Pünkösd 2. napja 2012. május 28. Az ünnepről: szokás a pünkösd ünnepét az „Egyház születésnapja”-ként emlegetni. A megfogalmazás nem pontos, hiszen hitünk szerint Krisztus az Ige és a Lélek által már az idők kezdetétől fogva gyűjti az Ő egyházát, mégis igaz, hogy a Szentlélek kitöltetésének eseménye fontos viszonyítási pont a keresztyén egyház életében, a kijelentés és az üdvösség történetében. Ahogyan az első keresztyén gyülekezet megalakulása Jeruzsálemben a pünkösd következménye, úgy a Magyar Református Egyház is, és benne a gyülekezet, amelyben élünk, a Szentlélek kitöltetésének máig érzékelhető hatása. Az előírt perikópa arra ösztönöz, hogy gondolkodjunk el ezen az ünnepen az egyház és a keresztyén gyülekezet lényegéről. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy kétnapos ünnepről van szó, érdemes ezért az igehirdetéseket is összekapcsolni. Az Ef 4,11–16 számos módon kapcsolható a perikóparend szerint pünkösd első napjára rendelt 1Kor 2,12–16 alapigéhez, például: „Lelki emberekből” felépülő „Krisztustest”; megajándékozott egyén és megajándékozott közösség.
Adottság – Cél – Vízió: „…Hogy épüljön szeretetben” Textus: Efézus 4,11–16 1. Amit a textusról tudni kell – exegetikai/kortörténeti megértés Kontextus és szerkezet: A levél az Újszövetség egyházról szóló tanításának egyik fontos dokumentuma,1 ahogyan perikópánk is elsősorban ekkleziológiai tanítást tartalmaz. A levél első felében (Ef 1–3) a szerző2 teológiai/dogmatikai alapvetésként az evangélium tartalmát summázza, a 4. fejezettől a levél etikai része következik. Perikópánk ennek a második résznek az elején helyezkedik el, a 4,1– 16 tartalmilag szervesen összetartozó szakaszában. Az etikai rész azzal indul, hogy a szerző visszatekint az előző dogmatikai részre.3 Témáját tekintve a 4,1–6 az egyház egységét állítja középpontba, majd a 4,7–16-ban az egyházban felfedezhető sokféleségről van szó, mely Krisztus fősége alatt állhat össze egységgé. Maga a 4,11–16 szakasz egyetlen többszörösen összetett mondat, egymásból következő gondolatok füzére. A mondat logikája, amelyre a jelen igehirdetési vázlat is épül, a következő: tisztségek az egyházban (4,11), a tisztségek célja: a felkészítés (4,12), a gyülekezetépítés célja: a növekedés (4,13–15), a várható eredmény: felépült Krisztus-test (4,16). 11.v. A szűkebb értelemben vett perikópa nem említi a kegyelmi ajándékok kifejezést, a megelőző versekből, különösen is a 4,7-ből4 azonban egyértelműen vö. BALLA: Újszövetségi iratok, 187; BÉKÉSI: Efézusiakhoz írt levél, 302. Az Efézusi levél keletkezési körülménye, datálása és szerzősége máig vitatott. A levél címzése és a későbbi egyházi hagyomány páli levélként tartja számon (lásd Ef 1,1 és 3,1). Bár a páli szerzőség mellett is szólnak komoly érvek, a kutatók többsége a deuteropáli levelek közé sorolja a levelet a Kolosséi levéllel együtt, mellyel kétség kívül irodalmi függőségben áll. Valószínű, hogy egy Kis-Ázsia gyülekezeteinek írt, Efézusban megőrzött körlevélről van szó, bővebben lásd pl. BALLA: Újszövetségi iratok, 184–187. 3 BALLA: Újszövetségi iratok, 184; BOLYKI: Újszövetségi etika, 142. 4 „A kegyelem (hJ cavri") pedig mindegyikünknek a Krisztus ajándékának (hJ dwreav) mértéke szerint adatott.” 1 2
260
Efézus 4,11−16
kiderül, hogy a 4,11-ben megnevezett tisztségek tulajdonképpen karizmák (vö. Róm 12,6–8; 1Kor 12,28). A felsorolás egyben hierarchiát is jelent, ahol a legfontosabb tisztségek az apostoli és prófétai tiszt (vö. 1Kor 12,28; Ef 2,20).5 Az apostolok (oJ ajpovstolo") a szemtanúk kiváltságát élvezik, feladatuk a Krisztusról szóló bizonyságtétel. A próféták (oJ profhvth") Isten akaratának és aktuális üzenetének kinyilvánítói. Az evangélisták (oJ eujaggelisthv") nem az evangéliumok szerzői, hanem igehirdetők, a szóbeli evangélium terjesztői. A pásztor (oJ poimhvn) mint gyülekezeti tisztség csak itt fordul elő az Újszövetségben, valószínűleg lelki vezetőkről van szó. Meglepő módon a kifejezés mégis nagyon erősen meggyökerezett az egyházi szóhasználatban, a tisztség maga pedig az egyik legjelentősebbé vált a későbbi korokban.6 A tanítók (oJ didavskalo") feladata nyilvánvalóan a tanítás, az Írás magyarázata, és az éppen kikristályosodó keresztyén tanoknak és hagyományoknak megismertetése. A 4,8-ban idézett zsoltár (Zsolt 68,19) második sorának magyarázatával kezdődik a szakasz. A szerző az idézetből ismét felveszi az e[dwken igét, és Krisztusra vonatkoztatja, aki megajándékozza az egyházat.7 Fontos megállapítanunk, hogy a Lélek említése a 4. fejezet elején többször megtörténik ugyan (4,3.4), de a perikópa mégsem a Lélek ajándékairól beszél.8 Az ajándékozás alanya egyértelműen Krisztus (4,7.11). 12.v. A gyülekezeti tisztségviselők felelőssége és elsődleges feladata a szentek, azaz a gyülekezeti tagok felkészítése (katargismov"), mégpedig a szolgálat végzésére és a Krisztus testének építésére. A szolgálat (diakoniva) itt nem a speciális értelemben vett szeretetszolgálatot jelenti, nem diakónusképzésről van szó, hanem a gyülekezeti tagoknak az egyház működéséhez való hozzájárulásáról.9 A Krisztus testének (sw'ma tou' Cristou') ekkleziológiai modellje a 16. versben kerül bővebb kifejtésre. 13.v. A szentek felkészítésének, azaz a gyülekezetépítésnek céljaként először az egységet és a felnőttkort említi meg a szerző. A kegyelmi ajándékok sokféleségének felmutatása után megjelenik az egység (eJnovth") gondolata (vö. 4,3), ami a 4,16 képében válik még hangsúlyosabbá. A nagykorúság (hJlikiva) és felnőttkor (ajnh;r tevleio") elsősorban nem a tagok hitbeli érettségére vonatkozik, hanem a gyülekezet egészére, annak felkészítettségére. A gyülekezetnek, mint organizmusnak kell felnőtt emberré válni.10 A növekedés, mint célkitűzés a későbbiekben is visszatér. 14.v. Az előző vers gondolata a gyülekezetépítés céljának negatív megfogalmazásával folytatódik (i{na mhkevti), azaz a 4,13 ellenképe is megjelenik.11 Amíg a 13. vers pozitívan határozza meg a célt, úgymint a nagykorúság és felvö. PERKINS: Ephesians, 360. LINDEMANN: Epheserbrief, 78–79. 7 SCHNACKENBURG: Brief an die Epheser, 182; PERKINS: Ephesians, 422. 8 SCHNACKENBURG: Brief an die Epheser, 183. 9 GNILKA: Epheserbrief, 213. 10 GNILKA: Epheserbrief, 215. 11 GNILKA: Epheserbrief, 216. 5 6
261
Pünkösd 2. napja
nőttkor elérése, addig a 14. vers ugyanezt negációban fogalmazza meg, mint a kiskorúság (nhvpio") elkerülése.12 Ugyanígy ellentét feszül az előző versben kívánt egység és az itt megjelenő szétziláltság, széthányatottság (lásd perifevrw) között. A perikópa kezdetén, a különböző tisztségek felsorolásakor kiderül a sokféleség szükségszerűsége és jótékony hatása a gyülekezetben. De ha a Krisztus által adott sokféleség mellett nincs meg a „hitnek és az Isten Fia megismerésének egysége”, akkor egy másik sokféleség veszi át a hatalmat a gyülekezetben, ez pedig a „mindenféle tanítás szele.” 15.v. Az előjel újra megfordul (de;), és a 14. versben felvillantott negatív képtől visszatérünk a 13. vers pozitív megfogalmazásához.13 A „mindenféle tanítás” kontrapunktjaként egy nagyon egyértelmű és összetéveszthetetlen támpontot ad meg a szerző, ez pedig Krisztus, mint fej.14 Őhozzá kell a gyülekezetnek felnőnie minden területen (ta; pavnta), mégpedig szeretetben (ejn ajgavph/) és az igazsághoz ragaszkodva (ajlhqeuvonte"). Az evangélium igazsága és a szeretet fogalmában a gyülekezeti élet fontos mércéje és mozgatója jelenik meg, amely által a növekedés (aujxavnw) egyáltalán elképzelhető, és amely a növekedésnek helyes irányultságot ad. Krisztus fősége relativizálja az egyházi tisztségeket is. 16.v. Krisztus az egyház létének nemcsak célja (4,13 – eij" aujtovn), hanem kiindulópontja (4,16 – ejx ou|) is. Az „egyház anatómiája” fogalmazódik meg ebben a versben: az egyház nem organizáció, hanem élő organizmus, nem emberek irányítják, hanem Krisztus a feje, nem statikus, hanem dinamikus és növekedésre képes, a tagok nem függetlenek, hanem ízületekkel kapcsolódnak egymáshoz. A fej a tagok egységének garanciája. Ahogyan Krisztus adta a sokféleséget (4,11), úgy az Ő hatására valósulhat meg az egység is. Míg a 4,15 a tagoknak a főhöz való viszonyát emelte ki, a 4,16 a tagok egymás közötti kapcsolatára helyezi át a hangsúlyt.15 A két kapcsolatrendszer azonban az ejn ajgavph/ formulában találkozik, hiszen a szeretet kapcsol össze a fővel és a többi taggal. A jelen idejű participiumok (sunarmologouvmenon kai; sumbibazovmenon) a kapcsolatrendszer állandóságát fejezik ki. A működő, növekvő és élő Krisztus-test képében egyszerre fogalmazódik meg az egyház lényege és végső célja.
2. A perikópa megértése − teológiai összefüggések feltárása 2.1. Bibliai teológiai összefüggések Egyház: A perikópa tartalma az egyházról szóló tanítás. Az itt alkalmazott bibliai kép, mint sw'ma tou' Cristou', azaz mint Krisztus teste (4,12.16) láttatja az VARGA: Efézusi levél, 80. LINDEMANN: Epheserbrief, 81; SCHNACKENBURG: Brief an die Epheser, 190; GNILKA: Epheserbrief, 217. 14 SCHNACKENBURG: Brief an die Epheser, 190. 15 VARGA: Efézusi levél, 81. 12 13
262
Efézus 4,11−16
egyházat, melynek a feje Krisztus (4,15).16 A Krisztus teste modell egy sajátosan újszövetségi kép, mely jellegzetesen a páli, ill. deuteropáli levelekben fordul elő (Róm, 1Kor, Kol).17 A test képe organikus egységként mutatja az egyházat, ahol a tagok egymással és az egyház Urával egyaránt szoros kapcsolatban vannak. Fontosak az élő szervezet gyülekezetre is érvényes mechanizmusai, mely szerint a test él, növekszik, tagjai vannak, a fej utasításait hajtja végre. A szakaszban megjelenik még a „szentek” (4,12) kifejezés is, mely a gyülekezet Istenhez tartozásának kifejezője. Az egyház, mint épület képe szintén fontos szerepet játszik az Efézusi levélben (2,20–22). Perikópánkban csak közvetetten jelenik meg a hJ oijkodomhv kifejezésben (4,12.16), de a modell nem jut érvényre, csak a növekedés szinonimájaként kiegészíti a Krisztus teste modellt. Karizmák: Az Ef 4,11-ben tulajdonképpen egy karizma-lista áll előttünk. Hasonló felsorolással találkozunk a Róm 12,6–8-ban, és a legrészletesebben az 1Kor 12,4–3118 szakaszban. A kegyelmi ajándékok sokfélesége és az egyház egysége egymással szervesen összetartozó toposzok az Újszövetségben, melyeket rendszerint – ahogyan itt is – a Krisztus teste kép kapcsol össze. Perikópánkban feltűnő a püspöki és presbiteri tisztségek hiánya, de az ilyen listákban jellemzően megjelenő karizmatikus megnyilvánulások (nyelveken szólás, gyógyítás, csodatett, kormányzás, lelkek megkülönböztetése, stb.) sem szerepelnek ebben a szakaszban.19 A karizmák az ajándékozó Isten kegyelmének, a Lélek munkálkodásának végtelen gazdagságát jelenítik meg a gyülekezetben, ezért sokfélék. Az Újszövetség hangsúlyozza, hogy ezek nem önös célra adattak, hanem közcélra, a gyülekezeti közösség, sőt mindenki javára, épülésére és hasznára.20 A kegyelmi ajándékok egyik legfőbb mércéje, hogy hasznára van-e a testnek (1Kor 12,7; 1Pt 4,10).21 2.2. Rendszeres teológia összefüggések Szentlélek és egyház: A pünkösd hétfőjére rendelt szűkebb perikópa ugyan egyáltalán nem említi sem a Szentlelket, sem a pünkösd eseményét, a pneumatológia és ekkleziológia mégis szorosan összekapcsolódnak a bibliai tanításban és a keresztyén dogmatikában. Pünkösd eseménye egy új üdvtörténeti korszak kezdete, melyben fontos szerep hárul az egyházra.22 Az Apostoli Hitvallás 3. artikulusa egymás mellett vallja meg: „Hiszek Szentlélekben, hiszem az egyetemes anyaszentegyházat…”. Ennek megfelelően a Heidelbergi Kátéban is egymást követi 16 Az egyház mint Krisztus-test és Krisztus mint az egyház feje valójában két különálló képzet. A gyülekezet az egész testet jelöli, nem pedig a fejhez tartozó, attól különálló törzset és végtagokat, VLADÁR: Krisztus teste, 94. 17 VLADÁR: Krisztus teste, 93. 18 Az óegyházi rendben az 1Kor 12,4–11 szintén Pünkösd 2. napjára rendelet perikópa. 19 LINDEMANN: Epheserbrief, 78–79; SCHNACKENBURG: Brief an die Epheser, 183; GNILKA: Epheserbrief, 211. 20 TÖRÖK: Dogmatika, 217. 21 SZŰCS: Hitvallásismeret, 80. 22 KOCSIS: Református dogmatika, 223–226.
263
Pünkösd 2. napja
a Lélekről és az egyházról szóló tanítás az 53–55. kérdés-feleletben. Karl Barth pedig a következő definíciót adja: „A Szentlélek ébresztő hatalom, mely által Jézus Krisztus az ő testét, azaz saját földi-idői létformáját, az egy, szent, egyetemes, apostoli egyházat megteremtette és újra és újra megújítja.”23 Az egyház egysége és szentsége: Mértékadó hitvallási irataink az egyházról szóló tanításban, megvallva annak egységét és szentségét, többször hivatkoznak az Efézusi levélre, lásd HK 54–55. és a II. HH XVII. fejezet. A Krisztus testének modellje nemcsak az egységet fejezi ki, hanem azt is, hogy a testnek vissza kell tükröznie a feltámadott és dicsőséges Krisztus szentségét. A Krisztus teste kép csapdájaként meg kell említenünk még, hogy a modell nem jogosít fel arra, hogy Krisztust és egyházat egymással azonosítsuk.24 A egyház önmagában nem garantálja Krisztus jelenlétét.25 Tisztségek az egyházban: Az egyház rendjéhez hozzátartozik, hogy különböző hivatalok és tisztségek legyenek.26 A keresztyén egyházak között ma is feszülő ellentétekért többek között éppen a tisztségek értelmezése is felelős. A római egyház tisztség-értelmezésének következménye a klerikusok-laikusok dichotómiája. A reformáció egyházai ezzel szemben az egyetemes papság elvét, és a hívek egyetemes tisztségeit vallják, amely azonban nem zárja ki az elhívott tisztségviselők és speciális tisztségek jelenlétét az egyházban. Kálvin szerint a legfontosabb tiszt a (lelki)pásztoré, ehhez szorosan kapcsolódik a doktoroké, aztán a presbitereké és diakónusoké. Kálvin rendkívüli hivatalokról is beszél, melyek különleges feladatként, különleges időben adatnak, mint amilyen az apostoli és a prófétai tiszt (Inst. IV.3). A speciális tisztségek viselői szükségszerűen karizmák hordozói kell, hogy legyenek. Ezt felismerve az egyházi tisztségviselőket a gyülekezet választja, de Isten választottját keresve.27 Az egyházi tisztségek relatív hatalommal ruházzák fel annak viselőjét, hiszen az egyház feje Krisztus (Ef 4,15).28
3. Prédikációvázlat 3.1. Bevezetés: Pünkösd és Egyház29 Az emberek úgy tartják számon születésnapjukat, mint életük kezdetét, noha az élet már hónapokkal a születés előtt megkezdődik. Az Egyház léte is visszanyúlik a világ kezdetéig, mégis a Szentlélek kitöltetésének napja az, amikor megkeresztelkedve és bűneit megvallva „felsírt” az első keresztyén gyülekezet Jeruzsálemben, és elkezdődött egy korszak az üdvösség történetében. Ugyanettől a Lélektől várjuk ma is életek újjászületését, egyházunk és gyülekezeteink megeleKD IV, 1, 62§. KOCSIS: Református dogmatika, 220.221. 25 SZŰCS: Hitvallásismeret, 80. 26 Bővebben lásd II. HH XVIII. fejezet: Az anyaszentegyház szolgái, azok rendeltetése és kötelességei. 27 TÖRÖK: Dogmatika, 219–220. 28 A II. HH XVI. fejezete ezért éppen az Efézusi levélre hivatkozva támadja ezért a pápa főségét. 29 A bevezetésben érdemes mindenekelőtt felidézni az előző napi igehirdetés summáját, és azt átvezetni a pünkösd hétfői igehirdetésbe. 23 24
264
Efézus 4,11−16
venítését. Amikor tehát Pünkösdről beszélünk, vele egy időben az egyházról, a gyülekezetről is beszélnünk kell, ahogyan az Apostoli Hitvallásban is szinte egy levegővel valljuk meg: „Hiszek Szentlélekben, hiszem az egyetemes anyaszentegyházat…”. Igénk beszél először bizonyos adottságokról a gyülekezetben (2.), aztán megvalósítandó célokról (3.), végül elénk vetíti azt a víziót, amit mindig magunk előtt kell látni, ha Krisztus egyháza akarunk lenni (4.). 3.2. Adottság: a kegyelem sokszínűsége Minden gyülekezetnek vannak felülről jövő, jó adottságai (vö. Jak 1,17). Ez még a legkisebbnek, leggyengébbnek tűnő gyülekezetre is igaz. A jó adottságokat az a Krisztus garantálja, aki az egyházat, a keresztyén gyülekezetet egybegyűjtötte, oltalmazza és megőrzi. Ez az igeszakasz is azzal kezdődik, hogy Ő, tudniillik Krisztus, ajándékokat ad a gyülekezetnek. Krisztus ajándékai sokfélék, ami kegyelmének gazdagságáról árulkodik. Sok mindent megtapasztalt ebből az ősgyülekezet, ahogyan ezt a szentírók meg is örökítették a különböző karizma-listákban. Egy ilyennel találkozunk az Efézusi levélben is: „És ő adott némelyeket apostolokul, másokat prófétákul, ismét másokat evangélistákul, vagy pásztorokul és tanítókul.” Krisztus ma is ad megajándékozott embereket a gyülekezeteknek. Ma sem vonja meg ajándékait, és sokakat elhív a szolgálatra. A tisztségek részben megváltoztak, de az ajándékozó Krisztus személye, és kegyelmének gazdagsága nem. Ő ad ma is némelyeket, hogy legyenek a gyülekezet lelkipásztorai, tanítói, kántorai, harangozói, presbiterei, gondnokai és még sorolhatnánk, hogy mi mindent ad Krisztus a ma gyülekezeteinek. 3.3. Célok a gyülekezetben: felkészítés és növekedés A gyülekezet adottságának, megajándékozott voltának célja van. Igénk két ilyen célt is megnevez, melyek megfogalmazása és tudatosítása ma sem mellőzhető. Ezek a célkitűzések most nem kifelé, hanem elsősorban befelé irányulnak. Nem nagy missziói törekvések és világ-evangélizáció, hanem a belső építkezés és rendezettség jelenik meg célként. Az egyik célkitűzés a karizmákat hordozó tisztségviselőket érinti közvetlenül, mely szerint az elsődleges gyülekezetépítési cél, hogy az erre elhívottak felkészítsék a szenteket. A másik cél a növekedés célja, amely már minden tagot érint. 3.3.1. A felkészített gyülekezet szolgáló közösség Krisztus azért ajándékoz meg némelyeket, hogy általuk „felkészítse a szenteket”, vagyis a gyülekezet tagjait, a „szolgálat végzésére, a Krisztus testének építésére.” Az adottságok meglétére épülő első lépés és elsődleges cél felkészíteni azokat, akik még nem ismerték fel saját ajándékaikat, akik még nem látják tisztán maguk előtt az Isten országának vízióját. A felkészítés azoknak a dolga, akik erre kaptak ajándékot és felhatalmazást az egyház Urától.
265
Pünkösd 2. napja
Tévedés azt gondolni, hogy a gyülekezetépítés az egyházi tisztségviselők feladata. A „szentek” szolgáló közössége kell, hogy szívén viselje a Krisztus-test építésének ügyét. A hivatalos szolgák feladata az erre való felkészítés. 3.3.2. A szolgáló gyülekezet növekedésre képes közösség Fontos célként emeli ki Igénk a növekedést, a felnőtté válást. A növekedés itt elsősorban nem a mennyiségi gyarapodást, hanem minőségi változást jelent. A felkészítés következménye, hogy a tagok szolgálókká lesznek, amitől a gyülekezet épül. Az ültetés és öntözés után, amit elvégeztek a felkészítők, Isten kész megadni a növekedést. Az újszülött gyülekezetből nagykorú gyülekezet kell, hogy váljon. A kiskorúság ideje nem kerülhető el, de a Biblia óv attól, hogy a gyülekezet ott megmaradjon. Ha a „szentek” készen állnak a szolgálatra, az építésre, akkor a kiskorúság, annak minden veszélyével együtt kinőhető. A csak fogyasztói gyülekezet egyben fogyatkozó gyülekezet is. A szolgálatra felkészített gyülekezet viszont képes a növekedésre. A növekedés mozgatóerői az evangélium igazságához való ragaszkodás és a szeretet. Ha a felkészített tagok ezekbe kapaszkodva szolgálnak, akkor a gyülekezet minden területen növekedni kezd. A növekedés iránya pedig, amerre a mozgatóerőknek hajtaniuk kell, a Krisztus maga, aki a fej. 3.4. Realitás és vízió: a Krisztus teste Krisztus adta a sokféleséget a gyülekezetben, és az Ő hatására jön létre az egység is. A kettő nem kizárja egymást, hanem az a keret, melyben megvalósulhat a gyülekezet növekedése, a Krisztus-test épülése. Az adottságok, és az azok alapján kitűzött célok eredménye az élő egyház, a fő hatására egybeilleszkedő Krisztus-test. Realitás, vagy vízió, jövőkép vagy a jelen valósága? A Krisztus-test mint a gyülekezet modellje egyrészt realitásokat és tényeket közöl: az egyház élő szervezet, az egyház tagokból áll, az egyház feje Krisztus. A mindenkori egyház „anatómiája” ez, tények, melyek a létéhez hozzátartoznak, melyek egy ma is érvényes valóság részei. Ezt az anyaszentegyházat hisszük, ennek vagyunk és maradunk örökké tagjai keresztyén emberként. Léte elválaszthatatlan Krisztus lététől, és a pokol kapui sem diadalmaskodhatnak rajta. Mégis, amit tapasztalunk saját gyülekezetünkben, vagy az általunk még áttekinthető egyházban, az gyakran jóval kiábrándítóbb. Az élő Krisztus-test helyett sokszor talán egy elöregedő, sok sebből vérző egyházat látunk magunk előtt. Van, hogy gyülekezetek kihalnak, és templomok zárhatják be kapuikat. Ezért kell, hogy az épülő, növekvő, működő Krisztus-test ne csak hitben elfogadott spirituális valóság, hanem egy pozitív jövőkép, vízió is legyen. Bizonyára az efézusi gyülekezet is ismerte annak keserű valóságát, hogy „mindenféle tanítás szelében ide-oda hányódnak”, ezért is kellett a levél szerzőjének világossá tenni a Krisztus testének vízióját. A vízió kimozdít, irányt és célt ad a növekedésnek.
266
Efézus 4,11−16
Az egyház nem Krisztus teste lesz, hanem már az, mégis építeni kell és növekednie kell. A Krisztus teste tehát realitás és vízió egyszerre. Valóság, amelyben élünk, és látomás, mely felé törekszünk. A ma egyházát leíró modell, és a holnap egyházát megfestő vízió. Pozitív jövőkép, mely sűrítve tartalmazza mindazt, amit az egyháznak/gyülekezetnek elérni szükséges, hogy épüljön szeretetben. Ha minden egyes rész a saját adottságának megfelelően működik, azaz a tisztséget viselők felkészítenek, a „szentek” pedig szeretetben szolgálnak, akkor növekedés lesz. És ha mindezt egybeilleszti és összefogja a fej, akkor felépül a Krisztus-test. A helyi gyülekezetnek, a keresztyén közösségnek, amelyben élünk a Krisztus-test valóságában, de még inkább a Krisztus-test víziójában kell élnie, hogy valóban növekedjen és épüljön szeretetben.
4. Példák, képek, szemelvények 4.1. „Semmi más nem képes olyan gyorsan új életre kelteni egy gyülekezetet, mint céljaink újrafelfedezése.”30 (Rick Warren) 4.2. „Aki azt akarja, hogy az egyház megmaradjon olyannak amilyen, az nem akarja, hogy megmaradjon.” 31 (Klaus Douglass) 4.3. Túrmezei Erzsébet: Pünkösd után Pünkösd előtt - sóvárgás titkos mélye. Pünkösd előtt - ígéretek zenéje. Pünkösd előtt - esedezés, esengés. Pünkösd előtt - halk hajnali derengés. Pünkösd előtt - szent vágyak mozdulása. Pünkösd előtt - koldusszív tárulása. Csendesen várni - várni, hinni, kérni! Aztán - boldog pünkösd utánba érni! S pünkösd után - szent égi erőt-vetten, pünkösd után - Lélekkel telítetten. pünkösd után - bátor tanúvá lenni, pünkösd után - régit kárnak ítélni. Krisztusnak élni és másoknak élni, minden mennyei kincset elfogadni, és pünkösd után - adni, adni, adni!
5. További szempontok az istentisztelet alakításához Lekció: Mivel a textus nem említi a Szentlelket, és nem utal közvetlenül a pünkösdre, érdemes olyan lekciót választani, ami pneumatológiai megvilágításba helyezi a textust. Erre alkalmas lehet a perikópa közvetlen kontextusa az Ef 4,1–
30 31
WARREN: Céltudatos gyülekezet. Növekedés az üzenet és a küldetés feláldozása nélkül, 86. DOUGLASS: Az új reformáció. 96 tétel az egyház jövőjéről, 17.
267
Pünkösd 2. napja
16, mely túl azon, hogy a pünkösd eseményét is jobban megragadhatóvá teszi, a textus megértésében is fontos szerepet játszik. Ószövetségi szakaszok közül jól illeszkedik a perikópához például a Zsolt 10032 és a 4Móz 11,16–35.33 Énekek: RÉ 100; 246; 376; 378; 395.34 Az Úrnak zengjen az ének: 122 – Szentlélek, jövel!;35 196 – Bár szétszakadva él az egyház36 Gondolatok az imádsághoz − Magasztalunk: gyülekezetteremtő hatalmadért, egyházformáló erődért, üdvözítő akaratodért. − Hálát adunk: ünnepért, gyülekezetünkért, gyülekezeti tisztségviselőinkért, a kegyelem gazdagságáért, kegyelmi ajándékokért a gyülekezetben, a Krisztus-test víziójáért, a Lélek munkájáért. − Bocsásd meg: passzivitásunkat, kiskorúságunkat, vakságunkat, a lát(om)ás hiányát. − Kérünk: a felkészítőkért és felkészítettekért, a szolgálatra való készségért, ajándékaink felismeréséért, gyülekezeteink egységéért, a szolgálat áldásaiért, a növekedésért és épülésért, a Lélek megelevenítő erejéért egyházunkban. Liturgiai ötletek Az ige üzenetének legjobb illusztrációja, ha az istentisztelet alakításába minél több gyülekezeti tagot bevonunk. Felnőttek (pl. presbiterek, gondnok) vagy a gyülekezet fiataljai igeolvasással, imádsággal, a liturgia vezetésével, hirdetések felolvasásával, gyülekezeti tagok fogadásával szolgálhatnak. Gyülekezeti kórus, vagy gyermekek éneke37 színesítheti a liturgiát egyben emelkedettebbé is téve az ünnepi istentiszteletet. A gyülekezet egységének, a tagok szeretetkapcsolatának kifejezésére az Úri imádságot a gyülekezet tagjai egymás kezét megfogva mondhatják.
6. Felhasznált és ajánlott irodalom BALLA PÉTER: Az újszövetségi iratok és kanonikus gyűjteményük kialakulásának története. Bevezetéstani alternatívák, Budapest, KRE HTK, 2005. BÉKÉSI ANDOR: Az efézusiakhoz írt levél magyarázata, in: Jubileumi Kommentár. A Szentírás magyarázata, III. kötet: Az Újszövetség könyveinek magyarázata. Mértékek, táblázatok, térképek, Budapest, Kálvin Kiadó, 1998, 302–314.
A perikóparend szerinti zsoltár pünkösd második napjára. Pünkösd első napjára ajánlott textus a perikóparend V. sorozatában. 34 Dr. Bódiss Tamás (MRE országos egyházzenei előadója) pünkösdi énekrendjavaslatát lásd http://egyhazzene.reformatus.hu/calendar.php?id=36. 35 BERKESI, SÁNDOR (szerk.): Az Úrnak zengjen az ének. Ifjúsági énekeskönyv, 163. 36 RÉ 274 dallamára, lásd BERKESI: Ifjúsági énekeskönyv, 259. 37 Előadható gyermekénekek például: Mikor pünkösd napján; Elhozta az Isten piros pünkösd napját, lásd BERKESI: Ifjúsági énekeskönyv, 45.48. 32 33
268
Efézus 4,11−16 BERKESI SÁNDOR (szerk.): Az Úrnak zengjen az ének. Ifjúsági énekeskönyv, Budapest, MRE Tanácskozó Zsinata – Kálvin Kiadó, 2006. BOLYKI JÁNOS: Újszövetségi etika. Budapest, Kálvin Kiadó, 1998. DOUGLASS, KLAUS: Az új reformáció. 96 tétel az egyház jövőjéről, Budapest, Kálvin Kiadó, 2002. GNILKA, JOACHIM: Der Epheserbrief (HThK.NT), Freiburg – Basel – Wien, Herder, 2002. KOCSIS ELEMÉR: Református dogmatika, Debrecen, KFRTKF, 1998. LINDMANN, ANDREAS: Der Epheserbrief (Zürcher Bibelkommentare 8), Zürich, Theologischer Verlag, 1985. PERKINS, PHEME: The Letter to the Ephesians, in: Leander E. Keck, at al. (ed.): The New Interpreter's Bible. General articles & introduction, commentary & reflections for each book of the Bible, including the Apokryphal/deuterocanomical books in twelve volumes, Vol. XI., Nashville, Abingdon Press, 2000, 349–466. SCHNACKENBURG, RUDOLF: Der Brief an die Epheser (EKK.NT 10), Zürich – Einsiedeln – Köln – Neukirchen-Vluyn, Benziger Verlag – Neukirchener Verlag, 22003. SZŰCS FERENC: Hitvallásismeret, Budapest, KGRE, [évszám nélkül]. VARGA ZSIGMOND: Az Efézusi levél (DRTA Újszövetségi Szemináriumának Tanulmányi Füzetei 3), Debrecen, DRTA, 1973. VLADÁR GÁBOR: Krisztus teste, in: Bartha, Tibor (szerk.): Keresztyén Bibliai Lexikon II, Budapest, Kálvin Kiadó, 1995, 93–94. WARREN, RICK.: Céltudatos gyülekezet. Növekedés az üzenet és a küldetés feláldozása nélkül, Debrecen, Új Remény alapítvány, 2006.
Németh Áron (Debrecen)
269
