másnap felkeresi Dávid Rudolf terheltet. Terheltet elvezették.)

Dávid Rudolf terhelt (előzetes letartóztatásban) kelt: 196… aug 21. délelőtt 10 óra 20 perc. (Terheltet elővezették.) (Terhelt kijelenti, hogy kívánságának megfelelően, tanácskozott dr. Monori Lajos ügyvéddel. A felmerült

104

ügyvédei költségeket saját anyagi forrásból kívánja fedezni.) KÉRDÉS Mondja el részletesen, mit csinált f. év július negyedikén? DÁVID RUDOLF Elmondom, de előbb egy bejelentést akarok tenni! Az a bejelentésem, hogy fogva tartásom miatt engem súlyos anyagi károsodás ért! Tudvalevően az elmúlt napon, augusztus 20.-án volt az Alkotmány ünnepe! Én, mint léggömbárus, ötszáz darab léggömböt készítettem elő, az ünnep kellő megünneplésére. Címfestő megbízottam valamennyi léggömbre ráfestette az ilyenkor szokásos feliratokat, az „Éljen Augusztus 20!”, az „ÉLJEN AZ ALKOTMÁNY ÜNNEPE!” és a „Szent István Nap” szövegű jelmondatokat. A jogellenes fogva tartásom következtében a léggömbök a nyakamon maradtak, annak ellenére, hogy a címfestőnek a szövegek írásáért léggömbönként per 1 forintot már előzőleg kifizettem. Az engem ért anyagi kár, ami jogellenes fogva tartásom következtében ért, kb. 1500, azaz ezerötszáz forint, melynek megtérítéséért a későbbiek folyamán, bírósági úton fogom perelni a kerületi kapitányságot! KÉRDÉS Felhívom a figyelmét, hogy a fogva tartása előtt használ „jogellenes” jelző használata sértő a nyomozó hatóságra. Mi úgy véljük, nem jogellenesen van előzetes letartóztatásban! DÁVID RUDOLF

105

Majd meglátjuk. KÉRDÉS Törölhetjük a jegyzőkönyvből? DÁVID RUDOLF Felőlem töröljék. KÉRDÉS Ismételten kérdem, mondja el a július negyedikén történteket. Felhívom a figyelmét arra, hogy beismerő vallomása enyhébb elbírálást von maga után. DÁVID RUDOLF Hála Istennek nincs mit bevallanom! Jobb, ha a kerületi kapitányság reménykedik az enyhébb elbírálásban. Mármint a fogva tartásomért! KÉRDÉS Ezért rendre utasítom! A kérdésre feleljen! DÁVID RUDOLF Július negyedikén délelőtt egy egyéntől megtudtam, hogy a Kellneréknél házkutatás lesz. Mint azt már úgyis tudják, üzleti kapcsolatban álltam, a Kellner fivérekkel. A Zsiga, a nagyobbik fivér, a munkahelyéről alapanyagokat szerzett, amelyekből különféle kozmetikai szereket készített. Értékesítésükben részt vettem. Természetesen információmról kell időben értesítettem a Kellner fivéreket, akik aztán a felhalmozott, még eladatlan árút más-más helyre szállították. Három ládát az én lakásomon rejtettek el. Délután az a sajnálatos rosszullét jött rám, a vérhas betegség. Aztán elvitt a mentő. Július hatodikán jöttem ki

106

a kórházból. Más egyebet nem tudok mondani, illetve már elmondtam. KÉRDÉS Korábbi vallomásában elismerte, hogy megfenyegette a lányát, amennyiben elveszíti a szüzességét, megöli őt. Ezt a kijelentését elismeri? DÁVID RUDOLF Elismerem, de ezt csak úgy mondtam, tudja, hogy van az. KÉRDÉS A tanúvallomásokból és lánya vallomásából ismeretes az is, hogy Ön a lányát egész életében úgy nevelte, hogy a lány egyetlen értéke a szüzessége, és ha azt eltékozolja, az élete, és a jövője semmit sem ér? DÁVID RUDOLF Így van. Egész életemben tisztességre, becsületre neveltem. Mert ez a meggyőződésem, A családunkat a múlt rendszerben is sújtotta ez az átok, a törvénytelen gyerek. De a mai rendszerben is így van ez. Nagyon jól láttam, mit szenvedtek a telepi lányok. Mindenki gúnyolta, röhögte őket, a szülők kitagadták őket. Egy lány meg éppenséggel meg is ölte a magzatát. Hála Istennek, az én lányomat nem ilyen fából faragták. KÉRDÉS Ha lánya, ennek ellenére nemi viszont kezdett volna férfival, vagy éppenséggel teherbe esett volna, Ön mit tett volna? DÁVID RUDOLF

107

Hát… hát, azt nem tudom. Nem vitte volna el szárazon. Az biztos, hogy nem vitte volna el szárazon. KÉRDÉS Mit ért az alatt pontosan, hogy „nem vitte volna el, szárazon?” DÁVID RUDOLF Ezen nem gondolkodtam, mivel ilyen helyzet fel sem merült. Ha felmerült volna, biztosan tudtam volna, mit kell csinálnom. Mindig azt csinálom, amit csinálnom kell. A lányomért tűzbe teszem a kezemet. Többször ellenőriztettem a szüzességét, sőt egyszer a gyámhatóság is ellenőriztette. Lányom mindig megfelelt ezeknek a vizsgálatoknak. A papírján ez állt: „virgo”! Remélem, tudják, ez mit jelent? KÉRDÉS Ha mindennek ellenére teherbe esett volna a lánya, Ön a csábítót is megbüntette volna? DÁVID RUDOLF Lehet, hogy igen, lehet, hogy nem. Mindig kettőn álla vásár. Mert igaz az, hogy a lány enged, de az is súlyosan vétkezett, aki elcsábította. A lányomat állandóan ellenőriztem, megszabott időre kellett hazajönnie. Elolvastattam vele A nemi élet kérdései című könyvet, hogy felvilágosodjon a szüzesség elvesztésének súlyos következményeiről. Kifejlődött benne az a jogos önvédelmi ösztön, amely minden helyzetben megóvta a veszélytől. KÉRDÉS

108

Ismertetem Ön előtt az áldozat boncoló orvosának véleményét, melyet a korábban helyszínelő orvos is megerősített: „… a halál f. év július 4-én, 22 és 23 óra között állhatott be. A szúrás erejéből ítélve, a tettes erőteljes, - zárójelben: fiatal, zárójel bezárva – lehetett.” Mit tudna ehhez hozzátenni? DÁVID RUDOLF Semmit. Először is nem vagyok fiatal. Másodszor abban az időben vérhas betegséggel kórházban voltam. Ezt tanúsíthatja a László kórház személyzete. KÉRDÉS Bizonyos Ön abban, hogy a jelzett időben, a László kórházban tartózkodott? DÁVID RUDOLF Biztos. KÉRDÉS Korábban említettem, hogy hárman is vallották, hogy a jelzett időben, annak ellenére, hogy a mentő valóban kórházba szállította, a kertjében látták! DÁVID RUDOLF Az vén homokos nem számít! Az egy bélistázott egyén, a rendszer esküdt ellensége. Egy pletykás csavargó. Széll Oszkár a neve. KÉRDÉS Mások is látták! DÁVID RUDOLF

109

Arra aztán kíváncsi lennék, hogy kik azok a mások? KÉRDÉS Szabó János és Ughy Sándor. DÁVID RUDOLF Azok a stricik? Ehhez nincs megjegyzésem. KÉRDÉS Tehát azt állítja, hogy a jelzett időben, a kórházban tartózkodott? DÁVID RUDOLF Csakis ezt állítom! És máma hálát adok Istennek, hogy ott tartózkodtam, mert ahogy maguk itten vezetik a dolgokat, attól libabőrös lesz az ember háta. Tudja, hogy van. Beszélgetünk, fecserészünk itten, aztán egyszer csak hoppá, nyakamon a kötél! KÉRDÉS Szembesítést szembesítés ellen?

rendelek

el!

Van

DÁVID RUDOLF Hogy lenne? Csak tessék. KÉRDÉS Vezessék be Cs. Gábor bányászt! (Tanút bevezetik.) KÉRDÉS Neve, foglakozása?

kifogása

a

110

CS. GÁBOR Cs. Gábor. Vájár, Tatabánya-felső. KÉRDÉS Ismeri az itt látható embert? CS. GÁBOR Ismerem. Dávid Rudolfnak hívják. Szerbusz, Rudi bácsi. Együtt voltunk a kórházban. KÉRDÉS Melyik kórházban? CS. GÁBOR A László kórházban. Fertőző osztály. KÉRDÉS Mikor? CS. GÁBOR Én 196… július elsejétől, tizennegyedikéig feküdten ottan, ez az ember, július negyedikén jött be. Igaz, Rudi bácsi? Bejöttél, na! KÉRDÉS Ne szólítgassa őt! Biztos Ön abban, hogy ez az ember a, akivel egy szobában feküdt a kórházban? CS. GÁBOR Biztos vagyok benne! KÉRDÉS

111

Honnan emlékszik ilyen pontosan arra, mikor érkezett be Dávid Rudolf? CS. GÁBOR Onnan, hogy aznap reggel küldték haza az egykori komámat, aki földim, és véletlenül futottunk össze a kórteremben. Mindketten Battonyaiak vagyunk. Hétfői nap volt. KÉRDÉS Mondja el mit tapasztalt aztán, hogy Dávid Rudolfot behozta a mentő? CS. GÁBOR Azt tapasztaltam, hogy mikor felébredtem, ott állt az ágyam előtt, menetkészen, utcai ruhában, standapityere! DÁVID RUDOLF Hazudik! Rohadt ganajtúró! Hazudik a ganajtúró! Mit hazudozik? KÉRDÉS Dávid! Rendre utasítom! Üljön l! Ha még egyszer felugrik, megbilincseltetem! DÁVID RUDOLF A rohadt kis ganajtúrója. KÉRDÉS Ne sértegesse a tanút! Cs. Gábor! Mikor ébredt fel? Milyen napszakban? CS. GÁBOR

112

Hát este. Délután hozták be, hat óra körül lehetett. Akkor elaludtam. Mikor felébredtem, már a kék éjszakai lámpa égett. Ott állt, utcai ruhában, indulásra készen, kalap a fején. A keze a kilincsen volt. Azt kérdeztem: „Hová megy, szomszéd? Még csak most jött be?!” KÉRDÉS Álljunk meg! Határozottan kijelenti, hogy az éjszakai világítás dacára, látta és felismerte Dávid Rudolfot utcai ruházatban? CS. GÁBOR Igen. Határozottan! KÉRDÉS Kijelenti Ön határozottan, hogy július negyedikén este, villanyoltás után, minden kétségen felül, Dávid Rudolf elhagyni szándékozott a kórtermet? CS. GÁBOR Határozottan! Kijelentem! El is hagyta! És csak sokkal később, éccaka jött vissza! KÉRDÉS Szembesítés következik! Dávid Rudolf álljon fel! Cs. Gábor! Mondja a szemébe Dávid Rudolfnak, hogy július negyedikén este eltávozott a kórházból, és csak sokkal később, éjjel érkezett vissza! CS. GÁBOR A szemébe mondom! KÉRDÉS

113

Forduljon kérem Dávid felé! Úgy! Most mondja a szemébe! CS. GÁBOR A szemébe mondom magának, Rudi bácsi, ne is haragudjon, hogy július negyedikén este elment a kórteremből. Csak éjjel jött vissza! DÁVID RUDOLF Hazudik! Hazudik! Aljasul hazudik! KÉRDÉS Ne ordítson! A szembesítés eredménytelen! Cs. Gábor eltávozhat! Köszönjük. (Cs. Gábor eltávozik.) Kíván valamit elmondani? DÁVID RUDOLF Nem. KÉRDÉS Sajnálom, Dávid. Nehéz helyzetbe hozta magát. Cs. Gábor nyilván a Bíróság előtt is megismétli ugyanezt. És magát ezek után látták a kertjében. Sajnálom. DÁVID RUDOLF Hogy mehettem volna el, mikor súlyos beteg voltam? KÉRDÉS Olajat ivott, Dávid, hogy jó beteg legyen! Nagyon nehéz helyzetbe hozz magát!

114

DÁVID RUDOLF Miért nem hisznek nekem? Inkább hisznek ennek a ganajtúrónak… KÉRDÉS Már figyelmeztettem egyszer! Én szívesen hinnék magának. Nyilván tudja, hogy eddig nem találtuk meg azt az eszközt, amellyel a gyilkosságot elkövették. A maga kertjében viszont találtak egy szuronyt… DÁVID RUDOLF Szentséges Úristen! Hát tényleg azt hiszik, hogy én vagyok a gyilkos? ÉN? GYILKOS? (Terhelt sírni kezd. Terheltet elvezették.)

Ugyanazon a napon, 22 óra 40 perc. (Terheltet elővezetik.) (Terhelt előadja, hogy azért kért soron kívüli kihallgatást, mert őszinte vallomást kíván tenni.) DÁVID RUDOLF Vesztettem. Kár volt elásni a szuronyt, pont evvel hívtam fel magamra a figyelmet. Most aztán felhasználhatják ellenem, azt hiszik, evvel öltem meg a Peterdit. Határozottan kijelentem, még a bitófa alatt is ezt vallom, ártatlanul kötnek fel! KÉRDÉS

115

Nézze, Dávid, ártatlanul senkit sem kötnek fel. Azt mondta őszinte, beismerő vallomást akar tenni! DÁVID RUDOLF Igen. Enyhítő körülményként hozom fel, hogy súlyosan beteg családom érdekébe törekedtem egy kis pénz megszerzésére, én egész életemben tisztességesen, becsületesen éltem, egy eset kivételével összeütközésbe a törvénnyel, nem kerültem. Akkor egyszer, 1950-ben már majdnem felakasztottak, egy statáriális tárgyalást rendeztek azért, mert egy vidéki, kulák barátomtól a fővárosba fuvaroztunk három fél sertést. Azt mondták, a téeszcsé tulajdona volt, holott egy nappal az előtt vették el a kulák barátomtól… Egy isteni szerencse mentett meg a bitófától… De erre most nem akarok kitérni. A kozmetikai szerek árusításába is azért mentem bele, hogy minél több pénze legyen a családomnak. A gyámhatóság folyton rágalmazott, hogy elvetemült pa vagyok, iszom, meg téves meg szektás nézeteim vannak, holott az az igazság, hogy szörnyen ragaszkodom a családomhoz. Lehet, hogy azóta a lakásomon házkutatást tartottak, lehet, hogy nem, mégis bevallom, hogy mindhárom gyermekem nevére, 20, 10 és 3000 forint értékben, betétkönyvet nyitottam. A betétkönyvek a használaton kívüli televízióban vannak. A legnagyobb gyermek nevén van a legtöbb pénz, és így tovább. A végrendeletem, amely szintén ott található a tévékészülékben, az elásott pénzem sorsa fölött is ilyen arányban rendelkezik. Én kérem, nem estem a fejem lágyára. Tudom, hogyan lehet és kell is pénzt csinálni! A romos lakásban is csak azért lakunk ilyen körülmények

116

között, mert nem akartam, hogy kitudódjon, egy zsibárusnak több mint százezre van… Az is lehet, hogy az állam rátenyerelt volna… A Kellnerék üzlete hozta a legnagyobb hasznot, még a belvárosi maszek kozmetikusok is hozzám jártak a hamisított Max Factor-ért. Ezért ijedtem, meg, mikor egy illető, akit továbbra se kívánok megnevezni, legyen elég annyi, nagyon rendes személy ez az illető, említette a házkutatást. Ebben a kerületben joggal számíthatunk mindenféle retorzióra, ismerve az elhamarkodott őrizetbe vételeket, a meggondolatlan eljárásokat, tehát jogosan ijedtem meg, hogy ha megtalálják a kozmetikai szereket, vége az üzletnek. Ezért értesítettem a Kellner fivéreket, és az árut több helyre is eldugtuk. Többek között az én lakásomra is. Aztán ott a piacon a Weisz Nándor varrógép kereskedőtől varrógépolajat kértem, és megittam. Ezt csinálta a kulák barátom is, valahányszor megtudja, le akarják tartóztatni. Sokszor letartóztatták szegényt, mondanom se kell, teljesen ártatlanul. Azért ittam varrógép olajat, hogy jó véreset székeljek. Véreset székeltem, elvitt a mentő. De a kórházban eszembe jutott, ismerve ennek a kerületnek, ne is haragudjon, Önöknek is z elhamarkodott intézkedéseit és zaklatásait, és okvetetlenkedéseit, nem akartam, hogy rátörjenek a családomra. Akkor, pedig hiába tűntem el, én eltűntem, de a csomagok még ott vannak! Ezért gyorsan hazamentem, a lányom nem volt odahaza, a csomagokat elszállítottam egy… egy helyre. Később visszaszállítottam őket, és elástam a kertben.

117

Beismerem, hogy a vérhas betegséget csak színleltem. A szuronyt később szintén elástam, bár gondolhattam volna, hogy az a vén homokos ki fog figyelni. Azért ástam el, mert mivel nem volt meg a gyilkos, nem akartam gyanúba keveredni. Kész. Most mindent elmondtam. KÉRDÉS Kíván még valamit hozzátenni? DÁVID RUDOLF Semmi mást. A Peterdit nem én öltem meg! Még ha a szurony miatt százszor is felakasztanak, nem én öltem meg! KÉRDÉS A fegyverszakértő véleménye szerint nem az Ön szuronyával követték el a gyilkosságot! DÁVID RUDOLF Nem? És ezt csak most mondja? Istennek hála! Ó, Istenem… Akkor csak túrjanak, ássanak. Ássák fel az egész húsz kerületet! Bebizonyosodott, hogy ártatlan vagyok! KÉRDÉS Az Ön ártatlansága még koránt sincs bizonyítva. Holnap folytatjuk a kihallgatást! (Terhelt örömében sírva fakad.) DÁVID RUDOLF Folytassuk! Folytathatjuk örökkön-örökké, az igazság mindig kiderül! Most már fel sem akaszthatnak!

118

Becsukathat bármilyen börtönbe, levelet írok az igazságügyi miniszternek. A kormánynak. A minisztertanácsnak. Ha az egészségem az eljárásuknak a kárát látja, akkor nehéz pénzeket fognak fizetni! Nemcsak a léggömbök árát adják meg. És mindenki megtudj ennek a kerületnek a sorozatos melléfogásait! Az elhamarkodott döntéseket! Az igazság le fog sújtani magukra! Részemről befejeztem. Többet egy szót sem fognak kihúzni belőlem! (Terheltet elvezetik. Ugyan ebben az időben, az épületben tartózkodott Dávid Mária Annabella, idézés nélkül azzal, hogy vallomást kíván tenni. Apja természetesen nem tudott lánya megjelenéséről, a lány, pedig várakozás közben nem gondolta, hogy éppen apját hallgatják ki.) 3. Dávid Mária Annabella (XX. Tégla u. 6.) Ugyanazon a napon, 23 óra 30 perc. DÁVID MÁRIA ANNABELLA Nem bírom tovább az életemet! Apukát három napja tartják fogva. Nem nézhetem tétlenül, hogy ártatlanul felakasszák. Azt a dolgot… én csináltam meg! Igen. Megcsináltam, mert meg kellett csinálnom. Nem láttam más kiutat! Szörnyű életem van, az Apuka egy szörnyeteg. Gyűlölöm őt! De ártatlanul nem akaszthatják föl! Mégiscsak az apám. KÉRDÉS Korábbi vallomásában mást állított! DÁVID MÁRIA ANNABELLA

119

Hazudtam. Nem mertem bevallani. Eresszék el az apukát… A Miskát azért öltem meg, mert megrontott. Nem akartam az övé lenni. Magatehetetlen voltam, amikor megrontott. Részeg. De hát ha csak ez lett volna… Én néhány hónap múlva otthagytam volna az Apukáékat. Éljenek csak ebben a piszokban úgy, mint eddig. Ha tizennyolc éves vagyok, azt teszek, amit akarok. Sajnos azonban, terhes vagyok. Ezt egy lelettel már bizonyítottam. A Miskát szerettem, amíg csak udvarolt, de a gyerekét előre is gyűlölöm! Elvétetni nem tudtam volna, mert ahhoz pénz kellene. Pénzem nincs, apukától nem kérhetek, Már nem volt bennem semmi, csak az, hogy a Miska elrontotta az életemet. Csak egy reményem volt, hogy kikerülök innen. Ez az egy nyavalyás remény tartotta bennem a lelket. És a Miska, aki azt mondta, igazán szeret, ezt is elvette tőlem… Én az apukától azt tanultam, szemet szemért, fogat fogért! Hát ezért volt. Megcsináltam. KÉRDÉS Mondja el kérem, részletesen.

DÁVID MÁRIA ANNABELLA Akkor, aznap már tudtam, hogy meg fogom csinálni! Egyszerűen tudtam, hogy megcsinálom. Az a lelet folyton nálam volt, akárhová dugtam, a harisnyatartómba, a zsebembe, akárhová, olyan volt, mintha égő parázs lett volna. Hasamban a gyerek, aki senkinek sem kell, legfőképpen az apjának nem kell. Elhatároztam, hogy elcsalom a Miskát, és megcsinálom. Ne tessék azt hinni, hogy elvetemült vagyok. Vagy különben, higgye. Mikor az ember tudja,

120

hogy nincs semmi reménye… mikor már ezzel ébred, ezzel fekszik… És egy olyan ember miatt, akinek én semmit sem érek… Annyit se, mint a köröm alatt a piszok… Elmondta. Katona korában is „úgy lett egy lány”. Őt nem érdekelte. Pedig az elején könyörögtem neki. Hagyjon. Nekem Ő senki. Én neki senki vagyok. Ne akarjon tőlem. Mert ha akar, akkor fontos lesz. Fontosabb, mint akárki. És nekem nem szabd úgy járni, mint másnak. Nekem már elég volt az a rossz, ami eddig volt. Az Apukától. Aztán, bál után, mikor berúgatott, megtette. Attól kezdve már hanyagolt. Azt mondta, mit izgulok, ha egyszer megtörtént, máskor is megtörténhet, csak akarjam! Július negyedikén, mikor már nem bírtam tovább vinni a leletemet, azt mondtam, rendben van. Magamhoz vettem a nyúlvágó kést, amivel délután nyulat vágtam. Előbb lakásban akartam, azért mentünk el a nagyanyához. A nagyanya elkergetett, Felmentünk a Békási-tóhoz. Egész úton arra gondoltam, meg akarom, meg tudom csinálni! Ott a domboldalon rákezdte, hogy akkor legyek az övé. Én már tudtam, hogy nem. Csakis az, hogy megcsinálom. Feljött utánam a Szabó, azt hittem, ő az, mindegy, a barátja volt, elment. Csókolóztam a Miskával, és közben folyton arra kellett vigyáznom, észre ne vegye a kabátomban a nyúlvágó kést. Nagyon rossz volt. Akkor megmondtam, hogy pillanatnyilag mégsem akarom. De már nagyon fel volt izgulva. Azt mondta, akkor szopjam ki. Oldalra fordult. És akkor… szóval előrántottam a kést… és megcsináltam… Könnyű volt. Egy pillanat. KÉRDÉS Hová rejtette a kést?

121

DÁVID MÁRIA ANNABELLA Még azt is el kell mondani, hogy a vekkerünket szándékosan állítottam a lábára, hogy megálljon. Mert csak a hasára fektetve jár. Azért akartam, hogy megálljon, hogy ne tudják mikor mentem haza. Mert tudtam, hogy Apuka haza fog szökni a kórházból, eldugni a cuccot. Velem hozatta a Weisz bácsitól az olajat. A kést, hazafelé mentemben, a Nagy Sándor utcai Közért előtti kanálisba dobtam. KÉRDÉS Kíván még valamit elmondani? DÁVID MÁRIA ANNABELLA Mást nem… Tessék mondani, lehet látni rajtam, hogy gyilkos vagyok? (Elrendelik Dávid Mária Annabella őrizetbe vételét, tájékoztatják a jogairól. Elvezetik.)

Vizsgálati jegy XX. kerületi Kapitányságnak 196… augusztus 22.

Melléklet: Egy darab, fanyelű, Sky-line (angol) gyártmányú, konyhai rendeltetésű kés. (Penge hosszúság: 14 cm, pengeszélesség: fent 2 cm, hegye lefelé keskenyedő.)

122

Fenti késen szemmel láthatóan is, vérnyomok vannak! A precipitációs próba során bizonyítást nyert, hogy a várnyomok embertől származnak. A késen található vérszennyeződés vércsoportja megegyezik elhalt Peterdi Mihály vércsoportjával! A kés faburkolatú nyelén talált ujjlenyomatok azonosíthatóan Dávid Mária Annabella terhelt ujjlenyomataival! K. J. laborvezető, nyomszakértő

123

Kihallgatási jegyzőkönyv Jelen vannak: dr. Tatár Károly, SZTK laborvezető, G. Jánosné, laboráns. Felvétett a XX. Ker. Kapitányság irodájában.

KÉRDÉS Kérem, nézzék meg ezt a labor által kiadott lelelet. Az Önök laboratóriumától származik? DR. TATÁR A lelet megtekintése után kijelentem, hogy ezt a lelelet, a mi laboratóriumunk bocsátotta ki, az én aláírásommal. KÉRDÉS Dr. Tatár Kéár4oly tehát elismerte, hogy a Dávid Márr4ia részére kiedott leletet, mely 196… június 27 kelt, ez a labor adta ki. A felső részen „Dávid Mária béka vizsgálati eredménye” áll. „Eredmény: Rana positiv.” Ami azt jelenti, a vizsgált személy, azaz Dávid Mária, terhes! Így van? DR. TATÁR Így van. KÉRDÉS Most tekintsék meg ezt a másik leletet. Ez is az Önök laboratóriumától származik? DR. TATÁR

124

Igen. Ez is tőlünk származik. KÉRDÉS Azaz, elismerik, hogy a Zöllner Jánosné nevére kiállított, másik vizsgálati eredmény, kelte szintén 196… június 27, szintén laboratóriumuktól származik. Itt a vizsgálati eredmény „Rana negativ”! Azaz, Zöllner Jánosné nem terhes. Így van? DR. TATÁR Igen, így. KÉRDÉS Kérem, mondja el, békavizsgálat lefolytatása?

hogyan

történik

a

DR. TATÁR A terhességi próba azon mód történik, hogy a beteg aznapi első vizeletét laboratóriumunknak átadja, és mi ezen vizelet egy részét a béka bőre alá fecskendezzük. Az állat további magatartása dönti el a kérdést. De egyidejűleg ki kell jelentenem, hogy ezen leletek kiadása, sőt, a békavizsgálat elvégzése nem az én feladatom. Én a laborvezető vagyok. Az én nevem automatikusan szerepel minden általunk kiadott vizsgálati eredményen, vér, vizelet és egyéb anyagok vizsgálatain. Minden lelet az én nevem odapecsételésével kerül ki. KÉRDÉS Fentiekből megállapíthatjuk, hogy f. év június 27én Dávid Mária és Zöllner Jánosné, békavizsgálat elvégzése céljából megjelent a laboratóriumban. Mindketten leadták feltehetően napi első vizeletüket,

125

erről sorszámot kaptak, majd később, a sorszám felmutatása ellenében, megkapták az eredményüket. DR. TATÁR Pontosan ezen mód történik. KÉRDÉS Június hó 27.-én a délelőtti műszakban a vizeletek átvételének és a leletek kiadásának munkakörét G. Jánosné laboráns látta el. G. JÁNOSNÉ Igen, én. KÉRDÉS Kérem, tekintsék meg a következő két leletet. Az egyiket, Zölner Jánosnéét, f. hó július 8.-án készítették a VII. ker. SZTK Csengery utcai laboratóriumában, itt a békavizsgálat megismételt eredménye: „rana pos.” Az asszony terhes. Lehetségesnek tartja Ön, Tatár doktor úr, hogy ugyan azon személy június hó 27.-én nem volt5 terhes, de július hó 8-án már igen? DR. TATÁR Természetesen igen, azonban ha a két dátum között történt a fogamzás, azt július 8-án a terhességi próba még nem mutatja ki. Egyébként azóta tudomásomra jutott, hogy Zöllner Jánosné SZTK-ban, nőgyógyászati rendelésen is megjelent. Terhessége közel négy hónapos. KÉRDÉS

126

Tehát igen valószínűnek látszik, hogy az Önök által kiadott vizsgálati eredmény kiadatásának idején is terhes volt? DR. TATÁR Felettébb valószínű, sőt bizonyos. KÉRDÉS Most tekintsék meg ezt az eredményt. A tegnapi napon, azaz augusztus 25-én kelt, és a rendőrségi kórháza adta ki. Ez Dávid Mária nőgyógyászati és terhességi próba eredményét tartalmazza. Mindkét vizsgálat eredménye negatív! Összegezve a történteket: f. hó, június 27.-én Dávid Mária és Zöllner Jánosné barátnők, megjelentek az Önök által vezetett laborban, békavizsgálat elvégeztetése céljából. Mint már tudjuk, Zöllner Jánosné már akoor is terhes volt, Dávid Mária pedig nem. Dávid Mária ma sem terhes! Kettejük vizsgálatát azonban az ügyeletes laboráns elcserélhette, azokra téves számot ragasztott, így történt meg az, hogy a gravid Zöllner Jánosné, negatív, a ma sem terhes Dávid Mária pozitív eredményt kapott. Egyet ért ezzel, doktor Tatár? DR. TATÁR Sajnos, így hozzátennem.

történhetett.

Ehhez

nincs

mit

KÉRDÉS És Ön, G. Jánosné? Fentiek szerint Ön a felelős a vizsgálati eredmények elcseréléséért! G. JÁNOSNÉ

127

Kérem, én nem is akartam az egész terhességi próbát megcsinálni! Aznap ketten is hiányoztak, tele voltunk munkával. Azonkívül, a békák is öregek voltak, meg is mondtam a főorvos úrnak, ne vállaljuk. De a betegek, vagyis azok a lányok, erőszakoskodtak. Akkor aztán az volt a vélemény, ezt ne tessék írni, így konkrétan nem hangzott el, hogy a terhességi próba nem életmentő vizsgálat! Életmentő vizsgálatot csak száz százalékosan szabad csinálni! Ez nem az volt! Ilyen tévedés előfordulhat, emberek vagyunk! Csak a gép nem téved, vagy néha még az is. A betegek eljöhettek volna máskor is vizsgálatra, és megkapták volna a jó eredményt! KÉRDÉS Asszonyom! Ez szörnyű felelőtlenség! Tudja, milyen következmény lett a magatartásának? (Ez utóbbi három mondat töröltetett a jegyzőkönyvből. A nyomozó hatóság ezzel az eljárás lefolytatását befejezte, és az ügyet, vádemelés céljából átadta a kerületi Ügyészségnek.)

128

Második rész A tettes (1.számú magnótekercs)

Beszélgetne velem? Tegyük fel, újságíró vagyok. Írnék magáról. Figyeljen ide, mire kíváncsi, rám, az életemre, arra, hogy mi volt a hézag, vagy csak nézegetni akar, mint egy kanárit a kalitkában? Kíváncsi vagyok magára. Rém érdekes pofa vagyok, különösen magának, Vidok***, nem örülök az ilyen lenyalt fejű látogatónak, mint maga, gondoljon csak bele, majdnem felkötöttek, tíz napon keresztül kérdezgettek, megfigyeltek, álmélkodtak rajtam a tárgyaláson, az ügyvédem, egy kis papucsszájú, buggyos nadrágos kisöreg még a cellámba is bejárt, hozta az örömhírt: Nyugi, nem kell izgulni, magát nem kötik fel, mert még kiskorú. Mázlija van, de veszett nagy. Kiskorúakat nem akasztanak fel! Mit mondjak, én már odavoltam, beletörődtem a gondolatba, olvastam egy könyvben, hogy ezt a gondolatot is meg lehet szokni, végül a tag úgy megy a bitófa alá, mintha villamosra szállna; nahát én már úgy voltam, bejött az életembe a hézag, nem a gyilkosság, sem az, amit végigéltem, hanem az Apuka! Érti, mire akarok kilyukadni? Az Apuka jött be. Mondom a kisöregnek: „Tudja mit, bassza meg az örömhírét, papa, nem is tom mikor hallottam már utoljára ilyen nagy örömhírt!”

129

Eltátja a száját, mutogatja az aranyfogait, kezdi húzni a szöveget: „Nem is örül? Maga meg van tébolyodva!” Mondom neki: „Figyeljen ide, papa, azt az egyet mondja meg, mi a fenét csináljak én az életemmel? Még ha fel nem is kötnek? Öltem. Aztán ott van még az Apuka. Akkor a kis papucsszájú felhúzogatja a térdén a nadrágot, mintha annak a gatyának nem lenne tök mindegy… „Az élet, az csak egyszer van – azt mondja, egyetlenegyszer. A Bíróság mérlegelni fogja az ügyét. Méltányosan! Mindent beszámít! Az égvilágon mindent!” Mondom neki: „Az Apukát is?” Azt mondja: „Azt is, azt a drága jó embert, akit, ha rajtam múlna, saját kezűleg kötnék fel, pedig védő vagyok! És védő is voltam mindig. A Bíróság nemcsak a tettét nézi, hanem az életét is! Mindenkire szükség van, akiben egy szikrája is él az emberségnek. Mert az embert ki lehet csinálni, de az emberséget nem lehet elpusztítani!” – mondja. No, hát a bírónő emberséges volt, ezt faggyúzza meg, csak hat évet húzott rám, és a kisöreg megsúgta, hogy ha jól viselem magam, még azt is harmadolják; ha pedig mindent egybeveszünk, ebből az előzetes végett, egy már majdnem kitelt! Na, itt tartok; farmernadrágokat varrunk egy műhelyben, a farzsebekre címkéket varrunk, „Texas”, meg „Las Vegas”, meg ilyeneket… Még mire kíváncsi? Ami az eszébe jut. Magára vagyok kíváncsi. Nézze, Vidok, sok minden jut az eszembe. Most ott tartok, ahol akkor is tartottam, de a tárgyalás alatt, mikor megtudtam, hogy Apuka váltott egy takarékkönyvet a nevemre, húszezerrel, csak nevettem. Nekem a világ egy fekete papírlap, ami tele van írva evvel: apuka, apuka, apuka, apuka, apuka; na jó, ezt így

130

nem érti első hallásra. Én az Apukát gyűlölöm. Úgy gyűlölöm, hogy fáj az is, ha eszembe jut, valósággal elfog a remegés, majd kiugrik a szívem, keserű a nyál a számban. A Vicuska (az a gyámügyes spiné, aki annyit nyüzsgött az érdekemben), a lakásán egyszer megcsinálta a tesztemet, erről majd még mesélek, akkor az „Apuka” szó mellé azt írtam: „zöld”. Ma már azt írnám, fekete. Koromfekete. Nem lehet átlátni rajta. Gyűlölt már valakit, Vidok? Nekem nem jó, hogy gyűlölöm, utálom, a gondolatára elfog a hányinger, összeszorítom az öklöm, hogy a körmömtől véres lesz a hús tenyeremben. Nyugodjon meg! Kér egy cigarettát? Kösz, nem cigizek. Kezdem az elején, habár semminek sincs igazán eleje, hacsak azt nem vesszük, hogy megszülettünk, aztán betesznek egy koporsóba, jóccakát! De ez csak elsőre van, annyit már én is tudok, hogy nem elsőre kell nézni a dolgokat, hanem másodikra, harmadikra, sokadikra, és még akkor se jutunk el a lényeghez. Azt mondja meg, mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás? Azért jött be nálam a hézag, mert ott volt az Apuka, vagy azért vagyok az Apuka lánya, hogy velem ennek meg kellett történnie? Nem arról van szó, hogy rá akarom kenni, nem, én csináltam, Apukának nincs köze hozzá. És mégis van. Összevissza beszélek, kenem csak a szöveget a szalagjára, de aztán maga majd kihámozza a lényeget,

131

maga jó fej lehet, Vidok, maga abban a másik világban van, ahová én el se látok. Úgy képzelje el, te tényleg, ezt csak elképzelni lehet, hogy van ez az egész nagy banzáj, a világ egy nagy, büdös nyüzsgés, gyerekek, öregek, felnőttek; az a világ csak van, és nem is tudja, hogy az egészet Apuka irányítja! Képzeljen el egy kis, köpcös embert, nálam nem magasabb, bricsesz nadrágban, hózentrógerrel, kék inge van, fehér csíkozással, és nyakkendője. A nyakkendő a bogjánál kikopott a borostás állától. A haja szép barna, Komol ruhafestékkel festi, körben meg ősz. Van egy zsíros kalapja, vadászkalap, zsinórral, aminek a színét már nem lehet tudni. Az arcát nem mondom, maga se lenne okosabb tőle, mert az arca, az mindig más, változik. Gondolná, hogy a ruházkodása az emésztését szolgálja? Pedig így van. Apukának rossz a bélműködése, gyorsan kell menni a vécére, azért nem visel nadrágszíjat; a hózentrógert pántjait csak lelöki a válláról, mikor futni kell; figyeljen ide, látom magán, hogy kukkot sem ért, megöltem a Miskát, becsuktak, rendben; mi köze ennek Apukához? A telefont a táskájában hordja, kiteszi a táskát a standon, megcsörren, mindenki odanéz. Mi van Apuka táskájában? Mi függ itt össze, mivel? Nagyon sok összefüggés van. Mindennek köze van az Apukához, mondtam, hogy ő irányítja a világot, azt hiszem; oké, tudom, hogy ezt nem hiszi el nekem

132

senki; ha jól belegondol, majd leesik a tantusz, és megérti. Figyeljen ide, én az Apukának az eszköze voltam! Akkor kezdődött, mikor kezdett kijárni a piacra, elsőnek használt ruhával kezdte. Ott árult egy ember léggömböket, úgy hívják Soltész. Öreg tag volt, marhára szerette a gyerekeket, engem is, cukorkát adott meg nápolyit, és ha volt olyan léggömbje, ami leereszkedett, azt nekem adta. Az Apuka be akart társulni hozzá az üzletbe. Hogy megértse a dolgokat, még előbbről kezdem a szöveget; az Apuka elég sok tagot feljelentett, nem tudom miért, valahányat már meg se lehetne jegyezni, érti mire akarok kilyukadni; irtó szép feljelentéseket tudott írni, és annyi sokat csinált, hogy belefájdult a keze, aztán csak lógatta az asztal mellett, hogy meginduljon a vérkeringés. Amire emlékszem, az a Széll Oszkár bácsi feljelentése volt, ez velünk szemben lakott, és fiúkkal foglalkozott, érti hogy? Szóval meleg volt. Ezt a Széll Oszkár bácsit többször is feljelentette. Aztán ott volt a Tandori Julianna, a Tandori néni lánya, a fagylaltos. A Tandori Julianna tetszett az Apukának, csak sokkal fiatalabb volt, szelíd lány, akár a galamb, begyes, a Wejszapi fűzte ott a piacon, a gramofon- és varrógép árus. A Tandori Juliannát nem érdekelte az Apuka, így hát őt engedély nélküli lángos sütésért jelentette fel. Na, ebben az egy ügyben pofára esett; a sütődét bezárták, de a Tandori Julianna továbbra is kitartott a Welszapi mellett, mit mondjak, addig-addig, míg utoljára a kerületi nyomozó hatóságot is feljelentette. Rábeszélte a mamáját, a Dávid Antalnét, hogy követeljen pénzt a zaklatásért, amit a nyomozók az én ügyemben csináltak a lakásán; ezt faggyúzza meg, még ezt is bevették a kerületnél; ha hiszi, ha nem, kiutaltak az öreglánynak öt darab piros hasút, ezt

133

faggyúzza meg; az Apuka meg levette a sápot az anyjától, feleztek. Most jön az, amire azt mondtam, hogy az egész világot irányítja; az a nagy dolog, amit a Soltésszal csinált! Fűzte, ígérgetett, így-úgy, beszáll az üzletbe, fellendíti, okék lesznek, a Soltész le se izélte, mit neki, tőle ugrálhat ez a kis köpcös muki, rá se ránt; na, hát akkor az Apuka nekiült, és írt egy szép, hosszú feljelentést; én még egész kicsi voltam, lehettem nyolc éves vagy kilenc, csak tátottam a számat, mikor felolvasta; de arra emlékszem, hogy még az Anyuka is megértette. Tudja, az Anyuka az gyogyó, majd mesélek róla; akkor még csinált valamit otthon, azt hiszem mosott a teknőben, szóval úgy hallgatta a feljelentést, hogy a mosást teljesen elfelejtette, és szépen mosolygott; mindegy, nem akarom húzni, még máma is elfelejti ha valamit elkezdett, feltesz egy teavizet forrni, aztán lefekszik az ágyra és mosolyog, a víz meg már rég kiforrt a földre; nahát, ez is mellékes, akkor az Apuka odaállított maga elé és azt mondta: „A nyomozó muki akármit kérdez, te csak mondjad azt, hogy az öreg mutogatta neked a micsodáját! El tudod mondani?” Én, mint az idomított kutya, ha pitizik, szépen elmondtam, nahát, két hétbe sem telt, jön egy zsaru civilben, visz bennünket a kerülethez. Ott ül a Soltész bácsi, teljesen feljelentve, be sincs csinálva, csak ül és vonogatja a vállát. Azt mondja a nyomozó muki, mondjam csak el, mi a nagy helyzet. Mondom: „A Soltész bácsi mutogatja a micsodáját!” Kérdezik, hol? Mondom: „Mindenhol. A piacon. A bódéjában!” Közbeszól az Apuka, cukrot is adott neki, nápolyit, de látni kellett volna az Apukát, hogy mondta el, nem lehetett nem elhinni, na, ez a lényeg! A Soltész persze

134

akkor már ugrált, verte a dobot, de akkor már késő volt, ki lett csinálva, az engedélyét bevonták. Azóta is Apuka árulja a léggömböt! Figyeljen ide, a dolgok teljesen az Apuka szája íze szerint történnek; mikor még kezdenek történni, nem tudom mi lesz a vége, senki sem tudja, talán még az Apuka se, de mikorra kialakulnak, már teljesen úgy alakul minden, ahogy Ő akarja. A tárgyalásom bogozták az életemet, a bírónő, nem azért mondom, rendes volt, oké, csak állati sápadt volt, mintha rajta lenne a havibaj; azt kérdi, hogyhogy nem tudtam, mi a helyzet, hogyhogy azt hittem, teherben vagyok, mikor meg megjött? Mondom, elsőre kimaradt, másodjára megjött, a következő hónapban, de én nem nyugodhattam meg, mert az Apuka megengedte, hogy elolvassam A nemi élet kérdései-t; tudja ez volt a vesszőparipája, hogy felcsinálnak, ettől félt, ettől reszketett örökké, nagy hagyott egy perc nyugtot, fenyegetett, még engem is feljelentett, hogy elloptam tőle egy tárgyat, egy harisnyakötőt, amit pedig Anyukának vett a piacon, de nem adta oda. Na jó, ezt a feljelentést ezért nem küldte el, de megvolt, és néha elővette, szóval ebből a könyvből tudtam, hogy létezik méhen kívüli terhesség is, és akkor is megjön! Látom magán, hogy nagy a káosz, amit felkentem a szalagjára, egy zűrzavar, ettől nem lesz okosabb; én az Apukától egyet tanultam: szemet szemét, fogat fogért! Ez volt az imádsága, ájuljon el, azt mondom, én az Apuka tanítása miatt öltem volna meg a Miskát; hiszi?

135

Én az Apuka nélkül máma oké lennék, egy csaj a többi közül, amilyen százmillió tekereg a világon. Azért is lett nekem fontos a Miska, mert olyan nagyon, állati rohadt volt az életem; én azért is csináltam meg azt vele, mert szemet szemért, fogat fogért! Mit mondjak erről? Megbántam? Sajnálom? Ezt nem lenhet mondani, erre nincs szó! Ha megölöm magam, fel akkor se támaszthatom! Avval kezdtem, hogy azért a húszezer forintért gyűlölöm az Apukát, amit a nevemre íratott; á, csodát, nem azért, az csak egy a káoszban; ezer van, érti, millió, százmillió, nem tudom jól elmondani, nem tudok fogalmazni. Ez van, ez a fekete papírlap, nem is, a fekete égre van felírva a neve, sűrű írással, apró betűkkel, annyiszor, hogy végig el lehet olvasni. Figyeljen ide, az Apuka mindenkit leigáz, mindenkin áttapos, ha levágják a fejét, akkor kinő helyette már egy másik, ezt nem lehet elpusztítani, ez nemcsak a világot, talán még az égboltot is irányítja. Ide hallgasson, mióta beütött neki a léggömb árusítás, nagyobb ünnepeken, május elsején, augusztus huszadikán nagyon vették az árút, mintha az időjárást is Ő irányítaná. A Hősök terén, és az Állatkert előtt, verőfényes, pazar idő volt, eső egy szál se. Hárman árultunk egyszerre, Apuka, én és a Csaba, annyi pénz jött be, hogy megtelt vele Apuka táskája, forintosok, meg kétforintosok, még tízes is, ettől a szép időtől jókedvem volt, az a rengeteg kis krapek az apja nyakában, trombita, mézeskalács és, fakanál, mindenki vidám volt, senki sem hisztizett, szóltak a dalok. Gyönyörű az élet! Nahát, én vettem egy vattacukrot, málnásat, csak mert jókedvem volt, ide hallgasson, az Apuka észrevette, ott pofozott föl a mézeskalácsos sátra előtt, tudja, ahol a

136

kőelefántok állnak, a hisztijére megállt a nép, és nézett, mint a moziban. Furcsa ez, tudja, amíg az Apukával voltam, nem tudtam, hogy utálom, mióta meg itt vagyok, nyolc hónap és tizenkilenc nap óta, azóta tudom. Figyeljen ide, elfáradtam attól, hogy beszéltem róla, hiszi? Eszembe jutnak a dolgok, mikor a növekedésemet ellenőrizte az ajtófélfán, ezt se tudtam mire jó, odaálltam, a fejem fölött húzott egy strigulát, mikor már nagyobb lettem, mint a strigula, lenyomta a fejem, és ugyanoda húzta a strigulát mint ahol addig is volt. Azt mondta, egy szemet se növekedtem, törpe maradok, liliputi, csak azért, mert hagytam, hogy az iskolában beoltsanak. Mindenkit beoltottam, mit tehettem volna? Beálltunk a sorba, oda tartottuk a karunkat és kész. De ez csak egy a sokból, reggelig is folytathatom, ha nem tesz takarékra… Fáradt? Fáradt vagyok! Sok a szöveg, majd még mesélek magának, például a Wejszapiról, akinek marha jól megy a sora, de folyvást a meghalt feleség emlegeti, azt hangoztatja, az embernek isten igazából csak egyvalakit lehet szeretni, csak egy valaki lehet fontos, figyeljen ide, erről is mi jut eszembe, ezt még hallgassa meg. Az Apuka, aki nem engedte, hogy zsidóval vagy cigánnyal barátkozzak, ezt a Wejszapit szerette, tudja miért, nem fogja elhinni! Kapaszkodjon meg! Wjsznek volt egyedül vécére az árusok közül, és mint mondtam, Apukának rossz volt a bélműködése, a zsebe tele finom vécépapírral, amit a talponálló vécéjéből meg

137

máshonnan szedett össze; mi gyerekek persze újságpapírt használhattunk, ennek a Wejsznek még azt is megengedte, hogy cukorkát vegyen nekünk, meg nápolyit, és mégsem jelentette fel. Engem az Apuka eddig még nem látogatott meg, a tárgyalásra se jött el, ez mellékes, arra jöttem rá, hogy nem láttam tőle a világot, mert eltakarta. Eltakarta előlem, érti? Egy furcsa érzésem van mostanában, gyűlölöm az Apukát és félek tőle, mi lesz, ha kiengednek; jó, én eltűnök előle, elmegyek akár a világ végére, de mi lesz, ha utánam jön? Ha újra kezdi? Ha megint belekalkulál a dolgaiba? Azt gondolom, ha egy tagot majdnem megeszik egy oroszlán, és az egyik lába ott is marad, csak így tudja elhúzni a csíkot, másodszor már az Állatkert közelébe se megy, érti? Mert fél! Értem. Hoztam magának egy kis narancsot. Megengedték, hogy oda adjam. Tessék. Kösz, Vidok, narancsot még sose ettem, tudja, mostanában kapok ajándékot, meglátogat a kisöreg, a buggyos nadrágos, almát hoz, meg befőttet, meg eljön a Vicuska is néha, apró süteménnyel. Még tévét is nézek, ott láttam a Vidokot, az is ilyen lenyalt hajú, pajeszos tag, de jóképű, nehogy megsértődjön, de magánál sokkal jobb képübb… Nős maga? Igen. Biztos olyan jó szagú nő a felesége, olyan cicomás, olyan nő való magához, mondja meg neki, tiszteltetem;

138

ahogy magát elnézem, elnyűtte a szövegem, mindig másról beszélek, mint, amit hallani akar. Na jó, ezzel mára kész! Kösz a narancsot! Az a helyzet, fogadok, nem jön el többé, mosolyog, rendben van, maga akarta, azt mondom magának, vesszek meg, ha eljön! Minden jót, Vidok.

(2.számú magnótekercs) Figyeljen ide, mi a szerzés? Állati sokat gondolkodtam rajta, de nem tudok a végére jutni, nem mintha olyan nagy fej volnék, más lány az én koromban már kijárt egy rakás osztályt, én még a nyolc általánost se végeztem el, de egy pár dolog azért megragadt a fejemben, hülye se vagyok, kiolvastam legalább ötszáz könyvet, piff-puffot, szerelmeset, komolyat vegyesen, de ennek az egy dolognak sehogyan se tudok a végére járni. Itt valahol valami nagy titoknak kell lenni, ez a titok meg tekeredik, csavarodik, mint a kígyó, nem lehet kilábalni belőle. Mi a fene van az emberben, ösztön vagy akarás, vagy félelem a jövőtől, vagy mi? Betegség? Még legjobban arra hajlok, hogy azt higyjem, betegségféle ez, egy rohadt nagy betegség, amiből se pirulával, se injekcióval, de még rövidhullámú kezeléssel se lehet kilábalni. Valami hajtja az embert a szerzésre, eluralkodik rajta, maga alá tapossa, és az ember attól kezdve már csak ennek él, Valósággal reszket a fillérért, ötször is meggondolja, mielőtt villamosra száll, inkább gyalogol kánikulában, húsz fok hidegben, szakadó esőben. Nem zabál. Én mindig éhes voltam. De igazán mindig. Életemben egyszer laktam jól, mikor Vicuska, ki tudja miért, gondolom, nem normális száz százalékban Ő sem, elhozott nekem egy orosz krémtortát. Ő sütötte.

139

Akkoriban sokat járt hozzánk, valósággal belebonyolódott az ügyemben eleinte meg voltam teljesen zavarodva, mi a túrót akar ez a nő folyton, mért nem főz, vagy stoppol az urának; Ő csak jött, kérdezett, nézett, na, nem engem, a Vicuska nem meleg, a lakásunkat nézte, az öcséimet, meg mindent. És húzta a szöveget örökösen. Mikor egyszer az Apuka nem volt otthon, letérdelt a földre a tévénk elé, és kezdte kirámolni belőle a holmikat. Nem tudom, mondtam-e, hogy abban a tévében nem volt szerkezet, csak a doboza volt meg, szóval, hogy túl bő lére ne eresszem a szitut, kezdi kirakni a földre szépen sorjában, ami benne volt. Pulóver, kefe, használt cipő, menyasszonyi fátyol, szemétlapát, műfogsor, nem is egy, szemüveg, rézgyűrű, zseblámpa, portássapka, Astoria felirattal, étkészlet, de rendesen, dobozával együtt, valódi alpakka, hat kanál, hat villa, hat kés, hintőpor, búgócsiga, kerékpárlánc, és még egy nagy rakás minden. Mondom, ezek csak a zálogok, amit Apuka a kölcsön fejében kap; azok a fazonok, akik pénzt kérnek, ezeket cuccokat zálogosítják el, de ritkán váltják vissza őket. Így aztán halmozódnak és felhalmozódnak a cuccok, gyülekeznek. Néha azután az Apuka kiselejtezi őket, az értékesebbjét eladja a piacon, a többi megy a szemétbe. Például a fogsorokat mindig visszaváltják. Mondja, igaz, hogy leszálltak az emberek a Holdon? Igaz. A tévé is közvetítette. Ruszkik? Nem. Az amerikaiak.

140

Állati. Két napja rossz a tévénk. Azért mégiscsak röhej, hogy még a börtön se kap tisztességes szerelőt, nem. És hallom, az Ecserit is bezárták, igaz ez? Bezárták. Jobban mondva, áttelepítették valahová. Ha akarja, megtudom, hová? Nem fontos. Olvasni kéne az újságot. Tudja, minden öt zárka kap egy újságot. Eddig nem olvastam. Szóval, ott tartottunk, hogy a Vica kirámolta a cuccokat a földre, aztán ott térdelt továbbra is, és bámult, mintha nem akarna hinni a szemének. Nevetett és sírt, aztán fordítva. Azt mondja: „Őrület, tisztára őrület, ebbe bele kell pusztulni! Ez egy beteg elme, zavaros víziója! Ezt már nem lehet kibírni!” Mondom neki: „Figyeljen ide, Vicuska, mondok én különben, az Apuka cipő pertlit is árul, aprócikként, barnát, feketét, hosszút, rövidet. Na, hát és tíz forint zsebpénzt kapok egy hétre, többen egy fillérrel sincs, vesszek meg, ha hazudok! Ezt faggyúzza meg, ha nekem elszakad a pertlim a cipőmben, akkor és az Apukától veszek rendes áron egy pertlit, és kifizetem a kettő húszat érte!” Néz a Vicuska, csak bámul. „És elfogadja tőled a pénzt?” „Naná, buzogány, mi az, hogy elfogadja? Azt mondja, máma a Krisztus koporsóját se őrzik ingyér, még a levegő is pénzbe kerül!” Felkel, a földről, körüljár, mintha múzeumi tárgy lennék. „És mondd, eszel te egyáltalában? Kapsz enni?” Húzom a vállam, először nem akartam megmondani, mert útálom, ha valaki sajnál engem, azt meg pláne utálom, ha ki van borulva tőlem. „Ott, az Ecserin adnak meleg ételt. Az Apuka kiválasztja a legolcsóbbat, azt kapom. Este meg zsíros kenyeret. De nyáron meg tavasszal jó, mert újítok hozzá zöldpaprikát, paradicsomot, van, mikor hagymát. Nem halok éhen, ne féljen!” Tovább faggat: „Cukrász

141

süteményt mikor ettél?” Rázom a fejem, mikor ettem volna? Megint kérdez: „Hát kakaót? Péksüteményt? Rántott csirkét? Tejet? TEJET?” Ezt már ordítja. Mondom neki: „Már egyszer megmondtam. Nyáron jó. Nyáron a talponállóban a főzelék a legolcsóbb. Tök, meg borsó, meg karalábé, meg ilyenek Már a fülemen jön ki a főzelék, ehhez mit szól?” Na, akkor volt, hogy másnap beállít egy orosz krémtortával, marha nagy torta volt, azt se tudtam, hogy orosz krémtortának hívják, Ő mondta. Tejszínhab volt rajta, a belsejében meg krém, mazsola, fincsi édességek. Akkor még elég jól volt az Apukával, még diskuráltak, őt is kérdezgette, Apuka hellyel kínálta, ami elég nehéz volt ebben a szobában, ahol laktunk, mert bár én mindennap felsikáltam a padlót, tudja, hajópadlós volt. Apuka mindennap hordta, egyre csak hordta haza a használt ruhát, attól úgy nézett ki a szoba, akár egy rongyraktár, bútorunk az volt rendes, szóval az Apuka hellyel kínálta, kettévágta a tortát, felszeletelte, és megkínált mindegyikünket, udvariasan. Apuka nagyon tudta ám adni a bankot, „Tessék rágyújtani, kezicsókolom!” – mondta, mikor nyújtotta felé a szeletet, mármint ez egy vicce volt, hogy gyújtson rá egy tortaszeletre! Közben megjött az Anyuka is, tudja talán, vagy még nem? Szóval Anyuka tökhülye, de totálisan, orvosilag elismerve, pecsétes írással igazolva, háromszor fent volt a Hárshegyen a dili szanatóriumban,szóval Anyuka is beállít. Mosolyog csak, mosolyog szép szelíden, mást aztán nem is csinál, az ember azt hinné, egy földre szállt angyal, kettőig se tud számolni, egy értelmes mondatot maga ki nem húzna belőle, de azt se tudja, merre járt. Hogy ki kettyintette meg? Szegény Anyukát folyton-folyvást megkettyintik, mert amúgy külsőre még elég jó nő, nem azért mondom, mert az anyám, nem is idős még, olyan jó harmincasnak néz ki.

142

Szóval, ott tartottam, hogy szegényt úton-útfélen megkettyintik, a gyárban, a kazánházban, az alagsorban, már irodában is előfordult, csak nekitámasztották egy íróasztalnak, és úgy, de megkettyintik hazafelé jövet is gyakran, ha délutános, mire hazaér, tizenegy felé jár, és arrafelé, a telepünkön csupa sötét, bokros rész van. Csak szólnak neki, Eszterke itt van, fogd meg, ő aztán megfogja. Én, sajnos, ezt mind tudom, ott zajlott le az egész az orrom előtt. De nem is ez az érdekes. Bezabáltam a tortából, annyit, amennyit csak bírtam, jóllaktak a srácok is, ezt faggyúzza meg, ami most jön! Másnap az Apuka a maradékot kivitte a piacra. A Tandori néni adta el, szeletenként, a fagylaltosunk. Vesszek meg, ha ez nem igaz, szóról-szóra! A piszkos, büdös, retkes kezű Tandori néni adta el szeletenként az én tortámat! Életemben más ajándékot senkitől se kaptam, csak ezt a tortát. Nem mondom, akkor rám jött a szentimentalizmus. Ott veszekednek a standunk előtt, ha jól hallottam, filléreken kaptak össze, a Tandori néni át akarta verni az Apukát, átadott egy tízest, de három vagy négy forint még járt volna. Az Apuka hatalmas patáliát csapott, olyat maga még nem nagyon láthatott, amilyen hisztit az Apuka csapni tudott, ha pénzről volt szó! Maga az a tudat, hogy pénz! Az Apuka akkor kivörösödik, ordít, kékül, a nyakán kidagadnak az erek, mikor ez nem használ, akkor rosszul lesz. Akkor elájul. A szívét tapogatja. Hörög. Leroskad. Levegőért kapkod. Olyat maga még nem látott, arra leteszem a nagyesküt. Még nekem is oda kell figyelni, annyira lenyűgöz, amit művel. Nem beszélve arról, hogy mi van, ha tényleg rosszul van a tüdejével? Tüdőtágulása van, leszázalékolták. Még a bőgésemről is elfelejtkeztem, úgy nézem. Az egész piac körénk csődül. Még a Blaha Lujza

143

is odakormányozza a tolószékét. (Ez a Blaha Lujza egy külön szám, majd még mesélek róla.) Abban az esetben, ha az illető még mindig nem fizet, márpedig a Tandori néni nem akart fizetni, akkor Apuka magához tér, és megkezdi a fenyegetést. Az Apuka nagyon jó feljelentéseket tud írni, az egész piac tudja ezt. Az Apuka bárkinek ír levelet, ha felpipásítják, lett légyen az piacfelügyelő vagy akár a főminiszter. Az Apuka ismeri a törvényeket, és azokra hivatkozik, de úgy, hogy az a személy, aki kapja a levelet, az is fenyegetve érezze magát egy még magasabb személy által. Apuka nagyon is jól tudja, hogy mindenki fölött áll még valaki! És az fölött, még valaki! És így tovább. Olvastam a leveleit, tényleg klasszak. Első időkben lemásoltatta velem őket, mivel elég szép kézírásom van, de később azt mondta, hogy nem felelnek meg a célnak az általam lemásolt levelek, mert megváltoztattam, kijavítottam a helyesírást. Ez egy hülyeség volt, meg is mondtam, éppen hogy az a helyzet, hogy az Ő helytelenül írt írását változtattam helyesre. Az iskolában végig ebből volt ötösöm, nem rosszul mondom, helyesírásból, meg számtanból is, ebből a kettőből. Szóval, az Apuka azt mondta, hogy neki az a jó, ha kinél rosszabb helyesírással küldi el a leveleket, úgy, ahogyan ő magától megírta, mert a felsőbb helyeken ebből világosan látják, hogy egyszerű ember, tanulatlan munkás ember körmölte azt az írást, és ennél fogva, kedvezőbb elbírálásban részesítik. Ez egy nagy baromság volt, ma is annak tartom, nem tudom, talán maga is így gondolja… Na, mellé faggyúzott, pont azokat a leveleket vették be, amiket Apuka rossz helyesírással hozott össze! Nem volt olyan ügy, bármilyen maszlagot adott be, hogy végül ne neki adtak volna igazat. Bevették a kefét! Szóval, ott tartottam, hogy az Apuka előadásának befejező részét meséltem, mikor

144

már túl van az ájuláson, és megkezdi a fenyegetést. A piacon mindenki sáros. Valamilyen ügyben mindenki az, csak egyetlen embert ismerek, a Wejszapit, akinek ne lenne svarc bulija, fekete üzlet, na, mit meregeti a szemét, ha valami nem világos, azt kérdezze meg. Szóval, hogy tovább tekerjem a szöveget, szóval, mivel mindenki tényleg sáros, és mivel Apuka mindenkiről tud mindent, kompromittálót, könnyű fenyegetőzni. Az a retkes boszorka például, a Tandori néni, az csináltatott egy betétet a fagylaltos kanalába, és azzal méri a fagylaltot. Minden négy gombócon, megspórol egy gombócot. Hát, ha ezt az Apuka feldobja a piacfelügyeletnek, a Tandori néni becsukhatja a boltot, amit meg is érdemelne, amilyen egy pletykás, vén boszorka. A fenyegetés hatására, a banya végül fizetett. Hat, ötvenet. Ezért állt a balhé. Azt nem akarta, hogy Apuka feljelentse, egyszer már megjárta a lánya, a Julianna miatt. Szóval, mostan az a hézag, hogy nem tudom, mi a szerzés? Mi hajtotta Apukát hosszú éveken keresztül, mitől volt annyi ereje, hogy napról-napra csinálja, sőt, túlzok, percről-percre, pillanatról-pillanatra. Nálunk a telepen mindenki szereti a pénzt, tudja, még a Miska anyja is csinálta a hisztit, de nemcsak velem, nem mintha elemeltem volna a Miska fizetését, érdekelt is engem akkor a pénz… Hanem azt hallottam, hogy az Astra gyárba is bement, verte a rikácsot, hogy fizessék ki a fia után az életbiztosítást! Mert a Miskának volt egy baleset biztosítása, tudja, ezt minden melóssal kötnek, nahát az anyja feszt verte a rikácsot, hogy neki a fia után életbiztosítás jár. Az Istennek se akarta megérteni, hogy a fiát nem baleset érte, hanem megölték. És ez után nem

145

jár semmi. Na, azt6 is tudni kell, hogy nálunk a telepen állati sötétek az emberek, nem is értem, miért tűri ezt az állam, hogy itt az emberek így éljenek… Még itt bent, a leánynevelő intézetben, mi így hívjuk a sittet, még itt is törődnek velünk. De komolyan. Ott a telepen már nem lehet tudni, ki sötét falból, és ki sötét orvosilag? Persze, nem mindenki, például a Zsóka, tudja Zöllner Jánosné, meg a férje, azok okék, de azok is elhúzzák onnan a csíkot. Aki csak teheti, az elhúzza. Az Apukának olyan kunsztjai voltak, hogy rá is mehetett volna. Bárcsak ráment volna! Mikor megtudtam, hogy majdnem kétszázezre van, és minket állati sorban tartott, szerettem volna meghalni. A telefont a táskájában hordta, közben kétszázezre van… Szóval a kunsztok… Még a címfestőt elmondom. Ez a címfestő, a Csikágóban van a műhelye, ez egy belevaló srác. Ez szokta ráfesteni a léggömbökre a feliratokat, biztos tudja, milyeneket. A léggömböket én vittem hozzá, és én hoztam el, megfestve. Ez a Béla, mert az volt a neve, hogy taknyos Béla, mindig náthás volt, és olyan nyálkás volt az orra neki, ez engem mindig le akart dönteni hátul a festékes zsákokra. ÉRTI, MIRE AKAQROK KILYUKADNI? Tetszettem a krapekoknak, nemcsak a taknyos Bélának, másnak is. Jó kis mellem volt már tizenhárom éves koromban, és vastag a szám, a krapekok azt mondták, érzéki, na, másképp is mondták, de ezt most nem részletezem, elég az hozzá, hogy ez a Béla, ez folyton jött ott a raktárban, hozzám dörgölődzött, és én mindjárt megéreztem, hogy áll nála a zászló, érti, mire gondolok, maga se most szállt le a falvédőről. Én ettől a dolgoktól, ahogy növekedtem, mindig féltem, és mindig

146

más okból, ahogy Apuka belém pumpálta. Először is azért, mert az Isten megver érte! Akkoriban templomba jártunk, meg tüskés abroncsot is hordtam, tudja a sztorit. Később meg jött ez a családi átok, dolog. Féltem Apukától, nem is gondoltam én arra, se testem, se lelkem nem kívánta, én csak úgy dumáltam, mint a többiek. Minél gorombább volt az ember a krapekokhoz, annál jobban tudta távol tartani magtól őket. Nálunk mindenki így beszél, megtanuljuk egymástól az ocsmány dumát, azon kívül, ha valaki finomkodik, azt ki is röhögik. Az egész ügy tetejébe még ott volt a Pötyi históriája, azé a szerencsétlen csajé, aki megölte a gyerekét. Ez aztán jó példa volt előttem. Az Apuka tudta, milyen a Béla, mármint a taknyos Béla, az az égvilágon semmi másra se tud gondolni, mint a kettyintésre, összevissza van gabalyodva a nőügyeibe, egyik jön, másik megy, találkoznak nála, verik a balhét, zeng a ház. Öngyilkos is volt némelyik csaja, kinek-kinek a vérmérséklete szerint, szegény Béla, mindezeken túl, háromfelé fizet tartásdíjat, az Isten pénze nem elég neki a megélhetéshez. Minden garasát elviszi a tartásdíj, mert azt meg kell adni, becsületes krapek ez a Béla, még túlontúl becsületes is. Az Apukának az a véleménye, a három tartásdíj közül az egyik biztos kamu, szóval, nem ő csinálta a gyereket, csak fizeti. Az Apuka kiszámította, mikor a nőt fölcsinálták, a Béla pont katona volt, de hát ez a Béla egy süket mamlasz, azt mondja: „Jobb, ha fizetek, úgyis bevasalják rajtam!” Nahát ott tartottam, ennek a Bélának volt egy haverja, aki oké volt kocsi ügyekben, valahol fent

147

ücsörgött az Autókernél. Kiszivárgott, hogy a Béla tudna szerezni kocsit. Az Apukának se kellett több, vett egy papírt és ceruzát, kiszámította, hogy jelen pillanatban nagy mizéria van a kocsikkal. Ha ő vesz egy Trabantot, akkor két hónap múlva, tízezerrel többért eladhatja! Nosza, belelendült, és elkezdett noszogatni, hogy valahogy vegyem rá a Bélát, beszéljen azzal a fazonnal, Ő addig kölcsön kéri a pénzt. (Álmomban se gondoltam, hogy csak ásó kérdése a pénz megszerzése, ki lehet hantolni a dohányt, mint a földimogyorót…) Mondom, nem olyan egyszerű, mert ez a Béla mindjárt dörgölődzik. Azt mondja, hadd dörgölődzön, abba még nem halt bele senki! Én megbízom benned, úgyse leszel könnyű prédája senkinek sem, de nem is ajánlom, mert élve verlek bele a betonba! Szóval, arra akarok kilyukadni, hogy ha az érdeke azt kívánta, nem bánta, ha megkörnyékeznek a krapekok. Én, kis hülye csaj, egy szál bélű nyomorult, mentem, amerre hajtott. Mint egy idomított állat a cirkuszban. Na, akkor ottan dörgölődzik a Béla, áll a zászló, azt mondja: „Mi van, Riácska, hogy lehet, hogy nem tetszek neked, mikor mindenkinek tetszek? Arrább lépek, na, nem messzire, csak tisztes távolba a zászlójától, és azt mondom: „Maga egy fasza gyerek, Béla, látom, de előbb bizonyítsa be!” Azt mondja: „Hogyan?” Azt mondom: „Szerezzen nekünk egy kocsit!” Azt mondja: „Nem akar mindjárt egy tankot? Most szereltem le, mi az nekem? Csak telefonálok a hadtápnak, már küldik is, utánvéttel…” Azt mondom: „Észnél legyünk, bármilyen nehezére esik is, pénzért kell, nem ingyen! A tata állja a cehhet!” Gondolkodik, fújja az orrát, mindjárt jobban nézett ki utána. „Lehet csevegni a dologról, van egy haverom a kiskernél. De le

148

kellene adni egy ötöst! Tudja mi a dörgés? Ötezer az illetékbélyeg, borítékban.” Mondom: „Oké, közlöm az ősömmel!” Azt mondja, megfogva a kezem: „Na, és Riácska, utána okék leszünk. Mert ez a feltétel!” Mire én, nagy kegyesen: „Tudja, ha maga tényleg olyan fasza gyerek, amilyennek mutatja magát, akkor okék! Isten bizony!” Azt már megtanultam Apukától, hogy az ígéret az semmibe se kerül. Ezzel elillegettem magam a raktárából. Mondanom, se kell, az Apuka úgy átverte a Bélát, hogy olyat még nem pipált. Megszerezte a kocsit, még el is hozta a házunk elé, aztán jött az ötössel, kéri, mert a haverja az várja. Apuka erre bement az Autókerbe, a kiskerbe megsüketülve, mert az volt a helyzet nála, hogy még régen piszkosul meggyepálták a statáriumosok, majdnem fel is kötötték, az egyik fülére tényleg nagyot hall; erről pecsétes papírt is szerzett. Szóval beállít a kiskerbe és ott, mindenki előtt verni kezdi a dobot. Hogy nem sül le a pasinak a pofájáról a bőr? Egy nyomorult, rokkant embertől akar nyerészkedni? Kiuzsorázni? A pasi majd elsüllyedt szégyenében, hápogott, szerette volna kidobni az Apukát az ablakon, vagy bevágnia s szemétkosárba. Apuka persze egy jobban begerjedt, a szemét forgatta, hörgött, szóval a szokásos sztori. A pasi végül könyörgésre fogta, Rudi bácsi kedves így, Rudi bátyám amúgy, nem kérek én semmit, tévedés volt, félreértés… Csak, hogy már ne is lássa. Na, ez az egy buli, ahol az Apuka mégiscsak pofára esett, mert a kocsit a szomszédunk a Mertz Mihály vette meg, az asztalos, aki éppen abban az időben vert bele egy csomó pénzt a műhelyébe. Kapott egy böhöm nagy adókivetést, és úgy nézett ki, hogy bemondja az unalmast. Nemhogy a felárat, még a

149

vételárat se fizette ki egészen, sokkal lóg Apukának… Na látja, ezt nem értem, éppen ezt a figurát; a Mertz, azt hiszem húszezerrel maradt lógva, és az Apuka nem kapott agyvérzést. A Tandori néni hat forint, ötven fillérjéért a földhöz verte magát. Telefonálni nem szabad, csak őt hívhatják, üzleti ügyben, máskülönben a telefon megy a táskába. Ez az egy, amit hozományba kaptam tőle, ezt eddig nem tudtam, ha az érdeke úgy kívánta, begerjedt, nyomorékká változott, minden, az ég adta világon. Én nem tudtam mi az érdekem. Mikor a Vica elintézte, hogy bekerüljek az Intézetbe, ahol rendes krapekok voltak, tisztaság, kaja, foglalkoztak velünk, akkor hazaszöktem Apukához. Mert azzal fenyegetődzött, hogy kicsinálja magát nélkülem. Volt is egy doboz altatója. Mikor jött a Miska, az ő marha nagy szerelmével, akkor én borjú, megint nem magamat néztem. Meregettem rá a szemem, elkapott a szerelem, és fontos lett. Fájt, hogy olyan, amilyen. Hogy csak meg akar kapni. Azt hittem, majd később belém lát. Hogy én más vagyok, mint akinek mutatom magam, nem vagyok én vad meg káromkodós meg durva, hanem tényleg egy kislány, aki állatira szeretné, hogy valakinek ő is fontos legyen. Azért volt olyan jó eleinte a Békási-tónál. Mert akkor a Miska még nem erőszakoskodott. Csak hallgattuk a Zoránt meg az Omegáékat meg a külföldi sztárokat, isteni volt. A ritmus belefurakodott az ember testébe, meleg volt, tavasz, a Miska hanyatt feküdt, és cigarettázott. Azt éreztem, hogy valakihez tartozom; nem tudom jobban kifejezni, hogy Ő az nekem, aki fontos! És a világon senki más, csak Ő! Hogy duma nélkül is megérti az én belső világomat, hogy tudja ugyanazt, amit én, hogy fürdőszobát szeretnék, főzni szeretnék neki, meg

150

kimosni a zokniját, megkérdezni este, mi volt a hézag a gyárban? Ahogy a Zsókáék is élnek… Szentimenti vagyok? Á, egy nagy túró az egész. Ha valaki azt mondta volna, ez a Miska engem még megerőszakol, hát azt szemen köptem volna. Mentünk az utcán, jött velünk szembe egy kövér manusz. Azt mondja a Miska: „Te most arra gondolsz, ennek tésztafeje van!” Komolyan mondom, miért mondanék mást, majdnem elbőgtem magam. Pont arra gondoltam. Ezekkel a szavakkal. Olvasok egy könyvet, más kiröhögött érte. A Szabó János is, a másik krapekom. Aki a Miska előtt volt. A Miska, ha kértem, elolvasta a kedvemért. Ez azért nagy ügy, mert a telepen én nem ismertem krapekot,, aki egy könyvet a kezébe vett volna. Amikor elolvasta, megdumáltuk. Sokkal okosabb volt, mint én, le is érettségizett. Elolvastuk a Légy jó mindhalálig!-ot, a Hideg napokat, meg a Meztelene és holtak - at. Én persze csak éjjel, zseblámpa mellett tudtam olvasni, mert Apuka nem engedte, hogy pazaroljam a villanyt, de így is jó volt. Meg a mozi. Sóval a mozi is jó volt vele. Nem mondom, megnéztünk limonádékat is, de komoly filmeket is. Nagyobbrészt komolyakat. Amik ki is fejeztek valamit. Például A hosszútávfutó magányosságát. Az aztán nagyon tetszett, az a krapek, az egészen olyan volt, mint én voltam, és a végén csak azért is lemaradt; hogy megmutassa, őt nem lehet beidomítani. Mintha rólam szólt volna. Mozi után kimentünk a Békási-tóhoz. A Miska azt mondta, úgy érezte, a film róla szólt, Ő is olyan magányosnak érzi néha magát; és benne is van valami félelmetes keménység, mint a filmbeli srácban. Ott ültünk és átkarolt; nem csináltunk mást, ugattuk a Holdat, aztán rohanni kellett hazáig, hogy időre a

151

lakásban legyek. Állati jó volt. Akkor azt éreztem, itt már más szelek fújnak, ez a Miska nem megkapni akar engem, ez tényleg szeretni akar, mint ahogy mondja is. Nahát, így értem én a szerzést. Az Apuka szerzését meg a magamét. Ezeket a félórákat, amiket szereztem magamnak, ezt a biztonságos érzést, amit el elbúcsúzásunkkor is éreztem: ez a Miska, ez megvan nekem, érti? Megvan és holnap is meglesz, és holnapután is, és egyszer itt hagyjuk ezt az egész banzájt, és tizennyolc éves leszek, és tojok rá a világra, az Apukára, a zálogba kapott műfogsoraira és az egészre, úgy, ahogy van! Egy pici, egészen pici, akkora, mint egy milliméter, akkorka kis lyukon végre kiláttam az életemből. Aludtam, ébren voltam, léggömböt árultam; közben kiláttam. A Vicának, már tudja ki ez a Vica, Cseh Éva és a Gyámhatóságon nyüzsög, azt mondtam a telefonba: mert azt még nem mondtam, hogy azután is, amikor Apuka végleg elűzte a közelemből, sokszor felhívtam telefonon a fülkéből, szóval azt nyomtam neki: „Ezt faggyúzza meg, Vicuska, egyenesben vagyok! Háromszáz hatvankilenc nap, és totál oké!” Állati rendes volt, azt mondta: Szorítok Neked! És telefonálj! Akármikor, éjjel is hívhatsz! Szorítok Neked!” Hé, alszik? Na, jól van, látom, csak elkókadt. Mára kész. Én akkor megyek vissza. Minden jót, Vidok. Ja, még egy, figyeljen csak; suliba járok! Szabályszerű lányiskolai oktatás, bentlakással… Gondolta volna a sittről? Figyeljen ide, narancsot nem hozott?

152

Dehogyis nem. Itt van a táskámban. Tessék. Kösz. Akkor megyek.

számú magnótekercs)

Figyeljen ide, hol kujtorgott a múlt hónapban, vártam, el se hiszi, nagyon vártam, Vidok, úgy ültem le varrni, hogy mikorra végzek és megeszem az ebédet, már kísérnek is ide. Tényleg állatira vártam, hiszi? Meg akartam zavarodni az idegességtől, hát nem érti, nekem maga az egyetlen kapcsolatom a külvilággal, hogy csinálhatta ezt? Nekem nincs semmim; csak ez a beszélgetés itt magával, azt se bánom, ha alszik közben, a franc törje ki, tökegyedül vagyok, hát ezt sem érti? Minek kezdte el, ha nem akarja folytatni, megmondhatja szemtől-szembe, mi vagyok én? Egy elítélt vagyok, egy szám itten a nagy magyar sitten, egy kübli ürígető; most az van, hogy maga is csak átver? Bocsásson meg, sok dolgom volt. Sohasem fogom átverni! Hagyja ezt a lenyalt hajú szöveget, mi az, bocsássak meg? Nem vagyok én kisasszony, jó, hogy kezet nem csókol, maga talán még arra is képes lenne… Szóval, meghalt a kis papucsszájú… A buggyos nadrágos, kisöreg. Aki védett… Ez a hézag! A Vica meg vidéken van, férjhez ment egy állatorvoshoz, feladta a

153

gyámhatóságot, karácsonykor meglátogat, azt írta, süteményt is hoz, azt írja orosz krémtortát, amit azóta se sütött; de hát hol van az még? Lesz-e karácsony egyáltalán? Most volt a születésnapom, a várva várt tizennyolcadik, ezt aztán cseszhetem. Munkával ünnepeltem, százhárom százalékot teljesítettem a farmernadrágok frontján, ide hallgasson, beteg vagyok. Mindig fázom, pedig odakint megint tavasz van, reggel a sétán csak felnézek a kék égre, behunyom a szemem, és odatartom a Napnak. Az ember, ha szabad, le se fütyüli a kék eget meg a napsütést; miért tud egyszerre ilyen fontos lenni, mondja már meg, hogyan van ez? Ne nézzen ilyen szomorúan, nem kell sajnálni engem, útálom, ha sajnálnak. Vidok, én meghalok… mi az Isten van velem, hogy nincsenek valamire való kapcsolataim? Vagy csalódok valakiben, vagy meghal, vagy vidékre megy, aki iránt ennyit is érzek… Vidok, én meg akarok halni, azért, ha belegondolunk, állatian szomorú az én históriám, gondoljon csak bele… Maga is mi a túrót akar tőlem, könyvet ír vagy mi a fészkes nyavalyát, ezt a könyvet senkinek se szabadna elolvasni, az embereknek csak röhögés kell, a jópofaság meg a disznó viccek. Vidok, jó sok disznóság, meg szex, hogy elfelejtsék ezt a tetű világot, amiben vagyunk, meg a tetű embereket, akik csak élnek, éldegélnek egymás mellett milliószámra. Mintha bádogból lennének, kit érdekel itt a másik belső kis magán világa, itt mindenki nyüzsög a maga piszlicsáré hülyesége után, ki pénzt gyűjt, autót vesz, telket vesz, vagy egyszerűen csak kettyinteni akar, mindegy, hogy kivel, csak sok legyen! Aztán veszi a kalapját! Beteg vagyok, állati beteg. Zárja le azt a francot, elég volt.

154

(3.számú magnótekercs)

Ide faggyúzzon, alig férek a bőrömbe, rám jött a tavasz. Máma is a sétán egész idő alatt magamba szívtam a napsugarakat, behunytam a szemem, és odatartottam a képem a napnak, pofával mentem a falnak, mert már be kellett volna fordulni. Az egyik felügyelő rám szólt; nem veszélyes, ezek itt nagyon rendesek, az egyik csaj azt mondja, van ennél sokkal rosszabb sitt is, ki lehet bírni. Ha elgondolom, mit műveltem a Mesteremberrel****, tudja az egy könyv, most olvastam, lehet, hogy abba betegedtem bele, nem tudom, mi a neve annak a manusznak, ruszki neve van, mellékesen: hogy az mit szenvedett, az nem volt hétköznapi! Figyeljen ide, rájöttem arra, hogy minden ember hord a hátán egy batyut, abban a batyuban benne van minden, amit magával cipel, jó is, rossz is, legjobban persze a rosszat érezzük. Én, sokszor akkorának, olyan állati nehéznek éreztem a batyumat, hogy azt már el se lehet bírni; aztán, ha körülnézünk, kiderül, hogy másnak még nagyobb a batyuja, és még sokkal nehezebb is; na, nem mintha ettől a saját batyunk könnyebb lenne, csak úgy mondom… Vidok, máma egy vidám sztorit kenek a szalagjára, jó kedvem van, van valamim, ami másnak nincs; fiatal vagyok. Máma először érzem azt, hogy fiatal vagyok, és nagyon jó fiatalnak lenni! Ezt hívják a lenyalt fejűek közhelynek, mi? Kezdek kikupálódni, mit szól, itten jól megy sorom, felső lányiskolai oktatás, bentlakással, koszt és kvártély, semmi gondom a

155

lakbérrel, társaságról doszta gondoskodás történt, el vagyok látva társasággal és sztorival az emberi kor legvégső határáig. Még a szegény, diliflepnis unokáimnak is mesélhetem őket, ha ugyan lesznek; és miért ne lennének? Persze, ha olyanok lesznek, mint én vagy az öcséim, belefojtom őket az óvómaltinba, szóval, a társaság oké, a ruházat meg grátisz… Maga csak figyel és laposakat pislog, gondolja, sajnáltatja magát ez a kis cafka, a kis kübli ürígető, el akartja terelni magáról a figyelmet. Tudom én, mit gondolnak, ismerem az ilyen krapekokat, a Zsóka mesélt róluk eleget. Jó ruhákban mászkálnak, bonyolultakat beszélnek, az ember meg se érti jószerivel miféle sódert nyomnak; kezet is csókolnak, mert adnak a jó modorra; miért ne adnának, iskolába járnak meg egyetemre, kikupálódnak a papájuk veri beléjük a zsebpénzt. Némelyiknek még kocsit is vesz a papája, avval viszik a lányokat furikázni; addig-addig furikáznak, míg a csaj szétteszi a lábát, akkor aztán jóccakát, szerbusz babám, fakereszt, házasodni csak a maguk fajtájából házasoknak! Csóró nem kell nekik. Jól bepiálnak és elmesélik a kalandjaikat, ők a szívrablók, az ellenállhatatlanok, az örök vadászok; akik lepuffantották az útjukba eső összes apróvadat, aztán kidumálják őket! Milyen színű volt a bugyija, volt-e rajta egyáltalán, vas íze volt a mellének, meg ilyeneket. A Zsóka elmesélte, tudja a Zöllner Jánosné, az fájt neki a legjobban, hogy a lenyalt hajú azt híresztelte róla, vas íze van a mellének! Hát mi az Isten? A faterja váltókezelő volt, lavórban mosakodtak, abban a lavórban, amelyikben az egész család, a váltókezelő abban a lavórban áztatta a lábát, öt kiskrapek mosdott benne, legvégül a muter; mosószappant használtak, mert nem telt piperére, érti, nem telt, hát hogy a túróba nem lett volna vas íze a mellének? A Jancsi, aki a férje, az nem vitte furikázni,

156

csóró kis melós, az viszont komolyan vette. Fogta az éjjeliőrt és az egyik kollegáját, összeházasodtak anélkül, hogy a Zsókának előtt szét kellett volna tenni a lábát… Hallja, utána nézhet. Ehhez mit szól, így is lehet élni! Mostanra a Jancsi már összefuserált egy zuhanyzót, be vannak fizetve szövetkezeti lakásra, gyerekük van, most született a második, és ha a Jancsi elkapná azt a krapekot, aki azt híresztelte, hogy Zsókának vas ízű a melle, hát vesszek meg, ha nem a falhoz kenné, de úgy, hogy a fülén jönne ki az összes tudománya! Figyeljen ide, ennek a sztorinak is az Apuka a főszereplője, rá is jöttem, magának nem velem kéne cseverészni, hanem vele, az ősömmel. Akárhol kezdem, akárhol folytatom, mindig csak rá lukadok ki! Tudja, máma kaptam levelet tőle, a felügyelőnő olvasta fel, mert megesküdtem, hogy az életben nem lát többé, ez olyan igaz, ahogy itt lát ezen a hokedlin fél fenékkel ücsörögni, de még az Apuka keze nyomát se érintem soha, na, ezért olvastattam föl. Szóval, rávertek öt hónapot orgazdaságért, a Kellner Művek Társaságában való részvételéért, nem fogja eltalálni, még három hónapot se nyomott le; kisírta magát a sittről. Hát, ha ilyen krapekot talál még egyet, mint az ősöm, én megeszem magának ezt a hokedlit, de még a magnetofonját is! Kezdem a Blaha Lujzával, mint már ígértem is, ez a mamzi, a nemzet csalogánya megérdemel egy menetet, ide faggyúzzon, ne tátsa a száját, jópofa sztori lesz, azt elhiheti. Hogy valahonnan nekiinduljak, úgy mondom: Ott élt a piacon, abban az őrületes ramazúriban, ami volt, mert úgy vegye, hogy először is ott nyüzsgött az a rengeteg sok ember. Nepperek, engedéllyel rendelkezők, bámészkodók, parasztok, kíberek, mindenféle; ezek

157

reggeltől-estig ott hullámzottak, mint a bogarak. Adtakvettek, cseréltek, szobáztattak, spínét futtattak, orgazdálkodtak, pornó képeket sokszorosítottak, mit tudom én… Másodszor ott voltak a szagok! Azt kellett volna megszimatolni a Zsóka finnyás palijának: naftalin szag, fagylaltszag, de állott, autógumi szag, trágyabűz, kátránypapír-szag, ázott ruha-szag, egérszag, húgyszag, csizmaszag, piaszag, autóbusz kipuffogó bűz, lábszag, lángos, meg égett olajszag, koszos ágynemű izzadtságszaga, nem sorolom tovább, mert más nem jut eszembe, de annyi éppen elég a megértéshez. Most vegye hozzá a zajokat: az egész piac egy ordítós ramazúri volt, gyereksírás, veszekedés, részegek üvöltözése, árusok kiabálása, én is kiabáltam, persze, naná, nem kiabáltam volna, a Wejszapi folyton bőgette a gramofonjait, egyszerre többet is, nő énekelt, krapek énekelt, zenekar játszott, hegedültek, trombitáltak, kórus zümmögött. Most rakja hozzá, hogy nem a Wejszapi volt az egyetlen gramofonárus, vegye azt, hogy mind a kilenc gramofon árus egyszerre bőgette az összes működő gépét. Üvöltöztek a csaló árusok, minél bóvlibb árut kínált a manusz, annál nagyobb üvöltözéssel kornyikált, volt ott vérnyomás mérés, tisztítószer, pofozó baba, itt a piros, hol a piros, huszonegyes játék. Ha egy balekot kifosztottak, az vagy maga ordított és akkor laposra verték, vagy rájuk hozta a fakabátosokat. Szóval, a zsarúkat! Akkor aztán azok kezdték a gumibotozást, megverték, akik levették a balekot; akkor aztán azok ordítoztak, kikérték maguknak egész addig, míg, megjött a sziréna. Ha zsuppkocsi jött, ha mentő, az szirénázott. Akkor aztán, kuss lett.

158

Na hát, ebben a ramazúriban, a banzáj kellős közepén ült a tolószékében a Gizi néni, egy rapancsos öreglány és citerázott. Olyan népdalféléket adott belő, cérnavékony hangon, de úgy, hogy az embernek felállt tőle a hátán a szőr. Mindegy, akit érdekelt az előadás, az odaállt a tolószék köré, úgy hallgatta, leesett az álla, mert jó hangja volt az öreglánynak! Azt mondja neki egy szép napon az Apuka: „Ide hallgasson Gizi néném, ajánlok én magának egy üzletet! Magának tiszta, szép énekhangja van, maga egy érték! Egy valóságos nemzeti kincs! Magának én fellendítem az üzletét! Mit szólna, ha mától kezdve maga lenne a Nemzet Csalogánya? A Blaha Lujza?” A Gizi néni csak hallgat, odajön közben a Dari néni a mátyásmadarával. Egy piti kis tarhás. Amit nappal összekoldult, azt este megpiálta, de az igaz, hogy a madarát betanította disznóságokra. Ha pénzt adtak neki, elkezdte heccelni a madarat, addig, amíg az ki nem berregett magából valami éktelen nagy disznóságot. Mondjam, hogy mit? Kösz, nem. A Gizi néni egészen el van hűlve, erre nem számított, hogy ő lesz a Nemzet Csalogánya. Belekotyog a Dari néni: „Dejszen az már rég meg van halva!” Azt mondja az Apuka: „Kuss, vén csotrogány!” – ezzel a Gizi néninek folytatja: - „Csináltatok én magának egy táblát, rá lesz festve, hogy maga Blaha Lujza. Akkor a parasztok elhiszik! Kiírjuk rá, hogy egy éneklés, egy forint! Magának csak az a dolga, hogyha tíz ember összejön, beszedi a pénzt, és rázendít. El fogadja? És minden tíz ember után, két forint az enyém!” A Gizi néni azt mondja a cérnavékony hangján:

159

„Citerázzak is?” Apuka erre: „Miért ne, csak citerázzon.” A Gizi néni bólintgat: „Elfogadom!” Várjon, most jön a poén, megszólal a mátyásmadár: „Kuss, vén csotrogány! Kuss, vén csotrogány!” Jó, mi? Én ott állok egy nagy gombóccal a torkomban, mert akkor már megvolt, hogy a Miska megerőszakolt. Ezt nem akarom kiteregetni, elég az hozzá, hogy az életemben egyszer, akkor este bepiáltam a Késdobálóban. És csak azért, mert azt mondta, máma van a születése napja, a huszonkettedik. Nézze, én akkor nem néztem meg a személyi igazolványát, ez csak trükk volt, piti trükk, de bevettem. Szóval, bepiáltam, de úgy, hogy azt se tudtam, hol lakik a Jóisten, neki meg volt pofája megtenni! És másnap, részletesen elmesélte az egészet, tényleg megtörtént, nem érdekes hogyan jöttem rá, hogy tényleg megtörtént, ezt egy nő tudja, ha akarja! Attól kezdve utáltam, de úgy, ahogy embert még nem utáltak, feketén utáltam, érti, mindenre van egy szín; mikor a Vicuska eleinte meghívott a lakására, megettem az ebédet, amit főzött, dumáltunk, akkor csinált velem egypár tesztet. Azt mondta, kíváncsi a személyiségemre, szóval felírt egy darab papírra egy csomó szót: szeretet, bánat, öröm, féltékenység, unalom, halál, játék, Latinovits, Apuka, piac, gyűlölet, utálat, ilyeneket. Nekem akkor mellé kellett írnom azt a színt, ami a szóról eszembe jutott. Az utálatra azt írtam, szürke, ugyanazt, mint az unalomra. Ez nem tartozik ide, de a tesztemről azt mondta, teljesen átlagos gondolkodású csaj vagyok, pedig már meg volt ijedve, mivel az Apuka, minden egyes beadványában azt írta rólam, hogy epilepsziás vagyok! Na, erről csak ennyit, hogy kiskoromban szamárköhögésem volt, annyira köhögtem, hogy meg

160

akartam fulladni, valósággal ugattam. Egyszerűen fetrengtem a köhögéstől, ezt használta ki az Apuka, a jó ég tudja, honnan vette, hogy epilepsziás vagyok, zűrös helyzetekben azt mondta, fetrengjek egy kicsit, dobáljam magam és hörögjek. Például ha sorban kellett állni a Bizományiban. Ha meglátták a fetrengésemet, azonnal előre engedtek minket. Na persze, a Vicuskát se kellett félteni, egyszer, mikor a lakásán voltam, odatelefonált egy orvos havert, bevittek a kórházba, már nem emlékszem melyik kórház volt, és megvizsgált. Adott egy papírt, szó sincs epilepsziáról! De hát tudja, mit csinálhatott a Vicuska evvel a papírral? Hogy a szöveget túlságosan bő lére ne eresszem, ott kezdődött a dolog, hogy Apuka összebarátkozott egy emberrel, aki lúgkövet árult. Tudja, nem frankó lúgkő volt, hanem mészkő vagy mi a fene, egy kalapáccsal verte a temetőben a sírkövekről a kisebb darabokat és azt árulta; szóval ez az ember tanácsolta Apukának, hogy tenyésszen nyulat! Rá is sózott egypárat, azok aztán elkezdtek sza-porodni, és meg se álltak húszig. Húsz nyulunk volt eleinte, mondanom se kell, hogy velük is nekem gyűlt meg a bajom, én etettem őket, takarítottam a ketreceiket, amelyik megdöglött azt nekem kellett elásni. Ekkor már jobb volt az ellátásunk, az öcséim nagyobbak voltak, a Csaba meg a Zsolt; erről még nem beszéltem. Az Apuka, ha bepiált, marha nagy magyarnak adta ki magát, már meg is gyűlt a baja a rendőrséggel, mert piás fejjel feszt visszakövetelte Erdélyt, üvöltözött az utcán. Ezért is adott ilyen magyaros nevet. Sok örömünk nem volt az öcséimben, a Csaba folyton csak zsugázott meg jegyüzérkedett, sokszor véresre verve jött haza. A kabátja ujjába rejtette a lapokat, így csalt. Pont, mint egy igazi zsugás. Ha

161

rajtakapták, elverték. A Zsolt. A kicsi az mindenféle szúró- és vágószerszámmal kaszabolta magát. Egyszer a szekrény tetején kuksolt és késsel vagdosta az orrát. Gondolhatja, őket aztán én vertem, mint a répát. Ha kihúzták a lutrit, nem volt mese. Amikor a késsel vagdalta az orrát, már csurom vér volt, az Anyuka meg az ágyban feküdt és mosolyogva nézelődött. De ez még semmi. A Zsolt folyvást kérdésekkel nyúzott, én nem is tudom, honnan tud egy ekkorka gyerek ilyen baromi kérdéseket feltenni: „Te, az elefántnak miért nincs kereke?” Meg azt mondja: „Te, a villamosnak fáj, ha lehúzzák az áramszedőjét?” Szóval, arra akartam kilyukadni, hogy volt nekem elég dolgom, főztem, takarítottam, elláttam a nyulakat, meg még árultam a piacon, ennek a tetejébe azt mondja az Apuka: „Hogyha megint eljön az a miniszoknyás cafka, hát kezdjél el fetrengeni! Mutasd, milyen nagyon epilepsziás vagy!” Mondom: „Apuka, nincs nekem érkezésem erre a fetrengésre, annyi a dolgom, ki se látszok belőle!” Erre az Apuka se szó, se beszéd, ledörgöl egy pofont, ott a kerítés mellett, a Mertz Mihály szeme láttára. A Mertz Mihály akkor megfordul, és megy a műhelyébe, annyit se szólt, kukk, pedig láthatta és tudhatta, mennyire nincs igaza az Apukának! Annyit gürizek, mint egy állat, Apuka meg húzza a szöveget a félmillió forintról, amennyit bele feccelt a neveltetésembe. Egyedül a Wejszapi szólt egyszer, mikor ott a piacon is adott egy nagy pofont, azt mondta, kitapossa a belét az Apukának, ha még egy újjal hozzám merészel nyúlni! De hát a Wejszapi egy különlegesen rendes tag volt, fagylaltot vett, mikor Apuka nem látta, és nem csak nekem, hanem az öcséimnek is. Ha akartam, feltette a gramofonjára a Zoránt vagy az Omegáékat, most ájuljon el: még csak

162

nem is akart megkettyinteni! Mit mondjak, neki se volt becsülete az Apuka előtt, nagyon sokszor lezsidózta, ha otthon voltunk. De a vécéjét azt használta… Ott tartottam, hogy a Vicuskát már elkergette Apuka, már régen vége volt as Bíróságra való járásunknak. Ott még rájött a nem hallás, a szédülés, meg a szokásos kunsztjainak sorozata, már régen fel is mentették; szóval, a Blaha Lujzánál tartottam, amikor felbukkan egy zsaru. Civil ruhás, aki a Vicuska-ügyben már sokszor felbukkant. Azt mondja az Apuka: „Nyomás haza, úgy látszik, ennek még nincs vége! Már megint szaglászik egy mókus, ha oda pofát-lankodik a lakásra, te csak fetrengjél, akkor nem vihet Intézetbe!” Ez akkor volt, ahogy már mondtam, hogy folytonosan egy gombóc volt a torkomban, hetek óta. Mióta a Miska elintézett; és mióta az utálat színe nálam a fekete volt. Ez korán reggel történt, én odafutottam a Zsókához, aki már régen nyavalygott, hogy nem jól van. Mondom a Zsókának: „Nem tom, mi van velem, Te, nem jött meg!” Mikor, azt kérdezi. „Tizedikén kellett volna. Mit gondolsz, felcsinált? Más már nem is hiányzik!” Kapja magát, nyomás az esztékába! Én az idegességtől se élő, se holt nem vagyok, gondolhatja. Ott az esztékában ül egy mísz, hervatag nőszemély, feketekávét iszik, fenemód unott. Fel se akarja emelni a seggét a székéről. Azt mondja, ilyen igazolvány kell, olyan igazolvány, és látom, a pokolba kíván bennünket. A Zsókát persze nem kell félteni, nem most jött le a falvédődőről, jól felvágták a nyelvét, az válaszol neki. Szaladunk a vécére, szaladunk vissza a vizelettel. A hervatag nőszemély oda se bagózik ránk, telefonál, azt mondja, tegyél csak le, mindjárt jövök! A Zsóka meg remeg az idegességtől. Én

163

még nem is éltem. Hát ez volt a hézag, a többit tudja, a leleteket, meg a többit. Tudja az Apukát is. Arra gondolok, hogy lehet, hogy a világ nem vette őt észre? Ha kijövök innen, más lesz a világ? Most, hogy az Apuka ki van csinálva; tudja, sose hittem volna, hogy Őt is ki lehet csinálni. De hát már öreg, ekkora visszerek vannak a lábán, fullad a tüdőtágulásától, mi lehet vele? Ha engednék, talán még fel is hívnám… Erre magának nem szabad többé gondolni! Még azt mondja meg, miért adta fel magát? Az apját nem akaszthatták volna fel, nem volt ellene bizonyíték! A dolgok úgy alakultak, hogy még hosszú ideig nem derült volna ki az igazság! Nézze Vidok, mondok valamit, azt megint csak nem fogja megérteni. Megmondtam, többé nem akarom látni, a közelébe se megyek, eltűnök előle, mint a kámfor. De egyet azért megmondok, Ő olyan, amilyen! Ő az Apuka. Az én apukám. Talán szeretem is egy kicsit; hát nem érti, mégiscsak az apám… Vér vagyok a véréből! Érti már, nem tudom jobban megvilágítani, ez már az utolsó, veheti a kalapját; az van, hogy vér vagyok a véréből! Maga utálja az Apukát? Mereszti a szemét, látom, fel se fogja, nem tudom jobban megmagyarázni; melléfogtam vele, de mégiscsak van! Létezik! Eltelt két év, és azt érzem, van! Ez látja, igaz. Van.

164

Vidok, rendes volt magától, hogy végig csinálta. Fogadtam volna, hogy rég abbahagyja; ha kijövök, lehet, hogy megkeresem, odatolom a képem. Bemutat majd a feleségének, a lenyalt hajú, meg a kedves neje, de ezt nem gúnyból mondom, visszaadom a látogatást, ha nem szégyell. Megkérdezem majd a nejétől, hol lehet kapni a cicomákat, és hogyan kell felkenni őket? Nem a cicoma miatt; én be akarok lépni abba másik világba, amiről beszéltem. A fürdőszobásba, a házasságosba, a nem spórolósba. Érti? Szóval, rendes volt, Vidok, kösz magának, és kösz a narancsokat. Minden jót, Vidok.

165

Harmadik rész Apuka (4. számú magnótekercs) Hát magát ki küldte a nyakamra? A rendőrségtől jött? Kérem az igazolványát, vagy a házkutatási parancsot! Semmiféle engedélyem vagy parancsom nincs. Beszélgetni szeretnék magával. Miről? beszélgetni!

Gyanús

személyekkel

nem

szoktam

Miért tart gyanús személynek? Maga bejött a kertembe! Ha nem tudná, ez súlyos magánlaksértésnek számít, és ezért az illetékes szervek előtt felelni fog! Szíves elnézését kérem, amiért hívatlanul bejöttem a kertjébe. Ezért talán nem szükséges feljelentenie. Természetesen nem köteles válaszolni, csak megkérném rá. Magánemberként járok itt. A lányánál voltam. Aha, szóval innen fúj a szél! Vegye tudomásul, nem adok felvilágosítást. A lányomról, meg éppen hogy nem! Nincs mit beszélnem a lányomról! Elég sok bajom volt miatta. Jobb lett volna, ha meg se születik, sokkal jobb, ezt elhiheti. Az ilyen lány szégyene a földnek, és a szüleinek, akik erejüket és anyagi javaikat nem kímélve, tömérdek fáradtság árán felnevelték, etették, ruházatot

166

adtak rá, iskoláztatták. A szülők általában felnevelik a gyermekeiket! De milyen áron? Vannak, aki jó sorba születnek, étel-ital bőven, autón furikáznak, nem kell, hogy élére rakják a garast. Énnekem minden fillérért kínkeservesen kellett megdolgoznom, nagyítóval nézni, mire költök. Engem az egész környék tisztel és becsül, kérdezze csak meg, „Apukának” szólítanak, még a nálamnál öregebbek is! Mit gondol, miért? Na, találja ki! Azért, mert egész életemben a családomért húztam az igát. Aki jó sorba születik, annak a felnevelése nem gond, játék, a fillér termi a forintot, a forint meg a százast. Engem az emberek megbecsülnek, mert tudják, milyen nehéz sorom volt egész életemben. Iskolába se jártam, tudja, hogy van, én is szerettem volna tanult ember lenni meg diplomás. Legénykoromban meg a Horthy pribékek tanítottak móresre. Egyik kapitányságról ki, a másikba be. Verés volt a jó reggelt, meg a jó éjszakát! Úgy hírlik, nem munkásmozgalmi múltja miatt verték meg a csendőrök! Azért, mert máma, ezt nem ismerik el nekem, azt mondják, lopás miatt hurcoltak el… De ezt csak azok mondják, akik nem ismernek engem. Nálam a magántulajdon szent dolog, többet ér a miatyánkozásnál meg száz rózsafűzérnél. Én a gyermekeimet is tisztességre és becsületre tanítottam, és a fennálló rend támogatására. Nekem itt az egész környéken presztizsem van! Sokat beszélgette a lányával. Azt mondta, maga egyszer sem látogatta meg! Miért nem?

167

Mi köze van hozzá, mondja? Szóval, innen fúj a szél? Hát akkor vegye tudomásul, és ezt neki is megmondhatja, nekem nincs lányom, végeztünk egymással! Aki gyilkos lett, az, nekem nem a lányom! Mint már mondtam, a presztizs miatt! Ilyen az én családomban eddig még nem fordult elő, és nem is fog többé, hogy valaki gyilkos legyen! Az én családom becsületes, istenfélő emberekből állt, és áll ma is, még akkor is, ha az istenféléssel máma nem nagyon dicsekednek az emberek. Máma nem nagy dicsőség templomba járni, de azért csak kukkantson be a templomba, dugig van hívőkkel, főleg húsvétkor meg karácsonykor. Én azt sose szégyelltem, hogy a családom a templomot járja, már mikor járja, a plébánossal meg egyenesen jó viszonyban vagyok. Hát ezért mondom, hogy aki emberéletet oltott ki, gyilkos lett, az a személy nekem nem a lányom többé, semmi szükségem rá, csak bajt hozott rám. Igen nagy bajt hozott rám, a legsúlyosabb helyzetbe taszított, és cselekedet miatt munkaképességileg teljesen egyedül maradtam, a családom semmi segítséget nem képes nyújtani. Egyedül Rá voltam hagyatkozva, amíg a házamban élt. Jó, munkabíró teremtés volt, égett a munka a keze alatt, teljesen el volt képes látni a ház körüli teendőket, ezen kívül még a napi munkámban is nagyon sok segítséget nyújtott. Magam neveltem fel, és állíthatom, hogy okos teremtés lett belőle, akinek megvan a magához való esze. Nem olyan élhetetlen, mint a mai lányok, akik csak a flancolással meg a fiúzással törődnek, gyerekfejjel férjhez mennek, és elválnak. Jönnek haza, a szülők kenyerére, elvált fejjel. Van, aki a batyujában gyereket is hoz, aztán az egész

168

lány még húszéves sincsen… A neveltetéstől van, hogy az ember olyan lesz, amilyen, az anyatejjel szívja magába a becsületet meg a tisztességet. Így, mostan, hogy már végképpen semmi segítségem nincsen, az élelmezésemről is magam gondoskodom, nem tudok mit kezdeni. Ezt a nyulat, amit most nyúzok, láthatja, ettől véres a kezem, ezt is magam vágtam le, magam csinálom a pácot neki, a gerincét fogom belétenni, a combjaiból pörköltet főzök. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a nyulaim életben maradtak, az itt folyó zűrzavarok ellenére is, a jövő héten vásárolok egy bakot, amely a szaporulatról fog gondoskodni. Fellendíti a meglévő nyúlállományomat. Így talán arra is gondolhatok, a piacra viszem a felesleget, a bőröket meg eladom a MÉHkirendeltségnek, vagy a kalaposnak. A nyulakkal kapcsolatban nagyon sok munkám lesz, mármint ha a tenyészetem fellendül, ahogy én gondolom, az etetésük, a tisztán tartásuk, meg még a levágásuk is az én reszortom lesz! A másik két kisebbik gyermekem sincsen már velem, Intézetbe csukták őket jogellenesen, minden tiltakozásom dacára, és ezzel veszélyeztetik egészségi állapotukat! Ők megszokták a jó levegőt, az egészséges házi kosztot, ottan csak tengődnek az állami koszton, zárt helyiségben fulladoznak, el fognak sorvadni, és a testi növekedésükben is elmaradottak lesznek! Ha ugyan szellemileg is nem ez a sors vár rájuk… A feleségemet elválasztották tőlem, azt az áldott, jó teremtést, aki a légynek sem ártott, de még ha akart volna, akkor sem volt képes rá… Mostan egy munkaterápiás intézetben van elhelyezve; ez a nő itten, akit ott lát káposztát

169

savanyítani, ez a házamban él, idefogadtam, a neve Tandori Julianna. Meghalt a pasija neki, hát idefogadtam. Tisztán csak egészségügyi célból van velem, viseli a gondomat, megfőz, tudja, hogy van a férfiembernél az ilyesmi… Kell, hogy egy nő kéznél legyen! Az egészségem az utóbbi időben súlyosan megrendült az üldözések és mindenfajta eljárások következtében, a tüdőtágulásom fokozatosan rosszabbodott, fulladozok, van, hogy levegőt egyáltalán nem kapok, rám, jön a köhögés, a tüdőm ki akar szakadni és a mellemben, mintha egy légkalapács működne. Egyik este már attól tartottam, tüdővérzést kapok, az apám is abba halt bele, de azt mondják, ennek semmi köze a tüdőtágulásomhoz. Kérdem én, mit érnek a mai orvosok? Mivel magánkereskedői tevékenységet folytattam és folytatok, táppénzt semmineműt nem kapok, és egyáltalán, semmiféle szociális segélyben nem részesülök, még kedvezményes gyógyszerellátásban sem, teljes összegért vásárolom a pirulákat! A jövedelmem egyre csökken, nem tudom, mi lesz velem?

A használtcikk piacot itt a környéken lerombolták, és áthelyezték ki a francba, egy távol eső helyre. Az egész piac, úgy ahogy van, a legteljesebb rothadásnak indult, használt cikket árusít az állam is, a Bizományi Áruház. Leszorították az árakat és általában ezért, kevesebben vesznek használt cikket. A parasztok sem. Mindenféle szövetkezeti áruházakat létesítettek a legeldugodtabb települések közelében. Az ember itt a

170

megélhetését már alig tudja megteremteni. Holott a kormány nyilatkozata szerint igenis szükség van kiskereskedelemre, ebbe tartozok én is, szükség van a kisiparosságra, na most a valóságban ennek homlokegyenest az ellenkezőjét bizonyítják, éppen a használtcikk piac városon kívül helyezésével! A munkálkodásomat más módon is nehezítik, leszerelték a telefonomat, mondván, nem használtam ki eléggé! Kérdem én, kinek mi köze hozzá, hogy én mennyire használom ki a telefon készülékemet. Annyit beszélek rajta, amennyit akarok, és ha kedvem tartja, egyáltalán nem beszélek. Nem hívok fel senkit, majd felhív engem az, akinek dolga van velem. Miért fáj az egyeseknek, hogy a házamban működik egy telefonkészülék? Mivel az egészségi állapotom egyre rosszabbodik, láthatja is rajtam, hogy nem vagyok jó bőrben, ebben az évben betöltöm a hatvan életévemet; ezért megjelentem doktor Monori Lajos irodájában, új végrendelet elkészítése céljából. A korábbi végrendeletem teljesen elavult, és a körülményeim is megváltoztak, ezért úgy láttam jónak, hogy az új végrendeletem tökéletesen igazságos és méltányos legyen. Az életben nekem mindig is egy dolog volt a fontos: az igazság! A lányom, aki gyilkos lett, és ezzel a legsúlyosabb híreszteléseket és rágalmazásokat vonta rám és a családomra, ezen kívül a szennyesünket is kiteregette, Ő nincs benne, a végrendeletemben! Említést se teszek róla!

171

Megmondhatja neki, hogy még a temetésemre se jöjjön ki, mert kirúgok felé a koporsómból, ha ott megjelenik! Nekem Ő nem a lányom többé, vele minden kapcsolatot megszakítok és megtagadok, többé látni se akarom! A végrendeletemben azok szerepelnek, akik a mostani súlyos időkben is a segítségemre vannak, elsősorban a Tandori Julianna, akinek az anyját is ismertem még a piacról. Nagyon becsületes, engedelmes teremtés, jószívű, és nagyon jó hozzám, mindent előteremt. Benne szerepel a feleségem, azon kívül benne szerepelnek kiskorú gyermekeim, akiket mostan az állam nevel, de ismerve egészségi állapotukat, nem vagyok biztos abban, hogy fel is növekednek. Ezeken kívül benne szerepel a velem átellenben lakó Széll Oszkár nyugdíjas, aki az utóbbi időben rendkívüli mértében van a segítségemre. Mivel a jelen pillanatban ószeres kereskedéssel foglalkozom, ez a Széll Oszkár húzza a kézikocsit, Ő kiabál fel a házak udvarán a lakóknak, tekintettel arra, hogy gyenge a hangon. Mint már mondottam volt, a jogellenes eljárások és bántalmazások következtében. Széll Oszkár velem végtelenül becsületesen számol el, soha egy fillérrel be nem csap, behunyt szemmel is rábízhatom a bukszámat. Más élő ember a végrendeletemben nem szerepel, és más emberrel én kapcsolatot nem tartok. Hát, ha beszél vele, ezeket mondja meg a lányomnak.

172

*Ecseri-piac, használt antikvitások régi piaca **Történetünk érvényben volt

idején

cikk,

a

bútor,

halálbüntetés

***Vidok, helyesen: Vidock, kalandfilm-sorozat a tévében ***Mesterember, Bernard regénye, a Mesterember

ruha,

divatos,

Malamud

még

francia

világhírű

173

Utószó (Az élet úgy hozta, sikerült megismernem egy hölgyet, aki rokona annak a lánynak, akiről úgy 35 évvel ezelőtt regényt írtam. Akkor az „alanyom” beperelt, mert azt hitte őt, az ő tettét, a gyilkosságot pellengérezem ki. Szó sem volt erről. Három esztendős pereskedés után talán megértette. Arra kértem a II. kiadás kapcsán ezt a rokont, írjon Utószót a könyvhöz, emlékezzen meg arról az egykori kislányról, aki ma már nincs köztünk… A szerző)

Körülbelül tíz éves lehettem, vagy tizenéves, amikor először hallottam ennek a regénynek a létezéséről. Évekig úgy gondoltam a Szerzőre, mint Nagy Titkok Kulcsának Őrzőjére, aki könyvet írt családunk egyik tagjáról, illetve nem Róla, hanem az ügyéről. Sok évvel később, amikor Interneten keresztül sikerült megrendelnem a könyvet, a futártól szinte félve vettem át a csomagot, annyira mélyen átéreztem: a könyvek azok, amik megtalálják az embert, s nem fordítva. Érdekes megfigyelni a történetek furcsa, korántsem véletlen egymásra találását, összekapcsolódását a láncszemeknek. Ki tudja hány év, vagy évtized kell ahhoz, hogy az ember meglásson valamit.

174

Ez a rokonom, élete végéig hordozta tettének súlyát. Hiszem, hogy van egy hely, ahol a nyugtalan lelkek bolyonganak, magukban hordozzák szomorúságukat, arra várva, hogy rendezzék dolgaikat, csak úgy találhatják meg szeretteiket. Mert a szeretet néha erősebb, mint a halál. Utolsó találkozásom Piroskával belém vésődött: nagy, tiszta, barna szemeivel átható pillantást vet rám, mely egészen addig kísér, míg ki nem lépek az ajtón. Nemcsak búcsúzik. Valamit

175

üzen. De a tekintete már olyan, mint egy nagy, barna bársonypillangó; üzenete ennek a szárnyán tovatűnik. Vajon mit üzent ez a szép, szomorú, néma, mégis "valamit mondani vágyó" utolsó, hosszú pillantása? Talán azt, hogyha az ember az álom egy darabkáját kéri, túl sokat vár? Azt, hogy a fáradt lélek könnyen eltéved? Vagy azt, hogy egy-egy frissen jött boldogság nem elég, vissza kell menni és megoldani azt, amitől boldogtalan volt az ember? Nem tudom. Nem lehetek bizonyos. A bizonyosság azt mondják, a királyok betegsége... és mi sosem akartunk királyok lenni. Mégis... egyszer, nagyon régen, egy pillanatra talán láttam egy királynőt. Gyerekszemmel figyeltem őt, ahogy a távolba tekint, és gyönyörűnek láttam, ahogy elvágyódik arról a helyről, ahol él. Megigézett akkor az elérhetetlensége, a szépsége. Ő volt az. Ez a már messzi távolba tűnt királynő már akkor tudta, hogy egy borzalmas titok örökre magányossá tesz. Szerettem. Olyan volt, mint én.

B.

Ildikó

176