PLUSZ ELÕFIZETÉSI CSEKK

Magyar VADÁSZLAP/2008. November

CXXIX. (17.) ÉVFOLYAM 11. SZÁM • 2008. NOVEMBER • ÁRA: 650 FT, ELÕFIZETÕKNEK: 600 FT • www.vadaszlap.hu

PLUSZ ELÕFIZETÉSI CSEKK

A SZERKESZTÕ JEGYZETE

Meg nem rendelt kéziratokat és fotókat nem õrzünk meg és nem küldünk vissza. Ára: 650 Ft, elõfizetõknek: 600 Ft Az elõfizetési díj 2009-ben 7200 Ft A Magyar VADÁSZLAP elõfizethetõ „Belföldi Postautalványon” a szerkesztõség címén, átutalással a 65100149-11301439 számlán, vagy a hírlapkézbesítõnél, a postahivatalokban. Kiadó-fõszerkesztõ: Csekõ Sándor [email protected]

Olvasó szerkesztõ: Somfalvi Ervin (70/702-5003), [email protected] Fõmunkatárs: Homonnay Zsombor (70/702-5002), [email protected] Hirdetési igazgató: Polster Gabriella (70/702-5006), [email protected] Szerkesztõségi titkár, a csomagküldõ szolgálat vezetõje: Elek Ferencné (70/702-5040), [email protected] Webmester: Hegedûsné Wéber Ildikó (70/702-5037), [email protected] Kiadja: a VADÁSZLAP Kft. 1031 Budapest, Pákász u. 7.

Központi telefon és fax: 242-0042 Vadász-flotta: 70/702-5000 E-mail: [email protected] www.vadaszlap.hu Terjeszti a Lapker Rt., a Magyar Posta és az alternatív terjesztõk. Erdélyben terjeszti és az elõfizetéseket fogadja a Krónika Kiadóház Rt. Telefon: 0264-420-320 Az elõfizetési díj 2009-ben 100 lei. Szlovákiában a COLOR Interpress Kft. megbízottja a New Gazza – Ábel Gábor a terjesztõ. Telefon: 036/771-2331, Mobil: 0905-407-017 Az elõfizetési díj 2009-ben 1000 korona. Nyomdai elõállítás: Bodi Print Kft. Felelõs vezetõ: Bodi Ferenc ügyvezetõ igazgató ISSN 1215-6159 (Nyomtatott) ISSN 1588-1229 (Online)

Címlapon: Figyelõ muflonkosok Blaumann Ödön felvétele 2008. november • www.vadaszlap.hu

fotó: Cseke Csilla

Fõszerkesztõ-helyettes: Wallendums Péter (70/702-5004), [email protected]

Minden hájjal megkent, a szépnemhez közel álló, nagy tapasztalatú öreg barátom – még mint tüzes ifjú titánt – arra okított, hogy minden nõt … aztán hozzátette, tudod, ez alapvetõen lehetetlen, de legalább törekedjél rá. Nos, valami ilyesmi jutott az eszembe, több szempontból is. Kezdjük a nagy égéssel, mármint a szalonka-demonstráció lemondásával. Merthogy még a vártnál is kevesebben jelezték részvételi szándékukat, így nem vállaltuk fel a szervezkedést. De legalább kipróbáltunk egy ötletet, s most már egészen biztosan tudjuk: szöveg az van tengernyi, de nem a miénkkel kellene verni a csalánt. Talán nem lesz szimpla szerkesztõségi „csalánverés”, ha nyíltan és minél többen csatlakozunk Dombos Endre csemõi vadász aláírásgyûjtési akciójához, aki a fegyverekrõl és lõszerekrõl érvényben lévõ törvény és kormányrendelet záros határidõn belüli módosítását szeretné elérni. A www.vadaszlap.hu honlapunkról letölthetõ az aláírási ív és azok az információk, melyek a vadászok összefogását erõsíthetik. (A fegyverrendelet jogszabályi érdekességeirõl, a „kártya-szerencsérõl” a 730-732. oldalon is olvashatnak okfejtéseket.) Nem állítom, hogy az aláírásokkal eredményesek leszünk, de legalább megpróbálunk tenni valamit a vadászok érdekében. Tudom, nekem nem nagyon megy, hogy a „saját” vagyis a VADÁSZLAP érdekében kampányoljak. Most mégis – legalább – bejelentem, hogy az elkövetkezõ hetekben-hónapokban, néhány megyében író-olvasó találkozókat, elõfizetõ-toborzókat rendezünk. Úgy tûnik, a vadászok egy része még mindig nem ismeri a lapunkat. Ezek a találkozók legalább lehetõséget teremtenek az ismerkedésre, bemutatkozhatunk, elmondhatjuk a lapkészítés szépségeit és nehézségeit. Ezeket a toborzókat összekötjük a Vadászati Kulturális Egyesület helyi köreinek, tagozatainak a megerõsítésével, különös hangsúllyal a most szervezõdõ új tagozat, a hivatásos vadászok Profi Klubja megyei szervezeteinek az életre hívásával. Azt kérdezte tõlem az egyik érdeklõdõ vadõr, mit fog csinálni majd a hivatásos vadászok Profi Klubja? Szerintem – vála-

szoltam – amire a tagság igényt tart, az állásközvetítéstõl a szakmai állásfoglalásokon keresztül a jogi képviseletig. Egy ilyen, önkéntességen alapuló társadalmi szervezet nem orvosság minden egyéni vagy közös fájdalomra, de legalább ez is egy lehetõség. Igen, kihasználható lehetõség, mert a közös akarat, a valahová tartozás érzése sok visszahúzódó, magát eredetileg megmutatni nem szándékozó embernek adhat erõt, vágyainak megvalósulásához motivációt, elõsegítheti érzelmeinek felszabadulását. Mások vagyunk/leszünk, ha együtt akarunk valamit. Hát, valljuk meg, ez a nagy és „közös akarat”, mintha hiánycikké vált volna a magyar vadászatban. Sorra-rendre szembesülünk a rovásunkra, kárunkra bekövetkezett változásokkal és az egymás közötti szövegelésen, az önsajnálaton, a rinyáláson kívül sok érdemi pozitívumot nem tudunk felmutatni. Nem tudom, hogyan és hol kellene magunkba és minden vadászba beleszúrni valamilyen csoda-akupunktúrás tût, hogy legalább feltámadjon a cselekvési kedvünk, legyen hitünk, önbizalmunk és kitartásunk az érdekeink érvényesítésében, elképzeléseink megvalósításában, megvalósulásában. Azok a hivatásos vadászok, akik tagjai lesznek a klubnak, azok egyelõre nem fizetnek VKE tagdíjat, mégis ingyen kapják meg a VADÁSZLAP-ot. Ez 2009-ben a Vadászlap Kft. ajándéka. Csupán azt kértük/kérjük tõlük, legyenek a lap tudósítói és terjesztõi. Mind a kettõt – ráadásként anyagilag is honoráljuk. Ha az elképzelés beválik és a Profi Klub tényleg mûködni kezd, a VKE és a VADÁSZLAP szakmailag is félelmetesen erõs lehet. Ha nem … legalább megpróbáltuk. Ebben a lapszámban találnak egy befizetésre váró csekket. A VKE tagjai és az elõfizetõink a saját nevüket olvashatják a feladónál, a félig kitöltött csekken pedig csak az elõfizetés díját írtuk be. Ne dobják ki, fizessék be… amivel üzennek és elismerik, hogy az elmúlt években folyamatosan javult és javul a VADÁSZLAP elõállításának minõsége, miközben – nem kis erõfeszítéseink eredményeként – évek óta nem emeltük a lap árát, az elõfizetés díját. Tagadhatatlanul, nekünk ez lenne most a legfontosabb „legalább”.

707

További képek és információk: www.vadászlap.hu

Legalább

Megjelenik havonként, a megelõzõ hónap utolsó hetében.

TERÍTÉKEN

Mindkettõ különleges Sikeresen kezdõdött a szarvasbika vadászati idénye a Siklósi Táncsics Vadásztársaságnál. Fodor Imre pécsi vendégvadász szeptember 1-jén egy rendellenes agancsú bikát hozott terítékre Hesz Péter vadõr (jobbra) kíséretében, négy nappal késõbb pedig Faller László hivatásos vadász (balra) segítette hozzá egy 9,70 kilogrammos, páratlan húszas agancsár elejtéséhez.

Aranyérmes vadkan Pécsudvardon

A szabad területen elejtett öreg vadkan manapság igencsak ritka vadászzsákmánynak számít, az erõs, érett agyarpár pedig mindenki számára megbecsült trófea, sok vadásztársunk álma. Ez az álom szeptember 10-én Joó Gábor sportvadász számára teljesült. A Pécsudvard és Környéke Ftk. vadászterületén esti lesen ejtette el a képen látható méretes remetét, amely feltört állapotban 190 kilogrammot nyomott a mérlegen. A nagy agyarak átlaga 20,85 centiméter, a szélessége 26,5 milliméter. A trófeabírálaton 120,6 pontot kapott, ezzel aranyérmes lett.

Aranyesõ fél óra alatt

Bólyi sikerek A Baranya megye délkeleti csücskében gazdálkodó Bólyi Mezõgazdasági Zrt. vadgazdálkodása mindig is meghatározó volt a környék és a megye szarvasállományának alakulására, valamint annak minõségére. Az utóbbi tíz év igen jó eredményeket hozott és fõképp az úgynevezett „nagybikás” vendégek távoztak elégedetten a vadászterületrõl. A sikerszéria az 1999-ben terítékre került 254 pontos, 16,25 kilogrammos bikával kezdõdött, amelyet nemzeti értékké nyilvánítottak, majd 2006-ban lõttek egy 14,61 kilós bikát, tavaly pedig náluk esett az év bikája, amelynek agancssúlya 15,55 kilogrammos volt.

Az idei év ismét nagyszerû eredményeket hozott. Hans Peter német vendég huszonnégy óra leforgása alatt két kapitális bikát hozott terítékre Vári Róbert fõvadász kíséretében. A két remek bika nemzetközi pontja között egy tized pont az eltérés és korukat is tizenkét évesre becsülték. A trófeák 14 és 14,87 kilogrammosok, 246,50, illetve 246,40 nemzetközi pontszámúak. A fényképen Vári Róbert fõvadász és Bodonyi Tamás ágazatvezetõ a két kapitális trófeával.

Ugyancsak rámosolygott a vadászszerencse a lengyel Jacek Papaj vadászvendégre, szeptember 12-én. Az esti cserkelésen röpke fél óra leforgása alatt két aranyérmes bikát hozott terítékre a Baranya megyei Ormánsági Szarvas Vt. területén. A vadász kísérõje Pávkvics István hivatásos vadász volt, aki tavaly, egy cserkelésen szintén két aranyérmes bikát lövetett lengyel vendégével. Az idei trófeák huszonnégy órás súlya 10,42 és 11,87 kilogramm. Képek és szöveg: Agyaki Gábor

708

Magyar VADÁSZLAP

INTERJÚ Gerebics Rolanddal

A világ tíz legjobb sportlövõje közé tartozik, dupla trapban idén márciusban Nicosiában beállította a világcsúcsot, a 8 bronz mellett 14 ezüstérme van, melyet juniorként és felnõttként ért el a különbözõ világversenyeken … de aranyat még nem nyert a 29 éves profi versenyzõ. Nos, az olimpia „nem jött be” … a világranglista 6-7. helyezettje nem lett pontszerzõ.

VADÁSZLAP: Van magyarázat ? Gerebics Roland: - Sajnos van. Volt esélyem, mert fizikailag, technikailag és mentálisan is jó volt a felkészülésem. Versenyeken és az edzéseken is simán meglõttem a 140-es átlagot, mégis azt kell mondanom, hogy Pekingben néha amatõrként viselkedtem, rossz taktikát választottam, magamra erõltettem egy biztonsági versenyzést, nem hagytam érvényesülni a saját stílusomat. Nem bíztam eléggé a kezemben. VADÁSZLAP: Talán tanulunk belõle, lehetne kicsit részletezni? Gerebics Roland: - A verseny óta minden hibázásomat több százszor végiggondoltam. Az elsõ sorozatban hatszor hibáztam, ebbõl négyszer az egyes álláson és azután, hogy megállítottak az indiai versenyzõ reklamálása miatt, aki nem hitte el egyet-

len hibázását sem. Ez is egy taktika, csak sajnos én utána lõttem. Az elsõ reklamációnál a bíró hozzám szaladt, hátba vágott, hogy engedjem le a puskát … ennyi elég volt, hogy megzavarjanak. A baj az volt, hogy az elsõ sorozat végén már belül éreztem, hogy 44-es kezdéssel nem lehetek olimpiai bajnok. Így is csak egyetlen korongon múlt, hogy nem kerültem be a hatos döntõbe. A selejtezõ harmadik sorozatában hibáztam egyet, amikor a szemem sarkából láttam és figyelemmel kísértem a pályát filmezõ helikopter emelkedését, ahelyett, hogy leengedtem volna a puskát. 2008. november • www.vadaszlap.hu

VADÁSZLAP: Az 50 korongos sorozatok elsõ rottéjában hibázott, az utána következõkben bemelegedett. A harmadik sorozatban volt egy dupla hibázása is, ami érthetetlennek tûnt. Gerebics Roland: - Ez több versenyzõvel Pekingben legalább egyszer elõfordult és egyikünk sem igazán értette. Semmi másról nem volt szó, minthogy az egyik lõálláson egyetlenegy dobás erejéig nem ott repültek a korongok, mint elõtte és utána. A dupla trapban nincs idõ és lehetõség a célozgatásra, pontokra lõjük be magunkat, tizedmásodpercek alatt kell alkalmazkodni a kidobott korong távolságához, magasságához, sebességéhez, hogy találat legyen belõle.

VADÁSZLAP: Összességében hogyan értékeli az eddigi pályafutását? Gerebics Roland: - Sikerülhetett volna jobban is az olimpia, annak ellenére, hogy 2008 eddig a legeredményesebb évem. A sportlövészetnek, különösen a rendkívül gyors dupla trapnak ezer apró összetevõje van, gondoljon csak a hibalehetõségekre, a fegyverre, lõszerre, korongra, pályára, edzéslehetõségekre, a versenyzés motivációira, a technikára, a pillanatnyi idegállapotra… és még sorolhatnám. Mindennek együtt kell lennie, hogy a dobogó tetején állhasson az ember. Ez még bennem van, s ha az eddigi szponzorom, a Merkantil Bank továbbra is támogat, ha

elõ tudom teremteni az edzések, a versenyek költségét … van esélyem a csúcsra kerülni. VADÁSZLAP: A sportlövészet olimpiai számait tervezik megváltoztatni. Híreink szerint a skeetet, a trapot, dupla trapot és a vadászszámokat kevernék a nézhetõség, a televíziós közvetítések látványossága miatt. Mi a véleménye errõl? Gerebics Roland: - 14 évesen kezdtem el Balatonfûzfõn trapot lõni, Székely Dénes és Putz István kezei alatt. Egy év múlva már válogatott lettem és 12 éve álltam át a dupla trap lövésére. Ez a stílus az én stílusom, ezt élvezem, ebben versenyzek és a

világ legjobb 10 dupla trapos lövõjeként állok a lõállásba. Versenyen még nem lõttem skeetet, a trapot kevésbé élvezetesnek tartom, a vadászszámokat pedig még a vadászatokon sem gyakorolom. VADÁSZLAP: Jól értettem, Ön vadászik? Gerebics Roland: - Egyelõre papíron. Van vadászjegyem, de nincs területes tagságom. Pénzem meg végképp nincs, hogy a belépési „hozzájárulást” és a tagdíjat megfizessem, vagy vadászatokat vásároljak. Hát igen. Most nehéz helyzetben vagyok, mert idén lejár minden szponzori szerzõdésem, állami sport közalapítványi ösztöndíjam. Egyelõre nem tudom, mibõl fogom fedezni az edzéseimet, mibõl nevezek, utazok a versenyekre, s mibõl fogok élni … -ccss-

709


Arany nélkül

VADÁSZNAPI MOZAIKOK

Vadászünnep Kossuth városában A borult, esõre álló, hideg idõ ellenére sok vadász és „civil” vendég jelent meg szeptember 20-án Cegléden, az immáron tizedik alkalommal megrendezett Szent Hubertus napi programokon. A Tótin Lóránt alpolgármester megnyitóbeszédét követõ

A testvérváros, Mühldorf kürtöscsapata Szent Hubertus mise érdekessége volt, hogy a zenei aláfestést Cegléd testvérvárosa, Mühldorf vadászkürtösei szolgáltatták.

A látogatók köszöntése után Rózsa G. Róbert, a Vadászok és Természetvédõk Fõvárosi és Pest megyei Szövetségének elnöke kitüntetéseket adott át Balatoni Pálnak, a Ceglédberceli Turul Vadásztársaság elnökének, Ondó Lászlónak, a Törteli Rákóczi Vadásztársaság elnökének és Hetesi Károly titkárnak. Az ünnepélyes ceremónia ezzel még nem ért véget, mert az elmúlt 10 esztendõ emlékére 10 vadászszervezet 10 facsemetét ültetett el a parkban, kifejezve ezzel a vadászok összefogását a természet megóvásáért és a jó emberi kapcsolatok ápolásáért. A városban eközben már javában zajlott a Kossuth Lajos ceglédi toborzóbeszédének 160. évfordulójára rendezett ünnepség, ahonnan a fúvószenekar – a hagyományõrzõ egyesületek huszárbandériuma, tüzércsapata és honvéd zászlóalja, valamint a helyi mazsorettek kíséretében – átvonult a Hubertus parkba, hogy a látványos „seregszemlébõl” a vadásznap látogatói se maradjanak ki. A folyamatos színpadi mûsorok, a kirakodóvásár forgataga, valamint a vadász-

A sógorok elõltöltõs fegyver-bemutatója festmény kiállítás mindenki számára szolgált érdekességekkel. Akinek még ez sem lett volna elegendõ, az ízelítõt kaphatott a Német Hagyományõrzõ Lövészegylet különleges elöltöltõs fegyvereinek - még a vadászfülnek is szokatlanul hangos - használatából. Jó hangulatban telt el az ebédidõ, a vadászok fõztjét elõször a vendégek kóstolgatták, majd az Astoria étterem fõszakácsa, Bedák Béla vezetésével összeállt szakmai zsûri értékelte az ínycsiklandozó étkeket. Vadászünnep volt ez a javából, és ha délután öt óra körül nem kezd el szakadni az esõ, akkor minden bizonnyal még sokáig tartott volna a dáridó... Mészáros Iván

Reneszánsz vadásznap

710

kihagyni, mert olyan érdekes! - felkiáltással toborozták a regölyi nomád, a kísérleti történész Cziráki Viktor lovas-íjász bemutatójára a vendégeket. Nem igazán a bemutató, hanem a civilizációtól távoli életforma, a földbe ásott vadászkunyhó, a kisebb-nagyobb jurta és a berendezési tárgyak megtekintése érte meg az ezer forintot.

fotók: Polster Gabriella

a vadûzéssel „megfertõzte” a feleségét Valikát és a leánygyermekük, Kati is vadászik. A hölgyek tagjai a Diana Vadászhölgy Klubnak. Õk találták ki és szervezték meg a falusi vendéglátás felvirágoztatásának jegyében a szeptember 27-ei reneszánsz vadásznapot. Baráti hangulatban, azaz meglehetõsen gyér érdeklõdés mellett zajlottak a A jurta férfioldalán vannak a fegyverek, ahová a nõk programok. Aki viszont el– még a Dianák sem – tehetik be a lábaikat... látogatott a hidegforrások Keszõhidegkút – egy kétszázötven lakosú falujába – mint a Tolna megyei Dianák, kis település Tamási mellett, az erdõs- szinte teljes létszámban –, azok érdekbokros, erdõfoltos, vizek szabdalta tolnai lõdéssel tekintették meg Surányi Gabi godombok között. Szemben vele terül el a belin-kiállítását és a környék vadászainak madárparadicsomáról nevezetes Pacsmagi igencsak irigylésre méltó trófeakiállítását. tó, nincs messze tõle a Kapos és a Kop- A solymász-bemutató után, a vadászház pány összefolyása, a két folyó deltája. Itt él udvarán felállított sátrak alatt nem mindena Bodó család, a Fõ utcán lévõ fogadónak napi teríték fogadta a vendégeket, mindenkialakított vadászházban, merthogy Bodó ki megkóstolhatta a reneszánsz-kori étkeIstván erdészként dolgozott és vadászott, ket, ihatott a csobogó borból. – Nem lehet

Bodó Kati – a rendezvény lelke – köszönetet mond a támogatóknak Magyar VADÁSZLAP

VADGAZDÁLKODÁS

fotó: Blaumann Ödön

- nevek és fogalmak zûrzavara

Az állatok viselkedése, ezen belül a tér- és idõbeli viselkedése, területhasználata ugyanúgy jellemzõ az adott fajra, mint például a szõr színezete, a testméret vagy éppen az agancs alakulása. A területhasználatra vonatkozó jellegzetességek azonban csak elvétve szerepelnek a fajokat bemutató könyvekben vagy tananyagokban. Pedig gondoljunk csak bele, hány alkalommal van szükségünk a vad területhasználatának alapos ismeretére? A vadgazdálkodási tervezéshez, az etetõk, lesek, befogók vagy csapdák legjobb elhelyezéséhez, az élõhely-fejlesztések meghatározásához, a vadkárok elleni védekezéshez, a tájátalakítás (autópályák, vasutak építése, erdõtelepítések, vizes élõhely-rekonstrukciók stb.) hatásának felméréséhez és a vadátjárók helyének kijelöléséhez egyaránt hasznos, sõt fontos a vad területhasználatának ismerete.

A területhasználat kapcsán leggyakrabban említett fogalom a vándorlás. A vadászkörökben általánosan elfogadott például, hogy a gímszarvas nagy területet használ. Az ország minden területén „ismertek” a vándorlási útvonalak. Jó példája ennek az ún. „jugó” vagy „drávai szarvasok” idõnkénti megjelenése Dél-Magyarországon. A vándorlásokra alapoznak különbözõ korrekciókat a vadgazdálkodási tervekben („váltóvad”), illetve ezzel magyarázzák pl. az állományszabályozás sikertelenségét. Ahhoz, hogy eldönthessük, mennyire megalapozottak ezek az érvek, elõször tisztáznunk kell, mit értünk vándorlás alatt, csak ez után vizsgálhatjuk, hogy így viselkednek-e a gímszarvasaink. A vándorlás az egész állományra vagy annak túlnyomó részére kiterjedõ, rendszeresen ismétlõdõ viselkedés. Meghatározott idõben és útvonalon zajlik le. Szá2008. november • www.vadaszlap.hu

mos bizonyíték szerint ezek genetikailag kódoltak. A vándorlás során az egyedek általában a mozgáskörzetükhöz képest lényegesen nagyobb, több tíztõl több ezerszeres kiterjedésû területen mozognak. Könnyû belátni, hogy az állatok számára a megszokott, jól ismert helyük (mozgáskörzetük) elhagyása veszélyt és energiaráfordítást jelent, ezért, ha tehetik, nem vándorolnak. Ha mégis vállalják ezt, annak komoly oka kell, hogy legyen. Ilyen lehet pl. valamilyen hosszú idõn keresztül, rendszeresen ismétlõdõ, kedvezõtlen élõhelyi változás. Tehát, ha feltételezzük, hogy például a gímszarvas vándorol, rögtön tisztáznunk kell az azt kiváltó erõs környezeti okokat is. Ilyen okot pedig eddigi kutatásainkban nem találtunk. Így aztán nem meglepõ, hogy a rádiótelemetriás vizsgálataink során egyetlen fajnál sem mutattunk ki ván-

dorlást. Nem leltük nyomát a jugó szarvasoknak sem, pedig két területen, Bács-Kiskun megye déli részén, Hajósszentgyörgy és Somogyban, Segesd térségében is hosszasan kerestük. Mi lehet mégis az oka a „vándorlási elméletek” népszerûségének? Az állatok korlátozott megfigyelhetõsége, nyomonkövethetõsége és az egyedi azonosítás nehézsége bizonyosan közrejátszik ebben. Az egyedek hirtelen eltûnésére vagy megjelenésére, avagy távoli helyeken kísértetiesen hasonlító egyedek megfigyelésére kézenfekvõ, de téves meghatározás a vándorlás. A kóborlás látszólag hasonlít a vándorláshoz. A kóborló egyed is nagy távolságokat tehet meg, sõt még azt is tudhatjuk, hogy melyik idõszakban számítsunk a kóborló állatok megjelenésére. Itt is valamiféle ökológiai okot kell keresnünk, bár ez az ok kevésbé a külsõ környezetbõl, inkább az állomány és az egyedek belsõ sajátosságaiból (állománynagyságból, társas viselkedésbõl, stb.) ered. Sûrûbb állományokból általában nagyobb az egyedek „kilépése”, ami a „felesleg” levezetésének egy módja. Általában nem kóborol az egész állomány, hanem a többség helyben marad. Az emlõsök – fõként a fiatalok függetlenné válása idején – helykeresésük során kóborolnak el. A kóborlással szétszóródó egyedek alkalmas, ám még „üres” élõhelyet találva ott megtelepedhetnek. Éppen ezért a fiatal, kóborló példányok egy-egy faj terjeszkedésének fõszereplõi.

711


A vad területhasználata

VADGAZDÁLKODÁS Nagy ritkán, teljesen megjósolhatatlan nális mozgáskörzet”, ami sokszor nem fogidõben és látszólag minden ok nélkül a lalja magában, pl. a párzás vagy az utódnefelnõtt, „megállapodott” állatok is elhagy- velés helyét, vagyis valójában a klasszikus ják az otthonterületüket és kóborolnak. Ez értelemben vett mozgáskörzetnek csak a viselkedés eléggé hasonló a mi kirándu- egy darabja. A mozgáskörzetét az egyed lásainkhoz, mert általában rövidebb ideig nem védi meg a fajtársakkal szemben, (néhány órától néhány hétig tart), és nem nem is jelöli ki annak határait, ezért a moztúl nagy távolságú (a mozgáskörzet átmé- gáskörzetek átfedhetnek (2. ábra). rõjének néhányszorosa). Mivel szinte minden rádióadóval jelölt fajnál, több különbözõ élõhelyen is találtunk ilyet, a jelenség elég általánosnak tûnik. (Az 1. ábrán egy õzes példát mutatunk be.) A kóborlás nem ismétlõdik rendszeresen, ideje, távolsága, iránya bizonytalan. Éppen ezért ezek a jellemzõk nem genetikailag meghatározottak. Általában a kóborló állatok kisebb, de kevésbé jól körülírható területen mozognak, mint a vándorlók. A kóborlásra nem lehet hasznosítást tervezni. Befolyásolni csak kis mértékben és közvetetten, pl. az állománysûrûség szabályozásával, esetleg élõhely-fejlesztéssel vagy a zavarás csökkentésével tudjuk. Szakmai körökben is hallottuk már, hogy a gímszarvas vagy a vaddisznó „bevándorol” az alföldi mezõgazdasági területekre. Ez hibás megfogalmazás. Valójában itt egy állatföldrajzi jelenségrõl, a ter- 1. ábra Egy õzbak „kirándulása” GPS jeszkedésrõl van szó. A terjeszkedés – egy rádiótelemetria alapján egy alföldi területen populáció vagy faj elterjedési területének kitágulása – csak lassan, több évtized A mozgáskörzet jellemzõi meghatávagy évszázad alatt zajlik. rozzák az egyed rátermettségét, minõA mozgáskörzet a legáltalánosabb terü- ségét. Létfontosságú, hogy az állatok a lethasználati fogalom, hiszen mozgáskör- mozgáskörzetük, vagyis otthonterületük zete mindig és minden egyednek van. A minden fontos részletét ismerjék. Az klasszikus definíciója szerint az a terület, egyedeknek pontos „térképük” van a búvó- és táplálkozóhelyekrõl, az ezeket összekötõ váltókról, a veszélyforrásokról, mindarról, ami fontos számukra. Ezért minden egyed erõs területhûséget mutat, vagyis nem hagyja el a jól ismert „otthonát”. Ebbõl adódik, hogy az élõhely-átalakítás vagy az egyed áttelepítése viselkedési zavart okoz. Az állat óvatosabbá válik, több idõt fordít figyelésre, keresésre. amit az egyed normális aktivitása: táplálék- Ez nemcsak energia-befektetést igényel, szerzés, párzás, az utódok gondozása so- de így kevesebb ideje marad táplálkozásrán bejár. Sok esetben, a fogalmak gyakor- ra és pihenésre is. Emellett az ismeretlen lati alkalmazhatósága miatt, a többé-kevés- veszélyeknek könnyen áldozatául is esik. bé önkényesen meghatározott területeket (Ez az egyik fõ oka az áttelepített állatok is mozgáskörzetnek hívjuk. Ilyen a „szezo- elhullásának, eltûnésének, leromlásának.)

712

Általános szabály szerint a mozgáskörzet méretét az adott faj testtömegével és táplálkozási jellegzetességeivel összefüggõ energiaigénye és az élõhely minõsége határozza meg. Hasonló táplálkozású fajok egyedeinél a nagyobb testûnek nagyobb mozgáskörzetet kell használnia szükségletei kielégítéséhez. Másrészt gazdagabb, változatosabb élõhelyen az egyed kisebb területen találja meg a számára fontos forrásokat, így kisebb lesz a mozgáskörzete. A vadvilágban tehát nem az a jómódú, akinek nagy birtoka van, hanem aki kevés mozgással minden szükségeset megtalál. Az élõhely-fejlesztések tervezésénél ennek kellene a fõ szempontnak lennie. A mozgáskörzetét az egyed nem egyenletesen használja, a középsõ részt gyakrabban, a széleket kevésbé. A mozgáskörzet középsõ, leginkább használt, tehát az állat számára legfontosabb része a mozgáskörzet magterülete. Meghatározásakor általában azt a részt vesszük figyelembe, ahol az állat idejének 60 százalékát tölti. A magterület nagysága a teljes mozgásméretnél lényegesen kisebb, annak akár negyede, ötöde is lehet. Az élõhelyi források gazdagsága nem állandó, nálunk legalábbis évszakosan változik. Télen a táplálékforrások szegényesebbek, kevesebb a vadrejtõ sûrû, tehát az egyedek csak nagyobb terület bejárásával találják meg a létfenntartásukhoz nélkülözhetetlen forrásokat. Ilyenkor kiterjesztik a mozgáskörzetüket. Ez nyilvánvalóan az állatnak nem elõnyös – hiszen a hidegben, hóban a többletmozgás jelentõs energiaveszteséget okoz – de a vadgazda sem örül neki, mert az állatok leromlanak, esetleg elhagyják a vadászterületet, de mindenképpen nehezebben megfigyelhetõk, vadászhatók. Ezért fontos a jól megtervezett, következetesen végrehajtott téli takarmányozás. Természetesen vannak az egyed számára kedvezõbb élõhelyi foltok, amiket gyakrabban használ, és vannak rosszabbak, amelyeket elkerül. Ez a jelenség az élõhely-preferencia (élõhely-kedveltség). A vadászterület minõségének, eltartó-képességének növeléséhez ismernünk kellene ezek jellegzetességeit, és a gyengébb területeket eszerint kellene átalakítanunk. Évszakonként a mozgáskörzeten belül vagy annak közelében más-más területek válhatnak kedvezõvé. Ezeket az állat a rendszeres mozgásai vagy a korábban említett „kirándulásai” során felfedezheti, esetleg megtanulhatja a csoportban élõ többi egyedtõl (pl. a tarvad-csapat esetében a vezértehéntõl). Ha a kedvezõ foltok a mozgáskörzet szélén találhatók, az egyed Magyar VADÁSZLAP

fotó: Mészáros András


elcsúsztathatja a mozgáskörzetét ezek felé. Ilyenkor még a régi mozgáskörzet darabjait is használja. Ha a kedvezõ foltok távolabb jelennek meg (ez a mozgáskörzet átmérõjének 2-3-szorosát jelenti), az egyednek már túl „drága” a távoli foltok közötti mozgás. Ilyenkor jelentkezik a mozgáskörzet váltás. Ennek során az egyed idõszakosan „átköltözik” az egyik élõhely-foltból a másikba. A két terület között nem, vagy csak nagyon ritkán mozog. Ezt tapasztaltuk az erdõ-mezõgazdasági terület élõhely-együttesekben a gímszarvasnál és az õznél is. A mozgáskörzet-v váltás során az egyedek elhagyhatják a vadgazdálkodási egység területét. Valószínûleg ennek a megfigyelése is alapul szolgál a vándorlási elméletek kialakulásához. Valójában ez a viselkedés mind lefolyásában, mind okaiban, mind vadgaz-

dálkodási kezelésében lényegesen eltér a vándorlástól, hiszen nem az egész állomány, csak annak egy része mutatja (ezért különböztettünk meg „helyben maradó” és „váltó” szarvasokat), tanult viselkedés lévén az egyedek között nagy eltérések lehetnek az irányban és a távolságokban, valamint az egyedek változtathatnak a viselkedésükön, hozzáigazíthatják az élõhely aktuális állapotához. Ebbõl következõen a genetikailag rögzített vándorlással szemben a mozgáskörzet-váltást és az elcsúsztatást is befolyásolni tudjuk vadgazdálkodási eszközökkel. Például az erdõtömbbõl a mezõgazdaságra kiváltó, és ott károkat okozó vad ellen megpróbálhatunk vadkárelhárító vadászatokkal védekezni, bár ezek hatékonysága sokak szerint kétséges, sõt néha több kárt okoznak, mint hasznot. Talán jobb megol-

2. ábra A mozgáskörzet és a terirórium viszonyának szemléltetése két õzbak példáján egy alföldi területen 2008. november • www.vadaszlap.hu

dás lenne, ha az erdei élõhely fejlesztésével „rávennénk” a vadat – legalább az egyedek egy részét – a helyben maradásra. Talán mindenkinek jobb lenne. A mozgáskörzet nem birtokolt, csak használt terület. A territórium azonban valójában birtok, tulajdon, amit más egyedek nem használhatnak. A territóriumfoglalás célja valamilyen forrás kisajátítása, kizárólagos használata, ezért az egyed aktívan védi a betolakodókkal szemben. A territóriumok tehát nem fednek át (2. ábra). Határait az egyedek fajra jellemzõ módon jelölik. Erre szolgál a madarak éneke, az õzbak kaparásai, ágverései vagy a fákon hagyott szagjelei. A mozgáskörzettel szemben territóriuma nem minden állatnak van. Vannak territoriális és nem territoriális fajok. Elõbbihez tartozik a legtöbb ragadozó madár és emlõs, valamint az õz is, bár csak a baknak van territóriuma. Ráadásul a territórium tartása többnyire csak az év egy bizonyos szakaszában jellemzõ. A gímszarvas nem territoriális faj. A bõgés idején a bikák nem a területet, hanem a teheneket védik. A territórium tehát kizárólagos használatot jelent. Vagyis õzbakból annyi lehet egy vadászterületen, ahány territórium elfér. A territórium mérete sok mindentõl függ (a táplálékforrások sûrûségétõl, gazdagságától, térbeli eloszlásától). Mindenesetre van egy legkisebb mérete, aminél kisebbet már nem érdemes védeni. A territorialitás tehát meghatározza az egy területen eltartható egyedek legnagyobb számát. Szemethy L. – Bíró Zs. – Katona K. – Lehoczki R. – Csányi S.

713

VADÁSZATI GYAKORLAT

fotó: Halmi Péter Pál


Birkatürelemmel Az ezredforduló elõtti „muflongyûlölet” szerencsére alábbhagyott, s a tájidegenség és „õshontalanság” vádjától sújtott, de a „nagytakarítást” túlélt állományok stabilak, s a szakértõ vadgazdák kezelésében mutatós, nagy ívû, érmeket érdemlõ vaskos csigák kerülnek a trófeabírálók elé évrõl-évre. Természetesen ehhez hozzátartozik az állományba nem illõ, gyengébb képességû egyedek szelektálása is, ami nem mindig egyszerû feladat a nyájban élõ, egymásra vigyázó muflonoknál. A vadásztatás módszerérõl, alkalmanként trükkjeirõl beszélgettünk Dvorszki Istvánnal, a Pilisi Parkerdõ Zrt. kerületvezetõ vadászával.

A Budakeszi Erdészet területén elhelyezkedõ vadászkerületben mintegy 120 muflon alkotja a törzsállományt, évente 30-35 kerül terítékre, ebbõl 12 kos, 20 jerke és bárány. A muflonok békésen megférnek a területen élõ gímekkel, dámokkal és vaddisznókkal, valamint a kevés, gyenge minõségû õzzel. Ugyanazokra a vadföldekre, etetõkre járnak ki, sokszor egyszerre több vadfaj is látható együtt anélkül, hogy zavarnák egymást. Mivel élõhelyük el van kerítve a mezõgazdasági területektõl, alapvetõ a vadföldgazdálkodás és a kiegészítõ etetés, amelyet a muflon és a szarvasfélék számára etetõtálcán is felkínálnak, így nem túrja össze a disznó. A hagyományos gabonaféléken és kukoricán 2008. november • www.vadaszlap.hu

kívül jól bevált a legelõ vadfajok által kedvelt szarvaskerep is, melynek a szénáját is maradéktalanul megeszi a vad. A vadföldeket természetesen villanypásztorral veszik körül a vetéskor, s csak a növény megerõsödése után, vagy közvetlenül bõgés elõtt veszik le a három szál drótot az állandó oszlopokról. A már a bõgés elõtt kirakott olajtökre folyamatosan rájár a dám és a gím az õszi idõszakban, s a földre lerakott kupacokat napok alatt szétgurigatják, megkezdik, míg a muflonoknak etetõtálcára, feldarabolva kell kirakni, mivel nem tudják azt összetörni. Az állományt sok évtizede azonos szakmai szempontok szerint kezelik, ezért folyamatosan elõfordulnak 90-97 centis csigájú ko-

sok. Innen került ki 1986-ban a másfél évtizedig listavezetõ hazai trófea. Nem ez volt azonban a legnagyobb, 1975-ben kutyák fojtottak meg egy 101/103 centi szarvhosszú kost, amelynek nem volt letörve a szarvvége. Nos, a szarvvég törése az, ami az igazán nagy, méter feletti hosszméretû csigák kialakulását megakadályozza. Dvorszki István 1983 óta gondozza az állományt, megfigyelései szerint az érett, 6-8 éves kosok tudatosan kezdik el törni a szarvuk végét, amelynek nincs minden kétséget kizáró magyarázata. Legtöbben ezt annak vélik, hogy a már teljes körívet leírt csiga vége „belóg” a kos szeme elé, s (talán) zavarja a látásban, ezért elkezdi nem is anynyira letörni, mint inkább „ledörzsölni” szarvának végeit. (Ennek az elméletnek némileg ellentmond, hogy már akár 4 éves kosnál is elõfordulhat törött szarvvég, amely még messze nem ért a szem elé.) Maga a törés sosem egy darabban történik, hanem két-háromujjnyi vastag suhángokba beakasztva kisebb darabokat tördel, dörzsöl le, sokszor a kézbe vett csigákon látszik a szinte kirojtosodott szarvvég, ami a folytonos koptatás eredménye. Ilyenkor elvétve az is elõfordul, hogy a kos

715

VADÁSZATI GYAKORLAT Dvorszki István kerületvezetõ vadász a rendszeres napi megfigyelés közben Az etetõhelyre kiszállított olajtököt a muflonok és a vaddisznók is szívesen fogyasztják. A területen együtt élõ vadfajok közül nem csak a szórók mellett, hanem a vadföldeken is sokszor láthatunk a muflonok mellett gímeket, dámokat és – természetesen – vaddisznókat is.

fotók: Somfalvi Ervin

úgy belegabalyodik a kiválasztott suhángokba, hogy nem tudja szarvát kiszabadítani, és nyomorultul elpusztul. Pontosan a szarvtörés az oka, hogy az érett kosokat nem célszerû tovább „öregíteni”, mert könnyen lehet, hogy a 8 éves kor felett már csak néhány centiméternyi éves növekedés kisebb, mint amennyit a kos letör a szarvából. Így lehet, hogy a már 95 centis szarvhosszt elért kos jövõre alig haladja meg a 90-et, ezért – elsõdlegesen gazdasági megfontolásból – amikor elkezdi törni a szarvát, célszerû meglövetni. A kosok hároméves korukban már mutatják, hogy mire képesek. Az egyre ritkábban elõforduló öngyilkos, nyakba növõ szarvú egyedeket nem szabad az állományban hagyni, a fiatal korosztályból elsõsorban a szûk átmérõjû csigát növelõ kosokat kell kiemelni, míg tarvadból a gyenge bárányok és juhok, valamint a nagyon idõs, fehéredõ fejû jerkék elejtésével jól szinten tartható az állomány.

Célzástól a terítékig Az érett kosok többnyire külön kosnyájban, kisebb csapatban járnak, csak párzásidõben keverednek a „köznéppel”. Elejtésük legegyszerûbb módja, ha ismert legelõterületükön, vadföldön délután, vagy hajnalban, lesben ülve várjuk. Hajnali lesen a muflon általában „váltja” a többi vadfajt, amikor azok már elhúzódnak a sûrûbe, akkor érkezik a tisztásra, vadföldre, de többnyire úgy, hogy rövidebb-hoszszabb ideig várakozik a takarásban, mielõtt kilép. Kevésbé mozgásképes vendéggel érdemes nappal is lesbe ülni járatos etetõhelyeknél, szóróknál, sózónál, vagy víz mellett, mert nemegyszer napközben is felkeresik a helyet. A lesen

716

azonban kevés mozgással, jól rejtve kell ülni, mert jó pár esetben visszafordította a kitanult, öreg jerke a nyájat, amikor meglátott valami gyanúsat a tisztás szélén álló leshelyen. Bár a muflon mozgása többé-kevésé kiszámítható, elõfordul, hogy megszokott körzetétõl kilométerekre bukkan fel, akár ugyanazon a napon. Cserkelõ vadászatának ideje a lombhullás után jön el, amíg nagy a takarás, addig a vadásznak kevés

az esélye, hogy õ vegye elõbb észre az éles szemû muflonokat. Könnyebb a helyzet a párzási idõ elõtt, októbertõl a kosok verekedése messzire hallatszó csattanásokkal jelzi tartózkodási helyüket. Mozgásirányukat ismerve el lehet állni az útjukat, rá lehet csúszni a már mozgásban, legelésben lévõ nyájra. Megszokott beálló, pihenõhelyükre nem szívesen megy be Dvorszki István, az itt megzavart vad késõbbi viselkedése, mozgása kiszámít-

Magyar VADÁSZLAP

Egy ígéretes és egy érett kos „Csúcsforgalom” a vadföldön

2008. november • www.vadaszlap.hu

A már elõre kiválasztott egyedet figyelve, jó pozíciót elérve, hirtelen megállva sikerülhet lövést tenni, mielõtt elugranának. Kevésbé „bírja” a muflon az autóval való vadászatot, nemigen hagy idõt az autóból való kiszállásra és a lövésre. A lovas fogatot és a szánt jobban bevárja, s a csapattal

fotó: Halmi Péter Pál

hatatlan. A muflon nappal is aktív, õsszel kora délelõtt és késõ délután is, télen szinte egész nap lehet vadászni rájuk. Jó széllel, óvatos haladással meg lehet lõtávolra (80-100 méterre) közelíteni a csapatot, s még ha elugranak is, van esély utolérni õket. Sajátos, általa eredményesen használt, sokszor bevált trükk – persze, ha erre alkalmas partner a vendég, tud gyalogolni és gyorsan lõni –, hogy amikor a lopakodó vadászokat „kiszúrta” valamelyik, és minden nyak kinyújtva figyel, akkor felegyenesedve határozottan elindulnak a csapat irányába, vagy egy kissé oldalazva.

717


A terítéken fekvõ kos a csigáját az elejtés napján törte le

ellentétes oldalon csendben leszálló vadász és kísérõje eséllyel válogathat a tovahaladó „zabmotorosra” figyelõ nyájból. A muflon kifejezetten golyóálló vadként jellemezhetõ, sokszor a legjobb lövést is jelzés nélkül viszi el. Ilyenkor fontos, hogy a vadász a lövés után ne a keresõtávcsövet szorongassa, hanem szabad szemmel a vad lövés utáni viselkedését figyelje, ami sokkal többet elárul, hogy sebzett-e a vad. Rendre elõfordul, hogy nincs vér kifogástalan lövésnél sem, így a késõbbi utánkeresés elengedhetetlen. Ezen a vadászterületen két-három évvel ezelõtt kezdett átrendezõdni a muflonos vendégkör, addig szinte csak külföldi vadászok vitték el a kosokat. A régi, évtizedek óta visszajáró vendégek zöme lassan kiöregedett, egy részük meghalt, így ma már az elejthetõ mennyiség nagyobbik része hazai bérvadászoknak nyújt vadászélményt. Bármilyen furcsán is hangzik, velük kevesebb a gond, rugalmasabban alkalmazkodnak az idõponthoz – igaz, évtizedeken keresztül visszajáró „törzsvendégek” nemigen lesznek. Az érdeklõdés általában egy kisebb és egy „nagy” kos elejtéséig szokott tartani... - som

Ízelítõ kínálatunkból! ÚJ!

ÚJ!

ÚJ!

ÚJ!

ÚJ!

2200 Ft 7990 Ft

7900 Ft

3213 Ft

Szy Ferenc: Vadászéletem Kanadában Elek Balázs: A vadászszenvedély bûncselekményei Am íg a

Hartink: Pisztolyok és revolverek nagy enciklopédiája Park Kiadó: Madárhatározó Abonyi Kürtegyüttes: Egy vadászat emlékére CD . . . . . . . . . . . . . . .2 500,Alexai Zoltán: Évszakok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3 980,Alexandra: Gyermekatlasz: Állatok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1 999,Ambrózy Árpád: Amit a vadászíjász vizsgán tudni kell . . . . . . . . . . .1 500,Andrésiné-Andrési: Az erdészmester könyve . . . . . . . . . . . . . . . . . .2 490,Apatóczky István: Ettünk falombot - humoros erdésztörténetek . . . . .850,Bailey, John: A horgászat nagykönyve . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3 999,Balogh István: Vadvirágos patika DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .4 680,Bán István: Szarvasbõgés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .4 000,Baranya Vadászkürt Együttes: Hubertus Mise CD . . . . . . . . . . . . . .2 980,Barassó Péter: Vadõr voltam, vadõr lettem újra . . . . . . . . . . . . . . . .2 400,Bársony István: Vadásztáska . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1 090,Bauer Erwin-Bauer Peggy: Medvék . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .4 200,Békés Sándor: Elröppent évek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3 680,Benton, J. Michael: Emlõsök . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2 980,Bérczy Károly: Vadász mûszótár . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2 980,Bernáth Jenõ: Gyógy- és aromanövények . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .6 200,Berta László: Vadászpuskával és horgászbottal . . . . . . . . . . . . . . . .2 100,Bertóti István: Õzhívás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1 800,Bickel, Gabrielle: Likõrök, pálinkák, gyógyitalok . . . . . . . . . . . . . . . .1 050,Bicsérdy-Egri-Sugár-Sztojkov: Vadbetegségek . . . . . . . . . . . . . .3 200,Bíró Andor: Kutyakiképzõk kézikönyve . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2 800,Blaumann Ödön: Vadászévad 2006-2007. DVD . . . . . . . . . . .2 400,-/db Vaddisznóhajtások akciójelenetei I-II-III.. DVD . . . . . . . . . . . .2 400,-/db Borics Kata: Régi magyar ételek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .550,Bõhm István: Vérebkrónika . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .6 500,A hannoveri véreb . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1 480,Chapman: Vallomások a vadászatról . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1 699,Chiapponi, Francesca: Az erdõ állatai - látványos kirakó . . . . . . . . .2 499,Concerto-Boldog: Vadász-zene CD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2 500,Csányi Sándor, dr.: Vadbiológia . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2 900,Csathó Kálmán: Szarvasbõgés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2 000,Csávossy György: Jó boroknak szép hazája, Erdély . . . . . . . . . . . .5 900,Cser Kiadó: Kis gomba ABC receptekkel . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1 498,Csiák Gyula, dr.: A pagony dalnoka . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2 100,Csizmadia András dr.: Étkeink s illõ boraink harmóniája . . . . . . . . .3 900,Damaszkin Arzén: A maszáj fennsíkon . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3 900,Dargay Attila: Vuk DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1 300,Deák István, dr.: Az apróvad és vadászata Erdélyben . . . . . . . . . . . .2 980,Dénes Gábor: Tanuljunk kutyául DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1 280,Dér Zoltán: A vadászgörény . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1 190,Domonkos László: Kommandó a Kárpátokban . . . . . . . . . . . . . . .1 980,Dúcz László: A közöttünk élõ Turulmadár . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1 995,Durantel, Pascal: A vadászat gyakorlati kézikönyve . . . . . . . . . . . . .5 999,Eördögh Katalin: Diana ezüst gyûrû (ékszer) . . . . . . . . . . . . . . . . . . .5 000,Erdõ P.R. Bt.: A magyar erdõ királya DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3 000,F. Horváth Ilona: Vadételek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .660,Fáczányi-Molnár: Vadászõsök tisztelete . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2 400,Faragó Sándor dr.: Magyar Vadászenciklopédia . . . . . . . . . . . . . . .14 980,Farkas Dénes: Nézd és lásd! . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2 900,Fehér György: Állatpreparátumok készítése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .4 900,Fekete István: Vadászatok erdõn-mezõn . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .990,Kísértés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2 200,Vuk a kis róka . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .980,Fekete István, ifj.: Ítéletidõ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1 990,Ferjetsik, Kolloman: Hatnyelvû vadászszótár . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2 400,Festetics Antal: Konrád Lorenz világa . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .5 700,-

ÚJ!

4990 Ft

ÚJ!

2400 Ft

Bagi-Fekete: A szarvasgombász mesterség Maderspach Viktor: Medve!

5800 Ft kés zle t ta rt

2500 Ft ÚJ!

ÚJ!

1680 Ft

2800 Ft

Eibisberger: Nagy nevek – híres vadászok Motesiky Árpád: Vadászörömök – vadászörökségünk

ÚJ!

ÚJ!

800 Ft

1980 Ft

Fekete István: Pepi-kert Iglói Pál: Perõcsényi vadászatok

Web-áruházunk kínálata a www.vadaszlap.hu honlapon található! Valamennyi árucikk megrendelhetõ:

Vadászlap Kft. 1031 Budapest, Pákász u. 7. Telefon: 06-70/702-5000, Tel./fax: 06-1/242-0042 e-mail: [email protected] Megrendelését postai utánvéttel szállítjuk.

2400 Ft

Takács Viktor: Európa terítéken DVD (elõjegyeztethetõ) Magyar Közlöny: Trófea CD FotoNatura: Az ezerarcú természet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .5 000,Fürkész könyvek: Kutyák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1 799,Gyimesi György: Ázsia végtelen vadászmezõin . . . . . . . . . . . . . . . .6 200,Gyöngyöshalászi Takách Gyula: Vadászösvényeken . . . . . . . . . . . .2 700,Habik-Szijjártó: Négy évszak házi süteménye . . . . . . . . . . . . . . . .3 500,Halmágyi T. I.: Vadászatok idegen tájakon (hangoskönyv) CD . . . .3 200,Hankó László: A medvék országa . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3 000,Hargitai György: Vadételek a javából . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1 880,Harling: A vadcsapások varázsa . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .6 999,Hartink, A.E.: Golyós és sörétes vadászfegyverek enciklopédiája . .6 999,Hidvégi Béla: Vadászként a csúcsokon I-II. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .7 500,Hume, Rob: Madárlesen . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .5 900,Ignácz Magdolna dr.: Mormotától a fürjvadászatig DVD . . . . . . . . . .4 500,Szarvasbõgés-vaddisznóhajtás DVD (Gemenc) . . . . . . . . . . . .4 500,K. Rhédey Zoltán: Verébtõl a szarvasbikáig . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2 700,Kovács Dénes: Billenõcsövû golyós vadászfegyverek . . . . . . . . . . .4 800,Kõhalmy Tamás, dr.: Vadászati enciklopédia . . . . . . . . . . . . . . . . . . .5 900,Kristó László: A vadász- vadtenyésztõ mester kézikönyve . . . . . . .2 490,Larousse: Vadászkönyv . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .8 900,Merán Fülöp: Vadászpasszió . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2 400,Nadler Herbert: Cserkészeten és lesen Nagymagyarországon . . . .4 200,Naturhun Kft.: Hunting in Hungary I-II. DVD . . . . . . . . . . . . . . . .5 900,-/db Oxigén-magazin Bt.: Csergezán Pál vadvilága DVD . . . . . . . . . . . . .6 240,Palatinus Kiadó: A másvilági vadász . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2 400,Pomázi Ágoston: Nemzeti kincsünk, a magyar vizsla . . . . . . . . . . .3 990,Rácz Gábor: Tizenkét hónap az erdõn 2 DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . .2 950,Radnai Imre, dr.: Lovasszótár . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3 500,Rakk Tamás: Göröngyös égi és földi utakon Mongóliában . . . . . . .2 500,Rimóczi Imre, dr.: Magyarország leggyakoribb gombái . . . . . . . . . .2 500,Rothweiler-Steidl: Szetter és pointer . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .699,Sáfrány József: Az én Afrikám I-II. DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2 100,-/db Sälzer: Halételek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .950,Sánta Gábor: Az elfeledett Fekete István . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2 200,Schmidt-Kalotás: A vadludak vízre szállnak . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2 500,Schneidermann, Brigitte: A retriver . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1 995,Schwartz Béla: Siketfajd ketyegés és zergefütty . . . . . . . . . . . . . .2 200,Select Kft.: Farkasok DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1 500,Selous, Frederic C.: Természetrajzi megfigyelések Afrikában . . . . . .3 100,Sifi Reklám Kiadó: 88 ünnepi halétel . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2 999,Somlai Sándor: 126 étel nyúlhúsból . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2 800,Somlyay István, dr.: Gyakorlati borászat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1 780,Sütõ András: Hargitai vadászkalandok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2 500,Szalay Könyvkiadó: Tradicionális magyar konyha . . . . . . . . . . . .4 000,Szálka Róbert: Topi . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2 280,Széchenyi Zsigmond: Ahogy elkezdõdött . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2 499,Szilágyi Virgil: Pirosbetûs vadásznapok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3 450,Takács Viktor: A vaddisznó vadászata 1-2. DVD . . . . . . . . . . . . .5 800,-/db Természet Búvár Kiskönyvtár: Perzselõ napsütésben . . . . . . . . .3 990,Természetfilm: Farkaslesen DVD . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1 990,Török András Mátyás: Vadászataim napfényben-árnyékban . . . . . .3 600,Varga-Nagy: A legnépszerûbb terrierek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1 390,Végh Endre, dr.: Vadászni emberi dolog . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2 900,Vén Zoltán: A görényezés rejtelmeirõl . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2 800,Videcz Ferenc: Vendégkönyv . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3 200,VKE: Szóljon a vadászkürt . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1 950,Wass Albert: A mátyás és az õz meséje . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1 400,Xantus Könyv Kft.: Hazai vadászatok és sport Mo.-n . . . . . . . . . .19 990,-

ÚJ!

ÚJ!

1500 Ft

ÚJ!

3990 Ft

Petõ János: Mitõl hízik a vadász? Bornemisza Péter: Varázslatos vadászatok

ÚJ!

1000-2000-5000 Ft Különbözõ címletekben vásárolható ajándékutalvány

13. OLDAL

Az utóbbi idõben úgy érzem magam, mint egy felbõszült bika. Félreértés ne essék, nem a duzzadó izmaim sugallják ebbéli képzetemet, hiszen aki ismer, tudja, hogy pocaknövelésben sokkal eredményesebb hónapokat tudhatok magam mögött, mint a muszklim fejlesztésében. Egyszerûen arról van szó, hogy manapság a magyar vadász – azaz jelen esetben egy tekintélyes szarvakkal rendelkezõ (értsd: felszarvazott) hústömeg – olyan játékszerré vált, mint a spanyoloknál ama daliás állat, akit egy több ezres lelkendezõ tömeg elõtt rituális körülmények között módszeresen kivégeznek. Adott ugyebár egy aréna. Magas palánkokkal körülvéve, ahonnan nincs menekvés. Akármerre szaladnánk, menten falba ütközünk. A kordonokat gondos kezek építették egy-egy jogszabályból. Hol a fegyvertartással kapcsolatos rendeletek miatt, hol a vadászati elõírások végett, hol pedig az állategészségügyi betartani valók következtében pattanunk le róla. De a bika nem adja fel: az életéért küzd. Igen ám, csak ekkor jön egy torreádor, és a maga eszközeivel igyekszik – a nézõközönség, azaz a közvélemény legnagyobb gyönyörûségére – sarokba szorítani és egy kegyelemdöféssel legyõzni bennünket. A matador elõször csak ingerli a bikát. Egy biztos, vörös posztóból lengetnek mostanság elõttünk éppen eleget a hatóságosdit játszó hõsök. Ezután szurkálnak egy kicsit, miközben tudják, hogy ez a halálos ítéletünk végrehajtásának a része. A torreádorok egyébként igen népszerû emberek, az újságok címlapjairól mosolyognak a nyájas olvasóra, és akármerre járnak, szeretet és megbecsülés kíséri útjukat. Nekünk is van egy ilyenünk. Õ a legpatinásabb vadászmagazinunk legutóbbi számában – négy egymást követõ oldalon – nem kevesebb, mint hat fotográfiáról tekint reánk… No, de vissza az arénába… A küzdelem elég egyoldalú, tudjuk, esélyünk sincs. A végén megkapjuk azt, ami nekünk jár: egy hegyes karddal pontot tesznek a felek harcának a végére. A bika holtan összerogy, az „ezerfejû” pedig hangos ováció kíséretében nyugtázza a végeredményt: kész, vége, nincs tovább… A kérdés csupán az, hogy mi lesz a vitézül leküzdött bika testével? Ha a szigorú elõírások a kíméletlen legyõzõkre is vo2008. november • www.vadaszlap.hu

natkoznának, akkor a nagy tekintélyû állatorvosi kar egyik tagja alapos vizitnek vetné alá a tetemet, megállapítandó, hogy a marha nem volt-e kerge? A szó átvitt értelmében tudjuk: bizony megkergült. Mint ahogyan mi, magyar vadászok is megkergültünk. Az agyonszabályozott világunkban (az arénában) küzdünk az életben maradásért, miközben tudjuk, hogy nálunk hatalmasabb erõk (mondjuk Brüsszelben) már réges-régen kimondták a döntõ szót. Tehetünk mi bármit, a sorsunk az õ kezükben van. Ne ugráljon, ne vergõdjön itt ez a bika… Mégis, mi lenne, ha valahogy kicsikarnánk, hogy legyen beleszólásunk a saját

„ Akármerre szaladnánk, menten falba ütközünk

„

dolgainkba? Erre egyébként megvan a rátermett kis testületünk, ám az érdekérvényesítõ tevékenységüknek vajmi csekélyke eredménye látszik. Próbálnak, persze hogy próbálnak õk eredményeket elérni, több-kevesebb – úgy tûnik, inkább kevesebb – sikerrel… Térjünk csak rá ismét egy perc erejéig a lódoktorokra… Ha a marha nem kerge, az aréna fölött repkedõ madárka pedig nem influenzás, akkor minden rendben… Nézzük, mi a helyzet, ha az arénában egy vaddisznó küzdene. Hát bizony, valamivel bonyolultabb volna a helyzet. Tegyük fel, hogy az aréna egy vadászterület, és egy gyors szerepcsere folytán a vadász bújna a matador bõrébe. Õ vörös selyemzászló helyett zöld lódennel, kard helyett pedig golyós puskával veszi fel a küzdelmet.

A vaddisznó elesik, és terítékre kerül. Az állatgyógyász – kötelezõ jelleggel – ismét vizsgálódni kezd… A disznóból a vadász szakszerûen mintát vesz, majd a lõtt vad a hûtõkamrába kerül. A minta ezután külön utakon kezd járni. Elmegy egy laboratóriumba, ahol jó pénzért kiderítik, hogy pozitív vagy negatív. Azután egy idõ múlva jön egy papíros, miszerint a hús fogyasztásra alkalmas. Lenne… Merthogy a várva várt eredményrõl tanúskodó igazolás – ez az általános gyakorlat – 15 napon túl érkezik vissza, ami automatikusan – a túltárolás végett – kényszerkobzást jelent. A kényszerkobzás maga után vonja az addig a hûtõkamrában türelmesen csüngõ, veszélyes hulladéknak minõsülõ jószág szakszerû kezelését (elszállíttatás vagy megsemmisítés), ami újabb költségtényezõt jelent a vadászatra jogosult számára, és újabb bevételkiesést (a vadhús értékesítésébõl származó pénzösszeg elmaradását) – szintén a vadászatra jogosult számára. Írva vagyon, hogy ezeknek a költségeknek egy részét Állam Bácsi megtéríti (148/2007. (XII.8.) FVM rendelet). Erre az Európai Unió korábban egy keretet különített el, és a támogatásokat folyósítandó, át is utalta kis hazánknak. Igaz, a rossz nyelvek szerint a „forrás” valahol menetközben az éterben „elapadt”, de emiatt fájjon inkább az illetékesek feje. A támogatás azonban – tetszik, nem tetszik – jár. Ezért még harcolni sem kell, csak a jogos jussunkat követelni. Ez pedig nem a mi dolgunk volna, hanem az érdekképviseleté. Kéretik tehát a dolgok végére járni, hiszen: ami jár, az jár. Mint a korsó a kútra… Kéretik továbbá a mintaszállítás és az eredmények visszaérkezésének idejét valahogy felgyorsítani. (Borsod-Abaúj-Zemplén megyében már hetente négyszer futárszolgálattal vitetik a mintákat a laborba. Ráadásul kamarai segítséggel. Ez dicséretes…) Nekünk pedig nem marad más: vívjuk csak meg nap, mint nap a magunk csatáját, ne törõdjünk bele az állandó packázásba, próbáljunk valahogyan felülkerekedni. Néhány csatát már veszítettünk (lásd szalonkavadászat), a háborút azonban még meg kell nyernünk. WALLENDUMS Viadal ide, viadal oda, PÉTER egyszer talán a bika is FÕSZERKESZTÕHELYETTES gyõzhet…

719


Bikaviadal

720

Magyar VADÁSZLAP

VADÁSZATI JOG



Animális anomáliák

A vadászterületek „újrafelosztása” sok olyan elõre nem látható jelenséget hozott felszínre, ami a legnagyobb jóindulattal sem nevezhetõ etikusnak. Számos esetben övön aluli ütésekkel küldték padlóra az elõzõ területgazdákat, de egy kis antidemokratizmusért, vagy éppen csipetnyi „kirekesztésért” sem szaladgáltak a szomszédba. Elképesztõ elképzelések találhatók a földtulajdonosi vadászati közösségek által készített és a földtulajdonosi gyûlések által jóváhagyott Szervezeti és Mûködési Szabályzatokban, valamint a Vadászati Rendtartásokban. Mindenesetre ezekbõl – ha nem is szép – de tanulságokban bõvelkedõ csokorra valót gyûjtöttünk. Sajnos, ez is a mai magyar valóság része. Az egész egyáltalán nem vicces, még ha olykor annak is tûnik… A legtöbb gondot egyrészt az okozza, hogy a földtulajdonosi vadászati közösségek mûködésére, tevékenységére vonatkozóan rendkívül kevés a gyakorlati, adminisztratív és szabályozási tapasztalat. Másrészt az érvényben lévõ jogszabályi elõírások sem fedik le teljesen a mûködésre vonatkozó szabályozást. Igaz, hogy a vadászati jogszabályok mellékletében található egy „szamárvezetõ” mûködési szabályzatminta, sõt a két jogszabály között is helyenként még felfedezhetõ néhány elõírás. Ugyanakkor a legfontosabb, a vadászokat közvetlenül érintõ téma, mint a vadászati rendtartás (vadásztársaságok esetében a kötelezõ érvényû Házi Szabályzat) lényegi 2008. november • www.vadaszlap.hu

kérdéseire szinte egy árva mondat sem utal, csupán elõírja annak elkészítését. Ezért aztán úgy tûnik, a gyeplõt megint a lovak közé dobták, ezért fordulhat elõ bármi – meg annak az ellenkezõje is.

Mazsolázás - A földtulajdonosi vadászati közösség vadászati rendtartásában úgy biztosítják a vadászati lehetõséget, hogy a földtulajdonos és családtagjai által tulajdonolt összes földterületen vadászhat a földtulajdonos vadász. - A vadászterületet felosztják önálló és külön területi egységre, ahol egy részen kizárólag egyéni vadászatot folytatnak, más

területrészeken társasvadászat folyhat, azaz úgynevezett közös vadászterületek. - A vadászatot, vadgazdálkodást, a társult vadászati jogot a földtulajdonosi vadászati közösségen belül egy külön „kvázi szervezet”, a vadászó földtulajdonosok csoportja gyakorolja, amely fegyelmi (akár még a vadászati jogot is megvonó) jogkörrel rendelkezik. Teszi ezt fegyelmi szabályzat nélkül, semmiféle fellebbezési, vagy jogorvoslati lehetõséget nem ismerve. A földtulajdonos vadászokkal külön „tagdíjat” fizettet, és évente külön tartja meg a gyûléseit. - A vadászterületet úgy jelölik meg a szerzõdésben (akárcsak egy bérvadászati szerzõdésben), hogy a földtulajdonosokból alakult vadásztársaság tagjai a vadászterület 90 százalékán, míg a többi vadászó földtulajdonos a vadászterület 10 százalékán vadászhat. - A földtulajdonosi vadászati közösség elsõ gyûlése költségeinek térítését, viselését semmiféle szabályzat nem szabályozza. - A belsõ ellentéteket (földtulajdonosi vadászati közösség és a volt vadásztársaság tagjai között) úgy rendezték, hogy a vadászterületet két elkülönített részre osztották és a „másik” területre nem mehetnek át

721

VADÁSZATI JOG vadászni a vadászó földtulajdonosok, illetve a vadásztársasági tagok. - Leírták, hogy az a földtulajdonos vadász mehet ki a területre vadászni, aki „jóban van a közös képviselõvel”. És kész. Ha tehát jóban van, akkor vadászhat, ha nincs jóban, akkor „coki”. - A földtulajdonosi vadászati közösség elsõ, érvényes gyûlésén a „gyõztes csapat” nem vette fel a földtulajdonosok által alakított új vadásztársaságba a vesztesnek bizonyult földtulajdonos vadászokat, holott korábban is ott vadásztak. - A földtulajdonosi vadászati közösség ugyan a már említett mellékletben közölt minta szerinti Mûködési Szabályzatot fogadta el, de a helyi körülményekre vonatkozó ajánlásokból (a bizonyos kipontozott részek) semmit nem írt be. Ilyen például a közös képviselõ díja, költségeinek megtérítése, a mellékkötelezettségek kikötése, a haszon- és teherviselés arányai, a beszámolási idõszak, a pénzkezelés megnevezése, szabályai, számlaszáma stb. - Olvastunk olyan „jóváhagyott” vadászati rendtartást, amely szerint a 30 hektár alatti földtulajdonosokat teljes mértékben kizárták a kijelölt területen a vadászati lehetõségekbõl, holott a jogközösség tagjai. Más esetben a 30 hektár alatti földtulajdonnal rendelkezõ évente egyetlen apróvadas társasvadászaton vehet részt. - A rendtartás szerint év elején megállapítják a földtulajdonos vadászok által személyre szabva, a tulajdonolt földterület nagysága szerint elejthetõ vadmennyiséget, minõséget. Annak az árát egy külön meghatározott árlista szerint elõre be kell fizetni a közösség számlájára. Ha a befizetett összegnek megfelelõ mennyiséget az illetõ nem ejtette el, vagy nem sikerült bérvadásznak eladnia, netán nem jött rá vendége sem, az õ baja. A baj pedig nem jár egyedül, mert oda a befizetett pénze. Ám, hogy mi lesz a kötelezõen elõírt lelövési terv elmaradásával, arról nem szól a fáma. - Papíron ugyan alkalmaznak hivatásos vadászt (például valamelyik elfogadott szakképesítéssel rendelkezõ földtulajdonost) de sem munkabért, sem egyéb juttatást nem fizetnek. Egyrészt nincs is mibõl, mert bevétel sincs, másrészt erre a célra egyetlen földtulajdonos sem ad pénzt a közösbe.

Elakadás-jelzõ Bár megyéjük neve Békés, a bélmegyeri földtulajdonosok vadászati jogukért három éve állnak ádáz és szakadatlan állóháborúban. Bírósági perük a távoli Komárom-Esztergom megyében folyik, folydogál. Pedig rajtuk igazán nem múlott, szinte minden elképzelhetõ – és mindeddig hazánkban példátlan – polgári lehetõ-

722

séget kihasználtak. Rendeztek eredményes megyei vadászati felügyelõ-buktató tüntetést, szakadatlanul lobbiztak, megszerezték a térségi országgyûlési képviselõ támogatását, uniós jogi fórumokhoz fordultak, félpályás útlezárásokkal tiltakoztak – eddig minden kézzelfogható eredmény nélkül. A magasságos hivatalok mindig találtak a kákán valami csomót, s ezzel okot a packázásra. Jelenleg a 2600 hektáros, tulajdonjogukkal lefedett vadászterületükön a vadászati jogot kényszerhasznosítással a két szomszéd gyakorolja. Politikai „madárjósok” idén õszre ígértek pontot az ügy végére, de a gazdák már régen elvesztették a bizalmukat a hatóságok iránt és – ha kell – újfent útlezárásokkal kívánnak nyomatékot adni követelésüknek.

A vadászat egy jogi eset A kiváló szarvasállományáról, évi sok százas terítékérõl messze földön híres vadásztársaság területére szemet vetett a szomszédos vadászterület gazdája, és a harmadik tulajdonosi gyûlésen – az állami tulajdonrészt képviselõ kezelõk támogatásával – sikerült is a helybéli földtulajdonosokat kiszorítani. Egy mindössze pár hektárnyi, ráadásul ajándékba kapott parlagfölddel rendelkezõ budapesti nagyvállalkozót

– távollétében – földtulajdonosi közös képviselõvé választottak, akinek teljes körû felhatalmazással rendelkezõ ügyvédei új, immáron földtulajdonosi alapokon mûködõ vadászati jogközösséget alapítottak. A helybéli földtulajdonosokból álló elõzõ bérlõk is benyújtották igényüket arra, hogy vadászhassanak, ám azt a választ kapták, hogy miután lekésték a „jelentkezési határidõt”, ebben az évben már nem kapnak a területen vadászati lehetõséget – még bérvadászként sem. Arra a többszöri szóbeli, majd írásbeli kérdésükre, hogy akkor kik vadásznak a tulajdonukat képezõ földeken és erdõkben, fél év eltelte után sem kaptak választ, sem a budapesti közös képviselõtõl, sem a megyei vadászati hatóságtól... Most 50 milliót érõ – egyelõre saját tulajdonú – vadászházukban ülve hallgathatják a szarvasbõgést és számolgathatják a lövéseket, mert a területet fekete ruhás õrzõ-védõk strázsálják, akik – volt rá eset –, hogy még a sajátjába sem engedték be az erdõtulajdonost. A helybéliek a bíróságon kezdeményezett pereiket rendre elveszítették, most éppen a Legfelsõbb Bíróság következik. Az ítélet csak jósolható...

Senki nem tud semmit Az elõzõ ciklusban egy kft. bérleményeként mûködõ területrészt a földtulajdonoMagyar VADÁSZLAP

Ártatlannak sem jó lenni

sok „kikanyarították” a tizenezer hektáros korábbi vadásztársasági bérleménybõl, s saját jogon vadásznak. Köztük a kft-t mûködtetõ, több száz hektárral bíró földtulajdonos is, aki nem akar (vagy nem tud?) elszámolni az elõzõ bérleti ciklus idején a tulajdonosoknak ki nem fizetett sok millió forintnyi területbérleti díjjal, valamint a kft. által mûködtetett vadászati iroda által bérvadászatból és vadhús eladásból beszedett pénzekkel. A többi meghatározott lelövési díjat fizetve vadászó földtulajdonos - nem mehet a kft. által üzemeltetett szórókra, az általa vadászott területrészekre, nincs információjuk a bevételekrõl és a kiadásokról, a nem kis összegû vadkárok kifizetésének módjáról és kedvezményezettjeirõl, sem a más vállalkozásoknak bérbe adott vadászterületrészek elszámolásáról. Nincs viszont olyan közöttük, aki elvállalná a terület gondozását, a napi mûködtetés felügyeletét – ezért nem is kezdeményezték a közös képviselõjük leváltását...

Krotália-patália Murphy törvényei – kis módosítással – ehelyütt érvényesek csak igazán. Ezek szerint, amivel vissza lehet élni, azzal viszsza is élnek. Ki gondolta volna, hogy a kötelezõ vadazonosító jel, népszerûbb ne2008. november • www.vadaszlap.hu

vén a krotália, a mások vadászatból való kirekesztésének alantas céljaira minden másnál jobban beválhat. A helyzet ugyanis az, hogy a földtulajdonosi közösségeknél a képviselõ a bejegyzett vadászatra jogosult, minden krotáliák felelõs (vagy helyenként felelõtlen) kezelõje. Miután krotália nélkül sem beiratkozni, sem vadászni menni nem lehet, a képviselõ pedig egyeseknek ad, másoknak meg nem. Ez ilyen egyszerû, és lehet panaszkodni, háborogni, „anyázni”… Csak az a baj, hogy nincs kinek. Így már csak a vad selejtezése mondható némileg komplikáltnak, mert a hivatalosan a területre listán bejelentett vadászok esetében a szelekció egyáltalán nem az. Indok, kifogás, érv – ha úgy akarják – mindig akad. Például: elfogyott a krotália, mind ki van adva, nincs otthon a közös képviselõ, nem ér rá... rosszabb esetben egy öntörvényû „büntetés” címén megtagadja. Más esetben a terület azon részeit, ahová lesre ülni egyáltalán érdemes, bérvagy protokoll vendégvadásztatás címén lezárja. És kész.

A vad tört részei Egyes esetekben a földtulajdon hektárjai alapján számolták ki, hogy a bérvadászati tarifa átlaga, vagy éppen a saját maguk által kreált horror díjjegyzék szerint mit

Egy nagyvadas földtulajdonosi vadászati jogközösség területén fõközlekedési út halad át, ahol szarvasbikát gázolt el egy méregdrága személyautó. Per lett belõle, nem is akármilyen, érvekkel, ellenérvekkel, jogértelmezésekkel megtûzdelt. Mivel azonban nem volt kihelyezve vadbeugrásveszélyt jelzõ tábla, három év múlva jogerõsen pervesztes lett a jogi helyzet magaslatairól furtonfurt fejre esõ vadászati földtulajdonosi jogközösség. A megítélt hatszámjegyû kártérítéshez aztán hozzájöttek a kamatok, a perköltségek és az egyebek. A közösség tagjai pedig eddig ekkora zsák pénzt csak kiemelt bûnügyek kapcsán láttak a tévében. Így aztán még részletekben sem lehetett volna tõlük – akár egy évtized alatt – egy fityinget sem kihajtatni. A gázoló autós leleményes prókátora azonban megtudakolta, hogy ki ennek a kvázi autóban „kártevõ” jogközösségnek a legvagyonosabb földtulajdonos tagja, és személy szerint arra kért azonnali végrehajtást. Lett is észbontó döbbenet, amikor a végrehajtó mindent, ami a szemnek-szívnek kedves, akkurátusan lefoglalt. Sovány vigasz ilyenkor, hogy a szerencséjével hadilábon álló, vagyonát vesztett kárvallott, de egyébként teljesen vétlen földtulajdonos a maga nemében igazán páratlan „jogorvoslat” gyanánt, veszett fejsze nyeleként benyújtott viszontkeresettel tulajdonostársaitól késõbb akár vissza is perelheti a szó szerint elszenvedett, a családja számára pedig mindörökre megmagyarázhatatlan Istencsapását. Balázs – Homonnay – Somfalvi

723


lõhet a vadász a tulajdonjoga alapján. Sok helyütt aztán ebbõl egyenesen agyrémek születnek. Például ilyenek jönnek ki: 0,5 nyúl, 1,5 fácán, 1,8 süldõ vagy közel ugyanennyi tarvad. Még az a jobbik eset, ha az érintett csak a fejét csóválja, a roszszabbikban azonban maga veszi kézbe a megoldás kulcsát, hiszen többnyire mindig ott a puska a traktorban, terepjáróban. Ha pedig a saját földjére megy valaki – mondják – beírnia nem kell. Ám, hogy miért van nála a puska, arra indok mindig akad. Például: fél a gonosz vadorzóktól, az egyre pofátlanabb termény- vagy fatolvajoktól, nincs senki otthon, betörhetnek és elvihetik a puskáit, hiszen a szakszerû tárolásnak jogszabályi alapfeltétele a ház „állandó lakottsága”. Márpedig ha történetesen a családtagok egész nap valahol kóborolnak, az elõírt feltétel nem áll fenn. És mint tudjuk, ha egy drámában a kellékek között egy puska lóg a falon, az a harmadik felvonás végéig biztos, hogy eldurran.

VADEGÉSZSÉGÜGY

Bekerítve A vadegészségügy egy sajátos szakterület (a szóösszetétel nem túl szerencsés, de már kiirthatatlanul elterjedt). Az állategészségügyhöz kapcsolódik, ami nem jelenti azt, hogy egy jól képzett és kellõ gyakorlattal rendelkezõ állatorvos eredményesen dolgozhat e területen, mert ahhoz még a vadgazdálkodási szakmérnöki képesítés sem elegendõ. Ahhoz persze igen, hogy egy-egy fácántelepet vagy vadaskertet ellásson valaki.

Az elõképzés után hangyaszorgalommal kell gyûjteni a tapasztalatokat, s a labormunkán kívül a helyszínen is el kell igazodni. Tisztában kell lenni a kérdéses vadfaj biológiai sajátosságaival (pl. normális növekedés, fejlõdés, kondíció), ökológiai igényeivel (élõhelyi és táplálékigények). Ez komoly szakirodalmi tájékozottságot is igényel. Így azután, legalább 15-20 évet kell eltölteni ilyen tevékenységgel és aktivitással, hogy a jelölt „az erdõt is lássa a fától”, ne csak azt a fát, amelyikbe belebotlik. Jelenleg három-négy ilyen „öreg róka” van a szakterületen és talán ugyanennyi jelölt is.

Veszélyek A vadaskerti tartási körülményekbõl eredõ veszélyek meghatározó tényezõje a nagy állománysûrûség, ami további hajlamosító tényezõk kiváltója: – az idõszakos vagy állandó táplálékhiány – sok esetben vízhiány – nem elegendõ nyugalom (búvóhely) – fertõzõ betegségek és paraziták gyorsabb terjedése, feldúsulása. Mindez lényegében halmozott stresszként is jelentkezik, mely akár állandósulhat is.

Elõnyök Az izoláltság bizonyos tekintetben elõnyös lehet. A felügyelet, illetve ellenõrzés (megfigyelés) sokkal hatékonyabb, mint a kerítés nélküli, szabad vadászterületen, de e helyütt is fontos szempont, hogy ne járjon a vad felesleges zaklatásával. A szükséges beavatkozások (takarmánypótlás, -kiegészítés, gyógykezelés) gyorsabban és egyszerûbben megvalósíthatók.

Megoldások és teendõk Az alábbiakban csak a legfontosabbakra térek ki. (További részleteket, információkat találhatnak az érdeklõdõk az Irodalomjegyzék anyagaiban.) Járványvédelem, illetve a „mentesség” szempontjából az állatbeszerzéseknél igen fontos a származási állomány és körülmények elõzetes, alapos értékelése és

724

dokumentálása. Ehhez állatorvos közremûködésére van szükség (pl. szûrõvizsgálatok, igazolások stb.). Alaposan meg kell fontolni az újabb állatbeszerzés(ek) szükségességét. Még a fontosabb fertõzõbetegségektõl mentes állományokból is óhatatlanul behurcolhatunk „istálló-specifikus” – a meglévõ egyedek számára „idegen” – vírus-, baktérium- vagy parazitatörzseket (változatokat). Ezért a behozott állatokat bizonyos ideig minden esetben karanténba kell zárni.

Tápanyagellátás A természetes táplálékbázis szinte minden vadaskertben elõbb-utóbb beszûkül. Sokat tehetünk azonban az újszerû vadföldgazdálkodással: kukorica vagy egyéb gabona helyett nagy tápértékû gyepek létesítésével. Elõnyei közé tartozik a magas emészthetõ nyersfehérje-, kalcium- és egyéb ásványielem-tartalom. Ez a növekedés-fejlõdés, agancsképzés, magzatfejlõdés és szoptatás szempontjából egyaránt kedvezõ. A gyepek a csapadékhiányt is jobban tûrik, így a vízellátás is jobb lesz, s a rézhiány is ritkábban fog jelentkezni. Kérõdzõk (szarvasfélék, muflon) számára igen jó táplálékbázis alakítható ki az ún. rágóerdõk (erdõfoltok) létesítésével. Erre hosszabb távon fõként a fûzfélék telepítése, és sarjaztatása alkalmas, de néhány évre használhatók egyes fák, cserjék (pl. akác, bodza stb.) visszavágásos sarjaztatása is. A belsõ kerítésben termesztett kukoricát, gabonát sajnos a megnyitást követõ néhány nap alatt rendszerint tarra rágják.

Kiegészítõ takarmányozás Kérõdzõk esetében az egyik legjobb lehetõség a viaszérésben készített kukoricaszilázs etetése az õszi-téli idõszakban. A fóliás fûszenázs is kiváló, ha a pénztárcánknak elviselhetõ. Az abrak (különösen a szemes kukorica, búza) etetése kellõ óvatos szoktatás nélkül igen veszélyes, „tejsavmérgezést” (laktacidózist) okozhat. Fõként a leromlott állapotban lévõ egyedek, közüMagyar VADÁSZLAP

Fertõzõ betegségek Veszettségre bármely vadfajnál gondolni kell, ha az állat rendellenesen viselkedik: társaitól elkülönül, szokatlan vagy gyakori hangadás, rendellenes étvágy, nyelési nehézség (ún. víziszony) stb. figyelhetõ meg. Az utóbbi idõben a Szlovákiából átterjedt sertéspestis okoz gondot fõként az Északi-középhegység térségében. Vaddisznó vérmintát és tonzillát (mandulát) azonban minden vadászatra jogosultnak - térítés ellenében - vizsgáltatnia kell. Az Aujeszkybetegségtõl ugyan már jórészt mentes a sertésállományunk, vaddisznóban azonban helyenként elõfordulhat. (E kór más néven álveszettség, amely kutyák-macskák halálos megbetegedését is okozhatja nyers vaddisznóhússal, vagy belsõséggel történõ etetésnél. Ez is bejelentési kötelezettség alá tartozó fertõzõ betegség, így kényszerleölés estén a tulajdonos kártalanításra jogosult. Napjainkban a kéknyelv (blue tongue) – a kérõdzõknek a szúnyogok által terjesztett vírus okozta betegsége – került be hazánk területére. A szarvasfélék is fogékonyak iránta, így vélhetõen komoly gondokat fog okozni vadaskerti viszonyok között, különösen a tenyészállat-értékesítés (export) esetén.

Gümõkór (tbc) A gümõkór a következõ évek, ha csak nem évtizedek legnagyobb gondja lesz a terjedése, gyakoriságának növekedése miatt. Már a 2000-es évek elején tapasztalható volt a gümõkór gyakoriságának növekedése vaddisznóban, a Dunántúl egyes részein. Az elmúlt két év folyamán látottak alapján pedig egyre aggályosabbá válik a helyzet. Gímszarvas esetek is elõfordultak, a Dunántúl déli részén pedig igen gyakorivá vált a vaddisznók fertõzöttsége. Az elmúlt idényben vizsgált vadaskerti és szabad területi terítékek többségénél olykor 2008. november • www.vadaszlap.hu

igen magas (60 -70 százalékos) arányban találtak gümõkóros elváltozásokat. Egy új genetikai tulajdonságú, új fajnak nyilvánított gümõkór-baktérium, a Mycobacterium caprae mutatható ki a legtöbb esetben. Ennek a patogenitása (megbetegítõ képessége) hasonló a M. bovis-hoz. Ezen helyzetbõl egyértelmûen következik az, hogy a zsigerek kezelésének a hagyományos (hanyag) módja a jövõben megengedhetetlen. A gyakorlatias, biztonságos és gazdaságos megoldást megtalálni nem lesz könnyû, de elkerülhetetlen.

A paraziták jelentõsége A vadon élõ állatok parazitái alighanem több gondot okoznak az embernek, mint a vadnak. Itt nem csak a hólyagférgesség-

re (echinokokkózisra), kullancsokra stb. gondolok, hanem a vad egészségi állapotára gyakorolt hatásra is. A fõ baj az, hogy a közismert paraziták többsége szabad szemmel látható: mit keres az ott, netán tönkreteszi, pusztítja a vadat? A valóság azonban egészen más, mert a természet nem így mûködik. Az „õshonos” paraziták hozzátartoznak „õshonos” gazdáikhoz, és a normális környezeti tényezõk közé tartoznak. A szopós állatok már az elsõ napok-hetek folyamán megfertõzõdnek. Ha jó körülmények között élnek, pár hét után megfelelõ immunitásra tesznek szert. Egyes paraziták ezáltal elhalnak, vagy kilökõdnek, mások még tovább élnek, de az újrafertõzõdés már korlátozott, esetleg kizárt. Egy vagy többféle parazitának egy

állatban, vagy állatcsoportban való nagymérvû feldúsulása azt jelzi, hogy valami baj van: táplálékhiány, hiánybetegség, stressz stb. Az a lényeges kérdés, hogy rájövünk-e a tényleges problémára, a kiváltó okra, és azt meg tudjuk-e szüntetni. A paraziták elleni gyógyszeres kezelés így az esetek többségében még csak nem is „tûzoltás”, hanem egyenesen eltereli a figyelmet az igazi problémáról (ezért voltam bátor az elõbbiekben kitérni a táplálkozási, takarmányozási problémákra). Ez nem jelenti azt, hogy értelmetlen a gyógyszer használata. Intenzív viszonyok között, fiatal állatoknál javíthat a helyzeten, de nem végleges megoldás. Az egyedi kezeléshez megfelelõ technológiai körülmények kellenek. A csoportos kezelés szinte kizárólag a kiegészítõ takarmányozással oldható meg, rendszerint télen. Márpedig a legtöbb parazitát (tüdõférgek, gyomorférgek) tavasszal-nyáron kapja az állat, akár nap, mint nap, a táplálkozás során. Ha gyenge az ellenálló képesség és az immunitás, akkor a legtöbb felvett parazita meg is telepszik, kifejlõdik. Így a téli kezelés már általában „esõ után köpönyeg”! Valamivel több értelme van a vemhes állatok ellés elõtti kezelésének. Nem jelent komoly veszélyt sem a tüdõférgesség (sem szarvas, sem vaddisznó esetén), sem a gyomor-bélférgesség (több évtizedes tapasztalataim alapján). Más a helyzet a behurcolt parazitákkal. Ilyen például az amerikai májmétely. Fõként az õzre és a juhfélékre nézve veszélyes, sõt elhullást is okozhat. A gímszarvast a durva májelváltozásokon kívül lényegesen nem károsítja. Felszámolni sajnos reménytelennek látszik a hazai tapasztalatok alapján. Egyelõre azonban csak a Szigetközben és Gemencen telepedett meg, de valószínû a Dráva-menti terjedése is. Szarvastelepítésnél körültekintõen kell eljárni. Egyes paraziták esetén gondolni kell a vadászkutyák (hajtó-, vérebek) terjesztõ szerepére. A borsókás, hólyagférges belsõség fogyasztása után 2-3 hónappal a galandféregpeték ürítésével fertõzhetik a vadaskerti vadat, illetve az embert (echinokokkozis). Nyers belsõséghez rendszeresen hozzájutó ebeknél DR. SUGÁR nem elég az évi egyszeri LÁSZLÓ EGYETEMI TANÁR féregtelenítés.

725


lük is a rangsorban elõrébb lévõk szoktak ilyen módon „halálosan bezabálni”. Vaddisznó esetében nem lehet eléggé hangsúlyozni az állati eredetû fehérjével való ellátás fontosságát. Ezt sajnos egyre nehezebb megoldani, nem könnyû az ilyen célra alkalmas baromfi- vagy halfeldolgozói melléktermékekhez hozzájutni, illetve a felhasználáshoz a szükséges szakhatósági engedélyeket beszerezni.

KITEKINTÕ

Szarvasbõgés Kárpátalján A legtöbb hazai vadász számára a szarvasbõgés minden vadászatok koronája, de ami azt illeti, a bõgés idején történõ szarvasvadászat nem ugyanaz mondjuk egy jól kezelt somogyi vadászterületen, mint a Kárpátok vadonjában. Utóbbi a legtöbb magyarországi szarvas-specialista számára sem igazán ismert, de Kárpátalján azért akad még egy-két olyan vadász, aki betekintést tud nyújtani ebbe a mûvészetbe. Olyanok, mint a Rahói Erdõgazdaság vadõrei, Timcsuk Demeter és kollegája, Iván Visunon. Nem mindennapi vadászok ezek az öreg ruszinok, de vajon mi a tudományuk titka? – Elsõsorban a terepismeret, hiszen az ukrán Kárpátokban nincsenek gondozott, a zajtalan mozgást lehetõvé tevõ cserkelõ

– Mire kell odafigyelnie egy nyugateurópai vadásznak, ha kárpáti bikát szeretne terítékre hozni? – Arról, minden vendégvadászt lebeszélnék, hogy saját maga kezelje a bõgõkürtöt, mert az alacsony állománysûrûség miatt a mi bikáink szinte hangról ismerik egymást. Bízni kell a kísérõ vadõrben, még ha hívási stílusa elsõre talán nem is nyeri el mindenben a vendég tetszését. Velem is megesett, hogy az elsõ napokban meg sem nyikkantottam a bõgõkürtöt, csak óraszám füleltünk, leskelõdtünk a vendéggel. Szegény már majd gutaütést kapott, hogy nem hegyet mászni jött, hanem vadászni, de szerencsére megértette, hogy itt nem lehet felelõtlenül belebõgni a vakvilágba, mert

A bõgõkürt kárpátaljai nagymesterei utak, de a bikák sem úgy viselkednek, mint a „kultúrerdõk” vadjai – adott választ Demeter mester, aki a magyar szótól sem jön zavarba. Rahó környékén például a farkasok és az orvvadászok miatt nagyon óvatossá váltak a bikák. Vadászsikert csak úgy lehet elérni, ha az ember jól ismeri a váltókat, és az állományt, de ehhez mifelénk talán még egy élet is kevés.

726

ha valamelyik komolyabb, dörzsölt bika gyanút fog, Szûz Mária sem tudja megszólaltatni. Ki kell várni a megfelelõ pillanatot. Vadászat során az a legjobb idõszak, amikor a rudli valamelyik tehene ivarzásba kezd. Ez általában a bika hangulatán és hangján igencsak jól érezhetõ, és ekkor lehet legkönnyebben lépre csalni. Ugyanakkor ne várja senki, hogy a bika

kilométerekre elhagyja a teheneit. Oda kell lopakodni néhány száz méterre és a keresõ bika hangjával ingerelve – minél agresszívabb bõgést produkálva – lehet esélyünk arra, hogy elcsaljuk a teheneitõl. Mindehhez persze idõ kell és türelem. Ha elkezdünk rohangálni minden hangját hallató bika után, és sok szagnyomot hagyunk a területen, biztos, hogy egy szarvasfület sem fogunk látni. Aki a mi körülményeink között szeretne bikát lõni, annak legalább tíz napot, de inkább két hetet kell rászánnia. – Rahó környékén mennyire elterjedt a bõgõkürt használata? – Sokan próbálkoznak vele, de a mai kárpátaljai vadászok szinte mindig hibásan utánozzák a bõgést. Legtöbben azt hiszik, hogy elég megvenni egy hangfelvételt a szarvasbõgésrõl, majd kiballagva a területre, félóráig harsogni a bõgõkürttel, és máris egymás sarkát taposva jönnek majd a bikák. Aztán mikor kudarc kudarcot követ, elmegy a kedvük az egésztõl. Nehéz megértetni, hogy a bõgõkürt szakszerû használatát felénk nem lehet könyvbõl megtanulni. – Ön hogyan sajátította el? – Tizennyolc éve vagyok vadõr, de nem szégyellem bevallani, hogy elõtte a Kobilecka Poljana (magyarul Gyertyánliget) környéki erdõkben nem éppen a törvénytisztelõ vadász példaképeként cserkelgettem. Ma már nincs mit szégyellni ezen a dolgon, hiszen akkoriban aki nem volt minimum megyei párttitkár, nem is álmodhatott hivatalosan engedélyezett szarvasvadászatról. Engem meg nem hagyott nyugodni a vérem, hiszen nagyapám még a cseh és magyar idõkben (Kárpátalja 1919-39-között a Cseh Köztársasághoz, 1939-1945 között pedig Magyarországhoz tartozott) volt ismert és jeles szarvasvadász. Szóval volt kitõl tanulni, és amit meg lehet tanítani a bõgésrõl, azt a tudományt az öreg lelkiismeretesen belém is csepegtette. A rendszerváltás idején aztán – amikor elmúlt az elvtársi világ – lehetõséget kaptam arra, hogy vadõr legyek. Rendes ember volt az akkori erdészetvezetõnk, mert úgy tartotta, hogy a rablóból lesz a legjobb pandúr. Azóta is igyekszem rászolgálni a bizalomra. Csak azt sajnálom, hogy a fiamat nem érdekli a bõgés tudománya. Szeret ugyan vadászni, de ahhoz, hogy valaki igazi rahói szarvast lövessen, mondjuk egy városi vadásszal, ez túlságosan kevés. Ahhoz évi háromszáz terepen töltött nap és egy hatalmas adag fanatizmus kell. Matusz István Magyar VADÁSZLAP

VADÁSZATI GYAKORLAT



Vízivadas trükkök

Hazánkban egyre fogy azoknak a területeknek a száma, ahol vízivad, elsõsorban vadréce jelentõs számban költ. Hol van már az egykori „vadvíz ország”, ahol a vízi szárnyasok ezres tömegei sötét felhõként mutatkoztak az égen, s a vadászok zsákmányát esetenként csak szekérrel tudták elszállítani? A teljesen elhibázott vízügypolitika következtében évtizedek óta folyamatosan csökken a vadvizek száma, szinte minden valaha vízállásos terület áldozatul esett a meliorációnak, a „szabályozásnak”. Miközben egyre rombolóbb árvizek rohannak keresztül az országon, a folyók hasznosítatlanul továbberesztett vize mellett aszály, szárazság sújt évrõl-évre sokmegyényi területeket.

Azon szerencsések, akiknek vadászterületén állandóan vagy kiszámítható rendszerességgel van a vadászidényben kacsa, kiváló lehetõséget kaptak arra, hogy az egyik nagy varázserõvel bíró vadászati módot gyakorolhassák. Nem beszélve arról a korántsem jelentéktelen elõnyrõl, hogy kiváló cserealap más területek megismeréséhez, más vadfajok vadászatához. Az egyre csökkenõ számú „libás” területek vadászai pedig akár nagyvadvadászatra is válthatják azt a „keményvalutát”, amit a vetési lúd és a nagylilik sikeres vadászata „termel”… Ám nézzük az érem másik oldalát is. Sokan vannak, akik vízivadas területen tagok, de szinte sosem élnek ezzel a lehetõséggel. Mert bizony a kacsázás-libázás sokszor embert próbáló, fárasztó és fõleg bizonytalan zsákmányt jelentõ tevékenység. A szeptemberben még meglehetõsen aktív szúnyogok alkonyi felhõjében, vagy a novemberi-decemberi 2008. november • www.vadaszlap.hu

csípõs hajnalokon dideregve várt szárnyasok egyáltalán nem adják könnyen „bõrüket”. Igencsak „likiránt” kell tartani a puskát, ráadásul félig sötétben, sokszor csak a fülünkre hagyatkozva, szárnysuhogásukat, egy-egy hangot meghallva tudjuk észlelni a közeledõket, amelyek nemegyszer, mint az „olajozott Istennyila” suhannak el a vadász feje felett, bõségesen fogyasztva az egyre drágább töltényt. S ha mégis eredményes a lövés, szinte csak a leesõ test puffanásának vagy loccsanásának iránya árulja el embernek-kutyának, merre is kéne keresni a sötétben. Itt különösen igaz a régi mondás, miszerint eb a vadász kutya nélkül. Ráadásul kutya legyen a talpán, amelyik a 3-4 fokos, sokszor már jegesedõ szélû vízbe is gondolkodás nélkül beveti magát a még úszva is menekülõ, víz alá bukó zsákmányért. S ha – a régi szép, darabkorlátozás nélküli idõkben - olyan szerencsés volt a vadász,

hogy több tucatnyi kacsa, netán liba lett a zsákmány, kemény, embert próbáló feladat volt azok kicipelése a kilométeres távban álló jármûig. Szerencsére azonban nem mindenkit tántorítanak el a kellemetlenségek, s ha csak szerét ejtheti, megpróbál túljárni a vízi nép nem kevés eszén. Erre számos, különbözõ stratégiát használhatunk. Ahhoz, hogy eredményesen vadászszunk valamely állatfaj egyedeire, jó, ha ismerjük annak életmódját, szokásait. A vízi vadra alapvetõen két helyszínen lehet vadászni, a pihenõ és ivóhelyként használt vízterületen vagy az onnan sokszor több kilométerre lévõ táplálkozó helyeken – esetleg a két helyszínt összekötõ „légifolyosó” alatt. Sok helyütt – különösen a Ramsari egyezmény által védett vizes élõhelyeken – a vadász a közelébe sem mehet a víznek, s ahol mégis, ott kellõ figyelemmel kell lenni horgászokra, kirándulókra, a vízparti telkeken tevékenykedõ tulajdonosokra, akik nem mindig nézik jó szemmel az ott durrogtató, általuk egész évben etetett kacsákat „öldöklõ” vadászt.

Vízen és a vízparton Az emberi jelenléttõl mentes, vadászati korlátozással nem sújtott állóvizeken állandó lõállások, „vízi lesek” létesíthetõk. Elhelyezésükkor érdemes a már régebben itt vadászó, a kacsák-libák mozgását ismerõ vadásztársak tapasztalatait kikérni. A vízben levert cölöpökre épített „trepnit”,

727

VADÁSZATI GYAKORLAT vagy a vízivad kézre kerítéséért mindenre képes olaszoktól beszerzett speciális mûanyag hordólest nád, vagy sás takarásába, a légi útvonalak alá helyezzük el. Jobbak az esélyek, ha a megközelítésre használt csónak nem marad a les mellett. Mivel a kacsa is, de különösen a liba „ezerszemû” jószág, a nyílt vízre épített lõállások csak mesterségesen nevelt és röptetett „mûanyag” kacsák vadászatánál használhatók. Mivel a vadkacsa csapatokban élõ társas lény, biztonságérzetének az adja a legjobb „referenciát”, ha a vízen fajtársainak nyugodt csapatát látja ringatózni. Ezt a jelenséget használhatjuk ki mûanyagból készült úszó csalikacsáknak a lestõl lõtávon belüli kihelyezésével. Az önsúlyos, borulásmentes, élethû színezetû csalogatókat súlyhoz erõsített zsinórral a vízfenékhez pányvázzuk laza csapatot alkotva. Fokozhatjuk a hatást kacsahang élethû utánzásával, amelyhez szerte a világban, de különösen az amerikai kontinensen számos különféle mûködési elvû síp kapható. Törvény tiltja viszont az olaszok által oly kedvelt hangerõsítõvel ellátott elektronikus eszköz (magnó vagy CD) használatát.

728

Amire oda kell figyelni, az a szél, mert ha nem tudjuk a lelõtt madarakat hamar öszszeszedni, fél óra alatt olyan távolságba sodródhatnak, hogy kevés esély marad a megtalálásukra.

A vízparti vadászat a tavak közötti keresztgátakon, vagy a part menti növényzet takarásában történik, lényeg, hogy amenynyire lehet, a vadász igyekezzen beolvadni a környezetbe, s csak a lövéskor célszerû mozdulni, felegyenesedni. Rengeteg terepmintázatú ruházat van már forgalomban, a nádlevél-utánzattól a háromdimenziós (3D) „bokorutánzatig”. Nappali vadászatnál ennek lehet is létjogosultsága, de azért fácánozáskor vagy nyulászaton nem illik ebben megjelenni, ezek maradjanak az egyéni, bujkáló vadászat eszköztárában. Parti vadászatnál célszerû az elsõnek érkezõ egy-két csapatot, pláne egyes madarat békén hagyni, ezek a „szálláscsinálók”, ha a gyorskezû puskás már ezekre is lead néhány terelõlövést, lehet, hogy hiába várja a többit, az elriasztottak vezetésével más vízre szállnak be. Van létjogosultsága a szoktató etetésnek is, ez akár folyópartokon is mûködik. A sekély vízbe szórt szemes kukoricára a kacsa hamar rátalál, és rendszeresen visszajár, mint disznó a szóróra. Egészen más vadászati mód, amikor cserkelve „meglepjük” a vízen kvaterkázó csapatot. Ennek az ideje fõleg a téli idõszakra esik, amikor a tavak már befagytak, és a kacsák a kisebb folyókon, patakokon, különösen a melegforrásoknál találnak fürdõ- és ivóhelyet. Ekkor a keresõtávcsõ is bekerül a récevadász felszerelésébe, s a messzirõl kinézett csapatot a vízfolyás két oldalától messzebb haladva egy-egy, vagy két-két vadász megközelíti, majd egymással szemben haladva rámennek a kacsákra és a felszálló csapatból veszik ki a vámot. Havas idõben sokat javít az esélyeken a fehér hóköpeny. Azt azonban mindenképpen figyelembe kell Magyar VADÁSZLAP

venni, hogy a vízparti vadászatok során puskánkból csak acélsörét lõhetõ, s ennek lényegesen kisebb hordtávolságát a leshely kiválasztásánál is be kell tervezni.

Vadászat a táplálkozó területen Ha nem vadászhatunk a víz közelében, és amikor már a vízivad rendszeresen kijár a kukoricatarlókra, vagy a libák legelni a vetésekre, a kifigyelt helyeken kell valahogy a madarak lõtávolába férkõzni. A kacsák csak alkonyat után és éjjel járnak táplálkozni és legkésõbb a reggeli szürkülettel behúznak a vízre, míg a libák csak a teljes kivilágosodás után hagyják el azt, de az esti behúzáson sokszor sötétben érnek pihenõhelyükre. Este és hajnalban a vízparti vadászathoz hasonlóan - rejtõzködve célszerû a táplálékra ki- vagy onnan behúzó madarakat várni. A liba nappali vadászatánál az álcázásnak a természetes takarást (fasor, bokorfolt, árok) kihasználó módján kívül sok megoldása ismert, különösen a nyugatabbra élõ vadászok között. Álcahálókból épített fedezék, terepmintás lessátor, vagy a legtöbb munkával járó, de legjobb eredményt adó libagödör ásása is bevált módszer. Külön kell azonban választani a táplálék helyén lévõ leshelyeket az odavezetõ útvonal mentén elhelyezettekétõl. Utóbbinál csak a levegõben húzó libát, kacsát figyeljük, s ha elég alacsonyan jön, lövést teszünk rá, s a zsákmányt gyorsan összeszedve, fentrõl nem látható helyre tesszük. A táplálkozó területen az a cél, hogy a liba a leshely lõtávolába kerüljön, ezért legelõ libákat utánzó, szállítási helyzetben egymásba rakható mûanyag héjakat (scampi) teszünk ki a leshely elé, melyek nyaka állítható legelõ, vagy figyelõ pozícióba. Fontos, hogy a leshelyrõl a libák várható érkezési irányába helyezzük el a csalikat, figyelve arra, hogy fejük mindig széllel szemben álljon, mert az óvatos liba másként nem kerül puskánk elé. A lelõtt madarakat is hasonló elhelyezésben, pálcával felpeckelt fejjel állítsuk be a csalik közé. Legkisebb esélye a cserkelésnek van - az örökké figyelõ õrszemeket nemigen lehet becsapni -, az erõsen ködös idõ kivételével nehéz sörétlövésnyi távolságra megközelíteni a csapatot. A sûrû köd, az erõs szél vagy hóesés „leSOMFALVI nyomja” a libát a talaj közelébe, míg a derült ERVIN napsütéses idõben csak ijesztgethetjük a feletFÕMUNKATÁRS tünk magasan átszálló madarakat lövéseinkkel. 2008. november • www.vadaszlap.hu

Forgandó Méltán érezheti magát a jogirodalom Nobel-díjasának, aki a magyar törvényhozási hazárdjáték Gorcsev Ivánjaként évek óta elnyeri a pénzünket kártyán, akárcsak a Rangoon teherhajó egykori matróza az atomkutató Noah Bertinus professzortól. De eltérõen Rejtõ Jenõ regénybeli makaó nevû játékától, a fegyver mûszaki érvényességét tanúsító kártya jogszabályilag garantált szerencséjét ez idáig még senkinek sem sikerült megfordítania. Mivel magyar vadászként jártasabbnak érzem magam a tarokkban, semmint a makaóban, engedje meg a vadászház cserépkályhája kellemesen meleg oldalának most a hátát nekidöntõ Olvasóm, hogy a fegyver mûszaki kártya mûfajában megpróbálkozzam a tarokk legnehezebb, legizgalmasabb, de egyben a legtöbbet ígérõ játékával: a bemondott „XXI fogással”. Ehhez az ultiban a terített durchmars áll a legközelebb. A lényeg, hogy a tarokk második legerõsebb lapját, a XXI-est kihajtsuk játékostársunk kezébõl, és megfogatjuk a legerõsebb tarokk lappal, a Skízzel. Ezt lehet titokban és lehet bemondva, tehát a lovagiasság szabályai szerint nyíltan lejátszani. Kezdjük a játszmát. Erõs tarokkal kell kezdeni, ezért a XX-as az elsõ „hajtó lapunk”. Az 1973. évi 19. törvényerejû rendelettel kihirdetett, a kézi lõfegyverek próbabélyegeinek kölcsönös elismerésérõl Brüsszelben, 1969. július 1-jén kötött nemzetközi egyezmény, amelynek II. cikke kimondja: „Mindegyik Szerzõdõ Fél hivatalos vizsgálóállomásainak próbabélyegeit a többi Szerzõdõ Fél felségterületén elismerik azzal a feltétellel, hogy ezek az I. cikk 6. szakaszában szereplõ bejelentés tárgyát képezik.” A lõfegyver próbabélyegzés terén kevéssé jártasak számára elmondom, hogy a puskáink csövébe ütött próbabélyegek az egyezmény technikai mellékleteiben jelölt szabványosított és bejelentett etalonpróbákat jelzik, amelyekkel a lõfegyver gyártója az egyezmény szelleme és betûje szerint is szavatolja a teljes biztonságot. A fogyasztó (pl. a vadász) teljes biztonságát! Véleményem szerint ezzel ellentétesek a fegyverek, lövõ készülékek, valamint ezek lõszereinek vizsgálatáról szóló 31/2006. GKM (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium) rendelet és a fegyverekrõl és lõszerekrõl szóló 253/2004. sz. Kormányrendelet mûszaki tanúsítvánnyal kapcsolatos bizonyos rendelkezései, amelyek alapján az elismert próbajellel rendelkezõ új fegyvert leszemlézik, és róla tanúsítványt (mûszaki kártyát) állítanak ki. Tehát tanúsítjuk a tanúsítványt, azaz szavatolják ugyanazt, amit a gyártó szavatol. Ráadásul ez a fegyver tulajdonosának még pénzébe is kerül... és véleményem szerint ez egyúttal az egyezmény megsértése. A kérdést a 14/1992 AB (Alkotmánybíróság) határozata, amely mindenféle - a vadászokat hátrányosan érintõ indítványt, javaslatot - elvetett, megerõsítette a mûszaki vizsgálatok szükségességét, de a mûszaki kártyákról nem határozott, azt nem is vizsgálta, hiszen anno a mûszaki kártya még nem létezett. Igazi kelet-európai jogalkotói találmánynak bizonyult viszont annak a felfedezése, hogy az új polgári kézi lõfegyverekrõl a Magyar VADÁSZLAP

VADÁSZFEGYVEREK/PRO

gyártók általában nem adnak ki külön okiratba foglalt mûszaki tanúsítványt, mert annyira alapvetõ, hogy a fogyasztó biztonságát garantáló tanúsítvány maga a próbabélyeg. Persze, ha szükséges, bármikor, bármelyik gyártótól kérhet ilyet a magyar fegyverkereskedõ, hogy pl. 30 ezer lövésig, de legalább 70 évig az adott fegyver biztonságos. Ezt a lövésszámot – a hazai vadászati lehetõségeket figyelembe véve – legfeljebb az ükunokámnak sikerülne a puskámmal elérni! Túl jó a minõség, még az olcsóbb fegyverek esetében is… Ezek után nem kell más, minthogy az Alkotmánybíróság hivatalból – vagy bármelyik vadászó országgyûlési képviselõ, segítõ szándékkal – akár már holnap indítványozza a taláros testület eljárását az 1989. évi XXXII. törvény 1.§ c) pontja alapján, mivel az említett jogszabályok meghatározott szakaszai nemzetközi szerzõdésbe ütköznek, így ezeknek a jogszabályoknak a nemzetközi jogellenes részét az Alkotmánybíróság soron kívül hatályon kívül helyezheti. Második „hajtó lapunk” a XIXes: Lehet, hogy ugyanerre kényszerülne a magyar kormány, ha valamelyik piaci versenytárs tagország (mondjuk, egy magyar társadalmi szervezet bej e le n t é s e a la p j á n … ) , a C.I.P. brüszszeli Állandó Bizottságához fordulna a magyar jogszabályok nemzetközi jogba ütközése miatt? Ugye milyen izgalmas a tarokk? (Ha valaki esetleg nem tudná, a C.I.P. (Commission Internationale Permanente pour l'Epreuve des Armes á Feu Portatives) egy Nemzetközi Állandó Bizottság, amely a kézi lõfegyverek vizsgálatára alakult.) Harmadik „hajtó lapunk” a XVIII., az Európai Közösségi szerzõdés 28-30. cikke, mely az áruk szabad és korlátozásmentes áramlását írja elõ, tehát bármely tagállami 2008. november • www.vadaszlap.hu

bíróság elõtt közvetlenül kikényszeríthetõ (mondjuk próbaperben). De letölthetõ az EU brüsszeli bizottsága internetes honlapjáról az a magyar nyelvû panasz-beadvány is, amellyel bárki közvetlenül, ingyen, hivatalos vizsgálatot kezdeményezhet a bizottság elõtt, hogy a fenti két rendelet által bevezetett szemle és mûszaki tanúsítás, a lõfegyverek, mint közösségi áruk szabad áramlását akadályozza, és mennyiségi korlátként viselkedik. Ide kívánkozik, hogy az Európai Bíróság joggyakorlatában minden olyan intézkedés, amely közvetve vagy közvetlenül, ténylegesen vagy a lehetõségeket tekintve megegyezik egy mennyiségi korlátozással,

jogellenes. És ha netán valaki e helyütt arra hivatkozna, hogy a lõfegyver a magyar „közbiztonság” vagy az „emberi egészség” számára ez esetben jogos kivétel, annak elõre jelezném, hogy a lõfegyverek kivételes ok jellegét szabályozza az új 51/2008 EK irányelv és a már hivatkozott C.I.P. egyezmény. Ilyen az EU más tagállamában nincs, és mindez a lõfegyver, mint termék mûszaki tartalmának jogellenes tanúsításával függ össze.

Negyedik „hajtó lapunk” lefelé a XVII. a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) megállapodása, amely alapján tilos a tagállamok közötti kereskedelem akadályozása az egyezményben pontosan meghatározott, úgynevezett technikai kereskedelmi akadályokkal. Ez alapján bármely C.I.P. és egyben WTO tagállam eljárást kezdeményezhet Magyarország ellen a mûszaki kártya kapcsán. Nem kommentálom, hogy mennyire hiányozna ez a kormánynak! Végül ötödik kártyánk csalétekként a Pagát: a személyes adatok kezelése. A l õ fe g y ve rekrõl és lõszerekrõl szóló 2004. évi XXIV. tv. adatkezelési szakaszai nem említik meg az adatkezelõk, de különösen a fegyvertartók személyes adatait megismerni jogosultak között magát a Polgári Kézilõfegyver- és Lõszervizsgáló Kft.-t, amely jogutódja az 1996ban megszüntetett Magyar Kézilõfegyver Vizsgáló Hivatalnak. Ez a joghézag komoly fõfájást okozhat azokban az esetekben, amikor az ügyfél a megrendelõ lap személyes adatkezelési záradékát esetleg nem fogadná el és kihúzná a szerzõdésbõl. A beleegyezésre õt nem lehet kötelezni, a mûszaki vizsgálatot emiatt nem lehet megtagadni. Persze, ha kellene, a felelõsséget most sem a DR. NYIKOS jogalkotó viselné, mint ATTILA ezt már oly sok esetben JOGÁSZ megfigyeltük.

731


kártyaszerencse

VADÁSZFEGYVEREK/KONTRA

Nem hazárdjáték A „Forgandó kártyaszerencse” bevezetõje kellemes élményeket, gyermekkori olvasmányokat és a nagyapámmal vívott kártyacsatákat juttatja eszembe. Azonban gyorsan véget vet az emlékek felidézésének az írás, amely a Polgári Kézilõfegyver- és Lõszervizsgáló Kft. jogszerû mûködését vonja kétségbe. Sajnos jómagam a tarokk rejtelmeiben nem mélyedtem el, és biztos vagyok benne, hogy a lapok (össze)keverésében sincs akkora gyakorlatom, mint a cikk szerzõjének. 1. A próbajel azt igazolja, hogy a fegyver egy C.I.P. vizsgáló állomás által elvégzett mûszaki vizsgálat során megfelelt, vagyis biztonságosan használható. Ezt senki nem vonja kétségbe, a tanúsítvány nem ennek a megerõsítése! A vizsgálat és a szemle két teljesen eltérõ tartalmú eljárás, amint az a 31/2006. GKM rendeletben is világosan látszik. A vizsgálat mérõ-, ellenõrzõ eszközökkel és amennyiben szükséges, lövéssel történõ, alapos, a C.I.P. határozatokban és a rendeletben meghatározott eljárás. A szemle során a fegyvert mûszakibiztonsági oldalról nem vizsgáljuk, csak bizonyos szempontok szerint szemrevételezzük. A tanúsítvány – a többi között – a fegyver és a hatósági engedélyezési eljárás között teremt egyértelmû, hiteles kapcsolatot, így elõsegíti a (a rendõrségen – a szerk.) a hatósági adatkezelést. Az engedélyügyi ügyintézõ (a rendõrségen – a szerk.) ugyanis a legritkább esetben rendelkezik fegyverszakértõi képesítéssel, viszont a tanúsítvány alapján legalább nem reá hárul annak az eldöntése, hogy a fegyveren található beütés kölcsönösen elfogadott próbabélyeg-e. A tanúsítvány birtokában szintén szükségtelen, hogy az engedélyügyi elõadó (a rendõrségen – a szerk.) próbáljon meg például a tûzfegyver kategóriájába soroláshoz olyan mûszaki paramétereket ellenõrizni, amelyhez esetenként különleges szakismeret és a fegyver részleges szétszerelése szükséges. A fentiekbõl viszont tisztán látható, hogy a tanúsítványos rendszer elsõsorban a nemzeti hatósági engedélyezési rendszer része és nincs közvetlen köze a brüsszeli egyezményhez. Az, hogy a jogalkotó bennünket jelölt ki a tanúsítványok kiállítására, valószínûleg annak a következménye, hogy nálunk régóta rendelkezésre állnak a feladat elvégzéséhez szükséges személyi-, tárgyi- és szervezeti feltételek. Sokak hiedelmével ellentétben cégünk – a Magyar Kézilõfegyver

732

Vizsgáló Hivatal jogutódja – a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium felügyelete alatt álló, 100 százalékos állami tulajdonú társaság, így nem a „karvalytõke” és a „vadkapitalizmus” szülötte. A jogi hátteret nem részletezve megjegyezném, hogy tanúsító csak a gyártóktól és a kereskedõktõl független szervezet lehet. A gyártók, kereskedõk tanúsítványt nem adhatnak ki. Egyes gyártók fegyver-élettartamra vonatkozó kijelentéseit – higgyék el nekem – nem árt némi kritikával szemlélni. Az is magától értetõdõ, hogy a gyártói felelõsségvállalás csak a rendeltetésszerû és normál használatra vonatkozik. A fegyvervizsgálatok alapján – de ezzel egybevágnak a fegyverjavítók és a kereskedõk tapasztalatai is –, a fegyverek mûszaki üzemeltetése és szakszerû használata terén van még helye a fejlõdésnek. 2. A C.I.P. Állandó Bizottsága minden valószínûség szerint értetlenkedve állna az elõtt, hogy miért nekik címezték a beadványt, hiszen a tanúsítványos rendszernek nincs közvetlen köze a brüsszeli Egyezményhez. 3-4 4. A fegyverek megszerzéséhez engedély szükséges. Ha valami, akkor az engedély megszerzésének feltételrendszere korlátozza igazán az „áru”, nevezetesen a fegyver szabad áramlását. Erre való hivatkozással azonban még senkinek sem jutott eszébe az Európai Bírósághoz, vagy a WTO-hoz fordulni. A viccet félretéve, itt egy nemzeti igazgatásrendészeti, engedélyezési kérdésrõl van szó, akárcsak az autók forgalmi engedélye, vagy eredetiséget igazoló okmánya esetében. 5. A személyes adatok kezelése fontos és nagy körültekintést igénylõ feladat. Társaságunk ügyrendje összhangban van a Polgári Törvénykönyv, az Adatvédelmi törvény vonatkozó rendelkezéseivel. Cégünk a fegyvert vizsgálja, nem a tulajdonost! Kalamár Ödön a PKLV Kft. ügyvezetõ igazgatója Magyar VADÁSZLAP

A vadászati célú szúró-vágó eszközök alapvetõen két kategóriába sorolhatóak: általános használatúak a bicskák, tõrkések és a csontfûrészek, míg különleges rendeltetésû eszközök a szarvasgyilok, a szúrólándzsa és a vadászkard. Utóbbiak használatának Nyugat-Európában vannak nagy hagyományai, egyes területeken a vadászok felszerelésében megtalálhatjuk õket ma is.

A vásárlás elõtti kiválasztás nem egyszerû feladat. A kés minden elemének meg kell felelnie az elvárásainknak, hogy igazán használható eszközhöz jussunk. A penge legfontosabb tulajdonságát a gyártásnál használt ötvözõ anyagok aránya adja. Akkor jó, ha jól tartja az élét, és rozsdamentes anyagból készült. A penge anyagát és keménységét ma már egyre több gyártó tünteti fel késein. A kés használhatóságát leginkább a penge formája határozza meg. Normál: a legelterjedtebb forma. Kellõ gyakorlattal minden feladat könnyedén ellátható vele. Lefelé hajló hegyû: szúrásra nem igazán alkalmas. Fordított fogásnál a hegy felfelé áll, így kisebb valószínûséggel szúrjuk ki a zsigereket. Az íves pengének köszönhetõen vágáskor a kést csak kismértékben kell megdönteni. Nyúzásra is alkalmas. 2008. november • www.vadaszlap.hu

Hosszú, egyenes vonalvezetésû penge: egyenletes, hosszú vágásokat végezhetünk vele. Szúrásra alkalmas. Rövid, ívelt vonalvezetésû penge: rövidebb vágásvonal, könnyebben változtathatunk irányt vágás közben. Lekerekített hegyû: másként nyúzókés, csak nyúzásra alkalmas. Félig fogazott penge: rostos anyagok vágására szolgál, pl.: kötél. Vércsatorna: szúráskor az összezárult sebbõl vezeti ki a vért. Meglehetõsen ritkán van rá szükség, nem jelent külön elõnyt. Az ujjvédõ akkor jó, ha legalább ujjunk kétharmadáig leér, akkor ténylegesen véd, ha ennél kisebb, nem tölti be megfelelõen védelmi funkcióját. A kést kézbe fogva, nem nyomhatja a mutatóujjunkat. Épp csak érezzük, hogy ott van, így huzamosabb használat esetén sem lesz kényelmetlen.

733


Tõrök, bicskák, csontfûrészek

Az ujjtámaszt leggyakrabban az ujjvédõ pengehát felõli oldalából képezik ki, hogy nagyobb erõkifejtés esetén hüvelykujjunk támaszt találjon. Felülete legyen rovátkolt, mûanyag esetében csúszásbiztos. Ha az ujjtámasz nem elég széles, a kés rossz fogásúnak érzõdik. Az ujjtámasz tesztelésére helyezzük rá hüvelykujjunkat, és erõsen nyomjuk rá. Ha élesen kirajzolódik a formája, netalán fájdalmat okozott, akkor rossz a kialakítása, tartós használata kényelmetlen lesz. A markolat kialakításához számtalan anyagot felhasználtak már: fa, agancs, mûanyag, gumi, csont. A lényeg, hogy könynyen tisztítható, csúszásmentes és biztos fogású legyen. Formája lehet ívelt hátú vagy egyenes vonalvezetésû. Vastagsága lehet állandó, markolatvég felé szélesedõ vagy kettõs domborulatú. Olyan típust válasszunk, melyet a legkényelmesebbnek érzünk. Ne álljunk meg egy késnél, próbáljunk meg többet is. Az ujjak számára kialakított mélyedések praktikusnak tûnnek, ám ritkán illeszkedik pontosan a kezünkbe. A markolat-kialakítás a bicskák esetében kényes pont, minél több dolog kap helyet a markolatban, annál szélesebb. A jól ismert svájci „ezermester” bicskák birtokában mindenre felkészültnek érezhetjük magunkat, azonban kényelmetlen lehet használatuk. Az aktuálisan nem használt eszközök markolatból kiálló része csodás képeket nyomhat tenyerünkbe. Hagyjuk meg ezeket a késeket a túrázóknak. A vadászbicskától elegendõ, ha egy normál pengét, csontfûrészt esetleg zsigerelõ kampót rejt magában. A bicska rendelkezzen pengebiztosítással, így elkerülhetjük önmagunk megsebesítését. A tõrök markolata gyakran markolatgombban végzõdik, ami csapáskor tartja a marokban a kést. A markolatvéget néha átfúrják, ide vékony bõrszíjat fûzve, a csuklónkra erõsíthetjük. A kés tokjának anyaga bármilyen lehet, a lényeg, hogy jól tartsa a kést, és könnyen tisztítható legyen. A csontfûrészt a kés kímélésére, az erõsebb vad szegy- és keresztcsontjának átvágására használjuk. A kínálat nem olyan széles, mint a kések terén, alapvetõen két típust, a bicskaszerûen kinyitható és a markolatból kitolhatót forgalmaznak. Személy szerint a kinyitható változatot többre tartom. Biztonságosabbak, tartósabbak a szétcsúsztatható változatoknál és csak ki- TINNYEI TAMÁS FÕISKOLAI csivel foglal több helyet a HALLGATÓ hátizsákban.

SZAFARI

Irán, a vadjuhok édene A volt Szovjetunió immár különvált tagországai után minden bizonnyal Irán, ez a közép-keleti ország a leggazdagabb a különféle vadjuhfajokban. A sorban csak utána következik Kína, Irak, Amerika és Mongólia a maga hegyi vadjaival. Hét különbözõ Ovis-fajt, illetve alfajt is megtalálhatunk Irán hegyvidékein: négy a muflonok csoportjába tartozik (Ovis gmelini), egyikük az uriálok közé (Ovis vignei), míg kettõ közülük hibrid, azaz keverék.

A Vörös juh tulajdonképpen egy hibrid, az örmény muflon és a transz-kaszpi uriál keveréke. Attól függõen, hogy melyikük genetikai jellemzõi, azaz „vérvonal”-a ütközik ki rajta erõteljesebben, egy-egy példányára hol annak, hol emennek a külsõ vonásai, szarvformája, mérete stb. a jellemzõbb, hol az egyik, hol a másik rokon jegyei a kihangsúlyozottabbak. Az általam lõtt vörös juh például inkább az örmény muflon kosának jellegzetességeit mutatja, egész alkata, csigájának jellege kifejezetten arra emlékeztet. E faj az Elburz hegység vidékén fordul elõ a legnagyobb számban, a fõváros, Teherán közelében levõ régi királyi rezervátum területén, valamint – bár jóval kisebb körzetben és létszámban – a Kavir-sivatag északi részében. Egy jó kosnak a súlya 50–65 kilogramm. Vadászata nem túlságosan nehéz, e vad errefelé meglehetõsen hozzászokott az emberekhez, hiszen hosszú idõ óta a fõváros közelében él. A Kavir-sivatagban élõ példányok azonban már jóval félénkebbek. Vadászatáról csupán annyit mondanék még el, hogy a balszerencsés uriálvadászatot követõen kerítettem rá sort, miután Csabával mindketten egy-egy gyenge kis TRÓFEABÍRÁLAT: AZ ÖSSZPONTSZÁMOT MINDKÉT CSIGA HOSSZA, A BÁZISOK KÖRMÉRETE, A CSIGÁK ELSÕ, MÁSODIK, HARMADIK NEGYEDNÉL MÉRT KÖRMÉRETEI ADJÁK.

Esfahan kossal az elejtés helyén

734

Irán legmagasabb hegycsúcsán, háromezer méter felett kost lõttünk, azt is nagy keservek árán. (Közös kálváriánk történetét már részletesen megírtam Vadászként a csúcsokon címû, második könyvemben.) Ezután viszszaautóztunk Teheránba, de mivel már a vadászat vége felé hullani kezdett a hó,

majd egész éjjel folyamatosan havazott, az út jó kilenc órát vett igénybe. Másnap gyönyörû, érintetlen, vastag hótakaró borította a fõvárost és környékét. Pazar napsütésben ragyogott a vidék, amikor kiautóztunk a Teherántól mintegy kétórányira levõ területre, mely annak idején az iráni sah tulajdonában volt, s még ma is csak királyi rezervátumként emlegetik. Fantasztikus vadásznap ígérkezett! Nem is csalódtam: délután sikerült mintegy 250 méterrõl, felfelé, hegynek célozva elejtenem egy pompás, mintegy tízévesre becsült, öreg kost, amelynek csigája ötödik helyen áll az SCI rekordkönyvében. Ráadásul ezt a nagyszerû példányt a 257es Weatherbym utolsó elõtti töltényével tudtam meglõni – a többi 18 darabot már elõzõleg ellõdöztem az uriálra, majd a puska belövésekor, továbbá az Iszfahánkosra meg gazellára. Tudvalevõ, hogy Iránba mindösszesen 20 töltényt vihet be a külföldi vendégvadász, függetlenül attól, hány vadfajt, illetve hány példányt szeretne ott megszerezni gyûjteménye számára. De ugyanitt kell szólnom az iráni emberek Magyar VADÁSZLAP

Muflon

Keverék (hibrid)

Uriál

ban ilyenképpen megtörténjék? Nos, ez a tanulság csak még jobban szívembe zárta az irániakat, nem is szólva az ottani emberek irántunk, magyarok iránt lépten-nyomon tanúsított rokonszenvérõl. Õszintén megszerettük õket Csabával.

Óriási szarvú vörös juh a terítéken, mögötte Hámori Csaba, Hidvgi Béla (az elejtõ), az osztrák szervezõ és az iráni vadászvezetõ muflon vadászatára ugyanAz Iszfahán-m ezen az úton kerítettem sort. Míg Csaba Iszfahán közelében a maga bezoárkecskéje után járt, jómagam addig igyekeztem egy jó kost keríteni gyûjteményem számára, mielõtt együtt indultunk volna a transzkaszpi uriál nyomába,. Az Iszfahán-kosok csigájának formája jellemzõen kétféle mó-

Magyar

Angol

Latin

Örmény muflon Iszfahán-muflon Larisztán-muflon Shiraz-muflon

Armenian Mouflon Esfahan Mouflon Laristan Mouflon Shiraz Mouflon

Ovis gmelini gmelini Ovis g. isphahonica Ovis g. laristanica Ovis gmelini ssp

Vörös juh

Red Sheep

Kerman-juh

Kerman Sheep

Ovis g. gmelini x Ovis vignei arkal Ovis g. laristanica x Ovis v. blanfordi

Transz-kaszpi uriál

Transcaspian Urial

Ovis vignei arkal

A táblázatból látható, hogy a vadjuhok igen kiterjedt, nagy családjának mely fajairól, illetve alfajairól beszélünk. koholmentes sör „mámorában”, minden javammal együtt odalent felejtettem a székem támláján, a szálloda éttermében. Nem jutottam szóhoz. Kétségbeesetten rohantam le esti „dorbézolásunk” színhelyére – hát mit látok? Mit ad Isten: a hátizsák érintetlenül, ugyanott lógott a székemen, ahogyan ott hagytam! Olvasóim el tudják-e képzelni ezt a helyzetet – idehaza?… De akár azt is, hogy ez bárhol Európá2008. november • www.vadaszlap.hu

Elõzõleg két napig úgy esett a hó, hogy lehetetlen volt vadászni. Végre aztán gyönyörû, derûs nap virradt ránk, s nyomban elindultunk a területre. Hét emberem, jóval elõttem haladva felugrasztott nem is egy, de mindjárt három kost , alig lehettek tõlük 15

don alakul. Az egyik forma – mely változatra Iszfahán közelében magam is vadásztam – az örmény muflon szarváéhoz hasonló: a csiga hátrahajlik a fej és a nyak mögé, míg a másik változat, mely a kolakgazi rezervátumban található állományra jellemzõ, inkább a nyak felé nõ, és határozottan kör alakú, nem pedig már-már négyszögletes, mint amilyen az általam lõtt kosé.

méternél távolabb. Az állatok azonmód nekirugaszkodtak, s lefelé rohantak a hegyrõl, majd alattunk, mintegy 300 méterrel odébb, ismét megállapodtak egy kisebb katlanban. Én persze rohantam utánuk, majd szuszogva egy kiugró szikla mögé buktam. Ott megfelelõ lövõállásba helyezkedtem, ezután pár másodpercig fújtatva, igyekeztem lehiggadni és kiszuszogni magamat, hogy immár tisztességes távolságról kiválasszam, majd meglõjem a három kos közül a legjobbikat. Sikerült – amikor odamentünk hozzá, igazán kapitális öreg kos feküdt elõttünk. Iránra a választásunk ezúttal is azért esett, mert a legtöbbféle vadjuh ezen a területen él, s mind maga az ország, mind pedig az iráni emberek egyaránt fantasztikusak. Az áraik – mivel az amerikaiaknak még nem állt módjában õket is elrontani – még mindig viszonylag mértékletesek, nekünk, európaiaknak is megfizethetõek maradtak. Mongóliában, sõt az egykori Szovjetunió utódállamainak területén nagyon felmentek az árak; az amerikai hegyi vadászok ugyanis hajlandóak minden pénzt kifizetni egy jó kosért… Végül, de nem utolsósorban egy fontos körülmény: Iránban a hegyek általában emberi mértékûek, nem oly vadul égbe törõek, így korántsem HIDVÉGI BÉLA annyira nehéz terepet jeSCI TAG lentenek a vadásznak.

735


becsületességérõl, egyenes voltáról, vendégszeretetérõl és kedvességérõl. A Teheránban töltött utolsó napunkon Csabával elhatároztuk, hogy aznap este a szállodában nagy búcsúvacsorát rendezünk, s ezúttal alaposan „kirúgunk a hámból”. Ez utóbbi abból állt, hogy a vacsora mellé valami ihatatlanul pocsék, egyébként alkoholmentes sörnek mondott löttyöt rendeltünk – az igazhitû mohamedánok ugyanis szigorúan tiltják a szeszfogyasztást. Már maga az étel is igencsak silánynak bizonyult, holott elõzõleg, odakint a vadásztáborban sokkal jobb koszton tartottak, kimondottan ízletes fogásokkal traktáltak bennünket minden áldott nap, a szafari egész ideje alatt. Ilyenképpen aztán – bizonyára a sörnek csúfolt lõrétõl „megrészegülve” –, hátam mögé, a székem támlájára akasztva, ott felejtettem kis hátizsákomat, melyet mindig, mindenhová magammal viszek. Ebben tartom az útra magammal vitt és a vadászatra szánt összes készpénzemet, a bankkártyáimat, személyi irataimat, útlevelemet, az engedélyeket, a repülõjegyet stb. – érthetõ, hogy sosem hagyom gazdátlanul odafent a szállodai szobában. És most megfeledkeztem róla… Hogy a baj, vele a rémületem még nagyobb legyen, a mulasztást csak másnap reggel észleltem: akkor tûnt fel, hová is lett mellõlem hûséges kis hátizsákom! A fejembõl azon nyomban utolsó cseppig kifutott a vér, ugyanakkor a vérnyomásom 260-ra, a pulzusom pedig 180-ra ugrott. A döbbenet erejével hasított belém a felismerés, hogy bizony elõzõ este, az al-

Muflon

Keverék (hibrid)

Uriál

ilyenképpen megtörténjék? Nos, ez a tanulság csak még jobban szívembe zárta az irániakat, nem is szólva az ottani emberek irántunk, magyarok iránt lépten-nyomon tanúsított rokonszenvérõl. Õszintén megszerettük õket Csabával.

Óriási szarvú vörös juh a terítéken, mögötte Hámori Csaba, Hidvgi Béla (az elejtõ), az osztrák szervezõ és az iráni vadászvezetõ muflon vadászatára ugyanAz Iszfahán-m ezen az úton kerítettem sort. Míg Csaba Iszfahán közelében a maga bezoárkecskéje után járt, jómagam addig igyekeztem egy jó kost keríteni gyûjteményem számára, mielõtt együtt indultunk volna a transzkaszpi uriál nyomába,. Az Iszfahán-kosok csigájának formája jellemzõen kétféle mó-

Magyar

Angol

Latin

Örmény muflon Iszfahán-muflon Larisztán-muflon Shiraz-muflon

Armenian Mouflon Esfahan Mouflon Laristan Mouflon Shiraz Mouflon

Ovis gmelini gmelini Ovis g. isphahonica Ovis g. laristanica Ovis gmelini ssp

Vörös juh

Red Sheep

Kerman-juh

Kerman Sheep

Ovis g. gmelini x Ovis vignei arkal Ovis g. laristanica x Ovis v. blanfordi

Transz-kaszpi uriál

Transcaspian Urial

Ovis vignei arkal

A táblázatból látható, hogy a vadjuhok igen kiterjedt, nagy családjának mely fajairól, illetve alfajairól beszélünk. koholmentes sör „mámorában”, minden javammal együtt odalent felejtettem a székem támláján, a szálloda éttermében. Nem jutottam szóhoz. Kétségbeesetten rohantam le esti „dorbézolásunk” színhelyére – hát mit látok? Mit ad Isten: a hátizsák érintetlenül, ugyanott lógott a székemen, ahogyan ott hagytam! Olvasóim el tudják-e képzelni ezt a helyzetet – idehaza?… De akár azt is, hogy ez bárhol Európában 2008. november • www.vadaszlap.hu

Elõzõleg két napig úgy esett a hó, hogy lehetetlen volt vadászni. Végre aztán gyönyörû, derûs nap virradt ránk, s nyomban elindultunk a területre. Hét emberem, jóval elõttem haladva felugrasztott nem is egy, de mindjárt három kost , alig lehettek tõlük 15

don alakul. Az egyik forma – mely változatra Iszfahán közelében magam is vadásztam – az örmény muflon szarváéhoz hasonló: a csiga hátrahajlik a fej és a nyak mögé, míg a másik változat, mely a kolakgazi rezervátumban található állományra jellemzõ, inkább a nyak felé nõ, és határozottan kör alakú, nem pedig már-már négyszögletes, mint amilyen az általam lõtt kosé.

méternél távolabb. Az állatok azonmód nekirugaszkodtak, s lefelé rohantak a hegyrõl, majd alattunk, mintegy 300 méterrel odébb, ismét megállapodtak egy kisebb katlanban. Én persze rohantam utánuk, majd szuszogva egy kiugró szikla mögé buktam. Ott megfelelõ lövõállásba helyezkedtem, ezután pár másodpercig fújtatva, igyekeztem lehiggadni és kiszuszogni magamat, hogy immár tisztességes távolságról kiválasszam, majd meglõjem a három kos közül a legjobbikat. Sikerült – amikor odamentünk hozzá, igazán kapitális öreg kos feküdt elõttünk. Iránra a választásunk ezúttal is azért esett, mert a legtöbbféle vadjuh ezen a területen él, s mind maga az ország, mind pedig az iráni emberek egyaránt fantasztikusak. Az áraik – mivel az amerikaiaknak még nem állt módjában õket is elrontani – még mindig viszonylag mértékletesek, nekünk, európaiaknak is megfizethetõek maradtak. Mongóliában, sõt az egykori Szovjetunió utódállamainak területén nagyon felmentek az árak; az amerikai hegyi vadászok ugyanis hajlandóak minden pénzt kifizetni egy jó kosért… Végül, de nem utolsósorban egy fontos körülmény: Iránban a hegyek általában emberi mértékûek, nem oly vadul égbe törõek, így korántsem HIDVÉGI BÉLA annyira nehéz terepet jeSCI TAG lentenek a vadásznak.

735


becsületességérõl, egyenes voltáról, vendégszeretetérõl és kedvességérõl. A Teheránban töltött utolsó napunkon Csabával elhatároztuk, hogy aznap este a szállodában nagy búcsúvacsorát rendezünk, s ezúttal alaposan „kirúgunk a hámból”. Ez utóbbi abból állt, hogy a vacsora mellé valami ihatatlanul pocsék, egyébként alkoholmentes sörnek mondott löttyöt rendeltünk – az igazhitû mohamedánok ugyanis szigorúan tiltják a szeszfogyasztást. Már maga az étel is igencsak silánynak bizonyult, holott elõzõleg, odakint a vadásztáborban sokkal jobb koszton tartottak, kimondottan ízletes fogásokkal traktáltak bennünket minden áldott nap, a szafari egész ideje alatt. Ilyenképpen aztán – bizonyára a sörnek csúfolt lõrétõl „megrészegülve” –, hátam mögé, a székem támlájára akasztva, ott felejtettem kis hátizsákomat, melyet mindig, mindenhová magammal viszek. Ebben tartom az útra magammal vitt és a vadászatra szánt összes készpénzemet, a bankkártyáimat, személyi irataimat, útlevelemet, az engedélyeket, a repülõjegyet stb. – érthetõ, hogy sosem hagyom gazdátlanul odafent a szállodai szobában. És most megfeledkeztem róla… Hogy a baj, vele a rémületem még nagyobb legyen, a mulasztást csak másnap reggel észleltem: akkor tûnt fel, hová is lett mellõlem hûséges kis hátizsákom! A fejembõl azon nyomban utolsó cseppig kifutott a vér, ugyanakkor a vérnyomásom 260-ra, a pulzusom pedig 180-ra ugrott. A döbbenet erejével hasított belém a felismerés, hogy bizony elõzõ este, az al-

DIANA KLUB

Tolnai hölgykoszorú A Tolna megyei vadászhölgyek a tavalyi évben alaposan felpezsdítették a Diana Klub helyi tagjainak életét, keresve a kikapcsolódás lehetõségét, megpróbálni a nõk számára nem mindennapi szenvedély elfogadtatását férfitársaink és a sajnos rendkívül vadászatellenes közvélemény elõtt. Megyénkben éveken keresztül csak a vadászkamara által szervezett vadászatok jelentették az itt élõ, vadászatnak hódoló hölgyek számára a közös kikapcsolódást, ismerkedési lehetõséget. Mi, a Diana Vadászhölgy Klub tagjai azonban úgy gondoltuk, ideje kezünkbe venni az irányítást, hiszen vagyunk annyira elhivatottak és lelkesek, hogy szervezzünk magunknak programokat, vadászatokat. Idén áprilistól Schuszterné Dobó Katalin elnöklete alatt mûködünk. Több alkalommal vettünk részt koronglövészeten. Hol csak gyakoroltunk, hol pedig versenyeztünk. Többször tartottunk taggyûlést, mely gyûlések nem szigorú napirend szerint zajlanak, viszont

Diana-kirándulás Gemencen – a felvétel a karapancsai vadászkastélynál készült ládikót adott át. Egyiket volt elnökünk, dr. Szabadi Éva kapta, ezzel köszöntük meg eddigi munkáját, a másikat pedig a megyei vadászkamara elnöke, Kocsner Antal vehette át. Fõztünk és a gyerekeknek is kedveskedtünk egy kis foglalkoztató sarokkal, habár élénkebb érdeklõdésre számítottunk részükrõl. Kölesden részt vettünk a hagyományos Diana Napi Vadászvigalom címû falunapon, a szeptember 27-én Keszõhidegkúton megrendezett

A tolnai vadászhölgyek évente több alkalommal tartanak közgyûlést a fontos kérdésekben egyhangú döntések születnek. Egyre több szakmai és kulturális rendezvényen mutatkozunk be, megismernek és keresnek minket. A megyei vadásznapon Dobó Kata is szót kapott, az ünnepi megnyitón két Diana-

736

Reneszánsz Vadásznap elõkészületeiben és szervezésében aktívan segítettünk. Kicsit félve, de tettre készen eldöntöttük, hogy erdei kirándulást szervezünk gyerekeknek. Az „Erdei csalogató” úti célja a Gyulaj Zrt. területén található Lengyel-

Annafürdõi erdei iskola volt, a 23 gyerekkel bebarangoltuk a Hunyor tanösvényt, számos érdekes és hasznos információ birtokába jutottunk az erdõ élõvilágát illetõen. Akinek területes tagsága van közülünk, meghívásokkal kedveskedik a többieknek. Más megyékbõl is jönnek a meghívások, akár tagtársaink, akár férfi vadásztársaink részérõl. A Diana Vadászhölgy Klub Tolna megyei és Bács- Kiskun megyei területi szervezeteinek közös szervezésében szeptember 7- én hangulatos „kapcsolatépítõ” kiránduláson vettünk részt. A Pörbölyrõl induló kisvasútról megtekintettük a gemenci erdõ szépségét, útközben pedig Fodermayer Vilmostól, a Gemenc Zrt. vadászati osztályvezetõjétõl hallhattak színvonalas szakmai elõadást. A jövõre nézve új ötleteink vannak, többek között szeretnénk megrendezni a Tolna Megyei Dianák I. Vadászbálját, melynek idõpontját február 21-ére tûztük ki. Többször szerepeltünk a helyi médiában, rendszeresen helyet kapunk a kamarai hírlevélben, rendezvényeinkrõl beszámolót küldünk internetes portáloknak, illetve saját weboldallal rendelkezünk (www.g-portal.hu/portal/tolnaidiana), ahol megismerhetnek bennünket az érdeklõdõk, vagy a klubhoz csatlakozni kívánó vadásztársnõink. Acsádiné Varju Ildikó DVK megyei titkár Magyar VADÁSZLAP

PORTRÉ


Ecsetek és ecsettollak A kedves Tisza-parti kisváros, Csongrád egyik csendes mellékutcájába bekanyarodva, a családi ház elõtt álló sáros terepjáró, valamint az udvaron ugrándozó német vizsla jelzi: jó helyen járok. A baráti üdvözlést követõen, a lakásba lépve vadászoknál szokatlan látvány fogad. A trófeák, vadbõrök, preparátumok között, a sarokba támasztva egy festõállvány árválkodik. Rajta egy félig kész kép: vaddisznókoca a malacaival… Bede Péter, a csongrádi Bársony István Szakközépiskola fõvadásza. Negyven esztendõs, ízig-vérig vadászember, szeretõ családapa – és tehetséges festõ. Szegeden született, ahol orvos édesapját már hatéves korától elkísérte a vadászatokra. Egészen fiatalon megfertõzõdött, megérezte a puskapor illatát… Gyerekfejjel is sokat rajzolt, még az iskolában, a tanórák közben is firkálgatott a

füzeteibe. A gimnáziumi érettségi után, Hódmezõvásárhelyen szerzett állattenyésztõi diplomát, majd elvégezte a vadgazdálkodási szakmérnöki szakot is. 1995-ben került Csongrádra, ahol az akkor még 24 ezer hektáros területtel rendelkezõ Május 1. Vadásztársaság fõvadásza lett. Nagy lelkesedéssel látott munkához, ám két évvel késõbb szétment a társaság, és mivel fõvadászra többé nem volt szükség, megszûnt a státusza, a szakiskolában azonban szinte azonnal el tudott helyezkedni. Éveken keresztül egyedül gon2008. november • www.vadaszlap.hu

dozta a 3 ezer hektáros oktatóterületet, majd hivatásos vadászként oda került Szabó Tamás, akivel nemcsak eredményes munkakapcsolatot alakított ki, hanem jó barátokká is váltak. Bede Péter tíz éve tagja a Bokrosi Vadásztársaságnak, és bár nem sok ideje marad kijárni, befizette a tagdíjat, hogy megmaradjon a szalonkavadászati lehetõsége. Nem tagadja, a hosszúcsõrûek szerelmese, és megszállott szalonkavadász – volt… Festeni viszont nem igazán szereti legkedvesebb madarát. Merthogy Bede Péter fest. Nem is akárhogyan… A pályán Rékasi Csaba – az ismert zalai vadõr, aki „civilben” szintén festõ – indította el. Õ családi jó barát. Rendszeresen felkeresik egymást, ilyenkor családostul utaznak Zalába, ahol vadászgatnak és kicserélik tapasztalataikat. Még ma is sokszor elheveredik a barátja állványa mögötti díványon, és nézi, ahogy Csaba dolgozik. Ellesve mozdulatait, sokat tanul tõle. Kezdetben csak saját szórakoztatására, kedvtelésbõl, késõbb a barátok részére festett, majd egyre komolyabban foglalkozott az alkotással. A nyilvánosság elé elõször nyolc esztendõvel ezelõtt állt ki, amikor az iskolában, a névadó tiszteletére megrendezett hagyományos Bársony István Napokon önálló kiállítást rendezhetett be, a kollégák, tanulók és látogatók nagy elismerésére. Pedig – teszi gyorsan hozzá – mai szemmel nézve az még igencsak gyengécske anyag volt… Az igazi, nagy áttörést egy pályázat hozta meg a számára. Mind-

két beküldött alkotása megütötte azt a szintet, amely elegendõ volt ahhoz, hogy az igen neves mûvészekbõl álló zsûri kiállításra alkalmasnak minõsítse a munkáit. Abban az idõben, a gyarmatpusztai festõtáborban is részt vett, azonban otthon, a családi fészekben valahogy könnyebben szállja meg az ihlet. A képzõmûvészetet komolyabban soha sem tanulta, amit fest, azt a saját tapasztalatai alapján viszi vászonra. Nyitott szemmel járja az erdõt-mezõt, és ha egyegy kép megragad benne, akkor azt elraktározza, majd – megfelelõ lelki állapotában – megpróbálja visszaidézni.

Tudja, hosszú út áll még elõtte, sokat kell fejlõdnie. Éppen ezért jó szívvel fogadja a segítõ szándékú, építõ jellegû kritikát. Mindenesetre a kanyargós cserkelõ ösvény, amelyre rálépett, egyelõre ágroppanás nélkül viszi elõre, hogy elérje célját, és valahol egy rangos, önálló kiállításon „terítékre kerüljenek” az alkotásai… Wallendums Péter

737

738

Magyar VADÁSZLAP

PORTRÉ


Grafikától az olajig A mátrafüredi erdészeti szakiskola egyik nagy termének dupla ajtaja felett láttam egy mufloncsapatot ábrázoló, két méternél szélesebb olajképet. Ilyen méretû munkákat nem sokan mernek felvállalni a hazai vadászalkotók közül, s amikor megkérdeztem a házigazdákat, ki a festõ, azt a választ kaptam, hogy õ Matyikó Tibor, aki itt, Heves megyében, Szentdomonkoson él.

Balatonfõkajáron született 1957-ben, s a „nagyvíz” közelében töltött gyermekévek meghatározták késõbbi életútját. Szülõi ajándékként kapott állatfigurás meséskönyvei nyomán kereste az abban szereplõ kis állatokat, s érdeklõdése egyre inkább a növényés állatvilág felé fordult. A kis kamaszként kapott állat- és növényhatározók segítségével már nemcsak meglátta, de felismerte, és be is azonosította az egyes fajokat. Szinte természetes, hogy ezek után a soproni erdészeti technikumban kezdett tanulni, ahol minden szabadidejét az erdõn töltve megismerkedett – a vízpart után - az erdõ növény- és állatvilágával. Ebben az idõben fogalmazódott meg benne a vágy, hogy azt a sok szépséget, amit a természetben látott és átélt, képeken másoknak is bemutathassa. Az iskola elvégzése után munkája mellett természetfotózással és ornitológiával töltötte legszívesebben idejét, több, mint húsz éven át fotózott a természetben, közben rengeteg ismeretet, élményt szerzett. A fekete-fehér képeket maga dolgozta ki, és ezek sorra jelentek meg az újságokban és a könyvekben, ezenkívül sikeres kiállításokat rendezett. 2008. november • www.vadaszlap.hu

Jó tíz évvel ezelõtt hagyta abba a fotózást, de az alkotási, közlési vágy benne maradt, sõt fokozódott - akkor kezdett rajzolni, majd késõbb festeni. Új, csodálatos vi-

lág tárult fel elõtte. Mivel senki nem tanította rajzolni és festeni, maga fedezte fel a technikákban rejlõ lehetõségeket. Rajzokat 1995-tõl készített; elõször ceruzával, majd tussal, azóta állandó grafikusa a „Madártávlat” címû folyóiratnak. 2006-ban megjelent önálló, „Állatok közelrõl” címû, emlõsöket és madarakat bemutató, 150 fekete-fehér grafikát tartalmazó kötete. 1997ben kóstolt bele a festészetbe, ekkorra datálódnak az elsõ gonache- és olajképei. Míg grafikáin fõleg állatok a szereplõk, legfeljebb kevés környezet ábrázolásával, addig festményeinek jelentõs része tájkép,

amelyeken azért feltûnik egy-egy vad is – részeként a környezetnek. Képein visszaköszönnek a szentdomonkosi táj lágy lankái, az elgazosodott fáslegelõk, az õszi színorgiában tobzódó bükkösök. Szereti az intim hangulatú, finom fényeket, a rétegenként, „pikkelyszerûen” felhordott olajfesték plasztikus mélységi hatást kelt a nézõben. Korábban elkészült munkáit sosem javítja utólag, úgy tekinti, mint az akkori „alkotói korszak” terméke, hibáival együtt is vállalható. Eddig három könyvet illusztrált, s nevéhez fûzõdik a KVM által megrendelt „Védett hazai emlõsök” címmel megjelent nagyméretû természetvédelmi plakát elkészítése. Elsõ jelentõs kiállítása Tiszavasváriban volt 1997-ben, majd ezt továbbiak követték, többek között Budapesten, Sopronban és Egerben. Munkái eljutottak Németországba, Olaszországba, Luxemburgba, Belgiumba és Nagy-Britanniába. Ez év szeptemberében volt tárlata a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium Zöld galériájában, októberben pedig a Hotel Kempinsky halljában láthatók képei. - somfalvi

739

MIKOR-MI-MENNYIÉRT?

Mégis, ezek az erdõgazdaságok semmit sem bíznak a véletlenre. Õk akkor is pénzüknél vannak, ha a vendégnek elállítódott a céltávcsöve, ha a vad a lövés pillanatában bemozdul, ha egy gally elcsapja a lövedéket, beremeg a célzó bot, vagy ha a vadász egyszerûen elidegeskedi a lövést. Ha valakinek például egy csütörtökös töltény miatt elcsetten a puskája, akkor is fizetnie kell? A hibázáson túl egy sikertelen kimenetelnek amúgy is van költségvonzata. Hiszen minden esetben le kell szurkolni a hivatásos Ha egy háziasszony elsózza az ételt, két lehetõség van: vagy sze- vadász napi kísérési díját (10-15 EUR/nap), a terepjáró-használarelmes, vagy rutintalan. Hibájáért neki is vállalnia kell a követ- tot, vagy a fogat külön tarifáját. Ezek a vadásztató cég költségeit kezményeket, a család éhen marad, az elkészített finomságot pe- jócskán fedezik. A „bánatpénz fizetésének” okát talán a kapzsidig ki kell dobni. Mi tagadás, ez is pénzbe keságban kell keresni, bár úgy vélem, nem igaVadfaj . . . . . . . . . . . .Hibázás ára rül. Ha egy gépjármûvezetõ hibázik, és balzán lehet megfelelõ érveket felhozni az indoGímszarvasbika . .100–300 EUR esetet okoz, a kötelezõ biztosítója fizet. De mi koltságára. Néhány érintett biztosan azt mondDámbika . . . . . . .100–150 EUR van, ha a vadász hibázik? Ezzel nem okoz kárt ja, ehhez az egészhez semmi közünk nincs, ez Õzbak . . . . . . . . . .30–100 EUR a vadban, és jó esetben, egyéb vagyontárgyaz erdõgazdaságok magánügye, mondhatni Õzsuta, gida . . . . . . . . . .10 EUR ban sem. A mai lõszerárak mellett persze ez a üzletpolitikája. Etikai és morális oldalról viVadkan . . . . . . . . . . .50–70 EUR hiba önmagában sem olcsó. De hogy ezért szont – szerintem – igencsak kifogásolható, és Koca . . . . . . . . . . . . . . .60 EUR még külön fizetni kelljen… egy cseppet sem rokonszenves szemlélet káSüldõ, malac . . . . . . . . . .30 EUR Márpedig több vadásztató – zömében erdõros (vagy kóros) hozadéka. Muflonkos . . . . . . . .50–70 EUR gazdaság – árlistájában szerepel ez a tétel. Ha Egy 300 eurós hibázásért – ami magyar pénza vadász nagyvadra lõ és elhibázza a vadat, ben kifejezve testvérek között is 70-75 ezer fomélyen a zsebébe kell nyúlnia. Persze minden jóérzésû vadász rint – már egy 250-280 grammos õzbakot is el lehet ejteni. Persze, lelkét megviseli a hibázás ténye, szomorúság fogja el, marcan- csak ha elsõre meglövi az ember, mert két-három hibázással dr. Balázs István golja az önvád, traumát él át, ráadásul a vad is elugrik, oda a va- együtt akár a duplájába is kerülhet… dászat, nyomasztó a sikertelenség. Ezt pedig tovább tetézni a „bánatpénz”, kvázi egyfajta bírság kiszabásával – finoman fogalmazva – ízléstelen. Mintha a vadászat csak a pénzrõl szólna. Vadkan egyéni vadászati árak: Agyarhossz (cm) ezer Ft Ft/mm EUR EUR/mm Vagy manapság tényleg csak és kizárólag arról szól? 55–112 – 180–400 – Huszonegy erdõgazdasági árjegyzék közül 15 esetben (72 %) 12-ig 70–132 2000–2400 310–500 8–16 nem számolják fel a hibázást. Hat cég viszont kõkeményen be- 12–13,99 90–192 3000–4800 500–652 13–25 vasalja a pénzt. A semmiért… Hiszen a vadászat eredménytelenül 14–15,99 140–245 3400–4800 600–1030 15–30 végzõdik, kára azonban senkinek – fõleg nem a vadászatra jogo- 16–17,99 210–432 5000–8000 1000–1800 35–43 sultnak – nem származik. Ráadásul nincs a vadásztató részérõl 18–19,99 20–21,99 250–597 7400–15000 1600–2660 35–55 meghatározható ellenszolgáltatás, általa nyújtott ellenérték.

Tévedni emberi dolog… Életünk során akár többször is hibázunk, hibázhatunk, s ezekért bizony gyakran busásan „fizetnünk” kell. Elkövethetünk olyan hibát, mely helyrehozhatatlanul bennünk marad, végigkísér bennünket akár a sírig, de vannak javítható hibáink is.

22–23,99 24-tõl

500–825 1100

12500 –

2350–3050 3250

45–70 100

Sebzés: 25–110 ezer forint, illetve 150–400 euró Koca: 50–112 ezer forint, illetve 220–420 euró, sebzés 25–56 ezer forint, 75–250 euró Süldõ: 30–55 ezer forint, illetve 100–260 euró, sebzés 14–27 ezer forint, 50–125 euró Malac: 20–25 ezer forint, illetve 50–150 euró, sebzés 10–13 ezer forint, 20–75 euró Vaddisznó hajtó és terelõ vadászatok részvételi díja: 40–50 ezer forint vadászonként, naponta, illetve 225–300 euró. (A terítékre került vad külön árjegyzék szerint.) Apróvad-vadászati árak: Mezei nyúl: elejtés + elvitel: 7000–7500+1500 forint, illetve 29–35+5–6 euró Tõkés-, csörgõ-, kerceréce: elejtés + elvitel: 2500+500–700 forint, illetve 7–15+1–2 euró Röptetett tõkésréce: elejtés + elvitel: 1950–2000+300 forint, illetve 10+1 euró Szárcsa: elejtés + elvitel: 1400+400 forint, illetve 5 euró 2008. november • www.vadaszlap.hu

741


Durrantás jutányos áron

VADÁSZKUTYA

A vizsgáztatás újdonságai Vadászati törvényünk elõírja, hogy vadászaton – függetlenül attól, hogy van származási lapja, vagy nincs – csak az alkalmazott vadászati módnak megfelelõ, arra képzett vadászkutya részvétele engedélyezett. (E rendelkezés 2002. március 1-tõl érvényes). A kutya vadászatra való kiképzettségét a Vadászati Alkalmassági Vizsga (VAV) bizonyítja. A vizsga szabályzatát ez év elején az FVM jóváhagyta és a Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Értesítõben közzétette.

fotó: Somfalvi Ervin

A jelenlegi követelmények az eddigi vizsAlkalmassági vizsgát az OMVK megyei gáktól több dologban is jelentõsen eltér- területi szervezetei a saját illetékességi tenek, aminek következtében újabb lehe- rületükön belül, valamint azok a tenyésztõ tõségek nyílnak a vadászkutyák munkájá- szervezetek rendezhetnek, amelyek az nak reális elbírálására. Ezek közül talán a OMVK Kynológiai Szakbizottságával legfontosabb, hogy az egyes vadászati szerzõdést kötöttek. Az államilag elismert módoknál használt kutyák bírálata fajták- tenyésztõszervezetek akkor rendezhettól független. Nem a fajtára jellemzõ örök- nek vadászati alkalmassági vizsgát, ha azt lött tulajdonságok fontosak, hanem az elõzetesen egyeztetik az illetékes területi adott vadászati mód követelményeinek vadászkamarával, és onnan kérnek fel az megfelelõ tanítottság kerül bírálatra. Szin- igazolványok kiadására jogosult személyt, tén szembetûnõ újdonság, hogy a részt- aki a feladatát a vizsga helyszínén ellátja. vevõ kutyák természetes vadászati körülA bírókat az OMVK területi szervezemények között, azaz ütemtervben szereplõ vadászatokon is bizonyíthatják képzettségüket, rátermettségüket. A kutyák egész napos terhelését követõen, az új bírálati lehetõséggel valós kép alakítható ki alkalmasságukról. Képet kapunk a kondíciójáról, a vadászathoz való tényleges viszonyáról, a vezetõjéhez fûzõdõ kapcsolatról, az idegi terhelhetõségrõl. E lényeges tulajdonságok az úgynevezett „mesterséges vizsgán” nem értékelhetõk. Fontos tudni, hogy az ed- Ha tüskét szed a gazda, megáll a hajtás digi gyakorlattal ellentétben a származási lappal nem rendelkezõ, vala- teinek kynológusai írásban kérik fel. Ezzel mint nem fajtatiszta, de vadászkutya jelle- egyidejûleg mindezeket az OMVK Kynogû kutyák is bírálhatók, amennyiben a kö- lógiai Szakbizottságának be kell jelenteni, vetelményeknek megfelelnek, s szerepel- ahol nyilvántartásba kerülnek. Bírálni nek a kamarai nyilvántartásban. csak az OMVK nyilvántartásában szereplõ Az OMVK megyei területi szervezetei – valamint az egyéb elõírásoknak is kötelesek gondoskodni arról, hogy a vizs- megfelelõ – személyek jogosultak. gaszabályzatban felsorolt vizsgatípusokat Az eredményes vizsgát tett vadászkuévente – az igényeknek megfelelõ vizsga- tyákat egyedileg jelölik, és így kerülnek a számban – rendezzék meg. A vizsgák megyei, majd az országos kynológiai szakfelelõsei, vagy az általuk megbízott ren- bizottság nyilvántartásába. A jelölés törzsdezõszervek kötelesek gondoskodni a könyvezett ebek esetében lehet tetoválás vizsga kellõ idõben – de legalább 60 vagy chip. A származási lap nélküli kutyánappal a vizsga elõtt – történõ kihirde- kat a vizsga után „regisztrációs szám” betésérõl. tetoválásával, a helyszínen kell egyedileg

742

azonosíthatóvá tenni. A helyszíni tetoválásról és regisztrációról a rendezõ szerv köteles gondoskodni és a kamarának adatot szolgáltatni a vizsga eredményérõl. A regisztrációs számot az eredményes vizsgát tett vadászkutyák jobb fülébe kell tetoválni. Ez a szám tartalmazza a megye vadgazdálkodási kódszámát, valamint az 1-tõl kezdõdõ sorszámot. A tetoválás, vagy chip nélküli (azonosíthatatlan) kutyák VAV igazolványa érvénytelen. A bírói csoport vezetõje köteles a feladat elvégzése után azonnal hangosan közölni az értékelést, az osztályzatot és az elért pontszámot. Ezután ezt már megváltoztatni nem lehet, ez kerül a bírálati lapra is. A vizsga ideje alatt az éppen nem dolgozó kutyákat vezetéken kell tartani, amely szabály alól csak a bírói utasítás mentesíthet. Természetesen a vadászaton történõ vizsgáztatáson ezek nem érvényesek. Mesterséges vizsgakörülmények között a szabályzatban elõírt lövéseket a kutya vezetõje, vagy erre kijelölt személyek adhatják le. A bíró a vizsga során lövést nem tehet. A természetes körülmények közötti vizsgán a vadászok vadásznak, tehát értelemszerûen lõhetnek. A kutyavezetõ „csak” a kutyáját vezeti, míg a bíró a teljes vadászat idõtartama alatt a kutya munkáját figyeli. A vadászat végén hangosan bírálja a kutyák egész napos tevékenységét. A vezetõbíró köteles a vizsga végeztével az „eredményösszesítõt” a rendezõnek átadni, akinek 8 napon belül az illetékes megyei kamara kynológusához kell továbbítania. A VAV szabályzat részleteit vadászati módok szerint a következõ számokban tesszük közzé. Egyidejûleg az egyes vadászati módok során használt jellegzetes, vagy kuriózumnak számító fajtákat is bemutatjuk. A vadászatokon a vadászatvezetõ köteles ellenõrizni a résztvevõ vadászkutyák VAV igazolványának érvényességét. E kötelezettség be nem tartása „a vadászat rendje megsértésének” minõsül, s annak a jogszabályban POMÁZI leírt szankcióját vonja maÁGOSTON SZAKÍRÓ ga után. Magyar VADÁSZLAP

Ha vadászkutyát és vadásztársat szeretne valaki választani, érdemes elgondolkodni egy bohókás, laza és csupa szív fajta – a bracco italiano, az olasz vizsla vásárlásán. Hazánkban a hagyományos és népszerû vizsla- és retriever fajták mellett elvétve egy-egy vadászaton, versenyen, kiállításon lehet látni ezt az érdekes megjelenésû és stílusú fajtát.

Az olasz vizsla feltehetõleg a ma élõ európai rövid- és drótszõrû vadászkutyafajták egy részének õse. Egyes leírások szerint Kr.e. 5. századra tehetõ a fajta kialakulásának kezdete, amikor a mezopotámiai molosszusokat keresztezték egyiptomi kopókkal. Más források az angol véreb rokonaként említik. Elképzelhetõ, hogy három olasz vadászkutyafajta – a bracco, a spinone és a segugio – egyazon õsökkel rendelkezik, csak késõbb váltak szét a különbözõ keresztezések során. A 19. század elsõ felében a koncepciótlan vadászkutyafajták keresztezése és a II. világháború által okozott károk az olasz vizslaállományt is jelentõsen megviselték. A fajta megújítása céljából a két típust, a brachetto és a bracco nobile fajtákat 2008. november • www.vadaszlap.hu

összevonva próbálták egységesebbé alakítani. Ennek helyreállítására késõbb a standardot újraalkották. A kutya méltóságteljes megjelenése és egyedülálló mozgása mind a reneszánsz szépségeket idézi. A standard napjainkban is elismeri a nehéz és a könnyû típusú kutyákat, így a megengedett marmagasság (55-67 centiméter) és testtömeg (25-40 kilogramm) tág határok között mozoghat. Két alapvetõ színváltozata létezik. A feltehetõleg piemonti eredetû fehér alapon nagy kiterjedésû narancsfoltozást tartják az eredetileg kialakult színnek, míg a spriccelt- petytyezett és a fehér-barna szín Lombardiából ered. A háromszínûség hibásnak minõsül. Mozgása – testtömege és laza felépítése ellenére – kifejezetten lendületes.

743


Vizslák között „õstehetség”

Könnyed, rugalmas és ösztönös járásmódja ügetésszerû, de idõnként galoppba is átválthat. Szelíd, simulékony, de tartózkodó természetû, kimondottan egygazdás kutya. Érzékeny lelkületû és ragaszkodó fajta, épp ezért a durvaságot és az erõszakot rosszul viseli. Testi érettségét viszonylag késõn – hároméves korára éri el. Könnyen képezhetõ, bár bizonyos egyedek makacsabbak lehetnek. Nagyon jó orra van, kitartó, a különbözõ idõjárási viszonyokhoz könnyen alkalmazkodik. Az olasz nemesek elsõsorban szárnyasvad felkutatására használták: hálós csapdázások, késõbb puskás vadászatok résztvevõje volt. Hazájában elsõsorban nagy területek lekeresésére, fürj és fogoly keresésére használják. Állással jelezve várja, amíg gazdája lövéshez jut, tehát kifejezetten a lövés elõtti munkára tenyésztették. A lövés utáni munka korábban a spinone italiano feladata volt. Munka közben magas fejjel, légszimattal keres. Amint megérzi a közelben rejtõzõ vad illatát, szoborszerûen megmerevedik, elõrenyújtott testhelyzetet vesz fel, farkát vízszintesen, vagy megemelve tartja. A mellsõ lábát gyakran emeli meg vadmegállás közben. Bár eredeti feladata a vad felkutatása volt, ma már az elhozó készsége is kiváló, és akár vércsapázásra is képezhetõ. Mély vízben is otthonosan mozog, még télen is nehezen lehet kiparancsolni a jeges vízbõl. A csalán, bogáncs, tüske és az éles nád szintén nem akadály neki, mert buldózer módjára tör elõre, fittyet hányva a szerzett sebek okozta kellemetlenségekre. Magyarországon már tenyészvizsgás, vadászati alkalmassági vizsgás és képességilletve alapvizsgás braccok is vannak, ami a jelenleg aktívan vadászó kis egyedszámot (20-25 egyed) tekintve jelentõs eredmény. Kovencz Orsolya

fotók: Körtvélyesi László

VADÁSZOTTHONOK

A szobor jel és figyelmeztetés… Trófeanézõbe indulunk, de elõbb meg kell állnunk a költõk emlékoszlopánál. Tizenkét ország tizenkét költõjének a neve szerepel a tetszetõsen megformált, szépséges erezetû vörös kövön, amely elõtt – és ez akár szimbolikus jelentést is kaphat -, egy forrás betonútból feltörõ tiszta vize csörgedez. 2008 augusztusában nemzetközi költõtalálkozót tartottak Szentendrén. Az emlékkõ Pap Lajos kõszobrász mûhelyében készült… - Szobrászat, költészet, vadászat… Hogyan függnek össze? - A szobor, a szépen megmunkált kõ épp úgy érzelmeket és gondolatokat fejez ki, mint a vers. A szobrászatot néma költészetnek is nevezik. A természet, a vadászat pedig az érzelmi feltöltõdés nagyszerû alkalma… Pap Lajos kõfaragó mûhelyében kezdtük a beszélgetést, és most útban vagyunk az otthona felé. A kõfaragó mûhely a Kõzúzó utcában áll. Amikor még nem volt divat harminc-negyvenévenként rendszert, példaképeket és utcaneveket váltani, az utcák és településrészek többségének az elnevezése szoros összefüggésben

744

volt az ott folyó tevékenységekkel. A Kõzúzó utca mellett Kõzúzó és Kõfaragó köz is van, nem kétséges tehát, hogy Szentendre egyik õsi mestersége a kõmegmunkálás. Pap Lajos korán elhunyt édesapja mûköves volt. - Kamaszként a régészetrõl álmodoztam, de végül is mélyépítõ lettem. Huszonnégy éves voltam, amikor a sors közbeszólt, meghalt édesapám, és vállalnom kellett az apai örökséget… Pap Lajos kõfaragó és kõszobrász mûhelye - az irodák és a munkacsarnok modernsége ellenére – olyan, mint egy reneszánsz mester egykori mûhelye. Gránit, márvány és más nemes kövek finom pora

lengi be a teret. Síremlékek, épülethomlokzatok, reliefek, kandallók, falikutak, oszlopfõk, szobrok készülnek, immár külföldre is. Pap Lajos irodájában ülve, kávézás közben egy nagy albumot keresek, melyben összegyûjtve láthatnám a cég legjelentõsebb munkáit, ám ilyen nincs. Marad az ötletszerû felsorolás. Nemzeti Színház, Magyar Szentek Temploma, a telavivi, a madridi és a luxemburgi magyar nagykövetségek kõmunkái, Szent Gellért 2002ben Velencébõl hazakerült ereklyéjének tartója és egy ambo, a munkácsi görög katolikus egyházmegye részére. Az íróasztal mögött egy kisméretû oklevél díszíti a falat: Milan Sasik, munkácsi görög katolikus püspök áldása és elismerõ oklevele. Leemeljük, hangosan felolMagyar VADÁSZLAP


A közel négyszáz elejtett vaddisznó vadászemlékei és a kapitális erdélyi medvebõr bérel. Mecénási szerepvállalása egyre kiterjedtebb. A Vadászati Kulturális Egyesület 2003-ban a Hubertus Kereszt arany fokozatával, Szentendre város Pro Urbe díjjal, Mádl Ferenc a Köztársasági Elnök Kitüntetõ Érmével, Mangi asszony Széchenyi emlékplakettel ismerte el munkásságát. Rövid, ám hangulatilag már-már országhatárokat átszelõ út vezet a költõk emlékkövétõl a Szamárhegyre, Pap Lajos rezidenciájához. A Szamárhegy Szentendre dalmát negyede. Szûk, kanyargó utcák, egymáshoz simuló házak, terméskõ falak, kockaköves útburkolat, mediterrán hangulatú belsõ udvarok. Pap Lajos otthonát az 1800-as évek elején építette egy dalmát család, s bár mai lakó kibõvítették, nem vesztette el eredeti jellegét és hangulatát. A falak fehérek, a nyílászárók barnák – mindenütt örökzöldek és virágok. A kõfalakkal körbezárt kicsinyke udvar kövezett. Dísze az oszlopos tornác és a szabadtéri kemence. A tornácról nyílik a nagy közösségi tér – nevezzük hallnak –, mely egyben trófeaterem is. A vadászvendégek figyelmét minden bizonynyal a kapitális medvebõr ragadja meg, a feleségekét pedig nyilván a klasszikus szépségû márvány kandalló. De most nincsenek jelen asszonyok. - Három évig jártam Erdélyt, hogy elejthessek egy jó medvét. Aztán amikor sikerült, legszívesebben életre keltettem volna…

- Mi történt? - Jóval ezer méter felett voltunk, olvadt a hó, hangosan csobogott a felduzzadt vizû, kristálytiszta hegyi patak. A medve halálüvöltést hallatott – már ez is megviseli az embert -, majd lerohant a patak felé. Már nem volt benne élet, amikor rátaláltunk. Ám hason feküdt, mint aki él, és elõre nyújtott fejét egy sziklán tartotta, melyet körülfolyt a morajló víz… - A vad elejtése öröm és gyász… - Az elsõ bakom birtokbavételekor is feltettem magamnak a kérdést: valóban meg kellett ezt tennem? Aztán, persze túlteszi magát ezen a kérdésen az ember. Vadászni kell. Ámde, és ez meggyõzõdésem, sohasem érzelmek nélkül… Pap Lajos többször is megjárta Afrikát, vadászott Ausztriában, Szibériában, Baskíriában, Svédországban. A vadászutak nagy része azonban szinte mindig szakmai út is: értékes és nemes köveket keres szerte a világon. Svédországból például gleccserkövet importál. - Az 1981-ben terítékre hozott gyótai világrekord bika emlékköve is svédországi sziklából készült – mondja. – Az elejtés 25. évfordulóján, 2006. október 21-én avattuk fel. A szobor jel, amely megállít. A jelent figyelmezteti, a távoli jövõnek pedig üzen. Az értékek megõrzése, az emlékezés erõt ad és felemel… A felesége, Kanyó Erika a Rodin nevét viselõ mûvész-kávéházat vezeti. Most éppen Libickozmán van, Somogy megye legkisebb, ha jól tudom mindössze 34 lelket számláló településén, ahol vettek és helyrehoztak egy kis házat, amely a gyótai vadásztársaság területén fekszik. Ha szerencséjük van, szarvasokat is BÉKÉS SÁNDOR ÍRÓ - ÚJSÁGÍRÓ látnak az udvarukból…

745


vasom a veretes szöveget. Pap Lajos jól ismeri, ám látom az arcán, hogy újra meg újra megérintik a szép és felemelõ szavak. - Vallásos, görög katolikus családban nõttem fel – mondja. – A hitem mélyen gyökeredzik, de nem vagyok térden csúszó ember. Évente háromszor-négyszer jutok el a templomba. Ám az Istennel az erdõben is beszélgethet az ember… Pap Lajos nevével és munkájával 1998ban találkoztam elõször az ugodi erdõben, azon a helyen, ahol 1940. január 7-én, az úgynevezett táborhelyi hajtás keretében délelõtt 11-tõl délután 4 óráig Széchenyi Zsigmond egy álltó helyében tizenhat disznót lõtt. A Vadász Könyv Klub Egyesület részére restaurálta a Fiumei úti temetõben még a háborúban megsérült Bársony István szobrát és síremlékét, dombormûves emléktáblát készített a II. Országos Vadászati Kulturális Konferenciára a Gilián szõlõbirtokon. Legutóbb pedig tavaly decemberben, Karapancsán leplezték le alkotását, amellyel az I. Európai Vadászújságírók Konferenciájának és a nemzetközi szervezet megalapításának állított méltó és maradandó emléket. Országos ismertségre egyébként egy remek ötlet nyomán tett szert: miután vadász lett, terület nélkül, meghirdette, hogy szerény vadászati lehetõség fejében jutányos áron készít vadásztársak számára síremlékeket. A jutányos ár a vadásztársak számára máig megmaradt, a vadászati lehetõség biztosítása azonban már nem feltétel. Pap Lajos a gyótai vadásztársaság tagja, a Pilisben területet

Részletek el nem küldött leveleimbõl Kedves Barátom! Itthon tombol a tavasz. Remélem Te is jól vagy és élvezheted az illatok izgatta, rügyfakadás fokozta, lányos-asszonyos kitárulkozásokat… Én nyakig járok a tavaszban! Igaz, a télutó megdolgozta az idegeimet, mert itt hagyott az aszszony. Azt mondta: betelt a pohár! Nem való a házasság nekem. Aki esténként nem a családjával foglalkozik, hanem folyton az erdõt bújja, akinek egy jó vadkan elejtése fontosabb, mint feleségének a születésnapja, az költözzön ki az erdõre, keljen és feküdjön a vadjaival, ...na meg az erdõre utána somfordáló fehérnépekkel. Nem tudom elképzelni, hogy juthatott a fülébe az az egy-két félrelépésem, amelyet a vadászat leple alatt, tökéletes konspirációval szerveztem. A szívük szakadt volna meg a partnereimnek, ha nem viszem õket magammal egy-egy vadászatra. A válókeresetet beadta. Veszekedés nélkül váltunk, a lelkemet mégis nagyon megcsavargatta ez a télutó, mert tudod, a legnagyobb bánatom, hogy a gyerekeket is magával vitte. Most aztán vigasztalódom. Sorolhatnám a szebbnél szebb vagy kevésbé szép, de annál tüzesebb lányokat, menyecskéket, akik amint meghallották facérságom hírét, szívesen és már-már tolakodva gondoskodnak szabad kapacitásom teljes lekötésérõl. Bevallom, néha a vadászat kárára megy ez a fergeteges tavaszi üzekedés. Itt van például a párttitkár felesége. Csinos, formás, de mint a pincében tartott aludttej, olyan hûvös volt mindig. Azért izgatta a fantáziámat, de a hatalommal nem akartam kikezdeni. Aztán egyik alkonyatkor kilépett az erdõszegélybõl és lemeszelt. Szó nélkül ült mellém a terepjáróba. Mit mondjak, tíz perc múlva repkedtek a ruhadarabok. A teste tökéletes, a lángja pedig akkora, hogy a legmélyebben alvó tejet is forró bugyogásra késztetné. Nagy disznóság, hogy Lenin elvtárs egy ilyen tökéletes nõvel ajándékozta meg közepes beosztottját. Többet nem merek írni róla, mert ha cenzúrázzák a leveleimet, biztos börtönbe zárat a férj, mint „rendszerellenes izgatót” és talán soha nem lesz részem több csodás tavaszvilágban. (az 1960-70-es évekbõl) Kedves Barátom! Jelenteni valóm van: szerelmes vagyok! De úgy igazán. Fogcsikorgatón, féltékenyen, a fejem tetejéig. Ez már betegség, hidegrázás, aztán 40 fokos láz. Egy tragédia, mert nagy baj, hogy õ magyar, de Ausztriában él. Aztán még nagyobb baj, hogy az osztrák férje jómódú, én pedig, mint afféle szoci erdész-vadászmadarász. Nem nyomorgok, de szolgálati lakásban élek és a maszekolásaim bevételeivel együtt is tízszer-hússzor zsebre tesz az osztrák.

746

Rakk Tamás

A szerelem már vadul kölcsönös. Õ gyakran jön, de én csak háromévenként egyszer mehetek, hála szocialista rendszerünknek és a találkozások újra vágyásának kínjai már-már viselhetetlenné teszik a nem együtt töltött napokat, heteket, de mérgezik az együttlétet is. Egy telefonvonalat sikerült szereznem vadászprotekciósan, de ez a határt és a messze nyúló kilométereket nem tudja lebontani. Ne haragudj, ezért nem válaszoltam a leveleidre. Az együttlétek mámora nem engedett idõt, a távollét kínja pedig szótlanságra kárhoztatott. A nagy összeborulások szüneteiben rendszeresen járjuk az erdõt. Együtt járunk vadászni. Elárulhatom, hogy ilyen felfokozott izgalmat, amelyben az együttlét boldog érzése és a vadra várás gyönyörûsége egymást erõsítve jelen van, még soha nem éreztem! Fényévnyi távolságra van ez a kóbor kettyintésekkel kísért vadászatok jövõ-menõ izgalmaitól, amikor mindig a vad volt és maradt az igazi lelkesítõ cél. Mostanában kicsit fenyegetettségben élek. Egyik nap berendelt magához a munkahelyem elhárító tisztje. Az elsõ hallásra olyan érzés fogott el, mint amikor az ’50-es évek elején, a kulák ablakán éjjel bezörgettek az ávósok. Azonnal tudtam, az osztrák kapcsolatom miatt citálnak. Kemény és célratörõ hangnem fogadott: Te nem vagy normális! A jövõdet, a karrieredet kockáztatod egy nõ miatt! Legszívesebben pofán vágtam volna az „egy nõ miatt”, de a túlélésem vágya és a Szerelmemmel való találkozás közelségének öröme kordában tartotta indulatomat. Másnap megérkezett a Kedvesem és bejelentette, hogy teherbe esett tõlem... Kedves Barátom! Több mint egy éve itt hagytam abba a neked szánt levelem. Úgy volt, hogy a szerelemben fogant gyerekünket megszüli… hazaköltözik hozzám… a közös vadászatok méze… mégsem költözik… a férj lázadozása és a szememben bugyuta türelme… közös gyerekünk halálra ítélése – abortusz. Újabb fogadkozások, az utolsó, meg a legutolsó, hogy otthagyja az általam egyre jobban utált környezetét… veszekedések… sírások… fájdalmas, fantasztikus összeborulások… Fortyogott, fortyogott a kohó, romlott a munkám színvonala, értelmetlenné vált a vadászat, az élet folytatásának értelme is megkérdõjelezõdött. Hisz’ a gyönyörû nyár egy férges õsz felé indult… Aztán hirtelen egy kékes fényre váltó, tûzforró acélpenge emelkedett a magasba, amellyel kettészeltem kapcsolatunkat. Kiégett a tenyerem, a csontvelõm, az agyam jelentõs része, kiégtek az érzéseim, amikor acél-hidegen közöltem: – Holnaptól ne lépd át a házam küszöbét! Sírás-rívás, hetekig-hónapokig megismétlõdõ üzenetek jöttek, hogy most már tényleg, de tényleg otthagy mindent… A kihûlt Magyar VADÁSZLAP

HIHETÕ ÉS HIHETETLEN TÖRTÉNETEK

Kedves Barátom! Kár, hogy ilyen messze vetõdtél, mert ha itthon élnél, akkor levél helyett élõ szóval értékelhetnénk a körülöttünk nagy tempóban folyó eseményeket. Megtelt a pince, a kamra, megtelt a hócipõ is. Jöhet a forradalom! Igaz és szerencsére most nem vérrel és fegyvercsörtetéssel tört magának utat, hanem amolyan rendszerváltás formában léptünk egy nagyot. A kényelmes, vadászgatós, csajozós életmódomtól megváltam, mert egy nagy vállalkozás élére kerültem, amelynek átalakítása az új kor követelményeinek megfelelõen, minden idõmet, energiámat lekötött. Leveleim megírása ritkult az utóbbi idõben. De ritkultak a gondtalan vadászatok, az életet fényesítõ udvarlások is. Ritkult a hajam, ritkultak az önzetlen baráti kapcsolatok. Még szerencse, hogy jó sorsom elvezérelt a világ egy-két különösen szép tájára, egyik-másik nagyon magas hegységébe, ahol olyan vadászélményeket kaptam ajándékba, amelyek vadászéletemet teljessé, önbecsülésemet acélosabbá tették. Ezekre a csúcsokra nem tudtak követni a lányok-asszonyok, viszont az erõfeszítések nagyságának arányában nõtt a vadászélmények értéke, amely csitította a fel-felcsapó vágyakat és egy-egy magas ponton megpihenve, távol a világ napi zajától, a bölcsesség kezdte bennem bontogatni szárnyait. Közben romlott a látásom, egy-két ügyetlenkedõ vadászvendég a fülem mellett elküldött lövése süketülésemet is elindította. Az erdõben töltött sok-sok idõ hozadéka is sorban megérkezett: a tularémia idõnként lázba hozta a nyirokcsomóimat, a kullancsok az ízületeimet cincálták szét, magánzós életem egyoldalú táplálkozása köszvénnyel ajándékozott meg, amely ölelkezve az elõbbi kettõvel, idõként botozásra kényszerített. 2008. november • www.vadaszlap.hu

Kedves Barátom! Az utóbbi idõben az õsz egyre nagyobb sárga és barna foltokat rajzol körém. A munka- és a vadász-sikerek örömét, a botom kemény koppanásai egyre gyakrabban zilálják szét. Néha már torkon ragad a keserûség. És ekkor jött, szinte észrevétlenül, finoman ölelõ melegével a Kedves. Fiatalságának riasztó könnyedsége, született természetessége gyorsan eloltotta bennem a rossz érzéseket. Azóta ha vadászni járunk, õ a szemem és fülem. Õ a rám törõ bajok fékje, otthonunk rendjének és melegének életben tartója. Jó, hogy nálunk jártál, jó hogy megismerhetted, jó hogy észrevetted a kialakult békét körülöttem. Remélem, ebben a szabadnak tûnõ világban gyakrabban jössz hozzánk, jóval többet találkozhatunk. (az 1990-es évekbõl) Kedves Barátom! Kétségekkel, kérdõjelekkel és zúzmarás keserûséggel közeledik a tél. A ködös fehérség elvakít, elbizonytalanít. Az új kor gátlástalanjai elvették királyi vadaskertemet. Az új vadásztörvény újra rajzolt határai elzártak a vadászattól, igaz a gyomrom sem fogadta be a könyöklést, a lökdösõdéseket. Az érdekbarátok már rég a távolba tûntek. A vadászattal tökéletesen kiszolgált kis- és nagyhatalmú korábbi vendégeimnek nem jut eszébe soha, hogy meghívják a vadászterület határain túlra kerülteket. A téli ködben talán nem láttatom elég jól magam, vagy a hatalom ködösíti el a szemeket? Amikor így kívül kerülsz mindenen, mire számíthatsz még? Mikor töri át a Lyme-kór a nehezen felállított gátjait és a köszvénnyel egyesülve, mikor tesz mozgásképtelenné? Vajon mi lappang benned észrevétlenül? Talán már kacsingat rád a korai meghibbanás vagy agyadat morzsolják ismeretlen kórságok, hogy ne emlékezz se jóra, se rosszra. Ereidben talán már parancsra várnak a keringõ vérrögök, vagy valamelyik rák rágja magát hangtalanul elõre és végül összeomlik mögötte a belsõ rendszered. Ha meghibbanok, vagy elsöpör valamelyik belsõ robbanás, talán jobb lesz, hisz’ így nem érzékelem, hogy a napi politika milyen mértékben keseríti gyerekeim, unokáim életét, nem látom, ahogy a tél szétfagyaszt körülöttem mindent, ami szép-jóértelmes és érdekes volt az életemben. Szerinted volt értelme ennek az egésznek? Én úgy gondolom, annyi értelme talán volt, hogy asszonyaim, akik szintén ráncosodnak, köhécselnek, esetleg betegségekkel küzdenek, fájdalmukban vagy elkeseredésükben felidézhetnek néha egy-egy szép, jól sikerült, vadászattal fûszerezett pásztorórát. (2001 után...)

RAKK TAMÁS erdõmérnök, nyugállományú vezérigazgató. 1976-tól jelentek meg szakmai és irodalmi írásai, fotói a vadászlapok hasábjain. Eddig megjelent kötetei: A vadász is ember (1986), Telihold a Kilimandzsáró felett (1995), Tûzözön és hóvihar (1996), Göröngyös égi és földi utakon Mongóliában (2004).

747


lávakõrõl azonban szomorúan pattogtak le a fogadkozások, még az átok is hamuba hullt, amellyel a hat évet lezárta nyugatra szakadt hazánk-lánya. Nos, nálam így ért véget a gyönyörû nyár. Aztán persze vigasztalódtam a vadásztûzre vágyó asszonyokkal. Az egyik kedves, lelkes, aranyos és talán szép is volt. Mindene volt a romantika. Árnyas erdõ mélyén, süppedõ mohaszõnyegen, õzsuta módjára rohanni a vágyakozó bak elõl, de csak olyan gyorsan, hogy a kellõ pillanatban utolérjed. A magaslesen ültünk, a búzába kiváltó vaddisznókra vártunk. Mire felocsúdtam, már ruháit ledobva lépkedett lefelé a létrán. Intett, hogy kövessem. Aztán erélyesebben intett, hogy én is ruhátlanul. Ösztönösen körültekintettem, mert mégiscsak furcsa egy vadász anyaszülten a magaslesen… De sziszegve jött a sürgetés. Tudtam, hogy nem lesz jó a vége, de követtem. A süppedõ mohaszõnyeg helyett szúrós fenyõtûpárna fogadott, amelybõl páros meztelenségünk érkezésekor ezer kiéhezett szúnyog fújt zabariadót. Még láttam, ahogy tüzelõ sutám formás seggére és gömbölyû vállára kendõként telepedik a vérszívó sereg… A tûpárna szúrta, a szúnyogok csípték, de romantikus lázában csak percek múlva fedezte fel a szörnyû állapotot. És én akkor már kettesével szedtem a létrafokokat felfelé, õrült tempóban öltözködtem, a gatyámmal és az ingemmel vadul hessegettem a vérszívókat. Szegény sutám is futásnak eredt, s csak szépen ugráló melleire nem tudtak rátelepedni a szúnyogok. Amikor felért a magaslesre, kalapommal üldöztem testérõl a rovarokat. Természetesen a disznók közben kiváltottak a búzatáblára és röfögve vagy röhögve csámcsogtak a veszélytelen emberek árnyékában. Kedves sutám pedig csak azt hajtogatta: hogyan fogom a férjemnek megmagyarázni a szúnyogcsípéseket… Pedig ez a romantikusnak indult találkozás teljesen ártatlanul végzõdött, hisz’ a disznólövés is elmaradt és a boszorkány-gyûrûs száguldás mámoros vége is az õzekre maradt. (az 1980-as évekbõl)

HIHETÕ ÉS HIHETETLEN TÖRTÉNETEK

András napi mese A 70-es években, egy barátságtalan novemberi napon, két barátommal úgy határoztunk, nem várjuk meg a Ferenc napot, elõbb megyünk köszöntõbe. Köszönteni ugyanis eljártunk egymáshoz rendszeresen némi gyümölcsökbõl erjesztett nektárok kíséretében, olyan hátsó gondolattal, hogy a kiszemelt helyen különleges kulináris élvezetekben is részünk lehet. A kiszemelt áldozat ez esetben az erdészet gerendákból épített mézeskalács házában lakó kerületvezetõ vadász-barátunk volt, aki szerencsétlenségében József és Ferenc névre is hallgatott (mindkettõt a keresztségben kapta!). Így aztán a hétköznapokon használt nevének napján joggal vártuk el, hogy hagyományainkhoz híven minket tejben-vajban fürösszön, vaddal-hallal s egyéb csodákkal gyönyörködtessen. Elindultunk hát egy ponyvás ARO fedélzetén hárman az erdõ felé, természetesen a pálinkaháznál rögtön a földútra fordulva, kikerülendõ a rendnek buzgó õreit. Hogy a jeles nap helyett Szent András napját választottuk, véletlen volt, de a történet szempontjából nem elhanyagolható tény. Utasaim egyike ugyanis András volt, az ismert tollnok, már akkor József Attila díjas író, és nagyon kedves barát. Másik kísérõm vadásztársaságunk vadászmestere, aki vadász tábortüzeknél sokat emlegetett jó tulajdonságokkal rendelkezett: kiváló borokat termelt, valamint közel negyven éve az édesapja vezette a pálinkafõzdét! A nap kiválasztásában fontos szerepet játszott, hogy az ünnepeltnek a hétvégén fontos dolga akadt, protokoll vaddisznóhajtást kellett szerveznie a területén. Minthogy a munka szent, ezért megértõ barátokként megihatjuk mi a házban lévõ folyékony ihatókat már három nappal korábban is! Így minden a legnagyobb rendben történt, szépen megérkeztünk, épségben átadtuk a demizsonokba csomagolt „virágainkat”, aztán a regula szerint végigHÁZAS JÓZSEF Nyugalmazott orvos vagyok, az év nagy részében jelenleg is Siófokon élek. Döntõ oka ennek a tény: közel van a vadászterületünk, valamint szerelem másik tárgya, a Balaton. A vadászat évtizedeken át az életem része volt, és remélem, még sokáig az is lesz. Alig nyolcéves voltam, amikor egyik nagybátyám kezembe adta a 12-esét, hogy lõjek egy szárcsát, ami a legnagyobb meglepetésemre helyben is maradt, de a vállamon keletkezett véraláfutás ugyancsak felejthetetlenné tette azt a napot. Azóta a természet, a vad, az erdõk jelentik számomra a világ jelentõs részét. A bedegkéri vadásztársaság elnökeként alkalmam volt a vadászat másik oldalát is megismerni. Késõbb a Parlamentben a vadászati törvény megalkotásában igyekeztem hasznosítani a sokéves tapasztalataimat. A kamarai törvény elõterjesztõjeként a vadászok érdekeit védõ erõs köztestület létrehozása volt a célom. A vadászat sok szépsége mellett nekem nagyon sokat jelentett és jelenleg is sokat jelent, hogy igazi mély barátságok szövõdnek az együtt töltött évek során...

748

Házas József

ettük a sehol nem kapható ételek sorát, mely sorban fácánleves, vadmalac, töltött káposzta, dél-somogyi nyújtott rétes képezte a fõ fogásokat. Azt, hogy sehol nem kapható – nem mondom véletlenül, mert pár év múlva a háziasszony elvégzett egy hivatásos szakács iskolát, melynek következtében változatlanul kiválóan fõzött, csak az extra ízek helyett a honi vendéglátásban szokásos Veneszféle szakácsiskola köszönt vissza remekléseiben. Elfáradva az evéstõl, átültünk a szoba kényelmes foteljaiba némi digestiff és további borok forgalomból való kivonása céljából. Meséltünk régi vadászatokról, híres kutyákról, talán soha meg nem történt történetekrõl, melyek csak vágyainkban léteztek, és fõszereplõi természetesen mindig lányok vagy asszonyok voltak. András egy idõ után indulatosan kezdte bírálni a mi atavisztikus szenvedélyünket. Véleménye szerint méltatlanok vagyunk a vad elejtésére, mert nem õsi jogon jutottunk a vadászat lehetõségéhez, ezzel szemben neki, akinek a felmenõi mind saját birtokukon vadásztak, nem adatik meg ez a lehetõség! Neki még Jób nagybátyja, aki bencés tanár, pap létére is híres vadász volt! Ezek a kifakadások természetesen szoros kapcsolatban voltak az elfogyasztott alkoholos italok térfogatszázalékával, mert minden esetben felajánlottuk a társaságba való felvételét, természetesen a törvényes feltételek figyelembevételével. - Egy SZ. nem vizsgázgat! Ha nem jár a vadászat, akkor nem is kell! – Rövidesen persze elfelejtette nagy bánatát, mert a nóták pontos szövegére való emlékezés erõsen igénybe veszi az elmét. Amikor jöttünk délután, kopogós fagy volt, a Balaton felõl jeges szél fújt. Jól esett a cserépkályha simogató melege. Egy idõ után viszont egyre melegebbnek tûnt a szoba. - Ne lássak többet szarvast, ha nem esik a hó! – mondta az ünnepelt. - Meleg van, menjünk ki. Kiléptünk a teraszra. És csodát láttunk: a szél megállt, a levegõ szinte langyos lett, és minden fehér volt. Mintegy tíz centiméteres hó hullott a vacsoránk ideje alatt. Különleges hangulatba kerültünk, a fejünk kitisztult, titokban nagyon jók akartunk lenni. A teraszon, a ház falán egy körülbelül 7 kilós gímagancs függött. - De szép gyilkos! – mondta valamelyikünk. - Mi az, hogy gyilkos? – kérdezte András. Vadászmesterünk lelkesen kezdte magyarázni az agancsbírálat szempontjait. A fényes fehérre fent dárdák biztosította indokolatlan és káros elõny furcsa asszociációkat keltett írástudó barátunkban, amelyek élete végéig foglalkoztatták. Ebbõl az élménybõl szerencsére írások is születtek, a többi között egyik kötetének címadó novellája is. Haza indultunk, a hóesés ritkábbá vált. A vadászháztól alig száz méterre két süldõ ugrott át az autó elõtt. Majd egy vágásérett tölgyeshez értünk, ahol egy széles nyiladékra fordulva önkéntelenül fékeznem kellett. Narancsvörös lámpák állítottak meg: nagy szarvasrudli állt a nyiladékon, tehenek, borjak, csapos bikák vegyesen, szemeik világítottak. A fény és a hóesés olyan rejtélyes képet varázsolt elénk, ami még nekünk, tapasztaltnak mondható vadászoknak is ezoterikus élményt nyújtott. A vezértehén aztán lassan, méltóságteljesen elindult a szálasba, a csapat sorban követve õt, eltûnt a lámpa fényébõl. Ekkor egy középkorú bika lépett a nyiladékra. Bal agancsszárán, araszMagyar VADÁSZLAP


illusztráció: Boros Zoltán


szal a rózsa fölött hatalmas villa kezdõdött. A bika megtorpant, mozdulatlanul állt. A távolság alig volt ötven méter, jól megnézhettük. - Andriska nézd meg jól, ilyen a somogyi szarvas! Eddig te úgy is csak áfonyával ismerted! – idétlenkedtem. - Miért nem megy el? - …én vagyok a Mehemed, mi vagyunk a tehenek! Azért, hogy jól megnézzen téged. Biztos, hogy valami elszámolni valótok van az elõzõ életetekbõl. Amikor Andrásra néztem, elszégyelltem magam. Két kézzel, görcsösen fogta a mûszerfal kapaszkodóját és reszketett. A hó egyre sûrûbben kezdett esni, a szarvas pedig eltûnt, mintha csak látomás lett volna. Szó nélkül mentünk hazáig. A következõ év õszén, a nagy szarvasnász után már tervezgettük a névnapok rendjét. Október vége volt, a borok hordóban, kezdõdtek a fácánvadászatok. Egyik nap, az erdészet igazgatója egy reggeli vadászat után vendégével hazafelé tartott a terepjárójával. Töreki határában két kamaszt lát hadonászva, izgatottan közeledni. - Gyüjjenek, valami van a gödörben! – mondja lihegve az egyik. - Lehet, hogy medve! –mondta a kisebbik. A gyerekeket követve egy hétvégi telek végén lévõ beszakadt öreg pincében rõt színû élõlényt látnak: egy csont-bõr, beteg szarvasbikát. Az igazgató golyója váltotta meg a további szenvedéstõl. Lövésnyomot nem találtak benne, valószínû, hogy a szerelmi csatákban szerzett sebe miatt került ilyen szörnyû állapotba, ugyanis a nyaktõnél egy gennyes tályog volt látható. Egyik nap ebéd után csörög a telefon a rendelõmben: - András vagyok, azonnal beszélnünk kell, mert szarvast találtak a pincémben! Nem akartam elhinni, de ma reggel a szomszédommal találkoztam, aki megerõsítette a dolgot, és legnagyobb megdöbbenésemre azt mondta, nem hiszi, hogy nem tudom, hiszen az én pincémbe esett a bika. Kimentem a telekre, ahol a bedõlt sárga agyagon jól látszanak még a vérnyomok. Azonkívül letaposták a sövényemet is, ahogy áthúzták rajta. – mondta felindultan. - Várj egy kicsit, felöltözik a betegem, de jobb lesz, ha rendelés után átmegyek a szerkesztõségbe. Amint végeztem, kis kitérõvel ugyan (a szõlõhegy felé), némi újbor kíséretében jelentkeztem a Mesternél.

Csendben ültünk egy darabig a kékfrankos mellett. - Emlékszel arra a bikára, amit akkor láttunk, amikor a Ferit köszöntöttük? Az András napon volt. Képzeld el, a pincémben talált szarvas is villás. Úgy érzem, hogy ez az ÉN bikám. Ti nem tudjátok: akkor jelet küldött nekem. Eljött hozzám... Ült és csendben nézte a tintaszerû sötét bor felszínét. Több év telt el azóta. András már rég a szeretett szülõfaluja templomának kertjében lévõ családi sírboltban pihen. Ott azonban csak a porhüvelye van eltemetve. Õ maga a Vadkan a felhõben, a Gyilkos szarvas és sok más örökbecsû írás szerzõje a felhõk felett figyel, azt lesi, mikor indulnak el az elsõ hópelyhek a föld felé, hogy belepjék a domboldalon álló fiatal cseresben pihenõ szarvasok csuháját.

749

750

Magyar VADÁSZLAP

TUDÓSÍTÁS

A Zempléni-hegység gazdag vadállományáról már a középkori feljegyzések is megemlékeztek: „A hegység érintetlen tölgyes, bükkös erdõrengetegeiben, a Hernád és a Bodrog árterületeinek ligeterdeiben a bölénytõl a farkasig, a hattyútól a sólyomig a vadfajok olyan bõsége volt, hogy Sárospataktól Fûzérig és Telkibányáig az erdõispánság felügyelete alatt királyi vadászterületként tartották nyilván a hegység nagyobb részét.”

Ezen a vidéken, egészen pontosan a „örvendeztette meg” a sáros és vizes hol- íjászat, valamint az esti les után senkit jelentõs történelmi múlttal rendelkezõ miban visszaérkezõ tizenéveseket. Öröm sem kellett álomba ringatni, és este kilenc Telkibá-nyán rendezte meg szeptember volt látni, ahogyan simogatták, mustrál- óra tájban már a fáradtságtól elcsigázott 19-21. között a Borsod megyei vadászka- gatták a kamaszok a terítéken fekvõ va- táborozók élménybeszámolói is egyre mara Ifjúsági Bizottsága és a VKE Ifjúsági dat, és még sokáig szagolgatták a rigyetõ halkultak. Tagozata – 30 gyerek részvételével – az szagtól illatozó kezüket. Utolsó reggel Mizsik László sportvaelsõ szarvasbõgõ-tábort. dász 6,20 kilogrammos bikája mellett – A Zempléni Hubertus bár õ valójában már húsznál többet hozott Vt., az Északerdõ Zrt. Telterítékre – az avatási ceremóniát mutatták kibányai és Hegyközi erdébe a szervezõk. Ezután a légpuskalövészeszete, valamint a Kéked és ten egy bõgõ bika-alakra tüzeltek az ifjak, Környéke Földtulajdonosi majd a táborvezetõkkel közösen kieleVt. vezetõinek és tagjainak mezték az eredményeket, és megbeszélköszönhetõ, hogy az esti és ték a „találatjelzéseket” is. Még a vadásztohajnali lesek alkalmával a tó kitöltésével sem ért véget a program, hitábor minden lakója hallott szen elõször Telkibányán vadászati kiállíbõgést – és ami ennél soktást tekintettek meg a gyerekek, néhai kal nagyobb esemény volt, Mester László erdõmérnök közel száz látott szarvasbikát is. Bár az zempléni trófeából álló magángyûjteméidõjárás inkább az október nyét. Ezt követõen a település határában végi esõ áztatta napokat lévõ vaddisznós kertben tettek rövid sétát. idézte, ez senkinek sem A múzeumot Mester Lászlóné, Telkibánya polgármestere Az emlékpólók és ajándékok kiosztása szegte kedvét. A gyerekek mutatta be a fiataloknak utáni búcsúzás fájdalmas pillanatait talán már rögtön az elsõ este csak az átélt élmények, és az együtt töltött megismerkedhettek a terítékkészítés rejA reggeli után videózás és szarvas- órák emléke enyhítette. Az elsõ alkalommal telmeivel, és a felnõtt kísérõkkel közösen bõgõ-bemutató szerepelt a programban. megrendezett szarvasbõgõ-tábor véget ért, ravatalozhatták fel a Boda Zoltán sportva- Talán nincs mit csodálkozni azon, hogy mint ahogy lassacskán a bikák is elhallgatdász által elejtett 8,80 kilogrammos aganc- amikor a szalonnasütéshez szólító kürt- tak. Jövõre azonban újra megszólalnak, és sárt. Ezt követõen Szemán Jenõ hivatásos szignál felhangzott, a tábort övezõ park reményeink szerint a gyerekekkel együtt vadász – legalább két tucat, önkéntesen több pontján megszólaltak a bikák – a mi is fül- és szemtanúi leszünk majd… Bótáné Batta Olga segédkezõ apróság – gyûrûjében mutatta gyerekek tolmácsolásában… A délutáni be a szakszerû zsigerelést. A rövidke éjszakai alvást követõen a A szarvasbõgõ-tábor bizony már jócskán az iskolaidõben zajlott, a VKE Ifjúsági Tagozatának hajnal már a lesen találta a lelkes kis csatagjai azzonban nyáron sem unatkoztak. A Kisinócon, illetve Szokolyán, három turnusban – a patot. Az elszántságra jellemzõ, hogy még Négy Évszak vadász--természetismereti programmal közösen – szervezett vadásztáborokban a csepergõ esõ ellenére is mindenki kitarsok fiatal ismerkedhetett meg az erdõ-mezõ élõvilágával, a vadászati etikával, a fegyverekkel, tott, vállalva az esetleges megfázást – és az valamint a vadászkutyákkal. ezzel járó iskolából való hiányzást… A A szervezõõk köszönettel tartoznak a táborok fõ támogatójának, az OMVK Fõvárosi és Pest mekürtszó ezúttal Báthory Gábor sportvagyei Területi Szervvezetének, akik az utánpótlás-nevelés szükségességét és fontosságát felismerdászt köszöntötte, aki egy 3,80 kilogramve, jelentõs anyagi és erkölcsi segítséget nyújtottak. A vadászpalánták nevében is köszönjük! mos agancsú bika terítékre hozásával 2008. november • www.vadaszlap.hu

751


Gyerekeknek szólt a bõgés

752

Magyar VADÁSZLAP

HUMOR

M

ost, hogy a madárinfluenzát szerencsésen túlszárnyaltuk, ha hozzájutunk, már nyugodtan fogyaszthatjuk a talált bütykös hattyúk porhanyós húsát. Csakhogy újabb viharfelhõk gyülekeznek vadászterületeink egén. A Szlová-


kiából esetleg átterjedõ vaddisznópestist megelõzendõ, a 3-as fõút, az országhatár és a 26-os út által határolt területen a hatóságok különös intézkedéseket írtak elõ. A vaddisznóvadász kötelezõ felszerelése (egytõl tízig) a következõ: védõsapka, védõálarc, védõruha felsõ, védõruha alsó, védõcipõ, védõkesztyû, gyalogsági ásó, eldobható zsigerelõkés, fertõtlenítõszer, hordozható hûtõszekrény + tartozékok. (Lapzártáig a lõfegyver nem szerepel a felsorolásban.) A vadászat legújabb rendje szerint mielõtt hebehurgya módon lövöldözni kezdenénk, alaposan saccoljuk meg az elõttünk álló disznó súlyát. 50 kiló alatt ne pocsékoljuk a lõszert. 50 és 100 kiló között próbálkozhatunk, de mázsa fölé semmilyen körülmények között ne menjünk, mert az átvevõk már jelezték, hogy a vizsgálat ideje alatt a nagy disznókat helyhiány miatt nem tudják tárolni. Ha véletlenül fél mázsa alá tévedünk, még nagyobb a baj. Ez bizony kompetencia, amit csak akkor vihetünk haza, ha a vizsgálat eredménye negatív. A vizsgálat azonban két hétig vagy még tovább is eltarthat, addig pedig a süldõnket kötelezõ hûtve tárolni. A helyi vadásztársunkhoz nem tehetjük be, mert pozitív eredmény esetén - a baj sem jár egyedül - az összes hízóját kíméletlenül lemészárolják. Az átvevõtõl sem kérhetünk bértárolást, mert ott telt ház van. Ilyen esetben válik nélkülözhetetlenné a hordozható hûtõszekrény. Ha módunkban áll, válasszuk a szovjet Szaratov gyár kifutó félben lévõ termékét, amelynek elsõ négy betûje egyben egyfajta

korrekt és kendõzetlen vadászati helyzetjelentés is. Ha a vadászházban van áramszolgáltatás, a hûtõszekrény mûködtetése nem okoz gondot. Ha nincs villany, akkor bizony hordozható aggregátorra is szükségünk van. Amennyiben vadászház sincs, úgy kénytelenek leszünk egy sátrat beszerezni, mert a mai világban egy vaddisznóval bélelt hûtõszekrényt az aggregátorral mégsem lehet csak úgy két hétig magára hagyni. Ha minden rendben van, kezdhetjük az ásást. Az elsõ híradások két méter mély gödörrõl szóltak, de a szabályalkotó vajszíve megenyhült, belátta, hogy a vadász mégsem szakképzett sírásó. Így már egy méterre csökkentette az elõírt gödörmélységet. Gyalogsági ásóval persze ezt is kutya nehéz elérni, ezért az idõsebbek és fájós derekúak vigyenek magukkal hosszú nyelû szerszámot, vagy inkább ásólapátot. Ha a gödör elkészült, öltözzünk be az elõírt ûrhajós védõruházatba és kezdjünk el zsigerelni! A leadásra kerülõ disznóban gondosan hagyjuk benne a nyelvet, a mandulát és a rekeszizmot. Ha kompetenciára zsigerelünk, már nem ilyen egyértelmûek az elõírások. Ha benne hagyjuk, nem látják, ha kivesszük: szabályt sértünk. Szabadon lehet választani. Gyötrõ kétségek esetén hívjuk fel mobilon e szabályok bölcs alkotóját és kérjünk azonnali helyszíni eligazítást! Ha végeztünk, a gyomrot és a beleket lökjük a gödörbe, s a kesztyût az elõírás szerint hajítsuk utána, készítsük el a sírhantot. Ekkor jöhetünk rá, hogy megint csapdába estünk, mert nem maradt több kesztyûnk. Így a továbbiakban szabad kézzel kell illetnünk az elõttünk fekvõ és pestissel alaposan gyanúsítható dögöt. Ha nagy, vigyük leadni, ha kisebb, vegyünk ki két hét fizetés nélküli szabadságot, verjük fel sátrunkat és indítsuk be az aggregátort. A kompetencia süldõt nagyobb, de utólag pontosan összeállítható darabokra szedve helyezzük el a hûtõben, hogy helyszíni ellenõrzés esetén igazolni tudjuk, hogy egy falatot sem ettünk belõle. Két hét persze nagy idõ. Ha unatkoznánk, és közben bebandukolnánk a faluba, ne feledkezzünk el a kötelezõ mosdásról és fertõtlenítésrõl, mielõtt a helyi házi disznók közelébe tévedünk. Ha pedig már mindebbõl elegünk volna, szélsebesen költözzünk át a 26-os út túlsó oldalára! Tarnóczky András

753


Pestis

754

Magyar VADÁSZLAP

HÍREK - TUDÓSÍTÁSOK

Idõközi tisztújítás További képek és információk: www.vadászlap.hu

Az elmúlt idõszakról és a feladatokról Hegyes Zoltán elnök tájékoztatta az OMVK Csongrád megyei területi szervezetének küldötteit szeptember 12-én. Mészáros György hivatásos vadász alelnök a hivatásos vadászok országos versenyérõl, valamint a sikeres megyei vadásznapról számolt be és javasolta – amelyet a küldöttek egyetértéssel elfogadtak –, hogy alakuljon a megyében egy külön vadásznapszervezõ bizottság. Komoly Tamás titkár beszámolt a vadászkutya kiképzõ tábor tapasztalatiról, amelynek célja az volt, hogy a vizslavezetõket a kutyáikkal együtt segítsék fölkészülni a kötelezõ munkavizsgára. Ezt követõen Lele Csabát, a földeáki Dózsa Vt. tagját „Csongrád me-

gye Vadgazdálkodásáért” érdeméremmel tüntették ki. E küldöttgyûlés feladata volt továbbá, hogy a közelmúltban lemondott dr. Molnár Imre sportvadász alelnök helyére új tisztségviselõt válasszanak. A szabályszerû, titkos választás után, két jelölt közül jelentõs szavazattöbbséggel a küldöttgyûlés Csongrád megye sportvadász alelnökének Fackelmann Istvánt választotta. A gyûlésen jelentette be Dani Zsolt, a felügyelõbizottság elnöke, hogy tisztségérõl lemond, és kérte, hogy helyette is válasszanak új elnököt. A jelölõbizottság erre nem volt fölkészülve, ezért – bár tudomásul vették – az új FB elnök megválasztását végül elnapolták. y-y

Határok nélkül vetség közös szervezésében Valaczkai Erzsébet festõmûvész jubileumi kiállítása. A tárlatot Plachy Péter, a Várhegy Vadásztársaság elnöke és Agócs Attila, a Füleki Vármúzeum igazgatója nyitotta meg, míg az egy emelettel följebb található trófea-bemutatót Miroslav Balkovský, a Szlovák Vadászszövetség regionális szervezetének titkára adta át a látogatóknak. Miroslav Balkovsky mellett Valaczkai Erzsébet, A kiállítások a lenyûgözõ körPlachy Péter és Agócs Attila nyezetben fekvõ, pompás A nemrég felújított, nagy múltú füleki vár- panorámájú, ódon hangulatú várban nokastély tornyában nyílt meg október else- vember 15-éig tekinthetõk meg. Matyikó Alinka jén a vármúzeum és a Szlovák Vadászszö-

Vadászházavatás az Ormánságban be, mert a tízéves üzemtervi ciklus végén semmi garancia sem lesz arra, hogy az ingatlan eredeti funkciójában megmarad, a Baranya megyei Drávasztárán szeptember 27-én mégis vadászházat avattak. A Drávasztára és Környéke Ftk. családias ünnepség keretében avatta fel az újonnan elkészült létesítményt. A jeles napon Szent Hubertus-mise és trófeakiállítás is szerepelt a Halász Tibor (jobbra) tartotta az avatóbeszédet programban, nem beszélve a Manapság igencsak ritka, hogy egy va- gasztronómiai élményekrõl, melyeket a dásztársaság, vagy vadászati közösség in- speciálisan elkészített helyi horvát ételek gatlanba fektesse megtakarított pénzét. nyújtottak. A.G. Amikor mindenki a túlélésre rendezkedik 2008. november • www.vadaszlap.hu

755

756

Magyar VADÁSZLAP


Nem véletlen

2006

2007 További képek és információk: www.vadászlap.hu

Ha valahol bõgéskor terítékre kerül valamelyik nagyvadas megyénk legjobb bikája, az lehet akár a véletlenek szerencsés összjátéka is. Ha azonban több éven át sikerül elérni és megtartani ezt az elõkelõ helyet, akkor ezt már nem lehet ilyesmivel magyarázni, hanem az eredmények mindenképpen a felelõs- és szakszerû nagyvad-gazdálkodás mindennél beszédesebb bizonyítékai. Az elõzõ évek hasonló sikerei után a Sárvári Berek Vadásztársaság vendége, Kovács Róbert hivatásos vadász kíséretében – szeptemberben ismét terítékre hozta Vas megye legjobb bikáját.

2008

2006 – elejtõ: Alfréd Eckhardt (Ausztria), 228,90 IP, 12,26 kg, 12 éves 2007 – elejtõ Otto Gitterle (Ausztria), 233,24 IP 13,17 kg, 13 éves 2008 – elejtõ: Friedrich Zegg (Svájc) 230, 34 IP 12,15 kg, kora 12 éves, a kép jobb oldalán látható agancs 193,25 IP, 10,40 kg, 12 éves

Mire szabad vadászni? Novemberben: gímszarvasra (golyóra érett bika kivételével) – dámra – õzsutára és gidára – muflonra – vaddisznóra – szikaszarvasra – mezei nyúlra – üregi nyúlra – házi görényre – nyestre – fácánkakasra – fogolyra – vetési lúdra – nagylilikre – tõkésrécére – csörgõrécére – kercerécére – szárcsára – balkáni gerlére – borzra – aranysakálra – dolmányos varjúra – szarkára – szajkóra

Decemberben: gímszarvasra (golyóra érett bika kivételével) – dámra – õzsutára és gidára – muflonra – vaddisznóra – szikaszarvasra – mezei nyúlra – üregi nyúlra – házi görényre – nyestre – fácánkakasra – fogolyra – vetési lúdra – nagylilikre – tõkésrécére – csörgõrécére – kercerécére – szárcsára – balkáni gerlére (15-étõl) – borzra – aranysakálra – dolmányos varjúra – szarkára – szajkóra Egész évben: vaddisznó kan, süldõ, malac – róka – pézsmapocok– nyestkutya – mosómedve

2008

November

A hó napja

A hét napja

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30

Szombat Vasárnap Hétfõ Kedd Szerda Csütörtök Péntek Szombat Vasárnap Hétfõ Kedd Szerda Csütörtök Péntek Szombat Vasárnap Hétfõ Kedd Szerda Csütörtök Péntek Szombat Vasárnap Hétfõ Kedd Szerda Csütörtök Péntek Szombat Vasárnap

ÚJHOLD TELIHOLD


30 nap

Közép-európai zónaidôben Budapesten Nap kel nyugszik (óra perc) (óra perc)

6.28 6.29 6.31 6.32 6.34 6.35 6.37 6.38 6.40 6.41 6.43 6.44 6.46 6.47 6.49 6.50 6.52 6.53 6.54 6.56 6.57 6.59 7.00 7.02 7.03 7.04 7.06 7.07 7.08 7.09

l O

16.26 16.25 16.23 16.22 16.20 16.19 16.17 16.16 16.15 16.13 16.12 16.11 16.10 16.08 16.07 16.06 16.05 16.04 16.03 16.02 16.01 16.00 16.00 15.59 15.58 15.57 15. 57 15.56 15.56 15.55

Hold kel nyugszik (óra perc) (óra perc)

10.18 11.08 11.50 12.22 12.49 13.10 13.29 13.47 14.04 14.23 14.45 15.12 15.48 16.37 17.41 18.57 20.19 21.41 22.59 --.-0.13 1.24 2.34 3.44 4.53 6.02 7.09 8.10 9.03 9.47

ELSÕ NEGYED UTOLSÓ NEGYED

18.01 18.55 19.56 21.03 22.11 23.21 --.-0.32 1.45 3.00 4.20 5.44 7.10 8.34 9.47 10.45 11.28 12.00 12.24 12.44 13.01 13.18 13.35 13.54 14.16 14.42 15.16 15.58 16.49 17.48

fázisai (óra perc)

05.03 D

07.17 O

22.31 C

17.55 I

D C

757

758

Magyar VADÁSZLAP


Tisztelt vadásztársak! További képek és információk: www.vadászlap.hu

Az Európai Unió tagországai közül hazánkban a legszigorúbbak és értelmetlenek a fegyvertartásról szóló jogszabályok. A legálisan tartott fegyverekkel elkövetett bûnelkövetési statisztikákból egyértelmûen megállapítható, hogy Magyarországon indokolatlan ez a fokozott szigorúság. A csemõi Dombos Endre kezdeményezését felkarolva – aki 45 éve erdész-vadász és néhány már általa nem használt sörétes töltény miatt a fegyvereitõl megfosztották – szerkesztõségünk aláírásgyûjtési akciót kezdeményez a magyar vadászok számára elfogadhatatlan, betarthatatlan és ellentmondásos jogszabályok mielõbbi megváltoztatása érdekében. Az aláírásokat 2008. november végéig gyûjtjük, majd egy konkrét jogszabálymódosítási javaslat kíséretében átadjuk az igazságügyi és rendészeti miniszternek. Az aláírási gyûjtõív – melyen egyetlen kérdés szerepel – a www.vadaszlap.hu honlapról letölthetõ. A gyûjtõívet nem csak a vadászok, hanem bárki aláírhatja, aki egyetért a törvény és a rendelet módosításával. (Tisztelettel kérjük, hogy az aláírások és az adatok hitelesek legyenek.) e Ön azzal, hogy az Európai Unió irányelveivel ellentétes, a A kérdés: Egyetért-e fegyverekrõl és a lõszerekrõl szóló 2004. évi XXIV. törvény, valamint a végrehajtására kiadott 253/2004. (VIII. 31.) kormányrendelet elõírásait az Országgyûlés és a kormány minél elõbb megváltoztassa, az ésszerûtlen paragrafusokat törölje, a fegyvertartást, tárolást és szállítást az európai országokhoz hasonlóan rendezze, a hatóságok a szabálysértési eljárásokat a méltányosság figyelembevételével kezeljék? A betelt íveket szerkesztõségünk címére kérjük eljuttatni!

Gólyaszálláson találkoztak A Nyírkáta melletti Gólyaszállás - Papp István vadász, vadászatszervezõ rezidenciája -, adott otthont október 3-4-én az egykori állami gazdaságok vadászati ágazatvezetõinek egy kis emlékezésre, szakmai beszélgetésre. A házigazda, a volt Szamosmenti Állami Tangazdaság valamikori fõvadásza hívta meg kollégáit az ország minden részérõl. Jöttek is többek között Lábodról, Balaton-nagyberekrõl, Sárvárról, Tamásiból, Szerencsrõl, sõt a valamikori központ munkatársa , dr. Erdõs László is fontosnak tartotta a megjelenést. A fotózáson nem vett részt, de ott volt továbbá dr. Palkovics György és Móré János is. A nyugdíjas korban lévõ vadászati ágazatvezetõk – több tízezer hektáron gazdálkodva emelték világszínvonalra a hazai vadgazdálkodást – ma sem Balról jobbra: dr.Galamb Gábor, Páskai Sándor, Major „befelé fordulók”, hanem a kor Dezsõ, dr. Erdõs László, Büki László,.Kovács András, kihívásait is felvállaló agrár-, és Dabis Gábor, Godó Ferenc, Tamás Lajos, Papp István, erdészeti szakemberek. Marancsik Ferenc és Seregélyes György Zsoldos Barnabás

Az év solymásza A Magyar Solymász Egyesület tagsága az õszi közgyûlésén a 2007. év solymásza címet Medgyesi Györgynek ítélte oda, aki nemcsak a tavalyi esztendõben végzett munkájával, hanem a solymászatban eltöltött életútjával is rászolgált az elismerésre. Medgyesi György idén 64 éves, gyerekkorában, pontosan 50 éve kezdte vörös vércsével, majd röpített héját, karvalyt, kabasólymot, kerecsensólymot, valamint északi kerecsen hibrid sólymot is. Wrábel György 2008. november • www.vadaszlap.hu

759


Keszthelyi Keszthelyen A nagy sikerû lendvai (Szlovénia) bemutatkozás után „Élet a fában” címmel december 31-ig a keszthelyi Vadászati Múzeumban látható Keszthelyi Jenõ intarziamûvész kiállítása. A megnyitón Dr. Czoma László, a Festetics Kastély igazgatója köszöntötte az érdeklõdõket, majd Dr. Prof. Faragó Sándor a Nyugat-Magyarországi Egyetem rektora mutatta be a mûvészt és alkotásait a jelenlévõknek. A kiállított negyvennyolc portré és harmincnégy életkép átfogó képet nyújt a mûvész munkásságáról és életútjáról. P.G.

A Drávasztára és Környéke Ftk. területén szeptember 5-10. között két külföldi vendég hat szarvasbikát hozott terítékre. A hatból két trófea is nehezebb volt 12 kilogrammnál. Halász Tibor

760

Az ezüst is szépen csillog Október 5-én, az állatok világnapján, Cegléden, a Széchenyi Zsigmond Vadásztársaság területén rendezték meg a Magyar Vizsla Klubok CACIT Field Trial Európa Kupáját. A 7 ország részvételével zajló XI. nemzetközi összevetéssel egy idõben tartották – komoly fejtörést okozva az ebek szerelmeseinek a programválasztásnál – a Hungexpo-n az Európa Kutyakiállítást is, ahol több mint 24 ezer négylábút mutattak be. A sorsolást követõen három bírói körben indult meg a verseny. A második nap ugyanazt a munkát kellett teljesíteni a kutyáknak és vezetõknek, csak éppen egy másik területrészen, másik bírói körnél. Európa Kupa csapatverseny: 1. Szlovákia, 2. Magyarország, 3. Csehország Egyéni CACIT Field Trial: 1. Gércei Vadász Cseles Berek, vezetõ: Schipeck Sándor (Magyarország), 2. Zola Z Tismenic, vezetõ: Petr Zoubek (Csehország ), 3. Oto Z Pufiho Parku, vezetõ: Nagy Zoltán (Szlovákia) M.I.

Magyar VADÁSZLAP

Jogerõsen, immár a Legfõbb Ügyészség döntése szerint is megszüntették az eljárást azzal a természetvédelmi õrrel szemben, aki még tavaly októberben lõtt le egy fatolvajt a Borsod-AbaújZemplén megyei Fonyban. Az ügyészség szóvivõje, Martossy György szerint az õr jogos önvédelembõl sütötte el fegyverét. Elkészült a vádirat egy két éven át mûködõ Békés megyei orvvadász banda ügyében. A jelentõs kárt okozó, bûnszervezetben tevékenykedõ társaság tagjaira tavaly augusztusában csaptak le a nyomozók. Az orvvadászok Sarkad környékén rapsickodtak engedély nélkül tartott lõfegyverekkel, valamint vadászkutyáikkal. Zsákmányaik húsát a feldolgozást követõen értékesítették. Orvvadászokat fogtak el a rendõrök Nógrád megyében. A két rimóci férfi lakásán engedély nélkül tartott lõfegyvereket és lõszereket, valamint trófeákat és vadhúst találtak. Az eljárást a Szécsényi Rendõrkapitányság vadászati- és fegyverszakértõ bevonásával indította meg. Több mint ötszáz védett madár tetemét találták meg olasz vadászok kocsijában a vámosok a nagylaki határátkelõhelyen szeptember 7-én. A 25 millió forintot is meghaladó eszmei értékû szállítmányt lefoglalták. A szakértõi vélemény szerint 470 fürjet, 43 sárszalonkát, 14 réti cankót, 9 pajzsos cankót, egy nagy godát és egy bíbicet szállítottak az olasz állampolgárok.

Engedély nélkül javított fegyvereket egy vásárosnaményi férfi. A városi rendõrkapitányság lõfegyverrel és lõszerrel való visszaélés miatt indított eljárást a 61 éves gyanúsított ellen. Orvvadászokat fogtak a tabi rendõrök. Az elejtett, krotália nélküli õzre egy személygépkocsi csomagtartójában bukkantak október 5-én, Bedegkér és Kánya között. A lefülelt két férfi ellen lopás gyanúja miatt folytatják a nyomozást. Korodi Attila, romániai környezetvédelmi és fejlesztési miniszter a közelmúltban azt nyilatkozta, hogy nem ért egyet a román vadászati törvény módosítási javaslatával, és azon civil szervezetek mellé állt, akik szeptember 8-án „Mondj nemet a vadászatra a nemzeti parkokban!” címmel tiltakozó akciót szerveztek. Az Osztrák Közlekedési Klub (VCÖ) összesítése szerint a 2007/2008-as vadászidényben százezer állat vált baleset áldozatává Ausztiában, ahol csak õzbõl 37 ezret ütöttek el. A törvényi szabályozás hiányosságainak következtében Ukrajnában tömeges jelenséggé vált az orvvadászat, melynek folytán a vadászható vadfajok állománya mintegy 30-70 százalékkal csökkent. A medvék állománya a felére, a bölényeké a harmadára zsugorodott, és a szarvasok, õzek is egyre fogynak. A természetvédelmi szolgálatok munkatársai évente több mint 11 ezer orvvadászt érnek tetten, de a vonatkozó törvények hiányosságai miatt csak az esetek egy-két százalékában szabnak ki büntetést.

www.vadaszlap.hu

Virágkaróból célzóbot Nem feltétlenül kell a vadászboltokban – sokszor drága pénzért – készen megvásárolnunk különféle vadászeszközöket vagy használati eszközöket, ha azokat kis ügyességgel magunk is el tudjuk készíteni. Így talán jobban is megbecsüljük a saját munkánk eredményét, mint ha „csak” pénzt adtunk volna érte…

A nagy barkácsáruházakban több hosszúságban kapható virágtámasztó karó. Mûanyaggal bevont fémcsõbõl készült könnyû, ráadásul „vadászzöld” színû és mindkét végén zöld mûanyag zárókupakkal van ellátva. Magasságunkhoz igazodva válasszuk ki azt a méretet, amelyik hozzánk legjobban megfelel, majd egyikbõl vágjunk le mintegy 10 centis darabot. Mindhármat fúrjuk át 6-os fúróval a rövidebb darab vége alatt mintegy 5 centiméterrel. A három láb összefogásához kell egy M8-as anya, 3 db M5-ös csavar és 3 db M5-ös zárt (makkolt) anya. A 8-as anya minden második lapjának közepébe fúrjunk M5-ös menetet, melyekbe az 5-ös csavarokat beletekerve rögzítjük. A kifúrt rudakon áttoljuk az anyából kiálló csavarokat, majd olyan méretûre vágjuk, hogy a kiálló végre a makkolt anyákat rácsavarva, az még ne szorítsa meg a rúd palástját. Aki ért hozzá, ezt hegesztéssel is elkészítheti. Használata során a rövidebb rúd legyen mindig felénk, mert így szinte egy mozdulattal lõkész állapotba tudjuk lerakni, és a két hosszabb láb így egy villát alkot. Sokkal biztosabban tudunk bírálni is, ha távcsövet tartó kezünket erre támasztjuk, majd a puska elõagyát belehelyezve, bal kezünkkel a villa alá nyúlva, egy 2008. november • www.vadaszlap.hu

mozdulattal a kellõ magasságba emelhetjük a három lábat. Ha van rá lehetõségünk, tust fogó kezünk könyökét egy fa törzséhez, vagy a les lábához támasztva olyan szilárd puskatartást tudunk elérni, hogy akár „kényes” pontosságú távoli lövést is lead-ssom hatunk ebbõl a támasztékból.

761


Tallózás a Magyar VADÁSZLAP szeptember-októberi internetes hírleveleibõl:

GYEREKEKNEK Szalay István

A kalap

Nagy tisztelete volt az apámnak, de még a kalapjának is. Tulajdonképpen nem volt az a kalap különleges, hiszen amolyan egyszerû hétköznapi zöld, zsinóros vadászkalap volt, amelyen meglátszott már az idõ múlása. Amikor mi, gyerekek hazamentünk az iskolából, és a konyhában a fogason megláttuk az apánk kalapját, meghúztuk magunkat, mert tudtuk, hogyha itthon van a kalap, akkor itthon kell lennie apánknak is. Egyszer bejött hozzánk egy favágó, és azt kérdezte anyámtól: - Itthon van-e a gazda? Anyám tésztát vagy mit fõzött, forró vízzel bánt, talán a kezére is csöppenhetett belõle valamennyi, mert csak úgy hányaveti módon odaszólt az embernek: - Nem látja, itthon van a kalapja? Amikor nagyobbacska lettem, megértettem néhány dolgot a kalappal kapcsolatosan. Tudtam, nem elég az, hogy a kalap az apám fején van, de az sem mindegy, hogy hogyan áll rajta.

Másképpen tette fel a kalapot reggel, mielõtt az erdõre indult, amikor a mérnök úr magához hívatta, megint másképpen, ha jókedvében volt, és ha haragudott. Késõbb rájöttem, hogy rajtam kívül a kalaphoz csak az anyám ért, mert egyszer véletlenül elszólta magát: - Nézz csak ki, fiam, úgy hallom, megjött apád! Figyeld a kalapját, hogyan áll a fején?

Vajda János

A váli erdõben Odabenn a mély vadonban, A csalános iharosban, Félreesõ völgy ölében, Sûrû árnyak enyhelyében; Oh milyen jó volna ottan, Abban a kis házikóban, Élni, éldegélni szépen, Békességben, csöndességben!... Nem törõdni a világgal, A világ ezer bajával. Meggondolni háborítlan, Ami immár közelebb van... Illatos hegy oldalában, A tavaszi napsugárban, Nézni illanó felhõkbe, Múlt idõkbe, jövendõkbe... És azután, utóvégre, Észrevétlenül, megérve, Lehullani önmagától, A kiszáradt életfáról... S ismeretlen sírgödörbe' Elalunni mindörökre... S ott egyebet mit se tenni, Csak pihenni, csak pihenni 1875

762

Óvatosan az ablak felé húzódtam, és megláttam apámat, amint hátranyomott kalappal a fején lassan, elgondolkodva a bejárat felé lépkedett. Anyám is kinézett az ablakon, majd oldalba bökött: - Jobb, ha indulsz kifelé, mert nagyon hátrafelé áll az apád kalapja. Késõbb hallottam, hogy azon a napon tíz méter fát elloptak az erdõrõl, és apámnak baja lett belõle. Ez a kalap olyan volt a házban, mint az ereklye! Volt ugyan egy vagy két ünnepi kalap is, de azoknak nem volt jelentõségük, és úgyszólván nem is emlékszem, hogy láttam volna azokat a fején. Egyszer, amikor aludt, és nem látott senki, levettem a kalapot a fogasról, és megilletõdve körülcsodáltam. Igazi vadászkalap volt! Hajdan aranyozott zsinórját megbarnította az idõ, és a rajta lógó makkok is olya-

nok voltak, mint a valódiak, amelyek õszi hajnalokon hullanak le a fákról. Új korában zöld lehetett, de a posztóját is átfestették az évek, és inkább rozsdaszínû volt, vagy barnásvörös, mint a novemberi falevél. Súlyát nemcsak a múló évek növelték, de a verejtékcseppek, az esõ, a hó is. A dolgos munkáskezek ujjnyomai is megtették a magukét, nem is szólva a vaddisznósörtérõl, a szarvasfogakról, szalonkameg mátyástollakról, a vadvirágokról, amelyek a zsinór mögé bújtatva díszítették a kalapot. Az apám kalapját! Már erõsen érdeklõdtem a vadászat iránt, apámat gyakran elkísértem erdei járására, amikor egyszer egy hegyen felfelé kapaszkodva, alaposan megizzadtunk. A tetõn leültünk, sapkámat magam mellé dobtam a földre. - Apám nem veszi le a kalapját? – kérdeztem csodálkozva. Elõször úgy tett, mintha semmit sem halott volna, aztán amikor már azt hittem, hogy kérdésemre válaszolni sem akar, megszólalt: - A kalapnak az ember fején a helye. Hirtelen felkaptam a sapkámat, és a kobakomra nyomtam. - A sapka az más! De a kalap… Végignéztem apám cserzett arcán, ráncos homlokán, aztán némi tétovázás után mégis megkérdeztem: - A kalap az miért más? Hosszú somfaszipkából szívta az öreg a maga csavarta cigarettát, most is elõvette a dóznit, és ujjai között söndörgetni kezdte a papírt, majd megnyálazta, összeragasztotta, és a szipkába dugta. Bajlódott még a gyufával, mert a mérge megereszkedett a zsebében, de aztán, hogy keservesen lángra lobbant, rágyújtott. - A kalap az emberhez tartozik! Kalap nélkül különösen a magunkfajta erdész-vadász olyan, mint a katona sapka nélkül. Ha a kalapját nem cserélgeti, nem hagyja el az ember, akkor az úgyszólván hozzánõ. Ha én most itt hagynám a kalapomat, fogadom, hogy bármelyik erdõt járó utánam hozná. Ha a rakodón felakasztom a kalapomat egy fa oldalára, és déltájban a kunyhóba térek szunyókálni, mindenki tudja, hogy itt az erdész. Továbbindultunk a téli vágásban a zúzmarás gallyak között, és nyomokat kerestünk a váltókon. Apám kedvében lehetett, mert tovább beszélt: Magyar VADÁSZLAP


tófélfában levõ nagy, kampós szögre akasztotta. - Ha idegenben vagy, a kalapod mindig a kezed ügyében legyen, mert sohasem tudhatod, hogy mikor lesz rá szükséged. - Hány esztendõs már ez a kalap, édesapám? - Annyi, mint te! Akkor vettem, amikor születtél, de az igazat megvallva egy kicsit már meglátszik rajta az idõ. Én azonban így viseltesen szeretem, mert tudod, az új kalappal eleinte sok a baj, mert csak esztendõk múlásával igazodik az ember fejéhez. Ha sötétben száz kalapot próbáltatnának fel velem, ennyi év után ki tudnám választani a magamét. - Megszokja az ember – próbáltam okoskodni, aztán, hogy apám beszédes kedvében volt, megkérdeztem tõle: - Nekem mikor lesz kalapom, édesapám? Eleinte nem válaszolt, csak tett-vett a kunyhóban a tûz körül. Kirakta az elemózsiát, végül felém fordult: - Gyerek vagy még a kalaphoz. Éjszaka feltámadt a szél, és fagyos torkából furcsa dallamokat játszott a jeges gallyakon. Apám mélyen aludt, nekem

kellett megpiszkálnom a szunnyadó parazsat és felélesztenem a hamu alatt parázsló tüzet. Újra meleg lett, otthonossá, barátságossá vált a kis erdei szállás, és az álom is belopódzott az ajtóréseken. Talpamat a tûz melegítette, vállamat, karomat a kabát, és a bódító gyantaillatú erdei kunyhóban újra elaludtam. Csodálatos álmom volt! Egy nagy vásárban jártunk, ahol sok-sok kalapot árultak. Tízet, húszat is fejemre próbáltak, de egyik sem volt jó. Ekkor odajött apám, rám nézett, és a saját, sok erdõt járt, zsinóros kalapját tette a fejemre. - Neked más kalap nem való - szólt nevetve. Megörültem a kalapnak, de még inkább apám jókedvének, mert életemben akkor elõször, álmomban láttam igazán, szívbõl nevetni… A novella a Mezõgazdasági Kiadó gondozásában 1985-b ben megjelent „Kanyargó vadászutak” címû kötetben található.

ÖSSZEÁLLÍTOTTA

ELEK SZILVIA

Játék! Ismerd fel a képrészletek alapján az állatokat, majd az összekevert betûkbõl rakd ki a nevüket! A helyes válaszokat november 5-iig küldd el szerkesztõségünkbe! A megfejtõk között három értékes könyvet sorsolunk ki. A nyertesek névsorát a decemberi számban közöljük.

KARÓ

ROZB

KSAAKCÁNÁF

SOKFLUNOM

JAZKSÓ

NÚLYEIMZE

CEÉRKÕTÉS


- Az ember a kalapjával köszön. Köszönni pedig sokféleképpen lehet. Megbököd, megemeled, egészen leveszed a fejedrõl vagy csak félig, mind mást és mást jelent. A kalappal beszélni lehet, mondani valamit. Ha nincs kalap a fejeden, hajlonghatsz, hajbókolhatsz, integethetsz, mint a flaszteron szokás. Szarvasok ugrottak át az úton, apám szemébe húzta a kalapot, és ebbõl tudtam, hogy bosszankodik egy kicsit. Késõbb az etetõnél megpihentünk. - Mire jó még a kalap? – kérdezte apám inkább magától. …Ha vadat ejt a vendégvadász, kalap nélkül hogy adod át a töretet? A vérzõ sebben megmártott gallynak a kalapon és a kalap mellett a helye. Ha eltévedsz, elkeveredik tõled a társad az erdõben, hogyan lengetsz neki kalapot, hogy adsz jelet holléted felõl? A kalap mindig jól szolgál, fiam! - Apám télen-nyáron kalapot visel. - Télen a hidegtõl, nyáron a forróságtól véd a kalap. Nem egy svájcisapkában, kötött holmikban vadászó vendég hibázta el már a vadat csak azért, mert nem volt kalapja. Ha erõsen szembe süt a nap, a kalapot a szemed elé rántod, és lõhetsz bátran. Ha esik az esõ, vagy szél fújja a havat, a kalap karimája célzásnál igen nagy szolgálatokat tehet. Kiértünk a vágásból, és szálas erdõbe vezetett az utunk. A cserkészutak dermedten nyúltak el a fagyos avar alatt, és az õszi szarvasbõgésekrõl álmodoztak, amikor még söpörték, tisztogatták õket. Álmából felvert mókus szaladt az egyik fa törzsén, és akrobatamutatványokat rendezett nekünk, majd eltûnt. Az éjszakát egy félig földbe ásott kunyhóban töltöttük, amely hajdan szénégetõk búvóhelye lehetett. - Csapd el a havat az ajtó elõtt - kért apám, õ maga tüzelõ után nézett, aztán, hogy elég száraz gally, rõzse összekerült, tüzet raktunk a kunyhó közepén. Kesernyés cserjeszag áradt szét a kunyhóban, majd nemsokára pattogni kezdtek a száraz ágak, és szürke füstöt pipáltak a kunyhó tetején át a gomolygó hófelhõk felé. A nyirkos, dohos szagot kellemes illat váltotta fel, majd késõbb apám néhány elszáradt fenyõgallyat is vetett a tûzre, amelytõl egyszerre ünnepélyesen gyantaillatú lett a levegõ. - Fázol-e még? – nézett rám féltõ tekintettel. - Nem is fáztam - vágtam rá büszkén, és kihúztam magam, mintha én is kalapban lennék, és úgy tennék jelentést. A friss erdei szénán csodálatos fekvõhely kínálkozott. - Vetkõzz neki - bíztatott, õ maga pedig mindenekelõtt levette a kalapját, és az aj-

VADÁSZÍJÁSZAT

A magyarországi „Big Five” meglövése igazán szép cél egy vadász számára. Ennek a kihívásnak vannak íjász megszállottjai is. Czita János lassan tizenöt éve vadászik íjjal, s büszke tulajdonosa több vadkan- és õzbaktrófeának is. Három évvel ezelõtt sikerült elejtenie egy gímbikát, s legutóbb egy aranyérmes dámtrófea is felkerült a nappalija falára. Már csak a muflon várat magára.

A dámvad elejtésére János saját vadásztársaságánál kapott lehetõséget. Tagtársai és egyben vadászbarátai egybehangzóan döntöttek úgy, hogy a társaság két dámbikájából övé legyen az egyik. Nem véletlenül. A vadászterületek újraosztásánál János volt az, aki a földtulajdonosok képviselõjeként sokat tett a vadásztársaság újraalakulásáért. A vadászat ez alkalommal sem indult máshogyan János számára, mint máskor. A dám vadászidényének közeledtével egyre több és több idõt szentelt lõpontosságának fejlesztésére. A kertben felállított életnagyságú 3D-s állatcélok kiváló felkészülési terepet adtak számára. Bár az ember soha sem lehet elégedett, de aki negyvenötötven méterrõl eltalál egy kéttenyérnyi felületet, bízhat abban, hogy a vadászlázzal nehezített éles helyzetben egy kisebb tá2008. november • www.vadaszlap.hu

von (az íjászok vadászias lõtávja 30 m-en belül van) nem fog hibázni. A dámvad kiváló látásával tisztában volt íjászunk, így az álcázásra különösen nagy hangsúlyt fektetett, s a területre oly jellemzõ, fenyvesekkel tarkított tölgyerdõ színvilágához választott ruházatot. Nem egyszer tapasztalta már János, hogy amíg a gímszarvasrudli minden gyanú nélkül legelészett a félig nyitott kosarú íjászlesen figyelõ vadász mellett, az újonnan érkezõ dám egybõl kiszúrta az embert. Többszöri eredménytelen lest követõen, azon a napon a kora délutáni órákban érkezett meg vadászunk ahhoz a váltóhoz, ahol Téglás Attila erdész-vadász már többször látott olyan bikát, amely orrát a földre szegezve csapázta a tehenek nyomát. A nászidõszak vége felé már olyan kevés az üzekedésre hajlandó tarvad, hogy a fejdí-

765


A régen látott nagy lapátos

szes basák kénytelenek megdolgozni egy kis szerelmi légyottért. A váltó egy nyiladékot szelt át, amelynek a szélén az íjászles az erdõ jótékony árnyékát élvezte. János a lesen az íját maga mellé tette, és óvatosan, kerülve a hirtelen mozdulatokat, körbekémlelt a területen. Álcája tökéletes volt, és a szél is a pártfogásába vette. Egyszer csak minden hang nélkül megjelent a váltón egy dámbika. Ahogyan az a hivatásos erdõkerülõ beszámolójában szerepelt, orrát a földnek szegezve, szerelemittasan kereste a párzásra hajlandó teheneket. Vadászunkat olyan váratlanul érte az eset, hogy mire az íját a kezébe tudta venni, a bika átváltott a nyiladékon, elhaladt a les alatt és eltûnt a sûrûben. De Diana kegyes volt a vadászhoz. Ahogyan eltûnt az egyik, megjelent egy másik. Íjászunk felismerte az újonnan érkezõben azt a bizonyos nagy bikát, melyet már két éve nem láttak, és már azt hitték, hogy a rapsicok végeztek vele. De aznap rácáfolt a találgatásokra az idõs bika. A fél perccel elõtte járó lapátos bizony csak legényke volt hozzá képest. Az öreg is meglehetõsen szaporázta a lépteit, de az íj már János kezében volt. Az irányzék tüskéje a lapocka mozgását követte, és amikor a távolság alig volt húsz méter, a vesszõ útjára indult. Mindez másodpercek alatt zajlott le. A vadász remélte, hogy a sóhaj, amit lelke mélyérõl eresztett ki a lövés utáni pillanatban, találkozik a vad utolsó leheletével. A lesen csendben várakozott János fél órát, majd lemászott és megvizsgálta a rálövés helyét. Miután idõközben besötétedett, és csak kevés vért talált, úgy döntött, reggelre halasztja a keresést. Az este lassan falta a perceket. Aki volt már hasonló helyzetben, az tudja, hogy ilyenkor milyen kétes érzések járják át az embert. Másnap virradatkor az erdész és vérebe társaságában a dám keresésére indultak. A kutyának nem volt nagyon nehéz dolga. A csapán megindulva megtalálta a szinte teljesen kivérzett bikát. A szemmel alig követhetõ nyom annak volt köszönhetõ, hogy a seb befele vérzett. Ott feküdt a bal oldalán az öreg, agancsai az égnek meredtek. Nem sok dámbikát ejtettek el még Magyarországon íjjal. Aranyérmeset pedig még kevesebbet. Nem csoda hát, hogy a trófea a nappaliban a fõhelyre került. Az alátéten ott a vadászpenge, hogy hirdesse: az elejtõje íjjal a kézben indult vadászatra. János most a muflon cserkelõ vadászatára készül, s ha Diana is úgy akarja, 2008-ban elérheti, amire gyerekkora óta vágyott, azt, hogy birSZABÓ ZSOLT SZAKÚJSÁGÍRÓtokosa legyen a hazai ROVATVEZETÕ „Nagy ötösnek”.

766

Magyar VADÁSZLAP

HORGÁSZOKNAK

Józsa Imre színmûvésszel hosszú évek óta együtt csukázunk. Szeptember utolsó hétvégéje, pontosabban annak szombatja igazi csukás idõben telt el. Szemerkélõ esõ, 10-12 fok, idõnként feltámadó kellemetlen délnyugati széllel, amibõl egyenesen következik, hogy a csukázásra való felkészülés meghitt perceit a tóparti büfében töltöttük oly mennyiségû Jägermeister kortyolgatásával, ami bõségesen kimerítette az engedélyezett célzóvíz fogalmát.

Józsa Imre színmûvész barátom harminc éve a József Attila színház tagja. A hírek szerint a színház sem feledkezik meg a Jászai Mari díjas mûvész jubileumáról, akit a köztársasági elnök úr lovagkereszttel tüntetett ki, és akit a kollégák két alkalommal József Attila gyûrûvel jutalmaztak. Nos, Imre a közösen eltöltendõ hétvégénket is szereptanulásra szánta, annyi könnyítéssel, hogy néhány órára elme-

den kilós, vagy kétkilós csukáért, de olyan trófea, amirõl téli estéken, órákon át lehet mesélni, még nem sikeredett. Nem is ez a dolga, hiszen elsõsorban színész, és csak másodsorban csukász, ami nem kis dolog, mert a pergetõ horgászat sportos mûfaj, egész embert kíván. Becsületére legyen mondva, és ebben bizonyára nem kis szerepe van a színpadi munkának – sohasem adja fel. Láttam már bõrig ázva, novem-

gyünk csukára pergetni. Meg azért is, mert vendéglátónk, Kámi János, a terület hivatásos vadásza (szerintem minden idõk egyik legjobb vadfõzõje) megígérte, hogy két felvonás tanulása és némi csukázás közti szünetben vaddisznóétket készít nekünk, Sztroganoff módra. Így aztán nem volt kérdéses egy percig sem, hogy Rinyaszentkirályra megyünk, a nagy csukáiról híres tóra, amelynek szomszédságában terül el az a négyezer hektár, amely Kámi mester területe. Imrének volt már néhány szép fogása, de azt a legnagyobb jóindulattal sem mondhatnám, hogy a pergetõs horgászat Old Shatterhandja. Küzd becsülettel min-

berben a maconkai tározón négy órán át pergetni egy versenyen, ahol a pergetés hazai nagyjai dobálták órákon át a villantót, twistert, gumihalakat, wobblereket és becsülettel helytállt. Láttam Horvátországban, gyors folyású hegyi patakban hosszú órákon át pisztrángot, pért hajkurászni, ugyancsak szakadó esõben olyan szakaszokon, ahol egy óvatlan lépéssel nyakig merül az ember a rohanó folyóba. A rinyaszentkirályi tó ilyen szempontból a béke szigete, egyik oldalról erdõ, másik oldalról gát övezi. A büfé pont középen van jövet-menet, és mindig akad bõbeszédû sporttárs, aki megmondja a tutit. Amire persze inni kell. A vaddisz-


Z

nófõzésnek is megvan a maga rituáléja, idõ kell hozzá, míg a frissen szedett vargánya megadja azt a különlegesen harmonizáló ízt, amitõl fennakad az ember szeme, és elcsodálkozik, hogy a fõzetbe került uborka és a fõzõtejszín hogy képes olyan egységet alkotni, amitõl csak ámul az erdõt ritkán járó pesti ember. A fõzõhely is útba esik menet-jövet, és a mester sem csak étellel él, ráadásul vadász lévén, akármit nem vesz magához, így elmondhatjuk, hogy a pergetõ horgászatnak ez a formája nagy betekintést rejt a különféle különleges pálinkák birodalmába. Mindezt persze mértékkel tettük. Én egyáltalán nem vettem komolyan, amikor Imre közismerten érces baritonja merítõért és fényképezõgépért kiáltott! - Imikém jövök! Egy szabvány bugyliért nem kell ekkora mûsor – harsogtam vissza, de amikor megláttam a zöldes-barnás, kisebb tengeralattjárónak tûnõ csukahátat, megállt bennem az ütõ. Láttam néhány félelmetes méretû csukát Kazahsztánban olyan vízen, ahol csak ötévenként fordul meg ember, és van ideje a ragadozónak tisztességgel megnõni, de ez felvette velük a versenyt. Tíz kiló körülire saccoltam, a szája sarkában akadt meg a fehér twister. Nem akarom szaporítani a szót, húszpercnyi idegõrlõ fárasztás, sok mutatós kirohanás után ráhúztuk a csuka fejére a szákot, aztán a csúszós gátoldalon négykézlábra ereszkedve feltuszkoltuk a partra. Nem voltunk sokan horgászok, de a jó hír szárnyakon jár, a nagy fogás hírére megtelt a part, nem gyõztek ámulni az arra járók. Küzdelmes fényképezkedés és mérlegelés után (10.70 kg-os volt a csuka) visszatettük a tóba, hadd gyérítse a fehérhal-állományt. Majd elindultunk a büfé felé, ahol már várt bennünket Kámi mester remeklése. Ha azt mondom felséges volt, nem mondok semmit. Költõnek kéne lennem, hogy kellõképp megénekelhessem szegény vaddisznó elejtését és étekké nemesülését. Imre szerényen és visszafogottan hagyta magát ünnepelni, ami nem esett nehezére, hiszen remek színész. Ha a színházban jubileumi elõadásán is olyat alakít, mint a rinyaszentkirályi tó partján, akkor nincs kétségem, hogy hamaroZÁKONYI BOTOND san Kossuth-díjas mûvészSZAKÚJSÁGÍRÓROVATVEZETÕ ként ünnepelhetjük.

767


Jubileumi csuka

Fegyver

Kutya Négyéves szálkásszõrû tacskó kan, munkavizsgával, versenyeredményekkel, vaddisznó utánkeresésre bevadászva, vadásztársaságnak vagy egyéni nagyvadvadásznak eladó. Vadászati lehetõséget beszámítunk. (Helyszínen kipróbálható). Telefon: 06-30/637-8363 Drótszõrû magyar vizsla kéthónapos kölykök (egyik alomból sötét zsemleszínûek, sima szõrzettel, a másik alom világosabb, megszokott színû) eladók. Továbbá elõképzett fiatal vadászkutyák kaphatók a Hejõcsabai kennelben. Tel.: 06-30/322-9991 és 06-46/304-175 Rénusi-vadász kennelbõl displazia szûrt szülõktõl, alapidomított, rövidszõrû magyar vizsla növendék kutyák kaphatók. Telefon: 06-30/619-0287 Bevadászott simaszörû német vizsla szuka és háromhónapos kiskutyák eladók. Telefon: 06-30/221-5034 Decemberi születésû pointer kölykök, aktívan vadászó Ch. ÖTV-s szülõktõl! www.posteleki-pointer.fw.hu, Baukóné Telefon: 06-20/490-9940 Hannoveri véreb kiskutyák eladók. Telefon: 06-30/234-5302

Állás Vadgazdálkodási technikus, vegyes-vadas gyakorlattal, B-C-Mgv. jogosítvánnyal, vadhús vizsgálói, motorkezelõi vizsgával, társalgási szintû német nyelvtudással vadõri állást keres. Szolgálati lakás szükséges. Telefon: 06-30/411-0378 Észak-Somogyi vadásztársaság keres hivatásos vadászt, illetve vadászház mûködtetéséhez házvezetõt. Párok, házaspárok jelentkezését várjuk. Szolgálati lakás van. Telefon: 06-30/936-6066 27 éves vadgazdálkodási technikus, nagyvadas területen szerzett szakmai gyakorlattal állást keres az ország egész területén. Szolgálati lakás szükséges. Telefon: 06-30/650-5745

Vegyes Éjjellátó keresõ távcsõ eladó. Telefon: 06-30/467-0123 Automata vadetetõ, beállítható szórási idõvel és szabályozható mennyiséggel eladó. Tel.: 06-30/467-0123 Nimród Vadászújság 1969-1981 bekötve, 1982-1992 kötetlenül eladó. Telefon: 06-30/340-9710 Õztrófea-gyûjtemény eladó. Telefon: 06-70/382-4254 50x80 centiméteres Csergezán festmény eladó. Telefon: 06-1/362-3100 – 20 óra után. Napelemes vaditató-rendszer háromféle teljesítményben, telepítéssel, igény szerint kútfúrással eladó. Telefon: 06-30/467-0123 A „Szent Gellért” Bérkilövõ Vadásztársaság az állampolgárok jövedelme 1%-ának felajánlását – a társaság részére – tisztelettel megköszöni, egyben tájékoztatásul közli, hogy a felajánlott összeget – a jogszabályban meghatározottak szerint – hasznosítja. 2008. november • www.vadaszlap.hu


Suhli 0,22-es és egy MC 21-es érvényes mûszakival, jó állapotban, 55-50 ezer forintért eladó. Telefon: 06-30/340-9710

Vadászkutyák képzését egész évben vállalom! Két rövidszõrû német vizsla kan kutya, másfél évesek VAV vizsgával eladók. Telefon: 06-30/229-0753 A Diana Vadász-Horgász Antikvárium vadászkönyv készletérõl ingyenes árjegyzéket küld. 6900 Makó, Zrínyi u. 34. Tel.: 06-62/211-561 www.dianaantikvarium.hu Bujákon vadászház: 5 szoba, 2 konyha, 2 fürdõszoba, 2 fedett elõtér, 6 kocsibeállóval, zárt színnel, pincével, 2121 m2 kerttel, berendezve 11 millió forintért eladó. Tel.: 06-30/520-0733 Land Rover Defender 110, 2002-es, friss mûszaki, 133 ezer km-rel, vonóhorog, riasztó, indításgátló, tetõcsomagtartó, csörlõ, gallytörõ ráccsal felszerelve, 3,9 M Ft + áfa áron eladó. Telefon: 06-20/978-0406 Mitsubishi L200 GL zöld metál, 2003. 10. havi, 89 ezer km-rel eladó. Teljes nagy szerviz után, gallytörõvel, Hella lámpákkal, küszöb fellépõkkel, alu felnikkel, téli gumi garnitúrával, központi zárral, távirányítóval, platódobozzal, megkímélt állapotban, terepen nem használt, hölgyvezetõtõl. Ár: 3.050.000 Ft. Telefon: 06-30/202-3989 Jó vérvonalú gímszarvas, dám és vaddisznó eladó. Telefon: 06-20/425-8703 Eladásra kínálunk a Pilis hegységben 16 ha-os, tölgyesbe ékelõdött gesztenye erdõt, amely személygépkocsival minden évszakban megközelíthetõ. Az ingatlanon téglaépítésû, tetõteres ház van, amely vadászháznak, barátok fogadására kiválóan alkalmas. Érdeklõdni: 06-30/370-8388 Kocsolai kutyás hajtócsoport minimum három fõvel, hat kutyával bérhajtást vállal. Telefon: 06-30/635-3157 Vadászgörények eladók Pest megyében. Ugyanitt Daihatsu F20, 4x4-es, vadászati célra kialakított terepjáró Isuzu motorral dízelesítve, jó mûszaki állapotban eladó. Telefon: 06-20/252-3686 Egyedülálló, 53 éves, független hölgy urat keres társnak. Telefon: 06-20/426-8389 Vadászati jog szerezhetõ Ugod (Pápa) térségében erdõ vásárlásával. Befektetés + vadászat! Telefon: 06-30/683-9516 Lõfegyverek javítása, vizsgáztatása, távcsõ szerelése, belövése, agyazás felújítása. Kustra Róbert puskamûves, Felsõszentmárton (Baranya megye) Telefon: 06-30/474-6154 Vadász-vadtenyésztõ OKJ-s, levelezõ felnõttképzés indul Szerencsen. (OM: 200356) Érd.: 06-30/289-0809 és 06-70/702-5405

Meszlényi János Sándor (1936-2008)

A nyugalmazott fõvadászt családja, barátai és vadásztársai kísérték utolsó útjára Hódmezõ-vásárhelyen, október 3-ikán. A vásárhelyi Elõre Vadásztársaságnál 1962-tõl 1996 márciusáig, a nyugdíjazásáig végezett példamutató vadgazdálkodói munkát, ezt követõen a Hódagro Zrt. Vt. tagja volt, egészen a haláláig. Az együtt töltött mártélyi szép napok emlékeit, színes egyéniségének sajátos „sziporkáit” mindörökre a szívünkbe zártuk. Emlékét kegyelettel megõrizzük!

769

PLUSZ ELÕFIZETÉSI CSEKK

Recommend Documents